Az erdélyi Mezőség kulturális örökségének kutatása és népszerűsítése

Átírás

1 Az erdélyi Mezőség kulturális örökségének kutatása és népszerűsítése tanulmányok Készült: a NEA-NO-15-SZ-0262 jelű pályázat támogatásával Möller István Alapítvány A szerzők # # # # # # # # # # # # # # # # Möller István Alapítvány

2 a Mezőség középkori templomai 2015

3 Előszó A magyarországi középkori építészet kardinális részét képezik az utóbbi években újra felfedezett felvidéki és erdélyi templomok, melyek azonban olyan szórvány emlékek, amik földrajzi helyzetükből következőleg sokszor pusztulásra ítéltetnek, s a kutatók számára nem válnak hozzáférhetővé. Az elmúlt évek nagy feltárásai, restaurálási munkái adtak löketet a frissen felfedezett freskó ciklusokat magukban rejtő templomok feldolgozásához és művészettörténeti kontextusuk meghatározásához, azonban hosszan sorolhatnánk Erdély jobb sorsra érdemes templomait, melyek hiába rejtenek magukban izgalmas, feldolgozatlan, sokszor egyedülálló részleteket és a románkorral, kora gótikával vagy a késő középkorral foglalkozó kutatóknak megannyi feladatot, elveszőben vannak. A követezőkben olyan templomokat fogunk látni, melyeket, ha sikeresen tudtak az újabb és újabb felekezetek használni, akkor megőriztek, sokszor a középkori részleteket is tiszteletben tartva, de van feltáratlan freskóciklussal és egyedi kőfaragványokkal bíró épület, mely mégis elkerülte a közönség és a középkorászok figyelmét is ez idáig. Az itt bemutatott épületek jó része falusi templom, mely a plébániához tartozott, de nemcsak a betelepült szászok, vagy a szórványban élő magyarság kultúrájára világítanak rá, vagy műhelykörzeteket rajzolnak ki. Az épületeket, mint liturgikus tereket és annak alárendelt színteret vizsgálva is érdekesek, összetett melléktereket vonultatnak fel, vagy szokatlan alaprajzuk, építési fázisaik miatt kívánkoznak a vizsgálat tárgyává. Olyan szórvány emlékek ezek a templomok, melyeknek hiányzik a tudományos feldolgozásuk, sőt több épületet fotókkal dokumentálni sem sikerült ez idáig, így az értékmentés és örökségvédelem feladata a kutatóké, akik ez esetben a hiányzó elemzéseket végezhetik el, ezáltal is továbbörökítve a középkori Magyarország egy-egy eddig felfedezetlen, elhanyagolt, összeomlásra ítélt szakrális terét. Több templomot fenyeget az összeomlás, de a nagyarányú átépítések okán is eltűnőben vannak középkori fázisok. Ezek a többnyire veszélyeztetett épületek kiemelkedő történeti értékkel bírnak, melyek olvasására, forrásként való kezelésére mielőbb sort kell keríteni, hiszen a történelem lenyomatai mind. A Dés és Beszterce környéki falusi templomok változatos példái középkori építészetünknek. Ebben a körzetben fellelhető, a szórványban élő magyarság és a szászok által hátrahagyott épített örökségünk megőrzése kiemelten fontos feladatunk és kiemelten veszélyeztetett emlékanyagot képeznek. Bár látunk arra példát, hogy megőrzik, megtartják az épületeket, olyan romos templomok is várnak a felfedezésre, melyeket a betelepülők, új lakók akár szándékosan, akár érdektelenségből az enyészetre hagytak. Az értékmentő munkát ami jelen esetben e templomok tudományos földolgozását jelenti, amelynek eredménye egy tanulmánykötet lenne, a szakma legjobb szerzői, kutatói készítenének el, s ez a kötet a határon túli épített örökség felmérését és megóvását szolgálná. A Mezőség középkori templomainak történelmi, művészettörténeti elemzése mellett azok közép-európai kontextusba való elhelyezése is feladatunk.

4 Dés református templom A dési református templom kutatását több tényező az összetett építéstörténet, a sajátos építészeti koncepció is igencsak kívánatossá teszi. A plébániatemplom első okleveles említése 1453-as, de a stiláris jellegzetességei alapján építését már korábban elkezdhették, míg az újraöntött középkori harang 1477-es évszáma jelezheti a torony befejezésének dátumát. A 16. század közepén, a reformáció idején a templomot a város felekezetei sorra birtokolták, de az sem kizárt, hogy néha egyszerre használták, így a század folyamán volt evangélikus, református és unitárius is, aminek kikutatása a tér liturgia szempontjából való használatának és ez által berendezésének, kisarchitekturális átalakításának kérdéseit árnyalhatja. Több javításon esett át a templom, melyekről feliratok tanúskodnak, s nemcsak a datálást segítő évszámokról adnak hírt, de a templom támogatóiról is. A 17. század elején került újra a reformátusok birtokába a templom. A templom feliratai emlékeztetnek az épület megújításaira, ezek a pusztítások utáni legszükségesebb munkálatokat jelenthetik, a legfőbb változás a boltozást érintette, ami a támpillérek szerepét változtatta meg. A hajó egységes sötétkék színű kazettás mennyezetet kapott 1779-ben, melyet megelőz azonban két középkori boltozat is: a gótikus boltozat, ami a külső támpillérekhez igazodott, s nyugati boltszakasza szélesebb volt. Bordái a falon hosszan levezetett gyámokból indultak ki. A következő, 1500 körüli boltozás már nem igazodott a külső támpillérekhez, a négyszakaszos új boltozatot a hajó terébe mélyen beugró belső támpillérek tartották. Ferenczi és Kádár Károly restaurálták a templomot, ennek szakszerűsége azonban hagy kívánnivalót maga után. Ezen munkálatokhoz kapcsolódóan készült el a mai faberendezés, melynek áldozatul estek a 18. századi karzatok és padok. Az 1960-as években a templom újabb külső felújításon esett át. A gótikus templom tágas hajója nyújtott szentélyben folytatódik, az északi oldalon emeletes sekrestyével rendelkezik. A nyugati homlokzathoz karcsú, négyszögletes torony csatlakozik, melynek öt emeletét egy négy fiatoronnyal kísért toronysisak zárja, s nyolcszögletes csigalépcsőtorony kapcsolódik hozzá. A hajót kívülről támpillérek tagolják, melyek közül a nyugatiak alacsonyabbak, ezek a nyugati karzatot tarthatták, amiről a ránk maradt boltindítások és a részleteiben ismert vakmérműves mellvéd is tanúskodik. A szentély és a sekrestye azonos magasságú, közös tető fedi őket. A szentélyt az eredeti gótikus gyámokról indított barokk boltozat fedi, míg a sekrestye földszintjét és emeletét is gótikus boltozat fedi. A templom csúcsíves ablakai mérművesek, a sekrestye kelet felé néző, emeleti ablaka a legdíszesebb kivitelű. Entz Géza szavaival élve a magyar gótika e páratlan alkotása attól is érdekes, hogy az igencsak hosszú szentély, plébánia templom lévén, nem indokolt, a hajónál alacsonyabb és

5 kisebb is, külön teret alkot. Az építéstörténet megértéséhez járul hozzá a külső- és belső támpillérek közti ellentmondás vizsgálata is, mely jelzi az újraboltozáshoz kapcsolódó átalakításokat. Az épület tömegében egyszerű, a szerzetesi építke- zésekkel rokonítható, ami további kérdéseket vet fel, melyek az építési fázisok elkülönítésével lehetnek tisztázhatók, így kutatása, feldolgozása hiánypótló, egy ilyen mérvű emlék esetén nélkülözhetetlen.

6 Bálványosváralja református templom A bálványosváraljai református templom erősen átépített állapotban maradt ránk, s szakirodalom nem foglalkozik vele, felfedezetlennek számít. Eredetileg a ciszterciek számára épült a 13. század végén, s a templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték fel (erre a falu korabeli neve is utal: Máriafalva). Református templom csak Fráter György halála után lett, s az ugyancsak református I. Rákóczi György fejedelem támogatásának köszönhetően épülhetett meg a templom tornya, mely ugyancsak gótikus jegyeket viselt magán. Az egyhajós templomhoz a nyugati oldalról kapcsolódik a torony, alig keskenyebb a hajó teljes szélességétől, így erőteljes hangsúlyt kap, nemcsak nagy belsőtere miatt, de magassága és egyszerű kivitele okán is, ablak a földszinten és a már barokk átalakítást mutató órapárkány alatt töri át falát. Ezek egyszerű csúcsíves kivitelű nyílások. A torony nyugati homlokzatába bejáratot is készítettek, ez a karzat alá vezetne bennünket, azonban főbejáratként a 20. század elején átalakított déli bejáratot használják. A karzatra a tornyon keresztül lehet feljutni, s a hajóval széles, lapos ívű árkád köti össze. Az északi oldalon nincsenek ablakok, egyetlen támpillér tagolja a falat, míg a déli oldal nyílásai átépítésről tanúskodnak. Ablakai egyszerű félköríves záródásúak, azonban a tornyon látható csúcsíves megoldással voltak eredetileg megegyezők. A déli oldalon lévő bejáratot előcsarnokként szolgáló térrésszel együtt alakították ki, eredetileg is ez lehetett a főbejárat, mivel reprezentatívabb is. A bélletes kapu félkörívvel záródik, az ívbéllet magasságában oroszlánok fogták közre, ezek mára pusztán felismerhetetlen csonkok. A lóhereíves kapuoromzat-mező valamilyen ábrázolást hordhatott. A templom diadalíve és déli kapuja kerci vonásokat őriz. A diadalív két féloszlopának fejezete kora gótikus formákat mutat. Szentélye sokszögzáródású, a hajótól diadalív választja le, egyetlen körablak mely a kora gótikus építkezés emléke a késő román jellegeket mutató ún. Katalin-kerék, melyet az apszis keleti falának közepén nyitották (ezt ma bentről eltakarja az orgona). A többszöri megújítások ellenére a templom megőrizte a reformációt megelőző tömegét és jellegét ben a környéken pusztító szélvész okozott hatalmas károkat a faluban és a templomban is, a toronysisak és a tető is ledőlt, a katasztrófáról minden évben megemlékezik a falu közössége. Az eredetileg szerzetesi templom puritán kivitelezése az új funkciója okán plébániatemplommá lett kapott kiegészítései is a megváltozott liturgiának vannak alárendelve, azonban ennek pontos megértéséhez az építéstörténet feltérképezése szükséges. Az épület feldolgozatlan, pedig ezt használatának folytonossága, mely jórészt megtartotta a templom eredeti formáit a közösség számára is fontos emlék, s felmérése, konzerválása és feldolgozása feltétlenül szükséges, hiszen ránk maradt kőfaragványai folyamatos romlásnak vannak kitéve.

7

8 Vermes evangélikus templom A Beszterce környéki, egykori evangélikus templom a szász telepeseknek épült, s a mai romos formájában is egyszerre reprezentálja faragott részleteiben és tömegében a gótikát, míg a belsőterében a rokokó könnyed eleganciáját őrzi stukkódíszítése. Ezáltal egy nagyon izgalmas egyvelegét adja az egymástól igencsak eltérő építészeti gondolatoknak, miközben e két stíluskonglomerátum egymást kiegészíti és erősíti a kontraszt által. A templomhoz köthető első biztos adatunk a kőből faragott szószékhez kapcsolódik, mely felirata szerint 1497-ben épült, így ezt tekinthetjük a torony nélküli teremtemplom terminus ante quemjének is, de fontosságát adja az is, hogy ez az egyik legkorábbi felirattal keltezett kőszószék Erdélyből. Harangtornya és reneszánsz stílusú kapuzatai is a 16. század közepéről valók. A 17. század eleji Basta-féle támadást csak a templom élte túl. A 18. század közepére erősödik meg újra a szász közösség, s ehhez az időszakhoz kapcsolódik a következő nagyobb építési fázisa: a templom belsejét megújítják, újraboltozzák, kifestik, gazdag rokokó díszítést kap, melynek nyomai még ma is láthatók. A 19. század közepére már az evangélikus hitű lakosság volt többségben ben új fedést kapott a templom, ekkor készülhetett el a nyugati és déli kapuzat előtt portikusz és az északi, illetve a nyugati karzat ben elhagyták a szászok Vermest, s az ortodox egyházra hagyták a templomot. A század végére már teljesen megfosztották berendezéseitől az épületet, ma omlásveszélyes állapotban látható. A hajó négy boltszakaszból áll, melyről egy csúcsíves diadalív választja el a keskenyebb szélességű, nyújtott, a nyolcszög öt oldalával záródó, két boltszakaszból álló szentélyt, melyet bordás keresztboltozat fed. Míg a hajó északi oldalát négy, addig déli oldalát és szentélyét öt támpillér tagolja. Az egyenetlen elosztás arra utal, hogy az északi oldalról sekrestye, vagy más építmény kapcsolódhatott a templomhoz. A nyugati főhomlokzat mutatja leginkább a több építési fázist. A reneszánsz kapu eredeti formáit csupán a szárkövek jellegzetes kialakítása őrzi. A portikusz felett egy mérműves ablak tagolja a homlokzatot, a csúcsíves nyílás kivitelezése egyszerű, finoman tagolt. Ugyanezt a megoldást látjuk a déli homlokzat négy ablakából három esetén, csupán a déli bejárat feletti mutat más, összetettebb kialakítást: háromkaréjos ívet tart a középosztó. A főhomlokzaton egy további körablakot látunk, aminek nincs kőkerete, téglából rakták ki. A templom északi oldalát tagoló támpillérek közt nem helyeztek el ablakokat, azonban ránk maradt egy boltindítás, s a szentély északi oldalán látható a befalazott sekrestyeajtó is, ami tovább bizonyítja az északi építmény létét. A szentély falain befalazott körablakok nyomai fedezhetők fel, belső, déli oldalán szegmensíves ülőfülke van a falba vágva. A gótikus templom belsőtere a rokokó átalakítást rejti magában. A kékes alapon fehér stukkó díszes ornamentika adja a magas falpillérek fejezetének is a díszét, de a hevederíveken is átfut és a csehsüveg boltozatot is beteríti, ami által

9 egy nagyon érdekes és izgalmas kontraszt alakul ki a templom külseje és belseje között, a puritán gótikus formák és az elegáns rokokó motívumok egymásmellettisége által. Az egykori vermesi szász kultúrára már szinte csak ez a romos templom emlékeztet, megőrzéséhez fontos lépés lenne tudományos feldolgozása, s nemcsak a mára nem létező telepesek emlékeként, de a középkor 18. század végi recepciójához is nélkülözhetetlen adalék lehet. Az épülettől délkeletre álló harangtoronnyal együtt impozáns emlékei a késő gótikus templomépítészetnek.

10 Szászlekence volt evangélikus, most református templom A lekencei plébánia első említése a pápai tizedjegyzékek 1334-es és 1335-ös folyamaiban szerepel, de más érdekes és az építéstörténethez adalékként szolgáló forrásokat is ismerünk, ezeknek azonban teljes körű feldolgozása még nem történt meg. A templom monumentális, a környék egyik legnagyobb és legjelentősebb épülete, művészettörténeti szempontból is, alaprajza igencsak szokatlan. A teremtemplom hajója viszonylag rövid, de széles, s sokszögzáródású apszis zárja. A szentély sekrestyéje emeletes, északról pedig egy mellékhajó-szerű bővítményt kapott. Az oldalhajó felé három csúcsíves árkád vezet. A mellékterek magassága nem egyezik meg. A hajók középkori boltozatát a támpillérek jelzik, eszerint a fő- és mellékhajó három-három boltszakasszal rendelkezett. A nyugati homlokzat (egykori) főbejáratának kerete gazdag profilozású. Felette elfalazott ablak látszik, talán karzatot világíthatott meg, míg a felette díszelgő körablak a padlásra nyílhatott. Ennek különlegessége, hogy nem küllős szerkezetű, hanem rácsszerkezetűek a karéjos díszek. Ma a déli oldalon nyíló bejáratot használják. Kiképzése érdekes: míg kerete csúcsíves, nyílásának sarkai lekerekítettek. Az ívmező ábrázolása nem maradt ránk. Az alatta lévő kőgerenda konzol helyét őrzi, szobrot hordozhatott. A kapu feletti gótikus ablak mérműve plasztikus, ugyanilyen egyszerű kivitelű az ablak is, lényeges eltérés a profilozásukban van. A négyzet alaprajzú torony sarkai kváderezettek, több nyílását befalazták, a toronysisak alatt fából készült tornác áll. A templom falait támpillérek tagolják. A szentélyt csúcsíves diadalív választja el a hajótól, s eltérő a falvastagsága a hajó és szentély találkozásánál, ami külön építési periódusra utal, azonban falkutatások nélkül nem lehet megállapítani melyik épülhetett fel előbb. A diadalív szárai gazdagon profilozottak, a fejezetek gazdagon faragottak: az északit levélmaszkok díszítik, a délit egyszerűbb levélsor. Sajnálatos, hogy e díszt vastag meszelés és festés fedi. E faragványok valamikor a 14. század folyamán keletkeztek, pontosabb keltezésükhöz az analógiák felkutatása szükséges. A diadalív íve profilozatlan, s nem kizárt, hogy már egy következő gótikus fázis eredménye. A szentély kétszakaszos keresztboltozata bizonyára későbbi a 14. századi diadalívnél. A hajó belső tere igen tágas. Az oldalfalak beugró pilléreire és a konzoljaira fiókos dongaboltozat támaszkodik, ami azonban későbbi. A karzataljat és a karzatot is 18. századi keresztboltozat borítja. A felső boltozat érdekessége, hogy még az eredeti, kőből faragott gótikus konzolokra támaszkodik. Innen nyílik ma a sekrestye dongaboltozatos emelete. A templom berendezése értékes darabokból állt. A szentély padlózatában több faragott sírkőlap van elhelyezve. A templom összetett építéstörténete és szokatlan kialakítása okán is a művészettörténeti diskurzus témájává kívánkozik.

11

12 Sajóudvarhely református templom A sajóudvarhelyi református templom is több építési periódus nyomát viseli magán, így a román kori épületet a 15. században, a 17.-ben és a 18. században is átépítették. Az első templom a 13. század 40-es éveiben épült. A templom egyszerű térrendszerű, a hajót egyenes záródású szentély zárja. Kívülről fehérre meszelt, a nyugati harangtornyos homlokzatot két támpillér tagolja, ahogy a szentélyt is. A nyugati bejárata egyszerű formaképzésű, kővel kirakott, csúcsíves záródású. Az északi kaput csak a 20-as években tárták fel, s a vakolat alól előkerült faragott kapuzat jóval reprezentatívabb, mint a nyugati: az ajtókeret bélletes kialakítású, bimbós oszlopfők díszítik, s a timpanon reliefe az erdélyi szobrászat egyik legrégebbi emléke, de kivételessé teszi ábrázolása is. Szent Mihály vagy Szent György küzdelme jelenik meg, azonban itt van egy segítője is a harcos szentnek, aki az esetlen komponálásból következően mintegy megüli a vadat, ahogy harcra kél ellene. A szent kilétének felfedése a templom védőszentjének azonosításához vezetne minket. A 15. századi déli szemöldökgyámos ajtókeret felett ablakok törik át a falat (a nyugati és északi kapu felett nincs nyílás), a szűk félköríves záródású rézsűs ablak felett egy ugyancsak rézsűs ablak van. A kapuval szemben lévő fal belső oldalán ugyancsak elfalazás nyomai látszanak, és egy szegmensíves záródású ajtó is be van falazva. A szentély déli falán megmaradt a románkori párkány alatt a szépen faragott leveles gyámköveken levő ívsor is. A szentély déli és keleti oldalán látható egy-egy 15. századi mérműves ablak. Faragása igen szép, eredetileg három részre osztotta fel az ablaknyílást a két osztó, melyeket hármas karéjcsokor zár le. A szentélyben a szentségfülke a szokástól eltérően a déli falban található, kettős nyílású, kötélfonást utánzó faragással szegélyezett. A fal külsején további elfalazások látszanak. A szentély boltozata és támpillérei a 18. században készültek. A templom 1845-ben pusztulásnak indult, fedél nélkül állott, de falai megmaradtak, ahogy szentélyének párkánydíszei is ban építették újjá ban Debreceni László műépítész tanár irányítása mellett javították a templomot, északkeleti sarkát aláfalazták, és három oldalát levakolták. Az építéstörténeti kutatások tisztázhatnák az egyes részletek egykori funkcióját is.

13

14 Szászrégen evangélikus templom A szászrégeni egykori lutheránus templom igen igényes kialakítású, bár jó pár átalakítás érintette. Az épülettel foglalkozik szakirodalom, de pontos építési periodizációjára és művészettörténeti kontextusának felvázolására még nem tettek kísérletet, s az épület további kérdéseket is rejt magában. A templom 1330-ra elkészülhetett a szentély emléktáblája szerint. A gótikus stílusban megépült templom háromhajós bazilika (volt), a főhajót lezáró szentélye poligonális. A szentélyhez északról sekrestye kapcsolódik, míg a déli oldal két keleti boltszakaszát kibővítették és kápolnának alakították ki. Mindkét mellékhajó rendelkezik külön bejárattal. A nyugati részen a karzat van, e felett magasodik az épület homlokzatsíkjából kissé előreugró torony azonban az is felmerült, hogy nyugati toronypárt terveztek eredetileg. A nyugati homlokzat impozáns kialakítású, háromszög oromzattal záródó kapuja a toronyaljba vezet. Változatosak a bélletek oszlopainak metszetei, fejezeteik egységes frízt alkotnak, s angyalkonzolban végződnek, melyek a timpanont tartják. Ennek ábrázolásából mára semmi sem maradt, de a felette összeérő tagozatok záróköve egy angyal torzóját mutatja, aki tartott valamit a kezeiben, ennek értelme a timpanon jelenetét ismerve derülhetne ki számunkra. A torony mellett van egy-egy csúcsíves ablak, melyek a főhajóra nyílnak. Mindkét oldalon van egy-egy további ablak, mivel az északi oldalt magasították és karzatossá alakították, azonban a déli oldalon ez egy vakablak, csak a szimmetria miatt alakították így. A déli oldal gádorfalán is különös a nyílások kiosztása, így két körablak közé került egy elfalazott csúcsíves ablak, ami egy előző építési periódus nyoma lehet. A nyugati falon talán egy Mária domborművet falaztak el, melynek konzerválása igencsak szükséges lenne. A templom mérműves ablakai változatos, gazdag és szokatlan kiképzésűek. Míg a déli oldal gádorfalán a körablakokat látjuk, a mellékhajó falát csúcsíves záródású ablakok tagolják. Ezt a bazilikális elrendezést tükröző megoldást nem látjuk azonban az északi oldalon, ahol egyetlen fal alkotja a templom oldalát, amelyen két sor ablak van: a körablakok alatt itt is a csúcsívesek vannak. Kérdéses, hogy ez az eredeti

15 formáknak mennyiben felel meg? Az eredeti, gádorfalra készült darabokat helyezték át? A homlokzat nyugati támközének befalazott ablakának kőfaragványai közt kétoldalt egyegy büsztöt látunk, melyek közül az egyik egy hosszú hajú és bajszos férfi, míg a másik egy főkötős nő, így a donátorok ábrázolásának lehetőségét is felvetik. A templom kívülről egységes, szép képet mutat, s belseje is hasonlóképp igényes kivitelezésű. Középkori boltozat csak a déli mellékhajó fölött és a nyugati karzat alatt maradt, némileg restaurált formában, emellett a szentély őrizte meg kétszakaszos gótikus keresztboltozatát, s záróköveit. Az északi falban található a középkori Erdély egyik legrégebbi felira- ta, 1330-ból, mely Tamás mestert, a Szűz Máriának ajánlott templom kegyurát és Nicolaus plébánost említi. A szászrégeni templom egységes képét több egymástól egyértelműen még nem elválasztott építési fázis eredményezte. Sajátos elrendezésű, egyrészt az esztétikai szempontból következő megoldások miatt (mint a főhomlokzat szimmetrikusan való kialakítása, a funkció ellenére), mind az egyes korszakok összehangolására való törekvés miatt. Feltétlenül fontos lenne egy levéltári és falkutatásokat is magában foglaló tudományos feldolgozás: amilyen jelentős és monumentális ez az emlék, oly annyira nem ismert részleteiben.

16 Harina evangélikus templom A harinai evangélikus templom a családi alapítású, bencés románkori bazilika korai példája lehet, azonban a bencések harinai jelenlétére írott forrás nem utal. Építési ideje kérdéses, így a 12. század végére és a 13. század elejére is datálják. A templom kapcsán több tisztázandó kérdés is felmerült. A középkor folyamán az eredeti templomépület egy 15. század második feléből származó gótikus szentségtartó fülkével és a nyugati kapu belső részén egy szemöldökgyámos bejárattal egészült ki, más beavatkozáson nem esett át. A reformációt követően a templom az evangélikus egyház birtokába került, mely belső átalakításokat vont maga után ben egy földrengés következtében a templom komoly károkat szenvedett el, így a nagyszebeni konzisztórium 1888 őszén a déli tornyot a nyugati kapuval együtt, a déli hajót a déli kapuval és a déli apszis felét teljesen lebontatta, majd megkezdték az újraépítést anélkül, hogy azt jóváhagyatták volna az illetékes szervekkel. A teljes szétbontás indokolatlan volt, az épület eredeti faragott részletei falazóanyagként az újonnan épült falba kerültek. A helyreállítás során az északi tornyon, a főhajón, az északi mellékhajón, a főszentélyen lényegében nem változtattak, a déli tornyot, a nyugati homlokzat középső részét, a déli mellékhajót azonban teljesen újjáépítették. Így a déli torony harmadik szintjén kialakított ikerablakok és az északitól eltérő toronysisak miatt az épület nyugati homlokzata aszimmetrikussá vált. Az újjáépített torony faragott elemeit az északi alapján készítették, csupán a főhomlokzat körablakának külső béllete és a déli torony ikerablakának osztóoszlopa eredeti. A háromhajós templom főhajója félköríves apszissal záródik, míg mellékhajói kívülről egyenes záródásúak, belülről félkörívesek. Az ilyen megoldásoknak általában statikai oka van, de nincsenek keleti tornyai, csak nyugati toronypárja így ez nem indokolt. A nyugati homlokzatot lizénák osztják függőlegesen három tengelyre, míg horizontálisan az ívsoros párkányok tagolják a homlokzatot. A két középső lizéna fogja közre a bélletes, a templom falába beékelődő szemöldökgyámos kapuzatot. A bélletes kapu két oldalán, a lizénákba vágva kíséri azt egy-egy félköríves fülke. Ugyancsak félköríves fülkébe mélyítve jelennek meg az első emeleti ikerablakok is, míg a második szinten magasabb és összetettebb kiképzésű hármasablakok láthatók, s a középső falszakaszon itt egyszerű körablak jelenik meg. A toronysisakok eredetileg egyformák voltak, s a harmadik emeletüket nem törte át nyílás. A középső falszakasz ebben a magasságban ikerablakkal áttört háromszögoromzatban záródik, mely széleit lépcsőzetes vakolatsáv díszíti. A főhajó magassága majdnem kétszerese a mellékhajókénak, s északi oldalán öt, déli oldalán hat félkörívesen záródó rézsűs ablak világítja meg, míg a mellékhajók falát három-három nyílás töri át. A déli oldalon a homlokzat síkjából előreugró bélletes kapu nyílik. A mellékszentélyek keleti falát félköríves ablak, felette háromszögben záródó ablak töri át. A főszentélyt lizénák osztják hét tengelyre, s a két szélső és középső sávban nyitott ablak világítja meg. A templom boltozatlan, sárga és barna színekkel díszített rombuszos kazettás mennyezet fedi, nagy belmagasságú,

17 részletformálásában egyszerű. A nyugati oldalon lévő karzat alatti tér élkeresztboltozattal fedett, a teljes templom szélességét átfogja, s külön-külön félköríves záródású nyílásokon jutunk át a templom hajóiba. A fő- és mellékhajókat elválasztó támaszok különféle kialakítást mutatnak, így a négy-, majd a nyolcszögű pillért egy oszlop követi, majd újra négyszögű pillér következik. A támaszokon nyugvó árkádok felett mindkét oldalt négy-négy nyílással rendelkező áloldarkarzatot látunk. A szentélyt diadalív választja el a főhajótól, s magasabban van a járószintje. Északi falán késő gótikus szentségtartó fülke látható, mely fiatornyokkal, bimbókkal díszített, s mellette egy falkép töredéke is előkerült: vörös sávval keretelt mezőben jelenik meg egy hosszú palástot viselő szent alakja. A szentély falán még egy kisméretű, a keresztre feszített Krisztust ábrázoló falkép előrajza is feltűnik. A főszentély alatt dongaboltozatos kripta található. A harinai templom fontosságát adja, hogy évszázadokon át megőrződött az épület eredeti kialakítása. Kialakításának részletei bár nem egyedülállóak kérdéseket vetnek fel, ahogy a mellékszentélyek lezárása, illetve ezek emeleti kialakítása is, hiszen a mellékterek a kórus vagy további oltárok helyei is lehettek (a Szent Mihály-oltár magasban való elhelyezése kézenfekvő).

18 Beszterce evangélikus plébániatemplom Beszterce plébániatemplomát legkorábban a 14. század első felében említik, azonban egy ilyen városias településnek már korábban is lehetett plébániája, melyet alátámaszt, hogy egy kisebb templomot felszámolva építették meg a ma is álló épületet. A régészeti feltárások csak részlegesek voltak, így ennek korára és alaprajzára nem tudunk következtetni sem ezen épület esetén is nagy szükség volna egy alapos kutatásra. Írott forrásból tudjuk azt is, hogy a templomnak a 15. század elején kéttornyos nyugati homlokzata lehetett, ami a levéltári kutatások fontosságát jelzi. A két torony és a központi kapu által tagolt háromtengelyes főhomlokzat bazilikális elrendezésű, háromhajós templomot feltételez. Ezen plébániatemplom nagyarányú átalakítása a század vége felé kezdődött, s többek között a nyugati homlokzat teljes átalakítását eredményezte ban Beszterce lakói plébániatemplomuk építése, bővítése és javítása ürügyén lebontották a templomtól délre állott, romos Szent Mihály-kápolnát, ami egy új szakasz kezdetét jelöli a templom építkezéseiben, amelynek során az épületet pilléres csarnoktemplommá alakították át. A 16. század második felétől a templom a protestáns gyülekezeté lett. A 15. század végén elkezdett átépítés utolsó szakaszában, között egy itáliai kőfaragó, Petrus Italus da Lugano vezette a munkálatokat. Az ő tevékenységéhez fűzhető az épület számos új reneszánsz faragványa, a hajó karzata az erre felvezető bábos korlátos lépcsőpárral együtt. Ő tervezte a nyugati homlokzat lépcsőzetes oromzatát. A templomot 2008-ban tűzvész pusztította. A károk kijavítása és a tűz előtt elkezdett restaurálási munkálatok még napjainkban is zajlanak. A háromhajós csarnoktemplomot egy sokszögzáródású szentély, az északi oldalon hozzákapcsolódó sekrestyével, az oldalfalain két-két előcsarnokos mellékkapuval ellátott hossz ház és az épület északnyugati sarkához kapcsolódó, lépcsőtornyos saroktorony alkotja. Az alaprajz számos tengely-eltolódása amelyek közül a legszembetűnőbb talán a nyugati homlokzat ferde síkja már első látásra sejteti, hogy több építési szakasszal kell számolnunk. A templom északnyugati sarkán áll az ötszintes, késő gótikus ablakokkal megvilágított, négy fiatornyos sisakú torony. Negyedik szintjének sarkait, a karéjos fríz fölött, egykor Szt.

19 Miklós, Szt. Anna, Szt. Flórián és Szűz Mária alakját mintázó szobrok díszítették. A hosszházat hét, egyenlőtlen kiosztású boltszakasz alkotja, amelyeket a főhajóban és a karzat szintjén csillagboltoztok, a mellékhajókban, a karzat alatt, bordás keresztboltozatok fednek. A hajó három oldalán körbefutó bábos mellvédű karzat is a 16. század közepi, Petrus Italus da Lugano vezette, reneszánsz átalakítások eredménye. A hajókat elválasztó pillé- reket a csarnoktemplommá alakítás során, az új karzat szintje fölött, reneszánsz fejezetű körkörös metszetű szakaszokkal magasították meg. Ezekről indulnak a hosszház boltozatai. A két boltszakaszos szentélyt hálóboltozat fedi. A besztercei templom erőteljes reneszánsz jegyei ellenére a középkor fontos emléke, annak elemzése, feldolgozása hiánypótló lenne.

20 Aranyosmóric evangélikus templomrom Aranyosmóric evangélikus temploma ma már csak rom állapotában ad hírt az egykori gótikus épületről, mely a még megmaradt faragványok alapján is igen látványos részletekkel bírt, elég a toronyalj csillagboltozatára, vagy az igényesen faragott ajtó- és ablakkeretekre, a mérműves kidolgozású nyílásokra gondolnunk. A templom elkeserítő állapotban van e szépséges elemek ellenére, feldolgozása általi megmentése, megőrzése haladéktalanul szükséges. Az első időpont, ami a templomhoz köthető 1332, ekkor szerepel a pápai tizedjegyzékben a település első plébánosa. Az első templom két homlokzati tornyos, egy hajós épület lehetett, keletelt szentéllyel. Ebből már csak a nyugati fal nagy része, a délnyugati torony és a déli fal egy töredéke áll. Mai állapotában a torony adja a legfőbb hangsúlyt az épület tömegének, melynek határozott vonalat ad az armírozás, valószínűleg a templom sarkait is így díszíthették. A kőből épített teremtemplomnak egy nyugati és egy déli kapuja van. Nyugati homlokzatának bejárata csúcsíves, egy körtetagból és két pálcatagból összetevődő profillal. A háromszintes, fából faragott torony a délnyugati oldalon, a déli falból kiugratva helyezkedik el. A torony ajtajának egyenes záródású, szemöldökgyámos későgótikus kőkerete van. A legfelső szint közepén egy fordított kulcslyuk formájú lőrés található, ami megismétlődik a torony déli oldalán, közvetlenül az övpárkány felett. Mindkét lőrés körül téglából rakott a falazat, ami utalhat ezeknek az elemeknek a toronyban való későbbi behelyezésére. A torony keleti falát egy csúcsíves, háromkaréjos mérműves ablak díszítette, utólagos beillesztésű lehet. A hajó déli falmaradványát egy csúcsíves, faragott keretű kapu töri át két pálcatagból és köztük egy körtetagból álló profillal. Mellette, a keleti irányba egy ugyancsak háromkaréjos mérműves ablak figyelhető meg. Itt látható a templom legimpozánsabb része, a toronyalj gyámkövekről induló gótikus csillagboltozat. A templom két nagyobb építési fázison eshetett át. Így az első épülethez tartozhat a torony, míg a másodikhoz a hajó és az utólagosan beépített ablakkeretek, de további kutatások szükségesek az impozáns rom megértéséhez.

21

22 Szásztörpény egykori evangélikus (ma ortodox) templom A templomot és környékét már érintették ásatások, melyek során nemcsak a 14. századi templom alapfalait találták meg, de feltárták egy félköríves és egy egyenes záródású szentély nyomait is. Azonban az írott források és a falmaradványok nem mondanak el sokat az előzményekről, a templom építéstörténete nem tisztázott. A templom a késő gótikus építészeti hagyománynak és a reneszánsz formáinak a 16. század elejére jellemző együttélésének emléke. A szásztörpényi templomra utaló legkorábbi feljegyzései az ös pápai tizedjegyzékekben megjelenő Péter plébánosának említései. Az épület bizonyosan rendelkezett több korai fázissal is, de jelenlegi formáját a 16. század első évtizedeiben nyerte el. A szentélyben látható szentségtartó fülke felirata szerint 1504-es, s a töredékesen ránk maradt falfestmények a 16. század első feléből származhatnak. További átépítések érintették a században, melyre a reneszánsz profillal képzett két oldalkapu emlékeztet, de késő gótikus formákat mutat a szószék és a karzatmellvéd, s a hajóboltozat délnyugati gyámkövének reneszánsz maszkos dísze is. A 16. század közepe táján a szásztörpényi templom is lutheránussá vált. A 19. században több javítás is érte az épületet, a tetőszerkezetet újjáépítették, berendezését cserélték. A szászok kitelepülése után az ortodoxokhoz került a templom, így ikonosztázt is állítottak fel benne. A templom hosszházához sokszögzáródású, hosszú, a hajóhoz képest beugró szentély csatlakozik. Ez utóbbi északi falához sekrestye, délnyugati sarkához pedig lépcsőtorony illeszkedik. A templom falait támpillérek tagolják és késő gótikus kőkeretes ablakok, amelyeknek csúcsíves záródását lángnyelvekre emlékeztető mérművek díszítik. Homlokzatán csúcsíves ajtókeret látszik, melynek szamárhátíves kialakítását címerpajzs koronázza, amely eredetileg bizonyára a patrónus festett címerét jelenítette meg. A hajó déli homlokzatának kapuja egyenes záródású, kora reneszánsz kőkeretét szintén reneszánsz szemöldökpárkány koronázza. Az északi oldalon nincsenek ablakok, csak egy a délihez nagyon hasonló, reneszánsz kapukeret. A szentély koronázópárkánya a lépcsőtorony homlokzatain megszakad, ami arra utal, hogy a torony későbbi lehet. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi. Északi falát díszítő késő gótikus tabernákulumának oromzatát egy Vir Dolorum kompozíció díszíti. A szentély falán késő gótikus freskótöredékeket tártak fel. A hajót kétszakaszos csillagboltozat fedi, s további igen finom részletei is vannak, mint a déli pillér lábazatát ékesítő geometrikus motívumok, vagy a keleti sarkokban látható két oroszlán, mely a gyámokat díszíti. E részletek mellett a berendezésben is vannak igen értékes darabok, mint a késő gótikus kőszószék, melyen Keresztrefeszítés dombormű látható. A hajó északi falán, a vakolat alatt Utolsó Ítélet kompozíciót tártak fel. A templom összképe letisztult, részleteiben sok középkori, feldolgozatlan értéket rejt.

23

24 Néma református templom A Dés körzetében álló némai református templom teljes egészében kváderkövekből épült. A rendkívül finom kis templom gótikus freskótöredékei mellett, kora gótikus faragványaival tűnik ki. A templom eleganciáját adja mérete és a falazat finomsága mellett a kialakítása is. Az egyhajós templom apszisa enyhén keskenyebb a hajó hosszházánál, mely egyenes szentélyzáródású. A szentélyt egy keleti és egy déli keskeny, rézsűs ablak világítja meg, északról körablak nyomai látszanak. A hajót alacsony támpillérek támasztják a sarkainál, a szentély falait azonban nem. Nyugati oldalán csúcsíves, kőkeretes kapu díszeleg, egyszerűségében is nagyon finom és kecses formájú. Ma befalazva látható. A hajó déli és nyugati falán nincs ablak. A déli oldalon nyílik ma ajtó a templomba, mely egyszerű, téglával kirakott és fakerettel megerősített, míg mellette az ablakok kővel kirakottak, egyszerű formát viselnek, nem egyeznek meg a nyugati, impozáns kapu kivitelével. Az ablakok négyzetes formájúak, enyhén ívesen kirakott a lezárásuk. Diadalívét nagyleveles és bimbós oszlopfő díszíti, mely a második gyulafehérvári székesegyház északnyugati nagyleveles féloszlopfőjével mutat rokonságot. Csak e féloszlopok díszítik a belsőterét, maga a diadalív nem maradt meg és más berendezése sincs ma a templomnak. A gyulafehérvári székesegyházzal rokonítható részletek miatt úgy feltételezik, hogy Némai Miklós emeltette 1260 körül, saját védőszentje tiszteletére, a gyulafehérvári székesegyház nyugati részén dolgozó műhely egy csoportjával. A templom körül kapott új fedelet. A különböző stílusú részletek jól jelzik, hogy egyszerűsége ellenére is esett át átépítésen, kiegészítéseken a templom, melynek feldolgozása a megőrzéséhez járulna hozzá.

25

26 Bonchida református templom A középkori templomot többször átépítették, így építési periódusainak tisztázása sokban hozzájárulna az erdélyi falusi építészetről alkotott, hiányos képünk továbbárnyalásához, de az építészet- és a művészettörténet számára is kérdéses építészeti koncepciók tisztázásához is nagyban hozzájárulna. A bonchidai templom első periódusához tartozik a ma befalazott déli kapu és a nyugati kapu felett ugyancsak befalazva ránk maradt levéldíszes faragvány. Ezek a 12. századból valók. A kváderkövekből emelt egyhajós, kerek apszisú épület a mostani főhajó helyén állt. A déli oldal két befalazott félköríves ablaka is ebből a korból származhatott. Már a 13. század második felében bővítették, átépítették. Ekkor az apszist lebontották, széles félköríves, vállkövekkel kiképzett diadalívvel a meghosszabbított hajóhoz egyenes záródású szentélyt kapcsoltak, melyet diadalív választ le a hajótól. A templom kéthajóssá vált, az előbb leírt volt a déli hajója. Az északi oldalához teret csatolva hozták létre a mellékhajót, melyet egy négyszögletes pillér és egy kockafejezetű oszlop által tartott háromívű árkád választ el a főhajótól. Az árkád keleti és nyugati határfalához támaszkodó falpillérek fejezetei megegyeznek a karzattartó gyámok profiljával. Az északi mellékhajó és a nyugati karzat ez alapján egykorúak. A hajó nyugati oldalán fordított attikai lábazat módjára kialakított négy gyámkövön nyugodott a karzat, mely kapcsán felmerül kegyúri karzat kérdése, melynek értelme, létezése, funkciója máig vitatott. A nyugati karzatos templomok sorába illik, ennek elemzése a kutatás fontos állomása kell, hogy legyen. A karzat felett harangtorony emelkedhetett. Kívülről saroktámpillérek tagozzák. A szentély északi, illetve az északi hajó keleti falához kriptát építettek. A templombővítése bizonyára összefüggésben áll a falu közösségének megnövekedésével, mely alapján 1260 körül történhetett az átépítés. Az 1936-os restaurálását Kós Károly vezette. Kívülről érdekes, szabálytalan templommal találjuk szembe magunkat, melyen a különféle korszakok rajtahagyták nyomukat, a templom több elfalazás nyomát is magán viseli.

27

28 Magyarszovát unitárius templom A templom a 14. század elején épülhetett, első említése os. A 15. század második felében átépítésen esett át. Az épület faragott részletei mellett freskói okán emelkedik ki a középkori templomok sorából. A freskókra 1925-ben bukkantak, melyeket a kályha beszerelése és az áram bevezetésekor nem kíméltek, erőteljes pusztulásnak tették ki. Épületének, freskóinak művészettörténeti kontextusba helyezése, kutatása a ránk maradt templom megőrzéséhez járulnának hozzá. Az egyhajós templomhoz poligonális záródású szentély csatlakozik. Három csúcsíves, mérműves díszű ablak töri át a falát, ehhez hasonló halhólyag díszes nyílások vannak az északi oldalon, azok magasabbak, ahogy a fal is: a szentély alacsonyabb a hajónál, melytől belülről diadalív választja le. A szentélyt és a hajó sarkait támpillérek tagolják. A bejárat portikuszának oromzatába egy középkori, felújított Suky címeres zárókövet falaztak. A templombelsőben sokkal nyilvánvalóbbak az újkori és a jelenkori beavatkozás nyomai, melyek közül nem egy jelentős középkori emléket tettek tönkre. A középkori boltozatra félreérthetetlen nyomok utalnak, így a zárókövek, faloszlopok, bordaindítások, támpillérek. A záróköveken megmaradt Suky-címer, valamint a pápa és Luxemburgi Zsigmond címere alapján az építkezés 1418 körülire tehető. A templomban számos freskótöredék maradt fenn, az északi falon egy monumentális freskó-medalion volt látható, melyet ma már nem tanulmányozhatunk. A freskón Jézus mandorlába foglalt alakja volt látható és az angyalok kara töltötte ki. A Feltámadás jelenet felett a szentek imádkozó sora fordult Jézus felé. Azonosítható volt több szent király, pápa, érsek, püspök is. A templom többi freskója nem szenvedett ilyen durva sérüléseket és újravakolásokat, de állapotuk sem túl jó. A diadalív falsíkjának déli részén látszik a Piéta-jelenet,

29 mely rajzos és dekoratív. Mária magas, díszes trónuson ül, halott fiát ölében tartva, fejét annak arcához szorítja. A déli fal diadalív melletti részén látszik a Megdicsőült Üdvözítő: Jézust virágokkal díszített ruhában, jobb lábánál kehellyel látjuk. A sérülések ez esetben is nagyok voltak. Az egyes építési fázisok mellett, a nagyobb átépítéshez nem feltétlenül kapcsolódó festések kronológiájának felállítása, datálása mellett, művészettörténeti kontextusba való ágyazásuk is fontos.

30 Óradna rom Az óradnai rom egy a szászok által épített templomra emlékeztet minket. Az 1270-es évek forrásai plébániatemplomra utalnak, de felmerült már az is, hogy az épület eredetileg szerzetesi templom volt. Az ezzel foglalkozó irodalom több rendet is felsorol, így van, ami szerint a betelepített szászok bencés, domonkos, johannita, mások szerint ferences vagy premontrei kolostort építettek, melyet később erődítménynyel erősítettek meg, amelynek romjai bizonyítékként a mai görögkeleti templom udvarán láthatóak. A templom a tatárjárás idején pusztult el, s csupán részben állították helyre. Ma egyik tornya, kapuzata és a hajó falainak részletei, romjai látszanak még. A szentély helyén építettek a reformátusok templomot a 16. század során, majd itt épült meg a ma is látható görög katolikus templom. Az egykori román stílusú templom romjait meghagyták, mintegy az ősiség mementójaként. Megcsonkított állapotában is egy monumentális építményről ad hírt, a mai harangtornyok felé magasodik még ilyen állapotában is. A torony ablakainak kőkeretei, faragványának csonkjai mérműves ablakot sugallnak, mely kétosztatú lehetett, karéjos dísszel. Emeletei párkányokkal voltak kívülről tagolva, összetett emeleti térrendszert sejtetnek a megmaradt nyílások. Valamikor háromhajós templom volt, nyugati toronypárral. A tornyok enyhén kiugrottak a templom falsíkjából. A nyugati kapu kiképzéséből is látszik még egy pár faragott idom, azonban a méretek alapján kissé furcsa: vagy a mellékhajóknál szinte keskenyebb főhajóval kell számolnunk, vagy egy összetettebb, nyugati hármas kapuval. Ennek ellentmond, hogy ezzel egy tengelyben épület fel az újabb templom, mely során a korábbi szentélyét újíthatták meg a 16. század során, gótikus formákat adva neki, s újra használatba véve. A romossága ellenére is nagyszabású épületet kirajzoló templom kutatása igencsak kívánatos volna. Tudományos feldolgozása mintegy a templom elméleti rekonstrukciója lehetne.

31

32 Kiszsolna volt evangélikus templom, most rom A Beszterce környéki középkori, valamikor evangélikus templomként működő rom sajnálatos módon magára maradt töredék ma csupán. A természeti csapások mellett a szász közösség távozásra kényszerítésével a templom teljes mértékben elhagyatottá vált. Az apró épület ennek ellenére értékes és különleges részleteket rejt még ma is magában, így a középkori faragott részletek mellett a freskók nyoma is látszik, mindenképpen kutathatóvá, tudományosan feldolgozottá kell tenni ezt e méltatlan állapotban lévő kis templomot. A templom Szent Péter titulusú, a 14. század első harmadában szerepel a pápai tizedjegyzékben. A mai rom a 15. század első felében épülhetett egyhajós, torony nélküli, poligonális szentélyű templom volt. A század végén a kórus északi falához sekrestye épült, melyhez egy késő gótikus szemöldökgyámos, festett kőkeretes ajtón keresztül jutunk. A szentély a legépebben maradt része, melyet bordás keresztboltozat fed, aminek bordái faragott konzolokra támaszkodnak, amik figurális díszűek: az északnyugati és az északkeleti konzol fiatal szakállas férfi-, illetve női fejet, a délkeleti konzol idős, szakállas férfifejet ábrázol. A szentély két zárókövét virágdísz ékíti. Az északi fal keleti falszakaszán egy csúcsíves szentségfülke befalazott kőkerete látszik. A déli falon szintén elfalazott félköríves, kosárfejezetes kőpillérrel elválasztott kettős ülőfülke látható. A szentély négy ablaka enyhén csúcsíves, kifelé és befelé egyaránt bélletes megoldású. A nagyméretű, faragott kövekből épült csúcsíves diadalíven profilozott kőpárkány fut. A szentélyzáródás szögleteiben a falat külső támpillérek támasztják, ahogyan a hajó falait is. A nyugati oldal kapujának faragott kőkerete és ívpárkányának kezdete látható befalazva. A hajó déli oldalán is profilozott kőkeretes, csúcsíves bejárata volt, melynek gótikus ajtókeret csúcsát eltakarta egy későbbi portikusz. Az ajtó és a portikusz is megsemmisült, leomlott az azt körülvevő fallal és ablakokkal együtt. A déli hajófal ablakait átalakították, az északi hajófalon nem volt ablak. Egyes források 1496-ból említenek egy harangtornyot, melyhez a templom padlásáról lehetett jutni. Ennek jelenleg azonban nincs nyoma.

33 A 15. század végén a templom fedélszéke kigyulladt, majd két évvel később ismét megrongálódott a tető. A 18. század utolsó harmadban boltozták újra, 1935-ben újabb javításokat végeztek, majd 1968-ban (ekkor még használták a templomot) újabb károk érték az épületet, a század végén beszakadt a boltozata. A templomnak a hajóját és a szentélyét is falképekkel díszítették, melyeket az evangélikus közösség bevakoltatta, így az 1990-es évekig rejtve maradtak, s nem feltárás, hanem a rohamos pusztulás miatt kerültek elő. A töredékek közt egy-egy részlet felismerhető, így látunk egy botot tartó, jobb kezét áldó mozdulattal felemelő alakot, talán a Jézus lecsendesíti a vihart, vagy a Csodálatos halfogás jelenetét, illetve Szent Péter figurája. Az ábrázolások ikonográfiájáról, a stílusbeli jellegzetességeiről keveset lehet megállapítani jelenlegi, töredékes, szennyezett és feltáratlan, máig levakolt állapota miatt. A keleti falon a vakolat alatt több freskó várhatja a restaurálást, addig reméljük, hogy a vakolat megvédi azokat, s nem dőlnek le ezek a falak. Az ikonográfiai és földrajzi, művészettörténeti kontextus felrajzolása mind a freskók, mind a finoman faragott részletek, s a teljes templom kapcsán sürgősen elvégzendők, ebben az esetben az értékmentés szinte egyetlen elérhető módszere a tudományos feldolgozás lehet.

34 Páncélcseh református templom A ma romos állapotban látható templom a középkorban épült, eredetileg román stílusban, majd gótikus átépítésen esett át. A reformáció itt is éreztette hatását, hiszen a lakosság nagy része az unitárius hitre tért át, a 17. század végére pedig református lett. Az egyhajós templom egyenes záródású szentélyben végződik, nincsenek rajta nyílások sem, míg a nyugati oldal középtengelyében elfalazott csúcsíves, faragott kőkeretes ajtónyílás látszik, ami további kérdéseket vet fel: a templom alaprajzát megváltoztathatták azáltal, hogy az ismeretlen formájú szentélyrészt a diadalívvel együtt elbontották, helyére tornyot építettek és bejáratot létesítettek a keleti oldalon, míg a nyugati bejáratot befalazták. A késő középkor folyamán gótikus átalakításokat végeztek az épületen. Ennek emlékeként megmaradtak gótikus ablakai, melyek a dési református temploménak másai, műhelyazonosság feltételezhető. A csúcsíves nyílások közül az egyik van ma is eredeti helyén, mérműves díszű. A déli oldalon van egy szemöldökgyámos, élszedett gótikus ajtó és az említett gótikus ablakok. A keleti oldal órapárkányos tornya 1912-es, talán a szentély megszüntető átalakítások is ekkorra tehetők, de nem tudhatjuk milyen állapotban voltak az elbontott részek. A templomtérben a nyugati oldalon fakarzat áll, a teljes berendezése későbbi, de a templomot már nem használják. A későbbi javítások a gótikus formákat is eltüntették, így az 1753-as helyreállítása is. Utoljára 1928-ban újították. Ma a torony sisakja, és a nyeregtető egy része is hiányzik, a templom beázásnak van kitéve, így a több periódusban kiépült templom romlásnak indult. Az épületet több, magát a liturgikus teret is nagyban megváltoztató átalakítások érték, melyek azonban nem tisztázottak, nehezen értelmezhetőek, így kutatás tárgyává kell tenni és ezáltal a közösség nélkül maradt épületet meg lehetne részben menteni, hiszen jobb sorsra érdemes, középkori részletek vesznek el.

35

36 Teke evangélikus templom A 14. században épült középkori templom a mai napig megőrizte gótikus jellegét. Idomtalan tornyát a 15. században építették. A déli oldalhajóban falfestmények nyomai maradtak fenn. Teke szászok által lakott település volt, temploma a szász kultúrát szemlélteti. A templom tömegképzése szép, látványos, az átalakítások ellenére is közel egységes képet mutat, bár leromlott állapotban van. Külső falát a leesett vakolat foltok tarkítják, és csúnyítják, ami által a tornyon is látható armírozás hangsúlya elvész. A templom háromhajós, a főhajó meghosszabbításaként kialakított alacsonyabb belmagasságú nyújtott, keresztboltozatos szentély a nyolcszög öt oldalával záródik, a sarkoknál támpillérek támasztják. Falait középkori ablakok törik át, némelyik kissé esetlen vonalú, míg a főhajó gótikus nyílásai mérműves díszűek. A nyugati torony aljában van a csúcsíves, bélletes főkapu. Ezt befalazták és így nyitottak benne új ajtót. Felette nagyméretű gótikus ablak nyílik, a kivitelezése finom, egyszerű munka, ma azonban romos állapotot mutat. A torony háromszintes, párkányok tagolják, a felsőszint későbbi kialakítású, barokk órapárkányos sisak zárja, alatta félköríves, egyszerű ablakok díszelegnek. Az alsószinten, a külsőfalon pillérek nyomai látszanak. A torony enyhén a templom belsőterébe csúszik, látszik az utólagos hozzáépítés és egyéb átalakítások nyomai, melynek értelmezéséhez kutatás szükségeltetik. A mellékhajók tetőszerkezete nem kímélte a főhajó ablakait, azonban ezt még a középkorban alakíthatták így, a falazat alapján, talán a mellékhajók is a toronnyal egyidősek. A déli oldalon szemöldökgyámos bejárat nyílik a támpillérek között, mellette az egyszerű csúcsíves ablakokon későbbi falazási nyomok látszanak. A templomot egykor várfal védte, ami sajnos mára nem maradt fent, az 1870-es években elbontották. A főút mellett áll, a forgalom általi kosznak és könnyű sérüléseknek kitéve (van kamionos forgalom itt). A tekei templom látványos, szinte teljes egészében középkori formákat őriz, a tömegalakítása sajátos, az építési periódusok érdekes nyomokat hagytak rajta, mindenképpen érdemes lenne kutatásra, az építési kronológia tisztázására, a művészettörténeti kontextusba való helyezésére.