I. A KÖZÉPKORI VÁROS KIALAKULÁSA

Átírás

1 5. A középkori város A XIII. századi nyugat-európai városok kialakulásának körülményei! A városban élők társadalmi csoportjai, gazdasági tevékenységük és az életmódjuk közötti összefüggések! A középkori városok kialakulása. A város külső képe, szerkezete. A város jogi helyzete, irányítása. A lakosság társadalmi helyzete, jellemző foglalkozása. A céhek szerepe és a főbb kereskedelmi központok. Száray M: Történelem II oldal. Vázlat: I. A KÖZÉPKORI VÁROS KIALAKULÁSA Folyók folyami és tengeri torkolatánál, eltérő tájegységek, azaz tenger és szárazföld, hegység és síkvidék találkozásánál, kereskedelmi útvonalak találkozásánál, kereszteződésénél, vízi és szárazföldi nagykereskedelmi útvonalak mentén ősidők óta létrejöttek kereskedelmi központok. 1 Az önálló kultúrájú, sokszínű gazdasági életű (mezőgazdaság mellett kereskedelemből és kézműiparból élő lakosságú) európai városok az ókor végén (a népvándorlás korában) tönkrementek, sok esetben elpusztultak és a római kor óta kontinensünkön századokig alig léteztek városok. A kora középkor mezőgazdasági forradalmának, - mint például a nehézeke, a szügyhám, a borona, a patkó és a két-, illetve háromnyomásos gazdálkodási rendszer - majd az éghajlat melegebbé válásának köszönhetően azonban a termelés kiegyensúlyozottabbá és bővebbé vált, még Európa északibb tájain is, a népesség élelemellátása és túlélési esélye (várható élettartama) jelentősen nőtt: Európa népessége a XI. és XIII. század közt megduplázódott (38-ról 75 millióra emelkedett). A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, ismét megjelent a pénzforgalom, ezek a tényezők elősegítették a városok kialakulását. 2 Az ókori városok helyén, a királyi, egyházi, vagy világi földesurak igazgatási, uradalmi központjaiban, a fellendülő kereskedelem útvonalai mentén egyre több város született. Az egyes nyugat-európai tájak lakosságának népességfeleslege Közép- és Kelet-Európa felé vándorolt és ott szívesen látott hospes ( vendég ) telepesekként városokat és falvakat létesítettek, népesítettek be, illetve elterjesztették a mezőgazdaság és kézműipar fejlett technikáit. 3 Az árutermelés és pénzgazdálkodás ösztönözte az ipar fejlődését, és a században technikai forradalom bontakozott ki. Elterjedtek a vízimalmok, és a vízikerék forgó mozgását egyenes vonalú mozgássá átalakító találmánnyal (bütykös tengely) erőgépeket (kalapács, fűrész, fújtató) tudtak alkalmazni a kézműves műhelyekben. II. A KÖZÉPKORI VÁROS JELLEMZŐI a) Az önkormányzat: A városok lakói a polgárok (~ Bürger, bourgeois ), akik jogilag szabad, vagyonukkal is szabadon rendelkező emberek voltak, így a nemes és a jobbágy között köztes helyet foglaltak el a feudális társadalomban. A város társadalma vagyonilag is rétegződött. A patríciusok gazdag távolsági kereskedők, később mellettük a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek voltak, ők vezették a várost és nekik volt polgárjoguk. A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebejusok (plebs) alkották, akik gyakran alkalmi munkásként éltek, illetve a város környéki földeken dolgoztak (jobbágyokból is lehettek városlakó polgárok 4 ). Közösségeik megszervezését a távolsági kereskedők kezdték, gildékbe szerveződtek személyük és áruik biztonságáért, majd egyre többen csatlakoztak és a kézművesek részvételével kommunákba ( közösségek ) tömörültek érdekeik védelmében, önállóságuk és szabadságjogaik kivívására a város földesurával 1 A neolit és bronzkori kereskedelmi központok, ókori keleti városállamok, a hellén poliszok, a rómaiak colonia vagy municipium rangú civitasai fémjelzik a nagyobb lakosságú települések, azaz a városok több évezredre visszatekintő történetét. 2 Eleinte uralkodói jog volt a pénzverés, de később számos helyi (tartományi, városi) pénz is megjelent, majd a fajták is szaporodtak (réz, ezüst). Aranypénzt először Firenzében vertek a középkorban (fiorino). A pénzgazdálkodás ösztönözte a XI-XII. századi technikai forradalmat is, melynek idején Európában elterjedt a szél- és vízimalom (kallómalom, fűrészmalom, de a kovácsoláshoz és sajtoláshoz is használhatták), a lábitós (pedálos) szövőszék, a forgattyú (eszterga), megjelent a selyemkészítés, a dróthúzás, tudtak már szemüveget és puskaport is készíteni, számtalan luxusárucikk jelent meg és ekkor készült az első toronyóra is. 3 Főleg németek, de olaszok, franciák, vallonok, flamandok is érkeztek nagy számban, pl. Magyarországra, Csehországba és Lengyelországba is. Így terjedt el ebben a régióban is a nyomásos földművelés, alakultak ki a céhek. 4 Ha egy jobbágy 1évig és egy napig a városban lakott és nem akadt rá a földesura ( Stadtluft macht frei. = A városi levegő szabaddá tesz. ).

2 (pl. püspökkel) szemben. E jogokat pénzzel és sokszor harcok árán lehetett csak megszerezni és az uralkodó adományozta kiváltságlevél tartalmazta. A városok vagy önállóvá váltak (pl. Itália) 5, vagy csak az uralkodó alá tartoztak. A városi önkormányzat a következő lehetséges privilégiumokkal (kiváltságokkal) jellemezhető: szabad bíróválasztás és bíráskodás, önálló igazgatás (jogszabályalkotás) és a plébánosválasztás joga (a püspöktől függetlenül), saját adószedés (egy összegben fizettek az uralkodónak) 6, valamint a vásártartás joga, a vámmentesség és az árumegállító jog 7. A város vezetését, a bírói vagy a polgármesteri tisztet a patríciusok tartották a kezükben és ők alkották a városi tanácsot vagy szenátust is. A városi önkormányzatiságban megszületett a sajátosan európai képviseleti rendszer, melynek alkotói a vezetők ellenőrzése és elszámoltathatósága. A magyarországi fejlődés sajátos várostípusokat is létrehozott: a királyi birtokban levő bányavárosokat, szabad királyi városokat és az erdélyi és szepességi szász városokat, illetve a földesúri tulajdonú mezővárosokat. b) A város külső képe: A városokat rendszerint fallal vették körül (ez is kiváltság, királyi városoknál követelmény is volt [ld. a magyar város név]). A város központjában a patríciusok házai voltak, a főtéren volt a városháza, a templom és a főbb középületek. A szegények házai, a vásárhelyek a külvárosokban voltak, melyeket később újabb külső városfallal tehettek biztonságossá. A város utcái a kis terület és így az egyre sűrűbb, emeletes beépítés miatt szűk, homályos sikátorokká váltak, ahova alig jutott be volt a napfény. A csatornázás és szemétszállítás hiánya miatt mindenféle szemetet, az emberek és állatok szennyét az utcára (vagy a falakon túlra) öntötték és legfeljebb csak a nagyobb esők tisztították le az utcáról. A népesség állandóan ki volt téve a járványoknak 8, de az egymáshoz közeli épületek legalább ennyire tűzveszélyesek is voltak. A városok száma Nyugat Európában a XI., Közép Európában pedig a XIII. századtól növekedett gyors ütemben, eloszlásuk nyugaton jóval sűrűbb és egyenletesebb volt a piackörzetre való termelés miatt (Itália, Flandria, a Rajna-vidék, a Balti-tengerpart, Franciaország, majd Dél-Anglia vált sűrű városhálózatú régióvá). A középkori városok lakossága a maihoz és a Kelet távolsági kereskedelemre épülő, többszázezres lakosságú metropoliszaihoz képest alacsony volt, átlagosan fősek, a nagyobbak is mintegy lakossal rendelkeztek csak. 9 c) A céhek: A polgárság zömét alkották az iparosmesterek, akik céhekbe tömörültek. Ezek voltak az egy szakmába tartozó kézművesek érdekvédelmi szervezetei. Biztosították a piac szabályozását, korlátozták az iparűzők számát, a céhtagok megélhetése miatt a versenyt 10 és szigorú szabályokkal védték termékeik minőségét. A céhen kívüli iparűzőket, a kontárokat üldözték. A mesterré válást is szabályozták: a gyerekkorú inasok egy bizonyos idő után fiatalként legények lettek, majd ők, miután kitanulták a szakma fogásait és vándorúton bővítették ismereteiket, mestervizsgát tettek, azaz elkészítettek a remekmunkát, így válhattak maguk is mesterré, a céh teljes jogú tagjaivá. 11 A céhek elsősorban a piackörzetre termeltek (környék, melyet a város látott el). A céhek város életében is részt vettek: tagjai hivatali tisztségeket viseltek (pl. tanácstagokként), fenntartották a rendet (pl. éjjeli őrség), a városfal egy szakaszát őrizték (pl. Halászbástya), az összetartozás jeleként ünnepeken együtt vonultak fel saját jelképeikkel (pl. zászló) és a templomokban gyakran saját oltáruk is volt. Szociális feladatuk is volt: pénztárukból az elhunyt céhmesterek családtagjait is támogatták. III. A KÖZÉPKORI KERESKEDELEM: A helyi kereskedelem a piaci sokadalmakhoz, hetivásárokhoz kötődött, ahova a parasztok maguk hozták termékeiket, a kézművesek is itt vagy műhelyeikben árulták portékáikat pénzért. A kereskedők a távolsági kereskedelemben voltak érdekeltek, ez kockázatos, de nagy hasznot hozó vállalkozás volt és főleg tengeri úton zajlott A XIV-XV. században Itália több városában egy kereskedő (pl. a firenzei Mediciek) vagy egy zsoldosvezér (a milánói Viscontiak, Sforzák) a belső ellentéteket kihasználva a maga kezébe vette a hatalmat és zsarnoki uralmat (signoria) hozott létre. 6 Emellett saját célokra is használták a város adóját: a középületek, templomok, falak építésére, javítására és a védelem, és egyéb közszükségletek ellátására. 7 A városban meg kellett állni a kereskedőknek és az ott szokásos áron kellett megvételre felajánlaniuk portékáikat. 8 Pl. a XIV. sz. közepi pestis kifejezetten Európa nyugati, sűrűn lakott, urbanizált vidékeit pusztította jobban. 9 Milánó es lakosságszáma a XIII. században kuriózum volt, Magyarországi rekordnak pedig Buda XV. századi (!) fős városa számított. 10 Így biztosították a szakmai színvonalat, emellett tiltották a reklámot, csak a termék minősége, áruvédjegye, híre és a cégér lehetett a propaganda. Szabályozták a munkaidőt és a munkafolyamatot is, pl. a felhasznált anyagokat, szerszámokat és az alkalmazottak számát. 11 Ez a bonyolult folyamat szabályozta a mesterek számát is, akiknek gyakran kiadós lakomát is kellett adniuk avatásukkor. 12 A hajókon megjelent a függőleges kormánylapát és az araboktól átvették az iránytűt.

3 a) Levantei kereskedelem: A keleti karavánutak végpontjaiból (Krím-félsziget, Akkon, Alexandria) arabok, bizánciak, majd a keresztes háborúk korától kezdve itáliaiak (Genova, Velence, Pisa) szállították Európába a Kelet luxusáruit (selyem, gyapot, festék, üveg, papír, gyümölcs, fűszer, illatszer, fegyver, rabszolga). Cserébe főleg nemesfémmel, illetve emellett iparcikkek (posztó, bársony, fegyverek, ), nyersanyagok (fa, vas) szállításával fizettek. b) A Balti- és az Északi-tenger: Eleinte a vikingek, később az őket kiszorító északnémet és flandriai városok uralták e tengerek kereskedelmét, 1161-ben hozták létre szövetségüket (a svédországi Wisbyben), melyet XIII. századtól Hanzának neveztek. Jelentősebb városai: Hamburg, Bréma, Lübeck, Rostock. 13 Kelet- Európából (Baltikum, Lengyelország, orosz területek, ) élelmet (hal, gabona, méz) és más nyersanyagokat (erdei áruk: fa, prém, kátrány, viasz; borostyán), cserébe Angliából gyapjút, Franciaországból bort vittek, illetve sót, iparcikkeket (flandriai textíliákat, pl. posztót; fémárúkat, pl. fegyvereket, szerszámokat) és keleti luxusárukat szállítottak. c) A szárazföldi összekötő kereskedelem: Az észak-déli szárazföldi összeköttetés az Alpok egyelőre járhatatlan magaslatai miatt a hegységet nyugati irányba, Franciaország felé kerülve jött létre. Az itteni Champagne grófság 48 napig tartó vásárain cseréltek gazdát Európa északi és déli felének, illetve a Keletnek árui. A kereskedelmet pénzváltók is segítették, a nagy bankok elődei (eredeti jelentés: pénzváltó pult, pad ). A svájci hágók (pl. a Szt. Gotthárd- és Bernát-hágó) járhatóvá válásával lerövidült az útvonal, a champagne-i vásárok visszafejlődtek, viszont fellendült a délnémet városok kereskedelme, pl. Nürnbergé, Augsburgé, majd a Duna-völgyi úton Bécs, északabbra pedig Lipcse vásárai híresek a mai napig. 14 A nagy kereskedelmi utak gyakorlatilag a zarándokutakból alakultak ki (Róma, Compostela, Jeruzsálem), melyekhez már létezett kiszolgáló hálózat (szálláshelyek, piacok, ). Fogalmak céh: Nyugat-Európában a XI-XII., Magyarországon a XIV. századtól kialakuló iparforma. Az azonos mesterséget űző mesteremberek hozták létre valamely felsőbb hatóság (király) engedélyével. A céhek biztosították és szervezték a mesterek részvételét a város életében, és a szűk piac miatt korlátozták a versenyt. Meghatározták, ki mivel, mennyit és mennyiért termelhet. A céhek ügyeltek a minőségre, de akadályozták az újításokat; drágán és keveset termeltek. A legfejlettebb területeken (Flandria, Itália) a XIV-XV. századtól már gátolták a fejlődést. kétnyomásos gazdálkodás: mezőgazdasági művelési módszer a kora középkor végén és az érett középkorban. A rendelkezésre álló művelhető földterületet két részre osztják: az egyik felébe gabonát vetnek, míg a másik részt pihentetik, s legelőnek használják. Az állatok trágyája és a pihentetés visszaadja a föld termőerejét. háromnyomásos gazdálkodás: mezőgazdasági termelési módszer: a föld harmadába tavaszi, harmadába őszi búzát vetnek, míg harmadát pihentetik (ugar), s állatokat legeltetnek rajta. Nyugaton a XI. századtól, Közép- Európában a XIII. századtól terjedt el. hospes: a latin vendég ; Nyugat-Európából a XI-XIII. században a túlnépesedés következtében kiváltságokért, szabad földterületekért Közép-Európába bevándorolt parasztok és polgárok. A ~ek elősegítették a termelés színvonalának emelését, valamint a társadalmi fejlődést. kontár: a középkorban a céhbe nem tartozó iparos. A céhek nyomására igyekeztek őket kiszorítani a versenyből. városi önkormányzat: a középkori város legfőbb alappillére, mely biztosítja a város létét a feudális környezetben. Lehetővé teszi az elöljárók választását (polgármester, bíró); saját jogszabályok alkotása; a szabad plébánosválasztást, s az adók közösen, egy összegben való lerovását). Kiharcolója a városi polgárság érdekvédelmi szervezete a kommuna volt. 13 Emellett Köln, Frankfurt (am Oder), Magdeburg, Krakkó, Gdańsk [Danzig], Tallin, Reval. Hajóik a lassú, de öblös, sok árut szállítani képes kogge. 14 Ők kötötték össze Nyugat- és Közép-Európát.

4 21. A tatárjárás Milyen következményekkel járt a tatárjárás Magyarországon! IV. Béla tatárjárást követő politikájának lényege, az ország védelmére hozott intézkedései. Használja a Középiskolai Történelmi Atlasz megfelelő térképeit. Térjen ki az alábbiakra: A tatárjárás eseménytörténete, a pusztítás mértéke, térbeli kiterjedése. Az ország etnikai képének átalakulása a XIII. sz. második felében. A kunok letelepítésének problémája. Katonai reformok a tatárjárás után. Településszerkezeti reform várépítések, ill. városok alapítása. Száray M.: Történelem II oldal. Fogalmak: székely: a magyarság sajátos néprajzi jellegzetességekkel bíró csoportja. Eredetük vitatott: a hunokkal, avarokkal és kabarokkal is összefüggésbe hozzák őket. Az Árpád-korban határvédelmi feladatokat láttak el, s ennek köszönhetően keleten (Székelyföld) megőrizték közszabadságukat (katonai szolgálattal adóztak), s rendi nemzetként tagolódtak az erdélyi rendiségbe. kun: török nyelvű nomád nép. A XI. században törtek be a kelet-európai sztyeppre, az úzokat hajtva maguk előtt. Őket a tatárok győzték le 1223-ban a Kalka-folyó mellett. A tatárjárást követően Magyarországon, Havasalföldön, Moldvában és Bulgáriában telepedtek le és olvadtak be a térség népeibe. szász: a középkorban Magyarországra érkező németek. Két nagyobb tömbben telepedtek le a Szepességben és Erdélyben. II. Andrástól (Andreanum, 1224) és Mátyástól (1468) olyan széles privilégiumokat kaptak, hogy külön területtel, vezetéssel rendelkeztek, s mint rendi egység épültek be az erdélyi rendi szervezetbe. hospes: a latin vendég ; Nyugat-Európából a XI-XIII. században a túlnépesedés következtében kiváltságokért, szabad földterületekért Közép-Európába bevándorolt parasztok és polgárok. A ~ek elősegítették a termelés színvonalának emelését, valamint a társadalmi fejlődést. Nevek: IV. Béla, Julianus, Batu kán, Kötöny Évszámok: , ápr. 11., Topográfia: Vereckei-hágó, Muhi, Dalmácia, Trau, Buda. (Tatárjárás - nomád nép, letelepült országokban raboltak, K.-Eu.-i népeket hatalmuk alá akarták vonni: ben megjelentek K.-Eu.-ban, Kaukázusban alánokkal, oszékokkal, kun segítséggel nyomultak Eu. felé : elhatározták, hogy elfoglalják Ny.-ot Batu kán vezetésével : Kijev eleste kiépült a Mongol állam Arany Horda. - Arany Horda: óriási városok élénk kereskedelmi kapcsolata. - Az oroszoktól csak 1380-ban űzte ki őket Dimitrij, (III István alatt). VÁZLAT 1. BELPOLITIKA A TATÁRJÁRÁS ELŐTT: IV. Béla ( ) király célja: a királyi hatalom erejének visszaállítása a III. Béla kori állapot alapján. Ezért: A királyi tekintély visszaállítása (bárók székeinek elégetése). A királyi birtokok visszavétele. Birtokadományok felülvizsgálata (birtokelkobzások). A vármegyerendszer bomlásának megállítása. Következmények: a Király támasz nélkül marad! 1235-ben Julianus barát (domonkos szerzetes) útja Magna Hungária -ba a keleti magyarok (az őshazában maradt magyarok) felkutatására. Julianus találkozott velük (1236), DE: a mongol támadás megsemmisítette őket Kötöny kun fejedelem és népének befogadása (kb. 40 ezer fő). Oka: katonai erő, segítség a mongol támadás ellen. DE: a nomád vándorló pogány életmód miatt a magyarok nem tudták befogadni őket, ezért kiűzték őket. (A kunok pogánysága és nomád életmódja miatt sok a súrlódásuk a magyar lakossággal. Állataik hatalmas pusztítást végeztek a termésben, de a király által rendelettel védve voltak.) Béla segélykérő leveleire csak biztató szavakat kapott (IX. Gergely pápa és II. Frigyes német-római császár az egymás elleni küzdelemmel voltak elfoglalva). 2. A TATÁRJÁRÁS (1241. március március) Mongol-Tatár Birodalom=Arany Horda (Batu kán a vezérük) 1236 európai inváziót indít. 1236/37-ben Julianus barát hírt hozott a tatárokról: jó nyilasok, seregük jól szervezett. Mielőtt megtámadta az országot a tatár IV. Bélát többször felszólította, hogy hódoljon be neki.

5 Béla csak 1240-ben Kijev elfoglalása után kezdte komolyan venni a tatárokat. Körbehordoztatta a véres kardot az országba, és fegyverbe szólította népét. Az ország külső segítség nélkül szállt szembe a tatárokkal. + A kunok sem tudtak segíteni: meggyilkolták királyukat, Kötönyt (azzal vádolták, hogy összejátszik a tatárral). Kunok déli irányban, pusztítva kivonultak az országból. Batu kán támadása 3 irányból (É-Ny, Erdély, Vereckei-hágó) ben a tatárok nagy erők összevonásával (kb. 60 ezres sereg) a Vereckei-hágónál áttörték a megerősített védelmet, és megszállták Erdélyt. Egy másik sereg Lengyelország felől érkezett. Döntő ütközet Sajó menti Muhi pusztán: április Muhi csata vereség (Terepviszonyok nem megfelelőek, rossz táborhely (szekérerődítés). A sátrak közel egymáshoz, ez nehezíti a mozgásukat.) o A magyar sereg tábort vert a Sajó mellett, de nem gondolták, hogy a tatárok átkelnek. o A tatárok éjszaka átkelnek egy gázlón és meglepik a magyarokat. o A szűk táborban nem tud felállni a magyar lovasság, így kavarodás támad, végül menekülés lesz belőle. IV. Béla király is alig tud elmenekülni. Először Ausztriába, Babenberg Frigyes osztrák őrgrófhoz megy segítséget kérni, de az inkább megzsarolja és elrabol tőle 3 vármegyét; ezután Dalmáciába menekül (a tatárok üldözik), ahol Trau sziget várában (ma Trogir) húzza meg magát. 3. A VERESÉG KÖVETKEZMÉNYE: A magyar vezérkar (nádor, érsek országbíró) és sereg pusztulása. A muhi csata után a tatárok bevették Pestet, később átkeltek a befagyott Dunán is, de Esztergom, Székesfehérvár és Pannonhalma ellenállt. A tatárok közben elpusztítják az országot: a kővárak kivételével (pl. Esztergom, Fehérvár, Pozsony) mindent felégetnek, fosztogatnak. A pusztítás méretei: átlagosan a lakosság harmada (főleg magyar nemzetiségű!) elpusztul (kb. 500 ezer ember), éhínség és nyomor követi a tatárok dúlását, fosztogatását. DE: márc. hirtelen kivonulnak az országból, mert egyre nagyobb volt a lakosság ellenállása, már nem volt mit elrabolni. Ögödej kán halála miatt kánválasztásra sietett Batu. Másik nézet szerint ez a tatár harcmodor: az első támadással csak meggyengítik az országot (legyőzik a sereget, megölik a vezetőket), és a második támadással foglalnák el - erre mutatna, hogy 1285-ben a tatárok még egyszer visszajönnek, de akkor már visszaverjük őket: 4. AZ ORSZÁG ÚJJÁÉPÍTÉSE A MÁSODIK HONALAPÍTÁS IV. Béla király államférfiúi nagyságát jelzi, hogy a tatárjárás után tudott szakítani korábbi politikájával és az ország újjáépítésére szentelte erejét - ő a második honalapítónk (István király az első!). A tatárok kivonulása után IV. Béla hozzáfogott Magyarország újjászervezéséhez: A főleg magyar emberveszteséget betelepítésekkel pótolja részben: visszahívja a kunokat, ők a velük együtt jövő jászokkal külön területet kapnak az Alföldön (Kis- és Nagykunság, Jászság) - később beolvadnak a magyarságba. Az elnéptelenedett főleg peremkerületek területek újranépesítése: o betelepítések (hospesek), (cseh és morva telepesek Felvidék keleti és középső része, németek nyugati határvidék, románok Erdély az új területeket tettek erdőirtással szabaddá), o migráció: belső vándorlás, o kunok-jászok befogadása és letelepítése (Kunság és Jászság - nem adóztak, szabad katonai települések). Eredménye: A királyság etnikai összetétele változott. (A magyarság száma az összlakosság kb. 80%-ára csökken.) Az ország védelmének növelése: o Béla most már adományoz birtokokat, de feltételekkel: a tulajdonosnak 1. kővárat kell építenie rajta, 2. nehézpáncélos lovasságot kell kiállítania. Számos vár épül ekkor: pl. Visegrád, Buda; Béla sok településnek városi rangot ad (fallal vehetik körül magukat). Tudatos várospolitika: városi önkormányzati jogok (fehérvári jog). Frigyestől visszaveszi az elrabolt megyéket, de egyébként békés külpolitikát folytat Tanulva korábbi tévedéseiből felhagyott a birtokvisszavétel politikájával, és már maga adományozott földeket kővárak építéséért, páncélos seregek kiállításáért, városépítésben példát mutatott.

6 Törekedett arra, hogy erősítse azokat az osztályokat, amelyekre a nagybirtokosokkal szemben támaszkodhatott megerősítette a szerviensek jogait, városokat támogatta, kiváltságleveleket adományozott: vámmentes kereskedelem, szabad bíró és tanácsválasztás, engedélyezte kőfalak építését a városok köré. A harcok utáni munkaerőhiány és a betelepítések lehetőséget adtak más szolganépeknek is, hogy túl nagy terheiktől megmeneküljenek és a vendégekhez hasonló jogokat szerezzenek. A várjobbágyok egy része a szerviensek közé emelkedett, jelentősebb hányaduk azonban földesúri fennhatóság alá került, ők adták a nevüket a jogilag egységes jobbágyságnak, amely megkapta a szabad költözés jogát. IV. Béla tatárjárás utáni politikájának következménye a bárók további erősödése volt: ha a köznemesek meg akarták őrizni vagyonukat, kénytelenek voltak familiárissá válni, valamely nagyúr szolgálatába állni: - ők alkották az uruk udvarát = családját = família, - részt vettek az udvar gazdasági irányításában, - harcoltak a hadseregben, - cserébe uruk megvédte őket más bárók támadásaitól. (Hasonló a hűbéres kapcsolathoz csak itt a fő motiváció a hatalom.)

7 1. A Magyar Királyság gazdasága az Anjou-korban Az Anjouk gazdaságpolitikája: Károly Róbert gazdasági és pénzügyi reformjai, a külkereskedelem fellendítése, Nagy Lajos törvényeinek hatása a gazdaságra. FOGALMAK bányavárosok: középkorban a szabad királyi városok és mezővárosok mellett a városok harmadik csoportját alkották. A tatárdúlást (1242) követően erősödtek meg a bányák művelésére kialakított kiváltságos települések. A bányavárosokat mentesítették a vám, a tized, a harmincad alól, papjaikat, bíráikat és szenátoraikat maguk választották, a királynak közvetlenül adóztak és az uralkodó zászlaja alatt teljesítettek katonai szolgálatot. egy és ugyanazon nemesség : az Aranybulla Nagy Lajos-féle, 1351-es megújításába belevett új törvény, mely következtében a nemesség jogilag egységessé vált, azaz a bárók és a (köz)nemesség jogi helyzete azonossá vált harmincadvám: Károly Róbert által a külkereskedelemre kirótt vám, melyet a határhoz közel eső városokban (Pozsony, Szeben stb.) szedtek. Értéke a behozott áruk 3,33 %-át tette ki. Rendszeres beszedésére csak a XV. századtól került sor. háramlási jog: fiscalitas ; az Aranybulla Nagy Lajos-féle, 1351-es megújításába belevett új törvény az ősiség mellett. Magyarországon az örökölt nemesi birtok hűtlenség vagy fiúág kihalása esetén visszaszállt (háramlott) a királyi kincstárra. honorbirtok: azon birtokok, melyek hivatalhoz (honor), méltósághoz tartoztak a XIV-XV. századi Magyarországon. Nem volt a birtokos tulajdonában; a király a tisztség elvételévei a birtokokat is elvette. A honort elnyerő személy a birtokokból fedezte a hivatal ellátásának költségeit. kapuadó: Károly Róbert által bevezetett állami adó, melyet kapunként (portánként, vagyis telkenként) szedtek. Bevezetésére az évenkénti pénzváltás megszüntetésével kieső kamara haszna pótlása miatt került sor. kilenced: a jobbágyok földesúrnak fizetett terményadója, mely a termés kilencedik tizedét jelentette és melyet I. (Nagy) Lajos vezetett be 1351-ben a földesúri terhek egységesítésére. Beszedése kötelező volt, hogy a pestis miatt megcsappant jobbágyi munkaerőt ne csábíthassák át kedvezményekkel a gazdagabb birtokosok. liga: szövetség; a XIV-XV. századi bárói hatalmi csoportosulások elnevezése. ősiség: latinul aviticitas ; az Aranybulla Nagy Lajos-féle, 1351-es megújítása rendelte el, mely egyúttal eltörölte a nemesek szabad végrendelkezését. Eszerint a birtok automatikusan a fiúutódra száll. Ha a nemzetség kihal, akkor a birtok visszaszáll a királyra. A törvény védte a nemesi birtokot a bárókkal szemben, s a háramlási jog alapján növelte a király jövedelmeit. pallosjog: (szabad ispánság) független bírói hatalom volt. Eredetileg a vármegyék birtokolták, majd egyes földesurak kiváltságként kapták, később a szabad királyi városok is. A földesúri hatóság a régi magyar jogban a főpapokat, egyházi testületeket (káptalanokat) és az előkelő nemeseket illette meg uradalmaik szolganépe felett. pénzverési monopólium: Magyarországon csak a király verethetett pénzt, így a bányapolgárok a kitermelt nyersfémet a királyi pénzverő kamaráknál vert pénzre voltak kötelesek beváltani. A vert pénz arany esetén 40%-kal, ezüst esetén 30%-kal kevesebb nemesfémet tartalmazott, így komoly bevételt jelentett. szabad királyi város: Magyarországon a király tulajdonát képező város. A XIII-XIV. században nyerték el kiváltságaikat. Feljebbviteli bíróságuk szerint voltak tárnoki (Buda, Pest, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa, Kassa, Eperjes) és személynöki (Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse) városok. Kis számuk, gyenge gazdasági erejük miatt nem törekedtek politikai szerepre. urbura: bányabér; a kitermelt nemesfém azon része (az arany tizede, az ezüst nyolcada), melyet a bányapolgárok beszolgáltattak az uralkodónak, tehát egyfajta regáléjövedelem. Károly Róbert a termelés fokozása érdekében engedélyezte bányák nyitását magánbirtokokon, s a tulajdonosoknak átengedte az ~ harmadát. úriszék: a XIII. századtól fokozatosan kialakuló bíróság, ahol a földbirtokosok ítélkeztek jobbágyaik egymás közötti és mások elleni pereiben. N: Csák Máté, Károly Róbert, Garaiak, Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Ozorai Pipó É: , 1312, 1321, , 1351, T: Temesvár, Rozgony, Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Visegrád, Havasalföld, Moldva, Kassa

8 VÁZLAT BEVEZETŐ Az Árpád-ház 1301-es kihalása után a pápaság és a délvidéki nagyurak által támogatott nápolyi Anjou Károly Róbert lépett fel a trónért tól, törvényes megválasztásától tekinthetjük Magyarország királyának (I. Károly ), az ország valódi urai azonban egyelőre a dúsgazdag és hatalmas birtokokkal rendelkező bárók, a tartományurak (vagy kiskirályok) voltak (Csákok, Abák, Kánok, Kőszegiek, Borsák, ). 1 Hosszú háborúskodásokkal teli időszak után 2, végül a király lett az ország túlnyomó többségének ura, székhelyét is Temesvárról Visegrádra helyezte át. Nehezen megszerzett hatalmát jellemzően a központosított módon gyakorolta, (rendi) országgyűlést nem hívott össze, közvetlen híveire (familiárisaira), mint tanácsadókra támaszkodott és a királyi udvarból kormányzott. I. KÁROLY RÓBERT TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGPOLITIKÁJA 1. A hatalom alapja: Szent István óta talán a legerősebb királyi hatalom állt elő, mely elsősorban a várak ( ból a fele) és csak másodsorban a földbirtokok (az ország 1/3-a) birtoklásán alapult. Ezek irányítását a legyőzött arisztokraták helyébe lépő, Károlyhoz hű új nagybirtokos bárók végezték, így új, általa felemelt elitet teremtett, nekik honor ( tisztséggel járó) birtokokat adományozott, ennek jövedelméből látták el feladatukat saját familiárisaikkal. 3 A királyi haderő jellemzően az ő csapataikra támaszkodó banderiális hadsereg volt. 4 A megszerzett bárói birtokok városait is kiváltságokkal ruházta fel az uralkodó (pl. 1328: Kőszeg királyi város). 2. A központosított hatalom fontos alkotója volt az azonnal újjászervezett gazdaság. Nekcsei Demeter tárnokmester, a király által felemelt bárók egyike főszerepet vállalt a reformok megalkotásában. a) Bányászat: A Kárpát-medence rendkívül gazdag volt ásványi kincsekben. Jelentős volt az arany- (1 t/ év, Eu. 1.), ezüst- (10 t/ év, Eu. 2.) és a sóbányászat. 5 Fő központjai: a felvidéki Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya (Garam-völgy, Felvidéken: alsó- és felső-magyarországiak), és az erdélyi bányavárosok (pl. Nagybánya, Zalatna, Máramaros), ezek fejlesztésére külföldi (cseh, német, ) bányászokat hívatott az országba. A urbura (bányabér, kitermelt arany 1/10-e, az ezüst 1/8-a) a bányászok fizetsége volt a királynak, de a király átengedte a földek tulajdonosainak az urbura harmadát, így ösztönözve őket bányák nyitására (1327). b) Pénzverés: Fontos volt a pénzverési monopólium (1325, a korábbi sokféle pénz felváltása): tilos volt a nemesércet külföldre szállítani, a kitermelt aranyat és ezüstöt nyers állapotban az uralkodó által megszabott áron be kellett szolgáltatni az ország 10 pénzverő kamarájának egyikében. 6 Károly olasz és német pénzverő mestereket hozott az országba, Körmöcbánya lett az aranytermelés és a pénzverés központja. Károly jó minőségű, értékálló pénzeket, az Anjou-liliomos firenzei ( fiorino ) mintájú aranyforintot, cseh mintájú ezüstgarast és az államalapítás óta létező, most megújult ezüstdénárt veretett. c) Királyi jövedelmek: Hagyományos jövedelemnek számított a királyi birtokok általában természetbeni jövedelme (domaniális jövedelem), emellett a király sokszor maga szedte be a betöltetlenül hagyott egyházi pozíciók és a pápaság jövedelmeinek egy részét. A regálék adták a királyi jövedelmek egyre nagyobb részét, ezek közt több új is volt. Szakított a kamara hasznával és a pénzrontással, bevezette az első állami adót, a kapuadót ( dénár minden jobbágyporta után, ahol a kapun megrakott szénásszekér átfért, később ezt nevezték kamara hasznának ). Kereskedelmi vámot vetett ki harmincadvám néven, melyet az ország belsejében fekvő harmincadhelyeken kellett fizetni (3,3%). d) Külkereskedelem: Az 1335-ös visegrádi királytalálkozón Károly Róbert megállapodott a cseh uralkodóval, hogy olyan kereskedelmi útvonalat alakítanak ki, ami kikerüli az árumegállítás jogával rendelkező Bécset Nagyszombat Brünn Prága útvonalon, de a lengyel főváros, Krakkó felé is létesítettek új kereskedelmi utat Kassa- Lőcsén át. 7 Az import nagy része textil-, fém- és luxusáru volt (főleg iparcikkek), ezért nemesfémpénzzel, élőmarha- és borexporttal fizetett az ország (mezőgazdasági cikkek, ipari nyersanyagok) a cseh Přemysl Vencel [László], majd ig a bajor Wittelsbach Ottó uralkodott, ezt az időszakot azonban egyes történészek az interregnum ( uralkodónélküliség ) időszakának is hívják. Az 1308-as budai királlyá választás után 1310-be koronázták meg törvényesen, azaz Székesfehérvárott az esztergomi érsek a Szent Koronával. 2 A küzdelem az első győzelemtől, az Abák 1312-ben, Rozgonynál való legyőzésétől Csák Máté 1321-es haláláig és a délvidéki nagyurak 1323-as legyőzéséig tartott. A király támogatói: az egyház, a polgárság és a nemesség, akik mind szenvedtek a kiskirályok hatalmaskodásaitól. 3 Nekcseiek, Szécsényiek, Szécsiek, Garaiak, Lackfiak, Újlakiak, Debreceniek, az idegen származású Drugethek, akik a nádor, országbíró, tárnokmester (később a kincstartó), erdélyi vajda, címeket viselték. Hívei összefogására hozta létre a Szent György-lovagrendet (1326, az első Magyarországon). 4 A bandériumok [az olasz banderia= lobogó ] a XII. századtól létező, saját zászló alatt vezetett katonai egységek, lehetnek királyi, bárói (zászlósurak) és vármegyei bandériumok, ill. emellett a kiváltságos népek (kunok, jászok, székelyek) könnyűlovassága v. másféle hadai. 5 Emellett természetesen jelentős mennyiségű rezet, vasat és ólmot, és egyéb bányakincseket is bányásztak. 6 A vert pénz kevesebb nemesfémet tartalmazott a beszolgáltatottnál, ez 40-50% haszonnal, a kamara hasznával járt (régi, XI. századtól meglevő gyakorlat). 7 Emellett új utak létesültek Oroszország és Kunországon át a Fekete-tengerhez is.

9 K. R. gazdaságilag jelentősen megerősödött, de külpolitikailag nagyobb tekintélyre szoruló országot hagyott fiára halálakor. Fia, I. (Nagy) Lajos ( ) igazi lovagkirály volt, a hódító külpolitika sikeres művelője, 8 aki azonban társadalompolitikai reformjairól is ismert. II. NAGY LAJOS TÁRSADALOMPOLITIKÁJA 1. Törvénykezés: 1351-ben a nemesség kérésére a budai országgyűlésen Lajos megújította az Aranybullát és megerősítette a nemesi jogokat. Újdonsága: 1. kimondta az egy és ugyanazon nemesi szabadság elvét (bár csak elvben érvényesül!), 2. a szabad örökítés helyett az ősiség (nemzetségen belüli öröklődő, elidegeníthetetlen birtok) és a háramlás jogát (nemzetség fiúágának kihalásával a királyi kincstárra száll a birtok, állandó kincstári jövedelemforrás), ill. a jobbágyi terhek egységesítését, a kilenced kötelező szedésével (ha nem, a király szedi be) Társadalmi rétegek: a) A nemesség kialakulása a XIV. sz. közepére befejeződött, de valójában nem volt egységes. Vezető csoportja a báróké (40-50 család, az országos tisztségek viselői, várak birtokosai, sokszor hatalmaskodások jellemzik őket). Köznemesek: a vármegyei közép- és kisbirtokosok, a bárók familiárisai, de a nemesi szabadság szószólói (jobbágyaikkal szembeni bíráskodási joguk van: úriszék). Udvari nemesség: király apródjai, lovagjai (a király a bírájuk, gyakran hivatalokat viselnek, diplomaták, esetenként pallosjogot is elnyernek [halálos ítélet joga]). b) A jobbágyság kialakulása a XIV. sz.-ra befejeződött. A telket (ház, házhely, szántó) a földesúr adta, a jobbágyok használhatták (a tóval, folyóval, legelőkkel, erdőrészekkel; a szántót a nyomáskényszernek megfelelően minden évben máshol mérték ki), ez volt a szolgáltatásainak és gazdálkodásának alapja. Szolgáltatások: az egyházi tized, az állami kapuadó, a földesúri kilenced (+robot, ajándék). c) Polgárság: A magyar városfejlődés és a polgárság kialakulása igazán az Anjouk idején indult meg. A városoknak 3 fő típusa volt ekkor: Szabad királyi városok ( libera regiae civitas ): széleskörű privilégiumok jellemzik őket (csak a király alá tartoznak és neki adóznak évente egyszer, saját bíró- és plébánosválasztás, falépítés, vámmentesség, vásártartás, esetleg árumegállítás, a polgárok szabad végrendelkezése), átlagosan en lakják, még magas a mezőgazdaságban dolgozók száma, de megjelentek, szaporodtak a céhek. 10 Mezővárosok ( oppidum ): földesúri birtokokon alakultak ki, önkormányzatuk csekélyebb, de saját bírót választhattak, a földesúri terheket egy összegben fizették ki. A lakosság nagy része mezőgazdasággal foglalkozott, de éltek itt is kézművesek (pl. Szombathely, Vasvár, Nagykanizsa, Debrecen, Kecskemét, ). Bányavárosok: Károly Róbert ideje óta alakulnak fontos kiváltságokkal (Felvidék, Erdély fent említett példái). Károly Róbert a korábban egymással háborúskodó lengyel III. (Nagy) Kázmérral és cseh Luxemburgi Jánossal háromoldalú segítségnyújtási szerződést kötött. Károly Róbert 1320 óta házasságban élt Łokietek Erzsébettel, Kázmér nővérével, ezért a két király 39-ben örökösödési szerződést kötött, eszerint lengyel trónörökös híján Károly nagyobb fia, Lajos örökölné a trónt (András, a kisebbik fiú a nápolyi örökösnő, Johanna jegyese lett). Kevésbé volt sikeres Károly hódító déli politikája, hiszen a megerősödött Velencével, Szerbiával, sőt a korábban hűbéres Havasalfölddel szemben is kudarcok érték. 8 Öccse, András meggyilkolását megbosszuló nápolyi és Velence támadásait büntető hadjáratai mellett sikeresek voltak a déli terjeszkedési szándékok is, Havasalföld mellett az általa létrehozott Moldva is hűbéres volt, de számos bánságot hozott létre a védelem érdekében Boszniában és Szerbiában, sőt az oszmánokkal is elsőként ütközött meg királyaink közül től Kázmér utódaként lengyel király is volt, az első magyar-lengyel perszonálunió létrehozója. 9 Az utóbbi oka, hogy az itáliai hadjáratok miatt ide is eljutott a pestis, sok áldozatot szedve és csökkentve a munkaerőt, így a jobbágyok a tehetősebb, engedményeket kínáló földesurakhoz költöztek. 10 Különleges helyzetűek a Duna-menti vagy más kereskedővárosok (Győr, Esztergom, Fehérvár, ) és a II. András óta kiváltságos, szintén kereskedelemből meggazdagodott erdélyi és szepességi szász városok.

10 22. A mohácsi csata és következményei A mohácsi csatavesztés körülményei. Magyarország kül- és belpolitikai helyzete 1526 előtt. A mohácsi csata és következményei. A kettős királyválasztástól Buda elestéig terjedő időszak főbb eseményei. É: 1514, 1521, 1526 T: Mohács, Csele-patak, VÁZLAT I. A MOHÁCSI VÉSZ Száray M.: Történelem II oldal a) Előzmények: A XVI. sz. elején, I. (Vad) Szelim idején az Oszmán-török Birodalom a kétszeresére nőtt. Magyarországon meggyengült a királyi hatalom. Mátyás halála után az erélytelen II. Ulászló került a trónra, akit a rendek irányítottak. A bárók nyomására a Habsburgokhoz közeledett, de így a köznemesekkel került szembe. A Habsburgok a törökök ellen nem tudtak segíteni, így az ország külpolitikailag elszigetelődött. 1 A Jagelló kor a nemesség e két pártjának a folyamatos küzdelmével telt. Főnemesség (bárók) A királyi tanácson és a hivatalszervezeteken keresztül kezében tartotta az ország irányítását. A bárók a Habs.-okhoz közeledtek. Nyomásukra 1515-ben Ulászló házassági szerződést kötött Habsburg Miksával. Nemesség A nemesség a létszámával tudta ellensúlyozni a bárók hatalmát, ezért az ogy-ekben (Rákos) a nemességnek kedvező törvények születtek, de ezeket a későbbiekben nem tartották be. Az ország legnagyobb birtokosa Szapolyai János erdélyi vajda mögé sorakozott fel Ulászló szélütésekor, Szapolyai trónigénye érdekében az ogy kiadta a rákosi végzést 1505-ben (a jövőben csak magyar születésű kir.-t fognak választani. aa.)werbőczy Hármaskönyve (Tripartitum) Werbőczy István 1514-ben megjelent törvény(nemesi szokásjog)gyűjteménye, amelynek törvényként való szentesítését a bárók megakadályozták, de ennek ellenére 1848-ig meghatározó volt a magyar jogban. Megfogalmazta az alapvető nemesi szabadságjogokat, melyeket korábbi magyar törvényekből vezetett le (Aranybulla, évi törvények), illetve a Szent Korona-tant. Ez egy államelméleti okfejtés, aminek értelmében a magyar államot a Szent Korona testesíti meg, amelyet a kir. és a rendek alkotnak. A rendek lemondanak jogaik egy részéről, ennek fejében azonban a kir.-nak tiszteletben kell tartania az ország alapvető törvényeit, s a rendeknek joga a szabad kir. választás. ab.) A parasztság helyzetének romlása. A parasztság tiltása a vadászattól és halászattól, a szabad költözés korlátozása, stb. ac.) Keresztes hadjáratból parasztfelkelés. A Bakócz Tamás esztergomi érsek által a törökök ellen összehívott paraszti keresztes sereg a háború beszüntetése és a korábbi kizsákmányolás miatt a saját nemessége ellen fordult. Az 1514-es felkelés vezére Dózsa György székely katona volt. Dél felé indul a seregbe elszegényedett parasztok álltak be többségben, a parasztok nemesi udvarházakra törnek rá. Temesvárnál Szapolyai seregei leveri a felkelőket A felkelést véres megtorlás követi, növelik a jobbágyi terheket, és a robotot, korlátozzák a jobbágyok szabad költözködését (röghöz kötés). ad.) II. Ulászló halálakor fia II. Lajos még csak tízéves volt, ezért az ügyek intézését egy tanácsra bízták. Szapolyai befolyása nőtt. A harc állandósult a főúri és a nemesi párt között. II. Lajos idején ( ) nem volt pénz a végvárak karbantartására és hadsereg fenntartására. I. Szulejmán ( ) a Mátyás óta fennálló béke megújítására követeket küldött Magyarországra, de az elbizakodott magyarok követeit fogságba vették, így a szultán a támadás mellett döntött ben, Nándorfehérvár elfoglalásával átszakadt a végvári vonal. II. Lajos a rendek korlátozására törekedett, de gazdasági-katonai reformjai szembefordították a bárókkal. 2 b) A csata és következményei: A magyar vezetők nem tettek komolyabb előkészületeket a támadás ellen, török közeledésének hírérre a király hadba hívta a nemességet, de csekély számú haderő gyűlt össze. A király a Dunántúlon déli irányba indult, de Érden be kellett várnia a későn érkezőket. A fős szultáni had eközben gyorsan nyomult előre. 3 Tomori Pál kalocsai érsek, a déli végvári rendszer parancsnokának csekély számú csapata egyesült a király fős, nemesekből, főúri bandériumokból és zsoldosokból álló hadával és Tolnáig nyomult előre. 4 A királyi had vezérévé választott Tomori VIII. 29-én délután, a mohácsi síkon összecsapást kezdeményezett, melyet 2 óra 1 A társadalmi ellentéteket mutatja, hogy a török ellen szerveződő 1514-es keresztes hadjáratból is a Dózsa György-féle parasztfelkelés bontakozott ki, melyet végül Szapolyai János, erdélyi vajda és a nemesség vert le. 2 A belső helyzetet pedig tovább súlyosbította a bárók és a nemesség elmérgesedő ellentéte, a külpolitikai kilátásokat rontotta pedig az I. Ferenc francia király által létrehozott Habsburg-ellenes cognac-i liga (1526) rontotta, melyhez a törökkel kibékülő Velence és az egyre ellenségesebb Török Birodalom is csatlakozott. Emellett a lengyel király segítsége is elmaradt. 3 Elfoglalta Péterváradot, akadály nélkül lépte át a Duna és a Dráva vonalát, miközben a királyi sereg elmulasztotta a természetes védelmi vonalak nyújtotta előnyt. 4 Mindeközben Szapolyai János hada a Tiszánál, Frangepán Kristóf a Dunántúlon volt és a cseh segélyhadak is közeledtek a Dunántúlon.

11 alatt elvesztett. 5 A király a menekülés közben a megáradt Csele-patakba fulladt, az ütközetben pedig az ország sok egyházi és világi vezetője esett el, így a magyar állam cselekvésképtelenné vált. Szulejmán elindult észak felé, mivel ellenállással nem találkozott, bevonult Budára, kirabolta és felgyújtotta a várost, majd serege rabolva, foglyok tömegeit magával hurcolva hagyta el az országot. A szultán a Szerémségben állomásozó erőivel egyelőre ellenőrizni tudta az országot. II. AZ ORSZÁG KÉT, MAJD HÁROM RÉSZRE SZAKADÁSA a) A kettős királyválasztás és a polgárháború: Mohács után a koronát Szapolyai János akarta megszerezni. Székesfehérváron a Szent Koronával koronázták meg ( ), de röviddel ezután a korábbi Jagelló-Habsburg szerződés értelmében a bárók Habsburg Ferdinándot, Csehország királyát is megválasztották. Ferdinánd bátyjától, V. Károly császártól kapott pénzen fogadott zsoldosaival legyőzi Szapolyai seregét, őt Lengyelországig üldözi, majd Székesfehérváron megkoronáztatta magát ( ). János király a szultánnal 1528-ban kötötte meg a sztambuli szerződést, ennek értelmében segítséget kapott és sereggel szerezte vissza a Tiszától keletre eső területeket. Szulejmán egyelőre nem követelt Szapolyaitól semmit a hűbéri alázaton kívül, 6 neki adta az 1529-ben elfoglalt Budát is ben Szulejmán Bécs ellen indult, de a Habsburgok hasonlóan nagy sereget szerveztek, így a törökök csak Kőszegig mentek, ahol Jurisics Miklóssal küzdöttek eredménytelenül. Az erőviszonyokat eldöntő német-török küzdelem elmaradt, a török és a német fél 1533-ban fegyverszüneti szerződést kötött, Ferdinánd elismerte, hogy a szultán Jánosnak adta az ország nagyobbik felét. b) A három részre szakadás: 1538-ban, a váradi békében I. Ferdinánd és János elismerte egymás királyságát, János pedig megígérte, hogy halála után az ország Ferdinándra vagy utódaira száll (pedig ez ellentmond a törökkel kötött egyezségnek). Szapolyai hamarosan elvette a lengyel király leányát, Jagelló Izabellát és születő fiára, János Zsigmondra akarta hagyni a trónt, így váratlan halála után híve, Fráter György váradi püspök Szulejmántól kért segítséget. A török csapatok miután elkergették Buda alól Ferdinánd ostromló csapatait augusztus 29-én csellel megszállták Buda várát. 7 Izabellának és a csecsemő királynak adta Szulejmán a Tiszától keletre eső területeket. Így három részre szakadt az ország: a királyi Magyarországra, Izabella királyságára és a török hódoltságra. Fráter György, aki Izabella és János Zsigmond nevében kormányzott a gyalui egyezmény (1541) értelmében lemondott az országról, átadta a Szent Koronát Ferdinándnak, aki ígéretet tett az ország megtartására és Buda visszavételére (ebben kudarcot vallott). Ferdinánd zsoldos csapatai 1551-ben indultak a keleti országrész elfoglalására, mivel nem tudták, hogy a törököket támogatja-e vagy sem, Fráter Györgyöt meggyilkolták Ferdinánd emberei. Az 1551-es egységesítési kísérlet török megtorlása miatt hazánk elvesztette a Tiszántúlt és a Temesközt, de Szulejmán megelégedett a vazallusi viszonnyal. Anyja halála után János Zsigmond 1570-ben Speyerben rendezte a közjogi viszonyokat Ferdinánd utódával, I. Miksával ( ): lemondott a királyi címről, és Erdély fejedelmeként elismerte a Habsburgokat Magyarország királyainak. III. A HÁROM ORSZÁGRÉSZ BERENDEZKEDÉSE a) Királyi Magyarország: A Habsburgok ellenőrzése alatt állt, birodalmi hivatalaik (Udvari Kancellária, Kamara, ill. Haditanács) alatt álló kormányszékekkel intézték az ügyeket. Egy ideig a nádor helyett helytartókat neveztek ki (a pozsonyi székhelyű helytartó és tanácsa intézte a belső ügyeket), a pénzügyek irányítására létrehozták a Magyar Kamarát (szintén Pozsonyban), a bécsi Magyar Kancellária pedig az írásbeli ügyeket és külügyeket irányította. Önálló magyar hadügyi hivatal nem létezett, ezt a területet az Udvari Haditanács kezelte. Magyarország az uralkodó védelmére szorult a törökkel szemben, óriási költségeken építtette ki a végvárrendszert. A magyar rendiség megerősödött, a XVI-XVII. sz.-ban a nemesség és az uralkodó együttműködése volt a jellemző (rendi dualizmus). b) Török Hódoltság: A török államberendezkedés, közigazgatás és tulajdonviszonyok váltak meghatározóvá. Az országrész vilajetekre osztották fel, élükön a pasákkal, az országrész irányítója a budai pasa volt. A polgárság és a nemesség elmenekült, főleg csak a jobbágyság maradt itt. Az összes föld a szultán kezébe került, amit szolgálati birtokként adhatott lovas katonáinak, a szpáhiknak. A legjövedelmezőbb hász-birtokokat a kincstár kezelésében tartották. Az adóztatott területeken a török kormányzat igazodott a ráják (keresztény parasztság) korábbi terheihez. Kettős adózás jellemző: a török defterdárok és a magyarok is behajtották az adókat. Az adók nem voltak elegendőek a végvárak fenntartásához. A XVI. sz.-ban az igazságszolgáltatást a kádik látták el a Korán alapján, a XVII. sz.-ban a lakosok (parasztvármegye) vagy a nemesi vármegye intézte a közigazgatást és az igazságszolgáltatást. Török hatások: jövevényszavak, ruházat, keleti gyümölcsök, építészeti emlékek (mecsetek, minaretek, fürdők). c) Erdélyi Fejedelemség: Izabella halála után János Zsigmond ( ), majd hadvezére, Báthory István lett Erdély fejedelme ( ). A belpolitikát szabadon intézhette, uralma a jelentős fejedelmi birtokállományon és a rendekkel szembeni erős hatalmi pozíciókon nyugodott (főméltóságok választása, rendi gyűlés az ő kérdéseiről tárgyal). Elismerte a speyeri szerződést, de a török vazallusa volt: ezt mutatja a fejedelemválasztás okleveles jóváhagyása, az éves adó, illetve a külpolitikai döntések török beleegyezése. Báthory visszaverte a Habsburg-barát párt hatalom átvételi kísérletét, sőt 1576-ban elfoglalta a lengyel trónt is. 8 5 Az első félig sikeres nehézlovassági roham után a janicsárok elit gyalogságának muskétatüzében megtorpant a lovasság, majd a menekülésbe fogó csapatok a gyalogságot is összezavarták és végül a hadsereg több, mint fele veszett oda a zűrzavarban. A gyalogos 5/6-a, a lovas 1/3 halt meg, köztük Tomori Pál, az esztergomi érsek, 6 püspök, valamint 16 zászlósúr. Kanizsa Dorottya temettette el embereivel a holtakat tömegsírokba. 6 A szulejmáni ajánlat kétféle értelmezése: hűbéres ország a törökökhöz hű Szapolyai vezetésével vagy portyákkal gyengítik az országot, hogy később elfoglalják. 7 A királynét, a kis János Zsigmondot és a főurakat az óbudai táborba hívták, a janicsárok pedig a várba lopózva megszállták a várost. 8 Ő Krakkóban székelt, nevében otthon öccse Kristóf irányította Erdélyt, halála után pedig unokaöccse Zsigmond lesz örököse. A soknemzetiségű és vallású Erdély a Habsburg-ellenes harcokban a magyar rendi jogok és vallásszabadság védőjévé, a magyar egység újrateremtésének képviselőjévé vált.

12 6. A végvári élet a XVI-XVII. századi Magyarországon A végvári élet kialakulásának körülményeit és mindennapjai: A végvári rendszer kialakulása. A végvárak szerepe a török korban. Harcmodor (ostrom, bajvívás, portyák). Öltözet, fegyverzet, hétköznapok. VÁZLAT Száray M.: Történelem II. több lecke. 1. A végvári rendszer kialakulása 1241 tavaszán az országot három irányból megtámadta a tatár. Ekkor IV. Béla ( ) megerősíttette a végvárakat, majd 1242-ben, a tatárjárás után, új várakat építetett. Újításaihoz szüksége volt a főurak támogatására, de földadományozásait feltételekhez kötötte: a tulajdonos bizonyos számú katonát köteles kiállítani a király számára; birtokán köteles várat építeni. Luxemburgi Zsigmond ( ) idején a török fenyegetés komolyra fordult: a török elfoglalja Szerbiát, Havasalföldet, bosnyák és bolgár területeket. Zsigmond első jelentős megmozdulása 1396-ban a Nikápoly török ellenes keresztes hadjárat, nemzetközi harc, ami vereséggel zárul. Külpolitikája defenzív irányt vesz: a védelmet akarja megerősíteni. Főbb intézkedései: 1. A hadsereg növelésére telekkatonás rendszert hoz létre: a földesuraknak meghatározott számú jobbágytelek után is ki kellett állítania katonát. 2. A déli határvidéken ütköző államokat hoz létre: hűbéresévé teszi Havasalföldet és Szerbiát. 3. Nagy anyagi áldozat árán kiépítette az első déli végvárrendszert, Erdélytől az Adriáig. Hunyadi János (főkormányzó) az aktív védelmet választotta a török ellen. ( ben a Hosszú hadjárat során területeket foglalt el a magyar haderő, pl. Szerbiában. A hadjárat végén a drinápolyi békét Ulászló királyunk felrúgta, ám az így kialakult csatában, Várnánál vereséget szenvedtek a magyarok.) 1456-ban Nándorfehérvárnál győzelmet aratott (Szilágyi Mihály védte a várat, Hunyadi János támogatta anyagilag), így átmenetileg megakadályozta a török előrenyomulást. Hunyadi Mátyás idején ( ) tovább nőtt az ország katonai ereje. A király az államszervezet modernizálásával igyekezett hozzájutni a hadikiadásokat fedező jövedelmekhez. Zsoldosokból megalapítja a legendás Fekete Sereget. A török ellen Mátyás defenzív politikát folytatott. Ő hozta létre a második déli végvárrendszert, mely a törökök támadásait sikerrel védte ki. II. Ulászlót ( ) csak a tehetetlen Dobzse (=jól van; lengyel) Lászlóként maradt meg a neve. A kincstár üresen kongott, mivel a Mátyás által bevezetett új adókat megszüntette. A végvárak fenntartására, korszerűsítésére nem jutott pénz. II. Lajos ( ) uralkodása alatt Szulejmán szultán Magyarország meghódítását határozta el ben Nándorfehérvár elestével megnyílt neki az út az ország belseje felé ban Mohácsi csata, a király meghal. Ezek után a magyar trónért ketten versengtek: Ferdinánd (osztrák uralkodó: II. Ulászló neki ígérte a koronát, ha a fia utód nélkül hal meg) és Szapolyai János (erdélyi vajda: húsz éve a magyar nemesek úgy döntöttek, hogy ha kihal a Jagellók férfiága, csak magyar embert választanak meg a trónra). Végül mindketten megkoronáztatták magukat, Magyarország kettészakadt ben már háborúztak, és Szapolyai a szultántól kért támogatást ben a segítő török hadak újra végigpusztították az országot. A fővárost, Budát átadták ugyan János királynak, de a legtöbb elfoglalt végvárat maguknak tartották meg. Az ország három részre szakadt. 1. Erdélyben és a Magyarországtól hozzá csatolt keleti vármegyékben (=a Részek, latinul Partium) János Zsigmond és édesanyja uralkodtak: adót kellett fizetniük a szultánnak. 2. Nyugat- és Észak-Magyarország Ferdinánd királysága alatt állt. 3. E kettő között és délen a töröké volt a hatalom. Buda 1541-es elfoglalásával 3 részre szakadt az ország, ami a török stratégiai érdeke volt. Így indulhatott meg az es első várfoglalási hullám: 1543-ban Pécs Siklós, Esztergom, Székesfehérvár; ben Visegrád Hatvan Nógrád. Ezek eleste után a Habsburgok új végvárvonalat építettek ki: Győr, Érsekújvár, Kassa, Szolnok, Gyula, Lippa, Temesvár, Eger es hadjáratban a török sereg elfoglalta Drégelyt, Szolnokot, Temesvárt, de Egernél elakadt a török támadás ban Szigetvár került a török kezére es évektől új várak építtetésével a Habsburg-uralkodóknak sikerült kifoltozniuk az új végvárvonalat (Balaton felvidéktől Marosig) annyira, hogy az fel tudta tartóztatni a Bécs ellen induló törököt. SZÜKSÉG VAN ÚJ VÉGVÁRRENDSZERRE török hódoltsági határ mögött félkörben 140 kisebb-nagyobb vár (Kanizsa, Szigetvár, Győr, Veszprém, Komárom, Fülek, Eger) katonát képesek befogadni.

13 - Várépítés 1557-es törvény: 6 napos várépítési ingyenmunka minden jobbágynak kötelező átalakítások: - Rondella: kerek bástya: ideális megfigyelőállásnak - Füles bástya: nincs holttér várostromnál biztonságosabb - Kisebb várak: palánkvárak gyors, olcsó, de gyúlékony A 15 éves háború után a török hódító kedve alábbhagyott, bár Eger és Kanizsa török kézre került. Az udvar és a porta (= a török nagyvezér székhelye) megbékült volna, a magyarság azonban nem feledte Bocskai politikai végrendeletét: célja a török teljes kiűzése volt. A meggyengült Erdély helyett azonban Zrínyi Miklós vállalta a magyar függetlenség helyreállításának gondját. Törekvése kudarcát jelentette a vasvári béke 1664-ben, ami török kézen hagyta Érsekújvár várát. 2. A végvári élet (bajvívások, nehéz életkörülmények, a várvívások jellegzetességei, a portyák, a vitézeket mozgató lelkesedés) A 16. sz. közepétől épült várak legfőbb FELADATUK a határok, az utak és vízi átkelőhelyek védése, az ellenség utánpótlásának megakadályozása, a lakosság és értékeinek megóvása volt, tehát az ostromok visszaverése. A portyázás, melyet a törököktől tanultak meg a magyar vitézek, szintén a végvári élet mindennapjaihoz tartozott. A várak kettős szerepe állandó készenlétet igényelt. Ám se az ország, se a birodalom nem volt képes megfelelően ellátni egy ilyen hatalmas rendszert, ezért a katonák nélkülöztek és rablásokra kényszerültek. A TÖRÖKÖK: a török hódoltság területein (3 részre szakadt Mo.-on) a lakosság nagyon sokat szenvedett. A török jog szerint minden föld tulajdonosa a szultán volt, aki a katonai szolgálatért cserébe kisebb-nagyobb birtokokat a rajta élő jobbágyokkal együtt alattvalóinak adományozott. Ezeket a birtokokat azonban bármikor vissza is vehette az uralkodó. Ezért a török földesurak igyekeztek gyorsan meggazdagodni, kíméletlenül megadóztatva a birtokaikat művelő, ott élő népeket. A PORTYÁZÁSOK: Uraik kapzsisága mellett a kisebb településeken, falvakban élő népeknek a megismétlődő háborúktól, kisebb-nagyobb csetepatéktól is rettegniük kellett. A hódoltság határán ugyanis egymás közelében a magyar és török várak sokasága sorakozott. Az itt szolgáló katonák rendszeresen portyáztak a másik területén, be-betörtek oda. Mivel a birodalom nem volt képes felmentő seregeket állítani, a végváriak csak egymásra és önfeláldozásukra számíthattak. A magyar vitézek lassan eltanulták a portyázó harcmodort, így állandósultak a küzdelmek. Ezek a vitézek számára egyben gyakorlást jelentett, s a ki nem fizetett bérüket, zsoldjukat is csak így pótolhatták. Az OSTROMOK: Támadásaikkal az ellenfél várát csak ritkán tudták elfoglalni. A környék népének viszont sok szenvedést okoztak. Emiatt egész vidékek váltak lakatlanná. Némi védelmet a portyázás ellen csak az jelentett, ha a parasztok minél nagyobb településre költöztek, ahol össze tudtak fogni. Az Alföld hatalmas kiterjedésű, falusias külsejű települései, mezővárosai (például Kecskemét, Nagykőrös vagy Debrecen) ekkor jöttek létre. NEHÉZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK / GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK: Az állandó katonai összecsapások átalakították a mindennapi életet, gazdálkodást is. Korábban a mezőgazdaságban a szántóföldek megművelése és állatok tartása egyaránt elterjedt volt. A török időkben a marhatenyésztés egyre fontosabb lett. A hatalmas termetű szarvasmarhákat igen jó pénzért lehetett eladni Nyugat-Európa piacain. Legeltetésük, terelésük nem volt könnyű dolog. Az ezzel foglalkozók igencsak fárasztó életet éltek. Nemcsak az akkor még elterjedt farkasoktól, medvéktől kellett megoltalmazniuk az állatokat, hanem a környéket fosztogató katonáktól is. A marhák hajtói, akiket hajdúknak neveztek, szilaj, olykor kegyetlen emberek voltak, de kiváló vitézek is. Őket az egymással küzdők, a törökök, de főleg Erdély és a királyi Magyarország uralkodói is gyakorta fogadták fel katonának. A VÁRAK: 1. Az 1550-es évek közepétől a bécsi Haditanács olasz hadmérnököket küldött, akik a korszak haditechnikai követelményeinek megfelelően átépítették a legfontosabb végvárakat (Győr, Szigetvár, Eger). Az olasz mesterek az ágyúk megnövekedett szerepének megfelelően a lovagvárak külső tornyait a falsíkból kiugró bástyákkal (=olasz- vagy fülesbástyát) cserélték fel. Pl. Győr, Eger, Szigetvár. Ezek a sokszög alaprajzú bástyák messze a várfalak elé nyúltak, így a védők tűz alá vehették a falakat megmászni igyekvőket, védhették a szomszéd bástyát, míg maguk védve voltak a belövések ellen. Az ellenség ágyúállásai és a vár közé külső sáncokat emeltek (=külső vár). 2. A drága kővárak mellett építettek "magyar módra" palánkvárakat is. Tölgyfagerendákat vesszőfonással kötötték egybe, közé földet döngöltek, majd - a tűz elleni védekezésül - kívülről sárral betapasztották. Huszárvárnak is nevezték ezeket, hiszen nagyszámú lovasság is tartózkodhatott az így körülzárt mezőn. VÉGVÁRI VITÉZEK: A végvári katonaság önálló társadalmi rétege (=vitézlő rend), amely a nemesség és a parasztság között helyezkedett el: privilégiumokra törekedett, s jobbára a nemességgel tartott. Tagjai között képviseltetve volt minden társadalmi réteg: főurak, kisnemesek, jobbágyok. Sokszor zsoldtalansággal küszködtek. A végvári vitézek ezért úgy igyekeztek segíteni magukon, hogy elvették a parasztoktól azt, amire szükségük volt. Részt vettek a marhakereskedésben, a végvárak mellett földet, szőlőt hasítottak ki, s azt művelték. Gyakran megszerezték a kocsmáltatás jogát is. A bécsi udvar többször meg akarta szüntetni ezt a réteget, de ezek a próbálkozások fegyveres ellenállásba ütköztek.

14 KULTÚRA: A végvári harcok közepette is virágzott a magyar kultúra: a portyázások, ostromok, bajvívások megjelentek a magyar művészetben is. Históriás énekek örökítették meg a vitézek hőstetteit. Tinódi Lantos Sebestyén is egyike volt a históriásoknak ; akik általában kiöregedett végvári vitézek voltak. Balassi Bálint ( ) a magyar reneszánsz költője. A szerelem, a természet szépsége, a vallásos hit mellett a honvédő harc dicsősége is jelentős, vissza-visszatérő téma. Művelt költő, végvári katona, a honvédő harc hősi halottja - Esztergom ostromában veszti életét. Zrínyi Miklós barokk eposza a Szigeti veszedelem saját dédapjának hőstettéről szól: Szigetvárat 1566-ban a végsőkig védték. Évszázadokkal később is nagy művek születtek a végvári élet bemutatására. Pl.: Fekete István: A koppányi aga testamentuma, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Jókai Mór: Török világ Magyarországon. FONTOS MEGEMLÍTENI!: - A várak kettős szerepe állandó készenlétet igényelt (ostromok, portyák). - Se az ország, se a birodalom nem volt képes megfelelően ellátni egy ilyen hatalmas rendszert, ezért a katonák nélkülöztek és rablásokra kényszerültek. - A birodalom nem volt képes felmentő seregeket állítani, így a végváriak csak egymásra és önfeláldozásukra számíthattak. - A magyar vitézek lassan eltanulták a portyázó harcmodort, így állandósultak a küzdelmek. - A végvári harcok közepette is virágzott a magyar kultúra: a hősi harcok megjelentek a magyar művészetben is. Nem kell leírni! (De olvasd el!) Zrínyi Miklós (Szigetvári várkapitány fős seregével egy teljes hónapig védte 1566-ban a várat az óriási túlerővel szemben ( katona, 300 ágyú). A törököket maga a szultán vezette az ostromra. Zrínyi Miklós többször kért felmentő sereget az ostrom alatt. Miksa király 70 ezer fős serege tétlenül nézte a gigászi küzdelmet Győrnél. Mikor aztán a vár egyik bástyája felrobbant, és az így támadt résen a törökök elözönlötték a várat Zrínyi Miklós kétszáz katonával a belső kicsi várba szorult. Itt már reménytelenné vált a harc. Se élelem, se lőpor, se ágyú nem volt. Ekkor a védők a legféltettebb kincseiket - asszonyaikat és leányaikat - leöldösték, hogy a törökök ne tudják bántani őket. Utána értékeiket összehordták egy kupacba és elégették. Majd egy lelkesítő, végső beszédet mondott. Rá akarták adni a páncélját, de ő nem fogadta el. Ezután kinyittatta a várkaput, amely elé vasdarabokkal megtöltött ágyút helyeztetett el. Elsüttette a nagy tarackot, s a lövés elsöpörte a bejárat közelében tolongó törököket. A kirohanásnál Zrínyi Miklós ment legelöl Szulejmán: Küldd el a kardodat, ha élni akarsz! - Magad gyere a kardért, ha halni akarsz!" "Vitézek! Nem szólok a bátorságról, mert jó híreteket az egész ország ismeri, most sem hoztok arra szégyent. Az elbizakodott törököt ma megfürösztjük a vérében!..."

15 2. A nagy földrajzi felfedezések és következményei A világgazdaság XVI. századi kialakulásának folyamata és főbb jellemzői! A nagy földrajzi felfedezések ismertetése. A földrajzi felfedezések gazdasági okai. Az Újvilágból beérkező termékek. A gazdaság átalakulása Nyugat-Európában. VÁZLAT Száray M: Történelem II oldal I. A FELFEDEZÉSEK KIVÁLTÓ OKAI A XV. században az európai gazdaság fejlődése miatt egyre több aranyra és ezüstre van szükség. A XV. században, Európában megnőtt a Távol keleti luxuscikkek iránti igény (fűszerek, selyem és porcelán. DE: o A török terjeszkedés (1453 Konstantinápoly elfoglalása) miatt a Kelettel folytatott kereskedelem drágább lesz (a törökök emelik a vámokat) - az európaiak a törökök megkerülésével, közvetlen kapcsolatot keresnek Indiával és Kínával (fűszer, selyem stb. forrásai). o A török terjeszkedés elzárja az évszázados levantei kereskedelmi utat, a biztos profitot, ezért drágul a behozott áruk értéke o Aranyéhség keletkezett, mert a megdrágult kereskedelem ellenértéke csak az arany lehet (nemesfémből vert pénz), pótolni kell, s az európai (pl. magyar, cseh) bányák kezdenek kimerülni. o Új útvonalakat próbáltak találni, ezért az Atlanti-óceán irányába indulnak portugál és spanyol hajósok. (Érdemes kockáztatni, nagy lehet a nyereség.) II. A FELFEDEZÉSEK FELTÉTELEI A XV. században már adottak a felfedezések feltételei is: o a térképészet fejlődése: a Földet már nem laposnak, hanem gömb alakúnak képzelik (pl. Toscanelli firenzei csillagász világtérképe), o Technikai-tudományos fejlődés; a tengeri hajózás fejlődése: fejlődik a navigáció (iránytű, kormánylapát, stb.), így az új hajótípusokkal már a nyílt vizeken is lehet hajózni - ilyen új hajó a karavella (caravella). Hajósiskola (Tengerész Henrik - portugál). III. FELFEDEZŐ UTAK A felfedezéseket a legnyugatabbi ország, Portugália kezdte a XV. század második felében (Tengerész Henrik herceg tengerészeti akadémiát nyitott, támogatta a felfedezőket): o cél: Afrika körülhajózásával, kelet felől elérni Indiát. o 1471 Egyenlítő, 1487 Jóreménység foka (Bartolomeu Diaz), 1498 India elérése (Vasco da Gama) A század végén kapcsolódott be a felfedezésekbe Spanyolország: o o cél: nyugat felől elérni Indiát (Amerikáról nem tudtak!) a genovai Kolumbusz Kristóf három hajójával (Niña, Pinta, Santa Maria) eléri Amerika partjait /Két hónap volt az út az Atlanti-óceánon, végül a Bahamákon szállt partra./ Később még három utat tett az Újvilágba (Kuba, Közép-Amerika); ő még azt hitte, Indiát fedezi fel (lakóit indiánoknak nevezte)/ma Kolumbia őrzi nevét./ o Amerigo Vespucci jön rá, hogy ez egy eddig ismeretlen kontinens (Amerika). 1494: a tordesillasi szerződésben Portugália és Spanyolország kettéosztja a világot (hosszúsági körtől keletre portugál, nyugatra spanyol érdekszféra) : Ferdinánd Magellán port. tengerész elsőként hajózza körül a Földet /Ő maga út közben, a Fülöp-szigeteken meghalt, de egy hajója hazatért. Ma a Magellán-szoros őrzi nevét./ IV. AMERIKA MEGHÓDÍTÁSA Amikor azt mondjuk, hogy az európaiak "felfedezték" Amerikát, tudni kell, hogy Amerika már az ősidők óta lakott (az első emberek Kr. e k. érkeztek meg ide). Az amerikai civilizációk elzártan, lassan fejlődtek, ezért az európaiak érkezésekor a legfejlettebb államok is csak kb. az ókori Egyiptom színvonalán álltak. Három magas szintű civilizáció volt: a majáké (Yucatán-félsziget), az aztékoké (mai Mexikó), és az inkáké (hosszan elnyúlva az Andok hegységben, mai Peru, Chile). Ezek általános jellemzői:

16 o nem ismerik a fémeket, a kereket, nincsenek hátasállataik (a ló kihalt Amerikában), o ennek ellenére hatalmas városok, fejlett matematika, csillagászat, o az államok élén istenként tisztelt királyok, alattuk papok és nemesek, legalul a köznép, o vallásuk kegyetlen: sok isten, gyakori az emberáldozat. A spanyol hódítók (konkvisztádorok) kis seregei néhány évtized alatt lerombolták az őslakos amerikai civilizációkat: o 1521: Hernán Cortés meghódítja az Azték Birodalmat. o 1532: Francisco Pizarro meghódítja az Inka Birodalmat. a század végére egész Közép- és Dél-Amerikát meghódítják a spanyolok; a portugálok pedig megszervezik Brazília gyarmatot. V. A FELFEDEZÉSEK KÖVETKEZMÉNYEI a.) Általános hatásai: Az indián civilizációkat megsemmisítették - konkvisztádorok=hódítók:cortez (aztékok), Pizzaro (inkák), Alvarado (maják). A gyarmatosítás kezdete: Portugál és spanyol gyarmatbirodalom az Újvilág kirablása (Eldorádó= az ígéret földje ). A nemesfémbányászat és a járványok miatt az őslakosok elpusztultak, ezért afrikai színes bőrű rabszolgákat hurcoltak Amerikába. Új növények kerültek Európába: kukorica, burgonya, paprika, paradicsom, napraforgó, dohány, kakaó, vanília, ananász. Ültetvények kialakulása: gyapot, cukornád, dohány. b.) Gazdasági hatások: Nagy mennyiségű arany, ezüst, fűszer áramlik Európába (későbbi eredmény a kukorica és a burgonya elterjedése, ami az éhínségek kivédését eredményezi a XVIII-XIX. sz.-ban). Nyugat-Európa: centrális helyzetbe kerül: a gabonatermelés csökken, a juhtenyésztés az ipar kerül előtérbe, mert eladható aranyért. Kelet-Európa: a nyugati élelmiszerigény miatt önként a mezőgazdaságra helyezi a hangsúlyt, kialakul a második jobbágyság: nyugat a centrum, kelet a periféria. A gyors ipari fejlődés eredményeképpen létrejönnek a manufaktúrák, a hitelszervezet és a bankok. Következménye: kialakul a világpiac. A korszak végén létrejön a vetésforgó és a belterjes, istállózó állattenyésztés, ami Kelet-Európa számára végzetes, hiszen kis területen, kevés ember sok élelmiszert tud termelni. c.) Társadalmi hatások: Kiemelkedő szerephez jutott a polgárság, hiszen itt termelődik a profit (ipar és kereskedelem), ezért a polgárság öntudatra ébred. Hatása: intenzív városiasodás indul meg, a városba menekülnek a földjüket elvesztettek Nyugat- Európában. Népességnövekedés egyre gyorsuló ütemű emelkedése (Demográfiai növekedés). Az öntudatosodás a polgári forradalmak sorozatához vezet Nyugat-Európában: németalföldi szabadságharc, angol polgári forradalom. d.) Kulturális hatások: Kereszténység terjesztése reformáció. Az ismeretek áramlását a könyvnyomtatás biztosítja. A reformáció polgári irányzata, a kálvinizmus elősegíti a polgári mentalitás elterjedésé (ld. predestináció tan). A katolicizmus visszaszorul, a tekintélyelv helyét a kritikus gondolkodás veszi át: megkezdődött a tudomány forradalma: Kopernikusz, Galilei, Newton.

17 A REFORMÁCIÓ ÉS ELLENREFORMÁCIÓ I. A REFORMÁCIÓ KEZDETE - LUTHER Reformáció = az a nagy vallási megújulás, amely a XVI. században zajlott le, és amelynek eredményeképpen a katolikus egyházzal szemben új keresztény egyházak jöttek létre (ezeket összefoglaló néven protestánsoknak, "tiltakozóknak" nevezzük). Előzménye: o a középkorban mindig is voltak eretnekmozgalmak, ill. olyan emberek, akik bírálták a katolikus egyház gazdagságát és hatalomvágyát, de ezeket erőszakkal elfojtották (pl. Husz János megégetése), és az egyház nem változtatott semmin, o az 1500-as évek elején X. Leó pápa búcsúcédulák árusításából akarta fedezni a római Szent Péterszékesegyház építését /Búcsúcédula: a pápának jogában áll megbocsátani a bűnöket, aki ilyen cédulát vett, az megszabadult, "búcsút mondhatott" a bűneinek./. Ez háborította fel Luther Márton német szerzetest, aki október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette 95 pontból álló követeléseit: o a legfontosabb: egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket - tehát pénzért nem, csak hit által lehet megszabadulni tőlük, o az egyháznak nincs szüksége vagyonra, birtokokra ahhoz, hogy ellássa a feladatát, o az egyház legyen egyszerű: Luther elutasította a szentek tiszteletét, a látványos szertartásokat (egyedül a keresztelés és az úrvacsora maradhat), o nincs szükség közvetítőre Isten és a hívők között: a papok egyszerű emberek, akik házasodhatnak; két szín alatti áldozás, o az emberek ismerjék meg a Bibliát - fordítsák le németre is, németül prédikáljanak. A pápa kiátkozta Luthert, V. Károly német-római császár pedig elfogatóparancsot adott ki ellene, de a német fejedelmek egy része melléállt - háború tört ki V. Károly császár és a Luthert támogató fejedelmek között. A háborúnak az 1555-ös augsburgi vallásbéke vetett véget: eszerint akié a föld, azé a vallás, azaz a fejedelmek eldönthetik, melyik irányzatot akarják követni, és alattvalóiknak is azt kell követniük. Luthernek hamarosan számos követője lett; mivel ezek mindig a Szentírásra, az evangéliumokra hivatkoztak, evangélikusoknak (vagy lutheránusoknak) nevezték őket. Az evangélikus vallás főleg az észak-német és skandináv területeken terjedt el, de Közép-Európában és Magyarországon is voltak hívei. II. A REFORMÁCIÓ ELTERJEDÉSE - KÁLVIN A reformáció másik irányzata, alapítója Kálvin János (francia származású, 1541-től a svájci Genf prédikátora lett). Kálvin tanai hasonlítottak Lutheréhez, néhány eltérés: o Kálvin még inkább hangsúlyozta az egyszerűséget és az alázatot: tiltotta a világi örömöket (pl. a táncot is!), o a legnagyobb erény a hit mellett a tisztességes, becsületes munka; a megszerzett vagyont nem világi örömökre, hanem hasznos célokra, a közösségre kell fordítani, o nála jelenik meg az "eleve elrendelés" tana: mivel Isten hatalma végtelen, az emberek sorsa már születésük előtt eldől, független a cselekedeteiktől, o a királyt a nép megdöntheti, sőt meg is ölheti, ha zsarnokoskodik felette. A kálvinizmus (más néven református vallás) nagyon vonzó volt a polgárság számára, és hamar elterjedt egész Európában, pl. Svájcban, Németalföldön, Angliában, Franciao.-n, sőt egy időben Magyaro.-n is szinte államvallás volt A reformációnak még több, kevésbé elterjedt irányzata is volt (ezek ált. egyszerűséget hirdettek, és egy-két lényeges pontját tagadták a katolikus hitnek): o unitáriusok (antitrinitáriusok): tagadták a Szentháromságot, szerintük Jézus Isten fia, de emberré lett, Szentlélek pedig nincs; az unitáriusokat mindenütt üldözték, egyedül Magyaro.- n (Erdélyben) jött létre egyházuk, o anabaptisták: szerintük a gyermek nem tudja eldönteni, hogy keresztény akar-e lenni, ezért keresztelni csak felnőtteket szabad,

18 o anglikánok: VIII. Henrik angol király kijelentette, hogy ő az angol egyház feje, nem a pápa - ezzel létrejött a független anglikán egyház (tanok terén valahol a katolikus és a kálvinista irányzat között). III. ELLENREFORMÁCIÓ ÉS KATOLIKUS MEGÚJULÁS A reformáció a katolikus egyházat sem hagyta érintetlenül - bár Európa déli része (délnémet, spanyol, itáliai, francia területek) hűek maradtak az egyházhoz, azért jelentős területek elvesztek. Válaszul a reformációra megindult a katolikus egyház megújulása, ez az ellenreformáció ben létrejön a jezsuita szerzetesrend (Jézus társasága): o egy spanyol katona, Loyolai Szent Ignác alapította; tagjaitól katonás fegyelmet várt el, o legfőbb célja a katolikus hit terjesztése, az elszakadottak visszatérítése meggyőzéssel (hitviták) - a jezsuiták fontosnak tartották az oktatást, hogy a tagjaik megfelelő színvonalon tudjanak vitatkozni, prédikálni és 1563 között volt a koraújkor legfontosabb zsinata, a tridenti zsinat, ezen megfogalmazták azokat a reformokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy a kat. egyház megerősödjön és szembeszálljon a reformáció terjedésével: o megtiltják a búcsúcédulák árusítását, az egyházi méltóságok halmozását, o papnevelő iskolák: papság fegyelmének és műveltségének javítása, o ugyanakkor megmarad a pápa fősége, a szentek tisztelete, o megerősítik az inkvizíciót (Szent Hivatal), összeállítják a tiltott könyvek jegyzékét (Index), o a katolikus szertartások legyenek még látványosabbak, hogy vonzzák a híveket. Kulturális hatások Az ellenreformációhoz kapcsolódik a XVI-XVIII. század legnagyobb stílusirányzata, a barokk: o jellemző épületei a templomok és a nemesi kastélyok, o a barokk épületek hatalmasak és díszesek, cél az, hogy látványuk lenyűgözze a szemlélőt, és érzékeltesse vele az egyház, ill. a nemesi család hatalmát, gazdagságát. A reformáció és az ellenreformáció is fontosnak tartotta az oktatás fejlesztését. A koraújkorban megszaporodnak a nyomtatott könyvek. Ez a tudományok fellendüléséhez vezetett.-