Földjüket védő koreai parasztok kivégzése

Átírás

1 Eredet A koreai harcművészetek közös eredetét a fellelhető írásos emlékek alapján i. u. 420 körülre teszik. A Subak néven gyakorolták akkoriban a kéz és láb művészetét. Sylla dinasztia (Kr. e. 57 Kr. u. 936) idején élő hwa rang harcosokkal kezdődik a rendszerré alakított harcművészet. A hwa rangok az európai lovagokhoz, illetve japán szamurájokhoz hasonlóan nemesek voltak, akik nemcsak a művészetekben, hanem a buddhista filozófiában is jártasak voltak. Később ebből alakult ki a Hwa rang do és egyéb koreai harcművészeti ágak.

2 A Kyoksul születése Az között történő japán megszállás során minden koreai harcművészeti iskolát bezártak és tilos volt a koreai stílusok gyakorlása. Vaskézzel tartották a rendet Koreában, azonnal megtoroltak minden zendülést vagy engedetlenséget. Mindennaposak voltak a kivégzések, 10 embernél többen nem csoportosulhattak az utcákon. Semmilyen szúró vagy vágóeszközt nem tarthattak maguknál. Földjüket védő koreai parasztok kivégzése Ebben a nehéz helyzetben az ellenálló, gerilla csoportoknak ki kellett alakítaniuk egy olyan harci technikai rendszert, amivel sikerrel vehették fel a küzdelmet az állig felfegyverzett és modern fegyverekkel ellátott japánokkal szemben. A cél nemcsak az önmaguk védelme volt, hanem az is, hogy fegyvert és egyéb technikai eszközöket zsákmányoljanak az ellenségtől. Az új rendszer kialakításához felhasználták a koreai harcművészet szinte minden ágának elemeit, pl. a taekwondót, a hapkidót, a hwarangdót és a Taekkyont. A Kyoksul felépítésénél lényeges szempont volt a hatékonyság és a gyors, egyszerű kivitelezhetőség. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Kyoksul harcban született és harcban csiszolódott tökéletessé.

3 Ezt kevés harcművészeti iskola mondhatja el magáról ban Kim Il Sung alakította a Kyoksult komplex rendszerré. Az as koreai háború során tovább erősödött és fontos szerepet töltött be ez a stílus. A Korea megosztása után a Kyoksult az észak-koreai hadsereg használta tovább és őrizte meg formáját a mai napig. Természetesen a koreai háború alatt kiszivárgott technikákból az amerikai hadsereg is profitált. Az összes speciális alakulatát e rendszer alapján képezték ki. Az, hogy miért az észak-koreai hadsereg őrizte meg magának a Kyoksult, egyszerű oka van: Ugyanaz a feladata mint 100 évvel ezelőtt. Egy szegényes fegyverzettel és ellátással rendelkező katonának kell farkasszemet néznie a nálánál jóval modernebb eszközökkel rendelkező ellenséggel. Az észak-koreai stratégia szerint a megoldás a testből edzett fegyver, aminek segítségével legyőzhetik az ellenséget, megszerezhetik a fegyvereiket és az ellátmányt. A Kyoksul eljutott Európába is a szocializmus idején. A varsói szerződés tagországainak speciális alakulatait, valamint a titkosszolgálatok műveleti egységeinek az embereit képezték ki, koreai mesterek segítségével. Így került Magyarországra is az 1980-as években. Mai Helyzet A Kyoksul mint önálló stílus, próbált tért hódítani a hagyományos harcművészeti irányzatok között, de nem sok sikerrel. Ennek több oka is volt. A szocialista blokk szétesése után észak-korea elszigetelődött és nem igazán jutott ki onnan több technikai információ, illetve a koreai oktatók sem járkálhattak szabadon mindenfelé. A másik ok pedig maga a Kyoksul stílus. Nélkülöz minden szépséget és harmóniát. Kb, annyira szép és harmónikus, mint amennyire egy csatahajó az. Ha egy ilyen hajó, ahol a harceszközök hatékony és praktikus elhelyezése a fő cél még szép is, az pusztán a véletlen műve. A többi harcművészeti stílus nagy hangsúlyt helyez a hagyományokra, a művészi kidolgozásra, ami egyben egy lelki út bejárása is a gyakorló számára. A kyoksulra úgy tekintenek mint egy vadhajtásra, aminek semmi keresnivalója a többi komoly stílus között. Nos nézzünk meg alaposan néhány tradicionális és komoly stílust, amiket Magyarországon is gyakorolnak: Kyokushinkai: (Ojama Maszutacu, születési nevén Cshö Jongi). Fiatal gyermekként Ójama kínai, illetve koreai kempót tanult ban emigrált Japánba, és ott dzsúdót, illetve okinavai karatét tanult Funakosi Gicsintől. Mindkét stílusban danos mesterfokozatot ért el: megszerezte a 4. dant dzsúdóban, illetve a 2. dant karatéban. Ekkor vette fel az Ójama Maszutacu japán nevét is, mentora, a jól ismert National Diet-tag tanácsára. A mester a továbbiakban élete végéig ezt a nevet használta. A második világháború után Ójama gódzsú-rjú karatét tanult, egy koreai mester keze alatt. Az első saját dojot 1953-ban nyitotta.

4 Aikidó: 1931-ben létesült az első dojo, alapító mestere Uesiba Morihei. Alapító fiatal korában számos harcművészetben szerzett magas szintű tapasztalatot. Ezek közül a Takeda Szókakutól tanultdaitó-rjú Dzsú Dzsucu és a Jagjú Sinkage-rjú Kendzsucu hatásai, valamint a kínai belső irányzatok közül ismert Pakua Csang kitérő mozgástechnikái a legszembetűnőbbek. Taekwondó: Choi Hong Hi (hivatalosan: Choi Hong Hi, koreaiul: 최홍희) nagymester, az 1940-es 50-es években, 24 formagyakorlatra (tull)alapozva fejlesztette ki a Taekwondót, majd hivatalosan 1955ben alapította meg a stílust. Hapkidó: A második világháborúban elszenvedett japán vereség után Korea visszanyerte függetlenségét, így a hazai harcművészetek tanulása és oktatása szabaddá vált. A harci művészeteket gyakorló Ji Han Jae a Japánból visszahozott technikákat Choi Yong Sooltól tanulta, majd kombinálta őket a Taoista Lee néven ismert mesterétől tanult hagyományos koreai rúgó és fegyveres technikákkal, valamint a Nagymama néven elhíresült szerzetesnőtől átvett spirituális filozófiával. Ezek összességéből alakult ki a hapkido mai arculata. Nos, ha a fentieket nézzük rögtön kiderül, hogy egyik sem nevezheti magát tradicionálisnak. Mindegyiket a huszadik században hozták létre több más stílus elemeiből és gyúrták össze a jelenlegi formába. A Kyoksulnak tehát semmi oka sincs szégyenkezni a most már közel száz éves fennállása miatt. A harmadik ok, amiért nem tudott széles körben elterjedni az éppen a technikai rendszerében rejlik. Küzdelemre, harci körülményekre és túlélésre lett tervezve, sallangmentes, brutálisan hatékony elemekből áll. A technikák elsajátítása is egyfajta mentális hozzáállást követel meg, ezért a civil alkalmazása nem alakult ki. Az oktatókból is kevés volt, ami persze idővel változott volna egy oktatógárda kinevelésével. A 2000-es évek elején nagyot fordult a világ. Változás állt be a harcművészeti gyakorlások terén. A mai felgyorsult és veszélyessé váló világban egyre inkább fordultak olyan rendszerek felé, ahol gyorsan és hatékonyan tudnak megtanulni harcolni, illetve megvédeni magukat. A hagyományos harcművészetek a versenyek felé orientálódtak, ezért a technikák gyakorlása is lekorlátozódott. Életszerűségük szinte elveszett az edzőterem sima padlójához idomult gyakorlataikkal. Divatba jöttek a közelharc stílusok és egyre másra alakulnak a mindenhonnan összeszedett technikákból álló önvédelmi iskolák.

5 Természetesen ezek közül némelyik igyekszik megfelelő múltat, illetve történeti hátteret találni vagy kreálni magának. Ebben a közegben a Kyoksul ismét megtalálhatja a méltó helyét. A tradicionális stílusok most kezdenek ráébredni, hogy változtatniuk kell, ezért sok helyen már lehet találkozni pl. fegyveres (kés, maroklőfegyver) önvédelmi technikákkal. Ez azonban egyenlőre csak erőtlen próbálkozás a Kyoksul stílushoz hasonlítva, amelynek eleve a harc a lételeme. Magyarországi elterjedés Mint már említésre került, Magyarországra az 1980-as években hozták be a Kyoksult. Itt is elsősorban a speciális egységek kaptak kiképzést, civil alkalmazásra nem került sor. Az 1990-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején egyes rendőri egységeknek, valamint a Nemzetvédelmi Egyetem hallgatóinak oktatták a stílust. Mivel időközben a civil szférában is jelentősen megnőtt az igény a hatékony önvédelmi képzésre, ezért a jelenleg egyetlen, a stílust hivatalosan képviselő szervezet (Hungarian Dzsucsei Kyoksul Association) úgy döntött, hogy elkezdi terjeszteni a Kyoksul stílust a polgári lakosság körében helyi klubok kialakításával. Instruktorokat képez ki, és hogy a magas technikai színvonal biztosítva legyen, hazai és nemzetközi edzőtáborokat szervez más országbeli Kyoksul szervezetekkel. Továbbra is fontos feladatának tekinti a hazai fegyveres testületek munkájának segítését.