Szvák Gyula: Klió. a csalfa széptevő. Kvász Iván: Klió, a tanító. Ruszisztikai Könyvek XXXVII. Russica Pannonicana 2013.

Átírás

1 Szvák Gyula: Klió. a csalfa széptevő. Kvász Iván: Klió, a tanító. Ruszisztikai Könyvek XXXVII. Russica Pannonicana A fenti két könyv fizikailag egy könyv, egy kötet, amelyet egy szerző jegyez, Szvák Gyula történész. A könyv az utóbbi évek termését adja közre. Kilenc történelmi tanulmány (150 oldal), kilenc cikk (40 oldal) és tizennyolc tárca (35 oldal) szerepel benne. Az írások nagy része folyóiratokban, lapokban már publikált anyag. A könyv szerves elődjének tekinthető a Kis magyar ruszisztika, (Szvák Gyula: Kis magyar ruszisztika. Russica Pannonicana 2011). Ez, ha nem tévedek, a Ruszisztikai Intézet MA programjára készülő diákoknak készült látszólag. Valójában azt képviseli, amit Szvák Gyula szemmel láthatóan küldetésének tekint: megmagyarázni mindent, ami orosz, és objektív mércével megértő elfogadásra ajánlani. Szvák Gyula mindig is a régi orosz történelem tanulmányozásával mélyítette el tudását arról, hogy Oroszország igen különös. Elsősorban a korai Sztálin-elődök, Rettenetes Iván és Nagy Péter alakjáról szokott gondolkodni utóbbiról a jelenlegi kötetnek több cikke is szól. További kutatási területe a magyar-orosz kapcsolatok története és a nemzettudat fejlődése, de értekezik a történettudomány mai helyzetéről és a történészszakma szovjet és magyar képviselőinek perspektíváiról, lehetőségeiről, nagy és kicsi személyiségeiről. Köztük mestereinek is szöveges emlékművet emel (elsősorban a Dmitrij Lihacsovról és Niederhauser Emilről írott fejezeteket emelném ki). Van azonban olyan portréja is, akinek arca mögött a név rejtve marad Ha Szvák módszerét röviden szeretném jellemezni, a kettős tükör módszerének nevezném. Az orosz történelmet ugyanis azon keresztül mutatja be, hogyan látják saját történelmüket maguk az oroszok. Ezzel a kronológiájában is megragadható fókuszálással valóban sokkal érthetőbb, hitelesebb és megközelíthetőbb képet kapunk az orosz sajátosságok kifejlődéséről. A kettősség több vonatkozásban is jellemzi Szvákot, s ezért találó a Szvák / Kvász anagramma. Ha tovább szeretnénk játszani, a Gyulából is alkothatnánk Gyalut: Szvák következetesen, sőt, makacsul halad ugyanazon az úton és azonos célok felé, mint amit

2 korai műveiben kitűzött Ez a szívósság intézetszervezői tevékenységét is jellemzi: az 1991-ben alapított Ruszisztikai Kutatócsoportból 1995-ben intézet, tanszék, akadémiai kutatócsoport, alapítvány, s ezek szervezésében díjak, rendezvénye sorozata lett. (Hozzátenném, hogy tudomány és intézetszervezés mellett egy harmadik kitartóan űzött tevékenysége a könyvkiadás.) Történészként elsősorban az emberi sorsok, az életutak mikrokozmosza vonzza, jobban, mint a terminusokban gazdag elmélet, bár az egyesből (különösből) mindig az általános (egyetemes) következtetések felé törekszik. Cárok és kalandorok hangzott egy korai könyvének szintén kettősségre koncentráló címe. Történelemelmélet és köznapi történetek binaritása mellett írásait a történetiség és a közéletiség kölcsönhatása is jellemzi, mert könnyedén jut el mai, égető kérdésekhez. Ilyen téma a korlátlan cári hatalom és annak korlátai, az álkarrierek és élethamisítások trükkjei. Tanulságos, ahogy a történetírás lehetséges útjait latolgatja három hozzáállás felől közelítve: az értéksemleges pozitivista, az ideológia vezérelte történész és a kurzustörténész változatai között. Szerinte a két megbukott eszme, az államszocialista és a neoliberális bukása után az egyetlen megmaradt hatalmi ideológia a nacionalizmus, amelynek alfajaként felvázolja a demokratikus neohorthyzmus veszélyeit. Kérdés persze, milyen hosszú Klió emlékezete, emlékszik-e és emlékeztet-e bennünket, hogy ez katasztrófa felé vezet. Kettős a hangnem is, de nem olyan elvágólagosan, hogy Szvák a történész és Kvász a publicisztikus, sőt, humoros, mert maga Szvák is szabadon mozog a hangnemek között: a tudományos műveiben is közérthető, akár szlengbe vagy népnyelvbe hajló. Kettős a magatartása is: pontosan ismeri értékeit és ezeket mindig előtérbe helyezi, ugyanakkor a tudományos szerénység (akár egy-egy tanulságos tévút ismertetése), vagy a publicisztikai önirónia sem idegen tőle. Talán a szerénység az oka a könyv egyik hiányának is. Kitalálható, hogy a cikkgyűjtemény Szvák 60. születésnapjára készült (maga lepte meg olvasóit, és nem tiszteletköröket várt). A szerkesztőktől kedves lett volna, ha Szvák publikációs jegyzékét is közlik a könyvben bár ez manapság üggyel-bajjal, de hozzáférhető. Ehelyett a Ruszisztikai Könyvek sorozat eddigi harminchat kiadványát sorolja fel a kötet utolsó néhány lapja (ha úgy vesszük, ez is felfogható az önéletrajz egy vetületének).

3 Mert kettős Szvák célja is: az ismeretterjesztés mellett intézetének tevékenységéről is terjeszt információt, tudományos reklámfélét. Az orosz-magyar kapcsolatok gondozása érdekében tett diplomáciai jellegű orosz utak leírását és az orosz kollégák jellemrajzait is a nagy orosz sztereotípiák egzotikuma mögé tekintő kíváncsi, figyelő tekintet jellemzi. És a megszépítő humor, amely nélkül nem lehetett túlélni a szovjet hétköznapokat. É végül kétarcú maga Klió is, Szvák nagymestere aki, mint Szvák már címében rámutat, nemcsak az élet tanítómestere, de hajlandó kiszolgálni a hatalmat is. Klióról Nabokov azt írja, hogy túl rövid az emlékezete. Így a történetírónak kell gondoskodnia arról, hogy összes mesterkedését feljegyezze és elemezze. Egy szubjektív megjegyzéssel zárom ismertetésemet. Szvák Gyula sok területen ügyes ember, de leginkább egy dologért irigylem, ami neki sikerült, és nekem nem. Tudjuk, hogy az orosz genetikusan láncivó. Sőt, kupica helyett két decis pohár jár nála a vodkához. Szvák írja, hogy kapott egyszer egy jó tanácsot: hivatkozzon gyomorfekélyre, így bújjon ki az elkerülhetetlen végtelen ivás alól. Nos, erre én magam jöttem rá, méghozzá ostoba módon valódi gyomorfájást is beszereztem hozzá. De a Lvov-Odessza éjszakai vonaton felvilágosítottak, hogy a gyomorfekélyre a legeslegjobb gyógyír maga a vodka és nem volt menekvés. Hetényi Zsuzsa Szvák Gyula önéletrajza Az ELTE történelem-orosz szakának elvégzése óta dolgozom az ELTE-n ben védtem meg egyetemi doktori disszertációmat, majd 1984-ben - leningrádi levelező aspirantúra keretében - kandidátusi disszertációmat ben habilitáltam ben sikeresen megvédtem akadémiai doktori disszertációmat, és 2001-ben elnyertem az MTA doktora címet ban kineveztek egyetemi tanárnak. Első önálló kötetem 1982-ben jelent meg s ezt még 16 követte. Alapító tagja vagyok az ELTE Történész Doktori Iskolájának 1990-től 2006-ig elnöke voltam a Magyar Ruszisztikai Egyesületnek, továbbá tagja vagyok a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottságnak (2006-ban a Magyar Tagozat elnökének választottak), a Magyar Történelmi Társulatnak, között tagja voltam a Nemzeti Kulturális Alap

4 Folyóiratkiadási Kuratóriumának, valamint 1997-ben a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Igazgatótanácsának, amelynek ben elnöke is voltam ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által szervezett Magyar-Orosz Kulturális Évad főkurátori teendőit láttam el ban az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért elnöki feladataival bíztak meg ben a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság elnökének választottak. Megalakulása óta vezetem az ELTE Ruszisztikai Központot, ben az ELTE Bölcsészettudományi Kar tudományos dékánhelyettesi tisztét töltöttem be, és között tagja voltam az ELTE Doktori Tanácsának től elnyertem a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. Közel egy évtizedig szerkesztettem az Interpress Magazin történelmi rovatát, és az 1980-as évek második, 1990-es évek első felében kiterjedt könyvkiadói tevékenységet folytattam. Ez utóbbi minőségemben az 1980-as, 1990-es évek fordulóján betöltöttem a magyar könyvkiadók szakmai szervezete alelnöki funkcióját. Szerkesztem a Poszt-Szovjet Füzetek és a Ruszisztikai Könyvek sorozatot. Több oroszországi történész folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja vagyok. Jelentős személyes eredményemnek tartom a történeti ruszisztika első hazai műhelyének megalapítását, először egy autonóm tudományos társaság, a Magyar Ruszisztikai Intézet, majd az ELTE önálló szervezeti egysége, a Ruszisztikai Központ formájában. Az ELTE Ruszisztikai Központ mellett 2003-ban vezetésemmel létrejött az MTA Történeti Ruszisztikai Kutatócsoportja augusztus 20-án kiemelkedő oktatási és tudományos tevékenységemért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesültem szeptember 2-án az Orosz Külügyminisztérium Nemzetközi Tudományos és Kulturális Együttműködési Központja a kulturális és tudományos együttműködés terén kifejtett munkásságomért emlékéremmel jutalmazott december 21-én Putyin elnök Puskin-érmet adományozott a kultúráink közötti közeledés és azok kölcsönös gazdagítása terén szerzett nagy érdemekért májusi közgyűlésén az Orosz Tudományos Akadémia díszdoktorának választott ben a Pro Universitate Emlékérem aranyfokozatát kaptam. Budapest, szeptember

5 Hetényi Zsuzsa rövid életrajza Hetényi Zsuzsa az ELTE professzora, az MTA doktora, irodalomtörténész, műfordító. Az Orosz irodalom és kultúra Kelet és Nyugat vonzásában doktori program vezetője. Szakterülete a 20. századi orosz próza, a kettős identitású és kétnyelvű orosz írók, az orosz emigráció irodalma, az orosz-zsidó irodalom, elsősorban Iszaak Babel, Mihail Bulgakov, Vladimir Nabokov, Vaszilij Grosszman, Danyiil Harmsz. Monográfiái: Csillagosok, keresztesek. Mítosz és messianizmus Iszaak Babel Lovashadseregében (1991); Örvényben. Az orosz-zsidó próza története I-II (antológiával, 2000.); In a Maelstrom. The History of Russian-Jewish Prose (2008). Társszerzője Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig, szerkesztője Az orosz irodalom története 1941 után című kétkötetes irodalomtörténetnek (1997, 2002.). Összesen mintegy 400 publikációt jegyez hét nyelven. A Dolce Filologia sorozat szerkesztője. A MűMű Műfordítói Műhely (1997 ) alapítója és vezetője. Kutatói ösztöndíjai: Odessza, Genf, Miami, Leeds, Berlin, Stanford University, Bécs, UCL London. Széchenyi István és Füst Milán fordítói díjas (2002).