Skola je zakon :) 2011-es nyári filmek, vegyes válogatás. free copy. interjú Baráth Attilá Mácsai Endre. Reportaža iz Politehničke škole.

Átírás

1 novine5plus.com Najbolji školski list u vojvodini photo: igor marinović free copy novine za srednjoškolce KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA N o 19 oktobar Naša ljubavna priča: Tamara i Dejan od ovog broja 2 nagradne igre delimo MBT patike i 3 xxl pizze! interjú Baráth Attilá Mácsai Endre V Skola je zakon :) suliriport A KÖZGAZDASÁGI KÖZÉPISKOLÁBAN JÁRTUNK Reportaža iz Politehničke škole es nyári filmek, vegyes válogatás

2 svakog meseca besplatno delimo 3 xxl pizze Od ove školske godine u svakom broju Novina 5 + Denis picerija obradovaće tri naša čitaoca besplatnom XXL pizzom! Ukoliko želite da uživate u mirisima i ukusima najbolje i najveće XXL pizze u gradu, pošaljite nam na adresu: denis@novine5plus.com i odgovorite na pitanje: Iz koje zemlje potiče pizza? Pored odgovora napišite i vaše podatke (ime, prezime, razred i škola). Troje najbržih će osvojiti nagradu i povesti još tri osobe po izboru na večeru u Denis piceriju (Braće Radić 24, Subotica). Potvrdu o nagradi, nagrađeni učenici će preuzeti u redakciji Novina 5 + (Maksima Gorkog 9, Subotica). denis pizzeria denispizzeria.com

3 Uvodnik 5 + Gradske novine za srednjoškolce középiskolások lapja Direktor Robert Đivanović direktor@novine5plus.com UVOD 3 sadržaj Skola je zakon :) v Septembar je najlepši jer se na ulicama pojavi na hiljade učenika. Celog leta ulice su, kao i škole, puste, a onda, u prvoj nedelji septembra, sa svih strana se pojavljuju grupice mladih, obično nasmejanih, uvek bučnih, sa rančevima i torbama na leđima, u kojima su novi udžbenici i počinju nove školske avanture. Školovanje ne trebate gledati kao robiju ili rečnikom mladih - smor, već kao period kada se svakodnevno viđate sa svojim prijateljima, simpatijama, omiljenim profesorima; kada stičete nova saznanja i nova iskustva. Učite za svoju struku, pripremate se za život i onaj njegov ozbiljniji deo. Sada uživajte u ovim jesenjim danima, čitajte nove lekcije, pitajte kada vam nešto nije jasno, potražite na internetu dodatne informacije, budite znatiželjni i vredni. I nemojte se smejati štreberima - postoji mogućnost da ćete jednog dana raditi za jednog od njih, da citiram Bil Gejtsa, štrebera nad štreberima! :) Lepo je videti vas opet, raditi sa vama ove novine, ispred nas je cela školska godina i niz lepih priča koje ćemo ovde objaviti, radovati se zajedno peticama i ekskurzijama, brinuti zbog kontrolnih iz fizike i latinskog, brojati dane do raspusta, Nove godine, proleća. I zato - škola je zakon! :) Ovo je treća školska godina da izlazimo u kontinutetu, redovno, svakog meseca, tako da ne čudi da naša mala novinarska grupa sada broji tridesetak polaznika, na srpskom i mađarskom jeziku, iz svih srednjih škola u Subotici. Ponosni smo na to, a pomoć u realizaciji ovih novina svakodnevno nalazimo među vaspitačima Doma učenika u Subotici, srdačnim računovođama, koje nam pomažu da se snađemo u komplikovanom svetu brojki, tabela i poreskih zavrzlama, a posebnu zahvalnost dugujemo direktoru ove ustanove, Robertu Đivanoviću. Na naslovnoj strani oktobarskog broja su subotički srednjoškolci - Teodora Bođanec, učenica Medicinske škole i Ádám Sutus, učenik Filološke gimnazije Deže Kostolanji. Hvala im na strpljenju i napornom poziranju po zanimljivim kvartovima Subotice. U ovom broju smo rešili da vas obradujemo sa dve nagradne igre, u kojima možete dobiti zanimljive i zaista vredne nagrade, kao i kupone za popust na proizvode i usluge! Biće toga još... :) Čitajte ovaj broj i očekujte novi oko 10. novembra! B. C. 5 Hajdu Ágnes, a Svetozar Marković Gimnázium magyar szakos tanára: Minden mindennel ÖSSZEFÜGG Marija Peić Tukuljac, profesor stručnih predmeta u Hemijsko-tehnološkoj školi: ZA ČISTIJE I ZELENIJE OKRUŽENJE 6, 7 Reportaža iz Politehničke škole - U ZNAKU BROJA 3 9 Naša ljubavna priča - Tamara i Dejan 10, 11 VESTI IZ DOMA 12 Interjú: Baráth Attilá, Mácsai Endre 14, 15 školske vesti 18, 19 predstavljamo se Suliriport: A KÖZGAZDASÁGI KÖZÉPISKOLÁBAN JÁRTUNK 22 sve o f.e.a.r. 3, novi telefoni, filmovi, knjige, my top Stresszoldó: 2011-es nyári filmek, vegyes válogatás 26 zoo news 30 test: da li si sujeveran/na 32 Horoszkóp, VICCES TESZT 33 biseri iz škole, in & out lista Glavni i odgovorni urednik Boris Cupać urednik@novine5plus.com pomoćnice glavnog i odgovornog urednika Tatjana Mandić Takač tanja@novine5plus.com Tómó Margaréta margareta@novine5plus.com Olivera Uščumlić olivera@novine5plus.com Papp Bartusz Karolina karolina@novine5plus.com Műszaki szerkesztő Arnold Tibor tibor@novine5plus.com Redakcija na srpskom jeziku Anamarija Kološnjaji, Ana Manojlović, Danijela Danojević, Dijana Majstorović, Darija Ćatipović, Marija Govlja, Nikolina Drašković, Srđan Miković, Teodora Bođanec, Danica Tomaš, Blanka Kele, Aleksandra Dubočanin, Ivana Vujković Bukvin, Jovan Antelj, Verica Kovač, Radmila Papić, Milica Obrenović, Danica Novak, Mila Vasić, Sofija Jurić Magyar szerkesztőség Berec Sára, Gál Júlia, Iván Korina, Kovács Anikó, Martonosi Máté, Nagy Mária, Sutus Ádám spoljni saradnici Tápai Renáta (lektor), Ana Krstić (lektor), Branislav Kolar (gaming), Siniša Zelen (web) osnivač Dom učenika, Subotica Izdavač nvo aktivni region, subotica Design, priprema za štampu i Marketing Refresh Web site Štampa neopress Tiraž 1500 primeraka Podrška FOKUS Fondacija Štampanje ovog broja pomogao je Pokrajinski sekretarijat za sport i omladinu 8

4 4 Hová? VÁROSI MÚZEUM A biciklisek városa Szabadkán a kerékpározásnak több mint 130 éves múltja van, és ez a közlekedési eszköz különösen az elmúlt fél évszázadban nagyon fontos helyet foglalt el a város életében. Ezt bizonyítják a szabadkai kerékpárutak, a témához kapcsolódó köztéri szobrok és emléktáblák, a kerékpáros megmozdulások, a helytörténeti kiadványok kerékpárra fókuszáló írásai és számai, a kerékpárnak, mint motívumnak az irodalomban és képzőművészetben való megjelenése. A szabadkai Városi Múzeumban május 14. és november 15. között látható, A biciklisek városa A kerékpár történeti, néprajzi és művészeti aspektusai Szabadkán címet viselő kiállítás ezt a témát dolgozza fel komplex módon a következő területeket körbejárva: 1. Sport, szórakozás és életmód. A szabadkai kerékpározás 130 éves múltjának a megismertetése a kerékpározás kultúrtörténetén, a téma jeles személyiségein (Vermes Lajos, Szárits János), a szabadkai kerékpárkészítő és javító műhelyeken, gyárakon, a kerékpár szabadkai elterjedésének szokásán keresztül. A fenti témák mellett a bicikliről, mint környezetkímélő közlekedési eszközről is szó esik, többek közt a szabadkai kerékpáros mozgalom és a kerékpárutak bemutatásával. 2. Művészeti aspektus. A kerékpár, mint inspiráló eszköz a szabadkai művészek alkotásaiban a múzeum Képzőművészeti Osztályának gyűjteményében és a magángyűjteményekben található művek bemutatása alapján. Mindezzel párhuzamosan bemutatásra kerülnek a szabadkai írók (Csáth Géza, Tolnai Ottó, Marija Šimonković, stb.) kerékpár által ihletett művei is. NÉPSZÍNHÁZ OKTÓBER ÓRA JADRAN SZÍNPAD Hyppolit, a lakáj, zenés vígjáték OKTÓBER ÓRA JADRAN SZÍNPAD Egy elmebeteg nő naplója, merülés Csáth Géza művei alapján OKTÓBER ÓRA JADRAN SZÍNPAD Eastwicki boszorkányok OKTÓBER ÓRA JADRAN SZÍNPAD Cseresznyéskert bemutató OKTÓBER ÓRA SOLTIS LAJOS STÚDIÓ A kortárs vajdasági szerzők VIII. Felolvasószínháza 18 ÓRA SOLTIS LAJOS STÚDIÓ Emberek, események Faragó Árpád könyvének bemutatója 19 ÓRA A kortárs vajdasági szerzők VIII. Felolvasószínháza 20 óra A kortárs vajdasági szerzők VIII. Felolvasószínháza OKTÓBER ÓRA JADRAN SZÍNPAD Óz, a nagy varázsló, az Újvidéki Színház vendégjátéka ÓRA JADRAN FOYER Színek háza kiállítás a Népszínázat támogató képzőművészek alkotásaiból 22 ÓRA JADRAN SZÍNPAD A X. Pataki Gyűrű-díj gála OKTÓBER JADRAN SZÍNPAD A padlás, a Zentai Magyar Kamaraszínház vendégjátéka OKTÓBER SOLTIS LAJOS STÚDIÓ Kreón... vagy fordítva ART MOZI OKTÓBER 13-A ÉS 16-A KÖZÖTT 18 ÉS 20 ÓRÁTÓL: A majmok bolygója: Lázadás, amerikai sci-fi akciófilm, 2011, 106 perc KOSZTOLÁNYI DEZSO SZÍNHÁZ KOSZTOLÁNYI SHOWCASE A KOSZTOLÁNYI DEZSŐ SZÍNHÁZ MINIFESZTIVÁLJA - Nézze meg Ön is három nap alatt hat év munkáját. Urbán András rendezései a színhűz fesztiválján időrendi sorrendben. OKTÓBER ÓRA BRECHT THE HARDCORE MACHINE, ÓRA URBI ET ORBI OKTÓBER ÓRA TURBO PARADISO, THE BEACH OKTÓBER ÓRA TOLNAI OTTÓ: A KISINYOVI RÓZSA, BÉRES MÁRTA ONE GIRL SHOW A jegyek előadásonként diákoknak 100 dinárba kerül. Amennyiben bérletet vásárolnál, hat előadást 300 dinárért nézhetsz meg. Info: jegy@kosztolanyi.org EUROCINEMA VETÍTÉSEK 20 ÓRÁTÓL BELÉPŐ 150 dinár OKTÓBER Elkerülhetetlen gyilkosság, lengyel norvég-ír-magyar film OKTÓBER Johnny English újjászületve, angolfrancia-amerikai film eko strip u saradnji sa JKP Čistoća i zelenilo Jožefa Atile 4, Subotica Telefon: 024/ Web: /2011

5 A TANÁR / PROFESOR 5 TANÉVKEZDŐ GONDOLATOK Minden mindennel ÖSSZEFÜGG Írja: Hajdú Ágnes a Svetozar Marković Gimnázium magyar szakos tanára ZA ČISTIJE I ZELENIJE OKRUŽENJE piše: dipl. ing. Marija Peić Tukuljac, profesor stručnih predmeta, koordinator tima za zaštitu životne sredine u Hemijsko-tehnološkoj školi A nyári kánikula ellen ritkán lázadozunk, természetesnek tartjuk, viszont ugyanez a hőség szeptemberben már zavaró. Tanároknak, diákoknak egyaránt. Elszoktunk a melengető nyárutótól, s most, hogy itt ül a nyakunkon, elviselhetetlennek érezzük. Sokan abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy még szünet van. A munka azonban nem állhat meg. Az elsősökkel arról beszélgetünk, mit jelent számukra az irodalom. Értékes gondolatokat fogalmaznak meg, s míg ezeket összegezzük, eszembe jutnak egyik kedves egyetemi tanáromnak a szavai, miszerint nekünk, tanszékeseknek gyönyörű hivatásunk lesz, mert az irodalom nem csupán tantárgy, hanem önismeretünknek, az emberi lélek megismerésének, a világban való tájékozódásnak az eszköze. Nem élhetünk át minden sorshelyzetet, nem tudjuk mindig megérteni a másik ember lelkének rezdüléseit. A regények, versek, novellák, olvasása azonban segít ebben. A vizsgák hevében ezt nem éreztük, csak idővel. Visszatérve az elsősökhöz, fogalmazást íratok velük. Megbeszéltük már, nem ért senkit váratlanul, mégis ijedten merednek a fehér lapra, próbálják a legjobbat kihozni magukból még akkor is, ha nem kapnak rá osztályzatot, nem lesz semmilyen következménye; csupán nekem irányadó a továbbiakban, helyesírási, nyelvhelyességi stb. hibák kiküszöbölésére. Örömmel tölt el, hogy komolyan veszik, fontos számukra, már-már remekművet várnak maguktól. Művészi alkotásra nem mindenki képes. Sok-sok szorgalom, isteni adottság és szerencsés csillagzat kell az igazi művészet születéséhez. A szépség, a művészet adta örömök befogadására azonban mindannyian képesek vagyunk. József Attila szavaival: Nem kell, hogy én írjak verset, de kell, hogy vers írassék, mert különben meggörbülne a világ gyémánttengelye. A széphez, a tökéletes Széphez, Jóhoz másfajta szempontból is közelíthetek az órákon, mégpedig vallásilag. Örülök, hogy lehetőségem nyílt az iskola keretein belül hittant tanítani. Amikor a 90-es évek közepén a magyarral párhuzamosan beiratkoztam a teológiai főiskolára, elsősorban bibliai ismereteimet akartam bővíteni. A teológián a Gondviselés olyan tanárokat, papokat sodort az utamba, akiktől rengeteget tanulhattam: a vallási ismeretek mellett emberséget, a problémákhoz való másfajta hozzáállást, kitartást. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább azt tapasztalom, hogy minden mindennel összefügg, hogy semmi sem történik véletlenül. Akkor távolinak tűnt, hogy iskolai tantárgy legyen belőle, most mégis kenyeret ad a kezembe. A jelen eseményeit leginkább a múlt fényében tudjuk értékelni, a jót és a rosszat egyaránt. A szívünk mélyén azt érezzük, valóban minden mindennel összefügg, ugyanis nem véletlen, hogy kikkel hozott/hoz minket össze a sors, mi történik velünk. Ezt a sorsot többféleként nevezhetjük: végzetnek vagy akár Gondviselésnek, én inkább az utóbbinál maradnék. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan emberek, tanulók vesznek körül, akik keresik a szépet e rohanó világban is, az információk özönében. Ezt látom diákjaim dolgozataiban, végzős osztályom furcsa kérdéseiben, díjnyertes önálló munkáikban, versenyeken való szerepléseikben. Decu učimo mnogim važnim stvarima. Nerviramo se ako ne čitaju dobro, ne računaju... Kasnije - ako zaborave zakone fizike, hemije... A da li ih naučimo kako živeti život, živeti ga zajedno sa prirodom? To smo nekako potisnuli u drugi plan. Izgovarajući se siromaštvom, zaboravljamo da koristimo ono što imamo. Dužnost odraslih je da nauče decu kako da se okrenu prirodi, da je osete i što više da isprepletu svoje obaveze, posao i zadovoljstvo kroz kretanje kroz nju. A istovremeno da je neguju i čuvaju. Pošto radim u stručnoj školi, obaveza mi je da organizujem decu za odlazak u zaštićena prirodna dobra, na izlete kraj jezera, u šume. Da zajedno uživamo u njima, a neke prostore smo i čistili. Poslednjih godina primećujem kako je drastična razlika u odnosu prema prirodi onih koji žive u kućama sa dvorištem i onih koji žive u stambenoj zgradi - uticaj Interneta je velik. Ministarstva za obrazovanje i zaštitu životne sredine i održivog razvoja Pokrajine Vojvodine organizovala su akciju pod nazivom Za čistije i zelenije škole Vojvodine, koja je okupila predškolske ustanove, osnovne i srednje škole, kao i učeničke domove i lokalne sredine. Program je sprovođen od 15. oktobra do 15. maja godine, po drugi put. Ove godine akciji se odazvalo 148 učesnika. Svi su imali razrađen i detaljan plan rada i obaveza u realizaciji programa - podizanja ekološke svesti, prikupljanja, razvrstavanja i reciklaže otpada i kompostiranja, održavanja zelenih površina, učionica, školskih dvorišta, edukacije (kako vršnjačke tako i roditelja), uređenja eko-kutka, sadnje drveća i zelenila. Učesnici su dobili nešto publikacija, semena i sadnica - pomoć dosta skromna, ali želja ljudi za kvalitetnijim okruženjem velika. Tim profesora naše Škole, na čelu sa direktoricom, kao i veliki broj đaka iskazao je veliki entuzijazam. U kategoriji srednjih škola mi smo jedna od tri nagrađene. Moram istaći - sve što je uređeno čuva se i neguje. Akcija nas je podstakla da pojačamo saradnju i sa lokalnom samoupravom po ovom pitanju, tako da se nadam da će ubuduće biti još bolja - radni elan postoji, samo manjkaju sredstva. Moja obaveza organizovanja dece je postala zadovoljstvo. Uživam kada ih vidim kako sa zadovoljstvom sade cveće, savesno čiste kamenje iz fontane... Decu sa asfalta naučićemo da pored Interneta podjednako uživaju i u dugim šetnjama pored Ludaškog jezera, čišćenju lišća... Pozdravljam sve svoje kolege i ljubitelje prirode koji pomažu deci da nauče da žive život u skladu sa prirodom. Deci želim čistije i zelenije okruženje. 8

6 6 Reportaža ŠKOLAMA U POHODE (5) POLITEHNIČKA ŠKOLA U ZNAKU BROJA TRI Manje poznat pogled unutrašnja strana zgrade Politehničke škole Danas se u Politehničkoj školi školuje 950 učenika, na čak tri lokacije. Dve trećine prisustvuje nastavi u poznatoj zgradi u Ulici Maksima Gorkog, a preostala trećina praksu obavlja na manje poznatim (ali ne manje važnim!) adresama u Ulici Matije Gupca 8 (radionice za građevinarstvo i grafičarstvo) i Mihajla Radnića 24 (drvoprerađivačka praktična nastava). Sa početkom nove školske godine u prvi Odmor i za profesore razred upisano je 254 učenika. Politehnička škola specifična je po tome što obrazuje decu na tri nastavna jezika na srpskom, mađarskom i hrvatskom. Imamo učenike na tri različita stepena - trećem, četvrtom i petom. Tri su područja rada: geodezija i građevinarstvo, šumarstvo i obrada drveta, i grafičarstvo u znaku broja tri počinje priču o Školi na čijem je čelu, direktor Iso Planić, i dodaje: - Mi smo Škola u kojoj se neguje kreiranje lepog. Pre svega okrenuti smo deci koja su spremna da kreativno razmišljaju i rade jer se ovde obrazuju budući stručnjaci za, na primer, arhitekturu i građevinu, mladi ljudi koji će jednog dana kreirati objekte i prostor u kojem živimo. U našoj Školi se obrazuju deca koja će oblikovati nameštaj tehničari za oblikovanje nameštaja i interijera, oni koji će taj prostor iznutra opremati i uređivati. U našoj Školi obrazuju se i oni koji će kreirati grafičke proizvode tehničari za oblikovanje grafičkih proizvoda. Na sva tri područja rada naši đaci se bave kreiranjem lepih stvari. Drugo, mi smo Škola u kojoj se obrazuju vešte zanatalije, škola u kojoj se stiču korisne veštine. Školski psiholog Aleksandra Radulović Zelenika Ovih dana uređuje se dvorište Politehničke škole, zelene površine, počinje izgradnja učionice na otvorenom... I ove školske godine, kao i prethodnih, učionice se opremaju multimedijalnim sadržajem: - Uspeli smo da sedam kabineta potpuno opremimo računarima, a u polovini ostalih učionica imamo multimedijalni sistem kompjuter i projektor. Plan za ovu godinu je da se sve učionice opreme multimedijalnim sadržajima i da se učionice i kabineti opreme ekonomičnom rasvetom, novim zavesama, novim podnim oblogama, da se uredi nameštaj... Idemo u tom pravcu da osavremenimo kabinete i učionice i, naravno, naše radionice (grafičke, drvoprerađivačke i građevinske) da opremimo mašinama i uređajima koji će realizaciju praktične nastave učioniti savremenom. To je stalna borba, a stalna borba je i da učenicima nađemo angažovanje da u okviru praktične nastave ta deca zaista nešto i rade! Trenutno keramičari prave česmu na Prozivki, uređujemo fasade, štampamo materijal za Dečije pozorište, Poštu - nabraja direktor Škole. Opremljenošću učionica i radionica, profesorima i znanjem koje su stekli i još uvek stiču, zadovoljni su i đaci, mada ne kriju da uvek može (i) bolje Strahinja Španović (I-3, građevinski tehničar za visokogradnju): Upisao sam Politehničku školu zato što u slobodno vreme sa tatom idem po gradilištima, a volim i da crtam. Škola mi se sviđa, nastavnici su ljubazni, znaju da objasne. Dopala mi se nacrtna geometrija, matematika, fizika i materijali. Opremljenošću sam zadovoljan, ali uvek može bolje. Milica Tomić (I-3, građevinski tehničar za visokogradnju): Sve je dobro, zadovoljan sam. Školska biblioteka raspolaže sa naslova, prof. Olga Vermeš Posebno su mi dopali predmeti nacrtna geometrija i biologija, a zanimljivi su časovi informatike i muzičkog. Nemanja Kuzmić (I-3, građevinski tehničar za visokogradnju): Nisam se mnogo dvoumio oko upisa u srednju školu, inspirisao me je stric koji radi u Nemačkoj kao inženjer visokogradnje. Kada završim školu, želim da odem tamo i radim sa njim. U Školi mi se sve dopada, za sada je u potpunosti ispunila moja očekivanja, jedino bi sala za fizičko mogla biti veća. Direktor škole, poznati alpinista: Iso Planić Monika Huđi (III-1, arhitektonski tehničar): Najvrednije što sam naučila jeste da crtam u programima, a naravno i ručno. To je jako bitno i pomoći će mi u kasnijem školovanju, dobra je osnova. IZOSTANCI VELIKi PROBLEM - U Školi najviše muke imamo sa izostancima učenika. To je najveći problem zbog Zakona koji deci praktično dopušta veliki broj neopravdanih izostanaka. Imamo i dosta socijalnih slučajeva, razvedenih prorodica, dece na smeštaju (hraniteljske ili starateljske). Teška je ekonomska situacija, dešava se da deca bukvalno nemaju šta da jedu. Možda bi više trebalo da se bavimo decom koja su bolja, a mi imamo i inkluzivnu decu u nastavi, što nije dobra stvar i ide na štetu druge dece u odeljenju, kao i na štetu tog učenika. Trpi celo odeljenje, ali i ono samo - smatra školski psiholog Aleksandra Radulović Zelenika. Andrej Popov (III-1, arhitektonski tehničar): Pohvalio bih nastavnicu srpskog Stelu Šarović koja drži dobre časove. Bitno je da profesor zna da održi pažnju učenika. Predmet koji volim je i primena računara u građevinarstvu, gde učimo da crtamo na kompjuteru, da pravimo projekte To je bitno jer u suštini to ćemo da radimo u budućnosti. Pohvalio bih direktora koji se trudi da nam Škola bude lepša i opremljenost učionica bolja. Dobri su profesori. Sve mi se sviđa, upisao sam ono što sam želeo. Planiram fakultet arhitekturu. Sara Arbutina (III-11, tehničar pejzažne arhitekture): Na časovima stičemo znanja o cveću, idemo na praksu u rasadnike, na blok nastavu u Novi Sad, Beograd, na sajmove cveća... Naučili smo kako se biljke kaleme, sade, zalivaju... Spomenula bih i da su dva /2011

7 Reportaža 7 Strahinja Španović Milica Tomić Nemanja učenika iz našeg razreda: Ivet Stojanović Ivet i Radoš Milenković nedavno bili u Istraživačkoj stanici Petnica. Filip Hupko (III-11, tehničar pejzažne arhitekture): Upisao sam ovu Školu zato što volim crtanje, ali i predmete tipa botanika, zemljište, tako da Kuzmić hortikulturom. U Školi uređujemo dvorište, brinemo o biljkama u hodnicima, imamo staklenik u kojem proizvodimo biljke, i uskoro ćemo organizovati akciju u okviru koje ćemo proizvoditi i prodavati biljke, obezbeđujući neki prihod za Školu. Na časovima praktične Strahinja Španović Monika Huđi Andrej Popov Piše: Tatjana Mandić Takač Fotografije: Dejan Vuković Na času pejzažne arhitekture (TPA III-11, prof. Mira Šećerov) Sara Arbutina Filip Hupko Vanesa Distl Luka Đorđević Na času grafičke dorade (GFT IV-6, prof. Žarko Andrić) Prof. Ljubica Dašić u odeljenju AT III-1 (projekti objekata visokogradnje) Tehničari za grafičku pripremu (II-6, prof Čaba Vereš) Na času računarstva prof. Dražen Jovičin u odeljenju TON III-9 Neobična učionica tehničari za oblikovanje grafičkih proizvoda U fiskulturnoj sali odeljenje VT I-3 je to spoj crtanja i prirodnih nauka. Sviđa mi se Škola, za naš smer je dobro opremljena, imamo staklenik, sadimo cveće koje presađujemo u dvorište, pravimo baštu... Dobri su uslovi za rad, za učenje. Vanesa Distl (III-11, tehničar pejzažne arhitekture): Tu sam zato što volim biljke, crtanje, i želim da se bavim nastave idemo u rasadnike u kojima učimo o struci, sadimo biljke, plevimo, gajimo i brinemo o njima. Mnogo sam naučila, odličan sam učenik, volim stručne predmete kao što su botanika, cvećarstvo, dendrologija... Lepo je i što se svake godine bira najlepša učionica pa se svaki razred trudi da svoju uredi najbolje što može. Poslednja je izabrana učionica odeljenja III-11 TPA i učenici su dobili nagradno putovanje u Sombor. Luka Đorđević i Veljko Stojadinović (I-1, arhitektonski tehničar): Članovi smo školskog fudbalskog tima i nedavno smo imali priliku da pokažemo šta znamo na Paliću, gde je Škola organizovala Sportski dan, na terenima OŠ Miroslav Antić. Za sada imamo vremena i za sport i za učenje, jer smo dobro organizovali vreme, ali ako bude trebalo birati, škola je uvek na prvom mestu. U školskoj botaničkoj bašti 8

8 8 A DIÁK Valami Amerika Farm. Igen, valószinűleg abban nem volt szerencsém, hogy pont egy farmra kerültem Dél-Alabamába, ami a legtöbb cserediáknak a legnagyobb rémálma, hogy pont olyan családot választanak számára, de attól függetlenül, hogy a hétköznapjaim itt nem nevezhetőek izgalmasaknak, és a hétvégéken is a legérdekesebb dolog a mozibajárás lehet, abban szerencsém van, hogy a család nem azért választott engem, mert szükségük volt ingyen munkaerőre a farmon, és megtudták, hogy én is afféle parasztlányka vagyok szerencsére nem kell segítenem a munkálatokban. Még nagyobb szerencsém van abban, hogy az egyik legvendégszeretőbb államba kerültem, ahol mindenki mindenkivel jóban van, ahol, ha egyszer beszélgetésbe keveredtél valakivel, már a barátai listáján vagy, ahol a bless his/her heart a legsűrűbben használt kifejezés, ahol mindenki sweet tea -t, azaz jeges teát iszik, ahol mindennel össze lehet kötni az amerikai focit (a múltkor a templomban a pap az üres templomot misekor a nézők-nélküli focimeccshez hasonlította) és mindenki minden meccset figyelemmel követ minden szombaton, majd utána egész héten zsong az iskola a focicsapatok és játékosok neveitől. És ami a legjobb, a családom már eljuttatott a tengerpartra, és szeretnék, ha minél többet látnék Amerikából. Ha valamit szeretnék megosztani akárkivel körülöttem, először be kell kapcsolnom az agyam forditó részét. Az elejében valószinűleg kiidegeltem az embereket, amíg kinyögtem egy mondatocskát, főleg ha olyan szó is volt a kívánt mondatomban, amit angolul nem tudtam. És az a rengeteg Sorry, what? Can you repeat that?, ami elveszi az emberek kedvét, hogy beszélgetésbe bonyolódjanak velem. De javulófélben vagyok, habár a fekete embereket még mindig nem tudom megérteni, akármennyire is cool-nak találom a tájszólásukat, és a litván cserediákkal, Simonnal törekszünk elsajátítani a dialektusukat, ő sikeresen, én még mindig próbálkozom: szerintem nincsenek megfelelő nyelvizmaim, hogy olyan sebességgel ejtsem ki a szavakat. És akármennyire is könnyebb itt az iskola, a matekkal még itt is problémáim vannak. Az egyik osztálytársam meg is jegyezte, hogy azt gondoltam, hogy a cserediákok okosabbak matek terén. De szerencsém van, hiszen elmondhatom, hogy ez volt talán a legsértőbb dolog, amit bárki is mondott az ittlétem alatt. Folyt.köv. Csőke Emese Magyarok mindenhol vannak? Franciaországi utazásunk során az egyik múzeumban szándékoztunk jegyet váltani. Hiányos francia tudásunk révén próbáltunk angolul jegyet kérni. Mivel az eladó csodálkozással nézett ránk, megpróbálkoztunk a némettel is. De itt sem kaptunk biztató választ. Már haragtól telve magyarul, kissé emelt hangon kértük a jegyet, és erre az eladó magyarul kiszolgált minket. Látván csodálkozásunkat, később elmagyarázta, hogy ő ott egy magyar vendégmunkás és csak franciául tud... A nyelv szépsége Egyik kedves ismerősöm volt fültanúja a következő beszélgetésnek: Idehaza, Vajdaságban hivatalos volt egy lakodalomba, ahol egy magyarországi magyar család is volt a meghívottak között.az esti mulatságon ismerösöm ezzel a családal ült egy asztalnál, a következőkre lett figyelmes amikor a pincér asztalukhoz lépett: -Mit hozhatok? Sört?Bort?Szokot? -kérdezte a pincér Mire a családfő széles mosollyal a következöt felelte: -Hát..szoktam! Helyi specialitás Szlovén főváros, Ljubljana. Érettségi kirándulás egyik állomása a sok közül. Reggel, hideg, mindenki papucsban meg trénerkában, éppen feleszmélve az éjszakai buszozásból, de azért jó gimisekhez híven a városnézés után megkérdezzük az idegenvezető nénikét, hogy tudna-e ajánlani valami helyi kis éttermet, ahol mi villával ehetünk valami meleget végre. Erre az asszony a nagy sárga M betű felé mutat, hogy ott a mekdonáldsz egy sarokra. Helyi különlegesség, gondolom Amikor anyukának néznek... Tengeren voltunk a barátnőmmel, ahol összefutottunk egy ismerős családdal. Két gyermekük van, a fiatalabb még csak 3-4 éves. Egyik nap elmentem vele fagyit venni. Az eladó a kezébe adta a visszajárót, s hozzátette: Ezt add oda anyukádnak. Közben nézve rám, nem hétköznapi mosollyal az arcán. Annyira zavarba jöttem, hogy az előző napi helyünket kerestem a strandon vagy tíz percig, mire végül kapcsoltam, hogy teljesen rossz irányba indultunk /2011

9 naša ljubavna priča Ne znam za vas, ali ja sam uvek za ljubav. Iz tog razloga sam odlučila da pišem rubriku Naša ljubavna priča. U svakom broju biće Vam predstavljena jedna ljubavna priča - jedan ljubavni par. Ovoga puta je reč o Tamari i Dejanu koji nam dolaze iz Bikova pored Subotice. Tamara Bašić Palković je maturant Srednje medicinske škole, a Dejan Babijanović je po završetku srednje škole dobio radno mesto kojim je, kako kaže, zadovoljan. Kako su se upoznali to ni oni sami ne znaju: Ne možemo tačno da odredimo kada smo se upoznali s obzirom da se znamo od malena. Išli smo u istu osnovnu školu a i živimo u istom mestu. Kao svi mladi imali smo mesto na kojem se društvo okupljalo i tu smo se i zbližili. Početak njihovog zabavljanja je bio spontan, kao kod većine parova. Zaljubljenost je vremenom prerasla u ljubav, ljubav koja traje već četiri i po godine. Svoje ljubavno vreme provode gledajući filmove, družeći se sa prijateljima, ponekad šetajući u prirodi, a kada dođe leto, rado otputuju. Teško je reći šta je ono najlepše kod nekoga koga volite, pogotovo kada ste dugo sa nekim, kada se sa tom osobom krećete, kada isto dišete, vremenom i razmišljate na isti način. Evo šta bi Tamara i Dejan izdvojili jedno o drugom. Tamara: Stvarno je teško reći šta najviše volim kod njega, ali ono što bih posebno izdvojila su njegove okice i osmeh. :)Kao svaka devojka, o svom dečku mogu da kažem samo najlepše stvari. Pažljiv je, pored njega se osećam zaštićeno i voljeno. Dejan: Najviše volim njene krupne, crne oči i činjenicu da je uvek uz mene. Tamara je veoma lepa devojka, jednostavno me je očarala. Pored toga, ona je veoma pametna i dobra. Često čujem, a znam to i iz iskustva, da u vezi ne može biti sve sjajno, te sam zbog toga pitala naš par da li su svađalice. Evo šta odgovaraju: Kao što u svakoj UČENICI 9 vezi postoje nesuglasice, tako i u našoj. Nastojimo sve probleme da rešimo kompromisom. Smatram da je to pravi odgovor i pravo rešenje za sve parove. Nesuglasice ne smeju da budu pogubne po ljubav. Ne znam kako je bilo nekada, ali danas se retko ko usudi da prizna svoja osećanja. Radije zadržava svoj ponos po cenu da izgubi ono što bi ga možda jednog dana činilo srećnim, a to je voljeno biće. Verujem da su to Tamara i Dejan već shvatili jer su na moje pitanje da li se vide zajedno za još četiri i po godine, odgovorili : Da, naravno. Većina bi na to rekla: Otkud oni znaju da li će biti toliko dugo zajedno? Još su mladi. Tamara i Dejan veruju u svoju sreću i u svoju zajedničku budućnost, a to je više nego dovoljno. Nadamo se da smo vas barem malo inspirisali :) Ukoliko i vi želite da vaša ljubavna priča bude objavljena baš u ovim novinama, pišite nam na adresu: lovestory@novine5plus.com Anamarija Kološnjaji Srednja medicinska škola 4/5 SANJIN I ALEN MEHIĆ, POLITEHNIČKA ŠKOLA BUDUĆI OSVAJAČI SVETSKIH VRHOVA Učenici razreda GFT II-13 Politehničke škole, braća Sanjin i Alen Mehić bave se sportskim penjanjem, disciplinom koja se razvila iz alpinizma. Za razliku od alpinizma, smisao sportskog penjanja je savladavanje što težih detalja stene slobodnom tehnikom, bez obzira na visinu uspona. 5+ : Koliko se dugo bavite sportskim penjanjem? - Bavimo se već četiri godine. 5+ : Gde ste sve putovali baveći se ovim sportom? - Putovali smo po gradovima u Srbiji: Novi Sad, Beograd, Niš... Takođe smo išli i van granica: u Bugarsku, Rumuniju i Mađarsku. 5+: Šta ste sve osvojili? - Sanjin: Osvojio sam i bronzane i srebrne, a naravno i zlatne medalje. Vrh mog uspeha bio je kada sam u Beogradu na Državnom prvenstvu na Adi Ciganliji godine osvojio pehar - trofej Beograda u sportskom penjanju za juniore. Alen: Do sada sam osvojio šest zlatnih medalja. Naravno, nisam uvek najbolji, pa sam osvajao i srebrne i zlatne. Takođe sam osvojio i pehar godine u Karatašu kod Kladova, i tako sam postao državni prvak u Srbiji, kategorija - junior. 5+: Koji je vaš cilj? - Cilj nam je da postanemo što bolji penjači. Da jednog dana odemo na svetsko prvenstvo i kasnije da počnemo da osvajamo vrhove širom sveta! Trudimo se da pored svih obaveza uvek posvetimo vreme ovom sportu. 5+: Šta predlažete vršnjacima? - Penjanje je jedan lep i zabavan sport u kojem je uvek prisutan adrenalin. On je za ljude koji vole prirodu, druženje i visinu, i to su naši razlozi za bavljenje ovim sportom. Vršnjacima predlažemo da se bave onim u čemu najviše uživaju, a ukoliko žele više da saznaju o sportskom penjanju, dodatne informacije dobiće u Politehničkoj školi... Verica Kovač, Politehnička škola, gft 2/13 LUKA MEDIĆ, TEHNIČKA ŠKOLA IVAN SARIĆ OKIĆEN ZLATNOM MEDALJOM U trenucima kada seniorska odbojkaška reprezentacija Srbije slavi zlatnu medalju osvojenu na Evropskom prvenstvu u Beču, mi smo ponosni na našeg Luku Medića, učenika četvrtog razreda Tehničke škole Ivan Sarić i, što je sada još važnije, člana odbojkaške kadetske reprezentacije Srbije koja je u avgustu u Argentini osvojila zlatnu medalju! Sa Lukom smo razgovor za 5+ vodili u junu, tada smo najavljivali predstojeće Svetsko prvenstvo. Sada, okićen zlatnom medaljom, Luka priča novu priču... 5+: Opiši nam Argentinu u nekoliko reči. - Argentina je jedna vesela i jako lepa zemlja. Iako siromašni, ljudi su veseli i velikodušni. 5+: Kako su tekle pripreme? - Pripreme su bile naporne. Odigrali smo nekoliko kontrolnih utakmica na kojima smo dostigli nivo na kojem smo sad. 5+: Da li je trema bila prisutna pred početak utakmice? - Ne, nije bila prisutna. 5+: Da li ste imali neku taktiku? - Jedina taktika je bila da igramo kao tim! 5+: Koliko vam je značila podrška navijača? - Puno bi nam značila, ali je u Argentini baš i nismo imali. Na primer, kada smo igrali sa Španijom, 90 posto publike je navijalo za Špance, ali smo na kraju pobedom uspeli da osvojimo publiku. 5+: Opiši nam osećaj kada su vas proglasili pobednicima (jer ipak se to ne dešava svaki dan) - To je jako teško opisati. U tom trenutku znaš da si uradio nešto veliko za svoju zemlju i nešto po čemu ćete ljudi gledati i pominjati tvoje ime. 5+: Kako ste proslavili pobedu nad Španijom u finalu? - Proslavili smo je u autobusu sa Francuzima (putovali smo devet sati do Buenos Airesa), a svako je posebno slavio kući kada je došao. 5+: Kako je bilo vratiti se kući sa pobedničkim peharom? - Dočekala nas je cela delegacija i mnogo medija, bilo je super vratiti se kući i podići taj pehar pred svim tim ljudima. 5+: Imaš li nešto da poručiš mladim sportistima? - Samo rad, upornost i strpljenje je potrebno da bi se ostvario cilj. Antelj Jovan i Maja Bukvić, Tehnička škola Ivan Sarić DUNJA ĐUKIĆ, HEMIJSKO-TEHNOLOŠKA ŠKOLA SA LOPTICOM NA TI Učenica II-1 odeljenja Hemijsko-tehnološke škole Dunja Đukić trenirala je tenis punih osam godina! Na prvi trening otišla je već u prvom razredu osnovne škole, a tenis je zavolela gledajući tatu kako igra. Nekoliko puta je učestvovala na različitim takmičenjima (na nivou države!), i dogurala do finala, ali prvo mesto joj je izmaklo. Zbog obaveza u školi prestala je profesionalno da se bavi tenisom, ali još uvek u slobodno vreme odlazi na teniski teren gde se druži sa lopticom. Volela bih da se opet ozbiljno posvetim tenisu kaže Dunja. Mi joj pružamo podršku i poručujemo da ne odustaje od svog cilja... Aleksandra Dubočanin II-1 Hemijsko-tehnološka škola 8

10 10 INTERNO Hogy érzed magad nálunk? Erdődi Ágota: Nothof Réka: Firic Martinella: Rumi Zoltán: Surányi Huba: Először nem éreztem szimpatikusnak a helyet, de most már tetszik itt. Az első estém igen rossz volt így szülők nélkül, viszont már ez a kis idő alatt is összeszoktam a szobatársakkal. Nagyon furcsa Most épp tetszik itt. Viszont az első benyomás szörnyű volt, itt sem akartam maradni. Szobatársaim nagyon tetszenek, és az első estém velük is egész jó volt. Viszont, úgy mint mindenkinek, nekem is hiányoznak Nekem határozottan jó itt. Kedvemre valóak a szakkörök, na meg persze a konditerem. Szülök nélkül pedig kicsit szabadabbnak Az első benyomásom az volt, hogy jó lesz itt. Az első estét pedig királynak mondanám. Szobatársaim új emberek társaságában lenni, épp ezért várom a hétvégét, hogy találkozzam az otthoniakkal... Nekem tetszik itt, és elsőre is nagy bulinak gondoltam az egészet. Az első estém szülők nélkül szuper volt. Kell ez a kis szabadság. Szobatársaimmal nagyon jóban vagyunk, viszont azért nekem is hiányoznak az otthoni barátaim. Középiskolásnak lenni pedig nagyon nehéz, de majd idővel hozzászokom. az otthoniak. Középiskolásnak lenni számomra még kicsit idegen. érzem itt magam. Szobatársaimmal nem vitáztunk még, jól megvagyunk. Az otthoniak még nem hiányoznak, de persze azért minden hétvégén utazom haza. Elsősnek lenni igazán izgalmas. egész tűrhetőek, habár volt velük már kisebb vitám. Azt, hogy várom a hétvégét, inkább természetesnek mondanám. Bakos Evelin, Svetozar Markovic Gimnázium Tíz dolog, amit jó tudni a koleszos életről általában 1. Összetartás Egyik szobatársad szegényebb, mint a többiek, és nincs elegendő kajája, miközben ti dőzsöltök? Jut neki is, hidd el - és jobban is érzed magad, ha nem kell kidobnod anyukád ipari mennyiségű főztjét. Ez csak egy példa, de ezernyi módon megtanulod majd: egymást segítve lehet a leggyorsabban előre jutni! 2. Titoktartás Este elmondasz valamit a szobatársadnak, másnap reggel már az egész étkező ezen csámcsog - ismerős? A kollégiumban megtanulod, hogy egy zárt közösségben csakis a legeslegjobb barátnődben bízhatsz - és vannak titkok, amiket neki sem kell elmondanod. Az együttélés itt nem választott dolog, így nem bizalmon alapul. Te se élj vissza mások titkaival! 3. Beosztás Hét elején van egy csomó kajád meg pénzed, csütörtökön azonban száraz kenyérért házaltok az emeleten, hogy legyen mire kenni a penészes pástétomot...nos, tetszik vagy sem, a koli megtanít az ésszerű költekezésre és a meglévő vagyonkád beosztására. 4. Alkalmazkodás Valaki ének szakra jár, és népdalokat kell gyakorolnia, van, aki dolgozatra készül, neked meg épp képleteket kéne magolni, a tanulószoba meg tiszta őrültekháza. Na, ilyenkor kell toleránsnak és empatikusnak lenni, és okosan beosztani, ki hogy tanul. Előbb meghallgatjátok a népdalokat, aztán kikérdezitek a szavakat, majd segítenek neked megtanulni a képleteket. Mert valaki mindig jobb az adott tárgyban a többieknél - ezt az előnyötökre kell fordítani! 5. Elfogadni a segítséget Némileg kapcsolódik az előző ponthoz, ugyanis annak ellenére, hogy kiteszed a lelked, vannak tantárgyak, amelyekhez egész egyszerűen nem értesz annyira, mint kellene. Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, hogy segítséget kérsz, akár egy szobatárstól, akár egy felsőbb éves tanulótól. Vannak nevelőtanárok is, akiket megkérhetsz korrepetálásra. Nem szégyen beismerni, hogy valamit nem értesz - és sokkal okosabb elejét venni akésőbbi zavarnak a fejedben. Természetesen te is segíts annak, akinek tudsz! 6. Rend Nem elcsépelt frázis, hogy a koliban katonás rendet tanulnak a diákok, legyen szó pontos megérkezésről vagy a szoba tisztaságáról. Bár mindenkinek vannak legendái (e sorok írójának is) szekrénybe rohadt krumpliról (hogy mit keresett a koliban, azt ne kérdezzétek :D) és bepenészedett kajásdobozokról, azért alapvetően nem lehetnek túl nagy kihágások, hiszen szigoróan ellenőriznek, és ez így is van rendjén. Ne ellenkezz, később, ha háztartást vezetsz majd, ezerszer is hálás leszel a belédivódott rendszeretetért! 7. Gerincesség Mindenki ismeri azt a játékot, amikor a sor elején álló embernek súgnak egy mondatot, amit tovább kell adnia. Mire a sor végére ér a mondat, semmi köze az eredetihez. Tanulság? Elég egy rosszindulatú megjegyzés a szobatársad háta mögött, és kész is a harmadik világháború, ami egy egész tanévre megmérgezheti a kapcsolatotokat és a szoba hangulatát. A koli (ha máshogy nem, a saját károdon) megtanítja majd veled, hogy tényleg a legegyszerűbb, ha odaállsz az illető elé, és elmondod, mi bajod van vele. Még akkor is, ha kellemetlen - semmi sem lehet annyira kellemetlen, mint amikor azt terjesztik rólad, hogy gerinctelen vagy. 8. Időbeosztás Mivel szűkös szabadidőd és sok kötöttséget kell megszoknod a koliban, gyorsan alkalmazkodnod kell majd, és megatnulni, hogyan használhatod ki legjobban és leghatékonyabban a kimenődet. Mivel nem csak a szabadidőd, de a tanulásod is meg lesz szabva. Vacsora alatt például tuti, hogy esélyed se lesz tanulni, úgyhogy jobb, ha a tanulószobában teszed meg, amit megtehetsz. 9. Higiénia Előre szólunk, hogy ne kapj sírógörcsöt: a koli tusolójában és vécéjében érnek majd kellemetlen meglepetések. Nem mindenkinek ugyanazok az elképzelései a higiéniáról, mint nekünk, így az otthagyott sminklemosós vattakorongtól az árválkodó használt tamponig sokminden keseríti majd meg az életed. Sajnos mások helyett nem tarthatsz (és ne is tarts) rendet, de megtanulhatod, hogyan óvd meg magad a fertőzésektől és egyéb kellemetlenségektől. Ha jó példát mutatsz, talán mások is követnek. 10. Kitartás Nincs szundi funkció, mert a tanárod kíméletlenül kiszed az ágyból reggelente. nincs finnyáskodás az ebédnél, hogy te ezt nem szereted - vagy megeszed, vagy éhen maradsz. Nem várhatod el a szüleidtől, hogy duplán eltartsanak anyagilag, mert épp nem kívánod a tökfőzeléket. Természetesen semmit sem kell megenned, amitől rosszul vagy, de megtanulod majd, hogy az étlap, a felkelés és a lefekvés a koliban sajnos nem hangulat kérdése /2011

11 NOVA ŠKOLSKA GODINA DONOSI NOVE IZAZOVE naš mali mikrokosmos Ko bi rekao - već je početak nove školske godine! Zato smo i mi zakucali na pravo mesto - na vrata kancelarije našeg direktora Roberta Đivanovića da saznamo kako napreduje izgradnja novog krila Doma, kao i o svakodnevnom životu i radu u Domu. I pored velike želje da novu školsku godinu počnemo sa proširenim kapacitetom, to se, po rečima direktora, na žalost nije ostvarilo zbog ekonomskih prilika u državi. Radovi su prolongirani do početka drugog polugodišta, a nama ostaje nada da će se planiranih 116 mesta tada i realizovati. Na pitanje kako se Dom pripremio da dočeka svoje stanare u novoj školskoj godini, direktor nam je rekao da se po tradiciji leto u Domu provelo radno; u krečenju, farbanju, spremanju, a sve u cilju da se naši domci što bolje i lepše dočekaju. Nastavljamo i sa težnjom da otklonimo sve uočene nepravilnosti u radu i funkcionisanju Doma, kao i da primenom novih, korisnih elemenata utičemo na poboljšanje uspeha učenika u školi, kao i na razvoj njihove ličnosti. U sferi slobodnih aktivnosti radimo na proširenju sadržaja i kvaliteta sekcija u okviru Doma u koje se učenici uključuju shodno svojim afinitetima i sposobnostima. U nastavku razgovora direktor ističe da se u našem Domu, našem malom mikrokosmosu, trudimo i kontinuirano radimo na tome da se on učini što lepšim i boljim. Ne treba samo gledati ružnu i negativnu stranu sveta i sve loše što nas okružuje. Treba se truditi da se poboljša svoja okolina, pročisti svoj mali mikrokosmos, jer se time doprinosi da svet oko nas postane bolji. Ana Manojlović Srednja medicinska škola III/4 EXPECTO U SUBOTICI Dana u prostorijama Doma učenika otvorena je zanimljiva izložba u organizaciji INCEST TRAUMA CENTRA iz Beograda u saradnji sa Fondacijom mentalne higijene Exspecto iz Subotice. Tema izložbe je seksualno zlostavljanje maloletnika. Sve prisutne pozdravio je direktor Doma učenika Robert Đivanović, a zatim ustupio reč Dušici Popadić (direktorki INCEST TRAUMA CENTRA iz Beograda) koja nas je bolje upoznala sa samom izložbom. Po rečima Dušice Popadić izložba će biti postavljena u Subotici mesec dana. Koncepcija izložbe je sledeća: na polici se nalazi 150 kutija a svaka od njih nosi sopstvenu poruku i priču o preživljenoj traumi. U nekim kutijama nalaze se dragi predmeti dece koja su doživela seksualno nasilje. Neke od njih su prazne dok se u nekima nalazi diktafon na kojem je zabeleženo svedočanstvo ili poruka. Jedna kutija - jedan život. Incest Trauma Centar radi sa puno dece i trudi se da ponudi dobro rešenje za njihove probleme. Sve ovo radi se uz potpunu diskreciju. Ukoliko imate problem i ne znate kome biste se mogli obratiti, uradite to na sledeći f.exspecto@gmail.com ili telefon: Izložba je trenutno postavljena u Šantićevoj 27. na adresi organizacije Exspecto. Srđan Miković GFT 4-5 Politehnička škola prvi SASTANAK Na početku nove školske godine u Domu je održan zajednički sastanak direktora, stručnih saradnika i vaspitača sa učenicima prvog razreda. Direktor Doma, Robert Đivanović je poželeo dobrodošlicu svim učenicima i upoznao ih sa pravilima Doma i aktivnostima u oblasti slobodnog vremena. ADAPTACIJA U cilju olakšavanja procesa integracije učenika u domsku sredinu organizovane su radionice za učenike prvih razreda i učenike koji su po prvi put u Domu. U sklopu radionice organizovani su obilazak i upoznavanje grada. Svi domci su imali sastanak sa svojim vaspitačima gde su se još jednom podsetili da se domski život odvija po planu i programu. Osim učenja tu je i mogućnost uključenja i angažovanja u radu brojnih sekcija- sportskih, kulturnih i edukativnih. Ana Manojlović Srednja medicinska škola III/4 šta kažu domci? DOM 11 Jelena Koprivica nam dolazi iz Vrbasa. Treća je godina smera tehničar za farmaceutsku industrijsku tehnologiju. U Domu je od prve godine i aktivna je u radu dramske i recitatorske sekcije. Nije aktivna samo u Domu, već i u školi gde je izabrana za predsednicu učeničkog parlamenta. Njena funkcija kao predsednika je, pored borbe za naša prava, da iznosi predloge i usvaja ono što je kvalitetno. Nikola Mihaljević je prvak, novajlija, dolazi iz Lovćenca, malog mesta pored Bačke Topole. Pohađa Srednju medicinsku školu. Odlučio se za ovu školu iz razloga što želi nešto da postigne u životu, a siguran je da će svojom voljom, radom i upornošću to i uspeti. S druge strane, morao je neko u porodici da nastavi tradiciju medicinara. U Domu mu se sviđa to što nikada nije dosadno, zanimljivo mu je zvono koje označava kraj učenja, te svoje slobodno vreme nakon tog zvona iskoristi na najbolji mogući način sa društvom. Nikolina Drašković 2.1 Srednja medicinska škola Teodora Ruža nam dolazi iz Novog Kneževca, pohađa prvi razred Muzičke škole, smer violina. Za ovaj smer se odlučila nakon što je već devet godina svirala violinu i kako kaže, ne može sebe da zamisli ni u jednoj drugoj školi. Dom ju je oduševio, sviđa joj se društvo, ambijent, atmosfera, kao i način na koji se vaspitači ophode prema učenicima. Ana Manojlović Srednja medicinska škola III/4 8

12 12 Interjú ÚJ SZÍNÉSZEK A SZABADKAI NÉPSZÍNHÁZBAN Költő és színész Baráth Attilával beszélgettem, akit az idei évadtól a Népszínház megszokott színészei között láthatunk először a Cseresznyéskertben, majd az Aszka és a farkas című darabban. 5+: Miért döntöttél úgy, hogy színészi pályára lépsz? Ötödikesként kezdtem amatőr színjátszással foglalkozni a magyarkanizsai Ozoray Árpád MME-ben. Nem különösebb elhatározásból lettem színészpalánta, hanem hívtak, hogy legyek a csoport tagja, miután részt vettem egy foglalkozássorozaton. Másodikos gimnazista koromban színitanodás voltam, így már nem külsősként tekintettem a színházra. 3.-ban még pszichológiára akartam továbbmenni, aztán az egyik tanárom térített erre az útra 5+: És a rendezéssel, hogy állsz? Ha rendezés, akkor nem a színházban, inkább filmet. Amatőrként már kipróbáltam magam, de profiként viszont nem tudom, hogy menne, hiszen az már nagyobb falat. 5+: Miért nem színház? Képekben gondolkodom, úgy a filmezésnél, mint amikor verseket írok. A színház világában színészként érzem magam jól. 5+: Többször felléptél a Tanyaszínházzal. Mesélj erről! Ez egy nyári kötelező gyakorlat a színi növendékeknek, úgymond egy kis tapasztalatszerzés. Mivel ez egy csináld magad színház, mindenkinek megvan a maga feladata a napi próbák mellett. 5+: Milyennek látod a vajdasági nézőközönséget, akik nyaranta megjelennek egy-egy ilyen fellépésen? ÚJ SZÍNÉSZEK A SZABADKAI NÉPSZÍNHÁZBAN Pszichiáter akartam lenni Bizonyára sokak fülébe eljutott, hogy a szabadkai Népszínház társulata új tagokkal bővült. Egyikük a zentai születésű, 24 éves Mácsai Endre, kinek egész élete a szereplés körül forog. Kiskorában szavalt, 9 évig versenytáncolt, mostanra pedig a színház varázsa ejtette hatalmába. Mielőtt felvettek volna a színművészetire, négy évig voltam amatőr színjátszó a Zentai Színtársulatban. De csak a negyedik A Tanyaszínház lényege az, hogy minél több városba, faluba eljuttassa a színházat, megismertesse olyan emberekkel is, akik nem az a kimondott színházközönség. Vannak rossz és jó indulatúak is. A színházhoz szokott emberek ismerik a színházi szabályokat, mások pedig inkább részt vesznek a darabokban: közbeszólnak, és innen látjuk, hogy követik a történetet, szinte ők is részesévé válnak. Berec Sára Kosztolányi Dezső Gimnázium év végén döntöttem el, hogy én színész akarok lenni. Előtte keményen készültem az orvosira, pszichiáter akartam lenni. Végül meg itt kötöttem ki. Úgy gondolom, ez így van jól. A SZÍNHÁZ csodálatos, és velem is csodát tett. Teljesen megváltoztatott. Az egyetemen sok dolgot megéltem, ami segített abban, hogy a bennem levő pozitív és negatív érzelmeket oly módon tudjam kiadni magamból, hogy a végeredményt úgy hívják, MŰVÉSZET. 5+: Milyen volt az akadémia? Hogy élted meg? Az akadémia alatt voltak jó és rossz pillanatok is, de így utólag szerettem. Bár nem kezdeném előről. A színészek fanatikus emberek. Szerintem én is az vagyok. Teljesen bele tudok feledkezni a Színházba és elfelejtem a körülöttem levő világot. Ez sokszor rossz tud lenni, mert elhanyagolom a barátaimat, és keveset vagyok a családommal. De szerencsére mindig megértőek velem, és szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen emberek vesznek körül. 5+: Hogy kerültél a Népszínházba? A Népszínházban először a Szerb Dráma csoportja adott lehetőséget, hogy megmutassam magam. Játszok a Galeb 2 című előadásban. Utána a Magyar Társulat kért fel minket, hogy ott mutassuk be a negyedéves vizsgaelőadásunkat, miután az osztályból hármunkat felkértek, hogy legyünk a tagjai a csapatnak. Újként érdekes és ijesztő volt minden, de hát így van ez, mikor az ember bekerül egy új közösségbe. Mindegyikük barátságos, jó ember, akiktől sokat lehet tanulni. 5+: Tudod már, hogy mi lesz az első darabod a Népszínházban? Hernyák György tanárom rendez egy jónak ígérkező, több generációnak szóló előadást. Ebben főként majd táncolnom kell, ami nagy örömet jelent számomra, mert a mozgás az egyik lételemem. Nagyon szeretem a testszínházat, ezért a jövőben mindenképp szeretném képezni magam e téren. 5+: Szabadidődben mit szoktál csinálni? Mennyi szabadideje van egy színésznek? A Színház mellett nem sok szabadideje van az embernek. (Ezt tapasztaltam is, mivel Endre annyira elfoglalt volt, hogy csak a modern technológia segítségével tudtuk összehozni ezt a beszélgetést is. - a szerző megjegyzése). Én meg amikor csak tehetem, a Zentai Színtársulat tagjaival dolgozok együtt. Jó visszatérni oda, ahol kezdte az ember. Most készítjük a harmadik előadásunkat. Első volt az Antigoné, másodjára összehoztunk egy Padlást, most pedig a Valahol Európában című musical utolsó simításain dolgozunk. Nagyon jó csapat van Zentán. Olyan fiatalok, akik értékes dolgokat akarnak megvalósítani. A jövőben is mindenképp együtt szeretnék dolgozni velük. Kovács Anikó Ivan Sarić Műszaki Szakközépiskola /2011