Alkatrészek környezetbarát bevonata kopásvédelem céljára Dipl. Ing. Eckhard Vo, Wendel GmbH. ( Mitteilungen, 6/2007)

Átírás

1 Alkatrészek környezetbarát bevonata kopásvédelem céljára Dipl. Ing. Eckhard Vo, Wendel GmbH. ( Mitteilungen, 6/2007) (Fordította: Dr Való Magdolna) 1. Elszó A gépelemek üzemi használatban különleges kopási igénybevételnek vannak kitéve, ami azok élettartamát jelentsen korlátozza. A kopás csökkentésére ezeket az alkatrészeket védréteggel látják el, amely emissziójuk stb. által a környezetük terheléséhez vezet. Általános célja az új bevonatoknak az igényes alkatrészeket kevésbé környezetterhel, egyszer és költségtakarékos módon kopásgátló, jól tapadó, túlnyomóan fémes bevonattal ellátni, anélkül, hogy költséges bevonó berendezésre lenne szükség, az ezzel összefügg környezetterheléssel együtt. A réteg felvitele többnyire egyszer eljárással, mint mártás, festés, vagy préslevegvel való szórással történik, és egy beégetési folyamat követi. Az eljárásnak olyannak kell lennie, hogy a relatív bonyolult geometriájú darabokat is be lehessen vonni, és hogy az eljárás különböz nagyságú darabokhoz is alkalmas legyen. A bevonatnak keménynek kell lennie, 60 HRC felettinek kb. 100 µm 1 mm rétegvastagságnál, nagy ellenállást kell tanúsítania abrazív igénybevételnél, és ennek ellenére kielégít kell legyen a duktilitása. Ez azáltal érhet el, hogy két teljesen különböz bevonó anyag újszer kombinációját alkalmazzuk, poralakban keverjük zománccal, iszapként visszük fel, és ezt követen a szokásos hkezeléssel kiégetjük egy pórusmentes, tömör réteggé, fémes kötéssel az alapanyaghoz. A következkben a kopási tulajdonságok (keménység) vizsgálati lehetségét, valamint a kopóréteg elállításához alkalmas felviteli módszert ismertetjük. 2. A keménység definíciója A keménység mechanikai ellenállás, amit egy test egy behatoló más testtel szemben tanúsít. A keménységnél egy anyag ellenálló képességét definiálják egy test hatásával szemben. A keménységet több anyag vagy anyagállapot összehasonlításával fejezik ki. Új definicióként a kompresszió srségét adják meg.

2 Elvileg megkülönböztetik a statikus és a dinamikus keménységvizsgálatot. A dinamikus vizsgálati eljárásnál a vizsgálandó rész terhelése ütésszer, a statikus eljárásnál a terhelés azonos marad vagy fokozatosan növekszik. 2.1 Mohs-féle karcolási keménység vizsgálata A kemény anyagok lágyan karcolódnak. Ez az alapja a Fridrich Mohs szerinti keménység vizsgálatnak, amely fként az ásványtanban terjedt el. Mohs geológus volt, különböz ásványokat karcolt meg egymással és keménységük szerint sorolta be azokat. A kiválasztott ásványok számértéke szerinti besorolásával keletkezett egy relatív keménységi skála, a Mohs skála, amely az ásványtanban, geológiában és a kerámiában használatos lett. Az ásványok keménységi adatai mindig a Mohs skálára vonatkoznak, ha más nincs megadva. Az 1. táblázat tartalmazza a Mohs skálát, a Vickers keménység megfelel értékével (lásd 2.3) Ásvány Mohs Vickers keménység keménység Megjegyzés Zsírk 1 2,4 Körömmel kaparható Gipsz vagy ksó 2 36 Körömmel karcolható Kalcit Rézérmével karcolható Fluorit Késsel könnyen karcolható Apatit vagy mangán Késsel még karcolható Földpát Acéllal karcolható Kvarc Ablaküveget karcolja Topáz Korund Gyémánt A legkeményebb ásvány, csak magával karcolható és (melegen) bór-nitriddel 1. táblázat Mohs és Vickers keménység összehasonlítása 2.2 Brinell-féle benyomódási keménység vizsgálata A vevk, különösen fémek esetében, mindenekeltt olyan vizsgáló eljárást alkalmaznak, amelyik a benyomódási keménységet méri. Ennél szabványosított vizsgálótestet, rögzített feltételek mellett, nyomnak be a vizsgálandó darabba. Végül megmérik a megmaradt nyomat felületét vagy mélységét. A svéd mérnök, Johan August Brinell 1900-ban kifejlesztette és a párizsi világkiállításon bemutatta a lágy és a középkemény fémek keménységi vizsgálatának módszerét

3 (DIN EN ISO 6506), pl az ötvözetlen szerkezeti acélnál vagy az alumínium ötvözeteknél, fánál (ISO 3350) és szabálytalan szövetszerkezet anyagnál, mint öntöttvas. Ezeknél egy acélgolyót, vagy egy keményfém golyót, meghatározott ervel - F - a vizsgálandó anyag felületébe nyomnak. Az utolsó szabvány szerint, 2006 óta az acélgolyó már nem megengedett. A szabvány most minden anyag számára szinter keményfém golyót ír el mp-es terhelési id után acélok és öntöttvas esetén, mp-es terhelés után nem vas fémek vagy ezek ötvözeténél, a megmaradó benyomat átmérjét mérik le, és ebbl határozzák meg a benyomat felületét. A meghatározandó átmér d a megmaradt benyomat két derékszög, egymás melletti d 1 és d 2 átmérjének középarányosa. Anizotrop alakváltozásnál a keménység számításához szükséges átmért a nagyobb d 1 és a kisebb d 2 átmérbl számítják ki: d = d 1 + d 2 2 A vizsgáló er arányát a benyomat felületéhez szorozni kell 0,102-vel, ez lesz a Brinell keménység. A megadott faktor a 9,81-nek a reciprok értéke, és Newton egység kilopond egységre való átszámításához szolgál. Ezzel biztosítják, hogy a keménységmérés a modern egység alkalmazásával ugyanazt az eredményt adja, mint a hisztorikus érték, ami ma már kiöregedett egységen alapszik. 0,102 2 F HB = π 2 D ( D D d 2 ) 2.3 Vickers-féle benyomódási keménység vizsgálata. A Brinell vizsgálathoz nagyon hasonló az 1925-ben Smith és Sandland által kifejlesztett, és a brit repülgép épít cég által Vickersnek nevezett keménység vizsgálat, amely keményebb és egyenletes felépítés szerkezeti anyag vizsgálatára szolgál, de vékonyfalú vagy felületkeményített darabok és peremzónák vizsgálatához is. Ezt a DIN EN ISO 6507 szabvány szabályozza. A Rockwell vizsgálattal ellentétben (lásd 2.5) egy azonos oldalú, 136 o -os nyílásszög gyémántgúlát, meghatározott ervel nyomnak be a vizsgálandó darabba. A megmaradt benyomat átlójának hosszát mikroszkóppal meghatározzák, ebbl számítják ki a benyomódás felületét. Az alkalma-

4 zott er, Newton egységben, viszonyítva a benyomódás felületéhez (mm-ben), 0,1891 faktorral szorozva adja a Vickers keménységet..(hv) 2.4 Knoop-félei benyomódási keménység vizsgálat A Vickers keménységvizsgálat különleges formája az amerikai fizikus és mérnök Frederick Knoop után elnevezett keménység vizsgálat (DIN EN ISO 4545) A Vickers vizsgálat számára alkalmazott azonos oldalú gyémántheggyel szemben a Knoop vizsgálathoz rombikus formát alkalmaznak. A csúcsszög hosszában 172,5 o, a rövidebb oldalon 130 o. A benyomatnak csak a hosszanti átlóját mérik le. A Knoop vizsgálatot fleg a sprd anyagoknál alkalmazzák, mint pl. kerámia vagy szinteranyagok. 2.5 Rockwell-féle benyomódási keménység vizsgálat. Az amerikai mérnök és cégalapító Stanley Rockwell 1920-ban kifejlesztett keménység vizsgálatokat, amelyeket meghatározott területekre specializált. A különböz eljárásokat HR-rel jelölte, és még egy jellel látta el. Például a Rockwell jel HRA, HRB, HRC vagy HR15N. Lemezek keménység vizsgálatánál 0,20 mm vastagságig HR15T és e felett HR30Tm. Egy szerkezeti anyag Rockwell keménységét a kúpalakú gyémánt vizsgálótest benyomódási mélysége adja meg. Ez a DIN EN ISO 6508 szabványban van rögzítve, és HRC-nek rövidítik, a C az angol cone szóból (kúp) származik. Meghatározott vizsgáló ervel nyomják a vizsgálandó anyag felületébe a kúpot, amelynek csúcsszöge 120 o. (elterhelés). A vizsgáló test benyomódási mélysége szolgál vonatkozási síknak. Ezután lép be a benyomódó test a fterheléssel legalább két, maximum hat másodpercre. Végül ezt ismét eltávolítják, úgy, hogy ismét csak az elterhelés hasson. A fterhelés ráhelyezése eltti és utáni mélységi különbség lesz a mértéke az anyag Rockwell keménységének. A gyémánt kúp benyomódási mélységét közvetlenül egy mérórával határozzák meg, amely a vizsgáló csúccsal van összekötve. Az óra skáláján lehet a keménység értékét Rockwell egységben (HRC) közvetlenül leolvasni. Ez a vizsgáló eljárást mindenekeltt a nagyon kemény anyagoknál alkalmazzák. További benyomódó test a keményfém golyó 1,5875 mm (HRB, HRF, HRG) vagy 3,175 mm (HRE, HRH és HRK) átmérvel.

5 2.6 Shore-féle keménység vizsgálat A Shore keménységet Albert Shore után nevezték el, ez elasztikus anyagok és manyagok jellemzje. A vizsgálatot a DIN és a DIN 7868 szabvány tartalmazza. Gumi és hasonló anyagok vizsgálatához egy rugóval ellátott stiftet alkalmaznak, amelynek a próbába való benyomódása az anyag Shore keménységének a mértéke, amelyet egy 0 Shore (2,5 mm benyomódási mélység) és 100 Shore (0 mm benyomódási mélység) közötti skálán fejeznek ki. 2.7 Barcol keménység A Barcol keménység az üvegszál ersítés manyagok (GFK) keménységi skálája. A DIN EN 59 szabvány szerint a Barcol keménységet, mint a Shore keménységet is, egy kézi méreszköz és egy lapos vég kúpcsonk segítségével mérik meg. 2.8 Martens keménység Ennél az eljárásnál a terhelés és az elengedés fázisa alatt folyamatosan mérik az ert és a benyomódási mélységet. A Martens keménységet (HM) a maximális er és az ehhez tartozó érintkezési felület aránya határozza meg, és mm 2 re es Newton egységben fejezik ki. A 2. táblázatban néhány keménységi vizsgálatot hasonlítunk össze. Brinell HB Vickers HV Eljárás Benyomódó test Elnye és hátránya Alkalmazása acélgolyó pontos, reprodukálható lágyított és nemesített érték csak lágy és közepesen acél, könny- kemény anyagokhofém, nehézfém Rockwell HRC HRA HRB HRF gyémántkúp gyémántkúp acélgolyó általánosan használható vizsgálat, közepesen kemény és kemény anyagokhoz direkt mutatója a keménységi értéknek, kemény anyaghoz direkt mutatója a keménységi értéknek, közepesen kemény és lágy anyagokhoz keményített acél, keményített felületi réteg, szerkezetelemek keményített acélok és ötvözetek, kemény fémek Nem keményített acélok, CuZn ötvözetek 2. táblázat

6 3. Keménység és duktilitás Duktilitás a latin ducere (húzni, irányítani, vezetni) szóból származik az anyagnak az a tulajdonsága, hogy túlterhelésnél ersen megváltozik, mieltt tönkremegy. Pl. az üveg nem mutat észrevehet változás, ezzel szemben az acél 25 %-os nyúlást mutat, mieltt elszakad. A ridegség megmondja, hogy milyen mértékben lehet egy anyagot plasztikusan alakítani, amíg repedések keletkeznek, és végül az anyag elszakad. A nagyon kemény anyagok nagyfokú ridegséget mutatnak, mint pl. a gyémánt, karbidok, nitridek, sók és a kerámiák. A dörzsölésállóság a felület ellenállóképességét mutatja mechanikai igénybevétellel szemben, különösen dörzsöléssel szemben. A dörzsölésállóság az anyag felületi tulajdonsága, fként az érdesség és a keménység határozza meg. Egyedül a keménység nem garantálja a hosszú élettartamot. 4. Kemény anyagok A kemény anyagok nagy keménységet és kopásállóságot mutatnak. Ezeknek az anyagoknak nagy mszaki jelentségük van. A sokrét tulajdonságaik és különböz alkalmazási területük miatt nehéz a kemény anyagok összefoglaló definíciója. A következ jellemz tulajdonságok érvényesek a kemény anyagokra: Nagy keménység Nagy kopásállóság Magas olvadáspont Jó kémiai ellenállóképesség A mechanikai tulajdonságok, mint pl. a húzószilárdság, nyúlás vagy hajlítási szilárdság, ersen függenek a kemény anyag fajtájától. Ez érvényes az elektromos vezetképességre is. A kemény anyagok tulajdonságai szorosan összefüggenek ezeknek a vegyületeknek a szerkezetével. Attól függen, hogy kovalens vagy fémes kötésük van, különbség mutatkozik a fémes és a nemfémes kemény anyagok között. Pl. a következ vegyületeket alkalmazzák: a szilícium, bór és titán karbidját és nitridjét, valamint korundot és gyémántot.

7 5. Felviteli eljárások Gyakori eljárása a kemény anyagok felhordásának a lángszórás vagy a hegesztés. Részleteiben a következ eljárásokat különböztetjük meg: 5.1 HVOF Viszonylag fiatal eljárás a fémszórás technikában a HVOF (High Velocity Oxygen Fuel) porszórás. Ennél a gázsebesség eléri a 2400 m/s-t, amely a szórt részecskét 800 m/s-ig gyorsíthatja fel. 5.2 PVD eljárás A PVD (Physical Vapour Deposition) azt a leginkább fémes bevonatot jelenti, amelyet fizikai, gzlecsapási folyamattal végeznek, plazma-aktív eljárás segítségével. 5.3 Lézeres felrakó hegesztés Az eljárás direkt fémfelrakó eljárást is jelent (Lasercladding, LaserCusing), ismeretes, mint lézerbevonás vagy lézerfelvitel, és részleges kopásvédelemre szolgál a legkülönbözbb fémek / ötvözetekböl, vagy funkcionális réteg csúszócsapágy számára, hvédelemre stb. A felrakó hegesztést drót vagy porvezetéssel lehet végrehajtani. 5.4 Felrakó hegesztés A felrakó hegesztést acélok korrózióálló réteggel való plattirozásához alkalmazzák, DIN 8556 szerint, vagy kopásálló anyaggal stb. való páncélozáshoz pl. szerszámok vagy szelepek esetében. Az eljárás kopott részek újragyártására is szolgál vagy kopásálló illetve korrózióálló felületek elállításához, hernyóvarrathoz, gáz- ív- és védgázas hegesztéssel. Alkalmaznak olyan anyagokat, amelyek védgázzal vagy anélkül is felvihetk. 5.5 CVD eljárás A CVD eljárásnál (Chemical Vapor Deposition) kopásvéd és korrózióvéd rétegek leválasztását végzik a munkadarabra, idegen elemekbl félvezet felületre vagy nagy tisztaságú üvegekbl. Ellentétben a rágzöléssel, a gázfázisból kémiailag keletkezik a felviend anyag 500 és 1100 o C között. Az említett eljárások alkalmazását korlátozza a kedveztlen geometria és az üregek.

8 6. Hardpaint Ezt a nevet a fémes anyagokra kenhet és a mártható kemény bevonatok számára alkalmazzák. Az új fejlesztések által lehetséges lett a komplikált darabok bevonása is kemény réteggel. Az ötlet szerint zománccal vonják be a darabokat és kiégetik. Fémporból, rölt zománcból és adalékokból iszapot készítenek. Az arány: kb. 10 % zománc és 90 % fémpor. Ezt az iszapot felviszik a darabra és vákuum kemencében o C-on kb. 1 óra alatt beégetik. A fémpor NiCrBSi alapra épül. Gyakori összetétel az alábbi: Króm 30 %-ig Bór 0,9 4 % Szilícium 0,6 4,25 % Vas 0,2 4,75 % Szén 0,1-1,00 % Nikkel % Az anyagot minden acélfajtára fel lehet vinni. A próbatestet megcsiszolják, és a csiszolt felületen vizsgálják a keménységet és a bevonat szerkezetét. A fejlesztésnek az volt a nehézsége, hogy olyan zománcot találjunk, amelyiknek jó a nedvesítése, növeli a keménységet, alacsony pórustérfogat mellett. Az 1. képen lév alkatrészen igen jó volt a bevonat nedvesítése. A bevonat keménysége max. 770 HV. 1.kép: Egy munkadarab kemény bevonata

9 7. Összefoglalás A Hardpaint eljárással sikerült bonyolult munkadarabokat is bevonni. Speciális zománc kifejlesztésével, amelyik folyósítóként és reakciópartnerként hat a kemény fém számára, sikeresen lehetett bevezetni az új eljárást. A jövben indukcióval, atmoszférában is lehetséges lesz a felvitel. Pozitív kísérleteket végeztünk és további projekten dolgozunk.