Hunyadi János. kerettörténet füzet. Külföldi Magyar Cserkészszövetség

Átírás

1 Hunyadi János kerettörténet füzet Külföldi Magyar Cserkészszövetség

2 A Külföldi Magyar Cserkészszövetség Hunyadi János koráról szóló füzetét Csoboth Tamás es Avvakumovits Ottó emlékének szenteli. Rájuk gondolunk hálával és megbecsüléssel. Forrásmunkák: Történelmi lexikon, Könyvmíves Kiadó, Budapest, 1999 Szabolcs Ottó és Závodszky Géza: Ki kicsoda a magyar történelemben, Anno Könyvkiadó, Budapest, 1999 Mitták Ferenc, 1000 év 1000 híres történelmi személy, Tóth Könyvkiadó, Debrecen, 2001 Halmos Ferenc, Száz rejtély a magyar történelembôl, Gesta Könyvkiadó, 1994 Ludovicus Tubero, Kortörténeti feljegyzések (Magyarország). Közreadja: Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet. Szeged, 1994 Popović, Marko, Fortress of Belgrade. Belgrade, 1991 Thúry József (fordította), Török történetírók. II. kötet. Török-magyarkori történeti emlékek. Második osztály: Írók. Bp., Zay Ferenc, Az Lándorfejírvár elvesztésének oka e vót, és így esött. P. Krämer Bonifácz (ford.): Kapisztrán Sz. János csodás győzelme Nándorfehérvárnál julius hó 22-én. Tagliakocius János Szent Ferencrendi szerzetesnek Marchiai Szent Jakabhoz intézett levele nyomán. Kolozsvár, Tóth Dóra, Bera Károly, A történelem nagy alakjai, AQULIA könyvkiadó Wikipedia internetes lexikon Szerkesztették: Lendvai-Lintner Imre, Szórád Gábor Nyomdai előkészítés: Popovics Pál

3 Hunyadi János Hunyadi származása körül máig viták folynak, amiért egyrészt az információhiány, másrészt viszont éppen a Hunyadi Mátyás (ur ) korából származó források a felelősek, reneszánsz királyunk krónikásai ugyanis igyekeztek minél előkelőbb ősöket szerezni mecénásuknak. A történettudomány jelenlegi álláspontja szerint Hunyadi Serba fia Vajk, egy havasalföldi kenéz és Morzsinai Erzsébet fia volt, és 1407 körül látta meg a napvilágot. A legendák kedvelői számára azonban sokkal tetszetősebb az a történet, miszerint Erzsébet gyermeke állítólagos szeretőjétől, Luxemburgi Zsigmond királytól (ur ) származott, és Vajk csak az ő parancsára viselte gondját a gyermeknek. A kalandos történet hívei úgy vélik, Serba fia Vajk ezért a szolgálatért kapott jelentős birtokokat Hunyad megyében, és utóbb a fiatal János pályája ezért is ívelt olyan magasra, hogy az uralkodó még 1433-as császári koronázására is magával vitte. Ha az olvasó kevesellné a törökverő hős személye körül dúló vitákat, akkor elmondhatjuk, hogy még a Vajkot apának elismerők tábora sem egységes, mivel a romániai történetírás mindenáron megpróbálja román ősöktől származtatni Hunyadit, hovatovább őt és fiát, Mátyást egyenesen románnak tüntetik fel. Túl azon, hogy Havasalföld nemessége ebben az időszakban javarészt még kun származású volt tehát Vajk kenéz is az lehetett ahhoz kétség sem fér, hogy mind a főúr, mind utódai magukat a kor terminológiája szerint magyar nemesnek tartották, és a politikában is a királyság érdekeit helyezték előtérbe. Hunyadi, mint fent említettük, valóban magasra jutott az udvari ranglétrán, és Zsigmond egyik kedvenc apródja lett, aki Ozorai Pipó és Lazarevics István szerb fejedelem alatt is szolgált, uralkodója oldalán pedig bejárta egész Európát. A törökverő hős ezenkívül két esztendőt töltött a milánói Visconti hercegek udvarában, ahol megismerkedhetett a condottierék zsoldosvezérek által képviselt itáliai harcmodorral. Hunyadi, utazásainak, valamint a huszita és török háborúkban szerzett tapasztalatainak köszönhetően számos taktikát megismert, melyeket saját seregében is meghonosított, és az ütközetek során leleményes módon kombinált. Hunyadi a tanulóévek alatt még 1433-ban feleségül vette Szilágyi Erzsébetet, akitől két fia, László és későbbi királyunk, Mátyás született. Luxemburgi Zsigmond idején Hunyadi lovagi címig küzdötte fel magát, az elhunyt király veje, Albert (ur ) uralma alatt pedig egészen a szörényi bánságig jutott. Az 1439 utáni trónviszályban a törökverő hős a lengyel Jagelló Ulászló (ur ) pártjára állt, és jelentős szerepet vitt az özvegy Erzsébet királyné ellen kivívott fegyveres győzelemben. A fiatal király négyéves uralma alatt Hunyadi birtokai jelentősen megnövekedtek, miközben báni címe mellett Erdélyt is megszerezte magának. A hős mint vajda és délvidéki bán került először szembe a törökökkel, és a Magyar Királyság katonai erejét kóstolgató oszmánok ellen mindannyiszor győzelmet aratott: 1441-ben Szendrő mellett Isza bég seregét verte meg, 1442-ben pedig az Erdélyre támadó Mezid béget győzte le. 3

4 Hunyadi sikerei nyomán egy ideig reális célkitűzésnek tűnt, hogy Magyarország egy keresztes hadjárat során a fellázadó balkáni népek segítségével megkísérelje kiűzni a törököket Európából. Az erdélyi vajda 1443 júliusában hosszú hadjáratra indult a Balkán-félszigetre, mely során számos béget megvert, miközben fellázította és felszabadította Szerbia és Bulgária jelentős részét; a győzelmek nyomán úgy tűnt, a török kiűzése egy karnyújtásnyira van, a valóságban azonban a tehetséges hadvezér csak kisebb tartományi seregek felett aratott diadalt, nem a szultáni főerők ellen nyarán tehát, amikor Murád Mezid bég útján kedvező békét akart kötni a magyarokkal, Cesarini pápai legátus Ulászlót és Hunyadit egy reménytelen háborúba rángattak bele, mely során a novemberi várnai ütközetben a magyar seregek katasztrofális vereséget szenvedtek. I. Ulászló életét vesztette a csatamezőn, Hunyadi pedig csak nagy nehézségek árán térhetett haza. Miután a trón egyetlen lehetséges örököse a Bécsben tartott kiskorú V. László (ur ) volt, Magyarországon egy átmeneti rendszert kellett bevezetni, ahol 1445-től hét főkapitány, majd 1446-tól mint gubernátor Hunyadi János irányított a királyság ügyeit. Hét éven keresztül a törökverő hadvezér volt az ország első embere, aki számos jogkör birtokában, egy országtanács felügyelete alatt kormányzott. Ez idő alatt Magyarország győztes háborút vívott III. Frigyes német-római császár ellen (ur ), sikertelenül törekedett a felvidéki zsoldosvezér, Giskra kiszorítására, a második rigómezei ütközetben pedig egy szerb albán magyar szövetség élén Hunyadi ismét komoly vereséget szenvedett a szultántól. A csatát követően a törökverő hadvezér hosszú ideig ellenlábasa, Brankovics György szerb fejedelem fogságában élt, aki csak komoly váltságdíj ellenében bocsátotta őt szabadon. Rigómező után Hunyadi felismerte, hogy Magyarország egymaga képtelen kellő haderőt összpontosítani a Balkán felszabadítására, ezért, miután Európára nem számíthatott, a határok védelmével törődött. Miután V. Lászlót 1453-ban nagykorúvá nyilvánították, a törökverő hős lemondott a gubernátori tisztségről, és életét a török elleni küzdelemnek szentelte. Hunyadi Rigómező után még számos kisebb hadjáratot indított Szerbia és Bulgária területére, de a Konstantinápolyt, majd 1455-ben Szerbiát meghódító II. Mehmed (ur ) főseregének feltartóztatására nem volt ereje. A nagy hadvezér végső próbája éppen élete utolsó évében, 1456 során érkezett el, amikor a szultán Közép-Európa kulcsa, a déli végvárrendszer legnagyobb erőssége, Nándorfehérvár ellen vonult. Hunyadi és sógora, Szilágyi Mihály a bárói ligák és az országgyűlés által cserbenhagyva, saját birtokaik és pozícióik bevételéből kellett megvédjék a várat, ennek ellenére július 22-én Kapisztrán János szerzetes keresztes hadának támogatásával mégis győzedelmeskedni tudtak. A számtalan ütközet közül a nagy törökverő éppen utoljára, Nándorfehérvárnál aratta legjelentősebb győzelmét, mellyel egy fél évszázadra elvette az oszmánok kedvét a Magyarország elleni háborútól. A győzelemben a felmentő sereggel érkező Hunyadinak oroszlánrésze volt, a kiharcolt diadal pedig mint annyiszor korábban ismét felvillantotta a lehetőségét annak, hogy az oszmánokat végleg kiűz- 4

5 zék Európából. Bár Hunyadi János pártolta a hadjárat ötletét, annak megvalósítására már nem maradt ideje és ereje, ugyanis augusztus 11-én a táborban pusztító pestisjárvány őt is elragadta. A halálát követő politikai zűrzavarban ugyan nem volt lehetőség a győzelem kiaknázására, de Hunyadinak hála, Magyarország határai még hosszú évtizedekig sértetlenek maradtak. Hunyadiak származása, és családfa Serbe (Sorba?) ( 1409 előtt), h: N Vajk, (*? előtt); h: Morzsinai Erzsébet (*?-?) Hunyadi János, (*1409? ), kormányzó: , Beszterce grófja; h: Szilágyi Erzsébet (*? ) Hunyadi László, (*1431? ) Hunyadi Mátyás, (* ), király: ; 1. h: Podjebrád Katalin, (* ); 2. h: Aragóniai Beatrix (* ) (ágyasától, Edelpeck Borbálától): Corvin János herceg (* ); h: Frangepán Beatrix (*? ) Erzsébet (* ) Kristóf (* ) János, (*? ?) Vajk, (*? -?) Jelölések * = születés = elhalálozás h. = házasság 1.h., 2.h. = első házasság, második házasság N = ismeretlen nevű, keresztnevű Az első oklevél, amely a Hunyadi-családot említi, Zsigmond király adománylevele, amelyben Hunyad várát Serbe fia Vajk lovagnak, valamint testvérének Radolnak, és Magosnak, illetve unokatestvérének Radolnak, és fiának Jánosnak adományozza. Vajkot egy 1414-es forrás még említi, azonban 1419-ben a neve már nem bukkan föl. Ekkor egy oklevet írnak át Radol (László néven említik), valamint Vajk három fia, idősebb Hunyadi János, ifjabb Hunyadi János, és (ifjabb) Vajk számára. Hunyadi János tehát már 1409 előtt született, két testvére azonban valószínűleg csak az 1409-es oklevél kiállítása után. A Hunyadi-család román eredetére számos jel utal, többek között az is, hogy idősebb Hunyadi Jánost Hunyadi Oláh Jánosnak is hívták, külföldi követségeiben pedig Wallachia (Havasalföld) fehér lovagjaként emlegették. Feltételezhetően egy előkelő román család sarja lehetett Vajk, mivel a magyar udvarban közrendű származású ember lovagi címet nemigen kaphatott, márpedig Hunyadi Vajkot mindig ezzel a címmel említik a történeti források. Hunyadi János származásával kapcsolatban azonban a történetnek még itt nincs vége, mivel a történeti források számos direkt, és indirekt származási elképzelést is elénk tárnak, amelyek egy része vélhetően csak a mindennapi késő középkori politikai ideológia terméke volt. Heltai Gáspár krónikájában például arról számol be, hogy Hunyadi János Zsigmond ki- 5

6 rály törvénytelen fia lett volna. A történet szerint az amúgy is nagy nőcsábász Zsigmond király olthatatlan vágyat táplált egy Morzsinai-családbéli nemes lánynak, és az ő szerelmük gyümölcse lett volna Hunyadi János. Zsigmond, hogy szerelmét ne szégyenítse meg, hozzáadta a lányt Serba fia Vajkhoz. Mivel Magyarországon, szemben a nyugat-európai, főleg a francia udvarral, a törvénytelen származást inkább eltitkolták, ezért ez a monda inkább a történet hitelét erősíti meg, és ezzel magyarázható lenne a Hunyad adományozása, valamint Hunyadi János későbbi karrierje is. Ennek a történetnek a hitele azonban semmilyen korabeli forrással nem igazolható (hiszen Hunyadi János pontos születési idejét sem ismerjük, és az is csak feltételezés, hogy Zsigmond király 1395-ös hadjáratakor csatlakozott volna a család a magyar uralkodóhoz). Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy a Heltai-féle történet lehetetlennek sem mondható. Hunyadi János testvérei közül négyet ismerünk. Ifjabb Hunyadi János, Mátyás nagybátyja, hasonló pályán indult el, mint testvére, az idősebbik Hunyadi János. (A korabeli névadási szokásokban egyáltalán nem szokatlan, hogy két testvért ugyanúgy hívtak). Őt az 1419-es oklevél említette először, feleségéről, gyermekeiről nem tudunk. A bátyjával együtt lett szörényi bán 1439-ben, azonban 1441-ben a török elleni harcok során elesett. Hunyadi János másik öccse, akiről tudunk, (ifjabb) Hunyadi Vajk valószínűleg fiatalon meghalhatott, ugyanis az 1419-es említésén kívül mást nem tudunk róla. Hunyadi János egyik nővére a Szentgyörgyi Székely Jánost vette el. A Szentgyörgyi Székely-család ezen ágából származhatott valószínűleg Székely Tamás, aki között a magyarországi johanniták vezetője, és a vránai perjel volt. Hunyadi Jánosnak volt egy Klára nevű testvére, akit egy oklevél anyai ágú testvérének nevez, azonban valószínűbb, hogy (a későbbi családi kapcsolatok, és az ebből származó előrelépés miatt) Klára Hunyadi János édestestvére volt. Klára Dengelegi Pongráchoz ment férjhez, aki szintén udvari lovag volt, sőt, 1441-től 1444-ig Hunyadi János alvajdája volt Erdélyben. A házasságból három fiú, és egy lány született. Dengelegi Pongrác Borbála a Rozgonyi-családba házasodott be, Rozgonyi Sebestyénnek lett a felesége, aki Mátyás idején az országos főméltóságok egyike, királyi főlovászmester, erdélyi vajda, valamint pozsonyi ispán is volt. Rozgonyi Sebestyén hasonló nevű fiát a király rokonának nevezik akkor, amikor Beatrix királyné nászkíséretében vett részt Itáliában. A Dengelegi Pongrác-család Mátyás idején egyike volt azon famíliáknak, amelyek nagy adományokban részesültek. Dengelegi Pongrác László, aki az anyja révén Mátyás unokatestvére volt, egyetemi tanulmányokat végzett, majd a kolozsmonostori bencés apátságnak lett a kormányzója, de a kolozsvári polgárok egy birtokviszály miatt 1463-ban megölték. Dengelegi Pongrác János, aki az unokatestvérek közül kétségtelenül a legtöbbre vitte Mátyás idején, három alkalommal is volt erdélyi vajda, de volt szörényi bán, temesi ispán, és királyi asztalnokmester is. Bátyja halálát megbosszulandó ostrom alá akarta venni Kolozsvárt is, de a király végül lebeszélte erről os halála egybeesett Mátyás, és Aragóniai Beatrix esküvőjével, és ez alkalomból udvari gyászt rendeltek el. Több alkalommal nevezték a király unokatestvérének. Két lánya, és egy fia született, aki azonban már nem töltött be fontos hivatalt. A legifjabb Dengelegi Pongrác fivér, Dengelegi Pongrác András királyi pohárnokmester volt, azonban 1464-ben a boszniai háborúban elesett. A Dengelegi Pongrác-család 1500-ban, Dengelegi Pongrác János fiának halálával halt ki. Mátyásnak nem csak az apai rokonságát, hanem az anyai rokonságát is számon tartották az udvarban. Édesanyja Szilágyi Erzsébet volt, akit Hunyadi János között vehetett el. Szilágyi Erzsébetnek öt testvére volt. Szilágyi Osvát még Mátyás trónra lépé- 6

7 se előtt, 1452 körül meghalt, fiát ugyan ismerjük, de valószínűleg nem érte meg a felnőttkort. Szilágyi Osvát lánya, Szilágyi Jusztina, azonban fontos szerepet kapott a Hunyadi-család dinasztikus terveiben. Először a Felvidéken Ján Giskrával szemben szövetséges Szentmiklósi Pongrác-család sarjához, Lászlóhoz adták hozzá. A férje azonban az 1467-es lázadásban való részvétel miatt kiesett Mátyás kegyeiből, és elvesztette felvidéki birtokait. Második férje Vlad Tepes havasalföldi vajda volt, (akit Draculaként szoktak emlegetni), ő azonban elesett a török elleni háborúkban ben, majd 1481-ben újraházasodott, azonban egyetlen gyermeke sem született. Szilágyi Erzsébet legismertebb testvére Szilágyi Mihály volt, akinek működését később fogjuk részletezni. Erzsébet Szilágyi László nevű testvére 1456-ban hunyt el, Mátyás idején országos politikai szerephez tehát nem juthatott. Szilágyi Erzsébetnek két lánytestvére volt. Szilágyi Zsófia Vingárti Geréb Jánosnak lett a felesége. A Geréb-család Mátyás idején szintén fontos szerephez jutott, Geréb János fiai ugyanis szintén a király unokatestvérei voltak. Geréb Jánosnak öt fia született: István, Lőrinc, Péter, Mátyás, és László. Geréb István nem töltött be jelentős politikai szerepet, testvére, Lőrinc még gyerekként meghalt. Geréb Péter azonban nagy karriert futott be: Mátyás az 1471-es összeesküvés idején rábízta a Felvidék katonai kormányzatát, között pedig bárói rangra emelkedett erdélyi vajdaként között ajtónállómester volt, 1503-as halálakor pedig az ország nádora. Geréb László erdélyi püspök, majd kalocsai érsek volt, ben hunyt el. Az ötödik testvér, Geréb Mátyás pedig horvát-szlavón bán volt között. Mátyás azonban közvetlenül a halála előtt összeveszhetett unokatestvéreivel, ugyanis 1489-ben mind Pétert, mind Mátyást felmentette a tisztségei alól, ami oda vezetett, hogy a király unokatestvérei 1490 után szembefordultak Corvin Jánossal ban azonban Geréb Péter halálával a család kihalt, és a birtokaik végül Corvin Jánosra szálltak. Szilágyi Erzsébet másik húga, Szilágyi Orsolya, a Rozgonyi családba házasodott be. Ez a Rozgonyi-ág volt a fiatalabbik a Rozgonyi-családban, (a másik ágat fentebb a Dengelegi Pongrác-család kapcsán említettük), Szilágyi Orsolya, és Rozgonyi János házasságából két fiú, és egy leány született. Rozgonyi János többször volt erdélyi vajda, végül elnyerte az országbírói tisztséget. Szilágyi Orsolya vélhetően még Mátyás trónralépése előtt elhunyt, két fiuk pedig korán meghalt, de János sem hagyott hátra gyermekeket. Lányuk, Rozgonyi Apollónia Csáki Ferenccel házasodott össze, aki székely ispán, majd bihari ispán volt. A királyi rokonságot számon tartották, hiszen a később Dózsa György által karóba húzatott Csáki Miklós csanádi püspököt padovai egyetemi tanulmányai alatt a király anyai ágú unokaöccsének nevezték. A királyi rokonság számbavétele után megállapítható, hogy azok a királyi rokonok, akiknek volt tehetségük, azok nagy előremenetelt tanúsítottak Mátyás uralkodása alatt. Ide tartozik a három Geréb testvér, és Dengelegi Pongrác János. Ugyanakkor a bosszúálló természetű Mátyás a lázadásokhoz csatlakozó rokonaival is kíméletlenül leszámolt. A nemrég elhunyt középkorásznak, Kubinyi Andrásnak, Mátyás rokonsága kapcsán volt egy figyelemreméltó elmélete. Szerinte ugyanis Szapolyai Imre is valamilyen módon Mátyás családjába tartozhatott, esetleg féltestvére lehetett. A Szapolyai-címer a korai időkben gyakran fordult elő a Szilágyi-, és a Hunyadicímerrel, így voltak olyan kutatók, akik ezen két család valamelyikéhez sorolta a Szapolyaiakat. Szapolyai Imre 1459-ben lett báró, mikor elnyerte a főkincstárnoki címet, majd 1462-ben megkapta Szepesvár uradalmát, sőt, Mátyás király a Szepesföld örökös grófja címet adományzota neki, ami azért is furcsa, mert eleddig magyar király csak egy alkalommal adományozott örökös grófságot (1453-ban V. László Beszterce örökös grófjának tette meg Hunyadi Jánost). Bár a Szapolyaiak részt vettek a felvidéki háborúban, ez címadományozásra önmagában kevés, mivel a király rokona, Rozgonyi Sebestyén is részt vett, még sem lett belőle gróf. A Szapolyaiak az 1467-es erdélyi lázadás fő résztvevői, és szervezői közé tartoztak, Mátyás mégsem büntette meg őket. Ugyanez volt a helyzet az 1471-es lázadás után, noha ez esetben Szapolyai Imre még időben a király pártjára állt. Szapolyai Imre a királyi tanács valamennyi ülésén részt vett, és Mátyás külhoni háborúi idején az ország kormányzását is rábízta a király. Kubinyi András szerint valószínűleg Szapolyai Imre Hunyadi János természetes fia lehetett. (A későbbi király, Szapolyai János édesapja, Szapolyai István Szapolyai Imre legfiatalabb öccse volt). 7

8 mit jelent a nemzetnek Hunyadi neve? Hunyadi neve a nemzetnek, nem csak egy történelmi szereplőt, de a küzdő, sosem meghátráló, és győzedelmeskedő vezért jelenti. Számunkra, katonák számára pedig olyan követendő példát ad, amelynek megfelelni talán csak egy élet következetes munkájával lehet. Névadónk számos küzdelemben vett részt, kezdetben apródként, testőrzőként, majd főispán, gróf, és főkapitányként is. Megjárta a hadakkal egész Európát, és a legkorszerűbb ismereteket gyűjtötte össze. Milánói szolgálatban a condittorei haderőt, a husziták elleni küzdelmekben a huszita harcmodort, de jól ismerte a törökök taktikáját is. Híresen kezdeményező volt, aminek sok győztes csatát köszönhet. Több alkalommal elfogják, de megszabadulva már megint az országért küzdők sorában találjuk. Nem sajnálja saját javait áldozni az ország védelmére. Életét az ország megoltalmazására szánta. Legtöbb korabeli ábrázolásában, kardot, pajzsot tartó vértes katonaként ábrázolják, mint lovagi eszmények megtestesítőjét. Élete a küzdelemről, a fegyveres harcról, a szolgálatról szólt, amit önzetlenül folytatott a hazáért. A század tagjai mi sem leszünk restebbek. Ha az egyetem padjaiban kell, ott, ha a gyakorlótéren, akkor pedig ott fogunk küzdeni. Minden nappal, évvel jobbá válunk, hogy egyszer talán méltóak tudjunk lenni Hunyadi János nevéhez. Minden délben mikor megszólalnak a harangok még ha történelmileg nem is pontos mi névadónkra emlékezve megkettőzzük erőfeszítésünket, és rendíthetetlenül haladunk az utón kitűzött céljaink felé, és nem feledve, hogy a legfontosabbért munkálkodunk: A Hazáért mindhalálig! 8

9 IDŐRENDI TÁBLÁZAT Zsigmondot német-római királlyá választják Zálogjogon lengyel kézre kerül a 13 szepesi város A konstanzi zsinat Zsigmondra száll a cseh királyság, de új alattvalói ellene szegülnek A huszita háborúk Török csapatok elpusztítják Szászvárost Török portyázók felégetik Brassót Brankovics György szerb despota, magyarországi birtokok fejében Zsigmondnak adja át várait, köztük Belgrádot ( régi magyar nevén: Nándorfehérvárt. ) Galambóc vára török kézre kerül Zsigmond veresége Galambóc alatt Huszita betörések a Felvidékre, főleg a mai Szlovákiába Hunyadi János a király kíséretében Olaszországba megy, majd 2 évig ott zsoldoskapitánykodik Ali bég román segédcsapatokkal elfoglalja Szörény várát, majd Nagyszebent és Brassót ostromolja Parasztfelkelés Erdélyben, Budai Nagy Antal vezetésével a Moldvába menekült husziták magyar bibliafordítása.- A törökök Szendrőt ostromolják, a felmentő seregek egyik vezére: Hunyadi János Albert király, az első Habsburg trónon Ali bég és Vlad Dracul Havaselve román vajdája Erdélyt pusztítja, s embert hajt el Szendrő is elesik. Albert seregét járványos betegség kergeti szét, ő maga is meghal Nándorfehérvár első nagy ostroma. A törökök elfoglalják egész Szerbiát. Erzsébet, Albert özvegye Jiskra cseh zsoldosvezérnek adja át a Felvidéket Első (Jagelló) Ulászló király Hunyadi János győzelmei a törökön: tavasszal Erdélyben, Nagyszebennél, ősszel a Kárpátoktól délre, a Jalomica folyó mellett Hunyadi hosszú hadjárat a Balkán félszigeten. Brankovics szerb fejedelemsége helyreáll, Galambóc és Szendrő is az övé A várnai vereség, Ulászló halála V. László, Habsburg Albert utószülött fia a névleges király Hét főkapitány, öttagú királyi tanács Hunyadi János Magyarország kormányzója A második rigómezei csata. A törökök győznek, Hunyadi alig menekülhet. A Balkán népeinek sorsa századokra megpecsételődik Bizánc bukása Nándorfehérvár felmentése, Hunyadi János halála 9

10 Hunyadi János kormányzósága Luxemburgi Zsigmond halála (1437) új korszak nyitányát jelentette Magyarországon. A nagy tekintélyű király uralma népszerűtlen volt: békétlenkedtek a félreállított nagyurak, a háttérbe szorított köznemesség, az egyház pedig korábbi hatalmát akarta helyreállítani. A felgyülemlett feszültségek gyorsan kirobbantak, és másfél esztendő alatt semmissé tették Zsigmond életművét. Magyarországon a rendek vették át a hatalmat. Zsigmond egyetlen lányát, Erzsébetet Habsburg Alberttel, Ausztria hercegével házasították össze. Albertet a bárók királlyá koronázták ( ), de a választási feltételek igen súlyosak voltak. Az első Habsburg király ígéretet tett, hogy eltöröl minden Zsigmond által bevezetett újítást és káros szokást, azaz megszünteti az egyház adóztatását, ezenfelül mindenben, beleértve a királyi jövedelmek felhasználását és az országos tisztségek betöltését is, csakis a királyi tanács hozzájárulásával fog dönteni. A köznemesség hangulata azonban a bárók ellen fordult, ezért a király országgyűlést hívott össze, ami a rendek teljes győzelmét hozta. Az országgyűlés által elfogadott törvények szerint az udvar fölötti ellenőrzés joga imm á r nemcsak a királyi tanácsot, hanem az országgyűlést is megillette. Megtiltották a királynak, hogy külföldiekre tisztségeket bízzon vagy nekik birtokot adományozzon, kimondták továbbá, hogy a végek védelme a király kötelezettsége. Teljesen új törvény volt a nádorválasztás, melynek joga ezután az Ulászló király országgyűlést illette meg. Albert váratlan halála után a magyar rendek I. (Jagelló) Ulászló lengyel királyt választották uralkodóvá ( ). Ulászló megígérte, hogy feleségül veszi Albert özvegyét, aki az egyezkedés idején állapotos volt. Mivel Erzsébet fiúgyermeket szült, felrúgta a megállapodást, és a csecsemő Lászlót megkoronáztatta. Az ország megint két pártra szakadt. Két év elkeseredett harc után Erzsébet elismerte Ulászló királyságát, de fia trónigényéről nem mondott le. Erzsébet a megegyezés után pár nappal meghalt, a gyermek László király gyámjához, III. Frigyes bécsi udvarába került. Az 1444 novemberében vívott várnai csatában elesett Ulászló király, a király nélkül maradt ország öszszeomlott. Az 1445-ös országgyűlés V. (Utószülött) Lászlót ( ) ismerte el királynak, a kormányzást pedig az országtanácsra és az abból kirendelt hét főkapitányra bízta. V. László királlyá választásával a belpolitikai válság nem oldódott meg. A király ötesztendős volt, ráadásul III. Frigyes császár sem őt, sem a koronát nem volt hajlandó kiadni az országnak. A Szent Korona nevében kormányzó országtanács és a hét főkapitány a saját hatalmát építgette. Bonyolította a helyzetet, hogy a Délvidéket Cillei Ulrik tartotta a kezében. Az ország bárói elvben elfogadták V. László királyságát, a gyakorlatban azonban kisemmizték őt a hatalomból. Az 1446-os országgyűlés a király kiskorúsága idejére Hunyadit az ország kormányzójává választotta. A hírneves hadvezér a belpolitikában nem bizonyult sikeresnek: az ország egységét nem sikerült helyreállítania, Cillei hatalmát kénytelen-kelletlen el kellett fogadnia ben Frigyes kiadta az országnak V. Lászlót, Hunyadi pedig lemondott a kormányzóságról, de ezután is országos főkapitány maradt. Továbbra is ő rendelkezett az ország haderejével és a királyi jövedelmekkel. A többnyire Bécsben tartózkodó László teljesen Cillei Ulrik befolyása alatt állt. 10

11 Hunyadi János politikai pályája Az V. László és I. Ulászló között kitört háborúban Hunyadi az utóbbi mellé állt január. Az V. László hívei felett aratott bátaszéki győzelem után Ulászló Újlaki Miklósra és Hunyadi Jánosra bízta Kelet-Magyarország kormányzását. Ekkor kezdődött Hunyadi politikai karrierje március. Hunyadi győzelme Gyulafehérvárnál Mezid bég felett október január. A hosszú hadjárat április. Ulászló és a magyar rendek a székesfehérvári országgyűlésen csatlakoztak a pápa vezette koalícióhoz, melynek célja a törökök európai uralmának megdöntése volt augusztus. II. Murád szultán békét ajánlott a magyaroknak, melyet Ulászló látszólag el is fogadott, de valószínűleg Cesarini pápai legátus rábeszélésére az úgynevezett szegedi esküjében megfogadta, hogy a szultánnal kötendő béke érvénytelen lesz augusztus 15. A váradi hamis béke. Ulászló Brankovics Györgyöt és Hunyadi Jánost bízta meg a békeszerződés ratifikálásával, de ezt csak a király tehette volna meg, vagyis a béke hivatalosan érvénytelen volt november. A várnai csata, török győzelem. Ulászló is elesett április V. László és Ulászló hívei kibékültek elismerték Lászlót magyar királynak, és hét főkapitányt választottak. Ezek egyike Hunyadi János volt nyár. III. Frigyes német-római uralkodó elfoglalta az ország nyugati határvárait, és párthíveit (Cilleiek) juttatta hatalomra Szlavóniában június. A rákosi országgyűlés kormányzóvá választotta Hunyadit június. A radkersburgi fegyverszünet osztrák kézen hagyta III. Frigyes hódításait Hunyadi négy sikertelen hadjárata a Felvidék jelentős részét önkényesen kezében tartó Jan Giskra ellen június. Hunyadi és a rendek békét kötöttek Cillei Ulrikkal, aki megtarthatta Szlavóniai hódításait október. Hunyadi háromnapos csatában vereséget szenvedett a szerbiai Rigómezőn II. Murád szultántól II. Mehmed trónra lépésével a Török Birodalom nagyarányú terjeszkedésbe kezdett a Balkánon december. Megszűnt Hunyadi kormányzói megbízatása január. Hunyadit kinevezték az ország főkapitányává október. Hunyadi győzelme a törökök felett Krusevacnál Szerbia nagy része újból török uralom alá került. Magyarországra érkezett Kapisztrán János, hogy keresztes háborút hirdessen a törökök ellen július 4 - július 22. Nándorfehérvár ostroma. A várat II. Mehmeddel szemben Szilágyi Mihály (Hunyadi sógora) és Geszti János védte. A felmentésre Hunyadi indult válogatott katonáival, valamint a várhoz érkezett Kapisztrán János is toborzott katonái élén. Hunyadi kitűnő vezetésének köszönhetően a magyar seregek nagy győzelmet arattak a törökök felett augusztus. A magyar táborban kitört pestisjárványnak Hunyadi is áldozatául esett. Ajánlott irodalom: Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora (Magyar História sorozat) Bp., Gondolat Kiadó Elekes Lajos: Hunyadi Bp., Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke. Adalék az év eseménytörténetéhez. In: Mályusz Elemér emlékkönyv. Bp.,

12 Hunyadi János törökellenes harcai Hunyadi János első sikereit ben aratta Erdélyben, ahol a támadó török hadakra mért megsemmisítő vereséget. E győzelmek méltán váltottak ki lelkesedést a keresztény világban, hiszen európai sereg még soha nem győzedelmeskedett ekkora túlerőben lévő oszmán had felett. Hunyadi sikereinek hatására megszületett a török elleni európai összefogás gondolata, a lelkesedésnek azonban nagyobb volt a füstje mint a lángja. Hunyadi nem bírt várni, és a saját maga által szervezett sereggel 1443 nyarán megindult a Balkán felé. A hadjárat célpontja Drinápoly, az európai török erők központja volt. A 35 ezer főből álló keresztény had kikerülte a szerbiai török várakat, és meg sem állt Niš váráig, amit gyorsan elfoglalt. Ezután a ruméliai beglerbég ezer főnyi seregére mértek megsemmisítő vereséget, majd akadálytalanul nyomultak előre Szófiáig. Időközben azonban a szultáni seregek is megérkeztek Európába, és eltorlaszolták a Balkán-hegység hágóit. Ezért a keresztesek Szófia térségébe vonultak vissza, ahol Hunyadi két csatában is fényes győzelmet aratott a törökök felett. Az egyetemes hadtörténetben is szinte egyedülálló, hogy egy hadsereg a túlerőben lévő ellenség területén mintegy kétezer kilométert tegyen meg oda-viszsza, miközben egyetlenegy csatát sem veszít. Másfelől azonban azt is látni kell, hogy Hunyadi serege egyetlen nagyobb török erősséget sem foglalt vissza és a szultáni hadakat sem sikerült csatára kényszerítenie. Bár a hosszú hadjárat során a Porta érzékeny veszteségeket szenvedett, de kimeríthetetlen erőtartalékokkal rendelkezett. Hunyadi hihetetlen teljesítménye tehát nem tudta megváltoztatni a balkáni térség erőviszonyait. Eközben a szultán békeajánlatot tett Ulászlónak, és 1444 nyarán megkötötték a drinápolyi békét. A tíz évre szóló békeszerződés tárgyalásainak közepette Magyarországon és Európában tovább folytak a háborús előkészületek. A pápa követe úgy vélte, a hitetlen törököknek tett eskü érvénytelen, ezért fölösleges is betartani. A béke megkötése után alig három hónappal, 1444 szeptemberében a magyar hadsereg ismét átlépte az országhatárt. Az útirány ezúttal más volt mint az előző évben. Mivel Hunyadinak mielőbb egyesülnie kellett a Boszporuszt és a Dardanellákot elzáró hajóhaddal, ezért gyorsan nyomult előre a Fekete-tenger irányába, ám a velencei-bizánci flotta nem tudta megakadályozni az ázsiai török erők európai átkelését. Ez már előre vetítette a hadjárat kimenetelét, a támadó magyar-havasalföldi sereg mindössze 18 ezer főt számlált, így az egyesült török erőkkel szemben semmi esélye sem lehetett. Hunyadi azonban nem tudhatta, hogy számolnia kell a szultáni sereggel is. A legalább kétszeres túlerőben lévő török seregek Várnánál a magyarok hátába kerülve elvágták a visszavonulás útját. Az 1444 novemberében vívott várnai csatában a törökök győztek, elesett Ulászló király, a pápai legátus, több magyar főpap és főúr. A király nélkül maradt ország összeomlott. Az 1445-ös országgyűlés V. (Utószülött) Lászlót ( ) ismerte el királynak, a kormányzást pedig 12

13 az országtanácsra és az abból kirendelt hét főkapitányra bízta. A főkapitányok közül az ország legnagyobb területét a Hunyadi Újlaki csoport szerezte meg. Új hatalma birtokában Hunyadi ismét a török ellen összpontosította erőit. A főkapitány újfent nem tudta kivárni az európai összefogás létrejöttét, és 1448-ban megint megkísérelte ütközetre kényszeríteni a szultánt. Az egyesült magyar-havasalföldi sereg a szerbiai Rigómezőnél az 1389-es csata színhelyén a szultán által személyesen vezetett török hadaktól ismét vereséget szenvedett. Hunyadi támadó kísérletei kudarcba fulladtak, a hosszú hadjárat részleges sikereit két súlyos vereség követte. A törökök erőfölényét egyszerűen nem lehetett kiegyenlíteni. Hunyadi is kénytelen volt beismerni, hogy erőit a határok védelmére kell fordítania ban a törökök bevették Konstantinápolyt, ezután a török hadsereg európai és ázsiai erőinek egyesítése akadálytalanná vált ban a szultán mintegy 80 ezer katonájával Magyarország déli kapuja, Nándorfehérvár (ma Belgrád) ellen indult. A nemzetközi segítség legkézzelfoghatóbb jele annyi volt, hogy III. Callixtus pápa körlevelében elrendelte: délben harangszó emlékeztesse a híveket, hogy imádkozzanak Magyarországért a déli harangszó tehát nem a nándorfehérvári diadal emlékére szól. A Szentatya ezenkívül Magyarországra küldte Kapisztrán János ferences szerzetest, aki a keresztes hadak szervezésére kapott megbízatást. Nándorfehérvár várát Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védte 7 ezer katonával. A védők viszonylag magas száma miatt az oszmánok a vár kiéheztetését választották, a Dunán török hadihajók vágták el az utánpótlást. Mire Hunyadi tízezer főnyi felmentő serege megérkezett, már folyt a falak lövetése. Hunyadi egy vízi csatában áttörte a török hajózárat, és a Száva túloldalán ütött tábort, ezzel a vár utánpótlása ismét biztosítva volt. Ezután már a törököknek is sürgősebbé vált az ostrom. Az egyetlen török rohamra egy júliusi napon került sor, e közelharc során rántotta magával a mélybe Dugovics Titusz az egyik török zászlótartót. Hajnalban megérkezett a Kapisztrán által vezetett mintegy húszezer keresztes is, velük együtt sikerült visszaszorítani a támadókat. A nagy lelkesedés után a keresztesek Hunyadi akarata ellenére megtámadták a török tábort. Némi szerencsével sikerült megkaparintaniuk és megfordítaniuk a török ágyúkat, és nagy vérengzést rendeztek az ellenség soraiban. Az oszmán hadak az éj leple alatt elmenekültek a vár alól. A törökök üldözésének tervét meghiúsította Hunyadi halála: a törökverő a seregben dúló pestisjárvány áldozata lett. (Követte őt Kapisztrán is.) A nándorfehérvári diadal mintegy hetven évre megállította a török magyarországi terjeszkedését. Hunyadi támadó hadjáratai két tanulsággal szolgáltak. Egyrészt bebizonyították, hogy nyílt, mezei ütközetben lehetetlen legyőzni a török hadakat. Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy az európai összefogás létrehozása csupán vágyálom. E tanulságok levonása azonban már utódaira maradt. 13

14 Képcsarnok Ulászló Magyarországon I. Ulászló, Lengyelországban III. Ulászló (lengyelül Władysław III Warneńczyk) (Krakkó, október 31. Várna, november 10.) Jagelló-házból származó magyar király és III. Ulászló néven lengyel király is. Lengyelországban június 1-jétől, Magyarországon július 17-étől haláláig uralkodott. Apja II. Ulászló lengyel király, a Jagellóház első jelentős uralkodója, anyja II. Ulászló negyedik felesége, Holszański Zsófia volt. Lengyelország királya Ulászló elsőszülött fiúként, II. Ulászló uralkodásának 38. évében született, ezért apja azonnali lépéseket tett a trónöröklés biztosítására. II. Ulászló uralkodása idején Lengyelország Kelet-Európa egyik vezető hatalmává vált, ugyanekkor erre az időszakra esik a lengyel főpapság és főnemesség megerősödése is, így Ulászlónak őket kellett megnyernie célja eléréséhez. Évekig tartó kötélhúzás kezdődött a király és nemessége között, és végül az 1430-ban Jedlniában tartott tárgyalások alkalmával a nemesség újabb privilégiumokat csikart ki magának. Az 1433-ban Krakkóban szentesített törvények drámaian csökkentették a lengyel király hatalmát, többek között a király a nemesség jóváhagyása nélkül nem verethetett új pénzt és a nemeseknek jogukban állt gyűléseik alkalmával a király jelenléte nélkül is intézni az ország ügyeit. Az engedmények megtették hatásukat, mert II. Ulászló halála (1434. június 1.) után fiát III. Ulászló néven Krakkóban lengyel királlyá koronázták. III. Ulászló ekkor még kiskorú volt, ezért a tényleges hatalmat a királyi tanács és elsősorban a nagy befolyással rendelkező krakkói püspök, Zbigniew Olesnicki gyakorolta. Ulászlót 1438 decemberében ismerték el felnőtt korú uralkodónak. Magyar királlyá koronázása Magyarországon Albert király október 27-ei halála utat nyitott a nemzeti és udvari pártok trónharcaihoz. Két jelentős párt alakult ki. A Habsburg-pártiak azt akarták, hogy Albert még meg sem született fiú utódja a későbbi V. (Utószülött) László kerüljön a magyar trónra. A nagyobb erőt képviselő és a pápa által is támogatott németellenes párt úgy vélekedett, hogy a fenyegető török veszély miatt az ország kormányzását nem lehet egy csecsemőre bízni, ezért Ulászló magyar királlyá koronázását szorgalmazták január 1-jén a budai országgyűlés Ulászlót választotta[2] magyar királlyá. A magyar történelemben ez volt az első alkalom, hogy a köznemességnek döntő szava volt a királyválasztásban. Ulászló királyságát feltételekhez kötötték. Ezek szerint Ulászlónak a koronázás előtt köteleznie kellett magát, hogy visszaadja Magyarországnak a még Zsigmond által elzálo- 14

15 gosított szepességi városokat, hogy védelmezni fogja Magyarországot a töröktől, továbbá feleségül veszi Luxemburgi Erzsébet királynét. Ulászló május közepén érkezett Budára, azonban akkorra a magyarországi jogi helyzet gyökeresen megváltozott február 22-én Komáromban megszületett Habsburg Albert utószülött fia, László, akit a Visegrádról titokban elvitt Szent Koronával május 15-én királlyá koronáztak.[3] Ulászló azonban nem volt magyar király, mert magyar király az, akit a Szent Koronával (egyéb kritériumok közt) koronáznak meg. Az Ulászló-párti nemesek június 29-én érvénytelennek nyilvánították V. László koronázását és a börtönnel megfenyegetett Szécsi Dénes közreműködésével, egy alkalmi koronával[4] július 17-én szerintük királlyá koronázták Ulászlót. Az országnak tehát két koronás királya volt, ami polgárháború kezdetét jelentette. Polgárháború Az V. László és I. Ulászló hívei között zajló belháború 1440-ben kezdődött és a közben megkötött béke ellenére gyakorlatilag csak Ulászló halálával ért véget. Ulászló hívei között volt az egyik leggazdagabb magyar főúr, Ujlaki Miklós továbbá a bárói családok közül a Rozgonyi, a Hédervári és a Pálóczy. Ebben az időszakban indult Hunyadi János szörényi bán felfelé ívelő karrierje, aki a kezdetektől Ulászlót támogatta. V. László és Erzsébet mellett Cillei Ulrik, horvát és szlovén bán és a Garai család állt. Erzsébetnek sikerült megnyernie támogatónak Jan Giskra cseh zsoldosvezért, aki 1440-ben már Észak-Magyarország tekintélyes részét uralma alatt tartotta, és tízezer fős hadserege Erzsébet fegyveres erejének jelentős részét alkotta. Giskra északi hadműveleteivel gyakorlatilag elvágta Ulászló kapcsolatát Lengyelországgal. A belháború egyetlen jelentős csatáját január elején Bátaszék mellett vívták, ahol a Hunyadi János vezette csapatok döntő győzelmet arattak Garai László serege felett. Ulászló hívei ezután kisebb ütközetekben fokozatosan szorították vissza a Habsburg-barát erőket, csak Giskra erőit nem sikerült kiszorítani felső-magyarországi állásaikból. Mivel az elhúzódó harcok nem hoztak eredményt, a felek december 14-én békét A várnai csata kötöttek. A fegyverszünet megkötése után öt nappal Erzsébet királyné meghalt. Törökellenes harcok A belháborúkban szerzett érdemei elismeréseként Ulászló 1440 végén erdélyi vajdává, temesi ispánná és Nándorfehérvár főkapitányává nevezte ki Hunyadi Jánost. Hunyadi ezzel a törökellenes harc teljes frontszakaszának parancsnoka lett őszén Ulászló és Hunyadi együtt vezette azt a sikeres hadjáratot, amelyet a történetírás hosszú hadjáratnak nevez. A jelentős győzelmek felébresztették a törökök elleni döntő csapás reményét. A II. Murád szultánnal június 12-én Drinápolyban kötött, számunkra igen előnyös béke ellenére az Ulászló és Hunyadi János vezette keresztény had szeptember 22-én támadást indított a törökök ellen. A béke ugyanis fizikailag lehetetlen feltételeket tartalmazott a törökökre nézve, például minden átadásra kerülő várat nyolc napon belül kellett volna kiüríteni, és ezt a törökök nem is tudják teljesíteni. II. Murád azonban a vártnál gyorsabban reagált, és november 10-én a várnai csatában döntő vereséget mért a támadókra. A csatában életét vesztette Ulászló király is. A király holttestét nem találták meg, a török krónikák szerint levágták a fejét és közszemlére tették. Pietro Ransano krónikás szerint a király a combján és karján kapott sebet, és arról tudósít, hogy egyesek szerint túlélte a csatát. Ennek alapján és más utalások miatt időnként felkapott témává válik, hogy Ulászló tovább élt, és Cipruson keresztül Portugália partvidékére utazott, ahol aztán leélte életét, megnősült, és húsz évvel később halt meg. 15

16 Kapisztran szent janos Kapisztrán Szent János (olaszul Giovanni da Capistrano június október 23) Ifjúkora Dél-Itáliában, a mai Abruzzi tartományban található Capistrano faluban született. Apja német származású zsoldos kapitány - akit hat éves korában elvesztett - az akkor Nápolyban uralkodó Anjouk udvarával került Itáliába. János ifjúkorában világi életet élt, jogot tanult, a perugiai egyetemen a jogtudós Pietro de Ubaldis tanítványa volt és sikeres bíró lett. Csakhamar a nápolyi törvényszék elnöke lett ben Nápolyi László Perugia kormányzójává nevezte ki. Mivel a város az idegen uralom elleni zavargások helyszíne volt, János azt kapta feladatul, hogy kemény kézzel állítsa helyre a rendet, amit sikerrel teljesített is ban azonban a szomszéd tartományi központ, Rimini ura elfogta és börtönbe vetette. A fogság alatt János kétségbeesésében elvetette egész korábbi életét, és amikor sikerült kiváltani a fogságból magát, október 4-én belépett a ferences rendbe. A hitszónok A rend csak nagyon nehezen, nyilvános vezeklés után fogadta el belépését. A rend szabályait magáévá téve azonnal a legszigorúbb önmegtagadó életnek vetette alá magát és rendtársa Sziénai Szent Bernardin tanítványa lett. Őt követve pappá szentelésétől 1420-tól kezdve nagy hatással tartotta prédikációit számos városban. Nevének hallatán akkora tömeg gyűlt össze, hogy a templomok nem tudták befogadni az embereket, így aztán többnyire a tereken tartotta prédikációit. Amikor nem prédikált az eretnekséget ostorozó műveket írt. Az igehirdetés közben tevékenyen támogatta Szent Bernardin reformjait, melyek főként a renden belüli szigorúbb hierarchikus fegyelmet irányozták elő. Sziénai Bernardinhoz hasonlóan különös tiszteletet tulajdonított Jézus Szent Nevének, ami miatt őt is eretnekséggel vádolták meg ben Jánost más obszerváns szerzetesekkel együtt Rómába rendelték, és társai mint kiváló szónokot őt bízták meg, hogy tisztázza őket a vádak alól, ami a bíborosi testület előtt sikerült is neki. Hamarosan már az inkvizíció fő vezetőjeként tevékenykedett Ferrarában, Velencében, majd Szicíliában. Pápai követ és inkvizítor IV. Jenő és V. Miklós gyakran bízták meg követi feladatokkal, amelyek teljesítése során nem válogatott az erőszakos eszközökben ben őt küldték követségbe Milánóba és Burgundiába, hogy V. Félix ellenpápa működését megakadályozza, 1446-ban a francia király udvarába helyezték pápai nagykövetként, ahol 1449-re sikerült végleg felszámolnia az akkor már 70 éve fennálló avignoni ellenpápaságot től működési helyét a Habsburgok bécsi udvarába tette át, mint a pápa apostoli nunciusa. Szolgálatá- 16

17 nak ideje alatt bejárta a Német-római Birodalom, Csehország és Magyarország területét. Huzamosabb időt töltött IV. Kázmér lengyel királynál is. A 15. század itáliai prédikátorai közül az egyetlen volt, aki Itálián kívül is nagy hatást gyakorolt. Az inkvizíció vezetőjeként az eretnekek és a zsidók üldözését irányította Lengyelországban, Németországban, Csehországban, Magyarországon és Moldvában, ami sok ezer ember kínvallatását és kivégzését jelentette. Mindenekelőtt azonban a csehországi husziták német és magyar földön is rohamosan terjedő vallási mozgalmának kiirtását tűzte ki célul. Kapisztrán János mindent elkövetett a cseh husziták és a római pápa küldöttei közötti béketárgyalások megakadályozására, mert mindenfajta békés megoldásban az eretnekséggel való összejátszást látott. A nándorfehérvári csatában A nándorfehérvári diadal Végül, miután 1453-ban Konstantinápoly elesett 1454-ben III. Callixtus pápa a hetvenes éveihez közeledő Kapisztrán Jánost küldte, hogy prédikációjával főként Németországban az Oszmán Birodalom ellen gyűjtsön kereszteseket ben Magyarországra érkezett és a török elleni széles nemzeti összefogás létrehozásán fáradozott. A korábbi sikertelenséggel nem törődve 1456 tavaszán újra lelkesen fogott hozzá a keresztesek toborzásához. A sikeresen összegyűjtött sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse a nagy hadvezért Nándorfehérvár megvédésében, melyet akkor már II. Mehmed szultán serege ostromolt. Hunyadival együtt seregével sikeresen törve át a török hajózárat bejutott a várba, ahol az ost- Kapisztrán Szent János prédikál romlottak nagy lelki segítségére volt. Az ostrom alatt mindvégig buzdította a harcolókat, akik sikerrel verték vissza a megújuló rohamokat. A sikeren felbuzdulva bátor tettre szánta el magát. Keresztjét a magasba emelve vezette lelkes keresztes seregét a meglepett törökre. Ezt látva Hunyadi is kitört és az egyesült sereg elsöpörte az ostromlókat. Halála és emlékezete Kapisztrán János nem sokkal a diadal után a táborban dúló pestis áldozata lett. Betegágyán a Szerém vármegyei Újlakon maga V. László király is meglátogatta. Kívánságára a pápától küldött kereszttel ékesített ruhában temették el. A pápa a keresztesek győzelmének örömhírére rendelte el az Urunk színeváltozása új ünnep bevezetését a katolikus egyházban, és a győzelem emlékét őrzi a déli harangszó is. Kapisztrán Jánost 1690-ben VIII. Sándor pápa szentté avatta. Bár holtteste a török uralom zavaros éveiben örökre eltűnt, a magyar katolikus egyház ma is saját szentjeként emlékezik rá. Szobrát 1921-ben a budai várban a helyőrségi templom előtt állították fel. Emléknapja egyben halálának napja október

18 Szilágyi Erzsébet Szilágyi Erzsébet Hunyadi János felesége, Hunyadi László és Hunyadi Mátyás anyja, Szilágyi Mihály testvérhúga, született 1410-ben, meghalt Kaprinay szerint 1484 körül, Salamon szerint pedig valószínű, hogy már április 25-én nem volt az élők sorában. Élete Szilágyi László és Bellyéni Katalin lánya. Történelmi szerepe azzal a jelenettel kezdődött, amikor megeskettette V. László királyt, hogy fiainak nem lesz bántódásuk Cillei Ulrik meggyilkoltatása miatt. Ismeretes, hogy a király ezen esküjét, amit tőle erőszakkal kicsikartatott, amint a Hunyadi-ház ellenségei közé juthatott, azonnal megszegte, Hunyadi Lászlót lefejeztette, Mátyást foglyul ejtette. Ekkor tűnt ki, mennyire egyezik Szilágyi Erzsébet vére és cselekvésmódja Szilágyi Mihályéval. Valódi reneszánsz amazon volt, akit kortársai méltán neveztek «hős asszonynak» (mulier heroica). Családja veszedelmén nem asszonysírással, hanem pénzzel és fegyveres erővel igyekezett segíteni. A király már 1457-ben annyira megrettent e nőtől, hogy mindenáron egyezkedni akart vele, de a két ízben megismételt kísérlet nem ment dűlőre és a király még azon év novemberében meghalt, Erzsébet asszony pedig minden erejét megfeszítette, hogy fiát a trónra emelhesse. A Hunyadi-ház hatalmas vagyonának birtokában, pazarul szórta a pénzt a választás előkészítésére. Ulisis, a milánói fejedelem követe a császári udvar tudtára adja e célra tett költekezéseit, amelyekről Bonfini is megemlékezik. A pénzt a főrendek közt bátyja, Mihály osztotta szét, és ugyanő szedte össze a fegyveres erőt, amelynek meghatározó szerep volt szánva. Egyidejűleg Erzsébet Podjebrád György cseh kormányzónak aranyat ígért Mátyás szabadon bocsátásáért. Ilyen előkészületek után érte el célját Mátyás megválasztásával, akinek hazafelé jöttében a magyar határon fekvő Strassnitz morva városig ment elébe és ott a maga pecsétjével is megerősítette azt az 18

19 okiratot, amelyben Mátyás kötelezte magát Podjebrád leányának, Katalinnak nőül vételére. A boldog anyát a pápa is sietett üdvözölni. Ettől fogva fiától és mindenkitől megbecsülve élt nyugodtan birtokait igazgatva, többnyire Óbudán. Eredeti iratainak, rendeleteinek, utasításainak egész halmazát őrzi az Országos Levéltár. Szeretettel foglalkozott Vajdahunyad, a XVI. századból fennmaradt, ezen legnagyobb szerű világi épületünk fölépítésével. A várpalota jelentékeny része abban az időben épült, amikor ő volt Hunyad várának birtokosa. Mint korának igazi gyermeke, nem mulasztotta el kegyes cselekedetekkel kimutatni vallásos érzületét ben kolostort építtetett Vajdahunyadon a ferencesek számára, 1477-ben az óbudai várkápolnának adományozta Szentetornya (ma Szenttornya) békésvármegyei népes helységet augusztus 8-án Óbudáról írt levelében arra kérte a pápát, hogy Kapisztrán Jánost, férjének lánglelkű és szent életű bajtársát sorolja a szentek közé. Megbecsültsége Nagyon jellemző, hogy Mátyás udvarának tömérdek tudósa és poétája, akik versenyeztek a Beatrixnak, Mátyás király nejének magasztalásában, a király anyjáról tudomást sem vesznek és Hunyadi János özvegye, Mátyás király anyja meghalhatott úgy, hogy még halála évét sem jegyezték fel. Tatán hunyt el, valószínűleg 1483-ban a ferences kolostor ispotályában. (Ez ma Tatán a Kapucinus-templom az Országgyűlés téren áll.) Bonfini is csak annyit ír róla, hogy a székesfehérvári főtemplom azon bástyaszerű sírboltjába temették, amelyet Mátyás király a szülei, testvére és a maga számára építtetett. Erzsébetet fia gyakran a «Magyarország királynéja» címmel tisztelte meg és sűrűn adományozott neki birtokokat, de amellett nemegyszer vette igénybe anyagi támogatását. Amikor 1470-ben nagy hadiköltségre volt szüksége, tőle is megkívánta, hogy 100 dénárból álló arany forintot fizessen minden portája után. Emlékezete Szt. Ozsvát arcképe, amit sokáig Szilágyi Erzsébetének hittek Ehhez a képhez jegyzetek tartoznak. Húzd az egeret a kép fölé a megjelenítésükhöz. Szilágyi Erzsébet eredeti arcképe nem maradt ránk. Az az acélba metszett kép, amelyet Teleki József a Hunyadiak kora XII. kötetében az arcképe gyanánt mutatott be, voltaképpen nem őt, hanem Szent Ozsvátot ábrázolja. A remek olajkép ugyanis először 1846-ban került a közönség elé, az orvosok és természettudósok Kassa-eperjesi vándorgyűlésén. Pulszky Ferenc ekkor, a képen ábrázolt, csőrében gyűrűt tartó hollótól, mint a Hunyadiak címerétől félrevezetve, a vándorgyűlés évkönyvében kijelentette, hogy ez a kép Szilágyi Erzsébetet ábrázolja. Mikor aztán 1882-ben, a Gömör vármegyei művészeti és régészeti kiállításon ismét szemügyre vehette az Andrássy Dénes gróf által kiállított képet, rájött tévedésére, mert Mátyás anyját a korona és a jogar nem illette meg és a kettős aranyvonal, amely nimbusz (glória) gyanánt veszi körül a fejet, és a kezében tartott pálmaág kétségtelenné teszik, hogy szentnek, nem pedig világi személynek képével van dolgunk. Sőt az is nyilvánvaló, hogy ez nem is női-, hanem férfiarckép. A tévedésnek az a magyarázata, hogy a fekete fátyoldíszt, amely turbánként fedi el a haját és a XV. században szokásos fűzőt aszszonyi viseletnek nézték. Így történhetett meg, hogy Szent Ozsvát angolszász király arcképét Pulszky s őutána Teleki József gróf és a mai napig sokan Mátyás király anyjáénak tartották. Szilágyi Erzsébetről írta Arany János Mátyás anyja című balladáját. 19

20 I. Murád I. Murád (1319/1326. június június 15.), Oszmán Birodalom harmadik szultánja 1362-től haláláig. Hüdavendigâr-nak is nevezték, ami Isteni-t jelent. Egyike volt a legnagyobb török hódítóknak és uralkodása korszakot alkot az oszmánok történetében. Ifjúkora Murád Orhán szultán második fiaként született 1326-ban (más források szerint 1319-ben), édesanyja Heléna bizánci hercegnő. Mivel bátyja, Szulejmán még Orhán előtt meghalt, így édesapja halálakor (1362- ben) Murád lett az Oszmán birodalom szultánja. Első hódítások 1363-ben elfoglalta Drinápoly városát és ide tehát európai földre helyezte át székhelyét., majd meghódította Filippopolt. Hamarosan egész Trákia is a kezére került V. János keletrómai császár hasztalan könyörgött a nyugat-európai fejedelmeknél segítségért körül egyes portyázó török csapatok már a Balkán-hegységen is átnyomultak és egy magyar csapattal is megütköztek. Ez volt a magyarok és törökök első mérkőzése; a csata színhelyét és részleteit ugyan homály fedi, a diadal azonban a Nagy Lajos által Maria-Zellbe küldött ajándékok után ítélve a magyaroké volt. Viszont 1366-ban a szerb király Murád adófizetőjévé vált A maricai ütközet és következményei Mialatt Murád 1371-ben Kis-Ázsiában volt elfoglalva (a Karamániai emirátus ellen harcolt), az egymással szövetkezett szerbek és oláhok Trákiába törtek. A döntő ütközetre szeptember 26-án a Marica folyó mellett (a ma is a szerbek veszedelme nevű helyen) került sor. A törököket Murád alvezére, Lalaşahin bejler-bej vezette. A törökök teljesen szétverték a szerb sereget, a csatában Vukasin szerb király is elesett. A vereség hatására Iván Sisman bolgár cár is meghódolt Murád előtt. Az ütközet sorsdöntő jelentőségűnek bizonyult, a törökök végleg megvetették a lábukat a Balkán-félszigeten. A Sár-hegységtől délre eső szerb területek török kézre kerültek, a térség uralkodó-dinasztiái a szultán vazallusaivá váltak: adót fizettek és fegyveres csapatokkal tartoztak támogatni a hadjáratokban ban V. János bizánci császár is követte Iván Sisman példáját és arra is kötelezte magát, hogy Murádot hadjárataiban segíteni fogja. Murád hódításai Amikor Murád értesült arról, hogy I. Lázár szerb cár és I. Tvrtko bosnyák király szövetkeztek ellene, Lázár ellen vonult, akit Niš elfoglalása után évi adófizetésre kötelezett. 20

21 Lázár 1387-ben tett még egy kísérletet, hogy lerázza Szerbiáról a török igát, és Iván Sismannal szövetkezve Toplica környékén táján egy török csapatot csakugyan felkoncolt. Ez volt viszont a déli szlávoknak utolsó diadaluk. Murád előbb Iván Sismanra tört, aki Nikápoly falai mögé bújt. Murád évi adófizetésre kötelezte és Szilisztriába török őrséget tett. Egy évvel később, 1388-ban Murád viszont véget vetett Bulgária függetlenségének, Iván Sismant pedig börtönbe záratta. Rigómező, Murád halála Iván Sisman leverése után Lázár cár ellen fordult. Lázár segítségére Tvartko boszniai népe és Garai Miklós vezérlete alatt néhány magyar csapat sietett. A döntő ütközetre a híres Rigómezőn ( Kosovo Poljén ) került sor június 15-én. A rettenetes csata a törökök győzelmével ért véget ebben nagy része volt Bajazid hercegnek. A diadalt azonban Murád már nem érhette meg: egy Kobilovics (Obilics) Milos nevű, hazáját fájlaló szerb ifjú a szultánt a csata előestéjén (vagy csata közben) leszúrta. A trónon fia, I. Bajazid követte. oszmán szultán Murád haláláról fia (Bajazid) a következőket írta: Amikor megérkezik hozzád a fermán [szultáni rendelet, oklevél], tudd meg, hogy amelyet Rigómezőn [1389] Isten akaratából atyám, Murád szultán, kinek élete boldog, s halála vértanúi volt, annak ellenére, hogy álmában történt látomása után arra kérte a magasságbelit, hogy adjon neki vértanúi véget, épen és egészségesen tért vissza a harcmezőről magasan az ég felé emelkedő sátrába; s ekkor, amikor a legnagyobb örömet éreztük, látván, hogy a bánok levágott fejei hogyan gurulnak a lovak patái alatt, s A rigómezei csata egyesek ott állnak összekötözött kézzel, mások pedig átvágott izmokkal teljesen váratlanul egy bizonyos Milos Kopilics, aki ravaszságból és cselszövésből azt mondta, hogy felvette az iszlámot, arra kért bennünket, hogy vegyük be a győztes hadseregbe. Amikor megengedtük neki, hogy megcsókolja a fénylő nagyúr lábát, ahelyett, hogy ezt tette volna, elháríthatatlanul ruhájába elrejtett mérgezett kést szúrt a fénylő nagyúr dicső testébe, s súlyosan megsebezvén megitatta őt a mártírok serbetjével. Miután pedig az említett Milos ezt végrehajtotta, elfutott a katonák elől, akik úgy tündököltek, mint a fényes csillagok az égen, de beérték őt, és darabokra vágták. Mikor a történteket meghallottam, a vértanú seregéhez siettem, de már holtan találtam; ugyanakkor történt, hogy bátyám, Jakub bej eltávozott az örökkévalóságba. Atyám testét megbízható emberekkel elszállítottam, hogy Brusszában temessék el. Amikor megérkezik a holttest, temettesd el, de senkinek se beszélj a történtekről, sőt a nép előtt mutassátok a győzelem jeleit, hogy az ellenség semmit se vehessen észre. Egyéb tettei Az ő ideje alatt alakult ki a devşirm rendszer, ami alapján a janicsárokat keresztényekből képezték ki. Ugyancsak ő alapította a divánt, mint kormányzási formát. Uralkodása idején a birodalmat két tartományra osztotta fel: Anatóliára (ázsiai rész) és Ruméliára (európai rész). A hadsereggel is hasonlóan járt el, létrehozva az anatóliai és a ruméliai hadtestet. 21

22 II. Vlad II. Vlad vagy más néven Sárkány Vlad (románul Vlad Dracul), (1393 vagy decembere, Bălțeni) Havasalföld (Valachia) fejedelme és között. Vlad Dracul vára A Basarab család tagja, I. Öreg Mircea fia. Havasalföld fejedelmeként éppen a magyar király (Luxemburgi Zsigmond) vazallusa, felelős az Erdély és Havasalföld közötti kereskedelmi útvonalak biztosításáért. Bár a Római katolikus egyház kedveltje és hűséges kiszolgálója, II. Vlad egy nem éppen katolikus tettel vívta ki magának a Havasalföldi uralmát: meggyilkolta a rivális nemesi család tagjait, a Dăneștieket, akik valamennyire rokonai is voltak, lévén a Basaraboktól származtak. Így 1436-ban Havasalföld teljes értékű uralkodója lett. II. Vlad a Dracul (draco latinul sárkány) nevet azután kapta (vagy adta magának) miután ben Zsigmond király beveszi a Sárkány Lovagrendbe. I. Ulászló magyar-lengyel király 1444-ben hadat üzent Törökországnak, behatolt a török Rumélia tartományba, és Várna felé nyomult előre. A hadak egyik vezére Hunyadi János volt, aki felkérte II. Vladot, hogy Magyarország vazallusaként és a Sárkány Lovagrend tagjaként csatlakozzék hadaival, utóbbi azonban elutasította a felkérést. Helyette II. Mircea nevű fiát (a legidősebbet; a középső III. Vlad Tepes, a legfiatalabb III. Szép Radu) küldi a háborúba. A várnai csata a keresztény hadak katasztrofális verességével ért véget, Hunyadi János éppen, hogy megmenekült, de maga I. Ulászló király odaveszett. A havasalföldi fejedelem és fia nyíltan is Hunyadi Jánost hibáztatták a vereségért, amúgy sem felhőtlen kapcsolatukat így mélypontra juttatva. II. Vlad Dracul fejedelmet 1447-ben saját nemesei gyilkolták meg (II. László megrendelésére), (II.) Mircea fiával együtt. Utóbbit állítólag élve eltemették. Hunyadi János saját jelöltjét, Vladiszlávot, a Dănești klán egyik tagját juttatja a trónhoz, aki majdan első áldozata a hírhedt III. Vlad-nak, akinek rémtettei alapján keletkezett jóval később a Drakula történet. Bár II. Vlad Dracul fejedelem tehetséges hadvezérként és sikeres uralkodóként tartották számon, a történelem mégis leginkább a hírhedt fia, Vlad Tepes által ismeri. 22

23 A várnai csata II. Murád szultán miután 1440-re megszilárdította birodalma rendjét, haderejével Magyarország ellen fordult. Elsőként Nándorfehérvár elfoglalására tett kísérletet, de nem járt sikerrel ben az Erdélyre törő seregei ismét vereséget szenvedtek. A keresztény Európa fellelkesült a győzelmeken és 1243-ban keresztes hadjárat megindítására vették rá a magyar uralkodót, melynek végső célja Drinápoly elfoglalása és a török Európából való kiűzése volt. A fős sereg július végén indult el a hosszú hadjáratra azzal az ígérettel, hogy a keresztény flotta megakadályozza az anatóliai török csapatok átkelését a Boszporuszon. Sajnos a csekély létszámú hajóhad nem volt képes teljesíteni a feladatát, így a Hunyadi vezette seregnek a teljes török haderővel kellett szembenézni. A több győzelmet hozó hadjáratot végül december közepén kellett félbeszakítani, mivel a hadvezetés belátta, hogy a kedvezőtlen téli viszonyok között, akadozó utánpótlással nem képesek teljesíteni a kitűzött célt. A hadjárat kudarca ellenére a kivívott győzelmek táplálták a lelkesedést és már 1444 áprilisában megkezdődik az újabb hadjárat előkészítése. Az idő kedvezőnek tűnt, mivel a török birodalmat a Karaman Emírség lázadása meggyengítette. Valószínűleg ez vezetett Murád szultán békeajánlatához melyet Ulászló augusztus 15- én fogadott el. A szerződés azon kívül, hogy 10 évre szavatolta a békét, rendkívül kedvező feltételeket tartalmazott, többek között Szerbia, Bosznia és Havasalföld kiürítését. A pápai diplomácia azonban nem nyugodhatott bele a török európai jelenlétének szentesítésébe. Ismételten a keresztény államok és a hajóhad segítségét felkínálva sikerült rábírni a királyt újabb hadjárat megindítására és ezzel az esküszegésre. A hosszú hadjárat kudarca után, meggondolatlanságnak tűnhet, hogy Ulászló csak fele akkora sereggel, majdnem két hónappal később, 1444 szeptember 22-én lépett az ellenség földjére Orsovánál. Útjuk során több várat elfoglalva törtek Várna felé, hogy azután a flotta támogatásával haladjanak Drinápolyig. Csata Várnánál A keresztény sereg utolsó egységei november 9-én érték el a várost, mely a többi környékbeli erődökkel együtt megnyitotta kapuit a sereg előtt. A fáradt katonák a város falai előtt húzták fel sátraikat, melyek legalább másfél négyzetkilométeres területet borítottak el. A délutáni órákban feltűntek nyugatról az első török csapatok. Könnyűlovas akindzsik csoportjai nyargaltak a síkon, mögöttük pedig az egyre erősödő zaj és porfelleg jelezte a szultán seregének érkezését. Az est leszálltával tüzek gyúltak a hegyoldalakon és a síkon. Várna a Fekete-tenger egyik öblének partján fekszik. A szárazföld felől egy nyugat-keleti irányú völgyteknő fut ki itt a tengerig, melynek legmélyebb részét a Várnai-(régebbi nevén Devnyai) tó tölti ki. A tenger és a tó között mocsaras terület húzódott. A várostól északra és délre egyaránt meredek löszös partfal határolja a tengerpartot, egyedül az öböl sarkában fekvő kikötő körzetében kínálnak lankás dombok nyugodt leereszkedést a tengerhez. A várnai tó partjától északi irányba a terep fokozatosan emelkedik a 340 méteres Planova csúcsig. A hegy meredek része és a tó között egy 2,5-3 km széles terület kínál lehetőséget a lovasság megütközésére. Az est leszálltával a sereg vezetői haditanácsot tartottak a király sátrában. Ulászló csalódott és dühös volt. A kereszténység összefogásának ígérete rábírta, hogy megszegje a szegedi békét. Hadjárata során sikeresen eljutott Várnáig, azonban nemhogy a támogató hajóhad nem várta, hanem a török sereg átkelését sem akadályozták meg Ázsiából. Nyilvánvaló volt, hogy Várnánál csapdába kerültek. Délről a Várnai tó és a mocsarak gátolták a mozgást, nyugat és észak felé pedig a jelentős létszámfölényű török sereg vágta el az utat. Cesarini pápai legátus azt javasolta, hogy a harci szekerekkel erősítsék meg a tábort és ott védekezzenek míg a támogatás beérkezik. A javaslat Hunyadiból heves ellenkezést váltott ki. Nem hitt a keresztény flotta beérkezésében és tudta, hogy a készleteik nem 23

24 teszik lehetővé, hogy sikeresen védekezzenek utánpótlás nélkül az ellenséges terület belsejében, főleg nem a közelgő téli hónapokban. Másrészt azzal is tisztában volt, hogy a magasabb harcértékű keresztény sereg csak támadó tevékenységgel tudja kompenzálni létszámbeli hátrányát. Ezért a csata másnapi megvívása mellett tört lándzsát. A haditanács végül ezt fogadta el és megbízták a harcrend megalakításával. A törökök által alkalmazott harceljárás a nomád lovasíjász türk taktika továbbfejlesztett változata volt. A csatarend egy aktív támadó és egy helytálló csoportból állt. A csatarend közepén rendszerint a zsoldos gyalogság fegyelmezett tömege helyezkedett el árkok és egyéb akadályok mögött. Nem vettek részt a támadásban, hanem a csatarend biztosítása érdekében pozíciójuk megtartására törekedtek. A harc során íjat a későbbiekben puskát valamint közelharc fegyvereket alkalmaztak. A szárnyakon állt a lovasság, mely az ellenfél erőinek átkarolására és a szilárdan álló centrummal együttműködve, erőinek szétzúzására törekedett. A keresztény sereg legmagasabb harcértékű és egyben csatadöntő egységét a nehézlovasság alkotta. A tetőtől talpig acél vértbe öltözött lovasok lándzsával, karddal és egyéb közelharc fegyverekkel voltak felszerelve. A harcban igyekeztek fenntartani a zárt rendet. Ennek érdekében a lovaikat láncokkal egymáshoz kapcsolták (- legalább is a források leírása szerint. Az egységes arcvonal fenntartása szempontjából célszerűnek tűnik ez az eljárás, azt azonban nem ártana egyszer a valóságban is kipróbálni, hogy miként lehet így rohamot végrehajtani és harcban mozogni a szerző megjegyzése) és így zúdultak előreszegezett lándzsákkal az ellenség sorai közé. Amikor a páncélos ék behatolt a csatarendben álló gyalogság, de főleg lovasság közé, a lándzsák okozta sérülések miatti zavar 24

25 kedvező helyzetet teremtett, hogy azután a kötelék fenntartásával közelharcban felmorzsolják az ellenséget. A nehézlovasság lovainak jelentős részét is páncél fedte, így a közelharcban nagy volt a túlélési esélyük. A páncél viszonylag nagy súlya és zártsága ellenére elegendő mozgásszabadságot Adott viselőjének a hatékony harchoz, azonban a sisak szűk látórései jelentős holtteret hagytak a harcos környezetében, így csak a szemből jövő támadást volt képes érzékelni. Ezért volt fontos, hogy a zárt rend fenntartásával a harcosok egymást fedezték. Hunyadi mivel jól ismerte a török a taktikát a csatarend felállításakor a rendelkezésre álló csapatokat viszonylag széles arcvonalon, több önállóan is harcolni képes csapatban állította fel. A török átkarolási kísérletek kivédésére a balszárny közvetlenül a Várnai tó partján fejlődött fel, öt önállóan vezetett mintegy 1000 fős bandériumban, zömében erdélyi vitézekből. A szárny parancsnoka Szilágyi Mihály volt. A jobbszárny felállításánál az lett volna a legkedvezőbb ha az a Várnától északra emelkedő dombokra támaszkodhat, azonban ehhez nem volt elegendő a rendelkezésre álló sereg. Ezért a jobbszárny szélére az itt álló lovascsapatok mögé építtette a szekérvárat, melybe a gyalogságot és a lövegeket helyezte. A jobbszárny szintén öt fős lovascsapatból állt, Rafael boszniai püspök, Rozgonyi Simon egri püspök, Thallóczy Ferenc horvát bán, Julián bíboros és Dominis János nagyváradi püspök vezetése alatt. Ez utóbbi egyben a jobbszárny parancsnoka is volt és a csapatában lengyel vitézek is harcoltak Bobritz Leko és Tarnov János parancsnoksága alatt. A középen a király magyar és lengyel házi csapatai és zsoldosai állottak a nagy királyi zászlóval két bandériumba alakulva, melyek mindegyike 2000 lovasból állt. Az egyiket Báthory István, a másikat Losonczi Bánffy László vezette. Ide sorolt be a nógrádi bandérium is fekete zászlajával. A két szárny és a középhad alkotta az első harcvonalat. Mögöttük 4000 oláh lovas várakozott, készenlétben a szárnyak biztosítására és a megvert ellenség üldözésére. A király és Hunyadi 500 válogatott vitéz élén mozogtak a sorok mögött, hogy szükség esetén beavatkozzanak a harcba. Ezt a magas harcértékű csapatot általános tartaléknak tekinthetjük. Elővigyázatosságból Hunyadi harci szekerekkel záratta le a hegyről a síkságra vezető mély patakvölgyeket, nehogy a törökök észrevétlenül a táborhoz juthassanak, a Várnába nyugatról vezető út két oldalára pedig hadigépeket és tüzérséget állított míg a sereg felállt. 25

26 A csatatér helyének behatárolásánál a kútfőkben fellelhető adatokat kell alapul vennünk. A török sereg csatarendje, - valószínűleg a török jobbszárny arcvonala Várnától 4000 lépésre volt. A keresztény balszárny, a táborból kivonulva, attól ezer lépésre állt fel. A jobbszárny a várostól 2000 lépésre távolodott el, így a keresztény sereg arcvonala egy 4000 lépés hosszú ívet alkotott. Persze ezt nem úgy kell elképzelnünk, hogy az arcvonalon végig katonák álltak, hanem erre a képzeletbeli ívre zárkóztak fel a bandériumok, kisebb-nagyobb távközökkel. A keresztény tábor valószínűleg a város előtt a tenger és a Várnai tó között húzódó mocsártól északra feküdt. A hajnali órákban törökök is megkezdték az előrenyomulást. A ruméliai hadtest harcosa Daud ruméliai beglerbég parancsnoksága alatt a tó és az út között, az anatóliai hadtest pedig Karadzsa anatóliai beglerbéggel az út és a hegy között vonult Várna irányába. Őket követte az úton a szultán kíséretében janicsár és 3000 portai szpáhi. A ruméliaiak és az anatóliaiak egy a hegyekből a tóba folyó patak partjáig haladtak, ahol csatarendbe álltak. A szultán az első harcvonal mögött magasodó trák halomsíroknál állt meg, körülötte a janicsárok négyszöget alkottak. Állásukat sánccal, árokkal, kihegyezett karókból készült akadállyal és gerendapalánkkal erősítették meg. Mögöttük általános tartalékként és a csatarend hátának biztosítására az udvari szpáhik álltak. A török seregben jelentős létszámú irreguláris könnyűgyalogos (azab) és könnyűlovas (akindzsi) is harcolt, akik már az előző nap délutánján felhúzódtak a hegyoldalba és igyekeztek a keresztény sereg jobb oldalába kerülni. A török főerők támadásának tengelye az út lett volna Várna irányába. Még tartott a törökök szétbontakozása, amikor zivatar söpört végig a tájon. A szél hatalmas port kavart és megszaggatta a keresztények zászlóit. A rossz időt kihasználva a török irreguláris csapatok megközelítették a keresztény jobbszárnyat és a terep rejtekéből nyilazással és rácsapásokkal zaklatták őket. A csapatok, hogy számukra előnyösebb helyen harcoljanak, visszahúzódtak a szekérvárhoz, majd megfordulva az utánuk nyomuló akindzsik és azabok tömegébe rontottak. A rohamuk elsöprő erejű volt. Harcolva jutottak el ismét a hegy lábáig, azonban időközben az irreguláris csapatok korábbi előrenyomulását látva az anatóliai hadtest erői is erre húzódtak így amikor a jobbszárny bandériumai idáig jutottak, itt már a magasabb harcértékű anatóliai harcosokkal találták magukat szembe akik rögtön támadásba lendültek. A túlerő elől először visszavonulnak, majd a rend felbomlása után riadtan menekülnek. Sokan a tenger 26

27 irányába futnak, mások a Várnai tó keleti oldalán húzódó mocsarak felé. Az üldöző törökök összecsaptak a szekérvárban védekező gyalogsággal és fosztogatni kezdték a tábort. Hunyadi a mozgékony oláh lovasság élén indult támadásba a szétszóródott törökök ellen akik főként a zsákmánnyal voltak elfoglalva. A gyors oláh lovasoknak sikerül elkergetniük a törököket és az üldözés során kirabolták a török tábort is ahol jelentős zsákmányhoz jutottak. Sajnos ezzel befejezettnek tekintették a csatát és haza vonultak. Időközben kemény összecsapás zajlott a keresztény balszárnyon is. Szilágyi lovasai sikeresen tartóztatták fel az ötszörös túlerőben lévő ruméliaiak rohamát. Hunyadi a török balszárny szétverése után a középhad élére állt és a ruméliai hadtest oldalába és hátába indított támadást. Rövidesen felbomlott a török jobbszárny és a keresztények megkezdték az üldözést. Ezzel elérkeztünk a csata döntő pillanatához. Gyakorlatilag mindkét török szárny megsemmisült, a szultán a csatatér elhagyását fontolgatta, de az egyik főembere maradásra bírta. Hunyadi tudta, hogy a török lovasság üldözését annak teljes szétveréséig folytatni kell, nehogy később újra rendeződve visszatérjenek a harcba. Az üldözés megkezdésekor azt kérte a királytól, hogy maradjon a csatatéren a középhaddal, de ne indítson támadást a janicsárok ellen. Azok ugyanis nem estek pánikba, hanem fegyelmezetten várták, hogy utolsó csepp vérükig védelmezzék a szultánt. A török középhad szétveréséhez először rendezni kellett volna a sereget de leginkább a gyalogságot valamint a tüzérséget kellett volna átcsoportosítani. Ulászló azonban másként látta a helyzetet. 500 válogatott vitéze élén a janicsárok sorai közé rontott. Átverekedték magukat az első sorokon és miközben a közelharc folyt, a király közvetlen kíséretével utat keresett Murád szultán felé. Az uralkodó állását palánk vette körül, melynek bejáratánál egy janicsár egység állt. Amikor Ulászló a lovagjai élén ideért, visszahúzódtak a sánc mögé. Egy kis időre szabaddá vált a bejárat és a király vakmerőn bevágtatott. Gospodar Murad! kiáltott a szultán felé, de a janicsárok már körül is vették. Bár vitézül harcolt a gyalogosok megsebezték a lovát és amikor a földre zuhant Kodzsa Hizir janicsár levágta a fejét és azt lándzsára tűzve a szultánhoz küldte. A csatával foglalkozó irodalom azzal magyarázza ezt a felelőtlen támadást, hogy a király - nem kis részben kísérete sugallatára féltékeny volt Hunyadi hadisikereire és így próbálta megszerezni a végső győzelem dicsőségét. Magam részéről nem tartom valószínűnek, hogy ez lett volna az ok. Hunyadi hadvezér volt, a király hadvezére. Az ő sikerei Ulászló sikerei voltak. Az ifjú királyban a keresztény Alexandroszt látom, aki hadjáratot vezet a török Dareiosz ellen és a várnai síkon, - akár a nagy előd Isszosznál,- a bajtársak élén vakmerően támad a császárra. Az üldözésből visszatérő Hunyadi megdöbbent a király halálán, de nem engedte elhatalmasodni a pánikot, inkább igyekezett újjászervezni a csapatokat. A katonák azonban már elveszítették a lelkesedésüket, ezért nem maradt más választása, mint parancsot adni a visszavonulásra. Murád szultán a következő napot is a janicsár sáncban töltötte, mivel nem ismerte fel, hogy győzött. Hunyadi cselére gyanakodott és várta az újabb támadást. Csak akkor engedte kirabolni a keresztény tábort, amikor felderítői átfésülték a környéket és nem akadtak ellenségre. Győzött, de nem tudott örülni, hiszen hatalmas árat fizetett. Jaj nekem, ha gyakran adódik nekem ilyen áron diadalmaskodnom! mondta amikor meglátta az elesett török harcosok holttesteit. 27

28 A várnai csata (Egy névtelen török történetíró krónikájából) Mikor azután Murád szultán Várnánál találkozott az átkozott magyarokkal, igen heves harc keletkezett, amelyben az ágyú- és puskagolyók, meg a nyilak úgy hullottak egymásra mind a két részről, mint az istennyila. Az átkozott király a középen foglalt állást; az átkozott Jankó a jobb szárnyról, Kara Mikhál [Szilágyi Mihály] pedig a bal szárnyról intézett támadást Murád szultán ellen, sőt Murád szultán seregének két szárnyát kimozdították helyükből. Azonban az anatóliai sereg igen hevesen küzdött a hitetlenekkel Az anatóliai beglerbég vértanúvá lőn. Amint az anatóliai sereg a beglerbég elestét látta, szétszóródott. Mihelyt a ruméliai sereg és az akindzsik megpillantották az anatóliai hadosztály rendetlen futását, ők is megfutottak az átkozott király szívében az ördög kísértése diadalmaskodott s ez elbizakodottá tette őt; ez elbizakodottságában hősnek hívén magát azt gondolta, hogy a sereget ő egyedül szétveri és ezért a középpontra rohant, hol Murád szultán állott. A hadrend széléhez érve a király lova megbotlott, az átkozott király pedig arccal leesett róla. Két janicsár volt éppen azon a helyen, akik az átkozott király fejét levágták és Murád szultánhoz vitték... A király fejét lándzsára szúrva magasra emelték s a kikiáltók négy felé ezt kiáltották: E fej a király feje! Megtudván pedig a futó sereg, hogy az a király feje, azonnal visszatért Murád szultán mellé. Amint a hitetlenek serege látta a király elestét, innen az átkozott Jankóhoz futottak és hírt adtak neki, aki látva a helyzetet nem engedte a sereget szétszóródni. Némelyek úgy beszélik, hogy amikor az átkozott Jankó látta, hogy a hitetlen sereg futni akar, ezt mondta nekik: Hej, mi ide nem a királyért jöttünk, hanem vallásunkért jöttünk! s e szavakkal megállította a seregét. Ekkor az átkozott Jankó ismét megtámadta az iszlám hadát, de mikor látta, hogy a megfutott muzulmán sereg visszajött Murád szultánhoz és így megsokasodott: akkor a piszkos Jankó búnak eresztve fejét megfutott, mit látván a hitetlenek, ők is futásra vették a dolgot. Mikor az iszlám serege látta a hitetlenek futását, mindenfelől üldözni kezdte őket 28

29 A várnai csata adatai Konfliktus Magyar török háború ( ) Időpont november 10. Helyszín Bulgária, keleti országrész, a Fekete-tenger partján Eredmény Oszmán-török győzelem a keresztények felett Szemben álló felek Magyar Királyság Lengyel Királyság Havasalföld Litvánia Szerbia Bosznia Cseh Királyság Német-római Birodalom Horvátország Pápai Állam Parancsnokok Oszmán Birodalom Hunyadi János magyar kormányzó II. Murád oszmán szultán I. (Jagelló) Ulászló magyar-cseh király Kandarli Halil nagyvezír Giuliano Cesarini bíboros II. (Mircea) Vlad Dracul Szemben álló erők Magyar és lengyel hadak: kb fő Havasalföldi hadak: kb fő Egyéb csapatok: pápai katonák, németek, litvánok, csehek, bosnyákok, ukránok, bolgárok, szerbek és horvátok Kb fő Veszteségek Kb fő Kb elesett 29

30 A Nándorfehérvári diadal Mehemed török szultán nagy terve a Római Birodalom visszaállítása volt a saját uralma alatt. Ezt a tervet 1453-ban kezdte megvalósítani Konstantinápoly elfoglalásával. Konstantinápoly (Bizánc) a Római Birodalom keleti részének volt a fővárosa. A Konstantinápolyt Rómával összekötő út a Dráva és Száva között vezetett. Ez a terület Szent László uralkodása óta a magyar király fennhatóság alatt volt. Magyarország vezetői várták, hogy a törökök meg fogják támadni Magyarországot és azután egész Európát. Erdély és Magyarország déli határának védelme Hunyadi János felelőssége volt. Hunyadi tudta hogy a konstantinápolyi csata után a törökök újabb hadjáratra készülnek. Például hírt kapott arról, hogy Konstantinápoly harangjaiból ágyukat öntöttek. Hunyadi segítséget kért a királytól és a többi főuraktól. A király elrendelte, hogy a főurak 1456 tavaszán Budán találkozzanak, hogy megtárgyalják a helyzetet. Úgy döntöttek, hogy hadjáratot indítanak a törökök ellen, amit augusztusra terveztek. De sok főúr azt állította hogy a rossz termés miatt nem volt elég pénz amit a hadjáratra lehetne fordítani. A magyar főurak segítséget kértek a pápától. A pápa már azelőtt is küldött egy olasz ferences papot kereszteseket toborozni a török elleni háborúkra. A szerzetes, Kapisztrán János, nagyon népszerű, híres szónok volt. Kapisztrán János újra lelkesen fogott a keresztesek toborzásához. Ezen kívül a pápa az egész egyházra előírta a déli harangszót, hogy imára szólítson minden keresztényt a törökök elleni győzelemért. De Mehemed szultán nem várt ameddig elkészülve felvoltak a magyar főurak. Nagyszámú katonával és hadigéppel Magyarország ellen indult. A krónikák szerint a török császárnak négyszázezernél több katonája volt. Többen azt hiszik, hogy Mehemed igyekezett megtámadni Nándorfehérvárt ameddig Hunyadi még Pesten volt a többi főúrral. Abban az időben a Száva folyó volt Magyarország déli határa. Egy hatalmas erős vár állt ott, ahol a Száva befolyik a Dunába. Ez volt Nándorfehérvár. Nándorfehérvár volt Magyarország déli határának legnagyobb erődítménye. Sokan azt hitték, hogy ha a törökök elfoglalják Nándorfehérvárt, akkor könnyen elfoglalják Budát is, és megnyílik előttük az út Róma és Nyugat-európa felé. Hunyadi János Szilágyi Mihályra bízta Nándorfehérvár kapitányságát. Nándorfehérvár egy háromszögben 30

31 fekszik. Két oldalon van folyó: a Száva és a Duna. A harmadik oldalon, délre, síkság terül el. A török katonák és hadi gépek a síkságon gyűltek össze, és a vár másik két oldalát hadihajókkal vették körül július 4-én kezdődött az ostrom. A török hadigépek hatalmas köveket hajítottak a várfalak ellen. A sok ágyú anynyit füstölt, hogy a tiszta eget sűrű ködfelhő borította el. Éjjelnappal így rontották a várfalakat. Egymás után omlottak le a vár magas tornyai. Ledőltek a védőfalak és a bástyák. A nagy kövek sok védőt megöltek. A többiek nem tudtak pihenni a hosszú csata miatt. Bár a legtöbb magyar főúr nem küldött segítséget Nándorfehérvárra, Hunyadi János megérkezett kis hadsereggel. Kapisztrán János is hozott egy kis keresztes hadsereget. De sokan Kapisztrán emberei közül sosem voltak katonai szolgálatban. Ezek nagyrészt parasztok voltak, akik a kereszténységet jöttek megmenteni. Hunyadi János ezeket az embereket is jól fel tudta használni. Hunyadi először arra törekedett, hogy a törökök hajóit a folyóról elűzze. Felállított katonákat a folyóparton, hogy a törökök ne tudjanak elmenekülni. Ezután 31

32 mozgékony kis hajókkal, főként halászbárkákkal, sok oldalról megtámadták a török hadihajókat. A várból is támadtak hajókkal. A magyarok égő fáklyákkal elfoglalták a török hajókat, és lángba borították őket. De sokan elestek a nagy vízi csatában. A Duna vizében véres foltok kavarogtak. Azután, hogy legyőzték a török hadihajókat, sok magyar vitéz és keresztes bevonult a várba pótolni azokat, akik eddig elestek az ostrom alatt. Készültek a nagy támadásra. A törökök július 20-ra befejezték felkészülésüket. A külső várfalak már rossz állapotban voltak. A törökök betömték a várárkot nagy fadarabokkal, ággal, és bármi mással amit oda tudtak hordani. Másnap volt a nagy támadás. A janicsárok betörtek a várba. Mire este volt, a janicsárok az utcákon harcoltak a védők ellen. Több janicsár létrával felmászott a nagy bástyára is. Le akarták szedni a magyar király zászlóját és helyébe kitűzni a török zászlót. Ez bátorította volna a török katonákat. Ekkor történt a Nándorfehérvári diadal egyik leghíresebb esete. A bástya tetején a magyarok igyekeztek megakadályozni a török zászló kitűzését. Egyik janicsárnak majdnem sikerült. Amikor máshogyan nem tudta megállítani, az egyik magyar megragadta a janicsárt és magával együtt lezuhantak a bástyáról. Erről az esetről több festmény készült, a leghíresebb Wagner Sándoré. Sok történész azt hiszi, hogy a hős katona Hunyadi János egyik legbátrabb vezére, Dugonics Titusz volt. Azt tudjuk, hogy Dugonics gyerekei később Mátyás Királytól jutalmat kaptak apjuk hősies tettei miatt. Jó erődítmény sok szempontból csapda is. Nagy ostrom alatt, néha a legbátrabb ellenfélnek sikerül betörni a várba. De a jó várak úgy vannak felállítva, hogy a vár belsejében könnyen lehessen ellenséget megölni... ha nincs túl sok belőlük. Hunyadi nagyon jól ismerte 32

33 el fogják bízni magukat. Ezért elrendelte, hogy nem szabad kimenni a várból. De a keresztesek csak Kapisztrán Jánosra hallgattak. De Kapisztrán nem volt a várban, hanem a keresztesek táborában. Egyre több keresztes kiment a várból, hogy csúfolja a törököket. Kapisztrán visszatért és beszélt a keresztesekkel. De Kapisztrán bölcs szavai nem hatottak embereire. Egyre több keresztes jött ki a várból. Amikor elegen voltak, parancs nélkül megtámadták a törököket. A törököket ez meglepte. Pánikba estek, és az első vonalból elfutottak. A keresztesek elfoglalták az ágyukat és hadi gépeket. Ezekkel rálőttek a második és harmadik vonalra. Mindenhol a vár alatt harcoltak. A török szultán parancsolt a janicsároknak, hogy támadják meg a kereszteseket. A janicsárok először nem voltak hajlandók. Mehemed szultán leszidta a főjanicsárt. A főjanicsár kevés janicsár segítségével megtámadta a kereszteseket és meghalt. Hunyadi látta, hogy evvel a csatával vagy sok embert fognak veszteni vagy meg fogják nyerni az ostromot. Katonáival támadott a várból. A török krónikusok később azt írták, hogy a várból a halott magyar katonák is feltámadtak és megtámadták őket. A harc estig folyt. Aznap este a törökök elvonultak. ezeket a taktikákat. Katonái a várárokba dobtak gyúlékony anyagot: szurokkal bevont fát, kénbe mártott takarókat és állat zsírt. A védők ezeket felgyújtották. A várárokban minden égett. Sok janicsár agyonégett. Azok a janicsárok akik kint voltak nem tudtak segíteni azoknak akik bent voltak a várban. Így a védők meg tudták ölni azokat a janicsárokat akik be jutottak a várba. Reggelre vége volt a csatának. Megint sok magyar keresztes és vitéz jött be a várba pótolni azokat akik elestek. Hunyadi levelében bejelentette, hogy 12 nagy ágyút (mindegyik majdnem 2 méter hosszú), 22 nagy hajót és sok hadigépet foglaltak el. Egész Európa ünnepelte a Nándorfehérvári diadalt. A déli harangszó ezután szokás maradt a diadal emlékére. Kapisztrán Jánost 1690-ben VIII. Sándor pápa szentté avatta. A török hadsereg súlyos betegséget hozott magával, amit pestisnek hívnak. Hunyadi is beteg lett és meghalt. Kapisztrán János is meghalt néhány hónap múlva. Hunyadi János tudta, hogy keresztesekből többen 33

34 Kérdések Mit jelent a diadal szó? nagy harc; ostrom; győzelem Melyik szultán támadta meg Nándorfehérvárt ban? Mehemed; Mehemet; Tehenet A Nándorfehérvári Diadal előtt miről volt híres Kapisztrán János? Szerette a magyar főurakat; Sikeres hadvezér volt; Népszerű szónok volt 1456-ban melyik folyó volt Magyarország déli határa? Tisza; Dráva; Száva Mi volt Magyarország déli határán a legnagyobb vár? Helyes vagy téves: Sokan azt hitték, hogy ha a törökök elfoglalják Nándorfehérvárt, akkor könnyen elfoglalják Budát is. Hunyadi János kire bízta Nándorfehérvár kapitányságát? A pápa kit küldött Magyarországra kereszteseket toborozni a török elleni háborúkra? Helyes vagy téves: 1456-ban Nándorfehérvárnál a csata nemcsak a várban történt, hanem a vár alatt a síkságon és a vár melletti folyókon is. Hogyan ünnepeljük a Nándorfehérvári diadalt minden nap? Nándorfehérvárnak melyik védőjét avatták szentté? Milyen betegségben halt meg Hunyadi János? Sokan akik keveset tudnak magyar történelemről azt állítják, hogy Magyarország egyszer sem nyert háborút. Magyarázd meg, hogy mért nincs igazuk. Használd a Nándorfehérvári Diadalt példának. Forrásmunkák: Joseph Held: Hunyadi, Legend and Reality Lengyel Dénes: Régi Magyar Mondák Melyik két nagy folyó egybefolyása van Nándorfehérvárnál? Melyik magyar dobott le magával együtt egy janicsárt a bástyáról? Wagner Sándor; Cilli főúr; Dugonics Titusz 34

35 A nándorfehérvári csata török szemmel Nándorfehérvár ostroma (Szeád-Eddin török krónikás) Belgrád várának, Magyarország erős bástyájának és szilárd végfalának meghódítása igen nehéz volt és elfoglalása az összes égtájak fejedelmeinek erejét felülmúlta A Duna és Száva összefolyásánál feküdvén, mind szárazföldi, mind vízi járóművekkel minden oldalról lehetett eleséget szállítani e vasalapra épült erősségbe; azonkívül a piszkos ellenségből hitetlen tartózkodott ez erős várban, akik szüntelen azon munkálkodtak, hogy az iszlám országainak kárt és bajt okozzanak. Ki- és bejáratait elzárták, bástyáit és falait magasra építették, mély árkába vizet bocsátottak s az átjáró helyeket védő és támadó szerekkel ellátták, azután e várból, mint leshelyből, kinyújtogatták bitorló kezeiket és a lázadás tüzét folyamatosan szították hajókon a Duna vizén. E szolgálattal a ruméliai beglerbég bízatott meg, aki megbízatásához képest a vár előtt sánckosarakat állítván föl, hozzáfogott az ágyúzáshoz, a vár minden oldalán réseket tört s a vár bőségét szűkké tette a semmirevaló hitetleneknek Míg a győzhetetlen sereg a fal rombolására szentelvén erejét, a vár réseire úgy rohant, mint a méhraj a méhkas nyílásába az alatt Jankó király hada is megérkezett Duna hátán megérkezett a sok hajó, Szárazon a sereggel az átkozott Jankó. A várral szemközt a parton megszálltak S eleséget és csapatot küldtek a várba. A Duna hátán a hajók megütköztek S a hit harcosai közül sokan vértanú lettek A Száva és Duna vérfolyammá vált, A zöld mező tulipán-színt öltött A megszámlálhatóság határát túlhaladó óriási, bosszútól lihegő sereggel [II. Mehmed] ostrom alá vette azt a majdnem égig érő magas várat A legmagasabb parancs az volt, hogy mindenki iparkodván a várba jutni, minden erejüket és törekvésüket a várra fordítsák Azután a most öntött ágyúkat is ide szállították 35

36 A nándorfehérvári csata adatai Konfliktus Magyar török háború ( ) Időpont július Helyszín Magyar Királyság, déli országrész, a Délvidéken, Nándorfehérvárnál, a Duna partján Eredmény Döntő keresztény győzelem az oszmán-törökök felett Szemben álló felek Magyar Királyság Oszmán Birodalom Parancsnokok Hunyadi János magyar kormányzó Korogyi János macsói bán Szilágyi Mihály Kapisztrán Szent János II. Mehmed török szultán Veli Mehmed nagyvezír Szemben álló erők Várvédő erők: Ostromlók: 7000 magyar és szerb A legrégebbi adatok szerint katona és 200 ágyú, újkori kutatások főre teszik, Hunyadi serege: napjainkban már inkább re kb katona Keresztes hadak: kb szerb és magyar Veszteségek Ismeretlen Jelentős 36

37 A déli harangszó története A déli harangszó hallatán július 22-re emlékezünk, amikor Hunyadi János vezetésével Nándorfehérvár (ma Belgrád) alatt a magyar sereg döntő vereséget mért a világuralomra törő II. Mohamed szultán hadaira. A fenti valóság ismerete ellenére felmerül bennünk a kérdés: valóban a nándorfehérvári diadalra emlékeztet a déli harangszó? Ugyanis azt, hogy a harangokat délidőben megkongatják, már hetekkel az ostrom kezdete előtt, június 29-én elrendelte III. Calixtus pápa. Ezzel buzdította a híveket, hogy ha nem is mennek harcolni a félelmetes törökkel, legalább mondjanak imát az egek urához a keresztény fegyverek győzelméért. Csakhogy akkor nagyon lassan terjedtek a hírek: a Rómához közeli Bolognában például csak augusztus 22-én hirdették ki a pápai bullát, viszont már nyolcadikán tudtak Hunyadi győzelméről, s harangszóval köszöntötték a diadalt. A pápa augusztus első napjaiban értesült a nándorfehérvári csata végkifejletéről, hatodikán újabb bullát bocsátott ki, s ekkor valóban a győzelem ünneplésére rendelte el a harangszót. Tehát végül is a nándorfehérvári győzelemre emlékeztet az egész világon a deli harangszó, még akkor is, ha azt csak mi, magyarok tartjuk számon. A déli harangszó a nagy magyar diadal emlékére szólalt meg, és azóta minden délben, minden templomban a nándorfehérvári győzelmet és a Magyar hősöket hirdeti. Emlékezzünk rá, valahányszor csak meghalljuk zengő kondulását. Dabas, Kapisztrán-Hunyadi harangtorony 37

38 MÁTYÁS ANYJA Szilágyi Örzsébet Levelét megírta; Szerelmes Könnyével Azt is telesírta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba: Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából; Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam Ha megejt az ármány? Adassék A levél Hunyadi Mátyásnak, Tulajdon Kezébe, Senkinek se másnak. Fekete Viaszból Nyom reá pecsétet; Könyöklőn Várnak az Udvari cselédek. Ki viszi Hamarabb Levelem Prágába? Száz arany, Meg a ló, Teste fáradsága. Viszem én, Viszem én, Hét nap elegendő. Szerelmes Szívemnek Hét egész esztendő! Viszem én, Hozom én Válaszát három nap. Szerelmes Szívemnek Három egész hónap! Istenem, Istenem, Mért nem adál szárnyat, Hogy utol Érhetném Az anyai vágyat! - S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló; Hunyadi Paizsán Ül ahhoz hasonló. Lecsapott, Lecsapott Fekete szélvészből, Kikapá Levelét Az anyai kézből. Hamar a Madarat!... El kell venni tőle! Szalad a Sokaság Nyomba, hogy lelője. Madarat Nem egyet, Százat is meglőnek: Híre sincs, Nyoma sincs A levélvivőnek. Napestig Az erdőn Űzeti hiába: Éjfelen Kocognak Özvegy ablakába. Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még A levél, Vagy ahhoz hasonló. Piros a Pecsétje; Finom a hajtása: Oh áldott, Oh áldott A keze-írása! (1854.) 38

39 Balladák János vajda úr ütközete, amelyet a Vaskapunál vívott Thuróczy János nyomán A János vajda úr vezette dicsőséges harcokon kívül is mindenütt balszerencse kísérte a törököket, valahányszor egy-egy csapatuk valamilyen rejtekúton belopakodott az országba, hogy a szokásos módon zsákmányt szerezzen magának. Ugyanis János vajda úr vitézei, akiket az ország védelmére rendelt, mindig megfutamították őket. Így tehát minden út bezárult előttük Magyarország földjének megtámadására: az ország határain belül nem is villoghattak lándzsáik a napsugár ragyogásában. Amurát, a törökök császára, gondolatokba mélyedve gyakran emlékezetébe idézte övéinek sokszor elszenvedett vereségét s népének nagymérvű pusztulását, továbbá azt, hogy Moldva és Havasalföld területe és uralkodói elszakadtak tőle. Nagyon felháborodott rajta, és elhatározta, hogy bosszút állt azokon, akik megsértették. Ezért országa válogatott katonaságából összeszedett nyolcvanezer főnyi hadinépet, harci erényekben a legderekabbakat. Vezérüknek a basát tette meg, aki az ország hadügyeinek intézésében őutána a második ember volt. Megparancsolta neki, hogy minél előbb rohanja meg Havasföldet, és dúlja fel, mivel a vajdájuk elszakadt tőle. Innét aztán vezesse át csapatait Magyarország erdélyi részeire, és a lehető legkeményebb büntetést rója ki tűzzel és karddal, és a legkíméletlenebbül álljon bosszút mindazért a gyalázatért, amit János vajda úr elkövetett. A császárnak ez a szándéka nem csak a vidék közrendű népét töltötte el rettegéssel, hanem a nemesi rend tagjait is súlyos gondokba sodorta. A basa pedig a reá bízott egész hadinéppel Kis-Nikápoly vára mellett hajósok segítségével átkelt a Dunán, és csapatai óriási zajjal elöntötték a Havasföld területét. Aki nem tudott futva menekülni, zsákmánnyá vagy hullává lett. Ezután nekilátott, hogy átkel a havasokon, és végrehajtja a császár parancsolta feladatot. János vajda úr pedig inkább kész volt meghalni, mint a védelmére bízott nép pusztulását eltűrni. Előbbi győzelmeiből erőt merítve, egyesítette a fegyveres őrcsapatokat és a hadsereget, és mivel inkább azt választotta, hogy ő támadja meg az ellenséget, mint hogy az őt, egészen a vidék széléig üldözte ellenfelét, bár seregének létszáma és fegyveres ereje nem mérkőzhetett a törökökével. Mikor aztán ahhoz a helyhez érkezett, amelyet Vaskapunak neveznek, veszélyes, nagy és minden időkben emlékezetes ütközetet vívott; innen is, onnan is harsogva zúgtak a kürtök. Az ellenfelek összecsaptak, és mindkét részről férfiasan küzdöttek. A basa hadinépének sokaságában bízva, nem is gondolt hátrálásra, János vajda úr pedig el volt szánva rá, hogy vagy győz vagy meghal, és számításba sem vette a futás lehetőségét. Mindkét oldalon izzik tehát a kemény küzdelem; nagy öldöklés támad, sokan esnek el mind a két oldalon, de a törökök közül többen. Ezért a basa és a törökök arra kényszerültek, hogy elhagyják a csatateret, és gyors futásnak eredjenek. A magyarok űzőbe vették őket, és halandó hullává változtatták, akit csak utolértek, úgyhogy a nagy küzdelem egész tere a nagy öldökléstől emberek és lovak vérében ázott, a sok hulla elborította, utóbb a nap hevétől felmelegedve rohadt bűzt lehelt, megfertőzte messze vidékek levegőjét, és lehetetlen volt embernek arrafelé járnia. János úr hát szétvert sok ezer ellenséget, sok főembert foglyul ejtett, sok kincset és értékes hadifelszerelést zsákmányolt. Emlékezetes győzelmet aratott ez a nagyszerű és minden időkben dicsőségre és magasztalásra méltó férfiú, mert bátran fogott hozzá a háborúhoz, bölcsen vezette, szerencsésen vívta meg, és jól fejezte be. Ettől kezdve nem csak az ország lakosai, hanem még az idegen nemzetek is kedvelték; olyan ember volt, akit az őszinte szeretet érzésével és teljes szívből lehet szeretni. 39

40 Hunyadi János ifjúsága A mi Hunyadi Jánosunk édesapját Vajknak hívták. Családja valahonnan Havaselvéről telepedett át magyar földre. Előkelő család lehetett, mert Vajkhoz feleségül adták Morsinay Erzsébet erdélyi magyar nemes kisasszonyt. Vajk Zsigmond király udvari vitézeként szolgált. Tetteiért ezekről semmit sem tudunk Zsigmond kegyeibe fogadta, és 1340-ben neki adományozta Hunyad várát, a hozzá tartozó földekkel és falvakkal együtt. Azontúl így nevezték a családot: a Hunyadiak. Vajk fia, János 1407 táján születet ban a betörő török hadak elpusztították Szászvárost és a környező falvakat. Talán ez tett olyan hatást a kamasszá serdülő Hunyadi Jánosra, hogy elhatározta: életét a pogány török elleni harcnak szenteli. Vajk vitéz nem csak jó katona, de okos ember is lehetett. Korán megkezdte fia katonai nevelését. János gyermekfejjel kezdte a katonáskodást Csáki György székely vajda mellett. Ahogy a historikusok feljegyezték: korán megszokta, hogy hideget, meleget egyaránt tűrjön, s ezt a képességét később is állandó gyakorlással fejlesztette. A székelyektől a szerbekhez került. A török ellen harcoló Lázárevics, szerb despota apródja lett. Itt tanult meg szerbül. Magyar volt az anyanyelve, de a Hunyadi birtokon élő román jobbágyoktól megtanult románul is. Későbbi harcaiban nagy hasznát vette háromnyelvűségének: anyanyelvükön szólhatott katonáihoz ban Budára került, Zsigmond udvarába. Elkísérte a királyt olasz hadjáratába, s királyi parancsra zsoldosként szolgálta a milánói herceget. Ez is a hasznára vált. Itt sajátította el a nyugati hadseregvezetés művészetét. Később Zsigmond a cseh husziták ellen küldte. Ezektől is volt mit tanulnia. Aztán visszakerül Dél- Magyarországra, ahol egyre nagyobb volt a török veszély. A Balkán népeit sorra legyőzte a török. Nem kellet különös jóstehetség ahhoz, hogy előre lássák: a szegény balkáni népek után a török a gazdag Magyarországot akarja ligázni és kifosztani. Ezekben a délvidéki harcokban Hunyadi János már mint seregvezér vett részt ben száz páncélos lovagot és kétszáz könnyű lovast fogadott zsoldjába, és ezekkel védelmezte négy végvárát. Hős tetteinek híre elterjedt az egész országban. Hadi szolgálatait a király birtokadományokkal jutalmazta, sőt hamarosan szörényi bánná nevezte ki. Sokasodott vagyona, nőtt a hatalma, tekintélye. Birtokai jövedelmét arra használta fel, hogy egyre erősebb sereget gyűjtsön. Ekkor már a nemzet hőse volt. Kortársai így írták le alakját: Középtermetű, vastagnyakú, nagy szemű, komoly tekintetű, piros arcú ember. Minden tagja olyan ékes és összeillő, hogy alakját ezer ember közül is fel lehet ismerni. Nagy híve a vallásnak és az igazságnak, ugyanúgy a szabadságnak és a bőkezűségnek. Szerette a tisztességet és ápolta a barátságot. Férfiúi lelke kemény és emelkedett volt, tanácsa okos. Röviden szólva: kivételes ember volt. A Duna-menti harcok után első nagy háborúját a törökkel Erdélyben vívta meg. Mezid bég nagy sereggel tört be Erdélybe. Hunyadi János akkor Gyulafehérváron tartózkodott. A török támadás hírére összetrombitált egy sereget. A Maros völgyében vonult előre, de Mezid csapdába csalta, hátulról támadt reá, és szétverte a magyar sereget. Csakhogy Hunyadit nem olyan fából faragták, hogy feladta volna a harcot. Négy nap elegendő volt, hogy újjászervezze seregét, sőt újabb csapatokat is toborozzon. Marosszentimrénél rátámadt a török seregre. Kiszabadította négy nappal azelőtt fogságba esett négyezer katonáját. Ezek felkapták az elesettek fegyvereit, s akinek nem jutott, az dorongot ragadott vagy követ. Hátulról a foglyok, két oldalról a felfrissített csapatok támadtak Mezid bég katonáira. Nagyszerű hadvezetéssel, bekerítő hadmozdulataival Hunyadi megsemmisítette az ellenséget. Aki a törökök közül életben maradt, A Kárpátok rengetegein át próbált menekülni. Legtöbbjüket azonban utolérték és levágták. Mezid bég és fia is elesett. -Győzött Hunyadi! Futótűzként terjedt el a hír és ujjongott a nép: a török nem legyőzhetetlen. -Győzött Hunyadi! Riadtak meg az örökös diadalokhoz szokott törökök. Azokban az esztendőkben- írják a régi krónikák rosszalkodó gyermekeiket így ijesztgették a török anyák: Vigyázz, mert érted jön Hunyadi! De az igazi nagy harcok s hősi idők, mikor Hunyadi János, mint bölcs és igazságos kormányzó vezette az országot, csak ezután következtek. 40

41 Tótumfaktum Áron mester játszópajtása volt Hunyadi Jánosnak, felnőtt korában pedig a tótumfaktuma, ami magyarul annyit jelent, hogy mindennemű ügyének intézője. Hivatalos címe nem volt, de kellet-e magasabb rang, mint a magyarok hadvezérének bizalmasa. Ő intézkedett a gazdaságban, és számon tartotta az egyre gyarapodó Hunyadi-birtokok jövedelmét. Áron mester mint az árnyék járt Hunyadi János nyomában. Ő rendezte a hadvezér titkos ügyeit is. Az Újlakiak, Garaiak, Cilleiek, Báthoryak tudták, hogy az üzenet, amit Áron közvetít, Hunyaditól érkezik. Egyszer Hunyadi beszólította a vártoronyban lévő szobába Áront. -Húzd fel a létrát. Így biztosak lehettek, hogy élő lélek nem hallgathatja ki, amit beszélnek. -Rámegyünk a pogányra, Áron. -De hiszen most kínált békét a török. -Miféle béke ez, Áron? Hóhérkötél. Fizessünk adót, adjuk át Nándorfehérvárt, akkor békén hagy. Meddig? Csak addig, Áron, amíg Mohamed beveszi Bizáncot, mert az már csak roskadozó sírhelye az egykori görög birodalomnak. A török máris áttette fővárosát Ázsiából Drinápolyba, az egykori görög földre, és sorra igázza le a balkáni népeket. Tudom, hogy beszéled a szomszéd népek nyelvét. -Folyékonyan beszélek törökül, szerbül, galagyolok albánul, bolgárul. -Lóra ülsz, és bejárod a balkáni tartományokat. Nemrégen taposott reájuk a török. Hadsereggel megyünk a segítségükre. Biztos, hogy mellénk állnak. Fürkészd ki, mit beszélnek az emberek. Meg sem állunk Drinápolyig. Tudd meg, melyik vajdában, melyik vezérben bízhatunk. Tudom, egy kicsit mindenkiben, egészen egyikben sem. Ezek mindig a győztesek oldalán állnak. -Akkor hát tavasszal rámegyünk a törökre. -Nem várunk tavaszig. A hideg nekünk kedvez. A török csak rügyfakadás után kezdene háborút. Meleg vidékről származó katonái rühellik a telet. A mieink meg hozzászoktak a fagyhoz, hóviharhoz. Útnak is indult Áron. Csak hát a töröknek is voltak kémei. Elébe vágtak Hunyadinak. Török sereg tört a magyarokkal szövetséges Havaselvére. Hunyadi, amint megkapta a román fejedelme üzenetét, máris indult tizenötezer harcossal. Nem messzire a Vaskaputól, a Jalomicca folyó mentén szállt szembe Hunyadi Sehabeddin beglerbég jóval nagyobb seregével. Órákon át folyt a kegyetlen küzdelem. Végül Hunyadi katonákkal megrakott harci szekerei legázolták az ellenséget. A törökök az erdőbe menekültek. Jó helyre! Ott helyezte el Hunyadi a román csapatokat, s azok mind egy szálig levágták a törököt. Nagy diadal volt ez. A győzhetetlen Hunyadi János híre-neve szájról-szájra járt, és reménységgel töltötte el a leigázott balkáni népeket. Van még szabadulás a török iga alól! Hunyadi hozzá is látott a készülődéshez. Egy kerek esztendőbe telt, míg fölszerelte csapatait. A Hunyadibirtokok óriási jövedelméből fegyvert, élelmet, lovakat, szekereket vásároltak, zsoldosokat toboroztak őszén Hunyadi seregével átkelt a Dunán. A törökök nyomban lecsaptak rájuk, de Hunyadi jól számított. A törökök által leigázott népek sorra föllázadtak. Ezrével özönlöttek a férfiak Hunyadi zászlaja alá: szerbek, bosnyákok, albánok. A nép hordta nekik az élelmet, és ahol elkaptak egy menekülő törököt, azt nyomban felkoncolták. Hunyadi győzedelmes serege eljutott Szófiáig, Nisig. Még a Balkán-hegység szorosain kellett volna áttörniük, hogy eljussanak Drinápolyig. Csak hát a török is értett a hadviseléshez. Békét kötött ázsiai ellenfeleivel, és gyors lovascsapatokkal rakta meg a Balkán-hegység szorosait. Áron mester, amulett-árusnak álcázva magát, végigjárta a hegyláncot, aztán jelentette Hunyadinak: -Nem törhetünk át. A török császár legjobb lovascsapatai védik a hágókat. Hunyadi kifelé figyelt. Üvöltött a szélvihar, a jeges szél. Méteres hó lepte el a vidéket. -Ilyent sem éltünk meg mostanáig, igaz-e, Áron? Mit tehetünk? Visszavonulunk. Fogytán az élelem, elhullnak a lovak. Itt most csak veszíthetünk. Meg is kezdték a visszavonulást. A török lovasság nyomban üldözőbe vette őket. Hunyadi már-már reménytelen helyzetben két oldalra, a dombok mögé vezényelte a gyalogságot. Onnan törtek rá a török lovasokra. A rajtaütés alaposan szétzilálta az üldöző- 41

42 ket. Ekkor támadott Hunyadi, és megsemmisítette a maradék török lovasságot. Elesett a török vezér és a szultán sógora. A túlélők hanyatt-homlok menekültek. Hunyadi sereg most már háborítatlanul vonulhatott haza. Így kovácsolt Hunyadi a visszavonulásból is győzelmet. -Mi lesz most, nagyuram? -Mi lenne, Áron? Amint eljön az ideje, újra támadunk. Hunyadi fürkészője Volt Hunyadi Jánosnak, a törökverő nagy hadvezérnek egy igen ügyes kémje, akit Illésnek neveztek, s kincses Kolozsvár városából való ötvös mester képében járta az úttalan utakat; máskor az igazhitű Ibrahim képében dicsérte Allahot, hogy aztán kilopózzék a török táborból, s az erdő mélyén egy terebélyes tölgyfa odvába rejtse el a turbánt meg a török bugyogót, s az erdőből már Ilie jött elő, a juhász. Illés-Ilie-Ibrahim egyformán pergette a szót magyarul, románul, törökül, de ha a szükség úgy kívánta, szebeni cserzővarga képében bukkant fel. Az már aztán az ő titka volt, s ezt nem árulta el senkinek: honnan tudta meg a török vezér terveit, s a magyar nagyurak fondorkodását hunyadi János ellen. Mert volt a vajdának ellensége bőven. Retteget tőle a török, mert ahol feltűnt a nagy hunyadi hollócímeres lobogója, onnan véres fejjel menekült az Erdélyt elözönlő török. Nem csoda, ha máson se járt az esze a török bégeknek meg furfangos basáknak, hogyan csalhatnák csapdába Hunyadi Jánost. Nagy ellensége volt János vajdának a hódító török, de gyűlölte halálos fenekedéssel Hunyadit a stájerföldi Cillei, meg Újlaki és Garai uraságok is, minden pereputtyukkal együtt. Ezek a nagyurak egyébre sem gondoltak, csak vagyonuk gyarapítására, s irigyen látták, hogy Hunyadi János úrrá lett a fél ország fölött. Mennyi gazdag föld, temérdek jobbágy, s ezt mind ők birtokolhatnák, ha nem élne Hunyadi János. -Hát akkor ne éljen! mondta ki Cillei Ulrik, s a többi úr rábólintott. Mit bánták, hogy mialatt ők cifrálkodnak, civakodnak, azalatt hunyadi óriási birtokai minden jövedelmét arra költi, hogy sereget toborozzon a török ellen. Bezzeg tudta a nép meg a kisnemesek, áldották is védelmezőjük, Hunyadi János nevét. Cillei úr mézes hangú, cifrán kipingált levelet küldött János vajdának, hogy szívesen látja őt baráti vendégségbe, medvevadászatra. Csakhogy ezen a vadászaton nem a medvét: Hunyadi Jánost terítették volna le. Elvégezték egymás közt, hogy Hunyadi élve nem hagyhatja el Cillei Ulrik várát. Ezt tudta meg Illés mester. Boros fővel kifecsegték a titkos szolgáik előtt az urak, azok továbbadták, s valamelyik szolgáló asszonyság egy szép fülönfüggőért megsúgta az érdekes hírt a derék kolozsvári ötvösnek, Illés mesternek, hogy bizony befellegzett Hunyadi Jánosnak, hamarosan temetik. A fürkésző lóra pattant, s vágtatott erdőn-mezőn keresztül, hogy megjelentse a készülő cselt urának. Amint vágtatott, belezuhant egy verembe, medvének vagy farkasnak ásták. Illés mester elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért. Látta, hogy a ló nyakát szegte. Nagy kínnal kimászott a veremből, de ismét elbódult. Arra tért magához, hogy valami gombaszedő, favágó szegény ember hajlik föléje, s éppen gombolja le a bőrzekét. -Hát te atyámfia, nem haltál meg? álmélkodott a favágó. -Még nem. Nincs reá érkezésem. Megnézte a favágót. Igen becsületes képűnek látszott. -Te ki vagy? -Én a Cillei úr jobbágya. -A jóságos Cillei úré? -Jó a kutyának, mert ő maga is kutyafajzat! Ezt akarta hallani a fürkésző. Tudta ő jól, hogy gyűlölik a jobbágyai Cillei urat, aki gyötri, gyalázza a népet. Összekapaszkodva valahogy elsántikáltak az erdei ember kunyhójáig, s még Illés mester vigasztalta a favágót, hogy ebcsont beforr. Aztán rábízott egy üzenetet. -Cillei úr számára? -Várd, hogy végigmondjam. Hunyadi János vajdánkhoz. Csak ennyi: el ne fogadja Cillei úr meghí- 42

43 vását, mert halál vár reá. Eredj, ne velem törődj. Jó ügyben jársz. -János vajda katonája voltam csak ennyit válaszolt a favágó, s neki toronyiránt az erdőnek. El is jutott a nagy lápig, ott előfüttyentette a sűrűből csikászpákász-madarász komáját, bizonyos Mirkovics Pépót, s a fülébe súgta az üzenetet. Pépó, aki valamikor a végvári harcokban Galambócnál Hunyadi csapatában vitézkedett, csak annyit mondott, hogy érti, s az erdei ember nézhette, amint zsombékról zsombékra ugrálva eltűnik a nádrengetegben. Pépó a láp túlsó szélén felbukkanva egyenesen a csikósok tanyája felé vette útját. Hajnalra oda is ért. Mihály bácsinak, a ménesgazdának adta át az üzenetet. Mihály máris legszilajabb paripájára ültette keresztfiát, Lackót, s az ördögadta kölyök meztelen sarkával megsarkantyúzta a paripát, elvágtatott, a porát is egykettőre elfújta a szél. Lackó gyerektől a Vaszilij nevű bányász vette át az üzenetet, s vitte a hegyeken keresztül, Brádnak. Harmadnap megállt Vajdahunyad várának kapujában, bebocsátást kérve, egy kovácslegény. A kovácsokat már akkoriban is nagy becsben tartották, kellet a kardcsiszár, mesterember minden várba. A kovácslegény a kapun belül jutva megjelentette a kapuőrzők tizedesének, hogy sürgős hírt hozott János vajdának, eresszék elébe. Ez meg is történt minden huzavona nélkül. A nagy Hunyadi katonái tudták, hogy a vajda meghallgat mindenkit, sőt a szegény embert szívesebben, mint az urakat. Hunyadi János éppen fiacskáját, Mátyást oktatta néhány cseles kardvágásra, mikor eleibe állt a kovács az üzenettel. Hunyadi összevonta ereszes szemöldökét, de csak magában csodálkozott. Most történt meg először, hogy Illés mester tévedett. Semmiféle üzenet nem érkezett Cillei úrtól. Aztán negyednap kiderült, hogy mégsem tévedett. Akkor ért ugyanis a vár alá Cillei Fullajtárja a meghívással, s Hunyadi János gondolt amit gondolt, mindenesetre azt üzente, hogy menne szívesen, de nincs érkezése, a török mozgolódik, neki itt a helye. Füstbe ment a Cilleiék gyilkos terve. Így mentették meg a szegény emberek a nagy Hunyadi János életét. Hunyadi János eredetéről és nemzetségéről Heltai Gáspár krónikája nyomán Egyszer Zsigmond király Erdélyben táborba szállott, ott az özvegységet erősen elunta, ezért szolgáktól kérdezősködni kezdett: -Milyen nép él itt, ezen a földön? Vannak-e itt a környéken szép lányok vagy asszonyok? -Mondta erre az egyik inas: -Felséges uram, egy gazdag bojárnak olyan szép lánya van, hogy annak a mását én még nem láttak. Tetszett a szó a királynak, és mindjárt azt mondta az inasának: -No, ha mását még nem láttad, tüstént a szemem elé állítsd ezt a szép lányt! Nem kellett ezt kétszer mondani. Estére a király színe előtt állott a szép lány. Morzsinai bojor lánya. Azt mondta a királynak: -Felséges uram! Én nemes lány vagyok, a híres Morzsinai nemzetből való. Ha velem szerelmeskedni akarsz, mi lesz az én sorsom? Hogy lesz az én magzatomnak dolga? Erre legyen először felségednek gondja! Mondta erre Zsigmond király: -Ha gyereked lesz tőlem, gondom lesz rád, szép jószágot adok tenéked és magzatodnak. Még a nemzetségedet is fölemelem, és nagyobb méltóságra viszem. A király ezt hit alatt ígérte a lánynak, és a szavát még a keze adásával is megerősítette. Zsigmond király néhány nap múlva elindította seregét, és bevonult a Havasföldre. Ott megvívott a törökökkel, le is győzte őket. Ezután Nikápolyt megostromolta és elpusztította. Amikor onnan visszatért, ismét átvonult Erdélyen, és az előbbi helyen, az Isztrigy folyó partján megszállott. A szállásról mindjárt elküldte az inasokat, hogy a szépséges Morzsinai leányzót elébe állítsák. Jött is a lány mindjárt, és azt mondta a királynak: -Felséges uram! Amitől féltem, az megesett rajtam, mert gyermeket várok tőled. Az Istenért kérem feleségedet, ne hagyj immár, mert igen nagy bajban leszek. 43

44 A király kivonta az ujjáról az egyik gyűrűt, átadta a lánynak, és azt mondta neki: -Semmit ne félj, ezt tartsad jegyül. Ezzel megoltalmazhatod magadat minden ellen. Cédulát is adok. Azonközben várj Istentől. Abban az időben élt Erdélyben egy havasföldi bojár, akit Vojk Buthinak hívtak. Azzal közölte a szép lány baját, Vojk pedig, látva szépségét és gazdagságát, elvette feleségül. Nem sok idő múlva a szép asszony egy igen erős fiút szült Buthinak. A fiút megkeresztelték, és Jankulának nevezték. Jankulára nagy gondot viselt az anyja, ahogy a király neki meghagyta. Amikor Zsigmond király ismét arra vonult hadával, hogy a törökkel megvívjon, a szép Morzsinai fölvette a kis Jankulát, bement a királyhoz, elébe tette a gyermeket és a cédulával a gyűrűt. A király nagyon megörült a kis Jankulának. Meghagyta az asszonynak, hogy egy kis idő múlva a gyermeket vigye fel Budára, mert ott majd gondoskodik róluk. Idővel a szép Morzsinai ura meghalt, ő pedig kisfiával a bátyjához költözött. Nem sokára azt mondta bátyjának, Morzsinai Gáspárnak: -Szerető bátyám! Ezzel a gyermekkel Budára kell mennem. Kérlek, édes bátyám, jöjj velem, te sem bánod meg. Kérdi tőle a bátyja: -Jó húgom, mi a patvart járnál te Budán? Nagyon messze van az. -Vagy messze, vagy nem messze, de énnékem fel kell mennem. Ha eljössz velem, nagy hasznot teszel a kis Jankulának, sőt az egész nemzetségünknek. Elálmélkodott ezen Morzsinai Gáspár, de csak azt mondta: -Hadd haladjon a dolog valamennyire, ím, gondolkodom felőle. Majd meglássuk. Egynéhány nap múlva az asszony mosni készült. A kis Jankulát a földre letette, hogy a porban játszódjon. De a gyermek erősen sírt. Akkor az asszony odament, és Zsigmond király gyűrűjét Jankula kezébe adta, hogy azzal játszódjon, és veszteg hallgasson. Jankula jó ideig játszódott a gyűrűvel, hát egyszer egy holló meglátta a fáról a gyűrűt, odarepült, kikapta a gyermek kezéből, és felrepült vele a fára. Erre Jankula erősen kiáltozni kezdett. Megijedt az anyja, abbahagyja a szappanozást, fut a gyermekhez, föltekint a fára, hát a gyűrű ott fénylik a holló csőrében. Mindjárt fut a bátyjához, és nagy zokogással elbeszéli, hogy mi történt: -Szerelmes bátyám! Mit tegyünk? Az átkozott holló minden szerencsénket elveszti! Mert a csőrében van Zsigmond király gyűrűje, amelyet jegyül adott nekem. Ha az a gonosz holló elviszi a gyűrűt, a király nem állja meg az ígéretét, melyet nekem tett. Bizony gyűrű nélkül soha nem merek a király elébe kerülni, nem merem szegény Jankula dolgát előtte említeni. Jaj! Jaj! Hova legyek? Morzsinai Gáspár is elijedt, megragadta íját és tegzét, azzal megindult a húga után. Íme, hát a holló ott van a fán, és csőrével forgatja a gyűrűt. Morzsinai egy nyílvesszővel hozzá lőtt, de a nagy hitetlenkedésben hibát tett, és nem találta el a hollót. Mindjárt másik nyílvesszőt vett elő, és azzal úgy mellbe lőtte a hollót, hogy az a gyűrűvel együtt a fáról leesett. Most már nagy örömben voltak mind a ketten. Morzsinai Gáspár is megértette húgától Zsigmond királynak minden dolgát, ezért felvitte őket Budára. Az egyik napon, amikor a király ebéd után a vár piacára kiment, a szép Morzsinai a kis Jankulával elébe járult, és odanyújtotta a királynak a cédulát meg a gyűrűt. -Felséges uram! Lásd meg ezeket, kérlek. Felséges uram, megemlékezzél az ígéretedről, és ne utáld meg szegény fejemet és fiadat. Könyörülj, felséges uram, szegény nemzetségemen is! Zsigmond király elpirult egy kevéssé, de mindjárt rámosolygott Jankulára. Aztán visszaadta a gyűrűt, és azt mondta: -Jól tetted, hogy feljöttél, és felhoztad a gyermeket. Ahogy ígértem, gondodat viselem, Jankulát úrrá teszem, és nemzetségedet is fölemelem. A király mindjárt szólította Bán Ferencet, és meghagyta neki: -Ezeket vidd jó szállásra, és viselj gondot rájuk! Mindenből elegük legyen, s nekem meg juttasd eszembe, hogy később örömmel bocsássam őket haza Erdélybe. Bán Ferenc kiment velük, átvitte őket Pestre, és egy polgár házában jó szállást csinált nekik. Ott mindennap jóltartották őket, mintha mindig lakodalomban volnának. 44

45 A király pedig gyakran átvitte a kis Jankulát Budára, és ott játszadozott vele. Amikor visszabocsátotta, szép gyűrűket fűzött a nyakára, és aranyláncokkal övezte fel, meg nagy aranyforintokat függesztett a nyakába. Egy hónap múlva bán Ferenc úgy látta, hogy nagyon jókedvű a király, ezért azt mondta neki: -Felséges uram, ideje volna a kis Jankulát jó válaszszal visszabocsátani. Meghiggye felséged, Jankulából igen nagy ember lesz! A király megajándékozta őket Hunyaddal és a körülötte fekvő szép, gazdag jószágokkal. Parancsolatot is írt az erdélyi vajdának, hogy megoltalmazza őket minden veszedelem ellen. Jankulának és az egész Morzsinai nemzetnek címert is adott, a címeren egy holló aranygyűrűt tartott a csőrében. Ezenfelül a király szép jószágot adott nekik Hátszegben, s az asszonyt egy hatlovú hintóval is megajándékozta. Amellett még útiköltséget is bőven adatott nekik. Így bocsátotta őket nagy örömmel vissza Erdélybe. Attól fogva a szép Morzsinai ott lakott fiával Hunyadon, azért nevezték Jankulát Hunyadi Jánosnak. Amikor Jankula már szép ifjúvá serdült, először a Csákiakat szolgálta, és ezeknél kezdte az ő emberségét megmutatni. Amikor pedig Zsigmond király Németországba ment, Hunyadi János is igen szépen fölékesítette magát nagy szép, drága öltözetekkel, és a királlyal együtt Németországba elment. Ott jelesen vitézkedett, aztán dicséretes névvel visszajött Magyarországra. Itt hadban és békességben olyan eszesen és jámborul viselte magát, hogy mindenütt és mindenkinél nagy becsületet szerzett. Kemény Simon Thuróczi János krónikája nyomán Ha a török prédára éhezett, betört Erdélyországba, és onnan midig sok zsákmánnyal tért vissza. Hiszen megtehette, mert a föld népének védelmezője nem volt, az urak csak a maguk birtokával törődtek. Egyedül Hunyadi János szánta meg a szegénységet, csak az ő keze szorult ökölbe, amikor a felégetett falvakat látta. Nem is várta meg, míg a török betör, sokszor megelőzte a támadásban. Így járt vele a híres Mezet bég is, aki úgy tanyázott Marosszentimre mellet, mintha a hazájában volna. De azért mégsem, mert itt bátrabban rabolt és fosztogatott. Hunyadi pedig megelégelte a török vakmerőségét, és váratlanul megrohanta Mezet bég táborát. Az első rohammal elsöpörte a törököt, de aztán a bég mozgósította a tartalékot is. Egyszerre Hunyadi azon vette észre magát, hogy a török három felöl támad rá. Hirtelen tömött sorokba szorította a katonaságát, aztán lassan hátrálni kezdett. Váratlanul átkelt az Ompoly vizén, és visszavonult Gyulafehérvárra. Ott várta be a székelyek seregét. De ezalatt Mezet bég is fölkészült a csatára. Öszszehívta legjobb tisztjeit, legbátrabb vitézeit, és azt mondta nekik: -Az oroszlánt csak az pusztíthatja el, aki a szívét eltalálja. Ilyen oroszlán a magyar hadsereg is, annak pedig Hunyadi János a szíve. Csak úgy győzhetünk, ha Hunyadit elfogjuk vagy megöljük. -Úgy legyen! kiáltották a tisztek, ezt kiáltották a közvitézek is. Az egész török sereg felkészült a harcra, és mindenki Hunyadit akarta levágni. De Mezet bég ezzel sem érte be. Azt mondta a vitézeknek: -Jól figyeljetek, hogy Hunyadit mással össze ne tévesszétek! Ez a vezér mindig ott jár, ahol a legerősebb a küzdelem. Fehér paripája kiragadja a legnagyobb sűrűből. Hunyadi ezüstsisakot visel, karján címeres pajzs van, rajta egy holló, amelynek csőrében gyűrűt láttok. Erről megismeritek. -Megismerjük, és maghal mondták erre a tisztek és a janicsárok. Eközben Hunyadi és felkészült a csatára. Feltette ezüstsisakját, felöltötte címeres páncélját, és elővezettette hófehér paripáját. Ekkor azonban alvezére, Kemény Simon megállította, és azt mondta neki: -Uram, a kémek jelentették, hogy az egész török tá- 45

46 bor egyedül a vezért keresi, magára Hunyadira támad. Cseréljünk fegyvert, páncélt és lovat, mert ha én elesem is, így a győzelmet biztosítjuk. Hunyadi egy percig gondolkodott, aztán szó nélkül intett Kemény Simonnak, hogy vesse le a páncélját. Ott mindjárt fegyverzetet és lovat cseréltek. Nemsokára szemben állott a két sereg. A magyar sereg élén, hollós címerrel a karján, hófehér paripán Kemény Simon állott. Amikor a két sereg összeroppant, minden török vitéz a fehér paripán lovagló, hollós címerű lovagra támadt. De a székelyek nem hagyták a vezért: keményen aprították a janicsárt. Hiszen apríthatták, mert annyian voltak, mint a sáska. Nemsokára a hollós címerű lovag mellett ott feküdt a török sereg színe-virága, de hiába, mert csak úgy özönlött oda a sok török. Végre a sok sebtől a vezér már ellankadt, egyszerre a lova is összeroskadt alatta. A székelyek rémülten látták, hogy a vezér elesett, a törökök pedig rettenetes hangon üvöltötték: -Hunyadi meghalt! Hunyadi meghalt! Már-már megzavarodtak a magyar és székely hadsorok, amikor az Ompoly mellől új sereg bontakozott ki, és a sereg élén ott vágtatott maga a vezér: Hunyadi János! -Itt van Hunyadi! kiáltotta menydörgő hangon, s bár Kemény Simon páncélját viselte, mindenki megismerte hangjáról és kardjának csapásáról. Nyomában ott vágtattak a legjobb vitézek, akik súlyos kardcsapással álltak bosszút Kemény Simon haláláért. A törökök iszonyúan megrémültek, amikor Hunyadit meglátták. Mintha sírjából kel volna ki, túlvilági alaknak látszott. Az egész török sereg futásnak eredt, a magyar meg keményen üldözte. Levágták ott magát Mezet béget is, de még növendék fiának sem adtak kegyelmet. Annyit zsákmányoltak azon a helyen, hogy a török boglárok árából templomot emelhettek a csata színhelyén. Nándorfehérvár ostroma Thuróczi János krónikája nyomán Amikor Mahomet török császár Görögországot leverte, úgy elbizakodott, hogy azt mondta: -Egy az isten az égben, egy fejedelme uralkodjék a földön! Így beszélt a császár, a török vajdák, basák és bégek pedig rátörtek a városokra meg falvakra, égették, romboltak, pusztítottak, és rabszíjra fűzték a parasztokat. Forrt, forrongott a gyűlölet a magyar népben, boszszúért kiáltottak az elpusztult falvak és városok, de az uraknak más gondjuk volt, nem törődtek a nép bajával. Egyedül Hunyadi János szíve keseredett el a nép üldözése miatt. Amikor meghallotta, hogy a török martalócok Erdély földjét pusztítják, fölfegyverezte a népet, és szembeszállt a rablókkal. Tanyák határában, falvak közelében, városok körül folytak a harcok, s Hunyadi mindenütt visszaszorította a törököt. Amikor Hunyadi csatáinak hírét Izsák vajda meghallotta, mérhetetlenül fölháborodott. Még hogy a dicső törökcsapatokat egy hitvány gyaur megtámadja s megveri! Ez a vajda, aki Szendrő városának kapitánya és egész Rácország birtokosa volt, nagy hadat gyűjtött, és a falvakat meg a városokat erősen raboltatta. Éppen Nándorfehérvár alá vonult, mert annak kapitánya Hunyadi János volt, s ott pusztított legkegyetlenebbül. De nem sokáig pusztíthatott! Mert Hunyadi nagy sereget gyűjtött, és nyílt mezőn szembeszállt az ellenséggel. Nagy rohammal támadott a török, de a magyar sem engedett. Már az első ütközetben sokan lefordulta a lóról, de az elesettek helyébe mások léptek: a magyarok egy lépést sem hátráltak. Hunyadi mindig ott jelent meg, ahol legnagyobb volt a veszedelem, népét bíztatta, az ellenség szívében pedig félelmet keltett. Amikor Izsák vajda látta, hogy a magyarok vagy győzni, vagy halni akarnak, megijedt ettől az elszántságtól, hátat fordított, és gyors vágtatással Szendrő vára felé fordult. Ahogy ezt a török sereg észrevette, mindjárt futásnak eredt. Hunyadi pedig üldözőbe vette a futókat, és egészen Szendrő várának faláig üldözte őket. Végül nagy győzelemmel, sok zsákmánnyal tért vissza Nándorfehérvár várába. 46

47 De már ezt a török császár sem nézte tétlenül. Négyszázezernél több katonát, rengeteg hadigépet szállított hajón a vár alá. Addig egyetlen várat sem ostromoltak ilyen nagy előkészülettel. Amikor a török császár előkészületének híre járt, Hunyadi János nem volt a várban, hanem arról tanácskozott, miképpen szervezzék meg az ország védelmét. Hiszen tanácskozhatott! Mert a többi urak mind irigykedtek rá, s azt mondogatták: Ki-ki a magáét védelmezze! Ha Nándorfehérvárt rábízták Hunyadira, ám védje meg, ha tudja! Ezzel aztán a tanácskozásnak vége lett, Hunyadi pedig elindult, hogy felmentő sereget szervezzen. Ezalatt a török császár hozzákezdett az ostromhoz. A hadigépeket a síkságon állították fel, s ezek hatalmas köveket hajigáltak a vár falaira. Éjjel-nappal dörögtek a hadigépek, rettenetes menydörgésük egészen Szegedig elhallatszott. Úgy okádták a füstöt, hogy a napfényes, tiszta eget sűrű ködfelhő borította el, és a lengedező szellő kénbűzzel keveredett. Sem a forró nyári nap, sem a hűvös éjszaka sötétje nem nyújtott pihenést az ostromlottaknak, mert az ostromlók sem pihentek. Egymás után omlottak le a vár magas tornyai, ledőltek a védőfalak és bástyák, amelyek eddig az embereket oltalmazták. Most már a hatalmas kövek az embereket pusztították. A vár védői egészen kétségbeestek, a halálfélelemtől megdermedtek, és mindnyájan a biztos halál közeledését várták. Ekkor jelent meg a Duna partján Hunyadi János, a magyarok reménysége és a török félelme. Csekély számú sereget hozott magával, mert nem volt ideje katonák toborzására. Ebben a kicsiny seregben is sok volt a paraszt katona, aki fegyverforgatást nem tanult. De Hunyadi bízott ebben a kis seregben, bízott a parasztokban, s nem is csalódott. Hunyadi először arra törekedett, hogy az ellenség hajóit a folyóról elűzze, és a várban lévőknek fegyveres segítséget vigyen. Számított ebben a vízi csatában a halászok kis bárkáira, és számításba bevált: a mozgékony halászbárkák könnyen elsurrantak a török hajók között, és több oldalról támadva, sokat felgyújtottak közülük. A magyarok bátran rohantak rá a törökök hajóira, s egymás után lángra lobbantották őket. De sok magyar is elesett a nagy vízi csatában. A rettenetes vérontás miatt a Duna vize véres foltokkal kavargott, és a katonák gazdag lakomát adtak a halaknak. Lángban álltak a török hajók, s a magyar vitézek büszkén vonultak fel a várba. Ott úgy fogadták őket, mint a magyarok szabadítóit. Hunyadi János pedig egyenesen a kapitányokhoz ment, és azt mondta nekik: -Ugyan mitől féltek? Vagy talán most láttok először törököt? Ezek azok, akiket olyan sokszor megszalasztottunk! Annyiszor láttátok már őket, miért éppen most zavar ez a látvány titeket? Bízzatok Krisztusban, akinek nevéért annyiszor ontottuk vérünket, és ismét győzni fogunk! Ezekkel a szavakkal és még sok hasonlóval Hunyadi ismét bátorságot öntött a kapitányok és a katonák szívébe. Ezután megerősítette a várat az új katonasággal, és minthogy ezek a fegyverforgatásban járatlanok voltak, megkezdte kiképzésüket. Ezalatt a törökök táborában is nagy tanácskozás folyt. Mahometcsászár összehívta a török sereg vezéreit, és így szólt hozzájuk: -Mindnyájan emlékeztek arra, hogy atyám, Amurát császár éppen hét hónapig ostromolta Nándorfehérvárt, s mégsem tudta meghódítani. Ezért győzelem nélkül, szégyenszemre vonult el a vár alól. De most másképpen lesz! Mert amit Amurát hét hónap alatt nem tudott teljesíteni, teljesíti Mahomet tizenöt nap alatt. Egymásra néztek a török vezérek, s mind azt gondolták, hogy Hunyadi nem adja meg olyan könnyen a várat. De szólni egyik se mert; végre az anatóliai vajda, a hadjárat fővezére mégis megszólalt: -Ó, hatalmas császár! Boldog vagyok, hogy felséged színe előtt megszólalhatok. Félek ugyan attól, hogy elvesztem hozzám való kegyességedet, mégis meg kell mondanom: a magyarok erősebben védik váraikat, mint a görögök. Nem tetszett ez a szó a császárnak, de nem felelt rá, csak kiadta a parancsot, hogy az ostromot folytatni kell. Folyt is az ostrom, rettenetes erővel folyt. Néhány nap múlva minden torony ledőlt, és a falak nagy része is romokban hevert. Az árkok eltűntek, színig megteltek földdel most már szabad volt az ostromlók útja. Az ostrom tizenötödik napján, ahogy a török császár előre megígérte, megindult a nagy támadás. Hajnalhasadáskor szörnyű dobpergéssel, erős trombitaszóval és harsány kiáltozással rohamra indult a török. 47

48 Már az első rohammal betört a vár belsejébe, és elsöpörte a gyenge magyar védelmet. De a belső várban nagy közelharc folyt, a magyar vitézek végső elszántsággal verekedtek, visszaszorították a törököt, aztán ismét meghátráltak, majd újra előretörtek. Hunyadi János mindenütt ott volt: buzdított, fenyegetett és harcolt; ahol ő járt, mindig fellángolt a küzdelem. A közvitézek első soraiban ott harcoltak a vár kapitányai, Szilágyi Mihály és Kanizsai László, ott harcoltak a többi tisztek is, mind példát mutattak a vitézeknek. Ekkor történt, hogy egy torony védelmében az egyik vitéz, Dugovics Titusz birokra kelt egy törökkel, aki zászlóját ki akarta tűzni a bástyára. Amikor látta, hogy semmiképpen sem tudja a törököt leküzdeni, átnyalábolta ellenfelét, és a mélybe vetette magát. Háromszor kiűzték a törököt a várból, de mindig újra visszatért, mert győzte erővel: sok volt a tartaléka. Mint a hullámzó tenger, úgy borította a sok török a várat, a védőket visszaszorította, a házakat felgyújtotta, és mindenütt kitűzte a török zászlót. Már felharsant a török táborban az örömkiáltás, a győzelmi zene, már készült az egész sereg a felvonulásra, amikor a magyar vitézek még egy kétségbeesett támadásra indultak. Egymáshoz illesztették a pajzsaikat, és ezt kiáltották: -Uram Jézus, segélj meg! Ezzel a kiáltással a törökre vetették magukat. A törökök pedig, akik már nem vártak támadást, hirtelen úgy megzavarodtak, hogy futásnak eredtek. Erre a magyarok visszanyerték bátorságukat, mindnyájan szívet nyertek, és kardjuk élével üldözni kezdték az ellenséget. Lerohantak a hadigépekhez, amelyek őrizetlenül maradtak, megrongálták a gépeket, és felgyújtották a török tábort. Ezután mezőnek fordultak, és üldözőbe vették a menekülő törököt. Csak a sűrű éjszaka vetett véget a mészárlásnak. A gőgös Mahomet, a törökök elbizakodott császára, vágtatva menekült, futott a magyar vitézek előtt. Minden fölszerelését, összes katonáját elhagyta, már csak a saját életére gondolt. De aztán eszébe jutott, hogy még azt a hitvány életet sem érdemes megmenteni, és azt mondta a kísérő szolgáknak: -Mérget adjatok nekem, rögtön ölő mérget! Haljak meg inkább, semhogy ilyen gyalázattal térjek vissza országomba! De a szolgáknak volt eszük: nem adtak mérget a török császárnak. Ezért aztán a császár elgondolkozhatott azon, hogy elbizakodott elmével az egész földkerekségen uralkodni akart, s íme, paraszti kezek győzték le, amelyek eddig kapát, és nem fegyvert forgattak. És aki sok trombita és dob hangja mellett, vidáman érkezett a vár alá, most az éjszaka csöndjében, gyalázattal futott el. Hunyadi János halála Thuróczi János krónikája nyomán Kora ifjúságától kezdve folyamatosan háborúzott, a kormányzás gondja is elfárasztotta Hunyadi János korán megöregedett. Amikor seregét ragályos betegség támadta meg, nem hagyta el a vitézeket, és maga is súlyosan megbetegedett. Ekkor Zimonyba vitték, és hű társa, Kapisztránói János szerzetes attól kezdve mindig az ágya mellett ült, és imádkozott érte. Amikor Hunyadi János lelkét visszaadta Megváltójának, nagy siralom támadt az egész országban. De nemcsak Magyarországon siratták: az egész kereszténység megrendülten gyászolta legjobb vitézét. Fenn a magas égboltozat csillagai előre megjósolták halálát: nem sokkal halála előtt történt, hogy egy csodálatos üstökös jelent meg a magas levegőben. Amikor Mahomet császár Hunyadi halálának hírét meghallotta, lehajtotta fejét, és sokáig hallgatott. Ezután azt mondta: -Ellenségem volt, mégis sajnálom halálát, mert Hunyadinak nem volt párja a fejedelmek között. Hunyadi János testét Gyulafehérvárra szállították, és ott illő végtisztességgel eltemették. Kapisztránói János így búcsúzott tőle: -Üdv, mennyei csillag, ország koronája, lehulltál. 48

49 Kapisztrán (A Hunyadi Balladakörökből) Fut Mohamed földön, vízen; Védve immár a vég Nándor; Homlokát letörli a hős Hunyadi és Kapisztránó. Borulának buzgó szívvel Boldogasszony zsámolyához, Te Deumot, Téged istend Tart az ősz Hunyadi János. Minden oszlop olyan zászlós, Mintha mennybe szállna szárnyon; Diadalmi dicsérettől Dagadnak a bolthajtások. És Kapisztrán így könyörge: Oh, kegyes szűz, méhben áldott! Hála néked; mert te véded Hullám hányta hajócskádat! Mert karomba vén koromban Küldesz erőt és gyorsaságot: Paizsodnak fénye előtt Porba hulltak a pogányok. Oh, fedezzed a keresztet, Hogyha már én sírba szállok; Végső harcom megharcoltam, Nincs több hátra e világon. Ám leoldja olvasóját Hunyadi vitéz, a jámbor; Fon füzérbe, koszorúba, Szép könyörgést, szép virágot. S mind ezt mondja, míg levonja Olvasóján a gyémántot: Védje Isten a magyar hont, És te szent Szűz, méhben áldott. És midőn a rózsát vonja--- 49

50 Szibinyáni Jank Ritka vendég Rácországban Zsigmond a király, a császár: Jól fogadja István vajda, István, kinek apja Lázár: Hét egész nap látja dúsan, Becsülettel, emberséggel; Nem felejti, ki a gazda, S nem felejti, kit vendégel. Majd vigasság: zene, tánc, bor Tartja ébren a fölházat, Majd ÚJUDVAR, öklelés áll Hangos erdőn nagy vadászat: Száz tülök szól, hajt az eb s pór, Nyomja össze a vad berket, Szorul a rés, a lovag lés, Íja pendül, ménje kerget. Áll a hajsza, vége-hossza Nincs vetélgő hetyke dicsnek: MAGYAR a magyar Zsigmondnak, SZERB a szerb Lazárevicsnek; Ámbár mond ez- udvaromnál Van egy apród, csak parányi: Az MAGYAR lesz! Erdély szülte, Neve Janko Szibinyáni. Hallod e Jánk! Ím azonban Zörömöl a gaz, reng a sűrü: Nagy csikasz vad ugrik föl, de Visszaperdül, mint a gyűrű Hallod e Jánk! Ím KIRÁLYOD Szembe látja s ez jutalma, Hogy te nékem azt a farkast Megkeríted élve, halva. Rövid a szó gyorsan hangzó Kísérője büszke jelnek: De sokallja, meg se hallja, Már nyomul a hősi gyermek. Hol királya, még a tájra Szeme egyszer visszalobban, S a vad állat meg sem állhat: Mind szorítja, űzi jobban. S majd a róna sorompója Nyílik, amint hajtja ménjén, Majd eltűnnek a sűrűnek Lombos, ágas szövevényén. Itt gyalog száll paripája Fel s alá nyerít gazdátlan; Szóla Zsigmond: Kár volt, mégis! Szól a vajda: Semmi! Bátran! Jank azonban mind nyomon van: Le, a völgynek, fel, a hegyre, Vadcsapáson, vízomláson Veri, vágja, űzi egyre. A vad olykor hátra horkol, Foga csattog, szája résnyi, Majd, mint vert eb, kit hevertebb Ostor üldöz, szűköl és nyí. Már az állat piheg, fárad, Nem az ifjú, noha gyermek: Martalékát addig űzi Míg ledobban s vár kegyelmet. A királyhoz és urához Rabul vonja, szégyenszemre; Szól a vajda: ez nem első! Szóla Zsigmond: Istenemre! 50

51 TARTOM a just e fiúhoz! Enyim a fa, az gyümölcse; Visszakérem. Te kegyelmed Ebben most már kedvem töltse. Nem oly hangon volt ez mondva, Hogy sokáig, vagy hiába Így került Jank Szibinyáni, Zsigmond király udvarába. Ott idővel karral s fővel Isten után vitte sokra; Másszor is még, többször is még Járt vadászni FARKASOKRA: Mint védője a keresztnek, Megrontója büszke tarnak, IDEGEN nép hőse is lett Derék hőse a magyarnak. Most is vallják, egyre dallják Szerbhon ifjai, leányi, Guzlicájok hangja mellett: Ki volt Janko Szibinyáni. De a magyar ajkon is Neve, híre általános: Mert hisz él még él örökké A dicső HUNYADI JÁNOS. 51