Iny Lorentz A SZAJHA LÁNYA

Átírás

1 Iny Lorentz A SZAJHA LÁNYA General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN A mű eredeti címe Die Tochter der Wanderhure 2008 Droemersche Verlagsanstalt Th. Knaur Nachf. GmbH & Co. KG, München Hungarian translation dr. Réti Emese General Press Kiadó Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította DR. RÉTI EMESE Szerkesztette CSORDÁS KATA A borítótervet KISS GERGELY készítette ISBN Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ

2 Tartalomjegyzék Szereplők Első rész Trudi Második rész Viharfelhők Harmadik rész Esküvő Fuchsheim várában Negyedik rész Az elindulás Ötödik rész Az utazás Hatodik rész A király Hetedik rész A merénylet Nyolcadik rész Az ostrom Történelmi háttér

3 Szereplők Kibitzsteini Adler család Michel Adler: Kibitzstein birodalmi lovagja Marie: Michel Adler felesége Trudi (Hiltrud): Marie és Michel lánya Lisa: Marie és Michel nevelt lánya Hildegard: Marie mostohalánya Falko: Marie és Michel fia A kecsketenyésztő asszony családja Hiltrud: Marie legjobb barátnője Michi (Michel): Hiltrud legidősebb fia Mariele: Hiltrud legidősebb lánya Anton Tessler: Mariele férje Mechthild: Hiltrud kisebbik lánya Dietmar: Hiltrud második fia Giso: Hiltrud legkisebb fia Kibitzstein lakói Anni: kulcsárnő Karel: várnagy Gereon: Karel helyettese Lampert: szolga Uta: cseléd Alika: mór nő, Marie bizalmas barátnője Theres: egykori markotányosnő Hilbrecht von Hettenheim: Falko Adler barátja Kibitzstein szomszédjai Georg Gressingen lovag Maximilian Albach lovag, Georg nagybátyja Ludolf Fuchsheim lovag Bona: Ludolf lánya Hertha: Steinsfeld úrnője Hardwin: Hertha fia Ingobert Dieboldsheim lovag Wiburg: Ingobert felesége Moritz Mertelsbach lovag Markus: Moritz idősebb fia Elgard von Rendisheim: Moritz lovag rokona Pankratius: Schöbach apátja Klara von Monheim: Hilgertshausen apátnője További frank szereplők Peter von Eichenloh: zsoldosvezér Quirin: Eichenloh helyettese Magnus von Henneberg gróf Elisabeth: Magnus gróf felesége

4 Otto von Henneberg gróf: Magnus testvére Cyprian Pratzendorfer: római prelátus Issachar ben Schimon: zsidó záloghitelező Schweinfurtban Trudi utazásának szereplői Frodewin von Stammberg: osztrák lovag Melchior von Hohenwiesen: Frodewin barátja Történelmi szereplők Gottfried Schenk zu Limpurg: Würzburg hercegérseke Achilles Albert: Brandenburg-Ansbach őrgrófja Habsburg Frigyes: német király Habsburg Albert: osztrák herceg, Frigyes öccse

5 Első rész Trudi Frankföld az Úr esztendejében I. Trudi elsimította a haját, és álmodozva nézte Georg von Gressingent. Még sohasem találkozott olyan férfival, aki ennyire megfelelt volna a nemes lovagok ideáljának. A sudár termetű ifjú valamivel magasabb volt nála. Keskeny arcát sötétszőke haj keretezte, kék szeme oly hízelgően ragyogott, hogy a lány szíve elolvadt tőle, akár a vaj a napon. Szerette a lovagot, és ugyanúgy vágyott a csókjára, mint a férfi az övére. Trudi mégsem akarta megkönnyíteni a dolgát, ezért ügyesen kicsusszant a saját lendületétől megbotló férfi karjából. Gyorsan megfordult, hogy úgy tűnjön, mintha az ifjú térdet hajtana előtte. Megérdemli kegyelmed! kacagott, és eltűnt a fák között. Bona épp egy apró csókot engedélyezett Hardwin von Steinsfeldnek, amikor meglátta barátnőjét hódolójával játszadozni. Ő is kibontakozott Hardwin karaiból, és Trudi után iramodott. Tréfa volt! kiáltotta hátrapillantva. Hardwin a fák és bokrok sűrűjében gyorsan szem elől tévesztette. A lány azonban látta, ahogy Georg von Gressingen feláll, és mérgesen Trudi után néz. Miért nem engedted, hogy Georg úrfi megcsókoljon? kérdezte, ám Trudi nem felelt, hanem még mélyebbre rohant az erdőbe. Bona habozott, szerette volna újra érezni Hardwin ajkának érintését. Ilyen férjet képzelt el magának. Az apja által választott vőlegény viszont a nagyapja lehetett volna. Hardwin lágy, simogató hangja mellett Moritz von Mertelsbaché felingerelt, láncra vert kutyáéhoz hasonlított. Bona elborzadt a gondolattól, hogy a nem éppen vonzó özvegyhez hozzámenjen és a seregnyi gyermeke mostohája legyen. Irigyelte Trudit, akinek nem voltak ilyen gondjai. Georg úr ugyan még nem kérte meg Michel Adlertől a lánya kezét, de bizonyára hamarosan megteszi. Származása és rangja révén egy birodalmi lovag számára is megfelelő vő volt, így barátnőjét még az idén, de legkésőbb jövőre oltár elé vezetheti. Bona az apjától hallottakkal igyekezett vigasztalódni, miszerint Georg von Gressingen érdeklődését leginkább Trudi jelentős hozománya keltette fel. Valószínűleg egyáltalán nem volt annyira szerelmes, mint ahogy azt mutatta. A birodalmi lovag ugyanis nemcsak Windach uradalmát adta a lánya mellé, hanem egy láda csillogó aranyat is. Nem csoda tehát, ha a férjjelölt minden vonzerejét beveti. Bona két falut vitt a házasságba, és ez bizony nem késztette arra az özvegyembert, hogy megpróbálja elnyerni a lány vonzalmát. Mérgelődve, hogy a sors rosszul bánik vele, csatlakozott Trudihoz, és oldalba bökte. Nyugodtan lehetnél egy kissé engedékenyebb, hiszen Georg lovag hamarosan a féljed lesz. Trudi mosolyogva ingatta a fejét. Még nem az, és azt hiszem, fáradozhat kissé többet is azért, hogy megcsókolhasson. Bona halkan sóhajtott, és a fák közé kémlelt. Nem látott senkit, de hallotta kísérőik hangját és a csizmájuk alatt recsegő ágakat. A két férfi bizonyára keresi őket, de jó időbe fog telni, mire rájuk bukkannak. Miközben Bona azon tűnődött, hogy észrevétesse-e magát, Trudi letépett egy tölgyfalevelet, szétmorzsolta, és beszívta az erős, kissé szúrós illatot.

6 Menjünk vissza a várba. Két nemes leánynak nem illik a szolgálóik nélkül az erdőben sétálni, ráadásul ifjak társaságát keresni. Trudi megigazította hosszú, zöld ruháját, aztán a nedves mohán elindult Bona apjának vára felé. Hirtelen azonban hangokat hallottak és megálltak. A két lovag még mindig őket kereste, és már egészen a közelükbe ért. Kerülőt kell tennünk, hogy hazaérjünk. súgta Trudi barátnőjének. Bona az ajkába harapva lenyelte haragját. A barátnője igazi játékrontó lett. Végre kiszabadult apja szigorú felügyelete alól, és azt tehette, amire vágyott, erre Trudi vissza akar menni a várba. Ott viszont csak illendően lesütött szemmel találkozhat olyan érdekes férfiakkal, mint Georg és Hardwin. Az ifjú lovag helyett Moritz von Mertelsbach fogja durván magához vonni és szörnyű szájszagával megcsókolni. Ráadásul a vőlegénye úgy bánt vele, mint egy kancával, amit megvett az apjától, és nem úgy, mint akinek érzései vannak. Dacosan megállt. Szomjas vagyok. Hangosabban beszélt, mint Trudi szerette volna. Halkabban, a végén még meghallanak bennünket! Az olyan nagy baj lenne? Hozhatnának nekünk innivalót, aztán hazakísérhetnének. Bona nem akart lemondani erről a kalandról. Megfogta Trudi karját, és egy tisztásra mutatott. Látod azt a szép helyet? Ott meg akarok pihenni. Trudi bizonytalanul körülnézett. Hardwin és Georg lovag azonnal megtalál bennünket. Én nem bánom. Szomjas vagyok, és nem szeretnék kiszáradt torokkal felmenni a meredek úton. Meierdorfba nem mehetünk. Mit szólnának az emberek, ha két kisasszony kíséret és főleg pénz nélkül megjelenne? Bona nem említette azt a tényt, hogy a falu robotkötelezettséggel tartozott apjának, így bármikor kaphattak volna egy kupa bort. Trudi a zajokat figyelte. A két fiatalember hallhatóan távolodott. Ugyanakkor meghallotta egy patak csobogását, és abban reménykedett, hogy Bona beéri a friss vízzel is. Amikor azonban el akart indulni, a barátnője visszatartotta. Nem vizet kívánok, bort szeretnék mondta Bona olyan hangosan, hogy kísérőik is meghallják. Trudi mérgesen nézett barátnőjére, de végül leült a mohára, és tétován tépkedni kezdte az egyik áfonyabokor leveleit. II. Azt hiszem, arra vannak! Hardwin von Steinsfeld el akart indulni abba az irányba, ahonnan Bona hangját hallotta. Gressingen azonban halk nevetéssel visszatartotta. Türelem, barátom! A vadászatot ki kell élvezni, akár szarvast, akár asszonyt űzöl. Nem hasonlíthatod vadászathoz, ha két bájos lánnyal enyelegsz! tiltakozott Hardwin. Az idősebb lovag arckifejezése egyszeriben lekicsinylővé vált. Miért ne? Mit akarsz tenni, ha megtaláltuk őket? Először is bocsánatot kérek Bonától és Truditól, amiért tolakodóak voltunk. Azt hiszem, megijesztettük őket. Georg von Gressingen elnézően csóválta a fejét. Nem, barátom! Nem azért csaltam el őket a vártól ilyen messzire, hogy udvariasan meghajoljak előttük. Elcsaltad? Hiszen véletlenül találkoztunk velük! csodálkozott Hardwin. Gressingen gúnyosan nevetett. Azt csak hiszed! Én javasoltam nekik, hogy sétáljanak egy kicsit, miközben atyáik a

7 nagybátyámmal és az édesanyáddal cseverésznek. Most megkaptuk az időt és az alkalmat, amire szükségünk van. A két lány pompás alma, megértek a szüretre, és le is szedjük őket. Talán nem akarod felemelni Bona szoknyáját, és azt tenni vele, amit Ádám tett Évával? Hardwin rémülten nézett társára. Erőszakot akarsz elkövetni Ludolf lovag lányán, ráadásul a saját birtokán? Ez gaztett! És ha az? nevetett Georg. Ha a két lány nem akarná, nem várnának ránk az erdőben, hanem rég visszamentek volna a várba vagy legalább az útra, de itt maradtak. Ne aggódj, nem jársz rosszul. Meghagyom neked Bonát, nekem inkább Hiltrud kisasszony kell. És persze a hozománya fűzte hozzá magában Gressingen. A saját birtoka jövedelméből alig-alig tudott megélni. Ráadásul az utóbbi években felhalmozott adósságai már fojtogatták. Sürgősen gazdag menyasszonyt kellett tehát találnia, ám ez a frank lovagok lányai között ritka volt, akár a fehér holló. Trudi Adler volt az egyetlen eladósorban lévő örökösnő, akit ismert, ezért már az első találkozásukkor körüludvarolta és igyekezett meghódítani. Ezenkívül csinosabb volt a legtöbb lánynál, akik rangban illettek hozzá, és ezt kellemes ráadásnak tekintette a pénz mellé. Ma végre elkapja a zsákmányt, hogy az többé ne menekülhessen. Ugyanakkor tudta, hogy Trudi anyja nem szívesen látja kérőként. Marie ezt kibitzsteini látogatásakor udvariasan, de félreérthetetlenül a tudomására hozta. Ha viszont megtudja, hogy a lányával hált, nem ellenezheti többé a házasságot. Eközben Hardwinnak újabb ellenvetése támadt. Trudi még csak nem is a jegyesed, és ami Bonát illeti, hozzá kell mennie ahhoz a vén bakkecske Mertelsbachhoz. A házassága eggyel több ok, hogy megajándékozd Bonát egy kellemes órával. Gressingen bátorítóan megveregette barátja vállát, és magával rángatta. Titokban kinevette az ostoba ifjút, aki egy aggastyán becsületével foglalkozik. Gressingen családja és Mertelsbach között hosszú ideje viszály dúlt, ezért akarta, hogy a férfi második feleségét semmiképp se érintetlenül kapja meg. Gondolod, hogy Bona engedne nekem, annak ellenére, hogy Moritz lovag jegyese? kérdezte Hardwin fojtott hangon, és önkéntelenül megnyalta a szája szélét. Gressingen elérte a célját az ifjúnál, akit még nem is ütöttek lovaggá. Igen, éppen azért, mert az a vénség a vőlegénye. De légy óvatos, a türelmetlenség bajt okoz. A szűzlányok nagyon kényesek. Akarják, hogy egy férfi a magáévá tegye őket, de félnek is tőle. A legjobb, ha rám figyelsz, majd jelzem, mikor jött el a megfelelő pillanat. A húszéves Hardwin von Steinsfeld csupán négy esztendővel volt fiatalabb kísérőjénél, ám tapasztalatlansága miatt akár negyvennel is lehetett volna. Szigorú anyja rövid pórázon tartotta, így az asszonyokkal kapcsolatos tapasztalata egyetlen esetre korlátozódott, amikor előző évben egy idősebb cseléddel próbálkozott, de túlságosan hamar véget ért a szenvedélye. A nő kigúnyolta, amitől még most is arcába futott a vér. Elhatározta, hogy Bonának nem ad okot ilyesmire. Ugyanakkor egyáltalán nem volt biztos benne, hogy közelednie kellene hozzá, hiszen a lány nemcsak egy másik férfi jegyese, hanem Trudihoz hasonlóan gyermekkori barátja is. Ha ugyanazt tenné vele is, mint a cseléddel, az tönkretenné a barátságukat. Georg von Gressingen megérezte, hogy társának lelkifurdalása van, és bosszankodott rajta. Ha Trudit végleg magához akarja láncolni, ki kell használnia a kínálkozó lehetőséget, és nem hagyhatja, hogy ez a tétova ifjonc mindent elrontson. Sikamlós megjegyzésekkel igyekezett hát felkorbácsolni barátja szenvedélyét, miközben a tisztás felé siettek, ahol a lányok várakoztak. III. Amikor a két fiatalember felbukkant, Bona kihívóan rájuk nézett. Lovag urak, későn jöttek. A barátnőmmel mindjárt szomjan halunk.

8 Hardwin rögvest a forráshoz szaladt, hogy vizet hozzon Bonának. Barátja lassan rájött, hogy Trudinál nem fog olyan kön nyen célt érni, mert a lány menekülésre kész őzre emlékeztetett. Mérgesen törte a fejét, hogyan tehetné engedékennyé. Mihelyt Hardwin a két tenyerében vizet hozott, hogy Bona ihasson belőle, társa tiltóan felemelte a kezét. Ugyan, barátom! Két hölgynek nem adhatsz úgy vizet, mintha cselédek lennének. Hardwin csodálkozva megállt. De hiszen Bona kisasszony szomjas. A víz a cselédeknek való, a hölgyek bort isznak. A közelben van egy falu, ott biztosan vehetünk az egyik paraszttól egy kancsó bort, vagy inkább kettőt. Hozz kupákat is a kisasszonyoknak, mégsem ihatnak kancsóból. Azt tényleg nem akarjuk, Georg úr! Bona ebben a pillanatban sajnálta, hogy Gressingen figyelmessége nem neki, hanem Trudinak szólt. Igaz, hogy alacsonyabb volt Hardwinnál, de szép arca és szeme volt, amivel oly hízelgően tudott nézni. Szívesen odaadta volna neki magát, másrészt viszont az ifjú Steinsfelddel gyermekkoruk óta ismerték egymást, és gyakran elképzelte, milyen lenne a feleségének lenni. A kezét azonban másnak ígérték, akit egyáltalán nem kedvelt, ezért vágyott Hardwin csókjára, vagy talán egy kicsit többre is. Mindez csak akkor volt lehetséges, ha Trudi nem rontja el a játékot, vagy nem árulja be otthon. Mindenképpen rá kellett vennie a barátnőjét, hogy kicsit enyelegjen Georggal. Hardwin még mindig tátott szájjal bámult Bonára, akinek kissé felcsúszott a ruhája, és kilátszott a lábszára egy része. Végül Georg meglökte az ifjút. Indulj végre borért! Máris megyek! Hardwin nagy nehezen elfordult Bonától, majd eltűnt a fák között. Georg remélte, hogy barátja elég bort vesz, és nem lötyögteti ki a felét útközben. Leült a fűre a lányok mellé, és megtörölgette a homlokát, bár egyetlen izzadságcsepp sem volt rajta. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy melege van. Hardwin siethetne, én is egészen elbágyadtam. Valóban? kérdezte Bona kissé kacéran. Menjünk vissza a várba! Trudi láthatóan bármelyik pillanatban kész volt felugrani és elfutni. Georg megragadta a kezét, és visszatartotta. Legalább várjuk meg, amíg Hardwin visszaér. Udvariatlanság lenne, hogy elküldjük borért, és aztán eltűnünk. Trudi nem tudta, mit feleljen erre, mert ugyanolyan illetlenség volt két férfival az erdőben maradni. Az édesanyja mérges lenne, ha ezt látná, de végül is már nem gyermek, akit kézen fogva kell vezetni, hanem ifjú hölgy, aki nagyon is tud magára vigyázni. Ráadásul Georg igazi nemes úr, ezért a védelme alatt biztonságban érezte magát. Ezzel az apja is biztosan egyetértene, hiszen egyszer már említette, hogy el tudná képzelni vejeként Gressingent. Trudi akaratlanul is a Georggal kapcsolatos érzéseire gondolt, és érezte, hogy gyorsabban ver a szíve. A lovag kellemes külseje tökéletes viselkedéssel párosult. Egyszeriben vágyódni kezdett arra a pillanatra, amikor az apja hozzáadja. Georg mosolyogva figyelte Trudi arckifejezését. A lány fiatal volt és naiv, ha ügyesen játszik, még ebben az órában elveszti az ártatlanságát. Mindenesetre nem sietheti el a dolgot, ezért igyekezett Trudit és Bonát kedves szavakkal szórakoztatni. Miközben a lányokkal tréfálkozott, magában összehasonlította őket. Mindketten a környék legszebb hajadonjai közé tartoztak, de nem igazán hasonlítottak egymásra. Bonának

9 világosabb haja és teltebb alakja volt, mint barátnőjének, arcán rózsaszín pír virult. A viselkedése alapján viszont akár egy csinos parasztlány is lehetett volna. Trudi Adler sokkal visszafogottabbnak tűnt, de jóval bájosabb is volt. Már csak ezért is minél gyorsabban meg kellett szereznie, hiszen akár már másnap megjelenhetett Kibitzsteinben egy kérő, aki jobban megfelel a szüleinek, mint ő. Hálát adott a sorsnak, hogy a nagybátyját, Albachot meghívták Fuchsheimba, és őt is magával hozta. Maximilian von Albach e pillanatban a politikai helyzetről beszélgetett a többi várúrral, amely az új würzburgi érsek hivatalba lépése óta alaposan megváltozott. Ludolf von Fuchsheim vendégei között volt még Trudi apja, Michel Adler, Hardwin anyja, Hertha von Steinsfeld és a balga Moritz von Mertelsbach. Hardwinnal ellentétben, akit anyja kiküldött a szobából, Gressingennek részt kellett volna venni a beszélgetésben, de meglátta Trudit, és úgy gondolta, kellemesebben is eltöltheti a napot, mint hogy megkeseredett férfiakat és az éles nyelvű Hertha von Steinsfeldet hallgassa. Sikerült rábeszélni a lányokat a sétára, ezután Hardwinnal követte őket. Útközben enyelegtek velük egy kicsit, ám amikor csókot kértek tőlük, mindketten elfutottak. Bona láthatóan készséggel megcsókolta volna Hardwint, ellentétben Trudival, aki ugyan csupán egy évvel volt fiatalabb barátnőjénél, de sokkal félénkebben viselkedett ezen a téren. Georg ezért alig várta, hogy barátja visszatérjen. Néhány kupa bor után bizonyára a kibitzsteini kisasszonyka is engedékenyebb lesz. IV. Hardwin nyilvánvalóan rohant, mert hamarosan megérkezett kezében egy kosárral, ami három kancsó hűtött bort és négy cserépkupát rejtett. Még le sem tette a kosarat, amikor Gressingen kivette az egyik kancsót, megtöltött egy kupát és csábító pillantással átadta Trudinak. Kegyedre és a szépségére, Hiltrud kisasszony! És mi lesz velem? Talán én nem vagyok szép? Bona von Fuchsheimnak nem volt ínyére, hogy barátnője mögött háttérbe szorul. Gressingen élesen Hardwinra nézett. A fiatalember megtöltötte a másik kupát, és Bona felé nyújtotta. Ez kegyedé. Igya ki azzal a tudattal, hogy nincs a környéken olyan lány, aki báj és szépség terén felülmúlhatná önt. Mivel csak Trudi van itt, ez nem nagy dicséret! Bona csupán kissé kacérkodni akart, ám barátnője elfintorodott. Gressingen észrevette, és megfogta a kezét. Kedves Trudi, ellent kell mondanom szegény Hardwinnak. Számomra nincs szebb lány nálad. A lány csillogó szeme elárulta, hogy jó úton jár. Még azt sem vette rossz néven, hogy eltért a formális megszólítástól, és úgy beszélt vele, mint egy testvérrel, vagy inkább, mint egy egyszerű cseléddel, ahogy gonoszul átfutott a férfi agyán. Egészségére! Trudi koccintott Georg von Gressingennel, és beleivott a borba. Az ital nem oltotta a szomjat. Hardwin megszívlelte Gressingen szavait, és testes, édes bort vett. A környéken megszokott savanykás itókából a lányok legfeljebb egy vagy két kupával ittak volna. Remélte, hogy Bona néhány kupa után elveszti a gátlásait, és úgy adja át magát neki, ahogy azt Georg megígérte. Bár nem ismerte be, az ifjúnak is szüksége volt rá, hogy bátorságot öntsön magába. Szorosan Bona mellé ült, és gyengéden megérintette. Meglepetésére a lány nem taszította el, így csupán Gressingen figyelmeztető pillantása tartotta vissza attól, hogy még messzebbre

10 menjen. Georg nem Bona érzékenysége miatt aggódott, aki láthatóan hamarosan engedne barátjának, hanem saját áldozata miatt. Ha Hardwin túlságosan hevesen viselkedik, Trudi gyanút fog és elmenekül. Georg gondoskodott tehát róla, hogy egy ideig ott üldögéljenek és illedelmesen beszélgessenek. Közben újra és újra töltött Trudinak, és felszólította, hogy igyon. Hardwin követte a példáját, így az első kancsó hamarosan kiürült, végül a másodikban is alig maradt már valami. Bonán lassan megmutatkozott a kívánt hatás, csábítóan térdig felhúzta a szoknyáját. Trudi viszont egyre csendesebbé vált, és erős csuklással küszködött. Igyál hideg vizet, vagy nyújtsd ki erősen a nyelved tanácsolta Bona. Nem kell víz, a bor jobb! Hardwin megfogta az utolsó kancsót, és meg akarta tölteni Trudi kupáját, de az ital felét kilötyögtette. Gressingen gyorsan elvette tőle, mielőtt kárba veszne az egész. Istenemre, részeg vagy! Én, részeg! Dehogyis! motyogta Hardwin. Amikor azonban fel akart állni, hogy bizonyítsa, biztosan áll a lábán, elvesztette az egyensúlyát, és Bonára esett. A lány úgy vélte, szándékosan tette, és nevetgélve a combja közé nyúlt, ahol a vékony anyagon keresztül megérezte a lovag férfiasságát. Hardwin felnyögött, és ezután már nem fékezte magát. Szempillantással később hanyatt döntötte Bonát, felhúzta a szoknyáját, aztán gyengéd csókok és ölelések nélkül hevesen és a lány számára fájdalmasan magáévá tette. Bona felsikoltott, hisz nem így képzelte a dolgot. Ekkor eszébe jutottak egyik fékezett barátnőjének szavai, miszerint először fájdalmas, később viszont mennyei örömet okoz, ezért nem ellenkezett, és amikor a fájdalom lassan alábbhagyott, kellemes érzés öntötte el. Trudi tágra nyílt szemmel bámulta a gátlásait vesztett párt, és védekezően felemelte a kezét. Mit művelnek? Amit a szívük diktál. Most már Gressingen sem akart tovább várni. Hevesen magához vonta Trudit és szenvedélyesen megcsókolta. A lány először nem tiltakozott, sőt viszonozta a csókot, de amikor Georg megpróbálta földre dönteni és felemelni a szoknyáját, ellenállt. Nem, ne! A szerelmeskedő pár látványa annyira feltüzelte a férfit, hogy legszívesebben erőszakkal is a magáévá tette volna a fiatal lányt. Ezt azonban nem tehette, ezért erőt vett magán, és Trudi szemébe nézett. Belepusztulok a vágyakozásba. Te vagy az az asszony, akiről mindig álmodtam. Ha eltaszítsz magadtól, nem marad más számomra, mint csatába vonulni, hogy meghaljak. Nem bírnám elviselni, hogy elveszítelek. Trudi igyekezett összeszedni a gondolatait bortól szédelgő fejében. Nem kell lemondania rólam, Georg úr. A kegyelmedé leszek, de előbb kérjen meg a szüleimtől, és esküdjünk meg. Megkérem a kezed, esküszöm. Ne küldj el, légy az enyém most. Nem tudok nélküled élni. Gressingen gondolatban azért imádkozott, hogy végre engedjen neki ez a rátarti leányzó. Kegyelmedé akarok lenni, de... folytatta Trudi, ám Gressingen nem hagyta szóhoz jutni. Pecsételjük meg itt és most a szerelmünket, hogy többé senki se választhasson el minket egymástól! Hogy ne választhassanak el bennünket. suttogta Trudi, hiszen éppen ez volt az, amire vágyott. Ránézett az ifjúra, és érezte, hogy a szíve ellágyul. Szerette a lovagot, és meg akart adni neki mindent, amit kért. Megkéri a kezemet a szüleimtől? A hangja annyira könyörgően csengett, hogy Gressingen kis híján felnevetett.

11 Természetesen megkérlek tőlük. Nem is tudod, mennyire vágyom arra, hogy a feleségem légy. Ennél nagyobb szerencse nem érhetne. Eszébe jutott Windach uradalma, amit hozományul kap, és képzeletben már bele is nyúlt a csillogó arannyal teli ládába. Ha akarod, még ma beszélek atyáddal fűzte hozzá sietve. Ez tetszett Trudinak, mert Kibitzsteinben várt rájuk az édesanyja, aki érthetetlen okból elutasító volt a férfival szemben. Közelebb hajolt Georghoz, és megfogta a kezét. Esküdjön meg rá, hogy még ma megkéri apámtól a kezemet! Gressingen színpadiasan letérdelt Trudi elé, és felemelte a jobb kezét. Esküszöm teljes szívemből. Trudi immár engedett. A lelke mélyén valami, amit a bor majdnem megbénított, azt súgta, hogy helytelen, amit a lovaggal tesznek, de a vágyakozása legyőzte az aggodalmát. Ma Isten előtt egymásé lesznek és hamarosan a világ előtt is. Hagyta, hogy Gressingen a fűre fektesse, felemelje a szoknyáját, és a combja közé feküdjön. A bortól annyira eltompult, hogy a teste szinte semmit nem érzékelt, még a fájdalmat is alig érezte, amikor a férfi beléhatolt. Miközben Gressingen átadta magát a szenvedélynek, ő egyre fáradtabb lett, míg végül elszenderedett. V. Az erdőtől egy kissé feljebb állt Fuchsheim vára. Amióta Bona apja, Ludolf megörökölte, olyan szabadnak érezhette itt magát, mint a vidék többi birodalmi lovagja. Az utóbbi időben azonban nyugtalanság uralkodott, mert az új wiirzburgi érsek igyekezett kiterjeszteni a hatalmát, és nemigen törődött a szokásjoggal. Még a birodalmi lovagi ranggal bíró várurak is érezték a főpap szorongató befolyását. Ludolf lovag ezért hívta meg néhány barátját és szövetségesének tartott várurat. Legnagyobb sajnálatára a várt vendégek fele sem jött el, mégis abban reménykedett, hogy legalább a jelenlévők összefognak a würzburgi érsekkel szembeni viszályban. Már ebéd közben is élénk beszélgetés zajlott, de a vendégeket először leginkább a Nürnbergben tartott birodalmi gyűlés érdekelte, amelyen Michel Adler és Moritz von Mertelsbach is részt vett. Mindent tudni akartak ausztriai Frigyesről, akit apja, Albert örököseként német királlyá választottak. Michel Adler Albertet, sőt annak apósát és elődjét, Zsigmond császárt is jól ismerte, többször hadba vonult a hívásukra. Először egyszerű Rajna menti várnagyként a husziták ellen, később magyar területeken is hadakozott Zsigmond oldalán a törökökkel. A csehföldi hadjáratban megmentette a császár életét, amiért birodalmi lovaggá ütötték és Kibitzstein urává tették. Zsigmond további javakat ígért neki, de meghalt, mielőtt állhatta volna a szavát, és utódja, Albert úgy vélte, őt nem köti az előző császár ígérete. Michel ebből a hadjáratból csupán egy török nyílhegyet hozott haza, ami máig a combjában volt, és szörnyen fájt, amikor az idő rosszra fordult. E pillanatban azonban a nap ragyogóan sütött, és úgy tűnt, hogy a következő napokban sem fognak felhőket látni. Bár az összejövetel oka nem volt éppen kellemes, Michel mégis örült, hogy itt ülhet a szomszédjai, barátai körében és beszélgethet velük. A boldogságához csak Marie hiányzott, akinek megsérült a térde, ezért otthon kellett maradnia. Helyette legidősebb lányát hozta magával. Trudit azonban nem igazán érdekelték a birodalmi lovagok ügyei, inkább a várúr lányának társaságában töltötte az időt. Michelnek ekkor jutott eszébe, hogy jó ideje nem látta már őt. Előrehajolt a házigazdához. Bocsásson meg, Ludolf lovag, de hol van a lányom? Fuchsheim éppen érdekes beszélgetésbe merült a schöbachi apáttal, Pankratiussal, és nem örült, hogy megzavarják. Ha jól tudom, Hiltrud kisasszony és Bona elment a faluba, hogy igyon egy kupa bort. Ismeri

12 a lányokat! Otthon mindenből a legjobb van, mégis olyasmit akarnak, amit máshol találnak meg. Ludolf von Fuchsheim úgy vélte, ezzel mindent elmondott, ám Michelt nyugtalanság fogta el, ezért egyre nehezebben tudott a helyén megmaradni és odafigyelni. Habár azt mondogatta magának, hogy butaság, mégis aggódott Trudi miatt. Marie úgy vélekedne, hogy afféle majomszeretettel csügg rajta, és miatta elhanyagolja a többi gyermekét. Michel viszont biztos volt benne, hogy ez nem így van. Szerinte Marie túlságosan szigorúan bánt legidősebb gyermekükkel. Egyre újabb kötelességekkel terhelte, és nem gondolt arra, hogy Trudi még félig gyermek, aki inkább a testvéreivel játszadozna. Michel felsóhajtott, és igyekezett a Fuchsheim által elkezdett beszélgetésre figyelni. Én mondom, ha nem szabunk idejében valami határt, az érsek keserű pirulát nyelet le velünk fejtegette a vendéglátó. Ugyan, nem eszik most sem olyan forrón a kását vetette ellen Moritz von Mertelsbach. Pankratius apát egyáltalán nem értett egyet ezzel a megjegyzéssel. Gottfried Schenk zu Limpurg becsvágyóbb, mint tíz herceg együttvéve. A bizalmasaival máris Frankföld hercegének hívatja magát, mert állítólag megilleti ez a cím. Schöbach kolostorának apátja szintén a birodalom egyházi méltóságai közé tartozott. Gyűlölte a würzburgi főpapot, amiért az Schwarzach kolostorát kedvezményekben részesítette, és ezzel ártott az ő kolostorának. így minden jelenlévőnél jobban szidta az érseket. Michel igyekezett lecsendesíteni. Igaz, hogy nem ült a körükben a würzburgi főpap elkötelezett híve, de feltételezte, hogy az itt elhangzottak szinte szó szerint eljutnak Gottfried úrhoz. Mivel Maximilian von Albach a würzburgi érsekség hűbérese volt, számadással tartozott az érseknek, ráadásul Moritz von Mertelsbach az ellenségének számított, ezért bizonyára nem lesz tekintettel Ludolf lovag vendégeire. Michel haragudott, amiért mindkettőjüket meghívta. Nagy igyekezetében, hogy minél több szövetségesre tegyen szert, a házigazda nem törődött az Albach és Mertelsbach közti viszállyal. Szerencsére Pankratius apát belátta, hogy panaszkodással semmire sem megy, és újra a házigazdára figyelt. Mondja csak el, mi aggasztja, Ludolf lovag! Előbb-utóbb úgyis mindnyájunkat érinteni fog az ügy. Fuchsheim ivott egy kortyot a kupájából, aztán határozott mozdulattal visszatette az asztalra. A würzburgi érsek olyan jogokat követel magának, amelyek nem illetik meg. A nagyapám ezt a várat és a hozzá tartozó birtokot kötelezettségek nélkül vette meg ötszáz guldenért az akkori hercegérsektől, Manegold von Neuenburgtól. A pecséttel szentesített oklevél most is a birtokomban van. A magát hercegnek nevező nagyúr ennek ellenére felszólított, hogy jelenjek meg Würzburgban, és tegyek hűbéresküt. Kérdezem én, mit ér a würzburgi hercegérsekkel kötött szerződés, ha valamelyik utóda egyszerűen semmisnek nyilváníthatja? Michel arckifejezésén látszott, hogy elgondolkodott. A schöbachi kolostor és szomszédja, Ludolf von Fuchsheim szembesült először az érsek követeléseivel. Ha Gottfried Schenk zu Limpurg sikerrel jár, vérszemet kap, és továbbiakat fog támasztani. Kegyelmetek helyében én ragaszkodnék ezekhez a szerződésekhez, és bíróság elé vinném a dolgot. Fuchsheim úgy nézett Michelre, akár egy oktalan gyermekre. Kitűnő javaslat lenne, ha a bíróság nem Würzburgban volna, és nem a hercegérsek ellenőrzése alatt állna. Ha a mi frank jogunk és törvényeink már nem érnek semmit, akkor forduljanak a császárhoz. Bár Michel Konstanzban született, a Boden-tó partján, a Frankföldön eltöltött

13 másfél évtized miatt annyira otthon érezte már magát, mintha ott nőtt volna fel. Fuchsheimmal ellentétben Pankratius apát hevesen bólogatott. Meg kell fogadnunk ezt a tanácsot, akkor is, ha Frigyes urunk nem a gyors döntéseiről híres. Ameddig a király nem határoz, az ügy függőben marad, és a hercegérsek nemigen tehet semmit, ha nem akarja kivívni Frigyes urunk haragját. Michelhez hasonlóan az asztaltársaság többi tagja sem tudta elképzelni, hogy Gottfried Schenk zu Limpurg a császári döntést megelőzve kész tényeket teremtene. Kár, hogy már nem Albert, vagy még inkább Zsigmond uralkodik. Adler uram mindkettőjüket jól ismerte, és sokat tehetett volna értünk. Az apátot aggasztotta, hogy az utóbbi években a birodalomban a kisebb fejedelmek kárára változott meg a helyzet, és egyik jelenlévő előtt sem titkolta, hogy mérges, amiért oly kevéssé támogatják Ludolf lovagot. Ludolf von Fuchsheimnek hasonló gondolatok jártak a fejében, miközben egy szolgával teletöltette a kupáját és egy hajtásra kiitta a tartalmát. Ezután olyan erővel csapta az asztalra, hogy a többiek összerezzentek. Megváltó Krisztus Urunkra! Azt reméltem, hogy szövetséget kötünk a würzburgi uraság ellen. De kegyelmetek úgy tesznek, mintha az engem és a nagytiszteletű apáturat ért támadásokhoz semmi közük sem lenne. Higgyék el, a hercegérsek előbb-utóbb kegyelmetekre is ráveti a tekintetét. Ha a jogaik csorbulnak, csak saját tétlenségüket kárhoztathatják. Kár, hogy nem jött el több szomszédunk szólt közbe Michel. Különösen sajnálom, hogy Hans von Dettelbach lovag nincs itt. Ő olyan ember, aki mögé mind felsorakozhatnánk. Moritz von Mertelsbach felnevetett. Semmi kifogásom nem lenne, ha Hans úr a mi oldalunkon állna, de nem szívesen látnám vezetőként. Tetterősebb embert képzelnék el. Öntelt arckifejezése nyilvánvalóvá tette, hogy önmagára gondolt. Láthatóan Fuchsheim is saját magát tartotta legalkalmasabbnak erre a posztra, míg Pankratius apát és Steinsfeld úrnőjének Michelre vetett pillantása elárulta, ők kit választanának. Kibitzstein ura már bizonyította a bátorságát és képességeit a harcban, ráadásul olyan embernek tartották, aki nem öldököl feleslegesen, hanem megfontoltan cselekszik, és csak akkor nyúl fegyverhez, ha más megoldás nincs. Ám a környék lovagjait és várurait láthatóan nehezebb volt összetartani, mint egy zsák bolhát. Pankratius apát ezért úgy döntött, hogy hazafelé kerülőt tesz Kibitzsteinbe, hogy négyszemközt beszélhessen Michel Adlerrel. A beszélgetés végül parttalan vitába torkollott, anélkül hogy bármilyen egyezségre jutottak volna. Michel Adler így egyre inkább magába zárkózott, és a saját gondolataiba merült. A würzburgi hercegérsek tettei őt is aggasztották. Nem a Zsigmond által adományozott Kibitzstein miatt fajt a feje, hanem azok miatt a birtokok miatt, amelyeket ő és Marie az utóbbi években a korábbi érsektől, Johann von Brunntól vásárolt, vagy zálogként kapott. Valószínűleg nem tudnák elkerülni, hogy e birtokokért hűségesküt tegyenek az új érseknek. Michel megrázta a fejét, hogy elkergesse a kellemetlen gondolatokat, és belekortyolt a borába. A felszolgált italt egyszeriben állottnak érezte. Letette a majdnem teli kupát, és körülnézett, hogy a lánya a közelben van-e már. Mivel a két lány szobájába vezető lépcsőhöz a lovagtermen át kellett menni, látta volna, ha megérkeznek. Egyre jobban aggódott. VI. Hardwint mámoros szenvedély töltötte el, ami nem hagyott helyet a józan észnek. Miután szinte fájdalmasan beteljesült a szerelme, nem mozdult egy ideig, és Georg von Gressingent nézte, aki Trudival hált, és meglepően kitartónak bizonyult. Hardwin annál is inkább irigyelte

14 barátját, mert bár Bona elálmosodott a bortól, folytatni akarta a szerelmeskedést, de az ifjú már nem volt erre képes. Az izgatott vágy lassan félelembe fordult. Eszébe jutott az anyja, aki elégszer prédikált neki arról, hogy tartsa távol magát a cselédektől és más asszonyoktól, elégedjen meg a feleségével, akit majd kijelölnek számára. Miközben elképzelte, mit kap majd az anyjától, ha tudomást szerez a dologról, még rémültebben gondolt arra, hogy Bona Moritz von Mertelsbach jegyese. Ha az öreg lovag rájön, mi történt, nyíltan rátámad az anyjára, vagy más módon áll bosszút. Miközben Hardwin úgy érezte, hogy két malomkő közé került, amelyek elkerülhetetlenül szétmorzsolják, Georg von Gressingen szenvedélyes nyögéssel elérte mámora csúcsát, és elégedett arccal eleresztette Trudit. Öltözködés közben barátjára kacsintott. Más egy olyan lánnyal hálni, mint Bona, mint a cseléddel, akiről meséltél. Hardwin felugrott, és tágra nyílt szemmel meredt társára. Istenem, mit tettünk? Bona a vendéglátónk lánya és Moritz lovag jegyese. Mindketten hadat fognak üzenni Steinsfeldnek. Eltartott egy ideig, amíg Georg von Gressingen megértette, hogy barátja halálosan retteg, ezért megragadta és dühösen megrázta. Térj észre, te őrült! Amit tettél, már nem tudod meg nem történtté tenni. Az isten szerelmére, tartsd a szád, és egy szót se szólj erről! A lány a saját jó híre érdekében hallgatni fog. Én ezt nem akartam. Te beszéltél rá. Azért kellett bort hoznom, hogy leitathasd Bonát és Trudit. Ha te nem... Georg felpofozta az ifjút. Én háltam Bona kisasszonnyal vagy te? Vad bikaként rávetetted magad, és erőszakkal is a magadévá tetted volna, ha nem enged neked. Hardwin lebiggyesztette az ajkát, és a könnyeivel küzdött. Semmit sem tettem volna, ha te nem biztattál volna minderre. Csak miattad bántam úgy Bona kisasszonnyal, mint egy utolsó cseléddel. Georg kezdte azt hinni, hogy a fiatalembernek elment az esze, de aztán ráébredt, hogy Hardwin ugyan már férfinak látszik, ám a szíve mélyén még gyermek. Olyan anya mellett, mint Hertha von Steinsfeld, az ifjú nem válhatott felnőtté. Nem vállalta a tetteit, ahogy férfihoz illett, hanem másokat hibáztatott. Most pedig úgy járt-kelt, mint a néhai hilgertshauseni apátnő ölebe, amely minden látogató lábát meg akarta hágni. A lovag megragadta Hardwint, beljebb rángatta az erdőbe és nekilökte egy fának, a fiatalember eközben meg sem próbált védekezni. Jól figyelj! Ha ezt elmondod bárkinek, nemcsak Fuchsheim és Mertelsbach lesz az ellenséged, hanem én is. Ne feledd, Trudi Adler a tanúm, hogy kényszerítetted Bona kisasszonyt, és ő a saját becsülete védelmében meg fog esküdni, hogy a lány csak az erőszaknak engedett. Akkor te is bajba kerülsz, hiszen leitattad Michel Adler lányát, hogy ne tudjon a tolakodásod ellen védekezni. Hirtelen fellángolt valami Hardwinben anyja temperamentumából. Gressingen magabiztos maradt, és még erősebben a fához nyomta az ifjút. Rögtön elfelejtik, amit tettem, mihelyt oltár elé vezetem Hiltrud kisasszonyt. Neked viszont egy mérges apával és egy megcsalt vőlegénnyel kell szembenézned, nem is beszélve az otthoni sárkányodról. Most már az anyámat is sértegeted! Hardwin közel állt ahhoz, hogy a nemrég még legjobb barátjának tartott férfival ölre menjen. Anyja gyermekkorától arra nevelte, hogy a fia

15 védelmezője és támasza legyen, és kiálljon mellette. A lelkében harcolt egymással az anyja becsületét megvédeni akaró kényszer, a szintén belenevelt tartózkodás és a felelősségvállalástól való félelem. Győzött a félelem, ezért lehajtotta a fejét, és fájdalmasan felnyögött Gressingen erős szorítása miatt. Engedj el! Nem mondok semmit. Amúgy is ostobaság lenne a részemről. Nem gondolod? Georg von Gressingen magában kinevette a gerinctelen ifjút, mégis jóindulatúan megveregette a vállát. Legalább ma bebizonyítottad, hogy igazi férfi vagy. Bona kisasszony sokszor fog még vágyakozni az ölelésed után, különösen, amikor az öreg Mertelsbachhal kell hálnia. A kellemes pillanatok emléke szinte gyermeki örömet varázsolt Hardwin arcára. Ugyanakkor igyekezett tapasztalt férfinak mutatkozni. Nem volt éppen rossz tette hozzá, és úgy érezte, hogy kibékült Gressingennel. Mit teszünk most? Megvárjuk, amíg a két lány felébred? Gressingen oldalra hajtott egy ágat, a tisztásra nézett, és látta, hogy Bona is elaludt. Ez megkönnyítette számukra, hogy észrevétlenül eljussanak a várba. Ha a két lánnyal együtt térnének vissza, az bizonyára sokakban gyanút keltene. Még ha Michel Adlerrel valószínűleg meg is tudna egyezni, ám Bona jelenléte bajba sodorhatná. Fuchsheim és Mertelsbach nem olyan emberek, akiket könnyű megtéveszteni. Más taktikát választott tehát. Vidd vissza a kosarat a boros kancsókkal a faluba! Ezután menj a várba és feküdj le. Elég sokat ittál, és, ha jól tudom, anyád ezt nem nagyon szereti. Ahogy mondod. Ha anyámon múlna, csak vizet ihatnék, mint az ökrök. Hardwin még folytatta volna a panaszkodást, de Gressingen barátian meglökte. Később beszélgetünk, ha már nem dülöngélsz. Kerüld el édesanyádat. Hardwin ijedten bepakolta a kosárba a kancsókat és a kupákat. Sietsége ellenére folyton Bonára nézett, aki félig mezítelenül aludt, és álmában bizonyára újra átélte szerelmüket. Csak akkor indult el végre a falu felé, amikor Gressingen rászólt. Bona látványa Georg von Gressingent sem hagyta hidegen. Azon töprengett, kihasználja-e az alkalmat, és magáévá tegye-e a lányt. Talált azonban egy súlyos okot, hogy ne tegye, Hiltrud Adlert. Ha a lány felébred, és meglátja, amint barátnőjével a világ legősibb játékát űzi, féltékenységében olyat tehet, ami árthat a terveinek. Gressingen odalépett Bonához, és megigazította a ruháját, ahogy rögtön ezután Trudiét is. Ha valaki véletlenül meglátja őket, azt hiheti, hogy a két lány séta közben elfáradt, és elaludt a fűben. VII. Trudi kinyitotta a szemét, és csodálkozva körülnézett. Hogy került ide, az erdőbe? Miért zúg a feje, mintha fejbe verték volna egy kalapáccsal? Rosszullét fogta el. Épphogy fel tudott ülni, a gyomra máris kidobta felesleges tartalmát. Még jobban fájt a feje, képtelen volt világosan gondolkodni. Miután a gyomra teljesen kiürült, és dülöngélve felállt, kezdtek derengeni az emlékei. Bonával a faluba indult sétálni, mert ott állítólag finomabb a szalonnás lepény, mint Fuchsheim várában. Útközben találkoztak Georg és Hardwin lovaggal, aztán együtt mentek tovább. Az erdő szélén az urak kissé elszemtelenedtek, és csókot kértek a védelemért cserébe, amit állítólag neki és Bonának nyújtottak. Ami ezután történt, arra csak homályosan emlékezett. Bona és Hardwin egyszer csak gátlástalanul szerelmeskedni kezdtek itt a tisztáson. Ekkor Georg úr kérlelte, hogy legyen az övé. Engedett neki? Nem tudta.

16 Remélem, mindezt csak álmodtam motyogta, és keresztet vetett. Az altestében érzett enyhe fájdalom azonban arra utalt, hogy azok a dolgok, amelyekre homályosan emlékezett, megtörténtek. A tekintetével Georgot kereste, de csak a fa alatt alvó Bonát látta. Barátnője arca nyugodtnak és elégedettnek látszott. A két fiatalembernek nyoma sem volt, pedig a nap állásásból ítélve már legalább két óra eltelt azóta, hogy Georg úr kérlelni kezdte. Trudi kissé csalódott volt, mert szerette volna, ha a férfi mellette marad, és őrzi az álmát. Talán igazságtalan vele, és a két férfi csak pár lépésre távolodott el az erdőben, hogy ne ébresszék fel őket a beszélgetésükkel. Amikor azonban először halkan, majd hangosabban szólongatni kezdte az ifjút, senki sem felelt, csupán Bona ébredt fel. Bona felült, és csillogó szemekkel Trudira nézett. Szóval ilyen! Azt hiszem, tetszeni fog Moritz lovaggal is. Remélhetőleg egy kicsit kitartóbb, mint Hardwin barátunk. Éppen amikor már igazán kellemes volt, tűnt el a szenvedélye. Trudi csodálkozva bámult barátnőjére. Azt mondod, kellemesnek találtad? Bona meglepetten bólintott. Te talán nem? Nem. Nem is akartam, de... Trudi elhallgatott, hiszen ez bizonyos értelemben hazugság volt. Az utóbbi hetekben sokszor elképzelte, milyen lenne Georg von Gressingennel férj és feleségként élni és szerelmeskedni. Most pedig szinte semmit sem érzett közben, sőt elaludt. A bor az oka mindennek, ha nem lettem volna részeg, ez nem történik meg vigasztalta magát Trudi. Kicsit sajnálta, hogy Georg nem tudott várni a menyegzőig, de az iránta érzett nagy szenvedélyét a javára írta. Mivel még aznap megkéri a kezét az apjától, nem követtek el halálos bűnt, legfeljebb elhamarkodottan cselekedtek. Trudi nem akarta meggyónni a dolgot, de úgy döntött, hogy elmond jó néhány Miatyánkot és Üdvözlégyet, így kérve a Megváltó bocsánatát. Bűnbánó hangulata hamar elszállt. A rosszulléte elmúlt, a feje kitisztult. A jövőre gondolt, elképzelte, milyen lenne Gressingen várúrnőjeként élni. A szomjúság azonban hamar visszahozta a jelenbe, a forrás felé fordult, amit Bona korábban annyira lefitymált. Elhúzta a száját, amint barátnőjére gondolt. Végeredményben Bona hibája volt, hogy a dolgok ideáig fajultak. Ha nem ragaszkodik ahhoz, hogy bort igyanak, ő és Georg nem isznak annyit, hogy átlépjenek minden határt. Legalább őket összekötötte a szerelem, és annak a férfinak a felesége lesz, akinek odaadta a szüzességét. Bona ellenben megcsalta a jegyesét, és úgy viselkedett, akár egy tüzelő szuka. Erre a gondolatra Trudi kissé felvetette a fejét, de rögvest meg is feddte magát gőgössége miatt. Igazságtalan volt, hogy a történtekért egyedül a barátnőjét hibáztatta, hiszen ő sem viselkedett nemes kisasszonyhoz méltón. Miután ivott, felemelte a szoknyáját, hogy megmosakodjon, mert ragacsosnak érezte a combját. Rémülten látta, hogy vér folyik a lábán, és a ruhája is foltos lett. Az apja elől még csak eltitkolhatja a dolgot, de ha az édesanyja meglátja, akkor aztán lesz nemulass. Ez a gondolat minden addigit háttérbe szorított. Az jutott eszébe, hogy mondhatná azt, későn vette észre a havi baját, ám az előző csupán két hete volt, így az anyja nem hinne neki. Trudi összeszorított fogakkal mosakodni kezdett, és megpróbálta kiszedni a ruhából a foltot. Bona követte őt, és most ráripakodott. Feltétlenül be kell mocskolnod a forrást? Én is inni akartam. Trudi igazságtalannak érezte a szemrehányást, mert a forrás magasan fakadt, ráadásul a vizet kézzel merte ki, és bőven jött tiszta utánpótlás. Mérgesen arrébb ment, és a kis pataknál folytatta a tisztálkodást, amit a forrás táplált.

17 Amikor felnézett, látta, hogy Bona ugyanazt csinálja, amiért az imént rászólt. A forrásnál mosakodott. Ez a viselkedés annyira felháborította, hogy már nem értette, miért könyörgött az apjának, hogy hozza magával Fuchsheim várába. Meg akarta látogatni Bonát, és remélte, hogy Georggal is találkozhat. Ennek érdekében még az édesanyja haragját is elviselte, aki azt akarta, hogy maradjon otthon, és felügyelje a cselédeket. Ehelyett összeforrt azzal a férfival, aki iránt egy ideje gyengéd érzelmeket táplált. Sokkal szebbnek képzelte el ezt az eseményt, és elszomorította, hogy a szerelmeskedés ilyen kevés örömet hozott számára. Még lelkifurdalása is volt, amiért elaludt, bár remélte, hogy nem okozott csalódást kedvesének. Megesküdött tehát magában, hogy odaadó felesége lesz a lovagnak, és mindent elkövet, hogy boldoggá tegye. VIII. Amikor Georg von Gressingen belépett a várba, a nagybátyja, Albach sietett elé. Az öregember sovány arcára mogorva kifejezés ült ki, és a bal orcáján lévő heg rángatózott az idegességtől. Végre itt vagy! rivallt rá unokaöccsére. Az ifjú csodálkozott rokona éles hangján. Mi történt? El akarok indulni. Még elég időnk van estig, hogy hazaérjünk. Gressingen meglepődött, mert délben még úgy volt, hogy Fuchsheimben éjszakáznak. Mi dühítette fel ennyire kegyelmedet? Gressingennek még idejében eszébe jutott, hogy bár a bácsikája tegezi őt, ő maga ragaszkodik az idősebb rokonnak járó hivatalos megszólításhoz. Albach félig nevetésnek, félig morgásnak hangzó hangot hallatott. Életemben nem hallottam annyi ostobaságot, mint ma. Az a bolond Fuchsheim szövetséget akar kötni őexcellenciája, a nagy tiszteletű hercegérsek ellen. Végül is a nemzetségünk sógorságban áll a Limpurgokkal, ezenkívül több várat és falut birtoklunk hűbérként Würzburgban. Gottfried urat magunkra haragítani annyit tesz, mint magunk alatt vágni a fát. Azt mondják, a nagyúr igen durván jár el, és olyan nemesektől is hűbéresküt követel, akik nemzedékek óta szabad várúrként élnek. vetette ellen Georg. Albach megvonta a vállát. Akinek megvan a magához való esze, annak lesz mit aprítania a tejbe. Gottfried úr hercegérsekként számos hivatalt, várnagyságot és várat adományozhat, természetesen olyanoknak, akik hűségesek hozzá. Nemrég Marienberg várában jártam, és beszéltem az érsekkel. Gottfried úr értésemre adta, hogy megkaphatnám a schappachi várnagyi címet. Te is jól járnál, ha a szolgálatába állnál. Ő a gyámja több ifjú örökösnőnek, akiknek megfelelő férjet keres. Gressingen legyintett. Bizonyára egyik sem oly gazdag, mint akit kinéztem magamnak. Voltaképpen ma beszélni akartam Michel Adlerrel, hogy megkérjem a lánya kezét. A nagybátyja hevesen megrázta a fejét. Ebből semmi sem lesz. Kibitzstein ura jó barátja volt a tékozlónak tartott Johann von Brunn érseknek, és az utóda nemigen kedveli őt. Gottfried úr úgy véli, hogy elődje túlságosan olcsón adott el würzburgi birtokokat Michel Adlernek, ezzel jelentős kárt okozva a hercegségnek. Ráadásul Gottfried úr ellenlábasai közé tartozik, hiszen azt tanácsolta Fuchsheimnek és Pankratius apátnak, hogy utasítsák vissza az érsek jogos követelését, és forduljanak a császári

18 bírósághoz. Frankhon bírósága Würzburgban van, bizonyára nem fognak az érsek akaratával szemben ítéletet hozni. Császári bíróságot mondtam és nem frankot. Miközben Albach igyekezett elmagyarázni unokaöccsének a történteket, rájött, hogyan fordíthatná a maga javára az itt elhangzottakat. Hazamegyünk, holnap pedig Würzburgba lovagolunk, hogy beszéljünk őexcellenciájával, és figyelmeztessük Fuchsheim és Adler ármánykodására. Nem hiszem, hogy jó gondolat feleségül venni ezt a gazdag örökösnőt. Gressingent meglepte nagybátyja hevessége és tervei is. Azt hitte ugyanis, hogy Albach a nemzetsége utolsó nemzedéke által kivívott szabadságot a végsőkig védelmezni fogja. Ám ha Würzburg szolgálatában még magasabbra juthat, természetes, hogy az érsek mellé áll. Neki magának is volt egy vára, ami egykor az érsekségé volt, de már évtizedek óta szabad uradalomként működött. Ha a hercegérsek folytatja becsvágyó terveinek megvalósítását, előbb-utóbb döntenie kell, mellé áll vagy ellene fordul. A nagybátyja már határozott, és láthatóan elégedett volt a választásával. Ez a gondolat megfordította Georg úrfi szándékát. Nem akart szembekerülni a családjával amiatt, hogy feleségül veszi az érsek ellenségének lányát, aki ráadásul nem jelentős nemzetségből származik. Jobb, ha inkább a bácsikája támogatásában bízik. Gressingennek eszébe jutott, hogy Maximilian von Albach eddig a kisujját sem mozdította érte, de ennek meg kell változnia, ha nem akarja felingerelni a hercegérseket. Így viszont az arája nemcsak gazdag lesz, de általa egy befolyásos családdal is rokonságba kerülhet. Igaz, hogy becsületszavát adta Trudinak, hogy megkéri a kezét, de erről senki sem tudott, csupán ő és a lány. A jó híre érdekében hallgatnia kell arról, ami aznap történt. Mégsem ment ki a fejéből a jelenet, amint letérdelt a lány elé, és megesküdött, hogy feleségül veszi. A lovagi eskü szent dolog, ha megszegi, sokáig fog égni a tisztítótűzben. Ezenkívül a lány tényleg nagyon szép, és mindig rá fog gondolni, amikor egy másik asszonnyal osztja meg a hitvesi ágyat. Hirtelen kételkedni kezdett, vajon Gottfried Schenk zu Limpurg valóban annyira haragudott-e a lány apjára, ahogyan azt a bácsikája állítja. Morogva megrázta a fejét. A nagybátyja nyilván nem hiába figyelmeztette. Egyébként is Trudi származása igencsak kétes, amit még az apjának adományozott nemesi cím sem fedhet el. Különösen az anyjáról keringtek mindenféle híresztelések, amelyek rossz lényt vetettek rá, az apja pedig polgári származású katonaként szolgált évekig, és csak a szerencsés véletlennek köszönheti, hogy elnyerte Zsigmond császár kegyét. Nem, mégiscsak jobb, ha a nagybátyja kedvében jár, és nem aggódik a saját lelki üdve miatt. Majd talál egy papot, aki némi vezeklés után feloldozza, ezzel száműzte Trudit a gondolataiból. Eközben az egyik istállófiú előhozta a lovakat, a bácsikája rögtön nyeregbe is szállt. Gressingen azzal az érzéssel követte a példáját, hogy rokona megóvta egy nagy hiba elkövetésétől. Amikor gyors ügetésben elhagyták a várat, mindenesetre örült, hogy nem találkoztak útközben Trudival. Hogy elterelje a gondolatait a lányról, Albach lova mellé ügetett. Kíváncsi vagyok, mely örökösnőknek a gyámja Gottfried úr. Minél gazdagabb, annál inkább kedvemre való lenne. Albach elégedetten bólintott, hiszen az unokaöccse elég okos volt ahhoz, hogy tudja, mi szolgálja az érdekeit. Gondoskodom róla, hogy a legjobbat kapd. IX. Trudi és Bona együtt indultak haza, de egyetlen szót sem váltottak, mindketten elmerültek a

19 saját gondolataikban. Míg Trudit örömteli várakozás töltötte el, Bona egyre borzongatóbbnak találta a házasságot a nála majdnem háromszor idősebb férfival. Sem barátságot, sem vonzalmat nem érzett iránta, nem is beszélve a szerelemről. Irigyelte Trudit, aki egy derék, ifjú lovag hitvese lehet. Egyikük sem figyelt fel a távolban ellovagló két alakra. Bona végül kissé lemaradt, mert nem tudta elviselni Trudi önelégült arckifejezését. Ha ugyanolyan jelentős hozománya lenne, mint barátnőjének, Georg von Gressingen bizonyára az ő vőlegénye lenne. A lovag csak azért választotta Trudit, mert az apja sokkal gazdagabb a legtöbb frankföldi lovagnál és várúrnál. Neki azonban csupán két választása volt, vagy hozzámegy Mertelsbachhoz, vagy kolostorba vonul. Bona érzései nem kerülték el Trudi figyelmét, ezért még jobban örült, hogy hamarosan viszontlátja Georgot. Nem törődött tovább a barátnőjével, hanem felszaladt a meredek úton, belépett a várkapun, és körülnézett. Georg urat azonban itt sem látta. Mivel azt remélte, hogy az ifjú elé megy az úton, és együtt mennek az apjához, most kissé rossz érzés fogta el. Az udvaron csupán egy szolgát talált, aki éppen a lótrágyát takarította el, és a palota előcsarnokában is csak szolgálók futkostak. Amikor bement a lovagterembe, és a lépcső felé indult, látta, hogy az urak már befejezték a tanácskozást. Fuchsheim és jövendő veje, Mertelsbach boroskupával a kezében még az asztalnál ült, és egyáltalán nem tűntek józannak. Trudi büszke volt az apjára, amiért ő általában csak annyi bort ivott, amennyitől még tiszta maradt a feje. Egyetlen egyszer látta részegen, de úgy vélte, akkor is több méltóság volt benne, mint ebben a két öregemberben. Hátat fordított az iddogálóknak, és továbbindult. A második emeleten volt a két szoba, ahová őt és az édesapját elszállásolták. Sajnos az ódon vár nem bővelkedett helyiségekben, ezért meg kellett osztania a szobáját Hertha von Steinsfelddel. Az apja Hardwinnal és Pankratius apáttal lakott együtt. Remélve, hogy Gressingen már járt az apjánál, kinyitotta a szobája ajtaját és belesett, de csak Hardwin von Steinsfeldet látta, aki hortyogva aludta ki mámorát az ágyon. Bizonyára atyám és Georg úr alkalmasabb helyet kerestek a beszélgetésre motyogta, és azon tűnődött, megkeresse-e őket. Végül úgy döntött, nem teszi, hiszen udvariatlanság lenne megzavarni a beszélgetésüket, ehelyett elindult a szobája felé, hogy ott várja meg, amíg az édesapja hívatja. Amikor belépett, Hertha von Steinsfeld a megbeszéléstől kimerülten aludt az ágyon, ugyanúgy horkolva, mint a fia. Egy újabb álmatlan éjszaka, gondolta Trudi sóhajtozva, és azt kívánta, bárcsak otthon lenne. Nem bírt a szobában maradni, így mégiscsak elindult megkeresni az apját, s hamarosan meg is pillantotta a vár hátsó részében. Michel voltaképpen Trudi keresésére indult, ám belefutott Pankratius schöbachi apátba, és beszédbe elegyedtek. Mivel az apátúr legközelebbi barátai közé tartozott, nem akarta egyszerűen otthagyni, ezért úgy döntött, később néz Trudi után. A lány csalódott volt, hogy apja nem Georg von Gressingennel beszélget, így hát kedvese keresésére indult. Georg úr azonban úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, ezért rosszkedve ellenére Trudi örült, amikor kis idő múlva Bonával találkozott. Nem tudod, hol van Georg úr? Még ma találkozni akart atyámmal. Bona időközben megtudta, hogy miután összeveszett az apjával, Maximilian von Albach elhagyta a várat, és magával vitte az unokaöccsét is. Kissé kárörvendően elmosolyodott, hiszen Trudit láthatóan nem fogja oltár elé vezetni szüzességének elrablója. Barátnője mégis jobb helyzetben volt, mert beleszólhat majd, hogy kihez megy hozzá. Egy pillanatra újra elöntötte az irigység, és azt kívánta, bárcsak teherbe esne Trudi. Ez megfelelő büntetés volna a gőgös teremtésnek, aki hazafelé szégyentelen viselkedéssel vádolta őt.

20 Itt hiába keresed Georg urat. Már elindult haza. Nem! Nem hiszem el! Trudi rémülten nézett Bonára, és azt kérdezte magától, vajon az apja elutasította-e Gressingen kérését. Igaz, ezt nehezen tudta elképzelni, mert előző nap dicsérte az ifjút. Lehet, hogy később akar választ adni, miután még egyszer beszélt az édesanyjával. Marie nem kedvelte Gressingent, sőt legutóbbi kibitzsteini látogatásakor kijelentette, hogy a férfi jellemtelen hozományvadász. Trudi igazságtalannak érezte a vádat, mert ő semmi hibát nem talált Georgban, szerette őt. Nem, ezerszer is nem, mondogatta magának, amikor képtelen volt kiűzni a fejéből anyja figyelmeztető szavait. Georg úr szeret engem, és feleségül vesz. Végül is ma örökre egyesültünk. Biztosan valami fontos dolga adódott, ami a vár elhagyására késztette. Bona látta, mennyire háborog barátnője lelke, és abban a tudatban vonult el, hogy visszafizette neki a szemrehányásokat. Trudi töretlenül hitt Georg von Gressingenben, és amikor Hertha von Steinsfeldtől megtudta, hogy Albach összekülönbözött a házigazdával, azzal mentegette az ifjút, hogy csupán idősebb rokonával szembeni kötelességét teljesítette. A napokban bizonyára eljön Kibitzsteinbe, és megkéri a kezét. Ezzel a tudattal feküdt le, és visszatérő fejfájása, valamint Hertha asszony horkolása ellenére hamar elaludt. Michel Adler hiányolta a lányát a vacsoránál, ám Bona, aki ekkorra teljesen kijózanodott, kedvesen azt mondta neki, hogy Trudi kicsit többet ivott a kelleténél a faluban az édes borból. A férfi ugyan csodálkozott ezen, mert ez a viselkedés nem vallott Trudira, de mivel Bona majd kicsattant az élettől, és láthatóan jól szórakozott aznap, úgy vélte, a lányának is kedvére volt a kirándulás. X. Georg von Gressingen a következő napokban többször gondolt Trudira, és lelkifurdalása volt. A lelke mélyén azt remélte, hogy a bácsikája téved, és Michel Adler megegyezik az új érsekkel. Akkor nyugodtan elmehetne Kibitzsteinbe, és megkérhetné a lányt. Hozzá hasonlóan gazdag és csinos teremtésre aligha számíthat Gottfried úrtól. Izgatottan várta tehát, mit hoz a marienhergi várban tett látogatásuk. Alig várta az audienciát, hiszen hivatalosan most mutatták be a hercegérseknek. Igaz, hogy látta már néhányszor Gottfried Schenk zu Limpurgot, de még nem tudta felhívni magára a figyelmét. Miközben Albach habozás nélkül a hercegérsek oldalára állt, Fuchsheimet sokan felkeresték, akik felismerték, milyen veszélyt rejtenek rájuk nézve az érsek követelései, ám egyikük sem akart egyelőre nyíltan szembeszállni vele. Ludolf lovag sok biztatást kapott, és néhányan felajánlották a segítségüket is, amit voltaképpen csak a nagyobb találkozótól remélt. Frankföld leghatalmasabb urai, a Castell grófok, a Hohenlohes és a Wetheimer családok azonban, akiknek a szavát még a würzburgi érsek sem hagyhatta figyelmen kívül, nem jöttek el, sőt képviselőt sem küldtek. Mindezek ellenére Bona apja elégedett volt azzal, amit elért, és nekilátott a lánya és Moritz von Mertelsbach esküvői előkészületeinek. Azt remélte, hogy a menyegzőn még több vendéget állíthat a maga oldalára. Miközben Bona a sorssal hadakozott, hogy egy szinte aggastyánkorú férfival kell összekötnie az életét, Hardwin von Steinsfeld a találkozó utáni napokban olyan dermedten jártkelt váruk folyosóin, mintha elkerülhetetlenül törvényszék elé kellene állnia. Az anyja eddig minden titokra rájött, ezért minden pillanatban azt várta, hogy szemrehányásokat zúdít rá. Hertha von Steinsfeld ugyan mindenért szitkozódott, és szapulta a fiát vélt és valós hibái miatt, ám a megvetendő tettet, amit ténylegesen elkövetett, nem említette. Amikor megtudta, hogy Fuchsheim őket is meghívta lánya pár hét múlva esedékes esküvőjére, Hardwin egyre kétségbeesettebb lett. Nem akart odamenni és végignézni, hogy Bona más férfihoz megy