AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA. A lisszaboni közösségi program végrehajtása: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

Átírás

1 AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA Brüsszel, COM(2005) 507 végleges 2005/0214 (COD) A lisszaboni közösségi program végrehajtása: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításáról (EGT vonatkozású szöveg) (előterjesztő: a Bizottság)

2 INDOKLÁS 1) A javaslat háttere A javaslat indokai és célkitűzései A felülvizsgált lisszaboni stratégia 1 valamint a szociálpolitikai menetrend 2 egyaránt hangsúlyozza a mobilitás fontosságát a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének, valamint a munkaerőpiacok rugalmasságának javítása érdekében. Tekintettel a kiegészítő nyugdíjrendszerek fokozódó jelentőségére az öregségi kockázatfedezés terén, a mobilitás elé gördített, e rendszerekből származó akadályok csökkentése különösen fontos. A lisszaboni cselekvési tervben a Bizottság bejelentette abbéli szándékát, hogy e téren jogalkotási javaslatokat kíván benyújtani. Ezért e javaslat célja, hogy mind a tagállamok közötti szabad mozgás, mind az egy tagállamon belüli mobilitás elé a kiegészítő nyugdíjrendszerek egyes rendelkezései által gördített akadályokat elhárítsa. Ezen akadályok a nyugdíjjogosultság megszerzésének és a nyugvó nyugdíjjogosultság megtartásának feltételeit, valamint a megszerzett jogosultságok átutalhatóságát érintik. Emellett a javaslat célja a munkavállalók jobb tájékoztatása arról, hogy a mobilitás milyen következményekkel jár a kiegészítő nyugdíjjogosultságokra nézve. Általános háttér A különböző tagállamok szociális védelmi rendszereinek szembe kell nézniük a demográfiai elöregedés problémájával. A tagállamok többségében elfogadott vagy tervezett reformok a kiegészítő nyugdíjrendszerek fejlesztése felé mutatnak, amelyet egyébként egyes tagállamok tevékenyen támogatnak. Ezért sürgős annak biztosítása, hogy az említett rendszerek működésére vonatkozó szabályok ne gátolják a munkavállalók mobilitását, hiszen ezáltal csökkennek a mobil munkavállaló esélyei arra, hogy pályafutásának végére elegendő nyugdíjjogosultságot szerezzen meg, illetve a munkaerőpiac is veszít rugalmasságából és hatékonyságából. Noha a munkahelyváltoztatásra vonatkozó elhatározást számos tényező befolyásolja, kétségtelen, hogy a tény, miszerint a szóban forgó munkavállaló kiegészítő nyugdíjjogosultságának jelentős részét elveszítheti, nagymértékben visszavetheti e munkavállaló munkahelyváltoztatásra vonatkozó szándékát. E javaslat a kiegészítő nyugdíjrendszerek szükségességéről és zökkenőmentesebb m űködésének legmegfelelőbb formáiról folytatott több éves, európai szintű tapasztalatcsere eredménye, melynek célja a munkavállalói mobilitás elősegítése. 1 Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért A lisszaboni stratégia új kezdete COM (2005) 24, Brüsszel, február 2. 2 A Bizottság közleménye a szociálpolitikai menetrendről COM(2005)33 végleges, Brüsszel, február 9.

3 Hatályos rendelkezések a javaslat területén A kiegészítő nyugdíjjogosultság hordozhatóságára vonatkozó közös keretszabályozás hiánya továbbra is akadályozza a munkavállalók szabad áramlását, és általában a foglalkozási mobilitást még a tagállamok határain belül is. Ezen akadályok felszámolásához vezető egyik első lépést az 1998/49/EK irányelv 3 jelentette, amelynek célja az országok között mozgó munkavállalók egyenlő bánásmódhoz való jogának biztosítása. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A Bizottság által a tavaszi Tanácsnak benyújtott közelmúltbeli közleménye 4 és az integrált iránymutatások 5 hangsúlyozzák azon szakpolitikák fontosságát, amelyek azáltal javítják a munkaerőpiacok reaktivitását, hogy növelik a munkavállalók földrajzi és foglalkozási mobilitását vége előtt a Bizottság cselekvési tervet fogad el a törvényes migrációról, amely szintén kezdeményezéseket tesz ebben a témakörben. 2) Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció és hatáselemzések Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció 3 A Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló 98/49/EK irányelv, HL L 209., július Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért A lisszaboni stratégia új kezdete, Közlemény az Európai Tanács tavaszi ülésszakának COM (2005) 24, Brüsszel, február 2. 5 Potosabban a 21 irànymutatàs. 6 SEC (2002)597, közzétéve: május SEC (2003)916, szeptember A július 9-i C (2001) 1775 bizottsági határozattal létrehozott bizottság, HL L196., , o. 4

4 A felhasznált konzultációs módszerek, a fontosabb ágazatok és a válaszadók általános profilja A Bizottság két alkalommal konzultált a szociális partnerekkel. Az első konzultáció témája a foglalkoztatói nyugdíjjogosultság hordozhatóságát érintő közösségi intézkedés lehetősége és lehetséges iránya volt 6 A szociális partnerek válaszaikban általában támogatták az e témakörben hozandó közösségi intézkedést. A Bizottság tehát megkezdte az európai szociális partnerekkel folytatott konzultációk második szakaszát 7 egy közösségi intézkedés lehetséges vonatkozásairól. E konzultáció során nyilvánvalóvá vált, hogy a szociális partnerek elképzelése eltérő az intézkedés tétje és az eszközök tekintetében. Ezért e szociális partnerek egy autonóm megállapodás érdekében nem kezdeményeztek tárgyalásokat. A kiegészítő nyugdíjakkal foglalkozó bizottság (a továbbiakban: nyugdíjfórum) 2001-es létrehozása óta 8 szoros közelségből ellenőrzi a kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozó szabályokból fakadó, a mobilitást hátráltató akadályokat. A nyugdíjfórum tagjai a tagállamok, a szociális partnerek, a nyugdíjalapok és egyéb, e területen tevékenykedő szervezetek képviselői. A beérkezett válaszok összefoglalása és figyelembevételük mértéke A nyugdíjfórum tagjaitól köztük a tagállamoktól és a szociális partnerektől beérkezett válaszokat beépítették az e javaslatot kísérő hatásvizsgálatba. Szakvélemények összegyűjtése és felhasználása Nem volt szükség külső szakértő megkeresésére. Hatáselemzés Noha e javaslatra amely a Bizottság munkaprogramjában hivatalosan nem szerepel a hatásvizsgálat nem vonatkozik, a bizottsági szolgálatok megítélése szerint ugyanakkor a jobb jogszabályalkotás és a nagyobb átláthatóság érdekében meg kell vizsgálni az e területen hozandó esetleges intézkedéseket, valamint azok hatásait költség és haszon vonatkozásában. 3) A javaslat jogi elemei 6 SEC (2002)597, közzétéve: május SEC (2003)916, szeptember A július 9-i C (2001) 1775 bizottsági határozattal létrehozott bizottság, HL L196., , o. 5

5 A javasolt intézkedések összefoglalása E javaslat olyan közös elveket állapít meg, amelyek segítségével javulhat a Közösség alapvető jogai közé tartozó szabad mozgáshoz való jog, illetve a belső piac működése; ezek az elvek ugyanis illeszkednek a kiegészítő nyugdíjrendszereknek a tagállamokban már folyamatban levő kiigazításaihoz. A munkavállalók egy tagállamon belüli vagy a tagállamok közötti mobilitása az európai munkaerőpiac zökkenőmentes működésének alapvető feltétele, és szervesen illeszkedik a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés megerősítését célul kitűző lisszaboni stratégia elképzelései közé. Ezért a tagállamok közötti mobilitás mellett az egy ország területén való foglalkozási mobilitást is javítani kell. A kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozó bizonyos különösen a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez kapcsolódó szabályok lassítják e belső mobilitást. Ez pedig további akadályt gördít a másik tagállamból érkező vállalkozások fejlődése elé, mivel megnehezíti a szakképzett személyzet felvételét hiszen e személyzetet a kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozó szabályok a vállalatokhoz kötik. Ezért ezen irányelv célja, hogy e területen közelítse egymáshoz a tagállamok jogát annak érdekében, hogy az európai munkaerőpiacon javuljanak a versenyfeltételek. Jogalap E javaslat jogalapjai az EK-szerződés 42. és 94. cikkei. A 42. cikk volt korábban az 1998/49/EK irányelv jogalapja. Az EK szerződés 94. cikke megfelelő, mivel a kiegészít ő nyugdíjjogosultság hordozhatóságának tényleges javításához nélkülözhetetlen az általánosságban vett foglalkoztatási mobilitás beleértve a tagállamokon belüli mobilitást javítása. Emellett a jobb általános foglalkozási mobilitás nélkülözhetetlen a közös piac zavartalan működéséhez, ahol olyan rugalmas munkaerő dolgozik, amelyet a kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozó egyes szabályok amelyek bizonyos esetekben arra kötelezik a munkavállalót, hogy nyugdíjjogosultságának megszerzése el őtt hosszabb ideig ne változtasson munkaadót alkalmazása már nem akadályoz. A szubsziditaritás elve A szubszidiaritás elve annyiban érvényesül, hogy a Közösség nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a javaslatot illetően. A javaslat célkitűzéseit a tagállamok a következő okok miatt nem tudják kellő módon megvalósítani. A munkaerőpiacok nem korlátozódnak a tagállamok határain belülre, ezért közösségi szintű intézkedésre van szükség annak érdekében, hogy a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókból fakadó, a munkaerő mobilitását hátráltató akadályok felszámolása által e munkaerőpiacok még rugalmasabbak és még hatékonyabbak legyenek. A javaslat célkitűzései a következő okokból közösségi fellépésekkel jobban elérhetők. 6

6 Az európai intézmények által az elmúlt tíz évben többször is megfogalmazott különböző iránymutatások vagy ajánlások ellenére a nemzeti jogszabályok nem közeledtek jelent ősen egymáshoz, és fennáll annak kockázata, hogy ezen eltérések a 25 tagú Unióban tovább mélyülnek. Az európai nyugdíjrendszerek változásának jelenlegi és jövőbeni összefüggései miatt napjainkra szükségessé vált egy közösségi eszköz elfogadása: egyrészről az Unió 2003 óta rendelkezik egy olyan jogi kerettel, amely támogatja a kiegészítő nyugdíjrendszerek határokon átnyúló irányítását; másrészről amint az a szociális védelemmel foglalkozó bizottság és a kiegészítő foglalkozási nyugdíjrendszerek jövőjével foglalkozó bizottság által a közelmúltban közösen elvégzett tanulmányból is kiderül a kiegészítő nyugdíjrendszerek lendületes fejlődés előtt állnak; ezért itt az ideje egy közös referenciakeret létrehozásának. A javaslat tehát megfelel a szubszidiaritás elvének. Az arányosság elve A javaslat a következő okok miatt megfelel az arányosság elvének: A jogi eszköz megválasztása és végrehajtásának gyakorlati szempontjai összhangban állnak az arányosság elvével: a választott jogi eszköz a rendelet helyett az irányelv annak érdekében, hogy a tagállamok kiegészítő nyugdíjrendszereinek különbözőségét egy olyan átfogó keret létrehozásával lehessen tiszteletben tartani, amely csak a tagállamok által megvalósítandó célkitűzéseket állapítja meg, de azok elérésének módját nem írja elő. Végül a javasolt rendelkezéseket a legszükségesebb alapkövetelmények mértékéig állapították meg, miközben a hatásvizsgálatnak köszönhetően figyelembe vették a meglevő nemzeti rendszerekre gyakorolt lehetséges kihatásokat; emellett e rendelkezések megfelelő időkeretet biztosítanak ezen irányelv egyes rendelkezéseinek átültetéséhez. 7

7 A jogi eszközök megválasztása A javasolt jogi eszköz: irányelv Egyéb eszközök a következő okok miatt nem lettek volna megfelelőek. Egy jogilag kevésbé kötelező erejű eszköz, például egy magatartási kódex, nem vezetett volna a kívánt eredményre, mivel az európai szinten több mint tizenöt éve zajló viták nem eredményeztek egy ilyen jellegű önkéntes kezdeményezést. Emellett a kiegészítő nyugdíjrendszerek alapjául szolgáló több elemet is a tagállamok jogalkotása szabályoz. Egy jogilag kötelezőbb érvényű eszköz mint a rendelet nem tenné lehetővé azt a rugalmasságot, amellyel figyelembe lehetne venni a kiegészítő nyugdíjrendszerek rendkívüli különbözőségét, és gyakran önkéntes jellegét. 4) Költségvetési kihatás A javaslat a közösségi költségvetésre nézve nem jár hatással. 5) Kiegészítő információk Megfelelési táblázat A tagállamoknak az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelési táblázatot el kell juttatniuk a Bizottsághoz. Európai Gazdasági Térség E jogi aktus-tervezet az EGT-megállapodás hatálya alá tartozó területre vonatkozik, ezért azt ki kell terjeszteni az Európai Gazdasági Térségre.

8 A javaslat részletes magyarázata fejezetenként vagy cikkenként Tárgy (1. cikk) Az első cikk átveszi és összefoglalja az 1.2. pontban ismertetett célkitűzéseket. Alkalmazási terület (2. cikk) A 98/49/EK irányelvvel való összhang megőrzése érdekében e javaslat alkalmazási területe megegyezik az említett irányelv alkalmazási területével. Ezért ezen alkalmazási terület hatálya alá tartozik minden, a 3. cikkben meghatározott kiegészítő nyugdíjrendszer, kivéve az június 14-i, módosított 1408/71 EGK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó rendszereket. Fogalommeghatározások (3. cikk) Tekintettel a tagállamok kiegészítő nyugdíjrendszereinek nagymértékű különböz őségére, az e javaslatban alkalmazott egyes kifejezések meghatározása nélkülözhetetlen. Az a) pont ( kiegészítő nyugdíj ), a b) pont ( kiegészítő nyugdíjrendszer ) és a d) pont ( nyugdíjjogosultság ) fogalommeghatározásai ezen irányelv alkalmazási területével való összhang biztosítása érdekében megegyeznek a 98/49/EK irányelv alkalmazásában használt fogalommeghatározásokkal. Megjegyzendő, hogy az e javaslatban használt hordozhatóság kifejezés arra a lehet őségre utal, amellyel egy kilépő munkavállaló megszerezheti és megtarthatja kiegészítő nyugdíjjogosultságát. A nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételei (4. cikk) A szabad mozgáshoz való jog gyakorlását a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételei által negatívan befolyásoló hatások csökkentése érdekében az irányelv-javaslat a következő rugalmassági elemeket javasolja: - Az a munkavállaló, aki még nem szerezte meg a kiegészítő nyugdíjjogosultságot, de már fizette járulékait, azokat nem veszíti el. Ennek megfelelően a teljes járulékösszeget vissza kell téríteni vagy át kell utalni. - A magas minimális korhatárra vonatkozó követelmény a fiatal munkavállalók mobilitását hátráltatja, mivel az említett minimális korhatár betöltése előtti távozás akár azzal is járhat, hogy a fiatal munkavállaló elveszíti a minimális korhatár betöltése előtt végzett munka után járó nyugdíjjogosultságát. A munkavállalónak legkésőbb 21. életévétől el kell kezdenie a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzését. - Csökkenteni kell azt a várakozási időt, amely alatt a munkavállaló még nem válhat a nyugdíjrendszer tagjává. Ez az időszak nem haladhatja meg az egy évet (kivéve, ha a munkavállaló még nem érte el a minimális korhatárt). Ezért a nyugdíjrendszerek különösen fenntartják annak lehetőségét, hogy a várakozási időszakot összekössék a próbaidővel (amely általában nem haladja meg az egy évet). - Annak érdekében, hogy a kilépő és különösen a folyamatosan munkaviszonyban maradó munkavállalók pályafutásuk alatt megszerezzék az elegend ő mértékű kiegészítő nyugdíjjogosultságot, korlátozni kell a próbaidő alkalmazásának lehetőségét, azaz azt a tagsági időszakot, 9 amelynek lejárta után a munkavállaló jogosultságokat szerez. Ez az időszak nem haladhatja meg a két évet. A nyugvó nyugdíjjogosultság megőrzése (5. cikk)

9 10

10 2005/0214 (COD) A lisszaboni közösségi program végrehajtása: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításáról (EGT vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 42. és 94. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára 9, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 10, tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 11, a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően 12, mivel: (1) A személyek szabad áramlása a Közösség alapvető szabadságainak egyike; a Szerződés 42. cikkében előírja, hogy a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; (2) A munkavállalók szociális védelmét a nyugdíj területén a törvény által előírt szociális biztonsági rendszerek biztosítják, amelyeket a munkaszerződéssel összefüggő, a tagállamokban egyre nagyobb számban előforduló kiegészítő szociális biztonsági rendszerek egészítenek ki; (3) A Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a Szerződés 42. cikkében meghatározott célkitűzések elérését legmegfelelőbben szolgáló intézkedések 9 HL C [ ]., [ ].,[ ]. o. 10 HL C [ ]., [ ].,[ ]. o. 11 HL C [ ]., [ ].,[ ]. o. 12 HL C [ ]., [ ].,[ ]. o.

11 megválasztása tekintetében; a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 13 és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendelet 14 által létrehozott összehangolási rendszer, és különösen az összesítés területén alkalmazott szabályok nem vonatkoznak a kiegészítő nyugdíjrendszerekre kivéve a jogszabályok kifejezés alá tartozó rendszereket, az 1408/71/EGK rendelet 1. cikke j) pontjának első albekezdésében meghatározottak szerint, vagy az e cikk értelmében egy tagállam által e célból tett nyilatkozat hatálya alá tartozó rendszereket. Ezért a kiegészítő nyugdíjrendszereket különleges intézkedések hatálya alá kell vonni annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni e rendszerek sajátos jellegét és jellemzőit, valamint a kiegészítő rendszerek közötti különbségeket az egyes tagállamokon belül és a tagállamok között, és különösen a szociális partnerek azok végrehajtásában játszott szerepét; (4) A Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló, június 29-i 98/49/EK tanácsi irányelv 15 az első különleges intézkedés, amelynek célja a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának javítása a kiegészítő nyugdíjrendszerek területén; (5) Szintén alkalmazni kell a Szerződés 94. cikkét, mivel a kiegészítő nyugdíjrendszereket szabályozó nemzeti jogszabályok közötti egyenlőtlenségek nagy valószínűséggel akadályozhatják mind a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát, mind a közös piac működését. Ezért a Közösség területén, illetve egy tagállam területén mozgó munkavállalók kiegészítő nyugdíjjogosultsága hordozhatóságának javítása érdekében a nyugdíjjogosultságok megszerzésére vonatkozó meghatározott feltételeket össze kell hangolni, és a nyugvó nyugdíjjogosultság megőrzésére, illetve a megszerzett jogosultságok átutalására vonatkozó szabályokat közelíteni kell egymáshoz; (6) Annak biztosítása érdekében, hogy a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételei ne sértsék a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát az Európai Unió területén, korlátozni kell az említett jogosultságok megszerzésének feltételeit annak érdekében, hogy a munkavállaló szabad mozgáshoz vagy egy tagállam határain belüli mozgáshoz való jogának gyakorlása esetén megfelelő nyugdíjban részesüljön pályafutásának végén; (7) Emellett biztosítani kell a nyugvó nyugdíjjogosultságok méltányos korrekcióját annak elkerülése érdekében, hogy a kilépő munkavállalót hátrány érje. E célkitűzés a nyugvó nyugdíjjogosultságok olyan referencia-intézkedésekkel összhangban történő kiigazításával lenne elérhető, mint az infláció, a bérszínvonal, a kifizetés alatt álló nyugellátás, illetve a kiegészítő nyugdíjrendszeren belül az eszközök megtérülési rátája. (8) A nagyszámú alacsony értékű nyugvó nyugdíjjogosultság kezeléséből fakadó magas igazgatási költségek elkerülése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a megszerzett jogosultságok ne maradjanak benn a nyugdíjrendszerekben, hanem e helyett élni 13 HL L 149., , 1.o. A legutóbb a 631/2004/EK rendelettel (HL L 100., , 1.o.) módosított rendelet. 14 HL L 74., , 1.o. A legutóbb a 77/2005/EK rendelettel (HL L 16., , 3.o.) módosított rendelet. 15 HL L 209., , 46. o. 12

12 lehessen a megszerzett jogosultságoknak megfelelő összeg átutalásának, illetve kifizetésének lehetőségével akkor, ha az említett összegek nem haladják meg az érintett tagállam által megállapított küszöbértéket; (9) A munkahelyet változtató munkavállalók számára biztosítani kell, hogy eldönthessék: megszerzett nyugdíjjogosultságukat továbbra is az eredeti kiegészítő nyugdíjrendszerben kívánják tartani, vagy a szóban forgó összeget egy másik adott esetben egy másik tagállamban működő kiegészítő nyugdíjrendszerbe kívánják átutalni; (10) A kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatósága miatt a tagállamoknak elvi lehetőségük van arra, hogy a nem tőkefedezeti rendszereket mentesítsék abbéli kötelezettségük alól, hogy a munkavállalók részére a megszerzett jogosultságok átutalásának lehetőségét biztosítani kötelesek. Ugyanakkor a tőkefedezeti, illetve nem t őkefedezeti rendszerekhez tartozó munkavállalók egyenlő bánásmódhoz való jogának biztosítása érdekében a tagállamoknak fokozatosan törekedniük kell a nem tőkefedezeti rendszerekből származó jogosultságok átutalhatóságának javítására; (11) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16 sérelme nélkül a szabad mozgáshoz való jogukkal élő vagy élni kívánó munkavállalókat a kiegészítő nyugdíjrendszerek kezeléséért felelős személyeknek megfelelően tájékoztatniuk kell különösen arról, hogy a munkaviszony megszűnése milyen következményekkel jár a kiegészítő nyugdíjjogosultságaikra nézve. (12) A kiegészítő szociális biztonsági rendszerek sokfélesége miatt a Közösségnek az általános keretben elérendő célkitűzések megállapítására kell szorítkoznia, és ehhez az irányelv a megfelelő jogi eszköz; (13) Tekintettel arra, hogy a tervezett intézkedés célkitűzései azaz a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga, és a belső piac zavartalan működését akadályozó tényezők csökkentése tagállami szinten nem valósíthatók meg kellő eredménnyel, és hogy azok az intézkedések alkalmazási területe miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének értelmében intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben megállapított arányosság elvével összhangban ezen irányelv melynek alapja a kiegészítő nyugdíjakkal foglalkozó bizottság közreműködésével elvégzett hatáselemzés nem lép túl az említett célkit űzéseinek eléréséhez szükséges területen; (14) Ezen irányelv minimális követelményeket állapít meg, lehetőséget adva a tagállamoknak, hogy kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn. Ezen irányelv végrehajtása nem indokolhatja az egyes tagállamokban fennálló helyzethez képest bekövetkező visszalépést; (15) Tekintettel arra, hogy figyelembe kell venni az ezen irányelv által különösen a kiegészít ő nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságára gyakorolt hatást, a tagállamok további haladékot kaphatnak, amely alatt fokozatosan végrehajthatják a várhatóan az említett hatásokkal járó rendelkezéseket; 16 HL L 235., , 10.o. 13

13 (16) A kiegészítő nyugdíjrendszerek szervezésére vonatkozó nemzeti rendelkezések értelmében a tagállamok a kollektív szerződéseket érintő rendelkezések tekintetében, szociális partnereik együttes kérése esetén e partnerekre ruházhatják át ezen irányelv végrehajtását, feltéve, hogy a tagállamok minden olyan szükséges rendelkezést meghoznak, amelyek segítségével bármikor biztosíthatják az irányelv által előírt eredményeket; ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Tárgy Ezen irányelv célja, hogy megkönnyítse a munkavállalók szabad mozgáshoz, illetve egyazon tagállam területén a foglalkozási mobilitáshoz való jogának gyakorlását azáltal, hogy felszámolja a tagállamokban a kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozó egyes szabályok által támasztott akadályokat. 2. cikk Alkalmazási kör Ezt az irányelvet az 1408/71/EGK rendelet által szabályozott rendszerek kivételével a kiegészít ő nyugdíjrendszerekre kell alkalmazni. Ezen irányelv alkalmazásában: 3. cikk Fogalommeghatározások (a) (b) (c) kiegészítő nyugdíj az öregségi nyugdíj, valamint ott, ahol a nemzeti jogszabályoknak és a joggyakorlatnak megfelelően létrehozott kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai erről külön rendelkeznek a rokkantsági és túlélő hozzátartozói ellátások, amelyek kiegészítik, vagy helyettesítik a törvény által el őírt szociális biztonsági rendszerekben ugyanazon biztosítási eseményekre vonatkozó ellátásokat; kiegészítő nyugdíjrendszer a nemzeti jogszabályoknak és a joggyakorlatnak megfelelően létrehozott foglalkozási nyugdíjrendszer, többek között a csoportos biztosítási szerződés vagy egy, vagy több rendszer vagy ágazat által létrehozott felosztó-kirovó nyugdíjrendszer, tőkefedezeti rendszer vagy a vállalkozások nyugdíjtartalékán alapuló nyugdíjígérvény-rendszer, vagy bármely egyéb kollektív vagy más hasonló rendszer, amelynek célja kiegészítő nyugdíj folyósítása munkavállalóknak vagy önálló vállalkozóknak; tag : olyan személy, aki számára keresőtevékenysége a kiegészítő nyugdíjrendszer rendelkezéseivel összhangban kiegészítő nyugdíjjogosultságra 14

14 való jogosultságot teremt vagy fog teremteni; (d) nyugdíjjogosultság az az ellátás, amelyre a rendszer tagjai vagy más jogosultak egy kiegészítő nyugdíjrendszer, illetve adott esetben a nemzeti jogszabályok értelmében jogosultak; (e) munkaviszony megszűnése vonatkozó elhatározás; egy adott munkaviszony megszüntetésére (f) (g) (h) (i) (j) kilépő munkavállaló az a munkavállaló, aki nyugdíjjogosultságának megszerzése előtt kilép abból a munkaviszonyból, amelynek keretében nyugdíjjogosultságot halmozott fel, vagy e jogosultságokat megszerezhette volna, amennyiben az említett munkaviszonyban marad. hordozhatóság a munkavállaló lehetősége arra, hogy szabad mozgáshoz, illetve foglalkozási mobilitáshoz való jogának gyakorlása idején nyugdíjjogosultságot szerezzen és őrizzen meg; késleltetett ellátott minden olyan egykori tag, akinek nyugdíjjogosultságai a kiegészítő nyugdíjrendszerben nyugszanak egészen addig, amíg a kiegészítő nyugdíjban való részesülés jogosultságának feltételei nem teljesülnek; nyugvó nyugdíjjogosultság : abban a rendszerben tartott nyugdíjjogosultságok, amelyben a jogosultsági feltételek teljesülésével e kiegészítő nyugdíjrendszerből nyugdíjban részesülő késleltetett ellátott megszerezte azokat; átutalás azon összeg kiegészítő nyugdíjrendszer általi biztosítása, amely egészben vagy részben fedi az e rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságokat, és amely átutalható egy új kiegészítő nyugdíjrendszerbe, vagy egy nyugdíjjogosultságot biztosító másik pénzintézetbe. 4. cikk A nyugdíjjogosultságok megszerzésének feltételei A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket az alábbiak érdekében: (a) (b) (c) (d) amennyiben a nyugdíjjogosultságokat a kilépő munkavállaló a munkaviszony megszűnésekor még nem szerezte meg, az általa, vagy a nevében befizetett teljes járulékösszeget vissza kell téríteni, vagy át kell utalni; amennyiben a nyugdíjjogosultság megszerzése minimális korhatárhoz kötődik, e korhatár nem haladhatja meg a 21 évet; egy munkavállaló legfeljebb egy éves munkaviszony után, vagy adott esetben legkésőbb az előírt alsó korhatár betöltésekor beléphessen a kiegészítő nyugdíjrendszerbe; a munkavállaló legfeljebb két éves tagság után megszerezhesse a 15

15 nyugdíjjogosultságot. 5. cikk A nyugvó nyugdíjjogosultság megtartása 1. A tagállamoknak meg kell hozniuk az általuk szükségesnek ítélt intézkedéseket a nyugvó nyugdíjjogosultságok méltányos korrekciójának biztosítása érdekében, amely által elkerülhető, hogy a kilépő munkavállalót hátrány érje. 2. A tagállamok lehetővé tehetik a kiegészítő nyugdíjrendszerek számára, hogy ne őrizzék meg a megszerzett jogosultságokat, hanem amennyiben azok nem haladják meg az érintett tagállam által megállapított küszöbértéket a megszerzett jogosultságoknak megfelelő összeget átutalják, vagy kifizessék. Az érintett tagállam értesíti a Bizottságot az alkalmazott küszöbértékről. 6. cikk Átutalhatóság 1. Hacsak nem kerül sor az 5. cikk (2) bekezdése értelmében elvégzett kifizetésre, a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ha egy kilépő munkavállaló új munkahelyén nem ugyannak a kiegészítő nyugdíjrendszernek a tagja, akkor e munkavállaló kérésére és munkaviszonyának megszűnését követő legkésőbb 18 hónapon belül folyamodhat teljes megszerzett nyugdíjjogosultságának ugyanazon tagállamon belüli, vagy egy másik tagállamba való átutalásához. 2. A tagállamoknak, nemzeti gyakorlataiknak megfelelően biztosítaniuk kellene, hogy amennyiben az átutalt jogosultságok értékét biztosításmatematikai és a kamatlábbal kapcsolatos feltételezések határozzák meg, e feltételezések nem érintik hátrányosan a kilépő munkavállalót. 3. Az összeget befogadó kiegészítő nyugdíjrendszerben a megszerzésre vonatkozó feltételek nem terjedhetnek ki az átutalt jogosultságokra, és az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban e jogosultságokat legalább a nyugvó nyugdíjjogosultságok megtartásával azonos mértékben kell megtartani. 4. Amennyiben az átutalás során igazgatási költségek merülnek fel, a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak elkerülése érdekében, hogy e költségek ne álljanak arányban a kilépő munkavállaló tagsági időszakának hosszával. 16

16 7. cikk Tájékoztatás 1. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények által a tagok és az ellátottak tájékoztatására vonatkozó, és a 2003/41/EK irányelv 11. cikkéből származó kötelezettségeinek sérelme nélkül a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalókat a kiegészítő nyugdíjrendszer irányításáért felelős személy tájékoztassa arról, hogy a munkaviszony megszűnése milyen következményekkel jár a kiegészítő nyugdíjjogosultságaikra. 2. Az azt igénylő munkavállalóknak ésszerű határidőn belül elegendő tájékoztatást kell nyújtani, amelynek különösen az alábbiakra kell kitérnie: (a) (b) (c) (d) a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételei és ezek alkalmazásának következményei a munkaviszony megszűnésekor; a munkaviszony megszűnésekor tervezett nyugdíjszolgáltatások; a nyugvó nyugdíjjogosultságok megtartásának feltételei; a megszerzett jogosultságok átutalásának feltételei. 3. Az azt igénylő késleltetetett kedvezményezettet a kiegészítő nyugdíjrendszer irányításáért felelős személy tájékoztatja a nyugvó nyugdíjjogosultságáról, és a kiegészítő nyugdíjrendszerre vonatkozó, e jogosultságot érintő szabályok bármely változásáról. 4. Az e cikkben előírt tájékoztatást írásban és közérthető formában kell nyújtani. 8. cikk Minimumkövetelmények csökkentést kizáró rendelkezés 1. A tagállamok elfogadhatják, vagy fenntarthatják a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságára vonatkozó azon rendelkezéseket, amelyek az ezen irányelv által el őírt rendelkezéseknél kedvezőbbek. 2. Ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között sem indokolhatja a tagállamokban hatályban levő kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatósági fokának csökkentését.

17 9. cikk Végrehajtás 1. A tagállamoknak legkésőbb július 1-ig el kell fogadniuk az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, illetve a szociális partnerek együttes kérése esetén e partnerekre ruházhatják át ezen irányelv kollektív szerződésekkel kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtását. Ebben az esetben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szociális partnerek legkésőbb július 1-ig megállapodás útján bevezetik a szükséges rendelkezéseket, mivel az érintett tagállamoknak meg kell hozniuk azokat a szükséges rendelkezéseket, amelyek segítségével bármikor biztosíthatják az ebben az irányelvben előírt eredményeket. A tagállamok erről azonnali hatállyal tájékoztatják a Bizottságot. 2. Az első bekezdés ellenére a tagállamok szükség esetén további, július 1-jétől számított 60 hónapos haladékot kaphatnak, a 4. cikk d) pontjában megállapított célkit űzés elérése érdekében. Az említett haladékra igényt tartó tagállamok ennek megfelel ően tájékoztatják a Bizottságot és megjelölik az érintett rendelkezéseket, az érintett rendszereket, és a haladék különleges indokait. 3. Az első bekezdés ellenére, és a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságával összefüggő, és kellően megindokolt különleges feltételek figyelembvétele érdekében a tagállamok a felosztó-kirovó nyugdíjrendszereket, segélyező pénztárakat valamint azokat a gazdasági egységeket, amelyek alapokat képeznek arra, hogy nyugdíjat fizethessenek alkalmazottaiknak, mentesíthetik a 6. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól. Az a tagállam, amely élni kíván e lehet őséggel, azonnali hatállyal tájékoztatja erről a Bizottságot, megjelölvén az érintett rendszereket, e mentesítést alátámasztó különleges indokot, illetve a szóban forgó rendszerekből származó jogosultságok átutalhatóságának javítását célzó már meghozott, vagy tervezett intézkedéseket. 4. Amikor a tagállamok elfogadják e rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell ezen irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell f űzni. E hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. 5. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az 5. cikkben meghatározott rendelkezések végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről. 10. cikk Jelentés július 1-je után öt évente a Bizottság a tagállamok által benyújtott információk alapján jelentést készít, és benyújtja azt a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához július 1-je után legkésőbb 10 évvel a Bizottság különleges jelentést készít a 9. cikk (3) bekezdésének alkalmazásáról. E jelentés alapján a Bizottság adott esetben javaslatot nyújt be, amely tartalmazni fogja ezen irányelv valamennyi olyan

18 módosítását, amely a megszerzett jogosultságok átutalhatóságának tekintetében a t őkefedezeti alapon működő rendszerekhez tartozó munkavállalók, illetve a 9. cikk (3) bekezdésében meghatározott rendszerekhez tartozó munkavállalók közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében szükségesnek bizonyul. 11. cikk Hatályba lépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 12. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, -án/-én. Az Európai Parlament részéről Az elnök a Tanács részéről Az elnök 19