SZELLŐ, MELY SIMOGAT. Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei

Átírás

1 SZELLŐ, MELY SIMOGAT Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei

2 SZELLŐ, MELY SIMOGAT Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei részben saját illusztrációival Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Férjemnek ajánlom Ernőkém! Elmentél ma hét éve Öt órakor gyertyát gyújtok érted Pihenj s álmodj a havas télben Az anyaföld mélyében Átölel téged az Isten Csillagod a féltett kincsem Bánatomban csak őt keresem. 3

4 Szakadék Szakadékban rohanó víz ős energiát magával hord, visz ösztönös tudatlan erő a veszélyeknek kedvező veszedelmes akadályokat sodor ami elé kerül minden fogoly. Szakadékban rohanó gondolatok fogja vagyok én is az energiám már elhagyott Veszedelmek velem szembeszállnak ellenkező irányban a vízfolyásnak ösztönös erőm odadobtam másnak a felém sodródó árnak, akadálynak. Ennyi Lehet, hogy menekülsz önmagadtól A körmeiddel vájt résen És azt álmodod, hogy szabad vagy egészen. 4

5 Sors Már semmisem számít Tehet velem a sors bármit megszoktam a bánattal szembe nézni már nem fogok semmit tőle számon kérni a fájdalomnak a nyakára tudok lépni. Lelki vajúdás Ősz borult a tavaszi fámra elhagyott a reményem csillogása Hitem széttört álma Mint hajótörött oly árva: Vívódva arany kupám szemlélem Csöppentett méreg lapul a fenéken Örök megnyugvásra. Fogadj be engem: gondolat kertem Fut az időm élve és álmomban Nem nyugszik meg lelkem központja Vívódik benne a fény sugara Érzelmeim tiszta arany palota! Fény Pocsolya közepén halvány kis gyertyafény Ha nem mászom ki belőle nagy szégyen ér Csak egy fa áll az út végén Ezt látja a gyertyafény! 5

6 Gondolat Gondolatom Vezess engem az egyenes útra ösvényes utakat járva Nehéz úgy élni az Igazságban szállj reám szellőnek szárnya vigyél el a Tiszta valóságba reményem elmerül a hasztalanságba. Dráma Már nem élvezem szád a lelki kínok játékát homályos lelki börtönöm megszakad ha az élet drámában áltatod magad! A játékban nem akarok áldozat lenni! Mert a szerepet lelkem nagyon átéli Nem akar az alázat előtt gyáván meghajolni! A drámából tragédiát játszani s a hóhér előtt térdre bukni s a hamisságban belehalni! 6

7 Álom Óh lelkemben a gyöngyöm nagy örömöm S benne a csend Isten hallgatása S a mindenség célja ha fénybe ér S megfordul az árny feketén Megalvadt álmában a vér. Termékeny Termékeny legyen az agy Termékenyítse a gondolatot, Termékeny legyen a föld, szebbnél szebb színek közt a termékenységben mindenki résen, Lehet, hogy így szaporodnak a csillagok az égen. 7

8 Utazás Szétfutnak a vonatok velünk Csattogna a kerekek az évek felett S tétován nézzük s még utána intünk a létnek A vonaton egymás eltűnő életének. Bölcs gondolat Bomoljatok bennem érzelmi harcok Tisztuljatok zűrzavarok, azt kutatom folyton mi választ el tőled az úton azt keresem, mi hoz téged velem szemben. Tegyem azt amit a sors jónak tart? S nyújtom a kart, mely veled összetart. Szellem Óh szellemem életem még mit terem? Energiám legyen vételen. a jó cselekvésem legyen jelképem. 8

9 Ketten Két test bonthatatlan Vágya bejött hozzám a szobába s mint a két Rózsa külön hervadása ha egy tőről is fakad De két külön szára Külön válva a szerelmi halálba Jöjj fel izzó napfény az éjjel hűvössége bennem hálva Kinevet a Vágyak álma Fényed vakítson bennem mielőtt elhagy a szenvedélyem! Szerelem Ha együtt vagyunk a virágok is boldogok Bódító Illatuk simogat bennünket ők is élvezik szerelmünket... Ha akarod: szerelmem Veled megyek átkelnénk a hegy lábánál ha eltűnnénk ketten azt se bánnám! Reggel Az éj átvirrasztott bennem a Reggel elvitt a fényben az éj messzi jár a távolban egyedül maradtam az éji álmatlan gondolatomban gondolatim reggel most fénylenek De nehezen tudom feledni az örök sötétet! 9

10 Az éj Az éjben a hajam kibontom hogy suhogjon a csendben szemed nem nézhetem szememmel eltemet mint viharos Tenger feketén morajlik bennem harcolok folyton az érzelemmel! Ringatás Ringatlak mint a hullám a szélben csókkal ringassalak feledésbe? Sápadt arcom mosdasson a könnyben Fejem szomorúan hajtom a földre Belesimulok a fásult közönybe. Az élet Erőtlenül Tengődni az életben egyedül az ember Kétségébe menekül Taposni a némaságban az ég alatt csillag nélkül a sárban az élet ereje s célja elhagyott Kialvóban az égen ami egykor csillogott Véres sebzett szívvel kullogok úgy érzem mikor legjobban kell az Isten máris elhagyott! 10

11 Váltás Fontos hogy Tudjunk váltani nem kell magunkat áltatni az életben van több irány minden döntés kihívás új megfogamzott energia áramlás Ki egy életen át egyet tesz egyet lát nő az unalmasság mint könyvmoly, csak könyvet rág szürke az ilyen ember váltani sosem mer mert a lábán nem jár egy helyben topog, ül s áll! Ilyen szürke világba az Ideje lejár... Egyedül Miért lettem hitvesztett hallgatag miért érzem száz évesnek magamat ezek bennem miféle lanyha sugarak miért e rettegés, ebből gyűl a szenvedés földre dönt a kín szívemben éles kés megáll a végtelen emlékezés lerázhatatlan magamon a szánalom állok csupasz szívvel, szám hallgatag egyedül a földön egyedül a síkon az ég alatt. 11

12 Erő A vad erők minden felégetnek Bennem a dolgok érlelődnek S összeszedem a lehullott gyümölcsöket. Emlékem gondolatából min Hamlet Kitörlöm a léha jegyzékeket. Parancsom éljen bennem agyamban fölkeresem Kilépek házam ajtaján Szétnézek a világ Teraszán Előttem a hegyek Bennük égi erők rejlenek Legyek erős akár a hegyek! S a bensőmben erőt fejlesszek! Eredet Szellemem megtermékenyíti világom Vágyaim valóra váltom nap mint nap szavakba rágom Teremtődj meg Tiszta energia világom Dolgozz nekem Időm Nőjön bennem a boldogságom nézek magamra vissza és szembe a szent eredetre hisz utamat hűen követte. 12

13 Sziklavár Legyek a hegyen sziklavár legyek lehelet a láng falán legyek halk sikoly a lelked szirtjén s oldalán legyek végső gondolatod a szerelem kialvó halálán! Sötét Sötét boltíves ég alatt érzelgő érzelmem dúl hadat. Gyötrődő mulandóságban Írom papírra a múló napokat s mégse vágyom az Ifjúságomat! Emlék A szívben gyülemlik a jég kiváltotta a bánat s hidegség szívem őrizd bennem ami még eleven ahogy kimondom már nem lelem reá akasztott koszorú lesz emlékem! 13

14 Idő Tűnő idők szerepében vagyok már alig látok csak előre kullogok nem tudom ki is vagyok mint a tűz füstje elszállok vezetnek a sápadt csillagok... örökre átvenni a némaságot. Eső Sír az eső Valami temet a köd szitál a fátyola reszket félti a széltől a gyenge életet fénnyel fellobbanó szívek násza fáklyatűz az éjszakába sóhajtunk a csendben bele pusztulunk a szerelembe. Fény Homlokom tüzel az éjben gondolatom Telítve fénnyel! s találkozik a szenvedéllyel! Sohasem egyforma a kéj jel! Nincsen ellátva írott névvel az ember élhet a kéj szerepével! Nincs összeköttetésben a múló évvel! Napsugár 14

15 Szerelem Ha reá gondolok lelkem reszket mily hévvel bírtuk a szerelemet a sóvárgástól az érzelem sanyargat úgy érzem olykor csak a sírban lelem meg a nyugalmat! Kinn Zord vihar készül szemed fénye világít mécsül. Ármány Szerelmem olykor kinn áll a hidegben s fázik a befelé hulló könnytől bőrig ázik A szívben lángoló tőr lázít mert a szerelem ármány sóhajom súlya szikla márvány! Este Minden nap megjelen az este a csenden nem is hallik a tájon helyét keresve Ha engedem a vállamra hajlik! A felhő mint bús madár Fölöttem keringve száll s megnyugszik ha bánatát kisírta már. 15

16 Tavirózsa A tavirózsa rátelepedett a Tóra összeköti őket lánca egyik a másiktól árnyékát nem is lássa alussza álmát virágát becsukva reggel mint ablakot szemét kinyitja Több ezer makulátlan Tavirózsa. Lélek Lelkemben világokat visszek fénnyel Lelkem mélye világomlás rejtéllyel Bölcselet Ha kell szembeszállok rohanó Viharokkal a saját Tulajdon viharommal! Univerzum Szemed s a rózsa illata kábít ha boldog vagy a Tüske is kivirágzik a csillagok rejtélye él az ember fejében ott ül mindenki atom szemcséjében a csillagrajzok lencséje benne él az Univerzum szemébe! 16

17 Gyertyák A gyertyák csonkig égnek Írásomban bágyadtan kísérnek Nyugtalan fényük... szellemeket idéznek az elmúló percek a szobában verdesik a csendet... Kialszanak a gyertyák vége lesz a fénynek már többet nem idéznek csak a gondolatom s én hódolunk az éjféli Halál sötétnek! Kéz A kéz olyan mint a művész érzelmeket előidéz Lobbanó vágy a kézből veled s velem szembe néz varázs esztétika áradó erő szeretettel simogató naplemenő szerelme keze ujjára csavar erotika s halál közt benne él a vihar s végén a két ujj a gyertya és a ravatal! 17

18 Magány Terebély a Teher a Vágyban nem fér el a lelki szobában vívódik az ember mellkasában vízcsobogás csábít a csendnek magányában nyugalmi érzés rejlik csobogásában! Egyedül vagyok jön be hozzám a fény Szomorú ruháim szemfedele a szekrény Könyveim melyek könnyeket ontott ha elköltözöm innen másnak koloncok. Egyedül ülök egyedül ketyeg az óra, Pislákoló gyertya Vágya az ég pirkadása. Így él a kinek nincsen társa! Hervadás Ráhajlott a Tavaszomra az őszi rózsa hervadása: jön a vihar: hozza a bánatot a hulló virágokban magad hiába áltatod olyan akár az emberi lét ha a szív fáj hervad valakiért jobb lesz ha helyet cserél. Téged vonz a jólét a Tett és Tét! Én sokszor élnék perc üdvéért Mielőtt életem végére ér! 18

19 Érzelemmel szólva Érzem fénylő éned vérsejtjeid bennem égő tűzcsepp reszkető szálú az élet szövedéked. Szakadozik bennem a képed a vetítőgéped másnak ítélted! Forró a szomjad: üríted lelki poharad Nagy köztünk a szakadék Nem építhetünk hidat az életünk ott hever a víz alatt. Várakozó magány fél Átkozott a szenvedély, Két test ölelésre vágyva bonthatatlanul leselkedik a kéj, a gyönyörök medrébe ömölve nem fél ez mit ér ha közös utunkon más a cél! Fény Izzik a nap jön a fény lüktet tüzel a véredény jobb ha a szenvedély villáma sújt a szívnek falára mintha a férgek foga rágna agyam szomorú gondolatába. Veled Járj élj benne a Testem szövedékébe: áradj bennem szét élj igaz szívvel valakiért múló önámítás bennem a lét boldog nem lehetek nem tudom miért. 19

20 Az ég Romos lett ma az ég beborult fekete nem kék Robaja tágas Villám lázas Bizalom majd csak Derül Harangok szólnak álmokat szül s a lélekkel összevegyül. Csend Behunyom szemem A Tavaszi Illatos éjben reád gondolok s hagyom hogy a csend beszéljen. Építés Együtt vagyunk és boldogok boldogságtól megnőnek a csillagok meleg hangod a levegőben hallik mint szökőár vize morajlik lelki magassághullámain repülünk elhal a szerelemben szívünk! Titok Ábrándok s titkok éje Vágyaink utaznak a sötétben a boldogságot arcomon meglátod a messzeségben... 20

21 Az élet Az élet tengere örökké árad Tudatlan az Erője A tudatos törékeny tudásnak Igazság ereje véget vet a súrlódásnak! Megnyugszanak a kitörő erők! s a csendben miden elhallgat s az elfelejtett csókban egymásra Találnak az ajkak! Vágy Lehet hogy valamikor már Lényem Vágya Voltál e gondolat mint kődarab súrlódott hozzám Ki tudja: senki Törékeny a Tudás Nem lehet valami más Az ösztön érzi a lényeget folyvást! Szemem Szemem bogarából elköltözött a fénye feledés sértődött honába érve nehéz belenyugodni a feledésbe a szerelemnek könny van a szemében. 21

22 Virág Virág mint más kibújik a föld alól Lassan növekszik míg egy napon nem érdekli más csak a virágzás: a nap felé fordul s les a Téren át: Keresi folyvást a nap sugarát s lassan bontja pártáját a nappal egyesíteni akarja magát s a Vágyaival Illatos Virágja lobban a napban egybeforr a sugarakkal Ilyenkor Kapcsolata a földdel gyöngül Szirmai szárnyán elrepül az égbe Mint az adonis lepke a messzeségbe! Emlék Emlékek bennem élnek s reám sűrűn visszanéznek Ahogy ott sétáltunk Wienben! Emlékszem mosolygó szemedre emlékszem hajad lengett a szélben emlékem veled megtelve Itt a nyugodt szobámba csendben. 22

23 Távollét Nem látom lépted érzem a távolléted a nap árnya az úton Hiába várom hogy nyakadra kússzon az utcán emberek özönlenek nem pótol egyik se tégedet minap a patak is Terólad csevegett a falevelek is egymás közt rólad beszéltek a madarak nevedről dalt énekeltek csak te nem tudod ezt: hogy minden hiányolja távolléted s hogy gondolatom benned tévelyeg! Tó A tóra nézek látom a vízen magamba képed Nem vagyok részeg Nem ittam De a vízen rezeg a képed Bennem úsznak az emlékek Melyet az Idő elönt hullámaival végleg! Magány A nyár a tél a nyugtalan szél s köztünk a szakadék s a tér s mégis ott élsz a bensőm Terén az utcán lépkedek s követed léptemet magányomban Te vagy a Társaságom! Semmire nem vágyom. 23

24 Erdő Erdőben sétálva virágot kerestem Erdő sűrűjében titkokat éreztem napos s árnyékos téren a virágok mezejében a legszebb virágot keresve néztem s gondolatban már tudtam éreztem ott nyílik a legszebb a fénylő szemeidben! Ölelés Ha ölelésed szívet bátorít ölelj hogyne féljek ha nem vagy itt! Bennem a hidegség sivít Mert szememben a fénylő szemed nem virít Az éj Az éjben hajam suhogjon a csendben szemed nem nézhetem szememmel mert eltemet mint hullámot a Tenger feketén morajlik bennem Harcok folynak az érzelemmel! Érzelem Úgy érzem a sejtemben az élet úgy érzem bennem eltévedt. Bennem minden más lett akaraterőt már nem ád amit eddig produkált leállt Netán sérelem érte s odébbállt? 24

25 Ösztön Ösztönömre hagyatkozom Így már nem csodálom megbízik benne érzelmem a sejtelmeket is megérzi hajszálerem Kitágul pupillám fénye lecsap mint a villám ha érzelmekben nem őszinték hozzám! Valamikor Valamikor felcsapott ránk az olimpiai láng meggyúlt a Fáklya a szemünk sarkában és Terjedt a lángja a lelki szobánkban míg egyszer átcsapott a külső falára s kialudt a saját parazsában. Éleszteni úgy érzem hiába Nem arat győzelmet a játéktőr tusában Így el van ítélve halálra az ős fáklya lángja az olimpiába. 25

26 Barangolás Barangolás ma szokás nékem most álmodozás Barangolok a hegyen s szurdokon Dél-baranyai Borúton dimbes-dombos-lankás Borai édes, mind-mind más más ott a szokás Benne él valami szép varázs gondolatban bennem él az álmodozás Rég jártam ott, mégis ott vagyok ha gyermek koromról álmodok! Súly Agyamon ott lapul egy ólomsúly beférkőzött, s nem mozdul életem nem virul nem boldogul az ész fáradt már nem szélvész az életem Tőle elenyész gondolatim kútba fúl s itt maradok súlyos áldozatul! Jelenés Ha megjelen a sárkány az égen Benne felfedezni a Teremtőt vélem Kijött az óceánból mint ős energia felszárította a földet s ő lett a nap fia a hétfejű sárkány azóta is a fényben úszkál Kínai mítoszban ez áll! 26

27 Élet Miért kell valamitől mindig félni az élettől az adósságát meg kell kérni ha az ember boldog a szerelmet sejtenként megéli Így már nem kell félni. Élni megéri! Vágy Jó lenne szerelemben égni a halálig benne élni s végül benne hamuvá égni! Betakarná a szerelem a lelkünket s így nem kellene az elmúlástól félni! Érzés Az Időm gyorsan érik a rossz szellemek biztos kérik hogy egy napon almaként a földre hulljak s a földben meglapuljak Elmúlásom jólesik a csillagoknak... Sors Úgy érzed az Isten elhagyott a sorscsillagod nem ragyog a bölcsőd felett mely egykor csillogott azóta az Időd elromlott lentről hiába foltozod az égboltot... az életed hiába várod hogy legyen áldott a halál már feléd kiáltott. 27

28 Föld Itt a földön minden halálra Ítélt s minden ahogy kimondom már emlék csak maga a föld ami tovább lép mert az ő élete nem földi lét örökké az űrben bolyongva élt s mint száműzött, megmarad róla a kép Így Írnak majd róla a csillagok mesét. Hazafele Útról hazafele menet Néztem a csodásan kéklő eget. Megfogta a Tekintetemet sok különös felhősereg! Egyesek fehér selyemsálként fénylettek másikak mint dús tejszínhabos desszertek és sok-sok vattacukor felém leselkedett. Láttam a Balaton vizét ahogy kéklett Gyönyörű illúziók bennem éltek! Gyöngyvirág Az asztalon egy csokor gyöngyvirág szórja felém varázsló illatát ahogy így nézem a gyöngyből fűzött pártáját: sugárzik felém belőle az áhítatos tisztaság elbűvöl engem a levegőt s a szobát e kicsiny apró virág. 28

29 Hatalom Az élet során ezredeken át gyarló hiúság terjesztette hatalmát mint keselyű idegen nemzetekre szállt s uralta őket századokon át míg a sors keze eltörte szárnyát s a birtoklás vágya: mind oda veszett az alvilágba. Szabadság Minden ember ékes vágya ott fénylik Villogva szárnya szállva a Tiszta áhított szabadságba. A föld Napsugaras ragyogásod fennkölt! Ember hazája Te szépséges Föld ékeskedsz magasló hegyekkel zöldellő pázsitos rétekkel szemnek kínáló erdő rengeteggel Tiszta csörgedező patakokkal Mélységes Tengerek birodalmával Valamikor a Föld mennyország lehetett Később Ideköltöztek az emberek Így döntöttek a hatalmas Istenek azóta is mind hattyúk Velünk élnek álmodozó szellem teremtmények szépséges játszótere az égnek s a földünk büszkesége az ég ölének! 29

30 Hit A hitem erősen bennem élt ma már hitem megtört árnyék melyen csüggök árván mint törtaranyak a szekrény alján! Álom Magamat végzetes Terembe láttam virágos illat árban hajam feküdt élő virágágyban én küzdöttem az elmúlásban s felébredtem a szomorúságban. Éji titkok Éjjel van, a toronyóra üt, az Idő kései! Titkokat rejtő baglyok szemei, sejtelmes dolgok előjelei a szellőben szerelmes virágok illata a levegőben játszott s az ordító szenvedélynek álcázott! A magányt lekötő ábrándok a kőtorony tetején pislogó fényben alig látszott! 30

31 Vadlibák A partot odaát az éjben a szálló vadlibák Súlyos szárnyai csapdossák Érzelmed mire vár? Lelkem hever lábaidnál az éj sötétlő fény: fátyolt fon körénk a vad szenvedély. Igaz Ne tagadd meg az Igazat a kikívánkozó szó szorítja Torkodat Az Igazságért tűzben ég szavad! Az igaz beszéd égő máglya Kikel magából a szónak hogy kiáltsa mielőtt ellobban az ember mint a szalma lángja. Magány Oh mily szép lenne már elszállni egyszer a vágyban a szerelem ámulatában szívem őrizd ami eleven bennem, él a múltból a jelenbe s a jövőbe szállva Tűnő időkből rámragadt Tollas buzogánya gondolatim réved a magányba. 31

32 Vágy A szenvedély névtelen pedig gyönyör vele a jelen bánatosan rebesgeti ajkam valamikor gyönyör inge égett rajtam Nem tudom ma a telített álmokat kiéljem magam adjam e mámort akarjam vagy a Törékeny szerelmet ne akarjam lelkem könnyfelhői bennem bomolnak Törékeny szívemben összecsordulnak s a könnycseppek Találkoznak s mint a víz a patakba összefolynak! Megérzés Érzem egyszer visszatérsz majd megjelensz fénylő árnyakon majd s csókok közt feledjük a sóhajt a fény megérti éltünk mását s eloszlatja a sejtelmek suttogását Körülöttünk égő gyertyák meggyújtják a pislákoló homályt s Távol tartja az Idegen gyanúját léted más dimenzióból ideszállt lelked száll felém mint sirály! Villogó szemed suttogja Várj örökké Várj! 32

33 Csend Csend van suttog az éj valami megérint hozzám ér Távol vagy Tőlem: De gondolatod Itt lehet s érzem Te voltál nem a képzelet Tudom biztosan te súgtad a nevemet! Gondolatok Jeledre várok gondolatban s figyelek várok ébren, égve! Él a képzelet vigyázok, mert törékenyek a Tőled hozzám szálló jelek! Fények Hova lett a lelki fények csillogása: Hova lett lelki öröm csalogánya álmok és remények mennyországa! Hova tűnt a lélek tiszta forrása mely az élet vizét malmára hajtja? Hanyatt homlok tűnik Tova Elborul a nap fölébe Nem süt már a nap fénye Fiatalságnak már vége az álmok sora lassan elenyész a gondolat az elmúlással szembenéz. 33

34 Gondolat Gondolatim a világban körbeszaladt mindenhol látott szép dolgokat rövid ideig ott maradt! Egyedül éreztem magamat! Sehol nincs ki engem meghallgat szívem kinek mondja el panaszomat egyes egyedül vándorol a reá hajló ég alatt! Szerelem A szerelemnek nincsen Teste De testet ölt az emberbe úgy érezve! Fáj a Testünk lelkünk szívünk tőle ha csalatkozunk az érzelmi szerepkörbe! Szenvedünk a szerelembe időről-időre. Szálló álom Álmok színe-nedve Átitat lelkem keresve elmém Teli álombeli fénnyel szívem fellobban a mélyből a vére piros lüktető színéből én és a csend zokogunk a léttől nem félünk a halál sötétjétől. 34

35 Magány Jó éjt magányom selyem paplanom hever az ágyon Én is heverészni vágyom Nem is oly nagy a kívánságom Nem nyughat a lélek ha árva süketítő csönd magába zárva bolyongok le-föl a szobában mint a rabok a egyedi zárkában Ketyeg az óra néz reám a száma mosolyog rajtam az Időmúlása! Pislákol a gondolatom leállva Jó éjszakát a magánynak kívánva... Találkozás Szemeink találkoztak mint kigyúlt élő lángok Találkozásunk fénye áldott Véres Torkunk kiáltott hiába a fénylő napok ha egymás nélkül múlnak se éjjelünk se nappalunk: szerelem lázában idegenek vagyunk. 35

36 December Hozzám szellemek járnak éjjel Hang nélkül jelbeszéddel Hallgatám üzenetük Mit üzen nékem halott szívük S a csillagom fent figyel Mit üzen köztük a jel. Vigasz A Te vigasztalásod Jelenti nekem a valóságot Elloplak magadtól az én szerelmemmel Ennél veszíteni nem tudnál szebben. 36

37 Vágy Valakiért a vágy hosszan élhet ha a Vágytól többet remélek megkapom amit kérek s így félreállnak a fosztogató évek. Büntetés Büntetésem bűnhődésem bűntudatom nincsen nem érzem hogy lenne Vétkem Nincs helyem a földön Nincs helyem az égen szeretet nélkül lebeg a létem Halálos sebekkel szenved az éltem. Élni Végtelenségben élni jóságban Hegyként magasan állva Vízként test nélkül folydogálva agyagba gyúrt szellemmel hálva mely egy napon leheletből életre kap a sárba bölcsként óriás ős fába! Szélként a földet bejárva... Lehet hogy így van fölírva az égi Karmámba. 37

38 Hitem Eddig örökkön lábain állva őrült sebességgel gondolat körbejárja a hitem ma már hanyatlóban zárdába zárva csalódott szerelmi Varázsok álmában öntudat hitszegése Konokul Várva a hitvesztett haláltusára. Szélvihar Odakinn hideg szelek fújnak mint akik valamiért bosszúsak se keze se arca, s belekap a hajamba fölemel láthatatlan karjaiba csak a süvítő hangját hallatja a földön nagy az erő hatalma... Szabad Szabad vagyok Mégis meg vagyok szállva Gondolatim a Világot járja szabadsága nincs kalitkába zárva szabad áramlásom melynek Tenger nagysága mely értéke drága gyémántkövek ára szabadságom élem mint kőszikla magányba. 38

39 Fénylő látomás Ha arra gondolok hogy meglátlak újra Keserű fájdalom a Torkomat fojtja Zárdában fogoly az érzelem útja Ha itt vagy tudva: ki mondom máris a múlt idő múltja Pillanatnyi fények szívem ajtajában Kikísérik jelenléted bánatában az utca sarkára magában. Bölcs gondolat Időnként reám szálló gondolatok Terveket szőnek bennem s jönnek szebb és szebb áramlatok a megvalósulása ritkán lát napvilágot olykor a gondolat megszüli amit látott! Az agy ott él a zárdában: s kinn a világot ha kívánja körbe járja s a gondolatok ezrei szállva elenyész az elmúlásba: De! Az is lehet hogy hasonló gondolatokkal találkozva Az éter hullámban közös akaraterővel Eszmék, forradalmak sok-sok hasonló mása Így jöhet el együttesen a Kapcsolatok a gondolatok szállva s a megvalósulás fényes ruhában belép a nap világába az együttes létrehozásban... esetleg a kutatószobákban? 39

40 Az ég Az ég küszöbén Hiába kopogtatok én Pedig minden esete nagy ott a fény Netán csillogó báli rendezvény? Ékeskedik a mennyek tetején Nagy titkok szövik át az univerzum elől az ég falát senki semmit sem tud, se lát hogy mi történik az égi rácson át! Őrület így élni semmit nem tudni csak a láthatatlant kérni a Titkok ezreit jó lenne megfejteni. Az ember szállhat az űrhajóban a lét tudása mégis a nulla Van egyáltalán az embernek hona Kitől kérdezzük meg miért élünk s miért jöttünk e bolygóra Nem ád feleletet a fénylő ég otthona! Helytartó Sem az ég felett, sem az ég alat Nincs helyem a földön egy darab mint börtönben: Körülöttem rakott falak Emésszem el önmagamat? 40

41 Lidérc Reám szálltak különös álmok félelmetes lidércnyomások Ahogy nézem: félig igaz, félig homály az emberiség őrjöngve kiált meg kell ölni a fekete sárkányt sok helyen úgy nézik mint Bálványt Hangokat hallok, Valaki üvölt senki nem látja: eltűnik a föld már nincs több belőle csak egy kör: fázós éhség, szomjúság gyötör Ébrednék fel a fenének köll ez az óriás fekete szörny betakarta az eget ember a napot már meg se Ismered megfagy az élet: semminek nem marad nyoma elvész a föld, se híre se pora Álom ez rajtam vagy A Valóság súlyos nyoma ütött fejünk fölött a végső óra bárcsak álom lenne ne érzelmi utópia! 41

42 Felhők bosszúja Sötét felhők szövetkeznek Hogy a földön mindent Tönkre tesznek megakadályozzák a napfényeket véget vetnek az életnek Ezredeken át a földiek mit tettek? Ölik egymást a nemzetek Rég elültették a paradicsomfát már nincs rajta egy ág olyanok az emberek mint a sáskák az égi javító intézet hiába várt az ember gyarlóvá vált Tönkretette a földi otthonát Már nem terem se füge s pálmaág! Lehanyatlik a világ Nem tűri a sötétséguralmát! Éj Sötét az éj, mint a lecsukott szemhéj Üt a toronyóra: gondolatom nem tér nyugovóra Kinézek: távoli ablakból pislákol a fény Lehet hogy úgy vannak mint én! Ott is gyötrő csalódás bántott Kínzó vágy szerelmi álmok a szívnek valaki ártott vagy a Halál a kaszával a gondolatra szállott. 42

43 Szomorúság Ha az ember szomorú kesergő Halált jelent néki akár a szellő a lelke ilyenkor nem száll olyan mint a sebesült madár Az egyedüllétben elpusztul, érzem a vágyak éhségében a lélek ilyenkor nem világít Tehetsz érte bármit a szívem majd kettéválik. Távoli fény Jöttél felém megfogtad két kezem A szemedben égett a fény Suttogta felém az érzelmet Egy Távoli régi ősi üzenetet. Gondolat Utolértelek s te visszanéztél mosolyogtál s nem féltél! A rövid éltemben beléptél ne maradj meg csak emlékezésül szolgáljak én neked egy életen át felüdülő pihenésül! 43

44 Hajnal Alig hasad a hajnal Írom a verssorokat szürkülő Fátyol a csönd Lopakodik a virradat ha bejön a szobámba megtekinti a verssorokat! Csend Köztünk a csend világít Látom mindig fénylő pupilláid A némaság ajkadon a szerelemtől kivirágzik Gondolatunk egymáshoz száll A tenger mélyén is összetalál. Téli alkony A szobában álmodozik a félhomály gondolatban látom búcsúzóul ahogy arcodra száll! A kandalló is még élvezi utolsó parazsát. Lassan elfújod a gyertyát: majd lefekszel reám gondolsz csukott szemmel gondolatom simogat szemeimmel mielőtt elalszol gondolatod kutat hol vagyok? S benned élek mint egy emlék Mielőtt álmodból végleg elmennék. 44

45 Este Sötétedik a végtelen este alkonyra hull az élő holt teste minden nap eljön nem múlik kedve! Szobámban ülök a sötétben bevilágít engem gondolatim fénye: miért pocsékoljam az energiát a lámpa fényre Látom a világot a napfényben látom szemeid Világát a sötétben mindent látok holtan élve Pedig szemeimnek darabos a tükörfénye. Napsugár Az Idén keveset süt a nap borús az Idő nem jön felém meleg áramlat. Felragyogtatnám szívemet ébredjen fel már megvirradt! Ne szőjön örökké álmokat viruljon, éljen benne süssön a nap biztatom Térjen magához öltse fel a csillogó vágyat Ne szomorítson engem mert bennem előidézi a szánalmat. 45

46 Utaimon Csomagolok útra kelek Fáradalmas utaimon Kialvóban vannak az örömök Elhagytak az utaimon a sikerek valamikor valami úgy érzem kettépattant bennem Nem védekezik a fásultsággal szemben kialvóban van az életkedvem! Nem jöhet már új az életemben... Magány Szobámban Társalgóm a magány Távoli kékség mereng Lelkemen lebegő csapdosó szárny Köztünk erdő hegycsúcs áll lehet ezerféle akadály gondolatom hozzád Talál! Nyom Láthatatlan lépteidet keresem az utcán a fűben a réten Körülöttem Topognak érzem benne vagyok a közepében Nyomaid körbe vesznek Nyomaid uralják a lelkemet. 46

47 Ábránd Hangokat hallok már régóta Valaki hív Harcok folynak bennem Velem Valaki párbajt vív! Egy gondolat, mely ismeretlen állandóan jön velem szemben olykor elrepülök gondolatom szárnyán megpihenni kéne fáradt lelkem árnyán ott ahol a madár se jár. Miért? Miért érzem olykor üde ifjúnak magamat olykor úgy érzem hogy száz év rakott elém falat egyik véglet ringat a másik Véglet agyoncsap miért nem élhetem a való Igazat? Egyszer hív a magas Ararát kezemben leng a pálmaág olykor hív a sötét alvilág hogy ne éljem tovább a szemem bágyadt világát. 47

48 Ég alatt Az agyam jár mint egy gép bele van ültetve az örökös emlékezés mely olykor földre dönt Nincs közte nyugalom rés! Megvakít a sötét elnyeli előlem a fényt a lelkem síkja hallgatag a szívem homoksivatag egyedül vagyok a végtelen ég alatt. Vízfolyam Előre halad a vízfolyam én is haladok akár a rák megfordított irányban. Így kitűzött céljaim hátrányban. A folyó elrejti rejtelmét Tisztítja medrét s vizét őrzi a láthatatlan szellemét! Az én életem értelme már rég Velem ellenség: velem ellenkező irányban jár értelmetlen szándéka hálóját vetette reám! 48

49 Idő Szeretnék időn kívül élni Időn kívül elidőzni az égbolt az agyam gömbölyíti! Ami ott történik gondolatimban reám vetíti! Szeretem a mélységes csöndet benne a Titkos ismeretlent a holtakat keresem az égen fenn Rajtam látom a szemfedelem. Hallom ketyeg az óra jó lenne átmenni egy szebb dimenzióba már kiált felém egy hang megszerkesztett fölvételim már az időutazásban van már nem vonz a földi rang! Áldott dallam a lélekharang. Virág Úgy érzem érzelmeimben valaki mélyen elárul gondolatban nagyon fázom begombolom a kabátom sirat az esőcsepp csöpög a fáról Ilyenkor a virág szirma is bánatosan bezárul! 49

50 Az idő Kinn az idő hirtelen lehűlt az arcunkról a mosolyt elvenni néki megint sikerült sárguló felhő Benne ül a jégeső minden várakozó néma suttogja a szellő Ki lesz ma a Préda mit tesz halálban a jég szeme mi ketten vagyunk egyek szívünkben s egymásért szívünk még is jajveszékel. Szerelmes levél Valamikor írtam néked versben egy kis levelet a réten a búzakalászok lengenek nélküled a lelkemben örökké a felhők növekszenek a könnytől megnőnek a búzaszemek. Írd meg mikor látlak újra Az égnek cserébe mit tehetek Ne áruld el szerelmünket olvasd el többször levelemet megszépíti az életedet ezeket a sorokat neked írtam senki másnak, csak neked! 50

51 Árnyék Ha közel volnál árnyékodra hajtanám fejem Körbe simogatná érzelmem átkulcsolná árnyad a Vágy éreznéd belőlem áramlatát Bár lehetnél a kertemben egy viruló rózsaág Így láthatnálak legalább vagy mint a Tengeren egy szürke elérhetetlen jajgató sirály mely az élet harca elől a gond teli est elé száll s a közelemben Így nem lehetsz már! Érzelem Ó érzelem bánatos ármány legyen bármi csak ne az árvaság s a magány arcomról tűnjön el a bánat ránca mint ahogy a tavaszi szél is a sötét felhőket szétfújja Legyen neved álomteli nyugtató számon mint ezüst kehely csókjaimmal átitató! Hangod éjjele beterít Ordas éjszakákon szenderít! 51

52 Madarak Daloljanak néked a madarak Én melengetem szívemen a dalokat puszta országúton Illatozzék néked a virág Bele lehelem lelkem sugalmát. Termékenyítő csókod már késő másnak adtad de lelkedet befogadtam. S a hívó vízhangom hallod a hegy alja Tövén amint kiáltja szeretlek én! Lelkem Lelkemben keresd az utat mint viharos Tenger morajlik az érzelem bennem mint a hegyen összedőlt vár a romok alatt lelkem hever a porban összevegyülve már. A fennsíkon reáhajol a virág A szél is tisztelettel odébbáll s a madarak sirató éneket csiripelnek Térdre rogynak a várromok a pogány szellemben élő Isteneknek. 52

53 Vár Tornyaival az ős vár ott fent a hegytetőn áll alatta a viharzó tenger moraja az Időt az égen s földön mossa zsongása kábít áramlatok örvényeket a vízen hordja s elnyeli egy másik dimenzióba. Szavak Elszállt szerelmed s élted a holt szavaid emlékeztetnek felidézve újra élnek holt verseket ha idézek életre kapnak bennem mind csírázó búzaszemek hogyha elveted! Keltsd életre versemet Hogyha egyszer elmegyek S érezni fogod ahogy könnyem pereg! Sírom Síromon rajta lesz egy fénylő könnylepel ki voltam majd nem szerepel azért hogy a csendjét senki ne verje fel Engem élve is vonz a némaság esetleg kijön síromhoz egy jó barát De ha Távozik simítsa el lábnyomát. 53

54 Kincs Szem Szemünkben vágyat ér a Vágy ha messzi is vagy Tőlem összeér bennünk a vágy mint egy hídon át úgy a vágyon vihetjük egymást át Virágsziromból lelkünkben ott illatozik egy virágos ágy mégis áll és vár a vágy! Szív Felemelkedett szív bármily magasra mégis le kell néki hullni hagyd sors keze még egyszer a szívem virágba borulni Az ifjúságnak bennem meg kell halni kincsét a szívnek jó lenne mélyen elásni... az találjon csak reá ki hűen tud reá vigyázni! 54

55 Vigasz Akárhogy rejtem az élet legyőzött engem kosarak ezre nőtt fejemre nincs már vigasz életemre. Halál Az éjszaka bennem hál én nem alszom gondolatim körbe jár kint leülök a földre nézek elém egy gödörbe jobb lenne ha fordítva lenne láthatnám magam szép fehér lepelbe átütne rajta lelkem fénye mely a magasban száll a gödörben kihűlt a testem már meglátja ki arra jár hogy fölöttem huhog a hálál! Az ég Csillagokról álmodik az ég pedig látja naponta a fényét Rég múlt homályból valami vonzza mély időkből maradandó az ember csillagporos sorsa. 55

56 Ajkak Tegnap ma és holnap a vízcseppek összefolynak megtalálják egymás felé az utat. Csillag útján is jön öröklet s hallgat ugyan azok az ajkak egymásra reá találnak az elfelejtett csókok befelé hallgatnak. A napsugár Kel fel a nap Pirkad az ég alatt jön hozzánk naponta másik hazájából arany színbe öltözve fények országából Körbe járja az eget sugarai simogatja a földet élteti az emberiséget mint mágikus tűzmadár fejünk fölött Több fényévre jár Fáradhatatlan erejéből él! Az örökkön áradó napsugaras fény. 56

57 Fájdalom Miért fáj az nékem Ha felhők Vonulnak az égen benne látom a Temetésem lovas kocsi gyászmenet Nincs senki a kocsi mellett Kihaltak volna az emberek? Meghalt volna a szeretet s engem ő temet? Vér ár Bennem folydogál egy titkos felsőbb ár véremben sejtemben élem váralom a harctéren bensőmben égve élem át a lelkem hangulatát lecsukom szemem fáradt a szemem fáradt a szemfedelem s megszűnik a Viharos ár s a vérem már csak lassan folydogál. 57

58 Te és én Te élsz a mindennapoknak én csak átélem a napokat! Te gyorsan kelsz, jársz, kiabálsz A tennivalóid hívnak s nem vársz Velem az Időm kiabál ordít felém, üvölt s nem vár a várótermem is sóbálvánnyá vál Lejárt a várás Ideje Ütött a falióra különös jele ami szép volt zárd emlékeidbe Ne várj senkire Tovább! Én mondom magamat örökálomba ringatom Jó lenne nem fölébredni a holnapon. Szalmaszál Szalmaszál figyelj már gyöngébb vagy mint gondolnád elsodor a víz messzi táj a végén vár reád a halál! Érzelmem is sodródik viszi a hullámzó ár Érzem elnyeli az örvény ott ül a könny a lélek szemén! 58

59 Vágy Hallgatok mint madár amikor valamitől fél megérint valami! Hozzám ért egy tárgy? Nem volt más csak a vágy sodródik felém Titkon csendes az éj Kinyitom szemem látom nagy a fény bejött hozzám a szenvedély. A fény Ha elmegyek az arcod hosszan nem feledem a szívnek fájni fog de a vigasz benne a kegyelem Találkozni fogunk még Tudom Valamikor egy fájó távoli úton s szemeinkben látszani fog a szerelemtől a bánat s már a fénye nem ragyog! S mégsem tudjuk temetni a bánatot. 59

60 Távoli születésnapod (Siklósi barátomnak) Már meg vagy születve már meg is vagy fürösztve óh Istenem ha Édesanyád itt lehetne elmondaná néked mily nagy volt a fájdalom De benne ragyogtál te kisdedként mint arany a boldogságon csinálod egy életen át a dolgodat mert dolgozni megtanítottak sokra vitted az életműved s pályádat nézhetik körülötted példádat Pedig nem fürösztöttek tejben vajban Bölcsőd melyben ringattak szívedben maradt A baranyai dombok alatt. Végső románc Lehetsz te bárhol ha elmész tőlem lehetsz idegen tájon szemeim keresnek, kutatnak az égi uszályon,, a Tenger hullámon Egy láz lesz a találkozás egy ordító véres kiáltás minden elmúlt ami szép volt Elmúlt a szerelmi fénylő nappalunk S e szörnyű úton Idegenek vagyunk. 60

61 Múló idő Múló önámítás e világon minden perc boldogság a világ melytől megnő a fény úgy érzed vakít az ég tetején. Menekülünk a magánytól a vágyon kívül keveset kapunk a vágytól sóvárgunk, s félünk, a nem beteljesülés lázától. Álom Magamat örökké álomba ringatom Álom közepette is csalódom Jobb lenne nem felébredni a holnapon Csillagok Ragyogó égitestek örökké a földre lestek legpompásabb egyiked a gömb csillagod százezrekre rúg a Társas csillag halmazod A Tejutat poroljátok mint fehér fénylő sörétű ló rajta az ezüst patkó. Káprázatos az éjszakában, de a Herkules csillaghalmaza csillogó ragyogó Tömérdek halma több millió! 61

62 Művész Különös művész a szél Homokkal dolgozik művészi stílusa folyton változik ahogy így nézem: tetszetős a műve jellegzetes formákat alakít legismertebb műve a félhold dűne homokszobrok sora egymás mellett s körbe a homokdűne él s a gerince olyan mint a borotva él s a mozgó szobrokat megváltoztatja a szél! Afrikában 400 m magas homokszobor is él! Paradicsom aranyalma Szerelem almája a paradicsom az aztékok s a maják Ksitomatnak hívták Bogyói ízletesek voltak színei zöld piros - sárga azt tartották a maják, hogy szerelmi a hatása XVI. században az olaszoknál édesebb sárga fajta került az asztalra neve pomodara azaz aranyalma minden paradicsom fajta ős neve szerel arany Alma 62

63 Ausztrál levélpók Hol volt hol nem volt Ausztráliában volt és van egy fajta levélpók levélből összepödri házát jól kibéleli, nem spórolja nyálát Közepében nappal alussza álmát De ha eljön az éj, mely néki kalandról mesél Kidugja a házából csalétek bénító telefondrótját mely háza közepéig hírül szolgál a dróton behúzza házába a rovar zsákmányt. Szabad szív Óh lelkemnek szárnya Te vagy a mennynek adománya általad a Drága felség szabad mert Te vagy ékes patrónája általad a szívnek gazdagsága a dicsnek mély kútforrása belőled fakad reám! Óh Te vagy a szárnyaló szabad madár arany tollal ékeskedsz az ég árnyékán. Téged semmilyen kincs nem ér el fennkölt szárnyaló szépségeddel... 63

64 Ború Elborul fejem fölött a napnak fénye Nem jöhet sose fölébe Ha rágondolok a múló évre Elmerült mint gyűrű a víz ölében Itt a földön minden hasztalan Fiatalságom hamva oda van. Hit Már nem tudok hinni senkinek a sors bármit hoz felém csak élem életem az alkonyat felén Hitem tört árnyán csüggök egyedül árván mint hajótörött a hajó szárnyán. Múló idő Fut az idő szalad szállva mint az éj hajnaltájban Hova lettél álmok fényes palotája Hova lettél fénylő csillagom mely ragyogtál nékem egykoron oszlik az ismeretek fénye nehogy lemaradjak eljött idejében. 64

65 Ég ura Bagara Temploma arannyal kirakva gyönyör kápráztatja Homályos börtönöknek ember a rabja Nyomor és kín bekiált a Palotába ember mint férgek a pocsolyába Istenek Királyok hol vagyok élvezitek az emberi Nyomor játékot! Az emberi kín már rég orra bukott! Hiába az arany Isten oltárán Hiába a Drágakő a Király Koronáján Hiába a Tömjén az oltár oldalán Hiába a Kupola a Panteon oszlopán a századok Rettenetes Véres Táncot járnak fölszáradt a Vér a kiszáradt fa alatt és régi vér fölött milliók fohászkodnak s az isteneknek áldoznak! Éj Odakint langyos az éj gondolatim hullámát lágyan kint fújja a szél. bódító virágok illata leng ábrándok érzelmében él az éj körülöttem zenél szemem hajnali harmatát hintve szétfútta a lanyha szél. 65

66 Természet Lám mily szép a Természet békét s nyugalmat árasztó csobogó vízesések! Bús tücsök bánatát ciripeli Zenéje esteli Mindenben a zene ott él Források vize zengve útjára kél! Lehunyt szememen élő gyöngyszem útra kél fájó szíven a húr fájdalmával elcsitul Távoli morajló szél békésen elcsitul a csönd ölén! Halál Halálom látom bejött a szobába befogadta az éji álmom egy Tágas Teremben gyönyörű ágyon fekszem virágillat árban Kiterítve rajt a hajam mint Virágpaplan Haldokló gyertyák közt látom magam és a hajam, készen vagyok az életen feláldozva hajamért odadobjam, Nem sírtam e különös gyászban A halálos terem gyönyörű halálában. 66

67 Szem A fénylő szem olykor a sötét fogja amíg jön egy színes álomkép az erő a vágyát bontja Vajúdó szíved reá dobban S a remény szemed tüzében fellobban. Kínok Olykor halálos temérdek szürke kínjai ér el rémítő kínzó szenvedéllyel aztán látom az Ígéret tiszta sugarát s leveszi rólam a gondolat nehéz súlyát! Szerelem Az éjben Kedvesem haja Feketén zengjen akár a Tenger morajlik - sodródik összevegyül a csenddel, könyörgése fénylőn a simogatástól zengve énekel. Tested égő palástja simul s én fekszem lábadnál boldogul. 67

68 Költő A költő élete gyötrő Körülöttük a világ néma Lelke örökszárnyaló a gondolat ábrándos méla a hallgatás szépíti életüket a hallgatásra tapasztják fülüket s örök vibrálásban élik életüket! Mező és madár Mihelyt alkonyul a mezőn madár éneklés gyúl a fán vagy fészekodún mulatós módon az idő lassan alkonyul! Tudják, hogy Ráborul a nyárra a mulandóság fátyla és ringatja magát a hűs álmába ó utána madár őszi dallam szól a Vándorlásig szakadatlan. 68

69 Öregen Jusson eszedbe Teremtő Istenem Ígéreted dicsőség szerelem mit egykor adtál énnekem. fiad: gondolj reá a bajtól-bajig vándorol Fölsebzett szívvel a bánattól Tüskébe lép véres a lába Fáradt a csontja de mind hiába Nincs anyja és nincs apja Nincs kedvese nincs senkije szívébe ment a tüske Kinek mondja el panaszát meg nem hallgatja senkisem Istenem Tűzben ég szavad a szűk Torkon megrekedt és vágyva vágyja most a jajt, mikor jön felé az ehó hang. Elmenni végre Mily szép kék az ég amit őriz a szív eleven még vágyban égni Távol sóhajok mint bércek ámulatából Elmegyek hogy hallgassam A tenger vizét mint csobban Ott búslakodjam magamban 69

70 Erős hang Kellene nékem Zengő szó erős visszhang ehó erős hang erős választ adj nekem erős érzelmem a szerelem! Hangos sikoly ne legyen se gyötrő gyöngeség nevemen erősség legyen az erényem! Szentély Nékem a legmélyebb Titkos nyugalmas csend a léleknek szent! Ott ahol hallgat a madár ott ahol senki nem jár Nyugalom árad s a csend Tova száll szemed fényében a szerelemég s vár a csendnek árnyékán! Tükörtó A felhők úsznak az égen S mint hattyúk lebegnek a víz tükrében a Te képed is előttem lebeg a vízen mint múló emlék melyet a víz sodor el s az Idő hulláma minket ketté szel! 70

71 Eső Megyek az úton sötétlő árnyékok, mintha követnék lépteim hallgatom megeredt ólmos eső kopog a vállamon. Megyek elhagyatottan téren át. Zuhog, csurom víz vagyok, sóhajtva magamba hallgatok. Fényes napnak nyomába szegődnék! Egykori derűm s kedvem elenyész sötét felhők reám omolva szívlüktetés, szomorú lelkemnek gyászjelentés. Nyírfa Kertünkben a Nyírfa Jajgatva beszél a széllel Kibontott haját a szél választja széjjel! Szemedre s hajadra emlékszik hogyan lengett a szélben csevegett hozzád halk beszéddel ahogy ott ültél a fa alatt a lelked telve hegyvidéki csenddel. Szerelem Szeretném ha szeretnél ha szememben virág lehetnél ha te éj vagy hajnal lennék Igazgyöngy ék hajadban Fény csillogás a harmatban Ha forrás vagy szomjam oltod érzelmünk szikla közt csobog! 71

72 Jövő Ha egyszer elmegyek Tőletek Nem tudja a hegy a föld a víz Időálló s meg van nélkülem a felhő az égen a virág a réten végtelen meg vannak nélkülem Én halandó szerelmed nélkül hogyan létezzem Hisz csak a holtakra emlékeznek a földbe búzát vetnek A kenyérre így emlékeznek Létezésem megszabja a vérem Lüktet a szerelmed szemében... Lelki titok Nézd a nevem nem szerepel Lelkemen utat keresel a nap s a hold Testemmé válik ott Időzöm köztük gondolatim tőlük világít! Feltárni a múltat késztet valami! Várnak az összedőlt romok Pogány Istenek s templomok ősrégi sirató énekek visszhangja a múltból beteríti a fügefa kerteket gondolatim a szerelem mágiája átülteti az örök valóságba! 72

73 Arc Le lehet olvasni az arcodról a magányt Homlokod sápadtabb mint gondolnád Tekinteted szomorú szemed sarkában ott villog a bánat lomha telített könny árnyak s félénkség rebbenti szempilládat! Torkod keserű elhagyta a derű szíved lassan dobban jobb lenne holtan. Távol Nem vagy közel hozzám lázong szívem szám közelséged akár a völgy ölén az elveszett sóvárgásom nem érzi szerelmed. Szerelmem néked akár esőfelhő is lehet feletted hullatva könnyeket. Szomorú a szerelmem mint hótakaró alatt csukott szemmel alvó virág ha köves erdő csendjén kikeletre vár. 73

74 Panaszlevelem visszhangja Alázatos folyónak Teremtett az Isten Visszhangom nem hallja senki sem meg vagyok alázva végzetem a víz forrása meg nem szabhatom a kialakult torkolatom! Ki mondta ki ráma halált Testem nélkül is végtelenség vár se éjjelem se nappalom visszafordulnék a partokon lázongva de nem lehet! megvasaltak az Istenek velem kezdődött a világ kezdete. Éber álom Reám a lombos fák Vigyáznak éber nyugalmával az éjszakának Vágyam mint csupasz madár reszket álmok nedve átitatta a lelket. Színtelen reményem Vesztét már látja mint koldus a félúton sorsát a Puszta esthomályba szerelmem az úton bőrig ázik mint tépett levél a szélben ott cikázik sóhajom már nem fáj a csalódást megszokta már. 74

75 Márvány Sorsom kemény árnyán olyan lett szívem mint a márvány éles fényt magukból ontják s mégis bennük van a néma sötét szomorúság Lelkemben vihar készül sziklák márványa megmarad rajt mint síron emlékül s agyam a vértől duzzad nem hűl elmém dombja szétpattanni készül... lelkem vigasztalan védtelen s révül. Szív A szerelem a szívben zokog a félelme névtelen Tárgytalan síró elem szél süvít át a pőre lelken ölelhetnek Téged végtelen akkor is szíved szüntelen védelme nélkül él az érzelgő testetlen szerelem. Eső szitál Eső szitál a fák alatt Ilyenkor a sóvárgás sanyargat a boldogság mely egykor pihent a szívem alatt madárként elszállt az ég alatt csak is az elmúlásban remélem a Nyugalmat. 75

76 Magány A mélyből fellobog lelkem mint égő tüzelő fáklya szomorú zokogó éjszakában én is Zokogok nélküled szívem árva a magányos magányban. Alkonyat Alkonyati szélcsendben gondolatban hozzád szállva gondolatim szárnya hozzád ér s a szenvedély suhogása most már kettesben szállva reád borul érzelmem szikrája reád vetül a félhomályban. Tenger Leszállt a nap a Tengeren árnyékában a víz sejtelem! Ajkával csipkés habját csókolva Álomteli színek játszanak hódolva a nap alkonyán a víz Tükre fölött egy fehér hajó árnya odaötlött a Tenger Drága fényét fitogtatja a sötétben is mint ékkövét úgy csillogtatja. Olykor a Hullám szikrákat vethet Csobbanása nyugalmat áraszt De bárki élőt eltemethet! 76

77 Igaz álom Óh gondolatvilágom Te a legjobb barátom mit tegyek várom tanácsod... Figyelj! Mondom néked én a gondolatképed Ha az esthomály lázadva reá hajlik a sötétben szól hozzád a Kuvik, s mint bús madár Fejed fölött keringve száll még egyszer menj ki az éjben érezd a szerelem illatát a sötétben Kövesd szívedet lábad bármerre is járjon szemed felnyitja a szerelem mert Tőle nincs szebb e világon. Rejtély Élővilágok fénylenek bennem a csillagok rejtélyét érzem a Hold ezüstös árny az éjben szívemnek simuló palástja Irigy az éj a csalogányra Mert vidám s ő szomorú árva... De a szemed fényes villanása a sötétben megmutatja utamat mindig reám vigyázva! 77

78 Elme Az elmém kóborló bolyongó, bolygó Nem találja nyugtát, mindent észrevesz. Utána jön a stressz, mely mindent rosszá Tesz. És nyugalmam Többé nem lesz! Jobb teszi az elmém ha a kíváncsiság belőle elvesz. Karácsony Az Idei Karácsonyon részt vesz megint a bánatom fenyőág és gyertyaláng ölelkezve egymás oldalán hűséget esküdtek egymásnak talán? Karácsony éjszakáján Vendég nálam a magány Hosszú évek óta mindig reám talál, mert a kedvesem elköltözött a Temetőbe. Születésnapi köszöntője a Karácsony szent estéje Legyen a jó Isten véle. 78

79 Virág Három szép virág Kinyílt a szobámban Télen gyönyör nézi az év Decemberében. Egy fehér ciklámen Kinyílott már elég régen, ő volt az első gyönyörűségem. A Rózsaszín kaktusz egyfolytában csüng az ablak fényben, hosszan virul, behódolt nékem. Nemrég lett szobám vendége egy mikulásvirág, ő hozta el szívem Karácsonyát. Milyen boldog az ember, Ha télen nyíló virágot lát, nyáron ennyi szeretetet nem ád a virág. Lélek Az elme sötétsége a lélek üressége e kettő ha nincs egységben meddő marad az ember Termése! Narancs Illatos erdők, ligetek citrusok narancsfák Bőröm beissza erős Illatát. Illat, mely nékem erőd ád.! 79

80 Bodzavirág Mosolygó, nevető Bodzavirág Te hazád az egész világ. Nem veszik észre az emberek, hogy az életben szükség van rád! Velem Mi történik velem, nem a csönd az életem, körülöttem Viharok dúlnak egyszer majd csak elnémulnak az élet széttépi, ami szép ahogy kimondom már csak emlék milyen jó lenne még ha a boldogságban fürödnék mielőtt a másvilágra elmennék. Rapszódia Felhő - felhő miért vagy kesergő bánatosan lógsz akár egy szemfedő egyre lejjebb ereszkedik lejön már a homlokomig betakarja a bánatomat Temető, e bús gondolat! 80

81 Vigasz Ne keseregj szívem Bízzál énbennem Egy napon gondolatom neked is vigasszá válik megfordítja a búbánatot az út mentének vége már látszik s mosolyogva kivirágzik. Élet Óh örök szomjuh élet sóvárgó vágyban élek Ne alamizsnát hints Felém kérlek: én tőle többet érek! jövőm nincs, már csak a múltba nézek abból is csak bú fakad szomorúság rám szakad Nyári meleg esőben Könnyem hulláma áztat Nem hallják a szív kiálthat! Az élet már semmit sem adhat örök álomba merülni jó lenne a gyönyör Terhe alatt. 81

82 Ország Búnak országa Itt tanyáz a szobámban Hervadt őszi Tájon nincs madár az ágon Elhagyott reményem már csak múló álom Nincs nékem senkim sem ezen a világon! Csalódás Minden nap valakibe csalódok megbántanak Idegenek Ismerősök barátok úgy érzem nem adok reá okot Fáj ez nékem jobban, mint ahogy gondolnák nincsen senki pártfogóm annál több a megbántóm szívem egedül érzi át a fájó szavak árnyékát Le akarnak tarolni magukat Többre Tartják Döntse el a Teremtő ő mindent lát Értékeim mérlegelje majd odaát! 82

83 Fény Fényben születő minden ember a Napvilágra jön ékes fénnyel s a fénytől feltöltődik erénnyel a fény az újszülöttet körbe ölelve meghatározó egy életre a Napnak minél erősebb a fénye annál nagyobb lehet az ember tudása, mely egyben az ékessége. Tél Domboldali havas Tájak a fenyők Téged körbe zárnak Mindenütt a hótakarók egymagában álldogáló hegyi kunyhó előtted befújta az utat a hó! Sors Hallom a sors szavát Ad még egy éjszakát Erre súgja az ösztönöm messzire elköszön. 83

84 Egyedül Mindenki mellett egyedül Vagyok ha nem is sírok mégis zokogok. Kitaszított engem a világ érzelmeim némán rád kiállt elhagyott a fájó boldogság kint az utcán egyedül sírdogál boldog az ki végül rátalál szemem tüzétől sose nem fáznál bennem őszinte éned lelnéd meg mi ketten vagyunk a Tüzes fergeteg. Bécsi hó Kora reggel ébredtem zörgés hallatszott végtelen. Az ablakon kinéztem Előttem volt egy álmodozó kirakat. Ahogy néztem a fehérbe öltözött házakat csillogott a fénylő hó büszkén éreztette ő az Uralkodó! E kép vala számomra döbbenetes Mely egyben elkápráztató. Nem hagyja abba a hóesés, olyan ez a különös érzés mintha a világtól elzárna és e fehér szépségnek lennék a megkötözött fogja, mely fejem fölé csillogó fehér selyem hálót fonna!. 84

85 Csalódás Közel hoztak hozzám az érzelmek, még félig idegen vagy, nem ismerlek mégis mondataid sértő fájdalma kerget. Kevesebb az érdemet ha megbántod az énemet. Így a lelki sértődésben kevésbé érzem belőled a szerelmet. Patikai mérlegen mérni nem lehet csak a bánat méri, mely sose csap be engemet. Így az érzelmek küldik nékem Ha becsapnak az emberek, Mert ha nem, akkor az érzelmem tiszteleg. Éber Mars csillag Tegnap este az égen Bolyongott a szemem A Mars csillagon Vonzalmasan révedt gyönyörűen csillogva égett szinte lángolt lelkem haza Tévedt ő uralkodott, mikor megpillantott engem az élet egyedül állt ott s figyeltem e különös égi jelenséget, mint egy légi felszálló: kigyúlt s fénylett e Vörös szellem csillag Uralta az egész Teret! 85

86 Szomorúság Nem múlik a szomorúságom olyan az életem, mint egy fekete álom gondolatban a sorsom körbe járom úgy érzem az érzelmem Kedvesemtől elválasztva mintha Túlérne a határon. Fénylik a ruhám, ragyog megcsodálják a csillagok. De én üzenem nekik, akkor is egyedül vagyok! Nap és hold randevúja A Nap forró csókot adott a holdnak, amikor nem rég Találkoztak Napfogyatkozás, vagy a hold sötét arcfordulása? Mindkettőt megéltük Nemrég megmutatta Nekünk, a Világűr kilátó állomása. Holló Szívem remény lombja a száraz ágak fogja Reá dermed a fagyos hó bánatosan ül rajta a fekete holló híres vészmadár, mint jósló Károgással lelkeken vért raboló! Lelkem elé viszem gyászos feketében a hollóval együtt észrevétlen eltűnik a ködös időben. 86

87 Álom Nem tudok aludni, Kerget a meggyötört álom. Mi a vétkem, az agyam igen járjon Hogy megszülettem az a vétkem? hisz a Teremtő szeret engem hisz kényeztet mindenben csak a lelkem ürességben. Nem küld felém egy koldus embert ki szívében gazdag, s szeret a mindenek felett. János nap Karácsonyfa ráhajol a János napra Ünneplő fényt öltött a neved milliók ünneplik a világban ott virul a bibliában. Legyen részed az Áldásban A családoddal boldogságban. E szavak zöld ágával Érzelmeid lombja, csüngjön azokra ki a szíved boldogítja. Kenéz Etelka jókívánsága 87

88 Újévi valóság Szembenézek a valósággal s magamat nem áltatom, mert nincs áldás a hamis álmokon. barátok vannak még a mesékben Itt állok egyedül sok éve fáradtan, öregen az új évben, s nincs aki szól hozzám kedvesen ha gyengédek én és a lelkem, arra gondolunk mi ketten meddig mehet így árnyékként az életem? Testemben, lelkemben gyermek lettem előbb-utóbb elesem ha nem fogják kezem. Szomorúság Töviskoronája körbevesz szerelmesen E nem kívánt új évben! Január 1. éj Január elseje éjszakáján jöttem az ünneplésből hazafelé oly sötét volt az ég, nem láttam a lábam elé elbujdostak a csillagok sehol nem volt a Telihold furcsa érzés volt, mintha belefáradt volna az égbolt ő is ünnepelt, s nem üzemelt, nem árasztotta a fényt. Pánikot nem keltett csak figyelmeztetette az embereket, hogy ő nélküle élni nem lehet a ködöt küld be újév szellemének. 88

89 Óévbúcsú Megint elmúlt egy év. Lengve száll az elmúlt év, mint a szél egy pillanatra búcsút veszek tőle hátranézek bánatosan Integetve haladok előre, egyben a végére az előadásnak is vége bámulok az összehúzott függönyökre kisétálok a Temetőbe Pihenésre ál a kedvem. Ifjak Lövik a Petárdákat az utcán. Így búcsúzkodnak az óévben kurtán ripegnek ropognak, lövik a csillagokat nehogy megnyugodjanak, ha felnőttek rajta mosolyognak. Menny Gondolatban küzdök, örökkön kerget a jó útra terelget ha meghallgatom csak így lehet elérni a mennyeket. 89

90 Csillag dal Fut a csillagom nincs ki átkarol hamarosan az időm lejár hiába kérem ő nem vár édes szerelem Ne hagyj egyedül Tenélküled a szív megkeserül, milyen jó lenne Ha Itt lennél velem átkarolna minket a nagy szerelem megvirradt megint nékem besötétedett ha nem érezhetem a két kezedet! Szemem siklik, az ajtót figyelem Beszögelte őt a rideg életem Hogyha eljönnél egyszer énhozzám elfelejtenéd, hogy eddig hol voltál álmodozó ablakok fogadnák a léptedet szívedbe zárnád e fogadó képeket. Békési Gyöngyike Neved az fogalom Igazgyöngy az aranyon. Fénylő szemed, mint a gyöngyszem Tiszta nézés melegséggel. Lelked mélyében benne rejlik Szíved Igazgyöngye. 90

91 Békési Juditka Keleti neved azt súgja a Te éned meleg, buja a szívednek az a Titka a szereteted Igaz, Tiszta sivatagban oázis vagy a Kedvességed cserben nem hagy. Neved Isten rég fölírta sokszor emlegeti a Biblia! Kenéz Gyöngyi Gyöngyikém Drága gyöngyszemem megfogod újra két kezem Így mondták szüleid hosszú éveken mindenki csodálja ott szólt a gyermekben életen át benned a jóság, s érzelem családoddal a szeretet végtelen. Templom Templomon ütött az óra későre jár az idő nem találok nyugovóra, szertefoszlott minden álom. Keresem, de nem találom. Érzem a végzetem, nyújtom a két kezem. 91

92 Békési István úrnak István név a Karácsonyon Kimagaslik, mint a Torony mindenki ünnepel a névnapodon Ilyenkor soka fény a csillagokon. Köszöntenek Téged Dicsőséges István napon. Hold A holdsugár körbe járkál az arca hódolva éjnek mosolyog árnyán a Titkos Táncán behódol sápadt virágok álmán a Hajnalcsillag s leszáll egyedül, árván az éjnek őrzi Titkár némán a Fejünk fölött őrködő Holdsugár mélán Betekint a világ szemhéján. Várok Mindig csak Várok. Némelykor majdnem kiabálok. Kergetem a színes délibábot. Naplementét már nem látok, akkor is csodát Várok, Hátha meglátom még egyszer a rezgő délibábot! 92

93 Érzelem Az érzelem kinevet, hova tetted az eszedet! Vak vagy, nem látod a szerelem átváltott! Konokul elhagyott, egyfolytában mosolyog. Hideg lett az otthonod. Észre nem veszed? Valaki elrabolta az érzelmi berkedet szánalmas lettél, ez a végzeted az álmokat kergeted, De nem ők tégedet. Nyugtalan ördöngösség Szétszórt nyugalmam nem olvad, hiába várom szememet elhagyta az álom. Nyugtalan ördög tánc halálom az ördög Nyugalmam lesi, már látom a kör határon. 93

94 Felkelő nap Szellemem hazája a fény világ ha az énemmel a mulandó Testemmel összetéveszti magát belerántja a szenvedésbe ha nem vigyázunk reá. Felkelő nap eloszlatja a homályt, A fény eloszlatja az értelem zavarát. Sértődés Szóból ért az ember. Ha megbántjuk egymást ami fáj mindenki mondja el a Duzzogás a sebet mélyíti s megtelik méreggel egyetlen kiút a föloldáshoz, ilyenkor az egót hozzuk össze a lélekkel. Kint Leesett a hó a Fenyőfán mutató, olykor a hidegben gyönyör is látható a szívet melengeti, így a havas Táj elkápráztató. 94

95 Száműzve Száműzetésben Van a kedvem Valaki elűzte őt Tőlem gondterhelt az arcom ha hív az Isten nem hallom, mert az ördöggel viaskodom le akar győzni, nem hagyom, ámít, hogy a bűnbe csaljon utána a lelkem meghaljon! Kacagás Kikacag engem az érzelmem, azt súgja nékem, hogy eltévedtem idegenben nem jó lennem Nem jó szemmel Nézik a szerelmem Sírni kéne ha a szív nem félne Kacagok, nevetek. Közben befelé könnyet ejtek Komédiásnak is elmehetek Ipar nélkül űzöm a művészetet. Gond Tápláljad magad nyugalommal Ne tápláld a lelked véres foggal, mert feltöltöd magad gonddal. 95

96 Bölcs gondolat Kiszáradt fa új lombot hajt Kiszáradt reményem nem bírja a bajt. Kíméletlen Ha feltárom Valakivel szemben gondjaim akkor ütközünk a szembesüléssel. Így kíméletlenné válok a szemében egyben fájdalmat okozó kegyetlen s az Igazság nem véletlen az mindig kíméletlen. Kenéz Anikának születésnapjára Jázminbokrok közt Ringatott édesanyád szemei mindig Vigyáztak Terád Felnőttél mint rózsaszál Virítsz a Porond színpadán jársz Nagyapád nyomdokán Köszöntelek téged Boldogan éld élted S Ne feledd sohasem Sokan szeretnek Téged. 96

97 Ábránd Mezők s virágos rétek Fényben úszó Ábrándok Lelket feltöltő állomások Nélkületek sötétebbek a napok Ha bennünk nem lakoztok. Szavak Reménytelen szavak jobb ha hallgatnak Kettétört mondatok bennem falat raknak álmaim kikosaraznak olykor bolyongok mint egy Vak Valljam magam kárhozottnak Nem tettem semmi rosszat! Viharos szél Viharos szelek rohamában beletörnek a fák Rongálja a Tetőt és a ház falát hogy kidühöngje magát féltem a meleg szobát bennem érzem a Rapszódiát. 97

98 Éj Vijjogó ragadozó csapkodja szárnyát Hívja a párját Hallattatja magát Ilyenek az álmatlan éjszakák. Álom I. Nem tudom mi lehet álmomból fölébredek hogy hogy valaki szólítja a nevemet lüktetek beleremegek álomból jövő hangok vagy túlvilági létek ezek melyek szólítanak engemet s hallom hogy Ismerős egy hang kimondja a nevemet. Sóhaj Széltől átitatott sóhajok melyet, csak a szél hall viszi Tova mint csomagot Titkon gondolatom fölissza az égnek Továbbítja mint árnyékom reám száll jelzi hogy elszállt a Távirata már. 98

99 Tavasz Tavaszkor az erdőben Leülök egy fatönkre és beszélgetek vele Itt felejtette a múlt lehet, hogy az élete nem boldogult Dereka átvágva az ágai mely az égbe nyúlt felszívódott a világba a megboldogult: magányos gyalogutak betakarta őket a gyom ők meg a múltat Takargatják s hogy ne tapossa senki a nyakukat! Egyedül álmodoznak s elfelejtik magukat. Kerti fenyők Büszke fenyőfák Veletek fekszem Veletek kelek Áldás arra ki titeket ültetett. 99

100 Tél Hova lett a Földről a virágos nyakék most a nyakán ül az elterülő fehérség a nap későn száll fel s korán visszaszáll mint elfáradt madár. Most a szelek uralkodnak viharra jönnek viharok fekete varjú az égen kavarog a hó mint kristály csillog s ha reálépünk Testére mélyen belecsikorog a földön minden szenved még él és lüktet, dobog s még le nem dobjuk magunkról az anyagot Szomorú ősz Letarolt tájakon ahol már bánat száll az álmokon s ahol a madár sírva dalol siratja a rétet a fát s a Pusztát Hisz a Természet megölte önmagát s reáült egy rideg világ mely betakarja a múltat s győztesen mutogatja önmagát. Ezután már az ember csak sarat lát, s később az ablakán nyílik majd jégvirág s boldog lesz ha kertjében kinyílik az első hóvirág. 100

101 Kedv Eltűnt a kedvem a Havas éjjelben Nem gyúl a gyertya a lelkemben s a remény kialszik bennem. Vihar Őrjöng a vihar Sivít a Télen át Letöri a fákról a koronát Tombol, gyilkol órákon át s utána abbahagyja bosszús csúnya játékát mikor már érzi a Természetre mért Haláltusát! Kép Lelkemben Villog az arcképem a szellememmel beterítem szememből kiolvashatod az értékem számítógép nélkül összeáll a Térképem. 101

102 Téli gondolat A Természetre Kiterítette fehér szemfedelét a Tél olyan lett, mint egy szomorú szentély bánatos érzelmek gyülekeznek az emberben ha feléjük néz gondolatim fogságba vész. Ha arra gondolok Hogy Itt a földön Minden örökre elenyész... Kéj Bánatból fakadó kéj mely lelkemben örökkön él alvilági színpad életem otthona már rég, Lejjebb nem is mehetnék Örömöm elfér a villám hegyén S a csúcsán ott ragyog a bánatos szenvedély. 102

103 Köd Rossz szellemek gyűlnek össze az ég alatt és a föld fölött a szellemük beköltözött hogy megteremtsék a ködöt olyan mint az átok mely megfogamzott: s ott lebeg a köd sötéten a világ fölött Az ég Kint már kigyúltak a csillagok Hazaküldte a ég a napot. S a hold nézi sápadtan a Földet S küldi néki a megtermékenyítő Áramlatot. Érzelmi áradat Érzelmem mint szökőár szökkenj fel bennem Legyek égő sivatag égjen a szerelmem Bennem énekel Orpheusz Múlhatatlan szerelemmel. Szívemben morajlik a vér Lázasan lüktet az ütőér. Örök ragyogásra a lelkem hazatér 103

104 Aranykor Lelkem mélyére süllyedt a rég nagyra becsült aranykor Tíz körömmel kaparnám Én elő a mélyből olykor! cserbenhagy az arany fénye mit nem adnék érte cserébe hogy a boldogságtól ragyogjon a szemem fénye szívem mereng az ürességben miért taszította a sors félre nem ad áldást a szívem szerelmére a nap ereszkedik a mélybe nemsokára napnak már vége. Befejeződik a küldetése mielőtt még felnéznék az égre! 104

105 Szellemek A hegy szelleme a nyugalom befejező szilárd az eleme. Nagy tettre késztet Rajtam a láthatatlan akarat keze. Alatta a hegynek egy tó vize Csillog-villog barátság a szelleme. Nyitott derűs lelke ezüst Ha Tehetem beszélgetek vele! Jön a szél szelleme: ellenállhatatlan erő érlelő észrevétlen formát ölt áthat, mozgat mindent s a gyökér utat talál a föld között a Tűz szelleme rád lobbantja a fényt a Tudást, az érzelmet, a kifejezést láthatóvá teszi a szelleme erejét. 105

106 Július barátom Beteríti Testedet a sármod elbűvöl mindenkit a vidámságod Daliás szépséged Uralja a fehérnépet vicceid mint a Villámcsapások: messze járnak Tőled a híres komédiások. Te a bánatból is Viccet tudsz faragni A barátaidnak ettől többet Senki sem tud adni. Nélküled szegényebbek az emberek Ha nem lehetnek veled. A szüleid, Istent és a gyereked hűségesen szereted, Ez a legszebb Virágzása életednek. Ezt vallja egy barátod ki jól ismer Téged. 106

107 Hegyek közt Hegyek között Terülő öböl oly gyönyörű kék gyönyör s fényes mint egy selyem Tükör erdők Várak állnak a hegytetőn, nem hagyja a múltból a jelen feledőn sziklák közt házak Terülnek Régi álmok közt szenderülnek befelé nyúló félsziget mossa a lábát s nézi a habzó vizet, s nézi az esőcseppeket, mely siratja az emlékeket. Újra Virul a nap S elfeledteti a Ködben szitáló lidérces álmokat. Reggel Reggel van a kávém az asztalon eszembe jut, hogy mennyire múlik alattam a korom elhessegetem a gondolatom S átélem a jövő tavaszon érzem a könnyem a Virágokon a mezőket mire felsorolom megjelennek s el is tűnnek gyorsan az idő araszon e körforgásban Az Idővel játszadozom s egyszer - nevetve s egyszer sírva addig is én és a gondolatom a múló forgatagot kijátszom s így az elmúlást kissé úgy érzem becsapom. 107

108 Kint Kint a világban Zendülő dallamok Nem érint engem csak a szóló harangok mert a szívem már Tetszhalott. Líra Líra a szívvel írás a Léleknek kihívás a szellemnek Kalandozás a Líra ha nem ölel körbe Nékem a sorstól kitagadás. Élet Életem az érzelmemmel bárhogy akarom nem ér össze gondolatom sugallja, hogy néki mi kellene ami mindkettőnek jó lenne. Nem Így van elrendeltetve béklyó ült a két kezemre repülnék én Idegenben szárnyaim meg eltemetve. 108

109 Februári klímaváltozás Februárban Tavasz van Elunta a sötétben a nap magát Kiterítette szárnyát Tollászkodik mint a madár mielőtt fészkébe visszaszáll Visszadugja még a napsugár a fejét, Hogy egy kicsit aludjon még. Korán ébredt, s megzavarta a Természetet, S ledobta magáról a hideg jeget A föld retteghetett Visszacsinálni nem lehet így a nap most kárt tehetett. 109

110 Tüske Elszántság él bennem, a hibát gyökeréig felismerem hibát követtem, Tüske ment kezembe, s addig fáj a kezem míg ki nem szedem..., ostromban a lelkem Így érzelmem kikísérem Belső háborúm megszólal ellenem! Büntetés Hűtlen ingatag szíved büntet odadobtam néki szívem mint ékszert Nem őszinte, néki több kell. Lelkem magasrendű lelket igényel Szerelmet lopni lehet nappal is meg éjjel... Kivel lelkileg összetartozol Vele tisztaságban: Isten előtt találkozol! 110

111 Életfa Csupa lomb az életfám Kusza ágak hajlanak rám mind-mind vad hajtás netán Le kell vágni az egészet a fán... Életképes nincsen köztük Kusza gyenge az erejük Nem látok igaz életet bennük Csak a Vérem szívják Nincs felém Kegyelmük! Út Hosszú út előtt állok az élettől sokat várok! Rövid úton is elérhetem a boldogságot Ha a sors nyújtja felém az igaz álmot. A nap A nap sugara lemenőben az égen aranyhidat épít a tenger vizében arany utat szór a tenger közepében Tőle aranypalástot ölt az ember a szívében a színek világát élem Ha belenézek a Tenger szemébe. 111

112 Könny Egy könnyben egy dalban De tengersok jaj van Ha vérzik a szívük belül Csak hullnak a könnynek mert könnyezve könnyebb Könny nélkül a bánat megöl Ha nem láthatom arcod mosolyát Sírni fogok egy életen át Egy könnyben egy dalban De tengersok jaj van Nem várok az élettől csodát Nem várom a napos oldalát Csak láthassam arcod mosolyát Nyár Szememben égett a forrónyár Hűvös volt még kinn a határ gondolatom hozzád odaszáll elkísérem útjára már! Pedig egyedül is hozzád talál! 112

113 Gondolat Gondolatim hiába fénylik ha karámba zárom gyorsan elenyészik vissza hiába várom mint ahogy minden elmúl ezen a világon Derű Derűt kellene ültetni mint a virágot szedni egy életen át tudjak nevetni! Élet Jó lenne a régi bőröm levedleni: Egy új életet elkezdeni az életet újra élni a kudarcot kinevetni a megalázást eltemetni

114 Súly Jó lenne születni újra nehéz a lelkemnek súlya az életem szebb is lehetett volna Ha a sors reám pillantana míg ő is kikacagna. Álom Belém ültetett álom engem kér számadáson s megveti a valóságom. Bánat Kihajtott újra a bánatom Teli lombbal ül az ágakon Kiirtani nem lehet ő már régi uralkodó s a lélek néki tiszteleg s én mint árnyék messziről leselkedek. Mosoly Sokszor van úgy hogy nevetek a könny meg fojtogatja lelkemet a bánat örül hogyha szenvedek Nehezen álcázom az érzelmeket! Nem érzem a virág illatát Elszáradtak: mint kóró virág s uralják a gondolat falát! 114

115 Őszinteség Ha velem nem őszinték az emberek attól én lelkileg szenvedek becsukódik bennem a szeretet már nem ott foglalja el a helyet ahol kiváltotta a bérletet ezután már nehéz behozni a két szív közti messzeséget! Szív Ha már magában harcot vív sűrűn fáj a szív ki írja magából a lélek az érzelmi súlyt s a tételt előbb-utóbb már nem fáj s nem éget de most még él benne a Vágy s félek! A tudattól hogy eljön a végzet! Már nem tartható sokáig a bánatot a hatalmon leigázva látni akarom! Mielőtt ő okozza a Pusztulásom! Álom Nem tudok aludni hiába számolok százat újra meg újra előtör a bánat! Sóhajokkal építhetek várat hogy lekössem s Kedvébe járjak jó helye lenne akár a Királynak jobb lenne búcsút Inteni a sóhajtásnak. 115

116 Elmúlás Ki ellen emeljek vádat hogy az elmúlás magára nem várat gondolatban hiába kergetem az életben mellettem örökké jelent Hiába fénylik Tündököl az értelem a végzettől ott ül a félelem. Úr Ha asztalom ura a színek pompája ezer év után üdvözölnek bennünket Európában ős Keleti Írásban a jelentősége a sötétség világa Elárasztó színekkel harcolok a sötéttel Éljünk Továbbra is Mi magyarok: Keleti fénnyel! 116

117 Gondolat Szorong a gondolat szorong a lélek az agy szívben a fájdalom föl nem hagy miért s kiért e sok szenvedés mikor a kiélt szenvedély oly kevés leáll a szívben a lüktetés! Szánalom Körülöttem szánalmas az élet Valamit elkezdek máris látom a véget előre mennék de hátra lépek Körbevesznek a láthatatlan fékek Lejár az időm, nem fékez ahogy kimondom, már emlék lesz! Egyhelyben topogok szólok az éghez s mégis gyorsan eljutok a véghez! Csillagok Le kellene törölni a könnyet a sápadt csillagokról Le kellene venni a súlyt a bánatomról Ki kellene irtani a szépet álmaimból Így élhetnék a valóságban gondolatom megváltozna s élhetnék a lábaimon! Ha megválnék a vágyaimtól! 117

118 Komoly Nagyon komoly dolog ha az ember nem tudja hogy boldog! Az érzelmed és mást így áltatod az agyban beléülteted a bánatot! A szavak elszállnak az agyban megmarad és azt üzeni felém ahol vagy boldog lehetsz mert jól érzed magad az agynak, szívnek felépíted a falad Ilyen érzelmi játékkal már az út nem sokáig szabad. 118

119 Oldódás Eloldom lovamat Kartárja ott marad Lentről indul fölfele A vágynak szökelye Ha már a csúcson a szeretet odébbáll Ha a hegycsúcson a vár Kártyából áll A széltől is szétszáll! Gondolat Ha gondolatom fölmenőben Akkor a szeretet és hűség a közössége sorsomhoz hű maradok az legyek, aki vagyok ne kevesebb, mert sírnak a csillagok ahol értékeim szenvednek ott engem nem szeretnek! Öngyógyító műveletek s a kicsapódó verejtékek sérülés okozta rossz sebek lassan gyógyulnak s előbb-utóbb behegednek 119

120 Falak Szétválasztó falak egyre jobban omlanak a görcsös érzelmek eloszlanak s már érzem s látom! Az energia áramlásom a lelkem Templomához közeledek védelmezem az életemet. Nem áltatom két szememet S lezárom a Történetet! Olvadás Olvadni látom a jéghegyeket már nem fáj ha nem nyújtod a kezedet egy pár jégdarab levál s már is folyammá vál Nem vagyok magam látom: ez csak egy álom Felébred bennem a Teremtő varázsom S a belém fagyott szeretetet már látom Folyékonyan előjön, mert kívánom. 120

121 Szabadság Nem félek a szabadságtól Nélküle a lelkem gyászol Ha reá gondolok Valahányszor Lágyan folyamodom hozzá mint a szél Lesem, csalom, majd csak ideér! a szívemet miért ontom ha nem látok senkit a horizonton az élet vize folyvást folyjék amíg a szabadságot ki nem mondom. Remény Érik a reményem járni tanulok érzem a mankót már nem kérem szeretni akarom életem szeretet csüngjön léptemen! Gondolat Ha gondolatom hagyna Robogó vonaton előre szaladna mielőtt az élet vihara elsodorna A Bánat hegye lemaradna! 121

122 Szél Szél fú a víz fölött majdcsak elfújja a ködöt oldódik a bánat a szellemek között ha kitágulna látomásim Gondolatom határain ne érezzem tetteim vesztesen az érzelemben és szeretetben Fújjon szét a szél hát minden rosszat ne legyek már az áldozat! Bomlás Bomoljatok bennem érzelmi harcok Tisztuljatok zűrzavarok azt kutatom folyton mi választ el tőled az úton azt keresem mi hoz téged velem szembe s nyújtsuk egymás felé a kart mely bennünket összetart. Szellem Óh teremtő szellemem Energiám legyen végtelen a jó cselekvésem legyen jelképem. 122

123 Te és én Hangolódjak össze Veled, a sírig két cserépdarab is ezt teszi ha össze illik Szemem fénye Tőled Izzik mert a tudatodban kerestél mindig! Az égben Teremtettük a földi Találkozást Nem engedjük senkinek e Varázs gonoszan szétdúlni lelkem adásban van hagyják boldogulni Késztet a szíved, Kezem megfogni mert az ég súgj a néked nekünk Itt a földön Kellett alkony előtt még Találkozni! 123

124 Nyugalom Gyere haza nyugalom erőm nincs vad madár a mezőn Nélküle remeg a szív, remeg a kéz nyugalom Bennem érted a vér mindig izgul Valamiért le-föl rohangál a képzelet mi is lenne nélküled! 124