L 128 Hivatalos Lapja

Átírás

1 Az Európai Unió L 128 Hivatalos Lapja Magyar nyelvű kiadás Jogszabályok 57. évfolyam április 30. Tartalom I Jogalkotási aktusok IRÁNYELVEK Az Európai Parlament és a Tanács 2014/50/EU irányelve (2014. április 16.) a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről ( 1 )... 1 Az Európai Parlament és a Tanács 2014/54/EU irányelve (2014. április 16.) a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönynyítő intézkedésekről ( 1 )... 8 II Nem jogalkotási aktusok NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK 2014/239/EU: A Tanács határozata (2014. április 14.) az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről Megállapodás az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság között a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról /240/EU: A Tanács határozata (2014. április 14.) az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás meghoszszabbításáról ( 1 ) EGT-vonatkozású szöveg (folytatás a túloldalon) Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban. Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.

2 2014/241/EU: A Tanács határozata (2014. április 14.) az Európai Unió érdekében a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló évi hongkongi nemzetközi egyezmény tagállamok általi megerősítéséről vagy ahhoz való csatlakozásukról /242/EU: A Tanács határozata (2014. április 14.) az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás aláírásáról Megállapodás az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság között a vízumok kiadásának megkönnyítéséről /243/EU: A Tanács határozata (2014. április 14.) a feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló európai egyezménynek az Unió nevében történő aláírásáról 61 RENDELETEK A Bizottság 436/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 23.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Piranska sol [OEM]) A Bizottság 437/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 29.) a 4,5-diklór-2-oktil-2Hizotiazol-3-on létező hatóanyag 21. terméktípusba tartozó biocid termékekben történő felhasználásának jóváhagyásáról ( 1 ) A Bizottság 438/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 29.) a ciprokonazol létező hatóanyag 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben történő felhasználásának jóváhagyásáról ( 1 ) 68 A Bizottság 439/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 29.) a vállalkozások szerkezeti statisztikáiról szóló 295/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 250/2009/EK rendeletnek a mutatók meghatározásai és az adattovábbítás technikai formátuma tekintetében történő módosításáról ( 1 ) A Bizottság 440/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 29.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról ( 1 ) EGT-vonatkozású szöveg

3 L 128/1 I (Jogalkotási aktusok) IRÁNYELVEK AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/50/EU IRÁNYELVE (2014. április 16.) a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 46. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ), rendes jogalkotási eljárás keretében ( 2 ), mivel: (1) A személyek szabad mozgása az Unió alapvető szabadságainak egyike. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 46. cikke értelmében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelvek formájában megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkavállalóknak az EUMSZ 45. cikkében meghatározott szabad mozgása megvalósuljon. Az EUMSZ 45. cikkében meghatározott munkavállalók szabad mozgása azt is jelenti, hogy többek között joguk van állásajánlatokat elfogadni, és e célból a tagállamok területén szabadon mozogni. Ezen irányelv célja, hogy előmozdítsa a munkavállalói mobilitást a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerek egyes szabályai által támasztott, a mobilitást korlátozó akadályok csökkentése révén. (2) A munkavállalók szociális védelmét a nyugdíj területén a törvény által előírt szociális biztonsági rendszerek biztosítják, amelyeket a munkaszerződéssel összefüggő, a tagállamokban egyre nagyobb számban előforduló kiegészítő nyugdíjrendszerek egészítenek ki. (3) Az Európai Parlament és a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az EUMSZ 46. cikkében meghatározott célkitűzés elérését legmegfelelőbben szolgáló intézkedések megválasztása tekintetében. Az 1408/71/EGK tanácsi rendelet ( 3 ) és a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) által létrehozott koordinációs rendszer és különösen az összesítés területén alkalmazott szabályok nem vonatkoznak a kiegészítő nyugdíjrendszerekre kivéve az említett rendeletek által jogszabályként meghatározott rendszereket (a fenti rendeletekben meghatározottak értelmében), vagy a valamely tagállam által a szóban forgó rendeletek alapján tett nyilatkozat tárgyát képező rendszereket. (4) A 98/49/EK tanácsi irányelv ( 5 ) az első olyan különleges intézkedés, amelynek célja javítani a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának a gyakorlását a kiegészítő nyugdíjrendszerek területén. ( 1 ) HL C 185., , 37. o. ( 2 ) Az Európai Parlament június 20-i álláspontja (HL C 146. E, , 216. o.) és a Tanács február 17-i álláspontja első olvasatban (HL C 77. E., , 1. o.). Az Európai Parlament április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). ( 3 ) A Tanács június 14-i 1408/71/EGK rendelete a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról (HL L 149., , 2. o.). ( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács április 29-i 883/2004/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., , 1. o.). ( 5 ) A Tanács június 29-i 98/49/EK irányelve a Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről (HL L 209., , 46. o.).

4 L 128/ (5) Ezen irányelv célja megkönnyíteni a munkavállalók tagállamok közötti mobilitását a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával a kiegészítő nyugdíjrendszerek tagjai esetében. (6) Ezen irányelv nem alkalmazandó a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésére és megtartására az egyazon tagállam területén mozgó munkavállalók esetében. A tagállamok mérlegelhetik, hogy nemzeti hatáskörükkel élve az ezen irányelv értelmében alkalmazandó szabályokat a nyugdíjrendszerek azon tagjaira is kiterjesztik, akik egyazon tagállamon belül munkaviszonyt változtatnak. (7) A tagállamok kérhetik, hogy a másik tagállamba átköltöző kilépő munkavállalók erről kiegészítő nyugdíjrendszerüket is értesítsék. (8) A kiegészítő nyugdíjrendszerek sajátos jellegét és jellemzőit, valamint a kiegészítő nyugdíjrendszerek közötti a tagállamokon belüli és azok közötti különbségeket figyelembe kell venni. Az új rendszerek létrehozását, a meglévő rendszerek fenntarthatóságát, valamint a nyugdíjrendszerek jelenlegi tagjainak elvárásait és jogait megfelelően védeni kell. Ezenkívül az irányelvnek különösen figyelembe kell vennie a szociális partnerek által a kiegészítő nyugdíjrendszerek megtervezésében és megvalósításában játszott szerepet. (9) Ezen irányelv nem kérdőjelezi meg a tagállamoknak a saját nyugdíjrendszereik megszervezésére vonatkozó jogát. A tagállamok továbbra is teljes felelősséggel tartoznak nyugdíjrendszereik megszervezéséért, és az irányelv nemzeti jogba való átültetésekor nem kötelesek kiegészítő nyugdíjrendszer felállításáról rendelkező jogszabályt bevezetni. (10) Ez az irányelv nem korlátozza a szociális partnerek autonómiáját azokban az esetekben, amelyekben azok feladata a nyugdíjrendszerek létrehozása és irányítása, feltéve, hogy képesek biztosítani az ezen irányelvben előírt eredményeket. (11) Az irányelv a nemzeti joggal és a joggyakorlattal összhangban létrehozott és kiegészítő nyugdíjat folyósító valamennyi munkavállalói kiegészítő nyugdíjrendszerre vonatkozik, mint például a csoportos biztosítási szerződésre, az egy vagy több rendszer vagy ágazat által létrehozott felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre, a tőkefedezeti rendszerre vagy a vállalkozások nyugdíjtartalékán alapuló nyugdíjígérvény-rendszerre, vagy bármely egyéb kollektív vagy más hasonló rendszerre. (12) Ezen irányelv nem alkalmazandó azokra a kiegészítő nyugdíjrendszerekre, vagy adott esetben az ilyen rendszerek azon alszakaszaira, amelyeket már lezártak, és azok ennélfogva már nem fogadnak új tagokat, mert az új követelmények bevezetése indokolatlan terhet jelenthet az ilyen rendszerek számára. (13) Ezen irányelv nem vonatkozik a fizetésképtelenség esetére garanciát nyújtó rendszerekre vagy a kártalanítási rendszerekre, amelyek nem a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerek, és amelyek célja a munkavállaló nyugdíjjogosultságának védelme a munkáltató vagy a rendszer fizetésképtelensége esetén. Hasonlóképpen, az irányelv nem vonatkozik a nemzeti tartalékalapokra. (14) Ezen irányelvet kizárólag azon kiegészítő nyugdíjrendszerekre kell alkalmazni, amelyek vonatkozásában az ellátás a munkaviszony alapján és a nyugdíjkorhatár eléréséhez vagy egyéb követelmények teljesítéséhez kapcsolódóan áll fenn, ahogyan azt a rendszer vagy a nemzeti jogszabályok meghatározzák. Ez az irányelv nem vonatkozik a munkaviszony alapján kötött nyugdíjrendszereken kívüli személyi típusú nyugdíjrendszerekre. Abban az esetben, ha a kiegészítő nyugdíjrendszerekhez rokkantsági vagy túlélő hozzátartozói ellátások kapcsolódnak, ezen ellátásokra speciális szabályok lehetnek irányadók. Ez az irányelv nem érinti az ilyen speciális szabályokra vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályokat, illetve kiegészítő nyugdíjrendszeri szabályokat. (15) Az olyan egyszeri kifizetés, mely nem kapcsolódik kiegészítő nyugdíjbiztosítás céljából befizetett járulékösszegekhez, és amelyet közvetlenül vagy közvetve a munkaviszony végén fizetik ki, és kizárólag a munkáltató finanszírozza, ezen irányelv értelmében nem tekintendő kiegészítő nyugdíjnak. (16) Mivel számos tagállamban egyre nagyobb jelentőséggel bír az időskori életszínvonal biztosítására szolgáló kiegészítő nyugellátás, a munkavállalók tagállamok közötti mozgásának szabadságát korlátozó akadályok csökkentése érdekében javítani kell a nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának feltételeit. (17) Az, hogy egyes kiegészítő nyugdíjrendszerekben a szerzett nyugdíjjogosultságokat el lehet veszteni, amennyiben a munkavállaló munkaviszonya még azt megelőzően véget ér, hogy a rendszer minimális díjfizetési időszakát (a továbbiakban: a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak) kitöltötte volna, illetve, hogy a minimális korhatárt (a továbbiakban: a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges életkor) elérte volna, megakadályozhatja a tagállamok között mozgó munkavállalókat abban, hogy adekvát nyugdíjjogosultságot szerezzenek. A nyugdíjrendszerek tagságához szükséges hosszú várakozási idő hasonló hatással bírhat. E feltételek ezért a munkavállalók mozgásának szabadságát gátló akadályoknak minősülnek. Ezzel szemben a tagsághoz szükséges minimális életkorra vonatkozó követelmények nem minősülnek a mozgás szabadságát gátló akadálynak, és ezért azokkal ez az irányelv nem foglalkozik.

5 L 128/3 (18) A nyugdíjjogosultság megszerzésének követelményei nem hasonlíthatók a nemzeti jogszabályok alapján vagy egyes kiegészítő nyugdíjrendszerek, különösen az egyénileg meghatározott járulékfizetési rendszerek szabályai alapján a kifizetési szakaszra vonatkozóan létrejött életjáradékra vonatkozó jogosultság megszerzésével kapcsolatban meghatározott egyéb feltételekhez. Például nem minősül nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszaknak az az aktív tagsági időszak, melyet egy tagnak a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzését követően annak érdekében kell kitöltenie, hogy nyugdíját életjáradék vagy pénzösszeg formájában igényelje. (19) Amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel, és amennyiben a rendszer vagy a munkáltató viseli a befektetési kockázatot különösen meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében, a rendszernek minden esetben vissza kell térítenie a kilépő munkavállaló által befizetett nyugdíjjárulék-összegeket. Amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel, és amennyiben a kilépő munkavállaló viseli a befektetési kockázatot különösen meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében, a rendszer visszatérítheti az ilyen járulékösszegekből származó befektetések értékét. Az érték több vagy kevesebb is lehet, mint a kilépő munkavállaló által befizetett járulékösszegek. Másik lehetőség az, hogy a rendszer visszatéríti a járulékok összegét. (20) A kilépő munkavállalónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szerzett nyugdíjjogosultságát nyugvó nyugdíjjogosultságként abban a kiegészítő nyugdíjrendszerben hagyja, amelyben a nyugdíjjogosultságot szerezte. A nyugvó jogosultságok megtartása vonatkozásában az oltalmat egyenértékűnek kell tekinteni abban az esetben, ha különösen meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében a kilépő munkavállalók számára lehetővé teszik szerzett nyugdíjjogosultságuk értékének egy olyan kiegészítő nyugdíjrendszerbe történő átvitelét, amely megfelel az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek. (21) A nemzeti jogszabályokkal és joggyakorlattal összhangban biztosítani kell a nyugvó nyugdíjjogosultságok vagy azok értékének megőrzését. A jogosultságoknak a tag rendszerből történő kilépése idején meghatározott értékét a nemzeti jogszabályokkal és joggyakorlattal összhangban kell megállapítani. Az említett jogosultságok értékének kiigazítása esetében figyelembe kell venni a rendszer sajátosságait, a halaszott ellátottak érdekeit, valamint a rendszerben maradó aktív tagok és a nyugdíjas ellátottak érdekeit. (22) Ezen irányelv a nyugvó nyugdíjjogosultságok tekintetében nem kötelez az aktív tagok jogainál kedvezőbb feltételek kialakítására. (23) Ha egy kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságának értéke nem haladja meg az érintett tagállam által megállapított alkalmazott küszöbértéket, valamint a nagyszámú alacsony értékű nyugvó nyugdíjjogosultság kezeléséből fakadó magas igazgatási költségek elkerülése érdekében a nyugdíjrendszerek számára lehetővé lehet tenni, hogy ezeket a szerzett jogosultságokat ne őrizzék meg, hanem a kilépő munkavállalónak kifizetett, a szerzett nyugdíjjogosultság értékével egyenértékű pénzösszeg kifizetésével váltsák fel. Adott esetben az átviteli értéket vagy a tőkekifizetést a nemzeti jogrendszerrel és joggyakorlattal összhangban kell megállapítani. A tagállamok adott esetben a munkavállalók jövőbeli nyugellátásból származó jövedelmének adekvát mértékét figyelembe véve megállapítják az ezen kifizetésekre vonatkozó küszöbértéket. (24) Ezen irányelv nem rendelkezik a szerzett nyugdíjjogosultságok átviteléről. A munkavállalók tagállamok közötti szabad mozgásának megkönnyítése céljából azonban a tagállamoknak lehetőség szerint törekedniük kell a szerzett nyugdíjjogosultságok átvitelének fokozatos előmozdítására, különösen új kiegészítő nyugdíjrendszerek létrehozása esetén. (25) A 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) sérelme nélkül a szabad mozgáshoz való jogukkal élő vagy élni kívánó aktív tagokat és halasztott ellátottakat kérelmükre megfelelően tájékoztatni kell kiegészítő nyugdíjjogosultságaikról. Amennyiben a rendszerekhez túlélő hozzátartozói ellátások kapcsolódnak, a túlélő kedvezményezettek számára is ugyanúgy biztosítani kell a tájékoztatáshoz való jogot, mint a halasztott ellátottak számára. A tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy kikössék, hogy a fenti tájékoztatást évente legfeljebb egyszer kell adni. (26) A kiegészítő nyugdíjrendszerek sokfélesége miatt az Uniónak az általános keretben elérendő célkitűzések megállapítására kell szorítkoznia, és ehhez az irányelv a megfelelő jogi eszköz. (27) Mivel az irányelv célját, nevezetesen a munkavállalók tagállamok közötti szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának elősegítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az irányelv terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben megállapított arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. ( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács június 3-i 2003/41/EK irányelve a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 235., , 10. o.).

6 L 128/ (28) Ezen irányelv minimális követelményeket állapít meg, lehetőséget adva a tagállamoknak, hogy kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn. Ezen irányelv végrehajtása nem indokolhatja az egyes tagállamokban fennálló helyzethez képest történő visszalépést. (29) A Bizottságnak az irányelv hatálybalépését követő naptól számított legfeljebb hat éven belül jelentést kell készítenie annak alkalmazásáról. (30) A kiegészítő nyugdíjrendszerek szervezésére vonatkozó nemzeti rendelkezések értelmében a tagállamok a kollektív szerződéseket érintő rendelkezések tekintetében, szociális partnereik együttes kérése esetén e partnerekre ruházhatják át ezen irányelv végrehajtását, feltéve, hogy a tagállamok minden olyan szükséges rendelkezést meghoznak, amelyek segítségével bármikor biztosíthatják az irányelv által előírt eredményeket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Tárgy Ezen irányelv célja azon szabályok meghatározása, amelyek megkönnyítik a munkavállalók tagállamok közötti szabad mozgáshoz való jogának gyakorlását a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerek egyes szabályai által támasztott, a mobilitást korlátozó akadályok csökkentése révén. 2. cikk Hatály (1) Ezt az irányelvet a 883/2004/EK rendelet által szabályozott rendszerek kivételével a kiegészítő nyugdíjrendszerekre kell alkalmazni. (2) Ez az irányelv azonban nem alkalmazandó a következőkre: a) olyan kiegészítő nyugdíjrendszerek, amelyek ezen irányelv hatálybalépésének időpontjában az új aktív tagok felvételét már befejezték, és több új tagot nem vesznek fel; b) olyan kiegészítő nyugdíjrendszerek, amelyekre a nemzeti jogszabályok alapján eljáró hatóságok vagy igazságügyi hatóságok beavatkozását is magukba foglaló olyan intézkedések vonatkoznak, amelyek célja a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi helyzetének megőrzése vagy helyreállítása, a felszámolási eljárásokat is beleértve. Ez a kizárás a beavatkozás lezárását követő időszakra nem terjed ki; c) a fizetésképtelenség esetére garanciát nyújtó rendszerek, kártalanítási rendszerek és nemzeti tartalékalapok; és d) a munkavállaló részére a munkaviszony végén a munkavállaló által teljesített, nyugellátáshoz nem kapcsolódó egyszeri kifizetés. (3) Ezen irányelv nem alkalmazható kiegészítő nyugdíjrendszerhez kapcsolódó rokkantsági és/vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjra, az 5. és 6. cikkben a túlélő hozzátartozói ellátásokkal kapcsolatos rendelkezések kivételével. (4) Az irányelv kizárólag a 8. cikknek megfelelően történő átültetését követő munkaviszonyokra alkalmazandó. (5) Ezen irányelv nem alkalmazandó a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzéséről és megtartásáról az egyazon tagállam területén mozgó munkavállalók esetében. Ezen irányelv alkalmazásában: 3. cikk Fogalommeghatározások a) kiegészítő nyugdíj : a nemzeti joggal és a joggyakorlattal összhangban létrehozott kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai által meghatározott öregségi nyugdíj; b) kiegészítő nyugdíjrendszer : a nemzeti joggal és a joggyakorlattal összhangban létrehozott, munkaviszonyhoz kapcsolódó foglalkozási nyugdíjrendszer, amelynek célja kiegészítő nyugdíj folyósítása munkavállalóknak; c) aktív tag : olyan munkavállaló, akinek aktuális munkaviszonya a kiegészítő nyugdíjrendszer rendelkezéseivel összhangban kiegészítő nyugdíjjogosultságra való jogosultságot teremt, vagy bármely szerzési követelmény teljesítése után ilyen jogosultságot fog teremteni; d) várakozási időszak : a nemzeti jogszabályok, egy kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai, illetve a munkavállaló által megkövetelt munkaviszonyban eltöltött időszak, amely a munkavállalónak a rendszerben való tagságra való jogosultságához szükséges;

7 L 128/5 e) a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak : a nemzeti jogszabályok által vagy egy kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai által megkövetelt aktív tagsági időszak, amely a felhalmozott kiegészítő nyugdíjjogosultságokra való jogosultsághoz szükséges; f) szerzett nyugdíjjogosultság : valamely kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai, illetve adott esetben a nemzeti jogszabályok értelmében a nyugdíjjogosultság megszerzésére vonatkozó követelmények teljesítése után szerzett, felhalmozott kiegészítő nyugdíjjogosultság; g) kilépő munkavállaló : az az aktív tag, akinek jelenlegi munkaviszonya a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésén kívüli egyéb okból megszűnik, és aki a tagállamok között mozog; h) halasztott ellátott : minden olyan egykori aktív tag, aki a kiegészítő nyugdíjrendszerben nyugdíjjogosultságot szerzett, és még nem részesül kiegészítő nyugdíjban az adott rendszertől; i) nyugvó nyugdíjjogosultság : a halasztott ellátott azon kiegészítő nyugdíjrendszerben szerzett és hagyott jogosultsága, amelyhez korábban tartozott, illetve amelyből kilépett; j) nyugvó nyugdíjjogosultságok értéke : a nemzeti jogszabályokkal és joggyakorlattal összhangban számított nyugdíjjogosultságok tőkeértéke. 4. cikk A nyugdíjjogosultságok megszerzésének feltételei a kiegészítő nyugdíjrendszerekben (1) A tagállamok meghozzák az alábbiak biztosításához szükséges intézkedéseket: a) a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak vagy várakozási időszak, illetve a kettő egyidejű alkalmazása esetén a kilépő munkavállalók tekintetében az időszak összességében nem haladhatja meg a három évet; b) amennyiben a nyugdíjjogosultságok megszerzéséhez minimális korhatárt írnak elő, az a kilépő munkavállalók esetében nem haladhatja meg a 21 évet; és c) amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel, a kiegészítő nyugdíjrendszer visszatéríti a kilépő munkavállaló által vagy a nemzeti jogszabályokkal, illetve kollektív megállapodásokkal vagy szerződésekkel összhangban a kilépő munkavállaló nevében befizetett járulékösszegeket is, valamint ha a befektetési kockázatot a kilépő munkavállaló viseli az említett járulékösszegekből származó befektetések értékét. (2) A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy engedélyezzék a szociális partnerek számára a kollektív szerződésekben eltérő rendelkezések meghatározását, amennyiben azok nem járnak kevésbé kedvező szintű védelemmel, és nem teremtenek akadályokat a munkavállalók szabad mozgása tekintetében. 5. cikk A nyugvó nyugdíjjogosultságok megtartása (1) A (3) és (4) bekezdésre figyelemmel a tagállamok elfogadják az annak biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket, hogy a kilépő munkavállalók szerzett nyugdíjjogosultságai abban a kiegészítő nyugdíjrendszerben maradhassanak, amelyben megszerezték azokat. E jogosultságok kezdeti értékét a (2) bekezdés alkalmazásában abban az időpontban kell kiszámítani, amikor a kilépő munkavállaló aktuális munkaviszonya megszűnik. (2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a nyugdíjrendszer jellegére vonatkozó szabályokra és gyakorlatra tekintettel annak biztosítása érdekében, hogy a kilépő munkavállalók és túlélő hozzátartozóik nyugvó nyugdíjjogosultságait vagy azok értékét az aktív tagok jogosultságainak értékével megegyezően vagy az aktuálisan kifizetett nyugellátások alakulásának megfelelően, vagy valamely más, méltányosnak tekinthető módon kezeljék, mint például: a) amennyiben a nyugdíjjogosultság a kiegészítő nyugdíjrendszerben nominális jogosultságként kerül megszerzésre, a nyugvó nyugdíjjogosultságok névértékének biztosítása; b) amennyiben a halmozott nyugdíjjogosultság értéke idővel változik, a nyugvó nyugdíjjogosultságok értékének kiigazítása az alábbiak alkalmazása révén: i. a kiegészítő nyugdíjrendszerbe integrált kamat; vagy ii. a kiegészítő nyugdíjrendszerből származó tőkehozam; vagy c) a halmozott nyugdíjjogosultságok értékének például az inflációs ráta vagy a bérszintek szerinti kiigazítása esetén a nyugvó nyugdíjjogosultságok értékének ennek megfelelő a nemzeti jog vagy a szociális partnerek megállapodásai által arányosan korlátozható kiigazítása.

8 L 128/ (3) A tagállamok lehetővé tehetik a kiegészítő nyugdíjrendszerek számára, hogy ne őrizzék meg a kilépő munkavállalók által szerzett nyugdíjjogosultságokat, hanem amennyiben a szerzett nyugdíjjogosultságok értéke nem haladja meg az érintett tagállam által megállapított küszöbértéket a szerzett nyugdíjjogosultságok értékének megfelelő összeget a kilépő munkavállaló többek között az alkalmazandó díjakra vonatkozó tájékoztatását és beleegyezését követően kifizessék annak részére. Az érintett tagállam értesíti a Bizottságot az alkalmazott küszöbértékről. (4) A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy engedélyezzék a szociális partnerek számára a kollektív szerződésekben eltérő rendelkezések meghatározását, amennyiben azok nem járnak kevésbé kedvező szintű védelemmel, és nem teremtenek akadályokat a munkavállalók szabad mozgása tekintetében. 6. cikk Tájékoztatás (1) A tagállamok biztosítják, hogy a nyugdíjrendszer aktív tagjai kérelmükre tájékoztatást kaphassanak arról, hogy a munkaviszony megszűnése milyen következményekkel járna kiegészítő nyugdíjjogosultságaikra nézve. Különösen az alábbiakra vonatkozóan kell tájékoztatást adni: a) a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételei, és ezek alkalmazásának következményei a munkaviszony megszűnésekor; b) szerzett jogosultságaik értéke vagy a szerzett nyugdíjjogosultságok értékelése, amelyet a kérés időpontját megelőzően legfeljebb 12 hónappal végeztek; és c) a nyugvó nyugdíjjogosultságok jövőbeli kezelésének feltételei. Amennyiben a nyugdíjrendszer egy bizonyos összeg kifizetése révén lehetővé teszi a szerzett nyugdíjjogosultságokhoz való korai hozzáférést, a tájékoztatásnak tartalmaznia kell egy írásos nyilatkozatot is, mely a tagnak az adott összeg nyugdíjbiztosításba történő befektetését tanácsolja. (2) A tagállamok biztosítják, hogy a halasztott ellátottak kérésükre tájékoztatást kapjanak az alábbiakról: a) nyugvó nyugdíjjogosultságaik értéke vagy a nyugvó nyugdíjjogosultságok értékelése, amelyet a kérés időpontját megelőzően legfeljebb 12 hónappal végeztek; valamint b) a nyugvó nyugdíjjogosultságok kezelésének feltételei. (3) A kiegészítő nyugdíjrendszerekhez kapcsolódó túlélő hozzátartozói ellátások esetében a (2) bekezdésben említettek a túlélő hozzátartozókra érvényesek a túlélő hozzátartozói ellátások kifizetését illetően. (4) A tájékoztatást világosan, írásban és ésszerű határidőn belül kell nyújtani. A tagállamok előírhatják, hogy ilyen tájékoztatást évente legfeljebb egyszer kell adni. (5) Az e cikkben foglalt kötelezettségek a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeknek a 2003/41/EK irányelv 11. cikke alapján fennálló kötelezettségei sérelme nélkül, azokon felül alkalmazandók. 7. cikk Minimumkövetelmények és csökkentést kizáró rendelkezés (1) A tagállamok a munkavállalók kiegészítő nyugdíjjogosultságainak megszerzése és megtartása, a kilépő munkavállalók kiegészítő nyugdíjjogosultságainak megtartása, illetve az aktív tagok és a halasztott ellátottak tájékoztatáshoz való joga vonatkozásában az ebben az irányelvben előírtakhoz képest kedvezőbb rendelkezéseket is elfogadhatnak és fenntarthatnak. (2) Ezen irányelv átültetése semmilyen körülmények között nem indokolja, hogy a tagállamok a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésére és megtartására vagy a tagok vagy az ellátottak tájékoztatáshoz való jogára vonatkozóan már meglévő jogokat csökkentsék. 8. cikk Átültetés (1) A tagállamoknak legkésőbb május 21-ig el kell fogadniuk az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, illetve biztosítaniuk kell, hogy a szociális partnerek megállapodás útján ezen időpontra bevezessék a szükséges rendelkezéseket. A tagállamok kötelesek megtenni az ahhoz szükséges lépéseket, hogy az ezen irányelv által meghatározott eredményeket biztosíthassák. A tagállamok erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

9 L 128/7 (2) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell ezen irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. E hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. 9. cikk Jelentés (1) A tagállamok az irányelv alkalmazásával kapcsolatban rendelkezésükre álló minden információt továbbítanak a Bizottságnak május 21-ig (2) május 21-ig a Bizottság jelentést készít ezen irányelv alkalmazásáról az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére. 10. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napját követő huszadik napon lép hatályba. Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. 11. cikk Címzettek Kelt Strasbourgban, április 16-án. az Európai Parlament részéről az elnök M. SCLZ a Tanács részéről az elnök D. KOURKOULAS

10 L 128/ AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/54/EU IRÁNYELVE (2014. április 16.) a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 46. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ), a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében ( 2 ), mivel: (1) A munkavállalók szabad mozgása az uniós polgárok egyik alapvető szabadsága és a belső piac egyik alappillére, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45. cikke foglal magában. Érvényesítését uniós jogszabályok teszik lehetővé, amelyek az uniós polgárok és családtagjaik számára biztosított jogok teljes körű gyakorlásának szavatolását célozzák. A családtag kifejezést a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 3 ) meghatározott kifejezésével megegyezően kell értelmezni, amely vonatkozik a határ menti munkavállalók családtagjaira is. (2) A munkavállalók szabad mozgása a valódi uniós munkaerőpiac kialakításának is egyik alapeleme, mivel lehetővé teszi, hogy a munkavállalók a munkaerőben szűkölködő vagy több munkalehetőséget kínáló régiókba költözzenek, több embert segít hozzá a képességeinek jobban megfelelő állás megtalálásához, és elősegíti a munkaerőpiaci szűk keresztmetszetek megszüntetését. (3) A munkavállalók szabad mozgása minden uniós polgárnak a lakóhelyétől függetlenül jogot biztosít arra, hogy szabadon költözhessen egy másik tagállamba munkavállalás és/vagy munka érdekében történő tartózkodás céljából. Ez a jog a munkavállalás lehetősége, a foglalkoztatási- és munkafeltételek és különösen a javadalmazás, az elbocsátás, valamint a szociális és az adókedvezmények tekintetében védelmezi a munkavállalókat az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés ellen, mivel a fogadó tagállam a nemzeti jog, gyakorlat és kollektív szerződések alapján a saját állampolgáraiéval egyenlő bánásmódot biztosít számukra. Biztosítani kell, hogy a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós polgárok beleértve az állandó munkavállalókat, az idénymunkásokat és a határ menti munkavállalókat is megkülönböztetés nélkül élhessenek ezekkel a jogokkal. A munkavállalók szabad mozgását meg kell különböztetni a szolgáltatásnyújtás szabadságától, amely a vállalkozások azon jogát jelenti, hogy másik tagállamban nyújtsanak szolgáltatásokat, amihez ideiglenesen kiküldhetik saját munkavállalóikat egy másik tagállamba annak céljából, hogy elvégezzék az abban a tagállamban történő szolgáltatásnyújtáshoz szükséges munkát. (4) A szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós munkavállalók és családtagjaik számára az EUMSZ 45. cikke biztosítja a lényegi jogokat ennek az alapvető szabadságnak az érvényesítéséhez, amely jogokat a 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) határozza meg pontosabban. ( 1 ) HL C 341., , 54. o. ( 2 ) Az Európai Parlament március 12-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács április 14-i határozata. ( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács április 29-i 2004/38/EK irányelve az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., , 77. o.). ( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács április 5-i 492/2011/EU rendelete a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról (HL L 141., , 1. o.).

11 L 128/9 (5) A munkavállalók szabad mozgásának tényleges érvényesítése azonban még mindig nagy kihívást jelent, és számos uniós munkavállaló még ma is kevéssé ismeri az ehhez kapcsolódó jogait. Az uniós munkavállalókat egy másik tagállamba történő költözéskor többek között az esetlegesen még kiszolgáltatottabb helyzetük következtében még mindig érhetik a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásának indokolatlan korlátozásával vagy akadályozásával mint például a képesítések el nem ismerése, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetéssel és kizsákmányolással kapcsolatos sérelmek. A jog és annak gyakorlati alkalmazása között tehát szakadék tátong, ezért ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. (6) A Bizottság a júliusi, A munkavállalók szabad mozgásának megerősítése: jogok és jelentősebb fejlemények című közleményében hangsúlyozta: tovább vizsgálja, hogy milyen megoldásokat lehet találni az uniós munkavállalókkal és családtagjaikkal kapcsolatban felmerülő új igényekre és kihívásokra, különösen a mobilitás új formáinak összefüggésében. A Bizottság kijelentette továbbá, hogy a belső piac új stratégiájának fényében tanulmányozni fogja, hogyan lehet ösztönözni és fejleszteni az egyenlő bánásmód elvének hatékony végrehajtását szolgáló mechanizmusokat a szabad mozgáshoz való jogaikat gyakorló uniós munkavállalók és családtagjaik tekintetében. A Bizottság összegezte továbbá a jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat változásait különösen a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jog személyi hatálya, valamint az uniós munkavállalókat és családtagjaikat megillető jogok tartalma tekintetében. (7) A évi jelentés az uniós polgárságról Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok felszámolása című október 27-i jelentésben a Bizottság megállapította, hogy a szabad mozgáshoz való jogra vonatkozó uniós jogszabályok tagállamok szerint eltérő és helytelen alkalmazása az egyik fő akadálya annak, hogy az uniós polgárok az uniós jog alapján őket megillető jogokat ténylegesen gyakorolhassák. Ennek megfelelően a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy az uniós szabályok beleértve a hátrányos megkülönböztetés tilalmát szigorú érvényesítésével, az uniós szabályok alkalmazása helyes gyakorlatainak és fokozott ismeretének előmozdításával és az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogukkal kapcsolatos tájékoztatásának fokozásával megkönnyítse az uniós polgárok és harmadik országbeli családtagjaik szabad mozgását (az uniós polgárságról szóló évi jelentés 15. intézkedése). A Bizottság továbbá az Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője című, az uniós polgárságról szóló évi jelentésben foglalkozott annak kérdésével, hogy el kell távolítani a más tagállamban élő, dolgozó és utazó uniós polgárok útjában álló adminisztratív akadályokat és egyszerűsíteni kell az eljárásokat. (8) A Bizottság a április 18-i, Út a munkahelyteremtő fellendülés felé című közleményében (foglalkoztatáspolitikai csomag) bejelentette, hogy jogalkotási javaslatot terjeszt elő, hogy biztosítsa a mobilis munkavállalók támogatását (tájékoztatás és tanácsadás) az EUMSZ-ből és a 492/2011/EU rendeletből eredő jogok gyakorlásával kapcsolatban, és sürgette a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet a diszkriminációellenes, valamint a nemek közötti egyenlőségről és a munkavállalók szabad mozgásáról szóló uniós jogszabályok által biztosított jogokra és segítsék elő azok gyakorlását, továbbá az Európai Unió Bíróságának jogértelmezése szerinti uniós jognak megfelelően biztosítsanak (könnyebb) hozzáférést az uniós polgárok számára a közszolgálati álláshelyekhez. E tekintetben a Bíróság következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bizonyos közigazgatási álláshelyek betöltésének az adott tagállam saját állampolgáraira való korlátozását megszorító módon kell értelmezni, és az csak olyan álláshelyekre vonatkozik, amelyek közvetlenül vagy közvetve a közjog által rájuk ruházott hatáskörök, valamint az állam vagy egyéb hatóságok általános érdekeinek védelmét szolgáló feladatok gyakorlásával járnak. (9) Az uniós munkavállalók és családtagjaik jogainak védelme, valamint az egyenlő bánásmód szempontjából alapvető az EUMSZ 45. cikkének és a 492/2011/EU rendeletnek a megfelelő és hatékony alkalmazása és érvényesítése, a nem megfelelő jogérvényesítés ugyanis gyengíti az e területen alkalmazandó uniós előírások hatékonyságát és veszélyezteti az uniós munkavállalók és családtagjaik jogait és védelmét. (10) A munkavállalók szabad mozgáshoz való jogáról szóló uniós szabályok által biztosított jogok hatékonyabb és egységesebb alkalmazása a belső piac megfelelő működéséhez is elengedhetetlen. (11) Javítani kell a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok alkalmazását és betartásuk felügyeletét, hogy az uniós munkavállalók és családtagjaik, valamint a munkáltatók, a hatóságok és más érintett személyek tájékozottabbak legyenek a szabad mozgással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket illetően, továbbá hogy az uniós munkavállalókat és családtagjaikat segíteni és védeni lehessen e jogaik érvényesítése során, illetve hogy küzdeni lehessen az ellen, hogy a hatóságok, illetve a magán- és közszférabeli munkáltatók megkerüljék ezeket a szabályokat. A tagállamok ezzel összefüggésben figyelembe vehetik a mobilitás növekedésének például az elitelvándorlásnak vagy a fiatalok elvándorlásának a hatásait is. (12) Annak érdekében, hogy biztosítsák a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó alapvető uniós szabályok helyes alkalmazását és felügyeljék azok betartását, a tagállamoknak olyan megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, amelyekkel megvédhetik a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós munkavállalókat és családtagjaikat az állampolgárságon alapuló megkülönböztetéssel és a jogaik gyakorlásának indokolatlan korlátozásával vagy akadályozásával szemben.

12 L 128/ (13) E célból konkrét szabályokat kell megállapítani a jogok hatékony érvényesítése, valamint a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó alapvető rendelkezéseknek az EUMSZ 45. cikke és a 492/2011/EU rendelet szerinti jobb és egységesebb alkalmazásának elősegítése érdekében. Ennek az alapvető szabadságnak az érvényesítése során figyelembe kell venni a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvét és az uniós munkavállalókkal és családtagjaikkal szembeni, bármilyen alapon történő megkülönböztetésnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 21. cikkében foglalt tilalmát. (14) Ebben az összefüggésben azoknak az uniós munkavállalóknak és családtagjaiknak a számára, akiket állampolgárságuk alapján megkülönböztetés ért, vagy akiket a szabad mozgáshoz való jogukban indokolatlanul korlátoztak vagy akadályoztak, garantálni kell a valódi és hatékony jogi védelmet. Amennyiben a tagállamok jogorvoslati eszközként igazgatási eljárásokat írnak elő, biztosítaniuk kell, hogy a Charta 47. cikke értelmében bármely igazgatási határozatot meg lehessen támadni a bíróság előtt. Tekintettel a hatékony jogi védelemhez való jogra, az uniós munkavállalók számára védelmet kell biztosítani az ezen irányelv által biztosított jogok érvényre juttatása érdekében tett panasz vagy egyéb eljárás miatt esetlegesen őket érő kedvezőtlen bánásmóddal vagy hátrányos következményekkel szemben. (15) A hatékonyabb védelem biztosítása céljából az egyesületeket és a jogi személyeket a szociális partnereket is beleértve fel kell hatalmazni arra, hogy a tagállamok által meghatározott módon az állítólagos sértett nevében vagy érdekében, annak jóváhagyásával részt vegyenek az eljárásokban. Ez nem sértheti a bíróság előtti képviseletre és védelemre vonatkozó nemzeti eljárási szabályokat, valamint a szociális partnereknek, valamint a munkavállalók és munkáltatók képviselőinek adott esetben a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlat szerinti például a kollektív szerződések érvényesítésével kapcsolatos egyéb hatásköreit és kollektív jogait, beleértve a kollektív érdekre tekintettel hozott intézkedéseket is. A hatékony jogi védelem biztosítása céljából, valamint a szociális partnerek számára a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlat alapján rendelkezésre álló, meglévő kollektív védelmi mechanizmusok sérelme nélkül, a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy vizsgálják meg a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveinek a megvalósítását. (16) A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az ezen irányelv szerinti jogok érvényesítésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos nemzeti szabályokat úgy kell megállapítani, hogy azok a gyakorlatban ne tehessék lehetetlenné, vagy ne nehezíthessék meg rendkívüli módon az említett jogok gyakorlását. (17) Az állampolgárság alapján történő megkülönböztetéssel szembeni védelem önmagában azáltal is erősödne, ha az egyes tagállamokban léteznének olyan hatékony, a megfelelő szakértelemmel rendelkező szervek, amelyeknek a hatásköre kiterjed az egyenlő bánásmód előmozdítására, az egyes uniós munkavállalók és családtagjaik esetében felmerülő problémák elemzésére, a lehetséges megoldások tanulmányozására és a konkrét segítségnyújtásra. Ezen szervek hatáskörébe kell tartoznia, többek között az uniós munkavállalók és családtagjaik számára történő független jogi és/vagy egyéb segítségnyújtásnak, például az esetükben irányadó, a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós és nemzeti szabályok alkalmazásával kapcsolatos jogi tanácsadás biztosításának, a panasztételi eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatásnak, és a munkavállalók és családtagjaik jogainak védelmével kapcsolatos segítségnyújtásnak. Ide tartozhat a bírósági eljárás során történő segítségnyújtás is. (18) Az egyes tagállamoknak maguknak kell eldönteniük, hogy az ezen irányelv szerint elvégzendő feladatokat a fent említett szervekre bízzák, vagy által elvégzendő feladatokat már olyan létező szervekre bízzák-e, amelyek nemzeti szinten hasonló célokat tűztek ki, például a személyek szabad mozgásának előmozdítását, az egyenlő bánásmód elvének érvényesítését vagy az egyéni jogok védelmét. Amennyiben valamely tagállam úgy dönt, hogy egy meglévő szerv hatáskörét bővíti ki, elegendő forrást kell a meglévő szerv rendelkezésére bocsátania ahhoz, hogy az hatékony és megfelelő módon elláthassa a már meglévő és az új feladatait is. Amennyiben egynél több szervet bíznak meg a feladatok ellátásával, a tagállamoknak gondoskodniuk kell a szervek tevékenységeinek összehangolásáról. (19) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett szervek közül egy vagy több kapcsolattartó pontként működjön, amely együttműködik a többi tagállam hasonló kapcsolattartó pontjaival és megosztja azokkal az olyan információkat, mint például a szerveknek a velük történő közvetlen kapcsolatfelvételt lehetővé tévő elérhetőségei, a jogorvoslati eszközök, valamint az uniós munkavállalók és családtagjaik számára tájékoztatást és szolgáltatásokat nyújtó egyesületek, szervezetek, vagy más jogi személyek elérhetőségei. A kapcsolattartó pontok nyilvántartását közzé kell tenni. (20) A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk az általuk kijelölt szervek, valamint a szociális partnerek, egyesületek, szervezetek, vagy más vonatkozó jogi személyek például a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) szerinti koordinációs intézkedésekért felelős szervezetek által biztosított meglévő tájékoztatási és segítségnyújtási szolgáltatások, továbbá adott esetben a munkaügyi felügyelőségek közötti együttműködést. ( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács április 29-i 883/2004/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., , 1. o.).

13 L 128/11 (21) A tagállamoknak gondoskodniuk kell továbbá az e szervek és a meglévő uniós szintű tájékoztató és támogató eszközök közötti szinergiák előmozdításáról, és ehhez biztosítaniuk kell, hogy a meglévő vagy újonnan létrehozott szervek szorosan együttműködjenek az olyan meglévő tájékoztatási és segítségnyújtási szolgáltatásokkal, mint például az Európa Önökért, a SOLVIT, az Enterprise Europe Network, az egyablakos ügyintézési pontok és az EURES, beleértve adott esetben a határokon átnyúló EURES-partnerségeket is. (22) A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a szociális partnerekkel és a megfelelő nem kormányzati szervezetekkel folytatott párbeszédet a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának indokolatlan korlátozása és akadályozása vagy az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés különféle formái elleni küzdelem érdekében. (23) A tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy az uniós polgárok munkavállalók, tanulók és frissen végzett diplomások, továbbá munkáltatók, valamint a szociális partnerek és más érdekelt felek hogyan juthatnak könnyen elérhető, megfelelő információkhoz ennek az irányelvnek a rendelkezéseiről és a 492/2011/EU rendelet idevágó rendelkezéseiről, beleértve az ezen irányelv értelmében kijelölt szervekre, illetve a jogorvoslat és a jogi védelem tekintetében rendelkezésre álló eszközökre vonatkozó információkat is. A tagállamoknak a munkaerőpiacon tapasztalható igényeket is figyelembe véve intézkedniük kell arról, hogy az említett információk az Unió több hivatalos nyelvén is rendelkezésre álljanak. Ez nem sértheti a tagállamok nyelvhasználatról szóló jogszabályait. Az információkat egyéni tanácsadás formájában kell biztosítani, és az Európa Önökért és az EURES honlapján is könnyen elérhetővé kell tenni. (24) Az uniós jog alapján biztosított jogok érvényesítésének elősegítése érdekében végre kell hajtani és következetes monitoring alá kell vonni a 91/533/EGK tanácsi irányelvet ( 1 ). (25) Ez az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, megadva ezzel a tagállamoknak azt a lehetőséget, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. A tagállamoknak arra is lehetőségük nyílik, hogy az uniós munkavállalók állampolgárság alapján történő megkülönböztetés elleni védelméhez kapcsolódó feladatokkal megbízott szervezetek hatáskörét kiterjesszék oly módon, hogy az magában foglalja a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló bármely uniós polgárnak és családtagjainak az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódhoz való jogát, ahogyan ezt az EUMSZ 21. cikke és a 2004/38/EK irányelv előírja. Ezen irányelv végrehajtása a tagállamok egyikében sem indokolhatja, hogy a már meglévő helyzethez képest visszalépésre kerüljön sor. (26) Ezen irányelv tényleges végrehajtása azt is magában foglalja, hogy amikor a tagállamok elfogadják az irányelvben foglalt kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, azokban hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy a végrehajtási intézkedések hivatalos kihirdetése alkalmával azokhoz ilyen hivatkozást kell fűzniük. (27) A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása. (28) Ezen irányelv végrehajtásának kezdetétől számított megfelelő időn belül a Bizottságnak jelentést kell készítenie annak végrehajtásáról, amelyben különösen azt méri fel, hogy szükséges-e újabb javaslatokat benyújtania a szabad mozgáshoz való jogot biztosító uniós jogszabályok megfelelőbb érvényesítése érdekében. A jelentésben a Bizottságnak figyelmet kell fordítania azokra a nehézségekre, amelyekkel az Unió területén munkát kereső frissen végzett diplomásoknak, valamint az uniós munkavállalók harmadik országbeli házastársainak esetlegesen szembe kell nézniük. (29) Az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és a Charta által megállapított alapelveket, különösen a foglalkozás megválasztásának szabadságát és a munkavállaláshoz való jogot, a megkülönböztetésmentességhez való jogot, különösen az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés vonatkozásában, a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jogot, a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jogot, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot, valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az irányelvet e jogoknak és alapelveknek megfelelően kell alkalmazni. (30) Az irányelv tiszteletben tartja a tagállamok különböző munkaerő-piaci modelljeit, a kollektív szerződések által szabályozott munkaerő-piaci modelleket is beleértve. (31) Mivel az irányelv célját, nevezetesen a szabad mozgáshoz való jogukat az EUMSZ-szel és a 492/2011/EU rendelettel összhangban gyakorló uniós munkavállalók jogainak jobb és egységesebb alkalmazásához és gyakorlati érvényesítéséhez szükséges megfelelő rendelkezések, intézkedések és mechanizmusok közös általános keretének ( 1 ) A Tanács október 14-i 91/533/EGK irányelve a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről (HL L 288., , 32. o.).

14 L 128/ megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fellépés léptéke és hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Tárgy Ez az irányelv rendelkezéseket állapít meg az EUMSZ 45. cikke és a 492/2011/EU rendelet cikke által biztosított jogok egységes alkalmazásának és gyakorlati érvényesítésének az elősegítése érdekében. Ezen irányelv az említett jogokat gyakorló uniós polgárokra és családtagjaikra (a továbbiakban: az uniós munkavállalók és családtagjaik) alkalmazandó. 2. cikk Hatály (1) Az irányelv a munkavállalók szabad mozgásának a következő, a 492/2011/EU rendelet cikkében említett szempontjaira alkalmazandó: a) a munkavállalás lehetősége; b) a foglalkoztatási és munkafeltételek, különös tekintettel a javadalmazásra, az elbocsátásra, a munkahelyi egészségre és biztonságra, és munkanélküliség esetén az újraelhelyezésre vagy újrafoglalkoztatásra; c) a szociális és az adókedvezményekhez való hozzáférés; d) a szakszervezeti tagság és a munkavállalói képviseleti testületekbe való választhatóság; e) a képzésen való részvétel lehetősége; f) a lakhatási lehetőségek; g) az uniós munkavállalók gyermekeinek az oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben és szakképzésben való részvételi lehetősége; h) a munkaügyi hivatalok által biztosított segítségnyújtás. (2) Ennek az irányelvnek a hatálya megegyezik a 492/2011/EU rendelet hatályával. 3. cikk Jogvédelem (1) A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi olyan uniós munkavállaló és családtagjai, akik úgy ítélik meg, hogy a szabad mozgáshoz való jogukat indokolatlanul korlátozták vagy korlátozzák, illetve indokolatlanul akadályozták vagy akadályozzák, vagy hogy az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt őket sérelem érte, az EUMSZ 45. cikkéből és a 492/2011/EU rendelet cikkéből eredő kötelezettségek érvényesítése érdekében bírósági úton érvényesíthessék az ebből az irányelvből eredő igényeiket, miután az esetleges jogorvoslati lehetőségeket az általuk szükségesnek vélt esetben akár egyeztetési eljárás útján is az illetékes hatóságoknál már kimerítették, akár annak a viszonynak a megszűnte után is, amelyben a korlátozás és az akadályozás vagy a megkülönböztetés állítólagosan történt. (2) A tagállamok biztosítják, hogy azok az egyesületek, szervezetek a szociális partnereket is beleértve vagy egyéb jogi személyek, amelyeknek a nemzeti jogszabályokban, gyakorlatban vagy kollektív szerződésekben meghatározott kritériumoknak megfelelően jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy ezen irányelv rendelkezéseinek betartását biztosítsák, részt vehessenek az uniós munkavállalók és családtagjaik jóváhagyásával, az ő nevükben vagy érdekükben az 1. cikkben említett jogok érvényesítése érdekében folytatott bármely bírósági és/vagy közigazgatási eljárásban. (3) A (2) bekezdés alkalmazása nem sértheti a szociális partnereknek, valamint a munkavállalók és munkáltatók képviselőinek adott esetben a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlat szerinti egyéb hatásköreit és kollektív jogait, beleértve a kollektív érdekre tekintettel hozott intézkedéseket is. (4) A (2) bekezdés a bíróság előtti képviseletre és a védelem jogára vonatkozó eljárás nemzeti szabályainak sérelme nélkül alkalmazandó. (5) E cikk (1) és (2) bekezdése az 1. cikkben említett jogok érvényesítésére vonatkozó határidőkről szóló nemzeti szabályok sérelme nélkül alkalmazandó. A tagállami határidők azonban a gyakorlatban nem lehetetleníthetik el, illetve nem nehezíthetik meg rendkívüli módon az említett jogok gyakorlását. (6) A tagállamok bevezetik a nemzeti jogrendszerükbe az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az uniós munkavállalókat megvédjék az 1. cikkben említett jogok érvényre juttatása érdekében tett panasz vagy egyéb eljárás miatt esetlegesen őket érő kedvezőtlen bánásmóddal vagy hátrányos következményekkel szemben.

15 L 128/13 4. cikk Az egyenlő bánásmódot népszerűsítő és az uniós munkavállalókat és családtagjaikat támogató szervek (1) Az egyes tagállamok kijelölik az uniós munkavállalókkal és azok családtagjaival szembeni, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetéstől és a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának indokolatlan korlátozásától vagy akadályozásától mentes egyenlő bánásmód előmozdításával, elemzésével, figyelemmel kísérésével és támogatásával megbízott egy vagy több struktúrát vagy szervet (a továbbiakban: a szervek), és meghozzák az azok működéséhez szükséges intézkedéseket. Az említett szervek hasonló célú, nemzeti szinten meglévő szervek részei is lehetnek. (2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ez említett szervek hatásköre magában foglalja a következőket: a) független jogi és/vagy egyéb segítség nyújtása, illetve ilyen segítségnyújtás biztosítása az uniós munkavállalók és családtagjaik számára, az uniós munkavállalók és családtagjaik, valamint az egyesületek, szervezetek és egyéb jogi személyek 3. cikkben említett jogainak sérelme nélkül. b) kapcsolattartó pont szerepének betöltése a többi tagállam hasonló kapcsolattartó pontjaival szemben az együttműködés és a releváns információk megosztása céljából; c) független felmérések és elemzések készítése vagy megrendelése az uniós munkavállalók és családtagjaik szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának indokolatlan korlátozása és akadályozása, vagy az állampolgárság alapján történő megkülönböztetése tárgyában; d) független jelentések közzétételének biztosítása és ajánlások megfogalmazása az ilyen korlátozásokhoz és akadályokhoz, vagy a megkülönböztetéshez kapcsolódó problémákról; e) megfelelő információk közzététele a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós jogszabályok tagállami szintű alkalmazására vonatkozóan. Az első albekezdés a) pontjával összefüggésben, amennyiben a szervek bírósági eljárások során nyújtanak segítséget, ezt díjmentesen teszik az olyan személyek számára, akik a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlat értelmében nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással. (3) A tagállamok értesítik a Bizottságot e kapcsolattartó pontok nevéről, elérhetőségéről és a velük kapcsolatos naprakész információkról és változásokról. A Bizottság nyilvántartást vezet a kapcsolattartó pontokról, és azt a tagállamok rendelkezésére bocsátja. (4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a meglévő vagy újonnan létrehozott szervek ismerjék és képesek legyenek használni a meglévő uniós szintű tájékoztatási és segítségnyújtási szolgáltatásokat mint amilyenek az Európa Önökért, a SOLVIT, az EURES, az Enterprise Europe Network és az egyablakos ügyintézési pontok és tudjanak együttműködni azokkal. (5) Amennyiben egynél több szervet bíznak meg a (2) bekezdésben említett feladatok ellátásával, a tagállamok gondoskodnak a feladatok összehangolásáról. 5. cikk Párbeszéd A tagállamok előmozdítják a párbeszédet azon szociális partnerekkel és azon megfelelő nem kormányzati szervezetekkel, amelyeknek az egyenlő bánásmód elvének előmozdítása céljából a nemzeti jogszabályoknak vagy gyakorlatnak megfelelően jogos érdekében áll hozzájárulni az uniós munkavállalók és családtagjaik szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának indokolatlan korlátozása és akadályozása, valamint az állampolgárság alapján történő megkülönböztetése elleni küzdelemhez. 6. cikk Információkhoz való hozzáférés és tájékoztatás (1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tagállam egész területén, minden megfelelő eszköz segítségével tájékoztatást nyújtsanak az érintett személyek elsősorban az uniós munkavállalók és munkáltatók számára az ezen irányelv és a 492/2011/EU rendelet cikke alapján hozott rendelkezésekről. (2) A tagállamok az Unió intézményeinek egynél több hivatalos nyelvén világos, ingyenes, könnyen hozzáférhető, átfogó és naprakész tájékoztatást biztosítanak az uniós jogszabályok által a munkavállalók szabad mozgására vonatkozóan biztosított jogokról. Ezeket az információkat az Európa Önökért és az EURES honlapján is könnyen elérhetővé kell tenni.

16 L 128/ cikk Minimumkövetelmények (1) A tagállamok bevezethetnek vagy fenntarthatnak olyan rendelkezéseket, amelyek az egyenlő bánásmód elvének védelme szempontjából kedvezőbbek, mint azok, amelyeket ez az irányelv állapít meg. (2) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az ezen irányelv 4. cikkében említett, az uniós munkavállalókkal és azok családtagjaival szembeni, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetéstől mentes, egyenlő bánásmód előmozdításával, elemzésével, figyelemmel kísérésével és támogatásával megbízott szervek hatáskörét kiterjesztik a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló bármely uniós polgárnak és családtagjainak az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódhoz való jogára, ahogyan ezt az EUMSZ 21. cikke és a 2004/38/EK irányelv előírja. (3) Ezen irányelv végrehajtása nem jelentheti az uniós munkavállalóknak és családtagjaiknak nyújtott védelem mértékének csökkentését az irányelv által szabályozott területeken, a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy a bekövetkezett változásokhoz igazodjanak olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bevezetésével, amelyek különböznek a május 20-án hatályban lévőktől, feltéve, hogy ezen irányelvet betartják. 8. cikk Átültetés (1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek május 21-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 9. cikk Jelentés A Bizottság november 21-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak ezen irányelv végrehajtásáról, és javaslatot tesz az esetleg szükséges módosításokra. 10. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. 11. cikk Címzettek Kelt Strasbourgban, április 16-án. az Európai Parlament részéről az elnök M. SCLZ a Tanács részéről az elnök D. KOURKOULAS

17 L 128/15 II (Nem jogalkotási aktusok) NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK A TANÁCS HATÁROZATA (2014. április 14.) az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről (2014/239/EU) AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 79. cikke (3) bekezdésére, összefüggésben 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Parlament egyetértésére, mivel: (1) A 2014/242/EU tanácsi határozattal ( 1 ) összhangban, az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodást feltételezve annak egy későbbi időpontban történő megkötését aláírták. (2) A megállapodást jóvá kell hagyni. (3) A megállapodás visszafogadási vegyes bizottságot hoz létre, amelynek el kell fogadnia eljárási szabályzatát. Helyénvaló erre az esetre vonatkozóan egyszerűsített eljárást előírni az uniós álláspont kialakítására. (4) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban e tagállamok nem vesznek részt e határozat elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. (5) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e határozat elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság közötti, a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodást a Tanács az Unió nevében jóváhagyja. A megállapodás szövegét csatolták e határozathoz. ( 1 ) Lásd ennek a Hivatalos Lapnak a 47 oldalát.

18 L 128/ cikk A Tanács elnöke kijelöli a megállapodás 23. cikkének (2) bekezdésében meghatározott értesítést az Unió nevében elvégezni jogosult személyt(eket), annak kifejezésére, hogy az Unió a megállapodást ( 1 ) magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el. 3. cikk A megállapodás 19. cikkével létrehozott visszafogadási vegyes bizottságban az Uniót a tagállami szakértők támogatásával a Bizottság képviseli. 4. cikk A Tanács által kijelölt különbizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság alakítja ki az Unió visszafogadási vegyes bizottságban képviselt álláspontját a bizottság eljárási szabályzatának a megállapodás 19. cikke (5) bekezdésével összhangban történő elfogadására vonatkozóan. Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba. 5. cikk Kelt Luxembourgban, április 14-én. a Tanács részéről az elnök A. TSAFTARIS ( 1 ) A Tanács Főtitkársága közzéteszi a megállapodás hatálybalépésének időpontját az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

19 L 128/17 MEGÁLLAPODÁS az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság között a jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK, AZ EURÓPAI UNIÓ, a továbbiakban: az Unió; továbbá AZ AZERBAJDZSÁN KÖZTÁRSASÁG, a továbbiakban: Azerbajdzsán, AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy erősítsék együttműködésüket az illegális bevándorlás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében, AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy e megállapodás segítségével és viszonossági alapon gyors és hatékony eljárásokat hozzanak létre az olyan személyek azonosítására, illetve biztonságos és szabályos visszatérésére, akik Azerbajdzsán vagy az Európai Unió valamely tagállama területére való beutazás vagy tartózkodás feltételeinek nem, illetve már nem felelnek meg, továbbá hogy az együttműködés szellemében elősegítsék az ilyen személyek átszállítását, HANGSÚLYOZVA, hogy e megállapodás nem érinti az Európai Uniónak, az Európai Unió tagállamainak és Azerbajdzsánnak a nemzetközi jogból, így különösen a menekültek jogállásáról szóló július 28-i egyezményből és annak január 31-i jegyzőkönyvéből származó jogait, kötelezettségeit és felelősségét, FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyvvel összhangban Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint Írország e megállapodásban nem vesz részt, kivéve, ha az említett jegyzőkönyvnek megfelelően erre irányuló szándékát bejelenti, FIGYELEMBE VÉVE, hogy e megállapodás rendelkezései, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének hatálya alá tartoznak, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, a Dán Királyság helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyvvel összhangban nem vonatkoznak a Dán Királyságra, A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG: 1. cikk Fogalommeghatározások E megállapodás alkalmazásában: a) visszafogadás : e megállapodás rendelkezéseivel összhangban azon személyek (a megkeresett állam saját állampolgárai, harmadik országok állampolgárai vagy hontalan személyek) megkereső állam általi átadása és a megkeresett állam általi befogadása, akik a megkereső állam területére illegálisan léptek be, vagy vannak jelen, illetve tartózkodnak; b) a Szerződő felek : Azerbajdzsán és az Unió; c) tagállam : az Unió valamely tagállama, melyre nézve e megállapodás kötelező erejű; d) azeri állampolgár : bármely személy, aki Azerbajdzsán jogszabályai értelmében azeri állampolgársággal rendelkezik; e) egy tagállam állampolgára : bármely személy, aki az Unió által alkalmazott fogalommeghatározás szerint valamely tagállam állampolgárságával rendelkezik;

20 L 128/ f) harmadik ország állampolgára : bármely személy, aki Azerbajdzsán, illetve valamely tagállam állampolgárságától eltérő állampolgársággal rendelkezik; g) hontalan személy : bármely személy, aki egyetlen állam állampolgárságával sem rendelkezik; h) tartózkodási engedély : bármilyen típusú, Azerbajdzsán, illetve valamely tagállam által kibocsátott engedély, amely az adott személyt feljogosítja arra, hogy a területén tartózkodjon. Ez nem foglalja magában azokat az ideiglenes engedélyeket, amelyek alapján az érintett személy a menedékjog vagy a tartózkodási engedély iránti kérelem feldolgozásával összefüggésben tartózkodhat az adott állam területén; i) vízum : bármilyen típusú, Azerbajdzsán, illetve valamely tagállam által kibocsátott engedély vagy határozat, amely a területére való belépéshez, az ottani tartózkodáshoz vagy az azon való átutazáshoz szükséges. Ez nem foglalja magába a repülőtéri tranzitvízumot; j) megkereső állam : az az állam (Azerbajdzsán vagy a tagállamok egyike), amely e megállapodás 8. cikke értelmében visszafogadási kérelmet, vagy 15. cikke értelmében átszállítás iránti kérelmet nyújt be; k) megkeresett állam : az az állam (Azerbajdzsán vagy a tagállamok egyike), amelyhez e megállapodás 8. cikke értelmében visszafogadási kérelmet, vagy 15. cikke értelmében átszállítás iránti kérelmet nyújtanak be; l) illetékes hatóság : Azerbajdzsán vagy a tagállamok egyikének bármely olyan nemzeti hatósága, amelyet a megállapodás 20. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban annak végrehajtásával bíznak meg; m) átszállítás : a harmadik országbeli állampolgárnak vagy a hontalan személynek a megkeresett állam területén történő áthaladása a megkereső államból a célországba történő utazás során. 2. cikk Alapelvek Az illegális migráció megelőzésére és az az elleni küzdelemre irányuló együttműködés megerősítése mellett, az e megállapodás hatálya alá tartozó személyek tekintetében az alkalmazás során mind a megkereső, mind a megkeresett államnak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és a vonatkozó nemzetközi okmányokból eredő kötelezettségeiket és felelősségüket, különös tekintettel a következőkre: az évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata; az évi, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény és annak jegyzőkönyvei; az évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya; az évi ENSZ egyezmény a kínzásról; évi genfi egyezmény a menekültek helyzetéről és annak évi jegyzőkönyve. A megkeresett államnak a fent felsorolt nemzetközi okmányok által előírt kötelezettségeinek megfelelően különösen biztosítania kell a területére visszafogadott személyek jogainak védelmét. A megkereső államnak az önkéntes visszatérést előnyben kell részesítenie a kitoloncolással szemben, amennyiben nincs oka azt feltételezni, hogy az meghiúsítaná a személynek a megkeresett államba történő visszatérését. I. SZAKASZ AZERBAJDZSÁN VISSZAFOGADÁSI KÖTELEZETTSÉGEI 3. cikk Saját állampolgárok visszafogadása (1) Valamely tagállam megkeresésére és az e megállapodásban előírtakon kívüli további formalitások nélkül Azerbajdzsán visszafogad minden olyan személyt, aki a megkereső tagállam területére való belépés vagy tartózkodás hatályos feltételeinek nem, illetve már nem felel meg, feltéve, hogy bizonyított vagy meggyőző bizonyíték alapján megalapozottan feltételezhető, hogy ezek a személyek azeri állampolgárok.