A fenntarthatóság interdiszciplináris megközelítése és az önkéntesség, mint lehetőség a szociális fenntarthatóság kialakításában és megőrzésében

Átírás

1 Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Humán Erőforrás Intézeti tanszék A fenntarthatóság interdiszciplináris megközelítése és az önkéntesség, mint lehetőség a szociális fenntarthatóság kialakításában és megőrzésében szakdolgozat Készítette: Turcsik Ferenc (QDXZU9) Humánerőforrás menedzsment posztgraduális képzés 3. évfolyam 2013.

2 Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK 2 BEVEZETÉS 4 1 TÁRSADALOM ÉS FENNTARTHATÓSÁG: ELMÉLETI HÁTTÉR JOHN RAWLS AZ IGAZSÁGOSSÁG ELMÉLETE Általános jellemvonások Rawls elméletének speciális ismertetőjelei A NÉPEK JOGA A MÉLTÁNYOSSÁGKÉNT FELFOGOTT IGAZSÁGOSSÁG ÚJRAFOGALMAZÁSA REINHOLD NIEBUHR: A BŰNNEL MEGALKUVÓ SZERETET TEOLÓGUSA AZ IGAZSÁGOSSÁG REINHOLD NIEBUHR TEOLÓGIÁJÁBAN ERŐSSÉGEK ÉS GYENGESÉGEK NIEBUHRNÁL A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS (LEHETSÉGES) GAZDASÁGI PILLÉRE A KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS, AVAGY A DISZKONTÁLÁS ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A FENNTARTHATÓSÁG VISZONYLATÁBAN Az időpreferencia társadalmi határrátája módszer A tőke marginális társadalmi alternatív költsége módszer A súlyozott átlag módszer A tőke árnyékárának módszere A DISZKONTÁLÁS HASZNÁLHATÓSÁGÁRÓL A FENNTARTHATÓSÁG KERETPILLÉREI 29 2 A FENNTARTHATÓSÁG FOGALMA ÉS FEJLŐDÉSE FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FOGALMI MEGHATÁROZÁSA KÖRNYEZETI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG ÉS MUTATÓI A GAZDASÁGI FENNTARTHATÓSÁG ÉS MUTATÓI A TÁRSADALMI-SZOCIÁLIS FENNTARTHATÓSÁG ÉS MUTATÓI Népességnövekedési ráta Migrációs ráta Termékenységi ráta Gyermekhalandóság Születéskor várható élettartam Egészségügyi kiadások aránya a GDP százalékában Halálozási arány a legelterjedtebb betegségekben Gyermekek betegségek elleni beoltása Munkanélküliségi ráta Népsűrűség Urbanizált területen élő népesség aránya A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS EGY MÁSIK MEGKÖZELÍTÉS 47 3 AZ ÖNKÉNTESSÉG, MINT A SZOCIÁLIS FENNTARTHATÓSÁG ESZKÖZE A FIATALOK HELYZETE EURÓPÁBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MAGYARORSZÁGRA 51

3 3.1.1 MUNKANÉLKÜLISÉG KÉPZÉSI LEHETŐSÉGEK AZ EURÓPAI UNIÓ, AZ EDYN ÉS A HOSSZÚTÁVÚ NEMZETKÖZI ÖNKÉNTESSÉG EURÓPAI ÖNKÉNTES SZOLGÁLAT ECUMENICAL DIACONAL YEAR NETWORK (EDYN) 60 Az önkéntesség helye a négy életdimenzió mátrixában SZEMÉLYES FEJLŐDÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS GLOBÁLIS (ÁLTALÁNOS) FEJLŐDÉS SPIRITUÁLIS FEJLŐDÉS 62 Tréningek ELŐKÉSZÍTŐ SZEMINÁRIUM ORIENTÁCIÓS SZEMINÁRIUM FÉLIDŐS KIÉRTÉKELŐ SZEMINÁRIUM ZÁRÓ SZEMINÁRIUM VISSZAILLESZKEDÉS SZEMINÁRIUM A magyarországi önkéntesek KIAKNÁZATLAN ÉS KIAKNÁZÁSRA VÁRÓ LEHETŐSÉGEK A HOSSZÚTÁVÚ NEMZETKÖZI ÖNKÉNTESSÉGBEN 68 Mérhetőség Kiterjeszthetőség 73 ÖSSZEGZÉS 74 SUMMARY 76 BIBLIOGRÁFIA 77

4 Bevezetés Dolgozatom témája egy természetes felismerés következménye. Eddigi tanulmányaim és a mindennapok tapasztalatai alapján fogalmazódott meg bennem, hogy a jövő olyan kihívásokat állít elénk, amelyekkel kapcsolatban az egymásért való felelősség, de a mindenkori legkorrektebb viselkedés is arra indít, hogy foglalkozzunk vele. Dolgozatomban első lépésként alappillérek lefektetésére törekszem. Három ilyen alappillért mutatok be, amelyek mindegyike egy-egy olyan területről származik, amelyek fontosak akkor, ha témánk vizsgálatába kezdünk. (1) Mivel a mai magyar demokrácia, és általában a nyugati világ államformája is a liberális demokrácia, így egy liberális politikai gondolkodót választottam arra, hogy ilyen alapon mutassam meg annak a lehetőségét, hogy politikailag, de egyben liberálisan is lehet és kell is a fenntarthatóság mellett érvelni. Természetesen más lehetőség is van, hiszen a közösségelvű politikai filozófia inherensen tartalmazza a fenntarthatóság alátámasztására szolgáló érvrendszert, de döntésem indoka, hogy a gazdaság és a politikai berendezkedés alapvetően liberális beállítottságú. Szeretném megmutatni, hogy innen indulva is lehet a fenntarthatóság mellett érvelni. (2) Nem csupán az interdiszciplinaritás, de annak alapján is, hogy az ember meghatározásához sokkal mélyebb és átfogóbb képet kell látnunk, mint, amit az egymástól sokszor szeparáltan jelenlévő tudományterületek adnak, egy teológus gondolatai alapján érvelek amellett, hogy az ember és az emberek által alkotott csoportok alapvetően nem a jóra törekszenek. Ezzel nem vitatkozni szeretnék Adam Smith láthatatlan keze ellen, hanem arra törekszem, hogy bemutassam, minden valóságalapja ellenére sem mutat teljes képet az emberről és annak tevékenységeiről az a kép, amely az emberi jóra való törekvésre, illetve ennek kiterjesztéseként a vállalati vagy szervezeti lehető legjobb felé való haladásban bízik minden egyéb beavatkozás nélkül. (3) A harmadik pillér közgazdasági, ahol a diszkontálás fogalmának segítségül hívásával szeretném megmutatni, hogy a korábbiak számokkal is leírhatóak. A diszkontálás az a művelet, melynek során egy jövőbeli értéket a pénz időértékét kifejező diszkontráta segítségével korábban (jelenértéken) számolnak el. Ennek a tételnek a fenntarthatóságra való alkalmazásával szeretném megmutatni, hogy bár nem mindig egyszerű, de lehetséges számokban kifejezni azt, ami sokszor csak etikai, filozófiai vagy ezekhez hasonló alapokon határozunk meg, vagy legalábbis segít a válaszadásban.

5 Ezután a fenntarthatóság gyakorlati oldalát is megvizsgáljuk, és megnézzük, hogy milyen mutatókkal lehet megvizsgálni egy-egy területet, annak a fenntarthatósághoz való viszonyát, illetve, hogyan is lehetséges ennek bármiféle mérése. Az összegzés előtti utolsó fejezetben pedig konkrétan az önkormányzati szinten fogom megvizsgálni, hogy milyen lehetőségek és imperatívuszok vannak a fenntarthatósággal kapcsolatban. Mivel nagyon összetett a kérdés, hiszen sokféle szempontból és sokféle területre alkalmazva lehet vizsgálódni, kiválasztottam egy szegmenst, amelyiken belül vizsgálódni fogok.

6 1 Társadalom és fenntarthatóság: elméleti háttér 1.1 John Rawls Michael J. Sandel szerint John Rawls ( ) 1 elméletének jelentősége abban áll 2, hogy az a liberalizmusnak olyan nyilatkozata, mely magában foglalja annak legfőbb jellemvonásait. Ez valósul meg azáltal, hogy (1) a magántulajdont a termelőeszközök sorába helyezi, (2) az elosztást és cserét esetleges dologként kezeli ahelyett, hogy elméletének lényegi részét képezné és (3) az elosztás olyan elvét vezeti be, amelynek megfelelően magyarázva és bizonyos konkrét feltevések esetében egalitárius implikációi lehetségesek. 3 Már Francis Fukuyama is rávilágított a fejlett országokkal kapcsolatban, hogy az ott meglévő liberális demokráciák mutatkoztak a legjobb választható lehetőségnek (bár a ma is érezhető gazdasági válság alkalmat és lehetőséget adott a korábbiaknál is hangosabb kritikákra). Ezért fontos, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatban is lehessen politikai filozófiai, és így gyakorlati politikai alapon is érvelni Az igazságosság elmélete Általános jellemvonások Rawls elmélete a deontológiai liberalizmus 4 filozófiai irányzatához tartozik. Elmélete a liberalizmus olyan formáját képviseli, amelyben az igazságosság elmélete és az egyén jogai központi szerepet játszanak. A deontológiai liberalizmust meghatározhatjuk, mint az igazságosságról szóló olyan elméletet, melyben az igazságosság elsőbbséget élvez a többi morális és politikai eszménnyel szemben. Egy társadalom, amely olyan egyének sokaságából áll, akik egyen-egyenként rendelkeznek saját érdekekkel, célokkal és a jóról alkotott felfogással, olyan elvek alapján rendezhető be a legjobban, amelyek a jóról alkotott egyetlen felfogást sem előfeltételeznek. Ezek az elvek azáltal nyernek igazolást, hogy összhangban 1 A törzsszövegeket a következő könyvek képezik: John Rawls, Az igazságosság elmélete, Budapest, Osiris Kiadó, (Az eredeti kiadás John Rawls, A Theory of Justice, Oxford, 1973.); John Rawls, Political Liberalism, New York, Columbia University Press, 1993; John Rawls, The Law of Peoples, Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1999; John Rawls, Justice As Fairness: A Restatement, (Edited by Erin Kelly). Cambridge, Mass.: The Belknap Press/Harvard University Press, Ezt az IE-re mondja, de éppígy alkalmazható Rawls elméletének egészére is. 3 Michael J. Sandel, Liberalism and the Limits of Justice, New York, Cambridge University Press, 1987, 1. o. 4 Brian Barry, The Liberal Theory of Justice. A Critical Examination of the Principal Doctrines in A Theory of Justice by John Rawls, Oxford, Clarendon Press, 1973, 166. o.

7 vannak a helyesről kialkotott koncepcióval. A helyes, mint erkölcsi kategória, előnyt élvez a jóval szemben és attól független. A deontológiai liberalizmus feltételezi a helyes jóval szembeni prioritását erkölcsileg, hiszen az igazságosság az a morális princípium, amelynek minden körülmények között eleget kell tenni, még azelőtt, hogy bármilyen más elv megvédésre és realizálásra kerülne. Hasonlóképpen episztemológiailag is, ugyanis az igazságosságnak nem kell önmagán kívül más erkölcsi elv(ek)hez folyamodnia igazolásért, mivel már önmagában is cél. 5 Az igazságosságra azonban nemcsak ez igaz, hanem az is, hogy prioritást élvez egyéb célokkal és szabályokkal szemben. Immanuel Kant szerint a deontológia etikájának e két aspektusa egymástól elválaszthatatlan, hiszen a morális prioritás csakis és kizárólag az episztemológiai prioritás által válik lehetségessé. Mi lehet a helyes alapja? Az bizonyos, hogy ennek az alapnak minden egyéb célt meg kell előznie. Kant arra mutat rá, hogy az erkölcsi törvény alappillére abban a szubjektumban (alany) található meg, amely képes autonóm módon akarni. Ez az alany éppúgy előnyt élvez céljaival szemben, ahogyan a helyes a jóval szemben. Kant különbséget tesz az etika empirikus és transzcendentális levezetése között. Úgy érvel, hogy az etika alapjául csakis egy metafizikai talapzat szolgálhat, mely alap rejtve bennünk, az emberben önmagában, mint autonóm erkölcsi alanyban rejlik. 6 Ez nem egy empirikusan megtapasztalható szubjektum, hanem mindenféle megismerésnek az előfeltétele. Az én azonban nem csak a tapasztalás szubjektuma (alanya), hanem objektuma (tárgya) is. A tapasztalás objektumaként a tapasztalati világhoz tartozik. Cselekedeteit, akárcsak más objektumok esetében, a természet törvényei és az ok-okozat szabályszerűsége határozzák meg. Ebben az értelemben azonban az ember nem írható le szabad és autonóm lényként. Ez csak akkor történhet meg, ha önmagát a tapasztalás szubjektumának tekinti, ugyanis mint a tapasztalás alanya, egy, csak az értelem által felfogható vagy egy tapasztalaton túli világhoz tartozik. Így tehát olyan valakiként létezik, aki független a természet törvényeitől, képes az autonómiára és arra, hogy az önmaga számára adott törvényt követve cselekedjen. 7 Csak ebben az utóbbi értelemben lehet az embert független, autonóm személynek tekinteni. Ez az autonóm én nemcsak minden etika kritériuma, hanem egyben előfeltétele is, ez teszi ugyanis lehetővé az etikát. Ennek az alanynak az autonómiája és szabadsága, soha nem lesz empirikusan bebizonyítható. Az ezzel szembenálló szociológiai kritika is kihívást jelent, 5 Frits de Lange, 1993, 72. o.; Michael J. Sandel, 1987, 2. o. 6 Frits de Lange, 1993, 72. o. 7 Michael J. Sandel, 1987, 9. o.

8 de John Rawls elmélete is. Michael J. Sandel szerint a szociológiai kritika elvéti célját, hiszen félreérti a liberalizmus e formája által képviselt neutralitást, ugyanis a semlegesség nem az eredményt írja le, hanem a kiindulási pontot. Ezenkívül az is igaz, hogy az eredmény kevésbé korlátozott, mint ahogy azt a szociológiai kritika gondolja, hiszen az egyén szabad arra, hogy a jó után kutasson, mindaddig, amíg igazságtalanul nem cselekszik. Az sem világos tovább, hogy a szociológiai kritika képviselői hogyan akarják a függetlenség deontológiai eszméjét hamisnak nyilvánítani, hiszen a deontológia állítása nem pszichológiai, hanem episztemológiai (a szubjektum függetlensége azt jelenti, hogy az egyén értékei és céljai nem határozzák meg, nem definiálják az egyén identitását). 8 A második kihívás Rawlsé. Rawls a kantiánus transzcendentális alapot eltávolítva, veszi az anyagi egzisztenciájától radikálisan megfosztott alanyt és igazságot szolgáltat a Hume-i tradíciónak, ugyanis a kantiánus felfogást ötvözi a radikálisan a körülményekhez kötött alany 9 fogalmával, így belehelyezve az egyént abba a konkrét szociális valóságba, amely az emberi együttműködést nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszi (Hume). 10 Rawls azt az alaphelyzetet, amelyben a szerződő felek egymással szerződést kötnek, eredeti helyzetnek nevezi. A társadalmi szerződéselmélet hagyományosan olyan módszer volt, amely a politikai kötelesség problémáját próbálta megoldani. Rawls szerint az igazságosság problémájának elméleti szintű megoldását kell megtalálni arra, ami a társadalmi együttműködésből származó előnyökkel kapcsolatos igények összeegyeztethetetlenségéből származik. Ez az egyet-nem-értés egy szerződés által egyetértéssé alakulhat át, életre hívva az egyetértést az igazságosság elveiről, melynek keretein belül az állam nem csupán az élet és a tulajdon védelmét biztosítja, s így ez már nem a természeti állapotban lévő társadalom. 11 Ez a megállapodás az értékek cseréjének, illetve pontosabban, az emberek által egymásnak, illetve a közösségnek adott értékek ( teljesítmények ) és az értük viszonzásul kapott értékek ( jövedelmek ) cseréjének az a sajátos arányrendszere, amelyet az adott közösség természetesnek tart vagy legalábbis elfogad 12. Ez azonban Rawls esetében nem értelmezhető közvetlen módon érvényesülő racionális érdekkalkulációként. A szerződés megkötéséhez ugyanis nem racionalista érdekkalkuláció vezet az utilitarianizmus a rawlsi liberalizmus bête noire-ja, hanem az 8 Michael J. Sandel, 1987, 12. o. 9 Uo. 21. o. 10 John Rawls, 1997, 161. o. A 22. -ban lehet Az igazságosság körülményeiről (The circumstances of justice) olvasni. Lásd o. 11 Anthony de Jasay, Az állam, Budapest, Osiris Kiadó, 2002, 203. o. 29. lábjegyzet 12 Hankiss Elemér, Az igazságosságról (A társadalmi együttélés egyik sarkalatos, de ellentmondásos értékéről), Magyar Filozófiai Szemle, 20.4 (1976), 536. o. Kiemelés eredeti.

9 egyenlő jogok és kötelezettségek általános elfogadása, melyet egy nagyon fontos alapelv egészít ki: egyenlőtlenség csak mindenki érdekében engedhető meg Rawls elméletének speciális ismertetőjelei Az eredeti helyzet egy olyan hipotetikus állapot, melynek értelme, hogy az igazságosság egy meghatározott elméletéhez vezessen, mégpedig racionális döntés által, biztosítva, hogy az alapmegegyezés méltányos legyen. Rawls megpróbálja pusztán a racionalitásra alapozva felépíteni elméletét. Ebben a racionalitásban van egy megfontolási és egy instrumentális momentum: megfontolási, hiszen az az ésszerű, hogy az emberek saját érdeküket maximalizálják és instrumentális, mert az emberek saját céljaik realizálásához keresnek megfelelő eszközöket. 14 Ebben az elképzelt helyzetben választja ki egy csoport az igazságosság elveit. Ezeknek az elveknek a méltányossága függ annak a helyzetnek a méltányosságától, amelyben megválasztásra kerülnek. Senki sem lehet domináns, ugyanis az igazságosság elvei hatálytalanítják a természeti javak baleseteit és a szociális körülmények esetlegességeit. Az elveket méltányos választás eredményeként fogalmazzák meg és ezek alapján születik meg a méltányosságként felfogott igazságosság. A résztvevők teljes szabadságban és egyenlőségben választanak. A megegyezés betartásában az autonómia garantálja az önkéntességet, a kölcsönösség pedig az elkötelezettséget. Az eredeti helyzet előfeltételei úgy rendszerezhetők, mint ami a tudást illeti (vannak bizonyos dolgok, melyeket tudnak és vannak bizonyosak, amelyeket nem) és ami a motivációt illeti (a résztvevők racionálisak és nem altruisták). 15 Rawls feltételezi, hogy a szerződő felek a tudatlanság fátyla mögött vannak az eredeti helyzetben. A tudatlanság fátyla egyúttal a nyelv fátyla is, tehát a felek ideális beszéd-szituációban is vannak egymással, még azelőtt, hogy a törzsi nyelv hatásának ki lennének téve. 16 A tudatlanság fátyla kifejezés alatt Rawls azt érti, hogy a felek döntésüket bizonyos tudás hiányában hozzák meg döntésüket. Amit a felek tudnak, hogy az a társadalom, amelyben élnek, alá van vetve az igazságosság körülményeinek, azaz a helyzet konfliktus és 13 Ludassy Mária, Rawls és kritikusai, Magyar Filozófiai Szemle, 26.1 (1982), 112. o. Ez a cikk új kiadásban is megtalálható: Ludassy Mária, Szabadság, Egyenlőség, Igazságosság, Budapest, Magvető Kiadó, 1989, o. Kiemelés eredeti. 14 Frits de Lange, 1993, 74. o. 15 Brian Barry, 1973, 10. o. 16 George Armstrong Kelly, Veils: The Poetics of John Rawls, Journal of the History of Ideas, 57.2 (1996) 364. o.

10 kooperáció által jellemezhető. Az együttműködés nem csupán lehetséges, de egyben előnyös is. A pártok, Rawls kifejezésével élve, kölcsönösen közömbösek, ami azt jelenti, hogy senki más nem tudja jobban, hogy az adott személynek mire van szüksége, mint maga az érintett személy. Az igazságosság körülményei akkor állnak fenn, ha a kölcsönösen elfogulatlan emberek egymással szemben ellentétes igényeket támasztanak a társadalmi előnyök elosztására, a mérsékelt szűkösség feltételei alatt. Enélkül szó sem lehetne az igazságosságra irányuló kérdésről, hiszen ha a kiváltó ok megszűnne, azzal együtt a kérdés is irrelevánssá válna. Valamennyire ismerniük kell a gazdaságelméletet, általánosságokat tudniuk kell az emberi társadalomról, és járatosaknak kell lenniük a pszichológiában is, hiszen e tudás nélkül nem tudnának döntést hozni. A felek azonban semmit nem tudnak arról, hogy milyen pozíciót töltenek be a társadalomban, milyen célokkal és tervekkel rendelkeznek az életben. Nincsenek tudatában, hogy melyik generációhoz tartoznak, vagy milyen társadalomban élnek. Ennek a tudatlanságnak a következménye, hogy a felek kizárólag általános szempontok alapján értékelhetik az igazságosság elveit. Bár arról nincs információjuk, hogy saját életükre nézve milyen tervekkel rendelkeznek, de annyi bizonyos, hogy azokból az alapvető javakból (elsődleges javak, általános célú eszközök 17 ) többet akarnak, amelyek ezt a tervet, legyen az bármilyen, támogatják. A tudatlanság fátyla garantálja, hogy az igazságosság elvei pártatlan folyamat során, a méltányosság és egyenlőség körülményei között kerüljenek kiválasztásra, anélkül, hogy a társadalmi javak elosztásának esetlegességei bármiféle hatással lennének erre a döntésre. Rawls szerint az eredeti helyzetben a résztvevők az elvek kiválasztásában biztosra mennének. Rawls itt modern játék-elmélet egyik alapfelvetését használja, azaz a legrosszabb eredményeket elkerülő, szigorúan kockázatkerülő stratégiát. 18 Az emberek bizonytalan helyzetben a maximin szabályt választanák, mely szerint akkor hoznak jó döntés, ha a lehetséges legrosszabb eredmények közül a legjobbat választják. Ennek értelmében az eredeti helyzetben lévő pártok a következő két elv mellett döntenének 19 : Az első elv: 17 Amartya Sen, A fejlődés mint szabadság, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2003, o. 18 Bara Zoltán, A tisztességes elosztás makroökonómiai elmélete, Közgazdasági Szemle, 45 (1998), 563. o. 19 A PL-ban ez a két elv némileg újrafogalmazásra kerül. Rawls arra vonatkozóan is ad magyarázatot, hogy mi húzódik meg az első elv változtatása mögött. Vö. John Rawls, The Basic Liberties and Their Priority, utoljára látogatva

11 Minden személynek egyenlő joggal kell rendelkeznie az egyenlő alapvető szabadságoknak ahhoz a legkiterjedtebb teljes rendszeréhez, ami összeegyeztethető a szabadság egy mindenki számára hasonló rendszerével. 20 A második elv: A társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket olyanképpen kell alakítanunk, hogy ezek a legkevésbé előnyös helyzetűek számára a legelőnyösebbek legyenek az igazságos megtakarítás elvével összhangban, és ugyanakkor a tisztségek és pozíciók, amelyekhez kapcsolódnak, álljanak nyitva mindenki előtt a méltányos esélyegyenlőség feltételei mellett A népek joga 22 Az LP egy nemzetközi szintű eredeti helyzetet bemutat be, melyben a népek 23 csoportjai a népek társadalmának tagjai, akik ebben a helyzetben a következő princípiumokat választanák: A népek szabadok és függetlenek, és ezt a szabadságukat és függetlenségüket más népeknek tiszteletben kell tartaniuk. 2. A népeknek tartaniuk kell magukat a megegyezésekhez és a kötelezettségekhez. 3. A népek egyenlők és az őket összekötő megegyezés felei (azaz közöttük jön létre a megegyezés). 4. A népek kötelesek betartani a be nem avatkozás kötelességét. 5. A népeknek megvan az önvédelemre való joguk, de semmilyen más okból nem kezdeményezhetnek háborút. 6. A népeknek tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat. 7. A népeknek háború vezetése esetén bizonyos meghatározott megszorításokhoz kell tartaniuk magukat. 8. A népek kötelessége, hogy segítsenek olyan népeknek, akiket kedvezőtlen körülményeik gátolnak abban, hogy igazságos vagy megfelelő politikai és szociális kormányzásuk legyen John Rawls, 1997, 361. o. 21 John Rawls, 1997, 361. o. 22 A továbbiakban LP (Law of Peoples) rövidítést használom. 23 A következőkben népek -nek fordítom Rawls peoples kifejezését, mellyel Rawls nem egy államot, vagy egy társadalmat jelöl, hanem egy adott állam területén élő emberek csoportját. 24 Rawls, 1999, 37. o.

12 Ezek az elvek a nemzetközi igazságosság alapelvei. A nyilvánvaló hasonlóságok mellett, vannak különbségek is Rawls elméletének az egy államra, illetve a népek közötti (nemzetközi) helyzetre nézve megfogalmazott elvek között. E különbségek közül a legnyilvánvalóbb az, hogy az LP-ben nincs szó világkormányzatról, ugyanis Rawls szerint a modern liberális demokratikus államok (illetve a megfelelő politikai berendezkedésű államok) nem bocsátkoznak egymással háborúba, és idővel létrejön a békés együttműködés folyamatosan szilárdabbá váló hálója. A másik fontos különbség az, hogy a nemzetközi vonatkozású elméletben valójában két eredeti helyzetről beszélhetünk. 26 Az egyik a liberális demokratikus népek nézőpontját, míg a másik a megfelelő politikai berendezkedésű, de nem liberális népek csoportjáét szemlélteti. A liberális demokratikus és a megfelelő politikai berendezkedésű, de nem liberális népek közötti különbségtétel alapvető fontosságú Rawls elmélete szempontjából. Azt vallja ugyanis, hogy bizonyos kulturális különbözőség kikerülhetetlen, amely kifejezésre is jut a különböző politikai formákban. A liberális népek jellemzői a következők: a társadalom alapstruktúrája magában foglalja az alkotmányos kormányzást, amely bizonyos jól ismert alapvető jogokat és szabadságokat tiszteletben tart; ezeknek a jogoknak és szabadságoknak a védelme olyan elsőbbséget élvez, amely elé helyezi ezek tiszteletben tartását a társadalmi jó és a perfekcionista értékek célkitűzéseinél is; az alapvető (elsődleges) javakhoz való olyan hozzáférést biztosít, hogy az állampolgárok valóban tudjanak élni szabadságjogaikkal. 27 A megfelelő politikai berendezkedésű, de nem liberális népek külpolitikája nem agresszív és tiszteletben tartják más társadalmak függetlenségét. Ezenkívül rendelkeznek az igazságosság olyan általánosan elfogadott jó koncepciójával, amelyben mindenkinek az érdekével számolnak az általános, mindenkit érintő döntések során. Az ilyen állam garantálja mindenkinek az emberi jogokat, tehát minden embert úgy kezel, mint akinek törvényes jogai és kötelességei vannak. A bírók és egyéb tisztségviselők az igazságosság általánosan elfogadott jó koncepcióját alkalmazzák, amikor a közért való felelősségükkel élnek. 28 Rawls azért kezeli a megfelelő politikai berendezkedésű népeket külön, mivel különböző 25 A charta azért érdekes, mert itt olyan elemeket lehet találni, ami az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (Universal Declaration of Human Rights, lásd utoljára látogatva ) is megtalálható és ez az alapdokumentuma a liberális berendezkedésű államoknak, és ennél fogva ez választja el a megfelelő politikai berendezkedésű, de nem liberális népektől is! Mindamellett éppen az egyik kritika azt fogalmazza meg, hogy nem elég mélyreható azaz megengedő például a nők képzésével és a munkára való alkalmazásukban való egyenlőségével kapcsolatos jogait megvonó társadalmakkal kapcsolatban és így a személyek és a kissebség kérdését Rawls (túlságosan) kurtán elintézi. Allen Buchanan, Rawls s Law of Peoples: Rules for a Vanished Westphalian World, Ethics, 110 (2000), o. 26 Charles R. Beitz, Rawls s Law of Peoples, Ethics, 110 (2000), 674. o. 27 Rawls, 1999, 14. o. 28 Uo o.

13 érdekeket képviselnek és különbözőségük ellenére a más népek általi, velük való egyenlőség elfogadását és elismerését várják. 29 A nemzetközi szintű eredeti helyzet tagjai közé nem tartoznak azok a népek, amelyek a rawlsi nem-megfelelő kategóriába esnek. Így a népek állama semmi esetre sem tekinthető valamiféle ius gentium-nak, hiszen nem egy egyetemesen, mindenki által elfogadott charta egyes elemei az igazságosság nemzetközi elvei (függetlenül attól, hogy milyen államról legyen szó). A Rawls nemzetközi szintre kiterjesztett elmélete a társadalmi liberalizmus követői közé sorolja őt. Ez a fajta látásmód ellentétben a kozmopolita látásmóddal úgy szemléli a nemzetközi közösséget, mint az egyes társadalmak által alkotott közösséget, amelyet a munkamegosztás jellemez. A társadalmi liberalizmus azt vallja, hogy a nemzetközi közösség elveit azáltal tekinthetjük igazoltnak, hogy ha ezeket hozzámérjük azoknak a társadalmaknak az alapvető érdekeihez, amelyek ezt a közösséget alkotják. A kozmopolita liberalizmus nem kölcsönöz semmiféle erkölcsi privilégiumot az egyes államoknak A méltányosságként felfogott igazságosság újrafogalmazása 31 Rawls elméletének ebben az újrafogalmazásában sem tesz mást, mint a demokratikus keretek között élő államokra nézve fejti ki mondanivalóját. Kiindulópontja az, hogy az emberek lényeges kérdéseket illetően másként vélekednek, ami abból következik, hogy a jóról különböző átfogó erkölcsi koncepciókat vallanak magukénak. Ez az ésszerű pluralizmus. Egy demokratikus államban ez minden ember tapasztalata, sőt azt is tudjuk, hogy ezzel együtt kell élnünk. Azonban Rawls azt mondja, hogy félre kell tennünk ezeket az elméleteket a nyilvános eszmecsere érdekében. Tehát Rawls javaslatát követve minden állampolgár félreteszi saját jóról alkotott elméletét és így él együtt a többiekkel. 1.2 Reinhold Niebuhr: a bűnnel megalkuvó szeretet teológusa Niebuhr álláspontja dinamikus és nem fogadja el kérdések és kritika nélkül a liberális változásokat. A szeretet és a bűn közötti dialektikus karakterről szóló elmélete nem 29 Uo o. 30 Charles R. Beitz, 2000, 677. o. 31 A rövid összefoglaláshoz lásd David Gordon, Rawls s Ballet, utoljára látogatva

14 princípiumokat fektet le, hanem olyan kiindulási pontot ad, ahonnan a realitást szemlélni lehet. 32 Metodológiai köre a következő: keresztyén szimbólumokat használ az emberi dráma megvilágítására, és azután e szimbólumok artikulációjának a revízióját hajtja végre az emberi dráma fényében, ahogy az megmutatkozik Az igazságosság Reinhold Niebuhr teológiájában 34 Niebuhr a profétikus vallást 35 tekinti a vallás adekvát formájának, ugyanis ez a véges és a végtelen kombinációja. Ez a forma nemcsak a történelmet, hanem a transzcendentális normát is komolyan veszi. Nem akar elmenekülni a történelemből, de éppígy célját sem tudja a történelemben elérni. Minden autentikus mítosz tartalmaz paradoxonokat a véges és az örökkévaló viszonyát illetően, ami nem realizálódhat tökéletesen anélkül, hogy az igaz vallás szellemét el ne pusztítaná. 36 Jézus ebbe a realitásba jött el, de ezzel együtt a másik realitás reprezentánsa is. Ő adta nekünk a szeretet parancsolatát, mint végső parancsolatot. Etikai ideálja az Isten akaratának való teljes szolgálatkészség és engedelmesség. Jézus testesíti meg Isten szeretetét, az agapét. 37 A szeretetnek végső és meghatározó szava van a keresztyén hitben és etikában. Ez a hit derivátuma. Emellett a szeretetnek van egy közösségi dimenziója is. Az individuum ugyanis izoláltságban nem lehet valódi én. 38 A közösség természetes szükségszerűség az egyén számára, és önmagát csak embertársaival kapcsolatban tudja realizálni. Természetének primér törvényét kell a testvériségben megélnie. 39 Ez a szeretet lehet kölcsönös, vagy önfeláldozó. Kölcsönös szeretetről akkor beszélhetünk, amikor egy személynek a másik felőli aggódása kölcsönös szeretetre és ragaszkodásra sarkallja. Ez a fajta szeretet soha sem igazán 32 Niebuhr teológiai gondolatait és azok gyakorlati applikációit legjobban igehirdetéseiben lehet végigkövetni. Lásd, pl. Reinhold Niebuhr, Beyond Tragedy, New York, Charles Scribner s Sons, Larry Rasmussen, Reinhold Niebuhr: Theologian of Public Life, San Francisco, R ow, 1989, 2. o. 34 Itt Niebuhrnak az An Interpretation of Christian Ethics, New York: Meridian Books, 1956 (1956a) című munkáját (ami eredetileg a Rauschenbusch Memorial Lectures szövege 1934-ből) annyiban követem, amennyiben az Niebuhr későbbi munkáiban megerősítésre kerül. Vö. Reinhold Niebuhr, Reply to Interpretation and Criticism, in Charles W. Kegley és Robert W. Bretall (szerk.), Reinhold Niebuhr: His Religious, Social, and Political Thought, New York, The Macmillan Company, 1956 (1956b), o. 35 Reinhold Niebuhr, 1956a. 36 Reinhold Niebuhr, 1956a, 22. o. 37 Reinhold Niebuhr, The Nature and Destiny of Man, 2 vols., New York: Charles Scribner's Sons, 1945 (1945a), vol. 2. Human Destiny, 71. o. 38 Reinhold Niebuhr, The Children of Light and The Children of Darkness: a vindication of democracy and a critique of its traditional defence, New York: Charles Scribner's Sons, 1945 (1945b), 5. o. 39 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 244. o.

15 szabad az önérdektől, és így nem is lehet a szeretet legtisztább formája. Az önfeláldozó szeretet viszont önfeláldozó azonosulás a másik szükségével. Ez az embernek önmaga felé irányuló érdektelenséget jelent (az önérdek hiánya). Ebben a hiányban találkozik ember és embertárs. Krisztus tökéletesen érdektelen volt ebben az értelemben. Ő másokért jött. Cselekedete az abszolút önfeláldozás tette volt. A kereszt éppen ezért a végső tökéletesség szimbóluma. 40 A történelemben ez a fajta önfeláldozás az egyén, vagy a csoportok, nemzetek számára nem áll fenn Niebuhr szerint. Amennyiben ez a tökéletes önfeláldozás lehetséges volna, akkor ez tökéletes szeretetté változhatna át. Sajnos ez az eshetőség a bűn miatt nem létezik. Ez Niebuhr szociáletikájának realista alapja. Niebuhr a teremtéstörténetben a hangsúlyt nem az Imago Dei-re helyezi, hanem a bűnesetre és az ember bukására. A szeretet parancsolata és a bűn ténye egymás mellett állnak. Amennyiben a kölcsönös szeretet nem töltekezik fel a kegyelem impulzusaival, amelyben nincs szó a kölcsönös előnyökön alapuló számolgatásról, akkor ezek a kölcsönös kapcsolatok elkorcsosodnak és degradálódnak először is ezeknek az előnyöknek a, rideg kalkulációjáig, majd pedig a minden valós kapcsolatból elkerülhetetlenül hiányzó teljes reciprocitás miatti bosszankodásig. 41 A bűnnek két dimenziója van: egy vallási és egy erkölcsi. A vallási dimenzió a bálványimádás, vagyis, hogy az ember Isten helyére szeretne lépni, és megpróbálja magát megisteníteni. Ennek a bálványimádásnak az egyik általános formája, ha érdekeinket és privilégiumainkat egyenlővé tesszük a közösség érdekeivel, vagy ha azt gondoljuk, hogy az igazság, az általunk felfogott formában az igazság. 42 A bűn erkölcsi dimenziója az, ha az ego önmagát a létezés központjának tekinti, és így a többi életet is önmaga alá rendeli. 43 A bűn tehát ez esetben az, ha mások árán akarunk erősebbé válni. A mások magunk alá rendelésére irányuló vágyunk miatt kell az igazságosságnak helyet kapnia a társadalomban. A bűn erkölcsi dimenziója az igazságtalanság. A tökéletes önfeláldozó szeretet ideálja túlságosan kérlelhetetlen és tökéletes ahhoz, hogy jelen gazdasági és politikai problémáinkban közvetlenül alkalmazzuk. 44 Niebuhr realizmusa arra figyelmeztet, hogy az erkölcsi és szociális tettek minden szintjén számolnunk kell a bűn engedetlenségével. Az önfeláldozó szeretet lehetetlen az egyén számára, ha azonban az egyéntől a közösség felé haladunk, akkor ez még lehetetlenebbé válik, mivel ebben az esetben az individuumnak mások érdekeivel is számolnia 40 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, o. 41 Reinhold Niebuhr, Faith and History: A Comparison of Christian and Modern Views of History, New York, Charles Scribner s Sons, 1949, 185. o. 42 Reinhold Niebuhr, Moral Man and Immoral Society, New York, Charles Scribner s Sons, 1960, 117. o. 43 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 1, 179. o. 44 D. B. Robertson (szerk.), Love and Justice: Selections from the Shorter Writings of Reinhold Niebuhr, Westminster John Knox Press 1992, 30. o.

16 kell és így az önfeláldozó szeretet esetében jogtalanul lenne hűtlen mások érdekeihez. 45 Csoportok, nemzetek, vagy osztályok esetében tehát még nehezebb ez az önfeláldozás 46 ha nem teljesen lehetetlen. A szeretet tehát lehetetlen lehetőség marad Niebuhr számára. 47 Ezáltal ítélhetjük meg a cselekedeteket (lehetőség), de közvetlen alkalmazása nem lehetséges (lehetetlenség). A politikai és gazdasági ügyekben a szépen kiszámított több-kevesebb igazságossága szolgál útmutatóul. Niebuhr gondolatainak, teológiájának legjobb analíziséhez az út a szeretet és igazságosság kapcsolatának többdimenziós kapcsolatának vizsgálatán keresztül vezet. A tökéletes igazságosság a testvériség lenne, de a jelen körülményei között az igazságosság csak a testvériség megközelítése lehet. 48 Szeretet nélkül nincs igazságosság. Az az igazságosság, ami csak igazságosság, kevesebb, mint az igazságosság. 49 A tökéletes igazságosság lehetetlen a bűn világában. Egy társadalom az igazságosság bármilyen szintjét is éri el, mindig tökéletlen marad. Ehhez a tökéletlen igazságossághoz hozzátartozik a különböző érdekek és jogok, stb. kalkulációja. Ez a relatív igazságosság 50 komplex kapcsolatban van a szeretettel. Az igazságosság szabályainak fontos szerepe van annak kötelességekké való kiterjesztésében. Ezek pedig ekképp már sokkal meghatározottabbak, összetettebbek és közösségibbek, a szeretet törvényével pozitív kapcsolatban állnak, 51 és így a testvériség szellemét szolgálják. Ha az igazságosság relatív és tökéletlen (azaz egy adott szituációban a legrosszabbak közül a legjobb), akkor mindig van a lehetőség javulásra. Az igazságosság az adott körülmények között a legjobb lehetséges harmónia, de nem az elképzelhető legjobb. Az igazságosság törvényei és szabályai tehát bizonyos feltételek között igazságosak, hiszen egyben az emberi perspektívák részrehajlását és elfogultságát is tükrözik. Az igazságosságnak a bűn miatt kell léteznie, azonban az utolsó szó mindig a szereteté. A szeretet minden erkölcsi rendszer vége. A szeretetben az igazságosság nem csak betöltésre, hanem eltörlésre is kerül. A szeretet betölti az igazságosságot: a szeretetben az életnek a másik élet felé irányuló kötelessége teljesebben találkozik, mint bármilyen igazságosságban vagy méltányosságban. A szeretetben valami olyan történik, ami csak a szeretetben történhet, mert itt a szépen kiszámított több-kevesebb szabálya nincs jelen, így tehát nem is érvényesül és a másik 45 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 72. o.; egy példa erre Reinhold Niebuhr, 1960, 267. o. 46 Reinhold Niebuhr, 1960, 75, 84, 91. o. 47 Reinhold Niebuhr, 1956a, 110. o. 48 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 252. o. 49 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 28, 32. o.; Reinhold Niebuhr, 1960, 258. o. 50 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 162. o. 51 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 248. o.

17 szüksége és az én az egyén önmaga iránti törődése nélkül találkoznak. 52 Ez a beteljesedés és eltörlés azért szükséges, mert az igazságosság mindig javulhat ekképpen tehát a tökéletes ítélete alá tartozik. 53 Mindkettőre szükség van tehát, hiszen önmagában egyik sem elégséges. Az igazságosság követelményei az igazságosság szabályaiban és struktúráiban 54 kerülnek kidolgozásra. Az igazságosság történelmi megjelenési formája mindig igazságtalanság marad ott, ahol jelen vannak egyrészt az elnyomók, másrészt az elnyomottak is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az igazságosság a relativizmus területéhez tartozna, mert vannak az igazságosságnak lényegüket tekintve univerzális elvei. E princípiumok közül a szabadság és az egyenlőség azok, amelyeket Niebuhr a legfontosabbnak tekint. A szabadság bár lényeges, de mint szociális elv önmagában nem elegendő. Kapcsolatban kell állnia az igazságossággal, a közösséggel és az egyenlőséggel, 55 mert az ember visszaélhet a szabadsággal. Az egyenlőség az igazságosság regulatív elve, 56 és a szeretet törvényének racionális, politikai verziója. Az igazságosság minden sémája ez alatt az elv alatt áll. Ez a szeretet egyik szimbóluma. Az egyenlőségnek központi szerepe van, mert mint a szeretet szimbóluma, minden erkölcsi döntésnek része. Az egyenlőség az igazságosság csúcsa, mert arra a szeretetre mutat, amely az igazságosság végső normája. Az egyenlő igazságosság, ami a legracionálisabb lehetséges társadalmi cél, a testvériség megközelítése. Egy magasabb fokú igazságosság mindig egyenlőbb igazságosságot jelent. Az egyenlőség ideáljában mindig hallható a szeretet törvényének visszhangja. 57 Az igazságosság szabályai mind a folyamat, mind pedig az egyenlőség, mint független cél figyelembevételére vonatkoznak. Azonban az egyenlőség is a többi tökéletlen értékhez tartozik, ugyanis éppoly kevéssé elérhető, mint azok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kapitalizmus egyenlőtlenségeit, vagy bármilyen más olyan rendszert, amely igazságtalan, el kellene fogadnunk. A szükségletek, illetve a társadalmi funkciót illető különbségek lehetetlenné teszik a társadalomban a teljes egyenlőség elérését. Az egyenlőség a szociális kohézió által kvalifikált, és az ember bűnössége által megromlott. Az igazságosság eszméje mindig továbbmegy, mint az egyenlőség, a másik élete speciális szükségének figyelembevétele felé. Vannak az adott rendszer kihasználói és azok, akiket a rendszer kihasznál; a társadalomban egy magasabb fokú 52 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 1, 295. o. 53 Uo o.; Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 246. o. 54 A Nature and Destiny of Man című munkában található egy külön rész az igazságosság szabályairól és törvényeiről. Lásd Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, o. 55 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 95. o. 56 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 95. o. 57 Reinhold Niebuhr, 1956a, 101. o.

18 igazságosság elérését célba vevő, változásokra sarkalló kihívás többnyire az elnyomottak és nem az elnyomók számára jelent lehetőséget. 58 Az igazságosság szabályait a struktúrák és rendszerek 59, a társadalom szervezetei és mechanizmusai foglalják magukba. Az igazságosság realizálásánál az értelem fontos szerepet játszik, és így ez lényeges elem az igazságosság szabályaiban. Segít az ítélkezésben úgy, hogy ezt sokkal objektívebb álláspontról tudjuk képviselni. Ez az egyének és csoportok ítéletét mélyenszántóbbá, éléslátóbbá és pártatlanabbá teszi. Ezek a döntések így nem a tradícióval vagy a szokásokkal vannak összhangban, hanem az igazságosság racionális ideáljával. 60 A Biblia az ember három alapvető vonását mutatja be: az ember Imago Dei; az ember creatura; az ember bűnös. Ez alól az értelem sem kivétel, tehát hiba lenne, ha az értelem megbízhatóságába vetett hitből univerzális normákat vezetnénk le. A történelemben nincs semmiféle univerzális értelem, mozgatórugó vagy pártatlan perspektíva. A jogok és érdekek racionális értékelése és megítélése mindig bizonytalan, behatárolt és a vágy és önérdek romlottságával fertőzött a mások jogainak kalkulációjával kapcsolatban. 61 A mi igazságunk soha nem az igazság. 62 A történelem nem csak egyszerű racionális, hanem egyben vitális folyamat is. Az igazságosság a történelemben az egyensúly megtalálásáról szól: egyensúly a hatalomviszonyokban, a vitalitásokban és az erőviszonyokban. Az érdekek közötti egyensúly eléréséhez lehet kényszert alkalmazni, amennyiben ez szükségszerű, ugyanis az igazságosság ezen alapul. 63 A hatalomnak szüksége van az igazságosságra, mert különben érintkezik az igazságtalansággal. 64 Niebuhr szerint ma a gazdasági hatalom a legfontosabb hatalomközpont (a gazdasági és a politikai hatalom közül). 65 Ezzel az előfeltételezéssel Niebuhr azt a liberális elvet követi, mely szerint az ember tulajdonosként, birtoklóként írható le. Az igazságosság alapvető mechanizmusai egyre inkább gazdaságiakká váltak és így vált a gazdaság 58 Reinhold Niebuhr, 1960, 234. o. 59 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, o. 60 Reinhold Niebuhr, 1960, o. 61 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 252. o. 62 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 214. o. 63 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 173. o. 64 Uo. p. 173; Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 262. o.; Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 1, 223. o. 65 Reinhold Niebuhr, 1960, 163. o.

19 társadalmunkban a legfontosabb hatalommá és éppen ezért nem lehetséges az igazságos politikai rend elérése a gazdasági rend rekonstrukciója nélkül. 66 Az igazságosság az erők egyensúlyát követeli meg, mely egyensúlyba hozás a bűn világában történik, ahol a gazdasági harcban politikai részvételt és politikai hatalmat kell használni. A társadalomban az igazságért folytatott harc mindig harc marad, 67 így a társadalomban való élet konfliktus nélkül nem is lehetséges. 68 Néhányan úgy haszonélvezői egy erőszakos rendszernek, hogy nem tudják, vagy nem realizálják ezt. Niebuhr, véleménye alátámasztására a kvékerek 69 és a polgári egyház 70 példáit hozza fel. Niebuhr teológiájának a politikai implikációkkal kapcsolatos másik fontos pontja a demokráciával kapcsolatos érvelése. Niebuhr a liberális demokrácia biztosította feltételek között élt. A demokráciát az ember igazságosságra való képessége teszi lehetségessé, de az igazságtalanságra való hajlama teszi szükségessé írja Niebuhr a The Children of Light and the Children of Darkness előszavában. Már a cím is dichotómiát sugall a demokrácia természetét illetően. Niebuhr megmutatja, hogy a liberális előfeltételezés nem elég erős a demokrácia megalapozására. Szerinte ugyanis az ember természetét illető keresztyén látásmód sokkal adekvátabb alapul szolgálhat a liberális társadalom fejlődését illetően, mint a liberális. Ő az ember természetét bűnösnek látja, ami, mint bármilyen államforma alapja, a formá(ka)t relatívvá teszi. Ez a pesszimisztikus kép nem engedi meg, hogy a liberális demokráciát tökéletesként szemléljük (még akkor sem, ha ez az eddig ismertek közül a legjobb). Ezzel visszakanyarodtunk ennek az alfejezetnek a címéhez, ahol Reinhold Niebuhrt a bűnnel megalkuvó szeretet teológusának neveztük. Ez egyfelől realizmust jelent: az igazságosság területén a hit által való igazolás azt jelenti, hogy ennek a világnak a szabályai és normái nem bírnak abszolút értelemben vett normatív súllyal; másfelől pedig az is hangsúlyt kap, hogy a lelkiismeretünket sem akarjuk azáltal megnyugtatni, hogy nem vállalunk részt benne Erősségek és gyengeségek Niebuhrnál 66 Reinhold Niebuhr, 1956a, 165. o. 67 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 38. o. 68 Reinhold Niebuhr, 1960, 192. o. 69 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 255. o. 70 Reinhold Niebuhr, 1956a, 167. o. 71 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 284. o.

20 Az a két vonal, ami Niebuhr teológiáját illetően a kritikák tüzében áll, teológiájának nemcsak gyenge pontjai, hanem egyúttal erősségei is. Jól látja, hogy a politikai érdekek konfliktusban állnak egymással, ahogy azt is, hogy a mai formák nem a végső formák értve ezt az utolsó előtti dolgok kategóriáján belül (is), és nekünk egy jobb út keresésére kell indulnunk. Nincs olyan tiszta igazságosság, amely számunkra megismerhető lenne, mert embervoltunkból és bűnös egzisztenciánkból fakadóan végesek és behatároltak vagyunk. Ebben az értelemben az sem hiba, hogy Niebuhr nem szabatos és világos szabályokkal és definíciókkal szolgál, mert ez is a valóság természetének komplementer jellegéhez tartozik. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy igazságosság, mint olyan nem létezik, hanem sokkal inkább azt, hogy különböző esetek különböző válaszok után kiáltanak, ugyanis sohasem biztos, hogy egy döntés vagy ítélet egy másik helyzetben is megállja a helyét. Ez a magyarázat azonban nem zárja ki, hogy vannak olyan princípiumok, amelyeket követnünk kell, ugyanis a realizmus nem minden körülmények között és nem feltétlenül cinizmus. 72 Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a jobbra törekvés lehetőségét mindenképpen kifejezi azzal, hogy egy ajtót nyitva hagy a jobb lehetőség előtt. A bibliai alapokon nyugvó antropológia két, egymással látszólag ellentétes elemet foglal magába: az egyes ember (individuum) méltóságát és csodáját és az emberség szégyenét, az emberi természet dicsőségét és az egyes ember bűnét és egoizmusát. Ez a két megközelítési mód különböző megközelítéseket eredményez a társadalmi és politikai élettel kapcsolatban is. Niebuhr realizmusa az augusztinuszi és reformátori vonalat követve a második megközelítési módra helyezi a hangsúlyt. Ezzel együtt is fontos, hogy mindkét aspektust figyelembe vegyüki és elegyíteni kell a helyi és a nemzetközi igazságos politikai berendezkedés előmozdítására és fenntartására irányuló vágyat az igazságosságra irányuló idealisztikus elvek igényeivel. 73 Niebuhr teológiája a szentimentalizmus és a cinizmus között helyezkedik el. A szentimentalizmus azt kívánja, hogy az álmok realitássá váljanak, míg a cinizmus azt feltételezi, hogy amit az emberek álmodnak az egyfajta gyéren leplezett jelentés közvetlen érdekeikről. Ezek elhomályosítják a végső jó szimbólumai és az emberek által a politikai szituációkban támasztott igények közötti kapcsolatot. 74 Niebuhr teológiájának legjobb 72 Ruurd Veldhuis, Realism Versus Utopianism? Reinhold Niebuhr Christian Realism and the Relevance of Utopian Thought for Social Ethics, Assen, van Gorcum & Comp. B. V., 1975, 155. o. 73 Mark R. Amstutz, The Quest for Peace and Justice: a Biblical Code of International Relations, elhangzott Washingtonban a Justice and Global Witness Conference alkalmával (1991. július 8-10.), utoljára látogatva Robin W. Lovin, Reinhold Niebuhr and Christian Realism, Cambridge, Cambridge University Press, 1995, 234. o.

21 összefoglalása az ún. Serenity Prayer lehet. Azért is megfelelő ez, mert jól megvilágítja és alátámasztja azt a tényt, hogy gondolatai nem akadémiai légkörben születtek, hanem úgymond, a konkrét helyzet szorítása teremtette. 75 Ez az imádság a következőképpen hangzik: Istenünk, ajándékozz meg kegyelmeddel, hogy el tudjuk fogadni azt, amin nem tudunk változtatni. bátorsággal, hogy megváltoztassuk azt, aminek meg kell változnia, és bölcsességgel, hogy ezeket meg tudjuk különböztetni egymástól. Napjainkat a maga idejében megélni, a pillanatot a maga idejében élvezni, a viszontagságokat a békéhez vezető útként elfogadni, vállalni, mint Jézus tette, ezt a bűnös világot úgy, ahogyan van és nem úgy, ahogyan én szeretném, bízva abban, hogy Te helyére teszel minden dolgot, ha átadom magam Neked, azért, hogy a körülményekhez képest boldog lehessek már ebben az életben, és tökéletesen boldog Veled, örökké, az elkövetkezőben. Ámen A fenntartható fejlődés (lehetséges) gazdasági pillére A liberális gondolkodás és a jövő generáció jogairól való gondolkodás és számbavétel nem idegenek egymástól, hiszen a Rawlsi eredeti helyzetben a résztvevők nem tudják, melyik generáció tagjai, így, az erőforrások s ezek allokációja és felhasználása sem pusztán az aktuális jelen kérdése, hanem a mindenkori jelené. A felvázolt Rawls-i elmélet alapjaira építve, annak építőköveit felhasználva, nem csupán az igazságosságért és az emberek jogaiért lehet harcolni, hanem a fenntarthatósági törekvések is nagyon jól illeszkednek a koncepcióba (pontosan a jogokra alapozva). Bár, tegyük hozzá, ezt nem annyira közösségi vagy generációs alapon tehetjük meg, hanem elsősorban individualista módon. Analógia, vagy egyfajta 75 Paul Foreman, The Neo-Orthodox Theology of Reinhold Niebuhr, utoljára látogatva Reinhold Niebuhr, The Serenity Prayer,

22 továbbgondolás ott lehetséges, hogy ahogyan a nemzetek is tekintetőek egyfajta egységként, ugyanúgy a nemzedékek is kezelhetőek egybe tartozó entitásként is, azaz nem csak, mint különálló egyéneket lehet őket szemlélni. A fenntarthatósággal kapcsolatban a generációkat és így kisebb-nagyobb időintervallumokat átívelő döntéseket kell hozni az adott gazdasági/társadalmi kérdésekben. Az intertemporális azaz különböző időpontokban megjelenő költségek és hasznok közötti átváltásokat magukba foglaló döntések fontosak, és mindenütt jelen vannak. E döntések nem csak az egyén egészségi állapotát, vagyonát és boldogságát befolyásolják, de amint azt Adam Smith elsőként felismerte a nemzetek prosperitását is meghatározhatják. 77 Ezeknek a döntéseknek a társadalmi életben olyan holdudvaruk van, amelyek egyértelműen holisztikus látásmódot kívánnak meg. Ezt nem szükségszerűen a szűk és sok esetben korlátok közé szorított racionális (és sokszor elméleti) döntéshozatali folyamat kívánja meg, hanem a sokféleség és sokszínűség teszi mindenképpen szükségessé. Ebben, természetesen, helye van a közgazdasági szemléletnek is. Persze sok kérdés marad fenn és kerül elő a számítások és azok alkalmazása során is, de annyi mindenesetre elmondható, hogy a költség-haszon elemzés legfontosabb célja a társadalmi döntéshozatal segítése. Pontosabban azt szolgálja, hogy a társadalom megfelelő döntést tudjon hozni a rendelkezésére álló szűkös erőforrások hatékony felhasználásáról. A közgazdaságtan egyik fő tétele, hogy tökéletesen működő piacok esetén az egyéni önérdek az erőforrások hatékony elosztásához vezet. A kormányzati beavatkozás akkor lehet indokolt, ha a piacok valamilyen torzításnak köszönhetően nem tökéletesek. Az irodalomban ezeket összefoglaló néven piaci kudarcoknak nevezik... Az ilyen esetekben azonban be kell tudni mutatni, hogy egy konkrét beavatkozás más alternatívákhoz képest miért hatékonyabb, az alternatívák közé értve a status quo-t (vagyis a nem-beavatkozás lehetőségét) is A költség-haszon elemzés, avagy a diszkontálás alkalmazásának lehetősége a fenntarthatóság viszonylatában A költség-haszon elemzés megpróbálja egy adott projekt, beruházás társadalmi előnyeit és hátrányait számszerűsíteni, azokat pénzértékben kifejezni. A költség-haszon elemzés során egy adott beruházás, projekt során felmerülő költségeket és hasznokat 77 Shane Frederick, George Loewenstein és Ted O Donoghue, Idődiszkontálás és időpreferencia: kritikai áttekintés, Kormányzás, IV. évfolyam, 1. szám 81. o. 78 Fejlesztéspolitikai intézkedések teljes társadalmi költségének becslése, 5.o. utoljára látogatva augusztus 7.

23 hasonlítjuk össze. Ezek rendszerint nem egyazon időszakban merülnek fel, így értéküket jelenértékre számítjuk át egy meghatározott diszkontráta segítségével. Ha egy projekt egyik alternatívája pozitív nettó jelenértékkel rendelkezik, akkor általában életképes alternatívaként kerül elszámolásra. Általában a legmagasabb nettó jelenértékkel rendelkező projektet választjuk, minden más változatlansága mellett. A döntés függ a költségek és hasznok számításának megbízhatóságától is. 79 A diszkontálás adott beruházáshoz vagy közpolitikához kötődő jövőbeni költség- és haszonáramok jelenértékének kiszámítását jelenti. 80 Amennyiben a diszkontálással kiszámított haszonérték alapján a hasznok minden periódusban meghaladják a befektetett költségeket, akkor a jelenérték bármilyen diszkontráta mellett pozitív lesz. A diszkontráta megválasztása azonban nem teljesen egyértelmű, s megválasztása nagyban függ attól, hogy milyen feltételeket fogadunk el a valóságot lehető legjobban leírónak. A közgazdászok, minden esetleges ellenérzés vagy ellenvélemény dacára, a realitásra hivatkozva, igazoltnak látják a diszkontálás folyamatát a jövőre nézve. Ennek oka pedig az, hogy érvelésükkel összhangban az embereknek alapvetően ez az időpreferenciájuk. 81 Az egyének a hasznokat szívesebben élvezik most, mint később. 82 A diszkontráta, egy példán keresztül, azt jelenti, hogy az egyének a megtakarításuk terhére döntenek a jelenbeli fogyasztásuk szintjéről. A megtakarítások összegzése után kialakul a kölcsöntőke kínálata. A jelenbeli fogyasztás csökkentésével arányosan növekszik a jövőbeli jövedelem a tőke hozamán keresztül. Amennyiben tökéletes versenyről beszélhetünk, a megtakarítások (és az így kialakult kölcsöntőke kínálata) és a beruházások egy sajátos egyensúlyt hoznak létre. Ebben az esetben a a tőke hozamának határrátája egyenlő az időpreferencia határrátájával, azaz a végeredmény egy(etlen) diszkontráta. Az egyéni döntés során ezt a két elvet kell figyelembe venni. Az előbbit az időpreferencia határrátájával, utóbbit pedig a beruházások marginális hozamával mérjük, ami tökéletes piacok esetén a piaci kamatlábbal egyezik meg. Ennek igazolásaként tegyük fel, hogy a fogyasztó hasznossága a jelen- és jövőbeli fogyasztástól függ. Legyen C 1 a jelenbeli, a C 2 pedig a jövőbeli fogyasztás. A fogyasztó az összhasznosságát maximalizálja egy költségvetési korlát figyelembe vételével, melyben m a jövedelem, és i a piaci kamatláb. 79 Kerekes Sándor és Csutora Mária (szerk.), Fenntartható fogyasztás? Trendek és lehetőségek Magyarországon, Aula Kiadó, Budapest, 2012, o (lásd utoljára látogatva én) 80 Clive L. Spash, Közgazdaságtan, etika és a hosszú távú környezeti károk, in: Pataki György Takács-Sánta András (szerk.), Természet és gazdaság, TypotexKiadó, 2004, 247. o. 81 Az időpreferencia az azonnali hasznosságnak a késleltetett hasznossággal szembeni preferálását jelenti. 82 Clive L. Spash, 2004, 247. o.

24 A probléma grafikusan a következőképpen ábrázolható (optimális fogyasztói döntés két jószág esetén): ábra Optimális fogyasztói döntés két jószág esetén Az ábrán két közömbösségi görbét találunk, ahol U 2 magasabb, U 1 pedig alacsonyabb hasznossági szinthez tartozó görbe. Egy adott közömbösségi görbéhez húzott érintő meredeksége a két időszak fogyasztására vonatkozóan mutatja a helyettesítési határrátát. A helyettesítési határráta (1+r)-rel egyezik meg, ahol r az időpreferencia határrátája. Az időpreferencia azt mutatja, hogy mekkora összeggel kell holnap kompenzálni a fogyasztót ((1+r)-rel) ahhoz, hogy ma hajlandó legyen lemondani 1 Ft-ról. Az ábrán látható, hogy r változik, ahogy elmozdulunk a közömbösségi görbén. A költségvetési korlátból kiderül, hogy ha a fogyasztó az első periódusban elkölti a teljes jövedelmét, akkor C 1 = m és C 2 = 0, ha pedig a második periódusban költi el a teljes jövedelmét, akkor C 1 = 0 és C 2 = (1+i)m. Ez kijelöl két pontot a vízszintes és függőleges tengelyen, és a fogyasztó a jövedelme teljes elköltésével bármelyik kombinációt választhatja a két pontot összekötő (költségvetési) egyenesen, melynek meredeksége -(1+i). Ezt úgy is lehet fogalmazni, hogy 1 Ft-nyi mai fogyasztás (1+i) Ft-nyi holnapi fogyasztásról történő lemondást jelent. 83 Boardman, A.E, D.H. Weinberg, A.R. Vining és D.L. Weimer: Cost-Benefit Analysis: Concepts and Practice, Prentice Hall, Upper Sadle River, New Jersey, 1996.

25 Az optimális pontban a költségvetési egyenes éppen érinti a megfelelő közömbösségi görbét. Ebben a pontban a költségvetési egyenes és a közömbösségi görbe meredeksége megegyezik. Ebben az esetben az optimális kombináció (C * 1, C * 2 ). Az időpreferencia és a kamatláb egyenlősége minden optimalizáló fogyasztóra igaz, és mivel minden fogyasztó ugyanazzal a piaci kamatlábbal szembesül, ezért tökéletes piacok esetén a piaci kamatláb társadalmi diszkontrátaként interpretálható. 84 Tökéletes tőkepiacok esetén a fogyasztók a jelen- és jövőbeli fogyasztás arányának meghatározásához a piaci kamatláb figyelembevételével hozzák meg döntésüket. A jelen- és jövőbeli termelés meghatározásakor a termelők is a piaci kamatlábat veszik figyelembe. Összegezve, ez azt jelenti, hogy tökéletes piacok esetén az egyének időpreferenciájának határrátája, a beruházások marginális hozama és a (banki) piaci kamatláb megegyezik. A helyzet sokkal bonyolultabbá válik, ha nem-tökéletes tőkepiaci feltétetelek alatt vizsgáljuk meg ugyanezeket a folyamatokat. Ez esetben nem csupán egy kamatláb lesz, sőt további tényezőket is figyelembe kell venni (kockázat, tranzakciós költségek). A tökéletes tőkepiac feltételének feloldásával a beruházások hozama és az időpreferencia határrátája már nem egyezik meg. Az irodalomban négy módszer ismeretes a társadalmi diszkontráta meghatározására: Az időpreferencia társadalmi határrátája (marginal social rate of time preference); A tőke marginális társadalmi alternatív költsége (marginal social opportunity cost of capital); A súlyozott átlag módszer (weighted average method); A tőke árnyékára (shadow price of capital) Az időpreferencia társadalmi határrátája módszer A bemutatott modellben a fogyasztók a két időszakra vonatkozó teljes fogyasztásuk jelenértékét az időpreferenciájuk határrátáját a megtakarításokon elérhető hozammal egyenlővé téve maximalizálták. Amennyiben az adókat is figyelembe kell venni, akkor az optimumban az időpreferencia határrátájának a megtakarítások adózás utáni reálhozamával kell megegyeznie. 84 Fejlesztéspolitikai intézkedések teljes társadalmi költségének becslése, 35. o. utoljára látogatva augusztus Uo. 36. o.

26 Az időpreferencia társadalmi rátája az az arány, amin a társadalom hajlandó a jelenben megvalósuló fogyasztását a csak a jövőben realizálódó javára lemondani. Ez különbözhet az egyéni időpreferencia rátá(k)tól, melyek amúgy is egyénenként különbözhetnek. A legtöbb érv amellett szól, hogy a társadalmi ráta alacsonyabb, mint az egyéni. Ennek egyik oka lehet, hogy míg az egyének életpályája véges, a társadalomé végtelen (legalábbis nem tudjuk, hogy lesz-e vége vagy sem, illetve mikor, amennyiben igen). A jelenben élők megtehetik, hogy nem veszik figyelembe a jövő generációk fogyasztási lehetőségeit, ugyanis a még meg nem született generációk nem tudják a jelenben kifejezni az igényeiket, amivel azonban egy teljes költség-haszon elemzésnek szükséges (lenne) számolnia A tőke marginális társadalmi alternatív költsége módszer Amennyiben tételezzük, hogy az állami és a magánszektor alapvetően ugyanazokért az erőforrásokért versenyez, akkor az erőforrások hatékony elosztásának elvét érvényesítve arra jutunk, hogy a magán és az állami beruházások határhozamának meg kell egyeznie (más esetben az erőforrásokat a magasabb hozamú szektor felé kell átcsoportosítani). Adott közösségi projekt értékelésénél a magánszektor számára hozzáférhető erőforrások marginális társadalmi alternatív költségét (a tőke marginális társadalmi alternatív költségét) kell használni, amit a magánberuházások marginális adózás előtti hozamával mérni. Az így kapott értéket azonban több okból is lefelé szokták korrigálni: a magánszektorban - a hozamok olyan piacokon határozódnak meg, amelyeken negatív externáliák vagy monopolista árazás vannak jelen; - a hozamokba beépülnek kockázati prémiumok is. A legtöbb állami projekt kevésbé kockázatos, ezért ez is a lefelé történő korrekció irányába mutat A súlyozott átlag módszer Annak a lehetőségge is megvan, hogy a társadalmi diszkontrátát az adott projekt során felhasznált erőforrások eredetének megfelelően számoljuk ki. Amennyiben a közösségi projekt erőforrásai teljesen a jelenbeli magánfogyasztás terhére valósulnak meg, akkor az 86 Uo o. 87 Uo. 37. o.

27 időpreferencia társadalmi határrátája (SRTP), viszont ha teljesen a jelenbeli magánberuházás terhére, akkor a tőke marginális társadalmi alternatív költsége (SOC) a megfelelő mérőszám. A súlyozott átlag módszer szerint a társadalmi diszkontrátának a két mérőszám súlyozott átlagával kell megegyeznie. Ezt pedig a felhasznált erőforrások arányában határozzák meg. Képletben ez leírható, mint WA = α SOC + (1- α)srtp ahol α az elveszített magánberuházás, (1- α) pedig az elveszített magánfogyasztás arányát mutatja. A korábban ismertetett két módszer saját problémáin túl ebben az esetben még a meghatározása körüli problémákkal is számolni kell, ugyanis nincs egyetértés abban, hogy az állami beruházásnak pontosan mire van negatív hatása (a megtakarításokra, a (magán)beruházásokra, valamilyen egyéb forrásra) A tőke árnyékárának módszere Az eddig bemutatott háromtól lényegesen eltérő módszer, ha az összes költséget és hasznot a fogyasztásban bekövetkező változásként kezeljük, és az időpreferencia határrátáját használjuk diszkontrátaként. Elemzők a legtöbb esetben a hasznokat a fogyasztásban bekövetkező növekedésként értelmezik, a költségek oldalán azonban vagy a fogyasztásban vagy a magánberuházásban bekövetkező csökkenésről beszélnek. A tőke árnyékárának módszere szerint viszont a magánberuházásban bekövetkező csökkenést is át kell konvertálni fogyasztássá, úgy, hogy az adott magánberuházás mekkora fogyasztásnövekedést okozott volna. A konverzió elvégzéséhez szükség van a tőke árnyékárának meghatározására (az árnyék kifejezés arra utal, hogy ez az ár a piacon nem megfigyelhető, hiszen becslésen alapul). Randolph M. Lyon a következő képletet adja a tőke árnyékárának meghatározására: = + ahol w a magántőke adózás előtti bruttó (amortizáció nélküli) hozama, δ az amortizációs ráta, s a bruttó megtakarítási ráta, d pedig az időpreferencia határrátája Uo o. 89 Uo. 38. o.

28 1.3.2 A diszkontálás használhatóságáról Azt a törekvést, mely szerint valamilyen formában szükséges mérni azokat a felhasznált forrásokat, amelyek egyértelműen nem csupán egy nemzedék vagy egyes emberek/vállalatok tulajdonát képezik, hanem olyan, akár az egész emberiséget is érintő változásokat idéz(het) elő a fogyásuk, amelyek negatívan befolyásolják mások életét, mindenképpen fontosnak látom. Még akkor is, ha adott esetben ezeknek a forrásoknak (vagy ezek egyikének) a várható költsége (közel) nulla. A használhatóság vizsgálatával a lehetőségeket szeretném felvázolni. Ez nem azt jelenti, hogy a veszélyekre és az alkalmazhatatlanságra nem fordítok figyelmet, hanem inkább azt, hogy azt a lehetséges keretrendszert vázolom fel, ahol a diszkontálás, mint olyan, alkalmazható. Amennyiben ugyanis csak úgy tekintek a diszkontálásra, mint amelyben a jelen nemzedék időpreferenciája játszik szerepet, akkor itt fontos meghatároznunk azt, hogy ez pozitív, negatív vagy éppen nulla legyen. Ennek meghatározásához azonban le kell fektetnük olyan elveket, amelyek alapján döntést lehet hozni egy-egy adott kérdéssel kapcsolatban. A társadalmi diszkontráta megválasztása alapján a következő csoportokra oszthatjuk a közgazdászokat: 1) a diszkontráta végtelen; 2) intergenerációs vagy intertemporális kontextusban a diszkontrátának nullánál nagyobbnak, de végtelennél kisebbnek kell lennie; 3a) az adott időszakon belül, illetve a nemzedékek vagy időszakok közötti diszkontrátának azonosnak kell lennie; 3b) a társadalmi diszkontrátának diszkontrátának nullának kell lennie; 4) az intertemporális diszkontrátának negatívnak kell lennie. 90 Lemons szerint a probléma filozófiai megközelítéseit három csoportba oszthatjuk: 1) a közvetlen jövőn túl nem kell erkölcsi kötelezettséggel számolni; 2) a jövővel szemben van erkölcsi kötelessége a jelen generációjának, de ennek súlya kisebb a jelennél; 3) a jövő nemzedékének tagjai ugyanolyan jogokkal és érdekekkel rendelkeznek, mint a jelenben élők. 90 Clive L. Splash, The rights and wrongs of intergenerational externalities, utoljára látogatva szeptember 19., 4. o.

29 A felsorolás azonban nem teljes, hiszen e lehetőségek mellet még azt is számításba kell vennünk, hogy lehetséges az a megközelítés is, mely szerint 4) a jövőre vonatkozóan nagyobb hansúlyt kell fektetni a morális felelősségre, mint a jelenben élőkkel kapcsolatban. 91 Elfogadni azt, hogy az időszakok közötti elosztás problémájában a diszkontálás a megfelelő megközelítés, tagadhatatlanul erkölcsi ítélet. A zérus diszkontráta alkalmazása a nemzedékek közötti döntéseknél megakadályozza, hogy a jövőbeli környezeti károk figyelmen kívül maradjanak, ugyanis minden egyes jövőbeli hatással úgy számol, mintha azok most azonnal történnének meg. Másrészről viszont csak abban a szélsőséges esetben fordul elő, hogy a jelen cselekedetek semmilyen jövőbeli hatása nem kerül mérlegelésre, ha végtelen diszkontrátát választunk. Leggyakrabban egy tetszőleges, de pozitív diszkontrátát alkalmaznak. Ez alapján a jövőt ugyan bizonyos fokig figyelembe veszik, de a választott rátától függ, hogy milyen mértékben A fenntarthatóság keretpillérei Egy egalitárius alapokon lefektetett filozófiai tézissel indítottam a dolgozatot, amelyet nem elsősorban azért választottam, mert az elitista, a neoklasszikus utilitarista vagy akár a pareto elvének etika szabályát alkalmazó rendszer kizárásos alapon ezt az egy lehetőséget hagyta meg, hanem más oka volt. Ahogy a pareto elv is, mely szerint a jólét (az egyes nemzedékek közötti erőforrás ellátottság) semmiféle újraelosztása nem engedhető meg, kivéve, ha a változással legalább egy valaki (vagy egy nemzedék) jobban nem jár úgy, hogy a többi nem veszít, úgy Rawls elmélete is egyfajta szinten tartást feltételez. A nagy különbség abban van, hogy Rawlsnál nem mindegy ki jár jobban: egy eleve előnyös pozícióban élő vagy pedig az, aki a sorban leghátul kullog. Bár mindegy, hogy ez esetben ki jár jobban, a társadalmi ranglétra kedvezményezettjei vagy pedig az elmaradottak (hiszen nemzedékekről beszélünk), és a Pareto-féle kritáriummal összhangban a következő nemzedék helyzete legalább olyan jó lehet, mint amilyen jóléti szintet örökül kapott... a transzfereknek legalább ezt a szinvonalat fenn kell tartaniuk. 93 Ami miatt mégis egy jobb keretet biztosít Rawls elmélete, az az eredeti helyzet, amelyben mindenki úgy dönt a jelenére nézve, hogy nem tudja, hol helyezkedik el a nemzedékek sorában. 91 Uo. 92 Clive L. Spash, 2004, 251. o. 93 Clive L. Spash, 2004, 258. o.

30 Azért fontos ez, mert nem véletlenül hangsúlyozzák a közgazdászok, hogy a pozitv időprefenrencia, amely a jelent részesíti előnyben a jövővel szemben a döntések során, szerepe kikerülhetetlen. Ezzel összhangban tehát nem mondhatjuk, hogy az emberek alapvetően altruista módon viselkednek, tehát nem szívesen mondanak le saját hasznukról a jövő érdekében amit ráadásul nem is élvezhetnek. Konkrét helyzetekben ez okozza a feszültséget a szabadság és a korlátozás között, hiszen az ember szabadsága csak nehezen tűri el a korlátozásokat, amikor e korlátokkal azért kell élnie, mert másoknak is életteret kell biztosítania, ráadásul úgy, hogy ez adott esetben lemondással is jár(hat). Az ember alapvető törekvése különösen a XXI. században hogy hasznot hajtson, különösen saját magának. Ez egyéni és közösségi szinten egyaránt érvényes. Mivel érvényesül az a bizonyos erősen ironikus mondás, hogy ti. minden szentnek maga felé hajlik a keze, a Niebuhr-i alapokon nagyon megfelelő táptalajt találunk a Ralws-i eredeti helyzet hipotézisének. Itt ugyanis mindenki úgy dönt, hogy nem tudja hol is helyezkedik el a nemzedékek nagy számegyenesén. Így, akár az a vélekedés sem lenne meglepő, hogy a nemzedékeknek nem csupán jogai, hanem egyenesen sérthetetlen jogai vannak. 94 Igaz ez többféle értelemben is: akár az erőforrásokra, akár a termelékenységre vagy éppen a lehetőségek fenntartására gondolunk; még akkor is, ha a meghatározás és a helyes következtetések levonása nem egyszerű folyamat. A világ jelentős része nem képes a diszkontálás etikai következményeivel szembesülni. Ennek következtében a nemzedékek közötti károkat különösebb aggodalom nélkül veszik tudomásul. Még, ha a hosszú távú károkat el is ismerik, majd számításba is veszik, kisebb súlyt tulajdonítanak nekik, mint a jelenlegi hasznoknak. Ha a károk a súlyozás után még mindig elég jelentősek ahhoz, hogy kártérítési igény merülhessen föl, [szerintük] ezt a problémát semlegesíteni lehet akár a potenciális kompenzációs feltétellel, akár az alapvető transzferek meglétével. Ezzel szemben... ezek egyike sem fogadható el etikailag. Két alapvető előremutató lépés lehetne a tényleges kompenzációk szükségességének a károkozás idején történő felismerése, valamint a jövő nemzedékek valódi és sérthetetlen jogainak figyelembe vétele A fenntarthatóság fogalma és fejlődése 94 Ahogy azt Clive L. Spash is mondja. Persze a helyzetet bonyolítja, amennyiben a következményeket és a jogokat szembeállítva beszélünk a kompenzációról és az esetleges lemondásról. 95 Clive L. Spash, 2004, 263. o.

31 Miután lefektettem a fenntarthatóság lehetséges elméleti alapjait, magának a fogalomnak a meghatározása mellett, a fenntarthatóság jelentésében bekövetkezett változások fontosabb állomásait fogom kronológiai sorrendben ismertetni. Majd a fenntarthatóság három fő területének indikátor-rendszerét szeretném felvázolni. 2.1 Fenntartható fejlődés fogalmi meghatározása A fenntartható fejlődés fogalmának meghatározása nem teljesen egyértelmű feladat. Köznapi értelemben persze mindenki tudja, hogy miről beszélünk, mire gondolunk, de a pontos definíció nem egységes. A következő négy fenntartható fejlődés definíció a legközismertebb: 1. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk hasonló szükségleteinek kielégítését. (Brundtland bizottság) 2. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. (ENSZ Közös Jövőnk jelentés) A fenntartható fejlődés a folytonos szociális jobblét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak. A növekedés az anyagi gyarapodás következtében előálló méretbeli változást, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti. (Hermann Daly) 4. A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg. (Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata, Tokió, 2000) 97 A hazai gyakorlatban ezeken kívül még két másik definíció játszik fontos szerepet: A. A fenntartható fejlődés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen- és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja; ökológiai 96 Megtalálható az 1987-es Közös jövőnk jelentésben. (Persányi Miklós (szerk.), Közös jövőnk, Mezőgazdasági Kiadó, 1988.) 97 utoljára látogatva szeptember 21.

32 szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a sokféleség megőrzését. (1995. évi LIII. törvény a környezetvédelemről) 98 B. A fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, ezért a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak együtt kell érvényesülnie a jólét elérését, megtartását elősegítő gazdasági fejlődéssel és a társadalmi igazságossággal, esélyegyenlőséggel. A fenntartható társadalomban érvényesül a szociális igazságosság, amelynek az alapja a lehetőségekhez való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, és a társadalmi terhekből való közös részesedés; az életminőség folytonos javítására való törekvés. A fenntartható fejlődés tehát olyan fejlődés, amely lehetővé teszi a jelen generációk szükségleteinek kielégítését úgy, hogy ez nem veszélyezteti a jövő generációk azon lehetőségét, hogy igényeiket kielégítsék. (Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia) 99 A fenntartható fejlődéssel kapcsolatban még egy további különbségtételről beszélnünk kell, hiszen a fogalom finomhangolásának ez elengedhetetlen feltétele. Az erős és a gyenge fenntarthatóságra gondolok itt. A fenntarthatóság alapvető jelentése, hogy az adott dolog szakadatlan létezése biztosítható legyen. A fejlődés jelentésének meghatározása már ennél bonyolultabb, hiszen értelmezhetjük mennyiségi és minőségi növekedésként is (a lehetséges helyettesíthetőség meghatározásáról nem is beszélve). Az pedig, hogyan értelmezzük, nagyon nem mindegy. Általános értelemben véve, a jól-lét növekedésébe beletartoznak olyan nagyon fontos tényezők is, mint az oktatás fejlődése és fejlettsége, az egészségesen megért élettartam növekedése, a szociális biztonság, vagy akár a személyes szabadság biztosítása és biztonsága a jog és létbiztonság mellett. Pearce és Atkinson fogalmazták meg és Hicks-Page-Hartwick- Solow szabálynak nevezték el azt, ami az úgynevezett gyenge fenntarthatósági kritériumot kifejezi. Pearce és Atkinson három tőketípust különböztetett meg: a) az ember által létrehozott (azaz újratermelhető) tőke KM, b) a humán tőke (a felhalmozott tudás és tapasztalat) KH, c) a természeti tőke, ami magában foglalja a természeti erőforrásokat, de az élet fenntartásához szükséges egyéb természeti javakat is (pl. a szennyezés-asszimiláló kapacitás stb.) KN utoljára látogatva szeptember utoljára látogatva szeptember 21.

33 Pearce és Atkinson szerint, a neoklasszikus közgazdaságtan azon alapfeltevésének elfogadásával, hogy a tőkejavak egymással korlátlanul helyettesíthetõk, eljutunk a gyenge fenntarthatóság következõ képlettel való kifejezéséig: = d K + K + K 0 Közgazdasági értelemben a gyenge fenntarthatóság akkor áll fenn, ha a társadalom rendelkezésére álló tőkejavak értéke időben nem csökken (azaz a tőke, mindegy milyen, hiszen helyettesíthetőek egymással, szakadatlan létezése ugyanazon az értéken biztosítható). Miután a tőke meghatározható a megtakarítások és az értékcsökkenés különbségeként, és az előbb említett három tőkeelem közül a humán tőke értékcsökkenése nullának tekinthető, a gyenge fenntarthatósági kritérium Pearce és Atkinson szerint a következõ képlettel írható le: Z = S Y δ K Y + δ K Y ahol S megtakarítás, Y Bruttó Nemzeti Termék, a delta M és delta N az ember alkotta és a természeti tőke amortizációs rátái. Amennyiben a tőkeelemek közti helyettesítést nem engedjük meg, akkor az erős vagy szigorú fenntarthatósági kritériumhoz jutunk el. A szigorú fenntarthatóság teljesülésének az a feltétele, hogy a természeti tőke értéke időben ne csökkenjen: δ K Y 0 Az ökológusok a gyenge fenntarthatóságot nem fogadják el, sőt még a szigorú fenntarthatósággal szemben is fenntartásaik vannak, hiszen a természeti tőkén belüli kompenzációkat ez utóbbi is feltételezi. Az ökológiai közgazdászok jelentős része a szigorú fenntarthatósággal kapcsolatban kiköti, hogy a természetben nem szabad irreverzibilis változásokat előidézni. Ez a feltétel a gyakorlatban nem teljesíthető, és ezért erre nem lehet környezetpolitikát építeni. A közgazdasági szakkönyvek szerint fenntartható az a fejlõdési pálya, amely biztosítja, hogy az átlagos (egy lakosra jutó) jólét ne csökkenjen. Első megközelítésben a

34 közgazdászok nem bajlódnak a jólét szabatos meghatározásával, azt feltételezik, hogy a több egyúttal magasabb életminőséget is jelent. A fenntarthatóság értelmezése tehát legalább három alapvető értelmezést tesz lehetővé: 1. A fenntarthatóság, mint konstans fogyasztás. Ez az értelmezés felel meg a gyenge fenntarthatósági kritériumnak, amikor is a természeti és az ember alkotta tőke egymással helyettesíthető. Az össztermelés, illetve az egy főre jutó fogyasztás színvonala mindaddig tartható, ameddig a természeti erőforrások használatából származó profitot nem felélik, hanem anyagi tőkébe fektetik. 2. A fenntarthatóság, mint a természeti erőforrások időben állandó készlete. Ez az értelmezés felel meg a szigorú fenntarthatóságnak. Azt feltételezi, hogy a természeti és az ember alkotta tőke a termelésben kiegészítik, de nem helyettesítik egymást. 3. A fenntarthatóság, mint a generációk közötti egyenlőség. Ez abban különbözik az előzőektől, hogy nem tesz kikötést a természeti és ember alkotta tőke helyettesíthetőségére, ám helyette valamilyen generációk közötti egyenlőség biztosításának a nem jól definiált követelményét helyezi a középpontba. 100 Az első kettő jól leírható közgazdaságtanilag, de a harmadik nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ki is kell zárnunk, mint bármiféle mértékadó szempontot. A kevesebb néha több, és a több néha kevesebb. A Rawls-i eredeti helyzet pont egy ilyen keretrendszert feltételez, amelyben a konkrét kérdésekre az adott keretrendszeren belül kell választ adni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy mg kell határoznunk, hogy mi a realitás és mi az, ami fele haladni érdemes és szükséges. Azt mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy a harmadik pontban felvázolt keretrendszerben reálisan az első pontban leírtaknak tudunk eleget tenni, és bár a második lenne a kívánatos, de az kivitelezhetetlen. 100 Kerekes Sándor, A fenntartható fejlődés közgazdasági értelmezése, utoljára látogatva március 31.

35 2.2 Környezeti, társadalmi és gazdasági fenntartható fejlődés A fentebbi fogalmi meghatározások, még, ha ennél sokkal több definíciót is fel tudnánk sorakoztatni, jól mutatják, hogy a fogalom egy komplex egészet jelent, amely magában foglalja a környezethez való viszonyt, a társadalmi és a gazdasági fenntarthatóságot, majd a területekre jellemző fontosabb indikátorokat, amelyek folyamatos mérése és vizsgálata folyamán lehetőség nyílik a különböző (földrajzi, tematikus, stb.) területek fenntarthatóságának összehasonlítására. Mint fentebb kikristályosodott, ezt szükséges megtennünk. Azonban azt is elmondhatjuk, hogy az utóbbi időre kialakult ennek a lehetősége is, hiszen egyetértés alakult ki arra vonatkozóan, hogy a fenntarthatóság három alappillére a következő: - a gazdaság (ipar, mezőgazdaság, energetika, közlekedés) fenntartható működtetése; - a társadalmi viszonyok (politikai rendszerek, nemzetközi jogi és gazdasági rendszerek) elfogadható, rugalmas és önkorrekcióra képes formáinak megvalósítása; - és a környezet és a természeti erőforrások megőrzése. Ez egyúttal azonban azt is jelenti, hogy bár három egymás mellé rendelt rendszerről beszélhetünk, ám ezek egymással nem helyettesíthetők, hiszen a természeti törvények, például, nem alkudozás eredményei, mint ahogy a társadalomban, illetve a gazdaságban felmerülő kérdések. A következőkben a fenntarthatóság jellemzésére használt néhány fontosabb indikátort szeretném megmutatni A környezeti fenntarthatóság és mutatói A környezeti fenntarthatósággal kapcsolatban több területet választhatunk szét a jobb átláthatóság, és a valóságközeli meghatározás érdekében, amennyiben a környezettudatosság mutatóit/indikátorokat szeretnénk megjelölni. Az első ilyen terület a Föld légkörével kapcsolatos problémákkal függ össze. Ezen belül elkülöníthejük (a) a globális légszennyeződéseket és (b) a rövid távú, helyi légszennyezést. 1. A mérésre és kimutatásra használt első ilyen mutató az ózonréteget károsodását mutatja és azt, hogy milyen mértekű a kibocsátott károsító anyagok mennyisége. A

36 viszonyítási szint az 1-es érték, ami a CFC-11-re, és a CFC-12-re vonatkozik. A számítás úgy történik, hogy ha egy anyag ózonkárosító értéke 0,5, akkor ebből az anyagból a levegőbe jutó gázok fele olyan mértékben rombolja az ózonréteget, mint ugyanennyi mennyiség tenné a CFC-11-ből, vagy a CFC-12-ből. 2. Szintén a légkörrel függ össze az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mennyiségére vonatkozó indikátor, amely megmutatja az üvegházhatást kialakító és fenntartó gázok mennyiségét. Az ENSZ definíciója szerint azok az üvegházhatást okozó gázok, amelyek az emberi használat során (pl. üzemanyag égése, ipari folyamatok, mezőgazdaság, erdészet, stb. eredményeképp) a levegőbe kerülnek, mint a szén-dioxid (CO 2 ), metán (CH 4 ), és dinitrogén-oxid (N 2 O). A metán és a dinitrogén-oxid kibocsátását nehéz mérni, hiszen nem szükségszerűen kapcsolódik emberi tevékenységhez. Az Eurostat úgy kapja meg az üvegházhatást kifejtő gázok fogyasztásának a mennyiségét, hogy az üzemanyag-fogyasztást megszorozzák az üzem-anyagban lévő szén arányszámával. A becslések így csak CO 2 -re vonatkoznak. 3. A kén-oxidok kibocsátásának megbecsülésére az Eurostat az üzemanyagfogyasztás adatait szorozza meg egy kibocsátási faktorral. A kén-oxidok kibocsátásába beleszámolják az SO 2 -t, az SO 3 -t és a kénsavat is. Ezen anyagok kibocsátása felelős nem csupán a savas esőért, hanem légzőszervi panaszokat is okozhat embernél és állatnál egyaránt. 4. A nitrogén-oxidok kibocsátását nitrogén-dioxidban mérik. Ennek a gáznak a kibocsátása leginkább a motoros közlekedési eszközök használatából ered, de jelentős nitrogén-oxid szabadul fel az ipari folyamatok és egyéb energiahasználat során is. 5. A légszennyezettség csökkentésére fordított költségekbe az ENSZ definíciója szerint olyan kiadások és befektetések számol ide, amelyek közvetlenül a levegőszennyezés csökkentésére irányulnak. Ezek vonatkozhatnak/irányulhatnak a levegőszennyezés megelőzésére, csökkentésére, vagy kiküszöbölésére. Ennek a mutatónak igazán akkor vehetjük hasznát, ha összehasonlítjuk olyan más változókkal, mint például az egy főre eső üzemanyag-fogyasztás, a kén-oxidok és a nitrogén-oxidok kibocsátása, és az évenként egy főre jutó energiafogyasztás. Ez az

37 indikátor azonban nem objektív, hiszen ahol nagy a légszennyezettség ott többet kell költeni annak csökkentésére, ahol viszont elenyésző ott nyilván kevesebbet. 101 A következő olyan terület, ahol indikátorokat alkalmaznak, a Föld vízkészletével és annak felhasználásával függ össze. 1. Az ENSZ meghatározása szerint az egy főre jutó vízfogyasztásba beletartozik mindenfajta házi vízhasználat. A mutató értékét liter/fő/napban fejezik ki, azaz, hogy egy fő egy nap alatt hány liter vizet használ fel. Azonban ezt a mutatót is differenciáltan kell értelmeznünk, hiszen az is számít, hogy helyben rendelkezésre állnak-e az adott vízfogyasztásnak megfelelő vízkészletek, sőt az sem mindegy, hogy a felhasznált víznek hanyada kerül szennyvízként a környezetbe. Így nézve, az egy főre eső, keletkezett szennyvízmennyiséget kellene indikátorként használni. 2. A szennyvízkezelés mutatójának segítségével felbecsülhetjük a háztartásból és az iparból a vizekbe kerülő szennyezés szintjét. A rossz vízminőség csökkenti a vízforrások felhasználhatóságát, különösen háztartási célokra, és káros hatásai lehetnek az emberi egészségre is. Éppen ezért a szennyvizek tisztítása és a fejlődés között szoros összefüggés van. A szennyvízkezelés mértékének indikátora nem feltétlenül és szükségszerűen utal a fenntarthatóságra (szennyvízkezelés: a kialakított kapacitások fenntartható és gazdaságos fenntartása és a víztakarékosság közötti feszöltség; víztisztítás: a keletkezett szennyvíziszap okoz meg nem oldott/oldható környezeti problémát). 3. A felszíni és talajvizek éves vízkitermelése mutatójának segítségével megbecsülhetővé válik a felhasználható vízforrások kiaknázási üteme. A vízforrások használata mindaddig fenntartható, amíg a felhasználás mértéke nem haladja meg a víz megújulásának mértékét. A mutató használata akkor a legjobb, ha összevetjük a fejenkénti vízfogyasztással, a népességgel, és a feltáratlan vízkivételi lehetőségekkel. 102 A következő fontos mutatók a földterületek használatához kapcsolódnak: 1. Az ENSZ definíciója szerint az a művelhető terület, ami ideiglenesen művelés alatt áll, vagy kaszáló és legelőterület, piaci vagy konyhakert, vagy éppen parlagon 101 Gyulai Iván, A fenntartható fejlődés, Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, 2000, o. 102 Uo o.

38 áll. A megművelhető területet egy főre kifejezve, hektárban adják meg. Az Eurostat ugyanezt a definíciót adoptálja, de a művelés változása következtében elhagyott földeket nem számítja ide. A fenntarthatóság szempontjából azonban ez nagyon relatív indikátor, hiszen nem mutatja meg, hogy egy adott ország vagy terület milyen ökológiai adottságokkal rendelkezik. Éppen ezért, sokkal célravezetőbb volna azt vizsgálni, hogy a potenciális területek hány százalékát vonták művelésbe. Ez a módszer segítene a tartalékokat is feltárni. 2. A földhasználat változásának mutatója azt jelzi, hogy egy országban hogyan változik a különböző földterületek megoszlása használatuk szerint. Ez használható a produktív és a védett területek megoszlásának megadására, ahogy a fenntartható földhasználat érdekében a földhasználat megtervezésére. Megmutatja az erdők, a mezőgazdasági területek és a legelők területében bekövetkezett változásokat gazdasági és a környezeti szempontból egyaránt. 3. A mezőgazdaság teljes energiafelhasználásába beleszámítják minden terület energiafelhasználását (trágyázás, öntözés, aratás, szállítás, stb.). Ennél a mutatónál a fenntarthatóság szempontjából azt kell megvizsgálni, hogy a mezőgazdasági rendszerek mennyire épülnek a helyi ökológiai adottságokra. 4. A mezőgazdaságban felhasznált műtrágya mennyiségét tonnákban adják meg 1 km 2 mezőgazdasági területre vonatkoztatva. Három fő összetevőt vesznek figyelembe: (1) a nitrogént, (2) a foszfort és (3) a káliumot. Az intenzív műtrágyázás következménye a talaj savanyodása és a vízkészletek nitráttal való szennyeződése lehet. 5. A mezőgazdaságban felhasznált növényvédő szerek aktív összetevőinek (azok az anyagok, amelyek a kívánt hatást fejtik ki azokra a gombákra, növényekre, állatokra, amelyek veszélyesek a termelési eredményre nézve) mennyiségét tonnában adják meg 1 km 2 mezőgazdasági területre vonatkoztatva. 103 A keletkezett hulladékkal kapcsolatos mutatók is elengedhetetlenek a fenntarthatóság vizsgálatában. 1. Az iparban és a városokban keletkezett szilárd hulladék mennyiségét tonnában adják meg, egy főre vonatkoztatva, évenként. Szilárd hulladéknak főként olyan anyagok kell tekinteni, amelyeket már nem használnak fel és/vagy eldobtak és 103 Uo o.

39 nincs kereskedelmi hasznuk. Azonban, mivel nincs pontos definíció, a hulladékra vonatkozó adatokat megbízhatatlanná teszi. 2. A hulladékkezelési kiadások mutatója azt jelzi, hogy a hatóságok vagy magánszervezetek mekkora összeget költenek a hulladék összegyűjtésére és kezelésére. Ezek a költségek magukba foglalják mind a megelőzésre, mind a hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentésére szánt kiadásokat (összegyűjtés, szállítás, kezelés, hasznosítás). Ezzel le lehet mérni, hogy mennyire hatékony a hatóságok hulladékkezelése, és hogy milyen mértékben képesek választ adni a hulladékkal járó problémákra. Ennek az indiktornak a nagy hiányossága, hogy összemossa a különböző költségeket (a megelőző és korrekció végrehajtását célzó költségeket). 3. Az újrahasznosított hulladék arányát a keletkezett teljes hulladék arányában adják meg. A mutatónak az újrahasznosítás minden forrását figyelembe kell venni (fém, műanyag, papír, üveg, textília stb), de a nem szilárd hulladékokat (fáradt olaj, oldószerek) nem számítják bele. A mutató betekintést enged abba, hogy egyes országok mennyire törődnek a környezettel. Árnyaltabb képet kapunk, ha például összekapcsolódik más hulladékkal kapcsolatos mutatókkal (például a népesség aránya a városi területeken, vagy a környezetvédelemre fordított költségek). 104 A természeti környezet változásával kapcsolatos fontos egyéb mutatók: 1. Az ENSZ definíciója szerint erdős terület az a terület, amelynek legalább 10%-át lombos fák borítják. Ültetvénynek számítanak a mesterséges úton telepített erdők, és természetes erdőnek számítanak a természetes, vagy félig természetes úton létrejött erdők. Ennek az indikátornak a segítségével fel lehet mérni az erdők pusztulásának mértékét. 2. A fakitermelés intenzitása mutatójának értékét úgy kaphatjuk meg, ha az éves fakitermelést elosztjuk a faállomány éves növekedésével. Ezzel azt lehet mérni, hogy vajon a fakitermelés a fenntarthatóság határain belül folyik-e. Ha az arány 100% alatt van, az azt mutatja, hogy az adott ország nem termel ki több fát, mint ami az éves hozam. Ha az arány nagyobb, az arra utal, hogy az adott ország kimerítheti a saját fakészleteit. 104 Uo

40 3. A veszélyeztetett fajokat vizsgáló mutató a veszélyeztetett növény- és állatfajok arányát mutatja az összes növény- és állatfaj vonatkozásában. Veszélyeztetett fajnak számítanak azok a fajok, amelyeket a kihalás fenyeget, vagy ritka, különleges fajok. 4. A védett területek arányát kifejező mutató megadja a védett területek arányát egy ország teljes területéhez viszonyítva. Az Eurostat a védett területeket 5 osztályba sorolja: (1.) Olyan terület, melynek ökoszisztémája, kivételes növényvagy állatfajai a nemzetközi tudomány számára fontosak, vagy egy különös természeti terület tipikus példájaként szolgálnak. (2.) Olyan viszonylag nagy terület, amely egy vagy több ökoszisztémát tartalmaz, és fajait nem fenyegeti közvetlenül a kihalás veszélye, vagy bármilyen emberi tevékenység, de növényés állatfajai különösen érdekesek. (3.) Olyan terület, egy vagy több speciális természeti elemmel, vagy kivételes jelentőséggel, amely egyediségéért, ritkaságáért áll védelem alatt. (4.) Olyan terület, amely különlegesen jó állapotban lévő faunája miatt áll védelem alatt. (5.) Olyan területek, amelyek speciális tájjelleggel bírnak. A védett terület terminusnak pontos nemzetközi meghatározása van, a különböző országok mégis máshogy használhatják azt. Bár ez a mutató jelzi a védett területek arányát, de nem mond semmit a terület védelmének módjáról, és arról, hogy egy terület védelme nem válik-e más ökoszisztémák kárára. A mutató alkalmazhatósága a fenntarthatóság indikálására nem egyértelmű, hiszen (a) a területek kiválasztása szubjektív ítéleten alapul, (b) másrészt nem tudjuk meg, hogy attól mert egy terület védett, vajon fenntartható módon használják-e. Arra sem derül fény, hogy (c) egy adott ország esetében a védett területek összessége elegendő-e A gazdasági fenntarthatóság és mutatói 106 A gazdasági fenntarthatóság a globális, komplex fenntarthatóság második nagy kategóriája, ezért fontos, hogy olyan gazdasági mutatókat alakítsunk ki ezen a területen is, hogy mérhetővé váljon a bekövetkező változás. Ebben a részben ezek közül a gazdasági indikátorok közül szeretnék néhányat érinteni. 105 Uo o. 106 Uo o.

41 Ezekkel a gazdasági mutatókkal a fejlettséget/jólétet mérik, ami kifejezi azt a meggyőződést is, hogy szociális és környezeti gondjaink megoldásához szükségünk van olyan erős gazdaságra, amely jó teljesítményt nyújt. Az egyik ilyen mutató a GNP (Gross National Product) a gazdaság által időegység alatt termelt áruk és végzett szolgáltatások összessége. A GNP-t úgy határozzuk meg, hogy összegezzük a javakra, szolgáltatásokra fordított személyi kiadásokat, a beruházási kiadásokat (hazai beruházások és nettó export), valamint a javakra és szolgáltatásokra fordított kormányzati kiadásokat. A GNP számításánál mindaz külföldinek tekintendő, amit nem az ország állampolgárai állítanak elő. Ez egyúttal megmutatja a különbséget a GNP és a GDP (Gross Domestic Product), a bruttó hazai termék között, hiszen a GDP nemzetgazdasági kibocsátásként kezeli mindazt, amit az országhatárokon belül állítanak elő. A GNP értelme abban keresendő, hogy sorrendet lehessen állítani az országok között és fejletlennek lehessen nevezni egy olyan országot, ahol kicsi az egy főre jutó nemzeti jövedelem. A GNP egyik hiányossága, hogy nem ismeri a nem anyagiakban kifejezhető értékeket, és éppen ezért ezt nem is tekinti a gondoskodó állam igazi értéknek. Tehát miközben a rossz dolgok kijavításának költségei növelik a GNP-t, a valóságban ezek a költségek a jólétünket csökkentik. A mutató nem nyújt segítséget a hanyatlás mérésében, hiszen csupán a gazdasági növekedést méri, amely így nem mutatja meg, hogy a gazdasági eredményeink (milyen) környezeti adósságok árán érhetők el. A GNP tökéletlensége magával vonja, hogy másfajta mutatókat (is) kell alkalmaznunk a valóság jobb és teljesebb bemutatására. Ilyen például a NEW, a nettó gazdasági jólét mutatója (Net Economic Welfare), amely a GNP szabadidővel, háziasszonyok által nyújtott szolgáltatásokkal, do-it-yourself tevékenységekkel növelt értéke, amit csökkentenek a környezetszennyezéssel, az urbanizáció hátrányaival kapcsolatos kiadásokkal. Egy másik mutató a HDI, az emberi fejlődés indexe (Human Development Index). Ez már olyan szempontokkal is kalkulál a fejlettség megállapításánál, mint a születéskor várható élettartam, az iskolázottság szintje vagy az anyagi javak bősége. Hiányossága azonban, hogy nem veszi figyelembe a források eloszlásának egyenlőtlenségét, és nem mond semmit a természeti környezet állapotáról. A fejlettséget szélesebb körben értelmező, és egyben a környezet állapotára is reflektáló mutató, a fenntartható gazdasági jóléti index (Index of Sustainable Economic Welfare - ISEW). Ennek a mutatónak az értéke az átlagos fogyasztáson, az elosztási egyenlőtlenségeken, a természeti környezetben okozott károk költségein (amely magában foglalja az olyan hosszú távú környezeti károsodás figyelembe vételét is, mint például a globális felmelegedés vagy az ózonfogyás) alapul. Átfogó volta mellett az a

42 gyengesége, hogy az adatok hiánya miatt nehezen kiszámítható (közepesen vagy alacsonyan fejlett országok esetében). Természetesen, ha ugyanarra az országra kiszámítjuk a különböző jóléti mutatókat, akkor ezek (a különböző mutatók) más és más képet fognak festeni annak jólétéről. Ez azért jó, mert így a különböző mutatók hiányosságai és gyengeségei, ha teljesen nem is kiküszöbölhetőek, de tompíthatóak. Azonban ezzel együtt is megmarad a kérdés, hogy milyen mértékben használhatóak ezek a mutatók, illetve, hogyan és milyen más mutatókkal lehetne jobban megmutatni, hogy egy-egy ország/terület mennyire fenntarthatóan él. Egy szintén összetett mutató az ökológiai lábnyomunk. 107 Ennek alapját az az egyszerű tény képezi, hogy minden egyes ember és társadalom bizonyos teret elfoglal bolygónk felszínéből azáltal, hogy itt termeli meg az életéhez szükséges javakat és itt dolgoztatja fel a természettel azokat a hulladékokat, amelyeket kibocsát. Ennek a térnek a nagyságát (ameny nem szükségszerűen fedi azt a területméretet, amely ténylegesen az egyes ember vagy adott társadalom rendelkezésére áll) méri az ökológiai lábnyom 108. Mivel az egyes ember és a társadalom fogyasztási szokásai eltérnek, ezért az ökológiai lábnyom nagysága utal az életstílusra is. Az ökológiai lábnyom koncepcióját Mathis Wackernagel és William E. Rees publikálta 1991-ben az Ökológiai lábnyomunk című munkájukban. 109 Bolygónk felszínéből nemcsak akkora teret foglalunk el, ahol életünket éljük, hanem annál jóval nagyobbat. Az ökológiai lábnyom egy erőforrás menedzselésben és társadalomtervezésben használt érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez... Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is. 110 Az energia földterület többféleképpen is kiszámítható: 4. a fossszilis energiahordozók elégetéséből a légtérbe jutó CO 2 elnyeléséhez szükséges terület segítségével; 107 Az ökológiai lábnyom összetett számításához lásd Dr. Szigeti Cecília és Dr. Borzán Anita, Ökológiai lábynom mutató számítása, utoljára látogatva október Van, aki azonban az öko-lábnyom helyett az öko-kéznyomot javasolja, a pozitív megközelítés miatt Vö. utoljára látogatva március Mathis Wackernagel és William E. Rees, Ökomlógiai lábnyomunk, Föld Napja Alapítvány, utoljára látogatva október 20.

43 5. megvizsgáljuk, hogy a felhasznált mennyiségű energiát milyen helyettesítési módszerrel tudnánk megtermelni. Az ökológiai lábnyom következő komponense az a tér, amelyet ténylegesen felhasználunk településként. Az élelmiszereink előállításához szükséges területnagyságot és azt a területet is kifejezhetjük, amely ahhoz szükséges, hogy fával lássuk el magunkat. Mivel ez a lábnyom, megmutatja nekünk, hogy a jelenlegi módon folytatott életünkhöz, ténylegesen mekkora téret használunk fel, így azt is könnyen megtudhatjuk, hogy túlléptük-e a rendelkezésünkre álló tényleges terület eltartóképességét. 111 Itt vezethetjük be az ökológiai deficit fogalmát, amely a rendelkezésre álló, ökológiailag produktív földterület és az ökológiai láblenyomat különbségeként kapunk meg. A deficitek és szuficitek minden ország és a Föld egésze esetén is kiszámolhatók. A bizonytalanságok és pontatlanságok mellett is igaz: a számok megdöbbentőek és figyelmeztetőek, hiszen az ökológiai lábnyom mindkét számítási változata (a) csak a földterületre alkalmazza a számítást; b) a földterületek mellett a vízek óceánok, tengerek területével is számol, azt mutatja, hogy jelentősen meghaladtuk bolygónk eltartó képességét. A világ átlagdeficitje folyamatosan növekszik, hiszen a fogyasztás is rohamosan növekszik A társadalmi-szociális fenntarthatóság és mutatói A fenntarthatósággal kapcsolatos harmadik csoport, a társadalmi és szociális fenntarthatóság indikátorait foglalja magában. Társadalmi fenntarthatóságról szólva, vizsgálnunk kell a társadalmi változásokat. 1. Népességnövekedési ráta 112 Mint ahogyan arra már a Római Klub tagjai is rávilágítottak a népesség gyors és nagymértékű növekedése erősen befolyásolja a fenntarthatóságot, a fenntartható fejlődést. A népességnövekedési ráta azért is olyan fontos, mert egy terület eltartóképessége véges. 111 Az ökológiai lábnyomnál tehát számítába kell venni a szén lábnyomot, a legelő lábnyomot, az erdő lábnyomot, a halászati lábnyomot, a számtó lábnyomot és a beépített területek lábnyomát, amennyiben földhasználati területek szerint osztályozzuk azt, amit használunk. Áts-Leskó Zsuzsanna Áts Árpád, Az ökológiai lábnyom építési vonatkozásai, Magyar építéstechnika 2012/12, 24. o. Ugyanezen cikk jó bevezetés abba, hogy rámutasson az építészeti döntések ökológiai hatásának mérhetőségére. 112 Gyulai Iván, 2000, 40. o.

44 Ennek alakulását hivatott mérni ez a mutató, amely az egy adott időszak alatt bekövetkezett népességváltozás átlagát méri. Persze a kérdés és a válasz itt sem egyszerű, hiszen az eltartóképesség mellett ott van az a társadalmi tény, hogy az idős emberek arányának a száma növekszik a társadalomban, amelynek eltartásához bizony szükség lenne a fiatal munkaerőre Migrációs ráta 114 A migrációs ráta napjainkban egyre fontossabb, hiszen például Magyarországot vizsgálva is igaz, hogy egyre több fiatal és pályakezdő hagyja el az országot. Ezzel együtt azonban egy ellenkező irányú mozgás is megfigyelhető, hiszen sok külföldi is felkeresi hazánkat, hogy szerencsét próbáljon. 115 A mutató az egyes országokból történő kivándorlás, illetve az országba történő bevándorlás különbségét méri a teljes népességhez viszonyítva. 3. Termékenységi ráta 116 A termékenységi ráta megmutatja, hogy adott országban, adott időben egy nőnek átlagosan hány gyermeke születik. Ennek változásaként nyilvánvalóvá válik, hogy az adott ország népessége fogy, stagnál vagy növekszik. A hétköznapokban azt lehet hallani, hogy a Föld túlnépesedik, de a kérdés mégsem annyira egyértelmű, hiszen olyan jelek is vannak, amelyek ennek ellentmondani látszanak legalábbis hosszú távon Gyermekhalandóság 118 A gyermekhalandósági ráta megmutatja, hogy ezer élve született gyermeket vizsgálva mekkora az egy éves korig bekövetkezett halálesetek száma. Ez a mutató 113 Lásd Working-age shift, utoljára látogatva március Gyulai Iván, 2000, 40. o. 115 A migrációs lehetőségek, indítékok, illetve politikák sokszínűségéhez lásd Koller Inez, Migrációs tendenciák Európában, utoljára látogatva március Gyulai Iván, 2000, 41. o. 117 Ehhez lásd az Economist cikkét: End of history and the last woman, utoljára látogatva március Gyulai Iván, 2000, 41. o.

45 megmutatja egy ország fejlettségi szintjét, hiszen a gyermekhalandósági ráta akkor mutat magas értékeket, ha az adott országban nem megfelelőek az egészségügyi viszonyok. Az egészségügyileg fejlett vagy átlagos szinten lévő országokban a gyermekhalandóság esélye kicsi. A gyermekhalandóság világszerte csökken az UNESCO szerint Születéskor várható élettartam 120 A születéskor várható élettartam a születéskor várható élettartamot mutatja meg: egy újszülött csecsemőnek milyen életkor megélésére van (várhatóan) lehetősége. 121 Ez a mutató olyan indikátor, amelyből több olyan információt is kiolvashatunk, amely különösen is fontos a társadalmi fenntarthatósággal kapcsolatban. Megállapítható egy ország polgárainak (a) egészségügyi állapota, (b) gazdasági jóléte vagy (c) környezetének állapota is, hiszen ha a három tényező megfelelő akkor kicsi a veszélye, hogy a gyermekek idő előtt meghalnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mutató egymaga megmutatja, hogy hol van a probléma, de azt igen, hogy a felsorolt három társadalmi tényező valamelyike nem megfelelő. Más mutatókkal együtt, illetve az adott területekre vonatkozó vizsgálatokkal megállapítható, hogy mi az oka az alacsony születéskor várható élettartamnak. 6. Egészségügyi kiadások aránya a GDP százalékában 122 Az egészségügyi kiadások aránya a GDP százalékában mutatószáma megmutatja, hogy egy ország (vagy régió) a GDP hány százalékát fordítja egészségügyi kiadásokra, az állami és a magán szektort is figyelembe véve (kórházi szolgáltatások, kutatások, gyógyszerek előállítása, stb.) év alatt látványosan csökkent a gyermekhalandóság, utoljára látogatva március 12. Vö. Levels & Trends in Child Mortality. Report 2012, utoljára látogatva március Gyulai Iván, 2000, 42. o. 121 A születéskor várható élettartam napjainkban egyre magasabb, hiszen a gazdasági, társadalmi, egészségügyi körülmények fejlődésével ez az érték is emelkedik. Vö. jelen dolgozat 159. jegyzetével. illetve vö. a KSH adataival Magyarország tekitetében: utoljára látogatva március Gyulai Iván, 2000, 42. o. 123 Vö. Palócz Éva, Az egészségügy és a versenyképesség kapcsolata, utoljára látogatva március 12.

46 7. Halálozási arány a legelterjedtebb betegségekben Ez az indikátor megmutatja, hogy melyek azok a leggyakoribb betegségek, amelyek halállal végződnek. Ez a mutató tükrözi az egészségügy helyzetét is, azonban nem csak az egészségügy felszereltségén múlik, hogy egy betegséget időben diagnosztizálnak-e, mivel ez sokkal inkább egy olyan kulturális tényező, amely társadalmanként változik/változhat. 8. Gyermekek betegségek elleni beoltása Fontos, hogy a gyerekek már gyermekkorban megkapjanak olyan szükséges védőoltásokat, amelyek később segítenek elkerülni a komolyabb szövődményes betegségeket. Az olyan fejletlen országokban, ahol még nem terjedtek el széles körben a csecsemőkortól az általános iskolás kor végéig megkapott oltások, az figyelhető meg, hogy sokkal sűrűbben fordul elő például a rubeola, a mumpsz vagy a kanyaró, mint olyan országokban, ahol a szükséges védőoltásokat megkapják. Akik rendelkeznek védőoltással, védettséget érezhetnek. Magyarországon tíz olyan fertőző betegség van, amely ellen a gyermekek térítésmentesen kapnak oltást: tuberkulózis, szamárköhögés, diftéria, tetanusz, gyermekbénulás, Haemophilus influenzae baktérium, kanyaró, rózsahimlő, mumpsz és a májgyulladás ellen. 124 Az indikátor szerepe a fenntarthatóság szempontjából az, hogy megmutassa egy ország fejlettségét. 9. Munkanélküliségi ráta 125 A munkanélküliségi ráta a munkanélküliek aktív népességhez viszonyított arányát mutatja. Azoknak az emberek az arányát vizsgálja, akik nem rendelkeznek munkával, de ugyanakkor alkalmasak a munkavégzésre. A munkanélküliség globális probléma, s bár Magyarországon is nagy a munkanélküliek aránya, a déli, mediterrán európai államokra jellemző napjainkban a legnagyobb arányú munkanélküliség utoljára látogatva március Gyulai Iván, 2000, 42. o. 126 Vö.: utoljára látogatva március 12.

47 10. Népsűrűség 127 A népsűrűség kiszámításakor az ország teljes népességét viszonyítják az ország teljes területéhez. A fenntarthatóság szempontjából problémát jelent a túlnépesedés, melynek következtében egyre csökken a Föld eltartó képessége, veszélybe kerülnek az erdők, az esőerdők, azaz olyan területek is, amelyek természeti kincsnek számítanak. 11. Urbanizált területen élő népesség aránya 128 Az urbanizált területen élő népesség aránya megmutatja, hogy a városi lakosság milyen arányú egy országban, egy régióban vagy más választott területen, az ország teljes lakosságára vetítve. Az Európai Unióban átalgosan a lakosok több mint 60%-ka él városokban, Európa erősen urbanizálódott. A probléma az, hogy az erősen urbanizálódott területek környezeti mutatói aggasztó értékeket mutatnak, aminek egyenes következménye az életminőség romlása. A városok elhagyásának gyakorlati tapasztalata, hogy nyugodtabb és tisztább környezetben szeretnének élni a vársoban dolgozók A fenntartható fejlődés egy másik megközelítés Az előbbiekben természetesen a legfontosabbak mutatók kerültek bemutatásra. Emellett még számos más mutatót is használhatunk, amelyek vagy ezekkel vannak szoros összefüggésben, vagy ezektől elkülönülten, ám mégis ezekkel kapcsolatban vannak. A fenntarhatóság egy másik lehetséges megközelítése az, amelyben nem csupán vagy nem elsősorban a mutatókra koncentrálunk, hanem sokkal inkább egy olyan keretrendszerre, amely a különböző fenntarthatósági mutatókkal együtt egy dinamikusabb és árnyaltabb képhez vezet. Egy ilyen lehetséges keretrendszert határoz meg a United Nations Global Compact tízparancsolata, mely így hangzik: 127 Gyulai Iván, 2000, 43. o. 128 Uo o. 129 Vö.: Fórián Sándor, Urbanizációs folyamat és annak néhány hatása a környezetre, utoljára látogatva március 12.

48 Emberi jogok 1. elv: A vállalatoknak támogatnia és elfogadnia kellene a nemzetközileg elfogadott emberi jogokat; és 2. elv: meg kellene győződniük arról, hogy nem részesei az emberi jogokkal való visszaéléseknek. Munka 3. elv: A vállalatoknak támogatniuk kellene a gyülekezési szabadságot és a kollektív alku tényleges elismerését; 4. elv: a kényszerből fakadó és a kötelező munka minden formájának megszüntetését; 5. elv: a gyerekmunka tényleges eltörlését; és 6. elv: a hivatás választásában és a munkavállalás területén tapasztalható diszkrimináció felszámolását. Környezet 7. elv: A vállalatokat arra kérik, hogy támogassák a környezeti kihívásokkal kapcsolatos elővigyázatossági szemléletmódot; 8. elv: vállalják fel az olyan kezdeményezéseket, amelyek támogatják a környezethez való felelősségvállalás komolyabban vételét; és 9. elv: bátorítsák a környezetbarát technológiák fejlesztését és elterjedését. Korrupció ellenesség 10. elv: A vállalatoknak küzdenie kellene a korrupció minden formája ellen, beleértve ebbe a zsarolást és a megvesztegetést is Az önkéntesség, mint a szociális fenntarthatóság eszköze Az előző fejezetben bemutatott mutatók segítségével komplex képet kaphatunk a fenntarthatóság mérésével és az összetevőkkel kapcsolatban. A különböző indikátorok segítségével folyamatosan mérni lehet, hol tart a világ, benne az országok, a régiók vagy o., utoljára látogatva március 12.

49 éppen a városok és falvak, és ennek függvényében ki lehet alakítani egy specifikusan az adott területre vonatkozó stratégiát. Egy stratégia kidolgozásának lehetőségei sokféle szempontot kell, hogy magukban foglaljanak. Egyértelműen vannak globális, országos 131, regionális és település szerinti vonatkozások, amelyek egymással összhangban nyernek igazán értelmet. Az önkormányzatok, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy közigazgatásilag jól meghatározott közösségek esetében nagyon jól alkalmazható a top-down vagy a buttom-up megközelítés. A legjobb azonban az, amikor e két megközelítési forma találkozik egymással. Első lépés: környezet kialakítása Második lépés: fenntartható célok és stratégiák kialakítása Harmadik lépés: alkalmazandó mutatók azonosítása és értékelése Negyedik lépés: adatgyűjtés a mutatók azonosításhoz és értékeléshez Buttom-up Jellemzően a Természettudósok Szakértők A mutatókat földhasználat határozzák tudására szakértők vagy a meg azokat a alapozva, használják fel környezeti kulcsfontosságú kutatók kvantitatív rendszer ökológiai azonosítják adatok korlátai feltételeket, azokat a gyűjtéséhez, határozzák meg amelyeket mutatókat, amelyek azt a szerintük a melyek elemzésével kontextust, rendszer a tudományos figyelemmel amelyben az sértetlenségének körökben kísérik a olyan mutatókat biztosítása széles körben környezeti (indikátorokat) érdekében fenn elfogadottak és változásokat. kidolgozzák, kell tartani. az előzetesen mint például a kiválasztott vízgyűjtő terület értékelési vagy a rendszer alapján mezőgazdasági kiválasztják a 131 Magyarország esetében természetesen felmerül annak a lehetősége, hogy az Európai Uniót is felvegyük ebbe a sorba.

50 rendszer. legmegfelelőbb indikátorokat. Top-down A kontextus Multistakeholder A közösség A mutatókat a olyan folyamatok azonosítja be közösség helyi közösségi azonosítják az a potenciális használja konzultációkon olykor egymással mutatókat, kvantitatív és keresztül versenyző értékelik azokat kvalitatív adatok alakul ki, víziókat, a gyűjtésére, ahol célokat, saját amelyek meghatározzák a fenntarthatóság (potenciálisan elemzésével az adott elérésére súlyozott) figyelemmel rendszerre vonatkozó kritériumaik kísérik az vonatkozó szcenáriókat. alapján és általuk felállított erősségeket, kiválasztják a fenntarthatósági gyengeségeket, használni kívánt célok elérése lehetőségeket és indikátorokat. felé történő veszélyeket. haladást. Forrás: Mark S. Reed, Evan D. G. Fraser, Andrew J. Dougill, An adaptive learning process for developing and applying sustainability indicators with local communities táblázat A fenntarthatóság top-down és a buttom-up megközelítés összehasonlítása A kétféle megközelítés kiegészíti egymást, még, ha nem is szükségszerűen találkozik minden esetben egymással (megtörténhet, hogy ez nem is lehetséges). A fenntarthatósági mátrix piramisformában így néz ki: Intézményi dimenzió részvétel megerősítése utoljára látogatva március 12.

51 igazságosság részvételi demokrácia Gazdasági dimenzió versenyképessége tehermegosztás Társadalmi dimenzió öko-hatékonyság környezet megóvása erőforrásokhoz való hozzáférés Környezeti dimenzió 2. ábra Fenntarthatósági mátrix Forrás: Imreh-Tóth Mónika 133 Akármelyik modellben is gondolkodunk, mindekettőben könnyen megtalálhatjuk az önkéntesség helyét. Közvetlen módon, a piramisban a felső háromszög mindegyikéhez hozzárájul az önkéntesség, de közvetetten az erőforrásokhoz való hozzzáférésben is jelentős szerepet játszhat, illetve, ehhez hasonlóan az öko-hatékonyság növelésében. Ennek bemutatására vállalkozom a következőkben. 3.1 A fiatalok helyzete Európában, különös tekintettel Magyarországra Munkanélküliség 134 Az utóbbi években mindenféle médiumból egyre többet lehet hallani az X, Y és egyre újabba és újabb generációkról. Ezeknek a fiataloknak a munkához, az emberi kapcsolatokhoz és az élet sok területéhez való viszonya jelentősen megváltozott a korábbi generációkéhoz viszonyítva. 133 Imreh-Tóth Mónika, Új irányzatok a fenntarthatósági indikátorok területén, utoljára látogatva március Az adatok a KSH-tól származnak. Ennél az alfejezetnél a vezérfonalként felhasznált dokumentum a KSH által publikált A fiatalok munkaerő-piaci helyzete. utoljára látogatva október 1.

52 Ilyen értelemben például az Y generáció jellemzői, hogy tehetséges, okos, kreatív fiatalok, akik erős technikai érdeklődéssel és használati igénnyel élnek, kifinomult informatikai érzékük és információ éhségük van, könnyen illeszkednek multikulturális környezetbe, de az elmélyült tudás iránti igény gyengül, ahogy koncentrációs képesség is, ami a türelmetlenség erősödésével és merész kockázatvállalással társul. Erős a kortárs csoportok hatása, munkára, tanulásra nem motiváltak, kiszámíthatatlanság, véletlenekben bízás, fatalizmus, céltalan nyomulás, fegyelmezetlenség jellemzi őket. A Z generáció, mint globális NET generáció jellemzői: a legidősebb anyák gyermekei, a legkisebb családban születtek, a legkisebb létszámú generáció, a legoktatottabbak, leghosszabb várható élethossz, internethez kötött, bedrótozott nemzedék, jó intellektus, igen fejlett probléma megoldó képesség, kiváló technikai érzék, erős gyakorlatiasság, jó absztrakció, jó figyelemmegosztás. Emellett persze szimultán több médium felhasználói, ami hozzájárul a környezettől való elidegenedéshez, s így virtuális közösségek tagjai, akiknek negatív tapasztalataik vannak, nehezen tudnak megfelelni, ami kudarcokhoz, társtalansághoz, kiúttalansághoz és rohanáshoz vezet. Ettől még a siker, pénz és a pörgés iránti igényük megvan. Társas kapcsolataikban a konfliktuskezelési készségek hiányosak, indulatkezelési nehézségek, agresszió jellemzik őket, mely növeli a magány, a szorongás, a depresszió esélyét. E jellemzők azért fontosak, mert nagyban jellemzik a világ, s benne az üzleti világ változását is. A számítástechnikai és technikai fejlődés, az internet adta lehetőségek és a globalizáció hatásai kikerülhetetlenek. 135 Ebben a környezetben, ilyen jellemzőkkel, a 2008-as válság okozta gazdasági tölcsér centrifugáló hatásai mellett, nem is csodálkozhatunk, ha Európa bármelyik részén a fiatalok nagy arányú munkanélküliségéről hallunk. Kutatásokban, statisztikákban és ennek alapján minden médiumban is arról hallunk, hogy magas a munkanélküliek arány a fiatalok között. Most Európán belül, Magyarországról fogok beszélni, de etekintetben a tendenciák megegyeznek. 136 Tudjuk, hogy ha nem is ez az egyedüli meghatározó, de az egyik legmeghatározóbb elem az ember életében mégis az, hogy mennyire zökkenőmente az átmenet az iskolából a munka világába. Ez a társadalmi beilleszkedés egyik fontos alappilére, mely akár hosszú távon meghatározhatja az egyén társadalmi pozícióját, munkaerő-piaci helyzetét mint%20a%20j%C3%B6v%C5%91%20munkav%C3%A1llal%C3%B3i.pdf, utoljára látogatva szeptember 7. Az európai adatokhoz lásd az Eurostat adatait.

53 Az állástalanul töltött idő, az ennek kapcsán szerzett negatív tapasztalatok nemcsak elbátortalanító hatásúak, de a munkával nem rendelkező fiatalok eltartása komoly terheket is ró az egész társadalomra. Emellett veszteség az elmaradt társadalmi haszon, amit munkaerejük kihasználatlansága jelent, mely veszteségek Magyarországon különösen is nagyok, hiszen Magyarország foglalkoztatási szintje Európában az egyik legalacsonyabb. A fiatalok foglalkoztatása terén pedig már különösen jelentős ez a lemaradás. A fiatalok társadalmon belüli számának változása is szembeötlő, hiszen a tendencia az utóbbi több, mint 10 évben csökkenő. 3. ábra A éves korosztály munkanélküliségének alakulása korévenként, Forrás: KSH Ehhez járul, hogy míg 2000-ben a magyar fiatalok éves korcsoportját az EU- 27-nél 3,9 százalékponttal alacsonyabb foglalkoztatási rátaérték jellemezte, addig 2010-re a különbség már 15,8 százalékpontra nőtt.

54 4. ábra A évesek foglalkoztatási rátájának alakulása Forrás: KSH A fiatalok között nem homogén sem a munkanélküliek számát, sem a foglalkoztatási arányok mértékének változását tekintve. Öt éves periódusokra bontva, a következőképpen alakulnak a változások: 5. ábra A foglalkoztatási ráta alakulása a fiatalok korcsoportjaiban, 2010 Forrás: KSH

55 A foglalkoztatási arányok az iskolai végzettség tekintetében is eltérőek, nem csupán egymástól, hanem az EU-27 átlagától is. 6. ábra A éves magyar fiatalok foglalkoztatási rátájának eltérése az EU-27 átlagától, legmagasabb iskolai végzettség szerint, Forrás: KSH A foglalkoztatási arányok mellett azonban nem feledkezhetünk meg a nem foglalkoztatottakról. A munkanélküliségi ráta nem csak egyre nagyobb számértéket mutat önmagában véve, hanem az EU-27-től való eltérése is növekszik.

56 7. ábra A évesek munkanélküliségi rátájának alakulása Forrás: KSH Képzési lehetőségek A képzési lehetőségek alakulásával kapcsolatban beszélnünk kell arról, hogy ebben a tekintetben is érdemes elkülöníteni kétféle képzési formát: a formális és a nem formális tanulást. A formális tanulás szervezett, strukturált formában folyó ismeretszerzés, amely a legtöbb esetben valamilyen bizonyítvány vagy diploma megszerzésével ér véget. Ide tartozik tehát a közoktatás, a felsőoktatás, valamint például az OKJ-s bizonyítvány megszerzését megcélzó szakmai tanfolyam is. 137 A nem formális tanulás az, ami az oktatási rendszeren kívül (például egy vállalat által) szervezett, az egyén igényeihez jobban illeszkedő képzések, tanfolyamok tartoznak ide, amelyek a legtöbbször nem zárulnak széles körben elfogadott bizonyítvány megszerzésével. 138 A formális tanulással kapcsolatban csupán azokat a dimenziókat fogjuk megemlíteni, ami érinti a szűkebben vett témánkat. A formális tanulás nagy részben lefedi azt a kört, ahol kötelezően kapcsolatba kerülhetnek a fiatalok a nyelvtanulással. 139 Emellett azonban fontos a nem formális tanulás itt is. A szellemi munkakörök betöltéséhez egyre több helyen utoljára látogatva október Uo. 139 A hatékonyság külön kérdés, de ennek vizsgálata túllép a dolgozat keretein.

57 elengedhetetlen az idegen nyelv ismerete, de jó néhány fizikai munkakörben is ideális lenne, hogy a fiatal legalább értsen (valamilyen) idegen nyelven. Az évi ifjúsági felvétel eredményeihez képest előrelépés történt. A éves fiatalok között a nyelvismerettel rendelkezők aránya 42%-ról 71,6%-ra, a nyelvvizsgával rendelkezőké pedig a korábbi 14%- ról 30,2%-ra nőtt 2010-ig. Ennek hátterében a kötelező nyelvoktatás, illetve a felsőfokú intézmények felvételi rendje áll, ami mára már sok esetben nélkülözhetetlenné teszi a nyelvvizsgát (formális tanulás). A nyelvismerettel rendelkezők több mint kétharmada (67,2%) egyféle, 29,5%-uk kétféléről, s csak 3,2% azok száma, akik legalább háromféle idegen nyelvet tudnak (valamilyen szinten) használni. A fiatalok nyelvtudását alaposabban megvizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az angol és a német nyelv kivételével a fiatalok nem igazán beszélnek egyéb idegen nyelvet. Ugyanakkor a nyelvet igazán jól (felsőfokon) beszélők aránya az angol és a német esetében sem jelentős. 140 A munkaerőpiacra történő belépést a nyelvtudás mellett nagyban segítené valamilyen munkatapasztalat, gyakorlat megszerzése. Mivel azonban sok esetben a megfelelő képzettség vagy akár a nyelvtudás hiánya lehet az elhelyezkedés akadálya, így könnyen belekerülhetnek egy olyan ördögi körbe, ahol azért nem alkalmazzák őket, mert nincs tapasztalatuk. Ez az örvény pedig nem csupán beszippantani tudja a fiatalt, hanem egyúttal ki is dobja a munkaerőpiacról. Minkét esetben olyan probléma merülhet fel a fiatalok életében, amelyekben nagy segítséget tud nyujtani a nemzetközi önkéntesség. A hosszútávú nemzetköti önkéntesség 141 során a fiatalok nem csupán nyelvet tanulhatnak, hanem fontos készségekre is szert tehetnek az önkéntes munka végzése során, de emellett személyiségfejlődésükben is nagyot léphetnek előre. 3.2 Az Európai Unió, az EDYN és a hosszútávú nemzetközi önkéntesség Az Európai Unió már a 2013-mal befejeződő költségvetési időszakban is figyelembe vette, hogy fontos a fiataloknak nyújtott segítségnyújtás. Segítségnyújtás abban, hogy az európai identitás, a felnőtt korban szükséges készségek, az interkulturális tanulás, a nyelvtanulás és még lehetne sorolni mi minden, fontos abban, hogy a későbbiekben az életben 140 Az adatok 2010-esek, de a nyelvtudással rendelkezők nagyobb arányú jelenléte a fiatalok között, az elmúlt évre nézve, tendenciájában nem változott. Lásd A fiatalok munkaerő-piaci helyzete. utoljára látogatva október A nemzetközi önkéntesség alatt minden esetben hosszútávú nemzetközi önkéntességet fogok érteni. Minden egyéb esetben külön kiemelésre kerül, pontos megjelöléssel, ha másról lesz szó.

58 szükséges megközdési folyamatokra felkészültebbek legyenek és azokban hatékonyabban megállják a helyüket. Ennek a folyamatnak most két mérföldkövét szeretném kiemelni: az egyik az Európai Önkéntes Szolgálat (European Voluntary Service továbbiaban EVS) és a 2011-ben tartott az Önkéntesség Európai Éve Európai Önkéntes Szolgálat Az Európai Önkéntes Szolgálat a Fiatalok Lendületben Program keretein belül kapott helyet a as európai költségvetési időszakban. Az Európai Parlament és a Tanács a november 15-én hozott, 1719/2006/EK számú határozatában1 hozta létre a programot, amely megteremti a fiataloknak szóló nemformális tanulási tevékenységek támogatásának jogi keretét. A Fiatalok Lendületben Program jelentős mértékben hozzájárul számos kompetencia elsajátításához a nem-formális tanulás révén, valamint a fiatalok aktív társadalmi részvételének népszerűsítésével. A Program szintén ezenkívül hozzájárul az Youth on the Move (Mozgásban az Ifjúság) támogatásához, amely az EU 2020 Stratégia része, és amely a fiatalokat a középpontjába helyezi. Ennek célja egy olyan gazdaság létrehozása, amely a tudáson, az innováción, a magas szintű oktatáson és szakértelmen, az adaptivitáson és a kreativitáson, a befogadó munkaerőpiacon és az aktív társadalmi részvételen alapul. A Fiatalok Lendületben Program a korábbi programok, azaz a Fiatalok Európáért ( ), az Európai Önkéntes Szolgálat ( ), valamint az Ifjúság Program tapasztalatain alapul. 142 A Fiatalok Lendületben Program általános céljai a következők: - a fiatalok aktív polgári részvételének elősegítése általában, ezen belül elsősorban európai polgári részvételük előmozdítása; - a szolidaritás és a tolerancia erősítése a fiatalok között, különösen az Európai Unió társadalmi összetartásának erősítése érdekében; - különböző országok fiataljai közötti kölcsönös megértés elősegítése; - hozzájárulás az ifjúsági tevékenységeket támogató rendszerek minőségének és az ifjúsági területen tevékenykedő civil szervezetek lehetőségeinek javításához; - az európai ifjúsági együttműködések előmozdítása. A program állandó prioritásai: 142 Fiatalok lendületben pályázati útmutató, 4. oldal, utoljára látogatva szeptember 23-án.

59 1) Európa polgárság Annak tudatosítása a fiatalokban, hogy európai polgárok, a Fiatalok Lendületben Program egyik prioritása volt. A program keretein belül megvalósuló projekteknek ösztönözniük kell a fiatalokat arra is, hogy az európai össztársadalom alapvető jellemzőiről elmélkedjenek, de mindenek felett arra, hogy a helyi közösségükben aktív szerepet vállaljanak. Ahhoz, hogy afiatalok európainak érezzék magukat, tudatosítaniuk kell, hogy ők is részt vesznek a jelenlegi és az eljövendő Európa építésében. 2) A fiatalok (társadalmi) részvétele A Fiatalok Lendületben Program másik fő prioritása a fiatalok aktív részvétele mindennapi életükben. A fiatalok részvételének és tájékoztatásának közös céljairól szóló tanácsi állásfoglalás a részvétel három szintjét határozta meg: - növelni kell a fiatalok részvételét helyi közösségük társadalmi életében; - növelni kell a fiataloknak a képviseleti demokrácia rendszerében való részvételét; - nagyobb támogatást kell nyújtani a fiataloknak a szerepvállalás (hoz szükséges kompetenciák) elsajátításának különböző módjaihoz. 3) Kulturális sokszínűség A kulturális sokszínűség tisztelete a fajgyűlölet és az idegengyűlölet elleni harccal együtt a Fiatalok Lendületben Program prioritásai közé tartozott. Eltérő kulturális, etnikai és vallási háttérrel rendelkező fiatalok közös projektjeinek támogatásával a Program célja az, hogy elősegítse a fiatalok interkulturális tanulását. 4) Hátrányos helyzetű fiatalok bevonása Az Európai Bizottság számára kiemelt prioritás, hogy lehetővé tegye minden fiatal, köztük a hátrányos helyzetű fiatalok számára a Fiatalok Lendületben Programban való részvételt. A hátrányos helyzetű fiatalok kevesebb lehetőséghez jutnak, mint kortársaik, mivel egy vagy több szempontból hátrányt szenvednek. Ezek a körülmények megakadályozzák a fiatalokat, hogy kielégítő formális és nem-formális tanulási, mobilitási és részvételi lehetőségekhez jussanak, aktív (állam) polgári szerepet vállaljanak, és hogy képessé váljanak a tágabb értelemben vett társadalomban való részvételre. Hátrányos helyzetűek lehetnek például azok a fiatalok, akiket - szociális / társadalmi akadályok, - pénzügyi / gazdasági akadályok, - testi vagy szellemi akadályozottság

60 - iskolával kapcsolatos korlátok: azon fiatalok esetében, - kulturális különbségek, - egészségügyi korlátok, - földrajzi akadályok nehezítenek kiteljesedésükben Ecumenical Diaconal Year Network (EDYN) 144 Az EDYN egyesület 2013-ban tizenhárom országból tizenöt tagszervezettel rendelkezik. A különbözőségekkel együtt is vannak olyan hasonlóságok, amelyek egy szervezetté kovácsolják az egyesületi rendszerben működő nemzetközi szervezetet. Ezek a hasonlóságok az értékekkel és a minőségi önkéntesség biztosításával van összefüggésben. Az önkéntesség helye a négy életdimenzió mátrixában Az EDYN az élet következő négy dimenziójáa koncentrál, hogy minél teljesebbé tudja tenni a fiatalok számára az önkéntes évet: 1) Személyes fejlődés > találkozás önmagammal lelkesedés, 2) Társadalmi fejlődés > találkozás egymással könyörület és részvétel, 3) Globális fejlődés > találkozás a világgal szolidaritás, 4) Spirituális fejlődés > találkozás a spirituálissal inspiráció. Az önkéntesek céljainak a kitűzése, amelyek persze flexibilisek és változhatnak az önkéntes év során, szoros összefüggésben van ezzel a mátrixszal. 1. Személyes fejlődés a) a jövőre nyitott lehetőségek keresése és kifejlesztése úgy, hogy az önkéntes - legyen tisztában erősségeivel és gyengeségeivel, - legyen kreatív a rendelkezésére álló és egyben a jövőre nyitott lehetőségekkel, 143 Uo oldal utoljára látogatva szeptember 30.

61 - mutasson készséget arra, hogy saját értékeinek és normáinak rendszerében alkalmazza a megszerezett tapasztalatokat, - alkalmazza és gyakorolja a jövője szempontjából hasznos és releváns készségeket. b) ön-felfedezés és öntudatosság - megfelelő mélységben gondolkozzon el saját szerepén és viselkedésén az élet négy dimenziójának fényében, - ismerje fel saját erősségeit és gyengeségeit, határait és keressen új lehetőségeket is, - legyen érzékeny és befogadó a coachokkal, oktatókkal, szupervízorokkal és kollégákkal való tanulásra úgy, hogy meghallgatja ezek tanácsát és segítségét, amely tartalmazza a pozitív és a negatív feedbacket is, - olyan releváns kapcsolatokat építsen, amelyek relevánsak az új körülmények között (kiegyensúlyozott személyes és professzionális kapcsolati háló). 2. Társadalmi fejlődés Az önkéntesnek szükséges megtanulnia, hogyan dolgozzon és éljen másokkal együtt, ahol megtanulhat - a csoportból másokkal együtt dolgozni és olykor együtt is élni, - más véleményekre és elképzelésekre nyitottnak lenni, - kritikát meghallgatni és elfogani, de egyúttal meg is fogalmazni mások felé, - bizonyos határokat mások felé jelezni, - konfliktusokat kezelni kapcsolataiban. 3. Globális (általános) fejlődés a) egy igazságosabb társadalom felé való elkötelezettség, ennek elősegítése és az abban történő részvétel azáltal, hogy - ismeri a fogadó szervezet országának aktuális problémáit (politika, társadalom, kultúra, stb.), - elgodolkodik a fejlődés különböző koncepcióiról, - hidat épít a (jó) döntések és e döntések következményei között,

62 - van elképzelése arról, hogy milyen részt vállalna és milyen szerepe lenne egy igazságos(abb) társadalomban; b) releváns tapasztalatok: - ismeri az életnek és a társadalomnak az adott országban szokásos helyzetét, - van pozitív elképzelése a feladatáról és helyzetéről, - különböző feladatokat tud ellátni és projektekben vesz részt egy önmagáétól különböző kulturális kontextusban, - kezdeményezőkész, aki felelősséget vállal a munkája és személyes élete területén is. c) interkulturális érzékenység: - ismeri és tudatában van saját kulturális értékeinek annak az országnak a kulurájának a viszonyában, amelyikben tartózkodik (interkulturális másság), - elfogadja a magáétól eltérő kulturális viselkedési formákat (interkulturális kommunikáció), - érzékeny a kulturálisan meghatározott stílusok, metódusok, kapcsolatok és interkommunikáció irányában, - rugalmas a magáétól eltérő kulturális kontextusban történő beilleszkedésben és tevékenységben. 4. Spirituális fejlődés Mit jelent a hinni itt és most? Az önkéntes - tud/megtanul kritikusan gondolkodni saját tradíciójáról és megengedi másoknak, hogy azok megkérdőjelezzék ezt a tradíciót, - elgondolkodik/elgondolkodásra inspirálják a mögöttes tartalmakon és az élet nagy (filozófiai, inspirációs, és vallási), - nyitottá válik a spiritualitással kapcsolatos új, a sajátjától eltérő megtapasztalásra és ezeken el is gondokodik, - nem csupán megtapasztal az övétől eltérő kultúrákat, hanem ezeket tiszteletben is tartja. Tréningek

63 A szemináriumokon kívül nagyon fontos az adott ország nyelvének elsajátítása. Erre legtöbb esetben lehetőség nyílik a megérkezéskor. Vannak persze országok és szervezetek, ahol elvárnak bizonyos nyelvtudást, de legtöbb esetben ez a későbbiekben is pótolható. Ami azonban nem pótolható, ha egy önkéntes kihagyja a szemináriumok egyikét. Az EVS-es szemináriumokról fentebb írtunk. Az EDYN-en belül tudjuk, amit sok éves gyakorlat támaszt alá, hogy az ideális egy öt szemináriumból álló képzési kör, ami minden önkéntes számára kötelező a szervezeten belül. A szemináriumok a következők: : - utazás előtti előkészítő szeminárium, - orientációs szeminárium a megérkezéskor, - a félidős kiértékelés szemináriuma, - önkéntes szolgálatot lezáró szemináriumban a fogadó országban, - visszailleszkedés szemináriuma. Nagyon fontos a hozzártő munkatársak segítsége ennek a térning sorozatnak az önkéntes számára hasznos folyamatában 1. Előkészítő Szeminárium Az előkészítő szeminárium célja, hogy - megerősítést és támogatást kapjanak a fiatalok ahhoz, hogy vállalják azt az újfajta kihívást, amit az önkéntesség jelent, - tudatosítsák és információt kapjanak a fiatalok a külföldi önkéntességről, és azokat a szükséges eszközöket, amelyek segítségével sikeresen tudják teljesíteni önkéntes évüket. 2. Orientációs Szeminárium A szeminárium célja, hogy - üdvözöljék az új önkénteseket és kifejezzék azt értékét, amit az közvetít, hogy jelentkeztek erre a munkára és elkötelezettek iránta, - olyan eszközöket adjanak az önkénteseknek, amelyek segítséget fognak nekik nyújtani a túlélésben az új szociális és kulturális környezetben, - a munkájukat érintő közelebbi információkkal lássák el őket, - bevezessék a fiatalok abba, hogy mi az önkéntes év (értelme és jelentősége), - rövid bevezető ismertető a fogadó országról, - praktikus információkat osszanak meg az új önkéntesekkel,

64 - elkezdjék az egymással való ismerkedést. 3. Félidős kiértékelő Szeminárium A szeminárium célja, hogy - lehetőséget biztosítson az együtt gondolkodásra (team work), - tudatosítsa a munkában és az életben felmerülő kihívásokat és stratégiákat mutasson be arra, hogy lehet megállni benne a helyünket, - a tapasztalatok közös feldolgozása, - segítsen megkezdeni a tapasztalatok feldolgozását egy kiegyensúlyozott egészben látva őket, már az önkéntes év felénél, - újragondolásra serkentse a fiatalokat olyan tapasztalatokkal kapcsolatban, mint a multi- and interkulturalizmus. 4. Záró Szeminárium A zárószeminárium célja, hogy - olyan keretrendszerrel támogassa a tapasztalatok feldolgozásának folyamatát, ahogy nem csak az egyéni, de a közös feldolgozás is megtörténhet, - záróceremónia, - eszközök, amelyek segeten az otthoni környezetbe való beilleszkedésben, - a változások tudatosítása a jövőre való kitekintéssel. 5. Visszailleszkedés Szeminárium A szeminárium célja, hogy - vezetett és biztonságos keretrendszerrel támogassa a tapasztalatok feldolgozásának folyamatát néhány hónappal a hazaérkezés után, - elbocsátás, amelynek része az összegzés és a jővőbe tekintés, - megosztásra serkentse és tudatosítsa a saját kultúra irányában való újfajta magatartás(formáka)t, - olyan eszközöket adjon, amelyek segítenek a vissza-beilleszkedésben, a hasznos feedbackek meghallgatásában és elfogadásában, - rámutasson a későbbi exönkéntesként történő részvételi lehetőségekre.

65 A magyarországi önkéntesek Magyarországról az egyesület tagja az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda (ÖDÉ). Ez egy koordináló szervezet, aki közvetítő tő szerepet játszik az önkéntesek magyarországi elhelyezésében és a magyarországi önkéntesek külföldre jutásában. Az ÖDÉ-n keresztül külföldön önkénteskedő fiatalok száma az elmúlt 10 évben 737 volt. 145 Ezek a fiatalok 17 országban töltötték önkéntes idejüket. 29% Magyar önkéntesek a választott célországok eloszlásában 0% Egyesült Királyság 0% 4% 2% 2% Amerikai Egyesült Államok 4% Belgium 21% Csehország Dánia Franciaország 6% Hollandia 9% 11% Írország 1% Lengyelország 0% Luxemburg 1% Németország 0% Olaszország Románia 4% 4% 8. ábra Az ÖDÉ-n keresztül külföldön önkénteskedő fiatalok száma az elmúlt 10 évben Forrás: ÖDÉ adatbázis alapján saját grafikon Önkéntesek számszerűen a következő országokba mentek, népszerűség szerint rendezve: Ország Németország db A alfejezet szamadatainak alapjául az ÖDÉ belső adatbázisának adatai szolgáltak.

66 Egyesült Királyság 157 Hollandia 78 Franciaország 68 Dánia 47 Olaszország 32 Amerikai Egyesült Államok 29 Belgium 28 Ukrajna 28 Románia 18 Svédország 16 Csehország 9 Írország 7 Lengyelország 2 Luxemburg 2 Szlovákia 1 Szlovénia 1 2. táblázat Az ÖDÉ-ből küldött önkéntesek száma célországonként az elmúlt 10 évben Forrás: ÖDÉ adatbázisa Látható, hogy a három legnépszerűbb ország Németország, az Egyesült Királyság és Hollandia volt. A népszerűségi listát alapvetően Nyugat-Európa vezetik. A népszerűséget természetesen befolyásolja az is, hogy az ÖDÉ-nek melyik országgal milyen kapcsolata van, illetve, hoyg ez az ország hágy szabad önkéntes hellyel rendelkezik. Románia esetében pedig, az adatokat a tapasztalatokkal kiegészítve, azt mondhatjuk, hogy a fő vonzerőt Erdély jelenti. Ugyanebben az időszakban, az életkorok szerinti vizsgálatban láthatjuk, hogy folyamatos az önkéntesek kiküldése. Azt a tapasztat, hogy Magyarországról, kevés kivételtől eltekintve, leginkább a középiskola befejezése után közvetlenül mennek a fiatalok önkéntesnek.

67 Részvétel (%) - az összes adat a 100% Születési év ábra Önkéntes évre jelentkezők születési idő szerinti megoszlása Forrás: ÖDÉ adatbázis saját grafikon A legaktívabbak az között születettek voltak. Magyarországon belül, több helyről is jelentkeznek fiatalok. A következő ábra azt mutatja meg, hogy a postai irányítószámok alapján, az ország mely területeiről jelentkeztek fiatalok az önkéntes programra. %-os megoszlás 20,00 15,00 10,00 5,00 0,00 Irányítószámok 10. ábra Önkéntesek százalékos megoszlása lakhely szerinti megoszlásban Forrás: ÖDÉ adatbázis saját grafikon

68 Mint látható, az önkéntes év komoly felkészültséget kíván meg az abban segítőként dolgozó kollégáktól. Az önkéntes részéről is magas szintű elkötelezettséget vár el, amennyiben valóban hasznosan szeretné ezt az évet eltölteni. A nyelvtanulás, az interkulturális párbeszéd, a non-formális tanulási rendszer, mind-mind a fiatalok jobb európai integrációs, a munka világába történő beilleszkedését segítik. A szociális fenntarthatóság kardinálisan fontos ebben, hiszen a program célja az európai és globális világ megismertetése, amely által a jobb megértés, a szociális érzékenység mellett a versenyképes hozzáállás, a munkára való készség fejlesztése egyaránt fontos. Ehhez kapcsolódik még az inkluzív látásmód is, amely a valamilyen formában hátrányos helyzetűeknek a programokba történő belefoglalására törekszik. Ezen a ponton azonban van még hova előrelépni Kiaknázatlan és kiaknázásra váró lehetőségek a hosszútávú nemzetközi önkéntességben Mérhetőség Az egyik nagy probléma, hogy az önkéntesség hatásai nehezen mérhetőek, ugyanis hosszú távú gyümölcsei azzal, hogy telik az idő, egyre nehezebben felfedezhetőek. Emellett azonban az eleve negligáló és mindent rögtön bizonyítani és látni akaró látásmód sem tud felfedezni olyan hatásokat, amelyek egyértelműen az ilyen önkéntes szolgálat velejárói. A teljesebb vizsgálódáshoz fontos feltérképeznünk, hogy milyen tőkét használ fel, illetve kovácsol az önkéntesség. 1. gazdasági tőke: az önkéntes részéről történő idő és energeiabefektetés mellett fontos szempont kell hogy legyen az is, hogy milyen hatása van az önkéntesnek abban a projektben, amelyben részt vesz. Persze a befektetett idő és energia is fontosak az egész folyamatban, hiszen fizetett munkaerő segíti az önkénteseket ebben az évben, sőt már a kiválasztási és az újra beilleszkedést segítő időszakban is, miután hazaérkeztek a küldő országba. Mivel az EDYN-en belül nagy hányadban pályázati támogatásból fedezik ezeket a költségeket, így a kormányzati/eu-s munkahelyteremtés vagy munkanélküliség költségeit is bele lehet számolni a költségekbe.

69 2. fizikai tőke: a felhasználásra kerülő javak és eszközök együttes kalkulációja. Emellett azonban a létrehozott javakat is számításba kell venni, hiszen például egy új közösségi ház építése már fizikai tőke létrehozása. 3. humán tőke: ebbe beletartozik nem csupán az önkéntes, hanem azok is, akik a projektben részt vettek, illetve az önkéntes munka eredményeit élvezték. Ez az egyik olyan aspetus, amely különösen is fontos a társadalmi fenntarthatóság szempontjából, hiszen a készségek elsajátítása, a munkapiacon való könnyebb jövőbeli boldogulás, mind a humán tőke fejlődését mutatják. 4. társadalmi tőke: az egyénen túl, a közösségekben kifejtett hatásokat foglalja egyben. Ennek indikátorai lehet a helyi közösségben való részvétel, társadalmi környezetben való proaktivitás, a bizalom és biztonság érzése, szomszédi viszon(ok) kialakítása, az élet értékének meglátása, családi és baráti kapcsolatok, a különbözőségek elfogadása és a munkahelyi kapcsolatok. 5. kulturális tőke: ez magában foglalja a saját kultúra, a másik ország kultúrájának ismeretét, annak hasznosítását, a kulturális tolerancia kifejlődését. 146 Az Európai Unió felmérést is készített azzal kapcsolatban, hogy a program szempontjából kulcsfontosságú kompetenciák szempontjából hogyan értékelték a résztvevők az önkéntes időszakukat 147 : 146 A modell alapja Amanda Moore Mcbride and Michael Sherraden, Civic Service Worldwide, M.E. Sharpe, New York, o. 147 A felmérés az EVS-es támogatásban részesülő önkéntesek teljes palettáját magában foglalja.

70 (vörös): egyetért (zöld): bizonyos mértékig egyetért (szürke): nem igazán ért egyet (fehér): egyáltalán nem ért egyet 11. ábra Az EU Youth in Action programjának kulcsfontosságú kompetenciái és az önkéntesség Forrás: EU felmérés 148 A felmérés szerint is első helyen van az idegen nyelv tanulásának és használatának elsajátítása (a válaszadók közel 80%-a). Azonban emellett olyan kompetenciák is megerősödtek a felmérés szerint, mint a szociális és civil kompetenciák, a vállakozói kedv és a kezdeményezőkészség, a kulturális tudatosság és a kultúra kifejezésének készsége, a matematikai kompetencia, a tanulás tanulása is, amelyet a felmérésben résztvevők közel 40%- a jelölt be úgy, mint amivel teljesen egyetért. Amennyiben ide számítjuk a bizonyos mértékig egyetért választ adókat is, akkor az idegen nyelv használatának kompetencianövekedése közel 100%, míg az előzőekben felsoroltak is 70 és 80% közötti eredményt mutatnak. Az anyanyelven való kommunikáció is ugyanebbe a kategóriába esik, amennyiben a két pozitív válasz együttes értékét vesszük. A legkevésbé az önkéntességben résztvevők digitális kompetenciája változott pozitív irányban. Ezen kompetenciák fontosak akár a későbbi oktatásban való részvételben, de a munka világában való helytállásban is. Az önkéntességben résztvevőket arról is megkérdezték, hogy az önkéntes munka hogyan befolyásolta a képzési és szakmai perspektíváikat utoljára látogatva október 11.

71 (vörös): egyetért (fehér): nem ért egyet 12. ábra Képzési és szakmai perspektívák változása az önkéntes időszak letöltése után Forrás: EU felmérés 149 A válaszadók akár a jövőbeli elhelyezkedésükkel kapcsolatban, akár a jövőbeli oktatásban való részvételről nyilatkoztak, egyértelművé tették, hogy az önkéntes szolgálatban való részvételük segíti/segíteni fogja őket (a válaszok több, mint 70% egyetértésről tanuskodik). Az önkéntesség serkenti a fiatalokat a tanulásra és magabiztosan állják meg a helyüket az élet egyéb területein is. Erre vonatkozóan majd a későbbiekben elvégzett statisztikai elemzés is szökséges lesz, hiszen a válaszadók még az oktatési és munkaerőpiaci részvétel előtt álltak. Az önkéntességben résztvevők magatartását és hozzáállását is megváltoztatta az így eltöltött időszak. Ez a változás kulturális, szociális és politikai/polgári részvételüket is befolyásolta: utoljára látogatva október 11.

72 (vörös): egyetért (zöld): bizonyos mértékig egyetért (szürke): nem igazán ért egyet (fehér): egyáltalán nem ért egyet 13. ábra Magatartás, hozzáállás változás az önkéntesség hatására Forrás: EU felmérés 150 A magabiztosság megszerzése, ami az idegen környezetben való helytálláshoz szükséges és elengedhetetlen, a válaszadókat majdnem teljes egészében jellemzi (egyetért és bizonyos mértékig egyetért választ adók együttesen). Ezt segíti többek között a más kulturális hátterű ismeretségi kör kialakítása és fenntartása. A szociális érzékenység és a tágabb értelemben vett politikai aktivitás növekedése, mint azt az a felmérés is mutatja, szintén 80% feletti éritettséget mutat az önkéntesek körében. Ennek szolgálhat alapjául az, hogy tudatosult bennük a hátrányos helyzetűek jelenléte a társadalomban és, hogy ők maguk is tudtak tenni ez(ek)ért a csoportokért (80% feletti pozitív visszajelzés). Összegzés gyanánt azt mondhatjuk, hogy az önkéntességnek pozitív hatásai vannak magára az önkétes munkában résztvevőre. Azonban azt is fontos hangsúlyozni, hogy ennél sokkal árnyaltabb kép lenne rajzolható, egy átfogóbb, az önkéntességbe bekapcsolódott utoljára látogatva október 11.