Dr. David R. Hawkins - ERŐ kontra erő

Átírás

1

2 Dr. David R. Hawkins

3 A mű eredeti címe: Power vs. Force (The Hidden Determinants of Human Behavior) A mű kiadója az USA-ban: Hay House, Inc., P. O. BOX 5100, Carlsbad, CA U. S. A , dr. David R. Hawkins Fordította: Sóskuthy György A fordítást az eredetivel összevetette: Dunay Frank Lektorálta: dr. Domján László Szerkesztette: Sólyom Ildikó Agykontroll Kft., Budapest, 2004 ISBN Minden jog fenntartva, beleértve a könyv bármely részének bármilyen módon történő reprodukálását. A borító dr. Hopp László fényképének a felhasználásával készült Borítóterv és nyomdai előkészítő munkák: B&B Grafikai Stúdió ( ) Készült: az IMIPrint Kft. nyomdájában, Nyíregyháza (42/ ) Felelős vezető: Nagy Imréné

4 A hozzáértők nem feltűnőek Egyszerűeknek tűnnek Akik tudják ezt, azok ismerik az Abszolút jellegét E jelleg ismerete a lágy erő* A lágy erő mozgat mindent, de neve nincsen * Az angol power és force szavak magyarul (adott kontextusban) egyaránt erőt jelentenek. Ezért a könyvben erő, ill. erő írásmóddal különböztetjük meg őket. (A lektor megjegyzése.)

5 Tartalom A szerzőről... 7 A szerkesztő előszava...19 Előszó Bevezetés ELSŐ RÉSZ: AZ ESZKÖZÖK I. fejezet: A tudás sarkalatos fejlődése...41 II. fejezet: Történet és módszertan...50 III. fejezet: Teszteredmények és értelmezésük...58 IV. fejezet: Az emberi tudatosság szintjei...62 V. fejezet: A tudati szintek szociális eloszlása...75 VI. fejezet: Új kilátások a kutatásban...80 VII. fejezet: Kritikuspont-elemzés a mindennapokban...87 VIII. fejezet: Az ERŐ forrása...97 MÁSODIK RÉSZ: A MUNKA IX. fejezet: Az emberi attitűdök erőmintázatai X. fejezet: Az erő a politikában XI. fejezet: Az erő a piacon XII. fejezet: Az erő és a sport XIII. fejezet: A szociális erő és az emberi szellem XIV. fejezet: Az erő a művészetben XV. fejezet: A zsenialitás és a kreativitás ereje XVI. fejezet: A siker túlélése XVII. fejezet: Az erő és a testi egészség XVIII. fejezet: A jóllét és a betegség HARMADIK RÉSZ: A JELENTÉS XIX. fejezet: A tudat adatbázisa XX. fejezet: A tudat fejlődése XXI. fejezet: A tiszta tudat vizsgálata XXII.fejezet: Spirituális küzdelem XXIII.fejezet: Az igazság keresése XXIV. fejezet: Végkövetkeztetés

6 FÜGGELÉK A függelék: A fejezetek kalibrált igazságszintje B függelék: A kineziológiai tesztelés menete C függelék: Videokazetták Jegyzetek Kifejezések Bibliográfia

7 A szerzőről David R. Hawkins 1952 óta dolgozik pszichiáterként, s az American Psychiatric Association (Amerikai Pszichiátriai Társaság) örökös tagja. Széles körben elismert terapeuta és oktató, jó néhány közismert televíziós műsorban szerepelt. Számos tudományos cikk és videokazetta szerzője, s a Nobel-díjas Linus Paulinggal együtt írta meg az Orthomolecular Psychiatry (Ortomolekuláris pszichiátria) című könyvet. Változatos kutatói és oktatói tevékenységéről részletes leírás található a Who s Who in America (Ki kicsoda Amerikában?) című kiadványban. Dr. Hawkins jelenleg is praktizál, könyveket ír, és az Arizonában működő The Institute for Advanced Theoretical Research (Korszerű Elméleti Kutatások Intézete) vezetőjeként dolgozik. Az erő kontra erő a szerző életművének csúcsa. Dr. Hawkins meg van győződve arról, hogy e könyv létrejöttével párhuzamosan alakult személyes spirituális fejlődése, amelynek történetéről a következő oldalakon számol be. (A szerkesztő) E könyvben szereplő igazságok tudományos módszerek használatával kerültek felszínre, és objektív módon vannak elrendezve, noha az összes többi igazsághoz hasonlóan először személyesen kellett őket átélni. Egészen fiatal koromban kezdődő intenzív tudatossági állapotok ihlették, majd irányították azt a szubjektív felismerési folyamatot, amely végül e könyvben öltött testet. Háromévesen hirtelen a létezés teljes tudatára ébredtem. Ez még az én vagyok szubverbális, mégis teljes felismerése volt, amit azonnal követett az ijesztő gondolat, hogy az én esetleg nem is létezik. Tudatom tehát a nem tudás állapotából ébredt rá önmaga tudatosságára, egyik pillanatról a másikra. Ekkor született meg személyes énem, s ekkor hatolt be szubjektív tudatomba a van és a nincs kettőssége. A létezés paradoxonja és az én valóságosságának kérdése gyermekkoromban és serdülőéveim elején mindvégig sokat foglalkoztatott. Személyes énem olykor elkezdett visszacsúszni a nagyobb, személytelen énbe, s a nemléttől való eredendő félelem, a semmi-ségtől való rettegésem ilyenkor mindig visszatért ben újságkihordóként dolgoztam Wisconsin állam vidéki területein, s naponta 28 kilométert kellett megtennem. Egy sötét téli estén, amikor még kilométerekre jártam otthonunktól, mínusz harminc fokos hideg és hóvihar tört rám. Kerékpárom elcsúszott a jégen, az újságok kiestek a kormányra szerelt kosárból, és a vad szél szétfújta őket a jeges hóval bo 7

8 rított mezőn. A kimerültségtől és a frusztrációtól sírva fakadtam. A ruhám már merevre fagyott. El akartam bújni a szél elől, ezért áttörtem egy magas hókupac jeges kérgét, és kis üreget kapartam magamnak, ahová bemászhattam. Hamarosan abbahagytam a vacogást, kellemes meleget éreztem, majd leírhatatlan békesség árasztott el. Úgy éreztem, fény itat át, és végtelen szeretet jelenlétében vagyok, amelynek nincs sem kezdete, sem vége, s amely nem különbözik önnön lényegemtől. Megfeledkeztem fizikai testemről és környezetemről, s tudatom egybeolvadt ezzel a mindenütt jelen lévő, megvilágosodott állapottal. Elmém elcsöndesedett, megszűntem gondolkodni. Egyfajta végtelen jelenlét volt minden, ami csak volt vagy lehetett, időtlenül és leírhatatlanul. Évszázadoknak tűnő idő után arra eszméltem, hogy valaki rázogatja a térdemet, s ekkor megláttam apám aggódó arcát. Nem éreztem ugyan kedvet ahhoz, hogy visszatérjek a testembe és mindabba, ami ezzel jár, de nagyon szerettem apámat, ezért a szenvedését látva mégis így döntöttem. Különös, hogy szenvtelen módon együtt éreztem a félelmével, azzal, hogy meghalhatok, noha a halál fogalma ugyanakkor teljes képtelenségnek tűnt számomra. E szubjektív élményemet senkinek sem meséltem el, nem létezett ugyanis olyan kontextus, amely révén megérthették volna. Soha nem hallottam spirituális élményekről, leszámítva a szentek életében leírtakat. A tapasztaltak után azonban a világ elfogadott valósága kezdett átmenetinek tűnni, a hagyományos vallásos tanítások értelmüket vesztették, s paradox módon szabadgondolkodó* lettem. Azon isteni fényhez képest, amely érzésem szerint minden létezést beragyogott, a hagyományos vallás Istene igencsak fakónak tűnt. Elveszítettem a vallásos hitemet, ám rátaláltam a spiritualitásra. A második világháborúban veszélyes feladatot kaptam: aknaszedőként kellett szolgálnom, s így gyakran adódott közeli találkozásom a halállal. Alakulatom többi tagjával ellentétben azonban nem féltem tőle. Olyan volt, mintha a halál elveszítette volna hitelességét. A háború után aztán az elme összetettségétől lenyűgözve, s a pszichiátria tanulmányozásának vágyától hajtva kijártam az orvosi egyetemet. Gyakorlóéveim során a Columbia Egyetem egyik professzora volt a pszichoanalízis-oktatóm, aki hozzám hasonlóan szabadgondolkodó volt; mindketten meglehetősen borúsan láttuk a vallás kérdését. A pszichoanalízis jól ment, karrierem is szépen ívelt felfelé, sikeressé váltam. Ám nem sokáig élhettem a gyakorló pszichiáterek nyugodt életét. Egyre súlyosbodó végzetes betegség kerített hatalmába, * Vallás(ok) tanítását elvető, csak az emberi értelem tekintélyét elismerő (személy). (Magyar értelmező kéziszótár) 8

9 amely ellen egyetlen ismert kezelési módszer sem használt. Harmincnyolc évesen már haldokoltam, és ezzel tisztában is voltain. A testem nem érdekelt, szellemem miatt viszont borzasztóan szenvedtem és el voltam keseredve. A végső pillanat közeledtével villant át elmémen a gondolat: Mi van, ha van Isten?, majd fohászkodni kezdtem: Ha van, akkor arra kérem, hogy most segítsen rajtam! Megadtam magam Istennek, bármilyen is legyen, majd eszméletemet vesztettem. Amikor felébredtem, olyan óriási átalakulás ment végbe bennem, hogy alig tudtam magamhoz térni az ámulattól és az áhítattól. A személy, aki valaha voltam, megszűnt létezni. Nem volt személyes énem vagy egóm, csak egy olyan korlátlan erejű, végtelen jelenlét, amelyen kívül más nem is létezett. Ez a jelenlét vette át egykori énem helyét, s testemet és cselekedeteimet kizárólag e jelenlét végtelen akarata irányította. A világot a végtelen egység tisztasága ragyogta be, ami úgy fejeződött ki, hogy minden a maga végtelen szépségében és tökéletességében tárult fel előttem. Ez a nyugalom kilenc hónapig tartott. Nem volt saját akaratom; a fizikai lényem magától, a jelenlét végtelenül nagy erejű, mégis rendkívül szelíd akaratának irányítása alatt tette a dolgát. Ebben az állapotban nem éreztem szükségét, hogy bármiről is gondolkozzam. Minden igazság magától értetődőnek bizonyult; szükségtelen, sőt igazából lehetetlen volt bármiféle fogalomalkotás. Ugyanakkor idegrendszeremet rendkívül túlterheltnek éreztem: mintha sokkal több energia áramlott volna benne, mint amennyi szállítására az áramköreit tervezték. Képtelen voltam hatékonyan működni a világban. A félelemmel és a szorongással együtt minden egyéb közönséges motiváció is eltűnt. Nem akadt semmi, amire törekedhettem volna, hiszen minden tökéletes volt. A barátaim arra bíztattak, hogy legyek gyakorlatias, és folytassam a praxisomat, ám ehhez egyáltalán nem éreztem magamban késztetést. Ugyanakkor felfedeztem, hogy képes vagyok érzékelni a személyiségek mögött rejlő valóságot; láttam, hogy az érzelmi betegségek alapját az emberek azon hite alkotja, hogy azonosak a személyiségükkel. Így aztán a praxisom magától folytatódott, s idővel óriásivá nőtt. Az egész Egyesült Államokból jöttek hozzám, mígnem már 50 terapeuta és egyéb alkalmazott dolgozott nekem, 2000 járóbetegem, 25 rendelőm, kutató- és EEG-laboratóriumom, s évente 1000 új páciensem lett. Különböző tévé- és rádióműsorokban való szereplésekre kértek fel: szerepeltem például a The MacNeil/Lehrer News Hour-ban, a Today Show-ban és a The Barbara Walters Show-ban ban a szokásos utat járva egy könyvben számoltam be addig végzett munkámról. Az Orthomolecular Psychiatry (Ortomolekuláris pszichiátria) című kötetem társszerzője a Nobel-díjas Linus Pauling volt. Ez a korát csaknem egy évtizeddel megelőző mű jókora felbolydulást váltott ki... 9

10 Általános állapotom eközben fokozatosan javult, ám egy újabb jelenség vette kezdetét: állandó jelleggel kellemes, élvezetes energiaáramlást éreztem, ami gerincemen át az agyamba folyt. Folyamatos és intenzív gyönyörérzetet váltott ki. Életemben minden szinkronicitásban történt, tökéletes összhangban alakult, s a csodálatos ámulat mindennapossá vált. A világ talán csodának nevezte volna e jelenségeket, amelyeknek forrása a jelenlét volt, nem pedig személyes énem. A személyes énből csupán a jelenségek szemtanúja maradt. Mindazt, ami történt, a saját énemnél és a saját gondolataimnál mélyebb, nagyobb én határozta meg. Az általam tapasztalt állapotokról mások is beszámoltak már, ezért elkezdtem kutatni a spirituális tanításokat: Buddháét, a megvilágosodott bölcsekét, Huang Póét, valamint olyan, modernebb tanítókét, mint Ramana Maharshi és Nisargadatta Maharaj. E kutatások megerősítették azon elgondolásomat, hogy az élményeim nem egyedülállóak. A Bhagavad Gítá teljesen érthetővé vált, s végül átéltem ugyanazt a spirituális extázist, amiről Sri Rama Krishna és a keresztény szentek is beszámoltak. A világon minden és mindenki fénylővé és kimondhatatlanul széppé vált. Minden élő sugárzóvá lett, és ezt a sugárzást nyugalomban és ragyogásban manifesztálta. Nyilvánvalóvá vált, hogy az emberiséget végső soron a belső szeretet motiválja, ám ennek már nincsen tudatában. A legtöbben úgy élnek, mintha aludnának. Nem ébrednek rá valódi kilétük tudatára. Körülöttem is mindenki úgy festett, mintha aludna. Ugyanakkor mindenkit gyönyörűnek láttam, mindenkit forrón tudtam szeretni. Kénytelen voltam felhagyni a szokásommá vált reggeli és esti meditálással, amelyről tudtam, hogy olyannyira felerősítené elragadtatottságomat, hogy a továbbiakban képtelen lennék normálisan funkcionálni. Újra meg újra abba az állapotba kerültem, amelyet kamaszkoromban a hóban éltem át, ám egyre nehezebbé vált elhagyni azt, és visszatérni a világba. Minden dolgon átragyogott tökéletességének hihetetlen szépsége, így ahol a világ csúfságot látott, én ott is csak időtlen szépséget fedeztem fel. Ez a spirituális szeretet minden észlelést átitatott; nem volt többé határ itt és ott, akkor és most, én és te között. Az éveket belső csöndben töltöttem, miközben a jelenlét ereje egyre csak nőtt. Nem volt többé személyes életem, ahogy személyes akaratom sem. A végtelen jelenlét eszközévé váltam, s ennélfogva arra mentem és azt tettem, amit az akart. Az emberek rendkívüli békességet éreztek e jelenlét terében. Sokan, akik útjukat keresték, tőlem szerették volna a választ megkapni, csakhogy David Hawkins, mint személy már nem létezett, s tudtam, hogy ezek az emberek valójában a saját magukban is ottlévő éntől kérnek útmutatást. Ahogy rájuk néztem, mindannyiuk szeméből a saját énem ragyogott vissza. Vajon hogyan kerülhettem ennyi testbe? töprengtem. 10

11 A közönséges értelem számára felfoghatatlan csodák történtek. Egy rakás krónikus nyavalya, amelyektől hosszú évek óta szenvedtem, most egyszerűen eltűnt; a látásom magától helyreállt, így megszabadulhattam az addig egész életemben használt bifokális szemüvegtől. Néha azt éreztem, hogy hirtelen különösen áldott energia tölt el, s a szívemből végtelen szeretet kezd sugározni valamilyen szerencsétlenség helyszíne felé. Egyszer az országúton autóztam, amikor mellkasomból előtört ez az energia, s a következő kanyar után egy felborult autót pillantottam meg, amelynek a kerekei még mindig forogtak. A nagy intenzitású energia elárasztotta az autóban levőket, majd magától elcsitult. Másik alkalommal egy idegen város utcáin sétáltam, amikor az energia áradni kezdett arrafelé, amerre tartottam. Hamarosan egy kirobbanni készülő bandaháború helyszínére érkeztem. A szembenálló felek odaértemkor visszakozni kezdtek, majd elnevették magukat, és az energia ismét kihunyt. Észlelésemben olykor a legelképesztőbb körülmények között mentek végbe változások, méghozzá minden előzetes figyelmeztető jel nélkül. Egyedül vacsoráztam Long Island-en a Rothman s étteremben, amikor a jelenlét hirtelen annyira fölerősödött, hogy az addig normális észleléssel különállónak felfogott dolgok egyszercsak időtlen univerzalitássá és egységgé olvadtak össze. A mozdulatlan csendben megláttam, hogy nincsenek sem események, sem dolgok, és hogy valójában semmi sem történik, mivel a múlt, a jelen és a jövő csupán az észlelés termékei, akárcsak a különálló, születő és meghaló én illúziója. Ahogy a korlátozott, hamis én feloldódott eredetének egyetemes énjében, a hazaérkezés leírhatatlan érzése öntött el: az abszolút békesség és a szenvedéstől való megszabadulás állapotába kerültem. Végtére is minden szenvedés az individualitás illúziójából fakad, s ha az ember ráébred, hogy azonos a világegyetemmel, önmagában is teljes, s minden létezővel egy, vég nélküli és örök, akkor többé nem kell szenvednie. A világ minden országából érkeztek hozzám páciensek. Némelyikük a reménytelenek közt is a legreménytelenebb volt. Groteszk, vonagló alakok, akiket nedves lepedőbe bugyolálva hoztak el távoli kórházakból, abban a reményben, hogy kezelni tudom súlyos pszichózisukat, gyógyíthatatlan elmebetegségüket. Egyesek katatón (mozdulatlanná dermedt) állapotban voltak, mások évek óta nem beszéltek. Ám a megnyomorodott külső alatt minden páciensben tisztán láttam a szeretet és a szépség ragyogó lényegét, amely azonban a közönséges látás számára annyira rejtve maradt, hogy az illetőt a világon senki sem tudta már szeretni. Valamelyik nap egy néma, katatón, kényszerzubbonyba kötözött nőt hoztak el hozzám az egyik kórházból, aki súlyos neurológiai rendellenessége miatt már állni sem tudott. Görcsösen tekergett és vonaglott a padlón, a szeme kifordult, haja összetapadt. Ruháit rongyokká tépte, s csak érthe 11

12 tetlen torokhangokat hallatott. Családja elég jómódú volt, így az évek során számos orvos látta már, híres specialisták, a világ minden részéről. Minden elképzelhető kezeléssel megpróbálkoztak már, de az orvosi szakma végül tehetetlenül tárta szét kezét. Ránéztem a nőre, majd magamban azt kérdeztem: Istenem, mit akarsz, mit tegyek vele? Ezután hirtelen rájöttem, hogy csak szeretnem kell őt, ennyi az egész. Belső énje átragyogott a szemén, s én kapcsolatba léptem ezzel a szeretettel teli lényeggel. Ebben a másodpercben meggyógyult, mindössze attól, hogy felismerte, ki is ő valójában; többé már nem számított, hogy mi történt az elméjével és a testével. Lényegében ugyanez történt számtalan más páciensem esetében is. Egyes betegek a világ szemében is egészségesek lettek, mások nem, de valójában már nem számított, hogy klinikaílag is felgyógyulnak-e, hiszen belső szenvedéseik véget értek; s mivel szeretve érezték magukat, és békesség töltötte el őket, fájdalmuk is megszűnt. Ez a jelenség csak azzal magyarázható, hogy a jelenlét könyörülete megváltoztatta pácienseim valóságának kontextusát, s gyógyulást érzékeltek egy olyan szinten, ami túl van a világon és a világi látszatokon. A belső, lelki béke, amelyben léteztem, őket is átölelte, túl időn és identitáson. Láttam, hogy minden fájdalom és szenvedés egyedüli forrása az ego, és nem Isten. Olyan igazság volt ez, amelyet néma kommunikációval minden páciens elméjéhez eljuttattam. Amikor egy másik, évek óta néma, katatón személynél is megéreztem ezt a szellemi akadályt, elmém közvetítésével így szóltam hozzá: Istent hibáztatod azért, amit az egód tett veled. Mire a jelen lévő nővér legnagyobb megdöbbenésére a férfi felugrott a padlóról, és beszélni kezdett. A munka azonban egyre megterhelőbb lett, majd idővel elviselhetetlenné vált. A bennfekvő páciensek várólistára kerültek annak ellenére, hogy a kórház, amellyel kapcsolatban álltam, új kórtermeket épített kifejezetten az ő számukra. Óriási frusztrációt éreztem, ahogy szembetaláltam magam az emberi szenvedés áradatával, amelyet csak páciensenként próbálhattam leküzdeni. Olyan volt, mintha a tengert próbáltam volna kimerni... Úgy éreztem, kell lennie valami megoldásnak arra, hogy tehessek valamit e közös nyavalya, a spirituális gyötrelem és az emberi szenvedés végtelen áradata ellen. Amikor először találkoztam a kineziológiával*, rögtön lenyűgöztek a módszerben rejlő lehetőségek. Számomra olyan volt, mint egy alagút két * E fogalom magyarázata később következik. A könyv magyar kiadásában ugyanis előreemeltük a szerzőről szóló részt, mert megítélésünk szerint az hitelesebbé teszi művét. (A kiadó megjegyzése.) 12

13 világegyetem a fizikai világ, valamint az elme és a szellem világa között, mint egyfajta dimenziók közötti kapocs. A forrásukat elveszített alvók világában végre olyan eszközre bukkantam, amellyel visszaszerezhettem, és mindenkinek megmutathattam a magasabb szintű valósághoz vezető utat. Nekiláttam, hogy leteszteljek minden anyagot, gondolatot és fogalmat, ami csak az eszembe jutott, s ugyanerre kértem diákjaimat és munkatársaimat is. Hamarosan különös jelenségre lettem figyelmes: igaz, hogy a negatív ingerek, például a fénycsövek, a rovarirtó szerek vagy a mesterséges édesítőszerek hatására mindenki elgyengült, a spirituális tanokkal foglalkozó, ám a tudatosságukat már magasabb szintre fejlesztett személyeknél a gyengülés mértéke kisebb volt, mint az átlagembernél. Valami fontos és döntő dolog megváltozott a tudatukban; nyilván azért, mert ráébredtek, hogy nincsenek kitéve a világ kényének-kedvének, csupán az hat rájuk, amit az elméjük hisz. Talán kimutatható, hogy maga a megvilágosodás felé való haladás is növeli az ember ellenálló képességét a létezés hányattatásaival szemben. Egyre jobban megdöbbentett az a képesség, hogy meg tudom változtatni a világ dolgait pusztán azzal, hogy elképzelem őket. Láttam, hogyan változtatta meg a szeretet a világot minden olyan alkalommal, amikor a szeretetlenséget váltottam fel vele. A civilizáció egész szerkezete alapvetően megváltoztatható, ha a szeretet ereje egy nagyon konkrét pontra összpontosul. Valahányszor ez megtörtént, a történelem elágazáshoz ért, és új utakon indult tovább. Most úgy tűnt, hogy ezek a létfontosságú felismerések nem csupán közölhetőek a világgal, hanem látható és cáfolhatatlan módon demonstrálhatók is. Úgy látszott, hogy az emberi élet nagy tragédiája mindig is az volt, hogy a pszichét oly könnyű megtéveszteni. Abból, hogy az ember képtelen az igaz és a hamis megkülönböztetésére, elkerülhetetlenül következik az összhang hiánya. Most azonban végre előttem állt a megoldás erre az alapvető dilemmára: egy módszer, amellyel meg lehet változtatni a tudat természetének kontextusát, s ezzel megmagyarázhatóvá lehet tenni azt, amire addig csak következtetni lehetett. Ideje volt elhagynom New York-i életemet a Fifth Avenue-n lévő lakással és a Long Island-i birtokkal együtt; olyasmire jöttem rá, ami az eddigieknél sokkal fontosabb volt: mielőtt bármely ötletemet konkretizálnám, tökéletesítenem kell az eszközömet, azaz saját magamat. Feladva addigi életemet és mindent, ami hozzá tartozott, a következő hét esztendőt egy kisvárosba visszahúzódva, elmélkedéssel és tanulással töltöttem. Az elragadtatás ellenállhatatlan erejű állapotai azonban kéretlenül is viszszatértek olykor, míg végül rájöttem: meg kell tanítanom magam arra, hogyan legyek az isteni jelenlét világában úgy, hogy közben a világban is normálisan funkcionálok. Miután a világban zajló eseményeknek teljesen 13

14 a nyomát vesztettem, ahhoz, hogy képes legyek kutatni és írni, fel kellett hagynom a spirituális gyakorlatokkal, s a forma világára kellett összpontosítanom. Elkezdtem újságokat olvasni, és tévét nézni, hogy bepótoljam lemaradásomat, hogy megtudjam, ki kicsoda, s mi a társadalmi játszma jelenlegi helyzete. Nem tudtam, hogy az utóbbi években kik jelöltették magukat az elnöki posztra, sem azt, hogy ki az a Lady Di, és örömet szerzett, hogy mindezt megtudhattam. Az igazság kivételes, szubjektív élményei a misztikusok történetei, akik azzal befolyásolják az egész emberiséget, hogy saját szintjükről energiát küldenek a közös tudatba a legtöbb ember számára érthetetlenek, s a spirituális útkeresők kivételével mindenki más számára is csak korlátozott jelentésűek. Azért szerettem volna egyszerű ember lenni, mert már ez az egyszerűség is az isteniség egy kifejezésmódja, s mert az ember valódi énjének igazsága a mindennapi élet ösvényén járva fedezhető fel. Nem kell más, csak annyi, hogy az ember törődéssel és kedvességgel éljen. A többire úgyis időben fény derül. A hétköznapi nem különbözik Istentől. Így azután hosszú spirituális körutazásomat követően visszatértem a legfontosabb munkához, vagyis ahhoz, hogy az életemet mozgató jelenlétet annyi embertársam számára tegyem legalább egy kicsit érthetővé, ahányat csak meg tudok szólítani. A jelenlét csöndes, és a lelki béke olyan állapotát közvetíti, ami maga a tér, ahol és ami által minden létezik és tapasztal. Végtelenül szelíd, ugyanakkor olyan is, mint a szikla. Általa minden félelem megszűnik. A spirituális öröm csendesen, megmagyarázhatatlan extázisban jelentkezik, s mivel az idő érzete megszűnik, nincs aggódás, sem megbánás, sem fájdalom, sem várakozás; az öröm forrása véget nem érő és mindenütt jelen való. Nincs sem kezdet, sem vég, így aztán nincs veszteségérzés, gyász vagy vágy sem; semmit sem kell tenni, máris minden teljes és tökéletes. Amikor megáll az idő, a problémák eltűnnek, hisz azok csupán az észlelési pont termékei. Ahogy a jelenlét válik uralkodóvá, nincs többé azonosulás a testtel vagy az elmével. Ha elnémul az elme, az én vagyok gondolata is eltűnik, és a tiszta tudatosság ragyogása világítja meg azt, ami az ember volt, van és lesz, túl minden világon és az univerzumon, túl az időn; ezért kezdet és vég nélküli. Az emberek azon töprengenek, hogyan érhető el ez a tudati állapot. Én csupán a saját tapasztalatomat oszthatom meg, s azt is megjegyzem, hogy csak kevesen tudnak majd követni, habár a lépések nagyon egyszerűek. Először is intenzíven vágytam rá, hogy elérjem ezt az állapotot; ezután jött az önfegyelmezés azért, hogy cselekedeteimet az állandó és egyetemes 14

15 szelídség és megbocsátás vezérelje kivétel nélkül minden esetben, mert az embernek mindennel szemben, még saját énjével és gondolataival is könyörületesnek kell lennie; majd ezt követte a hajlandóság, hogy a vágyaimat felfüggesszem, és életem minden pillanatában lemondjak a személyes akaratról. S ahogy az egyes gondolatokat, érzéseket, vágyakat és tetteket átengedtem Istennek, az elmém egyre csendesebb lett. Eleinte egész történeteket, majd bekezdéseket adtam át, s végül következtek az ötletek és a fogalmak. Ahogy az ember lemond gondolatai birtoklásának vágyáról, azok többé nem érhetik el a régi részletességet, s már félig kialakult állapotban elkezdenek széttöredezni. Végül már a gondolat mögötti energiát is át tudtam adni, még mielőtt gondolat lett volna belőle. Tovább folytattam a feladat megvalósítását, hogy állandóan és szünet nélkül rögzítsem összpontosításom fókuszát, s egy pillanatra sem voltam hajlandó engedni, hogy bármi elvonja figyelmemet a meditációról. Még akkor sem, mikor egyéb, mindennapos tevékenységeimet végeztem. Kezdetben ez nagyon nehéznek tűnt, de ahogy telt az idő, megszokássá vált, automatikus folyamattá, s így egyre kevesebb erőfeszítést igényelt, míg végül minden erőlködés nélkül is képes voltam rá. A folyamat olyan, mint amikor egy rakéta elhagyja a Földet: eleinte óriási erőre van szüksége, de a bolygó gravitációs terét hátrahagyva egyre kevesebb és kevesebb is elég, s az űrben már hajtóerő nélkül, saját lendületével siklik tovább. Tudatom hirtelen, figyelmeztetés nélkül billent át, s ott volt a jelenlét, félreismerhetetlenül, mindent magába foglalóan. Az én elpusztulásakor néhány pillanatig aggódtam, de aztán a jelenlét abszolút volta hirtelen áhítatot ébresztett bennem. Ez az áttörés káprázatos élmény volt, sokkal intenzívebb, mint bármi, amit addig átéltem. A hétköznapi tapasztalások közt egyszerűen semmi olyan sincs, amihez fogható volna. A tudatváltás kiváltotta sokkot a jelenléttel együtt érkező szeretet tompítja. E szeretet oltalma és támogatása nélkül az ember megsemmisülne. Egy pillanatra rémület töltött el, ahogy az egóm kétségbeesetten kapaszkodott a létezésébe attól rettegve, hogy semmivé válik. Ahogy azonban meghalt, a helyét rögtön átvette a mindenlét énje, a minden, amelyben minden a saját lényegének tökéletes kifejeződésében ismert és nyilvánvaló. A helyhez nem kötöttséggel együtt annak a tudatára is ráébredtem, hogy mindaz vagyunk, ami valaha volt és valaha lehetséges. Teljesek és egészek vagyunk, többek a személyazonosságunknál, többek a nemünknél, sőt még az emberi mivoltunknál is. Ezt az állapotot elérve soha többé nem kell félnünk a szenvedéstől és a haláltól. E ponttól kezdve lényegtelen, hogy mi történik a testtel. A szellemi tudatosság bizonyos szintjein a testi betegségek meggyógyulnak, vagy spontán módon megszűnnek. Abszolút állapotában azonban mindez már teljességgel lényegtelen. A test a maga ismert programját lefuttatja, majd vissza 15

16 tér oda, ahonnan vétetett. Ez egyáltalán nem fontos, nincs ránk hatással. A test csupán valami, nem pedig az én ; csak egy tárgy a szoba bútorai közt. Mulatságosnak tűnhet, hogy mások továbbra is úgy bánnak testünkkel, mintha az lenne az énünk, de hát a tudattalanságban élőknek nem lehet elmagyarázni ezt a tudatosságot. A legjobb, ha tesszük a magunk dolgát, a többit pedig a gondviselésre bízzuk. Azonban az elragadtatás ezen állapotát elérve nagyon nehéz ezt a belső extázist mások elől elrejtenünk. A világot elkápráztathatja a jelenség, s lehet, hogy messze földről sokan érkeznek, hogy megtapasztalják a belőlünk áradó erőt. Főleg a spirituális útkeresők és a spirituális kíváncsiságtól hajtottak jönnek el, no meg a csodában reménykedő súlyos betegek; az ő számukra egyszerre vagyunk mágnes és örömforrás. Ezen a ponton általában megjelenik a vágy a különleges állapot másokkal való megosztására és mindenki javára történő hasznosítására. Az állapottal járó extázis nem tökéletesen stabil, s olykor igen gyötrelmes pillanatok is előfordulnak. Leginkább akkor, amikor az állapot ingadozik, majd hirtelen, minden látható ok nélkül megszűnik. Ilyenkor a mély kétségbeesés időszakai következnek, attól félünk, hogy a jelenlét cserbenhagyott bennünket. E visszaesések igen nehézzé teszik az utat, s csak nagy akarattal lehet rajtuk túljutni. Végül aztán nyilvánvaló lesz, hogy tovább kell lépnünk erről a szintről, máskülönben újra meg újra el kell tűrnünk a kegyvesztettség kínjait. Le kell mondanunk az extázis dicsfényéről, s el kell indulnunk a dualitáson való túljutás rögös útján, míg végül túl nem jutunk minden szembenálláson és ellentéten. Az ego rabláncairól nem nehéz lemondani; az extatikus öröm aranylánca igazából az, amitől sokkal nehezebb megválni. Olyan érzés ugyanis, mintha Istenről mondanánk le, s ezért új szintű, azelőtt soha nem tapasztalt félelem kerít hatalmába: ez az abszolút egyedüllét végső rémülete. Az én esetemben a nemléttől való félelem szörnyű volt, s amikor éreztem, hogy már közel járok hozzá, újra meg újra meghátráltam. Aztán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mi is az ilyen gyötrelmek, a lélek ilyen sötét éjszakáinak célja: azért ennyire elviselhetetlenek, hogy elmondhatatlan fájdalmuk csak jobban sarkalljon a leküzdésükhöz szükséges, szélsőségesen nagy erőfeszítésekre. Amikor a menny és a pokol közti vacillálás kibírhatatlanná válik, le kell mondanunk a létezés vágyáról is. Csak ha ez is megtörtént, akkor juthatunk túl végre a mindenen és a semmin, a létezésen és a nem létezésen. A belső munkának ez a csúcspontja a legnehezebb szakasz, a végső vízválasztó. Ez az a pont, ahol tökéletesen világossá válik számunkra, hogy ha ott és akkor túllépünk a létezés illúzióján, azt többé már nem szerezhetjük vissza. E lépést megtéve már nincs visszaút, s pontosan a véglegessége miatt tűnik majd összes döntésünk közül ez a legfélelmetesebbnek. 16

17 Az énnek eme végső apokalipszisében azonban, mivel az egyetlen megmaradt kettősséggel a lét és a nem lét dualitásával együtt maga az identitás is feloldódik az egyetemes isteniségben. Valójában nem is marad egyéni tudat, amiből választhatnánk. Az utolsó lépést tehát Isten egyedül teszi meg. dr. David R. Hawkins A szerzőt e művéért a dán Valdemor koronaherceg lovaggá ütötte, s felvette őt & Kr.u ben alapított Jeruzsálemi Szent János ispotályos lovagrendbe, a Johannita-rend tagjai közé. 17

18 A szerkesztő előszava Képzeljük el, mi lenne, ha minden, de valóban minden kérdésünkre egyszerű igen vagy nem választ kaphatnánk! Bizonyíthatóan helyes választ. Bármilyen kérdésre. Gondoljunk csak bele! Íme néhány kérdéslehetőség: Juli valaki mással randizik? Igen vagy nem? Péter igazat mond az osztályzatairól? Igen vagy nem? De innen már csak lépésnyire esnek az olyan kérdések, mint: Ez biztonságos befektetés? Igen vagy nem? Ez a nekem való hivatás? Igen vagy nem? Mi lenne, ha mindenki hozzáférhetne ezekhez a válaszokhoz? A következmények döbbenetesek lennének! Gondoljunk csak újra bele! Mi történne nehézkes és nemegyszer hibás jogi rendszerünkkel, ha egyértelmű és igazolható választ kaphatnánk a következő kérdésre: X. Y. bűnös az ellene felhozott vádpontokban? Igen vagy nem? Mi történne a politikával, ha valamennyien feltehetnénk a kérdést: X jelölt őszinte szándéka, hogy valóra váltsa választási ígéreteit? Igen vagy nem? és mindenki ugyanazt a választ kapná? Na és mi történne a reklámszakmával? Ugye kapizsgálják már? Pedig ez még csak a kezdet. Mi történne a nacionalizmussal? ( X nemzet valóban a demokrácia lerombolására törekszik? ) Mi lenne a kormánnyal? (Ez a törvényjavaslat valóban az állampolgárok jogait védelmezi?) Mi történne az olyan kijelentésekkel, mint Már postára adtam a pénzt.? Ha amint azt sokan állítják az ember a beszéd megtanulása után egy órával már hazudni is tud, akkor a társadalmak kialakulása óta az imént említett lehetőség indítaná meg az emberiség tudásának legalapvetőbb változását. Az általa a kommunikációtól az etikáig a legalapvetőbb fogalmakban, mindennapi életünk minden mozzanatában előidézett változások olyan rendkívüliek lennének, hogy még elképzelni is nehéz, milyen lenne az élet az igazság ekkor beköszöntő új korában. A világ, amelyet ma ismerünk, végérvényesen és gyökeresen megváltozna. Kineziológia: főnév. Az izmok és mozgásuk tanulmányozása, különösen a fizikai kondicionálás vonatkozásában, [görög kineszisz = mozgás (kinein = mozogni) + lógia] 1 A kineziológia először a XX. század második felében keltette fel a tudományos közvélemény érdeklődését, dr. George Goodheart munkássága 19

19 révén. Goodheart dolgozta ki az alkalmazott kineziológiának nevezett szakterületet, miután rájött, hogy a kedvező fizikai ingerek (például a jótékony hatású táplálékkiegészítők) növelik bizonyos jelzőizmok erejét, viszont az ártalmas ingerek hirtelen elerőtlenedést okoznak ugyanezekben az izmokban. Mindebből következett, hogy egy a tapasztalati tudásunknál jóval mélyebb szinten a test tudta, mi jó neki és mi nem, s ezt az izmok tesztelésén keresztül jelezni is képes volt. A klasszikus, és e könyvben később idézett példa a jelzőizmok mesterséges édesítőszer jelenlétében tapasztalt elgyengülése volt; ugyanezek az izmok az egészséges táplálékkiegészítő jelenlétében megerősödtek. A hetvenes évek végén dr. John Diamond továbbfejlesztette a szakterületet, így alakult ki a viselkedési kineziológiának nevezett tudomány. Dr. Diamond ugyanis arra a meglepő felfedezésre jutott, hogy a jelzőizmok a fizikai ingerek mellett a pozitív vagy negatív érzelmi és szellemi ingerek hatására is megerősödnek, illetve elgyengülnek. 2 A mosolytól erős lesz a tesztválasz, az utállak kijelentéstől viszont gyenge. Mielőtt továbbmennénk, nézzük meg részletesen, hogyan történik ez a tesztelés, már csak azért is, mert Ön, kedves olvasó, nyilván szeretné maga is kipróbálni. Következzen tehát egy vázlatos leírás dr. Diamond Your Body Doesn t Lie (A tested nem hazudik) című, 1979-ben megjelent könyvéből 3. Az eljárást dr. Diamond dolgozta ki azon klasszikus módszer alapján, amelyet H. O. Kendall írt le a Muscles: Testing and Function (Izmok: tesztelés és funkció) (Baltimore: Williams & Wilkins, 2nd Ed., 1971) című műben. A kineziológiai teszt elvégzéséhez két ember kell. A teszteléshez válasszunk egy családtagot vagy egy barátot, őt a továbbiakban alanynak fogjuk nevezni. 1. Az alany álljon egyenesen, jobb karja lógjon lazán a teste mellett, nyújtott könyökű bal karját pedig emelje a padlóval párhuzamos helyzetbe! (Tesztelésre a másik kar is használható.) 2. Álljunk szembe az alannyal, és tegyük bal kezünket a jobb vállára, hogy ezzel stabilizáljuk őt! Ezt követően tegyük jobb kezünket az alany kinyújtott bal karjára, közvetlenül a csukló fölé! 3. Közöljük az alannyal, hogy megpróbáljuk lefelé nyomni a karját, és kérjük meg, hogy próbáljon ellenállni a nyomásnak! 4. Nyomjuk lefelé az alany karját gyors, határozott és egyenletes mozdulattal! Nem az a cél, hogy kifárasszuk az izmot, csak az, hogy ellenőrizzük a kar rugalmasságát. Nem azt kell eldönteni, hogy melyikünk az erősebb, csupán azt akarjuk megnézni, képes-e az izom a vállízületben zárni a kart. 20

20 Ha az izom egyébként egészséges, az alany pedig normális, ellazult szellemi állapotban van, és nem kap külső ingereket (ez okból különösen fontos, hogy a tesztelő ne mosolyogjon, és más módon se hasson az alanyra), akkor az izom erős tesztválaszt ad, azaz a kar vízszintes helyzetben rögzül. Ha a tesztet negatív ingerforrás (például mesterséges édesítőszer) jelenlétében ismételjük meg, akkor noha semmivel sem nyomjuk erősebben lefelé, az izom képtelen lesz ellenállni a nyomásnak, és az alany karja a teste mellé esik. 4 Diamond kutatásainak igen figyelemre méltó eleme az általa vizsgált alanyok körében tapasztalt tesztválaszok egységessége volt. Eredményei előre jelezhetőknek, ismételhetőknek és egyetemeseknek bizonyultak. Ez még olyankor is így történt, amikor nem volt racionális kapcsolat az inger és a tesztválasz között. Valamilyen teljességgel megmagyarázhatatlan okból például az összes alany gyenge tesztválaszt ad egyes absztrakt jelekre, más jelek esetén ugyanakkor éppen ellentétes reakció tapasztalható. Az eredmények néha teljesen érthetetlenek voltak: bizonyos képek minden alanynál gyenge tesztválaszt eredményeztek, pedig tartalmuk sem különösebben pozitív, sem különösebben negatív jellegűnek nem nevezhető, viszont más, semleges képekre mindenki erős tesztválaszt adott. Egyes eredmények pedig még elgondolkodtatóbbak voltak: szinte minden klaszszikus zene és a popzenei számok (beleértve a klasszikus rock-and-rollt) egységesen erős tesztválaszt adtak, a hetvenes évek vége óta népszerű hard rock vagy heavy metál stílusban írt zenékre pedig mindenki elgyengüléssel reagált. Akadt még egy jelenség, amelyet Diamond futólag megfigyelt, de amelynek lehetséges rendkívüli következményeire nem fordított különösebb figyelmet. Az igaznak és meggyőzőnek hangzó, ámbár bizonyítottan hazug kijelentések, például Lyndon Johnsonnak a tonkini incidenssel kapcsolatos megtévesztő beszéde vagy Edward Kennedynek a chappaquiddicki balesetre vonatkozó hamis vallomásáról készült hangfelvételei minden esetben gyenge tesztválaszt váltottak ki. A bizonyíthatóan igaz kijelentések hangfelvételeire egyetemesen erős volt a tesztválasz. 5 E megfigyelésből kiindulva kezdett kutatni e kötet szerzője, a jól ismert orvos és pszichiáter, David R. Hawkins. Dr. Hawkins 1975-ben kezdte tanulmányozni az igaz és hamis állításokra adott kineziológiai reakciókat. Megállapította, hogy a vizsgálati alanyoknak nincs szükségük a tesztelt anyag (vagy kérdés) tudatos ismeretére. A kettős vak rendszerű kísérletekben*, és a tömeges akár az egész hall * Ilyen kísérletekben a vizsgálatot végző személy csak utólag tudja meg, hogy melyik alany milyen hatásnak volt kitéve, hogy tudattalanul se befolyásolhassa a vizsgálati eredményt. (A lektor megjegyzése.) 21

21 gatóság részvételével végzett bemutatókon az alanyok minden esetben gyenge tesztválaszt adtak a mesterséges édesítőszert tartalmazó, jelöletlen borítékokra, viszont nem gyengültek el, ha a teljesen azonos, de ártalmatlan anyagot tartalmazó borítékkal tesztelték őket. Ugyanez a tudattalan reakció volt megfigyelhető a szellemi értékek tesztelésekor is. Úgy tűnik, itt valamiféle közösségi tudat, spiritus mundi (világszellem) hat, vagy ahogy Hawkins Jung alapján nevezi: tudati adatbázis. A társas állatoknál oly gyakran megfigyelhető jelenség például amikor a halraj egyik peremén úszó állat azonnal irányt változtat, ha a tőle vagy fél kilométerre lévő társai menekülni kezdenek egy ragadozó elől bizonyos tudatalatti módon a mi emberi fajunknál is működik. Nem tagadhatjuk, hogy létezik olyan közös tudás, amelyet nem a racionális értelem módszereivel szereztünk; ahhoz egyszerűen túl sok jól dokumentált esetben bizonyosodott be, hogy egyes személyek olyan információ birtokába jutottak, amelyet távoli idegenek szereztek meg. Vagy talán egyszerűbben megfogalmazva azt nevezzük belső, szubracionális bölcsességnek, amely különbséget tud tenni az egészséges és a káros között, meg tudja különböztetni egymástól az igazat és a hamisat. A jelenség egyik igen sokatmondó vonása a válasz bináris jellege: Hawkins megállapítása szerint a kérdéseket oly módon kell megfogalmazni, hogy a válasz teljesen egyértelmű igen vagy nem lehessen. Ez hasonló ahhoz, ahogy az idegi szinapszisok működnek: vagy továbbítják az információt, vagy nem; illetve ahogyan a legalapvetőbb, sejtszintű tudás is igen/nem alapon működik; és ahogy az élvonalbeli fizikusok az egyetemes energia alaptermészetét is jellemzik. Vajon az emberi agy egy bizonyos ősi szinten nem más-e, mint csodás számítógép, amely összeköttetésben áll egy, a saját tudásának mértékét egyáltalán nem ismerő egyetemes energiamezővel? Akárhogyan legyen is, dr. Hawkins kutatásainak egyik legjelentősebb felfedezése az a módszer volt, amelynek segítségével kalibrálni lehet a relatív igazságot. Skáláján bármely intellektuális nézet, kijelentés vagy ideológia 1 és 1000 közti értéket vehet fel. Egyszerűen fel kell tenni a kérdést: Ez a dolog (könyv, filozófia vagy tanító) a skálán 200-as értéken áll. Igen vagy nem? 250-es értéken áll. Igen vagy nem? És így tovább, amíg az izom tesztválasza meg nem határozza a pontos értéket. E kalibrációk rendkívüli jelentőségét az adja, hogy az emberi történelemben először bármely téma ideológiai helyessége az adott téma természetes tulajdonságaként értékelhető. Hawkins 20 éven át végzett ilyen kalibrációkat, így sikerült elemeznie az emberi tudat teljes spektrumát, és lenyűgözően izgalmas térképet alkotnia az emberi létélmény földrajzáról. Ez tulajdonképpen a tudat anatómiája, amely felvázolja az emberi lét teljes arculatát, s lehetővé teszi az egyének, 22

22 a társadalmak és az egész faj érzelmi és szellemi fejlődésének átfogó elemzését. Egy ennyire mélyreható és nagy horderejű módszer nem csupán új módon világítja meg az ember helyét és útját a mindenségben, hanem egyben útmutatóként is szolgál valamennyiünk számára, hogy megláthassuk, hol tartunk a spirituális megvilágosodás létráján, s meddig jutottunk az önnön teljességünk elérése felé vezető utunkon. Ebben a műben dr. Hawkins a korszerű részecskefizika és a nemlineáris dinamika forradalmi felfedezéseinek fényében mutatja be több évtizedes kutatásainak eredményeit és felismeréseit. A nyugati irodalomban elsőként ő mutat rá, hogy a tudomány hideg fénye csupán megerősíti mindazt, amit a misztikusok és a szentek már oly régóta állítanak az énről, Istenről és a valóság természetéről. A lét, a lényeg és az isteniség eme megvilágítása olyan képet fest az embernek a világmindenséghez való viszonyáról, amely egészen különleges, mert a léleknek és az értelemnek egyaránt kielégítő választ ad. Igen gazdag intellektuális és szellemi élmény vár itt az olvasóra! Sok minden, amit megszerezhetünk, és még sokkal több, amivel megajándékozhatjuk magunkat. Lapozzunk hát! A jövő csak most kezdődik! E. Whalen szerkesztő 23

23 Előszó Néha a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb elmagyarázni. E könyv nagy része egyszerű dolgok nyilvánvalóvá tételével foglalkozik. Ha csak egyetlen egyszerű dolgot is képesek vagyunk mélyrehatóan megismerni, azzal jelentős mértékben megnövelhetjük képességünket a világegyetem természetének és magának az életnek a megértésére. A kineziológia ma már elfogadott tudomány, amely az izmoknak a különféle ingerekre adott, mindent vagy semmit jellegű válaszreakciójának tesztelésén alapul. A pozitív inger erős tesztválaszt eredményez, míg a negatív ingerek hatására kimutathatóan gyengül a vizsgált izom. Az elmúlt 25 évben sok helyen vezették be diagnosztikai céllal a klinikai kineziológiai izomteszteket. Goodheartnak a témával kapcsolatos eredeti kutatásait dr. John Diamond alkalmazta jóval szélesebb körben, s a nagyközönséget az ő könyvei ismertették meg a kineziológiával. Diamond azt is megállapította, hogy ez a pozitív vagy negatív válasz fizikai és szellemi jellegű ingerekkel egyaránt kiváltható. Az e kötetben ismertetett kutatás még néhány lépéssel továbbfejlesztette dr. Diamond módszerét. Így jutott el addig a felfedezésig, hogy a kineziológiai reakció az ember azon képességének eredménye, amely nem csupán a pozitív ingert tudja megkülönböztetni a negatívtól, hanem az anabolikus (az életet építő ) dolgokat a katabolikusaktól (az életet lebontóktól ), valamint ami a legdöbbenetesebb az igazat a hamistól. Maga a teszt egyszerű, gyors és szinte bombabiztos. A vizsgált alanyoknál kimutatható, hogy objektív igazságokra pozitív izomválasszal, hamis állításokra viszont negatív izomválasszal reagálnak. Ez a jelenség bizonyítottan független a vizsgálati alany adott témával kapcsolatos véleményétől vagy ismeretétől, továbbá az illető kulturális környezetétől és a vizsgálat idejétől. A teszteredmények tehát kielégítik a megismételhetőség tudományos követelményét, s így bármely kutató által megbízható módon igazolhatók. A módszer az emberi történelemben először objektív alapot nyújt az igaz és a hamis állítások megkülönböztetéséhez, s ez véletlenszerűen kiválasztott és az adott témában járatlan személyeken is bármikor ellenőrizhető. Sőt mi több, azt is megállapítottuk, hogy ez a tesztelhető jelenség alkalmas az emberi tudat szintjeinek kalibrálására is. A vizsgálatok eredménye egy olyan önkényes, logaritmikus, egész számokból álló skála lett, amelyen az emberi létélmény minden területének relatív tudati szintje elhelyezhető. A kimerítő kutatások nyomán így kirajzolódott az az 1 és 1000 közé kalibrált tudati skála, amelyen a 10 hatványkitevői jelzik az emberi tudat valamennyi lehetséges szintjének erejét. 25

24 Az e felfedezés igazolása céljából elvégzett sok millió kalibrációs mérés azt is világossá tette, hogy az emberi lét energiaszintjeiben határozott rétegződés figyelhető meg, s hogy figyelemre méltó különbség van az erő és az erő, illetve azok tulajdonságai között. Emiatt aztán teljesen újra kellett értelmezni az emberi viselkedést, hogy azonosíthatóak legyenek azok a láthatatlan energiamezők, amelyek azt irányítják. Kiderült, hogy a kalibrált skála pontosan egybeesik az örök filozófia (philosophia perennis) hierarchiájának alszintjeivel; ezután azonnal felismerhetővé váltak összefüggései a szociológia, a klinikai pszichológia és a tradicionális spiritualitás érzelmi és értelmi jelenségeivel. A kalibrált skálát itt a korszerű elméleti fizika legújabb felfedezései és a káoszelmélet nemlineáris dinamikájának fényében vizsgáljuk. A kalibrált szintek szerintünk a tudat birodalmán belüli erőteljes attraktormezőknek (vonzási mezőknek) felelnek meg, amelyek domináns hatást gyakorolnak az emberi létre, s ezzel meghatározzák az emberi viselkedés tartalmát, jelentését, értékét, és szervező energiaként hatnak annak átfogó mintázataira. Az attraktormezők tudati szintek szerinti rétegződése új paradigmát kínál az összes eddigi emberi létélmény átértelmezéséhez. Azzal, hogy eddig hozzáférhetetlen adatokat is hozzáférhetővé tesz, módszerünk rendkívül értékesnek ígérkezik a történelmi kutatásokhoz, és igen hasznos lehet az emberiség jövőjének szempontjából. Hogy hangsúlyozzuk e módszer kutatási eszközként történő alkalmazásának hasznát, számos példát hozunk fel az emberi tevékenység legkülönbözőbb területeiről: elméletieket a művészetek, a történelem, a kereskedelem, a politika, a gyógyászat, a szociológia és a természettudományok terén; gyakorlatiakat a marketing, a reklám, a kutatás és fejlesztés terén; és empirikusakat a pszichológia, a filozófia és a vallástudomány világából. Konkrét alkalmazásokat javaslunk olyan változatos szakterületeken, mint a kriminológia, a hírszerzés, a szenvedélybetegek kezelése vagy az önfejlesztés. Az itt részletezett kutatási módszer további felhasználásait és extrapolációs lehetőségeit azonban egyelőre éppen csak érintettük. Annak ellenére, hogy az itt leírt eredmények 20 év kutatásaiból születtek, és számos kutatócsoport által több ezer alanyon elvégzett kalibrációk millióit összegzik, e könyv épphogy elkezdi feltárni a tudományok és művészetek javára a módszerben rejlő lehetőségeket. Mégis talán mind közül a legfontosabb, hogy magában rejti spirituális fejlődésünk és érésünk ígéretét, hogy elérhessük a tudatosság legmagasabb szintjeit, sőt talán magát a megvilágosodást is. A könyvben ismertetett kineziológiai vizsgálati eljárás segítségével bármilyen múltbeli vagy jelenkori témáról korlátlan mennyiségű információ érhető el. A felismerés azonban, hogy bárhol és bármikor megtudható gyakorlatilag minden, bármiről és bárkiről legyen is szó, először talán komoly megrázkódtatást okoz. A reakció általában annak köszönhető, hogy rádöb 26

25 benünk a tudat helyhez nem kötött, személytelen és egyetemleges jellegére, konkrétan pedig annak, hogy rájövünk: gondolataink és motivációink bárki számára, bármikor megfigyelhetők és megismerhetők. Nyugtalanító lehet a tudat, hogy minden egyes gondolatunk és tettünk kitörölhetetlen, örökké fennmaradó nyomot hagy a világmindenségben. A rádióhullámok és a röntgensugarak felfedezéséhez hasonló módon a világmindenség működésére vonatkozó ismereteink hirtelen bővülése nem csupán lehetővé teszi, hanem egyenesen meg is követeli világnézetünk átértékelését. Az új tudás következményei miatt át kell dolgoznunk a régi elképzeléseket; tágabb összefüggésekbe kell helyeznünk azokat. Igaz ugyan, hogy ez némi intellektuális stresszt okozhat, de az emberi viselkedés eme tudományos átértékelése felfedheti a személyes és a társadalmi problémák alapvető struktúráit, s ezzel egyben megoldási lehetőségeikre is rávilágít. Mivel e módszer valójában rendkívül egyszerű, nagyon nehéz a bonyolultságért rajongó világ elé tárni. Bármennyire bizalmatlanok vagyunk is az egyszerűsítéssel szemben, a világban kétféle embert különböztethetünk meg: hívőket és nem hívőket. A nem hívők számára minden hamis, amíg igaznak nem bizonyul; a hívők viszont szinte minden jóhiszeműen mondott állítást igaznak feltételeznek, amíg az hamisnak nem bizonyul. A cinikus kétkedés pesszimista álláspontja félelemből fakad. Az információelfogadás jóval optimistább jellegének gyökerei a magabiztosságban keresendők. Mindkét hozzáállás működik, s mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ezért aztán a könyv megírása során meg kellett birkóznom azzal a nehézséggel, hogy adataimat oly módon tárjam az olvasók elé, hogy azok mindkét oldalról nézve hitelesek legyenek. E könyv szövege az oximoronokra (ellentétes értelmű szókapcsolatokra) épül: úgy íródott, hogy segítse az úgynevezett jobb agyféltekés és bal agyféltekés megértést is. A valóságban holisztikus, azaz az egészre kiterjedő mintafelismeréssel ismerjük meg a dolgokat. Egy teljesen új fogalmat az ismerős vonások alapján ismerhetünk meg legkönnyebben. Ezt a fajta megértést olyan fogalmazási stílus segíti elő, amelyre a lezárás jellemző. Ahelyett, hogy csak jelzőket és példákat használnánk a gondolatok kifejtésére, inkább végigvisszük, majd ismétléseket alkalmazva be is fejezzük azokat. A fogalom ezek után kész van, és az elme megnyugodhat. Ez a fajta megközelítés azért is kívánatos, mert a harmadik fejezetet olvasó elme már nem lesz azonos azzal, amelyik még csak az első fejezetet fogadta be. Ha már itt tartunk: az a nézet, hogy egy könyvet az első fejezettel kezdve, sorban haladva kell végigolvasni, nem más, mint rögzült bal agyféltekés hozzáállás. Ez a földhözragadt newtoni fizika gyalogösvénye, amely egy olyan korlátozott és korlátozó világnézeten alapul, amelyben az esemé 27

26 nyek állítólag mindig A B C sorrendben zajlanak. A rövidlátásnak ez a formája egy idejétmúlt valóságképből fakad. Tágasabb és sokkal átfogóbb felfogásunk nem csupán a legkorszerűbb fizikából, matematikából és nemlineáris elméletekből táplálkozik, hanem olyan megérzésekből is, amelyek érvényességét empirikus módon bárki ellenőrizheti. A téma ismertetésében általában az jelenti a kihívást, hogy egy paradoxont kell megoldani: nemlineáris fogalmakat kell lineáris jellegű, mondatról mondatra haladó szerkezetbe foglalva megértetni. Azok a tudományterületek, ahonnan az adatok származnak, maguk is elég bonyolultak és nehezen érthetők, úgyis mint a korszerű elméleti fizika és annak matematikája, a nemlineáris dinamika, a káoszemélet és annak matematikája, a korszerű viselkedési kineziológia, a neurobiológia, az örvényelmélet, valamint az ismeretelmélet és a lételmélet filozófiai elemei. Ezen túlmenően foglalkozni kellett az emberi tudat természetével: ez maga is feltérképezetlen terület, amelynek pereméről az összes tudományág visszahúzódott. E témakörök valóban alapos, tisztán intellektuális nézőpontból való megismerése szédítően nagy feladatot jelent: talán egy élet sem elegendő hozzá. Ezért aztán nem is próbálkoztam meg e félelmetes feladattal, hanem inkább igyekeztem kiszűrni az egyes tárgykörök lényegét, s csak e koncentrátumokat használtam fel. Ha csak egészen kezdetleges módon próbáljuk is elmagyarázni, hogyan működik a könyvben központi szerepet játszó teszteljárás amelyről eleinte úgy tűnik, meghaladja a világegyetem ismert törvényeit, elkerülhetetlenül eljutunk a korszerű elméleti fizika, a nemlineáris dinamika és a káoszelmélet intellektuális területeire. Éppen ezért igyekeztem a lehetőségekhez mérten szakkifejezésektől mentes módon tárgyalni e témákat. Nem kell attól tartani, hogy a leírtak csak a pallérozott elmék számára lesznek érthetők: addig körözünk az egyes fogalmak körül, amíg azok teljesen nyilvánvalóvá nem válnak. Valahányszor visszatérünk, hogy megjegyzéseket fűzzünk egy-egy példához, minden alkalommal egyre világosabbá válik majd számunkra a kérdés. Az effajta tanulás olyan, mintha repülőgépről derítenénk fel egy új területet: az első átrepüléskor még minden ismeretlen, másodszorra már akad néhány ismerős tájékozódási pont, a harmadik alkalommal már kezd összeállni a kép, s végül pusztán a gyakori ismétlődésnek köszönhetően ismerőssé válik a táj. A többi az elme beépített mintafelismerő-rendszereinek a dolga. Mivel kissé félek attól, hogy az olvasóim bármennyire igyekeztem is talán nem értik majd meg munkám fő üzenetét, most előre, külön is összefoglalom: Az egyén elméje olyan, mint egy hatalmas adatbázishoz kapcsolódó számítógépes terminál. Az adatbázis maga az emberi tudat, amelynek saját tudatunk csupán az egyedi kifejeződése, de gyökerei az egész emberiség közös tudatáig nyúlnak. Ez az adatbázis a zsenialitás bi 28

27 rodalma; miután pedig embernek lenni egyet jelent az adatbázisban való szerepléssel, ebből következik, hogy születése folytán mindenki hozzáférhet ehhez a zsenialitáshoz. Az adatbázisban tárolt korlátlan információkról bebizonyosodott, hogy azok néhány másodperc alatt bárki számára, bárhol és bármikor könnyedén elérhetők. Ez valóban döbbenetes felfedezés, amely az egyén és az egész emberiség életét megváltoztathatja, méghozzá szinte elképzelhetetlen módon és mértékben. Az adatbázist nem korlátozza sem tér, sem idő, sem az egyedi tudat, éppen ezért különleges eszköze a jövőbeli kutatásoknak, s ezért nyit meg új, ma még el sem képzelhető területeket a kutatás számára. Magában hordozza az emberi értékek, viselkedések és hitrendszerek objektív alapra helyezésének ígéretét. Az e módszerrel szerzett információk új fundamentumra állítják az emberi viselkedés megértését, és új paradigmát kínálnak az objektív igazság ellenőrzéséhez. Mivel a módszert bárki, bárhol és bármikor használhatja, alkalmas arra, hogy csírája legyen az emberi létélmény új, megfigyelhető és ellenőrizhető igazságon alapuló korszakának. Rendelkezésünkre áll egy olyan eszköz, amellyel pontos különbséget tehetünk az igaz és a hamis, a lehetséges és a lehetetlen, a jó szándékú és a rossz szándékú között. Rávilágíthatunk azokra az eddig figyelmen kívül hagyott rejtett erőkre, amelyek meghatározzák az emberi viselkedést. Íme egy módszer, amellyel választ kaphatunk eddig megoldatlan személyes és társadalmi problémáinkra. A hamisság immár nem tarthatja uralma alatt az életünket. Az alább tárgyaltak előadásokon, videofelvételeken (lásd C függelék) keresztül könnyen taníthatónak bizonyultak. Ezért meglehetősen sok fejtörést okozott számomra, hogyan öntsem mindezt olvasható formába. A bizonyítékok olykor igen összetett jellegűek, az izomtesztelés viszont pofonegyszerű, olyannyira, hogy még a gyerekek is egyből megértik a teendőket, és örömmel végzik azokat. Számukra nincs ebben semmi meglepő, hiszen mindig is tudták, hogy kapcsolatban állnak ezzel az adatbázissal, amelyet mi, felnőttek már elfelejtettünk. A gyermek vele született zsenialitása még közel jár a lényeghez: a mesében is a gyerekek vették észre, hogy a császár meztelen. Hát igen, a zsenialitás már csak ilyen. Akkor mondhatom magamat sikeresnek, ha a könyv végére érve az olvasó felkiált: Hiszen ezt mindig is tudtam! Az itt leírtak csupán azt tükrözik, amit már eddig is tudtál, csak éppen nem tudtad, hogy tudod. Én csupán arra törekedtem, hogy a meglévő pontok összekapcsolásával segítsek a rejtett kép feltárásában. E könyv nagyon sokat ígér, talán minden más ígéretnél többet: eszközt adhat ahhoz, hogy észrevegyük, ha félrevezetnek bennünket. (Soha többé nem kell úgy elolvasnunk egy könyvet, vagy úgy elmerülnünk valamilyen tanban ami egyébként elég veszélyes, és nagy ára lehet, hogy előbb ne 29

28 ellenőrizhetnénk azt.) Az e munkában foglaltak igazságszintje a kalibrációk során 750-nek bizonyult (lásd az A függeléket), ami kultúránk jelen fejlettségi szintjén szokatlanul magas értéknek számít. Imádkozom, hogy ez már az ígéret részleges valóra válása legyen. Szerzőként abban reménykedem, hogy ez a könyv megszüntetheti a fájdalom, a szenvedés és a kudarc forrásait, és segíthet abban, hogy az emberi tudat valamennyiünkben az öröm szintjére emelkedjen, arra a szintre, amelynek az emberi létélmény alapjául kellene szolgálnia. A könyvben összefoglalt munka 1965 januárjában kezdődött, és 1994 júniusában ért véget. Az anyag jelentős része eredetileg egy doktori disszertációhoz készült. Az ismertetett eredmények független módon, a könyvben részletezett kutatási módszer a kineziológiai válaszreakció segítségével születtek. A munka spontán módon, külső információs forrásokra való hivatkozás nélkül fejlődött, a mások által elért eredmények csak később épültek be, hogy intellektuális vonatkoztatási rendszerként szolgáljanak. Következtetéseink nagyobb részét azok a világszerte folyó kutatások is megerősítették, amelyeket az első jelentős, a tudattal foglalkozó konferencián ismertettek, A tudat tudományos megalapozása felé címmel. (Arizonai Egyetem, Egészségtudományi Központ, Tucson, április). 1 Kutatócsoportjaink a könyvben ismertetett vizsgálati módszerrel minden fejezet, bekezdés és mondat igazságszintjét ellenőrizték. (A tesztek például hibát jeleztek az önmagukat a hírnevük miatt elpusztító hírességek listájában. Amikor alaposan átnéztük a neveket, kiderült, hogy John Lennon nem illik a többiek közé, hiszen őt meggyilkolták. Miután a nevét töröltük, a mondat s ezzel a bekezdés és az oldal igazságszintje a fejezet többi részéhez hasonló értékűre nőtt.) A könyv próbaváltozatait eljuttattuk néhány kiválasztott olvasóhoz; egyszerű egészségügyi dolgozók éppúgy voltak köztük, mint államfők, például Mihail Gorbacsov. Néhányuk véleményét a hátsó borítón ismertetjük. Minden egyes személy egyedi módon reagált a téma tárgyalására. (Érdekes megfigyelés: az anyaggal való megismerkedés után a vizsgált személyek pontszáma megnőtt. Ezek szerint az adatokkal történő puszta érintkezés is elegendőnek bizonyult az alanyok tudati szintjének a növeléséhez.) Mivel a munka jelentősége és gyakorlati alkalmazásai igen változatosak, és mert az anyag bármely része úgy fókuszálható és bővíthető tovább, hogy megfeleljen az adott közönség érdeklődésének, egyes részletei tökéletesen alkalmasnak tűntek arra, hogy azokat különféle érdeklődésű csoportok elé tárjuk. A szerző az anyag egy részét már előadta 1986-ban, a kaliforniai San 30

29 Mateóban rendezett, A tudat és a szenvedélybetegségek első nemzetközi konferenciája 2 nyitóbeszédében, s előadásának kivonata meg is jelent a konferencia anyagát összefoglaló, a Brookridge Institute által készített kiadványban (Beyond Addictions, Beyond Boundaries; szerkesztette Shirley Burton és Leo Kiley, 1986) (Addikciókon és határokon túl). 3 Az előadás jelentősen kibővített változatát négyórás videofelvétel formájában mutatták be a San Franciscóban 1987-ben megrendezett A tudat és a szenvedélybetegségek második országos konferenciája 4 című rendezvényen. Az anyag más részei egy, az Egyesült Államokban megjelent videofelvétel-sorozatban is szerepet kaptak: Nagy válságok kezelése; Szív- és koszorúér-problémák; Depresszió; Alkoholizmus; Lelki elsősegély; Az öregedés folyamata; Fájdalom és szenvedés; Testsúly; Aggodalom, félelem és szorongás; Egészség; Betegség; Különleges kapcsolatok; Szexualitás. (Coleman Publishers, Amityville, New York, ). 5 Az itt leírtak bizonyos részleteiről szó esett azokon a háromórás előadásokon, amelyeket öt éven át hetente tartottak az egyik alkohol- és kábítószer-elvonó rehabilitációs központban (Sedona Villa, Camelback Hospital, ). 6 Mindazonáltal ez az első eset, hogy a tudat anatómiáját a maga teljességében, tiszta formában, a hallgatóság érdekében tett egyszerűsítések és kihagyások nélkül vázolom fel. 31

30 Bevezetés Minden emberi vállalkozás közös célja az emberi létélmény megértése vagy befolyásolása. Az ember e célból egész sor leíró és elemző tudományágat hozott létre: az erkölcstant, a bölcsészetet, a lélektant és így tovább. Hihetetlenül sok időt és pénzt fordítanak az adatok összegyűjtésére és elemzésére abban a reményben, hogy sikerül előre jelezni az emberi viselkedés irányzatait. E kétségbeesett kutatásban hallgatólagosan benne foglaltatik a várakozás, hogy előbb-utóbb rátalálunk valamiféle végső válaszra. Úgy tűnik, mindig azt hisszük, hogy ha rábukkanunk, ez a válasz lehetővé teszi majd számunkra az összes gazdasági, közegészségügyi, közbiztonsági és politikai probléma megoldását. Eleddig azonban egyiket sem sikerült megoldanunk. Nem mintha nem lenne elegendő adatunk, hiszen szinte fuldoklunk az adatok tengerében. A gond az, hogy nincsenek megfelelő eszközeink az adatok jelentőségének értelmezéséhez. Még a kérdéseink sem megfelelőek, mivel nem volt eszközünk, amellyel lemérhettük volna kérdéseink helyénvalóságát vagy pontosságát. Az ember mai és örök dilemmája, hogy saját intellektusának termékeit képzeli valóságnak. 1 Azonban az ilyen mesterséges feltevések csupán egy önkényes észlelési pont alkalmazásának eredményei. A kapott válaszok nem kielégítő volta a kérdező nézőpontjával együtt járó korlátozottság következménye. A kérdés megfogalmazásában vétett legcsekélyebb hiba is többszörösen köszön vissza a kapott válaszban. A megértéshez nem elegendő az adatok puszta tanulmányozása, az adatokat ugyanis a megfelelő összefüggésben kell vizsgálni. Az adatok egészen addig haszontalanok, amíg meg nem tudjuk, hogy mit jelentenek. Jelentésük megismeréséhez pedig nem elég a megfelelő kérdést feltenni, de szükség van a megfelelő eszközökre is, amelyek lehetővé teszik az adatok értelmes, szelektív és leíró jellegű folyamatokkal történő tanulmányozását. Bármennyire igyekeztünk is mélyrehatóan megérteni az emberi viselkedést, annak java része megfejthetetlen maradt számunkra. A megismeréshez kidolgozott rendszereink hatalmasnak és lenyűgözőnek tűnhetnek, ám kialakításuk korlátai miatt végül mégis mindegyik zsákutcába vezetett. Miközben az embert sújtó problémák természetét tanulmányoztuk, nyilvánvalóvá vált, hogy soha nem állt rendelkezésünkre olyan megbízható kísérleti mérce, amellyel mérni és értelmezni tudtuk volna az ember motivációit és tapasztalatait a történelem során. 33

31 A filozófia a maga számos ágával úgy törekszik az emberi létélmény megértésére, hogy absztrakciókat alkot, majd feltevéseket tesz arra vonatkozóan, hogy miként állnak azok összhangban valamiféle végső valósággal. A politikai rendszerek a viszonylagos emberi értékekkel kapcsolatos feltevéseken alapulnak, ám nincs semmilyen bizonyítható tényalapjuk. Az erkölcsi rendszerek végső soron önkényes kísérleteknek bizonyulnak arra vontakozóan, hogy az emberi viselkedés rendkívüli összetettségét a jó és a rossz túlságosan is leegyszerűsített kategóriáira redukálják. A tudattalan feltárásával a pszichoanalízis még zavarosabbá tette a helyzetet: a különböző nézőpontok eredményeként a kezelések és a pszichológiai tanok zavarba ejtő sokasága jelent meg. Az ember önmaga megértésére irányuló kísérleteinek e zűrzavara végül olyan jelentéstani ingovánnyá vált, amelyben bizonyos mértékig bármi igaz lehet, amit csak kimondhatunk. Lévén hogy bizonytalanok vagyunk az ok-okozati összefüggések pontos természetét illetően, még a mérhető eredményeket is hajlamosak vagyunk hamis okoknak tulajdonítani. Az összes gondolati rendszer a következő végzetes hibákat rejti magában: 1. a szubjektív és az objektív közti különbségtétel hiányát; 2. az alapkonstrukcióra és a terminológiára jellemző kontextuskorlátozottság figyelmen kívül hagyását; 3. a tudat természetére vonatkozó ismeretek hiányát; és 4. az ok-okozati összefüggések természetének félreismerését. E hibák következményei akkor válnak majd nyilvánvalóvá, ha új szemszögből, új eszközökkel kezdjük feltárni az emberi létélmény fő területeit. A társadalom állandóan arra fordítja erőfeszítéseit, hogy az okozatokat korrigálja, ahelyett, hogy az okokat próbálná kijavítani. Ennek részben az az oka, hogy az emberi tudat fejlődése igen lassan halad. Az emberiség még éppen csak, hogy fellépett a létra legalsó fokára: még az olyan primitív problémákat sem oldottuk meg, mint a világban tapasztalható éhezés. Az emberiség eddigi eredményeiben az a leglenyűgözőbb, hogy azokat szinte vakon, próbálkozások útján, kudarcok és sikerek által sikerült elérni. Ez a véletlenszerű megoldáskeresés hihetetlenül bonyolult útvesztőket hozott létre, holott a valódi válaszokra mindig az egyszerűség jellemző. A világegyetem legfőbb alaptörvénye a gazdaságosság. A világegyetem egyetlen kvarkot sem pazarol el: mindnek megvan a célja, s valamennyi részt vesz az egyensúly kialakításában. Nincsenek fölösleges események. Az ember mindaddig nem léphet túl az önmagára vonatkozó tudás hiányán, amíg meg nem tanul a látszólagos okok mögé nézni. Történelmünkből tudjuk, hogy a válaszok sohasem a világban található okok feltárásából születnek. Azokat a körülményeket kell feltárni, amelyek a látszólagos okok mögött húzódnak meg; és ezek a körülmények csakis az ember tudatában léteznek. Egyetlen problémára sem található végleges megoldás úgy, hogy eseménysorokat különítünk el, majd rájuk vetítjük az ok-okozati összefüg 34

32 gés képzetét. A megfigyelhető világban nincsenek okok. Amint azt bizonyítani fogjuk, a megfigyelhető világ az okozatok világa. S hogy mik az ember kilátásai? Lehetséges volna, hogy a társadalom kaotikus alrendszerei miatt olyan, mint egy elszabadult csatahajó, amely eleve pusztulásra ítéltetett? A társadalomnak a jövővel kapcsolatos rossz előérzete mögött ez a perspektíva áll. A nemzetközi közvélemény-kutatások szerint a világon mindenütt nagymértékű a boldogtalanság, még a legfejlettebb országokban is. 2 Míg a többség beletörődően a pesszimista szemléletet választja, s egy jobb túlvilági életért fohászkodik, addig az utópisztikus jövő megpillantására képes kisszámú látnok nem tudja megmondani, milyen eszközökkel érhetnénk el a jobb jövő megvalósulását. A társadalomnak az eszközök meglátóira van szüksége, nem pedig a célok megálmodóira. Ha rendelkezésünkre állnak az eszközök, a célok úgyis feltárulnak előttünk. Alaposabb vizsgálat után kiderül, hogy azért nehéz megtalálnunk a hatékony eszközöket, mert képtelenek vagyunk különbséget tenni lényeges és lényegtelen között. Eddig még nem született olyan rendszer, amely módszert kínált volna az erőteljes és hatékony megoldásoknak a gyenge és hatástalan megoldásoktól való elkülönítésére. Sőt még értékelési rendszereink is eredendően alkalmatlanok a dolgok valós megítélésére. A társadalom választásait az esetek többségében a célszerűség, a statisztikai hibák, az érzelem, a politika vagy a sajtó részéről megnyilvánuló nyomás, személyes előítélet és hagyományos érdek határozza meg. A bolygó valamennyi lakójának életét befolyásoló létfontosságú döntések születnek olyan körülmények között, amelyek szinte garantálják a kudarcot. Tekintettel arra, hogy a társadalmaknak nincs kellő valóságalapjuk a hatékony problémamegoldások kidolgozására, újra meg újra visszatérnek az erő alkalmazásához (például törvények, adózás, háború, szabályok, előírások formájában), ami ráadásul rendkívül költséges, ahelyett hogy a sokkal gazdaságosabb erőt alkalmaznák. Az ember két alapvető képessége, az értelem és az érzelem eredendően megbízhatatlanok; ezt bizonyítja a hajszálon múló egyéni és kollektív túlélések történelmi sorozata is. Noha cselekedeteinket az értelmünknek tulajdonítjuk, az ember elsődlegesen mintafelismerés alapján működik. Az adatok logikus elrendezése főként arra szolgál, hogy javítsa a mintafelismerő rendszert, amely azután igazsággá válik. 3 Valójában azonban soha semmi sem igaz, legfeljebb bizonyos körülmények között, és akkor is csak egy bizonyos jellemzően meg nem nevezett nézőpontból. Ennek eredményeként a gondolkodó ember arra a következetésre jut, hogy minden problémájának forrása a tudás nehézsége. Az elme végül elérkezik az ismeretelmélethez, a filozófia azon ágához, amely azt vizsgálja, hogyan és milyen mértékben tudhat az ember bármit is. Az efféle filozófiai 35

33 vizsgálódások igen elmélyültnek vagy éppen teljességgel lényegtelennek tűnhetnek, de az általuk felvetett kérdések az emberi létélményben mindenképpen központi szerepet játszanak. Bárhol kezdjük is el az emberi tudás tanulmányozását, végül mindig a tudatosság jelenségénél és az emberi tudat természeténél kötünk ki. Legvégül pedig ugyanarra a felismerésre jutunk: az ember állapotának bárminemű továbbfejlesztéséhez olyan ellenőrizhető megismerési alap kell, amelyben nyugodtan megbízhatunk. Az ember fejlődése előtt álló fő akadály eszerint a tudat természetére vonatkozó ismeret hiánya. Ha magunkba nézünk és megvizsgáljuk az elménkben pillanatról pillanatra zajló folyamatokat, hamarosan ráébredünk, hogy az elme sokkal gyorsabban működik, mint ahogy azt beismerné. Nyilvánvaló lesz, hogy az elképzelés, miszerint cselekedeteink átgondolt döntéseken alapulnak nem más, mint nagyszabású önámítás. A döntéshozatal a tudat feladata; az elme hihetetlen sebességgel hoz döntéseket sok millió részadat, valamint azok összefüggései és kivetítései alapján oly módon, amely messze meghaladja a tudatos felfogást. Ez egyfajta globális működés, amit a nemlineáris dinamika új tudományában attraktoroknak nevezett energiaminták határoznak meg. 4 A tudat pillanatról pillanatra, automatikusan választja ki azt, amit a legjobbnak ítél; ez ugyanis az egyetlen működés, amelyre képes. A konkrét adatokhoz rendelt relatív súlyt és értéket az uralkodó attraktormintázat határozza meg, amely az egyénben vagy elmék egy csoportjában közösen hat. E minták azonosíthatók, leírhatók és kalibrálhatok, s az így nyert információk alapján teljesen újszerű kép rajzolódik ki az emberi viselkedésről, a történelemről és az emberiség sorsáról. Ez a könyv 20 évi megfeszített kutatómunka és több millió kalibráció eredménye bárki számára hozzáférhetővé teheti ezt a tudást. Egyáltalán nem meglepő, hogy ez a felismerés a tudat élettana, az emberi idegrendszer működése és a világegyetem fizikája közötti szerencsés kapcsolatból fakad: jusson csak eszünkbe, hogy mi magunk is egy olyan világegyetem részei vagyunk, amelyben minden mindennel kapcsolatban áll, s amelynek így legalábbis elméletileg minden titka hozzáférhető számunkra, ha tudjuk, hol és hogyan keressük. Felemelhetí-e magát az ember a saját hajánál fogva? Miért ne? Csak meg kell növelnie a rá ható felhajtóerőt, s erőlködés nélkül fog egy magasabb állapotba emelkedni. Az erő nem képes erre; az erő azonban nemcsak képes rá, hanem folyamatosan meg is teszi. Az ember azt képzeli, hogy olyan erők révén él, amelyeket irányítani tud. Valójában azonban egy ismeretlen forrásból fakadó erő határozza meg az életét, amelyet egyáltalán nem irányíthat. Az erő ugyanis könnyed, láthatatlan, s létezését sokáig még csak nem is gyanítottuk. Az erőt érzékeken keresztül tapasztaljuk meg, az erő azonban csak belső tudatosságon ke 36

34 resztül ismerhető fel. Az embert jelen állapotában mozgásképtelenné teszi, hogy hihetetlen erejű attraktor jellegű energiamintázatokhoz igazodik, amelyeket ugyanakkor nem tudatosan ő maga hoz mozgásba. Pillanatról pillantra haladva fejlődésének ebben a szakaszában megrekedve lebeg, hiszen az erő energiái megkötik, az erő energiái pedig előrehajtják. Az egyén olyan, mint a tudat tengerén úszó parafa dugó: nem tudja, hol van, honnan jött és merre tart, s azt sem tudja, mire való ez az egész. A talányok végtelen útvesztőjében bolyongó ember évszázadról évszázadra ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, s ez ugyanígy fog folytatódni, hacsak tudata nem tesz egy minőségi ugrást. Az összefüggések és a megértés ilyen hirtelen kitágulásának egyik jele a bensőségesen megtapasztalt megkönnyebbülés, öröm és áhítat. Mindazok, akik átélték már ezt az élményt, úgy érzik, hogy igen becses ajándékot kaptak a mindenségtől. A tényeket csak erőfeszítések révén lehet összegyűjteni, az igazság azonban erőlködés nélkül tárul fel. 5 E könyv segítségével remélhetőleg az olvasó is megértheti és előkészítheti személyes megvilágosodásának körülményeit, aminél nagyszerűbb kaland egyszerűen elképzelhetetlen. dr. David R. Hawkins The Institute for Advanced Theoretical Research Sedona, Arizona,

35 ELSŐ RÉSZ AZ ESZKÖZÖK

36 I. fejezet A tudás sarkalatos fejlődése E könyv evolúciója 1965-ben kezdődött több tudományterület fejlődésének eredményeként, melyek közül három volt különösen nagy jelentőségű. Az idegrendszer élettanára, valamint az emberi szervezet holisztikus egészként való működésére vonatkozó klinikai kutatások eredményeként alakult ki az 1970-es években a kineziológia új tudománya. 1 A műszaki fejlődésnek köszönhetően ekkor már olyan számítógépeket terveztek, amelyekkel a másodperc ezredrésze alatt is több millió műveletet tudtak elvégezni, így lehetővé tették egy új eszköz, a mesterséges intelligencia létrehozását. 2 A hirtelen hozzáférhetővé váló, korábban elképzelhetetlen adatmennyiség hívta életre a természetes jelenségek tanulmányozásának egy forradalmian új nézőpontját, a káoszelméletet. Ezzel egy időben az elméleti tudományok körében a kvantummechanikából kialakult a korszerű elméleti fizika, s a hozzá kapcsolódott matematikából önálló, új tudományterületté fejlődött. Ez a nemlineáris dinamika, a modern tudomány egyik legnagyobb horderejű fejleménye, amelynek hosszú távú hatásai ma még felbecsülhetetlenek. 3 A kineziológia először mutatott rá az elme és a test közötti szoros kapcsolatra, s felfedte, hogy az elme magával a testtel gondolkozik. Ennélfogva új utat nyitott meg annak tanulmányozására, hogy milyen módon nyilvánul meg a tudat a betegségek hátterében húzódó finomélettani folyamatokban. 4 Az óriási adatmennyiség grafikus megjelenítését lehetővé tevő számítógépek addig nem is sejtett rendszerek létezését bizonyították azokon a területeken, amelyeket a newtoni fizika értelmetlen vagy érthetetlen adathalmazoknak tekintett, s ezért nagyrészt figyelmen kívül hagyott (káosz). 5 A legkülönfélébb szakterületek teoretikusai előtt nyílt meg a lehetőség, hogy összefüggéseket fedezzenek fel olyan adatok közt, amelyeket addig öszszefüggéstelennek (azaz nemlineárisnak, diffúznak, kaotikusnak) tartottak, s amelyek ezért a hagyományos, probabilisztikus logikaelmélet és matematika módszereivel hozzáférhetetlenek voltak. Ezen összefüggéstelen adatok elemzése rejtett energiamintázatokat, úgynevezett attraktorokat fedett fel (amelyek létét egyébként a nemlineáris egyenletek korszerű matematikája is megjósolta) a látszólag véletlenszerű természeti jelenségek mögött. 6 Számítógépes grafikai módszerekkel egyértelműen kimutatható volt ezen attraktormezők szerkezete. Úgy tűnt, mindez korlátlan lehetőségeket rejt olyan, addig kiszámíthatatlannak tartott rendszerek elemzésére, mint a folyadékok mechanikája, a humánbiológia vagy a csillagok kutatása. (A nagyközönség azonban addig még nemigen hallhatott a nemlineáris dinamika új tudományterületéről, legfeljebb azokat 41

37 a számítógépes grafikákat ismerhette, amelyeket a fraktálgeometria módszereivel állítottak elő.) Az e felismeréseket megelőző időszakban a lineáris tudomány egyre inkább eltávolodott az élet alapjainak kutatásától; az élet folyamatai ugyanis kivétel nélkül nemlineárisak. Ez az elszigetelődés jellemző volt az orvostudományra is, amely a kineziológia lenyűgöző felfedezéseivel szembesülve egyszerűen figyelmen kívül hagyta az új információkat, mivel nem volt olyan összefüggésrendszere, olyan valóságparadigmája, amelynek segítségével megérthette volna azokat. A gyógyászat elfelejtette, hogy voltaképpen művészet, és a tudomány csupán eszköze a gyógyítás művészetének. A gyógyászaton belül a tradicionális vonal képviselői mindig is igyekeztek távol tartani maguktól a pszichiátriát, mert az az emberi élet mérhetetlen elemeivel foglalkozik, s ezért newtoni nézőpontból kevésbé tűnik tudományosnak. Pedig a tudományos pszichiátria az 1950-es évektől kezdve számos nagy horderejű felfedezést könyvelhetett el a pszichofarmakológia terén. Ennek ellenére ma is ez az orvostudomány leginkább nemlineáris területe, hiszen olyan témákkal foglalkozik, mint az intuíció, a döntéshozatal és az élet mint folyamat jelensége. Habár a pszichiátriai szakirodalomban ritkán fordulnak elő olyan szavak, mint szeretet, jelentés, érték vagy akarat, a pszichiátria tudománya legalább valamivel tágabban szemléli az embert, mint a hagyományos orvostudomány többi területe. Függetlenül attól, hogy melyik tudományterületről indul el valaki a filozófiától, a politológiától vagy a teológiától, végül minden kutatási útvonal egy ponton találkozik: céljuk a tiszta tudat természetének összefüggő megértése. Ám az emberi tudásszerzés minden fontosabb említett ága még a kineziológia és a nemlineáris dinamika is elakadt az emberi tudás előtt tornyosuló ezen utolsó nagy akadálynál: a tudat természetének a vizsgálatánál. Tény, hogy egyes nagy gondolkodóknak sikerült kilépniük szakterületük keretei közül, s kérdéseket feltenniük arra vonatkozóan, milyen összefüggések léteznek a világegyetem, a tudomány és az elmeként manifesztálódó tudat között. 7 Ahogy előrehaladunk témánk tárgyalásában, említést teszünk majd elméleteikről és az emberi tudás fejlődésére gyakorolt hatásukról is. E mű alaptétele több tudományterület tanainak egyesítésével vált elegánsan egyszerű és hasznos módszertanná. Segítségével rájöttünk, hogy a tudat valóban tanulmányozható. Noha az efféle vizsgálódáshoz még soha nem készült útmutató, a témával kapcsolatos kutatások kialakították saját rendszerüket, s egyben azt a kontextust is, amelyben az eredmények értelmezhetők. Minthogy az univerzumban minden kapcsolatban áll minden mással, 8 nem meglepő, hogy e kutatások egyik elsődleges célja, a tudati energiamezők térképének kialakítása, összhangban áll minden más kutatási módszerrel, 42

38 s megerősítést nyer azok által. Így a páratlanul változatos emberi létélmény és annak kifejeződései egy mindent magában foglaló paradigmában egyesülhetnek. 9 Egy ilyen felismeréssel megkerülhető az alany és a tárgy mesterséges különválasztása, s felül lehet emelkedni a kettősség illúzióját létrehozó korlátozott nézőponton. A szubjektív és az objektív valójában egy és ugyanaz, 10 amint az nemlineáris egyenletek és számítógépes grafika nélkül is szemléltethető. A szubjektív és az objektív egyazon dologként való azonosításával felülemelkedhetünk az idő azon korlátján, amely önnön definíciójánál fogva súlyosan akadályozza az élet természetének különösen emberi létélményként való kifejeződésének megértését. Ha a szubjektív és az objektív valóban azonosak, akkor minden kérdésre megtalálhatjuk a választ pusztán azáltal, hogy az emberben keressük. Megfigyeléseink feljegyzésével lassacskán kibontakozik az összkép; egy olyan összkép, amelyben nem állnak korlátok a további kutatások előtt. Minden embernek mindenkor a rendelkezésére áll egy olyan számítógép, amely sokkal nagyobb tudású, mint a legkorszerűbb mesterséges gondolkozó szerkezet, s ez nem más, mint az emberi elme. Alapvetően minden mérőeszköz egyformán működik: a változást jelzi. A később ismertetett kísérletekben az emberi test reakciói fogják a körülmények megváltozását jelezni. Ahogyan az látható lesz, a test rendkívül finom különbségtételre képes az életet támogató, illetve az életet nem támogató dolgok között. Ezen persze nem is kellene meglepődnünk. Minden, ami él, pozitívan reagál az életet támogató, s negatívan az életet nem támogató dolgokra. Ez a túlélés egyik alapmechanizmusa. Minden életforma képes a változások érzékelésére és az azokat korrigáló reakciókra. Így például nagyobb magasságban a fák kisebb termetűek, mivel a levegőben kevesebb az oxigén. Az ember protoplazmája pedig még a fákénál is sokkal érzékenyebb... A nemlineáris dinamika kutatási metodikáját, amelyet e munka során az emberi tudat mezőinek feltérképezéséhez használtunk, attraktorkutatásnak nevezik. Ez a metodika az energiamezők teljesítményszintjeinek meghatározásával foglalkozik a kritikuspont-elemzés módszerének segítségével. 11 (A kritikuspont-elemzés módszere abból a tényből származik, hogy minden nagy bonyolultságú rendszerben található olyan kritikus pont, ahol a legkisebb behatás a legnagyobb változást idézi elő. A szélmalom óriási kerekei egyetlen könnyed érintéssel leállíthatók, sőt egy hatalmas mozdony is megbénítható egyetlen ujjal, ha tudjuk, hol kell megérintenünk.) A nemlineáris dinamika lehetővé teszi e nagy fontosságú mintázatoknak a bonyolult jelenségekben való felismerését még akkor is, ha a megfejthetetlen adatok hatalmas, zavaros tömege elfedi azokat. Jelentőséget fedez fel abban, amit a világ jelentéktelennek hisz, s ezt egy teljesen 43

39 újszerű megközelítés, és a világban használttól teljes mértékben eltérő problémamegoldási módszer segítségével éri el. 12 Világunk hagyományosan azt feltételezi, hogy a problémák megoldásakor az ismertből (a kérdésből vagy a körülményekből) kiindulva, meghatározott lépésekben, logikus rendben és szigorú időrendben kell haladni az ismeretlen (a válasz) felé. A nemlineáris dinamika ezzel szemben éppen ellentétes irányban halad: az ismeretlentől (a kérdés nem determinisztikus adataitól) az ismert (a válasz!) felé. A nemlineáris dinamika más ok-okozati paradigmában működik. A problémát meghatározás és hozzáférés kérdésének tekinti, nem pedig logikai sorrendnek (mint amikor differenciálegyenletek segítségével oldunk meg egy feladatot). 13 Mielőtt azonban megpróbálnánk pontosabban definiálni a munkánk során feltett kérdéseket, vizsgáljuk meg alaposabban az említett fogalmak némelyikét! Attraktorok Az attraktor olyan felismerhető mintázat, amely látszólag értelmetlen adathalmazból bukkan elő. Minden összefüggéstelen jelenségen belül létezik valami rejtett összefüggés. Ennek a belső összefüggésnek a természetben való jelenlétét elsőként Lorenz mutatta ki a hosszú időn át megfigyelt időjárási jelenségek alapján készült számítógépes grafikákban. Az általa felfedezett attraktormintázat azóta Lorenz-pillangó néven vált híressé. A Lorenz-pillangó 44

40 A különböző attraktoroknak más-más nevük van; ilyenek például a furcsa attraktorok. A mi kutatásaink szempontjából azonban az a felfedezés a legfontosabb, hogy egyes mintázatok nagyon erőteljesek, mások pedig sokkal gyengébbek. A két osztályt egy kritikus pont választja el egymástól. A jelenség párhuzamos a kémiai kötések matematikájában megfigyelhető kis- és nagyenergiájú kötések jelenségével, s annak egyenes következménye. Dominanciamezők A dominanciamező a nagy energiájú mintázatok gyengébb mintázatokra gyakorolt hatásában figyelhető meg. Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor egy gyenge mágneses tér keletkezik egy hatalmas elektromágnes sokkal erősebb terében. A fenomenologikus világegyetem végtelen számú, különböző erősségű attraktormintázat kölcsönhatásának a kifejeződése. Az élet végtelen bonyolultsága valójában az e mezők erősödése és gyengülése során folyamatosan keletkező, a harmonikus frekvenciák és más kölcsönhatások által tovább módosított visszhangokat tükrözi. Kritikuspont-elemzés A kauzalitás (ok-okozati összefüggés, lásd később) hagyományos, newtoni fogalma minden ilyen nem determinisztikus adatot kizárt, mivel azok nem illettek bele a paradigmájába. Einstein, Heisenberg, Bell, Bohr és más nagy tudósok felfedezéseivel az univerzumról alkotott modellünk gyorsan bővült. A korszerű elméleti fizika kimutatta, hogy a világegyetemben minden kapcsolatban áll minden mással. 14 A klasszikus négydimenziós newtoni világegyetemet gyakran hatalmas óraműként jellemzik, amelyben a tér három dimenziójának lineáris folyamatai az időben manifesztálódnak. Ha megvizsgálunk egy egyszerűbb óraművet, észrevehetjük, hogy egyes fogaskerekek lassan és méltóságteljesen forognak, mások igen gyorsan, s köztük gátlószerkezetként kis ingák lengenek ide-oda. A valamelyik nagy, mozgó fogaskerékre gyakorolt nyomás nincs hatással az egész szerkezetre, de található olyan finom kiegyensúlyozó mechanizmus, amelynél a legkisebb érintés is elég az egész szerkezet leállításához. Ezt a helyet nevezik kritikus pontnak, ahol tehát a legkisebb erő a legnagyobb hatást váltja ki. Kauzalitás A megfigyelhető világban a kauzalitást hagyományosan a következő módon működőnek tartották: 45

41 Ez az úgynevezett determinisztikus lineáris sorrend olyan, mint amikor a biliárdgolyók sorban ütköznek egymással. Az ebből fakadó feltevés pedig az, hogy A okozza B-t, B okozza C-t. A mi kutatásaink szerint azonban a kauzalitás egészen más módon működik: Az ábra szerint a megfigyelhetetlen ok (ABC) eredményezi az A B C eseménysort, amely már megfigyelhető a mérhető háromdimenziós világban. Azok a tipikus problémák, amelyeket a világban általában meg akarnak oldani, a megfigyelhető A B C szinten léteznek. Mi azonban az ebben rejlő attraktormintázatot, az ABC-t próbáljuk megtalálni, amelyből az A B C fakad. Ezen az egyszerű ábrán az operánsok a megfigyelhetőn és a megfigyelhetetlenen is túllépnek; úgy képzelhetjük el őket, mint valami szivárványt, amely a determinisztikus és a nem determinisztikus birodalma között feszül. (Az operánsok létezését a következő kérdés feltevésével lehet kikövetkeztetni: Mi az, ami magában foglalja a lehetségest és a lehetetlent is, az ismertet és az ismeretlent is? vagyis mi lehet minden lehetőség mátrixa?) A világegyetem működésének ezen leírása összhangban áll a fizikus David Bohm elméleteivel. Bohm egy holografikus világmindenséget írt le, amelyben egy láthatatlan, implicit ( burkolt avagy megnyilvánulatlan) és egy explicit ( kibontakozott avagy megnyilvánult) rend érvényesül. 15 Érdemes megjegyezni, hogy ez a tudományos felismerés megfelel azon valóságfelfogásnak, amelyet a történelem nagy, megvilágosult bölcsei éltek meg, akik a tudaton túllépve eljutottak a tiszta tudatosság állapotáig. 16 Bohm egy olyan forrást feltételez, amely a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan birodalmán is túl van, nagyon hasonlóan a bölcsek által leírt tiszta tudatosság állapotához. 17 A mesterséges intelligenciával felvértezett szuperszámítógépek megjelenése lehetővé tette, hogy a nemlineáris dinamika elméleteit az agyműködés tanulmányozására is használják, mégpedig az idegélettani modellezés 46

42 módszerén keresztül. 18 Elsősorban az emlékezet működését tanulmányozzák olyan idegi modellek segítségével, amelyek közt attraktorhálózatokat fedeztek fel. A jelenlegi kutatások alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az agy ideghálózatai attraktormintázatok rendszereként, az elraktározott emlékek pedig attraktorokként működnek. Tehát a rendszer összességében nem véletlenszerűen működik, noha az egyedi neuronok viselkedése véletlenszerű lehet. 19 A tudat neuronmodelljeit tanulmányozva fedezték fel az idegi hálózatok azon osztályát, amelyet korlátozáskielégítő rendszereknek neveznek. 20 E rendszerekben az egymással összekapcsolt neuronegységekből álló hálózat egy sor korlátozásnak megfelelően működik, s ezáltal attraktormintázatokat hoz létre, amelyek egy részét újabban a pszichopatológia módszereivel azonosítják. 21 Ez a fajta modellezés a viselkedést az élettannal hozza összefüggésbe, majd ezen keresztül a kineziológiai izomtesztünk eredményeivel állítja párhuzamba, így mutatva ki az elme és a test közötti kapcsolatot. A következő oldalakon ismertetett klinikai vizsgálat a káoszelméletből vett kifejezéssel élve egy fázisteret azonosított, amely magában foglalja az emberi tudat fejlődésének teljes tartományát. E tartományon belül számos, egyre növekvő erejű attraktormintázatot azonosítottak. E mintázatok bizonyítottan olyan energiamezőknek felelnek meg, amelyek nem annyira az egyénnek, mint inkább magának a tudatnak a tulajdonságai, hiszen hosszú időn át nagy populációban voltak megfigyelhetők, függetlenül a tesztelők és az alanyok személyétől. A tudat evolúciója és az emberi társadalom fejlődése a nemlineáris dinamika matematikai kifejezéseivel is leírható. Kutatásaink a tudat korlátozott számú paraméterével foglalkoztak, amelyeket 1 és 1000 közötti értékkel kalibráltunk. Az értékek az adott mező erősségének a tízes alapú logaritmusát jelentik. A tudat teljes tartománya vagy fázistere egyébként korlátlan, a végtelenségig tart. E munka elsősorban az 1 és 600 közötti tartománnyal foglalkozik; idetartozik az emberi létélmény birodalmának túlnyomó része is, de szó esik majd a 600 és 1000 közötti szintekről is, a megvilágosodásról, a bölcsekről és a legmagasabb spirituális állapotokról, amelyek már a rendkívüli evolúció birodalmába tartoznak. A teljes tanulmányozott tartományban szekvenciális minták bukkantak elő, amelyek az attraktormezők egyre növekvő erejét jelezték: ezekben helyi ingadozások tapasztalhatóak ugyan, de globálisan mindenképpen következetesek. A furcsa attraktorok lehetnek kis és nagy energiájúak is, és úgy tűnt, hogy adatainkban a kritikus pont a 200-ra kalibrált értéknél található, amely alatt az attraktorok ereje gyengének vagy negatívnak mondható, fölötte viszont erősnek vagy pozitívnak. A 600-as kalibrációs szinten az attraktorok már rendkívül nagy erejűek. 47

43 A káoszelmélet egyik, a tudat evolúciójának megértését is segítő fontos eleme a kezdeti állapotoktól való érzékeny függőség törvénye. 22 Ez arra a tényre utal, hogy egy hosszabb időn át ható csekély eltérés sarkalatos változásokat idézhet elő 23, mint ahogy a tervezett útiránytól csak egy fokkal eltérő hajó is több száz kilométerre kerülhet a célkikötőtől. Ez a jelenség amellyel később még részletesebben is foglalkozunk az evolúció egyik nélkülözhetetlen eszköze, de megtalálható a különböző alkotó folyamatok mögött is. Elmondhatjuk, hogy az ember időtlen idők óta próbál érteimet találni az emberi viselkedés rendkívüli összetettségében és gyakori kiszámíthatatlanságában. Számos rendszert alkottak azzal a céllal, hogy az érthetetlent érthetővé tegyék. Az érthetőség alatt általában azt értették, hogy az adott dolgot lineáris kifejezésekkel lehessen meghatározni, vagyis logikus és ésszerű legyen. Csakhogy az élet folyamata és ezáltal az élményé is organikus, azaz eleve nem lineáris. Ez az ember elkerülhetetlen intellektuális frusztrációjának a forrása. E kutatás során azonban a tesztválaszok függetlenek voltak az alanyaink hitétől és intellektusától. Olyan energiamező-mintázatok rajzolódtak ki, amelyek magának a tudatnak az aspektusai voltak, az egyének kilététől függetlenül. A szokásos jobb agyfélteke/bal agyfélteke szóhasználatában azt mondhatjuk, hogy a vizsgálati alanyok egyetemesen reagáltak egy attraktormezőre, bal féltekei logikájuk, értelmük, valamint szekvenciális gondolkozási rendszereik egyéni eltéréseitől függetlenül. A tanulmány eredményei azt jelzik, hogy az emberi viselkedést rendkívül nagy erejű mintázatok szervezik. Ebből arra következtethetünk, hogy létezik egy végtelen potenciájú, határtalan birodalom: maga a tudat, amelyen belül hihetetlenül nagy erejű attraktormező szervezi az emberi viselkedést az emberlétre jellemző formákká. E hatalmas attraktormezőn belül további kisebb, majd még kisebb energiájú és egyre gyengébb mezők vannak. Ezek a mezők határozzák meg a viselkedést, így a megfigyelhető mintázatok az emberi történelemben kortól és kultúrától függetlenül mindenütt következetesek. Az attraktormezőkön belüli eltérések kölcsönhatásai alkotják a civilizáció és az emberiség történelmét. (Egy itt nem érintett részkutatás eredményei arra utalnak, hogy az állat- és növényvilágot is hierarchikus erejű attraktormezők irányítják.) Kutatásunk eredményei jól megfelelnek Rupert Sheldrake morfogenetikusmező-elméletének éppúgy, mint Karl Pribram agy- és elmefunkcióról alkotott holografikus modelljének. 24 (Megjegyzendő, hogy egy holografikus világegyetemben minden egyén produktuma hozzájárul az egész fejlődéséhez és jólétéhez.) Kutatási eredményeink egybecsengenek a Nobel-díjas Sir John Eccles következtetéseivel is, miszerint az agy egyfajta 48

44 vevőkészülékként fogja az elme energiamintázatait, a tudat gondolat formájában való kifejeződéseit. 25 Csupán az ego hiúsága miatt tartjuk gondolatainkat sajátunknak. A kiemelkedő zsenik a jelentős előrelépéseiket általában az össztudat azon alapjának tulajdonítják, amelyet hagyományosan istenségnek neveznek. 49

45 Il. fejezet Történet és módszertan E könyv tartalma 20 év azon kutatásain alapul, amelyek keretében több millió kalibrációt végeztünk el a legkülönfélébb korú, személyiségtípusú és hátterű tesztalanyok ezrein. A kutatás klinikai módszerű, ezért széles körű gyakorlati jelentőséggel bír. Mivel a vizsgálati módszer az emberi kifejezési formák bármelyikére alkalmazható, sikeresen kalibráltunk különböző irodalmi, építészeti és művészeti alkotásokkal, tudományokkal, nagy jelentőségű eseményekkel és az emberi relációk bonyolult szövevényével kapcsolatban is. Az adatok meghatározásához alkalmazott vizsgálati halmaz minden idők emberi létélményeinek összességét foglalja magában. A vizsgálati alanyok köre a világ által mentálisan teljesen normálisnak nevezettől a súlyosan beteg pszichiátriai páciensekig terjedt. A teszteket Kanadában, az Egyesült Államokban, Mexikóban és Dél-Amerikában, valamint Észak-Európában és a Távol-Keleten végeztük. Az alanyok állampolgárság, etnikai hovatartozás és vallás tekintetében igen sokfélék voltak, gyermekek éppúgy akadtak köztük, mint 90 év feletti aggastyánok, s testi és érzelmi egészségük is igen változatos volt. Az alanyokat egyenként és csoportosan is vizsgálta számos különböző tesztelő, illetve tesztelőcsoport. Az eredmények minden esetben azonosak és tökéletesen ismételhetőek voltak, s így teljesítették a tudományos módszerekkel szemben támasztott legfőbb alapkövetelményt: a teljes kísérleti ismételhetőséget. 1 Az alanyokat véletlenszerűen választottuk ki, majd különböző fizikai és viselkedési környezetekben teszteltük őket: hegytetőn és tengerparton, születésnapi ünnepségeken és a mindennapi munka során, örömteli és szomorú pillanatokban. Az eltérő körülményeknek azonban semmilyen hatásuk sem volt a teszteredményekre, amelyek a külső tényezőktől függetlenül tökéletesen egységesnek bizonyultak; egyedül a vizsgálati módszer változtatása okozott eltéréseket. E tényező igen nagy jelentősége miatt a későbbiekben részletesen ismertetjük a vizsgálati módszert. Történeti háttér 1971-ben három fizioterápiával foglalkozó szakember nagy horderejű tanulmányt tett közzé az izomtesztelésről. 2 A detroiti (Michigan állambeli) dr. George Goodheart saját klinikai gyakorlatában igen alaposan tanulmányozta az izomtesztelési módszereket, s úttörő jellegű felfedezést tett, miszerint minden egyes izom erőssége vagy gyengesége összefügg egy bizonyos, az adott izomnak megfelelő szerv egészségével, illetve betegségével. 3 Azt is megállapította, hogy az egyes izmok összeköttetésben állnak egy-egy akupunktúrás meridiánnal, s eredményeit párhuzamba állította az 50

46 orvos Felix Mann-nak az akupunktúrás meridiánok orvosi jelentőségére vonatkozó megállapításaival ban Goodheart alkalmazott kineziológiáról szóló könyve már a tizenkettedik kiadásnál tartott. Ekkor kezdte oktatni a módszert munkatársainak, emellett havonta jelentetett meg a kutatásait bemutató videokazettákat. Hamarosan mások is foglalkozni kezdtek a témával, így jött létre az International College of Kinesiology (Nemzetközi Kineziológiai Főiskola), amelynek tagjai közül sokan részt vettek az Academy of Preventive Medicine (Megelőző Gyógyászati Akadémia) munkájában is. A szakterület fejlődéséről részletes leírás látott napvilágot David Walther 1976-ban megjelent, alkalmazott kineziológiáról szóló átfogó művében. 5 Kezdetben a kineziológia legmegdöbbentőbb megállapítása az volt, hogy az izmok azonnal elgyengülnek, amint a testet ártalmas ingerek érik. Ha például egy funkcionális hipoglikémiás (alacsony vércukorszintű) páciens nyelvére cukrot tesznek, a jelzőizomként leggyakrabban használt deltaizom azonnal elgyengül. Azok az anyagok viszont, amelyek jót tesznek a szervezetnek, azonnali izomerősödést váltanak ki. Mivel valamely izom gyengesége az izomnak megfelelő szervben lezajló kóros folyamatokra utal (amit az akupunktúrás, de a fizikális és laboratóriumi vizsgálat is alátámaszt), a módszer rendkívül hasznos eszköz lett az orvosok számára a betegségek felderítéséhez. Szakemberek ezrei kezdték használni, így gyorsan gyűltek az adatok, amelyek azt bizonyították, hogy a kineziológia fontos és megbízható diagnosztikai eljárás, amelynek segítségével a páciensnek a kezelésre adott reakciója is figyelemmel kísérhető. A módszert számos szakterületen alkalmazták, és bár a hivatalos orvostudomány soha nem fogadta el, a holisztikus szemléletű orvosok széles körben alkalmazták és alkalmazzák ma is. Az ilyen orvosok egyike dr. John Diamond pszichiáter, aki páciensei diagnosztizálásához és kezeléséhez használja a kineziológiát. A módszer ezen újszerű alkalmazásának a viselkedési kineziológia nevet adta. 6 Miközben a többi szakember azt vizsgálta, hogyan alkalmazható a kineziológia a különböző allergiák, táplálkozási rendellenességek és gyógyszerhatások kimutatására, dr. Diamond ugyanezen módszerrel azt kezdte tanulmányozni, mennyire lehet kedvező vagy káros hatása egy sor különböző pszichológiai ingernek, például a művészeteknek, a zenének, az arckifejezéseknek, a hangmodulációnak, valamint az érzelmi stressznek. Kiváló tanár volt, előadásain több ezer szakember vett részt, akik azután megújult érdeklődéssel és kíváncsisággal folytatták tovább praxisukat, a módszer különböző alkalmazási lehetőségeit kutatva. A módszer amellett, hogy széles körben alkalmazható, gyors és egyszerű, az eredmény tekintetében egyértelmű, valamint az összes kutató által alátámasztottan tökéletesen megismételhető. A mesterséges édesítőszer 51

47 például minden vizsgálati alanynál gyenge tesztválaszt eredményezett függetlenül attól, hogy a nyelvre tették, csomagolásával együtt a napfonathoz (köldökcsakrához) szorították, vagy olyan borítékba rejtve mutatták fel, amelynek tartalmát sem az alany, sem a tesztelő személy nem ismerte. Rendkívül érdekes és lenyűgöző volt, hogy a test akkor is reagált, amikor a szóban forgó dologról az elme semmit sem tudott. Ezt a módszer használóinak nagy része maga is ellenőrizte, mégpedig úgy, hogy különböző anyagokat tettek egyszerű, számozott borítékokba, majd egy, a borítékok tartalmát nem ismerő személyt megkértek, hogy végezze el a vizsgálatot egy harmadik személyen. A megdöbbentő következtetés tehát nyilvánvalóvá vált: a test még akkor is pontosan reagál, ha az elme tudatlan. A teszt megbízhatósága újra és újra megdöbbentette a közvéleményt és a pácienseket, sőt magukat az orvosokat is. E könyv szerzője például az előadókörútjai során a hallgatóság ezer tagja között 500 mesterséges édesítőszert és 500 szerves eredetű C-vitamint tartalmazó, teljesen egyforma külsejű borítékot osztott szét. Ezután a párba állított résztvevők egymáson végezték el a tesztet. Amikor végül felbontották a borítékokat, a közönség örömmel és döbbenten állapította meg, hogy a mesterséges édesítőszerre mindenki elgyengüléssel reagált, a C-vitaminra viszont izomerősödéssel. Ezek az egyszerű bemutatók sok ezer amerikai család táplálkozási szokásait változtatták meg. Az 1970-es évek elején az orvosok (kiváltképp a pszichiáterek) általában nevetségesnek tartották a gondolatot, hogy a táplálkozásnak komoly köze lehet az egészséghez, azon belül is főképp az érzelmi egészséghez és az agyműködéshez. A Nobel-díjas Linus Paulinggal közösen írt Orthomolecular Psychiatry (Ortomolekuláris pszichiátria) című könyvünk az orvostársadalmat kivéve kedvező fogadtatásra talált a legkülönfélébb olvasói körökben. 7 (Érdekes módon most 20 évvel később a könyvünkben ismertetett elképzelések már nélkülözhetetlenek az elmebetegségek korszerű kezeléséhez...) A könyv fő mondanivalója az, hogy a súlyos elmebetegségek, mint a pszichózisok, valamint az olyan, kevésbé súlyos rendellenességek, mint az érzelmi zavarok, genetikai alapon alakulnak ki az agy rendellenes biokémiai folyamatai miatt, és ezt a molekuláris okot molekuláris szinten korrigálhatjuk is. A mániás depresszióra, a skizofréniára, az alkoholbetegségre és a depresszióra tehát a gyógyszereken kívül a táplálkozás megváltoztatásával is lehet hatni. A könyv megjelenésekor, 1973-ban, a pszichiáter-társadalom még mindig a pszichoanalízis mindenhatóságát hirdette; a műben leírtakat leginkább csak a holisztikus módszereket alkalmazó szakemberek fogadták el. Az általunk javasolt kezelési módszereket és az eredményeket gyakran a kineziológia segítségével ellenőriztük. Klinikai szempontból azonban a legnagyobb és legmaradandóbb hatású 52

48 dr. Diamond azon munkája volt, amellyel bemutatta, hogy a test azonnal elgyengül az egészségtelen érzelmi attitűdök vagy a szellemi stressz hatására. Az izomválasz-tesztelési technika általa tovább finomított és a szakorvosok többsége által ma használt változatát több mint 15 éven át alkalmaztuk mi is. Az orvosok, de más kutatók is arra a megállapításra jutottak, hogy a tesztválasz teljesen független a vizsgálati alany hitétől, intellektuális beállítottságától, értelmétől és logikájától. Arra is felfigyeltek, hogy az alany izmát elgyengítő tesztválasszal egy időben az agyféltekék működésének összhangjában is zavar mutatkozik. 8 A tesztmódszer Két személyre van szükség. Egyikük (az alany) vízszintesen oldalra nyújtja a karját. A másik (a tesztelő) két ujjal lefelé nyomja a kinyújtott kar csuklóját, s közben arra szólítja fel az alanyt, hogy tartson ellen ( Tarts/tartson ellen! ). Az alany ekkor minden erejével megpróbál ellenállni a lefelé irányuló nyomásnak. Ennyi az egész. Bármelyik fél állíthat valamit, s miközben az alany a kijelentést elméjében tartja, a tesztelő lefelé irányuló nyomással ellenőrzi az alany karjának erejét. Ha az állítás negatív vagy hamis, illetve ha kalibrációjának értéke 200 alatti (lásd III. fejezetben: Tudattérkép), az alany izma elgyengül. Ha a válasz igen vagy értéke 200 fölötti, akkor az izom erősnek bizonyul. Próbaképpen az alany tesztelés közben maga elé képzelheti mondjuk Abraham Lincoln képét, aztán ennek ellenpéldájaként Adolf Hitlerét. Az előbbire erős, az utóbbira gyenge izomválaszt fog adni. Ugyanez a hatás váltható ki, ha egy szeretett személyt képzel maga elé, majd pedig olyasvalakit, akit gyűlöl, akitől fél, vagy akire komolyan neheztel. Miután sikerült kidolgozni egy numerikus skálát erről még bőven lesz szó, a kalibráláshoz az is elég, ha kijelentő állításokkal behatároljuk az adott dolog (pl. könyv, szervezet, személy indítéka) 100-as helyiértékét (például Ez a valami 100 fölötti vagy 200 fölötti.) egészen addig, amíg negatív izomválaszt (elgyengülést) nem tapasztalunk. A kalibráció ezután tovább pontosítható: 220 fölötti? (225?, 230?,...) A tesztelő és az alany bármikor szerepet cserélhet, az eredmény ugyanaz lesz. Ha valaki egyszer elsajátította a módszert, akkor használhatja vállalatok, filmek, személyek, történelmi események értékelésére éppúgy, mint az élet pillanatnyi nehézségeinek diagnosztizálására. Amint azt az olvasó is bizonyára megfigyelte, a vizsgálati módszer lényege, hogy egy kijelentő módú állítás igaz vagy hamis voltát ellenőrzik az izomteszttel. Ha a kérdést nem ilyen formában tették fel, a válasz megbízhatatlan lesz. Nem kaphatók megbízható eredmények a jövőre vonatkozó kérdésekre sem, csak a meglévő, illetve megtörtént körülményekre és eseményekre vonatkozóan várhatók helytálló válaszok. 53

49 Igen fontos, hogy az eljárás során a résztvevők megőrizzék személytelen hozzáállásukat, nehogy negatív vagy pozitív érzelmeket közvetítsenek! A pontosság tovább növelhető, ha az alany behunyja a szemét. A háttérben ne szóljon zene! A teszt megtévesztően egyszerű volta miatt célszerű, ha a tesztelő először maga is meggyőződik a módszer pontosságáról. A válaszok keresztkérdésekkel ellenőrizhetők. Aki már ismeri a módszert, találhat olyan trükköket, amelyekkel meggyőződhet a teszt megbízhatósága felől. 9 Hamarosan kiderül, hogy minden alanynál ugyanazok a reakciók észlelhetők; hogy egyáltalán nem kell ismerni a szóban forgó kérdést; és hogy a válasz mindig független lesz az alanynak az adott kérdésre vonatkozó személyes véleményétől. Igen hasznosnak bizonyult, ha a kérdések feltevése előtt a következő állítást is teszteltük: Feltehetem ezt a kérdést. Ez lényegében olyan, mint a bejelentkezés kérése egy számítógép-terminálon: a válasz olykor nem lesz. Ez azt jelzi, hogy az adott kérdéssel nem szabad tovább foglalkozni, vagy meg kell próbálni feltárni a nemleges válasz okát. Lehetséges, hogy a kérdező számára az adott pillanatban lelki zavart okozna a válasz megtudása vagy annak mögöttes jelentése. 10 E kísérlet során a tesztalanyoktól azt kértük, hogy összpontosítsanak egy meghatározott gondolatra, érzésre, hozzáállásra, emlékre, kapcsolatra vagy életkörülményre. A tesztet gyakran nagy csoportokban végeztük, s a bemutatókon először megtapasztaltattuk a jelenséget oly módon, hogy a csukott szemű alanyokat arra kértük, hogy idézzenek fel egy olyan emléket, amikor haragosak, idegesek, féltékenyek, levertek, bűntudatosak vagy ijedtek voltak. Ebben az esetben minden alany izma elgyengült. Ezután azt kértük, képzeljenek maguk elé valakit, akit szeretnek, vagy egy örömteli élethelyzetet; ekkor mindannyian erős tesztválasszal reagáltak. A közönség soraiban ilyenkor általában meglepett mormogás futott végig, ahogy a jelenlevők belegondoltak, mivel is járhat az, amit az imént megtapasztaltak. A következő lépésben azt demonstráltuk, hogy elég egy anyag képét felidézni az elmében, s már az is ugyanolyan reakciót vált ki, mintha az adott anyag érintkezésbe került volna a testtel. Példaként felmutattunk egy rovarirtó szerekkel kezelt almát, és arra kértük a közönséget, hogy azt nézzék, miközben tesztelik őket: valamennyiük izma elgyengült. Ezután felmutattunk egy szennyező anyagoktól mentes bioalmát, s ahogy a közönség arra összpontosította a figyelmét, valamennyien az erős tesztválaszt adták. Mivel a közönségből előzőleg senki sem tudta, melyik almát milyen hatás érte, sőt még azt sem tudták, hogy efféle teszt következik, e bemutatóval mindenki számára meggyőzően szemléltettük a módszer megbízhatóságát

50 Nem szabad elfelejteni, hogy az emberek különböző módon dolgozzák fel tapasztalataikat: egyesek elsősorban az érzéseikre hagyatkoznak, mások inkább a hallásukra, megint mások pedig a látásukra. Éppen ezért teszteléskor egy személlyel, helyzettel vagy élménnyel kapcsolatban kerülni kell az oly módon megfogalmazott kérdéseket, mint: Mit érzel X. Y. vagy...helyzet vagy...esemény vonatkozásában? ; vagy Hogy hangzik számodra? vagy Hogyan látod? Ha a kérdező azt mondja: Képzeld magad elé ezt a helyzetet (személyt, helyet, dolgot vagy érzést), az alany általában ösztönösen kiválasztja az élmény feldolgozásához neki leginkább megfelelő érzékelési csatornát. 12 Néha az alanyok talán öntudatlanul úgy próbálják álcázni saját reakciójukat, hogy nem a számukra legmegszokottabb élményfeldolgozási módot választják, s hamis választ adnak. Ha a tesztelő ilyen választ kap, a kérdést más megfogalmazásban kell feltennie. Az olyan páciens például, aki bűntudatot érez az anyjával szemben érzett haragja miatt, anyja képét maga elé képzelve erős tesztválaszt ad. Ha azonban a tesztelő ekkor más megfogalmazást választ, és azt kéri az alanytól, hogy képzelje maga elé az anyja iránti pillanatnyi érzelmeit, az illető karja azonnal elgyengül. A tesztek pontossága egyéb óvintézkedésekkel még tovább növelhető: le kell például venni a szemüvegeket különösen a fémkereteseket és a kalapokat, ugyanis a fejtetőre helyezett szintetikus anyagok mindenkit elgyengítenek! A tesztelt karon ne legyen ékszer, sem ez különösen fontos kvarcóra! Rendellenes válasz esetén tovább kell kutatni, hogy mi okozza azt; lehetséges például, hogy a tesztelő olyan illatszert használ, amelyre az alany rosszul reagál, és így hamis, negatív válaszokat ad. Ha a tesztelő úgy érzi, hogy többszöri próbálkozás ellenére sem sikerül pontos választ kapnia, ellenőrizni kell, milyen hatást gyakorol a hangja más vizsgálati alanyokra, mert előfordulhat, hogy egyes tesztelő személyek annyi negatív érzelmet visznek hangjukba, hogy azzal befolyásolják az eredményeket. 13 Paradox (fordított) reakció esetén figyelembe kell venni a vizsgált emlék vagy kép időbeliségét is. Ha az alany egy adott személy és a vele való kapcsolata képét idézi fel magában, a válasz attól is függeni fog, hogy a felidézett emlék, illetve kép milyen időszakból származik. Ha például valaki a bátyjával való gyermekkori viszonyát idézi fel, lehet, hogy másként fog reagálni, mintha ugyanezen kapcsolat mai állapotát idézné fel. A kérdéseket ezért mindig igen pontosan le kell szűkíteni. 14 Az ellentmondó teszteredmények egy másik lehetséges oka lehet, ha az alany olyan fizikai állapotban van, amely a csecsemőmirigy működésének valamilyen igen erős, negatív energiamező okozta elfojtásából, illetve stresszből eredeztethető. A csecsemőmirigy a test akupunktúrás energiarendszerének a vezérlőközpontja, s ha ennek a szervnek az energiaszintje alacsony, a teszteredmények kiszámíthatatlanná válnak. Ez néhány má 55

51 sodperc alatt könnyen orvosolható a csecsemőmirigy-ütögetés nevű egyszerű eljárással, amit dr. John Diamond talált ki. A csecsemőmirigy a szegycsont felső része mögött helyezkedik el. Ütögessük ritmikusan ezt a területet ökölbe szorított kézzel néhány másodpercen át, közben mosolyogjunk, és gondoljunk olyasvalakire, akit szeretünk! Minden ütésnél mondjuk azt: ha-ha-ha! Az újratesztelés kimutatja, hogy a csecsemőmirigy dominanciája helyreállt-e, amennyiben az eredmények ismét korrektek lesznek. 15 A tesztmódszer használata e kutatásban Az imént ismertetett teszteljárást eredetileg dr. Diamond javasolta Behavioral Kinesiology (Viselkedési kineziológia) című könyvében. Mi csak egyetlen módosítást végeztünk: a válaszokat egy logaritmikus skálára vetítettük, hogy kalibrálni tudjuk a különböző attitűdök, gondolatok, érzések, helyzetek és kapcsolatok viszonylagos erejét. Gyors módszerről lévén szó a teszt általában alig 10 másodpercet vesz igénybe, rövid idő alatt igen nagy adatmennyiség dolgozható fel. A vizsgálati alanyoktól spontán módon nyert numerikus skálán az értékek a puszta fizikai létnek megfelelő 1-estől a szokványos tudatosság csúcsát jelentő 600-asig terjednek, majd azon túl 1000-ig, amely a megvilágosodottságnak már különösen magas szintje. Az egyszerű igen-nem válaszok határozzák meg az adott téma kalibrációját. Például: Ha az egyszerű létezés értéke 1, akkor a szeretet ereje nagyobb, mint 200? (Az alany erős tesztválaszt ad, ami igenlő választ jelent.) A szeretet 300 fölött van? (Az izomválasz továbbra is erős.) A szeretet 400 fölött van? (Az izomválasz még mindig erős.) A szeretet ereje 500 vagy még nagyobb? (Az izomválasz erős maradt.) A szeretet értékét végül 500-on kalibráltuk, és ez az érték megismételhető volt, függetlenül attól, hogy hány alanyon vizsgáltuk. Számos, ismételt vizsgálat eredményeként melyek során egy tesztelő, illetve tesztelők csoportjai vizsgáltak egy-egy alanyt, illetve alanyok csoportjait egy következetes skála rajzolódott ki, amelynek jól megfeleltethetőek az emberi létélmény, a történelem, a közvélemény, a pszichológia, a szociológia, a pszichoanalízis, a filozófia és az orvostudomány eredményei. A skála hasonlóan jól korrelál az örök filozófiában leírt tudati rétegekkel is. 16 A tesztelőnek óvatosnak kell lennie, s tudnia kell, hogy a kérdésekre érkező válaszok némelyike az alany számára zavarba ejtő lehet. A módszer nem alkalmazható felelőtlenül, és az alanynak mindenképpen hajlandónak kell lennie a vizsgálatban való részvételre. Sohasem használható konfrontációs technikaként! Klinikai környezetben az alanynak sohasem tesznek fel személyes jellegű kérdéseket, hacsak nem valamilyen terápiás cél eléréséről van szó. Olyan kérdés azonban feltehető, amely eleve 56

52 kizárja az alany személyes érintettségét, így az adott személy pusztán jelzőeszközként fog működni a kalibrációban. A tesztválasz független az alany testi erejétől. Az izmos sportolók gyakran teljesen megdöbbennek, amikor valamilyen ártalmas inger hatására ugyanúgy elgyengülnek, mint akárki más. Legyen bár a tesztelő törékeny, alig 45 kg testsúlyú hölgy, az alany pedig 90 kg feletti súlyemelő, a teszt eredményét ez cseppet sem fogja befolyásolni: a hölgy két ujjal könnyedén lenyomhatja a férfi erős karját.

53 III. fejezet Teszteredmények és értelmezésük E munka a tudati energiamezők gyakorlati célú feltérképezésére törekszik, hogy körvonalazza az emberi lét egy eddig ismeretlen területének kiterjedését és általános földrajzát. Az érthetőség kedvéért a különböző energiamezőkre kapott számszerű értékeket könnyen kezelhető, összehasonlító értékekre kerekítettük. Ha megvizsgáljuk a Tudattérképet, nyilvánvalóvá válik, hogy a kalibrált szintek a tudat konkrét folyamatainak felelnek meg: érzelmeknek, észleléseknek vagy hozzáállásoknak, világnézeteknek és spirituális hiteknek. Elegendő hely birtokában e térképen akár az emberi viselkedés valamennyi területét feltüntethetnénk. A kutatási eredmények mindenütt megerősítették egymást; s minél részletesebb és kiterjedtebb volt a vizsgálat, a megerősítés annál nagyobb mértékűnek bizonyult. TUDATTÉRKÉP Istenfelfogás Életfelfogás Szint Érték Érzelem Folyamat Önvaló Létezés Megvilágosultság Kimondhatatlan Színtiszta tudat Mindenlét Tökéletes Béke 600 Áldottság Megvilágosultság Egy Teljes Öröm 540 Derű Megdicsőülés Szerető Jóindulatú Szeretet 500 Áhítat Kinyilatkoztatás Bölcs Jelentőségteli Ésszerűség 400 Megértés Elvonatkoztatás Könyörületes Harmonikus Elfogadás 350 Megbocsátás Transzcendencia Inspiráló Reményteli Hajlandóság 310 Derűlátás Szándék Képessé tevő Kielégítő Pártatlanság 250 Bizalom Felszabadulás Megengedő Megvalósítható Bátorság 200 Megerősítés Képessé tétel Közönyös Követelő Büszkeség 175 Lekicsinylés Felfuvalkodás Bosszúálló Szembenálló Harag 150 Gyűlölet Agresszió Megtagadó Csalódó Vágyakozás 125 Sóvárgás Behódolás Büntető Fenyegető Félelem 100 Szorongás Visszahúzódás Lenéző Tragikus Bánat 75 Sajnálkozás Csüggedés Elítélő Reménytelen Fásultság 50 Kétségbeesés Lemondás Gyűlölködő Gonosz Bűntudat 30 Szemrehányás Pusztítás Megvető Nyomorúságos Szégyen 20 Megaláztatás Kirekesztés 58

54 A tudat skáláján a kritikus pont nagyjából 200-nál található, amely szintre az egyenesség és a bátorság jellemző. E kalibrációs szint alatti bármilyen hozzáállásra, gondolatra, érzésre, képzettársításra, entitásra vagy történelmi személyre való gondolás elgyengíti a vizsgált alanyt. Az ennél magasabb kalibrációjú attitűdök, gondolatok, érzések, entitások vagy történelmi személyiségek hatására viszont erős tesztválasz várható. A 200-as érték tehát az egyensúlyi pont a gyenge és az erős attraktorok, a negatív és a pozitív hatások között. A 200 alatti szinteken az elsődleges késztetés az életben maradás, bár a skála legalján, a reménytelenség és a depresszió zónájában még ez az indíték is hiányzik. A valamivel magasabban lévő félelem- és haragszintekre az egocentrikus impulzusok jellemzők, amelyek a személyes lét fenntartására irányuló késztetésből fakadnak. A büszkeség szintjén ez a törekvés már más személyek életben maradását is magában foglalhatja. A negatív és a pozitív hatások közti választóvonalat átlépve, a bátorság szintjétől kezdve egyre fontosabbá válik mások jóléte. Az 500-as szintnél már mások boldogsága a fő motiváló erő. Nem sokkal 600 alatt már az énre és a másokra is kiterjedő spirituális tudatosság kerül előtérbe, 600 fölött pedig az emberiség java és a megvilágosodás keresése a fő cél. 700 és 1000 között az illető személy az egész életét az emberiség megváltásának szenteli. A Tudattérkép ismertetése Ha alaposabban eltűnődünk e térképen, akkor mélyreható változások idéződhetnek elő az élet különböző megnyilvánulásai iránti empátiánkban. A látszólag kevésbé erényes érzelmi hozzáállásokat megvizsgálva rájövünk, hogy azok nem jók vagy rosszak; a moralizáló megítélés végső soron csupán nézőpont kérdése. Azt láthatjuk például, hogy már az is sokkal jobban lesz, aki az igen alacsony (75-ös) energiaszintű bánatról a harag szintjére emelkedik, annak ellenére, hogy az is csak 150-es értékű. A harag ugyan pusztító érzelem és még mindig elég alacsony szintű tudati állapot, a fásultság azonban nem csak egyéneket, hanem egész szubkultúrákat is legyűrhet, amint azt a történelem is bizonyítja. Ha a reményét vesztett személy továbbfejlődik odáig, hogy valami jobbat akarjon (vágyakozás, 125), majd a harag (150) energiáját felhasználva továbblép a büszkeségre (175), onnan képes lehet feljutni a bátorság 200-as értékű szintjére, s még ennél tovább is folytathatja saját maga és közössége körülményeinek jobbítását. Ilyesmi persze a magasabb szinteken is lehetséges. Ha például valaki teljesen hozzászokik a feltétel nélküli szeretet állapotához, semmit sem lesz képes elfogadni, ami annál kevesebb. S ahogy az adott személy tudata tovább fejlődik, a folyamat önfenntartó és önkiigazító lesz, így az önfejlesztés életmóddá válik. Ez a jelenség gyakran figyelhető meg a 12 lépéses 59

55 önsegítő csoportok* tagjainál, akik kitartóan dolgoznak az olyan negatív attitűdök leküzdéséért, mint az önsajnálat vagy az intolerancia. A tudati skála alsóbb szintjein állók ugyanakkor teljesen elfogadhatónak találhatják ezeket az attitűdöket, sőt védelmezhetik is azokat. A történelem során a világ nagy spirituális tanításai mindig is sokat foglalkoztak azon módszerekkel, amelyek lehetővé teszik a följebb lépést ezeken a tudati szinteken. Általában arra is utaltak vagy konkrétan ki is jelentették, hogy e létrán csak kemény munkával lehet feljebb jutni; a sikerhez olyan tanító vagy legalább olyan tanítás kell, amely konkrét utasításokkal és ösztönzéssel látja el a próbálkozót, aki egyébként elkeseredne amiatt, hogy segítség nélkül nem képes elérni a célját. Remélhetőleg a mi kis táblázatunk is segíteni fog eme igazán nagyszerű emberi vállalkozásban. A rendszer elsajátításának az ismeretelméletre tett hatása nem feltűnő, mindazonáltal igen messzire nyúló lehet; az eredmények gyakorlati alkalmazásra is találhatnak a sportban, a gyógyászatban, a pszichiátriában, a pszichológiában, a személyes kapcsolatokban és a boldogság keresésében. A Tudattérképen való elmélkedés például átformálhatja az ok-okozati viszonyra vonatkozó nézeteinket. Ahogy az egyén tudati szintjével együtt az észlelés is fejlődik, nyilvánvalóvá válik, hogy amit a világ az okok birodalmának nevez, valójában az okozatok birodalma. Ha a megfigyelő vállalja a felelősséget saját észleléseiért, képes lehet felülemelkedni az áldozat szerepén, s megérteni, hogy a világon semminek sincs hatalma fölötte. Nem az események határozzák meg, hogy azok pozitív vagy negatív hatással lesznek-e az egyén életére, s hogy az illető azokat lehetőségként vagy inkább stresszként éli-e meg; nem, a mi szempontunkból az számít, hogy az egyén hogyan reagál az ilyen eseményekre, miként viszonyul hozzájuk. A pszichológiai stressz egy olyan állapot velejárója, amelynek ellenállunk, vagy amelyből menekülni próbálunk. Egy állapot azonban önmagában semmire sem képes. Semmi sem képes stresszt teremteni. Az egyik személy vérnyomását megemelő hangos zene a másik számára kifejezetten élvezetes lehet. A válás óriási megrázkódtatást jelent annak, aki nem akarja, ám felszabadító olyasvalaki számára, aki viszont vágyik rá. A Tudattérkép új fényt vet a történelmi folyamatokra is. E könyv szempontjából a legfontosabb az erő és az erő közötti különbségtétel. Vizsgáljunk meg példának okáért egy történelmi korszakot, mondjuk az indiai brit gyarmati uralom végét. Ha kalibráljuk a Brit Birodalom korabeli álláspontját, amelyre az önérdek és a kizsákmányolás volt jellemző, azt jóval a kritikus 200-as szint alattinak találjuk. Mahatma Gandhi motivációja viszont, * A 12 lépéses önsegítő csoportok mibenlétére a könyvben hamarosan fény derül. (A lektor megjegyzése.) 60

56 amelynek értéke 700 volt, a szokványos emberi tudatosság tartományának felső határa közelében járt. Gandhi azért nyerte meg a küzdelmet, mert álláspontjával sokkal nagyobb erőt képviselt, szemben a Brit Birodalom erejével (amelynek értéke egyébként 175 volt), és ha az erő találkozik az erővel, abból végül mindig az utóbbi kerül ki győztesen. Megfigyelhetjük, hogyan próbálta a társadalom a történelem folyamán törvényekkel, hadviseléssel, a piac manipulálásával, jogi lépésekkel és tilalmakkal vagyis az erő megnyilvánulásaival kezelni a szociális problémákat, de hiába, mert azok minden erőfeszítés ellenére megmaradtak vagy kiújultak. Noha az erő pozíciójából kiinduló kormányok vagy egyének eleve rövidlátóak, az érzékeny megfigyelő számára idővel világossá válik, hogy a társadalom konfliktusainak körülményei csak akkor szűnnek meg, ha feltárják és orvosolják a mögöttük rejlő okokat. A kezelés és a gyógyítás között az a különbség, hogy az előbbi esetében a kontextus azonos marad, az utóbbinál viszont a javulást a kontextus megváltoztatásával idézik elő, hogy ezzel teljesen megszüntessék az állapot okát, s ne csak a tüneteket enyhítsék. Egy dolog, ha vérnyomáscsökkentő szert adunk a hipertóniás betegnek, ám egészen más úgy kiterjeszteni az illető életének a kontextusát, hogy dühös és elfojtó késztetései megszűnjenek. A Tudattérkép tanulmányozásával szerzett empátia segítségével remélhetőleg könnyebb lesz elérni az öröm szintjét. Az öröm kulcsa az a feltétel nélküli, az egész élet iránti (az egyén saját életére is vonatkozó) kedvesség, amit más szóval könyörületességnek is nevezünk. 1 Könyörületesség nélkül az ember nem sok igazán jelentős dolgot érhet el. Az egyéni terápiából kiindulva a társadalmi kontextusra nézve is általánosíthatunk: a páciens nem gyógyítható meg mindaddig, amíg nem képes megidézni a könyörület erejét önmaga és mások iránt. Ha viszont eljut idáig, a gyógyult maga is gyógyítóvá válhat. 61

57 IV. fejezet Az emberi tudat szintjei E kutatás keretében az évek alatt végzett több millió kalibráció olyan értéktartományt határozott meg, amely pontosan megfelel egy sor jól ismert attitűd- és érzelemkészletnek; ezeket adott attraktormezők lokalizálják valahogy úgy, ahogy az elektromágneses mezők is összegyűjtik a vasreszeléket. Ezen energiamezőket a következők szerint osztályoztuk, hogy könynyen érthetőek, ugyanakkor klinikailag pontosak legyenek. Nagyon fontos, hogy megjegyezzük: a kalibrációs értékek nem számtani, hanem logaritmikus haladványt képviselnek! A 300-as érték amplitúdója tehát nem kétszerese a 150-ének, hanem sokkal többszöröse, hiszen a 300-as érték 10 a háromszázadikon ( )! Ennek megfelelően néhány pontnyi előrelépés is már óriási erőnövekedést jelent; a skálán felfelé haladva az erő nagysága hihetetlenül nagy mértékben növekszik! Az emberi tudat különböző szintjeinek kifejeződési módjai egészen mélyrehatóak és nagy horderejűek; hatásaik egyszerre óriásiak és igen finomak. A 200 alatti szintek mindegyike az egyénre és a társadalomra nézve egyaránt életellenes jellegű, a 200 feletti szintek viszont mind az erő építő kifejeződései. A döntő szint a 200-as érték: ez az a fordulópont, amely elválasztja egymástól az erő és az erő birodalmát. Az energiamezők érzelmi megfelelőinek leírásakor nem szabad elfelejteni, hogy azok az egyénben csak igen ritkán nyilvánulnak meg tiszta állapotban. A tudati szintek mindig keverednek: egy adott személy az élet különböző területein más-más szinten működhet. Az egyén össztudati szintjét különböző szintjeinek összege határozza meg. Energiaszint: 20 szégyen A szégyen szintje veszedelmesen közel jár a halálhoz, amelyet az egyének a szégyentől való menekülés eszközeként választhatnak szándékos öngyilkossággal, vagy kevésbé nyilvánvaló módon az életet meghosszabbító lépések meg nem tételével. Ezen a szinten gyakori az elkerülhető balesetből bekövetkező halál. Valamennyien tudatában vagyunk bizonyos mértékig, milyen fájdalmas dolog megszégyenülni, hiteltelenné, személytelenné válni. A szégyen állapotában lehorgasztott fejjel eloldalgunk, azt kívánva, bárcsak láthatatlanok lennénk. A számkivetés a szégyen egyik hagyományos velejárója, s a kezdetleges társadalmakban amilyenekből mi is származunk a számkivetés egyet jelent a halállal. Az élet korai szakaszában átélt szégyent okozó tapasztalatok például a szexuális bántalmazás egy életre eltorzíthatják a személyiséget, ha megfelelő terápiával nem orvosolják azokat. Amint azt Freud is megálla 62

58 pította, a szégyen neurózist okoz. Az érzelmi és a lelki egészségre nézve egyaránt pusztító hatású, s az igen alacsony szintű önbecsülés miatt hajlamossá tesz a testi betegségekre is. A szégyenalapú személyiség félénk, visszahúzódó és befelé forduló. A szégyen a kegyetlenkedés eszköze is lehet, s áldozatai gyakran maguk is kegyetlenné válnak. A megszégyenített gyerekek kegyetlenkednek az állatokkal, s egymással szemben is kegyetlenek. A 20-as közeli értéken kalibrált tudatszintű személyek viselkedése veszélyes. Hajlamosak vádaskodó jellegű hallucinációkra és paranoiára; egyesek pszichotikusok lesznek, vagy bizarr bűncselekményeket követnek el. Némelyik szégyenalapú egyén maximalizmussal és merevséggel próbál kompenzálni, s megszállottá és intoleránssá válhat. Hírhedt példái ennek az állapotnak azok a morális szélsőségesek, akik erkölcscsősz-egyesületeket alkotnak, és saját tudattalan szégyenüket olyan más személyekre vetítik rá, akiket azután érzésük szerint joggal támadhatnak. A sorozatgyilkosok például gyakran szexuális moralizmustól hajtva cselekszenek, s tetteiket azzal indokolják, hogy meg kell büntetniük a rossz nőket. Mivel a szégyen a személyiség teljes szintjét erősen lehúzza, hajlamossá tesz a többi negatív érzelem iránt, s így gyakran vált ki hamis büszkeséget, haragot és bűntudatot. Energiaszint: 30 bűntudat Társadalmunkban az emberek manipulálására és büntetésére oly gyakran alkalmazott bűntudat számos formában fejeződhet ki, például megbánásként, önvádként, mazochizmusként vagy az áldozati lét széles tünetskálájának valamely más jelenségeként. A többnyire nem tudatos bűntudat pszichoszomatikus betegségeket okoz, növeli a balesetek valószínűségét és az öngyilkossági hajlamot. Sokan egész életükben bűntudattal küszködnek, mások pedig kétségbeesetten igyekeznek megszabadulni tőle azáltal, hogy erkölcstelen módon teljesen tagadják bűntudatukat. A bűntudat-domináltság egyik következménye a bűn iránti megszállott érdeklődés. Az a könyörtelen érzelmi hozzáállás, amit gyakran használnak fel a vallási demagógok mások kényszerítésére és irányítására. Ezek a bűn és megváltás kufárai, a büntetés megszállottjai, akik valószínűleg a saját bűntudatukat jelenítik így meg, vagy azt vetítik ki másokra. Az önostorozás aberráns viselkedését tanúsító szubkultúrákban gyakran figyelhetők meg szinte járványos gyakorisággal terjedő másfajta kegyetlenkedések is, például az állatok nyilvános feláldozása. A bűntudat dühöt ébreszt, ami gyakran gyilkolásban fejeződik ki. A halálbüntetés elfogadása jó példa arra, hogy a gyilkolás elégtételt nyújthat a bűntudattal teli lakosságnak. A könyörtelen amerikai társadalom például a sajtóban állítja pellengérre áldozatait, s olyan büntetéseket szab ki, amelyek javító vagy elrettentő értékét még sohasem sikerült bizonyítani. 63

59 Energiaszint: 50 fásultság Erre a szintre a nyomor, a csüggedés és a reménytelenség jellemző. A világ és a jövő kilátástalannak tűnik; az élet fő témája a szenvedés. A tehetetlenség ezen állapotának áldozatai minden tekintetben segítségre szorulnak, s nem csak a belső erőforrásoknak vannak híján, hanem az energiának is, amellyel elérhetnék azt, ami amúgy pedig elérhető lenne számukra. Ha a róluk gondoskodóktól nem kapnak külső energiát, életük könnyen végződhet passzív öngyilkossággal. Élni vágyás nélkül a reményvesztettek üres tekintettel merednek maguk elé, nem reagálnak az ingerekre, míg végül már a szemük sem követi a mozgást, és arra sem marad erejük, hogy lenyeljék a nekik felkínált ételt. Ez a hajléktalanok és a társadalom perifériájára szorultak kalibrációs értéke. Sokan kerülnek erre a szintre idős koruk miatt, vagy valamilyen betegség miatti elszigetelődés következtében. A fásultak másoktól függenek: az e szinten megrekedt személyek nehezek, ezért terhet jelentenek a környezetükben élők számára. A társadalomból sajnos túl gyakran hiányzik a kellő motiváltság ahhoz, hogy bármiféle valódi segítséget nyújtson az ezen a szinten álló egyéneknek, kultúráknak, amelyekről úgy gondolják, hogy csak elszívják az erőforrásaikat. Ez a kalkuttai utcák szintje, ahová csak az igazi szentek mint amilyen Teréz anya volt és követőik merik betenni a lábukat. Ez az a szint, ahol lemondanak minden reményről, s ahol csak nagyon keveseknek van annyi bátorságuk, hogy szembenézzenek az ilyen fásultsággal. Energiaszint: 75 bánat E szintre a szomorúság, a veszteségérzet és a függőség jellemző. A legtöbben már tartózkodtunk itt hosszabb-rövidebb ideig, de azok, akik megrekednek ezen a szinten, állandó sajnálkozásban és levertségben élnek. Ez a búslakodás, a veszteség és a múlt iránti bűntudat foka. Idetartoznak a kudarcot életük részének tekintő örök vesztesek és szenvedélyes szerencsejátékosok, akik elveszítik állásukat, barátaikat, családjukat, lehetőségeiket, sőt pénzüket és egészségüket is. Az élet korai szakaszában elszenvedett nagy veszteségek hajlamossá tehetnek arra, hogy a bánatot úgy fogadjuk el, mintha az az életért fizetendő ár lenne. A bánat szintjén álló személy mindenütt szomorúságot lát: a kisgyerekek szomorúságát, a világ állapotának szomorúságát, az élet szomorúságát. E szint a létről alkotott képre is rányomja bélyegét. A bánat szindróma egyik eleme az elvesztett valami vagy az általa jelképezett dolgok pótolhatatlanságának az érzése. A bánatos az egyediből általánosít is, tehát a szeretett személy elvesztését a szeretet elvesztéseként éli meg. Az ilyen komoly érzelmi veszteségek ezen a szinten súlyos depreszsziót, vagy akár halált is okozhatnak. 64

60 Noha a bánat az élet temetője, még így is magasabb az energiaszintje, mint a fásultságé. Így ha egy valamikor nagy megrázkódtatáson átesett, fásulttá vált páciens elkezd sírni, tudjuk, hogy kezd jobban lenni, s hamarosan enni is fog... Energiaszint: 100 félelem A 100-as szinten már sokkal több életenergia áll rendelkezésre; a veszélytől való félelem egyenesen egészségesnek mondható. A világ jelentős részét a félelem mozgatja, az embereket állandó ténykedésre serkentve. Félelem az ellenségtől, félelem az öregségtől vagy a haláltól, félelem az elutasítástól, és egy sor egyéb szociális félelem, amelyek a legtöbb ember életében alapvető motivációk. Ebből a nézőpontból a világ veszélyes hely, tele csapdákkal és fenyegetésekkel. A félelem és a bizonytalanság mind az elnyomó, totalitárius szervezeteknek, mind pedig a piac manipulátorainak kedvenc eszköze. A sajtó és a reklám célja is az, hogy a félelemre alapozva növelje a piaci részesedést. A félelmek elterjedése éppoly korlátlan, mint az emberi képzelet; ha valaki számára egyszer fókuszba kerül a félelem, a továbbiakban a világ számtalan félelmetes eseménye fogja táplálni azt. A félelem rögeszmés jellegűvé válik, s bármilyen formát felölthet. A kapcsolat elvesztésétől való félelem például féltékenységhez és krónikusan magas stressz-szinthez vezet. A félelemmel teli gondolkozás paranoiává terebélyesedhet, vagy neurotikus, védekező rendszerek kialakulásához vezethet, és mivel ragályos domináns szociális irányzattá válhat. A félelem korlátozza a személyiség fejlődését, és gátlások kialakulásához vezet. Mivel a félelmen való felülemelkedéshez energia kell, az elnyomottak segítség nélkül nem képesek magasabb szintre emelkedni. A félelemmel teli emberek ezért erős vezetőket keresnek akik látszólag legyőzték minden félelmüket, hogy kivezettessék magukat a félelem rabszolgaságából. Energiaszint: 125 vágyakozás Ezen a szinten ismét több energia áll rendelkezésre; a vágyakozás az emberi tevékenységek igen jelentős részét motiválja, beleértve a gazdaságot is. A hirdetések a vágyainkra építve programoznak be bennünket az ösztönös késztetéseinkkel kapcsolatba hozható szükségletekkel. A vágyakozás késztet arra, hogy nagy erőfeszítéseket tegyünk céljaink eléréséért vagy különféle jutalmakért. A pénz, a presztízs vagy a hatalom vágya uralja nagyon sok olyan személy életét, akinek sikerült a félelem szintje fölé emelkednie. A vágyakozás egyben a szenvedélybetegségek szintje is, hiszen itt maga 65

61 a mohó vágy néha az életnél is fontosabbá válik. Egyes esetekben a vágyakozás rabja nincs is tisztában indítékai mögöttes okaival. Akadnak, akik a rájuk irányuló figyelem vágyának válnak rabjaivá, s állandó követeléseikkel elüldözik maguk mellől a többi embert. A szexuális elfogadottság vágya hívta életre a divatszakmát és a kozmetikai ipart. A vágyakozással kapcsolatos a felhalmozás és a mohóság, mégis kielégíthetetlen marad, hiszen folyamatosan fennálló energiamező, s így az egyik vágy teljesülése csupán annyit jelent, hogy egy másik kielégítetlen vágy lép a helyébe. A multimilliomosok gyakran megszállottként igyekeznek még több és több pénzt szerezni. A vágyakozás nyilvánvalóan jóval magasabb szint, mint a fásultság vagy a bánat. Ahhoz, hogy szerezni tudjunk, előbb elegendő energia kell a sóvárgáshoz. A televízió sok elnyomott emberre gyakorolt nagy hatást: beléjük nevelte a többet akarást, és olyan mértékben töltötte fel a vágyaikat energiával, hogy felül tudjanak emelkedni a fásultságon, és jobb életet tudjanak teremteni. Az akarás indíthat el bennünket az eredmények útján. A vágyakozás tehát ugródeszka lehet a magasabb tudati szintek eléréséhez. Energiaszint: 150 harag Annak ellenére, hogy a harag akár emberöléshez és háborúhoz is vezethet, energiaszintként jóval távolabb áll a haláltól, mint az alatta elhelyezkedő szintek. A harag egyaránt vezethet építő és romboló jellegű cselekedethez. Ahogy az emberek kiemelkednek a fásultságból és a bánatból, s leküzdik az életmódként kínálkozó félelmet, akarni kezdenek; a vágyakozás frusztrációhoz vezet, ami azután haraggá válhat. A harag lehet tehát az a sarkalatos pont, ahonnan az elnyomottak számára végül ablak nyílhat a szabadságra. A társadalmi igazságtalanság, az áldozattá válás és az egyenlőtlenség miatti düh ugyanis nagyszabású mozgalmakat indított el, amelyek jelentős változásokat idéztek elő a társadalom szerkezetében. A harag azonban az esetek nagyobb részében neheztelésként és boszszúállásként fejeződik ki, s emiatt lobbanékony és veszedelmes. A haragot, mint életstílust azok a személyek példázzák, akik ingerlékenyek és robbanékonyak, akik az apró sérelmekre is túlérzékenyek, s akik igazságtalanság-gyűjtőkké, veszekedős, pereskedő, háborúskodó személyekké válnak. Mivel a harag a frusztrált akaratból fakad, a közvetlenül alatta elhelyezkedő energiamezőn alapul. A frusztráció a vágyak fontosságának eltúlzásából származik. A haragos személy akárcsak a frusztrált kisgyerek dühöngeni kezdhet. A harag könnyen vezethet az élet minden területén romboló hatású gyűlölethez. 66

62 Energiaszint: 175 büszkeség A 175-ös értékű büszkeség energiája már elegendő ahhoz, hogy működésben tartsa az Egyesült Államok tengerészgyalogságát. Ez az a szint, amelynek elérésére az emberek többsége ma törekszik. Az embereket e szintet elérve olyan pozitív érzések töltik el, amelyek már éles ellentétben állnak az alacsonyabb energiaszinteken tapasztaltakkal. Az önbecsülésnek ez a megnövekedése gyógyír mindazon fájdalmakra, amelyeket az alacsonyabb tudati szinteken kell elszenvedni. A büszkeség jól fest, és ezt tudja is magáról; öntelten páváskodik az élet díszszemléjén. A büszkeség elég messze esik a szégyentől, a bűntudattól vagy a félelemtől ahhoz, hogy például egy csüggedt gettólakó büszke tengerészgyalogossá való emelkedése óriási ugrást jelentsen. A büszkeség önmagában jó hírnévnek örvend, és a társadalom is helyesli; amint azonban a tudati szintek táblázatából is látható, eléggé negatív ahhoz, hogy a kritikus 200 as szint alatt maradjon. Ez az oka annak, hogy a büszkeség csak az alacsonyabb szintekhez viszonyítva jó érzés. A gondot az jelenti mint tudjuk, hogy aki felmagasztalja magát, az megaláztatik. A büszkeség védekező és sérülékeny, mivel külső körülményektől függ, amelyek nélkül váratlanul alacsonyabb szintre eshet viszsza. A felfuvalkodott ego is sérülékeny a támadásokkal szemben. A büszkeség gyenge marad, mert piedesztáljáról könnyen a szégyenbe taszítható; ez a fenyegetés gerjeszti a büszkeség elvesztésétől való félelmet. A büszkeség megosztó, elősegíti a frakciózást, ami igen sokba kerülhet. Mindig is nagyon sokan haltak meg a büszkeség miatt. Ma is rendszeresen előfordul, hogy hadseregek mészárolják le egymást a büszkeség azon megjelenési formája nevében, amelyet nacionalizmusnak nevezünk. A vallásháborúk, a politikai terrorizmus és a fanatizmus, a Közel-Kelet és Közép-Európa rémisztő története is a büszkeség ára, amelyet az egész társadalomnak kell megfizetnie. A büszkeség árnyoldalai a fennhéjázás és a tagadás. E tulajdonságok gátolják a fejlődést; a büszkeség lehetetlenné teszi a szenvedélybetegségekből való kigyógyulást, mivel tagadja az érzelmi problémák és a személyiséghibák létét. A tagadás lényegében a büszkeséggel egyenlő. Így aztán a büszkeség igen komoly akadály a valódi erő elérésében, ami pedig igazi nagysággal és presztízzsel helyettesíthetné azt. Energiaszint: 200 bátorság Az erő a 200-as szintnél jelenik meg. Ha az alanyokat 200 alatti energiaszintekkel teszteljük, akkor amint az könnyen ellenőrizhető is valamennyien elgyengüléssel reagálnak. A 200 feletti értékű, az életet támogató mezők hatására viszont mindenkinél erősödés tapasztalható. Ez az a kritikus határvonal, amely elválasztja egymástól az életet érő pozitív és 67

63 negatív hatásokat. A bátorság szintjének elérése a valódi erő megszerzését jelzi, s ezért ez a képessé válás szintje is. Itt kezdődik a felfedezés, az eredmények, az állhatatosság és az elszántság zónája. Az alacsonyabb energiaszintekről a világ reménytelen, szomorú, ijesztő vagy frusztrációkat okozó helynek tűnik, a bátorság szintjéről azonban az élet már izgalmas, kihívásokkal teli és serkentő jelenség. A bátorság az új dolgok kipróbálásának és az élet viszontagságaival való szembeszállásnak a hajlandóságát jelenti. A képességeknek ezen a szintjén az egyén már hatékonyan tudja kezelni az életben kínálkozó lehetőségeket. A 200-as értéknél például már rendelkezésre áll az új szakma megtanulásához szükséges energia, a fejlődés és a művelődés elérhető célokká válnak. Megjelenik a félelmekkel és a személyiséghibákkal való szembenézés, valamint az ezek ellenében való fejlődés képessége, s a szorongás itt már nem töri derékba e próbálkozásokat úgy, ahogyan alacsonyabb szinteken tenné. Azok az akadályok, amelyek a 200-as szint alattiak számára leküzdhetetlennek tűnnek, az igazi erő megszerzésének első fokán állókra már serkentően hatnak. Az e szinten álló személyek ugyanannyi energiát táplálnak vissza a világba, amennyit elvesznek onnan, míg az alacsonyabb szinteken a populációk, a csoportok és az egyének csak elszívják a társadalom energiáját, de semmit sem adnak cserébe. Mivel a sikerek pozitív visszacsatolást nyújtanak, az önjutalmazás és az önbecsülés önmagukat erősítővé válnak. Itt kezdődik az igazi termelékenység. Az emberiség kollektív tudati szintje hosszú századokon át 190 volt, de különös módon az utóbbi években megugrott, így elérte a jelenlegi 207-es értéket!* Energiaszint: 250 pártatlanság Az energia igen pozitívvá válik, ahogy eljutunk arra a fokra, amelyet pártatlannak nevezünk, mivel már mentes az alacsonyabb szintekre jellemző, erős állásfoglalási hajlamtól. 250-es szint alatt a tudat igen gyakran észlel ellentétpárokat, és azok közül mereven ragaszkodik az egyikhez, ez pedig nagy hátrány egy olyan világban, amely nem fekete-fehér, hanem összetett és soktényezős. Az efféle állásfoglalások polarizálódást okoznak, ami viszont szembenálláshoz és megosztottsághoz vezet. A harcművészetekhez hasonlóan a * A fejlődéshez vélhetően az is hozzájárult, hogy világszerte egyre többen sajátítják el a Silva-féle agykontrollt. Magyarországon 2004-ig 150 ezer felnőtt és kb. 30 ezer gyerek tanulta ezt meg, s az ő átlagos tudatosságszintjük három, egymástól független amerikai tesztelés szerint 460, 465, ill (Az agykontrollról információ: vagy 1/ ) (A lektor megjegyzése.) 68

64 merevség itt is sebezhetőséget jelent: ami nem hajlik, az könnyen törik. Az energiáit elszívó akadályok és megosztottságok fölé emelkedő egyén a pártatlanság állapotában rugalmassá válik, ami lehetővé teszi a problémák reális, ítélkezéstől mentes értékelését. Pártatlannak lenni annyi, mint viszonylag függetlennek maradni az eredményektől; ha valami nem az elképzeléseknek megfelelően sikerül, azt innen kezdve már nem kudarcként, nem ijesztő vagy bosszantó élményként éljük meg. A pártatlanság szintjén álló személytől például ilyesmit hallhatunk: Nos, ha nem kapom meg ezt az állást, majd kapok egy másikat. Ez a belső magabiztosság kezdete, az egyén ráébred az erejére, s ettől kezdve már nem félemlíthető meg olyan könnyen, nem hajtja többé a bizonyítási vágy. A 250-es szintre az a hozzáállás jellemző, hogy bár az életben vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, az ember mégis képes végig a felszínen maradni, és így nagy baj nem történhet. A pártatlanság szintjén állóknak jó az általános közérzetük, bíznak abban, hogy képesek boldogulni a világban. Ez a biztonság szintje. A pártatlan személyekkel könnyen ki lehet jönni, és jó velük kapcsolatban állni, mivel nem érdekli őket sem a konfliktus, sem a versengés, sem a bűntudat. Jól érzik magukat, és érzelmileg igen kiegyensúlyozottak. E hozzáállásuk ítélkezéstől mentes, és nem éreznek késztetést mások viselkedésének az irányítására. Ugyancsak emiatt mivel a pártatlan személyek nagyra értékelik a szabadságot, őket is nehéz irányítani. Energiaszint: 310 hajlandóság Ez az igen pozitív energiaszint a magasabb szintek elérésének kapujaként is tekinthető. A munka a pártatlanság szintjén is megfelelően, a hajlandóság szintjén azonban már jól végezhető el, és e személyek bármibe is kezdenek, általában sikerrel járnak. A fejlődés ezen a fokon igen gyors, az itt lévők ugyanis továbblépésre kiválasztott személyek. A hajlandóság azt jelenti, hogy az illető leküzdötte az élettel szembeni ellenállását, és elkötelezetté vált a részvétel iránt. A 200-as kalibrációs szint alatti zárt gondolkodás a 310-es szintet elérve szélesre tárul. Az e szinten állók őszintén barátságosak, s úgy tűnik, társadalmi és anyagi téren elért sikerük az ő természetes jussuk. A hajlandósággal jellemezhető embert nem zavarja, ha nincs állása, szükség esetén bármilyen munkát elvállal, s alkalmazottként vagy önfoglalkoztatóként épít fel magának új karriert. Nem érzi lealacsonyítónak a kiszolgáló jellegű munkát, sem azt, ha a ranglétra legalján kell kezdenie. Másokkal szemben segítőkész, és sokat tesz a társadalom javáért. Nem okoz gondot számára, ha szembe kell néznie belső problémáival, és a tanulás terén sincs semmilyen különösebb nehézsége. Ezen a szinten az önbecsülés már nagy, s ezt meg is erősíti a társadalom pozitív visszacsatolása, ami elismerés, megbecsülés és jutalmazás formá 69

65 jában nyilvánul meg. A hajlandóság együttérző, így érzékenyen reagál mások szükségleteire. Az e szinten állók a társadalom építőmunkásai és fenntartói. Mivel a nehézségek után is képesek talpra állni, tanulva a tapasztalataikból, általában könnyen helyesbítik saját hibáikat. A büszkeségtől megszabadulván készek szembenézni hibáikkal és tanulni másoktól. A hajlandóság szintjén állók kiváló diákok, könnyen taníthatók, és a társadalomban jelen lévő erő fontos forrásai. Energiaszint: 350 elfogadás Ezen a tudati szinten jelentős átalakulás megy végbe, amint az egyén megérti: ő maga a forrása és egyben teremtője is élete létélményének. Ez a fajta felelősségvállalás a fejlődésnek erre a fokára jellemző, ahogyan az élet erőivel való harmonikus együttélés képessége is. A 200-as szint alatt mindenki tehetetlen áldozatnak érzi magát, aki ki van téve az élet kénye-kedvének. Ez abból a hitből fakad, hogy az ember boldogságának forrása és problémáinak az oka is valahol odakint van. Itt, ezen a szinten viszont hatalmas előrelépés történik, s az egyén azzal a felismeréssel szerzi vissza erejét, hogy a boldogság forrását önmagában kell keresnie. E fejlettebb szintről nézve semmi sincs odakint, ami boldoggá tehetné az embert, a szeretet pedig nem olyasmi, amit másvalaki ad vagy vesz el: annak belülről kell fakadnia. Az elfogadás nem tévesztendő össze a passzivitással, ami a fásultság egyik tünete! Az elfogadás lehetővé teszi, hogy az élet saját feltételei szerint vegyünk részt az életben, anélkül, hogy azt valamilyen elképzeléshez próbálnánk igazítani. Az elfogadás biztosítja az érzelmi nyugalmat, s a tagadáson való felülemelkedés következtében az észlelés is kitágul. Az egyén immár torzítások és téves értelmezések nélkül látja a dolgokat; a létélmény kontextusa kibővül, így láthatóvá válik a teljes kép. Az elfogadásnak lényegében az egyensúlyhoz, az arányossághoz és az elégedettséghez van köze. Az elfogadás szintjén álló egyént nem a helyes és a helytelen meghatározása érdekli; az ő célja a nehézségek kiküszöbölése és a problémák megoldási lehetőségeinek a felkutatása. A nehéz feladatok az elfogadó ember számára nem jelentenek kellemetlenséget, sem okot a kétségbeesésre. A hosszú távú célok előnyt élveznek a rövid távúakkal szemben, az önfegyelem és az önuralom meghatározó jellemvonások. Ezen a szinten nem oszt meg bennünket sem konfliktus, sem szembenállás; belátjuk, hogy másoknak is ugyanazok a jogaik, mint nekünk, és tiszteletben tartjuk az egyenlőséget. Míg az alacsonyabb szintekre a merevség jellemző, a szociális pluralitás itt már a problémamegoldás módjaként kezd kibontakozni. Éppen ezért ez a szint mentes a diszkriminációtól és az intoleranciától. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyenlőség nem zárja ki a sokszínűséget; az elfogadás inkább befogadó, mint elutasító magatartás. 70

66 Energiaszint: 400 ésszerűség Az alsóbb szintek érzelmi jellegén túllépve az intelligencia és a racionalitás kerül előtérbe. Az ésszerűség (racionalitás) azzal, hogy az elvont fogalmak egyre fontosabbakká válnak képes nagy mennyiségű és bonyolultságú adat kezelésére, gyors és helyes döntések meghozatalára, a kapcsolatok, a fokozatok és a finom különbségek részletekbe menő megértésére és a jelképek alkalmazására. Ez a tudomány, általában a megnövekedett fogalomalkotási és felfogási képesség, valamint a gyógyászat szintje. A tudást és a művelődést itt tőkeként kezelik. Az értelem és az információ a nagy eredmények legfőbb eszközeivé, s így a 400-as szint jellemzőivé válnak. E szinten állnak a Nobel-díjasok, a nagy államférfiak, a legfelsőbb bíróságok bírái. Idetartozik Einstein, Freud és a tudománytörténet számos más nagy alakja. A szint hiányossága a szimbólumok és az általuk jelképezett dolgok közti pontos különbségtételre való képtelenség, valamint az objektív és a szubjektív világának egymással való összekeverése, ami korlátozza az okokozati viszony megértését. Ezen a szinten könnyű a fától nem meglátni az erdőt, belehabarodni a fogalmakba és az elméletekbe, s végül épp a lényeget téveszteni szem elől. Az intellektualizálás önös céllá válhat. Az ésszerűség korlátozott, ugyanis nem tesz képessé bonyolult kérdésekben a lényeg meglátására, illetve a kritikus pont meghatározására. Az ésszerűség önmagában nem kínál útmutatást az igazsághoz. Óriási mennyiségű információt és dokumentációt dolgoz fel, de hiányzik belőle az adatok és a következtetések közti ellentmondások feloldásának a képessége. Önmagában minden filozófiai érvelés helytállónak tűnik, s noha az ésszerűség igen hatékony lehet egy műszaki jellegű világban, ahol logikus módszerek uralkodnak, paradox módon a magasabb szintek elérésének legfőbb akadályává is válhat! Társadalmunkban viszonylag ritka jelenség, hogy valakinek sikerül felülemelkednie ezen a szinten. Energiaszint: 500 szeretet A médiában ábrázolt szeretetnek, illetve szerelemnek nem sok köze van ahhoz, amiről ez a szint szól. A világ a szeretet szón heves érzelmi állapotot ért, amelyben testi vonzódás, birtoklási és irányítási vágy, függőség, erotika és az újszerűség varázsa keveredik; rendszerint egy tünékeny és hullámzó valamit értenek ez alatt, ami a körülményektől függően hol gyengül, hol erősödik. Frusztráció esetén gyakran bukkan elő alóla a harag és a függőség, amit addig eltakart. Az, hogy a szeretet könnyen gyűlöletbe csaphat át, közismert nézet, ám amiről szeretetként szoktak beszélni, az többnyire csupán függőséget okozó érzelgősség. A gyűlölet a büszkeségből fakad, nem a szeretetből; az ilyen kapcsolatban valószínűleg soha nem is volt igazi szeretet. 71

67 Az 500-as szintet a feltétlen, változatlan és maradandó szeretet megjelenése jellemzi, amely nem ingadozik, mivel forrása nem függ külső tényezőktől. A szeretet létállapot: a világhoz való viszonyulás megbocsátó, gondoskodó és támogató módja. A szeretet nem intellektuális jellegű, nem az elméből fakad, hanem a szívből sugárzik. Indítékai tisztaságának köszönhetően képes arra, hogy másokat felemeljen, és nagy dolgokat vigyen véghez. A fejlődés e szintjén meghatározóvá válik a lényeg megkülönböztetésére való képesség: mindig az adott téma magja kerül a figyelem központjába. Mivel a folyamat az ésszerűség megkerülésével zajlik, megjelenik a probléma teljességének azonnali felismerését lehetővé tevő képesség, a kontextus pedig jelentősen kibővül, különösen az idő és a folyamatok tekintetében. Az ésszerűség csak a részletekkel foglalkozik; a szeretet az egésszel. Ez a gyakran intuíciónak tulajdonított képesség nem más, mint az azonnali, a szekvenciális jelfeldolgozás nélküli megértés. A látszólag absztrakt jelenség valójában nagyon is konkrét: működésekor mérhető mennyiségű endorfin szabadul fel az agyban. A szeretet nem foglal állást, ezért globális jellegű, felülemelkedik az elkülönülésen. Így lesz lehetséges eggyé válni egymással, hiszen leomlanak az akadályok. A szeretet tehát bennfoglaló, és fokozatosan tágítja az énérzést. A szeretet az élet jóságára, annak számtalan kifejeződésére összpontosít, s a pozitív jelenségeket erősíti tovább. A negatív jelenségeket a kontextus átdolgozásával oldja fel, nem pedig közvetlen támadással. Ez az igazi boldogság szintje, de érdekes a tény, hogy bármennyire is foglalkoztatja a világot a szeretet mint téma, és bár az összes életképes vallás 500-as vagy afeletti értékűnek bizonyult, a világ lakosságának mégis csupán 4%-a éri el ezt a tudatfejlődési szintet. Energiaszint: 540 öröm Ahogy a szeretet mindinkább feltétel nélkülivé válik, azt egyre inkább belső örömként élik meg. Ez nem az események kedvező fordulata miatt érzett váratlan öröm, hanem inkább olyan érzés, ami minden tevékenységben állandóan jelen van. Az öröm a lét minden pillanatából folyamatosan fakad, s nem külső forrásból származik. Egyébként az 540-es érték jellemző a gyógyító tevékenységekre és a spirituális alapokon álló önsegítő csoportokra is. Az 540-es szint felett már a szentek, a spirituális gyógyítók és a spiritualitást magas szinten tanulmányozók birodalma kezdődik. Erre az energiamezőre a rendkívüli türelem és a pozitív hozzáállás jellemző, ami még tartós nehézségek esetén sem csorbul. Az állapot legfőbb jellemzője azonban a könyörület. Azok, akik eljutottak erre a szintre, észrevehető ha 72

68 tást gyakorolnak másokra. Ha hosszan és nyíltan néznek másokra, ezzel a szeretet és béke állapotába juttathatják őket. Az 500-as tartomány felső felében az egyén olyan világot lát, amelyet a teremtés páratlan szépségének és tökéletességének fénye világít meg. Minden könnyedén, a szinkronicitás révén történik körülötte, s a világ és a benne lévő összes dolog a szeretet és az isteniség kifejeződésének tűnik. Az egyéni akarat beleolvad az isteni akaratba. A közelében egyfajta jelenlét érződik, amelynek ereje a valósággal szemben hagyományosan elvártaktól eltérő jelenségeket vált ki; a közönséges megfigyelő ezeket csodáknak nevezi. A jelenségek egyébként nem az egyén, hanem az energiamező erejének tulajdoníthatók. A mások iránti felelősségérzet itt már minőségileg más, mint amit az alacsonyabb szinteken láttunk. Az emberben vágy ébred arra, hogy saját tudati állapotát ne csupán bizonyos egyének, hanem maga az élet hasznára fordítsa. Ezt a sok ember egyidejű szeretetére való képességet az a felfedezés kíséri, hogy minél több szeretetet ad valaki, annál több szeretetre lesz képes. A rendszerint átalakító hatású halálközeli élmények alatt az emberek energiaszintje gyakran 540 és 600 közé ugrik. Energiaszint: 600 béke Ez az energiamező azzal a létélménnyel áll összefüggésben, amelyet olyan kifejezésekkel szoktak jellemezni, mint a transzcendencia, az önmegvalósítás vagy az istentudat. Rendkívül ritka: tízmillió emberből csak egy éri el. Ezen állapotban eltűnik a szubjektív és az objektív közötti különbség, és az észlelésnek már nincs konkrét fókuszpontja. Az e szintet elérő egyének gyakran eltávolodnak a világtól, mivel az áldottság kialakuló érzése kizárja a közönséges tevékenységeket. Egyesek spirituális tanítókká válnak, mások névtelenül dolgoznak az egész emberiség javáért. Néhányuk akiket zseniként tartanak számon saját szakterületükön sokkal járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez. Ezek az emberek szent életűek, s noha hivatalosan is szentté nyilváníthatják őket, ezen a szinten már rég felülemelkedtek a formális valláson, s annak helyét az a tiszta spiritualitás veszi át, amely minden vallás forrása. Az észlelést a 600-as vagy afeletti szinten állók gyakran lassított felvétel megtekintéséhez hasonlónak mondják, olyannak, mintha az idő és a tér föl lenne függesztve, noha semmi sem áll le, épp ellenkezőleg, minden eleven és sugárzó. Annak ellenére, hogy ugyanazt a világot látják, mint mindenki más, az általuk észlelt dolgok folyamatosan áramlóak és változóak, minden fejlődik, mintha valami tökéletesen összehangolt, evolúciós tánc zajlana körülöttük, amelyben a dolgok forrása és jelentősége elemi erejűvé válik. Ez a mérhetetlen intenzitású felismerés nem racionális módon történik, ha 73

69 nem úgy, hogy közben végtelen csend telepszik az elmére, amely immár nem próbál fogalmat alkotni az észlelésekről. Az észlelő eggyé válik az észlelttel, a megfigyelő feloldódik a tájban, s egyben megfigyeltté válik. Minden kapcsolatban áll minden mással azon jelenlét által, amely végtelen erejű, páratlanul szelíd, s ugyanakkor sziklaszilárd is. A 600 és 700 közötti értékű művészeti pl. zenei vagy építészeti alkotások átmenetileg magasabb tudati szintre repíthetnek bennünket: ezeket inspiráló és örök értékű művekként tartjuk számon. Energiaszint: 700 és 1000 közötti megvilágosodás Ez a történelem legnagyobbjainak a szintje, azoké, akik példáját a különböző korokban tömegek követték. Valamennyien kapcsolatban állnak az isteni természettel, amivel gyakran azonosítják is őket. Ez már a nagy erejű inspiráció szintje; az idetartozó lények olyan attraktormezőket teremtettek, amelyek az egész emberiségre hatást gyakorolnak. A 700 és 1000 közötti szinten már nem észlelhető a másoktól elkülönülő, személyes én; ehelyett az én a tudattal és az isteni természettel egyesül, a meg nem nyilvánulót énként élik meg, immár az elmén túl. Az egónak ez az átlépése példaként szolgálhat másoknak, akik megtanulhatják belőle, hogyan érhetik el maguk is ezt az állapotot. Ez a tudat evolúciójának a csúcsa; legalábbis az emberi lét birodalmában. A nagy tanítások felemelik a tömegeket, és az egész emberiség tudatossági szintjét is növelik. Ezt a fajta éleslátást kegyelmi állapotnak nevezik, ajándéka a végtelen lelki béke, amelyet kimondhatatlan, szavakkal ki nem fejezhető érzésként jellemeznek. 1 Az önmegvalósítás e szintjén az egyéni létélmény minden időn és individualitáson felülemelkedik. Az én már nem a fizikai testtel való azonosulást jelenti, így annak sorsa sem lényeges kérdés. A testet csupán eszköznek tekintik, hogy a tudat az elme segítségével kifejeződhessen; fő értéke a kommunikációban rejlik. Az én visszaolvad az énbe. Erre a szintre a dualitás (kettősség) megszűnése, a teljes egység jellemző. A tudat már nincs helyhez kötve, a tudatosság mindenütt egyformán jelen van. 2 A megvilágosodás szintjét elért egyéneket ábrázoló nagy műalkotások a tanítót gyakran jellegzetes kéztartással, az úgynevezett mudrával ábrázolják, amikor a tenyér áldást sugároz. Ebben a mozdulatban jelenik meg az energiamező átadása az emberiségnek. Az isteni kegyelem szintje 1000-ig kalibrálható: ez volt a legmagasabb szint, amit az írott történelem során emberi lény elért, azok a nagy bölcsek, akikhez valóban illik az úr megjelölés, mint Krishna, Buddha és Jézus Krisztus (Úrjézus). 74

70 V. fejezet A tudati szintek szociális eloszlása Általános leírás Ha grafikusan akarnánk ábrázolni a világ lakosságának energiaszintek szerinti eloszlását, pagodatetőre vagy harangra emlékeztető görbét kapnánk: emberi fajunk tagjainak 85%-a a kritikus 200-as szint alatt marad, míg az összemberi tudat átlagértéke jelenleg 207. A csúcs közelében járó kevesek ereje ellensúlyozza az alul lévő tömegek gyengeségét, így jön ki ez az átlagérték. Amint már említettük, a világ lakóinak csupán 4%-ánál kalibrálható 500-as vagy magasabb erejű energiamező, s csak 0,4% éri el az 540-et, 600 vagy afölötti érték pedig csak minden tízmilliomodik embernél mérhető. Ezek az adatok első pillantásra valószínűtlennek tűnhetnek, de ha megvizsgáljuk a világ állapotát, hamar eszünkbe fog jutni, hogy egész szubkontinensek lakossága él épp csak a létfenntartás szintjén. Mindennapos az éhezés és a betegség, ráadásul mindezt gyakran politikai elnyomás és a szociális források szűkössége is súlyosbítja. Az így élő emberek jelentős része a reménytelenség állapotában, a fásultság szintjén él, beletörődve szörnyű nyomorába. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a világ fennmaradó lakosságának java része akár civilizált, akár primitív elsődlegesen a félelem szintjén él, s az emberek többsége azzal tölti az életét, hogy ilyen vagy olyan tekintetben nagyobb biztonságot próbál teremteni magának. Akiknek az életmódja már eléggé felülemelkedik a túlélés kényszerén ahhoz, hogy tetszés szerint válogathassanak lehetőségeik között, a világgazdaság vágyakozás hajtotta taposómalmába kerülnek; a vágyak megvalósítása terén elért sikerek pedig a legjobb esetben is csak a büszkeségig juttatnak el. A 250-es szint alatt meg sem jelenhet a tartalmas emberi elégedettség; csak itt tűnik fel először bizonyos fokú önbizalom, amely a tudat fejlődése során a pozitív létélmények alapja lehet. Kulturális összefüggések A 200 alatti energiamezők a szélsőségesen primitív körülmények között a leggyakoribbak, ahol az embereknek a puszta megélhetésért is küzdeniük kell. Szegényes öltözetben járnak, általános az írástudatlanság, a csecsemőhalandóság magas, az alultápláltság és a betegségek tömegek egészségét ássák alá, a szociális erő pedig teljességgel hiányzik. A készségek kezdetlegesek, azok is főleg a tüzelőanyag megszerzése, az élelemgyűjtés és a menedékkészítés körül forognak, s az emberek teljesen kiszolgáltatottak közvetlen környezetük szeszélyeinek. Ez az a kőkorszaki kulturális szint, amely nem sokkal több az állati létezésnél. 75

71 A kevéssel 200 fölötti szinteken a képzetlen munkaerő, a kezdetleges kereskedelem, az egyszerű tárgyak mint amilyenek a fatörzskenuk és átmeneti menedékek készítése a jellemzők. A nomád életmóddal megjelenik a mozgékonyság, a valamivel magasabb tudati átlagú populációkban pedig kialakul a mezőgazdaság, s a cserekereskedelemből kifejlődik a jelképes csereeszközökön (fémpénzen) alapuló gazdálkodás. A 200-as és a 300-as szint között félúton már a betanított munka dominál. Az otthonok egyszerűek, de az élet fenntartására alkalmasak, az élelmiszerellátás már megbízható, s megkezdődik az elemi szintű oktatásban való részvétel is. Nem sokkal a 300-as szint alatt megjelennek a szakmunkások, a fizikai munkások, a kereskedők, az iparban és a kiskereskedelemben dolgozók. Az alacsonyabb szinteken a halászat például még egyéni vagy törzsi szinten űzött tevékenység, de a 250-es szint felett már többnyire iparággá válik. A 300-as szinten jelennek meg a technikusok, a magasan képzett szakemberek és szakmunkások, a napi tevékenységet irányító vezetők, és itt kezd kifinomultabbá válni az üzleti élet struktúrája. Elterjedtté válik a középszintű oktatás. Egyre nagyobb szerepet kap a divat, a sport és nő a közszórakoztatás iránti igény; ezen a szinten a televíziózás a legnépszerűbb időtöltés. A 300 és 400 közötti értékek középső szakaszába tartoznak a felső vezetők, a kézművesek és a pedagógusok, akik már tájékozottak a közérdekű eseményeket illetően, s gondolatviláguk a törzsön, a szomszédságon vagy a lakóhelyen túlnyúlva az egész nemzetre és annak jólétére is kiterjed. A szociális párbeszéd tartalmassá és fontossá válik. A fennmaradást már a civilizált társadalomban való működéshez szükséges képességek és az információk megszerzése is biztosítja. A szociális mozgékonyság és rugalmasság nagyfokú, a rendelkezésre álló erőforrások korlátozott mértékű utazgatást és egyéb ösztönző hatású szórakozást is lehetővé tesznek. 400-as szint felett kezdődik meg az intellektus ébredése, itt kezd jellemzővé válni az igazi műveltség megszerzése, a felsőfokú végzettség; ez a szakemberek, a csúcsvezetők és a tudósok világa. Az alacsonyabb szinteken még minden olvasnivalót nélkülöző otthonokkal szemben itt magazinok, szaklapok és könyvekkel teli polcok találhatók. Határozott érdeklődés mutatkozik az ismeretterjesztő műsorokat sugárzó tévécsatornák iránt, a politikai tudatosság egyre kifinomultabbá válik. Jellemző a kiváló kommunikációs készség, gyakoriak a szellemi jellegű időtöltések és a művészi kreativitás különböző formái. A szórakozási lehetőségek közt egyre népszerűbb a sakk, az utazás, a színházba és a hangversenyre járás. A társadalmi környezet javítását célzó polgári kezdeményezések jelentős figyelmet kapnak. Jellemző módon e szinttartományban kalibrálhatók a legfelsőbb bíróságok bírái, az államelnökök, az államférfiak, a feltalálók és a vállalatvezetők. 76

72 Mivel ez a szint az oktatáson alapul, az idetartozók általában a nagyvárosokban gyűlnek össze, ahol hozzáférhetnek az információs és felsőoktatási forrásokhoz, például a színvonalas egyetemekhez. Egyesek ezen intézmények oktatói lesznek, mások ügyvédek vagy egyéb magasan kvalifikált szakemberek. Az embertársak jólétével való törődés itt már gyakori, bár még nem hajtóerőként van jelen. A 400-as sáv felső része a saját szakterületükön vezető pozícióra szert tevő, nagy presztízsű személyeké. Einstein és Freud is 499-es értéken kalibrálódik. Az is igaz azonban, hogy noha a 400 és 500 közti tartomány az egyetemek és az egyetemi doktorok birodalma, az idetartozókra a korlátozott és korlátozó newtoni világnézet és a descartes-i test-elme megkülönböztetés jellemző (Newton és Descartes szintén 499-es értéket ért el). Ahogyan a 200-as szint kritikus választóvonalat jelent a tudat fejlődésében, úgy az 500-as szint is igen fontos, mivel a tudatosság itt újabb nagy ugrást tesz. (Ekkor ugyanis már nem csupán az erő, hanem a minőség tekintetében is változás történik.) Noha az egyén túlélése továbbra is fontos, a szeretet mint indíték egyre nagyobb szerephez jut minden tevékenységben. A kreativitás teljesen kifejeződik, s vele együtt megjelenik az elkötelezettség, az odaadás és a karizma is. Az idetartozók az emberi tevékenységek minden területén kimagasló eredményeket érnek el, a sportban éppúgy, mint a tudományos kutatásban. Az indítékok közt megjelenik az önzetlenség és az elvek melletti elkötelezettség. A vezetői megbízásokat nem annyira keresik, mint inkább elfogadják. E szintekről származnak a nagy művészeti alkotások szerzői, s az idetartozók akár a puszta jelenlétükkel is felemelően hathatnak embertársaikra. Az 500-as tartomány felső régióiba tartoznak az ihletett vezetők, akik példát mutatnak a társadalom többi tagjának, és akik a saját területükön új paradigmákat alkotnak, amelyeknek messzire ható következményei lesznek az egész emberiség számára. A közvélemény az e szintet elérőket gyakran rendkívüli egyéneknek tartja, s ezt kitüntetések és elismerések különféle formáival jelzi is, emellett azonban pontosan tisztában vannak önnön hibáikkal és korlátjaikkal. Az 550 körüli sávban sokaknak már igen nagy jelentőségű spirituális élményeik vannak, s belevetik magukat a spirituális elfoglaltságokba. Néhányan családjuk és barátaik legnagyobb meglepetésére váratlanul a valóság új, szubjektív összefüggéseit fedezik fel. Ezen a szinten a tudat egyfajta éleslátásként jellemezhető. Az idáig eljutók a társadalom egészének a felemelésére törekedhetnek. Közülük is csak néhányan képesek a következő nagy ugrásra, amely a 600-as szintre és afölé viszi őket. Ezen a ponton az egyén élete legendává válhat. A 600 fölötti értéken kalibrált személyek legfőbb jellemzője a könyörület, amely minden indítékukat és tettüket áthatja. 77

73 A tudat fejlődése Noha az itt leírt szintek igen széles és változatos tartományt ölelnek fel, nem túl gyakori, hogy valaki élete során az egyik szintről a másikra lépjen. Az egyénnél a születésekor kalibrálható energiamező élete végéig átlagosan csupán öt ponttal növekszik. Az, hogy a tudati szintünk gyakorlatilag már születésünk pillanatától kezdve meghatározott, eléggé kijózanító gondolat, és igen nagy jelentőségű. Az emberi civilizáció formájában kifejeződő tudat generációk hosszú során át igen lassan fejlődik. A legtöbb ember arra használja létélményét, hogy egyre kidolgozottabbá tegye és mind jobban kifejezze veleszületett energiamezejét; ritka az olyan egyén, aki képes ezen túllépni, viszont sokan vannak olyanok, akik jelentős belső fejlődésen mennek át. Ennek oka könnyebben érthető, ha belegondolunk, hogy az egyén szintjét a motiváció tényezője határozza meg. A motiváció a jelentőségből következik, a jelentőség pedig a kontextus kifejeződése. Az elérhető eredményt tehát végső soron a kontextus határolja be, ami ha megfelelő összhangban áll a motivációval az egyén viszonylagos erejét is meghatározza. Az élet során elérhető átlagosan ötpontos fejlődés természetesen csak statisztikai érték, amely egyebek közt azon sajnálatos ténynek tulajdonítható, hogy az emberek tudati szintje az életük során meghozott döntések halmozódó hatása miatt sok esetben nemhogy nem növekszik, hanem egyenesen csökken. Amint azt később (lásd a XXIII. fejezetet) részletesebben is tárgyalni fogjuk, nagyon kevés magas szinten álló ember hatása az alacsonyabb szinteken élők egész tömegeit képes ellensúlyozni. Ennek persze a fordítottja is igaz: néhány perverz egyén szélsőséges negativitása egész kultúrákat téríthet el, a globális tudatszint átlagát is leronthatja. A történelem jó néhány példát szolgáltat erre. A kineziológiai tesztek tanúsága szerint az emberiségnek mindössze az a 2,6%-a okolható a társadalmi problémák 72%-áért, akik rendellenes kineziológiai polaritásuk alapján azonosíthatók, vagyis erős tesztválaszt adnak a negatív attraktorokra, és gyengét a pozitívakra. Egyesek azonban képesek lehetnek váratlanul hatalmas akár több száz pontos pozitív irányú ugrásra is. Ha valaki ki tud szabadulni a 200 alatti értékű attraktormezők egocentrikus zsákutcájából, s tudatosan egy barátságos, lelkiismeretes, kedves és megbocsátó életfelfogást választ, majd végül a másokért végzett karitatív tevékenységet állítja saját élete fókuszába, akkor természetesen jóval magasabb szintekre juthat. Legalábbis elméletileg, mivel a gyakorlati megvalósításhoz óriási akaraterő kell. Bár nem megszokott dolog, hogy valaki élete során az egyik energiamezőből a másikba lépjen át, ennek lehetősége mégis fennáll. Realizálásához ösztönzés kell, mert tudatos döntés nélkül nem érhető el haladás. Nem árt ismét hangsúlyozni, hogy a kalibrált energiaszintek skálája logaritmikus, 78

74 ezért a tudatos döntésnek óriási hatása lehet. A 361-es és a 361,1-es energiaszintek között például igen jelentős a különbség. Akkora, hogy az nem csupán az egyén életét képes átalakítani, hanem az egész világra pozitívan hat. 79

75 VI. fejezet Új kilátások a kutatásban Eddig főleg azzal foglalkoztunk, hogy megmagyarázzuk a tudat anatómiáját, s csak néha utaltunk az erő és az erő mechanizmusaira. Témánk azonban korántsem csak elméleti jelentőségű. Az itt ismertetett kutatási módszer egyedülálló jellegénél fogva a lehetséges tudás eddig hozzáférhetetlen területeinek feltárását is lehetővé teszi. A legprózaibb gyakorlati kérdések megoldására éppúgy alkalmas, mint a legkorszerűbb elméleti kutatásokban való alkalmazásokra. Nézzünk néhány általános jellegű példát! Szociális problémák A kábítószer- és alkoholfüggőség olyan rendkívül súlyos szociális teher, amely ráadásul a velük összekapcsolódó bűnözést, a szegénységet és az állami segélytől való függést is táplálja. A függőségek olyan nehezen kezelhető szociális és klinikai rendellenességek, amelyeket mindeddig csak a legalapvetőbb leíró szinteken értettünk. A függőség szón a klasszikus értelemben vett klinikai állapotot értjük, vagyis olyan folyamatos függőséget, pl. az alkoholtól vagy a kábítószertől, amely a súlyos következmények ellenére is fennmarad, s amely állapottól tehát az adott anyag fogyasztásától a függő személy (a szenvedélybeteg) segítség nélkül képtelen megszabadulni, mivel az akarata nem elegendő hozzá. De vajon mi a függőség alapvető természete, és mihez szokik hozzá valójában a szenvedélybeteg? A közhiedelem szerint az áldozatok magához a függőséget okozó anyaghoz szoknak hozzá, mivel az igen magas fokú eufórikus állapotot idéz elő. Ha azonban az itt ismertetett módszerrel újra megvizsgáljuk a függőség természetét, a folyamat egészen más megközelítésben tárul elénk. Az alkohol vagy a kábítószerek önmagukban egyáltalán nem képesek feldobódottság előidézésére; ezek az anyagok csak 100-as értéken kalibrálnak, vagyis a növények szintjén. Az alkohol- vagy kábítószerfogyasztó által átélt feldobódottság viszont 350 és 600 közötti értéken kalibrálódik. A kábítószerek tehát valójában úgy hatnak, hogy elnyomják az alacsonyabb szintű energiamezőket, és emiatt fogyasztójuk kizárólag a magasabb szinteket érzékeli. Olyan ez, mintha egy szűrő elfojtaná a zenekar felől érkező mélyebb hangokat, és csak a magas hangok lennének hallhatók. A mély hangok elfojtása nem teremti meg a magas hangokat, csupán hallhatóvá teszi őket. A tudat szintjei között a magasabb frekvenciák rendkívül erőteljesek, és rendszeresen csak kevesen tapasztalják meg ezeket tiszta állapotként, mivel a szorongás, a félelem, a harag, a neheztelés stb. alacsonyabb energiamezői elfedik őket. Az átlagember csak igen ritkán érez félelem nél 80

76 küli szeretetet, tiszta örömet, s extázist még ennél is ritkábban. Viszont ezek a magasabb állapotok igen nagy erejűek: egyetlen alkalommal történő megtapasztalásuk is már elég ahhoz, hogy ne lehessen elfeledni, hanem attól kezdve állandóan keresni kelljen őket. Az emberek e magasabb állapotok élményétől válnak függővé. 1 Jó példa erre A kék hold völgye című klasszikus film. Shangri La (a feltétel nélküli szeretet és a szépség filmbeli metaforája) fogalomként 600-as értéken kalibrál. Ha ezt a tudati szintet egyszer valaki megtapasztalja, Shangri La úgy hat az illetőre, hogy soha többé nem lesz elégedett a közönséges tudattal. A film hőse akkor döbben rá erre, amikor Shangri Lából a megszokott világba visszatérve képtelen újra rálelni a boldogságra. Végül mindent felad, hogy újra megtalálja azt a tudatállapotot: éveken át küszködik, hogy viszszataláljon Shangri Lába, s ez kis híján az életébe kerül. Ugyanilyen átprogramozódás zajlik le azokban, akik a magasabb tudatállapotokba más módokon jutottak el, például a meditáció útján elért szamádiállapoton keresztül vagy halálközeli élménnyel. Környezetük gyakran látja úgy, hogy ezek az emberek végérvényesen megváltoztak. Nem ritka, hogy lemondanak az anyagi javakról, s az igazság keresőivé válnak. Az 1960-as években az LSD-vel transzcendentális élményeket átélők közül is jó néhányan választották ezt az utat. Ehhez hasonló magasabb szintű állapotok a szerelem vagy a vallás által, a komolyzene vagy a művészet különböző ágainak, illetve a spirituális tanoknak a segítségével is átélhetők. A magasabb szintű állapot, amelynek elérésére az emberek különféle módszerekkel törekszenek, valójában saját tudatuk tapasztalati mezője (az én). Ha spirituálisan kifinomulatlanok, s nincs olyan kontextusuk, amelyben értelmezni tudják az átélteket, azt hiszik, hogy azt valami kinti dolog idézte elő (például egy guru, a zene, a kábítószer, a szerelmük). Valójában csak annyi történt, hogy különleges körülmények hatására megtapasztalták, mi van valójában bent. Az emberek java része annyira eltávolodott önnön tiszta tudati állapotától, hogy még annak átélésekor sem ismeri fel, mivel alacsonyabb egoállapotával, saját legkisebb közös nevezőjével azonosul. A negatív énkép elfedi az identitás valódi lényegének örömteli ragyogását, amely így felismeretlen marad. Az, hogy ez az örömteli, békés és beteljesülést adó állapot valójában az ember saját lényege, minden nagy spirituális tanításban az alaptételek közé tartozik (pl. Isten országa bennetek van ). 2 A feldobódottság valójában egy, az adott egyén szokásos tudatossági szintje fölötti tudatállapot. Így aztán a félelemben élő személy számára a harag elérése feldobódottságot jelent (például a harmadik világ gettóinak zavargásaiban résztvevőknél). A félelem még mindig jobb érzés, mint a fásultság, a büszkeség pedig sokkal jobb, mint a félelem. Az elfogadás sokkal kellemesebb, mint a bátorság, a szeretethez képest pedig minden 81

77 alacsonyabb tudatállapot viszonylag fakónak tűnik. Az öröm az összes kisebb emberi érzelmet felülmúlja, az extázis viszont igen ritkán átélt érzelem, amely önmagában is külön kategóriát alkot. Mind közül a legmagasztosabb élmény a végtelen lelki béke állapota, amely oly rendkívüli, hogy egyszerűen képtelenség szavakba önteni. Minél magasabb színtű az így megélt tudatállapot, annál hatékonyabban képes átprogramozni az alany egész életét. Egy igen magas állapotban eltöltött röpke pillanat is már elég ahhoz, hogy teljesen megváltoztassa az adott személy életfelfogását, céljait és értékeit. Kijelenthető, hogy az a személy, aki addig volt, többé már nem létezik: az élményből új személy született. Ugyanígy történik a spirituális fejlődés is, csak ahhoz kemény munkával kell végighaladni a kijelölt spirituális ösvényen. A folyamatosan magas szintű tudatállapot élménye csak egész életen át tartó, eltökélt belső munkával érhető el. Rövid időre mindazonáltal mesterséges módszerekkel is megtapasztalható. A természet egyensúlya szerint, ha ezt az állapotot valaki mesterségesen idézi elő, s nem dolgozik meg érte, azzal tartozást halmoz fel, és ez az egyensúlyhiány negatív következményekkel jár. Az efféle lopott élvezetek ára a függőségből fakadó elkeseredettség, amit végül a szenvedélybetegnek és a társadalomnak kell megfizetnie. Társadalmunk idealizálja az örömtelenséget a kemény munkát, a szenvedélytelenséget, az önfeláldozást, az önmérsékletet stb. az öröm legegyszerűbb formáit pedig elítéli, sőt azokat gyakran törvényen kívül is helyezi. (A világi és az egyházi politikusok pontosan tisztában vannak e jelenséggel. Napjainkban a helyi politikusok egyik kedvenc figyelemfelkeltő fogása azon szándékuk bejelentése, hogy például betiltanák a börtönökben az erotikus magazinokat, vagy megtagadnák a foglyoktól a dohányzás vagy a tévézés lehetőségét.) 3 Társadalmunk törvényessé tette a be nem tartott ígéreteket, a kielégülést viszont tiltja. A kommercializált szexuális vonzerő például a termékek eladásának egyik leggyakoribb eszköze, a tényleges kommercializált szex (a prostitúció) élvezetét viszont erkölcstelen cselekedetként tiltják. Az uralkodó osztályok a történelem folyamán általában úgy tettek szert hatalomra és gazdagságra, hogy valamiféle puritán erkölcs alapján az ellenőrzésük alá vonták a társadalmat. Minél keményebben dolgoznak az alárendeltek, és minél kevesebb öröm jut nekik, annál gazdagabb lesz az uralkodó osztály, legyen az a papság, az arisztokrácia, az oligarchia vagy az iparbárói réteg. Az ilyen hatalom a dolgozóktól megvont élvezetekre épül. Amint azt már láttuk, az élvezet élményszinten csupán magas szintű energiaállapotot jelent. A századok során a tömegek energiáit rendre úgy hasznosították, hogy az megadja az uralkodó osztályoknak az alsóbb osztályoktól megtagadott gazdagságot és örömet. 82

78 Az életenergia élvezete valójában az emberiség alaptőkéje; ha az embereket megfosztják tőle, az a gazdagok és a szegények közti szakadék kialakulásához és elmélyüléséhez vezet. A dolgozó osztályok ennek megfelelően éppen az élvezeteket irigylik az uralkodó osztályoktól, a hatalom gyakorlásának különböző formái kínálta élvezetektől egészen a vágyak kielégítésének legkülönfélébb szimbólumáig. A tőlünk megvont örömök mások számára mindennaposak; ez a felismerés a fő forrása a forradalmakat szülő felháborodásnak, illetve (letisztult formában) a velünk egyenrangúak örömeit korlátozó törvények visszaszorításának. Az erkölcsi kódex tehát a tömegek életenergiájának racionalizált kihasználása alapján működik, az értékek tudatos eltorzítása segítségével. Azt az illúziót kínálják, hogy minél pokolibb életet él valaki a Földön, annál menynyeibb jutalomban részesül majd. Az élvezet és a szenvedés e torz árukapcsolása erkölcsileg perverz szociális környezetet teremtett, amelyben a fájdalom és az öröm összekapcsolódik. Ebben a légkörben a szenvedés és az eufória függőségre jellemző őrült váltakozása, ha másképp nem is, de legalább feltételesen védhető. Nem más ez, mint egy halálos, antiszociális játék, amelynek tétje a tiltott feldobódottság megszerzése vagy elvesztése. Ugyanebből az életszemléletből fakad a társadalom jelenlegi, a probléma kezelésére alkalmazott módszere, amelynek során a játék másik felét játsszák, azaz letagadják a függőség természetét. Ezzel olyan hihetetlenül jövedelmező és könnyen kihasználható piacot sikerült teremteni, hogy az a bűnözői iparág felvirágzásához vezetett, amely számos szinten rontja meg az életet. Egy drogbáró letartóztatása például semmiféle hatást sem gyakorol a kábítószerpiacra: az illető még be sem ért a börtönbe, valaki máris átvette a szerepét. Escobarnak, az utóbbi idők egyik jól ismert drogbárójának helyébe például azonnal három új drogbáró lépett, így a hidrának egy helyett immár három feje van. 4 A társadalom kábítószergondjainak a megoldásához olyan szociális megközelítés kell, amely 350-es értéken kalibrálható; a jelenlegi drogellenes módszerek értéke viszont csupán 150. Nem csoda tehát, hogy e módszerek hatástalanok, a rájuk fordított pénzt ennyi erővel akár az ablakon is kidobhatnák... Tudományos és ipari kutatás Az általunk leírt diagnosztikai módszer igen eredményesen hasznosítható a tudomány és az ipar területén, a kutatásban és a fejlesztésben is. Történelmi példák igazolják, hogy az eljárással dollármilliókat és munkával töltött éveket lehet megtakarítani. Anyagkutatás. Thomas Edison több mint 1600 anyagot próbált ki, mire rátalált a villanykörte izzószálaként legalkalmasabb anyagra. 5 Sokkal 83

79 egyszerűbb lett volna, ha a lehetséges anyagokat két csoportra osztja, és tesztelni kezdi: A megfelelő anyag ebben a csoportban van. Igen vagy nem? A megfelelő csoportot azután újra meg újra kettéoszthatta és tovább tesztelhette volna, s így évek helyett percek alatt megkapta volna a keresett választ. Termékfejlesztés. Az RJR Nabisco Corporation mintegy 350 millió dollárt pazarolt el azon kutatásaira, amelyek célja a füstmentes cigaretta kifejlesztése 6 volt. Abból a téves elképzelésből indultak ki tudniillik, hogy a dohányzás elsősorban orális szokás, amellyel kapcsolatban azóta egyébként felfedezték, hogy aki megvakul, az rendszerint leszokik a dohányzásról, tehát a dohányzás valószínűleg több gyökerű jelenség, s az orális élvezet csak az okok egyike. 7 Kineziológiai teszttel könnyen meghatározható bármely termék piaci életképessége köztük az imént említetté is és alig 60 másodperc alatt egyértelműen megállapítható, hogyan fogadná azt a közönség. A termékek fogadtatása és jövedelmezősége tehát igen pontosan kimutatható, ha jól megfogalmazott kérdéseket tesznek fel, és minden szempontot számításba vesznek az időzítéstől, a piacokon és a reklámozáson át a megcélzandó vásárlói rétegekig. Tudományos kutatás. A tudományban a kineziológia olyan izgalmas lehetőségeket kínál a tudósok számára, amelyek minden társasjátéknál élvezetesebbek. (Az is rendkívül érdekes, ha a kutatócsoport e módszert felhasználva veti össze saját felfedezéseit más csoportok eredményeivel.) Az eljárás általánosabb jelleggel is használható: segítségével gyorsan azonosíthatóak az ígéretes kutatási irányok, s arra is rá fognak jönni, hogy a legértékesebb felismerések gyakran e kutatások vizsgálati körével és dimenzióival kapcsolatosak. Mivel a módszerrel kikerülhetők a kontextusból adódó korlátok, a metódus egyik legértékesebb alkalmazása magának a folyamatnak az ellenőrzése, vagyis annak vizsgálata, hogy az adott kutatási irány a megfelelő-e. Ily módon megállapítható, hogy a kutatás alapfeltevései igazak-e. A Földön kívüli élet utáni kutatás például jelenleg úgy folyik, hogy a π-számot (3,14) sugározzuk a világűrbe. Itt hallgatólagosan nyilván azon feltevésből indulunk ki, hogy egyetlen civilizáció sem lehet képes a rádiójelek vételére alkalmas módszereket kifejleszteni, ha nem ismeri ezt a matematikai fogalmat. Csakhogy hihetetlenül öntelt dolog feltételezni, hogy a máshol kialakuló élet szintén háromdimenziós, vagy hogy érzékelhető emberi érzékekkel; arról nem is beszélve, hogy elkülönülő életegységekből áll, amelyek valamiféle intellektus segítségével oldják meg a problémákat, és szimbólumokon keresztül kommunikálnak a térben és az időben. Orvostudomány. A kineziológiai diagnosztika önálló tudományág, amelynek használatát az International College of Applied Kinesiology (Nemzetközi Alkalmazott Kineziológiai Testület) szabályozza. A test minden szervéhez 84

80 tartozik egy-egy jelzőizom, amelynek gyengesége a megfelelő szerv kóros elváltozását indikálja. A kineziológiát már ma is széles körben használják a diagnózis felállításához és a lehetséges kezelések hatékonyságának ellenőrzéséhez. A páciens kineziológiai reakciójával meghatározható, hogy melyik gyógyszerből mekkora adag lesz a leghatásosabb. Hasonlóképpen mutathatók ki a különféle allergiák és tápanyaghiányok is. Teológiai, ismeretelméleti és filozófiai kutatások Noha alkalmazásának érvényessége a megfigyelő tudatossági szintjétől is függhet, a kineziológia, mint az igazság ellenőrzésére alkalmas módszer, 600-as értéken kalibrálható. Ez azt jelenti, hogy a leírt módszer megbízhatósága meghaladja a dualitásét, vagyis a mindennapi életben megismert szokványos tudatosságot. E könyv egészének igazságszintje 810 körüli. Azért, hogy ez a szint mindvégig fenntartható legyen, a leírt módszerrel sorra ellenőriztük minden egyes fejezet, oldal, bekezdés és mondat helytállóságát, s ugyanilyen ellenőrzést végeztünk a könyv valamennyi állításán és következtetésén is. Az igazság természetével kapcsolatos zűrzavar jelentősen enyhíthető, ha nem csak a válaszok, hanem a kérdések igazságszintjét is kalibráljuk. A tudati szintek összekeverése ellentmondásokat és kétértelműségeket szül; valamely válasz csak a saját tudati szintjén igaz. Így tehát azt találhatjuk, hogy egy válasz helyes, de ugyanakkor érvénytelen is, s ez olyan, mint egy tisztán, de nem a megfelelő helyen megszólaltatott zenei hang. Minden megfigyelés adott tudati szintek visszatükröződése, s csakis a saját szintjén érvényes, ennélfogva minden, az adott téma megközelítésére alkalmazott útnak megvannak a maga beépített korlátjai. Egy állítás talán igaz a megértés egy magasabb szintjén, de az átlagos elme számára ettől még érthetetlen lehet. Értéke ezért romolhat, ha a hallgató korlátjai a kijelentést eltorzítják. Ilyen sorsra jutottak például a vallások a különböző korokban, amikoris a magasabb tudatossági szintről eredő kinyilatkoztatásokat később tévesen értelmezték a hatalomban érdekelt hívek. Az efféle torzulások szélsőséges módon figyelhetők meg bármely vallás fundamentalista szektáinál. Mivel a fundamentalisták a vallási tanításokat mindig a negativitásból kiindulva értelmezik, messzire kerülnek az igazságtól. Az istenség legalantasabb ábrázolásai olyan istent tárnak elénk, aki féltékeny, bosszúálló és dühös, vagyis a halál istenét, aki nagyon távol áll a szeretet és könyörület istenétől. Az erényes önmegtagadás istene az önmegtagadás dicsőítését jelképezi, s az emberi kegyetlenség és erőszak igazolása révén mentesíti követőit a felelősség alól. A tudat legalacsonyabb szintjei felé haladva a fájdalom és a szenvedés általában egyre nagyobb mértékű. 85

81 Az egyes tudati szintek igazsága önmagát erősíti meg, mivel minden szintnek megvan a maga természetes észlelési tartománya, amely igazolja, hogy amiben már amúgy is hisznek, az igaz. Így aztán mindenki igazoltnak érzi a cselekedetei és a hite mögött rejlő nézeteket. Ez mindenfajta igazságossággal együtt járó veszély. Bárki lehet igazságos, a dühét igazoló gyilkos éppúgy, mint az egyházi demagógok vagy a különféle meggyőződéseket valló politikai szélsőségesek. A kontextus megfelelő torzításával gyakorlatilag bármilyen emberi viselkedés racionalizálható és igazolható. A háborúkat kirobbantók valamennyien igazságosnak nevezik háborújukat. Az emberi párbeszéd mennyisége és kifinomultsága elképesztő: tükröződik benne az emberi tudatot alkotó nagy erejű attraktormezők kölcsönhatásainak kaleidoszkópszerű összessége. A világ nagy filozófusainak 25 évszázadnyi munkássága kiterjedésében és összetettségében egészen elképesztően ragyogó. Mégis, csak kevés területen értenek egyet az igazság természetét illetően. Objektív mérce nélkül minden egyén, aki valaha is élt, maga volt kénytelen az élet szüntelenül változó visszatükröződései közt megtalálni a saját igazságát. Úgy tűnik, az embert elméjének szerkezete ítélte erre az örökké tartó küzdelemre. E szerkezet szerint egy állítás csakis adott kontextusban lesz igaz, annak ellenére, hogy a szóban forgó kontextus meghatározásai és származékai láthatatlanok és kimondatlanok. Olyan ez, mintha mindenki egyéni beállítású tájolóval vágna neki az élet felderítésének. Az, hogy egyáltalán képesek vagyunk bármiféle tartalmas párbeszédre, az ember saját állapota iránti mérhetetlen megértésről tanúskodik és arról, hogy az egész létet egy mindent magában foglaló, mindenen átívelő attraktormező fogja át, amely elősegíti a lehetségesnek a valósággá történő manifesztálódását. A látszólagos káosz mögött rejlő szervező mintázatokból összhang formálódik, így az emberiség fejlődése tovább halad, noha az egyénektől minden pillanatban érkeznek aberránsnak tűnő jelzések. A káosz csak korlátozott észlelés. Minden része egy nagyobb egésznek, s valamennyien szerepet játszunk a tudat mindent magában foglaló attraktormezőjének fejlődésében. Ez a tudat átfogó mezőjére eredendően jellemző fejlődés az, ami biztosítja az emberiség és vele együtt az egész élet megváltását. Az ember nemessége azon állandó küzdelmében rejlik, amelyet kéretlen létezésével vív egy olyan világban, amely leginkább tükörlabirintushoz hasonló, s ebben egyedül az élet folyamatába vetett hite támogatja. 86

82 VII. fejezet Kritikuspont-elemzés a mindennapokban Az eddig ismertetett kutatási alkalmazások már adnak némi képet arról, hogy a módszer felhasználási lehetőségeinek száma szinte korlátlan. Ahogy az energiaalapú attraktormezők emberi tudattal való kölcsönhatása az elme és a test kölcsönhatásában mutatkozik meg, a bármely emberi vállalkozáshoz rendelkezésre álló alapenergia-szintet bárki bárhol és bármikor kalibrálhatja. Mindehhez csupán két ember kell, akik közül az egyik ismeri az izomtesztelés módszerét. Ennek gyakorlati jelentősége szinte felfoghatatlan: ez az eszköz éppoly fontos és úttörő jellegű lehet a társadalom folyamatos fejlődésében, mint a fizikai tudományok bármely eddigi felfedezése. De fejtsük ki gyakorlatiasabb módon is, mit jelenthet ez a hétköznapi életben! Ahogyan egy azonosított attraktormező kalibrált ereje közvetlenül öszszefügg igazságának mértékével, azaz igazságszintjével, úgy az igaz megkülönböztethető a hamistól, az építő a rombolótól, a gyakorlatias és hatékony a használhatatlantól és pazarlótól. Azonosíthatjuk bármely program vagy személy indítékát és célját. A báránybőr többé nem rejti el a farkast. Amint tehát láthattuk, a tudat választani tud az igazság és a hamisság között. Ezt akár azonnal is ellenőrizheted azzal, ha hangosan kimondod az életkorodat (tegyük fel, hogy 43 esztendős vagy): Negyvenhárom éves vagyok, s ha közben valaki lefelé nyomja kinyújtott karodat, erősen ellen fogsz tudni tartani. Ezt követően azonban mondd: Negyvenöt éves vagyok, és a karod azonnal el fog gyengülni. A tudat, mint valami számítógép, igaz-hamis, 0 vagy 1 válaszokat ad. (A folyamatban jelentkező esetleges kétértelműségek a nem megfelelő kérdezési módszer következményei, s nem a válaszadás mechanizmusának a hibái. Lásd a B függeléket, a II. fejezetet és később is.) A módszerrel bármely kijelentés, hitrendszer vagy tudásanyag igazságtartalma ellenőrizhető. Pontosan lemérhető bármely mondat, bekezdés, fejezet vagy könyv igazságtartalma, e művet is beleértve. 1 Megbízható módon ellenőrizhetjük saját tudatszintünket vagy indítékunkat, bármilyen vállalkozásról legyen is szó. Olyan perspektívából szemlélhetjük a történelmet és a társadalom eseményeit, mint azelőtt soha. A politikai kutatás nem korlátozódik a jelenre. Visszatekinthetünk a múltba, hogy kalibráljuk és összehasonlítsuk mondjuk Gorbacsovot Sztálinnal, Trockijt Leninnel, és így tovább. Mindezen tevékenységeink közben a kineziológia felfedi a rejtett, de mindenben megtalálható rendet azzal, hogy azt kifejezetté teszi, és meg 87

83 mutatja annak valódi természetét. A rendszer használata önoktató és önirányító jellegű. Kiderül, hogy minden válasz egy újabb kérdéshez vezet, de ez örömöt jelent, fejlesztő és jótékony hatású. Felfedezzük az igazságot önmagunkról, mivel kérdéseink is csak a saját indítékainkat, céljainkat és tudatossági szintjeinket tükrözik. Minden esetben nagyon sokat tudhatunk meg abból, ha nem a választ kalibráljuk, hanem a kérdést. A folyamat tárgyalása során ismét hangsúlyoznunk és egy kicsit pontosítanunk kell a kérdésfeltevés módjának néhány aspektusát. A fogalmazás pontossága mindennél fontosabb! Feltehetjük például a kérdést így: Ez jó döntés? Igen ám, de mit értünk jó alatt? Kinek jó, és mikor? A kérdéseket igen gondosan körül kell határolni. Az, hogy mi mit gondolunk a jóról és a rosszról, csupán szubjektív, s könnyen lehet, hogy a világmindenség egészen másként gondolja. A kérdezés során igen nagy jelentőséget kap az indíték. Először mindig kérdezzük ezt: Feltehetem ezt a kérdést? Soha ne tegyünk fel kérdést akkor, ha nem állunk készen meghallani a választ, mert nem kizárt, hogy a valóság egészen más, mint amit hiszünk! Noha a módszer nem kellően körültekintő alkalmazása érzelmi zavart okozhat, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérdés további vizsgálata kitágítja a kontextust, és lecsillapítja a zavarokat. Tegyük fel, hogy egy fiatal nő megkérdezi: Őszinte a barátom? és Jó hatással van rám?, ám a válaszok nemlegesek. Csalódást okoz a számára, ha kiderül, hogy a szerelme önző, s az indítékai is azok. Ha azonban további kérdéseket tesz fel, hamarosan másként látja majd a helyzetet: Ez a kapcsolat végül érzelmi fájdalmat okozna? (Igen.) Sok szenvedéstől kímélem meg magam azzal, hogy ezt megtudtam? (Igen.) Tanulhatok ebből a tapasztalatból? (Igen.) A módszernek persze jóval világiasabb dolgokban is hasznát vehetjük, például eldönthetjük, hogy egy befektetési ajánlat korrekt-e vagy sem, vagy hogy megbízhatunk-e valamely intézményben. Pontosan előre jelezhetjük az új fejleményekben rejlő lehetőségeket, nem csak a marketingben, hanem például az orvostudományi kutatásban vagy a mérnöki munkában is. Ellenőrizhetjük a nagy olajtartályhajóknál alkalmazott biztonsági előírásokat. Előre megítélhetjük, tanácsos-e a szóban forgó katonai stratégiát alkalmazni. Meggyőződhetünk róla, ki alkalmas a kormányzásra, és megkülönböztethetjük az államférfit az egyszerű politikustól. Valamely médiaesemény kapcsán azonnal ellenőrizhetjük, hogy a riporter vagy a riportalany igazat mond-e, és ha igen, az igazságnak milyen szintjét fejezi ki. (Ha a híradó alatt próbáljuk ki ezt, megdöbbentő felismerésre juthatunk: sok esetben az összes közéleti személyiség hazudik.) Kíváncsi vagy, hogy érdemes-e megvenni a kiszemelt használt autót? Semmi gond. Igazat mond-e az eladó? Egyszerű. Hozzánk illik-e az, aki megtetszett nekünk? Megbízható-e ez a termék? Szavahihető-e az az 88

84 alkalmazott? Mennyire biztonságos az új termék? Mennyire becsületes, ügyes és hozzáértő valamely orvos vagy ügyvéd? Ki a legjobb rendelkezésre álló terapeuta, tanár, edző, szerelő vagy fogorvos? Milyen tudati szint szükséges az adott, közhivatallal járó feladat megfelelő ellátásához, és milyen szinten áll az azt jelenleg betöltő hivatalnok? Az igazság és a hamisság azonnali megkülönbözetésének e képessége a társadalom szempontjából olyan rendkívüli potenciális értékkel rendelkezik, hogy kutatásunkban helyesnek éreztük néhány lehetséges gyakorlati alkalmazás leírását és ellenőrzését. Jelenkori és múltbeli események Mivel a módszerrel azonnal meg lehet különböztetni az igaz és a hamis bizonyítékokat, segítségével megoldhatók a tárgyi viták, például az elkövetők kiléte vagy az eltűnt személyek holléte. Felfedhető a fontos hírekben szereplő események mögött rejlő igazság, legyen bár szó jelenkori áldozatok és vádlók bűnösségéről vagy ártatlanságáról, történelmi összeesküvés-elméletek érvényességéről vagy megoldatlan rejtélyek például Amelia Earhart esete vagy a Lindbergh-bébi elrablása megfejtéséről. A szenátusi bizottságok meghallgatásain vagy a sajtóriportokban elmondottak másodpercek alatt ellenőrizhetők. A módszerrel megállapítható például, hogy egy neves sportoló, akit nemrég börtönbe zártak, valójában ártatlan, és hogy a vádlója hazudott. Egy másik, nemrég történt és nagy nyilvánosságot kapott esetben a vádló igazat mondott, ennek ellenére a vádlott még mindig magas posztot tölt be. Egészségügyi kutatás Az, hogy nem vagyunk képesek legyőzni bizonyos betegségeket, vagy legalább gyógymódot találni rájuk, gyakran annak tulajdonítható, hogy az ésszerűség önmagát korlátozza. A téves válaszok sok esetben lehetetlenné teszik a valódi okok feltárását. Jelenleg például szinte dogmaként kezelik azt a tételt, hogy a dohány rákot okoz; saját kutatásainkban azonban az organikus módon termesztett dohányra erős izomtesztválaszt kaptunk, a kereskedelmi dohányra viszont gyengét. A dohányt 1957 előtt nem tartották rákkeltőnek, s hogy ma mégis az, annak oka a dohánytermékek gyártási folyamatában akkoriban bevezetett vegyszerekben keresendő. Léteznek más módszerek is a dohányosok tüdőrákja körüli küzdelemben: a Science magazinban 1995-ben megjelent beszámolók szerint napi egy gramm C-vitamin megakadályozza a dohányzás miatti sejtkárosodást. Az igazi megoldás azonban az lenne, ha azonosítanák a gyártási folyamat során felhasznált rákkeltő anyagokat, és beszüntetnék azok használatát. 89

85 Igazságszolgáltatás és rendőri munka Annak kiderítése, hogy egy tanú hazudik-e, nyilvánvaló fontosságú minden nyomozás során. Ugyanolyan fontos azonban annak a megállapítása is, hogy a vád nem tart-e vissza adatokat, s hogy nem befolyásolták-e az esküdtszéket (illetve, hogy az esküdtek képesek-e egyáltalán megérteni a bizonyítékok jelentőségét). A módszer egyik legérdekesebb alkalmazása azon bűncselekményeknél merül fel, ahol nincsenek szemtanúk, és csupán a vádló szava áll szemben a vádlottéval. Az egyik legjobb alkalmazási példa prominens személyiségek szexuális zaklatással történő megvádolása. A közéleti személyiségek kínálkozó célpontot jelentenek a rágalomhadjáratokhoz, és az olyan társadalomban, ahol a sajtó pusztán a vádlottságuk ténye miatt eleve bűnösként kezeli a vádlottakat, azoknak is éppúgy szükségük lehet nyilvános védelemre, mint vádlóiknak. Statisztika és módszertan: időmegtakarítás Rengeteg időt és pénzt fordítanak adatok gyűjtésére, s olyan dolgok tanulmányozására, amelyek pedig percek alatt megismerhetők lennének. Hogy bebizonyítsák a kineziológiai módszer érvényességét az abban kételkedőknek, a következőt tették: 1) 360 alanyt 15 kis csoportba osztottak, s pozitív és negatív ingerekkel tesztelték őket (a statisztikai elemzés eredménye p 0,001)*; 2) 7 nagy csoportot teszteltek hasonlóan, összesen 3293 önkéntessel (p 0,001); 3) 325 alanyt teszteltek egyénenként (p 0,001); 4) 616 pszichiátriai pácienst teszteltek csoportosan és egyénileg (p 0,01). Mindebből arra a következtetésre jutottak, hogy a nullhipotézis (hogy az észlelt jelenség adott esetben az izomválasz csupán a véletlen műve lenne) elvethető. Politika és kormányzás Vajon igazat mondanak-e vezetőink? Ez vagy az a politikus tartja-e magát az Egyesült Államok alkotmányához, vagy inkább úgy torzítja el az abban foglaltakat, hogy abból személyes haszna származzon? Megvan-e valamely jelöltben az a különleges képesség, hogy megfeleljen azon hivatal követelményeinek, amelynek betöltésére pályázik? Megoldja-e a javasolt politika azt a problémát, amelynek megoldására szánták? * A p-érték arra utal, hogy csupán a véletlen alapján mekkora a valószínűsége annak, hogy a mért értéket kapjuk. Általában a 0,05-ös p-értéket tekintik határvonalnak. Az ennél kisebb p esetében statisztikailag szignifikánsnak tekintjük a változást. (A lektor megjegyzése.) 90

86 Az efféle gyakorlati jellegű kérdések most már sokkal nagyobb bizonyossággal válaszolhatók meg. A politikai viták és a beszédek tényszerűsége könnyen ellenőrizhető, s a javasolt törvények is tisztábban értékelhetők. A kivitelezni érdemes programok egyértelműen azonosíthatók, a hatástalan programok pedig elejthetők. Kereskedelem Lehetőség van a gyengélkedő vállalkozás vagy üzem talpra állítására és problémáinak megoldására úgy, hogy nem kell kockázatos kísérletezésre pazarolni a forrásokat. Valamely vállalkozás teljes elemzésekor az első lépés a múltbeli és a jelenlegi kollektív motiváció, valamint a vállalkozás munkájában részt vevők képességeinek a kalibrálása. Ezt követően az is kalibrálható, hogy a sikerhez milyen szinteket kell elérnie az egyes részlegeknek. A következő lépésben hasonló módon mérhető fel az üzletpolitika, a személyzet, a termékek, a készletek, a reklámtevékenység, a marketing és a felveendő munkatársak is. Végül megvizsgálhatok a különböző piaci stratégiák és ehhez nem kell költséges piacelemzéseket végezni, tehát a módszerrel nem csak idő és energia takarítható meg, hanem jelentős mennyiségű pénz is. Nem árt emlékezni, hogy a kereskedelemben, akárcsak a politikában, az igazságnak homályos státusa van. Létezik egy általánosan elfogadott hallgatólagos megállapodás, amely szerint az előnyszerzés céljából tett kijelentéseket nem tekintik személyes becsületkérdésnek. A túlzó állítással, blöffel, ártalmatlan hazugsággal kapcsolatos nyugodt lelkiismeret éppúgy hozzá tartozik a piac jelenségeihez, mint az öltöny és a nyakkendő. (Sőt igen érdekes módon a kineziológiai elemzés rendszerint azt sugallja, hogy a korábban szavahihető illetőnek se higgyünk, ha az öltönyt és nyakkendőt ölt.) Így aztán számos alkalmazási lehetőség kínálkozik a mindennapi üzleti életben: például meghatározható, hogy pontos-e a számla. A manipulált számla bármely vizsgáló izmait elgyengíti, akárcsak a silány minőségű vagy kivitelű termék. A csalások és a hamisítványok könnyen kimutathatók; a módszerrel pillanatok alatt megkülönböztethető a hiteles csekk a fedezet nélkülitől, a valódi gyémánt a hamis utánzattól, s az igazi műalkotás a hamisítványtól. Tudomány és kutatás Bármely tudományos cikk, kísérlet vagy elmélet igazságszintje könnyen meghatározható, és ez potenciálisan óriási segítség lehet mind a tudományos közösség, mind a nagyközönség számára. Egy adott kutatási irány lehetséges előnyei előre megállapíthatóak, s ugyanez megtehető az alternatív kutatási irányokkal is. Gyakorlati szempontból igen hasznos lehet a 91

87 kutatási programok gazdaságosságának, illetve a kutatók és berendezéseik képességeinek a vizsgálata. A kritikusfaktor-elemzéssel megtalálhatók valamely rendszer azon pontjai, ahol a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb eredmények érhetők el. Jelenleg az események kimenetelének az előre jelzésére és az alternatív lehetőségek vizsgálatára a bonyolult és bizonytalan változókkal dolgozó számítógépes szimuláció a legkorszerűbb eljárás. A logikai áramkörök beépített korlátjai azonban könnyen elkerülhetők, ha a világ legnagyszerűbb számítógépét, az emberi idegrendszert használjuk, méghozzá kineziológiai módszerekkel. A kvantum-nonlokalitásnak köszönhetően biztosak lehetünk benne, hogy a válaszok minden kérdésre mindenhol jelen vannak, de egy hagyományos számítógép számára már önmagában ez az állítás is zavaros lehet. Klinikai munka A gyógyászatban ellenőrizhető a diagnózis pontossága és az előírt kezelés hatékonysága. A módszer a pszichológiai vizsgálatoknál is értékes, mivel lehetővé teszi az adott rendellenesség kóroktanának gyors meghatározását. Az egyik, jelenleg sokat vitatott, s az ilyen jellegű vizsgálatokhoz szinte automatikusan kínálkozó kutatási téma az állítólagos gyermekkori szexuális bántalmazások úgynevezett elfojtott emléke. A tények itt gyorsan megkülönböztethetők a megfelelő szuggeráló jellegű kérdésekre adott válaszok hamis emlékeitől. Freud arra a következtetésre jutott, hogy az általa megvizsgált, gyermekkori vérfertőzésre utaló állítások többsége hisztérikus eredetű, és egy idő után nem is volt hajlandó tovább hinni bennük. A kineziológiai tesztelés a klinikai megállapítások igazolására és a tudományosan irányított vizsgálatokra egyaránt alkalmas, mivel túlléphet a kettős-vak rendszerű kutatás velejáró korlátjain: ezek önmagukban is létrehozhatják azt a hibát, amelynek elkerülésére hivatottak lennének. A statisztikák nem helyettesíthetik az igazságot, és a biológiai vagy viselkedési jelenségek szövevényében a közeli előzményeket túlságosan könnyű úgymond okokká minősíteni. A valódi ok azonban sok esetben a jövő ereje lehet, amely egy rejtett attraktormezőn keresztül érvényesül. Oktatás Igen sokatmondó kísérletet hajthatsz végre könyvtárad köteteinek az értékelésével. Egyszerűen tartsd őket egyenként a köldökcsakrádhoz, és kérj meg valakit, hogy közben tesztelje az izomerődet. A módszer alkalmazásával a könyveidet két csoportba oszthatod, s ha eltöprengünk a két kupac közti különbségeken, valóságos revelációt élhetünk át. A javasoltak kipróbálói közül sokan ezt a tapasztalást életük egyik legértékesebb élmé 92

88 nyének nevezték. (Néhányuk egy ideig elöl is hagyta a két könyvkupacot, hogy a lecke minél jobban beléjük ivódjon.) Hasonlóan sokatmondó lesz, ha ugyanezt a zenei gyűjteményedben szereplő felvételekkel is megismétled. A negatív csoportba várhatóan az erőszakos, szexista rap zene és a heavy metál számok kerülnek majd. A pozitív csoportba várhatóan többek közt a klasszikus zenei darabok, a klasszikus rockszámok (a Beatles-dalokat is beleértve), a country-, a westernfelvételek java része (meglepő módon e számok többnyire 520-as érték körül kalibrálnak a szív /szerelmi/ problémáinál), valamint a reggaeszámok és a popballadák kerülnek. Spiritualitás Noha e fejezet elsősorban a módszer világi felhasználásaival foglalkozik, megjegyzendő, hogy az eljárás alkalmazása mélyreható spirituális élmény lehet. Tesztelhetjük például a következő, egymástól eltérő kijelentéseket: Test vagyok, illetve Testem van. Az ilyen jellegű, megfelelően megfogalmazott kérdésekre kapott válaszok eloszlathatják az ember legalapvetőbb félelmeit. Önmagunk minden korlátozó jellegű definiálása félelmet szül, mert sebezhetővé tesz. Észlelésünket saját önmeghatározásunk torzítja, amit viszont a korlátjainkkal való azonosulás minősít. A hibák azért következnek be, mert ragaszkodunk a nézethez, hogy én az vagyok. Az igazságra akkor ébredünk rá, amikor kiderül, hogy az ember nem az, csupán rendelkezik azzal, vagy csinálja azt. Óriási szabadságot ad a felismerés, hogy rendelkezem a testemmel és az elmémmel, s nem a testem és az elmém vagyok. A haláltól való félelmen túllépve az életélmény egészen más lesz, mivel minden félelem mögött valójában végső soron a halálfélelem húzódik meg. Csak kevesen tudják, mit jelent félelem nélkül élni. Holott a félelmen túl öröm vár ránk, amint világossá válik létezésünk célja és értelme. E felismeréstől kezdve az élet erőlködéstől mentes lesz, s a szenvedés forrásai szétoszlanak; a szenvedés csupán az az ár, amit a magunkra aggatott dolgokért megfizetünk. Persze, még a spirituális útkeresésben is szerepet kapnak az empirikus kérdések. Az amerikaiak a spirituális tanításokkal kapcsolatban hihetetlenül naivak, részben azért, mert a spirituális tevékenységnek itt nincsenek olyan nagy hagyományai, mint a régebbi kultúrákban. Indiában köztudott, hogy a világ tele van hamis gurukkal, de az amerikaiak nehezen emésztik meg ezt a fajta cinizmust. Indiából újra meg újra előbukkan egy-egy csaló, aki lenyűgöző előadásaival megtéveszti a spiritualitásra vágyó naiv nyugatiakat, s az utóbbiak gyermeki bizalommal szegődnek a követőivé. Elhagyják otthonukat és családjukat, eladják a javaikat, s követik a szuggesztív csalót azon az úton, amely végül a kiábrándultsághoz vezet. E guruk némelyike kifejezetten éles eszű, s lenyűgöző ügyességgel mímeli a meggyőző 93

89 őszinteséget; sok esetben még a tapasztalt spirituális útkeresőket is sikerül megtéveszteniük. Ez azonban nem más, mint spirituális csábítás, ahol az igazságot és a hazugságot egyetlen tetszetős csomaggá gyúrják össze, s az így kapott tanítások igaznak hangzanak, ha az ember nem veszi észre, hogy a hamis kontextus eltorzította igazságtartalmukat. Indiában szinte mindennapos az efféle spirituális kizsákmányolás leleplezése: az országban nem tartják valami sokra a nyugati sajtó figyelmére ácsingózó csalókat, s ha hazatérnek, sokszor házi őrizetbe helyezik. Ezek a tanítók szörnyű szenvedéseket és tragédiákat okozhatnak. A klinikai gyakorlatban a legkatasztrofálisabb depresszióval azoknál találkozni, akik rájöttek, hogy spirituális csalás áldozataivá váltak. Az ilyen jellegű kiábrándulások és fájdalmak sokkal mélyebbek és intenzívebbek, mint az élet egyéb veszteségeiből fakadóak, és néha nincs is belőlük kiút. A hamis próféták vonzereje a rábeszélőképességükben rejlik. Az itt ismertetett vizsgálati módszer azonban tökéletesen alkalmas arra, hogy megóvjuk magunkat az efféle csalásoktól. Nagyon tanulságos lehet, ha a tévében lekapcsolt hanggal nézed valamely hitszónok műsorát, s közben megkérsz valakit, hogy tesztelje az izomválaszodat. A hamis guruk hatására mindenki elgyengül, méghozzá igen látványosan. Mintha az univerzum a spirituális erőszaktételt különösen súlyos vétségnek tekintené... No és mi a helyzet az igazi tanítókkal? Először is, az igaz tanító könnyen megismerhető arról, hogy soha, semmilyen módon nem próbálja mások életét irányítani, csupán elmagyarázza, hogyan fejleszthető a tudat. Ha teszteket végzünk, azt fogjuk találni, hogy a világszerte ismert, Nobel-díjas Teréz anya 700-as értéket ér el, akárcsak a szintén elismert indiai spirituális szent, Ramana Maharshi, aki 1956-ban halt meg. (Tizenhat évesen érte el a megvilágosodottság állapotát, soha nem hagyta el a hegyet, amely az otthona volt, alázatos egyszerűségben élt, tartózkodott a pénztől, a presztízstől és a követőktől, s teljesen ismeretlen maradt volna, ha egy ismert amerikai szerző Maharshi megvilágosodott állapotáról szóló leírása nem vonzott volna hozzá útkeresőket a világ minden részéről.) 2 A spirituális csalás sehol nem olyan gyakori, mint a médiumok és a spiritiszták körében. Nagyon tanulságos, ha ellenőrizzük e médiumok állításainak igazságtartalmát, valamint túloldali forrásaik kalibrációs szintjét. Néha egyébként meglepően magas igazságszintet fogunk tapasztalni. Az 500-as igazságszintű állításra már érdemes odafigyelni, akárhonnan származzon is, mivel a legtöbb emberi probléma a szeretetre való képtelenségben gyökerezik. Az 500-as szint felett az anyagi javak és az e világi szükségletek lényegtelenné válnak; ez az oka annak, hogy az igazi tanítók nem keresnek és nem is szereznek ilyen jellegű előnyöket. A rendszer megfelelő használata minden esetben önmegismeréshez és fejlődéshez vezet. Idővel eljuthatunk odáig, hogy mindenkivel szemben kö 94

90 nyörületet érezzünk, amikoris rádöbbenünk, hogy mindenkinek meg kell küzdenie az emberi természet árnyoldalaival. Mindenkinek vannak gyengéi, és mindenki valahol tart a fejlődés útján; akadnak, akik előttünk járnak, és olyanok is, akik még mögöttünk. Megtett utunk jelzi az élet eddigi leckéit, előttünk pedig újabb tanítások várnak ránk. Nincs semmi, amiért bűntudatot kellene éreznünk, vagy akit hibáztatnunk kellene. Nincs senki, akit gyűlölnünk kellene, de vannak olyan dolgok, amelyeket jobb elkerülni, s az ilyen zsákutcák egyre feltűnőbbé válnak. Mindenki maga választja meg a tudati szintjét, ám az adott időben senki sem választhatna másként. Innen csak oda juthatunk. Minden ugrásnak kell, hogy legyen valamilyen kiindulási pontja. A fájdalom azért létezik, hogy segítse a fejlődést; halmozódó hatásai végül új irányba kényszerítenek bennünket, bár a változás igen időigényes folyamat lehet. Hányszor kell a mélypontig süllyednünk, mielőtt megtanulnánk a leckét? Talán több ezerszer, s lehet, hogy ez a magyarázata az emberi szenvedésnek, amelynek mennyisége egyszerűen felfoghatatlan. A civilizáció csak igen lassan, centiméterről centiméterre halad előre. Érdekes élményt kínál, ha módszerünkkel újraértékeljük társadalmunk bűnbakjait, például ha kalibráljuk az ENSZ jelenlegi erőszintjét, majd feltesszük a kérdést: milyen szintre lenne szükség ahhoz, hogy sikeresen ellássa a feladatot, amelynek betöltésére megszületett. Ha látjuk, mekkora különbség mutatkozik a tényleges és az ideális értékek között, talán abbahagyjuk az egyének és az intézmények szidalmazását, s rájövünk, hogy sok esetben egyszerűen nincs elegendő erejük feladataik végrehajtásához. A megértés nyomán eltűnik a kárhoztatás és a bűntudat is. Végső soron minden ítélkezés önmagunk fölött kimondott ítéletnek bizonyul, s ha ezzel tisztába jövünk, átveszi a helyét az élet egy sokkal átfogóbb megértése. Az ártalmas dolgok a fényre kerülve elveszítik ártalmasságukat, és most már semminek sem kell rejtve maradnia. Minden gondolat, cselekedet, döntés vagy érzés új örvényt kelt az élet örökké mozgó, egymáshoz kapcsolódó és egymást kiegyensúlyozó energiamezőiben, s ezzel örök időkre maradandó nyomot hagy. E felismerés első alkalommal ijesztő lehet, de azután a gyors fejlődés ugródeszkájává válik. Ebben az összefüggésekkel teli világegyetemben minden, a saját életünkben elért fejlődés egyben az egész világot is fejleszti, s így mindenkinek javára válik. Valamennyien az emberiség közös tudati szintjén lebegünk, így minden előrelépésünk visszaszáll ránk. Az élet jobbítására irányuló erőfeszítéseinkkel a közös felhajtóerőt is növeljük. Amivel jobbá tesszük az életet, az automatikusan mindenkinek előnyére válik, hiszen valamenynyien részei vagyunk az életnek. Mi vagyunk az élet. Tudományosan igazolt tény, hogy ami jó neked, az nekem is jó. 95

91 Mind közül az egyszerű kedvesség önmagunkkal és minden élővel szemben a lehető legnagyobb átalakító erő. Nincs visszacsapása, nincsenek árnyoldalai, és soha nem okoz veszteséget vagy csüggedést. Úgy növeli az ember igazi erejét, hogy ezért semmiféle árat nem kell fizetni. De az efféle kedvesség akkor a legnagyobb erejű, ha nem tesz semmiféle kivételt, és ha nem valamiféle önös jutalom reménye hajtja. Hatása viszont épp oly nagy horderejű, mint amilyen gyengéd. Egy olyan univerzumban, ahol hasonló a hasonlót szereti, s ahol madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetünk meg, azt vonzzuk magunkhoz, amit kisugárzunk. A következmények olykor egészen váratlanok. Kedvesek vagyunk a liftesfiúhoz, aztán néhány hónap múlva egy idegen siet a segítségünkre az elhagyatott országúton. A megfigyelhető ez nem oka a megfigyelhető annak. A valóságban a motiváció vagy a viselkedés megváltozása olyan téren hat, amely azután megnöveli a pozitív reakciók valószínűségét. Belső fejlődésünk olyan, mint a bankszámlánkon levő megtakarításunk növelése, azzal a különbséggel, hogy innen nem vehetjük ki tetszésünk szerint azt, amit betettünk. A számlaegyenleggel egy rejtett energiamező rendelkezik, amely megfelelő indítójelre vár, hogy visszatáplálja ezt az erőt a mi életünkbe. Dickens Karácsonyi éneke valójában valamennyiünk életének története. Mi vagyunk Scrooge, és mi vagyunk Pici Tim is. Egyszerre vagyunk önzők és valamilyen téren fogyatékosak. Valamennyien áldozatok vagyunk, mint Bob Cratchit, s egyben felháborodott moralisták is, mint Cratchitné aszszony, amikor az nem hajlandó Scrooge egészségére inni. Az Elmúlt Karácsonyok Szelleme ott kísért valamennyiünk életében; a Jövendő Karácsonyok Szelleme pedig arra késztet bennünket, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek jobbá teszik a létezést önmagunk és mások számára is. (Egyébként, ha kalibráljuk a karácsony energiaszintjét, nyilvánvalóvá válik, hogy az ereje az emberi szívben lakozik.) Bármerre induljunk is el a kérdéseinkkel, végül ugyanahhoz a válaszhoz jutunk. Az a felfedezés, hogy semmi sincs rejtve, és hogy az igazság bárhol feltárható, egyaránt kulcsfontosságú a legegyszerűbb gyakorlati ügyek és az emberiség sorsának megértéséhez. Mindennapi életünk vizsgálata során azt találhatjuk, hogy az összes félelmünk hamisságokon alapult. A hamis igazra cserélése a lényeg minden dolog gyógyításában, legyenek bár láthatóak vagy láthatatlanok. Előbb vagy utóbb azután minden kérdezőben felmerül a nagy kérdés mind közül a legnagyobb Ki vagyok én? 96

92 VIII. fejezet Az erő forrása Vizsgálódásunk végső célja az, hogy gyakorlati nem pedig elméleti vagy filozófiai ismereteket szerezzünk, bár már az erő és az erő rövid elemzéséből is levonhatók bizonyos filozófiai következtetések. Gyakorlati szempontból azonban a továbblépés előtt tudnunk kell, hogy mi az erő belső forrása, és hogyan működik. Mi az oka annak, hogy az erő végül mindig legyőzi az erőt? E tekintetben az Egyesült Államok alkotmányának tanulmányozása igen hasznosnak bizonyulhat. Ez a dokumentum nagyjából 700-as értéken kalibrál. Ha mondatról mondatra megvizsgáljuk, világossá válik, honnan fakad az ereje: abból a koncepcióból, hogy a teremtésből adódó isteni szikrának köszönhetően minden ember egyenlő, és hogy az emberi jogok elválaszthatatlanok és így elidegeníthetetlenek az ember teremtésétől. Igen érdekes, hogy Mahatma Gandhi erejének is pontosan ez a nézet képezte a forrását. erő kontra erő Alaposabb vizsgálattal kiderül, hogy az erő forrása a jelentőségteli dolgokban rejlik. Köze van a motivációhoz és az elvekhez is. Az erő mindig összefügg azzal, ami az élet jelentőségét támogatja. Az emberi természet azon része, amelyet nemesnek nevezünk, szemben az erővel, amely az emberi természet durvának nevezett része. Az erő azzal társul, ami felemel és megtisztel, ami nemesít. Az erőt mindig igazolni kell, ám az erő semmiféle igazolást sem igényel. Az erő a részlegessel függ össze, az erő az egésszel. Ha elemezzük az erő természetét, könnyen megérthetjük, miért kell mindig alulmaradnia az erővel szemben. Mindez a fizika egyik alaptörvényével áll összhangban, tudniillik, hogy az erő automatikusan ellenerőt teremt, így hatása definíció szerint korlátozott. Azt mondhatjuk, hogy az erő valamiféle mozgás: valamilyen irányba tart vagy legalábbis törekszik, mindig az ellenállással szemben. Az erő azonban mozdulatlan. Olyan, mint egy mező, amilyen a gravitációs mező is, ami semmi ellenében sem mozog, viszont ereje megmozgatja a mezejébe kerülő dolgokat. Az erő tehát mindig valami ellenében mozog, szemben az erővel, ami semmi ellenében sem mozog. Az erő nem teljes, így állandóan energiával kell táplálni. Az ERŐ önmagában teljes, és önmagán túl semmire sincs szüksége. Nincsenek követelései és nincsenek szükségletei. Az erő étvágya csillapíthatatlan, ezért állandóan fogyaszt, viszont az erő felvillanyoz, segít, táplál és támogat. Az erő életet és energiát ad, az erő viszont elveszi 97

93 ezeket. Az erő a könyörülethez kapcsolódik, és pozitív érzéseket ébreszt bennünk önmagunk iránt. Az erő az ítélkezéshez kapcsolódik, és hatására önmagunkkal kapcsolatban kellemetlen érzéseink támadnak. Az erő mindig ellenerőt teremt; hatására a polarizálás jellemző, nem az egyesítés. A polarizációban mindig benne van a konfliktus is, ezért mindig igen drágán megfizetünk érte. Mivel az erő polarizál, elkerülhetetlenül létrehozza a győzelem és a vereség kettősségét; és mivel valaki mindig veszít, kialakul az ellenségesség. Ha állandóan ellenségekkel szembesül, az erőnek folyton védekezésre van szüksége. A védekezés persze mindig igen sokba kerül, függetlenül attól, hogy a gazdaságban, a politikában vagy a nemzetközi kapcsolatokban kerül rá sor. Az erő forrását keresve már láttuk, hogy a jelentőségtelivel függ össze, és hogy alapvetően az élet jelentőségteliségéhez van köze. Az erő konkrét, kicsinyes és vitatható, bizonyítékra és támogatásra szorul. Az erő forrásai ugyanakkor vitathatatlanok, s nem igényelnek bizonyítékot. Ami magától értetődő, az nem vitatható. Az, hogy az egészség fontosabb a betegségnél, hogy az élet fontosabb a halálnál, hogy a becsület jobb, mint a becstelenség, hogy a hit és a bizalom értékesebb, mint a kétely és a cinizmus, vagy hogy az építő jobb, mint a romboló, ezek mind magától értetődő kijelentések, amelyeket nem szükséges bizonyítani. Végül egyetlen dolog maradt, amit még elmondhatunk az erő forrásáról, s ez pedig az, hogy egyszerűen csak van. Minden civilizációnak megvannak a maga elvei. Ha egy civilizáció nemes elvekre épül, sikeres lesz; ha önzőekre, elbukik. Az elv kifejezés talán absztraktnak tűnik, az elvek következményei azonban nagyon is konkrétak. Az elveket vizsgálgatva megállapíthatjuk, hogy azok a tudaton belül egy láthatatlan birodalomban laknak. Igaz ugyan, hogy a világban léteznek példák a tisztességre, maga a tisztesség ez a civilizáció szempontjából központi szerepet játszó szervező erő azonban a külvilágban nem létezik önállóan. Az igazi erő tehát magából a tudatból árad; amit látunk, az a láthatatlannak a látható megnyilvánulása. A büszkeséget, a célok nemességét, az életminőségért hozott áldozatot mind inspiráló hatásúnak tartják, mivel jelentőséget adnak az életnek. A fizikai világban azonban olyan dolgok inspirálnak bennünket, amelyek a számunkra nagy jelentőségű fogalmakat jelképezik. Ezek a jelképek hozzák összhangba indítékainkat az elvont elvekkel. Egy jelkép a tudatunkban lakozó elvek miatt nagy erőket hozhat mozgásba. Az élet értelme olyan fontos, hogy ha elvész, az általában öngyilkossághoz vezet. Először depresszióba zuhanunk, s ha az élet végképp értelmetlenné válik, inkább lemondunk róla. Az erőnek átmeneti céljai vannak; ezen célokat elérve az értelmetlenség üressége marad vissza. Az erő ugyanakkor folyamatosan ösztönöz bennünket. Ha életünket mondjuk arra 98

94 szenteljük, hogy növeljük a velünk kapcsolatba kerülők jólétének szintjét, akkor sohasem válhat értelmetlenné. Ha viszont életünk célja pusztán az anyagi siker, akkor mi történik, ha azt elértük? A középkorú férfiak és nők depressziójának ez az egyik fő oka. Az üresség kiábrándultsága abból adódik, ha valaki nem tudja összekapcsolni az életét azokkal az elvekkel, amelyekből az erő árad. A jelenségre jó példákat láthatunk korunk nagy zenészeinek, zeneszerzőinek és karmestereinek az életében. Gyakori, hogy még nyolcvanas, sőt kilencvenes éveikben is sikeresen gyakorolják hivatásukat, s gyakran egészen idős korukban is születnek gyermekeik, és lendületes életet élnek. 1 Ők az életüket a szépség megteremtésének és kifejezésének szentelték; márpedig a szépség óriási erőt tartalmaz és fejez ki. Klinikai tapasztalatból tudjuk, hogy a szépséggel való összehangolódás elősegíti a hosszú és erővel teli életet. Mivel a szépség a kreativitás terméke, az alkotótevékenységet végzők körében gyakori a hosszú élet. Új paradigmák A pozitivizmus filozófiai álláspontja amely szerint semmi sem valódi, ha mennyiségileg nem fejezhető ki igen elterjedt a tudomány körében. Csakhogy az erő forrásai láthatatlanok és megfoghatatlanok. A logikai empirizmus álokoskodása már alaptételéből is nyilvánvaló. Vagy talán a semmi sem igaz, ha nem mérhető kijelentés nem egy absztrakt álláspontot képvisel? Az állítás nem megfogható, nem látható és nem mérhető: a megfoghatóság tétele maga is a megfoghatatlanságból született. De még ha ez az álláspont helytálló lenne is, ugyan ki akarna büszkeség, tisztesség, szeretet, könyörület vagy bátorság nélkül élni? Bármilyen siralmas is ebbe belegondolnunk, érdemes egy kicsit foglalkoznunk a dologgal. Van-e az erőnek megfogható alapja? Avagy kizárólag a meghatározhatatlanból, a misztikusból, a filozofikusból, a spirituálisból vagy az absztraktból fakad? Megtudhatunk-e többet is az erőről? Olyat, amit a bal agyféltekés gondolkodású emberek is megérthetnek annak ellenére, hogy bonyolult, számítógépesített világukban csak a mechanikus mérések rendszere található? Mielőtt továbblépnénk, jusson eszünkbe, hogy a világ legkorszerűbb mesterséges intelligenciával rendelkező berendezései sem képesek örömöt vagy boldogságot érezni. Az erő elégedettséget adhat, de öröm csak az erőből fakadhat. A mások feletti győzelem elégedetté tehet, de örömöt egyedül önmagunk legyőzésével szerezhetünk. Amint azonban az a korábbi fejezetekből is kiderült, ezek a tulajdonságok ma már nemcsak mérhetők, hanem pontosan kalibrálhatok is. Ahhoz, hogy e tény könnyebben 99

95 felfogható legyen értelmünkkel, lássunk néhány könnyen emészthető fogalmat a korszerű elméleti fizika világából! Fölösleges megrémülnünk ezektől a fogalmaktól, mert bár mélyreható, mégis igen egyszerű a mindennapi életre vonatkozó jelentőségük. Nem kell ismernünk a gumi molekulaszerkezetét ahhoz, hogy élvezni tudjuk az autó gumiabroncsai kínálta előnyöket. Igaz, hogy Einstein általános relativitáselméletének, Bell teorémájának és egy sor más elméletnek igen bonyolultak a bizonyítékai, lényegük mégis néhány könnyen érthető mondatban is megfogalmazható. Fontos szerep jut az erő természetének megértésében néhány nemrég definiált fogalomnak is. Ezek közül egy a fizikus David Bohm elmélete, amelyben egy látható és egy láthatatlan világegyetem létezését tételezi fel. 2 Az elképzeléstől nem kell megriadni, hiszen a mindennapi életben számtalan olyan dologgal találkozhatunk például a röntgensugarakkal, a rádió- és a tévéadások hullámaival, amelyek szintén nem láthatók. Az implicit ( burkolt avagy megnyilvánulatlan) világegyetem az explicit ( kibontakozott avagy megnyilvánult) világegyetemmel párhuzamosan létezik, ám az utóbbi is csupán a megnyilvánulatlan, láthatatlan univerzum egy megnyilvánulása. Így kapott például támogatást egy elképzelés a világ egyik legmagasabb épületének megépítéséhez, s ebből valósulhatott meg a láthatatlan koncepcióból a látható világban az Empire State Building (102 emeletes felhőkarcoló New Yorkban). A megnyilvánulatlan világegyetem kapcsolatban áll az emberi tudattal, ahogy az ihlet megszületik az alkotó elméjében. Bohm szerint az értelem úgy kapcsolja össze az elmét és az anyagot, mint az érme két oldalát. 3 Egy másik hasznos elképzelés Rupert Sheldrake elmélete a morfogenetikus (formateremtő), azaz M-mezőkről. 4 E láthatatlan szervezőmintázatok energiasablonokként vesznek részt az életformák létrehozásában az élet különböző szintjein. Az M-mezők diszkrét voltának tulajdonítható, hogy egy faj tagjainak külső vonásai azonosak. Valami, ami az M-mezőkhöz hasonló, létezik a tudat energiamezőiben is, a gondolkozási minták és a képek mögött, amelyet formateremtő okozásnak neveztek el. Az elképzelést, miszerint M-mezők segítik a tanulás folyamatát, széles körű kísérletekkel is alá tudták támasztani. 5 Amikor Roger Bannisternek elsőként sikerült négy percnél rövidebb idő alatt lefutnia az egymérföldes távot, új M-mezőt hozott létre. Addig az emberi tudatban az a nézet uralkodott, hogy senki sem tudja áttörni a négyperces határt. Az új M-mező létrejötte után azonban hirtelen egész sor futónak sikerült négy perc alatti időt futnia. Minden alkalommal ez történik, ha az emberiség új paradigmát alkot, legyen szó akár a repülés képességéről, amelynek M-mezejét a Wright-fivérek teremtették meg, akár 100

96 az alkoholizmusból való kigyógyulás képességéről, amelynek M-mezejét a Névtelen Alkoholisták szervezetét megalapító Bill W. hozta létre. Ha már kialakult az M-mező, a szóban forgó eredmény ismételt elérésével minden egyes ember növeli annak az erejét. Közismert tény, hogy gyakran úgy tűnik, az új gondolatok egyszerre születnek meg több, egymástól igen távol dolgozó ember elméjében. Az M-mező valahogy szervezőelvként hat, mint valamiféle általános mágneses vonzás. Egy M-mezőnek sehova sem kell elmozdulnia: álló erőtér, amely mindenhol jelen van. Ha már egyszer létrehozták, akkor a láthatatlan világegyetemben univerzálisan hozzáférhető mintázatként mindenütt jelen van. Káoszelmélet A következő részletesebben vizsgálandó koncepciónk a káoszelmélet (nemlineáris dinamika). Elsőként az időjárás előrejelzésében alkalmazták, ahol a jelenségek századokon át tartó megfigyelésének eredményeként az az általános nézet alakult ki, hogy az időjárásban nincsenek meghatározható és előre jelezhető matematikai szabályszerűségek (mint ahogy azt is állították, hogy matematikai módon nem lehet előre jelezni, mikor hullik le a csöpögő csapból a következő csepp, sőt még a csepp kialakulását sem lehet ily módon meghatározni). A káosz nem más, mint látszólag értelmetlen adatok például pontok halmaza, amelyben semmiféle természetes szervezőmintázat nem fedezhető fel. Korszerű számítástechnikai elemző módszerek segítségével azonban kiderült, hogy a látszólagos szervezetlenségben is kimutathatók szervezőmintázatok, s ami összefüggéstelennek látszik, az valójában láthatatlan, összetartó erőként hat. Az efféle elemzések eredményeként gyakran önmagába visszahajló, nyolcas alakú mintázatokat fedeztek fel, sok esetben tölcsér-effektus kíséretében, s grafikus megjelenítésük során ismétlődő geometriai mintát kaptak. A tudomány végre felfedezte azt, amit a misztikusok már hosszú századok óta állítottak: a világegyetem valóban koherens, egységes és egységesítő mintázatok köré szerveződik. 6 A nemlineáris dinamika igazolta, hogy a világegyetemben valójában nincs káosz; a rendezetlenség csupán látszat, aminek oka: észlelésünk korlátozott volta. A bal agyféltekés emberek számára ez nyugtalanító, ám a jobb agyféltekéseknek magától értetődő felismerés volt. A kreatív emberek csupán azt írják vagy festik le, azt faragják szoborba, és azt tervezik meg, amit a saját elméjükben már amúgy is látnak. Tánc közben nem a logika vezérel bennünket, hanem az érzések mintázata. Döntéseinket értékrendünk alapján hozzuk meg, s az értékek a belső mintázatokkal állnak kapcsolatban. 101

97 Az alaptudományokban az az elfogadott ok-okozati eseményláncolat, hogy a dolgok A B C sorrendben történnek. A materialista determinizmus ezen elképzelése szerint eredendően semmi sem szabad és független, minden valami másnak a következménye, ami egyben egyfajta korlátozást is jelent. A rendszer lényegében az erő világát írja le: az A erő eredménye a B erő, ami átadódik a C erőnek, s ebből keletkezik D. D azután egy másik láncreakció kezdő lépése lesz, és ez így megy a végtelenségig. Ez a bal agyfélteke földhözragadt és kiszámítható világa. Ez az a feltérképezhető, ismerős, irányítható, nem kreatív, a múlt által determinált, egyszóval korlátozott paradigma, amelyből kiindulva a hagyományos tudományok tevékenykednek. Ez nem a lángelmék világa, de sokan épp itt érzik magukat biztonságban: a termelékenység és a gyakorlatiasság birodalmában, amelyet viszont a kreatív emberek éreznek földhözragadtnak, prózainak és minden lelkesítő hatást nélkülözőnek. Egy dolog elképzelni mondjuk az Empire State Buildinget, ám egészen más valóra váltani ezt az elképzelést. Valaminek a valóra váltásához motiváció kell. A motiváció a dolgok értelméből fakad, így tehát a látható és a láthatatlan világ a korábban már felvázolt ábra szerint a következőképpen kapcsolódik össze: Itt azt figyelhetjük meg, hogy a láthatatlan, burkolt világegyetem ABCkoncepciója aktivizálódva a látható világban is megjelenik, s ez az A B C eseménysorban manifesztálódik. A látható világ tehát a láthatatlanból jön létre, s ezáltal a jövő is hatással van rá. 7 A láthatatlan koncepció materializálódásának képessége az eredeti koncepció erején alapul. Azt is mondhatnánk, hogy a jobb agyfélteke fogja fel a mintázatot, és a bal agyfélteke teszi láthatóvá azt. Valamely ABC attraktor energiája éppúgy lehet nagy, mint kicsi. Bizonyos fogalmak és értékek látszólag jóval nagyobb erejűek, mint mások. (A tudomány egyelőre csak azt képes az attraktorokkal kapcsolatban megállapítani, hogy nagy vagy kis energiájúak-e.) Egyszerűen megfogalmazva: az erős attraktormintázatoktól az izmaink erőssé válnak, a gyengéktől pedig elgyengülnek. Egyes gondolatok annyira elgyengítő hatásúak, hogy felidézésükkor a vizsgálati alany egyáltalán nem képes megtartani a karját. Más koncepciók ereje viszont oly nagy, hogy képtelenek vagyunk lenyomni az alany karját, akárhogy feszülünk is neki. Ez egyetemes gyakorlati megfigyelés. Az erős mintázatok az egészséggel függenek össze, a gyengékhez pedig a betegség vagy a halál kapcsolódik. Ha a megbocsátást idézzük fel elménkben, karunk igen erős lesz; ha a bosszút, akkor elgyengül. 102

98 Nekünk most csak azt kell felismernünk, hogy az erő az, amitől izmunk acélos lesz, az erőtől viszont gyenge. Az olykor tévesen behódoló jellegűnek tartott szeretet, könyörületesség és megbocsátás valójában rendkívül sok mindenre tesz képessé. A bosszú, az ítélkezés és a kárhoztatás ugyanakkor elkerülhetetlenül gyengítő hatásúak. Így tehát az erkölcsi igazságot most nem firtatva egyszerű klinikai tényként kezelhetjük, hogy a gyenge hosszú távon nem győzedelmeskedhet az erős felett. Ami gyenge, az önhibájából ítéltetik bukásra. Az emberi történelem legnagyobb erejű alakjai azok voltak, akik teljes mértékben ráhangolódtak egy-egy nagy erejű attraktorra. Újból és újból kijelentették, hogy a bennük megnyilvánuló erő nem belőlük fakad. Valamennyien egy önmaguknál nagyszerűbb forrásból származóként írták le ezt az erőt. Emberi fajunk nagy tanítói a történelem folyamán mindig ugyanazt az egy dolgot tanították újra meg újra kortól és nyelvtől függetlenül. Mindannyian csak ennyit mondtak: Cseréljétek a gyenge attraktorokat erősekre! Ezeket az attraktorokat megvizsgálva észre fogjuk venni, hogy egyes gyenge mintázatok erőseket imitálnak (persze csak külsőleg). Ezeket imitátoroknak nevezzük. Így például a Harmadik Birodalom idején a német népet megtévesztette a hazafiasság, mert azt hitték, hogy az a hazafiasság. A demagógok és a fanatikusok imitátorokat próbálnak valódi dolgokként ránksózni, éppen ezért mindig nagyszerű szónoklatokba foglalják mondandójukat. Azoknak, akiket az erő vezérel, nem kell sokat beszélniük. 103

99 MÁSODIK RÉSZ A MUNKA

100 IX. fejezet Az emberi attitűdök erőmintázatai A nagy és a kis energiájú mintázatok megkülönböztetéséhez észlelési és különbségtételi képességek kellenek, amelyeket a legtöbben igen nehezen, számtalan próbálkozás (siker- és kudarcsorozat) révén sajátítunk el. A gyenge mintázatok Itatása kudarcot, szenvedést, sőt idővel betegséget okoz; az erős attraktormintázatok sikert, boldogságot és egészséget teremnek. Éppen ezért érdemes eltölteni néhány percet az ellentétes mintázatok listájának áttanulmányozásával. A lista minden elemét alaposan megvizsgáltuk, majd kalibráltuk, hogy meghatározhassuk a rájuk vonatkozó kritériumokat. Ez a részletes felsorolás didaktikai célt szolgál, s a lezárás elve alapján működik. A számos ellentétes tulajdonságpáron eltöprengve tudatfejlődési folyamatok indulhatnak meg, így az ember fokozatosan felismerheti a kapcsolataiban, az üzleti ügyeiben és az élete szövedékét alkotó számtalan egyéb érintkezésében jelen lévő mintázatokat. A bal oldalon az erő (pozitív), tehát 200 felett kalibrált mintázatokat jellemző minőségek és kifejezések állnak, a jobb oldalon pedig a gyenge (negatív), 200 alatt kalibrált mintázatok megfelelői. adakozó alakítható alázatos bájos bátor bátorító becsben tartó becsületes beismerő békés békülékeny bízó bőséges bővelkedő célratörő céltudatos célzatos cselekvő demokratikus derűlátó derűs elvevő ellenszegülő félénk illemtudó vakmerő rásegítő taksáló törvénytisztelő tagadó harcias hajthatatlan függő túlzó meddő sóvárgó szórakozott számító megszerző diktatórikus borúlátó tompa 107

101 dicsérő hízelgő diplomatikus megtévesztő egyenes zaklató egyenlő felsőbbrendű egyenlőségre törekvő elitista egyesítő megosztó együttérző szánakozó együttműködő szétzüllesztő elengedő visszatartó elégedett kielégült elfogadó visszautasító elfogulatlan közönyös előzékeny tudálékos elszánt makacs energikus hisztérikus erényes felmagasztalt erkölcsös etikátlan erotikus kéjsóvár ERŐTELJES erőteljes esztétikus mesterkélt etikus gyanús extrovertált introvertált építő romboló érdeklődő ítélkező értékesnek tartó kihasználó felelős bűnös felélénkítő kimerítő felszabadító korlátozó fontos látszólagos globális helyi gondtalan könnyelmű gyengéd kemény gyógyító ingerlő gyönyörű hivalkodó hazafias nacionalista hálás lekötelezett helyeslő bíráló hívogató sürgető hívő ragaszkodó holisztikus analitikus hosszú távú pillanatnyi humoros komor 108

102 hűséges soviniszta időtlen múlékony igaz hamis igazságos büntető ihletett világias intuitív fantáziátlan jelentékeny fontoskodó jogot szerző jogot formáló jókedvű mániás jótékony pazarló józan mámoros kedves gyötrő képzeletgazdag lefestő kérő követelő kiegyensúlyozott szélsőséges kihívással birkózó tehetetlen kitartó megtorpanó kiváló megfelelő könyörületes engedékeny küzdő versengő lángeszű ravasz leleményes ármánykodó lemondani kész aggodalmaskodó létező birtokló magabiztos arrogáns megbocsátó neheztelő megelégedő kapzsi megengedő irányító megfigyelő fürkésző megfontolt aggályoskodó méltató irigy méltányos gyenge kezű mértékadó dogmatikus nagyvonalú kicsinyes nemes dagályos nyájas leereszkedő nyílt titkolózó odaadó birtokolni vágyó oktató elhitető osztozó felhalmozó önként cselekvő muszájból cselekvő önzetlen önző 109

103 örök örömteli őszinte pártatlan rendezett respektáló részt vevő rugalmas segítőkész spirituális spontán szabad szelektív szelíd szerény szolgáló takarékos találékony tapasztalt tápláló tehetséges termékeny természetes tisztelettudó tisztelő toleráns íörekvő tudatos türelmes udvarias vezető védelmező vonzó átmeneti élvhajhász alattomos köpönyegforgató zavaros lealacsonyító megszállott merev közbeavatkozó anyagias impulzív szabályozott exkluzív durva dölyfös ambiciózus fösvény prózai cinikus elszívó szerencsés buja mesterséges hajbókoló bálványozó előítéletes küszködő tudattalan moho hivatalos zsarnoki támadó csábító Pusztán e lista végigolvasása miatt te már nem ugyanaz a személy vagy, mint aki eddig voltál. Azzal, hogy megismerkedtél ezen pólusok közti különbségekkel, máris nőni kezdett a saját belső erőd. E különbségeket szem előtt tartva olyan dolgokat kezdünk észrevenni, amelyek korábban sohasem tűntek fel. Az efféle felismeréseknek az az oka, hogy amint azt te is fel fogod fedezni a világegyetem előnyben részesíti az erőt. Mi több: a világegyetem nem felejt. A karma kérdésének számos aspektusa létezik, de minden választásunk azzal kapcsolatban, hogy 110

104 kik és miként legyünk, igen nagy horderejű. Minden egyes döntésünk végigvisszhangzik a korokon. Több ezer halálközeli élmény például az olyan nagysikerű könyvekben leírtak, mint Brinkley: Megmentőm, a fény vagy B.J. Eadie: Átölel a fény című munkája (mely utóbbi 595 ponton kalibrált) erősíti meg az állítást, hogy előbb-utóbb minden tőlünk származó gondolatért, szóért és tettért felelősséget kell vállalnunk, s magunknak is át kell élnünk mindazt a szenvedést, amit okoztunk. E tekintetben tehát mindenki a saját mennyországát avagy poklát teremti meg. A világegyetem visszafojtja a lélegzetét, ahogy pillanatról pillanatra újabb és újabb válaszút elé kerülve döntenünk kell, ugyanis az élet lényege igen tudatos. Minden cselekedet, gondolat és döntés újabb darabkával egészíti ki a sosem kész mozaikot; választásaink végighullámoznak a tudat univerzumán, s mindenki más életére is hatást gyakorolnak. Mielőtt ezt a gondolatot misztikusnak vagy hóbortosnak vélnénk, jusson csak eszünkbe az újabb elméleti fizika egyik alaptétele: a világegyetemben minden kapcsolatban áll minden mással. 1 Választásaink megerősítik az erőteljes M-mezők képződését: ezek olyan attraktormintázatok, amelyek másokat befolyásolnak, akár akarjuk, akár nem. 2 Még ha valaki egymaga üldögél is egy barlangban, gondolatai akkor is hatást gyakorolnak másokra, akár akarja ő ezt, akár nem. Az életet támogató cselekedetek és döntések a lét teljességére vonatkoznak, de ebbe saját életünk is beletartozik. A hullámok, amelyeket keltünk, visszatérnek hozzánk. Ez a kijelentés amit egykor pusztán metafizikai jellegűnek gondoltunk volna ma már bizonyított, tudományos tény! 3 A világegyetemben minden és mindig ilyen-olyan frekvenciájú energiamintázatot sugároz, amely örökre megmarad, és amelyet a hozzáértők le is tudnak olvasni. Minden szóról, cselekedetről és szándékról maradandó feljegyzés születik. Minden gondolat megőrződik, és bármikor megismerhető. Nincsenek titkok. Semmi sincs elrejtve, nem is lehet. Szellemünk mezítelenül áll az idők végezetéig mindenki szeme láttára. A világegyetem végül mindenkit elszámoltat az életével. 111

105 X. fejezet Az erő a politikában Ha jobban meg akarjuk érteni az erő és az erő közti sarkalatos különbséget, és azt, hogy mit jelent e különbségtétel az életünk szempontjából, vizsgáljuk meg szélesebb skálán az emberi tevékenységeket. Számos kitűnő példát találhatunk az egyének és a kormányok kapcsolatában. Amennyiben a mi különleges nézőpontunkból vesszük górcső alá a történelmet, jusson eszünkbe az a nagy hatású példa, amelyet az amerikai polgárháború állít elénk. Ekkor nyilvánították először a szabadságot hivatalosan is minden ember elidegeníthetetlen jogává, s ezzel századokra érvényes precedenst teremtettek. Az olyan elvek, amelyek kalibrációkor a 700-as értéket is elérik, hosszú időn át hatást gyakorolnak az emberiségre. A toll valóban erősebb a kardnál: az erő az elméből fakad, az erő ezzel szemben az anyagi világban gyökerezik. Az emberi történelem egyik hasonló fordulópontja melyet már említettünk, és amelyről a későbbiekben is fogunk még beszélni a XX. században jött el egyetlen ember erejének köszönhetően. Ez az ember Mahatma Gandhi, egy alig több, mint 40 kg-os színesbőrű, aki egymaga győzte le a brit birodalmat, pedig akkoriban az még a világ legerősebbjének számított, hiszen uralma a világ felszínének kétharmadára terjedt ki. 1 Gandhi nem csupán a brit birodalmat kényszerítette térdre, de lényegében véget vetett a gyarmatosítás több évszázados drámájának is, és ezt pusztán azzal érte el, hogy kiállt egy eszme az ember vele született méltósága, valamint a szabadsághoz, a szuverenitáshoz és az önrendelkezéshez való joga mellett. 2 Gandhi nézete szerint ezen eszmék sarokköve, hogy e jogok az isteni teremtés révén illetik meg az embert. Gandhi hitt abban, hogy az emberi jogokat nem holmi földi hatalom adja, hanem azok az ember természetéből fakadnak, mert az ember teremtésében gyökereznek. 3 Az erőszak: erő, s Gandhi az erőhöz igazodott, ezért megtiltotta, hogy ügye érdekében bárki is erőszakot alkalmazzon. 4 S mivel egyetemes eszméket fogalmazott meg (amelyek 700-as értéken kalibrálhatók), egyesíteni tudta az emberek akaratát. Ha a nép akarata egy ilyen egyetemes eszme kapcsán egyesül és ahhoz igazodik, akkor gyakorlatilag legyőzhetetlen. A kolonializmus (amely 175-ös értéken kalibrálható) az uralkodó ország önös érdekein alapul. Gandhi az egész világnak megmutatta, mire képes az önzetlenség ereje az önös érdekek erejével szemben. 5 Ugyanezt az eszmét szemléltette igen hatásos módon a közelmúltban Dél-Afrikában Nelson Mandela. 6 Az erő könnyedén eléri azt, amire az erő a legnagyobb igyekezet árán 112

106 sem képes; így lehettünk tanúi annak, hogyan bukik meg végül szinte minden erőfeszítés nélkül a kommunizmus mint kormányzási forma, fél évszázadnyi baljóslatú de végső soron teljesen eredménytelen katonai szembenállás után. Az orosz nép politikai naivitása abból eredően, hogy megszokta a cárok zsarnoki uralmát nem tette lehetővé számukra annyi polgári bölcsesség megszerzését, hogy felismerjék: a kommunizmus nevében totalitárius diktatúrát ültettek a nyakukba. Hasonló módon tévesztette meg a német népet Hitler, aki a nemzeti szocializmus nevében jutott hatalomra, ám aztán zsarnokként uralkodott. A politikában szereplő erő egyik igen jellegzetes vonása az intolerancia az egyet nem értéssel szemben. Mindkét említett rendszer fennmaradását az erő kiterjedt és mindent átható, a titkosrendőrség segítségével megvalósított alkalmazása biztosította: a honfitársai millióit halálba küldő Sztálin a KGB-re, Hitler pedig a Gestapóra támaszkodott. Adolf Hitler teremtette meg a világ eddigi legnagyobb hadigépezetét. Az egyszerű erő szintjén hadserege verhetetlen volt, mégsem tudta legyőzni a La Manche-csatorna túlsó partján fekvő kis szigetet, mivel Winston Churchill a szabadság és az önfeláldozás eszméinek segítségével sikeresen egyesítette az ott élő nép akaratát. Míg Churchill az erő bajnoka volt, Hitler az erőé. 7 E kettő összeütközéséből pedig végül mindig az erő kerül ki győztesen; s ha az erő a nép akaratából fakad, akkor bebizonyosodik, hogy az erővel szemben hosszú távon immunis. Az erő csábító, mivel sajátos dicsfényt áraszt, amely például a hamis hazafiasság, a presztízs vagy az uralom képében nyilvánulhat meg. Az igazi erő ezzel szemben sok esetben egyáltalán nem tűnik dicsőségesnek. Volte dicsőbb a második világháború idején a náci Németország Luftwafféjánál vagy Waffen SS-énél? Ezek az elit egységek a romantika, a kiváltságosság és a stílus megtestesítői voltak, és persze óriási erő állt rendelkezésükre: a kor legfejlettebb fegyverei, valamint olyan csapatszellem, ami megsokszorozta hatalmukat. Ez a félelmetesség dicsfénye volt. A gyengéket vonzza az erő dicsősége, s akár az életüket is készek feláldozni érte. Másként hogyan is kerülhetne sor olyan szörnyűséges dologra, mint a háború? Az erőnek gyakran sikerül átmeneti fölénybe kerülnie, és a gyengék vonzódnak azokhoz, akiknek látszólag sikerül legyőzniük a gyengeséget. Másként hogyan is volna lehetséges a diktatúra? Az erő egy másik jellegzetessége az arrogancia, míg az erőre inkább az alázat jellemző. Az erő nagyképű, mindenre van válasza. Az erő azonban szerény. A katonai egyeduralom jelképeivel hivalkodó Sztálin végül a legnagyobb bűnösök egyikeként vonult be a történelembe. 8 Az egyszerű öltönyt viselő, s hibáit készséggel beismerő Mihail Gorbacsovot ezzel szemben béke Nobel-díjjal jutalmazták. Számos politikai rendszer és társadalmi mozgalom gyökerezik az 113

107 erőben, de idővel megjelennek bennük azok a saját hasznukat keresők, akik egyre nagyobb mértékben folyamodnak az erőhöz, s akikre végül szégyenletes bukás vár. A civilizáció történetében megannyi példa akad erre. Könnyű megfeledkezni arról, hogy a kommunizmus kezdetben idealista humanizmusával gyűjtötte híveit, akárcsak az amerikai szakszervezeti mozgalom, amely később mégis a kisszerű politikusok menedékévé vált. 9 Az itt tárgyalt kettősség teljes megértéséhez foglalkoznunk kell a politikus és az államférfi közti különbséggel. Az alapvetően megalkuvásból cselekvő politikus aki a meggyőzés erejével nyeri el posztját, és az erő alkalmazásával gyakorolja a hatalmat gyakran 200 alatti szinten kalibrálható. Az államférfi az igazi erőt testesíti meg: mások ösztönzésével gyakorolja a hatalmat, a példájával tanít, és kiáll a magától értetődő eszmék mellett. Az államférfi felébreszti a minden emberben ott szunnyadó nemességet, és jobb kifejezés híján megfogalmazva a szívükön keresztül egyesíti őket. Az értelem könnyen megtéveszthető, de a szív felismeri az igazságot. Ahol az értelem korlátolt, ott a szív nem; ahol az értelem leragad az átmenetinél, ott a szívet csak a maradandó érdekli. Az erő előszeretettel folyamodik a retorika, a propaganda és más talmi érvelés eszközeihez, hogy ily módon támogatást szerezve leplezni tudja valós indítékait. Az igazság egyik fontos jellemzője azonban éppen az, hogy nincs szüksége védelemre, hiszen magától értetődő. A minden ember egyenlőnek teremtetett kijelentést nem kell megindokolni, s helyességéről sem kell senkit ékes szónoklatokkal meggyőzni. Az is magától értetődő, hogy helytelen dolog embereket haláltáborok gázkamráiba küldeni; ugyan kinek kellene ezt tovább magyarázni? Az igazi erő alapját képező eszméket nem kell megvédeni. Nem így az erőét: állandó viták folynak arról, mennyire jogos ilyen-olyan helyzetben az erő alkalmazása. Nyilvánvaló, hogy az erő az életet támogató dolgokkal áll kapcsolatban, az erő pedig az életet valamely egyén vagy szervezet érdekeiből kihasználó dolgokkal. Az erő megoszt, és a megosztás által gyengít; ezzel szemben az erő egyesít. Az erő kiélezi a helyzeteket. A harcias nemzeteknek feltűnően tetsző sovinizmus nyilvánvaló módon idegeníti el tőlük a világ többi részét. Az erő vonz, az erő taszít. Mivel az erő egyesít, nincsenek valódi ellenségei, bár megnyilvánulásait ellenezhetik azok az opportunisták, akiknek az érdekeit nem szolgálja. Míg az erő másokat szolgál, az erő csak önmagát szolgálja. Az igazi államférfi a népet szolgálja 10 ; a politikus viszont kihasználja a népet, hogy megvalósíthassa saját ambícióit. Az államférfi feláldozza magát mások érdekében, a politikus másokat áldoz fel önmaga érdekében. Az erő a magasabb rendű természetünkre, az erő viszont természetünk alacsonyabb rendű oldalára hat. Az erő korlátozott, az erő azonban korlátlan. 114

108 Miközben azt hajtogatja, hogy a cél szentesíti az eszközt, az erő feláldozza a szabadságot a célszerűség oltárán. Az erő gyors és könnyű megoldásokat kínál. Az erő esetében az eszköz és a cél egy és ugyanaz, de a célok megvalósításához nagyobb fokú érettség, fegyelem és türelem szükséges. A nagy vezetők hitre és magabiztosságra bíztatnak bennünket makulátlan tisztességük erejével, a sérthetetlen eszmék melletti kiállásukkal. A történelem eme alakjai tisztában vannak vele, hogy az eszmék kompromittálása után már nem lehet megőrizni az erőt. Winston Churchillnek soha nem kellett erőt alkalmaznia a brit néppel szemben; Gorbacsov egyetlen lövés nélkül hajtott végre teljes forradalmat a világ legnagyobb politikai tömbjében; Gandhi a legkisebb dühös mozdulat nélkül győzte le a brit birodalmat. Demokrácia és az Amerikai Egyesült Államok Előbb vagy utóbb mindenütt elfogadják, hogy a demokrácia a legjobb államforma. Az egész bolygón egyre több helyen követelik a szabadságot, s számos, korábban elnyomott nemzet tanulgatja a szabadság megvalósításához szükséges leckéket. A hagyományos tudomány példájából kiindulva a történészek az efféle eseményeket általában A B C okokozati viszonyként próbálják magyarázni; ez azonban csupán a látható, egymás utáni kifejeződése egy sokkal nagyobb erejű jelenségnek, annak az ABC attraktormintázatnak, amelyből a társadalom fejlődik. Az Egyesült Államok vagy bármely más demokrácia ereje azokból az eszmékből fakad, amelyeken az adott demokráciák alapulnak. Az USA erejének pilléreit így az Egyesült Államok Alkotmányát, a Jogok Törvényét, a Függetlenségi Nyilatkozatot, valamint a demokrácia szellemét elismerten kifejező egyéb dokumentumokat például a gettysburgi beszéd szövegét áttanulmányozva találhatjuk meg. Ha soronként kalibráljuk e dokumentumok relatív erejét, a legmagasabb energiájú attraktormintázatot amelyből az Egyesült Államok kormányának ereje származik a Függetlenségi Nyilatkozatban találjuk meg: Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert a Teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezen jogok közé tartozik az élethez, a szabadsághoz és a boldogságra törekvéshez való jog. (Kalibrált értéke 700) Ugyanezek az érzelmek köszönnek vissza a gettysburgi beszédben, ahol Lincoln arra emlékeztet, hogy a nemzet szabadságban fogant és elkötelezett azon nézet mellett, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, és hogy e nemzetben Isten oltalma alatt újjászületik a szabadság, s a népnek a nép általi, a népért való kormányzása nem tűnik el a földről. (Kalibrált érték szintén 700.) 115

109 Ha megvizsgáljuk, mit mondott és mit tett Lincoln a polgárháború embert próbáló évei alatt, teljes bizonyossággal kimondhatjuk, hogy gyűlöletnek nyoma sem volt benne. A déliek iránt nem rosszindulatot, hanem könyörületet érzett, hiszen mindenki másnál pontosabban értette, hogy a harc valójában az ember magasabb és alacsonyabb rendű természete közt folyik. Éppen ezért meg is testesítette azokat a maguktól értetődő igazságokat, amelyekről beszélt, és személyes fájdalomként élte meg azt, amiért ő már tudta az országnak nagy árat kellett fizetnie. 11 Ahogyan a Függetlenségi Nyilatkozat is, mi is magától értetődőnek tartjuk azt az igazságot, hogy az emberi jogok az ember teremtéséből fakadnak, és elidegeníthetetlenek; nem határozat alapján keletkeznek az erőből, és nem is valamely időleges hatalmat gyakorló uralkodó kegyeként adatnak meg. A demokrácia az uraltak, s nem az uralkodó isteni jogait ismeri el. E jogokat nem lehet cím, vagyon vagy katonai erő révén megszerezni, mert azok az emberi természet legbensőbb lényegének a kifejeződései, olyan meghatározó elvek mint a szabadság és a boldogság keresése amelyek magának az emberi életnek a velejárói. (Mahatma Gandhi erejének alapja azonos értéken kalibrálható a Függetlenségi Nyilatkozat és az Alkotmány erejének alapjával: mind a szabadsággal, és az emberek egy magasabb, isteni erőtől kapott egyenlőségével foglalkoznak.) 12 Érdekes módon, ha kalibráljuk a teokrácia* erejét, azt minden esetben alacsonyabbnak találjuk bármely olyan demokrácia erejénél, amely a Teremtőt ismeri el legfelsőbb hatalomként. A Függetlenségi Nyilatkozat készítői körültekintőek voltak, mivel igen határozottan megkülönböztették a spirituális és a vallási kérdéseket. Ösztönösen ha ugyan nem racionálisan tisztában kellett lenniük a kettő energiája közötti jelentős különbséggel is. A vallás a múltban is és ma is gyakran áll kapcsolatban az erővel, olykor katasztrófába torkolló módon; a spirituális fogalmak (például a hűség, a szabadság vagy a béke) nem teremtenek viszályt vagy konfliktust, még kevésbé háborút. A spiritualitás mindig erőszakmentes. Ha azonban megvizsgáljuk a Jogok Törvényének mai alkalmazását, azt találjuk, hogy annak ereje több ponton is megcsappant. A kényelmesség miatt az évek során jelentősen bővült az alapos ok nélküli átkutatásokhoz és letartóztatásokhoz, illetve a kegyetlen vagy szokatlan büntetésekhez való jog. Az Egyesült Államok Alkotmányának szelleme kellően elhomályosult ahhoz, hogy gyakran már nyíltan alkotmányellenes törvényjavaslatokat is beterjesszenek, amiket aztán sok esetben a legcsekélyebb tiltakozás nélkül * Olyan uralmi rendszer, amelyben a legfőbb hatalom a papság vagy az egyházi hatalommal is rendelkező király kezében van, s amelyben az állami és vallási intézmények teljesen egymásba olvadnak. (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára) 116

110 el is fogadnak. A kormányon belül is léteznek korlátlan hatalomra törekvő frakciók; társadalmunk rutinszerűen eltűri a szövetségi és a helyi szervek totalitárius taktikáit, amelyek a megfélemlítés látványos alkalmazásában nyilvánulnak meg. Sajnos annyira hozzá lehet szokni a félelem és erőszak légköréhez, hogy például a külföldön élő amerikaiaknak néha rá kell döbbenniük, hogy a kormánynak és a rendőrségnek az emberek életébe történő ilyen jellegű beavatkozása, illetve a beavatkozás lehetőségével való fenyegetés sok országban egyszerűen nem is létezik. Nagyon fontos emlékezni arra, hogy ha gyakorlati vagy kényelmi megfontolásból megsértünk egy elvet, azzal óriási erőről mondunk le. Az az indoklás például, hogy a bűnözők kivégzése elrettent a bűncselekményektől, egyáltalán nem állja ki a gyakorlat próbáját; azonkívül a cél nem szentesíti az eszközt. Ezen elv ellenkezőjének következményei jól tükröződnek az Egyesült Államok bűnügyi statisztikáiban: a gyilkosság olyannyira mindennapos dolog az országban, hogy nem is kerül a lapok címoldalára. Mivel nem teszünk különbséget az elvek és gyakorlati alkalmazásuk között, az átlagemberből hiányzik a képesség a hazafiasság és a hazafiasság, az amerikanizmus és az amerikanizmus, az Isten és az isten, a szabadság és a szabadság megkülönböztetésére. Így aztán a fehérbőrűek felsőbbrendűségét hirdető csoportok (150 körüli kalibrációval) és a lincselő tömegek az amerikanizmussal indokolják tetteiket, mint ahogy a történelem folyamán számtalan alkalommal uszítottak háborúra Isten nevében. A szabadság engedélyként való félreértelmezése arról árulkodik, hogy nagyon sokan nem tudják, miben különbözik a szabadság a szabadságtól. Az eszmék és imitátoraik közötti különbség felismeréséhez nagy tapasztalat és jó ítélőképesség kell. Márpedig e különbségtételre ugyancsak szükség van a modern világban való erkölcsi túléléshez, de különösen azokon az igencsak ködös területeken, ahol az erkölcsi kétértelműséget már-már művészi szintre emelték: a politikai arénában, valamint a kereskedelemben. 117

111 XI. fejezet Az erő a piacon Az ember szabad választása nélkül nem lenne sem felelősség, sem számonkérhetőség. Végső soron azt kell eldöntenünk, hogy nagy energiájú vagy kis energiájú attraktormezőhöz igazodjunk-e. A kormányok, a szociális mozgalmak, sőt egész civilizációk bukását okozó gyenge attraktormintázatok gyakran könnyedén idézik elő szervezetek és karrierek bukását is. Az ember dönt, majd viseli döntése következményeit. Ezek a következmények sehol sem annyira drámaiak, mint az üzleti világban. Ugyanakkor sehol sem könnyebb elkerülni a kudarcot, mint épp itt, mindössze néhány alapfogalommal kell tisztában lenni. Az attraktormezők gyorsan kalibrálhatók, függetlenül attól, hogy valamilyen termékről, vállalatról vagy egy alkalmazottról van-e szó. Kutatásaink során a sikeres és a megbukott vállalkozások között olyan határozott különbséget figyeltünk meg, hogy az kitűnő előrejelzési pontosságot tesz lehetővé. A vevőt aki szavazó, befektető és igazságkereső éppúgy lehet, mint tényleges vásárló túlságosan gyakran ejti rabul az imitátormintázatok csillogása, amelyek ránézésre nagy energiájú attraktormintázatoknak tűnnek. Az embereket elkápráztatja a felszínes stílus és az ügyes tálalás hasonlóan azokhoz a naiv befektetőkhöz, akik nemrég ezüstöt vásároltak, majd kiderül, hogy az egész piacot manipulálták. A hírhedt takarékszövetkezeti fiaskókat és elkövetőiket már jóval a botrány kipattanása előtt azonosítani lehetne. A hasonló katasztrófák könnyen elkerülhetőek lennének, ha megvizsgálnánk, hogy az adott üzleti vállalkozás nagy vagy kis energiájú attraktormintázatokkal áll-e összefüggésben. Ez az azonosítás szinte ösztönössé válik, mihelyst az ember megtanulja, mi a különbség az erő és az erő kereskedelmi életben való működése között. A hatékonyság sokba kerülhet Sam Walton, a Wal-Mart üzletlánc alapítója dolgozta ki azt a modellt, amely szemlélteti, hogyan fakad erő a nagy energiájú attraktormintázatokhoz való igazodásból. Az általa elképzelt ABC-ből jött létre a Wal-Mart üzletlánc gyorsan terjeszkedő gigászának A B C-je. Az alapelveket Vance Trimble részletezte Sam Walton című könyvében. 1 A mai nagy üzletek folyosóin gyakran egyáltalán nem látni alkalmazottakat; a vevők jó véleménye iránti teljes közöny megdöbbentő tapasztalat. A Wal-Mart alkalmazottait ezzel szemben arra oktatják, hogy előzékenyen, kedvesen és lendületesen dolgozzanak, s hogy munkahelyükön is humánus kisugárzásuk legyen. Munkájuk értelmes és értékes, mert a szolgálathoz igazodnak, vagyis az életet és az emberi értékeket támogatják. Minden 118

112 Wal-Mart áruházban található olyan terület, ahol a vevők leülhetnek pihentetni a lábukat és átgondolhatják, mit vásároljanak. Ez az alapvető emberi szükségletek kielégítését szolgáló helykihasználás aligha állná ki a tudományos üzletvezetési számítások próbáját, mivel nem felel meg a négyzetméterenkénti forgalom maximalizálására irányuló törekvéseknek. Ám a hatékonyság eme prófétái az emberi könyörülettel együtt a sok millió vevőhöz való ragaszkodás elvétől is megszabadultak... A számítógépek nem éreznek, pedig bizonyára sokkal több figyelmet fordítanának az érzelmekre, ha mindenki felismerné, hogy a vásárlásokat az érzések határozzák meg. Igen súlyos, mégis az esetek többségében el nem ismert fontosságú kereskedelmi tényező az alkalmazottak családiasságérzése, vagyis a szervezethez való lojalitásuk. A sikeres vállalatoknál ez igen szembeötlő tulajdonság. Az az alkalmazott fogja őszinte mosollyal fogadni a vevőket, aki érzi, hogy munkáltatói törődnek vele és támogatják. Az ilyen munkahelyi környezet másik jellegzetessége a személyzet lassú cserélődése; a hideg és személytelen vállalatoknál rendkívül gyorsan cserélődnek a munkatársak. A munkaerőhiány mindig az alacsony energiájú attraktormintázatok kifejeződése. Egy nemrég csődbe ment nagy, olcsó illatszereket árusító bolthálózat kritikusfaktor-elemzése felfedte, hogy az a néhány dollár, amit azzal spóroltak meg, hogy a pénztárhoz nem állítottak be még egy alkalmazottat, rendszeresen sok ezer dollár kiesését okozta a forgalomban; az effajta rövidlátás igen gyakori a gyenge energiamezők dominálta vállalkozásoknál. A siker eléréséhez magunkévá kell tenni a sikert szülő elveket, azok alapján kell tevékenykednünk, s nem elég a sikeres személyeket utánozni. Ahhoz, hogy valóban azt tehessük, amit ők tesznek, olyannak is kell lennünk, mint ők! A nagyobb piaci részesedés reményében a Wal-Martnak csak egyes jellemzőit lemásoló vállalkozások nem váltak sikeressé, mivel ők csupán az A B C-t utánozták, de nem igazodtak az ABC-hez, amelyből pedig e jellegek fakadtak. Az attraktormintázatokra vonatkozó kutatásaink eredményei megfelelnek azon következtetéseknek, amelyeket Peters és Waterman ismertetnek a több nagyvállalat részletes elemzését bemutató In Search of Excellence (A kiválóság nyomában) című művükben. 2 Összegzésként azt írják, hogy azok a sikeres vállalatok, amelyeknek szívük is van, szemben a kizárólag bal agyféltekés szempontok alapján, tudományos módszerekkel vezetett cégekkel. A tanulmány olvasásakor az ember megdöbben, hogy a piackutatási módszerek jelentős része mennyire alkalmatlan az adott feladatra: a statisztikusok egyszerűen nem tudják, hogy milyen kérdéseket kellene feltenni. A cégek által megkeresett milliók számolgatása mellett az elemzők 119

113 számba vehetnék azt a még több milliót is, amit e vállalatok nem keresnek meg. Jó példa erre az amerikai autóiparban az utóbbi időben tapasztalt visszaesés. Azt hihetnénk, a Rolls-Royce vagy a Volkswagen Bogár sikerének alapján nyilvánvaló, hogy ha a tartós minőség helyett a tervezett avulás üzletpolitikáját folytatják, tévúton járnak. Kutatásaink már évekkel ezelőtt jelezték, hogy az általunk azonosított nagy energiájú attraktormintázatokat követve Detroit újra visszaszerezhetné helyét az autópiacon. Ma, amikor az új autók ára egyre magasabbra rúg, a nagyközönség képzeletét csak valóban kreatív újításokkal lehetne megragadni, és a tervezett avulás helyét a tartós minőségnek kellene átvennie. Érthető módon nem sok amerikai fizet ki szívesen húszezer dollárt abban a tudatban, hogy a befektetése hamarosan értékét veszti. Nyilvánvaló, hogy amit a csökkenő értékű autó elveszít, az nem valamiféle valós, a természetéből adódó érték. A csillogás és az újszerűség túl magasra helyezett ára semmiféle valós értéket nem takar. Az emberek szívesen fizetnek akár ötvenezer dollárt, vagy még többet is egy használt Rolls Royce-ért, mivel tudják, hogy húsz év múlva is klasszikus eleganciájú, műszakilag remek állapotú autójuk lesz, amely a használt autók piacán is jól tartja értékét. Kutatásaink azt mutatják, hogy az amerikaiak csak hogy védjék a befektetésüket szívesen fizetnének akár ilyen magas összeget is, ha autójuk valódi értéke megfelelne a vételárnak, és ha azok hosszú időn át, ideális esetben egy egész életen át, megbízhatóan működnének és tartanák az értéküket. (Egy élettartam-garanciával árusított moduláris felépítésű autó például, amelyben a fő egységek pl. a motor vagy a sebességváltó egyszerűen cserélhetők lennének, biztos befutó lenne.) Az attraktorkutatás alapján tudjuk, hogy a vásárlók hajlandóak megfizetni a minőséget, és hogy a jó termékek ravasz reklámfogások nélkül is eladják magukat. A tisztesség és a kiválóság önmagáért beszél, mivel ezek az erőhöz igazodnak. A kritikustényező-elemzés alkalmazásának egyik legjövedelmezőbb és legegyszerűbb esetével a reklámszakmában találkozhatunk. Az általunk ismertetett egyszerű kineziológiai módszer azonnal elárulhatja, hogy az adott reklámkampány vagy hirdetés hatásos lesz-e, vagy sem. A cégek óriási összegeket fizetnek azért, hogy a lehető legszélesebb közönséget szólíthassák meg, ám ez a stratégia visszafelé sülhet el, s árthat a vállalat hírnevének, ha a sokak által látott tévéreklám a nézőket elgyengíti. Az olyan hirdetés, amely az emberek izmait erőssé teszi, mindig pozitív érzéseket ébreszt a termék iránt. Hasonló módon azok a hirdetők, akik a nézőket elgyengítő műsorok idejére vásárolnak reklámidőt, azt fogják tapasztalni, hogy a műsor miatt ébredő negatív érzések az emberek tudattalanjában összekapcsolódnak a termékkel. Az adott reklám részletes elemzésével könnyen meghatározható, melyek a gyengítő hatású negatív 120

114 elemek (például a bemondó hangja, a színész játéka, esetleg egyes szavak, fogalmak vagy jelképek). Az, hogy bizonyos cégek rendre ízléstelen, sőt kínos reklámokat készítenek, a hirdetési- és marketingosztályukon uralkodó gyenge attraktormezőkről tanúskodik. A kereskedelem felszínes világán túl a társadalom számos egyéb olyan piacot is kínál, ahol emberi szükségletek kielégítésének módját keresik, cserélgetik, lopják, kényszerítik ki vagy tagadják meg. Az élet egyszerű ténye, hogy a szükségletek kielégítése elégedettséget okoz, ki nem elégülésük viszont erőszakot, bűnözést és érzelmi zűrzavart szül. A kormányok szabályozó intézményei az emberiség fejlődésének nagy hatású mozgatórugóivá válhatnának, ha feladatkörüket úgy módosítanák, hogy a szociális problémák megszüntetését célzó, fekete-fehéren moralizáló kampányok helyett az emberek szükségleteinek kielégítésén fáradozzanak. Az észlelési mezőket korlátozzák a hozzájuk tartozó attraktormintázatok. Ez azt jelenti, hogy az adott helyzet jelentős tényezőinek felismerésére való képességet korlátozza a megfigyelő tudati szintjéből eredő kontextus. A néző indítéka automatikusan meghatározza, hogy mit lát; az ok-okozati összefüggést emiatt olyan tényezőknek tulajdonítják, amelyek valójában a megfigyelő elfogultságából származnak, s magában a helyzetben egyáltalán nem meghatározóak. A szituációs etika fogalma azt mondja, hogy az adott viselkedés helyessége vagy helytelensége nem dönthető el a kontextusra való hivatkozás nélkül. Mivel minden környezeti tényező színezi a képet, a szürke szín olyan árnyalatai bukkannak elő, melyek az egész helyzet jelentését megváltoztatják. A kis energiájú attraktormező egyik jellemzője az ellentétek küzdelme. Az erő mindig olyan megoldást eredményez, amelyben mindkét fél nyer, az erőből születő helyzeteknek azonban nyertesei és vesztesei is vannak. Az így kialakuló küzdelem azt jelzi, hogy nem sikerült megtalálni a helyes megoldást, például akkor, amikor az egyik csoport érdekei sértik a másik csoport érdekeit; vagy amikor a vádlott jogai ütköznek az áldozat jogaival. A nagy energiájú attraktormezővel rendelkező megoldáshoz olyan választ kell találni, amely mindkét felet elégedetté teszi, s emellett még kivitelezhető is. Az ilyen megoldásokhoz a toleráns jobb agyféltekét és az ítélkező bal agyféltekét egyaránt használni kell. Létezik egy alapelv, amely rendelkezik a szociális piac problémáinak megoldásához szükséges erővel, s ez a következő: A megoldást támogassuk, ahelyett, hogy a feltételezett okokat támadnánk! A támadás már eredendően igen gyenge attraktormintázat (150), amely félelemhez, megfélemlítéshez, kényszerítéshez és végül erkölcsi korrumpálódáshoz vezet. Éppen az erkölcsrendőrség az, ami a város utcáit a bűnözés dzsungelévé változtatja. 121

115 Az objektív megfigyelés felfedi, hogy a kezelhetetlen szociális problémák többsége az érzelgősség vagy a fiatalkori moralizálás megmaradása miatt tűnik megoldhatatlannak. Mivel azonban ezen álláspontok nem az igazságon alapulnak, minden belőlük kiinduló megközelítés gyenge. A hamisság elgyengít bennünket, a hamis álláspontból végzett tevékenység pedig általában erő alkalmazásához vezet. Az erő az igazság egyetemes helyettesítője. A pisztoly és a gumibot a gyengeség bizonyítékai; mások irányításának kényszere az erő hiányából fakad, ahogy a hiúság is az önbecsülés hiányából ered. A büntetés az erőszak egyik formája, az erő hatástalan pótszere. Ha a büntetés amint az társadalmunkban is tapasztalható csak ritkán felel meg a bűnnek, akkor aligha lehet hatásos. A büntetés a mindössze 150-es energiaszintű bosszún alapszik. Ha támogatjuk az emberi szükségletek kielégülését, az költségkímélő megoldás, ami derűt eredményez. A mesterségesen létrehozott probléma támadása ezzel szemben mindig sokba kerül, ráadásul a társadalmat is kriminalizálja. Gyerekes gondolkozásra vall abból a feltevésből kiindulni, hogy az emberi viselkedés feketén és fehéren magyarázható. Hiábavaló próbálkozás megtagadni az alapvető biológiai szükségletek és az ösztönös késztetések kielégítését. A szexuális energiák természetes levezetési módjainak akadályozása legfeljebb abnormális levezetési módok kialakulásához vezet. Az erővel rendelkező megoldások tehát valójában az elfogadás szintjén (kalibrált érték 350) állnak és nem az elítélésén (kalibrált érték 150, a harag szintje). Amszterdam egy bizonyos részét hagyományosan vöröslámpás negyedként működtetik: csendes és derűs környék, idilli hangulattal, s az utcák is biztonságosak; Buenos Airesben a parkok egyes részeit a szerelmeseknek tartják fenn, ahol gyakran járőröznek rendőrök, ám nem azért, hogy zaklassák, hanem hogy megvédjék az ott lévőket, így a hangulat ott is igen békés. Másik példa a kormány korábban már említett, képtelen módszere a kábítószer-problémák megoldására. A hiba megint csak az, hogy a gondot morális jellegűnek tekintik, s az erőre támaszkodva, büntető szerepben lépnek fel. Eredendően ott követnek el komoly hibát, hogy nem tesznek különbséget a kemény és a könnyű drogok között. A kemény drogok (narkotikumok) függőséget alakítanak ki, elvonásuk súlyos tünetekkel jár, kereskedelmük hagyományosan összefüggésben áll a bűnözéssel. A könnyű drogok (élvezeti drogok) nem okoznak függőséget, hiányukban nem jelentkeznek elvonási tünetek, s eleinte általában amatőrök foglalkoznak a forgalmazásukkal. A kormány azonban a könnyű kábítószerek kriminalizálásával új bűnszövetkezet kialakulását segíti elő, amely már hatalmas pénzösszegek felett rendelkezik, és tevékenységét nemzetközi szinten folytatja. Amikor ezekre is teljes tilalmat rendelnek el, az utcáról eltűnnek 122

116 az olcsó és viszonylag ártalmatlan élvezeti drogok terjesztői, s helyettük megjelennek a kemény drogot árusítók. Így válik a békés és nagyrészt ártalmatlan drogkultúra erőszakossá és bűnöző jellegűvé. A sikeres módszerek azon az igen hatékony elven alapszanak, hogy a megoldást nem a negatívumok támadása, hanem a pozitívumok támogatása jelenti. Az alkoholizmusból való kigyógyulás nem érhető el a részegség elleni küzdelemmel, csakis a józanság tudatos választásával. A minden háborúnak véget vető háború természetesen nem vetett véget a háborúknak, s ez nem is lett volna lehetséges. A különféle háborúk beleértve azokat is, amelyeket a bűnözés, a kábítószerek vagy bármely más, a hagyományos kereskedelem árnyékában megbúvó nagy, rejtett társadalmi piacon rendszeresen forgalmazott emberi szükséglet ellen indítanak csakis a békét választva nyerhetők meg. 123

117 XII. fejezet Az erő és a sport A tudat tanulmányozása során szerzett elméleti ismereteink olyan kontextust nyújtanak, amely azután bármely emberi tevékenységre szabadon alkalmazható. Ez jól szemléltethető a sporttal kapcsolatban, ami azért is kiváló példa, mert a sport sokakat érdekel, és igen alaposan dokumentálják. A sport nagy hőseit a történelem folyamán legalább ugyanannyit ünnepelték, mint a tudomány, a művészetek vagy a kultúra egyéb területeinek legkiválóbb művelőit. A sportolók valamennyiünk számára a kiválóság lehetőségét testesítik meg, sőt a bajnokok a már-már tökéletes tudásét is. Mi van a sportban, ami egész tömegeket ugrasztva talpra lelkes rajongást vált ki? Elsőre azt hihetnénk, hogy a magyarázat a büszkeségben, a verseny és a győzelem iránti érdeklődésben keresendő. Igaz, hogy ezek az indítékok örömmel és izgalommal járnak, de nem magyarázhatják a sportolói kiválóság láttán megnyilvánuló, sokkal magasabb rendű érzelmeket: a tiszteletet és az áhítatot. A tömeget az indítja meg, hogy ösztönösen elismeri azt a hősies erőfeszítést, ami az ember korlátjainak áttöréséhez, és az új teljesítményszintek eléréséhez szükséges. A sportolók is gyakran élnek át magas szintű tudatállapotokat. Jól ismert és dokumentált tény, hogy a hosszútávfutók sokszor kerülnek a lelki béke és az öröm intenzív érzésének magasztos állapotába. Gyakran a tudatosság ezen magasabb szintjei segítenek abban, hogy a sportoló felül tudjon emelkedni a fájdalmon és a kimerültségen, s ezzel minden korábbinál jobb teljesítményt tudjon nyújtani. A jelenséget általában úgy írják le, hogy az embernek addig kell hajtania magát, amíg hirtelen át nem tör egy teljesítményhatárt, amely után a tevékenység szinte már nem is igényel erőfeszítést; úgy tűnik, hogy a test kecsesen, saját magától mozog, mintha valami láthatatlan erő mozgatná. Az ezzel járó öröm egészen más, mint a siker izgalma; ez a béke és a minden élővel eggyé válás öröme. Megjegyzendő, hogy ez az odaadás és a személyes énen való felülemelkedés az élet szellemének lényegével történő eggyé válás gyakran azon a ponton következik be, amely valamennyivel már felülmúlja a sportoló képességeinek gondolt határát. A látszólagos akadályt az a paradigma jelenti, amelyet az egyén addigi teljesítménye, vagy az elméletileg lehetségesnek tartott határérték határoz meg. Ez utóbbira jó példa volt a történelmi, már említett négyperces mérföld. Amíg Roger Bannister át nem törte a négyperces álomhatárt, úgy vélték, az ember egyszerűen képtelen ilyen gyorsan futni. Bannister nagysága nem csak a rekord megdöntésében rejlik, hanem abban is, hogy meghaladta ezt a paradigmát, és új modellt alkotott arról, hogy mire lehet képes az ember. A 124

118 képességek új szintjére való eme áttörés megfelelői az emberi tevékenység minden területén megfigyelhetők. Azok, akik igazi nagyságot értek el a legkülönfélébb emberi vállalkozásokban, mind hasonlóképpen számoltak be az eredmény elérésének körülményeiről. Kalibráltunk számos sportolói teljesítménnyel kapcsolatos dokumentumot, köztük mozifilmeket is. A sporttal foglalkozó, általunk megvizsgált filmek közül a francia Nagy kékség érte el a legmagasabb értéket. 1 A történet Jacques Mayolról, a szabadtüdős merülés francia világbajnokáról szól, aki egészen a legutóbbi időkig a világcsúcsot is tartotta. A Nagy kékség az egészen rendkívüli 700-as energiaszinten (egyetemes igazság) kalibrálható. A film önmagában is képes rá, hogy a nézőket magasabb tudati állapotba emelje; az egyik mozi igazgatója elmondta, hogy a nézők tétován, némán, magukba mélyedve hagyták el a vetítőtermet, egyesek sírtak is: könnyeik az öröm könnyei voltak, amit nem tudtak szavakba önteni. A film a lassított felvételek alkalmazásával igen pontosan ábrázolja a világ legkiválóbb szabadtüdős búvárjának emelkedett tudatállapotait. A magasabb szintű tudatállapotokat elérők gyakran számolnak be arról, hogy az idő szubjektív érzékelésük szerint lelassul, s mindent szépnek és kecsesnek látnak; az idő néha szinte megáll, és a világ zaja ellenére a belsejükre teljes csend telepszik. A Nagy kékségből kiderül, hogy Jacques Mayol ezt az állapotot igen intenzív összpontosítással tartja fenn, szinte folyamatosan meditatív állapotban tartózkodik. Ilyenkor felülemelkedik a közönséges emberi korlátokon, s szervezetének megváltozott működése révén elképesztő eredményekre képes. Minél mélyebbre merül, annál jobban lassul a szívverése, s a friss vér eloszlása is megváltozik: szinte minden cseppje az agyába jut (ugyanúgy, mint a delfineknél). Legjobb barátja aki maga is kiváló sportoló az életét veszíti, miközben megpróbálja utánozni Mayol teljesítményét, mivel ő még nem érte el azt a tudati szintet, ami a test szokványos határain való átlépéshez szükséges. Az erőfeszítés nélküli önfeledtség szubjektív élménye másfajta kivételes fizikai teljesítménnyel is elérhető. Ezt teszik például a világhírű szufi táncosok, az úgynevezett keringő dervisek is, akik fegyelem és rengeteg gyakorlás révén válnak képessé arra, hogy hosszú időn át, erőfeszítés nélkül, káprázatos pontossággal mozogjanak a térben. A legmagasabb szintű harcművészetek világosan szemléltetik, hogyan válhat rendkívüli fontosságúvá a kiemelkedő sportteljesítmények elérése szempontjából az indíték és az elv. 2 A kezdők leggyakrabban a következő tanácsot hallják: ne erőből! 3 Ezekből a harcművészeteknek szentelt iskolákból olyan mesterek kerülnek ki, akik számára az a legfontosabb, hogy magasabb rendű énjük az önuralom, a gyakorlás és a valódi erőhöz 125

119 igazodó célok melletti elkötelezettség révén legyőzze alacsonyabb rendű énjüket. 4 Az ezekhez a nagy erejű attraktormezőkhöz való igazodás nem korlátozódik az adott sportág gyakorlására, hanem életmóddá válik. Így amikor az elv ereje átszellemíti a sportolót, annak eredményei élete minden területén meg fognak mutatkozni. Az igazi sportolói nagyság mindig alázattal jár, amint azt Pablo Morales is tanúsította, miután az 1992-es nyári olimpián több aranyérmet nyert. Ezek a sportolók kifejezik hálájukat, belső áhítatukat, és azon meggyőződésüket, hogy teljesítményük nem csupán személyes erőfeszítésük eredménye volt, amely maximálisan segített ugyan az áttörésben, de egy ponton túl már az ennél nagyobb erő repítette őket tovább. Erről általában úgy beszélnek, mint az én olyan aspektusának felfedezéséről, ami addig ismeretlen volt a számukra, vagy legalábbis még nem élték át ennyire tiszta formában. A büszkeség és a sport A kineziológia segítségével kimutathatjuk, hogy ha valakit a bátorságnál alacsonyabb szintű energiamező motivál, az illető el fog gyengülni. Az egyik leghírhedtebb Achilles-sarok (amely nem csak sportolók bukását okozza, hanem az emberi élet más területein felbukkanó potenciális nagy alakokét is) a büszkeség. A 175-ös értéken kalibrált büszkeség egyrészt elgyengíti azt, akinek fizikai teljesítményt kellene nyújtania, másrészt nem képes olyan ösztönző erőt adni, mint a szeretet, a becsület vagy a magasabb rendű eszmék (vagy akár maga a kiválóság) iránti elkötelezettség. Ha megkérünk egy élsportolót, hogy idézze fel magában az ellenfél legyőzésébe, a sztárrá válásba, vagy a sok pénz keresésébe vetett reményt, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy az izma elgyengül, és minimális erőfeszítéssel le tudjuk nyomni edzett, vastag karját. Ha viszont ugyanez a sportoló hazája vagy sportága dicsőségére gondol, vagy arra, hogy teljesítményét egy általa szeretett egyénnek szenteli, vagy a kiválóság érdekében hozott maximális erőfeszítéssel járó tiszta örömét idézi fel magában, akkor bárhogy erőlködjünk is, nem fogjuk tudni lenyomni a karját. Így tehát az a versenyző, akit a büszkesége vagy a mohósága hajt, vagy akit elsősorban az ellenfél legyőzése érdekel, a startpisztoly eldörrenése pillanatában el fog gyengülni, és nem lesz képes a folyamatos maximális teljesítményre, amelyre a nagy eredmény eléréséhez szüksége lenne. Néha láthatunk olyan eseteket, amikor a sportoló az előbbi okok miatt rosszul kezdi a versenyt, de aztán ahogy megfeledkezik önző céljairól teljesítménye fokozatosan javul. Ennek az ellenkezőjére is akad példa: a sportoló kitűnően kezd, mert hazája, csapata, vagy egyszerűen csak sportága dicsőségéért küzd, ám a célhoz közeledve visszaesik, mert a személyes dicsőség, vagy az ellenfél feletti diadal gondolata miatt erőt veszít. 126

120 Sajnálatos tudati eseménysorozatot indíthat meg, ha egy sportoló a selejtezők során új csúcsot állít fel, ami megnöveli személyes ambícióit, de aztán a döntőben a közönség számára érthetetlen módon szinte darabokra hullik. Ha a legkiválóbb sportolókat áthatja az a meggyőződés, hogy kiválóságuk nem személyes eredmény, hanem az egész emberiségnek nyújtott ajándék, amely az emberi teljesítőképességet hivatott szemléltetni, akkor megerősödnek, és bármely versenyszám alatt megőrzik az erejüket. A Tudattérkép bizonyos szempontból egoskálaként is felfogható, amelynek sarkalatos pontja a 200-as szint: az önzés itt kezd átfordulni önzetlenségbe. Az olimpiai versenyek magasztos síkján igen sajnálatos módon szemléltette a 200 alatti szintekről eredő motiváció katasztrofális köz- és magánéleti következményeit Tonya Harding műkorcsolyázónő esete. A sportoló olyan fanatikusan vágyott az olimpiai éremre és fő vetélytársa, Nancy Kerrigan legyőzésére, hogy azért bármire képesnek bizonyult. Végül az etikus eszmék erejéről is lemondott, s helyettük közönséges erő alkalmazásával próbálkozott. (Megverette vetélytársát.) Aligha lehet szemléletesebb példa az övénél arra, hogy miként vezethet a negatív attraktormezőknek való behódolás egy egyébként ígéretes sportolói pályafutás gyors összeomlásához. A kiválóságot célzó magasabb rendű indítékok megnyitják a sportolók előtt a kecsesség és az erő birodalmának kapuit, ám a személyes nyereségvágytól fűtött, énközpontú indítékok szinte ellenállhatatlanul az erő birodalma felé vonzanak. Az elismerés learatásának még ha az csak egy jelképes érem is, és az azt kísérő esetleges anyagi jutalmaknak nem sok köze van az igazi sportolói nagysághoz, amely a nagy lelki kaliber eléréséből fakad, és amelyet a bajnokokban oly dicsérendőnek találunk. Még ha a versenyző nem enged is a gazdagság és a hírnév csábításának (nem úgy, mint az iménti példa egyik szereplője), már pusztán az elérendő elsőségért és nem az egyéni képességek lehető legmagasabb szintű kifejezéséért folytatott küzdelemnek is megvan a maga korrumpáló, egocentrikus hatása: a büszkeség szintjéhez tartozó negatív erők könnyen csapdába ejthetik a sportolót. A büszkeség egyes megnyilvánulásaiban nincs semmi, ami eredendően rossz. Valamennyien jogosan lehetünk büszkék, amikor az országunkat képviselő legénység viszi el az Amerika-kupát, vagy amikor sportolóink aranyat nyernek az olimpián, ám ez másfajta büszkeség. Ez az emberi teljesítmény elismerése, amely túlmutat a személyes büszkeségen. A megtett erőfeszítést ismerjük el, nem a személyes teljesítményt, mely utóbbi csupán valami nagyobb, egyetemes, az emberi szívben lakozó dolog kifejeződése. Az olimpia az emberi törekvés egyik legnagyszerűbb drámája, amely minden ember képzeletét megragadja olyan kontextust biztosít, amelynek ellensúlyoznia kell a személyes büszkeséget. Az egész 127

121 környezet arra ösztönzi a versenyzőket, hogy a személyes büszkeségtől a feltétlen szeretetet kifejező, s az ellenfeleket tiszteletben tartó megbecsülés, és eme magasztos eszmék iránti elkötelezettség felé mozduljanak el. A sajtó előszeretettel emlegeti a sport árnyoldalait, és sározza be a sportolókat, mivel az ő sztárságuk tudatosan vagy öntudatlanul irigységet és egoizmust vált ki az újságírók némelyikéből. A nagy versenyzőknek fel kell vértezniük magukat e szennyező hatások ellen. Úgy tűnik, a sajtó önös érdekeit szolgáló támadásai ellen egyedül az alázat és a hála nyújt megfelelő védelmet. A hagyományos harcművészetekben versenyző sportolók különleges gyakorlatokat végeznek, hogy elfojtsák magukban az egoizmusra való legcsekélyebb hajlamot is. Abszolút védelmet pedig csak az biztosíthat, ha a sportoló egy magasabb eszmének ajánlja ügyességét, teljesítményét vagy pályafutását. Az igazi sportolói erőt a kecsesség, az érzékenység, a belső nyugalom, és paradox módon a sporton kívüli életben megnyilvánuló szelídség jellemzi, még a legelszántabb küzdők esetében is. Azért ünnepeljük a bajnokot, mert elismerjük, hogy önfeláldozásával és a magasabb eszmék iránti elkötelezettségével legyőzte személyes ambícióit. Ha a kiemelkedő alakok a példájukkal tanítanak, legendássá válnak. Nem az ihleti az emberiséget, hogy az ilyen hősök mekkora vagyonnal rendelkeznek, s nem is az, hogy mit tesznek, hanem az, amit igazából tisztelhetünk bennük: hogy mivé váltak. Arra kell törekednünk, hogy megvédjük őket a kihasználásukra törekvő erőktől, amelyek a mindennapi világban óhatatlanul felbukkannak az ünnepelt személyek körül. Meg kell értetnünk a közvéleménnyel, hogy e sportolók képességei és nagyszerű teljesítményei az emberiségnek adott ajándékok, amiket érdemes becsülni és megóvni a sajtó és az üzleti világ kizsákmányolásától. Az olimpiai szellem minden egyes férfi és nő szívében ott lakozik. A nagy sportolók a példájukkal bárkit tudatára ébreszthetnek ennek az eszmének. E hősök és szóvivőik igen nagy hatást gyakorolhatnak az emberiségre: szó szerint övék az erő, hogy a vállukra emeljék a világot. A kiválóság segítése és értékének elismerése minden ember kötelessége, mivel a kiválóságra való törekvés az emberi tevékenység bármely területén arra ösztönöz bennünket, hogy megpróbáljuk megvalósítani a bennünk rejlő, ám eddig még ki nem bontakoztatott képességeket. 128

122 XIII. fejezet A szociális erő és az emberi szellem Amikor éljenzéssel üdvözöljük az igazi sportolói szellemet, valójában a szellem szóban rejlő tartalmak a bátorság, az állhatatosság, az elkötelezettség, az eszmékhez való igazodás, valamint a kiválóság, a becsület, a tisztelet és az alázat megnyilvánulását ünnepeljük. 1 De mit is jelent pontosan az, hogy szellem? Kifejezheti a kollektív emberi létélmény összességét, például amikor csapatszellemről beszélünk, vagy amikor arra bíztatunk valakit, hogy vegye át valaminek a szellemiségét. A katonai parancsnokok, edzők és vállalatvezetők régóta tudják, hogy a szellem igen gyakorlatias tényező, amely a győzelem és a vereség közti különbséget jelentheti. Ha egy alkalmazott vagy valamely más csoporttag nem képes átvenni a közös erőfeszítések szellemét, hamarosan munka nélkül vagy a csoporton kívül találja magát. Mindebből nyilvánvaló, hogy a szellem szó valami láthatatlan lényegre utal, amely ugyan helyzetről helyzetre másként fejeződik ki, esszenciája mégsem változik soha. 2 Kimúlunk, azaz végünk van, mert nincs, ami inspiráljon bennünket*. Klinikai értelemben azt mondhatjuk, hogy a szellem azonos az élettel; magát az életenergiát is nevezhetjük szellemnek. A szellem az élőség, ami az életenergiát kíséri, és az ahhoz való igazodást fejezi ki. A nagy energiájú attraktormintázatok ereje anabolikus, életet fenntartó, míg a kis energiájúak katabolikusak, és végső soron halálhoz vezetnek. A valódi erő egyenlő az élettel, ami azonos a szellemmel, az erő viszont a gyengeséggel egyenlő, ami végső soron a halál. Ha valaki elveszíti azokat a tulajdonságokat, amelyeket spirituálisnak nevezünk, akkor hiányozni fog belőle a humanitás, a szeretet és az önbecsülés, s talán önzővé és erőszakossá válik. Ha egy nemzet letér az emberi szellemhez igazodó útról, a többi nemzet között bűnössé válhat. Gyakori hiba, hogy a spiritualitást a vallással azonosítják. Említettük már, hogy az Egyesült Államok Alkotmánya, a Jogok Törvénye és a Függetlenségi Nyilatkozat egyértelmű különbséget tesz spirituális és vallási kérdések között. A kormány nem hozhat létre semmiféle vallást, nehogy azzal bármi módon csökkentse a nép szabadságát, de ugyanezek a dokumentumok szögezik le azt is, hogy a kormány hatalma spirituális eszmékből származik. 3 * Utalás arra, hogy a kimúlni és inspirálni igék angol megfelelői (expire, inspire) szótőként tartalmazzák a spirit (szellem, lélek) szót. (A lektor megjegyzése.) 129

123 A nagy világvallások alapítói elszörnyednének, ha látnák, hogy a történelem folyamán hány csöppet sem spirituális, sőt a spiritualitással éppen hogy ellentétes szellemű tettet hajtottak végre a nevükben: olyan rémségeket, amelyekbe még a pogányok is beleborzonganának. Az erő mindig a saját, önös céljainak megfelelően torzítja el az igazságot. A vallások alapjául szolgáló spirituális eszmék idővel eltorzulnak, hogy opportunista célokat szolgáljanak: a hatalmat, a vagyont, és egyéb világi célok elérését. A spiritualitás toleráns, a vallásosság azonban általában türelmetlen és ítélkező. Az előbbi békéhez vezet, az utóbbi viszályhoz, vérontáshoz és szentesített bűnökhöz. Ennek ellenére minden vallás mélyén megtalálható még az a spirituális alap, amelyből származik. 4 A vallásokhoz hasonlóan egész kultúrák is meggyengülhetnek, amint alapelveiket elhomályosítja vagy beszennyezi a hamis értelmezés. Ha szeretnénk teljesebben megérteni az erőben rejlő szellem természetét, s hogy az miként hoz létre és működtet társadalmi mozgalmakat, nagy hasznunkra lesz, ha megvizsgálunk egy jelenkori spirituális szervezetet, melynek hatalma és befolyása óriási, s amellyel kapcsolatban minden adat nyilvános. Bár bevallottan az emberi szellemhez igazodik, nyomatékosan elhatárolódik a vallásosságtól. Egy 55 éves szervezetre gondolok: a Névtelen Alkoholistákra (Alcoholics Anonymous, AA). A 12 lépéses programok ereje Mindenki hallott már az AA-ról, hiszen a szervezet immár a modern társadalom szövetének szerves része, s tagjainak száma milliókra tehető. Az AA és az annak alapján létrejött egyéb szervezetek becslések szerint a ma élő amerikaiak 50%-ának az életére hatott már valamilyen módon. Még ott is, ahol a 12 lépéses önsegítő csoportok nem is kerülnek közvetlen kapcsolatba az emberek életével, indirekt módon mindenkire hatnak, mivel példájukkal megerősítenek bizonyos értékeket. Vizsgáljuk most meg azokat az erőelveket, amelyekre a Névtelen Alkoholisták szervezete épül, majd a szervezet megalakulásának történetét, továbbá, hogy milyen hatást gyakorolnak ezek az elvek az emberekre általában, különös tekintettel a tagságra! Érdemes alaposan megnézni, hogy mi az AA, és mi nem az, mivel mindkettő tanulságos lehet. Ismertetője szerint az AA nincs kapcsolatban semmilyen szektával, felekezettel, politikával vagy szervezettel. Emellett nem alkot véleményt a világ ügyeiről. Nem támogat, de nem is ellenez semmilyen más, az alkoholizmus problémájának kezelésére irányuló módszert. Nincs tagdíja, nincsenek szertartásai, díszes külsőségei, tisztviselői vagy törvényei. Nincsenek birtokai és épületei. Minden tagja egyenlő jogú, s az AA valamennyi csoportja önálló és önfenntartó. 5 Még a tagok gyógyulását segítő 12 lépést is csupán javaslatnak nevezik. Semmiféle kényszert 130

124 nem alkalmaznak, és ezt olyan jelmondatokkal is hangsúlyozzák, mint Egyszerre csak egy nappal foglalkozz!, Mindent a maga idejében!, és főként Élni és élni hagyni! A Névtelen Alkoholisták szervezete tiszteletben tartja a szabadságot, s a választás lehetőségét az egyén kezében hagyja. Azonosítható erőmintázatai az őszinteség, a felelősség, az alázat, a szolgálat, valamint a tolerancia, a jó szándék és a testvériség gyakorlása. Az AA nem azonosul egyetlen konkrét erkölccsel sem, nincs definíciója a jóról és a rosszról, a helyesről és a helytelenről, s kerüli az erkölcsi ítélkezést. Senkit sem próbál irányítani, még a saját tagjait sem, csupán annyit tesz, hogy megpróbál kijelölni egy utat. Csak annyit mond tagjainak: Ha életetek minden mozzanatában ezen elvek szerint éltek, kigyógyultok ebből a súlyos, és egyre súlyosbodó halálos betegségből, visszanyeritek egészségeteket, önbecsüléseteket, és azt a képességeteket, hogy termékeny és teljes életet tudjatok élni önmagatok és mások örömére. 7 Az AA remek példa arra, hogy ezek az elvek képesek a tagok gyógyíthatatlannak hitt betegségének gyógyítására, és romboló személyiségjegyeik megváltoztatására. E paradigmából született meg a csoportterápia összes többi formája is. Azon felfedezés nyomán, hogy ha emberek csoportjai formális jelleggel rendszeresen találkoznak, s ily módon foglalkoznak közös problémáikkal, akkor óriási erőt képesek mozgósítani. Az Al-Anon szervezet az AA-tagok közti házastársaknak, az Al-Ateen az AA-tagok gyermekeinek nyújt hasonló segítséget. Továbbá létezik már a hasonlóan működő Névtelen Szerencsejátékosok, Névtelen Kábítószeresek, Névtelen Szülők, Névtelen Túlevők stb. szervezete is. Ma már csaknem 300 olyan önsegítő szervezet található, amelyek 12 lépéses módszerrel igyekeznek enyhíteni az emberi szenvedés legkülönbözőbb formáit. Ennek köszönhetően az amerikaiak többsége ma már nem elítéli az önpusztító viselkedésformákat, hanem gyógyítható betegségnek tekinti. Az önsegítő csoportoknak a társadalomra gyakorolt igen jelentős hatása gyakorlati szempontból nem csak az emberi szenvedés enyhülésében és a családok rendbehozatalában mérhető, hanem sok milliárd dollár megtakarításában is. A mozgalom által előidézett nagymértékű magatartásváltozás jelentősen csökkentette a munkából való hiányzást, s mérsékelte az állami segélyen élők számát, valamint a gépjármű-biztosítás díjának és az egészségügyi és büntetőjogi rendszer költségeinek a növekedését. Már pusztán a sok millió érintett személy számára állami pénzből szervezendő lelkisegély-szolgálat és csoportterápiás kezelés költsége is döbbenetesen hatalmas összeg lenne, amit a mozgalom léte megtakarít. E szervezetek sok millió tagja egyhangúan egyetért abban, hogy egójuk korlátjainak beismerése tette lehetővé számukra a valódi erő megtapasztalását, és ez az erő idézte elő a gyógyulásukat, azt, amit 131

125 addig a világon semmivel sem tudtak elérni, sem gyógyszerekkel, sem pszichiátriai kezeléssel, sem a modern tudományok bármely egyéb ágának eredményeivel. A Névtelen Alkoholisták (AA) története Fontos megfigyeléseket tehetünk, ha megtudjuk, hogyan is jött létre az AA. Az alkoholizmust az 1930-as években mint előtte is hosszú századokon át gyógyíthatatlan és egyre súlyosbodó betegségnek tartották, amivel szemben az orvostudomány és a vallás is tehetetlenül állt. (Ami azt illeti, a papságon belül is riasztóan nagy volt az alkoholisták aránya.) A kábítószerfüggőség minden formáját gyógyíthatatlannak tartották, és amikor az áldozatok eljutottak egy bizonyos stádiumba, egyszerűen lemondtak róluk. Az 1930-as évek elején egy kiváló amerikai üzletember, akit Rowland H. néven ismerünk, már minden lehetséges módon megpróbálta kikezeltetni magát az alkoholizmusából, de eredménytelenül. Végül felkereste a híres svájci pszichoanalitikust, Carl Jungot. Jung nagyjából egy évig kezelte őt, s ezalatt sikerült is bizonyos mértékű javulást elérnie. Rowland reményekkel telve tért haza az Egyesült Államokba, ám hamarosan ismét visszacsúszott az alkohol rabságába. Újból Junghoz fordult, és további kezelést kért tőle. Jung azonban lemondóan közölte vele, hogy az ő tudománya már nem adhat több segítséget. Hozzáfűzte azonban, hogy az emberiség történetében néha felbukkantak olyanok, akik teljesen átadták magukat valamilyen spirituális jellegű szervezetnek, Istentől kértek segítséget, és így végül meggyógyultak. 8 Rowland csüggedten utazott haza, de megfogadta Jung tanácsát, és sikerült felkutatnia egy szervezetet: az Oxfordi Csoportok -ét. A csoportok tagjai rendszeresen találkoztak, hogy megvitassák, miként lehet spirituális eszmék szerint élni az életet. Eszméik igen hasonlítottak a későbbi Névtelen Alkoholistákéihoz. Rowlandnak ily módon valóban sikerült meggyógyulnia, s gyógyulásának története mélységes csodálkozást váltott ki egy másik alkoholistából, Edwin T.-ből, más néven Ebbyből, aki aztán követte Rowland példáját, s szintén sikeresen megszabadult alkoholizmusától. Az AA egyik alapvonása már itt is megfigyelhető: az egyik ember segít a másiknak ugyanolyan problémájának leküzdésében. Ebby elmondta a szintén gyógyíthatatlannak és reménytelennek tartott alkoholistának, Bill W. nevű barátjának, hogy gyógyulása mások szolgálatán, némi morális nagytakarításon, a névtelenségen, alázaton és egy bizonyos önmagánál is nagyobb erőtől kért segítségen alapszik. 9 Bill W. ateista volt, miért is finoman fogalmazva nem tetszett neki a gondolat, hogy holmi magasabb erőtől kérjen segítséget. Már maga a segítségkérés gondolata is irritálta Bill büszkeségét, s a férfi mélységes és sötét kétségbeesésbe zuhant. Helyzetét nehezítette, hogy szervezete 132

126 allergiás volt az alkoholra, s ez iszonyú sorsra kárhoztatta. Kezelőorvosa egyértelműen közölte vele és feleségével, Lois-szal, hogy az esete orvosilag reménytelen, garantáltan halálos. Bill végül minden reményt feladott. Ám ekkor mélyreható élményt élt át: végtelen jelenlétet és fényt érzett, s mérhetetlen intenzitású lelki béke árasztotta el. Aznap éjjel végre igazán jól aludt, s amikor másnap felébredt, úgy érezte, hogy valami leírhatatlan átalakulás ment benne végbe. 10 Élményének hatását orvosa, dr. William D. Silkworth is igazolta, aki a New York nyugati részén működő Városi Kórházban dolgozott. Silkworth ekkorra már vagy tízezer alkoholistát kezelt, s elég bölccsé vált az ilyen ügyekben ahhoz, hogy felismerje, milyen óriási jelentőségű Bill élménye. Később ő ismertette meg Billt a kiváló pszichológusnak, William Jamesnek A vallásos tapasztalatok sokféleségéről írt klasszikus művével. Bill szerette volna másokkal is megosztani ezt az ajándékot, s ahogy ő mondta: A következő néhány hónapot azzal töltöttem, hogy részegeket próbáltam kijózanítani. De mindhiába. Bill végül rájött, hogy az alanyt először meg kell győznie állapota reménytelenségéről (a korszerű pszichológiában ezt a tagadás legyőzésének nevezik). Első sikerét egy akroni sebésszel, dr. Bobbal érte el, akiről kiderült, hogy igen fogékony a spirituális dolgokra. Dr. Bob lett az AA társalapítója. Ettől kezdve haláláig, 1956 ig többé már egyetlen korty alkoholt sem ivott, akárcsak az 1971-ben elhunyt Bill W. 11 Az a hatalmas erő, amely Bill W. belső élményén keresztül realizálódott, idővel a megváltoztatott életek millióiban is megmutatkozott. Amikor a Life magazin összeállította minden idők száz legtöbbre tartott amerikaijának a listáját, Bill W. az önsegítő mozgalmak alapítójaként szerepelt rajta. 12 Bill W. története jellemző mindazokra, akik óriási erőket közvetítettek: azok az eszmék, amiket rövid pályájuk során ezek az emberek tolmácsolnak, hosszú időn át sok millió ember életét változtatják meg. Jézus Krisztus például csupán három rövid esztendőn át tanított, tanítása mégis teljesen átformálta a nyugati civilizációt, s azóta is hatást gyakorol minden nemzedék életére. Jézus és tanítása áll az elmúlt 2000 év nyugati történelmének középpontjában. Az általunk eddig talált legmagasabb értékű attraktormezők kivétel nélkül a történelem nagy spirituális mestereinek tanításaival kapcsolatosak. Ha kalibráljuk a nagy mesterek eredeti tanításainak energiamezejét, azok ereje mindig nagyobb, mint a tanításra épült szervezett vallás kalibrációs értéke. (Lásd XXIII. fejezet) Tehát ezen a téren idővel mindig értékcsökkenés figyelhető meg. Az eredeti eszmék azonban megőrzik természetükből adódó attraktormintázatuk erejét, csupán a kifejeződésük vált gyengébbé. A tanítások ma is ugyanolyan átható erejűek, mint egykor voltak. Egy eszme ereje az idő múlásával nem változik. Akár pontosan értjük 133

127 azokat, akár nem, ezen eszmék azok az ideálok, amelyek elérésére az emberiség törekszik. Az önmagunk jobbá tételéért vívott küzdelmeink alapján együtt érzünk a még mindig belső konfliktusaik szorításában vergődőkkel; ebből azután bölcsesség, s az emberi állapot iránti könyörület lesz. A korszerű elméleti fizika és saját attraktorkutatásaink eredményeinek fényében nyilvánvaló, hogy abban a világegyetemben, ahol minden kapcsolatban áll mindennel, a láthatatlan erő olyan dolgokat valósít meg számunkra, amelyekre önerőnkből képtelenek lennénk. Mint már említettük, nem látjuk az elektromosságot, a röntgensugarakat vagy a rádióhullámokat, hatásaik révén azonban ismerjük a természetükből adódó erejüket. Hasonlóképpen folyamatosan megfigyelhetjük az erő hatását a gondolatok és érzések világában, bár egészen mostanáig nem tartották lehetségesnek a gondolatok mérését. Amikor a nagy energiájú attraktormezőkről beszélünk, gyakran csak szimbólumok segítségével utalhatunk rájuk. Fizikai szempontból nézve persze a nemzeti lobogó is csupán egy színes mintákkal befestett szövetdarab, mégis sok ember hajlandó az életét adni azért, amit jelképez. Azok a dolgok, amelyek számunkra a legnagyobb jelentőségűek, a szellemi, és nem az anyagi világból származnak. Láthattuk tehát, hogy a nagy energiájú attraktormezőkkel kapcsolatos elvekhez igazodva nagyszerű olimpiai eredmények, kereskedelmi sikerek és nemzetközi szintű politikai győzelmek születhetnek, s gyógyíthatatlannak tűnő betegségekből is ki lehet gyógyulni. Ugyanezek az attraktormintázatok felelősek a legcsodálatosabb zeneművekért is, ezek képezik az alapját egy sor kiemelkedő jelentőségű vallási tanításnak, s a világ legnagyszerűbb művészeti és építészeti alkotásainak. Belőlük fakad minden kreativitás és zsenialitás. 134

128 XIV. fejezet Az erő a művészetben A képzőművészet, a zene és az építészet századok során létrehozott kiemelkedő alkotásai maradandó módon testesítik meg a nagy energiájú attraktormintázatok hatását. Bennük civilizációnk legkiválóbb művészeinek a tökéletesség és a szépség s ezzel az emberiség nemesebbé tétele iránti elkötelezettsége tükröződik. Mindig is a képzőművészet volt a világi élet azon területe, ahol az ember a legmagasabb spirituális szintek elérésére törekedett. Már az ókori görög szobrász, Pheidiász idején is azt tekintették a művészek feladatának, hogy anyagi formába öntsék azokat az eszményeket, amelyek elérésére az embernek törekednie lehetne és kellene, s kézzelfogható formában tárják mindenki elé az emberi szellem finomított kifejeződését. A nagy műalkotások nem csak az emberi létélmény lényegét testesítik meg, hanem a világét is, amelyben élünk. Ez az, amit szépségnek nevezünk. Az elméleti fizikushoz hasonlóan a művész is rendet lát a látszólagos káoszban. A formátlan márványtömbben Michelangelo meglátta Dávidot és a Piétát, és vésőjével megbontotta az érzéketlen követ, hogy felszabadítsa a tökéletes képmást. A Sixtus-kápolna üres, vakolt falának véletlenszerű mintáit szemlélve a művészet ihletének köszönhetően csodálatos ABC merült fel lelki szemei előtt, amelyből azután a művészet technikáját alkalmazva megvalósította azt az A B C-t, amit mi Utolsó ítéletként ismerünk. A művészet emberre szálló hagyatéka belső jellegű is: a megvalósított szépséget szemlélve a szép iránti érzékenység születik meg bennünk, ami lehetővé teszi, hogy a lét látszólag rendezetlen zűrzavarában saját esztétikai örömöket fedezzünk fel és hozzunk létre. A művészet és a szeretet az ember két legnagyszerűbb ajándéka önmagának. Szeretet nélkül nincs művészet. A művészet mindig a lélek alkotása, az emberi érintés ügyessége, függetlenül attól, hogy ez az érintés anyagi, vagy csupán az elmére és a szellemre hat. Így van ez a neandervölgyi ember kora óta, s így is lesz mindörökké. Nem csoda hát, hogy méréseink szerint a számítógép alkotta művek, de még a legcsodásabb fotográfiák sem kalibrálhatók olyan magas értéken, mint a nagy festők eredeti művei. Roppant érdekes az a kineziológiai kísérlet, amelyet azon a személyen végzünk, aki először egy eredeti festményt, majd annak valamilyen reprodukcióját szemléli. Ha az illető arra a festményre tekint, ami kézzel készült, akkor erőssé válik, a fotokópia látványától viszont elgyengül, és ez a kép tartalmától függetlenül igaz. Még a nyugtalanító témát ábrázoló eredeti festménytől is erősebb lesz a vizsgálati alany, mint egy kellemes témát 135

129 ábrázoló kép másolatától. Az elkötelezett művészek szeretetet adnak a munkájukba. Az emberi érintés és az emberi eredetiség ereje igen nagy. A kineziológia segítségével ezért csalhatatlanul kimutathatók a hamisítványok is. A kiváló pszichoanalitikus, Carl Jung újra meg újra, számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy a művészet kapcsolatban áll az emberi méltósággal, és hogy az emberi lélek fontos szerepet játszik a művészetben. Egyébként Jung és munkássága a történelem összes neves pszichoanalitikusa közül a legmagasabb értéken kalibrálható. (Sokan mások jóval alacsonyabb értéket értek el, mivel olyan attraktormintázatokhoz igazodtak, mint amilyen például a materialista determinizmusé.) A művészetek közül sok tekintetben a zene a legtitokzatosabb, mivel ez a legkevésbé kézzelfogható. Ugyanakkor azzal, hogy megkerüli bal agyféltekei értelmünket, s közvetlenül a tudatalatti, jobb agyféltekei mintaérzékelésre hat, a zene a leginkább érzelemgazdag és a legösztönösebb is. Ez a művészeti ág kínálja a legkönnyebben érthető példát arra, miként rendezik át az attraktormezők a valóságot: ha meg akarjuk érteni a káosz és a jelentés közti különbséget, s ezzel szeretnénk hatékony módon definiálni a művészetet, akkor elég, ha eltöprengünk a zaj és a zene közti különbségen. Arvo Pärt kortárs észt zeneszerző, akinek műveit gyakran jellemzik a transzcendentális vagy misztikus jelzőkkel, s akinek az alkotói folyamatról írt sorai igen találóan foglalják össze annak nagy részét, amit a művészi zsenialitásnak az attraktormintázatok kibontásában betöltött kulcsfontosságú szerepével kapcsolatban megfigyeltünk. Arvo Pärt így fogalmaz: Gyakran hosszú időn át kell készülnöm a komponáláshoz. Néha öt évig is... Az életemben, a zenémben, a munkámban, a sötét óráimban az a bizonyosság tör rám, hogy ezen az egy dolgon kívül semminek sincs értelme. Ami összetett és sokoldalú, csak összezavar, s nekem az egységet kell keresnem. De mi ez az egy dolog, és hogyan találhatom meg a hozzá vezető utat? E dolog nyomai számos álcában bukkannak fel, és minden, ami nem fontos, eltűnik... Itt vagyok egyedül a csenddel. Rájöttem, hogy néha az is elég, ha csak egyetlen hangot szólaltatnak meg, ám azt nagyon szépen... Ez a célom. Az idő és az időtlenség összefügg. A jelen pillanat és az örökkévalóság bennünk csatázik. 1 A művészetek közül a legkönnyebben a zene csal könnyeket a szemünkbe, a legkönnyebben a zene ugraszt talpra bennünket, s a legkönnyebben a zene inspirál minket, hogy a szeretet és a kreativitás csúcsaira emelkedjünk. Már említettem, hogy a hosszú élet a jelek szerint összefügg a komolyzene attraktormezőivel való kapcsolattal, 136

130 függetlenül attól, hogy ez a kapcsolat előadóként, karmesterként vagy zeneszerzőként realizálódik. A komolyzenének gyakran rendkívül erőteljes, saját erőmintázatai vannak. Az összes művészetek közül az építészet a legkézzelfoghatóbb és a legnagyobb hatású az emberek életére. Épületekben vásárolunk, dolgozunk és szórakozunk, ezért aztán a legtöbb emberi tevékenység háttereként funkcionáló építmények formája maximális figyelmet érdemel. A világ jelentős építészeti alkotásai közül a csodás székesegyházak különleges áhítatot váltanak ki. Minden építészeti alkotás közül a katedrálisok energiamintázatai kalibrálhatók a legmagasabb értéken. Ebben a jelek szerint több tényező is közrejátszik. A székesegyházakkal kapcsolatos élményeinkben egyszerre többféle művészet elegyedhet: zene, szobrászat, festészet és persze a tértervezés. Emellett ezeket az építményeket Istennek szentelték; márpedig az, ami a Teremtő nevében fogan, a létező legerősebb attraktormintázatokhoz igazodik. A székesegyház nem csak megihleti az embert, hanem egyesíti, tanítja, jelképezi és szolgálja is mindazt, ami benne a legnemesebb. Egy szép épületnek persze nem feltétlenül kell hatalmasnak vagy grandiózusnak is lennie. Kevés elbűvölőbb építmény van az ír tájat tarkító zsúpfedeles házikóknál: egyik eredetibb és festőibb, mint a másik. Az esztétikus jelenségek felismerésének képessége velünk született. Ennek köszönhetően a hagyományos lakásépítészetben is igen sok szépséget és eleganciát tudunk felfedezni. A jól átgondolt középítészet történelmi hitelességgel szól a hasznossággal kombinált egyszerűség szépségéről. A funkció és a szépség lenyűgöző egységet alkot a nagy orosz metróállomásokon, valamint számos új kanadai toronylakóház konstrukciójában és elrendezésében. A régebbi kultúrák mintha mindig is tisztában lettek volna a szépség hasznosságával, s azzal, hogy amit szépség nélkül terveznek, az hamar tönkremegy. Egy építészetileg csúf környék a nyomor és az erőszak öngerjesztő körének része lesz; a nagyvárosi lakótelepek olcsó és embertelen épületeinek gyenge energiamintázatai a nyomor és a bűnözés mátrixában nyilvánulnak meg. Bár nem szabad elfelednünk, hogy attól függően, hogy melyik attraktormintázathoz igazodunk e gettók ínsége éppúgy lehet ürügy a lezüllésre, mint ösztönzés a fölemelkedésre. (Nem a környezet adottságai, hanem az embernek a környezethez való hozzáállása dönti el, hogy eme adottságok a vereség magyarázatául vagy a győzelem ihletéül szolgálnake majd.) A kecsesség az esztétikai érzékenység erejének a kifejeződése, ez az ERŐ pedig mindig kecsességben nyilvánul meg, legyen szó akár a formák, a stílus, akár a kifejezésmód szépségéről. A kecsességet gondolatban az eleganciával, a kifinomultsággal és a könnyedséggel azonosítjuk. 137

131 Megcsodáljuk az olimpiai sportolók kecsességét, s felemelő érzés tölt el bennünket a gótikus boltozatok kecsessége láttán. Az erő kecses mintázatai elismerik és támogatják az életet, s tiszteletben tartják és megvédelmezik mások méltóságát; a kecsesség a feltétlen szeretet egyik aspektusa. Ezenfelül a kecsesség nagylelkűséget is jelent: nem egyszerű anyagi nagylelkűséget, hanem a szellemét is, például hajlandóságot arra, hogy köszönetet mondjunk, vagy hogy elismerjük mások fontosságát az életünkben. A kecsesség szerénységgel és alázattal párosul. Az erőnek nem kell önmagával hivalkodnia, szemben az erővel, amelynek mindig így kell tennie, hiszen végső soron önbizalomhiányból származik. A nagy művészek hálásak az erejükért, bármilyen formában fejeződik is ki, mert tudják, hogy az az egész emberiség javát szolgáló ajándék, s hogy ezért tartoznak valamennyi felelősséggel. A szépség oly sokféle formában fejeződött ki a különböző korokban és kultúrákban, hogy jó okunk van azt állítani, a szépség a szemlélőtől függ. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy csak a szépség hordozója változik, a lényege állandó, s csak az általunk észlelt formája lesz mindig más és más. Érdekes, hogy a magasan fejlett tudatú személyek minden formában képesek meglátni a szépséget. Az ő számukra minden élet szent, és minden forma szép. 138

132 XV. fejezet A zsenialitás és a kreativitás ereje A kreativitás és a zsenialitás nagy energiájú attraktorokat jelez. Egyetlen emberi tehetségnek sincs több köze az új M-mezők keletkezéséhez, vagy a burkolt (megnyilvánulatlan) világegyetem kiburkolásához ; sőt a zsenialitás és a kreativitás birodalmát kifejezetten ezek a mezők jelentik. E két, egymással szorosan összefüggő fogalom a zsenialitás és a kreativitás ugyanakkor roppant titokzatos is számunkra, hiszen alapvető természetüket csak kevéssé ismerjük. Az ember a történelem során mindvégig azon küszködött, hogy megértse azokat az igazságokat, amelyek a zseniális elmék számára teljesen maguktól értetődőek. A zsenialitás definíciója szerint olyan tudati stílus, amit a nagy energiájú attraktormintázatok elérésének képessége jellemez. Nem személyiségjegyről van szó, a zsenialitás nem olyasmi, amivel egy személy rendelkezik. Azok, akiket zseniálisnak tartunk, általában tagadják, hogy azok volnának. A zsenialitás egyik általános ismertetőjele ugyanis az alázat. A zseni mindig valami magasabb hatásnak tulajdonítja felismeréseit. A zsenialitás működése általában nagyon egyszerű: a kérdés megfogalmazása után meghatározatlan ideig várni kell, amíg a tudat a probléma megoldásán dolgozik. A válasz végül egy szempillantás alatt jelenik meg, méghozzá jellemzően nem verbális formában. A nagy zenészek mindig is azt mondták, hogy nem kellett megtervezniük muzsikájukat, csupán lejegyezték azt, amit az elméjükben hallottak. 1 A szerves kémia atyjának tartott Kekule álmában látta meg, hogyan alkothatják a szénatomok a benzolgyűrűt. Einstein egy megvilágosodott pillanatában olyan forradalmi felismerésre jutott, amelynek bizonyítható matematikai formába való átültetésén azután évekig kellett még dolgoznia. 2 A zseniknek egyébként is az jelenti az egyik legnagyobb gondot, hogy miként öntsék mások által is fölfogható formába azt, ami az ő számukra már kristálytisztán érthetővé vált. A felismerés az azt megélő számára általában teljes és magától értetődő, de másokkal való megértetéséhez néha egy egész élet kell. 3 A zsenialitás tehát hirtelen felismeréseket, nem pedig lépésről lépésre haladó fogalmi gondolkodást takar, s ebben egy láthatatlan folyamat is szerepet játszik. Úgy tűnhet, hogy a zseni elméje megakadt, és nem képes megoldani a problémát, pedig valójában csak a terepet készíti elő. Belső küzdelem folyik az értelemmel, amely a Zenből ismert koanhoz hasonlóan értelmi patthelyzethez vezet, s onnan csak egyféle módon lehet kijutni, mégpedig úgy, hogy az alacsonyabb energiájú attraktormintázatról egy magasabb energiájúra szökkenünk át. A zenei hangokhoz hasonlóan az attraktorok energiamintázatainak 139

133 is vannak felhangjai, amelyek minél magasabb frekvenciájúak, annál nagyobb ERŐvel rendelkeznek. A zsenialitás az attraktor energiamintázatának mindig egy újabb felhangját üti meg. Az emberi tudat minden előrelépése úgy következett be, hogy egy alacsonyabb attraktormintázat magasabb energiájú felharmonikusára ugrottunk át. Az eredeti kérdésfelvetés során egy bizonyos attraktor aktivizálódik, a válasz pedig ezen attraktor felharmonikusában rejlik. Ezért mondják, hogy a kérdés és a válasz tulajdonképpen ugyanazon érme két oldala, és hogy a kérdést nem is lehetne feltenni, ha arra nem volna már meg a válasz; máskülönben nem létezhetne az a mintázat sem, amelyből maga a kérdés felmerül. 4 Kevés a felismert zseni, ám a zsenialitás valamennyiünkben jelen van. A világegyetemben nincs szerencse vagy véletlen. Nem csak az igaz, hogy minden kapcsolatban áll minden mással, hanem az is, hogy senki sincs kizárva a világegyetemből, valamennyien tagjai vagyunk. A tudatosság egyetemes tulajdonság, akárcsak a fizikai lét. Mivel a zsenialitás a tudat egyik jellemzője, így az is egyetemes; ami pedig egyetemes, az minden ember számára elérhető. A kreativitás és a zsenialitás az emberi tudat természetes része. Mivel minden emberben a tudatnak ugyanazon esszenciája rejlik, a zsenialitás olyan lehetőség, amely mindenkinek megadatott, csak a megfelelő körülményekre vár, hogy kifejeződhessék. Valamennyiünk életében akadnak zseniális pillanatok, bár azokat néha csak mi magunk, vagy a hozzánk közel állók ismerik fel. Váratlanul nagyszerű döntést hozunk, a megfelelő dolgot mondjuk vagy tesszük a megfelelő pillanatban anélkül, hogy tudnánk, pontosan miért is. Néha a legszívesebben gratulálnánk magunknak ezekhez az előre nem látott eseményekhez, csak hát valójában magunk sem értjük, hogyan történtek. A zsenialitás gyakran az észlelés megváltozásában kontextus- vagy paradigmaváltásban fejeződik ki. Az elme egy megoldatlan problémán dolgozik, ennek során kérdéseket tesz fel, majd nyitottá válik a válasz befogadására. A forrásnak, ahonnan a válasz érkezik, a különböző korokban és kultúrákban már sokféle nevet adtak. A nyugati civilizáció művészeteiben például az ihlet görög istennőivel, a múzsákkal azonosították. Akik alázatosak és hálásak a nekik jutott megvilágosodásért, továbbra is képesek lesznek hozzáférni a zsenialitáshoz. Akik azonban saját egójuknak tulajdonítják az ihletet, hamarosan elveszítik ezt a képességet, s akár bele is bukhatnak a sikerbe. A nagy erőt akárcsak az elektromos nagyfeszültséget nem árt, ha tiszteletben tartjuk. Tehát a zsenialitást és a kreativitást a zseniális és kreatív emberek szubjektív módon szemlélőként avagy tanúként élik meg. Olyan jelenségről van szó, amely megkerüli az egyén egóját. A zsenialitás használatának képessége megtanulható, bár gyakran csak fájdalmas önfeladás útján, 140

134 amikor a megoldhatatlannal való terméketlen küzdelem elkeseredést szül, s annak hamujából éled fel a zsenialitás főnixmadara. A vereségből végül győzelem születik, a kudarcból siker, a megalázásból valódi önbecsülés. A zsenialitás megértésére tett próbálkozásokkal az az egyik legnagyobb probléma, hogy már a jelenség felismeréséhez is csaknem zseninek kell lenni. A világ gyakran egyáltalán nem veszi észre a géniuszt; a társadalom nem egyszer lelkesen ünnepli a zseni művét, anélkül hogy észrevenné az annak megteremtésében rejlő zsenialitást. Amíg valaki fel nem ismeri az önmagában rejlő zsenialitást, addig nagyon nehezen fogja azt másokban felismerni; csak azt láthatjuk meg magunk körül is, amit egyszer magunkban már felfedeztünk. Példaként felhozhatjuk Mihail Gorbacsovot, aki az utóbbi időkben világszerte óriási figyelmet kapott, a világ mégsem ismeri el zsenialitását. Néhány rövid év alatt ő egymaga forradalmi változásokat idézett elő a világ leghatalmasabb birodalmában, erejének egyedüli forrása az ihlete és a jövőbelátása volt. (Ha a kommunista rendszer az erőn alapul, semmi sem tudta volna megdönteni; mivel azonban az erő adta az alapját, elkerülhetetlenül buknia kellett egy karizmatikus, az erőhöz igazodó vezető keze által. 5 ) A zsenialitás társadalmunk egyik legnagyobb kihasználatlan erőforrása. Éppen annyira nem konkrét, mint amennyire nem is személyes jellegű. A nagy tehetségű személyeknek gyakran többféle erősségük is van. A zseni többféle területen is hasznosíthatja zsenialitását, és sokféle problémára találhat megoldást. A társadalom rengeteget veszít, mivel nem tudja, hogyan támogassa a zsenijeit; sőt gyakran közönyös vagy egyenesen ellenséges a zsenikkel szemben. Kár, mivel fenntartásuk nem kerül sokba. Az általunk zseninek nevezett személy általában egyszerű életet él, mert az igazi zsenit csak ritkán érdekli a pénz vagy a hírnév. A zsenialitást a források értékelése és a leleményes takarékosság jellemzi, mivel a zseni nagyra becsüli az életet, és minden kifejeződésének látja a belső értékét, s mivel az idő és az erőforrások értékesek, a szükségesnél többet tenni pazarlásnak tűnik számára. Ez az oka annak, hogy a zseniális személyek sokszor igen egyszerűen és csendesen élnek: vonakodva merészkednek csak az előtérbe, s kizárólag abban az esetben, ha valamilyen ügyet szeretnének támogatni. A zsenialitás a kifogyhatatlan készletekkel való kapcsolatának köszönhetően beéri a minimummal. (Az effajta egyszerűség egyébként általában is jellemzőnek tűnik az igazi sikerre.) Minek is szerezni, ha az embernek már megvan az, amire vágyott. Az anyagi javak figyelmen kívül hagyásának ennek a látszólagos naivitásnak az alapja a világegyetem természetének, vagyis annak a megértése, hogy ami az életet támogatja, azt az élet is támogatja, tehát a fennmaradás nem igényel erőfeszítést; adni és kapni egy- és ugyanazon dolog. 141

135 A zsenialitást előszeretettel értelmezik a konvenciókkal való szakításként, különcségként. Tény, hogy a nagy energiájú attraktormezőkhöz való igazodásuk miatt a zseniális emberek más szemszögből látják az életet, ezért a dolgok a szokásostól eltérő jelentőségűek számukra. A zsenit gyakran késztetik lázas tevékenységre olyan felismerések, amelyeket mi fel sem foghatunk. A zsenialitás nem egyenlő a sztársággal. A zsenik közt azok, akik hírnevet szereznek, elenyésző kisebbséget alkotnak, mögöttük viszont az efféle státuszt el nem érő zsenik egész hadserege sorakozik. Sokan közülük semmilyen tekintetben sem tűnnek említésre méltónak, s még az sem kizárt, hogy soha nem is részesültek felsőfokú képzésben. Erre a típusra jellemző, hogy képes maradéktalanul hasznosítani a tapasztalatait, amelyeket a mesterségbeli tudás tökéletesítése iránti elkötelezettség révén ki is aknáz. Sok termékeny zsenit csak évekkel a halála után fedeznek fel. Az sem ritka eset, hogy a zsenialitás áldása avagy átka sajnálatos következményekkel jár az egyén életében. A zsenialitás jellemzői közé tartozik az igen nagy munkabírás képessége, amely gyakran ciklusos formában jelentkezik. Az ihlet hatása alatt a zseni akár napi 20 órát is dolgozhat, hogy megvalósítson egy ötletet, amíg az frissen csillog az elméjében. A lázas tevékenység időszakait a látszólagos tétlenség periódusai szakítják meg: ezek valójában azok az érlelési időszakok, amelyek az alkotás folyamatához nélkülözhetetlenek. Emiatt a zseni személyisége néha szélsőségesnek tűnik. A zsenik tisztában vannak azzal, hogy teret kell létrehozniuk, ahol ötleteik kikristályosodhatnak, s ehhez néha a figyelem teljes elvonása szükséges. A kreativitás működéséhez nem a külső, hanem a belső körülményeknek kell megfelelőeknek lenniük. Mindenki hallott már olyan emberről, aki országúti dugóban várakozva jött rá valamely bonyolult probléma megoldására. Annak, hogy sokan nem ismerik fel, és ezért nem is kezdik kiaknázni saját zsenialitásukat, az az egyik fő oka, hogy a köztudatban a zsenialitást a magas intelligenciahányadossal tartják azonosnak. Ez azonban óriási tévedés! Sokkal hasznosabb lenne, ha a zsenialitást egyszerűen az emberi tevékenység egy adott területén megnyilvánuló, különösen nagy hozzáértésként kezelnénk. Az IQ-val kapcsolatos téveszme abból a tényből fakad, hogy a matematika és a fizika terén tevékenykedő híres zsenik többségének valóban magas az IQ-ja; csakhogy ezeken a tudományterületeken előfeltétel a munka megértéséhez szükséges magas szintű intelligencia. Rajtuk kívül azonban rengeteg az olyan zseni, akinek nem úgy vág az agya: léteznek művész zsenik, zenei lángelmék, zseniális tervezők és feltalálók, s még sokféle zseni, akinek tehetsége valamely behatárolt területen belüli, újszerű kreativitásban nyilvánul meg. Ne feledjük el, hogy az IQ csupán a szimbólumok és szavak logikus 142

136 megértésére való képesség mérőszáma. A zsenialitás tekintetében azonban az ember életét meghatározó értékek sokkal fontosabbak, mint az IQ. Kutatásaink alapján úgy tűnik, hogy az egyén céljainak és értékeinek nagy energiájú attraktorokhoz való igazítása sokkal közelebb áll a zsenialitáshoz, mint bármi más. A zsenialitásnak inkább a kitartáshoz, a bátorsághoz, az összpontosításhoz, az óriási késztetéshez és az abszolút tisztességhez van köze. A tehetség önmagában nem elég. A mesteri szintű hozzáértés eléréséhez szokatlanul nagy mértékű elkötelezettség is szükséges. A zsenialitást tehát legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, mint egyfajta képességet a rendkívül magas szintű hivatásbeli hozzáértés elérésére. Függetlenül attól, hogy elismert-e vagy sem, minden zseni ugyanazt a jelmondatot tűzi zászlajára: Tedd, amit a legszívesebben tennél, de azt a legjobb képességeid szerint tedd! 143

137 XVI. fejezet A siker túlélése Nagyon sok az olyan eset, amikor egy zseniális személyt felfedez és ünnepel a nagyközönség, pályája mégis tragikus fordulatot vesz. Ez jól szemlélteti a tényt, hogy siker és siker között különbség van. Míg az előbbi gyakran veszélybe sodorja az életet, az utóbbi jobbá teszi azt. Az igazi siker felvillanyozza és támogatja a szellemet; nem elszigetelt eredményekből adódik, hanem a teljes személy sikerességéből, a sikeres életmód eléréséből, amely nem csak az adott egyénnek jó, hanem a környezetében mindenki másnak is. A sikeres emberek életét teljes egészében megerősíti eredményeik kontextusa. Ezzel szemben, amit a bulvárlapok világa sikernek nevez, az gyakran tönkreteszi a sikeres személy egészségét és kapcsolatait; a híresek és gazdagok világában szinte mindennapos a lelki összeomlás. Amit a világ sikernek nevez, az valójában csak ünnepeltség, amelynek potenciális romboló hatása nap mint nap be is bizonyosodik. A hírességek körében igen gyakori a válás, a szenvedélybetegség, az alkoholizmus és az öngyilkosság vagy az idő előtti halál. Ha mindazon ünnepeit személyek nevét fel akarnánk sorolni, akiknek pályafutására ilyen tragédiák nyomták rá a bélyegüket, a lista jó néhány oldalas lenne. Vannak köztük filmsztárok (Judy Garland, Marilyn Monroe, James Dean), popcsillagok (Elvis Presley, Janis Joplin, Jimi Hendrix), írók (E. A. Poe, Jack London, Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald), és még hosszan sorolhatnánk. Az ünnepeltségért nagy árat fizető hírességek mellett azonban sok-sok ezer kevésbé híres, de sikeresnek tűnő életet is tönkretett már a kábítószer vagy a személyiség torzulása, aminek következtében a korábban derék emberek hiú, kegyetlen, önző és élvhajhász alakokká váltak. Nem pusztán arról van szó, hogy ezek az emberek túl nagy vagyonra tettek szert, vagy hírnevük révén túl sok figyelmet kaptak, hanem arról is, hogy ezek a hatások úgy torzították el a személyiségüket, hogy a nevezzük így kis énjüket erősítették meg nagy énjük helyett. A kis én azon részünk, amely fogékony a hízelgésre; az én ezzel szemben magasabban fejlett természetünk egyik aspektusa, amely alázattal és hálával fogadja a sikert. Az én a gyenge attraktormintázatokhoz igazodik; az én a nagy erejű energiamezőkhöz. Nem magán a sikeren múlik, hogy felemel vagy tönkretesz-e bennünket, hanem azon, hogy a siker miként integrálódik a személyiségünkbe. Függ attól sőt ezek lesznek a meghatározó tényezők, hogy büszkék vagyunk-e vagy alázatosak; hogy énközpontúak vagyunk-e vagy hálásak; hogy tehetségünk miatt jobbnak tartjuk-e magunkat másoknál vagy 144

138 talentumunkat inkább olyan ajándéknak tekintjük, amiért hálát érzünk. Valamennyien ismerünk olyan személyeket, akikre már a legkisebb siker is rossz hatással van, akik arrogánssá, pattogóvá és parancsolgatóvá válnak, amint a legcsekélyebb hatalom a kezükbe kerül. Ugyanakkor olyanokat is ismerünk, akik igen nagy hatalommal rendelkeznek, mégis szívélyesek, érzékenyek és másokkal törődök. Ha jól megnézzük a világ nagyhatalmú embereit iparmágnásokat, bankelnököket, Nobel-díjasokat vagy a híres amerikai családok tagjait, megdöbbentő, hogy közülük milyen sokan nyíltak, kedvesek és őszinték, s hogy a sikert felelősségnek tekintik, mert tudják, noblesse obiige (a nemesség kötelez). Ők tehát valóban sikeres emberek, akik rendkívül udvariasak és figyelmesek mindenkivel, függetlenül attól, hogy látogatóba érkező hatalmasságról vagy egyszerű szolgáról van szó, s mindenkit egyenrangúként kezelnek. Eszükbe sem jut, hogy fennhéjázóan is viselkedhetnének, mivel nem jobbnak, csupán szerencsésebbnek tartják magukat másoknál. Helyzetüket egyfajta gondnoki ténykedésként fogják fel, úgy érzik, kötelességük latba vetni befolyásukat a lehető legnagyobb közjó érdekében. Mitől van, hogy a valóban sikeres személyek ennyire szívélyesek, nyíltak és adakozóak? Ez is az ok-okozati összefüggés ábrájának segítségével magyarázható el. Aki valóban sikeres, azonosul az ABC-vel, s rájön, hogy ő csak közvetítője a külvilágban sikert termő hatásoknak. Mivel eggyé tud válni a siker forrásával, nem kell szorongania annak esetleges elveszítése miatt. Aki azonban sikerét az A B C birodalmában látja, mindig bizonytalan lesz, hiszen a siker szerinte valamilyen külső forrásból ered. Teljes önbizalom abból a tudásból fakad, hogy a siker forrása bennünk van. Az a meggyőződés, hogy az erő forrása rajtunk kívül keresendő, tehetetlenné és sebezhetővé, s ezáltal védekezővé és birtokolni vágyóvá tesz. A valódi siker tehát belülről fakad, és független a külső körülményektől. Úgy tűnik, hogy a sikerhez három kihagyhatatlan lépcsőfok vezet: 1. Eleinte az számít, hogy az ember mit birtokol; ezen a szinten a státus az anyagi gazdagság látható jeleitől függ. 2. A fejlődésnek ebben a stádiumában a státust a birtokolt javak helyett egyre inkább az határozza meg, hogy az illető mit tesz. A létrának ezen a fokán helyzete és tevékenysége révén vívhat ki valaki jelentősebb szociális 145

139 státust. A társadalmi szerepek azonban elveszítik csillogásukat, ahogy az ember mesteri szintre fejlesztve képességét éretté válik; ilyenkor már az a fontos, hogy mit ért el. 3. A sikeres embert végül már csak az érdekli, hogy mivé vált életének tapasztalatai által. Az ilyen emberek karizmatikus jelenléttel rendelkeznek, amely belső erejük bájának külső megnyilvánulása. Társaságukban mi is érezzük azoknak a nagy energiájú attraktormintázatoknak a vonzását, amelyekhez ezek a személyek igazodnak, és amelyeket tükröznek. A siker az emberi élet nagy erejű energiamintázatokhoz való igazításának automatikus következménye. Mi az oka a valódi siker könnyedségének? A jelenség ahhoz a mágneses térhez hasonlítható, amelyet a vezetéken áthaladó elektromos áram gerjeszt. Minél nagyobb erejű az áram, annál erősebb mágneses teret kelt. Ez a mágneses tér azután a környezetében már mindenre hat. A csúcsra nagyon kevesen érnek fel. A középszerűek világára a heves versengés jellemző, a piramis alja pedig mérhetetlenül zsúfolt. S míg a karizmatikus győzteseket külön megkeresik, a veszteseknek azért is küzdeniük kell, hogy egyáltalán rájuk tekintsenek. A szeretettel, kedvességgel és mások iránti figyelmességgel teli embereknek oly sok a barátjuk, hogy számon sem tudják őket tartani; a siker az élet minden területén azokat tünteti ki, akik sikeres mintázatokhoz igazodnak. Mindazonáltal a siker erős mintázatai és a kudarchoz vezető gyenge mintázatok közti különbségtételre valamennyiünknek megvan a képessége.

140 XVII. fejezet Az erő és a testi egészség A bölcsesség nem csak gazdaggá, hanem egészségessé is tesz. De mi is a bölcsesség? Kutatásaink szerint a nagy erejű attraktormintázatokhoz való igazodás eredménye. Noha az átlagos életben különféle energiamezőkkel találkozhatunk, mindig az fog dominálni, amelyiknek legnagyobb az ereje. Mostanra már elég széleskörűen ismertettük a témát ahhoz, hogy bevezethessük a nemlineáris dinamika és az attraktorkutatás egyik alaptételét az attraktorok kontextust teremtenek. Ez lényegében azt jelenti, hogy azon indítékok amelyek olyan eszmékből fakadnak, melyek iránt az illető elkötelezett határozzák meg az egyén megértésre való képességét, s adnak ezáltal jelentőséget tetteinek. Az eszmékhez való igazodás hatása sehol sem olyan feltűnő, mint biológiai következményeiben. Ha nagy energiájú attraktormintázatokhoz igazodunk, az kicsattanó egészséget eredményez; ha gyenge energiamintákhoz, az betegséget. Az, hogy a nagy energiájú mintázatok erősítő, illetve a kis energiájú mintázatok gyengítő hatása olyan módszerekkel mutatható be, amelyek megfelelnek a 100%-os megismételhetőség tudományos követelményének, az olvasó számára mostanra már jól ismert tény. Az ember központi idegrendszere rendkívül finoman és pontosan meg tudja különböztetni egymástól az életet támogató és az életet pusztító mintázatokat. A nagy energiájú attraktormintázatok, amelyek erősítik a testet, az agyban endorfinok felszabadulását váltják ki, s frissítő hatást gyakorolnak az összes szervre. Ezzel szemben az adrenalint felszabadító káros ingerek elnyomják az immunreakciót, s az izmok azonnali elgyengítése mellett az inger jellegétől függően bizonyos szervek rossz működését is okozzák. E klinikai jelenségen számos kezelési módszer alapul, például a gerincmasszázs, az akupunktúra, a reflexológia és még sok egyéb. Ezek a kezelések azonban az energiaegyensúly megbomlásának következményeit korrigálják. Márpedig ha nem szüntetik meg az egyensúlyhiány okát, az alapattitűdöt, a betegség általában kiújul. Az önsegítő csoportok sok millió tagja bizonyíthatja, hogy a nagy energiájú attraktormintázatokhoz való igazodás, tehát a spiritualitással társuló attitűdök elsajátítása révén nem csak egészségessé lehet válni, hanem igen sokféle magatartászavarból és betegségből is ki lehet gyógyulni. A testi és lelki egészség fennállása általában a pozitív attitűdökhöz kapcsolódik, hiánya pedig olyan negatív attitűdökkel társul, mint a neheztelés, a féltékenység, az ellenségesség, az önsajnálat, a félelem, 147

141 a szorongás stb. A pszichoanalitikában a pozitív attitűdöket jólléti érzelmeknek, a negatív attitűdöket vészhelyzeti érzelmeknek nevezik. A vészhelyzeti érzelmekben való krónikus elmerülés a testi vagy a lelki egészség megromlásához, valamint a személyes erő jelentős csökkenéséhez vezet. Hogyan küzdhetők le a negatív attitűdök az erő és az egészség leépülésének elkerülése érdekében? A klinikai megfigyelések szerint a páciensnek döntési pontra kell jutnia. A változás iránti őszinte vágy lehetővé teszi, hogy az ember különböző formában kifejeződő, magasabb energiájú attraktormintázatokat próbáljon elérni. A pesszimizmuson nem lehet túljutni, ha az ember cinikusokkal veszi körül magát; annak az általános nézetnek, hogy az embert a társasága határozza meg, van tehát némi klinikai alapja. Az attraktormintázatok jellemzően dominálnak minden olyan területen, ahol csak foghatóvá válnak; így aztán elég, ha valaki érintkezésbe lép egy nagy energiájú attraktormezővel, mert ennek hatására belső attitűdjei azonnal változni kezdenek. A jelenség jól ismert az önsegítő csoportokban. Ezt tükrözi egyik mondásuk is: Elég, ha a testedet hozod el a találkozóra. Amint kitesszük magunkat a nagyobb energiájú mintázatok hatásának, azok máris elkezdenek átragadni ránk, vagyis ahogy a jelenséggel kapcsolatban szokták is mondani ez ozmózissal terjed. A hagyományos gyógyászatban általánosan elfogadott nézet, hogy sok emberi betegség és rendellenesség oka a stresszben keresendő. Ezzel a diagnózissal a baj csak az, hogy nem foglalkozik kellő pontossággal a stressz forrásával. Hajlamos külső körülményeket hibáztatni, anélkül hogy felismerné: minden stresszt belülről generál a hozzáállásunk (attitűdünk). Nem az élet eseményei váltják ki a stressz tüneteit, hanem reakcióink. A válás például mint azt már említettük egyaránt eredményezhet szenvedést és megkönnyebbülést is. A munkahelyi kihívások is hathatnak serkentően, de szorongást is okozhatnak, attól függően, hogy az ember tanítónak vagy szörnyetegnek látja-e felettesét. Attitűdjeink álláspontjainkból fakadnak, álláspontjaink gyökerei pedig indítékainkban s ezen keresztül a kontextusban keresendők. Az események értelmezésétől függően az adott helyzetet tragikus és komikus szituációként is felfoghatjuk. Biológiai értelemben azt mondhatjuk, hogy az attitűd megválasztásakor az anabolikus endorfinok és a katabolikus adrenalin között választunk.

142 A táplálék ereje Ostobaság lenne azt állítani, hogy egészségünkre kizárólag belső eredetű tényezők hatnak. A fizikai világ személytelen elemei is növelhetik vagy csökkenthetik az erőnket. A kineziológiai vizsgálat itt is igen értékes. Egyértelműen kimutatja, hogy a műszálas textíliák, a műanyagok, a mesterséges színezékek, tartósító-, kártevőirtó és édesítőszerek hogy csak néhányat említsünk elgyengítik a szervezetet; a tiszta, szerves eredetű, vagy emberi kéz készítette anyagok viszont általában megerősítik. Ha elvégzünk néhány kísérletet a C-vitaminnal, kiderül, hogy a biológiai eredetű C-vitamin sokkal jobb, mint a vegyi úton előállított: az előbbitől megerősödünk, az utóbbitól nem. A természetes táplálékon tartott, szabadon élő csirkék tojásaiban sokkal több belső erő van, mint a tojásgyárakban ketrecbe zárt, mesterséges táppal etetett tyúkok tojásaiban. Úgy tűnik, hogy a természetes táplálékok fogyasztását hirdetők mozgalmának kezdettől fogva igaza volt. Sajnálatos módon sem az Amerikai Orvostudományi Egyesületről (AMA), sem az Országos Élelmiszer- és Táplálkozási Tanácsról (FDA) nem mondható el, hogy a táplálkozás terén különösebben felvilágosult lenne. A tudományos közösség ma már végre elismeri, hogy a táplálkozásnak is köze van az egészséghez és a viselkedéshez, ám ugyanez az egyszerű megfigyelés óriási vitát kavart 20 évvel ezelőtt, amikor Linus Paulinggal az Orthomolecular Psychiatry (Ortomolekuláris pszichiátria) című könyvünkben felvetettük: a táplálkozás hatást gyakorol az agy és a vérkeringés kémiai környezetére, s ezáltal befolyásolhat bizonyos viselkedéseket, érzelmeket és elmezavarokat. 1 Nem is olyan régen egy sor tudományos cikket publikáltam, amelyekben egy 20 éves kutatás eredményeit ismertettem. A munka során kiderült, hogy bizonyos vitaminok rendszeres szedése megakadályozza a gyakran visszafordíthatatlan, s bizonyos ismert nyugtatókkal hosszú távon kezelt páciensek körében különösen magas arányban előforduló neurológiai rendellenesség, a tardiv dyskinesia (időskori mozgászavar) kialakulását. 2 A száz orvos és 61 ezer páciens bevonásával 20 éven át folytatott kutatásban a B 3 -, C-, E- és B 6 -vitaminok adagolása 25%-ról 0,04%-ra csökkentette a szörnyű rendellenesség kialakulási valószínűségét. 3 (A nagyadagú vitaminterápiában részesülő 61 ezer páciens közül a várhatóan csaknem 20 ezer helyett mindössze 37 esetben alakult ki tardiv dyskinesia.) 4 Az Egyesült Államokban azonban szinte nem is törődtek a cikkekkel, mivel nem volt olyan paradigma, amely azokat hitelessé tette volna. Az orvosi szakmát egyszerűen nem érdekelte a táplálkozás, a hivatalos orvostudomány pedig mindig is rossz szemmel nézett az újítókra. Nem árt emlékezni a tényre, hogy az emberi faj egyik domináló jellemvonása a bevett álláspontok elkeseredett védelme, akár az elsöprő erejű 149

143 bizonyítékokkal szemben is. Az elismerés hiányával csak egyféle módon lehet egészségesen megbirkózni: az elfogadással. Ha azután már valóban értjük és ismerjük az emberi állapotot, könyörületet fogunk érezni ott is, ahol azelőtt kárhoztattunk volna. A könyörület az összes nagy erejű attraktormintázatok egyik legerősebbike. Amint azt látni fogjuk, megértésre, megbocsátásra és elfogadásra való képességünk közvetlen módon függ össze személyes egészségünkkel. 150

144 XVIII. fejezet A jóllét és a betegség Az évszázadok során már számtalanszor megfigyelték, hogy bizonyos betegségek adott érzelmekkel és attitűdökkel állnak kapcsolatban. A melankólia középkori fogalmában például a depresszió kapcsolódott össze a máj meggyengülésével. A modern időkben azután számos testi betegségről állapították meg, hogy egyértelműen összefügg a stresszel. Jól dokumentált tény, hogy az érzelmek élettani következményekkel járnak. A pszichoanalízis hajnalán az egyes betegségek és bizonyos lélektani konfliktusok közti kapcsolat kutatásából született meg a pszichoszomatikus betegségek tanulmányozásának tudományterülete. Mindenki hallott már arról, milyen összefüggés mutatható ki a szívbetegségek és az A-típusú személyiség között, s hogy miként vezethet az elfojtott harag magas vérnyomáshoz és szélütéshez. Feltételezték, hogy az érzelmek hormonális eltéréseket idéznek elő azáltal, hogy megváltoztatják az idegi ingerületátvivő anyagok mennyiségét az agy egyes olyan területein, melyek a vegetatív idegrendszeren keresztül különböző szerveket szabályoznak. Az utóbbi években az AIDS terjedése miatti aggodalom nagy lökést adott a szervezet immunrendszerével kapcsolatos kutatásoknak. Általában véve úgy tűnik, hogy amit stresszként élünk meg, az a csecsemőmirigy működésének az elfojtását eredményezi, ez pedig csökkenti a szervezet ellenálló képességét. A témával kapcsolatos különböző kutatások azonban nem vizsgálták a hitrendszerek és az attitűdök közti kapcsolatokat, sem az ebből eredő észlelési kontextust, amely a személyes élmény jellegét határozza meg. A stressz keletkezése mindig összefügg a szervezet azon hajlamával, hogy az ingerekre konkrét és jellegzetes módon reagáljon. Annak alapján, amit a nemlineáris dinamika matematikájából és az attraktorkutatásból már tudunk, és amit a kineziológia és az akupunktúra klinikailag is igazolt, képet alkothatunk a betegségek folyamatának alaptermészetéről is. Egy ötlet vagy gondolategyüttes úgy jelenik meg a tudatban, mint egy attitűd, amely rendszerint hosszabb időn át fennmarad. Ehhez az attitűdhöz egy bizonyos erejű vagy gyengeségű attraktor-energiamező tartozik. Így végül adott észlelés jön létre, s az olyan eseményeket eredményez, amelyek alkalmasak a szóban forgó érzelem kiváltására. Az attitűdök a gondolat- és hitrendszereink, valamint a különféle energia-útvonalak, az úgynevezett meridiánok révén kapcsolatban állnak a test összes szervével. Kineziológiai teszteléssel kimutatható, hogy egy-egy akupunktúrás pont milyen attitűddel függ össze, s hogy az adott izmokhoz és szervekhez a meridiánok szolgálnak vezetőcsatornaként. 1 A meridiánokat hagyomá 151

145 nyosan az általuk energiával ellátott szervekről nevezték el, így létezik szívmeridián, epehólyag-meridián stb. 2 Ez a nélkülözhetetlen belső kommunikáció egyáltalán nem misztikus jelenség, és működése bárkinek másodpercek alatt egyértelműen bebizonyítható. Valamilyen negatív gondolat hatására ugyanis egy bizonyos izmunk elgyengül, pozitív gondolat hatására viszont ugyanaz az izom azonnal megerősödik. 3 Az elme és a test között közvetlen kapcsolat áll fenn. A test reakciói pillanatról pillanatra változnak, válaszolva a gondolataink és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek sorozatára. Említettem már a kezdeti állapotoktól való érzékeny függőség törvényét, amely a nemlineáris dinamika tudományából és a hozzá tartozó matematikából származik. 4 Ez a törvény azt írja le, hogy miként okozhatja a végső eredmény jelentős módosulását a bemeneti mintázatoknak már egészen csekély megváltozása is. Tudniillik egy kicsiny, de sokszor ismétlődő változás a mintázat egészének progresszív módosulását idézheti elő, vagy egy új felharmonikusra való ugrást eredményezhet abban az esetben, ha a növekedés logaritmikus jellegű. A csekély változás hatása sokszorosan felerősödve végül már az egész rendszerre hatást gyakorol, s egy egészen új energiamintázat alakul ki, amely azután ugyanezen folyamat révén maga is további változásokat okozhat, és így tovább. Ezt a folyamatot a fizikában turbulenciának nevezik, s igen nagy erőkkel kutatják különösen az aerodinamikában részben fizikai, részben matematikai eszközök segítségével. A tudat attraktor-energiamezőiben keletkező turbulencia olyan érzelmi zavart okoz, amely az új egyensúlyi állapot kialakulásáig fennmarad. Az elmét uraló negatív világszemlélet közvetlen hatásaként kis mértékben ugyan, de ismétlődő módon megváltozik a test különböző szerveihez vezető energiaáramlás. Az élettani működések finoman kiegyensúlyozott, számtalan komplex folyamatból összeálló mezeje is megváltozik az elektronátadás, a neurális hormonegyensúly, vagy a táplálkozási állapot közvetítésével. A mérhetetlenül csekély változások halmozódása idővel kimutatható ugyan például MRI-vel, elektronmikroszkóppal, vagy biokémiai vizsgálattal, de addigra a betegség már igencsak előrehaladott lesz. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a gondolatok és attitűdök láthatatlan univerzuma a test megszokott reakciói révén válik láthatóvá. Ha figyelembe vesszük, hogy elménkben milliónyi gondolat kavarog vég nélkül, nem is olyan meglepő, hogy a test állapota az aktuális gondolatmintázatoknak, valamint az adott genetikai és környezeti tényezőknek megfelelően gyökeresen megváltozhat. 5 Az inger állandósága és ismétlődése az, ami a kezdeti állapotoktól való érzékeny függőség törvénye révén a betegség megfigyelhető folyamatát okozza. A folyamatot kiváltó inger azonban sokszor oly parányi, hogy teljesen elkerülheti a figyelmet. 152

146 Ha a betegségek kialakulásának ez a vázlata helyes, akkor a gondolati folyamatok megváltoztatásával minden betegségnek visszafordíthatónak kell lennie. Tény, hogy a történelem folyamán jó néhány spontán gyógyulást jegyeztek fel az ember által ismert valamennyi betegséggel kapcsolatban. Az akadémikus medicina is számos spontán gyógyulást regisztrált, ám soha nem rendelkezett azokkal a fogalomalkotó eszközökkel, amelyek segítségével e jelenséget érdemben lehetett volna vizsgálni. Mindazonáltal még a teljesen modern gondolkozású sebészek is csak vonakodva operálnak meg olyan pácienst, akinek szilárd meggyőződése, hogy bele fog halni a műtétbe, mivel az ilyen betegeknél nem ritka, hogy aztán pontosan ez történik. A Névtelen Alkoholistáknál úgy tartják, hogy addig nincs gyógyulás, amíg az alany nem tapasztal olyan alapvető, lényegi személyiségváltozást 6, mint amin az AA alapítója, Bill W. is keresztülment, azaz a teljes hitrendszer mélyreható átalakulását, amit aztán egy hatalmas és hirtelen kialakuló tudati ugrás követ. 7 A hozzáállásnak ezt a jelentős átalakulását formálisan dr. Harry Tiebout pszichiáter (Greenwich, Connecticut állam) tanulmányozta először egy reménytelen esetnek tekintett alkoholista nő, Marty Mann kezelése során, aki egyébként az AA első női tagja lett. Az asszony hirtelen olyan nagy mértékű személyiségváltozáson ment keresztül, amely egyetlen ismert terápiás módszerrel sem volt magyarázható. Tiebout leírta, hogy Marty Mann dühös, önsajnáló, türelmetlen és énközpontú hozzáállásának helyét kedvesség, szelídség, megbocsátás és szeretet vette át. Az asszony példája azért fontos, mert egyértelműen szemlélteti az említett átalakulás kulcsszerepét bármely súlyos vagy gyógyíthatatlannak tartott betegségből való felépülésben. Tiebout a megfigyeléseiről több cikket is írt, amelyek közül az első A megadás ereje címmel jelent meg. 8 A gyógyíthatatlannak tartott betegségekből való gyógyulások minden tanulmányozott esetében jelentős tudati változást lehetett megfigyelni, aminek köszönhetően megszűnt a kóros folyamatot kiváltó attraktormintázatok dominanciája. Az ilyen súlyos betegség leküzdéséhez szükséges lépéseket az első 100 gyógyult alkoholista öntötte szavakba: ez lett az AA által javasolt és azóta valamennyi hasonló önsegítő csoport által követett jól ismert 12 lépés. 9 A lépések követése emberek millióinak gyógyulását eredményezte, s ez azt sugallja, hogy a módszer akár valamennyi betegségfolyamatra univerzálisan alkalmazható lehet. Bárki, aki napról napra súlyosbodó betegségéből fel szeretne épülni, megfogadhatná a tanácsot, amellyel Carl Jung búcsúzott Rowland H.-tól: Vesse bele magát teljes szívvel bármely, önnek rokonszenves spirituális csoport tevékenységébe, függetlenül attól, hogy hisz-e benne vagy sem, és reménykedjen, hogy csoda történik önnel! 10 A spontán gyógyulás során igen gyakran jelentős mértékben megnő a 153

147 szeretetre való képesség, és bevésődik tudatunkba, hogy a szeretet kulcsfontosságú gyógyító tényező. A bestseller-listákon számos olyan könyv szerepelt már, amelyek szintén azt közvetítették, hogy szeretni annyi, mint egészségesen élni. Az embertársaink iránti szeretet csak akkor válik lehetségessé, ha már nem ítéljük el, nem féljük és nem gyűlöljük őket. Egy ilyen radikális változás zavarba ejtő lehet, ezért a fejlődéssel járó átmeneti kellemetlenségek elviseléséhez kell némi bátorság is. Ráadásul az elme büszkeségből ellenáll a változásoknak. Bármilyen betegségről van is szó, a gyógyulás mindig attól függ, hogy hajlandó-e a beteg olyan lehetőségeket kipróbálni, amelyek segítségével újfajta módon tekinthet önmagára és az életére. Ehhez tartozik még hozzá a belső félelmek elviselésére való képesség abban az időszakban, amikora régi hitrendszerek bástyáján repedések támadnak. Az emberek előszeretettel dédelgetik régi gyűlölködéseiket és sérelmeiket, s ragaszkodnak hozzájuk; az emberiség meggyógyításához talán egész népességeket kell eltántorítani gyűlölködéssel, támadással és bosszúval teli, régi életmódjuktól. A 200-as érték alatt kalibrálható energiamezőkhöz tartozó gondolatokkal és viselkedésformákkal kapcsolatban az az egyik legfőbb nehézség, hogy ellenreakciókat váltanak ki. A megfigyelhető világegyetem egyik jól ismert törvénye szerint az erő mindig azonos nagyságú és ellentétes irányú ellenerőt eredményez. Ugyanígy minden támadás is, legyen az szellemi vagy fizikai, ellentámadást vált ki. A rosszindulatba szó szerint belebetegszünk: mindig saját gyűlölködésünk áldozatai vagyunk, még a titkolt ellenséges gondolatok is a saját testünk elleni élettani támadáshoz vezetnek. A szeretethez hasonlóan a nevetés is gyógyít, mivel olyankor egy szűkebb kontextust egy másik, nagyobb és tágabb kontextusból tudunk szemlélni, s ezáltal kikerülünk az áldozati szerepből. Minden tréfa arra emlékeztet, hogy valóságunk transzcendens, azaz több az események konkrétumánál. Az akasztófahumor például paradox helyzeten alapul, amely az alapvető szorongás feloldására végül nevetést vált ki. A nevetés gyakori kísérőjelensége a hirtelen, megvilágosodásszerű felismeréseknek is, az igazán jó tréfa pedig illúzió és valóság közvetlen összehasonlítása. A humortalanság azonban árt az egészségnek és a boldogságnak. A totalitárius rendszerek híresek arról, hogy minden szinten hiányzik belőlük a humor. Az elfogadtató és felszabadító nevetés veszélyt jelent az erőn és a megfélemlítésen alapuló uralomra; nehéz elnyomni azt a népet, amelyiknek jó a humorérzéke. Óvakodjunk a humortalanságtól, akár személy, akár intézmény vagy hitrendszer formájában találkozunk vele, mert minden esetben irányítási és uralkodási kényszer kíséri, még ha a béke vagy a jólét megteremtése is az állítólagos célja. A békét megteremteni amúgy sem lehet. A béke a dolgok természetes állapota, ami olyankor áll fenn, ha megszüntetik az előtte lévő akadályokat. 154

148 Viszonylag kevesen kötelezik el magukat a béke mint reális cél mellett. A legtöbb ember a magánéletben kapcsolatai, sőt önmaga feladása árán is ragaszkodik az igazához Az önigazoló állásfoglalás valódi ellentéte nem más, mint a béke. Nem lehetséges békés megoldás, ha azt a kényszerítés szintjén keresik. A nagyon gyenge attraktormezőkkel kapcsolatban álló rendszerek azért eredménytelenek, mert eredendően tisztességtelenek, és mert tékozlóvá és nyomasztóvá válnak. Az egészséggondozási ágazatot például már oly mértékben uralja a félelem és a túlszabályozás, hogy alig képes működni. Láthatjuk, hogy milyen burjánzó, bürokratikus posvánnyá dagadnak a rendezésére tett kísérletek. Azonkívül az összetettség költséges dolog, és az ezen alapuló rendszerek pont annyira gyengék és hatástalanok, mint a felépítésük mögött megbúvó attitűdök. Az egyének betegségekből való kigyógyítása, mint ahogy magának az egészségügynek a meggyógyítása is csak fokozatosan, lépésről lépésre, a motiváció növelésével, az önámításról való lemondással, valamint egy új, tiszta jövőkép elérésével lehetséges. A bajok oka nem holmi gonosztevőkben keresendő: a hiba a rendszer beállításában rejlik. Ha azt mondjuk, hogy az egészség, a hatékonyság és a jólét a valósággal kialakított összhang természetes állapotának jellemzői, akkor bármi, ami kevesebb ennél, alapos önvizsgálathoz, s nem pedig az érintett rendszeren kívül eső dolgok hibáztatásához kell, hogy vezessen. Az attraktormintázatok saját fizikájuk törvényeit követik, még ha azok nem newtoni jellegűek is; a megbocsátás megbocsátást szül. Amint azt már többször megfigyeltük, a világegyetemben minden kapcsolatban áll minden mással, nincsenek véletlenek, és semmi sincs a világegyetemen kívül. Mivel az okok ereje láthatatlan, és csak az okozatok megnyilvánulásai figyelhetők meg, kialakul a véletlen események illúziója. Egy hirtelen és váratlanul bekövetkező esemény véletlenszerűnek tűnhet, s a megfigyelhető okokkal sincs feltétlenül kapcsolatban, mégis a megfelelő módszerrel rá lehet találni a gyökerére. Például egy hirtelen fellépő betegséget is mindig megelőznek különféle történések; még egy véletlen balesetet is számos lépés készít elő. A betegség azt jelzi, hogy valami nincs rendben az elme működésével, és éppen ebben rejlik a változás megindítására való képesség is. Ha egy betegséget csak fizikai jelenségként, az okozatok A B C világán belül kezelünk, azzal még nem szüntetjük meg a működési zavar forrását; az ilyen módszer inkább csak enyhítő, de nem gyógyító hatású. Valamely egész életeden át kínzó betegségből a hozzáállásod (attitűdöd) egyszerű megváltoztatásával gyorsan kigyógyulhatsz; de, noha a változás látszólag a másodperc törtrésze alatt megy végbe, az ahhoz szükséges belső felkészülés akár évekig is eltarthat. Ne feledjük, hogy minden összetett rendszerben az jelenti a kritikus pon 155

149 tot, ahol az egész rendszer megváltoztatásához a legkisebb erő szükséges. A sakktáblán is akár egyetlen gyalog lépése képes teljesen megváltoztatni a játék további lehetőségeit. Hitrendszerünk minden részlete következményekkel jár: ezek hol pozitív, hol negatív irányúak. A leírt okok miatt tehát nincs olyan állapot, amely reménytelen vagy gyógyíthatatlan lenne. Biztos, hogy akadna valaki, akinek valahol és valamikor az itt leírt folyamaton keresztül sikerült kigyógyulnia egy betegségből. Nemcsak a gyógyulás, hanem a tudatosság minden nagyobb mértékű növekedése vonatkozásában is jelentős szerepe van annak, ha könyörületet érzünk a fejlődés olykor fájdalmas folyamataival küszködő önmagunk, és azon túl az egész emberiség iránt. Csak így válhatunk gyógyítókká és gyógyultakká, csakis ezáltal remélhetjük, hogy kigyógyulunk bármely testi vagy lelki betegségből. Ezek szerint, ha megtanulunk a feltétel nélküli szeretet szintjén élni, akkor halhatatlanná válunk? Sajnos a fizikai testet alkotó protoplazma élettartamát genetikai programozása korlátozza, és a külső környezet is meghatározza. Az 500-as és annál magasabb tudati szintek szempontjából nézve azonban maga a halál is csupán illúziónak tűnik, s az élet a halál után a fizikai test észlelési korlátai nélkül folytatódik; a tudat az a létfontosságú energia, amely amellett, hogy életet ad a testnek, fennmarad annak elmúlása után is, csak éppen a létezés egy más birodalmában. 156

150 HARMADIK RÉSZ A JELENTÉS

151 XIX. fejezet A tudat adatbázisa Carl Jung, a kiváló svájci pszichiáter az ősi mintázatok és jelképek igen gyakori előfordulása alapján feltételezte, hogy létezik egy feneketlen, tudatalatti tó a kollektív tudattalan, amelyben fajunk minden közös élménye összegyűlik. 1 Úgy is gondolhatunk rá, mint az emberi tudatosság hatalmas, rejtett adatbázisára, amelyben nagy erejű, egyetemes szervező mintázatok működnek. Az ilyen adatbázis, amely az emberi tudat számára valaha elérhető összes információt magában foglalja, elképesztő lehetőségeket kínál, és sokkal, de sokkal több, mint holmi hatalmas adatraktár. Ha meríthetünk mindabból, amit az idők során valaha is megtapasztaltak, akkor képessé válunk arra, hogy gyakorlatilag bármire tudjuk a választ, amint azt megkérdezik. Ebből a közös forrásból származik minden szub- vagy szupraracionális módon, intuíció vagy előérzet, látomás vagy álom, esetleg szerencsés találgatás útján szerzett információ. Ez a zsenialitás forrása, az inspiráció kútja, s innen ered a misztikus pszichikus tudás is, beleértve az előérzetet. Talán mondani sem kell, hogy ezt az adatbázist használjuk a kineziológiai teszteléshez is. Azok a gondolkodó emberek, akik képtelenek megbarátkozni a paranormális vagy nem racionális tudás fogalmával, általában meghátrálnak, amikor szembetalálják magukat az egyidejűség, az ok-okozati viszony, illetve a tér-idő newtoni fogalmaival logikusan össze nem egyeztethető jelenségekkel. A világegyetem azonban nagyobb, mint ők azt gondolják... Ugyanezek az emberek az éjszakai égboltot szemlélve örömüket lelik kedvenc csillagképük felismerésében. Csakhogy csillagképek nem léteznek. A csillagok e jól ismert mintázatai olyan fénypontokból tevődnek öszsze, amelyek egyáltalán nem állnak egymással kapcsolatban: némelyikük több millió fényévvel közelebb vagy távolabb található, mint a többi; esetleg két különböző galaxishoz tartoznak; vagy maguk is komplett galaxisok; s az is lehet, hogy sokuk már több ezer éve megszűnt létezni. E fények sem térben, sem időben nem függenek össze. A szemlélő szeme nem csupán a szekér, a medve vagy az ember alakját vetíti az égboltra, hanem a mintázatot, magát a csillagképet is. Ennek ellenére az állatöv mégis valós, mivel mi elgondoljuk azt. Létezik az asztrológia is, sőt sok ember számára igen hasznos eszköz önmaguk és kapcsolataik megmagyarázásához. De miért is ne? Hiszen a tudat adatbázisa kimeríthetetlen forrás. Az adatbázis nem tárolt töltéssel bíró akkumulátorként, hanem inkább potencialitás-mezővel rendelkező elektrosztatikus kondenzátorként működik. Fel sem tehető tehát egy kérdés, ha nem létezik a rá adott válasz 159

152 lehetősége, mégpedig azért, mert a kérdés és a válasz egyazon paradigmából születik, s ezért tökéletes szimmetriában vannak. Nincs fent lent nélkül. Az ok-okozati viszony egyidejűségként létezik, nem pedig sorrendként. Jung a szinkronicitás kifejezést használta az emberi létélmény ezen jelenségének magyarázatára. 2 Amint azt a korszerű fizikai kutatások alapján már tudjuk, egy, a világegyetemben itt végbemenő esemény nem oka egy másik, a világegyetemben ott bekövetkező eseménynek. A kettő valójában egyidejűleg jelenik meg. De ha nem newtoni, lineáris ok-okozati eseménysorról van szó, akkor miféle összefüggés található ezen események között? Nyilvánvaló, hogy valamilyen láthatatlan módon kapcsolatban állnak vagy összefüggenek egymással, de nem a gravitáció vagy a mágnesesség, sőt nem is valamiféle hatalmas, mindkét eseményt magában foglaló kozmikus mező révén. A két esemény közötti kapcsolat csak a megfigyelő tudatában létezik, aki összefüggést lát, és eseménypárról számol be, mivel a két dolog között feltételez valamiféle viszonyt. Ez a viszony a megfigyelő elméjében születik meg, akár anélkül, hogy létezne a világegyetemben bármilyen megfelelő külső esemény. Nincs tapasztalás az alapjául szolgáló attraktormintázat nélkül. Így aztán az egész, megnyilvánuló világegyetem egyszerre önmaga kifejeződése és megtapasztalása is. A mindentudás mindenható és mindenütt jelen való. Nincs távolság az ismert és az ismeretlen között. Az ismert pusztán a kérdés által manifesztálódik az ismeretlenből. Az Empire State Building egy építész elméjében született meg. Az emberi tudat az a közvetítő, amelynek segítségével a láthatatlan fogalom kézzelfogható tapasztalattá alakul át adott esetben épületté, s így megdermed az időben. Ami 1931-ben a New York-i 32. utcában történt, azt ma mindenki láthatja. Ami alkotójának a tudatában történt, az szintén mind a mai napig megőrződött az adatbázisban, s mindenki számára hozzáférhető. Mindkettő a maga teljességében létezik, csak éppen az érzékelés más-más birodalmában. Elképzelésének betonba és acélba való átültetésével az építész lehetővé tette, hogy mi, többiek is megtapasztalhassuk azt. Bennünket, normális embereket teljesen leköt az a feladatunk, hogy a láthatatlan ABC-szinten létező fogalmakat az érzékszervekkel észlelhető A B C-vé alakítsuk át. Egyes rendkívüli egyének ezzel szemben elsősorban az ABC világában élnek, mások pedig, akiket misztikusoknak nevezünk, a tiszta tudat teljesen formamentes világában. Egyesek számára nyilvánvaló minden dolog eredete, őket nem érdekli a dolgok láthatóvá és megnyilvánulttá tétele; a mindennapi életben ők azok a kreatív emberek, akik új vállalkozásokat hoznak létre, majd azok irányítását másoknak adják át. A még magasabb szinten álló misztikusok pedig úgy tartják, hogy csak az ő ABC tudatossági szintjük valódi, s a megfigyelhető világ csu 160

153 pán álom vagy illúzió. Itt jegyzendő meg azonban, hogy ez is korlátozott nézőpont. Nincs sem valódi, sem nem valódi, csak az van, ami van. Ami pedig van, az minden nézőpontból úgy kell, hogy legyen. Elképzelhetetlen a forma nélküli létezés, viszont ez a végső valóság, amely magában foglalja jint és jangot, a megnyilvánulatlant és a megnyilvánultat, a formát öltöttet és a formamentest, a láthatót és a láthatatlant, az átmenetit és az időtlent. Ennek megfelelően a valóságos világ egyszersmind a valóságos világ is, minden lehetőség, amely szükségszerűen magában foglalja tehát azt, ami van. A teremtés éppen ezért folyamatos, más nem is lehetne. A teremtés kezdetét keresni azt jelenti, hogy az idő mesterséges fogalma felől közelítünk hozzá. Nem helyezhető el az időben olyasmi, aminek kezdete időn kívül esik. Az ősrobbanás csak az egyes elmékben mehet végbe. Az univerzum készségesen együttműködik velünk. Mivel nem különbözik magától a tudattól, szívesen megteremt bármit, amit odakint kívánunk találni. A gondot az okság fogalma jelenti, hiszen az valamiféle időtorzulást feltételez, sorrendiséget, események olyan egymásutánját, amelynek értelme van. Holott az időn kívül egyáltalán nincsenek okok. Mondhatnánk, hogy a megnyilvánuló világ a meg nem nyilvánulóból származik, de ezzel is valamiféle időbeli, okozati összefüggést tételeznénk fel (meg nem nyilvánuló megnyilvánuló). De ha sikerül túllépnünk az időtorzuláson és a felfogás vele járó, csak sorrendiséget megengedő korlátjain, akkor nincs sem előre, sem hátra. Akkor ugyanolyan érvényes az is, ha a korábbival épp ellentétes kijelentést teszünk, és azt mondjuk, hogy a megnyilvánuló világegyetem hozza létre a meg nem nyilvánulót, ami ráadásul a megértés egy bizonyos szintjén igazolható is. Ha például egy dielektromos térben megnézzük az egyik oldalon felsorakozott elektronokat, majd a másik oldalon az elektronokkal tökéletes egyensúlyban felsorakozott protonokat, ugyan hogyan mondjuk meg, hogy melyik okozza a másik felsorakozását? Hasonlóképpen, a könyörület nem tekinthető a gyógyulás okának, noha a gyógyulás a könyörület következménye. A 600-as vagy még magasabb értékű energiamezőben szinte bármilyen betegségből képes a beteg meggyógyulni*. Minden élet és minden forma forrásának szükségszerűen nagyobbnak kell lennie a megnyilvánulásnál, ami viszont se nem különbözik, se nem különül el forrásától. Nincs művi eredetű fogalmi elkülönülés teremtő és teremtett között. Amint azt a Szentírás is mondja, ami van, az volt, és mindig lesz is. * Alátámasztja ezt az állítást pl. Eva McDonalds esete, ami a Gyógyulj meg! című kiadványunkban szerepel. (A lektor megjegyzése.) 161

154 Az idő tehát egy már önmagában teljes hologram észlelési pontja; nem más, mint egy folyamatosan előrehaladó nézőpontból fakadó szubjektív érzékhatás. A hologramnak nincs se kezdete, se vége, mégis mindenhol teljes; sőt a befejezetlenség látszata is része teljességének. Bármiféle kibontakozása is korlátozott nézőpontot tükröz. Valójában nincs megnyilvánulatlan vagy megnyilvánult világegyetem; csupán megvalósuló tudatosság létezik. Az az észlelésünk, hogy az események az időben történnek, a tájnak az utazó szeme előtti kibontakozásához hasonlítható. Ám ez is csak egyszerű szófordulat: valójában semmi sem bontakozik ki, semmi sem nyilvánul meg, egyedül a tudatosság előrehaladása létezik. Ezek a paradoxonok feloldódnak abban a nagyobb paradigmában, amely magában foglalja az ellentéteket, s amelyben az ellentétek, mint olyanok, csupán a megfigyelő helyzetéhez kapcsolódnak. Az ellentéteken való felülemelkedés a 600 és afölötti tudati szinteken spontán módon következik be. Az az elképzelés, hogy létezik tudó és tudott, már önmagában is dualisztikus jellegű, mivel elkülönülést feltételez alany és tárgy között (ami megint csak valamilyen mesterséges nézőpont elfoglalásával lehetséges). A Teremtő minden égi és földi, minden látható és láthatatlan dolog fölött áll, s mindkettőt úgy foglalja magában, hogy közben mindkettővel azonos. A létezés ezért pusztán annak a kinyilvánítása, hogy a tudatosság tisztában van tudatosságával, tudat formájában való kifejeződésével. A lételméletnek nem kell spekulatívnak lennie, hiszen végső soron nem más, mint a létezés teológiája; bárki, aki tudatában van önnön létezésének, máris hozzáférhet legmagasabb rendű kifejeződéseihez, sőt még annál is többhöz. Egyetlen abszolút igazság van, minden más csak a korlátozott észlelés és az álláspont megválasztásának termékeiből származó fél tény. Lenni vagy nem lenni, ilyen választás nincs; az ember dönthet úgy, hogy ez vagy az lesz, de csak lenni lehet, mert egész egyszerűen a lét az egyetlen tény. Mindezeket az emberiség intellektuális fejlődése folyamán jó néhányszor kifejtették már azok a bölcsek, akiknek sikerült túljutniuk tudatosságuk kettősségén. Mindazonáltal azt állítani, hogy a létezés nem dualisztikus jellegének a felismerése felsőbbrendű a kettősséget valló nézetekhez képest, újabb illúzióhoz vezetne. Végső soron ugyanis nincs sem kettősség, sem nem kettősség; csakis tudatosság van. Egyedül a tudatosság állíthatja, hogy túl van minden olyan fogalmon, mint a van vagy a nincs. Ez így van, s már csak azért is, mert a van csak a tudat számára felfogható. A tudatosság tehát mivel túl van a megismerésen, vagyis magán a tudaton, amely által elérhetetlen abszolút megismerhetetlen. Akik eljutottak a tudatosság eme szintjére, arról számolnak be, hogy az állapot leírhatatlan, és ezért értelmetlen lenne beszélni róla azoknak, akik maguk 162

155 nem tapasztalták meg ezt a kontextust. Ettől még azonban ez a valóság igazi állapota, egyetemesen és örökkévalóan, csak mi nem ismerjük fel. Ez a felismerés pedig a megvilágosodás lényege: a tudat fejlődésének végállomása, az énen való felülemelkedés állapotának elérése

156 XX. fejezet A tudat fejlődése Számítások ezrei, valamint számtalan kineziológiai teszt, amelyek fényében történelmi eseményeket is elemeztek, jelzi, hogy a bolygó egész lakosságát figyelembe véve a tudat szintjének átlagos fejlődése egy emberöltő során alig több, mint 5 pontnyi*. Ezek szerint az élet sok-sok milliónyi tapasztalása közül csak nagyon kevésből tanulunk. A bölcsességhez vezető út hosszú és fájdalmas, s csak kevesen hajlandók lemondani megszokott nézeteikről, még ha azok tévesek is; a változással és a fejlődéssel szemben jelentős ellenállás tapasztalható. Úgy tűnik, a legtöbben inkább meghalnának, mint hogy megváltozzanak azon hitükben, amelyek alacsonyabb tudati szinteken tartják őket. Ha ez igaz, akkor mik az emberi állapot kilátásai? A nemzedékenkénti ötpontos fejlődés a legtöbb, amit elvárhatunk? A kérdés nyugtalanító, emiatt megérdemli, hogy figyelmet szenteljünk neki. Először is, amint azt a tudati szinteknek a világ népességén belüli eloszlását tanulmányozva megállapíthatjuk, embertársaink hatalmas tömege áll az evolúciós skála alsó végéhez közel: ők még mindig az erőre hagyatkozva próbálják ellensúlyozni erőtlenségünket. A fejlettebb kultúrák között már nagyobbak az eltérések. A japánok például hasznát vették a második világháború leckéjének, s együttesen jelentős evolúciós ugrást hajtottak végre. Amerika tudati szintje visszaesett a vietnami háború miatt, amelynek valódi tanulságai még nem váltak világossá. A szórakoztatóipar figyelmének középpontjában sajnálatos módon általában az érzelmi szenzációk hajhászása áll, és ezért az erőszak felé húz. A gyilkosság mindennapos látvány a televízióban, gyermekeink szellemi táplálékának szerves része. Az amerikaiak megtanulták élvezni a szörnyűségeket: minél bizarrabb a látvány, a nézők többségének annál érdekesebb. A kegyetlenkedés és a rombolás képei megszokottá váltak. Phoenix városában nemrég bukott meg az a kezdeményezés, hogy a gyerekek csak szülői engedéllyel tarthassanak maguknál fegyvert ban, az ABC News január 1-i híre szerint ugyanitt történt, hogy egy hároméves kisgyerek agyonlőtt egy nála fél évvel fiatalabbat. Úgy tűnik, a társadalom intézményesít bizonyos, önmagukat gerjesztő tudati szinteket, amelyek azután a társadalom különböző rétegeinek mélyen gyökerező jellemzőivé válnak. * Ez a mérési eredmény még valószínűbbé teszi, hogy dr. Michael Newton kutatási eredményei, amit a Lelkünk útja című, világhírű könyvében ismertet, reális világképet körvonalaznak. (A lektor megjegyzése.) 164

157 Mindazonáltal még mindig megmarad a szabad választás, s ezzel számtalan lehetőség nyílik az egyén mobilitására és a tapasztalás változatosságára. A korszerű elméleti fizika, a nemlineáris dinamika és a nemlineáris egyenletek természete terén végzett kutatásaink alapján világossá vált, hogy a választás legalábbis elméletileg nem csupán lehetséges, hanem egyenesen elkerülhetetlen is. A szabálytalanság szabályosságból születik; minden attraktormintázat kapcsolatban áll egymással, mégha csak úgymond egyetlen szállal is. De pontosan hogyan is jelennek meg az átalakulásos változások? Mi váltja ki őket? Ki és miért hajtja végre őket? E téma körében körvonalazódott már néhány elv. A növekedés és a fejlődés szabálytalan és nemlineáris jelenség. Gyakorlatilag semmit sem tudunk alapvető jellegükről: sőt ami azt illeti, a természet egyetlen folyamatának jellegéről sem. Soha senki sem tanulmányozta magát az élet természetét, csupán annak képeit és következményeit. Egyszerűen nem áll rendelkezésre megfelelő matematika a megértéséhez; a lineáris differenciálegyenletekkel csak közelítéseket sikerült elérni, de a lényegig nem jutottunk el. Az egyszerű, csírázó mag elképesztő csodákat művel belső varázslatai révén, amelyeket még egyáltalán nem ismerünk. Amint azt már sokszor megfigyelték, a fejlődés mind egyéni, mind kollektív szinten végbemehet lassan vagy ugrásszerűen. Nem megszorítások korlátozzák, hanem tendenciák. Az ember olyan kontextust igyekszik választani, amelyben vonzónak tűnhet, holott számtalan lehetőség áll nyitva előtte minden pillanatban. A választási lehetőségeket azonban általában korlátozza az adott egyén jövőképe. A kontextus, az érték és a jelentőség csak más-más kifejezések egy energiamintázatokból kialakuló finom szövevényre az átfogó, szervező attraktor energiamezején belül, amely viszont maga is egy még nagyobb mező része, és így tovább, a világegyetemet átszövő végtelen kontinuumban, amíg végül valami tartalmazza a tudat teljes mezejét is. Bár az ennyire komplex energiamintázat puszta nagyságrendje is az emberi felfogóképességet meghaladónak tűnik, azok az egyének, akiknek tudati szintje eléri a as értéket, megérthetik teljességét. Ebből rögtön el is képzelhetjük, milyen sok mindent képesek megérteni azok, akiknek tudata magas szintet ért el. A tudat felfelé emelkedésének elősegítésében a legfontosabb tényező a hajlandóság attitűdje, amely a felbecsülés új módozatain keresztül megnyitja az elmét az új hipotézisek lehetséges helyessége előtt. Igaz ugyan, hogy a változás indítékai éppoly sokfélék lehetnek, mint az emberi állapot számtalan aspektusa, ám többnyire spontán módon alakulnak ki, amikor az elme számára különösen komoly kihívást jelent egy probléma vagy paradoxon. Egyes tanokban például a Zenben megszokott módszer az 165

158 elme szándékos zsákutcába vezetése, hogy ezzel ösztökéljék egy tudati szint meghaladására. Tudati skálánkon két olyan kritikus pont van, ahol jelentős előrelépésre nyílik lehetőség. Az első a 200-as értéknél, az erőssé válás belépő szintjén található. Itt jelenik meg a hajlandóság mások hibáztatásának abbahagyására, és a saját cselekedetekért, érzésekért és nézetekért való felelősség felvállalására. Amíg az ember az okot és a felelősséget önmagán kívülre vetíti, meg kell maradnia az áldozatiság tehetetlen állapotában. A második kritikus pont az 500-as szintnél található. Ez a szint úgy érhető el, ha az egyén a szeretetet és az ítélkezésmentes könyörületességet életmódként fogadja el, s kivétel nélkül minden személlyel, dologgal és eseménnyel kapcsolatban feltétlen jóindulatot tanúsít. (A 12-lépéses öngyógyító csoportokban azt mondják, hogy jogos harag nem létezik. Még ha valaki rosszat is tesz nekünk, akkor is szabadon választhatjuk meg a reakciónkat, s lemondhatunk a haragról.) Ha valaki egyszer így elkötelezte magát, észlelése fejlődésének köszönhetően rögtön másmilyennek, jóindulatúbbnak kezdi látni a világot. Kezdetben igen nehéz megérteni, hogy a hozzáállástól függhet, milyennek tapasztalja az ember a világot, és hogy a tapasztalásnak számos érvényes módja létezik. De akárcsak egy hologram szemlélésekor az, hogy mit látunk, csakis attól függ, hogy honnan nézzük. De akkor vajon melyik pozíció a valóság? Tény, hogy holografikus világegyetemben élünk. Minden nézőpont olyan pozíciónak felel meg, amilyet a szemlélő egyedi tudati szintje határoz meg. Ha a hologram innenső oldalán állunk, észlelésünk aligha egyezik meg a túloldalon álló megfigyelőével. Ennek elment az esze! ez a leggyakoribb reakció a szélsőséges eltérésekre. De a világ korlátlan dimenziójú hologramok, nem pedig ahogyan azt gyakran mondják tükrök összessége, amelyek térben és időben rögzítve csak egyetlen tükörképet vetítenek elénk. A hallásélmény szintén holografikus attraktormezők sorozatának a része. Ez a sorozat a valaha elhangzott hangok összességét tartalmazza. A fizikai világ emellett tapintással is érzékelhető. A szerkezet, a szín, a kiterjedés és a térbeliség jellemzője például a helyzet vagy a forma. Ezek aztán szintén mind részei egy alapsorozatnak, amely az összes egyéb tulajdonsággal együtt visszanyúlik az időben létezésének forrásáig, ami most van.* Tulajdonképpen a hologram önmagában folyamat. A háromdimenziós hologramban semmi sincs rögzítve. De akkor milyen lenne egy négydimen- * Ez legvilágosabban Eckhart Tolle: Az Örökkévaló megérintése című előadássorozatából érthető meg, ami Magyarországon DVD-sorozatban jelent meg. (A lektor megjegyzése.) 166

159 ziós hologram? Önmaga összes lehetséges változatát egyidejűleg tartalmazná. A változás látszólag időbeli mozgást jelent, de ha magán az időn is felülemelkedünk, akkor már nem létezik sorrendiség. Ha minden most van, akkor nincs semmi, aminek a változását követhetnénk. Minden egyes hologram egy végtelen nemlineáris eseménymátrix evolúciós kivetítődése; a mátrix eseményei nem állnak ok-okozati viszonyban egymással és egyidejűek. A 600 és 700 közötti szinteken már mindazt, ami volt, van és lesz, szavak nélkül fogják fel a teljes, egyidejű, holografikus lehetőségben. 1 Innen kezdve válik értelmezhetővé a szavakkal ki nem mondható kifejezés. Egy példa segítségével talán jobban megérthetjük mindezt. Képzeljünk el egy csavargót az utcasarkon! Felkapott, nagyvárosi negyedben egy impozáns, ódon stílusú ház sarkának támaszkodva szakadt öltözékű öregember álldogál. Nézzük meg őt az egyes tudati szintek perspektívájából, és figyeljük meg a különbségeket!. A skála alján, a 20-as szintről, a szégyen szintjéről a csavargó egy koszos, gusztustalan, szégyenletes valaki. A 30-as szintről (bűntudat) őt hibáztatják az állapotáért. Megérdemli a sorsát, valószínűleg amúgy is lusta semmirekellő, aki kihasználja a hajléktalanoknak nyújtott segítséget. Az 50-es szinten (fásultság) a sorsa kétségbeejtőnek tűnik. Ő a terhelő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a társadalom semmit sem tud tenni a hajléktalanság ellen. A 75-ös szinten (gyász) az öregember tragikus, barátok nélküli, elhagyatott alaknak látszik. A 100-as tudati szinten (félelem) valószínűleg fenyegető jelenségnek látnánk, aki veszélyt jelent a társadalomra. Talán rendőrt kellene hívnunk, mielőtt valami bűncselekményt követ el. A 125-ös szinten (vágyakozás) nyugtalanító problémát testesíthet meg: Hát miért nem tesz már valaki valamit? A150-es szinten (harag) az öregember talán erőszakosnak tűnik, de az is lehet, hogy dühösek leszünk, amiért létezhetnek ilyen állapotok. A 175-ös szinten (büszkeség) kínos jelenségnek tűnhet vagy olyasvalakinek, akiből hiányzik az önmaga jobbá tételéhez szükséges önbecsülés. A 200 as szinten (bátorság) talán késztetést érzünk, hogy elgondolkozzunk azon, van-e a közelben hajléktalanszállás, hiszen szegény fickónak csak egy állás kell és egy hely, ahol meghúzhatja magát. A 250-es szinten (pártatlanság) a csavargóban nem látunk semmi különöset, sőt talán kissé érdekesnek is tartjuk. Élni és élni hagyni mondhatnánk, hiszen nem árt senkinek. A 310-es szinten (hajlandóság) talán úgy döntünk, hogy odamegyünk, hátha fel tudjuk vidítani az öreg fickót a sarkon; esetleg vállaljuk, hogy némi önkéntes munkát végzünk a helyi jótékonysági egyletben. A 350-es szinten (elfogadás) a sarkon álló férfi fölkelti érdeklődésünket. Valószínűleg érdekes történetet mesélhetne; kiderülhet, hogy talán olyan okok miatt jutott idáig, amelyeket soha nem érthetünk 167

160 meg. A 400-as szinten (ésszerűség) a gazdaság és a társadalom jelenlegi betegségének a tünetét látjuk benne, netán kitűnő alanyt egy mélylélektani vagy szociológiai tanulmányhoz. A magasabb szinteken az öregúr nem csupán érdekesnek kezd tűnni, hanem kimondottan barátságosnak, majd pedig szeretetre méltónak is. Ezeken a szinteken talán már képesek őt valóságában látni, vagyis olyan személynek, aki felülemelkedett a társadalmi korlátokon, és szabad lett; vidám öreg fickónak, arcán a kor bölcsességével és az anyagi dolgok iránti érdektelenségéből fakadó derűvel. A 600-as szinten (béke) saját énünk ideiglenes kifejeződéseként ismerjük fel. Ha odamennénk hozzá, a csavargó a tudati szintünktől függően reagálna. Egyesek mellett biztonságban érzi magát, mások társaságában rémült vagy csüggedt lesz. Akad, aki feldühíti, és olyan is, akinek a jelenléte jó kedvre deríti. Így egyeseket szíve szerint elkerülne, másokat örömmel üdvözölne. (Ezért mondják, hogy minket tükröz az, akivel találkozunk.) 2 Ennyit arról, miként határozza meg tudatunk azt, amit látunk, amit tapasztalunk. Ugyanígy az is igaz, hogy miután ezt az elmeszüleményt az előttünk lévő valóságra illesztettük, olyan módon fogunk reagálni rá, ahogyan azt az észlelésünk szintje meghatározza. A külső események meghatározhatják a körülményeket, de az ember reakciójának tudati szintjét nem befolyásolják. Ennek kézzelfogható illusztrálására igen alkalmasnak tűnik a jelenlegi büntetés-végrehajtási rendszer. A nagy stresszt okozó környezetben a különböző foglyok szélsőségesen eltérő módon reagálnak attól függően, hogy honnan érkeztek. A skála legalsó régióiba eső tudati szintű rabok a börtönben olykor öngyilkosságot kísérelnek meg. Mások a bűntudattól pszichotikussá válnak, vagy képzelegni kezdenek. Vannak, akik ugyanezen körülmények közt reményvesztetté válnak, nem beszélnek, és még csak nem is esznek. Megint mások kezükbe temetett arccal üldögélnek, így próbálják elrejteni bánatukban kicsorduló könnyeiket. Igen gyakoriak a félelem kifejeződései, amelyek vagy paranoiás védekezésben, vagy gátlástalan hízelgésben jelentkeznek. A magasabb energiaszinten álló rabok dühöngenek, erőszakosak, támadó hajlamúak. Minden börtönben fellelhető a büszkeség is kemény férfias hencegés és az állandó dominanciaharcok formájában. Néhány elítéltben akad annyi bátorság, hogy szembenéz az igazsággal, elgondolkodik azon, hogy miért is került oda, s elkezdi őszintén átgondolni az életét. Olyanok is találhatók, akik csak sodortatják magukat az árral, vagy akik igyekeznek például minél többet olvasni. Az elfogadás szintjén álló foglyok segítséget kérnek, és önsegítő csoportok tagjaivá válnak. Nem ritka, hogy egy-egy elítélt újra kedvet kap a tanuláshoz, a börtön könyvtárában bújja a könyveket, vagy börtönügyvéddé válik. (A legintenzívebb hatású könyvek közül több is rács mögött íródott.) Néhány elítélt tudati 168

161 átalakuláson megy keresztül: ők azután társaik szerető és nagylelkű gondozóivá válnak. S volt már példa arra is, hogy egy-egy magasabb szintű energiamezőhöz igazodó rab mélyen spirituálissá vált, és akár komoly erőfeszítéseket tett a megvilágosodás útján. Sőt néhányuk már-már a szentség szintjére emelkedett. Reakciónk a világtól függ, amelyre reagálunk. Azt, hogy kivé válunk, és hogy mit látunk, egyaránt az észlelés határozza meg, amelyről ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy megteremti a világot. Érdekes például, hogy minél lejjebb áll valaki a tudati skálán, annál nehezebb számára fenntartani a szemkontaktust. A legalsó szinteken állók egyáltalán nem néznek mások szemébe. Ezzel szemben a skálán felfelé haladva jellemzővé válik a szemkontaktus hosszabb ideig való fenntartásának képessége, s a legmagasabb szinteken állók szinte bármeddig képesek mélyen a másik szemébe nézni. Mindenki jól ismeri a bűntudat óvatos hunyorgását, az ellenségesség perzselő pillantásait, vagy az ártatlanság nyílt tekintetét. Az erő és az észlelés együtt járnak. Lássuk, tulajdonképpen hogyan is működik az észlelés, mi a mechanikája. Azt, hogy az észlelés szubjektív módon egyedi, egyszerű megfigyelések is igazolják: a jogi egyetemek színlelt tárgyalásain például a különböző tanúk szélsőségesen különböző módon számolnak be ugyanarról az eseményről. Az észlelés mechanizmusa egy mozihoz hasonlítható, amelyben a vetítőgép maga a tudat. A filmemulzión lévő alakok az attraktormintázatok, a vásznon megjelenő mozgókép pedig az általunk észlelt és valóságnak nevezett világ. Azt is mondhatjuk, hogy a filmen lévő alakzatok az elmében található ABC-attraktormezők, a vásznon látható mozgókép pedig az érzékelhető világként megfigyelt A B C. A példa segítségével pontosabban megérthetjük azt az oksági viszonyt, amelyet a vászonnal szemben a filmszalag jelképez. A világ rendszerint az A B C szinten, az élet vetítővásznára összpontosítja erőfeszítéseit, ahol a cselekedetek költségesek és általában hatástalanok. Az okság az energiaszintek attraktormintázataiból származik, az elme tudat által átvilágított filmszalagjára nyomott alakok ABC-jéből. A tudat áramlatának természete, gondolati, észlelési, érzés- és emlékezetmintázata annak következménye, hogy magával ragadja az attraktormező, amely uralkodik rajta. Érdemes emlékezni arra, hogy ez a dominancia akaratlagos. Nem kívülről erőltetik ránk, hanem saját választásaink, nézeteink és céljaink eredménye. Közös megegyezéssel összehangolódunk egy mezőmintázattal, ami adott feldolgozási stílusok használatát jelenti, s az a hozzá tartozó értékeknek és jelentéseknek megfelelően befolyásolja valamennyi döntésünket. Ami az egyik szint perspektívájából fontos és érdekes információnak tűnik, az a másik szinten unalmas, vagy akár visszataszító is lehet. Az igazság 169

162 tehát szubjektív. Ez a tény ijesztő lehet. Az, hogy a tudományt napjainkban a tévedhetetlen orákulum státuszába emeltük, csak bizonytalanságból fakadó késztetésünk kifejeződése: azt akarjuk érezni, hogy van odakint egy mérhető, egyetemesen előre jelezhető, objektív világ, amelyben megbízhatunk. Az észlelés érzelmi torzulásain felülemelkedve maga a tudomány hoz létre egy újabb fogalmi torzulást paramétereinek korlátozottsága miatt. A tudománynak szükségszerűen ki kell emelnie az adatokat kontextusukból, hogy tanulmányozhassa azokat, ám végső soron csakis a kontextus adja az adatok jelentőségét vagy értékét. A korszerű elméleti fizika felfedezései az emberi tudás bármely szervezett területéről elérhetők: minél részletesebben elemzi az ember az odakint szerkezetét, annál inkább rájön, hogy amit tanulmányoz, az valójában az idebent lévő tudat bonyolult folyamatainak a természete. Odakint semmi más nincs, csak a tudat. A megrögzött hajlam, hogy ezt másként véljük, az ember alapvető illúziója, az ideiglenes tárgyakat mindig saját birtokként kezelő emberi elme hiúsága. Objektív módon belátható, hogy a gondolatok valójában a világ tudatához tartoznak, s az egyéni elme csupán új kombinációkká és permutációkká dolgozza fel őket. Igazán eredetinek tűnő gondolatok csak a zsenialitás médiumán keresztül bukkannak fel, s szerzőik mindig úgy érzik, hogy ők csak találták vagy kapták, de nem teremtették azokat. Lehet, hogy mind egyediek vagyunk, ahogyan a hópelyhek közt sincs két egyforma; de akkor is csak hópelyhek vagyunk. Kéretlen születésünkkor valamennyien az emberi elmeállapotot örököljük. Az elme korlátain való túllépéshez le kell taszítanunk őt zsarnoki trónjáról, ahol addig a valóság egyedüli elbírálójaként uralkodott. A hiú elme hitelesíti az élet éppen előtte pergő filmjét, természetéből adódóan arról próbál meggyőzni bennünket, hogy egyedi élménynézete az igazi. Titokban minden ember úgy érzi, hogy egyedül az ő világélménye pontos. A tudati szintek tárgyalása során megállapítottuk, hogy a büszkeség egyik árnyoldala a tagadás. Minden elme tagad olykor, hogy megvédje önnön tévedhetetlenségét. Ez merevséget szül, és ellenállást a változással szemben, ami viszont megakadályozza az átlagos tudatot abban, hogy élete során 5 pontnál jelentősebb előrelépést tegyen. A tudati szint nagy ugrásait mindig megelőzi az én tudom illúziójának a feladása. Ezt a változásra való hajlandóságot gyakran csak akkor sikerül elérni, amikor az ember padlót fog, vagyis a végsőkig küzd egy hiábavaló hitrendszer védelmében. A fény nem hatolhat be a lezárt dobozba; a katasztrófának előnyös oldala is lehet, ha megnyitja az utat a tudatosság magasabb szintje felé. Ha az életre tanítónkként tekintünk, akkor azzá is válik. Ha azonban az élet ránk mért fájdalmas leckéi nem alakulnak át az alázat révén a fejlődés kapuivá, akkor kárba vesznek. 170

163 Szemtanúk vagyunk, megfigyelünk, feljegyezzük a tapasztalások látszólagos egymásutánját. Valójában azonban még magában a tudatosságban sem történik semmi. A tudatosság csupán regisztrálja, amit tapasztalnak, de nincs rá hatással. A tudatosság a mindent magában foglaló, korlátlan erejű attraktormező, amely magával az élettel azonos. Nincs az elmének olyan meggyőződése, ami a tudatosság magasabb szintjén ne lenne téves. Az elme azonosul tartalmával. Saját érdemének és felelősségének tekinti azt, amit kap, mivel hiúsága miatt megalázó lenne beismernie, hogy semmi mást nem tesz, csak tapasztal, sőt csak a tapasztalást tapasztalja. Az elme ugyanis még csak nem is a világot tapasztalja, hanem az arra vonatkozó érzékszervi jelentéseket. A ragyogó gondolatok és a legmélyebb érzések is mindössze tapasztalások. Végső soron egyetlen feladatunk van: tapasztalni a tapasztalást. A tudat fő korlátját ártatlansága jelenti. A tudat hiszékeny, mindent elhisz, amit csak hall. A tudat olyan, mint a számítógép hardvere, amely bármilyen belé táplált szoftvert lefuttat. Tudatunk ártatlanságát soha nem veszítjük el; az kitart, naivan és bizalommal, mint egy befolyásolható gyermek. Egyedüli védangyala a józan tudatosság, amely a beérkező programot tüzetesen megvizsgálja. Az elmúlt évszázadok során többen észrevették, hogy már az elme puszta megfigyelése is növeli az egyén tudati szintjét. 3 A megfigyelt elme alázatosabbá válik, s kezdi feladni mindentudására vonatkozó állításait. Ekkor lehetőség nyílik a tudatosság fejlődésére. Az alázattal együtt jelenik meg az önirónia a képesség önmagunk kinevetésére és alakul ki az is, hogy az elmének egyre gyakrabban leszünk urai, s nem áldozatai. A kezdeti, az elme mi vagyunk gondolatból kiindulva lassan felismerjük, hogy az elmével rendelkezünk, s hogy a gondolatok, nézetek, érzések és vélemények mind az elmétől származnak. Végül eljuthatunk arra a felismerésre, hogy az összes gondolatunkat csak kölcsönvesszük a tudat nagy adatbázisából, s azok soha nem is voltak igazán a mieink. Az uralkodó gondolati rendszereket megkapjuk, magunkba szívjuk, azonosulunk velük, majd idővel olyan új gondolatokkal váltjuk fel őket, amelyek megtetszettek nekünk. Ahogy egyre kevesebb értéket tulajdonítunk az ilyen futó nézeteknek, azok elveszítik képességüket a felettünk való uralkodásra, s megtapasztaljuk, hogy elménk mind szabadabbá válik, aminek során egyre többször sikerül megszabadulnunk tőle. Ez azután új örömforrássá érik; helyénvaló módon maga a létezés öröme is érettebbé válik, ahogy az ember felfelé halad a tudati skálán. 171

164 XXI. fejezet A tiszta tudat vizsgálata A tudat különböző aspektusaival már foglalkozott a hagyományos filozófia, a tudat elmeként vagy érzelemként való kifejeződését pedig a klinikai tudományok tanulmányozták, de magára a tudat természetére vonatkozóan még sohasem végeztek átfogó jellegű vizsgálatokat. A gyógyászat azon feltevését, hogy a tudat egyszerűen az agy működésének a függvénye, az afféle kifejezések is jól tükrözik, mint: A páciens tudatánál van. Ez a rutinszerű, beszűkült ábrázolás azt feltételezi, hogy a tudat hétköznapi fizikai jelenség, a tapasztalás magától értetődő elsőbbsége, amire nem is érdemes több szót vesztegetni. A témával kapcsolatosan egyetlen olyan dolog van, amely újra meg újra az érdeklődés középpontjába kerül: a spekulációk arra vonatkozóan, hogy mi történik a tudattal az ember halálakor. Létezik-e az életerőnek és a tudatosságnak fizikai alapja? A test tartja-e fenn a tudatos életet, vagy éppen fordítva, az életerő tartja fenn a testet? Mivel a kérdés feltevésének módját a kérdező ok-okozati viszonyra vonatkozó kialakult nézetei határozzák meg, a kérdező szintje eleve meghatározza a válasz természetét; minden kérdező olyan választ kap, amely az ő tudati szintjének felel meg. A materialista tudós számára a kérdés értelmetlennek, felesleges szószaporításnak tűnik. A másik véglet képviselői, a megvilágosodottak, a kérdést mulatságosnak tartják, a belőle egyértelműen megnyilvánuló, korlátozott észlelés pedig könyörületet vált ki belőlük. Az átlagember meggyőződésétől függően bármelyik választ elfogadhatja, de a kérdéssel kapcsolatban akár valamelyik tradicionális vallási tanításhoz is fordulhat. Az életre, a halálra és a tudat végső sorsára vonatkozó vitáknak szükségszerűen a kontextus különbségeit kell tükrözniük. Descartes gondolkozom, tehát vagyok kijelentésének a fordítottja: vagyok, tehát gondolkozom. Mivel a gondolkozás formaként zajlik, Descartes-nak igaza van: aminek formája van, annak már léteznie kell, máskülönben nem lehetne formája. A vagyok kijelentés a tudatosságtól származik, amikor az ember tanúja lesz annak, hogy a tapasztalás képessége független a formától. 1 Descartes arra utal, hogy a tudat csak akkor tud önmaga létezéséről, ha formát ölt. A történelem felvilágosult személyei azonban nem így látták, s általában azt mondták, hogy a tudat formán túli, sőt egy olyan mindenható mátrix, amelyből a forma keletkezik. Ezzel a modern fizikusok is egyetértenek, például David Bohm is, a megnyilvánulatlan és megnyilvánult világegyetemről alkotott elképzelésével. Tudat nélkül semmi sem lenne, ami megtapasztalná a formát. Azt is mondhatnánk, hogy maga a forma pusztán az észlelés termékeként, önálló 172

165 létezés nélkül csupán mulandó és korlátozott valami, a tudat ezzel szemben mindent magában foglaló és korlátlan. Hogyan is teremthetne meg egy múló, egyértelmű kezdettel és véggel rendelkező dolog olyant, ami formamentes, mindent magában foglaló és mindenható? De ha belátjuk, hogy a korlátozás fogalma is csak az észlelés terméke, s nincs belső valósága, akkor a talány önmagát oldja meg: a forma a forma nélküli kifejeződésévé válik. Metafizikai szempontból a tudat a van, a létező egy aspektusa, s az ember emberi önmeghatározásának természetes velejárója. Az emberlét csupán a létező egyik kifejeződése. Kutatásaink központi témája a tudatnak az emberben való működése. Noha maga a tudat megfoghatatlan, mégis természetes része minden emberi viselkedésnek. E munka szempontjából a problémát az jelenti, hogy miként lehet klinikailag kifejteni a tudat és a viselkedés közti kapcsolatot olyan pontos és értelmes módon, ami tudományosan is tanulmányozható. Szerencsére a kineziológia egyértelműen jelzi a tudatosság fizikai kifejeződését a test a tudatban megtapasztalt eseményekre adott azonnali reakciói révén. A módszer elegáns megoldást kínál, egyértelműen meghatározott végponttal, amely kalibrálható, dokumentálható és kísérletileg reprodukálható. A tiszta tudat jellemzői A tudatról alkotott képünk szorosan összefügg én-fogalmunkkal. Minél korlátozottabb az éntudat, annál szűkebbek a tapasztalás paraméterei. A beszűkült valóságparadigmák hatása globális. A szegénység fogalmával kapcsolatos kutatásaink például nyilvánvalóvá tették, hogy ez nem csupán egy anyagi állapot: a szegények barátság, beszédkészség, műveltség, kapcsolatteremtési készség, erőforrások, egészség és az általános boldogság vonatkozásában is szegények. A szegénység ezek szerint a korlátozott énkép egyik tulajdonságának tekinthető, amely a források szűkösségéhez vezet. 2 Nem anyagi állapotról, hanem tudati szintről van tehát szó. A tudatosságnak ez a szintje nagyjából 60-as értéken kalibrálható. Az én azonosítása és ezzel együtt megtapasztalása olykor az egyén fizikai testével való azonosulásra korlátozódhat. Ekkor persze jogosan merül fel a kérdés: honnan tudja az ember, hogy van fizikai teste? Megfigyelések révén megállapíthatjuk, hogy a fizikai test jelenlétét az érzékek regisztrálják. A következő kérdés ekkor így hangzik: mi az, ami tudatában van az érzékeknek? Hogyan tapasztaljuk meg azt, amit az érzékek jelentenek? Léteznie kell valami nagyobbnak, valami olyannak, ami a fizikai testnél több, méghozzá azért, hogy meg lehessen tapasztalni azt, ami annál kevesebb. Nos, ez a valami: az elme. Az ember a testével azonosul, mert az elméje a testét tapasztalja meg. A testileg fogyatékos, testrészeiket el 173

166 veszített páciensek mégis arról számolnak be, hogy az énérzésük nem lett kisebb; az ilyen személyek azt mondják: Most is ugyanannyira én vagyok, mint régen. Ekkor persze újabb kérdés merül fel: honnan tudhatja az ember, hogy mit tapasztal meg az elme? Megfigyelés és befelé tekintés révén felismerhető, hogy a gondolatok nem képesek önmaguk megtapasztalására, viszont van valami, ami a gondolatokon túli, és azoknál alapvetőbb. Ez a valami tapasztalja meg a gondolatokat, és azt, hogy a gondolatok tartalma nem változtatja meg annak a valaminek az identitásérzését. Mi az, ami megfigyeli az élet szubjektív és objektív jelenségeit, és azok tudatában van? A tudat, amely tudatosságként és tapasztalásként is rezonál. Mindkettő tisztán szubjektív jellegű. Magát a tudatot nem a tartalom határozza meg; a tudaton átáramló gondolatok olyanok, mint a tengerben úszó halak. A tenger létezése független a halakétól; nem a tenger tartalma határozza meg a víz természetét. A tudat, mint valami színtelen fénysugár, megvilágítja az észlelés tárgyát. Ez az oka, hogy a világirodalomban a tudatot gyakran társították a fénnyel. 3 A tudat tartalmával való kizárólagos azonosulás magyarázza a korlátozott én-élményt. Ezzel szemben, ha magával a tudattal azonosulunk, akkor tudjuk, hogy a tényleges én korlátlan. Ha sikerült túljutni az efféle, körülhatárolt identitásokon, hogy az én-érzés magával a tudattal azonosuljon, akkor megvilágosodottakká válunk. 4 A tiszta tudat élményének egyik jellemzője az időtlenség észlelése (vagy az észlelés időtlensége). A tudatot minden formán és időn felül álló valamiként tapasztaljuk meg, s mindenütt egyformán jelenvalóként látjuk. Létezéseként írjuk le, s olyasminek, ami van. A spirituális irodalomban az én vagyok élményeként is szerepel. 5 A tudat nem ismeri fel az elkülönülést, ami az észlelés korlátozottsága. A megvilágosodott állapot egyfajta egység, ahol nincs részekre különülés. A részekre különülő megosztottság csak helyhez kötött észleléskor jelentkezik, s csupán a nézőpontból fakadó véletlen. A gondolkodás története folyamán született hasonló leírások összhangban állnak William James kutatásaival, amelyekről a híres Giffordelőadásokon számolt be. A tudat élményét ő így jellemezte: ritka, egyedi, szavakkal le nem írható és elmén túli ; a tudás gondolatmentes állapota, teljes, mindent magában foglaló, szükséglet és akarat nélküli, az egyéni, személyes én megtapasztalásának korlátjain túl levő. 6 A tiszta tudat egy másik tulajdonsága a gondolatok vagy érzések közönséges áramlásának a megszűnése, a végtelen erő, a végtelen könyörület, a végtelen szelídség és a végtelen szeretet állapota. Ebben az állapotban az én énné válik. Ezzel együtt jár az én énként történő megtapasztalására való képesség eredetének a felismerése is. A korlátozott identitástuda 174

167 tok felszámolásának folyamatában az én énként való megélése jelenti a csúcspontot. 7 Az én tudatosulásához szükséges lépéseket a múltban már igen részletesen leírták. Számos olyan a különféle spirituális tanítások gyakorlatában megtalálható módszert és magatartásformát ismertettek, amelyek elősegítik a tudatosság kitágításának útjában álló akadályok eltávolítását. Létezik azonban egy olyan feladat, amely az összes spirituális tanításra jellemző: az én végesként való azonosításának fokozatos kiküszöbölése. Azt mondják, hogy nem azért olyan ritka a megvilágosodás, mert nehéz végigjárni az odáig elvezető utat, hanem mert ez az állapot különösen a modern társadalomban csak nagyon keveseket érdekel. Ha megkérdeznénk ezer embert az utcán arról, hogy mi a leghőbb vágyuk az életben, vajon hányan felelnék azt, hogy Megvilágosodottá válni? A magasabb szintű tudatosság elismerése napjainkban A tudatosság mint tudományos téma iránti egyre növekvő érdeklődést jól jelzi a tény, hogy nemrég sor került az első ezzel foglalkozó nemzetközi tudományos konferenciára is. (A tudatosság tudományos megalapozása felé. Az Arizonai Egyetem Egészségtudományi Központja, Tucson, Arizona, április ) A nemzetközi, interdiszciplináris találkozón lenyűgöző eredményeket felmutató tudós társaság gyűlt össze. Ám hiába jelent meg a számos kiváló előadó, és hiába hangzott el a számtalan kitűnő előadás, a tudat mint tisztán fizikai jelenség ésszerű avagy matematikai magyarázatára irányuló próbálkozásoknál előrébb nemigen jutottak. A tudattal kapcsolatos megközelítések egyébként éppoly változatosak, mint maga az emberi létélmény. Menet közben a modern kutatások számos élvonalbeli megállapítását használtuk fel a téma tárgyalásához. Talán segít, ha áttekintjük, miként alakult a témáról való gondolkozás a jelenkorban, hogy ezután világosabb következtetésekhez juthassunk. Valamiféle tudatosság meglétét általában az élő és a nem élő megkülönböztetésére alkalmas jellemzőnek tekintik. Az élet a tudat kifejeződése a forma megfigyelhető vagy megtapasztalható világában. Az emberi létélmény összessége azonban arról tanúskodik, hogy a tudat egyszerre megnyilvánuló és meg nem nyilvánuló. A formán belül létező tudat felismerése gyakori; a formán túli, tiszta tudat felismerése viszont kivételes jelenség. A tartalom nélküli, tiszta tudat ilyetén megtapasztalásáról az emberi történelem során újra meg újra beszámoltak, és a beszámolók tökéletesen egybecsengtek. 9 Az ezen állapotot elérők közül sokan kimagasló tanítók lettek, s alapvető módon befolyásolták az emberiség történelmét. Ezek a lények életük néhány rövid éve alatt elérték, hogy utánuk emberek milliói ismerjék fel a létezés kontextuális jelentőségét. Mivel tanításaik nem az 175

168 érzékekkel megtapasztalható anyagi világra vonatkoztak, azokat spirituálisnak nevezték el. 10 A tudósok az utóbbi időkben kezdtek érdeklődni a téma iránt, azelőtt a tudat tanulmányozásával kizárólag a spirituális tanítók és tanítványaik foglalkoztak. Az elmúlt 20 évben azonban amint azt láttuk számos elméleti fizikus kezdett mind nagyobb figyelmet szentelni a korszerű elméleti fizika és a nem anyagi világegyetem közti párhuzamoknak. A popkultúrának az 1960-as évek óta tartó, egyre mélyülő érdeklődése nyomán olyan, ma már klasszikusnak számító könyvek születtek, mint Fritjof Capra The Tao of Physics (A fizika Taója) vagy Robert Ornstein The Psychology of Consciousness (A tudat pszichológiája) című művei. Az új paradigma M mezejének terjeszkedésével megnövekedett a korábban rendkívül ritkának tartott magasabb tudati állapotok előfordulása. A legújabb felmérések szerint a válaszadók 65%-a az élete során már átélt olyan élményt, amit korábban spirituális élményként definiáltak. Mivel a tudományt természeténél fogva csak a megfigyelhető jelenségek foglalkoztatják, soha nem vonzódott a spirituális fogalmak tanulmányozásához, noha a történelem során számos kiváló tudós számolt be a munkája kapcsán jelentkező tiszta tudatosság szubjektív megtapasztalásáról, sőt arról, hogy az munkája szempontjából sokszor döntő fontosságúnak bizonyult. 11 A nemlineáris dinamika robbanásszerűen növekvő szakterülete azonban kíváncsiságot ébresztett és sokakat gondolkodásra késztetett a létezés és a tudat természetét illetően. Ez például olyan könyvekben nyilvánul meg, mint lan Stewart: Does God Play Dice?: Mathematics of Chaos (Szerencsejátékos-e Isten?: A káosz matematikája) című munkája. A teljesség tudományának új fogalma olyan népszerű művek témája lett, mint John Briggs: Looking Glass Universe (Tüköruniverzum), valamint Briggs és F. David Peat Turbulent Mirror (Turbulens tükör) című könyve. Az utóbbi időkben az új felfedezések jelentősége miatti lelkesedés hullámai már csillagászokat, matematikusokat, idegsebészeket, neurológusokat és fizikusokat is magukkal ragadtak. Többször rámutattunk már, hogy az ember képtelen megfigyelni vagy felismerni egy eseményt, ha még nem létezik kontextus, és az esemény néven nevezéséhez szükséges nyelvezet. Ez a paradigmavakságnak nevezett jelenség a kontextus korlátozottságának közvetlen következménye. 12 Így eshetett meg, hogy a fizikai tudományokat átható új intellektuális alapok csak lassan teremtették meg az új nézetek és megközelítések lehetőségét a humán tudományokban, például a pszichológiában. Bár Abraham Maslow már rég említést tett a csúcsélményekről, a pszichológiai irodalom főárama soha nem foglalkozott magával a tudattal, leszámítva néhány nagy klasszikust, például William James A vallásos tapasztalatok sokfélesége című munkáját, amely régóta tudományos 176

169 alapműnek számít a tudat mint spirituális élmény pszichológiájával foglalkozó kutatásokban. A transzperszonális pszichológia végül átlépte a kísérleti és a klinikai pszichológia határait, hogy megvizsgálhassa az emberi létélmény tisztán szubjektív aspektusait is. Az egykor csalásként vagy hallucinációként kezelt, és ezért figyelmen kívül hagyott szokatlan élmények és képességek végre a parapszichológiai kutatás tárgyává váltak, s immár kísérleti úton is meg lehetett próbálkozni az olyan élmények, mint az érzéken kívüli észlelés (ESP) avagy intuíció igazolásával. A pszichiátria tudománya eredetileg olyan próbálkozásokból született, amelyek célja az emberi viselkedésben és a betegségek során előforduló kézzel nem fogható elemek kézzel fogható eredetének a meghatározása volt. Az orvostudomány egyik ágává fejlődött pszichiátria a kóros jelenségekkel foglalkozott, s emiatt szinte kizárólag az alacsonyabb tudati szinteket és azok neurofiziológiai korrelációit tanulmányozta. A tudat mint olyan, kívül rekedt a pszichiátria paradigmáján. A gyógyászatban azok az orvosok, akik a gyógyítási folyamat egy tágabb paradigmájából kiindulva dolgoztak, s terápiás megközelítéseikbe nem hagyományos módszereket is felvettek, holisztikus gyógyítók néven váltak ismertté. Ez a megjelölés az orvostársadalomban eleinte határozottan negatív töltetű volt, s a szakszerűtlenség képzete társult hozzá. Ám e terület úttörő egyéniségeinek az eredményei például az imádkozás pozitív távhatása a szívinfarktuson átesettek vagy az operált betegek esetében már valós elismerést követeltek. A halálra és a halálközeli élményekre Elizabeth Kübler-Ross hívta fel a szakma és a nagyközönség figyelmét. Idővel a testen kívüli élmény is viszonylag gyakran tanulmányozott témává vált, mivel számos megoperált páciens számolt be arról, hogy műtét közben elhagyta a testét, végignézte az egész operációt, és mindent hallott, ami a műtőben elhangzott. 13 Thelma Moss meglehetős hírnevet szerzett például az ujjhegyek körül megfigyelhető az energiamezőkről készített Kirlian-fényképeivel. Különösen híresek azok a képei, amelyek azt szemléltetik, hogy a csonkolt növénylevél energiateste a teljes levél képét mutatja. 14 Végül még az akupunktúrának is sikerült bizonyos fokú elismertségre szert tennie az amerikai egészségügyben: jó néhány orvos tanulta meg a módszert, annak ellenére, hogy a hagyományos orvostudomány a mechanikai, elektromos és kémiai energián kívül semmilyen egyéb energia létezését nem ismeri el. A holisztikus megközelítések a hagyományos orvostudománnyal szemben az emberi tudat természetére vonatkozó másfajta kontextusból indulnak ki; a hangsúlyt nem a kezelésre, hanem a gyógyításra helyezik. Igaz, talán nem nyilvánvaló, hogy milyen kapcsolatban állnak az utóbbi évtizedek nagy elméleti áttöréseivel, mindazonáltal a holisztikus orvoslás képviselőinek alternatív terápiáiban bármilyen eltérőek is a megközelíté 177

170 seik és a módszereik létezik közös vonás: valamennyien olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyek nem a protoplazmára hatnak, hanem az emberi testre ható, azt körülvevő és átjáró energiamezőre, 15 Az orvostudomány területén kívül a már többször említett 12-lépéses önsegítő mozgalom elképesztő sikere meggyőzően bizonyította, hogy a gyógyulás tudati eszmék gyakorlásával is kiváltható. A reménytelen állapotok gyógyítására való képesség amelyet Jung ismert fel Rowland H. kezelése kapcsán, és ami a gyógyulások hosszú sorának csupán első láncszeme volt (ami aztán elvezetett a Névtelen Alkoholisták világméretű mozgalmának létrejöttéhez) már egyértelműen a magasabb tudatossági szint birodalmába tartozott. Jung a remény formájában nyújtott Rowlandnak egy olyan mélyreható spirituális élményt, ami nagyon hasonló a megvilágosodás átalakulásaihoz, és ami aztán az AA-t megalapító Bill W.-hez eljutó üzenet lényege is volt. 16 Érdemes megjegyezni, hogy Bill W. az AA-t a szív nyelvének nevezte. 17 Az elméleti és alkalmazott emberi tudás úttörői által kitaposott ösvények végül egy pontban futnak össze, azaz, talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy egy közös pontból erednek. Bill W. megvilágosodása a legsötétebb kétségbeesés idején nem valamiféle fogalmi ésszerűségből, vagy befelé forduló, énközpontú módszerből fakadt, hanem egy magasabb tudati szintre történő ugrásból: az énnek a végtelen fény és erő jelenlétébe történő helyezéséből. 18 Hogy ez az átalakító hatású élmény idővel aztán milliók gyógyulásához is vezetett, az csupán a 600-as vagy még magasabb értéken kalibrálható energiamezők erejéről tanúskodik. Ez az a szint, ahol a tudat tapasztalása a formából a forma nélkülire vált át. E forma nélküli erő a világméretű 12-lépéses önsegítő mozgalom magasabb ereje, és sok millió ember gyógyulásának az alapja. 19 Ugyanaz az erőforrás, amelyhez az intellektuális vizsgálódások szerteágazó sokasága nem annyira előre, mint inkább visszafelé haladva igyekszik eljutni. Ez a tiszta tudat ereje. 178

171 XXII. fejezet Spirituális küzdelem Az általunk kialakított tudatmagyarázat alapján átértelmezhetjük az ember spirituális küzdelmeit is. Maga a tiszta tudat, amelyet vanságként", létezésként, én-vagyokságként jellemzünk, minden létezés végtelen potenciálját, végtelen erejét és végtelen energiaforrását jelképezi, s Istenként, Istenségként, Isteniségként azonosítjuk. E potenciálon belül a megnyilvánulatlan avatárként válik megnyilvánulttá mint Krisztus vagy Buddha, akinek energiamezeje maximálisan, 1000-en kalibrálható. Ők azok, akik rendkívüli erejű attraktormintázatokat hoztak létre, amelyeknek alá van rendelve az attraktormezőkre való globális reagálás holografikus képességével rendelkező elme. Kisebb jelentőségűek, de még mindig rendkívül nagy erejűek a közönséges megvilágosodott tanítók, akik az én megvalósításának útját tanították és tanítják. A különböző korok megvilágosodottjai úgy írták le az ént, mint ami végtelen, alaktalan, változatlan, mindenütt jelenvaló, s egyszerre megnyilvánuló és meg nem nyilvánuló. 1 Továbbá tartalmazza minden létező egységét, mindenségét és Istenségét egyaránt, s megkülönböztethetetlen a Teremtőtől, akinek ereje az emberi birodalomban egy olyan óriási attraktormező, amely az összes eltérést (ide tartozik a szabad akarat is) lehetővé teszi és egyben magában foglalja, mondván: Minden út Hozzám vezet. A megvilágosodott tanítók ilyen gondolataiból származó tanításokat és műveket kutatásaink során általában 700-as értéken kalibráltuk. A 600-as energiaszinten megszűnik a szokványos gondolkozás. Az időben lineáris folyamatokon túllépve a létezés már tudásként, mindenütt jelenvalóságként és dualitás nélkül tapasztalható meg. Mivel a létezés itt már nincs helyhez kötve, eltűnik az én és a te kettőssége, és az elkülönülés ezen dualitásból eredő illúziója. 2 Ez az értelmet meghaladó lelki béke állapota, a végtelen és feltétlen szereteté; mindent magában foglal, mindent tud, mindenütt jelen van, mindenható, és egybeesik az énnel, ami annak tudatosodása, hogy a megnyilvánult egy a meg nem nyiivánuittal. Az igazán spirituális állapotok nagyjából 500-nál, a szeretetnél kezdődnek, és onnan felfelé, a végtelenségig folyatódnak. A 600-hoz közeli vagy 600 feletti értéket elérő tanítókat gyakran szentként tisztelik, tudati állapotukat magasztosnak tartják. 3 A megvilágosodást még el nem ért tanítványok körében gyakori jelenség, hogy az 550-es vagy magasabb értéken kalibrálható energiaszintű tanító jelenlétében maguk is ilyen magasztos tudatállapotba kerülnek; ez az úgynevezett magával ragadás, azaz egy nagyobb erejű attraktormező dominanciája. Amíg a tanítvány el nem éri a tudatosság megfelelően ma 179

172 gas szintjét, ez az állapot megszűnik, amint kívül kerül tanítója magasabb erejű energiamezején. 4 A haladó spirituális útkeresők a megvilágosodás felé közeledve többször érik el ezt a szeretett személy jelenléte állapotot, de újból és újból ki is esnek belőle. A magasabb állapot elvesztését és az alacsonyabb szintre való visszasüllyedést a keleti és a nyugati irodalom is a lélek gyötrelmeként írja le. 5 Más intenzív tevékenységekhez, például a sporthoz hasonlóan a spirituális munka is kimerítő lehet, s a feladatok elvégzéséhez gyakran speciális készségeket kell kifejleszteni: többek között rendkívül erősen koncentrált szándékot és megingathatatlan összpontosítást. A belső munka nehézsége abból az óriási erőfeszítésből adódik, ami az alacsonyabb szintű attraktormezők jól ismert befolyásából való kiszakadáshoz, és a magasabb erejű attraktormezők vonzáskörének eléréséhez szükséges. E küzdelem megkönnyítéséhez minden vallás különféle tilalmakkal igyekszik gátolni az érintkezést az alacsonyabb szintű energiamezőkkel; a tévútra kerülést csak tekintélyelvű nézőpontból lehet bűnnek tartani. Egy liberálisabb álláspont az ember bocsánatos gyengeségének tekinti az alacsonyabb szintű energiamezőkben való botladozást. A 200 alatti értékű energiamezőkre jellemző attitűdök, érzelmek és viselkedésformák azonban általában eleve kizárják a spirituális élményeket. A számos spirituális tan által elismert klasszikus csakrarendszer szinte pontosan egybevág a kutatásaink alapján elkészített Tudattérképpel. A 600-as szint a koronacsakrának felel meg, az 500-as a szívnek, 200-ig lefelé a napfonat (köldökcsakra) szintjei találhatók; a gyűlölködés, az irigység, a sértődés és a féltékenység alacsonyabb szintű érzelmei a szex- vagy hasi csakrához (a léphez) tartoznak; végül a gyökércsakra az állati fennmaradásért felel, s a vele való egyesülés megakadályozza a spirituális fejlődést. Éppen ezért minden spirituális tanítás a világiság ellen szól, s arra int, hogy kerüljük a túlzott ragaszkodást a szexhez és a pénzhez. 6 Az alacsonyabb szinteken jellemző a különböző szenvedélybetegségek, valamint mindenféle függőség kialakulása. Az alsóbb energiamezőkhöz tartozó viselkedésformák szinte mindegyikével kapcsolatban létrejöttek már speciális önsegítő csoportok, amelyek tagjai egybehangzóan állítják, hogy spirituális kontextus nélkül valószínűtlen a gyógyulás. A tudatosság szintjét növelő programokban általában univerzális tételként tekintenek arra az állításra, hogy az ember tehetetlen, amíg igazat nem mond. Minden spirituális orientációjú önsegítő csoportban szükség van erre az első lépésre. Abban is egyetértenek, hogy a haladás nélkülözhetetlen előfeltétele a nyitott gondolkodás és a hajlandóság. Másképpen fogalmazva: az egyénnek fejlődése során el kell érnie a 200-as energiamezőt ahhoz, hogy gyógyítható legyen. Az ennél alacsonyabb szintű energiamezők veszélye, hogy az ember olyan mélyen beléjük bonyolódhat, hogy nem tud többé kiemelkedni. Ez azon- 180

173 ban nem mindig alakul így; a történelem számos olyan esetet jegyzett fel, amikor az alacsony szintek legmélyén megrekedt egyének váratlanul mégis magas tudati szintre törtek. Efféle hirtelen áttörések néha még a modern társadalomban is előfordulnak; pontosan ez az élmény késztette Bill W.-t az AA megalapítására. Úgy tűnik, hogy az élményt legtipikusabban a tudat teljes átalakulása mellett az alacsonyabb szintű attraktormezők vonzásából való kiszabadulás, majd egy magasabb szintre való ugrás jellemzi. (Ez a fajta átalakulás gyakori volt az AA első hónapjaiban, amikor a tagok közt rengeteg végső stádiumban lévő alkoholista volt. Az igazán mélyre még nem süllyedt személyek akik ma a Névtelen Alkoholisták közé érkező új tagok többségét teszik ki nem számolnak be ilyen élményekről.) Ahogyan a magas szintű energiamezők magával ragadó hatásának anabolikus, tehát fejlődést serkentő hatása van, úgy az alacsony színtű energiamezők befolyása katabolikus, azaz romboló hatású. Mai kultúránkban erre a leggyakoribb példa némely erőszakos könnyűzenei stílus hatása. Vizsgálataink során minden tesztalany elgyengült a punk rock, a death rock és a gengszter-rap hatására, ami egybevág dr. John Diamond korábbi megfigyeléseivel. 7 Dr. James Johnson, a University of North Carolina munkatársa a The Arizona Republic július 4-i számában ismerteti egy újabb, diákok körében végzett vizsgálat eredményeit: azt tapasztalta, hogy a rap zene növeli az erőszakkal szembeni toleranciát és az erőszakosságra való hajlamot, fokozza az anyagiasságot, és csökkenti az érdeklődést mind a tanulmányok, mind a hosszú távú sikerek iránt. Terápiás csoportokban és kórházakban szerzett közös tapasztalat, hogy a kábítószerfüggők nem épülnek fel, ha továbbra is heavy metal zenét hallgatnak; a phoenixi (Arizona állambeli) Camelback Kórház Sedona Villa-i részlegének bennfekvő és ambuláns kokainfüggő páciensei körében végzett egyéves nyomon követéses vizsgálat azzal a megdöbbentő eredménynyel zárult, hogy egyetlenegy olyan kokainos sem szokott le a kábítószerről, aki továbbra is ezt az erőszakos és negatív zenét hallgatta. 8 A szenvedélybetegek önsegítő csoportjai minden esetben azt javasolják tagjaiknak, hogy kerüljék a korábbi életmódjuk irányába befolyásoló hatásokat (azaz energiamezőket). Ezek a kábítószerfüggők úgy gondolják, hogy nem elég pusztán a kábítószerről lemondani, mert így a függőségnek csak A B C szinten üzennek hadat. S csak ha tudatosan elkötelezik magukat a mező amelynek csak egy-egy manifesztációja a kábítószer és a heavy metal befolyásának teljes elhagyása mellett, akkor szabadulhatnak meg az alacsony energiájú attraktor magával ragadásától, azaz a szenvedélybetegség ABC-jétől. Azok a gyógyult szenvedélybetegek, akik elhagyják önsegítő programjaik energiamezejét, előre látható módon visszaesnek. 9 Lemondanak 181

174 sorstársaik egyesített erejének infúziójáról, s az az elképzelésük, hogy egyedül is boldogulni fognak, a közelgő visszaesés hírhedt tünete, hiszen az arrogancia és a büszkeség újbóli megjelenését jelzi. S miután ezek 175 ös értéken kalibrálnak, jelentősen elmaradnak a gyógyuláshoz szükséges energiamező erejétől. Ugyanez az elv persze fordítva is igaz. Aki a megvilágosodást keresi, az azt szeretné, hogy a legnagyobb erejű attraktormintázatok ragadják magukkal. A kulcsot itt is az akarat jelenti, a kitartóan ismételt döntés. A káoszelméletből megismert törvény a kezdeti állapotoktól való érzékeny függőségről ezen a ponton tudományos magyarázatot ad a spirituális fejlődés hagyományos módjára. Az egyén tudatának fejlesztéséhez szükséges alapfeltétel az összes spirituális tan szerint a hajlandóság. A történelem és a klinikai vizsgálatok is ugyanazt mutatják: a kitartó hajlandóság új attraktormezőt aktivizál, és ezáltal az egyén képessé válik arra, hogy megkezdje a régi mező elhagyását. Ezt úgy képzelhetjük el, hogy miközben a gyengébb attraktormező a nagyobb erejűhöz közeledik, egy harmadik elem (a szabad akarat, a választás és a fejlődés döntő következménye) hirtelen átjárót hoz létre (egy nyereg-mintázatot ), amin keresztül végül a változás megtörténhet. A keleti spirituális tanokban elfogadott nézet, hogy a tanítvány a guru segítsége nélkül egymaga nemigen érhet el jelentősebb haladást. 10 Az AA tapasztalata szerint az igazi alkoholista csak egy támogató segítségével tud felgyógyulni. A sportban azért olyan keresettek a nagy edzők, mert befolyásuk maximális erőfeszítésre készteti a versenyzőket. A tanítvány már azzal is elősegítheti fejlődését, hogy a magas szinten álló tanítóra összpontosít, s ezáltal az adott tanító energiamezejéhez igazodik. Tesztjeink során újra és újra bebizonyosodott, hogy egy magas szinten álló spirituális tanítóra való gondolás minden tesztalanynál erős tesztválaszt eredményezett, az illető személyes meggyőződésétől függetlenül. A személyes átalakulás spirituális küzdelmei során a változás mindig az útkereső hatalmán kívül áll. A nagy szentek is mint például Assisi Szent Ferenc általában azt állították, hogy ők csupán egy nagyobb hatalom közvetítői, s állapotuk elérésének érdeme sem az övék, hanem a Kegyelemé. 11 Ez egyben azt is jól illusztrálja, hogy miként alakul át ozmózis révén (tehát úgy, hogy az energiamező magával ragadja ) az alacsonyabb tudati szintről újonnan érkező személy, ha egy magasabb tudati szint hatásának teszi ki magát. S nem ritka, hogy csodaként ünnepük, ha valaki hirtelen egy alacsonyabb szintű energiamezőről egy magasabb befolyása alá kerül. Az emberi létélmény szerencsétlen ítélete miatt azonban csak kevesen képesek kiszabadulni azon energiamezők hatása alól, amelyek fokozatosan eluralkodnak a viselkedésen. Manapság igen népszerű egy spirituális program, 182

175 ami az efféle szabadulás elősegítésére szolgál, ez az A Course in Miracles (Csodák útja). 12 E spirituális jellegű pszichológiai kurzusnak az a célja, hogy az észlelés teljes átalakításával megalapozza a hirtelen tudati ugrást. A hagyományos módszerek például az ima és a meditáció szintén jó kiindulási pontok lehetnek ahhoz, hogy egy magasabb energiamező hatása alá emelkedhessünk. Azok az orvosok, akik az 500-as vagy még magasabb energiaszintre emelkedtek, rendkívüli képességű gyógyítókká váltak, s megdöbbentő sikereket értek el olyan kezelési módszerekkel, amelyekkel mások képtelenek voltak hasonló eredményekre jutni. (Emiatt aztán kettős-vak rendszerű vizsgálatok során nem egyszer születtek egymásnak ellentmondó eredmények). Az ilyen megmagyarázhatatlan különbségek olyan erő beavatkozását jelzik, amely nem értelmezhető az orvostudományban uralkodó hagyományos ok-okozati viszony alapján. A holografikus világban minden különálló esemény a világegyetem összes többi eseményének a következménye; az egyes eseményeknek nincs önmagában létező valósága. A világegyetem nem más, mint az ember tudata, s ehhez az intellektust meghaladó megértés szükséges. A tiszta értelem alkotásai a kultúrtörténet nagy mérföldkövei, amelyeknek köszönhetően az ember külső, s bizonyos fokig (fizikai síkon) belső környezetének is urává vált. De az értelemnek is megvannak a korlátjai, méghozzá nem is csak egyféle tekintetben. A 400-as szintek intellektuális ragyogása, amely oly káprázatos és irigylésre méltó a 300-as szinteken állók számára, gyorsan érdektelenné válik azok szemében, akik túlléptek rajta. Magasabb nézőpontból figyelve nagyon is világossá válik, mennyire unalmas és közönséges az értelem önimádata. Az értelem az elme hiúságának a tükre; s végső soron kevés dolog akad, aminek látványa unalmasabb, mint az önbálványozásé. A racionalitásnak jelentős a felszabadító hatása, hiszen megszabadított bennünket alacsonyabb rendű természetünk követeléseitől. Másrészt a ráció szigorú börtönőr is, aki megakadályozza, hogy az intellektuson túli síkokra emelkedjünk. A 400-as szinteken állók számára maga az értelem lesz a spirituális fejlődés netovábbja. Feltűnő, hogy a történelem kiemelkedő alakjai közül milyen sokan kalibrálódnak 499-es értéken; olyan pont ez, ahol nagyon sokan elakadnak (például Descartes, Newton, Einstein és még több tucatnyian). Az innen történő továbbjutás a leggyakoribb spirituális küzdelem, s gyakran a leghosszadalmasabb is. Azok az igen magas szinten álló tudósok, akiket teljesen áthat az ésszerűség befolyása, olykor váratlan áttöréseket érnek el, s eljutnak a globális teljesség birodalmába. 13 Amint azt igyekeztünk bemutatni, a spiritualitás világa egybeesik a nem determinisztikus tudomány és a nemlineáris rendszerek világával. Kutatásaink ez a munka is azt a célt szolgálják, 183

176 hogy elsősorban a lineáris, bal agyféltekés gondolkozásmódhoz szokott személyek számára segítsék elő a spirituális jelenségek racionális felismerését. A tudat anatómiájáról készült térképünk talán valamelyest megvilágítja a végső ok-okozati viszony természetét azzal, hogy megmutatja: a teremtés ereje felülről árad lefelé, nem pedig alulról felfelé. Reményeink szerint nem dogmát állítunk, hanem segítünk az olvasónak az önmegvilágosítás folyamatában, hiszen az a célunk, hogy az olvasónak ne csupán a kitalált, úgynevezett racionális énjét szólítsuk meg, hanem egész tudatát. Vizsgálatainkban az egész személy reagál a tesztelt ingerekre. Lehet, hogy az alany elméje nincs tisztában azzal, hogy mi történik, lényének teljessége mégis pontosan tud mindent, máskülönben eredményeink nem lennének oly következetesek. Mindez a legnagyszerűbb spirituális tanítók állítását juttatja az eszünkbe: a tanítványnak csak azt kell felfedeznie, amit már úgyis tud. 184

177 XXIII. fejezet Az igazság keresése Bármilyen cinikusan hangzik is első hallásra, be kell ismernünk, hogy a mindennapi használatban igazságnak azt nevezhetjük, ami a pillanatnyi észlelési szintünkön szubjektív módon meggyőzőnek tűnik. Alacsonyabb tudati szinteken az állításokat igazként fogadják el, még ha illogikusak és megalapozatlanok is, és olyan tanokat hirdetnek, amelyek sem intellektuálisan, sem gyakorlati módon nem bizonyíthatók. E jelenség nem csupán a társadalom perifériáján élő elmebajosok esetében igaz. Ártatlan embereket ítélnek el és zárnak börtönbe nyilvánvalóan ostoba és elfogult tanúk vallomásai alapján; s mindez sokkal gyakrabban történik meg, mint azt hajlandóak lennénk magunkban elismerni. Globális szinten pedig az olyan állandó háborúskodások, amilyenek a délszláv országok közt vagy a Közel-Keleten dúlnak, a bosszú igazságosságába vetett őrült hiten alapulnak, ami viszont gyakorlatilag garantálja a soha véget nem érő konfliktust. Néhány kivételtől eltekintve még a béke hercegének tartott Jézus Krisztusnak a tanításait képviselő vallások sem tiltották jogos esetben a háborúskodást vagy az emberölést. A jogosság a gyilkosok szempontjából értendő; az áldozatok aligha értenének egyet az érvelésükkel. Az ilyen önmagának ellentmondó viselkedés, amely homlokegyenest ellenkezik egy hit alaptételeivel, kevésbé fog érthetetlennek tűnni, ha a kritikustényezőelemzés segítségével kalibráljuk a spirituális tanítások fejlődését pontosabban fogalmazva visszafejlődését az időben. Vegyük szemügyre ezen új megvilágításban a világ legelterjedtebb vallási tanításait! Kereszténység A Jézus Krisztus által eredetileg kifejtett tanokat kalibrálva 1000-es igazságszint mérhető, amely ezen létsíkon az elérhető legmagasabb érték. Tanításai gyakorlásának igazságszintje azonban a II. századra már 930-ra csökkent, a VI. században pedig már csak 540-es értéken állt. A jelenlegi 498-as szint a keresztes háborúk idején, a XI. század elején állt be. A Kr. u. 325-ben bekövetkezett jelentős visszaesés nyilvánvalóan annak tulajdonítható, hogy ekkor terjedtek el a niceai zsinattól származó tanítások téves értelmezései. A vallástörténészek számára érdekes lehet, hogy mekkora volt a kereszténység gyakorlásának igazságszintje mondjuk Pál apostol, Nagy Konstantin, Szent Ágoston és mások ideje előtt és után. 1 Megjegyzendő, hogy az ószövetség Lamsa-féle, arámi eredetiből készült fordítása 750-es értéken kalibrálható, de a Jakab király-féle, görög változat alapján készült fordítás csak 640-en. Mint ahogy a különböző fordítások igazságszintje igen eltérő, ugyanúgy igen nagy különbségek fedezhetők fel 185

178 a kereszténység különböző irányzatai között is. A nagy felekezetek többsége a római katolicizmus, az anglikanizmus, a keresztény tudomány (és egy sor kisebb felekezeté is, például a kvékereké) magasabb értéken kalibrálható. A kereszténység egyes speciális értelmezései, mint korunkban az A Course in Miracles (Csodák útja) vagy a XIV. században Eckhart mester miszticizmusa, a 600-as értéket is eléri. Az Iszlámhoz hasonlóan (lásd később) a szélsőséges fundamentalista csoportok, amelyek reakciós politikai nézeteket hirdetnek, mindössze 125-ös értéken kalibrálhatok. Buddhizmus Buddha tanításainak igazságszintje eredetileg szintén 1000 volt, de a Kr. u. VI. századra a gyakorlati buddhizmus átlagos igazságszintje 900 ra csökkent. E tanítások minden más valláshoz képest kisebb mértékben gyengültek a századok során: a hinayana ( kis út ) irányzat még ma is 890 es értéken kalibrálható, a mahayana ( nagy út ) irányzat pedig 960-on. A jelenkori Zen buddhizmus igazságszintje 890-en áll. Hinduizmus Krishna eredeti tanításai 1000-es értéken kalibrálhatok, s idővel ugyan lassan gyengültek, a jelenlegi vallásgyakorlás igazságszintje még mindig 850. Judaizmus Ábrahám tanításai 985-ös értéken kalibrálhatok; Mózes idején a vallásgyakorlás igazságszintje 770 volt. A Talmud igazságszintje is 770. A modern judaizmus 499-es értéken kalibrálható, az ószövetség 475-ön. A Kabbala értéke 720, a Zoharé 730. Iszlám Mohamed tudati szintje 740 volt, a Korán pedig 720-as értéken kalibrálható. Az iszlám hit központjában a szerető elfogadás és a lelki béke áll, de a gyakorlati dogma fejlődése kezdettől fogva összefonódott a területi terjeszkedés politikájával, a dzsiháddal, az iszlám vallásháborúval. A keresztes háborúk végére a tanítások igazságszintje drasztikusan csökkent. A modern korban a paranoiával és idegengyűlölettel jellemezhető fanatikus nacionalista vallási mozgalmak igen gyorsan elkoptatták a hit spirituális lényegét. A harcias iszlám fundamentalizmus tanításainak jelenlegi igazságszintje mindössze 130. Ha megvizsgáljuk a nagy világvallások igazságszintjének hanyatlását, feltűnik, hogy azok, amelyek inkább jin -ek, a korok során viszonylag tiszták maradtak, ám azok, amelyekben több a jang (vagyis nagyobb 186

179 mértékben foglalkoznak világi dolgokkal), jelentős mértékben leromlottak, így a legagresszívabb vallások harcias, szélsőséges frakciói már a kritikus 200-as integritási szint alá esnek. Minél dualisztikusabb a hitvallás, a jelek szerint annál sérülékenyebb a félreértelmezéssel szemben. A dualizmus elősegíti a hit és a cselekedet különválását, valamint az igazságszintek öszszezavarását. Ha ez bekövetkezik, a spirituális lényeg fizikai kifejeződéssé való lefordítása során zavarok léphetnek fel. fgy lesz a csak fogalmi, valójában szellemi szinten létező keresztény katonából az eltorzult szó szerinti fordítás révén önigazoló harctéri gyilkos. A hinduk nem estek bele abba a csapdába, hogy összekeverjék az értelmezési szinteket; a Bhagavad-Gítá elején leírt csatát soha nem értelmezték félre, nem gondolták, hogy azt sugallja: Krishna tanítása szerint a híveknek tényleges háborúkat kellene vívniuk. Buddha álláspontja pedig vagyis, hogy minden fájdalom és szenvedés forrása a tudatlanság (amit ő egyébként az egyetlen lehetséges bűnnek tartott), valamint hogy az ember köteles könyörületesnek lenni másokkal és imádkozni érettük szinte teljesen érzéketlen az efféle torzulásokkal szemben. Minden magasztos spirituális tanítás számára az jelentette a bukást, hogy kevésbé megvilágosodott egyének félreértelmezték a szavakat. Valamennyi tudati szint már eleve meghatározza az észlelés és felfogás korlátjait saját maga számára. Amíg az ember maga meg nem világosodik, vagy legalább meg nem tapasztalja a magasabb tudati állapotokat, minden spirituális tanítást csak hallomásból ismerhet, így azok könnyen eltorzulhatnak vagy félreérthetők számára. A Szentírásra hivatkozva bármilyen álláspont igazolható. Az erényesek mindig nagyon veszélyesek, mivel észlelésük kiegyensúlyozatlan, s emiatt közönyösek a morális erőszakkal szemben. Bármelyik vallásról legyen is szó, mindig a fundamentalista szekták kalibrálhatok a legalacsonyabb értéken. Sok esetben a bűnözéssel megegyező tudati szinten tevékenykednek; jellemzőjük az egocentrikus szélsőségesség és az irracionalitás. Mivel azonban az emberi lakosság 85%-a amúgy is a kritikus 200-as szint alatt jár, a téveszmék könnyen elterjeszthetők, s azokat világszerte készségesen befogadják. A szekták azért szaporodnak gombamód, mert a nagyközönségnek nincsenek objektív kritériumai, amelyek alapján megkülönböztethetné az igazságot a hamisságtól. E könyvben leírt módszer segítségével bármely spirituális mozgalom kapcsán nyilvánvaló lesz annak szekta mivolta, ha 200-as érték alatt kalibrálható. Amint azt már láttuk, a szekták nem csupán elszigetelt, renegát jelenségek, de sokszor eltűrt alcsoportokként a nagy világvallásokon belül is megélnek, ahol eltorzítják a tanításokat, és eltérítik az eredeti szándékokat. A szektáknak nem feltétlenül kell hivatalosan vallásosnak lenniük. A legszektásabb szekta természetesen a vallásellenesség, amely az álta- 187

180 lunk sátánizmusként ismert istenség-ellenességen alapul. Nincs saját vallási programja, mivel önmagát az antitézis és a jó szándékú eszmék megfordítása alapján határozza meg. Valamilyen formában mindig is velünk volt, hiszen ahogy a fent nem lehet lent nélkül, sem fény sötétség nélkül, ugyanúgy az ember szociálisan szervezett igazság keresésével és a magasabb spirituális szintek elérésére irányuló törekvésével is mindig együtt járt a hamisságok szociálisan szervezett terjesztése és ezáltal a legalacsonyabb energiamezőknek való behódolás. Sőt a vallásellenesség természetének tanulmányozásával a negatív energiamezők hatalmas rombolóereje is kimutatható. Erre sajnos könnyű példákat találnunk. Egyes populáris ifjúsági szubkultúrákban divatként terjedtek a sátánizmus külsőségei, s a divat fő hordozója egy nyíltan vállalt zenei stílus lett. Csakhogy a külsőségekkel mindig együtt járnak az eszmék is, az eszmék pedig attraktormezőket gerjesztenek. A hatások túlságosan is jól ismertek bármely klinikai pszichiáter számára, aki nagyvárosban praktizál. Az energiamezők pusztító hatása járványszerűen terjed. Az áldozatok érzéketlenné válnak a jó és a rossz közti különbséggel szemben, s ez az értékrendváltás klinikailag is tanulmányozható. E divatok híveinél kimutatható az akupunktúrás rendszer kiégése, és az agyféltekék közti szinkron hiánya, amit a divathoz tartozó zene ismétlődő negatív mintázatai váltanak ki. A zene hatására végül hipnotikus transz alakul ki, amelyben a hallgató igen fogékony a szöveg erőszakos és istenkáromló sugallataira. Ilyen értelemben ezek a fiatalok rabszolgákká válnak, akiknél a későbbiekben könynyen előfordulhatnak értelmetlen pusztítási rohamok, melyek során noha nekik erről sejtelmük sincs poszthipnotikus szuggesztióknak engedelmeskednek. A romboló hatás ráadásul tartós. A test és az immunrendszer még jóval a zene elhallgatása után is tovább gyengül, a kineziológiai reakció pedig megfordul. A normális személyt elgyengítő negatív ingerek náluk erős tesztválaszt eredményeznek, a normális személyt megerősítő ingerekre pedig izmaik elgyengülése a válasz. E szubkultúra tagjai nem tudják, hogy nagy hatású negatív energiamező áldozatai, s olykor menthetetlenül alárendelődnek a számukra felfoghatatlan erőknek. Az ilyen fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazásnak kitett fiatalok agyában maradandóan károsodhat az idegi ingerületátvivő anyagok szintje, így felnőttkorukra depresszióssá válnak, rendszerint őket bántalmazó partnereket keresnek, s vég nélkül küszködnek öngyilkossági hajlamukkal, amely valójában szintén a poszthipnotikus szuggesztió egy visszamaradó formája. 2 Legszívesebben tagadnánk, hogy ilyen, a sötét középkorra emlékeztető spirituális pestis a mai felvilágosult társadalomban is életképes maradt. Csakhogy az efféle perverz hatások nem morális vákuumban hatnak, és csak olyan szociális mátrixból fejlődhetnek ki, amely már tartalmazza a 188

181 fejlődésükhöz szükséges előfeltételeket. Puritán társadalmunk sajátos paradoxona az, hogy egyfelől folyamatos csábulásra késztet, másfelől megtagadja a kielégülést, így a normális levezetési formák állandó frusztrációja miatt végül perverz levezetési formák jelennek meg. Alaposabb vizsgálat után azt találhatjuk, hogy az általunk civilizációnak nevezett valami más elemei is elősegítik a káros jelenségek fennmaradását. Miközben a fiatalokat az erőszakot dicsőítő televíziós és számítógépes játékok kondicionálják, szüleik a média felnőtteknek szóló agymosásán esnek át. Kineziológiai teszteléssel kimutatták, hogy egy átlagosnak tekinthető televíziós sorozat nézése közben a vizsgálati alanyok izma egyetlen epizód alatt 113-szor gyengült el. Minden ilyen reakció gyengítette a néző immunrendszerét, és valóságos támadás volt központi és vegetatív idegrendszere ellen. Az akupunktúrás energiarendszer e 113 zavarát minden alkalommal a csecsemőmirigy működésének az elfojtódása kísérte, és minden egyes ilyen idegrendszeri támadás károsította az agy finoman kiegyensúlyozott neurohormonális és ingerületátvivő rendszereit. Minden egyes negatív hatás közelebb vitte a nézőt egy majdani egészségbeli problémához és a depresszióhoz, amely ma már a világ leggyakoribb betegségének számít. A depresszió különböző, alig észlelhető fokozatai több embert ölnek meg, mint az összes többi betegség együttvéve. Nincs az az antidepresszáns, amely kigyógyítana a spirituális eredetű depresszióból, mivel a kór nem az agy működésének a hibája, hanem az élet megszentségtelenítésére adott pontos reakció. A test a szellem fizikai kifejeződésének a visszatükröződése, a test problémái pedig a neki életet adó szellem (lélek) küzdelmeinek a megnyilvánulásai. Az olyan nézet, amelyet ott kinn levőnek tartunk, itt benn fejti ki a hatását. Mindenkit saját kardja öl meg, s ez nem pusztán egy erkölcsi nézet, hanem klinikai tény. Az abszolút jó és rossz állítólagos mércéjének ránk erőltetésére tett kísérletek az erkölcs legfőbb buktatói közé tartoznak. Minden moralizálás nélkül egyszerűen kijelenthetjük, hogy ami 200 felett kalibrálódik, az támogatja az életet, s ezért gyakorlati szempontból jóként határozható meg, viszont a 200 alatt kalibrálható dolgok romboló hatásúak, nem támogatják az életet, s ezért gyakorlati szempontból rosszként definiálhatók. Teszteléssel bizonyítani is tudjuk, hogy egy hamis tétel például, hogy a cél szentesíti az eszközt működését tekintve gonosz, ennek ellenére igen gyakran használják az emberi viselkedésformák jelentős részének az igazolására, a kereskedelem apró vétkeitől kezdve egészen a háborús borzalmakig. Ez a fajta spirituális kétértelműség amely végül a gyakorlati jó és gonosz kibogozhatatlan összekeveredéséhez vezet mindig is az emberi társadalom Achilles-sarka volt. Az igazságnak ez a megkülönböztetésre való képtelenség miatti megromlása volt az oka a nagy világvallások már említett hanyatlásának. Az 189

182 500-as szint alá süllyedő vallások ugyan továbbra is a szeretetet hirdethetik, ám annak gyakorlására már nem képesek. Továbbá, egyetlen háborúra buzdító vallás sem tulajdoníthat magának spirituális tekintélyt azon arcátlan álszentség nélkül, amely oly sok tisztességes embert tett ateistává. A társadalom kollektívan akkor a legsérülékenyebb, amikor az attraktorok és az imitátorok megkülönböztetésére, vagy a különböző tudati szintek csekélységei közti különbségek észlelésére való képessége eltompul. Így válnak a polgári visszaélések törvénnyé, s így győznek meg tömegeket a politikai szélsőségesek erényes szlogenjeikkel. Az erőszak gyermekei erőszak-elkövetőkké válnak, mivel az összezavarodott társadalom, amely elveszítette a saját tudata megóvásához szükséges megkülönböztető-képességét, nem is remélheti többé, hogy meg tudja védeni fiataljait. Az egyén tudati szintjét azok az elvek határozzák meg, amelyeknek elkötelezte magát. A tudat csak úgy fejleszthető folyamatosan, ha az ember nem távolodik el az elvektől, máskülönben alacsonyabb szintre fog viszszaesni. A hasznosság soha nem tekinthető megfelelő indoknak. Ha helytelen dolog megölni egy másik embert, akkor az elvek semmilyen kivételt nem engedhetnek, tekintet nélkül arra, hogy érzelmileg mennyire tetszetős érveléssel próbálják azt igazolni. Így aztán a halálbüntetést jóváhagyó társadalmaknak mindig sok gondot fognak okozni a gyilkosságok, mivel a halálbüntetés és a gyilkosság is egyazon észlelési szint terméke. A gyilkos számára is jogos kivételt képez végezni áldozatával. Ha egy elvet megszegnek, annak mutáns változata rákos daganatként terjed. Az olyan társadalom, amely jóváhagyja a gyilkolást akár egy háborúban, akár a rendőrség vagy a büntetés-végrehajtás által, képtelen arra, hogy ezzel egyidejűleg meggátolja a bűnelkövetésként értelmezett gyilkolást. Ölni annyi, mint ölni, s ez tagadhatatlan tény. Az ölni vagy nem ölni alapvető döntés a valódi erő felé vezető úton. A világ lakosságának 85%-a azonban még csak meg sem próbálkozott ezzel a kezdetleges lépéssel, és ugyanez mondható el szinte valamennyi kormányról is. Koko, a Főemlős-kutató Intézet híres gorilla lakója, aki évekig dolgozott együtt egy pszichológussal, és tekintélyes jelbeszédszótárra tett szert, őszinte, gyengéd, értelmes és megbízható. Tisztessége 250-es értéken kalibrálható, ami azt jelenti, hogy nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat Koko társaságában, mint a bolygónkon élő emberek 85%-a mellett. Az ember spirituális szemének sérülése az erkölcsi látás elhomályosulásához és az igazsággal szembeni vaksághoz vezetett a Föld lakóinak 85%-ánál, akik megrekedtek a tisztesség szintje alatt. Az egész emberiség egyik sürgősen megoldandó problémája e nagymértékű spirituális vakság gyógyítása. A helyes és helytelen közvetlenebb problémája, amely mindig megzavarja társadalmunk összpontosító-képességét, valójában nem más, mint az alacsonyabb tudati szinteken álló észlelés terméke. A kisgyere 190

183 keknek meg kell tanítani, hogy a veszélyes viselkedések helytelenek, de ahogy felnőnek, a moralizmus helyét egyre inkább az ítélőképességnek kell átvennie. Az alacsonyabb szinteken talán morális dilemma, hogy megöljünk-e egy embert vagy sem, a magasabb szinteken azonban már a kérdés is nevetséges. A hagyományos erkölcsi nevelés tehát csupán átmenetileg helyettesítheti a magasabb szintű tudat egy képességét. A moralizmus a dualizmus egyik mellékterméke egyre jelentéktelenebb lesz, ahogy a tudatosság szintje az 500-as érték fölé emelkedik, s a 600-as értéknél már teljesen lényegtelenné válik. Még ahhoz is jelentős tudati fejlődés kell, hogy az ember eljusson abba az állapotba, ahol viselkedését döntően az értelem határozza meg; ez a 400-as szintek elérését jelenti, amelyek a világ társadalmaiban már igen nagy hatásúak. Freud, Einstein és Descartes egyaránt 499-es értéket értek el; ez a humanizmus szintje. 3 Csakhogy az értelem, amely az önmagába mélyedés révén oly könnyen elveszíti a megfelelő perspektívát, hosszú távon sohasem biztosított az embernek semmilyen szilárd morális bizonyosságot. Sőt még intellektuális jellegűt sem. Csupán annyit tett, hogy az embert a tudatlanság zűrzavarából újra meg újra átvezette a racionalitás semmivel sem kevésbé érthetetlen útvesztőjébe. A tömeges zavarodottság világában nagyon nagy szükségünk lenne egy megbízható, pontos, objektív módon ellenőrizhető mércére az igazság méréséhez. A jelen munka remélhetőleg éppen ilyen eszközt ad a kezünkbe. Bármi, ami megnöveli az igazságnak a kollektív emberi tudatra gyakorolt hatását, több reményre jogosít fel, mint amennyi ebből az óhatatlanul kissé borús áttekintésből sejthető lenne. Megállapítottuk, hogy a tudat képes bármilyen energiaváltozás megkülönböztetésére még akkor is, ha a változás mértéke 10. Ez azt jelenti, hogy nem lehetséges a világegyetemben olyan esemény, amelyet a tudat páratlan érzékenysége ne lenne képes észlelni. Az emberi gondolat energiája roppant csekély ugyan, de tökéletesen mérhető. Egy, a 100 as tudati szintről származó gondolat ereje jellemzően log millió és millió mikrowatt között van. Az 500-as tudati szintről származó, szeretettel teli gondolat energiája már log millió mikrowatt. Igaz, hogy a világ lakosságának mindössze 15%-a áll a kritikus 200 as tudati szint felett, e 15% együttes energiája mégis elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a fennmaradó 85% negativitását. Mivel az erő skálája logaritmikusan növekszik, egyetlen 1000-es tudati szinten álló avatár is már tökéletesen ellensúlyozza az egész emberiség teljes negativitását. A kineziológiai teszteléssel a következő eredményeket kaptuk: 191

184 Egy 700-as szinten álló egyén ellensúlyoz 70 millió 200-as alatti szinten állót Egy 600-as szinten álló egyén ellensúlyoz 10 millió 200-as alatti szinten állót. Egy 500-as szinten álló egyén ellensúlyoz 750 ezer 200-as alatti szinten állót. Egy 400-as szinten álló egyén ellensúlyoz 400 ezer 200-as alatti szinten állót. Egy 300-as szinten álló egyén szinten állót. ellensúlyoz 90 ezer 200-as alatti Tizenkét 700-as szinten álló egyén megfelel egy-egy 1000-es szinten lévő avatárnak. (A Földön jelenleg 12 olyan személy él, akik a 700-as értéken kalibrálhatok.) Ha nem létezne ez a fajta ellensúlyozás, az emberiség pusztán az ellenállásba nem ütköző negativitásának mérhetetlen tömege miatt elpusztítaná önmagát. A szerető gondolat (10-35 millió mikrowatt) és a félelemmel teli gondolat ( millió mikrowatt) energiája közötti különbség az emberi képzelet számára szinte felfoghatatlanul nagy. Az elemzésből azonban az is kiderül, hogy egy nap már néhány szeretettel teli gondolat is elég ahhoz, hogy az összes negatív gondolatunkat ellensúlyozza. Amint azt már említettük, szociális és viselkedési szempontból az igazság azon elvek összessége, amelyek szerint az emberek élnek, függetlenül attól, hogy saját bevallásuk szerint miben is hisznek. Láttuk, hogy létezik szubjektív igazság, működő igazság, hipotetikus igazság és intellektuális igazság, mindazonáltal léteznek tények is. Ezek bármelyikének hitelessége az adott észlelési szint kontextusától függ. Az igazság nem működhet, ha nincs jelentősége, a jelentőség pedig akárcsak az érték az egyedi észlelési mező függvénye. A tények és adatok az egyik szinten meggyőzőnek tűnhetnek, a másikon viszont teljesen lényegtelennek. A kapott információ működési érvényessége a fogadó személy intellektuális szintjétől és elvonatkoztatási képességétől is függ. Az igazságnak ahhoz, hogy működő legyen, nem csupán igaznak kell lennie, hanem megismerhetőnek is; viszont az igazság egyes szintjei az alacsonyabb szintekről nem ismerhetők meg, saját tartományukon túl pedig érvénytelenné válnak. Így tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy az általunk ismert szokványos emberi működések dimenziójába tartozó valamennyi igazságszint csupán függő igazság, amelynek igazságtartalma megannyi paramétertől függ. Még a társadalmunkban oly nagyra tartott tudományos igazságot is a körülmények határozzák meg, ezért nemcsak vitatható, de hibás is lehet. A statisztikai következtetés propagandaeszközzé vált, s azoknak a statisztikai 192

185 torzításoknak a következményeként, amelyekkel bármiről bármi bebizonyítható, elveszítette a hitelét. De vajon létezik-e személytelen igazság, amely nem függ az egyéni körülményektől vagy kontextustól? Az itt kifejtett kutatási módszerekkel észlelt igazság érvényessége olyan abszolút forrásokból ered, amelyek messze kívül esnek bármely lokalizált észlelési mező befolyásán. Nem hat rá sem a személyiség, sem a vélemény, és nem függ a tesztalany vagy a környezet körülményeitől sem. Ahogyan a támadásnak nem engedő tudatlanság a fényben, olyan gyorsan oszlik szét az őszintétlenség is az egyszerű igazság felfedése révén. erőnket a világban csak úgy növelhetjük, ha fokozzuk tisztességünket, megértésünket és könyörületességre való képességünket. Ha ezt a tényt felismertethetnénk az emberiséggel, biztosítva lenne a társadalmak fennmaradása és az ott élők boldogsága. Ha az ember vállalja a felelősséget élete igazságáért, annak első, közvetlen hatása az, hogy az alacsonyabb energiaszintekről továbblépve eléri a 200-as szintet, a kritikus értéket, ahol megjelenik az erő, a magasabb szintekre vezető út kiindulópontja. Az igazsággal való szembenézés bátorsága előbb-utóbb elvezet az elfogadáshoz, s a 350-es szintre jutva még nagyobb erő ébred az emberben. Itt már elegendő energia áll rendelkezésre az ember legtöbb szociális problémájának a megoldásához. A szeretet szintjéhez, az 500-as értékhez közeledve ismét egyre több erő válik hozzáférhetővé. Önmagunk és mások emberi gyarlóságainak ismerete juttat el a megbocsátáshoz, majd a könyörülethez. A könyörület már a kegyelmi állapot kapuja: innen már nincs messze annak felismerése, kik vagyunk, miért vagyunk itt, és mi minden létezés végső forrása. 193

186 XXIV. fejezet Végkövetkeztetés A könyvben leírtak alapos megemésztése a mérések szerint átlagosan 35 ponttal növelheti az ember tudati szintjét. Mivel az átlagos emberi élet alatt bolygónk lakóinak tudati szintje csupán 5 ponttal nő, az egyén tudatosságának ez a növekedése már önmagában is óriási hasznot jelent. Azt pedig a korszerű elméleti fizika és a nemlineáris dinamika is kimutatta, hogy az egyéni szinten elért növekedés bizonyos mértékben a bolygón élő összes ember tudati szintjét növeli. A tudatosabbá válás a legnagyobb ajándék, amit az ember a világnak adhat; ráadásul a hullámeffektus miatt ez az ajándék visszaszáll az ajándékozóra. Az emberiség egészének tudati szintje hosszú századokon keresztül a veszedelmes 190-es értéken stagnált, majd az 1980-as évek közepén, amint azt láthattuk, hirtelen felugrott a reményt keltő 204-es, majd később a 207-es értékre. Történelme során az emberiség most először áll szilárd talajon, ahonnan folytathatja a menetelést felfelé. Az új reménynek ez az ígérete a lehető legjobbkor érkezett. Az utóbbi időkben az általunk tárgyalt témák jó része valósággal berobbant a médiába is: 1. a vallás elferdítése a politikai barbárság céljainak kiszolgálására, 2. a bűncselekmények egyre aljasabb volta, 3. a gyerekek bevonása az erőszakos cselekményekbe, 4. az erkölcsi zavarodottság a politikában, 5. a szekták bizarr erőszakossága. Valamennyi tendencia hátterében a hazugság mint szociális fizetőeszköz elterjedése, valamint az embertársainkkal szemben érzett egyéni és a kollektív felelősséggel kapcsolatos konszenzus hiánya áll. A szociális zavarodottság és bénultság a döntések alapjául szolgáló útmutatások hiányára vezethető vissza. Reméljük, hogy ez a könyv lépést tett afelé, hogy a keletkezett űrt a moralitás tudományának kialakítására tett kísérlettel töltse be. Moralitáson nem holmi kicsinyes, a helyesre és helytelenre vonatkozó moralizáló ítélkezést értünk, hanem olyan, egyszerre objektív és személyes alapot, amelyből kiindulva döntéseket hozhatunk és értékeléseket végezhetünk életünk lehető legmagasabb szinten való folytatásához. Valamely szociális rendszerben természetesen lehetőségünk van úgy dönteni, hogy elutasítjuk bármely olyan politikai rendszer passzív elfogadását, amely a 200-as szint alá esik, s helyette újonnan kialakított vizsgálati és helyreigazítási módszereinket alkalmazzuk rá. Lehetőség van például egyértelmű kritériumok felállítására, amelyek alapján kiválaszthatjuk a közhivatalok betöltőit. Az egyes hivatalok hatékony működéséhez pontosan meghatározható minimális tudatossági szint szükséges; általánosságban 194

187 azonban kimondható, hogy az a kormánytisztviselő, aki a 200-as szint alatt van, valószínűleg nem megoldani, hanem teremteni fogja a problémákat. A nagy szociális kérdés az, hogy az emberi viselkedés sötétebb oldalának ismeretében hogyan őrizhetjük meg a könyörületességünket? Relatív világban élünk; mindenki a saját igazságszintje alapján cselekszik, s ezért hisz abban, hogy cselekedetei és tettei helyesek ; ám éppen ez a helyesség az, ami a fanatikusokat oly veszélyessé teszi. A jövőre nézve a komoly problémát azonban nem is a túlzott fanatizmus, tehát például a 150-es értéken kalibrálható fehér felsőbbrendűség hirdetése jelenti, mert az így okozott károk legalább ellenőrizhetők. A társadalmat fenyegető igazán nagy veszély a pszichét észrevétlenül magukkal ragadó, csendes és láthatatlan hatásokban rejlik, amely folyamatokban a negatív attraktormezőket szónoklatokkal és a jelképek manipulálásával szokták leplezni. Ugyanis a tudatot elsősorban nem a negatív hatások nyílt üzenete rombolja, hanem az azt kísérő energiamező. Számos népszerű álfilozófia szélsőséges negativitása válik például nyilvánvalóvá, ha leteszteljük az őket ismertető könyveket. De még ez a figyelmeztetés sem védhet meg bennünket a láthatatlan energiamezők magával ragadó hatásától, amelyek az ilyen szövegek elolvasása közben aktivizálódnak. Azt hihetjük, hogy a leírtak értelmi elutasításával megőrizhetjük pszichikai függetlenségünket, holott már a szöveggel való puszta érintkezésnek is igen súlyos negatív hatása van, amely a tartalom intellektuális elvetése után is tovább dolgozik bennünk. Olyan ez, mintha a negatív hatások vírust rejtenének, amely észrevétlenül keríti hatalmába pszichénket. Emellett gyakran lazítunk is körültekintésünkön, ha olyan művekkel találkozunk, amelyek magukat vallásosnak vagy spirituális felismeréseket tartalmazónak nevezik, mert elfeledkezünk arról, hogy Isten nevében már minden olyan égbekiáltó bűntettet elkövettek, amire az ember csak képes lehet. S míg az erőszakos szekták taszítása egyértelmű, addig a magukat jámbornak álcázó hitrendszerek mivel láthatatlan attraktormezőikkel észrevétlenül ragadnak magukkal és rontanak meg bennünket sokkal veszedelmesebbek. A legjobb talán az, ha megfogadjuk a régi bölcsességet, mely szerint a gonoszt nem félni vagy üldözni kell, hanem egyszerűen elkerülni. Ahhoz azonban, hogy elkerülhessük, képesnek kell lennünk felismerni őt. Szókratész lényegében azt mondta, hogy e képesség nélkül a fiatalságot beleértve a minden felnőttben tovább élő örök fiatalságot is megrontják az alacsony energiájú attraktormezők. Noha meg kellett halnia, amiért tanítani próbálta ezt a felismerést, üzenete fennmaradt: a homály az ítélőképesség fényének erősítésével oszlatható szét, nem pedig a sötétség elleni támadással. 1 Végső soron tehát arra a problémára kell megoldást találnunk, hogy miként fejleszthetjük ki, és tarthatjuk fenn az erkölcsi ítélőképesség EREJÉT. 195

188 Nyomozásunk során végre eljutottunk mind közül a legfontosabb megállapításhoz: Az emberiségből hiányzik az igaz és a hamis közötti különbség felismerésének képessége. Ha alázattal meghajolunk e tény előtt, azzal már tulajdonképpen előbbre léptünk. Ha elismerjük, hogy hiszékenyek vagyunk, hogy érzékeink könynyen elcsábítanak, és a csillogás beleértve az intellektuális csillogást is könnyen megszédít, akkor végre eljutottunk a megkülönböztetés képességének csírájáig. Szerencsére ebben a kettőséggel teli világban az ember olyan tudatot kapott, amely azonnal képes észlelni mindazt, ami ártalmas, és ezt jelzi is az egyébként tudatlan elmének azáltal, hogy a test a káros inger jelenlétében igen feltűnő módon elgyengül. A bölcsesség végletesen leegyszerűsítve tehát nem más, mint a bennünket elgyengítő dolgok elkerülése; valójában semmi másra nincs is szükség. A módszer gyakori használatának köszönhetően az igazsággal és hamissággal szembeni spirituális vakság helyét átveszi az egyre erősebbé váló intuitív látás. Úgy tűnik, néhány szerencsés ember veleszületett adottsága ez a belső észlelőképesség; az ő életük tiszta marad, nem ragadják magukkal és nem károsítják őket a negatív hatások. A legtöbbünk számára azonban nem ilyen könnyű az élet; jelentős részét kell azon károk kijavításával töltenünk, amelyeket a hipnózishoz hasonlóan ható, romboló attraktorok okoztak. Akár életünk java részét is rááldozhatjuk egyetlen függőség leküzdésére. A leggyakoribb és legalattomosabb függőség a tagadástól való függőség, amely intellektuális hiúságunkat kihasználva taszít bennünket szellemi sötétségbe. Az értelem nagyzoló állításaival ellentétben nem csupán a hamisságot nem képes felismerni, de még az önmaga megvédelmezéséhez szükséges erővel sem rendelkezik. Olyannyira nem, hogy e tekintetben még az ítélőképesség megléte sem segítene. A történelem folyamán rengeteg, mindenféle intellektuális spekulációt tartalmazó könyv született, s ezek ismeretében talán nem tiszteletlenség azt állítani, hogy az ember agyonmagasztalt értelme bizony nem rendelkezik a kritikus fontosságú ítélőképességgel. A filozófia teljes tudományterülete is csupán egy dolgot tud megerősíteni: az ember évezredek óta hiába küzd azért, hogy akár csak egy egészen alapvető szinten képes legyen megkülönböztetni az igazat a hamistól; ha nem így lenne, ebben a tárgyban is már rég sikerült volna valamiféle megállapodásra jutni. Az emberekre általában jellemző magatartásból az is nyilvánvaló, hogy még ha az értelemnek sikerülne is alapvető következtetésre jutnia, akkor sem lenne elég ereje ahhoz, hogy ellenálljon a negatív mezők hatásainak. Nem tudjuk, mi okozza szenvedéseinket, de az imént említett erők hipnotikus hatása alatt álló értelem különféle hangzatos kifogásokat gyárt. Hiába tudja valaki az értelmével, hogy viselkedése önpusztító jellegű, ez a tudás nem szükségszerűen tartja vissza; függőségeink 196

189 intellektuális felismerése soha nem adott elegendő erőt a tőlük való megszabaduláshoz. A Szentírás azt mondja, hogy az ember szenvedéseit láthatatlan erők okozzák. 2 Századunkban mindennapos dolognak számít, hogy ártalmatlannak tűnő tárgyak láthatatlan energiasugarakat bocsátanak ki. A rádium felfedezői például az életükkel fizettek felismerésükért. A röntgensugarak szintén halálosak, s a radioaktív sugárzás is észrevétlenül gyilkol, akárcsak a radon. A bennünket romboló attraktor-energiamezők ugyanilyen láthatatlanok és ugyanilyen nagy erejűek, bár hatásuk sokkal nehezebben észlelhető. Amikor azt mondjuk, hogy valaki megszállott, ezen általában az értjük, hogy tudata negatív attraktormezők befolyása alá került. E meghatározás alapján könnyen megállapítható: a társadalom egyes szegmensei oly nagy mértékben megszállottak, hogy sejtelmük sincs saját indítékaikról. A régi bölcsesség szerint vagy a mennyet, vagy a poklot imádjuk, s előbb-utóbb valamelyik szolgái leszünk. A pokol nem állapot, amelyet egy ítélkező Isten mér ránk, hanem saját döntéseink elkerülhetetlen következménye. A pokol annak a végeredménye, hogy állandóan a negatív dolgokat választjuk, s ezzel elszigeteljük magunkat a szeretettől. Az átlagemberek mindig úgy jellemzik a megvilágosodott lényeket, mint akik megrekedtek egy álomban; a legtöbbünket láthatatlan erők hajtják, s e tény miatt életünk java részében elkeseredettség tölt el bennünket. Istenhez imádkozunk, hogy emelje le rólunk bűneink terhét, s gyónással próbálunk megkönnyebbülni. Úgy tűnik, a megbánás szerves része az élet szövetének. De akkor hogyan lehetséges a megváltás azok számára, akik akaratuk ellenére ilyen romboló hatások befolyása alá kerültek? A helyzet az, hogy a megváltás pusztán tudományos szempontból is lehetséges. Az az egyszerű tény szavatolja ezt, hogy egy szeretettel teli gondolat energiája szinte összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint egy negatív gondolaté. Éppen ezért a hagyományos megoldások az ima és a szeretet tudományosan is megalapozottak; minden emberben lényegében ott rejlik az erő önmaga megváltásához. Az emberi lét olyan csapás, amely valamennyiünket egyformán sújt. Nem emlékszünk rá, hogy kértük volna világra jövetelünket, s olyan elmét örököltünk, amely még az életet jobbító és a halálhoz vezető dolgok közt is alig képes különbséget tenni. 3 Az élet állandó harcának célja végső soron e rövidlátás leküzdése. Nem léphetünk át a lét magasabb szintjeire, amíg tudatunk fejlődésében el nem jutunk arra a pontra, ahol felülemelkedve a kettősségen leküzdjük földhözragadtságunkat. Talán a transzcendenciára való közös törekvésünknek köszönhető, hogy végre képessé váltunk felfedezni a velünk született iránytűt, amely kivezethet bennünket a tudatlanság sötétjéből. Valami nagyon egyszerűre volt szükségünk, hogy elkerülhessük 197

190 a körmönfont értelem csapdáit, amelyekért már amúgy is óriási árat fizettünk. Ennek az iránytűnek csupán két állása létezik: igen vagy nem. Azt mutatja meg nekünk, hogy ami a mennyhez igazodik, attól erőssé válunk, ami pedig a pokolhoz húz, attól elgyengülünk. A mindenütt jelen lévő emberi ego valójában egyáltalán nem én, hanem egyszerűen csak az. Ha átlátunk ezen az igazságon, szemünk előtt feltárul az a kozmikus tréfa, amelyben az emberi tragédia is a komédia része lesz. Az emberi létélmény iróniája abban rejlik, hogy milyen vadul küzd az ego az elkülönülő, egyéni én illúziójának megőrzéséért, holott ez nem csupán metafizikai képtelenség, hanem minden szenvedés forrása is. Az emberi értelem állandóan azzal meríti ki magát, hogy a megmagyarázhatatlan megmagyarázásán fáradozik. Ám maga a magyarázat is mulatságos, s éppoly képtelenség, mint saját tarkónkkal szembenézni. Az ego hiúsága azonban határtalan, s az értelmetlen értelmezésére irányuló próbálkozásai által csak még felfuvalkodottabbá válik. Az identitását az egóban megtaláló elme eleve nem foghatja fel a valóságot; ha képes lenne rá, azonnal feloszlatná önmagát, amint felismerné saját illuzórikus természetét. Csak az egón felülemelkedő elme paradoxonén túl lehetséges, hogy ami van, az magától értetődően és káprázatosan emelkedik ki a maga végtelen teljességében. Addigra pedig mindeme szavak haszontalanná válnak. De talán az egymás vaksága iránti könyörület révén önmagunknak is megtanulhatunk megbocsátani. Ekkor biztosak lehetnénk abban, hogy a jövőnk a béke lesz. Földi életünk célja talán rejtve marad, de az út mostantól szabad. Az emberiség tudati szintje végre 200 fölé emelkedett, ezért óriási átalakulásokra számíthatunk az emberi kultúrában, ahogy az emberiség egyre több felelősséget vállal tudásáért, s ezzel tetteiért is. Teljességgel felelősségre vonhatóak lettünk, akár tetszik, akár nem. Kollektív tudatosságunk fejlődésében eljutottunk arra a pontra, ahol talán már mi magunk kezdhetünk sáfárkodni a tudattal. Az emberiség már nem kénytelen tétlenül fizetni a tudatlanság árát, kollektív tudatossági szintje máskülönben nem emelkedett volna erre az új, 207-es szintre. Ha az ember ezen a ponton úgy dönt, hogy többé nem lesz a sötétség rabszolgája, akkor sorsa felől is bizonyos lehet. Gloria in Excelsis Deo, dicsőség Istennek a Mennyben! 198

191 A függelék A fejezetek kalibrált igazságszintje 1. fejezet 780 II. fejezet 830 III. fejezet 750 IV. fejezet 770 V. fejezet 740 VI. fejezet 710 VII. fejezet 740 VIII. fejezet 820 IX. fejezet 800 X. fejezet 780 XI. fejezet 770 XII. fejezet 800 XIII. fejezet 870 XIV. fejezet 870 XV. fejezet 730 XVI. fejezet 760 XVII. fejezet 770 XVIII. fejezet 770 XIX. fejezet 830 XX. fejezet 890 XXI. fejezet 870 XXII. fejezet 860 XXIII. fejezet 880 XXIV. fejezet 860

192 B függelék A kineziológiai tesztelés menete A vizsgáló módszerek tudományos érvényessége attól függ, hogy a vizsgálat megismétlésével újra ugyanazt az eredményt kapjuk-e. Az eredmények megismételhetőségének biztosítása céljából a következőkben részletesen ismertetjük a könyvben említett kutatásokhoz használt tesztmódszert. Az eljárás lényegében megegyezik a dr. John Diamond által kifejlesztett, és a Behavioral Kinesiology (Viselkedési kineziológia) című, úttörő jelentőségű művében ismertetett metódussal. 1. lépés A vizsgálat elvégzéséhez két ember kell. Annak meghatározására, hogy a szóban forgó személy alkalmas-e vizsgálati alanynak, a következő gyakorlat elvégzése szükséges: a tesztelő két ujjal gyorsan lenyomja az alany vízszintesen kinyújtott karját, miután azt mondta: Tarts ellen! vagy Tartson ellen! (a lefelé irányuló nyomásnak kell ellentartani). A megfelelő vizsgálati alany képes a nyomásnak ellenállni, és a talajjal párhuzamosan tartott karját vízszintesen tartani. Előfordul, hogy valaki semmilyen lefelé irányuló nyomással szemben sem képes kinyújtott karját megtartani; ennek oka valamilyen gyengítő hatású energiamezővel való érintkezés a közelmúltban, vagy valamilyen betegség lehet. Az ilyen személyek nem alkalmasak tesztalanynak. Egyesek helyre zökkenhetnek, ha kezükkel ritmikusan ütögetik a csecsemőmirigyüket (a szegycsont felső részét), s közben mosolyognak, és olyasvalakire gondolnak, akit szeretnek. Ennek hatására megerősödnek, és a tesztelés során már normálisan reagálnak. Előfordulhat azonban, hogy ez a korrekció is csak pár óráig hat, ilyen esetben a csecsemőmirigy-ütögetést 4 óránként meg kell ismételni. 2. lépés A teszthelyzet legyen személytelen; tartózkodjunk a mosolygástól és a személyes megjegyzésektől. A környezet legyen zajmentes, a háttérben ne szóljon zene, s ne vonja el a figyelmet semmi (például háziállatok vagy gyerekek)! Az alany testének középvonaláról távolítsunk el minden fémtárgyat (még a fémkeretes szemüveget is)! Vegyük le az órákat és az ékszereket, beleértve a nyakláncokat is! Tudni kell, hogy a rendellenes ingerek (például a tesztelő személy által használt illatszerek, parfüm vagy arcszesz) befolyásolhatják a teszteredményeket. A koncentráció javítása érdekében az alany csukja be a szemét! 200

193 3. lépés Ha az alany minden alkalommal elgyengül, akkor ellenőrizzük a tesztelő hangját! Előfordulhat, hogy valakinek a hangszínétől mások izmai gyengévé válnak; ők általában nem alkalmasak tesztelőnek.* 4. lépés Először végezzünk próbatesztelést a választott alannyal! Kérjük meg, hogy gondoljon valaki olyanra, akit szeret, majd két ujjal nyomjuk le az oldalsó tartásban, a talajjal párhuzamosan kinyújtott karjának csuklórészét! A jó alany ilyenkor meglehetősen erősnek bizonyul, és határozottan ellen tud tartani a nyomásnak. Folytassuk a tesztelést úgy, hogy az alany ezután valaki olyanra gondol, akit utál, akitől fél, vagy akire neheztel! (Adolf Hitlerre is gondolhat, vagy a történelem bármely más gonosztevőjére.) A jól funkcionáló vizsgálati alany ilyenkor határozottan elgyengül, és képtelen lesz ellenállni a csuklójára nehezedő nyomásnak. Végezzünk vele még néhány vizsgálatot ellentétes ingerekkel, hogy ellenőrizzük a tesztválasz következetességét, s kialakítsuk a vizsgálathoz szükséges kapcsolatot az alannyal! Íme néhány ideológiai, vizuális és auditív jellegű inger, és a rájuk várható tesztválasz: Gyenge tesztválasz gyűlölet horogkereszt Sztálin rapzene Erős tesztválasz szeretet nemzeti lobogó Gandhi komolyzene 5. lépés Miután megállapítottuk, hogy a vizsgálati alany megbízhatóan reagál, és megfelelő állapotban van, térjünk át a vizsgálandó témára! Az ellenőrizendő állítást mindig kijelentő mondatként, a kérdést tényközlésként fogalmaz- * Hangfelvételről hallottam dr. David Hawkins egyik előadását, ahol valaki arról panaszkodott, hogy néhányuk tapasztalata szerint az izomteszttel időnként egymástól eltérő válaszokat kapnak ugyanarra az állításra. Válaszában Hawkins elmondta, hogy tapasztalatuk szerint az emberek 10%-ánál talán karmikus ok vagy az energiaegyensúly egyfajta fölbillenése miatt nem funkcionál a dolog. Azt is megfigyelték, hogy házaspároknál is gond adódhat, talán az auráik közti interakció miatt. Kulcsfontosságú, hogy az igazság megtudásának őszinte szándékával és elfogulatlanul kérdezzünk! Tehát őszintén vágynunk kell az igazság megtudására, bármi is legyen az. Úgy kell hozzáállnunk, hogy mindegy mi a válasz, valóban az igazságot akarom megtudni. Végül megemlítette, hogy kis erővel kell lenyomni a kart. Néhány dkg súlynak megfelelő erővel. Hozzátenném még, hogy nem nyomogatni kell a kart, csupán egyszer, finoman lenyomni. Igen válasz esetén azt érezzük, hogy az izom stabilan helyben tartja a kart. Nem válasz esetén kisebb-nagyobb mértékben lehajlik a kar, mert az izom nem képes fixen rögzíteni azt a kiinduló helyzetben. (A lektor megjegyzése.) 201

194 zuk meg! Hiábavaló jövőre vonatkozó kérdéseket feltenni, mert ilyenkor a tesztválasz nem lesz megbízható. A vizsgálatot mindig a következő állítással kezdjük: Nyugodtan vizsgálódhatok a... (konkrét témával) kapcsolatban. (Igen vagy nem?) A kérdésfeltevés módja is ellenőrizhető, ha azt mondjuk: Ez a kérdés megfelelő formája. (Igen vagy nem?) Az ellenőrizendő kijelentést például: A vádlott követte el a rablást. (Igen vagy nem?) a kérdező és a vizsgálati alany egyaránt kimondhatja. A kérdés elhangzását követően minden alkalommal mondjuk azt a vizsgálati alanynak, hogy Tarts ellen!, majd két ujjal gyorsan nyomjuk lefelé kinyújtott karjának csuklórészét! Kutatásunk során gyakran dolgoztunk csoportban a vizsgálati alanyokkal. Ilyenkor például 20, 30, vagy néha akár 1000 embert állítottunk párba, akik felváltva szerepeltek, hol vizsgálati alanyként, hol tesztelőként. Az egész csoportnak egyszerre tettük fel ugyanazt a kérdést, vagy olykor kisebb alcsoportokra osztottuk őket, s önálló kutatási témákat vizsgáltunk velük. Száz főt számláló csoportban (tehát 50 pár esetén) mindössze 1-2 párnak nem sikerült a többiekével azonos eredményeket elérnie. Őket félre vontuk, hogy elvégezzék a csecsemőmirigy-ütögetést, ami normalizálja a reakciójukat, s ezután már csatlakozhattak a csoporthoz. A leírt módszerrel a vizsgálati eredmények 100%-osan megismételhetők; bármely csoportban, bárhol és bármikor végezzük a tesztelést, ugyanazok az eredmények fognak születni. Adolf Hitler képétől például minden személy elgyengül, még akkor is, ha soha nem hallott róla, vagy azt hiszi, hogy nagy nemzeti hősről van szó. 6. lépés A vizsgálatot úgy is el lehet végezni, hogy tesztelés céljából tárgyakat tartunk a vizsgálati alany hasához (napfonatához). Az alany izma el fog gyengülni például mesterséges édesítőszer vagy rovarirtó szer hatására, sőt még Hitler vastag borítékba zárt fényképétől is. Erős tesztválaszt adnak viszont például a tápláló ételre, a hasznos gyógyszerre, tápanyagra vagy Abraham Lincoln borítékba zárt fényképére. 7. lépés A vizsgálati eredmények nem függenek a vizsgálati alany tudásától, véleményétől, hitrendszerétől vagy hozzáállásától. Nelson Mandela fényképe például még a rasszista vizsgálati alany esetében is erős tesztválaszt eredményez. Bach zenéjére mindenki erősen reagál, még az is, aki nem szereti ezt a fajta zenét. A heavy metal zene viszont mindenkit elgyengít, még azt is, aki azt élvezi. Az eredmények bizonyíthatóságát az utóbbi 20 esztendőben kineziológusok ezrei tapasztalták meg mindennapi munkájuk során. Az eredmények 202

195 konzisztensebbek, mint a hagyományos orvostudomány diagnosztikai módszereivel kapottak. (Gyönge szív esetén a szívre rákérdezve például soha nem kapunk erős tesztválaszt, holott amint azt jól tudjuk az ilyen beteg EKG-ja teljesen normális is lehet.) Ahhoz, hogy pontos eredményt kapjunk, az izomtesztelésben szereplő mindkét személynek legalább 200-as szinten állónak, egyenes, tiszta szándékú embernek kell lennie. Számszerű kalibrációhoz fontos megnevezni a skálát, ami szerint mérni óhajtunk. Például: 1-től 1000-ig terjedő skálán, ahol 200 a bátorság, az egyenesség és az igazság szintje, Kovács János 300-as szinten áll. (Kovács János helyett természetesen bármely más vizsgált személy vagy tanítás, párt stb. is szerepelhet, és ugyanígy a 300 as szám is csak példa.) Azt is meg lehet tenni, hogy a vizsgáló egyszerűen csak utal, ránéz vagy gondol a skálára, és közben mér. Tehát: A viszonyítási skála alapján Kovács János 300-as szinten kalibrál. Ha ugyanis úgy próbálunk számszerűsíteni valamit, hogy nem azonosítjuk be a viszonyításhoz használt skálát, teljesen hibás eredményeket kaphatunk. C függelék Videokazetták A könyvben ismertetett különböző témákat és módszereket szemléltető videokazetták a következő címen rendelhetők meg: Veritas Publishing 151 Keller Lane Sedona, Arizona Fax:1/

196 Jegyzetek (A kiadványok adatait lásd a Bibliográfiában) A szerkesztő előszava 1. American Heritage Dictionary, Houghton Mifflin, Ld. Goodheart, Ld. Diamond, Ld. Kendall, Diamond, id. mű Előszó 1. Ezen a konferencián jelentette ki például az orindai (Kalifornia állam) Noetic Institute igazgatója a következőket: A tudat nem absztrakt fogalom, hanem fizikai valóság, amely átjárja és energetizálja a téridőt, s amit az agy tükröz vissza. Többdimenziós kiegészítő kontinuum, amelynek tulajdonságai lehetővé teszik a fizikailag tesztelhető hipotézisek felállítását. ( A tudat: egy radikális meghatározás ; A tudat tudományos megalapozása felé interdiszciplináris konferencia; az Arizonai Egyetem Egészségtudományi Központja, Tucson, Arizona, április ) 2. Ld. Hawkins, Ugyanott (Ld. a Tudat és függőség fejezetet), Hawkins, Ugyanott (A Jó orvos sorozat) 6. Hawkins (Hangkazetta-sorozat: Tudat és függőség ), Bevezetés 1. Ld. Maharshi, Ramana, Polls, Happiness is Hard to Find Anywhere in the World, Time, 142:11, szeptember 13., Ld. Kosslyn and Anderson, Részletes tárgyalását Ld. Ruelle, Ld. Maharshi, i. m I. fejezet: Sarkalatos fejlődés a tudásban 1. Ld. Goodheart, Ld. Peat, Ld. Briggs, J. and Peat, F. D., Ld. Walther,

197 5. Ld. Lorenz, Ld. Mandelbrot, A csizmahúzó/s-mátrix elmélet Geoffrey Chew-tól származik, s Fritjof Capra idézi a Tao of Physics című könyvében, miszerint a csizmahúzómegközelítés kiterjesztése úttörő következménnyel járhat: azzal, hogy az emberi tudat tanulmányozását a jövőben kifejezetten be kell építeni az anyagra vonatkozó kutatásokba (1975). 8. Ld. Bohm, D., Amint arra Ken Wilber rámutatott, minden valóságelméletnek tartalmaznia kell az örök filozófiát és a következő ontológiai létezési sorrendet, s azokkal összhangban is kell lennie: 1. anyag; 2. biológia; 3. pszichológia; 4. megfoghatatlan/szent; 5. bölcs; 6. abszolút (a tudaton túli). Ezt Wilber The Holographic Paradigm című könyve tárgyalja (159. o.). 10. Ld. Maharshi, Ld. Hawkins, Ld. Gleick, A káoszelmélet alapjainak világos magyarázata megtalálható James Gleick Chaos: Making a New Science, illetve John Briggs és F. David Peat Turbulent Mirror című könyvében. 14. Ld. Capra, Bohm univerzumelgondolását maga Bohm magyarázza el igen részletesen egy interjúban, amely a Ken Wilber szerkesztette The Holographic Paradigm című kötetben jelent meg (1982). 16. A tiszta tudatosságnak ez az állapota Wilber hierarchiájában a 6. szintet jelenti, részletes leírása pedig megtalálható Maharshi, Huang Po és Nisargadatta Maharaj műveinek kiváló angol fordításaiban; Ld. a bibliográfiát. 17. Ezt Ramesh Balsekar igazolta, aki miután évekig fordította Nisargadatta Maharaj írásait maga is eljutott ugyanebbe a tudati állapotba. Erről szólnak 1987-ben adott interjúi, valamint a bibliográfiában felsorolt hat könyve. 18. Ld. Hoffman, Ld. Li and Spiegel, Ld. ugyanott. 21. Ld. Hoffman, Ld. Gleick, Ezt az iterációnak nevezett jelenséget 1960-ban tárgyalta Edward Lorenz az időjárási adatok azóta egyébként történelmi jelentőségűként számon tartott elemzésében. 24. David Bohm, Karl Pribam, Rupert Sheldrake és llya Prigogine munkáinak hasonlóságát a Brain/Mind Bulletin Vol. IV. fejezetében (1979) tárgyalta (Brain/Mind Bulletin, P.O. Box 42211, Los Angeles, CA 90042). 205

198 25. A Nobel-díjas Sir John Eccles szerint az elme energiája gerjeszti az agyi választ; ezt a Parapsychology Association 1976-os, Hollandiában, Utrecht városában tartott ülésén fejtette ki. II. fejezet: Történet és módszertan 1. Ld. Hawkins, D., The Villa Lectures, Ld. Kendall, Kendall and Wadsworth, Ld. Goodheart, Ld. Mann, Ld. Walther, Ld. Diamond, Ld. Hawkins, D., and Pauling, L. (szerk.), Ezt a deszinkronizálódást Diamond 1973-ban az Academy of Preventive Medicine-en is szemléltette. 9. A kineziológiai bemutatók gyakran okoznak paradigmasokkot azokban, akik a materializmus elkötelezett hívei. Egy ilyen megfigyelő foglalkozását tekintve fizikus először be akarta bizonyítani, hogy a bemutató csalás. Amikor ezzel kudarcot vallott, a következő szavakkal hagyta el a termet: Még ha igaz is, akkor sem hiszem el! 10. Az eljárást a több éven át heti rendszerességgel megrendezett teszteléseken dolgozták ki az Institute for Advanced Theoretical Researchben; Sedona, AZ, Hawkins, D. nyilvános előadásai, Sedona, Arizona, Ezt részletesen dokumentálták az NLP-ben (neuro-lingvisztikus programozás). 13. Diamond, J. előadásai, Academy of Preventive Medicine, Kutatási protokoll, Institute of Advanced Theoretical Research, Ezt számos alkalommal demonstrálták, és Diamond részletesen le is írta a Your Body Doesn t Lie című könyvében. 16. Az örök filozófia az összes vallás spirituális igazságainak a kivonata, s a tudat tágulását egy olyan skálán szemlélteti, amely az anyagból kiindulva a protoplazmán, az állati életen, az érzelmi fogékonyságon, a gondolkodási képességen, az absztrakt gondolkozáson, az archaikus tudatosságon, a magasabb rendű elmén, a szent szereteten és elragadtatáson, majd a dualizmus elhagyásán (a bölcsességen) keresztül vezet el a végső, tiszta tudatig. Amint arra Ken Wilber is rámutatott, ezek a rétegek egyetemesek, s minden valóságelméletnek ki kell terjednie a létezés eme axiómáira. 206

199 1. Ld. Eadie, p III. fejezet: Teszteredmények és értelmezésük 1. Ld. William James, A szerző személyes tapasztalata IV. fejezet: Az emberi tudat szintjei V. fejezet: A tudati szintek szociális eloszlása 1. Az emberiség egészének tudati szintje hosszú századokon át a 190-es értéken stagnált, majd az 1980-as évek végének harmonikus konvergenciája után hirtelen ugrott fel a 204-es értékre. (Az utóbbi években már 207-re emelkedett.) Vajon a tudati szint emelkedése váltotta ki a harmonikus konvergenciát? Vagy a harmonikus konvergencia növelte meg a tudati szintet? Esetleg egy nagy erejű, láthatatlan bennfoglalt rendű attraktormező idézte elő mindkét jelenséget? VI. fejezet: Új kilátások a kutatásban 1. Ld. Hawkins, Consciousness and Addiction, Isten egyszerre transzcendens (hagyományos vallás szerint) és immanens (a misztikusok megtapasztalt igazsága szerint). 3. Arizona Republic, december Fedarko: Escobar helye nem sokáig maradt üresen. The New Kingpins. Time, december Ld. Josephson, 1959, p A tényeken alapuló film, amely az egész történetet és annak következményeit is bemutatta, Barbarians at the Gate címmel novemberében került adásba a televízióban. 7. Ez a klinikai orvosok régi megfigyelése, amit a szerző több évtizedes klinikai tapasztalatai is alátámasztanak. VII. fejezet: Kritikuspont-elemzés a mindennapokban 1. Ld. A függelék 2. Ld. Brunton, Search in Secret India. 207

200 VIII. fejezet: Az erő forrása 1. Ez olyan speciális kutatási terület volt, amelyről dr. Diamond számolt be a Behavioral Kinesiology (1979) című könyvében. 2. Részletes tárgyalása megtalálható Weber Holographic Paradigm and Other Paradoxes (1982) című könyvében. 3. Bohm, D., In: Brain/Mind Bulletin, 10:10, május Ld. Sheldrake, Sheldrake a tudományos kutatás nyilvánosabb megközelítésére szólított fel. Erre válaszul díjakat tűztek ki az USA-ban ( USD) és Nagy Britanniában (250 GBP) a hipotézist igazoló teszt elvégzőjének. Az elméletet egy Morze-kóddal végzett kísérlet támasztotta alá, amelyről Mahlberg számolt be: Brain/Mind Bulletin, 10:12, július Az összes létező dolog kölcsönös függősége és interpenetrációja akkor figyelhető meg, amikor elhagyjuk a kettősséget. Az egység minden nagy vallásban és spirituális rendszerben központi szerepet játszik: ez az a végső valóság, amely minden forma mögött és minden formában ott rejtőzik. 7. Ld. Land and Jarman, IX. fejezet: Az emberi attitűdök erőmintázatai 1. Ld. Bohm, Ld. Sheldrake, Test Supports Sheldrake Theory, In: Brain/Mind Bulletin, 8:15, szeptember 12. X. fejezet: Az erő a politikában 1. Ld. Rudolph and Rudolph, Ld. Mehta, Ld. Fischer, Ld. Loczay, Ld. ugyanott. 6. Ld. Newsweek, május Crusade in Europe, In: March of Time (videosorozat), 1939; továbbá Lash, Ld. Tucker, A kommunizmus idealizmusának és a folyamatos munkaügyi csatározásoknak erről a kölcsönhatásáról igen színvonalas tájékoztatást adott a PBS The Great Depression (1993) című sorozata. 208

201 10. A sáfárkodás mint a vezetés elsődleges feladata az utóbbi idők szociopolitikai párbeszédeiben meglehetősen nagy hangsúlyt kapott. 11. Ld. Cuomo, Lincoln, Ld. Fischer, i. m. XI. fejezet: Az erő a kereskedelemben 1. Ld. Trimble, Az üzleti elvek e klasszikus elemzésében Peters és Waterman az ERŐ forrásaként az elveket nevezte meg, nem pedig az üzletpolitikát, az üzleti eljárásokat, a vezetési módszereket vagy a technológiát. XII. fejezet: Az erő és a sport 1. Nagy kékség (Roseanne Arquette, Jean-Marc Benn), rendezte Luc Besson, Studio le Clare, Párizs, A klasszikus okinawai karate, a Goshin-Kan mottói a következők: 1. Törekedj az erkölcsös jellemre! 2. Légy becsületes és őszinte! 3. Légy kitartó! 4. Légy tisztelettudó! 5. Zabolázd meg a testet a szellemmel! 6. Neveld és óvd az életet, s kerüld annak elpusztítását! 3. Shihan Dennis Rao személyes útmutatása a szerzőnek, Seiyu Oyata mester személyes útmutatása, XIII. fejezet: Szociális erő és az emberi szellem 1. A Living Webster Encyclopedic Dictionary of the English Language (English Language Institute of America, Chicago, 1971) így definiálja a szellem avagy a lélek szót (angolul spirity. A latin spiritus-ból: lélegzet, levegő, életesszencia, lélek; az élet testetlen alapja, az ember létfontosságú princípiuma, a tudatos létezés az egyszerű anyaggal szemben; életerő, bátorság, elevenség; jellem, a Szentháromság isteni aspektusa; a cselekedet mögötti elv; általános jelentés, működő elv; uralkodó irányzat. 2. A szellem fogalmának meghatározása mindig nagy nehézségeket okozott az emberi értelemnek. Úgy tűnik, a bal agyfélteke (amely a digitális számítógépekhez hasonló módon határozza meg, miben különbözik az egyik dolog a másiktól) nem képes felfogni teljes jelentőségét. A szellem holisztikus kifejezés, amelyet leginkább a jobb agyfélteke képes értelmezni (mivel az analóg számítógéphez hasonlóan egészekkel és lénye 209

202 gekkel foglalkozik). A századok során írt, a szellem vagy lélek fogalmának definiálásával küszködő számtalan terjedelmes filozófiai értekezés is arról tanúskodik, hogy az értelem önmagában képtelen megbirkózni a lényeggel. E filozófiai fejtegetések paradoxona az, hogy bármely, a jelentőségre vonatkozó vita valójában a lényeg körül forog. Így, mégha egy vita eleve el is veti az idea/lényeg/szellem gondolatát, azt azon feltevés alapján teszi, hogy érvelése az igazság létezésén alapul. Ha nincs olyan dolog, mint a valóságon alapuló szellem/lényeg/igazság, akkor az ellenük szóló érvek sem megalapozottak, hiszen egyik érv sem alapszik a valóságon. A modern korban azt mondhatjuk Bohm megkülönböztetését követve, hogy a szellem fogalma a megnyilvánulatlan rendnek, az anyag fogalma pedig a megnyilvánult rendnek felel meg. 3. Egyedül az Egyesült Államok kormánya az, amelyik a hatalom forrásának megjelölésében abból indul ki, hogy fennhatóságát a kormányozottak közös megegyezésével kapja, akik Teremtőjük istenisége révén mind egyenlők ( egy nemzet Isten alatt... ). 4. A nagy világvallások eredeti spirituális alapjának, illetve későbbi formális kifejeződéseiknek a kalibrált összehasonlítása a XXIII. fejezetben található meg. A két érték között feltűnően nagy a különbség. 5. Minden AA-gyűlés bevezetőjében kijelentik: Az AA olyan férfiak és nők társasága, akik azzal a céllal osztják meg egymással tapasztalataikat, erejüket és reményeiket, hogy ezáltal közös problémájukat is feltárhassák egymás előtt, és segíthessenek másoknak is kigyógyulni az alkoholizmusból. A tagság egyetlen feltétele: az italozás abbahagyásának vágya. Az AA tagjainak nem kell díjat fizetniük, önkéntes hozzájárulásaikkal önmagukat tartják fenn. Az AA nem áll kapcsolatban semmilyen szektával, felekezettel, politikával, szervezettel vagy intézménnyel, semmiféle vitában nem áll szándékában részt venni. Nem támogat, de nem is ellenez semmilyen ügyet. Fő célunk a józanság megőrzése és az, hogy segítsünk más alkoholistáknak is ezt elérni. (Alcoholics Anonymous, P.O. Box 459, Grand Central Station, New York, NY, 1941, 1993). 6. Ld. Twelve Steps and Twelve Traditions, Ld. Alcoholics Anonymous, 11. fejezet Ld. Bill W., The Language of the Heart\ Dr. Carl Jung, Levelek, Ugyanott: ld. Bill s Story, In: Alcoholics Anonymous, 1955, Ld. ugyanott, Ld. Life s 100 Most Important Americans of the 20th Century,

203 XIV. fejezet: Az erő a művészetben 1. Borítójegyzet a Tabula Rasa-hoz, ECM Records, XV. fejezet: A zsenialitás és a kreativitás ereje 1. Ld. Dilts, Frank Lloyd Wright mondása: A művész észlelését később a tudomány is igazolja. (Ld. Wright, 1949.) 3. Ld. Galaman, Ld. Loehle, Ld. Heilbron, 1992; Lásd még: Churchill, XVII. fejezet: Az erő és a testi egészség 1. Ld. Hawkins, D. and Pauling, L., Ld. Tkacz, C. and Hawkins, D., Ld. Hawkins, Ld. Hawkins, XVIII. fejezet: A jóllét és a betegség 1. Ld. Walther, Ld. Mann, Ld. Diamond, Ld. Briggs and Peat, Ld. Redington, D. and Reidband, S., 1993, Nonlinear Analysis Reveals Link Between Health and Mind. 6. Ezt ki is hangsúlyozza az AA alapműve, az 1955-ös Alcoholics Anonymous. 7. Ld. Bill W., The Language ofthe Heart, Ld. AA Comes ofage, 1957 és AA Today, Ld. Twelve Steps and Twelve Traditions, Ld. AA Comes ofage,

204 XIX. fejezet: A tudat adatbázisa 1. Ld. Jung összes műve. 2. Ld. ugyanott. A szinkronicitás lényegében azt jelenti, hogy két esemény a valóságban nem áll egymással ok-okozati viszonyban, de a megfigyelő mégis így látja, mivel jelentőségteljesek. Ahogy fejlődése során a tudat eléri az 500-as értékszint felső régióit, a dolgok egyre inkább szinkronicitásban történnek, s az élet eseményei tökéletes sorrendben és összhangban levőnek, tökéletes időzítésűnek bizonyulnak. Lásd még: Insinna, 1994: Synchronicity Regularities in Quantum Systems. 3. Ld. Maharshi, 1958; Maharaj, 1973; Huang Po, 1958; és Balsekar, XX. fejezet: A tudat fejlődése 1. Ld. Eadie, E fejezet megírása után érdekes egybeesés történt: Egy 75 esztendős, dohányfoltos, ősz szakállú férfi (aki tiltakozott azon állítás ellen, hogy hajléktalan lenne, s erről csupán annyit mondott, hogy»átmenetileg otthontalan«, amíg a barátjára várt, ideiglenesen letáborozott a szerző lakóhelyével szomszédos településen, egy autópálya melletti közterületen. Ott tartózkodásának egy hónapja alatt a magát Cyrusnak nevező férfi körül némi vita kerekedett. Egyes polgárok az eltávolítását követelték, mondván, hogy bántja a szemüket, a rendőrség pedig gyanakvással tekintett rá, s azzal fenyegette, hogy birtokháborításért letartóztatja. Mások viszont ártalmatlan színfoltot láttak benne, megint mások egyenesen dicséretesnek tartották individualizmusát. A helyi lakosok közül nem egy szállást kínált neki,»amin Cyrus el is gondolkodott«. Nem volt hajlandó segítséget kérni a szociális szervezetektől, mondván:»nincs rá szükségem, és nem is kérek belőle«, viszont az egyéni jótékonykodást elfogadta. Mint elmondta, az emberek gyakran hoztak neki ételt, főként szendvicseket. [Sedona, Arizona, Red Rock News, November 27., 1993] A rendőrségtől kapott ultimátum lejártának napján Cyrus titokzatos módon eltűnt. 3. Ld. Maharaj, XXI. fejezet: A tiszta tudat vizsgálata 1. Ld. Descartes, Rules for the Direction of the Mind, Great Books of the Western World, v. 31,

205 2. Ld. Kaplan és Sadock Comprehensive Textbook of Psychiatry-jában a Szegénység című fejezetet, Ld. Maharshi, 1952.; Maharaj, Ld. ugyanott. 5. Ld. Maharaj, Ld. James, A szerző személyes élménye. 8. Ld. Maharaj, i. m.; Huang Po, i. m.; Maharshi, 1952; és Balsekar, Ld. Maharaj, i. m.; Huang Po, i. m.; Balsekar, i. m. 10. Ld. Brain/Mind Bulletin, i. m. 11. Ld. XV. fejezet: A zsenialitás és a kreativitás EREJE 12. Ld. Kuhn, Ld. Kübler-Ross, Ld. Krippner, Ld. ugyanott. 16. Ld. AA Comes of Age. 17. Bill W., Ld. az Alcoholics Anonymous-ban az 1. fejezetet ( Bill s Story ), Ld. Twelve Steps and Twelve Traditions. XXII. fejezet: Spirituális küzdelem 1. Ld. Maharshi, 1958; Huang Po, 1958; Maharaj, 1973; Balsekar, Ld. Balsekar, Ld. Walsh Butler Lives ofthe Saints, Ld. Maharshi, A lélek gyötrelme állandóan visszatérő téma a klasszikus keresztény irodalomban. Ld. St. John of the Cross, 1958; Meister Eckhart, 1941; The Wayofa Pilgrim, 1965; és Butler Lives ofthe Saints, Ld. Krippner, Ld. Diamond, Lectures on Behavioral Kinesiology, New York., A Camelback-kórház sedonai részlege 5 éven át ( ) évi száz kokainfüggőt kezelt. A kezelés után továbbra is heavy metál zenét hallgató páciensek közül egy sem gyógyult ki függőségéből (kontrollvizsgálat: 1986). 9. A 12-lépéses programból kilépő szenvedélybetegek visszaesnek, (a szerző klinikai megfigyelése). 10. Ld. Maharshi, Ld. St. Francis of Assisi, In: Butler Lives ofthe Saints, 1985,

206 12. Ld. A Course in Miracles, Ld. Capra, XXIII. fejezet: Az igazság keresése 1. A kereszténység kalibrált igazságszintjének 930-ról 498-ra való visszaesését a nyugati vallástörténet legnagyobb katasztrófájának kell tekintenünk. Innen ered Jézus Krisztus tényleges tanításaitól való spirituális eltévelyedés, amely később olyan atrocitásokhoz vezetett, mint a keresztes hadjáratok vagy az inkvizíció. A kereszténység történelmi hanyatlásával foglalkozó spekulációk egyik visszatérő kérdésének középpontjában a viszonylag alacsonyan kalibráló Ószövetségnek, valamint a Jelenések Könyvének keresztény kanonizációja áll. Mi köze lehet a próféták szemet szemért etikájának Krisztus egyetemes szeretetre és megbocsátásra intő szavaihoz? Jogosan tették fel a kérdést: ha Jézus az Ószövetséget érkezett tanítani, akkor egyáltalán minek jött?. Visszakanyarodva a lényeghez: az iszlámhoz hasonlóan a kereszténység mindennapi gyakorlását is beszennyezték a harcias fundamentalista csoportok, amelyek gyűlöletükkel, és az elsősorban a mások szabadságjogainak eltiprásán alapuló ügyeikkel definiálják magukat. Könnyen lehet, hogy a lehúzó negativitásnak ez a terhe tartja a mai kereszténységet a szeretet szintje alatt. Érdekes megfigyelni, hogy ezek az úgynevezett keresztények csak igen ritkán hivatkoznak Krisztusra. Érvkészletüket és önigazolásaikat szinte kizárólag az Ószövetségből merítik, s ha a Szentírásról beszélnek, általában csak az Ószövetséget értik alatta. Az ember óhatatlanul is eltöpreng azon, vajon milyen lenne ma a világ, ha a kereszténység az erkölcsös viselkedés megítéléséhez kizárólag az Újszövetség tanításait vette volna alapul. 2. A szerző klinikai tapasztalata. 3. Freud azért maradt a kritikus 500-as szint alatt, mert tagadta az ember spiritualitását; az ember spirituális természetét elismerő Carl Jung jóval magasabb értéket (560) ért el. XXIV. fejezet: Végkövetkeztetés 1. Szókratész azt tanította, hogy az embernek az életét lelke megvilágosodásának (a fénynek) kell szentelnie, nem pedig az anyagiassággal és az érzékekkel való foglalkozásnak (ami sötétséghez vezet). Ld. Platón, Állam, i. m. 214

207 2. Pál levelei az efezusiakhoz, 6:12. Mert nem vér és test ellen van a mi tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszságnak a magasságban lakozó szellemei ellen. 3. Gyakran ezt tartják a kiindulópontnak, ahonnan az ember eljuthat valódi természetének felismeréséhez; lásd például Nisargadatta Maharaj I Am That című művét,

208 Kifejezések A dualitás hiánya: A történelem során mindenki, aki túljutott a 600 as tudati szinten, olyan valóság érzékeléséről számolt be, amilyent a mai korszerű tudományos elméletek is sugallnak. Ha sikerül a rögzített nézőpont jelentette korlátokon felülemelkedni, megszűnik az elkülönültség, valamint az általunk ismert tér és idő illúziója. A megnyilvánulatlan ( burkolt ) univerzumban mindaz egyidejűleg létezik, ami a megnyilvánuló ( kibontakozott ) világegyetemben formák észleléseként manifesztálódik. E formáknak a valóságban nincs a természetükből adódó, független létezésük, ők csupán az észlelés termékei (vagyis az ember csak saját elméje tartalmát észleli). A dualitás hiányának szintjén létezik megfigyelés, de megfigyelő már nem, mivel a tárgy és az alany egy és ugyanaz. A te és az én az egyetlen énné válik, aki mindent isteniként tapasztal meg. A 700-as szinten már csak anynyi mondható, hogy minden van ; ez az állapot a vanság ; minden maga a tudat, ami élet, ami végtelen, ami Isten, és aminek nincsenek sem részei, sem kezdete vagy vége. Az egyetlen én megnyilvánulása a fizikai test is. Az egyetlen én ezt a dimenziót megtapasztalva átmenetileg megfeledkezett önnön valóságáról, így téve lehetővé a háromdimenziós világ illúzióját. A test csupán kommunikációs eszköz. A test énként való azonosítása a meg nem világosodottak sorsa, akik ez után tévesen arra a következtetésre jutnak, hogy halandók, s hogy végül a halál vár rájuk. Maga a halál is csak illúzió. A dualitáson túllépve a tudat egyszerre meg nem nyilvánulóként és megnyilvánulóként is tapasztalja önmagát, megtapasztaló alany azonban nincs. Ebben a valóságban csupán az észlelés cselekedetének van kezdete és vége. Az illúzióvilágban olyanok vagyunk, mint az a bolond, aki azt hiszi, hogy a dolgok létrejötte és megszűnte szemének kinyitásától, illetve behunyásától függ. Bal agyféltekés: A kifejezést a lineáris módon rendezett gondolkozásra használják, amelyet általában logikának vagy ésszerűségnek nevezünk. Az adatok feldolgozása A B C sorrendben történik. A digitális számítógép működésének felel meg. Dualizmus (kettősség): A forma világa, amelyre az objektumok látszólagos elkülönülése jellemző (ami az olyan fogalmi ellentétpárokban is tükröződik, mint az ez/az, itt/ott, akkor/most vagy te/én ). Ezt a korlátozott észlelést az érzékek hozzák létre, a rögzített nézőpont természetes korlátjai révén. A tudománynak végre sikerült túljutnia a megfigyelő és a megfigyelt mesterséges különválasztásán, amely a XVII. századi Descartesi kettősség jellemzője volt, s feltételezi, hogy a kettő valójában egy és 216

209 ugyanaz. A világegyetemnek nincsen középpontja, hanem folyamatosan, minden pontból egyenlő mértékben és egyidejűleg tágul. Bell teorémája segített demonstrálni, hogy a világegyetemre az egyidejűség jellemző, nem pedig a Newton-féle távolságot feltételező ok-okozati összefüggés, amely egy mesterséges időrendszerben hat. Az idő és a tér sem más, mint egy magasabb, magától értetődő rend mérhető terméke. Energiamező: Ebben a tanulmányban azt a tartományt jelenti, amelyet olyan attraktormező fázisterének paraméterei határoznak meg, amelynek mintázata a tudat nagyobb energiaterén belül működik, és amely az emberi viselkedésre gyakorolt jellemző hatásai alapján figyelhető meg. Az energiamezők erősségét lényegében ahhoz hasonló módon határozzák meg, mint az elektromos rendszer feszültségét, vagy a mágneses, illetve gravitációs terek erősségét. Fázistér: Térkép, amely lehetővé teszi a téridő-adatok többdimenziós mintába való kondenzálását. A Poincaré-térkép a többdimenziós minta egy metszetének az ábrázolása, amely a mögötte meghúzódó attraktort mutatja meg. Fraktál: A fraktálmintázatokra a szabálytalanság és a végtelen hossz jellemző; a furcsa attraktorok fraktálgörbékből állnak. Klasszikus példa erre a brit partvonal hosszának a mérése. Minél kisebb mértékegységeket használva adjuk össze a mért értékeket, annál nagyobb hosszúságot kapunk, míg végül a part végtelenül hosszúnak tűnik. A fraktál jellemzője, hogy véges területen végtelen a hossza. Furcsa attraktor: A kifejezést Ruelle és Takens alkotta meg az 1971 ben publikált elméletük kapcsán, amely szerint mindössze három, egymástól független kiindulási pont elegendő ahhoz, hogy létrejöjjön az univerzum nemlineáris mintázatainak teljes komplexitása. A furcsa attraktor egy fázistérben elhelyezkedő mintázat. A mintázatot egy dinamikus rendszer dinamikus pontjai rajzolják ki az időben. Valamely attraktormező központi pontja a körpálya középpontjához hasonlítható. Az attraktorok fraktálok, s ezért végtelen hosszúságúak, grafikusan az úgynevezett Poincaré-térkép metszetének segítségével ábrázolhatok. A fázistér topográfiai formálódása tórusz-szerű meghajtott úszógumihoz hasonló attraktort hoz létre. Hologram: Valamely tárgy háromdimenziós képének a térbe vetítése. Ehhez kettéosztott lézersugarat használnak. A sugár egyik felének fénye a tárgyról verődik a fényérzékeny lemezre, amelyet a sugár másik fele közvetlen módon világít meg. A lemezen így interferencia-mintázat képződik, 217

210 s az azon keresztül irányított lézersugár három dimenzióban rajzolja ki újra a tárgy képét. Érdekes, hogy a fényérzékeny lemez bármely töredékéből a teljes kép reprodukálható. A holografikus világegyetemben minden rész kapcsolatban áll egymással. Ideghálózat: Az idegrendszer egymással kapcsolatban álló idegsejtjei által létrehozott, összefonódó mintázat. Idegi ingerületátvivő anyagok: Olyan, az idegrendszerben jelen lévő vegyületek (pl. hormonok), amelyek az idegek közti jelátvitelt biztosítják és szabályozzák. Egészen csekély kémiai változások is jelentős szubjektív és objektív változásokat idézhetnek elő az érzelmekben, a gondolkozásban és a viselkedésben. Jelenleg ez a pszichiátriai kutatások fő területe. Iteráció: Ismétlődés. A nemlineáris iteráció számtalan rendszerben figyelhető meg. Ezen ismétlődés miatt a kezdeti körülmények egészen csekély megváltoztatása is az eredetitől egészen eltérő mintázat kialakulásához vezet. Egy fejlődési egyenletben az előző iteráció eredménye lesz a következő ciklus kiindulási alapja. Ha például egy számítógép 16 tizedes pontossággal dolgozik, akkor az utolsó számjegy a tizenhetedik számjegy kerekítéséből adódik. Ez az elhanyagolhatóan apró hiba a sorozatos iterációk eredményeként felerősödik, az eredeti adatok jelentős torzulásához vezet, és lehetetlenné teszi az előrejelzések elkészítését. (Ilyenformán az ismétlődő gondolati mintázatban már a csöppnyi változásnak is jelentős hatásai lehetnek.) Jobb agyféltekés: Általában azt jelenti, hogy holisztikus (gondolkozás), ami olyan funkciókat tesz használhatóvá, mint az értékelés, az intuíció, valamint a jelentőség, a jelentés és a következtetés megértése. Nemlineáris; a newtoni ok-okozati viszony logikai sorozatai helyett a mintázatok és a kapcsolatok alapján működik. Azt feltételezik, hogy a jobb agyfélteke nem a részekkel foglalkozik, hanem az egésszel. Az analóg számítógéphez hasonlóan folyamatokkal dolgozik, s általában időbeli hivatkozás nélkül is képes működni. A jobb agyféltekés észlelés kimutatja a lényeget a bonyolult adatmezőből, amely kognitív elemzéssel talán semmiféle eredményt sem adna. Idetartoznak az olyan általános jelenségek, mint a szerelem vagy a kreativitás. (A jobb agyféltekés és bal agyféltekés kifejezést eredetileg az eltérő észlelési módok megjelölésére használták, amelyekről úgy tartották, hogy bizonyos agyi területeken található a központjuk. Amint azonban azt Karl Pribam kimutatta, az agy holografikusan működik, nem pedig pontos anatómiai helyekhez kötve.) 218

211 Káoszelmélet: A folyamatok tudománya, szemben az egyéb tudományokkal, amelyek állapotokat vizsgálnak. Az elmélet alapjául az a felfedezés szolgált, hogy kiszámíthatatlan körülmények között is megfigyelhetők mintázatok. Az elmélet kínálta nézet a helyi események helyett inkább a globális lehetőségekkel foglalkozik, és egy mintázatokat és alakzatokat használó topológiai rendszerrel vizualizálja a belső formákat egy olyan komplex rendszerben, amely lokálisan ugyan kiszámíthatatlan, globálisan azonban stabil. A káoszelmélet elismeri, hogy a komplex rendszerben akár egyszerre is születhet turbulencia és koherencia. Az 1800-as évek végén Jules-Henri Poincaré megállapította, hogy a newtoni fizika matematikája csak akkor pontos, ha a vizsgált kölcsönhatás két test között lép fel, egy harmadik elem bevezetése azonban már megbízhatatlanná teszi Newton egyenleteit, s azokkal ilyenkor csak közelítő pontosságú eredmények kaphatók. Ez a nemlinearitás azt jelentette, hogy a visszacsatolás és az ismétlődés révén idővel bármely rendszer kiszámíthatatlanná válhat. E. N. Lorenz 1963-as műve, a Deterministic Nonperiodic Flow új tudományos paradigmát teremtett, amelyet James Yorke káoszelméletnek nevezett el a híres Period Three Implies Chaos című cikkében. A káoszelmélet olyan témákkal foglalkozik, mint a periodikus megkettőződés, az iteráció, a fraktálok és a bifurkáció, s kimondja, hogy a véges térben végtelen számú dimenzió létezik. A káosszal foglalkozó első tudományos találkozóra 1977-ben került sor a New York-i Tudományos Akadémián, amely szervezet 1986-ban tartotta meg első konferenciáját a káoszelmélet orvostudományi és biológiai alkalmazásáról. Kontextus: Adott nézőpont által meghatározott, teljes megfigyelési mező. A kontextus minden olyan lényeges tényt magában foglal, amely minősíti valamely kijelentés vagy esemény jelentését. Az adatok például értelmetlenek, ha nem határozzák meg a kontextusukat. Ha valamit kiemelünk a kontextusából, azzal eltorzítjuk az adott állítás jelentőségét, mivel nem határozzuk meg azokat a kiegészítő körülményeket, amelyek minősítik a jelentését. (A bírósági tárgyalásokon ez gyakran alkalmazott stratégia: az ügyvéd úgy próbálja meg eltorzítani a tanú vallomását, hogy megakadályozza azon minősítő kijelentések elhangzását, amelyek megváltoztatnák a vallomás jelentését, s csak igen vagy nem válaszokat követel a tanútól.) Lineáris: A newtoni fizika által leírt logikai haladványt követő, s ezért hagyományos matematikai módszerekkel, differenciálegyenletek segítségével megoldható. 219

212 Magával ragadás : Az a jelenség, amelyet nagyszerűen szemléltet a ráhangolódás elve. Ha több ingaórát helyezünk el egymás közelében, ingáik mozgása idővel összehangolódik. A humánbiológiában ehhez hasonlójelenség, hogy együtt dolgozó vagy lakó nők menstruációs ciklusa idővel összhangba kerül. Ugyanez az elv működik akkor is, amikor egy hangvilla megütése rezgésbe hozza a szomszédos hangvillát is. Ugyancsak e jelenség miatt nem szabad a katonáknak ütemes menetben áthaladniuk a hidakon. M-mezők: Morfogenetikus mezők, amelyek az attraktormintázatoknak felelnek meg. Rupert Sheldrake hipotézise szerint a morfogenetikus mezők is részei a formateremtő okozás elméletének, amely kimondja, hogy a formával rendelkező energiamezők fejlődnek, és egymást erősítik. Nemlineáris: Időben kiszámíthatatlanul szabálytalan, zajos, nem periodikus, véletlenszerű, sztochasztikus. Matematikai sorozatokkal szemléltethető. Ilyenek például a formális sztochasztikus evolúciós egyenletek, melyek dx(t)dt=f(xt)+w(t) formában írhatók fel, ahol w(t) a sztochasztikus folyamat zajkifejezése. Ezzel a kifejezéssel leírható a kaotikus jelek matematikája, beleértve a determinisztikus rendszerek időbeli sorozatainak statisztikai elemzését is. A nemlineáris azt jelenti: diffúz vagy kaotikus; a probabilisztikus logikai elméletekkel vagy matematikával összhangban nem álló; differenciálegyenletekkel meg nem oldható. A káoszelmélet új tudományának is témája a nemlinearitás, amelyből egy teljes, új, nem newtoni matematikai rendszer is kifejlődött. Oximoron: A bonyolultság vagy kétértelműség megtévesztően egyszerű formátumú, egymásnak látszólag ellentmondó szavakkal történő kifejezése. A szavak egymás mellé helyezésével és kontrasztjával, mint például hideg tűz vagy bölcs bolond az a célja, hogy a látszólagos ellentmondást feloldja. Az oximoronikus stílus a paradoxon lényegét tükrözi, a paradoxon maga pedig az elvonatkoztatás különböző szintjei közti ellentétből születik, amit a fogalmak különböző kontextusban vagy nézőpontból való tárgyalása vált ki. Paradigma: Egy kontextus vagy mező dimenziói, olyan paraméterek által korlátozva, amelyek eleve meghatározzák az egyén valóságészlelését. Egy paradigma általában az egyén valóságészlelésének az ezen valóságészlelés korlátjai általi definiálása. Sztochasztikus: Véletlenszerű, kiszámíthatatlan, nemlineáris, zajos, kaotikus. 220

213 Teremtés: Szünet nélkül zajló, kezdet és vég nélküli folyamat, amelynek során a formaként és anyagként manifesztálódó világegyetem iterációk útján jön létre három kiindulási pontból. Ugyanis mindössze ennyire van szükség ahhoz, hogy fraktálok segítségével végtelen változatosságú formák szülessenek. (Ezt jól szemlélteti a Mandelbrot-halmaz ma már jól ismert, igen bonyolult síkja.) A szanszkritok minden tapasztalható dolog keletkezésének három aspektusát Rádzsásznak, Tamasznak és Szatvának nevezték. A hinduknál ezeket Síva, Visnu és Brahma testesíti meg, a kereszténységben pedig a Szentháromság. Tudományos: A természet tanulmányozásának módszere, amelyet kifejezetten úgy alakítottak ki, hogy az a fizikai tulajdonságokra vonatkozóan előre jelezhető törvényeket eredményezzen. A korszerű tudományos elmélet a XVII. században született Descartes: Értekezés a módszerről című művével, amelyet Francis Bacon: Inductive Inquiry (Induktív vizsgálódás) című munkája és Newton: Principia-ja követett. A tudományos (scientific) kifejezést John Locke használta először, aki kifejtette, hogy a fizikai események kölcsönhatására vonatkozó bizonyosság a fizikai érzékeléssel szerzett adatokon alapul. A tudományos fogalmakból alakult ki a világegyetem mechanikus, kiszámítható modellje, amelyet a modern kvantumelmélet borított fel azon megállapításával, hogy az atom alatti szinteken a determinisztikus törvények helyett a véletlen törvényei uralkodnak. A történelem során megfigyelték, hogy a tudomány nem a meglévő elméletek kiterjesztésével fejlődik, hanem paradigmaváltásokkal ugrásokat hajt végre. Ebből az következik, hogy a tudomány csupán egy nézőpontot tükröz, s hogy a megfigyelő és a megfigyelt valójában nem is különülnek el. A relativitáselmélet azt is kimondja, hogy az anyag egyenlő az energiával, s hogy a kettő közül éppen melyiket észleljük, az a szemlélő nézőpontjától függ, Bohm későbbi Holographic Model (Holografikus modell) című munkája olyan explicit rendet feltételez, amely egy implicit renden alapul. A forma a következtetés következménye lesz, a tér és az idő nem helyhez kötött, nincs itt vagy ott (ez a kvantumegész nem lokalizálhatósága ). Az így leírt világegyetem végtelen számú dimenziót és sok dimenziójú valóságot tartalmaz. Univerzum: Úgy tűnhet, hogy világegyetemünknek végtelen számú dimenziója van. A hagyományos konszenzus szerinti háromdimenziós világegyetem csupán illúzó, amit az érzékeink teremtenek meg. A bolygók közti tér nem üres, hanem az energia tengere tölti ki. Egyetlen köbcentiméternyi tér potenciális energiájáról pedig elmondható, hogy akkora lehet, mint a valós világegyetem teljes tömege. David Bohm vetette fel a burkolt és kibontakozott létállapotok lehetőségét, a valóság implicit és explicit 221

214 rendjét, amely a realitás szintjén a meg nem nyilvánuló/megnyilvánuló állapotokhoz hasonlítható. Az utóbbiakról már századok óta gyakran tettek említést azok, akik elérték a megvilágosodottságot, és megtapasztalták a dualitás hiányát. A kauzalitási modellben: az A B C a forma kibontakozott, explicit, megnyilvánuló, megkülönböztethető világegyeteme. Az ABC ezzel szemben a burkolt, implicit, meg nem nyilvánuló potenciál, a forma és a nem forma végtelen mátrixa, ami mindenható, mindentudó és mindenütt jelen levő. 222

215 Bibliográfia Abraham, R. and Shaw, C Dynamics: The Geometry of Behavior, vols. I-III. Santa Cruz, Calif.: Aerial Press. Alcoholics Anonymous, New York: Alcoholics Anonymous Publishing Company Amoroso, Richard. Consciousness: A Radical Definition In: Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April 12-17, Anonim A Course in Miracles. Huntington Station, New York: Foundation for Inner Peace, Coleman Graphics. Anonim AA Today. New York: Cornwall Press. Anonim Alcoholics Anonymous Comes of Age: A Brief History of AA. New York: Alcoholics Anonymous Publishing, Inc. Anonim Twelve Steps and Twelve Traditions. New York: Alcoholics Anonymous Publishing Company Balsekar, RS Personal Interviews. Twentynine Palms, Calif Experiencing the Teaching. Calif.: Advaita Press A Duet of One: The Ashtavatra Gita Dialogue. Calif.: Advaita Press Exploration into the Eternal. Durham, North Carolina: Acorn Press, D. Sudhater From Consciousness to Consciousness. Calif.: Advaita Press Pointers from Nisargadatta Maharaj. Durham, North Carolina: Acorn Press The Final Truth. Calif.: Advaita Press. Barzon, J The Paradoxes of Creativity. The American Schoiar, Summer 50, Bendat, J.S., and Pearson, A.G Measurement and Analysis of Random Data. New York: John Wiley and Sons. Beringa, M The Mind Revealed. Science 249, August 24, Bill W The Language ofthe Heart. AA Grapevine. New York: Cornwall Press. Blakney, RB., ford., Meister Eckhart. New York: Harper & Row. Bohm, D., Hiley, B., Kaloyerous, P N. An Ontological Basis for Quantum Theory. Phys. Reports 144, 6, and Peat, F.D Science, Order and Creativity. New York: Bantam Books Quantum Theory. New York: Prentice-Hall Wholeness and the Implicate Order. London: Routledge & Kegan Paul. Briggs, J., and Peat, F.D Turbulent Mirror: An lllustrated Guide to Chaos Theory and the Science of Wholeness. New York: Harper & Row Fractals: The Patterns of Chaos. New York: Simon & Schuster.. and Peat, F.D Looking Glass Universe. New York: Simon & Schuster. Brinkley, D Saved by the Light. New York: Villard Books/Random House. Bruner, J.S., and Posteman, L On the Perception of Incongruity: A Paradigm Journal of Personality 18, 206. Brunton, Paul A Search in Sec rét India. Los Angeles: Weiser. Butz, M Psychological Reports 17, and Capra, Fritjof The Tao of Physics: An Exploration of the Parallels Between Modern Physics and Eastern Mysticism. New York: Bantam The Turning Point: Science, Societyand the Rising Culture. New York: Bantam. Chalmers, David. On Explaining Consciousness Scientifically: Choices and Challenges. Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. 223

216 University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Chew, G.F Bootstrap: A Scientific Idea. Science 161, May Hadron Bootstrap, Triumph or Frustration? Physics Today, October Impasse for the Elementary Partiele Concept. The Greatldeas Today. Chicago: Encyclopedia Britannica. Churchill, W.S Blood, Sweat and Tears. New York: G.P Putnam s Sons. Combs, Allan. Consciousness as a System Near the Edge of Chaos. Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Crick, C., and Koch The Problem of Consciousness. Scientific American 267, September, Crusade in Europe Marching Time. Collectors Videós. Cuomo, M Lincoln on Democracy. New York: Harper Collins. Deikman, Arthur J. The Role of Intention and Self as Determinants of Consciousness: A Functional Approach to a Spiritual Experience. Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Descartes, Rene In Great Books ofthe Western World, v. 31. Chicago: Encyclopedia Britannica. Diamond, J Behavioral Kinesiology. New York: Harper & Row YourBody Doesn t Lie. New York: Warner Books. Dilts, R Strategies of Genius, Success, 39, October, Dunn, Jean, szerk Prior to Consciousness: Talks with Nisargadatta Maharj. Durham, North Carolina: Acorn Press Seeds of Consciousness. New York: Grove Press. Eadie, B.J Embraced by the Light. Placerville, California. Gold Leaf Press. Eccles, J., and Robinson, D.N The Wonder of Being Humán: Our Brain and Our Mind. New York: Free Press.. szerk Mind and Brain: The Many Faceted Problems. New York: Paragon House Evolution ofthe Brain: Creation ofthe Self. Edinburgh: Routledge The Humán Mystery: The Gifford Lectures. University of Edinburgh, Edinburgh: Routledge. Fedarko, K Escobar s Dead End. Time, 142:25, December 13., Feigenbaum, N.J Universal Behavior in Nonlinear Systems: Los Alamos Science. 1, Fischer, L Gandhi: His Life as a Message for the World. New York: New American Library. Freeman, W.J., and Skarda, C.A Spatial EEG Patterns: Nonlinear Dynamics and Perception Brain Res. Rev. 10,147. French, R M., ford The Wayof A Pilgrim. New York: Seabury Press. Galin,D. The Structure of Subjective Experience Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Gardner, H The Mind s New Science. New York: Basic Books. Gilbert, M The Complete Churchill Videós. British Broadcasting Corporation. Glass, L, and MacKay, M.W Pathological Conditions Resulting from Instabilities in Physiological Control Systems. Ann. NYAcad. Sci. 316, 214. Gleick, J Chaos: Making a New Science. New York: Viking Penguin. Godman, D., szerk Be As You Are: The Teachings of Ramana Maharshi. Boston: Arkana. 224

217 Golaman, D., et al The Art of Creativity. Psychology Today 25, March/April, Goldman, A. Philosophy of Mind: Defining Consciousness. Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Goodheart, G Applied Kinesiology, 12th ed. Detroit: Magánkiadás. Hardy, C. Meaning as Interface between Mind and Matter. Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Harman, W. A Comparison of Three Approaches to Reconciling Scienceand Consciousness. Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Hawkins, D Successful Prevention of Tardive Dyskinesia. Journal of Orthomolecular Medicine 4,1.. and Pauling, L Orthomolecular Psychiatry. San Francisco: W.H. Freeman and Company. Hawkins, D.R Lectures on: Stress; Weight Reduction; Akoholism; lllness; Health; Depression; Spiritual First Aid; Pain and Suffering Sex; Worry, Fear and Anxiety; The Aging Process; Handling Major Crises. Farmingdale, NY: Coleman Graphics A Map of Consciousness (videó). Sedona, Ariz.: Institute for Advanced Theoretical Research Consciousness and Addiction, in Kiley, L, Burton, S., eds., Beyond Addiction. San Mateo, Calif.: Brookridge Institute Consciousness and Addiction: The Way Out. The Villa Lectures. Farmingdale, NY: Coleman Graphics Expanding Love: Beauty, Silence and Joy. Call of the Canyon, v. I. Sedona, Ariz Love, Peace and Beatitude. Call ofthe Canyon, v. I. Sedona, Ariz Orthomolecular Psychiatry. International Encyclopedia of Psychiatry, Psychoanalysis and Psychiatry Successful Prevention of Tardive Dyskinesia: A 20-Year Study of 64,000 Patients. Journal of Orthomolecular Psychiatry, January The Sedona Series Lectures: A Map of Consciousness; Death and Dying; Hypertension and Heart Disease; AIDS; Cancer Alcoholism and Drug Addiction; Consciousness and Addiction; Healing Relationships. Sedona, Ariz.: The Research Institute. Heilbron, J.L Creativity and Big Science Physics Today, 45, November, Henon, J A Two-Dimensional Mapping with a Strange Attractor. Com. Math Physics SO, Hoffman, RE Attractor Neuro Networks and Psychotic Disorders Psychiatrac Annals 22:3, Hofstadter, D.R Metalogical Themes: Questing for the Essence of Mind and Pattern. Toronto: Bantam Books. Huang Po The Zen Teaching of Huang Po: On Transmission ofthe Mind. John Blofield, trans. New York: Grove Press. Insinna, Ezio. Synchronicity Regularities in Quantum Systems. Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , James, W The Varieties of Religious Experience. New York: Modern Library, Random House. (Longman s Green and Company). Josephson, M Edison. New York; McGraw Hill. 225

218 Jung, C.G Collected Works. Princeton: Princeton University Press Synchronicity as a Causal Connecting Principle. R F. Hull, trans. Bollington Ser., v 20. Princeton: Princeton University Press. Kelly, V C Affect and Intimacy. Psychiatric Annals, 23:10, October Kendall, H., Kendall, F., Wadsworth, G Muscle Testing and Function. Baltimore: Williams and Wilkins. Kosslyn, S., and Anderson, R, szerk Frontiers in Cognitive Neuroscience. Cambridge, Mass.: MIT Press. Krippner, S Western Hemisphere Conference on Kirlian Photography. Garden City, NY Kübler-Ross, E On Life afterdeath. New York: Celestial Arts Questions and Answers on Death and Dying. New York; Macmillan. Kuhn, T The Structure of Scientific Ftevolutions. Chicago: University of Chicago Press. Laczey, E Gandhi: A Mán for Humanity. New York: Hawthorne. Lampanski, R Lampanski s Hidden Hollywood. NewYork: Simon & Schuster. Lamsa, G., ford Holy Bibié from Ancient Eastern Manuscripts. Philadelphia: A.J. Holmes Co. Land, G., Jarman, B Breakpoint and Beyond. New York: Harper Business. Lee, T.D Partiele Physics and Introduction to Field Theory. Switzerland: Harwood Academic Pubs. Li, E., and Spiegel, D A Neuro Network Model of Associative Disorders Psychiatric Annals 22:3, Libet, Benjámin Brain 106, (Physiology Dept., University of California at San Francisco.) Life s 100 Most Important Americans of the 20th Century Life Magazine, 13:12, Fall. Lincoln, Abraham In The New Encyclopedia Britannica, 15th Ed. Chicago. Loehle, C A Guide to Increase Creativity in Research. Bioscience 40, February, Lorenz, E.N Deterministic Nonperiodic Flow. Journal of Atmospheric Science 20, Predictability: Does the Flap of a Butterfly s Wings in Brazil Set off a Tornado in Texas? American Association for the Advancement of Science, December The Problem of Deducting the Climate from the Governing Equations. Tellus 16,1-11. Losh, J.P Rooseveltand Churchill. New York: W. W Norton. Lowinsky, E.A Musical Genius: Evolution and Origins of a Concept. Musical Quarterly 50, and Maharaj, Nisargadatta Am That, v. I and II. Bombay: Chetana. Marharshi, Ramana Talks with Sri fíamana Maharshi, v. I-III. Madras, India: Jupiter Press The Spiritual Teachings of Ramana Maharshi. (Foreword by Carl Jung.) Boulder, Colo.: Shambhala. Mandelbrodt, G The Fractal Geometry of Nature. New York: W.H. Freeman &Co. Mandell, A.J From Molecular Biologic Simplification to More Realistic Central Nervous System Dynamics. In Cavenar, et al., eds. Psychiatry: Psychological Foundations of Clinical Psychiatry. New York: Lippincott. Mann, F The Meridians of Acupuncture. London: William Heinemann Medical Books Limited. 226

219 Maslow, A.H The Farther Reaches of Human Nature. New York: Viking. McAlear, N On Creativity. Omni 11, April, Mehta, V Mahatma Gandhi: and His Apostles. New York: Penguin Books. Mind s Chaotic Periods May Lead to Higher Order. Brain/Mind Bulletin 18, September, 12. Monroe, R journeys Out of the Body. New York: Anchor/Doubleday. Musical Composition. In The New Encyclopedia Britannica, 15th Edition. Nathanson, D.L. About Einstein. Psychiatric Annals 23:10 October, Understanding Einstein: New Theories, New Therapy. Psychiatric Annals 23:10, October. Nome, Bhagavan PersonaI Inteviews. Santa Cruz, Calif. Nonlinear Analysis Reveals Link Between Heart and Mind Brain/Mind Bulletin 18:12, September. Peat, F.D Artificial Intelligence. New York: Baen Time, Structure and Objectivity in Quantum Theory. Foundation of Physics, December. Peers, E.A., ford St. John of the Cross: Ascent of Mount Carmel. Garden City, NY Image Books/Doubleday & Co. Penrose, Roger. Quantum Coherence and Consciousness. Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Peters, T.J., and Waterman, R H In Search of Excellence. New York: Warner Books/ Harper & Row. Plató. The Republic. In Great Books of the Western World, v. 7. Chicago: Encyclopedia Britannica, Inc., Prigogine, I., Stengers, Order Out of Chaos: Man s New Dialogue. Toronto: Bantam. Raspberry, W Rap Music Shares Same Qualities as Nicotine: Dangerous, Addictive The Arizona Republic, July 4, Ray, M., and Rinzler, A., szerk The New Paradigm in Business: Emerging Strategies for Leadership and Organizational Change. New York: Tarcher/Perigee. Redington, D., and Reidbond, S Journal of Nervous and Mental Disease 180, ; 181, Ring, K Heading Toward Omega. New York: Wm. Morrow. Rosband, S.N Chaotic Dynamics of Nonlinear Systems. New York: John Wiley and Sons. Rudolph, S.H., and Rudolph, L.l Gandhi: The Traditional Roots of Charisma. Chicago: University of Chicago Press. Ruelle, D Chaotic Evolution and Strange Attractors: The Statistical Analysis of Time Series from Deterministic Non-linear Systems. New York: Cambridge University Press Strange Attractors Mathematical Intelligence, 2, Schaffer, W.M., and Kot, M Do Strange Attractors Govern Ecological Systems? Bioscience 35, 349. Scott, Alwyn. Hierarchical Organization in the Brain Emergence of Consciousness Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Sheldrake, R A New Science oflife. London: Victoria Works Essay in New Scientist 90, June 18, 749, Formative Causation. Interview in Brain/Mind Bulletin 6, August 3, 13. Los Angeles. 227

220 Simonton, D.K What Produces Scientific Genius? USA Today 117, June, 11. Smale, S The Mathematics oftime: Essays on Dynamical Systems. New York: Springer-Verlag. Stewart, H.B., and Thompson, J.M Nonlinear Dynamics and Chaos. New York: John Wiley & Sons. Steward, Does God Play Dice? Cambridge: Bazel, Blackwell. Stone, A.M Implications of Affect Theory for the Practice of Cognitive Therapy. Psychiatric Annals 23: Tcaz, C., and Hawkins, D A Preventative Measure for Tardive Dyskinesia. Journal of Orthomolecular Psychiatry 10, The Anti-Stalin Campaign and International Commission: A Selection of Documents New York: Columbia University, Russian Institute. Trimble, V Sam Walton. New York: Dutton. Tritton, D Chaos in the Swing of a Pendulum. New Scientist, July 24. Tucker, RC S tál in in Power. New York: W. W. Norton. Tuckwell, H.C Introduction to Theoretical Neurology: Nonlinear and Stochastic Theories. New York: Cambridge University Press. Varvoglis, Mario. Nonlocaiity on a Humán Scale: PSI and Consciousness Research. Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Walsh, M., szerk Lives of the Saints. New York: Harper & Row. Walther, D Applied Kinesiology. Pueblo, Colo.: Systems DC. Weisburd, S Neural Nets Catch the ABCs of DNA. Science News, August 1. What is Consciousness? Interviews with C. Koch, T. Winograd, and H.P Moravat. In Discover 13, November, Wilber, Ken, ed The Holographic Paradigm and Other Paradoxes: Exploring the Leading Edge of Science. Boston: Shambhaia.. Engler, J., and Brown, D.P Transformations of Consciousness. Boston: Shambhala. Winfree, Arthur. Is It Impossible to Measure Consciousness? Toward a Scientific Basis for Consciousness; an Interdisciplinary Conference. University of Arizona, Health Sciences Center, Tucson, Arizona, April , Wing, RL The Tao of Power. An Introduction to the Tao Te Ching oflao Tsu. Garden City, NY: Doubleday. Wright, RL Genius and the Mediocracy. NewYork: Drell, Sloan and Pierce. Yorké, J.A., and Tien-Yien, L Period Three Implies Chaos. American Math Monthly 82, Zukav, Gary The Dancing Wu Li Masters: An Overview ofthe New Physics. New York: Bantam. 228

221