TERVEZET A KORMÁNY, MINISZTÉRIUM ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI

Átírás

1 SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM Iktatószám: /2008 A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet módosításáról szóló.../2008 ( ) SZMM rendelet Budapest, július

2 EGYEZTETÉSI LAP 2 Véleményezési határidő: 7 munkanap A) Állami szervek MeH Szervezet Név Észrevételt nem tett Észrevételt tett Határidőben nem adott véleményt EüM FVM NFGM KHEM HM IRM KvVM KüM OKM ÖM PM B) Társadalmi és érdekképviseleti szervezetek

3 A szociális és munkaügyi miniszter 3 /2008. ( ) SZMM rendelete a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet módosításáról A munkavédelemről szóló évi XCIII. törvény 88. -ának (4) bekezdése d) pontjának dq) alpontjában foglalt felhatalmazás alapján, az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben a következőket rendelem el: 1. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. -ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (4) Az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OMFI) a) közreműködik a munkaegészségügy (munkahigiéne és foglalkozás-egészségügy) területén a szakmai módszertani irányításban, végzi a jogszabályok előkészítésével, a szakmai képzéssel és továbbképzéssel összefüggő feladatokat, kapcsolatot tart a hazai és külföldi társintézetekkel, b) ellátja a beutalt foglalkozási járó- és fekvőbetegek vizsgálatát, kezelését, c) elbírálja a bejelentett foglalkozási megbetegedések elfogadását, d) ellátja a külön jogszabályokban meghatározott foglalkozás-egészségügyi feladatokat. (1) Az R. 4. -a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 2. [A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi] c) munkahelyi bejárás során azonosítja a munkakörülmények, munkavégzés veszélyforrásait, a lehetséges egészségkárosító tényezőket, az érintettek körét a helyi körülmények figyelembevételével meghatározott gyakorisággal, de évente legalább két alkalommal, változás bekövetkeztekor soron kívül, az OMMF által kiadott folyamatosan felülvizsgált módszertani ajánlás szerint, a munkahelyi bejárás elvégzésének a munkáltatónak is megküldendő jegyzőkönyvben történő dokumentálásával; (2) Az R. 4. -a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi] h) a krónikus betegségben szenvedő munkavállalók egészségi állapotának ellenőrzését a munkavégzésből és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatokkal összefüggésben;

4 4 (3) Az R. 4. -a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi] i) a közúti járművezetői munkakörben foglalkoztatott, továbbá a munkakör ellátásával kapcsolatban rendszeres gépjárműhasználatra kötelezett munkavállalók esetén a külön jogszabály szerinti 2. csoportú közúti járművezetők egészségi alkalmassági vizsgálatát. (4) Az R. 4. -ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (2) A szolgálat az alapszolgáltatás keretében ideértve a külön jogszabály vonatkozó előírásait is közreműködik a) a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 58. -ában felsorolt munkáltatói feladatok ellátásában, b) a munkahelyi veszélyforrások feltárásában, c) egyéb munkaegészségügyi, személyi higiénés, munkaélettani, ergonómiai és munkapszichológiai feladatok megoldásában, a vizsgálatok megszervezésében, d) a külön jogszabályban 1 meghatározott munkahigiénés vizsgálatok, mintavételek helyes megtervezésében, az eredmények értékelésében, e) a munkahelyi elsősegélynyújtás feltételeinek biztosításában, a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében, f) a munkáltató katasztrófa megelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában, g) az Mvt.-ben, valamint egyéb jogszabályban meghatározott, munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősülő feladatok ellátásában a külön jogszabályban 1 meghatározott térítési díjakon felül, külön megállapodás alapján. (5) Az R. 4. -a a következő új (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdésének számozása (5)-(6) bekezdésre változik: (3) A szolgálat közreműködik a foglalkozási rehabilitációban, különösen a rehabilitálhatóság elbíráláshoz szükséges, külön jogszabályban meghatározott tájékoztató elkészítésével. (4) A szolgálat és a munkáltató feladataik ellátása során együttműködnek, jogaikat és kötelezettségeiket rendeltetésüknek megfelelően gyakorolják, illetve teljesítik, ideértve az alapszolgáltatás keretébe tartozó feladatok kezdeményezését is. (6) Az R. 4. -ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (5) A szolgálat a sürgősségi ellátás keretében igénybe veheti a mentőszolgálatot, valamint az Egészségbiztosítási Alap terhére járóbeteg-szakellátásra utalhatja a biztosított munkavállalót üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén. A szolgálat orvosa foglalkozási megbetegedés gyanújával a területileg illetékes szakellátó helyre, vagy előzetes egyeztetés után az OMFI-ba utalhatja a beteget. A szolgálat orvosa a munkaköri alkalmasság megállapítása érdekében kiegészítő járóbeteg-szakellátásra utalhatja a biztosított munkavállalót. 1 A foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet

5 A munkaköri alkalmasság megállapítása érdekében felmerült, indokolt kiegészítő járóbeteg szakellátások igénybevételéhez szükséges beutaló formanyomtatványát e rendelet melléklete tartalmazza. (7) Az R. 4. -ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (6) A munkáltató a (4) bekezdésben foglalt együttműködés keretében köteles a szolgálat rendelkezésére bocsátani a feladatellátásához szükséges adatot, információt, ideértve a külön jogszabályban meghatározott foglalkozási rehabilitációval kapcsolatos adatot, információt is. Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megvalósításáért az Mvt.-ben meghatározott felelősségét. 3. (1) Az R. 5. -ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: (1) A foglalkozás-egészségügyi szakellátás feladatai ellátási területén: a) a munkaköri alkalmasság másodfokon történő elbírálása; b) szakellátás nyújtása foglalkozási megbetegedéssel vagy annak gyanújával beutaltak számára; c) a munkaügyi központ által a külön jogszabályban 2 foglalt feladatkörében beutalt személyek ca) munkaközvetítés és szakképzés előtti szakmai alkalmassági vizsgálata; cb) közhasznú munka előtti munkaköri alkalmassági vizsgálata; cc) foglalkoztathatósági vizsgálata; d) a szakképzést folytató intézmények tanulóinak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak külön jogszabály szerinti szakmai alkalmassági vizsgálata; e) az egyéni és társas egészségügyi vállalkozók egészségügyi tevékenységre való alkalmasságának külön jogszabályban előírtak szerint történő elbírálása; f) a kézilőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasság másodfokon történő elbírálása; g) a nem szervezett munkavégzés keretében dolgozó, 2. csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi alkalmasságának vizsgálata külön jogszabály 3 által meghatározott díjtétel ellenében. (2) Az R. 5. -ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: (2) A foglalkozás-egészségügyi szakellátás, ha a) közlekedési feltételek ezt indokolják, és b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat regionális intézetét erről megelőzőleg tájékoztatta, és c) az érintett regionális munkaügyi központ ezt kezdeményezi, más régió munkaügyi központja munkaügyi kirendeltségéhez tartozó településen lakó, az (1) bekezdés c) pontja szerinti vizsgálatra küldött személy ellátására is köthet szerződést. 5 2 A foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet 1. -ának b) pontja 3 A közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet

6 (3) Az R. 5. -a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: 6 (3) A munkaköri alkalmasság másodfokú vizsgálatát nem láthatja el az a szakellátó, amely foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatóként az elsőfokú vizsgálatot végezte. Ebben az esetben az eljáró másodfokú szakellátó helyet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes regionális intézete jelöli ki. 4. (1) Ez a rendelet július 1-jén lép hatályba. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R. 2. -ának (2) bekezdése, az R. 3. -a, valamint az R. 7. -ának 5. pontja hatályát veszti. (3) Ez a rendelet a hatálybalépését követő 30. napon hatályát veszti.

7 Melléklet a /2008. ( ) SzMM rendelethez 1. Munkáltató neve: Címe: Elérhetősége: Adószáma: 2 Munkavállaló neve: Születési éve, hó, nap: TAJ szám: Munkaköre: 3. Beutaló orvos neve: Beutaló kódja: 4. A szolgáltató bélyegzője (ÁNTSZ azonosítóval): 5. A vizsgálat iránya: 6. A vizsgálatkérés rövid indokolása: Melléklet a 27/1995. (VII. 25.) NM rendelethez Beutaló járóbeteg-szakellátások igénybevételéhez Dátum: P.H... foglalkozás-egészségügyi orvos aláírása

8 I N D O K O L Á S 8 a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet módosításáról szóló /2008. ( ) SZMM rendelethez Tekintettel arra, hogy az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló 2118/2006. (VI. 30.) Korm. határozat értelmében január 1-jével az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) munkaegészségüggyel kapcsolatos feladatai átkerültek az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőséghez (a továbbiakban: OMMF), illetve a foglalkozásegészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet (a továbbiakban. R.) hatálybalépése óta bekövetkezett jogszabályi változások jelentős mértékben befolyásolták az R. végrehajthatóságát, szükségessé vált az R. szabályozásának rendelkezéseinek újragondolása és módosítása. Tekintettel arra, hogy az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnek (a továbbiakban: OMFI) sajátos és meghatározó szerepe van mind az OMMF által végzett hatósági ellenőrző tevékenység háttér-intézményeként, mind a foglalkozási eredetű megbetegedések kivizsgálása területén, indokolttá vált tevékenységének az R.-ben történő szabályozása. [1. ] A munkavédelem szervezeti integrációja lehetővé tette, hogy a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvényben (a továbbiakban: Mvt.) meghatározott munkaegészségügyi feladatok, a szolgálatok alap- és közreműködői feladatai a végrehajtásra kiadott jogszabályban kerüljenek meghatározásra. [2. (1)-(5) bekezdés] Pontosításra szorult az R.-ben az egészségkárosító hatás kifejezés is, mert a gyakorlatban az egészségkárosító tényező kifejezés alkalmazása jellemző, továbbá az egységes értelmezés érdekében szabályozásra került a szolgálatok helyszíni munkavédelmi ellenőrzésének gyakorlati megvalósítása is. [2. (1) bekezdés] Módosítani kellett az R.-ben a krónikus megbetegedésben szenvedő munkavállalók megelőző gondozásával kapcsolatos megnevezést, mivel a gondozás helyett a krónikus betegségben szenvedő munkavállalók egészségi állapotának - a munkavégzésből és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatokkal összefüggésben történő - ellenőrzése a szolgáltató feladata az ILO 161. számú egyezménye alapján is. [2. (2) bekezdés] A közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet módosítása szerint került rendezésre az R.-ben az alapszolgáltatást nyújtó foglalkozás-egészségügyi szolgálat, valamint a szakellátó hely orvosa által elvégezhető egészségi alkalmassági vizsgálatok rendje. Tekintettel arra, hogy a szakellátó helyek alapszolgáltatást is elláthatnak, rendezni kellett azt a helyzetet, amikor a munkavállaló I. fokú alkalmassági vizsgálatát ugyanaz az alapszolgáltató látná el, amelynek feladatai közé II. fokú vizsgálat is tartozik. Ennek megfelelően a tervezet kiegészítést igényelt, mely szerint ilyen esetben az eljáró szakellátó helyet az ÁNTSZ jelöli ki. [2. (3) bekezdés, 3. (1) és (3) bekezdés]

9 Szintén a gyakorlatban felmerülő értelmezési nehézséget küszöböl ki az R. módosítása azzal, hogy egyértelművé teszi, hogy a szolgálatok az alapszolgáltatásra létrejött szerződés keretén belül kötelesek teljesíteni a közreműködési feladataikat. [2. (4) bekezdés] Az R. pontosításra került annak érdekében, hogy a külön jogszabályra való hivatkozással tükrözze a foglalkozás-egészségügyi szolgálat rehabilitációval kapcsolatos feladatait. Ezzel öszszefüggésben az R. kiegészítésre került a foglalkozás-egészségügyi szolgálat feladatainak ellátásához szükséges munkáltatói adatszolgáltatási kötelezettséggel. [2. (5) és (7) bekezdés] A javaslat a hatályos egészségügyi jogszabályokkal összhangban meghatározza azt, hogy a szolgálat orvosa igénybe veheti a sürgősségi ellátás keretében a mentőszolgálatot, illetve milyen esetben utalhatja az Egészségbiztosítási Alap terhére a munkavállalót járóbeteg-szakellátásra. [2.. (6) bekezdés]. A javaslat nem oldja meg azt a gyakorlati problémát, hogy ki fizesse a járóbeteg-szakellátás költségét, ha a beutalásra a munkaköri alkalmassági vizsgálatok keretében az alkalmasság megállapítása érdekében van szükség. A munkaköri alkalmasság megállapításához szükséges járóbeteg-szakellátás finanszírozása problémakörének összefoglalása: A foglalkoztatást megelőző, majd a foglalkoztatás alatt, meghatározott időszakonként megismételt munkaköri alkalmassági vizsgálatok célja annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent és annak képes-e megfelelni. A vizsgálatok elvégeztetése, a vizsgálatokon való megjelenés kötelezettsége a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvény (Mvt.) 49. -án alapul, amely az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi feltételeinek megteremtése érdekében az alkalmazást előzetes, és külön jogszabályban meghatározottak szerint 4 időszakos munka-alkalmassági vizsgálatokhoz köti. Ezen vizsgálatok elvégeztetéséért az Mvt. 2. (2) bekezdése alapján a munkáltató felelős, és ugyanezen pont kimondja, hogy a munkáltatói feladatokkal összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem lehet a munkavállalóra hárítani. Ez a szabályozás összhangban van az uniós szabályokkal és a évi LXXV. törvénnyel kihirdetett ILO 155. számú egyezménnyel. (21.cikk). A munkaalkalmasság elbírálására az Mvt 58. -a értelmében a munkáltató által kötelezően biztosítandó foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtó orvos illetékes. A vizsgálatok elvégzése foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtás keretében valósul meg 5, amely szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatókat az E. Alap nem finanszírozza az Mvt évi módosítása óta (1995. évi LXXIII. törvény 31. ). Az alkalmasság elbírálásához esetenként szükséges kiegészítő vizsgálatokat (pl. laboratóriumi vizsgálatok, szemészeti szakvizsgálat, röntgen, ultrahang), melyekhez a foglalkozás-egészség 4 A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 5 A foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 14.) Korm. Rendelet 2. (1) bekezdés 9

10 ügyi orvosok vizsgálati feltételekkel nem rendelkeznek, járóbeteg szakrendelésre történő beutalási jogosítványukkal élve biztosítják. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló évi LXXXIII. törvény január 1- jétől hatályos rendelkezése alapján azonban a járóbeteg szakellátásra utalt munkavállalók vizsgálatát hacsak azok nem foglalkozási betegség, vagy üzemi baleset miatt váltak szükségessé - nem lehet az E. Alap terhére igénybe venni. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet jelenleg hatályos szövege (4. (3) bekezdés) viszont kimondja, hogy: A szolgálat az Egészségbiztosítási Alap terhére igénybe veheti a mentőszolgálatot, a szolgálat orvosa járóbeteg-szakellátást nyújtó szakrendelésekre, illetve háziorvosi ellátásra utalhatja a társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkező munkavállalót, speciális kórházi ellátást igénylő foglalkozási megbetegedés gyanúja esetén pedig sürgősséggel vagy előzetes helybiztosítás útján - az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet Fekvőbeteg Osztályára utalhatja a beteget. Ez az előírás azonban a felsőbb szintű jogszabály előzőekben érintett módosításának ellentmond, ezért a normaszövegből törölni kell. Ezzel azonban egy jogilag rendezetlen helyzet áll elő: - a vizsgálatok ugyanis a munkavállalóra nem terhelhetők ezt az Mvt. is tiltja, másfelől a vizsgálaton való alkalmasnak minősítés a munkavállaló foglalkoztathatóságának feltétele, - a munkáltató aki egyébként fizeti a munkavállaló után a járulékokat, gyakorlatilag kettős finanszírozásra szintén nem kötelezhető, - a szolgáltató pedig aki az említettek szerint nem esik OEP finanszírozási körbe, - csak abban az esetben tudná a járóbeteg ellátás költségeit felvállalni, ha azok forrását a fejkvótán felül, a munkáltatóval kötött külön megállapodás biztosítaná (a foglalkoztatott munkavállalók speciális munkahelyi expozíciós tényezőinek figyelembevételével meghatározott vizsgálatokra), vagyis a finanszírozás vagy közvetlenül, vagy közvetve, de a munkáltatót terhelné. A magunk részéről a kérdés megnyugtató megoldását az E. Alap terhére történő finanszírozási körbe való visszahelyezésben látnánk, mindaddig, amíg a foglalkozás-egészségügyi ellátók helyzetének egyéb okoknál fogva is szükséges átfogó áttekintésére nem kerül sor. A finanszírozás kérdését rendező, külön jogszabály megalkotása azonban túlmutat az OMMF és a munkaügyi tárca hatáskörén, jóllehet a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme, megőrzése, betegségek, balesetek megelőzése - a munkavédelem célja a munkavédelmi hatóság felügyeleti jogköre alá esik. A probléma sürgős rendezése mellett szól, hogy egyre gyakrabban lehet találkozni alkalmassági vizsgálatok nélkül történő foglalkoztatással, mert az orvosi vizsgálatok költségeit sem a munkáltató, sem pedig az orvos nem vállalja fel. Ellenérdekeltség jelent meg a vizsgálatok elvégzésében, és tipikus gyakorlattá vált az, hogy mivel a munkáltató nem vállalja a szükséges szakorvosi vizsgálatok finanszírozását, olyan munkavállaló kerül be a munkahelyre, aki egészségi állapota miatt nem kerülhetne be, vagy a sérülékeny csoportba tartozó személyeket a munkáltató fel sem vesz, másrészt negatív hatást fejt ki a foglalkozás-egészségügyi szolgálat intézményére is. Az egészségügyi tárcával történt előzetes egyeztetés során megállapodás szü 10

11 letett arról, hogy a kérdés rendezésére a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok helyzetének teljes körű áttekintése során fog sor kerülni. [2. (6) bekezdés] A foglalkozás-egészségügyi szakellátás feladatait, működési feltételeit a megváltozott jogszabályi környezetnek megfelelően módosítottuk. [3. ] Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló évi LXXXIV. törvény 7. -ának (2) bekezdése sorolja fel azokat a jogviszonyokat, amelyek keretében az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység végzésére, illetve az abban történő közreműködésre jogosult. Tekintettel arra, hogy a felsorolt jogviszonyok között az orvosi magángyakorlat nem szerepel, az R.-ben a magángyakorlatra vonatkozó korlátozás okafogyottá vált. [4. (2) bekezdés] Az R. 3. -a tartalmazza a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok működésével kapcsolatos minimumfeltételeket. Tekintettel arra, hogy az egészségügyi szolgáltatások minimumfeltételeinek meghatározására az egészségügyi miniszternek van hatásköre, a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok szakmai minimumfeltételeit a 60/2003. (X. 20.) ESzCSM rendelet rögzíti. A két rendelet több esetben nincs egymással összhangban, mert az ESzCSM rendelet egyrészt nem tartalmazza annak lehetőségét, hogy szakorvos-jelölt is elláthatja felügyelettel a foglalkozás-egészségügyi tevékenységet, másrészt rögzíti, hogy az ápolói feladatokat milyen szakképesítéssel lehet ellátni. Az R. kiadása idején még kevés volt a foglalkozás-egészségügyi (üzemorvosi) képesítéssel rendelkező orvosok száma, ezért került sor arra a szabályozásra, hogy szakorvos-jelöltek is nyújthatnak foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást. Az R. megjelenése óta eltelt több mint 12 év alatt a helyzet megváltozott, a kivételes szabály fenntartása többé már nem indokolt, ezért indokolttá vált a 3. -ban foglaltak hatályon kívül helyezése, amely egyben a két jogszabály közötti ellentmondást is megszüntetné. Ugyanez vonatkozik az ápolói feladatok ellátásához szükséges szakképesítésekre, amelyeknél az R.-ben szereplő kivétel hasonlóan az orvosok esetéhez további fenntartása az eltelt idő miatt már nem indokolt.[4. (2) bekezdés] A hatályos rendelet értelmező rendelkezései közül törlésre kerül a foglalkozási egészségi osztály definíciója, tekintettel arra, hogy ezt a fogalmat a jogszabály nem használja. [4. (2) bekezdés] 11