Kvassay Jenő Terv Nemzeti Vízstratégia Budapest november 20.

Átírás

1 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Kvassay Jenő Terv Nemzeti Vízstratégia Budapest november 20. I

2 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Készült a Kormány 1432/2012. (X. 9.) határozatával elrendelt a Kvassay Jenő Terv elkészítésének és a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálatának támogatására KEOP-7.9.0/ azonosító számú projekt keretében. MEGBÍZÓ: Országos Vízügyi Főigazgatóság Somlyódy Balázs főigazgató Láng István műszaki főigazgató helyettes Baross Károly projekt koordinátor KÉSZÍTŐK ÖKO-UTIBER-AQUAPROFIT konzorcium: Konzorcium vezető: ÖKO Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi, Szolgáltató és Fejlesztési Zrt. A konzorcium tagjai: UTIBER Közúti Beruházó Kft. AQUAPROFIT Műszaki, Tanácsadási és Befektetési Zrt. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Reich Gyula, főszerkesztő Rákosi Judit Szűcs Gábor Tombácz Endre Váradi József SZAKTERÜLETI SZAKÉRTŐK Ákoshegyi György, Bak Sándor, Bíró Szabolcs, Buzás Kálmán, Clement Adrienne, Csonki István, Dulovics Dezsőné, Dunai Ferenc, Gayer József, Hecsei Pál, Ijjas István Illés Lajos, Jakus György, Kóthay László, Kozák Péter, Kristóf János, Ligetvári Ferenc Lovas Attila, Molnár Gábor, Nagy Edit, Pannonhalmi Miklós, Pesel Antal, Rákosi Judit, Rédly László, Reich Gyula, Simonffy Zoltán, Szilágyi Attila, Szlávik Lajos, Szűcs Gábor, Tombácz Endre, Tóth Zsolt, Váradi József, Varga István, Várszegi Csaba LEKTORÁLTA: Oláh István Szentgyörgyi Zsuzsa GRAFIKA Imagine Creative Consulting Kft. II

3 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Tartalom 1 Vezetői összefoglaló A KJT szükségessége, kihívások Adottságok, lehetőségek és konfliktusok Célok és irányok Intézkedések és beavatkozási területek A KJT háttere A KJT készítésének célja, feladata A KJT hatóköre A tervezés rendszere Módszertan Az integráltság igénye Tervezési elvek, alapok A terv szerkezete és a készítés intézményi háttere I. Koncepció alkotás 4 A vízgazdálkodás helyzetelemzése, helyzetértékelés A víz a világban, helyünk a Duna medencében A vízgazdálkodás szakterületei Átfogó szakterületek Területi vízgazdálkodás Települési vízgazdálkodás Intézményi alapok A vízgazdálkodás állami irányítása Tulajdonviszonyok és a vízvagyon kezelése A vízgazdálkodás működtetése Állami művek, a területi vízgazdálkodás működtetése Települési vízgazdálkodás, a víziközművek működtetése Járulékok és díjak Fejlesztés Kihívások, hajtóerők Hazai szakpolitikai összefüggések Az EU vízpolitikája Az adaptív vízgazdálkodás követelménye A területhasználatok Természetvédelem és vízgazdálkodás A vízgazdálkodás a GDP tükrében A víz a társadalom értékrendjében Globális és regionális kihívások A vízgazdálkodás SWOT elemzése és problémafája A SWOT elemzés eredményei A problémafa A KJT lehetséges eszközei, feladatai a problémák okainak kezelésében A lehetséges országos fejlesztési irányok, vízgazdálkodási beavatkozási alternatívák Az ország jövőképe és a vízgazdálkodás Valószínűsíthető forgatókönyvek (szcenáriók) A jövőkép elérését szolgáló vízgazdálkodási feladatok III

4 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT II. Stratégiai elemzés, vizsgálat 7 A vízgazdálkodási jövőkép és a stratégia hosszú távú céljai Átfogó vízgazdálkodási célrendszer A súlyponti feladatok és hosszú távú célok A célok megvalósítását gátló konfliktusok, korlátok Középtávú célfa, részletes vízgazdálkodási célkitűzések, feladatok Középtávú célok 2020-ig, célfa A súlyponti feladatokhoz tartozó beavatkozások A súlyponti feladatok szakterületi kapcsolatrendszere A stratégiai indikátorok/mutatók meghatározása; Átfogó szakterületek Területi vízgazdálkodás Települési vízgazdálkodás A cél-eszköz mátrix Indikatív forrásterv III. Beavatkozások, intézkedések 12 A tervezett beavatkozások területei, személyi, tárgyi, szakmai és szervezeti feltételei Jog és jogalkalmazás A stratégiai irányítás megújítása Az operatív feladatellátás A központi irányítás Gazdaság-szabályozás, ösztönzés Tervezés Gazdálkodás, kapacitások Vagyongazdálkodás Finanszírozás Projekt menedzsment Víz és társadalom Információ Köznevelés, nevelés, képzés A társadalmi értékrend Társadalmi részvétel A tervezett média megjelenés kialakítása Humánerőforrás, tudásbázis Oktatás Tudomány, innováció A KJT megvalósításának nyomon követési elvei és módszere Mellékletek: 1. Fogalmak Rövidítések Függelék: A vízgazdálkodás szakterületinek részletes célkitűzései IV

5 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT 1 Vezetői összefoglaló A Kvassay Jenő-terv (KJT) - a Nemzeti Vízstratégia - a magyar vízgazdálkodás 2030-ig terjedő keretstratégiája és 2020-ig terjedő középtávú intézkedési terve. A kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. kormányrendelet értelmében (vízügyi) szakpolitikai stratégia. A KJT célja a társadalom és a víz viszonyának a feltárására támaszkodva intézkedések megfogalmazása, hogy a világot fenyegető vízválságot hazánk elkerülhesse, annak már mutatkozó jelei ellen időben megtehesse a szükséges intézkedéseket, őrizzük meg a vizet a jövő nemzedékek számára, mert az élet mással nem pótolható feltétele, és a gazdaság erőforrása, hatékonyan éljünk a kínálkozó előnyeivel, kellő biztonságban legyünk fenyegető káraitól.. Feladata a vizek kezelésével és állapotával kapcsolatos célok kijelölése, az ezek eléréséhez szükséges intézkedések azonosítása, valamint a végrehajtás feltételeinek és módjának a meghatározása. A víz közcélúsága és kiszolgáltatott helyzetünk miatt hazánkban hagyományosan igen nagy az állami felelősség és feladatvállalás. Kiemelkedően fontos tehát, hogy a folyamatok kézben tartására szakmailag alkalmas, erőforrásokkal kellően ellátott, konjunkturális hatásoktól mentes, stabil vízügyi intézményrendszerünk legyen. Hatóköre: az ország teljes területén minden vízzel kapcsolatba kerülő tevékenység. Kiindulópontja, hogy nincsen önmagáért való vízgazdálkodás, a vízgazdálkodás szolgáltatás a társadalom és a gazdaság igényeinek a kielégítésére. Ezért a KJT a meglevő fejlesztési programokban (pl. Nemzeti Környezetvédelmi Program, Nemzeti Vidékstratégia, Új Széchenyiterv, EU-Duna-régió-stratégia) megfogalmazottakat mérte fel, azok kielégítését célozza, és a társadalmi igényeknek a vízzel kapcsolatos lehetőségekhez való illesztését szorgalmazza. 1.1 A KJT szükségessége, kihívások Földünk édesvíz készlete állandó, de ha egy főre vetítjük, a fogyás drámai, Az elmúlt negyven évben a 13 ezer köbméter/fő/év globális átlag 5 ezerre csökkent. A népesedési folyamatok és a klímaváltozás globális vízválsággal fenyegetnek, rendkívüli kihívás elé állítva a vízzel való gazdálkodást. Ennek elkerülésére, tompítására szorgalmazzák a világ jelentős tényezői 1 a közös cselekvést a víz ügyeiben. Az ENSZ-ben 2015 szeptemberében elfogadott Fenntartható Fejlődési Céljai között 2, a vizet illetően kiemelt súlyt kap 2030-ig: a vízminőség javítása a szennyezés csökkentése, a veszélyes anyagok és kemikáliák lerakásának megszüntetése, illetve kibocsátásuk minimalizálása révén, valamint a nem tisztított szennyvíz jelenlegi arányának megfelezése és az újrahasznosított víz arányának növelése, a vízhatékonyság növelése minden ágazatban, a vízkivétel és -szolgáltatás fenntarthatóvá tétele a vízhiány problémájának kezelése érdekében, integrált vízgazdálkodás megvalósítása minden szinten, megfelelő esetben beleértve a határokon átívelő együttműködést is, a vízi ökoszisztémák védelme, beleértve a hegyeket, az erdőket, a vizes területeket, a folyó- és állóvizeket, valamint a felszín alatti vízadókat, 1 Lásd Ferenc pápa Laudatio si kezdetű enciklikájának II. A víz problémája c. fejezetét is. 2 A víz dedikált megjelenése a Fenntartható Fejlődési Célok között nagy részben köszönhető a 2013-ban lezajlott Budapesti Víz Világtalálkozónak, a magyar vizes szakma és diplomácia sikerének. 1

6 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT a nemzetközi együttműködés kibővítése és a fejlődő országok kapacitásfejlesztéseinek támogatása a vízzel és szanitációval kapcsolatos tevékenységekben és programokban, a helyi közösségek részvételének támogatása és erősítése a vízgazdálkodás és a szanitáció javítása érdekében. A KJT ezeket a célokat is szem előtt tartja a hazai célok megfogalmazása során. Regionális tekintetben nemcsak vállalt kötelezettség, hanem saját viszonyaink (azért is, mert egyre kiterjedtebb a víz hiányával kapcsolatos társadalmi érzet, a lakosság körében ez a harmadik helyre sorolt félelemtényező) miatt is fontos érdekünk az EU vízpolitikájának érvényesítése, amit három felismerés határoz meg: az elmúlt másfél évszázad súlyos károkat okozott Európa vizeinek állapotában, különösen a vízi élővilágban, létszükséglet a romlás megállítása, illetve a helyreállítás. Az elmúlt évek nagy árvizei súlyos károkat okoztak egész Európában. A kezelésük csak akkor lehet hatékony, ha az közösen, a közös vízgyűjtők egészére kiterjedően történik. A tagállamok között a fentieket illetően összehangolt, egységes, monitoringon és terhelés-hatáselemzésen alapuló probléma-azonosításra, összevethető intézkedési tervekre van szükség. Ezt szolgálják a Víz Keretirányelv 3, valamint az Árvízkockázat Kezelési Irányelv 4. A változásokra és tennivalókra utaló hazai tüneteket jelzik: az 1998 óta eltelt 17 évben nagy folyóinkon 9 alkalommal vonult le rekordokat döntő árhullám, holott a megelőző 50 évben mindössze kétszer történt ilyen, 2015-ben eddig a Rába, a Hernád, a Sajó, a Szamos, a Tisza, a Sebes-Körös döntött negatív rekordot, elérte, vagy alulmúlta az eddig észlelt legkisebb vízállást, és további 6 folyón 20 cm-en belül közelítette meg, közte a Duna több szelvényében, a térségi vízszétosztás fokozódó szükségessége a vízhiányos területekre (például: vízátvezetés a Tiszából a Körös-völgybe, a Tisza tó üzemeltetése a Tisza élő jellegének a fenntartása és Szolnok vízellátása érdekében, a Velencei tó vízpótlása a felette levő tározókból, a Szigetköz vízpótlása), a rendkívüli hevességű, viszonylag kis területre kiterjedő, villámárvizek gyakoribbá válása (például: 2010 Észak-Magyarország, 2015 budapesti vízözön), felszíni és felszín alatti víztestjeink jelentős része nem éri el a Víz Keretirányelv által megkövetelt jó állapotot, mindezt áthatja a klímaváltozás, a vízválság fenyegetése. A számos további kihívás közül kiemelkednek a következők: A vízproblémák jelentős részének kiváltó oka a hagyományos vízgazdálkodáson kívüli 5. A megoldásukhoz ma már nem elegendőek a hidrotechnikai eszközök, hanem ágazatközi együttműködésekben és a társadalmi értékrend színvonalának emelésében keresendők. A vízgazdálkodás meghatározó kihívása a területhasználati módok változása (például a birtokszerkezet megváltozása; arra alkalmatlan, vízjárta területek művelésbe vonása; a városiasodás; folyóink medrének árvízszintet növelő használata; a vizekkel szembeni fokozódó rekreációs igények stb.). A biológiai sokféleség megőrzésében rendkívüli jelentőségű a vizes élőhelyek /60/EK irányelv a közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról a víz-politika területén /60/EK irányelv az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről 5 MTA Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok

7 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT szegényedésének, az ökoszisztéma-szolgáltatások további hanyatlásának a megállítása. Sajátos hajtóerő annak az ellentmondásnak a feloldása, ami a víz egyre jobban felértékelődő jelentősége valamint az elmúlt negyedszázadban szinte évenként átszervezett vízügyi állami irányítás és végrehajtó szervezet szétforgácsoltsága között feszül. Ennek következményeként a hazai vízgazdálkodás legnagyobb problémája a szakembergárda szűkülése és öregedése, a szakma tudásbázisának szegényedése (adatbázisok szétforgácsolódása, tudományos és tervező műhelyek megszűnése), összességében a szakma szellemi potenciáljának a hanyatlása. Megoldása nem lehet pusztán ágazati belső ügy, mert az erőforrásai erre már nem elegendőek. A KJT olyan időszakban kerül a Kormány elé, amikor a víz kiemelkedő nemzeti jelentősége beágyazódik a nemzetpolitikába, megkezdődhet a vízgazdálkodás alapjainak az újjáépítése. A víz megjelenik az Alaptörvényben. A vizek és a vízi létesítmények tulajdonjogának közösségi tulajdonban maradását a kétharmados nemzetivagyon-törvény garantálja. Megszületett a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény, és ennek nyomán folyamatban van a víziközművek integrációja, az ésszerű üzemméretek kialakítása. A vízzel kapcsolatos miniszteriális felelősségek egyesítése még nem fejeződött be, de ez is fontos lépés az integrált vízgazdálkodás felé. Érzékelhető a jó irányba való elmozdulás a finanszírozás tekintetében is (szerényen növekvő fenntartási források biztosítása a évi központi költségvetésben). A Kormány hathatós szerepvállalásával jelentős hidrodiplomáciai sikereket értünk el. Ilyen például a Budapesti Víz Világtalálkozó (2013), vagy az újra erősödő és kormányzatilag támogatott vízügyi export. 1.2 Adottságok, lehetőségek és konfliktusok. Vízföldrajzi adottságainkat egyrészt jelentős viszonylagos előnyök, másrészt ezzel egyidőben nagymértékű kiszolgáltatottság jellemzi, ami a Kárpát-medence páratlan vízrajzi egységében, illetve politikai határokkal való megosztottságában gyökerezik. Országunkban az egy főre jutó vízkészlet az egyik legnagyobb a kontinensen, ugyanakkor a csapadékból származó saját felszíni vízkészletünk a legkisebb. Felszíni vízhálózatunk az igényekhez képest ritka. Jól megfigyelhető, hogy a szociálisan elmaradott, szegénységgel sújtott térségek általában egybeesnek azokkal a területekkel, ahol nehezebb a vízhez való hozzáférés (például Nógrád, Somogy, Baranya dombvidéki, aprófalvas területei). Kiváló minőségű és bőséges felszín alatti vizekkel rendelkezünk mind ivóvíz-ellátási, mind gyógyászati és üdülési célra. E téren a túlhasználat helyenként már mutatkozó jelei okoznak konfliktust. Sekély tavaink komoly idegenforgalmi potenciált jelentenek, megőrzésük nemzetgazdasági, egyszersmind nemzeti értékmegőrzési feladat. Nagy területű, értékes vizes élőhelyeink vannak, de a vizeink ökológiai állapota (főként a felszínieké) közepesnek mondható, elmarad az elvárt jó állapottól. Ennek a megoldásában kiemelkedő szerepe lesz a vízgazdálkodási beavatkozások és a természetvédelem közötti konfliktusok feloldásának. A medencejelleg miatt az árvizek által fenyegetett területeink aránya Európában a legnagyobb. Termőföldjeink közel fele belvízjárta, amiben az adottságainkon túl szerepe van a kedvezőtlen földhasználatnak és agrotechnikának is. Az ország klimatikus adottságai miatt nagy az aszályveszély. A csapadék szeszélyes eloszlása növeli a mezőgazdaság kockázatait, ami jelentősen csökkenthető az egyben hozamnövelést is jelentő öntözéssel. Az öntözés haszna viszont csak akkor biztosított, ha az az agrotechnika integráns része. Ezért az ágazati munkamegosztás tekintetében a vízügy feladata a vízkészletek biztosítása és igény szerint helyre vezetése. Az öntözés (a víz kijuttatása a földre, a növényhez) az üzemi-mezőgazdasági vízgazdálkodás dolga. A vízgondok elsősorban az Alföld középső tájain halmozódnak. A klíma- 3

8 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT változással a szélsőségek további növekedésével számolhatunk, ami a vízválság fenyegetésének egyik fő okozója. A szakterületek A települési vízgazdálkodás érinti legközvetlenebbül a lakosságot, a háztartásokat. Az ivóvízellátás teljes körűnek tekinthető (minden településen rendelkezésre áll közüzemi ivóvízellátás, a lakosság mindössze 2%-a nem jut vezetékes vízhez). A szolgáltatott víz minősége döntően kielégíti a közegészségügyi követelményeket és biztonságot, a szolgáltatók kellően felkészültek, hogy üzemzavar esetén is biztosítsák az ellátást. Kedvezőtlen, hogy főként az észak- és dél-alföldi régióban a kutak vize geológiai eredetű szennyező komponenseket is tartalmaz, a kitermelt vizek tisztítást igényelnek. Az elsődleges veszélyeztető komponensektől (arzén, bór, fluorid, nitrit és ammónium) való mentesítésre Ivóvízminőség-javító Program zajlik, amelynek befejezése a uniós költségvetési ciklusban várható. A közüzemi szennyvízcsatorna-bekötéssel rendelkező lakások aránya 74,8%, a csatornázás felzárkózódóban van a vízellátáshoz. A szennyvíztisztítás fejlesztése révén a közcsatornán elvezetett szennyvizek döntő többsége biológiai tisztítás után kerül a befogadókba. Ugyanakkor a kibocsátási paraméterek sok helyütt elmaradnak a kívánatos értékektől, ami miatt a kisvízfolyásokba és csatornákba vezetett tisztított szennyvizek rontják a vizek minőségét, pedig ezek készletnövelő hatása elemi kívánalom. Konkrét, már programozott feladatot jelentenek a még hátralevő vízminőség-javító feladatok végrehajtása, a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program ütemes befejezése, valamint az ivóvízbázisok biztonságba helyezése. Kiemelt fontosságú a szennyvíziszapok rendezett elhelyezésének, lehetőleg hasznosításának a megoldása. A települési csapadékvíz-gazdálkodás, a vízvisszatartás és vízhasznosítás megoldása, különösen a csapadékok hevességének növekedése miatt, szakmai, intézményi és finanszírozási tekintetben egyaránt egyre súlyosabb kihívás. A víziközművek avulása (például a hálózat 250 éves kicserélési ciklusa) a sok elmaradt rekonstrukció fedezetének a megteremtését sürgeti, működtetésük fenntarthatóságának hiányosságai sürgős megoldást igényelnek. A kellő működési források, a rekonstrukciók fedezetének rendelkezésre állása, a még hátralévő fejlesztések végrehajtása elemi feltétele a kiegyensúlyozott víziközmű-ellátásnak és a felszín alatti vízkészletmennyiség növelésének, a vízválság elkerülésének. A területi vízgazdálkodás több, szakmailag sajátos szakterületet fed le (árvízmentesítés és - védekezés, síkvidéki vízrendezés, belvízvédekezés, dombvidéki vízrendezés; mezőgazdasági vízgazdálkodás; térségi vízszétosztás, folyógazdálkodás, vízi utak, vízenergia-hasznosítás). Ezek alapinfrastruktúrája jórészt kiépült. Fő problémáikat az okozza, hogy nem hasznosítás-orientáltak, defenzív jellegűek és rugalmatlanok (különösen a klímaváltozás fényében). Vissza-visszatérően milliárdokat fordítunk árvíz- és belvízvédekezésre, elszenvedjük az aszályok ugyancsak milliárdos kárait - főleg azért, mert magunk teremtette jogi, szervezeti, műszaki, területi és finanszírozási akadályai vannak a jóval ésszerűbb és kiszámíthatóbb megelőzésnek. Ezt elsősorban a vízelvezetés és a vízhasznosítás összekapcsolása jelenthetné a vízvisszatartás eszközeivel, ami egyben a vízválság elkerülésének legjelentősebb eszköze is (és amihez a térségi vízszétosztás létesítményeinek bővítése és az okszerű területhasználat kell, hogy kapcsolódjék). Az agráriumban az elmúlt két és fél évtized változásaihoz való alkalmazkodás gondjai háttérbe szorították a vízgazdálkodást, különösen a gazdák összefogását, a helyi kezdeményezéseket. Az évszázadokig eredményesen működő vízitársulatok elégedetlenség forrásai lettek. Az állam szinte teljes egészében magához vonta a vízfolyások és csatornák gondozásának helyileg ellátott (vagy inkább el nem látott) feladatát, amivel teljesíthetetlenül nagy terheket vállal magára. Sajátos ellentmondás, hogy nem a termőhelyi adottságokhoz illetve 4

9 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT igényekhez igazodik az öntözési lehetőségek kiépítettsége. Legalább 400 ezer hektár öntözéséhez elegendő vízkészlet áll rendelkezésre, de alig 100 ezer hektárt öntöznek. Ezen belül az öntözésre berendezett, vízjogilag engedélyezett területeknek évenként mindössze 20-50%-án van öntözéses gazdálkodás. Ugyanakkor a vízszegény területeken problémákat (például ökoszisztémák károsodását) okozhat a készletek túlhasználata. Ezek elkerüléséhez (is) szükséges a gondos, tudományos alapokon álló vízkészletgazdálkodás helyreállítása. A területi vízgazdálkodás elmúlt évtizedeinek kiemelkedő sikere az 1998 óta rendre rekordokat döntő árvizek elleni sikeres védekezések műszaki irányítása; ugyanakkor feszítő ellentmondás a vízkárelhárítás jogszerű finanszírozásának megoldatlansága és a közbeszerzési törvény alkalmazhatatlansága a védekezés során. Ugyancsak korszakos siker az új Tisza-völgyi árvédekezési doktrína (a Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése - VTT) kidolgozása, de a kedvezőtlen, hogy az eredetileg elképzelt komplexitással szemben egyoldalúan árvízvédelmi célokra szűkült a megvalósítása. A továbblépés egyik legfontosabb feladata a nagyvízi medrek rendbetétele, a nagyvízi mederkezelési tervek érvényesítése és következetes végrehajtása, mert ellenkező esetben nincs esély az árvizek emelkedésének megakadályozására. Az átfogó, a települési és a területi vízgazdálkodást egyaránt szolgáló szakterületi feladatok között az egységes monitoring, adatbázis és tervezési rend hiánya az, ami súlyosan akadályozza a vízkészletekkel való gazdálkodást. A vízkészletekkel való gazdálkodás leépülésében jelentős szerepe van az intézményi-szervezeti dezintegráltságnak. Ide tartozik a vízgazdálkodás tudományos hátterének a leépülése (a 120 éves hagyományú VITUKI megszüntetése), holott a vízzel való gazdálkodás szemléletváltásának elemi feltétele (i) a tudományos megalapozottság, (ii) a megvalósításhoz a kutatásban gyökerező innováció, (iii) a napi működésnek pedig a tudományos szolgáltatások megléte. Az újjáépítendő kutatásnak komplexnek kell lennie, a hidrológiai alapoktól a hidroökonómiáig kell terjednie, és egyben jelentős szerepet kell vállalnia az ország még mindig számottevő, de kiaknázatlan hidrológiai potenciáljának feltárásában és hasznosításában. A jövő vízgazdálkodásának legnagyobb szakmai kihívása, hogy miként legyen megelőző és miként tegyen szert rugalmas eszközökre. Ez az évszázados létesítményes (hard) vízépítéssel szemben a vízigényt és vízkibocsájtást szabályozó, a területhasználatot befolyásoló integrált (soft) vízgazdálkodás. Ennek legfontosabb eleme a szakmaiság, a tudományra támaszkodó előrelátás, tehát az ehhez szükséges eszközrendszer újrateremtése minden tekintetben élvezzen elsőbbséget. Az intézmények A vízgazdálkodás állami irányításért a Belügyminisztérium felel, szervezetileg a közfoglalkoztatásért és vízügyért felelős helyettes államtitkárság. Az állam operatív központi feladatait az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) végzi. Az ágazatirányítás feladatainak az integráltságot leginkább megvalósító lehetősége az OVF közvetlenül a miniszter alá való rendelése önálló belügyi szervként, egyben a miniszteriális és az operatív feladatok elvszerű szétválasztása. A mezőgazdasági vízgazdálkodás (az öntözővíz szolgáltatás kivételével) a Földművelésügyi Minisztériumhoz, a területfejlesztés a Miniszterelnökséghez tartozik. A víziközmű-fejlesztés és -működtetés szakterületi szabályozása a BM feladata, a víziközműszolgáltatás elkülönült szabályozási feladatait (gazdasági és szolgáltatási szabályozás) a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) látják el. A MEKH a szolgáltatási tevékenység hatósága. A víziközműszolgáltatás többségében az önkormányzatok felelőssége, amit ténylegesen gazdasági társaságok látnak el. Az ivó- és fürdővíz közegészségügyi vonatkozásai az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartoznak. Vagyis a víz ügyei a kisszámú csúcsminisztériumi rendszer- 5

10 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT ben is négy minisztériumban és több országos hatáskörű hivatalban, főigazgatóságban találhatók. A területi vízgazdálkodást vízügyi igazgatási szervek a 12 vízgyüjtőre szervezett területi vízügyi igazgatóságok - látják el. Az igazgatóságok feladata az állami művek kezelése, ide értve az ár- és belvíz elleni védekezést, valamint a vízminőségi károk elhárítását is. Szervezettségük, területgazda szerepük, kreativitásuk ma még kiemelkedő. Ennek a jelentősége a védekezések irányításában és szervezésében mutatkozik meg, valamint abban, hogy az állami szervek közül a vízügyben dolgozik a legtöbb (évszaktól függően ezer fő) közfoglalkoztatott. Komoly aggodalomra ad okot azonban az igazgatóságok humánerőforrás helyzete. Az erőforrások nélküli feladatátcsoportosítások miatt mintegy 400 fős a létszámhiány, Az igazgatóságokon 10 éve nem volt bérfejlesztés, jelenleg az állomány fele mindössze a garantált bérminimumot kapja. Erősödik a minőségi munkaerő elvándorlása. A települési vízgazdálkodás területi kulcsszereplői az ellátásért felelős önkormányzatok, valamint a víziközmű-szolgáltató gazdasági társaságok. Ezen a területen a víziközmű-szolgáltatásról szóló évi CCIX. törvény teljesen új helyzetet teremtett, a törvény által beindított folyamatok révén az új, korszerű fogalmi rendszerre alapozva kialakult a víziközmű-szolgáltatás stabilitást ígérő struktúrája. A korábbi mintegy 400, többségében ésszerűtlenül kicsiny üzemméretű üzemeltető társaságból a törvény előírásainak érvényesítésével igen rövid idő alatt mára 40 lett, a szolgáltatásban tapasztalt fennakadások nélkül. Mindez olyan sajátos magyar víziközmű-szolgáltatási modellt eredményezett, amely joggal keltett nemzetközi érdeklődést. Másfelől viszont a kedvezőtlen árviszonyok, az adók és egyéb hatások révén a szektor súlyos gazdasági válságba került. A vízügyi és vízvédelmi hatósági feladatokat a BM megyei szervezésű katasztrófavédelmi igazgatóságai látják el. Az elsőfokú hatóságok illetékességi területe azonban egybeesik a vízgyűjtőre szervezett vízügyi igazgatóságok területével, szervezetileg a vízügyi igazgatóság székhelye szerinti megyei katasztrófavédelmi igazgatósághoz tartozik. A másodfok a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága, ezen belül az Országos Iparbiztonsági Főfelügyelőség. A vízügyi és vízvédelmi hatóság engedélyezett létszáma 221 fő, szemben az indokolt mintegy 400 fővel. Ez akár a fejlesztési ciklus pénzügyi teljesítését is hátráltathatja, mert a vízjogi engedélyezés, illetve a szakhatósági hozzájárulás szinte minden beruházást érinti. Az állami felelősségű vízvédelmi monitoring feladatokat a megyei kormányhivataloknál működő környezetvédelmi laboratóriumok látják el, a környezetvédelemért felelős Földművelésügyi Minisztérium és a kormányhivatalokat irányító Miniszterelnökség felelősségi köréhez tartozóan. Ugyancsak ez a hatósági mérőhálózat látja el a vízügyi és vízvédelmi hatóságok és igazgatási szervek egyéb vizsgálati igényeinek kielégítését például rendkívüli vízszennyezés esetén -, szolgáltatás jelleggel, költségtérítéses alapon. Itt mutatkozik meg a vízminőségi és egyéb vízrajzi adatbázisok széttagoltsága, ami páratlan szakmai képtelenség. A vízgazdálkodás jogszabályi háttere a fenti széttöredezettséget tükrözi. Különösen a környezetvédelmi és a vízgazdálkodási törvény hatálya alá tartozó területek között van elviszakmai rendezetlenség, ami a víz minőségének és mennyiségének egymástól való szétválasztásában jelenik meg. Elemi igény a területet érintő közel száz jogszabály deregulációja, valamint áttekinthetőbbé tételük a gazdálkodó szervezetek és az állampolgárok számára. 1.3 Célok és irányok A KJT átfogó, hosszú távú céljai: A vízgazdálkodás szakmaisága és a vízgazdálkodásban érintettek igényeinek összehangoltsága biztosítja a következő célok egyidejű elérését: 6

11 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT o 2030-ig minden vízhasználónak elégséges egészséges víz áll rendelkezésére, egyforma eséllyel, miközben a vízhasználatok érdekében tett és a vizek kártételei elleni intézkedések harmóniában vannak a természeti adottságokkal és a természettel való harmónia fenntartása mellett. o Ebből is következően 2030-ra a hazai hasznosítható vízkészletek mennyiségének és minőségének a javítása a jó állapot eléréséig megtörténik, majd ennek fenntartási feltételei a változó körülmények között is adottak lesznek. A vizek okozta károk megelőzése kerül előtérbe a védekezés helyett, az emberi élet védelme és a nemzeti vagyon indokolt mértékű megóvása a kitűzött cél, a vízgazdálkodási rendszerek és a területhasználati módok összehangolt átalakításában pedig az, hogy a víz káros bősége a vízhiány mérséklésére legyen fordítható. Súlyponti feladatok A fenntarthatóságot támogató társadalmi rend két alapeleme: az értékrend es az intézményi rend. 6 Ezt az alapelvet szem előtt tartva, a KJT a következő négy értékrendi és három intézményi jellegű súlyponti feladatot határozza meg. 1. Vízvisszatartás és vízszétosztás a vizeink jobb hasznosítása érdekében 2. Kockázat megelőző vízkárelhárítás 3. A vizek állapotának fokozatos javítása, a jó állapot elérésére 4. Minőségi víziközmű-szolgáltatás és csapadékvíz-gazdálkodás elviselhető fogyasztói teherviselés mellett. 5. A társadalom és a víz viszonyának a javítása (mind egyéni, mind gazdasági, mind döntéshozói szinten). 6. A vízgazdálkodás gazdasági szabályozó rendszerének újjá szervezése 7. A tervezés és irányítás megújítása A vízzel való gazdálkodás szemléletváltásának a sarokpontjai: Az egységes ágazatirányítás szükségessége, ide értve a vízügyi hatósági feladatok gyors, ügyfélbarát ellátááshoz szükséges intézkedéseket is. Az egységes irányítás legfőbb eszköze egy országos vízgazdálkodási tervezési rendszer létrehozása, a ma széttöredezett tervek egy ernyőterv alá vonása. A vízgazdálkodás komplexitásának, a szinergiák kihasználásának bizonyított érvényesítése legyen a feltétele a vízgazdálkodási beavatkozások jóváhagyásának és finanszírozásának (a víz egyszerre környezeti elem és erőforrás, ezek kölcsönhatásban lévő tervezési környezetének megteremtése a cél). A mérlegelt védelem és a differenciált biztonság lehetővé tétele és alkalmazása, ide értve azt is, hogy az állam által garantált vízbiztonságtól eltérőt teremthessenek maguknak az érintettek a helyi erőforrások felhasználásával, továbbá az objektumvédelem eszközrendszerének fejlődését, illetve ennek támogatását is. Fenntartható és finanszírozható, a költségvetési lehetőségekkel összhangban lévő állami szerepvállalás a központi és a helyi erőforrások ráfordítási arányainak újragondolása. A lehatárolható (helyi jelentőségű) vízgazdálkodási feladatok megvalósításáról a helyiek döntsenek, megvalósításában és üzemeltetésében részt vállaljanak. Az új szemléletű fejlesztést szolgálják a nemzeti fejlesztési költségvetési keretek is, hogy a vízgazdálkodási fejlesztésekkel a hasznosítási feltételek bővüljenek, illetve egyidejűleg előnyös területi és vidékfejlesztési változások jöjjenek létre. 6 Nemzeti Fenntarthatósági Keretstratégia NFFT

12 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A vízzel való gazdálkodás szemléletváltásának feltétele a tudományos megalapozottság, a megvalósításhoz a kutatásban gyökerező innováció, a napi működésnek pedig a tudományos szolgáltatások megléte. Az újjáépítendő kutatásnak a hidrológiai alapoktól a hidroökonómiáig kell terjednie, és vállaljon jelentős szerepet az ország még mindig számottevő kiaknázatlan hidrológiai potenciáljának a feltárásban, hasznosításában. Az elmúlt tíz év vizes publikációinak számbavétele alapján reményt keltő, hogy az intézményrendszer kapacitása, infrastruktúrája, szellemi felkészültsége, külső kapcsolatai csaknem tetszőleges vizes kérdés interdiszciplináris kutatására alkalmasak 7. Csak rendszerbe kell szervezni ezeket. A vízmérnöki strukturális eszközök, vagyis számos vizilétesítmény bővítésének már jól látszódnak a határai, nem lehet például a gátakat a végtelenségig emelni. Alapvető feladat tehát a társadalom és a víz viszonyának az alakítása, a vízigény-szabályozás (ide értve az árvízvédelmi igényeket, a művelés visszahúzódását belvízjárta területekről, a települések fejlesztése és a vízgazdálkodási lehetőségek összhangját is). Ebben kardinális szerepe van a társadalommal folytatott párbeszédnek. A végrehajtás fő feltételei A víziközmű-szolgáltatás gazdasági fenntarthatóságának a helyreállítása. Az integrált vízgazdálkodás feltételeinek a megteremtése, országos vízgazdálkodási tervezési rendszer kialakítása. Koordinált interdiszciplináris kutatóhálózat és egységes adatbázis létrehozása, amely az integrált vízgazdálkodás innovációjának és működtetésének egyaránt megbízható bázisa. Észszerű adatgyűjtés és az adatbázisokhoz való szabályozott hozzáférés megteremtése. Vízügyi közszolgálati életpályamodell kidolgozása és bevezetése, és az ehhez kapcsolódó bérrendezés. A humán erőforrás biztosítása érdekében az oktatás és képzés teljes vertikumának e cél szolgálatába állítása (a szakmunkásképzéstől a szakgimnáziumokon át a felsőfokú képzésig és továbbképzésig). A tervszerű rekonstrukciók, a fenntartás és az üzemeltetés forrásainak biztosítása. Nemzetközi aktivitásunk erősítése, az állam ez irányú szerepének növelése, ami bizonyíthatóan mind szellemi, mind vízipari exportunk növekedéséhez vezet (ide értve a határvízi együttműködést is). Fejlesztés Intézkedések és beavatkozási területek. A közvetlen vízgazdálkodási fejlesztések fő forrásait a közötti időszakban a KEHOP és a VP fejlesztései adják, összesen mintegy, 713 Mrd Ft keretösszeggel. Ez nominálisan is közel 300 Mrd Ft-al kevesebb, mint az előző fejlesztési ciklusban rendelkezésre álló 1032 Mrd Ft, ami még nyomatékosabban hívja fel a figyelmet az előkészítésre (tervezésre), a társadalmi hasznosság, a sorrendiség és szükségesség mérlegelésére. A KEHOP és a VP végrehajtása elindult (a finanszírozható projekteket a 4. melléklet sorolja fel). Szakmai súlypontjai az alábbiak: A KEHOP 1. prioritási tengelyében (a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás) területi vízgazdálkodási fejlesztési feladatokra 283,6 Mrd Ft áll rendelkezésre. A kiemelt projektek súlypontjában a Tisza-völgyi vízgazdálkodás fejlesztése, ezen belül is az ár- és belvízvédelem, a Duna közvetlen árvízvédelmi fejlesztéseinek 2007-ben megkezdett programjának foly- 7 Istvánovics Vera: Felszíni vizek kutatása Magyarországon helyzetkép és javaslatok. Magyar Tudomány július. 8

13 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT tatása. A Balaton Területfejlesztési Stratégiai Program 8 a térség komplex fejlesztése részeként rangján kezeli a tó vizének kérdéseit, ide értve a vízkészlet fenntartható gazdálkodásának javítását a szükséges infrastrukturális feltételek biztosításával. A Velencei-tó partfal rekonstrukció ugyancsak javítja a tó használhatóságát. A KEHOP 2. prioritási tengelye a települési vízellátást, szennyvízelvezetést és -tisztítást, szolgálja 384 Mrd Ft keretösszeggel. Eredményeként 340 ezer ember számára lesz biztonságosabb és minőségében jobb a vízellátás, valamint 800 ezer ember szennyvízének a kezelése valósul meg. Már a évi Éves fejlesztési Keret 9 237, 9 Mrd FT összege 73 ivóvizminőség-javító projekt és 83 szennyvízkezelési projekt és 1 szennyvíziszap-kezelési projekt számára biztosít finanszírozási lehetőséget. A Vidékfejlesztési Programban 71,9 Mrd Ft áll rendelkezésre vízgazdálkodási fejlesztésekre (súlypontban a vízvisszatartással és víztakarékos öntözésfejlesztéssel, valamint a 2000 LE alatti települések szennyvízkezelésével) és 2020 között is számos nem vízgazdálkodási tárgyúnak nevesített, de tartalmilag azt érintő fejlesztés várható, különösen az Országos Környezeti Kármentesítési Program (23 Mrd Ft), valamint a természetvédelmi és élővilágvédelmi fejlesztések (31 Mrd Ft) keretében. A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében támogatható lesz a települési belterületi csapadékvíz-gazdálkodás, mintegy 25 Mrd Ft értékben. Változtatást igényel az a gyakorlat, hogy a fejlesztési mechanizmusok és finanszírozási lehetőségek sokkal inkább az egycélúság irányába hatnak, semhogy a víz lényegéből fakadó többcélú hasznosítást, illetve a hasznosítójával összehangolt fejlesztést segítenék elő. A finanszírozási lehetőségekkel akkor lehetne maximális eredményt elérni, ha a fejlesztéseket integrált szemlélettel, koordináltan hajtanák végre. Az integrált területi megközelítés, a komplex projektek és a más operatív programokkal való kapcsolat rendkívül fontos a vízgazdálkodásban, ezért javasolt a KEHOP-on belül a természetvédelmi és a vízgazdálkodási projektek összehangolása. Fontos lehetőség az egyes operatív programok közötti szinergiák kihasználása, különösen a Vidékfejlesztési Program vonatkozásában. Vannak olyan feladatok, amelyeket már az elkövetkező években (2021-ig) meg kellene valósítani, de a rendelkezésre álló EU forrásokból vagy nem lehet őket támogatni, vagy nem jut rájuk elég támogatás. Ilyen körülmények között három irányban javasolt mozdulni: a hazai nemzeti - forrásokat bővíteni, gazdaságszabályozási eszközöket alkalmazni és a támogatások hatékonyságát növelni. A legfontosabb hazai forrásból (is) finanszírozandó feladatok: Vízbázisok biztonságba helyezése, kompenzációs intézkedések Víziközmű hálózati rekonstrukciók Monitoring rendszer fejlesztése és működtetése Kirívóan teljesíthetetlenül -- alacsony a projekteknek előkészítésre, ezen belül a tervezésre is összesen fordítható forrása, annak 5%-os mértéke, a minőségi megvalósítást veszélyezteti a műszaki ellenőrzésre fordítható mindössze 1 %-os beruházási hányad is. Szakterületünkön nem reális a 2%-os terület-kisajátítási részarány sem. Ezek lehetetlen helyzetbe hozzák a projektek megvalósítását /2015. (XI. 12.) Korm. határozat a Balaton Területfejlesztési Koncepció ( ) és a Balaton Területfejlesztési Stratégiai Program elfogadásáról, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén a as uniós és hazai forrásokból megvalósuló beruházásokról /2015. (V. 21.) Korm. határozat a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program évre szóló éves fejlesztési keretének megállapításáról 9

14 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A fejlesztések megvalósítását követően a működtetés és fenntartás költségigénye a beruházás mintegy 3 5 %-ára tehető, tehát a működtetési forrás Mrd Ft-os bővítése szükséges. Ennek hiányában az EU-s projektek ellenőrzött működtetési kötelezettsége elszívja a forrásokat a meglevő létesítmények amúgy is szűkös működtetése és fenntartása elől, tovább növelve a rekonstrukciós nyomást. A vízügyi igazgatási szerveket illetően, a évi működési költségvetésük 22,8 Mrd Ft-os keretéből kiindulva ez azt jelenti, hogy 2020-ra, csak a belépő új fejlesztések fenntartásával számolva 31,3 37,0 Mrd Ft forrás rendelkezésre állása, azaz 37 62%-os forrásbővülés szükséges. Ez messzemenően indokolttá teszi az állami költségvetés által vállalt feladatok felülvizsgálatát. A víziközmű szektor működtetésére fordítható forrásokban, ugyancsak az új fejlesztések működtetésére, 2020-ig 11,5 19,2 Mrd Ft-nyi növekedés szükséges (4,5 7,5 %). Ennek reális fedezete - a fogyasztói érdekek szem előtt tartásával - a közműadó alóli mentesítésük, illetve a jelenleg 27%-os ÁFA 18%-ra való csökkentésének a megfontolásával látszik lehetségesnek. Beavatkozási területek, intézkedések A KJT-ben előirányzott célok elérésére az alábbi öt fő területen szükséges középtávú intézkedések megfogalmazása és végrehajtása: - a vízgazdálkodás jogszabályi és irányítási háttere, - a vagyongazdálkodás - a működtetés (kapacitások, erőforrások) - a társadalmi kapcsolatok és értékrend, - programok kidolgozása a 2020 utáni feladatok meghatározására. ad 1. A vízgazdálkodási jogterület, elsősorban az integrált vízgazdálkodás feltételeinek a megteremtése érdekében szorul módosításra, egyben a szükséges irányítási (szervezeti) korrekciók megalapozására. Ezen belül 2016 évben: a jelenleg négy a vízgazdálkodásért, a vízügyi igazgatási szervek irányításáért, a vízvédelemért és a víziközmű-szolgáltatásért való - miniszteri felelősség integrálása egyetlen vízgazdálkodásért való miniszteri felelősségbe, az állami feladatvállalás és a helyi érdekeltségek helyes arányának a kialakítása érdekében kerüljön meghatározásra a helyi jelentőségű közcélú vízgazdálkodási feladatok fogalma, ezzel együtt az ezek eszközéül szolgáló helyi jelentőségű közcélú vízilétesítmények tulajdonjoga, mint az érdekeltek közös tulajdona, a települési vízgazdálkodás területén annak lehetővé tétele, hogy közüzemi szolgáltató is végezhessen csapadékvíz-gazdálkodást, valamint a területi és települési vízgazdálkodás közötti összhang erősítése (gördülő fejlesztési tervek), a bürokráciacsökkentés, az ügyintézés ügyfélbarátabbá tétele érdekében a vízügyi és a vízvédelmi hatósági tevékenység egyesítése. A VIZIG-ek kötelező bevonása a hatósági eljárásba (szakhatósági jogkör biztosítása, kötelező vagyonkezelői hozzájárulás) A vízgazdálkodás jogszabályainak átláthatósága és hatékonyabbá tétele érdekében 2017 év végéig szükséges és lehetséges az egységes jogszabálycsomagok kialakítása, deregulációval egybekötve az országos vízgazdálkodási követelmények, a vízkárelhárítás, a vízkészletgazdálkodás területeken. Ennek keretében felülvizsgálni szükséges a terület- és településfejlesztési tervezés, valamint a vízgazdálkodás összhangjának szabályait. A tervezés mint az irányítás eszköze megújítása érdekében készüljenek el az alapvető vízgazdálkodási tervek (vízgyűjtő-gazdálkodási terv, árvízkockázat-kezelési tervek, nagyvízi mederkezelési tervek) összhangjának és hatékony végrehajtásának a biztosítására az országos vízgazdálkodásfejlesztési terv kidolgozásának és bevezetésének alapelvei. 10

15 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT ad 2. A vagyongazdálkodás korszerűsítése elengedhetetlen feltétele a területi vízgazdálkodás (különösen a vízkárelhárítás) valamint a víziközmű-szolgáltatás kiegyensúlyozott működésének, mert a létesítmények állapota fenntartási és működtetési forráshiánya összeomlással fenyeget. Ennek keretében a lehető legrövidebb időn belül készüljön: egységes vagyongazdálkodási szabályzat, valamint gördülő fejlesztési, rekonstrukciós (pótlási) terv, valamint fenntartási ás üzemeltetési terv az állami vízilétesítményekre, finanszírozási stratégia a vízközművek állapotának felmérésére és a rekonstrukcióra. Ezek végrehajtásának feltételei hiányában kétségesen vállalható a vízilétesítmények működtetése, egyben ez teszi lehetővé a működtetés megelőző jellegűvé tételét. Ugyancsak nem halasztható a vízkészlet mint vagyon - definiálása a vagyonkezelői szerződésekben. ad 3. A kapacitások és erőforrások biztosításában azonnali feladat: A hatósági és igazgatási szervezetek megerősítése (a hatósági létszám növelése 180 fővel, a vízügyi igazgatóságok megerősítése 400 fővel). Vízügyi közszolgálati életpályamodell kidolgozása és bevezetése A jelenleg a kormányhivataloknál működő laborok vízminőségi mérési feladatai és infrastruktúrája a központi költségvetési forrásokkal együtt kerüljenek a vízügyi igazgatóságokhoz (reális alternatíva a feladatok független, akkreditált laborok általi ellátása is). A nemzetközi kapcsolatok ápolásához szükséges kapacitások bővítése. A területi vízgazdálkodás társadalmilag igazságos finanszírozásának kialakítására megfontolandó a vízhasználat révén keletkező bevételek elkülönített kezelése és visszaforgatása vízgazdálkodási célokra. Ennek lehetőségét 2017 végéig célszerű megvizsgálni. ad 4. A társadalmi kapcsolatok és a vízzel kapcsolatos értékrend fejlesztése érdekében iránymutató az Aarhusi Egyezményből fakadó részvételi jogok megismertetése a társadalommal, hasonlóképpen a köznevelés vízgazdálkodási ismeretanyagának felülvizsgálata, a víz- és az oktatáspolitika együttműködésének erősítése,továbbá a társadalmi tájékozottságot felmérő kutatások rendszeres elvégzése. Az operatív kapcsolatok területén: Éves beszámolók készítése a lakosság tájékoztatására a vízügyi igazgatóságok és a viziközmű-szolgáltatók tevékenységéről. Napi szintű hozzáférés lehetőségének megteremtése az ivóvíz minőségi adataihoz. Publikus árvíz- és belvízvédelmi és aszály-előrejelző rendszer kifejlesztése. A víztakarékos technológiák és vízfogyasztási gyakorlatok népszerűsítése. ad 5. Programok kidolgozása a 2018 illetve 2020 utáni feladatok meghatározására: Települési csapadékvíz-gazdálkodási és víziközmű rekonstrukciós program. Országos vízgazdálkodási tervezés megújításának alapelvei, programja. 2 A KJT háttere A víz ügye életünk, nemzeti jövőképünk, azon belül biztonságpolitikánk meghatározó alkotóeleme. Magyarország vízben gazdag, mégis gyakran tapasztaljuk, hogy a vízkészleteink korlátozottan állnak rendelkezésünkre, vagy éppen fölös bőségük okoz károkat. Mára elengedhetetlenné vált a hazai kérdésekre hatékony választ adó vízpolitika megalkotása, amely világos jövőképet vázol fel, egyúttal meghatározza önnön megvalósításának kereteit, figyelemmel arra, hogy a víz a nemzet vagyona, annak mennyiségi és minőségi megőrzése megköveteli a vízzel való fenntartható gazdálkodást, miközben megfelel korunk globális kihívásainak, különös tekintettel az éghajlatváltozás következményeire. A vízgazdálkodási stratégia szükségessége 11

16 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Somlyódi L. szerk: Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok. MTA 2011 A vízgazdálkodás ú jragondolását, a stratégiai szemléletet és valamely konkrét stratégia alkalmazását számos tényező indokolja. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb okokat és kihívásokat az alábbiakban foglaljuk öszsze: - A roppant gyorsan változó, válságoktól hemzsegő, globalizálódó világban a vízzel kapcsolatos problémák sokkal összetettebben jelentkeznek, mint akár egy-két évtizeddel korábban. Főbb jellemzőjük, hogy sok, különböző léptékű probléma egymással kölcsönhatásban jelentkezik. Ezek jelentős részének a kiváltó oka a hagyományos vízgazdálkodáson kívüli és ily módon a megoldások is a víz szektoron kívül keresendők. A hazai vízgazdálkodás gyengeségei és hibái - amelyeket a későbbiekben részletesen tárgyalunk majd - is jelentős részben ilyen kontextusban jelennek meg. - A második okot az jelenti, hogy a víz politikát a korábbiakénál sokkal koherensebbé kell tenni ahhoz, hogy az hatékonyabban legyen integrálható más szektor politikákkal. Ez azért fontos, mivel jelenleg túl gyakran tapasztaljuk a különböző politikák elszigetelődését. Elégséges itt például a vízre, a mezőgazdaságra, a területhasználatra és a regionális fejlesztésre utalni. - A harmadik felismerés az, hogy a jelenlegi víz politika - a felvázolt okok miatt - korlátait súrolja ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokat fenntarthatóan kezelje. A jövő minden bizonnyal számos változást hoz majd. A vizekkel szemben támasztott igények növekednek és ehhez viszonyítva a - tág értelemben vett - terhelés nő, számolni kell válságokkal, az éghajlatváltozás bizonytalan hatásaival, az ökológiai szemlélet erősödésével, az ország alvízi jellegéből adódó kihívásokkal és az erősödő európai beágyazódással. Számolni kell a felelősségek változó megoszlásával a kormányzati szervek között, továbbá a közintézmények és a magánszektor között, részben az EU politika, részben pedig a remélhetően aktívabb társadalmi véleményalkotás következtében. - A víz szektor és a társadalom kapcsolatának erősödnie kell: jobban figyelembe kell vennie ökológiai, természetvédelmi, kulturális, gazdasági és egyéb szempontokat. Hasonlóan várható a finanszírozás módosulása és az állam szerepének csökkenése. - Az országos vízgazdálkodási politikáról 1995-ben hozott határozatot az Országgyűlés, azonban azóta sem született átfogó vízstratégia. - Végül talán a legsúlyosabb kihívást a kilencvenes évek eleje óta megfigyelt intézményi leépítés kiigazítása jelenti, ami egyben azt is jelzi, hogy a végbement társadalmi és gazdasági változások még bőségesen hagytak illetve generáltak tennivalót a hazai vízgazdálkodás intézményrendszerében. A kormány a 1432/2012. (X. 9.) határozatával rendelte el a Nemzeti vízgazdálkodási, öntözési és aszálystratégia kidolgozását, majd az EU közötti programozási időszak stratégiai céljaihoz, illetve a hazai fejlesztési elképzelésekhez kapcsolódva 1940/2013. (XII. 13.) határozatában jóváhagyta a Kvassay Jenő Terv (a továbbiakban: KJT) elkészítésének és a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv felülvizsgálatának támogatására KEOP-7.9.0/ azonosító számú projektjavaslatot, és annak 1. sz. mellékletében az Országos Vízügyi Főigazgatóságot (továbbiakban: OVF) nevesítette kedvezményezettként. 2.1 A KJT készítésének célja, feladata A KJT tárgya a víz, az a környezeti elem, amihez egyrészt minden élőnek köze van, másrészt a társadalom minden tagja és rétege (az egyes embertől a gazdasági szférán át a központi államig) valamilyen viszonyban van a vízzel, akár a víz hasznainak élvezőjeként, akár az esetleges vízkárok elszenvedőjeként. A KJT, a magyar vízgazdálkodás 2030-ig terjedő stratégiája és 2020-ig terjedő középtávú intézkedési terve a társadalom és a víz viszonyának a feltárására támaszkodva intézkedéseket fogalmaz meg, hogy a világot fenyegető vízválságot hazánk elkerülhesse, annak már mutatkozó jelei ellen a szükséges intézkedéseket időben megtehesse, különösen az alábbi területeken: a vizet, mint minden élet feltételét és mint a gazdaság erőforrását megőrizzük a jövő nemzedékek számára, minél teljesebben kihasználjuk a víz révén elérhető előnyeinket, kellő biztonságban legyünk fenyegető káraitól, intézményrendszerünk legyen szakmailag és erőforrások tekintetében is alkalmas a folyamatok kézben tartására. 12

17 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Az alkotmányos alapelvekre, a hazai és az EU-szabályozásra, a már elkészített egyéb stratégiákra, tervekre, programokra épül (pl. Nemzeti Környezetvédelmi Program, Nemzeti Vidékstratégia, Új Széchenyi-terv, az Európai Unió Duna-régió-stratégiája stb.) Feladata feltárni azokat a körülményeket, amelyek a vízzel való gazdálkodásunkat jellemzik, és kimutathatóan a vízválság előidézésének vagy kirobbanásának csírái. Feladata továbbá a vizek kezelésével kapcsolatos célkitűzések meghatározása, és a feladatok megoldásához szükséges intézkedések megvalósítási feltételeinek megteremtése, az öntözéses gazdálkodás lehetőségeinek megteremtése, az aszály kártételeinek megelőzése, illetve mérséklése. Mindezek ismeretében fogalmazzon meg javaslatot a vízválság elkerülésének érdekében teendő műszaki, tudományos, finanszírozási és szervezeti rendszer kialakítására, helyenként megújítására. A vízügyi stratégia a szakma, a politika és az ország lakosságának a vízgazdálkodási feladatok ellátásával kapcsolatos, konszenzuson alapuló dokumentuma. A szolgálni és szolgáltatni felfogás keretében csak a társadalom által ténylegesen igényelt, a fenntarthatóság követelményeinek megfelelő beavatkozásokat szabad megtenni. A stratégia megvalósítását szolgáló intézkedések jelentős része a közötti programozási időszakban valósítható meg. Kapcsolódik az EU-2020 stratégiához, illetve a as időszak EU-s kohéziós és strukturális politikai koncepciójához. Horizontálisan járul hozzá az EU-2020 stratégiában, illetve a as időszak EU-s kohéziós és strukturális politikai koncepciójában rögzített célkitűzések megvalósulásához, mivel a víz az élet és a gazdaság minden rétegét áthatja. Kapcsolódik az EU 20/20/20 éghajlat-változási és energiaügyi célkitűzések megvalósításának részletes kidolgozásához és a fenntartható fejlődéshez. A KJT hatóköre A KJT az ország teljes területére, minden vízzel kapcsolatba kerülő tevékenységre kiterjed. Ennek megfelelően a hatókörébe tartoznak: a) a felszíni és felszín alatti vizek, azok medrei, partjai és víztartó képződményeik; b) mindazon létesítmény és tevékenység, amely a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét befolyásolja vagy megváltoztathatja, köztük a lakosság ellátását szolgáló ivóvízkivételek és a tisztított szennyvízbevezetéseket is; c) a vízkészletekkel való gazdálkodás, a vizek hasznosíthatósági lehetőségeinek feltárása, ide értve a víz természetben betöltött szerepének javítását és megőrzését is; d) a vízkárok elleni védelem és védekezés; e) a vizek megismerése, állapotának feltárása, értékelése, kutatása, az ehhez szükséges mérés, adatok gyűjtése, feldolgozása, szolgáltatása és felhasználása; f) a víz, mint élettér állapota, és mint tájalkotó tényezőt befolyásoló tevékenységek. Kiterjed az előzőekben megjelölt tevékenységekre, az ezekre ható tervekre, igazgatásra, tudományos tevékenységre és oktatásra, beleértve a víz és a társadalom viszonyát meghatározó társadalmi értékrendet is. A vízgazdálkodás szakterületi felosztása a KJT-ben a következő: 13

18 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT 3 A tervezés rendszere 3.1 Módszertan Az időhorizontot ( ) és a kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) kormányrendelet előírásait figyelembe véve a KJT szakpolitikai stratégia dokumentum. A kormányrendelet szerint egy adott szakpolitikai területre vonatkozó jövőkép elérésének középtávú stratégiai tervdokumentumának tartalmaznia kell: az adott szakpolitikai terület részletes helyzetelemzését és helyzetértékelését; az adott szakpolitikai területen megvalósítandó mérhető célokat; a szükséges beavatkozások területének és eszközeinek pontos meghatározását; a megvalósítás, a nyomon követés és az értékelés alapelveit és rendszerét. A módszertanát 10 tekintve a KJT tervezési folyamata során a feladat jellegéből adódóan össze kellett hangolni az ökológiai, a műszaki, a társadalmi és a gazdasági szempontokat. A kidolgozás során a módszertani útmutatók ajánlásának megfelelően a DPSIR (Driving forces, Pressures, States, Impacts, Responses hajtóerők, terhelések, állapotok, hatások, válaszok) integrált keretmodellt használtuk fel. A DPSIR modell alkalmazása a KJT tervezése során 10 A kidolgozás módszerét illetően a Magyary program keretében Stratégiai irányítás megújítása a központi igazgatásban c. ÁROP kódjelű kiemelt projekt részeként elkészült Segédlet szakpolitikai stratégia alkotáshoz c. kötetben foglaltak voltak irányadóak. 14

19 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A stratégiai tervezés legfontosabb lépései: a helyzetelemzés, a problémák feltárása, az elérendő célok kitűzése és az intézkedések meghatározása. Ennek módszertani sémáját, a tervezési folyamat főbb elemeinek kapcsolatát és egymásra épülését mutatja be az alábbi ábra, jelölve, hogy az egyes lépéseket a KJT mely fejezete tartalmazza. A KJT felépítése, összefüggésrendszere 3.2 Az integráltság igénye 15

20 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A vízügy fragmentált szektor 11, érinti az összes többi szektort, összeköt településeket és embereket, átível téren és időn. A hidrológiai és a közigazgatási határok általában nem esnek egybe, a vizekkel - legyenek felszíniek vagy felszín alattiak való gazdálkodás iránti igény megjelenik mind globális, mind helyi szinten, és kiterjed az érintettek (köz- és magánszektor, nonprofit szervezetek, lakosság) legszélesebb körére, továbbá a döntéselőkészítésre, a vonatkozó közpolitikákra, a projektek megvalósítására, a vízszektor rendkívül tőkeigényes, egyben monopoljellegű, fontos piaci kudarcokkal terhelt, amik elengedhetetlenül koordinációt igényelnek, a vízpolitika eredendően komplex, és szorosan összefügg más illetékességi területekkel, amelyek kritikusak a fejlesztés szempontjából, úgymint egészségügy, környezetügy, mezőgazdaság, energia, közlekedés, területi tervezés és regionális/vidékfejlesztés, a szegénység csökkentése, az országokon belül - eltérő mértékben több igazgatási szint között oszlanak meg az erőforrást igénylő felelősségek és illetékességek, ami függőségeket hoz létre az egyes szintek között, és a fellépő fragmentáció kezelése jelentős koordinációs erőfeszítéseket igényel. A vízgazdálkodási konfliktusok kezelésének és megelőzésének módja tehát: a víz természeti egysége és a vízgazdálkodás társadalmi gazdasági megosztottsága közötti ellentmondást feloldó integrált vízgazdálkodás. Az integrált vízgazdálkodás a víz, a föld és a kapcsolatos készletek összehangolt fejlesztését és gazdálkodását az egyenjogúság szem előtt tartásával támogató folyamat az ebből származó gazdasági és társadalmi jólét maximalizálása érdekében, és a létfontosságú ökoszisztémák fenntarthatóságának sérelme nélkül. 12 Lényegét tekintve koordináció, ami a fejlesztés és/vagy tervezés, valamint az üzemeltetés terén egyaránt érvényesül. Arra irányul, hogy minden olyan tervet, tevékenységet térben és időben összehangoljanak, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba kerülnek a társadalommal - azon belül a gazdasággal és kapcsolódó rendszereivel - a természet vízháztartásával és kapcsolódó rendszereivel (például a földhasználat megváltozásával), az ökoszisztémákkal és ily módon megváltoztatják azok társadalmi jelentőségű tulajdonságait. Célja: feltárni és érvényesíteni a fenntartható vízgazdálkodás azon feltételeit, amelyek révén: a vízállapotok iránti szükségletek kielégítése legfeljebb időlegesen korlátoz más, társadalmilag elismert tevékenységet, a vízkészletek elosztását, valamint a vízháztartás és a vízigények szabályozásának dinamikus egyensúlyát a társadalmi hatékonyság szabja meg, a gazdasági döntésekben (területhasználatban, termelésben és szolgáltatásban), a rendelkezésre álló vízkészlet függvényében a víz korlátozó tényezőként van jelen, érvényesülnek a hidrológiai változók és az ökológiai potenciál hosszú távú védelmének szempontjai, a vízgyűjtőn és felszínalatti víztartókon a súlyuknak megfelelő szerepet kapnak az ott érdekeltekhez fűződő vízgazdálkodási szempontok, ide értve a határokon átnyúló vízgyűjtőket is.. Az integrált vízgazdálkodás legfőbb eszköze tehát az előrelátó, tér- és időbeli tervezés, ami a vizeket érintő valamennyi természeti tényezőre, gazdasági tevékenységre és szociális igény kielégítésére kiterjed. Egységes, georeferált nyilvántartásra és feltáró-elemző módszerekre támaszkodik. A koordináció eredményességét pedig az szabja meg, hogy mennyire hatékony az érdekelteket összekötő intézményrendszer, és milyen mértékű a politikai, valamint a gazdasági támogatottság. Orlóci István: Vízgazdálkodási politika. Kézirat A KJT a helyzetértékelés megállapításai alapján különféle folyamatokat, szakpolitikákat, stratégiákat, célkitűzéseket és terveket integrál: Környezeti célok integrálása; Minden felszíni és felszín alatti vízkészlet figyelembe vétele a vízgyűjtő szintjén; 11 Vizekre Irányuló Kormányzás Elvei (Principles on Water Governance) OECD Miniszteri Tanácsa június 12 GWP

21 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A vizek minden használati formájának, funkciójának és értékének integrálása; Vízigény-gazdálkodás, a társadalmi-gazdasági igények kezelése, alakítása Tudományterületek, elemzések és tapasztalatok integrálása; A vízre vonatkozó szabályozások integrálása egy közös és áttekinthető keretben; Menedzsment és ökológiai szempontok integrálása; Módszerek integrálása, beleértve az árazási, gazdasági és pénzügyi eszközöket Az érdekeltek és a civil társadalom integrálása a döntési folyamatba; A vízkészleteket és a vizek állapotát befolyásoló döntési szintek integrálása; Az EU tagállamok és a közös vízgyűjtőkön osztozó nem-tagállamok vízgazdálkodásának nemzetközi szintű integrálása. A sikeres integrálás feltétele a vízpolitika és a vízgazdálkodási tervezés összefüggéseinek más politikákkal és tervezési folyamatokkal való összevetése: a vízpolitika szorosan kötődik a természetes határokhoz (a vízgyűjtő területekhez), míg más politikák inkább az igazgatási, illetve politikai határokhoz kapcsolódnak; a vízpolitika érvényesülését számos véletlen jellegű folyamat befolyásolja; a vízpolitika érvényesítése különösen nehéz az olyan nagy vízgyűjtőkön, mint például a Duna, a Tisza vagy a Dráva vízgyűjtője, ahol a vízgyűjtőn osztozó több országgal szemben jogos elvárás, hogy koordinált tevékenységet folytassanak a vízgazdálkodás számos célkitűzésének teljesítéséhez. A vízpolitika és a vízgazdálkodás elválaszthatatlan a terület- és tájhasználattól, illetve annak formáitól. A jobb integráció érdekében lesz szükség a végrehajtás szintjén: A vízzel közvetlenül foglalkozó, vizeinkre hatással levő intézmények között. A vízgazdálkodási és más szektorok szakértői között (mint például a terület-hasznosítás és -fejlesztés, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság, a természetvédelem, ipar és turizmus/szabadidő eltöltés szakértői). A nemzetközi vízgyűjtőkön osztozó országok kooperációjában, a vízgazdálkodást befolyásoló, kétoldalú és többoldalú vízügyi egyezmények és a VKI közös végrehajtási stratégiájának megvalósítása közötti konzisztencia biztosításában, az EU vízügyre vonatkozó követelményeinek magasabb szintű végrehajtása érdekében. 3.3 Tervezési elvek, alapok A KJT tervezése az alábbi alapelvek betartásával történt: a stratégiai tervdokumentumban foglaltak megvalósíthatóak legyenek; a megvalósítás pénzügyi hátterének felmérése indikatív, de, mindenképpen szükséges hogy tükrözze a realitásokat, a ráfordítások arányban álljanak az elérni kívánt eredményekkel; az eredmények emberi, társadalmi, gazdasági, környezeti szempontból fenntarthatóak legyenek; az érintett szakpolitikai területre vonatkozó vagy ahhoz kapcsolódó stratégiai tervdokumentumok egymásra épülő rendszert alkossanak, valamint illeszkedjenek a kormányzati célkitűzésekhez; a stratégiai tervdokumentum meghatározó és megalapozott adatokra, tényekre és igazolt folyamatokra épüljön, a benne szereplő célokhoz mutatók legyenek rendelve, továbbá jelenjenek meg benne a nemzetpolitikai, az európai uniós és nemzetközi összefüggések. A stratégiai dokumentum hátterét a Magyarország által aláírt nemzetközi vízügyi egyezmények is meghatározzák (szomszédos országokkal megkötött határvízi, két- és többoldalú állam- és kormányközi), hasonlóképpen az EU szabályozások (pl. VKI, Árvízi Irányelv, Nitrát 17

22 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Irányelv) illetve az Európai vizek védelme érdekében kidolgozott ún. Blueprint dokumentum következtetései. A KJT a hazai stratégiai tervezés nagy hagyományaiban gyökerezik, ilyen különösen az 1954., 1965 és 1984 évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv, amelyek mind módszertani, mind gyakorlati szempontból jelentősen hozzájárultak a magyar vízgazdálkodás és vízügyi szakemberek nemzetközi elismertségéhez. Közvetlen előzménye az alábbi négy, magas színvonalú terv illetve tanulmány, elsősorban az adottságaink, helyzetünk és lehetséges tennivalóink meghatározása, a stratégiai feladatok azonosítása tekintetében: Somlyódy László szerk: Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok, MTA Köztestületi Stratégiai Programok A vízügy igazgatási koncepciója a vízügyi szolgálat stratégiájának kidolgozásához, VKKI Nemzeti Vízstratégia a Vízgazdálkodásról, Öntözésről és Aszálykezelésről (a jövő vízügyi, öntözésfejlesztési és aszály kezelési politikáját megalapozó, a fenntarthatóságot biztosító konzultációs vitaanyag). VM Súlypontok a hazai vízgazdálkodás fejlesztésében, OVF Vízügyi Tudományos Tanács A vízzel kapcsolatos globális szempontok, illetve ezek hazai érvényesítése tekintetében iránymutató volt a tervezésben a Budapesti Víz Világtalálkozó Fenntarthatóság a világban Vízbiztonság a világban című zárónyilatkozata (Budapest, október 11.). A tervkészítés része volt annak az áttekintése is, hogy az elmúlt évek távlati tervei milyen mértékig és hogyan hasznosultak. Ebből a szempontból meg kellett állapítani, hogy ezek komplex, célirányos érvényesülésének akadályát képezték az elmúlt évtizedek hektikus átszervezései, a szakma érdekérvényesítő képességének a gyengeségei, nem kevésbé az akut forráshiány. Ennek megfelelően az ezekben szereplő célok, feladatok jórészt a KJT-ben is megjelennek. 3.4 A terv szerkezete és a készítés intézményi háttere A KJT műszaki, társadalmi, gazdasági, és környezeti elemzésekre épül. Az elemzések szintézise a szakpolitikai stratégia, ami fejlesztési, szakmai, igazgatási eszközökkel kezelhető célokat, feladatokat fogalmaz meg. Az alátámasztó tanulmányokra épülve a KJT keretében összesen 6 szakmai dokumentáció készül: 1. a koncepció alkotás eredményeinek összefoglalása; 18

23 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT 2. vízgazdálkodási stratégiai terv: tervezet, 3. vízgazdálkodási stratégiai terv, végleges előterjesztés; 4. a terv ex-ante értékelése 5. a terv stratégiai környezeti vizsgálata; 6. társadalmi véleményezésekről (három hónap) készült értékelés Ezek elkészítését a vízgazdálkodásban érintett állami szervek képviselőiből álló Partnerségi Munkacsoport és tapasztalt szakemberekből álló Szakmai Tanácsadó Testület támogatta. A KJT tervezetének társadalmi véleményezése során beérkezett véleményeket a jelen anyag tükrözi. A beérkezett véleményekről összefoglaló készült, beleértve azok mérlegelésének eredményét is. A terv elkészítésének szakmai koordinációját az OVF végzi. Szakemberei valamennyi feladat vonatkozásában irányították, támogatták, szakmailag koordinálták a tervezés folyamatát. A KJT-t a Belügyminisztérium előterjesztésében a Kormány tárgyalja és fogadja el. Megvalósításának folyamatáról évenként beszámolót kell készíteni a Kormány számára, majd a tervezési ciklus lezárását követő egy éven belül utólagos értékelést kell készíteni. I. Koncepció alkotás A vízgazdálkodás helyzete és stratégiai kérdései 4 A vízgazdálkodás helyzetelemzése, helyzetértékelés A víz az élet meghatározója, benne az emberi életnek és a civilizációnak is. Az édesvízkészlet véges, korlátos természeti kincs. Gyakorta nem ott és nem akkor áll a rendelkezésünkre ahol és amikor szükséges. Hatalmas veszélyekkel, például árvizekkel fenyeget. Ezért az ember ősidők óta folyamatosan alakítja maga körül a vizeket. Korábban eseti beavatkozásokkal elégítette ki a víz iránti igényét, később, főként területszerző céllal, erőteljesen beavatkozott a természeti folyamatokba, országrészeket védett gátakkal, nagy víztározókat hozott létre, vizet vezetett száraz területekre. Végül napjainkra már a saját tevékenységét is alakítva igyekszik harmóniában élni a természettel, felértékelve a közérdek azonosítását és érvényesítését - esetünkben a vízválság megelőzését - szolgáló feladatokat, úgymint: (1) Jogalkotás- és jogalkalmazás (szabályozás, igazgatás, engedélyezés, hatósági ellenőrzés, szankcionálás). (2) A tárgyiasult feladatok ellátása (víziközművek működtetése; monitoring; vízkészletek elosztása, -nyilvántartása; a gátak-, csatornák-, szivattyútelepek kezelése; árvízvédekezés; vízfolyások-, tavak felügyelete; tervezés stb.). (3) A vízgazdálkodás gazdasági hátterének alakítása (tulajdonviszonyok, finanszírozás, gazdasági szabályozás, ösztönzés). (4) A vízzel kapcsolatos ismeretek és tudás megszerzése, valamint (5) a társadalmi párbeszéd az igények azonosítására, a tervezés érdekében, és megértetése a korlátoknak, a közös és szabatos cselekvés szükségességének. Ezeknek a beavatkozási területnek a milyensége és szakszerűsége együtt jellemzi az adott ország vízgazdálkodását. Magyarországon az elmúlt évszázadok folyamán, a természetföldrajzi adottságaink által kényszerítve alakult ki a nagy hagyományú vízügyi szolgálat, ami ezt az öt feladatcsoportot, változó szervezeti rendben, de egységes irányítással látta el. 4.1 A víz a világban, helyünk a Duna medencében 19

24 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Földünk 71 százalékát borítja víz, mégis, a teljes vízkészletből mindössze 2,1 százalék az emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz. Az egy főre eső készlet csökkenése (szennyezés és népességnövekedés miatt) hihetetlen feszültségeket okoz, főként a Közel-Kelet, Afrika és Ázsia több országában, ezzel a problémával három-négy Mrd ember küzd napjainkban. A mai európai vagy észak-amerikai emberek többsége természetesnek tartja a napi 24 órában elérhető csapvizet, a fürdőszoba és a toalett nyújtotta kényelmet. Alig tudja elképzelni, hogy a világon közel két és fél Mrd ember él ezek nélkül, a fejlődő világ közel fele szenved a szanitáció hiányától a 21. század második évtizedében. Valamivel jobb a helyzet a vízellátás területén. Az ellátatlanok száma észrevehetően csökkent az elmúlt évtizedekben, de még így is mintegy 750 millió embernek nincs ivóvize elfogadható közelségben, napi több száz millió óra megy el arra, hogy (főleg a nők) gyaloglással és sorban állással beszerezzék a család ivóvizét. Ugyanakkor még mindig évi 2 millió ember, főleg gyermek hal meg szennyezett víz fogyasztása miatt. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nagyszabású együttműködési projektet valósított meg, amelynek összefoglalóját a Vizekre Irányuló Kormányzás Elvei (Principles on Water Governance) címmel 2015 júniusában fogadta el a szervezet miniszteri tanácsa. Ebből kiemelve: a megfelelő minőségű víz korlátozottan hozzáférhető és nagyon változékony természetű ig a vízigények 55%os növekedése várható, a felszín alatti vizek túlhasználata és elszennyezése rontja az élelmiszer-biztonságot, az ökológiai rendszerek állapotát, az ívóvízellátás biztonságát, 2050-ben 240 millió ember még mindig nem jut tiszta vízhez, 1,4 Mrd ember pedig kielégítő közegészségügyi szolgáltatáshoz, az OECD-országokban a vízi infrastruktúrák elöregednek, a technológia idejétmúlttá válik, az ellátórendszerek felkészületlenek a változó igények kielégítésére, a környezeti kihívások, a folytatódó urbanizáció, a klímaváltozással együtt járó kockázatok kezelésére, jelentős beruházásokra van szükség az infrastruktúra karbantartása és fejlesztése érdekében (2050-ig csak a vízellátás-csatornázás területén 6,7 billió USD és kb. háromszor ekkora összeg a kárelhárítási infrastruktúrák vonatkozásában). Nem véletlen, hogy az ENSZ 2012-ben megrendezett Fenntartható Fejlődési Konferenciája (Rio+20) a korábbi Millenniumi Fejlődési Célokat felváltó, új globális fejlesztéspolitikai keret 20

25 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT kialakítására tett javaslatot, melynek számszerű célkitűzéseit az ún. Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k) adják. Az elfogadásra javasolt 17 SDG közül a hatodiknak a tárgya a vízgazdálkodás, amely átfogó globális vízpolitikai program megvalósítását célozza 2030-ig. A vizes cél eléréséhez a becslések szerint 2030-ig 2,3 Mrd ember számára kell biztosítani a vízellátást és 3 Mrdnak a szanitációhoz való hozzáférést. A feladat nagyságrendjét jobban érzékelteti, ha kiszámoljuk, hogy ez több százezer ember komfortszintjének emelését jelenti minden egyes napon (!) a következő 15 évben. Ehhez ásott és fúrt kutak, családi és közösségi latrinák építése szükséges, aminek költsége az egyszerűnek tűnő kivitelezés mellett is óriási. Becslések és komplikált számítások szerint minden egyes vízellátásba, illetve szanitációba fektetett dollár 3-6 dollár hasznot eredményez az időnyereség, a betegségek elkerülése és egyéb előnyök révén. A Világbank, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és mások keresik a megoldásokat a finanszírozásra, ami 2030-ig minden egyes évben több tíz Mrd dollárt igényel. Paradigmaváltásra van szükség. A víz pótolhatatlan, ennek mindenki a tudatában kell legyen, és ennek megfelelően kell bánni vele. Nekünk is, mert a vízválság minket is fenyegethet. A Duna vízgyűjtő területe Hazánk a Duna 801 ezer km 2 kiterjedésű vízgyűjtő területén, a Kárpát-medence nagyrészt síkvidéki területén, a vízgyűjtő középpontjában fekszik. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig tartó közel háromezer kilométeres útján tizenkilenc ország területéről gyűjti össze a vizét a Duna, ezzel a világ legnemzetközibb folyama. Minden, ami felettünk történik, tükröződik a Dunában, legyen az a víz minősége, mennyisége, hordaléka, vagy élővilága. Kitettségünket jelzi, hogy hét országgal vagyunk határosak és ebből négy ország vonatkozásában alvízi országként. Országunkban az egy főre jutó hazai vízkészlet közel m³/fő/év (118 km³/10 millió), az egyik legmagasabb érték a kontinensen. A hazai lefolyás alapján azonban átlagosan csupán 600 m³/fő/év készlettel rendelkezünk (a szakirodalom általában az 1000 m³/fő/év értéket tekinti stresszhatárnak). Mintegy 90 ezer km hosszúságú vízhálózatunk (folyók, patakok, csatornák) az igényekhez képest ritka. Vízkészleteink háromnegyed része a Duna és a Dráva medrében összpontosul. Az ország mintegy felét kitevő Tisza vízgyűjtőjére mindössze a vízkészlet negyede jut. 21

26 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A kifolyó vizek 95%-a külföldről érkezik, tehát az alvízi jellegből származó kiszolgáltatottságunk mind mennyiségi, mind minőségi szempontból igen nagy. A hazai lefolyás a kontinensen arányában az egyik legkisebb, mindössze 5% (6 km³). A készletek második legnagyobb pozitív összetevője a csapadék, amely közelítően a befolyó felszíni készlet felével egyenlő. Ez azt jelzi, hogy ésszerű vízvisszatartás és csapadékvíz-gazdálkodás révén a vízgazdálkodás és főleg a mezőgazdasági vízgazdálkodás tartalékai számot tevőek. A Kárpát-medence középső területét nagy vastagságban borító, jó víztartó tengeri és folyóvízi üledékek kiváló adottságokat biztosítanak az ivóvíz beszerzéshez. Kedvezőtlen sajátossága viszont egyes rétegeknek, hogy arzént és más szennyező komponenseket is tartalmaznak, az innen kitermelt vizek tisztítást igényelnek. Hegyvidéki területeinken találhatóak a felszínre bukkanó karsztos kőzetek, amelyekbe a csapadék közvetlenül beszivárog. Ez az utánpótlódás szempontjából előnyös, de a felszínről bejutó szennyeződések kockázata miatt érzékeny. Rendkívül jó geotermikus adottságainknak köszönhetően, nagyobb mélységekben gyógyászati és élvezeti értékű ásvány- és gyógyvizekkel rendelkezünk. A felszín alatti vizekhez sorolják a folyók menti kavicsos vízadó rétegekből kitermelt, úgynevezett parti szűrésű vizeket. Hazánk ezen a szakterületen igen nagy tapasztalatokat szerzett. mind a tervezés, mind a kivitelezés, mind az üzemeltetés terén, e tárgyban talán a legnagyobb tekintély a világon,. Ugyanis a 88 %-ban felszínalatti vízből származó magyar ivóvíztermelés mintegy fele parti szűrésű víz. Budapest vízellátása szinte teljes egészében ilyen vizekre támaszkodik. A Duna vízjárásban érzékelhetően gyarapodnak a szélsőségek. A kisvizes időszakok növekednek, az árvízszintek emelkednek. Figyelmeztető jelei ennek a 2002-es, os, és 2013-as rekordokat döntő árhullámok, majd az idén a rendkívül alacsony vízállás, az éhségszikla megjelenése a Gellért-hegy alatti szakaszon. Ezek a jelenségek veszélyeztetik a parti szűrésű vízbázisokat, azaz a főváros vízellátását. Megelőzésük komplex megközelítést és felkészülést igényel, különösen, hogy összhangba kell hozni a Dunát igénylő más hasznosításokkal, például a hajóút biztosításával. 22

27 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A Kárpátok ívéről lefutó vizek a síkságra érve lelassulnak, összetorlódnak, és főként Emiatt az ország területének negyedét árvizek veszélyeztetik. A veszélyeztetett terület aránya az európai országok között hazánkban a legnagyobb. A belvíz a hazánk területének 45%-át kitevő lefolyástalan területeken okoz károkat főként a mezőgazdaságban, de településeket, közlekedési útvonalakat és iparterületeket is veszélyeztet, és közvetetten környezeti változásokhoz is hozzájárul, például a szikesedéshez. Az aszály főként az Alföldet és a Tisza vidékét sújtja, ahol a párolgás több is lehet, mint az átlagosan előforduló csapadék. Az aszály károkozása elérheti, sőt meg is haladhatja az árvíz okozta károkat. A szélsőségek, az árvizek, belvizek, az aszály előfordulása természetföldrajzi adottságainkból törvényszerűen következik. A küzdelem ellenük nem katasztrófa elhárítás, hanem a Kárpát-medence vízgazdálkodásának nagy szakmai felkészültséget igénylő, mindennapos üzemeltetési feladata, a vízválság megelőzésnek kulcsa Átfogó szakterületek 4.2 A vízgazdálkodás szakterületei A vizekkel mennyiségével és minőségével való gazdálkodás, ennek érdekében a szabályozás, valamint az adatgyűjtés és adatkezelés (monitoring) a vízgazdálkodás valamennyi résztevékenységét áthatja. Ezek egymástól elválaszthatatlanok, külön kezelésük veszélyezteti az eredményességet. 1) Vízkészletgazdálkodás, (mennyiség és minőségi) 23

28 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A vízkészletekkel való gazdálkodás célja az indokolt vízigények biztonságos kielégítése. Szolgáltatás jellegű feladat, ami magába kell, hogy foglalja a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmét, ide értve a vizek élővilágának a védelmét is. Az ország teljes vízkivétele éves átlagban 5,15 km 3, amiből 3,7 km 3 olyan hűtővíz célú vízkivétel, amely gyakorlatilag azonnal visszajut a vízrendszerbe. A maradék 1,45 km 3 -en belül a közüzemi és a mezőgazdasági célú vízkivétel a domináns. Hosszú távú országos vízmérleg A használati módok szempontjából a klímaváltozás a felszíni vízkészletek területileg és időben egyenetlen eloszlásának problémáját tovább növeli. Ennek eredményeként: a felszíni vízkészletek beszűkülésével fokozódó igény a felszín alatti vízkészletek iránt. 13 Az ivóvízigényekben a jelenlegi fogyasztáshoz képest nem várható változás hosszabb távon, a jelenleg jellemző 100 l/fő/nap körüli fajlagos fogyasztás várhatóan megmarad (évi kb. 415 millió m 3 ), viszont a meglévő különbségek a városi és a vidéki fogyasztás között csökkennek. Az ipari vízgazdálkodáson belül domináns a villamosenergia-ipar (hűtővíz). Az egyéb termelő ágazatokban folyamatosan korszerűsödnek, terjednek a víztakarékos technológiák. A vízfelhasználás hatékonyságát mutató termelési értékre eső vízfelhasználás radikálisan csökken. Ezek miatt a részletes, ágazatokra bontott becslések szerint a vízhasználat minden lehetséges szcenárióban csökken. A mezőgazdaságban az ideálisnak tartott öntözött területarányok, a hiánypótló, illetve intenzív öntözésre javasolt mennyiségek és a reális veszteségek feltételezésével millió m 3 /év vízigény valószínűsíthető, a mai 300 ezer m 3 /év-el szemben. Várható a fűtési célú termálvízigény növekedése is. 13 A következőkben az azonosíthatóság érdekében a problémákat jellel emeljük ki. 24

29 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Öntözés vízfelhasználása, ezer m főműves főmű nélküli összesen Az állattartás vízigényében a húsfogyasztással arányos növekedés várható, hiszen jelentős exportbővülésre rövidtávon nem lehet számítani, de a 2020-as években elképzelhető kb. 25%- os növekedés a jelenlegi évi 80 millió m 3 /évhez képest. A halastavak jelenlegi felülete mintegy 25 ezer ha. A dombvidéki tározók hasznosítása problematikus egyrészt a vízkészletek szűkössége, másrészt a kedvezőtlen ökológiai hatások miatt. A Tisza mellett, a főcsatornák mentén, az árvízi tározók kedvezően kialakított anyagnyerőhelyein és a Duna-völgyben is kedvezőek a körülmények, és rendelkezésre áll a bővítéshez szükséges vízkészlet. A vízhez kötődő turizmus dinamikus növekedése várható. Közvetlen vízigénnyel ez a fürdők területén jelenik meg. A termálkarsztok fürdési célú felhasználása viszont alig fejleszthető. Közvetett mennyiségi vízigényt (például vízszinttartást) igényelnek és rendkívül érzékenyek a vízminőségi változásokra a nagy idegenforgalmi vonzerejű tavak (különösen a Balaton, a Velencei-tó, Fertő-tó és a Tisza-tó). A vízhez kötődő ökoturizmus bővülése is várható. A vízminőség az 1960-as évektől nagyjából a 1980-as évek derekáig romlott. Az ezt követő (főleg a rendszerváltás körüli) évek számottevő kedvező változást hoztak, több ok miatt (a szennyvíztisztítás intenzív fejlődése, az ipari technológia korszerűsödése, a recesszióval és átalakulással járó jelentős ipari és mezőgazdasági kibocsátás csökkenés). BOI 5, mg/l 6 NH4-N, mg/l 0, ,7 0,6 0,5 Rajka Hercegszántó Rajka Hercegszántó 0,4 0,3 0,2 0,1 0 0 NO3-N, mg/l 3 PO4-P, mg/m , ,5 1 0,5 Rajka Hercegszántó Rajka Hercegszántó 0 0 A 2010-ben elkészült első Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (a továbbiakban: VGT1) számos intézkedést fogalmazott meg és javasolt a jó vízállapot érdekében, forráshiány miatt azonban csak részleges lehetett a végrehajtása. 25

30 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Ennek ellenére a vízminőség javulása az utóbbi évben - számos ok miatt - megtorpanni látszik, sőt egyes helyeken és egyes komponenseknél újbóli romlás figyelhető meg. A szennyvízgyűjtő hálózatok bővülése és az elsősorban kisvízfolyásokba vezetett tisztított szennyvíz mennyiségének növekedése ismét a pontszerű terhelések kismértékű emelkedéséhez vezetett. A Duna és a Tisza országba belépő és kilépő szelvényében mért vízminőséget összehasonlítva adódik, hogy jelentős a külföldi terhelés hatása. Az anyagáram és más vizsgálatok azt igazolják, hogy a hazai kibocsátások csökkentése nagy folyóink esetében alig vezet javuláshoz, mozgásterünk szűk, ami aláhúzza a külföldi eredetű terhelések csökkentésére irányuló törekvések fontosságát. A vízminőségi problémák sokkal nagyobb arányban jellemzik a kis vizeket, ahol viszont a jó állapotba hozás független a külföldi terhelésektől. A vízkészlet-gazdálkodás és ezen belül a vízminőség-védelem jelentős részben szabályozáson keresztül valósul meg. A hazai jogszabályok kiterjednek az engedélyezés, az ellenőrzés, a monitorozás, az ösztönző és szankcionáló rendszer szabályainak meghatározására, gyakorlati alkalmazásuk azonban nem elég hatékony. A vízkészletekkel való gazdálkodás az elmúlt évtizedekben a háttérbe szorult, eszközrendszere elszegényedett, szervezeti, intézményi konfliktusokkal terheltté vált. A problémák a következők: Nincs kellő együttműködés a területi vízgazdálkodás és a vízkészlet-gazdálkodás között, különösen a mennyiség és a minőség összefüggéseinek a területén. A vízigények kielégítésének jogszabályban rögzített rendje felülvizsgálatra szorul. A vízkészlet-gazdálkodásra jutó források már sok éve elmaradnak (arányaiban is) a szakmán belüli jelentőségüktől. A vízjogi engedélyezéshez általában hiányoznak a készletekre és a vízkivételek környezeti hatására vonatkozó alapozó munkák. A vízkivételek engedélyezési és nyilvántartási rendszere pontatlan, az adatszolgáltatás bizonytalan. A vízkészletek állapotának monitorozása nem kielégítő, így az állapotértékelés és a hasznosítható készletek meghatározása is bizonytalan alapokon nyugszik. A vízkészletjárulék rendszere nem ösztönzi kellően a takarékos vízhasználatot. A rendszer alkalmatlan a készlethiányos területeken kialakuló konfliktusok kezelésre. A vízjogi engedélyek felülvizsgálata, visszavonása nehézkes. A felügyeleti ellenőrzés gyenge, az engedély nélküli vízkivételeknek gyakorlatilag nincsen következménye. Mindezek a kaotikus vízhasználat veszélyét rejtik magukban, különösen nehéz gazdasági helyzetben vagy szárazság idején. 2) Monitoring A felszíni vizek nagy hagyományú vízrajzi észlelése során vízállást mintegy 2600 állomáson, vízhozamot közel 500 állomáson mérnek (helyenként 150 éves napi idősorok állnak rendelkezésre). Az árvízi előrejelzés megbízhatóságának fejlesztése során nem érvényesül kellően a komplexitás, a kelleténél kevesebb a feladatokat közvetlenül kiszolgáló monitoring-rendszer fejlesztése. Nincs üzemirányítást szolgáló monitoring, kárelhárítási monitoring, nem szolgálja a hatósági ellenőrzést, nem alkalmas a vízszolgáltatói feladatból következő vizsgálatok elvégzésére (pl. öntözővíz- és halgazdálkodási célú vízszolgáltatás). A vízminőségi monitoring területén a sok szereplő (a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságok, katasztrófavédelemhez telepített vízügyi hatóság, VIZIG-ek) mellett az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerrel való átfedések is problémát okoznak. A klímaváltozás hatásait regisztrálni képes átfogó monitoring-rendszer hiánya (nincsen országos léptékű aszály- és belvízmonitoring), az adatok feldolgozásának és közzétételi rendszerének hiánya jelentős probléma. 26

31 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Nincs mikroszennyezőanyag-monitoring. Súlyos adathiányok vannak a hordalékmonitoring területén, holott ez folyóink - különösen a Duna változási folyamatainak a megítélése szempontjából perdöntő jelentőségű volna. A VKI-nak megfelelő felszíni vizekre vonatkozó vízminőségi monitoring keretében a VGT-ben meghatározott rendszer szerint, a feltáró és operatív programok keretében összesen 1140 monitoringponton, 840 víztesten történt mérés. Ez az 1078 VKI szerint kijelölt víztest 78%-a. Az értékelési kritériumot elérő számú mérés a biológiát támogató kémia estében 709 monitoringponton, 692 víztesten történt. A vízgyűjtő-specifikus szennyezőkre 485 monitongponton, 463 víztesten áll rendelkezésre értékelhető számú mérés. A veszélyes anyagok tekintetében 441 víztesten 446 monitoringponton történt megfelelő számú mérés. A felszín alatti vizek monitoringja két alrendszerből épül fel (jelenleg hiányos, és az önbevallásra épülő elemei nem kellően ellenőrzöttek): Területi monitoring: (üzemeltetők: BM és FM miniszter irányítása alá tartozó szervezetek, más állami szervezetek - MFGI, FM - települési önkormányzatok). Környezethasználati monitoring: a környezethasználók által, hatósági eljárásban meghatározottak szerint végzett mérések, megfigyelések (vízművek, ipari üzemek, hulladéklerakók, mezőgazdasági vízhasználók, állattartó telepek stb.). Hidrometeorológiai észlelés és adatkezelés nagyobbrészt az OMSZ keretein belül történik, ugyanakkor a vízügyi szolgálat is működtet egy hálózatot a napi operatív üzemirányítási feladatok végzéséhez. Mind a hét határvízi relációban kiemelt feladat a határon átnyúló monitoring rendszerek összekapcsolása, az országok közötti szabályozott és rendszeres adatszolgáltatás, a vízi létesítmények üzemeltetési rendjének ismerete mellett. A szereplők puszta megjelölése mutatja, hogy a rendszer túltagolt, és az adatszolgáltatás többszereplős állapota miatt egyeztetési nehézségekkel terhelt. Ezek az átfedések nemcsak a felszíni, hanem a felszín alatti vizek monitoringjára is jellemzőek. A monitoringrendszer műszaki színvonalára is rányomja a bélyegét az innovációs források szűkössége. Koncepcionálisan sincsen kidolgozva a hálózatos és az expeditív monitoring helye, szerepe. A számos, egyes projektekhez köthető fejlesztés ellenére nagy a technikai lemaradásunk a távmérés, a távérzékelés, a biológiai monitorozás és az aszálymonitoring területén. A közcélú adatok térítésmentes hozzáférésének hiánya tovább nehezíti a feladatellátást. Az adatbázisok széttagoltak, az hazai és nemzetközi adatszolgáltatások teljesítése nehéz. 27

32 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A vízrajz által gyűjtött adatok egységes vízrajzi adatbázisba kerülnek. Ezen belül Operatív Hidrológiai Modul tartalmazza a vízrajzi hálózat gyorsjelentő, illetve automata távjelző állomásainak adatait, mely a döntés-előkészítésben nélkülözhetetlen a vízkárelhárítási tevékenység végzéséhez. A Magyar Hidrológiai Adatbázis (MAHAB) a vízügyi szolgálat meghatározó mennyiségi hidrológiai idősorokat tartalmazó, legnagyobb méretű és adattartalmú adatbázisa. Az adatbázis azonban nem tartalmazza a vízminőségi adatokat. A monitoringhálózat esetében is fennállnak a működtetési és fenntartási forráshiányok és rekonstrukciós igények. A regisztráló/távmérő vízmércék, valamint a vízhozammérő műtárgyak 1/5-e vár felújításra. Az eszközök közül a lapvízmércék és a regisztráló/távmérő talajvízkutak műszerei rongálódnak vagy hibásodnak meg leggyakrabban. A talajvízkutaknál a műszerek több, mint 10%-a cserére érett. Összegezve: az egységes, a mennyiségre, minőségre, vízhasználatokra, társadalmi értékrendre irányuló, kellően differenciált adatbázis és monitoringrendszer erősen hiányos, nem ad kellő alapot a folyamatok megismeréséhez, ezzel a korszerű vízgazdálkodáshoz Területi vízgazdálkodás 14 A területi vízgazdálkodás több szakmailag sajátos szakterületet fed le (vízkárelhárítás, úgymint árvízmentesítés és -védekezés, síkvidéki vízrendezés, belvízvédekezés, dombvidéki vízrendezés; mezőgazdasági vízgazdálkodás; térségi vízszétosztás, folyógazdálkodás, vízi utak, vízenergia-hasznosítás). Ezek alapinfrastruktúrája jórészt kiépült, azonban: nem hasznosításorientáltak, defenzív jellegűek, nem kellően adaptívak (rugalmatlanok, különösen a klímaváltozás fényében). A vízgazdálkodás szempontjából olyan fontos hajtóerők, mint klímaváltozás, a gazdasági növekedés igénye, a területfejlesztések alakulása az elmúlt hosszabb időszakban egy hármas probléma rendszer nehezíti a területi vízgazdálkodás szakterületeinek működését: A klímaváltozás miatti szélsőségek előfordulási valószínűségének növekedése, miközben a rendszereink nem ezek kezelésére vannak kiépítve. A vízkészletek fokozódóan egyenlőtlen területi és időbeli eloszlása a térségi vízszétosztás létesítményes fejlesztésének évtizedes kiesése miatt, megfelelő létesítmények hiányában egyre nehezebben kezelhető. A területhasználatok (mezőgazdaság, ipar, rekreáció, természetvédelem, település fejlesztés) vízgazdálkodási szempontokat figyelmen kívül hagyó fejlesztései nehezítik az igények kielégítését. 1) Árvízvédelem (árvízmentesítés-védekezés) Az árvizek elleni védelemre világviszonylatban eddig egyedül álló védelmi szervezettel, szakértelemmel és gyakorlottsággal rendelkezünk. (Európában is egyedülálló a 4200 km hosszúságú védelmi rendszer, a vízügyi igazgatósági hálózat, a 150 éves védelmi tapasztalatokat feldolgozó védelmi tervek, a magas szakmai színvonalú előrejelző rendszer, védelmi szakasz beosztás és osztag szervezettség, a hierarchikus irányítási és személyi felelősségi rendszer). 14 A vízgazdálkodás szakterületeit bemutató blokkdiagramban a területi vízgazdálkodás részeként van feltüntetve a vizekkel kapcsolatos élőhelyek védelme. Ezt a jellege miatt a fejezetben tárgyaljuk. 28

33 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A magyar árvízvédekezés szervezettsége és szakértelme felér egy fejlesztéssel 15. Jelzik ezt az elmúlt évized nagy védekezéseinek a sikerei a társadalom kiemelkedő összefogásával. A pozitívumok mellett főként finanszírozási hiányból fakadó gond, hogy az árvízvédelmünkre a katasztrófahelyzetek kezelése jellemző. A védekező szervezet gyengülő ütőképességének egyre súlyosabb tünetei a csökkenő szakemberlétszám, az elavuló és elöregedő védekezési technika, a fenntartás hiánya. A költséges árvízvédekezés finanszírozása a jellemző a megelőzést szolgáló fejlesztések helyett. Az országot az évszázados múltra visszatekintő, alapvetően a területvédelmet előtérbe helyező szabályozott vízállapotok jellemzik. A védettséghez hozzáidomult a területhasználat, ezen változtatni csak igen lassan és költségesen lehet. A különböző értékű területek védelmére az egyenlő biztonság elve ma még jogszabályi követelmény, természetes módon elvárt állami szolgáltatás. A szélsőségek gyakoribbá válása, a természetvédelem felértékelődése, a vízhez való hozzáférés az évszázados védelmi rendszer megújítását sürgeti, úgy, hogy az adottságok és a használati elvárások közötti ellentmondások közben kiéleződnek. Az árvizek kockázata az utóbbi időben, és valószínűsíthetően a jövőben is nő, a természeti folyamatok változásának és az emberi beavatkozások hatásainak következtében. Ennek oka többek között: a klímaváltozás 16, a gyakran szűk, feliszapolódó hullámterek, erdőirtások a felső vízgyűjtőkön, a természetes árvíz-visszatartási képesség területhasználat miatti csökkenése, az árvízvédelmi művek fenntartásának gyakori ellehetetlenülése, a kockázatnak kitett vagyon értékének, illetve sérülékenységének növekedése az ártéren, (a mentett árteret jellemzően veszélymentesnek tekintik). A problémák fokozódásával a gyorsabb levezetés kontra vízvisszatartás, természetvédelem kontra nagyvízi mederkialakítás, tározás kontra területhasználatok, duzzasztás kontra 15 A Halcro-Water cég magyarországi árvízfejlesztésekről készített tanulmányának megállapítása A klímaváltozás árvízi kockázatot növelő hatása a villámárvizeknél egyértelműnek tűnik. A nagy folyókon jóval nagyobb a kockázat bizonytalansága. Nincs egyértelmű igazolása annak, hogy az árvízszintek kétségtelen növekedésének oka-e a klímaváltozás vagy az éghajlati rendszer belső mechanizmusából fakadó véletlen, nem beszélve az antropogén hatásokról. 29

34 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT természetvédelem típusú konfliktusok kiéleződnek a két ágazat jogszabályainak ellentmondásai miatt is, ezért a rendezésük alapvető követelmény. A hazai árvízvédelmet a sikerek által elfedett erőforráshiány, a védekezési feladatok ellátására történő finanszírozás-koncentráció, az egyenlő biztonság elvének erőltetett alkalmazása jellemzi. A közelmúltban előtérbe került az ÁKK irányelv miatt a veszély és kockázati térképezés elvégzése és különböző területi szintű kockázatkezelési tervek elkészítése, a folyók vízvezető képességének a romlása miatt a nagyvízi mederkezelési tervek elkészítése, és az LNV-k növekedése miatt az új mértékadó árvízszint (MÁSZ) szerinti fejlesztések elindítása. 2) Síkvidéki vízrendezés, belvízvédekezés A belvízrendszerek mai napig jellemző sajátossága, hogy a belvízöblözetek legmélyebb részén kialakított belvízcsatornák és az azok árvízvédelmi töltéshez csatlakozó végpontjánál épült szivattyútelepek segítségével vízrajzilag zárt öblözetből vezetjük el a vizeket. Ennek következménye kényszerüzemeltetés, egycélúság, rugalmatlanság. Az alföldi kis terepesések miatt a rendszerek úgynevezett kettős működtetésével (belvíz és öntözővíz szállítására egyaránt alkalmas rendszerek kialakítása) történtek próbálkozások, de ezek elsősorban üzemeltetési okok miatt ellehetetlenültek, holott a kettős működésű rendszerek a joggal elvárt síkvidéki vízkészlet-gazdálkodó, vízháztartási szemléletű vízkormányzás fontos eszközei kellene, hogy legyenek. (Megjegyzendő, hogy a Kis-Alföldön ez nem probléma.) Jelentős probléma az állami és helyi, illetve magán vízrendezési feladatkörök egyértelmű lehatárolásának a hiánya. Fontos tisztázni, hogy az öntözővíz szállításánál a megtérülés elvét, míg belvíz elvezetésénél a közérdeket kellene előtérbe helyezni. Jelenleg az állami szerepvállalás szakmailag nem indokolható növekedési időszakát éljük. Az állam magához vonta a 28 ezer km-nyi vízfolyás és csatorna gondozásának eddig a társulatok által helyileg ellátott (vagy éppenséggel el nem látott) feladatát, amivel teljesíthetetlenül nagy terheket vállalt magára. Az állam tulajdonában lévő, így már összesen mintegy 50 ezer km hosszúságú csatorna, vízfolyás és folyó fenntartására, üzemeltetésére jutó források katasztrofálisan alacsonyak (vagyonértékhez mérve mindössze 0,2 %). A belvízlevezető rendszerek elvezetéscentrikus kialakítása üzemeltetésük rugalmatlansága, a jogszabályban előírt kényszerelvezetés miatt a természetvédelem, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, a gazdaságosság és vízkészlet-gazdálkodás követelményét nem tudják kielégíteni, mint ahogy a jelenlegi területhasználati igényeket és a gazdálkodók sokszor irreális elvárásait sem (területi adottságokat nem ismerő új gazdálkodók megjelenése, illetve az állami szerepvállaláshoz megszokásból ragaszkodó gazdálkodók elvárásait sem). 30

35 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A vizek visszatartásában rejlő lehetőségek szorosan a belvízvédelem területén, főként az üzemelési (védekezési) és fenntartási költségek csökkentésében kínálnak lehetőséget. Felvetnek ugyanakkor terület-igénybevételi, művelésiág-váltási, vízminőségi problémákat. A védekezés jövőbeni sikerességének záloga a mai vízelvezetési kényszerek megszüntetése, és hogy a rendszereinket a vizek visszatartására kell átalakítani. A vizek visszatartása a táblán belül, agrotechnikai eszközökkel és az ott használható műszaki eszközök igénybevételével (mélylazítás, szántásirány, árokrendszer megléte, erdősáv), valamint területhasználatváltással kell, hogy kezdődjék. A belvízvédekezést a közérdeket szolgáló és az egyéni kötelezettséget jelentő feladatmegosztás hiánya, a beavatkozások gazdaságosságának mérésére alkalmas módszer kidolgozatlansága, a kényszervédekezés műszaki okokra visszavezethető gyakorlata, a védekezési költségek megtérítésének késedelme, illetve elmaradása jellemzi. 3) Dombvidéki vízrendezés Hazánk területének 55%-a dombvidék. A patakok árhullámai ellen való védekezés természetes eszköze a vízvisszatartás, a lefolyási intenzitás csillapítása: az agrotechnikai és erdészeti eszközökkel kombinált tározás. Csak a tározók nyújtanak lehetőséget a kellő megelőző védelemre. A tározók egyúttal hasznosítható vízkészletet jelentenek, turisztikai, horgászati sportolási lehetőséget teremtenek, és ezzel az adott vidék fejlődéséhez járulhatnak hozzá. Különös jelentőséget nyer mindez a vízhiányos, aprófalvas, megélhetési gondokkal küzdő térségekben. A dombvidéki vízfolyásokon lévő tározók jelentős hatással vannak a víztestek morfológiai viszonyaira, így a víztestek jó állapotára is. Az érintett mederszakaszok az erősen módosított víztestek közé vannak sorolva. Az emiatt kialakult szakmai szemléleti különbség feloldása a mindennapi szereplők (különösen a hatóság és a megvalósítók) között elemi feltétele a mindenki által követelt hegy- és dombvidéki vízvisszatartásnak. A dombvidéki területeinket a vizek visszatartásának elégtelensége, ezzel a belterületek védelmének és a gazdasági hasznok maximalizálásának elégtelensége, az erózió elleni védelem elhanyagolása, a meglévő tározók és tavak üzemeltetésének és karbantartottságának hiánya jellemzi. A gyakoribbá váló villámárvizek a dombvidékeken, a kezelésükre alkalmas tározók hiánya. A dombvidéki kisvízfolyások, patakok, főként az e területen is érvényesülő gyors vízelvezetési kényszer miatt, igen messze kerültek a természetes állapottól, holott a dombvidéki területeknek jelentős a természetvédelmi funkciója. A kisvízfolyások természetközeli állapotának az igénye szakmailag évtizedek óta ismert és szorgal- 31

36 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT mazott, de sem a forrásai nincsenek meg, sem a megvalósítás mechanizmusai nem alakultak ki. Ellentmondásos, pozitívumot és veszélyt egyaránt hordozó regionális jelenség, hogy a 90-es években megkezdődött a Dunántúli-középhegység főkarsztvíz-tározó regenerálódási folyamata, a karsztvízszintek emelkedése jelentős, helyenként már eléri a bányászati vízszintsüllyesztések előtti állapotot, de még nem fejeződött be. A rég kiapadt források újra megszólalnak, a Balaton felvidéki patakok bővízűek, alaphozamuk visszatérni és növekedni látszik. Az elmúlt 50 év alatt a területen, számos településen a karsztvízszint süllyesztés idején fennállt körülményekhez igazodva valósultak meg épületek (például szigetelés nélküli pincékkel). Ez napjainkban komoly problémákat okoz, aminek regionális megoldása szükséges. 4) Folyógazdálkodás A folyószabályozás klasszikus szerepe a víz, a hordalék és a jég kártétel nélküli levezetése, valamint a hajóút, a partvédelem, a mellék- és holtágak kezelése. A szabályozáson túllépő folyógazdálkodás, mint új szemléletű szakterület, a jó ökológiai állapot előtérbe helyezésével a folyót természeti adottságainak összességét figyelembe véve, a fenntartható fejlődést biztosító, tudatos tevékenységgel kezeli. A folyógazdálkodás elvi-módszertani háttere az elmúlt évtizedekben látványosan fejlődött. A zöld- és kékfolyosó-koncepciók a szükséges természeti területet, a vándorlási útvonal folyamatosságát, a vízi élőlények vándorlásához szükséges hossz- és keresztirányú átjárhatóságot biztosíthatják. A hullámtéri holtágak időszakos vagy állandó átöblítésének biztosítása ugyancsak növeli a folyó menti élőhelyek sokszínűségét. A folyógazdálkodás része és eszközrendszerének területe a nagyvízi mederkezelési tervek megvalósítása, a rekreáció feltételeinek megteremtése is. Jó példát mutatott az ilyen komplex szemlélet alkalmazhatóságára a Rába az étvized folyója program, de a más vízfolyásokon való folytatása a figyelem, a források és a fejlesztések komplexitásának hiánya miatt elhalt. A korszerű folyógazdálkodási módszerek háttérbe szorulása. A támogatási rendszer olyan széttagolt, hogy nincs reális lehetőség több célú, komplex fejlesztések megvalósítására. A hazai tervezési gyakorlat nem követi az integrált vízgazdálkodási tervezés által is megkövetelt összehangoltságot, folyógazdálkodási módszertant (a folyógazdálkodási feladatok egy-egy elszigetelt elemét - víz levezetés, objektum védelem, hordalék-kezelés, holtág rehabilitáció, hajóút fejlesztés - tervezi meg, bizonyos elemeivel nagyműtárgyak - nem is foglakozik, vagy nem foglalkozhat.) Világszerte fontos eszközei a folyógazdálkodásnak a nagyműtárgyak. Magyarországon, a létüket illetően kettősség érvényesül: a már meglevők beilleszkedtek a környezetükbe, társadalmilag elfogadottá váltak. Ilyen a Kiskörei Vízlépcső és az általa elért duzzasztás révén a Tisza-tó, ami természetvédelmi tekintetben is példamutató. Másfelől az újak létesítése politikai elutasításba ütközik. E 25 éve krónikus helyzeten kell túljutni a vízvisszatartást is előtérbe helyező folyógazdálkodás érdekében. A vízvisszatartást érdemben lehetővé tevő nagylétesítményes beavatkozások nem szakmai okokra visszavezethető akadályozása. A Tisza-völgy mára kialakult vízgazdálkodási rendszernek a belépcsőzött Tisza a gerince, és a Körösök, a Keleti-, Nyugati- és a Nagykunsági-főcsatornák, a nagy tározók, az öntöző és belvízlevezető főcsatornák alkotják, és Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszert (TIKEVIR) a neve. Nélkülük aszályos, száraz nyári időben ma már kiszáradna a Körös-völgy. A rendszer kulcslétesítménye a tiszalöki és a kiskörei vízlépcsők. A kiskörei 1973-ban készült el. Felette helyezkedik el a Tisza-tó, hazánk immár második legjelentősebb vízparti üdülőterülete. A tó felülete 127 km2, térfogata 253 millió m3, (a Balaton térfogatának több, mint tizede), melyből 132 millió m3 hasznosítható. A tó ma már a természetvédelem gyöngyszeme, itt alakult ki a legteljesebben az Alföld vízjárta területeire jellemző mozaikos tájszerkezet. A tóból a Jászsági- (kapacitása: 48 m3/sec) és a Nagykunsági- (kapacitása: 80 m3/sec) öntöző-főcsatornák biztosítják a térségek öntözővíz-ellátását 32

37 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT és a halastavak vízpótlását. A nagyműtárgy mintegy 11 m-esre képes duzzasztani a Tiszát, és ezt a vízszintkülönbséget hasznosítja a 28 MW teljesítményű vízerőmű, ami évente millió kwh villamos energiát termel. A Kiskörei Vízlépcső célszerű üzemeltetésével sikerült a évi tiszai cianidszennyezés hatásait mérsékelni, a Tisza-tó területén olyan víztereket megőrizni, amelyek hozzájárultak a Tisza élővilágának újraéledéséhez. A évi rendkívüli alacsony tiszai vízállások mellett ugyancsak a vízlépcső által visszatartott többletvíz biztosította a vizet Szolnok város vízellátásához. A nagyműtárgyak térségi hatását példázza a Sió árvízkapuja Szekszárd mellett, a Sió dunai torkolatában. Fő funkciója az árvizek kizárása a Sió alsó szakaszáról, hiszen az 1956-os és 1965-ös nagy árvizek jelentős károkat okoztak. Komplex hasznát jelzi, hogy állandó hajózási vízszintet biztosít Sióagárdig, csökkenti a hajózási célú balatoni vízeresztések vízszükségletét, öntözővizet tároz, illetve öntözővíz-kivételt biztosít. A főváros üdülőterülete, a Ráckevei-(Soroksári-)Duna ugyancsak két nagyműtárgynak, a Kvassay- és a Tassizsilipnek köszönheti a létét. A folyógazdálkodás (hasznosítás) egyik feladata a hajóút biztosítása, rendszeres felmérése, kitűzése, fenntartása. Bár hazánk nagyhajózásra alkalmas vízi útjainak hossza 1638 km (benne a Tisza, a Bodrog, a Dráva és a Sió) a fenntartható fejlődés szempontjából stratégiai jelentősége, nemzetközi figyelem mellett a dunai hajózásnak van. A Duna medre a magyarországi szakaszon folyamatosan mélyül, a kisvízszintek sülylyednek, evvel süllyednek a kapcsolódó talajvízszintek. Ez a hajózás feltételeit rontja és jelentős ökológiai károkat is okoz, így az ökológiai károk enyhítése érdekében, hajózási cél nélkül is műszaki beavatkozások megfontolását fogja kikényszeríteni. 5) Víz és megújuló energia A vízenergia hasznosítására az MTA évi feltárásának eredményeként a hazai teljes vagy potenciális vízenergia mennyiségét 14,4 PJ (~ 4000 GWh/év) értékben adja meg. Mivel a potenciális készlet döntő hányada a Dunában van, a kihasználás bár ma hazánkban 36 működő vízerőmű van elenyésző ig 66 MW (jelenleg 50MW) beépített összteljesítményt elsősorban kisméretű, 5 MW alatti, már meglévő duzzasztóművekbe beépíthető törpe vízerőművek létesítésével (mint például a közelmúltban megépített Kenyeri és Békésszentandrási erőmű), valamint folyómedrekbe telepített átáramlásos turbinákkal lehet elérni. Hazánkban a geotermikus gradiens jelentősen meghaladja a világátlagot, ami az ország egyik természeti kincse, kiemelkedő fontosságú tehát ennek fenntartható használata, ami általában a visszasajtolást vagy a megfelelő célú továbbhasznosítást teszi szükségessé. A geotermikus energia használata az ország bizonyos területein (pl. távhő, kertészetek) már jelenleg is elterjedt fűtési módozat. A geotermikus energia esetében a kútlétesítés és visszasajtolás (amelynek a megítélése helyről-helyre szükséges) közvetlen költségén kívül a hőellátási és elosztási rendszer kiépítésének ráfordításai miatt a legjelentősebb korlátozó tényezőt a finanszírozás biztosítása jelenti. A termálvizek kitermelése és a turisztikai célon is túlmutató hasznosítása különösen a Dél-Alföldön különösen nagy jelentőségű. A készletekkel történő gazdálkodás (azok kiosztása, a kitermelhető vízkontingensek meghatározása) nehézkes, hiszen a víztestek készleteinek mennyiségi adatai egzakt módon a mai napig nem állnak rendelkezésre. A használt termálvizek felszíni vizeket terhelő hatása is (pl. sóterhelés) figyelmet igényel, különösen öntözési idényben. A tényleges kitermelési adatok sem mindig állnak rendelkezésre, aminek az oka egyrészről az illegális vízkivétel, ami csak az ellenőrzési funkció erősítésével küszöbölhető ki, másrészről pedig a helytelen vagy nem valós adatok szolgáltatása. Számos helyen a termálvízkivétel olyan mértékű, hogy amiatt egyes meglévő kutak üzemi vízszintjeinél az elmúlt néhány év alatt is jelentős csökkenés mutatkozott. Okainak a feltárása mindenképpen szükséges. A jelenlegi jogi szabályozás szerinti visszasajtolási kényszer hiánya vélhetően tovább rontja a helyzetet. 6) Tógazdálkodás 33

38 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A tógazdálkodás a három nagy tó (Balaton, Velencei-tó és Fertő-tó) és számos kisebb tó vízkészletének szabályozására, fenntartására és hasznosítására irányul. Közös jellemzőjük, hogy sekélységük miatt igen érzékenyek bármely környezeti változásra. Nagy tavaink nemzetgazdasági jelentőségű, fejlesztést és természeti értékeik megőrzését egyaránt igénylő, európai jelentőségű vizek. A szükséges fejlesztések és azok hatásai szélsőséges viták kereszttüzében jelennek meg (a Velencei-tó fejlesztése, a Balaton vízszintjének emelése, a Tisza-tó típusú fejlesztések jelentősége). A Balaton közel 605 km 2 -es felszínével és 2 Mrd m 3 -es térfogatával, 235 km hosszú partszakaszával egyedülálló lehetőség és vízgazdálkodási feladat. Egy 1983-as, majd 1993-ban megkezdett, a tó vízminőségének megőrzésére és javítására létrejött program mára a Balatont fenntartható, kiemelkedő jelentőségű víztestté tették. Folyamatosan felmerül a Balaton vízpótlásának szükségessége, amit szakmailag a leghatározottabban vissza kell utasítani, viszont a tartott üzemvízszint megemelését programba kell venni. A Velencei-tó szintén kedvelt rekreációs terület 25 km 2 -es felszínével, 36 millió m 3 -es térfogatával és a 28,5 km hosszú partvonalával. A tó fontos vizes élőhely és vízi madarak védett élőhelye. A természetes öregedési folyamata előrehaladott állapotban van. Természetes körülmények között időszakos víztestté alakult volna, melyet a pusztulás fenyeget. A javító intézkedések sikeresen javították a víz minőségét olyan szintre, mely megfelel a rekreációs igényeknek és vízi sportoknak. A tó vízpótlását a pátkai és a zámolyi tározók szolgálják. A Fertő-tó (Ausztriában Neusiedlersee ) 320 km 2 -es felszínéből és 413 millió m 3 -es térfogatából csupán 75 km2 és 76 millió m 3 tartozik Magyarországhoz. Vízgyűjtő területe 1208 km 2, a terület hasznosítása 63,3 %-ban természeti táj, 36,6 %-ban pedig mezőgazdasági terület. A Fertő-tó szintén sekély vizű tó, átlagos mélysége 0,8 m, legmélyebb pontja 1,8 m. A Mexikópusztán található zsilipen keresztül - mely a magyar oldalon fekszik - történik a víz szintjének szabályozása. Mindhárom sekély tavunk szempontjából jelentős, a vízgazdálkodáshoz közvetlenül kapcsolódó feladat a nádgazdálkodás. A nagy tavak mellett számos vízfelszín található az országban, melyeknek rekreációs és gazdasági szerepük mellett ökológiai jelentőségük is van. Összterületük kb. 80 km 2, és a rekreációs céllal használt mintegy 100 tó hozzávetőlegesen ha vízfelszínt jelent. A Tisza és Duna völgyében a 236 db holtág természeti, rekreációs és gazdasági vízgazdálkodási értékeinek a kihasználása elmarad a lehetőségektől. Ezek a holt- és mellékágak általában leromlottak, beavatkozás hiányában rövid időn belül végérvényesen tönkremennek. Megmentésük a vízgazdálkodás, a környezet-és természetvédelem, a településfejlesztés, a rekreáció, a vízi sportok mellett akár az agrárium számára is járhat előnyökkel, nem is beszélve a mikroklímára gyakorolt hatásukról. Fontos szempont a tavakkal kapcsolatos EUelőírások és jó gyakorlat ismerete, mert ezek betartásával, illetve alkalmazásával kell és lehet forrást nyerni a fejlesztésükre. 7) Térségi vízszétosztás A térségi vízszétosztás egyrészt megteremti a vízkészletekhez való hozzáférés biztonságát, másrészt, a készletekhez való egyenlőtlen hozzáférési adottságokat hivatott kiegyenlíteni. A vízkészletek időbeli ingadozásának növekedése miatt azok kiegyenlítése iránti igény, a víznek, mint természeti értéket megőrző szerepének növekedése előtérbe helyezi a térségi vízszétosztó létesítmények szerepét. A vízszétosztási rendszerek fejlesztése az aszály és hazai vízválság megelőzésének egyik kulcseleme. A térségi beruházások és az ilyen művek fenntartása tipikusan állami feladat. A területi egyenlőtlenségek ellensúlyozására eddig létesített szétosztóhálózat elégtelen és egyre inkább elégtelen lesz. A vízkészletek jelentős időszakos ingadozásának a kiegyenlítésére alkalmas tározó terek és eszközeink szűkösek. 34

39 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A tiszai és Körös-völgyi duzzasztóművek, ezek tározóterei, a nagy főcsatornák, amelyek elsősorban a Körös-völgy vízpótlását szolgálják a vízügyi igazgatóságok kezelésében vannak. A jelenlegi vízszétosztó hálózat hatásterületén biztosított a vízkészlet biztonságos hozzáférése. A Tisza-völgyi vízszolgáltatás biztonságát további területeken csak új vízszétosztó hálózat építésével lehet megoldani. Ugyancsak komplex vízszétosztó rendszerek a Dunántúlon a Kis- Rába rendszer, az Észak-Hanság vízpótló rendszer és a szigetközi vízpótló rendszerek. 8) Mezőgazdasági vízgazdálkodás Magyarország kiemelt célja a hazai élelmezésbiztonság fenntartása, javítása és a fizetőképes nemzetközi piacok egy részének megszerzése is. A mezőgazdasági termelés egyik legnagyobb kihívása viszont az egyre fokozódó időjárási szélsőségeknek való kitettségünk. A mezőgazdasági vízgazdálkodás két nagy területe a tábla szintű vízrendezés és az öntözés. Mindkettő problémákkal terhelt (az egyik a nem célirányos támogatási rendszer, a másik a kiszolgáló vízgazdálkodási infrastruktúra elégtelensége miatt). A gazdálkodók belvizes időszakban a táblaszintű védekezésért felelnek. Kötelezettségeiket ritkán ismerik, mezőgazdasági vízgazdálkodással kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteik általában hiányosak. Olyan földterületek is szántóföldi művelésben vannak, amelyek arra nem alkalmasak, a vízkárok oka igen sok helyen a vízrajzi adottságokhoz nem igazodó földhasználat. A felkészülés, megelőzés kevésbé jellemző (átgondolt területhasználat, kultúra- és fajta megválasztás, vetésváltás, talajművelés, talajjavítás, táblaszintű csatornák karbantartása stb.). A tőkeszegény, alacsony tudásszintű kisüzemek esetében a nem kellően víztudatos agrotechnika következménye a mélyszántás elmaradása, a vízzáró eketalp kialakulása. A mezőgazdasági területhasználat súlyos következménye a helytelen műtrágyázás miatti diffúz szennyezés révén a tápanyag-feldúsulás a vizekben. A mezőgazdasági vízgazdálkodás (vízrendezés, öntözés) agrotechnikai eszközeinek racionális támogatása és megvalósítása hiányzik 35

40 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Vízjogilag engedélyezett és ténylegesen öntözött terület (ha) aránya ( ) Vízjogilag engedélyezett terület öntözésre (ha) Ténylegesen öntözött terület (ha) A mezőgazdasági vízhasználat öntözésre, tógazdálkodásra és az állattenyésztés vízszükségletének kielégítésére irányul. Számottevő vízgazdálkodási vonatkozása az öntözésnek (27,8%) és a halastavi vízhasználatnak (61,9%) van. A vízszolgáltatási igényeket meghatározza, hogy az öntözésre berendezett területek kihasználtsága alacsony. A kiöntözött víz mennyisége 2013-ban 282 millió m 3, a csapadékosabb 2014-es évben 165 millió m 3 volt. A kiépített főművi kapacitás a jelenlegi felhasználás dupláját is ki tudná szolgálni, de a kapacitások egy része nem a jó adottságú földek ellátását szolgálja. Az öntözés azonban alapvetően az agrárgazdálkodás része, és csak akkor lehet hatékony, ha vertikálisan beépül a termelési folyamatba. A vízgazdálkodásnak főként a víz biztosításával kell ezt szolgálnia. 9.) Aszálykár elhárítás Az aszály, mint vízhiányos állapot összetett jelenség, és alapvető indikátora a hazai vízválságnak. Az ellene való küzdelem, az aszály fogalmából következően is, csak sok szakterület együttes és összehangolt fejlesztésével lehet eredményes. Jelenleg ilyen összehangolt ágazatokon átívelő egységes fejlesztési és szabályozási terv nem létezik. Az aszálykár-elhárítás összetett, a mezőgazdasági termelésben a víz hiánya miatt bekövetkezhető kár elleni tevékenység. Ezzel szemben az öntözés az agrotechnika része. Az aszálykár-elhárítás termésmentés, amelynek az eredményessége a helyes agrotechnika alkalmazásával, az öntözési feltételek megteremtésével, vagyis a megelőzéssel hatékony. 36

41 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A vízügyi ágazat a vízhiányok kezelésében vagy megelőzésében tud a létesítményeken keresztül részt vállalni, aminek ma sem a jogi, sem a létesítményes feltételei nincsenek meg. Különösen hiányzik az aszálymonitoring hálózaton alapuló aszály-előrejelzés. 10) Vízminőségi kárelhárítás A felszíni és a felszín alatti vizek rendkívüli szennyezése nem jelezhető előre, és az ország teljes területén jellemzően 2-3 naponta fordulnak elő vízminőséget veszélyeztető események. Vízügyi Igazgatóságokat között 965 esemény érintette, közülük 182 igényelt operatív beavatkozást. A váratlan, akár belföldi, akár külföldi eredetű szennyezés különös jelentőséggel bír, és gyors, hatékony beavatkozást igényel. A vízminőségi kárelhárítás, mint operatív tevékenység, a vízügyi igazgatóságoknál az ár-és belvízvédelmi, a szélesebb értelemben vett vízkár-elhárítási feladatok része. Speciális eszközei külön nyilvántartást, tárolást, kezelést igényelnek. A készletek bevethetőségét minden időben, minden időjárási körülmény között, rendkívül gyors mozgósítás mellett kell biztosítani. A védelmi eszközök átlagos életkora eléri a 10 évet, ami esetenként már megkérdőjelezheti alkalmazhatóságukat. A környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának a rendje továbbra is osztott hatásköröket tartalmaz az operatív kárelhárítás területén, ami nehezíti, lassítja a reagálást az eseményekre, hasonlóan a jogszabályok ellentmondásai. Feladat a Környezeti Kárelhárítási Program végrehajtása, ahol azok felszín alatti készleteket veszélyeztetnek, elsősorban a Vízügyi Alprogramon keresztül Települési vízgazdálkodás A vízellátás, a szennyvízelvezetés és -tisztítás, valamint a belterületi csapadékvíz-gazdálkodás kihívásait összevetve, és hozzátéve a hosszú távú tervezés esetlegességét, állítható, hogy a települési vízgazdálkodás, mint egységes szemléletű, koherens tevékenységcsoport, sem intézményi, sem szabályozási, sem finanszírozási, sem összehangolt intézkedések szintjén nem létezik, ami a hazai vízgazdálkodás egyik legkomolyabb kihívásának ígérkezik. 1) Ivóvízellátás Hazánkban a vezetékes vízellátás gyakorlatilag teljes körű (minden településen rendelkezésre áll közüzemi ivóvízellátás, a háztartások 95%-a, azaz 4,1 millió háztartás ellátott). Mennyiségi vonatkozásban is minden igényt kielégít: Eleget tesz a takarékosság követelményeinek, aminek nyilvánvaló hatása van a vízkészletek védelmére A rendszerváltás óta az ivóvíztermelés és -szolgáltatás mennyisége nagymértékben mérséklődött, óta több mint 500 millió köbméterrel csökkent az éves ivóvízfogyasztás. A visszaesés főbb okai az ipari termelés visszaesése, az új ipari létesítmények víztakarékos kialakítása, a lakossági vízfelhasználás csökkenése a vízdíjak, az egyéni mérés (mellékmérők) a mennyiség alapú elszámolás elterjedése révén. Fogyasztáscsökkentő hatása van a víztakarékos háztartási készülékek terjedésének. A csökkenés a vízkészletek védelme szempontjából kedvező, de veszélyeket is hordoz magában, mert lecsökkenő vízsebességgel növekszik a víz tartózkodási ideje a hálózatban, ami kedvezőtlen biológiai folyamatok beindulásának kedvez. Az egy főre eső napi fogyasztás, helytől, szociális körülményektől és számos egyéb tényezőtől függően, liter. A lecsökkent ivóvízfogyasztás hatásaként valószínűleg megfontolást igényelnek a regionális hálózatok kihasználtsági mutatói által jelezett helyzetek. Az ivóvízfogyasztás mértékéhez kapcsolódva figyelemre méltó, hogy a palackos, úgynevezett természetes ásványvízfogyasztás az elmúlt évtizedben dinamikusan nőtt, ma évi 117 liter fejenként, azaz mára elérte a főzésre és ivásra használt mintegy 3 liter/fő/nap egytizedét. Ez- 17 KPMG

42 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT zel hazánk európai összehasonlításban az 5. legnagyobb fogyasztó (2012), megelőzve olyan mediterrán országokat is, mint Portugália és Görögország. A drága és mind vízgazdálkodási, mind környezetvédelmi szempontból kedvezőtlen fogyasztói szokást semmi nem indokolja, illetve valószínűsíthetően a vezetékes vízzel szemben alap nélkül kialakult ellenérzések táplálják, ráirányítva a figyelmet a társadalmi értékrend jelentőségére. Közüzemi víztermelés és szolgáltatás alakulása (ezer m3) Vízveszteség és saját felhasználás Háztartásnak szolgáltatott ivóvíz Egyéb fogyasztónak szolgáltatott ivóvíz A biztonságos üzemelést jól szolgálja az ivóvízbiztonsági tervek kiteljesedő rendszere. Szakmai kihívást az ivóvízbázisok biztonsága, az ivóvízminőség, valamint a rekonstrukció, ezen belül a jelenleg % körüli hálózati veszteségek csökkentése jelentenek. A hazai közművi vízellátó csőhálózat hossza mintegy 61 és fél ezer km, ennek közel fele azbesztcement (eternit) cső. Az eternit csövek döntő többsége túl van a méretezési élettartamon, és legalább a %-a már több mint 50 éves. Ez azt húzza alá, hogy a rekonstrukciós stratégiában prioritást kell kapnia az AC csövek cseréjének. Ennek a finanszírozása jelenleg egyáltalán nem tűnik megoldottnak. Számos ivóvízbázis minősége bizonyos paraméterek tekintetében nem felel meg az előírásoknak. Ennek megoldására öt kiemelt paraméter tekintetében (arzén, bór, fluorid, nitrit és ammónium-ion) 2008 óta Ivóvízminőség-javító Program (IJP) zajlik, ami az előbbi kiemelt (úgynevezett derogációs, mert ezekre kaptunk halasztást ez EU_kötelezettségek alól) komponensek tekintetében a közeljövőben ( ) befejeződik. Az ivóvízvezeték-hálózatban az ólomból készült vezetékek, bekötések pontos száma ismeretlen, de szakértői becslések szerint számottevő. Az ivóvíz-irányelv (98/83/EK) értelmében minden megfelelő intézkedést meg kell hozni az emberi fogyasztásra szánt víz ólomkoncentrációjának lehető legnagyobb mértékű csökkentésére. Az ólomból készült ivóvíz-törzshálózati csőszakaszok, valamint ivóvíz-bekötővezetékek cseréjével összefüggő feladatokat a gördülő fejlesztési terv felújítási és pótlási tervében is rögzíteni kell. 2) Az ivóvízbázisok biztonsága A jelenleg több mint 1700 üzemelő vízbázisból (1952 az összes) 903 antropogén szennyezés szempontjából sérülékeny területen helyezkedik el. A felszín alatti ivóvízbázisokon kívül 16 felszíni vízbázis használható ivóvízellátás céljára. Védelmüket, illetve a védelem magasabb szintre helyezését az Ivóvízbázis-védelmi Program (IVP) szolgálja. Költségvetési és KEOP-forrásból összesen 678 üzemelő vízbázis és 69 távlati vízbázis védőterülete került meghatározásra, illetve volt folyamatban 2012-ben végéig a közcélú ivóvízbázisok 43%-ának (az üzemelő sérülékeny ivóvízbázisok 83%-ának) a biztonságba helyezése történt meg, illetve van folyamatban, amely a közcélú ivóvízellátás közel 90%-át fedi le. A határozatok kiadásában jelentős elmaradás van. A nyilvántartás szerint mindössze 608 db közcélú vízbázis rendelkezik védőterületi határozattal (ebből csak 376 a sérülékenyen vízbázis). Jelenleg 38

43 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT 1264 vízbázis rendelkezik valamilyen szintű védőterülettel, 189 vízbázis csak védőidommal (nem sérülékeny vízbázis). A határozattal nem rendelkező vízbázisok között nagyon jelentősek is vannak. A fővárost és agglomerációját ellátó parti szűrésű vízbázisok közül alig néhány jutott el a kijelölési határozatig, a vonatkozó jogszabályok rendezetlensége miatt. Nincs kialakult módszere a mederszabályozás, a hajózási célú beavatkozások, a duzzasztás hatásai, és az ivóvíz-ellátási érdekek közötti összhang megteremtésének sem. Az üzemelő és távlati vízbázisok biztonságba helyezése befejezetlen, a biztonságban tartás rendszere, finanszírozása bizonytalan/megoldatlan. A fővárost és az agglomerációt ellátó, főként parti szűrésű vízbázisok közül alig-alig van határozattal kijelölt vízbázis, holott többnyire évek óta folyamatban van a kijelölési eljárásuk, amihez hozzájárulnak a parti szűrésű vízbázisokkal kapcsolatos jogszabályi rendezetlenségek. A fennmaradó vízbázisok esetén a diagnosztikai munkák a források rendelkezésre állásának függvényében kerülnek elvégzésre. Kedvező vízbeszerzési adottságai révén csaknem 70 távlati vízbázis (ezek egy része országhatárral osztott), stratégiai tartalékként szolgál. 3) Szennyvízelvezetés és tisztítás A közüzemi szennyvízcsatorna-bekötéssel rendelkező lakások aránya 74,8 % ( ) és növekvő tendenciát mutat. A közműolló az elmúlt két évtized során végrehajtott szennyvíz-beruházásoknak köszönhetően közel felére záródott, jelenleg 22,5 %. Értéke Budapesten és Győr-Moson-Sopron megyében a legkisebb. Folyamatosan javul a szennyvíztisztítás is, 2012 végén a csatornán összegyűjtött szennyvizeknek már csak 1,8%-a került mindössze mechanikai tisztítást követően a befogadókba és 0,8% volt a nem tisztított szennyvíz aránya. A fejlesztések eredményeként 2000 és 2013 között 300 millió köbméterrel nőtt az éves szennyvíztisztító kapacitás, számos településen új szennyvíztisztító infrastruktúra épült ki. A rendszerek számos helyen illetve esetben nem kellő kihasználtsággal működnek, aminek a fő oka, a lecsökkent vízfogyasztás, és, hogy az új hálózatoknál a rácsatlakozás fokozatosan fut fel. Ezek eredményeként a szennyvíztisztítás területén is kihívás az alacsony terhelés szakmai- üzemeltetési gondja a lakosság számára még megfizethető áron. Nincsenek kellő ismereteink a szennyvíztisztító telepekről a befogadókba kerülő mikro szennyezőkről ben üzemelő szennyvíztisztító telepek A szennyvíztisztító telepekről kikerülő szennyvíziszapok 37,8%-át mezőgazdasági célra, 45,7%-át rekultivációra, 5,6%-át energetikai célra, 8,9%-át egyéb célra hasznosították, 39

44 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT mindössze 2,0%-át ártalmatlanították lerakással. A legnagyobb tömeget képviselő rekultivációs célú hasznosítása rövid- és középtávon (2017-ig, illetve 2023-ig) problémamentesen megoldható, 2023 után azonban a rekultivációt igénylő területek szignifikáns csökkenésére kell számítani. Az energetikai hasznosítás kezdeti stádiumban van. Időpont (év) Iszaphozam (t sza./ év) Távlati iszaphozam %-a % % % % Keletkező szennyvíziszapok mennyisége A 2000 lakos-egyenérték alatti települések számára a jó gyakorlat kialakítását elősegítő és bemutató eljárásrend hiányzik. A 2000 LE alatti, szennyvíztisztítással nem rendelkező településeken él a lakosság 17%-a re 845 db kistelepülés, mintegy ingatlanának lakosa maradt szennyvízkezelési szolgáltatás nélkül. A következő időszak fő kihívása a szennyvízprogramon felüli VKI követelmények teljesítése, a 2000 LE alatti települések szennyvízkezelésének megoldása. 4) Települési csapadékvíz-gazdálkodás A belterületi csapadékvíz-gazdálkodás a hazai vízgazdálkodás talán legégetőbb problémája, legelmaradottabb területe. 817 fokozottan veszélyeztetett település van, és 37 ezer km csatornaszakaszon jelent gondot a csapadékvíz-elvezetés. A csapadékvíz-elvezető rendszerek, különösen a nyílt árokhálózatok fenntartottsága minősíthetetlen. A belterületi vízrendezés és a kapcsolódó projektek többségének célja a vizek minél gyorsabb levezetése, a vízvisszatartás és - hasznosítás helyett. Az e célra alkalmas területek szűkülnek, nincsenek kellően védve a beépítések ellen. Hiányzik a kül- és belterületi gazdálkodás összhangja, a kérdéskör gazdátlan, ami gátolja, hogy a települési vízgazdálkodás a maga komplexitásában végre korszerű irányba induljon holott a klímaváltozás e téren is súlyos kihívás. Ezt fokozzák a következő problémák: a tervezési színvonal elmaradottsága, a csapadéktörvény elavultsága, a csapadékcsatorna nem víziközmű státusza. A csapadékvíz-gazdálkodás sajátos része a helyi vízkárelhárítás. A hazai települések közül 1000 település síkvidéki 2200 település dombvidéki területen fekszik, és az összes települést figyelembe véve 1700 település két-parti, vagyis olyan ahol a települést valamilyen vízfolyás metszi, és ki van téve a villámárvizeknek. 5) Termál és fürdővízgazdálkodás Az egészségturizmus adottságaink révén a hazai turisztikai kínálat nemzetközi termékpalettán való elhelyezése, külföldi pozicionálása tekintetében is rendkívül jelentős, kiemelt nemzeti termék. Fejlesztésében, különösen a fürdők egészség-megőrzési és gyógyászati (bizonyítékon alapuló orvoslásra épülő) hasznosításában változatlanul nagy lehetőségek rejlenek. Ugyanakkor világossá kell tenni, hogy termálvízkészletek hasznosítása csak az utánpótlódási képesség mértékéig lehetséges, azaz a vízszint tartósan nem süllyedhet. Az indokolt vízigények biztonságos kielégítése csak úgy lehetséges, ha biztosítva van az ökoszisztémák vízigénye is. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során meg kell határozni az ökológiai vízigényeket, illetve az ezek biztosításához szükséges intézkedéseket. A termálkarsztok fürdési célú felhasználása viszont alig fejleszthető. A zárt karszttárolókra települt termálfürdők (Bükfürdő, Sárvár, Bükkszék, Sárospatak) esetében a jelen- 40

45 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT legi vízkivételek nem növelhetők. A porózus termálvízadók esetében még vannak szabad készletek, kivéve azokat a területeket, ahol a jelenlegi hasznosítás már tartós vízszintsülylyedést okoz. Közvetett mennyiségi vízigényt (például vízszinttartást) igényelnek a tavi üdülőterületek, és rendkívül érzékenyek a vízminőségi változásokra. vizellátás 251 fürdő, kórházak 364 mezőgazdaság 266 ipar 70 kommunális fűtés 24 több célú 93 vissza sajtolás 42 megfigyelő kút 115 lezárt 192 megszün-tetett 167 Magyarországi hévíz kutak száma 2012 A szabad készletek energetikai vagy fürdési célra fordíthatók. Az energetikai célra kivett vizek, mivel használatuk során minőségük nem változik, visszasajtolhatók a termálrétegbe, ezzel megújuló energiaforrásoknak tekinthetők. Ez az eljárás mennyiségi oldalról nem korlátozza a jövőbeli igényeket sem, és kedvező a növekvő fürdővízigények szempontjából. 4.3 Intézményi alapok Az 1990-es évek társadalmi átalakulása jelentősen érintette a vízügyi politikát, egyben a vízügy intézményrendszerét is. Alapvető kérdések megválaszolása odázódott el. Az elvi alapok tisztázatlansága szervezeti ámokfutásba torkollott. A vízügyet gyakorlatilag évente átszervezték. Elvesztette céljellegű forrásait, költségvetési forrásai meredeken zuhantak. Lehetetlenné tették és megszüntetették a nemzetközileg nagyhírű, 120 éves hagyományú Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet. Az ott levő tudásbázis szétesett. A központi vízrajzi adattár szétszóródott. Drámaian szűkültek a humán erőforrások. A 90-es évek első felében teljes évjáratok maradtak ki a szakemberképzésből. A víziközmű-szabályozás átgondolatlan megváltoztatásának következménye lett, hogy működtetésük szétforgácsolódott. Megszűntek a tervező műhelyek, a vízépítőipar koordinációja, innovációja, támogatása eltűnt. A negatív tendenciák mellett és ellenére, az örökölt belső energiáknak és a műszaki kar még meglévő elhivatottságának köszönhetően komoly eredményeket is fel tudott mutatni a hazai vízgazdálkodás az elmúlt két és fél évtizedben. Ilyen az 1998 óta rendre rekordokat döntő árvizek elleni különlegesen sikeres védekezések műszaki irányítása. Az új Tisza völgyi árvédekezési doktrína (Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése - VTT) kidolgozása, árvízcsúcscsökkentő tározók megépítése, a szennyvízelvezetés és -tisztítás korszakos fejlődése, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozása és társadalmi egyeztetése sorolhatók fel példaként et követően a víz kiemelkedő nemzeti jelentősége beágyazódott a politikába. Megindult a szétmállott alapok újjáépítése: A víz megjelenik az Alaptörvényben, nevezetesen, hogy a vízkészlet a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége, továbbá, hogy a testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését Magyarország az ivóvízhez való hozzáférés, valamint a környezet védelmének biztosításával (is) segíti elő; A vizek és vízilétesítmények tulajdonjogának kétharmados szintű garantálása a nemzeti vagyontörvényben, 41

46 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény, majd ennek nyomán a víziközművek integrációja, az ésszerű üzemméretek kialakítása, 2010-től a vízgazdálkodási létesítmények fenntartására (is) közfoglalkoztatás indult. A vízgazdálkodás iránti kormányzati felelősség fokozatos integrálása a Belügyminisztériumba. Érzékelhető kimozdulás a finanszírozás tekintetében is (212 fős létszámkeret-bővítés a közalkalmazotti körben, szerényen növekvő fenntartási források biztosítása) A vízgazdálkodás állami irányítása A vízgazdálkodás, a vízügyi igazgatási szervek irányításáért, valamint a vízvédelemért való felelősség, összességében a vízgazdálkodás központi-ágazati irányítása a Belügyminisztérium felelőssége, szervezetileg a közfoglalkoztatásért és vízügyért felelős helyettes államtitkárságnál. Az állam operatív központi feladatait az Országos Vízügyi Főigazgatóság végzi. A területi vízgazdálkodást vízügyi igazgatási szervek a 12 területi vízügyi igazgatóság - látják el, a folyók, tavak, csatornák, árvíz- és belvízvédelmi művek, nagy műtárgyak, tavak üzemeltetését, fenntartását és fejlesztését, a vízrajzi adatgyűjtést és területi tervezést. Ár- és belvízvédekezés idején ellátják a vízügyi műszaki irányítást. Az igazgatóságok feladata az állami, az önkormányzati és a magántulajdonban lévő vízkárelhárítási vagy mezőgazdasági célú vízilétesítmények fenntartói, üzemeltetési, rekonstrukciós és fejlesztési összhangjának megteremtése. Ez, a vízkészletekkel kapcsolatos, vízbázis-védelmi és egyéb feladatokkal együtt lényegében területgazdai szerepkört testál az igazgatóságokra. Ennek viszont hiányoznak a jogszabályi és elemi kapacitás feltételei. Az igazgatóságok feladata az ár- és belvíz elleni védekezés, valamint a vízminőségi kárelhárítás. Szervezettsége ma még kiemelkedő, de komoly aggodalomra ad okot az igazgatóságok korábbi folyamatos leépítések miatti humán erőforrás-helyzete. A védekezés-irányítás országos és helyi szintű korábbi, lényegében lineáris hierarchiája a '90-es évek eleje óta összekuszálódott, az utasítási szintek száma nőtt a katasztrófa-védelmi szervezet és a vízkár-elhárítási szervezet között. meder szivattyútelep belvízcsatorna öntöző és kettősműködésű csatorna kisvízfolyás összesen szám kapacitás műtárgy 42

47 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT [km] [km] [km] [km] [db] [m 3 /s] [db] 2014-ig VIZIG kezelésében levő művek ben átvételre került művek Összesen A vízügyi igazgatóságok korábban, fő szabály szerint, a kizárólagos állami tulajdonban levő vizeket és vizilétesítményeket kezelték január 1-től megkezdődött a forgalomképes állami tulajdont képező csatornák és vízfolyások vagyonkezelésének vízügyi igazgatóságokhoz való telepítése. Ezzel az igazgatóságok által kezelt csatornák hossza megháromszorozódott, a hozzá tartozó erőforrás fejlesztés viszont elmaradt. Ezek döntően helyi jelentőségűek, közvetlen helyi esetenként magán - érdekeket szolgálnak. A mezőgazdasági vízgazdálkodás (az öntözővíz szolgáltatás kivételével) a Földművelésügyi Minisztériumhoz, a területfejlesztés a Miniszterelnökséghez tartozik. A vízjogi engedélyezés (elvi, létesítési és üzemeltetési) és nyilvántartás (vízikönyv) rendszere, évszázados hagyományai és kiforrottsága ellenére, számos problémával terhelt. Kardinális nehézség a környezeti vizsgálatokkal, hatásvizsgálatokkal való átfedések, hátráltatva állampolgárok ügyeinek gyors és szakmailag megalapozott kiszolgálását. A vízügyi és vízvédelmi hatósági feladatokat a BM katasztrófavédelmi igazgatóságai látják el. Az elsőfokú hatóságok illetékességi területe egybeesik a vízgyűjtőre szervezett vízügyi igazgatóságok területével, szervezetileg a vízügyi igazgatóság székhelye szerinti megyei katasztrófavédelmi igazgatósághoz tartozik. A másodfok a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, ezen belül az Országos Iparbiztonsági Főfelügyelőség. A vízügyi vízvédelmi hatóság engedélyezett létszáma 221 fő 210 fő betöltött létszámmal és 120 fő közfoglalkoztatottal rendelkeznek, alulfinanszírozva és súlyos kapacitás-elégtelenséggel küzdve végzik a munkájukat. Az állami felelősségű vízminőségi monitoring feladatokat a megyei kormányhivataloknál működő környezetvédelmi laboratóriumok látják el, a környezetvédelemért felelős Földművelésügyi Minisztérium és a kormányhivatalokat irányító Miniszterelnökség felelősségi köréhez tartozóan. A laboratóriumok a vízügyi és vízvédelmi hatóságok és vízügyi igazgatási szervek részére elszámolásos rendszerben hatósági ellenőrzésekhez és igazgatási feladatokhoz kapcsolódóan mintavételeket és laboratóriumi vizsgálatokat végeznek. A víziközmű-fejlesztés és -működtetés szakterületi szabályozása a BM feladata, a víziközműszolgáltatás elkülönült szabályozási feladatait (gazdasági és szolgáltatási szabályozás) a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal látják el. A hivatal önálló szabályozó szerv, amely csak jogszabálynak van alárendelve. A hivatal a szolgáltatási tevékenység hatósága. Az ivóvíz és a fürdővíz közegészségügyi vonatkozásban az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozik. Az állami irányítás a fentiekből láthatóan túltagolt Tulajdonviszonyok és a vízvagyon kezelése Magyarországon minden felszíni és felszín alatti víz, ezek medrei és víztartó képződményei közösségi állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak. A kizárólagos állami tulajdon mellett helyi önkormányzatok elidegeníthetetlen törzsvagyonát képezik a helyi célokat szolgáló vízfolyások, védelmi művek és víziközművek. Az úgynevezett korlátozottan forgalomképes vizek és vizilétesítmények állami tulajdonban vannak, de kezelésüket szigorú szabályok között végezhetik például helyi közösségek is. A jogszabályok alapján megfogalmazott megállapítás az ideális állapotot tükrözi, a valóság azonban ettől eltér. A vegyes tulajdonú területek a vízilétesítményeken összességében rende- 43

48 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT zetlen állapotokat eredményeznek, ily módon a vízfolyás egységes kezelése nem biztosított. A felszín alatti víz és víztartó képződményeinek a vagyonkezelői jog érvényesítésének jogszabályi és elemi kapacitásfeltételei hiányoznak. Különösen hiányzik a víz mint kezelendő vagyontárgy definiálása, valamint a vagyonkezelői szerződések korszerűtlensége. Ezek a hiányosságok okozzák, a vízügyi igazgatóságok, mint vagyonkezelők szerepkörének, a különböző eljárásokba való bevonásuk módjának tisztázatlanságait. Magántulajdonban - az ingatlan tulajdonosának tulajdonában - csak az ingatlan határain belül keletkező és onnan tovább nem folyó felszíni vizek lehetnek. A kialakított tulajdoni és vagyonkezelői viszonyok elvszerűek, de súlyos gondot jelent az aprópénzre váltásuk rendezetlensége, a közérdek és a magánérdek, valamint a központi és a helyi jelentőségű feladatok elvszerű megosztásának a hiánya és a feladatok súlyos alulfinanszírozottsága. 4.4 A vízgazdálkodás működtetése A vízgazdálkodás finanszírozási tekintetben három jól elkülönülő részre osztható. Ezek: a vízügyi igazgatási szervek által működtetett állami vízgazdálkodás, a döntően önkormányzati tulajdonú települési víziközművek és egyéb települési vízilétesítmények működtetése. helyi jelentőségű és magáncélú vízgazdálkodás finanszírozása Állami művek, a területi vízgazdálkodás működtetése A területi vízgazdálkodás működtetési forrásai a központi költségvetésből a 2010-es években radikálisan csökkentek, 2013-ban összesen 800 millió forint állami támogatás jutott fenntartásra, ami a évi áron számított 1620 Mrd Ft vagyonértéknek műszakilag értelmezhetetlenül kicsiny hányada. A műszaki igényszinten számított fenntartás ugyanis 26 Mrd forintot 18 tenne ki. Következmény: a rekonstrukciós igény halmozódik, nőnek a védekezési többletköltségek, alapfeladatok (pl.: monitoring) ellátása szorul háttérbe. Az alapfeladatok nőttek. A nagy volumenű EU-s fejlesztésekkel létrejött új létesítmények működtetési kötelezettsége alapjaiban téríti el a forrásokat. A közalkalmazotti létszám ötszörösét kitevő közfoglalkoztatottak munkáját kell megszervezni. A közalkalmazottak körében 10 éve nem volt bérfejlesztés, jelenleg az állomány fele mindössze a garantált bérminimumot kapja. Erősödik a minőségi munkaerő elvándorlása. Különösen rossz a korfa, öregedik a szakember állomány Az igazgatóságok járműparkja, védelmi és fenntartási eszközállománya elavult, elöregedett, amit csak enyhít a most induló gép- és eszközfejlesztés. Ebben szerepet játszott az is, hogy ezek innovációjára, műszaki fejlesztésére az elmúlt évtizedben nem volt forrás. Az árvíz-, belvíz-, vízminőségi- és aszály-kárelhárítás finanszírozási rendje nem megoldott. A védekezésre a költségvetésben biztosított összeg (2015-ben 260 millió Ft.) töredéke az elmúlt évek átlagos tényszámainak. Az igények messze meghaladják a költségvetés teherbíró képességét, azaz a rendszer pénzügyileg és morálisan fenntarthatatlan Települési vízgazdálkodás, a víziközművek működtetése A települési vízgazdálkodás, ezen belül különösen a víziközművek érintik legközvetlenebbül a lakosságot, amiben teljesen új helyzetet teremtett a víziközmű-szolgáltatásról szóló Forrás: OVF és A vízügyi szektorban a rekonstrukció, a fenntartás és az üzemeltetés területén alkalmazandó egységes, fajlagos költségfelhasználás szabályozásának elkészítése ÖKO Zrt, 2013 alapján számított adatok 44

49 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT évi CCIX törvény (továbbiakban: Vksztv). A törvény által beindított folyamatok révén új, korszerű fogalmi rendszerre alapozva kialakult a víziközmű-szolgáltatás stabilitást ígérő struktúrája. A víziközművagyon korábbról is létezett közösségi tulajdonát pontosítja, és garantálja, hogy a szolgáltatás (víziközmű-üzemeltetés) is közösségi rendelkezés alatt maradjon. Új alapokra helyezte az ellátásért felelős és a szolgáltató, valamint a szolgáltató és a fogyasztó jogviszonyát. Szolgáltatást engedélyező és felügyelő központi hatóság jött létre. A korábbi mintegy 400, többségében ésszerűtlenül kicsiny üzemméretű üzemeltető társaságból a törvény szabályainak az érvényesítésével igen rövid idő alatt 40 lett mára, a szolgáltatás fennakadása nélkül. Mindez olyan sajátos, magyar víziközmű-szolgáltatási modellt eredményezett, ami joggal keltett nemzetközi érdeklődést. A törvény új árszabályozási rendszer lehetőségét is megnyitja. A víziközmű-szolgáltatás díjmegállapításának elve a VKI költségmegtérülési elve, a mellett, hogy a törvény kimondja és a szolgáltatás felügyeleti hatóság révén ellenőrzi egy természetes monopólium esetében indokolt legkisebb költség elvét. A közötti gyakorlat viszont még nem e szerint alakult ben központilag befagyasztották a díjnövelést, maximalizálták bruttó 4,2 %-ban. A rezsicsökkentés miatt kiesett díjbevétel jelentősen rontott a szolgáltatók gazdasági helyzetén. A 2013-as díjbevételek az indokolt költségek csupán 86,3%-ra voltak elegendőek, a hiány 38,3 Mrd Ft-ot ér el. Ennél is jelentősebb hatással volt a közműadó, illetve az energiaszolgáltatók jövedelemadója, amelyek összességében a díjbevételek 6,6%-át tették ki. A közműadó aránytalanul sújtja a kiterjedt hálózattal rendelkező, vidéki szolgáltatókat. A víziközmű-ágazatban még mindig több ezer különböző ár létezik, részben objektív okok miatt (pl. vízbeszerzés módja, vízkezelés szükségessége, domborzati viszonyok, befogadó érzékenysége, stb.). A díjak mértékében is rendkívül jelentős eltérések vannak: a legmagasabb és legalacsonyabb árak közötti különbség ivóvíz-szolgáltatás esetén 2013-ban több mint ötszörös, a szennyvízelvezetés és -tisztítás szolgáltatás esetén több mint nyolcszoros. Mindez áttekinthetetlen díjrendszert eredményez. Jelenleg is működik a díjtámogatási rendszer, ahol az állam díjtámogatást nyújt azokon a településeken, ahol a víziközmű-szolgáltatás költségei egy meghatározott küszöbértéknél magasabbak. Ennek a költségvetési forrása az elmúlt években rendre 4,5 Mrd Ft, a szektor teljes, közel 300 Mrd Ft-os forgalmához képest jelentéktelen összeg, ráadásul nem veszi figyelembe a rászorultságot, és nem ösztönöz a költséghatékony működésre. Mindezek miatt a vízközmű-szolgáltatásban a megfizethető díj és a magas színvonalú szolgáltatás költségigénye között eddig feloldhatatlan az ellentét. A víziközművek bruttó könyv szerinti értéke mintegy 1500 Mrd Ft, melynek pótlási értéke ennek többszöröse. Az eszközök állapota egyre romlik, az állagmegőrzéséhez jelentős pótlólagos forrásokra van szükség. Az elmaradt rekonstrukció felhalmozódott teher. Társadalmilag igazságtalan és megfizethetetlen lenne a jelenlegi fogyasztókra hárítani a sokéves múltbeli mulasztások következményeit. Ezek megoldása alapvető feltétele a víziközmű-szektor gazdaságilag is fenntartható pályára állításának. A települési csapadékvíz-gazdálkodás önkormányzati feladat. Ellátása esetleges, nem díjköteles, jellemzően közpénzekből finanszírozzák az önkormányzatok. Nincs ösztönzőrendszer az elöntés veszélyét csökkentő, megelőző, vízvisszatartást növelő intézkedések elősegítésére. Nincs intézményes háttere a települési és a területi vízgazdálkodás összekapcsolásának. A belterületi csapadékvíz-gazdálkodásnak általában nincs fedezete és a víziközművek gazdálkodásában sem elismert költségelem. 45

50 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Összegezve: az eredményesen új alapokra helyezett víziközmű-szolgáltatás mellett a települési vízgazdálkodás, mint egységes szemléletű koherens tevékenység csoport számos intézményi, szabályozási, finanszírozási hiánnyal terhelt Járulékok és díjak A vízgazdálkodás hozzájárulásai az államháztartás bevételeihez döntően közvetettek. Jelentősebb közvetlen bevételi forrást a vízkészletjárulék és a vízterhelési díj jelent, kisebb jelentőségűek a mederhasználati díj és a duzzasztás díja. A vízkészletjárulék (VKJ) a vízkészlet igénybevétele után fizetendő, meghatározott szabályok szerint. Alapja a vízhasználatok nyilvántartása, engedélyek, illetve a tényleges használat bevallása. A befizetett vízkészletjárulék számos ok, egyebek között a nyilvántartás gondjai miatt nominálisan is csökken, ma 13,3 Mrd Ft. A befizetések a központi költségvetés bevételeit képezik. A környezetterhelési díjak 19 és vízvédelmi bírságok (vízszennyezési és vízvédelmi) a VKI céljainak elérését segítik elő, és legalább részben érzékelhetővé teszik a környezeti költségeket. Vízterhelési díjat (VTD) minden élővízbe bocsátó szennyező fizet, vízszennyezési bírságot az engedélyezett kibocsátási határértéket átlépő, valamint a rendkívüli szennyezést okozó kibocsátó fizet. Döntő része a települési szennyvízelvezetés és -tisztítás során keletkezik (2013-ban mintegy 3 Mrd Ft). A szolgáltató cégek a díjat továbbhárítják a fogyasztókra, így végül a lakosság, a gazdálkodók, a csatornázást igénybe vevők fizetik. Az érintettek adójellegű elvonásnak tekintik, és ma már nem szolgálja megfelelően a szennyezéscsökkentési célokat. A szabályozás szerint a talajterhelési díj fizetésének a kötelezettsége azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá. A díj évi 10-szeres megemelése már valóságos érdekeltséget teremt a csatornához való csatlakozásra. A kisadók körében értelmezett társulati érdekeltségi hozzájárulás eltörlése, 4.5 Mrd Ft-al csökkentette a vízhálózat fenntartási forrásait. Összességében: a vízkészlet járulék, a vízterhelési díj rendszere nem kellően ösztönöz hatékony vízhasználatra, nincs közvetlen kapcsolat a vízgazdálkodási állami/önkormányzati feladatok, szolgáltatások költségei és a vízzel kapcsolatos állami bevételek között Fejlesztés A vízgazdálkodási fejlesztéseket szinte kizárólag EU-s források finanszírozták a közötti fejlesztési ciklusban. Összege 1032 Mrd Ft volt. Ebből legnagyobb arányban 871,5 Mrd Ft-al a Környezet és Energia Program (KEOP) részesült, de a Regionális Operatív Programokból (ROP) is lehetett önkormányzati vízgazdálkodási céllal pályázni. Kimagasló jelentőségű volt az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP). A közvetlen vízgazdálkodási célú fejlesztések mellett számos, nem vízgazdálkodásnak nevesített, de tartalmilag azt érintő fejlesztés zajlott a KEOP-ban (hulladéklerakók rekultivációja 98 Mrd Ft, kármentesítés 39 Mrd Ft), a ROP-okban (lerakórekultiváció 5 Mrd Ft) és az ÚMVP keretében is. Az ÚMVP-ből a szennyezések csökkentését eredményezően, az agrárkörnyezetgazdálkodási, a művelési mód- és ágváltás, a tápanyaghasználat-csökkentési, valamint az állattartó telepek fejlesztési projektjeire 410 Mrd Ft-ot költöttek összesen. Így a fejlesztési ciklusban a közvetlen vízgazdálkodási fejlesztések értéke összességében évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról 46

51 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT meghaladta az 1000 Mrd forintot, jelentős előrelépést hozott az ellátás színvonalában és számottevő hatással volt a foglalkoztatásra. Az EU-s forrásoknak köszönhető jelentős finanszírozási előrelépés mellett, azonban sok esetben a nem megfelelő előkészítettség, illetve a jogszabályi korlátok miatt időben elhúzódik a projektek megvalósítása, így a kivitelezéstől, megvalósítástól vesznek el jelentős időt, mely a kivitelezési munkák minőségének romlásában nyilvánul, nyilvánulhat meg. Ez túlmegy a vízügyi ágazat kompetenciáján. Az elmúlt fejlesztési ciklus talán legfontosabb tanulsága a komplex projektek megvalósításának lehetetlensége. Ennek oka a támogatási rendszerek szétszabdaltsága és a tárca érdekekhez való túlzott ragaszkodás. Pedig a területileg összefüggő és ágazatokon átívelő komplex projektek biztosíthatják a közvetlen célon túli hatások kiteljesedését. Súlyos probléma a fejlesztések EU-függősége, a nemzeti vízgazdálkodási célok megvalósításának forráshiánya. Ugyanis a fejlesztésekre rendelkezésre álló EU források nem minden vízgazdálkodási területet ölelnek fel. Nem elegendő a forrás a projektek hosszú távú fenntartására. A célok elérését, nyomon követését nem elégséges csak az ötéves fenntartási időszakban biztosítani, hanem a teljes élettartamuk alatt kell megvalósítani. E téren az ivóvíz- és szennyvízprojekteknél a leendő magas díjak jelentenek gondot. Az állami, önkormányzati intézmények 100%-os támogatású projektjeinél a működtetés finanszírozása bizonytalan. 4.5 Kihívások, hajtóerők Hazai szakpolitikai összefüggések A Nemzeti Vízstratégiát számos igény oldali - nemzeti szintű stratégia (programok, koncepciók) határozza meg. Időhorizontjuk általában különböző, de általában 2020-on túlmutató. Vízgazdálkodási célokat legközvetlenebbül a ig tartó időszakot felölelő Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP), benne a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv (NAT), valamint a Nemzeti Vidékstratégia (NVS) tűznek ki. Ezek: NKP intézkedési területei 50 cél, 82 intézkedés Ivóvízminőség és egészség Szennyvízelvezetés és tisztítás, szennyvíziszapkezelés, -hasznosítás Fürdővizek minősége Vizeink védelme és fenntartható használata általában Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés és monitoring Stratégiai vízkészletek megőrzése (vízbázis-védelem, nitrátérzékeny területek Kiemelt fontosságú vízgazdálkodási feladatok Területi vízgazdálkodás Nemzetközi együttműködés a szomszédos országokkal, globális és regionális szinten valamint más országokkal és régiókkal NVS Vidékstratégiai Nemzeti Programok 42 stratégiai irány illetve teendő Ivóvízminőség-javító program Szennyvíz program, Települési csapadékvízgazdálkodás program Vízkészlet- és vízminőségvédelmi program Tisza-völgy Komplex Fejlesztési Program Homokhátság-program Ormánság-program Területi vízgazdálkodási program Vidékfejlesztési együttműködések a Kárpát-medencei határontúli magyarsággal A feladatrendszert kiegészíti a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, ami előírja a vízlevezetés kényszerének feloldását; a tározók ökológiai szempontok figyelembevételével történő üzemeltetését; a vízjogi engedélyeztetés rendszerének felülvizsgálatát, valamint komplex vízgazdálkodási rendszerek megvalósítását. 47

52 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A tervezési ciklus átfogó nemzeti fejlesztési célja a fenntartható, magas hozzáadott értékű termelésre és a foglalkoztatás bővítésére épülő gazdasági növekedés.: 20. A vízgazdálkodás jövőbeni fő célja ennek az elősegítése. A középtávú fejlődési ív hatásai a vízgazdálkodással szembeni igényekre: A termelésorientált gazdaságfejlesztés ellenére rövidtávon a vízigény és a használtvízkibocsátás csökkenése várható. A lakossági vízigény valószínűleg stagnál, a szennyvízkibocsátás koncentráltabb lesz A mezőgazdaság (öntözés, halastavak, termálvíz hasznosítás, állattenyésztés) területén rövidtávon is jelentősebb mértékű igénynövekedés történik. A vízhez kapcsolódó turizmus fokozódó igényekkel lép fel (parthasználat, vízminőség, vízszinttartás, termál- és gyógyvizek). A társadalom, a gazdaság és a települések a sok vagy éppen kevés vízzel szembeni kárérzékenysége nő. Az EU2020 Stratégiához kapcsolódóan 21 két tematikus célban fogalmazódnak meg fejlesztést megalapozó vízgazdálkodási feladatok: EU tematikus cél Célkitűzések: Elvárt eredmény 5: az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a kockázatmegelőzés és kezelés előmozdítása: 6: A környezetvédelem és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása: Az árvízvédelmi rendszerek fejlesztése, hozzájárulás a Víz Keretirányelv végrehajtásához is. A vízi létesítmények többcélú rekonstrukciója a komplex vízgazdálkodás jegyében. Az EU Víz Keretirányelvével összhangban a víztestek jó állapotának elérését szolgáló fejlesztések. A szennyvízkezelés (beleértve a szennyvíziszap kezelését is) fejlesztése, és az ivóvíz minőségi problémák visszaszorítása. A VTT folytatása ökológiai célokat is támogató működtetésének elindítása. Klímaváltozást modellező tervezési és monitoring rendszer működik. A vízgazdálkodási beavatkozások révén visszatartható víz mennyisége növekszik. Az IJP lezárása. A 2000 lakosegyenértéknél nagyobb településeken, a szennyvízkezelés megoldása. Kiterjedt és minőségében javul a vízminőség monitoring rendszer Az EU vízpolitikája Az EU számos politikája hat közvetlenül a vizekre (például a közlekedéspolitika, benne is a vízi utak, a hajózás), de természeténél fogva a környezetvédelem tárgykörében kezelt vízpolitika a hangsúlyos, és ezt három felismerés határozza meg. (1) az elmúlt másfél évszázad súlyos károkat okozott Európa vizeinek állapotában, különösen a vízi élővilágban, létszükséglet a romlás megállítása, illetve a helyreállítás. (2) Az elmúlt évek nagy árvizei súlyos károkat okoztak egész Európában. A szembeszállás velük csak akkor lehet hatékony, ha az közösen, vízgyűjtőre orientáltan történik. (3) a tagállamok által összehangolt, lehetőleg egységes probléma-azonosításra, összevethető intézkedési tervekre és monitoringra van szükség. EU Víz Keretirányelv (VKI) A VKI 22 és úgynevezett leányirányelvei (pl. a felszín alatti vizek védelmére, a települési szennyvizekre és az elsőbbségi veszélyes anyagok környezetminőségi határértékére vonatko- 20 Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció 21 Magyarország Partnerségi Megállapodása a as fejlesztési időszakra (2014 aug.) 48

53 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT zó irányelvek) célja a felszíni vizek jó ökológiai és kémiai, illetve a felszín alatti vizek jó kémiai és mennyiségi állapotának vagy potenciáljának elérése és fenntartása. A jó állapot elérésének határideje 2015, amely megfelelően indokolt esetben 2021-ig és 2027-ig meghoszszabbítható. Eszközeként készült el Magyarország első Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve (VGT1), és készül a második (VGT2). A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tartalmazzák a vizek jó állapotának biztosítása és a jó állapot megőrzése érdekében szükséges alap- és kiegészítő intézkedéseket. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv tartalmaz ún. átfogó intézkedéseket is a vizek jó állapota érdekében (jogalkotás és egyéb végrehajtási feladatok, hatósági és igazgatási munka, monitoring, informatikai rendszer fejlesztése, kutatás-fejlesztés, képességfejlesztés, szemléletformálás vízárpolitika, gazdasági ösztönzés) amelyek országos szinten határozzák meg a feladatokat. Az intézkedési programok megkezdésének határideje 2012, amelyről az Európai Bizottság részére jelentés készült. Az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés részeként elvégzett állapotértékelés alapján 2009-ben a vízfolyás víztestek 8%-a, az állóvíz víztestek 18%-a és a felszín alatti víztestek 68%-a érte el a jó állapotot/potenciált. A 2015 végéig tervezett intézkedéseket kötelező eddig a határidőig működőképessé tenni, a 2021 vagy 2027 végéig tervezett intézkedések a vízgyűjtő állapotának értékelése és a megváltozott körülmények figyelembe vételével - a VKI-ben előírt feltételek teljesülése esetén - módosíthatók. A VKI előírja, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek megvalósulását 6 évenkénti felülvizsgálat alapján, a terveket a változások figyelembe vételével kötelező megújítani. A felülvizsgált vízgyűjtő-gazdálkodási terv (VGT2) december 22-éig készül el. A VGT2-be új intézkedések is beilleszthetők, ha ezekre a vizek jó állapotának eléréséhez, illetve megőrzéséhez szükség van. Abban az esetben, ha a VKI-ben előírt környezeti célkitűzések más intézkedésekkel is elérhetők, mint amelyeket a most érvényes vízgyűjtő-gazdálkodási tervbe beterveztek, a felújított vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben más intézkedésekkel is helyettesíthetők. Az intézkedési programok végrehajtása, a vízkészletjárulék (a továbbiakban: VKJ) befizetési rendszer és vízgazdálkodási nyilvántartás rendezése túlmutat a vízügyi szakterület, illetve a tárca feladatain, és feladatokat határoz meg más kormányzati ág részére is. Az új, a fenntartható vízgazdálkodási igények kielégítését szolgáló infrastruktúrafejlesztésekhez szükséges beavatkozásokat szerepeltetni kell a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben, és a környezeti szempontból való megvalósíthatóságukat a VKI 4.7 teszt 23, és Natura 2000-es területek érintése esetén a Natura 2000 hatásbecslés elvégzésével vizsgálandó. A vízkészletek mennyiségi és minőségi értelemben is végesek, készletgazdálkodás nélkül a fenntarthatóság veszélybe kerül. A hasznosítható készletek meghatározása és védelme nyilvánvalóan állami feladat országos és regionális szinten is. Ezt indokolja a közösségi érdek érvényesülésének igénye, és az állapot értékelését lehetővé tevő monitoring állami irányítása is. A monitorozás, az állapotértékelés, a vízmérleg készítés és a vízhasználati igények rendszerbe illeszthetőségének vizsgálata egységes kezelést és megfelelő szakmai hátteret igényel. Mindezeken túlmenően az Európai Unió új szemlélete a készletek megőrzésén túllépve, a víztakarékos megoldások támogatása mellett, a felesleges és pazarló vízkivételek és vízhasználatok felhagyását várja el. Ez a paradigmaváltás komoly felkészülést igényel a vízgazdálkodás hazai szereplőitől! Árvízi kockázatkezelés 22 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000/60/EK IRÁNYELVE a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (2000. október 23.). Hatálybalépés: december 22. Felülvizsgálatát 2019-re irányozták elő. 23 A VKI 4 (7) pontja mentességet ad a jó állapot/potenciál elérése alól, bizonyos feltételek teljesülése esetén. 49

54 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT Az árvíz-irányelv 24 értelmében Országos Árvízi Kockázatkezelési Koncepció (ÁKK) készül. A koncepció tartalmazza az országos kockázatkezelési célkitűzéseket, alapelveket és prioritásokat az árvízi kockázatkezelés rendjét, és a szükséges intézkedéseket. Az irányelv szerint: A területfejlesztéssel együttműködve elő kell mozdítania a vízzel, a földterülettel, a természeti erőforrásokkal és a természeti értékekkel kapcsolatos tevékenységek koordinált kezelését és megőrzését. Emiatt a tervezés során egymásra épülő, komplex megoldásokat kell keresni. Az árvízvédelmi biztonsági előírásokat újra kell fogalmazni, ehhez o A veszélyek elleni defenzív tevékenységről át kell térni a kockázatok kezelésére, az árvízveszélyes területek hasznosításakor alkalmazkodni kell a fennálló veszélyekhez. o Az árvizek és belvizek kezelése során, ahol ez lehetséges, a katasztrófa-megelőzés elsődleges a katasztrófakezeléshez képest. Az árvízkockázat-kezelési tervek az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás részét képezik. Az árvízkockázat-kezelési koncepció cél- és eszközrendszerének figyelembe kell vennie az ésszerű és hatékony vízkészlet-gazdálkodás követelményét, illetve maga is ebbe az irányba kell, hogy befolyásolja a gazdálkodást. A megoldások megkövetelik az árvízi kockázatkezelési koncepció céljainak más szakpolitikákba történő integrálását. Különösen fontos az integráció az agrárpolitikába, a természetvédelembe, a környezetvédelembe, a területfejlesztésbe és a katasztrófavédelembe (például: vidékfejlesztés vízvisszatartás, területfejlesztés veszélyeztetettség). Ennek az alapja a prioritások újragondolása, illetve meghatározásuk érdekében az egyeztetési mechanizmusok javítása és korszerű döntéselőkészítési módszerek alkalmazása. Az árvízvédelmi biztonsági előírások megfogalmazása során (1) az egyenlő biztonság elvén alapuló gyakorlatról való áttérést a kockázat kezelésre, az árvízveszélyes területek használatakor a fennálló veszélyekhez való alkalmazkodásra, a mérlegelt és differenciált biztonság elvére (2) a defenzív katasztrófakezelésről a megelőzésre való áttérést. A társadalom önvédelmi képességét erősíteni szükséges.az a lakos vagy gazdasági szereplő, aki elszenvedheti egy elöntés következményeit, váljék alkalmassá (amennyire lehetséges) saját óvintézkedések megtételére a károk megelőzése, csökkentése érdekében. Fontos követelmény tehát, hogy az árterületek hasznosításakor a társadalomnak és a gazdaságnak is alkalmazkodnia kell a területet érintő becsülhető veszélyek szintjéhez. A tervezés során meg kell becsülni a társadalom számára elfogadható kockázat mértékét, miután az abszolút biztonság szintje nem elérhető, és célként racionálisan nem is közelíthető. Ehhez figyelembe kell venni, hogy a társadalom számára elfogadható kockázat meghatározásakor a nehezen vagy egyáltalán nem számszerűsíthető károkat is értékelni kell. Az árvízkockázat-kezelési stratégia célja az is, hogy csökkentse az elöntési kockázatot akkor, ha az nagyobb az elvárt minimális szintnél, vagy ha az elfogadhatósági kereten belül a beavatkozás érdemi javulást okoz. Összességében elmondható, hogy az árvízzel és belvízzel veszélyeztetett területeken az elöntési károk kockázatát országosan csökkenteni kell, de a beavatkozások helyét és a csökkentés mértékét csak a jövőben, részletes vizsgálatok alapján lehet meghatározni. 24 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2007/60/EK IRÁNYELVE az árvízi kockázatok felméréséről értékeléséről és kezeléséről 50

55 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A kockázatkezelési intézkedések azonosításakor a tagállamok kötelessége szem előtt tartani a természetes vízvisszatartás hosszú távú előnyeit, azaz mind a VGT, mind az ÁKK középpontba helyezi a vízvisszatartást. A VGT és az ÁKK időbeli hatályának összehangolása lehetőséget teremt a vizek állapotáról és a vizeket érintő terhelésekről rendelkezésre álló információk együttes értékelésére. Ugyancsak, hogy olyan intézkedési programok készüljenek, amelyek a jó állapot elérésére és az árvízkockázat csökkentésére egyaránt törekszenek, kihasználva a szinergiákat Az adaptív vízgazdálkodás követelménye Adaptív vízgazdálkodás alatt az időben és térben változó környezeti és egyéb körülményekhez való alkalmazkodás képességét és gyakorlatát értjük. Ezt leginkább kikényszerítő tényezők globális szinten a klímaváltozás, a világ népesség-gyarapodása, az élelmiszer- és az energiabiztonság igényei, a technológiai meglepetések és a geopolitikai változások. A Föld éghajlata az elmúlt másfél évszázadban közel 1,0 C-kal melegedett. A Kárpát-medencében 1851 és 2013 között a melegedés mértéke a 1-1,25 fok volt, így hazánk is erősen kitett a klímaváltozásnak. Hazánkban a fő hajtóerők egyike a klímaváltozás lesz. A jövőben valószínűleg csökkennek a nyári nagy vízhozamok, míg a téli vízhozamok nem változnak számottevően. Az extrém nagy csapadékok gyakorisága várhatóan növekszik, ami növeli a rendkívüli árvizek kockázatát. A kisebb vízfolyások villámárvizeinek gyakorisága is várhatóan emelkedik. Az állóvizek kisvizei gyakoribbá válnak, ami a vízhőmérséklet emelkedésével együtt rontja a víz minőségét. A tavak hozzáfolyásának a csökkenésére és a párolgás növekedésére lehet számítani, ami a deficites vízháztartású évek számának gyakoribb előfordulását, a tavak vízcsere-aktivitásának romlását vetíti előre. A csökkenő mértékű beszivárgás vagy utánpótlódás hatására a sekély felszín alatti vizek szintjének regionális süllyedése várható (például a Duna-Tisza közi Homokhátságon és a Nyírségben). A dél-alföldi térségben már rövidtávon várható a rétegvíz-készletek gyors csökkenése, valamint a felszín alatti szivárgási viszonyok dinamikájának és irányainak megváltozása. Az ország északnyugati részei kevésbé sérülékenyek, mint a dél-dunántúliak. Tehát elsősorban e térségekben javasolt koncentrálni az adaptív vízgazdálkodás eszközrendszerének bővítését (ideértve több tározótér megteremtését, fenntartható felszín alatti vízhasználatot). A klímaváltozás mellett számos további egymással összefonódó - tényező kényszerít vizet, vagy éppen vízkárelhárítást igénylő tevékenységeket és az azokat kiszolgáló vízgazdálkodást kölcsönös alkalmazkodásra. Ilyenek csak példaszerűen: a lefolyás változása az emberi tevékenységek hatására, mint például a települések, beépített burkolt felületeinek a növekedése, a vízhiányos vagy túlhasznált vízkészletű területek növekedése, veszélyeztetett, kimerülő öntisztuló képességű vízfolyások számának a növekedése, a folyók vízszállító-képességének a csökkenése miatt növekvő árvízveszély, a vizes élőhelyek szűkülése. Az aktív adaptációhoz komplexitásra és megelőzésre van szükség. Például: árvízszintcsökkentés tározással, a tározott víz hasznosítása a szárazodásnak kitett területeken, egyidőben a természetes alkalmazkodóképességű növényállomány telepítéssével. A jelenlegi tervezési és fejlesztési mechanizmusok hiányosságai éppen az ilyen eszközök alkalmazhatóságát gátolják. A meglevő vízgazdálkodási rendszerek átalakíthatósága és módosíthatósága (rugalmassága) alapvetően határozza meg az alkalmazkodás képességét. A jövő vízgazdálkodásának a kihívása, hogy miként legyen megelőző és miként tegyen szert rugalmas eszközökre. Ez az évszázados létesítményes (hard) vízépítéssel szemben a vízigényt és -kibocsájtást szabályozó, területhasználatot befolyásoló nem szerkezeti (soft) vízgazdálkodás. Ennek legfontosabb eleme a tudományra támaszkodó előrelátás. 51

56 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT A területhasználatok A vízállapotokkal szembeni igények nagyrészt területhasználat formájában jelennek meg. A gazdaság termőterületet akar nyerni az ármentesítéssel; az egyre nagyobb területre kiterjedő településfejlődés koncentrált vízigénnyel lép fel és ugyancsak koncentráltan zúdítja vissza a használt vizeket. Az üdülőterületek rendezett partokat, és stabil vízszinteket igényelnek. A korábban felszínre simuló közlekedési pályák helyett nagy utak, vasutak (töltések, bevágások) átszelik a vízgyűjtőket, alattuk koncentrált vízátvezetések vannak, és így tovább. Hazánkban a birtokszerkezetet az elmúlt száz évben háromszor fordították sarkon. A nagybirtokok közötti szétosztása során a természetes vonulatokat (is) követő táblásítás szétdarabolása történt. Az as évek szövetkezetesítésével létrehozott üzemek nagy táblái újrarendezték a táblák mellett húzódó árokrendszert. A rendszerváltozás folyamatában kétpólusú birtokszerkezet alakult ki. Az átlagos üzemméret európai szinten kirívóan alacsony (7 ha/ gazdaság? ). A gyors birtokszerkezet-változás rengeteg anomáliát okozott, például az árkok beszántását. A földnyilvántartás korábbi elhanyagoltsága és a változások lassú követése ugyancsak nehezítik a tulajdonviszonyok tisztázását. Mindezt nagyon lassan heveri ki a vízhálózat. A birtokszerkezet változás mellékterméke, hogy az ingatlan-nyilvántartás és a valóság sok esetben eltér egymástól. A birtokszerkezet megváltozásával együtt alapvetően megváltozott a vízkárokkal szembeni érzékenység: míg a nagyüzem képes kiegyensúlyozni egyes területrészei között a vízkárokat, a kisbirtokok esetében egész családi gazdaságot vihet csődbe a vízkár. A jelenlegi föld- és vízhasználat egysíkú, nem tölti be megfelelően a táj és társadalom működéséhez szükséges szerepet. Nem ritka az inkább vizek, gyepek és erdők számára alkalmas helyeken a szántóművelés. Ez túlterheli az ár- és belvízvédelmet, valamint folyamatosan csökkenti a stratégiai vízkészleteket. Egyes vidéki területek országos átlagnál rosszabb mutatói bizonyítottan összefüggenek a tájhasználat és a vízgazdálkodás helyzetével is (a felső- és közép-tiszai kistérségekben). A folyóink, vízfolyásaink medrében levő építmények, az elvadult szántók, az erdők aljnövényzetének elburjánzása rontja a folyó vízszállító képességét. Ezt igazolja, hogy bár az árvízi vízhozamok nem nőnek, a vízállások erősen emelkednek (például Budapestnél 10 éven belül 3 alkalommal döntött rekordot a Duna vízállása, holott a vízhozam nem változott számottevően). A nagyvízi medrekből kivonult a szántóföldi művelés, a parlagon maradó földeken özönfajok burjánzottak el, jelentős érdességet okozva a víz lefolyásának útjában. A folyók felé terjeszkedő települések is rontják az árvíz levezetését, és ezeknek a településrészeknek a megvédése árvíz idején rendkívüli erőfeszítést, esetenként a védett értéket messze meghaladó ráfordítást igényel. A fenti összefüggések a vízgazdálkodás és a területhasználatok között a terület és településfejlesztés rendszerében jeleníthetőek meg. Célszerű lenne a területfejlesztési tervek vízgazdálkodási fejezetéhez jogszabályban rögzített tartalmi előírásokat tenni. A településfejlesztési tervek vízgazdálkodási szempontjait egy fejezetben hatékonyabban lehet érvényesíteni. Ennek keretében előírható lenne egyebek mellett a települési vízrendezési tervek készítése, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben szereplő egyes intézkedések (pl: vízfolyások menti pufferzóna) konkrét szerepeltetése a településrendezési tervekben Természetvédelem és vízgazdálkodás Hazánk vízfolyásainak, tavainak jelentős része országos jelentőségű védett természeti területként, illetve az összes vizes terület 71,5%-a a Natura 2000 hálózat részeként jogszabályok által megállapított természetvédelmi oltalom alatt áll. A nemzetközi jelentőségű vizes területekről szóló Ramsari Egyezmény keretében Magyarország 29 ramsari területtel rendelkezik, amelyek teljes kiterjedése 243 ezer hektár. Mindezek elengedhetetlenné teszik a természetvédelem és a vízgazdálkodás szoros együttműködését. A problémák súlya jelentősen változott, korábban a vízminőségi problémákat ítélte a természetvédelem a legfontosabbaknak, majd 52

57 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT egyre inkább a hidromorfológiai problémák felé fordult a figyelem, majd a mennyiségi tényező is egyre inkább előtérbe került. Az ideiglenes vízfolyásokban nagy számban megjelenő tisztított szennyvizek és termál-csurgalékvizek csak fokozzák/fokozhatják a problémát a természetvédelmi területeken is. A közötti időszakra szóló Nemzeti Biodiverzitás Stratégia azt célozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztéma-szolgáltatások hanyatlása 2020-ig megálljon, sőt lehetőleg javuljon. Mindezek érdekében kulcsfontosságú, hogy a természetvédelem és ökológiai szemléletű gazdálkodás a vízgazdálkodási ágazatot is átfogó, horizontális szemponttá váljék. Másfelől. kulcsfontosságú, hogy a vízgazdálkodási szempontok a természetvédelmi érdekek sérülése nélkül érvényesüljenek, ami széleskörű egyeztetést és konszenzus kialakítását feltételezi. A víz jó állapotának (/potenciáljának) elérése és fenntartása a természetvédelmi célok egyidejű teljesítésével lehet eredményes, mivel az élőhelyek jelentős értékű ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak. A természetközeli területek hasznos, úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújthatnak a társadalom és a gazdaság számára például a talaj vízmegkötő képességének javításával, a víz természetes rendszerekben (mélyfekvésű, ár-, vagy belvíz által veszélyeztetett területeken) való tárolásával A vízgazdálkodás a GDP tükrében A vízgazdálkodás becsült közvetlen hozzájárulása a GDP-hez 1,5 1, 7%, míg a benne foglalkoztatottak aránya mintegy 1%. A vízügy, évente átlagosan ezer fő alkalmazásával, messze a legnagyobb közfoglalkoztató. A közfoglalkoztatottak közül a időszakban viszont mindössze 475 főt vettek fel közalkalmazottnak, zömmel megüresedett helyekre az igazgatóságok. A közfoglalkoztatás hatékonyságának növelése alapvető feladat. Ezt mutatja az az ellentmondás, hogy 2014-ben 16 Mrd Ft összegű közfoglalkoztatási ráfordítás mellett a szükséges fenntartási munkák becsült 11%-a készült el. A vízgazdálkodás közvetlen gazdasági haszna azonban nyilvánvalóan eltörpül a közvetett hasznok és elhárított károk mögött. A vízzel kapcsolatos gazdasági adatgyűjtés elmaradottsága miatt azonban ennek a számszerűsítése nem történik meg. Nincs meghatározva a vízfelhasználás hozzáadott értéke az egyes ágazatokban. Nem történik meg az ökoszisztémaszolgáltatások értéken mérése. A vízkészlet, mint természeti erőforrás a nemzeti vagyon eleme, de pénzügyileg nem értékelt állami tulajdon. Piaci oldalról tekintve a vízi infrastruktúrával és a vízkészletekkel való gazdálkodás monopoljellegű, maximalista, nemzetgazdasági szempontból hatékonyan nem teljesíthető igényeket generál, ezért a szolgáltatások ellentételezésének hiánya krónikus pénzügyi veszteségeket jelent, amelyet mindenkor a kormányzati támogatás kellene, hogy fedezzen.. Ilyen ellentételezés nélküli szolgáltatás, csak az igen nagy forrásokat lekötőeket példaként hozva: az ár- és belvízvédelem, a folyó., tó- és patakszabályozás, a hajóutak biztosítása és a nagy tavaink kezelése (rekreációs szolgáltatás) A víz a társadalom értékrendjében A víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell. 25 Az ehhez elengedhetetlenül szükséges társadalmi részvétel és társadalmi értékrend kialakítása, fejlesztése, a magyar állam alapvető kötelezettsége. Egy 2015 februárjában elvégzett közvélemény-kutatás alapján 26 a magyar társadalom a vízhez kötődő problémákat, kihívásokat ismeri. A polgárok meghatározó része tisztában van az ország alapvető adottságaival és lehetőségeivel. Az általános megítélés szerint ivóvíz, gyógyvíz /60EK Irányelv (Víz-keretirányelv Preambulum (1) bek.) 26 A társadalom és a víz viszonya Magyarországon (2015) Forsense Kft. 53

58 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT és termálvíz tekintetében kiemelkedő helyzetben van az ország. Jónak ítélik a hazai szakemberek felkészültségét és tudását. Pozitív a megítélése az ivóvíz-szolgáltatóknak, illetőleg az általuk szolgáltatott víz minőségének. Összességében, főként vidéken, a vízgondokkal szembesülő emberek ismerik és elismerik a vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek és szervezetek munkáját Az elmaradott területek között említik viszont az öntözéses gazdálkodást, a vízi közlekedést és a folyóvizek energetikai kihasználását. Az emberek a mindennapi életükre, életminőségükre, s főként a biztonságérzetükre alapvetően ható problémák (vízminőség, árvíz- és belvízvédelem) megoldását tartják fontosnak. Érzékelik az éghajlatváltozás következményeit, és a folyamat egyik legnyilvánvalóbb bizonyítékát a gyakori árvizekben víz és aszályban látják. A tiszai cianidnszennyezés és az elmúlt évek határokat átlépő nagy árvizeinek emléke élénken él a lakosság emlékezetében, s adott esetben jelentősen módosítja is a preferenciáikat. Az árvíztudatosság időbeli változása árvízi eseményt követően Komoly ellentét tapasztalható az egyes állampolgárok által adott helyzetkép, a hazai adottságok és azok kihasználtsága, valamint az általuk kijelölt vízgazdálkodási prioritások között. A társadalomban rendkívül erős a vízkincsünk megóvását előtérbe helyező attitűd. Az egészséget és a környezetüket, vagyis az életminőségüket érintő kérdéseket, helyezik az első helyre, a gazdasági felhasználás (hasznosítás, a víz takarékos felhasználása) szempontjai teljesen háttérbe szorulnak. A lakosság többségének nincs igazán kiforrott véleménye arról, hogy a vízgazdálkodás területén hogyan mennek a dolgok. Mind a vízügyi szervek működési hatékonyságának megítélésben, mind pedig a vizek hasznosításával kapcsolatosan tapasztalható tájékozatlanság rávilágít az egységes, minden érintett számára elérhető, jól használható adatbázisok, a megfelelő lakossági tájékoztatás hiányára. A társadalmi részvételnek az Aarhusi Egyezmény alapján kialakított intézményei (tájékoztatás, döntéshozatalban való részvétel, jogorvoslati lehetőséghez való hozzáférés) nem működnek, formálisak, inkább legitimációs jellegük van. Szükség van a magyar társadalomnak a vízzel kapcsolatos megfelelő információkkal való ellátására, a döntéshozatalba való bevonására, az oktatás és nevelés eszközeivel való társadalmi tudatformálásra, a vízzel kapcsolatos értékrend formálására, alakítására Globális és regionális kihívások Hazánk helyzete a politikai határokkal felosztott, de szinte tökéletes természeti egységet képező Kárpát-medencében kiemelkedő fontosságúvá teszi a nemzetközi együttműködést. Az európai vízügyi együttműködés alapja az előzőekben már említett EU-VKI. Az európai unió vízpolitikájának végrehajtása érdekében a tagországok Közös Megvalósítási Stratégiát dolgoztak ki, amely az irányelv egységes értelmezését is segíti. Az EU Bizottság a tagállamok 54

59 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT első vízgyűjtő-gazdálkodási tervének értékeléshez kötődően áttekintette a vízügyi szabályozást, annak végrehajtását és megalkotta az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervet (Blueprint). Az EU vízügyi politikájának szakmai döntéshozó intézménye az ún. vízigazgatói értekezlet, ahonnan hiányzik a hagyományainkhoz méltó erős magyar vízigazgató. 27 A Duna vízgyűjtőjének országaival és a határos országokkal való operatív együttműködésnek megvannak a hagyományos intézményes alapjai. Fontos fóruma ennek a Nemzetközi Dunavédelmi Egyezmény (1994) alapján folyó összehangolt tevékenység a Duna vízgyűjtőjének országai között. Koordináló szervezete a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság (ICPDR). Kiemelendő, hogy a nem EU-tag országok is politikai elkötelezettséget vállaltak a VKI lehetőségeik szerinti, minél teljesebb körű végrehajtására, ami a mi szempontunkból elsősorban a Tisza vízgyűjtőjén, ukrán relációban jelentős. Magyarország a 2011-es európai uniós elnöksége alatt első számú prioritásként a víz kérdését jelölte meg, az elsőként a tagországok között. Hasonlóan pozitív kezdeményezés volt a Dunastratégia (EUDSR). Társkoordinátorai vagyunk a Duna-stratégia 4., a Vizek minőségének gondozása és megőrzése, valamint az 5., a Környezeti kockázatok kezelése prioritási területeinek. Valamennyi hazai, a KJT-ben megfogalmazott és kezelendő probléma találkozik az EUDRS 4. és 5. prioritási területében megfogalmazott feladatokkal. Az EUDRS hangsúlyozása a KJT-ben nem öncélú, hanem gyakorlati lehetőség a végrehajtásra, mert projektfinanszírozási lehetőség is járul hozzá. Külön hozadéka az EUDRS bevonásának, hogy mélyíti a Dunavölgy országai közötti szakmai-intézményi kapcsolatokat és erősíti az al- és a felvízi országok közötti vízgazdálkodási szolidaritást. A Duna-stratégia ma már önálló forrásokkal rendelkezik. Lehetőségeit két számunkra is izgalmas induló projekt mutatja: A magyarországi Duna-szakasz hordalékegyensúlyának a helyreállítása segíthet feltárni a hordalékszállítás megváltozásának a valódi okait. A projekt nagyban hozzájárulhat a hazai hajózási problémákat okozó medermorfológiai folyamatok megfelelő tudományos alapokon nyugvó feltárásához, továbbá egy jövőbeni, a teljes Dunára kiterjedő nemzetközi projekt létrehozásához és eredményességének emeléséhez. A klímaváltozás kapcsán egyre gyakoribbá váló szélsőségek hatékony kezelése a vizek politikai határokon túlnyúló hatási miatt szükségessé teszi a Tisza-völgyi együttműködés erősítését. A fenntartható vízgyűjtőgazdálkodásban, az árvíz-, aszály- és vízszennyezés-kockázat kezelésében az együttműködés megerősítése szükséges, mert hatékonyan csak egységes szakmai platformra alapozottan valósítható meg. Erre a feladatra az US Army Corps of Engineers (USACE), Hydraulic Engineering (HEC) által kifejlesztett - ingyenesen hozzáférhető - folyóértékelő programrendszerének (River Analysis System) matematikai-hidraulikai modelljei kiválóan alkalmasak, és rendelkeznek vízminőségi modullal is. A modell kiterjesztése a vízgyűjtőre már megkezdődött a két legfontosabb határfeltételét adó országgal, Ukrajnával és Szerbiával. A cél az öt tiszai országgal való kibővítés. Az ENSZ égisze alatt, együttműködésben a Víz Világtanáccsal (WWC), október 8. és 11.között lezajlott a Budapesti Víz Világtalálkozó (BVV), valamint a közreműködésünk az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak a kidolgozásában történelmi lehetőséget kínál. Az aktív és hangsúlyos vízzel kapcsolatos hazai és nemzetközi politikai, diplomáciai, tudományos, oktatási és gazdasági tevékenységnek számottevő pozitív visszahatása lehet a magyar gazdaságra. Segítheti a magyar export- és foglalkoztatáspolitikai elképzelések megvalósítását. Pozitív hatással lehet a lecsökkent, egyes területeken megszűnt tudományos és innovációs tevékenység fellendítésére, a magyar szakképzés és oktatás területére. Elősegíthetné, hogy a Duna vízgyűjtőjén felettünk lévő országok a mi nemzeti érdekeinknek is megfelelően gazdálkodjanak a vízzel. A globális nemzetközi egyezmények közül aktív szerepet töltünk be a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelmére és használatára vonatkozó, Helsinkiben március 17-én aláírt ún. ENSZ EGB Határvízi Egyezmény tevékenységében novemberében óta nincs kinevezett magyar vízigazgató, a megjegyzés októberi 55

60 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT megrendezzük a konvenció részes feleinek 7. konferenciáját, illetve azt követően 3 évre elnököljük az egyezményt, koordináljuk az egyezmény munkaprogramjának megvalósítását. Mindez az elmúlt évek jelentős hidrodiplomáciai sikereit mutatja. Az előbbiekkel ellentétes azonban, hogy számos fontos nemzetközi tevékenységben nem a hidrodiplomáciai sikereink nyomán veszünk részt. Nem adtunk jelentést az ENSZ 2012-es helyzetjelentéséhez az integrált vízgazdálkodás módszereinek alkalmazásáról: A Vízkeretirányelv végrehajtásának előrehaladásáról 2015-ben publikált EU-értékelés szerint hiányos lehetett a magyar adatszolgáltatás. Nem volt magyar hozzájárulás az EU aszálykezeléssel foglalkozó dokumentumaihoz, nem írtuk alá a dunai hajóút biztosításáról született megállapodást. A nemzetközi partnerek furcsállják a magyar tudományos vízügyi háttérintézmény, a VITUKI megszűnését. A világ sok országában is vajúdik a vízügyi igazgatás, sajnos a külföldi tapasztalatok tanulmányozása, tanulságainak hasznosítása vagy elmarad, vagy felszínes. Hazánknak valamennyi szomszédos országgal van határvízi egyezménye, de azok korszerűsége, színvonala, működése relációnként eltérő. (magyar osztrák 1959; magyar - csehszlovák/szlovák 1978; magyar ukrán 1997; magyar román 2004; magyar jugoszláv/szerb 1956; magyar horvát 1994; magyar szlovén 1994). Az egyezmények kormányközi megállapodásokon alapulnak, többféle jogi megoldással (kihirdetéssel). Végrehajtásukért a határvízi bizottságok, illetve azok vezetői, a két együttműködő kormány által kinevezett meghatalmazottak és meghatalmazott-helyettesek a felelősek. A meghatalmazottakat és helyetteseiket munkájukban a határvízi titkárok és az albizottságok, munkabizottságok, illetve szakcsoportok segítik. Jellegzetes albizottságok az Ár- és Belvízvédelmi, a Vízminőségi, valamint a Vízgazdálkodási és Hidrometeorológiai. A fontosabb szakmai szempontokat, eljárási rendet - relációnként kisebb-nagyobb mértékben eltérő - szabályzatok rögzítik: A szomszédos országokkal való együttműködés szükségességének kirívó példája, hogy a hazai nagyvízi mederkezelési tervek révén az árvíz-levonulási viszonyok javulása akár kontraproduktívvá is válhat az Alsó-Tisza vidékén, amennyiben az alattunk levő folyószakasz lefolyási akadályai fennmaradnak. A határvízi kapcsolatok jó működése mellett az alábbi problémák észlelhetők: Nincs kiforrott egyeztetési mechanizmusa a határokkal osztott vízgyűjtő területekre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási- és árvízi kockázatkezelési terveknek és nincs gyakorlat az elfogadott intézkedések közös projektben történő megvalósítására A hatályos határvízi egyezményekben nem érvényesülnek az időközben megszületett EU-jogszabályok. A hazai vízgazdálkodási tervezés-irányítás nem kap kellő képet a felettünk zajló folyamatokról, pedig életfontosságú a nemzetközi vízgazdálkodási tervezés. A VGT és az ÁKK ilyen irányú, egyébként szerény, többségében elvekre irányuló eredményei mellett közös vízkészlet-gazdálkodási, vízhasznosítási tervek nem készülnek, csökkent az ilyen irányú aktivitásunk a nemzetközi vízgazdálkodásban. A Határvízi Egyezmények keretében a jelenlegi szabályozott mértékű nemzetközi adatcsere nem elegendő az árvízi előrejelzés elvárt színvonalú végrehajtásához Határt alkotó vízfolyásainkon hiányozik a korai vízminőségi riasztórendszer, továbbá hiányoznak a közös beavatkozást lehetővé tevő kárelhárítási tervek Nincs a vízügynek a nemzetközi kapcsolatok végzéséhez elegendő kapacitása, a különböző egyezményekből, munkacsoporti tagságokból származó jelentési, adatszolgáltatási kötelezettségeknek nem tudnak kellő időben és színvonalon eleget tenni. 5 A vízgazdálkodás SWOT elemzése és problémafája 56

61 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT 5.1 A SWOT elemzés eredményei Az előző fejezetben a szakterületek állapotával kapcsolatos problémákat az egyes fejezetrészek szakértői határozták meg. A SWOT elemzésnél viszont a helyzet leírása csoportos formában, a résztvevők véleményének közös feldolgozásával történik. A csoportmunka elősegíti, hogy ne egy-egy szakértő saját elképzelése határozza meg az egész elemzést. A SWOT elemzés erősségei, gyengeségei, lehetőségei és veszélyei a helyzetelemzés legfontosabb megállapításai, a vízgazdálkodást jellemző állapotok és folyamatok figyelembe vételével kerültek meghatározásra. A SWOT analízis viszonyítási alapja, kulcskérdése a következő volt: Magyarország vízgazdálkodása mennyire képes a társadalmi-gazdasági fejlődéshez hatékonyan és fenntartható módon hozzájárulni, beleértve ebbe a megfelelő mennyiségű és minőségű vízkészletek és az ehhez kapcsolódó ökológiai értékek megőrzését, a jövő generációk számára a klímaváltozás okozta új helyzetben? Az alábbi elemző táblázat a legfontosabb jellemzőket foglalja össze: Erősségek 1. Jelentős felszíni vízkészletek, jó állapotú felszín alatti vízkészletek az ország nagy részén 2. A felszíni vizek, a felszín alatti termálvizek komoly rekreációs potenciálja 3. Védettségre érdemes és védett értékes vizes élőhelyek 4. Komoly múlttal rendelkező monitoring 5. Jelentős tapasztalatok és eredmények a vízkárok (árvíz, belvíz, aszály) elleni védelemben 6. Kiépült, jelentős vízgazdálkodási rendszerek 7. Hagyományokra épülő, EU konform jogi szabályozás meglévő szakmai alaptörvények 8. Nagy múltú országos vízügyi igazgatósági hálózat 9. Még meglévő nemzetközi tekintély 10. Jó nemzetközi kapcsolatok, eredményes együttműködés a szomszédos országokkal 11. Társadalmi, lakossági bizalom az ágazat iránt. 12. Minden település rendelkezik közüzemi ivóvízellátással 13. A 2000 LE feletti településeken keletkező szennyvizek biológiai kezelést követően kerülnek a befogadókba Lehetőségek 1. A víz, mint természeti erőforrás felértékelődése, a vízzel kapcsolatos kérdések beágyazódása a politikába 2. A vizekre alapozott gyógyászati-rekreációs igények iránti fizetőképes kereslet növekedése 3. A használt vizek újrafelhasználásának lehetősége 4. A vízkárok elleni védelemben ösztönzőbb biztosítási rendszer kialakítása 5. A vízgazdálkodással kapcsolatos EU irányelvek Gyengeségek 1. A hasznosítható vízkészletek egyenetlen területi megoszlása, vízhiányos területek 2. A felszíni és a sekély felszín alatti vizek kis része felel meg a VKI szerinti jó ökológiai és kémiai állapotnak 3. Árvízi védvonalak elégtelen kiépítettsége: magas károk és védekezési költségek. 4. A vízkészlet-gazdálkodás és az ezt segítő hatósági tevékenység hatékonyságának csökkenése, kapacitáshiány 5. Rugalmatlan, a változásokhoz nehezen igazítható vízgazdálkodási rendszerek, vízellátó és egyéb hálózatokaz integrált vízgazdálkodás-politika hiánya, a területi, a településfejlesztési és vízgazdálkodási tervezés kapcsolata gyenge. Ágazatok között gyenge a kommunikációa vizes monitoring és adatbázisok dezintegrációja, nincs belvíz- és aszálymonitoringa vízgazdálkodási kutatás és intézményeinek elsorvadása 6. A vízzel kapcsolatos szakképzés rendszerének felbomlása 7. Az érdekeltségi alapú finanszírozás hiánya 8. Leépülő humánerőforrás, alacsony szakmai presztízs 9. Társadalmi hatókör, szövetségi rendszer hiányai - a helyi vízgazdálkodásban érintettek megjelenésének, a velük való társadalmi párbeszédnek hiánya vagy elégtelensége 10. Nem megfelelő belterületi csapadékvíz-gazdálkodás Veszélyek 1. Klímaváltozás negatív hatásainak mellőzése a tervezésben 2. A vizek minőségét rontó tevékenységek újraéledése (pl. növekvő műtrágyahasználat), új, ismeretlen hatású szennyezőanyagok megjelenése 3. A vízhasználatok kielégítésére igénybevett vízkészletek közötti aránytalanságok növekedése (pl. túlzottan a felszín alatti vizekre épülő vízellátás) 4. A fenntarthatóság és a gazdasági érdekek szembe állítása. 57

62 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT adta nyomás a cselekvésre 6. Jelentős EU-s fejlesztési források 7. A termelői szféra hatékonyabb alkalmazkodása a vízgazdálkodási feltételekhez, a kapcsolódó gazdaságszabályozó eszközök átalakítása 8. Az integrált vízgazdálkodás megvalósítása, korszerű döntéstámogató rendszerek 9. A technológiai fejlődésből adódó innováció (zárt rendszerek, víz- és energiatakarékos technológiák, informatika, monitoring). 10. Tudásexport lehetőség a fejlődő országokba 11. A vizes képzés intézményei közötti kapcsolat erősítése, a képzés összehangolása, kutatói hálózat kialakítása, nemzetközi kapcsolatok erősítése. 12. Vízügyes életpálya modell kialakítása, jobb bérezési feltételek 13. Nemzetközi együttműködési mechanizmusok fejlődése, az oktatási programok nemzetközisítése 14. A határvízi együttműködés jobb kihasználása, a víz, mint a hatékony diplomácia egyik eszköze 15. Ágazatok közötti együttműködés javítása 5. A jogszabályok gyakori, alig áttekinthető változásai. 6. Az optimális agrárszerkezet kialakulását segítő vízgazdálkodási fejlesztések elmaradása 7. A terület és településfejlesztéssel való összhang hiányának fennmaradása 8. A vízügyi intézményrendszer és társintézmények alulfinanszírozottsága, az intézményrendszer gyakori, szakmailag nem indokolható változtatása, az ágazat irányítási és szabályozási széttagoltsága 9. Gazdaságszabályozási eszközök rossz alkalmazása, helytelen vízárpolitika (a termelés költségeit el nem viselő vízdíj) 10. Fejlesztési és működési források közti olló további nyílása 11. Lakossági fizetőképességi problémák a közszolgáltatások terén 12. Komplex programok gyakorlatának hiánya, lehetőségeinek korlátozott volta 13. A kutatóhálózat szétesése 14. A vízmérnöki tevékenység további társadalmi leértékelődése, a jól képzett szakemberek hiányának a növekedése Az állapotértékelés és a SWOT elemzés alapján a hazai vízgazdálkodás legégetőbb probléma-csomópontjai, legfontosabb kezelésre váró folyamatai a következőek: 1. Értékes felszíni és felszínalatti készletek mellett a hasznosítható vízkészletek területi és időbeli megoszlása egyenetlen, amit a klímaváltozás tovább fokoz. A víz, mint természeti erőforrás felértékelődik, de hiányzik a vízkárelhárítást és a vízhasznosítást összekapcsoló műszaki, jogi, intézményi, finanszírozási feltételrendszer. 2. Felszíni és felszínalatti vízkincsünk jelentős kapcsolódó ökológiai értékekkel bír. Ugyanakkor a felszíni és a sekély felszín alatti víztestekből kevés számít jó ökológiai és kémiai állapotúnak. 3. Mind a területi, mind a települési vízgazdálkodási rendszereink gyakran rossz állapotúak. Nem alkalmasak a gyakoribbá váló szélsőséges helyzetek és a társadalmi igények változásainak a követésére (rugalmatlanság). Fő okok a nem megfelelő gazdasági szabályozás, az érdekeltségi alapú finanszírozás hiánya. Ezen belül: a lakossági díjak alacsony szintje, a víziközmű-szolgáltatást terhelő adók, a felhalmozódott rekonstrukciós lemaradás miatt a víziközmű ellátás gazdasági helyzete nem tartható fenn. az ár- és belvízvédelmi infrastruktúrának mind a kiépítettsége, mind a működtetése (finanszírozása) csak veszélyhelyzetelhárítás-orientált 4. A társadalmi, lakossági bizalom még érvényesül az ágazat irányában, ugyanakkor a társadalmi hatókör, szövetségi rendszer hiányai, kommunikációs hiányok, gátlások megléte miatt alacsony hatásfokú az ágazat hatása az igények alakulására. A társadalom és a víz viszonya esetleges, a társadalmi értékrend bizonytalan a vízzel kapcsolatban. 5. Növekszik a vízgazdálkodási feladatok forrásigénye, és jelentős EU-támogatású fejlesztések zajlanak. Ugyanakkor nincsenek hazai érdekű fejlesztési források. A fejlesztési és működési források közti olló tovább nyílik. Nehéz a gazdasági tervezhetőség, sok a bizonytalanság. A terület és településfejlesztés ösztönzése a vízviszonyokhoz való jobb alkalmazkodásra nem kellően megoldott. Az állam túlvállalta magát, a helyi erőforrások mobilizálása nem elégséges. Hiányzik a vízzel kapcsolatos gondok megoldásának a gazdasági ösztönzése, szabályozása. 58

63 A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT 6. Az integrált vízgazdálkodás kényszerítő igénye, a korszerű döntéstámogató rendszerek hiánya, a monitorig rendszer széttagoltsága, a vízgazdálkodás tudományos hátterének a szétzilálódása, a területi, a település-fejlesztési valamint a vízgazdálkodási tervezés öszszehangolatlansága, a komplex programok hiánya mind súlyos intézményi hiányosságokra vezethetők vissza. 5.2 A problémafa Az ok-okozati összefüggések és a rendszer állapotának áttekinthetővé tételére készül problémafa. Azokat a folyamatokat mutatja be, amelyek a vízgazdálkodás állapotának jelenlegi problémáihoz vezettek. A problémafa annak érdekében is készül, hogy ne tüneti kezeléssel a problémát oldjuk meg, hanem az okozóját orvosoljuk. A problémafa első oszlopa az állapotot előidéző okokat mutatja be, míg a második ennek közvetlen következményeit. A nyilak a folyamatok irányát jelzik. A harmadik oszlop a problémás állapotjellemzőket mutatja be. Ezek egy része közvetlenül az okokra, másik részük már a következményekre vezethető vissza. Tipikus folyamata a problémafának, hogy a fenntartás alulfinanszírozottsága, a művek, eszközök állapotának romlásával jár, ami viszont olyan helyzetet termet, ahol a feladatok ellátása már veszélyben forog. Ugyanide vezet a gyenge ágazati érdekérvényesítő képesség, amely az egységes intézményi rendszer széttagolásához vezetett, az eredmény pedig megint csak a feladatok ellátásának veszélyeztetése. A problémafa összeállításához értelemszerűen felhasználtuk a SWOT elemzés eredményeit is, itt váltak azok egy folyamat részévé. A vízzel való gazdálkodás jelenlegi problémafája a következő táblázat: Ebben a vízgazdálkodás problémáinak okait több kategóriába soroltuk be: Klímaváltozás Az ország természeti adottságai Területhasználatok alakulása Gazdaságszabályozás, finanszírozás A vízgazdálkodás intézményi problémái A legfontosabb kérdés, hogy a fentiekből milyen következtetéseket tudunk levonni a koncepció és a tervezett vízgazdálkodási stratégia szempontjából. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan problémát előidéző okok, amelyekbe nem vagy csak korlátozottan tudunk beavatkozni, és vannak olyanok, amelyekbe tudnánk, de a vízgazdálkodás stratégia szintjén/kérdéskörén túlmutatnak. Erre mutat elemzést a lenti okokat és a KJT fő feladatait összegző lentebbi táblázat az 5.3 pontban. 59

64 A jelenlegi vízgazdálkodási rendszer problémafája A KORMÁNY MÉG NEM TÁRGYALTA, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT

65 5.3 A KJT lehetséges eszközei, feladatai a problémák okainak kezelésében Az okokból következő KJT-feladatokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze. Okok A hőmérséklet emelkedik, az éves csapadék alig változik, télen növekszik, nyáron csökken. A nyári aszályok gyakorisága és intenzitása, területi kiterjedése növekszik. A szélsőséges időjárási események (nagycsapadékok, hőhullámok, száraz időszakok hossza) gyakoriságának és intenzitásának növekedése Bizonyos mennyiségi (vízkészlet-megosztás) és minőségi (szennyvíz-hullámok) és árvízkockázati kiszolgáltatottságunk a szomszéd országok felől Felszíni vízkészletek területileg és időben egyenlőtlen eloszlása Korlátozott megújuló- és hasznosítható felszín alatti vízkészlet Számos szennyeződésre érzékeny terület és az időjárási hatásoknak erősen kitett vízkészlet, sok a sérülékeny vízbázis Az ország természetes elöntési veszélyeztetettsége igen nagy Nem a természeti adottságoknak, hanem a támogatási rendszernek megfelelő agrárszerkezet, a jó mezőgazdasági gyakorlat vízgazdálkodási elemei nem érvényesülnek Hiányos a mezőgazdaság vízgazdálkodással szembeni elvárásainak megfogalmazása. Egyes térségekben a felszín alatti vizek túl használata elsősorban a termál- és ásványvíz készletek tekintetében Az árvízvédelmi létesítmények jelentős része nem felel meg az előírt biztonságnak, az árvízszintek emelkedése és az árvízzel fenyegetett területek vagyoni értékének növekedése miatt nő az árvíz-fenyegetettség, az árvíz kockázat,, miközben nem megfelelő az integráció a terület és településfejlesztéssel A vízügyi intézményrendszer alulfinanszírozottsága, és ennek köszönhető hiányosságai (pl. szakember, eszköz, monitoring, távüzemeltetett rendszerek) Forráshiány miatt egy sor fontos probléma megoldása késik, sem a fejlesztés, sem a biztonságos működtetés nem oldható meg a szükséges színvonalon, a fejlesztési és működési források közti olló további nyílása Gazdaságszabályozási eszközök rossz alkalmazása A KJT lehetséges eszközei, feladatai (eszközök és feladatok feltárása, az alkalmazás feltételeinek a bemutatása a lenti tárgykörökben) Alkalmazkodó vízgazdálkodás, a klímaváltozás hatásainak bizonytalanságát figyelembe vevő tervezési módszer kidolgozása. Javaslat életképes vízvisszatartási rendszer kialakítására az agráriummal és a természetvédelemmel való jobb integráció útján A határ menti kétoldalú együttműködések javítása, közös programok kidolgozása, az együttműködés kiterjesztése a határvizekről a teljes vízgyűjtőre, a VGT- és ÁKK-célok összehangolása. A hasznosítható vízkészletekhez igazodó vízhasználat. A vízelvezetési kényszer megszüntetése, helyi vízviszszatartás, térségi vízátvezetés A még el nem végzett vízbázisvédelmi feladatok megoldása kiemelten a biztonságba helyezésre és biztonságban tartásra koncentráljon. Tartalék vízbázisok kijelölése, monitoringrendszer kiépítése (állami szerepvállalás!) A megelőzés arányának növelése a védekezési szükségletek csökkentése érdekében Számos, a vízgazdálkodás hatókörén túli ok miatt gyors javulásra nem lehet számítani. Ezzel a szemben a források körüli bizonytalanságok, a tervezhetetlenség nem tartható fenn, ennek rendezését a KJT is követelményként írja elő. A vízszolgáltatási rendszerek (belvízi és öntözés vízhálózat) felülvizsgálata, indokolt esetben azok felújítása, fejlesztése, újak építése. Az érdekeltségi alapon szerveződő közösségek támogatása. A VGTvonatkozó intézkedéseinek végrehajtása, Monitoring rendszer bővítése. A hatósági eszközök hatékonyabb alkalmazása, az illegális használatok megfelelő kezelése. Gazdasági szabályozási eszközök alkalmazása Kockázat alapú tervezés. Differenciált biztonság elvének a bevezetése. Árvízi kockázati térképek. Nagyvízi mederkezelés szabályozása. A vízgazdálkodási és a területfejlesztési tervezés integrálása. Az árvízi eseményekre csak reagáló árvízvédelem fokozatos felváltása a megelőző árvízvédelemmel, az áttérés idején a hagyományos árvízvédelmi eljárások feltételeinek javítása. Vízpénztár. Súlypontozás, a hatékonyság növelése, innováció. Hazai forrás az EU-célokon túli feladatok finanszírozására. Az EU-források jobb kihasználásának tervezése. Díj- és érdekeltségi rendszerek kidolgozása a VKI figyelembe vételével. Bérrendezés (minimálbér), a védekezési keret korábbi szintre emelése (260 millióról 1500 millióra) Új modellek kidolgozása. Az értékalapú vízgazdálkodás alapjainak a megteremtése. 61

66 Okok Lakossági fizetőképességi problémák a közszolgáltatásoknál A diffúz és a pontszerű szennyező források nagy száma Az érdekeltségalapú finanszírozás hiánya Gyenge ágazati érdekérvényesítő képesség A társadalmi kapcsolattartás alacsony hatékonysága Az ágazatközi együttműködés intézményesített hátterének hiánya, a külső integráció ellenállásba ütközik Az integrált vízgazdálkodási politika és tervezés hiánya Települési vízgazdálkodás, mint egységes szemléletű koherens tevékenységcsoport nem létezika vízkincs, a vízvagyon megőrzésének sem mennyiségi, sem minőségi értelemben nincs gazdája A diffúz és a pontszerű szennyező források nagy száma A KJT lehetséges eszközei, feladatai (eszközök és feladatok feltárása, az alkalmazás feltételeinek a bemutatása a lenti tárgykörökben) A víziközmű-szolgáltatások pénzügyi költségmegtérülésének érvényesítése (VKI), a fenntartható, megfizethető díjrendszer követelményeinek érvényesítése. ÁFA megszüntetése Engedélyezés, ellenőrzés, szankcionálás. A kapcsolódó EU irányelvek (VKI, szennyvíz, ivóvíz, nitrát) végrehajtásának biztosítása, ennek keretében, A VGT vonatkozó intézkedéseinek végrehajtása, Vízminőségi kárelhárítás megfelelő jogszabályi kereteinek biztosítása. Az állami, a helyi közösségi és a magánérdekeltségű feladatok elvszerű szétválasztása. A helyi jelentőségű vízgazdálkodási közfeladatok kategóriájának a megteremtése. A társadalmi párbeszéd jelentős bővítése. Új szövetségi politika. Az ágazat pozicionálása a kormányzatban. A vízkészlet-megőrzés fontosságának jobb megértetése társadalommal és a döntéshozókkal. A különböző tervek VGT, ÁKK stb. egyetlen ernyőterv alá vonása, és abban az integrált szemlélet érvényesítése. A települési vízgazdálkodási terv módszertanának kidolgozása és bevezetése. A főmérnöki rendszer vízgazdálkodási tartalommal való kitöltése. Az intézményrendszer reformja. A vízügyi hatósági feladatok hatékonyságának növelése 6 A lehetséges országos fejlesztési irányok, vízgazdálkodási beavatkozási alternatívák 6.1 Az ország jövőképe és a vízgazdálkodás Az ország hosszú távú jövőképét 2030-ig az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció 28 az alábbiak szerint határozza meg. Magyarország 2030-ban Kelet-Közép-Európa egyik vezető gazdasági és szellemi központja lesz, lakosságának biztonságos megélhetést biztosító, az erőforrások fenntartható használatára épülő versenyképes gazdasággal, azzal összefüggésben gyarapodó népességgel, megerősödött közösségekkel, javuló életminőséggel és környezeti állapottal. Jövőképünk szerint 2030-ra az ország közel két évtizede fenntarthatóan fejlődik, a gazdasági teljesítményünk és a foglalkoztatás jelentősen bővül. Patrióta gazdaságpolitika mellett az ország gazdasági teljesítménye és GDP-je jelentősen nő, ami helyi és térségi szinten is fokoza- 28 (NEMZETI FEJLESZTÉS 2030 Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció, Készült a területfejlesztési politika megújításáról, az új Országos Területfejlesztési és az új Országos Fejlesztési Koncepció kidolgozásáról szóló 1254/2012. (VII. 19.) Korm. határozat alapján, Megjelentetve: az Országgyűlés 1/2014. (I. 3.) OGY határozatával 62

67 tos, mérhető életminőség javulást eredményez. Ehhez a jövőképhez a következő a vízgazdálkodásra is hatással lévő célok teljesülése várható: Célok Az ország lakosságszáma gyarapodásnak induljon. Az ország Kelet-Közép-Európa egyik legvonzóbb és legkedvezőbb gazdasági- és üzleti környezetét biztosító országa. Jelentős beruházások valósulnak meg, melyek hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez és tekintettel vannak a természeti erőforrások védelmére, valamint a környezeti fenntarthatósági szempontokra. Erős hazai ipar alakul ki, ami jelentős részben az itthoni kis- és középvállalkozások hálózatára épül, részben pedig a globális nagyvállalatok rendszeréhez kapcsolódik. Agrár- és élelmiszergazdaságunk növekvő szerepet vállal a nemzetgazdasági teljesítményben, a vidéki térségek fejlődésében és a foglalkoztatásban. Megújulnak a falvaink.. Kiváló minőségű és nagy kiterjedésű termőföldjeinken a környezeti adottságokkal összhangban, azokat megőrző agrár- és élelmiszergazdaság épül, családi gazdaságokra is építve Környezetbarát közlekedési infrastruktúránk kulcselemei magas szinten kiépültek, és állapotfenntartásuk megfelelően biztosított. Magas minőségű és széles körben elérhető oktatási rendszerünk versenyképes tudást közvetít. A magas innovációs potenciál szolgálja a gazdaság és a társadalom további fenntartható fejlődését. Megújulóenergia-potenciálunkra építve energiafüggőségünk jelentősen csökken, előtérbe kerül az energiatakarékosság és -hatékonyság, valamint a helyi megújuló energiaforrások növekvő használata. Kiemelkedő termálvízkincsünkre és ásványvizeinkre építve virágzó gyógyturizmus és fürdőkultúra, gyógyító központként működik. Meglévő és folyamatosan fejlődő szakmai tudásunk alapján a vizeinkkel való fenntartható gazdálkodás a tájfenntartás, az agrárium és a klímavédelem támogatója. A természeti erőforrásainkkal való fenntartható bánásmód és a táj védelme beépül a köztudatba és a társadalmi értékrend részévé válik. Következmények a vízstratégiára nézve Feladat: Kis mértékben növekvő ivóvíz igény Veszély: Gyengülő vízvédelmi hatóságok, gyengülő érdekérvényesítés. Feladat: Vízigény- és a szennyezőanyagkibocsátásnövekedés kezelése, a mentett ártéri értékek növekedése Lehetőség: VKI és a környezeti fenntarthatósági szempontok érvényesítése. ÁKK-ra épülő nem szerkezeti intézkedésekkel csökkenteni a növekvő kockázatokat, Feladat: Öntözési, halgazdasági igények, vízrendezési feladatok változása. Veszély: Mezőgazdasági diffúz szennyezés növekedése, termálvizek túlhasználata. Lehetőség: Vízvisszatartási, zöld infrastruktúra megoldások, területhasználatok meg változtatása. Lehetőség: Vízi utak jobb kihasználása Feladat: a vízi utak korszerű, előírásos fenntartása, üzemeltetése Veszély: A beavatkozások negatív ökológiai hatásai Lehetőség: Az eddig hiányzó vízügyi életpályamodell kialakítására támaszkodóan a vízügyi szakemberbázis bővítése. Lehetőség: A bővülő K+ F források felhasználása a vízgazdálkodási K+ F fejlesztésére Feladat: A vízügyi K+F reorganizációja Lehetőség: Vízenergia jobb kihasználása Veszély: A VKI-követelmények teljesítéséhez kiegészítő beavatkozások szükségesek. Veszély: A termálvízkészlet túlhasználata, a használt termálvíz elhelyezésének kockázata Lehetőség: Vízvisszatartásra építő, jobb készletgazdálkodás, kedvezőbb vízháztartással járó tájgazdálkodás Lehetőség: A vízzel kapcsolatos társadalmi értékrend javul, hazánk környezeti és természeti állapota javul. A táblázatból érzékelhető, hogy a célok teljesítése milyen következményeket jelent számunkra, mely vízgazdálkodási feladatok változhatnak a jövőben, milyen típusú igényekkel számolhatunk. A jövőkép eléréshez a legfontosabb attitűdöt a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia 29 határozza meg, ami egyben előírja, hogy: a Keretstratégiában foglalt, a magyar nemzet hosszú távú sikeres fennmaradását célzó alapelvek és stratégiai célkitűzések a jogalkotásban töb- 29 Magyar Országgyűlés 18/2013. (III. 28.) OGY határozata 63

68 bek között a szakpolitikai stratégiákban és programalkotásban - jussanak folyamatosan érvényre, tehát a vízzel kapcsolatos jövőkép is feleljen meg az ott megfogalmazottaknak. A Keretstratégia kidolgozásának kiindulópontja, hogy minden nemzedék anyagi, szellemi és lelki jólétének elősegítéséhez szükséges javak legyenek azok a piaci koordináció révén előálló termékek es szolgáltatások, illetve az állam vagy más intézmények által biztosított közjavak létrehozása nem lehetséges négy alapvető erőforrás: az emberi (humán), a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrások hiányában. Ezek fenntartható fejlődéséről gondoskodni elengedhetetlen. Mind a négy alapvető erőforrás élvezője vagy elszenvedője a vízzel kapcsolatos állapotoknak, és viszont, mind a négy részese, alakítója is vízi életterünknek. Így a vízzel való gazdálkodás jövőképének fő célja, hogy az emberi, a társadalmi, és a gazdasági erőforrások fenntartható fejlődéséhez, valamint a természeti erőforrások felelős felhasználásához, velük összhangban járuljon hozzá. Ez az általános vízgazdálkodási célállapot az egyes erőforrásokra vonatkozóan: Az emberi erőforrás a megfelelő létszámú és egészségi állapotú ember ivóvíz, szennyvízelvezetés, rekrációs vízigények (turizmus, horgászvíz stb.), hozzájárulás a regionális egyenlőtlenségek felszámolásához, az emberi élet és vagyonbiztonság megelőző jellegű garantálása a vízkárokkal szemben. A társadalmi erőforrás fenntarthatóságának legfontosabb elemei (1) a szorgalom, a tehetség és munka nagyra értékelése; (2) takarékosság, fogyasztásközpontúság elutasítása; (3) környezettudatosság: a természet tisztelete, továbbá a kulturális örökség megbecsülése; (4) a személyes felelősség- es kockázatvállalás; valamint (5) az együttműködési hajlandóság. E tekintetben a tágan értelmezett célállapot a vizek tekintetében a társadalom vízzel kapcsolatos értékrendjének a fejlesztése, ide értve a vízzel való gazdálkodással és az azt folytató szervezetekkel és szakemberekkel szembeni bizalom erősítését is. Másfelől a vízügyi szervek és szakemberek empátiájának erősítése a civil társadalom iránt. Fontos a kulturális adaptáció elősegítése a vízzel kapcsolatos konfliktusok feloldása, illetve a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében. Meg kell találni az eszközöket az egyéni és a közösségi felelősségvállalás egyensúlyához. Mindebben különös súlya van az oktatásnak és a nevelésnek. A gazdasági erőforrások fenntartható fejlődése érdekében egyfelől a gazdaság vízzel és vízviszonyokkal kapcsolatos igényeket kell kielégíteni oly módon, hogy hazánk adottságait tudatosabban és hatékonyabban állítsuk a gazdaság szolgálatába. Ennek fő területe a mezőgazdasági vízhasznosítás, továbbá adottságaink függvényében a turizmus, a vízenergia-hasznosítás, a hajózás feltételeinek fenntartható bővítése. Másfelől erősítendő a gazdaságnak a vízhez való alkalmazkodása (víztakarékos technológiák, vízigény-szabályozás, területhasználatszabályozás). Míg az előzőek főként a gazdaság fenntartható bővülésének a támogatását jelentik, addig a természeti erőforrások köztük a víz - fenntarthatósága elsősorban az ökoszisztémaszolgáltatásaik megőrzését, a velük szemben elkövetett korábbi hibák kiigazítását célozzák. 6.2 Valószínűsíthető forgatókönyvek (szcenáriók) 64

69 A jövőt, amelyben és ahogy a vízgazdálkodás működik, soha sem tudjuk teljes bizonyossággal megjósolni. Ezért a tényadatokból és a kormány terveiből olyan jövőképeket és forgatókönyveket vázolunk fel, amely a KJT tervezés alapja lehet. Ezek jövőbeli változásai függetlenek attól, hogy a vízgazdálkodást miként akarjuk kezelni. Elméletileg a következő forgatókönyvekkel érdemes foglakoznunk: A B Társadalmi-gazdasági fejlődési szcenáriók A.1 A jelenlegi, 30 éve tartó trend fennmarad, a gazdaság lényegében stagnál, az átlagos GDP-növekedés 1% körüli A.2 Kormány terveiben szereplő dinamikus gazdasági fejlődés, GDP-növekedés Klímaváltozási szcenáriók B.1 A szélsőségesség fokozódik, tovább változik a klíma, erősödnek a vízgazdálkodásra gyakorolt hatásai B.2 Az éghajlati jellemzők nagyjából változatlanok maradnak Az eddig leírtak annak az elemzéséhez is támaszt nyújtanak, hogy a szcenáriók közül melyeket érdemes tovább vizsgálni, mint valószínűeket. A fenti felsorolást a nagyobb valószínűségű szcenáriókkal kezdtük, tehát az 1. mindig valószínűbbnek tűnik a 2. nál. Az előző fejezet és az eddigi gyakorlatok alapján a következő vízgazdálkodási szcenáriókkal érdemes számolnunk. C Vízgazdálkodási szcenáriók C.1 Központosított, inkább a gazdasági növekedés érdekeinek alávetett rendszer C.2 Központosított, inkább a fenntarthatóság igényeinek alávetett rendszer C.3 Decentralizált, elsősorban a piaci mechanizmusokra építő rendszer A jelenlegi helyzet alapján a legvalószínűbb változat az A.1-B.1 szcenáriók kombinációjának megvalósulása. A jelentős államadósság több mint 30 éve nem tesz lehetővé dinamikus gazdasági növekedést, ugyanakkor ennek kényszerítő ereje miatt fenntarthatóbb fejlődésre sem lehet számítani. Az uniós támogatások felhasználására ra vonatkozó fejlesztési elképzelések a gazdasági növekedést favorizálják. A reáljövedelmekben hosszabb távú dinamikus növekedésre nem számíthatunk. A klímaváltozás tekintetében fogadjuk el a tudományos körök előrejelzését, illetve a csapadék szélsőségességének növekedésére utaló adatainkat. A másik valószínű kombináció az A.2-B.1, ahol sikerül a dinamikusabb növekedést elérni, a magas államadósság ellenére is. Ehhez egy nyugodt, válságmentes időszakra lenne szükség kedvező világgazdasági tendenciákkal és kevesebb feszültséggel fő gazdasági partnereink tekintetében. A rövid távú tervek a közösségi fogyasztás csökkenésével számolnak. A külsőnek tekinthető folyamatok nagyban befolyásolják a vízgazdálkodásra vonatkozó forgatókönyvek megvalósulásának lehetőségeit. Az A.2-es növekedési szcenárió megvalósulása elsősorban a C.1-es növekedési céloknak alávetett, központosított vízgazdálkodás rendszerét igényli, viszont minél erősebb lesz a klímaváltozás hatása, úgy kerülhet előtérbe a C.2 változat, ahol már a fenntarthatóság nagyobb szerepet kap. Jól mutatja a C.1 jelenlegi domináns szerepét, hogy a terveink tele vannak a termálvízkincsünk jobb kihasználására építő elképzeléssel, miközben a készlet kihasználását egy sor térségben már nem lehet növelni, másrészt arról rendre elfeledkezünk, hogy a folyamat is záródjék. Tehát ebben az esetben nagy szükség lenne a C.2 szcenárió alkalmazására. Az A.2 B.2 kombináció jellemzően a C.1 vízgazdálkodási szcenáriót vonzza, miután itt kisebb a nyomás a környezeti fenntarthatóság felé. A C.3 vízgazdálkodási változat végeredményben a rendszerváltás utáni időszak decentralizáló, piacosító, bizonyos tevékenységeket 65

70 Társadalmi gazdasági fejlődés és a klímaváltozás A KORMÁNY NEM TÁRGYALTA MEG, EZÉRT NEM TÜKRÖZI A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT részben privatizáló körülményei között már megvalósult. Jelenleg ezzel ellentétes folyamatok a jellemzőek az ágazatra, részben azért, mert a változat előnyei kisebbnek bizonyultak a hátrányainál, és azért, mert víz olyan súlyú nemzeti kincs, hogy a vele való gazdálkodást nem lehet a piaci mechanizmusoknak alávetni. Az alábbi táblázat mutatja be a valószínűsíthető eseteket, sötétebb színnel jelölve a fontosságukat. A lehetséges változatok Hajtóerők Vízgazdálkodási szcenáriók Kombinációk C.1 C.2 C.3 A.1 B.1 A.2 B.1 A.1 B.2 A.2 B.2 A táblázat alapján az A.1 - B.1 C.2 és másik esetként az A.2 B.1 C.1 kombinációkat érdemes vizsgálni, mert e kettő jeleníti meg a valószínű változatokat. 6.3 A jövőkép elérését szolgáló vízgazdálkodási feladatok Az A.2 - B.1 C.1 szcenárió jellemzői: Dinamikus gazdasági növekedés, így a források jobb rendelkezésre állása, jobb fejlesztési és működéséi lehetőségek A klímaváltozás tovább tart Központosított, inkább a gazdasági növekedés érdekeinek alávetett vízgazdálkodási rendszer, a vízfogyasztók számára viszonylag kedvező feltételekkel, a területi vízgazdálkodás jellemzően a közvetlen katasztrófa veszélyének elhárítását, kezelését és a területfejlesztés kiszolgálását tekinti feladatának. A vízvisszatartás elsősorban a fejlesztési lehetőségeket növeli. Az A.1 - B.1 C.2 szcenárió jellemzői: Alacsony gazdasági növekedés, stagnálás körüli helyzet, így a források és a fejlesztési és működéséi lehetőségek is korlátozottak. A klímaváltozás tovább tart és egyre nagyobb nyomást fejt ki a vízgazdálkodás működésére Központosított, egyre inkább a fenntarthatóság érdekeinek alávetett vízgazdálkodási rendszer, a vízfogyasztók számára a víztakarékosságot előtérbe helyező feltételekkel, a területi vízgazdálkodás jellemzően a katasztrófaveszély megelőzését és a területfejlesztés befolyásolását tekinti feladatának. A vízvisszatartás jobb készletgazdálkodás, és az ökoszisztéma-szolgáltatások jobb fenntartását szolgálja. A két szcenárió közötti különbséget a konkrét célokat tartalmazó, számunkra is döntő fontosságú Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció 2030-on keresztül mutatjuk be Program - Célkitűzés Az ország Kelet-Közép-Európa egyik legvonzóbb és legkedvezőbb gazdaságiés üzleti környezetét biztosító országa. A KJT feladatai, céljai A.2 B.1-C.1 Dinamikus növekedés - klímaváltozás tovább tart - központosított, inkább a gazdasági növekedés érdekeinek alávetett rendszer Gyengülő engedélyezési rendszer, a vízvédelmi érdekérvényesítés nehezen megy, a cél a fejlesztések támogatása A.1 B.1-C.2 Eddigi alacsony növekedés - klímaváltozás tovább tart - központosított, inkább a fenntarthatóság igényeinek alávetett rendszer A jelenlegi engedélyezési rendszer erejének megmaradása, az adminisztráció rugalmasabbá válása mellett 66

71 Program - Célkitűzés Jelentős beruházások valósulnak meg, melyek hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez és tekintettel vannak a természeti adottságokra, valamint a környezeti fenntarthatósági szempontokra. Erős hazai ipar alakul ki, ami jelentős részben az itthoni kis- és középvállalkozások hálózatára épül, részben pedig a globális nagyvállalatok rendszeréhez kapcsolódik. Agrár- és élelmiszergazdaságunk megerősödve, növekvő szerepet vállal a nemzetgazdasági teljesítményben és az exportban, a vidéki térségek fejlődésében és a foglalkoztatásban. A környezetbarát közlekedési infrastruktúránk kulcselemei magas szinten kiépítettek, és állapotfenntartásuk megfelelően biztosított. Az infrastruktúra további, folyamatos fejlesztése hozzájárul a fenntartható jellegű gazdasági fejlődéshez. Magas minőségű és széles körben elérhető oktatási rendszerünk versenyképes tudást közvetít, amivel hatékonyan hozzájárul a piacképes tudás és készségek megszerzéséhez, illetve a megszerzett képességek szinten tartásához és megújításához az életpálya során. Nagy innovációs potenciálunk megfelelően szolgálja a gazdaság és a társadalom további fenntartható fejlődését. Megújuló energia potenciálunkra építve energiafüggőségünk jelentősen csökken, előtérbe kerül az energiatakarékosság és - hatékonyság, valamint a megújuló energiaforrások növekvő használata. Kiemelkedő termálvíz kincsünkre és ásványvizeinkre építve virágzó gyógyturizmus és fürdőkultúra működik, amely még további fejlődési lehetőségeket rejt magában. Meglévő és folyamatosan fejlődő szakmai tudásunk alapján a vizeinkkel való fenntartható gazdálkodás a tájfenntartás, az agrárium és a klímavédelem támogatója. A.2 B.1-C.1 Dinamikus növekedés - klímaváltozás tovább tart - központosított, inkább a gazdasági növekedés érdekeinek alávetett rendszer A KJT feladatai, céljai Ipari vízigény-növekedés kielégítése A mentett ártéri értékek növekedése miatt a biztonság fokozása Öntözési igények kielégítése A belvízelvezetés dominanciája lassan változik Hajózási lehetőségek jobb kihasználása az igények növekedése miatt, kerül forrás az eddig elmaradt fejlesztésekre, hajózóút kitűzésre, fenntartásra Az eddig hiányzó vízügyi életpálya-modell lehetősége nő, elsősorban forrásoldalról A vízigény csökkentő, hatékonyság növelő megoldások elterjedésének lehetősége Vízenergia-lehetőségek jobb kihasználása A készlet túlhasználatának a veszélyét a vízügy kevéssé tudja akadályozni Az agrárium igényeinek a kielégítése a döntő, de a növekvő aszályproblémát, azért vízvisszatartással is orvosolni próbálják, például az árvízi vésztározókban A.1 B.1-C.2 Eddigi alacsony növekedés - klímaváltozás tovább tart - központosított, inkább a fenntarthatóság igényeinek alávetett rendszer Az ipari vízigények befolyásolása a technológiai előírásokon keresztül, a K+F-re is építve ÁKK-ra épülő nem szerkezeti intézkedésekkel csökkenteni az amúgy növekvő kockázatokat Öntözési igények befolyásolása, a víztakarékos technológiák támogatásán keresztül A vízrendezési feladatok jelentősebb változása, a tájgazdálkodás terjedése A jelenlegi állapot fenntartása A hiányzó vízügyi életpályamodell lehetősége nő, elsősorban az igények, feladatok oldaláról A vízigény csökkentő, hatékonyság növelő megoldások elterjedésének lehetősége Vízenergia-lehetőségek jobb kihasználása elsősorban helyi célokra A készlet túlhasználatának a veszélyét a vízügy kezelni tudja A vízvisszatartásra építő jobb készletgazdálkodás igényének kielégítését inkább forrás-hiány akadályozza, kedvezőbb vízháztartással járó tájgazdálkodás kialakulhat 67

72 Program - Célkitűzés Kiváló minőségű és nagy kiterjedésű termőföldjeink KJT erőforrásunkat képezik, amelyre sokszínű, virágzó, a környezeti adottságokkal összhangban lévő, azokat megőrző és a helyben élőket gazdagító agrár- és élelmiszergazdaság épül. A családbarát intézményekkel, közszolgáltatásokkal, munkaszervezéssel, a megélhetés biztonságának növelésével elérjük, hogy az ország lakosságszáma gyarapodásnak induljon. A helyi- és a megújuló energiaforrások felhasználásával részben autonóm térségi ellátórendszerek épülnek ki, amelyek munkahelyeket teremtenek és javítják az ellátásbiztonságot. Korszerű és versenyképes családi gazdaságok, kis-és középüzemek működnek vidéken, kiegyensúlyozott szerkezetben a nagyobb gazdaságokkal, biztosítva a vidéki lakosság egy részének a foglalkoztatását, megélhetését, a megtermelt értékekkel növekvő mértékben hozzájárulva a nemzetgazdasághoz, biztosítva az ország egészséges élelmiszerellátását. A KJT feladatai, céljai A.2 B.1-C.1 Dinamikus növekedés - klímaváltozás tovább tart - központosított, inkább a gazdasági növekedés érdekeinek alávetett rendszer A vízeróziós hatások csökkentésének igénye nő A természeti adottságokhoz jobban igazodó tájgazdálkodás racionálisabb készletgazdálkodással járhat A meglévő ivóvíz ellátási problémák kezelése mellett, a növekvő ivóvíz igény kielégítése. A rezsicsökkentési igény mérséklődik A vizienergia-lehetőségek jobb kihasználása Falvaink, tanyáink korszerű módon megújulnak, adott esetben új funkciókat nyernek. A speciális adottságoknak megfelelő ellátási, szenny és használtvíz-kezelési megoldások fokozatos elterjedése Öntözési igények kielégítése A belvízelvezetés dominanciája lassan változik, de nő a természeti adottságokhoz jobban alkalmazkodó gazdaságok száma. A.1 B.1-C.2 Eddigi alacsony növekedés - klímaváltozás tovább tart - központosított, inkább a fenntarthatóság igényeinek alávetett rendszer A vízeróziós hatások csökkentésének igénye nő A természeti adottságokhoz jobban igazodó tájgazdálkodás racionálisabb készletgazdálkodással járhat A meglévő ivóvíz-ellátási problémák kezelése A rezsicsökkentési igény megmarad, de fedezete innovatív megoldásokból származik A vizienergia-lehetőségek jobb kihasználása elsősorban helyi célokra A speciális adottságoknak megfelelő ellátási, szenny és használtvíz-kezelési megoldások lassú elterjedése Öntözési igények befolyásolása, a technológiák támogatásán keresztül A vízrendezési feladatok jelentősebb változása, a tájgazdálkodás terjedése II. Stratégiai, elemzés, vizsgálat 7 A vízgazdálkodási jövőkép és a stratégia hosszú távú céljai Az eddigiekhez igazodóan a 2030-ig elérendő víz-jövőkép következő: A víz hasznosan és hatékonyan szolgálja a nemzet fenntartható fejlődését, azaz elégséges, biztonságos, tiszta és jó állapotú víz áll rendelkezésre a jelen vízhasználatok és a jövő generáció, valamint a természeti értékek számára, miközben a vízhasználatok és a vizek kártételei elleni intézkedések harmóniában vannak a természeti adottságokkal. A társadalom, a gazdaság szereplői és a döntéshozók részvételükkel támogatják a fenti állapot kialakítását és fenntartását, érdekeltek is ebben, ennek révén a vízzel kapcsolatos igények és azok kielégítésének módozatai konszenzus mentén fogalmazódnak meg. A vízgazdálkodás és a vízi infrastruktúra hatékonyan szolgálják az igényeket, és képesek rugalmasan alkalmazkodni a környezeti és gazdasági változásokhoz. 68

73 7.1 Átfogó vízgazdálkodási célrendszer A fentiekben megfogalmazott jövőkép a következő egymással összefüggő célokat tartalmazó, hosszú távú célrendszer megvalósításával érhető el: 2030-ig elérjük, hogy az országban mindenhol egyforma eséllyel álljon elégséges és egészséges víz minden ember és gazdaság rendelkezésére, a természettel való harmónia fenntartása mellett. Ebből is következően 2030-ra a hazai hasznosítható vízkészletek mennyiségének és minőségének a javítása a jó állapot eléréséig megtörténik, majd annak fenntartási feltételei a változó körülmények között adottak lesznek. A vizek okozta károkozás megelőzésének, kezelésének területén az emberi élet védelme és a nemzeti vagyon indokolt mértékű megóvása a kitűzött cél. A vízgazdálkodási rendszerek és a területhasználatok összehangolt átalakítása terén pedig az,, hogy a víz káros bősége haszonná fordítható legyen (vízvisszatartás). Egyszerre teljesül a vizekkel kapcsolatos fenntartható igények kielégítésének és a vizek jó állapotának követelménye (tehát igénygazdálkodás érvényesül), és ez az állapot hosszú távon biztosítható. Időtáv: 2030 Mi módon? Integrált vízgazdálkodás megvalósításával, amely visszahat az igényekre Jó értelembe vett gazdai, gazdálkodói szemlélettel A VGT és az ÁKK hazai adottságoknak megfelelő végrehajtásával A vízgazdálkodási beruházásokra nemzeti források rendelkezésre bocsátásával Létező vízügyi életpályamodellel és minden szinten ehhez igazított oktatással, lakásgazdálkodással, ösztönző bérezéssel a vízóra leolvasótól az igazgatóig Megfelelő tervezői módszertan és intézményrendszer alkalmazásával Egységes, koherens vízügyi igazgatással Mérlegelt és tudományosan előkészített fejlesztési javaslatokkal Szilárd hidroökonómiai alapokon álló gazdaságszabályozási, árképzési, finanszírozási rendszer kialakításával, amely megakadályozza a vízvagyon leépülését, a készletek túlhasználatát, és arra ösztönöz, hogy a szűkös hasznosítható készleteket minél nagyobb hozzáadott értéket termelő módon aknázzák ki. Az állami érdekeltségű kutatási rendszer újraélesztésével A 2020-ig tervezett fejlesztések megvalósításával 7.2 A súlyponti feladatok és hosszú távú célok A KJT koncepciója súlyponti feladatot fogalmazott meg, ezek közül 4 szakterületi jellegű, míg a másik 3 minden szakterületre kiterjedő hatású, horizontális feladat. Ezek megvalósítására összpontosít a stratégia. A súlyponti feladatokhoz megfogalmazott jövőképekhez első lépésben hosszú távú célokat rendelünk hozzá. A jövőkép egy kívánt ideális állapotot, a hoszszú távú cél egy időigényes feladat és/vagy célállapot. A horizontális feladatok olyanok, hogy nem szabad 2030-ig várni a megvalósításukkal. A következő fejezetben ebből vezetjük le a 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó középtávú célokat. Ezek egy lehetséges köztes állapotot jelentenek, aminek az eléréséhez már eszközrendszert is rendeltünk. Hosszú távú célok 2030-ig: 1. Vízvisszatartás a vizeink jobb hasznosítása érdekében 69

74 A természeti adottságokhoz igazodó és az azzal harmóniában végrehajtott fejlesztésekkel kezelt vízkészletekhez jól igazodó mezőgazdasági, települési, rekreációs és ipari vízhasználati rendszer, igénygazdálkodás van Magyarországon a természetes vízvisszatartás lehetőségeinek jobb kihasználásával, az ehhez kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások erősítésével. 2. Kockázat megelőző ár- és belvízvédelem. Az árvízi eseményekkel egyidejű (reagáló) árvízvédekezés fokozatos felváltása a megelőző, differenciált árvízszabályozással. Az abszolút biztonság szintje nem elérhető, és racionálisan célként el is hagyható, ehelyett határozzuk meg a társadalom számára elfogadható kockázat mértékét. Az áttérés idején a hagyományos árvízvédekezési módszerek és eljárások eszközeinek és feltételeinek javítása. Nem szerkezeti intézkedésekkel védekezési szükségletek, kényszerek csökkentése. A cél, hogy az a lakos, közösség vagy gazdasági szereplő, aki elszenvedheti az elöntés következményeit, alkalmassá váljék (ha ez lehetséges) saját óvintézkedések megtételére a károk megelőzése, csökkentése érdekében, és kiterjedt biztosítási rendszer támogatja a kárenyhítést. 3. A vizek állapotának fokozatos javítása, a jó állapot eléréséig. A felszíni és a felszín alatti víztesteink jó állapotának elérése és folyamatos fenntartása, figyelembe véve az ország természeti és társadalmi-gazdasági adottságait, a társadalmilag indokolt igényeket biztosítva a megújuló készletek, a jó állapotú víztestek minél gazdaságosabb hasznosítási lehetőségét. 4. Minőségi víz- és víziközmű-szolgáltatás, csapadékvíz-gazdálkodás megvalósítása, elviselhető fogyasztói teherviselés mellett. A hálózati rekonstrukciók megvalósításának következtében lényegesen csökken a vízveszteség, jó a szolgáltatási színvonal. A lehetséges minimumra csökken a kibocsátott tisztított szennyvizek szennyezőanyag-tartalma. A tisztított szennyvizek a készletgazdálkodás bevételi oldalát növelik. A 2000 LE feletti agglomerációkban a szennyvíztisztítás megfelel a vízvédelmi követelményeknek. Az egyedi, decentralizált szennyvízkezelés az érintett települési kör legalább 50%-án megvalósul. A mikroszennyezők tekintetében egyedi vizsgálatrendszer alapján - elsősorban az ivóvízellátás célú vízkivételek térségében - kiépül a IV. szennyvíztisztítási fokozat. A vízviszszatartáson és vízhasznosításon alapuló csapadékvíz-gazdálkodás a települések élhetőségét, vízhozzáférésének konformitását, a vízminőségi és -mennyiségi problémák csökkentését, a rekreációt egyaránt szolgálja. A rendszer a település külterületi vízkapcsolatait összehangolttá teszi, a településfejlesztés a vízviszonyokat messzemenően figyelembe veszi. 5. A társadalom és a víz viszonyának javítása (mind egyéni, mind gazdasági, mind döntéshozói szinten). Az érintettek és a társadalom képviselői, tagjai folyamatos tájékoztatást kapnak a vízállapotok (mennyiségi, minőségi, szervezeti) változásáról, a felhasznált és őket közvetve vagy közvetlenül érintő forrásokról, a tervezett beavatkozásokról és várható költségeikről. 6. A vízgazdálkodást érintő kormányzati igazgatási, módszertani, és humánerőforrásgazdálkodási munka javítása, a tervezés és irányítás megújítása. Hatékonyan működik a víznek, mint fontos lételemnek és természeti erőforrásnak a sajátosságaihoz illő, integrált intézményi rendszer. A döntéseket a politika a szakmával és az érintettekkel történő előkészítés útján hozza meg. A tudomány és az oktatás fejlesztése nyújtson alapot a tervezői munkának, a rendszer működésének. 7. A vízgazdálkodás gazdasági szabályozórendszerének a megújítása. 70

75 A vízvagyon megőrzése biztosított. Olyan gazdaságszabályozási, árképzési, finanszírozási rendszer működik, amely megakadályozza a vízvagyon leépülését, a készletek túlhasználatát, ugyanakkor arra ösztönöz, hogy a szűkös hasznosítható készleteket minél nagyobb hozzáadott értéket termelően aknázzák ki, a vízügyi infrastruktúra hatékonyan, fenntarthatóan fejleszthető és működtethető. Érvényesül a teljes költségmegtérülés elve. Integrált települési vízgazdálkodás valósul meg stabil szervezeti, finanszírozási háttérrel, vízvisszatartásra ösztönző díjrendszerrel. A vízügynek önálló bevételei vannak, amelyek kezelésére és a nemzeti vízgazdálkodási beavatkozásokra hitelt és támogatást nyújtó, bankként működő vízpénztára van. 7.3 A célok megvalósítását gátló konfliktusok, korlátok A stratégiai célok megvalósíthatóságának és a megvalósítás hatékonyságának értékelésekor olyan folyamatok, korlátok, konfliktusok is jelentkezhetnek, amelyek a tervezetekkel ellentétes folyamatokat indíthatnak, vagy megkerülhetetlen végrehajtási korlátot jelentenek. Jellemzően azért fontos ezek ismerete, mert az eddigi stratégiák, programok megvalósítását általában pont ezek az állapotok, érdekérvényesítési hiányosságok vitték el kedvezőtlen, a tervezők szándékától eltérő irányokba, és nem ritkán lehetetlenné tették bizonyos célok megvalósítását. Ha az elmúlt év hasonló szintű és tárgyú stratégiáit elemezzük, azt tapasztalhatjuk, hogy bizonyos célok minden stratégiában szerepelnek, anélkül, hogy a megvalósításukhoz közelebb kerülnénk. Így például a tervezés csak egy kötelező, de nem végrehajtandó feladatot jelent. Ezt a csapda helyzetet mindenképpen kívánatos elkerülni. A célok tartamát és a hozzájuk rendelt megoldások eredményességét alapvetően négy tényező befolyásolja: I.) A társadalmi-gazdasági folyamatok, az ország jelenlegi állapotának tehetetlenségi ereje, a társadalmi problémák kezelésének a kényszere A KJT fő súlyponti kérdései, céljai és eszközei II.) Az állami szerepvállalás helyzete, önmozgása, a kormányzat igazgatási, szabályozási koncepciója A KJT céljai és eszközei és megvalósíthatósága III.) Az uniós támogatások és hazai költségvetési források megszerzési, felhasználási körülményei, feltételei, a kedvezményezettek hozzájárulása, illetve ennek hiánya A KJT céljai és eszközei és finanszírozhatósága IV.) A természet rendje és a klímaváltozás hatásai A KJT céljai és eszközei és elvárt eredményei A fenti négy tényező a KJT céljaitól függetlenül alakul, viszont nagyban meghatározza a jövőkép elérhetőségét és a célok teljesíthetőségét. A konfliktusok főleg az első két pontból eredeztethetők. A felmerült gátló tényezőket, konfliktusokat a következő táblázatban foglaljuk röviden össze. A táblázatban színekkel jelöltük a gátló folyamatok valószínűsíthető erősségét, a pirossal jelöltek nagyon kemény hatást jelentenek, azaz a cél elérése csak az említett körülmény változása mellett várható. A narancsszínnel jelölt tényezők is erős korlátokat jelentenek, de ezek esetében vagy a hatás enyhébb, vagy a változás valószínűbb. A sárgával jelzett konfliktusok feloldására nagyobb az esély. Célok: A célok megvalósításának korlátai Eddig jellemző gátló tényezők, konfliktusok 71

76 Célok: A fenntartható emberi (egyéni, társadalmi, gazdasági) és természeti környezeti igények kielégítése A hazai vízkészletek jó állapota A vizek okozta károk megelőzése, kezelése a területhasználattal összhangban úgy, hogy egyes jelenleg károkat okozó jelenségek (pl. árvizek, belvizek) haszonként jelentkezzenek. Mindez a fenntartható fejlődés szemléletének folyamatos érvényesítése mellett Hogyan akarjuk a célokat elérni: Integrált vízgazdálkodás megvalósításával, amely visszahat az igényekre Eddig jellemző gátló tényezők, konfliktusok A fogyasztói társadalom magatartás-formáinak átvétele anyag- víz- és energiapocsékoláshoz és a hulladékok fokozott termeléséhez vezet. A jelenlegi agrártámogatási rendszer eredményezte agrárszerkezet és művelési mód vízgazdálkodási szempontból sem fenntartható. A természeti rendszerek lényegükből fakadóan a rendelkezésükre álló víz egészével gazdálkodnának, de ebből egyre kevesebbet hagyunk nekik, a problémát a klímaváltozás csak növeli. Az ország eladósodottsága és a lakossági jövedelmeknek az unió átlagához képest nagyon alacsony volta jelentős rövid távú növekedési kényszert jelent. Ilyen körülmények között állami engedéllyel vagy illegálisan, de sokszor felélik a készleteket, és utána csak nagyon kevés forrás jut hosszú távúnak tekintett, pláne nem közvetlenül gazdasági tartalmú vízvédelmi beavatkozásokra. A jó állapot és a társadalmi-gazdasági igények között akkor lehet kompromisszumot kötni, ha ez utóbbi is alkalmazkodik, egyelőre azonban nem a fenntarthatóság, hanem a gazdasági növekedés a prioritás. Mind a lakosság, mind a gazdaság szereplői az államot tekintik a vízkárelhárítás egyetlen gazdájának. A feladat problémamentes ellátását az államtól várják, ezt a szemléletet gyakran maguk a vízügyi államigazgatási szervezetek is erősítik. A különböző területi szervezetek (megyei, helyi önkormányzatok) nem vesznek tudomást a nagyobb veszélynek kitett területek létéről, csupán fejlesztést gátló tényezőnek tekintik a veszélyeket, ahelyett, hogy alkalmazkodnának. A társadalom anyagi értékrendje és az ehhez kapcsolódó etikai válság miatt a fenntartható fogyasztási magatartásformák alig terjednek. A lakosság jelentős részénél a mindennapi megélhetési problémák háttérbe szorítanak minden mást. A gazdaság állandó növekedési kényszer alatt van, miközben egy sor fontos feladatra nem jut forrás. A problémák miatt csak rövid távú szemlélet érvényesül, a hazai gazdaságpolitika egy-egy uniós támogatási ciklushoz kötődik, az általuk adott lehetőségekre építve Eddig jellemző gátló tényezők, konfliktusok Integrált rendszerek jellemzően nem tudtak működni más ágazatok, így például a környezetpolitika esetében sem, inkább a feladatok elkülönülése jellemző. A minisztériumok és önkormányzatok között gyakran az információáramlás sem működik megfelelően, inkább verseny van a hatáskörökért és a hozzájuk kapcsolódó forrásokért. Az önkormányzatok anyagi helyzete, szakemberellátottsága problémás, céljaik erősen determináltak. Az operatív programokban és a VP-ben nehezen tudnak megjelenni a komplex, vízgazdálkodási elemeket is magukba foglaló projektek. A fejlesztések döntésé finanszírozási rendszere elkülönül a működtetés finanszírozásától 72

77 Célok: Az értékek megőrzésére figyelő jó gazda, gazdálkodói szemlélettel A VGT és az ÁKK hazai adottságoknak megfelelő kidolgozásával és végrehajtásával A vízgazdálkodási beruházásokra nemzeti források rendelkezésre bocsátása Létező vízügyi életpályamodell és ehhez minden szinten igazodó oktatás, lakásgazdálkodás, ösztönző bérezés, az őrtől az igazgatóig Megfelelő tervezési módszertan és intézményrendszer alkalmazása Egységes, koherens vízügyi igazgatás, erős hatósági szervezet Az állami érdekeltségű kutatási rendszer újraélesztése Mérlegelt és tudományosan előkészített fejlesztési javaslatok Olyan gazdaságszabályozási, árképzési, finanszírozási rendszer kialakítása, amely megakadályozza a vízvagyon leépülését, a készletek túlhasználatát, ugyanakkor ösztönöz arra, hogy a hasznosítható készleteket minél nagyobb hozzáadott értéket termelő módon aknázzák ki, valamint arra is, hogy a vízügyi infrastruktúra hatékony, fenntartható módon legyen fejleszthető és működtethető A 2020-ig tervezett fejlesztések megvalósítása Eddig jellemző gátló tényezők, konfliktusok A növekedési kényszer gyakran veszélyezteti a természeti erőforrások fenntarthatóságát. A már eddig említett problémák állami szinten, valamint az állandó szabályozásváltozások és a gazdasági szereplők nagy részének pénzügyi helyzete kikényszerítik a rövid távú szemléletet. Miután a fejlesztési források legnagyobb része az operatív programokhoz kötődik, csak az azokban támogatott feladatok finanszírozására van mód. mégpedig az ott megadott feltétel között (pl. nem jut elég forrás területszerzésre, kevés a tervezési idő, de hosszadalmas a döntési folyamat) ig a célok és források, sőt projektek kialakultak, kevés lehetőség van a VKI-célok és az ÁKKprojektek teljes körű megvalósítására. Az elmúlt időszakban (több mint 10 éve) Magyarországon megvalósult állami beruházások legnagyobb részét uniós társfinanszírozással oldottuk meg. A magyar állam fejlesztéspolitikája, ezen belül a vízgazdálkodási fejlesztések szinte teljes egészében az uniós pénzekre alapultak. A vízügy gyenge érdekérvényesítő képessége miatt és mert a költségvetés kemény korlátot jelent. A megfelelő tervezéshez szükséges egységes adatbázis, intézmény és a hosszú távú szemlélet is hiányzik. Az államigazgatás karcsúsítására vonatkozó elképzelések és a rendszeresen ismétlődő reformok nem kímélték a vízügyi államigazgatást és kutatási hátterét sem. A víz, mint természeti erőforrás mennyiségi és minőségi szempontból egységes igazgatási és hatósági kezelésének igénye folyamatosan háttérbe szorult más meggondolásokkal szemben. Nincs idő sem a tervezésre, sem az egyeztetésekre, hiányzik a kutatási háttér A szükséges forrásoknak folyamatosan bizonytalan a rendelkezésre állása. A vízügy alacsony érdekérvényesítő képessége. A lakossági jövedelme töredéke a fejlett EU tagállamok lakosságáénak, miközben az ár és (a rezsicsökkentésig) díjszintek az ottanit közelítik. Ugyanakkor az alacsony díjak a jelenlegi körülmények között a működőképességet veszélyeztetik. A fentiek miatt a gazdagabb országok módszerei gyakran nem átvehetők. Mind a lakosság, mind a gazdák a területi vízgazdálkodást és számos vízszolgáltatást ingyen, vagy értéken alul, ezért pazarlón veszik igénybe. A tervezett és elvárt eredmények, és a valóság között jelentős az eltérés. Önkormányzati fejlesztéseknél az önerő hiánya és a várható díjnövekedés akadályozhatja a fejlesztéseket. Az állami fejlesztéseknél a működtetés lehetőségei jelentenek korlátot A bemutatott gátló tényezők egy része kezelhető az eszközök megfelelő kialakításával, más részük csak akkor kerülhető meg a változik vagy a konfliktust okozó állapot, vagy maga a gátló tényező. Az 5. fejezetben bemutatott A.2 B.1-C.1 szcenárió (Dinamikus növekedés - klímaváltozás tovább tart - központosított, inkább a gazdasági növekedés érdekeinek alávetett rendszer) ese- 73

78 tében a finanszírozáshoz köthető korlátok kevésbé, míg a fenntarthatósággal kapcsolatosak erősebben érvényesülnek. Az A.1 B.1-C.2 szcenárió (Eddigi alacsony növekedés - klímaváltozás tovább tart - központosított, inkább a fenntarthatóság igényeinek alávetett rendszer) esetében mindez fordítva van. A többi korlátozó tényező hasonlóan alakul mindkét szcenárió megvalósulása esetében. 8 Középtávú célfa, részletes vízgazdálkodási célkitűzések, feladatok 8.1 Középtávú célok 2020-ig, célfa A 4. fejezetben meghatározott súlyponti feladatok, az elkészített problémafa és a hosszú távú célrendszer alapján elkészíthető a KJT célfája, amely már a 2020-ig terjedő középtávú időszakra vonatkozik. A célfa első oszlopa a 7 kiemelt súlyponti feladatot, a második a középtávú célokat, míg a harmadik a felhasználható eszközöket mutatja be. A harmadik oszlopban pirossal jelöltük a fejlesztési, kékkel a szabályozási eszközöket, zölddel a nemzetközi vonatkozásúakat. Az oszlopok közti nyilak a kapcsolatokat jelzik. Ezekből érzékelhető, hogy egy adott cél nem csak a közvetlenül hozzárendelt feladatot szolgálhatja, illetve befolyásolhat más feladathoz tartalmazó eszközöket. 74

79

80