MIKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK CLUSIANA

Átírás

1 MIKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK CLUSIANA Vol. 37. No Magyar Mikológiái Társaság

2

3 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK CLUSIANA Periodical of the Hungarian Mycological Society Vol.37. No

4 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK CLUSIANA A Magyar Mikológiái Társaság Kiadványa A Szerkesztőség címe (Editorial Office): Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály Sárvár Pf. 51. Szerkeszti a Magyar Mikológiái Társaság Vezetősége Felelős szerkesztő (Editor) : Dr. Szántó Mária m.szanto@fre .c3.hu A KIADVÁNY LEKTORAI: ALBERT LÁSZLÓ BABOS LÓRÁNTNÉ DR. BOHUS GÁBOR DR. JANCSÓ GÁBOR DR. RIMÓCZI IMRE SCHMERA LÁSZLÓ SZABÓ SÁNDORNÉ DR. VETTER JÁNOS HU-ISSN Táskaszám:

5 3 TARTALOM TUDOMÁNYOS DOLGOZA TOK ORIGINAL PAPERS PÁL-FÁM Ferenc: Adatok a Mecsek hegység makroszkopikus gombáiról KOVÁCS Gábor: A kerti tintagomba (Coprinus micaceus /bullfr./ Fr.) spóraméretének statisztikai vizsgálata VASAS Gizella, BOHUS Gábor, LOCSMÁNDI Csaba: Gombagénbank a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában BOHUS Gábor: Adatok a makrogombák nitrogén táplálkozásához. 1. A ph szerepe a szervetlen N-források felhasználásában néhány Ascomycetes és Basidiomycetes esetében VETTER János, BERTA Erzsébet: Hazai adatok ehető nagygombafajok higany-tartalmáról GEML József: A csiperkenemesítés története és biológiai háttere Színes oldalak Hozzászólások a tervezett Vörös Könyvhöz Talózás a szakirodalomban Hírek, érdekességek Emlékezzünk Pázmány Dénesre

6 4 CONTENTS ORIGINAL PAPERS TUDOMÁNYOS DOLGOZA TOK Ferenc PÁL-FÁM: Data on the macroscopic fungi of the forests of Mts. Mecsek 5-28 Gábor KOVÁCS: Statistical analysis of spore size in glistening inky cap (Coprinus micaceus (BulLFr.)Fr Gizella VASAS, Gábor BOHUS, Csaba LOCSMÁNDI : Mushroom culture collection in the botanical department of the hungarian natural history museum Gábor BOHUS investigations concerning the nitrogen nutrition of macrofungi. 1. The role of the ph in the utilization of anorganic N sources in the case of some Ascomycetes and Basidiomycetes János VETTER, Erzsébet BERTA: Mercury content of some wild edible mushrooms in Hungary József GEML : History of the improvement of agaricus cultivation and its biological background Colour pages Comments to the plan of Red Book Rewiev News, interests In Memóriám Dénes PÁZMÁNY I

7 - 5 - TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK ORIGINAL PAPERS MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p Vol.37. No ADATOK A MECSEK HEGYSÉG MAKROSZKOPIKUS GOMBÁIRÓL PÁL-FÁM Ferenc, KÉE Növénytani Tanszék, Bp Ménesi u. 44. Kulcsszavuk: különböző élőhelyek makrogombái, cönológiai adatok Keywords: macroscopic fungi of forests of various types, coenological data BEVEZETÉS A munkám témája cönológiai adatok gyűjtése a Mecsek makroszkopikus gombavilágáról. Hasonló témájú munkát Dr. VASS Anna készített 1978-ban a Mecsekben, az os években végzett gyűjtései alapján, négy erdőtársulásban (cseres-tölgyes, mészkerülő tölgyes, gyertyános-tölgyes, bükkös) (VASS, 1978). Más, ilyen jellegű felmérés nem készült a Mecsek makrogombavilágáról, bár Mecseknádasd környékéről szórványos adatok vannak (RLMÓCZI, 1994). Itt szeretnék köszönetet mondani Dr. Vass Annának a türelméért és az önzetlen segítségéért. ÁLTALÁNOS FÖLDTANI, TALAJTANI, ÉGHAJLATTANI ISMERTETÉS A Mecsek mezozoós rétegekkel fedett variszkuszi, mélyre süllyedt nagyszerkezeti pászta felszínen maradt darabja, méter magas táblás röghegység. A földtani felépítésében a Permtől az alsó Krétáig terjedő időszak üledékei vesznek részt. Nagy része mészkő, márga, homokkő, a Kelet-Mecsekben gránit is. Domináló talajai a barna erdőtalajok (permi homokkövön podzolos barna erdőtalaj, agyagon, löszön agyagbemosódásos barna erdőtalaj), emellett a mezozoós mészköveken rendzina talajok vannak (főleg vörösagyagos rendzina), míg a legjobban kiemelkedő hegyvidéken, ahol nagyobb arányú a talaj lehordódása, a nyers anyakőzet bukkan elő, vagy a rajta képződött vékonyrétegű talajok. Éghajlata földközi-tengeri jellegű, az évi középhőmérséklet 11.1 C, a csapadék mennyisége évi 700 mm körül van, jellemző az erős nyári felmelegedés és a száraz nyár után a csapadék őszi másodmaximuma (LOVÁSZ, 1977).

8 -6- MÓDSZER A Mecsek hegységben a következő természetes és ültetett erdőkben végeztem a felméréseket: Gyertyános-tölgyes / Asperulo taurinae-carpinetum Soó et Borhidi ap. Soó 62 mecsekense (A.O.Horvát 58) Soó et Borhidi 62 /: Mecseki-erdő, Árpádtető, talaja agyagbemosódásos barna erdőtalaj, ph=5,0; Bükkös / Hellebore odoro-fagetum Soó et Borhidi 60 mecsekense (A.O.Horvát 59) Soó et Borhidi ap. Soó 62 /: Mecseki-erdő, Árpádtető, talaja agyagbemosódásos barna erdőtalaj, ph=5,0; Mészkerülő bükkös / Deschampsio-Fagetum mecsekense Soó 60, Dicranumos facies /: Vasas község mellett, talaja podzolosodó, ph=4,8; Ültetett erdeifenyves / Pinus sylvestris cult. /: Vasas község mellett, talaja agyagbemosódásos barna erdőtalaj, ph=4,9. A ph értékek a talaj 15 cm-es mélységéből származó minták értékei. Az árpádtetői társulások, a gyertyános-tölgyes és a bükkös közvetlenül egymás mellett helyezkednek el, keleti kitettségű lejtőn, a mészkerülő bükkös pedig északi kitettségü. Ez utóbbi talaja nagyon vékony rétegű, sok helyen kilátszik a homokkő alapkőzet. A felvételezéseket 1995-ben és 1996-ban ( m 2 -es állandó mintaterület, 5-5 felvételezés évente) végeztem, szeptember eleje és november vége között. A felvételezésből 1995-ben 5, 1996-ban 7 volt nagyon gyenge vagy eredménytelen. A begyűjtött adatokból a Bohus-Babos által leírt módszerekkel próbáltam jellemezni a társulások gombavilágát (BOHUS-BABOS, 1960; HÖFLER, ). Emellett közlöm az os évek alatt az általam gyűjtött gombafajokat a Mecsek különböző erdőtársulásaiból és egyéb élőhelyeiről. Abundancia: zoocönológiai értelemben azt fejezi ki, hogy egy taxon milyen példányszámban fordul elő a vizsgált élőhely területegységén (BOHUS-BABOS, 1960). Dominancia: a gombák esetében zoocönológiai lag kell értelmezni, vagyis a dominancia (D) azt fejezi ki, hogy egy adott területen valamely faj termőtestszáma hány százalékát teszi ki az össztermőtestszámnak (HÖFLER, ). Tömegdominancia (G): azt fejezi ki, hogy egy adott faj termőtesteinek össztömege hány százalékát teszi ki az összes faj termőtest-össztömegének. Akkor adhat valósághű képet a talajban élő vegetatív micélium mennyiségéről, ha sok termőtest van (magas a talaj borítottsága) (BOHUS-BABOS, 1960). Komplex dominancia: numerikusan megmutatja, hogy melyik genus, illetve genusok játszanak vezető szerepet a különböző erdőtársulások gombaközösségeiben, valamint megmutatja, hogy melyik genus melyik erdőtársulást preferálja leginkább (BOHUS-BABOS, 1960).

9 Produkció: Megadja a gombák szerepét a társulások metabolisztikus folyamataiban, tükrözi az erdötársulások gombatermés-potenciálját, valamint az ökológiai feltételek szelektív hatását. Lehet számolni az összes faj, illetve bizonyos kategóriákba tartozó fajok produkcióját (BOHUS-BABOS, 1960). Jackard fajazonosság-indexe: jól tükrözi a különbségeket és hasonlóságokat két társulás gombaközössége közt, kiküszöböli a nagy fajszám miatti esetleges hibákat, és nem függ a területek fizikai közelségétől (BOHUS-BABOS, 1960). A gombák meghatározásához az alábbi müveket használtam: -7- BOHUS-KALMÁR- UBRIZSY (1951), BREITENBACH-KRÄNZLIN (1981, 1986), MICHAEE-HENNIG ( ), PHILLIPS (1983) ÉS RIMÓCZI-VETTER (1990). EREDMÉNYEK A Mecsek különböző erdőtársulásaiban és egyéb élőhelyein gyűjtött makrogombafajok, ill. termőtestek száma: Gyertyános-tölgyesek-141 faj, ebből 1995-ben 32 (1184 db.; 14,18 kg) a mintaterületen, 1996-ban 32 (1755 db.; 8,46 kg) a mintaterületen, Bükkösök-61 faj, ebből 1995-ben 22 (355 db.; 4,317 kg) a mintaterületen 1996-ban 23 (387 db.; 3,184 kg) a mintaterületen Mészkerülő bükkös-49 faj, ebből 1995-ben 30 (821 db.; 12,34 kg) a mintaterületen 1996-ban 27 (1829 db.; 4,8 kg) a mintaterületen Erdeifenyvesek-53 faj, ebből 1995-ben 39 (971 db.; 5,52 kg) a mintaterületen, 1996-ban 23 (1011 db.; 4,28 kg) a mintaterületen, Cseres-tölgyesek-20 faj, Fenyő- tölgy elegyes erdö-33 faj, Ültetett lucos-19 faj, Egyéb élőhelyek-7 faj.

10 -8- A Mecsek gyertyános-tölgyeseiben gyűjtött fajok listája ( ) Rövidítések: Á= Árpádtető környéke V= Vasas környéke D= Dömörkapu környéke K= Kantavár környéke Al= Abaliget környéke M= Misinatető környéke Z= Zobákpuszta környéke J= Jakabhegy környéke 1. Agaricus haemorrhoidarius Schulz. :Kalchbr. 2. Agaricus arvensis Schff. :Fr. 3. Agaricus phaeolepidotus ( Moell. ) Moell. 4. Agaricus romagnesii Wass. 5. Agaricus essetei Bon. 6. Amanita pantherina ( DC.: Fr. ) Seer. 7. Amanita caesarea ( Scop.: Fr.) Pers.: Scliw. 8. Amanita vaginata ( Bull.: Fr. ) Quél. 9. Amanita citrina (Schff.) S.F.Gray 10. Amanita rubescens ( Pers. : Fr. ) S.F.Gray 1 1. Amanita phalloides (VailI. ) Seer. 12. Amanita crocea (Quél.) Sing. 13. Amanita gemmata (Fr.) Gill. 14. Amanita muscaria (L.:Fr.) Hooker 1 5. Armillariella mellea ( Wahl.: Fr. ) Karst. 16. Armillariella tabescens ( Scop.: Fr. ) Sing. 17. Astraeus hygrometricus ( Pers. ) Morg. 18. Asterophora lycoperdoides ( Bull.) Dittm. : S.F.Gray A , D D Á D Á , , , K94.09 Á , Á , , , , , , , Á , , , , Á , , , Á Á , , Á Á , , , , , , Á , Á V (Russula nigricans-on)

11 Boletus edulis Bull. 20. Boletus reticulatus Schff. 21. Boletus luridus Schff. 22. Boletus regius Krbh. 23. Calocybe gambosa (Fr.)Donk 24. Cantharellus cinereus Pers.:Fr. 25. Cantharellus cibarius Fr. 26. Chalciporus piperatus (Bull.)Bat. 27. Clavulina cristata (Fr.)Schroet. 28. Clitocybe odora ( Bull.: Fr. ) Kummer 29. Clitocybe inornata (Sow.:Fr.) Gill. 30. Clitopilus prunulus ( Scop.:Fr.)Kummer 31. Collybia fusipes ( Bull.: Fr.) Quél. 32.Collybia peronata (Bolt.: Fr.) Sing. 33. Collybia dryophila (Fr.) Gill. 34. Coprinus picaceus (BulI.)Fr. 35. Coprinus atramentarius (Bull.:Fr.) Fr. 36. Coprinus lagopus Fr. 37. Cortinarius triviális Lge. 38. Cortinarius infractus (Pers.)Fr. 39. Cortinarius subfulgens Orton 40. Cortinarius torvus (Bull.:Fr.)Fr. 41. Cortinarius glandicolor Fr. 42. Cortinarius sp Cortinarius sp Cratherellus cornucopioides ( L.:Fr.) Pers 45. Daedalea quercina L.:Fr. 46. Entoloma lampropus ( Fr.) Hesler 47. Entoloma sinuatum (Bull.:Fr.) Kummer Á , Á , , D D D V V95.04, , Á , , D Á , , , , , Á , Á V , Á Á , , , , , D , Á , , , Á , Á Á D Á , Á Á Á Á Á Á D , A195.08, Á , , , , Á Á V

12 Fistulina hepatica Schff.:Fr. 49. Ganodenna lucidum ( Fr.)Karst. 50. Geastrum fimbriatum Fr. 51. Gyroporus castaneus (Bull.) Quél. 52. Hirneola auricula-judae (Bull.: St-Amans) Berk. 53. Hydnum repandum L.:Fr. 54. Hygrocybe subglobispora Orton 55. Hygrophorus eburneus (Bull.: Fr.) Fr. 56. Hygrophorus russula (Schff.: Fr.) Quél. 57. Hygrophorus hypothejus (Fr.: Fr.)Fr. 58. Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer 59. Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél. 60. Inocybe fastigiata (Schff.: Fr.) Quél. 61. Inocybe maculata Boud. 62. Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. et Br. 63. Laccaria amethystina (Bolt.: Hooker) Murr. 64. Lactarius decipiens Quél. 65. Lactarius scrobiculatus (Scop.:Fr.)Fr. 66. Lactarius vellereus Fr. 67. Lactarius piperatus (L.:Fr.) S.F.Gray 68. Lactarius chrysorrheus Fr. 69. Lactarius blennius Fr. D M , V V D Á V , Á Á , , , M Á Á , , , , Á , , , , , , Á Á , Á , , , , , , V Á , , , , , Á Á Á , V V , Á , , , , , , , , Á , (bükk mellett)

13 Lactarius quietus Fr. 71. Lactarius camphoratus BulLFr. 72. Lactarius volemus Fr. 73. Lactarius circellatus Fr. 74. Lactarius sp Leccinum carpini (Schulz.)Mos. 76. Leccinum quercinum (Pil.)Green et Watl 77. Lentinellüs cochleatus (Pers.:Fr.) Karst. 78. Lepiota aspera (Pers.:Hofm.) Quél. 79. Lepiota eristata (A. et S.: Fr.) Kummer 80. Lepiota sp. 1. (Ovisporae sekt.) 81. Lepiota clypeolaria (Bull.: Fr.) Kummer 82. Lepista nuda (Bull.: Fr.) Cke. 83. Lepista luscina(fr.) Sing. 84. Lepista nebularis (Fr.) Harmaja 85. Lycoperdon perlatum Pers.: Pers. 86. Lycoperdon ecliinatum Pers. 87. Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing. 88. Macrolepiota gracilenta (Fr.)Wass. 89. Merulius tremellosus Fr. 90. Mutinus caninus Fr. 91. Mycena pura (Pers. )Kummer 92. Mycena fibula (Bull.:Fr.)Kühner 93. Mycena epipterygia (Scop.)S.F.Gray 94. Omplialotus olearius (DC.)Sing. 95. Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing Á , , , , , , Á , V Á Á Á D D K94.09 V Á Á Á , , , Á Á , , , K , Á , , , , K Á , , , , , , Á Á V95.04., Á Á Á Á V V , Á , , , , , , , ,

14 Oudemansiella platyphylla (Pers.:Fr.)Mos 97. Panellus stypticus (Bull.:Fr.)Karst. 98. Paxillus involutus (Batsch.)Fr. 99. Phallus impudicus Pers Pholiota lenta (Pers.:Fr.)Sing Piptoporus betulinus (Bull.:Fr.)Karst Pluteus atricapillus (Secr.)Sing Psathyrella pyrotricha (Holmsk.)Mos Psathyrella piluliformis (Bull.:Fr.)Orton 105. Ramaria bataillei (Maire)Corner 106. Ramaria botrytis (Fr.)Rick Rozites caperata (Pers.:Fr.)Karst Russula delica Fr Russula virescens (Schff.:Zant.)Fr Russula erythropoda Pelt Russula cyanoxantha Schff.:Fr Russula foetens Fr Russula emetica Fr Russula alutacea (Pers.:Fr.)Fr. Á , , , , Z95.09, Á , Á V Á , , , D (nyíren) V95.04., Á , , , , , , , , , Á V , Á , , Á Á Á Á , , , , , , V , Á , V , Á V , Á , , , , , V , , Á , , Á Á , ,

15 Russula nigricans (Bull.)Fr. V , , Á , , , , , , , , , Russula atropurpurea Krbh. V , Á , , , , , , , , , Russula rosacea Pers.:S.F.Gray Á , , , Russula heterophylla (Fr.)Fr. V , Á , , , , , Russula pectinata Fr. Á Russula aurata With.:Fr. Á Russula ochroleuca (Pers.)Fr. Á Russula sp.l Á Russula sp.2 Á Schizophyllum commune Fr.:Fr. V95.04., Á , Scleroderma aurantium (L.)Pers. A Scleroderma verrucosum Pers. Á Stereum hirsutum (Wild.:Fr.)S.F.Gray Á , , , Stropharia aeruginosa (Curt.:Fr.)Quél. Á Teplirocybe rancida (Fr.)Donk Á , Trametes versicolor (L.:Fr.)Lloyd Á Trametes gibbosa (Pers.:Fr.)Fr. Á Tremella mesenterica Retz:Fr. Á , Tricholoma saponaceum (Fr.)Kummer A , , , , , Tricholoma sulpliureum (BuIl.:Fr.)Kummer Á , , Tricholoma portentosum (Fr.)Quél. A Tylopilus felleus (BulI.)Karst. D

16 Xerocomus subtomentosus (L.)Quél. V , , Á , , Xerocomus chrysenteron (Bull.)Quél. V , D , Á , , , , , , , , , Xerocomus rubellus (Krbh.)Quél. Á Xylaria hypoxilon (L.)Grev. Á Xylaria polymorpha (Pers.)Grev. A A mészkerülő bükkösben gyűjtött fajok listája ( ) 1. Amanita pantherina ( DC.: Fr. ) Seer. V Amanita citrina (Schff. ) S.F.Gray V , , , , Amanita rubescens ( Pers. : Fr. ) S.F.Gray V , Amanita gemmata (Fr.) Gill. V Astraeus hygrometricus ( Pers. ) Morg. V Boletus edulis Bull. V Boletus reticulatus Schff. V Boletus aereus Bull.: Fr. V Cantharellus cinereus Pers.:Fr. V , 10. Cantharellus tubaeformis Fr. V , Collybia fusipes ( Bull.: Fr.) Quél. V Collybia peronata (Bolt.: Fr.) Sing. V Collybia dryophila (Fr.) Gill. V Cortinarius infractus (Pers.)Fr. V Cortinarius torvus (BulLFr.)Fr. V , Cortinarius subglaucopus Eichhorn V Cortinarius orellanus Fr. V , Cortinarius sp. 1. V Cratherellus cornucopioides ( L.:Fr.) Pers. V , Dermocybe phoenicea (Bull.:Mre.)Mos. V , Entoloma sinuatum (BulLFr.) Kummer V

17 Hydnum repandum L.:Fr. 23, Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer 24, Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. et Br. 25, Laccaria amethystina (Bolt.: Hooker) Murr , 43, 44, 45 Lactarius chrysorrheus Fr. Lactarius blennius Fr. Lactarius quietus Fr. Lycoperdon perlatum Pers.: Pers. Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing. Omphalotus olearius (DC.)Sing. Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing. Ramaria aurea (Fr.)Quél. Ramaria botrytis (Fr.)Rick. Ramaria formosa (Pers.:Fr.)Quél. Ramaria fumigata (Peck)Corner Russula cyanoxantha Schff.:Fr. Russula foetens Fr. Russula nigricans (Bull.)Fr. Russula atropurpurea Krbh. Russula emetica Fr. Russula rosacea Pers.:S.F.Gray Russula heterophylla (Fr.)Fr. Schizophyllum commune Fr.:Fr. Tricholoma saponaceum (Fr.)Kummer V , , , , V , , V , , V , , , , , , , , V , , V , V V V V V , , , , V V , V V V V , , V , , , , , , , , , V , V , , , , V V V V ,

18 Tricholoma album (Schff.:Fr.)Quél. V , Tricholoma portentosum (Fr.)Quél. V Tricholoma sp. 1. V Xerocomus chrysenteron (Bull.)Quél. V , , A Mecsek bükköseiben gyűjtött fajok listája ( ) 1. Agaricus arvensis Schff. : Fr. Á Amanita pantherina ( DC.: Fr. ) Seer. Á Amanita vaginata ( Bull.: Fr. ) Quél. Á , Amanita citrina (Schff.) S.F.Gray Á Amanita rubescens ( Pers. : Fr. ) S.F.Gray Á Amanita muscaria (L.:Fr.)Hooker Á Armillariella mellea ( Wahl.: Fr. ) Karst. Á Astraeus hygrometricus ( Pers. ) Morg. Á Asterophora lycoperdoides ( Bull.) Dittm. : S.F.Gray Á (Russula nigricans-on) 10. Boletus edulis Bull. Á Boletus reticulatus Schff. Á Chalciporus piperatus (Bull.)Bat. D Clavulina cristata (Fr.)Schroet. Á , Clitocybe inornata (Sow.:Fr.) Gill. Á Clitopilus prunulus (Scop.:Fr.)Kummer Á Collybia peronata (Bolt.: Fr.) Sing. Á Collybia dryophila (Fr.) Gill. Á Coprinus atramentarius (Bull.:Fr.) Fr. Á Coprinus lagopus Fr. Á Cortinarius torvus (Bull.:Fr.)Fr. Á Cortinarius sanctocephalus Orton Á Cortinarius orellanus Fr. Á Cratherellus cornucopioides ( L.:Fr.) Pers. A , Á Hydnum repandum L.:Fr. Á Hygrophorus eburneus (Bull.: Fr.) Fr. Á , Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél. Á Inocybe sp.l Á Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. et Br. Á , Laccaria amethystina (Bolt.: Hooker) Murr. Á , Lactarius vellereus Fr. Á Lactarius chrysorrheus Fr. Á

19 Lactarius blennius Fr. 33. Lactarius quietus Fr. 34. Leccinum carpini (Schulz.)Mos. 35. Lepiota eristata (A. et S.: Fr.) Kummer 36. Lepista nuda (Bull.: Fr.) Cke. 37. Lepista nebularis (Fr.) Harmaja 38. Lycoperdon echinatum Pers. 39. Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing. 40. Marasmius wynnei Bk.:Br. 41. Mutinus caninus Fr. 42. Omphalotus olearius (DC.)Sing. 43. Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing. 44. Oudemansiella platyphylla (Pers.:Fr.)Mos. 45. Pluteus atricapillus (Secr.)Sing. 46. Russula delica Fr. 47. Russula cyanoxantha Schff.:Fr. 48. Russula foetens Fr. 49. Russula nigricans (Bull.)Fr. 50. Russula atropurpurea Krbh. 51. Russula heterophylla (Fr.)Fr. 52. Russula pectinata Fr. 53. Russula aurata With.:Fr. 54. Russula ochroleuca (Pers.)Fr. 55. Schizophyllum commune Fr.:Fr. 56. Stropharia aeruginosa (Curt.:Fr.)Quél. 57. Tephrocybe rancida (Fr.)Donk 58. Trametes versicolor (L.:Fr.)Lloyd 59. Tricholoma sulphureum (Bull.:Fr.)Kummer 60. Xerocomus chrysenteron (Bull.)Quél. 61. Xylaria hypoxilon (L.)Grev Á , , , , Á , Á (gyertyán mellett) Á Á Á K Á Á Á Á Á Á Á Á , , , Á , Á Á , , , , Á , , , , Á Á Á Á , Á Á , , Á Á Á , Á , Á

20 - 18- A Mecsek erdeifenyveseiben gyűjtött fajok listája ( ) 1. Amanita pantherina ( DC.: Fr.) Seer. 2. Amanita citrina (Schff. ) S.F.Gray 3. Amanita rubescens ( Pers. : Fr.) S.F.Gray 4. Amanita spissa (Fr.) Kummer 5. Amanita muscaria (L.:Fr.)Hooker 6. Clitocybe sp.l 7. Collybia peronata (Bolt.: Fr.) Sing. 8. Collybia dryophila (Fr.) Gill. 9. Collybia acervata (Fr.)Kummer 10. Cortinarius triviális Lge. 1 I. Cortinarius infractus (Pers.)Fr. 12. Cortinarius glandicolor Fr. 13. Cortinarius variecolor Fr. 14. Cortinarius purpurascens Fr. 15. Cortinarius praestans (Cord.) Gill. 16. Cortinarius firmus Fr. 17. Cortinarius sp. 1 I 8. Chroogomphus rutilus (Schff.) O.K.Miller 19. Hygrophorus hyp'othejus (Fr.: Fr.)Fr. 20. Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer 21. Inocybe asterospora Quél. 22. Inocybe sp Inocybe sp Laccaria amethystina (Bolt.: Hooker) Murr. 25. Laccaria laccata (Scop.:Fr.)Bk. et Br. 26. Lactarius hepaticus (PIowr.)Boud. 27. Lactarius camphoratus Bull.:Fr. 28. Lactarius semisanguifluus Heim et Lecl. 29. Lepiota sp. 1. (Ovisporae sekt.) 30. Lepista gilva (Pers.: Fr.) Roze 31. Lepista nuda (Bull.: Fr.) Cke. V V , V V V V V V V V V , V , , , , , , V V , V , , V , V V , V , , , V , , V V V V , , V , , V V , , V V , V V ,

21 Leucocortinariiis bulbiger (Alb. et Schw.:Fr.) Sing. V Lyeoperdon perlatum Pers.: Pers. V Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing. V Macrolepiota rhacodes (Vitt.)Sing. V Marasmius androsaceus (L.:Fr.)Fr. V Mycena pura (Pers. )Kummer V , , , , Mycena epipterygia (Scop.)S.F.Gray V Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing. V , Pluteus atricapillus (Secr.)Sing. V , , Russula fragilis (Pers.:Fr.)Fr. V Russula delica Fr. V , , , , Russula foetens Fr. V , , , , , Russula atropurpurea Krbh. V , Russula heterophylla (Fr.)Fr. V Russula alutacea (Pers.:Fr.)Fr. V Russula nigricans (Bull.)Fr. V Scleroderma aurantium (L.)Pers. V Stropharia aeruginosa (Gurt.:Fr.)Quél. V , , Suillus granulatus (L.)Kuntze V Tephrocybe rancida (Fr.)Donk V Tricholoma terreum (Schff.:Fr.)Kummer V Tricholomopsis rutilans (Schff.:Fr.)Sing. V , , A Mecsek cseres-tölgyeseiben gyűjtött fajok listája ( ) 1. Agaricus haemorrhoidarius Schulz. : Kalchbr. Á Amanita pantherina ( DC.: Fr. ) Secr. Á Amanita rubescens ( Pers. : Fr. ) S.F.Gray Á Armillariella mellea ( Wahl.: Fr. ) Karst. Á Crepidotus mollis ( Schff.: Fr.) Kummer Á Daedalea quercina L.:Fr. Á Ganoderma lucidum ( Fr.)Karst. Á

22 Gyroporus castaneus (Bull.) Quél. A Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer Á , Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél. Á Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. etbr. Á Lactarius quietus Fr. Á Meripilus giganteus (Pers.:Fr.)Karst. A Mycena rosea (Bull.)Sacc. et DallaCostra Á Mycena polygramma (Bull.:Fr.)S.F.Gray Á Pholiota lenta (Pers.:Fr.)Sing. Á Russula delica Fr. Á , Russula cyanoxantha Schff.:Fr. Á Russula heterophylla (Fr.)Fr. Á Trametes versicolor (L.:Fr.)Lloyd A A Mecsek fenyő-tölgy elegyes erdeiben gyűjtött fajok listája ( ) 1. Agaricus arvensis Schff. : Fr. D Amanita pantherina ( DC.: Fr. ) Seer. D Armillariella meliea (Wahl.:Fr.)Karst. D Clitocybe odora ( Bull.: Fr. ) Kummer D Clitocybe cerussata (Fr.) Kummer D Collybia fusipes ( Bull.: Fr.) Quél. D Collybia dryophila (Fr.) Gill. D Fistulina hepatica Schff.:Fr. D Ganoderma lucidum ( Fr.)Karst. D Hygrophorus hypothejus (Fr.:Fr.)Fr. D Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer D Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél. D Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. e tbr. D Lactarius scrobiculatus (Scop.:Fr.)Fr. D Lactarius blennius Fr. D (bükk mellett) 16. Lactarius necator (Pers.:Fr.)Karst. D (Nyír mellett) 17. Lactarius semisanguifluus Heim et Lecl. D Lepiota aspera (Pers.:Hofm.) Quél. D Lepiota eristata (A. et S.: Fr.) Kummer D Lepiota sp 1. (Ovisporae sekt.) D Lepista inversa (Scop.:Fr.)Pat. D Lycoperdon perlatum Pers.: Pers. D Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing. D

23 Mycena pura (Pers. )Kummer D Mycena crocata (Schrad.: Fr.)Kummer D Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing. D , Oudemansiella longipes (Bull.)Mos. D Pluteus atricapillus (Secr.)Sing. D Russula foetens Fr. D Russula atropurpurea Krbh. D Russula heterophylla (Fr.)Fr. D Suillus granulatus (L.)Kuntze D Xerocomus subtomentosus (L.)Quél. D Ültetett iucosban gyűjtött fajok listája (Árpádtető, ) 1. Amanita rubescens (Pers.:Fr.)S.F.Gray Astraeus hygrometricus ( Pers. ) Morg Clitocybe cerussata (Fr.) Kummer , Clitocybe gibba (Pers.:Fr.)Kummer Collybia maculata (A.et S.:Fr.) Quél Coprinus lagopus Fr Hypholoma fasciculare (Huds.:Fr.)Kummer Lactarius quietus Fr Lactarius camphoratus Bull.:Fr Lepista inversa (Scop.:Fr.) Pat Lycoperdon perlatum Pers.: Pers Lycoperdon pyriforme Schff.:Pers Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing Mycena pura (Pers.)Kummer Pholiota lucifera (Lasch)Quél Russula atropurpurea Krbh , Stropharia aeruginosa (Curt.:Fr.)Quél Tephrocybe rancida (Fr.)Donk Xerocomus badius (Fr.)Kühn.:Gilb , Egyéb élőhelyeken gyűjtött fajok listája ( ) 1. Agaricus campestris L. : Fr. V (kert) 2. Amanita strobiliformis (Vitt.) Quél. V (kert) 3. Coprinus comatus (MülLFr.) S.F.Gray V (kert) 4. Entoloma clypeatum ( L.:Fr.) Kummer J94.05 (kökény alatt) 5. Marasmius oreades (Bolt.:Fr.)Fr. V (rét)

24 Paxillus involutus (Batsch.)Fr. V , (kert; feketefenyő alatt) 7. Paxillus filamentosus Fr. A195.08(égeres) ÉRTÉKELÉS, KÖVETKEZTETÉSEK A négy társulás közül a legfajgazdagabbnak a gyertyános-tölgyes bizonyult. Az és év összehasonlításánál egyértelműen megállapítható mind a négy társulásnál, hogy az 1995-ös évben a gombák termőtestszáma (abundancia) lényegesen kisebb volt, mint 1996-ban ( 1184/821/355/971 db ben; 1755/1829/387/101 1 db ban), míg az össztömegük (produkció), ezzel ellentétben lényegesen nagyobb volt (14,18/12,34/4,31/5,52 kg 1995-ben; 8,46/4,8/3,18/4,28 kg 1996-ban) (l.,2. ábra). Erre magyarázatot ad a gyertyánostölgyesben a Russula nigricans (1995-8,082 kg; ,491 kg) és a Laccaria amelhystina ( db.; db.); a mészkerülő bükkösben a Russula nigricans (1995-9,228 kg; ,907 kg) és a Cantharellus tubaeformis ( db.; db.) termőtesteinek különböző mértékű jelenléte a két év alatt. Az árpádtetői bükkösben és az erdeifenyvesben a különbségek nem ennyire nagyok és az okokat sem lehet ennyire egyértelműen megállapítani. A dominanciavizsgálat eredményeiből kitűnik, hogy a számottevő dominanciájú (D) fajok a következők éves lebontásban (E= eudomináns kategóriában ; D= domináns kategóriában): Gyertyános- tölgyes, 1995: Russula nigricans (46,47) E Hypholoma sublateritium (23.36) E Gyertyános- tölgyes, 1996: Xerocomus chrysenteron (28,72) E Russula atropurpurea (24,10) E Hypholoma sublateritium (18,97) E Mészkerülő bükkös. 1995: Russula nigricans (79.44) E Hypholoma fasciculare (32.34) D Lactarius chrysorrheus (23.91) D Mészkerülő bükkös. 1996: Russula nigricans (54,88) E Xerocomus chrysenteron (14,63) E Hypholoma fasciculare (54,40) D Árpádtetöi bükkös. 1995: Lactarius blennius (42.33) E Russula atropurpurea (21.47) E Hygrophorus eburneus (65.81) D

25 -23 - Árpádtetöi bükkös, 1996: Xerocomus chrysenteron (43,75) E E E Lactarius blennius (20,83) Armiliariella mellea (22,92) Lactarius quietus (74,23) Erdeifenyves, 1995: Cortinarius praestans (27.55) Cortinarius glandicolor (49,24) Cortinarius firmus (21,43) Erdeifenyves, 1996: Russula nigricans (37,78) Laccaria laccata (82,81) Tömegdominancia G) alapján ( ra) a gyertváno's-tölgyesben hat (Russula atropurpurea; Russula nigricans; Hypholoma sublateritium; Laccaria amethystina; Pholiota lenta; Xerocomus chrysenteron), a mészkerülő bükkösben négy (Russula nigricans; Cantharellus tubaeformis; Hydnum repandum; Hypholoma fasciculare), az árpádtetöi bükkösben hét (Russula delica; Lactarius blennius; Russula atropurpurea; Russula cyanoxantha; Russula nigricans; Lactarius quietus; Xerocomus chrysenteron) és az erdeifenyvesben szintén hét (Cortinarius praestans; Cortinarius glandicolor; Laccaria amethystina; Russula delica; Laccaria laccata; Cortinarius variecolor; Russula nigricans) gombafaj játszik fő szerepet a gombaközösségben (több, mint 73%-os "borítás"), a többi fajnak (gyertyánostölgyes:38 faj; mészkerülő bükkös:38 faj; árpádtetői biikkös:27 faj; erdeifenyves:40 faj), kivéve az esetleges karakterfajokat, alárendelt szerepe van (kevesebb, mint 27%- os "borítás") az előbbiekhez viszonyítva (3., 4., 5., 6. ábrák). Az eredmények azt mutatják, hogy egy nagytermetű Russula faj van, amely a vizsgált négy társulás közül mind a négyben, két Russula faj két-két társulásban, valamint egy Laccaria és egy Xerocomus faj szintén két-két társulásban szerepel jelentős tömegdominanciával: Russula nigricans: mind a négy élőhelyen; Russula atropurpurea: gyertyános-tölgyes, árpádtetői bükkös; Russula delica: árpádtetői bükkös, erdeifenyves; Laccaria amethystina: gyertyános-tölgyes, erdeifenyves; Xerocomus chrysenteron: gyertyános-tölgyes, árpádtetői bükkös. A genusok komplex tömegdominanciája alapján ( ra) megemlítendő a gyertyános-tölgyesben a Russula (46,98), Laccaria (13,02), Hypholoma (11,58), Lactarius (7,38) és Xerocomus (6,72); a mészkerülő bükkösben a Russula (61,3), Hydnum (6,48), Cantharellus (5,54), Lactarius (4,12) és Hypholoma (4,19); az árpádtetői bükkösben a Russula (41,88), Lactarius (30,75), Armiliariella (6,53) és Xerocomus (5,73); az erdeifenyvesben a Cortinarius (45,58), Laccaria (23,5), Russula (14,9) és Amanita (5,11), mint jelentős tömegdominanciával rendelkező genusok. D E D E E D

26 -24- A domináns genusok komplex produkciója szerint ( ra) a lomberdőkben a Russula produkció volt a legjelentősebb (gyertyános-tölgyes g.; mészkerülő bükkös g.; árpádtetői bükkös-3142 g.), míg az erdeifenyvesben a Cortinarius produkció (4471 g.). Az 1 lia.-ra és 1 évre számított összprodukcióból (mivel a produkciót csak a felvételezett mennyiségekből számoltam, a valódi produkció a teljes évre ennél lényegesen nagyobb) megállapítható, hogy a gyertyános-tölgyes (226,4 kg) és a mészkerülő bükkös (171,4 kg) a legjobb gombatermő területek közé tartozik, szemben a másik két társulással (75,01 ill. 98,09 kg). A gyűjtött gombamennyiség ehető, illetve nem ehető vagy mérgező, valamint mikorrhizás, illetve nem mikorrhizás arányait az alábbi táblázat tartalmazza: Össztömeg, Ehető Nem ehető, %-os arány ill, mérgező Gvt 22,646 kg 15,756 kg 6,89 kg 69,57 Vb 17,147 kg 13,81 kg 3,337 kg 80,59 Áb 7,501 kg 4,387 kg 3,114 kg 58,48 EL 9,809 kg 4,246 kg 5,563 kg 43,28 Mikorrhizás (kg) Nem mikorrhizás (kg) %-os arány Gyt 15,12 7,526 66,77 Vb 14,364 2,789 83,77 Áb 6,395 1,106 85,26 Ef 6,584 3,225 67,13 A négy erdőtársulás közül fajösszetétel szempontjából a gyertyános-tölgyes és az árpádtetői bükkös hasonlítanak a legjobban (38,18 %), a legkülönbözőbbnek pedig az erdeifenyves bizonyult (Jackard- index ): Vb Áb Ef Gvt 29,85% 38.18% 18,90% Vb 21,64% 16,21% Áb 14,70%

27 -25 - l.ábra Termőtestszám az és években (db) (Gyt=Gyertyános-tölgyes Ab=Arpádtetői bükkös Vb=MészkerüIő bükkös Ef =Erdeifenyves ) 16 -> Gyt Vb Áb Ef Társulások 2.ábra Termőtesttömeg az és években (kg) (Gyt=Gyertyános-tölgyes Áb=Árpádtetői bükkös Vb=Mészkerülő bükkös Ef =Erdeifenyves )

28 -26- C R 1 nigricans 37,68 0 R. atropurpurea 4,14 P. lenta 4,4 L. amethystina 11,96 Uli. sublateritium 8,72 0X. chrysenteron 6,42 38 faj 26,68 ^ 3. ábra Tömegdominancia - Gyertyános-tölgyes, K nigricans 59,13 II. fasciculare 4,19 II. repandum 6,49 C. tubaeformis 5,38 38 faj 24,81 4. ábra Tömegdominancia - Mészkerülő bükkös,

29 -27- HX. chrysenteron 5,74 R. cyanoxantha 6,05 R. delica 17,45 R. nigricans 9,77 0 R. atrdpurpurea 6,49 I. blennius 14,01 HL. quietus 16,68 27 faj 23,81 5. ábra Tömegdominancia - Árpádtetöi bükkös, K. delica 5,47 R. nigricans 5,1 L. amethystina 6,59 L. laccata 16,94 ic. variecolor 4,73 ic. praestans 18,34 HC. glandicolor 14,41 I faj 28,42 6. ábra Tömegdominancia - Erdeifenyves,

30 -28 - IRODALOMJEGYZÉK BOHUS, G., KALMÁR, Z., UBRIZSY, G.( 1951): Magyarország kalaposgombáinak meghatározó kézikönyve - Budapest BOHUS, G., BABOS, M.(1960): Coenology of terricolous macroscopic fungi of decidous forests - Bot.Pb. 80,1,1-100.Stuttgart BRETENBACH, J., KRÄNZLIN, F. (1981,1986): Pilze der Schweiz, Bd.l. Ascomyceten; Bd.2. Nichtblätterpilze.- Luzern HÖFLER, K.(1937): Pilzsoziologie - Ber.Dt.Bot.Ges.55, LOVÁSZ, GY.(1977): Baranya megye természeti földrajza - Pécs MICHAEL- HENNIG ( ): Handbuch für Pilzfreunde I-IV.- Jena PLIILLIPS, R.(l 983): Mushrooms and other fungi of Great Britain and Europe London RLMÓCZI, I. (1994): Nagygombáink cönológiai és ökológiai jellemzése. Mikol.KözI RlMÓCZI, I.,VETTER, J.(szerk.l990): Gombahatározó I-D.- Budapest VASS, A.(1978): Cönológiai és ökológiai adatok a Mecsek hegység makroszkopikus gombáinak ismeretéhez. Janus Pannonius Múz.évk. XXII., ÖSSZEFOGLALÁS Jelen dolgozat két éves kutatómunka eredményeit közli a Mecsek különböző típusú erdőtársulásai (gyertyános-tölgyes, két különböző bükkös és erdeifenyves) makroszkopikus gombáiról. A nagygomba vegetáció jellemzése a dominancia, tömegdominancia, produkció, valamint a Jackard fajazonossági index segítségével történt. A munka tartalmazza a Mecsek legfontosabb erdőtársulásaiban az évek során végzett gyűjtések fajlistáját is SUMMARY DATA ON THE MACROSCOPIC FUNGI OF FORESTS OF MTS. MECSEK This paper discribess the results of a two-year long research during referring to the macroscopic fungi of forests of various types in Mts. Mecsek: a hornbeam-oakwood (Asperulo taurinae-carpinetum), two different beechwoods (Helleboro odoro-fagetum; Deschampsio-Fagetum) and a pinewood (Pinus sylvestris cult.). The characterization of the macroscopic fungi vegetation was carried out on the basis of dominance, weight dominance, production, as well as on the basis of Jackard's species identity number. The list of the macroscopic fungi collected during in the most important forest types of the Mts. Mecsek is given too.

31 -29- TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK ORIGINAL PAPERS MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p Vol.37. No A KERTI TINTAGOMBA (COPRINUS MICACEUS /BULL.:FR./ FR.) SPÓRAMÉRETÉNEK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA KOVÁCS Gábor, JATE Növénytani Tanszék, 6701 Szeged Pf.:657 Kulcsszavak: spóraméret-analízis, Coprinus micaceus, spórafejlődés, spóraméret változás Keywords: spore size analysis, Coprinus micaceus, spore developing, change of spore size BEVEZETÉS A spóraméret és alak, minden variabilitása ellenére, szinte minden gombacsoporton belül nélkülözhetetlen bélyeg a fajok meghatározásában (PARMASTO és PARMASTO 1987). A gyors autolízist mutató Coprinus nemzetség esetében például a fajok megkülönböztetésekor a genus határozókulcsában (RlMÓCZI és VETTER 1990) az 56 dichotómikus elágazás közül 21 esetben dönthetjük el a továbbhaladást ezen bélyegek ismeretében, és ezek közül 8 elágazásnál csak ezen jellemzők valamelyike segíti a pontos határozást. E két bélyeg statisztikai vizsgálata segíthet tisztázni azokat az intervallumhatárokat, amelyek egy-egy taxont meghatároznak vagy éppenséggel elkülönítenek, emellett fontos információt szolgáltathatnak egy faj infraspecifikus taxonjainak jellemzésénél (RlMÓCZI és PINTÉR 1986). A spórák kifejlődésének élettani, biokémiai és genetikai vizsgálata során is használták a Coprinus genus egyes fajait (GRIFFIN 1994), ennek ellenére a tintagombák spóraméret analízisével nagyon kevés munka foglalkozik (HANNA 1926, KISS 1993, KOVÁCS 1997). A statisztikailag értékelhető mennyiségű adat gyűjtését megkönnyíti, hogy újabban a spórák mérése már nem az okulármikrométert használó hagyományos módon, hanem mikroszkóppal összekötött számítógépes képfeldolgozó programok segítségével történik (KOVÁCS 1997, PANDO 1997). Munkám során a kerti tintagomba (Coprinus micaceus /Bull.:Fr./ Fr.) spóraméretének statisztikai jellegzetességeit elemeztem: összefüggést kerestem a termőtestek bizonyos makroszkopikus és mikroszkopikus jellemzői és az általuk termelt spórák méretei között, továbbá közvetett módon vizsgáltam, miként változik a spórák mérete és alakja fejlődésük során.

32 -30- ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálatokhoz a Coprinus micaceus három egymáshoz közeli csoportját - összesen 37 termőtestet - gyűjtöttem be azonos élőhelyről július 15-én Szeged belterületén. A laborba szállítást követően a tönkjüktől elválasztott kalapok tömegét megmértem, mivel a termőtestek annyira szorosan álltak, hogy mindegyik - alakját tekintve - kisebb-nagyobb mértékben deformálódott, így a kalapmagasság és kerület kevésbé jellemezte volna pontosan a méretüket. A termőtestek érettségét oly módon jellemeztem, hogy összehasonlítva őket, az egymáshoz hasonló mértékben elszíneződött lemezekkel rendelkező termőtesteket egy csoportba gyűjtöttem, majd az így elkülönített csoportokat sorrendbe állítottam, és mindegyik csoporthoz egy számot rendeltem. A legkevésbé érett - teljesen fehér lemezű - termőtestek 0 értéket kaptak, majd érés szerint haladva a csoportok között eggyel - néhány esetben féllel - növeltem ezt, jellemezve őket egy relatív, makroszkopikus fenológiai érettséget tükröző értékkel (1. táblázat). Ezután a kalapokat légmentesen lezárt műanyag fiolákban másfél napig mélyhűtőben körülbelül -20 C-on fagyasztottam, hogy életfolyamataik teljesen leálljanak, majd fénytől elzárva hagytam, hogy a minták teljesen autolizáljanak. Azon kalapok esetében, ahol a lizátum tartalmazott spórákat, minden esetben két preparátumot készítettem oly módon, hogy a folyadékból cseppentővel tárgylemezre vittem egy keveset, ezt szétkenve szobahőmérsékleten hagytam megszáradni, majd olvasztott glicerin-zselatinnal rögzítettem. Ez a spórakinyerési mód nemcsak a termőtestek gyors elfolyósodása miatt célravezetőbb, mint a hullajtásos módszer, hanem így a lízisnek ellenálló összes spóra egyforma valószínűséggel kerülhet a mintába. Minden preparátum esetében spórát - termőtestenként vizsgáltam meg fenotípusuk szerint négy csoportot különítve el, úgymint: színtelen, vagy nagyon halvány, a lízis során sérült; ugyanilyen színű, de nem sérült; világosbarna és sötétbarna spórák (1. táblázat). így rendelkezésemre állt egy mikroszkopikus jellegen alapuló kvalitatív adatsor, mely bizonyos szinten jellemzi az adott termőtest érettségét. A méretvizsgálatokhoz minden minta esetében 100 barna és 50 hialin vagy halványbarna spóra hosszát és a spórák jellegzetes püspöksüveg alakja miatt két szélességét mértem meg, ezáltal a fejlődés közbeni méret és alakváltozások jellemzéséhez rendelkezésemre állt minden termőtest esetében két genetikailag egységes csak fejlettségükben különböző spórákat jellemző adatsor. Ez a két kategória - bár szín alapján történt az elkülönítés - nem egyezik meg a spórák tipizálásánál használttal, ezért a továbbiakban a méréssel kapcsolatban 'fejlett' és 'fejletlen' megnevezést használok.

33 -31 - Csak olyan spórát mértein le, mely nem volt sérült és az adott beállításnál mind a hylum, mind a pórus felőli vége élesen látszott, így kerülve el az esetleges ferde mérésekből adódó hibát. A méréseket és a spórák kategóriánkénti számolását Axiokop 20 Zeiss mikroszkóppal összekötött számítógépes képfeldolgozó program segítségével végeztem. A felvett és mért adatokon kívül számítottam a hosszúság és a legnagyobb, illetve a pórusnál mért szélesség hányadosát (Ql- és Q2-értékek) továbbá a szélességek hányadosát. Az adatok statisztikai értékelésénél nemparaméteres eljárásokat alkalmaztam, a korrelációk vizsgálatára a Spearman féle rangkorrelációs együtthatót, két adatsor különbözőségének vizsgálatára a Kolmogorov-Smirnov tesztet, több adatsor összehasonlítására pedig a Kruskal- Wallis egyutas varianciatesztet használtam. EREDMÉNYEK A begyűjtött három csoport közül az egyik csak teljesen fehér lemezű termőtestekből állt, ezek egyikéből sem sikerült spórát kinyerni, ezért ezzel a csoporttal nem foglalkoztam tovább. A másik két csoportból azon termőtestek lizátumai, melyek lemezei nem vagy csak nagyon kis mértében színeződtek el - 1- es vagy kisebb lemezszín értékkel - szintén nem tartalmaztak spórákat. Az I. csoport 4-es és a II. csoport 8-as termőtest lizátuma kiszáradt, ezért nem lehetett spórát kinyerni belőlük. A spórák fenológiai kategóriánkénti arányát azzal jellemeztem, hogy az adott típus a termőtestenként vizsgált 200 spóra hány százalékát adta (1. táblázat). Vizsgáltam a makroszkopikus (tömeg, lemezszín) és a mikroszkopikus jellemzők (spórakategória-arányok) korrelációját (2. táblázat). A termőtestenként 200 fejlett és 100 fejletlen spóra mért adatsorait teszteltem, hogy mennyire követnek normál eloszlást, a statisztikai jellemzőikkel a teszt eredményeit is feltüntettem (3. táblázat). A származtatott adatsorok - Q1-, Q2- értékek és szélességhányadosok - normalitását nem teszteltem, csak jellemző paramétereit számítottam (4. táblázat). A 4200 lemért, fejlettnek tekinthető spóra adatait együtt elemezve az átlagos hosszúság 8,12 im-nek (s = 0,71; min = 5,71; max = 1 1,05), az átlagos legnagyobb szélesség 6,41 J,m-nek (s = 0,48; min = 3,22; max - 8,38), az átlagos pórus felőli szélesség 3,31 (im-nek (s = 0,55; min = 1,75; max = 6,40) adódott, ez nem tér el jelentősen az irodalmi adatoktól. Termőtestenként vizsgáltam a különböző méretparaméterek korrelációját, külön a fejletlen és fejlett spórák esetében (5. táblázat), továbbá a termőtestek jellemzőinek és a belőlük vett spóraminták méretátlagának korrelációját elemeztem (6. táblázat).

34 -32- AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A makroszkopikusan megállapított érettséggel összefüggésbe hozható paraméterek korrelációját vizsgálva látható, hogy a kalapok tömege és a lemezek színét jelző relatív értékek pozitív szignifikáns korrelációt mutatnak, míg mikroszkopikusan a spórák különböző típusainak arányai közül a halvány sérült és világosbarna, a halvány és barna, továbbá a világosbarna és barna spórák termőtestenként meghatározott aránya mutat szignifikáns összefüggést (2. táblázat). A koefficiens negatív értéke az adatsorok miatt teljesen egyértelmű, mert például minél több a barna spóra annál kevesebb lesz a halvány, színtelen. A lemezek és kalapok jellemzőin és a spórák típusain alapuló értékek között vizsgálva az összefüggést a lemezek színe a halvány spórák arányával sokkal erősebben - értelemszerűen negatív értékkel - korrelál, mint a barnákéval (2. táblázat). Ez talán azzal magyarázható, hogy a halvány, színtelen spórák kategóriája volt az, ahol a legnagyobb biztonsággal el lehetett dönteni egy spóráról, hogy oda tartozik vagy sem, a többi kategória határait sokkal 'rugalmasabban' lehetett értelmezni, nehezebben lehetett egy objektív határvonalat húzni például a világosbarna és sötétbarna színek között. A Coprinus micaceus spóráinak hosszúság és szélességértékei normalitásuk szempontjából termőtestenként változatos képet mutatnak, a fejlett spórák hosszúságának adatsorai relatíve gyakran térnek el a normál eloszlástól - mindkét csoportnál 5 esetben - így ennél a fajnál erre a jellegre már nem mondhatjuk biztosan azt, hogy normál eloszlású (3. táblázat). A legnagyobb szélesség általában normál eloszlást követ a fejlett spórák esetében, a pórusnál mért szélesség pedig, néhány esettől eltekintve, nem követi a normáleloszlást. A fejletlen spórák méreteinek eloszlása általában normál eloszlást követ, mindhárom méret adatsorait vizsgálva (3. táblázat). Ez a különbség a fejletlen és fejlett spórák között közvetve igazolni látszik a korábban felállított intrabazidiális spóraérési ritmus hipotézisét (BAGI 1993). A csoportokon belül a különböző termőtestekből származó minták átlagos hosszúsága nem mutat jelentős különbségeket, egységes jellegnek látszik (3. táblázat), bár statisztikai szempontból nem tekinthető homogénnek. A fejletlen spórák esetében a hosszúság szélesebb tartományban veszi fel az értékeit mint a fejlettnél. Ezt igazolják azok a teszteredmények is, mikor mindkét csoportban a lemezek színe alapján hasonló érettségűnek tekinthető termőtestekből származó mintákat vizsgáltam aszerint, hogy különbözőnek tekinthetőek-e, a fejletlenek esetében a hosszúság mindig szignifikánsan különbözött, míg a fejletteknél az 1. csoportban a '4'- es lemezszínüek, all. csoportban a '3'-as lemezszínűek esetén nem volt szignifikáns

35 -33 - ezen spóra populációk termőtestenkénti különbözősége. A legnagyobb szélesség termőtestenkénti átlagos értékei is nagyon minimális változatosságot mutatnak. A lemezszín alapján képzett csoportokat vizsgálva a barna spórák esetében szintén az I. csoport '4'-es lemezszínü termőtestei nem különböztek, míg a halványaknál az 1. csoport '4'-es, és a II. csoport '3'-as lemezszínűeknél nem volt szignifikáns termőtestenkénti eltérés az adatsorokban. A mért értékek közül a pórusnál mérhető szélesség mutatja a legnagyobb variabilitást; mind egy-egy termőtesten belül, mind a termőtestek között, relatíve nagyon széles az a tartomány, amiben értékeit felveszi (3. táblázat). A hosszúság és legnagyobb szélesség hányadosából képzett Q1-érték kis varianciát mutat mind termőtestenként, mind csoportonként, értéke a spórák alakjából következően nem túl magas, míg a hosszúság és a pórus felőli szélesség hányadosaként előálló Q2-érték arányaiban tekintve nagy változatosságot mutat, és ez jellemzi a két szélesség hányadosát is (4. táblázat). Ez utóbbi három képzett paraméter a II. csoportból származó '6'-os lemezszínű termőtestekből nyert halvány spórák esetében nem tekinthető különbözőnek termőtestenként. Összehasonlítva az egyes termőtestekből származó fejlett és fejletlen spórákat, jól látszik, hogy a halvány spórák minden esetben rövidebbek, mint a barnák, a legnagyobb szélesség is minden esetben nagyobb a fejlettebb spórák esetében, kivéve a II. csoport 3-as és 4-es termőteste, ahol ez a különbség szintén fennáll, de nem szignifikáns a két adatsor - fejlett és fejletlen spórák legnagyobb szélességének - eltérése. A pórusnál mért szélesség minden esetben rövidebb a fejlettebb spóráknál, ez a méret tehát csökken a fejlődés előrehaladtával (3. táblázat). A fejlődés során a hosszúság és legnagyobb szélesség hányadosaként előálló Q1 -paraméter értékét adó mindkét méret növekszik, ennek ellenére a fejlett spórák esetében mindig magasabb, tehát a spórák hossza a fejlődésük során gyorsabban növekszik, mint a legnagyobb szélességük. A Q2-érték és a szélességek hányadosa a spórafejlődés során erősen növekszik (4. táblázat), ami nem meglepő, ismerve mindkét esetben a nevező és számláló monoton változásának tendenciáját. A spóraméretek korrelációjának vizsgálata nagyon érdekes eredményre vezetett a Coprinus micaceus ezen két csoportjánál (5. táblázat). A fejlett spóráknál a hosszúság és a legnagyobb szélesség közepes korrelációt mutat, míg a halvány spórák esetében jóval erősebb az együttváltozás mértéke. A hosszúság és a pórus felőli szélesség a barna spóráknál csak néhány esetben korrelál szignifikánsan - negatív értékkel - addig a halvány spóráknál minden esetben kimutatható egy pozitív, igaz nem túl erős, korreláció a két paraméter között.

36 -34- A két szélesség korrelációja szintén gyengébb a fejlettebb spóráknál, és eleve gyengének tekinthető (5. táblázat). Látható ebből az összehasonlításból is, hogy a fejlett spórák - bár alakjuk nagyon jellegzetes - különböző méretarányai nem erősen meghatározottak. A fiatal spórák leggyakrabban gömbölydedek, így ezeknél a paraméterek fejlettekéhez viszonyított jóval erősebb korrelációja ennek következtében jelenhet meg. A spórák átlagos méreteinek és a mintákat adó termőtestek jellemzőinek továbbá a számolt spóratípus-arányok korrelációjának vizsgálata jól mutatja azt a tényt, hogy a mikroszkópos számoláson és a lemezek színén alapuló érettségi szint meghatározások nehezen hozhatóak összefüggésbe, még egymással sem (2. táblázat), a spóraméretekkel pedig még kevésbé (6. táblázat), értve ez alatt azt, hogy az elvileg lehetséges korrelációk közül csak relatíve kevés szignifikáns. Például ezen faj esetében a termőtestek mérete (tömege) és az általuk létrehozott spórák méretei között összefüggés nem volt kimutatható. A szignifikáns korrelációkat összevetve a méretek fejlődés közbeni változásával, az összefüggések magyarázhatóak. Néhol a fejletlen, néhol a fejlett spórák különböző adatsorai mutatnak korrelációt, és az összefüggések irányultságai érdekes dolgokra engednek következtetni. Például, a hialin, halvány sérült és nem sérült spórák aránya értelemszerűen egyaránt csökkenő a fejlődés előrehaladtával. Ez a két arány szignifikáns összefüggést mutat a fejlett és a fejletlen spórák Q2-értékének átlagértékeivel, viszont ellentétes előjellel, a fejlődés előrehaladtával a fejlettek Q2-értéke nő, a fejletleneké csökken (6. táblázat). Ez azzal magyarázható, hogy a spóra alak- és méretfejlődése már előrehaladott, mikor elkezd barnulni - "átcsúszik" a kiválasztásnál alkalmazott 'fejlett' kategóriába - és közben tovább változnak méretei. A barnulás egyre több spórát érint, így azon mintákban, ahol már csak kevés hialin spóra van, azok többnyire alakjukat és méretüket tekintve is a fejlődés korai stádiumában vannak, minél fejlettebb a temőtest, alakjukat és méretüket tekintve annál fejletlenebb spórák maradnak hialinok vagy halványak. Ennek a folyamatnak a tükrében a többi korreláció is magyarázható, szem előtt tartva azt, hogy a mérésnél külön vett fejlett és fejletlen kategóriák szín alapján lettek elkülönítve, így a fejletlen spórák méretüket tekintve, statisztikailag nézve a fejlődés előrehaladtával egyre fejletlenebbek lesznek, ezért "fordulnak" meg náluk a trendek, míg a fejlettek, méretüket és alakjukat tekintve, egyre fejlettebbek lesznek, mivel itt még folytatódik a méret és alak változása. Természetesen ezek az eredmények közvetett jellemzései a fejlődés közbeni méretváltozásnak, de ezeknél a folyamatoknál - közvetlen vizsgálati módszerek hiányában - szükségszerűen csak statisztikai megközelítés lehetséges.

37 táblázat A Coprinus micaceus két csoportja termőtesteinek makroszkopikus jellemzői és a spóra kategóriák megoszlása termőtestenként 200 spóra tipizálásával. A táblázatban használt rövidítések: Tt ssz: termőtest sorszáma; L. szín: lemezszín (magyarázat a szövegben); K. t.: kalap tömege; HS: hialin, halványbarna sérült; H: hialin, halványbarna; VB: világosbarna; B: barna. 1. csoport Tt. L. K. Spóra típus (%) ssz. szín t. (p) HS H VB B ,10 13, , , ,5 19, , , , , , , , , ,5 11, , , , , , , , , ,22 9,5 28, , , , , , ,5 II. csoport Tt. L. K. Spóra típus (%) ssz. szín t. (fi) HS H VB B ,26 5, ,5 1, , , , , ,5 1,28 8,5 31, ,13 7,5 29,5 53,5 9,5 7. 0,5 0, , , , , , , ,80 12, , táblázat A termőtestek különböző jellemzőinek szignifikáns (p=0,05 szinten) korrelációi. A táblázatban használt rövidítések: sp.: spórák; Korr. koeff: a Spearman-féle rangkorrelációs koefficiens. Adasortpárok Korr.koeff. Kalap tömeg Lemezek színe 0,632 Lemezek színe Hialin, halvány sp. % -0,725 Lemezek színe Barna sp. % 0,442 Kalap tömeg Hialin, halvány sp. % -0,550 Hialin, halvány sérült sp. % Világosbarna sp. % -0,626 Hialin, halvány sp. % Barna sp. % -0,524 Világosbarna sp. % Barna sp. % -0,623

38 -36-3.táblázat A megfelelő sorszámú termőtestekből származó spórák halvány és 200 barna termőtestenként - statisztikai jellemzői. A jelölt adatsorok különböztek szignifikánsan a normál eloszlástól, +: p=0,05 illetve ++: p=0,01 szinten. A táblázatban használt további jelölések: Cs: csoport; Tt ssz: termőtest sorszáma; NF: nem fejlett, halvány spórák; F: fejlett, barna spórák. A szélességek közül az '1.' a legnagyobb, a '2.' a pórusnál mért szélesség. Tt Hosszúság ( im) 1. szélesség (um) 2. szélesség (um) Cs ssz NF F NF F NF F átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás 1 7,43 0,680 7,96 0,759 6,00 0,598 6,29 0,552 4,29 0,632 3,78 + 0, ,31 0,657 8,05 0,694 6,17 0,691 6,39 0,560 4,26 0,587 3,72" 0, ,18 0,750 8,12 0,658 5,95 0,695 6,47 0,494 3,90 0,657 3,64 + 0, ,31 0,689 8,07" 0,669 6,28 0,637 6,49 0,509 3,92 0,603 3,47" 0, ,06 0,720 8,19 0,697 6,06 0,671 6,47" 0,462 3,53 0,473 3,14 + 0, ,75 0,691 7,86" 0,704 5,95 0,542 6,45 0,433 3,76 0,502 3,25 + 0,497 I. 8. 7,13 + 0,713 8,08 0,767 6,18 + 0,673 6,53 0,511 3,92 0,677 3,48" 0, ,94 + 0,598 7,87 0,680 5,75 0,488 6,30 0,446 3,33 0,481 3,11 + 0, ,97 0,581 8,02 0,699 5,93 0,516 6,32 0,430 3,48 0,590 2,93 + 0, ,08 0,605 8,02 + 0,612 6,08 0,417 6,22 + 0,437 3,72 0,548 2,96" 0, ,95 0,622 8,08 + 0,762 5,92" 0,476 6,52 + 0,450 3,43" 0,536 3,14 0, ,02 0,655 8,03 + 0,673 5,95 0,565 6,40 0,471 3,65 0,666 3,35 0, ,89 0,712 8,34 0,759 5,93 0,574 6,29 + 0,490 3,63 0,548 2,94" 0, ,26 0,646 8,34 0,715 6,10 0,554 6,44 0,484 3,70 0,600 3,12" 0, ,07 0,668 8,07 0,727 6,15 0,519 6,44 0,449 3,66 0,467 3,22 0, ,47" 0,622 8,30 0,600 6,30 0,475 6,34 0,444 3,85 0,561 3,19" 0,464 II. 4. 7,21 0,570 8,11" 0,721 6, ,548 6,48 0,431 3,93 0,550 3,39" 0, ,11 0,663 8,26" 0,693 6,25 0,542 6,57 + 0,439 3,85 0,545 3,52" 0, ,28 0,717 8,20" 0,628 6,09 0,503 6,37 0,412 3,57 0,414 3,33" 0, ,47 0,655 8,34 + 0,674 6,35 + 0,516 6,51 0,400 3,68 0,496 3,36 0, ,12 0,667 8,22 + 0,727 6,06 0,552 6,38" 0,622 3,48 + 0,501 3,36" 0,554

39 táblázat A megfelelő sorszámú termőtestekből származó spórák mért adatsoraiból származtatott paraméterek statisztikai jellemzői. A táblázatban használt rövidítések megegyeznek a korábbiakkal. Tt Q1 érték Q2 érték Szélességek hányadosa Cs ssz NF F NF F NF F átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás 1. 1,244 0,101 1,272 0,130 1,760 0,230 2,148 0,368 1,417 0,169 1,692 0, ,192 0,115 1,263 0,110 1,739 0,229 2,207 0,355 1,461 0,154 1,745 0, ,216 0,121 1,260 0,102 1,882 0,305 2,275 0,351 1,548 0,190 1,805 0, ,170 0,101 1,247 0,099 1,899 0,269 2,364 0,350 1,626 0,200 1,894 0, ,170 0,101 1,269 0,108 2,030 0,316 2,665 0,476 1,734 0,201 2,096 0, ,137 0,089 1,220 0,097 1,822 0,265 2,480 0,473 1,600 0,182 2,024 0,292 I. 8. 1,158 0,096 1,238 0,085 1,862 0,314 2,382 0,454 1,606 0,215 1,916 0, ,211 0,082 1,251 0,091 2,123 0,338 2,579 0,427 1,756 0,268 2,058 0, ,178 0,083 1,272 0,108 2,051 0,329 2,830 0,605 1,741 0,246 2,214 0, ,167 0,088 1,293 0,092 1,937 0,283 2,782 0,508 1,661 0,216 2,146 0, ,176 0,084 1,240 0,099 2,069 0,342 2,635 0,518 1,760 0,268 2,117 0, ,182 0,095 1,257 0,098 1,977 0,370 2,476 0,512 1,668 0,256 1,963 0, ,166 0,089 1,327 0,100 1,930 0,282 2,923 0,568 1,658 0,222 2,195 0, ,193 0,077 1,296 0,090 1,996 0,272 2,726 0,452 1,674 0,216 2,098 0, ,153 0,078 1,255 0,087 1,960 0,277 2,553 0,448 1,700 0,207 2,029 0, ,188 0,083 1,313 0,090 1,973 0,282 2,655 0,430 1,661 0,207 2,018 0,273 II 4. 1,142 0,078 1,252 0,094 1,864 0,258 2,448 0,437 1,631 0,189 1,951 0, ,139 0,075 1,258 0,081 1,873 0,229 2,397 0,399 1,643 0,162 1,901 0, ,196 0,082 1,289 0,086 2,054 0,251 2,508 0,403 1,718 0,182 1,943 0, ,178 0,058 1,281 0,087 2,057 0,262 2,519 0,383 1,747 0,203 1,963 0, ,178 0,085 1,298 0,183 2,077 0,272 2,502 0,421 1,764 0,199 1,944 0,297

40 táblázat A termötestenként mért 100 fejletlen, halvány és 200 fejlett, barna spóra méreteinek szignifikáns (p=0,05 szinten) korrelációi. A táblázatban használt rövidítések megegyeznek az eddigiekkel, további jelölések: Ho: hosszúság; Szl: legnagyobb szélesség; Sz2 pórusnál mért szélesség. (A '-' jel esetén a korreláció nem szignifikáns) Cs Tt Fejletlen spórák Fejlett spórák ssz korrelációs koefficiens korrelációs koefficiens Ho-Szl Ho-Sz2 Szl-Sz2 Ho-Szl Ho-Sz2 Szl-Sz2 1. 0,633 0,494 0,565 0,420-0, ,590 0,351 0,620 0,516-0, ,642 0,346 0,653 0,458-0, ,616 0, ,493-0, ,698 0,242 0,542 0,381-0, ,698 0,277 0,560 0,498-0, I. 8. 0, ,588 0, , ,217 0,593-0, , , ,176 0, , ,469 0, , , , ,596 0,485-0, ,696 0,456 0,577 0, ,720 0,556 0,636 0,639 0, ,775 0,282 0,424 0,642-0, ,607 0,347 0,553 0,517-0,320 II. 4. 0,705 0,362 0, , , , ,727 0,383 0, , ,800 0,428 0, , ,710 0,410 0,590 0,528-0, táblázat A különböző termőtest-jellcmzők és a termőtestekből származó fejletlen és fejlett spórák méreteinek szignifikáns (p=0,05 szinten) korrelációi. A táblázatban használt rövidítések megegyeznek a korábbiakkal, további jelölés: átl.: átlaga. Adatsorpárok Korr.koeff. Lemezek színe Fejletlen sp. Q2 értékének átl. -0,519 Lemezek színe Fejletlen sp. szélességhányadosának átl. -0,520 Hialin, halvány sérült sp. % Fejlett spórák hosszúságának átl. -0,553 Hialin, halvány sérült sp. % Fejlett sp. Q2 értékének átl. -0,459 Hialin. halvány sp. % Fejletlen sp. Q2 értékének átl. 0,485 Hialin, halvány sp. % Fejletlen sp. szélességhányadosának átl. 0,556 Világosbarna sp. % Fejlett sp. pórusnál mért szélességének átl. -0,588 Világosbarna sp. % Fejlett sp. Q2 értékének átl. 0,650 Világosbarna sp. % Fejlett sp. szélességhányadosának átl. 0,610 Barna sp. % Fejletlen sp. Q2 értékének átl. -0,457 Barna sp. % Fejletlen sp. szélességhányadosának átl. -0,569

41 -39- KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kutatást a Prudentia Alapítvány anyagilag támogatta. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Dr. Bagi István egyetemi adjunktusnak a munkámban nyújtott segítségéért és Dr. Milialik Erzsébet tanszékvezető egyetemi docensnek, hogy a szükséges műszereket biztosította a munkához. IRODALOMJEGYZÉK BAGI i. (1993) A Gastrocybe lateritia Watling (Basidiomycetes) újabb élőhelye Magyarországon. Bot. Közlem. 80, 81. GRIFFIN, D. H. (1994) Fungal physiology, 2 ND ed., Wiley-Liss, New York. HANNA, W. F. (1926) The inheritance of spore size in Coprinus sterquilinus. Trans. Brit. Mycol. Soc. 11, KISS ZS. (1993) Gyors autolízist mutató gombák (Gastrocybe, Coprinus) összehasonlító spóraméret analízise. Szakdolgozat, JATE Növénytani Tanszék, Szeged. KOVÁCS C. (1997) A spóraméret és alak variabilitásának és az érés közbeni változásának vizsgálata a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus /MülLFr./ S. F. Gray) esetében. Mikol. Közi. 36, 2-3, PANDO, F. (1997) Measuring spores fast and accurately with a drawing tube and a computer. Mycologist, 11,4, PARMASTO, E., I. PARMASTO (1987) Variation of basidiospores in the Hymenomycetes and its significance to their taxonomy. Bibl. Mycol., Band 115,.1. Cramer, Berlin Stuttgart. RlMÓCZI I., PINTÉR I. (1986) Spóraméret vizsgálatok az óriás pöfeteg (Langermannia gigantea /Batsch ex Pers./ Rostk.) populációkban. Mikol. Közi. 25,2-3, RlMÓCZI I., VETTER J. (szerk.) (1990) Gombahatározó (Polyporales, Boletales, Agaricales, Russulales). OEEMT, Budapest.

42 -40- ÖSSZEFOGLALÁS A Coprinus micaceus két csoportjának összesen 21 termőtestéből kinyert spóraminták mérésével és statisztikai elemzésével vizsgáltam a spóraméret és alak variabilitását, a termőtestek különböző makroszkopikus (tömeg és lemezszín) és mikroszkopikus (termőtestenként 200 spóra szín alapján történő kategorizálása) jellemzőivel való összefüggését. Termőtestenként külön mérve a fejletlen és a fejlett spórákat (termőtestenként 100, illetve 200 darabot) a méret fejlődés közbeni változását is tanulmányoztam. SUMMARY STATISTICAL ANALYSIS OF SPORE SIZE IN GLISTENING INKY CAP (COPRINUS MICACEUS /BULL.:FR./ FR.) Spores were collected from 21 fruitbodies of Coprinus micaceus. Spore size and shape variability were analysed by statistical methods. Correlations between the macroscopical and the microscopical characteristics of the fruitbodies were explored. Undeveloped and well-developed spores were also measured in order to follow the change of spore size during development process.

43 -41 - TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK ORIGINAL PAPERS MIKOLÓGIA1 KÖZLEMÉNYEK p Vol.37. No GOMBAGÉNBANK A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM NÖVÉNYTÁRÁBAN VASAS Gizella 1 - BOHUS Gábor 1 - LOCSMÁNDI Csaba 2 'Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára, 1087 Budapest, Könyves K. krt Mikoszféra Kutató-Fejlesztő Kft Budapest, Bihari u. 3/C. fsz. 1. Kulcsszavuk: gombagénbank. hosszútávú fenntartás, folyékony nitrogén Keywords: mushroom culture collection, long-term preservation, liquid nitrogen. BEVEZETÉS A Mikológiái Közlemények 31. számában (LOCSMÁNDI 1992) a "Makrogomba kulturák hosszútávú fenntartása" című cikkben bemutattuk a makrogombák, folyékony nitrogénben való tárolásának módszerét. Jelen cikkben ezért erről csak egy rövid módszertani összefoglalót adunk. A továbbiakban a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának Gombagyűjteményében folyékony nitrogénben fenntartott 318 gombafajból készült izolátum adatait közöljük táblázatos formában. Minden izolátumnál kiemeljük a nyilvántartási szám mellett a a gyűjtési helyet és időt, továbbá a lefagyasztás időpontját is. Szükség esetén az izolátumok felolvasztása, majd táptalajra juttatása után a gomba tenyészőtestet fejleszt, sőt megfelelő környezeti tényezők biztosítása mellett termőtestet is képezhet. A világon az utóbbi években a génbankok növekedése egyre nagyobb mérvű (LOCSMÁNDI 1992). Hazánkban egyedül csak a MTM Növénytárának Gombagyűjteményében létezik makrogombagénbank, ahol a már termesztésbe vont vagy potenciálisan termesztésbe vonható fajok 192 izolátuma mellett 136 ritka, védelmet érdemlő ill. Magyarország területét reprezentáló gombafaj tisztatenyészete is megtalálható ben az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásának elnyerésével (OTKA 3187) nyílt lehetőség a cseppfolyós nitrogénben való tenyészettárolás technikai kidolgozására, s azóta gyűjteményünk fokozatosan bővül (OTKA ).

44 -42- Miért kell génbank? Egyre nagyobb jelentőséget kap szerte a világon az élőlények genetikai állományának védelme, a biológiai diverzitás megőrzése. A fokozódó környezeti ártalmak (légszennyeződés, vegyszerek) gombafajokat és környezetüket is károsítják, csökkentve ezzel fennmaradásuk esélyét. A környezeti ártalmak mellett az ehető gombák nagymértékű gyűjtése (ez is környezeti ártalom?) is valószínűleg hozzájárul a faj- és egyedszámcsökkenéshez. Ezt a külföldi tapasztalatok és saját, több évizedes megfigyeléseink is alátámasztják. A kipusztulás megakadályozásának egyik módja a ritka és veszélyeztetett fajok védetté nyilvánítása, termőhelyük védelme. Azonban Magyarországon védett gombafaj jelenleg nincs, a külföldiekkel ellentétben a magyarországi Vörös Könyv nem tartalmaz egyetlenegy gombafajt sem. Az utóbbi években történt ugyan némi változás ezen a téren. Több lista (SILLER, VASAS 1993, 1995, RlMÓCZI 1997) látott napvilágot a védelemre javasolt gombafajokról. De egyik cikk sem foglalkozik a faj védelem módjával, a konkrét ellenőrzési lehetőségekkel. A hatékony ellenőrzés megvalósítása a védelem egyik sarkalatos pontja, aminek jelentős anyagi kihatásai vannak. A szemlélet megváltoztatásához - értve ezalatt, hogy egy védett fajnál ne a büntetés legyen a visszatartó erő, hanem annak ritkasága és veszélyeztetettsége - hosszú évek alapos és kitartó oktató és felvilágosító munkája hozhat csak eredményt. Annak érdekében, hogy egy gombafajt védjünk, először a faj veszélyeztetettségét kell megállapítanunk. Sokszor ez nehéz feladat, mert a gomba - ha a környezeti feltételek nem kedvezőek - nem képez termőtestet, amely alapján meghatározható. Nem biztos, hogy a termőtest hiánya nem a szabadszemmel nem látható micéliumtelep csökkenését vagy pusztulását jelenti. A környezeti tényezők sajátos alakulása folytán a tenyészőtest akár évtizedekig is fennmaradhat ivaros folyamatok, azaz termőtestképzés nélkül. A növények és gombák közötti életmódbeli különbségekből adódóan a gombafajok megőrzésének másik - a hagyományos természetvédelmi módszereket kiegészítő - szükséges útja az egyes fajok fenntartása laboratóriumi kultúrák formájában. Az újabban alkalmazott módszer (Ld. alább) lehetővé teszik az egyes fajok (törzsek) izolátumainak károsodásmentes hoszútávú, relatíve olcsó génbankban történő fenntartását. A biológiai sokféleség megőrzése mellett a génbankoknak jelentősek az alap- és alkalmazott kutatás szempontjából is. Típusanyagok izolátumai helyezhetők el bennük, amelyekből a gomba bármikor reprodukálható. A termesztett gombafajok

45 -43 - törzseinél bármikor bekövetkezhet, valamilyen ok miatt genekiai leromlás, s ilyenkor szükség lehet ismét visszanyúlni a eredeti törzshöz. A genetikailag közel álló törzsekkel keresztezési kísérleteket, nemesítést végezhetünk. Új fajokat, fajtákat vonhatunk termesztésbe. Számos, elsősorban szaprotróf gombafajból izoláltak már élettanilag fontos, a gyógyászatban felhasználtató vegyületeket (tumorellenes, koleszterinszint csökkentő vírusellenes anyagok). Ezek vizsgálatára és kivonására is megfelelő törzseket biztosít a génbank. A tenyészetek hosszútávú fenntartásának módszere a MTM Növénytárában A begyűjtött és pontosan meghatározott gombatermőtestekből leoltással tisztatenyészetet készítünk. A kettétört termőtestből a kalap és a tönk találkozásánál steril szikével egy kis darabkát metszünk ki, melyet ferde agaira viszünk át. Az átszövődés után Petri-csészébe oltjuk át, majd a megfelelő méret elérése után steril dugófúróval a 8 mm átmérőjű korongokat vágunk ki, amelyeket ezután csavaros kupakkal ellátott 2 ml-es polipropilén ampullába (kriotubus) helyezünk. A műanyag ampullák előnye a hagyományos iivegampullákal szemben, hogy a tenyészetek vitalitását kedvezően befolyásolják. (SLMIONE, DAGETT, GRATH, and ALEXANDER 1977). Egy ampullába 3 db korongot helyezünk és erre krioaktív anyagot, nevezetesen 1.5 ml 10 tp/o-os glicerint pipettázunk. Ilymódon egy izolátumból 5 db ampullát töltünk meg. Ezután következik az előhűtés, vagyis 1 óra hosszára a tenyészettároló tartály nitrogén gőzében, megfelelő magasságban elhelyezve tartjuk a fagyasztandó ampullákat. A kriotubusokat hűtés után ampullatartókra (holderek) helyezzük. Az ampullatartók egy nyéllel rendelkező, szitaszeríí fenékkel ellátott hengerbe (kaniszter) kerülnek s ezt az együttest süllyesztjük a tenyészettároló tartályban levő folyékony nitrogénbe. * Minden egyes ampulla ötszámjegyű jelölést kap. Az első 2 számjegy a kaniszter számát jelöli (01-10), a második kettő az ampullatartó számát (01-20), az utolsó pedig az ampulla pozícióját a holderen (1-6), alulról felfelé növekvő sorrendben számozva. A jelölést alkoholos filctollal végezzük. Az MTM Növénytárában használt GT-40-es típusú tenyészettároló tartályba ml-es ampulla helyezhető el. (10 kaniszter, kaniszterenként 20 ampullatartó és ampullatartónként 6 ampulla). A folyékony nitrogénben az izolátumok ultraalacsony hőmérsékleten -198 C-on évtizedekig eltarthatok károsodás nélkül. Két-három évenként azonban fontos feladat a tenyészetek újraélesztése, hogy megvizsgálhassuk tisztaságukat, vitalitásukat és virulenciájukat továbbá morfológiai sajátosságaikat.

46 -44- Ilyenkor izolátumonként két ampullát melegítünk fel C-os vízfürdőben addig a pontig, amíg az utolsó jégkristályok is felolvadnak. A felmelegítés nénány percig tart. Az ampullák alkohollal történő gondos lemosása után az agarkorongokat bonctü segítségével Petri-csészébe visszük át. Esetleg előfordulhat, hogy a korong felületén található micéliumháló a melegítés folyamán leválik. Ebben az esetben a korongok kiemelése után a glicerinoldatot a benne található micéliumdarabkákkal együtt a médiumra öntjük. A Petri-csészéket ezután 25 C-on 90%-os relatív nedvességtartalom mellett inkubáljuk. A micélium - fajtól függően nap eltelte után indul fejlődésnek. Naponta jegyezzük a tenyészetek átmérőjét 70 mm-es átmérő eléréséig. Az hűtési procedúrát akkor tekintjük elfogadottnak, ha a visszaélesztett gomba nem fertőzött, a korongok több mint 50%-a fejlődésnek indul és morfológiai sajátosságaiak megegyeznek. Az újraélesztett kultúrák növekedési és produkcióképességét több szerző is vizsgálta, tapasztalataik szerint nincs szignifikáns eltérés a vizsgált paraméterekben a kontrollal szemben (HWANG 1968, K.NEEBOONE, HWANG, SCHULTZ et PATTON 1974). Az MTM Növénytárában folyékony nitrogénben tárolt tenyészetek Kód Faj név Gyűjtési idő, hely Lefagyasztás ideje Agaricus arvensis Ohat var. cretaceus Agaricus augustus Dunapart menti területről Agaricus bernardii Balmazújváros Agaricus bernardiiformis Hortobágy Agaricus bernardiiformis Hortobágy Agaricus bernardiiformis Szolnok Agaricus bisporus Mende Agaricus bisporus Agaricus bisporus Hortobágy Agaricus bisporus Lóránd Agaricus bisporus IV. 13. Máriakáinok Agaricus bisporus Pomáz Agaricus bisporus Békéscsaba Agaricus bisporus Horány Agaricus bisporus Lajosforrás

47 Agaricus bisporus Dabas Agaricus bisporus Hortobágy Agaricus bisporus Horány Agaricus bisporus Hortobágy Agaricus bisporus Pomáz var. perrubescens Agaricus bitorquis Sérfenyősziget Agaricus bitorquis Horány Agaricus bitorquis Pamuk Agaricus bitorquis Bp Agaricus bitorquis Bp. Városliget Agaricus bitorquis Nadap Agaricus bitorquis Bogyiszló var. nánai Agaricus bitorquis Bogyiszló var. nánai Agaricus bohusii Dömös, Dobogóhegy Agaricus bresadolianus Mende Agaricus campester Aggtelek Agaricus campester Vitnyéd Agaricus campester Agaricus fissuratus Debrecen Agaricus fissuratus Debrecen Agaricus gennadii Agaricus haemorrhoidarius Hangony Agaricus macrocarpus Kisinóc Agaricus macrosporoides Hortobágy Agaricus macrosporoides Hortobágy, Nagyiván Agaricus macrosporoides Agaricus macrosporoides Uzgonyinétól Agaricus macrosporoides Uzgonyinétól Agaricus macrosporoides Hortobágy, Nagyiván Agaricus macrosporoides Uzgonyinétól Agaricus macrosporoides Agaricus macrosporus Bp Agaricus macrosporus Bp. Guggerhegy Agaricus maskae Debrecen Agaricus maskae Szekszárd Agaricus porphyrizon Zebegény

48 Agaricus porphyrizon Agaricus romagnesi Agaricus semotus Agaricus silvicola Agaricus silvicola Agaricus subperonatus Agaricus vaporarius Agaricus vaporarius Agaricus xanthoderma Agrocybe aegerita Agrocybe aegerita Agrocybe aegerita Agrocybe erebia Agrocybe praecox Agrocybe praecox Amanita rubescens Antrodia sinuosa Antrodia sinuosa Antrodia sinuosa Armiliariella luteovirens Armiliariella mellea Armiliariella mellea Armiliariella mellea Armiliariella obscura Armiliariella tabescens Armiliariella tabescens Calocybe gambosa Calvatia caelata Calvatia caelata Calvatia caelata Chondrostereum purpureum Cliotocybe gallinacea Clitocybe dealbata Clitocybe geotropa Clitocybe gibba Clitocybe lignatilis Clitopilus prunulus Collybia butyracea Collybia butyracea Collybia confluens Collybia dryophila Szob Bohus Gábortól Hangony Budakeszi Kunadacs Bp Bugyi Velence Bp. Margitsziget Szentendre Miskolc Nagycenk Fertőendréd Pilisszentkereszt Bálint Györgytől Holland gyűjteményből Sopron Albert Lászlótól Bátorliget Nagycenk Kétvölgy Sopron Nagybajom Himod Bódvaszilas Aggtelek Döbrönte Holland gyűjteményből Gláz Ervintől Szászberek Gláz Ervintől Szelcepuszta Bükk, Őserdő Kétvölgy Szelcepuszta Böhönye Aggtelek, Bacsó-nyak

49 Collybia fusipes Collybia fusipes Bp. Akadémiai-erdő Collybia peronata Pilisszentkereszt Coniophora puteana Sopron Coniophora puteana Oroszország, Himki Coniophora puteana Sopron Coniophora puteana Holland gyűjteményből Coprinus atramentarius Coprinus comatus Hangony Coprinus comatus Coprinus comatus Kecskemét Coprinus picaceus Daedalea quertina Daedalea quertina Daedalea quertina Jakucs Erzsébettől Daedalea quertina Jakucs Erzsébettől Dendropolyporus Mátraháza umbellatus Fistulina hepatica Nagycenk Fistulina hepatica Fertőendréd Fistulina hepatica Vitnyéd Fistulina hepatica Nagycenk Flammulina velutipes Sopron Flammulina velutipes Szentendre Flammulina velutipes Bp var. lactea Fomes fomentarius Fomes fomentarius Szín, Kopolya völgy Fomitopsis marginata Jakucs Erzsébettől Ganoderma applanatum Bp. Népliget Ganoderma lucidum Kópháza Ganoderma lucidum Rostalló Ganoderma lucidum Nagycenk Ganoderma lucidum Vitnyéd Geopetalum carbonarium Farkasfa, Fekete-tó Gloeophyllum abietinum Holland gyííjeményből Gloeophyllum sepiarium Igmándy Zoltántól Gloeophyllum sepiarium Oroszország, Himki Gloeophyllum sepiarium Szlovákia, Kassa

50 Gloeoporus dichrous Jakucs Erzsébettől Grifola frondosa Kovács Ferenctől Gymnopilus spectabilis Nagycenk Helvella lacunosa Vácrátót Hericium coralloides Heterobasidion annosum Heterobasidion annosum Igmándy Zoltántól Heterobasidion annosum Jakucs Erzsébettől Heterobasidion annosum Jakucs Erzsébettől Hirneola auricularia-judae Miskolc Hirneola auricularia-judae Nagycenk Hohenbuehelia atrocoerulea Hohenbuehelia geoginea Hygrophoropsis aurantiaca Kétvölgy Hypholoma elaeodes Párád Hypholoma fasciculare Hypholoma fasciculare Hypholoma sublateritium Hypholoma sublateritium Hypholoma sublateritium Szelcepuszta Hypholoma sublateritium f Budai-hgys substerile Csúcshegy Inocybe fastigiata Inonotus radiatus Jakucs Erzsébettől Kuehneromyces mutabilis Jakucstól C Kuehneromyces mutabilis Nagyvárad Kuehneromyces mutabilis Bp. Csúcshegy Kuehneromyces mutabilis Aggtelek Kuehneromyces mutabilis Kuehneromyces mutabilis Apátistvánfalva Kuehneromyces mutabilis Sopron, Kuehneromyces mutabi I is Hidegvízvölgy Kemestaródfa Kuehneromyces mutabilis Kétvölgy Kuehneromyces mutabilis Bp. Csúcshegy Kuehneromyces mutabilis Felsőszölnök Kuehneromyces mutabilis Kemence Laetiporus sulphureus Buczkó Krisztinától Langermannia gigantea Fertőendréd Langermannia gigantea Ihász

51 Lentinula edodes Vietnam, Pham Van Ut-tól Lentinula edodes Kínából Lentinula edodes Vésseytől Lentinula edodes Vésseytől Lentinula edodes Szili Istvántól Lentinula edodes Szili Istvántól Lentinula edodes Szili Istvántól Lentinus cyathiformis Sérfenyősziget Lentinus cyathiformis Alsógöd Lentinus cyathyformis Horány Lenzites betulina Igmándy Zoltán gyűjteményéből Lepista irinoides Uzsa Lepista luscina Vitnyéd Lepista nebularis Szelcepuszta Lepista nuda Sérfenyősziget Lepista nuda Szelcepuszta Lepista sordida Szádvár Leucocoprinus bresadolae Isaszeg, Szentgyörgypuszta Leucopaxillus lepistoides Szeged Leucopaxillus lepistoides Bp. Jánoshegy Lycoperdon pyriforme Bükk, Csanyik Lycoperdon pyriforme Szelcepuszta Lyophyllum decastes Farkasfa Lyophyllum decastes Bp. Népliget Lyophyllum decastes Miskolc Lyophyllum decastes Kétvölgy Lyophyllum fumosum Értekes Lajostól Lyophyllum fumosum Sérfenyősziget Lyophyllum fumosum Miskolc Lyophyllum fumosum Farkasfa Lyophyllum fumosum Bp. Állatkert Lyophyllum fumosum Fertőendréd Macrolepiota excoriata Aggtelek Macrolepiota excoriata Kétvölgy Macrolepiota procera Bódvaszilas Macrolepiota rhacodes Kétvölgy Marasmius oreades Vitnyéd Mitrophora semilibera Bp. Szépvölgy Mitrophora semilibera Morchella conica Vácrátót

52 Morchella conica Fót Morchella conica Fót Morchella conica Fót Morchella esculenta Bp. Csúcshegy Morchella esculenta Horány Morchella esculenta Pilisszentkereszt Morchella steppicola Fót Mycena polygramma Mycena renati Aggtelek, Patkósvölgy Mycenastrum corium Kecskemét Omphalotus olearius Omphalotus olearius Oudemansiella mucida Oudemansiella mucida Jakucs Erzsébettől Oudemansiella plathyphylla Oudemansiella radicata Oudemansiella radicata Aggtelek Oudemansiella radicata Oudemansiella radicata Aggtelek Panaeolus cyanescens Bp. Városliget Panellus serotinus Regéc Várvölgy Panus conchatus Nagycenk Panus rudis Kétvölgy Panus rudis Fertőendréd Panus tigrinus Ihász Panus tigrinus Petőháza Phellinus tuberculosus Jakucs Erzsébettől Pholiota aurivella Miskolc Pholiota destruens Városliget Pholiota destruens Pholiota destruens Fertőendréd Pholiota destruens Fertőendréd Pholiota lenta Pholiota squarrosa Pholiota squarrosa Miskolc Pholiota squarrosa Sérfenyősziget Pholiota squarrosa Sérfenyősziget Pholiota squarroso-adiposa Miskolc Piptoporus betulinus Holland gyűjteményből Piptoporus betulinus Apátistvánfalva

53 Pleurotus calypratus Pusztavacs Pleurotus calyptratus Fertőendréd Pleurotus cornucopiae Bp. Csúcshegy Pleurotus cornucopiae Bp. Normafa Pleurotus dryinus Fertőendréd Pleurotus dryinus Jósvafő Pleurotus dryinus Vitnyéd Pleurotus eryngii Szob Pleurotus eryngii Főt Pleurotus eryngii Kölesd Pleurotus eryngii II. Budakalász Pleurotus eryngii Pleurotus eryngii Zebegény Pleurotus eryngii Szob Pleurotus eryngii Szob Pleurotus ostreatus Bp. Hűvösvölgy Pleurotus ostreatus Diósjenő Pleurotus ostreatus Fertőendréd Pleurotus ostreatus Bp. Csiki-hegyek Pleurotus ostreatus Sérfenyősziget Pleurotus ostreatus Bp. Gombavizsgáló Pleurotus ostreatus Bp. Akadémiai-erdő Pleurotus ostreatus Márianosztra Pleurotus ostreatus Fertőendréd Pleurotus ostreatus Fertőd Pleurotus ostreatus Bp. Kamaraerdő Pleurotus ostreatus Balatonszepezd Pleurotus ostreatus Pleurotus ostreatus Vietnam, Pham Van Ut-tól Pleurotus ostreatus Vésseytől Pleurotus ostreatus Ernőd Pleurotus pulmonarius Lajosforrás Pleurotus pulmonarius Szántó Máriától Pleurotus pulmonarius Döbrönte Pleurotus pulmonarius Hangony Pleurotus pulmonarius Farkasfa Pleurotus pulmonarius Szendrő Pleurotus pulmonarius Velem Pleurotus pulmonarius Sopron

54 Pleurotus pulmonarius Bükk, Őserdő Pleurotus pulmonarius Fertőendréd Pleurotus sajor-caju Kovács Ferenctől Pleurotus sp Értekes Lajostól Pluteus patrícius Isaszeg, Szentgyögypuszta Polyporus arcularius Horány Polyporus arcularius Polyporus brumale Kétvölgy Polyporus squamosus Bp. Csúcshegy Polyporus squamosus Sérfenyősziget Polyporus tuberaster Bp Polyporus tuberaster Petőháza Polyporus tuberaster Bp. Normafa Polyporus tuberaster Fertőendréd Polyporus tuberaster Normafa Psathyrella candolleana Psathyrella hydrophyla Psathyrella velutina Szín, Kopolya-völgy Psilocybe cyanescens Börzsöny, Kemence-völgy Rhodocybe popinalis Szászberek Rhodocybe truncata Schizophyllum commune Holland gyűjteményből Serpula lacrimans Sopron Sparassis crispa Kétvölgy Sropharia coronilla Stropharia aeruginosa Budai-hgys Stropharia rugoso-annulata Vésseytől Trametes hirsuta Holland gyűjteményből Trametes hirsuta Jakucs Erzsébettől Trametes hirsuta Trametes hirsuta Jakucs Erzsébettől Trametes versicolor Bp. Csúcshegy Trametes versicolor Budakeszi Trametes versicolor Aggtelek Tricholoma scalpturatum Miskolc Volvariella bombycina Böhm Évától Volvariella volvacea Kínából Volvariella volvacea Vésseytől Xylaria polymorpha Nagycenk

55 -53 - IRODALOMJEGYZÉK HWANG, S. (1968) Investigation of ultra-low temperature for fungal cultures. 1. An evaluation of liquid nitrogen storage for preservation of selected fungal cultures. Mycologia 60, KNEEBONE, L. R.; HWANG, S. W; SCI-IULTZ, P. G.; PATTON, T. G. (1974) Comparative production performance of stock cultures of eight strains of Agaricus bisporus preserved by liquid nitrogen freezing and by repeated vegetative transfer. Mushroom Sei. 9(1), LOCSMÁNDI, CS. (1992) Makrogomba-kulturák hosszútávú fenntartása. (Longterm preservation of mushroom culture collection.) Mikol. Közlm. 31 (1-2), RLMÓCZI, I. (1997) Magyarország nagygombáinak természetvédelmi helyzete és a Vörös Könyv terve. (Plan of the Red Book and the position in nature conservation of the hungarian mushrooms.) Mikol. Közlm. 36, SILLER, I.; VASAS, G. (1993) Védelemre javasolt magyarországi nagygombák. (List of the mushrooms recommended for protection in Hungary.) Mikol. Közlm. 32, SILLER, I.; VASAS, G. (1995) Red List of macrofungi of Hungary (revised edition). Studia bot. Hung. 26, SLMIONE, F. P.; DAGETT, P.; GRATH, M.; ALEXANDER, M. T. (1977): The use of plastic ampoules for freeze preservation of microorganisms. Cryobiology 14, ÖSSZEFOGLALÁS Makrogomba-kulturák hosszútávú fenntartására az alacsony hőmérséklet (-196 C) a legalkalmasabb. Fagyasztással az élő anyag genetikai károsodások nélkül viseli el a tárolást. A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára - a folyékony nitrogénben történő tárolási módra építve - makrogomba-génbankot létesített. A génbankban a flórát reprezentáló, védendő és gazdasági hasznosíthatósággal bíró fajok kapnak helyet (318 izolátum).

56 -54- SUMMARY MUSHROOM CULTURE COLLECTION IN THE BOTANICAL DEPARTMENT OF THE HUNGARIAN NATURAL HISTORY MUSEUM At the present time the most suitable method for long-term preservation of fungus cultures is their storage in liquid nitrogen at -196 C. Cryogenic freezing prevents genetic damage of the pure cultures. The authors report about the establishing a Mushroom Culture Collection at the Botanical Department of the Hungarian Natural History Museum. The Culture Collection serves as depository for several species of floristical and economical importance (318 isolates).

57 -55- TUDOMÁNYOS DOLCOZA TOK ORIGINAL PAPERS MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p Vol.37. No ADATOK A MAKROGOMBÁK NITROGÉN TÁPLÁLKOZÁSÁHOZ 1. A ph szerepe a szervetlen N-források felhasználásában néhány Ascomycetes és Basidiomycetes esetében Dr. BOHUS Gábor Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára, 1476 Budapest, Pf. 222 Kulcsszavak: nitrogén táplálkozás. Armiliariella mellea, Agaricus macrosporoides, Clitocybe geotropa, Coprinus picaceus, Helvetia fastigiata, Lentinus cyathiformis, Morchella conica, Morchella esculenta Keywords', nitrogen nutrition, Armiliariella mellea, Agaricus macrosporoides, Clitocybe geotropa, Coprinus picaceus, Helvetia fastigiata, Lentinus cyathiformis, Morchella conica, Morchella esculenta BEVEZETÉS A tanulmány elején sor kerül az általánosabb összefüggések területéről RIPÁCEK (1966) azon véleményének megvizsgálására további fajok esetében, mely szerint: "a szervetlen ionhoz kötött N-felvételének másnak kell lennie aszerint, hogy az anion N0 3 -hoz, vagy a kation NH 4 -hez van kötve és ez a N-felvétel a regulációs tartomány savanyú vagy lúgos oldalán történik. Elméletileg tehát savanyú közegben a növekedésben az anion N0 3 jelenlétében kellene történnie, mert itt a sejtfehérjék fehérje-kationként reagálnak és közelebb a semlegeshez pedig fordítva". A dolgozat további részében foglalkozunk azokkal a kisebb problémákkal, amelyek a 6 faj esetében a szervetlen N-források felhasználása során adódtak. A vizsgált fajok a következők voltak: Agaricus macrosporoides Boh., Clitocybe geotropa (Vahl. : Fr.) Kumm., Coprinus picaceus (Bull. : Fr.) S. F. Gray, Helvella fastigiata Vei., Lentinus cyathiformis (Schff. : Fr.) Bres., Morchella conica Pers. és Morchella esculenta (L. : Fr.) Pers. MÓDSZEREK A tenyésztés módszere: 100 ml-es Erlenmeyer-lombikokba került ml kevéssé módosított Treschow-féle tápoldat (10 g D-glukóz, 0,2 g KCl, 0,2 g MgS0 4 '7H 2 0, 0,2 g CaCl 2-6H 2 0, 0,2 g KH 2 P0 4, 1 ml 0,1% FeCl 3 '6H 2 0, 0,1 g malátakivonat, 50 pg aneurin, 2 g agar-agar, kiegészítve desztillált vízben 1 l-re). Az agar-agar azt a célt szolgálja, hogy általa az inokulum a felszínen úszva marad. Az alkalmazott vegyszerek purissimum vagy pro analyst minőségűek voltak. A foszfát-puffer oldatok külön lombikokban egyszerre sterilizálva a tápoldatokkal és kb. 60 C-on összetöltve. Az inokulumok mérete kb. 4 mm". A szárazanyag meghatározása: A micélium-telepeket szükséges megmosni, ezen közben az alsó felületekre tapadt kocsonyát finom ecsettel vagy más módon lehet eltávolítani. Szárítás időtartama 80 C-on 24 óra.

58 -56- EREDMÉNYEK Az általános összefüggések területéről kutatásra került a nitrogén források felhasználása és a táptalaj ph-ja közötti kapcsolat. R.IPÁCEK - a bevezetésében említett - véleményének alátámasztására bemutatta az Armillariella mellea viselkedését grafikonban és szövegben. Eszerint e fajnál: " - amely 3,7-4,7 ph közé regulái Wolpert-tápoldatban a KN0 3 -al vagy (NH 4 ) 2 S0 4 -el helyettesítve, 3,1 ph-n növekedés csak NOj-nál volt, 5,9 ph-n NH 4 -nél, bár e ph-k kívül esnek az optimális savanyúsági tartományon. Ebből a szempontból az irodalmat, melyben az ionkaraktert a táptalaj savanyúságával összefüggésben nem vették figyelembe, felül kell vizsgálni". Ha az A. mellea viselkedését összehasonlítjuk az általunk vizsgált fajokéval, az eredmény változatos képet mutat, van hasonló is, de zömben eltérő. Bemutatva az 1. összesítő táblázatban, amely a táblázatok alapján készült. A változatos képben az a legszembetűnőbb, hogy az NH 4 -et és a N03-t egyaránt felhasználni tudó fajok számára ugyanazok a ph-szintek egyformán megfelelőek mind az NH 4 mind az NO3 asszimilálására. És pedig a Morchella conica esetében 5-6,5, ill. 5-7 ph-szint, a Morchella esculenta esetében pedig 5 6,5, ill. 5-7 ph. És a felhasználás mindkét fajnál a regulációs tartomány "savanyú" oldalán van. 1. összesítő táblázat. Szervetlen ionhoz kötött N felvétele kapcsolatban a jó és a gátolt növekedés ph intervallumaival. Summarizing table 1. The uptake of the N bounded the inorganic ions in connection of the ph intervallums of the good and inhibited growth. Gombafajok Regulálás N :NH 4 N : NO3 jó növe- gátolt növe- jó növe- gátolt növekedés kedés kedés kedés Fungus species Regulation N : NH 4 N : NO3 Good Inhibited Good Inhibited growth growth growth growth Armillariella mellea 3,7-4,7 5,9 3,1 3,1 5,9 Agaricus macrosporoides 5,4-5,5 4-5,5 5,8-6,5 Clitocybe geotropa Coprinus picaceus 5-6 4,5 alatt(below) Helvetia fastigiata Lentinus cyathiformis 4, ,8-6,5 Morchella conica 7 5-6,5 4,5 alatt (below) alatt (below) Morchella esculenta 6,4-6,7 5,5-6,5 5 alatt (below) 5,5-7 5 alatt (below) Szervetlen N-források, a 6 gombafaj és a tápoldatok ph-viszonyainak függvényében. A kísérletek kiértékeléseit a bemutató egyes táblázatokat követik.

59 -57- Agaricus macrosporoides Termőtest regulálása 5,4-5,5 ph-ra történt. Regulation of fruit body to 5,4-5,5 ph. 2. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus. Hőmérséklet: ±24 C). Table 2. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution. Temperature ±24 C). Jelzé- Tényé- Puffer Nátrium- ph Micélium száraz- Ismétsek szetek oldatok fumarát kezdeti 9. napon súlya (mg) lések napon száma Marks Strains Buffer Sodium ph Dry weight of Number solutions fumarate initial after 9 day mycelium (mg) of repeafter 2030 days titions A 14/3-1 a ph 5 5 3, A ph 6 6 3, B 14/3 ph 5 0,1 5 3, C - 0,1 6,5 5,8 kevés / few 4 D 14/74-3 _ 5,5 2, E - 0,1 5,5 4, F 14/ ,05 5,5 3, G ph 4 0,05 4 3, A táblázat adatait tanulmányozva kitűnik, hogy az ammónium jó felhasználása 4 és 5,5 ph között van. Mivel a gomba savtermelése jelentős, a tápoldat lesavanyodik 3,4-3,8 ph-ra (A, B, F), még puffer vagy nátrium-fumarát jelenlétében is. A ph 6-ról történő lesavanyodás esetén hosszabb a ph 5-ig tartó időszak, nagyobb a micélium-produkció (A). Hiába kedvező a kezdeti - 5,5 - ph, ha nincs jelen elegendő pufferoldat, a gyors lesavanyodás miatt kevés a N-felhasználás (D), ha pedig van elegendő, nagyobb a micélium tömeg (E). Ha a kezdeti ph 6,5, ami nem kedvező, szinte alig van van növekedés (C). Ha pedig a tápoldatot lesavanyitjuk ph 4-re, közepes eredményt kapunk (G).

60 -58- Clitocybe geotropa Főleg subacidofil lomberdőkben terem, ritkábban acidofil és neutrobazofil erdőkben. A vizsgálat tárgya egy acidofil ökológiai variáns volt, amelynek micélium telepei 4 és 5 közötti ph értékekre reguláltak. 3. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 3. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution). Puffer M/l Nátrium- ph a Micélium száraz- Hőmér- Ismétoldatok PO4 fumarát súlya (mg) séklet lések napon C száma napon Buffer M/l Sodium ph on the Dry weight of my- Tempera- Number solu- PO4 fumarate celium (mg) after ture C of repetions days titions days 0, ,2 5,5 5,2 116 ±24 3 0, ,2 6,5 5,8 46 ±24 3 ph 5 0,3 5 4,2 108 ±24 3 ph 6 0,3 6 5,1 60 ±24 3 ph 5 0, , ±24 3 ph 6 0, ,3 6 5, ±24 4 ph 4 0, ,3 4 4,3 117 ±24 4 ph 5 0, ,3 5 4,3 117 ±24 3 ph 6 0, , ±24 3 ph 7 0, , ±24 3 E - 4 és 5 ph közé reguláló - gomba számára az ammónium-felhasználás is itt a legjobb, azzal az eltéréssel, hogy a kedvező zóna kiszélesedik 6 ph felé, valószínűleg 5,5 ph körűiig. E fajnál is észlelhető a nátrium-fumarátnak a foszfátpuffernái jobb pufferoló hatása, a fumársavnak jó szénforrásként való hasznosítása révén.

61 -59- Coprinus picaceus Különböző reakciójú talajokon él, a savanyútól a lúgosig. A micélium 5,8-6,2 ph-ra regulái. 4. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 4. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution). Jelzé- Puffer Nátrium- PH Micélium szárazsúlya Hőmér- Ismétsek oldatok fumarát kezdeti végső séklet lések napon C száma Marks Buffer Sodium ph Dry weight of myce- Tempera- Number solu- fumarate initial end lium (mg) after ture C of repetions days titions A ph 7 0,2 7 6, , B ph 5 0,2 5 5, , C 0,1 6, , D ph 5 0,1 5 4, , E ph 6 0, F 0,2 5, G ph 6 0,2 6 6, ,8-25,2 3 H 0,2 5,5 6, ,8-25,2 3 I 0,05 5,5 4, ph 5 0,05 5 4, K ph 7 0,1 7 6, ,8-25,2 3 L ph 6 0,1 6 6, ,8-25,2 3 M ph 5 0,1 5 5, ,8-25,2 3 N ph 4 0,1 4 4, ,8-25,2 3 A Coprinus picaceus-ná\ az ammónium-szulfát felhasználása számára kedvező az 5-6 ph intervallum (B, D, F, M). Még jó a felhasználás kevéssel 6 ph felett is. Az ammóniumszulfát savtermelése ellenére az oldatok ph-ja emelkedett vagy kissé süllyedt. Ennek okául az tartható, hogy a tápoldathoz adott nátrium-fumarátot a gomba jelentősen fel tudja használni glukóz jelenlétében is, miközben nátronlúg keletkezik. Ezt az is alátámasztja, ha a N-forrás pepton, akkor a tápoldat ph-ja süllyed, de emelkedik, ha nátrium-fumarátot adagolunk (5. táblázat). Megvizsgálásra került, hogy milyen mértékű az ammónium-szulfát felhasználása az optimális szint fölött és alatt - ph 4-en és 7-en. Kiadódott, hogy az optimum érték fele-egyharmada (A, K, M). 5. táblázat. Pepton felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 5. The utilization of peptone. (Synthetic solution). Puffer Nátrium- ph Micélium száraz- Hőmér- Ismétlések oldat fumarát kezdeti végső súlya (mg) 20. napon séklet C száma Buffer Sodium ph Dry weight of mycelium Tempera- Number of solution fumarate initial end (mg) after 20 day ture C repetitions 6,5 6,2 90 ±24 3 ph 5 5 4,3 123 ±24 3 0,1 6,5 6,6 92 ±24 4 ph 5 0,1 5 6,2 102 ±24 4

62 táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (3%-os malátakivonat oldat). Table 6. The utilization of ammonium sulphate. (3% malt extract solution). Puffer Nátrium- ph Micélium száraz- Hőmér- Ismétlések oldat fúmarát kezdeti végső súlya (mg) 20. napon séklet C száma Buffer Sodium ph Dry weight of mycelium Tempera- Number of solution fumarate initial end (mg) after 20 days ture C repetitions ph 7 0,1 7 6,9 177 ±24 3 ph 6 0,1 6 6,1 226 ±24 3 ph 5 0,1 5 5,5 163 ±24 3 ph 4 0,1 4 5,5 132 ±24 3 Az előbbiekben tett megállapítások módosulhatnak - ha nem is alapvetően - (természetesen) például a tápoldat összetétele szerint is. Az erre vonatkozó kísérletben (6. táblázat) a szintetikus tápoldat helyett 3%-os malátakivonat-oldat került alkalmazásra. A korábbi, szintetikus tápoldattal folytatott kísérletekben az ammónium jó felhasználása 5 és 6 ph között volt tapasztalható, a jelen vizsgálatban pedig a kedvező ph-intervallum 5 és 7 közötti, tágult. (A nagyobb micélium-tömeghez a malátakivonat anyagai hozzájárultak.) A következő táblázat az előző táblázat kontrollja: mennyi a micélium-produkció, ha a tápoldatban csak a malátakivonatban lévő N források állnak rendelkezésére. 7. táblázat. Micélium-produkció 3%-os malátakivonat oldatban ammónium-szulfát hozzáadása nélkül. Table7. Mycelium production in 3% malt extract solution without any ammonium sulphate. Puffer M/l pha Micélium szárazsúlya (mg) Hőmér- Ismétoldatok P napon séklet lések napon C száma Buffer M/l ph on the Dry weight of mycelium (mg) Tempera- Number solu- PO after days ture C of repetions days titions ph 4,4 0, ,4 4,3 28 ±24 3 ph 4 0, ,8 5,2 60 ±24 3 ph 5,8 0, , ±24 3 ph 6,6 0, ,6 7,1 108 ±24 3 ph 4 0, ,2 40 ±24 3 ph 5 0, ,7 74 ±24 3 ph 6 0, ,7 118 ±24 3 ph 7 0, ,8 140 ±24 3

63 -61 - Helvella fastigiata Gyertyános-tölgyesben mérsékelten vagy erősen savanyú talajokon terem. It grows in hornbeam oakwood on moderately or strongly acidic grounds. 8. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 8. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution). Puffer Nátrium- ph a Micélium száraz- Hőmér- Ismétlések oldatok tartarát napon súlya (mg) 10. napon séklet C száma Buffer Sodium ph on the Dry weight of mycelium Tempera- Number of solution tartarate day (mg) after 10 day ture C repetitions ph 4 4 2,6 174 ±24 3 ph 5 5 2,6 190 ±24 3 ph 6 6 2,7 190 ±24 3 ph 7 7 6,2 98 ±24 3 ph 4 0,2% 4 3,3 196 ±24 3 ph 5 0,2% 5 3,5 215 ±24 3 ph 6 0,2% 6 3,8 218 ±24 3 ph 7 0,2% 7 6,3 203 ±24 3 x = Nátrium-tartarát, stb. puffer hatása nélkül ph-ja túlságosan lesüllyed, x = Without the buffer effect of the sodium tartarate, etc. the ph of the solution drops too deeply. Megállapítható, hogy a Helvella fastigiata-nál a közeg ph-jának az alkalmazott keretek között az ammónium-szulfát felhasználására elég tág intervallumban közel azonos hatása van. 9. táblázat. Nátrium-nitrát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 9. The utilization of sodium nitrate. (Synthetic solution). Puffer Nátrium- pha Micélium száraz- Hőmér- Ismétlések oldatok tartarát napon súlya (mg) 10. napon séklet C száma Buffer Sodium ph on the Dry weight of mycelium Tempera- Number of solution tartarate day (mg) after 10 day ture C repetitions ph4 0,2 4 5,7 141 ±24 3 ph5 0,2 5 5,9 150 ±24 3 ph6 0,2 6 6,2 151 ±24 3 ph7 0,2 7 6,9 108 ±24 3 A nitrát jó felhasználása 4 és 7 ph között elég tág, de az ammóniuménál intervallumban lehetséges. szűkebb

64 -62- Lentinus cyathiformis Magyarországon főleg Populus- és Sa/ör-törzseken és -tönkökön terem. A termőtest 4,7 ph-ra regulái. 10. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 10. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution). Jelzések M/l Nátrium- Nátrium- ph a Micélium szá- Hőmér- Ismét- P0 4 fumarát tartarát razsúlya (mg) séklet lések napon nap C száma Marks M/l Sodium Sodium ph after Dry weight of Tempe- Number PO4 fumarate tartarate mycelium (mg) rature of repedays after days C titions 0, ,1 5,5 4,5 2,9 188 ±24 4 0, ,5 3,4 2,3 99 ±24 4 0, ,5 3,4 2,1 75 ±24 4 0, ,2 5,5 3,7 162 ±24 4 0, ,2 5,5 4 4,2 140 ±24 4 0, ,2 5,5 3,9 3,9 155 ±24 4 0, ,2 6,5 6,2 5,8 41 ±24 4 0, ,2 5,5 3,3 127 ±24 4 A 0, ,3 3 4,2 43 ±24 3 B 0, ,3 4 4,5 58 ±24 3 C 0, ,3 5 4,5 51 ±24 4 A 10. táblázatban ismertetett kísérletek alapján megállapítható, hogy az L. cyathiformis az erősen savanyú közegben is - 2,1 és 3,4 ph között is - képes számottevő mértékben növekedni. De ha pufferok jelenlétében a ph hosszabb ideig 4 ph közelében marad, akkor a micélium-produkció kiemelkedően magas. Az ammónium legjobb felhasználása 4,5 ph körül van. Természetesen annál kedvezőbb a helyzet, minél tovább sikerül az optimális ph-szintet pufferral fenntartani. A magasabb foszfát-puffer koncentráció erre nem alkalmas, mert e faj esetében gátló hatású. E fajnál is megvizsgálásra került, hogy más tápoldat-összetétel esetén milyen változás észlelhető az ammónium felhasználásában (11., 12. táblázatok). Itt is 3%- os malátakivonat tápoldat lett alkalmazva. A helyzet e fajnál annyiban más, hogy

65 mint faanyagon élő gomba, kisebb nitrogén-igényű és szinte elegendő a malátakivonatban lévő N-forrás. Továbbá elmondható, hogy e fajnál is az elfogadhatóan jó növekedést biztosító ph-intervallum malátakivonat-oldatban tágabb. 11. táblázat. Micélium növekedése 3%-os malátakivonat külön adott N-forrás nélkül. Table 11. Mycelial growth in 3% malt extract solution without any further source. M/I pha Micélium szárazsúlya (mg) Hőmér séklet Ismétlések P napon C száma napon M/l ph on the Dry weight of mycelium (mg) Tempera- Number PO after 12. days ture C of repetitions days 0, ±24 4 0, ,1 125 ±24 4 0, ,6 111 ±24 4 N 12. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása 3%-os malátakivonat tápoldatban. Table 12. Utilization of ammonium sulphate in 3 malt extact solution. Nátrium M/l pha Micélium szárazsúlya (mg) Hőmér- Ismétlések tartarát % PO séklet C száma napon napon Sodium M/l ph on the Dry weight of mycelium (mg) Tempera- Number of tartarate PO after days ture C repetitions % day 0,3 0, ,4 4,1 160 ±24 5 0,3 0, ,8 4,8 162 ±24 5 0,3 0, ,1 127 ±24 4 0,3 0, ,3 101 ±24 3 0,3 0, ,5 101 ±24 2

66 -64- Morchella conica A gomba termőhelyén a talaj ph-értékei: 6,8; 7; 8. A termőtest az 5 ph-ra beállított, nem pufferolt desztillált vizet 7 ph-ra regulálta. 13. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 13. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution). Puffer M/l Nátrium- ph a Növe- Micélium száraz- Hőmér- Ismétoldatok PO 4 fumarát kedés súlya (mg) séklet lések % napon 5. napon C napon száma Buffer M/l Sodium ph on the Growth Dry weight of my- Tempe- Number solu- P0 4 fumarate on the celium (mg) after rature of repetions % days 5. day C days titions ph 5 0, ,1 kevés/few ±24 3 ph 6 0, ,8 kevés/few ±24 3 0, ,2 5,5 5,2 4,9 143 ±24 5 0, ,2 6,5 5,5 5,5 149 ±24 5 ph 5 0, ,2 5 5 jó/good 133 ±24 3 ph 6 0, ,2 6 5,4 jó/good 197 ±24 3 A Coprinus picaceus-on és a Lentinus cyalhiformis-on kívül e fajnál is programba lett véve - más összetételű táptalajként - 3%-os malátakivonat-oldat alkalmazása. 14. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása 3%-os malátakivonat-oldatban. Table 14. The utilization of ammonium sulphate in 3% malt extract solution. Puffer M/l ph a Nátrium- Micélium szárazsúlya Hőmér- Ismétoldatok PO tartarát (mg) séklet lések napon napon C száma Buffer M/l ph on the Sodium Dry weight of mycelium Tempera- Number solu- P tartarate (mg) ture C of repetions days after days titions ph5 0, ,3 5 3,9 205 ±24 4 ph6 0, ,3 6 4,2 229 ±24 4 ph5 0, ,3 5 4,7 119 ±24 4 ph6 0, , ±24 4 ph7 0, , ±24 4 ph5 0, ,3 5 4,3 119 ±24 4 ph6 0, ,3 6 5,4 108 ±24 4 ph7 0, ,3 7 5,6 90 ±24 3

67 A 13. és 14. táblázatokban bemutatott kísérletek érdekes képet mutatnak az ammónium-szulfát felhasználását illetően. A lesavanyodás olyan gyors és intenzív, hogy az alkalmazott mennyiségű puffer jelenlétében is bekövetkezik és emiatt nagyon gyenge az ammónium-felvétel. Érdekes az is, hogy a fumársav nátriumsója milyen jól pufféról. Nyilván a glukóz jelenléte ellenére a nátrium-fumarátot ez a gomba is jól ismeri, jól tudja felhasználni és az intenzív asszimiláció során keletkező elegendő nátronlúg a savakat kompenzálja. Ha a nátrium-fumarát mellett foszfát-puffer is jelen van, 5 ph-nál nincs változás, de 6 ph-nál kitűnő növekedés észlelhető, mutatván azt, hogy az ammónium-szulfát felhasználása legintenzívebben 6 ph körül történik, de még elég intenzíven 5 és 7 ph-nál, tehát tág intervallumban. 15. táblázat. Kálium-nitrát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 15. The utilization of potassium nitrate. (Synthetic solution). Puffer PH Növekedés Micélium száraz- Hőmér- Ismétlések oldat 0. II nap után súlya (mg) séklet száma napon napon C Buffer ph on the Growth Dry weight of myce- Tempera- Number solution after 5 day lium (mg) on the ture of repetiday day C tions ph 5 5 6,2 gyenge/weak 196 ±24 3 6,5 6,8 előzőnél jobb/ 121 ±24 3 better ph 5 5 6,5 130 ±24 3 6, ±24 3 A Morchella conica közel hasonlóan viselkedik, mint a M. esculenta. Az első öt lapon az 5 ph-ra pufferolt oldatban a növekedés még lassú, de azután az emelkedő ph hatására felgyorsul, majd oly mértékű lesz, hogy túlhaladja az 5. napon jobb növekedést mutató tenyészetekét. Ezek szerint e faj esetében a nitrát-felhasználás legjobb 6 ph körül. 16. táblázat. Kálium-nitrát felhasználása. (Táptoldat: szintetikus). Table 16. The utilization of potassium nitrate. (Synthetic solution). PH Micélium szárazsúlya (mg) Hőmérséklet C Ismétlések száma napon 11 napon ph on the Dry weight of mycelium Temperature C Number of day (mg) on the 11 day repetitions 5,5 6,4 6,4 126 ±24 4 6,4 6,4 6,4 87 ±24 4 Ez a további kísérlet is alátámasztotta az előzők alapján nyert megállapítást.

68 -66- Morchella esculenta Semleges körüli vagy kissé bázikus talajokon terem. A termőtestek 6,4-6,7 értékekre reguláinak. ph 17. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 17. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution). Puffer M/l Nátrium- ph a Növeke- Micélium száraz- Hőmér- Ismétoldatok PO 4 fumarát dés az súlya (mg) séklet lések % napon 5. na C száma pon napon Buffer M/l Sodium ph on the Growth Dry weight of my- Tempe- Number solu- P0 4 fúmarate on the celium (mg) after rature of repetions % days 5. day C titions days ph5 0, ,1 5 5 alig/very 13 ±24 4 weak 0, ,1 6,5 5,8 5,2 105 ±24 4 0, ,3 6,5 5,6 5,1 134 ±24 4 0, ,2 5,5 5,2 4,7 53 ±24 5 0, ,2 6,5 5,8 5,2 180 ±24 5 A fenti táblázatban bemutatott kísérletek alapján megállapítható, hogy az ammónium-szulfát felhasználása 5 ph-nál még alig történik, 5,5 ph-nál már mérsékelten, 6 ph-nál pedig már gyors az asszimiláció. Ez esetben minél lassabban zajlik a tápoldat lesavanyodása, annál nagyobb lesz a micélium-produkció. 18. táblázat. Kálium-nitrát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 18. The utilization of potassium nitrate. (Synthetic solution). Puffer PH Növekedés Micélium száraz- Hőmér- Ismétlések oldat nap után súlya (mg) séklet száma napon 10. napon C Buffer ph on the Growth Dry weight of myce- Tempera- Number solution after 5 day lium (mg) on the ture of repetiday 10 day C tions ph nagyon gyenge/ 120 ±24 4 very weak 6,5 6,7 jó/good 110 ± ph-nál szinte nem volt növekedés - tehát nitrát-felhasználás - az első 5 napon, mert ez a ph kedvezőtlen. Csak amikor a lassú, majd fokozódó nitrát-felhasználás során keletkező lúg felemelte a tápoldat reakcióját 6 ph felé, gyorsult fel a növekedés oly annyira, hogy rövid idő alatt utolérte azokét a tenyészetekét, amelyek részére a tápoldat ph-ja kezdettől fogva az optimális érték körüli volt.

69 táblázat. Kálium-nitrát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 19. The utilization of potassium nitrate. (Synthetic solution). Puffer PH Növekedés Micélium száraz- Hőmér- Ismétlések oldat nap után súlya (mg) séklet száma napon 10. napon C Buffer ph on the Growth Dry weight of myce- Tempera- Number solution after 5 day lium (mg) on the ture of repetiday 10 day C tions ph 6 6 6,1 igen jó/very good 149 ±24 3 6,5 jó/good 132 ±24 3 Már az első kísérleteknél sejteni lehetett, hogy a nitrát felhasználás 6 ph körül valamivel jobb mint 6.5 ph közelében. Ezt pontosítandó, 6 ph-ás pufferral elegyített tápoldatot alkalmazva kiadódott, hogy nitrát asszimilálása a legkedvezőbb reakció szint a 6 ph. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Készült az OTKA anyagi támogatásával (17767 számú téma). IRODALOMJEGYZÉK BOHUS, G. (1986) Szerves savak stimuláló hatásának vizsgálata gombákon. Examinations with fungi concerning of "organic acid effect". Mik.Közl.25(l), MORTON, A. G. and MacMILLAN, A. (1964) The assimilation of nitrogen from ammonium salts and nitrate by fungi. - J. Exper. Bot. 5., RlPÁCEK, V. (1966) Biologie holzzerstörender Pilze. - Fischer G. Verlag, Jena. ÖSSZEFOGLALÁS Kutatásra került hat gombafaj esetében a nitrogén-források felhasználása és a különböző reakciószintre beállított táptalajok ph-ja közti kapcsolat. Az l-19.sz. táblázatok összesítve tartalmazzák a kapott eredményeket.

70 - 68- SUMMARY INVESTIGATIONS CONCERNING THE NITROGEN NUTRITION OF MACROFUNGI, I. THE ROLE OF THE PH IN THE UTILIZATION OF ANORGANIC N SOURCES IN THE CASE OF SOME ASCOMYCETES AND BASIDIOMYCETES The first part of this study is concerned with the analysis of Ripácek's opinion (1966) on the N uptake by including further species, namely, that there must be a difference in the uptake of N to inorganic ions depending on whether it is bound to the NO3 anion or the NH 4 cation and whether this process takes place in the acidic or alkaline region of the regulation interval. In Ripácek's opinion, the growth in acidic media should proceed in the presence of the anion N0 3, because the cell-protein reacts as cation, while more close to the neutral point, the reaction is just the opposite. Some related problems in nitrogen consumption will be also treated in case of 6 species using inorganic N resources. The species studied were as follows: Agaricus macrosporoides Boh., Clitocybe geotropa (Vahl : Fr.) S. F. Gray, Helvella fastigiata Vel., Lentinus cyathiformis (Schff. : Fr.) Bres., Morchella conica Pers. and Morchella esculenta Pers. Among general issues, the consumption of nitrogen and its relation to the ph of the nutrient medium was specifically studied. Ripácek, to support his view quoted in the introductory notes, presented the behaviour of Armillariella mellea in text and graphs. Accordingly, this species... "regulating between ph 3.7^1.7, at ph 3.1 growth was observed by NO3 (only) in Wolpert nutrient solution, replaced by KN0 3 or (N 144)2 SO4 and at ph 5.9 with NH4, though these acidity values are outside the regulation interval. Therefore it is necessary to reconsider all studies which were performed not taking into account the ion character in function of the acidity values of the nutrient Comparing the behaviour of A. mellea soil". to that of the species studied by us, the result will be variable; in some cases, we could observe similar phenomena but mainly different ones. Our observations are summarised in Table 1, prepared on the basis of the details enumerated in Tables It is most remarkable that among the species utilising both NH 4 and NO3, the same ph levels were suitable for assimilating both nitrogen resources. Namely, in the case of Morchella conica, ph levels of and 5-7 were observed, in case of Morchella esculenta, and 5-7, respectively. Investigations with Agaricus macrosporoides It is apparent from the data that the favourable ammonium uptake takes place between ph 4 and 5.5. As the fungi produce essential amount of acids, the ph of the nutrient can sink to (A, B, F) even in the presence of buffer or sodium fumarate. In case of growing acidity, the period extending to ph 5 is longer and the mycelium production is bigger (A). In spite of a favourable starting condition (ph 5.5), in the lack of suitable buffer solutions the N uptake will be low due to fast acidisation (D), while in the presence of adequate amount of buffer,

71 - 69- tlie mycelium production is higher (E). In case of a starting value of ph 6.5, which is not favourable, there is almost no growth. In case of a low initial ph of 4, we get medium results (G). Investigations with Clitocybe geotropa This species is mainly characteristic of subacidophilous deciduous forests, less typical in acidophilus and neutrobasophilous forests. The subject of our study was an acidophilus ecological variant, the mycelium thaili regulated between ph 4 and 5. For the sake of this fungus, which regulates between ph 4 and 5, the uptake of ammonium is optimal here, with the difference that the favourable zone extends towards ph 6, probably at least up to 5.5. We can observe here, too, the favourable buffering effect of sodium fumarate compared to phosphate as the fumaric acid is utilised also as a source of carbon. Investigations with Coprinus picaceus In case of Coprinus picaceus, the favourable interval for ammonium uptake is ph 5-6 (B, D, F, M). The uptake is still good slightly over 6 ph. In spite of the acid production of ammonium sulphate, the ph of the solutions was rising or sinking only to a small extent. This can be explained by the potential of some fungi to use sodium fumarate in the presence of glucose as well, while base is produced. This is further supported by the observation that if the source of nitrogen is peptone, the ph of the nutrient will decrease, but with adding sodium fumarate, it will rise (Table 5). The ammonium sulphate uptake was also investigated above and below the optimal level, at ph 4 and ph 7, respectively. Resulting values were half or third of the optimal level (A, K, M). Our former statements can be modified, to some extent, according to the composition of the nutrient solution. In our related experiments (Table 6), synthetical nutrient solution was replaced by 3% malt extract solution. In the former case, optimal ammonium uptake was observed between ph 5 and 6, while the use of malt extract solution extended this interval up to ph 7. The materials of the malt extract contributed to the growth of the mycelium mass. Investigations with Helvella fastigiata We can observe that for the growth of Helvella fastigiata, the ph of the agent has similar effect within large interval for the ammonium sulphate uptake. Investigations with lentinus cyathiformis Nitrate uptake is good between in a fairly wide interval of ph 4 and 7, however it is less wide than for ammonium. On the basis of the experiments summarised in Table 10, we can conclude that L. cyathiformis propagates fairly well even in extremely acidic environment, between ph 2.1 and 3.4. However, in the presence of buffers and a lasting ph value around 4 we observe an extremely high mycelium production. The optimal level of ammonium uptake is at about ph 4.5.

72 - 70- Naturally we obtain better results when the buffers ensure the optimal ph for a longer time. Higher phosphate concentration buffer is not good for this purpose because it acts in the case of this species as an inhibitor. Ammonium uptake was also analysed in the function of the nutrient solution for this species as well (Tables 11, 12). The alternative solution to synthetic nutrient solvent was again 3% malt extract. This species, which is a tree-dweller under natural circumstances, requires less nitrogen, therefore the N content of the malt extract was almost adequate in itself. Investigations with Morchella conica An alternative nutrient solution (3% malt extract) was used apart from the traditional synthetic solvent for this species, similarly to C. picaceus and L. cyathiformis. The experiments summarised in Tables 13 and 14 show an interesting pictureas far as the utilisation of ammonium sulphate is concerned. Acidisation is so fast and intensive that it takes place even in the presence of the buffer and therefore the ammonium uptake is weak. It is also interesting to observe the buffering effect of the sodium salt of fumaric acid. Sodium fumarate is probably utilised well by this fungus species in spite of the presence of glucose and the base formed during intensive assimilation is enough to neutralize acids. In the presence of phosphate buffer beside sodium fumarate, at ph 5 there is no change while at ph 6 we can experience a good yield indicating an optimal uptake at ph 6 among fairly between a fairly wide interval (ph 5-7). The behaviour of Morchella conica is similar to M. esculenta. On the first 5 days, growth is fairly slow in the solution buffered to ph 5, but the increasing ph results in increased yield, surpassing that of the cultures showing the best yield on the 5th day. Accordingly, the optimal nitrate uptake for this species can be observed at ph 6. Investigations with Morchella esculenta This species grows naturally on neutral or slightly basic soil. The fruit bodies regulate for ph values of On the basis of the experiments (Table 17) we can conclude that the ammonium sulphate uptake is hardly observable at ph 5, moderate at ph 5.5 and fast at ph 6. In this case, we get the best mycelium production when the acidisation of the nutrient is the slowest. At ph 5 there was practically no growth observable - i.e., no evidence of nitrate uptake - on the first 5 days, indicating that this ph is not favourable. Only with the accumulation of base originating from the slow and gradually increasing nitrate uptake, raising ph to 6 we can experience a fast growth so that the cultures could reach the productivity of cultures which had an optimal ph value from the start. Already the first experiments indicated that nitrate uptake is optimal around ph 6, slightly better than for ph 6.5. To get more exact data, nutrient solution mixed with ph 6 buffer was used. Optimal reaction level was determined at ph 6.

73 TUDOMÁNYOS DOLGOZ A TOK ORIGINAL PAPERS MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p Vol.37. No HAZAI ADATOK EHETŐ NAGYGOMBAFAJOK HIGANY- TARTALMÁRÓL Dr. Vetter János ÁOTE Zoológiai Intézet Növénytani tanszék, 1400 Pf. 2. Berta Erzsébet ÁOTE Állattenyésztési és Takarmányozási tanszéke, 1400 Pf. 2. Kulcsszavuk: Higany, vadontermő ehető gombák, Agaricus, Macrolepiota, Lepista, Lycoperdon perlatum Keywords: Mercury, wild edible mushrooms, Agaricus, Macrolepiota, Lepista, Lycoperdon perlatum IRODALMI ÁTTEKINTÉS Az ehető gombák higany-tartalmának fontos gyakorlati és toxikológiai szerepe van. Egyre szennyeződő környezetünkben érthető módon fokozott gondot kell (kellene) fordítani például a szervezetbe bevihető szennyező anyag mennyiségnek, így pl. a higany esetében az érvényes WHO szabvány szerint - friss tápanyag kgonként 0,03 mg/kg az a mennyiség, melynél többet nem szabad egy felnőtt szervezetének felvenni. A különböző élelmiszerek Hg-tartalma eredetüktől, az illető objektum felvételi és raktározási kapacitásától függ. Az 1970-es évek közepe óta a vadontermő és a termesztett gombafajok Hg-tartalmáról adatok jelentek meg Németországból (SEEGER és NUTZE, 1976; LORENZ ET AL., 1978; BRUNNERT és ZADRAZIL, 1979; DLETL, 1987), Svájcból (STIJVE ÉS CARDINALE, 1974; STUVE ÉS ROSCIINIK, 1974; QUINCHE, 1979), Finnországból (LAAKSOVIRTA és LODENIUS, 1979; K.UUSI et al. 1981), Ausztriából (ALCHBERGER és HORAK, 1975), Franciaországból (MONARD, 1990), Spanyolországból (ZURERA et al., 1986; 1988), Jugoszláviából (STEGNAR et al., 1973), Nagy-Britanniából (LOUGHTON és FRANK, 1974) és Olaszországból (BARBAGLI és BALDI, 1984). A téma egyik igen fontos kérdése egyes gomba taxonok, különösen az Agaricus fajok Hg-bioakkumulációja. Ez a bioakkumuláció genetikailag determinált, Hgkötő molekulák jelenlétének eredménye. A kérdés másik, gyakorlati aspektusa a környezet szennyezés hatása a Hg-szintre. A gombák esetén a Hg-akkumuláció egyes alkotó fehérjéik szulfhidril-, diszulfid- és metionin csoportjaitól függ

74 - 72- (KOJO és LODENIUS, 1989). Egyes gombafajok Cd és Hg akkumulációja összefüggeni látszik egyes enzimek aktivitásaival, másfelől nem látszik kompetíció e két fém felvétele között. Korábban azt találták, hogy a Hg akkor akkumulálódik nagyobb mértékben a micéliumban, ha a szubsztrát Hg-koncentrációja alacsony (BRUNNERT és ZADRAZIL, 1981). A termesztett gombák Hg-tartalma fontos élelmiszerkémiai-toxikológiai jelentőségű. Több, e fajok Hg-felvételére és akkumulációjára vonatkozó vizsgálatot végeztek Agaricus bisporus és Pleurotus ostreatus esetén (LASOTA et al., 1990; LASOTA és FLORCZIAK, 1991). Az izotóppal jelzett Hg-nyal végzett kísérletek eredményei szerint (LASOTA és FLORCZIAK, 1991) a fém főként a nagy molekula tömegű fehérjékhez kapcsolódott a termesztett csiperke (Agaricus bisporus) esetében, a laskagomba (Pleurotus ostreatus) viszont a kisebb, molekulatömegű fehérjékhez köti a fémet. Más modellkísérletekben (BRESSA et al., 1988), a higanyt Hg(N0 2 ) 3 H 2 0 formájában adták a micéliummal beoltott szubsztrátumhoz. A tapasztalt akkumulációs faktor 65 és 140 közötti, azaz igen jelentős volt. E kísérlet arra figyelmeztet, hogy az esetleg városi vagy ipari eredetű hulladékokat is tartalmazó szubsztrátumon történő laska termesztés veszélyes is lehet. Hazánkban, a korábbi vizsgálatok már közöltek néhány adatot egyes termesztett fajok (Coprinus és Pleurotus) termőtesteinek Hg-tartalmáról (BALÁZS, 1988). A vadontermő fajokra vonatkozó, kisszámú adat arra utalt, hogy ezek legalább 3-5- ször több Hg-t tartalmaztak a termesztett fajok Hg-koncentrációjához képest, azaz mindenképpen a környezetszennyezések hatására lehet számítanunk. vizsgálták például ezt a hatást Csehországban (KALAC et al., 1991). Az Részletesen erősen szennyezett területekről gyűjtött gombafajok Hg-koncentrációja magasabb volt, mint más, nem (vagy kevéssé) szennyezett területek esetén (a Lepista nuda mintájában 11,9; a Macrolepiota procera-nk\ 6,5 mg/kg sza. koncentrációt mértek). Jelen vizsgálatsorozat célja volt hazai, ehető nagygomba fajok Hg tartalmának a mérése, lehetőleg több termőhelyről származó mintasorozat alapján. ANYAG És MÓDSZER A gombák termőtesteit hazánk különböző részeiről gyűjtöttük be, között. A termőtesteket tisztítás és aprítás után 40 C -on megszárítottuk, majd porrá őröltük. Egy-egy gramm száraz anyagot tártunk fel 7,5 ml cc. salétromsavval mikrohullámú roncsoló rendszerben (Mileston MLS 1200), majd 25 ml-re hígítottuk bidesztillált vizzel. A Hg-koncentrációtól függően a roncsolvány 0,05-5,0 ml-ét analizáltuk Hg-tartalomra atom abszorpciós technikával ( Perkin-Elmer Model 5000, MHS-10 Mercury/Hydrid System), a kapott Hg-tartalmakat mg/kg száraz tömeg egységben adtuk meg.

75 EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A gomba termőtestek. Hg-tartalmának adatait az 1. táblázatban közöljük, megadva a termőhelyeket, az adatok számtani középértékét és szórását. A közölt adatok igen jelentős különbségeket mutatnak a különböző taxonok értékei. Egyes, nagy mintaszámmal vizsgált nemzetségek megfelelő adathalmazát a 2. táblázat tartalmazza. A vizsgált gombafajok Hg-tartalma 0,054 és 9,88 mg/kg száraz tömeg szélsőértékek között változott, az előbbi a Hirneola auricula-judae, az utóbbi a Lepista luscina esetében, a Hg-tartalmak különbsége 183-szoros. Az összes minta (n=112) adatát figyelembe véve, az átlagos Hg-tartalom 1,72 mg/kg száraz tömeg. Ez az átlag tehát a magas és az alacsony Hg-tartalmú taxonokat is tartalmazza, így információs értéke csak tájékozódó jellegű. A korábbi vizsgálatokból (lásd az irodalmi áttekintésben felsoroltakat) megállapítható, hogy a gombák rendszertani helyzete fontos szerepet játszik a Hg akkumulációban. Az 1. és a 2. táblázat adatai igazolják, hogy valóban nagy különbségek vannak a különböző nemzetségek között. A Laccaria (0,061 mg/kg szárazanyag), az Armillaria (0,118 mg/kg száraz tömeg) és a Xerocomus nemzetségek (0,25 mg/kg száraz tömeg) a legalacsonyabb Hg-tartalmúak. A Tricholoma minták átlaga 0,79 mg/kg száraz tömeg; igen jelentős Hg-szintetmutatnak átlagban az Agaricus és a Macrolepiota nemzetségek (mindkettő átlaga 2,92 mg/kg száraz tömeg). A Lycoperdon perlatum átlaga 2,94 mg/kg, míg a legmagasabb átlagos Hg-szint a Lepista nemzetségben adódott (3,02 mg/kg száraz tömeg). Az Agaricus és a Macrolepiota nemzetség Hg-akkumuláló képessége az irodalomból is ismert. A saját vizsgálatok megerősítik ezt, jelezve ugyanakkor, hogy más taxonok is az akkumulátor kategóriába sorolhatók. Az igen gyakori Lycoperdon perlatum, - melynek hét mintáját analizáltuk - 0,9-9,47 mg/kg száraz tömeg koncentrációk között tartalmazott Hg-t. Valószínűnek látszik, hogy a környezet szennyezésnek - pl. a Miskolc/2 jelű termőhelyen - is szerepe van a Hgszint növelésében. A legnagyobb átlagos Hg-szintet (3,02 mg/kg száraz tömeg) a 21 mintával képviselt Lepista nemzetségben mértük (a vizsgált fajok: L. gilva, L. inversa, L. luscina, L. nebularis, L. nuda). A legnagyobb koncentrációt a L. inversa halmi erdőből származó és a L. luscina Kamara-erdei mintáiban mértük. Mindkét termőhely Budapest jelentősen szennyezett területének számít, így valószínű, hogy ez esetben is a szennyezett környezet hatása nyilvánul meg az igen magas Hg-szintben. A vizsgálatok az OTKA számú programjának támogatásával készültek, amiért itt mondunk köszönetet.

76 táblázat. A hazánkban gyűjtött ehető gombafajok mintáinak Hg-tartalma. FAJ: A HIGANY-TARTALOM: GYŰJTÉS mg/kg TERMŐHELY: EVE: száraz tömeg szórás Agaricus arvensis 1993 Börzsöny 4.01 ±0.07 Schff.: Fr Bakony 2.77 ±0.05 Agaricus campestris L.: Fr. var. campestris Börzsöny 6.55 ±0.11 Agaricus esettei 1984 Budai hg ±0.03 Bon 1993 Budapest 3.14 ±0.05 (Rákospalota) 1994 Miskolc/l 2.40 ± Tatabánya/ ±0.01 Agaricus haemorroidarius Schulz.: Kalchbr SBK 2.30 ±0.10 Agaricus silvaticus Schff.: Fr Börzsöny 2.40 ±0.05 Armillaria mellea 1993 Csillebérc ±0.004 (Vahl.: Fr.) Karst Tatabánya/ ± Miskolc/l ± Tatabánya/ ± Tatabánya/ ± Miskolc/l ± Miskolc/l ± Miskolc/l ± Budai ± Miskolc/ ± Tatabánya/ ± Tatabánya/ ± Kamaraerdő ±0.02 Clitocybe odora 1993 Tatabánya/ ±0.02 (Bull.: Fr.) Kummer 1993 Miskolc/l ± Tatabánya/ ± Tatabánya/ ± Miskolc/l ±0.013 Cratarellus cornucopioides 1993 Bakony/l ±0.004 (L.): Pers Tatabánya/ ±0.002 Fistulina hepatic a 1993 Bükk 5.03 ±0.09 (Schaeff.) Fr Tatabánya/ ± Tatabánya/ ±0.003

77 táblázat folytatása: FAJ: A HIGANY-TARTALOM: GYŰJTÉS mg/kg TERMŐHELY: EVE: száraz tömeg szórás Hericium chlatroides 1993 Bükk ±0.002 (Pallas: Fr.) Pers Budai hg ± Tatabánya/ ± Budai hg ±0.004 Hirneola auricula-judae (Bull.: St.-Anm.) Wettst Miskolc/ ±0.002 Hygrophorus eburneus (Bull.:Fr.) Fr Budai hg ±0.008 Hypholoma capnoides 1993 Miskolc/ ±0.002 (Fr.:Fr.) Kummer 1993 Pilis ± Pilis 4.31 ±0.01 Laccaria laccata 1995 Miskolc/ ±0.03 (Scop.:Fr.) Bk. et Br Őrség ±0.005 Laccaria amethystina 1995 Őrség ±0.003 (Bolt.:Hooker) Murr Loipersdorf ±0.008 (Burgenland) Lactarius deliciosus Fr Miskolc/ ± Miskolc/ ±0.005 Lepista gilva 1994 Miskolc/ ±0.05 (Pers.:Fr.) Roze 1994 Miskolc/l 2.39 ± Miskolc/ ± Loipersdorf 2.26 ±0.08 (Burgenland) Lepista inversa 1993 Halmi erdő 7.44 ±0.07 (Sxop.:Fr.) Pat Miskolc/l 3.30 ± Pilis ± Bakony/ ± Tatabánya/ ±0.05 Lepista luscina 1993 Kamaraerdő 9.88 ±0.21 (Fr.) Sing Börzsöny 4.42 ±0.12 Lepista nebularis 1993 Bakony/ ±0.12 (Fr.) Harmaja 1993 Tatabánya/ ± Bakony/ ± Bükk 2.94 ± Miskolc/ ±0.05

78 táblázat folytatása: FAJ: A HIGANY-TARTALOM: GYŰJTÉS mg/kg TERMŐHELY: ÉVE: száraz tömeg szórás Lepista nuda 1993 Tatabánya/ ±0.04 (Bull.:Fr.) Cke Börzsöny 2.07 ± Bakony/ ± Bakony/ ± Őrség 3.10 ±0.05 Lycoperdon perlatum 1993 Tatabánya/ ±0.02 Pers.: Pers Miskolc/ ± Pilis 2.05 ± Bükk 4.26 ± Miskolc/l 1.88 ± Miskolc/l 2.02 ± Miskolc/l ±0.07 Macrolepiota procera 1993 Halmi erdő 1.82 ±0.06 (Scop.:Fr.) Sing Bakony/ ± Tatabánya/ ± Tatabánya/ ± Kamaraerdő 4.72 ± Miskolc/ ± Miskolc/l 2.59 ± Tatabánya/ ± Kamaraerdő 3.01 ± Miskolc/l 3.17 ±0.05 Macrolepiota rhacodes 1993 Miskolc/ ±0.04 (Vitt.) Sing Pilis 2.02 ± Pilis 1.88 ± Miskolc/ ± Miskolc/l 3.08 ± Miskolc/ ±0.07 Macrolepiota mastoidea (Fr.) Sing Tatabánya/ ±0.06 Pleurotus ostreatus (Jacq. et Fr.) Kummer 1993 Budapest 3.47 ±0.028 Pleurotus pulmonarius (Fr.) Quél Budapest ±0.004 Suillus granulatus (L.) Kuntze 1993 Bekölce ±0.005

79 táblázat folytatása: FAJ: A GYŰJTÉS TERMŐHELY: M 8 /K 8 HIGANY-TARTALOM: EVE: szaraz tonicg szórás Suillus grevillei (Klotzsch.) Sing Pilis 2.52 ±0.02 Stropharia aeruginosa 1993 Miskolc/ ±0.002 (Curt.: Fr.) Quél Miskolc/ ± Bükk ±0.005 Tricholoma imbricatum 1993 Miskolc/ ±0.011 (Fr.:Fr..) Kummer 1994 Miskolc/ ± Miskolc/ ±0.045 Tricholoma scalpturatum 1993 Tatabánya/ ±0.003 (Fr.) Quél SBK 4.34 ± Tatabányai ±0.026 Tricholoma íerreum (Schff.:Fr.) Kummer 1993 SBK ±0.02 Xerocomus chrysentheron 1993 Halmi erdő ±0.007 (Bull.) Quél Börzsöny ± Miskolc/ ±0.007 Xerocomus porosporus 1993 Börzsöny ±0.004 Imler 1993 Bakony/ ±0.007 Xerocomus subtomenlosus (L.) Quél Börzsöny ± táblázat. Néhány vizsgált taxon átlagos hieanytartalma Gombataxon: Átlagos Hg-tartalom: A minták (mg/kg száraz tömeg) száma: Agaricus Armillaria mellea Laccaria Lepista Lycoperdon perlatum Macrolepiota Tricholoma Xerocomus

80 IRODALOMJEGYZÉK AlCHBERGER, K. és HORAK, O. (1975) Quecksilberaufnahme von Champignons Agaricus bisporus aus künstlich angereichertem Substrat. Bodenkultur, 26, 8-14, BALÁZS, A. (1988) Néhány termesztett és vadon termő gomba mikroelem tartalmának alakulása. Kertgazdaság, 20, BARBAGLI, R. és BALDI, F. (1984) Mercury and methyl mercury in higher fungi and their relation with the the substrate in a cinnabar mining area. Chemosphere, 13, BRESSA, G., CIMA. L. és COSTA, P. (1988) Bioaccumulation of Hg in the Mushroom Pleurotus ostreatus. Exotoxicology and environmental Safety, 16, BRUNNERT, H. ZADRAZIL, F. (1979) The translocation of Mercury and Cadmium into the Fruiting Bodies of six Higher Fungi. Eur. J. Microbiol. Biotechnol., 17, BRUNNERT, H. és ZADRAZIL, F. (1981) Translocation of Cadmium and Mercury into the fruiting bodies of Agrocybe aegerita in a model system using agar platelets as substrate. Eur. J. Appl. Microbiol. Biotechnol., 12, DlETL, G.(1987) Wild mushrooms accumulate heavy metals. Umwelt, 1-2, KALAC, P., BURDA, J., STASKOVA, I. (1991) Concentrations of lead mercury and copper in mushrooms in the vicinity of a lead smelter The Science of Total Environment, 105, KOJO, M. és LODENIUS, H. (1989) Cadmium and Mercury in Macrofungi Mechanism of Transport and Accumulation. Angew. Botanik, 63, KUUSl, T., LAAKSOVIRTA, K., LIUKKONEN, H., LODENIUS, M. és PlEPPONEN, S. (1981) Lead, Cadmium and Mercury contents of fungi in the Helsinki Area and in Unpolluted Control Areas. Z. Lebensmitt. Unters. Forsch., 173, LAAKSOVIRTA, K. és LODENIUS, M. (1979) Mercury content of fungi in Helsinki. Ann. Bot. Fennici, 16, LASOTA, W. és FLORCZAK, J. (1991) Wplyw warunkow uprawy na akumulacje niektorych substancji toksycznych w grzybach Bromat. Chem. Toksykol. 24, LASOTA, W., FLORCZAK, J. és KARMANSKA, A. (1990) Wplyw warunkov uprawy na akumulacja niektorych substancji toksycznych grzybach. II. Obserwcje procesu wchlaniania Hg, Cd, Pb i Zn przez Agaricus bisporus i Pleurotus ostreatus. Bromat. Chem. Toks.,23,

81 - 79- LOUGI-ITON, A. és FRANK, R. (1974): Mercury in mushrooms (Agaricus bisporus). Mushroom Sei., 9, LORENZ, Fl., KOSSEN, M. T. és KÄFERSTEIN, F.K. (1978): Blei, Cadmium- und Quecksilbergehalte in Speisepilzen. Bundesgesundheitsblatt, 21, MONARD, J. (1990): Presence de metaux lourds dans les champignons Bull. Soc. Myc. Fr. 106, QlJINCHE, J.P. (1979): L 'Agaricus bitorquis, un champignon accumulateaur de mercure, de selenium et de cuivre. Vitic. Arboric. Hortic., 11, SEEGER, R. és NUTZEL, R. (1976): Quecksilbergehalt der Pilze Z Lebensmitt. Unters. Forsch., 160, STEGNAR, P., KOSTA, L., BYRNE, A., RAVNIK, V. (1973): The accumulation of mercury and occurrence of methylmercury in some fungi. Chemosphere, 2, STIJVE, T. és CARDINALE, E. (1974): Selenium and Mercury Content of Some Edible Mushrooms. Trac. Chim. Aliment. Hyg., 65, STIJVE, T. és ROSCHNIK, R. (1974): Mercury and methylmercury content of heavy metals in soil from extended wastewater irrigation. Trav. Chim. Aliment. Hyg. 65, ZURERA-COSANO, G., RINCON, F., ARCOS, F., POZO, R. (1986): Mercury content in mushroom species on the Cordova area. Bull. Environ. Contain. Toxicol., 36, ZURERA-COSANO G., RINCON, F., MORENO-ROJAS, R.SALMERON-EGEA, J. és POZO-LORA, R. (1988): Mercury content in different Species of Mushrooms Grown in Spain. J. of Food Protection, 51, ÖSSZEFOGLALÁS 112 ehető, vadontermő gombaminta Hg-tartalmát vizsgáltuk atom abszorpciós spektrometriával. Az összes minta átlagos Hg-koncentrációja 1,72 mg/kg száraztömeg, de a különböző taxonok (nemzetségek, illetve fajok) Hg koncentrációja igen különböző. Bár a különböző termőhelyek nyilvánvaló befolyással vannak az ott termő gombák Hg tartalmára, adataink főként egyes taxonok Hg felhalmozó képességére utalnak. Az Agaricus és a Macrolepiota nemzetségen kívül, ahol a Hg-akkumuláció jelensége már korábbról ismert, adataink jelentős Hg-szintet jeleznek a Lycoperdon perlatum (2,94 mg/kg) és a Lepista fajok esetében (3,02 g/kg). A közölt adatok alapján nagyobb figyelmet kell fordítani a vadontermő gombák, különösen a Hg-akkumuláló taxonok, aktuális Hg tartalmára, a kérdés toxikológiai, élelmiszerkémiai vetülete miatt.

82 - 80- SUMMARY MERCURY CONTENT OF SOME WILD EDIBLE HUNGARIAN MUSHROOMS Mercury content of 1 12 samples of common, edible mushrooms was determined by atomic absorption spectrometric method. The average Hg-content of all samples investigated is 1.72 mg/kg DM however the Hg-concentration of different taxonomic groups (species and genus) is remarkable different. Although the different habitats have an obvious effect on the Hg-concentration of sporocarps, our results clearly indicate the Hg-accumulating capacity of some taxonomic groups. In addition to the samples belonging to the Agaricus and Macrolepiota genus, where the Hg-accumulation has been known for a few years, we observed high Hg-level in Lycoperdon perlatum (average 2.94 mg/kg DM) as well as in some Lepista species (average 3.02 mg/kg DM). These data confirm the need for paying special attention to the Hg-level of common mushrooms especially to that of accumulating species

83 TUDOMÁNYOS DOLGOZA TOK ORIGINAL PAPERS MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p Vol.37. No A CSIPERKENEMESÍTÉS TÖRTÉNETE ÉS BIOLÓGIAI HÁTTERE GEML József, Korona Gombacsíra Üzem és Fajtakutató Laboratórium, 3395 Demjén Pf. 1. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Növénytani Tanszék (Ph.D. hallgató) Kulcsszavuk: Agaricus bisporus, nemesítés Keywords: Agaricus bisporus, breeding BEVEZETÉS A termesztett gombák közül világviszonylatban is, de különösen Európában és Észak-Amerikában a csiperkékből termesztik a legnagyobb mennyiséget, így ezek jelentősége kiemelkedő más fajokhoz viszonyítva. A csiperkéken belül főleg a kétspórás csiperke (Agaricus bisporus) terjedt el, de a melegebb éghajlatú országokban ill. mérsékelt övön a nyári időszakban sok helyen termesztik az ízletes csiperkét (A. bitorquis) is. Ezenkívül voltak és vannak kísérletek más Agaricus fajok kultúrába vonására (pl.: A. arvensis, A. campestris, A. macrosporus, A. macrosporoides), de ezek nagyüzemi termesztése még nem megoldott. Az alábbi cikk ismerteti a csiperkék nemesítésének legfontosabb fejlődési szakaszait, állomásait, kiemelkedő eredményeit, valamint ezek biológiai hátterét. ANYAG ÉS MÓDSZER A Phycomycetes taxont tanulmányozva írta le BLAKESLEE 1904-ben, hogy e gombák ivaros szaporodásakor csak akkor képződnek zygospórák, ha két eltérő ivarú (+ és -) monospórás, haploid micélium találkozik. A bazídiumos gombák ivaros szaporodásának mechanizmusát nem ismerték egészen az első világháborúig. BENSAUDE 1918-ban ill. KNIEP 1920-ban egymástól függetlenül végezték elődjükhöz hasonló módon kísérleteiket, tehát haploid monospórás tenyészeteket készítettek, melyeket azután egymással kereszteztek minden lehetséges kombinációban. A kompatibilitás (az eredményes fúzió) kritériuma a bazidiumos gombák nagy részére jellemző "kapocs" képződése volt, mivel azt már korábban megfigyelték, hogy mind a termőtestet képző, mind a termőtest szövetéből származó dikarióta micéliumra jellemző e "kapocs" jelenléte. BENSAUDE a Coprinus nemzetségnél, KNIEP a Schizophyllum commune-né\ állapította meg a következőket:

84 - 82- Az említett gombák ivaros szaporodásában az párosodási típust két lókusz határozza meg. A kompatibilis kombinációban mindkét alléinak eltérőnek kell lenni. Pl. az AB allélokat hordozó hifa csak az ab hifával fúziónál, az Ab pedig csak az ab-vel. Ezt a folyamatot bifaktoriális (kétfaktorú) heterotallizmus-nak nevezik. A "bifaktoriális" jelző a két lókuszra utal, a heterotallizmus pedig arra, hogy a bazídiumokon képződő spórák eltérő allélokat hordoznak (egy spóra csak az egyiket), ezáltal monospórás hifáik nem képesek termőtestek képzésére (MILES, 1996.). A további kutatások bebizonyították, hogy nem egyazon termőtestből származó haploid monospórás tenyészetek kombinálása akár teljes kompatibilitást hozhat. Pl. egy adott termőtestből származó AB allélokat hordozó hifák fuzionálnak egy másik termőtest A'B' hifáival. E felfedezés azt bizonyította, hogy az ivari faktorokat többszörös allélok határozzák meg, így sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy csírázáskor a hifa kompatibilis hifával találkozik és létrejöhet a fúzió, majd a termőtestképzés. További érdekes felfedezések történtek a bazídiumos gombák széleskörű tanulmányozásakor, melyekből a legfontosabbakat említek itt meg (MILES, 1996.):. az unifaktoriális (egyfaktorú) heterotallizmus leírása (pl. néhány csiperke fajnál), mely esetben az ivari típust egyetlen lókusz alléljai határozzák meg dikarion-monokarion párosodás észlelése, mely során a monokarion (haploid hifa) egy dikarionnal történt fúzió után válik maga is dikarionná. A reakció lehet legitim ("törvényes"), mikor a monokarion a dikarion legalább egyik sejtmagjával kompatibilis, ill. "törvénytelen", mikor egyik sejtmaggal sem. Ez utóbbi meglehetősen ritka dikarion-képzés nélküli monokarion-monokarion párosodás leírása, pl. "álkapocs" képzése mikor a monokarionok A ill. a allélja kompatibilis, viszont a B allélok azonosak. homo- és heterokarionok megfigyelése. Az alaposabb citológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy számos gombafajnál a "monokarion" és "dikarion" kifejezések helyett helyesebb a "homokarion" ill. "heterokarion" elnevezések használata, mivel a hifák sejtjeiben a sejtmagok a sejtosztódástól függetlenül sokszorozódhatnak és a sejtek között vándorolhatnak. így legtöbbször egy sejt 1-10 vagy esetleg ennél is több sejtmagot tartalmazhat.

85 - 83- A kétspórás csiperkéről készült korai írások közül az egyik legátfogóbb az amerikai K.LIGMAN 1943-ban közölt munkája, melyben a termesztett csiperkét ugyan még Agaricus campestris bisporus-nak írta le, de már beszámolt citológiai vizsgálatairól, monospórás és szövettenyészetekről, steril vonalak (homokarionok) keresztésével előállított fajtákról és mutációkról. Fontos citológiai munkák születtek az 50-es évek végén EVANS által, aki a termesztett gombák sejtmagjait vizsgálta. Szerinte a kétspórás csiperke haploid kromoszómaszáma 12, míg KLIGMAN csak 9-et talált (FRITSCHE, 1991.). MOESSNER 1962-ben számolt be kísérleteiről, melyek során diploid tenyészetek keresztezési lehetőségeit vizsgálta. Olyan szülői fajtákkal dolgozott, melyek tulajdonságai élesen elkülönültek egymáséitól, így az adott tulajdonság sikeres átvitele könnyen észlelhető. Módszere szerint petri-csészékbe, egymás mellé oltotta a fajtákat, majd összenövésük után a határzónából vett micéliumokból készített tenyészeteket. Ezeket aztán letermesztette és a termőtestek tulajdonságait vizsgálta. Néhány esetben tapasztalt jeleket, melyekből arra következtetett, hogy lehetséges az örökítőanyag bizonyos mértékű keveredése heterokarionok anasztomózisa által is. SAN ANTONIO ÉS HWANG 1970-ben számoltak be sikeres kísérleteikről, melyek során a gabonaszemre oltott micéliumot akár egy éven át is károsodás nélkül tárolták C-on, folyékony nitrogénben. Az Agaricus bisporus életciklusát RAPER és munkatársai írták le 1971-ben és a fajt másodlagosan homotallikus-nak találták (FRITSCHE, 1991.). Kétspórás csiperke bazídiumain, ahogy azt neve is mutatja, a kalapos gombákra jellemző négy haploid spóra helyett két kétmagvú (dikarion) spóra található. Homotallikus azért, mert a spórák a párosodási típust meghatározó lókuszt nézve ugyanazokat az allélokat (jelen esetben mindkét kompatibilis alléit) tartalmazzák. Monospórás tenyészeteik képesek termőtestek képzésére anélkül, hogy más hifával fuzionálnának. Másodlagos azért, mert a sejtmagok nem hordoznak eredendően azonos alléit, hanem a különleges spóraképzési folyamat során kerül a két spórába a más fajoknál négy spórába szánt négy sejtmag általában úgy, hogy egy-egy spórába a kompatibilis ivari faktorokat hordozó magok esnek. E szaporodási mód nagyban megnehezíti a nemesítők munkáját (ELLIOTT, 1985.). Természetesen kivétel mindig akad, így azt már a '70-es években megállapították, hogy kis százalékban ugyan, de képződnek haploid spórák e fajnál is, így volt egy csekély lehetőség arra, hogy hosszadalmas munkával ugyan, de elérhető legyen komolyabb előrelépés a nemesítésben. A munkát tovább bonyolította az is, hogy a haploid homokarionok egyesülése révén képződő heterokarionoknál nincs"kapocs"

86 képzés, ami megnehezíti felismerésüket. Az eredményes anasztomózis így leginkább csak termesztési kísérletekkel igazolható, bár egyéb jelekből is valószínűsíthető (pl. erősebb növekedés). MILLER, ROBBINS ÉS KANANEN 1974-ben közzétett írása az A. bisporus kalapjának forma- és színöröklődését taglalta. Munkájuk szerint a forma domináns-recesszív módon, a szín pedig több gén együttes hatása szerint öröklődik (FRITSCHE, 1991.). BOISSONET-MENES 1978-ban protoplasztfúziós nemesítésről számolt be, mely módszer lehetővé teszi a fajok, sőt nemzetségek közötti keresztetezéseket is (BOISSONET-MENES, 1978.). Ugyanebben az évben ELLIOTT az A. bisporus-ra dolgozott ki nemesítési módszereket, melyekben fungicid-rezisztens ill. auxotróf mutáns vonalakat használt a képződő heterokarionok azonosítására (ELLIOTT, 1978.b). A csiperkék nemesítésének eszköze kezdetben (egészen a '70-es évekig) az alábbi 3 módszer ill. ezek kombinálása volt (LOFTUS, 1995.): 1. Random mutáció Ilyen volt pl. az eredetileg többnyire barna kalapú kétspórás csiperke egy fehér színű mutációja, melyet a '20-as években találtak egy termő kultúrában. A ma termesztett fehér csiperke valószínűleg e mutáció leszármazottjai. 2. Multispórás tenyészetek A törzsek vagy vonalak tulajdonságainak javítására ill. a már meglévők stabilizálására felhasználhatók a multispórás felvételek és ezek továbboltásainak szelektálása. E módszer esetén az utódok kis mértékben különböznek a szülői vonaltól, mivel a sok spórából kihajtó hifák anasztomizálnak egymással, tulajdonságaik a magvándorlások révén kiegyenlítődnek. 3. Monospórás tenyészetek A hígított spóraszuszpenzióból szélesztéssel kapott egyspórás tenyészetek tulajdonságai között viszonylag nagy eltérések lehetnek, ezért ezek alkalmasabbak az eddigiektől eltérő vonalak előállítására. A forradalmi áttörést hozó eredményeket a német Gerda FRITSCHE érte el a '70-es évek végén a hollandiai Horst-i kutatóintézetben. FRITSCHE a kétspórás csiperke csekély számban előforduló haploid spóráiból készített monospórás tenyészeteket, majd ezeket egymással keresztezte a kívánt tulajdonságok kombinálása érdekében.

87 Hosszas munkáját siker koronázta, mely során új, az addig használt fajtáknál sokkal jobb termesztési és piaci tulajdonságokkal rendelkező hibrideket nemesített ki. Az U1 volt az első ilyen hibrid, majd azt követte az U3. Ezeket ill. ezek leszármazottjait termesztik azóta is világ legnagyobb részén. FRITSCHE munkája úttörő jelentőségű a csiperkenemesítés terén és nagyon jó példája a stratégiai nemesítési módszer átütő erejének (LOFTUS, 1995.). Az utóbbi két évtized kutatásai rámutattak arra a problémára, hogy a termesztett csiperke fajták (törzsek) meglehetősen szűk genetikai variábilitással rendelkeznek. A fajták, hibridek további javítására, ahogyan a kultúrnövényeknél is, a vadontermő típusok rendkívül változatos genetikai forrást jelentenek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a '90-es évek elején CALLAC és munkatársai által a Sonora-sivatag kaliforniai részén leírt négyspórás A. bisporus változat, melyet - felfedezője után - A. bisporus var. burnettii-nek neveztek el. Ez a négy haploid spórát képző, ezért rendkívül fontos típus különösen nagy jelentőséggel bír(hat) a nemesítés, ezen belül a homokarionok előállításának megkönnyítésében. Variety: [ bisporus ) ( burnettii ) Heterokaryotic spores Homokaryotic spores («+") (") (") (n + n) Plasmogamy FRUCTIFICATION < J SECONDARY HOMOTHALLISM predominant for bisporus HETEROTHALLISM predominant for burnettii 1. ábra: Az Agaricus bisporus var. bisporus és az A. b. var. burnettii eltérő életciklusa (CALLAC et al., 1996.)

88 - 86- A DNS-technikák a '80-as évek elején kezdtek elterjedni, használatuk előtt a csiperkenemesítés legnagyobb nehézsége a homo- és heterokarionok elválasztása volt. A FRITSCHE és társai által alkalmazott, a növekedés intenzitáson alapuló megkülönböztető módszer meglehetősen pontatlan, félrevezető volt. A gombakutatás területén először MAY és ROYSE számolt be elektroforetikus módszerükről 1981-ben, melyet A. bisporus, A. campestris és Lentinus(=Lentinula) edodes fajok genetikai vizsgálataihoz használtak (FRITSCHE, 1991.). A homokarionok vizsgálatára használt első genetikai teszt az "izozinv'-analízis kifejlesztésével vált elérhetővé. Az "izozimek" szerkezetileg eltérő, de ugyanazon aktivitásért felelős enzimek, melyek analízise során a feldarabolt micélium sejtjeinek extraktumát elektroforetikus gélen futtatják, majd enzimspecifikus festéssel a homo- és heterokarionok elválaszthatók (LOFTUS, 1995.). A '80-as évek közepén a DNS-technikák fejlődése további, egyre kidolgozottabb módszereket eredményezett. Ezek közül az első az RFLP-módszer (Restriction Fragment Length Polymorphism) volt, mely elméletileg végtelen marker forrást nyújt és általa lehetséges a géntérképek készítése is. Egy másik elterjedt módszer a RAPD (Random Amplified Polymorphic DNA), mely a polimeráz láncreakción (Polymerase Chain Reaction, PCR) alapszik. Ez az eljárás gyorsabb az RFLP-nél, kevesebb DNS szükséges hozzá és több minta vizsgálható vele adott idő alatt. Ez utóbbi 3 módszer (izozim, RFLP, RAPD) kombinálásával a homokarionok izolálása ma már rutinfeladattá vált a legtöbb kutatólaboratóriumban (ROYSE et al., 1993., LOFTUS, 1995.). A DNS markerek további alkalmazása a markerekhez kötött szelekcióban (Marker Associated Selection, MAS) is lehetséges egy (vagy több) kapcsoltan öröklődő fontos tulajdonság esetén. Ezenkívül az adott markereket hordozó lókuszok rekombinációs gyakoriságából következtetni lehet a lókuszok egymáshoz viszonyított helyzetére, így segítségükkel géntérképek is készíthetők. A DNSmarkerek talán legnagyobb jelentősége az ún. "DNS-ujjlenyomat"-ok készítésében van. Ez az "ujjlenyomat" jellemző az adott törzsre (fajtára), így kiemelkedő jelentősége van pl. a hibridizálásnál a sikeres anasztomózis bizonyítására (CHIU, 1993.), valamint a közeljövőben alkalmas lehet az egyes fajták levédésére is (LOFTUS, 1995.).

89 - 87- A biotechnológia másik fontos eszköze, a protoplasztok izolálása és ezek fuzionálása. A protoplasztok izolálása a fajok, sőt nemzetségek közötti hibridek előállítása mellett homokarionok kinyerésére is alkalmas eredetileg heterokarion micéliumból. A sejtfal enzimatikus lebontása után visszamaradó sejtek elkülöníthetők, sőt tovább darabolhatok. Az így kapott, eltérő számú sejtmagokat hordozó sejtek közül kiválaszthatók és regenerálhatok a monokarionok, melyekből biztosan homokarion hifa fejlődik (LOFTUS, 1995.). A kétspórás csiperke mellett ígéretes kísérleteket végeztek az ízletes csiperkével (Agaricus bitorquis) is a 70-es években, főleg Hollandiában. DIELEMAN VAN ZAAYEN 1972-ben rávilágított az ízletes csiperke egy rendkívül fontos tulajdonságára, a csiperke-vírusok elleni rezisztenciájára. Akkoriban a holland gombaiparban meglehetősen nagy károkat okozott a vírusbetegség, melyre az A. bisporus meglehetősen fogékony. Az A. bitorquis termesztésével először a Horst-i kutatóintézetben IIASSELBACH és MUTSERS ill. Belgiumban POPPE kezdtek kísérletezni (FRITSCHE, 1991.). A vírusrezisztencián túl más előnyös tulajdonságok is jelentkeztek a termesztések során. Az ízletes csiperke termőtestjei pl. kevésbé érzékenyek a szedés utáni kezelésre, szállításra, tárolhatóságuk jobb. Másik fontos jellemző, hogy az A. bitorquis az A. bisporus által megkívánt C-hoz képest kb. 5 C-kal magasabb hőmérsékleten képez termőtesteket, ami lehetővé teszi termesztését a nyári hónapokban ill. melegebb éghajlaton is. Előnyei ellenére mégsem terjedt el igazán (bár hazánkban is foglalkoznak vele kis mennyiségben), ez pedig következő hátrányos tulajdonságaiból adódik. Az ízletes csiperke érzékenyebb a komposztálási, termesztési hibákra, s bár a betegségekkel szemben meglehetősen ellenálló, a termesztéséhez szükséges magasabb hőmérséklet azonban jobban kedvez a kórkozóknak, kártevőknek is. Termőtestjei rövid tönkűek és gyakran a földfelszín alatt képződnek, sőt ki is nyílhatnak ott, ami megnehezíti a szép, szennyeződéstől mentes, piacképes termés szedését. RAPER 1975-ben az A. bitorquis életciklusát is leírta, melyben bipolár (unifaktoriális) heterothallizmust állapított meg, ami a bazídiumon képződő négy haploid spórára utal, egy ivari lókusszal. Ez a szaporodási mód - a kétspórás csiperkéével ellentétben - kedvező a nemesítő szempontjából, mert viszonylag könnyen előállíthatók monospórás haploid tenyészetek, melyek aztán keresztezhetők és a kapott hibridek tesztelhetők meglehetősen nagy számban. FR1TSCF1E és munkatársai Horst-ban, vad törzsekből állítottak elő üzemi fajtákat (Horst B 30, K 26, K.32) előbb csak sorozatos szelekciók, majd később keresztezések révén (FRITSCHE, 1991.).

90 - 88- Az Agaricus nemzetségen belül említést kell még tennem a fent említetteken kívül néhány egyéb fajjal végzett citológiai, szaporodásbiológiai és termesztési vizsgálatokról. ELLIOTT 1978-ban publikált írásában beszámolt az A. macrosporus és az A. nivescens szaporodási ciklusáról, melyben mindkét fajt unifaktoriális heterotallizmus-sal jellemzett (ELLIOTT, 1978.a). Bár szerinte a heterotallizmus nem annyira kifejezett e két fajban, mint pl. az A. bitorquis esetén és ezekat inkább átmeneti jellegüeknek vélte az A. bisporus másodlagos homotallizmusa felé. Ezt némiképp alátámasztják azok a közölt citológiai jellemzők, melyek szerint az A. macrosporus és az A. nivescens heterokarionjai általában kettőnél több sejtmaggal rendelkeznek, ami a kétspórás csiperkére is jellemző, az ízletes csiperke hifáira viszont nem (HOU & ELLIOTT, 1978.). Az A. arvensis-szel a Horst-i Kutatóintézetben FRITSCHE, majd kollégái végeztek kísérleteket. A kétspórás csiperkénél bevált termesztési módszert alkalmazva ígéretes eredményeket kaptak, de ugyanakkor igen nagy változékonyságot tapasztaltak az egyes vad törzsek megjelenése, környezeti igényei, növekedési intenzitása között (FRITSCHE, 1978.). Az eredményes termesztéshez a faj igényeinek alaposabb ismeretét és a termeszthető vonalak szelekcióját, nemesítését tartották elengedhetetlennek. ÉRTÉKELÉS Az Agaricus bisporus különleges életciklusa a korai időszakban különösen megnehezítette a nemesítők munkáját. Ma már azonban szaporodási folyamatának ismertté válásával, a biotechnológia fejlődésével hatékony módszerek dolgozhatók ki és alkalmazhatók jó eredménnyel. Az első sikeres hibridek jó alapot szolgáltatnak a további nemesítési munkához. A jelen fejlődési irány azt sugallja, hogy az új technológiák, a termesztett haszonnövényekhez hasonlóan, a gombatörzsek terén is forradalmi újításokat hoznak majd a közeljövőben. Nem valószínű azonban, hogy a géntechnikák kiszorítják majd a klasszikus nemesítést, sokkal inkább ki fogják egészíteni azt a nemesítési stratégiákban. Valószínűleg még hosszú ideig megmarad a homokarionok előállításán és azok keresztezésén alapuló nemesítési módszer, melyhez segédeszközként, épp a homokarionok izolálására használják az izozimanalízist, a DNS-"ujj lenyomatot" vagy a protoplasztizálást. Várható továbbá a vadontermő Agaricus törzsek felhasználásának előretörése, mivel ezek rendkívül változatos, értékes genetikai anyagot hordoznak, mely felhasználható (és felhasználandó!) a nemesítésben. Ezt bizonyítja az is, hogy az amerikai R.KERRIGAN vezetésével tíz évvel ezelőtt beindult az Agaricus Resource Program, mely a vad Agaricus törzsek begyűjtését tűzte ki célul világszerte.

91 - 89- Ez a gyűjtemény ma már több száz törzzsel rendelkezik, melyek nagy része A. bisporus, de más fajok is megtalálhatók és a nemesítők, kutatóintézetek rendelkezésére állnak (LOFTUS, 1995.). IRODALOMJEGYZÉK BOISSONET-MENES, M. (1978) Les protoplastes de champignons. Mushroom Science X. (Part 1) p CALLAC, P.; IMBERNON, M.; KERRIGAN, R.W.; OLIVIER, J.-M. (1996) The Two Life Cycles of Agaricus bisporus. Proceedings of the Second International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products, Penn State, p CHIU, S. (1993) Physiology, Cytology and Genetics of Mushrooms. Proceedings of the First International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products, Chinese University Press Hong Kong p ELLIOTT, T. J. (1985) The Genetics and Breeding of Species of Agaricus. In: The Biology and Technology of the Cultivated Mushroom. Edited by FLEGG, P.B.; SPENCER, D.M. and WOOD, D.A John Wiley & Sons Ltd. p ELLIOTT, r. J. (1978a) Sexuality in the genus Agaricus. Mushroom Science X. (Part I) p ELLIOTT, F. J. (1978) Breeding strategies in Agaricus bisporus. Mushroom Science X. (Part 1) p FRITSCHE, G. (1978) Tests on breeding with A. arvensis. Mushroom Science X. (Part 1) p FRITSCHE, G. (1991) A personal view on mushroom breeding from Genetics and breeding of Agaricus. Proceedings of the First International Seminar on Mushroom Science, Pudoc Wageningen p 3-20 HOU, H. and ELLIOTT, T. J. (1978) Comparative cytology in the genus Agaricus. Mushroom Science X. (Part 1) p LOFTUS, M. (1995) Breeding New Strains Of Mushrooms. Mushroom News 1995 July, p 6-14 MILES, P.C. (1996) Genetics and Breeding of Mushrooms-from Bensaude and Kniep to Molecular Genetics. Proceedings of the Second International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products, Penn State, p ROYSE, D. J.; BUNYARD, B. A.; NICHOLSON M. S. (1993) Molecular Genetic Analysis of Diversity in Populations of Edible Mushrooms. Proceedings of the First International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products, Chinese University Press Hong Kong p 49-54

92 - 90- ÖSSZEFOGLALÁS Cikkemben igyekeztem összefoglalni a legfontosabb termesztett gombák, a csiperkék nemesítésének főbb történelmi mérföldköveit. A kezdetben alkalmazott mono- és multispórás nemesítés, valamint a random mutációk felszaporításán túl ismertettem az első hibridek előállításának módját. Utaltam a ma használatos nemesítési, biotechnológiai módszerekre és ezek szerepére a jövőben. SUMMARY HISTORY OF THE IMPROVEMENT OF AGARICUS CULTIVATION AND ITS BIOLOGICAL BACKGROUND This paper summarizes the major milestones of the history of the improvement of the production of the most important cultivated mushrooms, Agaricus. The monoand multi-sporular methods of breeding used in the beginning will be described as well as in addition to the multiplication of random mutations the method of preparation of the first hybrids. It will be referred to the breeding and biotechnological methods being used nowadays and to their role to be played in the future.

93 SZÍNES OLD AT AK COLOUR PAGES M1KOLOG1AIKÖZLEMENYEK p Vol.37. No A Mikológiái Közlemények Szines Oldalak rovatában megjelenésre tervezett fajok listája: Species of mushrooms to be presented on Colour Pages of Clusiana: Agaricus bohusii Cortinarius paracephalixus Agaricus bresadolianus Cortinarius parfumatus Agaricus cappelli Cortinarius rigento ides Agaricus macrosporoides Cortinarius salor Agaricus pampeanus Cortinarius sodagnitus Agaricus pilatianus Cortinarius subcompar Agaricus pseudopratensis Cortinarius tiliae Amanita lepiotoides Cortinarius uliginosus Aureoboletus gentilis Cortinarius xanthophyllus Boletellus pruinatus Cratarellus konradii Boletus aereus Flammulina ononidis Boletus pinophilus Flocullaria rickenii Boletus pulverulentus Flocullaria straminea Boletus rhodoxanthus Gomphus clavatus Boletus splendidus Gyroporus cyanescens Callistosporium luteoolivaceum Hebeloma ochroalbidum Chalciporus rubinus Hebeloma subcaespitosum Cortinarius alboviolaceus Inocybe aeruginascens Cortinarius melanotus Inocybe javorkae Cortinarius olivascentium Inocybe lacera var. helobia

94 - 92- Leccinum brunneogriseolum Leccinum duriusculum Leccinum holopus Leccinum molle Leccinum versipelle Leucoagaricus sublitoralis Leucoagaricus wychanskyi Leucoagaricus brunneolilacinus Leucopaxillu lepistoides Leucopaxillu rhodoleucus Leucopaxil/us macrocephallus Leucopaxillus rhodoleucus Macrocystidia cucumis Macrolepiota citrinascens Macrolepiota excoriata Macrolepiota olivascens Macrolepiota venenata Pluteus atroviridis Pluteus aurantiorugosus Pluteus variabilicolor Suillus lakéi Suillus tridentinus Tricholosporum nodulosporum Tricholosporum goniospermum Xerocomus armeniacus Xerocomus ferrugineu Xerocomus moravicus Az alkalmazott jelölések magyarázata Dőlt betűkkel = megjelenésre váró fajok Félkövér betűkkel = a közlemények aktuális számában szereplő fajok Sima álló betűkkel = a már megjelent fajok Key to the notation used In Italics = species to be presented Bold letters = species presented in this issue Normal letters = species already presented A Szines Oldalak szerkesztője Albert László. A nyomdai előkészítés és az oldalak fordítása Szabó Sándor és Szabó Sándorné munkája. The editor of Colour Pages is László Albert. The translation and preparation for printing is made by Erzsébet Sándor Szabó. Szabó and

95 Amanita lep/otoides Barla "Húsbarna galóca"

96 Amanita lepiotoides Barla "Húsbarna galóca" Kalap: 5-8 cm R, félgömbalakúból kiterülő, ellaposodó, a közepén púpos; színe krémfehérből húsbarnásra elszíneződő, barnás burokpettyekkel borított, a peremén bordás. Lemezek: szabadonállók, viszonylag keskenyek, krémfehéres, pillás, megbarnuló lemezéllel. Tönk: 7-10 x 1,5-2 cm, krémfehér alapon múlékony, vattás-poros gallérzónával, ami alatt megbarnuló zónáktól korpás, jól fejlett bocskora erősen hártyás, sötétbarnára színeződő. Hús: puha, csaknem vattás állományú, fehérből lassan megpiruló, később barnára színeződő, enyhén retekszagú. Spórák: (9) x 5-6 pm, ovális, amiloid. Termőhely: első magyarországi adatai acidofil jellegű vegyes állományú erdőből származnak Őrség, Fekete tó környékén, silva mixta (Fagus, Pinus, Quercus), Őrség, Kétvölgy környékén, Calluno-Pinetum sub.: Fagus. Leg.: Szabó S-né, Albert L. Det., Herb.: Albert L. 97/5 Foto: Albert 2495 Cap: 5-8 cm across, convex, then expanded, becoming flat, with a slight umbo; Colour: cream-white becoming brown, with brownish fragments of the veil, with ribbed margin. Gills: free, relatively thin, with cream-whitish fibrous gill margins. Stipe: ,5-2 cm, cream-whitish basic colour, with wadded-powderish ringzone, there are brownish scaly spots under the ring zone, well developped pellicular volva, becoming dark brown. Flesh: smooth, almost wadded, white becoming reddish, later on brownish, slightly smelling radish. Spores: (9) pm, oval, amyloid. Habitat: first registered in Hungary: in acidofil mixed forest (Silva mixta: Fagus, Pinus, Quercus) Collected: in Őrség, region Kétvölgy, Calluno-Pinetum sub.: Fagus.

97 Aureoboletus genti/is (Quel.) Pouz. Aranybélésű tinoru

98 Aureoboletus gentilis (Quel.) Pouz.. Aranybélésű tinoru Kalap: 2-6 (8) cm R, dombomból ellaposodó, nedvesen nyálkás, tapadós, szárazon fénylő, a bőr foszlányokban lehúzható, színe sárgás, okkerbarnás ± rózsás árnyalattal. Csöves rész: szűk pórusú, tönkhöz nőtt, néha bordákkal lefut a tönkre, élénk aranysárga, később zöldessárga, nyomásra nem kékül. Tönk: 3-8 x 0,5-1 cm, hengeres vagy görbült, gyakran orsó alakú, a csúcsán aranysárga, ± bordás, lefelé sárgás-húsbarnás, nedvesen tapadós, a tövénél fehér. Hús: rugalmas, fehéres-krémsárga, a kalapban rózsás árnyalatú, savanykás ízű, gyümölcsillatú. Spórák: x 4,2-7 pm, boletoid orsóalakúak, sima felületűek. Kalapbőr: Kutis jellegű, 4-8 pm R, enyhén inkrusztált véghifákkal. Termőhely: lomberdőben, tölgy, gyertyán, bükk, gesztenye (Quercus, Carpinus, Fagus, Castanea) alatt, acido-szubacidofil jelleggel Visegrádi hg., Lepence-völgy, Deschampsio-Fagetum luzuletosum Leg.: Albert L., Varga Gy. Det., Herb.: Albert L. 96/44 Foto: Albert 2447 Cap: 2-6 (8) cm across, convex becoming flat, viscid when wet, shiny when draught. Cuticle can be peeled in small pieces, colour: yellowish, ochraceous ± rose shade. Pores: fine, grown to the stipe, sometimes with decurrent to the stipe, bright golden-yellow, later on greenish-yellow, not discolouring to blue when pushed. Stipe: 3-8 x 0,5-1 cm, cylindrical or curved, often fusiform, bright yellow at the top, ± ribbed, yellowish-brownish towards the base, sticky when wet, white at base. Flesh: flexible, whitish-creamish-yellow, rose in the cap, taste: acidous, with fruit smell. Spores: x 4,2-7 pm, boletoid fusiform, smooth surface. Cuticle: Characteristic cuticle, 4-8 pm R, smoothly incrusted endhiphae. Habitat: in broad-leaved acidofil forests (Quercus, Carpinus, Fagus, Castanea)

99 Cortinarius ctlboviolaceus (Pers.Fr.) Fr. Halványlila pókhálósgomba

100 Cortinarius alboviolaceus (Pers.Fr.) Fr. Halványlila pókálósgomba Kalap: 4-8 cm R, félgömbalakú vagy tompán púposból kiterülő, selymesen szálas, nem higrofán, fiatalon halvány ibolyás-ezüstszürke, később élénkebb ibolyás, szürkésokkeresen márványozott. Lemezek: viszonylag keskenyek, foggal tönkhöznőttek, halvány szürkés-ibolyából halvány rozsdabarnára színeződik. Tönk: 6-15 x 1-2,5 cm, nyúlánk, gyakran orsóalakú, halvány ibolyakékes, az általános burok zónaszerűen megmaradó. Hús: vékony, halvány kékes, nedvesen erősen márványozott; íze enyhe, szaga kissé földszerű. Spórák: 7-9,5 x 4,5-6 pm, nyújtottan oválistól szilva formájú, finoman szemcsés felületű. Termőhely: acidofil jellegű lomberdőkben, főleg nyír, de tölgy és bükk alatt is előfordul, Budai hg., Budakeszi környéke, Genisto pilosae-quercetum sub.: Betula. Leg.: Albert L. Det., Herb.: Albert L. 98/75 Foto: Albert 2535 Cap: 4-8 cm across, hemispherical or with broad umbo then expanded, silky fibrous, non-hygrophane, pale violaceous-silvergrey when young, later on becoming bright violet, greyish-ochraceous marbled. Gills: relatively thin, indented, pale greyish-lilac then becoming pale rosty. Stipe: 6-15 x 1-2,5 cm, lenghty, often fusiform, pale bluish-lilac, universal veil remaining as a zone. Flesh: thin, pale bluish, when wet strongly marbled, taste mild, smell: ground-like. Spores: 7-9,5 x 4,5-6 pm, oval expanded or prunoid shaped, slightly granulated. Habitat: in acidofil broadleaved forests, mainly Genisto pilosae-quercetum sub.: Betula. Collected: I in Buda mountain, near Budakeszi

101 Cortinarius itliginosus Berk. Rézvörös bőrgomba

102 Cortinarius uliginosus Berk. Rézvörös bőrgomba Kalap: 3-6 cm R, tompán púposból kiterülő, selymesen szálas, nem higrofán, színe narancsos rézvörös, később narancsbarna. Lemezek: foggal tönkhöz nőttek, viszonylag szélesek, fiatalon krómsárgák, később rozsdabarnák, sáfrányszínű árnyalattal. Tönk: 4-8 x 0,4-0,6 cm, sárga alapon narancsvörösen szálas az általános buroktól, öregen a sárga szín dominál, a tövénél barna. Hús: élénk krómsárga, enyhén retekszagú. Spórák: 8,5-10 x 5-5,6 (ím, nyújtottan ovális, finoman szemcsés felületű. Termőhely: tőzegmohalápok peremzónájában füzek (Salix) alatt terem, első magyarországi adata: , Bakony hg., Öcs környéke (Öcsi-nagy tó), Salicetum cinereae. Leg.: Albert L., Varga Gy. Det., Herb.: Albert L. 89/104 Foto: Albert 1672 Cap: 3-6 cm across, from umbo to expand, silky fibrous, non-hygrophane, orangecupreous, later orange-brown. Gills: indented, relatively broad, chrome-yellow when young, then becoming rosty with a shade of saffron. Stipe: 4-8 x 0,4-0,6 cm, yellow with orange fibres of universal veil, yellow when old, brown at the base. Flesh: bright chrome-yellow, smells radish. Spores: 8,5-10 x 5-5,6 ^m, oval expanded, smoothly granulated. Habitat: at the edge of sphagnum under Salix. First registered in Hungary: , Bakony mountain, surrounding of Öcs (Big Lake of Öcs) Salicetum cinerae.

103 CS -G E 0 er j a. CJ 53 N QJ E VI k ss IZL N 'O BS 1 a> C :3 "S 5 >5 a u a -5 1 «J a

104 Leucopaxillus rhodoleucus (Romeil) Kühner Rózsáslemezű álcölöpgomba Kalap: 4-7 em R, domborúból ellaposodó, a pereme sokáig begöngyölt; krémfehér, a közepén okkeresedő; fiatalon hamvas, később márványosan foltos. Lemezek: lefutók, sürünállók; fiatalon rózsásak, később halvány krém okkerszínűek Tönk: 4-6 x 0,5-1 pm, ± görbült, a tövénél bunkós, a felső részén hamvas, alatta hosszan szálas, fehér színű. Hús: viszonylag kemény, fehér, enyhe ízű, kellemes gyümölcs illatú. Spórák: (6,5) 7-9,2 x 5-6 pm, csepp alakú vagy ovális, kettősfalú és finoman szemcsés, enyhén amiloid. Termőhely: lomb- és fenyőerdőben, főleg homoktalajon, Ipolytarnóc, Populetum cult, sub.: Robinea. Leg.: Albert, Rimóczi, Szabó Det., Herb.: Albert L. 92/49 Foto: Albert 1962 Cap: 4-7 cm across, convex becoming fiat, with margin inrolled, cream-white, becoming ochraceous in the middle, glaucous when young, later on marble stains. Gills: decurrent, crowded, rose when young, later on becoming pale ochraceous. Stipe: 4-6 x 0,5-1 pm, ± curved, club-shaped at base, glaucous at the top, underneath fibrous, white. Flesh: relatively hard, white, taste: mild, smell of fruit. Spores: (6,5) 7-9,2 x 5-6 pm, drop-shaped or oval, double wall, smoothly granulated, slightly amyloid. Habitat: in broad-leaved and pine forests, mainly on sand, Collected: Ipolytarnóc Populetum cult, sub.: Robinea.

105 Leccinum bruneogriseolum Lannoy et EstadesBarnásszürke érdestinoru

106 k. AO ^. Sf 1 Leccinum brunneogriseolum Lannoy et EstadesBarnásszürke érdestinóru Kalap: 5-10 (12) cm R, félgömb alakúból kiterülő, fiatalon csillámló, később lecsupaszodó, a peremén kissé túlnövő kalapbőrrel; színe szürke, barnásszürke, az öreg példányoknál olajbarna, a rágásnyomokban okkersárga. Csöves rész: kiöblösödő, a tönk körül árokkal; fehéres-krémszínű, öregen okkerbarna. Tönk: 8-16 x 0,8-2,5 cm, szürkés alapon világosszürke, barnásszürke érdes pikkelyekkel, a tövénél ± zöldeskék foltokkal. Hús: viszonylag kemény, fehér, fiatalon a tönk csúcsán ± rózsásodik, a tövében foltokban zöldes, zöldeskék. Spórák: x 5-6,5 pm, orsó alakúak, sima felületűek. Kalapbőr: trichodermium jellegű pm R cilindrocisztákkal vegyes. Termőhely: acidofil jellegű részeken terem nyírfa (Betula) alatt, főleg homokköves és kavicsos alapkőzeten Budai hg., Budakeszi környéke, Genisto pilosae-quercetum sub.: Betula. Leg.: Albert L. Det., Herb.: Albert L. 83/83 Foto: Albert 939 Cap: 5-10 (12) cm across, hemispherical then expanding, glittering when young, thenafiter getting naked, with cuticle slightly growing larger than the cap itself, grey, brownish-grey, oil-brown when old, ochraceous where bitten. Pores: getting convex, turning up at stipe, whitish-cream, becoming ochraceousbrown when old. Stipe: 8-16 x 0,8-2,5 cm, greyish with pale greyish, brownishgreyish scales, with ± greenish-blue stains at the base. Flesh: relatively hard, white, getting rose at the top of the stipe when young, with ± greenish-blue stains at the base. Spores: x 5-6,5 pm, fusiform, smooth surface. Cuticle: trichodermium-like pm R mixed with cylindrocystides. Habitat: in acidofil area under Betula, mainly on psammitic and gravelly basis. Collected: Buda mountains, Budakeszi, Genisto pilosae-quercetum sub.: Betula.

107 HOZZÁSZÓLÁSOK. MTÁK COMMESTS MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p Vol.37.No.l HOZZÁSZÓLÁSOK Dr. RIMÓCZI IMRE : "MAGYARORSZÁG NAGYGOMBÁINAK TERMÉSZETVÉDELMI HELYZETE ÉS VÖRÖS KÖNYVÉNEK TERVE " C. DOLGOZATÁHOZ: Az elmúlt évben elkészült munka komolyan felbolygatta - a dolgozat témája jelentőségének megfelelően - mikológus társadalmunkat. Sorra lehetett hallani az anyaggal kapcsolatos szakmai véleményeket, hozzászólásokat, kritikákat. Mi sem volt természetesebb, mint, hogy a már megszokott rovatunkba kérjük valennyi kedves kolléga hozzászólását. Kezdetben úgy tűnt, a vélemények olyan tömegben fognak érkezni, hogy esetleg külön számot kell nekik szentelnünk. Sajnos azonban lapzártáig csupán a következőkben közölt vélemények érkeztek a szerkesztőséghez. Nagyon sajnáljuk, hogy ebben a számban nem tudunk több hozzászólást közre adni, de reméljük, hogy a következőbe még érkeznek vélemények. Babos Marxit hozzászólása: A szerzővel egyetértésben magam is furcsának találtam, hogy az 1989-ben megjelent Vörös Könyv (szerk.: Rakonczay) egyáltalán nem foglalkozott a gombákkal. Megfigyelési adatokat pedig már lehetett volna találni az ugyanaz évben megjelent munkámból (Babos,M.: Magyarország kalaposgombáinak /Agaricales s.l./ jegyzéke I.) Ebben a Magyar Természettudományi Múzeum herbáriumában lévő anyagból sajnos 21 "kipusztult vagy eltűnt" (ex) taxont neveztem meg a saját termőhelyi megfigyeléseim alapján. A dolgozatban a kalaposgombákból (Agaricales s.l.) 1283 taxon múzeumi anyagának adatai kerültek feldolgozásra. A jegyzék nem tartalmaz taplóféléket, pöfetegféléket, nagyobb termetű Ascomycotina fajokat. A publikált anyag több mint egyharmad része (488 taxon) csak 1-2 lelőhelyről ismert. A dolgozatom egyébként képet ad a hazai kalaposgombák nemzeti parkjainkban való előfordulásáról is. Munkámban a következőket írtam: " A magunk részéről jelenleg még a magyarországi adatok mennyiségét nem találjuk elegendőnek ahhoz, hogy az egyes fajokat a veszélyeztetettség fokának megfelelő, nemzetközileg is használt kategóriákba soroljuk." E véleményem azóta is változatlan és teljesen egyezik a szerzőével, aki az előfeltételek között elsőként " az adott területen élő nagy gombák ismeretét" jelöli meg. Ezt pedig csak intenzív terepkutatás során lehet elérni.

108 Sajnos azonban napajinkban csak nagyon keveseknek adatik meg ez a lehetőség. Az újabb hazai tudományos irodalom taxonómiai-florisztikai adatainak feldolgozása fontos lenne egy ilyen listában. A szerző által idézett irodalomban ezekről nem találtam említést. (A külföldi szakemberek viszont - a szerző vonatkozó mondatával ellentétben - ezeket az eredményeket ismerik és idézik.) Az I. táblázat szerint Nagy-Brittania 274 fajt vett listára, s ez arányaiban kb. megegyezik Siller-Vasas 149 Magyarországi listás fajával. Dániánál és Lengyelországnál nincsenek számadatok, s nem találtam Olaszországról említést. Az olaszok készítettek "Vörös listát"? Eziránt azért érdeklődöm, mert náluk a kutatási eredények talán már lehetővé tennék az összeállítást. Köztudott, hogy Bresadola úta is sokan folytatnak intenzív, eredményes kutatómunkát Olaszország gombáinak feltárása érdekében. Az "Antropogén okok" című részből kimaradt egy nagyon lényeges rész, mégpedig a lakott helyek környékének intenzív szennyezése, amelynek hatására nagyon átalakul a gombaegyüttes. Nitrofil, bolygatást tűrő fajok jönnek elő, az eredetiek pedig előbb-utóbb kiszorulnak. Az "Erdőgazdálkodás" részben nem esik szó a közelmúltban lezajlott erdőprivatizációról. Vajon ez hogyan fogja befolyásolni a gombák életlehetőségeit? "A gombavédelem lehetséges módjai" című részben a szerzővel egyetértésben az 'Élőhelyek védelme' című részt tartom a legfontosabbnak. Idézem is szavait: " A legfontosabb és legsürgősebb az élőhelyek védelme, mert a gombák mennyiségi és fajszámbeli csökkenéséért nyilvánvalóan és elsősorban nem a gombagyűjtők okolhatók, hanem az élőhelyek károsodása és pusztulása." Ezt kell mindenkiben tudatosítani! Fajvédelemről nagyon nehéz beszélni, hiszen ez csak néhány közismert, feltűnő jó étkezési gomba esetében lehetséges. Ezek megismertetésére alkalmasak a plakátok, bélyegek (vagy például a tejes dobozok is, amint azt Svédországban láttam). De az olyan apró termetű, étkezésre alkalmatlan, ritka gombafajokat, amelyeket csak néhány tudományos kutató gyűjtött eddig "fajvédelemmel" megvédeni nem lehet. Az egyetlen lehetséges mód az élőhelyek hatékony védelme. De az élőhelyeket valóban védeni kell! Magyarországon tudomásom szerint eddig egyetlen terület volt egy gombafaj miatt védetté nyilvánítva - Nagydorog "Szenes legelő" védelme volt ez, az Agaricus maskae jelenléte miatt (1975). A védettség nem a gyűjtést tiltotta, hanem a művelési ág változtatást. A területet továbbra is birkalegelőnek kellett használni. (Megjegyzem, itt helyénvaló lett volna Imreh László és Bohus Gábor cikkeinek idézése.)

109 A 80-as években újra felkerestük a területet és sajnos azt tapasztalnuk, hogy a legeltetés csökkentése vagy megszüntetése miatt elgyomosodott legelőn nem látszottak az Agaricus maskae hatalnas boszorkánygyűríii, s termőtesteket sem találtunk. "A gombagyűjtés tilalma" című résszel kapcsolatosan, egyetértek pl. azzal, hogy az Amanita caesarea-t ki kell vonni az árusításra engedélyezett fajok közül. A felsorolt külföldi tilami módszerekkel, egyiknek-másiknak adaptálás nélküli hazai bevezetésével azonban nem tudok egyetérteni. Minden tilalom annyit ér, amennyit betartanak - betartatnak belőle. Pl. a mennyiségi korlátozást kik fogják a jövőben komolyan ellenőrizni. A magán erdőkben a tulajdonost is lehet majd korlátozni? A "tilalmi idő" a mi éghajlatunk alatt mikorra vonatkozhatna, aszályos időszakra vagy tömegtermés esetére. Ha pl. a Boletus edulis tilalmi listára kerül, az alakkör fajait lehet-e árusítani és melyik gombaszedő vagy ellenőr tudja majd az alakkör fajait szétválogatni? S a védendő fajok esetleges gyűjtését ki s mivel bünteti? A konkrét fajlistával kapcsolatosan a következő megjegyzéseket tartom fontosnak tenni: A Boletales családjai nincsenek felsorolva. A Paxillaceae egészen kimaradt a listából (Omphalotus, Hygrophoropsis, Paxillus). A Suillus-ok egészére vonatkozó megjegyzés nincs. A szerző csak a Suillus tridentinus (1), S.bovinus (3), és S.variegatus (3) adatát közli. Hiányoznak a Larix mikorrhizásak (Suillus grevillei, Suillus aeruginosus), hiányoznak a ritkák (Suillus piacidus, Suillus luteus f.alba) és végül hiányoznak a közönségesek (Suillus luteus, Sullus granulatus, Suillus collinitus). A Macrolepiota venenata-nak van-e igazolt hazai adata? Nem láttam publikálva Magyarországról. Viszont nem található a listában a hozzá nagyon hasonló Macrolepiota rhacodes var. hortensis. A Leucoagaricus-oknál a felsorolt fajok közül a ritka, érdekes homoki fajok egy része hiányzik (Babos 1989, 1995, stb.). A Gastrocybe génusz, illetve egyetlen hazai faja, az efemer Gastrocybe lateritia nincs megemlítve. A korábban Ex.-nek jelzett Hohenbuehelia mastrucata-x sikerült újra megtalálnom, ezért a 0 jelzés megszüntethető. <

110 A Pleurotus eryngii var. ferulae és a Polyporus tuberaster besorolása "3", ami a "Jelenleg több területen még nem ritka fajok, de amelyek gyérülése adatok alapján bizonyítható" kategóriát jelenti. A mediterrán jellegű Pleurotus eryngii var. ferulae-t egyetlen helyről ismerjük, a Polyporus tuberaster-x pedig tudomásom szerint csak Albert-Vasas publikálták. Vannak más adatok is? Itt jegyzem meg, hogy a "Vörös lista" kéziratának 1-6. oldalát - mivel a nagygombákkal általában nem foglalkozom, - érdemileg nem néztem át. így csak a fent említett két taxonra tettem fel kérdést. A kerti susulyka eddig Inocybe fastigiata néven szerepelt a szakirodalomban (Alessio monográfia, 1980; Moser, 1983; Singer, 1987; Rimóczi-Vetter, 1990). Ha más külföldi kutatók az Inocybe "rimosa" nevet tartják érvényesnek, a szinonimok felsorolása nélkül ki tudja majd azonosítani a fajt. Amióta a fenyőfák alatt termő "rizikék" a tejnedv színváltozása és a mikorrhizás partner alapján szétválasztva kezeljük, nem helytálló az 50-es évek megállapítása, mely szerint a Lactarius deliciosus gyakori. Itt a listában 2-es besorolású. De nem találtam a listában a szintén "rizike" néven ismert és gyűjtött Lactarius semisanguifluus-t és a Lactarius deterrimus-t, továbbá a vérvörös tejéről felismerhető Lactarius sangiufluus-t. A csak üvegházakban termő apró termetű őzlábgombákat (Lepiota bettinae, kis Leucocoprinus-ok) valóban veszélyeztetettnek tekinthetjük. Ezeket a "gyomgombákat" az üvegházakban igyekeznek kigyomlálni és bőven kapnak a növényi gombabetegségek ellen kipermetezett fungicid szerekből is. Ezeket vajon hogy lehet megvédeni? Legvégül már csak egy hazánkban jól feldolgozott nemzetségről írok. 32 veszélyeztetett Agaricus taxon található név szerint az anyagban, 0-4 fokozatba besorolva. Ezzel szemben Babos (1989) a Természettudományi Múzeum herbáriumi anyaga és Bohus munkássága alapján 75 taxon felsorolása történt meg. A listából tehát 43 taxon maradt ki, köztük egészen ritka, vagy Bohus által magyar anyag alapján leírt taxonok. A közönséges csiperkék is említést érdemeltek volna.

111 Lukács Zoltán hozzászólása: Szedés közben azonban kíméljük a termőterületet. Sajnálatos jelenség, hogy különösen a nagyvárosok környékén, ahol az ehető gombákat évtizedek óta rendszeresen gyűjtik és szinte az utolsó példányig felszedik, a legismertebb és legértékesebb ehető gombák - mint pl. az ízletes vargánya és a rókagomba - megritkultak. A gombát úgy szedjük, hogy föld alatti tenyésztestét, a micéliumhálózatot lehetőleg ne bolygassuk meg, a talajt ne túrjuk fel...a gombát könnyedén megfogva, megcsavarva, vagy óvatosan jobbra-balra döntögetve, a tönkkel együtt egészében kíméletesen emeljük ki a földből. Ne rángassuk, tépjük vagy ássuk ki a földből a gombát, inert így megrongáljuk a föld alatti fonalhálózatát." Kalmár Z. és Makara Gy.: Ehető és mérges gombák (Harmadik, átdolgozott, bővített kiadás) Gombagyüjtés. A kb. 40 évi gyűjtési és megfigyelési adatainkat jelenleg még nem látjuk elegendőnek az ún. "Vörös lista" összeállításához, de jegyzékünk további megfigyelések után alapul szolgálhat majd az elkészítéshez. Jelenleg egyetlen faj védetté nyilvánítására teszünk javaslatot. Ez a gomba a Leucopaxillus macrocephalus (Schulz.) Bohus. " Babos M.: Magyarország kalaposgombáinak / Agaricales s.l./ jegyzéke - I. Mikológiái Közlemények Clusiana Ezek a vizsgálatok azonban nem tértek ki a fák gyökérzetével szimbiózisban élő, azaz mikorrhizás gombafajok meghatározására. A tölggyel mikorrhizás gombafajok és ezek veszélyeztetettségének meghatározása azért lenne fontos, mert: 1. Hiányuk magyarázatot adna a tölgypusztulásra. 2. Védelmük érdekében javasolni lehetne utólagos felvételüket a "Vörös könyv" -be" Környezetkárosodás hatása a nagygombafajok előfordulására pusztuló tölgyesekben címmel a Mikológiái Társaságnak a Független Ökológiai Központhoz április 29 - én benyújtott pályázata, összeállította Dr. Véghelyi Klára. Bár Magyarországon sajnos még egyes gombafajok védelmére nem született jogszabály, de remélhetően - több országhoz hasonlóan, számos ritka faj védelmeérdekében - nálunk is hamarosan intézkedni fognak A gombákat nemcsak kizárólag étkezési szempontból kell értékelni, hanem mint környezetünk egy sajátos, esztétikai élményt nyújtó részét, óvnunk és védenünk is kell azokat." Gombák (magyar könyvklub) Fordította: Dr. Forró László, lektorálta: Dr. Vasas Gizella.

112 -110- A gombák között több ritka, kipusztulófélben levő faj van, ezért csak a leggyakoribb ehető fajokat gyüjtsük! Az ismeretlen vagy általunk mérgezőnek tartott fajokat ne rugdossuk fel!" Albert L., Locsmándi Cs., Vasas G.: Ismerjük fel a gombákat! A gombagyűjtéssel és - fogyasztással kapcsolatos szabályok, 8. pont. Magyarországon közel nagygomba található, amelyből a dokumentált. Ebből 450 faj - 76 nemzetségből valamennyi faj és 3 rendből valamennyi taxon - került az ebben a munkában javasolt mikológiái Vörös Listára." Rimóczi I.: Magyarország nagygombáinak természetvédelmi helyzete és Vörös Könyvének terve Néhány lépcsőfok vagy állomás a gombák védelmében, - közel negyed évszázadnyi idő alatt - nem idézve a tervezetben már említett több, fontos munkát. Reményeim szerint csupán egy töredéke, mint ami megjelent a hazai gombászsajtóban. Talán csatlakozom a szerzőhöz és több, további gombászhoz, mikor úgy érzem nagyon nehéz dolog a vadontermő gombák védelme. (Vajon miért nem tantárgy a természetvédelem hazánkban?) Bár a jelen ismeretek szerinti pontos választ a szerző szerencsére megadta - Számos gombafaj maradványpopulációira, de egyébként minden gombára igaz, hogy kizárólag biotópjának védelmével lehet megmaradását biztosítani. " - mégis néhány észrevételt kell fűznöm a javaslathoz. Először is azon irányvonalakhoz, melyek a gombászokat, illetve a kirándulókat érintik, illetőleg rájuk fognak vonatkozni. Nem ad egyértelmű választ a tervezet, hogy csak törvényi kötelezettséggel (Mindenkire egyformán?) vagy egészséges gombakultúrával jár elfogadása. Közismert, hogy a gombászok zöme élelemnek gyűjti a gombákat, jobbára esztétikai okokra alapozva, lényegében egyedi ízük, aromájuk miatt; és inkább csak akkor mennek gyűjteni, mikor tömegesen jelennek meg a gombák. Mennyiben kell tehát megváltoztatni gombagyűjtési szokásainkat? Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a gyűjtés miatt a megfigyelt gombák visszahúzódásának üteme nem különbözött a soha nem gyűjtött gombák gyérülésének mértékétől. " A gombaszakértők, tanfolyamok vezetői erre a mondatra alapozva, hogyan magyarázzák meg másoknak a korlátozásokat, miután esetleg maguknak sem sikerült? Jó lenne pontos képet kapni a következő mondatban rejtőző "védett terület" fogalmáról is, milyen fokú ez a védelem; s hogy nem alaptalan a félelmem bizonyos értelmezési pontosítások felé, két példát jegyeznék le.

113 - Ill - Voltam már kiokosítva" Budapest egyik kerületi ÁNTSZ vezetője által a termesztett vargánya (!!) tárolásáról és egyéb irányú műveleteiről; továbbá a NÉPJÓLÉTI MINISZTERI RENDELETEK árusításra engedélyezett gombafajok jegyzékében egy nem árusítható csiperke, a tintaszagú csiperke átkeresztelődött, és mint Tisztaszagú csiperke" szerepel. Ez nem lenne túl nagy gond, ha a talán ban átnevezett gomba már hivatalosan is visszakaphatta volna becsületes nevét. Erre a közelmúltban lehetőség is adódott, ám a név maradt. Mindezek ellenére a védett területen a gombagyűjtést éppúgy tiltani kellene, mint a ritkuló gombafajok kereskedelmi árusítását." Megvizsgálva A Budai-hegység turistatérképe kiadványt, melyben piros pontokkal jelölik a tájvédelmi körzetek határait, melyek szintén egyfajta "védett terület"-et fednek le. Előbbi esetek tükrében, egy félreértelmezés folyamán a hegyi kerékpárosok is kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek, mint a gombászok. Felmerül a kérdés: szükség lesz -e a Gombavizsgálóra és lelkes dolgozóira, mely mindamellett, hogy ellensége a temetkezési vállalkozóknak és néhány orvos paraszolvenciájának, a biztonság felett egyfajta gombagyűjtő kultúrát is nyújt a kirándulóknak. A kereskedelmet érintő gombákról beszélve ajánlatos azonban elválasztani a nagykereskedelmet a kiskereskedelemtől. Az ok prózai, a túl szigorú rendeletekkel esetleg többet árthatunk a gombavédelem ügyének, mint amit nyerhetnénk rajta. A piacokon, vásárcsarnokokban árult vadontermő gombák (köztük a sárga rókagomba, nyári vargánya, sötét trombita gomba, stb.) alkalmankénti mennyisége csupán töredéke annak a begyűjtetett mennyiségnek, melyek kamionokban távozva elhagyják az országot. A piacokon látható gombakupacok látványként is sok embert megfognak, és ösztönző erejüknél fogva érdeklődést felkeltőek, míg a termesztett csiperke és laskagomba színeiben messze elmaradva az előbbiektől, csak" mint egy élelmiszerfajta az emberek számára. Az exportra gyűjtetett gomba (gombarablás?) magas létszámú szedőcsapatokkal, a szedők számára lényegében költségmentes, szinte csak előnyökkel és többnyire azonnali fizetséggel jár. Míg a hazai piacokra fel kell utazni, el kell juttatni az árut, ott kell rostokolni a gomba mellett, és ha még pechje van, rá is rohadhat az áru. Ezeket a kockázatokat vállaló embereket, és rokonaikat ne hajtsuk át az árnyékpiac" pultjaihoz. A belső piac korlátozott felvevőképessége miatti önszabályozást a külföldi piacok elnyelőképessége köztudottan üti. Összehasonlítva a piacokra beérkező gombaanyagokat egy (olykor több is!) kamion feneketlen bendőjével, melyet néhány nap alatt megraknak, (pl. Pálháza) talán érzékelhetjük a különbséget. A sárga rókagomba piacról való kitiltása következtében a fekete rókagomba nevet fogja majd viselni. Egy ideiglenes kiviteli tilalom néhány vadontermő gombára

114 -112- (tinorúk, vargányák, rókagombák, trombitagomba?, gerebenek, korallgombák, galócák, szarvasgombák) kellő lehetőséget adna hazai vizsgálatokra a gombafogyatkozás terén, és létteret nyújtana azoknak továbbra is, akik mindig a természetből, az erdők kincseiből éltek. ( Ideiglenes és nem végleges! - gondolva az ültetvényes gyökérkapcsolt gombák későbbi termesztésére, vagy akár arra, hogy nálunk is olyan eredményre jutunk, mint a fentebb olvasható Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a gyűjtés miatt..." kitétel.) Nyugatról az utóbbi években minden begyűrűzött hozzánk - az ottani jövedelmeket kivéve; miért pont a gombák ritkulása kerülné ki országunkat? A Nyugat- Európában megfigyelt sárga rókagomba megfogyatkozásának tendenciája minden bizonnyal bennünket is elért. (Lásd fent Kalmár - Makara aláhúzott rész! De jó lenne a hazai piaci és kereskedelmi statisztikákat segítségül hívni!) Szerencsés -e a Boletus edulis és a Boletus reticulatus elkülönítését megkövetelni úgy, hogy az elkülönítés nem volt, és tudtommal napjainkban sem tananyaga a különböző tanfolyamoknak? Piacokon olykor nagyon fiatal rókagomba - vagy vargányatételek kerülnek az elárusító asztalokra. Ezek árusításának megszüntetése megoldható lenne a szakellenőrök felvilágosító munkája által. Végül egyetlen megjegyzés a listán szereplő gombákhoz: a 2 -es kategóriájú Amanita muscaria (L.) Pers. (légyölő galóca) esetében, amennyiben területeket mentene meg, akkor inkább 1 -es kategóriába kellene sorolni, ám a többi gomba adatait vizsgálva magasabb kategóriába tehetnénk egyenlőre. Remélem, hogy a tervezet másokat is írásra ösztönöz, és bár magam ezúttal a gombászok szempontjait helyeztem előtérbe, tagtársainktól sok hasznosítható ötletet kap Dr. Rimóczi Imre. Fehér Attila ( BOLEX '94 Kft)hozzászólása: Gombakereskedőként szeretnék hozzászólni a "Vörös Könyv" tervezetéhez, illetve ami ezzel közvetve összefügg; a Természetvédelmi Hivatal állásfoglalásaihoz, melyekről az utóbbi hónapokban a napilapokból értesültem. Magamról röviden annyit, hogy 10 éve dolgozom a gombakereskedelemben. Jelenleg egy erdei gomba felvásárlásával és exportjával foglalkozó vállalkozás vezetője vagyok, újabban tehát - az erről a témáról megjelent újságcikkek szerint - hivatásos természetrabló. ( Magyar Nemzet: ' , Magyar Hírlap ' )

115 Munkánk gerincét a frissen felvásárolt vargánya és rókagomba csomagolása és exportja jelenti. Az utóbbi időben már voltak olyan téveszméim", hogy amit a munkatársaimmal létrehoztunk, jó és értékes, mert elég sok ember munkához és jövedelemhez jut a szervezet begyűjtés által. A fentiek után a Magyar Hírlap ' i számából idéznék, melynek címe: Szervezetten fosztogatják a hazai erdőket", s amelyben Tardi János KTM helyettes államtitkárt szólaltatják meg:...a KTM előkészítette a legkeresettebb gombafajok védetté nyilvánítását...a szakmai gombászokkal, a Magyar Mikológiái Társasággal és az erdészetekkel együttműködve kívánják megállítani az erdők kirablását... megkezdték a mind veszélyesebb méreteket öltő jelenség felszámolását - közölte a helyettes államtitkár, aki egyenlőre nem kívánt további részleteket elárulni." Eddig az idézet. Kérdéseim, észrevételeim: 1. Mi az oka annak, hogy 180 -os fordulatot vett a gombagyűjtésről és kereskedelemről alkotott hatósági vélemény? Ez a tevékenység még a rendszerváltozás idején is egy inspirált, nemzetgazdaságilag hasznos ágazat volt. Az ezidőtájt használatos egyetemi tankönyv így ír:...a vadon termő gombák, táplálkozásunk rejtett tartalékai.... Ma erdeinkben közepes gombaidénykor évente, gondozás nélkül mintegy 10 millió kg értékes, ehető gomba terem, (hektáronként legalább 10 kg gomba). Ebből azonban csupán 1,0-1,5 millió kg-ot gyűjtenek be, a többi veszendőbe megy... a kellő gombaismeret és a szervezetlenség következtében." (Dr. Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan 1979.) 2. Tudománytalan analógiaként említem: Ha az almafa gyümölcse az alma, lényegében a mikorrhizás gomba vegetatív részének, a tenyésztestnek a gyümölcse" a gombázók által felszedett gomba. Tehát a gombagyűjtő a gyümölcsöt" szüreteli, nem az előbb példaként említett almafát vágja ki. Véleményem szerint, a gombagyűjtés az adott gombafajra nézve egyértelmű káros hatását az igazolná, ha kizárólag a gyűjtött, ehető fajok gyérülnének. Azonban a "Vörös Könyv" tervezetben van még több száz nem gyűjtött, értéktelen" faj is, a néhány ehető mellett. Példaként említem, hogy a Gerecsében éve még nagy mennyiségben gyűjtöttek jó, ehető gombákat, de ma alig találni. Úgy gondolom, hogy a közelben folyó Duna szlovák és magyar oldalára telepített gyárak, (Lábatlan, Nyergesújfalu, stb.), melyeknek a füstjét a hegység fölé teríti a szél, okolhatók ezért. Talán a budai hegyekből is azért hiányoznak a nemes" gombák, mert a főváros légszennyezése a szélső házak vonalán jóval túl is érezteti nem éppen áldásos hatását.

116 Nein értem, mit jelent a gyérülés? Mihez képest gyérül egy faj? Az utóbbi 10 évben azt tapasztaltam, és az erdőszélen élő emberektől is azt hallom, ha az időjárási tényezők optimálisak, és eljött a termőtestképzés ideje, tömegesen jönnek elő a különböző gombák, (közöttük az értékes vargánya és róka gomba is.) Ezt az adott időszak exportmennyiségeivel és a hozzájuk kapcsolódó meterológiai adatokkal tudom igazolni. Pl.: 1994 őszén Boletus aereus-ból, 1997 nyarán a Cantharellus cibarius-ból volt kiugróan nagy termés. 4. A szándékolt gombavédelem" valószínűleg a gombagyűjtés korlátozására és tiltására kíván szorítkozni. Minden más költséges, vagy lehetetlen. Az erdőgazdálkodásban a gomba nem szempont, bagatell dolog, (mellékhaszon) A savas esők és a klímaváltozás túl van a KTM hatáskörén így szabályozásra, szankcionálásra marad a gombagyüjtés és kereskedelem. Vajon ez meghozza a kívánt eredményt? Nos, a korlátozástól függetlenül, a gomba valamilyen értéket jelent, az emberek mindenféleképpen leszedik. Ha nem megy legálisan a begyűjtés, felerősödik a ma is létező fekete kereskedelem. 5. Elismerem, hogy az erdei gomba gyűjtése, felvásárlása a természetvédők és mikológusok szemében egy rendetlen, kezelhetetlen képet mutat. Tudom, vannak benne káros jelenségek. Elhiszem hogy a gombaszezonban való sáskajárás" nem tetszik a nemzeti parkok természetvédőinek. Ne felejtsük el azonban, hogy Magyarországon vagyunk és mondjuk nem Svájcban. Mindenesetre az vitathatatlan, hogy a gombakereskedelem devizabevételt jelent az országnak és jelentősen mérsékli a gombákban gazdag országrészek (Északiközéphegység, és Dél-Dunántúl) szociális problémáit. Gondoljunk a vidéki cigányság munkalehetőségére. A segélyek és pótlékok mellett kizárólag a gyűjtögetés sok tízezer család egyetlen bevételi forrása. (Elsősorban a gomba, majd a gyógynövény és a csiga) Befejezésül: Organikus megközelítést feltételezve, mindenképpen szükségesnek látom, hogy az értékes ehető gombák gyűjtésével összefüggő problémák tisztázása, megoldása ügyében a gombakereskedők képviselőit is vonják be! Mi is azt szeretnénk, ha az erdők, s benne a gombák -nagy fajgazdagságbanfennmaradnának, hiszen ebből élünk, ez a munkánk. A gombakereskedők mindenesetre a jelenlegi fenyegetettség" miatt érdekképviseletbe, terméktanácsba tömörülnek és szándékukban áll kapcsolatot létesíteni a Magyar Mikológiái Társasággal és a Természetvédelmi Hivatallal.

117 Tatár Géza házzászólúsa: Úgy érzem, hogy a hozzászólásoktól elsősorban azt várják az előterjesztők, hogy egyes fajok, családok vonatkozásában mondjunk véleményt, hiszen szakmailag ez döntő szempont. Én azonban egyéb kérdéseket is fontosnak tartanék. Javasolnám mindjárt az elején, hogy a listába felvett fajok veszélyezettségi foka szerinti csoportosítása 5 lépcsős legyen (0, 1, 2, 3, 4 - jelzésűek), mert véleményem szerint így áttekinthetőbb lenne. Döntő fontosságú lehet a lista bevezetésében az, hogy el kell dönteni, mi legyen az első lépés: egy törvényerejű vagy egy tájékoztató jellegű "Vörös Könyv". A megjelenő tájékoztató jellegű Vörös Könyv ugyan szakemberek kezében útmutatást adhat, de nincs semmi ereje, előfordulhat az, hogy a "ki figyel oda" szemlélet sokat ronthat a hatásfokon. Ha a "Vörös Könyv" törvényerejű és minden gombákra vonatkozó egyéb rendelkezést, rendeletet, szabványt hatálytalanít, mennyi idő szükséges az új értékrend megvalósításához? Mérlegelni kellene azt, hogy a részleges bevezetés (amely szabványmódosítás-törlés) mennyire biztosít védelmet a veszélyeztetett fajoknak. Nem szabad elfelejteni azt, hogy bizonyos beidegződés meváltoztatására idő kell. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a részleges tiltás, szabványtörlés - azoknál akiknél anyagi érdekeket sért -, ellenállásba ütközik és ez nem csak a kereskedőkre hanem az eladó gyűjtőkre is vonatkozik. A nagy mennyiségű vargánya, sárgarókagomba exportálásának csökentése, mennyiségi kvóta megállapítása is kívánatos lenne, de ez már igen komoly anyagi érdekeket sérthet. A fajokat említve engedtessék meg nekem, hogy a magyar neveket használjam. A gyakorlatból tudom azt, hogy a piaci árusításra behozott gombákat csak pl.(a Boletales rend egyes fajait tekintve) vargánya néven árusítják. Ebbe beletartoznak a nyári-, ízletes-, sárgahusú-, király- és okkerszínü vargányák is. A megfelelő felvilágosítás hiánya mikatt leszedik azokat is amelyeket veszélyeztetetteknek tartunk. Ha pedig leszedték és a piacra behozták a tiltásnak nem sok értelme van. Az emberi kapzsiságnak tudható be az, hogy árusításra behoznak egészen fiatal példányokat is, amelyek leszedése szakmailag ugyancsak nem kívánatos.

118 De térjünk ki egy kicsit az egyéni gombaszedőkre is. Többéves gombavizsgálói és tanácsadói munkásságom alatt többször tapasztaltam, hogy az emberek igénylik a megfelelő tájékoztatást. A saját fogyasztásra történő gombaszedésnek a minősége megváltoztatható. Ez alatt azt értem, hogy a mycélium-köteggel és fűvel, fadarabbal együtt szedett "gombaömlesztéktől" a szakszerűen, szépen szedett, meghatározható gombáig el lehet jutni. Még ide kívánkozik az is, hogy megtanítsuk a gombaszedőket arra, hogy a mérgező vagy ismeretlen fajok kirúgása nem "szokása" a természetet szerető gombagyűjtőnek. Magam részéről első lépésként javasolnám a veszélyeztetett fajoknál az árusítás megszüntetését, szabványtörlést, kereskedés csökkenését, mert ez talán könnyebben bevezethető, mint a nagy terjedelmű teljes tiltó-lista bevezetése. Szerény véleményem szerint ezen az előzetes lépések után megjelenő "Vörös Könyv" bevezetése könnyeb és minden bizonnyal eredményesebb lehet. A lista megjelenése megfelelő és hatékony felvilágosító munka nélkül eredménytelen lehet.

119 TALLÓZÁS A SZAKIRODALOMBAN REMEI MIKOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK p Vol.37. No L. Hagara: Huby dvojníky (Vydavatelstvo Obzor, Bratislava, 1992.) Egy érdekes szerkesztési módra utal a talán így is fordítható cím: Gombakettősök. A kiadvány az egyes gombák közötti, olykor döbbenetes hasonlóságra építkezik. 20 x 11 cm-es formátumban, 351 oldalon 324 gomba kerül bemutatásra az ismert szlovák szerző saját fényképeivel illusztrálva. A könyv 22 tömlősgombát tartalmaz, melyek közül így egymás mellett elhelyezve a Helvella elastica Bull.: Fr. és a H. albella Quél., valamint a Peziza badioconfusa Korf és a P. badia Pers.: Fr. kiugróan figyelemreméltóak. A bazidiumos gombák között néhány Lyophyllum, Armillaria és Clitocybe könyvekben ritkábban látható példányai kifejezőek. 9 Cortinarius (köztük C. argutus Fr., C. polymorphus R. Henry), 48 Russula (köztük R. cremelloavellanea Sing, R. galochroa (Fr.)Fr., R. columbaria Vei., R. dryophila Sarnari és 22 Lactarius (köztük L. hortensis Vei.) került a válogatásba. Néhány további ritkaság: Pleurotellus chioneus (Gill.) Konr. et Maubl., Clitocybe hygrophoroides Bigelow ás C. tornata (Fr.)Kumm. Végezetül egypár különösen jól sikerült nyomdai átvitelt kell megemlíteni: Ramaria flava (Schaeff.: Fr.) Quél., Boletellus fragilipes (C. Martin) Kuthan, Leccinum oxydabile (Sing.) Sing., majd mindegyik Lyophyllum,valamint az Amanita solitaria (Bull.: Fr.) Mérat és a Gymnopilus hybridus (Fr. ex Fr.) Sing. J. a M. Erhartovi: Houbarsky atlas druhu jedlych a jedovatych hub (Tina, Vimperk, 1995) Kitűnő nyomdai feldolgozás, rendkívül szép felvételek, ízléses képméretek jellemzik a kézikönyv formátumú (21,5 x 12 cm) cseh kiadványt. Kiknek is köszönhetjük a színvonalas oldalakat? Az Artia (Prága) kiadásában német nyelven megjelent M. Svrcek, J. Kubicka, M. und J. Erhart: Pilzführer kötetének képanyaga (448 színes fotó) fűződik a nevükhöz, mely annak idején nálunk is kapható volt. Bővebbet Svatopluk Sebek tollából, a Ceská Mykologie 42. évfolyamának 1. számában tudhatunk meg a két szerzőről. Ezúttal még látványosabb könyvvel örvendeztették meg az olvasókat. A nagyobb nemzetségeket vizsgálva 10 érdestinorú, 19 galóca, 60 galambgomba, 22 tejelőgoma, 25 pókhálósgomba képeit csodálhatjuk meg. A Russula xerampelina (Schaeff. ex Secr.) Fr., a R. olivacea (Schaeff. ex Secr.) Fr., a R. cyanoxantha (Schaeff. ex Schw.) Fr. több formáit mutatják be, mely fontos segítség ezeknek a gombáknak a fel- és megismeréséhez.

120 Az érdestinorúk közül többek között a Leccinum versipellis (Fr.) Snell, L. piceinum Pil. et Dermek, L. vulpinum Watling, L. oxydcibile (Sing.) Sing., L. melaneum (Smotl.) Pil. et Dermek képeit láthatjuk. Számos ritkaság is emeli a mű értékét: Limacella delicata (Fr.) Earle, Lactarius citriolens Pouzar, L. repraesentaneus Britz, Russula cicatricata Romagn., R. subrubens (J. Lange) Bon, R. polychroma Sing. ex Hora, R. undulata Vei., R. gigasperma Romagn és talán az egyik legnagyobb kincs, a Pseudorhizina sphaerospora (Peck) Pilat f. gabretae (Kav.) í>ouz. Érdekes, hogy miközben a könyvben szereplő szinte összes papsapkagomba ehető minősítéssel van ellátva, a vörösbarna papsapkagombát, amelyet nálunk sokan fogyasztanak nem ehetőnek nyilvánítják. Bár néhány esetben nem a képen látható gomba szerepel a jellemzésnél, (pl. 1. Boletus aestivalis helyett Boletus edulis, a 12. gomba a tönk hálózatossága miatt semmiképpen nem B. impolitus, és a 64. Russula cessans léte is erősen kérdéses) de a remek felvételek lehetőséget adnak az utólagos kiigazításra. Érdemes beszerezni ezt a kiadványt, mert minden bizonnyal hamar el fog tűnni a könyvespolcokról. A. Bidaud - P. Moénne-Loccoz - P. Reumaux avee collaboration du docteur R. Henry: Les Cortinaires Hinnuloides (Atlas des Cortinaires) Hors-serie N 1. (Fédération Mycologique Dauphiné-Savoie 1997.) A szerzők évek óta folyamatosan készítik a Pókhálósgombák atlaszának sorozatát, melyből eddig nyolc kötet került ki a nyomdából. Ezúttal sorozaton kívül a hinnuloid (szarvasborjúbarna) Telamonia alnemzetség taxonjait boncolgatják. A Hinnulei szekciót 4 alszekcióra bontva (Rubrovelati, Helvoli, Fulvaurei, Hinnulei) 40 új fajt, több új variánst és formát írnak le, főként franciaországi, és ezen belül is elsősorban Gallia tartomány, Haute-Savoie hegységéből származó leleteik alapján. A gombákat színes táblákkal, a spórákat, valamint a kalapbőr szerkezetét rajzokkal illusztrálják. Sowerby, Fries és Britzelmayr ikonjainak másolatatai szintén gazdagítják a feldolgozást. A közel 160 oldalas munka is rávilágít arra, hogy valójában mennyire feltáratlan, és mindenképpen nagyobb figyelmet érdemlő ez a bonyolult csoport. Sajnos a közelebbi megismerésükhöz az árából fakadóan, (oldalanként!! közel 90 Ft) amiből majdnem két pár túracipőt lehet vásárolni, várhatóan csak csekély számú hazai gombász fogja kutatásában használni ezt a feldolgozást. Ami valószínűbb,-az a viseltes bakancsok lecserélése. Lukács Zoltán

121 HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK NEWS. INTERESTS MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p Vol.37.No.l GOMBAKIÁLLÍTÁS 1998 Örömmel számolunk be arról, hogy 1998 október között megrendezhettük a korábbi években hagyományos, háromnapos Gombakiállítást a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. A kiállítás anyagának gyűjtésében tisztelt Tagtársaink hallatlan segítséget nyújtottak, amiért fogadják a szervezők őszinte köszönetét. Azért nem vállalkozunk a közreműködők névszerinti felsorolására, mert ha véletlenül valaki kimaradna, érdemtelenül bántanánk meg. A kiállítás három napja alatt körülbelül látogatónk volt, s nagy örömmel láttuk a közeli általános és középiskolák diákjait, egyetemi hallgatókat a tárlók fölött vitatkozni. Éppen a rendezvény közszolgálati jellege miatt döntöttünk úgy, hogy tanulók és egyetemi hallgatók számára a belépés díjtalan. A Gombakiállításról több rádió és TV műsor is hírt adott (a Duna TV részletes riportban számolt be róla, de kint járt a Falurádió szerkesztője és mások is). Több napilap kisebb-nagyobb cikkben hívta fel a figyelmet a rendezvényre, amit ezúton is köszönünk. Érthetetlen egyébként, hogy közérdekű rendezvényünk hírét külön kérésünk ellenére sem közölte az ABLAK c. közszolgálati (!) műsor. A kiállítás anyagát képező gombafajok - a megnyitáskor kiállítotthoz képest - folyamatosan kiegészültek, változtak. Pontos feljegyzést vezettünk a fajokról, mely listát ezennel közreadjuk, hogy mindenki hű szakmai képet kaphasson a kiállított fajokról, (a fajlistát készítették, pontosították: dr. Jancsó Gábor és dr. Siller Irén tagtársaink).

122 A KIÁLLÍTOTT FAJOK JEGYZÉKE Agaricus haemorrhoidarius = langei (Moell.) Moell. A.bitorquis (Quél.) Sacc. A. essettei H. Bon A. arvensis Schaeff.:Fr. A. macrosporus (Moell. et G. Schaeff.) Pil. A. xanthoderma Genev. A. bohusii H. Bon A. praeclaresquamosus Freeman A. squamulifer (Moell.) Pil. Agrocybe aegerita = cylindracea (DC:Fr.) R. Mre Albatrellus eristatus (Schaeff.:Fr.) Kotl. and Pouz. Aleuria aurantia (Fr.) Fuckel Amanita strobiliformis (Paul.:Vitt.) Berti! A. echinocephala = solitaria (Bull.:Fr.) Mér. A. muscaria (L.) Pers. A. caesarea (Scop.:Fr.) Pers A. phalloides (Fr.) Link A. pantherina (DC.:Fr.) Krombh. A. rubeseens (PerS. :Fr.) S. F. Gray A. vaginata (Bull.:Fr.) Vitt. A. citrina (Schaeff.) S. F. Gray A. umbrinolutea = battarea Boud. A. crocea (Quél.) Sing Armillaria rickenii Bohus = Floccularia rickenii Bohus Armillaria tabescens (Scop.:Fr.) Sing. A. mellea (Vahl.:Fr.) Kumra. (agg.) Artomyces pyxidatus (Pers.:Fr.) Jülich Astraeus hygrometricus (Pers. Morgan Aureoboletus gentilis = Pulveroboletus gentilis (Quél.) Sing. Auricularia auriculajudae (Bull.:Fr.) Wettst. Auriscalpium vulgare S. F. Gray Battarrea phalloides (Dicks.:Pers.) Pers. Boletus regius Krbh. B. edulis Bull.:Fr. B. luridus Schaeff.:Fr. B. aestivalis = reticulatus Schaeff. B. aereus Bull.:Fr. B. impolitus Fr. B. pinicola = pinophilus Pil. Dermek B. erythropus = luridiformis Rostk. apud Sturm B. satanas Lenz B. pulverulentus Opat. Calocybe ionides (Bull.:Fr.) Calvatia caelata = utriformis (Bull.:Pers.) Jaap C. exeipuliformis (Scop.:Pers.) Perdeck Camarophyllus pratensis (Pers.:Fr.) Kumm. C. niveus = virgineus (Wulf.:Fr.) Kumm. Cantharellus cibarius Fr. C. cinereus Pers. :Fr. Clavariadelphus pistillaris (L.:Fr.) Donk Clavulina eristata = coralloides (L.:Fr.) Schroet. C. rugósa (Bull. :Fr.) Schroet. Clitocybe gibba (Pers.:Fr.) Kumm. C. inornata (Sow.:Fr.) Gill. C. odora (Bull.:Fr.) Kumm. C. cerussata = phyllophila (Fr.) Kumm. s.l. C. geotropa (Bull.:Fr-) Quél. Collybia maculata (Alb. Et Schw.: Fr.) Kumm. C. fusipes (Bul.:Fr.) Quél. C. butyracea (Bull.:Fr.) Kumm. C. butyracea var. filamentosus C. peronata (Bolt.:Fr.) Sing. C. marasmioides (Britz.) Brsky et Stangl Coprinus picaceus (Bull.:Fr.) S.F. Gray Cortinarius callisteus (Fr.) Fr. C. rigens (Pers.:Fr.) Fr. C. anomalus (Fr.:Fr.) Fr. C. infractus (Pers.:Fr.) Fr. C. melanotus Kalchbr. C. duracinus Fr. C. triviális J. Lge. C. torvus (Bull.:Fr.) Fr. C. bulliardi (Pers.:Fr.) Fr. C. violaceus (L.:Fr.) Fr. C. talus Fr. (ss. Mos.) Craterellus cornucopioides (L.) Pers.

123 Cystoderma amianthinum (Scop.:Fr.) Fay. Daedalea quercina (L.) Pers. Daedalopsis confragosa (Bolt.:Fr.) Schroet. Entoloma sinuatum = eulividum Noord. E. rhodopolium (Fr.) Kumm. /inc. f. nidorosum (Fr.) Nord./ E. euchroum (Pers.) Donk Fistulina hepatica (Schaeff.) Fr. Flammulina velutipes (Cort.:Fr.) P. Karst. Fomes fomentarius (L.:Fr.) Fr. Fomitopsis pinicola (Schwartz.:Fr.) Gill. Galerina marginata (Batsch) Kuehn. Ganoderma lucidum (Curt.: Fr.) P. Karst. Gomphidiu; glutinosus (Schaeff.: Fr.) Fr. Gymnopilus hybridus = penetrans (Fr.:Fr.) Murr. G. spectabilis (Fr.) Sing. Gyroporus castaneus (Bull.:Fr.) Quel. Hebeloma mesophaeum (Pers.:Fr.) Quél. H. sinapizans (Paul.:Fr.) Gill. Helvella crispa (Scop.) Fr. Hericium chlatroides = coralloides (Scop.:Fr.) S.F. Gray Humaria hemisphaerica (F.H. Wigg.:Fr.) Fuckel Hydnum repandum L.: Fr. H. repandum var. rufescens (Fr.) Barla Hygrocybc psittacina (Schaeff.:Fr.) Wuensche H. coccinea (Schaeff.:Fr.) Kumm. Hygrophoropsis aurantiaca (Wulf.:Fr.) R. Mre. Hygrophorus penarius Fr. H. dichrous = personii Arn. H. eburneus (Bull.:Fr.) Fr. H. cossus = discoxanthus (Fr.) Rea H. chrysodon (Batsch.: Fr.) Fr. H. russula (Schaeff.: Fr.) Quél. H. lucorum Kalchbr. H. pustulatus (Pers.:Fr.) Fr. Hymenochaete rubiginosa (Dicks.:Fr.) Lév. Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél. H. capnoides (Fr.:Fr.) Kumm. H. fasciculare (Huds.:Fr.) Kumm. Inocybe geophylla (Sow.:Fr.) Kumm. var. violacea I. maculata Boud. I. fastigiata = rimosa (Bull.:Fr.) Kumm. I. godeyi Gill. I. asterospora Quél. Irpex lacteus (Fr.:Fr.) Fr. Kuehneromyces mutabilis (Schaeff.: Sing, et A H. Smith) Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Berk, et Br. L. amethystea (Bull.) Murr. Lactarius insulsus (Fr.) Fr. ss. Neuh., Mos. L. pyrogalus (Bull.:Fr.) Fr. L. deliciosus (L.) S.F. Gray L. sanguifluus (Paulet:Fr.) Fr. L. semisanguifluus Heim, et Lecl. L. serifluus (DC.:Fr.)Fr. L. controversus (Pers.:Fr.) Fr. L. necator = turpis (Weinm.) Fr. L. torminosus (Schaeff.:Fr.) S.F. Gray L. vellereus (Fr.) Fr. L. mairei Mai. L. blennius Fr. L. rufus (Scop.:Fr.) Fr. L. volemus (Fr.) Fr. Langermannia gigantea (Batsch.:Pers.) Roskov. Leccinum quercinum (Pil.) Pil. L. carpini =griseum (Quél.) Sing. Lentinellus cochleatus (Pers.:Fr.) P. Karst. Leotia lubrica (Scop.) Pers.: Fr. Lepiota alba (Bres.) Sacc. L. cristata (Bolt.:Fr.) Kumm. L. castanea Quél. L. aspera (Pers.:Fr.) Quél. Lepista nuda (Bull.:Fr.) Cke L. nebularis = Clitocybe nebularis (Batsch:Fr.) Kumm. L. inversa = floccida (Sow.:Fr.) Pat. L. sordida (Schum.:Fr.) Sing. L. luscina = panaeola (Fr.). Karst. L. saeva = personata (Fr.:Fr.) Cke. Leucoagaricus pudicus = leucothites (Vitt.) S. Wass. Leucocoprinus badhami (Berk et Br.) Locg. Leucocortinarius bulbiger (Alb. et Schw.:Fr.) Sing. Lycoperdon echinatum Pers.:Pers.

124 122- L. pyriforme Schaeff.: Pers. L. perlatum Pers.:Pers. Lyophyllum decastes (Fr.:Fr.) Sing. Macrolepiota rhacodes (Vitt.) Sing. M. rhacodes var.hortensis Pil. M. procera (Scop.:Fr.) Sing. M. olivascens Mos. in Mos. et Sing. Marasmius scorodonius (Fr.:Fr) Fr. M. oreades (Bolt.:Fr.) Fr. M. wynnei Berk, et Br. M. androsaceus (L.: Fr.) Fr. Megacollybia plathyphylla (Pers.:Fr.) Kotl. Et Pouz. Melanoleuca melaleuca (Pers.:Fr.) Murr. Merulius tremellosus Schrad.: Fr. Mycena inclinata (Fr.) Quél. M. polygramma (Bull.:Fr.) S.F. Gray M. maculata P. Karst. M. galericulata (Scop.:Fr.) S.F.Gray M. rosea (Bull.) Gramerg M. pura (Pers.:Fr.) Kumm. M. pelianthina (Fr.) Quél. Myrostoma coliforme (With.:Pers.) Corda Omphalotus olearius (DC:Fr.) Sing. Otidea onotica (Pers.) Fuckel O. radicata= Xerula radicata (Relhan:Fr.) Doerf. O. badia = Xerula pudens (Pers.) Sing Panaeolus fimiputris (Bull.:Fr.) Quél. Panellus stypticus (Bull.:Fr.) P. Karst. Paxillus involutus (Batsch.:Fr.) Fr. P. atrotomentosus (Batsch.:Fr.) Fr. Phellinus torulosus (Pers.) Bourd et Galz. Pholiota lenta (Pers.:Fr.) Sing. P. destruens = populnea (Pers.:Fr.) Kuyper et Tjallinga P. aurivella = cerifera (P. Karst.) P. Karst. Pluteus aurantiorugosus (Trog.) Sacc. P. cervinus (Schaeff.) Kumm. P. romellii (Britz.) Sacc. Piptoporus betulinus (Bull.:Fr.) P. Karst. Pisolithus tinctorius = arrhizus (Pers.) S. Rauschert Pleurotus dryinus (Pers.:Fr.) Kumm. P. ostreatus (Jacq.:Fr.) Kumm. Polyporus badius (Pers.:S.F Gray) Schw. Psathyrella candolleana (Fr.) R. Mre. P. hydrophila = piluliformis (Bull.: Fr.) P.D. Ort. P. velutina = Lacrymaria lacrymabunda (Bull.:Fr.) Pat. Pseudoclitocybe cyathiformis (Bull.: Fr.) Sing. Pseudohydnum gelatinosum (Scop.:Fr.) P. Karst. Pycnoporus cinnabarinus (Jacq.: Fr.) P. Karst. Ramaria formosa (Pers.:Fr.) Quél. R. stricta (Fr.) Quél. R. fagetorum Maas-Geest, ex. Schild Rhodocybe mundula = popinalis (Fr.) Sing. R. fal lax (Quél.) Sing. Russula nauseosa (Pers.:Schw.) Fr. R. fragilis (Pers.:Fr.) Fr. R. olivacea (Schaeff.) Pers. R. cyanoxantha (Schaeff.) Fr. R. vesca Fr. R. heterophylla (Fr.) Fr. R. pulchella Borsz. R. cicatricata Romagn. R. torulosa Bres. R. foetens (Fr.:Pers.) Fr. R. atropurpurea Krbh.) Britz., non Peck R. queletii Fr. in Quél. R. violeipes Quél. R. delica Fr. R. ochroleuca (Pers.) Fr. R. virescens (Schaeff.) Fr. R. pectinata (BuH.rSt. Am.) Fr. R. emetica (Schaeff.) Pers.:Fr. R. alutacea (Pers.: Fr.) Fr. em. Heiz. R. laurocerasi Melzer R. grisea (Pers.) Fr. s. str. R. lutea (Huds.:Fr.) Gray R. pectinatoides Peck Sarcodon imbricatus (L.:Fr.) P. Karst. Schizophyllum commune Fr.:Fr. Scleroderma verrucosum Bull.:Pers. Spatularia flavoda Pers. Sparassis crispa (Wulf. In Jacq.) Fr. Spongiporus lacteus (Fr.) Ao. Sh. and Kobay. Stereum hirsutum (Willd.:Fr.) S.F. Gray S. subtomentosum Ponz. Stropharia caerulea Kreis

125 S. aeruginosa (Curtis.: Fr.) Quél. Suillus granulatus (L.:Fr.) O. Kuntze S. variegatus (Swartz.:Fr.) O. Kuntze S. grevillei (Klotzsch: Fr.) Sing. S. collinitus = fluryi Hvijm Thelephora terrestris Ehrh. Ex Willd.:Fr. T. palmata Scop.:Fr. T. anthocephala Bull.:Fr. Tephrocybe rancida (Fr.) Donk Trametes hirsuta (Wulf.:Fr.) Pil. T. versicolor (L.:Fr.) Pil. Tremella encephala Pers.:Pers. Trichaplum hollii (J.C.Schmidt.:Fr.) Kreis Tricholoma sejunctum (So\v.:Fr.) Quél. T. saponaceum (Fr.) Kumm. T. sciodes (Pers.) Mart. T. orirubens Quél. T. terreum (Schaeff.:Fr.) Kumm. T. scalpturatum = argyraceum (Bull.) Gill. T. imbricatum (Fr.:Fr.) Kumm. T. populinum J. Lge. T. eosinobasis T. sulphureum (Bull.: Fr.) Kumm. T. columbetta (Fr.) Kumm. T. album = stiparophyllum (Lund.) P. Karst. Tricholomopsis rutilans Schaeff.: Fr.) Sing. Tubaria furfuracea (Pers.:Fr.) Gill. Tulostoma fimbriatum Fr. T. brumale Pers.:Pers. Volvariella pusilla (Pers.:Fr.) Sing. V. surrecta (Knapp) Sding. V. gloiocephala (DC.: Fr.) Boekh. and End.) Xerocomus chrysenteron (Bull.:St. Amans.) Quél. X. spadiceus = subtomentosus var. ferruginosus (Schaeff.) Kriglst. Xylaria hypoxylon (L.) Grev (Megjegyzés: Az első név után az újabban elfogadott nomenklatúrát is megadjuk) Március 23. Április 18. Kirándulás: Május 16. Kirándulás: Június 27. Kirándulás: Szeptember 19. Kirándulás: Október 17. Kirándulás: Aurél Október 19. November 16. A Magyar Mikológiái Társaság veszprémi "Szemere László" szakcsoportjának 1998 évi programja a következő volt: Előadás: " A nyárak levélbetegségei különös tekintettel a rozsdagombákra. Belgiumi tanulmányút tapasztalatai. " előadó: Dr. Szántó Mária Hárskút Hárskút környéke Csebánya Lovas, Piarista erdő Kövesgyűr Mikroszkópi gyakorlat: Előadás: Előadás diavetítéssel. előadó: Dr. Kiszeli Pál Túravezető: Tamás Gyula Túravezető: Lenthár Ildikó Túravezető:Kis Attila Túravezető:Szurmay Sándor Túravezető: Dr. Ujhidy Vezető: Dr.Oláh Béla

126 A Szobi Gombászkör Az 1994-es Cortinarius Kongresszus egyik gombagyüjtő túrája Törökmezőre lett megszervezve. Ennek kapcsán néhány esemény Szob községet is érintette, a helyi gombagyüjtők nem kis örömére. Az említett események hatására és a helybeliek kérésére az 1995-ös évben tanfolyamot indítottunk, a leggyakoribb ehető és mérgező gombák megismerésére. A tanfolyamon a TIT általános gombaismerői tanfolyamának tananyagát használtuk fel. A tanfolyam célja a gombamérgezések megelőzése, a gombák iránt érzett, még ma is létező misztikus félelmek, tévhitek és babonák oldása feloszlatása. Gombagyűjtő túráinkra, majd az októberi gombakiállításra minden érdeklődőt meghívtunk. A József Attila Művelődési Házban találtuk meg "otthonunkat", ahol nagy örömmel és támogatással fogadták tevékenységünket. A gombászvilág minden tagja tudja, hogy aki egyszer közel kerül a gombák különös, ám varázslatos világához, onnan soha többet nem kíván elszakadni. Ez történt maroknyi, de igen lelkes csoportunk tagjaival is. Kérték, hogy ismételjük meg a tanfolyamot, vagy valami más módon, de maradjunk együtt és a gombák tanulmányozását folytassuk tovább. így alapítottuk meg 1995-ben a "Szobi Gombászkör"-t. E döntésünket nagy örömmel fogadta az Önkormányzat és a Művelődési Ház vezetősége is. Munkánkhoz helyiséget, diavetítőt és videolejátszót biztosítottak, biztosítanak. Összejöveteleink, előadásaink, kiállításaink és túráink nyitottak, azokon bárki díjtalanul részt vehet. Rendezvényeink a Magyar Mikológiái Társaság rendezvényeihez hasonlóan baráti jellegűek és a témához illő komolyságúak. Szűkös anyagi lehetőségeink behatárolják tevékenységünket, minek folytán nem tudunk világrengető nagy eredményekről beszámolni. Ám sok lelkesedéssel pótolunk minden hiányt. Nekünk óriási eredmény az is, hogy kezdenek hallgatni ránk, tanácsainkat elfogadják. Bár az említett anyagi nehézségek egyenlőre nem teszik lehetővé, hogy valamilyen egyesület részeként működjünk, de munkánkat mindig a Magyar Mikológiái Társaság és a TIT tanfolyami anyag szellemében végeztük, végezzük. A kisebb vidéki gombászkörök vezetői tudják, hogy milyen nehézségekbe ütközik a programok, előadások megtervezése, megszervezése. Nem áll módunkban minden előadásra más és más előadót meghívni, mindent házon belül kell megoldanunk. Továbbá kevesebb a demonstrációs anyag is. Viszont ha az érdeklődést meg akarjuk őrizni, a csoportot egyben akarjuk tartani, akkor állandóan újabb és újabb képanyagot kell bemutatnunk és ismertetnünk kell a mindénkor aktuális kutatási eredményeket is. Csak így tudjuk elérni, hogy működjön a "kör", ami magával vonhatja azt, hogy vidékünkön továbbra sem lesz komolyabb mérgezés.

127 Mindent egybevetve az az általános vélemény, hogy az ilyen kis csoportok megtartása hosszabb távon úgyszólván lehetetlen. Erre a "lehetetlen"-re szeretnék rácáfolni a jövőben, melyhez a technikát hívtuk segítségül. Ugyanis bármilyen nehezek is a körülmények, a Magyar Mikológiái Társaság némely előadását videoszalagra tudjuk rögzíteni és azt a csoport tagjainak bemutatni. Túl azon, hogy ez óriási segítség, a mi működésünkben egyben nem kis minőségi javulást is eredményez, nem beszélve arról, hogy az egyszerű háziasszony, vagy a kétkezi munkás, esetleg földműves vagy munkanélküli is megismerheti a Társaság tagjait, munkáját és célkitűzéseit, amit egyébként a jelenlegi körülmények között soha nem állna módjában megismerni. Ehhez kérjük a Társaság, valamint az előadók támogatását, megértését. Működésünk három évére visszatekintve, ma már elmondható, hogy tevékenységünk irányvonala kikristályosodott, létünk megszilárdult. Ezért számolunk be arról, hogy létezünk és létezni akarunk, köszönhetően a sok segítséget, melyet a TIT és a Magyar Mikológiái Társaság nevében kaptunk Nehéz Zoltántól, mindenki "Zoli bácsijától". Köszönjük! A Mikológiái Közleményekben leírt beszámolók és a Társaság előadásain elhangzó kutatási eredmények figyelembevételével, ismeretterjesztő írásaink jelennek meg a helyi sajtóban, természetesen köznyelvre átdolgozva. Évente gombakiállítást rendezünk, a helybéliek nem kis örömére. Csodálatos vidékünk lehetővé tette, hogy az 1997-es évben is megrendezhettük a kiállítást 111 gombafaj bemutatásával, közöttünk egészen ritka fajokkal is, mint a tűzpiros csengettyűgombával (Pluteus ciurantioriigosus), vagy a cinóber taplóval {Pycnopurus cinnabarinus). Az adott időszak kegyetlen időjárási viszonyait figyelembe véve már ezt is sikernek könyvelhetjük el, mert az ország területén, az általános gombahiány miatt sorra maradtak el a kiállítások. Mint említettem, csoportunk maroknyi, főt számlál. Előadásainkon rendszerint 8-10 fő tud részt venni. Ám ez a néhány ember igen lelkes, amolyan igazi "gombász". Ez a létszám viszont éppen elegendő ahhoz, hogy településünkön és a környező falvakban megakadályozza a mérgezéseket és egyben környezetvédő tevékenységet is folytasson. Mert a gombász egyben környezetvédő is. Még ha nem is tudományos alapossággal, de lassan, fokozatosan feltérképezzük az itt előforduló ritka fajok élőhelyeit és a magunk szerény eszközeivel próbáljuk őket megvédeni. Meg kell vallanunk, hogy ez igen nehéz, majdnem lehetetlen feladat. A "Szobi Hírnök" című helyi lapban a természetvédelmi írásokkal próbáljuk az itt élők gondolkodásmódját formálni, mert ebben látjuk a fő problémát.

128 Elsősorban azonban a gombaismeret a fő irányvonalunk. Mint kezdő gombászoknak természetes, hogy elsődlegesen a nagy gombák megismerése a fő témakörünk. A későbbiek során szeretnénk tovább lépni, remélhetőleg érettebb felfogásban és a Társaság vidéki szakcsoportjaként. Ma ennek még nincsenek meg a feltételei, de bízunk abban, hogy a jövőben meglesznek, de ehhez kérjük a Magyar Mikológiái Társaság támogatását is. A "Szobi Gombászkör" nevében Koczuba József a kör vezetője 50 éves a GOMBÁSZ Szakkör A TIT STÚDIÓ, Gombász Szakköre megalakulásának 50. évfordulója alkalmából emlékülést szervezett december 12-én 10 órakor a TIT STÚDIÓ XI. ker. Zsombolyai úti székházában. Nagy szeretettel gratulálunk kollégáinknak, akik közül többen Társaságunk tagjai is. Ennek az igen jeles évfordulónak az alkalmából szeretnénk bővebben emlékezni a Szakkör történetére, azokra a kollégákra, akik elkezdték és azokra, akik ma is igen lelkesen folytatják a nagy elődök munkáját. Sajnos azonban a lapzárta miatt ebben a számban már csak a gratulációra maradt időnk. A Magyar Mikológiái Társaság Vezetősége tisztelettel megköszöni mindazon tagtársaknak a segítségét, akik személyi jövedelemadójuk 1%-át a Társaság javára ajánlották fel. Az így befolyt összeget a közlemények színes oldalainak megvalósítására fordítjuk. A Magyar Mikológiái Társaság Vezetősége

129 Tanfolyami hírek Az 1998-as év ősze kellemes gombászélményeket hozott sokunk számára. így érezték ezt az ELTE Biológiai szakcsoportja által szervezett gombaszakértői tanfolyam terepgyakorlatán résztvevők is. A háromnapos őrségi terepgyakorlaton a hallgatók több száz gombafajjal ismerkedhettek meg személyesen. Minden nap bőséges gombazsákmány került a kosarakba, amelyek értékes része a helyben rögtönzött gombakiállításra és határozásra került, más része természetesen a helybéliektől kölcsönzött bográcsba. Több érdekes pókhálós gombafajnak sikerült a budapesti gombakiállításig is "kihúznia", így gazdagította ez utóbbi fajszámát is. Köszönhetően a lelkes tanfolyamszervezőnek, dr. Jakucs Erzsébetnek, és a hallgatóság hozzáállásának, a tanfolyam résztvevői (21 fő) igen eredményesen (a többség jeles eredménnyel) levizsgáztak. Ezúton köszöntjük az új gombaszakértőket a gombakedvelők népes táborában és eredményes munkát kívánunk nekik az elkövetkező években, A Magyar Mikológiái Társaság vezetősége nevében dr. Siller Irén.

130 Azon kedves Olvasóink számára, akik bármilyen kapcsolatban vannak a tudomány világával, egy népmesével kedveskedünk. Szórakozzanak jól (ha esetleg van némi tanúsága, az talán nem a véletlen műve...) MESE IMPAKTIÁRÓL Egyszer, tán nem is olyan régen, az Óperenciás tengeren is túl, gondoltak egy nagyot. Hogyan döntsük el, ki a legjobb tudós, a legbölcsebb filozófus? Nosza, alapítsuk meg Impaktiát, vezessük be az impakt faktort - mondták az okosok, s a szót, tett követte. Okos számítógépeikkel meghatároztatták, milyen folyóiratot idéznek a legtöbbször, ezek kapták a legnagyobb értéket, a kevéssé ismertek a kisebbet, de voltak olyan folyóiratok is, főleg a kisebb tudományterületekről, nameg melyeket kis nemzetek (pl: a bunguzok) ismeretlen nyelvén írtak, melyek egy petákot sem értek. Vessenek magukra és tudományterületükre, különben is, ha csak bunguzul írnak, olvassa a fene - mondták a scientometrikus bölcsek és belemerültek az impakt faktor kimunkálásába. Telt-múlt az idő, s a világ egyre több tudósa próbált Impaktia állampolgára lenni. El is küldték jelentkezésüket, hogy ők is szerény tagjai lehessenek a tudomány világának. Hohó, nem úgy van az, mutasd az impakt faktorod, s megmondom, ki vagy - ingatták fejüket a bölcsek és meglengették az impakt faktor jegyzéket. Azt mondjátok, hogy a faktor nem a munkát, hanem a folyóiratot értékeli? Azt is mondjátok, hogy ahol sok a tudós, logikusan nagy az impakt faktor, ahol viszont kevesen művelik a tudományterületet, törvényszerűen kicsi? Azt is állítjátok, hogy az impakt faktor csak hasonló feltételrendszerben dolgozó, hasonló szakképzettségű kutatókör hozzávetőleges összehasonlítására való, mondjuk egy nagy-nagy országban? Meg, hogy a magas impakt faktorú folyóiratban is lehet marhaságot írni, de a faktor nélküliben is megjelenhet épkézláb munka? Ugyan kérem! Nem foglalkozhattunk minden aprósággal - szólt Impaktia felelőseinek döntése. Akinek nem tetszik, kössön tarisznyát a vállára, tegyen bele pogácsa helyett néhány ajánlólevelet a nagy faktorú folyóiratokhoz, s járja be Impaktia valamennyi erdejét és vadásszon faktorra! Hogy ehhez nincs elég fegyvere? Hogy minden vadat kilőnek előtte, mert legfeljebb parittyája, meg lelkesedése van? Ez ugyan szánalomra méltó, de azt csak nem kívánják, hogy változtassanak Impaktia alkotmányán? Különben is - szólt a döntés - a bogaras tudósokat valahogyan csak kordában kell tartani! Mindegy mivel, csak számtógépre lehessen vinni, értelmet majd később keresünk hozzá! És hogy van ellenvélemény is? Lehet, de ez csak a maradiság, a földhözragadtság hangja, Impaktia szárnyaló világában még csak szóra sem érdemes. Végülis miért kell ez a rendszer? Csak! Egyszer a számítógép kezelők végzetes hibát követtek el, rosszul programozták a gépeket, s azok ezentúl csak egymás teljesítményét mérték. Ezt azonban akkor már nem vette észre senki sem! Ismeretlen szerző elbeszélése nyomán feljegyeztetett impakt után 7-ben, faktor havában.

131 EMLÉKEZZÜNK PÁZMÁNY DÉNESRE Dr. Pázmány Dénes mikológus - botanikus egyetemi tanár Szomorú és fájdalmas veszteség érte 1997-ben az erdélyi magyar botanikusokat és mikológusokat, de az egész magyar és román botanikus és mikológus társadalmat is. Elköltözött sorainkból Dr. Pázmány Dénes egyetemi tanár, a növények és gombák kiváló ismerője, a botanika és mikológia tudományának tapasztalt művelője. Annál is inkább érzékeny ez a veszteség, mert a közelmúltban távozott az élők sorából László Kálmán, a nagygombák lelkes és hozzáértő kutatója, népszerűsítője, valamint a rugonfalvi Misky Mihály, a földalatti gombák ismert és becsült kutatója. A földi lét behatárolt. Kinek hosszabb, kinek rövidebb életidőt engedélyez sorsa. Ezt az idő-intervallumot kell megtölteni tartalommal. Mi, emberek, szeretjük úgy megítélni a közülünk eltávozottat, hogy mit teljesített, mit produkált a rendelkezésre álló életidő alatt. Mielőtt azonban szemügyre vennénk Pázmány Dénes hivatásában teljesített eredményeit, fordítsuk tekintetünket azokra a körülményekre, amelyek meghatározták munkálkodását. Kolozsvárott született augusztus 15-én. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végzi, ahol a Piarista Gimnáziumban érettségizik 1950-ben. Képességei révén továbbtanul a Babes-Bolyai Egyetem természetrajz-tanári fakultásán, ahol - későbbi működését is meghatározó - döntő hatást tesz rá Csűrös István, a botanikát előadó professzor, a maga példamutató munkásságával. Egyetemi tanulmányait 1954-ben évfolyam-elsőként abszolválva tanári diplomát szerez. Ezt követően kilép az életbe, s két évig Tordaszentlászlón tanít tól a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola (Kolozsvári Mezőgazdaságtudományi Intézet), ma Agrártudományi Egyetem botanikai tanszékére kerül, ahol Nyárádi Antal professzor mellé osztják be egyetemi oktatóként. Megnősül, majd házasságukból fia születik ben megszerzi a doktori tudományos fokozatot. Disszertációjának címe: " A Sálátruc-völgyének flórája és élővilága. " 1974-ben Nyárádi professzor nyugalomba vonul és a tanszék vezetését Pázmány Dénesre bízzák. t A tanszék vezetőségig eljutni természetesen nem ilyen egyszerű és sima az út. Preparátorként és laboratórium vezetőként kezdi, majd asszisztensként s lektorként folytatja, ezt követően előadó tanár lesz, végül tanszékvezető professzorként fejezi be agráregyetemi működését.

132 A doktori cím elnyerése után a következő témakörökben tart előadásokat az Agráregyetemen: : Orvosi botanika-az Állatorvosi Fakultás első éves hallgatói részére : Botanika - a Mezőgazdasági Fakultás első éves hallgatói részére : Trópusi növénytan - a Kertészeti Fakultás külföldi hallgatói részére : Ehető és mérges gombák - a Mezőgazdasági Fakultás negyedik éves hallgatói részére. A legfontosabb kutatásait a nagygombák körében végzi. Már szentlászlói tanárként foglalkozni kezd a nagygombákkal, de elmélyültebb gombakutatásai 1970-től eredeztethetők tól kezdődően publikálja gombatárgyú dolgozatait, tanulmányait, cikkeit, melyeknek száma meghaladja a kilencvenet. Dolgozatainak egy részét mikológus munkatársaival és barátaival - főleg László Kálmánnal, Pap Gézával és Misky Mihállyal - közösen publikálja. Tanulmányai közül több idegen nyelven - német, angol, francia, latin, román - is megjelent. Kutatásai elsősorban az erdélyi nagygombák tanulmányozására irányultak. Az általa felkutatott és Erdélyből először közölt gombafajok száma eléri a 400-at. A többi mellett ezek is az gombapreparátumot tartalmazó herbáriumszerű gyűjteményben vannak elhelyezve. Ez a gyűjtemény ma a sepsiszentgyörgyi múzeumban található. Jelentős dolgozatai közül meg kell említeni néhányat: Conspectus Fungorum Hypogaeorum Transsilvaniae 1991 Seltene und neue Inoczbe-Arten aus Rumänien 1987 Espéces de Laccaria en Transsilvanie Ezek közé tartozik még a Russula-kat összefoglaló "Conspectus is. - A Macrolepiota nemzetségről írt összefoglalója megjelent a Mikológiái Közleményekben is. - A Melanoleuca és Laccaria nemzetségek kutatásában elért eredményeit nemzetközi szinten is elismerték O volt a megalkotója a romárriai nagygombák feldolgozási metodológiájának is, amelyet közép-, és nyugateurópai minták alapján készített el. László Kálmánnal közösen szervezték meg a kolozsvári szabadegyetem keretei között azt a gombákat ismertető előadássorozatot, melynek ő is meghatározó előadója volt.

133 Ő volt a megalapítója és halálig szerkesztője a " Notulae Botanicae" nemzetközi hírnévnek örvendő szakfolyóiratnak, melyben gyakran jelentek meg nagygombákkal kapcsolatos ismertetések is. Napilapokban és folyóiratokban megjelenő gombákra vonatkozó cikkeivel oroszlánrészt vállalt az ehető és mérgező nagygombák ismeretének népszerűsítésében. Tudományos munkásságát fémjelzi még életében megjelent 17 általa írt könyv - közülük kettő növényhatározó - és egyetemi jegyzet, valamint több mint 120 szakcikk. Ha arra gondolunk, hogy Pázmány Dénes az előzőekben felsorolt írásbeli művek mellett még éveken keresztül - mint évfolyam dékán - az egyetemi iijúság ügyesbajos dolgaiban is eljárt, rengeteg terepen végzett gyakorlatot vezetett, a híres Kolozsvári Botanikuskert karbantartásával és szervezésével megbízottként annak magkatalógusát is szerkesztette, mind emellett a Székelyudvarhelyi Mezőgazdasági - Ipari Liceum patronálását is vállalnia kellett, s a felsorolt tevélenységen kívül családjával is, társadalmi kötelezettségeivel is törődnie kellett, akkor arra a következtetésre jutunk, miszerint az átlagot meghaladó aktivitás és ügyszeretet irányították értékekben gazdag életét. Az ügyszeretet szó kevés munkálkodádásának jelllemzésére, inkább a hivatástudat, még inkább a hivatás méltó betöltése lehetett élete vezérfonala. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a botanikát, illetve a növénytan oktatását választotta élethivatásul, hiszen aki találkozott és megismerhette az erdélyi alhavasi kaszálórétek nyár eleji virágpompáját és a mészkő-havasok fajokban gazdag virágos növényeit, azt szinte rabul ejtette a színek tobzódása és a flórát képező fajok formagazdagsága, valamint a virágos ökoszisztémák harmóniája. Úgyszintén óriási vizuális élmény a nagygombák termőtesteinek szín- és formabeli változatossága. Csábító lehetett számára még a nagynevű és kiváló erdélyi és magyarországi botanikus és mikológus elődök példamutató munkálkodása, és nem utolsó sorban az, hogy az erdélyi nagygomba vegetáció kutató feltárásában is jelentő szerephez jutott személye. Jellemző volt rá - mint a valódi tudósra - hogy a kutatásai révén megszerzett tudásanyagot közölni, sőt továbbadni akarta és adta tanítványai, az egyetemi diákság számára, ezenfelül - szélesebb körben - az érdeklődő emberek számára is. A tudnivalók helyes és kívánatos továbbadására álljon itt egy idézet tanártársától, akivel 35 évig együtt tanítottak: " Mind a kirándulások, mind a diákgyakorlatok alkalmával Dénes és én sokat tanultunk egymástól, és diákjaink sokat tanultak mindkettőnktől."

134 Mint kiváló előadó és pedagógiai érzékkel megáldott humánus ember főhivatásként a tanítást, az ismeretközlést választotta és művelte. Mindezt nem tehette volna, ha nem rendelkezik olyan jellembeli tulajdonságokkal, mint a felelősségérzet, mely párosul a kötelességtudattal, sőt a másokért való munkálkodás, vagyis segítőkész emberszolgálat elkötelezettségével, amely alapvetően az emberszeretet nemes érzéséből táplálkozik. Elgondolásainak megvalósításához céltudatosságra, következetességre és erős akaratra volt szüksége, mely értékekkel szintén rendelkezett. Élete munkásságához nem csekély mértékben járult hozzá emberszeretete is, melyet diákjai megérezve és nyilván viszonozva hűségesen ragaszkodtak hozzá. Méltán elmondhatjuk, hogy ő is az emberiség nagy tanítórendjének - ezen belül a magyarságnak - hivatását felelősséggel teljesítő példamutató tanítója volt. Kuklis Kálmán

135

136