IV. évfolyam 6. szám november 10. A Vajdasági Magyar Szövetség lapja. Az elrugaszkodás bátorsága. Áldozataink. Női Fórum

Átírás

1 IV. évfolyam 6. szám november 10. A Vajdasági Magyar Szövetség lapja Az elrugaszkodás bátorsága Áldozataink Női Fórum

2 AZ ARADI VÉRTANÚK EMLÉKEZETE VEZÉRCIKK Az aradi vértanúk azok a honvédtisztek, akiket a szabadságharc bukása után az es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Valamennyi aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tiszt volt, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy tábornoki rangot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért kezelték tábornokként, mert a szabadságharc végén a tábornokokhoz hasonlóan önálló seregtestet irányított. Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte. Ugyanezen a napon végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, Pesten. Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor): Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes), Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok, Kiss Ernő, tábornok, Schweidel József, tábornok. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek. Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után): Török Ignác, tábornok, Lahner György, tábornok, Knezić Károly, tábornok, Nagysándor József, tábornok, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok, Aulich Lajos, tábornok, Damjanich János, tábornok, Gróf Vécsey Károly, tábornok. Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért a legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá, erre bizonyíték nincs. Eleméri és ittebei Kiss Ernő (Temesvár, június 13. Arad, október 6.) Honvéd altábornagy Gazdag, örmény eredetű családban született. Katonai pályafutását a bécsi Theresianum elvégzése után, 1818-ban a császári hadsereg egy dzsidásezredében kezdte ben a 2. (Hannover) huszárezred parancsnoka volt. A későbbi aradi vértanúk közül parancsnoksága alatt szolgált Nagysándor József és Vécsey Károly is tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, így a kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án. A pákozdi csata előtt Batthyány Lajos őt kívánta megbízni a magyar fősereg vezetésével, de kinevezésére végül nem került sor, mert a sukorói haditanácson Móga János vállalkozott a horvátok elleni harcra. Kiss Ernő így csak megfigyelőként vett részt a csatában, majd ott volt abban a küldöttségben, amely megkötötte Jellasiccsal a fegyverszünetet. Október 12-én a honvéd hadseregben elsőként honvéd vezérőrnaggyá nevezték ki és átvette a bánsági hadtest parancsnokságát, katonai képességei azonban nem álltak arányban a kapott feladat nagyságával. December 12-én ismét elsőként honvéd altábornaggyá nevezték ki, de az január 2- ai pancsovai ütközet után a tisztikar követelésére lemondott és január 9-én átadta a hadtest parancsnokságát Damjanich Jánosnak. Kárpótlásul Debrecenben az adminisztratív feladatokat ellátó Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki. Március 9-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert. A világosi fegyverletétellel került orosz cári, majd osztrák császári fogságba. Kiss Ernő halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert császári csapatok ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. (Schweidel József is ezzel az indoklással kapott kegyelmet ) Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában ő volt a harmadik. A kivégzést követően tisztiszolgája hantolta ki és álnéven eltemette az aradi temetőben. Később Katalinfán újratemetik, itt 16 évig nyugodott. Ezután a családi kriptába vitték át, azóta az eleméri katolikus templomban nyugossza örök álmát. Emlékezzünk Erfülle dein Herz mit den Ideen deiner Zeit, und das Kunstwerk wird kommen (Telísd meg szíved a kor eszméivel, s a mű meg fog születni.) (Goethe) Virágot kellene most vinni a topolyai zsidó temetőbe Dettre János ismeretlen sírjára. Ennek a rendkívüli embernek a hantjára, aki ben megfogalmazta a vajdasági magyarság kisebbségi stratégiáját, útját, mozgásterét, s Jászi Oszkárral együtt programot adott a közösségnek. Pancsován Grábel Lászlóra kell(ene) most emlékeznünk, az egykori Magyar Párt alelnökére, a kiváló jogtudósra, ki méltánytalanul lett az utókor által elfeledve. Itt van Radó Imre, Deák Leó, Várady Imre, s itt van a szabadkai Fenyves Ferenc is a Bácsmegyei Napló kiadója és tulajdonosa, a magyar szó, a magyar hit, a magyar kultúra őrzője, védője, s megtartója. Itt nyugszanak a temetőkben Vajdaság szerte mindazok, akik az elmúlt kilenc évtizedben kisebbségi sorsunk évtizedeiben önzetlenül tették a dolgukat: iszonyatosan nehéz, szavakkal és mondatokkal sokszor leírhatatlan körülmények között szolgálták a közösséget, kiállva a nemzetért, annak becsületéért: a nemzeti összetartozásért. Sok esztendő telt el azóta, a húszas évek gondterhelt, fájdalmas évei óta, s az emlékezet és az utókor nem volt hálás: az enyészet és a feledés megtette a magáét. Járni kell most a temetőket, mert ahogy egy bölcs mondta: azok inkább vannak az élőkért, mintsem a holtakért, abból kell erőt, gondolatot hitet és akaratot merítenünk, s némán egy száll virággal emlékeznünk. Az első nemzedékre is, akik kétségek és fájdalmak közt bár, de próbáltak lelket önteni a közösségbe, talpra állítani, megmaradásra buzdítani a magyar népet. Térjünk vissza a gyökerekhez, emlékezzünk az ősökre, mindazokra, akik egykoron itt Vajdaság-szerte tenni mertek. Íróinkra, jogászainkra, szellemi őreinkre és tanárainkra: a Magyar Párt alapítóira, a temető csendjében, a gyertyák erdejében 2010-ben. Dévavári Zoltán Fenyvesi Ottó Dettre János ( ) új partok felé Valaki majd beléd költözik Jean Jeudi. A múzsa zenéje, a világ lármája. Egy holt vitéz, ki ajkán kedvese nevével elesett. Egy piarista szerzetes. Álom és bor. Nő és Isten. Beléd költözik Kolozsvár, Szeged. Balázs Béla, Móra Ferenc, Juhász Gyula és a körúti fűszeres. A szabadkőműves páholy, az őszirózsás forradalom, a Bácsmegyei Napló. Beléd költöznek a francia csapatok, és Charpy tábornok szavai: ahol franciák vannak, ott nincs kommunizmus. Valaki majd beléd költözik Jean Jeudi. Egy ártatlan lélek a pokolból. Kusza pillanatok, rosszkedvű reggelek. A szomorú színű alkony az egész megunt vidékkel. Beléd költöznek az avarok és a falevelek. Országok, klikkek, egyházak, erkölcsök, vásári viccek. Erények és gyarlóságok. Beléd költözik Kosztolányi, ahogy betegen fekszik a kórházi ágyán (a diagnózis: Cancer reg. sublingualis), ahogy háromszor Stockholmba utazik (két ízben kemény röntgensugárzás, tizenegy vérátömlesztés, kilenc műtét). Valaki majd beléd költözik Jean Jeudi. A couleur locale és Szenteleky. Szabadka és a vajdasági magyar irodalom. A helyi színek első ügyvédje. Beléd költöznek majd a jogszabályok és károgó madarak. Dalolva vonulnak a lidércek, zengnek a zsoltárok. És nem lesz szükség kanálra, ha majd altatót kevernek a tejedbe. Mielőtt elhurcolnának, inkább zuhanás a boldog önkívületbe. Vissza a semmibe. Vissza valakihez, aki mindig visszavár november 10. 3

3 Az elrugaszkodás bátorsága Pásztor István beszéde Szabadka, Népkör, október 23.,,Az áldozatvállalás, a fájdalom és a szomorúság, de a felemelő büszkeséggel eltöltő erő is a nemzeti együvétartozás habarcsa. Tisztelt ünneplő közösség! Hölgyeim és Uraim! október 23-a nemzeti ünnepünk. Egy nap, amely az eseménysort fémjelzi, szimbólum, a hömpölygő idő kiragadott pillanata. Nap, pillanat, amelynek előzményei, következményei vannak. Közösségiek, általánosak, egyéniek, emberiek és családiak. Ma már mind az előzmények összessége, mind a pillanat, mind a következmények sora a történelem része. Nemzeti ünnep, és más, mint a többi. Életszerűbbnek tűnő. Olyan része a történelemnek, amely talán hozzánk legközelebb van, időben mindenféleképpen. Ötvennégy év telt el október 23-a óta. Ugyanannyi év 54 év, mint az 1849-es aradi reggeltől a szabadkai városháza építésének kezdetéig. De mennyire másmilyen ez az 54 év, pedig mindkettő hordozta a nagy esemény megvalósulásának ambícióját, a kiegyezést, illetve az 1989-es rendszerváltást. Mégis mennyire másként éltük meg, éljük meg ezt az ötvennégy évet. Például a közjogi tér különbsége miatt október 23-a, november 4-e. 13 nap, amely megrengette a világot. Szűk két hét, amelyről az okok történése, illetve következmények felől lehet beszélni. A számok oldaláról el lehet mondani, fel lehet sorolni a tényeknek tűnő adatokat a halottak, a sérültek, az elítéltek, a kivégzettek és a menekültek számáról. Ezeket a számokat ma többé-kevésbé tényként kezeljük, de minden október 23-a újabb és újabb felvetését jelenti annak, hogy vajon ezek a ténynek tekintett számok, mennyire tények. Minden évben újra és újra felvetődnek azok a gondolatok, amelyek arról szólnak, hogy az áldozatvállalás mértéke az imént felsorolt számok tükrében talán még nagyobb volt, mint ahogy mi azt tudjuk. De lehet erről a 13 napról a politikai célok oldaláról is közelíteni, beszélni arról, ami a politikai cél volt: a szabadságvágyról, a szovjet csapatok kivonulásáról, az egypárt- és tanácsrendszer felszámolásáról, a független érdekképviseletről, az önkormányzatiságról, a szólás-, gondolat- és vallásszabadságról. De Hölgyeim és Uraim! A politikai beszéd szempontjából nélkülözhetetlen az elrugaszkodás bátorsága. A tények, események megfogalmazott politikai célok alapján történő általánosítás ambíciója. Ilyen perspektívából nézve 1956 a nemzeti egységről, a fiatalok példamutató elindulásáról szól, arról, hogy az egész nemzet követte őket, az áldozatvállalásról, a bátorságról, a szellem szabadságáról, a kiútkeresésről, reményről, és elszántságról. A magyar történelem fontos pillanatait az emeli ki, hogy a nemzethez tartozás kiszélesedik, kiteljesül, nemzeti elkötelezettségben csúcsosodik. Mert, ugye, érezzük, hogy a nemzethez tartozás, és a nemzeti elkötelezettség az két különböző fogalom. Az első egy passzív, verbális kinyilatkozás, önmagunk vállalása. Valljuk be, nagyon fontos, de a nemzeti elkötelezettség ennél több! Aktív és szerepvállaló! Feltételezi a nemzethez tartozás felvállalását, de sokkal több annál. Cselekedettel alátámasztott érdekképviselet, tevőlegesség, áldozatvállalás, kockáztatási bátorság hősei nem csak önmagukat magyarnak vallók voltak. Nemzeti elkötelezettekként értékrendet képviseltek. Komoly kockázatot vállaltak. Életüket, szabadságukat, jövőjüket kockáztatták, de kockára tették a legdrágábbat is, amiért az egész folyamatot elindították: a magyarságukat. Mert vannak pillanatok, Hölgyeim és Uraim, amikor már nem lehet tovább tűrni a taposást és a megalázást. Minden nemzeti ünnep lehetőség arra, hogy az azt fémjelző esemény példaként kerüljön elénk, és abból erőt merítsünk. És minden nemzeti ünnepnek, akárhányszor is ünnepeljük meg, bármennyire is függetlenek a tények, az események, amelyek övezeik és jelentik a nemzeti ünnepül szolgáló eseménysort, amikor gondolkodunk róluk, újabb és újabb aktualitásai vannak. A tavalyi mondataimban a szabadság bátorsága felől közelítettem október 23-át, készülve arra, hogy létrehozzuk a választói névjegyzéket, és sikeresen szereplünk a nemzeti tanácsi választásokon. Visszagondolva is megrendítő, felemelő, hogy ilyen sokan vállaltuk a nemzethez tartozást. Több, mint 140 ezren voltunk, akik feliratkoztunk a választói névjegyzékre. De, ugye tudjuk, ebből a 140 ezerből, akik feliratkoztak a névjegyzékre, nem mindenki nemzetileg elkötelezett, de mindenki a nemzethez tartozónak vallja magát. A választásokon a nemzetileg elkötelezettek háromhegyedes támogatást vívtak ki. Új politikát hirdettünk meg, a nyitás politikáját. Ez teszi lehetővé, hogy akik vállalták a nemzethez tartozást, egy lépést téve előre, nemzetileg elkötelezetté válva a közös cselekvés részeseivé legyenek. De ebben, Hölgyeim és Uraim, nem lehet kompromisszumot kötni. Világos helyzetet akarunk, világosan akarunk látni: nem kimondott mondatok, hanem cselekedetek alapján. Mindennapjainkban látjuk, mennyien vannak még mindig, akik a nemzeti elkötelezettséget, annak vállalását és az aszerinti viselkedést avas, 19. századbeli viselkedési formaként élik meg, szégyellik. Csodálkoznak azon, ha valaki ezt ambícióként és követendő példaként veti fel. Pedig úgy gondolom, hogy a magyar nemzeti tanácsi-választások a közösség oldaláról ennek a fajta értékrendnek a képviseletét erősítették meg. A Magyar Nemzeti Tanácsban a nemzetileg elkötelezettek felhatalmazása és felelőssége, hogy a közösségi önmegvalósítás eszközeként vezessék a Magyar Nemzeti Tanácsot, visszafordíthatatlan közösségépítő folyamatokat indítva és görgetve. Az oktatás, a művelődés és a tájékoztatás terén olyan választási programot fogalmaztunk meg, Hölgyeim és Uraim, amit nem csak ambíciózus programként mutathatunk be, hanem nemzetileg elkötelezett, nemzetépítő programként foghatunk fel. Elemi érdekünk, hogy az oktatás, művelődés és tájékoztatás szférájában olyan tanárok, művészek, újságírók, értelmiségiek, olyan politikusok kerüljenek döntéshozatali pozícióba, akik nem csak magyarnak vallják magukat, hanem nemzetileg elkötelezettek. A nemzeti elkötelezettség, önmagunk ismerete, megismerése és vállalása, történelmünk vállalása, ha úgy tetszik, 1956 vállalása is. Nem a verbalitás, nem csak a kinyilatkozás szintjén, és nem csak ünnepnapokon. A célok megvalósítása pedig mindig, mint ahogy tudjuk, folyamat. Áldozatokkal, fájdalmakkal, tragédiákkal járó folyamat is ilyen volt, és ilyen. Elmondhatjuk, a közvetlen célok megvalósultak. A közvetlenül megfogalmazott politikai célok megvalósultak, de az általános megfogalmazott célok majdnem örökérvényűnek tekinthetők, ma is érvényesek. Az áldozatvállalás, a fájdalom és a szomorúság, de a felemelő büszkeséggel eltöltő erő is a nemzeti együvétartozás habarcsa. Érzésből, emlékezésből összeálló, zsigerekbe épülő és építendő anyag, amely büszkeségünkre az idén törvényerőre lépett, gyógyírként a fájdalmak egy részére főhajtásként, talán a további sikeres építkezés reményében. A nemzeti elkötelezettség mint emberi rendező elv örök, mint ahogy 1956 emléke is örök, akárcsak az Egmont-nyitányból áradó fájdalmas, lendületes, reménykeltő, hátborzongató muzsika, amely 1956 nemzeti dallamává, szimbólumává vált. Legyen nemzeti ünnepünk egymáshoz közelebb vivő, lélekemelő. Isten éltesse az egyetemleges magyar nemzetet! Isten éltesse a vajdasági magyar közösséget! november 10. 5

4 KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS NAGYBERUHÁZÁSOK ÓBECSE KÖZSÉG TERÜLETÉN KNÉZI PÉTER A 2009-es szűk esztendő után, amikor a világgazdasági válság miatt a beruházások is elmaradtak, az idei év végre jó hírrel szolgált számunkra is Óbecsén. Községünk magyar közösségének szempontjából rendkívül fontosnak tartom kiemelni, hogy a beruházások zöme, mintegy 75 százaléka olyan városrészen, illetve településen (Péterréve) történnek, ahol többségében magyar ajkú lakosság él. Ebből két következtetést vonhatunk le. Az egyik, hogy mindeddig (az elmúlt évben) azok a városrészek illetve települések részesültek előnyben az infrastrukturális beruházások alkalmával, ahol nem magyar ajkú lakosság élt, és mi ezt mindannyian tudjuk. A tartományi Nagyberuházási Alapból községünk összesen ,00 dinárt kapott különböző, vitális fontosságú beruházásokra. Pásztor István és Kern Imre uraknak köszönve, olyan stratégiai célok megvalósítására kaptunk pénzeszközöket, melyek, egyrészről közvetlenül magyar ajkú nemzettársaink életminőségét hivatottak javítani, másrészről, szélesebb értelemben vett közösségi érdekeket is szolgálnak novemberében kapott községünk első ízben 10 millió dinárt a Than-fivérek szülőházának felújítására, az elhanyagolt állapotban lévő ház nemzeti közösségünk számára, hiszen az országhatárokon túl is ismert testvérpár, a vegyész Károly és a festő Mór mindannyiunk büszkesége. A közbeszerzés már lezajlott, ismert a kivitelező, és az ősz folyamán meg is indulnak a felújítási munkálatok, egyelőre 10 millió dinár értékben, viszon a jó hír az, hogy a ház felújítására az idén újabb 20 millió dinárt kaptunk, ami azt jelenti, hogy reményeink szerint ezzel a 30 milliós összeggel teljesen felújíthatjuk az épületet, mindannyiunk megelégedésére és büszkeségére. Az óbecseiek régi álma, az egykori fürdővárosi státusz visszaszerzése is folyamatban van. Még csak az infrastrukturális minisztérium jóváhagyása kell hozzá, az összes szükséges dokumentumot átadtuk. Ezzel kapcsolatos a másik jó hír, hogy írásom elején említett két úriembernek köszönve községünk 40 millió dinárt kapott a geotermális kút kifúrására, mely előfeltétele a rég megálmodott gyógy- és élményfürdő kiépítésének, és jövőre, miután kiválasztjuk a stratégiai partnert, akár el is kezdődhetnek a beruházások. A péterréveiek és a bácsföldváriak tudják legjobban, hogy mit jelent a minőséges vízellátás, mert e két települése községünknek évtizedek óta szenved a minőséges ivóvíz hiányától. Az ártézi víz minősége, mellyel pillanatnyilag a vízvezeték ellátja a két település lakosságát, nem javítható fel, és szakmai értelemben nem elégíti ki a minőséges ivóvíz fogalmát, ehhez pedig elsősorban fehér ivóvízet kell biztosítanunk. A tavalyi év folyamán Péterrévén két fehérvizes kutat fúrtunk, Bácsföldváron már létezik egy, de kapacitása nem elegendő az egész település A Than-ház jelenlegi állapota vízellátásához. A Nagyberuházási Alaptól 52 millió dinárt kaptunk községünk vízellátásának javítására. Ebből Péterrévén összekötjük a két fehérvizes kutat a vízvezeték rendszerrel, valamint biztosítjuk az ivóvíz feljavításának feltételeit, míg Bácsföldváron még egy kutat fúrunk, és ott is biztosítjuk az ivóvíz fertőtlenítésének feltételeit. Ezzel a beruházással sokat javul a két település vízellátásának minősége és mennyisége is, valamint Péterrévén még hátravan a vízvezeték- rendszer felújítása, ami néhol több mint 40 éves. Óbecsén ezekből a pénzekből 2 kutat fúrunk a megnövekedett vízellátási igények kielégítésére ban 30 millió dinárt kaptunk a városi főnyomócsövek felújítására Óbecsén. A munkálatok első fázisa tavasszal befejeződött, most pedig elindult a második fázis, melynek során a Hajduk Veljko, Dózsa György, Pece Ferenc és a Čarnojević utcákban cserélik le az utcai nyomócsöveket. Péterrévén a színház tetőszerkezetének javítására 1,9 millió dinárt, míg a főutca közvilágításának felújítására 2,9 millió dinárt kaptunk. Tavaly kezdődött el a Kézenfog-lak akció, a dreai iskolaépület felújítása, melybő, a szakemberek véleménye után, új iskolaépület építése kezdődött el, ennek befejezésére az idén 7,6 millió dinárt kaptunk. Ezzel az összeggel befejezhetjük a munkálatokat, és a dreai kisiskolások ezentúl kulturált körülmények között tanulhatnak. Az épület többrendeltetésű, így nyáron alkalmas lesz különböző foglalkozások, táborok megtartására is. Óbecsén két iskola, a Petőfi Sándor és a Samu Mihály udvarai kapnak új aszfaltburkolatot és a sportpályák is újra lesznek aszfaltozva. Erre a célra a Petőfi 1,6 millió, míg a Samu 1,4 millió dinárt kapott. Jó hír az is, hogy az óbecsei Petőfi Sándor Á.I. végre tornatermet kap. A munkálatok, a régi épületek bontásával már az idén elkezdődnek, és jövőre, az anyagi eszközök függvényében, talán be is fejeződnek. Utcák aszfaltozására községünk összesen 101,9 millió dinárt kapott. Ebből 85 millió dinárt új aszfaltburkolat lefektetésére, míg 16,9 millió dinárt meglévő aszfaltos utcák (Óbecsén a Petőfi Sándor, Péterrévén a Gavrilo Princip, Bácsföldváron pedig a Szenttamási út) felújítására fordítunk majd. A tervek szerin a most megítélt eszközökből településenkként a következő utcák kapnak aszfaltburkolatot: Óbecsén a Svetozar Čalenić, Szervó Mihály, Čarnojević, Zsilinszki Endre, Szabadság, Nikola Tesla, Đuka Uskoković, Május egy, Vas Zoltán, Bokányi Dezső, Hunyadi János, Ady Endre, Marko Garić, Kovács Ferenc, Spasoje Stejić, Svetozar Miletić utcákat aszafaltozzuk összesen 4620 méter méter hosszúságban. Péterrévén a Szabadság, Makszim Gorkij, Recsó János, Kumanovói, Jaše Tomića, Isidore,Milice Gombošev, Petar Drapšin utcák kapnak aszfaltburkolatot 2480 méter hosszan. A Dózsa György utcát tavasszal aszfaltoztuk Bácsföldváron az Ivan Garić, Ive Lole Ribar, Savo Kovačević, Đura Jakšić, Július hetedike utcákat aszfaltozzuk le, összesen 2365 méter hosszan. Elkezdődött a Péterréve-Óbecse közötti regionális jelentőségű út javítása is. Csak remélni tudjuk, hogy a kivitelezők ezúttal minősegesebb munkát végeznek majd, mert a több évvel ezelőtti útjavítás a szó legszorosabb értelmében pénzkidobás volt, hiszen nem egész három év alatt, megfelelő alap hiányában, szinte szétfolyt az út két széle. Az ipari parkunkban most végezték el négy új tarfóállomás építését, melyek az új, mintegy 26 hektáros ipari zóna szakaszt látnak el villamos energiával. Végre elmondhatjuk azt is, hogy megszűnt minden akadály az úgynevezett hegyesi út 2,9 kilóméteres szakaszának aszfaltozása előtt, melyet az állami földek bérbeadásából befolyt pénzekből fizetünk majd ki. Ebből szeretnénk elvégezni a mintegy 12 híd, átjárő felújítását is, melyek most akadályozzák a nagy, nehéz és széles mezőgazdasági gépek közlekedését több határrészen is. Mire ezek a sorok Önök elé kerülnek, minden bizonnyal elindul a Delta Maxi market városközpontban előlátott áruházának építése is. A cég képviselői szerint a munkálatokat október elejére tervezik elkezdeni. Mindez pontos bizonyítéka annak, hogy igenis van értelme annak, hogy harcoljunk, legyen magyar, VMSZ-s vezetése községünknek, mert csak így tudjuk biztosítani azon városrészek, települések ütemes, felzárkózó és fenntartható fejlesztését és fejlődését, ahol nemzettársaink élnek, hiszen egyenrangú, adófizető polgárai ők is közösségünknek. Knézi Péter polgármester november 10. 7

5 KÖZÖS DOLGAINK KÖZÖS DOLGAINK Közös dolgainkról Tisztségviselők fóruma Kelebián Közös dolgainkról beszélgettünk szeptember 24-én, Kelebián. A június hatodikai választások óta első alkalommal örülhettünk egymásnak és a közös munkával elért eredményeknek. Együtt, így, mindannyian. Helyi, községi, körzeti, városi elnökök, köztársasági, tartományi, önkormányzati képviselők, tisztségviselők. Okkal és joggal. Még jó három és fél hónappal a nemzeti tanácsok megválasztását követően is. Örülhettünk, hogyne örülhettünk volna, hiszen a napnál világosabb, hogy bírjuk a közösség háromnegyedének a támogatását. Hiába hajtogatták oly sokan, hogy a vajdasági magyarság fele átpártolt másokhoz. Uram bocs á, hozzájuk, mögéjük. Hogy ránk már nincs szükség. Majd ők képviselik a közösség érdekeit. Hát NEM! A szavazófülkékben megjelentek háromnegyede köszöni, nem kér belőle. A napnál világosabb. Ez volt a választások igazi tétje. A saját grundunkon akartak két vállra fektetni bennünket. Hazai pályán, a saját közönségünk előtt. Gombnyomásra, Belgrádból. Mintha nem tudták volna, hogy a vajdasági magyar közösség nagykorú. Egy tollvonással helyrevágta őket. Hogyne örülhettünk volna, hogyne örülhetnénk. Az időszerű politikai helyzetet elemezve Pásztor István elnök kitért az MNT, a körzethatárok, a zentagunarasi eset, a tartományi nagyberuházási alap és a magyar állampolgárság kérdésére. A VMSZ-nek elemi érdeke, hogy az MNT sikeres legye. A választások bebizonyították, hogy bírjuk a közösség támogatását. A háromnegyed felemel és kötelez. Abban vagyunk tehát érdekeltek, hogy a nemzeti tanács sikeres legyen. A körzethatárok kérdésnek megnyugtató rendezésére még az idén a köztársasági elnök legutóbbi találkozójukon tett ígéretet. És ez nem csupán érzelmi kérdés, hanem stratégiailag is rendkívül fontos. Területfejlesztési, támogatáspolitikai szempontból elemi érdekünk, hogy a Tisza-mente mihamarabb a bácskai oldalhoz tartozzon. A szerbiai belpolitikai történéseket elemezve rámutatott arra a belgrádi sajtóban megjelent cikksorozatra, amely a VMSZ-t vette célba. A haladókkal kezdődött, azután jött a zentagunarasi eset. Pedig világosan kimondtuk, hogy nem vagyunk érdekeltek a jelenlegi kormány megbuktatásban, és a haladókkal sem kokettálunk. Úgy látszik, valamit mégis számítunk a szerbiai politikai színtéren. A tartományi nagyberuházási alap az elmúlt három esztendőben 325 tervünket hagyta jóvá, ,17 dinár értékben. A jóváhagyott tervek közül 174 projektum lett befejezve, ,12 dinár értékben. Ezen túlmenően 88 tervünk megvalósítása kezdődött el, melyeknek összértéke ,89 dinár. 61 projektumunk megvalósítása az elkövetkező időszakra maradt, dinár értékben. A tömbmagyarság önkormányzatai (Szabadka, Topolya, Kishegyes, Becse, Ada, Zenta, Csóka és Magyarkanizsa) ,45 dinárral lettek támogatva, a szórványmagyarság önkormányzatai ,72 dinárt kaptak. A jövőben az alap kiemelt támogatásban részesíti a kommunális infrastuktúra építést, a regionális intézmények fejlesztési terveinek megvalósítását és az ipari parkok létrehozásához szükséges infrastruktúra kiépítését. A Magyar Nemzeti Tanács eddigi tevékenységét dr. Korhecz Tamás, a testület elnöke vázolta röviden. A sürgős, első intézkedésekről szólva elmondta, hogy felállt a testület. Megalakultak a bizottságok és a közigazgatási hivatal, az MNT végrehajtó, döntés előkészítő szerve is teljes létszámban és erőbevetéssel dolgozik. A kapcsolatteremtésről és a kommunikációról szólva kiemelte, hogy az MNT üléseit élőben közvetíti a televízió, több sajtótájékoztatót tartottak, és nagyszámú gyűlésen, megbeszélésen vettek részt. Az érdemi intézkedések közül említést tett azokról a hatósági ügyekről, amelyekben az MNT részt vállalt javaslattevői, véleményezési vagy jogi szerepkörben. Természetesen kitért azokra a bírósági perekre is, amelyeket az MNT indított azok ellen, akik nem tartották tiszteletben a nemzeti tanácsok hatásköreiről szóló törvény rendelkezéseit. A fejlesztési programok közül megemlítette az első diákbusz elindítását Szabadkán, a Képes Ifjúság eljuttatását a középiskolákba és a civil szervezetek részére kiírt 12 milliós pályázatot. A stratégiai tervezést október végéig szeretné befejezni az MNT elnöke. Közvitán van az oktatási stratégia (azóta az MNT elfogadta a dokumentumot), és készülőfélben van az a cselekvési programtervezet is, amely az elkövetkező két esztendőre lesz majd út és iránymutató.a kiemelt programok közül kitért az Európa kollégiumra, az új ösztöndíjazási rendszerre és a diákbusz programra is január elsejétől igényelhetjük a magyar állampolgárságot. A VMSZ a folyamat részese kíván lenni. Bár a végrehajtási utasítások még nem ismertek, a kérelmeket minden bizonnyal a külképviseleteken és a magyarországi anyakönyvi hivatalokban lehet majd átadni. A felmenőink magyar állampolgárságát kell majd anyakönyvi kivonatokkal igazolni. A kérelem elbírálását néhány hónapon belülre ígérik az illetékesek. A VMSZ teljes infrastruktúrájával részt vállal a segítség-, és információnyújtásban. Közös érdekünk, hogy zökkenőmentesen, minél többen élhessünk e történelmi lehetőséggel. És végül, de nem utolsó sorban: Kelebián a tisztségviselők fórumán kiosztásra kerültek az új tagsági igazolványok új, tagsági igazolvány. (bús) Szivác Szenteleky Napok Gobby Fehér Gyula és Paszkal Gilevszki az idei díjazott Az idén október 16.-án tartották meg Szivácon a már hagyományossá vált Szenteleky napokat. Az idei rendezvény az utazás és helyben maradás köré szerveződött és a médiumok és a kulturák találkozása által bepillantást nyerhettünk abba hogyan látták a vidéket az ide látogatók és hogyan élik meg városuk színtereit, épületeit azok akik jól ismerik a vidéket. A rendezvény Kanyó Ervin, magyarkanizsai származású, de Szabadkán élő grafikusművész kiállításával kezdődött. A kiállítást Valkay Zoltán építész, művészttörténész nyitotta meg. A Szenteleky- napok tanácsának díszülése keretében Pastyik László Egy világfi bácskai tanulóévei címmel tartott előadást Hunyadi Sándorról, a tehetséges író születésének 120. évfordulója alkalmából és abból az alkalomból, hogy november 6.-án lesz 80 éve hogy a budapesti Vígszínházban bemutatták a Feketeszárú cseresznye című színdarabot, amely kivételes sikert ért el. Ezt követően Bordás Győző mutatta be a Fórum kiadó által megjelentetett Széchényi Szerbiában című kötetet amely a legnagyobb magyar halálának 150. évfordulója alkalmából jelent meg. A díszülés fénypontja a Szenteleky Kornél Irodalmi díj átadása volt Gobby Fehér Gyulának illetve a Bazsalikom Műfordítói díj Paszkal Gilevszki macedón műfordítónak. Értékelést dr. Bence Erika a bírálóbizottság elnöke mondott. Gobby Fehér Gyula Nosza Közösségépítés jókedvvel A VMSZ noszai helyi szervezete szeptember 4-én Nosza, hajrá! Süssünk, főzzünk elnevezéssel bográcsfőző versenyt szervezett a helybéli általános iskola udvarában. A rendezvény 13 órakor kezdődött, a versenyzők gyülekezőjével és a hús kiosztásával. 14-től 18 óráig különböző ügyességi versenyek voltak. Az eredményhirdetés után 19 órától a helyi zenekar hajnalig tartó vidám mulatságot biztosított a résztvevők és a vendégek számára. Szeptember 18-án sportnapot szervezett a helyi szervezet az általános iskola udvarában. A rendezvény 13 órakor kezdődött négy csapat részvételével. A csapatok a környező falvakból érkeztek: Királyhalma, Hajdújárás, Ludas és Nosza ők mérték össze erősségüket labdarúgásban. A mérkőzések után a szervezők szabadtéri retro-estet szerveztek, a jelenlévők és az odalátogatók részére. munkásságáról kiemelte az író több évtizedes sokszínű műfajgazdagságát és a dinamikus műfajsokszínűségét. Paszkal Gilevszkivel kapcsolatban pedig kihangsúlyozta hogy immár másodszor veheti át ezt az elismerést amelyet A magyar költészet antológiáját megteremtő vállalkozása,több évtizedeselkötelezzsége tette őt méltóvá. Gobby Fehér Gyula megköszönve az elismerést kijelentette Nem feledhetjük el azt a tényt, hogy a vajdasági magyarság az utóbbi kilenc évtized alatt háromszor vesztetette el saját elitjét. Háromszor látott neki, újra és újra, hogy tagjai sorából olyan alkotókat, vezetőket, személyiségeket neveljen, akik képesek saját kulturájuk megteremtésére, akik tudnak törődni a közösség fejlődésével, akik nemcsak a megmaradás feltételeiről képesek gondoskodni hanem a jövőt is képesek építeni. Paszkal Gilevszki műfordítói munkásságát Fehér Ferenccel és Ács Károllyal kezdte majd a fiatalabb nemzedékkel Tolnai Ottóval, Domonkos Istvánnal, Fehér Kálmánnal folytatta. A folytatásban a résztvevők részletet láthattak Siflis Zoltán rendező ismerettterjesztő sorozatának a szeccesziós Szabadkáról szóló részéből majd pedig a záróműsorban felléptek a kúlai Népkör, a veprődi Kossuth Lajos és a sziváci Szenteleky Kornél MME tagjai. A rendezvény Szenteleky emléktáblájának és sírjának megkoszorúzásával zárult. Márki Margit A rendezvény szervezésében részt vett a Női Fórum és a VMSZIF is. Köszönet minden támogatónak, aki bármilyen formában segített bennünket, és köszönet mindenkinek, aki ellátogatott hozzánk. Kovács Elvira A hajdújárási......a ludasi......a királyhalmi......és a noszai csapat november 10. 9

6 MINDENSZENTEK ÉS HALOTTAK NAPJA Áldozataink PIROSON október 31-én megemlékezés és koszorúzás a református temetőben. CSÚROGON a Sintérgödörnél, ADORJÁNON a katolikus temetőben. HORGOSON november 1-jén, Istentisztelet és koszorúzás a katolikus temetőben, MOHOLON a katolikus temetőben, TEMERINBEN a Nagytemetőben a Kopjafánál. ÚJVIDÉKEN november 1-jén a Katonatemetőben, MARTONOSON a katolikus temetőben, ÓBECSÉN a Belvárosi katolikus temetőben a Kopjafánál, ZENTÁN a Felsővárosi temetőben a Kálváriadombon. BAJMOKON november 2-án az Akácfa Emléktemetőben, SZABADKÁN a Zentai-úti temetőben, MAGYARKANIZSÁN a Nagytemetőben, SZENTTAMÁSONa római katolikus temetőben. MINDENSZENTEK ÉS HALOTTAK NAPJA A VÉGSŐ MEGBÉKÉLÉS ÉRDEKÉBEN A VAJDASÁGI MAGYAR POLITIKUM 2009 FEBRUÁRJÁBAN A VÉGSŐ MEGBÉKÉLÉS ÉR- DEKÉBEN KÖZÖS LEVELET FOGALMAZOTT MEG SZERBIA LEGMAGASABB RANGÚ ÁLLA- MI TISZTSÉGVISELŐINEK, AMELYBEN AZT JA- VASOLTA, HOGY KEZDJÉK MEG AZOKNAK AZ ESEMÉNYEKNEK A KÖZÖS FELTÁRÁSÁT, AME- LYEK KÖVETKEZMÉNYEKÉNT JELENTŐS SZÁ- MÚ MAGYART LIKVIDÁLTAK A VAJDASÁG TE- RÜLETÉN, 1944 VÉGÉN ÉS 1945 ELEJÉN. ENNEK A LEVÉLNEK KÖSZÖNHETŐ, HOGY 2009 VÉGÉN A KÉT KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK, BO- RIS TADIĆ ÉS SÓLYOM LÁSZLÓ MEGÁLLAPO- DOTT ARRÓL, HOGY A KÉT ORSZÁG TUDO- MÁNYOS AKADÉMIÁJA HOZZON LÉTRE EGY TÖRTÉNÉSZEKBŐL ÁLLÓ VEGYES BIZOTTSÁ- GOT, AMELY FELKUTATNÁ AZ 1944/45-ÖS ÁL- DOZATOKAT. UGYANEBBEN AZ ÉVBEN A KÉT KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÁLTAL ALÁÍRT LEVÉL EL IS JUTOTT A KÉT AKADÉMIA ELNÖKÉHEZ. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 2009 VÉ- GÉN MEG IS NEVEZTE A TÖRTÉNÉSZ VEGYES- BIZOTTSÁG MAGYAR TAGJAIT. LASSAN EGY ÉV TELT MÁR EL AZ ÓTA OKTÓBERÉNEK MÁ- SODIK FELÉBEN A SZERB TUDOMÁNYOS AKA- DÉMIA IS MEGNEVEZTE A VEGYESBIZOTTSÁG SZERBIAI TAGJAIT (bús) Az 1944/45-ös áldozatok emlékére A vajdasági magyarok megemlékeztek a 44/45-ös megtorlások áldozatairól. A hosszú évtizedeken keresztül elhallgatott események, az ártatlan áldozatok, akiket nemzeti hovatartozásuk miatt öltek meg a II. világháború végén, a kilencvenes évek elejétől váltak a vajdasági magyar közbeszéd tárgyává. A családokban suttogva meggyászolt áldozatokról akkortól beszélnek nyíltan a hozzátartozók, emelnek emlékművet, megemlékezőhelyet főként a Vajdasági Magyar Szövetség. Ma már elmondható, hogy az áldozatoknak még holtukban sem adták meg a végtisztességet: a holttesteket tömegsírokba dobálták. Nem egy esetben el sem temették a holttesteket: csak csatornákba, dögkútba dobálták, sintértelepen gyűjtötték őket. A kivégzettek nevét, esetleges bűnüket, a kivégzés körülményeit, a nyughelyüket sohasem hozták nyilvánosságra. Utólag háborús bűnössé kiáltották ki valamennyiüket, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. Három helység: Csurog, Zsablya és Mozsor teljes maradék magyar lakosságát akik túlélték a vérengzést mindenüktől megfosztva örökre kitiltották lakóhelyükről. A magyar polgári lakosság között végrehajtott népirtást a hivatalos szervek akkor is és a későbbi évtizedekben is úgy állították be, mintha háborús bűnösöket vontak volna felelősségre szabályos eljárással, noha erre a legritkább esetben került sor november

7 KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS Törökkanizsa Gyarapodik a magyar nyelvű könyvállomány A Vajdasági Fejlesztési Háló törökkanizsai irodájának szakmai segítségével a törökkanizsai Branislav Nušić könyvtár sikeresen pályázott a budapesti Szülőföld Alap által kiírt, A közművelődési közkönyvtárak állománygyarapítása címmel 2010 tavaszán meghirdetett pályázaton. Az Alap szakmai kollégiumának július elején meghozott döntésének értelmében a törökkanizsai Branislav Nušić könyvtár forintot fordíthat a magyar nyelvű könyvállomány bővítésére. A könyvtár számára igen jelentős e támogatás, hiszen a magyar nyelvű aktuális témájú, illetve háziolvasmányok, lexikonok, bestsellerek és a kortárs szépművészeti kiadványok beszerzésére nagyon kevés lehetőség van. A szerbiai művelődési minisztérium évente 4000 eurónyi támogatás ad ugyan a könyvtárnak ám azt kizárólag szerb nyelvű kötetek vásárlására lehet igénybevenni. A törökkanizsai intézményben magyar nyelvű könyvek beszerzésére legutóbb három éve nyílt lehetőség. Az anyanyelvű könyvállomány zöme így elhasználódott, régi, kínálatuk pedig hiányos. A szóban forgó pályázat 500 darab könyv beszerzését irányozta elő, amelyek között megtalálhatóan lesznek az általános- és középiskolai, gimnáziumi háziolvasmányok, enciklopédiák, világirodalmi művek fordításai, bestsellerek, képeskönyvek stb. Otthonkeresőben... A törökkanizsai könyvtár sikeres működéséhez a hamarosan megérkező új kötetek mellett a jövőben hozzájárul az is, hogy az intézményben hosszú idő után (a helyi VMSZ törekvéseinek köszönhetően) magyar anyanyelvű munkatárs helyezkedhetett el, aki nemcsak a könyvtári teendőkben nyújt segítséget, hanem a művelődési programok, kiállítások megszervezésében is ugyanis ezeknek a rendezvényeknek a szervezője nagyrészt szintén a törökkanizsai könyvtár. A sokéves hagyományokat ápolva az észak-bánáti települések sorában a szeptemberi templombúcsút Szerbkeresztúr, Rábé és Firigyháza katolikus közösségei után október második vasárnapján Majdányon is megünnepelték, ahol a falu zsúfolásig megtelt imaházában msgr. Bú András törökkanizsai plébános szolgáltott szentmisét hitükben, kitartásukban és összetartozásukban erősítve a kiöregedőben lévő falu lakóit. Az istentiszteleten a templombúcsú ünnepére hazalátogató, a nagyvilágban boldogulásukat kereső néhai falubeliek és családjaik mellett részt vett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Újhelyi Nándor, a törökkanizsai képviselő-testület elnöke, Kovács Magdaléna, a községi tanács tagja és Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács tagja is. A felismerés, hogy az enyészet a vajdasági kistelepülésekhez hasonlóan egyre erősebben bevési magát a törökkanizsai község falvainak mindennapjaiba is, talán ilyenkor még szívbemarkolóbb. Hiszen azok előtt, akik ilyenkor, ünneptájt hazalátogatnak, az alapos előkészületek, a tiszta udvar, ünneplőbe öltöztetett szobák és gazdagon megterített asztal s az őszintén elrebegett isten hozott ellenére is szembetűnő az általános leépülés, az anyagiak, a helyiek fő megélhetési forrását jelentő mezőgazdasági termelés avagy a munkalehetőség hiánya viszonylatában jelentkező korlátok. De nem akarják palástolni mindezeket a falubeliek sem... Létrehoztunk egy Egyesületet, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy ha munkahelyeket nem is tudunk teremteni, hiszen erre nincs lehetőségünk legalább valamilyen úton-módon hozzájáruljunk ahhoz, hogy az itteni és a környező települések lakói, elsősorban a fiatalok, valahol össze tudjanak gyűlni, barátkozni, szórakozni tudjanak, rendezvényeket szervezhessenek, hogy legyen egy szerény ifjúsági otthonuk, hogy bárhová is veti őket a sors, majdan legyen miért emlékezniük szülőfalujukra tolmácsolták gondjaikat az Egyesület tagjai, amikor Pásztor István, a VMSZ elnöke a majdányi istentisztelet után ellátogatott Rábéra, s megtekintette a falu épülőben lévő kápolnáját, és azt az épületet, amelynek használati jogát az Egyesületre szeretnék ruházni. A nemrégiben bejegyzett Egyesület a sajátos szimbolikus jelentést hordozó Vadvirágok nevet viseli. Működéséhez a szervezeti keret mellett azonban szükség van helyiség biztosítására is. Ehhez az adott körülmények tükrében a falu néhai vendéglőjének épülete tűnik megfelelőnek. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke megtekintette az említett épületet s a tulajdonjogi viszonyok kérdésének rendezését illetően segítséget ígért az Egyesületnek. A létesítmény használati jogának kérdése a legelső lépést jelenti a további tervek rendezvények, és természetesen a helyiségek vagy azok egy részének felújításához is, amelyet ezt követően számos közösségi célra is igénybe lehetne venni. Jelenlegi állapotában ugyanis csak a szükség törvénye miatt kényszerülnek a helyiek arra, hogy alkalmanként mégis használják a lepusztult épület helyiségeit. Korántsem felelősöket keresve, csak a változtatás szándékával némi nosztalgiával emlegetve a régi szép időket a falubeliek megpróbálnak tenni valamit a szebb, élhetőbb mindennapokért a Bánát e sokak által végleg elfeledett csücskében is. Muzslya Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó! A választási ígéretek betartása Közép-Bánátban Az elmúlt egy évben magas rangú hazai illetve magyarországi politikusok látogattak el Muzslyára, Nagybecskerekre, Lukácsfalvára, Erzsébetlakra és Szentmihályra: 2009 decemberében Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, 2010 márciusában Sólyom László, Magyarország volt államfője és ez év májusában Pásztor István, a VMSZ elnöke, valamint Korhecz Tamás, a Magyar Összefogás listavezetője, ma már az MNT elnöke. Fontos kiemelni, hogy az elmúlt időszakban a VMSZ volt az egyedüli politikai párt, amely tartományi forrásokból Összefogásban az erő Szeptember 13-án a VMSZ muzslyai helyi szervezete taggyűlést szervezett. A jelenlevőket Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője köszöntötte és elmondta, hogy Tápai Jánossal folytatott beszélgetések után arra a határozatra jutottak, miszerint a VMSZ muzslyai helyi szervezet elnökségét fiatalítani kell, mert új arcokra,friss energiára van szükség. Tápai János, a VMSZ nagybecskereki helyi szervezet elnöke felszólalásában kihangsúlyozta, hogy továbbra is részt vesz a helyi szervezet munkájában és számíthatnak véleményére és támogatására. Továbbá elmondta, hogy Vidrács Krisztinát, a Helyi Tanács tagját, a VMSZ nagybecskereki helyi szervezet Ifjúsági Fórumának elnökét jelölteti az elnöki posztra, aki több képzésen vett részt, aktívan tevékenykedik az ifjúság körében, és a magyar választói névjegyzék összeállításakor és a választások lebonyonyolításában önbizalmát, akaratát és tudását mutatta meg. A jelenlevő tagok megköszönték Tápai Jánosnak mindazt, amit Muzslyáért és a falu polgáraiért tett. Neki köszönhetően a Vajdasági Magyar Szövetség az elmúlt időszakban tartományi forrásokból anyagi támogatást biztosított, többek között, a Szervó Mihály Általános Iskola részére, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület színpadának felújítására és színtermének tatarozására, valamint az Emmausz Fiúkollégiumnak és a Hófehérke óvodának. biztosított anyagi támogatást Közép-Bánát magyarlakta településeinek: Lukácsfalva és Muzslya közötti út megépítésére, 6 millió dinárt a helyi Szervó Mihály Általános Iskolának, 2 millió dinárt a Petőfi Sándor ME-nek, 4 millió dinárt a szivattyúállomásra, a muzslyai fiú- valamint a nagybecskereki leánykollégium is jelentős támogatásban részesült, továbbá a Hófehérke óvodának játékokat és más kellékeket vásároltunk, sikerült kiépíttetni a temető új és régi része közti betonjárdát, valamint szórakozási lehetőségeket biztosítottunk az ifjúságnak, komoly programokkal. A nyár folyamán a VMSZ körzeti vezetősége döntése alapján,minden település egy konkrét programot szervezett (munkaakció, ruhaneműk és taneszközök KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS gyűjtése, sportnap). Július 24-én a VMSZ muzslyai helyi szervezete másodízben rendezte meg a sportnapot. A felnőttek lengőtekézésben, fémkorong-dobálásban és pikádózásban mérték össze ügyességüket, a legfiatalabb sportkedvelőknek pedig futóversenyt is rendeztek. A helyi szervezet tagjai elmondták, hogy szeretnék a sportnapot hagyománnyá tenni falunkban, mert mindenkinek jól jön egy kis testedzés, fiataloknak és időseknek is egyaránt, hisz mint tudjuk, a mozgás, a sport a minőséges élet kulcsfontosságú tényezője. Borbély Tivadar A VMSZ Női Fórumának tevékenységei Nem pihentek az idén a VMSZ Női Fórumának nagybecskereki és muzslyai tagjai és tovább folytatták a munkát, amely keretén belül továbbra is gyűjtik a műanyag kupakokat, melynek árát már célszerűen tudják hasznosítani, segítve egy kisbaba gyógyulását és egy gyermek szemműttétjét. A VMSZ muzslyai Női Fórumának tagjaival karöltve egy halmozottan hátrányos helyzetű kisfiún segítettek. Kukli Albert muzslyai gyermek, aki Budapesten egy speciális iskolába jár, gyönyörű munkákat készít agyagból, melyeket tanárai festenek és égetnek ki. Immár másodszor szerveznek majd eladást ezekből a munkákból. A nagybecskereki VMSZ Női Fóruma és a Petőfi Sándor MME szeptemberben gyűjtési akciót szervezett a Május 9. speciális iskola tanulói részére. A begyűjtött taneszközöket és iskolafelszerelést, valamint a ruhaneműket Balázs Ilona, a VMSZ községi irodájának vezetője adta át az iskolában, ahol az iskola igazgatója, Snežana Oluški, és Meleghy Anikó, az iskola defektológus tanára köszönte meg az adományt. A tagok továbbra is folytatják a jótékonysági akciókat, október második felében újra ruha-és lábbeli gyűjtést szerveztek. A VMSZ Női Fórumának nagybecskereki és muzslyai tagozata köszönettel tartozik minden jóakaratú polgárnak a segítségükért. Borbély Tivadar november

8 KULTÚRA KICSIKNEK NAGYOKNAK Ottlik Géza (Budapest, május 9. Budapest, október 9.) író, műfordító. A magyar intellektuális próza kiváló alkotója. A művész és a halál A művész megtörülte agyagos kezét, és érdeklődő kifejezést erőltetve arcára, a halál felé fordult. Mit óhajtasz tehát? El akarlak vinni mondta a halál nagyképűen. Habozott. Látom azonban tette hozzá kényszerülten, hogy még nem fejezted be a szobrodat. Még nem bólintott a művész. Nos, alkudhatsz velem, tekintve, hogy rokon a szakmánk mondta a halál. Egyazon megrendelőnek szállítunk mindketten, az örökkévalóságnak. Én is formát adok a változékonynak, oldozgatom a tér, az anyag és az idő bilincseit Csak semmi metafizika vágott közbe a művész fagyosan, nagy kontár vagy. Gondolod? vigyorgott a halál. Mindenesetre amatőr. Adj még egy napot, hogy befejezzem a szobrom. Elég lesz egy nap? Bőven. Jó. Kapsz egy napot még. Agyagod van? Van. Akkor hát iparkodj mondta a halál, és magára hagyta a művészt. Másnap újra megjelent a kis műteremben. Elkészültél? kérdezte. Eredj a pokolba kiáltotta a művész idegesen. Hohó, kedves kartársam mondta a halál szemtelenül, letelt az időd, viszlek. Megnézte a készülő alkotást. Hiszen tegnap óta semmit sem haladtál! Semmit. Azt mondtad, elég lesz egy nap. Úgy látszik, tévedtem. No de semmit sem dolgoztál Kevés az agyag vont vállat a művész. Kicsi a műterem. Hát jó mondta a halál. Neked adom ezt a hegyet itt, s ezt a völgyet itt. Mennyi idő kell? Nem tudom. Tíz nap. Kapsz száz napot jelentette ki a halál nagylelkűen, és megint távozott. Letelt a száz nap, s a halál újra megjelent. Itt vagyok mondta. Gyerünk mondta a művész. Hadd látom a szobrodat. Hagyjad. Gyerünk csak. Miért? Talán még mindig nem fejezted be? Nem. Ej, hát mit csináltál száz napig? Semmit. Kétségbeejtő. Megnézte a szobrot, s azon csakugyan semmi változás nem látszott. Már régen el kellett volna vigyelek. Szörnyűséges vagy. Úgy látszik, tudod, hogy nem vihetlek el addig, amíg be nem fejezted a művedet. Nem tudtam. Magasabb helyről jött ez a nyomatékos utasítás. Hagynom kell, hogy elkészítsd a szobrodat, mert művészeted is a mi ügyünket szolgálja. Fontos, bizalmas evvel a jelzéssel kaptam az aktát. Mit ábrázol majd voltaképpen ez a szobor? Az életet. Teljes szépségében. Nem is értem dünnyögte a halál. Én értem. Egyszóval, mire van szükséged? Arra, hogy hagyj békén. Megkapod az országot itt körülötted. Kevés mondta a művész. A halál összeráncolta homlokcsontját. Jó mondta, megkapod az egész világot, tengerekkel és egekkel és Carrara minden márványával. Kevés mondta a művész. Kevés! Kevés! Mi kell hát neked? A végtelenség, a korlátlan végtelenség? A korlátlan végtelenség mondta a művész. Micsoda gyerekesség ez mondta a halál. Hát legyen a tiéd. Szabad vagy. Az idő is a tiéd. De tudjad, abban a szempillantásban itt vagyok érted, amint befejezted a művedet. El sem búcsúztak. A művész nevetve nézett a halál után. Övé volt megint a korlátlan végtelenség. Határidő nem volt kikötve. Vett egy marék agyagot, s egy fél nap alatt kényelmesen befejezte művét. A halál ugyancsak elcsodálkozott. Azt hittem mormogta, hogy mindenáron élni akarsz. Miért siettél úgy? Egy csöppet sem siettem. Már csak egy félnapi munkám volt hátra. De ezt nem tudtad sem egy nap alatt, sem száz nap alatt bevégezni, amíg korlátlan időt nem kaptál rá. Nem tudtam nevetett a művész. S most tiéd lehetne az élet, a végtelenség. És ilyen könnyen lemondasz róla? Visszaadod? A művész nem felelt, csak nevetett tovább. Mehetünk? kérdezte a halál. Mehetünk. A művész nyakára csavarta kedves, piros sálkendőjét, berakta szekrényébe a szanaszét heverő poharakat, s egy régi dalt dudorászva, amelyre vanszteppet táncolt egykor, elindultak. Esti hét óra volt. A halál fecsegett erről-arról, kaszája ingadozott a vállán. Ráérősen lépegettek a völgy oldalában, csenevész bokrok, lucfenyők között. Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Kicsiknek: Te mondtad, hogy alakítsam ki az egyéniségemet; Ha ő kapott egy trombitát, akkor én kérek egy füldugót.; Nagyoknak: Ha már benne vagy, Jenő, elmoshatnád ezeket; Ne mozogj, mert mindjárt behozunk egy lengyel tehenet. A helyes megfejtést beküldők közül könyvjutalomban részesül: Majlát Hermina, Rumska 4., Szabadka; Fekete Klára, Vasút u. 58., Bácsfeketehegy; Lassú Teréz, Buránysor, Petőfi Brigád 26., Kevi NAGYOKNAK A Körkép melléklete Felelős kiadó: Vajdasági Magyar Szövetség, Szabadka / Subotica, Ago Mamužić u. 11/I. Szerkeszti a szerkesztőség: Bús Ottó, Dévavári Zoltán, Dudás Károly, Pál Károly. Főszerkesztő: Lovas Ildikó Arculat, grafikai szerkesztő: Lackó Lénárd ( llacko@tippnet.rs) Nyomtatja: Rotografika Kft. Megjelenik havonta. KICSIKNEK november

9