CHARLES UNIVERSITY CSEHORSZÁG, PRÁGA 2018/2019/1. Mórocz Attila Geográfus MSc 2. év ERASMUS+ ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

Átírás

1 CHARLES UNIVERSITY CSEHORSZÁG, PRÁGA 2018/2019/1 Mórocz Attila Geográfus MSc 2. év ERASMUS+ ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

2 Kalandosan indult az egész történet. Úgy volt, hogy barátnőmmel ketten vágunk neki egy külföldön eltöltött szemeszternek és kihasználjuk a lehetőséget így a mesterképzés utolsó évében, mivel annyi szépet-jót hallottunk már előtte az erasmusról. Az utóbbi részét hosszabban ki is fogom fejteni, azonban az indulás előtti részről még néhány szót ejtenék. Azért esett Prágára a választás, mert nem volt túlságosan messze egy esetleges hazaruccanás esetére, a kultúra nagyjából hasonló az itthonihoz, korábbi TTK-s kirándulások alkalmával már nagyon megtetszett a hely és a diákként élhető város is fontos szempont volt. A papírmunkákkal még egy olyan feledékeny embernek sem volt nagy baja, mint én. Azt a néhány dolgot, amit előre elmondanak, azt jegyezd meg, határidőket tartsd be és simán menni fog. (Nyilván, ha az első havi kollégiumot, amire a kiutazás előtt van egy hónapod, hogy befizesd és ezt elfelejted megtenni, akkor elég, ha a befizetési határidő után 2 nappal kapsz a fejedhez, gyorsan elutalod a pénzt, aztán megírod ben a bajodat a kinti egyetem honlapján található összes címre, remegve vársz 24 órán át, hogy mi lesz, ha nem lesz helyed kint, ilyenkor már nem találsz albérletet hol, kivel fogsz lakni stb., aztán megkapod a választ, hogy semmi gáz, jöhetsz.) Sajnos kiutazás előtt néhány nappal derült ki számunkra, hogy egyedül fogok menni, barátnőm mégsem tud jönni, ami sok kisebb-nagyobb nehézség elé állított minket, de ezúton is köszönet neki a támogatásért <3. Első igazi lépés: a kiutazás. Ezt a szemeszter hivatalos kezdete előtt (okt.1) tettem meg a regisztrációk, illetve az orientációs hét miatt. Egy bőröndbe és egy sporttáskába begyömöszöltem mindent, amire úgy gondoltam, hogy szükségem lehet a következő 4,5 hónapban (~ 86473kg-nak tűnt), majd reggel 7kor elvonatoztam Pécsről Budapestig, onnan pedig Flixbusszal tovább Prágába. Ja, meg közbe eltelt 11,5 óra, szóval, ha te is Prágába indulnál épp és teheted, vitesd magad autóval vagy menj repülővel. De ha nem kell cipekedni, akkor ez is jó és olcsó megoldás (8-9ezer Ft összesen). A fogadó egyetem által külön, az újonnan érkező erasmus hallgatóknak készített útmutató alapján sikerült is megérkezni a leendő új otthonomba. A Kolej Hostivar névre hallgató kollégiumban kaptam szállást, amiért nagyjából havi Ft-nak megfelelő Koronát kellett fizetni. 2 ágyas szobák saját fürdővel és minden folyosón közös hűtők és egy kicsi közös konyha. Mosógéphasználat az egyik gyengéje a kollégiumnak, hétköznap oké, de hétvégén kb. a Halley-üstökös visszatérésének gyakoriságával megegyező időközönként lehet szabad gépet találni. Nem egy mostani gyerek ez a Hostivar, de egy erasmusosnak teljesen kielégíti az igényeit, nem ezzel leszel elfoglalva. Mégis, ha esetleg Prágába készülsz, akkor azt tanácsolom, hogy tanulj a hibámból, és jelezd előre (időben!), hogy melyik kollégiumba szeretnél menni és válassz egy másikat, ha van rá mód. Ezt egyáltalán nem a minősége miatt mondom, hanem mert az összes prágai kollégium közül ez van a legmesszebb a belvárostól villamossal 1 átszállással bő 50 percbe telt, mire bejutottam az egyetemre, a többi lényegesen jobb. Esetleg, ha szerencsés voltam és elkaptam egy vonatot, persze ez volt a ritkább eset, akkor ezt az időt le lehetett csökkenteni olyan 35 percre. Ez pedig csak azért van, mert ennyire a város szélén járunk, a tömegközlekedés igenis gyors és szuper és olcsó is. Ahogy megvolt első nap a regisztrációk nagy része és megkaptuk a diákigazolványokat, mindenki kiváltotta a bérletet. Én a 3 havit vásároltam ~9000 Ft-ért és abszolút megéri, busz, metró, villamos, és városon belüli

3 vonat is használható vele (ellenőrt mondjuk a 4,5 hónap alatt egyet sem láttam, de lehet azért, mert olyan olcsók voltak a jegyárak, hogy senkinek nem jutott eszébe bliccelni). A várostól való távolságunknak és pár szerencsés véletlennek köszönhetően azonban a kollégiumban nagyon hamar összekovácsolódott egy szuper jó kis fős közösség. A hasonló véletlenek pedig, hogy szinte senki nem tudott regisztrálni ESN-es programokra, buddy-t sem fogadtunk magunk mellé, sokan borzasztó nehezen tájékozódtak még google maps segítségével is, úgyhogy a közösség erejére hagytuk magunkat. Kétszer is meggondoltuk, hogy mikor menjünk be a városba bármiért, akár eleinte a kötelező ügyintézősvárosfelfedezős napokra, később bevásárolni, ebédelni/vacsorázni, vagy akár a városon kívül kirándulni menni. Főzni mi ritkán álltunk neki, akkor sem jutottunk a spagettinél messzebb. Ugyanis az összes kollégiumban és egyetemi kar közelében van menza, ahova szintén csapatostul jártunk, minden nap legalább 3 féle menüből lehetett választani, és nagyon jók voltak, diákoknak nagyon jó áron (kb Ft). A belvárosi vendéglátóhelyekről nagy általánosságban azt tudom elmondani, hogy a rengeteg turista miatt a vendéglátás sok helyen ipari munkának tűnik, a pincérek nem is próbálnak meg kedvesek, közvetlenek lenni a futószalagon érkező vendégekkel nyilván vannak kivételek, de a turisták által kevésbé látogatott helyeken azonnal érezhető a változás. A normál éttermi/kocsmai árak a belvárosi és ahhoz közeli részeken nagyjából megegyeznek Budapest árszínvonalával. Az első hét után a társaságom leleményesebb tagjai viszont találtak egy pizzériát, ahol az ISIC-diákigazolványunkat 1+1 pizzával jutalmazták. Ugye nem kell mondanom, hogy hol lett a törzshelyünk

4 Ami a megélhetési költségeket illeti, bátran merem állítani, hogy az ösztöndíjból Prágában kollégistaként vígan meg lehet élni. Albérletben már nem ilyen egyszerű a helyzet, ahogy sok csoporttársamtól hallottam, legtöbbjük 3 szobás albérletbe költözött össze másokkal, és szobánként Eurot fizettek rezsivel. Persze megvannak az előnyei az albérletnek is, de szerintem sokkal jobb döntés kollégiumot választani például a költségek, de ami sokkal fontosabb, a közösség miatt is. Az első tanítási hetet azzal töltöttem, hogy bementem a lehető legtöbb órára amire csak tudtam, kíváncsiságból. Így történt, hogy az összes előzőleg felvett órámat átcseréltem másikra, ami ott megtetszett. Ajánlom ezt a módszert másnak is, ha nincs szorosan megszabva, hogy mit kell teljesítenie erasmuson, mert az újonnan felvett órák egytől egyig érdekesek voltak. Megtanultam olyan térinformatikai vonatkozású szoftver használatát, ami a későbbiekben nagy eséllyel hasznomra válhat, részt vehettem egy vendégoktató professzor előadásain, aki a Kentucky egyetemről érkezett. A tanárok és az egyetem összes dolgozója minden szempontból segítőkészek voltak a külföldi hallgatókkal, teljes elismerésem nekik. Egyik szemináriumunk teljesítéséhez még egy két napos túrát is szerveztek nekünk Csehország északi határához közel, a Bohém Paradicsomba. Hatalmas élmény volt, az egész napos prezentációk után belecsöppenni egy tradicionális cseh falusi kocsma estéjébe, ahol a prágai várban is zenélő muzsikusok szolgálták az élő zenét egész este, meg folyt a helyi sör minden csapból (mert azt tudni kell, hogyha egy cseh településnek kettőnél több lakosa van, akkor az egyikük biztosan csinált már saját, hivatalos sört annak a településnek). És ha már itt tartunk, volt nekem egy olyan célom is, hogy addig kóstolom az újabb és újabb féle cseh söröket, amíg nem találok egy rossz sört. Komolyan, minden erőmet bevetettem, sok segítőm is akadt és a végsőkig mentünk, de sajnos e téren kudarcot vallottunk mindenki örömére. Nem volt egyszerű nekivágni ennek az egésznek és természetesen volt néhány nehezebb nap is az elején, de a sok ember, akik ugyanazzal a céllal érkeztek és ugyanabban a cipőben járnak, nagyon nyitottak és nagyon gyorsan barátokra lehet találni köztük. Aztán pár pillanat és el is repült az egész kintlét, ami indulás előtt még olyan hosszúnak tűnt. Rengeteg élményt kaptam ettől félévtől és ez mellé nagyon sok új arc, új ismeretség is kapcsolódik egy halom sztorival. Nehéz volt elköszönni is tőlük, viszont lett néhány olyan barát is, akikkel tudtuk, hogy nem kell nagyon búcsúzkodni, mert nem most látjuk egymást utoljára. Ez mellett sokat fejlődött az angolom, legjobb módja ez a nyelvtanulásnak. Nagyon sok szabadidőm volt, megismertem a város jelentős részét, megtapasztaltam, hogy milyen az élet egy másik országban, körülöttem a világ minden pontjáról érkező társakkal, de ezt így nem lehet átadni. Ha teheted, vegyél részt benne és éld meg a saját kalandjaidat, lehetőleg minél hamarabb! Így utólag már csak azt bánom, hogy nem hallgattam másokra és nem mentem előbb. Csak nyerhetsz vele!

5

6