Fogadó a Nagy Kátyúhoz Vígjáték három részben

Átírás

1 Spiró György Fogadó a Nagy Kátyúhoz Vígjáték három részben Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékának szereplőivel Szereplők (Szilvai Gyula) színész (Petrovics Péter) színész TÓDOR professzor fogadós (Kiss György) pincér ADOLF pesti fogadós ADOLF az ifjabb Schwartz, előbbi fia Szilvai mostohalánya Kányai fogadós lánya jelenleg kisasszony URACS Két néma pandúr Színhely: Kányai fogadója. Nagy terem, benne a középtől kissé jobbra kármentővel ellátott söntés. Mellette balra nagy hordó. Középen hátul bejárat a konyhába. A csapszéktől jobbra, a hátsó falon ablak, függöny nincs rajta, odakint pusztai, alföldi táj, pár vézna fa látszik, mindvégig esik a hó, időnként heves szél fúj, a faágak bólogatnak. Jobboldalt fal, rajta a bejárati ajtó. Az ajtótól jobbra, elöl fogas, rajta köpenyek, kalapok. A bal oldali falon ajtó, ahonnét a szobákba jutni, ezeket nem látjuk. A színpad feléig nádtető nyúlik be. A fogadóban asztalok és székek. Történik: 1849 decemberében, valahol az Alföldön.

2 I. felvonás 1. jelenet A szín üres, csak Uracs ül baloldalt hátul egy asztalnál, és újságot olvas. Jobbról bejön Szilvai nagykabátban, havas kalapban, kalucsniban, havas esernyővel a kezében. Mögötte Gyuri cipeli a nagy táskát. Énekel. Micsoda hó hull, micsoda hó, micsoda szél fúj, botlik a ló, út helyett merő kátyú meg sár, bolond, ki nálunk kocsira száll. Énekel. Út helyett merő kátyú meg sár, ide az ördög el nem talál. Jön a konyhából Kányai. Énekel. Szálljon meg nálunk, kedves uram, szobát kínálunk, borunk is van, ilyen időben utazni kár, tengelyét töri minden batár. Jól láttam, Fogadó a Nagy Kátyúhoz? Úgy van, és én vagyok a fogadós, Kányai, tisztelettel Mily találó, mily originális! Valóban tengelye törött a kocsinknak abban a fene nagy, hófödte kátyúban s ha nincs ott véletlenül a szekerével ez a kedves ember Gyuri meghajol., ott is fagytam vol9na A kocsis elment segítségért, bizonnyal meg is fog fagyni a nyomorult, hogy aztán épen kerüljön elő tavasszal, mint a muszkáknál azok a mamutok Nahát, hogy mily kalandok esnek meg az emberrel vidéken! Fenomenális!

3 Jön kintről Kamilla. Vállán napkendő, az is havas, a haja is havas. Énekel. Budira járni életveszély, ülök, s hát érzem, elvisz a szél, micsoda ócska kocsma ez itt, be vagyunk havazva a jövő tavaszig! Drága asszonyom, drága uram, mi azért vagyunk itten, mert a vendégek télen a hó miatt, nyáron a sár miatt nem bírnak továbbmenni. Mindazonáltal az én fogadómban még soha senki nem panaszkodott. Kitűnő szobát tudok ajánlani, gyönyörű kilátással. És mit lehet látni abból a szobából konkrétice? Hát a nagy magyar Alföldet! Vagyis semmit. Szilvai leteszi az esernyőt, leveszi a kabátját, felakasztja, a havat leveri a kalapjáról, majd visszateszi a fejére, bajlódik a kalucsnival. Gyuri fiam! Gyuri ugrik, segít levenni Szilvai kalucsniját. A táskát a hármasba, Gyuri fiam! Igenis! Kimegy a táskával baloldalt. Egy kis papramorgót uraságodnak? Az jól fog esni.

4 Kányai a csapszékbe megy, tölt egy pohár tiszta bort, odaviszi, Szilvai felhajtja. Kit tisztelhetek az úrban? Szilvai Tódor vagyok. Felsikolt. Szilvai Tódor? A professzor? 10 Hírnevem egyre dicsőbb Végre személyesen találkozhatom a professzor úrral! Részemről a szerencse, itt az isten háta mögött Professzor úr, én vagyok az a Kamilla, aki az ön mostohalányát neveli! Mit?? A Mariskát? Az én Mariskámat? Őt magát! Ő hol van? Hát itt van, velem, ebben a koszfészekben! Kérem, mi csaknem minden hónapban takarítunk egyszer! Tehát kegyed az a Kamilla, akinek én vagyonokat fizetek a mostohalányom neveléséért? És akkor se szó, se beszéd, ide hozza azt a szerencsétlen leányt ebbe az útszéli kocsmába, télvíz idején?! Hogyhogy útszéli?! Egyetlen út van Pest és Debrecen között, három mérföldnyire innét! Még hogy útszéli!

5 Éppen a professzor úrhoz készültünk Pestre, mikor a kocsink a tengelyét törte, mert váratlanul beállt a tél! Váratlanul! De hát megírtuk a professzor úrnak, négy hete! Én kegyedtől nem kaptam levelet, mióta az a balvégzetű szabadságharc kitört, másfél éve! Azt sem tudtam, megkapta-e pénzküldeményeimet! Habár sejtettem, hogy igen, különben jelentkezett volna, nemde A postás itt szokott nálunk megszállni, olykor két-három hetet is eltölt, ferblizni szoktunk Most biztos egy másik fogadóban rekedt Én meg pont magukhoz készültem Váradra! Nahát! De minek indultak Pestre? Mariska, a kisédes nagyvárosba vágyott Megunta a kisvárosi életet, szegénykém De mit látok? Professzor úr gyászszalagot visel a kalapján?! Jelentőségteljesen. Mostanában minden magyarnak gyászt illene viselnie, kisasszony! Leveszi a kalapját, megszemléli. Az én gyászszalagom örömhírt jelent 11 Örömhírt? Tragikusan. Nincs a magyarnak miért örvendeznie manapság A fogasra akasztja a kalapját. Képzelje, Kamilla, meghalt a feleségem! Csak nem? És mikor? Két hete. Ezért is indultam magukhoz Váradra most már nem kell az én Mariskámat kegyednél rejtegetnem magammal viszem Pestre, férjhez megy ugyanis. Még csak tizennyolc éves!

6 Számoljunk csak: pontosan tíz éve, hogy nem láttam, és akkor éppen nyolc volt Stimmel! Éppen ideje, hogy bekössük a fejét. Hol van most? Valami darabot próbál Ruhadarabot? Színdarabot. Az én Mariskám?! Halhatatlan istenek, csak nem akar csepűrágónak állni az én Mariskám?! Lotyónak, mindenki kapcájának?! Szííínésznőnek?! Ó, csak olyan műkedvelő előadás lesz az, mihelyt a havazás megszűn, és a környékről ide tudnak jönni a népek. Fogadóm csűrje messze földön az egyetlen nyilvános hely, professzor úr Csűrdöngölőst is járhatni benne Igazi színészek is játszanak majd a darabban! Maga Liliomfi! Saját kezűleg írta! Nemzeti jellegű bohózat! Liliomfi? Az kicsoda? A Nagyalföld csillaga! Kedves, művelt, daliás férfiú Pár hónapja lépett a színi pályára mindössze, de már mindenkit lepipál Ő az én Mariskám megrontója?! Ó, dehogy, professzor úr Liliomfi talpig becsületes úriember, Mariskához kissé koros is már Liliomfi úr az én kezemre pályázik, professzor úr! S ha megbocsátja, én hozzá is megyek! Ne mondja! Felteszi a pápaszemét. Boldogtalan Liliomfi.

7 Életemben másodszor megyek férjhez húsz éve már, hogy rettentő első házasságom szerencsésen széttört a végzet balszik12láin, e boldogítandó másodikat kiböjtöltem, Liliomfit megérdemlem Liliomfi úrnak ez az álművészneve Az igazit még nem sikerült kitudakolnom Mindegy, az én Mariskámból nem eszik, őt magammal viszem Pestre, kegyed pedig, drága Kamilla, érdemei elismerése mellett el van bocsátva. Hogyan, professzor úr? A kezembe veszem Mariskám sorsát, kegyedre többé nincs szükségem. Így is elég sokat fizettem kegyednek az elmúlt tíz év alatt Hohó, professzor úr! Mariska énnekem mintha édes lányom, kedves barátném lenne, nem adhatom át bárki kényére-kedvére! Oly igen szívemhez nőtt én Mariskát imádom, ő pedig engem viszont szintúgy, egymás iránti rajongásunk kölcsönösnek mondható! Még azt sem tudom, miféle szálak fűzik az én Mariskámhoz a professzor urat! Hátha az atyáskodó álarca alatt egy gaz liliomtipró csábító lappang! Liliomfi a liliomtipró, nem én! Mariska az én fogadott leányom! Ez a vér szerinti leszármazásnál is erősebb kötelék! Miért rejtegette az árvát a felesége elől?! Miféle ótvaros szándékai voltak szegény kis párával?! Az árvát tulajdon édesatyja bízta rám a halála előtt! Bizonyítékot! Mariska atyja, Bárkai úr az én gyermekkori barátom vala. Midőn katedrámat elfoglaltam, Mariska édesanyja nem élt már, s az én kedves Bárkai barátom frigyre lépett új nejével, Emerenciával Bárkai barátom volt oly elővigyázatlan, és engem Emerenciának bemutatott Emerencia meglátott engem én megláttam Emerenciát Halálosan egymásba szerettünk Szemüveget tesz föl. Önbe szeretett egy hölgy? Hihetetlen!

8 Kérem, én akkor sem voltam rútabb, a hajam szőke volt és göndör, a homlokomra pedig édes, kisfiús fürtök hullának alá rakoncátlanul Emerencia szavait idéztem De hogy lett ilyen fekete? 13 Emerencia elhitette velem, hogy római arcélemhez jobban illik a fekete vendéghaj Nos, Bárkai barátom, a római jellem, látva a mi halálos szenvedelmünket, nagylelkűen lemondott Emerenciáról, kit én el is vettem Barátom sírt, midőn lemondott, s én örültem nemsokára én sírtam, s a barátom örült Az a gyanúm, barátomat a lelkifurdalás döntötte sírba, amiért Emerenciát bemutatta nekem Mert esküvő előtt angyal volt az én Emerenciám, utána meg boszorkány, fúria, hárpia Eleinte féltékeny voltam rá, mert szép volt, de a kíméletlen himlő hamarosan felszántotta orcáját, s attól kezdve ő féltékenykedett Bárkai barátomnak halálos ágyánál megbocsátottam, sőt esküvel fogadtam, hogy kicsi lányát felnevelem Papírt vesz elő. Emitt az írás erről, Bárkai barátom keze írásával meg az enyémmel, közjegyző által hitelesítve Kamilla belenéz az írásba, Kányai szintén. De házamban a leányt nem tarthattam, Emerencia rosszul bánt vele, és ha engedem, megkínozta, megfojtotta és olajba sütve husikáját, megpárolva zúzáját, máját, vesécskéit, feltálalta volna Így hát Mariskát elrejtettem kegyednél De most, hogy végre megözvegyültem, Mariskát boldoggá teszem! Férjhez adom unokaöcsémhez! Mi a neve amaz unokaöcsnek? Szilvai Gyula jogi doktor, megboldogult bátyám egyetlen fia. Mariska ilyen urat nem ismer. Majd megismeri. Én sem ismerem! Több emberek vannak a földön, kiket kegyed nem ismer. De Mariskám nem is szeretheti, ha nem ismeri!

9 Ne is szeressék egymást, esküvő előtt! A szerelem, ha nincs, házasság után megjön, ha viszont van, házasság után elpárolog, kapitális egzemplumnak itt vagyok én. Tud erről a maga unokaöccse? A Gyula? Nem tud. Majd megtudja. Bizton remélem, nem nősült meg időközben, őt se láttam vagy nyolc éve Huszonnyolc éves volt akkor, végzett jogász, bár a színésznőcskék a jogi fortélyoknál erősebben vonzották Egy naplopó tekergő nem kife14jezetten nősülő fajta Sötétbarna, hullámos haja vállát verdesi, szeme kék, bajsza kunkori, szakálla dús A leányzókat az íly szőrzetek úgy fogják meg, mint méz a legyet szőrzetből bőven van a Gyulának, akárha szőrcsuhát viselne a pofáján Családi örökség, én is ilyen voltam egykor De ha ő nem akar nősülni, ily enormus szőrzetekkel?! Fog akarni! Pénzt kap! Ugyanis Mariska öröklé most, hogy nagykorú lett immár, Bárkai barátom minden vagyonát, mi nem kevés; édes barátom volt oly bölcs, és időben hunyt el, mielőtt a szabadságharcban magát bármely oldalon kompromittálhatta volna, a jó atya Uraságod, úgy is mint derék magyar ember, miként élte át a lázongás zűrös idejét, ha szabad érdeklődnöm? Uracsra néz, majd Kányaira. Mint életidegen szobatudós, a római köztársaság történetét tanulmányoztam mindvégig, a könyvtárból ki sem mozdultam, ebédemet is a könyvtárba kérettem, tanú erre számtalan diákom Másik papírt vesz elő. Emitt írásbeli igazolásuk példás magaviseletemről, bizonyos császári hatóságok nemrég láttamozták Kányai abba a papírba is belenéz. Bátran állíthatom, a magyar és a nemzetközi lateiner tudomány szépen gyarapodott e vészterhes, zavaros másfél évben általam Dicséretes. Unokaöcsémre ráijesztek, hogy ha ő nem nősül, megnősülök én, nemzek egy csomó fiút, ő pedig az örökségtől elesik. Megnézem én azt a nőt, aki magának gyermekcsét szülend!

10 Én nemzőképességem teljében vagyok, egy víg özvegy! Annyi év rettenetes kínzatása után szerveim pompásan, felszabadulva működnek! Hormonaim, miket a tudomány még nem talált fel, de én erősen érzem, hogy vannak, bozsogva muzsikálnak Emerenciánál csak jobb asszony jöhet! A diákjaim azt szokták mondogatni: Lyuk, lyuk, darázs nincs benne! De jól mondják! Befogja a fülét. Rémes! 15 Ugye? Kitől ilyet hallok, a kollégium pincéjébe záratom három napra, kenyérre és vízre Lyuk, lyuk, darázs nincs benne! Nevet. Hahaha! Immortábilis diákszáj! Nos, kedves Kamilla, készítse fel Mariskát az útra, én addig szobámban lábvizet veszek Gyuri pincér melegít magának lavór akad egy darab még a nyáron megfoltozta a drótostót Ezt el is vártam. Ebéd után indulok az én Mariskámmal. Ajánlom magamat. Kimegy balra. Elviszi Mariskát! Miből fogok én ezután megélni?! Kinéz az ablakon, nagyon esik a hó, hajladoznak a faágak, erős szél fúj. Nem viszi el olyan hamar, asszonyság Itten most épp december van Tavaszig nemigen fogja elvinni Jelentőségteljesen. Egészen március idusáig El akarja rabolni tőlem az én aranyat tojó csibémet, a jövőmet, a múltamat, a mindenemet! Az az unokaöcs nem is létezik, csak kitalálta! Saját magának akarja az én pici Mariskámat, a vén szatírja! Undorító! Énekel. Meghalt Emerencia? Leszek én a boszorkánya! Nem lesz neje, nem, soha, professzor, a gyámleánya! Minden férfi nemtelen, pofátlan meg szemtelen, rendes férfi nem terem, minden férfi förtelem. Feltámad a házisárkány, bosszút áll a női nem, sújtson kórság, bú, baj, ármány minden hímet hirtelen!

11 Kirohan balra. Kányai a söntéshez megy, tölt egy pohár tiszta bort, Uracs asztalára teszi, aki tovább olvassa az újságot, majd Kányai kimegy hátul középen a konyhába jelenet Balról bejön Gyuri, bemegy a konyhába. Balról jön Szellemfi, a söntéshez megy. Hé, fogadós, ehetnék! Csönd. Hé, fogadós, ihatnék! A konyhából kijön Gyuri egy lavórral a kezében, felteszi a vaskályhára, vizet tölt bele két bögrével a söntéstől balra álló hatalmas hordóból. Mondom: ehetnék! Mondom: ihatnék! Adjon magának a fogadós, én nem adok. Előhúz egy papírt. Ezt szíveskedjék átadni Liliomfi úrnak. Amíg ezt a számlát ki nem egyenlíti, addig maga se kap semmit, Szellemfi úr! Ez micsoda? Számla, még Egerből, amit a Liliomfi úr nem méltóztatott azóta sem kiegyenlíteni. Nekem ahhoz semmi közöm, azt nem én fogyasztottam! Sajnálom. Gyuri felkapja a lavór vizet, kimegy balra. Szellemfi a pultra tett cédulát felveszi, olvassa. Tisztelt Liliomfi úr, elég sokáig voltam a bolondja, de most már tessék azt a tizenhét forint tizenkilenc krajcárt megfizetni Sóhajt, elteszi a papírt, Uracsra sandít, aki felhajtja a borát és újra újságot olvas, aztán kimegy balra. 3. jelenet Jobbról bejön Liliomfi és Mariska, leverik a fejükről a havat, nagykabátjuk nincsen, Mariska fázósan nagykendőjébe burkolódzik. Liliomfi haja rövid, arca borotvált. Idebent sincs melegebb, mint odakint!

12 Átkarolja. Színészet, szerelem, e kettő kell nekem! Én rajongok a művészetért, de hogy a színpad egy hideg, huzatos csűrben legyen, és próba alatt a nyakunkba csurogjon a hó!? A jelmez alá jól fel kell öltöznöd, édes Mariskám. Majd föl17veszel három-négy alsószoknyát Most nincs rá pénzem, hiába kértem levélben nagybátyámtól, a szőrös szívű professzortól Meg hát ha elküldené is postán, most akkor sem lenne tanácsos átvennem, a saját nevemen S ki tudja, miféle ordas árulóvá lett ő is e zavaros időkben De lesz pénzem egyszer, és akkor veszek neked húsz alsószoknyát, réklit, nagykendőt, vastag harisnyát, bundabugyit, ötven-hatvan gyönyörű ruhát, mindent, ami a színésznőnek kell Hogy fogok én akkor kinézni?! Remekül! Énekelnek. Játék melenget, szerelem hevít, lényed a nyomorban is földerít, istennőm vagy, te édes lány, nekem, minden porcikád forrón szeretem! A színpadon huzat van, tudom én, a tető lyukas, becsorog a hólé, de ajkunkon a közhely költemény, és poézis lesz minden ócska bóvli. Játszani szeretném az életet, hogy ne legyen oly súlyos és komoly, átjátszanám véled az éveket, s most játék-kedvem elhágy, bujdokol. Oly jó játszani véled, kis hamis, színésznőként hisztizel már ma is, s ha kékre fagyott ajkad éppen néma, beszédre bírom csókjaimmal még ma. Hideg vidék ez, bánatos, kietlen, a derűsebb jövő oly hihetetlen, e rút tájékról hív a lehetetlen oda, hol van játék, s lehet szeretnem. Minden bajunk örömre vált, ígérem, tavasz is jön majd, még ezen a télen,

13 s ha hosszú tél lesz, az is jó nagyon, tavaszig együtt hálunk, angyalom. 18 Riadtan. Csak Kamilla néni meg ne tudja! Kamilla néni belém esett, nem lát az mást, csakis engem. Nekem ez nem tetszik. Kamilla néni alig idősebb nálad, édes lelkem Sötéten. Harmincnegyedszer emlékeztetsz, hogy az apád lehetnék Jaj, ne nyaggass már ezzel, édes szerelmem Majd igyekszem gyorsan hozzád öregedni Isten őrizz! Hogy szerződnénk mi akkor Debrecenbe, Kassára, Kolozsvárra?! Tudod, micsoda hiány van csinos, szép naivában országszerte?! A szépségedből fogunk élni, kedvesem! Sír. És akkor vegyek fel három-négy alsószoknyát! Az én darázsderekammal! Megcsókolja. Elég, ha a darázsderekadról csak én tudok Ezek a parasztok a termetes lányokat szeretik, akiken van mit fogni Majd a városok színpadán levetkőzhetsz, édesem ott a nádszál a módi Apropó, édesem sikerült szert tenned némi pénzre? Majd elfelejtettem Feltűri a szoknyáját, a combjánál a harisnyájából pénzt vesz elő, átadja Liliomfinak, aki zsebre teszi a köteget, majd Mariska combját csókolgatja térdre esve. Jujj többet nem mertem lopni a nénitől, még feltűnne egész nap a pénzét számolgatja, de nem bírja megjegyezni, hány erszénye is van Jujj Aztán a ruháit tapogatja, amik nélkül utazni se bír Jujj Aztán megint a pénzét számolgatja Jujj, ne csináld! Nem vagyunk egyedül! Balról jön Szellemfi. Khm, khm Ne zavarj! Tovább csókolja Mariska combját. Éhes vagyok!

14 A művészet áldozatokat kíván. Tovább csókolja Mariska combját. Szomjas vagyok! Igyál az én számlámra! Nem adnak! Tessék! Nyújtja a cetlit. Mi ez? 19 Számla, Egerből Az ember egy hölgy előtt térdel, úgyis mint hódoló, és akkor tessék Te még akkor is megzavarnál, ha egy hölgy térdelne énelőttem, te érzéketlen tuskó! Feláll, elveszi a számlát, Mariska a szoknyáját igazgatja, Liliomfi olvas. Tisztelt Liliomfi úr, elég sokáig voltam a bolondja, de most már tessék azt a tizenhét forint tizenkilenc krajcárt megfizetni Sóhajt. Ezt a Gyuri pincért egyszer agyonvágom. Üzenem neki, hogy vigyázzon magára Édes Mariskám, gyere a szobámba, fölmelegítelek kissé. Az az én szobám is! Édes barátom, ma utoljára! És holnap?! És holnapután? Ahogyan tegnap, tegnapelőtt?! Ne haragudjon rám, Szellemfi úr, amiért a fél ágyat olykor hosszú órákra bitorlom, de hát én csak egy gyönge női hölgyszemély vagyok Liliomfi maga után húzza Mariskát, kimennek balra. Ma utoljára! Hetek óta itt silbakolok az asztalra borulva, ők meg Nem is értem, hogy bírják! Ülök kint a szekéren a kátyúnál, hátha megint beleesik valaki, és kimentsem és idehozzam vendégnek de bezzeg Liliomfi sose hajlandó kimenni a szekérrel, neki derogál, mert ő művész! Miért, én mi vagyok?! Ő a hősszerelmes szerepét gyakorolja, az én ágyamban, az én távollétemben, mialatt én megfagyok a szekéren! Holott az én didergésemből élünk mind a ketten! Istenem, egy női comb egy női lábfej egy női kebel egy női kacsó egy női váll egy női nyak egy női köldök

15 Nincs öldöklőbb egy köldöknél, ha női, tőle fogannak az ember lemenői! Na, ezt még csiszolnom kell egy kicsit. De az öldöklő köldök, az jó. Leül egy asztalhoz, nem messze Uracstól. Ez meg csak hallgat, ücsörög, olvas, hallgat, kártyázni se tud Micsoda unalom! Költöttem egy verset, uram, meghallgatja? Mert én költő is vagyok, nem csak amolyan csepűrágó! Csönd. 20 Énekel. Az ember egy kis melegségre vágyik, és mi van? Fázik, éhezik rogyásig. Pedig a művész örömet szerez! És mi a hála? Reumát szerez. Csönd. Van még néhány ilyen poémám, majd egyszer azokat is eldallom az úrnak Csönd. Balról jön Gyuri, kezében a lavórral. Ekkora bütyköket én még életemben nem láttam A professzor biztos azokkal körmöli a lábjegyzeteit A maradék vizet visszaönti a hordóba, a lavórt leteszi hátul. Liliomfi? Átadtam neki a számlát. Nyomatékosan üzenem: ha nem fizet, megbánja. Bemegy a konyhába. Jobbról jön Erzsi nagykabátban, nagykendőben, csizmában, mindene havas, kezében nagy kosár felvágott fahasábot hoz. Végre befűt itt egy kicsit a leányasszony! Azt várhatja, ez a konyhába megy, nem maguknak, megmondta édesatyám. És azt is mondta: ingyenélők! Miért, nem ücsörgök naphosszat a szekéren a kátyúnál?! Tehetek én róla, hogy nincsen pénzünk?! Nem tehet Súgva. Figyeljen ide, Szellemfi úr Ha jól láttam, maga tegnapelőtt reggel óta nem evett Eltettem magának a múlt heti disznótorosból egy egész vájdling kocsonyát Kint van a csűrben, elrejtettem a szalmába Az a magáé Ha akarja, megesszük a csűrben, mi ketten

16 Kegyelemkocsonyából nem kérek! De ha én azt merő leányi kedvességből adom!? A szellem emberét lekocsonyázni nem lehet! Dühösen. Maga tudja, Szellemfi. Kimegy a konyhába a kosárral jelenet Jön balról Kamilla férfinak öltözve, persze a nézők számára felismerhetően, parókában, ragasztott bajusszal, szakállal, ragasztott horgas orral hasonlít a később színre lépő Adolfra, leül Szellemfi asztalához. Adjon isten. Fogadj isten. Az asztalra ver, üvölt. Bort ide! Csönd. Nem szoktak itt kapkodni a kiszolgálással, uram. Felkap egy széket, és a kármentőnek vágja. Bort ide, az istenit neki! A konyhából kiszalad Gyuri meg Kányai. Süketek maguk? Bort ide! Az úr kárt tett a berendezésben! Megfizetem! Egy csomó pénzt dob zsebéből az asztalra. Gyuri fiam, bort! Uram, akad még néhány ócska székünk, hajigálja azokat is nyugodtan Ez az úr itt a vendégem. Ó!

17 Gyuri hoz egy borral félig töltött kancsót és két poharat; bögrével vizet mer a hordóból, és a kancsóba önti, majd leteszi az asztalra a tálcát. Kit tisztelhetek az úrban? Leon Kamé vagyok Magyarul Kamé Leon Atyám francia fókaidomár vala, anyám egy oroszlánszívű magyar menyecske Egy hajtásra kiissza a poharát. Fogadós úr nem iszik? Nem szokásom A széket vizsgálgatja, mennyire tört szét, majd beviszi a konyhába. Lábvizet! Igenis. Gyuri a hordóból két bögre vizet merít a lavórba, a lavórt felteszi a kályhára. Kamillához, súgva. Abban a kályhában nem is ég a tűz! Követelje, hogy fűtsék be! Fölösleges, én bírom a hideget, ez a fókák miatt van, azokat jégtáblák közé szorítva szállította atyám, hogy otthonosan érez22zék magukat a társzekérben, s mi mellettük utaztunk fagyoskodva. Tölt magának. Na isten, isten! Kamilla és Szellemfi iszik. Gyuri leveszi a kályháról a lavórt, Kamillához viszi, majd kimegy a konyhába. Kamilla lehúzza a cipőjét és beáztatja a lábát. Az úr miféle? Kereskedő vagyok. Hát maga? Színész és költő Nevet is eszerint választottam magamnak: Szellemfi A végén nem ipszilonnal, csak i-vel, mert nekem demokrata érzelmeim vannak. Szellemből nem lehet megélni. Azt nem, viszont a színészet is, a költészet is magasztos hivatás.

18 Mondják, ebben a fogadóban lakik valami Szilvai Igen? Egy liliomtipró vénember! Még nem is olyan vén Aljas gazember! Megjátssza a jó embert, holott önző kéjenc! Van benne valami Jól ismeri? Eléggé közelről Egy ágyban szoktam aludni vele már amikor nem más hever ott helyettem Hogyan?! De mostanában abból az ágyból már nemigen részesülök Kaphatok még? Tölt neki. Na isten, isten! Mindketten isznak. Na és mondja, milyenek az orgiális szokásai annak a kéjencnek? Úgy értem, a szaporodástaniak Engem azon alkalmakkor órákra is kiküldenek, kérem Itt szoktam ücsörögni fél napokat is és költeményeket költök Például ezt is: 23 Énekel. Másé a bor, a nő, a szerelem, ám engem hevít szépművészetem, s ha másoknak is jut a bor s a szép nem, nekem tilos más közpályára lép-nem.

19 Figyelemre méltó költemény. Főleg ez a rím: szép nem, lép-nem Három napig alkottam, míg meglett Megérte. Na hallgasson ide. Ha bármi rosszat megtud arról a Szilvairól, jelentse nekem. Annyit iszik a számlámra azontúl, amennyit csak akar, érti? Okom van azt a Szilvait tönkretenni. A maradék bor meg a lábvíz a magáé. Pénzt hagy az asztalon, felveszi a cipőjét, feláll, kimegy balra. Kamilla után kiált. És mi van a táplálékkal, étkeznem is lehet!? Még hogy én árulkodjam a barátomra, a színészkollégámra!? Nem, nem, soha! Na majd figyelmeztetem Kiissza a kancsót, a pénzt lopva zsebre vágja Uracs felé sandítva, aki újságot olvas, majd kimegy jobbra. 5. jelenet Balról bejön Szilvai, odaül Uracshoz. Tiszteletem uraságodnak, Szilvai professzor vagyok Nahát, milyen pompás parókája van uraságodnak, hol csináltatta?! Újságot olvas kelmed? Három napja nem olvastam újságot, azóta zötyögök a postakocsin Szabad? Uracs zavartan felnéz, Szilvai kiveszi a kezéből az újságot, olvasni kezdi. Tegnapi hír szerint mind a tizenhárom magyar tábornokot kivégezék Aradon Mikori újság ez?! Október hetediki?! Kiált. Fogadós! Fogadós! A konyhából kijön Kányai. Fogadós úr szerint milyen hónapot írunk? Nézetem szerint decembert, professzor úr. Akkor mégis jól tudtam. Nincs maguknál frissebb újság, csak ez a kéthónapos? 24 Nem jár ide újság, ezt ez a tisztelt úr hozta magával, mikor megjött És azóta is ezt az egyetlen lapot olvassa?

20 Hát, ha nincs más olvasnivalója neki? Két hónapja üldögél itten, és ezt olvassa Hát adjon neki könyveket. Azt mi nem tartunk. Nem? Volt pár könyvünk, olyan forradalmiak, a leányom olvasgatta őket, aztán azok lapjaiba pakoltuk a múlt héten a disznótorost hurkát, kolbászt, tüdőt, oldalast, szalonnát Feláll. Uram, most fölmegyek a szobámba és hozok önnek olvasnivalót. Tűrhetetlen, hogy ezt a lapot kelljen bújnia hónapokig. Meghajtja magát és kimegy balra. Kányai a söntéshez megy, tölt egy pohár bort, nem vizezi fel, Uracshoz viszi, leteszi, majd kimegy a konyhába. Uracs felveszi az újságot, olvassa. 6. jelenet Jobbról jön Szellemfi, átfagyott, hajáról leporolja a havat. Micsoda farkasordító hideg! Dörzsöli a kezét. Alig bírtam azt a pénzt elásni Megvizsgálja kisujjával a lábvizet, lehúzza a cipőjét, leül, áztatja a lábát. Balról jön Szilvai egy könyvvel. Uracshoz lép, leteszi a könyvet az asztalára. Ez itt az én alapvető munkám a római s a mindenkori köztársaságok természetrajzáról A mit sem értő cenzúrával engedélyeztettem, és saját költségemen kinyomattam Uraságod bizonyára élvezni fogja szerény irályomnak csak Tacitushoz hasonlítható tömörségét Mennyi ármány, csel, fajtalankodás, vérnőszés, vérbűn, vérbosszú, kivérzés, kivégzés, hitszegés, árulás, megtorlás, följelentés, besúgás ezen a pár tucat oldalon! Csodaszép! Ezt mint művem első avatott olvasója mondom Önnek. Boldog lennék, ha elolvasná. Már a címe is hátszőrzetet borzongató: A függetlenség rémnyoszolyája. Aján25latos, hogy uraságod mindig a zsebében hordja, s bele-belenézzen. Meghajtja magát, Uracs félig felemelkedik, zavartan szintén meghajol, kezébe veszi a könyvet, visszaül. Szilvai Szellemfi asztalához ül át. Ha megengedi uraságod, Szilvai Tódor professzor vagyok. Szilvai!?? Szilvai!!!

21 Csak nem Szilvai uraságod is?! A hétszilvafások vagy a kilencszilvafások közül, ha szabad érdeklődnöm? Nem, nem, én nem csak ismertem egy Szilvait Igen? Kicsodát? Hát egy nőcsábászt egy adósságokat halmozó sosefizetőt egy lókötőt Ismeri az unokaöcsémet, Gyulát, eszerint?! Eszerint igen. Hol van most? Egerben láttam utoljára, szeptember elején Ott is adós maradt a kocsmában, tizenhét forint tizenkilenc krajcárral Ez ő! Szóval akkor még megvolt Ez jó hír; magam őt nyolc éve nem láttam Nevem Szellemfi. Szép név. I-vel. Nem ipszilonnal, i-vel. Szép. Érti, professzor úr: nekem demokrata érzelmeim vannak. Felfogtam. Soká tűnődtem, ne legyek-e inkább Szerelemfi

22 Az is szép név lenne. De még félreértenék Nem vagyok én szerelemgyerek, akit a kukoricásban leltek Nem vagyok én Kukoricza Jancsi Csöndesebben, a falnak is füle van Uracsra néz, majd Szilvaira. Értem Na és mi a hivatása uraságodnak? Színész vagyok és költő! Úgy. Valódi nevem Petrovics Péter Szép magyar név az is. 26 Szívesen magyarosítottam volna másként de azt most nem lehet A Petar, az atyai nevem, az ugye magyarul Pető Hát igen Így lettem Szellemfi. Érdeklik uraságodat a költemények? Van nekem egy csomó. Napközben ritkán élvezek verseket, inkább esténként olvasgatom őket altatószer gyanánt De én szívesen mondok párat uraságodnak Köszönöm, most inkább ehetnék Én is.

23 Meg ihatnék. Én is. Fogadós! Kijön Kányai. Két terítéket, meg két kancsó bort ide. Igenis. Bemegy a konyhába. Én nem tudom kifizetni. A szellem embere, pláne ha nem ipszilonos, a vendégem. Balról jön egymásba andalodva Liliomfi meg Mariska, Szellemfi megpróbál integetni nekik, de Liliomfi félreérti, odavezeti Mariskát az asztalhoz. Mi is leülhetünk? Hogyne, csak tessék. Mit hadonászol? Semmi, csak az a fránya rángógörcs Eddig sose volt rángógörcsöd. Most van, a forró lábvíztől lehet Milyen bájos menyecske. A kezét csókolom a kedves bácsinak.

24 És milyen illedelmes. A konyhából jön Gyuri, hoz két terítéket. Hova kérik a két terítéket? Tudja mit, hozzon még kettőt, a menyecskének meg az úrnak. Mit néz?! Összesen négyet! Mindenki a vendégem. Özvegységemet végre megünnepelhetem. Ökör iszik magában, ahogy a diáknyelv tartja. 27 Igenis. Kimegy a konyhába. Az úr megözvegyült? Meg. Részvétem. Szegény ember. Végre megszabadultam attól a hárpiától! Tönkretette az életemet ő akart sírba juttatni engem, de én tanulmányaimba vetettem magam, és kibírtam e nehéz éveket s végül én fektettem koporsóba őt. Abban már egész jól festett megfiatalították, a himlőhelyeket szépen bepúderezték neki Csaknem megkívántam, úgy holtában Hja, úgy már könnyű Balról jön Kamilla női ruhában. Óóó! Á, kedves Kamilla, jöjjön ide maga is, most az egyszer kegyedet is megvendégelem Kiált. Öt terítéket ide! Édes kislányom, ez az úr azért jött, hogy elraboljon tőlem, sőt a legundokabb megaláztatásoknak tegyen ki napról napra, éjről éjre, hajnaltól napestig, estétől hajnalig! Tessék?

25 Hagyja abba a dühöngést, kedves Kamilla, én kegyednek annyit fizettem, hogy abból bőségesen félretehetett magának vénségére, amely már, fájdalom, látnivalóin nincs messze Liliomfi úr, felszólítom, védjen meg engem és édes kislányomat ettől a szatírtól! Életemet és véremet a hölgyekért! Feláll. Nem tudom, uraságod párbajképes-e Liliomfi?! Maga a Liliomfi?! Maga tiporja az én liliomomat, az én egyetlen Mariskámat?! Kicsodát?! Hogy én tiprom ezt a kedves kisasszonyt?! Liliomfi úr a vőlegényem, úgy bánjon vele az úr! A vőlegénye? Kamilla néninek? Édes Mariskám, ideje, hogy megtudd Mariska? Kicsoda itten Mariska? Hát én nem 28 Felpattan. Ez az ifjú hölgy, ez az én Mariskám?! Érte fizettem vagyonokat éveken át? Micsoda tündér! Ó, az én Bárkai barátom, ha ezt láthatná! Ó, Emerencia, miért is nem láthatod ezt a kis villit, ezt a csodaszép tündérleányt, de megpukkadnál mérgedben! Emerencia?! Kicsoda az úr?! A híres-nevezetes szatír-professzor, Szilvai Tódor! Óóó! Szellemfihez. Hogy egy paróka ennyit rontson az emberen Én kopasznak láttam utoljára!

26 Én görcsben rángtam neked itten, hiába Szilvaihoz. Szóval ön Szilvai? Szilvai vagyok! És maga Liliomfi?! Liliomfi vagyok! Kihívom párbajra! Nemesember szííínésszel nem akasztja össze a bajuszát, uram. Mélyre süllyedt ez az ország, de annyira mélyre még nem! Még hogy engem egy sima képű bohóc kihívjon! Nem engedem, hogy megöljön téged, szerelmem! Liliomfi nyakába veti magát. A testemmel fogom megvédeni a testedet! Mit látok! Sír. Meg vagyok csalva! Jön Gyuri még három terítékkel, mögötte Erzsi itallal, Kányai egy sült malaccal és egy egészben sült tyúkkal. Ha meg tetszik engedni Csönd, mindenki leül. A fogadó ajándéka Az asztal közepére teszi a malacot meg a tyúkot. Istenem, de szép Feláll a lavórban, forradalmian szavalni kezd. Anyám tyúkja! Ej, mi a kő, tyúkanyó!, kend a szobában lakik itt bent!? Liliomfi és Szilvai egyszerre veti rá magát Szellemfire. Hallgass, te őrült! Ez most be van tiltva! Írta Petőfi Sán

27 Szilvai és Liliomfi befogja Szellemfi száját. Csönd. Visszaül. Tálaljanak, kérem. Mindenki üljön le. Mindenki visszaül. Csönd. Gyuri és Erzsi tálal. Kányai a söntésnél vizet merít a hordóból a bögrével, és a kancsókba tölti. 29 Édes Mariskám, én vagyok Szilvai Tódor, a te szerető gyámapád, és elviszlek végre magamhoz Pestre Ezentúl avval találkozol, akivel én akarom Színésszel soha többé, kiváltképp, ha Liliomfinak hívják Nejem ugyanis elhalálozott, mitől én nyomban évtizedeket fiatalodtam, és az én igazi életem csak most kezdődik Mariska leájul a székéről. Félre. Te akarod az én Mariskámat magadnak? Ezt még megkeserülöd! 7. jelenet Finálé. Tálalva van Tálalva van Saját termés a bor a bor a bor kicsit kapar, de csúszik rá a tyúk és a malac addig iszol, addig eszel, míg asztal alatt maradsz Rácsimpaszkodik Liliomfira. Színésznő leszek, a te partnered! Hősnőd leszek, és nejedül megyek! S vár minket egy még nagyobb élvezet: te játszol nőt s én nadrágszerepet! Hiába sújtja tél vagy nyár heve, színésznek is, költőnek is ki vándor, s a szellem, hon és nők szerelmese: mert lesz belőle még Petőfi Sándor! A többiek lepisszegik. Szívem repes, mert szabad lettem én, két ifjú szívvel igen jót teszek,

28 sui generis nem gyermekeim, ám csemetéik nagyapja leszek, 30 mindennap másik parókát veszek az unokácskák óhaja szerint, s az unokák játszanak póthajammal, s ha kérik, koponyámmal is, a tarral! Karcos, de részegítő ez a bor, ha tor, legyen tor, ilyen ez a kor. Ma minden jó magyar szabadságharcos, a mi borunk pedig szabadságkarcos! Tálalva van Tálalva van Lerázza a nyakáról Kamillát. Undok nagybátyám elrabolja tőlem angyalomat, az angyalát, a Kárpát-medence jövendő csillagát, mert nincsen benne már erkölcsi gát de nem hagyom, de nem hagyom, megszöktetem, meg én, szekéren, gyalog, vagy épp vonaton, bár nem jár erre szekér mostanában, és nincs letéve sín még micsoda kín, micsoda keserűség de nem hagyom, de nem hagyom e lányt, az én egyetlen jussomat üssön el érte szekér vagy vonat, ha erre jár majd egyszer ne félj, ájult leány, szerelmesem, szabadságodért nem magadban, de a Nagyalföld hősével, Liliomfival verekszel!,, Egyet se bánd, ha savanyú e lőre, 31 berúgni azért be tudsz rúgni tőle, s ha mennél többet iszol meg belőle, nem menekülhetsz hátra, csak előre!

29 Feléled. Egy vén szatír kezébe estem, fogaival, mancsaival szétcincálja a testem, egyetlen porcikám se hagyja épen Sikoltja. nekem már végem, végem, végem, végem! Ne félj, szívem, mert esküszöm az égre: csupán az első felvonásnak vége! MIND Egyet se bánd, ha savanyú e lőre, berúgni azért be tudsz rúgni tőle, s ha mennél többet iszol meg belőle, nem menekülhetsz hátra, csak előre! Függöny. 32 II. felvonás 1. jelenet A lavór, a teríték eltűnt. A színen csak Uracs ül, olvas. Kint esik a hó. Jobbról bejön Kamilla, leveri a havat magáról, fázik. Énekel. Budira járni életveszély, ülök, s hát érzem, elvisz a szél, micsoda ócska kocsma ez itt, be vagyunk havazva a jövő tavaszig! Jobbról jön Szilvai, leveri a köpenyéről meg a kalapjáról a havat, felakasztja a fogasra. Énekel. Micsoda hó hull, micsoda hó, a szent természet mennyire jó! Láttam egy varjút, észrevett, huss! Felszállt a ködben, fantasztikus!

30 Kedves Kamilla, én sose láttam a természetet, és most le vagyok nyűgözve! Évtizedeken át a könyvtárban éltem, odavitettem az ebédemet és vacsorámat is, csak hogy Emerencia förtelmes képét ne kelljen bámulnom Lakosztályom is a kollégiumban vala, tíz lépésnyire a könyvtárteremtől A városba se tettem ki a lábamat évtizedek óta, legföljebb ha egyszerkétszer És most ez a Nagyalföld, ezzel a végtelen laposságával, ez engem lenyűgöz, kedves Kamilla! Egyáltalán, hogy vannak a Teremtőnek ilyen teremtményei, mint 33egy varjú például, példátlan! És akkor egy ilyen hatalmas, fekete állat egyszerre fogja magát, és felrepül?! Vigye el a kánya! Bejön. Igenis! Kérem? Hívni méltóztatott. Nem emlékszem Mondják is az ebadta diákok, hogy szórakozott vagyok De jó, hogy jön Segítsenek az én Mariskám holmiját Kamilla úrhölgy szobájából az enyémbe átcepelni. Hogyhogy?! Gyámleányom jobb helyen lesz gyámapjánál, aki én vagyok. Ezen eszme tűrhetetlen és szégyentelen! Tíz évig fizettem kegyednek az apanázst ám ennek vége, kegyed többé nem kap anyanázst Balról jön Liliomfi és Szellemfi. Fogadós, nem engedheti, hogy ez a vénember megrontsa azt az ártatlan leányt! Fogadós, nem engedheti, hogy az én Mariskám ezen impertinens nőszemély szobájában legyen kénytelen lakni továbbra is! Az én Mariskám nem fog magánál lakni! Az én Mariskám nem fog magánál lakni!

31 Amikor késelni szoktak itten nálam, kérem, akkor becsukom a kármentőt és hívom a felcsert két napi járóföldről De az egyszerű eset, mert mire a felcser idebattyog, addigra, kérem, többnyire el is véreznek Önök azonban, tisztelt uram, tisztelt hölgyem, a túlságig menően elevenek Nyittassa ki Kányai úr az egyik üres szobáját Egy liliomtipró szííínész nem fog nekem tanácsokat osztogatni! Én professor habilitus vagyok! Liliomfi úr a vőlegényem, úgy beszéljen vele! Édes Liliomfi, el akarják rabolni tőlem az én Mariskámat! Vesse latba férfiasságát! Talán kérdezzék meg magát az érdekeltet! Mariskát? Mariskát? Persze 34 Mariskát?! Őt érintő ügyben, megkérdezni, őt magát?! Valóban hallatlan idea Ám a társasági viszályok elsőrendű megoldási módja az értelmes kompromisszum Szép mondat, én írtam legutóbbi főművemben Uracsra néz, aki az ő könyvét olvassa elmélyülten, elmosolyodik, önelégülten bólogat. Nehéz szívvel megfogadom jó tanácsomat, mit mások nem szoktak, a marhák Fogadós, hívassa le Mariskát. Ordít. Mariska!!! Jössz ide azonnal?! Mariska bejön balról. Nagyon kedvesen. Hívatott a kedves néni? Á, a kedves bácsi, kezicsókolom! Hogy tetszenek lenni? Reménylem, nyájas hangulatban, mint mindig Ebéd után szundítottam, és azt álmodtam, hogy a drága néni és a kedves bácsi olyannyira jó viszonyba keveredtek, hogy szinte családi idillnek mondható módon éltek egy takaros házban, melynek kertje pompás, tornáca árnyas vala Ah, mely szép álom!

32 Az ártatlan gyermek! Én neveltem ilyennek! Kedves Mariska, a kérdés az Maga fogja be a száját, csepűrágó, magának Mariskához semmi köze! Ilyen hangon Liliomfi úrral az én jelenlétemben közlekedni nem lehet! Diákjaim között kemény beszédemről vagyok nevezetes, mégis kedvelnek azok a tökéletlen ebadták. Mariskám, kislányom, akarsz-e az én szobámban lakni? Az én szobámban lakni! Avagy külön szobában lakni? Hát én választhatok? Természetesen! Fontold meg jól a válaszodat, gyermekem! Oly éretlen, oly zöld még szegénykém! Liliomfira néz, majd bólint. Hogy mindenkinek kedvében járjak, talántán a külön szoba alkalmasabb színhely lenne mind a nénit, mind a bácsit illendő módon fogadnom, ha kitüntető figyel35müknek hála, szerény személyemmel óhajtanának olykor társalogni Micsoda kellem! Az én porontyom! Fogadós, vitesse Mariska holmiját az üres szobába!

33 Nem úgy! Fogadós, vitesse Mariska holmiját az üres szobába! Miért, én nem azt mondtam? Nem olyan hangon mondta! Drága fogadós úr, vitesse, kérem, holmijaimat az üres szobába. Tökéletes leány! Az én teremtményem! Az én vérem bár nem vér szerint, de lelkileg! Gonosz vénember! Tűrhetetlen némber! Felfuvalkodott hólyag! Bajdús hárpia! Gyuri!! A konyhából kijön Gyuri. Mariska kisasszony holmiját az ötösbe! Igenis! Kimegy balra. Kányai visszamegy a konyhába. Hölgyem, uraim, visszavonulok délutáni szenderemet megejteni. Édes Mariskám, emésztésem végeztével fölkeresendlek. Kimegy balra.

34 A kígyó! Maris! Eriggy szobádba pakolni, öt perc múlva kész legyél, de mindent akkurátusan hajtogass össze, és nem úgy, ahogy szoktad, nem olyan trehányul, te lány! És ne csinálj rendetlenséget az én holmijaim közt, te kótyagos! És azt a vén professzort csak jelenlétemben fogadhatod, értetted? Mars máris, Maris! Megyek, édes néni! Pukedlizik, majd kimegy balra. Én ezt a leányt úgy, de úgy szeretem! A szívem szakad meg, hogy el kell válnom tőle! Édes Liliomfi úr, miután Mariskám az üres szobába végre átköltözendett, várom Önt szobámban egy kis tereferére, mit eddig Mariska jelenléte miatt akadályoztatván nem 36ejthettünk meg Elárulom önnek, én titokban magamat a színészetben gyakorolni szoktam Vannak hősnői szerepek, miket betéve tudok Elszavalom azokat önnek bizalmasan, és csalhatatlan művészi ítéletére bízom sorsomat; kérem, legyen kegyetlen, szinte durva, őszintén nyilatkozzék tehetségemről! A dermesztő hideg dacára lengén leszek öltözve, mindösszesen némely fátylakba, s a díványra heverendek, pihegő kebellel Énekel. Ó, az én hő kebelem telve érzeménnyel, hő szívem kecsegtetem ama hő reménnyel, hogy most végre megnyíl előttem a színpad, sem törődés, sem kín ebben meg nem ingat! Ön lesz az én tüköröm, hírhedett nagy ember, dicsérete örömöm, ne kíméljen engem, legföljebb elájulok, lelkem gyönge, zsönge, ha ön rám néz, pirulok, mint leány, ha szönde. Színpadra von engem ön, ostorozzon, verjen, patakozzék könnyözön, fürödjék hevemben, kettősünk gyönyörű pár leszen nemsokára, szívem önben rátalált végső otthonára! Kisiet balra jelenet Mitől van neked ekkora sikered a nőknél?

35 Azokhoz is kedves vagyok, akiket utálok, bujdosói ösztön Elgondolkozik. Szellemfi! Én mostanában félórát se bírok ki Mariska nélkül Gonosz nagybátyám pedig épp most tiltott el tőle Ki kell játszanom mind nagybátyámat, mind ezt a rettenetes boszorkányt Segítesz? Már megint?! Te oly jó, oly nagyszerű, oly páratlanul férfias színész vagy, egy Egressy Gábor, egy Laborfalvi Róza! Komolyan mondod? Hát kételkedel benne?! Cseréljünk szerepet! Kis időre légy te Liliomfi, én pedig Szellemfi Téged vár Kamilla úrhölgy tereferére fátyoltáncát lejtse el, ne akadályozd benne én azalatt Mariskámmal tölthetem időmet álruhában, sőt álruha nélkül A te alakodban megyek be hozzá, s távozom tőle, csak nála leszek önmagam De hogyan fogsz te méltó módon eljátszani engem?! Nem olyan könnyű az én bonyolult személyiségemet visszaadni! Minden tudásomat össze kell szednem, valóban, de nagyon fogok igyekezni Na gyere! De itt étel van! Ééétel! Evetetlenül! Ki törődik azzal?! Kihúzza balra. 3. jelenet Jobbról jön behavazva Erzsi, megint egy kosár felaprított fával, leteszi, nyög, a derekát tapogatja. Balról jön Gyuri. Egyszer te is vághatnál fát, te lusta éhenkórász!! Egész nap gürcölök, robotolok, fagyoskodom a szekéren a kátyúnál, most is cepekedek egyik szobából a másikba, hát még a fát is én vágjam? Essen beléd a rosseb! Meg az apádba is, abba a rab38szolgahajcsárba! Gyűlölöm az összes Kányait, a fel- és lemenőikkel együtt! De nem baj, lesz még egyszer forradalom! Összeszedi az összes tálat, imbolyogva bemegy a konyhába, berúgja maga után az ajtót.

36 Pimasz, pökhendi, felfuvalkodott, halvérű fráter! És még csak a bort se vizezi eléggé! Istenem, csak jönne már az ifjú Schwartz, akit sose láttam, de aki elvesz feleségül, és elvisz végre innét! Énekel. Itt elhervadok én, ó, én szegény, szegény, akár a kóró, itt elfonnyad a kebelem és kiszikkad az alfelem, és nem akad egy óvó, nincstelen, kóbor csóró, ki férfiként szemet vetne reám ó, én szegény, én vénülő leány! Itt korhadok el én az Alföld fenekén, mint a csalán, nem hevül senki hevemen, hiába volnék eleven. De jöhet még talán egy úr és szól: te lány, heverj alám, itt lesz a fekhelyed ó, istenem, asszony már hadd legyek! Én tudom, mi az asszony, kőből vizet fakasszon, jó tésztákat dagasszon, vendégeket marasszon, vendégeket kopasszon, urával bajuszt ne akasszon, 39 urával osztozzék a hasznon, urával napi négyszer-ötször jóízűen beszélgessen el! Felveszi a kosarat, kicipeli a konyhába. 4. jelenet Balról jön Szilvai, nincs rajta a paróka. Uracs szomszédságában leül egy asztalhoz. Uracs rémülten leteszi a könyvet, és az újságot veszi a kezébe. Dolgozni próbáltam szobámban, de senki sem akadályoz, senki sem nyaggat, nem is jő az ihlet! Nyugalomban nincsen inspiráció, csak halál Nyilván uraságod is így van ezzel, különben szobájában olvasgatná az újságját Ez még ugyanaz a lapszám? URACS Bólint.

37 Megnyugtató, hogy uraságod nem süket, csak néma s ráadásul magyarul is ért Van bája az olvasottakat újraolvasni, magam számtalanszor végigolvastam példának okáért Tacitust, és nem bírom megunni Látom, uraságod könyvemet félbehagyta Ismételten melegen ajánlom Balról belohol Szellemfi Liliomfinak öltözve, parókában, mögötte Liliomfi Szellemfinek öltözve, parókában. Hova sietsz?! Máshol van jelenésed! Tettvágyamat némi harapnivaló sarkallni tudná Ide figyeljen, maga Liliomfi! Rábámul. Kit tisztelhetek az úrban? Szilvai vagyok, a professzor! Fekete parókámat letettem, gyászom jeléül Szilvai professzor vagyok, ám most másféle Szilvai Koponyám végre szabadon és mélyeket lélegez Nem csak a magukfajta ripacsok játszódnak a színpadon Én magamnak játszom, legjobb közönségem én vagyok műveim legértelmesebb olvasója én vagyok Van úgy, hogy műveimet nyolcvan-nyolcvanöt százalékban is megértem, ami más olvasókról, fájdalom, a legjobb akarattal sem mondható el Feláll, Szellemfihez. Liliomfi úr! A fiatal leá40nyok megvesznek a színészekért, maga érti, hogy miért?! Ugye, maga sem érti? Körüljárja Szellemfit. Az ilyen borvirágos orr hat reájuk velőtrázóan vajon? Avagy a délcegnek aligha mondható termet? Avagy a paróka? Ki tudja a fiatal leányokat megérteni? Az érettebb asszonyokról nem is beszélve, kik szerelmi ügyekben a bakfisoknál is idétlenebbek Liliomfi, nézzen magába, nézzen a tükörbe, ez a borvirág a képén nem a szerelem rózsája, Mariska önt nem szeretheti, mert ő részeges embert nem szerethet, punktum. Úgyhogy maga Mariskáról mondjon le. Bor és szerelem elválaszthatatlan két testvér, uram. Kettő? Miért nem mindjárt három? Hogyhogy három? Bor, szer, elem Uraságod szóviccelni merészel?! Az én társaságomban?!

38 Mariska Önt nem szeretheti! Nem az orromért szeretnek de nézze ezt a mosolyt ezt a kacsintást, ennek asszonyi állat ellenállni nem bír én előre megmondom Önnek, hogy elszöktetem Mariskát! Ebben a hóviharban?! Egy Liliomfi számára hóvihar nem akadály! Kivéve, ha Ön, professzor úr, a zsebébe nyúl. Miért, mi van a zsebemben? A zsebébe nyúl, kivesz pár jegyzetet, forgatja, olvassa. Az álladalom berendezkedéseihez nélkülözhetetlen, intézményes társasági szabályzatok gyűjteménye áttetsző és véges számú kell legyen Ezt én írtam, uram! És mennyire igaz! Azt a zsebbe nyúlást, azt hogy is érti kegyelmed? Ahogyan szokás. Ah! Ily könnyen lemond hát Mariskáról? Vagy szöktessem el? Hóviharban, úttalan utakon, gyalogosan? És férfiúi gerjedelmével mihez kezd? Keresek más szeretőt. Ezzel a pofával, ami van magának? Magánál még Emerencia is szebb volt, pedig ő nő volt Mondja, este is így szokott kinézni? Különösen sötétben. 41 Hihetetlen. Nos bizonyos összegért Pénzt vesz elő, átszámolja, átnyújtja. lemond ön Mariskáról? A pénzt számolja, majd zsebre dugja. Le.

39 Írásban? Akár nyomtatásban is. Akkor jöjjön fel szobámba, ott a lemondónyilatkozatot Önnek lediktálom Liliomfi! Tud maga egyáltalán írni?! Hogyne tudnék?! Hát olvasni? De uram! Láttunk már honunkban professzort, költőt, szónokot, népvezért nem is egyet, kik analfabétának bizonyultak, miért pont a szííínészek között ne volna ilyes De útiköltséget is kérek A gyalogláshoz, mi? Hogy egy színész ennyire pofátlan legyen. Én nem akárki vagyok, hanem Liliomfi! Cöcöcö. Mi az, hogy Liliomfi? Liliomfi maga a férfiasság, a hősiesség, a magyar nyelv szelleme, a Kárpát-medence szabadsága! Úgy van! Ahol én színpadra lépek, ott fű nem terem többé, csak babér Milyen igaz! Nincs oly nő, ki nékem ellen bírna állani!

40 A felsorolást hagyja abba, meg vagyok győzve. Még pénzt vesz elő, Szellemfi kezébe nyomja, feláll. Na jöjjön! Szilvai és Szellemfi el balra. Liliomfi leül egy asztalhoz. Gyuri kijön ágyneművel a konyhából, kimegy balra jelenet Balról jön Kamilla férfinak öltözve. Szellemfi úr? Odaül Liliomfihoz. Mit tudott meg róla? Kérem? Megszemléli Kamilla jelmezét, ragasztott bajuszát és szakállát, horgasra kiképezett orrát, elismerően bólint. Félre. Tökéletes úriemberi tartás, hímtanilag hibátlan szőrzetek Nahát, ez a Kamilla mégiscsak színésznő? Akkor őt most ráuszítom undok nagybátyámra Nyomoronc Tódor bácsi, nem menekszel Kamillától! Kamillához. Uram? Kiről is tudtam én meg valamit? Szilvairól! Nem emlékszik? Melyik Szilvairól? Miért, hány Szilvai van? Ahány paróka csak létezik a világon Pénzt tesz az asztalra. Így már jobban emlékszik? Jobban Elteszi a pénzt. Uraságod kicsoda is? Leon Kamé vagyis magyarul Kamé Leon mégsem emlékszik? Atyám francia fókaidomár vala, anyám egy magyar oroszlány Fókaidomár Hát persze Emlékszem Szilvai, Szilvai a professzor, nemde Az, az!

41 Szóval ő érdekli uraságodat Minden gazsága érdekel! Hát ő igazán gaz ember, kérem. Én aztán tudom! Ha tudja, mit mondhatok még én? A részleteket, a részleteket! Fertelmes köz- és magánélete egyaránt érdekel! Úgy. Hát kérem, ez a Szilvai, ez a látszólag ártalmatlan szobatudós, hát ez egy akkora kujon, de akkora! Igen? Ez az ember a könyvtárszobába szokott kiskorú, ártatlan, szende leányzókat csalni, s ott a könyvek között A könyvek között?! 43 A könyvek között fölfekteti őket a polcra Sikít. A polcra?! Hát csak a vékony leányokat kedveli? A vastagabbakat az asztalra fekteti fel Sikít. Az asztalra?! Megkönnyebbülve. Szóval a vastagokat is kedveli! Mi az hogy! Továbbá az élemedett, meglottyadt, kiszáradt, elhájasodott, elbibircsókult matrónákat is kedveli, sőt azokat leginkább

42 Fúj! Fúj. Nos, fölfekteti az ártatlan kis szendéket, s azon kifogással, hogy a leányokat hátsó felükkel is megtanítja olvasni Hogyan? A hátsó fertő-lyukkal, kérem Vannak vakok, kik ujjuk begyével, tapintással olvassák a nyomtatást Szilvai meg az avatatlan leányokkal elhiteti, hogy legérzékenyebb részükkel, a fenekükkel képes őket olvasni megtanítani A fenekükkel! A pucér popsijukkal, kérem Az ilyen kéjenc kujoncok miatt veszítettük el szabadságharcunkat, uram Én erről verset is szerzettem, elmondjam? Nem, nem, de és, és? Nos, ezen olvasási ürüggyel e leányok alfelét könyvekkel felpolcolja, s akkor Akkor?! Ne hozassak vizet? Uraságod szája kiszáradt, orcája elveresedett gutaütésre emlékeztető jegyek Nem, nem, folytassa! De igazán aggódom uraságodért Folytassa! Szégyenérzetem tiltja De mégis!

43 Uram, én színész vagyok és költő Engem magasztos ideák éltetnek Szilvairól beszéljen! Rosszul leszek tőle 44 Nem baj! Nos, miután e még épp megrontatlan leányok pucér alfele immár magasabbra polcolván helyezkedik el, mint a fejük, mely utóbbi az asztalról lelóg, hajzatuk szinte a padlót söpri, s olvasni vágyó csípejük, combtövük, medencéjük, hasikájuk egészen a köldökig nyitott könyv gyanánt tárul a szemlélő elé, ott az olvasószoba kemény, rücskös asztalán, megannyi felütött kódex, szép sorban, egymás mellett, talán egymás fölött is, mintegy felslihtolva, egyszerre vagy fél tucat, összesen több mázsa pucérság az ördögi könyvtárhomályban, csupán fehér alfelük világít sejtelmesen, nos, ott és ekkor Szilvai nem átallja kéjvágyát szabadjára ereszteni, és rettentő erővel, féktelen, vadállati módon, a legközönségesebb hími, kani, sőt bikai dühvel, elszánással, kegyetlenséggel és durvasággal Kamilla leájul a székről. Fogadós, hé! Fogadós! Gyuri! A konyhaajtóból belép Kányai, Gyuri beszalad balról. Az úr rosszul lett, segítsenek! Kányai és Gyuri élesztgeti Kamillát. Szellemfi, ki ez az úr, nem tudja? Nem tudom, most látom életemben először. Vigyük ki a budira, a hidegben magához térhet. Kányai és Gyuri kiviszi jobbra Kamillát. 6. jelenet Balról jön Mariska.