Angyali Pléhek Értelmetlen Értelmiség Holdsólymok Lángoló Pengék NSync Sorsfordítók SÖR Vágjunk bele!

Átírás

1 Az embernépek korszaka leáldozóban; új kor jön, új világ, azonban a bölcsek által megjövendölt srófra járó gépezetek, és a mindent rőfre-lábra mérő tudósfők rendkorszaka helyett a mítoszok elfeledett Fekete Holdjának ideje köszönt be Adlam Revis Tharamar krónikája Kalandmodul 2-4.Tapasztalati Szintű kalandozóknak. Helyszín: Mezrud, Navera városa Időpont: P. sz Szerző: Négykapu Társaság (

2 Jelen kalandmodul a Négykapu Társaság M.A.G.U.S. szerepjátékversenysorozatának ötödik évadának, második kalandmodulja. Ebből következően a benne szereplő anyagok szigorúan rajongói alkotások, amelyeket versenyünk látogatóinak készítettünk. Ha írásaink elnyerték a tetszésedet, annak csak örülni tudunk, használd őket egészséggel. Ez a mi kontinensünk, a mi galaxisunk, a mi univerzumunk, mi így játszunk, így mesélünk. Függetlenül attól, hogy tagjaink külön-külön milyen véleményen vannak bizonyos dolgokról és eseményekről, a Négykapu Társaság mint közösség és egyesület semmiféle vitába vagy pereskedésbe nem kíván beleszólni, vagy semmiféle ilyen ügyben nem fog véleményt formálni, és kérünk téged, te is az itt elhangzottaknak megfelelően olvasd végig, milyen kalandos úton szerezték meg a hírnév halhatatlanságát azok a kalandozócsapatok, akikre Ynev-szerte csak úgy hivatkoznak: Angyali Pléhek Értelmetlen Értelmiség Holdsólymok Lángoló Pengék NSync Sorsfordítók SÖR Vágjunk bele! Valamint külön köszönet jár az Egy Csapat tagjainak, akik tesztelték a modult: Dessant (KM) Misa Zharat aka HToX Zolzos

3 Előzmények Járvány tör ki Mezrudban, Navera városban. A számtalan áldozat közt van Ves Ogen is, egy egyszerű könyvkötő álcájában tevékenykedő összekötő, aki nélkül azonban Inanna Tanis, egy lithyánus szektába beépült ügynök képtelen felvenni a kapcsolatot a feletteseivel anélkül, hogy lebukna, vagy épp veszélybe sodorná az inkvizíció terveit. Inanna végső kétségbeesésében felveszi a kapcsolatot Ewald Sigiberttel, az Inkvizíció nyugdíjazott ügynökével, az egykori kiképzőjével. Sigibert azonban komoly döntés előtt áll. Vagy minden információt megoszt a nő feletteseivel, ami elég ahhoz, hogy Sogron Kardjai munkához lássanak, kihozzák a beépült ügynököt és felszámolják a lithyánus szektát, de ez a nő életébe kerülne. Ezzel szemben, ha nem adja át a kulcsfontosságú információkat, a nő benne ragad az álcában, ami előbb vagy utóbb szintén az életébe fog kerülni. Inanna, tudtán kívül, ugyanis olyan jeleket és szövegeket látott, amelyeknek a puszta létezése is olyan titok, amelyet csak Sogron Kardjainak legmagasabb rangú beavatottjai ismerhetnek. A tény, hogy Inanna emlékei közt ott van azoknak a nagyhatalmú szeráfoknak a neve, amelyek annak idején részt vettek a szeráf-háborúkban, elegendő ahhoz, hogy a nőt Ordan és Sogron egyházának biztonsága érdekében félreállítsák az útból. Sigibert azonban még több, mint tíz esztendő távlatából is igen heves érzelmeket táplál egykori szeretője és tanítványa iránt, így néhány kudarcba fulladt próbálkozás után felkeresi azt az embert, akiről tudja, hogy talán képes lenne egy olyan tervet kieszelni, amellyel élve kimenthetik Inannát. Azt az embert, akinek annak idején ő maga tette tönkre az életét... Arion Tamast. A játékosok feladata A Játékosok feladata, hogy Ewald Sigibert utasításai alapján felvegyék a kapcsolatot Inannával, aki mint beavatás előtt álló lithyánusokat viszi őket a szekta elé. A beavatás után látszólag segíteniük kell az eretnekek terveit, hogy később ellophassák a köteteket, amelyeket Inanna veszélyesnek vélt, miközben kimenekítik a nőt. 1

4 A felhajtók Lángoló Venor (az ordani karaktereknek) Attok Venor, avagy, ahogy sokan emlegetik, Lángoló Venor Ordan alsó városának egyik jobb hírű nevezetessége. A seregtől égési sebei miatt leszerelt, kissé lesántult veterán nem csak egy jobb hírű fogadót üzemeltet Ordan alsó városában, de testőrök, megbízható kardforgatók felhajtásával, kölcsönzésével is foglalkozik. Venor a külhoni kevésbé tehetős kereskedők nagy barátja, akiknek nem csak szállást és testőröket, de alkalmanként híreket és ötleteket is szállít. Természetesen, mint minden Ordanban Venor tevékenysége is Sogron akarata szerint való. Venor az egykoron igen befolyásos Arion Tamas egyik legfőbb hírforrása, az ordani titkosszolgálatok akcióinak egyik legfontosabb elleplezője. Hisz Ordan nem támogathat nyíltan egy fontos kiskereskedőt, aki esetleg híreket hoz-visz titokban, azonban egy leszerelt légiós-felhajtó még mindig adhat bárki mellé - némi aranyért - olyan testőröket, akik komoly meglepést okozhatnak bármiféle ellenlábas csapatnak. Emellett az igen komoly bevételeknek hála, Venor Arionnak az olyan akciók végrehajtásában is nagy segítsége volt, amelyekhez nem igényelhettek hivatalos forrásból megfelelő mennyiségű aranyat. Így aztán Venor idővel az Ordani Titkosszolgálat tartótisztje, pénzmosója és bankára is lett. Természetesen Arion Tamas leszerelésével az ő befolyása is csökkent így azonnal barátja segítségére sietett, amikor úgy tűnt amaz ismét visszaszállt a játékba. Venor egy kora ötvenes, rettenetes égési sebeit büszkén viselő nagydarab férfi, aki szívélyes természetének hála könnyen boldogul az egyszerű, sokakat ismerő, jól menő fogadó tulajdonosának szerepével. Jaszef ibn Jaszebir (a külhoni karaktereknek) Abdul ibn Muszaf Jaszebir, Erion egyik legmódosabb és legmegbízhatóbb dzsad bankházának feje, úgy tartja, olyan embert nem hordott még a homok a hátán, aki egész életében nem köt rossz üzletet. Még az igazán nagy bankárok sem mentesek eme rendelés alól. Azokat, akik talpon maradnak, az különbözteti meg azoktól, akik elbuknak, hogy előbbiek egy-egy kudarcból is képesek előnyt faragni. Így került Jaszebir gyámsága alá annak idején a kis Jaszef, vagy, ahogy a bankházban emlegetik, Név Nélküli Jaszef. Jaszebirnek jó pénzért egy hétig kellett volna vigyáznia a tizenkét kalitkába rejtett ritka, északi énekesmadárra, amíg érte nem jön az összekötő. Csakhogy senki nem jött érte és az egyik kalitkában a hatalmas, beszélő, tollas dög helyett egy hároméves forma kisfiú aludt. A dolognak persze hamar híre ment, így Jaszebir, nehogy rossz hírbe hozza az eset, saját madárházat építtetett a palotájában az északi énekesmadaraknak, a fiút pedig a saját sarjai közt a háreme nevelte. Azóta is szállóige Erionban, hogy, ha valaki valamit Jaszebirra bíz, az úgy fog rá vigyázni, mintha a sajátja volna Jaszef, amióta az eszét tudja, kalandozó akart lenni, de soha nem volt hozzá elég erős, gyors, ügyes, vagy bátor, ráadásul menthetetlenül tehetségtelennek bizonyult bármiféle mágikus művészet tekintetében is. Jaszef ennek ellenére úgy döntött, ha már kalandozó nem lehet, akkor legalább a tűz közelében marad és az az ember lesz, akivel minden kalandozó szeretne jóban lenni: a felhajtó. Csakhogy ez sem ment egyszerűen. Valójában sehogy sem ment, ugyanis bármennyire is igyekezett Jaszef, egyetlen klienst és egyetlen megbízást sem sikerült felhajtania, mert senki nem veszi őt komolyan. Jaszef, a felhajtó, vagy, ahogy azok emlegetik, akik találkoztak vele, Jaszef, a Hülyegyerek, alig töltötte be a huszadik életévét. Neve ellenére egyáltalán semmiféle dzsad vonást nem mutat, állandóan kócos, szőkés haja madárfészekként ül kerek golyófején. Vézna, karóvékony termetén mindig furcsán lötyög a dzsad mintára készített öltözéke, ráadásul folyton vaksin hunyorog, mert túlságosan félti a félhold alakú látüvegét. 2

5 Szereplők Arion Tamas Arion Tamas, az egykori légiós ezrednagy egy korán megvénült ötvenes férfiember, akinek rezidenciáját - gyakorlatilag - a háziörizete helyszínéül kijelölt házát sokan csak suttogva emlegetik Ordanban. Az erősen őszülő, még mindig tekintélyes termetű férfi arca ezer ránc, szemei azonban élénken villognak, s jelentős intelligenciát sugároznak magukból. Arion Tamas egy kitörni készülő vulkánhoz hasonlatosan szinte folyamatosan morajlik: fel-alá járkál, zaklatottan magyaráz, igyekszik hallgatóit minél hamarabb azon tudás birtokába juttatni, amely ahhoz kell, hogy megértsék elméleteit. Még jelenleg is sok barátja, kapcsolata van, azonban irigyeinek és kapkodásának hála sok ellensége is, akik nem készakarva, de kegyvesztetté tették. Ewald Sigibert A JK-knak csak Parr néven mutatkozik majd be a koraötvenes, egykorvolt irgalmatlan termetének és erejének árnyékát még most is örző, kissé pocakos, enyhén őszülő és kopaszodó férfi, aki álcája szerint egy ordani kereskedőház tanácsadója, s csendestárs az üzletben. A kereskedőház egyike az Inkvizíció fedőszervezeteinek, s mint ilyen nyugalmazott ügynökök pihenőhelye, akiket, ha úgy hozzá a szükség bármikor ismét be lehet vetni. Hisz a fény szolgálata örök. Inanna Tannis Inanna kora harmincas, barna hajú, barna szemű igen csípős humorral és szókimondással megáldott asszonyszemély. Pont látszólagos harsánysága és szókimondása az, ami tökéletes ügynökké teszik, az amúgy szende, visszahúzódó nőt. Hisz ki gyanakodna árulásra valaki olyan részéről, aki a legnagyobb pletykafészek a közösségben, s aki a saját magánéletét is mások elé teregetve éli. Az asszonyt könnyű felismerni tintafoltos ingujjáról, enyves, festékes kezéről. Maron, a szekta vezetője Maron Tennabi egy koranegyvenes még mindig igen vonzó nő. Csendes, megfontolt személy, aki korábban Sogron egyik szentélyében a gyógyítók közé tartozott. Így nem csak a lélek, de a test nyavalyáit is hamar felismeri. Igen jó megfigyelő nehéz átejteni. Művelt, szófordulatokban gazdag beszéde közben szinte folyamatosan teszteli, leckézteti övéit, így nem feltűnő, hogy szinte folyamatosan teszteli is környezetét. Rasil, a szekta fegyvermestere Rasil, vagy eredeti nevén Victor van Maard, Varyon egy zsoldoshercegének családjába született oldalági rokon, így legfeljebb valamely zsoldoskompániában emelkedhetett volna fel. Az ifjú azonban egészen más utat választott magának, s Sogron szolgálatába állt. Bármennyire vélték is elöljárói ígéretes tehetségnek, a Tűzkobra mégsem fogadta el őt. Noha visszatért családjához Varyonba, s csatlakozott is a helyi kompániák egyikéhez, az elutasítás rányomta a bélyegét az egész életére. A lelke megnyugvását a szekta kebelén találta meg, mivel itt elfogadják, és ezért mélyen hívő tagja a gyülekezetnek. Élete nagy részét, mint az Ezüsthidra nevű varyoni zsoldossereg tisztje töltötte, harcedzet lovag. Srharass, a tűzelementál Srharass egy igen hatalmas tűzelementál, sokkal több és hatalmasabb a tűz egy egyszerű harcosánál, ez azonban nem feltétlenül az általa irányított, befolyásolt tűz erejében nyilvánul meg. Srharass a menedemondák szerint időtlen időkkel ez előtt az egyik ellene fenekedő Sogron Leányt elemésztette, s azóta igen járatos a retorika és a hittani érvelés tudományában. Ezért igen veszedelmes, az emberek lelkébe látó - Lélektan - fenevad. 3

6 Kalandmester! A modul eseményei a szokottnál valamivel rövidebb idő alatt végigjátszhatók. Az így felszabaduló időt arra szánjuk, hogy a JK-k jobban megismerhessék Ordant, így a modult számos olyan széljegyzettel és leírással láttuk el, amelyeket mindenképp be kellene mutatni a Játékosoknak, mint díszletet és érdekességet. Fontos azonban, hogy a környezet ne vonja el a figyelmet a cselekményről, így kérlek, légy körültekintő! Kalandmester! A bemeséléshez célszerű a játék előtt megkérdezned a csapatot, hogyan kezdtek bele a legutóbb a történetbe, mert ennek ismeretében kell majd ezúttal is bemeséli őket. Arion Tamas Kultúra (Ordan), sikeres képzettségpróbával: - Legendás hírű, nemesi származású stratéga. - Katonacsalád, már a nagyapja is tábornok volt a seregben. - Számos hőstettet végrehajtott a Határvidéken, igazi legenda. - Néhány éve állítólag meghalt egy ütközetben. Kultúra (Ordan), sikeres képzettségpróbával: - Legendás hírű, nemesi származású stratéga. - Katonacsalád, már a nagyapja is tábornok volt a seregben, de még őt is túlszárnyalja öccse, az ifjabb Kalavar Tamas. - Sokáig oktatott a Hadiakadémián, de eltanácsolták, mert túl szigorú volt. - Néhány éve visszavonult. Udvari etikett/intrika, Kultúra (Ordan) előkövetelménnyel, sikeres képzettségpróbával: - Durva, kiállhatatlan alak, magára valamit is adó nemesi körökben a neki szóló meghívók rendre elkallódnak. - Amilyen tehetséges, olyan lehetetlen fráter, aki képtelen kiszakadni a katonai parancsláncból, nem képes kezelni, ha valaki nem felettese, vagy alárendeltje. - Néhány éve megbolondult és szinte teljesen elzárkózott a külvilágtól. Bemesélés I/A - Ordani, kötöttséggel rendelkező csapatoknak, akik nem játszották az Üllők és aranyak című modult (Pap, paplovag, lángőr, tűzvarázsló, vagy a Tűzliliom Rendjébe tartozó JKknak.) A JK-kat, (csak egyiküket, vagy épp már csapatként, mindegy, ezt a döntést a csapatkoncepció ismeretében a KM-re bízzuk) elöljárójuk rendeli magához. Először is biztosítja őket arról, hogy nem hivatalos ügyben hívatta őket, így természetesen minden joguk megvan arra, hogy nemet mondjanak a kérésére, de egy elöljáró meghívásának visszautasítása kifejezetten tiszteletlenségnek számít. Elmondja, hogy van egy barátja (a barátja szót finoman elhúzza, hogy nyilvánvaló legyen, hogy nem így tekint rá, de nem akarja megsérteni), akinek a barátsága mára már meglehetősen kellemetlenné vált számára, ám azt ő sem tagadhatja, hogy korábban igen komoly szívességeket tett neki ez a barát. Ez a barátja nem átallott azonban most emlékeztetni őt a tartozásaira, amelyeket azonban nem tarthat be, mert azzal belekeverné a hivatalát is (a JK, vagy a Csapat rendjét, iskoláját), amelyet mindenképp el kíván kerülni. Biztosítja a karaktereket arról, hogy semmi Sogronnak nem tetszőről, vagy Ordan törvényeibe ütköző dologról nem lehet szó, csupán eleget kellene tenni a barátja meghívásának. Meg kellene hallgatni a szavait, aztán pedig a JK-k belátására bízza, hogy mennyiben tesznek neki eleget. Csak akkor árulja el, hogy ez a barátja Arion Tamas, ha a JK-k már ráálltak a látogatásra. Ekkor azt is elárulja, hogy a Fecskefészkek egyikébe szól a meghívó, s útba is igazítja őket, hogy a semmibe lógó paloták közül melyik a Tamas családé. Búcsúzóul pedig még egyszer hangsúlyozza, hogy ez egy nem hivatalos látogatás, csupán egy mára kellemetlenné vált barátság örvén tett régi ígéret betartása. I/B - Ordani, de szabadúszó karaktereknek, akik nem játszották az Üllők és aranyak című modult (Ordani, vagy valamely szövetséges államból származó karakternek, akinek a rendje nem szerepel az I/A pontban felsoroltak között.) Ordan egyik legmegbízhatóbb felhajtójának egyik futára keresi fel a JK-kat, hogy találkozni szeretne velük a Lángoló Légióshoz címzett fogadóban. Az Alsóvárosban (hisz tisztességes ordaninak mi olyan ügye lehetne, amely kalandozókat kívánna), a dokkok mentén álló fogadó hátsó szobájában vár rájuk Lángoló Venor, a hely tulajdonosa és a felhajtó egy személyben. Ha a JK-k nem is dolgoztak még korábban Venorral, azt mindenképp tudják róla, hogy hajdani légiósként nagyon megválogatja, hogy miféle ajánlatokat fogad el, s számos alkalommal utasított már vissza olyan munkát, amit túl veszélyesnek ítélt. A megfelelő körökben van is róla egy mondás: Ahogy a jó pásztor vigyázza a nyáját, Venor is úgy őrzi a kalandozóit. Nem is véletlen, hogy olyan nagy népszerűségnek örvend az emberei körében. Venor a kötelező udvariassági körök után hamar a tárgyra tér, elmondja, hogy van egy viszonylag egyszerű, de jól jövedelmező megbízása. A trükk abban rejlik, hogy a megbízó személyesen szeretne részt venni a munkában, de az öreg meglehetősen nagy türelmet igényel, mert nem egyszerű eset. Cserébe tényleg nagyon jól fizet. Venor a csapatnak összesen 1 aranyat ígér, azért, hogy meghallgassák a megbízót és fejenként újabb 3 aranyat azért, hogy el is vállalják a munkát. 4

7 Ha a JK-k belemennek, Venor nem kontraktust írat a JK-kal, ahogy az a Délvidéken, vagy Erionban általában szokás, hanem egy bronztálban apró lángokat szít a Sogron szentélyéből hozatott parázsból és a tűzfénynél Sogron szent nevére megesketi a JK-kat, hogy ügyelnek majd Ordan békéjére, nem tesznek Sogron akarata ellen, de mindig szem előtt tartják a megbízójuk érdekeit és megtartják titkait. Ha a JK-k elvállalják, Venor elmondja, hogy a megbízó maga Arion Tamas, s útba is igazítja őket, hol vár rájuk. I/C - Nem ordani karaktereknek, akik nem játszották az Üllők és aranyak című modult A nem ordani származású (pyar, dzsad, vagy északi csapatokat) kalandozókat Erionban egy Jaszef ibn Jaszebir (azaz Jaszef, a Hülyegyerek) nevű erioni felhajtó szerződteti. Jaszef pontosan tudja, hogy, ha kiderül, hogy kicsoda is ő valójában és a JK-k korábban már hallottak róla (Helyismeret (Erion) és sikeres Intelligencia tulajdonságpróba, vagy alvilággal összefüggő rang és sikeres Intelligencia tulajdonságpróba a rang pozitív módosítóként alkalmazásával), akkor esélye sincs arra, hogy rávegye őket az együttműködésre, így mindenáron le akarja nyűgözni őket, ezért viszi a csapatot a bankházba. Ő maga nem mutatkozik be, és a meghívást is a bankház számára becses ügyfél nevében teszi, aki diszkrét környezetben szeretne szót váltani a kalandozókkal, valamint, hogy a meghívást még impozánsabbá tegye, odakint valóban a bankház zászlajával ékes gyaloghintók várják a csapattagokat. Ugyanakkor bármennyire is húzza a mézesmadzagot, semmi esetre sem hazudik a JK-knak. A csapatot a gyaloghintók egyenesen a bankház egyik belső, árnyékos udvarába viszik, ahol a szolgák gyümölcsökkel kínálják őket és megmossák a lábukat, mielőtt az egyik díszesen berendezett, selyempárnákkal teleszórt dzsad stílusú tárgyalótermébe vezetnék őket. Odabent aztán maga Jaszef ül a házigazda helyére és ékes szavakkal üdvözli a csapatot és vázolja fel, egyelőre természetesen nevek nélkül a leendő feladatot: miszerint elő kellene keríteni egy néhány évtizeddel ezelőtt eltűnt családi csecsebecsét, amiért cserébe a diszkrét eljárásért, csinos summa és nagy megbecsülés ütheti a csapat markát. A munka végeztével fejenként 5 aranyat (ha alkusznak a JK-k, akár 10-ig is elmegy) ajánl fizetségként, valamint előzetesen fejenként 2 aranyat (alkuval maximum 5-öt) a költségekre. Amennyiben a JK-k igent mondanak a megbízásra, úgy Jaszef előszedi a már előkészített kontraktusokat, amelyben benne vannak a munka feltételei is, többek között az is, hogy amennyiben a csapat bármi olyan bűnt követ el a nyomozás során, ami az ordani hatóságok beavatkozását vonná maga után (pl. lebuknak betörés közben, megsebesítik, esetleg megölik a város egy polgárát, stb.), akkor a bankház kihátrál az alku mögül és minden segítséget megad a hatóságoknak a nyomozásban. A kontraktus aláírása esetén Jaszef persze készségesen nevesíti is a megbízót, Arion Tamast, aztán jól tájékozottságát bizonyítandó, még el is meséli mindazt a csapatnak, amit Tamasról tudniuk illik. (Az összegyűjtött információi a Kultúra (Ordan) képzettség ánál leírt információknak felelnek meg.) Amennyiben nemet mondanak, úgy Jaszef van annyira kétségbeesett, hogy könyörögni kezd nekik és megduplázza a jutalmat. 5

8 A fecskefészkek A folyó által kialakított, kanyonnak csak nagy jóindulattal nevezhető, meredek falú vágat oldalába vájták a Kye-Lyronhoz tartó szerpentint, de magasabb részei adnak otthont a fecskefészkeknek is. Ezek a módosabb nemesek és gazdag kereskedők félig a sziklába vájt, félig teraszként a meredély fölé kinyúló palotái, ahonnan csodálatos látvány nyílik a folyóvölgyre. Ezek az épületek sokkal inkább megjelenésükkel és elhelyezkedésükkel érdemelték ki a palota kifejezése, semmint méreteikkel, hisz egyik-másikról az embernek hamarabb jut eszébe egy ékszeres dobozka, semmint valódi épület. Akadnak köztük olyanok is, amelynek erkélyei mágiával megerősített fémkeretekbe illesztett, Al Abadanából származó üvegtömbökből állnak, így aztán tökéletesen látszik az a százlábnyi mélység, amely a látogató talpa alatt elterül. Jaszef az erioni térmágusok céhének segítségével juttatja el a csapatot Ordantól északra, a Hágóerődtől alig fertályórányi lovaglásra egy karavánpihenő hátsó udvarára, ahol a térmágusok pecsétjét a nyakában viselő férfi igazítja őket gyorsan útba, majd a pecsétet gyorsan a ruhája alá rejti és visszasiet az épületbe. I/D - Azon csapatoknak, akik felhajtóval kezdték az Üllők és aranyak című modult Dombhát hősei korábbi felhajtójuktól (Venortól, vagy Jaszeftől) kapnak egy szűkszavú levelet, miszerint szeretnék, ha felkeresnék őket. A Jaszebir család bankházában, vagy Venor kocsmájában a felhajtók elmondják, hogy Tamas megint kapcsolatba lépett velük egy - még maga Tamas is úgy fogalmazott, hogy kínos - ügy miatt, amelyre kifejezetten a JK-kat akarja. I/E - Azon csapatoknak, akik elöljárójuk kérésére kezdték az Üllők és aranyak című modult Amennyiben a csapat korábban valamely JK elöljárójának kérésére vett részt a korábbi modulban, akkor ezúttal Venor egy embere keresi meg őket (lásd feljebb az I/B pontban). A megbeszélés alatt elmondja, hogy Tamas nagyon elégedett lehetett a korábbi eredményeikkel, mert őt kérte meg, hogy egyengesse a JK-k útját, és támogassa őket, amíg újfent segítenek Tamasnak. Ha a JK-k értetlenkednek, Venor arra hívatkozik, hogy Tamas már korábban megtudhatták, hogy valami itt bűzlik, és Ordan érdekei megkívánják, hogy bizonyos dolgoknak utána járjon valaki. II - Találkozás Tamassal és vendégével Tamas a családja birtokában lévő fecskefészekben fogadja a JK-kat. Az épület a polgárnegyed Gáttól nyugatra eső részében fekszik, a gát kapujától indul egy széles út a sziklaormok felé, ahol Ordan legelőkelőbb palotái állnak, ám az épület kívülről nem fest túl impozánsan. Palota létére alig nagyobb, mint egy átlagos városi ház, bár csúcsos tornyocskáival és díszesen faragott kváderköveivel tényleg szemrevaló. Lakály helyett a lángőrség egy tagja nyit ajtót a JK-knak, aki a maga egyszerű módján tessékeli be a csapatot előbb a fogadóterembe, majd jövetelük okának megtudakolása után a földszinti dolgozószobába, hogy ott várakozzanak az ezrednagyra. Az épület belsejét elnézve már egyáltalán nem tűnik olyan egyszerűnek. A hat-nyolc embernek már szűkös előteret leszámítva az egyes szobákat csupán finoman áttört, csipkeszerű nemesfa falak választják el egymástól, amelyek a számos tolóajtó miatt, mintha csak itt-ott osztanák külön helységekre a földszint egészét, így aztán mindenhonnan látni a ház túloldalán alázuhanó Kye-Lyront. A padlótól majd a plafonig tartó íves, ólomüveg ablak üvegszemeit csupán az alsó és felső sávban töltötték ki színes üveggel, hogy ne takarják el a vízesés fenséges látványát. A házba belépve, így, hogy az utca zajai már nem nyomják el, finom vibrálásként érezni az ember talpa alatt és a gyomrában a vízesés erejét, ami a a hátsó, üvegezett homlokzatból kinyúló széles teraszon, egyenesen hangos dübörgéssé erősödik. A dolgozószoba, ahová a lángőr bevezeti őket, inkább tűnik, valamiféle mágus, vagy épp alkimista laboratóriumának, semmint egy nyugalmazott ezrednagy irodájának. A szoba nagy részét egy Ordan elnagyolt térképének intarziájával díszített hatalmas, tízfős tárgyalóasztal foglalja el, míg az egyetlen nem csipke-szerűen áttört, lambériával burkolt falára Ordan és környékének részetes térképe van feltűzve, amelybe valaki itt-ott rajzszegeket ütött, néhol pedig fonállal kötötte őket össze. A sarokban a kristályszéférákat modellező pörgő-forgó perputa, oldalt könyvektől, levelektől és tekercsektől rogyadozó lábú írópult, amelyet valaki véletlenül 6

9 forró pecsétviasszal öntött nyakon, a finom mívű spanyolfalakra valaki barbár módon levelek és üzenetek tucatjait, ha nem inkább százait tűzte, oldalt egy állványon bársonybéletű dobozban negyvenöt pyar szépia sorakozik, a kopottságuk szerint sorrendben, mindegyik alatt apró, macskakaparással telerótt cetli. Az íróasztalon forgatható állványon egy ötkarú nagyítóüveg, aminek mindegyik karjába más színű lencse van erőltetve, mellette pedig egy különös jelekkel telerótt gömb lebeg, amely finom lánccal van hozzákötve a talapzatához. (Sikeres Rúnamágia képzettségpróbával azonosíthatóak a fókusz- és áramlás varázsjelek a felületén. A gömb amúgy a mágikus áramlásokat követi.) Ami viszont még ennél is érdekesebb, egy apró, iránytűnek tűnő tárgyacska, ami lassan körbe-körbe forog, majd a húsz lábon belül lévő mágikus tárgyak felé fordul. Ha a hatókörön belül több tárgy, vagy személy is van, akkor azok közt ide-oda billeg. 7

10 A feladat Ha a JK-k rábólintanak a feladatra, Tamas beavatja őket a részletekbe: - Egy Inanna Tanis nevezető nőt kell kihozni a szektából. Ő értesítette Sigibertet, szóval mindenképp élve kell, mert valószínűleg komoly információi vannak. - A lány Navera városában van, Sigibert embere Verazanban, egy Kye-Lyron menti kikötővárosban vár a csapatra, onnan juttatja el majd őket Navera közelébe, és tőle tudják majd meg, pontosan hol is vehetik fel a kapcsolatot a nő összekötőjével. - Verazanig Venor szerez majd a JKknak fuvart egy kisebb kereskedőbárkán. - Verazanban a Napozó Gólemhez címzett fogadóban kell találkozniuk az zal az emberrel, aki segít nekik Naverába eljutni. A fogadóban egyszerűen csak kérdezzék meg a fogadóstól, hogy mit gondol, a gólem háta is le fog-e valaha barnulni? Ha így tesznek, akkor a helyiek felküldik őket a megfelelő szobába, ahol találkozhatnak Sigibert emberével. - Naverában a szabók utcájában álló könyvkötőt kell felkeresniük. Kérjenek tőle vízálló térképtokot, majd csúsztassanak bele egy ezüstpénzt, és adják vissza neki. Ezután mondják, hogy Nem hinném, hogy ez vízálló volna.. Ha így tesznek, akkor a könyvkötő elviszi őket a nőhöz. Cselekmény I - Bemesélés Tamas ezúttal az öreg Parr mester társaságában fogadja a JK-kat. Mire a csapat megérkezik, ők ketten a hosszú tárgyalóasztal mellett üldögélnek a kényelmes karszékekben, előttük pedig a délutáni tea romjai. Noha láthatóan minden rendben van, azok a JK-k, akik korábban már találkoztak Tamassal, dobnak egy sikeres Észlelés tulajdonságpróbát, akkor könynyedén észrevehetik, hogy valószínűleg nem ilyen kedélyes hangnemben zajlott a beszélgetés korábbi része. (Tamas csészealjja alatt egy félbetört csészefül, az egyik könyvespolc lába mellett egy kisebb porcelándarab, az egyik spanyolfalon még csillog a tea.) Tamas tőle szokatlan nyugalommal és mézesmázassággal üdvözli a JK-kat, és mutatja be neki Parr mestert. Elmondja azt is, hogy a mester a helyi cserzővargák egyik igen nagy tiszteletben álló mestere, akinek komoly gondja akadt, s ezért fordult hozzá. Arra kéri a JK-kat, hogy szabadítsák ki a lányát. A kérdésre, hogy kik rabolták el, azt feleli, hogy valójában nem elrabolták, csak rossz társaságba keveredett. Ha a JK-k rábólintanak, vagy hajlandóságot mutatnak a segítségre, akkor Tamas barátságosan megveregeti Parr mester vállát, és közli a JK-kkal, hogy a mester bizonyára már nagyon fáradt és megviselt, jobb volna, ha nem tartóztatnák őt tovább. A mester persze szabadkozik, hogy ő nem fáradt, de aztán hamar beadja a derekát, és hagyja magát kitessékelni a házból. Mire Tamas visszaér, teljesen lehullik róla a korábbi bűbájosság máza, és a maga faragatlan, dühös stílusában közli, hogy nagyon reméli, hogy a mester egyetlen szavát sem hitték el, mert ha igen, akkor jobb, ha mennek, mert csak az idejét rabolják. Tamas elmondja, hogy Parr úgy cserzővarga, ahogy ő pékinas, és beavatja a JK-kat a férfi valódi kilétébe, s hogy őmiatta kezelik most úgy, mint valami elcsapott páriát. Tamas azt is elmondja, hogy a feladat, amiért itt vannak, az valóban egy asszony kimentése, ám a nőszemély valójában Sogron Kardjainak egy ügynöke, aki beépült egy eretnek szektába, s onnan kellene őt kihozni. Tamas figyelmezteti a JK-kat arra, hogy az ügy több, mint nagyon kínos, ugyanis ha Sigibert hozzá fordult, akkor biztosan nem az elöljárói tudtával teszi azt. Nem kertel, a maga nyers stílusával konkrétan kimondja, hogy azért akar segíteni Sigibertnek, hogy egyrészről rájöjjön arra, hogy pontosan miről is van szó, másrészről hogy legyen egy fegyvere Sigibert ellen. Azt is elmondja, hogy az sem biztos, hogy ez nem csapda, mert nagyon büdös az, hogy Sigibert nem a saját embereivel intézi a dolgot, ráadásul abban is biztos, hogy Sigibert titkol valamit. Bármennyire is nagy azonban a kockázat, annál nagyobb a potenciális nyereség. Azt is elmondja, hogy azzal, ha most segítenek Sigibertnek, nem a férfinak, hanem neki magának tesznek szívességet. Ezt pedig ő viszonozni fogja a JK-knak egyszer. III - Utazás Verazan városába A JK-k hajója másnap hajnalban indul az alsóváros egyik dokkjától. A széles, egyetlen árbóccal rendelkező, sekély merülésű folyami bárka az enyhe hátszéllel, folyásirányban csak úgy szeli a habokat. A csapatot egy szűkös, raktérből leválasztott kis kabinban szállásolják el, a hatfős legénység sürögve-forogva teszi a dolgát a fedélzeten. A út Verazanig mindössze két napig tart, amely tulajdonképp békésen zajlik. Az első napon a bárkát egy vámhajó közelíti meg, hogy egy vámtiszt és az őt kísérő lángőr osztag a fedélzetre szálljon. Ha a JK-k nem kötekednek direkt, akkor a tiszt egy fertály órás (15 perc) kutakodás után távozik is. A legénység amúgy megnyugtatja őket, hogy ez Trambar erődje közelében szokásos, a mezrudi 8

11 szakaszokon általában az erődöknél kiköttetik őket. Nem sokkal később a vízlépcsőt és az erődöt is megpillanthatják. Másnap délután megint be kell vonni a vitorlát, mert a folyón rengeteg apró bárka és csónak torlódik fel Ruthan erődjénél. Ránézésre nem nehéz megállapítani, hogy valamiféle fogadalmi menetről vagy zarándokokról lehet szó. Sok helyről imák és prédikációk hangzanak fel, szinte minden csónak orrába lámpásokat akasztottak, a nagyobb bárkák fedélzetén parázstartókban illatos olajokat és füveket füstölnek. Ha a JK-k érdeklődnek, akkor a legénység elmondja, hogy valószínűleg Sogron Tükréhez tartanak, a zarándokhely az erődtől alig egy órányi sétára fekszik csupán, ezért itt mindig ekkora a forgalom, a nagyobb ünnepnapokon pedig egyenesen járhatatlan a folyószakasz. Végül másnap hajnalban érkeznek meg Verazanba, Mezrud egyik legnagyobb Kye-Lyron menti kikötővárosába, ahol az igencsak illusztris, Napozó Gólemhez címzett fogadóban találkozhatnak Sigibert emberével, aki eljuttatja majd őket Navera közelébe. Trambar erődje (Helyismeret (Ordan), vagy Helyismeret (Mezrud) ) Ordan déli határköve a Kye-Lyron folyása mentén fekvő Trambar erődje. Az erősséget a Főnix lovagrend egy páholya építtette még a vízlépcső kialakításával egy időben. Az épület elnyújtott fő tömbje hatalmas szitakötőként fekszik a vízen, amelyet mind a keleti, mind a nyugati parton két-két karcsú híd köt össze a kisebb erődöknek is beillő őrtornyokkal és kapuerődökkel. A határerődnek főleg a Manifesztációs Háborúk alatt volt jelentős szerepe, lévén miután Mezrud hivatalosan is Ordan szövetségese lett, a Trambar erődjét inkább lehetett a vámhivatalnokok erősségének, semmint a katonákénak nevezni. Ezzel ellentétben az amundok kiemelt fontosságot tulajdonítottak a helynek, ám Mezrud katonáinak köszönhetően az azúrszeműek seregei egyetlen alkalommal sem jutottak néhány napi járóföldnél közelebb hozzá. Az erődben lapuló zsiliprendszer nem csak a vízlépcső, de az itt kialakított gátrendszer miatt is fontos volt, hisz az erőd jelentette a Kye-Lyron hajózhatóságának kulcsát az ordani szakaszon. Ennek következtében Trambar erődje volt az amundok ellen harcoló seregek egyik stratégiai fontosságú támaszpontja. Ewald Sigibert Tamas a következő információkat osztja meg Sigibertről: - Sigibert Sogron Kardjainak egy nyugalmazott inkvizítora. Amolyan végrehajtó, de a sikamlós, okosabb fajtából. - Sigibertnek eszméletlen mennyiségű besúgója, ügynöke, végrehajtója és embere van, akikkel a terveit és munkáit végezte, mielőtt nyugalmazták. - Nyugalmazása ellenére Sigibertet továbbra is felkeresik Sogron Kardjainak néhány olyan ügyével, amelyről tudják, hogy az öreg inkvizítor szakterülete, emiatt nem valószínű, hogy leszerelte volna korábbi embereit és kapcsolatait. - Évekkel korábban sokszor dolgoztak együtt még Awass purgátor keze alatt. Tamasnak kellett megtalálnia a problémát, Sigibertnek pedig elintéznie azt, hogy ne legyen probléma. - A nézeteltérést Sigibert és Tamas között az okozza, hogy amikor Hactor Grebiress parancsára meghallgatást tartottak Tamassal kapcsolatban, s hogy maradhat-e Sogron Kardjainak kötelékében, akkor Sigibert is a bírák közt volt, s két döntetlen szavazás után végül az ő szavazata volt a döntő. - Tamas szerint Sigibert alapvetően jó ember, és jól végzi a dolgát, de túlzottan kiszolgálja a feletteseit. Verazan Mezrud legnagyobb Kye-Lyron menti településeként igazi, pezsgő nagyvárosnak számít. Már a manifesztációs háború előtt is komoly forgalmat bonyolított, de leginkább utána kapott kimagasló szerepet a kereskedelemben, amelyet - ha akaratlanul is, de - az amundoknak köszönhetett. Mezrud számos Kye- Lyron menti nagyvárosához hasonlóan Verazan is elesett az ostrom alatt, s az amundok porig rombolták mind a várost, mind a folyóparton álló dokkokat. Ahogy az amundok maguk előtt tolták a sivatagot, a Kye- Lyron is apadni látszott, s Verazan volt az első olyan, a folyó nyugati partján álló erődítmény, amelyet Amhe-Rahmun hívei megpróbáltak elfoglalni, természetesen sikertelenül. Ugyanitt esett meg, hogy egy kisebb, alig tizenöt láb magas szobordémon segítségével próbálták meg az amundok az átkelést biztosítani. Az éjszaka sötétjében a fekete, bazaltból faragott ostromgólemet csak az utolsó pillanatban vették észre a védők, s csak nagy áldozatok árán sikerült megállítaniuk. A szobordémon teste a háború végeztéig ott hevert a parton, mígnem az élet visszatért a korábbi kerékvágásba. A Kye-Lyron vize újra emelkedni kezdett, a kereskedelem újra beindult, a hajóknak újra dokkok kellettek, s Verazan volt az első olyan város, ahol a mélyebb merülésű, nagyobb hajók is ki tudtak kötni az újjáépített dokkoknak és mólóknak hála. A helyiek ugyanis ahelyett, hogy fáradtságos munkával új mólókat építettek volna, csákányokkal estek neki az ostromgólemnek, s az első hajók matrózai a hajdani szobordémon hasán cipelhették partra a kereskedők portékáit. A város a hirtelen felvirágzó kereskedelemnek hála rohamos fejlődésnek indult, az első mólót rohamtempóban követte a többi, a parton pedig gombamód szaporodtak el a raktárak, bordélyok, hajójavítók és istállók. A város mára nagyobbra nőtt, mint az ország - szintén Mezrud névre keresztelt - fővárosa, ahol az utazó mindent megtalál, amire csak szüksége lehet. 9

12 Sogron Tükre (Történelem, vagy Legendaismeret ) Mezrud síkságain található Ordan erejének és a Tűzkobra dicsőségének egyik legfiatalabb bizonyítéka. A Sogron Tükre néven ismert hely a Manifesztációs háború alatt keletkezett. P. sz ben, mikor az amundok maguk előtt tolva a sivatagot megjelentek a vidéken, Pyarronhoz és a Hat Város Szövetségéhez hasonlóan Ordan is felvette velük a harcot, ám végül nem a seregek, hanem a Kye-Lyron volt csak képes megállítani az amund hordák előretörését. Ekkor szerzett magának jelentős hírnevet a Főnix Lovagrend azon páholya, amely a folyó menti erődök megépítésén fáradozott annyi éven át, Ordantól egészen a Mezrud és Sequaram határában álló Ruthan erődjéig. Ez a végvárrendszer volt az, ami végül képes volt megállítani az előrenyomulást, s amíg a Kye-Lyron vízszintje elég magas volt ahhoz, hogy hajózható legyen, addig az erődök kikötőiben horgonyzó hadigályák igen komoly károkat tudtak okozni az amundoknak. Theron erődjénél azonban az azúrszeműek új cselt eszeltek ki a védvonal megtörésére. Amhe-Ramun papjai megpróbálták a csapataikat egy homokvihar nyomában a lehető legközelebb juttatni az erőd falaihoz, hogy a mágikusan gerjesztett vihar elülte után, a hadakkal tartó szobordémonok, azonnal a falak ellen vonulhassanak, s miközben a helyőrséget lefoglalja az ostrom, addig az amundokkal vonuló fayumi törzsek legjobb vadászai észrevétlen behatolhassanak az erődbe, kinyissák a kapukat, s merényletet kövessenek el a főtisztek ellen. A behatolók egyik csoportja sem járt sikerrel, a kapuerődöt nem sikerült még csak megközelíteniük sem, míg a merénylők mindössze a parancsnok egyik testőrét sebesítették csak meg. Az ostrom nem járt sikerrel, az amundok összeszedetten visszavonultak. Mindez azonban mindössze elterelés volt. Hónapokkal korábban egy csoport dzsad menekült érkezett a sivatagból, köztük egy rabszolga, aki senkinek nem szúrt szemet. Miközben az erődbéliek továbbküldték a dzsadokat a fronton túlra, a szolga elvegyült a konyha személyzetében, s mikor az amundok megostromolták a helyőrséget, s behatolók okozta kavarodásban sikerült a parancsnok szobájába csempésznie egy aprócska szelencét. A tárgyhoz kötött asztrállény először csak az ezredes álmait fertőzte meg, később pedig szép lassan, de sikerült teljesen uralnia a parancsnok elméjét. Az ezredes úgy hitte, hogy az álmok, amelyekben megálmodta az amundok csapatainak mozgását, magától Sogrontól származnak. Hitte, hogy a Tűzkobra mutatja meg neki, merre portyáznak a fayumi vadászok, vagy hol táboroznak a kisebb előre tolt felderítők. Az ezredes körüli emberek mindebből csak anynyit láttak, hogy a parancsnokot magához ölelte a hadiszerencse. Apró sikerekkel és az amundok számára jelentéktelen veszteségek segítségével az asztrállény bizalmat keltett az ezredesben az álmai iránt. Aztán az ezredes hatalmas csatáról álmodott, amelyben az ellenség az erődöt ostromolta, s százával hullottak Ordan harcosai, míg végül az azúrszeműeknek sikerült elfoglalniuk az erősséget. Aztán egy csatát látott, odakint a sivatagban, ám ugyanazok ellen küzdött, akik az ostromot vezették. Odakint a dűnék közt seregei bekerítették a támadókat, s egyetlen vakmerő csellel eldöntötte a csata menetét, s elpusztította az amund főerőt. Mikor a felderítők jelentették, hogy újabb nagyobb amund erőket észleltek közeledni az erőd felé, az ezredes összehívta a parancsnokait, és megvitatta velük haditervét. Beosztottjai, hiába emeltek szót a terv ellen, az ezredes hajthatatlan maradt, s a parancs az parancs. Haditerve kockázatos volt, s arra épített, hogy képes lesz meglepni az amund seregeket. Theron erődjének seregei kivonultak a sivatagba, hogy ott csapjanak le az ellenségre. Az ezredes terve megvalósulni látszott, s sikerült készületlenül érni az amund tábort. Minden jel arra mutatott, hogy Ordan csapatai megnyerik majd a csatát, mikor az eddig homokkal felszórt leplek alatt lapuló fayumik felfedték magukat, és hátba támadták az ordani arcvonalat. Csak nagy veszteségek árán sikerült a katonáknak visszavonulniuk, ám az amundok nem hagytak fel a csapatok üldözésével. Az ezredes is kétségbe esett: tudta, hogy megmaradt katonái egy ilyen vereség után már nem lesznek képesek megtartani az erődöt, s ő maga is hadbíróság elé fog kerülni a hibás döntésért. Tudta, hogy nem fognak hinni neki, s ha hisznek majd, az sem számít, ha ostobaságában feláldozott egy határerődöt, így megcselekedte az egyetlen dolgot, amivel megmenthette a becsületét. Kivált a menekülők közül, s testőrségével a nyomában megrohamozta az amund sorfalat. A történetírok szerint Sogron keze volt abban, hogy mindannyian el is érték az ellenséget. Ha hinni lehet az elbeszéléseknek, az ezredes három sor mélységig jutott, mielőtt halálos szúrás érte volna. Halála pillanatában a tűz, amely a lelkében lobogott, fizikai formát öltött, s elemésztette a mágikus páncélját s a mellette harcoló főnixeket is. A varázstárgyak és a testőrök szívében lobogó tűz tovább táplálták a semmiből jött lángokat, s soha nem látott pusztítást végeztek a támadók közt. Halálában az ezredes olyan komoly veszteségeket okozott az amundoknak, hogy kénytelenek voltak visszavonulni, s sokáig nem is próbálkoztak újra az erőddel. A csatának azonban maradandó emléke is volt. A végső ütközet helyszínén olyan iszonyatos erejű őstűz szabadult el, hogy a homok majd ötven láb átmérőjű szabályos körben üveggé olvadt. A Manifesztáció elmúltával főleg a katonák és más, hadviselt emberek körében vált igen népszerű zarándokhellyé. Sokan meglátogatták az azóta Sogron Tükreként emlegetett csatamezőt, s remélik, ha beletekintenek, megláthatják az álnokságot a későbbiekben, hogy tetteikkel csak és kizárólag a Tűzkobrát imádhassák. 10

13 IV - Verazantól Naveráig A JK-k bárkája az út folyamán először, az indulást követő második nap délutánján, Verazanban köt ki, amely a csapat úticélja is. A városi pezsgésben, vagy a kikötő forgatagában szinte bárhol útba tudják igazítani a JKkat, merre van a Napozó Gólemhez címzett fogadó. Verazanban bármit be tudnak szerezni a csapatok, a városnak van saját katedrálisa, ispotálya, könyvtára és piaca, így aztán a szükséges felszereléseket tudják pótolni. A Tamastól kapott utasítások alapján a Napozó Gólemhez címzett fogadóban kell találkozniuk azzal az emberrel, aki segít nekik Naverába eljutni. Az előkelő, tehetősebb kereskedők számára fenntartott fogadóról egyébként szinte mindenki tudja, merre található - már csak a neve okán is: az épület előtt ugyanis egy fekete bazaltból faragott gólem heverészik a földön, mintha csak kényelmesen az épület falának támasztaná a hátát. Maga a gólem leginkább egy kövér favágóra hajaz, de állítólag a kikötői gólem egy darabjából faragta a fogadó legelső tulajdonosa, még az újraépítés idején. Ha az utasításoknak megfelelően megkérdezik a gólemre határozottan hasonlító, kövér, harcsabajszos fogadóst, hogy Mit gondol, a gólem háta is le fog-e valaha barnulni? a férfi csak felkacag, és miközben közli, hogy Ahhoz rá kellene venni azt a lusta dögöt, hogy megforduljon!, egy kulcsot tesz a pultra, aminek a fogantyúján egy fakorongon egy festett madár (daru, vagy gém lehet talán) díszeleg, s int a lépcső felé. A daru párjára a JK-k az egyik első emeleti szoba ajtaján találhatnak rá, odabent pedig egy középkorú, napcserzette bőrű, mezrudi férfi fogadja őket, aki az öltözete alapján kereskedőnek tűnik. A férfi nem mutatkozik be, s ha a JK-k valamelyike próbálna, akkor leinti, s közli, hogy neki nem az a dolga, hogy tudja, kiket juttatott célhoz, hanem az, hogy odaérjenek. Ha a JK-k indulásra készek, akkor a lakosztály fogadószobájának hatalmas kandallójában meglehetősen nagy tüzet rak, a kandallópárkányra pedig egy zsíros füsttel égő gyertyát tesz, majd csendesen suttogni kezd a lángokhoz, miközben orrából és szájából egyre erősebben kezd dőlni a füst. Pár percnyi suttogás után, láthatóan teljesen révületbe esik, s hirtelen kialszanak a lángok a kandallóban, mire a férfi leemeli a párkányról a gyertyát, s elnyeli a lángot. Ezután a JK-khoz fordul, s a kandalló mellé inti őket, majd az arcukba fújja a még mindig benntartott gyertya füstjét. A JK-k hirtelen arra lesznek figyelmesek, hogy a társaikat, mintha csak füstből lennének, a kandalló huzata felkapja, a következő pillanatban pedig egy picike tábortűz körül zihálva, köhögve, levegőért kapkodva térnek magukhoz, mintha hosszú ideig víz alatt lettek volna. A varázslat mellékhatásának köszönhetően a JK-k gyengének és fáradtnak érzik magukat, mintha egész nap lovagoltak, harcoltak, vagy futottak volna, ráadásul még csaknem egy órán keresztül rohamok törnek rájuk, amelyben füstpamacsokat köhögnek fel. Szabályos füstmérgezési tüneteket produkálnak: felfájás, nehéz légzés, fáradtság és szédülés. (Ez játéktechnikailag -4 pontot jelent az Állóképesség tulajdonságukra, amely kiadós pihenéssel viszszaszerezhető, 4 óra alvás után óránként egy pont tér vissza.) A magiszter Naverától alig egyórányira juttatta el őket, egy aprócska táborba, ám vagy az utazás, vagy eszméletlenségük tarthatott igen hosszú ideig, ugyanis a Nap - mintha ugrott volna egyet az égen - a verazani délutánból a naverai kora estébe hajlik már az idő. A tábor körül biztos, hogy korábban járhatott valaki, mert tüzet gyújtott nekik, s a JK-k sem a földön, hanem lópokrócokon hevernek, ráadásul valaki egy nagy cserépkorsóban vizet, egy kosárban pedig friss kenyeret, olajat, sajtot és szárított halat készített ki nekik. A hely, ahová érkeztek egy aprócska bozótos közepén fekvő 5 láb átmérőjű, láthatóan mesterséges tisztás, amelyre nem lehet rálátni az alig kőhajításnyira húzódó útról sem. Sikeres Nyomolvasás képzettségpróbával az útig követhetik is a nyomokat a tisztásról. 11

14 V - A járvány A JK-k könnyűszerrel, alig egy óra alatt érhetik el Naverát. Az út, amely mellé megérkeztek, nyugat felől érkezik a városba, ám a város méretéhez képest meglehetősen elhagyatottnak tűnik - egész úton mindössze egyetlen szekérrel találkoznak szembe. A ponyvával letakart, ökör vontatta szekér előtt Sogron egyik templomszolgája ballag, kezében füstölőt lóbálva. (Legalább ú Vallásismeret (Sogron), vagy ú Kultúra (Ordan) képzettséggel könnyen azonosítható a halotti menet, ám az biztosan nem szokványos, hogy a holtat letakart szekéren és kíséret nélkül viszik.) A várostól távolabb a folyó mentén kőfal látszik, valószínűleg a temető, ahol a nagyobb, fal fölé magasodó szentély oldalán máglya visszfénye látszik, ahogy a folyó túlpartján, a dombon álló magtáraknál is hasonló a helyzet. Fontos! Nagyon fontos, hogy ezeket az információkat megoszd a JK-kkal! Ugyanis, ha bármely köszöntést, üdvözlést, vagy a szertartás bármely részét elszúrják, akkor a szekta tagjai menthetetlenül gyanakodni dognak rájuk, ami egészen más végkifejletet eredményezhet a modul végén. Srharass őrizői Srharass őrizői egy lithyánus oldalági szekta, amely Srharass közvetlen híveiből áll össze, magának a tűzelementálnak a leghűségesebb követői tartoznak soraikba. Az elementál nem csak hatalmával, de tanításaival, érvelésével is magához köti a híveit, ténylegesen egyfajta vallást alakított ki csendesen. Maron a szektavezérnő a csoportot nem csak egyszerűen a védelem és titoktartás okán alakította sejtszerkezetűre. Családokat mímelő csoportokra osztotta fel a tagokat, akik így minél jobban ragaszkodnak egymáshoz. Ténykedésének hála, nem csak a Srharass iránti tiszteletük, de a közös hit élménye is összeköti őket és mindennapjaikat, így a szekta egyes sejtjei a valóságban is családokat alkotnak csökkentve ezzel a lelepleződés veszélyét. A szektatagokat Rasil, a fegyvermester oktatja fegyverforgatásra, aki nem kiváló harcosokat, hanem jó túlélőket igyekszik kinevelni. Így a szektatagok mesterei a menekülőútvonalak kialakításának, csapdák, rajtaütések kivitelezésének. Előszeretettel alkalmazzák a reájuk törők ellen a tűzverem, illetve a csaljuk be az ellenfeleket a lövészeink elé taktikákat. Ha rákérdeznek a szekér valamelyik kísérőjénél, hogy mi a helyzet a városban, vagy hová mennek, elmondják a JK-knak, hogy hetekkel ezelőtt járvány ütötte fel a fejét a városban. Már jócskán lecsendesedett a dolog, de nagyon sokan meghaltak a betegség miatt. A papok és doktorok azt mondják, hogy elmúlt a veszély, már nincsenek új megbetegedések, de az emberek még félnek, alig merészkednek ki az utcákra stb. Sogron katedrálisa is tele van még betegekkel, akiket az ispotályból irányítottak oda, ráadásul a kereskedők még messzire elkerülik a várost. A járványra egyébként a kapuőrség is figyelmezteti a JK-kat, ahogy azt is elmagyarázzák nekik, hogy mik a vész tünetei. A város elhagyatottnak tűnik, az emberek nem nagyon mozdulnak ki az otthonaikból, a legtöbb üzlet zárva. A kihalt utcákon leginkább a füstölőket lóbáló Sogron-papok járnak, akik fennhangon imádkozva járják a várost, hogy újra és újra, napjában akár többször is megáldják a kutakat. A hullaszedők nyikorgó kerekű kordéi csapják az utcákon a leghangosabb zajokat, s a piacon is csak a dolgokra siető embereket látni a zsivaj helyett. Az utcán a legnagyobb embercsoportot az a három Főnix-lovag jelenti, akik egy csapat lángőrrel és egy Sogron-pappal házról házra járja végig a várost, s ahol nem nyitnak nekik ajtót, ott, ha kell erőszakkal törik be, hogy a bezárkózott, de időközben legyengült háziak közül még megmentsenek, akit csak lehet. VI - A könyvkötő A városba beérve a kapuőrség hamar útba igazítják őket, ha a szabók utcája felől kérdezősködnek. A keresett utca az Arany Tanna keleti partján áll, a város katedrálishoz közeli részén, s hatalmas, fából faragott, festett cégér hirdeti a könyvkötő üzletét. Odabent ódon, poros pergamenek szaga fogadja a JK-kat. Odabent polcokon frissen kötött üres, vagy épp újrakötött kötetek sorakoznak, az üzlet hátsó felében munkaasztal, rajta összetekert bőrök és vásznak, vastag merített papírok és vékony pergamenek állnak kupacokban az enyves üvegek és ecsetek mellett. Az üzlet közepén két írópult, odébb egy állványon lúdtollak, illetve fémből készült tollszemek és tollszárak, tintatartók, színes tintakészletek, itatósok, krétapor, írónok, tekercstartók, térképtokok, egyszóval minden, amire egy írnoknak, vagy titkárnak szüksége lehet. Odabent az egyik írópult mellett álló Inanna fogadja a JK-kat és megérdeklődi, hogy miben segíthet a csapatnak. Ha a Játékosok a tervnek megfelelően vízálló térképtokot kérnek tőle, ő lelkesen a kezükbe adja az egyiket a polcról, s ha azt a jelnek megfelelően kapja vissza, elmosolyodik, majd szabadkozni kezd, hogy valóban összetévesztette őket. Gyorsan bezárja az ajtót, majd hátravezeti a házba a csapatot, ahol a Inanna Tanisként mutatkozik be. 12

15 Ha a JK-k elmondják neki, hogy miért jöttek, akkor meglehetősen gondterhelt arccal hallgatja őket végig, majd beavatja őket a valódi történésekbe. VII - Inanna története A nő elmondja, hogy már évek óta a könyvkötő fiatal feleségének álcájában tevékenykedik. A férje valójában az összekötője volt az inkvizíció felé, ám nagyjából három hete elvitte a vörös láz. Mivel a férje sűrűn járt a környező városokban papírért és más, a munkájához szükséges anyagokért, nem volt feltűnő, hogy sok emberrel találkozik. Neki magának sikerült beépülnie egy eretnek szektába, ám a feladatát még nem teljesítette, s mikor megszakadt minden kapcsolata az elöljáróival, az egyetlen megbízható ember, akivel kapcsolatba tudott lépni, az korábbi kiképzője volt, aki azt ígérte neki, hogy mindenképp küld neki segítséget, akik kijuttatják a könyveket a szekta rejtekhelyéről. Ha a JK-k megkérdezik, hogy miért bízik meg bennük Inanna, csak anynyit válaszol, hogy a csapat ismerte a jelet, ő pedig tudta kiket (Sigibert megmutatta neki a JK-kat) kell várnia, abban pedig nincs oka kételkedni, hogy Parr mester - Fontos, hogy ő sem nevezi a nevén Sigibertet! - segíteni akar neki. Inanna abba is beavatja a JK-kat, hogy miért vette fel a kapcsolatot Parr mesterrel. A lány feladata eredetileg az volt, hogy férkőzzön a szektavezér bizalmába, majd rajta keresztül fedje fel a többi szektát, akikkel még kapcsolatban áll a naverai sejt. A problémát alapvetően az jelentette, hogy a szekta néhány hete teljesen felbolydult. Néhány könyv érkezett a szektavezérhez, de nem tudni honnan, ráadásul azóta tervez valamiféle akciót, de még senki sem tudja, hogy mit. Parr mestertől azt az utasítást kapta, hogy a JK-k segítségével hozzák ki a könyveket. Inanna azt is elmondja, hogy ő be tudja juttatni a csapatot a szektába, hisz az ő feladata az, hogy új tagokat toborozzon és felkészítse őket a beavatásra, így, ha a JK-k készen állnak, akkor Inanna megszervezheti a találkát. VIII - A szekta Ha a JK-k igent mondanak a kérésre, Inanna elmond mindent, amit a szektáról tudni kell. Mivel részben Inanna feladata is, hogy új tagokat toborozzon, ez lesz a JK-k álcája. Inanna a csapatot, mint nem régiben toborzott, a szektával szimpatizáló, leendő tagokat szeretné bemutatni a vezérnek. Amennyiben a csapat valamelyik tagjának van valamilyen szakmája, akkor az álca kitalálásakor ezt igyekszik figyelembe venni. (Az írni/olvasni tudó karakter egy nemes írnoka, a számtanhoz értő karakter egy kereskedő számvevője lesz stb.) Természetesen arra is ügyel, hogy az álcák összhangban legyenek az ordani karakterek bélyegeivel is. (Értsd, a pap karakter valszeg valamely egyházi személy szolgálója lesz, stb.) Fontos, hogy a JK-k emlékezzenek az álcára, mert Inanna így fogja bemutatni őket. Az volna a legegyszerűbb, ha a csapat maga állítaná össze az álcáját. Kik ők, mi a nevük, honnan érkeztek Naverába, mivel foglalkoznak stb. A szekta szokásai - A szekta tagjai hiszik, hogy Sogron szolgáit megtéveszti a Fekete Láng, a lázadó szeráf, akinek hatalma már olyan nagy, hogy saját hívei vannak (értsd, a szektán kívül már mindenki őt imádja, s nem a valódi Sogront), s lassan ahhoz is elég befolyása lesz, hogy letaszítsa a Tűzkobrát lángoló trónjáról. - A szekta nem hisz abban, hogy az ordani rendek valóban Sogront, hanem csak a világi hatalomra törők érdekét szolgálnák. Épp ezért a szektán belül alkarjukat - az azon látható pecsétek miatt - a búvóhelyükön belül minden esetben eltakarják. Némelyek egyszerűen csak kendőt kötnek rá, némelyek csak bő ujjú köntösükkel takarják. A jelek eltakarása csupán egy gesztus, így Inanna a külhoni csapatok esetén is ragaszkodik ahhoz, hogy erre ügyeljenek. - A szekta tagjai hiszik, hogy bármely tűzhöz imádkozhatnak, nem csupán azokhoz, amelyeket a papok megszenteltek, így minden egyes tűzgyújtáskor - legyen szó fáklyáról, vagy a főzőtűzről - halk imát mormolnak a Tűzkobrához. (Sogron hitében ez a nézet nagyon eretneknek számít, hisz, ha minden tűzhöz lehet imádkozni, akkor akár minden tűznek is meg lehet gyónni a vétkeket.) A rövid imát Inanna természetesen meg is tanítja a JK-knak. Az ima így szól: Hiszek a tűzben, ha nincs kihűltem. Melegíts hát drága láng! Öröm a lét, ha nézem, hogy ég. - A szekta tagjai hiszik, hogy a szeráfok és a tűzlények Sogron angyalai, s ők akaratának közlői és tolmácsai, nem pedig a papság, akik Sogron igazságát csak torzítva képesek átadni. Éppen ezért a szeráfokhoz imádkoznak, s az ő szavuk épp oly szent, akár magáé a Tűzkobráé. A szeráfokat hódolat illeti meg. Álcák Inanna semmiképp sem enged olyan álcát választani, amely mágiatudó, vagy varázshasználó volna. Az álcáknak mindenképp közembernek kell lennie. 13

16 Kalandmester! Egy Sogron-papnak, vagy Főnixnek ezek az egyszerű különbségek felérnek egy szabályos Sogron-káromlással, de még a hétköznapi sogroniták számára is furcsák és szembetűnően szokatlanok. Földi példákkal élve a helyzet olyan, mintha a gyerekkor óta keresztényként felnőtt karakter esetében hirtelen egyik napról a másikra fordítva kellene keresztet vetnie, vagy a Dicsértessék! -re nem az volna a válasz, hogy Mindörökké, ámen!. Nagy úr a megszokás, ezt nyugodtan magyarázd el a JK-knak is. Tisztázd velük, hogy épp azért, mert a karaktereknek is oda kell erre figyelniük, ők maguk is hangsúlyozzák ki ezeket a dolgokat, ahogy te is, kedves KM! FONTOS! Inanna nem tudja pontosan, hogy miféle próbák lesznek. Ha kell elmeséli, hogy neki annak idején gyalogszerrel kellett elmennie a szomszéd városig, s csak éjszaka utazhatott. Ő sem tudja, hogy pontosan, mi lesz a JK-k próbája, nehogy olyan embereket építhessen be a szektába, akik hozzá és nem a szektához hűségesek. Kalandmester! A próbák alatt nagyon figyelj oda a JK-kra, ugyanis a mostani tetteik alapján derül majd ki, hogy a modul végén a szektásokkal együtt ők is részt vehetnek-e majd a rajtaütésben, vagy épp ellenkezőleg, a csapatot próbálják-e majd megölni. Kalandmester! Amennyiben elbukták a próbákat, de még találkoznak Srharass-szal, vagyis nem támadtak a szektára, akkor is megkapják a feladatot, hogy öljenek meg egy Sogron-papot, ám ez esetben a szekta tervének végrehajtásakor a XIV/A pontot játsszák le. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy a szekta tudja, hogy a csapat kémkedni jött, de abban nem biztosak, hogy Inanna is velük van-e, vagy csak sikerült a nőt átverniük, így figyelik a JK-kat. IX - A szekta búvóhelye Miután Inanna elmondott nekik mindent a szektával kapcsolatba, amíg a vezér nem hívatja a JK-kat, addig a nő házának vendégeskednek. Otthonában amúgy a nő igyekszik gyakorolni a megfelelő viselkedést a JK-kal, folyton rájuk szól, amikor azok valamit rosszul csinálnak. Néhány nappal később egyik piaci útjáról Inanna azzal jön haza, hogy a csapatot fogadja a szektavezér. A nő egy kopott kulcsot és egy összehajtott, kézzel felvázolt térképet ad a valamelyik JK kezébe és elmondja, hogy azt az utasítást kapta, hogy mondja meg a csapatnak, hogy a katedrálistól északra, a Szent Mowen király szobrával ékített téren áll egy cipész, aminek a gyalogos kapuja soha nincs bezárva. Menjenek be a hátsó udvarra, aminek a végében van egy régi pince, amit az öreg cipész már nem használ. A pinceajtót nyitja a kulcs. Menjenek oda le és keressék meg a járatot, amely a régi, a mocsár lecsapolásához szükséges csatornarendszerbe vezet. A térkép onnan majd eligazítja őket, hogy merre kell menniük. Inanna természetesen azt is meghagyja nekik, hogy fegyverek nélkül menjenek, lehetőleg az álcájuknak megfelelő öltözékben. Maga a járat a rengeteg utólagos bővítés miatt kicsit zeg-zugos pince egy eldugott, alig szekrény méretű szobájából nyílik, ahol valaki láthatóan nem ügyelt a nyomok eltakarítására, amikor a csatornarendszerből áttörte a falat. Az omladékon és sitthalmon átkelve a JK-k a poros, rég kiszáradt, inkább csak alagútnak tűnő csatornában, néhol áthatolhatatlannak tűnő pókháló-rengetegen keresztül kell eljutniuk a céljukig. A térkép amúgy valójában csak egy sor instrukció, hogy meddig menjenek, hányadik leágazásnál forduljanak a megfelelő irányba, stb. A leírás végén otthonként van feltüntetve az úticél. Majd egy óra hosszan bolyonganak odalent a sötétben, mire megérkeznek a térkép által végcélként megjelölt, vörös jellel ellátott ajtóig. Ha van a csapatban valaki, aki igyekszik jelölni a falakon az útjukat, vagy sikeres Észlelés alapú Nyomolvasás képzettségpróbát tesz, akkor rájöhetnek arra is, hogy a szektások néhol körbe-körbe járatták a csapatot, kisebb-nagyobb ide-oda tekeredő hurkol írva le a mélyben, hogy teljesen elveszítsék irányérzéküket. Ugyan ezen sikeres Nyomolvasás képzettségpróba viszont azt is megmondja, hogy előttük jó ideje nem járt már senki erre. Ahhoz, hogy meg tudják mondani, hogy a városnak nagyjából melyik részén járhatnak, ahhoz egy legalább ú Építészet, vagy Térképészet képzettség szükséges, s ez esetben is csak egy sikeres képzettségpróba esetén tudják megmondani, hogy a katedrálistól északkeletre fekvő városrész alatt járnak valahol. X - A próbák A JK-kat onnantól kezdve, hogy belépnek az ajtón, a szekta vezérének Maronnak a szeráfja folyamatosan figyeli a lángokon keresztül, többek között ezért is van szinte minden teremben, rengeteg fényforrás, hogy a szeráf bárhonnan megnézhesse őket. A négy próbából legalább hármat sikeresen meg kell majd csinálniuk ahhoz, hogy a szekta befogadja őket. Amennyiben fegyverrel, látványosan harcra készülve, vagy az álruhájuk nélkül mennek le, úgy a szekta hívei nem jelennek meg odalent és a JK-k automatikusan elbukták a próbákat. X/A - A tűzgyújtás próbája Az ajtó túloldalán egy lefelé vezető lépcsősor fogadja őket, aminek a közepén széles vízlevezető árok fut, amely a lépcső végében egy felnőtt embernek nagyjából derékig érő mélységű medencébe folyik bele. Mind a medence, mind a vízelvezető, láthatóan évtizedek óta nem volt használva. A boltozott helyiség falai és a medence partja mentén gyertyák világítanak, az borítja kellemes félhomályba a hatalmas helyiséget. A bejárattal 14

17 szemben a medencénél láthatóan jóval fiatalabb (később odaépített) lépcső vezet le az aljára, ahol egy írópult áll, rajta keskeny pergamen csíkok, tinta, toll, pecsétviasz, hozzá való melegítő és egy aprócska kés. A falakon mindenfelé a pecsétviasszal rögzített, fogadalmakkal és ígéretekkel, könyörgésekkel és vágyakkal telerótt pergamen csíkok lógnak, amelyeken - feltehetően - az írójuk véres, elmaszatolt ujjlenyomata látszik. A terem túloldalán, szintén később épült ajtó zárja el a továbbvezető utat. Kilincs, vagy zár nem látszik rajta, csak egy fogantyú, de a túloldalról elreteszelték, s csak akkor nyitják ki a JK-knak, ha azok legalább egy fogadalmat, vagy ígéretet tettek, s a többi pergamen közé felragasztották. A próba lényege valójában nem az ígéret, vagy a fogadalom. Ahhoz, hogy a pecsétviaszt megolvasszák, használni kell a hozzá kialakított kis égőt. Ha nem mondják el az imát, amelyet Inanna tanított nekik, akkor elbukták a próbát. Ha csapat minden finom utalás ellenére sem érti, mi volna a feladata, a szeráf suttoghat nekik a gyertyákból. Ha erőszakkal, a fogadalom nélkül akarnak átjutni az ajtón, vagy épp rátámadnak az azt kinyitó hívőre, akkor a szekta többi tagjával a későbbiekben már nem találkoznak, csak az üres termek sora várja majd őket. X/B - Az álca próbája A fogadalomtétel után a szekta egyik hosszú ujjú felöltőkabátot viselő, idősebb tagja nyit a csapatnak ajtót. Első pillantásra valamely kisnemesnek, vagy nagyobb nemesi ház fegyvermesterének tűnhet a ruházata és az oldalára kötött kard alapján. Rasil néven mutatkozik be, aztán láthatóan jókedvűen kalauzolja a Jk-kat egy ideig a sötét útvesztőben, néha fel-fel emelve a fáklyáját, hogy jobban belássa a kereszteződéseket. Rasil menet közben fesztelenül cseveg a JK-kal, legalábbis látszólag, ugyanis valójában az Inannától kapott információk alapján ellenőrzi le a csapat hátterét. Igyekszik csőbe húzni és összezavarni a csapatot a kérdésekkel. Példák: Gondolom fárasztó út áll a hátatok mögött, nem lehetett kényelmes a postakocsiban zötykölődni Ruthantól egész idáig! - Pontosan tudja, hogy nem Ruthanból jönnek, s hogy már pár napja Naverában vannak. Inanna mondta, hogy korábban titoknok voltál, meg jegyző. Ahhoz képest szép szál legény vagy! - A csapat egy másik karaktere valóban írástudó volt, de nem titoknok, vagy jegyző, hanem egyszerű írnok. Értékelés I. Teljes megoldás: - Jó megoldás, ha a csapat elsőre végig tudja csinálni az azonosítási procedúrát. Részmegoldás: - Fél megoldás, ha elbukják az azonosítást, de végül sikerül meggyőzni a nőt arról, hogy Parr mester / Sigibert küldte őket. Értékelés II. Teljes megoldás: - Jó megoldás, ha minden próbán átmennek. Részmegoldás: - Fél megoldás, ha egyet elbuknak a próbák közül, de a szekta hisz nekik. - Szintén részmegoldás, ha minden próbán átmennek, de később Rasil buktatja le őket (XIV. pont). - Ugyancsak fél megoldás, ha sem a próbákon, sem Rasilnál nem buknak le, de a támadás előtt a sikátorban igen.(xvi. pont). Hibás megoldás: - Nem számít megoldásnak, ha egynél több próbát elbuknak, ezáltal gyanakvásra okot adva a szektánál. A próba lényeget, hogy a JK-k valóban azokat az információkat hallja a JK-któl Rasil, amelyeket korábban Inannával megbeszéltek. Ha öt információból egyetlen hibánál többet vétenek, a próbát elbukták. Ha valamiért rátámadnak Rasilra, akkor a fáklyát eldobva a sötétben próbál majd menekülni. Ha a csapat elkapná és nagyon megszorongatná, akkor felveszi velük a harcot, de igyekszik kitörni közülük és kereket oldani. Abban az esetben, ha nem tudna elmenekülni, akkor működésbe lép a Maron szeráfja által Rasilra szőtt varázslat. A férfi testéből az utolsó ütés sebzése felének megfelelő E-nyi Tűzkitörés szabadul fel (Ez csak az ÉP sebzésekre vonatkozik.). Például, ha túlütéssel az egyik JK 7 ÉP-vel leszúrja Rasilt, az egy 3E-s kitörést eredményez. Ha nagyon veszni látszik a helyzet, de Rasil még magánál van, akkor megpróbálja megadni magát. Eldobja a fegyverét, aztán megpróbál meglepetésből beleszaladni valamelyik JK kardjába. Ez az összes megmaradt ÉP-je felének megfelelő erősségű Tűzkitörést eredményez. Ha harcba keverednek Rasillal, a szekta többi tagjával a későbbiekben már nem találkoznak, csak az üres termek sora várja majd őket. 15

18 Az elfogott JK-k Amennyiben a csapat a helyi Sogronpapok valamelyikétől próbál segítséget kérni, ám rossz embert választ, vagy épp nem tudja megfelelően megindokolni a dolgot, vagy egész egyszerűen csak gyanússá válik a Sogron-pap szemében, az mindenképp elfogni, vagy elfogatni igyekszik a JK-kat, elvégre nem minden nap próbálja meg elhitetni vele valaki minden bizonyíték nélkül, hogy Sogron Kardjainak dolgozik. Ha elfogás után a JK-k töredelmesen mindent bevallanak a papnak, vagy a fogvatartóiknak, azok két napig még őrizetben tartják a JK-kat, ám ennyi idő alatt sikerül felvenni a kapcsolatot Sogron Kardjaival, ahol Sigibert valahogy nagy nehezen kimagyarázza a dolgot, és a csapat kap is egy megáldott szimbólumot, mielőtt eleresztik őket, de ez esetben egyértelműen elbukták a feladatot. Ha nem vizsgálják meg, vagy épp megvizsgálják, de mégis az így kapott szimbólumot viszik el Srharass-nak, úgy majd automatikusan a XIV/A részt kell majd tovább mesélni. Kalandmester! Nyugodtan emlékeztesd a csapatot, vagy hívd fel a figyelmüket arra, hogy a szent szimbólum a bizonyíték, nem pedig maga a gyilkosság. Ebben Inanna karaktere lehet a segítségükre, abban az esetben, ha visszatérnek a nő házába. Ugyan így ő segíthet abban is, hogy hol találnak Sogron-papot a városban. X/C - A rend próbája A próba lényege, hogy a szektába belépő tagok jelképesen is, de megtagadják Ordan rendjeit. Nem különálló próba, de lényeges része a beavatásnak. Amennyiben, mire Rasillal beérnek a szeráffal való találkozás helyszínére és nem takarják el a jeleket az alkarjukon, elbukták a próbát. Mivel maga a gesztus az, ami számít, egyfajta jelképes tettről van szó csupán, a külhoni csapatok sem mentesek ez alól. X/D - Az alázat próbája Rasil egy fertály órányi sötétben bolyongás után végül egy nagyobb, de szintén kiszáradt ciszternához kalauzolja a JK-kat, ám ő maga nem tart a csapattal. Az egyik elágazásnál megáll és előre mutat, s közli, hogy a járat egy idő után majd elfordul, aztán pedig megérkezik a régi ciszternához, ahol már várnak a JK-kra. A régi ciszterna egy majd négy emelet mélységű, húsz láb átmérőjű kürtő, amelybe jó háromtucatnyi beömlő nyílás érkezik, ugyan olyan járatok, amelyeken a JK-k is jöttek. A csapat az akna mélyén lép majd be a ciszternába, a lábuk alatt rozsdás fém rács, amelyre deszkákat fektettek, alatta alig egy arasszal víz csillog a fáklya fényében. A fejük felett a többi beömlő nyílást könnyű szövetekkel takarták le, de a mögöttük néha látni, ahogy emberek mozognak, a sötétből a jól kivilágított szinten álló JK-kat figyelik. Odalent az első teremhez hasonlóan ezernyi gyertya ég, középen pedig egy méretes, majd két láb átmérőjű parázsserpenyő, amelyben Maron szeráfja, Srharass, a tűzelementál jelenik meg a JK-knak. A próba lényege, hogy a JK-k megfelelő alázatot tanúsítsanak a tűzlény iránt. Ha tiszteletlenül szólnak vele, ellent mondanak neki, vagy nem elég alázatosan viselkednek a jelenlétében, úgy a próbát elbukták. Ha rátámadnak a lényre, vagy a fenti leskelődők egyikére, akkor Srharass egy 5E-s tűzkitörés kíséretében eltűnik, míg odafentről a szekta tagjai majd tucatnyi helyről próbálják meg számszeríjakkal és kövekkel megsorozni a JK-kat, ám az első támadás után azonnal menekülőre fogják a dolgot, így a csapat igencsak nehéz helyzetbe kerül, ha követni akarja őket. XI - A hűség bizonyítása Amennyiben a JK-k kiállták a próbákat, Srharass lehetőséget ad nekik, hogy bizonyíthassák a hűségüket és odaadásukat felé. A maga recsegőropogó, leginkább csak a tűz pattogására emlékeztető hangján közli a JK-kal, hogy alázatosan szólíthatják őt Srharass-nak. (A legalább ú Őselemi mágia képzettséggel rendelkező karakterek tudhatják, hogy semmiképp sem lehet ez a lény igazi neve, ugyanis Urat, vagy Uralkodót jelent a rúna, amelynek hasonló lehet a kiejtése.) Azt is elmondja, hogy, ha valóban a követői közé akarnak tartozni, ahogy azt hívei hiszik, akkor bizonyítaniuk kell, hogy képesek Sogron ellenében cselekedni. Meg kell mutatniuk, hogy Sogron nem az uruk. Három napot kapnak arra, hogy megöljenek egy Sogron-papot és ennek bizonyítékaként a Tűzkobra jelét (szent szimbólumot) elhozzák a fogadalmak termébe (az első terembe, ahol a pergamenre írt ígéretet kellett hagyniuk). XII - A gyilkosság A szent szimbólum megszerzésére a Jk-knak számos lehetőségük van, amelyekre Inanna is felhívja a figyelmüket. Noha Srharass gyilkosságról beszél, a bizonyíték nem a holttest, hanem a szent szimbólum lesz. Ráadásul a járvány miatti fejetlenségben, nem feltétlenül fog feltűnni a pap eltűnése, az pedig biztos, hogy az egyház nem fogja nagy dobra verni, ha valamely tagját megtámadják. 16

19 XII/A - A katedrális Navera városának szíve nem más, mint Sogron katedrálisa. A hatalmas, kilencszegletű csarnoktér jelenleg az oltárteret leszámítva jelenleg betegekkel és az őket ápoló papokkal, templomszolgákkal, nővérekkel és városiakkal van tele. Az oltártérben folyamatosan imádkoznak és áldozatokat mutatnak be Sogronnak. A katedrális épülettömbjéhez csatlakozik a paplak, a Főnixek káptalanja, a Tűzliliom Rendjének zárdája és a város egyik őrposztja is. A szentélyben három lángőr teljesít szolgálatot, a katedrális fő és oldalsó bejáratát két-két lángőr vigyázza, riadó estén egy 9 fős osztag és egy tűzvarázsló siethet a társai védelmére 15 körön belül az őrposztról. A katedrálist, a káptalant, valamint a zárdát 1-1 Főnix őrzi, riadó esetén a káptalanból 3 másik társa siet 15 kör alatt az épület védelmére. Az épületben 3 pap és jó tucatnyi növendék és templomszolga sürög-forog. A nagy sürgés-forgásra és a zsúfolásig telt szentélyre való tekintettel viszonylag könnyen bejuthatnak az épülettömböket összekötő belső kerengőre. Mivel a járvány miatt a katedrális majd minden lakója éjt nappallá téve dolgozik a betegség megfékezésén, az épület egészen kihalt, tehát a JK-k viszonylag könnyen képesek lehetnek elkapni a papok, vagy a nővérek egyikét. A katedrális közepén a húsz láb átmérőjű oltártérben, az oltárként funkcionáló, hatalmas parázstartó kőből kirakott káváján a Sogronnak áldozatuk ajánlott illatos olajok és füvek, valamint apró, valamely beteg szívének kedves tárgyak közt fekszenek azok a szimbólumok is, amelyek valamelyik papnövendék birtokába kerülnek majd, ha már letelt az egy esztendő, amellyel Sogron figyelmébe ajánlják a tárgyat. A parázstartó maga egy öt láb átmérőjű, három lépcsőben emelkedő pódiumon áll, ahová csak a felajánlásokat végző papok, vagy templomszolgák mehetnek fel. Amennyiben a főpaphoz, vagy a Főnixek vezetőjéhez fordulnak segítségért, úgy azok igyekeznek elfogni a JK-kat és Igaz szó nevű papi fohász kíséretében kifaggatni. XII/B - Az ispotály A város ragálykapuja meglehetősen szokatlan, ám igencsak logikus módon lett kialakítva. Mivel a település kezdetben a folyóparton kezdett kialakulni, így szintén itt épült fel az ispotály is, amely a városfal megépülésekor nem kapott külön épületet. Ehelyett megtoldották egy masszív mólóval, így aztán a helyi ragálykapu csupán hajóval közelíthető meg. Az ispotály békéjére és a ragálykapu biztonságára két lángőr vigyáz, míg a betegeket egy idős pap, négy kirurgus és vagy tucatnyi nővér és ugyanenynyi ápoló és templomszolga próbálja ellátni. A szentélyhez hasonlóan az ispotály is dugig van betegekkel. Kalandmester! Amellett, hogy Sogronpapjainak szent szimbóluma egyben hatalmuk forrása is, egy igencsak nagy gonddal készített tárgy. A legtöbb kegytárgyhoz hasonlóan szent tűz felett hevítik a fémet (legtöbbször vörös és sárga rezet, de készülhet aranyból is), megáldott olajokkal kenik meg, s a tárgyat készítő ötvös számára is igen komoly lelki gyakorlatokat írnak elő a munka során. Ám nem ettől lesz szent szimbólum. A tárgyat ezek után felszentelik, majd egy éven át minden nap megáldják, míg végül az istenség fel nem figyel rá. Ugyanakkor külső szemlékők számára csupán egy felszentelt tárgy lesz, s csak az adott vallás egy papja tudja megmondani, hogy a tárgy csak egy felszentelt amulett, vagy épp valódi szent szimbólum-e. Ezt az információt minden, legalább ú Vallásismeret képzettséggel rendelkező JK ismerheti. Így lehetséges például, hogy a Tűzliliom Rendjének nővérei is viselik a nyakukban Sogron felszentelt szimbólumát, mégsem képesek a segítségével az isteni csodák megidézésére, még, ha Sogronnak kedvesek is. Szinén van különbség a hívek szimbólumai esetében is. Legyenek ezen amulettek, bármennyire is mívesek, nem viselik magukon Sogron fényét, csupán áldottak, nincsenek felszentelve. Ezt az információt minden, legalább ú Vallásismeret képzettséggel rendelkező JK ismerheti. A felszentelés és áldás közötti különbség felfedezhető más hatalmak hívet, vagy világi módszerek által is. A járvány miatt az ispotály kapuit éjszakára sem zárják be. A JK-k a környező utcák egyikében várakozva megvárhatják, amíg valamelyik nővér, vagy az öreg pap sötétedés után, vagy épp hajnalban tér vissza a katedrálisba, hogy az ottani szállásán végre pihenjen egy kicsit. Ha az itt szolgálatot teljesítő öreg paptól kérnek segítséget, úgy az elutasítja őket. Ha a karaktereknek sikerül őt meggyőzni jó szándékukról (Hatalom szava, vagy önként alávetik magukat az Igaz szó nevű papi fohásznak), akkor hajlandó a katedrális főpapjához irányítani a csapatot, aki értesíti majd Sogron Kardjait. Ha az itt szolgálatot teljesítő főnővértől kérnek segítséget, a töpörödött, aszott vénasszony hajlandó végighallgatni őket, s, ha képesek hitelt is adni a szavaiknak (Hatalom szava nevű fohász, vagy a csapat valamelyik tagja 17

20 Értékelés III. Teljes megoldás: - Jó megoldás, ha anélkül sikerül megszerezniük a szent szimbólumot, hogy bárki mást be kellene avatniuk. Részmegoldás: - Fél megoldás, ha bármilyen módon, de az inkvizíció tudomást szerez a dologról, függetlenül attól, hogy a JK-k erről tudnak-e, vagy sem. Hibás megoldás: - Nem megoldás, ha elfogják a csapatot. - Szintén nem megoldás, ha az elementál rájön arra, hogy átverték a hamis szimbólummal. bír az Alázat jelével), akkor az egyik, a járványban elhunyt nővér medálját (felszentelt, de nem szimbólum) hajlandó odaadni a JK-knak, ha azok megesküsznek neki, hogy valóban jó célokra kívánják felhasználni a tárgyat. Az öregasszony függetlenül ettől értesíti a főpapot és Sogron Kardjait. XII/B - A magtár A várostól északra, a kaputól alig egy fertály órányi sétára a folyóparton fekszik a város és a környék magtárerődje, itt tárolják az Ordan számára felvásárolt gabonát. Az épület hatalmas vízkereke miatt inkább emlékeztet malomra, semmint gabonasilóra, ám a helyi mérnökök leleményességét dicséri a víz hajtotta szerkezet, amely a gabonát az épület alsó részéről a felsőbe juttatja, s, ahonnan aztán csúszkákon szép lassan visszajut az alsóbb szintekre, így forgatva és levegőztetve a termést, s megóvva a penésztől. Az épület mólójánál - ahová a gabonaszállító uszályok is kikötnek, hogy a Tannán végighajózva a Kye-Lyronig, s onnan vissza Ordanig eljuttassák a gabonát - három régi úszómalom horgonyoz. A járvány miatt a magtár védelmét igen komolyan megerősítették, mert attól tartanak, hogy a kórság miatt elmaradt kereskedők okán szűkre szabott készletektől kétségbe esett polgárok nehogy kirabolják a magtárerődöt. A városba egyébként minden hajnalban erős őrizet alatt küldik a lisztet és gabonát. Az erődben két osztag lángőt és egy tűzvarázsló posztol, illetve a magtár udvarán felállították Sogron oltárát is, ahol két Főnix és egy pap imádkozik a Tűzkobrához, hogy a gabona nehogy megfertőződjön. A helyiek meglehetősen gyanakvóan bánnak a JK-kal, már a magtár belső udvarára sem nagyon akarják beengedni őket. Ha a helyi paptól, vagy a Főnixek egyikétől kérnek segítséget, az igyekszik elfogatni a JK-t, egyértelműen valamiféle trükknek gondolja a dolgot, vagy épp kardlappal igyekszik elhajtani az őrült JK-t, amennyiben csak egy valaki állt elé a kéréssel. XII/D - A temető A várostól keletre az egyik dombon áll Navera fallal körülvett temetője. Noha, mióta a mezrudiak Sogron hitére tértek, ők is elégetik a halottaikat, de, ahogy néhány ünnepükben és szokásukban, úgy a temetkezésükben is tükröződik a régi idők emléke. Ordannal ellentétben Mezrudban a hamvakat nem a Kye-Lyronba szórják, hanem kisebb-nagyobb kőurnákban, vagy szelencékben eltemetik őket, s síremléket emelnek számukra. Szintén helyi szokás, hogy Sogron papjainak szent szimbólumát nem a holttesttel együtt adják vissza a Tűzkobrának, hanem a hamvakkal együtt temetik el. Ennek az információnak bármelyik JK a birtokában lehet, aki bír a Vallásismeret (Sogron) képzettség ával, vagy a Helyismeret (Mezrud) képzettség 2. fokával, vagy a Helyismeret (Ordan) képzettség ával. A temetőkert igen rendezett képet mutat, látszik rajta, hogy gondos kezek tartják karban. A széles kaviccsal borított sétányok mentén a gazdagabb családok kriptái állnak, a polgári családok tagjai egy-egy kisebb szobor talapzatában nyugszanak, míg a szegények Sogron, vagy valamely mezrudi királyszent szobrát veszik körbe, a szobor körül pedig a kövezetbe helyezték el az urnákat, szabályos spirálban. A kert közepén áll Sogron egy aprócska szentélye, amelynek a külső falában kaptak helyet azok az urna fülkék, amelyekben a Tűzkobra papjainak hamvait helyezték örök nyugalomra. A szentély előtt jelenleg is két rőzsével és tüzelővel megrakott szekér áll, illetve a hullaszedők kordéja. Az egész temetőt az égett hús és haj jellegzetes szaga üli meg. A temetőkertben egy idősebb pap, két templomszolga és a négy hullaszedő teljesít szolgálatot. Ha az öreg paptól kérnek segítséget, úgy az elutasítja őket. Ha a karaktereknek sikerül őt meggyőzni jó szándékukról (Hatalom szava, vagy önként alávetik magukat az Igaz szó nevű papi fohásznak), akkor a főpaphoz irányítja őket, de éjszakára hátrahagyja a temetőben a két templomszolgát, hogy őrizzék a szentélyt. 18