A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, COM(2012) 737 final A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 1234/2007/EK tanácsi rendelet 184. cikke (8) bekezdésének megfelelően, a évi borágazati reform végrehajtása során szerzett tapasztalatokról {SWD(2012) 415 final} HU HU

2 A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 1234/2007/EK tanácsi rendelet 184. cikke (8) bekezdésének megfelelően, a évi borágazati reform végrehajtása során szerzett tapasztalatokról 1. BEVEZETÉS A borpiac közös szervezésének 2008-ban elfogadott 1 és a október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletbe 2 (a továbbiakban: az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) beépített reformja az uniós bortermelők versenyképességének fokozására irányul. A reform megvalósítására a terveknek megfelelően két szakaszban kerül sor. Először is alapvető fontosságú volt egyensúlyt teremteni a piacon a piaci intervenciós intézkedések fokozatos megszüntetése és az azzal párhuzamosan végrehajtott hároméves kivágási program révén, majd a 2012-től kezdődő második szakaszban az uniós bortermelők versenyképességét fokozó eszközök például a szőlőültetvények szerkezetátalakítása és átállítása, a beruházások és a harmadik országokban folytatott promóció kerültek a középpontba. Ezen intézkedések irányítása nemzeti támogatási programokon keresztül történik. Ezenkívül megtörtént a borászati eljárásokra, a minőségre és a címkézésre vonatkozó új szabályozási intézkedések összehangolása, aktualizálása és egyszerűsítése is annak érdekében, hogy a szóban forgó intézkedések jobban igazodjanak a fogyasztók és a piac igényeihez. Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 184. cikkének (8) bekezdése értelmében a Bizottság jelentést terjeszt elő végére a borágazatról, különösen a reform végrehajtása során szerzett tapasztalatok figyelembevételével. Ez a jelentés tehát a reform végrehajtásának első három évére összpontosít, különös tekintettel a kivágási programra és a nemzeti támogatási programokban foglalt intézkedésekre. Ezenkívül elemzi az új minőségpolitika, valamint a borok címkézésére és a borászati eljárásokra vonatkozó új szabályok hatását. Foglalkozik továbbá az uniós borpiacon 2007 óta, a reform elfogadását követően jelentkező tendenciák elemzésével is. A jelentés a tagállamok által az uniós jogszabályokkal összhangban a Bizottságnak benyújtott jelentéseken, a borok harmadik országokban folytatandó promóciójára irányuló intézkedés végrehajtásáról szóló jelentésen 3, a Számvevőszék jelentésén 4, a COGEA által a borágazati reformról készített külső értékelésen, valamint a hivatalos statisztikai adatokra támaszkodva készített belső elemzéseken alapul. Mivel a jelentés a reform 2008 és 2012 közötti végrehajtására összpontosít, nem tárgyalja a szőlőtelepítési jogokra vonatkozó átmeneti tilalom feloldásának kérdését, amellyel kapcsolatban 1999-ben született döntés. A reform e tekintetben nem hozott változást, HL L 148., , 1. o. HL L 299., , 1. o. COM(2011) 774 végleges. HL C 167., , 17. o. HU 2 HU

3 csak későbbre halasztotta e tilalom feloldását. Az egyes tagállamok és érdekeltek által megfogalmazott komoly aggályok miatt azonban magas szintű munkacsoport alakult a szőlőültetvény-telepítési jogokkal kapcsolatos kérdések tanulmányozására, amely kérdésekről a munkacsoportnak 2012 végéig jelentést kell előterjesztenie. HU 3 HU

4 2. A PIACI HELYZET Az Európai Unió borpiacának helyzetét az utóbbi években a következők jellemezték: csökkent az uniós bortermelés, visszaesett a borfogyasztás az EU-n belül, és a borbehozatal növekedésének mértékét jelentősen meghaladó mértékben nőtt a harmadik országokba irányuló borkivitel. Mindennek eredményeként megfogyatkoztak a készletek, ami a borárak emelkedéséhez vezetett, különösen az elmúlt két évben. Sikerült megteremteni a piaci egyensúlyt, miközben egyes piaci intézkedések például a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlásnak és a sűrített must használatának a támogatása fokozatosan megszüntetésre kerültek Kínálat Az EU bor- és musttermelésének összmennyisége ben 186 millió hl volt, majd ig fokozatosan 163 millió hl-re csökkent. Ez a visszaesés nagyrészt az EU szőlőtermő területeinek csökkentésével magyarázható (2006 és 2011 között hektárral, azaz 10%-kal lett kisebb a teljes szőlőtermő terület), ami részben (44%-ban) a kivágási program keretében biztosított támogatással ment végbe. Hektáronként 50 hl-es uniós átlaghozammal számolva az EU jelenlegi (mintegy 3,3 millió hektáros) szőlőtermő területén átlagosan 165 millió hl bor terem; ez a mennyiség csaknem megegyezik a évi teljes termelés tényleges mennyiségével. Az elmúlt évek során több mint hektáron végrehajtott szerkezetátalakítás és átállítás eredményei nem a hozamok általános, uniós szintű növekedésében, hanem inkább a jobb minőségű borok termelésében és/vagy a termelés alacsonyabb egységköltségeiben mutatkoznak meg. A borászati évben termelt 163 millió hl bor és must a következőképpen oszlik meg: 103 millió hl (63%) oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (a továbbiakban: OEM-mel) / oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (a továbbiakban: OFJ-vel) ellátott bor, 5 millió hl (2%) fajtabor, 51 millió hl (31%) egyéb, földrajzi árujelző nélküli bor, és végül 7 millió hl (4%) szőlőlé. Az EU legjelentősebb bortermelő tagállamai ben továbbra is Franciaország és Olaszország (51 millió hl-es, illetve 45 millió hl-es termeléssel), e tagállamokat Spanyolország (37 millió hl), Németország (9 millió hl) és Portugália (5,6 millió hl) követi. Az úgynevezett fajtaborok termelése, amely a reform előtt nem volt engedélyezett, mára a teljes termelés 2%-át teszi ki, és az OFJ-vel ellátott borok címkéjén is egyre gyakrabban feltüntetik a szőlőfajtát, illetve szőlőfajtákat. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a fajtaborok EUn belüli fejlődése nem tart lépést azokkal a számos harmadik országban és nem bortermelő uniós országokban megfigyelhető fogyasztási tendenciákkal, amelyek az alacsony és a közepes minőségű borok vonatkozásában az OEM-mel/OFJ-vel ellátott borok fogyasztása helyett inkább a fajtaborok fogyasztására helyezik a hangsúlyt Uniós kereslet Az Unióban az emberi fogyasztásra szánt borok fogyasztása a évi csaknem 140 millió hl-ről ig a becslések szerint alig több mint 135 millió hl-re csökkent. Ez a tendencia azonban az EU egészét nézve nem egységes. A borfogyasztás (a fejenkénti és az összmennyiség tekintetében egyaránt) csökkenőben van a legfőbb dél-európai bortermelő tagállamokban, ugyanakkor nő az északi tagállamokban. Ahogy fentebb már említésre került, HU 4 HU

5 az utóbbi országokban népszerűbbek a márkaborok, illetve a fajtaborok, mint az OEMmel/OFJ-vel ellátott borok. További fontos fejlemény a palackozatlan borok iránti kereslet növekedése, ami az alacsonyabb szállítási költségekkel magyarázható. Az EU-n belül ipari célokra (ideértve például a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlást, a melléktermékek lepárlását, a krízislepárlást stb.) felhasznált bor mennyisége ugyancsak csökkent: a es mintegy 33 millió hl-es mennyiséghez képest ben már csak alig több mint 26 millió hl-t (azaz 7 millió hl-rel [21%-kal] kevesebb bort) használtak fel ilyen célokra, ami főként az EU által a lepárlásokhoz nyújtott támogatások csökkenésének tudható be. Az ipari célra felhasznált bormennyiségekre vonatkozó becslések szerint a következő években 13 millió hl bort párolnak le szeszes italok előállításához szükséges alkohollá, 5 6 millió hl-t energiaipari és egyéb, nem ital-előállítási célokra szánt alkohollá (ideértve a melléktermékek kötelező vagy önkéntes beszállításából származó alkoholt is), 3 4 millió hl-ből pedig ecet készül Kereskedelem Kivitel/behozatal A harmadik országokba irányuló teljes uniós kivitel a évi 17,9 millió hl-ről 2011-ig 22,8 millió hl-re (azaz 27%-kal) nőtt. Az EU-ban termelt borok teljes exportértéke 2007-ben 5,9 milliárd euró, 2011-ben pedig 8,1 milliárd euró volt (vagyis 36%-kal nőtt). Jelenleg a megtermelt mennyiség 15%-a kerül kivitelre, míg 2007-ben ez az arány kevesebb mint 10% volt és 2009 között a kivitel volumene stabil volt, 2010-ben és 2011-ben viszont jelentős mértékben megnőtt ben a kivitel legfőbb célpontjai az USA (23%), Oroszország (18%) és Kína (10%) voltak. Az EU-ból harmadik országokba exportált borok 65%-a palackozott bor volt, 24%-a palackozatlan bor, míg a borok 10%-a pezsgővé feldolgozva került kivitelre. Ezzel párhuzamosan a harmadik országokból származó teljes uniós behozatal a évi 12,9 millió hl-ről 2011-ig 13,6 millió hl-re (5%-kal) nőtt. A nem az EU-ban termelt borok teljes importértéke 2007-ben 2,7 milliárd euró, 2011-ben pedig 2,4 milliárd euró volt (vagyis 12%-kal csökkent). A behozott borok 2011-ben főként Ausztráliából (26%), Chiléből és Dél-Afrikából (20 20%), valamint az USA-ból (19%) érkeztek. Jelentős csökkenés volt tapasztalható az átlagos importárakban, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a palackozott borok behozatalát háttérbe szorította a palackozatlan boroké: az utóbbi 2011-ben az összes behozatal 58%-át tette ki a évi 45%-hoz képest, aminek következtében az alacsonyabb és közepes minőségű borok sokkal versenyképesebbé váltak. Ez a tendencia az EU-n belüli kereskedelemben is megfigyelhető volt ben az Egyesült Királyságba és a Németországba irányuló behozatalok együttesen a teljes uniós behozatal 64%-át tették ki EU-n belüli kereskedelem Az uniós borok csaknem 33%-a a tagállamok között kerül forgalomba. Figyelembe véve, hogy az EU-ban termelt borok 15%-a kivitelre kerül, megállapítható, hogy a borok csaknem 50%-át a termelési országtól eltérő országban fogyasztják el. Ez azt mutatja, hogy az uniós piac egyensúlyának alapvető feltétele a jól működő belső piac. HU 5 HU

6 Az EU-n belüli kereskedelem volumene 2007 és 2011 között 43 millió hl-ről 49 millió hl-re (14%-kal) nőtt. A palackozott borok fokozatosan visszaszorulóban vannak (2007-ben 52%, 2011-ben 49% volt az arányuk), míg a palackozatlan borok piaci részesedése növekszik (a évi 39%-hoz képest 2011-ben arányuk 42% volt). Ez egybevág a harmadik országokból származó behozatalok terén tapasztalt tendenciákkal. A bor rendeltetési helyen történő palackozása lényeges árcsökkenést eredményez, ezért egyre gyakrabban alkalmazott megoldás az alacsonyabb és a közepes minőségű borok esetében. Az EU-n belüli kereskedelem értéke stabilan 8,8 milliárd euró körül van Kereskedelmi mérleg Az EU borkereskedelmi mérlege pozitív, és a évi 5 millió hl-ről 2011-ig 9 millió hl-re (80%-kal), értékét tekintve pedig a évi 3,2 milliárd euróról 2011-ig 5,7 milliárd euróra (76%-kal) nőtt. Jelentős növekedés figyelhető meg a palackozott csendes borok és a pezsgők esetében (előbbiek mérlege 4,7 millió hl-ről 9,3 millió hl-re, azaz 100%-kal, utóbbiaké pedig 1,2 millió hl-ről 2 millió hl-re, 80%-kal nőtt), míg a palackozatlan csendes borokra vonatkozó mérleg esetében jelentős csökkenés következett be ( 0,8 millió hl-ről 2,4 millió hl-re [ 200%]). Ez azt mutatja, hogy az EU a pezsgők és a palackozott borok tekintetében igen versenyképes. A palackozatlan uniós borok azonban fokozatosan teret veszítenek a külföldi palackozatlan borokkal szemben. A palackozatlanul exportált borok részesedése csökkent a vizsgált időszakban. Az EU-ból származó borok piaci részesedése egyes országokban például az USA-ban és Kanadában csökkenőben van, ugyanakkor Kínában és Oroszországban növekvő tendenciát mutat Készletek és árak A teljes nyitó borkészlet ben 175 millió hl volt, majd ben 164 millió hl-re (6%-kal) csökkent. A évi nyitó készlet a teljes termelés megközelítőleg 100%-ának felel meg. Ez a közelmúltbeli csökkenés nagyon jelentős, az uniós készletek ugyanis a gazdasági év kezdete óta nem voltak ilyen alacsonyak. Ami a palackozatlan borok árait illeti, a gazdasági év eleje óta a vörös- és a fehérborok ára egyaránt jelentős mértékben emelkedik a három legfontosabb termelő tagállamban. A legfrissebb információk szerint a vörösborárak 4,5 EUR/%vol/hl és 3,5 EUR/%vol/hl között változnak (az előbbit Franciaországban jegyezték fel, ahol ez a legmagasabb ár 2004 óta, míg az utóbbi Spanyolországhoz kapcsolódik, ahol szintén ez a legmagasabb ár a 90-es évek vége óta). A fehérborok esetében hasonló ártartományt találunk. A pezsgő átlagára ugyanakkor csökkent a szóban forgó időszakban. A készletnagyság és az árak fontos mutatók, amelyek alapján úgy tűnik, hogy az EU borpiacának helyzete jelenleg szilárd. HU 6 HU

7 3. KIVÁGÁSI PROGRAM A kivágási program célja a támogatott lepárlásra szánt, nem versenyképes, alacsony minőségű borok piacról történő eltávolítása volt. Az intézkedés nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen eredményeképpen hektár szőlőültetvény kivágására került sor, aminek következtében az EU éves bortermelése megközelítőleg 10,5 millió hl-rel csökkent. Az intézkedés célcsoportjába egyrészt azok a bortermelők tartoztak, akik teljes szőlőültetvényük kivágása mellett döntöttek (a kedvezményezettek 92%-a), másrészt az 55 évesnél idősebb termelők (a kedvezményezettek 75%-a). A hároméves időszak végéig összesen 1024,62 millió eurót fordítottak erre az intézkedésre. Ez az egyszeri intézkedés sikeresnek tekinthető, mivel lehetővé tette a nem versenyképes termelők számára, hogy felhagyjanak a szőlőtermeléssel, és egyben hozzájárult az uniós borpiac egyensúlyának megteremtéséhez és az ágazat versenyképesebbé tételéhez is. Ugyanebben az időszakban (2008 és 2011 között) hektár szőlőültetvényt vágtak ki támogatás nélkül. 4. NEMZETI TÁMOGATÁSI PROGRAMOK A évi reform alapvető elemét képezte a nemzeti támogatási programok és a hozzájuk kapcsolt, az uniós borágazat versenyképességének fokozására szolgáló egyedi költségvetési keretek létrehozása. 18 tagállam kapott lehetőséget arra, hogy a számukra kiosztott költségvetési forrásokat olyan, a borágazathoz kapcsolódó intézkedések finanszírozására használják fel, amelyeket egyedi igényeiknek megfelelően egy összesen 11 intézkedést tartalmazó menüből választhattak ki. A nemzeti támogatási programok időtartama 5 év, és a programok évente kétszer módosíthatók a pénzügyi források intézkedések közötti átcsoportosítása vagy az intézkedések módosítása révén. A nemzeti támogatási programok végrehajtása az első három évben ( ) különösebb probléma nélkül zajlott. A programok zökkenőmentesen működtek, mivel a tagállamok már ismerték azok alapelveit. A költségvetés globális végrehajtási aránya az említett időszak alatt magas volt, a tagállamok ugyanis a 2,8 milliárd eurós teljes rendelkezésre álló költségvetés 97%-át felhasználták. A források 42%-át a szőlőültetvények szerkezetátalakítására és átállítására, 12%-át a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlásra, 10%-át a borászati melléktermékek lepárlására, 8,5%-át az uniós borok harmadik országokban folytatott promóciójára, 8,2%-át pedig a sűrített szőlőmust borászatok általi felhasználására fordították. A tagállamok a források 7%-át az egységes közös piacszervezés keretéből az egységes támogatási rendszerbe csoportosították át, további mintegy 6%-ot pedig beruházásokra fordítottak. A fennmaradó két évben ( ) bizonyos piaci intézkedések például a lepárláshoz és a sűrített must használatához nyújtott támogatás fokozatos megszüntetése várhatóan megnöveli az alábbiakban felsorolt néhány egyéb intézkedés jelentőségét, a következők szerint: promóció (az összkiadás 8,5%-áról 17%-ára), beruházások (6%-ról 15%-ra), egységes támogatási rendszer (7%-ról 13%-ra), valamint szerkezetátalakítás és átállítás amely intézkedés továbbra is a legfontosabb marad (az összkiadásoknak körülbelül 40%-át teszi ki). HU 7 HU

8 Bár a nemzeti támogatási programok átfogó értékelése nagyon kedvező, bizonyos intézkedéseket pontosítani és tökéletesíteni kell. Ezenkívül egyedi rendelkezéseket kell megállapítani Horvátország nemzeti támogatási programjára vonatkozóan Szerkezetátalakítási és átállítási intézkedés A szerkezetátalakítási és átállítási intézkedés kezdettől a legfontosabb intézkedés volt, sőt az első három év során még nőtt is a szerepe: e három év során 1,153 milliárd euró ráfordítással évente körülbelül hektár szőlőültetvényen melyek zöme Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban található ment végbe a szerkezetátalakítás. A becslések szerint a reform első öt évében megközelítőleg hektáron, azaz az EU szőlőtermő területeinek 10%-án kerül sor szerkezetátalakításra. Ez az intézkedés a hozamok növekedését illetően láthatólag csekély hatást gyakorolt az uniós szintű termelési potenciálra, ugyanakkor lehetővé teszi többek között a minőség javítását, a termelésnek a piaci kereslethez való igazítását, valamint a termelési költségeknek a gépesítés továbbfejlesztése és a mezőgazdasági gyakorlatok modernizálása révén történő csökkentését. Létfontosságú fokozni az uniós bortermelők és az uniós borágazat versenyképességét. A Bizottság vizsgálja, hogy miként lehetne megfelelőbben meghatározni egyes műveleteket (különös tekintettel a szőlőültetvényen alkalmazott termesztéstechnológiai módszerek javítására és a például az energiatakarékosságot szolgáló környezetkímélő műveletekre), valamint fontolgatja olyan rendelkezések bevezetését, amelyek megfelelő kritériumokat biztosítanak a támogatási összeg kiszámításához. Ennek megvalósítása történhetne a vonatkozó iránymutatások kidolgozásán keresztül A borok harmadik országok piacain folytatott promóciója A harmadik országok piacain folytatott promóció széles körben elterjedt gyakorlattá vált a borágazatban, és hozzájárult az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel / oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok kivitelének az elmúlt években tapasztalt növekedéséhez. Megemlítendő azonban, hogy az intézkedés nem biztosít támogatást a földrajzi árujelző nélküli borokhoz kapcsolódó tevékenységekhez, kivéve a fajtaborok promóciójára irányuló fellépéseket. Az első három évben összesen 236 millió eurót fordítottak ezen intézkedésre, amelynek a költségvetésből való részesedése egyes piaci intézkedések (a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlás, a krízislepárlás stb.) fokozatos megszüntetésével összefüggésben ban várhatóan nőni fog. Az intézkedés az OEM-mel/OFJ-vel ellátott borok promóciójára szolgál. A megcélzott harmadik országbeli piacok az USA, Kanada, Japán és Svájc piacai. Az intézkedés célpiacai közé tartoznak továbbá egyes új, fejlődő piacok is, például Kína, Brazília és India piacai. Az intézkedés számos különböző fellépést felölel, példaként említhetők a PR-tevékenységek, promóciós és reklámtevékenységek, a tájékoztató kampányok, valamint az eseményeken, vásárokon, kiállításokon való részvétel. Az intézkedés fontos sajátossága, hogy magánvállalatok is igényelhetik a támogatást, továbbá hogy a promóciós kampányban védjegyek is felhasználhatók. Megjegyzendő, hogy 2010 szeptemberében a Bizottság egyes tagállamok kérésére lehetővé tette, hogy a promóciós tevékenységek időtartama a meghatározott harmadik országban működő érintett kedvezményezettek tekintetében háromról öt évre hosszabbodjon. Ezenkívül a Bizottság 2011 novemberében jelentést tett közzé arról, hogy hogyan zajlott az intézkedés végrehajtása az első két évben, 2009-ben és 2010-ben. HU 8 HU

9 A Bizottságnak szándékában áll javítani az intézkedés működését és hatékonyságát, különösen az ellenőrzések, a kis- és középvállalkozások számára biztosított prioritás meghatározása, a kollektív védjegyek, valamint bizonyos kiadások támogathatósága tekintetében. Felmerült annak az igénye is, hogy ezen intézkedés hatálya terjedjen ki a gyakorlatban a fajtaborokra és a földrajzi árujelzővel nem rendelkező borokra is, valamint hogy vizsgálja meg a Bizottság, hogy összhangban áll-e ez az intézkedés a promócióra vonatkozó új horizontális szabályokkal Beruházások A beruházási intézkedés fő célja a mikro-, kis- és középvállalkozások gazdasági teljesítményének javítása. Összességében viszonylag kis összeget, 167 millió eurót fordítottak e célra az első három évben (Franciaországban 108,4 millió eurót, Németországban 30,6 millió eurót és Ausztriában 14 millió eurót). A támogatható intézkedések közé a következők tartoznak: ingatlan építése, szerzése a lízinget is beleértve vagy fejlesztése; új gépek és berendezések ideértve a számítógépes szoftvereket is vásárlása vagy lízingelése, az adott eszköz piaci értékének erejéig; valamint a lízingszerződéssel kapcsolatos egyéb költségek. Egyszerű pótló beruházások nem támogathatók. Noha ez az egységes közös piacszervezés keretében a borra vonatkozóan bevezetett új intézkedés sikeresnek bizonyult, továbbra is szükség van az intézkedéshez tartozó támogatható műveletek pontosabb meghatározására. E műveleteket ugyanis bizonyos esetekben nehéz volt elhatárolni a vidékfejlesztési programok hasonló műveleteitől, ami késedelmeket okozott az intézkedés végrehajtásában, különösen Olaszországban és Spanyolországban. E problémák megfelelő iránymutatások kidolgozása révén kiküszöbölhetők lennének Átcsoportosítás az egységes támogatási rendszerbe A forrásoknak az egységes támogatási rendszerbe történő átcsoportosítása 2011-ben az összes forrás 16%-át érintette, ami elsősorban a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlás megszüntetésének ellentételezésére vonatkozó spanyolországi döntéssel függ össze. Azok a források, amelyeket a tagállamok átcsoportosítottak az egységes támogatási rendszerbe, többé már nem juttathatók vissza a borászati keretekbe, vagyis e források összegének megfelelő összeggel csökken a következő években a nemzeti támogatási programok céljára rendelkezésre álló költségvetés. A tagállamok 2009 és 2011 között összesen 190 millió eurót csoportosítottak át végérvényesen az egységes közös piacszervezés rendszeréből az egységes támogatási rendszerbe. Spanyolország költségvetésének 32,6%-át csoportosította át az egységes támogatási rendszerbe, Luxemburg, Málta és az Egyesült Királyság pedig a számukra megállapított teljes pénzügyi keret átcsoportosítása mellett döntött. Ez az intézkedés a jövőben nem fog szerepelni a nemzeti támogatási programokban. Az egységes közös piacszervezés e tekintetben történő módosítására vonatkozó javaslat lehetőséget kíván biztosítani a tagállamoknak arra, hogy 2013-ban (a költségvetési évre vonatkozóan) eldöntsék, át kívánják-e csoportosítani véglegesen pénzügyi kereteik egy részét vagy egészét az egységes támogatási rendszerbe Melléktermék-lepárlás A támogatást lepárlók kapják a borkészítés melléktermékeinek (például a törkölynek és a borseprőnek) a lepárlásáért. A melléktermék-lepárlással elérni kívánt cél egyfelől a szőlő túlpréselésének (ami az uniós jogszabályok értelmében tilos) megakadályozása és ezáltal a HU 9 HU

10 bor megfelelő minőségének biztosítása, másfelől pedig a környezet megóvása. Az intézkedés eredményeként előállított alkohol a versenytorzulások elkerülése érdekében kizárólag ipari, illetve energiatermelési célokra használható fel. A vizsgált hároméves időszakban összesen 267 millió eurót fordítottak melléktermékek lepárlására, ebből 95,3 millió eurót Spanyolországban, 92,8 millió eurót Franciaországban és 66 millió eurót Olaszországban. Ezt az intézkedést csak öt tagállam alkalmazza, más bortermelő országokban nem létezik ilyen szakpolitikai fellépés. Az intézkedést gyakran úgy jellemzik, mint amely létfontosságú a borlepárlók számára. Következésképpen indokoltnak tűnik megvizsgálni, hogy célszerű-e, ha az intézkedés változatlan formában folytatódik, vagy szolgálhatna-e esetleg inkább a borászatoknak és maguknak a bortermelőknek a támogatására, figyelembe véve az alkohol egyre szűkülő értékesítési lehetőségeit is. Megjegyzendő, hogy egyes főként franciaországi régiókban már tanulmányozzák a melléktermékek felhasználásának lehetséges alternatív módjait (komposztálás, biogáz-előállítás stb.) Egyéb intézkedések A es időszakban a szüreti biztosításhoz kapcsolódó kiadások összege 71,5 millió euró volt. Ugyanebben az időszakban 41,5 millió euró összegű ráfordítással hektár olaszországi, szlovéniai, illetve ciprusi szőlőültetvényen került sor zöld szüretre. A zöld szüret népszerűségének mérsékelt volta azzal magyarázható, hogy a szőlőfürtöket éretlen állapotban kell teljes mértékben megsemmisíteni vagy eltávolítani, ami kockázatos lehet a szőlőtermesztők számára. A szüreti biztosítás vonatkozásában már léteznek hasonló nemzeti eszközök Fokozatosan megszüntetett intézkedések A 2012-ben megszűnő három intézkedés (a sűrítettmust-használat, a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlás és a krízislepárlás) szerepe jelentős mértékben lecsökkent. E támogatott intézkedések fokozatos megszüntetése nagyon sikeresnek tekinthető, mivel nem befolyásolta kedvezőtlenül a borágazat egyensúlyát. A krízislepárlás alkalmazása 2009-ben továbbra is igen elterjedt volt, főként Franciaországban és Olaszországban, majd 2010-ben és 2011-ben fokozatosan visszaszorult, 2012-ben pedig megszűnt. 5. MINŐSÉGPOLITIKA Az új minőségpolitika alkalmazása augusztus 1-jén kezdődött meg, és az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre (OEM), az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre (OFJ) és a hagyományos kifejezésekre (HK) terjed ki. Ami az OEM-eket/OFJ-ket illeti, az új szabályok teljes mértékben összhangban vannak a Kereskedelmi Világszervezetnek a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodásával (WTO-TRIPSmegállapodás) és a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó OEM/OFJrendszerrel. E politika korszerűsítése elengedhetetlennek mutatkozott az uniós szabályok harmonizálásához és a borászati termékeknek a piaci kereslethez való igazításához. A borágazat meglehetősen sajátos abból a szempontból, hogy termelésének jelentős hányadát alkotják az OEM-mel vagy OFJ-vel ellátott termékek, továbbá a borok hírneve és minősége HU 10 HU

11 gyakran összekapcsolódik a termelési régióval, különösen a bortermelő tagállamok esetében. Az új politikának elő kell segítenie az OEM-mel, illetve OFJ-vel ellátott minőségi borok helyzetének megszilárdítását és e borok visszaélésekkel szembeni védelmét az Európai Unióban és a harmadik országokban egyaránt. Az EU egyik legfontosabb feladata a reform keretében az volt, hogy egységes szerkezetbe foglalja az OEM-mel vagy OFJ-vel ellátott uniós borok jegyzékét. A minőségpolitikát mindazonáltal nem szabad a fent említett termékek szegmensére korlátozni, hanem ki kell terjeszteni a márkaborokra és a fajtaborokra is, hiszen a fogyasztók ezekre is mint minőségi termékekre tekintenek Oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések A tagállamok december 31-ig 1561 OEM-hez/OFJ-hez (részletezve: 1122 OEM-hez és 439 OFJ-hez) kapcsolódó termékleírást továbbítottak a Bizottsághoz abból a célból, hogy azokat a bizottsági szolgálatok 2014 végéig vizsgálják meg. Ez a szám megfelel a Közösség által az 1493/1999/EK tanácsi rendelet 5 alapján oltalomban részesített meglévő bornevek számának. Meg kell jegyezni, hogy 143 bornév esetében nem nyújtották be kellő időben a termékleírást, így e bornevek elvesztették az Unión belül élvezett oltalmat. A beérkezett termékleírások első vizsgálatából az derül ki, hogy a dossziék csaknem mindegyikét módosítani kell annak érdekében, hogy megfeleljenek az uniós szabályoknak. Az OEM-mel/OFJ-vel ellátott termékekre vonatkozó uniós jogszabályok egyszerűsítése és hatékonyabbá tétele, valamint az adminisztratív terhek csökkentése érdekében: az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések uniós nyilvántartásába fel lehetne venni harmadik országok azon földrajzi árujelzőit is, amelyek az EU-ban oltalmat élveznek egy olyan nemzetközi megállapodás alapján, amelynek az EU is szerződő fele; az OEM-ek/OFJ-k és a korábbi védjegyek közötti kapcsolatokra vonatkozó szabályokat össze kell hangolni a horizontális szabályokkal, hivatkozással a TRIPSmegállapodásban szereplő január 1-jei határidőre Oltalom alatt álló hagyományos kifejezések A hagyományos kifejezés a borágazat egyik sajátossága, amely révén egyes olyan nevek, amelyek hagyományosan kapcsolódnak bizonyos oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borokhoz, oltalomban részesülnek. Az EU-ban jelenleg 359 hagyományos kifejezés áll oltalom alatt, ebből 100 hagyományos kifejezés az OEM/OFJ tagállami nyelven megadott szinonimája (ilyen például az appellation d'origine contrôlée Franciaországban, a Prädikatswein Németországban és a Vino de la Tierra Spanyolországban), 259 hagyományos kifejezés pedig a termék minőségére utaló jelölés (példaként említhető a reserva, a château és a tawny kifejezés) augusztus 5 HL L 179., , 1. o. HU 11 HU

12 1. óta 22 új kérelem érkezett a Bizottsághoz: 7 különböző tagállamoktól, 15 pedig harmadik országoktól (2 Argentínától, 13 az USA-tól). Mivel azonban a hagyományos kifejezések az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel és az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekkel ellentétben nem tartoznak az ipari tulajdonhoz fűződő jogok hatálya alá, és inkább csak a címkéken szereplő adatokhoz kapcsolódnak, indokolt felülvizsgálni a rájuk vonatkozó szabályokat, különös tekintettel az oltalom alkalmazási körére és az ellenőrzés szabályaira. 6. CÍMKÉZÉS ÉS KISZERELÉS A reformmal összefüggésben sor került a különböző borászati termékek címkézésével és kiszerelésével kapcsolatos rendelkezések jelentős mértékű egyszerűsítésére és összehangolására. E rendelkezéseknek köszönhetően mostanra rugalmasabbá vált az uniós borágazat, különösen az OEM-mel/OFJ-vel nem rendelkező, a szüreti évnek és a szőlőfajta (vagy szőlőfajták) nevének a megjelölésével forgalmazott borok termelése tekintetében. Az uniós fajtabortermelés 2011-ben 4,6 millió hl volt (amelynek 68%-a Spanyolországból, 20%-a Franciaországból származott), ami azt mutatja, hogy ez az értékesítési lehetőség mind a bortermelők, mind a fogyasztók szempontjából jelentős. Több tagállam ugyanakkor vonakodik fajtaborokat kifejleszteni, és legfontosabb szőlőfajtáinak a fajtaborkészítésből való kizárása révén igyekszik e szőlőfajtákat az OEM-mel ellátott borok termelésének céljára fenntartani. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a szüreti év címkén való szerepeltetésére vonatkozóan az USA-ban érvényben lévő korlátozás szintén kihat az erre a nagyon fontos piacra irányuló uniós fajtaborkivitelre. Ennek az új értékesítési lehetőségnek a kiaknázása érdekében célszerű lenne kiegészíteni a szőlőből készült termékek kategóriáinak az 1234/2007/EK rendelet XIb. mellékletében szereplő jegyzékét egy új kategóriával, a fajtaborral. A borszőlőfajták borcímkéken történő feltüntetése terén továbbra is fennáll az uniós jogszabályok közötti összhang hiánya, különösen a valamely uniós OEM-mel vagy OFJ-vel megegyező borszőlőfajtanevek esetében. Ezenkívül nem áll rendelkezésre tudományos adat a Vitis nemzetséghez, illetve a Vitis vinifera fajhoz tartozó borszőlőfajták közötti különbségekre vonatkozóan (így egyes szőlőfajták tagállamtól függően a Vitis nemzetségbe tartozó fajba vagy a Vitis vinifera fajba is besorolhatók). E kérdések rendezése érdekében fontolóra kell venni a borszőlőfajtákra vonatkozó szabályok módosítását. 7. BORÁSZATI ELJÁRÁSOK A borászati eljárásokra vonatkozó szabályok módosítása egyike volt a borreform jelentős vívmányainak, amelynek nyomán rugalmasabbá vált az új borászati eljárások engedélyezése annak érdekében, hogy az uniós borágazat igazodjon a tudományos és műszaki fejlődéshez, és az uniós borok képesek legyenek felvenni a versenyt a világpiacon a harmadik országbeli borokkal. Emellett annak érdekében, hogy az EU-ban alkalmazott eljárások megfeleljenek a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) által a borászati eljárásokra vonatkozóan ajánlott nemzetközi szabványoknak, és az uniós termelők is élhessenek a harmadik országbeli termelők számára rendelkezésre álló új lehetőségekkel, új borászati eljárásokat kellett engedélyezni az EU-ban az OIV által meghatározott alkalmazási feltételek mellett (enzimes HU 12 HU

13 készítmények használata, savtartalom-növelés membránművelettel [bipoláris elektrodialízis], kitozán és kitin-glükán használata, egyes különleges borok maximális kén-dioxid-tartalma, változások a dimetil-dikarbonátra vonatkozó követelményekben, illetve bizonyos likőrborok derítése) 6. Növekszik a kereslet a csökkentett alkoholtartalmú borászati termékek iránt, és az uniós bortermelők körében meglehetősen nagy érdeklődés övezi a kínálat ezen lehetséges új szegmensét. Ez idáig néhány tagállam (például Ausztria és Németország) saját jogszabályaiban szabályozta a szóban forgó borászati termékekre vonatkozó megnevezések használatát. Az uniós piac szétforgácsolódásának megelőzése érdekében az EU-nak egyetlen, egységes politikát kell kialakítania e tekintetben, és ehhez a szőlőből készült termékek új kategóriáit ( alkoholmentes bor és részlegesen alkoholmentes bor ) kell bevezetnie és népszerűsítenie az OIV által az alkoholmentes borok tárgyában a közelmúltban elfogadott ajánlásokkal összhangban. A reform végrehajtása során az is bebizonyosodott, hogy a borászati eljárásokra vonatkozó uniós szabályokat nagyobb mértékben össze kell hangolni és egyszerűsíteni kell annak érdekében, hogy biztosítható legyen az uniós bortermelők számára a tisztességes verseny, a fogyasztók számára pedig az átláthatóság. Nevezetesen: a tényleges alkoholtartalom minimális értéke a szőlőből készült termékek különböző kategóriái szerint változik (például 4,5 térfogatszázalék az OEM-mel/OFJ-vel ellátott borok, 6 térfogatszázalék az illatos szőlőfajtából készült minőségi pezsgők, 7 térfogatszázalék a gyöngyözőborok esetében), míg az OIV a tényleges alkoholtartalom minimumát egységesen 8,5 térfogatszázalékban határozta meg, lehetőséget biztosítva arra, hogy adott esetben ez az érték 7 térfogatszázalékra csökkenjen; ez a következetlenség jellemzi a teljes alkoholtartalom felső határértékeit is, amelyek szőlőtermő övezetenként változnak (15 térfogatszázalék az A. övezetbe tartozó területeken, 20 térfogatszázalék a C. övezetbe tartozó területeken és egyes, a B. övezetbe tartozó, OFJ-vel ellátott borok esetében; ugyanakkor nincs meghatározva az alkoholtartalom növelése nélkül előállított, OEM-mel ellátott borok teljes alkoholtartalmának maximuma). Végezetül egyszerűsíthetők lennének a szőlő túlpréselésére vonatkozó szabályok (ideértve e szabályok betartásának ellenőrzését is), valamint a melléktermékekben található alkohol minimális mennyiségével (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet XVb. melléklete) és a melléktermékek lepárlásával kapcsolatos rendelkezések is. 8. KÖVETKEZTETÉSEK A évi borreform legfőbb célja az uniós bortermelők versenyképességének fokozása volt. A Bizottság a borreform végrehajtását sikeresnek ítéli meg. A piaci intervenciós intézkedések megszüntetése nem okozott jelentősebb problémákat. Az elmúlt években is folytatódott az 6 HL L 19., , 1. o. HL L 103., , 38. o. HU 13 HU

14 EU-ban található szőlőültetvények területének és az uniós bortermelésnek a kereslethez való igazodása. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a piac meglehetősen stabil, az árak emelkedtek, és a belső fogyasztás folyamatos csökkenése ellenére nincs jele annak, hogy strukturális felesleg halmozódott volna fel a borágazatban. A kivágási program és a nemzeti támogatási programok teljes mértékben végrehajtásra kerültek hektár szőlőültetvényt vágtak ki és hektáron hajtottak végre szerkezetátalakítást uniós finanszírozással. Más fontos intézkedéseket jelenleg is széles körben alkalmaznak (például a promóciós és a beruházási intézkedést). A rendelkezésre álló legfrissebb kereskedelmi adatok tanúsága szerint a harmadik országokba irányuló kivitel 2007 óta jelentős mértékben nőtt, jelenleg meghaladja a 22 millió hl-t (8,1 milliárd euró vagyis a kivitt borok hektoliterenkénti átlagos értéke szintén nőtt). Sőt a 2012 első hónapjaira vonatkozó adatok 2011 azonos időszakához képest további kismértékű növekedést jeleznek. Míg az uniós borok új piacokon való térhódítása figyelemre méltó, más külföldi piacokon sőt egyes tagállamokban is kevésbé sikeresen veszik fel a versenyt a harmadik országokból származó borokkal, így piaci részesedésük csökkenőben van. A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a borreform folytatása hozzá fog járulni a borágazat versenyképességének fokozásához. A Bizottság a továbbiakban is vizsgálni fogja a jogszabályok javításának lehetőségeit abból a célból, hogy pontosabban és részletesebben meghatározzon bizonyos konkrét kérdéseket, különösen a nemzeti támogatási programok, a minőségpolitika, a címkézés és a borkészítési eljárások vonatkozásában. HU 14 HU