Előszó. A gyűjtemény végén mellékletben emlékezünk meg azokról, akik már nem küldhetnek magukról beszámolót.

Átírás

1 Előszó Beköszöntött 2018, és annak megünneplése, hogy éppen 50 éve diplomáztunk. Szerintünk az évforduló jelentős állomás mindnyájunk életében. Ez az elmúlt 50 év jelenti legtöbbünk számára a teljes aktív, munkában töltött életet, a család létrehozását és a gyerekek felnevelését, sokak számára az egyéni ambíciók beteljesülését, vagy néha az álmok szembesítését a realitásokkal. Ilyen évfordulók alkalmával szoktunk megállni, visszanézni, értékelni. Ezért is hasznos, hogy az emlékeink megírása alkalmat adott mindnyájunknak egy kis visszatekintésre, átgondolásra, ami igen méltó és időszerű egyébként is éves korban. Gondolj unokáidra, ma még nem nagyon figyelnek rád, de ha már nem kérdezhetnek téged, néhány elkésett kérdésükre az Emlékkönyvből talán választ kaphatnak. A könyv összeállításának ötlete nem új. Sok egyetemen, középiskolában hagyomány, hogy kerek évfordulónál visszatekintenek életükre, és ezt le is írják, könyvben ki is adják. A személyes beszámolók minden évfolyamtalálkozó elmaradhatatlan részei, tegyük tehát jobbá őket azzal, hogy mondanivalónkat mi is könyvben összegyűjtjük, mankót adva ez által a korral egyre romló emlékezetünknek is. Tehát az évfolyamtársak azt írták, amit a terített asztal feletti beszámolójukban, amikor rájuk kerül a sor, szóban is előadnának. A könyv mindnyájunk életének emléke. Tulajdonképpen nem több mint a beküldött beszámolók szerkesztett, és névsorba rendezett változata. De ahogy jöttek a művek, az ötlet kibontakozott, a beszámolók olvasása közben a gyűjtemény életre kel, mint egységes mű, a XX. század teljes második feléről beszámoló korrajz. Talán ez teszi ezt az Emlékkönyvet érdekes olvasmánnyá nemcsak nekünk, akiknek közös emlékeit írja le, hanem a családtagjainknak, környezetünknek, sőt talán az érdeklődő idegeneknek is. A fő hangsúly azért többnyire a szakmai ténykedésre esik, könyvünkből megismerhető a magyar vegyipar utolsó ötven évének története. Igyekeztünk olyan kevés kötöttséget, szabályt adni, amennyire az lehetséges volt. Szabadon ütköznek a vélemények, különböznek az emlékek, és különbözik a stílus, a felfogás, a terjedelem. Az arányokat mindenki saját maga határozta meg, hiszen van, aki családjáról, van, aki a szakmai múltjáról akar többet közzétenni. Van, akinek fényesebb a karrierje, de sokaknak szép családja van, sok unokája, és ez a legfontosabb. Ez többet ér a szakmai sikereknél, minden múló dicsőségnél, ez egy sikeres élet tanúsága. Nappali tagozaton 1968-ban 128-an végeztünk. Van 25 halottunk, és 99 évfolyamtársunk elérhetőségét sikerült felderítenünk. Ebből kettő nem velünk fejezte be tanulmányait, de hozzánk tartozónak vallja magát. Van 6 évfolyamtársunk, akik eltűntek látókörünkből, reméljük, hogy valahol élnek még, jó szívvel emlékezünk rájuk. Néha tán ők is visszaemlékeznek a velünk töltött évekre. A 90 beszámolóból kiderül, hogy 86-an megházasodtak, és 160 gyermekük született. Évfolyamunkon a termékenységi ráta 1,88, ez megfelel az es magyar átlagnak (1,84). A könyv adatai szerint 235 unokánk van (2018. május), ez a szám reméljük még növekszik. 12 fő házasodott az évfolyamon belül, azaz 6 családot jegyzünk. A hatból négy házasság felbomlott, egyébként a 86 házasból csak 19 vált el (22%), ez jobb, mint az ide vonatkozó magyar adat (1980-as évek: 1000 házasságkötésre 346 válás jut). A túlnyomó többség szívesen vette a felkérést és megírta a beszámolóját. Néhányan úgy gondolták, hogy nem kívánnak írásban is kitárulkozni, mások talán nem szívesen fordulnak vissza a múltjukba, és nem küldtek beszámolót. Mi természetesen ezt is tiszteletben tartottuk, és elfogadtuk. A gyűjtemény végén mellékletben emlékezünk meg azokról, akik már nem küldhetnek magukról beszámolót. A nagy létszámunk miatt kénytelenek voltunk egy oldalra korlátozni a személyes beszámoló terjedelmét. Ezért az egyetemi élettel kapcsolatos történeteket, szerkesztve, a kötet végén mellékletbe tettük. A fiatalkori képek többsége Vida Szabolcs gyüjteményéből származik. Az időskori képeket vagy az illető mellékelte, vagy a találkozóinkon, kirándulásainkon készült képekből válogattuk (foto Horvátth, Istenes, Rodler, Scherer, Vida). Először Vitán Gábor javasolta, hogy készítsük el Emlékkönyvünket. A szervezés nagy részét Vitán Gábor végezte. A retusálás, a könyv összeállítása és a címlista gondozása Horvátth Márton munkája. A nyomdai munkát az OOK-Press Nyomdánál Horvátth Márton intézte. A könyvet tanárainknak ajánljuk, az öröklét valóságában. Hirdesse hálánkat és az ő dicsőségüket is, bennünk, tanítványaikban. Szórakoztató multidézést kíván a Szerkesztő Bizottság Horvátth Márton és Vitán Gábor 1

2 Dr. Aklan György A TÖRTÉNET röviden 1944-ben születtem Hódmezővásárhelyen, földmíves leszármazók családjában. A Petrik Lajos Vegyipari Technikum elvégzése után 1963-ban felvételt nyertem a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, amelyen 1968-ban jeles diplomával végeztem. Egyetemi doktori diplomámat a BME-n védtem meg. A Műanyagipari Kutató Intézetben ledolgozott 13 év műanyag-mérnöki tudáshoz és széleskörű ipari kapcsolatokhoz segített, amiket a CIBA svájci cég mérnök-üzletkötöjeként használhattam, eredményesen ben Lesencetomajon szőlőt vásároltunk, telepítettünk, borászatot építettünk, amelyet feleségemmel és fiammal családi gazdaságként működtetünk, AKLAN-pince néven. Jó borokat készítünk ban elvégeztem jeles eredménnyel a Corvinus egyetem szőlész-borász szakmérnöki szakát, ami nagy segítség a 9 hektáros borászat vezetéséhez. Két fiam, öt unokám van, rájuk vagyok a legbüszkébb. 2

3 Dr. Baksa György Már igen régen, március 15-én születtem Budapesten. Első szavam a körülmények miatt a bomba volt. Életem így sokszor bomba jól alakult, néha pedig nem. Csodálatos Szüleim és Nagyszüleim szerető gondoskodása alapvetően befolyásolta személyiségem kialakulását. Kétszer nősültem. Első feleségem dr. Horváth Mária fogorvos. Gyermekeink, György (1968), szintén veszprémi okleveles vegyészmérnök, és Zsuzsi (1971), a Vendéglátóipari Főiskolán szerzett diplomát. Második családom, feleségem Kovács Erika újságíró és két nevelt fiam. Balázs (1990) Kínában, a tienjin-i egyetemen szerzett diplomát, Szabolcsnak (1992) fogtechnikusi végzettsége van. Gyuri fiaméknál 2 kisleány unokám született, Petra (2002) gimnazista és Júlia (2005) általános iskolás. Az általános iskolát 1958-ban Pesterzsébeten fejeztem be, majd a Bem József gimnáziumba mentem, ahol 1962-ben kitűnően érettségiztem. Az orvosira jelentkeztem, de nem vettek fel. Ekkor eldöntöttem, hogy megismerkedem az akkori 3 műszakos vegyipari munkások sorsával. 1 évig az Egyesült Gyógy- és Tápszergyár (mai EGIS) chlorocid gyártó üzemében a Meerwein-Ponndorf redukciónál a nélkülözhetetlen humán erőforrás szerepét öltöttem magamra. Ekkor még nem sejtettem, hogy a vegyipar legmélyebb bugyraiba való lemélyedésem, milyen előnyöket jelent majd számomra a későbbiekben Polinszky professzor úr egyetemi polgárrá fogadott a VVE-n! Bomba jó 5 év következett! Fantasztikus évfolyamtársak, szobatársak, oktatók, a T1-T2, és a laborok varázsa, a marosvölgyi tanszék, a Mikulás estek, tarokk és biliárd, és a város Budapesti Vegyiművek: gépész gyakorlat. Istenes Gabival megtettük az első lépést az innováció útján: újítási javaslatot nyújtottunk be, amit elfogadtak és fejenként 500 Ft-al honoráltak Káldi professzor úr okleveles vegyészmérnökké avatott július. Miután 1965-ben tanulmányi szerződést kötöttem az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohóval, és 4 évre elköteleztem magam, teljesítenem kellett a vállaltakat. Ebből 34 év lett. De ez is bomba jó volt (közben néha nem annyira). Hamarosan az akkor épülő új timföldgyár tervezési, beruházási és beüzemelési feladatait végző részlegéhez kerültem ben a gyárindításnál üzemvezetői beosztást kaptam. Ekkor fizetődött ki az a tapasztalat, amit az EGIS-ben szereztem között üzemvezető, majd között fejlesztési osztályvezető/főosztályvezető voltam. Üzemi és tervezői kollégáimmal számos nagyjelentőségű újítást és találmányt alkottunk, amelyek meg is valósultak ben a BME-n gazdasági mérnöki oklevelet szereztem ben angol nyelvből vizsgáztam a híres/hírhedt Rigó utcában.1985-ben Veszprémben műszaki doktorrá avattak ban műszaki vezérigazgató-helyettesi beosztást kaptam ban vezérigazgatóvá neveztek ki. Ebben a pozícióban dolgoztam 2002-ig. Munkatársaimmal között totális termékstruktúra váltást hajtottunk végre, aminek eredményeképpen a kor követelményének megfelelő nyereséges cég lett a timföldgyár, és sikeresen túlélte a rendszerváltás gazdasági megpróbáltatásait. A nagyvállalati kategóriában több termékdíjat kaptunk (zeolit, gallium), és 2000-ben elnyertük a Nemzeti Minőségi Díjat után saját céget alapítottam és néhány évig hazai és külföldi cégek számára műszaki-gazdasági segítséget adtam. Kitüntetéseim: több ízben kiváló dolgozó és miniszteri kitüntetés, kiváló feltaláló, s amire a legbüszkébb vagyok, 2002-ben megkaptam a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét. Tehát tényleg bomba jó volt, hogy a Veszprémi Vegyipari Egyetem közösségébe kerültem és együtt lehettem/lehetek Veletek! 3

4 Bálint László Szakma (munkahelyeim, beosztásaim, további iskolai végzettségeim): Az egyetem befejezése után, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Kémiai Laboratóriumában helyezkedtem el. Hat hónap után nősülési szándékom miatt visszatértem Peremartongyártelepre itt nőttem fel és az Ipari Robbanóanyaggyár Robbanó Üzemekben (paxit, lőpor, gyújtózsinór) dolgoztam, mint üzemmérnök. Később főművezető lettem. Az üzemek önálló gazdálkodási egységet képeztek, ezért, 1973 novemberében, a BME Vegyészmérnöki Kar Vegyipari gazdasági mérnök szakon szereztem diplomát augusztus hónapban Veszprémbe költöztünk, és 1975 szeptemberében a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet (MÁFKI) Terv Osztályán kezdtem el dolgozni, mint tudományos munkatárs. Későbbi beosztásaim: műszaki-tudományos titkár, osztályvezető. Az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében szeptemberben felsőfokú iparjogvédelmi végzettséget szereztem, bejegyeztek szabadalmi ügyvivői és szakértői névjegyzékbe októberében az Intézet szabadalmi ügyvivője lettem. Az intézet sajnálatos felszámolása során négy órában tovább dolgoztam az Intézetben, és négy órában a Székesfehérvári Közúti Igazgatóságnál, mint belső ellenőr decembertől lett nyolc órás munkaviszonyom, négy órában, mint belső ellenőr, négy órában, mint munka és tűzvédelmi vezető decemberben okleveles munkavédelmi szakmérnöki diplomát szereztem. A Veszprém és Székesfehérvár közötti ingázás megszűntetése érdekében, 1997 szeptemberétől a Veszprém Megyei Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőségén vállaltam munkát, mint felügyelő. A hatósági munka lelkiismereti okok miatt elviselhetetlen volt, ezért 1999 júliusától egyéni vállalkozó lettem. Cégek munkabiztonsági feladatainak ellátását és veszélyes vegyipari technológiák időszakos biztonsági felülvizsgálatát végeztem. Mint egyéni vállalkozó jelenleg is dolgozom. Család: Pedagógus végzettségű feleségem jelenleg is a feleségem. Házasságunkból két fiúgyermek született. Az idősebbik fiam két lány és egy fiú édesapja, Szegeden élnek, a másik fiam egy lány édesapja, ők Veszprémben élnek. Hobbik: Szőlőművelés, borkészítés (nem csinálás), a Balaton szerelmese vagyok. A fenti okok miatt a Szent Balázs hegyen melynek egy része Szentantalfához, másik része Balatoncsicsóhóz tartozik vásároltunk présházat pincével, és gyönyörű kilátással a Balatonra. A kb m 2 területen 3600 m 2 -t szőlővel ültettem be, a többi része gyümölcsös és rét. Az itt eltöltött 33 év során nagyon sok szép emlékem fűződik ehhez az időszakhoz. Életkorunk előrehaladtával kénytelenek voltunk eladni az ingatlant. Időközben Balatonalmádiban vásároltunk családi házat. Jelenleg: Az év hat hónapját, október közepétől április közepéig, Veszprémben töltjük, a másik hat hónapot Balatonalmádiban. 4

5 Balogh Béla 1963-ban végeztem a Veszprémi Vegyipari Technikumban. Adott volt, hogy a VVE-n folytassam, ahol ban végeztem. A petrolkémiára szakosodtam, de úgy alakult a sorsom, hogy más szakterületen kaptam kedvezőnek tűnő lehetőséget. Első munkahelyem így a TUNGSRAM lett, ahol a vegyészet fontos, de csak másod-harmadrangú szakirány. Ilyen módon a szakmai fejlődés lehetőségei korlátozottak maradtak. Egészen a nyugdíjazásig első munkahelyemen, a kaposvári gyárban tartottam ki, néha nagyon nehéz időkben is től különböző középvezetői munkakörökben dolgoztam. Üzemvezetőként fém-üveg és fém-kerámia átvezetők gyártása területén kezdtem, de nemsokára nyilvánvaló lett, hogy a TUNGSRAM profilmódosulásai tőlem is többet követelnek. Ezért a 70-es 80-as évek fordulóján elvégeztem a BME villamosmérnöki karát levelező tagozaton. A TUNGSRAM, így vele a kaposvári gyár is még a nagy privatizációs roham előtt a General Electric tulajdonába került. Egy évtizednyi MEO-vezetőség után a teljesen átalakult termékszerkezetű gyárban elektronikai üzemvezető, majd elektronika ágazatvezető lettem, a fő termékcsoport ponthegesztő és ívhegesztő robotvezérlések és a hozzá tartozó erősáramú vezérlőszekrények voltak a Lada részére. A rendszerváltás ezt az ágazatot súlyosan érintette, a TUNGSRAM megszabadult kaposvári egységétől. Az osztrák vállalkozóhoz került gyárban évekig a puszta fennmaradásért küzdöttünk, fejlesztettünk és gyártottunk beltéri lámpatesteket, fénycsőmeghajtó elektronikákat, kompakt-fénycső gyújtókat, aztán (mai szemmel nézve kezdetleges, de abban az időben újszerű) elektronikai egységeket járművekhez, meg minden mást, amit lehetett. Az árbevételt és dolgozói létszámot tekintve töredékére csökkent gyárat végül a VIDEOTON mentette meg. A VIDEOTON célkitűzése az volt, hogy Európában a legnagyobb szerződéses gyártó(k egyike) legyen a szakterületen, ennek keretében egyre több nagy multi számára gyártottunk konyhagépeket, vasalókat és hasonló termékeket egyre nagyobb volumenben és egyre több munkahelyet létesítve. A termékcsaládok telepítésének műszaki-gazdasági előkészítését végeztem nyugdíjaztatásom után még három éven keresztül. Magánéletemről annyit, hogy 1969-ben házasodtunk össze párommal, akivel együtt érettségiztünk a technikumban. Talán érdekes lehet, hogy kis létszámú osztályunkból 3 pár kötötte össze életét A feleségemmel 49 év után is szeretetben együtt élünk. Házasságunkban 3 fiú született, igaz, elég késői gyerekek, így ma még csak egyetlen unokának örülhetünk, izgatottan várjuk a következőt. Szabadidőmben ma is, mint évtizedek óta, a gyalogos turizmusnak hódolunk. Az ehhez köthető honismereti játéknak, a geocaching mozgalomnak oszlopos tagjaként célpontok sokaságának megvalósítása révén igyekszünk szűkebb pátriánknak, Somogynak a turisták előtt is kevéssé ismert vagy éppen ismeretlen értékeire felhívni a figyelmet. 5

6 Barcsák Ildikó Dr. Károly Imréné Szinte hihetetlen, hogy már 50 éve történt! Utolsó vizsgáim egyikén Pécsi professzor úr úgy engedett át, hogy reméli, nem fogom az olajiparban eltölteni munkás éveimet. Megfogadtam a tanácsát és 1972-ben mérnökbiológus szakmérnöki diplomát szereztem és az egészségügyben helyezkedtem el. Karrierem mindössze annyi, hogy 35 évig egy munkahelyen, klinikai laborban dolgoztam. Szakterületem az immunológia volt, amit nagyon szerettem. Időközben négy gyermekem született. Egy lány és három fiú, akik hét egészséges, gyönyörű unokával ajándékoztak meg. Gyermekeim egyetemet végeztek, és hála Istennek, sikeresek a maguk területén. Néhány éve, sajnos, megözvegyültem, ezért Budapestről a gyermekeim után Piliscsabára költöztem, egy kis kertes házba, ahol békésen, viszonylag egészségesen és megelégedetten élem nyugdíjas éveimet. Barna József Az egyetem elvégzése után 1968-ban a Tiszai Vegyi Kombinátba (TVK) kerültem dolgozni. Fiatal mérnökként a Nitrogénműtrágyagyár Ammóniagyárába kerültem, amely kezdő szakembernek jó iskola volt. Öt évig munkásszálláson laktam ban ismerkedtem meg feleségemmel, Pataki Andreával, aki Ózdon tanított, és ott volt lakása. Még abban az évben összeházasodtunk tő 1977-ig Ózdon dolgoztam a Kohászati Üzemeknél, egy analitikai laborban. Szilvia lányunk 1975-ben, Andrea 1977-ben született. Szilvia Floridában járt pénzügyi és számviteli főiskolára, Andrea balettművész lett. Szilviának van egy négyéves kislánya, Andrea fia kilenc, lánya tizenkét éves ben visszamentem a TVK-ba, mivel ott több lehetőség volt külföldi utazásokra ban Montreálban voltunk egy polipropiiéngyártási technológiát betanulni. Még abban az évben én lettem a polimer üzem vezetője.1982-ben Tokióban, 1983-ban Niihamában voltunk (ez Sikoku szigetén van), egy új polipropilén gyártási technológiát betanulni. Időközben Németországban is voltam egy tanulmányúton ban jöttünk fel Pestre, mivel Andreát felvették a Balettintézetbe, majd tiz évig volt az Operaház balettművésze. Pesten a Prometheusznál helyezkedtem el, ott dolgoztam a vállalat megszűnéséig, 1993-ig ig Veszprémben elvégeztem a környezetvédelmi szakmérnökit ban a Közép-Duna völgyi Környezetvédelmi Felügyelőségre kerültem, ahol később igazgatóhelyettes lettem a 2002-ben bekövetkezett nyugdíjazásomig. Ezt követően kétszer volt egy-egy évig nyugdíjas állásom, de azok után már csak a nyugdíjasok életét éljük Pesterzsébeten. 6

7 Bezovics Mária Koleszár Sándorné február 5-én születtem a Somogy megyei Szentán. Hat éves koromban költöztünk apám falujába Bágyogszovátra (Győr-Sopron megye). Négyen voltunk testvérek, mindannyian továbbtanultunk. Harmadikos gimnazista voltam Csornán, amikor kosárlabdázni mentünk a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. Ekkor döntöttem el, hogy ide jelentkezem, felvettek. A MÁFKI-val kötöttem tanulmányi ösztöndíjszerződést, ezért az Ásványolaj Tanszéken végeztem. Tanulmányaim alatt a vegyipari műveletek tárgyat kedveltem leginkább, később olyan munkaterületen dolgoztam, hogy ennek vettem leginkább hasznát ben petrolkémiából szakmérnökit végeztem ben felsőfokú külkereskedelmi végzettséget szereztem ben férjhez mentem Koleszár Sándor évfolyamtársunkhoz. Két gyermekünk született: Sándor (1968) és Gábor (1974). Sanyi agrármérnök, Pákozdon élnek és három gyermekük van. Gábor nőtlen, logisztikusként dolgozik, Varsóban él. Az egyetem végeztével Kazincbarcikára a Borsodi Vegyi Kombináthoz mentünk dolgozni, mert ők ígértek leghamarabb lakást. Jelentős vállalatfejlesztés volt kilátásban, és szedték össze hozzá a szakembereket. Az első munkahelyem az akkor még épülő, és 1970-ben induló, földgáz parciális oxidációjával (PO) történő acetiléngyártó egység, ahol technológus majd gyáregységvezető voltam ban az etilén alapú vinilkloridgyártás (PVC-III) indulása után egyértelművé vált az acetilén alapú vinilklorid gyártás gazdaságtalan volta. Ezért az üzem leállításra, később leszerelésre került. A dolgozókat a vállalaton belüli más munkahelyekre irányítottuk. Bár egy tűz és robbanás veszélyes, kormos, olajos nehéz munkahely volt mégis nehéz volt a váltás mindenkinek ig PVC gyárvezetőként dolgoztam. A termelésszervezésen túlmenően a környezetvédelmi, költségcsökkentési fejlesztések jelentették a legnagyobb kihívást, főleg a fejlesztési források hiánya miatt. A következő két évben vállalatfejlesztéssel foglalkoztam. A vállalat nehéz pénzügyi helyzetében a nem alaptevékenységhez (PVC és műtrágyagyártás) tartozó üzemek sorsát kellett eldönteni. Leállítani, fejleszteni vagy privatizálni? Ha privatizálni, akkor kivel? A vállalatnál az iparigáz gyártás (disszugáz, hidrogén, altatógáz), mint periférikus terület, került privatizálásra. A német Linde cég volt a befutó, a létrejött közös vállalat vezetésére a Borsodchem RT engem delegált. Feladatom volt a három üzem korszerűsítése, ami többé-kevésbé teljes átépítést jelentett ben a Linde magyarországi érdekeltségei egyesültek (Répcelak, Dunaújváros, Budapest, Miskolc, Kazincbarcika), és létrejött a mai Linde Gáz Magyarország Zrt., ipari és egészségügyi gázok gyártására és forgalmazására. Nyugdíjba menetelemig a Lindénél dolgoztam, először, mint Kelet-Magyarországi értékesítési vezető, majd értékesítési igazgató. Feladatom volt az értékesítési szervezet és partner hálózat kiépítése, működtetése, az iparigáz alkalmazási területek feltárása, és a korszerű, gazdaságos gázellátás megszervezése től a munkahelyem Budapesten volt, ezért felgyorsítottuk a Pákozdon megkezdett építkezést, és elköltöztünk Kazincbarcikáról, ahova ma is gyakran visszajárunk óta nem dolgozom. Kertészkedem, olvasok, segítek a gyerekeknek, unokáknak, szükség szerint. Sokat kirándulunk, végre van időnk találkozni barátokkal, rokonsággal és volt kollégáinkkal. 7

8 Bognár Ilona Király Jánosné Az egyetem befejezése után a Péti Nitrogénműveknél dolgoztam, mint vízellátási üzemmérnök, majd a Répcelaki Szénsavgyárban üzemvezetőhelyettes, később termelésirányítási osztályvezető voltam tól Sopronban, a Közgazdasági és Kereskedelmi Gimnáziumban, 32 éven át, mérnök-tanárként műszaki tantárgyakat oktattam (elvégeztem a mérnök tanárit). Sok tanítványom lett országos dijazott a tanulmányi versenyeken ben miniszteri kiváló pedagógus kitüntetést kaptam. Két lányomat felneveltem, de hivatalosan ne találkozzatok velük, magánúton viszont szívesen látunk Benneteket (egyikük orvos, a kisebbik pedig büntetőbíró). Manapság a legszebb feladatot végzem, tanítom két fiúunokámat, naponta friss ebéddel várom Őket. Eddig jó eredménnyel végezzük e munkát, mert szépen nőnek és tanulnak. 8

9 Dr. Bojsza Mária Óvári Lászlóné március 6-án születtem Szombathelyen. Általános iskolába Szombathelyen és Lovászpatonán jártam ben érettségiztem Pápán, a Petőfi Sándor Leánygimnáziumban (volt és ismét református gimnázium). Édesapám evangélikus lelkész volt, így csak másodszorra vettek fel előfelvételisként az egyetemre. Ebben a két évben a Lakk és Festékipari Vállalat (később: Budalakk) Kutató laboratóriumában dolgoztam laboránsként között a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója voltam, vegyészmérnöki oklevelet a Szervetlen kémiai technológia ágazaton szereztem július 1.-től augusztus 31.-ig a Budalakk Festék- és Műgyantagyár Kutató Laboratóriumában dolgoztam kutató mérnöki beosztásban. Az első másfél évben a VVE Fizikai Kémia Tanszékén a Budalakk kutatási megbízásaiban tevékenykedtem szeptember 1-től az előbbi cégből alakult Festékipari Kutató Kft.-ben dolgoztam tudományos főmunkatársként. Munkahelyemen 1968 óta foglalkoztam felületelőkezelési kérdésekkel, doktori értekezésem témája is ez volt. Ebben a témakörben több alkalommal tartottam előadást, és több megjelent publikáció részszerzője voltam. Rendszeresen foglalkoztam festékbevonatok gyorsított korróziós, atmoszférikus kitéti és különböző lakktechnikai vizsgálatával óta a festékipari anyagok infravörös spektroszkópiás vizsgálataival is foglalkoztam ben a VVE-en korróziós szakmérnöki oklevelet, 1985-ben műszaki doktori címet szereztem óta több éven keresztül a BME műanyag szakos hallgatóinak lakkipari laboratóriumi gyakorlatot vezettem től több évig részt vettem az MSZH festékanyagok és festékbevonatok vizsgálat -ával foglalkozó szakbizottságának munkájában től évekig a GTE Korróziós Szakosztályának vezetőségi tagja, a Vízügyi Szakbizottság vezetője voltam. Tagja vagyok a Magyar Kémikusok Egyesületének, a Gépipari Tudományos Egyesületnek és a Hunkorrnak ben a Mérnökkamara szervezésében rendezett korróziós továbbképzésen oktatóként vettem részt a festékanyagok szerepével kapcsolatos témakörökben óta a Festékipari Kutató Kft. Qualilakk Vizsgáló Laboratóriuma akkreditált laboratóriumként működik. Az akkreditált laboratórium keretén belül tudományos főmunkatársként, majd a szakértői csoport vezetőjeként dolgoztam 2014 végéig. Munkánk elsősorban a felületvédelmi munkák technológiáinak készítésére, a korrózióvédő festékbevonatok kialakításának munka közbeni ellenőrzésére, minősítésére terjedt ki. Több nagyvállalat részére végeztünk megbízásos munkákat (pl. Magyar Villamos Művek, Paksi Atomerőmű stb.). Szerettem a munkámat és örömmel tölt el, hogy a kezem alatt felnőtt utódaim nagyon jól megállják a helyüket, a volt munkatársaimmal ma is jó a kapcsolatom. Családomról annyit szeretnék elmondani, hogy első éves voltam, mikor váratlanul meghalt az édesapám, ezt lelkiekben nagyon sokáig képtelen voltam feldolgozni ban férjhez mentem Óvári Lászlóhoz, aki kohómérnök volt, az Energiagazdálkodási Intézetben dolgozott. Ő magával hozta az akkor 10 éves, első házasságából származó, Mária nevű kislányát. Az édesanya a gyermek másfél éves korában tragikus körülmények között hunyt el, a kislányt az anyai nagyszülei nevelték vidéken. A lányunk számára az első idők meglehetősen nehezek lehettek. A vasárnapi apukából minden napos apuka lett, a mindent megengedő nagymama helyett egy tapasztalatlan, többször ideges anyuka, új iskola, új lakóhely vette körül. Istennek hála nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, minden szempontból a gyermekem lett ban férjhez ment, egy kis lánya született, aki természetesen az én unokám ben meghalt a férjem, aki mindig hiányozni fog. A lányomék mellett lakom, így nem vagyok egyedül. Ők sokat utaznak, ilyenkor én vagyok a házőrző. Közös programokat szervezünk, időnként külföldi utakat, bár mostanában kevesebbet, mert már nem bírom a lányom iramát, színházi előadásokat, családi vendégségeket, stb. Az idő múlik, az unokám most fejezi be mester fokon a gazdasági informatikai tanulmányait a Corvinus egyetemen. Tavasszal lesz az esküvője, amire nagyon készülünk. Tartom a kapcsolatot az általános iskolai és a gimnáziumi osztálytársaimmal is. Nagyon örülök, hogy részt vehetek az egyetemi társaink közös kirándulásain is. Szabadidőmben sokat olvasok, időnként a kertben dolgozgatok. Mindig örömmel gondolok vissza az egyetemen töltött évekre, a társainkra, és remélem, hogy még sokszor lehetünk együtt. 9

10 Boldis Ottó február 6-án születtem Sárszentmiklóson ben megnősültem, feleségem Boldis Ottóné született Nagy Regina, oktatási intézmények pénzügyi vezetésével foglalkozott. Házasságunkból egy lányom született, és egy 16 éves fiú unokám van Egyesült Izzó Villamossági Rt. A lámpakémiai osztályon dolgoztam és feladatom új getter anyagok előállítása volt. Az ott eltöltött egy év alatt AlP-ot állítottam elő laboratóriumi méretekben. A munka érdekessége az volt, hogy azt csak munkaidő után végeztem. Az anyag teszteléséhez szükséges mennyiséget sikerült előállítanom, egy kisebb égési sérüléssel járó balesettel Kertészeti Kutató Intézet Tangazdaság Laboratóriuma. A talajok a növények és takarmányok mikroelem-tartalmának meghatározására műszeres analitikai eljárások kidolgozása képezte feladatomat Növényvédelmi és Agrokémiai Központ ban a MÉM egy törvény alapján egységes módszerrel és műszerparkkal működő országos agrokémiai laboratórium-hálózat kialakítását rendelte el, és megbíztak az ezzel járó szakmai munka szervezésével, irányításával. Alapkövetelmények a következők voltak: Laboratórium kapacitása 200 db. talajminta 15 komponensre, 100 db növényminta 12 paraméterre. A műszerparkot csak magyar műszerek képezhették. A minta-előkészítő készülékek mintapéldányait a NAK Műszaki Főosztálya fejleszti ki és gyártja le. A vizsgálati eljárások kidolgozására különböző munkacsoportokat működtettem. Ezekben a bizottságokban elismert szaktekintélyű kutatók, egyetemi tanárok vettek részt. A módszerek fejlesztése során legnehezebb volt a különböző érdekcsoportok közötti ellentétek megszüntetése, és egy kompromisszumos megállapodás elérése. Az országos laboratóriumi hálózat -13 megyében-1979-re kialakításra és beüzemelésre került. A laboratóriumok műszereit Labor MIM, MOM, és Radelkisz készülékek képezték. Magyarországtól komplett laboratóriumokat, vizsgálati eljárásokkal együtt, Szovjetunió, Kína, Mongólia és Kuba vásároltak Mezőgazdasági Minősítő Intézet Központi Laboratórium. A laboratórium szerves analitikai osztályát vezettem. A munkámat takarmányok, premixek és különböző panelok hatósági minősítése képezte. A vezetésem alatt B₆, D₃ és a fusarium toxinok folyadék-, ill. gázkromatográfiás eljárásai kerültek kifejlesztésre MH EVI Toxikológia Kutató Osztály. Az osztály feladata kezdetben pszichoaktív szerek vizsgálata biológia mátrixokból. Ez a határok megnyitásával alapvetően megváltozott, mivel Magyarország a drog szállításában tranzit ország lett, és a katonai állományban megnőtt a drogfogyasztás. A katonai vezetés által kiadott új rendeletek a zéró tolerancia elvének bevezetését jelentették. Nincs lágy drog, meg kemény drog, csak pusztító erejű drog létezik. A drogok vizsgálatára GC/MS eljárást fejlesztettem ki, amely alkalmas a vizsgált vegyület pontos mennyiségi és minőségi meghatározására. Az eljárásoknál vizsgált vegyületek deutériummal jelölt analógjait, mint belső standardot alkalmaztam, ami lehetővé tette, hogy a mintaelőkészítés során felléphető számos hibát az analízis során kiküszöböljem. A minta és a standard mátrixok megegyeztek, mivel az utóbbiak hatóanyaggal és belső standarddal spájkolt gyári vizelet, vér és haj voltak. A standardok is a minta-előkészítés teljes folyamatán, a mintával párhuzamosan, átmentek. 10

11 Brittig Rózsa Dr. Vitán Gáborné január 24-én születtem Veszprémben. Apám Brittig Ferenc a XVIII. században Bajorországból betelepült iparos család leszármazottja. Anyám Bankó Mária. Mindkét család születésemkor tősgyökeres veszpréminek számított. Bátyám, dr. Brittig Ferenc, nyugdíjas patológus főorvos, családjával szintén Veszprémben él ban érettségiztem a Kállai Éva Leánygimnáziumban és ebben az évben megkezdhettem tanulmányaimat a Veszprémi Vegyipari Egyetemen ban a szilikátkémiai ágazaton diplomáztam. Sajnos a kollégiumi élet sok élményéből, az esti programok többségéből, a közös sörözésekből és bulikból kimaradtam, azt később az évenkénti évfolyamtalálkozókon és baráti összejöveteleken sikerült pótolni. Mivel Veszprémben akartam maradni, a letelepítésre váró Gyújtógyertyagyárban kezdtem el dolgozni, amelynek folyamatban levő Veszprémbe telepítésében, kiküldetésben, négy évet Budapesten töltöttem ben elektrokerámia szakmérnöki diplomát szereztem ( ). Itt évfolyamtársam volt a Kőbányai Porcelángyár több vezetője, akik állásajánlatot tettek. Miután a Gyújtógyertyagyár Veszprémbe telepítése lelassult, és 1973-ban Budapesten férjhez mentem, elbúcsúztam a gyújtógyertyagyári karriertől és átléptem a Kőbányai Porcelángyárba. Itt végig jártam a szükséges stációkat. Fejlesztőmérnöki, üzemvezetői, fejlesztési osztályvezetői és főmérnökhelyettesi munkakörökben, többek között kerámia alapú katalizátorok és katalizátorhordozók fejlesztésével és gyártásával, és a természetes zeolitok feldolgozásával foglalkoztam. Fejlesztési területen együtt dolgoztunk a veszprémi MÁFKI, VVE Kémiai Technológia Tanszékével és az Elektrolux céggel. Ezekből a munkákból négy jelentősebb szabadalmat jegyeztek be. A nemzetközi KGST együttműködésben közös munkában vettem részt NDK, lengyel és szovjet partnerokkal. A 80-as évek végén a gyárat is elérte a privatizációs hullám, amelyet először a cég meggyengítése, majd kiárusítása követett. A munkámat érintő területet egy német üzletember vásárolta meg, aki kisebbségi tulajdonosnak és ügyvezető igazgatónak kért fel. Miután később kiderült, hogy a tulajdonos az értékek kiszállítását tűzte ki célul, tulajdonrészemet számára eladtam, és a korhatárt elérve, 2000-ben nyugdíjba vonultam ig a MEDISZINTECH cégben, kissé eltérő területen, gyógyhatású készítmények kifejlesztésében és gyártásában vettem részt, a szükséges labor kialakítását vezettem ban mentem férjhez, évfolyamtársunkhoz, Vitán Gáborhoz. Két gyermekünk, Gábor (1975) és Réka (1977), mindketten közgazdászok. Öt unokánk (Bálint, Levente, Zsombor, Balázs és a legkisebb Dorka) sok örömet okoznak mindannyiunknak. Amíg a gyerekek nem születtek meg barátainkkal hátizsákos turistaként megmásztuk a Magas-Tátra, valamint a Déli- és Keleti-Kárpátok több magaslatát. Később baráti és munkatársi kőrben, már a gyerekekkel együtt, sok kiránduláson és sítúrán vettünk részt. Mint aktív nyugdíjasok, a tavasz kezdetével időnket Csopakon töltjük, ahol a kert gondozása, a kertészkedés állandó feladatot, egyben hobbit jelent. Nyáron a gyerekek és unokák jelenléte, rokonaink és barátaink látogatása, és az évfolyamtárainkkal évenkénti 1-2 közös program színesíti életünket. 11

12 Farkas László A Vas megyei Rum községben születtem június 3-án, pedagógus szülők gyermekeként. Gyermekkoromat szüleimmel és Éva húgommal 9 évig Csipkerek községben töltöttem, óta Szombathelyen lakom. Középiskolai tanulmányaimat a szombathelyi Savaria Gimnáziumban végeztem. Az egyetem elvégzése után, még 1968-ban megnősültem. Feleségem, Katalin, aki gimnáziumi osztálytársam volt, tanárnő. Két leánygyermekünk született, Éva (1969) és Ágnes (1974). Mindketten a tanári pályát választották. Lányaink 4 unokával örvendeztettek meg bennünk. Két fiú és két leány, jelenleg 3, 12, 18,20 évesek. Első munkahelyem a Magyarszombatfai Kerámia Vállalat volt. A vállalat központjában, Szombathelyen technológusként és művezetőként dolgoztam között. Második munkahelyem a Falco Fagazdasági kombinát volt, ahol 20 évet ( ) töltöttem el fejlesztő mérnök, művezető és laborvezető munkakörökben között Bükön, az állateledel gyárban (érkezésemkor még Jupiter kft volt, majd Nestlé tulajdon lett) laborvezetőként, majd üzemvezetőként dolgoztam. Utolsó munkahelyem Vaskeresztesen, a MAM bébitermékgyárban (közismert nevén cumigyár) volt, ahol oktatásvezetői munkakörben dolgoztam között. Innen mentem nyugdíjba 2006 nyarán. Itt jegyzem meg, hogy valószínüleg az egyetemen szerzett alapvető ismeretek segítettek abban, hogy a négy munkahelyen, amelyek mindegyike más-más szakterület volt, helyt tudtam állni. Nyugdíjazásom óta jut idő az unokákkal való foglalkozásra, a ház és kert körüli teendőkre, szórakozásra és, ami mindig fontos volt számomra, a sportra. Még ma is, heti egy alkalommal kosárlabdázom egy öregfiú csapatban, kerékpározom, úszom, sétálok. A TV, rádió, PC segít abban, hogy tájékozott legyek hazánk és a Világ dolgairól. Az egyetemi évekre most is szívesen emlékezem vissza. Utólag vált csak világossá, amit hallgatóként még nem igazán értékeltünk, milyen kitűnő tanárok tanítottak bennünk, készítettek fel az ÉLET-re. Visszagondolva arra az öt évre, ma is sok kedves emlék, barát jut eszembe. 12

13 Dr. Fonth Sándor Születtem március 20-án Németországban, Gangkofenben. Gyerekkoromban Kiskőrösön éltem, ott jártam általános iskolába és gimnáziumba között voltam egyetemista a VVE-n, ahol a szervetlen technológiai ágazaton végeztem, mint okleveles vegyészmérnök szaktanácsadó mérnökként dolgoztam Budapesten a Magyar Aluminiumipari Trösztnél évben nyugatra emigráltam között tudományos munkatárs voltam Bécsben a Bundesversuchsund Forschungsanstalt Arsenal-nál kutatómérnökként dolgoztam a Siemens AG központi híradástechnikai laboratóriumában, Münchenben között orvostanhallgató voltam -nappali tagozaton- a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen.1982-ben fogorvosi államvizsgát tettem, és doktori címet szereztem fogorvosként praktizáltam, és rendelő tulajdonos voltam Münchenben. Hobbim a sport, világutazások és könyvírás. Németül megjelent In 41 Tagen um die Welt (Alexander Fonth). című könyvem és E-book 2012-ben. Jelenleg életrajzomat írom. Münchenben élek családommal, de kettős állampolgárként gyakran látogatok Magyarországra. 13

14 Fonth Zoltán Vegyésztechnikusként, előfelvételi után kerültem az egyetemre, előtte egy évig a Reanal Finomvegyszergyár biológiai laboratóriumában dolgoztam. Az egyetemen eltöltött évek életem legszebb, legemlékezetesebb időszakát jelentik, mert a szakmai ismeretszerzés, és a diákévek örömei mellett ott ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, a gimnazista Laurával, aki haláláig igaz társam volt. Ő sajnos a évben, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt. Két fiunk született, Zoltán (1971), aki angol tanító és Ádám (1975) élelmiszer technikus. Sopronban élek 2015-től, hogy két kis unokámmal (Dániel 2001, és Gergely 2005) sokat lehessek együtt. Az egyetem elvégzése után - ifjú házasként - Kazincbarcikára költöztünk, a Borsodi Vegyi Kombinátnál kaptunk állást és társbérleti lakást. A BVK Ammónia gyáregységében dolgoztam, mint műszakos mérnök, főművezető, üzemvezető, majd pedig mint műtrágya gyári technológus csoportvezető, összesen tíz évig ig az Északmagyarországi Regionális Vízműhöz mentem át Technológiai Osztály vezetőnek, ahol a kazincbarcikai központban a központi laboratórium, Borsod-Heves-Nógrád megye regionális víz-szennyvíz üzemei és víztározóinak víztechnológiai ellenőrzése volt a feladatom ben okleveles környezetvédelmi szakmérnöki diplomát szereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen ben belekóstoltam a hatósági feladatkörökbe is, mert Miskolcon, az Északmagyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség Hulladékgazdálkodási Osztály vezetőjeként dolgoztam tól nyugdíjba vonulásomig, sőt utána is még két évig, Szabadegyházán a Szabadegyházai Szeszipari Vállalathoz mentem dolgozni, Energetikai és Vizgazdálkodási osztályvezetői munkakörbe. A cég privatizációja (1990) után Hungrana KFT néven működik, kukorica alapanyagból állít elő korszerű biotechnológiai eljárással izocukrot, bioetanolt és állati takarmány tápot. A gyár energetikai, majd főállású környezetvédelmi vezetője voltam, de mellékesen a tűzvédelmi felelősséget is elláttam. Kedvenc időtöltésem -az unokákkal való együtt lét mellett- az olvasás, keresztrejtvény fejtés és a TV sportközvetítéseinek nézése. Büszke vagyok arra, hogy még aktív koromban,1999-ben, A50 kategóriában országos csapatbajnok lettem tájékozódási túrabajnokságban. 14

15 Földi Mária Gazdáné Egy alföldi községben születtem. Gondos, szorgalmas emberek példáján nőttem fel. Magammal kapcsolatban említésre érdemes tehetségről egyáltalán nem beszélhetek. Alapjában gondtalan gyermekkor, sportos, szép egyetemi évek, két általam szeretett munkahely, szerető, jó férj, két talpraesett gyermek, két imádni való unoka tették/teszik gazdaggá, színessé az életem. Szomorúságomra, férjem, Gazda Pál 2016-ban meghalt. Korábban a Bp. Ampullagyár műszaki osztályvezetője, illetve a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. gépészet-, épületgépészeti osztályvezetője volt. Két gyermekünk Gazda Pál és Gazda Annamária. Pál banki informatikus szakmérnök, a General Elektric alkalmazottja, két gyermek édesapja. Nemzetközi projekt vezetőként dolgozik. Felesége tanár és pénzügyi szakértő. Annamária marketing és nemzetközi kapcsolatok szakon végzett az USA-ban. Munkájából adódóan több országban is élt már, mivel a Coca-Cola atlantai központjának megbízásában globál sporteseményeken dolgozik. Mind a két gyermekünk aktív sportoló volt, számos hazai, nemzetközi sikerrel. Az ÉVM Üvegipari Művek ösztöndíjasaként végeztem a VVE Vegyészmérnöki Karán június 18-án augusztus 1-től június 30-ig a Budapesti Ampullagyárban dolgoztam. A huszonnégy év alatt változatos utat jártam be. Technológusként kezdtem, laborvezetőként, technológiai osztályvezetőként majd MEO vezetőként, kereskedelmi osztályvezetőként és végül anyag- és áruforgalmi osztályvezetőként dolgoztam, minden területen érdemi változásokat létrehozva. Kiemelt feladatként a thermopán üvegek hőszigetelésével, illetve a hőpalackok hidegezüstözésével végeztem kísérleteket. A gyógyszerüveggyártás témakörben, OKJ képzés keretein belül, része voltam egy teamnek, jegyzeteket írtunk, előadásokat tartottunk és vizsgáztattunk. Büszkék voltunk a közösségünkre és a munkánkra. Bizonyára az Ampullagyárból mentem volna nyugdíjba is, ha az ÜM központja nem döntött volna úgy, hogy a Művek szintjén létrejött veszteség kiegyenlítésére, többek között a korszerű és nyereséges Budapesti Ampullagyárat is eladja július 1-től a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt-nél nyertem felvételt, a Kereskedelmi Főosztályra. Ekkor volt fókuszban a Magyarországi Orvoslátogató Hálózat felállítása. Néhány hónapig az RG szervezetében már működő cseh-, szlovák és lengyel OL hálózatok munkájával ismerkedtem, majd januártól koordinátorként részt vettem az RG Magyarországi Orvoslátogató Hálózat létrehozásában, a működési feltételek tervezésében, kidolgozásában, az értékelési szempontok rendszerének és ellenőrzésének megvalósításában. A hálózatban októbertől novemberig osztályvezetőhelyettesként dolgoztam november 1-től az RG Magyarországi Hálózata szakmai szempontok szerinti osztályokra tagozódott, amivel párhuzamosan egy Operatív Marketing Adminisztráció nevű szervezet is létrejött, az informatikai, szervezési, pénzügyi és adatszolgáltatási feladatok ellátására. Ennek a szervezetnek lettem a vezetője szeptember 30-ig október 1-től december 31-ig a Belkereskedelemi Főosztályon szaktanácsadóként fejeztem be a munkás életet, már nyugdíjasként. Kiemelem, hogy az Ampullagyár volt a második otthonom. Az összetartó, családias közösségű gyár Vöröskereszt szervezetének titkárjaként is tevékenykedtem. Egészségügyi állomásokkal, egészségügyi előadásokkal, véradásokkal, kirándulásokkal, nyugdíjas találkozókkal, gyermeknapi vetélkedőkkel színesítettük a közösségi életet. A Budapest XIII. kerületi Vörös Kereszt vezetőségi tagjaként a Magyarországi VK VII. Kongresszusán küldöttként voltam jelen. Így az emberekre való személyes odafigyelést nevezhetem hobbimnak az olvasás, utazás, ill. a múzeumlátogatás mellett. Az RG. Rt-ben is fontos volt a környezetemben lévőkre való figyelem, szükség esetén a segítés. Tudat alatt mindig is bennem volt Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verséből az alábbi idézet igazsága, fontossága. Szeretném hinni, hogy nekem ez részben sikerült. Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért 15

16 Gergely Anna Dr Iványi Antalné Az érettségi után a Salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumból vetett a sors a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, az egyetem kiválasztása egy tudatosan előkészített döntés eredménye volt. Akkor még úgy gondoltam, hogy majd szilikátos mérnökként a Salgótarjáni Öblösüveggyárban fogom megváltani a Világot. Ezen világot megváltó szándékom nagyon hamar megváltozott, az egyetemre kerülésem után nem igazán kötött le ez a tudományosnak nevezett világ, bár a diákélettel járó előnyöket maximálisan élveztem, és ma is azt javaslom mindenkinek, hogy aki csak teheti, ne hagyja ki a nappali tagozatos hallgatói életformát. Természetesen tudom, hogy egyik sem lesz olyan, mint amilyen a veszprémi diákélet volt 1963 és 1968 között. Nem múltak el értéktelenül, és tartós lenyomatok nélkül, ezek az évek. A harmadik évfolyamot tapostam, amikor a decemberi vizsgaidőszakban feleségül mentem Iványi Antalhoz, és utólag is egyértelmű, hogy életem legszebb és leggondtalanabb évei kötődnek Veszprémhez. A családi állapotom megváltozása azzal is járt, hogy innentől kezdve egy újfajta értékrend irányította az életemet, ennek pedig egyenes következménye lett a pályaelhagyásom. A fiam születése után végleg hátat fordítottam az érdemben soha nem gyakorolt, állítólagos szakmámnak, és 1971-től kezdődően számítógépes programozóként múlattam az időt. Konkrétan éppen az ötéves házassági évfordulónk napján, december 23-án álltam munkába műszaki ügyintéző-programozói munkakörben Budapesten. Az állást tekinthetem akár egy házassági évfordulói ajándéknak is. A számítógépes programozással való megismerkedésem alaposan átrendezte a korábbi kényelmes és laza életstílusom, még az is elmondható róla, hogy élveztem ezt az újfajta kihívást. Sőt! Mind a mai napig, az azóta igencsak megváltozott számítástechnikai eszközök nagyon fontos örömteli forrásként szolgálják ki a hétköznapjaim januárjában Iványi beadott egy pályázatot egy aspirantúrára, a matematikai kandidátusi tudományos fokozat megszerzése céljából. A megnyert pályázat értelmében szeptember 23-án lépett szovjet földre, egyedül maradtam itthon a fiammal. A praktikusság egy új munkahely iránti igényt ébresztett fel bennem, egy olyan munkahely után kutattam, ahová a lakásunktól átszállás nélkül eljuthatok. Ekkor nekem más szándékom nem volt, csak az, hogy Iványi 3 éves távollétét valahogyan átvészeljem. Így kerültem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára programozónak, majd egy év múlva átkerültem oktatói státuszra a Szervezési Tanszékre. Lényeges momentum ebben a váltásban az, hogy ezt a munkahelyet csak magamnak köszönhetem. Az átvészelés nagyon jól sikerült, mert 20 évet töltöttem el ebben a környezetben. Ha már közgazdászok közé kerültem, akkor illett elvégeznem a Budapesti Műszaki Egyetem gazdasági mérnöki szakát is (a diplomaterv címe: Virtuális memóriaszervezési eljárások vizsgálata ), és a főnökeim még arról is gondoskodtak, hogy a programozás alapjairól szóló ismereteimet megosszam másokkal is ben jelent meg az első főiskolai jegyzetem Elektronikus számítógépek programozása címmel, amit aztán társszerzőként munkaközösségi formában, és az általam összefogott szerkesztői tevékenység révén, még jó néhány jegyzet követett, egészen az 1980-as évek végéig. Egyre jobban belebonyolódtam a többoldalú rabszolgaságba. Munkahelyi és családi nyomás hatására március 17-én megvédtem az egyetemi doktorimat Ládapakolási, körutazási és körpakolási algoritmusok vizsgálata címmel, és ezt hamarosan követte a docensi kinevezésem is. Ezek a felszabadító élmények zöld lámpát nyitottak, és az 1992-es év meghozta számomra a láncaimtól való megszabadulást, mindent magam mögött hagyhattam, elváltam és a Főiskoláról is kiléptem nem tagadom, nagyon bizonytalan jövő felé sodródtam. Szoftverfejlesztővé való átnevelésem sikeresnek bizonyult, mert saját céget alakíthattam, és anyagilag is függetlenné válhattam. Az Iványi Antalné nevet meghagytam. Miért is? Arra való figyelmeztetésképpen, hogy soha még egyszer ne kövessem el a házasság kötelékébe való belépés hibáját, hiszen biztos voltam abban, hogy az elsőnél jobb egy másik sem lehet. A történet nagyon hiányos. Jelenleg a nyugdíjasok létszámát gyarapítom. Fiam, az ifjabb Iványi Antal 48 éves, a lányom Iványi Anna 40 éves és összesen öt unokával (Tamás, Eszter, Borbála, Anna és Barnabás) ajándékoztak meg. Sajnos a gyermekeim apja már nem élvezheti a vidám társaságukat. 16

17 Gesztelyi Nagy Ádám december 21-én születtem Nyíregyházán. Édesapám jogász, édesanyám háztartásbeli volt. Apai és anyai nagyapám református lelkészek voltak. Öten voltunk testvérek, Laci bátyám agrármérnök, Kati nővérem vegyésztechnikus, Erzsébet mérlegképes könyvelő volt, ikerhúgom, Éva élelmiszeripari üzemmérnök. Az általános iskoláimat Nyíregyházán végeztem. Alsó tagozatban az un. Kálvineumba jártam (ez a tanítóképző főiskola gyakorló iskolája volt). Itt kaptam az első komoly írásbeli intést (az élettől), mert március 6-án, miközben egy gyászt (Sztálin) mélységesen átélve, vigyázz állásban kellett állnunk az osztályban, a miértet nem érzékelve és nem tudva, vihogni kezdtünk, majd marha nagy röhögésbe fulladt az egész demonstráció. A felső tagozatban a református templom melletti iskolába jártam, a tanárok által kiosztott pofonok, körmösök között is elég jól tanultam, ezt minden évben jutalomkönyv adásával ismerte el a tantestület. A mai napig kedves olvasmányaim ezek (Távolban egy fehér vitorla, Vidám úttörő nyár stb.). A középiskolai éveket a Nyíregyházi Kossuth Lajos gimnáziumban töltöttem. Jó társaságban, kiváló tanárok irányításával telt el a négy év. Annak ellenére, hogy ez a 4 év volt az első, úgynevezett politechnikás tanulói évfolyam (én asztalos voltam!), jó eredményekkel zártuk az érettségi vizsgákat év tavaszán iskolánkban járt két fiatal veszprémi oktató (Bencze Lajos, Kocsis Zsuzsa), akik a vegyészmérnöki pályát, annak különös szépségeit festették le, amennyiben az ehhez vezető tanulmányokat Veszprémben végezzük el. Felvételiztem Veszprémben és előfelvett lettem. Ezen státusznak feltételei voltak: egy évig a vegyiparban kellett dolgozni és kétszer az évben találkoznunk kellett a kenesei Varga villában némi agytornára. Így aztán egy rendkívül kellemes évet töltöttem Kazincbarcikán az akkori BVK-ban. Dolgoztam folytonos 3 műszakban. Utólag még manapság is jó érzésekkel gondolok vissza erre az időre. Aztán 1963-ban megjöttem Veszprémbe, beiskoláztak a 4- es tankörbe. Az első előadás matek volt, Mackó bácsi a determinánsokról mesélt. Ennek ellenére sikerült a tanulmányaimat befejezni, és a diplomámat a Szervetlen Kémiai Technológia Tanszéken megvédeni. Az egyetemi évek alatt diákköri munkát is végeztem a Fizkém tanszéken. Az egyetemi évek alatt sportoltam, kosárlabda egészen az NB I-ig, de minden mást is, amit kellett év nyarán megnősültem. Feleségem Babóczky Judit vegyészmérnök, a NEVIKI-ben dolgozott, mint szabadalmi ügyvivő. Két gyermekem született. Regina jelenleg Rómában él és dolgozik, mint számítógépes rendszergazda. Árpád fiam itt Veszprémben tanít angol nyelvet és informatikát, egy nyelviskolában. Unokám is van, ő Gesztelyi Nagy Flavio, már 10 éves, Rómában él az anyjával szeptember 2-án kezdtem dolgozni a Nehézvegyipari Kutató Intézetben. Először a Számítástechnikai Osztályon dolgoztam. A mai világból visszatekintve az akkori számítástechnikai munkák talán megmosolyogtatóak voltak, de eredményesek ben átkerültem a Növényvédőszer Osztályra. Ezen az osztályon növényvédő szerek technológiájának kialakításával, adaptív kutatásokkal, partnereinknél meglévő szerves intermedierek technológiai fejlesztésével, felülvizsgálatával, javításával foglalkoztam, laboratóriumi, nagylabor és kisüzemi méretben Az osztályon tudományos munkatársként, majd, mint osztályvezető dolgoztam egészen 1994-ig, amikor az Intézet felszámolása miatt a munkaviszonyom megszűnt től kezdődően a NEVIKI-től vásárolt jogokkal kezdtem el gyártani az előzőleg az Intézet által kifejlesztett NEVIROL és NEVIBES márkanevű növényvédő szereket, egyéni vállalkozóként, és tettem ezt egészen évvel bezárólag. Manapság is szívesen gondolok vissza az egyetemi, kollégiumi évekre. Az egyetem jelentette a tanulást, a kolesz jelentette az egyetemi életet. Itt lehetett zsugázni a társalgóban (tarokk, bridzs), ott volt a billiárd nagy partikkal. Innen indultunk kocsmázni (Marosvölgyi tanszék, Vámosi csárda, Stadion stb), hazafelé viszont kulturális élményben részesítettük a környéket a sok-sok finom nótával. Naponta sport, kosárlabda esténként, néha napközben is, de a hétvégén meccsek. Egyéb sportok is, csak hívni kellett valakinek. Büszke vagyok arra, hogy tagja voltam-vagyok az 1968 évben végzett évfolyamnak. 17

18 Gombás István 1944-ben születtem Büdszentmihályon. Már kilenc éves koromban elhatároztam, hogy vegyészmérnök leszek. Az általános iskola után a Debreceni Vegyipari Technikumba kerültem. A technikumban jeles eredménnyel érettségiztem, és 1962-ben jelentkeztem a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. Helyhiány miatt nem vettek fel. Egy évig a szolnoki kénsav-gyárban, három műszakban dolgoztam, mint készülékkezelő ban ismét jelentkeztem Veszprémbe. A vállalat támogatott őszén felvettek. Az egyetemi évek alatt, a szolnoki cégtől havi ösztöndíjat kaptam, és az egyetem elvégzése után nem volt gond, hogy hová menjek dolgozni. Az egyetemen szervetlen kémiai technológiára szakosodtam. Az öt év alatt nem volt egyetlen utóvizsgám sem ban, környezetvédelmi/levegőtisztaság-védelmi szakmérnöki oklevelet szereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Magyar Állami Ösztöndíjjal tanulmányozhattam a belga vegyipar (1981/82) és a svéd vegyipari vállalatok (1989/90) környezetvédelmi munkáit és eredményeit. Munkahelyek: Tiszamenti Vegyiművek, Szolnok ( ); Brenntag Hungária Kft. Budapest ( ). Szakmai tevékenység: vegyipari környezetvédelem; vegyipari termékek kereskedelme. Beosztások: környezetvédelmi osztályvezető; kereskedelmi igazgató. Szakmai irodalmi tevékenység: Számos cikk és publikáció szerzője, a Magyar Hidrológiai Társaság tagja, a Magyar Környezetgazdasági Társaság alapító-tagja voltam. Egy német folyóirat cikke szerint, a glasznoszty és peresztrojka idején, egyik kezdeményezője voltam a hivatalos magyar környezetvédelmi szemlélet reformjának. Az angol nyelv tanítása, és a fordítás, fontos és anyagilag jól jövedelmező része volt az életemnek. Amikor 1982 elején hazajöttem Belgiumból, tanítani és fordítani kezdtem. Hétfőtől péntekig, délután 4-től este 8-ig tanítottam. Voltak olyan éveim, amikor heti 32 órám volt. Az angol tanítását 1998-ban fejeztem be, amikor kineveztek kereskedőnek. Éjszaka és hétvégeken fordítottam. Egyszerre három fordító irodának is dolgoztam, és sohasem tudtam egyiknek sem nemet mondani. A fordításokat és tolmácsolásokat elején hagytam abba, amikor a budapesti-központú vegyipari nagykereskedelmi céghez kerültem. Feleség: Ujvárosi Gabriella (1946); erdőmérnök; vízgazdálkodási szakmérnök. Gyerekek: Gombás Attila (1971), közgazdász. Gombás Máté (1972), gépészmérnök, valamint Pénzügyi és Számviteli Főiskola. Unokák: Gombás Lilla (2002), Gombás Iván (2006) és Gombás Szonja (2006, ikrek). Mondanom sem kell, hogy valamennyien csodálatos emberek. Kedvelt időtöltések: Hegyi túrák magyar tájakon. Alkalmankénti úszás Szolnok-közeli termálfürdő strandokon. Kajakozás és/vagy rafting a környező országok vadvizein. Téli utazások melegebb országokba. (Brazília, Malajzia, Szingapúr.) Hatvan éves voltam, amikor megtanultam snowboardozni, hetven, amikor először átúsztam a Balatont. Húsz év óta minden reggel futok öt kilométert. 18

19 Győrffy Werner 1942-ben születtem Pécsett. Édesapám, Dr. Győrrffy József, vegyészmérnök volt. Édesanyám, Katharina Jaedicke, német volt. Egy elektromérnök tesvérem volt ben költözött a családunk Pétfürdőre ben megnősültem. Feleségem tanárnő. Két gyermekünk van. Lányunk gyermek- és klinikai-szakpszichológus, Sopronba él a családjával. Fiunk, Dr. Győrffy Werner, Szegeden végezte az egyetemet, okleveles vegyész. Németországban dolgozik, mint kvantumkémikus, és családjával ott él. Öt unokánk van. A családunkban már dinasztikus a kémiával, vegyészettel való foglakozás, nagyapám gyógyszerész, édesapám vegyészmérnök volt, én vegyészmérnök vagyok, a fiam pedig vegyész ben fejeztem be a gimnáziumot Székesfehérváron. Jelentkeztem a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, azonban származási előítéletek (osztályidegen X kategória) miatt nem nyertem felvételt. Két évig fizikai munkát végeztem a Péti Nitrogénműveknél, segédmunkásként és betanított munkásként ban eltörölték a származási megkülönböztetést, és felvételt nyertem az egyetemre. Az egyetem első félévétől kezdve az egyetem befejezéséig a Péti Nitrogénművek ösztöndíjasa voltam. Az egyetemet a Szervetlen Technológia ágazaton fejeztem be. Diplomamunkámban az ammónium-nitrát kristályszerkezetével foglalkoztam ban munkába álltam a Péti Nitrogénműveknél között a prototípus Kettősműtrágya üzemben dolgoztam, beosztott mérnökként től az új, modern NPK műtrágya üzemben, majd később az ebből átalakított Pétisó üzemben dolgoztam. Beosztásom között üzemvezető helyettes, között pedig üzemvezető volt ban mentem nyugdíjba. Azóta szerződéses jogviszonyban mind a mai napig dolgozom a Nitrogénműveknél, az új műtrágya üzemekkel kapcsolatos technológiai vonalon ben munkám elismeréseként a Nitrogénművek aranyéremmel tüntetett ki. Munkám során az NP, NPK, AN és MAS műtrágyákkal, folyékony műtrágyák bevezetésével (ammóniakátok, Nitrosol-Ca, Ca-nitrát oldatok), és az új műtrágya üzemek technológiai és energetikai problémáival foglalkoztam. Vegyészmérnöki munkám mellett vegyipari gépész területeken is elmélyedtem (szivattyúk üzemeltetése, hőcserélők, nedves gázmosók, csővezetékek, hűtőtornyok számítása). A centrifugál szivattyúk működtetéséről, gyáron belüli használatra, könyvet írtam, és most van folyamatban, szintén házi használatra, az ammónium-nitrát tulajdonságait összefoglaló könyv megírása. Hobbim a mindent magam csinálok (asztalos, kőműves, vasas munkák). Újabb hobbim, feleségemmel együtt, egy általunk gyűjtött néprajzi gyűjteménnyel berendezett falusi parasztház a Bakonyban, amelynek fenntartását és karbantartását is végzem. Azért a legerősebb hobbimat a vegyészmérnöki számítások jelentik. Az egyetemre visszaemlékezve mondhatom, hogy kiváló tanáraink voltak. A tananyag is megfelelő volt (kivéve, hogy a politikai tantárgyak és az elektronika felesleges volt). Több kellett volna különösen a fizikai kémiából, és az, úgymond vegyipari gépész ismeretekből. A tankönyvek nagy része tartalmilag jó volt, bár még inkább lehetettek volna később is használható szakkönyv jellegűek. Nagyon zavaró volt a tankönyvek igen rossz nyomdatechnikai minősége. 19

20 Horváth Irma Szedő Ferencné Bajánsenyén, az Őrségben születtem január 2-án. Itt töltöttem a gyerekkoromat, és itt jártam általános iskolába. A szentgotthárdi gimnáziumban már megtudtam milyen a kollégista élet, és bár a magyar volt a kedvenc tantárgyam, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen kötöttem ki, ahol az Ásványolaj Tanszéken végeztem. Az egyetem alatt a Komáromi Kőolajipari Vállalat (KKV) tanulmányi ösztöndíjasa voltam, és az egyetem elvégzése után a KKV-nál kezdtem szakmai pályámat, Szőnyben. Itt végigjártam a ranglétrát, és végül, mielőtt eljöttem a vállalattól, az egyik üzemnek lettem a vezetője. Szőny után, kisebb kitérővel, a szakmai pályám a gyógyszeriparban folytatódott. Először az EGIS akkor induló Körmendi gyáregységében dolgoztam, ahol részt vettem a kémiai labor beüzemelésében, elindításában, amelynek később a vezetője lettem. Ezt követően a Péti Nitrogénművekben a műszaki fejlesztési osztályon dolgoztam. Majd Gödöllőre költözve, a Humán Gyógyszergyártó Rt. Csomagolóüzemének vezetője voltam 1989-től, 22 évig. Az üzemben, amely 3 telephelyen (beleértve a vidékieket is), több mint 100 fővel működött, a Humán által gyártott termékek csomagolását, és a külföldről importált gyógyszerek kiszerelését irányítottam. Szakmai elismerésemnek tekintem, hogy a 22 év alatt egyetlen gyógyszervisszahívás sem történt a munkám kapcsán ben papírforma szerint nyugdíjba mentem, de tovább végeztem a munkámat 2008-ig, majd tényleges elköszönésem után két hónappal visszahívtak, és megbíztak egy új üzem teljes körű beindításával. Végül 2011-ben fejeztem be a szakmai pályafutásomat, az akkor már Teva Gyógyszergyárban. Már nyugdíjasként dolgoztam, amikor egy fejvadász cég megkeresett, hogy a szakmai ismereteim alapján egy külföldi cég szeretne felkérni a magyarországi üzemének beüzemelésére, ugyan nem vállaltam, jólesett felkérésük ben férjhez mentem Szedő Ferenc vegyipari gépészmérnökhöz, akivel haláláig, 42 évig éltünk házasságban. Lányunk, Szilvia, jogot végzett, Budapesten él. Nyugdíjasként rejtvényfejtéssel, olvasással, kirándulással töltöm az időmet, és mivel egyik kedvenc tevékenységem a főzés, folyamatosan újabb receptekkel kísérletezem. Az egyetemi évek életem egyik legszebb időszaka volt, az éjszakába nyúló kártyázások, kiruccanások a nemesvámosi csárdába, a moszkvai tanulmányi út, a bakonyi kirándulások és a tájfutás örök élmény marad. Volt egyetemista társaimmal ma is tartom a kapcsolatot. Ők a barátaim és sokukra, úgy érzem, mindig számíthatok. 20

21 Horváth J. Zoltán Zalaegerszegen születtem, katonacsaládban. Apám, születésemkor a fronton, majd hadifogságban volt, és hazatérve újra katonatiszt lett ben B listára került, utána a Zalai Finomítóban gyári munkás lett. Anyám háztartásbeli, bátyám villamosmérnök. A Zrínyi Gimnázium (Zalaegerszeg) befejezése idején még nem tudtam, hogy mi leszek. Tegyey Ági nyitott utat, amikor egy szakkörön elmondta, hogy Ő Veszprémbe készül. Mivel otthon kiderült, hogy ha felvesznek, lehet ösztöndíjat kapni a Zalai Kőolajfinomítótól, ez eldöntötte a pályaválasztást, meg a munkahelyemet is a végzés után. Nagyon élveztem az egyetemi éveket, a sok új barátot, közös programokat, focit vég nélkül, meg egy kis tanulást, amelyben az első év megrázkódtató volt, a kémia-hiányos gimnáziumi képzés nyomán majdnem meghúztak, meg a vastag matematika jegyzetek miatt. Végzés után a Zalai Finomítóban kezdtem dolgozni, mint üzemmérnök, majd technológus. Üzemmérnökként az első feladatom volt egy francia viszkozitásmérő korrelációjának megtalálása a bitumen lágyuláspontjával, amivel elődeim nem bírtak. Én sem váltottam meg vele a világot. Az utána következő évek viszont sok izgalmas feladatot, sikerélményt hoztak a Finomító technológiai üzemeinek tervezési, beruházási, beüzemelési folyamatainak tevőleges, részben irányítói feladatkörében. Közben 1971-ben megnősültem, egy pedagógus família, pedagógus lányát elvéve. 74-ben egy okos fiú, 76- ban egy szép leánygyermek apja lettem. Szakmai pályámban, amellett, hogy szereztem egy környezetvédelmi diplomát Veszprémben, majd egy mérnök-közgazdász diplomát a BME-n, két éves MEO vezetői beosztás után főtechnológus lettem a Finomítóban. Ezen időszakban nemcsak a technológia, hanem a termékfejlesztés is irányításom alá került. Büszkén vallhatom, hogy döntő érdemeket szereztem a hazai modifikált bitumenek kifejlesztésében, gyártásának megvalósításában és útépítésben történő elfogadtatásában. Ez az időszak sok tanulmány, előadás elkészítésével és konferenciákon történő részvétellel járt. Ugyancsak tevékeny részese voltam a korszerű vízszigetelő anyagok gyártásának, osztrák partnerekkel történő magyarországi megvalósításában, a gyár megépítésében, a technológia beüzemelésében, mint a gyár első igazgatója. Idővel a Finomítóban történő őrségváltás nyomán először főmérnök, majd Finomító igazgató lettem. A szakmai pályafutásom sajnos dicstelen véget ért. Ugyanis nem értettem egyet a MOL új vezetésével abban, hogy a nagylengyeli kőolajtermelés visszaesése után szükség van-e a viszonylag korszerűtlen Finomító továbbüzemeltetésére ben megkaptam a felmondásomat. Szakmai téren 2004-től az Igazságügyi Minisztérium szakértői gárdáját erősítem, mint környezetvédelmi igazságügyi szakértő. Ez a munka nem engedi begyöpösödni a nyugdíjas létemet. A foci szenvedélyem máig megmaradt, barátok között rúgjuk a bőrt. Emellett az Egyetemen megismert tájfutást űzöm változatlan szenvedéllyel, és gondozom az apámtól rám maradt szőlőt. A gyerekeim felnőttek, a lányom gyógyszerész, a fiam villamosmérnök. Mindketten házasok és van három szép unokám, két lány (12 és 18 évesek) és egy 6 éves fiú. A nagyszülői feladatoknak a feleségemmel együtt igyekszünk magas szinten megfelelni. Amikor nincs ránk szükség, próbáljuk a világot, gyakori utazgatással, megismerni. 21

22 Dr. Horvátth Márton augusztus 25-én, Budapesten születtem. Édesapám orvos volt. Apai nagyapám jogászként között az Igazságügy Minisztériumban dolgozott, pályafutása végén államtitkár címet kapott. Édesanyám Csordás Ilona. Anyai ágon Csordás (Ulbrich) Rezső nagyapám gépészmérnök volt, egész életében a MÁV-nál dolgozott. Négyen voltunk testvérek. Bátyám és öcsém, két-két év eltéréssel születtek. Ákos bátyám sajnos már meghalt, közgazdász volt. Dani öcsém orvosi műszerészként dolgozott Ajkán, Ágnes húgom könyvrestaurátor volt az Országos Széchényi Könyvtárban (sikerrel foglalkozott a corvinák helyrehozásával) ben házasodtam, feleségem, dr. Ifcsics Márta, szintén vegyészmérnök. Nyugdíjazásáig igazságügyi szakértőként dolgozott az Igazságügyi Minisztérium veszprémi Igazságügyi Szakértői Intézetében. Elismert szakértője a testnedvekből történő alkohol és kábítószer meghatározásnak. Nagy késéssel, 1986-ban született Sarolta lányunk, aki környezetvédelmi szakjogász lett. Két unokám van, Gulyás Olivér és Roland. Az általános iskolát Budapesten végeztem, majd 1962-ben a Budapesti Piarista Általános Gimnáziumban érettségiztem. Egy évig kutatási segéderőként dolgoztam a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben ban felvettek a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. Egyetemi éveim alatt a Fizikai Kémia Tanszéken diákköri munkát végeztem. A Radiokémiai Ágazaton védtem meg diplomadolgozatomat és kaptam 1968-ban vegyészmérnöki oklevelet szeptember 2-tól április 30-ig a Nehézvegyipari Kutató Intézetben dolgoztam. Először a Radiokémiai Osztályon radioaktív izotópokkal analitikai, technológiai, méréstechnikai és növényvédő szer kutatással foglalkoztam februárjától a NEVIKI Korróziós Osztályán folytattam kutatói munkámat ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen doktoráltam. Részt vettem a korróziós szakmérnökök képzésében és a szabványosításban. Az Intézet felszámolása előtt a Korróziós Osztály osztályvezetője voltam. Munkahelyünk megszűnésekor, ben munkatársaimmal létrehoztuk a VEKOR Korrózióvédelmi, Analitikai Kft.-t, és húsz évig ennek ügyvezetőjeként is tevékenykedtem. Kutatói tapasztalatomat a kémia egyéb területén is hasznosítottam, igazságügyi szakértőként a nyomozati és bírósági szakban is közreműködtem polgári- és bűnügyek tisztázásában. Mint a Magyar Mérnöki Kamara tagja szerepelek a hivatalos Tervezői, szakértői és építési műszaki ellenőri névjegyzék -ben is. Mindig feladatomnak tekintettem, hogy a megszerzett tudást közkinccsé tegyem. Szakmai előadásokat tartottam, a hazai és külföldi szakfolyóiratokban sok cikkem jelent meg. Korosodva Fémek korróziója és a korrózió elleni védelem módszerei, gyakorlata és Korróziós esettanulmányok címmel megírtam könyveimet (DVD formátumban). Munkásságom elismeréseként 2009-ben én kaptam a Veszprém Város és a Pannon Egyetem által alapított Polinszky díjat, és 2013-ban a Magyar Korróziós Szövetség (Hunkorr) Bácskai Gyula díját. Hosszú évekig kedvenc időtöltésem a sport volt. Öt évfolyamtársammal együtt a Veszprémi Egyetemen megalapítottuk a súlyemelő szakosztályt. A Testnevelési Tanszék egyik tanára, Maxin Imre átcsábított az atlétika szakosztályba. Szakosztályvezető is lettem, sokat tettem azért, hogy Veszprémnek kalapácsvető olimpiai bajnoka, és ma is pezsgő atlétikai élete van. Elvégeztem a Testnevelési Főiskola edzői szakát, 1968-ban atléta edzői oklevelet kaptam. Tíz évig a kutatómunkám mellett edzőként is dolgoztam. Nagy megtiszteltetés ért, amikor év elején régi tanítványaim megkerestek. Szeniorként versenyeznek, és segítségemet kérték. Azóta újból irányítom néhányuk edzését. Kalapácsvető tanítványom korosztályában (60-65 éves nők) Világ és Európa bajnok. A szellemi sportot képviselő Egyetemi Bridzs Körnek is én voltam Veszprémben az alapító elnöke. Húsz évig rendszeresen kosárlabdáztam az öregfiúkkal. A kutatóintézeti csapattal évekig teniszeztem a megyei bajnokságban. Büszke vagyok arra, hogy a Veszprémi Vegyipari Egyetemen végeztem. A kollégiumi lét, a közös tanköri tanulás, a vizsgaidőszakok drukkja, a hajnali tornatermi és a délutáni salakos focizás, a vámosi csárda, és a többi közös program a kisebb társaságokat, de az egész évfolyamot is összeforrasztotta, egy nagy közösséggé érlelte. 22

23 Hunyadi András Budapesten, pontosabban Újpesten élek. Nős vagyok, egy fiam született (1978.). Nyolc éve orvosként kint dolgozik Angliában, az urológiát választotta hivatásul. Legnagyobb sajnálatunkra unokánk még nem született. A családunk hobby tevékenységének fő ismérve az utazások. Gyakran utazunk kölföldre, és elég jól ismerjük a világot (Európa, Ázsia? Dél-Amerika, stb.). A természettudományok bővebb ismerete is lényeges számunkra. A sport életünk főrésze, az utóbbi balesetemet leszámítva. Felbuktam a lépcsőn és kisebb sérülést szenvedtem (könyök és lábtörés). Végzésemtől a gyógyszeriparban dolgozom (Chinoin Gyógyszergyár, EGIS Gyógyszergyár). Jól választottam! 23

24 Huszár János Kecskeméten végeztem iskoláimat az érettségivel bezárólag. Kedvenc tantárgyaim a földrajz és a kémia voltak, amelyek szinte életem meghatározói lettek a későbbiekben. Így kerültem aztán Veszprémbe, ahol olajos lettem, ami igen jó döntésnek bizonyult. Ezekre az évekre mindig szívesen emlékezem vissza. A diploma megszerzése után tele voltam ambícióval, amikor a DKV-hez kerültem, Százhalombattára. Sajnos hiba csúszott az ötéves tervbe, és Dunát lehetett rekeszteni a sok frissen végzett mérnökkel. Főnökeink nem tudtak mit kezdeni velünk. Elvesztegetett 2 év lett belőle. Egy nyugateurópai turistaútra indultam 1970 júliusában, ahol London volt a legtávolabbi állomás. Lekéstem a budapesti repülőjáratot és ott ragadtam. Kéthónapos álláskeresés után egyszerre három ajánlatot kaptam. Egy amerikai tervező intézet (Procon) londoni irodájában kezdtem, s első munkám az AMOCO (később a BP vette meg) Walesben épülő kőolaj finomítójának tervezésében való részvétel volt. Ezután futószalagon jött a többi finomító tervezése Kanadától Ausztráliáig, Szingapúrtól Marokkóig. Három év után a szintén amerikai MW Kellogg londoni irodájához csatlakoztam. Nagyon profi csapat volt, sokat tanultam tőlük. Kollegáim a világ számos országából származtak. Az amerikai Mobil Oil öt mérnököt vett kölcsön tőlük néhány hónapra. Így kerültem 1974-ben Princetonba, New Jerseybe egy szaúdi-arábiai kenőolaj finomító projecthez. Később, 1975-ben Pittsburghben, Pennsylvaniában is dolgoztam petrolkémiai projecteken. Öt éven át állandó alkalmazottként dolgoztam, de 1975-ben függetlenítettem magam és freelance -ként folytattam, szerződéses alapon. Tisztán mérnöki munkát akartam végezni, mivel nem akartam időt vesztegetni vállalati politikával. Diplomámat egy barátom hozta utánam Angliába 1974-ben, de a szilvapálinkás üveg mellé tette, ami eltört. Igazi vegyész diploma lett belőle etilalkoholos közegben, de soha senki nem kérte tőlem. Időközben 1975-ben beadtam az állampolgársági kérelmemet, s 1977-ben lettem brit állampolgár (is). Jelentős év lett 1977, amikor a brit Matthew Hallnál, Londonban az első offshore projecten dolgoztam. Az amerikai Conoco Murchison platformját terveztük az Északi Tengeren. Egy amerikai mérnök csoport jött Tulsa, Oklahomaból, akiktől tanultuk a mesterséget. A második offshore project a brazíliai Enchova platform lett, még Londonban. Egy londoni mérnök csoporttal, 1979 végén, kétéves szerződéssel a brazíliai Petrobras olajvállalathoz mentem Rio de Janeiroba, mint műszaki tanácsadó. Életem két legjobb éve lett, mivel fantasztikus élmény volt az életörömmel teli brazilokkal együtt élni abban a csodálatos fekvésű városban. Hasonló tanácsadói munkát végeztem később Koppenhágában, Dániában. Egy norvég konzultációs cégnél egyedülálló tanulmányt készítettünk az északi-tengeri Troll mező feltárására, öt párhuzamos alaguttal a tengerfenék alatt, mivel 300 méteres vízmélységben határeset volt fix platform tervezése. A következő években főleg olaj- és földgáztermelő vállalatokhoz szerződtem: a német Deminex (Egyiptomban), a BP (Skócia), a Shell (Ománi Szultánság, Hollandia, majd Gabon), ExxonMobil (Indonézia) - mind offshore projecteken. Szakmai pályafutásom egy francia cégnél (Sofresid) fejeződött be Indonéziában, ahol a francia Total társaság földgáz kitermelésével foglalkoztunk. Több mint 10 országban éltem és dolgoztam. Rendkívül stimuláló volt bensőségesen megismerni ezeket az országokat és embereket, tisztán, a média ferdítései nélkül. Sok jó barátra tettem szert. A leghosszabb időt (Anglián kívül) a közép-afrikai őserdőben, Gabonban és Ázsiában, Indonéziában töltöttem. Csaknem 100 országban jártam. Nyugdíjas korban vagyok, de nem kapok nyugdíjat egyik országból sem, mert csak néhány évet töltöttem mindenütt. Nőtlen vagyok. Barátnőim irigyeltek, de egy helyen akartak lehorgonyozni. Indonézia után Magyarországon telepedtem le 2006-ban, és azóta az év egy részét Budapesten, a másik részét Londonban töltöm. Jelenleg is járom a világot, amikor csak tehetem. 24

25 Ihász Balázs március 13-án születtem ban az egyetem elvégzése után az Ajkai Timföldgyárban kezdtem el dolgozni, műszaki fejlesztő munkakörben. Részt vettem a Timföldgyárban bevezetésre kerülő Számítógépes folyamatirányítás munkálataiban. A környezetszennyező higanyos galliumgyártási technológiát kiváltottuk korszerű gallámos technológiára. Közben szakmérnöki vizsgát is tettem 1975-ben. Több újításomat és egy szabadalmamat is bevezették (dor-sori vörösiszap kausztifikálás) ban egy éves kiküldetés keretében Jugoszláviában dolgoztam, az Obrovácon épülő új timföldgyár üzembe helyezését végeztük től a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőséghez kerültem. Itt környezetvédelmi és emissziós-imissziós méréseket végeztünk. Erről a munkahelyről mentem nyugdíjba 2004-ben. Szabadidőmben szívesen horgászom, kertészkedem és kirándulok. Nős vagyok, 2019-ben lesz az aranylakodalmunk. 3 gyermekem és 6 unokám van. 25

26 Istenes Gábor Friss diplomával a zsebemben első dolgom volt megházasodni, diákkori szerelemre került a korona at már egy fürdőszoba nélküli, egyszobás garzonban búcsúztattuk. Ezt követően szép sorban született három gyerekünk, akik a nagyszülők segítségével szépen növekedtek. Szülői segítséggel sikerül egy két és félszobás lakáshoz jutni Óbudán. Itt, ha kicsit szűkösen is, de már elfértünk. A páros években feleségemmel turista-csoportokat vezetve beutaztuk csaknem egész Nyugat-Európát, a páratlan években a gyerekekkel Kelet-Európa déli részeit, telente pedig a síeléssel ismerkedtünk. A nyolcvanas évek végén nyaranta csónaktúrák a hazai folyókon. A gyerekek érettségiznek, egyetemre járnak. Elég sok a külföldi elfoglaltságom, otthon néha érződik az apai szigor hiánya. A kilencvenes évek végén nagy magán-projekt, családi ház építése Szentendrén. Miután kiköltözünk, feleségem csakhamar nyugdíjba megy, rá pár évre én is. A gyerekek szép sorban megházasodnak, jönnek az unokák, nyolcig meg sem állnak. Szüleink egymás után elhunytak, gondozásuk megszervezése nem kis feladat volt. Most már mi lettünk a nagyszülők, a gyerekek és az unokák támogatása a legfontosabb feladatunk. A világjárást nem adtuk fel, csak a sízés lassan kikopott. Egy szerencsétlen motorcsónak baleset okozta belső vérzésre, és az azt követő fertőzésre majdnem rámentem, de kigyógyultam belőle. Mostanság a nyugdíjasok csendes életét éljük. A Magyar Villamos Művek Vegyészeti Szolgálatánál kezdtem dolgozni. Feladataim a hazai erőműpark vízelőkészítési, -kezelési, és vegyészeti, korrózióvédelmi tevékenységeihez kapcsolódtak. Kilenc év után két év az Április 4. Gépipari Műveknél, vízelőkészítő rendszerek ajánlati terveinek elkészítése.1979-től az Erőterv Erőmű- és Hálózattervező Vállalatnál folytattam pályafutásomat. Első feladatom a Paksi Atomerőmű korrózióvédelmi és vízkezelési, hulladékkezelési tervezésének irányítása és koordinálása volt. Ezt követően a magyar erőműrendszer fejlesztését célzó tanulmányok készítésében vettem részt től a hazai energetikai gépgyártás törökországi, egyiptomi, iráni, indiai és bangladesi erőmű tendereken vett részt. Az ehhez szükséges megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésében, az ajánlati munkákban és a mérnökszolgálati tevékenységekben működtem közre. Egy nemzetköz konzorcium által elnyert törökországi erőmű létesítésének generáltervezését és mérnöki feladatait ellátó szervezetet létesítményi főmérnökként vezettem. A legkorszerűbb mérnökirodai szervezési és tervezési módszerek, számítógéppel támogatott eljárások bevezetésével és alkalmazásával nemzetközi szinten is elismert mérnökirodai arculatot sikerült kialakítanom ben megbíztak az Erőterv Környezetvédelmi Irodájának megalapításával és vezetésével. Az Iroda tevékenységének eredményei közé tartozott a villamosenergia-ipari környezeti hatásvizsgálatok hazai módszertanának kidolgozása, valamint célvizsgálati eszközök kifejlesztése és alkalmazása. A világbanki hitel elnyeréséhez szükséges Dunamenti Erőmű G2 bővítés környezeti hatástanulmányát a Világbank külön elismeréssel méltatta, és évi közgyűlésén célszerű mintaként adta ki ben a társaság erőműves ágazatáért felelős műszaki igazgató lettem, 1996-ban pedig vezérigazgató-helyettes. A rendszerváltoztatás éveiben az Erőterv állami vállalatból részvénytársasággá alakult, majd a hazai villamosenergia-ipar privatizációjában részt vevő Fortum finn energia-ipari csoport többségi tulajdonába került. Ettől az időszaktól a társaság létét a megrendelőktől versenyszerű feltételek között elnyerhető megbízások határozták meg. A szűkülő és átalakuló piacon új, a tervező mérnöktől eltérő, vállalkozó mérnöki szolgáltatások bevezetését céloztuk meg. A tulajdonos támogatta az ilyen irányú fejlesztéseket, de egyidejűleg elvárta magyarországi erőmű bővítési projektjeinek maximális támogatását, és a profitabilitás javítását. A többféle szerep és cél meg nem engedhető érdekkonfliktusokkal járt, amelyek kezelése rengeteg energiát igényelt ben a Fortum a magyar piacról való kivonulás, és ezzel együtt az Erőterv eladása mellett döntött. Az új tulajdonos felajánlotta korkedvezményes nyugdíjazásomat, amit elfogadtam, és ezt mind a mai napig nem bántam meg. Az egykori Veszprémi Vegyipari Egyetem kémiai ismereteken túlnyúló oktatási struktúrája, a széleskörű gépészeti, hőtani, elektrotechnikai, folyamattervezési, idegen nyelvi, sőt számítástechnikai ismeretekbe bevezető kurzusai a későbbi átfogó mérnöki gondolkodás bővíthető alapjait teremtették meg. A kollégiumi együttélés önszervező ereje gondolok itt például a stúdiós élet adta lehetőségekre is pedig olyan közösségeket alakított ki, amiknek tagjai 50 év elteltével is szívesen találkoznak, akár évente kétszer is, egy-egy országjáró kirándulás formájában. 26

27 Dr. Kisbán Gábor Végzés után a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán helyezkedtem el. Általános- és szervetlen kémiát, illetve szilikát kémiát tanítottam, négy jegyzetet írtam. Mivel Déri Márta és Halász Aurél professzorok többször voltak nálunk Államvizsga Bizottsági elnökök, velük egyetértésben náluk doktoráltam 1974-ben pernyés cementek témában ben sikeresen felvételiztem levelező aspirantúrára, majd ugyan ezen évben politikai pályára léptem. Pécs város felsőoktatása, iskolai és tudományos élete tartozott hozzám. Ebben az időben alkalmam volt jó néhány országos vezetővel vagy ma már történelmileg is elfogadott személyiséggel találkozni ben, kandidátusi értekezésemet megvédve, átigazoltam a Baranya Megyei Rendőrfőkapitányságra igazságügyi vegyészszakértőnek. Ebben a minőségben a Balatontól délre egyedüli szakértő voltam. Majd osztályvezetőnek neveztek ki, a kiemelt bűncselekmények helyszínelése és a teljes szakértői apparátus tartozott hozzám. A pécsi egyetem fizikusainak segítségével egyedülálló lézeres technikát alkalmaztunk a mikro anyagmaradványok kémiai elemzésére, amivel számos bűnügyet sikerült megoldanunk. Részt vettem a megyén kívül egy szegedi olajfinomítási ügyben, a budapesti négyes bolti sorozatgyilkosság felderítésében, a kaposvári Rippl Rónai képek hamisítási ügyében, összeségében több ezer szakértői véleményt készítettem. Szakmai pályafutásom legsikeresebb és legelismertebb része volt ez az időszak. Két év hosszabbítás után 2004-ben mentem nyugdíjba, de szakértőként 2015-ig dolgoztam. 40 éves házassági évfordulónkat ünnepeltük tavaly, két fiam és mindegyiktől egy-egy unokám van. 27

28 Koleszár Sándor március 14.-én születtem Bűdszentmihályon (ma Tiszavasvári). Az általános iskolát kétévenkénti költözés miatt öt helyen (Pécs, Zalaegerszeg, Miskolc, Aszód, Székesfehérvár) végeztem. A gimnáziumot Székesfehérváron elvégezve előfelvételt nyertem a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. Egy évig a Videotonban dolgoztam rádiószerelőként. Az egyetemen a Székesfehérvári Könnyűfémmű ösztöndíjasa voltam, de a negyedik év után, mivel a cég tervezett fejlesztései elmaradtak, felbontották a szerződésemet ben megnősültem, Bezovics Mária évfolyamtársunkat vettem el. Két fiam született, Sándor (1968), Gábor (1974), mindketten továbbtanultak. Sándor agrármérnök, három gyermekük van, Pákozdon élnek. A legidősebb fiuk a Gödőllői Egyetem elsőéves hallgatója. A lányok gimnáziumba járnak. Gábor Varsó-ban él, logisztikusként dolgozik. Az egyetem elvégzése után a Borsodi Vegyi Kombinátban kezdtem dolgozni különböző kísérleti üzemekben műszakos mérnökként ig a vállalat klóralkáli üzemeiben (Sósav üzem, Klór üzem) voltam üzemvezető ban a Vegyipari Automatizálási Főiskolán dolgoztam tanszéki mérnökként ban az Észak- Magyarországi Regionális Vízművekhez mentem dolgozni. Ivóvíz technológiai csoportvezetőként kezdtem, 1984-ben üzemviteli osztályvezetői megbízást kaptam ben a Kazincbarcikai üzemigazgatóság műszaki vezetőjének, 1987-től üzemigazgatójává neveztek ki. Ebben a munkakörben dolgoztam a 2003-ban bekövetkezett nyugdíjazásomig. Nyugdíjasként szívesen kertészkedek és kirándulok. 28

29 Koloszár József Születés (dátum, hely): március 15.; Lázi (Veszprém megye). Édesapám: Koloszár Iván (foglalkozása: asztalos). Édesanyám: Koloszár Ivánné született Bognár Karolin (négy polgári, foglalkozása: htb.). Négyen vagyunk testvérek. Családi állapot: nőtlen ban Láziból Győrbe költözködtünk, ahol jelenleg is lakom (lakcím: 9025 Győr, Brigád u. 51.). Iskolai végzettségek: Általános iskola ( ) Lázi. Középiskola: Pannonhalmi Szent Benedek Rendi Gimnázium ( ). Egyetem: Veszprémi Vegyipari Egyetem Petrolkémia ágazat ( ), okl. vegyészmérnök. Budapesti Műszaki Egyetem ( ), okl. mérnök-biológus szakmérnök. Munkahelyek: Hűtőipari Vállalat Győri Hűtőház Laboratórium ( ). Győr-Moson-Sopron Megyei Növényvédő Állomás Növényvédőszer-analitikai Laboratórium ( ). Győr-Moson-Sopron Megyei KÖJÁL/ ÁNTSZ/ Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve Laboratóriumi Osztály ( ). A Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT)/ Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH) vizsgáló laboratóriumok akkreditálási eljárásaiban szakértő-, minősítő megbízottként alkalmaz 1997-től. Munkahelyeimen elsősorban műszeres (GC, GC-MS, HPLC, AAS, ICP-OES/MS, stb.) analitikai vizsgálatokkal foglalkoztam től nyugdíjas vagyok. 29

30 Korb Imre Néhány adat és gondolat 1963-tól kezdődően. Az oklevél megszerzése után, még 1968-ban, a Budalakk Festék és Műgyantagyár VI. számú, pusztavámi gyárában kezdetem dolgozni. A gyárat ebben az évben alapították, és minthogy ez lakóhelyemhez (Mór) közel esett, örültem a lehetőségnek. Itt dolgoztam 1968-tól 1979-ig, gyárvezető mérnökként. Rövidesen megnősültem, a házasságban három gyermekem született. E szűkebb családi kör időközben négy unokával gyarapodott től 1989-ig az IKARUSZ Karosszéria- és Járműgyár Móri Gyárában helyezkedtem el fejlesztő mérnökként között alpolgármesterként rövid kirándulás a városi közigazgatásba (nem nekem való) ben visszamentem a régi cégemhez az időközben privatizáción átesett Budalakk Pusztavámi Gyárához, és ott dolgoztam, a végén igazgatóként, a 2004-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásomig. Mellékfoglalkozásként azonban mindvégig a mai napig is végigkísért az orgonaépítés, amit időközben nagyobbik fiam már hivatásszerűen folytat, nagyon eredményesen. A fenti kissé unalmas és száraz felsorolás után amire igazán szívesen emlékezem az as veszprémi időszak kapcsán, azoknak a tanulnivalókhoz nem sok köze van. Hogy mik ezek? Például néhány pillanatkép (amiből persze nagyon sok van, de itt nem férnek el), amik hosszú évek után sem fakultak meg: - nagy kollégiumi gombfocicsaták Windisch Feri (Buckó) és Kisberk Feri között. Úgy játszottak, mintha életbe vágó dolgot művelnének (valahol az is volt). Nem hiszem, hogy a szigorlatot komolyabban vették volna. Kisberk Feri egyébként a kosárlabda csapat oszlopos tagja volt, Buckó pedig legszívesebben opera-áriákat énekelt. Ha Melis György hangja szólt a kis néprádión kersztül, Buckó ettől lelke mélyéig megrendült (mástól sohasem). - Lázár Péter (Bruder) barátommal hosszú időn keresztül csaknem minden nap elmentünk a Várkapu presszóba, egy kávéra és egy oroszkrémre. Hogy miből tellett erre? Mindeketten maszekoltunk valamit. Péter a Veszprémi Városi Zenekarban klarinétozott. Én, a kántorhiányt enyhítendő, gyakran orgonáltam vasárnaponként Móron. Mindezekért szerény tiszteletdíjat kaptunk. Ilyen és ezekhez hasonló, máig élő képek, amikről sok jó emlékem maradt. 30

31 Dr. Kucsma János 1945.június 12-én a Vizsoly község mellett lévő Felsőcéce faluban születtem. Szüleim földműveléssel foglalkoztak. Öten voltunk testvérek. Mária nővérem varrónőként dolgozott, jelenleg nyugodt öregkori éveit éli. Idősebb testvéreim, András (ácsmester volt) és Zoltán (posta igazgatóként dolgozott), már meghaltak. Géza öcsém a MALÉV munkatársaként 22 éven át külképviseleteket vezetett. A társaságból (annak csődje előtt) vezérigazgató helyettesként lépett ki ben kötöttem házasságot. Feleségem Sári Ilona gépésztechnikus. Két lányunk született. Viktória a bankszférában, Georgina az üzleti életben közgazdászként dolgozik. Mindkét ágon 1-1 fiú unokánk van Kozári Jakab és Péter Benedek. Családunk 2015-ben Tiszaújvárosból Solymárra költözött ban a Sárospataki II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban kitűnő eredménnyel érettségiztem. Azonnal felvételt nyertem a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. 4 tanulmányi évet követően rektori engedéllyel- a diploma dolgozatomat az NDK-beli Merseburgi Műszaki Főiskolán készítettem el, védtem meg. A vegyészmérnöki oklevelem 1969-ben a hazai ismételt védés után a VVE-n kaptam kézhez ban a BME-n vegyipari gazdasági mérnöki oklevelet,1983- ban a hőre lágyuló műanyagok előállítása és feldolgozása szakterületen műszaki doktori címet szereztem. Egyetemi éveim alatt a Tiszai Vegyi Kombinát ösztöndíjasa voltam től 1995-ig a TVK-ban dolgoztam. Alkalmazástechnikai mérnökként kezdtem és a vezetői ranglétrán felfelé haladva 1976 tól 1983-ig a Műanyaggyár vezetői munkakörét töltöttem be. Ezen 7 év alatt a gyárban tonna/év új termelő kapacitás került beruházásra. Személyesen részt vettem többek mellett a 16 méter széles agrofólia, a ragasztott talpas szelepes zsák gyártás megvalósításában, a tej tasakos kiszerelésének bevezetésében, a polimer bázisú klisék alkalmazásának elterjesztésében. Fő szereplő voltam a BOPP fólia gyártás hazai meghonosításában is! Eredményes munkám elismeréseként, 1978-ban, állami kitüntetésként a Munka Érdemrend Bronz fokozatát nyertem el és 1991 között a kombinát egészére kiterjedő értékesítési főosztályvezetői munkakört töltöttem be, majd közötti időszakban a TVK kereskedelmi vezérigazgató helyetteseként dolgoztam. Kereskedelmi vezetőként 4 földrész több mint 40 országába utaztam a TVK termékeinek értékesítése során. Gépvásárlással (BOPP), műszaki konzultációkkal és betanulással 12 hetet töltöttem el Japánban. Kereskedelmi vezérigazgató helyettesként javaslatom alapján megvalósításra került a TVK önálló külkereskedelmi tevékenysége ben a TVK-ból történt kilépésemet követően svájci magántőke bevonásával megalapítottuk a Plastchem Kft-t, amelynek magyar oldali tulajdonosa vagyok, és 2015-ig 6 év megszakítással ügyvezetője voltam. A társaság MBT Polymers Hungary Kft néven ma is működi,k és polimerek, valamint, szekunder alapanyagok és feldolgozási segédanyagok forgalmazását végzi. Az operatív tevékenységet társaságomban megszakítva a TVK felkérése alapján ben az osztrák Unterland Flexible Packaging AG vezérigazgatója voltam. Az ausztriai munkavégzésből hazatérve között a Pannonplast RT legnagyobb tagvállalatának a Pannunion Kft-nek az ügyvezető igazgatói munkakörét töltöttem be től a saját résztulajdonú vállalkozásomban, nyugdíjasként dolgozom től tanácsadóként, megtartva tulajdonosi pozíciómat. Jelenlegi közéleti funkcióm: Magyar Műanyagipari Szövetség Felügyelő Bizottság Elnöke. A hazai és nemzetközi fórumokon tartott előadásaim közül kiemelkedik a DE WITT Petrolkémiai Konferencián az USA-beli Hustonban 1995-ben tartott előadásom, amelyben Kelet-Közép Európa petrolkémiai iparának helyzetéről és fejlesztési lehetőségeiről tartottam visszhangot kiváltott értekezést. Ebben privát elképzelésként felvetettem egy kelet-közép európai termék (etilén, propilén) vezeték kiépítésének lehetőségét, ill. szükségességét. Szakmai közleményeim hazai folyóiratokban a hajlékonyfalú műanyag csomagolóanyagok alkalmazásával kapcsolatban jelentek meg. Életemben meghatározó tényező volt a sport szeretete. Tiszaújvárosban a nyolcvanas években a Sportkör Labdarúgó Szakosztályának vezetőségi tagja voltam óta amatőr teniszezőként heti rendszerességgel játszom és tagja vagyok a Tiszaújvárosi Tenisz Klubnak. Kedvenc időtöltésem évtizedek óta a kertészkedés ban és 1967-ben a végzős évfolyam ballagó báli főrendezője voltam. Így kerültem kapcsolatba az ILLÉS együttessel és Koncz Zsuzsával ben és az NDK-beli tanulmányaim befejezését követően 1969-ben az egyetemi ESŐVÁRÓK beat zenekar menedzsereként, a színpadi fellépések szervezésével (üzletkötésekkel), néhány dalszöveggel (saját szerzeményekhez), és színpadi műsorvezetőként segítettem zenei tevékenységüket. 31

32 Lakatos Ildikó Dr. Szépvölgyi Jánosné A diploma megszerzése után házasságot kötöttem évfolyamtársammal, Szépvölgyi Jánossal. Szeptembertől mindketten Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen helyezkedtünk el, a Kísérleti Fizika illetve a Szerves Kémia Tanszékeken. Két év után a veszprémi vívószakosztály hívására visszatértünk Veszprémbe. "Ideiglenesen" a Veszprém Megyei Sütőipari Vállalatnál laborvezetőként helyezkedtem el. Közben Déry Márta professzortól meghívást kaptam a Szilikát Tanszékre, de az Egyetem "illetékesének" beavatkozása miatt a munkahelyváltás meghiúsult. Az "ideiglenes" munkából 25 év lett különböző beosztásokban, utoljára termelési igazgatóként. Ennek a hosszú ideig tartó tevékenységnek a cég privatizációja vetett véget. Házasságunkból két fiú született. János vegyészmérnöknek, Ákos geográfusnak tanult. Mindketten PhD fokozattal rendelkeznek. Két fiamnál négy fiú unokám született. Nyugdíjazásom óta főállású nagymamaként tevékenykedem. 12 év házasság után elváltam, felnőtt korukig fiaimmal, azóta egyedül élek Veszprémben. Legfőbb kedvteléseim az utazás, a színház, a hangverseny, de legfőképpen az olvasás. Nagyszerű dolognak tartom, hogy évente két alkalommal kirándulásokat szervezünk volt évfolyamtársaim jelentős részének részvételével. Remélem ez a hagyomány még hosszú évekig így marad. 32

33 Lázár Péter Család 1944 április 22.-én születtem Budapesten odahaza, a legnagyobb angol-amerikai bombázások idején, mivel édesanyám nem mert korházba menni. Születésemkor a család legjava (nagypapa, nagymama, nagynéni, bábaasszony és ki tudja ki mindenki) jelen volt, kivéve édesapámat, aki abban az időben a Don-kanyarnál múlatta az idejét. Apámat hamarosan eltűntnek nyilvánították és ekkor édesanyám összepakolt minket a nővéremmel, és kimentünk a német nagypapámhoz, aki abban az időben egy osztrák kisfaluban szolgált lelkészként, mivel Hitler kiutasította Németországból, mert nagypapa a Stuttgarti Keresztény Ifjúsági Szervezet főtitkára volt. Hitler sem szívlelte a keresztény szervezeteket ban, mikor apám előkerült a szovjet hadifogságból, édesanyám hazajött velünk, és mindjárt Kistarcsán találtuk magunkat, mert gyanúsak voltunk, hogy hazajöttünk. Apám földrajz-biológia szakon végzett az egyetemi században, ahol katonatiszti képzést is kaptak. A háború és a hadifogság befejeztével apám a Magyar Néphadsereg tisztje lett 1955-ig, amikor leszerelték és attól kezdve feldolgozta magát az uralkodó osztályba, mikor is betanított munkás lett. Édesanyám, aki angol német levelező volt, főfoglalkozású édesanyaként otthon volt velünk és gyönyörű gyerekkort biztosított számunkra. Nővérem a Marx Károly közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát ban megnősültem, és mire diplomát szereztem, lett két gyermekem. Feleségem műszaki könyvtáros és a NEVIKI-ben, később Budapesten a Bányászati kutató Intézetben, majd az OÉTI-ben dolgozott. Fiam programozó és az ERICSSON-nál dolgozik. Lányom három nyelvi diplomával (német, holland, olasz) és három nyelvvizsgával (angol, francia, orosz) a Piarista gimnázium tanára. Hobbim a zene, Veszprémben a Veszprémi Szimfonikus Zenekar tagja voltam, mellette tánczenészként is működtem. Budapesten népzenész voltam és szimfonikus zenekarban is játszottam. Végzettség Veszprémi Vegyipari Egyetem (Ásványolaj és Petrolkémiai szak) Környezetvédelmi szakmérnöki képzés a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, a Miskolci Nehézipari Egyetemen és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen Analitikai mérések minőségbiztosítási szakmérnöki képzés a Veszprémi Vegyipari Egyetemen Munkahelyek Kőolaj és Gázipari Tervező Intézet - tervezőmérnök TAURUS Gumiipari Vállalat technológus TUNGSRAM (később MEV) Félvezető Fejlesztés - csoportvezető Országos Munka és Üzemegészségügyi Intézet (később Országos Kémiai Biztonsági Intézet) Izotóp Laboratórium: csoportvezető Információs Központ: osztályvezető Nyugdíjas Tevékenységi kör Olajipar technológiai tervezési munkák Gumiipar fejlesztési munkák Félvezető technológia kémiai gőzfázisú kristálynövesztés (epitaxia), multi-layer technológia, hibridáramkörök tervezése, galvántechnika fejlesztési munkái Izotóp laboratórium RIA vizsgálatok (szexuálhormon - progeszteron, tesztoszteron, ösztradiol) Információs Központ (osztály) a kémiai biztonsági törvény előírásai által megszabott feladatok 33

34 Légrádi Elemér Tősgyökeres veszprémi lokálpatrióta vagyok, egész életemet itt töltöttem, otthonom, iskoláim, munkahelyeim mind ide kötnek. Több mint 10 éve nyugdíjas vagyok, és ez a nevezetes esemény, az 50 éves egyetemi találkozó, jó ok a visszaemlékezésre, és a mérleg készítésre. Az egyetemi éveim elején, még 1963-ban ösztöndíjas szerződést kötöttem a Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézettel (MÁFKI), így leendő munkahelyem már ekkor adott volt. A végzés után kívánságomnak megfelelő helyre kerültem. Az intézetben a kisebb mértékű alapkutatás mellett főleg alkalmazott és fejlesztő kutatások folytak, elsősorban intermedierek, ipari segéd- és alapanyagok előállítására, környezetvédelmi célra, továbbá olaj- és petrolkémiai melléktermékek hasznosítására, illetve értékesítésére. Fő feladatom volt a külső megbízások alapján végzett intézeti K+F munkához kapcsolódó szerződések előkészítése, az eredmények gyakorlati alkalmazásának elősegítése, megvalósíthatósági tanulmányok, gazdaságossági elemzések készítése. Az ott töltött 25 év alatt a szerény fizetések mellett több kedvezményben is részesültem, például gazdasági mérnöki diploma, nyelvvizsgák (angol, német) megszerzésének elősegítése, lakásépítési támogatás. A MÁFKI felszámolása során 1993-ban új munkahely után kellett néznem. Ebben az időben indult egy, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kezdeményezte program (mikrohitel), a kis- és középvállalkozások segítésére uniós pénzforrásokból. Országos hálózatot hoztak létre a megyei önkormányzatok bevonásával, és megpályáztatták a hitelmenedzseri állást. Veszprém megyében ezt én nyertem el, és csaknem 15 éven át végeztem az ezzel járó feladatokat, hitelpályázatok értékelése, közreműködés a hitelek kihelyezésében, a tőke- és kamattörlesztések nyomon követésében. Munkám során több ezer vállalkozóval kerültem kapcsolatba, és több milliárd Ft kihelyezésében volt részem. Összességében mindkét munkahelyemen bár teljesen más munkát végezve jó kollegiális környezetben dolgozhattam, és eredményesen tevékenykedhettem. Magánéletem alakulása is összefügg szakmai pályámmal. Első munkahelyemen ismertem meg későbbi feleségemet, aki 1973 őszén került a MÁFKI-ba. Egy év múlva összeházasodtunk, és azóta is együtt vagyunk. Lakhatásunkat családi házunk tetőterének beépítésével oldottuk meg. Egy lányunk született 1976 tavaszán, aki sok örömet hozott életünkbe. Jelenleg több diplomás közgazdászként, ugyancsak közgazdász férjével együtt multinacionális cégnél dolgozik Budapesten. Angyalföld kertvárosában építkeztek pár éve, és mivel munkájukban nagyon elfoglaltak különösen a férj így feleségemmel együtt boldogan segítünk két aranyos unokánk (9 éves kislány, 6 éves kisfiú) felügyeletében. Fennmaradó szabadidőmet a házon belüli, a ház körüli munka, sok séta és olvasás tölti ki. Szívesen emlékezem egyetemi éveimre, amelyek alatt a legtöbb évfolyamtársammal jó kapcsolat alakult ki. Várom az ismételt találkozót, ugyanakkor szomorúan gondolok azokra, akik már nincsenek közöttünk. Legtöbb oktatónknak is köszönettel tartozom. Fő érdemük, hogy a tárgyi ismeretek átadásán túl nagy részük volt az ún. mérnöki szemlélet kialakításában. Büszke vagyok arra, hogy a már a mi időnkben is jó nevű egyetem az eltelt években számos, színvonalas oktatást nyújtó karral bővült. Hála Istennek, az adódó problémák, gondok ellenére szerencsés, elégedett embernek tartom magamat. Legtöbb kitűzött célomat sikerült elérni, és ezért az égiek mellett sok köszönet illeti családomat, főként a feleségemet. Ismételten hangsúlyozom, hogy a mögöttem lévő, több mint 73 évben meghatározó volt egyetemi időszakom, és örülök annak, hogy megérhettem a diploma átadásának jubileumi évét. 34

35 Lemke Frigyes 1943 decemberében Szombathelyen születtem, de ez akár Sárváron is történhetett volna. A világrajövetelt követő pár nap után életem első 19 évét ott töltöttem. Igazi Vas megyei gyerek vagyok. Általános- és középiskolai tanulmányaimat Sárváron végeztem. Ekkortájt a városkában egy nagyobb üzem működött, a vegyészethez is kapcsolódó cukorgyár. Ennek életébe alaposan betekinthettem, hisz a gyár kolóniájában laktunk, édesapám egy ideig ott dolgozott, és a szükséges iskolai gyakorlatokat jómagam is ott végeztem. Ez a körülmény nyilván jelentős szerepet játszott pályaválasztásomban. Érettségit követően a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán felvételiztem, s bár a szakmai eredmény megfelelő volt, helyhiány miatt un. előfelvételis lehettem a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Ennek lényege az volt, hogy egy évet lehetőleg fizikai munkával kellett eltölteni. Nagy karriert futottam be, kőműves segéd, majd lakatos segéd, hűtőházi segédmunkás, végül műszaki rajzoló lettem. A következő évben felvételi nélkül kezdhettem egyetemi tanulmányaimat. Az Egyetem balatonkenesei üdülőjében, év közben, jövőbeni társaimmal, többször részt vettünk tudásszintet fenntartó összejöveteleken ban léptem át az egyetem kapuját. Diplomámat az Egyetem Nehézvegyipari Szakán, a Szervetlen kémiai technológiai ágazatán védtem meg 1968-ban. Diplomamunkám témája: Réz-oxi-klorid és nátriumhidroxid egyidejű előállítása elektrolitikus úton. Egyetemi hallgató társaim választása alapján az évfolyam szeniorja lettem év szeptemberében kerültem első, és egyben utolsó munkahelyemre, a Fővárosi Gázművekhez, ahol több mint 37 évet töltöttem. Szerencsés időben érkeztem, mert a vállalat életében a nagy változások kora kezdődött el, ez volt a földgáz szolgáltatására történő teljes átállás, s e programnak elejétől kezdve részese lehettem. A gázvezetékek utcai és házakon belüli vezetékek földgáz szolgáltatására alkalmassá tétele volt a részfeladatom (több mint 1000 km utcai vezetékről és 300 km feletti leágazó vezetékről volt szó), mely a kutató munkában, a hazai és külföldi tapasztalatok összegyűjtésében, mint tervezésben, majd a tényleges munkában, illetve annak koordinálásában való tevékenységet jelentette. A feladatot fejlesztő mérnökként, majd vállalatfejlesztési koordinátorként, végül csoportvezetőként végeztem. A 18 éves program befejezése után a vegyészettől távolabb álló új feladatot kaptam. A budapesti gázhálózat fejlesztésével és rekonstrukciójával kapcsolatos tevékenységet osztályvezető minőségben irányítottam. A középtávú, ill. éves, az igényeket és a szolgáltatás biztonságát eredményező új vezetéképítések, ill. a már meglévő, de javításra szoruló vezetékek cseréjének meghatározása, tervezése, ehhez a pénzügyi források biztosítása volt a feladat. Erre az időszakra esett, hogy lehetőség nyílt gázvezetékek építésére lakossági pénzeszközök bevonásával. Ez a budapesti gázhálózat dinamikus fejlődését hozta magával. Ezzel kapcsolatban a rendszer kidolgozása, szervezése, a lakossággal és a kerületi önkormányzatokkal való együttműködés jelentett többlet feladatot. A vállalathoz beérkező lakossági, kommunális és ipari gázigények műszaki, pénzügyi szempontok alapján történő elbírálása, továbbá a hálózatnyilvántartás, ill. az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatás szintén a tennivalóink közé tartozott. Időközben a vállalat műszaki fejlesztési tevékenységének irányítására is megbízást kaptam, így ezt a feladatot a hálózat fejlesztéssel együtt főosztályvezetőként irányítottam. A következő - és egyben utolsó változás szakmai életemben, amikor a vállalat privatizációját követő szervezetkorszerűsítés után ismét osztályvezetőként végeztem a fenti munkákat úgy, hogy a műszaki fejlesztés helyett a gázvezeték beruházások teljes vertikumát irányítottam. Ami a magánéletemet illeti, ez évben éppen 50 éve élek feleségemmel harmonikus házasságban. Büszke vagyok két gyermekemre, akik rendezett körülmények között, a klasszikus értékeket felvállalva élik életüket. Két unokám egy fiú és egy lány, akik bár kamaszkorban vannak végtelen sok örömöt okoznak és biztosan haladnak a remélem sikeres felnőtté válás útján. 35

36 Marquetant Árpád Mosonmagyaróváron születtem, azóta is sok minden köt szülővárosomhoz, hiszen a veszprémi egyetemi éveket leszámítva mindeddig ebben a városban éltem, és élek ma is. Itt jártam általános és középiskolába. Sokszor elgondolkozom azon, hogy mi terelt a műszaki pálya felé, tekintve, hogy a helyi Kossuth Lajos Gimnázium humán tagozatára jártam. Környezetemben sokak számára meglepetés volt, hogy egy műszaki egyetemre jelentkeztem. Döntésemben valószínűleg közrejátszott az is, hogy a nyári szünetekben középiskolás diákként egy-két hetet már rendszeresen a Timföldgyárban töltöttem, ott, ahol édesapám is dolgozott. A hatalmas tartályok, szivattyúk és különböző vegyipari berendezések látványa, a laboratóriumi eszközök mély benyomást gyakoroltak rám. A Veszprémi Vegyipari Egyetemre egyből felvettek, és kollégista lettem. Mindkét esemény igen nagy változást hozott az életemben. Új tanulási módszereket kellett kialakítanom, hozzá kellet szoknom, hogy szüleimtől távol vagyok, új közösségekbe kellett beilleszkednem. Ugyanakkor kitárult előttem egy másik világ. Nagyon érdekes volt számomra az új tudományokkal való ismerkedés mellett az ország különböző tájairól érkező, hasonló korú és érdeklődésű évfolyamtársak beszédstílusának, véleményének, viselkedésének megismerése is. Az egyetemi évek alatt a gyötrelmes szellemi gyarapodás mellett számos alkalom és lehetőség adódott a lazításra. Többek között szívesen emlékezem vissza az Egyetemi sportcsarnokban rendezett sporteseményekre, a barátokkal a vámosi csárdában töltött időre, egyetemi és színházi rendezvényekre is. Az egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg a tájékozódási futással, évekig az egyetemi szakosztály versenyzője voltam. Jóleső érzéssel gondolok vissza arra is, hogy a Magyaróvári Timföldgyár vállalati ösztöndíjasaként az egyetemi évek alatt nem szorultam anyagilag szüleim támogatására. Szakmai utamat a Magyaróvári Timföld-és Műkorundgyárban (MOTIM) kezdtem, és ott is fejeztem be tól, a timföldgyártás 2002-ben történő leállításáig, a Timföld gyáregységben dolgoztam különböző beosztásokban. Dolgoztam technológus, fejlesztő mérnök, gyáregység vezető pozíciókban is. Ismeretes, hogy a MOTIM a Magyar Alumíniumipari Tröszt (MAT) legrégebbi, de egyben legkisebb timföldgyártó kapacitású gyára volt, de itt a timföldgyári termékbázison egyéb termékek gyártása is folyt (műkorund, kádkő, alumínium-szulfát, vanádium-pentoxid). Ezeknek a termékeknek a gyártása viszont nem kohászati, hanem speciális timföldtermékeket igényelt. Igen érdekes szakmai kihívás volt számomra ezek előállítási technológiájának kidolgozásában való részvétel és 2016 közötti időszakban immár nyugdíjasként a MOTIM Műkorund Kft.-ben dolgoztam marketing vezetőként. Feleségemmel, aki magyar- és énekszakos tanár, egy madrigálkórusban ismerkedtem meg. A közös éneklés révén nagyon közel kerültünk egymáshoz ben házasodtunk össze. Négy gyermekünk született, ketten külföldön élnek, ketten pedig Budapesten. Két fiúunokánk is külföldön él. A családi létszám növekedése miatt többször költöztünk, végül szép családi házat építettünk, ahol minden gyermekünk otthon érezhette magát. Ma már az év nagy részében csak ketten lakjuk feleségemmel és várjuk a ritka pillanatot, amikor újra megtelik a ház. 36

37 Mészáros László Az egész történet az ábrázoló geometriával kezdődött. Mivel egyházi gimnáziumban végeztem a középiskolát, piarista tanáraink bennünket a semleges, műszaki, természettudományos pályák felé tereltek. A humán karok abban az időben tiltva voltak az egyházi iskolákból jövőknek. Az egyetemi jelentkezés előtt kérdezgettem, hogy melyik az a mérnöki pálya, ahol a legkevesebbet kell rajzolni. A vegyészmérnökit ajánlották, igy aztán a VVE-re adtam be a felvételi kérelmet. Az egyetem elvégzése után a százhalombattai Dunai Finomitóhoz kerültem, a Technológiai Főosztályra. Ez a főosztály az akkor még kiépülő finomitó technológiai-beruházási feladataival foglalkozott, itt technológusi feladatkörbe kerültem. A munkakör elsősorban komplex ismereteket igényelt, ami közelebb volt a vegyipari gépészethez, mint a kifejezetten olajipari-petrolkémiai tudáshoz. A finomitó 1969-ben 4 hónapos kiküldetésre adott alkalmat, amelynek keretében az egyik szovjet finomitóban a gázolaj kénmentesitő tanulmányozása volt a feladatunk. A finomitóban 1973-ig dolgoztam, végig technológusi munkakörben. Közben, 1970-ben, egy kétéves amerikai ösztöndijat szereztem a vegyészmérnöki tanulmányok területén, de az akkori Belügyminisztérium nem engedélyezte a kiutazásomat. Magánakciómat büntetendő cselekménynek tekintette, és kb. 10 évig eltiltottak a nem szocialista országokba történő kiutazástól. Ez azért volt számomra kellemetlen, mert egy új munkaterületen, a külkereskedelemben szerettem volna elhelyezkedni, ami hosszabb távon képezte volna pályafutásomat. A finomitó után a műanyagfeldolgozás területére kerültem. Több feldolgozó szövetkezetben, különböző munkakörökben tevékenykedtem, de ezek a munkakörök nem voltak különösebben érdekesek számomra ben, az akkor önálló külkereskedelmi jogot nyert Magyar Aluminiumipari Tröszt kereskedelmi vállalatához, az Alukerhez kerültem, külkereskedelmi üzletkötői feladatkörbe. Itt kerültem szoros kapcsolatba a fémkereskedelemmel, amellyel azóta is foglalkozom. Az alapanyag (tömb és aluhulladék) osztály vezetése lett később a feladatom. Az itt eltöltött idő volt alkalmazotti pályafutásom legjobb időszaka. Pályamódositásra 1991-ben került sor, amikor is megszünt a MAT-nál az alapanyag kereskedelem, amelynek alapja a magyar-szovjet aluminiumipari egyezmény volt. Ennek további évekre történő megkötése a szovjet fél miatt meghiúsult. Ekkor, 1991-ben létrehoztam, kapcsolati tőkémre alapozva, egy fémkereskedelemmel foglalkozó céget, az Intram Kft-t. Tevékenységem első sorban a fémüzletek közvetitése volt, eleinte az aluminium területén, később pedig az acéliparra is kiterjesztettem az üzleteket. Partnereim öntödék, alutömb gyártók, acélművek, fémkereskedő cégek közül kerültek ki, mind belföldön, mind külföldön. Az Intram Kft müködtetése mellett résztulajdonos voltam egy tatabányai cégben, a Metalko Kft-ben, amely ötvözött aluminium tömbök előállitásával foglalkozott. A cég kereskedelmi tevékenységét én láttam el. Az Intram Kft t a mai napig is működtetem, a fent emlitett üzleti tevékenységekkel, természetesen jóval kisebb mértékben. Ezen kívül intenziven foglalkozom értékpapir alapú befektetésekkel is. Ami a magánéletemet illeti, 1975-ben házasodtam meg. Egy lányom és egy fiam van, a lányomnak bölcsész, a fiamnak pedig közgazdasági végzettsége van. Egyelőre családunk nem bővült. Röviden, ez a szakmai és egyéni történetem a diploma megszerzése, 1968 óta. 37

38 Dr. Mihalkó Zoltán nov. 7-én születtem a Hortobágyi Puszta mellyékén lévő nagy faluban, Balmazújvároson. Édesapám Mihalkó Zoltán, a híres balmazújvárosi kalapos család legkisebb fiaként, a családban leghosszabb ideig 70 évig! volt kalapos. Minden nehézség ellenére 70 éven át tartotta a lelket a családi hagyománynak számító szép mesterségben. Édesanyám Molnár Rozália, paraszti családból származván, a ház körüli munkák mellett mindig kötelességtudóan végezte a kalapkészítés befejező műveleteit, a kalapbevarrást is. Édesapámnak ebben a hagyományos családi mesterségben is mindvégig hűséges társa maradt. Az általános iskola első négy osztályát a nyírségi Balkányban, a második négy osztályt pedig 1958-ban Balmazújvároson fejeztem be. A jó tanulmányi eredményeim ellenére, egyéb származásom miatt nem vettek fel a hajdúszoboszlói gimnáziumba. Ezt követően Egerben és Debrecenben is próbálkozva, végül a debreceni Tóth Árpád Fiúgimnázium diákja lettem ben sikeres érettségi után, előfelvételt nyertem a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. A felvételt követő egy éven belül megkezdhettem egyetemi tanulmányaimat e miatt már nem katonának vittek, hanem egy éves vegyipari gyakorlatot kellett szereznem. Helyszínül az Ajkai Timföldgyárat választottam, mivel a timföldgyártásról írott középiskolai dolgozatom országos díjat nyert, és a rendszeres, tudásszinttartó ill. továbbképző egyetemi konzultációk Veszprém közeli helyet tartottak ésszerűnek. Ajkán megismertem a timföldgyártás gyakorlatát és tagja lettem a Tájékozódási Futó Szakosztálynak. A tájékozódási futást egyetemi éveim során is folytattam. Az öt egyetemi évet követően a Tiszai Vegyi Kombinát Festékgyárába kerültem, ahol 25 évig dolgoztam. Az első hét évben a kutatás-fejlesztési szakterületen témavezető mérnökként tevékenykedtem. A bútorlakkoktól kezdve az autófestékekig, a bútoripari pácalapozóktól a korrózió-gátló alapozókig, az autógyártásban alkalmazott alvázvédő, tömítő és zajcsökkentő anyagokig, sokféle terméket és termékcsaládot dolgoztam ki, ez utóbbiaknál szorosan együttműködve a heidelbergi Teroson céggel. Ezt követően egy évig műszaki csoportvezető, öt évig műszaki gyárvezető helyettes munkakörökben dolgoztam, majd tíz évig a Festékgyár gyárvezetője lettem. Időközben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerves kémiai technológiai szakmérnöki szakot is végeztem, majd 1989-ben sikeresen megvédtem doktori diplomámat is. A 25 év utolsó két évében a világ legnagyobb festékgyártó konszernjével, a holland AKZO-NOBEL-lel közösen alapított vegyesvállalat kutatás-fejlesztési igazgatójaként tevékenykedtem. Munkaviszonyom június 30-án szűnt meg. Ugyanezen időponttól az epoxi kémiában jeleskedő német UPPC céggel közös magyar céget (P+M Polimer Kémia Kft. Az epoxi specialista! ) alapítottunk, először debreceni, majd budapesti székhellyel től a Műanyagipari Kutató Intézet soroksári kísérleti üzemét nagy értékű know-how-jával és munkatársaival együtt integráltuk az új cégünkbe. A sikeres működés hatására, az epoxi kémiai termékeket gyártó cégünk gyorsan fejlődött, termékeit elsősorban Németországban, de fokozatosan a világ más országaiban is kezdték megismerni és megszeretni. A cég jelenleg Ipox Chemicals néven továbbra is sikeresen működik ben nyugdíjba mentem, és egyúttal megalapítottam a ZÖLDLAKK Natúrfestékgyártó és Kereskedelmi Kft.-t. Termékválasztékát biolakkok, természetes olajok és viaszok, beltéri és kültéri mészfestékek és egyéb natúrfestékek tették ki. A cég 2015-ben fejezte be működését, ami után bioszőlő művelésre és biobor előállítására tértem át Balatonederics Öreghegyen és Tokajban egyaránt ban Tokajban megalapítottam a Bio Nektárcseppek Kft. -t is december 23-án kötöttem házasságot Nyakas Edit Etelkával, akitől három leányom (Edit Eszter, Zita Viktória, Judit Beatrix) született. Edit Sopronban, Zita Münchenben, Judit Ingolstadban él, jelenleg tőle várjuk a kilencedik unokánkat. A júliusban érkező kislány kaliforniai születésű lesz, mivel három éves kiküldetésük csak ez év őszén jár le. 38

39 Mika György Vegyészmérnökség, egy életen át. A szakma, a hivatás szeretete volt az, ami sok éven át meghatározta életem. Mai - talán bölcsebb fejjel - sok mindent másként látok. Sokkal többre értékelném szeretteimet. Megváltozott az értékrendem, ma gyerekeim, feleségem és unokáim azok, akik igazán fontosak. A Veszprémi Vegyipari Egyetemet tudatosan választottam. Az volt célom, hogy a vegyészmérnökséget megtanuljam és professzionálisan művelhessem. A VVE hallgatójának lenni élvezet és megtiszteltetés volt. Így azon szerencsés emberek közé tartozom, akik sokáig azt művelhették, amit szeretnek : OLAJTERV, tervezőmérnökként egy sor földgáz gyűjtő-előkészítő üzem tervezésében vettem részt. Csak röviden: Algyői D üzem: nyers földgáz-kondenzátum etán-mentesítése vagy stabilizálása egy berendezésben, DD kiegészítve propán-mentesítéssel, sófürdős reboilerrel, EE-D üzem: teljes üzem b.pr.. Művezetés címén részt kellett vennem az új földgázüzemek próbaüzemében is, Szankon, az ideiglenes és végleges földgázüzemben. E munka mellett időről időre dolgoztam a Műegyetem gépészmérnöki karának Hőenergetika Tanszékén, előbb a nagy CO 2 tartalmú földgázok állapotegyenleteit számoltam, majd eredményes pilot üzemet építettünk a rosszul égő kardoskúti gáz szélválasztására. Alacsony hőmérsékletű gőz-folyadék szétválasztással, mely során gázturbinában éghető és a turbinában tömedékelőként használható CO 2 dús frakciót kaptunk. A bizonyított eredmények ellenére az akkori tervgazdaságban teljes közöny fogadta a javaslatot. A gázos termeljen gázt és ne foglakozzon gázturbinás villamos energiatermeléssel! : Aspirantúra, MÁFKI és Gubkin Gázipari és Petrolkémiai Egyetem, Moszkva. Földgáz termodinamikai és áramlástani kísérleteket végeztem. Eleve tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszém, mert nagysebességű áramlásokat kellett előállítani, melyek nem- vagy csak részben modellezhetők és minimum egy földgázkút hozamára van szükség. Sokévi küzdelem volt, mire barátok és feltalálótársak segítségével megteremtettük az első, ipari méretű kísérlet sorozatot, rengeteg meglepetéssel. Módszeres kísérletekkel sikerült megérteni, hogy a Ranque-Hilsch effektus itt csekély, de hihetetlen kisméretű eszköz van a kezünkben, a földgázban lévő gazolin és víz leválasztására. Itt nagyon jól jöttek a VVE szuper iskolái a határrétegekről, a kétfázisú áramlásokról.(halász Aurél és Szolcsányi Pál kiváló tanáraink voltak.) Merőben új, recirkulációs örvényszeparátort dolgoztunk ki, határréteg hámozással, melyet később szabadalmaztattunk, több országban is oltalmat nyerve. Az örvényjelenségre új eljárást alapítottunk, melyre szolgálati szabadalmat kaptunk. Ez kizárta, hogy a megírt és munkahelyi tudományos bizottság előtt is megvédett kandidátusi értekezést, mely az Örvényeffektus és földgázipari alkalmazása címet viselte, közzétegyem. Ezért nem lettem a kémia kandidátusa és nem áll dr. a nevem előtt : újra OLAJTERV. Fejlesztőmérnökként dolgoztam a cég technológia fejlesztési munkáiban és folytattam az örvényszeparátor fejlesztését. Ekkor kapcsolódhattam be abba a fejlesztésbe, mely a nagyenergiájú, CW üzemű mikrohullámú energia segítségével a formációból történő olajtermelés hatékonyság növelését (EOR) célozta. Ennek alapja az volt, hogy megfelelő méret esetén a csővezeték mikrohullámú vezetőként működik. A magmintákon végzett kísérletek eredményesek voltak, de a néhány cm-es behatolási mélység miatt akkor ezt az irányt félretették. E módszer hatékonynak bizonyult palaolaj és kátrány kinyerésére kőzeteiből, a sugárzás mellett elegyedő vagy nem elegyedő kiszorító közeggel. Ez az eljárás is oltalmat kapott és felkeltette a nagy cégek figyelmét. Még sikeresebb volt a földgázhidrát bontása mikrohullámú melegítéssel. Az eljárást és a berendezéseket 4 szabadalom védte. Csővezetékben 10 km távolságból jeget lehetett olvasztani. Beértek az örvényszeparátoros fejlesztések is. Beépült a babócsai, üllési és a Malacky (Szlovákia) földgázüzembe ben a FILTAN Filter Anlagenbau (BRD) megvette a licenceket és a know-howt. E német cég rengeteg időt, energiát, pénzt fektetett be, és megalkotta a nagyipari örvényszeparátort. Vortisep R márkanéven több nagyüzemet épített az NSZK-ban, majd egyet-egyet Angliában és az USA-ban. A 80-as években kidolgoztuk a százhalombattai finomító munkatársaival a tartályparkok párolgási veszteség csökkentésének módját, és a fixtetős tartályok légzéséből származó levegő-benzin keverék hűtését heat-pipe-os hőcserélők segítségével, és egy rektifikáló oszlopban tervezett kondenzációval. A rendszerváltás utáni zűrzavar szétverte az egységes és profi módon vezetett magyar gáz-és olajipart, és padlóra küldte az OLAJTERV-et isd : olajipari magánszféra, üzemanyag termelés, majd PRÍMAGÁZ, jövedéki - és autógáz projektek. Időközben a Miniszterelnöki Hivatalnak energiastratégiai elemzéseket és javaslatokat készítettem. 2002, I.-II.: A Parádkristály Manufaktúra Rt. Parádi Üveggyárának műszaki vezérigazgató helyettese voltam. Magamról: Molnár Irénnek hála, aki jó anyuka és csodálatos nagymama, Zoltán fiam és Klára lányom papája, Tamás és Flóra unokáim nagyapja vagyok. Hobbim: szőlő- és bortermelés, tőzsde. Zárszó: gyúrjunk a gyémánt diplomára! 39

40 Molnár Irén Végzés után Budapestre költöztünk Mika Györggyel (az utolsó egyetemi évben házasodtunk össze) és a MOL tervező intézetében, az OLAJTERV-nél helyezkedtünk el. Én az Irányítástechnikai osztályon dolgoztam és főleg számítástechnikai vonalon tevékenykedtem, matematikai modellezéssel foglalkoztam. Végül is az OLAJTERVen belül több osztályt végigjárva, 2000-ben mentem nyugdíjba. Két gyermekem, a fiam 74-ben, a lányom 75-ben született. Mika Györggyel 1981-ben elváltunk. Ma már két unokám van, 11 illetve 9 évesek. Nagy boldogság velük foglalkozni. A válás után kezdtem el erőteljesebben sportolni. Addig is kajakoztam, télen síeltem. Rendszeresen futni, biciklizni és úszni kezdtem. Az inspirált elsősorban, hogy a vállalatnál, az akkor indult Olimpiai Ötpróbán sokan részt vettek. Végül maraton futás, triatlon és Balaton átúszás lett belőle. Ma is sokat kajakozom, biciklizem, úszom, télen síelek. Gyakran utazom, elsősorban Európában, de voltam Izlandon és Peruban is. Nyáron Kanadába megyek a húgom meglátogatni. 40

41 Nagy Anikó Veréczi Gáborné Az évfolyam egyetlen vörösdiplomása (ha valaki manapság félreértené: minden szigorlat jeles, nincs közepesnél rosszabb jegy és nincs utóvizsga). Nem is tudom, hogy csináltam: kézilabda, vámosi csárdás nótázások, viccmesélések és főleg a Veréczi Gáborral (Gabival) töltött motoros-topolínós, táncolós fehérvári/veszprémi hétvégék. TDK-s (Tudományos Diák Kör) munkásságom folytán az Analitika Tanszéken diplomáztam. Pungor professzor úr 1968-ban hagyta el Egyetemünket, igazi megtiszteltetés volt számomra, hogy meghívott a budapesti csapatába: köszönöm Professzor Úr, de engem egy gyűrű és egy ösztöndíj Székesfehérvárhoz köt. Videoton, Vegyi Labor, frissen beszerzett polarográf a csepegő higanyelektróddal. Gyorsan betanítottam egy ügyes technikust, és érkező első gyermekünk (Gábor) miatt higanymentes munkakört kértem. Vegyi Technológia: műanyag fröccsöntés, galvanizálás, festés, majd a számítógépgyártás beindulásával a nyákgyártás ben megszületett a második fiúnk (Zoló). A vegyi technológiák okán a gyár minden terméke (TV, rádió, számítógép, haditechnika) megjelent nálunk. Kemény munka, fantasztikus munkatársi kapcsolatok a konstruktőrökkel, a beruházások, az anyag- és időnormák kapcsán pedig a közgazdászokkal. Talán egyetlen pártonkívüli osztályvezetőként, 1975/77-ben, beiskoláztak a Marxista Esti Egyetem politikai gazdaságtan szakosítójára, amit egyébként kedveltem, mert kitűnő előadónk és jó fej vezető diplomás tankörtársaim voltak. A záróbanketten a Kandó Főiskola Igazgatója arra biztatott, hogy adjam be a pályázatot a frissen kiírt főiskolai adjunktusi állásra. Politikai gazdaságtan az elsőéveseknek, a harmadéveseknek pedig taníthatom a számítógépgyártáshoz kapcsolódó vegyi technológiákat. Beadtamelnyertem. Jó érzés volt, hogy a hét év alatt a hetvenfős évfolyamokkal mindkét tárgynál megtelt az előadó, nem kellett katalógus. Ez alatt elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet, szakdolgozatomat a Videoton középtávú tervezéséből írtam ben, közgazdász főmunkatársként a Videotonhoz visszaigazolva, a külföldi vegyesvállalatok és irodák pénzügyi folyamataiba kapcsolódtam be. A rendszerváltás és a Videoton privatizációja idején a Videoton egyetlen működő gyárának, a CD gyárnak a gazdasági igazgatója voltam. Mérnökként a fröccsöntés, a fémezés, festés (3 sec ciklusidő alatti csúcstechnológiával), közgazdászként a nyugati vállalatoknál szerzett ismeretek és a matek. Innen emeltek ki 1992-ben az új Videoton kontrolling igazgatói posztjára, azzal a feladattal, hogy a CD gyár pénzügyi vezetésében alkalmazott módszerem szerint építsem ki a cégcsoport pénzügyi tervezési és beszámolási rendszerét. Sikerült, működik, az informatikai robbanás még hatékonyabbá tette. Gabi is videotonos volt, villamosmérnökként a fénykorban a haditechnikai elektronika területén dolgozott, hónapokig Indiában és Szíriában is. Gáborunk agrármérnökként végzett, ENSZ munkatársként dolgozik egy klímaváltozással összefüggő projektekben. Zoló fiúnk informatikus, otthonról működteti a vállalkozását, velünk egy faluban, Úrhidán élnek, a nyolc éves kislányukkal. Hobbiként családom unokagyerekeinek okos eszét élesítem, alsóstól a bécsi egyetemistáig, heti gyakorisággal (élőben/on-line) matekot játszunk úgy, hogy ne csak értsék, hanem szeressék is. Lakóautós kempingesként klubos barátainkkal és egyénileg is szeretünk utazgatni. Végül, de messze nem utolsó sorban, kivételes ajándéknak tartjuk a veszprémi diáktársakkal való rendszeres találkozásokat, és kincsként őrizzük a régi barátságot 41

42 Nagy János Mindig irtóztam a fogalmazástól, de hát, ha kell, legyen. Ötven év dióhéjban sorsfordító év volt számomra. Egy igazi baráti közösség szakadt meg. Még most is érzem a bankett után, a tihanyi mólón, a felkelő nap első sugarainál, az utolsó búcsúzkodás szomorúságát. Aztán egy hónap múlva megnősültem, majd idegen városba (Győrbe) költöztünk (két bőrönddel) és munkába álltam. Aztán az évek csak mentek. Mire az aranydiplomát megkapom, túl leszek az aranylakodalmon is. Két gyermekem van. A fiam gyakran nyaralt szüleimnél. A szomszéd kocsis (akkor még volt ilyen státusz) felültette egyszer a bakra, és gyakorlatilag azóta sem szállt le. Lovagol, fogatot hajt, lovat tenyészt, idomít, de főleg etet, itat és almoz, magyarul ganajoz. A leányom szakmabeli, a BME vegyészmérnöki karán végzett, és azóta az Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. hűséges dolgozója. Négy unokám van, kettő-kettő, illetve három fiú egy lány megosztásban. Egészségesek, okosak, szépek és bearanyozzák nagyapjuk idős napjait. Amikor a bearanyozást elmondtam nekik, a legkisebb rákérdezett: Papa azt én hogyan csinálom? A kosárlabdát tovább folytattam, de Győr a kézilabda városa. Így, kezdetben, a megyeiben, aztán NB III-ban, végül a főiskolával NB II-ben fejeztem be. Eközben 1986-ig edzősködtem, és 2015-ig játékvezetőként is működtem. Amikor vége lett az aktív kosárlabdának, vettünk egy nyaralót Badacsonyörsön, egy kis faházat, hozzá meg egy csónakot és horgászbotot. Azóta a Balatonon tavasztól őszig minden szabadidőm a horgászásé. Négy éve társam is akadt. A legnagyobb unokám, mikor nálunk nyaral a szünetben, mindig elkísér, és nem ő akarja abbahagyni a horgászatot, nekem kell hazacsalogatni. Első munkahelyem, a híres Rába Művek, nem fogott meg. Két hónap után egy mezőgazdasági gépgyárban találtam magam. Hat évig maradtam, ami jó volt arra, hogy kiegészítsem gépészeti ismereteimet. Utána, jóval több pénzért, egy szövetkezetben a nyomtatottáramkör-gyártással ismerkedtem meg. Rossz választás volt. Négy év után a győri főiskolára menekültem, ahol igazán szép hat évet töltöttem el, kiváló kollégák, főnökök társaságában. Sajnos nem oktatói, hanem hivatalnoki munkakörben, ezért, és főleg az anyagiak miatt nehéz szívvel visszatértem az iparba. A Győri Vízműveknél helyezkedtem el, ahol nyugdíjig, és még utána őt évig maradtam, köszönhetően annak, hogy beleszerettem a szennyvíztisztításba. Néha büdös, de szép. Visszatekintve ténykedésemre, úgy érzem, nem alkottam maradandót. Mentségemre szolgáljon, soha nem a munkám, hanem a család, a hobbim volt az elsődleges. Amit mégis olykor büszkén emlegetek, hogy sikerült megőrizni Győrben azt a hagyományt, hogy klórozás nélkül is lehet egészséges ivóvizet biztosítani. Bár azt mondják, jó víz és rossz bor nincs, a győri víz jó. Győrött, egy év albérlet, és tíz év házgyári lakás után, immáron 39 éve családi házban lakunk. Nem csekély méretű, egy hold föld tartozik hozzá, tele gyümölcsfával, elöl istállóval, a végében egy kis erdővel. Munkahelyeimen, a főiskola kivételével, mindig reggel hattól délután kettőig dolgoztam, így utána, meg a hétvégéken, jutott idő a kertre. A fák többsége meggy és sárgabarack, a július minden évben a gyümölcsszedésé. Kezdetben minden négyzetmétert megműveltem, de mivel egyre csökken az igény a gyümölcsre, ahogy az én erőm is, hagyom, hogy a természet visszavegye, ami az övé, új fát már nem ültetek. Visszatérve az egyetemre az élményeket napokig lehetne sorolni. A szobatársakkal vívott kártyacsaták, a laborgyakorlatokon, vizsgákon elkövetett bakik, félreértések, csetléseink-botlásaink, tanáraink nevezetes szavai, tettei, mind ott kavarognak az emlékeimben. Számomra a legmeghatározóbbak mégis a kosárlabdával kapcsolatosak. Talán mi a csapat voltunk akkoriban a legtöbbet együtt. És most 15 év óta újra, évente egyszer valamelyik társunknál összejövünk, emlékezünk, nosztalgiázunk, énekelünk és az utolsó két évtől eltekintve játszottunk is. Végezetül, amit feltétlenül ki kell emelnem. Életem során, úgy a hivatali munkámban, mint a magánéletben, ha tanácsra, vagy segítségre volt szükségen, évfolyamtársaimnál mindig baráti segítő kézre találtam. De ugyanígy igaz ez más, Veszprémben végzett társainkra is, és mindezt én is igyekeztem viszonozni. Kérem, hogy ezt az ösztönösen kialakult jó szokást továbbra is őrizzük, és segítsük egymást. 42

43 Németh Irén Árkovits Elemérné óta Ajkán élünk férjemmel, akivel még az egyetemi évek alatt 1966-ban kötöttünk házasságot. Ő ben végzett a Miskolci Nehézipari Egyetem vas- és fémkohászati szakán, és kohómérnökként kezdett dolgozni Ajkán ben műszaki fejlesztési témaként kapta feladatul egy alumínium formaöntöde létesítését, melynek célja volt az Alukohóban dolgozó kohászok feleségeinek munkalehetőséget biztosítani. Ebből a kísérleti üzemből nőtt ki az Ajkai Formaöntöde, aminek privatizációjával jött létre a jelenleg körülbelül 1200 embernek munkát adó francia Le Belier öntöde. Elemér 2008-ban, 71 éves korában ment nyugdíjba. Két lányunk van. Amaryl, aki pszichiáter, Pécsen él és dolgozik. Tamara angol-francia szakos tanár, és 17 éve Németországban él, német férjével. Három kisfiú unokánk van, 13, 10 és 7 évesek. Ők kettős állampolgárok, anyanyelvi szinten beszélnek magyarul is. A távolság ellenére szoros kapcsolatot tartunk. Tavasztól őszig időnk jelentős részét kertészkedéssel töltjük, vegyszerek nélkül nevelünk zöldségeket magunk és családunk örömére. Igazolt tagjai vagyunk egy természetbarát gyalogos túraegyesületnek, mellyel évente túranapot teljesítünk átlag km-es távon. Az egyetem elvégzése után az Ajkai Timföldgyár és Alukohó Központi Kutatólaboratóriumában, a kutatórészlegben kezdtem dolgozni. Később az üzemvitelhez szükséges szilárd és folyékony fázisú anyagok klasszikus kémiai vizsgálatát végző részleg vezetője voltam től műszeres analitikával foglalkoztam. A cég a már meglévő jelentős műszerparkját ekkor egészítette ki egy korszerű, számítógép-vezérelt röntgenspektrométerrel. A készülék, üzembe helyezése után, fokozatosan átvette valamennyi timföldgyári szilárd anyag gyártásközi és végtermék-vizsgálatát, valamint a kohóalumínium- és ötvözetgyártás mintáinak kémiai elemzését. Akkoriban ez a berendezés volt az első - és sokáig az egyetlen - ilyen műszer az országban, ezért iparági tapasztalatok és tanulási lehetőség nélkül nagy kihívást jelentett a feladat megoldása. A cég későbbi privatizációja számos szervezeti változást hozott ugyan, de ez munkám lényegét gyakorlatilag, nyugdíjba vonulásomig, nem érintette. Egyetemi éveimre szívesen gondolok vissza. Nevezetes pozitív élményről nem tudok beszámolni, talán mert harmadik év után férjhez mentem, és ez sok dolgot meghatározott. Egy biztos, az Egyetem jelentős hatással volt az életemre, befolyásolta gondolkodásomat, és segítette problémamegoldó képességemet. 43

44 Otterbein István október 27-én születtem a Baranya megyei Hidor községben, mely olyan apró falu volt, hogy 1950-ben a szomszédos Olaszhoz csatolták. Az őseim között Otterbein mellett Reichl, Mammel, Hoffmann, Hofecker (kettő is), Müller és Weismüller is szerepel, akik kivétel nélkül az 1700-as évek közepe táján tutajon, a Dunán vándoroltak ki Dél-Németország különböző területeiről, és telepedtek le Dél-Dunántúlon. Általános iskolámat Olasz községben végeztem től 1963-ig a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanulója voltam. Mind a 4 évet kollégiumban töltöttem, így a veszprémi Vegyipari Egyetem régi kollégiuma semmiféle meglepetést nem jelentett számomra. Az új kollégium természetesen, már luxus kategóriát jelentett a korábbihoz képest. Mivel alapvetően humán beállítottságú vagyok, a sok műszaki zseni között számomra az egyetem első három éve korántsem volt egy diadalmenet. Mindez különösen a 3. évre volt érvényes. Tekintettel arra, hogy a Zsolnay Porcelángyár ösztöndíjasa voltam, így kézenfekvő volt, hogy egyetemi tanulmányaimat a Szilikát Tanszéken folytassam. A viszonylag sikeres diplomavédés és államvizsga mindenestre nagy megkönnyebbülést jelentett számomra szeptember 12-én léptem munkába a Zsolnay gyárban. Első munkahelyem az Ellenállástest üzem, mely nem volt ismeretlen számomra, hiszen ott készítettem el a diplomamunkámat. A gyakornoki időszakot követően technológusi munkakörben tevékenykedtem 73-ig ban kineveztek az Ellenállástest üzem vezetőjévé, mely beosztást 1976-ig töltöttem be nyarán a gyár termelési vezetője, majd 1982-ben termelési főmérnöke lettem. Ebben az időszakban a Zsolnay Porcelángyár létszáma fő volt ben a Zsolnay korábbi igazgatója, 24 év után, nyugdíjba ment. Az igazgatói posztra kiírt pályázatra én is jelentkeztem, melyet el is nyertem. Ebben a beosztásban 5 évig tevékenykedtem, az Rt-vé átalakulást követően vezérigazgatóként. Vezérigazgatói tevékenységem legnagyobb eredményének azt tartottam, hogy a rendszerváltozást követő rendkívül instabil piaci helyzetben a Zsolnay talpon maradt, és még 1994 végén is mintegy 1200 főnek adott munkát végén a lejáró szerződésemet nem hosszabbították meg, így 1995-től kezdetben az edény és díszmű gyártás gyáregység vezetőjeként, 2001-től pedig a gyár minőségügyi vezetőjeként tevékenykedtem 2006-ig januárjában nyugdíjba mentem és nyugdíjasként dolgoztam a korábbi munkakörömben, május 31-ig. Néhány hónap híján 38 évet dolgoztam első és egyetlen munkahelyemen. A családi életemet illetően 1972-ben állt be változás. Ekkor kötöttem házasságot feleségemmel Vogl Erzsébettel, aki azóta is nagy türelemmel és szeretettel viseli el a rigolyáimat. Házasságunkból 2 fiú született, 1973-ban István, 1976-ban pedig László. Mindketten kiváló atléták voltak fiatal korukban. Többször szerepeltek a serdülő illetve ifjúsági válogatottban. Az intenzívebb tanulás helyett, inkább a sportot választották. István víz-gáz-fűtés szerelő vállalkozó, László bútorasztalos vállalkozó. Szakmájukban mindkettő elismert szakembernek számít, ami büszkeséggel tölt el bennünket. Négy unokánk van. Laura 17 éves, öccse Kristóf 14 éves, unokatestvérük Gergő 15 éves, valamennyien gimnáziumban járnak és sportolnak. Laura atlétikában jeleskedik, hétpróbában korosztályos válogatott ben diákolimpiai bajnok lett ötpróbában. Kristóf a PMFC U15-ös focicsapatának tagjaként a korosztályos élvonalban szerepel. Gergő jelenleg sporttagozatos gimnáziumba jár, számtalan sportággal foglalkozik párhuzamosan, fő kedvence a hegyi kerékpározás és a sízés. Negyedik unokánk Áron, aki Laura és Kristóf öccse, jelenleg 3 éves. Róla röviden csak annyit, Ő a család kedvence. A nyugdíjas éveim alatt a teendőim annyira megszaporodtak, hogy néha alig érek oda egyik helyről a másikra. A zeneiskolában és az edzőpályákon egyaránt megfordulok, mint szállító, így néha alig marad időm a szőlőművelésre. Továbbra is megrögzött PMFC szurkoló vagyok, és ettől az sem tántorított el, hogy az NB1-ből egyenesen a Megyei I. osztályban találtuk magunkat. Reményeim szerint hamarosan újra az NB1-ben fogunk szerepelni. 44

45 Őri István áprils 16-án születtem, Veszprémben. Apám, Őri István gyermeként Tolna megyéből került Veszprémbe, ahol pincérként majd a megalakuló megyei Vendéglátó Vállalatnál üzletvezetőként, majd igazkatóként dolgozott 1962-ig, haláláig. Anyám Vígh Rozália régi veszprémi családból származott, pénztárosként dolgozott. Az általános iskolát között, a középiskolát közt végeztem Veszprémben ben érettségiztem a Veszprémi Lovassy László Gimnázium tanulójaként. Éretségi után meghalt apám, ezért egy évre a MÁFKI-ban helyezkedtem el laborásnak, közben leérettségizett a hugom ban felvettek a Veszprémi Nehézvegyipari Egyetemre, ahol 1968-ban a szervetlen kémia technológia ágazaton diplomáztam. Végzés után a Péti Nitrogénműveknél kezdtem el dolgozni, hét évfolyamtársammal együtt. Engem a savüzembe helyztek üzemmérnöknek, majd 1970-ben a Termelési Főosztályra kerültem üzemcsoport referensnek szeptemberében az akkor induló kettős műtrágya üzembe kerültem szakványvezető mérnöknek, majd novemberben megbizott üzemvezetőnek neveztek ki áprilisában az üzemvezetői megbizatásomat véglegesítették, itt dolgoztam január 1-ig, közben február 1-től a Péti első üzem vezetését is rám bízták, a meglévő munkaköröm mellett tól a Beruházási Igazgatóságra helyeztek át, létesítményvezető főmérnöknek. Itt a meglévő karbamid üzem 100%-os kacitásbövítését kellett vezetnem junisában ezzel végeztem, és ebben az évben átmentem dolgozni az Almásfüzitői Timföldgyárba beruházónak. Sajnos a tervezett beruházás elmaradt, ekkor a gyár jobb megismerése érdekében három hónapig műszakos diszpécserként dolgoztam, majd május 15-től a Kikeverő üzem üzemvezetői teendőinek ellátásával bíztak meg. Itt a normál üzemvezetői munkám melett a szakaszos technológia folyamatossá alakítását is el kellett végezni. A beruházás befejeződésével gyáregységvezetőnek neveztek ki, és ebben munkakörben dolgoztam 1992-ig. Ekkor már jelentkeztek a problémák a kifogyó minőségi bauxit miatt, és új igazgató lett, így Tatára a Kemobil RT-hez mentem át dolgozni, labor- és fejlesztésvezetőnek. Egy év múlva főmérnökként dolgoztam től az akkor Magyarországra települő Rekitt Benckiser Kft nagyon sok háztartásvegyipari bérmunkát adott a cégnek, majd 2002-ben vásárolt Tatabányán saját telephelyet. Akkor átmentem hozzájuk műszaki tanácsadónak, 2004-ben innen mentem nyugdíjba, azonban még 3 évig tovább dolgoztam. A cég közben Oroszországban épített új céget, és azokat a munkákat, amit én végeztem, szintén áthelyezte. Munkáim során, Péten, az osztrákoktól megvásárolt platina katalizátor visszanyerő technológia betanulását és itthoni beüzemelését végeztem. A kettősműtrágya üzemnél sok probléma adodott. Magyar kísérletek (NEVIKI) és magyar tervezés (VEGYTERV) alapján épült, de mivel a félüzemi kisérletek elmaradtak, rengeteg probléma jelentkezett az üzembe helyezés során, ami rendkivül sok feladatot adott az ott dolgozóknak. Ebben az üzemben kezdtük el gyártani a saját fejlesztésű, első folyékony nitrogénműtrágyát, aminek kifejlesztésében, üzemi megvalósításában részt vettem. Almásfüzitőn az üzem folyamatossá tétele mellett a kapacitásbővítés és a timföld szemcseméretének növelése jelentette a legtöbbb munkát, valamint a különleges timföldek, megfelelő szemcsemeretű és minőségü timföldek gyártása adott feladatot. Tatabányán a cég külföldi (londoni, velencei) laborjaiban kikisérletezett, különböző háztartásvegyipari anyagok üzemi gyártásának megvalósítása jelentette a munkámat. Péten több újítás és szolgálati találmány munkáiban vettem részt, amiért kiváló újitó kitüntetést kaptam, valamint két alkalommal voltam közép és felsővezetői tanfolyamon a NIM oktatási központjában. Almásfüzitőn a Controlling egy hónapos vezetői tanfolyamot, illetve 1 hónapos bentlakásos felsővezetői, amerikai előadók által tartott tanfolyamot végeztem el ben elvégeztem a Magyarországban elöször induló, GTE által szervezett, Menedzser Akadémiát, ahol menedzseri diplomát kaptam. Itt is több újítás és szolgálati találmány kidolgozásában vettem részt októberében feleségül vettem évfolyamtársnőmet, Hertelendi Ágotát. Házasságunk alatt született Ágóta (1969. közgazdász) és Gabriella (1972. bölcsödei dolgozó). Sajnos csak egy unoka született, Viktor (1999). Házasságunk 1984-ben megszakadt ben élettársi kapcsolatot létesítettem, amiből egy gyermek született, István (1985), aki számítástechnikával foglalkozik. 45

46 Dr. Örkényi Géza Az egyetem elvégzése után a RÁBA Motorgyárban, Győrött, 3 évet dolgoztam ben elhagytam a Magyar Hont, és Svájcban telepedtem le. Nem hagytam abba a tanulást, ledoktoráltam. De aztán inkább az emberi kapcsolatok izgattak jobban, és így a marketinggel/eladással foglalkoztam. Persze mindig kerestem a kémiai összefüggéseket a munkámban. Az Alusuisse volt a legnagyobb nemzetközi cég, ahol dolgoztam. Itt többek között alumínium membránt fejlesztettünk, kémiai folyamatokban szétválasztási közegként felhasználni. Az egyik érdekes lehetőség, az alkoholmentes bor előállítása ugyan nem sikerült, de jó lett a melléktermék, a brandy szeszfoka!! A legkisebb cég pedig a saját vállalatom volt, innen mentem nyugdíjba. Az utolsó nagyobb munkám ipari és irodai levegőszűrők eladása volt. Nős vagyok, feleségem Erzsébet, és egy fiunk van, Dávid. Az egyetem elvégzése mellett, Molnár Sándor barátommal együtt, megismertem a világot. Főleg Fűzfő és Almádi térségében mozogtunk, de eljutottunk Lengyelországba is. Többnyire autostoppal közlekedtünk. Az Olaj Tanszék helyett a Szilikát Tanszéket választottuk. Márta néni anyai szeretettel vigyázott ránk. Ez kellett is, mert bizony sok hülyeséget csináltunk. Az egyetemi évekre mindig szívesen gondoltam vissza. Az élethez elindított, volt szakmám, de mintha egy nagy játék lett volna csupán. Jóval később kellett az igazi életet megtanulnom. Nagyon örülök, hogy újra visszajárhatok Magyarországra. Kár, hogy Molnár Sándor barátom már nem élvezheti a nyugdíjas kort velünk! 46

47 Pál Hajnalka Budapesten születtem december 29-én, és Budapesten mentem nyugdíjba december 30-án. Édesapám eredeti foglalkozása banktisztviselő volt. Munkahelye, a Jelzálog Intézet felszámolása után a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű különböző egységeiben volt főkönyvelő. Édesapám és Édesanyám egyaránt közgazdasági főískolát végeztek. Miután édesapámat népgazdasági érdekből ide-oda helyezték, iskolába Borsodnádasdon, Salgótarjánban és Ózdon jártam. Édesanyám háztartásbeli volt. Született egy beteg öcsém, aki 32 éves korában meghalt től a Veszprémi Vegyipari Egyetemen folytattam tanulmányaimat ben a Veszprémi Kórház fertőző Osztályán kötöttem ki, hepatitisz B fertőzés miatt. Tanulmányaimat egy év múlva tudtam folytatni ban a Szilikátkémiai Tanszéken kaptam diplomát. Első munkahelyem a Vasipari Kutató Intézetben volt, laboránsként (fizikai munkás) alkalmaztak. Az Egyetem elvégzése után a Magnezitipari Műveknél dolgoztam kutatómérnökként (végzettsége vegyészmérnök, besorolása üzemmérnök). Az utolsó évben helyettesítettem a MIM Samott gyáregység MEO vezetőjét. Innen a Vasipari Kutató Intézetbe kerültem szintén helyettesíteni három évre. Kutató mérnökként egy kandidátus volt a főnököm. Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam a tűzálló anyagokat, de be kellett látni, hogy Magyarországon ennek a tudásnak nincs jövője. Később felszámolták a Magnezitipari Műveket ban az Üvegipari Művek műszaki osztályára kerültem, ahol a tűzálló vonalról átképeztem magam iparjogvédelmi főelőadóvá. Sajnálatomra mind amagnezitipari Műveket, mind a Vasipari Kutató Intézetet, mind az Üvegipari Műveket felszámolták, így nem csupán munkahelyet, de profilt is kellett váltanom. A maradék időt a Magyar Távirati Iroda Kereskedelmi Osztályán töltöttem. Amikor megszülettem a kőbányai Bajcsy-Zsilinszky Kórház volt ügyeletes, így a születési anyakönyvembe a X. kerületet írták. Első munkám egy laborban volt, úgy hogy munkakönyvemben első besorolásom fizikai állomány. Mellesleg szereztem egy középfokú német nyelvvizsga bizonyítványt, egy gazdasági mérnöki oklevelet és egy felsőfokú iparjogvédelmi szakképzettséget. Nagyon jó tanuló voltam az iskolában, de irtóztam a vértől, így soha sem akartam orvos, vagy ápolónő lenni. A sors iróniája, hogy a betegségek kezdetben a családom révén, később saját jogon elkisértek. Manapság is két könyökmankóval közlekedem. 47

48 Papp Gabriella A Veszprémi Vegyipari Egyetem Radiokémiai Ágazatán végeztem őszén a Borsodi Vegyi Kombinát üzembe helyezés előtt álló Acetilén üzemcsoportjához kerültem, mint technológus, majd az üzemi labor beindításában is részt vettem től öt évig a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalatnál labormérnöki beosztásban dolgoztam. Feladataim közé tartozott a kozmetikai termékek fejlesztésében, vizsgálatában, továbbá a szakterülettel kapcsolatos szabványosításban való közreműködés októberében az Egyesült Vegyiművek Műszaki Fejlesztési Osztályára kerültem, ahol 1989-ig kutató mérnöki beosztásban tevékenykedtem. Főbb témáim: - néhány felületaktív anyag előállítása laboratóriumi és kísérleti üzemi szinten, analitikai vizsgálata, alkalmazási lehetőségeinek feltárása - mosószer receptúrák korszerűsítése - a növényvédőszer iparban alkalmazható felületaktív anyag kombinációk kifejlesztése, mely kedvenc kutatási témám volt as években a növényvédőszer emulgeátorok önálló termékcsoportot alkottak, termelési volumene szépen felfutott (kb.1000 t/év). A szakterületemmel kapcsolatos továbbképzéseken vettem részt Tenzid és intermediergyártó és alkalmazó szakmérnöki szak (BME) - Mérnöktovábbképző tanfolyamok (BME Mérnöki Továbbképző Intézete, Növényvédőszerek formálása, Növényvédőszer engedélyeztetés analitikai követelményei, Növényvédőszerek fizikai kémiája) Fejlesztési munkám eredményeiről különböző konferenciákon rendszeresen beszámoltam (Kolorisztikai Szimpózium 1981., Kémia a mezőgazdaságban vegyészkonferencia 1984., A növényvédőszer formálás aktuális problémái stb.) ben megbíztak a Kísérleti üzem vezetésével. Feladatom volt új termékek és eljárások üzemesítése től év végéig a főtechnológusi teendőket láttam el. Főbb feladataim: - termékek és technológiák műszaki dokumentációinak elkészítése, aktualizálása, nyilvántartása - A termékek veszélyességi besorolása az EU irányelvek szerint - A veszélyes anyagok és készítmények engedélyeztetési dokumentációinak elkészítése - Új létesítmények, beruházások, felújítások munkáiban való közreműködés - Műszaki adatszolgáltatás Az Egyesült Vegyiművek és a Magyar Vegyészeti Múzeum között összekötőként működtem. Tagja vagyok a Magyar Kémikusok Egyesületének től 2002-ig két szakterületen a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara szakértői engedélyével rendelkeztem töl nyugdíjas vagyok. Jelentősebb hobby tevékenységeim az alábbiak: - Évekig egy turistacsoport tagja voltam, sok emlékezetes programban részt vettem. Családi problémák miatt (betegápolás, halálesetek) a túrázást abbahagytam. - Jelenleg két civil egyesületben (kertbarát kör, dalkör) tevékenykedem. Tagja vagyok a kerületünkben működő lengyel-magyar baráti körnek. 48

49 Paragi Antal június 1-jén születtem Szatymazon. Apám kőműves kisiparos volt, anyám Kispál Etelka a háztartásban dolgozott. Hárman voltunk testvérek, a legidősebb, István, építészmérnöki diplomát szerzett, József bátyám motorszerelő szakmát tanult. Az általános iskolát Szatymazon végeztem. Osztályfőnökünk kémia tanár volt nyolcadikban, a kémia órákon bemutatott látványos kísérletek annyira felkeltették érdeklődésemet, hogy elhatároztam, a későbbiekben ebben a témakörben szeretnék továbbtanulni. Az általános iskola után Szegedre jártam, ahol a Ságvári Endre Gyakorló gimnáziumban 1963-ban végeztem. A gimnázium után a Veszprémi Vegyipari Egyetemre nyertem felvételt. Nagyon tetszett nekem ez a város, és a környéke, és utólag visszagondolva, olyan gondtalan öt évet töltöttem ott, amelyre mindig szívesen emlékszem. Emlékezzünk vissza, milyen ellátást kaptunk, nem kellett gondoskodni szállásról, étkezésről, a szabadidő eltöltése ránk volt bízva, és még ösztöndíjat is kaptunk. Négy évig ugyanazokkal a szobatársakkal laktam együtt, így ebben a szűkebb körben is valódi baráti viszony alakult ki közöttünk. Természetesen a vizsgákat sem lehet kihagyni a sorból, akár eredményes, akár eredménytelen volt, hiszen tanulni mentünk Veszprémbe, és hogy megfelelő képesítést, tudást szerezzünk. Oktatóink erről kiváló színvonalon gondoskodtak, és olyan széleskörű műszaki tudás birtokába jutottunk, amely eredményeképp a későbbiekben érvényesülni tudtunk ban a Szervetlen kémiai technológia ágazaton diplomáztam ben megnősültem, feleségem Bálint Mária a kereskedelemben dolgozott ban született Natália lányunk, aki Zalaegerszegen végzett a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, majd Szegeden pénzügyi informatikai diplomát szerzett. Egy unokánk született, Vivien. Az egyetem után visszatértem szűkebb hazámba, pontosabban Hódmezővásárhelyre, ahol az Alföldi Porcelángyárban találtam állást. A vásárhelyi kerámiai hagyományokra alapozva, abban az időben egy kerámiai központ jött létre, szaniter-, edény-, burkolólapgyár létesültek, ahol mintegy fő dolgozott. Először a szanitergyárban dolgoztam, később az épülő csempegyárba kerültem át. A csempegyárat egy olasz cég építette, és így jutottam ki hosszabb tanulmányútra Olaszországba. Későbbiekben is rendszeresen jártam oda, ahol szakmai tudásomat bővítettem, olasz nyelvtudásomat kamatoztattam. A csempegyárban termelésirányítói munkakört töltöttem be között ismét Veszprémbe jártam, ahol a Veszprémi Egyetem keretein belül kerámiai szakképzésen vettem részt, és 1977-ben épületkerámiai szakmérnök diplomát szereztem. A privatizáció éveiben német tulajdonba került a cég, és újabb beruházások következtek, újabb technológiák bevezetésével. Mintegy 30 éves munkaviszony után új területre váltottam, a bátyám által alapított, építőipari részvénytársaságban vállaltam munkát, mint ipari-kereskedelmi igazgató ben nyugdíjba vonultam, de utána még két évig dolgoztam, majd végleg szabad vizekre eveztem. Mint már korábban említettem, Veszprém kedvenc helyeim közé tartozik, szinte minden évben járok azon a vidéken. Nem csak az évfolyamtársakkal tartok kapcsolatot. A kollégiumi hagyományokat folytatva, a péntek esti, heti tarokk partiban hárman vagyunk veszprémiek, akik különböző évfolyamokon végeztek. 49

50 Péchy Csilla Budapesten születtem, április 26-án. 18 évesen, teljesen humán beállítottsággal, egyáltalán nem tudtam, hogy mi akarok lenni, ha "nagy leszek". Aztán családi hatásra a Veszprémi Vegyipari Egyetemen kötöttem ki, amit az óta sem bánok. Szívesen emlékszem vissza az itt eltöltött 5 évre, az izgalmas vizsgákra, üzemgyakorlatokra az Egyesült Izzóban és Százhalombattán, és persze a sok bulizásra, sörözésekre, és nem utolsó sorban itt ismertem meg későbbi férjemet is. Szeretettel gondolok vissza professzorainkra, tanárainkra, akiktől nemcsak szakmát, de valamiféle tartást is kaptunk az életre. Köztudott, hogy a veszprémi Egyetemen végzett hallgatók még évtizedek múltán is milyen jó kapcsolatban vannak egymással, nem beszélve az évfolyamtársakról, akik közül a mai napig is nagyon sok jó barátom van. Diplomámat az Ásványolaj- és Széntechnológiai Tanszéken szereztem, ebből kifolyólag egyenes út vezetett az olajiparba. Az akkori OKGT, később MOL Rt. kutató intézetében a NAKI (Nagynyomású Kisérleti Intézet) műszeres analitikai osztályán kezdtem el dolgozni. Közben elvégeztem a Petrolkémiai szakmérnökit, akkor még ráértem, de az igazat megvallva sem erre sem a "determinánsokra, Tailor sorokra "munkám során sosem volt szükségem. 11 év elteltével, miután az Intézet kiköltözött Szbattára az ÁMEI-be (Ásványolaj, Minőség Ell. Int.) mentem. Na, ide nem kellett volna. Két év után a NAKI Tribológiai Főosztálya következett, ahol a hazai kenőanyagok, ipari olajok üzemkisérleti munkáiban vettem részt. Ezt követte 1987-ben a MOL Kőolajfeldolgozási Főosztálya, későbbi Stratégiai Igazgatóság, ahol munkaköröm a kőolajipari termékek szabványosítása, és egyéb ezzel kapcsolatos teendők ellátása volt től a MOL Marketingkommunikációs Főosztályára vezetet az utam, ahol műszaki kiadványok megjelentetése, kiállítások szervezése, szponzoráció volt a feladatom ben innen mentem nyugdíjba. Mint kiderült, a MOL után is van élet, sőt, azóta minden napom be van osztva. Unokázom, és miután nagy baráti köröm van, síelek, biciklizem, kirándulok, színházba, moziba járok, és sokat utazom a világba. A nyarakat főleg Tihanyban töltöm, és biztos két hetet Erdélyben. Két gyermekem van, Balázs (1973) gépészmérnök, Budapesten él, egy kisfia van, aki a legokosabb, legaranyosabb "férfi", akivel valaha is találkoztam, Ő Barnika (7). Lányom, Emese (1975), közgazdász, családjával San Franciscoban él, ezért sajnos évente csak egyszer találkozom két kis unokámmal, Vilivel (4) és Josieval (3), akik magyar állampolgárok is, tehát van még remény. Férjemtől 2000-ben elváltam. Ha összegezni kellene az elmúlt 50, illetve 73 évet, minden pozitív és negatív történéseivel, elmondhatom, hogy megelégedett vagyok, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen életem volt és van. Kedves évfolyamtársaim, mivel a szigorú Szerkesztő Bizottság csak egy oldalt engedélyezett, a részletekről szóban, bővebben (akit érdekel). 50

51 Dr. Polyák Klára Földiné április 7-én születtem Csongrádon. Édesapám a háború előtt rendőr volt, majd orosz hadifogságba került, ahonnan 1949-ben tért haza. Később földműves lett. Édesanyám háztartásbeli. Az általános iskolai tanulmányaimat követően a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban érettségiztem 1963-ban, és még abban az évben felvételt nyertem a Veszprémi Vegyipari Egyetemre ban mentem férjhez. Férjem, Földi Ferenc, a Balaton Volán dolgozója volt, ma már nyugdíjas. Az egyetemi évek alatt már demonstrátorként dolgoztam az Analitikai Kémia, majd pedig az Általános és Szervetlenkémiai Technológia Tanszéken. Az egyetem elvégzése után, bár az orosházi üveggyárba volt szerződésem, az Analitikai Kémia Tanszéken maradtam. A tanszék munkatársa voltam 29 éven át ben az akkor alakuló Föld- és Környezettudományi Tanszékre kerültem, ahol december 31-ig, nyugdíjba menetelemig dolgoztam ben doktori, 1985-ben pedig kandidátusi fokozatot szereztem. Tevékenységi területem mindvégig az analitikai kémia oktatása, a környezeti minták vizsgálata volt. Mintegy 160 diplomadolgozat témavezetője, doktori és PhD munkák irányítója voltam. Számos publikációban, előadásban foglaltam össze munkám eredményeit. Hosszú évekig vettem részt Magyar Kémikusok Egyesületének, a MTA VEAB-nak, különböző MTA Szakbizottságoknak és a Nemzeti Akkreditáló Testületnek a munkájában. Az egyetemen eltöltött mintegy 41 év alatt nagyon sok külföldi konferencián, tanulmányúton, közös kutatómunkában vettem részt tól kezdődően először 3 évet töltöttem Svájcban, majd pedig a nyugdíjba menetelem után, 2013 végéig, még további három évet tölthettem ott. Az egyetemi évek emlékei, például a fizikai kémiai laborgyakorlatok jegyzőkönyveinek megírása utáni forraltborozás az akkor még létező Szarvas kocsmában Kováts Zoltánnal, és utána séta a Benedek hegyen. Segítség a házépítésben Győrváry Jánoséknak. Az első szilikátos előadáson Déry Márta néni Hajlik a jegenye, pereg a levele első leckéje, a tanulmányi kirándulások hangulata. Tanáraink példamutató élete, munkája meghatározó még ma is számomra. Különösen azért is, mert az egyetem befejezése után még sokáig sokukkal együtt is dolgozhattam, és ezzel rengeteg élménnyel gazdagodhattam. Hálával és köszönettel tartozom nekik. Közülük már kevesen vannak köztünk, de emlékük most is mélyen bennem él. A munka mellett mindig nagyon szerettem a kreatív tevékenységeket. Minden percet kihasználok mind a mai napig. Most már a fő tevékenységem a baráti kapcsolatok ápolása, a háztartás, a kézimunka, a virágok gondozása. 51

52 Prucsi Katalin Furka Elemérné Nagyon örülök, hogy a család az első téma, amelyről beszámolhatok nektek, kedves hajdani évfolyamtársaim. Igazán akkor tudtam kibontakozni és teljes életet élni, amikor előtérbe került a férjem és általam létrehozott (1972) saját kis közösség, majd jöttek a gyerekek ban megszületett Elemér fiam, majd 1976-ban Emese Katalin lányom. Nagyon boldog hat évet töltöttem otthon a gyerekekkel szoros kapcsolatban, azaz GYES-en voltam. Majd keményebb évek jöttek, amikor 1986-ban válás lett a házasság vége, és én vállaltam mindkét gyermekem anyagi és szellemi táplálását. Nem volt egyszerű, de megoldottuk a nagymamák segítségével, és a gyerekek tanulni vágyásának köszönhetően. Két többdiplomás, jó munkahelyi pozícióban levő gyermekem lett, akik boldog saját családot tudhatnak magukénak. Öt szépséges és okos unokám van, akikre szintén nagyon büszke vagyok. Három fiú és két lány 7 és 14 év között. Szerencsére még az unokák tanulásához is tudok segítséget nyújtani, és ez fontos számomra, mert a lelki kapocs erősödését, és a saját észbeli kondícióm megtartását is elősegíthetem ezzel. A világon a legjobb dolog a nagy család, de a tágabb családi, baráti kapcsolatokat is ápolni kell, amíg lehet. Úgy érzem, hogy sok kedves időtöltésem van. Elsősorban a kirándulás. Két turista szakosztály tagja vagyok, heti három alkalommal van lehetőségem túrázni, rövidebb-hosszabb távon. Ezen kívül barátnőmmel a Dél-dunántúli Kéktúra útvonalát járjuk szakaszosan. Már 330 km-t jártunk be. Nagy élmény! Barátnőm gyönyörű foto-füzetekben rögzíti a látottakat. Így most második helyre kerültek a virágok, és az azokkal végzett foglalatosság. Nem túl nagy a kertem, de igyekszem a helyet kihasználva sok-sok növényt telepíteni, lehetőleg magról vagy dugványról szaporítani. Harmadik időtöltésem az olvasás. Főleg a jó krimiket és a technika fejlődésével kapcsolatos olvasmányokat szeretem. Majdnem elfelejtettem a keresztrejtvényt, szudoku-t. Sajnos nagyon rohan az idő, és a nap csak 24 órából áll, és bár nem kell olyan sokat aludni, még így sem jut idő minden kedvencemre, mert lelassultam. A munkahelyemről elég egyszerű a helyzetjelentés, mert egy cégnél dolgoztam több mint harminc évig. A cég neve változott csak, és a cégen belül a beosztásom. Még a kollegáim is nagyjából ugyanazok a nagyszerű emberek voltak. Nagyon összetartó, kiváló szakemberekből álló társaság volt. Nem véletlen, hogy jelenleg is évente egyszer találkozunk és jót beszélgetünk fehér asztal mellett. Ez a cég 1968-ban Ganz Villamossági Művek néven futott. Először a Szigetelőanyag laborban, mint fejlesztő mérnök kaptam feladatokat, majd hamarosan,1973-ban GYES-re mentem, boldog 6 évre. Visszatérésem után 1984-ben diplomáztam a BME Korroziós szakmérnöki szakán, és ezután a cég korroziós szakértője lettem, rengeteg feladattal. Ebben az évben megalakult szigetelőanyaggyártásra és korrozióvédelmi munkákra szakosodott VGMK csoportunk, amelynek egyik vezetője lettem. Sok technológiakészítés és fizikai munka vette kezdetét, nagy lelkesedéssel dolgoztunk. Ekkor dolgoztam ki a tampongalvanizálás technológiáját is, amely az áramvezető alumínium csövek végeinek gazdaságos ezüstözését tette lehetővé. Négy év sikeres munka után meg kellett szüntetni a VGMK-kat ben az olasz Ansaldo Rt. vette meg a céget és kezdte el a belső átalakítást. Ekkor kaptam lehetőséget arra, hogy - a TÜV környezetvédelmi tanfolyamát elvégezve - a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. környezetvédelmi felelőse legyek. A cég budapesti gyárának kitelepítése Tápiószelére - zöldmezős beruházás keretében - több évig tartott. Ez az időszak főleg a tervezők és a hatóságok közötti huza-vona időszaka volt. Végűl felépült, és működőképes lett a három gyáregységből álló vállalat ben nyugdíjba mentem, majd még két évig nyugdíjasként alkalmaztak ben édesanyám betegsége miatt nem folytattam a munkámat ban újra dolgozni kezdtem a lakóhelyem Sztk rendelőjében környezetvédelmi felelősként. Nagyon tetszett az új feladat, de 3 év után nagymamaként kellett helytállnom, és ekkor befejeztem vegyészmérnöki pályafutásomat. Azért még ez nem a vég, hiszen unokáim tanulását tudom segíteni, amennyire tőlem telik. Hála Istennek elégedett ember vagyok. Ugyan nem futottam be különleges karriert, de felneveltem a gyerekeimet, büszke lehetek az unokáim sikereire, és különösebb egészségi problémám sincs. Sok szeretetet kaptam és kapok a környezetemtől, és igyekszem én is viszonozni. 52

53 Rádonyi Gyula Sopron, Sopron, sáros Sopron után egyetemi előfelvételre kárhoztatva veszprémi albérletből jártam át a Nitrokémiához segédmunkásként dolgozni. Nagyon nem szerettem Fűzfőt. Ma is megmosolyogtat, amikor arra gondolok, hogy az egy esztendő alatt a Vegyipar Kiváló Dolgozója lettem. Már az előfelvétel évében fociztam az akkori Veszprémi Haladás Petőfi SE ifi csapatában. Akkor derült ki számomra, hogy egy nem lényegtelen dolgot kihagytam az önéletrajzomból, amivel az előfelvételt is elkerülhettem volna. Egyre nehezebb volt a tanulást összeegyeztetni a labdarúgással, ezért fájdalommal a focit abbahagytam. Aztán persze fociztunk előadások előtt, helyett, után. Remélem, ezt az unokák nem olvassák. A foci kispályás szinten elkísért a es évekig. A negyedik év utáni termelési gyakorlat meghatározta későbbi életemet. Az Ajkai Timföldgyárban ismertem meg későbbi feleségemet. Ő az oka annak, hogy Ajkán ragadtam, és annak is, hogy soha nem lettem timföldes mérnök. Ma már nem bánom. Hat éven keresztül a Timföldgyár által beiskolázott tanulókat oktattam labor és üzemi ismeretekre. Ennek folyományaként szereztem tanári diplomát. Büszke vagyok arra, hogy két tanulóm is első helyet szerzett országos szakmai versenyen. Végül mégis búcsút mondtam az oktatásnak ben kezdtem az akkor újnak számító Ajkai Kórház Központi Laborjában dolgozni. Pár év után megörököltem az osztályvezetést, ami a mai napig is tart. Közben műszeres analitikai szakmérnöki diplomát szereztem Veszprémben. Senki nem kényszerített rá, de a kádercsúszdán 3 évig filozófiát tanultam. Nem lett káder belőlem. Szüleimet, sajnos, már a 80-as években elvesztettem. A családot tekintve is hűséges típus vagyok. Jövőre 50 éves jubileumra készülünk. Két gyermekem van. A lányom évtizede él Németországban. Felsőfokú tanulmányait kint végezte. Neki is két gyermeke van. A lány unokám 13 évesen már két könyv szerzője. A fiú unokám biztosan műszaki ember lesz. A legbüszkébb arra vagyok, hogy mindketten szépen beszélnek magyarul. A fiamnál, aki agrármérnök, a lányunokám a Veszprémi Egyetem másodévese, nem mérnöki szakon. A 18 éves fiú unokám érettségire készül. Néhány Ajkán belüli költözés után, 10 éve Magyarpolányban lakunk, kertes házban. Az Egyetemről azt kell mondanom, hogy az akkori oktatási rendszer számomra a lehető legrosszabb volt. A későbbi diplomáim megszerzése bizonyította, hogy nekem jobb lett volna egy kicsit nagyobb nekifutás a vizsgákhoz, az anyag leülepedése, megemésztése, ami egyébként a hasznosított ismeretek mennyiségét is szolgálta volna. Az egyetemi évek persze csodálatosak voltak. Hosszan tudnám sorolni a történeteket (néhány a mellékletbe került), nem kihagyva persze a kollégiumot sem. Várom a találkozást a régi csibészekkel, a technológia szakosokkal, a szobatársakkal, a sportbarátaimmal, és minden 50 évessel. 53

54 Dr. Rákóczi Ferenc VVE hallgató úgy lettem, hogy Harmath Jenő bácsi, a tanulmányi osztály és a Veszprémi Haladás vezetője megtudta, hogy egy neves budapesti klubban futballozom. Ez, no meg egy, a vártnál kicsit jobban sikerült felvételi vizsga egy előfelvételit és egy laboránsi állást ért az Ásványolaj és Széntechnológia Tanszéken. Ott Schultheiss Zoltán Apóka Adjunktus Úr vett szárnyai alá és megtanított a szisztematikus munkára, hálás köszönet érte. Az egyetem és Veszprém városa gyökeresen megváltoztatta a hozzáállásomat a Világhoz, megszeretette velem a tudományt és a technikát, és ami talán a legfontosabb, megtanított a tiszteletre és az alázatra. Tanáraink közül ki kell emeljem Dr. Péchy László professzor urat, aki mindíg nagy szeretettel figyelte és segítette előre haladásomat. Hogy mit ér a veszprémi vegyészmérnök diploma, azt néhány évvel később Zürichben értettem meg igazán, ahol fizikai kémiából doktoráltam. Bár az olajon végeztem Veszprémben, 1970 után egy percet sem dolgoztam az olajiparban. Hét éves rendszerességgel óriási szakmai kanyarokat kellett vegyek, hogy családomról gondoskodni tudjak. Így azután voltam tanársegéd az egyetemen, fejlesztő vegyész a svájci festékiparban, környezetvédelmi mérnök a közbenső termékek gyártásánál Németországban, majd ipari patikus, ahol gyógyszereket fejlesztettem a svájci állategészségügyi ipar számára, végül egyetemi tanár, ahol gyártástechnológiát és a kémiai reaktortechnikát vezettem be és oktattam, a VVE Vegyipari Müveletek tanszék tanításai alapján. Hogy ez miért sikerülhetett, a válasz: Veszprémből hoztam az intellektuális erőt és a hozzáállást, amit szeretett professzorom, Péchy Laci bácsi foglalt össze utolsó előadásán. Szabadon idézve: az életben csak ¼ rész a szakmai tudás, 75% jut az emberi kapcsolatokra, ezt ne feledjétek! Családi életem inkább viharos volt, mint nyugodt, 1988-ban elváltam. Van három gyermekem és négy unokám, akiket nagyon szeretek, és jó kapcsolatot ápolok velük. Presbiterré választottak egy svájci magyar református gyülekezetben, ezen keresztül sok segítséget tudtunk szervezni és kivitelezni, főleg a felvidéki és a kárpátaljai magyarság megsegítésére. Kilenc éve ismét házas vagyok. Nagy szeretettel gondolok a régi egyetemi évekre, tanárainkra, diáktársainkra, a veszprémi emberekre, akik formáltak, és útravalóval láttak el az életre. Meleg baráti kapcsolat fűz Örkényi Gézához, aki két ponton az életemben nagyon jó tanácsokkal és tettel segített rajtam, valamint a sajnos korán elhúnyt Molnár Sanyihoz, kinek emlékét nagy szeretettel őrizzük. Neki, és azoknak akik már nem lehetnek közöttünk, azt kérem a Mindenhatótól, fogadja be őket országába, és adjon Nekik örök békét. Az Úr áldását kérem mindannyiótokra! Cum Deo Pro Patria et Libertate! 54

55 Reményi János július 29-én születtem Veszprémben. Húgommal ketten vagyunk testvérek. Feleségem, Mária zongoratanár, a Veszprémi Csermák Antal Zeneiskolában tanított. Két gyermekünk, Katalin, Nóra, és három unokánk van. Általános iskolámat Veszprémben, a gimnáziumot pedig a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban végeztem. Az egyetem után a MÁFKI-ban az Olefinkémiai Osztályon helyezkedtem el, mint tudományos munkatárs, majd főmunkatárs. Itt fő munkám a pirolízis folyékony melléktermékeinek szétválasztása és hasznosítása volt, mint alkilezés, oxidáció, nagytisztaságú izobutilén előállítása, a pirolízis nehézgyanta felhasználása petrolkoksz és műszén gyártására. Munkám egy kisebb része a nagy mennyiségben képződő mezőgazdasági melléktermékek (pl. kukoricaszár) továbbfeldolgozása környezetkímélő energetikai és vegyipari hasznosításra. A kutatóintézet ipari jellegéből adódóan, a laboratóriumi eredmények alapján, az Intézet Péti Kísérleti Telepén félüzemi berendezés tervezését és a kísérleteket is el kellett végeznem. Közben évben DAAD ösztöndíjjal az NSzK-beli Karlsruhei Egyetem Engler-Bunte Intézet Petrolkémia és Szerves Kémia Tanszéken voltam tanulmányúton. Kutatási témám a klór-butén folyadékfázisú oxidációja volt. A MÁFKI megszűnése után laboratóriumi tapasztalatom és német nyelvtudásom alapján német és osztrák műszerforgalmazó cégek magyarországi képviseletét láttam el. Veszprémben a Szigeti József utca 3. sz. alatti családi házban lakom, ahova születtem. Mindennapjaimat az unokák programjába való besegítés és a ház körüli tevékenység tölti ki. 55

56 Rodler Győző március 24-én születtem Budapesten. Édesapám 30 éven keresztül, nyugdíjba vonulásáig az OTP Fejér megyei igazgatója volt. Az elmúlt évben töltötte be századik életévét, jó egészségben. Édesanyám a székesfehérvári Teleki Blanka gimnázium latin, német, orosz szakos tanára volt. Két testvérem van. Erzsébet húgom, matematika-fizika szakos középiskolai tanárnő. Házas, egy gyermeke, 2 unokája van. Marietta agrármérnök, agrár-közgazdász, özvegy, 2 gyermeke, 5 unokája van ben házasodtam, feleségem Kedvessy Klára, külkereskedelmi üzemgazdász. Három gyermekem született, Krisztina angol szakos középiskolai tanárnő, Katalin általános iskolai tanító néni, legkisebb leányom Klára pedig 8 gyermekét neveli, főállású anyaként. Összesen 13 unokám van: Bernadett, Bence, Balázs, Theodóra, Máté, Barbara, Lili, Zsófia, Márk, Boglárka, Borbála, Bíborka és Barnabás. A legidősebb 18, a legkisebb 3 éves. Középiskolai tanulmányaimat a székesfehérvári József Attila (korábban és jelenleg Ciszter) Gimnáziumban végeztem, 1962-ben érettségiztem. Utána 1 évig a székesfehérvári Könnyűfémműben dolgoztam üzemi laboránsként, és 1963-ban kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat. Az egyéves laboratóriumi munka nagy hasznomra volt az egyetemi laboratóriumi gyakorlatok során ban a Veszprémi Vegyipari Egyetem Kémiai Technológiai Ágazatán diplomáztam. Egyetemi éveink során nagyon jó volt a kollégiumi élet, jó közösség alakult ki, közösen szórakoztunk, segítettük egymást a tanulásban. Nagyon emlékezetesek voltak az évenkénti gólyabálok, sportbálok, búcsúbálok, évfolyam Mikulásbálok. Nyugdíjas éveinkben is tartjuk a kapcsolatot, évenként 2 alkalommal közös kirándulásokat szervezünk az országban. Az egyetem után, 5 hónapos katonai szolgálatot követően, a székesfehérvári Könnyűfémműben (jelenleg ALCOA KÖFÉM) kezdtem meg vegyészmérnöki tevékenységemet. Az üzemben hatalmas fejlesztés volt, sok szakembert (kohó-, gépész-, vegyészmérnököt, fizikusokat, informatikusokat) szerződtettek. Én a Központi Technológiai Kutató Laboratóriumba kerültem, színképelemzéssel foglalkoztam. Közel 6 évig dolgoztam ebben a munkakörben. Ez idő alatt egyértelművé vált, hogy a létszámtervezés, különösen vegyészmérnökök esetében, túlméretezett volt, semmilyen előrelépési, fejlődési lehetőséget nem láttam. Ezért 1974-ben a váltás mellett döntöttem. A lehetőségeket figyelembe véve irányt váltottam, az élelmiszeriparban helyezkedtem el. Ehhez között a Budapesti Műszaki Egyetem Élelmiszerkémiai és Technológiai Tanszékén kétéves élelmiszerminősítő szakmérnök képzésen vettem részt. Munkahelyemen, a Fejér megyei Gabonaforgalmi Vállalatnál, 10 évig laboratóriumvezetőként, utána minőségellenőrzési osztályvezetőként (malomipari, takarmányipari tevékenység), majd a vállalat privatizálását követően a CERBONA Élelmiszeripari RT-nél minőségirányítási vezetőként tevékenykedtem, malomipari, extrudáló üzemi és tésztagyári területen. A minőségellenőrzési, laborvizsgálati, majd később a korszerű minőségirányítási (ISO, HACCP) rendszerek kialakítása és működtetése komoly fejlődési lehetőséget jelentett. A svéd TECATOR cég referencia laboratóriumaként működtünk, fejlett műszerparkkal. Mi végeztük az ország összes megyei gabonaipari vállalatánál a személyzet betanítását ezen műszerek kezelésére. A Vántus Károly Mezőgazdasági és Élelmiszeripai Szakközépiskolában több esetben tartottam felkérésre óraadóként előadást. Aktívan részt vettem a megyei élelmiszeripari üzemeket összefogó MÉTE szervezet munkájában annak vezetőségi tagjaként. Évente közös szakmai összejöveteleket tartottunk, üzem-látogatásokat, tanulmányi kirándulásokat szerveztünk ban újabb kihívást jelentett számomra a Székesfehérváron megalakult (a CERBONA RThez hasonló profilú) CORNEXI Rt., 3 malomüzemmel, 2 takarmányüzemmel és 1 extrudáló üzemmel Fejér és Tolna megye területén. Ennek minőségirányítási rendszerét kellett felépíteni az alapoktól, így ismét munkahelyet váltottam. Jó döntés volt, sok sikerélménnyel ben a Magyar Malomipar Szolgálatáért kitűntetésben részesültem ben erről a munkahelyemről mentem nyugdíjba, de utána még 2007-ig szaktanácsadóként tevékenykedtem ezen a területen. Azóta családomnak, unokáimnak élek, hobbim a barkácsolás, kertészkedés balatoni nyaralónkban, és nagy kedvelője vagyok a sporteseményeknek. Valamennyi labdajáték érdekel. 56

57 Rozmán József A vegyészmérnöki diploma megszerzése döntően befolyásolta életemet. Eredeti elképzelésemmel ellentétben (családi okok befolyása) hazajöttem Vas megyébe. Azt gondolom, ez a döntés meghatározó volt az ezt követő éveim alakulásában. Hamarosan megismerkedtem a feleségemmel, aki azóta is a társam. Találkozásunk idején már volt egy néhány hónapos kislánya ben kötöttünk házasságot. Közös gyermekünk 1971-ben született, egy fiú, így már két gyermek apjaként éltem napjaimat teljes boldogságban. Időközben felnőtt gyermekeim megházasodtak és három fiú unokával ajándékoztak meg. A munkám mellett a család és a sport szeretete formálta teljessé az életemet. Ez napjainkban is így van, bár a sportolás lassan a háttérbe szorul. Helyette előtérbe került a Magyar Tenger imádata. A Balaton, ahol a nyugdíjas éveimben is, és még aktív dolgozóként is, gyakran és szívesen időzöm a családommal együtt. Kezdetben egy hétvégi házat építettem saját kezűleg, melyet az elmúlt években téli használatra is alkalmassá tettem. Ez teszi lehetővé jelenleg a tartalmas időtöltést, és természetesen elegendő elfoglaltságot is ad. Az egyetem befejezése után augusztus 1-től az Északdunántúli Gázszolgáltató Vállalat szombathelyi üzemegységénél helyezkedtem el. Miután ez teljesen véletlenül, de teljes mértékben összecsengett a diplomamunkámmal, egyre jobban éreztem magam, és talán a rám jellemző kitartással és hűséggel egészen nyugdíjas koromig itt dolgoztam különböző beosztásokban, a ranglétrán szépen felfelé lépdelve. Azt azért meg kell említenem, hogy az aktív életem utolsó 10 évét már egy a cég által alapított Kft. ügyvezetőjeként, Győrben töltöttem, és innen vonultam nyugdíjba május 25-én. Azóta a nyugdíjasok elviselhető, unokákkal, családdal töltött, soha rá nem érős életét élem, Szombathelyen és a Balatonon. Az egyetemi évek, maga az EGYETEM és OKTATÓI, az életem meghatározó tényezői voltak, és maradnak is mindig. Az ott eltöltött 5 év megannyi szép, küzdelmes, nevetős élménnyel ajándékozott meg, melyek a mai nap is elevenen élnek bennem. Akár pozitív (barátságok, csínyek, fejlődés), akár negatív (elhasalás a vizsgán, szigorú professzori tekintetek) az érzés, mindig jó visszaemlékezni, és mesélni róla családnak, barátoknak, ismerősöknek. Remélem, hogy a velem együtt tanuló egykori diáktársaim is szép életet tudhatnak maguk mögött, és még mindig szép évek várnak ránk. Az, hogy egy nívós, valódi tudást adó intézményben küzdöttük el magunkat a hőn áhított diplomáig, közös hátteret adott a mindennapjainkhoz, és bízom benne, hogy mindenki számára jó alapokat adott, csakúgy, mint nekem. 57

58 Ruszbach Árpád Egy álmos alföldi városban születtem, Debrecenben, és szüleimnek köszönhetően abban a csodában volt részem, hogy a Balaton partján, Balatonfűzfőn nőhettem fel. Mindketten a vasútnál dolgoztak, ahol megtalálták hivatásukat. Az általános iskolát szülővárosomban kezdtem el és Balatonfűzfőn fejeztem be. Ezt követően a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat, ahol a kémia szeretete meghatározta a következő 50 évemet. Az érettségit követően nem volt kérdéses számomra a Veszprémi Egyetem, ahol vegyészmérnökként diplomáztam. A környezetvédelem mindig fontos szerepet játszott az életemben, ezért elvégeztem egy környezetvédelmi szakot is. Az inotai Dolokémiánál és Nemesvámos - Kövesgyűrön vegyészmérnökként eltöltött évek alatt olyan jelentős tapasztalatokat szereztem, melyek arra motiváltak, hogy a saját vállalkozásomban kamatoztassam ezt a tudást, ezért a 90-es évek elején saját céget alapítottam. Vállalkozásomnak két alappillére volt. Saját receptúrákat fejlesztettem ki laboromban, és ezek alapján gyártottam autóápolási termékeket nagyvállalatoknak. A másik profilom az építőipar egy szegmensére, a lábazati vakolatok gyártására koncentrálódott. Ez olyan sikeres volt, hogy egy nagy osztrák céggel tudtam hosszú távú együttműködési szerződést kötni. Cégem a mai napig prosperál, igaz már más tevékenységi körrel, az irányítást 2017-ben átadtam lányaimnak. Mindeközben 1971-ben megnősültem és két csodálatos lánygyermek édesapja lehetek. Lányaim örökölték tőlem a világra nyitott szemléletmódomat, jól tanultak és középiskola után diplomát is szereztek. Egyelőre egy unokával ajándékoztak meg, aki bearanyozza mindennapjaimat. A Balaton partján mi más lehetett volna a hobbim, mint a vitorlázás. Egyetemi éveim végéig versenyszerűen űztem ezt a sportot és szép sikereket értem el. Azért, hogy a tél se teljen sport nélkül, vívással egészítettem ki mindennapjaimat, amit nagyon megszerettem. Munka és család mellett már kevesebb időm maradt erre a tevékenységre, de a szerelem mindmáig megmaradt. Felnőtt életemben meghatározó szerepet töltött be a Veszprémi Egyetem, tankörtársaim és a kollégista évek. Hálás vagyok, hogy itt tanulhattam. 58

59 Sadovszky Olga Bánhidiné 50 év! Hihetetlenül gyorsan múlik az idő! 1945-ben születtem Budapesten. Édesapám Sadovszky Ferenc gépészmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult a múlt század elején. A ma már 100 éves indexében híres tanárok, professzorok aláírásai láthatók. A műszaki tudományok engem is érdekeltek. Édesanyám női szabó mester, a kor híres színésznőinek is dolgozott. Budapesten a Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségiztem 1963-ban. A Veszprémi Vegyipari Egyetemre való jelentkezésem ajánlatánál vették észre, hogy nem voltam KISZ tag. Készítettek egy KISZ-könyvet és hozzá egy pozíciót, én voltam az iskola tejfelelőse. Az egyetemi kollégiumban az első évben szűk hálószobákban hatan, nyolcan aludtunk emeletes vaságyakon. Két zuhanyzó volt a folyosó végén. A felső ágy kifeküdt sodronya miatt az alsón, ülő helyzetben nem fértem el. A takaró szürke lópokróc volt, egyesek kaphattak még egyet a téli időszakban a gondnoktól. Az első év nehézségei után a következőben már új kollégiumban tanulhattunk. Amikor egy hétvégén az étkezésében nagyon spórolós udvarlóm meglátogatott, épp ebédelni mentünk a menzára. Csezáre örömmel mondta a lépcsőn: Olga! Itt van 10 ebédjegy, mert jó étvágyad van, hál'istennek! A Veszprémi Vegyipari Egyetem nehézvegyipari szakán, szilikát kémiai ágazaton szereztem vegyészmérnöki oklevelet. Tanulmányaim során a Budapesti Üvegipari Művektől ösztöndíjat kaptam. A cégnél vegyészmérnökként dolgoztam is pár hónapot, ám a végzendő munka nem tetszett. Kiléptem, és az ösztöndíjamat senki sem említette. Megfelelő munkát találtam, a lakhelyemhez közel. A Budalakk soroksári gyárában 1971-ben kezdtem, ahol örömmel dolgoztam 34 évet. A Budalakk lakossági festéket gyártott. Először a poliésztergyártással foglalkoztam. A festéktudományt később Dr. Kovács Lajos Lakk-festék műszaki könyvéből tanultam, a gyakorlati részét pedig kollégámtól, az előttünk 10 évvel Veszprémben végzett Kovács József vegyészmérnöktől. Később már én írtam a termékeink (lakkok és festékek) gyártástechnológiáját. A munkám során további új termékeink születtek. Az ehhez szükséges kérdésekről rendszeresen tárgyaltam bel- és külföldön. Többször részt vettem a VEKOR korróziós konferencián előadóként is, ahol a festékes szakemberekkel a fejlesztés irányáról konzultálhattunk. A Budapesti Műszaki Egyetem korróziós szakán szakmérnöki oklevelet kaptam 1975-ben. Dr. Karl Baer, akinek 3 festékgyára volt Németországban, megvette a festékgyár 40 %-át. A továbbiakban fejlesztő mérnökként dolgoztam. Cégünk, új néven a Trilak-Haering, elsőként gyártott viz hígítású festéket Magyarországon. Az ezután fejlesztett vizes diszperziós beltéri és kültéri falfestékek, lakkok receptje, kísérleti gyártása a munkám során született. A korróziós szakterületen kidolgoztam egy vascsillámos korróziós bevonatrendszert is. Minősége akár ipari célokra is megfelelt, ám cégünk túl drágának találta a festéket, gyártásba nem került. Dr. Karl Baer viszon kérte tőlem, hogy ezt a bevonat-rendszert a saját németországi festékgyárában gyárthassa ben féjhez mentem, 1970-ben született egy lányom, Ildikó. A házasságom 1975-ben válással végződött. A lányom egyedül neveltem. Unokám sajnos már nem lesz. Szabadidőmben kertészkedek és örömmel viselem gondját gyönyörűen virágzó növényeimnek. Szeretek utazni, szép tájakat és boldog embereket látni. Egy ilyen helyen jutott eszembe, itt kellene a téli hónapokat eltölteni. Érdekel a csillagászat, a világegyetem és az űrkutatás felfedezései. Még ma is fiatalnak érzem magam! Jó lenne évesen leélni az életet! Ez a tudósokat is foglalkoztatja, biztosan megoldják ezt a feladatot. Kár, hogy mi már ezt nem élvezhetjük! 59

60 Sandli Mária Pongrácz Györgyné június 11-én születtem Veszprémvarsányban, egy tizenhárom gyerekes család 11. tagjaként. Szüleim mezőgazdasággal, kereskedéssel foglalkoztak. Apám, Sandli Lajos, aki nagyon korán meghalt. Én mindössze 10 éves voltam. Tanulmányaimat Veszprémvarsányban kezdtem. Apám halála után állami gondozásba kerültem. Így az általános iskolát Sopronban folytattam, később Kisújszálláson fejeztem be. Középiskolai tanulmányaimat a veszprémi Kállai Éva Gimnáziumban folytattam. Érettségi után nyertem felvételt az egyetemre. A középiskolás és az egyetemi évek voltak számomra a legszebbek. Sokat kellett tanulni, vizsgázni és utóvizsgázni is néha, de számomra ez nagyon fontos volt. Persze jutott idő szórakozásra is. Az évfolyamunkon szoros barátságok alakultak ki, amik később házasságokhoz vezettek. Én a sok tanulás mellett már középiskolában is, és az egyetemi éveim alatt is, sok felnőttet és gyereket korrepetáltam matematikából, fizikából és kémiából. Még nyugdíjaztatásom után is kb. 10 évig korrepetáltam. Ez számomra kereset kiegészítés is volt, és ezzel könnyebben tudtam megvalósítani álmaimat.1968-ban kaptam meg a diplomámat. A diploma megszerzése után Fűzfőgyártelepen helyezkedtem el, a Nitrokémiánál, ahol 31 évet dolgoztam. Először MEO csoportvezetőként, később az F üzemi labor vezetőjeként, egészen a nyugdíjaztatásomig itt dolgoztam. Nagyon szerettem ezt a munkát, üzemközti elemzéseket, késztermék vizsgálatokat végeztünk ben házasságot kötöttem Pongrácz Györggyel, amely házasságból két fiam született: György és Gábor. Most már 46 éves a György fiam, Gábor pedig 42. Az ő házasságukból négy unokám született, egy fiú és három leány. A férjemmel összesen 28 évet éltünk együtt, és elváltunk. A családdal rengeteget dolgoztunk, telket műveltünk, építkeztünk és természetesen a körülöttünk lévő országokat megismertük. Sokat kirándultunk és utaztunk. Néhány mondatban csak annyit, hogy a Nitrokémiánál megbecsült ember voltam, részt vettem a politikai életben is, és ezt többször el is ismerték. Nyugdíjazásom után kiköltöztünk Sóly szőlőhegybe, ahová hétvégi házat építettünk, 500 négyszögöles telekre, tele gyümölcsfákkal és szőlővel. Természetesen állatokat is tartottam ban aztán a nagyobbik fiam kecsketartással kezdett foglalkozni. Szépen felfejlesztette az állományt. A tejből különféle sajtokat készít. Természetesen a teljes napomat lefoglalja az állatokkal való foglalkozás. Így aztán a város zajától távol élem életem. Szeretem az állatokat és a növényeket is. Talán ennyit magamról. 60

61 Dr. Sárváry András A Veszprémi Vegyipari Egyetem kiválasztásánál lényeges szempont volt, hogy kitűnő középiskolai bizonyítványaim ellenére is úgy éreztem, hogy nem értem a kémiát, a benne zajló folyamatokat. A székesfehérvári Videoton gyár ösztöndíjával kerültem Veszprémbe, az egyetemre és a Vegyész futballcsapatához. Egykori híres edzőnk (Lyka Károly) intelme ma is a fülembe cseng: ilyen korú fiúkat általában 3 dolog érdekli a tanulás, a sport és a lányok. Ebből egyszerre magasabb szinten csak kettő művelhető. Nálam az udvarlás maradt ki, helyette bejött viszont a kártya, ami elég sok időnket elvett. Emlékszem, hogy Márta nénihez hajnali háromkor mentünk vizsgázni a szilikát tanszékre, és addig ultiztunk. A Videoton gyárban kezdtem dolgozni az integrált áramkör fejlesztési osztályon, ahol sok szép eredményt értünk el. Fizetésünk viszont a béka alatt volt (1600 Ft), ezért elején sztrájkot szerveztünk. Mondanom sem kell, hogy idő előtt kitudódott, engem 1,5 év után kirúgtak a gyárból. Szerencsére a Hűtőház vegyészmérnököt keresett a MEO vezetésére, és másfélszeres fizetéssel azonnal felvettek. Zöldséggyümölcsöt tartósítottunk gyorsfagyasztásos módszerrel, ami elég messze volt az addigi praxisomtól. Ezért beiratkoztam a Budapesti Műszaki Egyetem Biokémiai Tanszékén először indult szakmérnöki képzésre, ahol kitűnővel végeztem, és kedvezményes műszaki doktori címet szereztem az élelmiszerekben előforduló mikotoxinok kimutatása és mentesítése témában. A Hűtőháznál 2 évet dolgoztam, amikor megkeresett a hatóságnak számító Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet egy osztályvezetői állás betöltésével, magasabb fizetésért és egy lakáskijelölési lehetőséggel. Természetesen azonnal igent mondtam, mert akkor albérletben éltünk feleségemmel és elsőszülött lányommal évben már Zalaegerszegre költöztünk (+1 kislánnyal), mert egy nyugdíjaztatást követően ugyanezen hatóság Zala megyei igazgatójának neveztek ki év elég szerencsétlenül alakult, mert összevontak bennünket az Állategészségügyi Állomással, ahol igazgatóhelyettes, főmérnök lettem, majd elváltam feleségemtől. 2 év szingli élet után újranősültem, majd újabb 7 év után még egyszer, remélem utoljára. Gyermekeim első feleségemtől vannak, akik aztán 2-2 unokával ajándékoztak meg. Lányaim külföldi tulajdonú cégekben, magas beosztásban dolgoznak itthon. Hobbim a kártya mellett időközben a tenisz, a vitorlázás és a síelés lett. 24 évig voltam a ZTE Tenisz Klub elnöke és 6 évig a Magyar Tenisz Szövetség elnökségi tagja. Megkaptam a Magyar Tenisz Szövetség Életmű díját és az egyesület örökös tiszteletbeli elnöki címét. Feleségemmel 25 éve élünk harmonikus kapcsolatban, ő számítástechnikai szakember, a SZÜV Zala megyei igazgatójaként ment nyugdíjba, ma sikeres vállalkozó, pályázatíró. 61

62 Scherer Péter A Tolna megyei Tanács Ipari Osztályának társadalmi ösztöndíjasaként munkára jelentkeztem a Tm. Tanácsi Építőanyagipari vállalatnál június 29-án, történetesen szombati napon. (Az alapos egyetemi képzés eredményeként: ugyanis az akkori szabályozás szerint az év végi nyereségrészesedés kifizetés feltétele a fél éves munkaviszony volt.) Ez okozott némi gondot, de sikerült megoldani. Más kérdés, hogy sem akkor sem később nem tudott ilyet fizetni a vállalat. Vállalatunk népművészeti kerámia előállítással, betonelem gyártással szezonális jelleggel szabad téren-, mészégetéssel (Hoffman féle körkemencében) foglalkozott. Próbálkoztunk ipari kerámiák, kályhacsempe gyártás, perlit duzzasztás, tufa feldolgozás bevezetésével, de manufakturális szinten, főleg a beruházási lehetőségek hiányában, sikertelenül. A gyakornoki időszak (1300 Ft/hó) letöltése után, technológus, majd főtechnológus címet kaptam, ami persze a munka lényegén nem változtatott. Az ösztöndíj a továbbiakat is döntően befolyásolta. Így kerültem 1973-ban a csődbe ment ami akkoriban nem volt egyszerű- Talajerő gazdálkodási Vállalathoz tanácsi megbízott, majd főmérnökként. A továbblépést 1976 ban az összevonással alakuló Tolna megyei Tanácsi Sütőipari Vállalathoz történő kinevezés jelentette (főmérnök). Ezzel a vegyészmérnökségből a vegyész fokozatosan és végleg kikopott, de a VVE-en kapott mérnöki szemlélet hasznosulhatott. A vállalat három körzeti vállalatból, kb. 700 fővel alakult, a 2-80 fős üzemekből. Az aktuális gazdaságpolitikának megfelelően városi üzemeinket gépesítettük, kicsiket bezártuk. A nyolcvanas évek közepétől (mire a korszerűsítés befejeződött), a gmk-k, tsz melléküzemágak megjelenésével, ezek új tulajdonosokkal újra nyitottak, és a hagyományos technológiával elérhető jobb minőség, helyben értékesítés miatt, egyre nagyobb konkurenciát jelentettek. A kötelező átalakulás és privatizáció lehetőség lehetett volna a megújuló, formálódó új koncepcióhoz egy falu egy pékség, a kicsi szép - való alkalmazkodáshoz, amit nem tudtunk kihasználni. Az új szervezeti forma részvénytársaság lett. A privatizáció Munkavállalói Részvény Program keretében történt. A többszöri vezető, majd tulajdonos váltás ellenére az Rt. a rugalmas, mozgékony kicsikkel nem tudta felvenni a versenyt. Az új tulajdonos az üzemeket sorra leállította, végül engem, mint az utolsó régi vezetőt is, stílszerűen szólva péklapátra tett. Féléves munkanélküli lét után, leszázalékolva kezdtem meg nyugdíjas éveimet. A munka mellett jutott idő a magán életre is. Az atlétikával lényegében már ötödéven felhagytam, és végzés után az újra kezdés nem tartott sokáig. Az igen aktív szekszárdi veteránok a 90-es évek elején még néhány évre visszacsábítottak, néhány nagyobb versenyen is részt vettem futás, ugrás már nem ment aztán ennek is vége lett. Feleségemmel, Szilviával 1970-ben Szekszárdon házasodtunk össze. Mivel ugyanott dolgoztunk, a cég éppen megüresedett szolgálati lakásába költözhettünk, ugyanabban az évben ben első fiunk, később még egy fiunk és lányunk született. Mindhárom gyerek a pedagógus pályát választotta, egyikük ma is gyakorolja. Mindegyikük családos három, egy, kettő gyermekkel, legidősebb 20 éves, legfiatalabb 3 hónapos. A hetvenes évek közepétől tartjuk a rendszeres kapcsolatot volt szoba és tankör társakkal (S. Gabi, A. Gyuri, Sz. Imi, Ő. Pista). Amikor 78-ban igazi szekszárdi lettem, vagyis szőlőt vásároltam, ez szüreti összejövetellé nemesedett. Ugyanezt jelentették a goricai üdülőfalubeli, budapesti, virágkarneváli, lesencei szüreti, sióagárdi halfőzőn történő találkozások. Nagy örömünkre tizenöt éve ez kibővült a rendszeres évfolyam kirándulásokkal is. Biztos vagyok benne, hogy ez az összetartás nem meg feledkezve H. Marci barátunk szervezte évfolyam találkozókról sem az utolsó reformmentes, azaz gondtalan évfolyamként jutott nekünk. 62

63 Sohár Mária Módos Tiborné 1968-ban, az Egyetem elvégzése után a Zala megyei Kerámia Vállaltnál, a tófeji Kerámia Üzemnél kezdtem dolgozni, a csempegyártó üzemben. A vállalatnál ezeket az éveket nagyarányú fejlesztések jellemezték több irányban is, így pl.1970-ben ezen cég keretein belül kezdte működését a Tungsram Zalaegerszegi Gyára. A gyár beindulása után hamarosan megbízást kaptam a vitrit gyártó üzem vezetésére. Itt kerültem munkakapcsolatba a KÖGÁZ-zal, mert a gyár legnagyobb gázfelhasználója a virtitüveg olvasztó kemencéje volt, és a gáznyomás szabályozó állomás működésére is folyamatosan figyelni kellett végén csábító ajánlatot kaptam a KÖGÁZ-tól, és január 1-vel a Vállalkozási és Fejlesztési Főosztály fejlesztési csoportjánál kezdtem dolgozni Nagykanizsán. Aztán a szívem mégis Zalaegerszegen maradt, de ahhoz, hogy a zalaegerszegi kirendeltségen dolgozhassak, igazi gázossá kellett válnom. Ennek okán, 1974-ben, a Miskolci Nehézipari Egyetemen, másoddiplomaként megszereztem a gázipari szakmérnöki oklevelet közepétől már a Zalaegerszegi Kirendeltségből fejlődött Üzemigazgatóságon dolgoztam novemberében üzemvezető helyettesi megbízást kaptam. Később az elnevezések változtak, de ez mindig a műszaki terület irányítását jelentette től a zalaegerszegi egységnél voltam üzemigazgató, majd régióvezető. Ezt a korszakot az intenzív gázvezeték fejlesztések jellemezték. A terület nőtt, a titulusok változtak, a munka összetettebb lett, és így haladtam aktív munkáséveim végéig ban lett vége, nyugdíjba vonultam. A munkám mellett természetesen nagyon fontos volt a magánéletem is novemberében örök hűséget esküdtem, Módos Tibornak Ez még ma is tart. A Miskolci Egyetemet kisfiammal együtt jártuk, csak Ő nem diplomázott, mert 1974 áprilisában megunta a zárt világot. Rita lányom 1975 októberében született. Nagyon fontos nekünk, hogy elindítottuk őket az Élet rögös útján, és felelősséggel élik életüket. Ahogy családunk térben és létszámban is növekedett, nagyon aktívvá váltak a nyugdíjas évek. Ez így nagyon jó. Mindkét gyermekünk 2-2 leány unokával ajándékozott meg bennünket, Most Ők a legfontosabbak, és az, hogy tudjunk segíteni, ahogy ezt ők igénylik. Csodálatosak az együtt töltött nyarak, a közös ünnepek, a kitágult világban a közös élmények. Nagyon fontos számomra, hogy az egyetemi kapcsolatok máig megmaradtak. Életünk részévé váltak az évenkénti találkozások, a közös élmények. Kívánom, hogy ez sokáig így maradjon. 63

64 Sojnóczky Judit Váradi Gézáné november 20-án születtem Piliscséven. Mindkét szülőm pedagógus volt, tanítónő és tanító. Négyen voltunk testvérek. Két testvérem szintén pedagógus volt, de sajnos ők már nem élnek. Öcsém mezőgazdasági techikumot végzett. Általános iskolát Cibakházán végeztem, középiskolába Tiszaföldvárra a Hajnóczy József gimnáziumba jártam. Itt készültem az egyetemre. Kétszer is részt vettem a kémiai országos tanulmányi versenyen, egy-egy dolgozat készítéssel. A második sikeres volt, mert 1963-ban bekerültem országosan a legjobb tíz közé, ötödik helyezést értem el, aminek nagyon örültem ban kezdtem a Veszprémi Vegyipari Egyetemet, ahol 1968-ban végeztem ben mentem férjhez Váradi Gézához. Sajnos gyermekünk nem született, így ketten éldegélünk a mai napig. Férjem is a Dunai Kőolajipari vállalatnál dolgozott a karbantartási részlegnél. Onnan is ment volna nyugdíjba, de őket is kiszervezték a MOL átalakulása közben. Százhalombattán lakunk kertes családi házban. Férjemnek pár éve súlyos csontritkulásos gerincbetegsége van, hol kisebb, hol nagyobb fájdalmakkal, így hosszabb, többnapos útra el sem tud menni. Gyalogolni alig tud ban az egyetem elvégzése után Százhalombattára a Dunai Kőolajipari Vállalathoz kerültem, ahova már az egyetemi évek alatt tanulmányi szerződést kötöttem. Közvetlenül a Technológiai Főosztály Vegyészeti Osztályára kerültem gyakornoki majd technológusi, vezető technológusi munkakörbe. Részt vettem a finomítót kiszolgáló kőolaj és termék tárolóér, a kiszolgáló és kiszállítási egységek technológiai terveztetésében, a koncepciók kidolgozásában, az egyes termelő üzemekhez szükséges alapanyag ellátás, termék elhelyezés, kiszállítás fejlesztésében, üzembe helyezésében. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál 1968-tól körülbelül 30 évig állandó fejlesztés, beruházás volt. Nagyon sok termelő üzem és segédüzem épült. Így vált a DKV Magyarország legnagyobb vállalatává, és igen jó volt ezekben konkrétan részt venni. Orosz nyelvből és angol nyelvből megszereztem a középfokú nyelvvizsgát a kor elvárásainak megfelelően. Először orosz üzemek épültek, utána nyugati üzemek, többnyire UOP technológiával és nem lehetett boldogulni nyelvtudás nélkül. Például még egy egyszerű szivattyú beszerzésnél is szükség volt rá. MOL megalakulása után még egy darabig tartott ez a fejlesztési ütem. Fejlesztési Főmérnökség alakult, ahova a technológiai rész mellett a beruházási részleg is tartozott és később ide csatolták a a Szénhidrogénipari Kutató Intézet (volt NAKI, majd SZKFI) megmaradt egységeit is. Innen mentem nyugdíjba 2003 ban. Veszprémben az egyetemi évek alatt nagyon szerettem sportolni. Jó kosárlabda csapat volt. Nagyon jó volt Veszprémben az a külön egyetemi terület, a teljes ellátás a menzán, a séták, a szép fekvésű város. Szívesen emlékszem azokra az időkre. Mostanában nagyon sokat járok kirándulni belföldön és külföldön egyaránt. 64

65 Somlai Gábor 1945-ben születtem a Tolna megyei Őcsényben a Sárköz szívében. Azért ezzel kezdem, mert öregségemre nem messze kötöttem ki újra. Középiskolába Nagykanizsán jártam Vegyipari Technikumba, tehát már akkor is mocorgott bennem valami a vegytanból (köszönhetően egy az 56-os szereplése miatt a gimnáziumból leminősített, általános iskolai kémiatanáromnak, Magos tanár úrnak). Az egyetem elvégzése után Budapesten voltam kezdő mérnök a Magyar Villamos Művek Központi Vegyészeti Szolgálatánál. Azonban én nem éreztem jól magam Pesten, és egy év múlva meg is szöktem onnan, igaz a sereg segítségével, mert behívtak fél évre Szekszárdra katonának. Öt évre ott is ragadtam tanulmányozni a korrózióvédelmet, főleg a galvanizálást egy budapesti nagyvállalat gyárában. Innen azután negyed századra, már ifjú feleséggel, Pécsre költöztünk, ahol szakmailag ugyanazt csináltam üzemvezetőként egészen a rendszerváltásig, amikor kiszaladt a cég alólunk (a feleségem is ott dolgozott). Aztán történt egy s más, voltam munkanélküli, kényszervállalkozó, míg 2002-ben egy német cég jóvoltából Szekszárdon visszatérhettem a szakmámba. Innen is mentem nyugdíjba 2005-ben, de még legalább négy évet dolgoztam ugyanott óta itt élünk Szekszárd mellett, Sióagárdon, nem messze a Sárköztől, és művelünk egy kis szőlőt. Egy lányunk van, sajnos ritkán látjuk, mert Hollandiában él, zongoraművész, és a régizene megszállottja. Mostanra más hobbija is van, nyolc hónapja boldog nagy szülőkké tett minket a feleségemmel. 65

66 Dr. Stelczer Tibor Győrött születtem, 1945-ben. Feleségem dr Somogyi Judit, orvos. Tamás fiam és felesége Orsi, közgazdász diplomát szerzett, fiam egy bank, felesége egy nagyvállalat kontrollere. Két unokám van Kinga és Gergő, még általános iskolai tanulók, kedvesek, okosak, megszépítik az életünket. Az általános iskola elvégzése után 9 évig Veszprémben tanultam. A Veszprémi Vegyipari Technikumban érettségiztem, majd a Veszprémi Vegyipari Egyetem Szervetlen Kémiai Technológia szakán szereztem vegyészmérnöki diplomát. A diplomadolgozatomat a NEVIKI-ben készítettem, innen kaptam az első állásajánlatot is. Sok töprengés után végül visszaköltöztem Győrbe, ahol egy széles profilú, a műanyag feldolgozás egy speciális területén is aktív nagyvállalat, a Graboplast nagyszerű állást, vonzó perspektívát kínált. Így azután folytatódtak a tanulás évei. Az első évem alig volt lazább, mint egy vizsgaidőszak, csak az egyetemi kollégiumban megszokott híres tarokk partik hiányoztak belőle. Kezdetben különböző termelés irányítói, üzemvezetői munkakörökben dolgoztam. Rengeteg új, gyakorlati ismeretet szereztem és sokat profitáltam a Veszprémben megszerzett gyakorlatias, mérnöki tudásból. Hamarosan a vállalatnak a hazai szakmai körökben már akkor is elismert kutatás-fejlesztési intézetében folytattam a munkát. Termék konstrukciók, gyártási eljárások kidolgozása, a termelés beindítása volt a feladatom. Nagyszerű segítség volt a korábban megszerzett termelési tapasztalat. Megtaláltam a helyem. Szakterületem kialakult: PVC és PUR feldolgozás, polimer morfológia, nem vizes diszperziók reológiája, habszerkezetű polimer filmek előállítása és technológiai beruházások tervezése. Ezekben az években még egy ipari kutató-fejlesztő intézetben is volt lehetőség amit ki is használtam- az eredményeink publikálására, szakmai szervezetekben, szakfolyóiratok szerkesztő bizottságában folytatott munkára, szabadalmi védelmet kiérdemlő találmányok kidolgozására, csak az volt a feltétel, a vállalat hasznosíthassa. Jó évek voltak. Az első jelentős sikeremet 1981-ben egy apró ötletem, egy találmány hozta, amelyre az Európai Szabadalmi Hivatal is védelmet adott. A találmány iparilag nagy tömegű termékgyártásban, éveken át hasznosult és nem kis mértékben járult hozzá a cég későbbi alapvető profil váltásához ban a Budapesti Műszaki Egyetem Műanyag és Gumiipari Tanszékén makromolekulák kémiája tárgyban summa cum laude minősítéssel műszaki doktori címet szereztem. Egy pályázat nyerteseként 1990-ben lettem a Graboplast K+F igazgatója. A vállalat ezekben az években, mint sokan mások is, alapvetően új versenyhelyzetbe került. Szerencsémre kiváló vegyész- és gépészmérnököket sikerült magam mellé gyűjteni. Kemény munkával végül elértük, hogy új termékeink műszaki színvonala alapján Európa-szerte elismert, minősített termékpalettával rendelkező versenytársként számoljanak velünk ban a termék és eljárás fejlesztési tapasztalatunkra építve új területre is beléptünk. A Graboplast történetének legnagyobb beruházásához új technológiákra építve készítettünk el egy 4Mrd Ft-os technológiai beruházási tervet, irányítottuk a gépek telepítését, az üzembe helyezést és a termelés megindítását. A következő években, látva a piaci réseket, megkezdődött egy újabb profilváltás, tömegtermékek helyett speciális, különleges tulajdonságú termékek kifejlesztése. Ez nagy kihívás volt a K+F számára, komoly mérnöki teljesítményt igényelt. A sikert újabb találmányaink hasznosítása hozta meg. Az utolsó az Európai Szabadalmi Hivataltól szabadalmi védelmet kapott és ma is alkalmazzák. 70 évesen végleg nyugdíjba vonultam. Jól esett visszagondolni az elmúlt 50 évre. 66

67 Dr. Szabó Béla Egyetemi tanulmányaim befejezése után 1968-tól 1971-ig az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetében dolgoztam, ahol filmreaktorok hőátadási viszonyainak vizsgálatával foglalkoztam ben áthelyeztek az Egyetem Általános és Szervetlen Kémiai Tanszékére, itt 1976-ig egyetemi tanársegédi, majd egyetemi adjunktusi beosztásban dolgoztam ban az Egyetem Tanulmányi Osztályára kaptam osztályvezetői kinevezést. E beosztás ellátásához előírták az állam- és jogtudományi végzettség megszerzését. Ezt a követelményt az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán közötti időszakban végzett tanulmányaim sikeres lezárásával teljesítettem. A Tanulmányi Osztály vezetését részben az oktató munka folytatása mellett 1987-ig láttam el ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre rektori hivatalvezetői beosztásba helyeztek át. A Hivatal vezetője nyugállományba vonulásomig, 2004-ig voltam. Ezt követően nyugdíjasként még 5 évig dolgoztam az Egyetemen a Gyógyszerésztudományi Kar Dékáni Hivatalának vezetőjeként. Közalkalmazotti jogviszonyom megszűnése után a Kar Gyógyszer-technológiai Intézetében vállaltam tanácsadói feladatokat. Jelenleg Budapesten élek, a mozgalmas aktív életszakasz után a nyugalmasabb életvitelt részesítem előnyben. Közéleti ügyekkel nem foglalkozom, nyilvános és társas rendezvényeken nem veszek részt. Szabad időmet olvasással, zenehallgatással és szükség szerint unokáimmal töltöm. 67

68 Szabó Jenő augusztus 4.-én születtem Kisszöllösön, Veszprém megyében. Az általános iskolát szülőfalumban, a gimnáziumot a pápai Türr István Fiúgimnáziumban végeztem, majd Veszprémben a Vegyipari Egyetemen Ásványolaj, Szénfeldolgozó és Petrolkémia szakon diplomáztam. Feleségem, Milák Mária ugyan ezen a szakon végzett vegyészmérnökként a következő évben, majd mérnök-tanárként dolgozott. Két fiunk van, Csaba, 1970-ben, Ákos 1974-ben született, épületgépész-, illetve villamosmérnökök. Csaba külföldön, Ákos informatikus, vállalkozóként dolgozik. Ákosék három lányunokával ajándékoztak meg bennünket, ők 9, 7 illetve 5 évesek, nagyon sok örömet okoznak, sokat vannak nálunk. Budapesten, Kőbányán társasházi lakásban élünk. Az egyetem elvégzése után a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál kezdtem dolgozni, mint vegyészmérnök majd számítástechnikus. Közben rendszerszervezői (1973-ban), mérnök-közgazdászi oklevelet (1975-ben) szereztem, majd 1975-től szervezési osztályvezetőként üzemi és gazdasági folyamatok szervezésével, vállalati szervezetfejlesztéssel és koncepciók készítésével foglalkoztam között az OKGT Anyagellátó Iroda anyaggazdálkodási, tervezési osztályát vezettem között az OKGT szervezési osztályvezetőjeként a tröszt szervezési tevékenységeinek összehangolása, átfogó, tröszti szintű koncepciók kialakítása volt a fő feladat ig az Újpesti Önkormányzat Egészségügyi és Szociális Intézményeinek igazgatói feladatait láttam el között a Munkaügyi Minisztérium főtanácsosa voltam ig az Országos Tisztifőorvosi Hivatalban dolgoztam, gazdasági főigazgatói beosztásban ig az Egészségügyi Minisztérium gazdasági főtanácsadójaként, majd 2006-ig a HM Ei Rt gazdasági tanácsadója voltam. Ha áttekintem életpályámat, kiviláglik belőle hogy a műszaki terület mellett a gazdasági szféra fokozatosan növekszik. Ezt támasztja alá a Komárom megyei SZVT elnökségi tagsága ( között), a VEAB Szervezési Albizottság elnökségi tagsága, illetve az, hogy 1990-től az Ipari Minisztérium információs rendszerszervezési, fejlesztési és vállalkozásszervezési szakértőként való bejegyzése is. Mellette oktattam és vizsgáztattam Budapesti TIT Stúdió közép- és felsőfokú tanfolyamain, jegyzeteket írtam, konferenciákon előadtam, szakmai folyóiratokban publikáltam. Az egyetemi tanulmányok egy szemléletet adtak. Ez a mérnöki szemlélet életpályám során elkísért, bárhová is vitt a sors. Különösen rendszerszervezői tanulmányaim során érlelődött meg bennem ez a meggyőződés, mert már akkor is -talán ha nem kimondottan- egységes szemléletben tanították nézni a világot. Kiemelem Dr. Péchy László professzor úr hozzánk való emberségét, jóságát. Érdekes esetként említhetem, amely Dr. Pleva László adjunktus úrral történt, a hőtani termodinamika vizsgámon. Az -akkor még adjunktus úr megkérdezte, hogy hányasra tudom az anyagot. Szerényen négyest mondtam. Negyedórás vizsgázás után azt mondta, hogy rendben, megkapom a négyest. Székely Pali, évfolyamtársam reklamált, hogy adjunktus úr, hiszen a kollégám mindent tudott. A válasz: igen ezek alapján elhiszem, hogy négyesre tudja az anyagot. Rendszeres hobbim szőlőművelés és borászkodás a Somlón, kirándulás az unokákkal és gyerekekkel. 68

69 Szabó Pál Születési hely, idõ: Pápa, január 25. Szülei: néhai Szabó Dezső és néhai Tóth Irma Felesége: Dr. Komlovszky Ildikó biol. tud. kandidátusa, ny. tanszékvezető főiskolai tanár Gyermekei: Szabó Zoltán Pál (meliorációs mérnök, szaküzemgazdász) és Szabó Attila Péter (menedzser mérnök, MBA), unokánk Szabó Levente Zoltán gimnáziumi tanuló. Iskolái: Åltalános iskola, Pápa, (1958), Türr István Gimnázium, Pápa, (1962), Veszprémi Vegyipari Egyetem, okleveles vegyészmérnök, (1968), Budapesti Mûszaki Egyetem, mûszeres analitika szakmérnök, (1974). Pályája: A Komáromi Kőolajipari Vállalatnál, majd Szarvason, az Országos később Tiszántúli Talajjavitó és Talajvédelmi Vállalatnál dolgozott talajkémiai laboratórium vezetőjeként között 1975-től 2006-ig, nyugdíjazásáig a Haltenyésztési Kutató Intézetnél dolgozott Szarvason, tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs, Központi Laboratórium vezető, osztályvezető, főosztályvezető beosztásokban. Munkája volt az intézeti laboratóriumok és eszközállományuk megtervezése, beszerzése, üzembehelyezése, a mûszerállományok fejlesztése. Feladata volt a halastavi és természetes vízi hidrobiológiai kutatások mûszaki vezetése, halastavak vizei és üledékeinek kémiai vizsgálata. A Tápanyag diffúziós anyagmozgások az üledék-tóvíz határon kutatási téma vezetését, az intenzív-extenzív tavi recirkulációs rendszer anyagmérlegének megadását és mûködésének leírását végezte. Jelentősebb külföldi szakértői munkái: FAO-szakértő Indiában, (1984), tanácsadó-szakértő Mexikóban, (1994), és Vietnámban (1997). Fontosabb publikációi: Foszfor és nitrogén gradiensek sekély vizek víz-üledék határán ( Tihany, 1978). Flow-Through in situ metabolimeter for monitoring oxygen consumption (Water Research, 1980), The effects of integrated fish-cum-duck culture on the water quality of fish ponds (Aquaculture and Environment, Dublin, 1991). Qualification of effluent water for earthen fish ponds in Hungary (Journal Appl. Ichtyol., 1994). Tápanyag diffúziós anyagáramlások meghatározása halastavak üledék tóvíz határán (Szarvas, HAKI Tudományos Napok, 1999). Rendszeresen publikált, mintegy 80 tudományos közleményt, tanulmányt, kutatási beszámolót készített, magyar és angol nyelven, önállóan, illetve társszerzőkkel. Eddigi életem során büszkeséggel töltött el, hogy a VVE diákja lehettem, az ott megkapott tudást munkám során eredményesen hasznosítottam. Nyugdíjazásomat követõen a család támogatása, látogatása, a kiskertem gondozása és a családi utazások töltik ki napjaimat. 69

70 Szabóki Sándor A felszabadulás évének oroszlán havában születtem a Balaton legészakibb településén. Bár Balatonfűzfőről soha nem költöztem el, 1963-ban Pápán - kollégistaként a Türr Gimnáziumban érettségiztem. Az igazság az, hogy már 8. osztályos koromban elhatároztam, hogy vegyészmérnök akarok lenni és majd a Nitrokémiánál szeretnék dolgozni. Kis zökkenővel 1968 decemberében kaptam meg a diplomámat, de már mivel a vállalat ösztöndíjasa voltam júniustól dolgozni kezdtem ben megnősültem. Feleségem biológia-testnevelés szakos tanárnő volt, és a balatonfűzfői iskolában tanított ben megszületett Sándor fiúnk, aki már két leánygyermek édesapja és másfél évtizede egy jól működő alföldi cég vezérigazgatója őszén Petra lányunkkal teljes lett a család. Ő ma egy fiú ikerpár édesanyja és egy német érdekeltségű cég veszprémi gyárában középvezető. Az élet próbára tett, amikor édesapám 2007-ben, édesanyám 2008-ban, majd szeretett feleségem egy éves leukémiás szenvedés után 2009-ben meghalt. Azóta kialakult párkapcsolatom egy kedves hölggyel, akit a családtagjaim is befogadtak. Miután a diploma dolgozatomat - jelesen megvédtem (Korszerű termit elegy gyártástechnológiája), szinte törvényszerű, hogy a lőporgyárba kerültem között fejlesztési vezetője voltam a porózus lőporgyártásnak. A Kalasnyikov lőszer magyar lőporának gyártás-technológiáját is ebben az időszakban dolgoztuk ki nyarán a Nitroglicerin (NG) Üzembe kerültem vezetőnek ben egy beruházás olyan próbaüzeme folyt, amellyel a manuális NG kimérést automatizáltuk volna. Sajnos nem tudtuk befejezni, mert a régi kimérő üzemrész (két munkatársunkkal) felrobbant. Nehéz időszak következett. Tervezés, kivitelezés közben elvégeztem a környezetvédelmi szakmérnökit próbaüzem, majd az NG gyártás újraindítása. A nyolcvanas évek elején a vállalati robbanóipari szakmunkásképzésben előadóként vettem részt. A hallgatók az általam írt, ill. összeállított jegyzetből tanultak közepéig titkárságvezető voltam három egymást követő vezérigazgató mellett és közben elkezdődött a Nitrokémia szétbontása és eltakarítása. (többnyire buta, szakmaiatlan megfontolások alapján). Visszakerültem a robbanós vonalra, majd őszéig a Lőpor Üzletág igazgatójaként dolgoztam. Az élet vagy a szakma keserű fintora, hogy január 15-én a lőporszárítóban robbanás következtében egy munkatársunkat elvesztettük. Természetesen ezt az üzemet is újraindítottuk júniusában, mint a Nitrokémia fejlesztési igazgatója vonultam korkedvezményes nyugdíjba, de még a privatizált Lőpor Kft munkájában, tanácsadóként, 6 évig közreműködtem től két korábbi munkatársammal labor-méretben elkezdtünk gyógyszer minőségű nitroglicerint gyártani. Ma ez a tevékenység Kft keretei között működik, hetente bejárok megnézni a fiúkat. Általános iskolában is sportoltam, de kosarazni a gimiben kezdtem el. Az érettségi körül a fűzfői csapat is érdeklődött irántam. Tehát adódott, hogy egyetemi tanulmányaim alatt Fűzfőn kosarazzak (Győri Palival meg is tudtunk egyezni). Sok minden voltam a kosárcsapatban. Több mint ötszáz NBII-es mérkőzésen játékos, később edző (edzői és játékvezetői képesítésem is van) től két évtizeden keresztül edzősködtem nejem iskolai kosárcsapatánál. Az 1977-es csapat kapitánya ma a párom. A Megyei Kosárlabda Szövetségben évekig az Ifjúsági Bizottság vezetője és közben a Szövetség alelnöke is voltam. Az idén 90 éves Fűzfői Atlétikai Klubnak 1990-től - elnökségi tagja, ill. felügyelő bizottsági elnöke voltam egészen 2016-ig. A sporttól ma sem szakadtam el, az öregfiúkkal, ha mindenki egészséges, hetente egyszer összejövünk kosárlabdázni (legalábbis mi azt hisszük, hogy ezt a játékot játszuk) ben - úgy gondoltam, talán hasznomat veszik a fűzfőiek elindultam a választáson. Családunkat ól ismerték a helyiek, így megválasztottak önkormányzati képviselőnek. A testületi munkában öt cikluson keresztül vettem részt, ezen belül 12 éven át alpolgármestere voltam a településnek. Talán van valami közöm ahhoz, hogy Balatonfűzfő 2000-ben megkapta a városi rangot. Ma a Balatonfűzfőért Alapítvány felügyelőbizottságának és a helyi Értéktár Bizottságnak is tagja vagyok ben négy vegyipari vállalat (BVM, Nitrokémia, TVK, TVM) egy alapítványt hozott létre, melynek célja a veszprémi mérnökképzés támogatása. Kezdettől fogva kurátora vagyok ennek a nagyon tisztességes szervezetnek, mely 53 milliós alaptőkével indult, és 2017 végéig mintegy 420 millió forintot osztott ki a pályázók között. Aki ezt is elolvasta, kérem, támogassa lehetőségeihez mérten (vagy azon túl is) a jövő nemzedékét (amúgy meg vendégem egy korsó sörre)! 70

71 Szakonyi Zoltán PREALABLE Előljáróban annyit, hogy senkit nem nevezek meg személyességi jogok miatt, másrészt egy intézményt sem nevesítek hitelrontás elkerülése végett. Szerintem senki sem fogja végigolvasni ezt a regényt, így nyugodtan beletehetek 1 száz dollárost. RETRO Hát akkor csapjunk bele kronológiai sorrendben őszén születtem, hogy melyik országban azt én sem tudom, lehet ez Magyarország, Jugoszlávia,vagy akár a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság vagy a Drittes Reich is. A negyvenes-ötvenes években nem volt egyszerű élni, főleg nem egy határmenti városban. Innen kerültem a Schönherz u. 12-be. A gimnázium után ez túl nagy ugrás volt, mivel ez volt a legnehezebb egyetem (az elektromérnökivel együtt). Pedig hogy, élveztem az elején a Kémiai Praktikumot. Aztán egyre inkább felhősödött, majd beborult. Güzülés naponta 8-tól 22 óráig, szombat, vasárnap is. 873 reakcióegyenlet, 351 technológiai séma nem is volt sok. Felőlem lehetett volna háromszor ennyi is. Kösz azoknak, akik segítettek nekem. Több tantárgyból is sikerült építkeznem a munkám során: analitika, szervetlen, technológia és gazdaságtan, de főleg a filozófiára volt szükségem a mindennapokban. Példaképeim közül kiemelkedett egy akadémikus, aki később miniszter is lett. De az idő mindent megszépít. Újra csodálom a viaduktot, az érseki székesegyházat, a várat, a Kálvária hegyet, a Buhim völgyet, az Erzsébet ligetet, a Fejes völgyet. Aztán jött a szokásos scenário: nősülés, MN 4730, 3 gyerek, ház, autók sorrendben: rozsdás bicikli, Trabant, 1000 MB Zsiguli, Wartburg, Dacia, VAZ 2108, Nissan, PSA, BMW. Az utolsót már a kisebbik fiam vette nekem, hogy ne totyogjak. A házastársi hűséget mindig alapértéknek tartottuk. Gyermekeim a határ túloldalán dolgoznak építész-restaurátor, faipari technológus-részlegvezető, gyógyszerész-aszisztens - és élnek, de már szeretnének hazatérni. Szakmai vonalon megyei cégnél voltam a vízminőség felelőse, vagyis az óriási felelősség szerény bónusszal párosult. Hogy változatosabb legyen az életem 3 évre bevállaltam Afrikát, ahol Monsieur Professeurnek hívtak. Itt aztán tökéletesen megismertem a mohamedán világot. Rendszerváltás, ami nálam azt jelentette, hogy azonnal vízminőség javító vállalkozó lettem. Veszélyes szakma, mert egy rossz számolás, vagy hibás technológia közösségek egészségét veszélyezteti, vagy halpusztulást is előidézhet, de előfordult, hogy elfelejtettek fizetni. A piacért jelenleg is meg kell harcolni, jobban, mint régebben. Aki nem halad, az marad vallottam. Mivel a világ nem változik, nekem kellett változnom. A rendszerváltás tette lehetővé, hogy mérnökként financiális eszközökkel foglalkozzak először hobbiként. Kockázatbecslés, a világ figyelése kellett, hogy hausse ban legyek, magyarul megérje. 2 piacon érzem jól magam, a pénzpiacon, és a vintage & design piacon művészet szeretetből. Közösségi munka nem az esetem, saját utamon szerettem és szeretek most is járni, függetlenül. Szabad élet, vállalkozás híve vagyok. Anyagiak? A zsé erősen hullámzott. Luxus? Se luxusélet, se luxusautók, se luxusutazások. Újgazdag sem lettem. Tragédia: gyógyszerész nejem akkor hunyt el, amikor Obama elnököt beiktatták. Az egész világ ünnepelt, vidámság, mi pedig gyertyát gyújtottunk. Feleségem sok embert meggyógyított, de saját magát sajnos nem tudta. Élettapasztalat: Amit magam nem tudtam megoldani, azt másoktól hiába is vártam. RESUME Összteljesítményemet és az életemet közepesnek értékelem. Az 50 év alatt sokszor hibáztam, de nem majmoltam soha senkit. Akkor is én voltam a hibás, amikor nálam alacsonyabb szellemi színvonalú emberek befolyásoltak. Kilométerek vannak mögöttem, előttem már csak centik. Sokszor sütött rám a nap, sokszor nem. A szerelem iránti vágyam töretlen, de idős hölggyel nem vagyok előbbre, fiatallal sem, aki hetente egyszer velem is. Mostanában sokszor fütyörészem az Europe együttes világslágerét, ez a The final countdown. FIN 71

72 Szalóki Imre A gimnáziumi évek azon időszakában, amikor a pályaválasztás került előtérbe, csak egy volt biztos, a továbbtanulás. Előttem a Vendéglátói Főiskola lebegett, mint elérendő cél, de anyám rövidre zárta a kérdést, nagy a veszélye az alkohol közelségének, válassz mást! Azt tudtam, hogy mi nem akarok lenni (pedagógus, orvos, jogász), így aztán elkezdtem böngészni a felvételi tanácsadó könyvet, és amikor a Veszprémi Egyetemhez értem, éreztem, hogy megvan a megoldás. Jól messze is van szülőfalumtól, és csak matematika-fizika a felvételi (ugyanis a rajz kerülendő volt, mivel születési fogyatékosságom a térlátás hiánya). Így választottam a vegyészmérnöki pályát, a kémia tanárom nagy csodálkozására. Annak rendje és módja szerint felvételiztem, előfelvételt nyertem, dolgoztam egy évet, és 1963-ban elkezdhettem tanulmányaimat. Ne higgyétek, hogy rossz választás volt, vagy megbántam, nem. Azok az évek meghatározóak voltak az életemben, és végig kísért utána is, egészen a mai napig. Azzal, hogy szinte az egész egyetemi hallgatóság egy kollégiumban lakott, egy nagy objektum volt az egész egyetem, szinte egy nagycsaládként funkcionált. Fantasztikus közösségi életet éltünk. Rengeteget fociztunk, ha kellet kézilabdáztam, vagy töltő emberként futottam tájfutásban, dolgoztunk, ha lehetett, szerveztük a Mikulás napokat, ötórai teát az Esővárók együttessel, bálokat, negyedik év végén üzemi gyakorlat Leningrádban stb. Ezek voltak akkoriban a drogok számunkra, nem kellett cigi, kávé vagy tudatmódosító szer (jó, néha alkoholt ittunk). Persze azért az előadásokat látogattuk, a szemináriumokon ott voltunk, vizsgáztunk, amikor kellett. Egyszerűen tettük a dolgunkat ban aztán elkezdtünk egy más világot, de a szellemiséget vittük magunkkal. Mindig a termelésben szerettem dolgozni, nem hajszoltam a karriert, megelégedtem középvezető szinttel, talán ezért is tudtam elkerülni a párttagságot. Örültem, hogy hagynak dolgozni. Két munkahelyem volt, az ország két nagy vállalata: Medicor és Tungsram. A rendszerváltás fedőnév alatti történések első privatizációs áldozata a Tungsram volt, ami aztán General Electric lett. Bár sok jó is történt velem (más szemlélet, magasabb fizetés, angol nyelv, sok külföldi utazás), azért nehezen tudtam elviselni azt a stílust, amit ránk akartak erőltetni, így amikor elértem a korhatárt, el is jöttem nyugdíjba, bár az akkori alacsony nyugdíjjárulék mértéke miatt, nem volt előnyös. Egy görög bölcselő szerint egy komoly férfiembernek három nagy dolgot kell életében véghez vinni: építeni egy házat, nemzeni egy fiúgyermeket és írni egy könyvet. Házat építettem, a lányom után fiam is lett, a könyv dolgot meg elintéztem egy vaskos jegyzettel, amit a vállalati szakmunkásképzéshez írtam. Unokákkal a drága lányom örvendeztetett meg, hat gyereket nevelnek. Rajtuk keresztül élem át újra a nagycsaládosok küzdelmes, de csodálatos életét, az én szerető, támogató gondoskodásom segítségével. A családom mellet a barátaim jelentik élet szépségeit. Talán nem véletlen, hogy a legjobb barátaim éppen egyetemi évfolyamtársaim, hogy egy nagyobb (25-30 fő, szintén az egyetemről) társasággal évente kétszer találkozunk, országjáró kirándulások keretében, és nem is a látottak a fontosabbak, hanem, hogy együtt lehetünk. Egyébként a mai napig is dolgozom, környezetvédelmi szakértőként. 72

73 Szelényi Zoltán A veszprémi Vegyipari Technikumban érettségiztem, majd egy évet technikusként dolgoztam és utána kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat. Első mérnöki munkahelyem a balatonkenesei Műanyagfeldolgozó Szövetkezetben volt. Ott műszaki titkárként szinte minden műszaki területtel megismerkedhettem. Ez nagyon jó tanulóidőszak volt számomra, annál is inkább, mert a termékeink döntő többségét már akkor exportra gyártottuk, magas műszaki színvonalon és igényességgel ben átkerültem a Nitrokémia Ipartelepek műanyagfeldolgozó gyárrészlegébe technológusnak, majd munkámat műszaki osztályvezetőként folytattam. Közben szakmai továbbképzésem érdekében a Budapesti Műszaki Egyetemen műanyagfeldolgozó és alkalmazástechnikai szakmérnöki diplomát szereztem. A privatizáció a Nitrokémiát sem kerülte el, és profilunk egy része - a hőszigetelőanyag- és vakolatrendszerek gyártása a vállalatnál az elsők között, többségi német tulajdonba került. Ettől kezdve nyugdíjba vonulásomig az új Társaságban műszaki vezetőként dolgoztam. Munkám hasonló volt mint korábban, de sokkal több kihívással és újdonsággal. A technológiákat folyamatosan korszerűsítettük, új üzemeket létesítettünk, benne zöldmezős beruházásokat is megvalósítottunk. Öröm számomra, hogy ezek mind a mai napig működnek és állják a versenyt. A családról röviden csak annyit, szintén nyugdíjas feleségemmel Balatonalmádiban lakunk. Két diplomás gyermekünk 5 csodálatos unokával ajándékozott meg bennünket. A legnagyobb a Pannon Egyetem hallgatója, míg a többiek általános iskolások. A kisebbek felügyeletébe gyakran besegítünk, és a szünidők jelentős részét is nálunk töltik. Szerencsére a velük való foglalkozások örömteliek, és frissen tartják gondolkodásunkat, nem beszélve arról, hogy Ők is szeretnek kirándulni, túrázni. A kirándulás, túrázás részünkről több évtizedes múltra tekint vissza. Gyermekeinkkel még kis korukban megszerettettük azt a szlogent: menni és látni. Európa szinte minden országában játunk. Megismertük történelmi múltjaikat, nevezetességeiket szokásaikat. Hazánkat és a határon túli magyar kötődésű területeket alaposabban körbejártuk és megismertük. Ha időnk engedi, és az időjárás is kegyes hozzánk, akkor most is szívesen túrázunk. Mindezek mellett a hobbi-kert műveléséről sem feledkezem meg, de ezt már nem viszem túlzásba. 73

74 Dr. Szépvölgyi János Visszaemlékezésem egy (általam) némileg módosított Ady idézettel kezdem: Volt egy pár álom-villanásom, van egy-két hívem. Legalább is így gondolom, illetve ebben reménykedem. Nagyon gyorsan eltelt ez az 50 év, és mostanság az idő egyre csak gyorsul. Ehhez az érzéshez nemcsak életkorom növekedése (mindannyian egy irreverzibilis folyamat részesei vagyunk, lásd a képeket 1968-ból, illetve 2016-ból), hanem az is hozzájárul, hogy az egyetem elvégzése óta elég mozgalmas volt az életem. Ehhez szeretnék néhány adalékot szolgáltatni. Először is a családi mérleg: két feleség (Lakatos Ildikó, Fülöp Anna), három gyerek (János, Ákos, Nóra), hat unoka (Dávid, Dániel, Zsófi, Márton, Anna, Ádám). A férfiak legtöbbjéhez hasonlóan az én élettörténetemben is keresd a nőt. Feleségeim támogatása nélkül bizton szerényebb lenne e beszámoló. Gyerekeim régóta a saját életüket élik. Úgy vélem, eddig eléggé jól teljesítettek, mind szakmai vonatkozásban, mind a magánéletben. Lassan pedig már az unokák is a családi fészkekből történő kirepülést fontolgatják. Szakmai pályafutásomat Szegeden, a JATE Szerves Kémiai Intézetében kezdtem, ahol gyógyszer-intermedierek szintézisével foglalkoztam. Viszonylag rövid idő után visszatértem Veszprémbe, azért, hogy a MÜKKI-ben vegyipari műveleti kutatásokat végezzek, közben pedig az egyetemen is oktassak ban a Tatabányai Szénbányák kutatási részlegénél kezdtem dolgozni, ahol különböző ásványi nyersanyagok komplex hasznosítására fejlesztettünk eljárásokat. Két év múlva újra váltottam: Budapestre kerültem, és a mostani MTA Természettudományi Kutatóközpont egyik jogelődjénél folytattam kutatói pályámat. Az MTA TTK-ból mentem nyugdíjba 2016-ban, de professor emeritusként mai napig aktívan részt veszek különböző kutatási projektekben. Az akadémiai szférában 1980 óta eltöltött közel négy évtizedben több tématerületet is műveltem. Megalapoztam a hazai plazmakémiai kutatásokat, részese voltam a hazai vörösiszapok hasznosítására irányuló kutatási programnak (ennek szomorú folyományaként 2010-ben én vezettem azt az MTA bizottságot, amely szakmai hátteret biztosított a Katasztrófavédelemnek az ajkai vörösiszapömlés következményeinek felszámolásában), az utóbbi másfél évtizedben pedig korszerű műszaki kerámiák kutatásával és fejlesztésével foglalkozom. Ezzel - kerülő úton ugyan de visszatértem a gyökerekhez: édesapám ugyanis keramikus volt. Kutatómunkám eredményeit eddig közel 300 tudományos cikkben, harmincnál több szabadalomban és néhány könyvben, illetve könyvfejezetben publikáltam. A különböző konferenciák és tanulmányutak pedig külön bónuszt jelentettek: Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen megfordultam. Az egyetem elvégzése óta folyamatosan részt veszek a felsősoktatásban; a BME-n 2003-ban habilitáltam, 2005-ben pedig a Pannon Egyetemen lettem rendes professzor. Hallgatóim közül eddig öten szereztek PhD fokozatot. Közben én is gyűjtögettem a tudományos címeket. Némileg szerénytelenül megemlítem, hogy 1972 és 2002 között öt különböző címen avattak doktorrá. A szakmai-tudományos tevékenységen túl a kutatásirányítási feladatok sem kerültek el: 20 évig igazgattam egy akadémiai kutatóintézetet, és alapító főigazgatója voltam a már említett MTA Természettudományi Kutatóközpontnak. Elég hosszú a felsorolás már eddig is, ezért a számos egyéb tudományos és szakmai tisztségre és megbízásra itt csak utalok. Mindenesetre nem végezhettem rosszul a dolgom, mert több állami és szakmai-tudományos díjjal is elismerték munkásságomat. Életemben gyerekkorom óta aktív szerepet játszott a sport. 25 évig vívtam, 60 éve teniszezem, közben lefutottam 6 maratont (amelyek hatása eléggé érezhető ízületeim mostani állapotán). Amire talán szakmai eredményeimnél is büszkébb vagyok: 41 év különbséggel két sportágban is vidékbajnokságot nyertem ben párbajtőrvívásban, ben pedig teniszben (ez utóbbi persze korosztályos cím). A teniszt, szenior szinten, még most is versenyszerűen művelem. Adyval kezdtem, vele is fejezem be. Egy helyen ezt írja: Az élet a csodáké, a sorsé, s megrendülni nem szabad sem az életen, sem a csodákon, sem a sorson. És ez így van. 74

75 Szirbek József 1969-ben megnősültem. Feleségem zongoratanár. Házasságunkból két gyermekünk született ben született fiam közgazdász, Szentendrén lakik, két fia közül a nagyobbik egyetemi hallgató, kisebbik középiskolás ben született lányom pedagógus, német nyelvtanár, Veszprémben lakik, lánya még általános iskolás as végzésemtől a Magyar Ásványolaj- és Fölgáz Kísérleti Intézetben (MÁFKI) dolgoztam az Intézet 1993-as felszámolásáig. A szakmai létrát végigjárva a tudományos segédmunkatárstól a tudományos főosztályvezetőig. Tevékenyen részt vettem az ásványolaj technológia és petrolkémia széles spektrumának kutatásában. Munkám során 23 megvalósított szolgálati szabadalom kidolgozásában vettem részt, amelyből 8-at a magyar olajipar, 1-et a finn Neste Oil, 2-öt a General Electric valósított meg ben társszerző voltam a Buenos Aires-i 23. Kőolaj Világkongresszuson től 12 évig (nyugdíjba vonulásomig) a wsw PRODING olajipari fejlesztő- speciális termékgyártó tevékenységet folytató Kft-nek voltam ügyvezető igazgatója. Hobbim a kertészkedés. Balatoni kertemben különleges dísznövényeket, főleg örökzöldeket gyűjtök, ápolok, szaporítok, ami pihenést, kikapcsolódást nyújt. 75

76 Szöllősi Géza július 16-án születtem Előszálláson. Apám a Keszthelyi Akadémián végzett, mint gazdatiszt, később agrármérnök. Anyám, Csúcs Magdolna, születésemkor meghalt. Apai nagyanyám és nagybátyám, Szöllősi Mihály gyulafirátóti plébános, későbbi kanonok, apát, nevelt fel. Az általános iskolát Gyulafirátóton végeztem, majd 1963-ban a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségiztem. A Veszprémi Vegyipari Egyetem radiokémiai ágazatán szereztem diplomát 1968-ban ban végeztem a Dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolán kohómérnökként, az anyagvizsgáló és gyártásellenőrző ágazaton. Azután az anyagvizsgálat különböző ágazataiban szereztem képesítéseket ban házasodtam, feleségem Cziráki Magdolna gyógyszerész szakasszisztens. Két fiam van Géza (tanár) és Csaba (gépészmérnök). Két unokám van ban a Péti Nitrogénművekben kaptam állást, ahol egy anyagvizsgáló laboratórium létrehozását kaptam feladatul ig üzemmérnökként, azután laborvezetőként dolgoztam ben mentem nyugdíjba korkedvezménnyel, mivel sugárveszélyes munkakörben dolgoztam. Még öt évig voltam laborvezető és ben vonultam véglegesen nyugdíjba. A labdarúgást 18 éves koromban kezdtem Gyulafirátótón, majd kitérők után kilenc év múlva visszatértem és 31 éves koromban fejeztem be egy orr- és bokatörés után. 51 éves koromig kispályán vezettem le, ekkor hagytam abba egy bicepsz leszakadás után. Nyugdíjba vonulásom óta a telkeimen kertészkedek és a nap nagyobb részét a természet lágy ölén töltöm el. 76

77 Tegyey Ágnes Az elmúlt 50 - lényegében szakmailag aktív - évünket megörökítő EMLÉKKÖNYV-ben nem szabályos önéletrajzot írok, hanem ténylegesen az emlékeimet elevenítem fel őszén, Zalaegerszegen születtem, és itt éltem az érettségiig, abszolút (kis)városi környezetben, 2 testvéremmel. Gyerekkorom a vegyészet bűvöletében telt. Gimnazistaként a magyar timföldgyártásról írtam helyezést elért kémiai dolgozatot. A Veszprémi Vegyipari Egyetemre azért esett a választásom, mert tudtam, hogy akit ide felvesznek, az kollégiumi elhelyezést is kap. És nem bántam meg, sem a szakmai tudásszerzés, sem a diákélmény tekintetében! Két munkahelyem volt, mindkettő a magyar olaj- és gáziparban szeptemberében álltam munkába az OLAJTERV-ben, ahová szerződés kötött. Ezt megelőzte, hogy diploma dolgozatomat a kor legmodernebb kőolajfeldolgozási számításai alapján készítettem. Témavezetőm: dr. Gárdos György, ezt a tudást, és az azt megalapozó irodalmat Franciaországból hozta haza. Óriási segítséget jelentett az induláshoz ez a tőke, amit a kőolajfeldolgozásban használatos vegyipari műveleti számítások és gazdaságossági megközelítések terén nyújtott. Az OLAJTERV-ben eltöltött, csaknem 24 munkaévem alatt megértem a magyar olajipar extenzív és intenzív fejlődését. Minden üzem - amelyiknek a megvalósításában részt vettem - új technológiát jelentett, az ezzel járó folyamatszintű gazdaságossági megfontolásokkal együtt. Az intenzív fejlesztés szakasza pedig előtérbe hozta az energetikai hatásfok javítási megoldásokat. A kőolajfeldolgozás speciális ipar, egyetlen alapanyaga a kőolaj, ami egyben az energiaigény hasznos ellátásáért is felelős, terméke pedig számtalan lehet, amit a gazdaságosan elérhető piac elfogad, a veszteségminimalizálás és a környezetvédelem életbevágó gazdasági kérdés. A szakmai kihívások ösztönzésére vegyipari rendszertechnikai szakmérnöki diplomát szereztem, majd az MTA kandidátusi ösztöndíj programja keretében 3 évig kutatómunkát végeztem a BME-n. Végül minden szükséges vizsgám, a téziseim elfogadása, szakirodalmi megjelenésem és nemzetközileg elismert előadásom megvolt, a disszertációmat azonban soha nem írtam meg, mert a tervezőintézeti munkában a tudományos lét okafogyottá vált. Tanítottam továbbra is, 2 évig óraadó voltam Dr. Árva Péter tanszékén, a VVE-n ben létrejött a MOL Rt., és én csatlakozhattam a cég stratégiáját alkotó csapathoz. A tevékenység lényegében a vállalat értékének növelését eredményező működési hatékonyság javítását jelentette. Ezt a rengeteg kihívást, tanulást, nemzetközi jelentőségű folyamatok megértését elfogadását elutasítását tudatosan elemző, felhasználó munkát a nyugdíjba vonulásomig végeztem. Mindaz, amit a vegyipari műveletek, vegyipari folyamatok és az energia háztartások, a gazdaságos beruházás előkészítések szintjén korábban vizsgáltam, terveztem, visszaköszönt, és biztos talajt jelentett ebben a munkában, amit a nemzetközi olajiparban úgy jellemeznek, hogy competing on the edge ra a MOL magyar mulltinacionális céggé vált a régiójában, és én ennek a folyamatnak aktív részese lehettem. Számos nemzetközi képzésen vettem részt, és szerepeltem - direkt és indirekt módon - nemzetközi konferenciákon. MOL képviselőként éveken át diploma elbíráló bizottsági elnök voltam a Pannon Egyetemen. Amikor észrevettem, hogy a főnököm (akiről szakmailag és emberileg is a legjobbakat mondhatom) fiatalabb, mint a kisebbik fiam, és a beosztottjaim szülei is mind fiatalabbak nálam, úgy döntöttem, hogy nyugdíjba megyek. Sorban született az öt unokám, és én aktív nagyanyó szerettem volna lenni. Hát, ez sikerült Fiaim 40 év felettiek, de szomorúságomra mindketten pályaelhagyók : Aklan György egy multinacionális vegyipari cég területi képviselője, Aklan András borász, az apja szőlőbirtokán. Életem mostani párja filmoperatőr, akitől megtanultam, hogy van élet a mérnöki-gazdasági szemléletű világon túl is. 77

78 Dr. Timár Lajos Életem éltető elemei Munka. A vegyészmérnöki diplomát (1968) húsz évig a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet (MÁFKI) Számítástechnikai Csoportjában vegyipari folyamatok (főleg földgázfeldolgozó üzemek készülékei) matematikai modellezésére használtam. Az ehhez szükséges ismereteket (programozási ismereteket is) könyvekből sajátítottam el. Már az egyetemi évek alatt is jobban szerettem azokat a tárgyakat, amelyek kémia nélkül is kedvelhetők (matematika, elektronika, művelettan, nyelvek stb.). Az egyetemi doktori oklevél (1979) és a kémiai tudományok kandidátusa oklevél (1984) is a vegyipari folyamatok matematikai modellezésével kapcsolatos. A MÁFKI-ban igen jól éreztem magam. Miért változtattam munkahelyet mégis 1988-ban? Ennek fő oka az, hogy betegesen féltem a repülőutaktól. A matematikai modellezés témakörben létezett egy KGST együttműködés. Ennek keretében rendszeresen rendeztek konferenciákat az egyes KGST országokban. Orosz nyelvtudásom miatt nem maradhattam le egyetlen útról sem. (Az orosz nyelv ma is kedvenc nyelvem. Naponta nézek mai, család-barát orosz filmeket.) 1988 tavaszán az egyetem előtt véletlenül találkoztam az egyetem személyzeti vezetőjével, aki nem várt kérdést tett fel. Nincs kedved átjönni az egyetemre? Ha van, keresd meg a Számítóközpont vezetőjét. Megkerestem. Ő a rektorhoz irányított. A rektornak csak egy kérdése volt. Mit szól ehhez Rezső (a MÁFKI igazgatója)? Másnap rövidre zártam a dolgot. Az adminisztrátori őrség megrökönyödésére, előzetes bejelentkezés nélkül bekopogtam az igazgatóhoz. Barátságosan fogadott. Döntésemre így reagált. Kár, lehetnél egy szovjet-magyar vegyesvállalat igazgatója. Még csak az hiányzik! szaladt ki a számon. Sohasem vágytam ilyen pozícióra. Az új munkahelyen kezdetben undorító munkaügyi programokat kellett írnom, ráadásul PL1 nyelven, amit addig nem ismertem. Szerencsére hamarosan engedélyezték az Informatika Tanár Szak indítását. Ennek előkészítő munkálataiban is részt vettem. Ismét olyasmivel kezdtem foglalkozni, amiről nem volt diplomám. Taníthattam, ráadásul nem középiskolás fokon. Programozási alapismeretek, programnyelvek, adatmodellezési ismeretek szerepeltek a tanítandó tárgyak között. Az adatbázisok hatékony szerkezetének kialakításával kapcsolatos az Építsünk könnyen és lassan adatmodellt! könyvünk. Ennek néhány fejezetét negyedéves diákjaim írták. Sajnos a művet és annak előadóit a szegedi OTDK rendezvényen nem díjazták (1997). Sokáig foglalkoztam, szívesen foglalkozom ma is a kiadványok esztétikai követelményeivel (tipográfiai ismeretek). Tipográfiai alapismereteket sok évig tanítottam levelező hallgatóknak. Ez az ismeret ma az embereknek nagyon hiányzik. Kár, hogy ezt nem tudják. Család és hobbi. Mindennapjaimban a hit (katolikus) és a család mindig fontos szerepet játszott. Természetesen ma is fontos. Két lányom van (Veronika és Zsófia) és egy feleségem (Zsuzsanna). Egy év múlva tartjuk 45. házassági évfordulónkat. Veronika a Hittudományi Főiskolán kapott diplomat, jelenleg könyvtárosként dolgozik. A zeneiskola magánének szakán képezi magát. Zsófia lányom gyógytornász. Családját négy gyermek (Liliom, Sámuel, Árnika, Zsófia) teszi naggyá. Nyugdíjazásom (2008) óta időm jelentős részét unokáimmal töltöm. A maradék időben (e teljes idő fele) sok nemzet táncházát tartom rendszeresen, sok helyen. Az Egyetemen 1997 óta működik egy népek táncai klub, Balatonalmádiban 2009 óta, a szentkirályszabadjai iskolában 2011 óta. Az Agóra Művelődési Ház nyugdíjasait 2017 májusa óta táncoltatom. Természetesen a táncoltató tevékenységről sincs oklevelem. Igaz, valamennyi klub ingyenes. Sokan kérdezték már, miért nem kérek mindezért pénz. A válasz egyszerű. A pénznél sokkal többet kapok, a táncolók mosolyát. Úgy gondolom, hogy ez a mosoly a harmóniának is szól, amit ezek a táncok sugároznak. Tolcsvay Béla dala ezt tömören és találóan fogalmazza meg. Hirdethet káoszt az egész világ, én akkor is éltetem a harmóniát. Kedvenc időtöltésem az idegen nyelvekkel való foglalkozás (orosz, lengyel, német, angol, olasz stb.). Nyelvtudásomat sem alakítottam pénzzé. Ez nem is baj. Baj inkább az, hogy erre büszke is vagyok? 60 évesen kezdem el opera DVD-ket gyűjteni. Más-más feliratnyelvet választva, a zenei élmény mellett nyelvi élményt is nyújtanak ezek a lemezek. Hogyan tovább. Későn érő típus vagyok. Tanítani 43 évesen kezdtem. Megszerettem. Táncoltatni 52 évesen kezdtem. Megszerettem és megszerették. Operákat nézni és hallgatni 60 évesen kezdtem. Megszerettem. Mi jöhet még ezután? Lehet, hogy egyszer korcsolyázni is megtanulok? 78

79 Topscháll József Családi események A végzést követően 1970 májusában megnősültem. Feleségem veszprémi lány: Villányi Sarolta. Lányom, Zsuzsanna 1973-ban; fiam, András 1975-ben született. Iskoláik elvégzése után lányom némettanári, fiam építőmérnöki diplomát szerzett. Mindketten házasok. A lányom férje szintén tanár: matematika-fizika szakos. Mindketten a helyi gimnáziumban tanítanak. Fiam legutóbbi munkahelye egy Pest környéki cég; menyem -aki jogász- Balatonszabadi község jegyzője. Három unokánk van: Noémi 8, Enikő és Andris 4 évesek. Mivel gyerekeink is itt laknak Siófokon, szinte minden nap látjuk őket és élvezzük kedvességüket, néha csibészségüket is. Nejemmel már évek óta nyugdíjasak vagyunk, lassan 10 éve. Pályafutásom A végzés után a Balatoni Vízművek-majd jogutódja, a Dunántúli Regionális Vízmű- balatonfüredi egységénél helyezkedtem el ig a cég siófoki központjánál dolgoztam; ahol lakást kaptunk. Ez idő alatt bejártam a szamárlétra szinte minden fokát. Voltam műszaki előadó, technológus, üzemvezető, üzemviteli osztályvezető, termelési főmérnök, műszaki igazgató; majd között igazgató és vezérigazgató. A vízügyi ágazat több magas elismerését is megkaptam. Ezt követően-szinte levezetésként évi nyugdíjazásomig Vácon, a testvércég vezérigazgatójának tanácsadójaként dolgoztam. Emlékeim az egyetemi évekről Vegyesek, de döntően pozitívak. Ez utóbbi megállapítás főleg annak köszönhető, hogy az utolsó három évben inkább sikereim voltak. Emellett külön öröm, hogy több jó barátra leltem, s velük közösen éltük át ezeket az éveket. Nagyon szomorú, hogy közülük már nem találkozhatom azokkal, akik számomra talán a legkedvesebbek voltak: a nagyon korán üzemi balesetben meghalt Zala Attilával, majd a nem oly régen eltávozott Varga Tiborral. Sokat gondolok rájuk. 79

80 Tóth Bertalan Születtem 1945-ben Kisvárdán ban felvételt nyertem, ban diplomát szereztem a VVE Szilikátkémiai ágazatán, betongyártás témában. A diploma kézhezvétele után félévig Veszprémben éltem. Ez idő alatt a TF edzőképző kurzusán alapfokú edzői és játékvezetői végzetséget szereztem labdarúgás és dobó atlétika szakágakban januárjában Alsóőrsön házasodtam, s még ebben a hónapban feleségemmel Kisvárdára költöztünk. Házasságunkból 2 gyermekünk született, fiú és lány. A lányom részéről két unokánk van. A fiú Debrecenben egyetemista, gépészmérnöknek készül. A kislány elsős gimnazista, a kisvárdai NBI-es női kézilabdacsapat korosztályos utánpótláscsapatának meghatározó játékosa. Ma valamennyien Kisvárdán élünk között előbb a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál, majd 1972-től a zöldmezős beruházásként épülőfélben lévő Fékbetétgyár-ban lettem általános fejlesztési vezető. Mindeközben 1982-ben Környezetvédelmi Szakmérnök lettem a VVE-n, 1983-ban pedig a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola kertészeti ágazatának zöldség-gyümölcs termesztő szakán tettem szakvizsgát. A Szeszipari Vállalatnál egy hollandoktól vásárolt üditőitalgyártó technológia telepítését és üzemesítését irányítottam, 1972-től pedig a korszerű magyar fékbetétgyártás létrehozásában működtem közre. Ez a folyamat 10 évet igényelt sok-sok tanulmányúttal, és még több helyi munkával. Fékbetétgyári ténykedésem idején több szabadalmat is jegyeztem, elsősorban környezetvédelmi jellegűeket. A fékbetét ugyanis minimum 60%-ban tartalmazott asbesztet. Az Asbeszt ártalmatlanítása hőbontással eljárás, amely a VVE oktatóinak (De Jonge János, Mészáros Pál, Kovács Béla) közreműködésével, valamint évfolyamtársunk Beliczay Laci szabadalmi ügyintézésével lett bejegyezve, az MTA a környezetvédelmi szekciójának érdeklődését egy általam megtartott előadás erejéig is felkeltette. Mindeközben fizetés kiegészítés gyanánt NB-III-as csapatokban futballoztam és edzősködtem, a helyi gimnázium dobó atlétáit edzettem, és 1500 m 2 fóliasátorban primőr zöldségeket termesztettem ben megváltam a fékbetétgyártól és saját vállalkozást alapítottam. Kifejlesztettem egy speciális súrlódó anyagot, megteremtettem a gyártásának feltételeit vásároltam egy ipari telephelyet, megterveztem és legyártattam a szükséges egyedi gépeket elindítottam a termelést. A mai napig ez a tevékenység a család meghatározó jövedelem forrása. Ma főállású vállalkozó és mellékállású nyugdíjas vagyok. Folyamatban van egy m 2 es kertészet kialakítása ahol diófa, szőlő és gyógyhatású bogyós növények (áfonya, fekete berkenye, fekete ribizli, bodza stb.) termesztését és szaporító anyagainak előállítását szeretném megvalósítani. Visszaemlékezve az elmúlt 55 esztendőre elmondhatom, hogy a Veszprémben eltöltött 5 és fél év volt életem eddigi legszebb időszaka. Mondom ezt úgy, hogy az egyetlen, a mai napig ismétlődően visszatérő rémálmom a Pungor-féle analitika vizsga, annak ellenére, hogy viszonylag könnyedén, közepesre abszolváltam. Egyetemi éveim alatt, a Haladás középhátvédjeként végig fociztam. Melette atlétikai edzésre is jártam, gerelyhajításban jó eredményt értem el, megyei válogatott is voltam. Összességében szerencsés ember vagyok. Mindig magam határoztam meg a sorsom alakulását, mindig azt csináltam, amit szerettem, és amihez kedvem volt. A tanultakat eredményesen tudtam kamatoztatni, kivéve a betongyártást, amivel a diplomamunkám óta nem találkoztam. Szakmai hiányérzetem nincs. Az elmúlt 50 évben az orvosokkal szerencsére csak a futballpályán találkoztam, mint a területi orvosválogatott tagja, szakmailag nem sok közünk volt egymáshoz. Egészségi állapotom kielégítő. Az egyszeri kéményseprő szavaival élve: a koromhoz képest jól nézek ki! 80

81 Dr. Tóth József Születtem június augusztus 1-én léptem be a Mineralimpex Magyar Olaj- és Bányatermék Külkereskedelmi Vállalathoz, ahol üzletkötő beosztástól kezdve, a ranglétrán haladva, 1980-ban vezérigazgató helyettes lettem, majd ben vezérigazgató. 15 éven át vezettem vezérigazgatóként a vállalatot. A Mineralimpex MOL-ba történt integrációja után, különböző beosztásokban, 2010-ig a MOL-nál, majd 2016-ig az OT Industries (Olajterv) vállalatnál dolgoztam ben mérnök-közgazdász diplomát szereztem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, és ugyanott doktoráltam 1976-ban ben kezdeményeztem a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) megalapítását, amelynek 23 éven át voltam elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke vagyok. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) alelnökeként, 1994 óta, jelenleg is dolgozom. Ennek a szervezetnek a létrejöttében aktív szerepet vállaltam között a párizsi Energia Ügynökség (IEA) ipari tanácsadó bizottságának voltam tagja között alelnökként majd között elnökként vezettem a londoni székhelyű, 70 országot tömörítő Kőolaj Világtanácsot (WPC, World Petroleum Council) óta vagyok a veszprémi Pannon Egyetem Olaj tanszékének címzetes egyetemi tanára óta pedig a Szingapúri Köztársaság tiszteletbeli főkonzulja. Két gyermekem van, a fiam Bécsben a Technische Universitaten végzett gépészmérnök, tőle született egy unokám, a lányom a budapesti Corvinus Egyetemen közgazdász, majd a barcelonai IESE-n MBA diplomát szerzett, ő Amerikában él, ott dolgozik, neki 2 gyermeke született. Hobbym a tenisz és Tihany. 81

82 Tóth Sándor Nagy reményekkel és várakozással érkeztem Veszprémbe. Úgy éreztem jól választottam, mert az Egyetemen eltöltött öt év alatt nagyon jó közösségbe kerültem. Az egyetemista társakkal szervezett programok, sport, kirándulások és szórakozások elősegítették, hogy jobban megismerjük egymást, így baráti kapcsolatok is szövődtek közöttünk. Kiemelkedő tudású professzoraink, - mint Pungor Ernő, Dévay József, Nemec Ernő, Markó László, - látványos előadásai még így távolból is lenyűgözőek voltak. Persze voltak vérfürdők is, amikor Dévay professzor megbüntetett minket az előadása alatti szundikálás miatt. A nagybetús élet úgy hozta, hogy első munkahelyemen, Budapesten a Vegyiműveket Szerelő Vállalaton belül a korrózióvédelmi üzemben dolgoztam, mint technológus. Az ipar területén akkor robbant be a műanyagok alkalmazása a korrózióvédelemben ben jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Műanyagfeldolgozó Szakmérnöki karára, ahol szakmérnöki diplomát szereztem ban Műanyag Tálaló Edénycsalád fejlesztéséért Formatervezési Nívódíjjal tüntetett ki az Ipari Miniszter. Ezt követően egész pályám során a műanyagok alkalmazásával foglalkoztam, kiemelten a műanyag légtechnikával ban egy francia üzlettárssal közösen ipari műanyag ventillátorokat forgalmazó céget alapítottam, amelyben tulajdonosként részt veszek, de már aktívan nem dolgozom. A munkámban sokat segít feleségem, Zsuzsa, akivel 40 éve élünk boldog házasságban. Két gyermekünk született. Szabadidőnket általában utazással töltjük. Külföldi utazásaink mellett szisztematikusan bejártuk hazánk gyógyfürdőit, és sok szép, értékes látnivalóit. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a családi boldogság mellett sikerült szakmám szépségét is megtalálnom. 82

83 Tüttő István Fonyódon születtem január 31-én. Édesapám Tüttő János, neves dal-szövegíró, édesanyám Békési Julianna, elhunytak. Feleségem dr. Németh Eleonóra fogszakorvos. Szabolcs nevű gyermekünk 1975-ben született. Diplomata. Hosszabb ideig Iránban, azt követően Kenyában teljesített szolgálatot, a családjával együtt. Két unokánk van, Tüttő Kata 12 és Tüttő Péter 8 évesek. Nagykanizsán, a Kórház utca 17. sz. alatt lakom. Telefonszámom: 93/ Tanulmányok: Általános iskolai tanulmányaimat Balatonfenyvesen végeztem, majd 1962-ben. Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségiztem Miniszteri kitüntetéssel ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen vegyészmérnöki oklevelet, 1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen vegyipari gazdasági mérnöki képzettséget, 1993-ban a Közgazdaságtudományi Egyetemen felsőfokú biztosítási szakértő képesítést, 2000-ben a Pécsi Tudományegyetemen Közgazdaságtudományi Kar és a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Európai Területfejlesztési és Kohéziós politika területén oklevelet szereztem. Munkahelyeim: 1968-ban az egyetem befejezése után a Nagykanizsai Vasipari Vállalatnál kezdtem dolgozni. Egy építés alatt lévő galvanizáló-felület kezelő üzem vezetője lettem től üzemszervezési osztályvezetőként az akkori öntöde, valamint a vállalat irányításának átalakításában vettem részt ben az Építőgépgyártó Vállalat termelési osztályvezetője lettem. Emelőgépek gyártásával kezdtünk foglalkozni. Különböző festési technológiák kidolgozása is a feladatom volt ban az Üvegipari Művek Nagykanizsai Gyárába mentem dolgozni. Termelési osztályvezetőhelyettesként irányítottam a gyár hőálló-üveg termelését, valamint a keménykrómozott öntőminták technológiáját dolgoztam ki 1987-ben az ÉPGÉP Vállalat Nagykanizsai Gyárának igazgatójaként folytattam ben az újonnan alakult Emelőgépgyártó Vállalat igazgatójává választottak ben Nagykanizsa Megyei Jogú Város alpolgármestere lettem ben a regnáló polgármester lemondása után és 1998-ban ismét a város polgármesterévé választottak. Vezetésemmel nagyon sok jelentős fejlesztést valósítottunk meg a városban és környezetében. A Veszprémi Egyetemmel közösen Kampuszt alakítottunk ki. Ma már tábla jelzi: Nagykanizsa EGYETEMI VÁROS ban a DEDOX 555 KFT műszaki gazdasági tanácsadója voltam. E mellett VALORING Tanácsadó és Szolgáltató Betéti Társaságot alapítottam. A gazdasági társaság fő tevékenysége műszaki tanácsadás volt től, végleges nyugdíjba vonulásomig, az OTP vezető szakértőjeként az ingatlan szakmában dolgoztam. Kitüntetéseim: - Szocialista Kultúráért (1981) - Munka Érdemrend bronz fokozat (1984) - Öveges József emlékplakett (1991) - Közéleti különdíj (2002) (Magyarországi Cigányokért Közalapítvány) A Veszprémi Vegyipari Egyetem a szerzett ismeretek, a kiváló oktatói karok, az évfolyamtársak felejthetetlen egyéniségei megfelelő alapot adtak az életben való eligazodásban és érvényesülésben. Örök hála Mindenkinek! 83

84 Ujhelyi József december 5-én születtem Tasnádon, a Szilágyságban, amikor Észak-Erdély egy rövid időre még visszakerült Magyarországhoz. Tehát magyar állampolgárnak születtem. A bombázások elől szüleim vidékre menekültek, ahol volt tej és élelem. A szovjet megszállást is itt élte át a kis család. Apám tanár volt, és sikerült megszerveznie, létrehoznia Tasnádon egy magyar gimnáziumot. A gimnáziumnak ő volt az első igazgatója. A román tanügy célba vette a magyar középiskolákat. Apám munkáját ellehetetlenítették. Szüleim Nagyváradra költöztek, én az elemi iskolát már Nagyváradon kezdtem. Nagyváradi gyermekkoromra nosztalgiával emlékezem. Édesanyám könyvelő, Nagyváradon született. A régi Nagyváradi Premontrei Főgimnázium utódjában fejeztem be a gimnázium harmadik osztályát. Még tanítottak a régi nagyszerű tanárok.1960-ban Veszprémbe repatriáltunk, és a Lovassy László (korábban piarista) gimnáziumban érettségiztem jó-rendű eredménnyel. Tanulmányaimat a Veszprémi Vegyipari Egyetemen folytattam, ahol 1968-ban a Kémiai Technológia Ágazaton diplomáztam. Az egyetemen Óriások vállán tanulhattunk. Világhírű professzoraink, a teljesség igénye nélkül: prof. Dr. Polinszky Károly akadémikus, aki kormánymegbízás alapján megszervezte, és Veszprémbe hozta egyetemünket. Ő lett az első rektora is. Nemzetközi hírnevet szereztek egyetemünknek: prof. Dr. Fejes Tóth László, akadémikus, az Európai Matematikai Társaság vezetőségi tagja, továbbá későbbi rektorunk prof. Dr. László Antal, akinek munkái Európai tekintélyt szereztek ben megnősültem, feleségem, dr. Babay Györgyi fogorvos. Budapestre költöztünk. Két fiunk született, Zoltán 1972-ben, és Gergely 1980-ban. Zoltán a BME-n végzett informatikus, Gergely, internet-biztonsági tanácsadó. Miután 1978-ban korróziós szakmérnöki diplomát szereztem, a Vasipari Kutató Intézetben fémes szerkezeti anyagok korróziós vizsgálatával foglalkoztam. A 80-as években a Paksi Atomerőmű építésénél a VASKUT kiemelt vezető tudományos intézmény volt. Én voltam a korróziós témák vezetője. A korróziós kutatások eredményeinek alkalmazását az atomerőmű építésénél, a VEIKI kiemelt szakértője, Dr. Kovács Klára irányította, aki a szakmérnöki egyetemen tanárom volt. Az atomerőmű építésénél használt 18/10-es Cr/Ni savállóacél lemezek passziváló felületkezeléseinek hatását vizsgáltuk az interkrisztallin korróziós érzékenységre. A kezelt lemezek sugár-dekontaminálhatóságának vizsgálatával, a VVE Radiokémiai Tanszék kutatócsoportját bíztam meg. Örömmel fogadták a megbízást, mert így a VVE nem maradt ki az első magyar atomerőmű-építés ipartörténetéből. A kutatás témavezetője, Dr. Maleczki Emil docens úr volt. A kutatásért a minisztérium különdíját kaptuk. Az 1989/90-es rendszerváltásnak a VASKUT is áldozatul esett. Én az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében helyezkedtem el. Recirkulációs ipari hűtővízkörök korrózió ellen is védő, komplex vegyszeres kezelésével foglalkoztunk. A konkurens nagy nyugati vízkezelő cégek előtt piacvezető pozícióra tettünk szert. Nélkülünk a nagy nyugati cégek kb. kétszeres árat kérhettek volna a magyar vállalatoktól (Péti Nitrogén Művek, TVK, DKV, BIOGÁL, bányák, stb.). Az MTA Kémia Intézetéből 2003-ban mentem nyugdíjba. Visszatekintve úgy érzem: A gondviselés irányította sorsomat. 84

85 Vesztergom Edit Dr. Gergelyi Gáborné Család: 1969-ben férjhez mentem az Egyetem fizika tanszékének oktatójához, dr. Gergelyi Gáborhoz. Két gyermekünk van. Fiunk orvos Veszprémben, lányunk okleveles közgazdász. 5 unokánk van. Ádám unokánk a Lovassy László Gimnázium Német Nemzetiségi tagozatának végzős, Laura pedig 10. osztályos tanulója. Noémi 7. osztályos, Márk 4. osztályos, Adél óvodás. Kiváló tanulók, tehetséges fiatalok. Mindnyájan Balatonalmádiban lakunk. Szüleim a rendszerváltás előtt 30 évig az USA-ban, New-Yorkban éltek, így mi is több alkalommal voltunk látogatóban, ami csodálatos élmény volt. Munkahely: A végzés után 1 évig a Nitrokémia Ipartelepeken dolgoztam Fűzfőgyártelepen. Ott a műanyag esőcsatornák gyártásának kifejlesztésében vettem részt. Emellett az üzemben a poliészter hullámlemezek és óriási silótartályok gyártását ellenőriztem. Utána nyugdíjazásomig az ottani Vegyipari Szakközépiskolában, a mai Övegesben tanítottam kémiát, technológiát, géptant, munkavédelmet, szakmai és anyagismeretet, környezetvédelmet, laborgyakorlatot. Később átképeztem magam a bőr, szőrme és textilipar területére is, miután iskolánk bevezette a bőr, festék és vegytisztítók oktatását. Országos kémiai tanulmányi versenyekre készítettem fel tanítványaimat, versenybizottsági tagként is tevékenykedtem. Környezetvédelmi pályázatokon vettünk részt eredményesen. Érettségiztettem, érettségi elnök voltam. Írtam tankönyvet, érettségi tételek és tankönyvek bírálatában vettem részt. A tankönyvírásban az a cél vezérelt bennünket szerzőtársaimmal, hogy közelebb és szinkronba hozzuk az elméleti ismereteket a gyakorlatban tapasztaltakkal. Németországban, Svájcban szakmai és pedagógiai módszertani továbbképzéseken vettem részt, több alkalommal. Majd ennek eredményekénk középiskolai tanárok számára pedagógiai, módszertani továbbképzéseket tartottam. Egyetemről: Szép és kellemes időszaka volt az életemnek az egyetemen, a kollégiumban eltöltött 5 év, az ott kötött barátságok, a hangulatos Mikulás esti és egyéb összejövetelek. Emlékezetesek maradtak a Tanszéki kirándulások, például a várpalotai szénbánya 5 kilométeres szakaszának végigjárása. 85

86 Vida Szabolcs A Veszprémi Vegyipari Technikum befejezése után a Vegyipari Egyetemre jelentkeztem. A technikumi előélet szakmai szempontból nagyon előnyös volt, hiszen ott az alapvető szakmai ismereteket kiváló tanáraink nagyon alaposan belénk sulykolták. Az általános ismeretekben és nyelvismeret tekintetében hátrányban voltunk, amit nem kis erőfeszítéssel lehetett csak ledolgozni. Egyéb származási besorolásom miatt előfelvételis voltam. A Fűzfői Nitrokémiánál segédművezetőként letöltött egy év után kapott kedvező munkahelyi véleményezés alapján véglegesedett egyetemi felvételem. Egyetemi éveim alatt végig törekedtem a jó tanulmányi előmenetelre, hogy ösztöndíjat kapjak, s ezáltal szüleimet mentesíteni tudjam a tanulással járó költségek alól. Ez végig sikerült is. Egyetemista koromban nem volt határozott elképzelésem arról, hogy befejezése után mivel foglalkozzak. Harmadévben megkerestek a MÜKKI-től és tanulmányi ösztöndíjat ajánlottak. Én akkor még nem akartam elkötelezni magamat. Az egyetem befejezése előtt nem sokkal a Péti Nitrogénművek képviselői mérnököket kerestek a folyamatban lévő, és várhatóan beinduló, nagy beruházások levezényléséhez. Gondoltam megpróbálom, s ha nem jön be, utána is lehet még váltani. Így kerültem a Péti Nitrogénművekhez. Első megbízatásomat, mint kalorikus mérnök kaptam meg, a gyár összes üzemének energetikai szempontból való felülvizsgálatára, a veszteségek feltárására és ezek megszüntetésére való javaslattételre ben elkezdődött a nagykapacitású műtrágyagyár, mint egyedi nagyberuházás megvalósítása. Ebben én is szerepet kaptam. A víz- és gőzellátó üzemek megvalósításával kapcsolatos tervezési és kivitelezési munkák segítése, koordinálása és ellenőrzése volt a feladatom. Az üzemek elkészülte után megbíztak ezen üzemek irányításával. Munkám során komoly korróziós problémákkal kerültem szembe, ezért közötti időszakban korróziós szakmérnöki diplomát is szereztem ben új munkakörbe kerültem. Egyik napról a másikra áthelyeztek a salétromsav üzemvezetői posztjára. A 4 db hígsav- és 1 db tömény salétromsav üzemben nagyon sok problémával szembesültem. A rendkívül veszélyes anyagok és körülmények, s a rendkívüli korróziós problémák nagyon nagy kihívást jelentettek. Aktív munkásságom alatt még részt vehettem egy új, nagy kapacitású és a mai követelményeknek mindenben megfelelő üzem létrehozásában, majd 2007-ben a régi üzemek irányítása mellett, az új üzem elindítását is levezényelhettem. Ezt követően a régi üzemeket leállítottuk végén kértem nyugdíjazásomat és 2017 között szakértőként, a gyárban eltöltött közel 40 év tapasztalatainak hasznosítására, részleges munkaidőben még rendszeresen visszahívtak régi munkahelyemre ben megnősültem. Feleségem könyvtáros volt. Házasságunkból két fiúgyermek született. Zoárd nyelvtanárként végzett a Szegedi József Attila Tudományegyetemen. Felesége szintén. Az EU-ba való belépésünk után mindketten sikeresen megpályáztak egy uniós fordítói állást. Azóta Brüsszelben élnek. Egy 8 és egy 2 éves kislányuk van. Szabolcs a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. Több munkahely után a BKK-nál kötött ki, ahol vezetői beosztásban dolgozik. Felesége jogász. Két fiúgyermekük van, 9 és 5 évesek ban feleségem 45 évi házasság után súlyos betegségben váratlanul elhunyt. Azóta a család segítése mellett energiámat arra fordítom, hogy életemnek új értelmét megtaláljam és felépítsem. 86

87 Dr. Vitán Gábor november 26-án születtem Kisújszálláson. Apám orvos volt, erdélyi származású fiatalként végezte el a Szegedre áttelepült kolozsvári Tudományegyetem Orvosi Karát. Anyám, Fogarasi Éva főleg gyermekei nevelésével foglalkozott Miután erre már kevésbé volt szükség, fiziko-terapeutaként ment nyugdíjba. Éva húgom közgazdászként végzett, több intézménynél középvezetőként tevékenykedett. Általános iskoláim után a Veszprémi Vegyipari Technikumban 1963-ban jeles eredménnyel érettségiztem ban kezdtem el tanulmányaimat a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, ahol 1968-ban a Kémiai Technológia Ágazaton diplomáztam. Az ott eltöltött évek, professzoraink emlékezetes előadásai, a vizsgadrukkok életre szóló emlékek maradtak. A kollégiumi élet, az esti tarokk partik, az őszi bakonyi kirándulások, az üzemi gyakorlatok élményei összeforrasztották évfolyamunkat. Későbbi pályánk során számtalanszor vettük igénybe kollégáink szakmai tanácsait, segítségét. 50 év után is az évenkénti találkozások emlékeztetnek múltunkra, sajnos veszteségeink az élet rendje szerint sorjáznak ban vettem feleségül évfolyamtársunkat, Brittig Rózsát ben született Gábor fiunk, majd 1977-ben Réka lányunk. Mindketten közgazdászként végeztek, fiúnk egy magyar nagyvállalat vezérigazgatója, lányunk az amerikai PWC könyvvizsgáló cég munkatársa. Öt unokánk született: Bálint, Levente, Zsombor, Balázs és Dorka. Ők még az általános iskola padjait koptatják. Kikapcsolódásként éltük meg amikor hátizsákos turistaként végig jártuk a Kárpátok számtalan magaslatát Rózsával és barátainkkal, később gyermekeinkkel. Az egyetem után rövid félévet a balatonkenesei Sirály Műanyagfeldolgozó Vállalatnál dolgoztam, majd pályázat útján a MEDICOR Művek Kutató- és Fejlesztő Intézetében nyertem felvételt. Több évig a Zn-Ag gombakkumulátorok alapkutatásai területén dolgoztam, főleg az Ag elektród polarizációs, reverzibilitási problémái voltak a középpontban. Később több kolléga bevonásával az emberi szervezet paramétereinek érzékelési lehetőségeit vizsgáltuk (bőrfelületi po 2, pco 2, pulzus és nyomás mérés új módszerei). Eredményeinkből több cikket is megjelentetünk szakmai folyóiratokban (Kísérletes Orvostudomány, Kémikusok Lapja, Villamosipari Kutatóintézet Közleményei, Medicor News). Szolgálati szabadalmaink a gyártási folyamatokban megvalósultak. Két alkalommal a Kiváló Feltaláló miniszteri kitüntetés arany fokozatát kaptam meg között a Budapesti Műszaki Egyetemen elvégeztem a korróziós szakmérnöki képzést, majd ugyanott, 1975-ben műszaki doktori címet szereztem. Sokat jelentett a BME Szervetlen Kémia és Analitika tanszékével, Pungor Ernő és Nagy József professzorokkal, valamint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem több klinikájával kialakított szakmai együttműködés ben a Medicor Művek egyik gyárába (MEDAKKU Rt) fejlesztési főmérnöknek neveztek ki, amely posztot 1992-ig töltöttem be ben az állami vállalatok perspektíváinak csökkenését felismerve három kollégámmal együtt, sok munkatársunk bevonásával, megalakítottuk a MEDISZINTECH Orvostechnikai kft-t, amelynek 1992-től december 31-i nyugdíjba menetelemig az egyik ügyvezető igazgatója voltam. 87

88 Vödrös Bálint Születés: ; Mocsa (Komárom megye). Édesapám: Vödrös János (foglalkozása: vasutas). Édesanyám: Vödrös Jánosné, született Pirityi Margit (foglalkozása: háztartásbeli). Hárman vagyunk testvérek. Családi állapot: házas. Két gyermekem és négy unokám van ban Mocsáról Szőnybe költözködtünk, jelenleg Várpalotán lakom. Iskolai végzettségek: Általános iskola ( ) Szőnyben. Középiskola: Komáromi Jókai Mór Gimnázium ( ). Egyetem: Veszprémi Vegyipari Egyetem Szervetlen kémiai ágazat, okl. vegyészmérnök. Munkahelyek: Egyetemi előfelvételisként 2 évig dolgoztam balatonfűzfői Nitrokémia Vállalatnál. Péti Nitrogén Művek ( ). Részt vettem a nagykapacitású műtrágya gyár létesítésében, a személyzet betanításában. Szabadegyházai Szeszipari Vállalat-hoz kerültem, technológiával illetve termelés szervezésével foglalkoztam ( ). Munkahelyeimen elsősorban termelés szervezésével, technológiai feladatok megoldásával foglalkoztam től nyugdíjas vagyok. 88

89 Windisch Ferenc Egyetemi éveim meghatározó élménye volt, amikor 1967 októberében értem jött a rendőrség, és kizártak az Egyetemről. A fő indok, hangosan hallgattam Luxemburgot. Nem volt rádióm, és soha nem hallgattam tánczenét. Örökké hálás vagyok Gárdos György és Farkas János adjunktus uraknak, akik elérték, elvégezhessem az egyetemet. 4 évet dolgoztam a DKV-ban, feladatom IBM számítógépes kiképzést követően- a szovjet, 1,5 millió tonnás, AV üzem számítógépes irányításának előkészítése volt, a legújabb IBM folyamatirányító számítógép segítségével (műszerezés ellenőrzése, javaslat a szükséges átalakításokra, első mérések elvégzésének koordinálása) közepén másfél ezer egybe-függő adatcsoporttal rendelkeztünk, ezeket a SZTAKI számítógéppel elemezte, összegezte. Naivan doktori disszertációra adtam be tervezetet, ilyen adatokkal az Olaj tanszék mai napig nem rendelkezik. Koke úr közölte, jöjjek vissza 5 év múlva, a tanszék egy másik évfolyamtársam doktorijával van elfoglalva. Ezt követően számítástechnikai egységek vezetésével és fémkereskedelemmel foglalkoztam (Metalloglobus 7 év, MAT/HUNGALU 13 év) között Tokióban a HUNGALU kereskedelmi irodáját vezettem. Ez az időszak nemcsak családomnak, (de valószínűleg Japánnak is) a csúcspontot jelentette. 2 gyermekem angol iskolát kezdett, gyermekorvos feleségem egy Nobel díjas professzor (Kawasaki úr) kórházi osztályát látogatta, én megismerhettem dr. Bakusa (Baksa György) urat (VVE-Ajka) között a Hungaluker vezérigazgatója voltam, a végén vitába keveredtem az alumínium ipar neves szakértőjével, Tatai Ilonával (TAURUS). (Kérdés: kell-e magyar orosz timföld egyezmény? Én kitartottam az igen mellett.) Szerencsém volt, a gyermekeimet nem vitette el A Hungalu után több területen próbálkoztam, talán kettő az, amire büszke lehetek - közreműködésemmel Salgótarjánban autóipari magnézium ötvözeteket gyártó cég jött létre 2000-ben (Mercedes, BMW, VW beszállítója), - magyar hulladék cégek képviseletében, brüsszeli szakbizottságban és újságcikkel hozzájárultam ahhoz, hogy, a gumihulladék hasznos hazai felhasználása (esésvédő téglák) érdekében, szabványos játszóterek kialakítására Magyarország 3 milliárd Ft EU támogatást kapott. Természetes, a pénzt egy politikai párt (4 betű) ellopta, azt az államnak vissza kellett fizetnie ( ). Jelenleg egy osztrák alumínium profilgyártó cég magyar képviselője vagyok. Hányatott pályafutásomban a humorérzékem (+ a zenei és irodalmi háttér-táram ) segített megoldani azokat a problémákat, melyeket a humorérzékem okozott Két lányom közül az idősebb Szekszárdon él, 2 unokámmal. Igen, a fiatalkori szex lendülete Szekszárddá szelídült. Rögtön az egyetem után megkeresett két fiatal tehetség, L. Pavarotti és P. Domingo, állapodjunk meg, ők nem vegyészkednek, én nem énekelek. Belementem, ők jártak jobban. 89

90 Zémann György én születtem Dés-en (jelenleg Románia). Apám katonatiszt, anyám háztartásbeli volt ben anyám szülőhelyére a Veszprém megyei Sikátor községbe költöztünk. Az általános iskolát helyben, illetve Veszprémvarsányban végeztem, majd a pannonhalmi Bencés Gimnáziumba felvételiztem, ahol 1962-ben érettségiztem. Gimnáziumi éveim alatt elsajátítottam a könyvkötői szakmát. Érettségi után a Veszprémi Vegyipari Egyetemre felvételiztem ahova előfelvételit nyertem. Egy év vegyi jellegű cégnél ledolgozott munka után, amit a győri műbőrgyárban (GyPM) teljesítettem, 1963-ban kezdtem meg tanulmányaimat Veszprémben ban az egyetem Radiokémia Szakán szereztem diplomát. Egyetemi és városi élményekkel gazdagodva váltam meg Veszprémtől. Felejthetetlenek maradnak a közös programok, a kártya partik, a Marosvölgyi csárdában töltött esték, Ruha Rudi zenekara, drukkolás az egyetemi társainknak a kézi- illetve kosárlabda meccseken, az építőtáborok, a hazai és külföldi üzemgyakorlatok. Friss diplomával jelentkeztem a kaposvári Híradástechnikai Vállalat álláshirdetésére, ahol egy felvételi beszélgetés után szinte azonnal munkába állhattam. A kaposvári felvételi beszélgetést a cég műszaki főmérnöke vezette. Az ott készült még lezáratlan (búranélküli) elektroncsőből néhány darabot elém tett, s kérdezte mit tudnék ezekről mondani. Évekig foglalkoztam rádiójavítással, az elém tett termékeket ismertem, meglepetésére azokat katalógus szerinti néven azonosítottam. Egy év múlva, mint rádiócső-kémikust mutatott be az Egyesült Izzó vezérigazgatójának. Nem cáfoltam. Kis idő múlva az Egyesült Izzólámpa RT. által finanszírozott elektroncső, félvezető és iparigáz üzem beruházását bonyolító csoportba kerültem végén, főleg anyagi megfontolásból, az Oxigén és Dissousgázgyár Vállalat budapesti üzemébe jelentkeztem és nyertem felvételt, mint vezető helyettes. A ledolgozott 35 év alatt voltam üzemvezető, telepvezető-főmérnök, gyáregységvezető, mellette intéztem a cég energetikai, technológiai és szabványosítással kapcsolatos teendőit ben nősültem, feleségem Katalin. Két gyermekünk született: Bernadett közgazdasági diplomát szerzett, Gábor villamosmérnöki és informatikai végzettséggel rendelkezik. Ez ideig három unokánk született ban a BME-en Műszeres Analitikai Szakmérnöki diplomát szereztem, ahol nyugodtabb körülmények között ismét találkozhattam Dr. Pungor és Dr. Dévai tanár urakkal. Vállalati elvárásra ban az ML egyetem szakosítóján szereztem tanári diplomát ben mentem nyugdíjba a cég jogutódjától a Messer Hungarogáz Kft-től. Mint nyugdíjas 2017 végéig ellenőrző munkát végeztem a MikroVácum Kft-nél. 90

91 1. Melléklet Akiktől már nem kaphattunk beszámolót: Ambrus Ferenc Beliczay László Fehér István Finta Géza Halász György Hertelendy Ágota Hungler Klári Jakobi Gyula Kántor László Kisberk Ferenc Koczfán Ferenc Molnár Sándor Nagy Csaba Rajnai György Schönweitz Tivadar Soós Ernő Szakál Éva Szakál Szabolcs Székely Pál Szilágyi László Tóth Katalin Vámossy Enikő Varga Tibor Zakar Ferenc Zala Attila Akik nem küldtek beszámolót: Dr. Bakonyi Árpád, Farsang Sándor, Kalmár Erzsébet (Cserteg Istvánné), Kiss Imre, Lengyel Éva (Rózsa Csabáné), Osgyáni Lujza, Táncos Péter, Vörös Erzsébet. 91

92 6 évfolyamtárs, aki reméljük még él, de nincs vele kapcsolatunk (címüket nem ismerjük): Bélavári János Lukács Ferenc Ország Sándor Szabó Péter 2. melléklet Veszprémi emlékeink. Rákóczi Feri: Tamási Tibor Vass András. A tudás hatalom Amikor erre a történetre gondolok, mindig Édesapám bölcs szavai jutnak az eszembe. Én 1962-ben felvételiztem az egyetemre és csodával határos módon felvettek - előfelvételis lettem. Feltétel volt, hogy már 1962 őszén Veszprémbe költözzek, és a Haladásban rúgjam a labdát. Jól-rosszul rúgtam is. Egy állást is kaptam erre az évre: az Ásványolaj és Széntechnologia Tanszék laboránsa lettem Péchy Laci Bácsi, későbbi szeretett Tanárom jóvoltából. Laci Bácsi igen elfoglalt professzor volt: a hét elején a Budapesti Műegyetemen adott elő, azután szerdától péntekig Veszprémben okította a jövő mérnökeit. Volt is neki a tanszéken egy piciny szobája, 2x3 m, benne egy heverő meg egy mosdó, no meg egy óriási radiátor, amitől ott mindig finom meleg volt telén rettenetesen hideg volt. Én albérletben laktam és nem volt ritkaság, hogy reggelre a fogkrém megfagyott, szállásadó öreganyámnak nem volt mivel fűteni. Szerencsémre a Tanszék mindentudó Bözsi Nénije megsajnált és adott egy kulcsot Laci Bácsi kuckójához. Lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak, mert ha kiderül, ebből szörnyű botrány lehet. Én boldogan eldugtam egy rend ágyneműt a laborszekrénybe, s mikor már tiszta volt a levegő, bevonultam Professzor Úr kuckójába. A kulcsot keresztbe fordítva benne hagytam a zárban, biztos, ami biztos. Egyszer úgy fél egy körül arra ébredek, hogy valaki matat a zárral. Na, Rákóczi, mondom magamnak, itt a vég. Laci Bácsi most megtudja, mi megy itt, úgy kirúg, hogy a lábad sem éri a földet, előfelvételi, egyetem, mindennek vége. A paplanomat a fejemre csavartam, fogtam a párnámat, lepedőmet és óvatosan kinyitottam az ajtót. Nagy meglepetésemre nem Laci Bácsi, hanem Kovács Miklós (alias Koke, nevét ki is lehet hagyni, de már úgyis mindegy...) egyetemi tanársegéd (egyetemi agyontosznak később nevezték ki, valószínűleg témába vágó tevékenykedése eredményeképp) állt az ajtóban, egy hölgy társaságában. Néztűk egymást öt másodpercig, azután én elsomfordáltam, ők meg bevonultak a kuckóba. Erről az esetről nem tudott senki, csak én meg a Koke. Évekkel később, minden laborgyakorlaton, amit Koke Agyontosz Úr vezetett, mindig ötöst kaptam, mindegy volt, mit adtam le. Édesapámnak igaza volt. 92

93 Dr. Schultheisz Zoli Apóka rigmusai a Söprik a pápai utcát című Vegyész-Indulóra, Vp.,2013 okt éves barna kislány, izzeg-bizzeg a tűje, Rácz Laci hegedűje, a Marcsának a melle, jaj de ki van telve, három rajkó benne, a házasság, a válás, a kozmetikus állás, a búr, a búr a búrkalappal, Hindenburg a vaskalappal, a tökász, a makkász, a pékinas, a cukrász, Fedák Sári gyűrűje, Radványi erdő sűrűje, a Hartmann és a Schlachta, ki a legtöbb szavazatot kapta, a pénzt a bankba rakta, onnan is kilopta, a nagymama a kis Eszterrel, a bandíta a Winchesterrel, három láda malaga, Tutenkámen valaga, ballag a regiment után. Megkérdezi a kapitány.. Mohammed Úgy másod év táján lehetett, hogy Mohi úgy reggel 4 felé hazatért városi portyájáról. Mi éppen az ultiparti végén a piros ász oszt-nem oszt"-nál tartottunk, amikor Mohi elkezdett panaszkodni, hogy bizony neki nincs nagy szerencséje a magyar lányoknál, hiába van pénze, valami nem stimmel. Molnár Sanyi (Isten nyugosztalja) azonnal átlátta a problémát és elmondta, hogy a helyzet neki teljesen világos: a magyar lányok nem szeretik a göndör hajat. Azt is mondta, hogy mi tudunk egy módszert, hogy a haj kiegyenesedjen: nedves herbális pakolás, amit éjszakára kell alkalmazni. Sanyi rögtön kiment a mosdóba és visszatért egy nedves ronggyal, én meg karikára vágtam egy hagymát. Hogy a rongy mitől lett nedves, meg a hagyma mire kellett, azt mindenki fantáziájára bízom. Megtörtént a pakolás, eljött a reggel. Mohi haja egy fikarcnyit nem lett egyenesebb, de a feje olyan szörnyen büdös lett, hogy a zuhanyzóban sikálgatta. Mohi az anyja csontjaira esküdött, hogy minket megöl, egy nyitott késsel ült az eltorlaszolt ajtón kívül. A helyzetet azután Bujdosó gondnok elvtárs oldotta meg diplomáciai úton. Késôbb azután, Mohi megbékélt és egy alkalommal, szintén hajnaltájt, vigyorogva jött haza. Sanya megkérdezte tőle, hogy minek örül. Mohi büszkén vallotta, hogy megtörtént a dolog. Erre Sanya: "És szûz volt?" Mire Mohi: "Majdnem!" Zakar Feri (Isten nyugosztalja) nyílt lángon étert desztillál. 1 szemeszter, Általános és Szervetlen Kémia Tanszék, labor gyakorlat, vezetik: Makranci adjunktus úr és neje. Mi már készek vagyunk, amikor Zakar Feri vörös fejjel kirohan a laborból és elpanaszolja, hogy az adjunktus úr hazazavarta és nem tudja miért. Mondtuk neki, mesélje el, mi történt. Makranci adjunktus úr hátratett kézzel és leszegett fejjel járkál a laborban, mikor hozzám odaér, megkérdezi: mit csinál kolléga úr? Mondom neki, étert desztillálok. No, akkor, kolléga úr, oltsa el a Bunsen-égôt, pakolja össze a holmiját és hagyja el a laboratóriumot. Mondom Zakar Ferinek: semmi gond, öreg. Köpenyt cserélünk, (rajtam kék volt, rajta fehér), visszamégy egy másik kapelle alá és befejezed. Így is lett. Közben látjuk, hogy Makranci adjunktus úr újra bemegy a laborba, leszegett fej, hátratett kéz. Odaér Zakar Ferihez és megkérdezi: mit csinál kolléga úr? Zakar Feri elvörösödve motyogja, hogy bizony étert desztillál. No, akkor, így Makranci adjunktus úr, ez már a második alkalom ma, hogy e miatt valakit haza kellett küldenem. Oltsa el kolléga úr a a Bunsen- 93

94 égôt, pakolja össze a holmiját és hagyja el a laboratóriumot. Ilyen módon tanultam meg, hogy étert csak vízfürdôben desztillálunk. Perlaki Zoli Koleszár Sanyi, Örkényi Gézi, Perlaki Zoli (Isten nyugosztalja) és jómagam, még a régi koleszban, ultizunk. Többen kibicelnek, mikor Géza észreveszi, hogy Zoli csal, kabátújjából kiesik a piros ász. Ezt nehezményezzük, mire Zoli eltépi Géza ingét. No, mondom, ezért kár volt. Többen lefogjuk Zolit, odakötjük szíjjal az emeletes ágyra és lehúzzuk a gatyáját. Olló és borotva segítségével megszabadítjuk nemi szôrzetétôl. Zoli reklamál, de elcsendesedik, mikor Koleszár Sanyi mondja neki, hogy ha nem viselkedik, esetleg nem csak a szôrzetét fogjuk eltávolítani. A nemi szôrzetet kis rózsaszín masnival átkötöttük és szépen becsomagolva Zoli éppen ügyeletes barátnôjének a levélládájába tettük. Nem mondjuk meg, ki volt a hölgy. Molnár Sanyi Sanyi elhatározta, hogy megtanít engem sízni, hamár Svájcban vetettünk horgonyt. Egy alkalommal valahol a berni Alpokban ettük a havat sízés címén Örkényi Gézával meg Sanyával. Mivel hideg volt, betértünk a pálya alján található kiskocsmába egy forralt borra. Alig ülünk le, Sanya elkezd mereven nézni a kocsma sarka felé. Kérdezzük Gézával, mi a baj. Erre Sanya: nézzétek azt az embert a kocsma sarkában, én ezt az embert ismerem, esküszöm, hogy már többször láttam életemben. Mondjuk neki, Sanya, ez biztos nem lehet, az az ember egy helybeli hegyi paraszt, talán a síliftet kezeli, vagy hasonló. Nem, nem, nem, válaszolja Sanya, azután elhallgat. Az ember is kimegy, mi el is felejtettük már az egészet. Kifelé menet a kocsmából Sanya felordít: meg van! Mi van meg, Sanya, kérdezzük. Hát az az ember! Már tudom hol láttam! A zöld alsó a kártyában! Erdélyben Vitán Gabi jóvoltából sikerült egy gyönyörû erdélyi buszkiránduláson résztvennünk egy nagyobb VVE évfolyam-csapattal, valamikor 2005 körül. Valahol az Aranyos völgyében ránk esteledett, a busz megállt egy kis falu főterén, mi kiszálltunk. Néhány ablakból szomorú román zászlók lógtak. Amint nézelődünk, látjuk, hogy néhány ember gyülekezik a sövény mellett, nem szólnak, csak minket, meg a magyar rendszámú autóbuszt mustrálják. Mély lélegzetet vettem, odaléptem a néma csoporthoz és fennhangon szép jó estét kívántam. Magyarul, mivelhogy ha tudnék is románul, a jó estét akkor is magyarul kívánnám. Illendően és ékes magyar nyelven válaszolván ők is szép jó estét kívántak nekünk. A hangulat feloldódott, így aztán javasoltam, hogy ha már ilyen jól összejöttünk, mutatkozzunk be egymásnak. Az egyk idősebb bácsika kezdte mondván: engem Ács Lőrincnek hívnak. Mondom nekik erre: én vagyok a Rákóczi Ferenc. Új ismerősöm rám néz, majd kis idő után azt mondja: "Én má magárul hallottam". Na, mondom, Lőrinc bátyám, most azonnal mutassa meg nekünk, hol a kocsma, mert el kell mondja, hogy kegyelmed rólam mit hallott. Szerencse, hogy Hunyadi Bandi, aki szintén velünk volt, nem állt ott mellettünk, mert ha őt is bemutattam volna, Lőrinc bá talán egészen elbizonytalanodott volna. Barna Józsi: Másodévesek voltunk még a múlt évezredben s akkor két afrikai bokszos néger járt elsőbe, a kis Mohamed és a nagy Mohamed. Ősszel a kézilabda pályán évfolyam focimeccset játszottunk az elsősökkel, akik között ott volt a pályán a kis Moha. Finta Gézának rosszul ment a játék, s Windisch szokása szerint bekiabált a pályára: Géza hajtsál, mert Moha kinézett magának vacsorára. A Balatonnál talán Arácson, ha jól emlékszem voltunk lent négyen Tűttő Pista, Baksa Gyuri, Barna Jóska, meg Rádonyi Gyola (ez nem elírás). A vízparton őgyelgett két lány. Pista és Gyuri kezdtek nekik udvarolni, ami magázó stílusban nehezen akart kialakulni. Estefelé azt mondja Pista: Térjűnk át a tegezésre. (Gyulához fordulva): Gyula hogy vagy? Fizika laborban Bors Jóska kérdezett valamit Bognár Ilitől, amit ő nem tudott, erre megkérdezte Bors Jóska: Mondja kollegina, maga mérnöknő, vagy mérnökné szeretne lenni. 94

95 A negyedik emeleten laktunk. Én az egyik szobában, Huszár Joe a másikban. Joe indult lefelé, s én utána szóltam, és a TV szobára gondolva mondtam Joe-nak, hogy nézzen be. Válasz: nem nézek be, mert akkor ott is maradok. Ez a benézés persze másra vonatkozott! Harmad éven, az anal laborgyakorlaton voltunk éppen. Az egyik terembe bejött Pungor professzor úr, s megkérdezte az ajtóhoz legközelebb lévő évfolyamtársunktól, Tűttő Pistától kb. így: kolléga milyen mérést végez!. na és milyen indikátort használ ehhez. Pista válasza: para-etoxi-krizoidint. Pungor professzor úr: kolléga úr, írja fel a képletét. Tíz másodpercen belül ketten maradtak a teremben, mivel mindenkinek akadt valami fontos tennivalója, odakint. Ezután én, Barna Jóska kb. 60 indikátor képletét és adatait tanultam meg ijedtemben, de tőlem mai napig nem kérdezte senki, még az anyósom se, pedig ő azután igazán tudja ezeket. Baksa Gyuri: Trűkkös alvás Pixi (Horváth László), mint az ifjú és bohó kollégisták többsége, nem kedvelte a korai kelést. Egy napon hetennyolcan a Marosvölgyi Tanszéken (volt Vadásztanya vendéglő is) töltöttük el az estét, s hazatérőben Pixi azon morfondírozott, hogyan tudná kiterjeszteni a reggeli alvási periódust. A 60-as évek közepén ugyanis az akkor vadi új kollégium szintjein a középső részen tanársegédi lakosztályok voltak, s lakóik egyik fő hajnali (07.45 óra) feladatuk az volt, hogy körbejárják a szobákat és a notórius alvókat erőteljes hangú ébresztéssel a 8 órakor kezdődő előadások/szemináriumok haladéktalan látogatására buzdítsák. A mi felügyelőnk Kraxner Lajos tanársegéd úr volt. Már a kolesz ajtajában voltunk, amikor Pixi elvigyorodott, s mondta, megkérem Kraxnert, hogy ne keltsen fel. Éjjel 1 óra volt. A készűlő mutatvány az egész banda érdeklődését felkeltette, s követtűk Pixit Lajos ajtajához. Pixi megpróbált egyenesen állni, majd bekopogott sec szünet után erőteljesebb mozdulatokkal illette az ajtót, s miután ez sem hozott sikert, ököllel keltett hanggal próbálta Kraxnert előcsalogatni. Ez hatott! Kinyílt az ajtó, ott állt Lajos, talpig kék-fehér csíkos pizsamában, hunyorogva részben az álmosságtól, részben a Pixiből áradó alkohol gőz miatt. Tiszteletem Tanár úr! mondta Pixi, barátságosan mosolyogva és felsőtestével néhány imbolygó mozgást végzett. Jó estét László, válaszolt Lajos, akinek az arcára volt írva, nemigen tudja, hogy hol van. Pixi folytatta: Tanár úr kérem, csak azért bátorkodtam zavarni, mivel holnap délután fogok vizsgázni és ma sokáig tanultam, s meg szeretném kérni, hogy engem ne tessék felkelteni reggel, mert akkor teljesen hiábavaló lenne a mai kemény munkám. Szóval, szeretnék egy kicsit tovább pihenni. Tetszik tudni csak most tudok lefeküdn,i és már 1 óra van. Mindezt hangosan és hadarva mondta el, mi megértően bólogattunk mögötte, Kraxner tanársegéd úr pedig még láthatóan nem ébredt fel, de annyit azért ki tudott nyögni: Jó-jó László, majd felírom! és becsukta az ajtót. Az addig elfojtott röhögés elemi erővel tört ki belőlünk. Hogy Lajosunk emlékezett-e valamire vagy nem, az sosem derült ki, de az igaz, hogy Pixi másnap délig aludt háborítatlanul. Jó tanulást! Nagyon kellett hajtani az első évfolyamon, mivel tizedelték a népet, s akinek lehetett, mint a bőkezű Rotschild, szórták az oktatók az egyeseket. Balaskó Feri egy napon 3 karót is kapott (matek zárthelyi, orosz, szervetlen diger), úgyhogy joggal érezte, ez nem az ő napja, ahogy ballagtunk haza délután a koleszba. Az előcsarnokban első utunk mindig a levélfiókokhoz és a hirdetőtáblához vezetett, ahol a csomagot kapottak névsora állt. Feri kissé feldobódott, amikor meglátta a nevét, mi meg egyenesen izgatottak lettűnk, ugyanis a pakkból mindig minden szobatárs részesedett, a Balaskó-féle pakk pedig általában olyan különlegességeket tartalmazott, mint házikolbász, töltöttgalamb és hasonlók. Feri még a napi elégtelen élmények hatása alatt kissé vontatottan bontotta a csomagot, mi rajzottunk körülötte, hogy mi lesz a menű. A doboz alján külön csomagolva kerek tárgy képe jött elő: TORTA! Az anyasütötte torta volt Balaskó Feri kedvence. Mosolyra is derült addig meglehetősen szomorú arca. Kiemelte a tortás dobozt és az asztalon külön díszhelyre tette, majd leemelte a fedelét. Abban a pillanatban ellenállhatatlanul tört ki belőlünk a gonosz röhögés, a torta tetején ugyanis a hajdani kódexírókat is megszégyenítő betűkkel a következő felirat volt: JÓ TANULÁST! Feri pajtás meredten nézte a szülői jókívánságot és perceken át motyogta: Na b...meg jó tanulást, na b meg jó tanulást. Viagra a 60-as években Frick Kálmán bácsi, a kolesz éjszakai portása tüneményes ember volt. Már túl volt a 70-en, de rendkívüli személyisége kortalanná tette. Szeretette a fiatalokat, késői hazatértűnkkor mindig megálltunk fülkéjénél egy 95

96 kis társalgásra, azért is, mivel mindig a luxemburgi rádiót (vagy ahogy Ő mondta a luxert ) hallgatta, ami akkoriban a rockzene rajongók ritka forráslehetőségei közé tartozott. Témáink változatosak voltak, hiszen az Öreg világlátott embernek számított, elmondása szerint még Konstancinápolyt is megjárta lovaskocsival! Egy éjjel, Stadion presszóbeli laza turnéról hazatérve, Frick papát a libidóval és a szexszel kapcsolatos helyzetéről faggattuk, talán vázlatos képet akartunk kapni 50 évvel későbbi jövőnkről. Kihúzta magát, szikár alakja energiát sugárzott. Tudják fiatalurak, - kezdte egy kívánságom van még, ott van a H né a B portán, ha hozzásegítene az Isten, őt szeretném megkörnyékezni. Már szóltam is a kubai fiúnak, ő most megy haza 2 hónapra, hozzon nekem teknőctojást, mert úgy hallottam, attól igen sikeres a férfiember. H né a B portán, nagyon aranyos kilós néni volt. Nem valószínű, hogy Kálmán bácsi nagyratörő terve sikerült, mert egy ilyen esetnek abban az időben komoly hírértéke lett volna. Minden esetre leszűrhető az a tanulság, jó ha az embernek 70 év felett is vannak céljai és keresi a megoldást. A tartós szappan titka A 8-as lakóegységűnkben mindenki otthon volt, a középső tanulóban kemény tarokkcsata zajlott. George (Halász Gyuri) odalépett a mosdóhoz, majd kezében szappantartójával visszafordult a tarokkozók felé és eltorzult arccal, sziszegve a következő kérdést tette fel: Ba tok meg, szerintetek meddig elég egy embernek egy szappan? Találgattuk kártyázás közben: Másfél hét, két hét, miért? Mert a k..va életbe, már a harmadik szappant veszem két héten belül! Ádám ekkor kikukkantott a szobából és derűsen, de kissé oktató és korholó hangsúllyal mondja: George, te nem jól gazdálkodsz a tulajdonoddal, én két hónapja vettem a szappanomat és nézd meg még mekkora darab van belőle! Majd visszaugrott a szobába és magára zárta az ajtót. Barna Józsi feltámadása Józsi, bivalyerős ember volt, és egy alkalommal rendesen elázott a Marosvölgyi Tanszéken. Olyannyira, hogy négyen vittük a koleszba, kezénél, lábánál fogva. A porta előtt felállítottuk, Frick papát öten-hatan lefoglalták, bevonszoltuk Józsit a lépcsőhöz, majd elkezdtük az előkészületet az újbóli kezes-lábas mutatványra, hogy megtegyük az öt emeletet. Mivel aznap este mi sem fogadtunk absztinenciát, eléggé kimerültünk a második szintig. Itt lerogytunk, így Józsi feje lekoppant a lépcsőre. Ekkor felnézett ránk, szemei vadulóra váltottak a homályból, s amikor újból megfogtuk, hogy visszük tovább, kiugrott a kezűnkből, a két legközelebb álló rémült teherhordót a hóna alá kapta mint egy cirkuszi erőművész, Majd én megmutatom nektek csatakiáltással felrohant velük az ötödik emeletre, be a szobába, ott eldobta őket, rázuhant az ágyára és másnap délig aludt. Ami törhető, az el is törik Csomóca (Nagy Csaba) kicsit több mint köpcös, megfontolt beszédű, békés természetű, nem duhajkodó ember volt. Épp ezért némileg csodálkozva néztünk rá, amikor egy délután egyik szemén hatalmas kék monoklival ékesítve lépett be a szobába, tanújeleként az előző esti elhajlás szomorú eredményének. Adjatok kölcsön egy napszemüveget mondta, mellőzve a felesleges magyarázkodást. Mivel Csomóca azon kevesek közé tartozott, akiket a többség megbízhatónak tartott, Tűttő Pista zokszó nélkül vette elő vadonatúj, foncsorozott napszemüvegét és átnyújtotta neki. Csaba feltette és távozott. Később találgattuk, vajon mennyi idő telhetett el, amíg visszajött, és mint hiteles időbecslők, azt találtuk, nem telt el több idő, mint amennyi idő alatt egy Csomócához hasonló megfontoltságú ember megteszi oda-vissza a két szoba közti távolságot (a szomszédos szobában lakott) + 5 secundum.szóval visszajött, fedetlen kék monoklival és feltette a kérdést: Ba tok meg, nincs még egy napszemüvegetek? Tűttő, a napszemüveg jogos tulajdonosa aggódva, kérdéssel válaszolt: Mi a francot csináltál vele? Csomóca rezignáltan felelt: Ráültem. Régi idők receptjei (avagy az éhség nagy úr) Szokásunk volt, hogy a menzáról, este mindig hoztunk haza egy-két szelet kenyeret, odatettük az ablakpárkányra, s az képezte az arany tartalékot szűkösebb órákban (éjfél utáni hazatérés, éjjeli kártyacsaták). Egyszer, úgy hajnali kettő körül a vámosi csárdából tértűnk meg bor/ének óráról, s mivel tudtuk, hogy Gyolának (Rádonyi Gyula) van a speizban kolbásza, a szobába érve vadul ugrottunk az ablakpárkány felé kenyérért. A párkány üres volt, de ugyanúgy üres volt az emelet összes szobájának ablaka, minden kenyeret felfaltak. Kreatívan paradigmát váltottunk, ahogy illik ilyen esetben, nekem volt egy üveg baracklekvárom, abba mártogattuk a kolbászt. 96

97 Más alkalommal, amikor a teljes pénztelenség lett úrrá rajtunk, számba vettük az élelmiszer tárolóinkban lévő nyersanyag készleteinket, s kialakult a következő recept: Végy a menzáról minél több kenyeret. Üsd fel a hat tojást, ízlés szerint tégy bele NaCl-t, verd fel alaposan, süsd lazára, döntsd rá az egész doboz füstölt sprotnit, egyenletesen nyomd rá a tubus mustárt, alaposan keverd össze és tálaljad melegen a kenyérszeleteken. Gesztelyi Nagy Ádám: Egy este, egy kissé becsípve, mentünk hazafele a Stadion presszóból a koleszba, ahogy illik, nótáztunk, azaz ordítottunk, mint a sakál. Ott lakott a kolesszel szemben lévő utcában egy Horváth nevű rendőrszázados, aki a hangzavar miatt "szolgálatba " helyezte magát, kirongyolt az utcára és elkapta az egész ordítozó bandát. Vele együtt mentünk a koleszba, ahol az éjszakai portás akkor a Kálmán bácsi volt (tudod, a dumája volt: fiatalúr, kisasszonykám). Oda is értűnk a bejárathoz, közben rendesen szövegeltünk a rend őrével, el is küldtük finoman a búsba, főleg én, de amikor az ajtóhoz értűnk, kitört belőlünk a jólneveltség és az udvariasság és a rend őrét udvariasan előre engedtük. Be is startolt a koleszbe, mi meg ezalatt elszeleltünk a Lenin ligetbe, úgyhogy csak szegény Kistantort (Kisberk Ferit) tudta maga előtt látni, aki aztán mindent letagadott. Kálmán bácsi sem látott semmit, a rendőr meg hiába emlegetett egy szőke srácot (ez én lettem volna) aki állandóan szövegelt neki, se a Kisberk, se a Kálmán bácsi nem árult el, pedig másnap a rendőrök kijöttek a későn belépők nevét ellenőrizni (akkor még ezt is fel kellett a portásnak írnia). Mi, persze, vagy két óra múlva bejegyzés nélkül léptűnk a koleszba. Régi szép idők. Úgy emlékszem, valami közös és nagy ivászatot tartottunk, ugyancsak a Stadionban és rendesen be is rúgtunk. Ez december elején volt, a Mikulás nap tájékán. Szegény Halász Gyuriba akkoriban igen szerelmes volt a Molnár Anikó, aki meglepetésre felsettenkedett a szobánkba és becsempészett a Halász ágyába (ő legalábbis úgy hitte) egy tábla csokit. Aztán hazatérve, mindenki lefeküdt, természetesen olyan is volt, aki fehér ingben szunyált el (talán Tűttő volt?) reggelre meg is találta az összes csokit, egy nagy barna paca formájában az ingén. Csak ezután derült ki Anikó csokoládés akciója. Harmadéves korunkban együtt laktunk Pixivel, más néven a Bajusszal. Egyszer nem vettem észre, hogy a Pixi otthon van és rettenetes nagyot fingottam a tanuló -ban, utána meg félórát futkostam, Pixi meg kergetett, de nem ért utol (igen háklis volt az ilyen szózatokra). Egy este kimentünk vacsorázni a Hungária sörözőbe, Molnár Sanyi, Aklan, én és talán Prutyi. Leültünk egy asztalhoz, ahol már ült egy katonatiszt és a barátnője. Beszélgettünk, röhécseltünk, ki is vívtuk a katona és a barátnő rosszallását. Kaja közben viszont a Molnár Sanyi egy kurva nagyot böfizett, amire aztán a katona nagyon megmerevedett, aztán még jött egy-két kisebb böfi, amire viszont teljesen ideges lett. Ez egészen addig tartott, amíg Aklan egy kissé oldalra dőlt, gondolom egy kis galambot akart elereszteni, de az igen nagyra sikeredett. A katona felordított: Pincér! Fizetek! Megint Aklan. Volt neki egy haverja Balatonfűreden, Linczmayernek hívták. Ez a srác Pesten volt egyetemista és egyszer a nagymamája küldött neki egy űveg pálinkát, az Aklant kérve meg arra, hogy vigye el neki. A nagymama is gondos volt, egy másfél literes csatos üveget szinűltig töltött jó, pincehideg pálinkával, az Aklan is gondos volt és, tőlünk féltve az árut, eldugta az ingei alá a szekrényébe. Aztán a délutáni szieszta idején (valami előadás azért lehetett akkor) otthon tanyázott az egész társaság, amikor egy nagyon rövid "zizzenést" hallottunk. Egészen addig nem tudtuk, hogy miről van szó, amíg a piaszag el nem kezdett terjengeni a szobában. Szegény Aklan, minden pia kifolyt a szekrényébe, az összes ruhájára. Olyan kocsmaszag volt ott, hogy talán még Fűlig Jimmy is otthon érezte volna magát. Szövegelünk kint a folyosón, békésen. Ott volt Windisch Feri is. Egyszer csak kétségbeesett kiáltással kiesik a laborajtón Erzsi, a mérőpár és kiáltja: - Feri, baj van. - Na, mi van Erzsikém? - Az a baj, Feri, hogy mindenkinek 6-os, 7-es ph jött ki, nekünk meg kétszáztiz. 97

98 Fizkém labor és diger: Bajuszt, alias Pixit macerálják a segéderők. Kérdés: hogyan mérné meg a Balaton vizének hőmérsékletét? Bajusz, Pixi lazán mond néhány ésszerű megoldást, nevezetesen - beledugjuk a hőmérőt - kalibráljuk a hőmérőt - kiveszünk egy adag vizet és külön vizsgáljuk stb. Sajnos, az összes válasz rossz. A jó válasz: a hőmérőt termikus egyensúlyba kell hozni a vízzel!! Valami mérést kellett végezni, már nem is tudom pontosan, valami töltésátviteli hatásfok méréséhez Egy olyan készülékben kellett a mérést elvégezni, amelyben két bazi nagy üvegcsap volt, kénsavval töltve és összekötve. A mérést elvégezvén, titrálással kellett meghatározni az "átviteli számot". Pixi elvégezte a mérést, ahogy kell, és megtitrálta a mintát. A titrálás során beleengedett a kivett 10 ml-nyi mintába kb. 50 büretta mérőoldatot, de az nem akart az Istennek se átcsapni. Megoldás: a mérendő oldat 38%-os kénsav volt. a titráló oldat 0,1 N lúg. Géptan vizsga. A vizsgáztató Halász Aurél docens, a vizsgázó Zala Attila (nagyon sajnálatos módon, üzemi balesetben korán elhunyt kedves társunk). Na, Zala kolléga, meséljen valamit a...-ról. Attila odafordult a táblához, 10 mp ideig firkál a táblán, majd visszafordul és mondja, Docens úr, sajnálom, de ezt a kérdést nem tudtam átvenni a vizsga előtt, nem volt rá időm. Na, jó, Attila, akkor talán meséljen a... ról. Attila megkönnyebbülve fordul a táblához, húz egy-két vonalat, majd visszafordulva közli, hogy sajnos ezt sem tudom. Ok. Attila. Ez egy harmadik kérdés, a...! Attila boldogan fogadja az újabb kérdést, de némi hezitálás után azt mondta, hogy Docens Úr, lehet, hogy nem fogja elhinni, de ezt sem tudom. Más, szintén Attilával: Pleva vizsga, a gyengébbek kedvéért, Vegyipari Gépek Üzemtana, a B épület egyik tankörében. A vizsga nyilvános, sokan hallgatják. Egyik vizsga alkalmából Pleva docens úr idegesen kezdi gyűrögetni kezében a kifogyott cigis dobozát, az üres lévén. Forrósodik a hangulat, az aktuális vizsgázó izzad, szorul. Egyszercsak megjelenik Attila és átnyújt egy doboz Ezüst Kossuth cigit a docensnek, aki zavarba jön és hálálkodna, de nincs nála pénz. Nem tesz semmit Docens Úr, napokon belül úgyis jövök vizsgázni! Aklan Gyuri: A szemközti szobában lakott többek közt két rendes fickó (B.Gy. és T.I.), akik meg akarták tréfálni a harmadik rendes fickót (R.Gy.), ezért bekenték az ágyát alul pálpusztaival. A hatás nem is maradt el, a célszemély ugyan nem vett észre semmit, viszont a csínytevők, meg mi a másik szobában, napokig gázálarcban közlekedtünk. Az egyik rendes fickó (H.Gy.) kapott Mikulásra egy kis csokimikulást szíve hölgyétől, aki azonban nem lévén eléggé járatos a szobában, tévedésből a másik ágyra fektette a kis mikulást. Mikulásestről hazatérvén az ágy tulajdonosa, nem foglalkozott ilyen apróságokkal, hogy már valaki fekszik az ágyában, hanem egyszerűen ráfeküdt. Reggelre kelve látja ám, hogy inge barna foltokkal van tele, mire réműlten felkiált: Engem megszúrtak! Horvátth Marci: Az Egyetemre a Budapesti Műszaki Egyetemen tett 19 pontos felvételim ellenére csak minisztériumi fellebbezés eredményeként jutottam be. Két hét késéssel érkeztem, jelentkeztem a Tanulmányi osztályon, ahol Hilda néni kedvesen fogadott, elgondolkozott a piarista érettségimen, és megadott egy kollégiumi szobaszámot, valamint a négyes tankörbe irányított. A szobában hatan voltunk, hamarosan kiderült Hilda néni jóindulata, a szobából ketten (Kasza, Koloszár) Pannonhalmáról jöttek. Így volt olyan, hogy a szobából öten együtt mentünk vasárnapi misére (a képet az ötödik készítette). A szoba, illetve aki nem maradt le, öt éven keresztül együtt maradt. Lehet, hogy valami hiba folytán nem volt nálunk beépített tégla? 98

99 A szerves kémia és a laborgyakorlat sokunknak okozott gondot. Bonyolult készüléket kellett összeállítanunk és a prepit elkészítenünk. Közben a tanarak rendszeresen inzultáltak, digeráltak minket. Barna Józsi is küzdött a feladattal, amikor Bence Lajos, tansegg úr, elkezdte piszkálni. A válaszok és a prepi nehezen alakult, Lajos egyre pimaszabb lett. Józsi kikapta maga alól a laborszéket, felemelte, nemcsak a széket, a hangját is. A fínoman mondva kistermetű tanársegéd úr, mint a gyík futott ki az ajtón, ami hosszan lengett utána. Volt egy év, talán kettő is, amikor reggel hatkor rendszeresen fociztunk. Télen a tornateremben, ha lehetett a kézilabda pályán. A tízfőnyi csapat egy része szobánkból került ki, de emlékszem, hogy mindig én ébresztettem Szépvölgyi Jancsit, a harmadik szobából. Foci után mosakodtunk, reggeliztünk és mentünk előadásra. Persze nem voltunk túl frissek, hiszen a lefekvés sem volt túl korai. Maróczyval (Szabó Peti) néha hajnalig elemeztük a megyei bajnokságon játszott aznapi sakkpartiját. Így történt aztán, hogy Dévai professzor úr előadásán pótoltam az elmaradást. Annak ellenére, hogy Döbrögi nem halkan beszélt, sőt igencsak hangos volt, csendesen szundikáltam. Ebből ébresztett az üvöltés: az a fehér nyakkendős alszik, azonnal menjen ki! A hallgatóság gúnyos nevetése közben kisomfordáltam. Talán emlékeztek arra, hogy mi is kísérleti évfolyam voltunk. Az 1967-ben végzetteknél vezették be, azt az elképzelést, hogy az egyetemistákat a vizsgaidőszakos rendszer helyett folyamatos tanulásra kényszerítsék. Például a fizika előadáson Benkő tanár úr sameszai, Tóth Józsi és Gál Sanyi, az előadás megkezdése után felírták azokat az ülésszámokat, amit nem takart el ott ülő delikvens. Mivel előzőleg rögzítették, hogy hol ki ül, a hiányzókat nyilvántartották. Az ismétlődő hiányzásnak a vizsgán következménye volt. Egyszerre csak két fontos és néhány kiegészítő tárgyat tanítottak. Negyedévente kollokváltunk. Minden héten, szombaton volt matekből írásbeli számonkérés (zh). Tanultunk is veszettül. Elsősorban az A épületi tankörökben bifláztunk, de voltak rejtekhelyek például a B épület pincéjében is. A tanköröknek a közösségek kialakulásában döntő szerepe volt. Kezdetben a kollégiumi szobák összetételét is a tankörök alapján alakították ki. Ez a rendszer a harmadik évünkig volt életben, azután visszavonták. Irma megőrizte az eredeti tankörbeosztást, azt ide másolom. A listából hiányoznak a minisztériumi fellebbezésre felvettek. A listán 165 név van. Már az elején volt, aki nem jelent meg. Ha ezt és az utóbb bekerülőket figyelembe vesszük, évfolyamunk kb. 165 fővel indult. 99

100 Hogy ne menjen feledésbe! Kosaras nóta Haladásnak van egy szakosztálya, Vidám az élet, Hogy ha a nagy meccs Büszke rája, bárki látja. Kosaras vagy kis komám. A mi győzelmünkkel véget ér, Jöjj ki egyszer Te is a pályára, Vígan kelsz útra Dalunk vígan száll Meg tanulsz küzdeni lelkesen Kosarat dobsz szaporán. Kosaras lány csókja vár, vár, vár. Vegyészdal Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom, Nehézvegyész a legelső a Világon. Ha bemegy, ha bemegy a laborjába, Összekever egy-két prepit hamarjába. Hazamegyünk, olyan bulit csinálunk, Kilenc vonót szakít el a cigányunk. Ha meg lesz az oklevelem, Te leszel a feleségem, Spriccflaskában kis kémikust csinálunk Nagy Anikó: Emlékeim szerint az ismert dalokat átköltöttük (vagy már elődeink?). Kekulé Éjjel az omnibusz tetején, Utazott Kekulé, és álmodott. Ott is a benzolnak képletén, A hat szén helyzetén, gondolkodott. Álmában hat kis majom egymás farkát kergette, S felkiáltott Kekulé meglepetve: Lám itt a benzolnak képlete, A hat szén helyzete, mit keresek. Vizsgadal Veszprémi diák (dallam: Szép asszonynak kurizálok...) Arcus függvényt deriválok, Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem, deriválok, de deriválok, De azért az utóvizsgát leteszem, Dominyáknak fittyet hányok, Csak a tanseg egyedül, ki beveret cefetül, fittyet hányok, fittyet hányok. Csak az tudja egyes egyedül. Orosz diák (dallam: Lent a, lent a, lent a Volga mentén, él egy lány Katyusa a neve...) Vizsga után szól a tanár csendben: Bánat könnye csillog a szemében, Elvtárs így ez nem mehet tovább! Vizsgájáról mesél a diák. Nem lehet ilyen kispolgári szinten Menj a szűzföldre, biztatja Katyusa, Megtanulni a matematikát. S megsimítja a harmonikát. Francia diák (dallam: Párizsban él egy kislány, nála szebb nincs is talán...) Sajnálom, kedves Pier, Este Piert a babája várja, Ez bizony elégtelen, Ölelő karjába zárja, De hogyha okos lesz, kérem, S két csók közt kérdezi meg: Esküszöm, átengedem. Drágám, a vizsgán mi lett? Cserébe ön engedje át Képzeld el, angyalom, az önre váró éjszakát! Férjed kirúgott, a vén barom! Ugyan uram, inkább a tök, S a prof nem tudja, mért röhög. Amerikai diák (dallam: Mexikói prérin át egy cowboy lovagol...) Rágógumit plafonra köp, s megszólal a prof: Azt kérem, csak annyit öregem, Képzelje, hogy madárka, mert most repülni fog. Írja be az egset, vagy a fejét beverem. Az Egyetemünk i számával egy helyen találtam meg a kollégiumi felvételemről szóló alábbi értesítést: 100

101 Hát elgondolkodtam erősen, hogy milyen logikusan, egyszerűen, papír- és szövegtakarékosan oldották meg az értesítést. Csak egyfajtát készítettek, aztán vagy bent hagyták, vagy tollal áthúzták a NEM-et. Továbbgondoltam, hogy 2018-ban egy ilyen tartalmú értesítés minimum három teleírt oldal lenne. Valahogy úgy, hogy: a Kollégiumot üzemeltető Zrt (cégjegyzék szám,adószám,stb) a többször módosított XXXXXXCDCM törvény alábbi -ok alábbi bekezdéseinek alábbi sorainak (kb.egy oldal) értelmében értesíti Önt, hogy abban az estben, ha Ön megfelel a XXXCDMM törvény alábbi -ok alábbi bekezdéseinek alábbi sorainak (kb.egy oldal), akkor ön választhat az alábbi lehetőségek közül:...(kb.fél oldal). Fellebezést nyújthat be..huf illeték megfizetése mellett,amelyet az alábbiakban felsorolt fizetési módok (kb.fél oldal) alkalmazásával teljesíthet...zrt... Banknál vezetett...bankszámlájára. Persze a címzett háromszori elolvasás után sem tudja meg, hogy nyert-e kollégiumi elhelyezést, vagy nem. (Szerkesztői megjegyzés: A cetli viszont jól tanúsítja a diktatúra és a jogállam közötti különbséget. A KISZ egyszemélyben döntött akkoriban egy ember sorsáról.) Kucsma Jancsi: 1964-ben élvezetes Mikulás estet rendezett évfolyamunk az akkori Menza külön termében. A szellemes, vidám, és igazán élvezetes műsort evés, ivás és tánc követte. Szervezett módon, éjfélkor az erre kijelölt személyek feltűnés nélkül körbe vették Krakszner Lajos tanársegéd urat, majd leoltottuk a villanyt és egy ismeretlen láb fenékbe rúgta a Géptan Tanszék népszerű oktatóját. Örkényi Géza: A Veszprémi Vegyipari Technikum elvégzése után lettem egyetemi hallgató. Az első orosz órán Balogh János, egyetemi orosztanár - aki a technikumban kisegítőként is tanított - meglátott, megismert és mindjárt meg is kérdezte, honnan jöttem, persze oroszul. Erre azt válaszoltam (fonetikusan) ja sla, rám nézett, erre azt mondtam ja idti! A helyes lett volna: ja sol. Ettől kezdve többször megbuktam és 2-nél soha nem lettem jobb oroszból! Szabóki Sanyi: A matematika és a kosárlabda Az első vizsgaidőszakunk során matekból kellett kollokválni. Mackó bácsi (Dr Varga Dezső, ki ne ismerné e nevet) az előadásokon megszédített bennünket mindenféle jóval. Tudni kell róla, hogy lelkesedett az egyetemi sportért (ha jól emlékszem, a Haladás Petőfi elnökségi tagja volt). Zöldfülű vizsgázóként próbáltam felkészülni, saját elképzelésem alapján, a matematika tudományából, és hatalmas vizsgadrukkal érkeztem a találkozóra. Mackó bácsi első kérdése: - Maga ugye kosárlabdázik? - Igen, tanárúr! - És miért nem az egyetemi csapatban? Ugyanis a hallgatóknak az egyetemi szakosztályokban kellett sportolniuk. - Mert megegyeztünk Győri tanár úrral, hogy az egyetemi csapat nem tart rám igényt (a fiúk akkor jutottak be az NBII-be és tényleg jók voltak). Ezután matematikai kérdéseket kaptam, végül - talán egy kicsit sporttámogatásként egy egs került az indexembe. Mintha meccs után jöttem volna le a pályáról, úgy megizzadtam, pedig futni egy lépést sem kellett. 101

102 Megint kosárlabda Történt egyszer (negyedévesek lehettünk), hogy az országos egyetemi bajnokság keretén belül a VVE a Sopronnal került szembe. Az a megtiszteltetés ért, hogy meghívást kaptam játszani az egyetemi csapatban. Az egyetem kis Ikarus buszával el is utaztunk a leghűségesebb városba, ahol a hazai csapattól több mint tíz ponttal kikaptunk. Két válogatottjuk is volt, az Orbay-Tvordy páros. Nekem sikerült 10 pontot dobnom. Az akkori buszok motorja a sofőr mellett volt, elméletileg hang-és hőszigetelt burkolat alatt. Tény, hogy kínálta magát arra, hogy az újoncokat ott avassák. A lényeg, hogy a csapatban én voltam az egyetlen újonc (friss hús), így nem felejtődött el ez a nemes hagyomány. Igazándiból számítottam erre, de bíztam abban, hogy a fiúk a mérkőzésen rongyosra hajtották magukat és már jártányi erejük sem lesz, nemhogy ütni tudják társuk eme kényes pontját. Nos, tévedtem! Tudomány és egészség Ez is szakállas történet, hiszen több mint ötven éve esett meg velem. Azon a tavaszon egy olyan tantárgyat is felvettünk, hogy Vegyészmérnöki tudomány alapjai. Az előadásokat a téma atyja, Dr László Antal (Tóni bácsi) tartotta. A tananyag számomra túlzottan elméleti volt, de ez még nem lett volna baj. A baj Fűzfőről jött, mert későbbi sógorom kislánya bárányhimlős lett, és nekem is sikerült megfertőződnöm. Így történt, hogy Tóni bácsi előadásairól - egészségügyileg távol kellett maradnom. A baj tetéződött, mivel a kollokvium úgy kezdődött, hogy Kolléga úr, én nem emlékszem magára. Ez a rossz ómen elkísért az államvizsgára is, mert hiába védtem meg a diplomadolgozatomat jelesre, a vegyészmérnöki oklevelemet csak Szolcsányi Pali bácsi jóvoltából decemberben vehettem át. Scherer Peti: Van egy kincsem, közzéteszem. Közöljük évfolyamunk utolsó Mikulás-estjének köszöntőjét néhány szemléltető ábra kíséretében. Kedves hallgatóim, köszöntöm Önöket, utolsó Mikulás-estünk ím elérkezett. Ilyen esték közül emlékszem én sokra, a hol kisebb, hol nagyobb berúgásokra. Legtöbbször igencsak jók voltak a bulik, de e szempontból sajnos befejezzük a sulit. Nem örülök, míg ezeket mondom, s vele tovább kedvüket nem rontom. Elmesélem, az eltelt rövid öt év alatt hogyan gyűlt össze néhány tapasztalat. Kezdődött az egész avval a fenével, amit ránk húztak a reform nevével. Bekúszott már nekünk a mat-fiz szigorlat, erről a sok-sok uv a bizonylat. Négy évig tanultunk kettőt a nyelvekből, nagy rész volt ez a ránk rakott terhekből. De elébe nem vágok, csak azt akarom mondani, ha nem voltak restek az oktatók reformmal kedvünket rontani, essen reform alá nem csak a tanulás, hanem ez utolsó Mikulás (estünk is). Nem beszélve arról, hogy a jövő évben már 68-at írunk, s ennek eredménye: Mikulás-estünk is új irányítást kap, ami haladó szellemünkre mutat. Sorra veszem tehát az elmúlt öt évet, kiemelve itt-ott egy-egy jó esetet, melyek vagy az oktatók-hallgatók viszonya, vagy a hallgatók tanítástól való iszonya, nevében születtek. Nézzük az első évet, kik érkeztek akkor tanulni egyet, s mást a vegyész tudományokból. Mi voltunk e komák, ha ez titok lenne. Ki szomorún ki vidám kedvvel. Talán arra gondolt, pá-pá jó honvédség, én megúsztalak, nem fér hozzá kétség. 102

103 Előfordult ilyen, és nem is csodálom, hogy fizikaoktatónk egynéhány óránkon, mikor nagy volt a kedv kikérte magának ezt a vidámságot: menjenek katonának! ha meg az nem tetszik, akkor jogásznak! Említé sokszor az elektromotoros erőt, lett is a vizsgákon nagy-nagy bajkeverő. Ha csak ennyi, kibírtuk ezt volna, de ott volt még az ebadta polgazdja. Többnyire nagy tömeg ült az előadóban, melynek asztalán szép takaros stócban néhány marék kréta volt összerakva. Az óráknak külön varázsuk volt, előadónk kérdéseinkre órák végén válaszolt. Nem maradt kérdés soha válasz nélkül. Mindent megválaszolt. Így nem maradt az talány, hogy a vasorrú bába orra import vasból készül, s az sem titok, hány éves a kapitány. Idáig nem sok, kibekkeltük volna, de ott volt nyakunkon a rengeteg rajzóra. Mit tanultunk a fontos gépelemeken, lerajzoltuk nyomban gyönyörű képeken. Beszéltek eleget az illesztésről nekünk, s csak azt nem értem négy év távlatában, hogyan volt ekkora tűrésünk eme szép tantárgyban. Ki ne maradjon a nagy felsorolásból a matematika, hisz mondhatom kapásból, ez gyötört bennünket a legtöbbet: determináns, vektor, ez volt csak a kezdet, később a differenciál, függvények, integrál, és még sok másról adhatnánk hű képet. A vizsgák sorát kezdtük rögtön ezzel. Vizsgáztatónk sokat törődött a keksszel, amit csak úgy mellékesen rágott, miközben kivágott egynéhány diákot. Másodév is eljött, aki ezt megérte, azt hitte a balga, hogy közel a diploma, csak nyúlni kell érte. De sajnos el kellett viselni még több szörnyűséget, említsük elöször talán a fiz-kémet. Elég furcsának tűnt, hogy csak a logikát híva segítségül, csinált Gibbs pompás tudományt. Megértettük mi azt, nem voltunk mi buták. példaként állnak itt eme kis adomák. Az, hogy borostyánkősavat titráltak sósavval, csak arra vall, hogy ész nélkül dolgoztak. De egy jó eset kolleginánkkal esett meg, ki ph-t mért, jó eredményt remélve. Mily figyelmesen nézte? Irigyeltem én őt, s a ph mérőnek csúfolt pompás csővoltmérőt. Mikor megállt a mutató, kétségbeesve körülnézett, s csak halkan remegte: Mindenkinek 6-7 ph jön ki, nekem meg majdnem kétszáztíz. Az előadásról az ásítást elűztük végképpen, profunk szemében volt ez halálos vétek Szervetlen kémia is volt rogyásig nekünk, dehát ez sem tudta elvenni a kedvünk. Előszőr tanultunk általános kémiát, vizsgálva apróra a hidrogén atomját. Sok-sok problémát okozott nekünk akkoron az a bizonyos dobozka és az átkozott elektron. Tömérdek egyenlet, a periódus rendszer, belőlünk enélkül nem lehet szakember. Az elektronhéj titka elöttünk kitárult, milyen érdekes, az ember csak ámult. Míg másutt a diákok jót vakációztak, tanultuk sebesen a konfigurációkat. S hogy minek nagyobb a valószínűsége, gömb-e, vagy nem az elekton poziciója, ennek eldöntése, így visszagondolva a mi értelmünket jóval meghaladta. A jó szakembernek minden emberfia tudja jócskán kell a filozófia. Mert hogyan is akarhat valaki dolgozni üzemben, ha rések tátonganak világnézetében. Ahhoz, hogy szelepet állítsunk jó helyre, feltételnül szükség vagyon erre. Titrálni sem lehet, hogyha hiszed Istent, bár az a lényeg, mit mondsz, és nem, hogy itt bent mit érzel teljesen mellékes. Bár e kettősségre közülünk senki sem képes, mégis fontos, hogy mit mondott a filozófus Giordano Bruno. A vegyészmérnök inteligenciája meg kell követelje, sportot ebadta diákja itt-ott megismerje. Ezért foglalkoztunk a kerékpársport helyzetével, melyet technikai oldaláról tekintettünk főleg. Biciklikerék, hogy ily rengeteg fajta van a Világon, sosem hittem volna. Pontosan több tucat volt, bár egyik sem gurult, mindegyik kerék volt. A kőtanról volt szó, biztos ráismernek. Ha kristályt tanultunk, bármily szögleteset, lerajzoltunk hozzá egynéhány kereket. Ez volt professzorunk örökös nagy heppje, magam és társaim óriás pechje. Sosem hittem volna, hogy harmadéves lettem, lett néhány új tárgyunk, néhány régi társunk viszont szomorúan ment el. 103

104 Nézzük a tárgyakat, vegyük hát sorjában, hogy lettünk tudorok szerves kémiában? A sok újdonságot csak úgy faltuk, s nyeltünk jó nagyokat, ha már nem értettük. Mert aldehidet, ketont csak félévkor vettünk, de ezekből metánt már régóta kinyertünk. Mindnyájunk kedvencét is láttam, szép gömbölyű betükkel írva a táblára. Alkohol a neve, közülük az etil, ha már itt jártunk meg kell említeni, hogy üdvös lett volna, ha nem táblára írva, hanem üvegben hozták volna be a szerves laborba. Tanultunk sok vegyületet, melyeknek képlete ha kifért két oldalra, voltunk meglepetve. Megoldtuk továbbá a szerveskémia fő feladatát, üldözni kegyetlen a Világ sok rovarát. A laborban gyártottunk a prepikből jó sokat, de mennyit csak lehetett, szereztük azokat. Kacifántos vegyszert állíts gyorsan elő, lombik van raktárban, keverő. Kiadva az ukáz, és az előállítás? Beszereztük őket, ki mit, honnan tudott. Keverőt említék, abban biz egy gép van, most jut eszembe kedvencünk, a géptan. Ebből is többféle, az első rémlik vissza. Mi gép innen kimaradt, az csak nagyon ritka. Szűrők, prések, törők, ülepítő dórok, a hidraulikáról nem is igen szólok. E részt oktatta a tanszék vezére, félkézzel a táblát a plafonig lökte. A hőtan középpontjában állt az entrópia, hogy pontosan mi az, azt senki sem tudja. Csak húztuk a görbéket a burkolóhoz metszőt, egyenest. Bár hogy hol csinálják fogalmakat kaptunk, főleg tapintással tapasztalhattuk. A legnagyobb entrópia termelést aratja, docens urunk szerint, kivénhedt Trabantja. Analt is tanultunk. Sűrűn látogatva az előadótermet, ültünk a padokban, oly sűrűn, mint zh írás esetén. S minden előadás egy szép, modern regény. Annyira érthető szegény delikvensnek, mint verem, mibe sötétben estek. Az indikátorok gyöngye, alkalmasint említem például a p-etoxikrizoidint, bosszantott bennünket, sok társával együtt. Szép volt? Csúnya? Az emlékek kapuját befedjük. Mert nemcsak előadás, labor is volt ebből, állván az új és újra mérésekből. Titráltunk eleget mangánt, vasat, brómot, hogy pontosan elkapjunk bizonyos végpontot. Miután ez megvolt, adtunk hozzá egyet. Egy nem volt elég? hát tizenöt-húsz cseppet. Így az átment, élénk, vérpiros lett nyomban, lett egy jó mérésed az anal laborban. Nem fogadták el, mértél újra egyet. Negyedév elején ágazatok lettek, bennünket apró darabokra szedtek. Egyik lett homokos, másik szervetlenes, volt olaj és radio amint ismeretes. Nagyság szerint a radio az első, tudományuk szól az apró részecskékről. Azoknak bomlása, lassú hasadása volt náluk a téma. Aránylag kevesen, kilencen vannak ők, de mindannyian éppen évfolyamelsők. Bonyolult tudomány, de könnyű a vizsga, náluk az utóvizsgák száma a nulla. Labort is csináltunk, majdnem két hónapig, emlékszünk is rája, mind a mai napig. Izotóp volt a vizsgálat tárgya, műszerek kattogtak, s egyszer-egyszer, néha, jó eredményt is sikerült eltalálni. Bár a sugárzást meg nem szoktuk, szögezzük le, mindent összevéve azt is, hogy más laborokban kaptunk sokkal nagyobb dózist. Az olajtanszéken a ficsurok tanultak, kiérdemelték az elnevezést azzal, hogy mindig olyan elegánsak voltak, mintha színházba készülődtek volna. Sok-sok olajfélét vettek ők sorra, sor került itt-ott méteres táblázatra. Meg kell azt tanulni keresztbe, hosszába, hol milyen olaj van széles e hazában. Szénből csak egy kis technológia volt nekünk, de ebből rájöttünk, nem a mi esetünk. A labor volt csak igazán vidámság. Bitumen, szurok, kátrány hol itt az igazság? Mértünk sokat, azután meg spurtunk, ha volt hiba, hiszen rájöhettünk, ez a gyakorlat alapja. Szilikátra is sok hallgató járt, szeretik ott őket, mint anya a fiát. Nevettünk mi rajtuk először jó sokat, hogy ők tanulnak sok-sok homokosat. Aztán irigyeltük őket bizony eleget a sok kirándulásért, mit nekik szerveztek. Ha a diák a kirándulást kívánja, menjünk a Somlóra, van ott kavicsbánya. Kirándultak így ők a szilikát gyárakba, noha gyakran fontosabb volt: jó-e a tájék bora. 104

105 A szervetlen tanszéken mi sokat tanultunk sokféle anyagot, de keveset tudtunk. Kevés a tudásunk, azt is úgy szereztük, órákra nem jártunk, csak magunkra szedtük. Míg egy-egy jegyet nehezen megkaptunk, feleletet egyet, néha kettőt adtunk. A laborban a sok csoda mérés, mellette egyebet se csináltunk, mint fogdostuk a legyeket. Nem törődtünk azzal, a jövő mit hoz, itt van tarsolyunkban az ügé, és a tud-szoc. Légyen a dolgozó akárcsak egy vegyész, vagy élmunkás, esetleg tehenész, megvan az ügé, tud-szoc, jöhet a nagyvilág nem érhetik kínos tévedések szegény emberfiát. Rádonyi Gyola: Lassan a végére érünk a mesének, de még itt kell álljon az utolsó ének. Énekről lévén szó, a választék egy. Hogy mi kerül színre? hát a műveletek. Olyan az vegyésznek, mint galambnak a búza, mert szegény diákot még az ág is húzza. Rövidesen a vizsgák véget érnek, ezek a szép idők vissza már nem térnek. A jövő félévre maradt a diplomamunka, utána a védés, majd az ipar, a csoda. Búcsúzzunk hát azzal, majd találkozunk a jövő félévben, hogy élményeinket tovább gyarapítsuk. Legyen mit mesélni egy vagy tíz év múlva, vidáman kinevetni a sokat szídott gyönyörű multat. (Bár csak ott tartanánk.) Néhány emlékezetes epizód: Szervetlen laborban egy kicsit alulméretezett volt a kolléga prepijének termelési %-a, ráadásul a szomszédja, rendrakás címén, azt is lesöpörte az asztalról. Megtanultam, és ma is tudok csukott szájjal ásítani, mert nem akartam idő előtt távozni Dévai professzor fizkém előadásáról. Elektronikai gyakorlaton digeráláskor egy ijesztően nagy készüléken kellett volna x mv-ot, y db-t beállítani. Mivel nem sikerült, Bors tanár úr javasolta, hogy ha igyekszünk, akkor utolérhetjük az előzőekben hasonlóképpen járt mérőpárost, és együtt mehetünk a matiné előadásra. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy hosszabb hajú egyetemista 3 Ft 60 fillért kapjon az oktatójától, hogy sebtiben menjen fodrászhoz. Szerves laborban néhai évfolyamtársunk dugó híján golyóstollával zárta le háromnyakú lombikjának felesleges ágát. A tömítés tökéletes volt, a beolvadás után. A készüléket a laborvezető munkára alkalmasnak ítélte. Mikulás esti műsorunkban a hiányos orosz tudásunkat elárulva nótáztunk: Rázdájotszá kecskemétszkij sztárüj cerkóv nagy harangja... János Balogh tanárúrnak volt még mit csiszolni rajtunk. 105

106 Tüttő Pista: RENDHAGYÓ EMLÉKEZÉS Fonyódon január 31. éjjelén, Tüttőék örömére megszülettem Én. Ahogy múlt az idő kezdett biztossá válni, Az észért nem kellett az Istennél sorba állni. Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban nem tanultam hiába, Lettem az intézmény Miniszteri Kitüntetéses, eminens diákja. A fentieket kár volt írnom ide, Lennék szerény, de nincs mire. Majd a kémia és a vegyipar iránti szerelem, Beteljesülése lett a Veszprémi Vegyipari Egyetem. Nagyszerű emberekből alakult évfolyamunk. Azért jöttünk ide, hogy nagyon sokat tanuljunk. Ez azonban nem mindig sikerült, A vizsga eredményből kiderült. Kollégium volt a többségünk szállása, Mindenkinek lett szobatársa, barátja. Akkoriban még nem voltunk frusztráltak, Ej, ha azok a falak beszélni tudnának. Labor gyakorlatok alatt sok hibát vétettünk, Oktatóink részéről ott is megmérettettünk. Pungor professzor, kinek nem lehetett előre köszönni, Ha a laborba bejött kezdtünk az eszközökkel szöszölni. Megállt mellettem és volt egy kérdése: Milyen indikátort használ a mérésre? Elhaló hangon mondtam: Paradimetilamino-benzilidénrodanin A labor hirtelen kiürült, pedig nem volt nagy meleg még odakinn. A Kollégiumban is emlékezetes dolgok történtek, Azokból néhányat, ha kell, ha nem, el is mesélek. Első nap Ágitól kérdezték: nem pakolsz ki? Válaszolt a kérdésre: nem! Hertelendy! Az én társaim: Rádonyi Gyuszi, Aklan, Baksa, Halász Gyurik, Miattuk voltak a szobánkban mindig nagyok a murik. Barna Józsi barátunk majdnem kimaradt, Ahova odaütött, ott kő kövön nem maradt. Megviselt minket Halász George korai halála, Hisz Ő volt mindannyiunk Fákjú tanára Egyszer átjött Nagy Csaba napszemüveget kérni, Mert félig kivert szemmel csak azzal tudott nézni. Megpecsételődött sajnos szemüvegem sorsa, Mert Csomóca pár perc múlva összetörten hozta. Mi történt? kérdeztem ingerülten, Semmi különös, csak hát ráültem!!! Ha a Menza után nem volt elég kosztunk, Baksával egy kapualjból csirkét loptunk. Követte az étel kalandos készítése, És ez unokáim kedvenc, vicces meséje. Mikulás estjeink széles körben mindig nagy sikert arattak, Gesztelyi Aklan köszöntőin szemek szárazon nem maradtak, Még tovább ment határtalan jókedvünk hajója, Baksával voltunk a műsor Hacsek és Sajója. 106

107 A professzor urak szemei kerekedtek, Vizsgákra lányaink szuper miniben mentek. A szoknyákra George mondta All right Ha meghúzták a rojtját, az bizony fájt! Évfolyamunkat erősítette II. Rákóczi Ferenc reinkarnációja, Minket is vonzott a városi kurucok inváziója! Reinkarnáció? Te jó ég! Miket írok itten! Abban már az előző életemben sem hittem. Baksa Gyurival majdhogynem filozófusokká váltunk, Farkas Úr Science of Science Diákkörébe jártunk. Súlyos problémákkal tömte a fejünket tele: Egésznap lyukon ülünk, miért nem esünk bele? Levelet fogalmaztunk katonai tömbünknek, Hogy lehetne megóvni a háborúktól Földünket: Hagyjanak fel végre a véres csatákkal, Az ellenséget támadják szexbombákkal! Sok mindenre tanított minket a filozófia, Így az előétel ellentéte az utó-pia. Mégis a nehéz vegyészet mellett maradtunk, A jódaziddal Bújdosónál is sikert arattunk. Nem feledjük a Marosvölgyi Tanszéket, Ott úgy köszöntöttek, mint egy törzsvendéget. Ott mindenki elmélyülten azután kutatott, Hogy a lét vagy a lé határozza meg a tudatot? Onnan dalolva a Koleszba tértünk vissza, Látszott rajtunk, egyikünk sem Bornemissza. A portánál szólt egy erős hang: Ácsi! A rendre vigyázott Frick Kálmán bácsi. Megkérdeztük: Szereti-e a jó hideg sört? Válaszolt, fiatal urak menjenek még egy kört! Egy alkalommal betért hozzánk a nagy Krakszner, Kérdeztük: Miért van a gésák hátán vánkos - bakker. Kiderült, hogy még sohasem látta őket, Azt mondta: Hagyjuk ezeket a Napán nőket! Emlékeztek fiúk, lányok körül sokat legyeskedtünk. Igaz, akkor gyakrabban volt tele a barlangos testünk! Manapság felriadok - mivel mással? Hányan vádolhatnának zaklatással? Találkozóinkon sem tudtunk a szerzőnek hinni, Kinek neve -nomen est omen- Rosszinni. Versem jelzi, nem homlokomon csókolt meg a Múzsa, Orvoshoz is fordultam, mert nem jött le a rúzsa. Kedves Barátaim! Mi, akik az életben oly sok mindent tettünk, Ne sajnáljuk, hogy aranydiplomások, és idősek lettünk, Hisz nap mint nap sajnos kiderült, Hogy másoknak még ez sem sikerült. Kívánom, hogy itt a Földön még sokáig tegyünk vegyünk, Az ÉGI EGYETEMEN is évfolyamtársak és barátok legyünk!!! ÁMEN 107

108 3. Melléklet Zala Attila rajzai 108

109 Játékszabályok 1. A játékban tetszőleges számú versenyző vehet részt 2. A játékbalépés és az előrehaladás számozott (1-5) oldalú kocka dobásával történik. Mindenki csak a saját dobása alapján léphet. (Kivétel a játékbalépés megegyezés szerint, más is dobhat a játékos helyett.) 3. Az első kockára az léphet fel, aki két dobásból legalább hatot ér el. 4. A felrajzolt akadályokhoz érve a következő útmutatás szerint kell cselekedni: Mackóbarlang: veszélyes területre lépett. Büntetésből induljon újra. Marxizmus: angyali fogadtatásban lesz része. Lépjen előre (nem jobbra, nem balra) hármat. Fizikai-kémia és szervetlen: életveszély! Egy szemeszterre kimarad a dobásból. Ásványtan: gondtalan pihenőhelyre került. Jutalmul kétszer dobhat. Szerves: egzotikus fűszeres illatú környezet. Veszélyesnek látszik, de a kígyónak nincsenek méregfogai. Kettővel közelebb mehet a célhoz. Analítika: kínzókamrába jutott, de valószínűleg életben marad. Tolasson hátra az útjelzőtáblára. Géptan: nézzen a táblára, meglátja hová került! Büntetése: kimarad a dobásból. Üzemgyakorlat: Ne törődjön semmivel, csak menjen előre a végszigorlatig. Végszigorlat: az utolsó megpróbáltatás. Csak akkor léphet tovább, ha legalább 2-t dob. Kellemes játszadozást kívánunk. 109