Ésszerű és korszerű táplálkozás élelmiszer általi fertőzésveszély és egyéb kockázatok társadalmi reagálás

Átírás

1 ÉLELMISZERIPARI BIOTECHNOLÓGIÁK Ésszerű és korszerű táplálkozás élelmiszer általi fertőzésveszély és egyéb kockázatok társadalmi reagálás Tárgyszavak: táplálkozás; egészség; fertőzés; mérgezés; élelmiszer-biztonság; funkcionális élelmiszer. A modern táplálkozás kínálata és dilemmái Az ember a számára ehető anyagokból sok szempont szerint válogat. Ebben a biológiai és technikai feltételekkel egyenrangúak az antropológiaikulturális tényezők. De értelmezhető az emberi élelmezés története az állandó optimálás igyekezeteként is, amelyhez elengedhetetlen segítséget nyújtanak meg-megújuló eszközök és eljárások. A mai bonyolult, magas műszaki szintű élelmiszergyártás, -tárolás és -elosztás valóban megengedi kiváló minőségű termékek terítését a világ piacain, ugyanakkor az esetleges fertőzések gyors terjedését is. A fogyasztó jóízű, biztonságos és tápláló élelmiszerek iránti jogos igényével szemben áll azok kémiai és mikrobilógiai szennyezettségének veszélye. Tiszta parasztgazdaságokból származó, kiváló minőségű és kedvező áron megvásárolható ennivaló és alapanyag a konyhára; ez a fogyasztó vágyálma, miközben BSE-krízisről, a tojásban szalmonelláról, a takarmányban dioxinról, géntechnikával készült élelmiszerekről hall és olvas nap mint nap. Fertőzött élelmiszerek Az elmúlt évek élelmiszerbotrányai megijesztették és elbizonytalanították az embereket, különösen a szülőket. Mi az egészséges? Mit szabad félelem nélkül enni és jó szívvel adni? Vajon a génmanipulált táplálékot haladásként kell-e értékelni vagy az évezredek alatt kifejlődött étkezési kultúrák összeomlásának kezdetét kell benne látni? Az elmúlt év élelmiszerekkel kapcsolatos, országos méretű botrányaira, a lakossági reagálás hevességét is tekintve, Németország szolgáltatott sűrített példát: 1985-ben glikoltartalmú borok, 1987-ben fonalféreggel fertőzött halak, 1993-ban rovarirtós bébiételek keltettek riadalmat, de mindegyiket

2 felülmúlta ben a hatásaiban ma sem lecsengett BSE-krízis. A kergekór okozta pánikban szarvasmarhák százezreit vágták le és égették el. A németek egyharmada részben, egynegyede teljesen lemondott a marhahúsról, miközben a Nemzetközi Állategészségügyi Hivatal 1987-től 2001 végéig összesen 124 BSE-esetet jelentett. (Az Angliában regisztrált BSEeset sokkal kisebb tömeghisztériát váltott ki.) Az étkezési aggályokat ma leginkább a géntechnika eredményei és azok élelmiszeripari és -kereskedelmi térhódítása (a reklámozás szokásos agreszsziójával) tartják ébren. Kialakult a társadalmi ellennyomás, amely leveteti a nagyáruházak polcairól a GMO-tartalmú termékeket (GMO: genetically modified organism = genetikailag módosított szervezet). Hatására az EU agrárminisztere új élelmiszer-rendeletet bocsát ki, a német szövetségi kormány védőintézkedéseket hoz. (Itt jegyzendő meg, hogy a kergekórválság 2001-ben több mint 2 Mrd DEM-mel terhelte meg Németország költségvetését). A félelmek és bizalmatlanságok mára 5,5 millióra növelték Németországban az ökológiai földművelésből származó termények, az ún. bioétkezés híveinek számát. Sőt társadalmilag megfogalmazott igény van az állam által támogatott biotermények vetésterületének megnövelésére 2010-ig a jelenlegi 2,5-ről 20%-ra. Élelmiszer-biztonság élelmiszer-higiéné élelmiszerjog Az élelmiszer-higiéné feladata a nem kívánt mikroorganizmusok távoltartása az élelmiszertől, előállításának és a fogyasztóhoz való eljuttatásának minden fázisában (meg nem feledkezve természetesen arról, hogy a mikrobák egy része nem káros, hanem egyes élelmiszer-technológiák a sajt-, joghurt-, sör-, borkészítés alkotórésze). Kockázatelemzés Az élelmiszerjog előírja, hogy az élelmiszerekben ne legyenek ártalmas és nem kívánt anyagok: vegyszerek és mikroorganizmusok. Ennek ellenőrzését az Élelmiszer Felügyelet végzi. Mivel az élelmiszergyártásban, -tárolásban és -forgalmazásban nem létezik nulla kockázat, gondoskodni kell olyan keretfeltételekről, amelyek lehetővé teszik a fennálló veszélyek felismerését és leküzdését. A kockázatelemzés a kockázat becsléséből, kezeléséből és közléséből áll. Kockázatbecslés céljából kiszámítják az egészségi ártalom (pl. élelmiszer-mérgezés) bekövetkezésének valószínűségét, vagy

3 tudományos adatok alapján végeznek becslést. A becslés eredménye szerint foganatosít az illetékes hatóság a kockázatot kezelő megelőző védőintézkedéseket. A kockázatközlés az információcserét jelenti a fogyasztók, a hatóságok, a politika és az ipar között. Ennek keretében foglalkozni kell az ún. kárpotenciállal, a kockázat konkrét jelentésével, vagyis a megbetegedések várható számával és a megmaradó bizonytalansággal, vagyis mindazzal, ami nem becsülhető, továbbá ismertetni kell a kockázatmegelőző, ill. -kezelő intézkedéseket. A leggyakoribb élelmiszer-fertőzések A leggyakoribb bakteriális fertőzések egyike a szalmonellózis. A heves hasmenéssel járó betegség ritkán halálos kimenetelű is lehet (Németországban évi eset). Az országban 1992-ben még több mint , ben már csak esetet jelentettek, de becslések szerint a tényleges szám (a nem jelentettekkel együtt) ennek szerese. A bélfertőzések eredetét egyébként is ritkán derítik fel és 1997 között 782 élelmiszer okozta fertőzésről érkezett önkéntes jelentés a Robert Koch Intézetbe, és ezek kórokozójaként 88,3%-ban szalmonellát azonosítottak. Az Escherichia coli bizonyos bélszakaszok nyálkahártyájában természetes, az emésztést segítő telepeket alkot, de vannak kórokozó változatai is, pl. a bélvérzést keltő (enterohemorrágiás) E. coli EHEC-baktériumok, amelyek az erősen mérgező sigatoxinokat termelik. Az EHEC-baktériumok közvetítői a kérődzők és azok fekálisan fertőzött termékei (hús, tej); számottevő az emberről-emberre való átvitel is, higiénés mulasztások következtében. Az EHEC-baktériumok rendkívül fertőzők: csíra elég belőlük a betegség kiváltásához, ugyanakkor a szalmonellózis minimális kórokozó sejtszáma Védekezésül a nyers húsokat és húskészítményeket 10 Cnál alacsonyabb hőmérsékleten, elkülönítve kell tartani, a nyers tojással készült ételeket tanácsos minél hamarabb elfogyasztani, húsokat teljesen átsütni, termelőtől vásárolt tejet csak forralva használni. Gyerekeknél gondot kell fordítani a kézmosásra, különösen állatok közelében, azok simogatásakor (állatkertben is!), mivel az állat szőre ürülékkel lehet szennyezve. A DNS felhasználása élelmiszer-vizsgálatokban A molekuláris-biológiai kimutatás módszereinek közös alapja a minden élőlény sejtjeiben DNS formájában megtalálható örökletes információ. Sejtosztódáskor az DNS kettős spiráljának szálai szétválnak és minden szál mellett létrejön az azt új kettős spirállá kiegészítő (komplementer) második szál. E

4 folyamat szigorú törvényszerűséggel megy végbe: a DNS-t felépítő négy nukleotid közül az adenin (A) csak timinnel (T), a citozin (C) csak guaninnal (G) alkothat párt. Ez azt jelenti, hogy az adott szekvencia (nukleotidok sora) specifikusan egészül ki. Ezt a biológiai alapjelenséget használja fel a polimeráz láncreakció (polymerase chain reaction, PCR) technikája. Eszerint a DNS kettős spirál szálait hevítéssel szétválasztják, lehűtve pedig az összeillő szekvenciák egymásra találnak. Megfelelő DNS-szekvenciák kiválasztásával mesterségesen előállított rövid DNS-tartományok (primerek) kapcsolódhatnak a cél-dns-hez és egy DNS-polimeráz enzim segítségével meghosszabbíthatják azt. Így az egyedi szál ismét kettős szállá egészül ki. Ez a technika az 1980-as évek egyik legnagyobb, 1993-ban Nobel-díjjal is kitüntetett tudományos felfedezése. A PCR-módszer alkalmazásához szükség van a cél-dns-re, a szintézist indító speciáils primerekre, az A, T, G, C nukleotidokra, egy hőálló DNS-polimerázra és alkalmas pufferrendszerre. Az ezek jelenlétében végbemenő DNS-sokszorozódás (amplifikáció) három fázisra oszlik, ezek: a kettős spirál hő általi elhasítása egyedi szálakra (denaturálás), a primerek hozzákapcsolása C-on a célszekvenciához (anealing), végül meghosszabbítás megfelelő nukleotidokkal az enzim segítségével. Ilyen módon az eredeti kettős szálból két kettős szál szintetizálható, és mivel a célszekvencia exponenciálisan szaporodik (2, 4, 8, 16, 32, - szeresre), néhány célszekvenciából akár automatizált módon igen gyorsan milliárdszoros DNS-szaporulat nyerhető, amelyet gélelektroforézissel szétválasztva, speciális festéssel láthatóvá lehet tenni. A PCR bakteriológiai felhasználása A PCR-technika a természettudományos vizsgálatokban használt legérzékenyebb kimutatások egyike. Óriási szolgálatokat tesz, az élelmiszerelemzésen kívül, pl. az orvosi és régészeti kutatásban, valamint a törvényszéki orvostani eljárásokban. Az EHEC-baktériumok és a bélben normálisan előforduló E. coli törzsek molekuláris-biológiai megkülönbözetéséhez célszerű a kórokozó toxinját, pontosabban a kódoló géneket elemezni. Ehhez a gyanús élelmiszermintában

5 táptalajon elszaporított baktériumból kiválasztják a DNS-t, és PCR-módszerrel keresik benne a stx-1 és stx-2 toxingént. A számos analitikai laboratóriumban nyert PCR-eredmények összehasonlíthatósága érdekében már kidolgozták az eljárás DIN-szabványát is, élelmiszerekben mikroorganizmusok kimutatására. Az információ mint biztonsági tényező A táplálkozás biztonságának optimálását segíthetik általános tapasztalati felismerések: 1. A megelőző egészségügyi gondoskodást jelenleg hiányos információáramlás terheli. Pl. gazdák és takarmánygyártók évekig nem tudtak róla, hogy a BSE-fertőzött állatokból készült húslisztet nem szabad takarmányozásra használni. Ennek oka az állami élelmiszer-felügyelet mulasztásán kívül, az egyre gyorsuló gazdasági, tudományos és gyártástechnikai munkamegosztásban is keresendő. 2. Az élelmiszerek vásárlásakor, elkészítésekor és elfogyasztásakor azok minőségjegyei nem ismerhetők fel teljesen. A csomagolások többségén feltüntetik ugyan a termék kémiai összetételét, de olykor fordítás nélkül, a laikus pedig ha nyelvileg érti is a szöveget, fogalmaival, szimbólumaival nem tud mit kezdeni. Az állami élelmiszer-védelem és az élelmiszer-gazdaságba való beavatkozás szükségességének alapvető elismerése mellett e téren is veszélyes információhiány áll fenn. Nézetek, hiedelmek a társadalomban Az élelmezésbiztonság nyilvános vitájában három csoportot, három alapállást lehet megkülönböztetni: a legkisebb csoport energikusan folytatná a táplálkozás kb. 200 évvel ezelőtt megkezdett kémiai, biológia, orvosi és technológiai optimálását, feltétlenül hisz e téren is a haladásban és bizonyos naivitással alábecsüli az újdonságok bevezetésének emocionális és politikai akadályait, az apokalipszis-hirdetők a főleg génmanipulált élelmiszerek formájában viharfelhőként közeledő élelmezési katasztrófától tartva követelik a visszatérést a romlatlan természethez, ezen belül ökotermékek fogyasztását, vegetárius étkezést, koplaló kúrák rendszeresítését, végül a harmadik csoport, a nagy többség, nem törődik az első kettő szélsőséges útmutatásával, főleg mivel nem tudja eldönteni, hogy számára milyen is volna a helyes táplálkozás. Ezért inkább ebben is követi a családja, vallása, környezete, népe-nemzete által sugallt étrendet és étkezési gyakorlatot. A döntés valóban nem könnyű, mert a táplálkozási tanácsadók népes mezőnyében a legkülönbözőbb eredetű valódi és önjelölt szakértők (olykor

6 ravasz zsebmetszők is) versengenek az ügyfél megnyeréséért vagy éppen hiszékenységéért. A természettudomány e téren csődöt mond, mert hasonlóan a rá épülő technikához egyszerűsítésre, egységesítésre, absztrakcióra hajlamos, elvont fogyasztóknak kalóriákban, grammokban kifejezett táplálékfelvételre ad útmutatást. A természettudomány nem képes módszertanilag átfogni az evés iváshoz kapcsolódó számtalan szokást, napirendet, eseményt, akár szertartást, egyéni változatokkal árnyalva. A táplálkozás témájával előszeretettel foglalkozó természetgyógyászok és életmód-tanácsadók fél- vagy áltudományos szaknyelvét pedig alig érti a példázatok ismert átlagfogyasztója, még kevésbé tudja hasznosítani előírásaikat, javaslataikat személyes étrendi gondjainak megoldására. Az egészséges táplálkozás ugyanis sokkal több, mint az ételt technikailag magunkhoz venni: a táplálkozás életstílusunk egyik megnyilvánulása, életterünk egy részének kialakítása. Az élő szóból képzett élelem (német: Lebensmittel és nyelvújítási tükörfordítása: élelmiszer) szavak szintén arra utalnak, hogy az étkezések nem elszigetelten, hanem valamilyen tágabb viszonylatrendszerben folynak. Az evés érzékszervi élvezete mellett szolgálhatják a családi, baráti érintkezést, a gyermeknevelést, a társadalmi presztízst stb. A természetes táplálkozás utópiája Gyakran kap hangot a természetes étkezés, a vegyi adalékok (és persze genetikai elidegenítés) nélküli, a tudománytól megszabadított táplálékok iránti igény. Ebbe az idilli utópiába természetesen nem férnek bele sem az elmúlt századok ismétlődő éhínségei, az egyhangú, nehezen emészthető ételek, sem az élelmiszer-hasznosítások. Az életben maradásért küzdő ember Európa vadonjait egyébként is már réges-régen jórészt átalakította kultúrtájjá. Az emberi élelmezést szolgáló valamennyi növény és állat ezredéves nemesítés, tenyésztés eredménye, művi evolúciós képződmény többé-kevésbé mesterséges termék. Az érintetlen természet a Münsteri Egyetem gazdaság- és társadalomtudományi professzorának meglátása szerint csupán fantomkép, amelyet az elveszett paradicsom utáni vágyakozás vetít a nosztalgiára hajlamosak elé. Nem bizonyítható az sem, hogy az ökológiai gazdálkodás termékei egészségesebbek a tévesen agrárgyáraknak nevezett korszerű mezőgazdasági üzemekéinél. Az viszont kétségtelen, hogy a gazdaságok mindinkább rászorulnak beszállított ipari köztes termékekre, ismét csak a munkamegosztás jegyében és ismét alkalmat adva a tájékozottság aszimmetriájára. Ezen és nemcsak az élelmezésben csupán az élet-, a műszaki és a társadalomtudományok idejétmúlt éles elkülönítésének megszüntetése, a 21. század multidiszciplináris harmadik kultúrájának megteremtése segíthet.

7 Közvélemény-kutatások Tudományos vizsgálati eredmények tanúsítják, hogy a közvélemény nem általában utasítja el a géntechnikát: az orvosi alkalmazásokat a többség üdvözli, viszont a mezőgazdaságban és az élelmezésben legalábbis gyanakvással fogadja őket, főként Európában. Az ellenérzésnek több oka van: a genetikailag módosított növények negatív környezeti és az ilyeneket tartalmazó élelmiszerek egészségkárosító hatása, bizalmatlanság a hatósági ellenőrzéssel szemben, kétségek a fogyasztói előnyökkel kapcsolatban, végül, de nem utolsó sorban a tájékozatlanság. Az elmúlt évek számos, legalább 1000 fő megkérdezésével végzett közvélemény-kutatása alapján a nézeteket leginkább befolyásoló tényezők a félelem az ismeretlentől, a környezetre és az egészségre irányuló aggodalmak, erkölcsi és társadalmi meggondolások, a géntechnikailag módosított és hagyományos termékek közötti szabad választás lehetősége. Egy Európában 2001 tavaszán folytatott vizsgálat az alábbi eredménnyel járt: a megkérdezettek 60%-a ítélte elegendőnek a géntechnikával módosított élelmiszerekre vonatkozó ismereteit, műveltségüktől, életkoruktól és nemüktől függetlenül az állampolgárok 50%-a vélte veszélyesnek ilyen élelmiszerek fogyasztását, 25%-uk nem volt ebben biztos, az európai polgároknak összesen 70%-a nem kíván genetikailag módosított élelmiszert enni (köztük olyanok sem, akik keveset tudnak róluk ), csaknem valamennyi megkérdezett igényli a megkülönböztetést a módosított és a hagyományos termények és készítmények között. A transzgénikus növényi anyagú élelmiszereket nem fogadják egyformán Európa országai, ill. népei (1. ábra). Egy évi felmérés szerint: erős az elutasítás és 1996 óta nem is változik Ausztriában, Dániában, Hollandiában, Németországban és Svédországban, ezzel szemben 1996 és 1999 között Görögországban 30, Nagy-Britanniában 20, Franciaországban 19%-kal nőtt, Lengyelországban 30%-os, Magyarországon majdnem teljes a módosított növények árusításának elutasítása. A közvélemény-kutatási eredmények arról tanúskodnak, hogy figyelembe véve a forgalmazott genetikailag módosított termékek engedélyezésük előtti alapos vizsgálatát, és ebből következő biztonságos voltát óriási a különbség a zöld géntechnika tudományos megítélése és a köztudatban való

8 megjelenése között. A polgárok nyilván hamarabb reagálnak egyes érdekcsoportok véleményformáló igyekezetére, mint a modern biotechnika előnyeit és hátrányait is felmutató, kiegyensúlyozott tudományos közleményekre. Ezt az is bizonyítja, hogy azokban az országokban, ahol e csoportok aktívabbak, több a lakosság részéről is a kritikai hang. 60% 75% 45% 75% 49% 58% 55% 52% 60% 51% 51% 68% 58% 46% 67% Ausztria Dánia Nagy-Britannia Görögország Írország Luxemburg Finnország Olaszország Belgium Portugália Spanyolország Franciaország Németország Hollandia Svédország 1. ábra A géntechnikailag módosított élelmiszerek elbizonyítalanítanak engem! Európai országok lakosai közül az így nyilatkozók aránya ( Eurobarometer felmérés 1999-ben) Az is kiolvasható a tanulmányból, hogy a géntechnika fogadtatása a mezőgazdaságban világszerte kedvezőtlen és tovább romlik. Elég gyakori annak a benyomásnak a hangoztatása, hogy a zöld géntechnikából bizonyos köröknek származó profit elfedi, semlegesíti a lehetséges veszélyeket. Az európai döntéshozók is felismerték, hogy a modern bio- és géntechnikával kapcsolatos vitákba és megbeszélésekbe be kell vonni a közvéleményt, figyelembe véve a lakosság aggodalmait is. Ezért átdolgozták azt az évi irányelvet, amely szabályozza a géntechnikával módosított növények kísérleti célú kihelyezését szabad terepre, és ilyeneket tartalmazó élelmiszerek piaci forgalmazását. A 2001 áprilisában kibocsátott új irányelv (2001/18/EEC) kinyilvánított célja a döntéshozó folyamat átláthatóságának és hatékonyságának fokozása. A földművelésben és az élelmezésben alkalmazott géntechnika fogyasztói fogadtatását a csupán a gazdáknak és az iparnak hasznot hozó, kártevőknek és gyomirtóknak ellenálló termények után javíthatják a külön

9 böző komponensekkel és különböző funkciók ellátására dúsított élelmiszernövények ( functional food ), továbbá gyógyszerhatóanyagot termelő növényfajták. Az utóbbiak nagy előnye az emlős állatokkal szemben, amelyeknek tejében szintén lehet ilyeneket termelni, hogy genetikailag módosítva mint élő gyógyszergyárak, olcsón és gyorsan állítanak elő összetett molekulákat, még fehérjéket is. Az egészség megőrzésében, a közérzet javításában és a teljesítőképesség fokozásában szerepet játszó funkcionális élelmiszerek (functional food) csoportjának egy-egy tagját azzal reklámozzák, hogy pl. kiegészíti és javítja a bélflóra működését, vagy serkenti a szervezet saját védekező erejét. Ilyenek fogyasztását indokolhatja, hogy állandóan nő a táplálkozástól függő megbetegedések magas vérnyomás, anyagcsere- és emésztési zavarok aránya a társadalomban. A funkcionális élelmiszerek hatását különbözőképpen értelmezik és megkülönböztető definíciójuk is többféle. Az illetékes bajor tartományi minisztérium az alábbi követelményeket támasztja a termékcsoporttal szemben: a funkcionális élelmiszer nem kiegészítő táplálék, hanem a napi étrend részét kell képeznie, valamely hagyományos élelmiszerhez képest a végterméken is felismerhető módosítást kell felmutatnia, ennek a módosításnak a fogyasztó számára a szokásos tápanyagellátáson túli konkrét hasznot kell kínálnia. A funkcionális élelmiszerek egyetlen olyan meghatározása, amelyből levezethetők irányelvek az élelmiszeripar számára is, Japánból, a termékcsalád szülőhelyéről származik. Eszerint a funkcionális élelmiszerek (nem tabletták, porok, kapszulák!) természetes eredetű komponenseket tartalmazó termékek, amelyeket a napi táplálkozással együtt kell fogyasztani, s amelyek a szervezetben jól definiált hatást fejtenek ki: fokozzák az immunrendszer védekezőképességét, megelőznek egyes megbetegedéseket, támogatják a gyógyulást bizonyos betegségekből, csökkentenek bizonyos fizikai és pszichikai panaszokat. Az ún. probiotikus, a bélflóra összetételét kedvezően befolyásoló tejtermékek piaca Németországban 1996-tól 1999 végéig megnyolcszorozódott, de a funkcionális csoportra a teljes élelmiszerpiacnak Európában így is csak 0,2, Japánban 2%-a jut. A probiotikumok speciális hatásait eddig nem igazolta objektív tanulmány, az e néven propagált termékek helyettesíthetők savanyú tejkészítményekkel. Arra sincs bizonyíték, hogy bizonyos immuntényezők megfigyelt befolyásolása valóban növeli a védekező erőt. S az emberi immunrendszer bonyolultságát ismerve kétséges, hogy valaha is egyértelműen beválthatók lesznek a reklámszövegek ígéretei.

10 Hasonlók mondhatók el az élelmiszerek emészthetetlen részét képező prebiotikumokról, amelyek a zsíranyagcserére gyakorolt állítólagos pozitív hatásuknál fogva megelőzik a bélrákot és elősegítik az ásványi anyagok felszívódását. Prebiotikus adalékként kevernek kenyérhez és tejtermékekhez pl. inulint és oligofruktózt. Azok a megfontolások, amelyekre a probiotikum- és prebiotikum-koncepció épül, sokkal megalapozottabbak, mint az ugyanezen elmélet szerint készült élelmiszerek hatása. Az emberi bélflóra valóban viszonylag stabil rendszer, amelyet inkább lehet a táplálkozási magatartás megváltoztatásával befolyásolni, mint speciális baktériumok vagy ballasztanyagok bevitelével. Aki tehát meg van győződve a pro- és prebiotikus anyagok jótékony hatásáról, egyen gyümölcsöt zöldség- és gabonaféléket. Ezek egyrészt gondoskodnak a funkcionális táplálék-összetevők teljes palettájának a szervezetbe jutásáról, másrészt nem tartalmaznak a készítményekhez adott festék- és aromaanyagokat, cukrot stb. A fenntartások nemcsak a pro- és prebiotikusként reklámozott, hanem olyan termékek esetében is indokoltak, amelyek pl. a zsírpótlás, vagy vitaminok, nyomelemekkel való dúsítás révén ígérnek hozzáadott értéket. (Dr. Boros Tiborné) Teuteberg, H.J.: Wie kann man richtig essen? = Kultur und Technik, 26. k. 1. sz p Busch, U.: Essen ohne Reue. = Kultur und Technik, 26. k. 1. sz p Pechan, P.: Gentechnik auf unserem Tisch? = Kultur und Technik, 26 k. 1. sz p Wohlfrom, L.: Der Mensch ist was er isst = Kultur und Technik, 26. k. 1. sz p