Griga Zsuzsanna. Transzcendentális asztrológia: az új évezred asztrológiája. II. rész Karmaasztrológiai fényszögképek

Átírás

1 Griga Zsuzsanna Transzcendentális asztrológia: az új évezred asztrológiája II. rész Karmaasztrológiai fényszögképek

2 A csillagok az égen vannak, a fényeikkel ragyognak benned, mert élôvé így tesznek téged az istenek! Gaál Tamás

3 Griga Zsuzsanna Transzcendentális asztrológia: az új évezred asztrológiája II. rész Karmaasztrológiai fényszögképek Sophia Stúdió, 2009

4 Publishing + Copyright: Zsuzsanna Griga, 2009 Sophia Studio Inc., USA, 2009 Minden jog fenntartva. A könyv a kiadó írásos jóváhagyása nélkül sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhetô, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános elôadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármilyen formáját. Sophia Stúdió Kft., Budapest Felelôs kiadó: dr. Kézdi Andrea Kreatív igazgató: Plitz Zoltán András Tipográfia, tördelés: Székelyhidi Ica Graf-Ica Borító: Plitz Zoltán András és Romhányi Anikó Nyomda: Akadémiai Nyomda Kft. Martonvásár Felelôs vezetô: Ujvárosi Lajos ügyvezetô igazgató ISBN

5 Tartalom A sorsválasztás folyamatai... 7 A végzet hatalma vajon mi fán terem?... 9 Hetedíziglen...???... 9 Karmatípusok Létezik-e szabad akarat és eleve elrendeltetés? Az asztrológia determináció kérdése A lélek vajon kerek egész? A fizikai halál kérdései A születési képlet mint kozmikus tükörkép A sorsválasztás folyamata Asztrológiai energiamintázatok A négy ôselem A két polaritás Racionális és irracionális szemléletek A három asztrológiai minôség A számok és a fényszögtípusok A számok A karmaszám kiszámítása Az asztrológiai fényszögtípusok A harmóniateremtô fényszögek A kihívás fényszögei A tehetség és a zsenialitás fényszögei: a kvintil sorozat A karma fényszögek A különleges, kevésbé ismert fényszögek A kényszeresség, a rögeszme fényszöge A deklinációs fényszögek: parallel és kontraparallel Fényszögképek A könnyû fényszögek A kihívás fényszögei A tehetség és a zsenialitás fényszögei A karma fényszögei A különleges fényszögek A kényszeresség, a rögeszme fényszöge Gyakorlati fényszögtan A fényszögek értelmezésének alapszabályai A disszociális fényszögek értelmezése Bi-direkciós fényszögek Kétszintes (dupla) fényszögek

6 Karmaasztrológiai fényszögképek Fényszög-konfigurációk A születési képlet fényszögképei Átfutó trigon Sárkány Merkaba Pentagram Keresztkvadrát T kvadrát Oldott oppozíció Yod (a Sors ujja) Bumeráng Misztikus négyszög Trapézok Szilánk Mozdony Kismozdony A sors nyilai: egyenlô szárú háromszög variációk Karmaketrecek Deklinációs konfigurációk Karmaasztrológiai esettanulmányok A konfigurációk és a transzcendens égitestek szerepe Csontváry Kosztka Tivadar Panka Tamás I. függelék Születési képletek II. függelék Égitestek a transzcendentális asztrológiában III. függelék Bolygókapcsolatok kulcsszavai IV. függelék A kötetben szereplô aszteroidák és Kentaurok Irodalomjegyzék Színes mellékletek

7 A sorsválasztás folyamatai Inkarnálódó lelkünk sokdimenziós kozmikus lény, amely a világ kezdete óta létezik. Ha a földi sík tapasztalásainak segítségével akarom leírni a folyamatot, akkor azt mondhatnám, hogy az anyag megszületésével egy idôben rajzottak ki a lelkek is, vagyis mindannyian egyidôsek vagyunk az Univerzummal. Ha azonban nem a lineáris idôszemléletbôl, hanem a panorámatudat szempontjából következtetek, akkor azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy nem sok értelme van a fizikusok által kitalált Nagy Bumm (ôsrobbanás) teóriának. Az empirikus tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy egyetlen Nagy Bumm nem hozhatta létre a látható Univerzumot, amely egyes számítások szerint tizenöt-tizenhat milliárd éves, azonban léteznek olyan részei, amelyek leg - alább százmilliárd évesek 1, vagyis bizonyosan nem keletkezhettek egyszerre a többivel. Hogy akkor hogyan és mikor, arra természetesen még nincs tudományos magyarázat, de ez nem igazán zavar senkit. A tudósok nagy része mindenfajta botlást és tévedést megbocsát, ha egy akadémikus tudomány mû ve - lôjérôl van szó, közben azonban az okkult és ezoterikus ismeretek terjesztôitôl megkövetelik a tévedhetetlenséget és cáfolhatatlan bizonyítékokat. A legújabb részecskefizikai kísérletek és asztrofizikai tapasztalatok ugyanakkor egyre érdekesebb problémákat vetnek fel. Kiderült, hogy létezhet a fénysebességnél nagyobb sebesség 2, pedig eddigi ismereteink szerint semmi nem terjedhet a fénynél gyorsabban, mert az Univerzum összes energiája sem lenne elegendô ahhoz, hogy a legparányibb tömeg ennyire felgyorsuljon. Ráadásul egyetlen foton bizony lehet egyszerre és egy idôben két helyen. Egymástól hatalmas távolságra kerülô részecskék összeköttetésben maradnak egymással, s ha az egyik változik, azonnal megváltozik a másik is, mintha láthatatlan köldökzsinór kötözné ôket össze. Ezek a furcsa jelenségek azt sugallják, hogy lassan mindent át kell értékelnünk, amit az anyag, az idô vagy az energia természetérôl eddig tanítottak nekünk. Az empirikus tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy tér és idô egyaránt spirálisan létezik. Möbius-szalagként hajol egymásba kezdet és vég, az Univerzum tágulásai és összehúzódásai pedig olyanok, mint a lélegzés vagy a születés kontrakciói. Sokdimenziós kozmikus lelkünk ennek a tér-idô spirálnak a része. Mivel fizikai testtel nem rendelkezik, nincsenek idegvégzôdései vagy érzékszervei, ezért fájdalmat sem képes érezni. Általában egyetlen dolog érdekli csupán, mégpedig az, hogy fejlôdjön. Az ezoterikus szerzôk és karmakutatók szerint egy befejezett földi élet után leveti elhasználódott ruháját, és elmegy a fénybe. Valójában ez 7

8 Karmaasztrológiai fényszögképek sincs mindig így, hiszen ha összevetjük a halálközeli élménybeszámolókat és a regressziós terápiák eredményeit, akkor világosan kiderül, hogy sokfelé mehet, nem csupán egyetlen helyre. Mindenesetre az egyszerûség kedvéért most nevezzük fénynek vagy magasabb szférának azt a teret, ahova a fizikai test megsemmisülése után a lélek kerül. Megpihen ebben a köztes létállapotban, és a segítôivel, mestereivel együtt értékeli a megtett utat. Vannak, akik komoly feladatokkal, nagy elhatározásokkal érkeznek, amikbôl aztán mégsem lesz semmi, mert menet közben kiderül, hogy túlságosan fájdalmasak vagy nehezek. Itt lent a földi síkon ugyanis mindent a fizikai testünkön és az emberi érzelmeinken keresztül áramoltatunk át. Pontosan ezért ennyire vonzó ez a dimenzió: mert életünk során rengeteg inger és élmény, öröm és fájdalom ér bennünket. Olyan ez, mint a fejlôdéslélektanból ismert büntetés-jutalmazás párosa. A fájdalmak mozdítanak ki bennünket poshadt állóvizeinkbôl, hogy ne maradjunk tovább egy számunkra túlhaladottá, rosszá vált helyzetben, az örömök pedig széppé, elviselhetôvé teszik a létezést. A fájdalmak azt jelzik: nem vagyunk jó helyen, változtatnunk kell, de az élvezetek biztosítják azokat az ingereket, amelyek nélkül sivár és értelmetlen lenne ez a dimenzió. A lélek és mesterei azonban könyörtelenek az értékeléskor. Egyáltalán nem a fizikai érzékszerveken vagy az emberi érzelmeken keresztül beáramló ingerek határozzák meg a tapasztalás minôségét, hanem az, hogy vajon a nagy inkarnációs ciklus szempontjából mekkorát lépett elôre ebben az életében. Ott fent a köztes létben pontosan látja az elkövetett hibákat, az elszabotált feladatokat, éppen ezért a segítôivel együtt gondosan megtervezi, hogy a következô életében mit szeretne megtapasztalni. Néha nem csupán az egyéni érdekek, hanem a lélekcsoport evolúciója a lényeges, és ilyenkor még inkább szigorodik az újbóli leszületés tervrajza. Az inkarnálódó lélek pontosan tudja, hogy milyen korlátokra van szüksége ahhoz, hogy legközelebb ne térjen le a választott útról. Ezért van az, hogy egyeseknek innen a földrôl nézve hihetetlenül nehéz élet jut, hiszen mi emberek nem a nagy inkarnációs ciklus választott tapasztalásainak a szempontjából nézzük az eseményeket. Olyanok vagyunk, mint a gyermekek, akik szeretnék megúszni a feladatokat és a kényszerû nehézségeket. Amikor felnövünk, gyakran mi is jókat mosolygunk saját múltbeli hárítási trükkjeinken, de már pontosan tudjuk: nem lehet megúszni az életet meg kell élni az örömöket és a fájdalmakat egyaránt. 8

9 A sorsválasztás folyamatai A végzet hatalma vajon mi fán terem? Milyen jó is lenne, ha létezne ilyesmi... Viccen kívül, ha tényleg lenne hatalma a végzetnek, akkor örülhetnénk, mert rákenhetnénk minden rosszat. Nem kellene az égadta világon semmit tennünk, ülhetnénk a babérjainkon, és szép nyugodtan várhatnánk, amíg Mister Végzet méltóztatik megjelenni az ajtónk elôtt, és becsönget hozzánk... Onnantól kezdve aztán átvehetné tôlünk a feladatainkat, még megszületnünk sem kéne... Sajnos azonban ki kell ábrándítanom mindenkit! Ugyanis nekünk magunknak kell felelôsséget vállalnunk a tetteinkért! Nekünk magunknak kell döntenünk a nehéz élethelyzetekben, válaszokat adnunk a kihívásokra, és felvállalnunk a felelôsséget a tetteinkért. Végzet Urat a gyávák és az ostobák teremtették meg maguknak, hogy ne kelljen szembenézniük saját tehetetlenségükkel, s hogy legyen egy jó kis ürügyük arra, miért nem csinálnak semmit... De azok számára, akik a tetteikkel nyomot akarnak hagyni a világban, s akik hajlandók tudatosan végigélni az életüket, szerencsére nem adatik meg ilyen olcsó kibúvó. Hetedíziglen...??? Sokan sajnos nemcsak laikusok, hanem magukat szakembereknek tartó asztrológusok is abba a hibába esnek, hogy azt hiszik, az ôseink által elkövetett bûnökért tartozunk vezekléssel, ami azért abszurdum, mert éppen a karma aszt - rológia alapvetô elvét, a lélekvándorlást tagadják meg. A helyébe valamiféle homályos, családi kötelékeken alapuló törvényszerûséget helyeznek, amely a patriarchális (elsôsorban a zsidó és a mohamedán) vallások szemet szemért, fogat fogért gyakorlatát sulykolja. Hogyan képzelheti bárki is ép ésszel, hogy egy most in karnálódó lélek egy sok száz évvel ezelôtti eseménysorért felelôsségre vonható? Mi értelme lenne az önálló életnek, a sorsfelvállalásnak, ha az én bûneimért majd az ükunokám szenvedne meg? Szerencsére nem létezik ez sem, csak beteg emberek elméjében születnek meg az ilyen gondolatok, akik nem értik sem a lélek minôségét, sem az inkarnáció folyamatát. A tetteinkért nem másoknak tartozunk elszámolással, hanem saját magunknak! Nem azért történnek velünk nehéz dolgok vagy tragédiák, mert bûnt követtünk el, hanem azért, mert a nehézségek, a tragédiák is részét képezik a tapasztalás ösvényének. Persze ha ugyanaz a lélek inkarnálódik, aki sok generációval korábban elkövetett valamit, és ugyanabba a családba érkezik, akkor valóban érezheti úgy, hogy neki most vezekelnie kell ez azonban mindig a saját választása, és nem valamiféle karmikus büntetés! 9

10 Karmaasztrológiai fényszögképek Rudolf Steiner és tanítványai, az antropozófián alapuló iskolák más szemszögbôl közelítik meg a kérdést. Szerintük a köztes létben a lélek nemcsak szembesül földi tetteivel, hanem át is éli mindazt a szenvedést, amit másoknak okozott. Bár nagyon tisztelem Rudolf Steinert, ki kell jelentenem, hogy ebben az esetben valószínûleg nem volt igaza. A lélek ugyanis nem érez szenvedést, hiszen nincsenek sem érzelmei, sem idegvégzôdései. Felelôsséget, döbbenetet vagy szégyent természetesen érezhet, de fizikai fájdalmat bizonyosan nem, az antropozófusok pedig éppen ezt állítják, s arra helyezik a hangsúlyt, hogy maga a fájdalom élménye lesz a következô életben a visszatartó erô. Ezzel csak az a baj, hogy a 3D-s megtestesülésben sohasem emlékezhetünk konkrétan, milyen is sokdimenziós kozmikus lénynek lenni. Nincs rá empirikus tapasztalatunk, ezért elképzelni sem tudjuk, vagyis a köztes létben született megállapodások, kijelentések és fogadalmak csak nagyon nehezen csorognak át a fizikai dimenzió szûrôjén. Véleményem szerint minden eseménynek helye van az Univerzumban, az ok-okozat törvénye a mérvadó. A másoknak okozott szenvedés pedig gyakran szükséges tapasztalás, vagyis nem más, mint karmikus szívesség, végsô soron kegyelem. Ezt visszaigazolhatják azok a léleklátók, akik képesek kapcsolatot teremteni az elhunytakkal. Gyászoló hozzátartozók sokszor döbbenten számolnak be arról a furcsaságról, hogy balesetben vagy bûnügyben váratlanul meghalt szeretteikben nincs semmiféle bosszúvágy az elkövetôikkel szemben. Nem akarnak megtorlást, és azt üzenik, ne is sirassák ôket, hiszen egy sokkal jobb helyre érkeztek. Karmaasztrológusként fontosnak tartom, hogy megértsük a karma fogalmát. Sokan félreértik a szót, amely szanszkrit eredetû, jelentése kerék, és azt a folyamatot írja le, amint egy tett, szó vagy gondolat kiröpül tôlünk, tesz egy kört az Univerzum mátrixában, és visszatér hozzánk. Az akció-reakció törvénye ez, s a megnyilvánult világ egymást polárisan kiegészítô alkotóelemeinek egymásra hatása hozza létre a folyamatot. Éppen ezért véleményem szerint egy nehezebb életesemény során nem a végzet éri utol a szülöttet, hanem a sokdimenziós kozmikus lény segítôi és mesterei alakítják úgy a külsô közeget, hogy megtapasztalhassa mindazt, ami a fejlôdéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ez bizony a 3D-s valóságunkban sokszor végzetesnek vagy végletesnek tûnik, pedig a nagy inkarnációs cikluson belül pusztán egy újabb állomást jelent. Nagyon fontos azonban, hogy ne valamiféle karmikus adok-kapok -ra gondoljunk, hanem a lélek evolúciós fejlôdése szempontjából vizsgáljuk meg a lehetséges okokat. A születési képlet karmikus vizsgálata ezekre a kérdésekre is egyértelmû választ ad az avatott szemeknek, különösen azoknak a gyakorló asztrológusoknak, akik 10

11 A sorsválasztás folyamatai hajlandók a transzcendentális asztrológiai szemlélet segítségével, s az újonnan felfedezett égitestekkel, az aszteroidákkal és a Kentaurokkal is dolgozni, nem csupán a tradícióból jól ismert bolygóállásokból készítik el az adott horoszkópot. Karmatípusok Az inkarnálódó lelkek sorsfelvállalása csak nagyon ritkán izolált. A legtöbbször nem csupán egyéni karmáról van szó, bár minden lélek elsôsorban önmagáért felelôs. Sokféle karmatípus létezik az egyénin kívül, például párkapcsolati, családi vagy kollektív, és nem is mindig inkarnálódunk egyértelmû elképzelésekkel. Judy Hall, Anglia legnagyobb karmaasztrológusa nem gyôzi hangsúlyozni, hogy nem mindenki érkezik vissza pontos tervekkel. Vannak, akik nagyon gondosan mérlegelik a lehetôségeiket, mások csak nagy vonalakban határozzák meg a teendôket, és az is gyakran megfigyelhetô, hogy szinte egyáltalán nem tervezik meg a következô életet. Amint kiesnek egy testbôl, azonnal keresnek egy másikat, amivel visszajöhetnek. Minden azon múlik, milyen folyamatok játszódnak le az életvég és a haldoklás során, s hogy milyen viszony fûzi az egyént az eredeti lélekcsoporthoz, a csoport többi tagjához. Judy szerint 3 a fizikai inkarnáció elôtt a lelkek összefüggô lélektengert alkottak, ahol minden egy volt és teljes egységet alkotott, majd laza lélekcsoportokra estek szét, amelyek közös tudattal és akarattal rendelkeztek a választott feladataik szerint. A kozmikus tudattenger (tudatmezô) és a lélekcsoportok egyaránt olyan lélekesszenciák, vagyis lélekmezôk, amelyeket az különböztet meg az individuális esszenciáktól, hogy a 3D-nél sokkal magasabb szinteken léteznek, és fizikailag nem testesülnek meg. Csupán kozmikus tudatosságuk és kollektív akaratuk van, individuális még nincs, ennek ellenére a feladatuk ugyanaz: a változásokon keresztüli fejlôdés. Az individuális esszenciák már önálló tudatossággal és felelôsséggel rendelkezô szinteket jelölnek. Legfontosabb feladatuk az, hogy az evolúciós folyamat részeként az egymásra épülô inkarnációik során megszerezzék a kellô tapasztalatokat a lélekcsoport, és végsô soron a kozmikus tudatmezô számára. Véleményem szerint a következô csoportokba sorolhatók: Eredeti lélekpárok, amelyek a végsô megtestesülés a tényleges fizikai inkarnációt közvetlenül megelôzô állapotban még egységet alkottak, de nem rendelkeztek valódi polaritással. Ahhoz azonban, hogy testben in kar ná lód - has sa nak, ketté kellett hasadniuk (róluk beszél Platón Timaiosz címû mû vé - 11

12 Karmaasztrológiai fényszögképek ben), vagyis megjelent a feminin és maszkulin vagy bár milyen más elveken alapuló polaritás. Ezt követôen a párok (az eredeti ikerlángok) a teljességhez legközelebb álló önálló létezést szimbolizálták, s ennek a helyreállítására vágyunk, amikor párt választunk. Az evolúciós út azonban azzal a hatással is járt, hogy egyetlen lélek sem maradt egységes. További hasadások, törések keletkeztek, s ma már legfeljebb csupán a különbözô ikerláng da rab - kákkal találkozhatunk, de még ezek is megadhatják a tökéletesség illúzióját. Önálló lelkek, amelyek szorosabban vagy lazábban kötôdnek az eredeti lélekmezôhöz és más lelkekhez is, de már saját célokkal, akarattal és felelôsséggel rendelkeznek. Kezdetben viszonylag egységesek voltak, és egy fizikai inkarnáció végén mindig visszatértek a lélekcsoporthoz, de a számtalan inkarnáció hatására egyre inkább saját individuális céljaikat kezdték szolgálni. Ettôl függetlenül vagy talán éppen ezért a tapasztalataikkal nagyban hozzájárultak a lélekmezô fejlôdéséhez. További lélekhasadások, amelyek az eredetileg intakt lelkekbôl töredeztek le az inkarnációk során, hogy önálló céljaikat megvalósíthassák ezért van ma a Földön közel hétmilliárd ember. Nem csupán a nehéz, fájdalmas életek, a kényszerek vagy a fogadalmak hozhatnak létre hasadást, hanem örömteli élmények is. E lélekszilánkok gyakran ott maradtak abban a térben, ahol keletkeztek. A késôbbiek során ismét egyesülhettek az anyalélekkel, de önállóan is megtestesülhettek. Léteznek spontánul leszakadt lélekszilánkok, de tudatosan létrejövôk is, amikor egy lélekrész önálló, az eredeti szándéktól nagymértékben eltérô feladatot vállalt, és saját úton indult el. Megtestesült gondolatformák, amelyek a gondolat teremtô erejének megnyilvánulásai. Többnyire sajnos csupán a negatív gondolatok képesek formává erôsödni és földközelben maradni, mert a pozitív gondolatok azonnal magasabb szférákba szállnak, éppen úgy, mint egy helyiségben a meleg levegô. A gondolatformákat rendszerint valamilyen hosszú idôn keresztül táplált negatív érzelem gyûlölet, fájdalom, bosszú, féltékenység vagy harag növeszti és erôsíti meg. Általában nem kapnak valódi fizikai testet, de érzékelhetô entitásként mindenütt jelen vannak. Egy érzékenyebb személyiségen keresztül önálló életet is élhetnek (ilyenek lehetnek például azok az asztrálsíkon rekedt létformák, amelyek skizofréniát, pszichózisokat okoznak), a nagyon erôsek pedig meg is testesülhetnek. Szerencsére ez utóbbiak általában nem jutnak el az asztrológushoz, hiszen nem rendelkeznek spirituális esszenciával, csupán egy ôsrégi akarat mozgatja 12

13 A sorsválasztás folyamatai ôket. Zombiként élik az életüket, nem képesek fejlôdni vagy változni. Inkább azok keresnek meg bennünket, akik elakadtak az egyéni sorsalakításban, vagy akik azt érzik, hogy valamilyen na gyobb terv részei, és szeretnék megérteni, hogyan szolgálhatnák a kozmikus tudatmezôt életükkel, választásaikkal. Érdekes mó - don a legöntudatosabbak mind közül azok a lelkek, akik a fizikai halál után szinte azonnal visszajönnek, mert vonzza ôket valamilyen vágy az élvezetek, a birtoklás, a hatalom, a tudás megszerzése vagy egy individuális cél, amit nem sikerült maradéktalanul elérniük. Csak a legritkább esetben kérik az asztrológus segítségét, de ha eljutnak hozzánk, még nekik is tudunk segíteni abban, vajon mit tehetnek a minél teljesebb sorsfelvállalás érdekében. Hiszen azzal, hogy egy bizonyos tér-idô pillanatot választottak az újbóli megtestesülésre, lehetséges sorsot is választottak maguknak, még ha ez nem is tükrözi teljes mértékben az inkarnációs ciklus szempontjait. Fontos megértenünk, hogy a kar ma - asztrológiában nincsenek egyértelmû szabályok, amelyeket általánosságban ráhúzhatnánk a lelkek 3D-s megtestesüléseinek körülményeire! Ehhez oda fel kéne menni, vagyis tisztánlátónak kellene lenni, hogy képessé válhassunk egy felsôbb dimenzió valóságából érzékelni az eseményeket. Persze sokat segíthetne egy olyan regressziós utazás is, amely a köztes létbe visz el, de sajnos csak nagyon kevesen értenek hozzá. Kijelenthetjük, hogy pontos szabályok helyett csupán analógiák állnak a karmakutatók, léleklátók, regressziós terapeuták, asztrológusok rendelkezésére, amelyek azonban minden esetben módosulhatnak a körülményeknek megfelelôen. A gyakorló karmaasztrológus jól teszi, ha észben tartja ezeket a szempontokat, figyel azokra a kristálytiszta üzenetekre, amelyek oda - fönt rôl érkeznek, de fenntartja magának a tévedés jogát. Ugyanez vonatkozik a karma típusaira is. Ha nem csupán egyéni karmát hordo zunk, akkor az életünk azon nyomban sokismeretlenes egyenletre hasonlít. Judy Hall szerint minél magasabb szintekre jut el a lélek a földi halál után, annál in kább a csoport eredeti érdeke és a segítôk, mesterek kívánságai, végsô soron ma nipulációi érvényesülnek a sorsválasztás során, vagyis egy új inkarnáció megter vezésekor ezeket vállaljuk fel, még akkor is, ha idelent már régen érvényüket vesztették. Odafönt nem létezik idô, csak a tapasztalás általi létezés számít, a harmadik évezred elejére azonban annyira felgyorsultak a földi változások, hogy a lélekcsoportoknak nem ártana újból áttekinteniük, vajon értelmesek-e még az eredetileg meghatározott feladatok. Könnyen lehet, hogy réges-régen kiüresedtek. Gyanítom, hogy az a bizonyos 2012-es korszakváltás valami ilyesfajta átrendezôdést fog eredményezni... Hasonlóképpen kell megítélni az emberi viszonyainkat is. A párkapcsolati karmát két lélek egymásra hatása, elôzô életekben szerzett szte- 13

14 Karmaasztrológiai fényszögképek reotípiái és szabadon meghozott döntései befolyásolják. Ha minden elôre le lenne játszva, akkor nem lenne érdemes inkarnálódni. Éppen ezért nem értem azokat az asztrológusokat, akik sommás ítéleteikkel beszorítják a hozzájuk fordulót egy sarokba, mintha csupán egyetlen helyes, egyedül üdvözítô út (a kötelességek, a csoport érdeke vagy a közösen felvállalt cél) állna a rendelkezésükre az, amit a bölcs asztrológus meghatároz a számukra. Persze azt is tudom, sokan igénylik az ilyen típusú kézi vezérlést, hiszen abban a pillanatban megvonhatják a vállukat, és azt mondhatják: nem tehetek róla, ez a karmám! Innentôl kezdve pedig nem nekik maguknak kell a felelôsséget felvállalniuk a sorsukért, hanem egy náluk okosabb ember, az égi hatalom képviselôje határozza meg, mit tehetnek és mit nem. Ennek ellenére rendkívül károsnak érzem az ilyesfajta kar ma asztrológiai fejtést, ami ahelyett, hogy utakat mutatna, prejudikál és megkötöz. Létezik-e szabad akarat és eleve elrendeltetés? Ezek talán a legfontosabb kérdések az emberi tudatosság történetében. A történelem során rengeteg gondolkodó, filozófus, guru és laikus mondta már el a véleményét, hadd csatlakozzam hozzájuk! Természetesen mind a kettô létezik, csak nem egészen pontosan úgy, ahogy az a köztudatban szerepel. A középkorban a tételes vallásokon és bibliai elveken alapuló tradicionális asztrológia azt sulykolta: minden az atyaisten (Jahve, Allah) akaratán múlik, s az emberi élet összes mozzanatát egy szigorú égi hatalom rendezôelve határozza meg, amelynek lenyomata a születési képlet. Felesleges küzdenünk, erôlködnünk, a sorsunkat úgysem kerülhetjük el. A transzcendentális karmaasztrológiában másképp közelítjük meg a dolgot: nem adunk ekkora hatalmat az égieknek, és nagyobb felelôsséggel ruházzuk fel a szülöttet. Véleményem szerint eleve elrendeltetésnek azt a jelenséget nevezhetjük, amikor az inkarnálódó lélek eltökélt szándéka, hogy mindenáron megtapasztaljon valamit. Ez természetesen lehet az eredeti lélekcsoport igénye, de a sajátja is. Mindenesetre úgy érkezik az inkarnációba, hogy nem hagy magának kibúvót, hanem olyan körülményeket teremt, amelyek bizonyosan létrehozzák a kívánt eredményt. Léteznek olyan képletállások, amelyeket én tréfásan karmarendôrségnek nevezek (ilyen például a tengelyek által alkotott hajszálpontos keresztkvadrát, vagy a Szaturnusz Felszálló holdcsomópont együttállás). A szülött nem akarta megengedni magának, hogy letérhessen a kijelölt ösvényrôl, ezért olyan tér-idô pillanatot választott, hogy ne is nagyon tehesse meg, 14

15 A sorsválasztás folyamatai segítségül pedig odaállított egy égi rendôrt is. A tradíció nem hiába nevezi Szaturnuszt a Karma Urának. A szabad akarat létezésének bizonyítására a legszemléletesebb választ talán a Gettómilliomos címû, sok Oscar-díjat nyert indiai filmalkotás adta mostanában. A történet két kisfiúról szól, akik ugyanabba a mélyszegénységben élô csonka családba születtek, ugyanazt a neveltetést kapták, teljesen egyforma élmények érték ôket, mégis nagyon különbözô válaszokat adtak a sors kihívásaira. Az egyik fiúból bûnözô és bûnözôk kiszolgálója lett, a másik egy álmot kergetett, és soha semmilyen körülmények között nem volt hajlandó feladni az integritását, a belsô tartását. Persze érvelhetnénk azzal, hogy más születési képlettel, vagyis különbözô képességekkel és feladatokkal érkeztek, ami bizonyosan igaz. A Kozmosz azonban csak egyharmad részben a szülônk; a fejlôdésünk alakulásában a génjeink, a ne veltetésünk, a közvetlen környezetünk és a kihívásokra adott válaszaink is fontos szerepet játszanak. Ne áltassuk magunkat, nincs kötelezô karma! A sors megváltoztatható, de legalábbis manipulálható még akkor is, ha nem individuális célokat, hanem a lélekmezô, az eredeti lélekcsoport érdekeit jöttünk megvalósítani. Hogy menynyire így van, azt a számmisztikusok és a grafológusok is vissza tudják igazolni, hiszen ha valaki férjhez megy és felveszi a férje nevét, vagy bármilyen egyéb módon nevet változtat, attól kezdve a sorsa másképp alakul, mint ha megtartotta volna a sajátját. Az írásmintából kiolvashatók a legalapvetôbb tulajdonságok, s ha valaki tudatosan változtat a kézírásán, elôbb-utóbb változni fog a jelleme is! Egy sok évtized alatt megmerevedett test torna vagy jóga hatására rugalmasabbá válik, s közben fellazulhatnak a beidegzôdött, megcsontosodott negatív sztereotípiák. Ezek lassú folyamatok, sokszor éveket, évtizedeket vesznek igénybe, de jól nyomon követhetôk a szakember számára. Az azonnali sorsváltoztatás képessége pedig mindannyiunk rendelkezésére áll. Életünk során gyakran érkezünk elágazásokhoz, ahol dönthetünk, merre indulunk tovább. Persze ha az egyik irányt választjuk, sokszor mindörökre elvész a másik, de éppen ezekkel a választásokkal alakítjuk a sorsunkat. Felelôsséggel tartozunk önmagunknak, s ezt nem lehet sem másokra, sem egy misztikus felsôbb hatalomra áthárítani! Az Univerzum elsôsorban tudatosságot kíván tôlünk! Az élet minden pillanatában válaszutak elôtt állunk, és mi döntjük el szabadon, hogy merre indulunk el, de a döntés után vállalnunk kell a következményeket. Olyan ez, mint a káoszelmélet bifurkációs pontjai, amikor egy folyamat kettéágazik, és abban a pillanatban eldôl, vajon fejlôdés vagy hanyatlás lesz-e a folytatás. Ráadásul létezik az a jelenség is, amit Judy Hall a kegyelem karmájának nevez. Ha egy nehezebb (például párkapcsolati 15

16 Karmaasztrológiai fényszögképek vagy családdal összefüggô) karmikus témában zsákutcába jutottunk, és úgy érezzük, hogy hiába küzdenénk tovább, hiába szeretnénk megoldani, mégsem tehetünk többet, akkor nem kell tovább kínlódnunk. Elengedhetjük vagy lezárhatjuk a kérdést, csupán annyit kell tennünk, hogy tudatosan felvállaljuk a kudarcunkat. Nem próbáljuk meg másra kenni, nem hazudunk önmagunknak és az Univerzumnak, nem kertelünk és nem védekezünk. Belátjuk, hogy tovább nem megy; egy szerûen nincs több erônk, késztetésünk, szeretetünk vagy kitartásunk a folytatáshoz. Ilyenkor megszakíthatjuk a karmikus láncot, de ehhez elsôsorban bátorság és ôszinteség kell. Ezeket a lelkeket, akik eleve ilyen képességekkel (vagy feladattal) születnek, nevezhetjük karmatörôknek 4, de sokkal lényegesebb, hogy véleményem szerint az átlagember is megtanulhatja, hiszen tulajdonképpen bárki alkalmas rá. Az asztrológiai determináció kérdése A születési képlet állásai természetesen hajlamosítanak, de nem határozzák meg egyértelmûen a sorsot. A horoszkóp tartalmazza a múlt elsajátított tudását, a jövô lehetséges módozatait, és mutatja azokat az eszközöket is, amelyek a jelenben a rendelkezésünkre állnak ha nem így lenne, mi értelme volna a képletfejtésnek? A horoszkóp tehát térkép önmagunkhoz, amely mutat bizonyos lehetséges utakat, de szerencsére nem GPS, amely mintegy elôírja a modern kor bamba autóvezetôinek, merre is kellene menniük. Jelzéseket, utalásokat tartalmaz, amelyekbe bele vannak kódolva mindazok a választások, amelyekkel életünk során találkozunk, ennél azonban lényegesebb, hogy a személyiség jellege általában jól meghatározható a segítségével. Alapvetô tulajdonságaink pedig már valóban determinálhatnak bennünket bizonyos sztereotípiákra. Asztrológusként sokszor látom, hogy egy aktív, hangsúlyos születési képlet viselôje rendszeresen néz szembe olyan vakmerô kalandokkal, amelyeket a legtöbb épeszû ember egyszer sem hajlandó vállalni. A veszélyérzet adrenalin-túltermelése úgy hat rá, mint a kábítószer, és egyre újabb kockázatvállalásokra sarkallja. Mivel egy ideig sikeresen kivédi a negatív következményeket, kifejlôdhet nála az az érzés, hogy bármit megtehet, neki mindig mázlija van aztán egyszer csak nem megy tovább. Hogy egy egyszerû példával illusztráljam a dolgot: a notórius gyorshajtók ideig-óráig megúszhatják a baleseteket, de amikor mégsem sikerül, gyakran frontálisan ütköznek és belehalnak a kalandba, vagy ami talán még rosszabb a vétlen fél hal meg, és azzal a tudattal kell tovább élniük, hogy ostoba vakmerôségük 16

17 A sorsválasztás folyamatai kioltott egy emberi életet. Szörnyû? Lehet. Azonban el kellene tudnunk fogadni, hogy a kozmikus tudatmezô mátrixában az ilyen cselekedeteknek is okuk és helyük van. A kockázatos eseményeket jelzô születési képlet talán éppen azt tanítja meg, hogy mikor és hogyan kerülhetjük ki a nehézségeket, illetve hogy mi az, amit feltétlenül meg kell tapasztalnunk. Ne engedjük, hogy egy nehezebb útszakasz vagy egy rossz élmény letérítsen bennünket a tapasztalás ösvényérôl! Éljünk bátran azokkal a lehetôségekkel, amelyek kirajzolódnak elôttünk és ha nem sikerül megúsznunk a dolgot, akkor sincs baj, legfeljebb jövünk megint egy újabb inkarnáció vállalásával! A lélek vajon kerek egész? Azt gondolhatnánk, hogy igen, valójában azonban nem így van. Az ezoterikus írásokban gyakran szereplô lélekburok fogalma ugyan valamiféle egységes entitást su gall, különösen azért, mert megfigyelhetô, hogy a halál pillanatában az utolsó levegô vételkor valami kicsúszik a testbôl, ennek ellenére már az egyiptomiak is felismerték, hogy a lélek többrétegû, sokfunkciós részekbôl áll. Ráadásul a földi inkar nációk során töredezik, leszakadhatnak belôle darabkák, néha pedig szilánkosra törik, és szétszóródik a téridôben. Karmaasztrológusként gyakran látom, hogy az elôttem megjelenô személy testét csupán egy parányi lélekszikra mozgat - ja, a többi rész azonban fájdalmasan hiányzik. Egy kicsinyke lélekrész is elegendô az önálló inkarnációhoz, a szülött pedig sokszor nem érti, mi a baja, miért érzi ma - gát gyengének vagy erôtlennek. Léteznek olyan ôsi táltos módszerek, amelyek segítségével visszahívhatók a leszakadt lélekrészek, ha azonban ezek is önállóan in - kar nálódtak ami gyakran megtörténik, akkor párhuzamos életek alakulhatnak ki, ami nem feltétlenül az oly sokat emlegetett asztrál ikrek 5 jelensége. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezek a párhuzamos lélekrészek önálló sorsfelvállalást tesznek lehetôvé, amelyek azonban mégis összekapcsolódnak a lélekmezôk szövedékében, és valódi tapasztalássá válnak minden résztvevô számára. A fizikai halál kérdései Tradicionális asztrológusok körében tabunak számít a halál, pedig ahelyett, hogy szemforgató módon úgy teszünk, mintha valami rosszul felfogott etika nevében nem volna szabad említést sem tennünk a témáról, az igazság az, hogy be kellene 17

18 Karmaasztrológiai fényszögképek vallanunk: a legtöbbször fogalmunk sincs róla, vajon mikor következik be. A hogyant még csak-csak látjuk, a miértre is kaphatunk válaszokat, de a pontos idô nem áll az asztrológus rendelkezésére bár utólag rendszerint már sokkal okosabbak vagyunk. Ráadásul a horoszkópban nem csupán egyetlen halálra történik utalás, hanem több lehetséges kiszállási pontunk is bele van kódolva a születési képletünkbe. Gyakran maga az adott idôszak (egy-két hét vagy hónap) ilyen jellegû. A halál különben sem egyszeri történés, hanem sokkal inkább folyamatként fogható fel, csakúgy, mint a fogantatás és a születés. A halál ugyanis misztérium. Ha jól belegondolunk, az emberi lét három alapvetô történése, a fogantatás, a születés és a halál olyan misztériumok, amelyeknek a folyamatai nyomon követhetôk ugyan, de maga a tényleges esemény pontos ideje gyakran rejtve marad. Még egy viszonylag hirtelen haláleset (baleset, szívroham) bekövetkeztekor is megfigyelhetô, hogy idôben eltérô kezdetû, de egyre inkább egybekapcsolódó folyamatok összefonódása vezet el a visszafordíthatatlan, végzetes eseményhez. Sem a klasszikus karmaasztrológia, sem annak transzcendentális változata nem tekinti tabunak a halált, amit több minden jelezhet a születési képletben, például egy lassú bolygó tranzitja, egy nehezebb fényszög aktiválódása, vagy a progressziós Hold állása, de a minél pontosabb képhez érdemes a számmisztikai ciklust 6 és a kronobiológiai fázisállapotot 7 is figyelembe venni. Polcz Alaine írónô több könyvet is írt a halálról, neki köszönhetjük az emberi testben végbemenô fizikai folyamat talán legpontosabb leírását. Az éteri szinteken hasonló jelenségek figyelhetôk meg, s gyakran ott, vagy az akarati-tudati szinten dôl el, hogy melyik kilépési pontot választjuk. A gyakorló kar ma aszt - ro lógusnak szüksége van arra, hogy minél pontosabban értse a lejátszódó folyamatokat, hiszen ezek nagymértékben befolyásolják a halált követô sorsválasztás körülményeit. Az életvég minôsége, a haldoklás, a fizikai halál és az azt követô történések határozzák meg ugyanis az újbóli leszületés térképét, amellyel dolgozunk. A születési képlet mint kozmikus tükörkép A születési képlet bolygóállásai egy nap leforgása alatt tulajdonképpen alig változnak. A bolygók napi haladási sebessége általában nagyon lassú, a Nap például egyetlen fokot, de még a leggyorsabb bolygó, a Hold is csak 12 fokot megy elôre az égen, a szabad szemmel láthatatlan Uránusz, Neptunusz vagy Plútó pedig néhány ívpercet mozog csupán. Mitôl válik mégis egyénivé a horoszkóp, miért nem 18

19 A sorsválasztás folyamatai mutatnak teljesen azonos tulajdonságokat az egy napon, de nem egy idôben és egy helyen születettek? A már említett szülôi gének, a neveltetés, a környezet és a társadalom hatásai mellett elsôsorban attól, hogy hogyan helyezkednek el az égitestek egy adott tér-idô (térhez, vagyis földrajzi koordinátához, és idôponthoz köthetô) pillanatban. A képlet négy sarkalatos pontja, az aszcendens, a deszcendens, az MC és az IC hozza létre a két nagy tengelyt, amelyek négy negyedgömbre, illetve két alapvetô félgömbre osztják a teret. A keleten felkelô (aszcendens) és nyugaton lenyugvó (deszcendens) pontok alkotják meg a horizontvonalat, ég és Föld találkozását. Az MC (medium coeli) az adott földrajzi helyhez és idôhöz köthetô lehetséges legmagasabb pontot jelöli ki az égbolton, a vele szemközt álló IC (imum coeli) pedig a legalacsonyabbat. 19

20 Karmaasztrológiai fényszögképek Ez a tengely is két éggömbre, keletire és nyugatira osztja a teret. A születési hely szélességi foka határozza meg, hogy mely bolygók kerülhetnek egyáltalán egy adott idôszakban a látóhatár fölé, és melyek maradnak végképp alatta. A Föld göm - bölyû, ezért minél északabbra megyünk az északi féltekén, annál kevesebb égitest kerül a látóhatár fölé. Ami a 45. szélességi fokon még éppen látható, az a 49.-en már bizonyosan nem, a 65. (a sarkkör) fölött pedig lesznek olyan állatövi jegyek és égitestek, amelyek egy adott idôszakban egyáltalán nem emelkednek a látóhatár fölé. Ezeket a tényeket az összes tradicionális asztrológiai tankönyv megtanítja, nem is érdemes túl sok szót vesztegetni rájuk. Ami bennünket érdekel, az az egyéni karma tükrözôdése a születési képletben, s a bolygóállások, a szoros orbiszú aszteroidák, Kentaurok, és az általuk létrehozott fényszögek mellett az égitestek térbeli elhelyezkedése is lehet karmajelölô. Az asztrológia egyike azoknak a tudományoknak, amelyeket Hermész Trisz - megisztosz hagyományozott az emberiségre, vagyis az amint fent, úgy lent hermetikus tételen alapul. Éppen ezért a születési képletünket felfoghatjuk saját kozmikus tükörképünknek is, amelyet már abból a szempontból is érdemes értelmezni, hogy mi kerül a látóhatár fölé és alá, mi esik jobbra, és mi balra. Ezt nevezzük hemiszféra-egyensúlynak. Minél több égitest esik az aszcendens térfelére (az MC aszcendens IC alkotta félgömbre), annál inkább elmondható, hogy a szülött szeretné a saját kezébe venni a sorsát, és egyedül is jól boldogul. Felelôsséget vállal a tetteiért, nem engedi magát irányítani, és csak nehezen tud segítséget elfogadni a párjától. Ha azonban a deszcendens térfelére (az MC deszcendens IC alkotta félgömbre) esik a többség, akkor szüksége van arra, hogy támogassák, segítsék. Sokkal jobban boldogul, ha párkapcsolatban él, egyedül ál- 20

21 A sorsválasztás folyamatai talában elesettnek érzi magát. A horizontvonal a tudatalattit és a tudatosan is megnyilvánuló dolgokat választja el, de nem lehet egyértelmûen a pszichológiából jól ismert extrovertált és introvertált fogalmakat alkalmazni, mert másról van szó. Ha a horizontvonal felett állnak többségben a bolygók, akkor a szülött nem ismeri önmagát, ezért szüksége van arra, hogy másokban tükrözôdjön, és a külvilág visszaigazolja, hogy amit tesz, az helyes, szép és jó. Ha viszont a horizontvonal alá esnek a bolygói, akkor ösztönösen ismeri önmagát, és általában nem érdekli túlságosan, hogy mit gondolnak róla mások. A pontos értelmezéshez érdemes a személyes bolygók (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars) pozícióit külön is megvizsgálni, mert kissé módosíthatják az eredeti állapotot 8. A sorsválasztás folyamata Ha meg akarjuk érteni a sorsválasztás bonyolult folyamatát, elôször azt érdemes megvizsgálnunk, hogyan jut el a lélek a végsô összegzéshez és számvetéshez, amelynek a tapasztalatai segítik a következô inkarnációt. Azért tettem idézôjelbe a következô szót, mert egyre inkább meggyôzôdöm arról, hogy az életek egymás utáni sorozata nem feltétlenül halad a múltból a jövôbe. Kvantumfizikai kísérletek sokasága bizonyítja, hogy amikor egy folyamat (vagyis akció) elindul, a várható eredmény (vagyis reakció) azonnal létrejön, függetlenül attól, hogy a teljes folyamat még le sem zajlott. A térrôl és idôrôl alkotott szemléletünket rövidesen minden bizonnyal gyökeresen meg kell változtatnunk ahhoz, hogy megértsük az Univerzum természetét. Mindenesetre nézzük meg, mi történik az élet utolsó szakaszában tudatosan, vagy öntudatlanul. A tervezés folyamatait a következô jól elkülönülô fázisok alkotják: A földi életvég idôszaka, amely tarthat viszonylag hosszú ideig, például néhány évig, vagy néhány hétig, napig. A fizikai test egyre gyorsabban öregszik, az izmok elsorvadnak, az érzékszervek eltompulnak, az agymûködés lelassul. A legtöbb idôs ember önmagába fordul, a külvilág ingerei egyre kevésbé érdekesek vagy elérhetôk a számukra. Ekkor összegzôdnek (tudatos vagy tudattalan szinteken) az inkarnáció alatt szerzett élettapasztalatok. Haldoklás, amely mint konkrét fizikai folyamat általában egy-két nap vagy óra, de extrém esetekben hetekig is eltarthat. Ilyenkor lehetnek idôben viszszaforduló pontjai is, például egy betegség kezelésének eredményeképpen, amíg a végsô fázis eljön. A tényleges haldoklásnak az a néhány óra vagy perc 21

22 Karmaasztrológiai fényszögképek tekinthetô, amikor a lélek félig már egy másik síkon van, de még kötôdik a testhez. Az ilyenkor mûködô panorámatudat segítségével megkezdôdik az élettapasztalatok feldolgozása. Halál, vagyis az orvosi definíció szerint az agyhalál állapota, amikor az életfunkciók mellett az agyi funkciók is megszûnnek. A közvetlen fizikai körülmények sokszor meghatározzák, hogy a lélek milyen magasságba tud (vagy hajlandó) emelkedni. Egy fájdalmas halál gondolatformái ( ez soha többet nem fog velem megtörténni ) megköthetik a lelket, és nem engedik magasabb szintekre elmenni. Ha segítôk vagy mesterek várják a túloldalon, és átemelik a fénybe, a további emelkedés gyorsan lezajlik. A halotti rítusok, temetési szertartások nemcsak a családtagok fájdalmát enyhítik, hanem ezt a célt is szolgálják. Áttekintés: ha sikerül elég magasra fölmenni, akkor a lélek a mestereivel, mentoraival együtt áttekinti az inkarnációs tapasztalatokat. Sorstervezés: ebben a fázisban gyakran történik karmikus manipuláció, mert a csoport érdeke felülírhatja az egyéni késztetéseket. A léleknek nincsenek érzelmei és idegvégzôdései, nem érez fizikai vagy egyéb fájdalmat, ezért viszonylag könnyen befolyásolható. Véleményem szerint a Felszálló holdcsomópont például jelezhet olyan sorsfeladatokat, amelyek sok inkarnációval korábban (talán a fizikai inkarnáció kezdetén) voltak fontosak, most azonban lehetséges, hogy már teljesen lényegtelenné váltak. Érdekes módon minél feljebb vagyis magasabb dimenzióba megyünk, annál kevésbé számítanak az önálló érdekek, és minél lejjebb vagyis földközelben ragadunk, annál inkább az individuális célok érvényesülnek. Nézzük meg, milyen folyamatokon megy keresztül az inkarnálódó lélek, amikor sorsot választ, hogy újra leszülethessen, és mire érdemes a gyakorló kar ma - aszt rológusnak figyelnie! A prominens és nagyon szoros orbiszú (1/2 o -on belüli) állócsillagok a lehetséges Földön kívüli, magasabb dimenziójú világokban történt inkarnációkról adnak felvilágosítást. Ezek fejtése azért nehéz, mert csak nagyon kevés információ áll a rendelkezésünkre. Ráadásul innen, a 3D-s valóságunkból nehéz még elképzelnünk is ezeket a világokat. A transzcendentális asztrológia rendszerében ugyanakkor fontos értelmezési lehetôségek kapcsolódnak hozzájuk, mert olyan tulajdonságokat vagy képességeket jelölnek, amelyeket földi körülmények között általában nem lehet megszerezni. Ugyanakkor az állócsillagok haladása rendkívül lassú, 72 év alatt mindössze 1 o, ami azt bizo- 22

23 A sorsválasztás folyamatai nyítja, hogy a felsôbb dimenziókban nem létezik földi értelemben vett idô. Több ezer évet is eltölthetünk ezeken a helyeken, hiszen nem az idô számít, hanem a megszerzett tapasztalat. A szabad szemmel láthatatlan bolygók és a hosszú keringésû Kentaurok (amelyeket a csillagászok a Kentaur meghatározás mellett TNO-knak, Nep tu nu szon túli objektumoknak, vagy SDO-knak Scattered Disc Object, vagyis szórt korongbeli objektumnak neveznek) haladnak a leglassabban, az utóbbiak esetében néha több száz vagy ezer évig is várni kell, amíg egy bizonyos jegybeli állás vagy fényszögkapcsolat bekövetkezik. A belsô Kuiper-övbeli Kentaurok keringési ideje általában belefér egy emberöltôbe, éppen ezért a személyes karmikus sebek jellegére utalnak. A külsô Kuiper-övbe és a szórt korongba tartozó, hosszabb keringésû TNO-k és SDO-k az inkarnációs ciklus kezdeti sorsválasztásáról adhatnak felvilágosítást. Ez utóbbiakat felfedezésük után a Föld népeinek teremtésmítoszaiban szereplô istenségekrôl nevezik el a csillagászok, s egy prominens TNO a születési képletben megmutatja, hogy az inkarnálódó lélek milyen fô feladatot választott magának, mit szeretne az egész ciklus alatt megtapasztalni vagy megalkotni, s ehhez milyen eszközök állnak a rendelkezésére. Arra is utalhatnak ezek az égitestek, hogy mi volt a kezdeti lélekcsoport vagy a lélekmezô eredeti szándéka. Fôleg a személyes bolygókkal és a sarkalatos pontokkal szorosan együtt álló TNO-k és SDO-k értelmezhetôk így. A szabad szemmel látható bolygók keringése években vagy évtizedekben mérhetô, egy bizonyos pozíció teljesüléséhez tehát ennyit kell várnunk, ami még földi méretekben sem hosszú idô, kozmikus léptékkel mérve pedig különösen nem az. A Nap megbízhatóan egy hónapot tölt egy-egy jegyben, a Hold pedig két-két és fél napot, ezért a két világítótest kívánt állásai viszonylag hamar bekövetkeznek. Ezek talán a legfontosabbak, hiszen a Nap kozmikus helyzete 9 a tudatosan választott feladatot, a szellemi utat, az inkarnáció legfôbb célkitûzéseit jelöli, a Hold pedig a spirituális esszencia, amely az ösztönös késztetéseket és a tudatalatti mûködését írja le. Az inkarnálódó lélek tehát gondosan mérlegelheti, és már elôre pontosan meghatározhatja a születési képlet leglényegesebb állásait és fényszögeit, de egy fontos dolog utoljára marad. A születés ugyanis szintén folyamat, amely gyakran hosszú órákat, néha napokat is igénybe vesz. Az Állatöv 24 óra alatt megfordul fölöttünk, a 12 asztrológiai jegy nagyjából kétóránként követi egymást 10. A vajú- 23

24 Karmaasztrológiai fényszögképek dás orvosi szempontból a szülôcsatorna tágulását jelenti, amely meglehetôsen lassan megy végbe, különösen elsô szülésnél. Karmikus szempontból azonban sokkal nagyobb jelentôségû, hiszen az inkarnálódó lélek, amely a lélekfonál segítségével már lazán kötôdik a testhez és figyeli a folyamatot, csupán ekkor dönti el véglegesen, hogy milyen külsôt és milyen hangsúlyokat választ magának. Az aszcendens egy olyan jegy, amellyel rendszerint már sokszor találkozott, és energiamintázata kényelmes, kellemes a számára. Azért ölti magára, hogy mögéje rejtse sebezhetô önmagát, amelyet a Nap jegye képvisel. Lényeges azonban, hogy az inkarnációs ciklusok egymásba fonódó sorozataiban valamilyen szinten mindegyik jegyet megtapasztalhatta már, ezért valószínû, hogy a kiválasztásban nagy szerepet játszik a születési képlet általa kapott hemiszféraegyensúlya, mert végsô soron ezek az állások utalnak arra, hogy milyen arcot mutat majd a külvilágnak. Ekkor kerülnek a helyükre az égitestek is, vagyis ekkor dôl el, hogy mik állnak a szülött azonnali rendelkezésére (az egyes és tízes házas bolygók általában ilyenek), és mik azok az eszközök, amelyek nehezebben kerülnek a birtokába (például a tizenkettes házas égitestek). Az IC megmutatja, milyen karmikus gyökerekbôl meríthet ebben az inkarnációban, az MC pedig azt az energiamintázatot jelöli, amelynek segítségével a jövô, a hivatás és az életcélok megvalósíthatók. Az MC és az IC kozmikus helyzete ugyanakkor a szülôkre is utal, az érkezô lélek ôket hívja segítségül, hogy már a fiatal gyermek korban megfelelô módon kondicionálódhasson. A három személyiségjelölô, a Nap, a Hold és az aszcendens megfelel a szellem-lélek-test hármasának, az inkarnáció szempontjából azonban eltérô jelentôségûek. Az aszcendens kiválasztása gyakran ahhoz hasonlítható, amikor egy kapkodó reggelen nem tudjuk, milyen az idôjárás, ezért indulás elôtt kikukkantunk, hogy eldönthessük, melyik kabátunkat akasztjuk le a fogasról. Persze napközben kiderülhet, hogy rosszul választottunk, nem vittünk esernyôt, vagy túl meleg a nagykabát... A képlet hemiszféra-egyensúlya határozza meg, mely aszcendens jöhet egyáltalán szóba, s a hozzá kötôdô fényszögek további kar ma aszt ro lógiai értelmezéseket tesznek lehetôvé. Az így kapott születési képletet minden esetben kozmikus tükörképként érdemes értelmezni. A Transzcendentális asztrológia elsô kötetében 11 és a hozzá kapcsolódó kétórás oktató DVD-filmben megismerkedhettünk a különbözô égitesttípusokkal, a jegyekkel, és a hozzájuk kapcsolódó fontosabb mítoszokkal. Szó volt az ôselemekrôl és asztrológiai minôségekrôl is, amelyeknek az egymásra hatásán a fényszögek alapulnak, de magukat a fényszögeket egyáltalán nem érintettük. Ennek elsôsorban helyhiány volt az oka, és az a tény, hogy gyakorló asztrológusként pontosan tudom, mekkora jelentôségûek a fényszögek. Semmikép- 24

25 A sorsválasztás folyamatai pen sem szerettem volna, ha méltatlanul kevés szó esne róluk, ezért külön kötetbe kerültek a velük kapcsolatos ismeretek. A képletben kirajzolódó fényszögek és konfigurációk az inkarnációhoz szükséges energiahálózatot biztosítják. Megmozdítják az égitesteket, és tartalommal töltik meg a sorsválasztás térképét. Ismeretük alapvetôen lényeges, hiszen nélkülük értelmezhetetlen lenne a horoszkóp. Jegyzetek 1. Létezik a kozmoszban egy olyan szuperstruktúra, amelyet a csillagászok Nagy fal vagy Coma fal néven tartanak nyilván. Galaxisok tömegébôl áll, ötszázmillió fényév hosszú, háromszázmillió fényév széles, tizenötmillió fényév vastagságú, életkorát pedig nyolcvan-százmilliárd évesre becsülik. A jelenlegi elméletek alapján ilyen hatalmas és idôs struktúrák nem jöhettek létre, pedig ott van a szemünk elôtt, 1989-ben fedezték fel. 2. Az M87-es galaxisban heves anyagkilökôdés zajlik, amelyrôl a Hubble ûrteleszkóp 1994 és 2001 között felvételeket készített. Ezek a képek azt bizonyítják, hogy két nagyobb góc a galaxison belül 7 év alatt 43 fényévnyit távolodott egymástól, ami 6-szoros fénysebességet feltételez. A csillagászok egyelôre azzal próbálják magyarázni a jelenséget, hogy bizonyosan optikai csalódás áldozatai vagyunk Judy számtalan szemináriumán és elôadásán, például Glastonburyben és Londonban is elhangzottak az idézett gondolatok. 4. Ha az ötödikként felfedezett aszteroida, Astraea prominens a születési képletben, az rendszerint ilyen képességeket jelez. 5. A rokoni kapcsolatban nem álló, de az azonos helyen és idôben születetteket nevezzük asztrál ikreknek. Mivel asztrológiai képletük gyakorlatilag azonos állásokat mutat, ezeknél az embereknél megfigyelhetô, hogy különbözô életszakaszaikban azonos vagy hasonló hatások érik ôket. Itt is igaz ugyanakkor, hogy a kihívásokra adott válaszaik nagyon különbözôk lehetnek. 6. A születési karmaszám és a számmisztikai ciklus, vagyis az adott év számmisztikai rezgésének pontos számítási metódusait a III. fejezetben találják. 7. A kronobiológiai pszichogenetika a születési dátum adataiból számítja ki, hogy milyen fizikai, érzelmi és szellemi hullámra születtünk rá, s hogy ezeken a szinteken mekkora energiamennyiséget hozunk magunkkal. A fázisállapot a bioritmussal azonos, vagyis egy adott nap rezgését határozza meg. 25