Egyre több adat ismeretes arra vonatkozóan, hogy az tanévben megindult

Átírás

1 ORVOSKÉPZÉS A VIDÉKI MAGYAR EGYETEMEKEN S Z O D O R A Y LAJOS Egyre több adat ismeretes arra vonatkozóan, hogy az tanévben megindult nagyszombati Egyetem előtt is folyt már orvosképzés a régi Magyarország területén néhány helyen, legtöbbször hiányos formában. így tudunk arról, hogy a Felvidéken, valamint Brassóban külföldi diplomával bíró orvosok orvosképzést is folytattak. Első jelentősebb és szervezettebb ilyen intézmény volt Dr. Markhót Ferenc kezdeményezésére, Esterházy Károly egri püspök segítségével létrehozott Scola Medicinalis, mely noyember 5-én nyílt meg Egerben. Dr. Markhót a bolognai Egyetem orvosi karán szerezte orvosdoktori oklevelét, és ottani tapasztalatai alapján kérte Esterházy püspököt, hogy a magyarországi orvoshiány pótlására orvosiskolát állítson fel Egerben, melyben 5 éves orvosoktatás megszervezését tervezte. Ez az első magyar orvosiskola melynek oktatója Markhót mellett Dr. Kresowsky Béla volt 10 hallgatóval indult meg. Az november 7-i, Mária Terézia királynő által kiadott határozat, mely a következő évben a Nagyszombati Egyetem orvosi fakultását is megnyitotta, feleslegessé tette az egri kezdeményezést, amely magára utalva nem versenyezhetett az állami egyetemmel, és csakhamar az egri orvosiskola megszüntette működését. Az egyre fejlődő társadalom igényeit azonban sem a külföldi tanulási lehetőségek, sem pedig a felállított nagyszombati egyetem orvosi fakultása nem tudta pótolni, és így Kolozsvárott folytak orvosok képzését célzó oktatások, ahol azonban 1848-ig általában az orvostudományt és a sebészetet elkülönítve oktatták. (Viszont érdemes megjegyezni, hogy az áljatorvoslás Nagyszombatban az orvosi fakultás keretében folyt; az érdemes első magyar állatorvos, Tolnay Sándor is itt oktatott.) A magyar kultúra egyik bölcsőhelyén, Erdélyben már a XVI. században előbb Gyulafehérvárott, majd Báthory István lengyel király rendeletéből 1581-ben Kolozsvárott került sor egyetem jellegű oktató intézmény felállítására, melyet jezsuiták vezettek. Egy évszázaddal később Apafi Mihály fejedelem Nagyenyeden állított fel háromfakultásos főiskolát. Ezek a felsőoktatási intézmények a gyorsan változó politikai események következtében nem fejlődhettek ki, legtöbb esetben csak változó formában és megszakításokkal működhettek. Az erdélyi orvosoktatás szempontjából jelentős volt Mária Terézia királynő intézkedése, mely szerint Kolozsvárott a sebészet és a szülészet oktatását rendelte el. A tárgyakat okleveles orvosok oktatták. így között Laffer József orvosokta- 24I

2 tót említik a vonatkozó írások. II. József uralkodása idején az intézmény átalakult királyi főiskolává: Lyceum Academicum Regiummá, ahol sebészorvosi képzés folyt. A későbbiekben /. Ferenc uralkodása idején nagyobb kórház felállítására került sor, amelyet a királynő nevéről Carolina kórháznak neveztek el. Az erre vonatkozó írásos adatok szerint ennek az intézménynek keretében különböző orvosi tárgyak oktatása is folyt. Csajkás Bódog írása szerint patofiziológiai jellegű előadásokon és sebészeten kívül szemészetet is oktattak. Gortvay adatai szerint 1771-ben az intézmény Institutum Medico-Chirurgicummá alakult át, míg Issekutz közlése szerint ez csak 1786-ban történt meg ben a sebészjelölteket már 4 szaktanár oktatta, 1836-tól kezdve a sebészorvosi képzést 3 évre emelték fel. A kórházi orvosképzés jelentőségét jól mutatja az a körülmény, hogy itt olyan kiváló orvosegyéniségek oktattak, mint Lenhossék József, Jendrassik Jenő, Balogh Kálmán, Török Aurél és mások ban a Carolina kórház országos jellegűvé alakult, és egyre inkább megközelítette a korszerű orvosi oktatás formáját és tartalmát. Már az évi szabadságharc idején Kolozsvár város kérte a főiskola átalakítását egyetemmé. A bekövetkezett politikai események folytán csak 20 évvel később, február 9-én, szólíthatta fel Eötvös József közoktatásügyi miniszter a kolozsvári sebészorvosi taniskolát, hogy tegyenek javaslatot Egyetemmé fejlesztésük tárgyában. I. Ferenc József 1872-ben hagyta jóvá azt a javaslatot, mely szerint a kolozsvári egyetem felállítása időszerű és szükséges. Ennek nyomán 40 egyetemi tanár kinevezésére került sor, akik közül 11 az orvosi karon működött. Az első orvoskari dékán Cifra Ferenc anatómus volt. Érdemes megemlíteni, hogy itt került felállításra hazánk első élet- és kórvegytani tanszéke, melynek vezetője Plósz Pál lett. Ugyancsak Kolozsvárott állították fel az első elme- és idegkórtani, valamint az első bőr- és nemigyógyászati tanszéket is 1889-ben, amikor ezek a tárgyak csak fakultatív jellegűek voltak. Tudománytörténeti szempontból különös jelentősége van annak, hogy az általános kórtani intézet élére a kiváló és energikus Hőgyes Endre került. Az ő munkálkodásának és kitartásának köszönhető, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi szakosztálya megalakulhatott, és Erdély orvostársadalmának tudományos fórumává vált. (Érdemes azt megemlíteni, hogy az egyesületnek 1859-ben történt megalakulásában Döbrentein&k is része volt.) Hőgyesntk és professzortársainak lelkesedése, szorgalma tette lehetővé, hogy az igen szűkös körülmények között felállított orvosi intézetek és klinikák csakhamar magas színvonalú és kitűnő oktatógárdájú létesítményekké váltak. Csupán ban kezdődött az egyetemi épületek felépítése, és ezután vált lehetővé, hogy a jó oktatómunka mellett a tudományos munkát modern színvonalon fejlesszék ki. A még élő, s az I. világháború előtt működő egy-két kolozsvári orvos megnyilatkozása szerint (Berde Károly, Issekutz Béla, Jeney Endre) az orvosi fakultásnak legnagyobb érdeme és jellemzője volt az oktatóknak a hallgatókkal végzett baráti hangulatú, rendszeres gyakorlati foglalkozása. Ezt azért is kell hangsúlyozni, mert a túlzsúfolt budapesti orvosi fakultás nem adhatott lehetőséget arra, hogy az oktatók és a hallgatók között ilyen közvetlen baráti viszony kialakuljon. Ebben az intenzív gyakorlati oktatásban különös érdeme volt Purjesz Zsigmond belgyógyász tanárnak, aki közismerten munkájának nagyrészét a hallgatók gyakorlati oktatására helyezte. Utóda, id.jancsó Miklós pedig modernné

3 tette a kolozsvári belgyógyászati iskola szemléletét. A többi klinikai igazgató; Mákara Lajos sebész, a kitűnő és úttörő munkásságot kifejtő Lechner Károly ideggyógyász is hasonló irányban működött. Lechner Károly ( ) 1889-től.vezette ideggyógyászati tanszékét, és a reflexológia megalapítójának tekintik. A neurohisztológia területén nemzetközi hírnevet szerzett a kolozsvári fakultásnak az igen jeles Margó Tivadar tanítványa, Apáthy István professzor, aki mint biológus, a szövettant adta elő. A kolozsvári orvosi fakultás érdeme, hogy már a XIX. sz. végétől többségben európai hírű tudósokkal látta el a budapesti, kisebb mértékben pedig a későbbi három orvosi fakultást. így a magyar közegészségtan megalapítója, Fodor József is innen került Budapestre. Később Budai Kálmán kórboncnok és Kenyeres Balázs, a törvényszéki orvostan oktatója működtek hosszabb ideig a budapesti fakultáson, melynek dékánjaiként is dolgoztak. Előbb kolozsvári, majd marosvásárhelyi patológus professzor volt Haranghy László. Az első világháború idején Kolozsvárott tanult és a Dermatologiai Klinika tanársegédjeként működött Berde Károly. A világháború után, Szegeden, Pécsett a Dermato-Venerologia professzora, majd a negyvenes években a Kolozsvári Bőrklinika igazgatója volt, aztán az orvosi kar dékánjaként működött. Kolozsvárott kapott először tanszéket az idegkórtan Lechner Károly professzorságával. A bőr-nemigyógyászat magyarországi első tanszékvezető professzora Géber Ede volt ( ). A magyar pharmakologia jelenkori nesztora és tudósa, Issekutz Béla professzor is Kolozsvárott kezdte meg tudományos munkásságát, ahonnan az első világháború után Szegedre került a gyógyszertani tanszék élére ben Issekutz Béla professzort a budapesti tanszékre nevezték ki, amikor ifj. Jancsó Miklós vette át a szegedi gyógyszertani intézet vezetését, melyet haláláig, I960, április lö-ig vezetett. Számos hazai és nemzetközi kitüntetést, elismerést kapott, különösen a reticuloendotheí rendszerre, a histamin hatására, a gyulladás problematikájának kidolgozására vonatkozó munkáival. Ez a Kossuth-díjat már korány elnyert tudós a felszabadulás után a szegedi orvosi kar egyik legmarkánsabb képviselőjének tekinthető. Az első világháború idején került sor a pozsonyi és debreceni egyetemek, s ezek keretében az orvosi fakultások megszervezésére is. Az első világháború után az impériumváítozások lehetetlenné tették a pozsonyi és a kolozsvári egyetemek működését, így ezeknek az ország megmaradt területeire kellett vándorolniuk. Ez a körülmény, majd a második világháború eseményei indokolják azt, hogy a századunk második évtizedében alapított pozsonyi és az évszázados kolozsvári egyetemeket vándorló egyetemeknek" nevezzük. A Kolozsvárról az anyaországba költözött orvoskutatók egy része a negyvenes években visszatért Kolozsvárra, ahol több neves kutatóval együtt 1945-ig nehézségekkel küzdő, de színvonalas orvosképző munkát végeztek. Az ekkor itt működő tanszéki igazgatók közül Hajnál István belgyógyász, Krompecher István anatómus, Putnoky Gyula mikrobiológus, Miskolczy Dezső neurológus nevét kell említeni, akik néhány kolozsvári munkaévük során érdemes munkát végeztek az orvosoktatás területén után az oktatók egy része ismét távozni kényszerült, más része Marosvásárhelyre került, így Haranghy László kórboncnok, Krompecher István anatómus, Putnoky Gyula mikrobiológus, Obál Ferenc fizioló-

4 gus és Miskolczy Dezső neurológus, akik a következő évtizedben magyarországi fakultásokon nyertek elhelyezést. A debreceni orvosi fakultás felállítására már jóval az első világháború előtt történtek kezdeményezések. A Debrecenben működő híres református főiskola már a XVI. század második felében olyan szervezetet nyert, melyben főiskolai jellegű oktatás is folyt. Különösen, amikor teológiai és jogi főiskolai jellegű intézmények csatlakoztak a régebbi középfokú oktatáshoz a XIX. sz. második felében, vált aktuálissá a debreceni főiskolának egyetemmé történő fejlesztése. Többek között Dr. Török József kollégiumi tanár és debreceni orvos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja nyújtott be ilyen irányú javaslatot. E javaslatát a Tiszántúli Református Kerületi Közgyűlés is támogatta. A magyar törvényhozás 1883-ban megtartott közoktatásügyi bizottsági ülésén foglalkozott a harmadik magyar orvosi fakultás kérdésével ban a debreceni városi bizottság közgyűlésén kimondotta, hogy az Egyetem épületeinek szükséges telkeket, a városi közkórházat és a bábaképző intézetet a felállítandó orvosi egyetemnek ajánlja fel ben a magyar országgyűlés elfogadta a debreceni egyetem felállításáról szóló javaslatot. Az első világháború késletette ennek a határozatnak a végrehajtását. Az ünnepélyes alapkőletételre is csak az első világháború utolsó hónapjaiban kerülhetett sor. Bár az építkezések Korb Flóris műépítész tervei alapján megindultak, a következő évek politikai és gazdasági nehézségei a tervezet keresztülvitelét súlyosan nehezítették. Ennek ellenére több lelkes szervező, közöttük Dr. Kenézy Gyula debreceni kórházi főorvos és a református egyházi hatóságok fáradhatatlan buzgalma a többször megakadó építkezést újra indította, sőt az első világháború orosz és olasz hadifoglyai is segédkeztek, közöttük mérnöki minőségben Andrejevics Milán orosz építészmérnök. Kenézy már 1914-ben nyilvános rendes tanárrá neveztetett ki, 1910-ban elfoglalta a debreceni egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikájának igazgatóságát tanév első felében ideiglenes jellegű csonka kar alakult ki, melynek során az élettani tanszékre Vészi Gyulát, a kórtani tanszékra Verzár Frigyest és a kórbonctanra Orsós Ferencet nevezték ki. Az október 23-án megnyílt orvosi kar csupán 4 tagból állott. Ennek ellenére 171 orvostanhallgatóval és 28 gyógyszerészhallgatóval rendkívüli tanfolyam indult meg től kezdve pedig megkezdődött a rendszeres oktatás a debreceni orvosi fakultáson. A pénzügyi nehézségek ellenére folyt a klinikai és elméleti intézetek építése is, melyeket általában ben befejeztek október 7-én a debreceni orvosi karra még a következő profeszszorok nyertek kinevezést : Huzella Tivadar az anatómia, Bélák Sándor a gyógyszertan, Csiky Gyula a belgyógyászat, Benedek László az ideggyógyászat, Szontagh Félix a gyermekgyógyászat, Neuber Ede a bőrgyógyászat, Elischer Gyula a röntgenológia, Hüttl Tivadar a sebészet, Blaskovits László a szemészet (helyettesítő jelleggel), Göllner János a fizika, Dobi Géza az orvosi kémia tanszékeire év elején megtörténtek az első doktoravatások is. A klinikai telep zárókövének letételére október 17-én került sor. A tanszékvezetők irányításával az oktató- és gyógyítómunka mellett a kutatómunka is megindult tanévben az orvosi fakultásnak 9 nyilvános rendes, illetve rendkívüli tanszékvezető tanára volt: Orsós Ferenc, Neuber Ede, Benedek László, Hüttl Tivadar, W odetzky János, Bodnár János, Kreiker (Kettesi) Aladár, Fornet Béla, Bókai

5 Zoltán, Verzár Gyula, Kovács Ferenc és Went István. Ebben az évben a beiratkozott orvostanhallgatók létszáma már 343 volt, mely a 30-as években tovább emelkedett, csupán 1937 után esett vissza 200 alá. Ezekben az években a 8 klinikán 550 ágy állott a betegek rendelkezésére. Időközben dr. Gyulay Zoltánt a fizika tanárává, Jeney Endrét a közegészségtan és gyógyszertan tanszékére, Fornet Bélát a belgyógyászatra, Kettest Aladárt a szemészetre nevezték ki egyetemi tanárrá. Ekkor történt Csilléry András kinevezése a fogászati tanszékre, aki Orsós Ferenc kórboncnok működésével együtt a szélső jobboldali irányzat megerősödését jelentette a debreceni orvosi fakultáson. BenedekLászló Budapestre történt meghívásakor Sántha Kálmánt nevezték ki az elme- és ideggyógyászati tanszékre, aki viszont néhány más tanártársával együtt az antifasiszta irányzat megerősödését jelentette. A második világháború során Debrecen környékén elkeseredett harcok dúltak, melynek következtében a tanári kar egy része Budapestre, további része Németországba menekült. A város felszabadítása után a szovjet hatóságok mindent megtettek az egyetemi munka megindítására, s ebben nagy része volt Sántha Kálmán újonnan megválasztott dékánnak is, aki a Debrecenbe visszatért professzorokkal együtt biztosította az egyetemi munkát. A megüresedett tanszékekre fiatal, energikus professzorokat neveztek ki: 1947-ben Törő Imrét az anatómiai szövettani tanszékre, Kesztyűs Lorándot az általános kórtani és Vályi-Nagy Tibort a gyógyszertani tanszékre ban Kulin Lászlót a gyermekgyógyászat tanszékre, 1949-ben Szodoray Lajost a bőrgyógyászati tanszékre, 1951-ben Loessl Jánost a sebészetre, 1952-ben Krompecher Istvánt az anatómiai intézet élére nevezték ki, miután Törő Imre 1950-ben Budapestre kapott kinevezést. Amikor a II. sebészeti és II. belgyógyászati klinika felállítására került sor, élükre Dr. Ladányi Józsa sebész főorvost és Dr. Petrányi Gyula budapesti magántanárt nevezték ki. Bodnár János, az orvosi kémia professzora 1949-ben nyugdíjba vonult, és a megüresedett tanszékére Straub János nyert kinevezést. A felszabadulás után a kórbonctan tanárává Kellner Bélát nevezték ki, akinek Budapestre távozása után Endes Pongrác került a kórbonctani tanszékre. Ugyanúgy a neves atomkutató, Szalay Sándor az Akadémia Atommagkutató vezetője lett, helyét Tóth Lajossal töltötték be ben a biokémiai tanszékre Tankó Bélát, 1953-ban a stomatologia igazgatójává Adler Pétert nevezték ki, aki a tanszéket már 1946 óta vezette. A felszabadulást követő években nagyszámú és kiterjedt személyi és épületfejlesztésre került sor. Míg a felszabadulás előtt 21 intézetben 13 nyilvános rendes, 2 nyilvános rendkívüli és 4 címzetes rendkívüli tanár mellett 43 docens és 200 főnyi tansegédszemélyzet dolgozott, akik közül csak 63-nak volt fizetéses állása, a felszabadulás után számos új tanszék felállítására került sor, és már 1946-ban 99 fizetéses állása volt az orvostudományi egyetemnek, melyekhez még további 21 fizetéses állást szerveztek. Ez annál is inkább indokoltnak látszott, mert az orvosi fakultás es 207 hallgatója helyett ban 491, ben 551 és ben már 744 volt. A következő években a hallgatók száma 900 fölé emelkedett; jelenleg 1092 orvostanhallgató nyer ki képzést a debreceni orvostudományi egyetemen. Törő Imre céltudatos tevékenysége következtében 1949-ben felállították az orvoskari könyvtárt, amelynek állománya jelenleg kötet és 1005 különböző, rendszeresen beszerzett

6 folyóirat. Jelenlegi igazgatója Adler Péter egyetemi tanár. Az egyetem fejlődését jól mutatja az is, hogy a második világháború végéig a klinikai ágyak száma nem érte el a félezret; jelnleg viszont 1768 ágy van. A debreceni orvostudományi egyetem nagy részt vállalt tudósok neveléséből, így számos ott nevelt tudós került az ország többi orvosi egyetemének tanszékeire. Benedek László, Bélák Sándor, Neuber Ede és Törő Imre Budapestre, Jaki Gyula Szegedre, akiket újabban Simon Miklós és Berencsi György követett, Schmidt Lajos Pécsre, Kudász József a budapesti IV. sebészeti tanszékre került. A szegedi orvosi fakultás felállítását is már az első világháború előtt kezdeményezték. (Erről Nagy István számol be a szegedi orvosi egyetemről szóló kéziratában.) Bár Szeged a két világháború előtti Magyarország második legnagyobb városa volt, a Duna Tisza közének nagy kultúrközpontja, Pozsony és Debrecen mégis megelőzte a 3 4. magyar egyetem felállításában. A szegedi egyetem története tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor a Kolozsvári Ferenc József Tudomány Egyetemet Román Állami Egyetemmé szervezték át, s a magyar oktatógárda nagyrésze Magyarországra települt. Ekkor Klebersberg Kuno közoktatásügyi miniszter döntése és Szeged áldozatkészsége lehetővé tette, hogy a volt kolozsvári egyetem oktatói Szeged városában települjenek le, és ott az egyetem építése megtörténjék (1921. évi 25. törvénycikk). Először ideiglenes jellegű helyeken helyezték el az intézeteket, ennek ellenére az oktatás már ben megindult. A szegedi egyetem építkezése lendületesen haladt, a 30-as évekre be is fejezték ben a következő tanszékvezető professzorok alkották a szegedi orvoskart: Löte József kór- és gyógytan, Rigler Gusztáv közegészségtan, id. Jancsó Miklós belgyógyászat, Reinbold Béla orvosi vegytan, Vidakovics Kamill sebészet, Veres Elemér élettan, Issekutz Béla gyógyszertan, Davida Leó bonctan, Szabó József ideg- és elmegyógyászat, Berde Károly mb. tanszékvezető bőrgyógyászat, Hajniss Elemér gyermekgyógyászat, Demeter Gyula törvényszéki orvostan, Imre József szemészet, Veszprémy Dezső kórbonctan, Kubinyi Pál szülészet. Néhány évvel később Davida Leót, Davida Jenő váltja fel, míg Berde Károlyt Poór Ferenc, Demeter Gyulát pedig Jankovics László. Veszprémy Dezső elhalálozása után a budapesti Balogh Ernő lesz a kórbonctan professzora ben id. Jancsó Miklós tanszékét a Korányi Iskola kiemelkedő tanítványa, Rusznyák István vette át. Kubinyi Pál Budapestre történt kinevezésekor Berecz János lett a szülészet és nőgyógyászati klinika igazgatója. Az elme- és idegklinika igazgatójává Szabó József halála után a neves Schaffer-tanítványt, Miskolczy Dezsőt nevezik ki ban a kór- és gyógytani intézet igazgatója Jeney Endre lesz, aki néhány év múlva Debrecenbe kerül ben a biokémiai intézet vezetését a külföldről hazahívott Szent-Györgyi Albert veszi át, és nagy hírű biokémiai iskolát alkot, amelynek egyik legnagyobb elismerése volt, hogy Szent- Györgyit Nobel-díjjal tüntették ki. A későbbi években odakerült fiatalabb tanszékvezető professzorok : Baló József, Tomcsik József, Kiss Ferenc, Lőrincz Ferenc és a többiek egyre növelték a szegedi orvosiskola hírnevét. A gazdasági válság miatt az 1930-as években a szegedi orvosi karon is redukciókra került sor, majd 1940-ben az orvostudományi kar nagyobb része visszaköltözött Kolozsvárra, de az évi 28. törvénycikk gondoskodott az új szegedi egyetem felállításáról. A kolozsvári átköltözéssel kapcsolatos tanszéki üresedésekre kiváló fiatal kutató-

7 kat neveztek ki: Ivanovics György, Kanyó Béla, Kulcsár Ferenc és Batizfalvi János október 11-én szabadult fel Szeged, a szovjet parancsnokok támogatták és sürgették az egyetemi oktatás mielőbbi megindítását ben felállították a stomatologiai klinikát, melynek élére Hattyassy Dezső professzor került. Az újonnan kinevezett klinikai igazgatók további nyereséget jelentettek a szegedi orvoskarnak: Waltner Károly a gyermekklinika igazgatója, Hetényi Géza a belklinika igazgatója és Jáky Gyula a sebészeti klinika igazgatója lett. Bár az utóbbi években ezt a kart is érzékeny veszteség érte ifj. Jancsó Miklós és Jáky Gyula elhalálozásával, helyükre fiatal, aktív neves szakemberek kerültek: Boda Domonkos gyermekgyógyász, Szontág Ferenc szülész nőgyógyász, Julesz Miklós és Földi Mihály belgyógyászok, Simon Miklós bőrgyógyász, Berencsi György higiénikus, Szenes Tibor radiológus és Guba Ferenc biokémikus. Közben a szegedi orvoskar gyógyszerészeti és fogorvosi karral bővült. Agylétszáma 1938-ban 480 volt, jelenleg A hallgatók száma 1938-ban 272 volt, ban A pozsonyi orvosi fakultás felállítása megközelítően egybeesik a debreceniével. Itt az orvosi fakultás egyes klinikáit és intézeteit átmenetileg helyezték el. Az első két évben csak a harmadik éves és magasabb évfolyamok hallgatóit oktatták, mert a klinikák elhelyezése könnyebben vált lehetővé a nagy városi kórház épületében. A sebészeti klinika igazgatója Bakay Lajos lett, a belklinikáé Herczog Ferenc, a szemészeti klinikáé Imre József, a kórbonctani intézeté Entz Béla, az élettani intézeté Pékár Mihály, a gyógyszertanié Fenyvesi Béla. Az év folyamán már rendszeres oktatás folyt, azonban már az év végén csehszlovák katonaság foglalta el Pozsonyt. A hatóságok az újonnan felállított egyetemet csehszlovák egyetemmé kívánták átalakítani szeptember 8-án egyetemi küldöttség jelent meg Masaryk elnöknél azzal a kéréssel, hogy legalább egy ideig hagyjanak meg magyar tanszékeket is, mire az elnök átmeneti időt biztosított szeptember 22-én Mlcoch miniszteri tanácsos átvette az egyetem klinikáit, és ezzel a magyar orvosi fakultás megszűnt, az oktatók nagyrésze már előzetesen Magyarországra települt vissza. A jogi fakultást július 31-ével szüntették meg (L. Steier 1929-ben Wienben az Almathen Verlagnál" megjelent könyvéből). Érdemes megjegyezni még azt, hogy Szent-Györgyi Albert is hasonló körülmények között hagyta el a pozsonyi orvosi fakultást. A Magyarországra visszatelepült egyetemi oktatók egy része a budapesti Zita" ideiglenes kórházban működött tovább, majd a következő években kormányhatározattal felállított Pécsi orvosi fakultáson helyezkedett el. Az orvosi fakultás hosszú évekig itt is ideiglenes jellegű épületekben helyezkedett el, s a klinikai intézmények csupán 2 éve kaptak véglegesen egy korszerű, minden igényt kielégítő épületet. A pécsi orvosi fakultás vezetői és a haladó gondolkodás képviselői Entz Béla, Pékár Mihály és Imre József voltak, akik a debreceni Sántha-csoporthoz hasonlóan működtek a Dunántúlon különösen elterjedt német, fasiszta propaganda ellen. Rajtuk kívül Ángyán Béla, Beck Soma és még néhány oktató képviselte a haladó irányzatot. A felszabadulás után a pécsi orvosegyetem is átszerveződött, számos kiváló professzor nyert tanszéket: Kerpel-Frónius Ödön gyermekgyógyász, Romhányi György kórboncnok, Szentágotay János anatómus, Lissák Kálmán fiziológus,

8 Schmidt Lajos sebész, Ernst Jenő biofizikus és többen mások. Az említettek közül többeket a budapesti egyetemre neveztek ki (Szentágotay János, Kerpel- Frónius Ödön), Schmidt Lajos pedig elhunyt. I R O D A L O M Bán I. : A magyarországi felsőoktatás a XVI XVII. században. Felsőoktatási Szle, Bisztray Gy.Szabó T. A. Tamás L. : Erdélyi Magyar Egyetem története. Kolozsvár, Bugyi B. : Sixth hundredth Anniversary of the Foundation of the first University of Hungary. Med. History XI Csajkás B. : A kolozsvári tudományegyetem orvostudományi karának megalakulása. Erdélyi Múzeum Egyesület Értesítője IX Gortvay Gy. : Az újabbkori Magyar Orvosi Művelődés és Egészségügy története. Akad. Kiadó, Bp Hőgyes E. : Emlékkönyv a budapesti királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Magyar Orvosi Könyvkiadó, Bp Issekutz B. : id. Jancsó Miklós és if j. Jancsó Miklós, a két orvostudós. Akad. Kiadó, Bp Nagy I. : A szegedi Orvostudomány Egyetem története. (Kézirat). Pólya J. : Az orvosképzés reformjából. Orv. Hetil Ringelhann B. : Az első Magyar Orvos Iskola. Orv. Lapja Sós J. : Az orvosképzés problémái. Magyar Tud. Akad. Közi. XVII Steier L. : Ungarns Vorgewaltigung" Almathen Verlag, Wien, Szodoray L. : A debreceni Orvostudományi Egyetem története. (Kézirat) Tóth A. Antall J. : A magyarországi felsőoktatás a reformkorban és ben. Felsőokt. Szle Zusammenfassung Verfasser berichtet in seiner Arbeit über die Gestaltung der Ärzteausbildung an den Universitäten Ungarns, mit besonderer Hinsicht auf die medizinischen Fakultäten der Provinz. Die Arbeit dieser Fakultäten wurde erheblich erschwert, da 2 Universitäten Kolozsvár (Klausenburg) und Pozsony (Pressburg) nach dem ersten Weltkrieg übersiedeln mussten, weil diese beiden Städte unter die Verwaltung anderer Staate gerieten. Im Laufe des zweiten Weltkrieges kehrte ein erheblicher Teil der medizinischen Fakultät von Szeged wieder nach Klausenburg zurück. Nach Beendigung des Krieges gingen einige Professoren von hier nach Marosvásárhely (heute Tîrgu- Mures) andere hingegen an die verschiedenen medizinischen FakultätenUngarns. Wegen diesen Umständen kann man in letzterem Falle, die sonst ungewöhnte Benennung Wandernde Universität" anwenden. Verfasser betont, dass diese medizinischen Fakultäten trotz der schlechten Verhältnisse eine wertvolle wissenschaftliche und pädagogische Arbeit entfalteten. Diese Arbeit, historischen Karakters, beschliesst die Bearbeitung ihres Stoffes, nach allgemeinen Gebrauch mit 1948.