LEZÁRULT A KÉT ÉVES COMENIUS PROGRAM, az A.C.T.S.

Átírás

1 LEZÁRULT A KÉT ÉVES COMENIUS PROGRAM, az A.C.T.S. Hihetetlen, de igaz, elérkeztünk a Fenntartható Fejlődés projekt végére, melyet a Comenius néven futó Európai Uniós iskolai program keretén belül valósított meg iskolánk svéd, holland, francia és görög partneriskolákkal a ös tanév során. Az együttműködés minden dokumentációja, programja, eredménye, élménye, résztvevőinek névsora és külső vonatkozása megtalálható honlapunkon, amit mi, Bajzások készítettünk és itt található: Akit kíváncsi arra, hogy mit takar az A.C.T.S. rövidítés, a honlapon arra is választ talál! Az együttműködés két fontos pillére a partnerek és természetesen maga a téma. Partneriskoláink Európa nagyon különböző régióiból voltak, ami természetesen a téma alapos megismerésén túl további színt és ismereteket hozott az együttműködésbe. Az európaiság, a hasonló értékrend közös nevezője mellett hamar nyilvánvalóvá vált, hogy vannak különbségek is: a problémák megközelítésében, mentalitásban, életmódban, épített környezetben. Érdekes volt látni, hogy mi, magyarok éreztük magunkat legotthonosabban ebben a sokféleségben, hiszen könnyen azonosultunk a görögök vidámságával és lazaságával, a hollandok kíváncsiságával és nyitottságával, a francia kreativitással és könnyedséggel, a svédek szívós feladattudatával, amit viszont gyakran szakít meg egy kis társas együttlét lehetőleg finom süteménnyel kiegészítve. Mind a négy iskola egy-egy vidéki, közepes méretű, általános gimnázium, azaz hasonló környezetből jöttek diákjaink. A program során mindannyian ellátogattunk egymáshoz, minden alkalommal 6 diák és 2 tanár vett részt ezeken a találkozókon. A találkozók hete során az iskolákban vegyes nemzetiségű csoportokban a Fenntartható Fejlődés projekt részletein dolgoztak a diákok, tanórákon vettek részt, helyi üzemeket látogattunk, melyek jó példát mutattak a Fenntartható Fejlődés-re, tehát diákjaink nem csak elméleti síkon ismerkedtek a témával, ami nagy segítségünkre volt, hiszen hitelessé tette az egész munkát. Ezen kívül minden találkozón megnéztük a várost magát, a helyi, vagy közeli nevezetességeket, hiszen ez is a Comenius program sajátja: úgy leszünk igazán európaiak, ha megismerjük egymást és egymás környezetét, ha otthon érezzük magunkat benne, bármely részén járunk is. Elsőként Alesben voltunk a Lycée Jean-Baptiste Dumas-ban, ami egy iskolakomplexum más típusú iskolákkal egy hatalmas területen.

2 Másodszor Maassluisban, Hatvan testvérvárosában. Több, mint 20 éve van tartalmas együttműködés a két város, így iskoláink között is. A hatvani találkozót követő helyszín a svéd Katerdalskola volt egy január végi héten, így a skandináv téllel is megismerkedtünk ami úgy tűnik a felmelegedés áldozata lesz lassan. A lamiai iskola a legkisebb és sajnos a legkevésbé vonzó is, mert mint megtudtuk a délutáni magániskolák fontosabb szerepet kapnak manapság. A téma a Fenntartható Fejlődés, egy rendkívül összetett fogalom, amit tömören így lehet definiálni: olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével kell mérlegelni. ( A projekt indulásakor szerény tudásunk volt minderről, mely a kezdeti felmérések során ki is derült. Viszont ahogy készültek a prezentációk, dolgoztunk a közös munkákon, egyre árnyaltabbá vált a kép és minden résztvevő tudása közvetetten társaiké is kimutathatóan gyarapodott. Számos kis projekt, prezentáció, előadás készült, több tanulmányi kirándulás zajlott és a téma szakértői közül is jó párat meghallgattunk. Három, számomra érdekes eredményt emelnék ki a sok közül. Az egyik, egy képzés, mely a program kezdetekor zajlott, amikor még azzal szembesültünk, hogy bizony nagyon keveset tudunk a fenntarthatóságról és az a kevés is túlságosan bonyolultnak tűnt. Egy lelkes természettudományos csoportunk ezzel a helyzettel szembesülve úgy döntött, hogy az elején kezdi, szó szerint: óvodásokat tanít meg a környezettudatosság alapjaira. Egy helyi óvodában szerveztek és tartottak foglalkozásokat, melyről kisfilm készült, amit Franciaországban a többieknek be is mutattunk. Érdekes kezdeményezés volt, az óvodában hatalmas sikerük volt diákjainknak, de ami fontosabb, hasznos tudást közvetítettek. A másik a back to basics, vissza a gyökerekhez elnevezésű hétvége volt, ahol egy másik, természettudományos osztállyal próbáltuk ki és beszéltük meg, hogy milyen a hétköznapi élet elektromosság, gáz, folyóvíz és autó nélkül. Mindenesetre nagyon kemény, viszont nagyon környezetbarát. Végül elkészítettünk egy HATNYELVŰ fenntarthatósági szótárat, az alapvető szakszavakból. Az összes eredmény, termék a honlapon megtalálható! Szelei Orsolya

3 ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK Végül minden projekttalálkozóról álljon itt a résztvevők személyes véleményét, élményeit tartalmazó beszámoló. Ales 2013 A Comenius program keretein belül utazott egy kis csoportunk Franciaországba, ahol is egy kis városban, Alesban töltöttünk el egy hetet. Rajtunk kívül Svédországból és Hollandiából is érkeztek tanulók Alesba, ahol befogadó családoknál laktunk. Mindenki nagyon izgult eleinte, hogy vajon milyen lesz, mit fogunk csinálni, de hamar kiderült, hogy aggodalmunk feleslegesnek bizonyult, hisz minden család nagyon kedves volt és mindenki gyorsan, úgymond beilleszkedett az ottani családokba. A héten számos programon vettünk részt, többek közt ellátogattunk a hulladék feldolgozó telepre, hisz az egész program alapja a fenntartható fejlődés volt. Ezen kívül elutaztunk a Point du Gardhoz, ahol a lélegzetelállító kilátás mellett piknikezhettünk. Itt megtudtunk, hogy áramfelhasználás nélkül is lehet lakossági célokra vizet egyik helyről, a másikra eljuttatni A Pole Mechanique-nál folytattuk a hetet, ahol kipróbálhattunk különböző elektronikus bicikliket. Ezen kívül látogatást tettünk Ales kórházában, ahol előadást tartottak nekünk a kórház energetikai felújításáról az új EU szabványnak megfelelően, valamint az alpolgármester is fogadott minket a városházán. Az ales-i Jean Baptiste Dumas iskola óráin is részt vehettünk, valamint a francia, svéd és holland diákokkal közösen megterveztük a program logo-ját is. Életem legjobb hetének utolsó napján nehéz szívvel, szomorúan búcsúztunk el fogadó családunktól és a rengeteg kedves diáktól, akiket a hét során megismertünk. Nagyon örülök, hogy részt vehettünk ezen az utazáson, hisz a felejthetetlen élményen felül rengeteg új barátságot köthettünk. A mai napig tartjuk a kapcsolatot az út során megismert barátainkkal és tervezzük, hogy újra ellátogatunk hozzájuk. Dudás Armand volt diákunk Maassluis 2014 Ha pár évvel ezelőtt megkérdezték volna tőlem kötődnék-e érzelmileg egy olyan országhoz, mint például Hollandia, gondolkodás nélkül nemet mondtam volna. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer, eddigi életem legszebb emlékei közül jó pár pont Hollandiához lesz köthető vagy az ott lakó emberekhez. Teljesen váratlanul ért, amikor megtudtam, hogy utazhatok Hollandiába a Comenius cserediákjaként. Amikor megtudtam, hogy én is a kiválasztottak között vagyok, egyből gondolkodni kezdtem azon, hogy mit kell vennem (ajándékok,a kiutazáshoz szükséges felszerelések), mire kell oda figyelnem, és hogy pár kifejezést is meg kellene tanulnom, mivel az mindig jól esik egy külföldinek. Az utazást megelőző hónapok teljes izgalomban teltek, ment a találgatás, hogy milyen lesz a fogadó diákunk és hasonlók. Azon szerencsések közé tartoztam, akik a kiutazás előtt

4 megismerték azt a diákot, aki fogadja őket. Egy kedves lány fogadott engem, már a megismerkedésünk óta tudtam, hogy nagyon jó barátok leszünk. Úgy gondolom, hogy a kiutazás napját sem fogom soha elfelejteni, hiszen többen is akkor ültünk először repülőn. Ijesztő, mégis csodálatos érzés volt a repülővel való utazás. (azóta is hiányzik:) ) Megérezésünkkor mindenki izgatottan várta, hogy milyen is az ő fogadója, nekem már volt róla fogalmam. Első nap a megismerkedés jegyében zajlott, először a fogadó diákkal, majd közvetlen utána a családjával ismerkedhettem meg, valamint egy másik, francia nemzetiségű cserediákkal, akit ugyancsak az én fogadóm szállásolt el, szintén velünk lakottmegjegyzem, nekem ez annyira nem volt pozitív, mert a francia fiú nyelvtudása közel sem haladta meg vagy az én, vagy a fogadóm nyelvtudását, így a beszélgetések gördülékenysége sokszor problémát okozott. Különös érzés volt iskolába járni Hollandiában. Mint minden más országban, teljesen más az emberek felfogása és életvitele. A holland emberek igen magas százaléka szó szerint mindenhova biciklivel utazik, nem gyakran használják autóikat. Hatalmas meglepetés volt számomra, hogy ott a bicikliút bonyolult, minden extrával felszerelt rendszere olyan alap dolog, mint itthon egy egyszerű útkereszteződés. Az ottani diákok igazán kedvesek, mindenki nagyon segítőkész volt, amikor többször is eltévedtünk a hatalmas iskolában és éppen nem találtuk a találkozási pontot. A nem holland külföldi diákokhoz is szép emlékek fűztek, személy szerint én a franciák társaságát élveztem a legjobban természetesen a hollandoké után! Kinti létünk során számtalan dolgot megtanulhattunk a környezetvédelemről, illetve a környezettudatos viselkedésről, cselekvésről. A hét folyamán számtalan prezentációt néztünk meg a környezetvédelem különböző területeiről, valamint több helyre is ellátogattunk, hogy gyakorlatban is részesei lehessünk annak, amiről a prezentációk szóltak. Csoportunk megfordult egy biokertészetben, egy teljesen mesterséges körülményeket kialakító kertészetben ahol finom paradicsommal kínáltak minket, mindenki nagy örömére- illetve betekintést nyerhettünk egy teljesen környezetbarát házba is. Megannyi élmény közül nehéz szemezgetni, hisz mind oly kedves és felejthetetlen számomra. Természetesen nem csak a projektfeladatok körül forgott a kinti életünk, több kirándulás is volt, amely nem a projekt része volt, ilyen volt például a tengerpartra tett kirándulás a fogadó családommal, illetve az utolsó közös kirándulás Amszterdamba, Hollandia fővárosába. Utóbbi alkalmával eljutottunk a világhírű Rijk Múzeumba, valamint a piros lámpás negyed fertőjébe is. (:D) Mindent összevetve számomra életem egyik legjobb élménye volt a csereprogram és köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy kijuthassak Hollandiába és megismerhessek ennyi csodálatos és kedves embert. Utolsó megjegyzésként hozzá kell tennem, hogy a fogadómmal, Femkével a kint kialakult szoros kötelék mit sem lazult, s a mai napig többször is beszélek vele, s sírjuk vissza együtt a program alatt eltöltött napokat. Erdélyi Martin volt diákunk

5 Hatvan 2014 Nekem izgalmas hét volt, mikor itt volt Esther, a francia diáklány, akit a Comenius program ideje alatt fogadtam. A családom többi tagjának már kevésbé. Természetesen az, hogy egy hétig egy "idegennel" éltünk együtt, felborította a normális kerékvágást. Minden napot részletesen meg kellett beszélni és tervezni, hiába, hogy Esther maximálisan együtt működött velünk és alkalmazkodott hozzánk. Egyetlenegy kikötése volt, hogy szeretne minél több magyar ételt megkóstolni. Így minden este hagyományos magyar ételeket ettünk. A vacsorák alatt sokat beszélgettünk vele, és sok mindent megtudtunk a franciákról, meg Esther családjáról és hétköznapi életéről is. Hogy megismerkedjen egy kicsit a magyar kultúrával, utolsó este elvittem egy táncházba, ahol különböző magyar táncokat táncoltunk. Azt mondta, hogy szépek a táncok, de nehéz őket táncolni és felérnek egy testnevelés órával. Nem volt teher az, hogy fogadtunk egy diákot, de egészen kimerítő volt az, hogy minden beszélgetést lefordítsunk neki, hogy értse miről van szó. Legyen minden napra elegendő és neki megfelelő étele, itala és pénze, ha szeretne valamit venni. És hogy ne unatkozzon, mikor nekem tanulni kellett vagy éppen táncórán voltam. Fogadott diáknak lenni is izgalmas feladat volt. Hiszen teljesen egyedül vagy egy családnál, ahol senki sem beszéli az anyanyelvedet. Teljesen magadra és az angol tudásodra vagy bízva, és így kell megértetned magad. Megismerkedni egy teljesen más kultúrával, életvitellel és egy hétig úgy élni, mint az ottani diákok (nem teljesen, de egy kicsit igen). Egy biztos, hogy mind a kettő nagyon nagy élmény volt, fogadónak és fogadottnak lenni. Kár lett volna kihagyni bármelyiket is. Horváth Kinga 11.B A Comenius-program jóvoltából görög cserediákot fogadhattam egy hétre. Én Efthimis Galiropulos-t választottam az előzetesen elküldött bemutatkozó lapok közül. Úgy gondoltam, hogy tökéletesen beleillik a családunkba, hiszen három bátyám van. Efthimis kedves, jól nevelt, magas röplabdás fiú. A családunkban mindenki tanulja az angol nyelvet, így nem volt gond a kommunikációval. Bepillanthatott egy átlagos magyar család életébe, magyar szokásokat, ételeket ismerhetett meg. Cserébe mesélt nekünk Görögországról, a lakóhelyéről és az ottani életmódról. Megtanítottuk őt magyar szavakra és magyarul számolni. Az estéink nagyon viccesen teltek, szórakoztunk, sokat videójátékoztak a tesóimmal. Efthimis ez alatt az egy hét alatt igazán belopta magát a szívünkbe. A görögök nagyon nyitottak, jókedvűek. Ezt megtudhattuk a többi cserediákot fogadó családtól is. Nagyon örülök, hogy ráesett a választásom, ha tehetném, még egyszer őt választanám. Mezey Beatrix 11.C

6 Linköping 2015 Egy hetet tölthettem el Svédországban a Comenius program keretein belül és egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb. Mindig is érdekeltek az északi országok, így mikor meghallottam a lehetőséget kapva-kaptam a lehetőségen és jelentkeztem. Nyelvtanulás szempontjából is hatalmas lehetőség volt, valamint természettudományos tantervű osztályba járok, tehát a téma is testhezálló volt. Az angoltudásom nem épp a legkiemelkedőbb, ezért az indulás előtt nagyon féltem, hogy fog menni a beszéd, mit is mondok majd először vagy épp meg tudok-e majd szólalni. Szerencsém volt hiszem a fogadómmal már októberben megismerkedhettem, így emiatt nem féltem. Az első nap a lehető legrémesebben sikerült előadnom az angoltudásom, hiszen a saját kis környezetemben nem használom intenzíven az angolt. Nagyon féltem, mit fog gondolni rólam ezek után a család, de a hét végére, mikor búcsúzkodásra került a sor bizony a könnyek is előkerültek. A hét minden napján, amit a fogadó családdal töltöttem reggelente ölelést kaptam a svéd anyukámtól és a kedvemért minden este gluténmentes menü került az asztalra (a család dolgát nehezítette a glutén érzékenységem, de ez senkin nem fogott ki). Nagyszerű volt és minden pillanatban otthon éreztem magam. Belekóstolhattam egy svéd gimnázium napjaiba is. A program során rengeteg érdekes dologgal találkozhattunk és persze, ha fenntartható fejlődésről van szó, a mi kis csapatunk szalad válaszokat adni, hiszen ebben a témakörben látogattunk el különböző helyekre. Számomra a legérdekesebb ezzel kapcsolatban a biogáz előállító üzem volt. Az első napokban nem értettem miért tesznek mindent pici zöld szatyrocskákba, később aztán megtudtam, hogy nem is akármit: szerves hulladékot gyűjtenek össze. Az üzem látogatásakor pedig világossá vált, mi is történik. Nagyon tetszik az ötlet, hogy biogázzal működtetnek rengeteg dolgot és nagyszerű lenne, ha ezt itthon is meg tudnánk a későbbiekben valósítani. Természetesen a tudásunk gyarapítása mellett az ismerősi körünk is gyarapodott. Az ott levő görög, svéd, holland, francia, magyar diákok rengeteget ismerkedtek. Barátságok kötődtek, új arcokat ismerhettünk meg és ez fantasztikus volt. Mindenki élvezte a hatalmas havazást is. Igaz, tizenéves fiatalok és felnőtt tanáraik vettek részt a programban, de mikor a közös szánkózásra került a sor, mintha egy kisebb óvodás csoportot láthattunk volna. Megnézhettünk egy jégkorong meccset is, ami szintén maradandó. Rengeteg baráttal és élménnyel lettem gazdagabb, és ami a későbbiekben nagyon fontos lesz: fejlődhettem a nyelvtanulásban is. Persze egy hét alatt nem lehet megváltani a világot, de érezhetően fejlődtem a kommunikáció terén, aminek mellesleg nagyon örülök. A másik nagy örömöm, hogy van pár ember, akikkel a mani napig tartom a kapcsolatot és szinte minden héten beszélünk. Azóta mindenkit csak bátorítani tudok az e féle cserediákprogramok kapcsán. Szerintem hatalmas előny, ha valaki részt vehet egy ilyen dologban és egy országot láthat egy ott élő szemével és a hétköznapjaiba betekintést nyerhet. Komjáti Boglárka 10.a

7 Lamia 2015 A Hatvani Bajza József Gimnázium és Szakközép iskola tanulói közül, nyolc bátor diák vállalkozott a Comenius elnevezésű cserediák programra. A program segítségével ismerhettük meg Görögország kultúráját, népszokásait, és hagyományait is. Bepillanthattunk egy tipikus görög család hétköznapjaiba, így megtanultunk alkalmazkodni egy más életvitelű család szokásaihoz, és életmódjához is. Egy héten keresztül újabb és újabb érdekességeket figyelhettünk meg, így szélesedett a látókörünk, és többet tudtunk meg Görögország történelméről. Két várost ismerhettünk meg közelebbről: a fővárost, Athént, és szálláshelyet biztosító Lamiát. Ezek mellett a csoportjátékok segítségével, a más nemzetiségű diákokkal is barátságot kötöttünk, és a közösen megoldott feladatok által újabb tapasztalatokkal gazdagodtunk. Természetesen a Comenius program minden résztvevőjének fejlődött a nyelvtudása, melyet a jövőben kamatoztathat. Sokat köszönhetünk a programnak, hiszen maradandó élményekkel gazdagodtunk, és szoros barátságokat alakítottunk ki, melyeket igyekszünk a jövőben is megtartani. Olyan élményeket szereztünk, melyeket az élet más terén nem sikerült volna, így csak ajánlani tudjuk a programot mindenkinek, hiszen lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk, egy ilyen meghatározó kiránduláson részt venni. Bukó Florina Beer Boglárka 11 d