ADATOK VÉDETT ROVARFAJOK ELTERJEDÉSÉHEZ NÓGRÁD MEGYÉBEN

Átírás

1 A Puszta /18. pp ADATOK VÉDETT ROVARFAJOK ELTERJEDÉSÉHEZ NÓGRÁD MEGYÉBEN HARMOS KRISZTIÁN LANTOS ISTVÁN JOÓ MIKLÓS BÜKKI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG 2001 Bevezetés Három rendbe (Coleoptera, Neuroptera, Hymenoptera) tartozó védett rovarfajok Nógrád megyei előfordulásairól szerzett ismereteinket foglaljuk össze jelen írásban. Az egyes fajok védettségét a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V.9.) KöM rendelete alapján állapítottuk meg. A vizsgált terület Nógrád megyén belül a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nógrádi Természetvédelmi Tájegysége (kis részben Mátrai Természetvédelmi Tájegysége), ahol kutatásainkat elsősorban természetvédelmi célból végezzük. A megszerzett ismereteket igyekszünk hasznosítani a természetvédelmi munkában, így a védetté nyilvánítások tervezésében, védelem alatt álló területeken pedig a természetvédelmi kezelések és korlátozások gyakorlatában. A rovartani értékek fontos szerepet kapnak az élőhely-kezelések helyének és módszereinek megválasztásában, illetve a gazdálkodás főként erdőgazdálkodás feltételeinek előírásában. Valamennyi faj esetében az előfordulási adatok közlése előtt ismertetjük a faj elterjedésére, életmódjára vonatkozó fontosabb információkat. Kiemelt figyelmet fordítunk az általunk is vizsgált tájegységekre, vagy azok környékére vonatkozó irodalmi adatokra, az élőhelyi igényekre, illetve a természetvédelmi vonatkozásokra. Miután Nógrád megye szomszédos Szlovákiával, hasznosnak tartottuk feltüntetni az egyes fajok határon túli veszélyeztetettségi státuszát, melyet Szlovákia növényeinek és állatainak vörös listája (BALÁŽ MARHOLD URBAN eds. 2001) alapján végeztünk. Minden adat a megfigyelés dátumával kezdődik, melyet a lelőhely ismertetése követ. Az egyes lelőhelyek ismertetése során a település neve előtt félkövér betűtípussal a kistáj nevének rövidítését adjuk meg MAROSI és SOMOGYI (1990) munkája nyomán: FTd: Felső-Tarnai-dombság K: Karancs

2 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve KCs: Központi-Cserhát LEd: Litke-Etesi-dombság MM: Magas-Mátra Mv: Medves-vidék NyM: Nyugati-Mátra Szd: Szécsényi-dombság Td: Terényi-dombság Zv: Zagyva-völgy A település neve után a lelőhely 1:10000 méretarányú topográfiai térképen szereplő nevét és tengerszint feletti magasságát, kitettségét közöljük. Ezt követik az élőhelyre, a példányszámra, a nemre, a tápnövényre vonatkozó, valamint az esetleges egyéb megfigyelések. Valamennyi faj lelőhelyeit ponttérképen ábrázoltuk a mellékletben. Eredmények N e u r o p t e r a - Recésszárnyúak rendje Ascalaphidae - Rablópillék családja Libelloides macaronius (SCOPOLI, 1763) Keleti rablópille (1. térkép) A Palearktikus Régió déli részén nagy területen elterjedt, hazánkban szórványosan előforduló recésszárnyú rovar. STEINMANN (1967) szerint hazánk hegyvidékeinek számos pontjáról, főképpen az Északiközéphegységből (Nógrádszakál, Jósvafő, Pálháza) került elő. A faj viszonylagos ritkaságára utal, hogy a Bükki Nemzeti Park területén két lelőhelyről (SZIRÁKI POPOV 1996), az Aggteleki Nemzeti Park területén egy lelőhelyről (SZIRÁKI 1999) jelzik előfordulását. Élőhelyeként STEINMANN (1967) tölgyesek, fenyvesek, bükkösök menti erdei tisztásokat, irtásokat nevez meg. VARGA Zoltán sztyepprétek fajaként jellemzi a rablópillét (BORHIDI SÁNTA 1999). A faj előfordulására a Cserhátban a fenti, nógrádszakáli adat utal, mely valószínűleg a község környékének homokkő-vidékéről származik. Az utóbbi években a Cserhátban és a Medvesen összesen tizenkét pontról sikerült kimutatni a rablópillét, további állományainak előkerülését pedig bizonyosnak vehetjük. Megfigyeléseink szerint legfontosabb élőhelyei a lajtamészkövön kialakult félszáraz gyepek, illetve meszes homokkövön létrejött sztyepprétek. A legtöbb észlelt példány erodálódó mészkő-, illetve homokkőfelszínen, vagy annak közelében volt, sokszor gyengén záródó gyepben. (Ezeken a helyeken a lajtamészkő erősen mállott, laza üledékként jelenik meg.) Említésre méltó, hogy nászrepülő példányokat két alkalommal - hegygerincen, vagy gerincközelben figyeltünk meg. A faj Szlovákiában veszélyeztetett (Endangered) kategóriában szerepel a recésszárnyúak vörös listáján (JEDLIČKA 2001). A rablópille védelme kapcsolódik a többi sztyepprétekhez kötődő, értékes faj védelméhez, így elsődleges feladat a gyepek cserjésedésének, erdősülésének visszaszorítása. Miután megfigyeléseink szerint a gyengébben záródó, növényzetmentes foltokkal tarkított gyepeket részesíti előnyben, a kezelésekkel ezeket is biztosítani kell. A homokkő-sztyeppréteken valószínűleg megfelelő módszer a legeltetés, a lajtamészkövön kialakult félszáraz gyepekben viszont más fajok igényeit szem előtt tartva ez korlátozottan alkalmazható. Központi-cserháti, illetve medvesi lelőhelyei tájvédelmi körzetekben, sóshartyáni lelőhelye védelemre tervezett területen találhatóak, többi élőhelyének fennmaradása kevésbé megnyugtató. 2

3 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián Lantos István Joó Miklós (a megfigyelés pontosabb ideje hiányzik). LEd: Salgótarján: Zatkó (275 m. tszf-i m.): déli kitettségű domboldal szántóföldjén, búzavetés fölött kb. húsz példány vadászik. (A közelben meszes homokkő-sztyepprétek.) Mv: Salgótarján: Csörgő-tó mellett (475 m. tszf-i m.): völgyi helyzetben, bazalt-meddőhányón kialakult másodlagos szárazgyep fölött egy példány repül Led: Salgótarján: Zatkó (300 m. tszf-i m.): gerincen és északkeleti kitettségben, meszes homokkő-sztyeppréten három példány repül LEd: Sóshartyán: Kerékkötő-hegy (250 m. tszf-i m.): egy lefutó gerincen, meszes homokkövön kialakult sztyepprétek fölött négy példány nászrepül és vadászik KCs: Mátraszőlős: Nagy-Rednek (300 m. tszf-i m.): erodálódó lajtamészkő-felszínekkel tarkított félszáraz gyepben egy példány KCs: Márkháza: Kapusznyica (380 m. tszf-i m.): északkeleti kitettségű domboldal félszáraz gyepében egy példány. (SRAMKÓ Gáborral közös megfigyelés.) KCs: Kozárd: Barát-hegy gerince (390 m. tszf-i m.): déli kitettségben, ligetes tölgyes tisztásán, andeziten kialakult lejtősztyeppben egy példány. Megzavarva az erdő fölött messzire elrepül KCs: Kozárd: Pohánka (230 m. tszf-i m.): délnyugati kitettségű domboldal félszáraz gyepében egy példány. (SCHMOTZER Andrással közös megfigyelés.) KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy északnyugati oldal (360 m. tszf-i m.): gerincközeli félszáraz gyepben egy példány. (SCHMOTZER Andrással közös megfigyelés.) KCs: Mátraszőlős: Kőkapu (310 m. tszf-i m.): délkeleti kitettségű félszáraz gyepben egy példány KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy délkeleti oldalán ( m. tszf-i m.), gerincközelben hat példány vadászik és nászrepül. (ILONCZAI Zoltánnal közös megfigyelés.) Szd: Nagylóc: Kő-hegy délnyugati oldalán (250 m. tszf-i m.), félszáraz gyepben egy példány Mv: Salgótarján: Salgó csúcsa (625 m. tszf-i m.): egy szakadozott szárnyú példány repül. Mantispidae - Fogólábú fátyolkák családja, Mantispa styriaca PODA, 1761 Fogólábú fátyolka (1. térkép) Közép-európai faj, Ukrajnától Franciaországig elterjedt. Napos erdei tisztások, erdőszegélyek lakója, többnyire utak, szabad területek fölé hajló ágak, bokrok levelein üldögél (STEINMANN 1967). Melegigényes faj, hazánkban hegy- és dombvidékek délies oldalain, valamint az Alföldön is sokfelé előfordul. A Központi-Cserhátban két helyről és a Nyugati-Mátra lábainál egy helyről került elő, de minden bizonnyal jóval gyakoribb. A faj Szlovákiában veszélyeztetett (Endangered) kategóriában szerepel a recésszárnyúak vörös listáján (JEDLIČKA 2001). Eddigi erősen hiányos ismereteink alapján a faj védelme a meleg, száraz hegyoldalak ligetes erdeinek, facsoportjainak, illetve a kősáncokon kialakult erdősávoknak a fenntartásával valósítható meg. Két első lelőhelye a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben található, a harmadik, belterületen előkerült példány pedig valószínűleg a Nyugati-Mátra védelemre tervezett részéről jutott el oda KCs: Ecseg: Közép-hegy déli oldala (375 m. tszf-i m.), bokorerdőben, kiszáradt molyhos tölgy kérgén egy példány KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy gerincén (360 m. tszf-i m.), kősáncon álló molyhos tölgyön egy példány NyM: Pásztó: belterületen (150 m. tszf-i m.), konyhakerti cserjén egy példány. (KÁRPÁTI Marcell gyűjtése.) 3

4 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve C o l e o p t e r a - Bogarak rendje, Cetonidae - Virágbogárfélék családja, Netocia ungarica (HERBST, 1792) Magyar virágbogár (2. térkép) ENDRŐDI (1956) szerint európai és nyugat-ázsiai faj, mely hazánkban elterjedt és közönséges. VARGA Zoltán pontusi-pannon jellegű fajként a szubkontinentális-pannon félszáraz gyepek rovarközösségeinek jellemző tagjaként említi (BORHIDI SÁNTA 1999). A vizsgált területen több tájegységből előkerült meszes üledékes kőzeteken kialakult sztyepprétekről, de ritkának tekinthető. A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). A magyar virágbogár védelme a meszes üledékeken kialakult sztyepprétek fenntartásával, magaskórós fészkesvirágzatúak jelenlétének biztosításával segíthető elő. Lelőhelyei közül a sóshartyáni és a bujáki védelemre tervezett területen található Zv: Bátonyterenye: Tarján-pataki-víztározó partja (190 m. tszf-i m.), zavart szárazgyepben egy példány Carduus sp. virágzatán LEd: Salgótarján: Zatkó (300 m. tszf-i m.): délies lefutású gerincen, meszes homokkősztyeppréten négy példány FTd: Cered: Utasi-kapu (270 m. tszf-i m.), nyugati kitettségű oldal meszes homokkősztyepprétjén hat példány KCs: Bér: Öreg-hegy délnyugati kitettségű oldal (200 m. tszf-i m.), lajtamészkövön kialakult félszáraz gyepben, Centaurea spinulosa virágzatában egy példány. Buják: Csirke-hegy délkeleti kitettségű oldal (300 m. tszf-i m.), lajtamészkövön kialakult félszáraz gyepben, Centaurea sadleriana virágzatában egy példány Led: Sóshartyán: Hencse-hegy délnyugati kitettségű oldal (250 m. tszf-i m.), meszes homokkövön kialakult sztyeppréten egy példány. Gnorimus variabilis (LINNAEUS, 1758) Nyolcpettyes virágbogár (2. térkép) Európai elterjedésű faj. ENDRŐDI (1956) szerint hazánkban a hegyvidékeken elterjedt, de elég ritka. A hegyvidéki zárt, nedves, háborítatlan erdők lakója, lárvája elhalt lombos fák nedves korhadékában fejlődik (CSÓKA KOVÁCS 1999). A Karancsban idős középhegységi bükkösben sikerült rábukkanni egy példányára, amint éppen felszállni készült a talajról. (Megjegyzésre érdemes, hogy én az Upponyihegységben Bánhorváti: Bodó-tó északkeleti hegyoldal gyertyános-tölgyeséből került elő egy példány.) A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). Szerepel az európai természetvédelmi szempontból fontos erdők meghatározásához kijelölt indikátor fajok között (CSÓKA KOVÁCS 1999). A lelőhely a Karancs - Medves Tájvédelmi Körzet része, ahol a középhegységi bükkösök, illetve egyéb üde lomberdők természetszerű állapotban tartása, a legértékesebb részek érintetlenségének biztosítása segíti a faj fennmaradását K: Karancsalja: Kupán-hegyes (330 m. tszf-i m.): északkeleti oldal idős középhegységi bükkösében egy példány. 4

5 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián Lantos István Joó Miklós Cerambycidae - Cincérek családja Akimerus schaefferi (LAICHARTING, 1784) Szilfacincér (3. térkép) Közép- és Dél-Európában előforduló faj. Hazánkban ritka, mindenütt kis számban él. A Mátrából (Magas-Mátra) egyetlen adata ismert Fallóskútról (KOVÁCS HEGYESSY 1997). Élőhelyei hegyvidéki tölgyesek, a lárva feltehetően tölgy és egyéb lombos fák tuskóiban, gyökereiben fejlődik (MERKL KOVÁCS 1997). A Központi-Cserhátban két helyen, bokorerdőkben, a Nyugati-Mátrában egy helyen, nem bokorerdőjellegű, de erősen ligetes tölgyesben került elő a faj. (A Magas-Mátrában megtalált szárnyfedő alapján az élőhely nem azonosítható.) A megfigyelt nőstény példányok a legmelegebb déli órákban lábonszáradt, illetve földön fekvő tölgyek (főleg Quercus pubescens) körül repkedtek, illetve azokon mászkáltak. Egyes megfigyelések utalhatnak DEMELT (1966) véleményére, miszerint a faj lárvái napsütötte, ritkásan álló fák felső törzságaiban fejlődnek. A szilfacincér Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). A faj védelme érdekében legfontosabb teendő a számára megfelelő erdőkben jelenlegi ismereteink szerint andezit-bokorerdők és egyéb nyílt, száraz tölgyesek a természetszerű állapotok fenntartása. Főleg a lábonszáradt tölgyek kíméletét kell megoldani. Ezt az egészségügyi vágások alkalmazása nehezíti, mivel még jelenleg is a holt faanyag erdőbeli szerepének téves megítélése általános az erdész-szakmában. Az egészségügyi vágások állami támogatása arra ösztönzi az erdőgazdálkodót, hogy olyan nehezen megközelíthető, gyenge termőhelyeken is végezzen fakitermelést, ahol azt a faanyag kis gazdasági értéke nem indokolná. A holt faanyag pozitív erdővédelmi szerepét az utóbbi években megjelent, természetközeli erdőgazdálkodással foglalkozó munkák kiemelt szempontként kezelik (pl. FRANK 2000). Másik fontos, aktív beavatkozást igénylő feladat az akác terjedésének megakadályozása a nyílt tölgyesekben. Központi-cserháti lelőhelyei a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet fokozottan védett természeti területei, a mátrai lelőhelyek védelemre tervezett területek KCs: Ecseg: Közép-hegy déli oldala (375 m. tszf-i m.), bokorerdő lejtősztyep mozaikban a déli hőségben öt nőstény repked. Lábonszáradt, illetve fekvő molyhos tölgyek (Quercus pubescens) körül repülnek, illetve rajtuk mászkálnak NyM: Pásztó: Kis-Köves-bérc déli kitettségű oldala ( m. tszf-i m.), tisztásokkal szabdalt ligetes tölgyesben 11:00 11:30 között három nőstény repül. A tölgyesben és tisztásokon sok lábonszáradt és fekvő molyhos-, kocsánytalan-, és csertölgy (Quercus pubescens, Q. petraea, Q. cerris). (URBÁN Lászlóval közös adat.) KCs: Ecseg: Bézma délnyugati oldala (400 m. tszf-i m.): 12:15-kor bokorerdőben egy nőstény száll le lábonszáradt molyhos tölgyre. Először a fa középső részén mászkál gallyakon, majd a fa csúcsán lévő egy centiméteres vastagságú gallycsonkra repül, melyen húsz percig mászkál. Ezután többször felszáll, majd visszarepül erre a gallyra, 12:35-kor eltűnik. 12:55-kor ismét visszatér a csúcsi gallyra és tíz perc múlva még rajta látható MM: Pásztó (Mátrakeresztes): Tölgyfa-réti-oldal északnyugati kitettségű oldalában (500 m. tszf-i m.), gyertyános-tölgyesben vezető földúton egy Akimerus schaefferi ab. nigrinus PIC. nőstény példány szárnyfedője kerül elő (valószínűleg madár fogyasztotta el a cincért). (3. térkép) Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758 Nagy hőscincér 5

6 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve Európai faj, hazánkban mind az Alföld, mind a hegy- és dombvidék tölgyeseiben elterjedt, helyenként nem ritka. Hazai tápnövényei a cser-, kocsányos-, kocsánytalan- és molyhos tölgy, valamint a szelídgesztenye. HEGYESSY és mtsai (2000) a Nyugati-Cserhát Pest megyei részéről a Naszályról, a Nagy-Szórról és Galgamácsáról jelzik. KOVÁCS és HEGYESSY (1997) a Mátrából szórványosan több helyről, főleg a hegység déli részéről közölnek adatokat a fajról. Nógrád megyéből két tari lelőhelyen (Csutaj, Fenyvespuszta) találták meg a nagy hőscincért. A Nyugati-Mátrában, a Központi-Cserhátban és a Medvesben egyaránt meglehetősen ritkán találkoztunk a fajjal, főként idős cseres-tölgyesekben, bokorerdőkben. A faj Szlovákiában kis veszélyeztetettségű, fenyegetettség közeli (Lower risk, near threatened) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). Szerepel a Berni Egyezmény fokozottan védett fajokat felsoroló II. listáján, illetve az európai természetvédelmi szempontból fontos erdők meghatározásához kijelölt indikátor fajok között (CSÓKA KOVÁCS 1999). A faj védelme érdekében a különböző tölgyesekben biztosítani kell a beteg, még élő, illetve a kiszáradt fák jelenlétét. Nagy jelentőségűek a kifejezetten öreg tölgy egyedek, melyeket jellemzően a közigazgatási határokon hagytak meg a múltban. Jelenleg a védett természeti területeken megoldott kellőképpen a száraz fák kímélete, illetve végvágások alkalmával hagyásfák biztosítása Mv: Salgótarján: Boszorkánykő (550 m. tszf-i m.): keleti kitettségű hegyoldal cserestölgyesének szegélyén álló idős tölgyön egy példány (nőstény) NyM: Szurdokpüspöki: Kis-Koncsúr déli oldala (540 m. tszf-i m.): bokorerdőben molyhos tölgyön mászik egy példány KCs: Pásztó: Purga (Külső-Tepke) (340 m. tszf-i m.): déli kitettségű oldalon, ligetes tölgyesben csertölgy tőközeli részén éppen kibújik egy imágó. (OSZONICS Istvánnal közös megfigyelés.) KCs: Ecseg: Közép-hegy déli oldalán (350 m. tszf-i m.) molyhos tölgyön mászik egy példány. Zsunyi-patak völgye (220 m. tszf-i m.): kidőlt kocsánytalan tölgyön mászkál egy példány KCs: Pásztó: Barát-hegy (450 m. tszf-i m.): cseres-tölgyesben, idős kocsánytalan tölgy hagyásfa sebzett törzsén egy példány K: Salgótarján: Pipis-hegy mellett, belterületen (260 m. tszf-i m.) egy eltaposott példány KCs: Kozárd: Pogányvár (300 m. tszf-i m.): idős kocsánytalan tölgy hagyásfán a faj jellegzetes járatai KCs: Pásztó: Barát-hegy gerince (450 m. tszf-i m.), cseres-tölgyesben ösvény melletti, sérült kocsánytalan tölgyön egy példány táplálkozik. Cerambyx miles BONELLI, 1823 Déli hőscincér (3. térkép) Közép-Európa déli felében, Dél-Európában, Kisázsiában és a Kaukázus vidékén előforduló, Magyarországon ritka faj (KASZAB 1971). Hazai adatai leginkább a Mecsekből származnak (MEDVEGY 1987). REICHART 1968-ban Budaörsről származó szőlőtőkéből nevelte ki (MÉSZÁROS 1990). Lárvája a szőlő mellett tölgyekben és gyümölcsfákban fejlődik. A Mátrából Parádról KUTHY (1918) közli, de ez az adat több, mint száz éves, azóta a hegységből nincs adata (KOVÁCS HEGYESSY 1997). Újbóli előkerülése a Mátrából MILTNER Zsoltnak köszönhető, aki a Nyugati-Mátrában (Horka-tető) bukkant egy példányára. A cincér faji azonosságát KOVÁCS Tibor erősítette meg. A faj Szlovákiában veszélyeztetett (Endangered) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). 6

7 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián Lantos István Joó Miklós Fennmaradását számos más növény- és állattani értékkel együtt a Nyugati-Mátra legértékesebb részének tervezett védetté nyilvánításával biztosíthatjuk. A terület száraz tölgyeseiben, erdőszélein és gyepjeiben álló öreg tölgyek és vadgyümölcsfák kímélete különösen fontos feladat, a fajra irányuló helyi kutatás megindítása mellett NyM: Szurdokpüspöki: Horka-tető (475 m. tszf-i m.): déli kitettségű hegyoldalon, bokorerdő szegélyén egy példány. (MILTNER Zsolt gyűjtése.) (Megjegyzendő, hogy a lelőhely közelében idős tölgyek és vadkörték találhatók.) Rosalia alpina (LINNAEUS, 1758) Havasi cincér (4. térkép) Elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, Észak-Afrika, a volt Szovjetunió európai felének délnyugati része és a Kaukázus. Hazánkban a középhegységi és dombvidéki bükkösökben általánosan elterjedt. Elsősorban bükkfában fejlődik, de ismert hazai tápnövényei még a mezei juhar, hárs, gyertyán (MERKL KOVÁCS 1997). A Mátra hegységben a Magas-Mátra néhány pontjáról került elő a faj (KOVÁCS HEGYESSY 1997). A Börzsöny magasabb részén több helyről, illetve a Cserháthoz sorolt Naszályról is ismert a havasi cincér előfordulása (HEGYESSY ÉS MTSAI 2000). Nógrád megyében a Karancs és a Medves hegyvidéki jellegű területein, idős bükkösökben sikerült kimutatni a faj jelenlétét. A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). Szerepel a Berni Egyezmény fokozottan védett fajokat felsoroló II. listáján, illetve az európai természetvédelmi szempontból fontos erdők meghatározásához kijelölt indikátor fajok között (CSÓKA KOVÁCS 1999). Lelőhelyei a Karancs Medves Tájvédelmi Körzetben található területek. Fennmaradását az idős, elhalt fában gazdag bükkösök biztosítják, melyekben csak a természetközeli erdőgazdálkodásnak megfelelő beavatkozások végezhetők, egyes területrészek érintetlenül hagyandók. A havasi cincér szaporodását holt faanyagban szegény bükkösökben néhány fa kidöntésével és területen hagyásával segíthetjük K: Karancsalja: Kupán-hegyes (350 m. tszf-i m.): északkeleti oldal idős középhegységi bükkösében egy (hím) mászik több éve földön fekvő, elhalt bükkfán. Salgótarján: Kercseg-tető (400 m. tszf-i m.): északnyugati oldal idős középhegységi bükkösében egy példány (nőstény) mászik több éve kidőlt, elhalt bükkfán. Kercseg-tető (425 m. tszf-i m.): északi oldal idős középhegységi bükkösében három példány (mindegyik hím) előző évben kidőlt bükkfa törzsén. Ugyanitt egy példány maradványai bagolyköpetben Mv: Salgótarján: Salgó ( m. tszf-i m.): északkeleti oldal középhegységi bükkösében, előző téli gyérítésből származó, kinn maradt bükk faanyagon 23 példány. Ugyanitt én két példány. Ropalopus spinicornis (ABEILLE DE PERRIN, 1869) Vöröscombú facincér (4. térkép) Közép- és Dél-Európában, Besszarábiában előforduló faj. A Központi-Cserhátban a Meszes-tetőről (KOVÁCS 1993), a Nyugati-Cserhátból a Nagy-Szórról (HEGYESSY ÉS MTSAI 2000) ismert. Élőhelyei melegkedvelő tölgyesek, hazánkban szórványosan és kis számban fordul elő (MERKL KOVÁCS 1997). KASZAB (1971) szerint lárvája főleg molyhos tölgyben, de gyümölcsfákban is fejlődik. A Kis-Függőkőn, melegkedvelő tölgyes szélén talált példány lehetséges, hogy ez utóbbira utal. 7

8 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). Védelme a melegkedvelő- és egyéb száraz tölgyesek természetszerű állapotának biztosításával, az elegyfafajok, lábonszáradt fák kíméletével valósítható meg. Lelőhelyei a Karancs - Medves Tájvédelmi Körzet és a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet területén találhatók Mv: Salgótarján: Diós-árok (350 m. tszf-i m.): délnyugati kitettségű hegyoldal elegyes tölgyesében, napfényfoltban Tilia cordata levelén egy példány mászik KCs: Mátraszőlős: Kis-Függő-kő délnyugati kitettségű oldalán (380 m. tszf-i m.), melegkedvelő tölgyes szegélyén álló Sorbus domestica elszáradt ágán egy nőstény mászkál 12:30-kor, láthatóan kereső mozgást végezve. Chlorophorus hungaricus SEIDLITZ, 1891 Magyar darázscincér (5. térkép) Ausztria, Morvaország, Dél-Szlovákia, Magyarország és a Balkán-félsziget adja elterjedési területét. Hazánkban ritka faj, KASZAB (1971) csupán néhány Budapest környéki lelőhelyről és Nógrádszakállról közli előfordulását. A Cserhát nyugati részén (Pest megye) Galgamácsáról (1926-ból származó adat), illetve a váci Naszályról (1983. és évi adatok) jelzik a faj előfordulását (HEGYESSY ÉS MTSAI 2000). MERKL és KOVÁCS (1997) a magyar darázscincért dolomit és mészkő alapkőzetű xerotherm pusztafüves lejtőkön kis, többé-kevésbé elszigetelt populáció-fragmentumokban élő fajként jellemzik. A Központi-Cserhátban ben számos ponton lajtamészkövön, a Terényi-dombságon és a Szécsényi-dombságon egy-egy helyen, meszes homokkövön kialakult élőhelyeken sikerült kimutatni a fajt. Élőhelyei sarjtelepes kétszikű növényekben gazdag sztyepprétek, elsősorban félszáraz gyepek, ahol feltételezhető tápnövényein (Dorycnium spp.) június-júliusban bukkanhatunk egyedeire. Előkerült erdőtisztás jellegű gyepben (Kőkapu), illetve andeziten csak kis foltokban megmaradt mészkövön kialakult sztyeppréteken (Erős oldal, Függő-kő), azonban erős állományai a nagyobb kiterjedésű félszáraz gyepekben élnek. Különösen jelentősek a Sámsonházától a mátraszőlősi Rednek-tanyáig húzódó félszáraz gyepek, főleg a Csűd-hegy, ahol tömeges jelenlétét figyelhettük meg. Élőhelyi igénye alapján a Központi-Cserhátban még több helyen várható előkerülése. A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). Elterjedtsége, valamint nagy egyedszámú populációi ezt a cincérfajt a Cserhát egyik kiemelkedő állattani értékévé teszik. Emberi hatásokra létrejött élőhelyeinek fenntartása aktív kezeléssel biztosítható, mely összekapcsolódik számos más értékes növény- és állatfaj védelmével. (Több ilyen rovar ebben a tanulmányban is szerepel, de további példaként kiemelhető, hogy rendszeresen együtt fordul elő a Polyommatus admetus lepkefajjal.) Ezeken a sztyeppréteken több évtizede megszűnt a gazdálkodás (esetleges kaszálások és legeltetések kivételével), így azok nagymértékben regenerálódtak. Terepi kísérleteket igényel a megfelelő kezelési módszerek kidolgozása, így a kaszálás, legeltetés alkalmazhatósága és feltételei. Élőhelyeinek egy része a szárazabb típusú félszáraz gyepek kedvező állapotban vannak, ezekben a szukcessziós folyamatok lassúak, beavatkozást valószínűleg csak nagyobb időközökben igényelnek. Gyakoribb eset azonban a cserjésedéssel, erdősüléssel (főleg akácosodással) veszélyeztetett élőhely, ahol sürgető a cserje- és fairtás. Lelőhelyeinek zöme a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet része, a terényi élőhely helyi jelentőségű természetvédelmi terület, a Csirke-hegy pedig védelemre tervezett terület. 8

9 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián Lantos István Joó Miklós KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy ( m. tszf-i m.): délkeleti kitettségű domboldal félszáraz gyepjeiben 11 példány, Dorycnium herbaceum virágzataiban. Kozárd: Pohánka (230 m. tszf-i m.): délnyugati kitettségű félszáraz gyepekben öt példány Dorycnium herbaceum virágzatokon.(schmotzer Andrással közös megfigyelések.) KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy ( m. tszf-i m.): délkeleti oldal félszáraz gyepjeiben 81 példány Dorycnium herbaceum és D. germanicum virágzatokon. (SCHMOTZER Andrással közös megfigyelés.) KCs: Mátraszőlős: Kőkapu ( m. tszf-i m.): délkeleti kitettségű félszáraz gyepben hat példány Dorycnium herbaceum virágzatokon. Ecseg: Baglyas (Bézma délkeleti lába) ( m. tszf-i m.): félszáraz gyepben, Dorycnium herbaceum virágzatokon 15 példány KCs: Buják: Csirke-hegy délkeleti kitettségű oldala (275 m. tszf-i m.), lajtamészkövön kialakult félszáraz gyepben, Dorycnium herbaceum virágzaton egy példány. Td: Terény: Káposztás-hegy déli oldalán (250 m. tszf-i m.), meszes homokkövön kialakult sztyeppréten, Dorycnium herbaceum virágzatokon két példány KCs: Sámsonháza: Buda-hegy (Mittereli-dűlő) (250 m. tszf-i m.): délnyugati kitettségű félszáraz gyepben, Dorycnium herbaceumon egy példány. Kozárd: Pohánka (230 m. tszf-i m.): félszáraz gyepben, D. herbaceumon egy példány KCs: Ecseg: Erős oldal (200 m. tszf-i m.): déli kitettségű domboldalon, mészkőfoszlányokkal tarkított andezit felszínen kialakult sztyeppréten, Dorycnium herbaceum virágzaton egy példány KCs: Márkháza: a belterület és a Bucsina közötti, déli kitettségű domboldalon (270 m. tszf-i m.), lajtamészkövön kialakult sztyeppréten, Dorycnium herbaceum virágzaton egy példány KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy délkeleti oldala (325 m. tszf-i m.): félszáraz gyepben, a zömében levirágzott Dorycnium herbaceumon hosszas kereséssel, kései virágzású tövön egy példány kerül elő Szd: Nagylóc: Kő-hegy délnyugati oldala (250 m. tszf-i m.), félszáraz gyepben két példány Dorycnium herbaceum virágzatokon KCs: Mátraszőlős: Függő-kő (280 m. tszf-i m.): kevés mészkövet tartalmazó andezit felszínen, délies kitettségű erdőszéli sztyeppréten, Dorycnium herbaceum virágzaton egy példány. Nagy- Rednek (275 m. tszf-i m.): délkeleti kitettségű félszáraz gyepben, D. herbaceumon három példány. Sámsonháza: Brezina ( m. tszf-i m.): délkeleti kitettségű félszáraz gyepben, D. herbaceum és D. germanicum virágzatokon hét példány KCs: Kozárd: Pohánka ( m. tszf-i m.): félszáraz gyepben, Dorycnium herbaceum virágzatokon öt példány. Purpuricenus kaehleri (LINNAEUS, 1758) Vércincér (6. térkép) Holomediterrán elterjedésű, hazánkban szórványos, mindenütt kis számban megtalálható faj. A Központi-Cserhátban a Meszes-tetőről (Mátraverebély) ismert előfordulása (KOVÁCS 1993). Melegkedvelő tölgyesek faja, hazánkban bizonyított tápnövényei a Quercus pubescens, Castanea sativa (MERKL KOVÁCS 1997). Két újabb lelőhelyen került elő a Központi-Cserhátban, bokorerdőben, illetve ligetes tölgyes által körülvett tisztáson. A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). 9

10 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve A vércincér védelme a melegkedvelő tölgyesek és bokorerdők természetszerű állapotának biztosításával, az egészségügyi vágások kerülésével segíthető elő. Mindkét lelőhelye a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet erdészeti beavatkozásoktól mentes erdeje. Korábban megtalált élőhelye, a Meszes-tető védelemre tervezett terület KCs: Garáb: Nagy-Kő-tető nyugati oldalának (540 m. tszf-i m.) gerincközeli tisztásán (cserestölgyesek és ligetes tölgyesek között) egy példány, Cynanchum vincetoxicum virágán KCs: Ecseg: Közép-hegy déli oldalán (375 m. tszf-i m.), bokorerdőben molyhos tölgy száraz ágára egy példány száll le. Purpuricenus budensis (GÖTZ, 1783) - Bíborcincér (6. térkép) Pontomediterrán elterjedésű faj, hazánkban az Alföldön és az Alföldet szegélyező dombvidéken elterjedt, de megtalálható a hegyvidéki magasabb régióban is. KASZAB (1971) szerint lárvája tölgyben, bükkben, gyümölcsfákban fejlődik. Nógrád megyében a kisterenyei Vár-hegyen (Medves-vidék) és Kiterenye belterületén (Zagyva-völgy) került elő (KOVÁCS 1993). Nyugati-mátrai előfordulására két pásztói adata utal (KOVÁCS HEGYESSY 1997). A Nyugati-Cserhátban a Pest megyei Pencről ismert (HEGYESSY ÉS MTSAI 2000). Az általunk vizsgált területen mindkét megtalált példány táplálkozó imágó volt, ezért élőhelyére vonatkozó információt nem kaptunk. A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). A vizsgált területen pontos élőhelyeit, életmódját nem ismerjük, de védelme érdekében a természetközeli erdőgazdálkodás egyes elemeinek (elegyesség, holt faanyag, hagyásfák biztosítása) általános alkalmazása megfogalmazható LEd: Salgótarján (Zagyvapálfalva): (270 m. tszf-i m.): belterülettel érintkező, délkeleti kitettségű domboldalon, szamárbogáncs (Onopordum acanthium) virágzatán egy példány Zv: Bátonyterenye (Kisterenye): Tarján-pataki-víztározó gátja mellett (200 m tszf-i m.), illatos jezsámen (Philadelphus coronarius) virágán táplálkozik egy példány Cardoria scutellata (FABRICIUS, 1792) - Sarlófűcincér (6. térkép) Pontomediterrán elterjedésű, Magyarországon ritka faj, melynek középhegységeink peremének sztyepprétjein kis, vélhetően elszigetelt populációfragmentumai élnek (MERKL KOVÁCS 1997). Hazai tápnövényeként a sarlófüvet (Falcaria vulgaris) KOVÁCS Tibor mutatta ki a kisterenyei Vár-hegyen végzett kutatások során (KOVÁCS 1989). Ezen a lelőhelyen még számos alkalommal nyert bizonyítást a faj állományának jelenléte (KOVÁCS 1993, KOVÁCS id. KOVÁCS 1995). Ugyanezen tájegységben (Medves-vidék) található a salgótarjáni Boszorkány-kő, melynek lejtősztyepprétjén találtuk a faj egyetlen példányát. A faj Szlovákiában veszélyeztetett (Endangered) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). Élőhelyének mely a Karancs - Medves Tájvédelmi Körzet része - védelme érdekében az emberi taposás, a nagyvad túlzott zavarása megelőzendő, szükségessé válhat a cserjeirtás. 10

11 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián Lantos István Joó Miklós Mv: Salgótarján: Boszorkánykő (560 m. tszf-i m.): déli kitettségű hegyoldal nyíltabb lejtősztyeppjében (bazalt alapkőzeten) egy példány. Chrysomelidae - Levélbogárfélék családja Antipus macropus (ILLIGER, 1800) Dárdahere-zsákhordóbogár (7. térkép) Dél-Európában, a Szovjetunió európai felének déli részén, Szíriában és Iránban fordul elő. KASZAB (1962) szerint hazánkban elsősorban az alacsony hegy- és dombvidékek száraz déli lejtőinek lakója, az alföldi homokpusztákon is él, de ott ritkább. Tápnövényei az Anthyllis vulneraria és a Dorycnium germanicum. Az Északi-középhegységben szórványosan került elő, a Mátrában a gyöngyösi Sár-hegyen gyűjtötték (VIG 1997). Vizsgálataink során a Nyugati-Mátrában andeziten kialakult lejtősztyeppréten, a Központi-Cserhátban félszáraz gyepekben, a Litke-Etesi-dombságon meszes homokkövön kifejlődött sztyeppréteken kerültek elő példányai. Az észlelt imágók nagy része Dorycnium herbaceum, illetve D. germanicum virágzatokban táplálkozott, de megfigyeltük Onobrychis arenaria magházának fogyasztását is. A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). A faj védelme a meszes üledéken, illetve úgy tűnik kisebb arányban vulkáni kőzeteken kialakult sztyepprétek fenntartásával valósítható meg. Az edafikus lejtősztyeppekben a károsító tényezők kiszűrése, féltermészetes gyepekben aktív élőhely-kezelés (cserjeirtás, kaszálás, legeltetés) lehet szükséges. Lelőhelyeinek egy része a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet része, a többi védelemre tervezett terület (kivéve a salgótarjáni belterületet) NyM: Szurdokpüspöki: Horka-tető (560 m. tszf-i m.): déli kitettségű lejtősztyeppréten egy példány fűhálózva LEd: Sóshartyán: Kerékkötő-hegy (250 m. tszf-i m.): meszes homokkő sztyeppréten, Dorycnium herbaceum virágzaton egy példány LEd: Salgótarján (Zagyvapálfalva): Belterület, a Síküveggyár telephelye (Csókás mellett) (300 m. tszf-i m.): másodlagos, zavart gyepben három példány. (A közelben meszes homokkősztyepprétek találhatók.) KCs: Sámsonháza: Brezina (350 m. tszf-i m.): félszáraz gyepben (lajtamészkövön), Dorycnium germanicum virágzatán egy példány KCs: Sámsonháza: Csűd-hegy délkeleti oldalán (320 m. tszf-i m.), félszáraz gyepben egy példány Dorycnium herbaceum magházát rágja. Kozárd: Pohánka (230 m. tszf-i m.): délnyugati domboldal félszáraz gyepében két példány, egyik Dorycnium herbaceum, másik Onobrychis arenaria magházán táplálkozik. (ILONCZAI Zoltánnal közös megfigyelések.) KCs: Márkháza: Kapusznyica (350 m. tszf-i m.): délkeleti kitettségű domboldal félszáraz gyepében, Dorycnium herbaceumon egy példány. Sámsonháza: Buda-hegy (Mittereli-dűlő) (275 m. tszf-i m.): délnyugati kitettségű félszáraz gyepben egy példány Dorycnium herbaceumon. Curculionidae - Ormányosbogárfélék családja, Gasterocercus depressirostris (FABRICIUS, 1792) Laposorrú ormányosbogár (7. térkép) Közép- és dél-európai faj, élőhelyei öreg tölgyerdők, ahol száradó tölgyek törzsében, ágaiban fejlődik lárvája (CSÓKA KOVÁCS 1999). A Vörös Könyv (VARGA KASZAB - PAPP 1989) még a kipusztult 11

12 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve kategóriába sorolja, utolsó régi adata 1951-ből származik. MERKL (1998) elterjedési térképe már 12 újabb hazai lelőhelyét jelzi, de a szerző továbbra is a ritka, értékes fajok közt tartja számon. A ponttérképen 1951 előtti előfordulásai közül három lelőhely a Gödöllői-dombságban, újabb előfordulásai közül két lelőhely a Bükkben található. Az Északi-középhegységben máshonnan nem ismerteti a fajt. A Nyugati-Mátrában a Muzsla-vonulathoz tartozó Harasztos-bérc gerincén, cseres-tölgyes lejtősztyeppel érintkező szegélyén álló kocsánytalan tölgyön sikerült rábukkanni a faj egy példányára. A hím bogár július 31-én (valószínűleg a rajzási idő végén), 16 órakor egy tavasszal félig letört, száradó, de még élő ágon szaladgált Plagionotus detritus cincérfaj három egyedének társaságában. A bogár viselkedésének érdekességét jelentheti, hogy teljesen különbözik MERKL (1998) leírásától: éjszaka aktív, és akkor sem mozog túl sokat. Az ormányosbogár faji azonosságát OSZONICS István erősítette meg. A faj Szlovákiában sebezhető (Vulnerable) kategóriában szerepel a bogarak vörös listáján (HOLECOVÁ FRANC 2001). A faj lelőhelye védelemre tervezett terület, ahol a természetközeli erdőgazdálkodás így a beteg és a holt fák kímélete segítheti elő fennmaradását NyM: Szurdokpüspöki: Harasztos-bérc gerince (680 m. tszf-i m.): erdőszéli idős kocsánytalan tölgy félig letört, kissé még élő oldalágán egy hím szaladgál. H y m e n o p t e r a - Hártyásszárnyúak rendje, Scoliidae - Tőrösdarázsfélék családja, Megascolia flavifrons FABRICIUS, 1775 haemorrhoidalis FABRICIUS, 1787 Óriás tőrösdarázs (7. térkép) Elterjedési területe Közép-Európát, Franciaország déli részét, Dél-Tirolt és a Földközi-tenger környékét foglalja magába (MÓCZÁR 1990). N. BAJÁRI (1956) szerint hazánk minden részéből ismert, főleg száraz, erősen napsütéses helyeken található. Az utóbbi évtizedekben elsősorban az Alföldről ismerjük, kipusztulással veszélyeztetett faj (VARGA KASZAB PAPP 1989). A nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) és az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) élősködője, melyeknek állományai az erdőgazdálkodás hatására megfogyatkoztak. VARGA Zoltán homoki gyepek állatközösségeiben fő gazdaállatának a butabogarat (Pentodon idiota) nevezi meg (BORHIDI SÁNTA 1999). Nagy szarvasbogárral ugyan még gyakran találkozhatunk a Cserhát, a Mátra és a Karancs-Medves tölgyerdeiben, azonban a populációk egyedszáma valószínűleg töredéke a korábbinak. Az orrszarvúbogár szinte eltűnt az erdőkből, azonban megjelent egyes fűrésztelepek komposztálódó fűrészpor-halmaiban. Ilyen mesterséges élőhelyen tenyésző erős orrszarvúbogár állományon élősködve sikerült kimutatni az óriás tőrösdarázs jelenlétét, a Kisterenye északi szélén lévő fűrésztelepen. A darazsakat a fűrészporhalmok és a közvetlen közelben virágzó illatos jezsámen (Philadelphus coronarius) cserjék között repülve és a cserjék virágain táplálkozva figyelhettük meg. A fűrészporhalmokat (melyek nagyobbrészt nem porból, hanem forgácsból állnak) főleg tölgyek és nemesnyárak fűrészipari hulladékából rakták össze több éve, erősen komposztálódottak. A halmok teljesen kitettek a napsütésnek, így minden bizonnyal erősen átmelegednek a nyári időszakban, ami lehetővé tehette a Zagyva-völgyön az Alföld felől érkező hártyásszárnyú megtelepedését. A kiemelkedő természeti értéket képviselő óriás tőrösdarázs populáció megőrzése különleges természetvédelmi feladatot jelent. Az orrszarvúbogár optimális szaporodását elősegítő összetételű és állapotú fűrészporhalmok folyamatos biztosítása és a darázs rajzási idejében virágzó cserjék fenntartása, újabbak ültetése egyaránt szükséges. Ez a Zagyva-völgy északi részének újra iparosodó körzetében, egy magántulajdonban lévő faipari telepen az általánosan alkalmazott természetvédelmi módszerekkel nem megoldható. 12

13 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián Lantos István Joó Miklós A közvetlen közelben található a védelemre tervezett Márkházapusztai Fás Legelő Természetvédelmi Terület, ahol nagy számban találhatóak idős kocsánytalan-, kocsányos- és csertölgyek. Sajnos a terület erdeinek és fás legelőinek zöme akácosodik, melynek a szarvasbogár szaporodására káros hatását már kimutatták (lásd: MERKL KOVÁCS 1997). Az orrszarvúbogár erős állományainak kialakulását szintén nem várhatjuk itt. Fűrészporhalmok létrehozásával esetleg orrszarvúbogarak áttelepítésével lehetne próbálkozni, de megfelelő mikroklímájú, vadaktól (borz, vaddisznó) megvédhető hely kiválasztása jelenleg problémát jelent Zv: Bátonyterenye (Kisterenye): Tarján-pataki-víztározó gátja mellett (200 m. tszf-i m.) több tucat példány (hímek és nőstények vegyesen) illatos jezsámen virágain táplálkozik Zv: Bátonyterenye (Kisterenye): Tarján-pataki-víztározó gátja mellett (200 m tszf-i m.), illatos jezsámen virágain táplálkozik kb. tíz példány Zv: Bátonyterenye (Kisterenye): Tarján-pataki-víztározó gátja mellett (200m. tszf-i m.), illatos jezsámen virágain táplálkozik négy példány Zv: Bátonyterenye (Kisterenye): Tarján-pataki-víztározó gátja mellett (200m. tszf-i m.), illatos jezsámen virágain táplálkozik három példány. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk terepen nyújtott segítségükért, illetve adataik átengedéséért Ilonczai Zoltánnak, Kárpáti Marcellnek, Miltner Zsoltnak, Oszonics Istvánnak, ifj. Schmotzer Andrásnak, Sramkó Gábornak, Urbán Lászlónak. Szakmai segítségéért köszönet illeti dr. Kovács Tibort. További köszönetünket a Nimfea Természetvédelmi Egyesületnek fejezzük ki kutatásaink támogatásáért. Summary Insect faunistical researches are done by the Bükk National Park, since the establishment of the National Park. The aim of the researches is, to survey the protected species of the Coleoptera, Neuroptera, Hymenoptera orders, on the Nógrád Nature Protection Area, which is the part of the Bükk National Park. The researches are extending to the habitat, the level of protection, the literaturical connections, and nature conservational values too. The surveys are happenning for nature conservational aims, its results are used up in that field for further researhes, declaring to protected area, species protection, habitat-managing plans. The insect faunistical researches are very important, for the reason that few data were collected on protected insect species during the former years. The attached maps showing the places of occurance of the given species. 13

14 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve Irodalom A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V.9.) KöM rendelete (Magyar Közlöny 2001/53. szám) BALÁŽ, D. MARHOLD, K. URBAN, P. (eds.) (2001).: Červený zoznam rastlín a živočíchov Slovenska. Ochrana prírody 20 (Suppl.), 160 pp. BORHIDI A. SÁNTA A. (szerk.) (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 1-2. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Bp., 362 pp., 404 pp. CSÓKA GY. KOVÁCS T. (1999): Xilofág rovarok. AGROINFORM Kiadó, Bp., 189 pp. DEMELT, C. (1966): Die Tierwelt Deutschlands und der angrenzenden Meeresteile, 52. Teil, II. Bockkäfer oder Cerambycidae. - VEB Gustav Fischer Verlag, Jena, ENDRŐDI S. (1956): Lemezescsápú bogarak. Lamellicornia. Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) IX. 4. Akadémiai Kiadó, Bp., 188 pp. FRANK T. (szerk.) (2000): Természet Erdő Gazdálkodás. Mit tehetünk erdeink biológiai értékének megőrzése érdekében? Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület PRO SILVA HUNGARIA, Eger, 214 pp. HEGYESSY G. KOVÁCS T. MUSKOVITS J. SZALÓKI D. (2000): Adatok Budapest és Pest megye cincérfaunájához (Coleoptera: Cerambycidae). Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 24: JEDLIČKA, L. (2001): Červený (ekosozologický) zoznam sieťokrídlovcov (Neuroptera) Slovenska. - In: BALÁŽ, D. MARHOLD, K. URBAN, P. eds.: Červený zoznam rastlín a živočíchov Slovenska. Ochrana prírody 20 (Suppl.): HOLECOVÁ, M. FRANC, V. (2001): Červený (ekosozologický) zoznam chrobákov (Coleoptera) Slovenska. - In: BALÁŽ, D. MARHOLD, K. URBAN, P. eds.: Červený zoznam rastlín a živočíchov Slovenska. Ochrana prírody 20 (Suppl.): KASZAB Z. (1962): Levélbogarak Chrysomelidae. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) IX. 6. Akadémiai Kiadó, Bp., 416 pp. KASZAB Z. (1971): Cincérek Cerambycidae. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) IX Akadémiai Kiadó, Bp., 283 pp. KOVÁCS T. (1989): A Phytoecia scutellata FABR. Tápnövénye és életmódja (Coleoptera, Cerambycidae). - Fol. Hist.-nat. Mus. Matr.14: KOVÁCS T. (1993): Kisterenye és környéke cincérfaunája (Coleoptera, Cerambycidae). Fol. Hist.- nat. Mus. Matr. 18: KOVÁCS T. HEGYESSY G. (1997): A Mátra cincérfaunája (Coleoptera, Cerambycidae). Fol. Hist.- nat. Mus. Matr. 22: KOVÁCS T. id. KOVÁCS T. (1995): Két év eredményei Kisterenye és környéke cincérfaunájának vizsgálatában (Coleoptera, Cerambycidae). Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 20: KUTHY D. (1918): Ordo. Coleoptera. - In: A Magyar Birodalom állatvilága (Fauna Regni Hungariae). - K. M. Természettudományi Társulat, Bp., 214 pp. MAROSI S. SOMOGYI S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere II. MTA Földrajztudományi Intézete, Bp., pp.: MEDVEGY M. (1987): A Bakony természettudományi kutatásának eredményei XIX. A Bakony cincérei. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc, 106 pp. MERKL O. (1998): Vizsgálatok a Szarvasi Arborétum bogárfaunáján (Coleoptera). Crisicum I. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság időszaki kiadványa, Szarvas, pp.:

15 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián Lantos István Joó Miklós MERKL O. KOVÁCS T. (1997): A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer VI: Bogarak. Magyar Természettudományi Múzeum, Bp., 44 pp. MÉSZÁROS Z. (1990): Cincérek Cerambycidae. - In: JERMY T. BALÁZS K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 3/A. Akadémiai Kiadó, Bp., pp.: MÓCZÁR L. (1990): Rovarkalauz. Gondolat Kiadó, Bp., 260 pp. N. BAJÁRI E. (1956): Tőrösdarázs alkatúak Scolioidea. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) XIII. 8. Akadémiai Kiadó, Bp., 35 pp. STEINMANN H. (1967): Tevenyakú fátyolkák, vízifátyolkák, recésszárnyúak és csőrös rovarok Raphidioptera, Megaloptera, Neuroptera és Mecoptera. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) XIII. 14. Akadémiai Kiadó, Bp., 204 pp. SZIRÁKI GY. (1999): Neuropteroidea of the Aggtelek National Park. - In: MAHUNKA S. (ed.): The Fauna of the Aggtelek National Park I. Hungarian Natural History Museum, Bp., pp.: SZIRÁKI GY. POPOV A. (1996): Neuropteroidea of the Bükk National Park - In: MAHUNKA S. (ed.): The Fauna of the Bükk National Park I. Hungarian Natural History Museum, Bp., pp.: VARGA Z. KASZAB Z. PAPP J. (1989): Rovarok Insecta. - In: RAKONCZAY Z. (szerk.): Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Akadémiai Kiadó, Bp., pp.: VIG K. (1997): Leaf beetle collection of the Mátra Museum, Gyöngyös, Hungary (Coleoptera, Chrysomelidae sensu lato). Fol. Hist.-nat Mus. Matr. 22:

16 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve Térképmelléklet 1. térkép: Libelloides macaronius (SCOPOLI, 1763) Mantispa styriaca PODA,

17 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián Lantos István Joó Miklós 2. térkép: Netocia ungarica (HERBST, 1792) Gnorimus variabilis (LINNAEUS, 1758) 17

18 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve 3. térkép: Akimerus schaefferi (LAICHARTING, 1784) Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758 Cerambyx miles BONELLI,

19 Adatok védett rovarfajok elterjedéséhez nógrád megyében Harmos Krisztián Lantos István Joó Miklós 4. térkép: Rosalia alpina (LINNAEUS, 1758) Ropalopus spinicornis (ABEILLE DE PERRIN, 1869) 19

20 A Puszta 2001 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve 5. térkép: Chlorophorus hungaricus SEIDLITZ,