HAHNER PÉTER. a második világháborúban

Átírás

1

2 HAHNER PÉTER Női szerepek a második világháborúban A nœket egyetlen háború sem kímélte a történelemben. Az Œ fiaik és férjeik estek el, Œk váltak özveggyé vagy árvává, Œket rabolták ki, Œket alázták meg, végül pedig Œk gyászolták meg a halottakat, és Œk próbáltak elviselhetœ életkörülményeket teremteni gyermekeik számára a romokon. De még sohasem vártak rájuk olyan feladatok, mint amilyenekkel a második világháborúban kerültek szembe. A ravensbrücki tábor egyik túlélœje ki is jelentette: Ha férfiak lettünk volna, nem bírtuk volna ki. 74 & 1945 áprilisában egy francia alkalmazott jegyzéket készít egy amerikai bázis ruharaktárában. 74 &

3 Idilli családkép Németországban, 1939 Atotális diktatúrák, az autokratikus és a konzervatív rendszerek irányítói a nők szerepét a háztartás vezetésére és a gyermekek nevelésére próbálták korlátozni. Talán csak a sporteseményeken és a felvonulásokon nézték jó szemmel a nők tömeges részvételét. A francia sportbizottság 1943-ban még azt is hangsúlyozta, hogy a lányok testnevelésével a hajlékonyságot, a simulékonyságot, a kerekdedséget kell fejleszteni, vagyis a sporttal is az anyaságra kell felkészíteni őket. S miközben a politikusok mindent megtettek annak érdekében, hogy a nő szerepét korlátozzák, a háború kirobbantásával olyan óriási nehézségeket zúdítottak a társadalomra, hogy ha - marosan valamennyi országban kénytelenek voltak egyre több nőt mozgósítani s egyre aktívabb gazdasági, társadalmi és po litikai tevékenységet követelni tőlük. A második világháborút azok az államok nyerték meg, amelyek képesek voltak kiaknázni a nők energiáját, tettvágyát, segítőkészségét, vállalkozó szellemét és harciasságát. KONYHA, GYERMEK, TEMPLOM Bár Németországban komoly hagyományai voltak a feminista mozgalomnak, s a választójogot kapott nők jelentős része a nácikra szavazott, Hitler már 1934-ben így szónokolt: Nemzetiszocialistaként évek óta harcolunk azért, hogy eltávolítsuk a nő ket a politikai tevékenységtől, mert úgy tartjuk, nem méltó hozzájuk! A nők emancipációját zsidó találmánynak ne - vez te, fő ideológusa, Rosenberg pedig megírta, hogy emancipálni kell a nőket az emancipációtól. A Német Lányszövetségnek (Bund Deutscher Mädel BDM) a háború előtt már másfél millió tagja volt, de a rossz nyelvek szerint elnevezésük rövidítése csak ennyit jelentett: Bund Deutscher Milchkuhen vagyis Német Fe - jős tehenek Szövetsége. Hamarosan ez a vicc terjedt: Apám az SA tagja, bátyám az SS tagja, anyám a Nemzetiszocialista Nőszövetség tagja, én pedig a Német Lányszövetség tagja vagyok! És mikor találkoznak? Évente egyszer, a nürnbergi pártkongresszuson A nácik három K betűvel jelölték ki a nők feladatait: Küche, Kinder, Kirche, vagyis konyha, gyerekek, templom. Több foglalkozástól eltiltották az asszonyokat, a lányok számára már 16 éves kortól en - ge délyezték a házasságot, s meddőség esetén megkönnyítették a válást. Himmler kijelentette: Minden háború nagy ér - vágás a legjobbak körében [ ] De nem a legjobbak szükségszerű halála a legroszszabb, ami ennél is rosszabb, az a nemzett gyermekek hiánya! Ezért a Lebensborn (életforrás) program jegyében Németországban és nyolc megszállt európai or - szágban olyan szülészeti központokat alapítottak, ahol a teherbe esett vagy mesterségesen megtermékenyített leányanyák megfelelő vizsgálatok után világra hozhatták gyermekeiket. A háborús ne - héz ségek azonban a német nőket is kiszakították a három K-val jelzett világból. Előbb a lányokat kötelezték egyéves szolgálatra, majd 1943 januárjában a 17 és 45 év közötti nőket is mozgósították. 64 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

4 Mussolini Olaszországában a katolikus hagyományokra hivatkozva nyilváníthatták a háztartást és a gyermeknevelést a nők fő feladatának. Igaz, a katolikus egyház nem a faj háborús megújulására, hanem a béke szükségességére hivatkozott. A papság a sportkultuszt sem nézte jó szemmel, úgy vélte, a női testet nem kel - lene mutogatni. Az egyház befolyása azon - ban e téren nem érvényesült, mert az 1928-as nemzeti atlétikaversenyen 3000 lány vett részt. A különböző fasiszta nőszervezetek több mint hárommillió asszonyt és lányt tömörítettek a világháború előestéjére. A lányok a fasiszta és ka - tolikus szervezetek között osztották meg szabadidejüket. Az előbbiek közül a Fasci Femminili, az utóbbiak közül a Gioventu Femminile volt a legjelentősebb. Az olasz fasiszta vezetés rossz szemmel nézte a nők szervezkedését, több foglalkozástól eltiltotta őket, az egyetemista lányok a sportversenyeken és kulturális rendezvényeken sem vehettek részt, filozófiát és történelmet pedig nem taníthattak. Sok kö - zépiskolát hoztak létre lányoknak, amelyekben a családanya hivatására készítették fel őket. Mussolini az ókori Róma matrónáit állította példaképül az olasz nők elé. Az olasz fasiszták azonban a nőkkel szemben is jóval engedékenyebbek voltak, mint náci szövetségeseik. Miközben Németországban az erőteljes propaganda és az állami intézkedések hatására meg - növekedett a születések száma, Olasz or - szágban inkább stagnált. Franciaországban Európa legtöbb országával ellentétben a második világháború előestéjén a nőknek még mindig nem volt választójoguk, mert a republikánusok meg voltak győződve róla, hogy szavazataikkal a katolikus pártokat és a jobboldalt erősítenék. A republikánusok veresége utáni, a németek által legyőzött Franciaország úgynevezett Vichy-rendszerének ( ) antidemokratikus és auto kratikus kormányzata pedig mindent elkövetett, hogy a faj javítására korlátozza a nők szerepét tól öt gyermek után bronzérmet, egy kiló zöldséget és egy sárcipőre váltható utalványt adtak. Nyolc gyermek után ezüstérmet, két kiló zöldséget és egy városi cipőre szóló utalványt. Tíz gyermek után aranyérem, há - rom kiló zöldség és ruhautalvány járt. A tör vénytelen születések természetesen nem számítottak! Aki nem volt anya, azt felszólították, hogy vállaljon munkát Né - met országban vagy a francia jótékonysági egyesületekben. A francia feminista szervezeteket fel - osz latták, s a Munka, család, haza jelszavak jegyében a hagyományos értékekhez való visszatérést hirdették ban Alexis Carrel, az eugenika Nobel-díjas tu - dósa már a zsidóság által képviselt vérke - veredést nyilvánította a birodalmak és családok összeomlása közvetlen és fő okának. René Benjamin a Revue universelle A Lebensborn program egyik intézete 1945 tavaszán című lapban a nők oktatásának korlátozását követelte, azt állítva, hogy az oktatással az idegbetegség és a prostitúció felé terelik őket. Párizsban 300 jogi diplomás utcalány van! hirdette a lap től kö telezővé tették a háztartási ismeretek oktatását, s a szónoklatokban a gyermekszülést nemzeti kötelességgé nyilvánították. A fogamzásgátlást betiltották, a ho mo szexuális kapcsolatokat és az abortuszt büntették, a válást megnehezítették. S miközben a politikai jogokat megtagadták a nőktől, az francia hadifogoly legalább felesége kénytelen volt családfőként megbirkózni a háború minden nehézségével. Ezek az asszonyok megalakították a Fogolyfeleségek Szervezeteinek Szövetségét, s két folyóiratot is indítottak. A gyanakvás azonban meg - mérgezte az életüket: a Vichy-rendszer köztörvényes bűnné nyilvánította a foglyok feleségeinek hűtlenségét. Az 1930-as évekre a sztálini Szovjetunió is felhagyott a nők egyenjogúságának hangoztatásával, és előtérbe kerültek a hagyományos családi értékek. Az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt női szekcióját (Zsenotgyel) melynek korábban olyan hírességek álltak az élén, mint Lenin szerelme, Inessza Fjodorovna Armand és Alekszandra Mihajlovna Kollontaj ban feloszlatták, arra hivatkozva, hogy a nőkérdést megoldották ban megnehezítették a válást és az abortuszt, s kitüntetéseket adományoztak azoknak a hős anyáknak, akik sok gyermeket szültek. Mivel a terror áldozatainak többsége férfi volt, egyre több asszony vált egyedüli családfenntartóvá. Kiss Ilona találó megfogalmazásával élve az orosz nő helye mindig is a férfi mögött volt, alárendelt helyzetben, ugyanakkor a családot összetartó funkciója kialakította benne a férfias arcélt és a határozottságot is, még ha ezt el is kellett fojtania. MUNKÁBA ÁLLÁS A francia Joffre marsall már az első világháború idején kijelentette, hogy ha a gyárakban dolgozó nők húsz percre abbahagynák a munkát, Franciaország elveszí- RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 65

5 tené a háborút. Ez akkoriban talán csak költői túlzás volt, afféle lovagias gesztus az asszonyok felé. A második világháború - ban azonban valamennyi hadviselő nemzet kénytelen volt belátni, hogy a nők munkája nélkül semmi reménye sincs a győzelem kivívására. A Szudéta-vidékkel és Ausztriával megnövelt Német Birodalomban, melynek 30 millió 14 év feletti női lakosa volt, 1939-ben asszony dolgozott házon kí vül. Albert Speer fegyverkezési miniszter rendkívül nehezményezte, hogy Hitler nem próbálja felhasználni a női munkaerőt a haditermelés érdekében. A Führer azonban úgy vélekedett, hogy az üzemi munka árt mind a német nők erkölcsének, mind a termékenységüknek. Így aztán Németországban mintegy félmillió katonafeleség inkább szegényes járadékából élt és otthon maradt, de nem vállalt ipari munkát. Csak a német hadsereg sztálingrádi veresége bírta rá a náci vezetőket az január 27-i rendelet kiadására, mellyel mégis mozgósították a 17 és 45 év közötti nőket. A német asszonyok azonban nem szívesen vállaltak munkát, s a remélt há - rommilliós létszám helyett mindössze 1,1 millióan bocsátották munkaerejüket az ipar rendelkezésére. A Nemzetiszocialista Nőszövetség házról házra járva agitált, s Egy párizsi asszony a tyúkjával egy parkban a hadiipar felügyelői a nők dezertálása miatt háborogtak. Amikor 1944 elején kétmillió német munkást átirányítottak a frontra, a helyükre külföldi munkást és mindössze német nőt tudtak állítani. A kormány bevezette a német nő becsületszolgálatát, amellyel elvben valamennyi nőt napi 2-3 órás munkára kötelezett. Mintegy külföldi asszonyt deportáltak a megszállt területekről Németországba azzal a céllal, hogy segédkezzenek a német családanyák háztartási munkájában. A külföldi kényszermunkások száma 1945 elejére 7,6 millióra növekedett, s közülük másfél millió nő dolgozott a háztartásokban. Speer azonban ezzel sem tudta biztosítani a hadiipar számára szükséges munkaerőt. Még a Reicharbeitsdienst (birodalmi munkaszolgálat RAD) elnevezésű, 25 év alatti lányokból szervezett szolgálat tag jait is inkább a mezőgazdaságban, a na gyobb családokban vagy közmunkákon dolgoztatták. Az egyéves szolgálat idejét másfél évre emelték, a náci vezetők azonban csak az anyaságot tekintették megfelelő feladatnak a német lányok számára, s ennél tovább nem hosszabbították az időt. Csupán a hadsereg próbálta kihasználni munkaerejüket, s 1942 októberétől az RAD szolgálat tagjait az úgynevezett Kriegshilfsdienst (háborús segélyszolgálat) keretében a hadsereg szállítási vagy betegápolási feladataival bízták meg. Hamarosan egyes kisebb üzemekben és a légi megfigyelésnél is alkalmazták őket. Japánban a kormány ugyanúgy ragaszkodott a hagyományos család védelméhez, mint a Harmadik Birodalomban. A fér fiak egyre nagyobb arányban történő katonai mozgósítása következtében azonban több tízezer vidéki nőt irányítottak át a városokba gyári munkára. Havi egy szabadnapot kaptak, s fizetésük a férfiak fizetésének a felét sem érte el től már japán nő dolgozott bá nyák - ban. Hamarosan még a tisztek és al tisztek kardjait is nők készítették, holott a szamurájok hagyományai szerint e fegyvereket nem lett volna szabad még megérinteniük sem. A japán nők többsége azonban továbbra is a mezőgazdaságban és a háztartásban tevékenykedett, 1944-ben például a haditengerészet munkásainak csak 4%-a volt nő. Franciaország németbarát Vichy-kormányzata is úgy vélte, hogy a nőknek otthon a helyük. Plakátokon hirdették: A gyer mektelen, kacér nőnek nincs helye a városban, mert haszontalan! Ezért már 1940 júliusában hozzáláttak a dolgozó nők elbocsátásához a hadiözvegyek, a családfenntartók és a hagyományosan női szektorok alkalmazottainak kivételével. A hivatalokban nyugdíjazták a 50 év - nél idősebb asszonyokat. Hamarosan a francia munkanélküliek 26%-a nő volt. A következő évben azonban máris oldani kezdték a tilalmat, s német követelésre felfüggesztették az elbocsátásokat szeptemberében a kormány közzétette, hogy minden 18 és 50 év közti férfi, illetve minden 21 és 35 év közti nő kötelezhető nemzeti célú munkálatokra. Német nyomásra február 16-án bevezették a fiatalok számára a kétéves, kötelező munkaszolgálatot, február 1-jén pedig kiterjesztették minden 16 és 60 év közti férfira s minden 18 és 45 év közti nőre. Összesen francia sze - mélyt szállítottak el németországi mun - kára, köztük nőt. A németek a megszállt Belgiumból nőt akartak mozgósítani kötelező munkaszolgálatra, de csak 8719 fő jutott el Németországba. A rendelet ugyanis hatalmas tiltakozást váltott ki, még a keresztény munkásfiatalok szövetsége is ellenállásra szólította fel a belga asszonyokat. A belga társadalom sokkal keményebben szegült szembe a német követelésekkel, mint a francia Vichy-kormányzat. Nagy-Britanniában 5,5 millió férfit hívtak be katonai szolgálatra, s ilyen nagy létszámú munkás termelésből való kiesését mindenképpen pótolni kellett. A brit vezetők az első között ismerték fel a nők mozgósításának szükségességét. Először ön - kénteseket toboroztak, majd 1941 áprilisában Európában elsőként hozzáláttak a nők katonai célú összeírásához. Előbb 66 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

6 A huszonkét éves, amerikai Betty Smith öttagú női brigádjával részt vett az Angliának küldött egyik szabad- ROSIE THE RIVETER / SZEGECSELŐ RÓZSI a Saturday Evening Post május 29-i számának címlapján. Norman Rockwell festményén a büszke, izmos, mégis formás munkásnő homlokára tolt védő szemüveggel, óriási szegecselőjét a térdén tartva fogyasztja szendvicsét az emancipáció, ifjúság és vállalkozó szellem megtestesítőjeként. Mögötte az amerikai lobogó, lába a Hegesztő nők

7 Hidraulikus prést működtető amerikai munkásnő 1942 augusztusában

8 csak a 20 és 30 év közti, nem házasokra terjedt ki az intézkedés, majd 1943-ra 50 év lett a felső korhatár. Csak a 14 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő nők kaptak felmentést. Az összeírtak vá laszthattak a polgári védelem, a hadsereget kisegítő tevékenységek és a hivatali alkalmazás között végére brit nő állt munkába. A hadsereget kisegítő tevékenységek voltak a legnépszerűbbek, de ra már a repülőgépgyártó üze mek dolgozóinak 40%-a nő volt. Itt folyt a legkeményebb és legveszélyesebb mun ka, mert a gyárakat rendszeresen bombázták. Az utcákon plakátok hirdették: Britannia asszonyai! Gyertek a gyárakba! A nők munkába állásának hatására né - mileg javultak a munkakörülmények, s az önkormányzatok rengeteg bölcsődét és óvodát nyitottak meg. A nők fizetése azon ban továbbra is alacsonyabb maradt a hasonló munkát végző férfiakénál. Ernest Bevin munkaügyi miniszter mégis joggal büszkélkedett, amikor kijelentette, hogy Nagy-Britannia több férfit és nőt mozgósított munkára, mint az összes többi hadban álló állam. A hadiüzemeken kívül a polgári közigazgatásban és a kereskedelemben is sok nő dolgozott. A vasutak nőt fog lal koztattak. Az első világháború idején lét rehozott paramilitáris szervezetnek, a Nők Vidéki Hadseregének (Women s Land Army) tagjaként nő végzett mezőgazdasági munkát. A Nagy-Britanniát támogató Kanada kormánya már az Egyesült Államokat meg előzve kijelentette, hogy a demokrácia arzenáljává kell válnia. A szállítóeszközök, a könnyűfegyverzet és a muníció gyártásával rendkívüli ipari fellendülés vette kezdetét, amelyre nem kerülhetett volna sor a nők munkaerejének felhasználása nélkül. A háború kezdetén szelektív szolgálatra írták össze a 20 és 24 év közti nőket ben már nő dolgozott, közülük a fegyvergyártásban, 30%-uk pedig a repülőgépiparban, amely repülőgépet bocsátott a had sereg rendelkezésére. Több tízezer nő a mezőgazdaságban tevékenykedett, az úgynevezett győzelem kertjeit művelve. Az Egyesült Államok 1941-ben lépett be a háborúba, és Franklin D. Roosevelt elnök kijelentette: New Deal doktornak át kell engednie a helyét Nyerjük Meg a Háborút doktornak! Ennek érdekében a társadalom nagyszabású mozgósítására került sor ben a dolgozó népesség 46,4 milliós volt. Miután 12 millió férfi be - lépett a hadseregbe, a háború végén az or szág dolgozóinak száma mégis elérte az 53 milliót ben ugyanis már 11,3 millió amerikai nő vállalt munkát az otthonán kívül, s a számuk 1944-re megközelítette a 18 milliót. Ez utóbbiak közül négy millióan a hadiüzemekben dolgoztak. A falakat ellepték a plakátok, amelyeken egy kendőt viselő, büszke szépség felgyűri kék munkaruhájának ujját, ezt hirdetve: Munkásnők a gyár előtt, Róma, 1943 Brit fiatalasszonyok egy nyilvános parkban zöldséget ültetnek csecsemőikre felügyelve

9 PROSTITUÁLTAK A felduzzadt létszámú hadseregek igényei miatt megnœtt a prostituáltak létszáma is. Németországban a náci állam orvosilag rendszeresen ellenœrzött bordélyokat hozott létre mind a katonák, mind a vendégmunkások számára tól már a koncentrációs táborok Œreinek is efféle intézmények álltak rendelkezésére. Heinrich Himmler, az SS fœ - parancsnoka rendkívül fel volt háborodva, amikor megtudta, hogy az 1942 végén Franciaországból a keleti frontra átirányított katonák közül mintegy hétezren nemi betegségben szenvednek. Lám, ez a következménye a kellœ ellenœrzés nélküli prostitúciónak! Amikor a németek megszállták Párizst, azonnal lefoglaltak negyven nyilvánosházat a hadsereg számára. A legelœkelœbbeket, mint a Chaba - nais vagy az One Two Two elnevezésıeket a tisztek számára tartották fenn prostituált dolgozott ezekben a házakban, arra kény sze - rülve, hogy rendkívül sok látogatót fogadjanak. Mintegy 2800 nœ kapott még bárcát rajtuk kívül. Rengeteg prostituált tevékenykedett engedély nélkül, a hatóságok Œket vádolták a nemi betegségek terjesztésével. Franciaország felszabadulása után a gyœztesek általában megbocsátottak a hivatásos prostituáltaknak, hogy annál súlyosabban büntessék a nem hivatásos vízszintesen kollaborálókat. Az amerikai katonai hatóságok nemcsak cigarettát és rágógumit, hanem óvszert is osztogattak a ka - tonáik között, katonai bordélyokat azonban nem szerveztek. Patton tábornok szemet hunyt a Szicíliában, majd Olaszországban létrehozott illegális katonai bordélyok felett, s hozzá hasonlóan viselkedett több katonatiszt is. Londonban a partraszállás elœtt a prostitúció a Piccadilly tér környékén erœsödött fel, az ottani lányokat a Piccadilly harcosai néven emlegették. Az amerikai ka - tonák körében hatszor olyan ma gas volt a vérbajosok aránya, mint brit vagy kanadai fegyvertársaik körében. Meg tudjuk csinálni! Abban a korszakban, amelyben a német, olasz és francia kormányok még mindig a családanyák szerepét dicsőítették, az Egyesült Államokban Rosie the Riveter (Szegecselő Ró - zsi) vált a legnépszerűbb női szimbólummá. A Kongresszus hatalmas összeget különített el óvodák alapítására, amelyekben a Rosie-hoz hasonló, dolgozó asszonyok elhelyezhették gyermekeiket. A Szovjetunióban csak kevés vizsgálat készült a nők háborús szerepvállalásáról. Annyi bizonyos, hogy az alacsony fizetések miatt a legtöbb családanya már jóval a háború előtt kénytelen volt munkát vállalni. Fizetésük azonban nem érte el a férfiak fizetésének szintjét, és vezető állást is csak nagyon ritkán töltöttek be. A háború kirobbanásakor azonban a szovjet asszonyok váltak a legkönnyebben mozgósíthatóvá, hiszen őket kapcsolták be legkorábban és legnagyobb arányban az ipari munka világába ben még csak 15%-át képezték az ipar munkaerejének, három év múlva azonban 52%-kal már többségbe kerültek. A mezőgazdasági dolgozók körében pedig ugyanebben az időszakban 52%-ról 71%-ra nőtt az arányuk. A filmeken és plakátokon oly gyakran látható traktoroslányok sem voltak már puszta szimbólumai a munkában megvalósuló női egyenjogúságnak: a mezőgazdasági gépek női vezetőinek száma 1941 és 1943 között megháromszorozódott. II. Erzsébet királynő 1945-ben, hercegnő korában kereket cserélni tanul A gyári és mezőgazdasági termelésen kívül ezernyi feladat várt a nőkre. Nagy- Britannia e téren is példát mutatott. Ha nem mehetsz a gyárba, segíts szomszédodon, aki megteheti! hirdették a plakátok. Az 1938-ban létrehozott Nők Önkéntes Szolgálatának (Women s Voluntary Service) 1942-ben , 1944-ben pe - dig már egymillió tagja volt ők légitámadás esetén elsősegélyt nyújtottak, megszervezték az evakuációkat és gondoskodtak a hajléktalanokról. Kerékpáros, majd motoros üzenetközvetítő szolgálatot működtettek, és óvodákat hoztak létre, amelyekben mindössze napi öt pennyért vigyáztak a munkásnők gyermekeire. A brit asszonyok nagy számban vettek részt a nagyvárosi gyermekek vidékre szállításában és a légvédelmi tevékenységet végzők támogatásában. Nagy-London területén 8000 nő vezetett buszt, villamost vagy trolibuszt, heti 4 font 13 shillinges minimálbérért. Mintegy 2000 főt alkalmaztak a titkos üzenetek kódolásánál, s több ezer, idegen nyelveket ismerő asszony cenzúrázta a leveleket. A külföldiek csodálkozva nézték a kő - művesmunkát végző, autót javító, lapokat kihordó, portásmunkát vállaló, befőttet készítő brit asszonyokat. Angliában és Walesben 5000 nő vett részt a rendőri munkában. Még töb ben dolgoztak a ha - gyományos női munkakörökben, titkárnőként, gépíróként, eladóként, tanárnőként 70 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

10 A HÁBORÚS PROPAGANDA Clementine Churchill jótékonysági felhívást tesz közzé, A háborús erőfeszítéseket minden országban afféle pszichológiai háborúval, vagyis nagyszabású propagandakampányokkal egészítették ki. Ebben nagy szerepet vállaltak az asszonyok. A legközvetlenebb módon a rádión keresztül lehetett eljutni minél több állampolgárhoz. A Szov - jetunióban kevés volt a rádió, ezért 5,5 millió, köztereken elhelyezett hangszóró segítségével közvetítették az adásokat. Anna Ahmatova költőnő, bár nem volt párttag, megrázó felhívást tett közzé a rádióban Leningrád ostroma idején az orosz nőkhöz. Nyugaton államfők, kormányfők feleségei álltak mikrofon elé. Eleanor Roosevelt, az Egyesült Államok First Ladyje rendszeresen emlékeztette honfitársait hazájuk háborús céljaira, s az európai zsidóság sorsára is felhívta a figyelmet. VI. György felesége, Elizabeth Bowes-Lyon november 11-én közölte a BBC adásának hallgatóival, hogy folytatniuk kell háborús erőfeszítéseiket. Csang Kaj-sek kínai kormányfő felesége kiváló angolsággal tiltakozott a japán agresszió ellen az amerikaiakhoz intézett rádióbeszédében 1938-ban. Vilma holland királynő Londonból szólította fel kitartásra népét. Winston Churchill azt mondta róla, hogy ő volt a legbátrabb államférfi valamennyi száműzött király közül. A tengelyhatalmak vezetői feleslegesnek tartották a nők efféle szerepvállalását. Japánban csak az amerikai származású Iva Togouri vált közismertté, akit Tokyo Rose néven emlegettek. Ő a japán háborús propaganda szolgálatába állva rádiós beszédekkel próbálta demoralizálni a Csen desóceánon harcoló amerikai katonákat. A ná ci Németország vezetőinek feleségei közül csak Magda Goebbels lé pett néha a nyilvánosság elé. és nővérként rendkívül hosszú munkaidőben, alacsony, háborús fizetés fejében. Nekik is kö szönhető, hogy a feketepiac szinte ismeretlen fogalom volt Nagy-Britanniában. A kanadai kormány arra szólította fel a háziasszonyokat, hogy az inflációra és a fogyasztási cikkek mennyiségének csökkenésére tekintettel vásároljanak kevesebbet, takarékoskodjanak, s gyűjtsék be az alumíniumból és kaucsukból készült tárgyakat. Nagy sikerük volt a 3%-os hasznot ígérő, úgynevezett győzelemkötvényeknek. Rengeteg asszony vállalt mun kát a katonák ellátásánál és a kórházakban. Minden hadviselő országban megnövekedett a nők létszáma a közoktatásban, a közegészségügyben és a szociális szolgáltatásokban. A női újságírók már a háború előtt megjelentek mind Amerikában, mind a Szovjetunióban, a háború alatt azonban a számuk erőteljesen növekedett. Judy Garland, az Óz sztárja háborús kötvényeket reklámoz 1944-ben egy philadelphiai

11 Az eltérő nőideál a filmvásznon is megjelent. A Goebbels irányítása alatt álló német filmipar Zarah Leander, Ilse Werner és más színésznők közvetítésével újra meg újra példás háziasszonyokat és feleségeket mutatott be a mozinézőknek. Nagy-Britannia egyik 1942-ben gyártott filmjében (Jól telt a nap?) vi - szont a brit nők bátran végeznek a partraszállást meg kísérlő németekkel. Hollywood kifejezetten mozgósította a sztárokat a háborús erőfeszítések támogatására. Háborús kötvényeket reklámoztak, s felléptek a tengerentúl katonai táboraiban szervezett előadásokon. A kor legnépszerűbb énekesei, a három Andrews nővér önmaguk által tervezett egyenruhákban léptek fel a hadsereg előadásain. A német származású Marlene Dietrich különösen nagy népszerűségnek örvendett a katonák körében. Betty Grable jótékony célra elárvereztette egy pár nejlonharisnyáját s ezzel dollárral tá mogatta hazája háborús erőfeszítését. A francia származású Suzanne Charpentier, Tyrone Power fe - lesége, aki Annabella néven lett sztár, dollárral támogatta de Gaulle tábornok mozgalmát. A háború leghíresebb dala a Lili Mar - leen volt amely nagy népszerűségnek örvendett valamennyi hadviselő állam katonái körében. Az 1915-ben írott verset 1938-ban zenésítették meg. Lale An - derson énekelte lemezre 1939-ben, de Goebbels defetistának nyilvánította. A német irányítás alatt álló Radio Belgrade azonban elterjesztette, s a katonák annyira megkedvelték, hogy egyes napokon a német adók harmincszor is leját- KONTRASZ- A svéd származású ZARAH LEANDER a Harmadik Birodalom legnépszerűbb és legjobban fizetett színész- és énekesnője volt. Amikor Goebbels felvetette, hogy a ke reszt neve zsidósan hangzik, a németek szex - szimbóluma így vágott vissza: Maga meg József! 1943-ban hazatért Svéd - országba (fent) VERA LYNN, a legnépszerűbb brit énekesnő (lent) A párizsi Moulin de la Galette mulató előadása 1940-ben kizárólag német katonák számára 72 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

12 szották. A britek My Lilly of the Lamplight címmel sajátították ki, Anne Shelton előadásában. Marlene Dietrich Amerikában, Suzy Solidor pe dig Franciaországban terjesztette el. Sorban állás, London, SORBAN ÁLLÁS A háború beköszöntével a táplálkozás, a fűtés és a gyakori költözködés vált az ap - juktól, férjüktől, bátyjuktól, fiaiktól megfosztott, több millió nő fő gondjává. Amikor egy újságíró a háború végén megkérdezte egy asszonytól, hogy mit csináltak a nők a háború idején, a következő választ kapta: Mindazt, amit a férfiak, ráadásul vezették a háztartást! Több országban jegyrendszerrel adagolták a szűkös mennyiségű élelmet a társadalom különböző csoportjainak. Németországban szeptember 25-től csak jegyre lehetett kenyeret, cukrot, zsiradékot és lúgot vásárolni. Japánban a napi rizsadagot is ki kellett számítani, s a háború végén olyan éhínség köszöntött be, hogy a kormány a következő jelszót adta ki: A soványság erejével! Nagy-Britanniában 1940 elején jelent meg a jegyrendszer: vajból például minden felnőtt csak 113 grammot kaphatott hetente. A háziasszonyok ugyanakkor több cukrot kaptak, hogy lekvárt készíthessenek. Az asszonyok csalánból főztek teát, s zöldséget ültettek apró kertjeikbe. Mindenhol hosszú sorok kígyóztak a boltok előtt, egyesek mások helyett vállaltak sorállást, a házmesterek pedig bérbe ad - ták a bolthoz közeli helyiségeiket, hogy az ügyeskedők másnap elsőként jelenhessenek meg a bolt előtt. Franciaországban kü - lön soruk volt a terhes asszonyoknak és a három- vagy többgyermekes anyáknak. A megszállt Franciaországot a németek alaposan kifosztották, s ezért a kereskedők és hentesek egyre nagyobb tekintélynek örvendtek. A bőséges étkezés a gaz - dagság szimbóluma lett, s csak a feketepiacon lehetett mindent megkapni. Egy kiló vaj azonban itt 500 frankba került, miközben a nők havi minimálbére 1200 frank körül mozgott. Aki ezt nem tudta kifizetni, a napjait sorállással tölthette. A francia városokban elterjedt a nyúl - tenyész tés és a csirkék tartása. A hideg telek egész Európában nagy ne hézséget okoztak, a családok azokban a helyiségekben éltek, amelyeket fűteni lehetett általában a konyhákban. Tűzifa híján az asszonyok bútorokat, seprűnyeleket tüzeltek el, s amikor már ezek is el - fogytak, sok ruhát vettek fel egymás fölé, vagy ha megtehették, az ágyban töltötték a napot. A városlakók vidékre jártak üzletelni, ruhát, cipőt, szövetet, cigarettát próbáltak eladni élelemért. Az utazás azonban megnehezedett, a személyautók szinte eltűntek, a tömegközlekedési eszközök elképesztően zsúfolttá váltak. A kerékpár A háború alatt a selyemharisnya eltűnt, a kacérabb nők barnára színezték láb-

13 viszont rendkívüli módon felértékelődött minden országban ben a hárommillió párizsi kétmillió kerékpárt használt, s ezek közül havonta hétezret loptak el. A textiltermékeket Németország kezdte jegyre árusítani, s hamarosan csak használt ruha beváltása esetén lehetett újat venni. Japánban minden ruhakészítéssel felhagytak, az úgynevezett hazafias öl töny kivételével. A kimonót a bugygyos nad rág váltotta fel, s 1943-tól egyáltalán nem lehetett új ruhát vásárolni. Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Kanadában is korlátozták a ruhakereskedelmet. A brit kereskedelmi mi - nisz térium 1942 júniusától betiltotta a csipke, a fátyol és más női ruhaneműk gyártását, a szoknyákhoz csak három gomb és egyetlen zseb járt, a nadrágokon nem lehetett felhajtás. A francia vidéken a bőr hiánya miatt megjelentek a régi facipők, a városokban pedig a fából készült cipőtalpak. A műselyem széles körben elterjedt, a mosásnál azonban olykor nagy meglepetéseket tu - KONTRASZTOK IRMA GRESE, AUSCHWITZ SZUKÁJA ben született, s lelkes náciként előbb pártvezetők szanatóriumában dolgozott, majd az SS-hez csatlakozott. Auschwitz-Birkenau táborban a legkegyetlenebb női felügyelő lett belőle. A Lagerführerin (táborvezetőnő) helyettesévé, Aufseherinné (felügyelővé) nevezték ki. Mengele doktor mellett részt vett a foglyok osztályozásában, a gázkamrára vagy orvosi kísérletezésre ítéltek kiválasztásában. Korbáccsal a kezében járt, verte a rabokat, s néha szeretőket keresett magának mind a nők, mind a férfiak közül. A Párizsból deportált foglyok csomagjai iránt különösen érdeklődött, néha messziről lehetett érezni közeledését a parfümillatról ben teherbe esett, s pisztollyal a kezében kényszerítette az abortusz elvégzésére az egyik foglyot, Gisela Perl doktornőt januárjában átkerült a bergen-belseni táborba. Egy brit katonai törvényszék halálra ítélte, s felakasztották. (fent) EDITH HAHN 1914-ben született bécsi kispolgári családban. Az Anschluss (1938) után anyjával együtt a bécsi gettóba került, húga hatalmas váltságdíj fejében emigrálhatott Palesz - tinába. Észak-Németországba vitték kényszermunkára, ahol napi tizenkét órát kellett robotolnia egy üzemben. Sikerült visszatérnie Bécsbe, de anyját már deportálták. Edith hamis papírokkal 74 RUBICON TÖRTÉNELMI hivatali MAGAZIN munkát vállalt, s megismerkedett Werner Vetterrel, aki feleségül kérte. A lány elmondta, hogy zsidó, s hozzáment. Gyermekük született, férjét 1944-ben a keleti frontra küldték, és fogságba esett. Edith a háború után magas rangú köztisztviselő lett, és eget-földet megmozgatva sikerült férjét hazahozatnia a szovjet fogságból. Werner azonban nem dott okozni. A nerc helyét átvette a nyúlszőr. Egyes nők, mint Simone de Beauvoir, ekkor tértek át a drága kalapokról a tur - bán viselésére. A kerékpározás miatt elterjedt a nadrágszoknya, a kormányra akasztható szatyor és a vállon átvethető táska. A nagy cipőkhöz a francia lányok rövidebb, rakott szoknyákat vettek fel, erős válltömést használtak, s esernyővel

14 jártak. Egy amerikai swing refrénjére utalva ezt a viseletet nevezték zazou-divatnak. A női lapok szabás-varrásra oktatták olvasóikat, s bemutatták, hogyan kell két régi sálból szoknyát készíteni. LÁGERÉLET Németországban már 1933-tól, a nácik hatalomátvételétől megjelentek a koncentrációs táborok. Az alsó-szászországi Moringenben hoztak létre tábort a nők számára, elkülönítve egymástól a köztörvényeseket akiket főleg abortusz vagy prostitúció miatt zártak el és a kommunista meggyőződéssel vádolt politikaiakat ig a Nemzetiszocialista Nőszövetség irányította a tábort, majd átvette az SS. A foglyok 1939-ben Ravensbrückbe kerültek különböző vallási szekták női tagjaival együtt. A vezetés azt hangsúlyozta, hogy a táborban átnevelő munka folyik re már re nőtt a tábor fog - lyai nak száma, s a vezetés elkezdte bérbe adni a munkaerőt mezőgazdasági és ipari létesítményekhez. A Siemens vállalat gyáraiban előbb 12, majd 14 órán át kellett robotolniuk az asszonyoknak. Az 1942-es wannsee-i konferencia után a ravens - brücki tábort is haláltáborrá alakították át. Tizenhat államból nő került ide, akik közül itt halt meg. Hajnali háromkor volt ébresztő, tisztálkodásra alig nyílt lehetőség, majd következett a szemle s a menetelés a munkába. A foglyok élete állandó küzdelem volt a hideg, a tetvek, az éhség, a betegségek és a felügyelők brutalitása ellen. Amikor egy újonnan érkező francia asszony panaszkodott a barakkfőnöknek, hogy ennyi nőt nem lehet elhelyezni ilyen szűk helyen, a következő választ kapta: Pár nap múlva tágasabban lesznek! Így is volt, a 230 fős szállítmányból néhány nap múltán csak 70-en maradtak életben januárjában , szeptemberben pedig nő élt a táborban. Ekkor már a kivégzéssel sem kellett foglalkoznia az őrségnek: varsói evakuált egyszerűen a kimerültség és az éhség következtében halt meg. A táborban orvosi kísérleteket végeztek lengyel lányokon, s ide irányítottak átnevelésre homoszexuális férfiakat is. Ravensbrückben működött az egyetlen, kizárólag nők számára épített tábor, de természetesen számtalan nőt zártak el, kínoztak és gyilkoltak meg a többi koncentrációs táborban is. Bergen-Belsenben 1945 elején a fogoly közül nő volt. Nem minden nő fogadta békésen a halált október 23-án a bergen-belseni gázkamra előterében egy zsidó asszony megszerezte az egyik őrmester, Josef Schillinger kézifegyverét, lelőtte a férfit, majd társaival együtt rátámadt az őrökre, s addig harcoltak, amíg meg nem ölték valamennyüket. A sobibóri táborban Az első világháború veteránja fiatal női újoncokat fegyelmez 1943 októberében kirobbant lázadás 600 résztvevője között is rengeteg nő volt. Auschwitzban a becslések szerint embert öltek meg, 90%-uk zsidó volt. Minden túlélő szerint a nők rend kívüli szolidaritásról és segítőkészségről tettek tanúbizonyságot. A nyilvántartások készítése során megfiatalították társaikat, a betegeket elrejtették, s élelmet csempésztek a táborba. Egy francia asszony, Germaine Tillion így fogalmazta meg hitvallásukat: Élni ez annyit jelent, mint harcolni és túlélni, ez a mi végső szabotázsunk! A szakértők szerint a nők nagyobb arányban élték túl a táborok megpróbáltatásait, mint a férfiak. Természetesen köztük is akadtak olyanok, akik barakkfelügyelői munkájuk meg - tartásának reményében brutálisan bántak társnőikkel. Az őrök legszívesebben a né - met és lengyel köztörvényes női bűnözők közül válogatták ki a barakk- és szobafőnököket. A német koncentrációs táborok őrségének soraiban január elején 3355 német felügyelőnő (Aufseherin) tevékenykedett közülük 600-an Ravens - brück ben. Élükön mindenhol egy főfelügyelőnő (Oberaufseherin) állt, akit táborfőnöknőnek (Lagerführerin) is neveztek. Auschwitz főfelügyelőnője Maria Mandel volt, akit csak a zene érdekelt, s a mindennapi feladatokat rábízta Irma Gresére. Ra - vensbrückben a szadizmusáról és szexu - ális étvágyáról hírhedt Dorothea Binz töltötte be a főfelügyelőnő tisztségét. KATONAI SZOLGÁLAT Bár köztudott volt, hogy számtalan civil nő lett a bombázások, nélkülözések és at - rocitások áldozata, a német, olasz és francia politikusok nem voltak hajlandóak lehetővé tenni, hogy egy asszony egyenru - RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 75

15 A brit Nők Királyi Haditengerészeti Szolgálatának tagjai 1943 A Szabad Franciaország hadseregének hában is kockáztassa az életét. Legfeljebb ápolónői szerepben tudták elképzelni az asszonyokat, azt hangoztatva, hogy természetellenes lenne harcba küldeni őket. A náci vezetők megszállottan ismételgették, hogy ha a férfiak elesnek, a nők szülni fognak új hazafiakat, s ezért nem szabad a nőket a hadsereg közelébe engedni. Nagy-Britanniában viszont már az első világháborúban létrehozták a Nők Szük - ség hadtestjét (Women s Emergency Corps), melynek tagjai kantinos, szállító és egészségügyi tevékenységet végeztek. Hamarosan más egységek is létrejöttek, de szigorúan megtiltottak minden kapcsolatot a férfi és női egyenruhások között ban létrehozták a Kisegítő Területi Szolgálatot (Auxiliary Territorial Servise ATS), melybe már az első évben nőt toboroztak. Létszámuk 1943-ra re nőtt, s 19 és 30 év közötti tagjai csatla - kozhattak a hadsereghez is. Zsoldjuk azonos volt a férfiak zsoldjával. Az élelmezésben, a szállításban, valamint a légvédelemnél tevékenykedtek. A sikerek hatására 1939-ben megalapították a Nők Királyi Haditengerészeti Szol gálatát (Women s Royal Navy Service WRNS vagy WRENS) és a Nők Kisegítő Légierejét (Women s Auxiliary Air Force WAAF). Az előbbinek tagja volt 1942 végén, tagjai a szállításban, időjáráselőrejelzésben, technikai feladatokban és életmentésben vettek részt. A WAAF-nak 1943 végén tagja volt, akik nem harcolhattak, de nagy szerepük volt a re - pülőterek működtetésében. Aki képes volt pilótajogosítványt szerezni, annak lehetővé tették, hogy szállítógépeket ve zessen a bázisok között. A háború végén több mint brit nő csatlakozott e három szervezet valamelyikéhez. A Brit Nemzetközösség követte Nagy- Britannia példáját. Dél-Afrikában 1939-ben fogadták be a nőket a hadseregbe, Új- Zélandon és Ausztráliában pedig ben. Kanadában nagyobb volt az ellenállás, de 1941-re a brit női testületekhez hasonló szervezeteket hoztak létre a légierő, a szárazföldi hadsereg és a haditengerészet számára. Csak hajadon nők csatlakozhattak, 76 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

16 Egy finn Lotta légi megfi- s aki terhes lett, annak családi okokból azonnal vissza kellett térnie a civil életbe. Az Egyesült Államokban még nagyobb volt a húzódozás a nők katonai szolgálatá - tól, s csak május 14-én hozták létre a Nők Kisegítő Hadtestjét (Women s Auxiliary Army Corps WAAC), amelyet július 1-jén Női Hadtest (Women s Army Corps WAC) néven a hadsereghez csatoltak nő lépett be, s hasonló feladatokat kaptak, mint brit és kanadai társnőik. A haditengerészet és a légierő hasonló szervezeteit később hozták létre. A Női Légierő Szolgáltató Pilótái (Women s Airforce Service Pilots WASP) már repülőgépeket is vezethettek, és pontosan olyan kompetensnek bizonyultak, mint férfi kollégáik: semmivel sem okoztak több balesetet a férfiaknál. Az amerikai katonák egyik beceneve a GI Joe volt a Government Issue (kormány által kibocsátott) vagy galvanized iron (galvanizált vas) kifejezések alapján. Mivel ekkoriban igen népszerűek voltak a Tarzan-filmek, melyeknek Jane volt a hősnőjük, az egyenruhás amerikai nőket GI Jane néven kezdték emlegetni. A francia származású amerikai nőknek pedig, akik a függetlenségi háború francia résztvevőjéről Rochambeau-csoportnak nevezett egység tagjaiként szálltak partra Norman - diá ban, a rochambelle-ek név jutott, ami ugyancsak hízelgő volt, hiszen a belle szó szépséget jelent. De Gaulle tábornok is integrálni akarta az önkéntes asszonyokat a Szabad Franciaország fegyveres erői közé, s az általa alakított francia női katonai egységnek mintegy 500 tagja lett. De Gaulle kö vetői között az észak-afrikai partraszállása után sokasodtak meg az asszonyok. A Merlin nevű ezredesükről elnevezett merlinette-ek, akik a szállítmányozással foglalkoztak, 1944 áprilisában már 1100-an voltak. Japánban még kisegítő szolgálatra sem alkalmaztak nőket a hadseregben. Mindössze egy Nőszövetség Nagy Japánért el - nevezésű civilszervezetbe tömörítették őket. A különböző német hadseregek ki - zárólag civil alkalmazottként fogadtak el asszonyokat. Titkári, könyvelői, tolmácsi RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 77

17 A Nők Kiegészítő Légierejének két műszerésze vadászgépet javít fel adatokat végezhettek, egyenruhát viselhettek, de rangjelzésük nem volt. Az üzenetközvetítésben, időjárás-előrejelzésben, légiellenőrzésben, egészségügyi szolgálatokban tevékenykedhettek. A legtöbb nőt, 1945-ben mintegy főt, a légierő alkalmazta, a haditengerészet és az SS sokkal kevesebbet. A német összeomlás közeledtével, 1945 februárjában a Volks - sturm (népi roham) nevű milíciába, majd a hadsereg soraiba is lehetővé tették nők besorozását de Hitler még ekkor is hang súlyozta, hogy tűzfegyvereket lehető - leg ne kezeljenek. A Szovjetunió által 1939-ben megtámadott Finnországban lották néven emlegették a hadsereget kisegítő női szolgálat tagjait egy 19. századi epikus költemény hősnőjére utalva. Fanny Lukonnen volt a főparancsnokuk, mind a en önkéntesek voltak, egészségügyi szolgálatként tevékenykedtek, meteorológiai meg figyeléseket végeztek és adminisztratív feladatokat láttak el. Egyenruhás, harctéri szolgálatot Mao kí nai hadseregén kívül csak a Szovjetunió - ban láttak el a nők. Itt már 1925 óta része - sültek katonai oktatásban, s 1942 márciusában mondták ki az általános női hadkötelezettséget. A háború végén talán már egymillióan szolgáltak a Vörös Hadseregben. Főleg a szállítás és az egészségügyi el látás területén alkalmazták őket. Mivel az első vonal és a hátország fogalmai itt távolról sem voltak annyira elkülöníthetőek, mint más országokban, a nők gyakran a fronton találták magukat. Ne - héz megmondani, hogy az ostromlott Le - nin grád asszonyai, akik tankcsapdákat ástak, civilek, kiegészítő erők vagy a frontvonal harcosai voltak-e. A szovjet asszonyok minden feladatot elláttak a háborúban. Harcoltak gyalogosként, rádiósként, felderítőként. Három repülőezredet is létrehoztak, amelynek a szerelőktől kezdve a pilótákig kizárólag női tagjai voltak. Marina Csecsnyeva, a Szovjetunió Hőse kitüntetést elnyerő, huszonhárom pilóta egyike kijelentette: Országuk történelmének e nagyon nehéz korszakában a nők be akarták bizonyítani, hogy ugyanolyan jól tudnak harcolni, mint a férfiak. Nem maradtak ki a nők a legrettenetesebb, minden szabály és előírás nélküli küzdelmekből sem: a partizánok, a gerillák és az ellenállók mozgalmaiból. A legnagyobb irreguláris ellenálló csoportok a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Görögországban és Kínában jöttek létre. A nők a sebesülteket ápolták, együtt harcoltak a férfiakkal, s együtt szenvedtek kínhalált velük, ha elfogták őket. A németek jelentései alapján legalább re becsülhetjük a szovjet női partizánok számát bár a civil élet és a fegyveres harc között meglehetősen elmosódtak a határok. Franciaországban 1943-ban egy lotaringiai asszony, Georgette Gérard vált egy nem kevesebb mint hét megyére kiterjedő, 5000 partizánt számláló szervezet vezetőjévé. Mivel a Gérard parancsnok nevet használta, aki nem találkozott vele személyesen, azt hitte, hogy férfi. Marie- Madeleine Fourcade 3000 fős hálózatot irányított, amelynek tagjai közül 700-an nők voltak és róla sem tudták, hogy asszony. Olaszországban, Emilia-Romagna tartományban egy egész partizánbrigádot állítottak fel nőkből. A háború során 4600 olasz nőt tartóztattak le és ítéltek el, 78 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

18 2750-et deportáltak, 623-at pedig kivégeztek vagy megöltek a harcok során. Nem feledkezhetünk meg arról a nőről sem, aki a legveszélyesebb helyzetben, a Harmadik Birodalom szívében kísérelt meg Fehér Rózsa néven ellenálló csoportot létrehozni. A 22 éves Sophie Schollt 1943-ban a Gestapo letartóztatta, a népi igazság törvényszéke halálra ítélte, s bárddal lefejezték. ERŐSZAK JOSEPHINE BAKER, a híres táncosnő de Gaulle mozgalmát támogatta. A légierő női kisegítőinek egyenruhájában tért vissza Franciaországba. (fent) A Hitlerért rajongó HANNA R E I T S C H 27 éves volt a háború kitörésekor. A Harmadik Birodalom legjobb női pilótája volt, még az irányítható V1-es rakéták kísérleteiben is részt vett. KONTRASZTOK A nemi erőszak szinte minden háború velejárója, a második világháborúban azon ban rendkívül elterjedt. A kínai Nanking város 1937 végén bekövetkezett ja - pán megszállása idején soha nem látott erőszak tombolt melynek okait máig próbálják megtalálni a történészek. A ja - pán katonák legalább asszonyt és kislányt erőszakoltak meg kegyetlen brutalitással. Másokat katonai bordélyokban kényszerítettek szexuális szolgáltatásra. A szakértők szerint koreai, több tízezer kínai, indonéz és Fü löp-szi - geteki nőnek jutott ilyen sors. Aki el uta - sította, arra halál várt. A fegyelmezettebb német hadsereget Nyugat-Európában nem lehetett efféle atrocitásokkal megvádolni, Kelet-Európában pedig olyan népcsoportok kiirtásával bízták meg, amelynek tagjai felfogásuk szerint még a nemi erőszakra sem voltak méltóak. Fosztogatásra, gyilkosságra és nemi erőszakra a német katonák részéről inkább az 1944-es visszavonulásuk idején került sor, amikor a fegyelem felbomlott. A brit és kanadai katonák közül csak ke veset vádoltak nemi erőszakkal, az ame - rikai katonák közül azonban már jóval többet. Az angolok egy szójáték segítségével panaszkodtak az amerikaiakra: csak

19 Otthontalan fiatal nő Köln romjai között cigaret- az a baj velük, hogy they are overpaid, oversexed and over here (vagyis túlfizetettek, túlságosan érdekli őket a szex és ide át vannak). Tömeges és kollektív erőszakra csak nagyon ritkán került sor, de Nagy-Britanniában 121 amerikai katonát ítéltek el nemi erőszak miatt, s nyilván sok nő nem tett feljelentést. Franciaországban sokkal több hasonló bűntényre került sor a szakértők szerint az esetek háromnegyedére részeg állapotban. Egy Le Havre-i lány így nyilatkozott egy amerikai újságírónak: Nem tudom, miért gondolják azt az amerikai katonák, hogy valamennyi francia lány bárkivel hajlandó szeretkezni. Úgy látom, a katonáik kedvesek, amikor nem isznak. De amikor részegek, akkor állatok augusztusában Franciaországban 175 amerikai katona ellen emeltek vádat. Németországban, az ellenség hazájában, ahol az amerikaiak megérkezésekor már felbomlott a társadalmi rend, és a legtöbb nő minden családi védelemtől meg volt fosztva, még gyakoribbá vált a nemi erőszak áprilisában 260- an tettek panaszt, s nyilván több ezer esetre sosem derült fény. Mindezen bűntények száma azonban eltörpül a Vörös Hadsereg által végrehajtott tömeges és kegyetlen nemi erőszakhoz viszonyítva. Ilja Ehrenburg, a híres író kifejezetten helyeselte ezt, amikor bosszúra szólította fel a szovjet katonákat a hadsereg lapjai számára írt cikkeiben: Erővel törjétek meg a germán nők faji gőgjét, tekintsétek őket jogos hadizsákmányotoknak! A fosztogatás, gyújtogatás, öldöklés és erőszakoskodás Kelet-Poroszországtól Berlinig végigkísérte a szovjetek előrenyomulását. Königsbergben az asszonyok könyörögtek a katonáknak, hogy inkább öljék meg őket, mire azt a választ kapták, hogy a szovjet katona nem öl nőket, ilyesmit csak a németek csinálnak. A csoportos nemi erőszakot azonban egyetlen szovjet hatóság sem büntette, ha az áldozatok németek voltak. Bécsben mindmáig az ismeretlen nemi erőszaktevő emlékművének nevezik a szovjet hősi emlékművet. Németországban 1945 márciusa és no - vembere között 1,9 millió nemi erőszakra került sor. A szovjet hatóságok ezt a katonák jogos bosszúvágyával indokolták, aminek némileg ellentmond, hogy a koncentrációs táborokból kiszabadított lengyel és orosz nők közül is sokat megerőszakoltak. Magyarországon és között mozognak a becslések a nemi erőszak áldozatainak számáról. OTTHONTALANOK A nyugat-európaiak problémái azonban jelentéktelennek tűnhetnek a szovjet vá - rosok és falvak lakóinak háborús problémái mellett. Az éhínség általános volt, kutyákat, macskákat, patkányokat ettek s számtalan esetben került sor kannibalizmusra. Aki harci zónában találta magát, vagy légitámadás sújtotta városban lakott, azt jóval nagyobb veszélyek fenyegették a táplálkozás, fűtés és öltözködés nehézségeinél. Be kellett tartani az elsötétítés szabályait, s a szirénák jelére rohanni az óvóhelyekre. Aki nem tartotta be a kijárási tilalmat, könnyen börtönbe kerülhetett. A bombázások során sokkal több asz - szony halt meg, mint férfi. A német áldozatok 60%-a az asszonyok közül került ki, Oroszországban pedig ez az arány sokkal nagyobb volt. A bombázások után az életben maradt asszonyok kutatták fel a használható maradványokat a romok között, s ők indultak új menedékhelyet keresni gyermekeikkel. Minden megfigyelő megerősítheti, állapította meg Colette, a híres írónő, hogy a nő csak addig sír, amíg igazán szenvedni nem kezd. Ekkor elhallgat, összeszedi erejét, és visszafojtja sikolyát. Már az 1940-es német támadás idején több százezer belga, luxemburgi és holland asszony menekült dél felé, Franciaországba. Kézikocsikon, lovas kocsikon, kerékpárokon szállították mindazt, amit nem akartak hátrahagyni a fosztogatóknak. Sokan állapotosak voltak. A pályaudvarok falait kétségbeesett üzenetek borították, melyeken elveszett gyermekeket kerestek a szüleik. Nagy-Britanniában alaposan megszervezték gyermek vidékre telepítését a nagyvárosokból. Egye seket az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Dél-Afrikába szállítottak, sok anya csak a háború végén látta viszont gyermekeit. Az otthontalanok létszáma Kelet-Európában volt a legnagyobb. Százezrek menekültek a szovjet és német csapatok elől Finnországban, Közép-Európában, a Balkánon és a Szovjetunióban, ahol Sztálin elrendelte a felégetett föld taktikájának alkalmazását. Számtalan nő és gyermek veszítette el mindenét, majd menekülés közben az út mellett vagy az erdőkben pusztult el. A Távol-Keleten a japán katonák kényszerítették munkára az asszonyokat, akik nemegyszer apró gyermekkel a hátukon robotoltak. Kínában milliók me - nekültek a japán előrenyomulás elől. A háború vége felé Németországon két irányban is végighullámzott a menekülők áradata. Több millió civil német vándorolt nyugat felé a bosszúszomjas szovjet katonák elől, ugyanakkor több százezer hadifogoly próbált visszajutni Németországból a hazájába. A német menekülők nem számíthattak kegyelemre. A német városok szőnyegbombázásai során és az el süllyesz - tett hajókon százezrek haltak meg. A né - met kapituláció idején még mint egy 20 millió menekült bolyongott Európában. Az ázsiai menekülők számát meg sem próbálták felbecsülni. v Nyugat-Európában és Amerikában az em - berek eufóriában ünnepelhették a háború végét. Az amerikai asszonyok túlnyomó többsége visszatérhetett a gyárakból az otthonába háziasszonynak és családanyának, hogy majd csak az 1970-es években jelenjenek meg ismét a munka világában. Kelet-Európa véres övezetében azonban a világháború lezárása után sem szűnt meg sem a kényszermunka, sem a deportálás, sem az etnikai és politikai tisztogatás, melyeknek nők ugyanúgy áldozatául estek, mint férfiak. 80 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN