Debrecen és a Nagyerdő

Átírás

1 Debrecen és a Nagyerdő BOTOS GÉZA Debrecen városunk fekvésénél és éghajlatánál fogva meglehetősen mostoha körülményeket kínál meglevő és tervezendő zöldövezeti létesítményei számára. Debrecen mint ismeretes a nyírségi és nagykun-hajdúháti erdőgazdasági tájak határterületén fekszik. A város közepe táján találkoznak egymással a többnyire gyenge termőerejű nyírségi homokterületek, a Nagykun-Hajdúhát acélos-búza és kukoricatermő mezőségi lösztalajai és a Hortobágyra jellemző szikes talajok. Mivel évszázadok óta az állattenyésztés, a mezőgazdasági termelés és az ezekkel kapcsolatos kereskedelem foglalkoztatta a város lakosainak jó részét, inkább az északi, északkeleti és keleti homokos részeken alakultak ki nagyobb összefüggő erdők, míg a déli és délnyugati részek ma csaknem kizárólag a mezőgazdasági termelést szolgálják. A nagy szántóterületeket csak itt-ott szakítja meg egy-egy újonnan telepített erdősáv, vagy kisebb facsoport, s csak távoli akác és nyár fasorok jelzik a terjedelmes táblák határán húzódó dűlőutakat és árkokat. A kontinentális klíma következtében a csapadékviszonyok nem kedveznek az erdőtelepítéseknek; számottevő folyója vagy vízfolyása nincs Debrecennek. Külterületén számos nagyobb összefüggő erdő helyezkedik el, mint a monostori, nagycserei, halápi és banki erdőtestek. Ezek az erdők, amelyek északról kiindulva mintegy 10 km távolságból fogják körül a város északkeleti, keleti és délkeleti részét, már a középkorban is léteztek és többnyire Debrecen város tulajdonát képezték. A várostól való távolságuk, fajösszetételük és feltáratlanságuk miatt azonban üdülés céljára jelenleg alig szolgálhatnak, s ezért írásom keretén belül nem foglalkozom velük. Ha figyelembe vesszük a Városrendezési Normaszabályzatban (1951) a településekre és ipartelepek területére megállapított normát, debreceni viszonylatban területnagyság tekintetében elfogadhatónak mondhatjuk a kialakult zöldövezeti képet. A város központjából 5 km sugárral rajzolt körben elhelyezkedő erdők és fásítások tulajdonjogi területi és erdőtípuskénti megoszlását ábrázolja a kimutatás. A táblázatból kitűnik, hogy Debrecen közvetlen környékén gyalogosan 1 óra alatt elérhető távolságban 1467 ha erdő, erdősáv és facsoport jellegű zöldterület van, a fasorokat nem számítva. A város jelenlegi lakosságának száma Figyelembe véve az évi fős szaporodást, a évre lélekszámmal számolhatunk. Területnagyság tekintetében tehát a jelenlegi erdőmennyiség bőségesen elégnek mondható. (2000-re 702 ha erdő lenne szükséges a normák alapján.) Ezek az erdők azonban mint az a táblázatból is kitűnik szerkezetüknél és fafaj összetételüknél fogva, valamint rendeltetésüket is figyelembe véve, a Nagyerdő parkja és üzemi területe kivételével jelenleg nem alkalmasak az üdülésre, illetve zöldterületi, egészségvédelmi és esztétikai igények kielégítésére. Ipari védő-állományokat sem találunk közöttük, mivel Debrecen legjelentősebb ipari létesítményei (a Hajdúsági Gyógyszergyár és a debreceni Gördülőcsapágy Művek) a város északi részén, a Nagyerdő közelében helyezkednek el. ahol külön védőövezet kiképzésére nincs szükség, illetve a Gördülőcsapágygyár esetében a beépítettség következtében nincs lehetőség.

2 Debrecen város zöldterületeinek táblázatos kimutatása a Városrendezési Xorma (1951) alapján Sor sz. Tulajdonos Terület, ha Állomány típus Kor Rendeltetés 1. Debreceni Leg. Bizottság 1 nnyár erdősáv 12 Legelő védelem 2. Debreceni Leg. Bizottság 3 A-nNy erdősáv 12 Legelő védelem 3. Debreceni Leg. Bizottság 3 kst erdőfolt 15 Legelő védelem 4. Herbária" Gyógynövény Vállalat 9 S Ipari epres 6 Selyem termi 5. Herbária" Gyógynövény Vállalat 2 Ipari epres 7 Selyem tei'm Debreceni Agrártud. Főiskola Debreceni Agrártud. Főiskola 49 6 Akác erdősáv kst erdősáv 9 9 Mező védelem Mező védelem 8. Debreceni Agrártud. Főiskola 27 nnyár sáv 9 Mezővédelem 9. Debreceni Agrártud. Főiskola 43 nny intenzív kult. 1 Cellulóz term. 10. Petőfi" T. Sz. 9 Akác sáv 14 Fatermelés 11. Vörösmarty" TSz. 20 A nny erdő 10 Fatermelés 12. Húsfeldolg. Vállalat 9 A nny erdő 5 Fatermelés 13, Magyar Állam Apafa 178 kst A erdő 18 Fatermelés 14. Magyar Állam Nagyerdő 938 kst-a-nny-egy Egészs. véd. 15. Debrecen Város Nagyerdő 164 kst típ Park. Összesen: 1467 Megj.: A terület adatok beírása ha-os kerekítéssel történt. Ami a jövőt illeti a városi tanács távlati fejlesztési terve a város délnyugati szélén, a belterületi határ mentén irányozza elő nagyobb ipartelepek létesítését, éspedig a szoboszlói és kishegyesi utak között elterülő, több száz hektár kiterjedésű legelő mellett. A Debrecen környékén uralkodó északi- és északkeleti veszélyes szélirány miatt a nagyobb gyáregységek telepítése e térség délnyugati részén történik. Az iparövezetnek a várostól való elválasztására, valamint az esetleges füstkárosodások elleni védelem céljából itt egy szélesebb 100 m szélességet is meghaladó erdősáv létesítése lenne célszerű. Debrecen lakosságának üdülését és egészségvédelmét jelenleg szinte kizárólag a várostól északra elterülő Nagyerdő szolgálja. Ennek a mai pusztulófélben levő kocsányostölgy sarjerdőnek az ősét eredetileg is tölgy-típusú állomány képezte, mely már évszázadokkal ezelőtt fennállt. Az erdővel kapcsolatba hozható legrégibb írásos emlék a Váradi Regestrumban

3 található, 1214-ben keletkezett adás-vételi szerződés. Eszerint a mai Hajdúböszörmény határában akkor fennálló Salamon falu egy harmada került eladásra házhelyekkel és a hozzátartozó erdőkkel együtt. Az eladott erdő részét képezte annak a több ezer hold kiterjedésű, összefüggő erdőtestnek, amely abban az időben Hajdúböszörmény, Hajdúhadház és Debrecen között helyezkedett el és minden valószínűség szerint a mai Nagyerdő ősét is magában foglalta. Ugyancsak a Nagyerdő lehetett annak az adományozó levélnek a tárgya, mely diplomát" özv. Hunyadi Jánosné, Szilágyi Erzsébet és Hunyadi Mátyás adott ki 1460-ban és 1461-ben silvae nostrae" (a mi erdeink) őrzéséről, fenntartásáról és haszonvételéről. A királyi adományozó levél szerint:...ha városunkat véletlenül tűz pusztítaná el, hamarabb felépül azon erdőből, sőt ugyanazon erdő őrzése is könnyebb a polgárok, mint a változó ispánok által". Debrecen a Nagyerdő és Apafája"-erdőre vonatkozóan 1583-ban kapott újabb adományozó levelet Báthory Zsigmondtól. Ettől az időponttól kezdődően már gyakrabban találkozunk a Nagyerdő létezését igazoló írásokkal és okmányokkal. Mint a debreceni erdőkkel kapcsolatos érdekességet említem meg, azt a pert, amelyet Bayoni István banki földesúr folytatott enyingi Török János úriszéke előtt 1561-ben Gergely deák debreceni főbíró és hatvan szenátortársa ellen január 7-én ugyanis Mahmut szandsák-bék" felszólította Debrecen elöljáróságát, polgárait, s elsősorban Gergely deák akkori főbírót, hogy szolnoki háza" (vára) építéséhez elegendő szálfát termeljenek ki részére a debreceniek. Az üzenet szerint:...tehát ez levelet látván, senki abban ellent ne tartson, hanem szabadon hagyják vágniok." Az írásos emlék szerint: A debreceniek pedig, akikre a bék másodszor is keményen ráparancsolt vallomásuk szerint saját erdeikben nem találának elegendő alkalmatos fát, el akarván kerülni a fő török uraknak nehezen lecsillapítható haragját, alkalmazkodtak a bék levelének szószerinti értelmezéséhez. Tehát ott szerezték meg a szükséges fát, ahol találták; a legközelebb ért banki erdő fáit vágták ki és szállították a szultán szolnoki házához." A banki erdő akkori legtekintélyesebb földesura Bayoni István pedig emiatt perbe fogta Gergely deák debreceni főbírót, szenátor uraimékkal együtt. A perirat szerint:... a debreceniek hatalmasul reá ménének a Bayoni úr banki erdejére és onnan háromezer szálfát elvittenek, kit Szolnokba, kit penig egyebüvé tettének benne." Az erdőtulajdonos végül is elvesztette a pert az úriszéken részint azért, mert a debreceniek a Szandzsák-bék idézett levelére hivatkoztak, részt pedig azért, mert a bíró két társával együtt megesküdött, hogy annak idején nem tiltakozott a fatermelés ellen Bayoni István földesúr. A történet mindenesetre a debreceni polgároknak erdeik és elsősorban a Nagyerdő iránt tanúsított szeretetét igazolja. Régen a nedves részeken és a tocsogókból kiemelkedő buckahátakon jól díszlett a kocsányostölgy főfafajú erdő. A tölgyes a mélyebb fekvésű területeken (s ezek a területek képezték a múltban a Nagyerdő zömét) a nyírségi gyöngyvirágos-tölgyes (Convallario-Quercetum tibiscense) az önmagát jól beárnyékoló, zárt állású asszociációs típusába tartozik, helyenként pedig a magasabb fekvésű buckatetőkön és kiritkult foltokon a pusztai-tölgyesek (Fesíitco-Quercefwm roboris) természetes erdőtípusába sorolható. Az erdő főfafaja a kocsányostölgy. Mellette elegyfaként a mezeiszil, mezeijuhar, vadkörte, madárcseresznye, rezgő- és szürkenyár és ezüsthárs jelentkezik. Ezek a fafajok nemcsak második koronaszintet képeznek, hanem a felső szintben is gyakran megtalálhatók. Alattuk gazdag cserjetársulás helyezkedik el.

4 A XVIII. és XIX. században végrehajtott vízrendezések következtében a korábbi belvizek eltűntek, a talajvíz pedig 8 10 m mélységig lesüllyedt. A talajok szárazabb vízgazdálkodási fokba kerülvén, a túltartott sarjtölgyek csúcsszáradásnak és pusztulásnak indultak. A törzspusztulás következtében támadt tisztások területén a gyomosodá? is erősen jelentkezett. A napnak kitett, száraz, felmelegedő területek a cserebogár rajzás melegágyává lettek. A felújítás legnagyobb akadálya ma is a közönséges- és helyenként az erdei cserebogár. Ezek pajorjait tömegesen találhatjuk meg a tuskóirtások és talajforgatások alkalmával a talajban. A Nagyerdő területén a vizsgált próbagödrökben átlagosan 8 pajor található m 2 -ként. A talaj termőerejének leromlásához az ember is hozzájárult. Török Gábor városi erdőmester (1882) hiteles feljegyzése szerint a városi lakosság évente szekér földet hordott el a Nagyerdő területéről az elmúlt században Még ma is gyakran viszik el kertészeti célból a lombalmot és a humifikálódott elegyrészekben gazdag feltalajt. Ha fentiekhez hozzávesszük az elmúlt két évszázadban végrehajtott belvízrendezést, a szárazságra hajló homokterületek megszaporodásával érthetővé válik a Nagyerdő és a város fafajpolitikájában bekövetkezett kedvezőtlen változás, a zöldövezeti képben ma mutatkozó elakácosodás is. A termőhelyi viszonyok ilyen változása folytán nemcsak az utcák és dűlőutak fásításaiban hódított tért az akác, hanem az egykor teljesen tölgy-típusú erdőtestben, a Nagyeidőben is szinte uralkodóvá vált és fokozatosan szorította ki a zöldövezeti szempontból és üdülés céljából sokkal kívánatosabb kocsányostölgy állományokat Mint már említettem, a Nagyerdőt évszázadokon keresztül sarjerdő üzemmódban kezelte a város. A vágásfordulót 120 évben szabták meg. A kiöregedett tuskók és gyökerek rossz sarjadzó képessége folytán nagy kiterjedésű tisztások keletkeztek, ahol a fűkaszálás és a legeltetés harapódzott el. Ilyen körülmények között már csaknem két évszázaddal ezelőtt problematikussá vált az erdő természetes felújítása. Az első mesterséges felújítási kísérletek bizonyítéka az 1743-ban és 1745-ben született városi tanácsi döntés. A határozat értelmében a tanács a kiritkult tisztás foltokat körülárkoltatja, tövissel bekerítteti, felszántatja és makkal bevetteti. Az 1811-es határozat kimondja, hogy,,... sem az Apafáján, sem a Nagyerdőn található pusztaságokat senki se szántani, se kaszálni ne merészelje és erre a fürmender uram szorgalmatosan vigyázzon egyszersmind szedessen elegendő ért makkot is és azzal az említett pusztaságokat vettesse bé!" Az elmúlt század végén Török erdőmester a makknak az anyafák alá történő bekapálása és vákáncsos" rendszerben a kukorica köztessel történő fészkesmakkvetés mellett az akác védőállomány alatti fészkes makkvetést ajánlja a cserebogár károsítás elkerülése érdekében. Itt jegyzem meg mint- érdekességet, hogy a védőállományul használt akác törzseket beszemezték és azokat később mint gömbakác-suhángokat a város belterületi fásításában alkalmazták. A védőállományokból visszamaradó akác telepítések egyúttal részben okozói lettek a későbbi elakácosodásnak is. Az erdőgazdálkodás (és ezzel együtt elsősorban az erdőfelújítás) belterjességének mértékét, valamint a városi lakosság számára történő parkosítási feltártság fokát véve alapul, a Nagyerdő területét három zónára oszthatjuk: a Nagyerdei körút által körülzárt belső park öve; a Nagyerdei körút Benczúr Gyula út Pallagi út és Hadházi út által határolt (jelenleg parkosítás alatt álló) második parköv;

5 a Benczúr Gyula úttól és Móricz Zsigmond úttól északra fekvő egészségvédelmi rendeltetésű erdőterület (régebben a Nagyerdő üzemi területe). A várostól távolodva zónánként csökkenő tendenciát mutat a parkosítottsági feltártság és ezzel együtt az erdőfelújítás intenzív volta is. A belső park öve 83 ha kiterjedésű, jelenleg a városi tanács tulajdonában és kezelésében áll. Facsoportok és egyedülálló fák foglalnak itt helyet virágágyakkal, füvesített területekkel, mesterséges tavakkal, vízfolyásokkal és gazdag úthálózattal feltárt parkerdő formájában. 1. ábra. A Nagyerdő östölgyesének egyik tanúja A belső park kialakításához az 1860-as években kezdett hozzá a korábban kialakult debreceni Emlékkert Bizottság". Ennek parkövében foglal helyet a közjólétet és üdülést szolgáló legtöbb létesítmény. Ilyen a Vigadó, mely ban épült fel, s kezdetben fürdőházzal egybeépítve szolgálta legelsőként a debreceni lakósok üdülését és egészségvédelmét. Említésre méltó még a Vigadóhoz csatlakozó Nagyerdei Gyógyfürdő, a debreceni Stadion, a Víztorony, a szabadtéri színpad, a Vidám park, az állatkert és néhány egyéb - üdülési és sportcélokat szolgáló létesítmény. Ezek az építmények mintegy 45 ha területet foglalnak el, s így a belső parkban csak 38 ha felújítás alatt álló zöldterülettel számolhatunk. A megromlott fatermesztési viszonyok a Nagyerdő és ezzel együtt különösen a belső park mesterséges felújításának a szükségességét már az elmúlt században sürgetően vetették fel. A felújítás azonban a közbejött két világháború miatt csak az 1950-es évek elején vehette kezdetét. Ez időben kocsányostölgy, hárs, platán, juhar és egyéb suhángméretű anyagok és koronás fák szoliter alátelepítése útján próbálkozott a város a felújítás megoldásával. Ez a próbálkozás azonban a nagyfokú cserebogár fertőzöttség, a lábon álló fák árnyékhatása és gyökérkonkurenciája, a gyomnyomás, valamint

6 a locsolás hiánya miatt nem járt kellő eredménnyel, s csak ott biztatott némi sikerrel, ahol a mesterséges tavak vagy vízfolyások pótolták az egyébként szükséges vizet. A belső park tölgy-rekonstrukciós tervének végrehajtásához a városi tanács megbízásából 1961-ben kezdett hozzá a volt Hajdúsági Állami Erdőgazdaság (a Debreceni Városi Kertészettel karöltve), s a mai napig mintegy 10 ha területet újított fel. A kertészet koronás fákat telepített egyedileg 2-3 m 3 -es földlabdával az általa felújítandó területrészekre. Az erdőgazdaság kihasználva a faegyedeknek a fényért folytatott egymás közötti küzdelmét zárt állásban (100 X 100 cm-es hálózatban) csemete telepítéssel igyekezett biztosítani a minél gyorsabb magassági növekedést. 2. ábra. A kiritkult foltok tölgyrekonstrukciója a Belső-parkban A telepített erdőfoltok többségében kocsányostölgy típusú állomány létrehozására törekedtünk, vöröstölgy, ezüsthárs, platán, koraijuhar és vadgyümölcsök elegyítésével. A buckahátakon, a sekély humuszrétegű, száraz homoktalajokon ugyancsak 100 X 100 cm-es hálózatban erdeifenyőt telepítettünk fehérnyár tághálózatú (400 X 400 cm) egyidejű telepítésével. A fenti erdőszerű telepítések elegyarányát a későbbiekben gyakori belenyúlásokkal fogjuk a kívánt irányba befolyásolni, illetve a sűrűséget a parkban egyébként megkívánt mértékre csökkenteni. Ezeken az öntözéssel egybekapcsolt erdészeti felújítási módszerekkel telepített területeken a talajelőkészítés 80 cm mélységű kézi mélyforgatással történt. A mélyforgató gépek bevitele a táblák kicsiny volta, valamint a parki utak esetleges károsodása miatt nem volt lehetséges. Mélyforgatás közben kézi- és vegyszeres pajorirtást is végeztettünk talaj fertőtlenítő szerek egyidejű beforgatásával. Aldrinos szuperfoszfáttal, m 2 -enként 2 dkg-os évenkénti adagolással há-

7 rom éven keresztül kezeltük a felújított területeket. Ezenkívül az ültetés alkalmával az ültető gödrökbe 3 dkg HCH-t szórattunk. A talajerő utánpótlást m 2 -enként 2 cm vastag terítéssel történő tőzeges fekáltrágya kiszórásával és beásásával,biztosítottuk. Így a felújított terület hektáronként mintegy 200 q trágyát kapott évente 2 3 éven keresztül. Az ápolási időszakban a kapálással egyidőben szakaszonként öntöztettük a telepítéseket. A tenyészidőben m 2 -enként összesen 200 liter vizet juttattunk a területnek. Ez az intenzív erdészeti felújítási módszer a kezelt területeken elfojtotta a cserebogár-rajzást és biztosította a tápanyagutánpótlást, valamint a kocsányostölgy által megkívánt vízmennyiséget csaknem ideális mikroklímát biztosítva a csemeték számára. A fenti eljárással telepített és nevelt kocsányostölgyek ma 7 8 éves korukban a 7 8 m-es magasságot is elérik, s versengenek középgyorsan növő elegyfáik magassági növekedésével. (A versenyt természetesen az elegyfák 2 3 éves korban történő tőrevágásával igyekeztünk a tölgyek javára fordítani). A gyökérfejlődés vizsgálata céljából szükséges volna a jövőben ezeken a felújított foltokon néhány gyökérfeltárást is végezni. A növekedés erélye oly nagy, hogy egyes tölgycsoportok az évenkénti belenyúlást is megkívánják ahhoz, hogy a magassági növekedés mellett a parkban egyébként esztétikai okokból is kívánatos nagyobb koronájú faegyedeket is tudjunk nevelni. A belső park övezetében a tölgytípusú állományok rekonctrukciós munkálatait ilyen zárt erdőszerű, öntözéses erdészeti felújítási módszerekkel célszerű továbbra is végezni. Jelenleg folyamatban van a második parköv feltárása és stabilizált úthálózatának kibővítése. E parköv terület 81 ha. A városi Vízművek egyik kútegysége, a debreceni autós camping és a szociális otthon modern épülettömbje összesen 11 ha-t foglal el, a kezelendő zöldterület tehát mintegy 70 ha-t tesz ki. A parkövezetet a köztemetőhöz kifutó Ady Endre út osztja két részre. Keleti részét 36,2 ha kiterjedésű, hagyományos" erdészeti módszerekkel telepített, éves, zömmel 6 8 m magasságú, tölgy-típusú állomány borítja. Az egész területet a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezeli egészségvédelmi rendeltetéssel. Az említett keleti részen a kocsányostölgy főfafaj mellett mezeiszil, mezeiés koraijuhar, amerikai kőris, vadkörte, madárcseresznye, óriás- és hazainyár, ezüsthárs, erdei- és feketefenyő fordul elő szép számmal. Egy 3,2 ha-os folton 14 éves elegyetlen akác és 0,4 ha-on elegyetlen japánakác-folt található. A telepítés jórészt az 1950-es évek elején történt, s magán viseli "az akkori idők szokott hibáit. Az egyes fafajokat sok helyen ötletszerűen, nagy kiterjedésű foltokban, sakktábla-szerűén telepítették. Ez a tény a későbbi egységes állománykép kialakítását és a tervezett tölgy rekonstrukciót igen károsan befolyásolja. Bár az elmúlt években a kocsányostölgy fejlődését erősen veszélyeztető és a parkban egyáltalán nem kívánatos nemesnyár-felsőszintben gyérítést végzett az Erdőgazdaság, a bennmaradt nyarak még mindig elnyomással fenyegetik egyes részekben a tölgyeket. Ezek a nyarak még akkor is kitermelendők lennének, ha helyük tisztásként maradna fenn a jövőben. Ugyancsak el kellene távolítani ezekből az állományokból az amerikai kőrist is.

8 A parkerdőben mesterségesen, vagy természetes úton talajhiba, belvíz, egyéb okok miatt keletkezett tisztások esztétikai értéke egyébként sokszor nagyobb (az állományszéleken tapasztalható kedvező csoportos térkiképzések, i'ény- és színhatások stb. következtében), mint a teljesen záródott állományoké. Az elegyetlen akác- és japánakác foltokon sürgős fafaj cserét kellene végrehajtani, a belső parkban alkalmazott öntözéses erdészeti felújítási módszerrel. A nemesnyártól felszabadított kocsonyástölgy típusú állományban pedig további elegyarányszabályozó-tisztítást kellene végezni a kocsányostölgyek javára, a szilek, nyarak és kőrisek kitermelésével. A hársak, juharok és vadgyümölcsök egyes példányai az elegyesség biztosítása érdekében kímélendők lennének. 3. ábra. A felkopaszodott erdeifenyvesek helyébe ismét erdeifenyőt tettünk a Belső-park dombságain A meglevő úthálózat újratervezése, illetve helyenkénti stabilizálása is igen sürgős feladat. A nem kívánatos fafajok kitermelése következtében kialakuló esetleges tisztások felhasználhatók lennének a tervezendő térkiképzések bázisaiként. A túlzott szimmetriát és mesterkéltséget elkerülendő, ezek a tisztások a későbbiek során a tervezett úthálózat kiindulópontjai is lehetnének. A pihenőhelyeknek a tájba illő kiképzésére is gondolni kellene e részen, esőházak, megfelelő ülő alkalmatosságok, asztalok, szeméttárolók stb. elhelyezésével. A Nagyerdő második parkövét már olyan modern, emberközpontos szemlélet alapján kellene parkosítani, mint amilyenről pl. dr. Keresztesi Béla számolt be a Német Szövetségi Köztársaságban tett tanulmányútja alkalmából így jellemezve a Hamburgban megtekintett két nagy parkot: Bőven vannak itt játszóterek, kis golfpályák, sakkozó kertek és heverő pázsitok, ahol pédául szabad a fűre lépni, leteríteni a plédet, s kinek-kinek kedve szerint napozni vagy pihenni."

9 Az úthálózat kiképzésével egyidőben szükség volna a vízvezeték lefektetésére is, a későbbi esetleges öntözések könnyebb elvégzése, valamint az üdülés célját szolgáló higiéniai felszerelések és létesítmények vízzel való ellátása érdekében. A második parkövnek az Ady Endre úttól nyugatra eső, mintegy 45 ha-os táblájából 13,6 hektárnyi részt szintén hagyományos" erdészeti módszerekkel kezel az erdőgazdaság egészségvédelmi rendeltetéssel. A területet eredetileg borító idős kocsányostölgy állományt teljesen letermelték. 6,5 ha-t kocsányostölgy makkvetéssel telepített be az erdőgazdaság. 7,1 ha-t pedig vöröstölggyel elegyes erdeifenyő állománnyal ültetett be. A felújítás sikeres volt, bár a kezdeti cserebogárpajor károsítás éveken keresztül érezhető nyomokat hagyott a területen. I 1 M I ll 1 II ábra. A szabad vízfelületek emelik az alföldi üdülőerdők értékét Az állományban tág hálózatban, előhasználati céllal telepített nemes- és hazainyárakat az elmúlt esztendőkben vágták tőre, így jelenleg a felszabadított állomány fejlődését nem gátolja semmi. A jövőben kívánatos lenne a fenyőket minden esetben a kocsányos- és vöröstölgyek javára tisztítani és a tölgy kellő záródottságának elérése után teljes mértékben eltávolítani. A terület többi részét (mintegy 31 ha-t) az eredeti Nagyerdőből megmaradt ma is lábon álló, kiritkult kocsányostölgy sarjak foglalják el. Ezek nagyrésze azonban a 100 év feletti száradó csúcsú, fakinnal megrakott, cincérrágott, pusztulófélben levő, beteg fa. A terület felújítását az anyafák ritka állása miatt a gyomosodás erősen veszélyezteti. A gazdag cserjeszint ugyancsak hozzájárul ahhoz (a vidék amúgy is szélsőséges és száraz klímája mellett), hogy a nagy számban felverődő kocsányostölgy újulat megjelenése után néhány évvel ismét eltűnjék a területről. A 31 ha-os területet a talajminőség figyelembevételével két részre oszthatjuk. v

10 A tábla keleti, nagyobbik fele közel sík fekvésű és a Nagyerdő humuszban leggazdagabb területei közé tartozik. A nyugati része hullámosabb és különösen a buckahátakon gyengébb minőségű humuszos homok borítja. Az egész tábla északi szélén helyezkedik el Debrecen Város Vízműtelepének egyik kútegysége, s így az egész terület a kút védőkörzetéhez tartozik. A Vízművek egészségügyi előírásai miatt e térségben tilos mindennemű vegyszeres kezelés és altalaj trágyázás. Ez a körülmény a felújítási lehetőségeknek is korlátokat szab. A felújítás megoldására kétféle módszert ajánlhatok. A jó termőhelyű keleti részen kihasználva a könnyen felverődő kocsányostölgy természetes újulat adta lehetőségeket kivételesen meg lehetne kísérelni a természetes felújítást, kiegészítve a belső parkban alkalmazott öntözéses módszerrel. 5. ábra. A második övezetben a nemes- 6. ábra. Az Őserdő'' természetvédelmi nyarak kitermelése még akkor is kívá- területe a harmadik övezetben natos, ha helyükön üres foltok maradnak Az anyafák alól évi egy-két hektáros darabban el kellene távolítani a sűrű cserjeborítást. Ezzel a gyomnyomástól és a cserjék gyökérkorkurenciájától meg tudnánk szabadítani a felverődő tölgyújulatokat. Az eljárást ki lehetne egészíteni a makknak a hézagokba történő bekapásával, esetleg földlabdás szoliter fák alátelepítésével. Az újulat és a makkvetés megmaradása terén döntő súlya lenne a későbbi intenzív öntözésnek. A tervezett eljárás, siker esetén, azzal az előnynyel járna, hogy a felújítandó terület erdő jellegét még ideiglenesen sem kellene megszüntetni. A hasznos mikroorganizmusok átmentését is elősegítené, egyben a kiszáradástól, valamint a cserebogár dúlástól is meg tudná kímélni a felújított állományt. Az eljárás egyúttal megnövelné a jelenleg lábon álló idős fák élettartamát, ezzel a csapadékvíznek a talajba való juttatását is nagymértékben elősegítené.

11 A terület nyugati kedvezőtlenebb talaj adottságú hullámos, részeit a hagyományos" erdészeti módszerekkel lehetne felújítani. Az itteni állományszerü telepítésekben elsősorban az erdeifenyőnek lenne döntő szerepe. A későbbi időkben kerülhet sor a harmadik övezet zöldterületi szempontból való feltárására és sétaerdővé alakítására: a Nagyerdőnek a Móricz Zsigmond és Benczúr Gyula úttól Pallagig terjedő területére. Ez a Pallagi úttól keletre és nyugatra fekvő erdőtest 938 ha kiterjedésű. Régebben Debrecen város gazdálkodott benne, jelenleg állami tulajdonként a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezelésében áll. Az erdőről 1964-ben készült üzemterv tanúsága szerint az erdőtest egészségvédelmi rendeltetésű. A fafajmegoszlás képe az üzemterv adatai szerint a következő: kocsányostölgy 399 ha 42%, akác 369 ha 39%, egyéb keményfa 90 ha 10%, nemes- és hazainyár 51 ha 6%, erdei- és feketefenyő 29 ha 3%. A 42%-ot kitevő kocsányostölgy állományból már csak 72 ha-ra terjed az eredeti idős sarjerdő. Érintetlen állapotban pedig csak 35,3 ha területű ún. őserdő" található a Pallagi út nyugati oldalán, 131 éves átlagkorral. Ma ez a rész természetvédelmi terület, s így az erdőrészletben semmiféle használat nem folyik. Fafaj összetételére jellemző, hogy a sarj kocsányostölgyek mellett nagy számban tartalmaz vadgyümölcs féléket, főleg madárcseresznyét és vadkörtét. A Nagyerdő egészségvédelmi övezetében a belterület határán helyezkedik el a klinikáktól északra a tüdőszanatórium, az erdő keleti sarkában pedig a debreceni köztemető, a Borsos József által 1936-ban épített krematórium épületével. A termőhelyi degradáció folytán az állományviszonyokban bekövetkezett leromlás, valamint a tervszerűtlenül alkalmazott tarvágásos véghasználati mód következtében nagykiterjedésű felújítandó vágásterületek keletkeztek. Ezek a cserebogár rajzás melegágyaivá lettek és igen kedvezőtlenül befolyásolják mindmáig a Nagyerdő ezen erdőtestében a kocsányostölgy-rekonstrukció feltételeit. Emellett a két világháború és az utánuk következő időszak amikor a Nagyerdőt is,,fagyár"-nak tekintették sajnos nagyon csökkentette az idős tölgyállományok területét. Egyben megnövelte a felújítási gondokat is. Az ez időben eluralkodó ipari szemlélet folytán a tölgy állományok helyébe az egészségvédelmi rendeltetésű erdőkben egyáltalán nem kívánatos akác és nemesnyár állományok sorát telepítették. A második világháború után mintegy tíz évnek kellett eltelnie, hogy a konszolidáció e téren is érvényt szerezzen a Nagyerdőben a városi lakosság érdekeit szolgáló korszerű egészségvédelmi és esztétikai szempontoknak. így lassanként ebbe az irányba tolódott el a Nagyerdőben újonnan telepített állományok fafaj összetétele is. A jelenleg is érvényes üzemterv adatai alapján a fafaj- és korosztály viszonyokat a túloldali táblázat tartalmazza. A táblázat tanúsága alapján a Nagyerdő ezen részében 369 ha akác és 42 ha nemesnyár állomány van. Így az erdő területének csaknem fele az egészségvédelmi rendeltetésű erdőkben nem kívánatos, fatermelési célt szolgáló állományokból tevődik össze. Ezekben az állományokban (az elérendő tölgyrekonstrukció és a későbbiekben végzendő sétaerdő kialakítása érdekében) mielőbb fafaj cserét kellene végrehajtani. A táblázatból láthatjuk, hogy az akác által elfoglalt területen 255 ha sarj eredetű állomány van, mely a következő 10 éves tervidőszak folyamán minden probléma nélkül kitermelhető. Sőt a mageredetű akác állományt is némi vágáskor-redukcióval véghasználatra lehetne előírni a következő tervidő-

12 A debreceni Nagyerdő fafaj- és kormegoszlása Fafaj Öszszes A korosztályok által elfoglalt területek, ha-ban ter ha kstm kst s 26' A m As Egyéb kem nny hny Ef+Ff Összes szakban. Ezt a besorolást indokolja az erdő egészségvédelmi rendeltetése és a városi lakosság egyre növekvő zöldterületi igénye is. Így csupán 40 ha-t kitevő, jelenleg 1 10 éves korosztályú mageredetű akác állomány maradna lábon a kilencvenes évek elején. Természetesen az akáccal történő felújítások elkerülése indokolt a Nagyerdő egész területén. Hasonló a helyzet a Nagyerdőben jelenleg fennálló nemesnyár állományokkal is, jóval kisebb volumenre vonatkoztatva. A kezelő Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság feladata lenne a továbbiakban az akác- és nyárállomány fafajcseréjének kívánt ütemben történő végrehajtása. A Nagyerdő tölgy-rekonstrukciós lehetőségeit nagy mértékben igazolja a dr. Babos Imre által a Nagyerdő mintegy 100 ha-os darabjára készített talaj- és termőhely-minősítő térkép is. A termőhely-minősítő térképen a talajminőséget jelző tesztfafajként az olasznyár mintegy 25%-ot, az óriásnyár 50%-ot, az akác 20%-ot, az erdeifenyő pedig közelítéssel 5%-ot foglal el. Bár a minősített területből nem következtethetünk fenntartás nélkül az egész erdőterület termőhely jóságára, hiszen az összterületnek csak mintegy 10%-áról van szó. Nagy általánosságban mégis bizonyítja ez a térkép (a kocsányostölgynek vöröstölggyel való kiegészítése esetén) a Nagyerdő tölgy-rekonstrukciójának lehetőségét. így csupán általános érvényű megállapításként szögezhetjük le, hogy a tölgyrekonstrukció csak a mélyebb fekvésű, jó tápanyag- és vízellátottságú területeken hajtható végre kocsányostölggyel. A magasabb fekvésben, a rozsdabarna és kovárványos barna erdőtalajokon a vöröstölgy ajánlható (a kocsányostölgygyel elegyesen telepítve) a szárazabb buckatetők gyengén humuszos homok területein pedig az erdeifenyő. Utóbbi termőhelyeken megvizsgálandó volna a simafenyő (mint dekoratívabb fafaj) esetleges alkalmazása is. Megjegyezni kívánom, hogy a vöröstölgy telepítése szükségmegoldás. A kocsányostölggyel elegyes vöröstölgyesek esetében a kocsányostölgy egyedek jó fejlődése esetén a későbbi nevelővágások során mindenkor a kocsányostölgy javára kell ezeket a munkálatokat folytatni. A kocsányostölgy és vöröstölgy felújítások elegyfafajonként a jövőben feltétlenül nagyobb teret kellene biztosítani az ezüsthárs, a nyír és helyenként a vadkörte és vadcseresznye számára is. Ezeket a fafajokat szórt- és (dekoratívabb esztétikai hatások elérése érdekében) csoportos elegyítéssel kellene alkal-

13 mázni a megfelelő termőhelyfoltokon. A termőhelyek változatossága miatt a termőhelyfeltárás minél sűrűbb végzését itt csak ajánlani tudjuk. A felújítás technológiáját érintve így a vágásterületek mélyforgatással történő talaj előkészítését a Nagyerdőben igen komoly feladat a cserebogár elleni védekezés. Erre a kivitelező Erdőgazdaságnak a jövőben az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítania. A vágásvezetés úgy alakítandó ki, hogy ne keletkezzenek nagykiterjedésű, összefüggő vágásterületek. A letarolt területek ne. maradjanak hosszú ideig beerdősítetlenül. Emellett célszerű lenne a belső park felújításánál sikerrel alkalmazott inszekticid talaj fertőtlenítő szereket az üzemi kezelésben levő táblák felújításaiban is fokozott mértékben felhasználni, intenzívebb és gyakoribb ápolás bevezetése mellett. Ezekben a táblákban a belső parkkal ellentétben már a gépesített talajfertőtlenítés is célszerűnek látszik, az ERTI Gépkísérleti Üzemében Dr. Lengyel György és Szecska Dezső által készített mélyforgató ekére szerelhető vegyszerszóró berendezéssel. Ennek a szerkezetnek a segítségével a mélyforgatás alkalmával külön kezelő személy beállítása nélkül, jó hatásfokkal elvégezhető a Nagyerdőben is a vegyszeres talajfertőtlenítés. A talajfertőtlenítő szerekkel történő cserebogár elleni védekezésre a tölgytalajokon kívül különösen nagy szükség van a buckahátak napnak kitett, felmelegedő erdeifenyő termőhelyein. A belsőpark felújításánál alkalmazott aldrinos szuperfoszfát egyébként az erdeifenyő telepítések területén is teljes sterilitást biztosított a pajorfertőzöttséget illetően. Kár, hogy ezt a szert a kereskedelem a mezőgazdaságban okozott mérgezések következtében újabban kivonta a forgalomból. Helyette lindánts szerek kerültek forgalomba. Dr. Haracsi Lajos szerint a védekezésre a jövőben jnkább vegyes thiovegyületek (Malation, Paration) lesznek alkalmazhatók, tekintettel arra, hogy ezek általános használata nem olyan káros, mint az előzőleg használt szereké volt, klórtartalmuk miatt. Végezetül tehát a belső parkban folytatott jelenleg sikeresnek mondható felújításaink alapján bátran állíthatom, hogy (a cserebogárveszély elhárítása után) a Nagyerdő tölgy-rekonstrukciója a termőhelyi adottságok figyelembevételével kivéve a buckahátakat megoldható. A fentiek szerint a századfordulóra a Nagyerdő tölgy-rekonstrukciójának el kellene jutnia oda, hogy akkora már az addig telepített állományok a debreceni lakosság számára is hozzáférhető séta- és üdülőerdővé váljanak. Ez az erdő már nemcsak egészségügyi és üdülési célokat fog szolgálni, hanem azon túlmenően eszköze lesz a lakosság esztétikai és kulturális nevelésének is. A feltáráshoz természetesen hozzátartozik a jelenleg meglevő és igen bőséges nyiladékhálózat egy részének időközbeni stabilizálása és ezt megelőzően a víznek az öntözés és üdültetés céljára történő biztosítása. Éppen ezért a közeljövőben a Pallagi út mindkét oldalán elterülő erdőtestben több nagy vízhozamú kút fúrására lenne szükség. A későbbiek során pedig a zöldövezeti járulékos beruházások a tájba illő esőházak, padok, asztalok, szeméttárolók létesítése, valamint az üdülés célját szolgáló egyéb létesítmények üzemeléséhez szükséges villamosítás is kívánatos lenne. A felsorolt beruházások finanszírozása végett szükséges lenne a feltárás utolsó szakaszában a Nagyerdő tulajdonjogát ismét Debrecen városára ruházni, a kezelés feladatával együtt.

14 A városi tanács a Nagyerdő rekonstrukciójával kapcsolatban a múltban komoly erőfeszítéseket tett, amit igazol az a tény is, hogy a belső park felújítására hektáronként közel kétszázezer forintot áldozott. A parkosítási munkálatok kivitelezésében az elmúlt évtized alatt a volt Hajdúsági Állami Erdőgazdaság is (a városi kertészettel egyetemben) komoly feladatokat vállalt, noha az egyre inkább iparosodó városban igen nehéz volt elegendő munkaerőhöz jutnia. Az eddig elért eredmények és a jövő lehetőségei is biztatóak számunkra. Mi, akik jelen voltunk az újjáéledő Nagyerdő születésénél jóllehet nem leszünk tanúi a végleges beteljesülésnek megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy a század végére egy, városunk lakóinak üdülési és esztétikai igényét minden tekintetben kielégítő, korszerű Nagyerdőre számíthatunk. Bomoux r.:.oeepeueh H HA.Ob3P,riE. JXnn XXe6ptneua, wneioinero nobo/ibno cypobwe ycnobhji, c TOMKH 3peHHH co3aahha 3e;ieHoro nosca öojibiuoe 3HaqenHe MMCCT repphtophh p.nn oxauxa Haflbapae. BoccTaHOBJieHHe, pekohcrpykuhh oyehb HaxoflfliuerocH npehmymectbehho B paccrpoehhom COCTOHHHH nopocnéboro jieca fly6a qepeuma-roro Bbi3biBaeT Sojibinyio 3a- 6oTy. PeKOHCTpyHpyeMaa TeppHTopiiH nonpa3ne^hetch na TpH qacra: BHyTpeHHHií napk, HapywHbifl napkobbifí nőne H TeppHTopHH jieca, HMeiomaü 3jtpaBOxpaHHTe.rabHoe 3HayeHHe. K HHM nphypaqhbaiotch HepSxoAHMbie H B03MO>KHWe MepOnpHHTHH. Botos, G.: THE CITY OF DEBRECEN AND ITS GREEN-BELT, THE NAGYERDŐ For the city of Debrecen, which is very poorly provided with green-belts, the Nagyerdő is a very important recreational area. It is, however, mainly a perishing pedunculate oak coppice wood, the reforestation and reconstruction of which causes very great probleras. It is planned to reconstruct the whole area in three parts: the inner and the outer park, and the recreational forest area. The measures to be taken are fitted to the special requirements of these parts, harmonizing the demands and the financial possibilities. Alföldi és völgyi városok zöldövezeti tervezése HALÁSZ TIBOR Városaink állandóan növekednek, fejlődnek, az urbanizáció folyamatát nem lehet megállítani. A jövő évszázad elejére a városlakók előreláthatólag Magyarország lakosságának 80%-át teszik majd ki. A fák lassan növekednek, a mostani telepítések tehát már ezeknek a megnövekedett városoknak a lakóit fogják szolgálni. Az erdők, fásítások csak akkor tudják maradéktalanul kifejteni hatásukat, ha gondos, körültekintő tervezés, a meteorológiai, domborzati stb. viszonyok figyelembevétele, megfelelő fafajok, elegyarány megválasztása, az összes körülmények mélyreható vizsgálata előzi meg a telepítést. Szükség van a városra és környékére készített különféle tervek ismeretére, mert csak így kerülhetők el a párhuzamos, vagy esetleg ellentétes tervezések. Ezt a feladatot erdőgazdasági keretek között szinte lehetetlen elvégezni, ezért külön szerv, az Erdőrendezőségek Műszaki Irodájának Fásítási Tervező Osztálya foglalkozik a városok zöldövezeti terveinek elkészítésével. Magam hatodik éve dolgozom a zöldövezeti tervezésben és munkám során az országot járva, sok problémával találkoztam. Ezért is tartom fontosnak, hogy kivitelező szakembereink részletesebben megismerjék a tervezés folyamatát és a zöldövezet kialakításának szempontjait. Ezt a célt szolgálja ez az írás is. A természeti adottságok (domborzat, vízfelületek stb.) nagy hatással vannak a városok kialakulására, meghatározzák a város alaprajzát, fejlődési irányát, jellegét. A városépítészek négy alaptípust különítenek el. Ezek a következők: semleges terepen nagy vízfelület mentén folyóparton és emelkedő tere-