Tartalom. Csillagpor Radics Viktória: Csonttörésvonalak dióhéjban 50 Fehér Renátó: Egy versszak tápértéke. Vitaindító a József Attila Kör

Átírás

1 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 1 Plánok A Medence című lapszámmal arra teszünk kísérletet, hogy ízelítőt, (szubjektív) körképet adjunk a Kárpát-medence kortárs magyar irodalmából. A hazai szerzőkön kívül felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, erdélyi magyar költők és írók szólalnak meg; közismert kedvencek és pályájuk elején állók egyaránt. Magyarországot Nyerges András, Legát Tibor, k. kabai lóránt, Papp Dénes, Szendi Nóra és Vörös István, Tóth Kinga, Balogh Flóra, Fehér Renátó, Frideczky Katalin, László Anikó, Menyhárt Dóra és Szabó Imola Julianna képviseli. A két ajánlott könyv, egy verseskötet és egy olvasmányos tanácsadó könyv szerzője Dékány Dávid és Peer Krisztina. Számos generáció, eltérő viszonyulások, megannyi hang. Erdélyben a személyestől a realistán át a szakrálisig rajzolódik ki a válogatás gondolati íve: Orbán János Dénestől, Varga László Edgártól és Vass Csongortól kértünk írásokat, de az immár Budapesten élő Potozky László erdélyi gyökereit sem hagytuk figyelmen kívül. Kárpátalja fanyar játékossággal és rezignált személyességgel szólal meg Balla D. Károly és Berniczky Éva szövegei segítségével. Felvidék üzenetét a múló és kezdődő életidőkről Német Zoltán és Pénzes Tímea hozza el. Vajdaság pedig moccanatlan figyel, regisztrálja önmagát és környezetét: Danyi Zoltán, Terék Anna és a zombori születésű, Budapesten élő Radics Viktória remekei révén. Az a kézenfekvő kérdés motoszkált bennünk a lapszám tervezése, készítése közben, hogy van-e, megmutatkozik-e valamiféle közös gyök a megszólaló szerzők műveiben. Beszüremlik-e, s főként megragadható-e az írásokban az az egymáséhoz sokban hasonlító szocio - kulturális és történelmi háttér, amelyet Közép-Európa, és benne a magyarok lakta országok magukénak tudhatnak. Háborús és békeidők, szocializmus, rendszerváltások, posztszocia lis - ta válaszutak, korunk súlyos társadalmi és gazdasági problémái mind ezernyi ok volna a hasonlatosságra. Az eredmény? Szabad, nyílt, fanyar, önreflexív szerzők, akik filozofikus távlatokig tágítják a személyest. Ki-ki mégis jellegzetesen saját hangon. Nagytotál és couleur locale. Ezerszínű kép, a feketétől a húszszázalékos szürkén át a vérvörösig. Pálfi Anna 1

2 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 2 Tartalom Pálfi Anna: Plánok 1 Csillagszem Tejút Nyerges András: Pörlekedés (vers) 5 Csillagvizsgáló Orbán János Dénes: Exordium. A belépő; Ha kivirágzik is a szabadság (versek) 7 Danyi Zoltán: A büszke vesztesek 8 Berniczky Éva: Gravitációs állandó (napló) 15 Németh Zoltán: A fűző (vers) 18 Legát Tibor: (vers) 19 Varga László Edgár: york napsütése; voltaképpen; eső (versek) 21 Terék Anna: Futás; sziverivers; Ablakok (versek) 24 Balla D. Károly: Nincsmit, avagy az elmevédő tehetetlenségi nyomaték kudarca; Beviteli ezüst tükrök (versek); Önélet (próza) 27 k. kabai lóránt: kedvencem a sárga projekció; lapítás, (versek) 30 Potozky László: Éles (regényrészlet) 32 Papp Dénes: Délibáb; Világvége (dalszövegek) 35 Szendi Nóra: Csuri fut (regényrészlet) 37 Vass Csongor: Ablak egy állomáson; Gyümölcs; Vádalom (versek) 39 Vörös István: A cigányok országa, avagy képszeletek a 21. századi Feszty-körképből (részlet) 41 Csillagfényben Tóth Kinga: Ginsberg a szobában magyar motelmonológ (Dékány Dávid: Darwin Motel) 43 Dékány Dávid: Darwin Motel (részletek) 45 Csillagkép Balogh Flóra képei elé Balogh Flóra: Street fotós ars poetica 49 Csillagpor Radics Viktória: Csonttörésvonalak dióhéjban 50 Fehér Renátó: Egy versszak tápértéke. Vitaindító a József Attila Kör Oda ne rohanjak című beszélgetéssorozatának májusi estjéhez 54 Frideczky Katalin: Az egyetlen hajléktalan 57 2 Csillagtér László Anikó: Lapozz belé! beszélgetések az Élő Könyvtár könyvei -vel 59 Adni vagy nem adni ez nem kérdés Menyhárt Dóra interjúja a Szabad Iskolákért Alapítvány adományboltjáról 63 Hajléktalaninterjú Úgyhogy nagyon jól együtt vagyunk 68

3 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 3 Kicsi Csillag Mese Pénzes Tímea: A születés éjszakája 76 Könyvajánló Szabó Imola Julianna: Apró ösvény a varázserdőben (Peer Krisztina: Mi bántja a gyerek lelkét? 150 kérdés gyermekkori pszichés megbetegedésekről) 78 Peer Krisztina: Mi bántja a gyerek lelkét? 150 kérdés gyermekkori pszichés megbetegedésekről (részlet) 80 Szerzoink 3

4 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 4

5 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 5 Csillagszem Tejút NYERGES ANDRÁS Pörlekedés Hányszor kell még magadban megtagadnod azt, aki ütni, ordítani szeretne, mennyi kell még, hogy holtodig kiteljék benned a szív türelme, hányszor kell megtagadnod őt, ki csalán-marta gyerekkorodat őrzi, mikor még semmit le nem nyeltél hazugul és fegyelmezetten, rokont, barátot is megütöttél, ha felszökött a láva szivedben, ordítottál, rúgtad az ajtót, sírtál órahosszat, tüzelt a szemed, harsogtál konokul, gyáva fegyelmed ma naponként megadóztat, hol van a düh, ami sose csitul? Őt tagadod meg, kiben nem lohad le se gyűlölet, se bántalom, se oktalan ütleg, ki nem szégyelli és nem fojtja vissza haragját és visszaüt, ha ütnek, a pillanatot fenékig kiissza hányszor kell őt fulladva megtagadnod, mosolyokkal sebezned, felszabdalnod arcod, hogy aki rádnéz, ne lássa, ne hallja, ne értse, szivedben váltig óvod azt a régit kiből a harag felszállt, mint a vércse, fel, magas égig meddig csikorog fogad közt tűrés homokja, meddig mélyed körmöd tenyeredbe, hogy fontolgatva és beosztva kiteljék benned a szív türelme meddíg nyelsz, mondd, meddíg vigyázol, hogy az a lobogás föl ne törjön, szemedben meg ne látsszon; hogy azt se üssed, ki holnap tán megölne, símogasd, ki készül ellenedre, országnyi gázkamrába vitetne, hogy birod el, hogy őt se köpd le, s ki téglánként lopja el fejed felől jövődet: megöleld, testvérnek fogadd s kivívott jussodat vissza ne pereld, 5

6 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 6 Csillagszem Tejút hogy suttogva, titokban, innen is, egyetlen hazádból kitagadjon, hogy magát tólja fel magyarabbnak, ki a népet vágta arcon meddig tudsz topogni kételyeidben, összeziláltan, holott kigyulladt világok füstjét érzed már a szádban, s a harag körmöd alatt parázslik meddig birod, hogy benzinnel leöntött testeddel ne világits meddig még? Életed lobogó szelekre kötözd rá, ne várj a robbanásra, ne legyen elég a szív türelme, kiálts, üvölts, nincs jogod belehalni a némaságba! (1961) 6

7 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 7 Csillagszem Csillagvizsgáló ORBÁN JÁNOS DÉNES Exordium A belépo (Janus Pannonius-apokrif) Úton vagyok, a havas táj mögöttem, fölöttem már felhőtlen nap ragyog. Egy napja még prémekbe öltözötten dideregtem, úgy hittem, meghalok. Hajnalra Adriámat üdvözöltem, kék Ámorok és vizes angyalok lejtik az ösztön táncát körülöttem, és mától férfitógát húzhatok. Hazámban néhány fagyosszent vacog, és Krisztus, jeges hittől üldözötten. Egy trónuson két király abajog, keresgélik az országot a ködben. Romagnában Apolló andalog, ölébe pajkos szőke nimfa szökken, és részeg, ajzott istenállatok örömködnek mítoszi bűvkörökben. Örömköd. Még. De elmém visszazökken: ó, magam mögött mégis mit hagyok? Emitt a menny, hazámnak átka ott. Ez én. Az én. De mi lehet közöttem? Ha kivirágzik is a szabadság Ha kivirágzik is a szabadság szögesdrót sziszeg a belekben. Az új világot a fakó szemből egy másik világ nézi meredten. Dróthálót takar a haj. Zsugorodik az agy a melegben. 7

8 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 8 Csillagszem Csillagvizsgáló DANYI ZOLTÁN A büszke vesztesek 1 Sokáig szerettem volna elmenni, el innen valahova, hogy hova, azt nem tudtam, de abban biztos voltam, hogy el, valahova mindenképpen el innen, mert ez így nem mehet tovább, hogy hajnalban a tó partján futkosok, éjszaka a vizet borzoló szelet hallgatom, és közben arra gondolok, hogy ez így nem mehet tovább; hiszen vízfelszínt simogató szelek máshol is vannak, gondoltam, futni pedig akárhol lehet; el innen tehát, akárhova; csakhogy épp ez az akárhova volt, amin folyton fennakadtam, hiszen ha el akar menni az ember, kell hogy legyen egy konkrétabb úti célja, ezen a ponton tehát mindig megakadtam, így rekedt meg ez az egész, így feneklett meg az elmenésem; mert ha egyetlen választásom, csupán egyetlen, de valódi egérutam akadt volna, a ho va kérdése fel sem merül, és csak az el innen felszólítása marad, a mielőbb el, nekem viszont, legalábbis akkoriban így képzeltem, több lehetőségem volt, ugyanis akkor még azt hittem, hogy sokfelé, nagyon sokfelé jobb, mint erre, és éppen ez lett a kerékkötőm, az tán csak keserű ízzel ismételgettem magamban, hogy mindenütt rossz, de a legrosszabb otthon, és közben arra gondoltam, hogy idézőjelek közé kellene helyezni ezt az otthont is, vagy még jobb volna nem leírni, hiszen elveszett, végleg elveszett, nincs többé, számunk - ra nincsen sőt, nincs már ez a többes szám sem, nem vagyunk többé mi sem; feladom, végül mindig feladom, nem megyek sehova, mert mielőtt az elég volt és a tovább nem a végsőkig fokozódna, mielőtt még kiéleződne, és diadalra jutna tehát, és nem maradna más, csak az elindulás ( akárhova ), egy váratlan pillanatban az egész megtorpan, és visszahőkölök; és maradok; és nem megyek sehova; és nem is értem, mi volt ez a felindulás; hisz nincs valószínűtlenebb, mint hogy valaha is elmehetnék innen, és csak futkosok a parton tovább, az erdei ösvényen, nyomomban a veszett ebekkel, és esténként a köveket lögybölő hullámokat hallgatom, és keresem a csendet, amelyet már nem akarok elmagyarázni senkinek, mert nincs miért és nincs kinek, és akkor csak telnek a napok, néha hetekig úgy tűnik, minden jól van így, és minden rendben, telik az idő, simán és egyenletesen, olyan zavartalanul, mintha megállt volna, közben persze halad tovább, és egyszer csak újra eljön a pillanat, amikor azt érzem, nincs itt többé semmi keresnivalóm, menni kell, semmi értelme ennek az egésznek, és mérlegelem a lehetőségeket, megint töröm a fejem, ismét fontolgatom az esélyeket; 8 1 Szerkesztett összeállítás, válogatta Pálfi Anna.

9 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 9 Csillagszem Csillagvizsgáló mert ha egyszer nincs megnyugvás és nincsen béke, akkor nemcsak nincs, de nem is lehet, és ez az egész így teljesen reménytelen, mint sárba fagyott kerék, mely nem mozdul se előre, se hátra, semmilyen irányba; és nincs semmi, ami ezen segítene. Hullámok után a tó sima tükre (részlet) Metszőolló, ásó, fűrész, kés. A füvet már korábban lenyírtad, most a fatörzsek, rózsabokrok, fe nyők, kerítéslécek tövénél maradt fűszálakat szaggatod, téped, vagdosod késsel. Később az ala csony, vén körtefák tövéből sorra kimetszed a vadhajtásokat, ehhez kell a metszőolló, az ásó, a fű rész. És mire az alkonyat utolér, a kert ápoltabb, gondozottabb, rendezettebb, talán már túlságosan is kiművelt lesz. Nem könnyű pontosan megállapítani, hogy hol a határ a kert és a durvaság közt. [ ] A vadhajtásokat nyesed a körtefák tövéről. Nehéz munka, majdnem reménytelen. Mintha a birodalmat védenéd a barbárok ellen. Az ásó egy óvatlan pillanatban félreszalad, és egy kiálló csonkban felsebzed magad. Néhány óra múlva megnézed a fűre hullt vért. Akkor már olyan, mint a kávézacc, vagy mint a zománc egy olcsó kínai porcelánon. (Elképzelsz egy tájat csata után: darabokra tört csészék, ezer liter kilöttyent kávé.) [ ] Ahol megkéselnek, ott a hazád. [ ] Tulajdonképpen nem nagyon érted az egészet. Évekig dolgozol ezekkel a virágokkal és ezekkel a gyümölcsökkel, hogy azután a termést jó pénzért eladd: mintha a tiéd lenne a virág, a gyümölcs, és mintha el lehetne adni a rózsát, az almát. Van-e itt bármi, ami a miénk, ha még a testünk se az? [ ] Mai tanulságok: az ember valódi arcát néha csak a győzelem mutatja meg. Másrészt, van olyan, hogy valaki nem tud mit kezdeni a győzelemmel. Az ilyennel aztán a győzelem se tud sokat kezdeni, és rövid úton továbbáll. Másik: az igazságot sokkal jobban szeretem annál, semmint hogy elnézzem a nevében elkövetett kisebb hazugságokat. Még ha ez kényelmetlen is. Az igazság sok esetben kényelmetlen, nemritkán magamra nézve is. [ ] 9

10 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 10 Csillagszem Csillagvizsgáló Tudom, hogy megint a háború jön, mégis képtelen vagyok elmenni innen. Kétségbeejtő, hogy semmilyen emberi számítás szerint nincs semmi esélyem: ha maradok, a háborúba vagy a szün telen háborús készülődésbe pusztulok bele, ha elmegyek, az elhagyott földek miatti fájdalom pusztít el. Talán nemcsak emberi számítás van, talán másféle számítás is lehetséges, másféle végkifejlettel, ki tudja. [ ] Béke, béke, béke, ismételgetik az elnökök, a vezérek, az államfők. Mögöttük nagy nemzeti lo - bogók, és már hallani közben az ágyúszót. Miért nem hagyják dolgozni a kertészt? Nem tudják, hogy nincs semmilyen trikolór? Csak az alkonyba boruló ég, a hosszú kéményekből felszálló füst és a frissen ásott föld van. Meg a hajnali pára a folyón, a hamuval hintett gyalogút és a ritkás fű a hantokon. Ez a véleményem az úgynevezett nemzeti öntudatról. [ ] Nagy, narancssárga lepke, pávaszemes. Dögöket eszik, hosszú nyelvével szívja belőlük a nedvet. Elképzelem, ahogy kiszippantja a lelket. Így öl meg engem. A szomszéd lány arra jön, egy hálóval megfogja, átszúrja egy tűvel. Kell neki a gyűjteményébe, mondja. Ki lehet ez a lány, aki megment? A kertész naplójából (részletek) 10 Tulajdonképpen nem kellene itt lennem. Kinézek az ablakon, szemben egy pesti fal, zöld ablak keret és felnyíló vakolat. Nem kellene itt lennem. Pontosítok: nem most kellene itt lennem. Talán a múlt héten kellett volna. Csakhogy advent második szombatján leesett az első hó, és az utak járhatatlanokká váltak. A teteje és az alja közben megolvadt, a töltelék viszont makacsul kitart, kemény és tömör, majdnem olyan, mint a kihűlt szárma. Sárral, korommal, fűrészporral kevert hó, lucskos, a csizma bokáig süllyed. Ha nem itt, akkor hol kellene lennem? Tegnap délután nem számítottam rá, hogy este majd színházba megyek, így hócsizmát húztam. Vastag talpú, nagy, ormótlan, fekete csizmát, mintha távoli misszióra indulnék. A csizma szárán egy dombornyomásos, fekete csillag látható, elég diszkréten, a talpát pe - dig ugyanaz a Good Year cég gyártotta, amely az ismert gumiabroncsokat. Húsz éve tart ez a misszió, ez a befejezhetetlen, homályos küldetés. Elindulok, visszatérek, megint elindulok, futok egy kört, aztán visszatérek, megint elindulok, megyek egy kört, utána a kezdethez újra visszatérek. Zenta, Szabadka, Szeged, Budapest, Zenta, Újvidék, Topolya, Sza badka, Szeged, Zenta. Táguló körök, szűkülő körök. Az én Hungaroringem, amíg el nem kopik a Good Year. A határ szerb oldaláról nézve viszont még mindig kicsinek látszik Európa, kicsinek és egészen távolinak. Lehet, hogy nincs is, gondoltam. Lehet, hogy nem is vagy? Európa, Európa

11 _Csillagszálló törd_layout :09 Page 11 Csillagszem Csillagvizsgáló Tulajdonképpen nem kellene itt lennem. Valójában már egy hete kitaláltam, hogy ez lesz az első mondat. Mert bárhol leszek is, ez a mondat a helyén lesz, gondoltam. Ez az önmagába futó pálya, ez a személyes Hungaroring lassan sorssá formálódik. (A sorsról egy baleseti sebész jut eszembe, a zentai kórház folyosóján mondta egyszer valakinek: Az apja lábát nem tudtuk megmenteni, le kellett vágni, hát ez lett a sorsa. ) A levágott Hungaroring. Ha nem itt, akkor hol kellene lennem? Érdekeségként említem, hogy Szerbiában például tankkal tisztítják újabban az utakat. Ők továbbra is a tankokban bíznak. Mintha a tank megoldás lehetne a hóra. Vagy bármire. Jó lenne, ha ez ilyen egyszerű volna. Európa, Európa (részlet) Régen, egy korábbi időszak egyszerűbb erkölcseihez igazodva, a magyarok még csak kétszínűek voltak: más volt, amit gondoltak, és más volt, amit mondtak. A kétszínű embereket viszony lag könnyű kezelni, mivel csak annyit kell tudni, hogy hol azt teszik, amit nem gondolnak, hol pedig nem azt teszik, amit mondanak attól függően, hogy mikor, melyik bizonyul veszélytelenebbnek, könnyebbnek vagy épp kifizetődőbbnek. Mára azonban a helyzet tovább színeződött. Egy folyamatosan deformálódó kor mind torzabb kívánalmaihoz igazodva most már a magyarok is háromszínűek lettek. A trikolór embereken látszólag nehezebb eligazodni, ugyanis nem csak arról van szó, hogy mást gon - dolnak, mást mondanak, és mást tesznek ez így túl egyszerű lenne. Ezért inkább úgy lehetne jellemezni őket, hogy egy dolog az, amit képtelenek elgondolni, más dolog az, amit el fognak rontani, és megint más lesz az, amit veszélytelenül, könnyen és kifizetődőn hazudnak vagy hazudni akarnak közben az egészről. Az igazi ünnepnek, ahogy a megtisztult szívnek, nincs színe. Áttetsző, mint a víz vagy a hibátlan szerkezetű kristály. Nemzeti ünnepek (tea)délutánján Be kellene látnia végre, hogy veszített, sorozatosan elveszítette az ütközeteket, a csatákat és a háborúkat, és így évről évre mind kisebbre zsugorította a nagynak megálmodott, szent területet, és ezek után a gyalázatosan elveszített háborúk után már halványrózsaszín reménye sem maradhat arra, hogy a szent területeket visszaszerezze, visszakapja, visszakövetelje, sem évtizedekig tartó, örökké eredménytelen tárgyalásokkal, sem pedig évtizedekig tartó, örökké csak vesztes háborúkkal, vagyis eljött a végső, tényleg legvégső ideje annak, hogy Szerbia belássa, a nagy testvér Oroszország nagyon magasról tesz rá, hogy a kis testvérek miről álmodnak elvakultan, és így, mivel Kadhafi halott, az utolsó szövetségesek is odavesztek, úgyhogy ez itt most már tényleg a végső pont, Szerbia ott tart, ahol a part szakad, és ahol már végképp nem maradt más, mint a vereség elismerése, a sértettek megkövetése, az elűzöttek kárpótlása, a megalázottak megvigasztalása, a tönkrezúzott életek, a szétszaggatott sorsok miatti bocsánatkérés és mély megbánás, de mindenekelőtt a halottak előtti kegyelet megkésett, és már persze teljesen felesleges lerovása, mert ha ez nem történik meg, márpedig tudjuk, hogy nem fog megtörténni, akkor Szerbia feltehetően soha nem válik európai állammá, és a szerbek soha nem válnak európai néppé, de nem azért, 11

12 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 12 Csillagszem Csillagvizsgáló mert az Európai Unió, vagy bárki más, így dönt vagy nem dönt, hanem csak azért, mert a szétszaggatott sorsok és a tönkrealázott életek nem tűnnek el nyomtalanul, mint ahogy a temetetlen halottak vagy a tömegsírok sem tűnnek el nyomtalanul, és így aki botrányos vesztesként továbbra is a győzelemittas diadal képzelt magasságaiból, büszkén, mellét kidüllesztve követeli a maga igazságtalanságát, az még vesztesnek is csapnivaló, és végül nemcsak komolytalanná, nevetségessé, idiótává, hanem ízléstelenül szánalmassá válik, akit a többiek pofonokra sem méltatnak már, hanem igyekeznek elfelejteni, mint egy kellemetlen, bosszantó, kínos emléket, vagy mint egy régi, nem eurokonform szemétlerakó - helyet, amelyet már a szemeteskocsik is elkerülnek és a halmocskát, amelyet a helyén a szél összehord, kuszán növő, ritkás gaz lepi el, amely ugyan még kiszáradva is dacol az időjárás kö rülményeivel, de már nincs, aki ezért hálás legyen. A büszke vesztesek Munkaterv: kiírni magam a magyar irodalomból. Munkaterv Megalázó, gondoltam, megalázó és lealacsonyító, mondtam is magamnak, megalázó és lealacsonyító és megszégyenítő, hogy amikor munkát keresek, akkor Pesten és Szegeden és Szabadkán és Újvidéken is csak a fejüket ingatják, csak a vállukat vonogatják, merthogy nincs, sajnos nehéz idők vannak, mondják, munka az nincsen, és aztán kissé halkabban hozzáteszik, hogy esetleg, szóval, ha talán belépek, akkor tudunk valamit találni, belépek, kérdem, igen, mond ják, melyikbe, kérdem, mindegy, melyikbe, mondják, csak lépj be, ne aggódj, lesz munkád, és akkor arra gondolok, hogy tehát még mindig nem elég, nem elég a négy idegen nyelv, amelyet beszélek, nem elég a magiszteri fokozat és a doktori cím, amelyért elég sokat dolgoztam, nem elég a hét könyv, amelyet eddig írtam, nem elég, hogy lehetőleg naponta lezuhanyozok, és ha le het, mások előtt nem fingok és nem böfögök, legalábbis hangosan nem, mindez nem elég, mert most akkor tényleg be kell lépnem, mindegy, melyikbe, csak lépjek be, megalá zó és lealacsonyító és megszégyenítő, gondoltam, miközben az igazság az, hogy ezt már isme rem persze, és nem értem, miért lepődök meg újra és újra, hiszen nem kaptam ösztöndíjat sem annak idején, mert akkor sem léptem be, pedig időben üzentek, szóltak, sőt figyelmeztettek, hogy ha ösz tön díjat szeretnék, akkor lépjek be, másképp sajnos nem megy, ismertem ezeket a széttárt karokat és ezeket a felfelé húzkodott vállakat, hogyne ismertem volna, pedig hát szerettem volna ösztön díjat, ha másért nem, például a szüleim miatt, hogy azt mondhassam nekik végre, látjátok, nem hiába tanultam, ösztöndíjas vagyok, értékelik azt, amivel foglalkozok, de hát nem léptem be, és így nem mondhattam semmit a szüleimnek, továbbra is csak nyeltem, ahogy most is nyelek, mert nincs munkám, hiszen én barom, még mindig nem léptem be, inkább nyelek és csak nyelek, és addig jó, amíg legalább nyelni tudok, köpni nem. Amíg legalább nyelni tudok 12

13 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 13 Csillagszem Csillagvizsgáló Európa keleti fele ma olyan, mint egy virágkorát épp csak elhagyó, de még mindig gyönyörű nő, aki múlt éjjel, valamilyen éjszakai mulatságon túl erőset, túl csípőset vagy csak túl sokat evett, és most nem tudja megemészteni, egyre csak forog a hasában az étel, és újra meg újra gyomorsavat böfög fel: Európa keleti fele kívülről továbbra is bájos és vonzó, sőt néha olyan elragadónak, olyan szépnek látod, hogy menten (és menthetetlenül) beleszeretsz de belülről Európa keleti fele keserű, az epénél is keserűbb, és olyan savas, hogy egy szempillantás alatt szétmar. Epénél keserűbb szerelem Szerbia néhány napja hivatalba lépett köztársasági elnöke sietve kijelentette, hogy Srebrenicában nem történt népirtás. Az ENSZ jelenlegi adatai szerint 1995 júliusában a boszniai szerb hadsereg több mint 8000 muzulmán férfit és fiúgyermeket végzett ki Srebrenicában. Az elüldözöttek számát körülire becsülik. A megerőszakolt nők számát nem tudják felbecsülni. Lehet, hogy ez nem népirtás. Lehet, hogy ők nem is ezt akarták, hanem csak a dolgok valahogy így alakultak. Az is lehet, hogy tényleg nincsenek felelősök, mert egyszerűen csak ilyen a világ: néha ezek, néha azok, aztán meg amazok végeznek ki ezret, tízezret, százezret, hol ezekből, hol azokból, hol meg amazokból. Az elnök int, és hullani kezdenek a fejek a por ba. Nem baj, a porban már jó helyen leszünk, a por legalább soha nem hagy cserben. Szerbia, Szerbia és lemondóan legyint 13

14 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 14

15 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 15 Csillagszem Csillagvizsgáló BERNICZKY ÉVA Gravitációs állandó Már egy éve nem voltam Magyarországon. És nincsenek komolyabb elvonási tüneteim. Kicsit furcsállom. A békés lemondás valószínűleg annak köszönhető, hogy a neten keresztül szinte bármit, bárkit elérek, amit vagy akit szeretnék, engem is megtalál, aki tőlem akar valamit. Sőt személyesen is folyamatosan érkezik hozzánk valaki. Egyszóval házhoz jön, amiért egykor lel kesen utaztam. Kolos és Csönge jóvoltából nemcsak a társaság, hanem a legfrissebb filmek, a zene is. Azt hallgatunk, azt nézünk, amit szeretünk, és azt olvasunk. De ne fogjak mindent az irodalomra, azért azt is be kell ismerjem, hogy történhetett valami, alighanem kiszerettem Magyarországból. És nincs ebben semmi különös, csupán a valaha izgalmas kedves fokozatosan veszített a varázsából, számomra ma több a zavaró benne, mint a vonzó. Elhidegültem, elhidegültünk egymástól. Vagy csak az éppen fennálló vicces akadályok nem találnak már tréfás kedvemben. Ha belegondolok, Magyarország számunkra elsősorban kicsit mindig a határon átjutásról szólt. Az aktuális porondmester, amióta az eszemet tudom, hol itt helyben, hol odaát, hol minkét oldalon egyszerre, rendre meghatározta a meghatározhatót, azt, hogy hányszor és hogyan, mi módon. Minekutána, mint holmi kísérleti egérnek, megmutatták nekünk, boldog átkelőknek az utat az áhított sajtdarabkához, ügyelve arra, hogy kellőképpen megkeserítsék a végkifejlet hangulatát. Úgy látszik, mára belefáradtam a szabadság ízének folytonos elképzelésébe. Kényelmetlenné vált; meglehet, én kényelmesedtem el. Ha kitalálok valamit, akkor önszántamból, a magam örömére teszem, nem érdekelnek a kitaposott utak. Ha nem akarom, már senki sem vihet magával, mint ötéves koromban. Először a szüleimmel utaztam jókora kerülővel odaátra, a tőlünk egyetlen ugrásra lévő világ végére, Tákosra. Most az asztély beregsurányi határátkelőhelyen keresztül nagyjából mindössze húsz kilométert kell megtennünk odáig. Ezzel szemben első magyarországi utam idejében az előírt kerülő miatt jóval több mint száz kilométert bumliztunk ugyanebbe a kis faluba anyai nagyapámhoz, akiről mi otthon soha nem beszéltünk. A hozzá való abnormális viszonyunk sajátosan keveredett össze a fejemben a hozzá utazás képtelenségei - vel. Sokkal később választottam szét és értettem meg külön-külön az embert és a jelenséget. Gyermeki ésszel leginkább annyit fogtam fel az egészből, hogy a nagyanyám szerint gyalázatos és megbocsáthatatlan a Demjén Géza bűne. Amikor negyvennégyben családunkból is elhurcolták a férfiakat, a nagyapámnak sike - rült néhány társával megszöknie a gyűjtőtáborból. Meg sem állt a magyar határig, sőt még azon is átevickélt, óriásit változtatva a világ kizárólag jókra-rosszakra osztásán. Mert miközben nagyanyám elsiratta három apró gyereke eltűnt apját, hites ura a határ túloldalán Jókai-hősként kezdett romantikus új életet. Több mint húsz évig nem adott hírt magáról. Akkor üzent bizalmas ba rát já val felcseperedett gyerekeinek, hogy él (olyannyira, hogy addigra már az odaát Juliska né ni vel, az élettársával nemzett gyerekei, két fia és lánya is fel - nőttek), és igencsak látni szeretné az előző fészekaljból valókat, jöjjenek, ha tudnak. A nagyanyámat olyannyira sokkolta a váratlan jó hír, hogy többé ki nem ejtette a nagyapám nevét, és mi sem emlegethettük előtte az öreget soha többé. Közvetlen környezetemben, ahol 15

16 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 16 Csillagszem Csillagvizsgáló 16 senki nem alakoskodott, finomkodott, nyersen és modortalanul kimondta, amit gondolt, ez bizonyult az egyetlen tabunak. Nagyanyám döntését, akár egy úri család apraja-nagyja, kivétel nélkül valamennyien kínos tiszteletben tartottuk. Az anyám azonban a hűtlen apa első hívószavára, a családi törvényt felülírva, mégis felkerekedett. Azután persze, miután Juliska néni, nagyapám egyébként kivételesen hatalmas szívű párja elküldte a meghívólevelet, és az akkori helyi bürokrácia hosszas gondolkodás után áldását adta az utazásra. Az anyám a hűtlenség ellenére látni akarta húsz éve halottnak hitt apját, akire már alig emlékezett. Kíváncsiságán egyáltalán nem csodálkozom, ahogyan a nagyanyám konokságán sem, ezért keveredik bennem olyan arányban, amilyenben a kíváncsiság a már-már beteges tartózkodással. Utólag azonban jóleső elégedettséggel tölt el ez az anyámra általában nemigen jellemző rugalmasság. Az, ahogyan szinte azonnal megbékélt az apja párhuzamos életeivel. Első találkozásukat követően, az akkori hatalom ridegtartásához igazodva persze, élt az évente egyszer engedélyezett kiutazás lehetőségével. Ettől kezdve rendszeresen látogatta új családját. Féltestvéreit, mostoháját a viszonyulási klisék idevágó fordulataival-szokásaival szem ben mindinkább megszerette. Olyannyira, hogy ötéves koromban már engem is magával cipelt a nagy útra, hadd lásson végre a nagyapám. Még emlékszem a kopott barna bőröndre, amelyen a tömött kupékból kinn rekedve majd két órán át zötykölődtem álmosan a vonat előterében Beregszásztól Csapig. Már ezen az éjszakán tudtam, nem ez az én utam, de annyi bölcsességet még nem sikerült kitermelnem, hogy előrelássam, ennek megismerésére kényszerülök az elkövetkezőkben legbehatóbban. Az út minden kétséget kizáróan engem választott, virágom, virágom. Határtalan gyermeki naivitásban mártó zom azóta is: megrögzötten hiszem, hogy változik, ami állandó. Pedig a határon átkelés ócska szimbólumának folytonosan megújuló energiája megszakítás nélkül és egyetlen darabban oszt ja ránk az időt. Nem szállhatunk ki, ez az utazás valami örökös hatás mértékegységévé vált. Konstans, mint a gravitációs állandó. Sokat gondolkoztam már azon, mi a titka ennek a követ ke zetes, meg fellebbezhetetlen beállásnak. Eddig még nem jöttem rá, mivel szorzódik be az újonnan szer ve ződő helyzet, amitől aztán a változás ellenére marad minden a régiben. Miközben az országnevek változnak, a város ugyanaz, az utcákat oda-vissza keresztelgetik, a ház ugyanaz, és ben ne mi is. Biztosan azért nem bonthatom szét a körülöttem becsomósodó időt, mert nem rendelkezem akkora tapasztalattal, mint azok a bölcs öregek, akik három, négy, öt államalakulat alatt nőttek, tanultak, dolgoztak, szerettek, gyűlöltek bárminemű helyváltoztatás nélkül. Behozhatat lan a lemaradásom, nem több mint két országban (kezdetben a Szovjetunióban, jelenleg Ukrajnában) éltem és élek ugyanott, pontosan azon a helyen, ahol a változásokból kifolyólag valamilyen értelemben már nem létezem. Mennyivel többet sejthet erről a felfoghatatlan időzónáról a Rózsa utcában a majd százéves Zoli bácsi, akiből a mai napig irigylésre méltóan árad a derű. Sose, mondta egyszer régen a csapi átkelőnél a szabolcsi határőr, amikor afelől érdeklődtem, mikor vált már zöldre előttünk a lámpa. Újabban az a bizonyos vált ugyan, csakhogy a végre sza bad utat mutató szemafor előtt megannyi láthatatlan vaklámpa nyert elhelyezést. És errefelé nincs utazó, aki ne lenne tisztában azzal, hogy a láthatatlan sorompók veszélyesebbek a láthatóknál. De mit tudhatott minderről a nagyapám negyven évvel korábban? Aki pásztorként csak egy kis falu állatait ismerte, azokat hajtotta ki nap mint nap a végtelen határba. Hiszen a jámbor lélek első közös utazásunkat megelőzően sem számolt többel,

17 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 17 Csillagszem Csillagvizsgáló mint hogy az éjszaka érkező nemzetközi vonatról lekászálódva nem lesz majd mivel eljutnunk hozzájuk, és rostokolhatunk a váró teremben hajnalig, a legkorábbi busz indulásáig. Hát befogta a négy (számszerűleg valószínű leg két, de az irodalmi hiperbola mindenképpen csalásra kötelez) szép ökrét a szekerébe, majd kihajtott velük elénk a kisvárdai pályaudvarhoz. Én pedig ahelyett, hogy értékeltem volna a ne mes gesztust, élveztem volna a romantikus utazást, hálátlan, undok kölyökként végignyafogtam az utat. Ahelyett, hogy választottam volna magunknak csillagot, a nagyanyámtól eltanult konoksággal azt hajtogattam, elég, le szeretnék szállni, haza akarok menni. A szekér büdös volt, és rázott, a nagyapám pedig pálinkaszagú volt, és káromkodott. Mindez a schengeni vízumról jutott most eszembe, miután Csönge az utóbbi hetekben folyton nyüstöl, mikor megyek már el a konzulátusra. Szerinte nem normális ez az irtózás bennem, ideje lenne beszereznem egy picike kis vízumot, amellyel végre utazhatnánk, mondjuk, Tákos ra, ahol jó ideje senkim és semmim. Egyelőre hajthatatlan vagyok. Szegény nagyapám, ha sejtette volna, mire lesz majd jó az az éjszakai poroszkálás a négyökrös szekéren, milyen védekező immunitást alakítok ki magamban az akkor szerzett élményeimből, biztosan a kora reggeli buszra hagyja finnyás unokáját. A Csillagszálló megrendelheto a szerkesztoség postacímén: 1410 Budapest, Pf. 200, en a csillagszallo@gmail.com címen vagy telefonon a es számon. Honlap: Negyedéves lap, éves elofizetési díja 1400 Ft. Korábbi lapszámaink is megrendelhetok. 17

18 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 18 Csillagszem Csillagvizsgáló NÉMETH ZOLTÁN A fuzo Az udvaron tüzeltük anyám anyjának bútorait, a kacatokat, ahogy apám mondta. Most már megsemmisítettük ezt a nőt a tárgyain keresztül. Több mint ötven éven át őrizte anyám családja ezeket a bútorokat, minden költözésnél vitték magukkal, tele volt a padlás a régi kacatokkal. Nekem nem voltak nagyszüleim, csak anyámnak volt anyja és apja, akiket már ő sem ismert. Ez a nő szült például három gyereket, aztán harmincéves kora előtt meghalt, és nemsokára követte a férje is. A rák előtt még megszülte anyámat, hogy én legyek, így gondoltam rá gyerekként. Az egyik bútorból kiesett egy halványzöld rongy. Erotikus holminak néztem, felemeltem. Halványzöld fűző, halszálkás, ezt viselte az esküvőjén. Mivel alig ismertem valakit a családból, néha le szoktam ülni, és próbálom magamban szétválogatni, mi lehet bennem az anyám apjából, az anyám anyjából és a többiekből, abból az egy-két mondatból, amit mondtak róluk. Sosem jutottam túl messzire ezekben a kérdésekben. Most pedig itt ez a halványzöld fűző, hetven éven át lapult az egyik fiókban. Hihetetlen karcsú nő lehetett. Mennyire reménytelen minden. Rádobtam a tűzre. Anyám anyjának a húga, anyám apjának második felesége, aki felnevelte a három gyereket, most ráncos arccal ül a diófa alatt. Nézi, ahogy elég a halszálkás fűző. 18

19 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 19 Csillagszem Csillagvizsgáló LEGÁT TIBOR A barna, a sárga, a vörös meg a lila meg a kék: a lenyugvó napot gerjesztő láng csillanása a tavon, mint a jégen a lék, úgy puhul, hogy lehetne akár meghitt olvadozás. Sőt, annak is látszik egy bizonyos szögben. Most meg mintha hadsereg vonulna az égen, mondjuk, sáskák vagy patkányok. Nem is lehetnének többen. Közben egy behúzott kézifékkel álló ponyvás teherautó árnyékot vet, súrolja, sikálja kéjesen a horizontot. Hinnéd, hogy gondolatot ébreszt abban a szomorú férfiban, akit annyi képen láttunk már? Ráadásul pont ott bukkan fel, ahol addig csak a meséből kibuggyanó rémületek kavarogtak. Lám félni vagy épp fordítva, reménykedni kezd a sok kiábrándult gyermek. A jelenésre rácsimpaszkodik egy rendező, és filmet forgat. 2. Ha film, akkor akció, álarcosok tépik fel a lakás ajtaját. És túlerejüktől részegen, harci nótát ordítva rontanak be a szobába, hogy terítsék ki, lopják meg, és főleg neveljék át, formálják saját képükre azt, aki ott van, bárki is legyen, mert az már csak olyan lehet és ez egészen biztos, hogy magától nem adja meg magát. De figyelem, fiúk! Nem üt vissza, nem lő vissza, nem karmol, harap. Fegyvere csak egy van, hogy mindenkinél ártatlanabb. Persze nem nagy ügy így sem, legfeljebb a csönd lesz a rémisztő, de nem a lövés után, hanem a lövés alatt. Odabent se érték, se ellenség, se megjegyezni való apró részlet. Egy öregasszony a sezlonon. Úgy nézi őket, mintha álmodná csak az egészet, úgyhogy befordul, nyála csurog, és tovább piheg. Azok meg csak állnak ott, pillanatra megbabonázva. Nem sokáig. A rangidős tüzel, közelebb lép, aztán a véres pongyolán keresztül, hátulról próbálná kiszakítani az átlőtt szívet. De az nincs meg. 19

20 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 20 Csillagszem Csillagvizsgáló Szétesett, vagy beszorult a bordák közé, vagy csak nem engednek a testhuzalok. Úgyhogy a padlóra ejti a pisztolyát, kínjában röhögni kezd, aztán a többi is szép lassan Nem is hallják, hogy az egyikük zokog. Nem veszik észre, hogy kiszalad az utcára, és letépi magáról az álarcot. 3. Esni kezd a hó. A roncsautóban heverésző hajléktalan arra gondol, hogy majd akkor lesz szabad, ha az éhség ellenére élvezni tudja a kristályokat, a sűrű havat. Amikor jó lesz fázni, és nem jut eszébe se konyha, se hálószoba, és ha majd azzal jönnek megint, hogy valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, csak széttárja karját: mégis hova? 4. A teherkocsi platóján minden hely foglalt. Nem csoda, kétszer annyi volt a jelentkező. Elzavarták a bámészkodókat, irány az ígéret földje, de az is lehet, hogy a pokol, mondja a jegyszedő, és kacsint, a kocsi meglódul, egy kisfiú az anyja ölébe temeti fejét. Az mesélni kezd, mint mindig, és már megint: drága, ez itt nem a valóság, nem is autó, hanem egy sárkány. Ne félj, minket szeret! (A gyerek sírni kezd, a sofőr géppisztollyal fenyeget.) Különben se vészes. Az ilyennek legfeljebb zsírja van, nem vére, pláne nem karma Inkább attól kell megőrülni, hogy itt ez a rémes kipufogó, és ha már sárkány, és füstöt okád, akkor miért nem a szája, miért a farka? És most miért álltunk meg? Mi ez? Garázs? És miért zárták ránk az ajtót? És hova lett a sofőr, és miért nem állítja le a motort? Ki mondta az előbb, hogy végállomás? Ki mondta, hogy mostantól nem számít, hogy ki vagy? Ki mondta az előbb, hogy adják le értéktárgyaikat? 5. A járdán rongyok, könyvek hegyekben, minden, ami nem fém vagy ehető. Ott az a mozdulatlan alak, aki bárki volt, és még bármi lehet, akár a lehető legfinomabb falat, de talán hirtelen nyár lesz, kiszárítja a nap, és csak egy hártya marad. Így talál majd rá reggel az utcaseprő. 20

21 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 21 Csillagszem Csillagvizsgáló VARGA LÁSZLÓ EDGÁR york napsütése néha azt hiszem hogy beszélnek a fák és már nem segít york napsütése sem látod idegbeteg lett minden költő csak fütyörészni tudnak aludni nem a párna mocsár s a takaró súlyos fabrikálni ezt-azt: partot embert házat a partra pokrócot és arra téged és létezel hisz folyton kitalállak itt mindenki iszik de senki se részeg (és mindenki meghalt de senki se halott) néha azt hiszem hogy beszélnek a fák és azt mondják: hát itt vagy! itt vagyok fabrikálni ezt-azt ehhez még értek hogy eltöltsem e csevegő időt a fegyverem az unalom s a becsvágy mely apró magból kelt ki aztán egyre nőtt most homlokunkon győztes koszorú mondanám de nem nő itt babér sem s york napsütését színeire bontom: kékre mint az ég pirosra mint a vérem látod idegbeteg lett minden költő: párbeszédet írnak színpadias fáknak és mindenki meghal de senki se részeg és létezel hisz folyton kitalállak voltaképpen amikor átdobtam egy gránátot a falon valahogy így kéne kezdeni egy verset majd lassan visszafejteni érthetővé tenni hogy mi is ez a háborús készültség és mi végre harcolunk milyen ellen ellen hogy a gránát voltaképpen miként rombol és miféle falon lendül át oly pompás ívben hogy arra bizonnyal hidat rakatna egy ábrándos tekintetű építész 21

22 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 22 Csillagszem Csillagvizsgáló ki az emelkedett forma és a praktikum nemes násza mellett tette le a garast és ha reggelig vernék a középszer fogdmegjei akkor sem engedne a negyvennyolcból ilyen csilló tekintettel kéne voltaképpen írni ezt a kurva verset is mint azé a romantikus lelkületű architekté kinek bár a fogát már kirugdosták mind egy szálig a közjólét és a költségminimalizálás cifraság- és hídellenes csizmaorrai ő mégsem enged a negyvennyolcból de tovább hirdeti selypen és pöszén a forma és a praktikum nemes nászát a véres csizmájú bamba fogdmegek nem éppen kis szórakozására ilyen meggyőződésesen agyalágyult és kötelességtudó kéne hogy legyen a szobrász is míg ingyen megfaragja a holnap is a szép holnapról álmodunk majd című az optimizmust nem mellőző művét amelynek avatójára levelet küld az elnök is mely levélen a téntát itt-ott összemosták az államférfiúi meghatottság krokodiluskönnyei és ilyennek kéne bizton lennie az írónak is míg egy régi írógéppel felkaptat a remeték hegyére nem kérve dicsfényt sem szerzői jogdíjat bal kezében görcsösen két könyvet szorongatva: a hogyan írjunk regényt a semmiről hazánk és nemzetünk nagyobb dicsőségére című művet és a magyar helyesírási kéziszótár bővített kiadását szóval ilyen oltári nagy baromnak kéne lenni így kéne megírni ezt a verset is nem kérdezni hogy kinek és miért vagy hogy mi tetszene az olvasónak vajon és hogy egyáltalán normális költői helyzet-e amikor egy gránátot átlendítek a falon 22

23 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 23 Csillagszem Csillagvizsgáló eso egy égi hadsereg löveti a fákat panaszra semmi ok: nyerésre állnak habár a generális nem nagyon figyel ki mondaná hogy nékem rossz sorom hisz szavamra mondom: nincs szavam s így semmi kétség semmi gondom térkép a kéz bár út aligha van csak sanzonok meg régi bakanóták ez minden amit néha még tudok egy sárga kert s a kert alatti holtág s pár másik emlék mi eddig eljutott de komolyan mondom: fütyülök a tájra hisz meghalni sincsen már jogom s ha meghalok is: temettess el állva én azt igazán szeretni fogom bár most amíg a szürke esőt nézem egy pokrócot ha hoznál az se rossz ezt a zsibbadást már réges-régen érzem és nem jó az isten és nem is gonosz néha összefutunk a környéken lakik vásárol ezt-azt az üzletben hitelre megbíznak benne bár nem ismerik cigit kér újságot meg vodkát elvitelre menedzser volt régen azelőtt arany jános csipkebokor cethal előtte meg tojás ezt ő mesélte egyszer bár nem minden világos panaszkodnék neki de nincs itt befolyás csak üldögélni jó és nézni ezt a semmit (esőnek hívják a lexikon szerint) így telik el minden egy hosszú-hosszú szép snitt egy jancsó miklós-filmből s a rendező legyint és egy égi hadsereg löveti a fákat virágzik az élet nyoma sincs halálnak habár a költő ekkor nem nagyon figyel hamlet rég nyugodt már (szellem el) 23

24 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 24 Csillagszem Csillagvizsgáló TERÉK ANNA Futás Apának 4627 lépés az ajtónktól a vízművekig. Ahogy meghallom, hogy a bejárati ajtó előtt a kulcsokkal zörög, félni kezdek, aztán lassan számolok. Háromszáztíznél gyorsítok a tempón, mert a sarok után már lőnek, onnan szaladni kell tovább. Anya szerint, ha futva megy, akkor biztos, hogy nem találják el. Aztán délutánig félünk anyával, míg haza nem ér apa. A sok féléstől néha elfáradok, s van, hogy már csak akkor ébredek, mikor apa leizzadva ül a fotel mellett a padlón, és mosolyogva simogatja a hajam. Apa a háború után is, évekig, futva megy mindenhová. Nem tudja megszokni, hogy szabad már az utcán lassan is mászkálni. sziverivers Még a kádban szerettelek volna megölelni, de a szappan együtt siklott ki testeddel kezemből, roppant a kád széle, mikor rátetted mindkét tenyered, pukkasztva hólyagjait a habnak. 24

25 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 25 Csillagszem Csillagvizsgáló Így száradunk a kád szélén ülve, az este zsinórjára kötve, lógunk, mint fél disznók, vágóhídi kampókon. Fésűd fogai közt görbül a hajszál. Egy helyben járkálsz, rajtam foszlik a fürdőkabát, szemed, mint a halott csirke szeme forrázás vagy tollfosztás után. Ropog a vágy, mint a friss hó, számban egy marék fürdősó, marva nyomja ki orromon a könnyeket. Kint az utcán két kutyát gyötör a szél és egy hontalan mocskos paplanbélés között kutat. Vizes még talpad nyoma, lekapcsolod a villanyt. Magamban gyengéden elképzelem, hogy találja meg az áram vizes kezed, hogy szalad végig testedben a villany, ujjam hegyén már látszik a mentők száma, úgy tárcsázok, mint aki választ vár, vagy reménykedik, egy félretett telefonkagylóban. Ablakok Egészen apróra tud törni az ablaküveg. A legjobban az tetszik, mikor szétlövik az autók ablakát. Ha süt rá a nap, olyan, mintha egy nagyon hosszú lánc szakadt volna szét, és tele lenne a járda szétgurult üveggyöngyökkel. Nem szeretem a véres üveggyöngyöket. 25

26 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 26 Csillagszem Csillagvizsgáló A tenyerembe, majd a számba teszem ezeket az apró, kerek üvegdarabokat. Gondolatban fenyegetem apát, hogy lenyelem egyszerre. Lenyelem őt is, anyát, a várost és a telefonfülke kilőtt üvegeit.

27 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 27 Csillagszem Csillagvizsgáló BALLA D. KÁROLY Nincsmit, avagy az elmevédo tehetetlenségi nyomaték kudarca nincs mit tenni hiába voltál haladó konzervaktív és hagyományos liberállandó hiába alkottál körkörös védelmét hiába követted a mentális sémák szabásmentéjét mert ha az egyetlen gyenge láncfűrész te vagy a réten akkor nálad szakad el lucérna ilyeténvalóképpen már el is szakadár madár vagy bevallhatod ilyen egy bátor beismerész ezek után ne tétlankadj add át a helyedet a buszonéves terhes kismanyinak hagyd el a hadat hogy ne legyen haddelhad és haladj egyenlejtesen a bukópályán ne gondold hogy szégyenletes a lassú rohadás és ne kobold világgá ha manókkal álmodsz viselkedj szerényen ne veselkedj serényen neki a hősiességnek a nyöszörgő szorongás továbbra is szerepel a kötelező tornamutatványok között ne vedd zokon hogy titkalózkodnak előtted az információtengeren ne tudhassad mennyi tudathasadó anyag kell a hidegben könnyű megfázióhoz nézd tehetetlenül ahogy az idegbeteg káosz egyetlen óra leforgása alattomban elfoglal minden ülőhelyet a filmvásznon a türelmes orvosi rend előtt majd szép almot kíván a mindnyájnak köszönöm nincsmit válaszol a bégettó mindnyáj 27

28 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 28 Csillagszem Csillagvizsgáló lemossuk ezt a cinikus magyalázatot mondja az álszent és tüsszent hogy igaza legyengült mert ő is tudja hogy nincs mit tenni senki sem szedi fel a vakfoltokat a lássalakpályáról és a sajnálatos történelmi eszemények elszenvedői még arra sem veszik a fáramásznivolnajót hogy észrevegyék nemcsak úgy lazán hanem nyomacélosan nem történik semmi de semmi ugaroműző Beviteli ezüst tükrök tisztelt mindenhatóság ezúton érdeklődöm a fordított gravitáció iránt hogy a beviteli ezüst tükrök mért és hogyan és hogy a ledek fénye alatt okos hogy legyek ha a kihalt pályaudvar most is éppolyan a tiltott energiaszintek polcai közül most vajon melyikre tegyem vissza az ószövetséget és kit fognak itt kérdőjelre vonni hamarost ha a meztelen talp hűs parazsat éget jaj hogyan igazodjam el a spirális kupola spirituálisan légmentes ében térközében ha kicsorbult elmémhez hozzábutul a nincstelen meztelencsiga-szégyen s bűneim hol tárja fel a kegy oltárja ha nem tudom hogy ősrobbanást játszva mit főz az olajgőzös fritőz idült sarlatánja ha épp nem vetül rá fővilágosító pászma izzásba mártott sárga partok szélén állok nézem ahogy beáll a színre a gyorsvonat senki nem reágál arra hogy szent az álnok és hogy az isten se kéri gyors megváltásomat 28

29 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 29 Csillagszem Csillagvizsgáló tavasszal kihajtanak majd az éghajlatok és valóra válik minden bolond futó ámok de kardéletekről nem feslik le a kajla tok hősi dalt ha vigyázzban skandálltok így hát inkább tisztelettel érdeklődöm s ha megtudom majd felkiáltok aszta beviteli ezüst tükrök törnek szét a földön kis vakond visítja sic itur ad astra Önélet Becsületes nevem BéDéKá (bdk), de az irodalomban Balla D. Károly néven bujkálok. Ungváron születtem és élek, így UngParty vagyok. Szülővárosomban lettem érett, és folytattam egyetemi tanulmányokat diplomamentesen, közben voltam illegális távírdai segédműszerész, laboráns, majd évekig tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként éltem mások hibáiból től szabadon úszom, ha nem is mindig árral szemben tól publikálok. Verseim, novelláim, esszéim, publicisztikai írásaim, műfordításaim, szín padi műveim és regényeim közel harminc alig hozzáférhető kötetben jelentek meg. Személyiségem határait az Ungon kívül számos környezeti ártalom mossa (úgymint állam, többségi nacionalizmus, szakmai féltékenység, dilettantizmus és provincializmus), ezek ellen nagyrészt írással (és kisebb részt olvasással) védekezem. Szép kilátásom van. Ennél szebb csak a belátásom. Kudarcaim sorából raktam össze sikertörténetemet. Annyi hendikepet gyűjtöttem össze, hogy mára páholyból nézhetem a világot. Ha csodabogár nem is, legszebb hal a nyúlpiacon feltétlenül vagyok. Bő húsz éven át a kárpát aljai magyar irodalom kibontakoztatásán (eredménytelenül) fáradozva elsőként alapítottam folyóiratot, kiadót, alapítványt, díjat, könyvvásárt, irodalmi szalont majd sikerrel kilovagoltam Perzsiából. Amit megtartottam, az mára csupán tobzódó jelenlétem a virtuális világban, plusz az Évával megosztott termékeny és intenzív alkotói magány. Virtuális öngyilkosságom óta én vagyok a legaktívabb posztumusz író (nemkülönben Első Piréz, magányblogger, önkéntes mérvadó, önrezgő webrátor, blogfő nemes és nyugdíjas manzárdőr). Digitálok, nem tehetek másként. 29

30 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 30 Csillagszem Csillagvizsgáló K. KABAI LÓRÁNT kedvencem a sárga projekció reggel kávé, este kérdés, majd megfordítva, ami a kettő között van, mellékes is, már ha van egyáltalán valami közöttük. csapataink (nincsenek csapataink) harcban állnak (az én harcom a hátraarc). szóval megsajnáltál. meg akartam mutatni a nyers, doboló húst, vérvörösét, keserűjét bordaterpeszben (benne volt, állítólag, a lábamban a gól) minden hiába, semmi az ára; a térkép mindig is sántított; mondatok nincsenek, semmilyenek, még szélütötték, pontatlanok se, veszélyes, szomorúság, bűnbánat. való igaz, az eltagadás se rossz. lapítás, 30 őszinte reflektálatlanság, ezt kapom, ha az én harcom a hátraarc ; a küszöbön állok, mint egy tévedésre mindig kész háború, és legyen majd préda a kikapós példa, mögöttem lakás, macskák, dől minden, előttem lépcsőház, elnézem, ahogy összeomlik minden; mindenki jól nyomja, anyád is megmondta, aki egyszer padlót fogott, az ott is marad örökre, és akkor merő időpocsékolás vágyni bármire is; fejétől bűzlik a láb, sem nem baj, sem nem jó, de már nem érdekel, hogy erre vagy arra megy, csúszik félre, ezzel vagy azzal siklik el, ahogy párba áll végül fű és fa, korszerűtlen, könnyen megunható, dadogós sirám, napfényes bálterem; megnézhetem szégyelljem magam, szerettem volna erős lenni,

31 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 31 Csillagszem Csillagvizsgáló vagy legalább annak látszani ( ha gyenge vagy, barátom, legalább a hangot üsd meg ), bolhás képleteibe zárt a véglét, hiába ismerem a környékét, nem is vagyok; a végtelen szomorú, és ha volna is esetleg még valami mondanivalóm, itt az alkalom, hogy magamba fojtsam; van, akinek moszkva a vodka, másnak a szerelem hát ki vagyok én, hogy holmi lopott fényeket kelljen elviselnem? ez az én otthonom, gyalogolj csak át rajtam arizona bay vagy курский залив felé, jobban már nem lehet kilapítani. 31

32 _Csillagszálló törd_layout :10 Page 32 Csillagszem Csillagvizsgáló POTOZKY LÁSZLÓ Éles (részlet) 32 Egyedül vagyok, és szörnyen unom magam. :( Teljesen elborít a magány. Kellemes társaságra vágyom, játszani szeretnék. :) Valahogy így nézett ki Katje bemutatkozó szövege. Mu száj volt kitalálnom valamit, hogy elviselhetőbbé tegyem neki az elszigeteltséget, féltem, hogy előbb-utóbb bekattan, pénz kellett, pénz, pénz. Munkahely viszont szóba se jöhetett, én egy félállás mellett se tudtam volna összeszedni a hiányzó kreditjeimet, volt egy csomó elmaradt kurzusom, és Katje is hiába nézelődött, csak pincérnői meg elárusítói állásokat talált a neten, rögtön kivert a hideg verejték, ha belegondoltam, hány idióta fog flörtölni vele, meg csipdesni a seggét, és mindezt tizenkét órás műszakokban, szóba se jö - hetett. A sokadik próbálkozását fújtam le, amikor hozzám vágta, jól van, ha semmi se tetszik, bassza meg, állhatok ki megint a parkba, ebben a szarban nem bírom tovább! mire én rögtön üvölteni kezdtem, ne merd még egyszer ezt mondani, kinyírok mindenkit, érted?! Ekkoriban kezdett el motoszkálni bennem a terv, eleinte gondolkozni se mertem rajta, ha eszembe jutott, azonnal félrerúgtam, aztán fokozatosan beláttam, ha kvázi békét akarok, muszáj lenyelnem ezt a békát, és különben is, ahol én ott vagyok, nem lehet baj. Már csak Katjét kellett meggyőznöm, ha én be tudom vállalni, be tudod te is, ha ak kor meg tudtad csinálni, meg tudod most is, és új egyetemet kell kezdened, és el kell menjünk in nen, és enni kell, és csönd kell, és élet kell. Az első lépés az volt, hogy létrehoztunk egy kamu postafiókot és hozzá egy kalózprofilt az egyik partnerkereső oldalon, ezeket kizárólag netkávézókból néztük, nehogy lekövethető legyen az ip, és minden egyes rajtaütés után töröltük őket. Profilképnek egy kivágott fotót tettünk, amin Katje alaposan kifestett, tussal kihúzott szemvonalán kívül semmi se látszott, ügyeltünk, véletlenül se legyen felismerhető, de azért megakadjon rajta a sok kiéhezett nyomorult szeme, vajon mit rejteget ez a lány, vajon hogy néz ki a többi része? A bemutatkozó szövegen kívül csak az címet adtunk meg, oda vártuk a fényképes jelentkezéseket, az áldozatokat én választottam ki aszerint, hogy melyikre lennék a legkevésbé féltékeny, egyikünk se akarta, hogy jobban bedurvuljak a kelleténél, így is minimum egy-két napba telt, míg lekop tak Katjéról az idegen érintések. Hosszas keresgélés után döntöttünk a helyszínekről, a lényeg az volt, hogy a lehető legeldugottabbak legyenek, mégis relatíve könnyen megközelíthetők, kapucnival meg csősállal takartam el az arcom, Katje szétsminkelte magát, és rövidebbre vágatta a haját, hogy beférjen a sima, platinaszőke paróka alá, és azt is begyakoroltuk, hogy töb bé ne szólítsuk egymást a nevünkön, attól, hogy lecsaptam valakit, még nem biztos, hogy a hallását is kiütöttem. A procedúra az első portyától kezdve ugyanaz volt: találkozás a kuncsafttal, rövid biztonsági séta, hogy kiszűrhessük az igazán súlyos pszichopatákat, aztán diszkrét vacsora és piálás a bizalom elmélyítéséért, végül irány Katje lakása, hazafelé valahol pedig rövid pihenő egy kis bemelegítésre az előre kiszemelt, sötét zugban. A találkozás pillanatától követtem őket, ezért is nem ült soha senkivel taxiba, mindkettőnket megnyugtatott a tudat, hogy a kabátomban minden eshetőségre ott van a mini baseballütő, össze viszont sose