AZ ERD O 62-BEN ALAPÍTOTT ERDÉSZETI LAPOK 122. ÉVFOLYAMA MA.TU S

Átírás

1 AZ ERD O 62-BEN ALAPÍTOTT ERDÉSZETI LAPOK 122. ÉVFOLYAMA MA.TU S

2 T A R T A L O M Dr. Herpay Imre: Felelősségünk 189 Kutatási-fejlesztési tanácskozás Gödöllőn fdr. Szepesi László) 191 Huszárné Székely Qizella: Az apritéktermelés fejlesztésének néhány technológiai kérdése 192 Dr. Kovács Jenő, Jászi Gábor: Biobrikett-termelés hazai fejlesztési gépsorral 190 Dr. Marosvölgyi Béla dr Horváth Béla: Erdőgazdasági-faipari hulladékok brikettálásának mflszaki-er.ergetikai problémái 200 Dr. Waltér Ferenc: Az NDK-gyártmányú közelítő berendezések vizsgálati eredményei 205 Kovács István: önrakodó, darus tehergépkocsi- család fejlesztési és üzemeltetési tapasztalatai 208 Silló Ferenc: A DltP 40 darus kihordó pótkocsi vizsgálatának eredményei 211 Dr. Kovács Lóránt: Fontosabb erdőgazdasági technológiák műveleteinek energetikai elemzése 213 Zsolczai Sándor: Szelektív motorüzemóra-számláló műszer 210 Dr. Szőke Miklós: Alkatrészgyártás és -felújítás a Mátrai EFAG-ban 219 Faragó Sándor: A nyír a Duna Tisza köze meszes homokján 224 Társadalmi fásítással környezetünk védelméért (Kántor Sámuel) 220 DUEVOBÜBEC '80 (dr. Csötönyi József) 228 Emlékezés Bősze Kálmánra (Jérome Hené) 229 Címkép: Magonc konténerek kihelyezése az NYFK bejcgyertyánosi csemetekertjében. A hátlapon: Gépi döntés-közelítés a Tanulmányi Áll. Erdőgazdaságban. (.Jérome René felvételei) C O f l E P J K A.HM E JX-p M. Xepnau: Hama OTBeTCTBeHHOCTb 189 Xycapne Ceneu r.: Pa3BHTHe npoh3boactba TexHonorrmecKofl menbi 192 JX-p JJ. Hoean r. yicau: Ilp0H3Bon:cTBO ŐHOŐpHKeTOB na ocnobe OTenecTBeHHOH TCXHMKH 190 JX-p E. Mapouiee/ibdu d-p B. Xopeam: TexHHKO-3nepre <jeckne Bonpocbi 6pHi<e pobanmh BpeBecubix OTXOflOB 200 JX-p <2>. BaAbmep: McnbuaHHe TpejieBonnoH TCXHHKH npon3bon;ctba r^p 205 Pt. Hoeati: OnbiT Hcnojib30BaHHíi rpysobmkob c camonorpy30hhbimh KpaHOBbiM H y CTPOHCTBUMM IXlunno: HcnbiTaHHe necob03horo nphuena j\pl\ JX-p JI. Hoeau: SHepreTHMecKafl ouehka rjiabhbix /iec03kcn.rcyatam-i0hhbix TexHOjrorrifí HCo/iyau: npmőop rjih H3MepeimH paöomero BpeMenH MOTOPOB 218 JX-p M. Certe: npoh3boactbo sarmactefí M jiecobocctahobjtehhe B A\axpaeBCKOM /iecxo3e 219 III <t>apazo: Bepe3a na H3BecTHflK0Bbix neckax MOK/iypenbH JIviíhíí M THCCM 224 IU. KaHmop: OömecTBeHnoe 3ejreHoe CTpoHTejibCTno B uennx oxpanbi cpen.bi 226 C 0 NT E N T S Herpay, I.: Our responsibility 189 Huszárné Székely, G.: About the development of chipping 192 Kovács, J., Jászi, G.: The production of bio-brikette by machines made in Hungary 190 Marosvölgi/i, B., Horváth, B.: Technical and energetical aspects of producing briketté írom waste matériái 200 Walter, F.: Testing skidding equipments made in GDR 205 Silló, F.: Testing the forwarder carriage, model ORP Kovács, /.; Experiences gained by using a line of selfloading lorries equipped by crane 208 Kovács, L.: Analysis of important technologies from the viewpoint of energy 213 Zsolcai' S.: Counting equipment for registering operatiag hours of engines 218 Szóké, M.: Producing and renovating spare-parts at the Mátrai Erdőgazdaság (Mátra State Forest) 219 Faragó, S.: The birch on the limed sandy soils of the Duna Tisza köze 224 Kántor, S.: b'or the protection of the enviromnent: municipal plántaüops 220 A Z E R D Ő Az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa. Szerkeszti: dr. Sólymos Rezső: A szerkesztőség címe: Budapest V., Kossuth L. tér 11. Levélcím: 1860 Budapest, MÉM EFH. Kiadja a Delta Szaklapkiadó Műszaki Szolgáltató Leányvállalat Budapest IX.. Közraktár u. 4. Telefon: Felelős kiadó: dr. Varga György igazgató. Kapják: Országos Erdészeti Egyesület tagjai; előfizethető még: a Posta Központi Hírlap Iroda (Budapest, József nádor tér 1., 1900) és a lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján. Előfizetési díj egy évre 240, Ft, félévre 120, Ft, egyes szám ára 20, Ft. Külföldön terjeszti: a,,kultúra" Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat (Budapest Pl.: 149. H 1389). Az évi előfizetés ára: 7 dollár. Révai Nyomda Egri Gyáregysége, Eger Igazgató: Horváth Józsefné dr. Index: HU ISSN

3 FELELŐSSÉGÜNK DR. HERPAY IMRE Több mint 10 éve, hogy egyre szenvedélyesebb viták folynak egyesületünk különböző rendezvényein az erdőgazdálkodás több alapvető kérdéséről. Szükségét érzem annak, hogy szemléletünk formálása és a nagy többség által elfogadható helyzetmegítélés biztosabb kialakítása érdekében újra áttekintsem problémáinkat. Abban a reményben teszem ezt, hogy közel van már az az idő, amikor konkrét formában foglalkozhatunk a leggyorsabban mobilizálható erőforrásainkkal, vállalati gazdálkodásunk megújításával. Egyesületünk tagjai belépésükkel a magyar erdőgazdálkodás fejlesztése érdekében végzett munkára kötelezték el magukat, tehát érzik felelősségüket erdeink sorsáért. Ez a felelősségérzet int arra bennünket, hogy először mi magunk tegyünk meg mindent gondjaink megoldásáért. Az egyesület cselekvési programja kellő súlypontozással biztosítja az egyesület olyan munkáját, amely a K B decemberi határozatának és a tárca igényeinek megfelel. Elvi iránymutatásul szolgál az évi párt- és kormányhatározatok alapgondolata: Az erdő a nemzeti vagyon része, ezért csak úgy szabad vele gazdálkodni, hogy a társadalom hosszútávú érdeke ne károsodjon. Tagságunk magasfokú felelősségtudatot mutat a ránk bízott vagyonért és nagy aktivitássol keresi azt az utat, amelyen a bővített újratermelés és a jövedelmezőség egyaránt elérhető, segítséget nyújtva ezzel a párt- és állami vezetésnek. Ebben a szellemben az erdőgazdálkodásunk helyzetét, a teljesség igénye nélkül a következőkben foglalom össze: Nagy az eltérés tájanként a termőhelyi viszonyok, következésképpen az erdőállományok, és a termelési viszonyok között, ezért általánosítható megítélés nem adható, az átlagértékek nem jellemzők, sőt erősen félrevezetők. Indokoltnak látszik, hogy a mezőgazdaság példájára egyes vállalatok a kedvezőtlen adottságúak csoportjába kerüljenek. Szükséges gondoskodni a fatermesztés (erdőtelepítés, erdőfelújítás, törzskiválasztó- és növedékfokozó gyérítések) elmaradás nélküli, jó minőségű végrehajtásának biztosításáról, ill. az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről. A 16/1985. sz. rendelet nagy előrelépést jelent. Az új szabályozók ismerté válása után, meg kellene vizsgálni, hogy mi az, amit a fatermesztés célkitűzésének eléréséhez saját hatáskörben nem tudunk megoldani. Ideje lenne feltárni a vadászat és erdészet ellentmondását is és nyugvópontra vinni ezt a sokat vitatott kérdést. A vadászati szakemberképzés megoldása is segítene ebben. Nincs okunk kételkedni az erdőtervek azon adataiban, amelyeken a fakitermelési tervek alapulnak. A fakitermelési lehetőségek erős ingadozása azon-

4 ban kétségeket támaszt a fakitermelésünk határértékek közötti menynyiségi és minőségi tartamossága iránt. Felelősségünk, és magunk megnyugtatása is a hozadékszabályozásnak, a fakitermelés tervezésének, végrehajtásának és ellenőrzésének felülvizsgálatát indokolja. Ha szükség esetén nem gondoskodunk a tartamosság feltétlen biztosításáról, akkor az évi határozat idézett mondata nem fog teljesülni. Itt is megvizsgálandó, hogy mi az ami már most biztosítva van és mi az ami pótlandó. Az erdőterület 30%-án évvel ezelőtt, 70%-án pedig vagy még több évvel ezelőtt dőlt el, hogy milyen állományokat termelhetünk ki. Az erdőművelés csak hosszú távon növelheti a kitermelt fa mennyiségét és emelheti minőségét, rövid távon az árbevétel és a nyereség csak a feldolgozás termékszerkezetének változtatásával és a jó kereskedelmi munkával emelhető. Az erdőgazdaságban hiányoznak azok a lehetőségek, amelyek a mezőgazdaságban a terméseredmények folyamatos emelését teszik lehetővé. Az erdőgazdaságban ezért a bázisszeméletű tervezés, az eredmények folyamatos növelése, csak nagyon korlátozott lehet. Az erdészet és faipar szétválasztásáról nem lehet szó, legfeljebb az integráció kiterjesztéséről. Célszerű lenne azonban a kapcsolatot és az érdekeltségi rendszert felülvizsgálni és szükség esetén újraszabályozni. Pl. vita tárgyát képezheti, hogy bizonyos esetekben nem lenne-e jobb mindkét félnek, ha az erdőgazdaságon belül a faipar leányvállalatként működne. Megújulásunk éppen úgy sürgős feladat, mint a népgazdaság valamennyi ágazatában. Megújulásunkhoz, a vállalati gazdálkodás megerősítéséhez, a kiút kereséséhez elengedhetetlen a következők áttekintése: A fakitermelési lehetőségek fafaj, méret és minőség szerinti számbavétele évvel előretekintve. A várható faanyagnak megfelelő technikára és technológiára való felkészülés mind az erdőgazdaságban, mind a faiparban. A rendelkezésre álló alapanyag és a piaci kereslet ellentmondásának feltárása, az új technológia és marketing adta lehetőségek kutatása. Ilyen és ehhez hasonló vizsgálatok már sok helyen készültek. Az új szabályozó rendszer ismeretében meg kell majd vizsgálni, hogy szükséges-e, ha igen akkor hol, olyan, a népgazdaság és a tárca rendszerébe beleilleszkedő, az erdőgazdaság sajátosságainak megfelelő szabályozó rendszer kialakítása, amely fejlődésünket is lehetővé teszi. Ez olyan problémakör, amely a népgazdaság szinte egész területén megtalálható. Nem várhatjuk el a szakmai felelősségtudatra hivatkozva, hogy az erdőgazdaság különböző irányítási szintjein dolgozó vezetők a szabályozók ösztönzése, sőt szorítása ellenére képviseljék a társadalom hosszútávú érdekeit. Ezért jó lenne, ha a társadalom hosszútávú érdekeinek, ül. ezek képviseletének legalább olyan politikai súlya, jogilag rendezett helyzete lenne, mint a szabályozók szorításának és ne lenne elnézhető, ha a látszólagos jó cél" érdekében megfeledkezünk a jövőről. Végül, de nem utolsó sorban az erdő sokoldalú hasznát, sőt az élet fennmaradásában betöltött szerepét jobban kellene méltányolni. Ezekkel kapcsolatban sok olyan terhet kénytelen vállalni az erdőgazdálkodó, amelyek számára nem, vagy nem teljes mértékben térülnek meg, előnyeit pedig mások élvezik. Szeretném hangsúlyozni, hogy az erdőgazdálkodás az elmúlt időszakban eredményesen gazdálkodott, és erőnkön felül járultunk hozzá a fizetési mérleg egyensúlyához. Ha most gondjainkkal foglalkozunk, akkor ez nem a rossz gazda siránkozása.

5 Az érdekeltségi rendszer, a politikai és szakmai elkötelezettség azonban olyan határig vitt el bennünket, amelyet jövőnk érdekében nem szabad túllépni. A szakmai közvélemény nem vállalhatja a felelősséget ennek a határnak az átlépéséért, mert akkor szembekerülünk a 85-ös határozatokkal, a társadalom hosszútávú érdekei sérelmet fognak szenvedni. Az erdésztársadalom felelőssége, hogy mindent megtegyünk, ami rajtunk múlik és felhívjuk a figyelmet arra amiről nem mi döntünk. KUTATÁSI-FEJLESZTÉSI TANÁCSKOZÁ S GÖDÖLLŐ N január Már több mint egy évtizede rendezi meg az MTA MÉM Agrárműszaki Bizottsága rendszeres évi tanácskozását Gödöllőn. A kétnapos ülésen a kutatóintézetek, felsőoktatási intézmények és a termelő üzemek szakemberei adnak számot a legújabb gépesítési eredményekről a mezőgazdaság és az erdészet területén. A négy szervező intézmény: a MÉM Műszaki Intézete, a gödöllői Agráregyetem Gépészmérnöki Kara, a Mezőgépfejlesztő Intézet, valamint az Erdészeti Tudományos Intézet már hoszszú ideje együttműködik a kutatásban, fejlesztésben és az oktatásban. A rendszeres januári tanácskozás az agrár, a műszaki, az erdész és számos más terület szakembereinek találkozójává vált. Jelen ülésszakon ahol külön szekció foglalkozott az erdőgazdasági munkák gépesítésével 13 kiemelt témacsoportban 82 előadás hangzott el, s összesen 202 poszter került bemutatásra. A plenáris ülésen 600, a szekcióüléseken 800 fő jelent meg. Az erdészeti szekció ülésén 140 szakember vett részt, s előadásainak témaköre az új technikai-technológiai és üzemeltetési megoldásokra irányult. Az előadók között ott voltak az ERTI, az Erdészeti és Faipari Egyetem, valamint az erdőgazdaságok szakemberei. A tanácskozás sikere bizonyítja, hogy szakembereink élénken érdeklődnek az új műszaki megoldások iránt, s ezt a fórumot is megragadják a szükséges információk megszerzése érdekében. Ez kedvező jelnek tekinthető, hiszen elmaradottságunk a műszaki fejlesztésben közismert. Utóbbi nem sajátos erdészeti, hanem általános jelenség. A helyzet súlyosságára, s a teendők sokrétűségére mutat, hogy az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt év végén foglalkozott a műszaki fejlesztés gyorsításával és a tudományos kutatás eredményességének fokozásával. Az erdészeti szekció előadásai között megtalálhatóak a hulladékhasznosítás kérdései, az új hazai és külföldi fejlesztési eredmények, s a gépesítés hatékonyságának fokozási lehetőségei. A műszaki elmaradottság felszámolásához az új eredmények szélesebb körű alkalmazására, a fejlesztési tevékenység bizonyos mértékű összehangolására, egymás tapasztalatainak felhasználására volna szükség. Gondot kellene fordítani műszaki értelmiségünk jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésére, a vállalaton és intézményen belüli műszaki-fejlesztési tevékenység hatékonyságának javítására, az innovációt akadályozó információellátottság hiányosságainak felszámolására. Ez a gondolat indította Az Erdő szerkesztőbizottságát arra, hogy a gödöllői tanácskozás néhány anyagát olvasóinkkal is megismertesse. Dr. Szepesi László