P (4545) Batthyány család levéltára, (Fondcsoport/Levéltár)

Átírás

1 Archive Plan Context Context: MNL Magyar Nemzeti Levéltár, (Levéltár) (1) Magyar Országos Levéltár, sz. (Levéltár) P (3165) Családok, személyek, testületek és egyesületek iratai - P szekció, 13. sz.-21. sz. (Fondfőcsoport/Szekció) P (45197) Családi fondok, levéltárak, (Levéltárfőcsoport) P (4545) Batthyány család levéltára, (Fondcsoport/Levéltár) Information on identification Ref. code P (4545) Ref. code AP Title Creation date(s) Level Hagyományos papír alapú adathordozó Running meters P Batthyány család levéltára Fondcsoport/Levéltár Additional comments A Batthyány család első ismert őse, akitől kezdve a leszármazás folyamatosan kimutatható Kővágóörsi I. (Kis) György mester esztergomi várnagy (meghalt 1402-ben), 1398-ban kapta birtokul Zsigmond királytól Battyánt (Fejér m.), amelyről a család ettől kezdve magát nevezte. I. Boldizsár már magas állami méltóságokat töltött be: két ízben kőszegi várnagy, Vas megyei főispán, főkamarás, jajcai és boszniai bán, többször viselt követséget. (A régebbi családtörténeti munkák egy másik, rokon Örsi család Miske nevű őséig vezetik vissza a család eredetét, ez azonban nem igazolható. (V. ö. Szűcs Jenő: Németújvár történetének vázlata, kéziratban.) 1481-ben ő kapta a Batthyány család címerét. Nagy birtokokat szerzett Szlavóniában: 1481-ben Gerebeni László fiává adoptálta és így ő kapta meg Gereben várát, melyhez több mint 50 község tartozott Kőrös, Zágráb és Varasd megyékben ben ő vásárolta a 41 faluból álló Kőrös megyei birtokot, Garginicát és ugyanebben az évben a szintén Kőrös megyei Brezócot, 1508-ban pedig a Varasd megyei Jakopelc birtokot, melyhez 11 község tartozott. Fia, I. Ferenc Vas megyei főispán, főpohárnok ( ) és főtárnokmester, szlavóniai és horvátországi bán, 1524-ben nyerte adományul a Vas megyei Németújvár várát, mintegy 70 faluval, 1527-ben pedig Rohonc és Szalonak várait (szintén Vas megyében) közel 40 helyiséggel. Testvére II. Boldizsár főkamarás, főtárnokmester, ( ), albán, Zágráb és Kőrös megyék főispánja kapta adománybirtokként Hédervárt (Győr megye), Enyinget (Veszprém megye), Alapot (Fehér megye) és Zamárdot (Somogy megye). Az ő utódaiban élt tovább a család, mert bátyja, I. Ferenc gyermektelenül halt meg. Fia I. Kristóf (meghalt 1570-ben) és annak fia, III. Boldizsár (meghalt 1590-ben) szintén országos méltóságokat töltöttek be, az utóbbi a török elleni harcokban is kitüntette magát. A szigeti hős Zrínyi Miklós leánya, Dorottya volt a felesége. A család tagjai nemzedékeke keresztül, egészen a felszabadító harcok végéig, kiemelkedő szerepet töltöttek be a törökellenes harcokban és magas katonai méltóságokat viseltek. III. Boldizsár fia, II. Ferenc Sopron megyei főispán, főlovászmester, a dunántúli részek főkapitánya, a nádori fellebbviteli törvényszék közbírája nyerte el a bárói, majd 1603-ban a grófi rangot. Felesége Lobkovitz Poppel Éva volt, aki hozományként Gradiscsa Pozsega megyei birtokot, a közel 30 faluból álló Vas megyei Dobra uradalmát és a csaknem 100 helységből álló Felső Lendva uradalmát (Vas megye) hozta magával. II. Ferenc vásárolta meg 1604-ben a kamarától a vas megyei körmendi uradalmat is. A Batthyány család birtokainak súlya a 17. század közepére fokozatosan áttevődött Szlavóniából Vas megyébe ben már elvesztették a Kőrös megyei Garignicát és a 16. század végén az ugyancsak Kőrös megyei Brezócot is. Poppel Éva hozománya pedig a Batthyány lányokra szállt, és így szintén elveszett a család részére, kivéve a dobrai uradalmat, amelynek fejében 1642-ben I. Ádám Gereben várát és tartozékait engedte át nővérének, Erzsébetnek. A földesúri székhely a 16. század utolsó harmada óta az egymással összefüggő területen lévő 3 vár, ill. uradalom lett: a németújvári, a rohonci és a szalonaki. Tovább növelte a család vagyonát és tekintélyét I. Ádám, főasztalnokmester ( ) és a Dunán inneni részek főparancsnoka, Zrínyi Miklós költő barátja és harcostársa ben forintért vette meg Borostyánkő várát a hozzá tartozó nagy uradalommal Vas megyében), mely a XVI. században megszerzett Nyék, Enying jószágokkal együtt (Tolna, Veszprém és Somogy megyékben) az együttesen igazgatott enyingi uradalom részévé vált. I. Ádámnak két fia maradt, és velük szakadt a család két részre. Az idősebb, II. Kristóf lett a későbbi hercegi ág őse. Maga Vas megye főispánja, a Dunán inneni részek főkapitánya, főpohárnokmester ben halt meg. Öccse I. Pál utódai tartoztak a grófi ághoz. 1

2 A hercegi ág további leszármazása: II. Ádám országbíró, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja ( ), Vas megyei főispán, Dunán inneni főkapitány, meghalt 1703-ban. Fontos szerepet töltött be a török elleni felszabadító háborúkban. Ő vásárolta 1695-ben a Kőrös megyei Ludbreg uradalmat. A török elleni harcokra fordított nagy kiadásai kárpótlásául, a kamarai adósságok törlesztéseként kapta meg 1700-ban a Baranya megyei Boly és a Somogy és Tolna megyei Mosgó uradalmakat. Ehhez megvásárolta még 1701-ben a Somogy megyei Somodort ben feleségül vette gr. Strattman Eleonórát. Elsőszülött utódaik a gróf Strattman-féle hitbizomány (az alsóausztriai trautmannsdorfi uradalom) élvezői lettek, s felvették a Batthyány-Strattman nevet. Férje halála után Strattman Eleonóra tovább gyarapította a családi vagyont: 1726-ban adományként kapta a Baranya megyei Siklós uradalom felét, 1736-ban pedig megvásárolta a másik felét ben az ugyancsak Baranya megyei Üszög uradalmat vette meg. II. Ádám két fia, I. Lajos és Károly, az első herceg, jelentős mértékben növelte még tovább a család vagyonát és tekintélyét. I. Lajos római szent birodalmi gróf lett, 1721-ben sziléziai, morva- és csehországi s ausztriai indigenátust nyert, főpohárnokmester, tíz évig Zala megye főispánhelyettese, hétszemélyes tábla elnöke, a kir. tábla rendkívüli visitatora (vizsgálója), majd kancellár ( ), 1751-től pedig az ország nádora ben halt meg. A családi birtokokat nagymértékben gyarapította, nemcsak az egyes uradalmak elzálogosított kisebb birtokrészeit váltotta mind vissza, hanem hatalmas összegeket fordított birtokvásárlásra is. Így vette meg 1743-ban a Vas megyei (egy községe tartozik Veszprém megyéhez) Inta uradalmát, 1743-ban a kanizsai uradalmat (Zala megye), 1744-ben Homokkomárt (Zala megye), 1747-ben Sellye uradalmat (Somogy és Baranya megye), 1749-ben Zalaszentgyörgyöt (Zala megye), ben pedig a kisbéri uradalmat (Komárom és Veszprém megye) ben a körmendi, kanizsai intai, ludbregi uradalmakat és Homokkomáromot elsőszülöttségi hitbizománnyá, majorátussá alakította, így a családnak a Batthyány-Strattman nevet viselő legidősebb férfitagjai a trautmannsdorfi hitbizományi uradalom mellett ez új majorátusi birtokok mindenkori élvezőivé is váltak. Öccse, Károly szintén igen magas méltóságokat ért el. Vas megye örökös és Zala megye főispánja, tábornagy, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja ( ) Bajorországban és Belgiumban a cs. seregek fővezére, Belgiumban a kormány teljhatalmú megbízottja, II. József és II. Lipót császári főhercegek nevelésének irányítója ban Vas megyei örökös főispánságot nyert, 1764-ben pedig hercegi rangra emelte az uralkodó, elsőszülötteire örökíthető joggal. A siklósi és üszögi uradalmakat hitbizománnyá alakította át. Háromszor nősült, de egy gyermeke sem maradt életben, így még 1764-ben kiterjesztették a hercegi rangot bátyjának, Lajos nádornak az utódaira is. A hercegi rangot és a hitbizományi javakat így Lajos nádor elsőszülött fia III. Ádám örökölte (meghalt 1787-ben). Báni helytartó, egy magyar ezred tábornoka, Vas megye főispánja volt. Gróf Illésházy Terézt vette feleségül, akinek a révén kerültek az Illésházy család iratai (a család férfiágon történt kihalása után a Batthyányak birtokába. Lajos nádor másik fia, József (született 1727, meghalt 1799) fényes papi pályát futott be: előbb szombathelyi, majd pozsonyi prépost, 1759-ben erdélyi püspök, 1760-ban kalocsai érsek, 1776-ban esztergomi érsek, 1778-ban bíboros lett ben ő szerezte meg a Vas megyei Szőce uradalmat, melyet később családja örökölt. Lajos nádor másik két fia volt Tivadar ( ) és Fülöp ( ) tábornok. A hercegi rang és vagyon további örökösei III. Ádám fia II. Lajos ( ), majd annak fia Fülöp (szül.: 1781), Vas megye örökös főispánja. Neki nem voltak gyermekei, öccsének, Ivánnak ( ) pedig csak leányai születtek, így a családnak ez a férfi ága kihalt. A hercegséget Lajos nádor harmadik fiának, Tivadarnak az utódai örökölték. Tivadar fia Antal ( ), annak kisebb fia Kázmér, az 1848-as külügyminiszter, s az idősebb Gusztáv ( ). E Gusztáv elsőszülött fia, Ödön örökölte a hercegséget. Azonban neki sem maradt fiú utóda, és halálával az egész hercegi ág utolsó férfitagja szállt sírba ben a grófi ág pinkafői ágazatából származó gróf Batthyány László dr. szemorvos ( ) nyerte el a hercegi rangot, a Batthyány-Strattman kettős családi név viselésének engedélyével. Halála után fia, ifj. László örökölte a hercegi méltóságot. 2

3 A Batthyány család levéltárában a hercegi ág iratai vannak, de a grófi ágat érintő iratokat is lehet találni: a közös ősök és a család kettészakadása előtt birtokolt uradalmak iratanyagától eltekintve is a 17. század végéig, 18. század elejéig a birtokjogi és birtokigazgatási iratok között nagy számban vannak a fiatalabb ággal kapcsolatos iratok ben a két testvér megfelezte egymás között az akkori törzsbirtoknak számító németújvári, valamint a rohonc-szalonaki uradalmakat, 1669-ben pedig a borostyánkői uradalmat: a pinkafői rész jutott a grófi ágnak. Az ág megalapítója, I. Pál fiatalon, 35 éves korában halt meg, a kiskorú árvái vagyonát bátyja Kristóf kezelte. A közösen hagyott erdők szétosztására pedig csak a 17. század végén került sor. Így találhatók a hercegi levéltárban a grófi ágat érintő iratok is. A 17. század közepén két ágra szakadt család grófi ágáról csak egész vázlatosan emlékezünk meg: I. Ádám kisebbik fia, I. Pál lett a grófi ág megalapítója. (meghalt 1674-ben.) Két fia közül III. Ferenc ága gyermekeiben kihalt, I. Zsigmond azonban (meghalt 1728-ban) három fiút hagyott maga után, akiknek utódai a grófi család három ágát alkották (negyedik fia papi pályára ment): 1) Ádám (sz.: 1697) alapította az éleskői, (ez később kihalt); 2). II. Zsigmond (sz.: 1698) az ún. zsigmondi, 3). I. Imre a pinkafői ágat, mely a következő nemzedékekben már további négy ágazatra bomlott. A pinkafői ágazatból származott gr. Batthyány László dr., aki a hercegi ág kihalása után 1915-ben a hercegi méltóságot elnyerte. A hercegi ág által létesített hatalmas majorátusok és a további nagy birtokvásárlások nagy birtoktesteket tartottak együtt, míg a grófi ágnak jutott fél uradalmak a sok alágazat között? a hercegi vagyonhoz hasonlítva? kis részekre bomlottak szét. A grófi ágazat újabb birtokvásárlásait itt nem követhetjük nyomon. A kiemelkedő családtagok pályafutását és a családi vagyon alakulását csak egész vázlatosan bemutató áttekintésből kitűnik, hogy a herceg Batthyány család levéltárában, a középkorban nagy nyugat-dunántúli és szlavóniai területekre, a 16. századtól pedig főleg a Dunántúl nyugati, részben azonban középső hatalmas részeire vonatkozóan található igen bő forrásanyag. Köztörténeti szempontból is igen értékes iratanyag keletkezett a család tagjainak a 17. században a törökellenes harcokkal kapcsolatban betöltött kiemelkedő szerepe révén. Ugyancsak kiemelkedik a 16. század második felétől a 17. század végéig terjedő korszakban az igen fejlett módszerekkel igazgatott uradalmak birtokigazgatási iratanyaga. (Ennek egy része sajnos elpusztult.). A 18. században pedig a család kiemelkedő, országos tisztségeket betöltő tagjai révén (nádor, bán hercegprímás stb. került politikai, katonai és művelődéstörténeti szempontból is fontos iratanyag a levéltárba. E családtagok hivatali tisztségénél fogva sok, a családi uradalmakon kívül eső terület életét megvilágító irat is keletkezett, pl. a jászokra-kunokra (nádor), a horvát-szlavón viszonyokra (bán, báni helytartó), a hétéves háborúra és egyéb hadjáratokra (III. Ádám), Pozsony megyei és egyéb uradalmakra (József), Vas és más megyék viszonyaira vonatkozóan (a család főispáni tisztséget betöltő több tagja). A 18. századi birtokigazgatási iratanyagból a körmendi uradalomé elég gazdag, a legtöbb egyéb uradalomból azonban az eredetileg keletkezett iratoknak csak kis része maradt fenn. A 19. századra, különösen annak második felére vonatkozólag az iratok sem köztörténeti, sem birtoktörténeti szempontból nem tekinthetők kiemelkedő értékű forrásanyagnak; igen jelentős részük elpusztult. A (töredékesen a 20.) század időszakára az összes magyarországi levéltárak között páratlan gazdagságú missilis anyag áll rendelkezésre. A Batthyányak? főleg a században? levelezésben álltak koruk legtöbb kiemelkedő személyiségével. De ezek levelein túlmenően, végvári katonák és tisztek, uradalmi tisztviselők, jobbágyok, kereskedők fordultak ügyes-bajos dolgaikban a földesúrhoz, s e levelek tízezrei igen plasztikusan mutatják be a mindennapi élet problémáit. A család iratait a 16. század második felétől kezdve Németújvárott, Rohoncon és Szalonakon őrizték. A 17. század közepén a nagy mennyiségű levelezés és számadásanyag között maga I. Ádám teremtett rendet: kis csomagokba kötözte az általa csoportosított iratokat, és regesztákkal látta el őket. Az ő igazgatása alatt egyébként az uradalmi ügyvitel is igen magas szinten állt. Utódai alatt e téren bizonyos visszaesés tapasztalható. A 18. század első évtizedeitől kezdve Körmend vált a magyarországi uradalmak központjává. Ide szállították át 1769-ben a rohonci levéltár egy részét, - erről dátumszerűen tudunk -, és feltehetőleg szintén még a 18. század folyamán a németújvári és szalonaki iratok jelentős részét is. Az iratoknak azonban csak egy, - bár nagyobbik - részét vitték Körmendre, másik részük keletkezési helyükön maradt. Így a jelenlegi burgenlandi levéltárakban is találunk olyan jellegű iratokat, mint amilyenek a hercegi család levéltárában vannak. 3

4 Az 1938 előtt a pinkafői Heimatmuseumban őrzött pinkafeldi és szalonaki Batthyány uradalmi levéltárakat, melyeket 1938-tól? Burgenland tartomány önállóságának megszüntetése következtében - a stájer tartományi levéltár őrizetébe utaltak, 1948-ban beszállították az Eisenstadtban lévő burgenlandi tartományi levéltárba. Németújvárott napjainkban is van a Batthyány család tulajdonában lévő, de a burgenlandi tartományi levéltár által gondozott uradalmi levéltár ben pedig a köpcsényi Batthyány grófi levéltárat adták át tulajdonosaik a burgenlandi tartományi levéltárnak. (Burgenländisches Landesarchiv, 1-4. Jahresbericht, Eisenstadt, 1949, és 5. Jahresbericht, Eisenstadt 1950.). A burgenlandi uradalmi (köztük Batthyány) levéltárakra lásd még: J. K. Homma: Zur Herrschaftsgeschichte des südlichen Burgenlandes (Burgenländische Forschungen, Heft 1.) és ugyancsak J. K. Homma: Die Herrschaftsarchive Burgenlands, Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 4. Band, Wien, Korábbi kisebb, ad hoc alkalmakra készített iratjegyzékek készítése után a 18. század második felében hajtottak végre nagyarányú rendezési és jegyzékelési munkákat a levéltárban; 1751-ben rendezte és lajstromozta Csepreghy Mihály levéltáros a család kettéágazása előtti, a családot közösen érintő iratokat, és hozta létre belőlük az Acta antiqua sorozatot. A továbbiakban külön rendezték és lajstromozták a Majoratus sorozatba beosztott iratokat: az 1746-ban alapított majorátusi javakra vonatkozó iratok kerültek ide. A Senioratus sorozatba a család idősebb, tehát hercegi ágának a majorátusi hitbizományhoz nem tartozó, egyéb javaira vonatkozó iratait osztották be. A Miscellanea és az Acta memorabilia sorozatok (vegyes, valamint köztörténeti szempontból jelentősnek ítélt iratok két sorozata) is ezekben az évtizedekben keletkezett. A századi ügyviteli iratanyaghoz már egyidejűleg készítették a segédleteket Iktató- és mutatókönyveket), ezek legnagyobb része azonban az iratanyaggal együtt elpusztult. A Batthyány levéltár anyagából kiemelt több ezer középkori oklevél a Mohács előtti Gyűjteményben nyert elhelyezést a következő számok alatt: Dl Dl Dl Dl Dl A Dl számok és az iratok eredeti jelzetei azonosításához konkordancia jegyzék áll a kutatók rendelkezésére. A levéltárban található térképek (0,40 ifm.)? egykori, láthatólag igen gazdag térképanyagnak az erősen rongált állapotban lévő maradványai? a századból származnak, az Országos Levéltár, S szekció 20. szám alatt nyertek elhelyezést. Az anyag kutatható állapotban lévő része (396 térkép) a térképtári katalógusban fel van dolgozva, és egy részükről digitális felvétellel rendelkezünk, amely on-line is elérhető ( A tervrajzok (0,14 ifm.) a századból valók; a T szekció 4. szám alatt őrizzük, használatuk megkönnyítésére darabjegyzék áll rendelkezésére (Tervtár? A T szekció anyagának jegyzéke). A levéltár 1945-ig maradt Körmenden, ahol a második világháború végén nagy károkat szenvedett, igen sok irat semmisült meg és szóródott szét ben azután az iratokat Keszthelyre szállították, ahol dr. Iványi Béla (Nagykanizsa, október 27.? Vonyarcvashegy, január 20.) jog- és művelődéstörténész, levéltáros, politikus) rendezte és jegyzékelte a mintegy darabból álló századi missilis anyagot, és egyetlen nagy időrendi sorozatba tömörítette az összes századi, nem jogbiztosító és nem missilis jellegű anyagot. 4

5 A levéltárat ben vette át és szállíttatta Budapestre az Országos Levéltár ben kezdődött meg az iratok rendezése. Az Országos Levéltárban 1956-ban keletkezett tűzvész alkalmával azonban a Batthyány levéltár egy részében? az Iványi Béla által létrehozott századi időrendi sorozatban, melyet azonban az Országos Levéltárban folyó rendezés során sok kisebb időrendi sorozatra bontottunk? jelentős károk keletkeztek. Azoknál a sorozatoknál, amelyeknek egy része elégett, vagy amelyek csak filmen maradtak meg, ezt a tényt megjelöltük, a lefilmezetteknél feltüntetve a filmtári jelzetet. A rendezés során előkerült mintegy db századi missilist szintén az Országos Levéltár munkatársai rendezték és jegyzékelték. A Batthyány család történetéről nem készült összefoglaló monográfia. Az általános genealógiai munkákon, a Turul egyes cikkein kívül megemlíthető rövid, részben elavult családtörténeti összefoglalások: Tárnok Alajos: A Batthyányi hercegi s grófi nemzetség leszármazása 972-dik évtől 1874-dik évig. Nagy Kanizsán, 1875., valamint: Verzeichniss der in dem Stammbaume der fürstlichen und gräflichen Familie v. Batthyány vorkommenden Familienmitglieder (samt biografischen Daten). Wien, Összefoglaló levéltárismeretetés szintén nem készült a Batthyányak levéltáráról. A levéltár egyes sorozatairól, részleteiről közöl rövid ismertetést és regesztákat Iványi Béla a Körmendi Füzetek ban megjelent számaiban. Speciális kérdéssel foglalkozik Iványi Béla tanulmánya: Gróf Batthyány Ádám, a levéltár-rendező (Levéltári Közlemények évf ). A következő rövid birtoktörténeti áttekintés a sokrétűen összetett iratanyagban való könnyebb tájékozódást szolgálja, és vázlatosan ismerteti a sok uradalomból álló nagy birtokkomplexumoknak a kialakulását, valamint a család egyes ágai között való megoszlását. A néhány vagy egy-egy községben bírt kisebb birtokokra itt nem térünk ki. BATTYÁN Lásd a Sármelléki jószágnál. BICSKE, MÁNY Fehér megyei birtokok. A 16. század végén a Széchy és a Poppel családok lettek a birtok várományosai és Poppel Éván (Batthyány II. Ferenc feleségén) keresztül a Batthyányak is jogot nyertek rá. Hosszas pereskedés után Batthyány I. Ádám az es években kielégítette a különféle jogigénylőket, és végérvényesen megszerezte a birtokot, amely azonban legtöbbször zálogban volt ban fiai osztozkodása alkalmából Batthyány Kristóffal az idősebb ág nyerte el Bicskét ban Strattman Eleonóra végrendeletileg Batthyány Lajos fiának, Batthyány Tódornak hagyományozta. Mégis előbb a hercegprímásé, Józsefé lett, s annak halálakor, 1799-ben örökölte Tódor ben gr. Batthyány Kázmér zártömegéhez tartozott. BOLY Baranya megyei birtok, tartozékai: Boly oppidum (Rácherend és Lotta pusztákkal), Töttös (Usztin és Marótfalva pusztákkal), Virágos (Keresztes pusztával), Borjád, Kis-Budmér, Nagy Budmér, Jakabfalu, Kövesd, Iván, Belvárd (Gyula és Ugba pusztákkal, Nyomja, Olasz (Szentlászló pusztával), Hidor, Birján (Durgithin pusztával), Lotárd, Magyar Péterd, Devecser, Áta, Herend, Kassa, Palkonya (Geréc pusztával), Rácpetre (Kis Devecser pusztával), Vokány (S. Trinitas pusztával), Kis-Tótfalu, Szőkéd, Meszlén. A különféle birtokosok kezén lévő jószágok sorsa 1557-től követhető nyomon. A 17. század végén Batthyány II. Ádámnak a török elleni felszabadító háborúkban sok olyan kiadása keletkezett, amelyet a kamara sem tudott pénzben kiegyenlíteni. (A kamara adóssága a családdal szemben 1697-ben már forint volt.) 1700-ban Lipót király Batthyány Ádámnak adományozta e birtokokat, aki 1703-ban új telepesekkel is igyekezett növelni a lakosság számát. Az uradalom 1742-ben Károlyé lett, majd ennek halála után, 1773-ban Fülöpé, a 19. században gr. Batthyány Jánosé és gr. Batthyány Iváné. BOROSTYÁNKŐ (BERNSTEIN) 1920 óta teljes egészében Ausztriához tartozik. 5

6 Vas megyei uradalom. Tartozékai: Aschau, Bergwerk, Bernstein (Borostyánkő) oppidum, Ecksdorf, Goberling (Kapornak), Grodnau, Hochart, Holzschlag, Jormannsdorf, Krosiegg, Mariasdorf, Neustift, Oberschützen (Felsőlövő), Oberwart (Felsőőr), Pibersdorf, Pinkafeld (Pinkafő) oppidum, Redlschlag, Rettenbach, Riedlingsdorf (Bödöny), Schmiedrait, Schöndorf (Schönherrn), Schreibersdorf (Isófalu, majd Buglóc), Sinnersdorf, Stuben, Sulzriegel, Tauchen, Unterschützen (Alsólövő), Unterwart (Alsóőr), Waldecks, Weinberg, Wiesfleck, Willersdorf. Az uradalom a 15. század végén a győri püspöké volt, azután osztrák kamarai igazgatás alá került. Ugyanis III. Frigyes 1445-ben fegyverrel elfoglalt egy sor határ menti megerősített helyet, köztük Borostyánkőt is. Hosszas államközi tárgyalások után is osztrák kézen maradt az uradalom; 1517-ben I. Miksa császár a Königsberg családnak adta zálogba ban Ferdinánd király Königsperg Kristófnak adományozta a birtokot, Königsperg pedig 1644-ben eladta Batthyány Ádámnak forintért ben az egész uradalmat ismét Magyarországhoz csatolták, Batthyány Ádám 1648-ban a magyar törvényeknek megfelelően is királyi hozzájárulást szerzett a birtokvásárláshoz. Fiai Kristóf és Pál kettéosztották az uradalmat pinkafői és borostyáni részre, de Pál átengedte birtokrészét Kristófnak és vele az idősebb ágnak a szentgróti birtok fejében ben létrejött a kettéosztás az idősebb és a fiatalabb ág között ben a grófi ágnak jutott pinkafői felet továbbosztották Pál fiai Ferenc és Zsigmond között. Zsigmond három fia közül I. Imre nyerte e pinkafői uradalomrészt, aki a pinkafői ág megalapítója volt. A pinkafői ág ezután további négy al ágra bomlott. Beházasodás révén a Taxis grófok kerültek Pinkafőre, majd Neugebauer báró kezén találjuk, napjainkban pedig Kageneck birodalmi grófé. Borostyán és az uradalom másik fele, mely a hercegi ágnak jutott, ig Kristóf, ig Boldizsár és II. Ádám, között egyedül Ádám, között Strattman Eleonóra, között Lajos, között Tivadar, között Antal, között Gusztáv volt a birtok tulajdonosa ben Batthyány Gusztáv eladta az uradalmat Egan Edvardnak, akinek fia, Edvard 1892-ben Almásy Edvardnak adta el; mindmáig e család birtokában van. BOZSÓK ÉS SZEDAHELY Vas megyei uradalom. A bozsóki kastély és Szerdahely község a 15. század végén a Bornemisszáktól a Paumkircherek birtokába került ben Batthyány Ferenc nyert rá adományt és ettől kezdve a család birtokában maradt ban Batthyány Eleonóra végrendelkezett róla, tehát az idősebb ág birtokaihoz tartozott ben a hercegi ágban Lajos nyerte el Bozsók és Szerdahely felét. Fiai közül Józsefé, a hercegprímásé lett Bozsók, ennek halála után, 1799-ben pedig Tódor kapta meg. A 19. sz. közepén a rohonci uradalomhoz tartozott. DOBRA (RAKICSÁN, MURASZOMBAT) Jelenleg nagy része Jugoszláviához tartozik, néhány községe Ausztriához és Magyarországhoz. Dobra Vas megyei vár. Tartozékai: Methnik, Alsó és Felső Kereka, Bodonc, Perbisse, Neradnóc, Sulinc, Gyanafalva, (Bureche), Martinye, Törökvölgye, Replevölgye, Szalonca, Mátyásfalva, Shoykvölgye, Libaháza, Békató, (Mespesth), Váralja, Mahonica, Alsó- és Felső Velike, Gerencsér, dubnicai malom, Fölső- és Alső Strázsa, Farkasfalva, Fölső és Alsó Szölnek, Ivánfalva. A 14. században a Széchyek nyerték adományul Zsigmond királytól. Széchy István magvaszakadtával azonban az 1530-as években a leányág örökölte a birtokot. A Széchy- lányok házasságai révén váltak érdekeltekké a Zekel, Erdődy, Thurzó, Choron és Poppel családok is a birtoklásban ben Lobkovitz Poppel László nyert új adományt az uradalomra, majd kiegyezett a jogigényt támasztó Széchy Tamással. Leánya Poppel Éva, Batthyány Ferenc felesége hozta magával a birtokot hozományként, bár a Széchy és Poppel családok között még hosszas per folyt az uradalomért ben Batthyány Ádám és nővérei, Magdolna, Erzsébet és Borbála között osztozás történt Dobra és Rakicsán birtokára vonatkozólag; Ádám elcserélte Gereben várát Dobráért Erzsébettel. A dobrai uradalom mindvégig Batthyány birtok maradt; napjainkban mind a hercegi, mind a grófi ágnak vannak Dobrán (Neuhaus, Ausztria) birtokai. A században Dobra, Rakicsán és Muraszombat együvé tartoztak, közös összeírások készültek ezen uradalmakról és az elenchus bejegyzése szerint Muraszombat fundamentális iratai közösek Dobráéval. Később azonban Muraszombat a felsőlindvai uradalomhoz került, melyhez való jogukat a Batthyányak a 17. század során elvesztették. A 18. század végén (1787) Muraszombatot már különálló uradalom központjaként emlegetik. ENYING, NYÉK, MEZŐKOMÁROM 6

7 A három birtokot együtt igazgatták. Enying Veszprém megyei birtok, Pata, Szentmihály, Cinning, Karboc és Hodos pusztákkal ben nyerte adományul Batthyány Ferenc az enyingi kúriát. Mezőkomárom szintén Veszprém megyei birtok; 1649-ben telepítette Batthyány Ádám. Nyék Tolna megyei kastély, Kis- és Nagy Nyék falvak, Horhi, Marjad, Ferged puszták tartoznak hozzá Tolna megyében, valamint Hídvég, Kapurév, Pél községek és a Somogy megyei Oroszi puszta, valamint Egres községben részbirtok. Ezt 1557-ben Batthyány Ferenc nyerte adományul. Mindhárom birtokrész a fiatalabb és idősebb ág közötti osztály alá került, míg 1746-ban Batthyány Zsigmond az e birtokokban bírt jogairól le nem mondott Batthyány Lajos javára. Ezután Batthyány József hercegprímás birtokolta, majd 1799-ben bekövetkezett halálakor Lajos nyerte el ban Fülöp hercegé lett. A 19. században is a hercegi ágé. Az enyingi uradalom a 19. század közepén az enyingi, újhodosi, szentmihályi, páli, felsőnyéki, fürgedi, német-egresi, szálkai és a dinnyési kasznárságokra oszlott. FÖLSŐ LINDVA Ma Szlovéniához tartozik. Vas megyei vár és uradalom, közel 100 helységgel. Tartozékai: Adrianc, Barkóc, Berkeháza, Beznóc, Bodonc, Bokrács, Boreca, Brezóc, Bükalja, Csekeflava, (Felső) Csernec, (Mura) Csernec, Csernelóc, Damfölde, Dankóc, Dolenya, Dolina, Dolinc, Domainc, Falkóc, Forlinc, Gederőc, Genevla, Gerencséróc, Gernizlavcse, Gorica, Gradistya, Gubafalva, Habronok, Hidegkút, Ivancsavec, Jánosóc, Kernec, Kovacsóc, Kovasóc, Krajna, Krasics, Krisanc, Kupsinc, Lak, Lehomér, Lindva oppidum, Locova, Lukasóc, Martinec, Martyanc, Mathek, Mocskóc, Monyacsevc, Muraszombat oppidum és vára, Nemsóc, Neradnóc, Norsinc, Nozkovavec, Obrankóc, Otóc, Petánc, Pertócsa, Petróc, Picseróc, Plasóc, Pogacseva, Polánc, Polona, Popovec, Poznanóc, Poznaróc, Predadóc, Prozesda, Pucinc, Radkóc, Ratkóc, Ritkaróc, Sal, Salamonc, Sinnersdorf, Szentbiborc, Szentgyörgy, Szerdahely, Szerdica, Szkakóc, Szodesinc, Szombatfa, Szottina, Szvetahóc, Tessanóc, Tissina, Tivadarc, Topolóc, Troplóc, Vanecsa, Velemér, Venceszlavec, Veszcsica, Vizilindva, Zenkóc. Lindva várát 1275-ben egy bizonyos Omodeusnak adományozták ban Konth Miklós nádor szerezte meg, de ő sem maradt végleges birtokosa, mert 1365-ben arról értesülünk, hogy Lajos király elcserélte Lindva várát Éleskőért Széchy Miklóssal, akit birtokában meg is erősített. Ettől kezdve birtokosok itt a Széchyek. A 16. század folyamán azonban a Bánffyak, Zekelek, Thurzók, Poppelek is jogot szereztek a vár birtoklásához a Széchy leányok házasságai révén ben osztozásra került a sor a Széchy család és Thurzó Elek között. Egy korábbi megegyezést követően 1582-ben Poppel László új adományként megerősítést nyert a birtokokban. Az uradalom azután Poppel László leányán, Éván keresztül került a Batthyányakhoz. (Poppel Éva Batthyány II. Ferenc felesége volt.) A 17. században az egész uradalmat nagyrészt falvanként kettéosztva birtokolták a Széchyek és a Batthyányak. A Batthyány-lányok házasságai révén a Batthyányak a 17. század folyamán elvesztették az uradalomhoz való jogukat. A században Dobra, Rakicsán és Muraszombat együvé tartoztak, közös összeírások készültek az uradalmakról, és az elenchus bejegyzése szerint Muraszombat fundamentális iratai közösek Dobráéval. Később azonban Muraszombat a felsőlindvai várhoz került ben viszont Muraszombatot már különálló uradalom központjaként emlegetik. HOMOK-KOMÁR Zala megyei birtok, tartozékai: Szentmiklós, Obronak, Langwiesen és Freiwiesen, valamint Fityeháza puszta. A 18. század elején báró Eck szerezte meg, tőle vásárolta Batthyány Lajos nádor forintért 1744-ben, majd 1746-ban a majorátushoz csatolta. HORVÁTORSZÁGI BIRTOKOK Azokról a birtokokról van szó, amelyek a 16., nagyrészt azonban a 17. század folyamán vesztek el a Batthyányak birtokából. Horvátországi uradalom Ludbreg is (Varasd megyében), ezt azonban megtartották, és a majorátushoz csatolták. (Lásd külön.) BREZOVC VAGY BREZOC 7

8 Körös megyei birtok, 41 falu tartozik hozzá. Főleg középkori iratai vannak ben szerzik meg a Batthyányak, de 1599-ben el is vesztik, amikor Istvánffy Miklós leányaié lesz. GARIGNICA Körös megyei birtok, 41 falu tartozik hozzá. Főleg középkori iratai vannak ben veszi meg Batthyány Boldizsár, de a család 1550-ben elveszti a birtokot. GRADISCSA Pozsega megyei birtok. A 14. század közepén a Széchyeké, majd a Poppeleken keresztül Poppel Éváé, Batthyány II. Ferenc feleségéé lesz; a 17. század közepén a Batthyány lányok öröklik és így elvész a család tulajdonából. GEREBEN Körös megyei vár, tartozékai Kőrös megyében 14, Zágráb megyében 27, Varasd megyében pedig 11 helység. A 14. század végén a Gerebeni család szerezte meg az uradalmat ben Gerebeni László fiává adoptálta Batthyány Boldizsárt, aki ilyen módon nyert jogot a várra. Batthyány II. Ferenc feleségének, Poppel Évának zálogosította el a várat, aki fiával, Batthyány Ádámmal kötött többszöri egyezségei alapján azt lányaira hagyta ben azután a testvérek közötti osztozkodás után Batthyány Ádám nővérének, Erdődyné Batthyány Erzsébetnek engedte át Gereben várát a dobrai uradalom fejében. Ettől kezdve Gereben az Erdődyeké lett. JAKOPELC VAGY SZENTJAKAB Varasd megyi kastély és birtok, 11 községgel. Birtoktörténete 1248-tól követhető nyomon ban Zagoria comese Batthyány Boldizsárnak adta el a birtokot, amely ettől kezdve 1638-ig a család tulajdonában volt, ekkor azonban elvesztegették, többet a Batthyány birtokok között nincs róla említés. INTAPUSZTA (KEMENESALJAI BIRTOK) Tartozékai Vas megyében: Gérce, Kápolna, Miske, Inta, Nagy-, Kis- és Közép-Köcsk, Óvad (Vat), Simonyi. Veszprém megyében Pórszalók. 8

9 Gérce és Kápolna a középkorban a Széchy családé volt, a 17. század folyamán szerezték meg a Batthyányak, de még másoknak is voltak itt részbirtokaik. Intát pedig az Inthai családtól 1625-ben időlegesen Batthyány II. Ferenc kapta meg, véglegesen azonban csak 1736-ban Batthyány Lajos nádor, aki mind az Intára, mind pedig a kemenesaljai jószág egyéb falvaira vonatkozó többi részbirtokos és más jogigénylők kielégítésével az 1730-as évek során rendezte e birtokok jogi helyzetét és 1746-ban a majorátushoz csatolta. KANIZSA Zala megyei uradalom. Tartozékai: Szepetnek, Sormás, Esztregnye fele, valamint Péterfa, Bille, Kerekes, Bajcsa, Manta, Mikefalva, Almaszeg, Sigard és Bánfa puszták. Kanizsa fontos fellegvár volt a 16. században, 1600-ban pedig a törökök kezére kerülvén, a törökök egyik fő erőssége lett. Batthyány I. Ádám, fia Kristóf és ennek fia II. Ádám a Kanizsával szemben fekvő magyar végvárak főkapitányai voltak, akik, tevékenyen részt vettek a harcokban ben Kanizsa felszabadult a törökök uralma alól, ekkor a Festetics és a Szapáry családok próbálták megszerezni ban azután Batthyány Lajos nádor forintért megvásárolta az uradalmat, erre királyi adománylevelet is nyert ás 1746-ban a majorátushoz csatolta. KEMENESALJAI JÓSZÁG Ld. Intánál KISBÉR Komárom megyei uradalom, tartozékai: Kisbér (Nagybér, Hanta, Ivánka, Nagydinnye, Vasdinnye, Náda és Apáti pusztákkal), Veszprém megyében: Tarcs. A 15. századtól kísérhető nyomon a birtokosok változása ben három egyezséggel forintért vásárolta meg Batthyány Lajos nádor a birtokot az akkori tulajdonosoktól, Horváth József özvegyétől, Toussainet bárótól, Nozdroviczky Miklóstól és Pamkackl Józseftől, 1760-ban vételére királyi jóváhagyást és statutiot is nyert. A 19. sz. közepén gr. Batthyány Kázméré. KÖRMEND Vas megyei vár, tartozékai: Körmend oppidum, Alsó és Fölső Berkifalu, Bükkös, Halogy, Harasztifalu, Hidashollós, Egyházashollós, Hídvégen részbirtok, Magyarnádalja, Horvátnádalja, Nádasd, Almás (Nnémetfalu és Iklód pusztával), Kemesmál, Kissároslak, Nagysároslak, Molnaszecsőd, részbirtokok Németszecsődön, részbirtok Pusztarádócon és Rádócújfalun, részbirtok Jánosfán, Csatáron, és Vaspörön, Pucaföld puszta, a Csernec folyó és a Dobogó nevű erdő. Zala megyében Zalaszentgyörgy tól vannak adatok a birtok történetére vonatkozóan. A Széchyek, Perényiek, Széchényiek, Bánffyak, Erdődyek szerepelnek leggyakrabban érdekeltekként. A 16. század folyamán nagyrészt az Erdődyeké volt az uradalom, de az 1530-as években átmenetileg? valószínűleg zálog címén - Batthyány Ferenc is megszerezte ben azután Erdődy Tamás és Péter a körmendi uradalmat kaszaházi Joó János personalisnak adták el örökáron, aki az Illésházy-perbe keveredve, elvesztette birtokát ben Batthyány Ferenc vette meg a kamarától, 1606-ban donatiot is nyert rá, és birtokba iktatták. Ettől kezdve a Batthyány család tulajdonában találjuk az uradalmat, 1746-ban pedig a majorátusi diploma értelmében a hitbizományi javakhoz csatolták. LUDBREG Körös megyei uradalom. Tartozékai: Ludbreg vár és oppidum, Zelnik, Hrasztovszko, Szigetec, Apatovina, Szkolovec, Obrankovec, Prilesz, Luka, Komarnica, Polyanec, Szentgyörgy, Kuchani, Sztruga, Szeszvete, Hersenica, Csernoglavec, Réka, Ivanec, Perkósz, Csukovec, Globosec és Karlovec községek. 9

10 1323-ban főbenjáró ítéletet hoztak Gerebeni Hector, az uradalom birtokosa ellen ban ludbregi Chuz Jánost iktatták birtokba, egy évszázadig e családé maradt Ludbreg vára ben Chuz György Zagoriai Jánosra hagyományozta, de végrendeletét megtámadták és 1468-ban Thuróczy Benedeket iktatták birtokba. A 17. század folyamán Thuróczy Borbála Erdődy Farkasné révén a birtok az Erdődyek tulajdonába jutott, míg végül 1695-ben Erdődy Ferenc özvegye Batthyány II. Ádámnak adta el. A Batthyányak királyi jóváhagyást szereztek a vételre, kielégítették a jogigényt támasztókat, 1746-ban pedig Batthyány Lajos nádor a majorátushoz csatolta az uradalmat. A majorátus tartozékai: 1) Ludbreg uradalma és Karlovec 2) Kanizsa uradalma és Homok Komár 3) A bécsi ház 4) A budai ház 5) A Vas megyei főispánság tisztsége 6) Körmend uradalma a kemenesaljai jószágokkal (Miske, Gérce, Kápolna, Borgata, Köcsk, és Pór-Szalók, valamint Inta és Dienyes puszták) Az egyes birtokrészek 1746 előtti történetét ld. a megfelelő uradalmaknál. MOSGÓ Somogy és Tolna megyei birtok. Tartozékai Somogy megyében: Szentmiklós és Szentpál puszták, Tótkeresztúr, Szulimán, Béc községek (Diós, Diósi Szentmárton pusztákkal), Merenye, Szörény, Nemeske, Hobol), Zádor, Somodor, Igal, Inta, Szabadi, Almamellék községek (Nyelöl Vigagh, Lukafa, Ördögluk, Kápolnás, Nagy- és Kis-Terestyén, Karcsán, Szentegyed, Szentmárton pusztákkal), valamint Puszta Korpád község. Tartozékai Tolna megyében: Almás, Csatár, Kis Szalka, Nagy Szalka, Nána községek. A Batthyányak a birtokot Boly uradalommal azonos módon szerezték meg. Batthyány II. Ádám után 1742-ben Károlyé lett, majd ennek örökösei közül Tódor nyerte birtokul. A 19. század közepén gr. Batthyány Gusztávé. NÉMETÚJVÁR (GÜSSING) Ma két község (Rennek, Füzes) kivételével Ausztriához tartozik. Vas megyei vár és uradalom. Tartozékai (az egykorúan általánosan használt magyar, horvát, vagy rontott alakú német névformák ábécé sorrendjében; ugyanis nagyrészt ezek a névformák szolgálnak az ún. törzsanyag jelzetei gyanánt is): Baksafalva (Bocksdorf), Barátfalva (Ollersdorf), Bónya (Steingraben), Bort (Rauchwart), Büks, Bükkös (Deutsch Bieling), Cáling (Zahling), Csencs, Németcsencs (D. Tschantschendorf), Dobrafalva (Dobersdorf), Füzes (Magyarországhoz tartozik), Galasár (Glasing), Gamischdorf, Gödör (Inzenhof), Gödörfő (Neustift), Hidegkút (Kaltenbrunn), Horvátfalu (Krottendorf), Jeszeró (Eisenhüttl), Keresztúr (Heiligenkreuz), Királyfalva (Königsdorf), Körtvélyes (Eltendorf), Kukmér, Magyar-, Német-, (Kukmirn), Limpók (Limpach), Lipóc (Steinfurt), Medves, Kis- és Nagy-, (Mörbisch, Kl. Gr.), Nádas (Rohr), Nádkút (Rohrbrunn), Németújvár oppidum (Güssing), Neusiedl, Olbendorf, Orbánfalva (Urbersdorf), Patafalva (Poppendorf), Pinkóc (Güttenbach), Pónic (Punitz), Prascsa (Rehgraben), Pusztaszentmihály (St. Michael), Radafalva (Rudersdorf), Rennek (Magyarországhoz tartozik), Sámánd, Zsamánd, Német-, Horvát-, (Reinersdorf, Dt., Kr.), Sároslak, Német- (Deutsch Moscendorf), Schallendorf, Sirovnica (Heugraben), Strém, Szentelek, Német-, Horvát- (Stegersbach), Szentgrót (Gerersdorf), Szentkút (Heiligenbrunn), Szentmiklós (St. Nikolaus), Szombatfalva (Sumetendorf), Sztinyák (Stinatz), Tobaj, Újhegy (Neuberg), Zaicfalva (Hasendorf). A németújvári uradalomhoz tartozó Őrség tartomány falvai (közülük ma 3 Jugoszláviához, a többi Magyarországhoz tartozik): Bajánháza, Bükalja, Dávidháza, Felsőrákos, Hodos, Ispánk, Kápolnásfalu, Kapornak, Kerca, Kotormánszeg, Nagyrákos, Őriszentpéter, Pankasz, Senyeháza, Szakmér, Szata, Szomoróc, Zalafő. 10

11 A németújvári uradalom falvai a községek német nevének ábécé rendjében vannak: Deutsch Bieling (Büks), Bocksdorf (Baksafalva), Dobersdorf (Dobrafalva), Eltendorf (Körtvélyes), Eisenhüttl (Jeszeró), Füzes (Magyarországhoz tartozik), Gamischdorf, Gerersdorf (Szentgrót), Galasing (Galasár), Güssing (Németújvár) oppidum, Güttenbach (Pinkóc), Hasendorf (Zaicfalva), Heugraben (Sirovnica), Heiligenbrunn (Szentkút), Heiligenkreuz (Keresztúr), Inzendorf (Gödör), Kaltenbrunn (Hidegkút), Königsdorf (Királyfalva), Krottendorf (Horvátfalu), Kukmirn (M. és N. Kukmér, Limpach (Limpók), Deutsch Moschendorf (Németsároslak), Mörbisch, Klein, Gross-, (Kismedves, Nagymedves), Neuburg (Újhegy), Neusiedl, Neustift b. Güssing (Gödörfő), Olbendorf, Ollersdorf (Barátfalva), Poppendorf (Patafalva), Punitz (Pónic), Rauchwart (Bort), Rehgraben (Prascsa), Reinersdorf, Deutsch-, Kroatisch- (N. és H. Sámánd), Rennek (Magyarországhoz tartozik), Rohr (Nádas), Rohrbrunn (Nádkút), Rudersdorf (Radafalva), Schallendorf, St. Michael (Pusztaszentmihály), St. Nicolaus (Szentmiklós), Stegersbach (Szentelek), Steinfurt (Lipóc), Steingraben (Bónya), Stinatz (Sztinyák) Strem, Sumetendorf (Szombatfalva), Tschantschendorf (Csencs), Tobaj, Urbersdorf (Orbánfalva), Zahling (Cáling). A 12. században a pannonhalmi apátság alá tartozó bencés szerzetesek építették a várhegyen a monostort, melyet III. Béla király elvett tőlük, hogy ott erősséget építsen. IV. Béla várat építtetett a monostor helyén (Újvár). A Héder nembeli Kőszegiek birtoklása után a 14. sz. nagy részében ismét királyi kézen volt, míg 1391-től Sárói László nyerte el a várat a hozzá tartozó 26 faluval. Sárói László fia és annak utódai már a Lévai Cseh nevet használták, 1427-ben új adományt szereztek az uradalomra, melyhez ekkor már az Őrség 18 falva is hozzátartozott ben Újlaki Miklós erdélyi vajda nyerte el a birtokkomplexumot, majd a család kihalása után 1524-ben Batthyány Ferenc főpohárnok és unokaöccse, Kristóf kapott rá birtokadományt. Ettől kezdve a Batthyány család egyik törzsbirtokává vált a németújvári uradalom. A család két ágra? hercegi és grófi ágra? szakadása után az uradalmat is kétfelé osztották. Őrség tartomány a grófi ágnak jutott és közöttük osztódott tovább. A grófi ágra eső birtokfél a család több ágra szakadása révén, kisebb részekre bomlott. Napjainkban Németújvárott mind a hercegi, mind a grófi ágnak vannak birtokai. ROHONC (RECHNITZ) Vas megyei vár és uradalom, tartozékai: Rohonc oppidum (Rechnitz, Perenye, Velem, Cák, Incéd (Dürnbach), Csém (Schandorf), Nagy- és Kisnarda, Csajta (Schachendorf), Hodász, Ó-Hodász (Hodis), Alsócsatár. E helységek közül Magyarországhoz tartozik Cák, Velem, Perenye, Nagy- és Kisnarda, Alsócsatár, a többi Ausztriához került. Rohonc és tartozékai 1404-ben kerültek át a Németújváriak kezéből Garai Miklós nádor és testvére, János birtokába. Az uradalom a 40-es években? épp úgy, mint Szalonak? Ausztriához került zálogbirtokként. Mátyás király fegyveresen szerezte vissza Rohonc várát, és 1478-ban tartozékaival együtt ágyúöntő mesterének, Prusciai Margenwerder Jakabnak adományozta. Ez 1490-ben eladta a birtokot Paumkirchner András fiainak, Vilmosnak és Györgynek. A Paumkirchnerek birtoklásának idején váltak Rohonc és Szalonak társuradalmakká. A leányági örökösödés révén rövid időre több kézen átment birtokot 1527-ben azután I. Ferdinánd király Batthyány Ferencnek adományozta, s ez uradalom évszázadokon keresztül a Batthyányak egyik törzsuradalmává vált ben két részre osztották a dominiumot Kristóf (a hercegi ág őse) és Pál (a grófi ág őse) között, a várat és nagyrészt az egyes falvakat is elfelezve. Pál fiai Ferenc és Zsigmond az őket illető rohonci és szalonaki részjószágot oly módon osztották tovább maguk között, hogy a rohonci részek Ferencnek, a szalonaki részbirtokok pedig Zsigmondnak jutottak. A Batthyány Lajos nádor és Batthyány Zsigmond, valamint Imre között 1746-ban, ill ban létrejött csereszerződést, mellyel a nádor a fiatalabb ágtól megváltotta és a hercegi ág részére biztosította a rohonci és szalonaki uradalmakat, a 18. században nagy családi perrel támadták meg. A 19. század közepén Rohonc gr. Batthyány Gusztáv, Szalonak pedig gr. Batthyány Lajos és Kristóf tulajdonában volt. SÁRMELLÉKI JÓSZÁG (BATTYÁN) Tartozékai: Battyán, Polgárdi, Somló, Csabja és Zamárd. (Fehér és Somogy m.) 11

12 A család ősi fészke, innen nevezik magukat Batthyányaknak ben Zsigmond király Kővágó Örs-i György részére zálogosította el a birtokot, ettől kezdve a család tulajdonában találjuk, időleges zálogolásoktól eltekintve ban felosztották az idősebb és az ifjabb ág között, de 1712-ben a grófi ághoz tartozó Batthyány Ferenc Strattman Eleonórának s így az idősebb ágnak adta a fiatalabb ág részéből őt illető 1/3-ot ban Zsigmond is Batthyány Lajos nádornak engedte át részét, más jószágok fejében. Az 1746-ban idnított perben viszont Batthyány Ádám és Zsigmond visszakövetelték az átengedett és korábban őket illető 1/3-1/3 részeket ben sor került ezek elkülönítésére és szétválasztására is. SELLYE Somogy és Baranya megyei uradalom. Tartozékai: Somogy megyében Sellye oppidum (azóta Sellyét Baranya vármegyéhez csatolták át), Hatvan, valamint a következő puszták: Sztára, Bodony, Girice, Legincse, Szárazszeg, Haraszti, Szigecskis, Ági, Diós, Baranya megyében: Szopok, Alsó Jánosi, Komló, Nagy Csány, Kis Csány, Zaláta, Oszró, Gilvánfa, Marócsa, Kákics, Ócsárd, Kisasszonyfa, Pázdány, Nagyfalu, Tapolca, Piskó (vagy Vistó?), valamint a következő puszták: Kis Vertike, Sós Vertike, Endessi, Pály, Fölső és Alsó Vaskapu, Ternyelő, két Ági, Berki, Nezér, Kápolna, Nemes Apáti, Gyulanc dűlő, farkasfalvi malom, Fölső Jánosi, Csipan, Szentimre, Kökényes. A 16. században az uradalom az Istvánffy családé volt, majd a törökök megszállták a vidéket. A felszabadító háborúk után fiskális javakká nyilvánították ben v. Auersperg és Traun grófnő kapta meg az uradalmat, melyet 1747-ben utóda forintért adott el Batthyány Lajos nádornak, aki királyi hozzájárulást is szerzett a vételre. Lajos halála után négy fia osztozkodott 1766-ban. Sellye Ádámnak jutott, majd II. Lajosé és 1806-ban ennek fiáé, Jánosé lett. A 19. század közepén földesura gr. Batthyány Kázmér. SIKLÓS Baranya megyei uradalom. Tartozéka Siklós oppidum, valamint a következő községek: Nagy Harsány, Kis Harsány (Babocsa, Sári vagy Sárostó pusztákkal) Tótfalu, Gyüd, Harkány (Pusztakoppány pusztával), Tercsehegye vagy Derenics (Terehegy), Viszló, Márfa (Pipes vagy Pipesfa pusztával), Ipacsfa, Kovácshida, Szerdahely, Rád, Kórós, Piski, Aderjás, Cun (Lak pusztával), Szaporca, Kémes, Csepely, Csehi, Tésenfa, Palkonya (Pály pusztával), Szabolcs, Kis Harkány, Kengyel, Berényfa, Akolpuszta, Izro, Sári, Csergi vagy Cserédpuszta, Malomszeg, Leternye, Lanka, Uj Nép, Ujfalu. A Garayak, Corvin János, a brandenburgi őrgróf, Ujlaki Miklós, Perényi Imre birtoklása után 1543-ban Siklós török kézre jutott, és csak 1686-ban szabadult fel. A felszabadító háborúk után, 1698-ban az uradalom felét Caprara Aeneas tábornok nyerte adományul ban királyi határozattal ruházták fel az uradalom felét Batthyány Strattman Eleonórára ban pedig Caprara grófnő forintért eladta az uradalom másik felét Strattman Eleonórának ban Eleonóra Batthyány Eugénre hagyományozta a siklósi uradalmat ben mégis Károlyé lett ban Károly örökösei osztozkodtak a birtokon. Siklós III. Ádám hercegnek jutott. Ezután Fülöp hercegé lett. A 19. század közepén gr. Batthyány Kázmér tulajdonát képezte. SOMODOR Somogy megyei puszta ben Zsigmond király Zambo Miklósnak zálogosította el a birtokot, ennek özvegye viszont 1396-ban a Batthyányak ősének, Kővágó Örsi Györgynek adta. Batthyány Benedek azután 1522-ben örökáron Imreffy Mihálynak adta el ben került a család ismét kapcsolatba a birtokkal, amikor is Festetics Páltól Batthyány II. Ádám vásárolta meg. Ezután 1742-ben Károly nyerte el a birtokot, míg 1773-ban örökösei közül Tódoré lett Üszög és Mosgó uradalma, Somodor tartozékkal együtt. A 19. sz. közepén Batthyány Gusztáv uradalmához tartozott. SZALONAK (SCHLAINING) Ma teljes egészében Ausztriához tartozik 12

13 Vas megyei vár és uradalom. Tartozékait az egykorúan általánosan használt magyar, horvát vagy rontott alakú német névformák ábécé sorrendjében közöljük (ugyanis nagyrészt ugyanezek a névformák szolgálnak az ún. törzsanyag jelzetei gyanánt is): Alhau, Bolfó (ld. Farkasfalvánál), Cseke (Eisenberg), Drumoly (Drumling), Farkasfalva (Bolfó, Wolfau), Grafenschachen, Kéthely (Neumarkt), Kiclád (Kitzladen), Komját (Kemeten), Kulcsárfalu (Allersdorf), Lipótfalva (Loipersdorf), Mérem (Miedlingsdorf), Neustift, Óvár (Burg), Ószalonak (Altschlaining), Pokszelt vagy Karasztos (Bachselten), Polianic vagy Domboru (Podler), Pőszöny (Badersdorf), Pusok (Buchschachen), Sámfalva (Hannersdorf), Sirokháza és Rauchriegel (Rauchriegel), Szabar (Zuberbach), Szalonak (Schlaining) oppidum, Szentmihály, Nagy- és Kis (Gr. És Kl. Petersdorf), Újfalu (Woppendorf), Velege (Welgersdorf). A szalonaki uradalom falvai a községek német nevének ábécé sorrendjében: Alhau, Allersdorf (Kulcsárfalu), Altschlaining (Ószalonak), Bachselten (Pokszelt vagy Karasztos), Badersdorf (Pőszöny), Buchschachen (Pusok), Burg (Óvár), Drumling (Drumoly), Eisenberg (Cseke), Grafenschachen, Hannersdorf (Sámfalva), Kemeten (Komját), Kitzladen (Kiclád), Loiperdorf (Lipótfalva, Miedlingsdorf (Mérem), Neumarkt (Kéthely), Neustift b. Schlaining, Petersdorf, Gross-, Klein- (Kis és Nagyszentmihály), Podler (Polianic vagy Domboru), Rauchriegel (Rauchriegel és Sirokányháza), Schlaining (Szalonak) oppidum, Welgersdorf (Velege), Wolfau (Bolfó, Farkasfalva), Woppendorf (Újfalu), Zuberbach (Szabar). SZENTGRÓT Zala megyei vár. Tartozékai: Udvarnok, Barba, Dobronc, Batyk községek, malom a Zala folyón, szőlőhegyek Szalahegyen és Huszonyán, továbbá Alsó Csáford, Dobrony, Babota, Szentmihály, Vásárhely és Lak puszták tól szerepelnek adatai, különböző birtokosok kezén találjuk ben tűnnek fel a Batthyányak földesurakként: Hagymásy István, 1656-ban pedig Ányos Péter adja el a Batthyány Ádámnak szentgróti részbirtokát ban Batthyány Pállal a család fiatalabb ága nyerte el Szentgrótot, de 1692-ben az idősebb ág kapta meg a birtokot ben ismét a fiatalabb ágra ruházták, és 1744-ben az e grófi ághoz tartozó Batthyány Imre örökösei osztozkodtak rajta. SZŐCE Szőce, Mogyorósd és Domokosfa községek, valamint Sitke erdő használata. Vas megyei birtokok. A század során a Rimanóczy család birtoka volt, míg 1755-ben Rimanóczy Ádám át nem ruházta a hercegprímásra. Batthyány József prímás halála után, 1799-ben Lajos, 1806-ban pedig annak idősebb fia, Fülöp nyerte el Szőcét. A 19. században a körmendi uradalomhoz tartozott igazgatásilag. TORONY vagy TORNISCSA Ma (Bántornya) Szlovéniában van. Zala megyei kastély. A 15. sz. végén csáktornyai Ernsth János birtoka volt ben Ernst János Batthyány Boldizsár részére tett bevallást Torony, Herkodinc, Miklovec és Krisovec községekre vonatkozóan. Ettől kezdve a Batthyányak birtokolták ben Ádám a toronyi kastélyt nővérének, Borbálának zálogosította el ben is Batthyány II. Ádám, és így az idősebb ág kezén találjuk. Ezután nyoma vész a Batthyány iratok között. TRAUTMANNSDORFI HITBIZOMÁNY (alsó-ausztriai birtok) Batthyány Károly herceg 1770 nov. 11-i végrendeletén, valamint és évi két codicillumán alapszik. Tartozékai az alsóausztriai Trautmannsdorf, Götzendorf, Fischamend és Enzersdorf an der Fischa községekbeli uradalmak, valamint a bécsi házak (a Schankenstrassen egymás mellett álló három ház és a Bastionon lévő korábbi Sclavioni ház), és a meghatározott ingóságok, bútorzat, könyvtár. ÜSZÖG (MOSGÓVAL és SOMODORRAL) 13

14 Baranya megyei uradalom. Tartozékai: Üszög puszta (birtokközpont), valamint Bagota, Bisse, Bodony, Csarnota, Klencsháza, Egerág, Egerszeg, Gerde, Hásságy, Hernádfa, Katádfa, Kis Kozár, Okorág, Rákos, Rugosd, Szava, Szemely, Szentgál, Szentiván, Szentmárton, Szőlős, Tengerin, Turony, Udvard községek, továbbá Endrec, Görcsén, Gyertyafa, Kétág, Monyorós, Péterfa, Poklostó, Ranodfa és Vaskapu puszták. A törökök alól felszabadult birtokot 1702-ben özv. Puchaimbné Losenstein Mária Terézia nyerte adományul. Az 1730-as években a Pálffyak szereztek rá jogot, míg 1741-ben eladták a birtokot Batthyány Strattman Eleonórának ben Károly nyerte el, majd 1773-ban Batthyány Károly örökösei osztozkodtak az uradalmon: Üszög Tódornak jutott (Mosgóval és Somodorral) ben részben gr. Batthyány Kázmér tulajdonát képezi, részben pedig gr. Batthyány Gusztávé. Use Required permission: Physical Usability: Accessibility: URL for this unit of description URL: Nincs Korlátozás nélkül Nyilvános 14