TÁJÉKOZÓDÓ BOTANIKAI VIZSGÁLATOK A TOTES GEBffiGE (SALZBURGI-ALPOK) ALHA V ASI ÖVÉNEK KARRTERÜLETEIN

Átírás

1 TÁJÉKOZÓDÓ BOTANIKAI VIZSGÁLATOK A TOTES GEBffiGE (SALZBURGI-ALPOK) ALHA V ASI ÖVÉNEK KARRTERÜLETEIN BALOGH LAJOS. Savaria Múzeum, Természettudományi Osztály H Szombathely, Kisfaludy S. u. 9. Összefoglalás: A tanulmány a Totes Gebirge a/havasi övének GöjJl-től északrafekvő karsztterületein végzett geomoifológiai kutatást egészíti Já az ott élő növények, és a vizsgált mintateriiletek kariformáiban megfigyelt nó'vényzeti típusok ismertetésével. A vizsgálati térségek ( m) 163 fajából mintegy 100 fordult elő a vizsgált mintateriileteken, ebből kriptogám: 16 moha, ll zuzmó és 4 alga. Legérdekesebb flotisztikai adatnak a Timrniella anomala (B. & S.) Limpr. mediterrán lombosmoha-faj előfordulása látszik. A karros formák fejlettsége, és a rajluk megtelepedő növényzet típusa közölt - elsősorban a vízellátottság miatt - összefiiggés figyelhető meg. A formák bemélyiilésének fokozatai/, mintegy élőhely-jelzőként, szinte szukcessziós sort alkotva követik az egyre nagyobb nedvesség- és talajigényű növényzeti típusok 1. Bevezetés 1993 nyarán, majd augusztus között, az ausztriai Totes Gebirge területén Dr. VERESS Márton tan székvezető irányításával karsztmorfológiai tanulmányúton vett részt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Földrajz Tanszékének kutatócsoportja. Utóbbi alkalommal a csoport vezetője jóvoltából számomra is lehető ség nyílt a részvételre. Ezen egyszeri alkalommal végzett megfigyeléseim alapján az augusztusi aszpektus növényeire kiterjedő ismertetéssel, valamint néhány, a különböző karcformákban tapasztalt növényzefí típusokra vonatkozó megjegyzéssel kívánok hozzájárulni az általuk geomorfológiai szempontból vizsgált mintaterületek kutatásához. 2. Irodalmi áttekintés A Keleti-Alpok nyilvánvalóan nagyon gazdag botanikai irodalmába - éppen annak gazdagsága miatt - a terepmunkák óta Szombathelyről csak korlátozott mértékben állt médunkban betekinteni. Ez is magyarázza, hogy a Toteshegységről, és a karrok növényzetének kutatottságáról eddig nem leltünk anyagot. Mindazonáltal úgy véljük, nagy a valószínűsége annak, hogy e speciális területen nem járunk kitaposott ösvényen. E feltevés mindkét előjelű igazolódásának kockázatát is vállalva folytattuk munkánkat abban a reményben, hogy egy későbbi, szélesebb körű irodalmi tájékozódás után sem fogjuk teljesen hiábavalónak tekinteni próbálkozásunkat 113

2 Csak érdekes~gképpen említjük, hogy magyar botanilcusok is tevékenykedtek a Keleti Alpokban. PRISZTER {1955) a magyar botauikusok jelentősebb külföldi kutatásainak áttekintésében róluk is szól. Atnézve a hazai irodalmat, meglehetősen kevés ilyen tárgyú közleményt találtunk. A hazai szerzők közill Ausztria alpin flórájának legjobb ismerője GÁYER (a Vas Vármegyei Múzeum Természetrajzi Osztálya egykori vezetője) volt. Számos tanulmánya ( amelyeknek felsorolásától most eltekintüuk) tanúskodik erről. MOESZ (1914) egy ~j növényelőfordulásról, BOROS(1924) fiatalkori kirándulásának eredményeiről tudósít, HAJNADY(J937) és ANDREÁNSZKY (1939) egy-egy növényről értekezik. Késöbb KOL (1970) végzett algológiai vizsgálatokat. Az utóbbi idó'kből CSAPODY kézirata szaigál hasznos útrnutatóként. Magyar kutató Totes-hegy~gbeli botanizálásának azonban a hazai irodalomban nincsen nyoma. Mindemellett osztrák, francia és német szerzó'k tollából is jelentek meg idehaza ke!et alpi témájú német nyelvű tanulmányok: MURR {1904, 1906, 1907, 1908), HÜBL & NIKLFELD (1973), KRAL (1980), BRAUN-BLANQUET(l973), OBERDORFER (1973). 3. A vizsgálatok helye 3.1. A Totes-hegység A Totes-hegység Stájerország és Felső-Ausztria NY-i határrégiójában, a Salzkammergut néven ismert nagytáj keleti részén fekszik. A Keleti-Alpok északi üledékes övezetének- az Északi-Mészkő-Alpoknak- egyik nagy egysége a Salzburgi-Alpok. Ennek egyik jelentős tagja a Totes, amely ÉK-en a Sengsengebirge, DK-en a Dachstein, ÉNY -on pedig a Höllen-Gebirge tömbjeivel határos. A legnagyobbrészt felső triász ko1ú dachsteini mészkő alkotta hegység felszínét a pleisztocén jégtakaró formálta. Ennek következtében egy alacsonyabb platószintre, és az ebből kiemelkedő két- két és félezer méteres csúcsokra tagolódik. Legmagasabb csúcsa a Grol3er Priel (2515 m), a hegység átlagmagassága 2000 m körüli. Jelenleg a tömeges, fennsík jellegű hegység legfontosabb felszinformáló tényezője a karsztosodás. Elnevezése (Halál-hegység) az erőteljes magashegységi karsztosodás nyomán kialakult rendkívül változatos morfológiára utal, hiszen 1600 m feletti felszínének túlnyomó többségét különböző karros formák kao!ikus hálózata teszi szinte járhatatlanná A tényleges vizsgálati térségek (,,B") (1. ábra) -A vizsgálatok helyszíne a Grundl-tó mellett lévő GöBl várcskától északra, az Albert Appei-Haus és a Pühringer-Hütte nevű menedékházakat összekötő képzeletbeli tengely mentén húzódik. A geomorfológiai kutatások öt fő helyszíne közül az alábbi bánnat tanulmányoztuk: - l. vizsgálati térség: A Wiesenlacke-tó É-i karrlejtője, cca m tszfm-ban, a WildgöBI (2066 m) csúcstól NY-ra (a továbbiakban: Wie). Itt volt a 1993/1 és 1993/3 sz. vizsgálati terület. Il. vizsgálati térség: A Widerkarkogel (1950 m) K-i karrlejtője, cca m tszfm-ban (a továbbiakban: Wid). Itt volt a 1993/4 és 1994/13 sz. vizsgálati terület. 114

3 V. vizsgálati térség: Az Elmflecken karclejtője a Pühringer-Hütte-től K-re, cca m tszfm-ban (a továbbiakban: Elm). Itt volt a 1994/8, 1994/9 és a 1994/10 jelű vizsgálati terület. A vizsgálati területek (,, A") megközelítése során bejárt egyéb térségek a következők : Az Elmgruben Jagdhauser környezete a Salzofen (2072 m) K-i lábánál, cca m tszfm-ban (a továbbiakban: Jag). Az Elmtal-nak az Elmgruben Jagdhauser és a Pühringer-Hütte (1637 m) közötti szakasza, 1620 és 1690 m közötti tszfm-ban (a továbbiakban: Püh). ll. \'1/..SGÁ I..Al 'l TtK!\f';c.; (\ \'ld) \\'i tj"' r ~nl.. v.:~ l (l 'JOO 111 tsl.fmj 199.\/4. via~~!jti teriilet 1 '19~ / IJ. vu~~;;ilati tcrü.kt l. \ '17-"i(;ÁI.ATJ Ti:Mstc (\\'i() \Vi ~~: ).-nhtcl..c ( 1 1 )00 lll W: fm) 19\l.l/ 1. vi z.sgjjati t.:tiilct l tj9)/j. vij.s~;\l;lti tc:rlllct v. vrzsc:.\un Tt.Kstc (E::Im) :huo.:tkcn ( 11) ts,.zfm) /JC. vit. s~3 l;ui teriilet 199-4/9. vi.tsctlll tí teriilet 199-UIU. vtz.sgi l:ui tcnjie1 Toplitr-lÓ [±]1 1 ~11 ~ ' B s ~6 [!]7 l. ábra: A Tot es Gebirge tanulmányozott régió) a. a vizsgálati térségekkel és területekkel Jelmagyarázat: l. karsztos glaciális völgy, 2. hegycsúcs, 3. tó, 4. tulistaút, 5. s íút, 6 település, turistahóz, 7. vizsgálati térség 3.3. A vizsgálati területeken előforduló karros formák (VERESS, 1992, 1995) A karrok a karsztosodé közetek fclszínén történő oldódás következtében kialakult milcroformák. A karrosodás jellege, mértéke függ a kőzetminöségtöl, az oldószer mennyiségét51 és minöségétöl, hőingadozástól stb. Minő ség alatt a vízben található szén-dioxid-mennyiséget 115

4 (az oldást a szénsav végzi) értik. A co, a légköri, illetve a talajlevegőből kerülbet a vízbe. A talaj CO,-tartalma általában sokszorosa a légköri nek. A talaj meglététől fiiggően beszélünk talaj alatti és talaj nélküli térszínek karrjairól. Míg a talajjal fedett térszínek karrosadásában elsé!sorban a biogén eredetű co, játszik sz.erepet, addig a talaj nélküli térszíneken a légköri CO, a meghatározó. Utóbbiak fejlődése szempontjából jelentős tényező a talajjal boritott térszínekről érkez(! - biogén eredetű CQ, hatására - szénsavban erősen feldúsuló víz megnövekedő oldóképessége. Mindezért kulcskérdés a talaj jelenléte, illetve eloszlása az adott karrfelszínen. Vizsgálati területeinken a fedett és fedetlen térsz.ínek igen tarka egymásmellettisége valósul meg. A fcthb kanfonnák az alábbiak: Karrgerinc: kanvályúkat egymástól elbatároló, kiemelkedő térszín. Törés: tektonikai igénybevétel miatt képződik, e mentén kisméretű, 1-2 mm-es beoldódás is előfordulhat. Hasadék: helyi, magányos oldás eredményeként létrejött keskeny mélyedés. Hasadéklwrr: törések mentén kioldódott, egymással párhuzamos, meredek oldalú, keskeny, megnyúlt mélyedések együttese. Köztük a kőzet keskeny gerincek formájában marad meg. Madáritató (kamenyica): deciméteres ruélységű és kiteljedésű zárt mélyedés a sziklafelszínen. Függő madáritató: kanvályú peremén, annak talpa fölött viszonylag magasan elhelyezkedő mellékvályúvallecsapolt madáritató. Kürtő: meredek falú, fiiggőleges, zárt mélyedés. Kürtőuva/a: kürtők összeoldódásából létrejött fonna. Karrvá/yú: sziklafelszínbe mélyülő, alapvetően lejtésirányban kifejlődött néhány dm széles és mély egyenes vagy kanyargós lefutású több ruéter bosszúságú vályú. Vályútalp: az U-alakhoz közelítés vályúkeresztmetszet közel sík, alsó része. Fiiggővá/yú: karrvályú oldalában, annak talpa felett viszonylag magasan becsatlakozó kisebb vályú. Vályútalpkürtő: a vályutalpon kialakuló meredek falú fiiggőleges mélyedés, többnyire elvezető járat. 4. Módszerek Mindhárom vizsgálati térségben összeírásra kerültek a fajok, melyben részben ROTHMALER Excursionsflora-ja (1970), részben a svájci flóramű (HES~ LANDOLT- HIRZEL ) volt segítségünkre. Az algákat VÍZKELETY Éva, a zuzmókat LÓ KÖS László, a mohákat pedig PAPP Beáta határozta meg. A három fajlista egységes enumerációba került, melyben a névhasználat EHRENDORFER (1973) munkáját követi. (A fajok neve utáni rövidítések utalnak az előfordulási térségekre.) Ebbe felvettük a vizsgálati területek megközelítése során bejárt térségekben megfigyelt növényeket is. Ezek a (csak Jag és/vagy Püh rövidítéssel megjelölt) fajok a további elemzésekben nem szerepelnek. (Itt jegyezzük meg, hogy kriptogámok csak a vizsgálati mintaterületekről kerültek begyűjtésre, s így meghatározásra.) A geomorfológus munkatársak által tanulmányozott - fent említett - hét vizsgálati terület térképére pontszerűen, kódszámok segítségével a helyszínen feljegyeztük az ott élő növényeket. Ugyanezen területeken a Braun-B lanquet-féle AD-értékek alkalmazásával állományfelvételek is készültek, a karros mélyedések növényzete legállandöbb képviselőinek megállapítása céljából. (Ezeket a fajokat az enumerációban a vizsgálati térség nevének rövidítése utáni zárójelben lévő kódszám köti helyhez.) Mivel ezek nem egy adott társulás felvételei, a "konstancia-értékek" a vizsgálati területekre vonatkoznak. Mind a hét területről 116

5 (,,A") készült állományfelvétel, mind az ezeket,,hordozó" vizsgálati térségek (,,B") flóraelem- és Raunkiaer-féle életforma-elemzését is elkészítettük és mindkét esetben összehasonlítottuk. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a geomorfológus kollégák elsősorban talajkitöltés nélküli, vagy csak csekély talajborítással bíró karrmező-részleteket jelöltek ki vizsgálataik céljára. Ez számunkra annyit jelent, hogy a vizsgálati területeken (,,A") valamivel kisebb a részaránya a kifejlődött gyeptársulásoknak, mint a teljes vizsgálati térségekben ("B"). A fajok ökológiai igényeire és társulásviszonyaira vonatkozó általános megjegyzéseinket zömmel a svájci flóramú'ből (HESS-LANDOLT-HIRZEL ) merítettük. 5. A botanikai vizsgálatok eredményei 5.1. Altalános növényzeti kép Gö.l31 faluból (750 m) indulva a zárt erdő határát az ún. Drausengatterl térségében, mintegy 1500 m körül hagytuk el, s a Vordere, majd a Hintere Lahngangsee tengerszemek mellett kapaszkodtunk. Előbbit hosszan kisérték az Epilobium angustifolium nagy állományai, utóbbi oldalában Pinus mugo, Alnus viridis és embernagyságú fűzek cserjésében Rubus saxatilis nő. Estére az Elmgruben Jagdbauser-hez (1620 m) közeledve, mészkedvelő vörösfenyő - cirbolyafenyő társulás (Rhododendro-Vaccinietum cembretosum) fogad, a kiritkuló erdő képét mutatva. Lombkoronaszintjét a vörösfenyő (Larix decidua) uralja a cirbolyafenyővel (Pinus cembra) és kevesebb közönséges luccal (Picea abies). A szintén ezek alkotta cserjeszintet a madárberkenye (Sorbus aucuparia) és a hegyijuhar (Acer pseudoplatanus) kis fái, valamint a nagylevelű fűz (Salix appendiculata), törpe berkenye (Sorbus chamaemespilus), havasi éger (Alnus viridis) és a havasi rózsa (Rosa pendulina) alkotja, azonban már itt uralkodó a törpefenyő (Pinus mugo). A törpecserjék a fekete és vörös áfonya (Vaccinium myrtillus, V. vitis-idaea), a borzas havasszépe (Rhododendron hirsutum) és a hússzínű hanga (Erica herbacea) sokaságával képviselik magukat. A lágyszárúak közül a Lycopodium annotinum, Huperzia selago, Blechnum spicant, Genfiana pannonica, Gen fiane/la gennanica, Homogyne a/pina, Geum rivale, Soldanella alpina, Phyteuma spicatum, TrolihiS europaeus, Knautia dipsacifolia, Dentaria enneaphyllos, Viola biflora, Potenti/la aurea érdemel figyelmet. Másnap az Elmtal-ban tovább kapaszkodva ez a társulástípus folytatódik, csak még inkább kiritkul, és parkszerű, tágas megjelenésű ún. "Parklandschaft"-ot alkot. Az egyre csökkenő számú Lmix decidua, PimtS cembra és Picea abies fákfacsoportok között egyre nagyobb a PilutS mugo-foltok aránya. Közöttük a jellegzetes magaskórós társulás, a "Hochstaudenflur" gyakran kiséri útunkat. Legszebb kifejlődése az Elmsee és a Pühringer-Hütte térségében figyelhető meg. Leggyakoribb fajai: Adenostyles alliariae, Senedo subalpinus, Aconitum napellus, Veratrum album, Atchemilla vulgaris, Heracieum montanum, ritkábban: Cicerbita alpina, Crepis pyrenaica, Silene dioica. A Pühringer-Hütte (1638 m) körül a magaskórósok ún. "Uigerflur" típusának jellemző nitrofil növénye a 117

6 Ji Rwnex alpinus alkot szinte egynemű társulást (Rumicetum alpini). A menedékház feletti réteken nagy mennyiségben virít a vidék talán legszebb virága, a híborszínű magyar tárnics (Gentiana pannoni ca) m felett a törpefenyves erdők közé már csak itt-ott vegyül néhány széltépett Pinus cembra, vagy rítkábban Larix decidua. Ez az ún. "Kampfgürtel", vagyis az erdő küzdelmi zónája, ahol az összefüggő erdő mintegy az elemeknek megadva magát szakadozik fel. Vizsgálati térségeink már a magas szubalpin (alhavasi) régióba, a jól fejlett törpefenyves övbe estek, amely e vidéken legalább 300 m széles sávot alkot. Elsősorban a rétegfejeket kiséri, igy messziről nézve pontosan kirajzolja azok fu. tását, mintegy párhuzamos vonalakba rendeződött törpefenyő-erdő képében. Élőhelyein itt a borzas havasszépével alkot társulást (Rhododendro-Mugetum). Társaságukban számos törpe- ill. félcserje él, mint a Sorbus cluzmaemespilus, Juniperus a/pina, Daphne mezereum, Vaccinium myrtillus, V. vitis-idaea, V. uliginoswn, Erica herbacea és Calluna vulgaris olykor együtt is (!), Rhodothamnus chamaecistus, Empetrum hennaphroditum. Ritka a Loiseleuria procwnbens. Itt kell megjegyeznünk, hogy e növények az utóbbi három kivételével a szubalpin fenyvesek jellemző fajai, s ebben a magasságban - az erdőhatárt alkotó Picea abies, Larix decidua és Pinus cembra itt-ott előforduló letörpült példányaival együtt - mintegy reliktum-növényzetként jelzik az évszázadokkal ezelőtt nagy méterrel magasabbra nyomult eredeti klimatikus erdő valószínűséggel határt. Így a mait az emberi tevékenység eredményeként létrejött, ún. szaritott erdőhatárnak tekinthetjük. A növényzetnek ez a valószínűsíthető változása feltehetően kihatott e régió karsztos formakincsének fejlődésére is. A különböző mértékben talajjal fedett hegyoldalakat havasi gyeptársulások borítják. A szélnek kitettebb törmelékes peremeken nyílt, ún. párnasás-gyepeket (Caricetum jinnae vagy Finnetum), a védettebb fekvésű, fejlettebb talajszinttel rendelkező lejtőkön összefüggő nyúlfarkfű-sűrűsás-gyepeket (Seslerio-Semperviretwn) találunk. A többnyire törpefenyvesekkel kisért rétegfej-sávok közötti réteglapokon kialakult rendkívül változatos karrfelszíneken, illetve azok mélyedéseiben a növényi élet meglehetősen változatos ökológiai adottságú élettereket talál. Ezt tükrözi tarka fajösszetételük, és növényzeti mintázatuknak szinte sziklakertszerű megjelenése. Ilyen környezetben voltak vizsgálati térségeink ('~") is A lairrterületjloru/ája (IL táblázat) A 3.2. bekezdésben ismertetett bejárt területeken ( m közötti tszfmban) összesen feljegyzett növényfajok száma 203. A vizsgálati térségekben ("B") 163, az ezekben lévő vizsgálati területeken (,,A.") 103 fajt találtunk. A kizárólag csak a vizsgálati területekről begyújtölt kriptogámok száma: 16 moha, ll zuzm6 és 4 alga. A magyar flórában a zuzmók fele, a mohák közül egy nincs meg. Ennek, a Timmiel/a anomala (B. & S.) Limpricht nevű mediterrán lombosmoha-fajnak VAJDA (1968) a Plitvicei-tavak mésztufaszikláiról külön 118

7 cikkben közli az addigi második és legészakibb jugoszláviai előfordulását. Akkor legészakibb európai előfordulása a dél-tiroli Meran és Dél-Svájc volt. A Wildgöl3l (2066 m) északi lábainál, a Wiesenlacke-völgy lapályes részeinek (1880 m) "lefolyástalan" forráslápjain Scheuchzer gyapjúsásának (Eriophorum scheuchzeri) kisebb állományai fehérlenek, noha ez a növény többnyire savanyú közeteken él A vizsgált térségek növényzetére vonatkozó megfigyelések A vizsgált térségek (,,B") már első látásra is egy meglehetősen bonyolult és sok elemből álló növényzeti mozaik képét nyújtják. Az itt található - a geomorfológusok által vizsgált - mintaterületek ("A") karrfelszínein készített "állományfelvételek" összesítését az IL táblázat mutatja be Flóraelem-eloszlás (2. ábra) A flóraelem-eloszlási diagramról leolvasható, hogy a fajok nagyrésze (természetesen) hegyvidéki elem. Részarányuk azonban a vizsgálati területek ("A") esetében nagyobb a térségekben ("B'') találtaknál, ugyanekkor kisebb a temperált területek elemeinek (at!, balk, pont, med, stb.) aránya. Ez némiképp a hasadékok hidegebb jellegére utal Életforma-eloszlás (3. ábra) Az életforma-eloszlási diagram vizsgálatánál legszembetiínőbb a fák és cserjék hiánya (még juvenilis példányban is!), valamint a chamaephyta növények kisebb részaránya a hasadékokban (,,A"). Ez alól kivétel pl. a csorba fűz (Salix retusa) törpecserje. Mivel a kriptogámok csak a vizsgálati mintaterületekről ("A") kerültek begyűjtésre, fajszámuk mindkét életforma-diagramoszlopban azonos. Az egész vizsgálati térség (,,B") területéről végzett kriptogám-gyűjtés valószínűleg kiegyenlítené jelenlegi arányeltérésüket Az egy- (Euphrasia) és kétéves (Gentianella) fajok szerepe mindkét esetben elhanyagolható. Kivétel ez alól az egyévessedum atratum, a karros mélyedések egyik legállandóbb faja A vizsgált mintateriiletek növényzetének összetevői (IL táblázat) A leggyakoribb fajokat a területi (nem társulás!) konstanciaértékek mutatják. Ezek- mint azt fentebb említettük- a sziklaalakulat mikroreliefjének különböző ökológiai adottságokkal bíró élőhelyeit foglalják el. A növényzet elemeinek egy része a tágabb környezet növényszövetkezeteiből (pl. Seslerio-Semperviretum) települ ide (egyes növények néha csak alkalmi vándorként), a többség azonban az itteni különleges élőhelyekhez alkalmazkodó, különböző kisebb-nagyobb növényzeti fragmentumokat alkot. 119

8 ~ Jr J ~ " ZI~ f ~ v ~ ~~ IC... " "....F :.!. ~ r r ~ l = " r?l ~ ~"B &"~ i.. - t~;~ : g7.(')~;j > It e ~:;:.,. > = ;: ~ o If l f e C ' o t '! It l l. l~ t * ;.... ~i::a~~~ t: td = ~?--~~;:;!== r,.. :!. - o E' o S:...., ~ =-'" 1;. ~ "' a c ",. 5 ~,. :- ~ e. - ~-!" E' f ~ i~~ ; ~ ~ a.g S.g ~.i ~ ~!. - [ ~ ~ ~. e: - ~ f: i. ~ :a.a : g r i. ~ 5 E: r -!!. e!. i ;- a.! -s g.: i ~ o ~ ~ ; l c D ft:='.._r!..s,: D ~-~::.'3r i' r- i ~l!: i Q l ~ ;.:. ~ :l. ~ 'i - -!.:! : ~:- r - 3?!- ~ - - L. aora: - 3. ábra: A Totes Gebirge magas a/havasi övének GöfJI-től északrafekvő A Totes Gebirge magas a/havasi övének GöfJI-től északrafekvő lcamerületein élő növények flóraelem-eloszlási diagranrja lcarrleriiletein élő növények életforma-eloszlási diagranrja (A: A vizsgálati teriiletek edényes növényei [72 faj], (A: A vizsgálati teriiletek növényei [a kriptogámoklcal egyült B: A vizsgálati teriileteket is tartalmazó térségek edényes l 03 faj], B: A vizsgálati teriileteket is tartalmazó növényei { 131 faj]) térségek növényei {a kriptogámokkal együtt: 163 faj]) } l~

9 Legnagyobb számban az ún. tönneléktársulásokra (Schuttgesellschaften) jellemző fajok vannak képviselve, mint pl. az Adenostyles glabra (K=V), Dryopteris villarii, Aconitum napellus, Arabis a/pina (K=N), Polystichum aculeatum, Carduus dejloratus, Valeriana montana (K=III). Noha kevesebb faflal bír, de egyedszám szempanijából jelentős az a növénycsoport, amely hideg, állandóan átáztatott, szivárgó-nedves talajokon talál optimális életfeltételeket. Tagjai általában havasi forrásláp-társulásokban (Montio Cardaminetea), patakok mentén, illetve hosszú hóborítású fekvésben az olvadékvizekkel folyamatosan áztatott ún. hátalaj-társulásokban (Schneetlilchen-, Schneeböden-Gesellschaften) élnek. Ilyenek: Epilobium alsinifolium, A/lium schoenoprasum (K=V), Campanula pulla, Soldanella a/pina (K=III), Ranunculus alpesfris (K=II). Mind a törmeléktársulásokban, mind a hótalaj-társulásokban előfordul a sárga ibolya (Viola biflora, amely a leggyakoribb fajként minden felvételben 2-3-as AD-értékekkel fordult elő, K=V) és a fekete varjúháj (Sedum atratum, K=V). Az írodalom szerint mészgazdag közeteken a hótalaj-társulások meglehetősen ritkák, és a törmeléktársulásoktól nem igazán különíthetők el (HES8-LANDOLT HIRZEL 1967). Esetünkben az utóbb említett két faj szerepe is ezt látszik megerősíteni, jelezve a mikroformákon belüli eltérő vizellátottságú élőhelyeken kialakuló asszociációk között - az igen kis távolságok miatt mégis - megvalósuló átmenetiséget. A harmadik leggyakoribb növénycsoport tagjai, a Cystopteris fragilis (K=V) és az Asplenium viride (K=N) nedves, árnyas mészsziklák hasadékaiban alkotnak ún. sziklaréstársulást (Asplenion: Asplenio-Cystopteridetum). A merev sás (Carex finna, K=III) fajszegény sáspárnagyepet képez (Finnetum) az időjárás viszontagságainak leginkább kitett, rövid ideig tartó hóborítású helyeken, olykor mészkő sziklarepedésekben. Itt előforduló fajok még a Festuca pumila (K =II), Gen ti ana clusii, valamint a Rhodothamnus chamaecystus törpe-, és a Dryas actopetala félcserjék is. A Scabiosa lucida, Acllillea clavenae, Festuca rubra, Leucanthemum atratum (K=II) már a zártabb sziklagyep-társulásoj..ijan (Seslerio-Semperviretum, nedvesebb helyeken Carleetum ferntgineae) otthonosak. Az algálmt legnagyobb számban az Oscillatoria fonnasa és egy Lyngbya kékmaszatfaj képviseli, amelyek kötegei a mélyedésekben a víz elpárolgása után szürkéskék - olykor felpenderedő - kéregszetű bevanatot alkotnak. Egyedi előfordulású egy kova- (Navicula gracilis), és egy járommaszat-faj (Cosmarium sp.). A kékalgabevonat apró mohanövénykéket és (valószínűsíthetően) polleneket is tartalmaz. (Megjegyezzük, hogy amintákban kerekesféreg (Rotatoria) is előfordult.) A zuzmók közül leggyakoribbak a közethe maródott szemölcszuzmók (Verrucaria spp.) és a Squamaria gypsacea voltak. A mohák egy része (pl. Tortella tortuosa) szárazabb viszonyokat kedvel. A Pseudoleskeella nervosa lombosmoha árnyékos sziklafalakon él. A hótalaj-társulásoknál említett nagy nedvességigényű fajokkal nagyon hasonló körülmények adják a májmohák (pl. 121

10 Conocepholum conicum), és a lombos mohák egy részének (pl. Pohlia wahlenbergii) éietterét is A különböző karrformákhan talált növényzeti típusok A hét vizsgált mintaterület fajeloszlását pontszerűen rögzítő helyszíni munkatérképek alapján (melyek közül példaként az 1993/4-es mintaterületet a 4. ábra mutatja be), a karrfelszínek különböző formáiban a fenti növénycsoportok az alábbiak szerint helyezkedtek el: a) A karrok kitett sziklafelszíneire, karrgerincekre, ahonnét a csapadék leggyorsabban leszalad, a kőlakó szemölcszuzmók (Verrucaria spp.) maródnak be. b) Enyhe mélyedésekben, hajlatokban, fiatal madáritatókban, karrbarázdákban algák, zuzmók, lombos mohák telepszenek meg. A mohapárnákat a zuzmókénál sokszorta nagyobb víztároló és -adagoló tulajdonságuk, és a talajképződésben játszott szerepük miatt a karrosadási folyamat felgyorsítójának valószínűsíthetjük. A forrnák mélyülése és a felhalmozódó szervesanyag mennyiségének növekedése életlehetőséget nyújt a magasabbrendű növényzet megtelepedésének is. c) Törésekben, finom, nedves törmelékkel kitöltött keskeny közelhasadékokban gyakran az Asplenio-Cystopteridetum sziklaréstársulás jelenik meg. d) Kőzethasadékokban, típusos és függő madáritatókban, a karrvályúk bevezető szakaszaiban, valamint törmelékkel eltömődött kisebb kürtőkben, a vizet már jobban visszatartó sáspárna (Finnetum) jöhet létre. e) Nagyobb madáritatókban, karrvályúkban, fiiggővályúkban, kürtőuvalákban felhalmozódó nedves kőzettörrnelék és humusz keverékén az ún. törmeléktársulások (Schuttgesellschaften) fajai uralkodnak. Ez a forrnáció már jelentős mennyiségű vizet tarthat vissza. f) Fejlettebb karrvályúk, kürtőuvalák árnyékos talpán vastagabban kifejlődött humuszos talajösszleten - az előbbinél kevesebb kőzettörrnelék jelenléte mellett - az ún. bótaiaj-növényzet (Schneetalchen-Gesellschaft) elemei jelennek meg fejlett mohaszinttel, amelynekjelentős része májmoha (Hepaticophytina). Ezek a fajok (föként a májmohák) még több talajnedvesség folyamatos meglétét bizonyítják. g) A vályutalpkürtők bejárati szakaszain és falain szinte folyamatos nedvességetjelző májmoha-bevonat (Hepaticophytina) él. h) Ahol a talaj vastagabban kitölti a karros mélyedéseket, ott sziklagyeptársulások (törrnelékesebb talajon Finnetum, másutt Seslerio-Semperviretum, nedvesebb helyeken Carleetum ferrugineae) fajai szaporodnak el. i) Hasadékkarrok, mélyebb karrvályúk falát a Pseudo/eskee/la nervosa lombosmohafaj hálózza be. 122

11 4. ábra: Az }993/4-es vizsgálati teriilet térképe, a növényzetfőbb egységeinek feltüntetésével. (Az algák és a szemö/cszuzmók ábrázolásától eltekintettünk Az alaptérkép Dr. Szunyogh Gábor mrmkája) Jelmagyarázat: J. karrvályú, 2. karrvályú felszín alatt folytatódó (barlangszerű) szakasza, 3. vályútalp-madáritat ó, III-as típusú karrvályúval, 4. Ja:irlő, 5. talaj és/vagy tömre/ékkitöltés határa, 6. zuzmók (Lichenes), 7. májmohák (Hepaticophytina), 8. lombos mohák (Bryophytina), 9. szildaréstársulás (Asplenio-Cystopteridetumfragnr.), 10. merev sás párnagyep (Fínnetumfragm.), I l. tömre/éktársulások (Schuttgesellschaften fragm.), 12. hóralaj-növényzet (Schneetiilchen-Gesellschaften fragm.}, 13. nyúlfarkfií-siírűsásgyep (Seslerio-Semperviretum fragm.) 123

12 6. Összegzés A vizsgált karcterületek növényzete egy meglehetősen bonyolult és sok elemből álló növényzeti mintázatot alkot, amelynek kifejlődése dinamikus összefüggést feltételez a karrfelszín formakincsével A formák az edafikus (elsősorban vízellátottság) és a mikroklimatikus viszonyokon keresztül nagymértékben meghatározzák az adott helyen kialakuló növényzeti típust. Ugyanakkor a különböző növényzeti típusok - a kialakuló talajjal együtt - a forma jelentős, de eltérő hatású alakítóiként mú'ködnek, a visszatartott és folyamatosan adagolt víz, valamint a gyökér- és humuszsavak mennyisége, s a különböző fejlettségű talajélet miatt szénsavban feldúsuló víz megnövekedő oldó hatása révén. Fenti vizsgálataink alapján a karros formák és a rajtuk megtelepedő növényzet között megfigyelhető összefüggés: A formák bemélyülésének fokozatait, mintegy élőhely-jelzőként, szinte szukcessziós sort alkotva követik az egyre nagyobb nedvesség- és talajigényű növényzeti tipusok. A pionír zuzmók, a szivacsként mú'ködő mohapárnák, a szervetlen-szerves összleten élő törmelékvegetáció, az átáztatott talajon megjelenő hótalaj-növényzet és a sűrűsás-gyepek (hogy csak a fontosabbakat említsük), a növekvő talajmennyiséggel (s benne talajélettel) együtt általában egyre több víz (benne oldott szénsav), gyökér- és humuszsavak folyamatos jelenjétét is jelentik. Mindennek kulcsszerepe van a karros térszinek fejlődésében. Köszönetnyilvánítás Külön köszönettel tartozom Dr. VERESS Mártonnak, hogy lehetlívé tette számomra kutatóútiukon való részvétclem~t; Megköszöuöm Dr. InDASI Györgynének a tercpmunkákban nyújtott segítségét, Dr. SZ~O T. Attila ~székvezetlínek (BDTF Növénytan) az ~ya~ átnézését és hasmos észrevételeit, VIZKELETY Evának (BDTF Növénytan) az algák, Dr. LÖKOS Lászlónak (M1M Növénytár) a zuzrnók, Dr. PAPP Beálának (M1M Növénytár) a rnohák meghatározását. 124

13 L táblázat A Tot es Gebirge-ben vizsgált kameniletek edényes növényzetének összefoglaló táblázata Karrteriilctck cdóny.. novényutc Có0Jt61 É-ra, Tol u C. bir; c (Ausztria~ aua BL Soru.áw J 2 J 4 Felvileli tinta J J ll ll s v 6 v 7 v Felvétel ná1ua 93/J 93/3 93/ /8 94/ Tcnecm.Jnt felelll waeauáe !800 )800 Kltettofa s l! E E SI! se SI! D51h(") 30 JS 10 IS JS Fclvélclltriilclc (ro') ISO ISO ls Bontó o(%) LombkoronanJnt o o o C crjudnt o o o o o o o Gyepozint IS Mobau.lnt JS 10 5 S.iklafrfwn FajoÚIII S SJ 31 A denosty lu sjabra.. J 1-2 v Allium scboeaopruum v Cystoptcri> fragilis.. J J....., v Epilobiwu alsinifoliwn J v Scdwn atntw:q 2 2 l v Viola billora J 3 l 2 3 l l-3 v Acorútwn mpcuuj , IV Arabio alpina.. l.. +-l IV A>plcniwu virido tv Dryoptcris villarii J + l IV Athyrium c!ijtc:ntifolium l....., lll Camponulapulla l lll ~ula scbcuchzori lll C...duus dcooral\a.. l -+-l lll Carcx flitoa l l lll Minuartia auatriaca lll Polysticbum aculcatw:ll l l lll Salix Rl\aa lll Suifras panicuiala lll S..ifnsa rotw:>difolia lll SoidaDclla alpina + + lll VaJman.. montma.. +-l lll AcbilJu clavc.o~o ll AJIOStis tcnuis + + ll Aapcrula ne weichi.. + ll Asplenium acptemlrionslo + ll 8 l«lu>wn spicont.. + ll Carex parvinora +-l ll Futucs pwnila + + ll fcatuc..a rubra JI Leoniodon hiopidus +.. ll Lcucanthclllllm atntw:llau ll Pna alpina + +-i ll Primu1.a eiu.~ + -+-l ll Ranunculus alpcstris l l ll R.&auaculw monta.n~ + + ll Rhodoclcnclr011 hitsutwn +-i ll Salix baslala + +-l ll S..biosa lucida + +-l ll Sc Jaainclia aclaginoidca ll s~... vui&aris ll Earnct fordult cl~: 93/l: Oeotiaoclla acnmnic:a +; 9313: C...cx fcrnginoa +, Erics herbacea +, Lcucanthomum vulaarc U +,Veronica urticifolia +, 93/4: Acbil.lca atnta +,C... cs panicea +, Cerastium carintbiacum +, Fcstuca pujebelia +, G<ntiaoa clusü +, Gcraniwn silvaticum +, Homogyne disc.ojcx +, LigUJtic.um mutcllio.a +, Pb)'\euzm orb~ +. Polyaonum viviparum+. Ranunculus PYJIIII<W ~. Rhodolhamnus cbarnaccysl\a +; 94113: Dryu oclopcbla +, Galium anaophyuum.,., Ranunculus hybridut +; 9"'18: Luniutrum moal&oum... Valc:riana triptuia +;94/9: Asplenium trichornadc.a +, Podiculard vcrticilbl.a +, Veronics aphylla +; 9411 O: Campanula rorundifolia +, Eupbruia mioima +, Hicracium villoaum +, Myoootis alpcstris +, Pc.dicularis roatra~spicata +, Saxiln&l. aizoidu +. O... fajuám(+biptoa.): AD "K"

14 A Tales Gebirge a/havasi övének, GöjJI-től északra bejártteriile/ein előfordult 11övények IL táblázat: Achillca atrata L. -Wid (93/4), Elm Achillca clavenac L.- Wic, Wid (93/4), Elm (94/ 10), Jag Acinos alpinus (L.) Moench- Wid Aconitum napcllus L.- Wic (93/l), Wid (93/4, 94/13), Elm (94/9, 94/ 10) Aconitum paniculatum Lam. - Jag Aconitum vulparia Rchb. - Jag Adenostylcs ahiariae (Gouan) Kcm. - Püh Adenostylcs glabra (Mill.) DC. - Wic (93/ 1), Wid (93/4), Elm (94/8, 9419, 94/10), Jag Agrostis tenuis Sibth. - Wic (93/3), Wid (93/4) Alchcrnilla alpina L. - Elm Alchcrnilla vulgaris agg. - Jag, Püh Allium schocnopraswn L.- Wic (93/ l), Wid (93/4, 94/ 13), Elm (94/9, 94/10) Alnus viridis (Chaix) DC. - Wid, Elm, Jag Ancmonc narcissiflora L. - Elm, Jag Anthyllis vulncraria ssp. alpcsn is (Kit. ex Schult.) Asch. & Gr. - Wic Arabis al pina L.- Wic, Wid (93/4, 94/ 13), Elm (94/8, 9419, 94/ 10) Aspcrula ncilrcichi Beck. - Elm Asplenium septentrionalc (L.) Hoffm. - Wie, Elm (94/8, 94/9) Asplenium trichamancs L. -Elm (94/9) Asplenium viride Hudson- Wic (93/1), Wid (93/4, 94/13), Elm (94/8), Jag Athyrium distentifolium Tausch ex Opiz -Wid (93/4), Elm (94/9, 94/10) Bartsia alpina L.- Wic, Wid Blcchnum spicant (L.) Roth- Wie, Wid (93/4, 94/13), Jag Buphthalrnurn salicifoliwn L. - Jag Calluna vulgaris (L.) H uh. - Wid Caltha palustris L. - Püh Campanula patuta L. - Jag Campanula pulla L.- Wic, Wid (93/4, 94/ 13), Elm (94/9, 94/ lo) Campanula rotundifolia L. - Elm (94/ 10) Campanula scheuchzcri Vili. - Wic (93/l), Wid (93/4), Elm (94/ 10) Cardamine rcscdifolia L. -Elm Carduus defloratus L.- W ie (93/ l, 93/3), Wid, Elm (94/9, 94/10) Carex ferruginca Scop. - Wie, Wid, Elm Carcx fuma Mygind- Wic (93/ 1), Wid (93/4, 94/ 13) Carex hostiana DC. -Wid Carex panicea L. -Wid (93/4) Carex parvifiora Host- Wic (93/3), Wid (94/13) Carex sempervirens Vili.- Wid Carlina acaulis L. - Wic Centaurea roontana L. - Püh Cerastium carinthiacum Vest -Wid (93/4) Cicerbita al pina (L.) Wallr. Püh Cirsiurn spinosissimuro (L.) Scop. - Wid Crepis aurea (L.) Cass. - Wid Crcpis pyrenaica (L.) Greut. - Püh Cystopteris fragilis (L.) Bemh.- Wic (93/ l, 93/3), Wid (93/4), Elm (94/8, 94/9, 94/10) Daphne mezereurn L. - W ie, Elm, Jag Dentaria euneaphyllos L. - Püh Deschampsia cespitosa (L.) PB. - Wid 126

15 Doronicum austriacum Jacq. - Püh Doronicum grandiflorum Lam.- Wid, Elm Dryas octopetala L.- Wid (94/13), Elm Dryopteris villarii (Bell.) Woynar ex Schinz & Thell. - Wie (93/3), Wid (93/4, 94/13), Elm (94/8, 94/9) Ernpetrum hermaphroditwn Hagerup - Wid, Elm Epilobium alsini folium Vili. - W ie (93/l), Wid (93/4, 94/ 13), Elm (94/9, 94/10) Epilobiwn angustifolium L. - Jag Erica herbacea L. -W ie, Wid, Elm, Jag Engeron polymorphus Scop. - Elm Eriophorum scheuchzeri Hoppe- [Wic] Euphorbia cyparissias L. - Jag Euphorbia sp. - Jag Euphrasia rninima Jacq. et DC. -Elm (94/10) Euphrasia rostkoviana Hayne - Elm Euphrasia stricta Wol ff ex Lchm.- W ie, Elm Festuca pulchella Schrad. -Wid (93/4) Festuca pumila Chaix- Wic (93/1), Wid (93/4) Festuca rubra L. - Wid, Elm (94/8, 94/9) Galium anisophyllurn Vili. -Wid (94/ 13), Elm Galium sp. - Jag Gentiana clusii P err. et Song. - Wid (93/4) Gcntiana pannonica Scop. -Wid, Elm, Jag, Püh Gentiana verna L. - Wid Gcntianella gcrmanica (Willd.) Bömcr - W ie (93/l), Wid, Elm, Jag Geranium sylvaticum L.- Wid (93/4), Elm, Jag G eum ri vale L. - Jag Globularia cordifolia L. - W ie Globularia nudicaulis L. - W ic Redysarum hedysaroides (L.) Schinz. et Thdl. - W ie Helianthemum alpestre (Jacq.) DC. -Wic Helianthemum grandiflorum (Scop.) DC. - Elm, Jag Heracieum austriacum L. - Elm, Püh Heracieum sphondylium ssp. elegans (Cr.) Schübl. & Mart. -Elm Hicracium villosum Jacq. - Elm (94/ l O), Jag Homogyne alpina (L.) Cass. - Jag Homogyne discolor (Jacq.) Cass. - Wic, Wid (93/4), Jag Ruperzia sclago (L.) Bernh. ex Schmnk & Matt. -Wid, Jag Hypericum perforahun L. - Jag Juncus compressus Jacq. - Wid Juniperus communis ssp. alpina (Neilr.) Celak. - Wic, Wid, Elm, Jag Knautia dipsacifolia Kreutz. - Jag Lamiastrurn montanurn (Pers.) Elu end. -Elm (94/8), Jag Larix decidua Mill. - Elm, Jag, Püh Laserpitium latifolium L. - Püh Leontodon hispidus L. - Elm (94/9), Jag Leucanthemum atratwn (Jacq.) DC. -Elm (94/9, 94/ 10) Leucanthemum vulgarc agg.- Wic, Elm, Jag Ligusticum mutellina (L.) Crantz - Wid (93/4), Elm Lilium martagon L. - Jag Loiseleuria procumbens (L.) Desv. - Wid Luzula glabrata (Hoppe) Dcsv. - Jag Lycopodium annolinum L. -Elm, Jag Melampyrum pratensc L. - Jag Minuartia austriaca (Jacq.) Hayek- Wid (93/4, 94/13), Elm (94/9) 127

16 Myosotis alpestris F.W. Schmidt- Elm (94/!0), Püh Origanuru vulgarc L. - Jag Oxalis acetoselia L. - Jag Parnassia palustris L. -W ie, Elm, Jag Pedicularis rostrato-spicata Crantz- Wid, Elm (94/!O), Püh Pedicularis verticillata L. -Elm (94/9) Phyteuma orbicuiarc L.- Wid (93/4) Phytewna spicatum L. - Jag Picea abies (L.) Karsten- Elm, Jag, Püh Pinus cembra L. - Elm, Jag, Püh Pinus mugo Turra- W ie, Wid, Elm, Jag, Püh Pinus mugo var. pumilio (Haenke) Zen<11Í -Wid Poa atpina L.- Wie (93/1, 93/3), Wid Poa nemoralis L. - Wid Polygonatum verticillaturn (L.) Ali. - J<~g Polygonuru viviparum L.- Wid (93/4), ](lg Polystichum aculeaturn (L.) Roth- W ie (93/l, 93/3), Wid (93/4, 94/13) Patentilla aurea L. - Jag Potenlilla clusiana Jacq. - Wid Prenanthes purpurea L. - Jag Primula clusiana Tausch-Wic (931!), Wid (94/13), Ranunculus aconitifolius L. - Püh Ranunculus alpestris L.- Wid (93/4, 94/13), Elm Ranunculus hybridus Biria-Wid (94/13) Ranunculus montanus Willd.- W ie, Wid (93/4, 94/ 13), Elm Ranunculus pygmaeus Wahlenb.- Wid (93/4) Ranunculus sp.- Jag Rhododendron hirsuturn L.- W ie (931!, 93/3), Wid, Elm, J<~g Rhodothamnus cham<~ecistus (L.) Rchb. - Wid (93/4) Rosa pendulina L. - Jag Rubus saxatilis L. - Jag Rumex alpinus L. - Jag, Püh Salix al pina Scop. - Elm Salix appendiculata Vili.- Püh Salix glabra Scop.- Wid, Püh Sali."< hastata L. -Wic, Wid (93/4, 94/ 13), Elm Salix reticulata L. - Wid Salix retusa L. - Wie (93/ 1), Wid (94/13), Elm (94/9, 94/10) Salix serpyllifolia Scop. -Elm Salix waldsteiniana Willd. - Elm Saxifraga aizoides L. -Wid, Elm (94/l O) Saxifraga paniculata Mill. - Elm (94/8, 94/9, 94/ 10) Saxifraga rotundifolia L. -W ie, Wid (93/4), Elm (94/8, 94/9), Jag Saxifraga stellaris L. - Elm Scabiosa lucida Vili. -Elm (94/9, 94/10) Sedum album L. - Püh Seduru atraturn L. -W ie (93/l, 93/3), Wid (93/4, 94/13), Elm (94/9, 94/!0) Selaginella selaginoides (L.) PB. ex Sclmmk & M<~ct. - Wie, Wid (93/4, 94/13) Senecio abrotanifolius L. - Püh Senecio fuchsii C. C. Gmel. - Elm, Jag Senecio subalpinus Koch - Jag, Püh Sesleria varia (Jacq.) Wettst. - W ie, Wid, Elm Silene acaulis (L.) Jacq. -Wid Silene dioica (L.) Clairv. - Jag Silene pusilla W. et K. - Elm 128

17 Silene vulgaris (Moench) Garcke- Wid (93/4), Elm (94/9), Jag Soldanella alpina L. -Wic, Wid (93/4, 94/13), Elm (94/9), Jag Solidago virgaurea L. - Wic, Elm, Jag Sorbus aucuparia L. - Jag Sorbus chamaernespilus (L.) Crantz -Wid, Jag Thalictrum aquilegifolium L. - Elm, Jag, Püh Thcsium alpinum L. - Wic, Elm, Jag Trifolium pratense L. - Jag Trollius europaeus L. - Jag Vaccinium myrtillus L. -Wic, Wid, Elm, Jag Vaccinium uliginosum agg. -Wid, Elm Vaccinium vitis-idaea L. - Wid, Elm, Jag Valcriana montana L. -Elm (94/8, 94/9, 94/10), Püh Valeriana tripteris L. -Elm (94/8), Pl.lh Veratrum album L. -Elm, Jag, Püh Veronica aphylla L. -Elm (94/9) Veronica urticifolia Jacq. -Wic Violabiflora L. -Wic (93/1, 93/3), Wid (93/4, 94/13), E lm (94/8, 9419, 94/10), Püh Bryophyta (Hepaticophytina) Conocephalum conicum (L.) Lindb.- Wic (93/1), Wid (93/4), Elm (94/9) Plagiochila porelloides (Torrey ex Nces) Linden- Elm (94/9) Porella platyphylla (L.) Pfeiff. -Elm (94/9) Preissia quadrata (Scop.) Nees- Wic (93/3), Wid (93/4), Elm (94/9) Scapania aspera H. Bemet-Wid (93/4) Bryophyta (Bryophytina) Ctenidiummolluscum (Hedw.) Mitt.- Wic (93/1, 93/3), Wid (93/4), Elm (94/9) Dichodontium pellucidum (Hedw.) Schimp. -Wid (93/4), Elm (94/9) Eurhynchium hians (Hedw.) Sande Lac. - Elm (94/9) Fissidens cristatus Wils. ex Mitt.- Wic (93/1), Wid (93/4), Elm (94/9) Gymnostomum aeruginosum Sm. - Elm (94/9) Mnium stellare Hedw. - Elm (94/9) Pohlia wahlenbergii (Web. et Mohr.) Andr. -Wid (93/4), Elm (94/9) Pseudoleskcella nervosa (Brid.) Ny h. -Wic (93/ l, 93/3), Wid (93/4), Elm (94/9) Timmiclla anomala (B. & S.) Limpricht- Elm (94/9) Tortella tortuosa (Hedw.) Limpr.- Wic (93/1, 93/3), Wid (93/4) Tortula ruralis (Hedw.) Gaertn., Meyer & Sc.- Wic (93/ 1, 93/3), Wid (93/4), Elm (94/9) Lichen es Caloplacaaurea (Scbac:r.) Zahlb.- Wic (93/3) Cladonia ef. symphycarpa (Flörke) Fr.- Elm Cladonia sp.- Wid {93/4) Dcrmatocarpon intestinifonne (Körb.) Hasse-Wic (93/1), Wid (93/4) Dcrmatocarpon miniatum (L.) Mann- Elm Leeidea turida Ach. - Wid (93/4), Elm Leptagium gclatinosum (Witb.) Laundon -Elm Mycobilimbia lobulata (Sommerf.) Hafcllner - Elm Pcltigera rufcscens (Weiss) Hum b.- Wic (93/1), Wid (93/4), Elm Squamarina gypsacea (Sm.) Poelt- Wic (93/l, 93/3), Wid (93/4), Elm Verracaria sp. -Wic (93/1, 93/3), Wid (93/4), Elm 129

18 AJ&ae - Wic, Wid, Elm Cyanophyta Lyngbya sp. Oscillatoria fonnosa Baclllarlophyceae Navicula gracilis ConJu&atophyceae Cosmarium sp. Irodalomjegyzék ANDREÁNSZKY G. (1939): Ein Bastard zwischen Veronica a/pina L. und V. bellidioides L. aus den Ostalpen. - Borbásia l (317): BOROS A. (1924): Őszi botanikai kirándulásarn astájer havasokba. -Herba 7: BRAUN-BLANQUET, J. (1973): Ein Schmuck der Alpengewasser, die Weidenröschen-Gesellschaft. -Acta Bot. Hun g. 19(1-4 ): CSAPODY I., Raxalpe. (A Gustav WENDELBERGER, E. HúBL és Emilia BALATOVA-TULACKOVA társaságában megtett terepbejárás naplójegyzetei) - Kézirat, Sopron. EHRENDORFER, F. (1973): Listeder Gefaf3pflanzen Mitteleuropas. 2. Auflage. - Gustav Fischer Verlag, Stuttgart, 318 p. HANASIEWICZ HAJNÁDY O. (1937): A Wulfenia carinthiaca Jacq. klasszikus termőhelyén. -Bot. Köz/em. 34(5-6): HESS, H. E. - LANDOLT, E. - HIRZEL, R. (1967, 1970, 1972): Flora der Schweiz. Band Birkhauser, Basel und Stuttgart. HÜBL, E. - NIKLFELD, H. (1973): Über die Regionale Differenzierung von Flora und V egetation in den Österreichischen Alpen. -Acta Bot. Hung. 19(1-4): KOL, E. (1970): Vom roten Schnee der Tiroler Alpen. - Annls. hist-nat. Mus. natn. hung. 62: KRAL, F. (1980):, Regionale Waldentwicklungstypen, inbesondere in der Alpen. -Acta Bot. H ung. 26(1-2): MOESZ G. (1914): A Draba Kotschyi Stur. előfordulása a stájerországi Raxhavason. -Bot. Köz/em. 13: MURR, J. (1904): Sudeten-Hieracien in den Ostalpen.- Magy. Bot. Lap. 3(6-7): MURR, J. (1906): Pflanzengeographische Studien aus Tirol. Die pontischillyrischen Elemente der Tiroler Flora.- Magy. Bot. Lap. 5(8-10): MURR, J. (1907): Zwei mutmassliche Hybriden aus Tirol. -Magy. Bot. Lap. 6(5-7): MURR, J. (1908): Neuere Forschungen über das Vordringen mediterraner und submediterraner Formen in Italienisch-Tirol ( ). -Magy. Bot. Lap. 7(1-3):

19 OBERDORFER, E. (1973): Die Gliederung der Epilobietea angustifolii Gesellschaften am Beispiel süddeutscher Vegetationsaufnahmen. - Acta Bot. Hung. 19(1-4): PRISZTER SZ. (1955): Ausliindische Forschungstiitigkeit der ungarischen Botaniker.- Acta Bot. Hung. 1(3-4): ROTJMALER, W. (1970): Excursionsflora von Deutschland. Atlas der Gefásspflanzen I-II.- Volk und Wissen Volkseigener Verlag, Berlin. VAJDA L. (1968): A Timmiella anomala (B. & S.) Limpricht új termőhelye Jugoszláviában. (Neuer Standort von Timmiella anomala (B. & S.) Limpricht in Jugoslawien)- Fragm. Bot. Mus. Hist.-Nat. Hung. 6(1-4): VERESS M. (1992): A karsztosodás mikrofonnái, a karrok. - Tennészel Világa ntk/123(3): VERESS M (1995): Karros folyamatok és formák rendszerezése Totes Gebirge-i példák alapján.- Karsztfejlődés l, p

20 n. 132