Vadászati állattan és etológia, emlősök ÁLLATTAN. A., Párosujjú patások. A/1., Disznófélék. I. Vaddisznó (Sus scrofa)

Átírás

1 1. Elterjedés és állományhelyzet ÁLLATTAN A., Párosujjú patások A/1., Disznófélék I. Vaddisznó (Sus scrofa) Egész Eurázsiában és Afrika északi részén megtalálható a faj. Európában az Alpokból, Skandináviából és Ibéria egy részéről hiányzik csak. Angliában eredetileg őshonos faj volt, azonban a mostani állomány a Franciaországból és Közép-Európából bevitt tenyésztésre szánt, de elszabadult vaddisznókból áll. Amerikában számos helyen betelepítették és ezután terjedt el. Ausztráliában és Új-Zélandon elvadult házi disznókat találhatunk. A faj testnagyság és színezet alapján 125 alfajra osztható, az európai rassz esetében a diploid kromoszómaszám: 2n=36. Az utóbbi 2-3 évtizedben Európa szerte állománynövekedés figyelhető meg, aminek több oka van. A felmelegedés kedvező az új élőhelyek meghódítása és a szaporulat felnevelése szempontjából, valamint a jobb túlélés miatt. Az alacsony hasznosítás és a táplálékbázis növekedése a szaporulat jobb túlélését biztosítja, illetve több nőstény tud szaporítani. Magyarországon az állománynagyság és az elterjedési terület is nő, aminek hasonló okai vannak: erdősítés, mezőgazdasági termelés változása, alacsony hasznosítás. 1. ábra: A vaddisznó elterjedési területe a világon. 1

2 2. ábra: A vaddisznó hazai elterjedési területe a vadgazdálkodók becslése alapján (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár). 2. A vaddisznó és a házi disznó összehasonlítása A vaddisznó testhossza rövidebb, fara csapott. A feje megnyúltabb, a lábszára hosszabb és vastagabb, míg a fülei kisebbek, hegyesebbek és felállóak. 3. ábra: A vaddisznó koponyája (forrás: 2

3 3. A vaddisznó leírása és jellemzői Vadászati állattan és etológia, emlősök Az adult hím egyedek elnevezése kan, míg a nőstényeké koca. A juvenil egyedeket, akiknek még csak tejfoguk van, malacnak (kanmalac, emsemalac) nevezik. Süldőnek hívjuk őket az első állandó fog megjelenésétől a teljes fogazat megjelenéséig vagy az első vemhesülésig. A végleges testméreteiket 5-6 éves korra érik el. A kanok testtömege kg, testhossza 1,8-2 m, míg a marmagasságuk cm. A kocák testtömege kg. Elsősorban a kanok esetében megvastagodott, elszarusodott, páncélszerű bőrképlet alakul ki, amit vállpajzsnak neveznek. A vedlés tavasszal történik és akár májusig is elhúzódhat. A téli szőrzet folyamatosan alakul ki a gyapjúszőrök besűrűsödésével. A csíkos malacruha kb. fél év alatt tűnik el teljesen. A vaddisznó fogképlete: , ahol az első előzápfog a farkasfog. Születéskor az i3, c1 van meg. 1-2 hónaposan kijön az i1, i 2, p2, p3, p4. 3 hónaposan megvan az i 2, P 1 és ez a teljes tejfogazat. 5 hónaposan jön ki az M1, 6 hónaposan a P 1, 10 hónapos az I3 és a C1, míg hónaposan már az M2, P2, P3, P4 is kijön hónaposan előjön az I1 és 19 hónaposan az I2. 21 hónaposan már megvan az M3, ami a teljes fogazat kialakulását és ezzel a süldőkor végét jelenti. Az agyar (agyarfog - C1) nyitott gyökércsatornájú, azaz állandó növekedésű fog. A kisagyar a felsőfogsorban helyezkedik el. Kampószerű és kör keresztmetszetű. A nagyagyar az alsófogsorban található, enyhén ívelt és háromszög keresztmetszetű. A vaddisznó ürüléke vastag, több tagból álló esetleg idomtalan massza. A nyomában a fűköröm mindig látszik a csülök két oldalán. A vaddisznó ökológiai élettartama év, míg a maximális élettartama év. Két éves korig a fogváltás alapján becsülhető az egyedek kora. Utána az agyarnövekedés és kopás alapján. Emellett az M 3 növekedése alapján is becsülhetjük az állatok korát. A növekedés szinte az életük végéig tart, de az első öt év után nagyon lelassul, miáltal bizonytalanná válik. A vaddisznó mindenevő, azaz növényi és állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Ezzel vadgazdálkodási és vadkárokat is okoz. 4. Társas viselkedés és szaporodás Az egyedek csoportokban élnek, amiket kondáknak nevezünk. A kondában szigorú rangsor alakul ki már szoptatás ideje alatt, a csecssorrendnél. Egy kondát általában 2-3 koca, akik rokonok és a szaporulat alkotja. A kanok 1-1,5 évesen különválnak a kondától. Alapvetően helyben élő populációkat alkotnak, de egy konda nagy, ha-os mozgáskörzettel rendelkezik. Az ivarérettséget általában 20 hónaposan érik el, azonban az emsesüldők egy része hónaposan is búghat, gyakorlatilag minden 40 kg-t meghaladó nőstény vemhesül. A szaporodási időszak (búgás) november végétől január végéig tart. Az egyébként magányosan élő kanok ilyenkor csatlakoznak a kondához. A kanok megverekszenek a párosodás jogáért, majd párok ill. háremek alakulnak ki. Az ivarzó kocákat a kanok kiválasztják és velük párzanak. A párzásnál a kan erősen nyálzik, ugyanis a nyálban szexferomon van, ami segíti a sikeres párzást. A vemhesség napig tart. A kocák valamilyen zavartalan helyen fialó vackot 3

4 hoznak létre. Egy koca 3-6 malacot ellik (min. 2 - max. 12). Egy kismalac 0,7 1,2 kg tömegű a születéskor. Az alomnagyságot befolyásolja a koca kora, testtömege, kondíciója. A nagyobb, öregebb kocáknak több malacuk van. A malacok 4-6 napig tartózkodnak a vacokban, a csecshűség 4 hetes kortól alakul ki. A család a következő szaporodási időszakig együtt marad. A malacnevelésnél több család is együtt lehet és az árvákat is megpróbálják felnevelni (köszönhető annak, hogy egy kondában rokon nőstények élnek). 4. ábra: A vaddisznók társas életének alakulása az év folyamán (forrás: Meynhardt, 1986). 4

5 1. Elterjedés és állományhelyzet A/2., Szarvasfélék II. Gímszarvas (Cervus elaphus) Eurázsiában és Észak-Amerikában természetes állományok, míg Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon betelepítettek élnek. Több alfajt is leírtak, de genetikai értelemben egy fajról van szó. A Brit-szigetekre mindenféle szarvast betelepítettek, ezért az ottani állomány erősen keveredett. Magyarországon a 60-as évek elején ezer db-ot, 1990-ben 60 ezer db-ot becsültek, ezután csökkenés következett be, majd a 1997-től ismét növekszik az állománya. A növekedés okai: nem a valósághoz igazodó hasznosítás (kevés nőstény kilövés), az erdősítés (Magyarországon 15 %-os erdősültség felett megjelenik a szarvas az adott területen) és a mezőgazdasági változások (új élőhelyek). A szarvas tipikus élőhelye a nagy kiterjedésű összefüggő vegyes erdők (40-60% lombos, 20% fenyő), változatos korosztályokban, dús aljnövényzettel, nagy cserjeszinttel. A neolitikumi szarvas leletek bizonyítják, hogy a faj eredetileg a nedves ártéri erdőkben élt és onnan terjesztette ki az életterét az erdő-mezőgazdaság élőhely-együttesekre. 5. ábra: A gímszarvas elterjedési területe a világon. 5

6 6. ábra: A gímszarvas magyarországi elterjedési területe a vadgazdálkodók becslése alapján (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár). 2. A gímszarvas leírása és jellemzői Az adult hímek elnevezése bika, míg a nőstényeké tehén. A juvenil állatok neve borjú (bikaborjú, ünőborjú), a 2. éveseké ünő (nőstény), csapos v. nyársas bika (hím). A gímszarvas bika a végleges méreteit 5-6 évesen, a tehén 2-3 évesen éri el. A bika testtömege kg, testhossza cm (orrhegytől - farktőig), míg a marmagassága cm. A tehén testtömege kg, testhossza cm, marmagassága cm. A testméretek változékonyságának okai a sűrűség függés (minél nagyobb a populációsűrűség, annál kisebbek a méretek) és az élőhelyi hatás (kevesebb vagy rosszabb minőségű források esetén kisebb testméretek). A bika és a tehén között a csap megjelenéséig nincs különbség (borjak esetében). A bika nagyobb, a feje szélesebb, a nyaka erőteljesebb. A hátvonala hátrafelé lejt az erőteljes lapocka miatt. A nyak és a hastájék szőrzete sötétebb a bikáknál. A borjú szőrzete pettyes elsősorban a nyakon és a gerinc két oldalán, 5 hetes kortól ez elhalványul és az őszi vedléssel végleg eltűnik. Az adultak nyáron rozsdabarna, testhez simuló kültakaróval rendelkeznek, míg télen szürke alaptónusú, barnás árnyalattal és sűrűn tömött a kültakarójuk. A vedlés szeptember-október és április-május között zajlik le. A gímszarvas fogképlete: A születéskor megvan az i 1, i 2, i 3, c 1 (sarokfog). Egy hónapos korban kijön a c 1 (gyöngyfog), p1, p2, p3. Öt hónaposan az M1, 10 hónaposan az M2, 16 hónaposan az I 1, 17 hónaposan a C 1, 18 hónaposan az I 2, 20 hónaposan az I 3, 21 hónaposan a C 1, 23 hónaposan a P1, P2, P3, míg 24 hónaposan az M3 bújik ki. A gímszarvas ökológiai élettartama év, míg maximális élettartama év. Két éves korig a fogváltás alapján becsülhető az egyedek kora. Legpontosabban a fog (M1, M2, M3) növekedési vonalak alapján becsülhetjük a későbbiekben a szarvasok korát, azonban ez laborigényes módszer. Szokták még fogkopás, trófea, agancs levetési sík (?), és a küllem 6

7 alapján is megbecsülni az egyedek korát. Ezeket elsősorban a terepen használják a vadászok, vagy a terítéken lévő szarvasoknál, illetve a trófeabírálatnál. A gímszarvas ürüléke henger alakú, alja homorú, csúcsa kidomborodó, a bikáé általában vastagabb és szabályosabb. A szarvas nyomában a fűköröm csak vágtában vagy laza talajon (hóban) látszik, de mindig a csülök mögött (a vaddisznónál a csülök mellett). A bika első agancsa (második életévében - másodfüvű bika) egy koszorú nélküli csap. Ha van koszorúja, akkor nyárs vagy spíszer, esetleg lehet villás is. A második agancs hatos (középág, szemág és az agancs vége), esetleg nyolcas (az agancs vége villás), tízes (a korona háromágú). A harmadik agancson szinte mindig van már jégág, a koronaág tompa, színe és gyöngyözöttsége nem végleges még. A negyedik agancs esetében a korona már kívánatos, a szárhossz cm. A fiatalkori erőteljes fejlődés után a kiválóak év körül kulminálnak (élőhely függő). A gímszarvas átmeneti táplálkozási stratégiát követ a koncentrátum-válogató (őz) és a fűevő (muflon, juh) között. A fő táplálékát a fásszárúak hajtásai jelentik, de sok kárt okoz a mezőgazdasági veteményekben is. 3. Társas viselkedés és szaporodás A gímszarvas csoportos életmódot folytató, nem territoriális faj!? Ugyanakkor Spanyolországban találtak territoriális viselkedést mutató populációkat. Nagytávolságú, több tíz km-es vándorlásokat feltételeztek a vadászok, de nincs bizonyítva, és mi lenne az ökológiai oka? A tehenek 2-15 db-os rudlikba tömörülnek, amelyek kis családi csoportok élükön a vezértehénnel, amely a legöregebb tehén a csapatban. Az egyedeknek jól körülhatárolható otthonterülete van, amihez ragaszkodnak (5-600 ha). A rokonok mozgáskörzetei átfednek (anya-lánya). Nagy területhűség jellemzi őket. A bikák nagyobb mozgáskörzetet (1-2 ezer ha) tartanak, de rájuk is jellemző a területhűség, illetve szezonális ciklusok jelentkeznek a területnagyságban. A nagyobb mozgásokat a szaporodási időszakban találhatunk (amikor felkeresik a tehenek mozgáskörzeteit) és ennek köszönhető a nagy mozgáskörzet felnőtt korban. A fiataloknál a kóborlás (otthonterület keresés, ami az anyától való elszakadás után következik be) miatt nagy a mozgáskörzet mérete. Territóriumuk nincs, a bikák mozgáskörzetei is átfednek. A bikarudlik időleges csoportok, gyors és folyamatos egyedkicserélődés jellemző rájuk, leginkább télen jellemző. Az ivarérettséget általában két évesen érik el, de ez nem biztos, hogy a szaporodásban való részvételt is jelent! A bikáknál a nyár második felében rohamos testtömeg növekedés figyelhető meg (döhér bika). A here tömege július-szeptember között háromszorosára nő. A szaporodási időszak (bőgés) szeptember október. A bikák felkeresik a bőgőhelyeket (ezek a tehenek által intenzívebben használt területek), a fiatal bikák sokat kóborolnak, az idősebbek visszajárnak a korábbi bőgőplaccokra. A bikák és a tehenek együtt vannak a bőgés ideje alatt. A bikák esetlegesen meg is verekszenek egymással a tehenekért, ezen verekedések során a bikák kb. 1/5-e sérül meg. Azonban jellemzőbb a bőgési csata, ahol csak hang alapján vetélkednek, vagy esetleg testnagyság alapján döntik el, hogy melyik bika az erősebb. Ezután kialakulnak a háremek (egy bikához tartozó tehén csoport). 7

8 7. ábra: A gímszarvas csapat szociális szerveződése (forrás: Heltay, 2000). 8. ábra: A bikák párviadalának rendje a háremért vívott harcban. 1: közeledési szakasz és bőgési csata, 2: párhuzamos séta, 3: küzdelem. A nyilak vastagsága arányos a megfigyelt esetek számával (forrás: Csányi, 1986). 8

9 Az ivarzó teheneket a háremmel rendelkező bikák kiválasztják és védik (az ösztrusz csak 6-24 óráig tart). A mellék vagy szatellit bikák általában csak a nem ivarzó tehenekhez férnek hozzá. A sikeres bikáktól (az összes bika alig 1/3-a) származik az utódok 80%-a. Az egy rudliban lévő tehenek ösztrusza szinkronizálódik (a születések 80%-a 30 napon belül történik meg). A bőgés alatt a bikák testtömegük 20 %-át, míg kondíciójuk (vesezsír-index alapján) 80%-át veszíthetik el. A vemhesség napig tart. A felszívódás és a magzati veszteség nagyon ritka. Az ellések zöme április-május hónapokban történik meg. Egy tehén általában egy borjat ellik, az ikerborjak ritkák (1%), általában egy borjú születéskori tömege 1,5-8 kg. Az első-második héten a borjú naponta hatszor szopik. A teljes laktáció időtartama nap. 1. táblázat: A szaporodással összefüggő főbb éves ciklusok a gímszarvasnál. jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. ivarzás Vemhesség vemhesség ellések Szoptatás Levetés Felrakás tisztítás kész agancs tesztoszteron agresszivitás 1. Elterjedés és állományhelyzet III. Dámszarvas (Dama dama) Az európai állomány Kis-Ázsiából származik. Az utolsó jégkorszakban kipusztult, majd visszatelepítették, ezért nem tekintik őshonos fajnak. Közép és Nyugat Európa egyes részein, Svédország és Finnország déli részén, a Brit szigeteken, továbbá foltokban Olaszországban és Spanyolországban fordul elő jelenleg. Magyarországon - kivéve az összefüggő hegyvidéki erdőket - kisebb, nagyobb számban szinte mindenhol előfordul. A legjobb állományokat Gyulajon, a Duna-Tisza közén, Guthon és Gyulán találhatjuk. A dámszarvas a kevés havas napot illetve az alacsony hótakarót kedveli (déli származás). A löszös, homokos, laza talajú ligetes, sűrű aljnövényzetű erdőket részesíti előnyben, ahol az erdő rétekkel, legelővel vagy mezőgazdasági területtel váltakozik. 9

10 9. ábra: A dámszarvas európai elterjedési területe (forrás: Mitchell-Jones és mtsai, 1999). 10. ábra: A dámszarvas magyarországi elterjedési területe a vadgazdálkodók becslése alapján (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár). 10

11 2. A dámszarvas leírása és jellemzői Vadászati állattan és etológia, emlősök Az adult hímeket bikának nevezik (régi vadásznyelvben: bak), míg a nőstényeket tehénnek. A juvenil egyedek a borjak, míg a két évesek elnevezése ünő (nőstény), csapos v. kanalas (hím). A végleges méreteket 3 éves korra érik el. A bikák kifejlett testtömege kg, míg a teheneké kg. Mindkét nem egyedeinek testhossza cm, a marmagasságuk cm. A kültakarójuk nyáron rozsdabarna alapon, sárgás-fehéres pettyekkel tarkított, míg télen sötétül és pettyek nélküli barnásszürke lesz. A tükörnek (a faron lévő fehér folt, melynek vészjelző és figyelemfelhívó szerepe van) fekete szegélye van. A populációban az egyszínű fekete egyedek aránya 5-7%, míg a fehérek néhány ezrelékben fordulnak elő. Az agancson lévő barka azonban mindig barna színű függetlenül a testszíntől. A farkuk hosszú (16-25 cm). A bikáknál a fitymán hosszú szőrpamacs található (fekete, fehér és sárgás színváltozat is van). A vedlés évente kétszer, április és október-november idején. A dámszarvas fogképlete: Egy-két hónaposan megvan az i 1, i 2, i 3, c 1, 3-4 hónaposan kibújik a p1, p2, p3. Öt-hét hónaposan előjön az M1, hónaposan az I 1, I 2, M2, hónaposan az I 3, C1, és végül hónaposan a P1, P2, P3 és az M3. Az átlagos élettartamuk év, azonban a maximális élettartamuk év. A korbecslést elvégezhetjük két éves korig a fogváltás alapján, később a legpontosabb módszer ennél a fajnál is a fognövekedési vonalak. Terepen és a terítéken, illetve a trófea bírálaton használják még a fogkopást, a metszőfog kopási síkját (a fiatal és középkorú egyedeké befelé lejt, majd kb. 10 éves korig vízszintes lesz és 10 év után kifelé lejt). Ürülékük nyáron bogyószerű, télen sokszor lepényforma. A nyomképük olyan, mint a gímé, de ha a fűköröm leér, akkor szűkebb, ha a sarok vánkos látszik, akkor az a nyom több mint fele, míg a gímnél kevesebb, mint egyharmada. Általában csak a szem és középág különül el az agancson (amit lapátnak neveznek), jégág ritkán van. Az első agancs rózsa nélküli csap. A 2. agancs ágas (6-os, 8-as) alul rózsával. A 3. agancs erős rózsájú, a szem és középág megvan, efelett ellaposodik (kanalas). A 4. agancs gyenge lapátos, a lapáton csipkék, hátra és befele hajló sarkantyúk lehetnek. Ezután a szerkezet nem változik, csak a méret. Az erős bikák évesen kulminálnak. A agancs súlya és a formája gyakran nincs összhangban (több mint 4 kg-os lehet esélytelen és 2,8 kg-os aranyérmes is volt már). 3. Társas viselkedés és szaporodás Télen nagyobb csapatokba tömörülnek, a fiatal bikákból több együtt lehet, az öreg bikákból néhányan állnak össze, a tehenek a borjakkal és néhány csapos bikával alkotnak csoportot. A dám rudliban nincsen vezér tehén. Az ellés környékén kis családokban élnek. A nyár végére a családokból csapatok jönnek létre: tarcsapat (bár itt is lehetnek fiatal bikák) fiatalabb bikák öregebb bikák. Októberre a bikák külön válnak és megkezdődik a szaporodási időszak, a barcogás. Az ivarérettséget 1,5-2 évesen érik el. Október elején a bikák a barcogó helyre 11

12 mennek. Itt barcogó teknőt kaparnak maguknak, ami 1-2 m hosszú és cm széles. Egy bikának több teknője is lehet és visszajárnak a barcogó helyre. A tehenek keresik fel a bikákat, az ivarzó tehenekért a bikák megverekszenek. Sűrűbb állományoknál kialakulhatnak csoportos barcogó helyek ( lek ), aminek a középen a domináns bika helyezkedik el, ezért itt a bikák a helyért verekszenek. A tehenek legnagyobb hányada a domináns bikával és a rangsorban alatta álló 3-4 bikával párosodik. A vemhesség 230 napig tart, az ellések zöme május-július folyamán zajlik le. Egy tehénnek egy utóda születik, amelyet 3,5-4 hónapig szoptat. 2. táblázat: A szaporodással összefüggő főbb éves ciklusok a dámszarvasnál. jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. ivarzás Vemhesség Ellések szoptatás kész agancs felrakás tisztítás kész agancs tesztoszteron - agresszivitás vemhesség 1. Elterjedés és állományhelyzet IV. Őz (Capreolus capreolus) Az újvilági szarvasok (Odocoileinae) alcsalád egyetlen európai képviselője. Azonban csak Eurázsiában őshonos, a legrégebbi leletek Franciaországból származnak. Európában néhány sziget és a legészakibb részek kivételével mindenhol megtalálható. Magyarországon az utolsó jégkorszak után jelent meg. A XVII. századtól említik rendszeresen vadászott fajként. Állománya a nagyragadozók (farkas, hiúz, medve) létszámának csökkenésével párhuzamosan nőtt. Az ezredfordulóra a Kárpát-medencében állománya elérte a db-ot. Az ötvenes években állománya Magyarországon kb db, majd a mezőgazdasági átalakulásával erdei őzből mezei őz (antilopszerű viselkedés nagyobb csapatok kialakulása) lett. A nyolcvanas évekre állománya elérte a egyedet, ma közel őzet becsülnek Magyarországon a vadgazdálkodók. 12

13 11. ábra: Az őz európai elterjedése (forrás: Mitchell-Jones és mtsai, 1999). 12. ábra: Az őz magyarországi elterjedési területe a vadgazdálkodók becslése alapján (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár). 2. Az őz leírása és jellemzői Az adult hímeket baknak nevezik, míg a nőstényeket sutának. A juvenil egyedek a 13

14 gidák, esetleg sutagida, bakgida. A végleges méreteket 2 éves korra érik el. A testméretekben ivari dimorfizmus nincs (a nőstény és a hím egyforma nagy), de az élőhelyek között van különbség, a domb és hegyvidéki őzek 5-6 kg-mal könnyebbek, mint a mezei őzek. Az Alföldön kg-os testtömeg a jellemző. A marmagasságuk cm, a testhosszuk cm. A nyári szőrzet vörösesbarna, míg a téli szürkésbarna. A színkülönbségek a nyári szőrzeten kifejezettebbek: a has alja, a comb belső oldala és a fülkagyló belseje világosabb. Vedlés évente kétszer van, a tavaszi a feltűnő, télre csak besűrűsödik a szőrzet. A gida barna, néha majdnem fekete, fehér pöttyökkel, 2-3 hónapos korra átvedlik nyári szőrzetre. A baknak pamacsa vagy ecsetje van, a sutának pedig köténye. A tükör vészjelző funkciót lát el, veszélyben nagyobb lesz, mert a szőrszálak kifele merednek. Az őz esetében különösen fontosak a bőrmirigyek. Ezeket használják kommunikációra a párzás idején és ezek segítségével tájékozódnak is. A bak agancstői mirigye (fejmirigy) ciklikusan működik, az agancstisztítástól (április) aktív. Az anális mirigy mindkét nemnél megtalálható, ennek működése is ciklikus, a párzási időszakban aktív. A csánk és ujjközötti mirigyek szintén mindkét nemnél megvannak, de ezek egész évben aktívak. Az őz fogképlete: , de előfordul felső szemfog (C 1 ) is: gyöngyfog, kampó vagy grandli. Születéskor megvan az i 1, i 2, i 3, c 1, p1, p2, p3. Három-négy hónaposan kibújik az M1, 5-6 hónaposan az M2, 8-9 hónaposan az I 1, I 2, hónaposan az I 3, C 1, M3 és végül 13 hónaposan a P1, P2, P ábra: Őz koponya aganccsal (forrás: 14

15 14. ábra: Az őz állkapcsa és alsó fogazata (forrás: Az őzek ökológiai élettartama év. A kort szokták becsülni a fogváltás alapján, de ez csak 1 éves korig használható. A szemlencse száraz tömege alapján is lehet kort becsülni az őzeknél. Azonban ennek használhatósága is korlátozott, mivel egy idő után a kopás és a növekedés kiegyenlíti egymást s utána már nem növekszik a korral arányosan a tömeg. A pajzsporc (cartilago thyreoidea) elcsontosodása alapján is lehet állítólag kort becsülni, de ennek használhatósága erősen megkérdőjelezhető. Az elcsontosodott orrsövény hosszának aránya az orrcsont teljes hosszához képest, valamint a koponyafal vastagsága szintén kevésbé megbízható módszerek. A metszőfogak kopását itt is használják, mint az összes szarvasfélénél (fogkopás alapján 2-3 évig lehet elfogadhatóan becsülni). Az agancs szárvastagsága és a koszorú alakja alapján leginkább a terepen valamint a terítéken szokták megbecsülni a vadászok az őzek korát. Emellett a vadászat során a megjelenés, a magatartás és a visszarakás alapján is szoktak kort becsülni, de ezek megbízhatósága is megkérdőjelezhető. Az őzek patája futás közben szétnyílik, ekkor a nyomában a fűköröm is látszik. Az ürüléke csoportos bogyókból áll, a bak esetében az egyik oldalon dudor található, a másik oldalon homorú, sutáé mindkét végén lekerekített. Négy hónaposan a hímek fején megjelenik két kis dudor. November-december hónapokra néhány cm-es csap, ún. gida agancs jön létre, amit január-február folyamán elvetnek. A 2. agancs gombnyársas, nyársas, villás, esetleg hatos. Öt-hat éves korban kulminálnak és 3-4 évig tartják meg ezt az agancs minőséget. A hanyatlás a 10. év után következik be. Az agancs fejlesztése a legrosszabb körülmények között (télen) történik, ezért a felrakott agancs még jobban függ a környezettől, mint a szarvasnál és még kevésbé ismétlődik. Az őz koncentrátum-válogató, azaz csak könnyen emészthető, rostban szegény, energiában, fehérjében gazdag táplálékot fogyaszthat. Mivel gyors emésztése van, ezért gyakran kell táplálkoznia (4 óránként). 15

16 15. ábra: A hím nemi hormon szintjének változása az őzbakok vérében (forrás: Csányi, 1986). 3. Társas viselkedés és szaporodás A bakok territoriálisak áprilistól szeptemberig (a mezei őznél nem tudjuk még hogyan változott meg ez a viselkedés). A territórium mérete néhány tíz ha. A territóriummal nem rendelkező bakok kóborolnak ( kivándorolnak ), max km-re távolodnak el a születési helyüktől. Az erdei őz esetében a suták kis csoportokban élnek, a bakok pedig külön járnak. Télen nagyobb csapatokba tömörülnek. A mezei őzek nagy csoportokat alkotnak (10-30 egyed, amiben suták és bakok vegyesen fordulnak elő). Az őzek mozgáskörzete ha. Az ivarérettséget 14 hónaposan érik el. Az agancstisztítás után a bakok territóriumot foglalnak májusban, amit augusztusig tartanak. A bakok verekednek a területekért (amelyiknek van területe, az tud párosodni). Az üzekedés július augusztus hónapokra esik. A territóriumba kerülő sutákat a bak terelgeti és védelmezi. Kergetőznek egyre szűkülő körben, ez az ördög vagy boszorkánygyűrű, aminek a végén bekövetkezik a párzás. A sutának kb. 36 órája van a sikeres párzásra (ennyi az ösztrusz ideje). Egy bak 4-5 sutát is boríthat. A vemhesség időtartama nap, azonban a vehemépítés csak nap, ugyanis a hólyagcsíra állapot után 4-4,5 hónap diapauza következik decemberig (ennek oka az, hogy az ellések időjárásilag és táplálék tekintetében is kedvező időszakra essenek). Az ellések zöme május, június (fűre ellés) folyamán zajlik le. Egy suta 1-2 (esetleg 3) 0,5-1,6 kgos gidát ellik. A mezei őzeknél gyakoribb az ikerellés. A gidákat 2-3 hónapig szoptatják. 16

17 3. táblázat: A szaporodással összefüggő főbb éves ciklusok az őzeknél. jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. üzekedés Vehemépítés diapauza Ellések Szoptatás Heretömeg Felrakás tisztítás kész agancs elv. V. Szikaszarvas (Cervus nippon) A szikaszarvast Kelet-Ázsiából telepítették be Fehérvárcsurgó és Gödöllő környékére. Azóta már több helyen előfordul kertekben. A dámnál kisebb (30-40 kg, cm testhossz). A testoldala fehéren pettyezett, a hátvonalon fekete sáv húzódik végig. A farok fehér, a középvonalán fekete csík látható. A bika nyakán jellegzetes sörény található. A hátsó lábon hosszú fehér szőrpamacsok vannak közvetlenül a sarok alatt. Az agancson csak szemág és középág fejlődik ki és utána az agancs villásan végződik. Négy éves kor után csak a szárhossz és a szárvastagság változik. Szeptember-október folyamán zajlik le a bőgés, sokszor előfordul náluk is a bőgőteknő. A bőgőhangja magas sikító fütty, 3-4 hang sorozatban. A vemhességi idő 7,5-8 hónap, miután általában 1 borjút ellenek a tehenek júniusban. Ezután 3-4 hónapot szoptat az anyaállat. Az ivarérettséget 1,5 évesen érik el. VI. Jávorszarvas (Alces alces) A jávorszarvas a legnagyobb testű szarvasféle. A bika testtömege 3-500, a tehéné kg, a testhosszuk cm. A nyoma 16 cm hosszú és12 cm széles, a fűköröm mindig látszik. Szeptemberben üzekednek. Az agancs akár 20 kg-os és 135 cm terpesztésű is lehet. Az agancsfejlesztés április-május folyamán történik, a tisztítás augusztus-szeptember hónapokban, míg a levetés novemberben. Skandináviában, Lengyelországban és az egykori Szovjetunió területén állandó vadnak számít, a létszáma növekszik és nyugati irányban terjeszkedik. Magyarországon valószínűleg az ukrajnai populáció kóborló egyedei jelennek meg. A nyolcvanas évek elején 4 egyed előfordulásáról van biztos információnk. 17

18 1. Elterjedés és állományhelyzet A/3., Szarvasmarhafélék VII. Muflon (Ovis ammon musimon) Az utolsó jégkorszak után csak Szardínia, Ciprus és Korzika szigetén maradt meg. Innen telepítették be Franciaország, Olaszország, Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Magyarország egyes területeire. Magyarországon is szigetszerű populációk vannak a Mátra-Bükk, a Zemplén, a Gödöllői-dombság, a Budai-hegység, a Pilis, a Vértes területén és Tapolca környékén. 16. ábra: A muflon európai elterjedése (forrás: Mitchell-Jones és mtsai, 1999). 17. ábra: A muflon hazai elterjedési területe a teríték adatok alapján (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár). 18

19 2. A muflon leírása és jellemzői Vadászati állattan és etológia, emlősök Az adult hímeket kosnak nevezik, míg a nőstényeket anyajuhnak. A juvenil egyedek a kosbárányok, illetve jerkebárányok, amiket jerkének hívunk 2. évesen. A végleges méreteket 4-5 éves korra érik el. A kosok testtömege 33 kg, testhosszuk 91 cm és marmagasságuk 72 cm. Az anyajuhok testtömege 25 kg, testhosszuk 88, marmagasságuk 69 cm. A muflon alapszíne barna, nyáron vöröses, télen gesztenyebarna. A hastájék, a láb belső oldala (térdtől lefelé), a láb külső oldala, a tükör, az orr és a szem körül és a fül belső része fehéres. A kosok a gerinc mentén sötétbarna szíjjal rendelkeznek, a keresztcsont előtt pedig fehér-szürkés nyereggel. Szakáll alakul ki a nyakon és a mellkason. A tarka típus esetében a barna több árnyalata fordul elő a szőrzetben, a tükör, a hasoldal, a láb és a nyeregfolt határozottan fehér. A barna típus egyöntetűen középbarna, hátvonala sötétebb, a has vonalán világosabb csík található, a nyeregfolt elmosódott, színe szürkés. A sötét típus sötétbarna, a nyak világosabb, a nyeregfolt szürkés-fehér. A fekete típusnál a test és a nyak fekete, nyeregfolt nincs. A gyakorlatban nyerges kost és fekete kost különböztetünk csak meg. Az anyajuh általában sötét fejű, de előfordul szürke fejű is, ez nem a korra utal, hanem színváltozat. Vedlés évente kétszer van. A muflon fogképlete: Születéskor megvan az i 1, i 2, i 3, c 1. Egy hónaposan kijön a p1, p2, p3, 5 hónaposan az M1, 12 hónaposan az M2, 19 hónaposan az I 1, 27 hónaposan az I 2, P1, P2, P3, hónaposan az I 3, M3 és végül 46 hónaposan a C 1. A muflonok élettartama év. A fogváltás sokáig jó korbecslésre. A szarv hossza és a rajta lévő évgyűrűk szintén jól használhatóak, de csak kb. 8 éves korig, mert onnantól kezdve a növekedés és a kopás kiegyenlíti egymás hatását. Használják még a szarvtülkök távolságát, valamint a fejrajzolatot is korbecslésre (ez utóbbi a nagy egyedi variabilitás miatt nem használható). 19

20 18. ábra: Kormeghatározási módszerek a muflon esetében. Balra: a szarvtülkök távolsága alapján. Jobbra: Az arcrajzolat alapján (forrás: Türcke és Tomiczek, 1982; Mátrai, 1980). 20

21 19. ábra: A muflonok kormeghatározása a csiga növekedése alapján. A szarv fejlődése és a jellemző méretek (forrás: Mátrai, 1980). A muflon nyomképében a csülökhegyek lenyomatai kissé nyitottak, a nyom szögletes, élén homorú, hegyes, a fűkörmök vágtában sem érnek le. Az ürülékük tojásdad alakú, sötétbarna, feketés (6-8 mm az átmérője és mm a hosszúsága), nyáron világosabb, pépesen összeálló a sok zöldtakarmány miatt. A muflon csiga (szarv) növekedése a születés után kezdődik, megjelenik a szarvcsap és rajta a szarvtülök. Az első évben kétélű, majd három élű a szarv és az állat egész életében növekszik. Körülbelül a nyolcadik életév után a növekedést ellensúlyozza a kopás. Néha az anyajuhnak is lehet szarva, de az mindig kétélű és csak néhány cm-es. 21