BÁDOGOS MESTERVIZSGÁRA FELKÉSZÍTŐ JEGYZET

Átírás

1 BÁDOGOS MESTERVIZSGÁRA FELKÉSZÍTŐ JEGYZET Budapest, 2014

2 Szerzők: Dr. Birghoffer Péter Szántó László Lektorálta: Puskás András Kiadja: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara A tananyag kidolgozása a TÁMOP B-13/ számú, Dolgozva tanulj! című projekt keretében, az Európai Unió Európai Szociális Alapjának támogatásával valósult meg. A jegyzet kizárólag a TÁMOP B-13/ Dolgozva tanulj projekt keretében szervezett mesterképzésen résztvevő személyek részére, kizárólag a projekt keretében és annak befejezéséig sokszorosítható. 2

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. Érvényességi terület Követelmények a tervezéssel és a műszaki előkészítéssel szemben 6 2. Építőipari közös feladatok Az építési tevékenység alapfeladatai Balesetmentes munkavégzés feltételei Tűzvédelem Környezetvédelem Bádogos anyagok Táblás lemezek, lemezszalagok, szerkezeti elemek Alumínium táblás lemezek és lemezszalagok Ólomlemezek Tűzihorganyzott acéllemez táblák és szalagok Bevonatos acélok Vörösréz táblalemezek és lemezszalagok Ötvözött cink táblalemezek és lemezszalagok Nemesacél táblalemezek és lemezszalagok Rögzítő elemek Ragasztók Forrasztóanyagok és kötőelemek Tömítőanyagok Felületi bevonatok, fedőfestékek, előpatinázott felület A bádogos szerkezeteket érő terhek és hatások Csapadék Szél Épületfizikai hatások I. Hőmozgás Épületfizikai hatások II. - Páratechnika Korrózió Fémlemez tetőfedések kialakítása, általános szerkesztési elvek Általános szerkesztési elvek Fedési módok és kapcsolati rendszerek Szélerők figyelembe vétele a fedés kialakításánál Korcolt fedések Lécbetétes fedések A fémlemez homlokzatfedések kialakítása Homlokzatfedések típusai Csapadékvíz-elvezetés Előírások, elemek, alkalmazott anyagok A csapadékvíz-elvezetési rendszerek méretezése Tetőcsatornák kialakítása ( vízszintes vízelvezetési elemek 3

4 kialakítása A lefolyócsövek ( függőleges vízelvezetési elemek ) kialakítása Tetőfedések bádogos szegélyei A kis- és középelemes tetőfedések szegélyezéseinek általános szerkesztési elvei Vonalas jellegű szegélyezések Tetőáttörések szegélyezései Tetőszigetelések szegélyezéseinek általános szerkesztési elvei Tetőszigetelések szegélyezéseinek kialakítása Homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezetei A homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezeteinek általános szerkesztési elvei Vonalas jellegű lefedések Tetők kiegészítő és biztonsági szerelvényei A tetők kiegészítő és biztonsági szerelvényeinek általános szerkesztési elvei A hófogórendszerek kialakítása A biztonsági és karbantartó rendszerek kialakítása a tetőn Csatorna és felületfűtések 112 4

5 1. Érvényességi terület A jegyzet a kiadvány szerkesztésének időpontjában érvényes műszaki ismeretek alapján tartalmaznak útmutatásokat a tervezők, az építési vállalkozások építésvezetői és a bádogosmunkák szakkivitelezői, mesterei számára, az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége által kiadott Bádogos munkák tervezési és kivitelezési szabályai című kiadványt alapul véve. E jegyzetben nem szereplő szabályokat a szabálygyűjtemény alapján kell alapul venni. A szakszerű kivitelezéshez a benne foglaltakat már a tervezés folyamán alapul kell venni, az épület terveiben egyértelműen érvényre kell juttatni, és kellő részletességgel ábrázolni kell - a helyi adottságoknak (környezeti és időjárási feltételeknek -, valamint az épület szerkezeti és épületfizikai jellemzőinek) a mérnöki tevékenység általános módszerei szerinti figyelembe vételével. A jegyzet azonban nem térhet ki valamennyi egyedi, különleges esetre, amelyeknél esetleg magasabb szintű műszaki követelmények alkalmazása válhat szükségessé. A jegyzet hatálya kiterjed valamennyi fémlemezből (lemezszalagból vagy -táblából) készült bádogos szerkezetre, azok tervezésére és kivitelezésére, beleértve mindazon rétegeket, amelyek a szerkezet működését biztosítják. Felületszerkezetek tetőfedések és homlokfedések fém anyagú pikkelyfedések Vízgyűjtő- és vízelvezető szerkezetek csatornák lefolyók Vonalas szerkezetek más anyagú tetőfedések szegélyezései lefedések (fal-, párkány-, ablakpárkány-lefedések) Tetők kiegészítő szerkezetei és szerelvényei tetőfelépítmények szegélyezései tetőáttörések szegélyezései (kémény, tetőkibúvó, antenna, szellőző, stb.) hófogók villámhárítók rögzítése homlokzatok kiegészítő szerelvényei Nem vonatkozik az alábbiakra: fém anyagú táblafedések és homlokzatburkolatok (cserepeslemez, trapézlemez, hullámlemez, stb.) nem fémlemez anyagú szerkezetek (pl. műanyag tetőfedések, vízelvezető szerkezetek) díszműbádogos szerkezetek átszellőztetés nélküli fémlemez fedésű tetők (épületfizikai veszélyeik miatt egyedi mérnöki szerkezetek) A jegyzet a mindenkor érvényes vonatkozó szabványok kiegészítéseként érvényesek, iránymutatóul szolgálva az azokban megfogalmazott általános műszaki követelmények gyakorlati alkalmazására. A benne bemutatott ábrák a bádogos munkák szakszerű kivitelezésének műszaki megoldásait példázzák. Az ábrák nem feltétlenül méret- és arányhelyesek, mivel kizárólag a szöveges részek jobb érthetőségét szolgálják. Ezen jegyzet nem kizárólag a bádogos munkákra vonatkozik, hanem a bádogosmunkákkal kapcsolatban álló (általában térelhatároló) szerkezet egészére. Így valamennyi csatlakozó 5

6 szerkezetet úgy kell elkészíteni - valamint azok műszaki alkalmasságát megítélni -, hogy a létrehozott épületszerkezeti egység teljes mértékben megfeleljen az ezen jegyzetben megfogalmazott követelményrendszernek, és biztosítsa a szerkezet tartósan jó működését (azaz tegye lehetővé a bádogos szerkezetek szakszerű elkészítését). Így a jegyzet hatálya alá tartoznak az alábbi munkanemek, függetlenül attól, hogy azt a bádogos munkák készítőjével kapcsolatban álló, vagy attól független vállalkozó készíti: bádogos munkák ácsmunkák, amelyek a bádogos munkák alatt készülő szerkezeteket hozzák létre, vagy azokkal kapcsolatban állnak, hőszigetelő és párazárási munkák, amelyek a bádogos munkák alatt készülő szerkezeteket hozzák létre, vagy azokkal kapcsolatban állnak, épületgépészeti szerelő munkák, amelyek a bádogos munkákkal kapcsolatban állnak (rajta, vagy az alatta levő szerkezeteken áttörést hoznak létre, a tetőre vannak rögzítve stb.) épületvillamossági szerelő munkák, amelyek a bádogos munkákkal kapcsolatban állnak (rajta, vagy az alatta lévő szerkezeteken áttörést hoznak létre, a tetőre vannak rögzítve stb.), építőmesteri munkák, amelyek a bádogos munkákkal kapcsolatban állnak (a szegélyezések kapcsolati zónáját alakítják ki, rajta, vagy az alatta lévő szerkezeteken áttörést hoznak létre stb.), szükség esetén más csatlakozó munkanemek Követelmények a tervezéssel és a műszaki előkészítéssel szemben A vonatkozó tartószerkezeti, tűzvédelmi, hőszigetelési, páravédelmi, hangvédelmi stb. előírások, szabványok megvalósulási feltételeinek biztosítása - és az épület tervében megfelelő műszaki színvonalon való szerepeltetése - a tervező feladata. Az épület terveiben kell meghatározni az aljzat kialakítását, az átszellőző légrés vastagságát, a beés kiszellőző nyílások szerkezeti kialakítását, és méretét, valamint a hőszigetelés vastagságát, anyagát és helyzetét valamint a párazáró réteg anyagát és helyzetét. Az aljzat minőségét, a szükséges lejtést, a rögzítés módját és a rögzítőelemek műszaki megoldását, a vízelvezetés keresztmetszetét, valamint a dilatációk helyeit, a választott fedési anyag műszaki jellemzőinek figyelembe vételével kell megválasztani. A tetőfedésekre és a homlokzatfedésekre ható szélerőket a magasságnak, a tető lejtésszögének, valamint az épület helyzetének és formájának figyelembe vételével kell számításba venni. A tetőfedések és a homlokzatfedések elemein a korróziót előidéző hatásokat - a megfelelő anyagok választásával - meg kell előzni. A szakszerű műszaki kialakításhoz tartozó ismereteket az adott bádogosszerkezet ajánlását tartalmazó költségvetési kiírásban is részletesen szerepeltetni kell. A bádogos munkákat vállalkozásba adó felelőssége olyan bádogos vállalkozó kiválasztása, aki a munka elvégzésére képes. Szakszerűtlen munkavégzés esetében az abból eredő kárban felelősséget visel az a döntéshozó is, aki a feladat végrehajtására alkalmatlan szakkivitelezőt választott, valamint aki nem biztosította a munkák szakszerű elvégzéséhez szükséges műszaki és egyéb feltételeket. (Például: az e jegyzetben megfelelő kivitelben és minőségben készült ácsmunkát, stb.). Ha bádogos mestervizsgával rendelkező szakember által vezetett vállalkozást választ, úgy az alkalmasságot külön vizsgálni nem szükséges - a különleges, egyedi szerkezetek készítésére adott szerződéses megbízás esetének kivételével. 6

7 2. Építőipari közös feladatok 2.1. Az építési tevékenység alapfeladatai Az épület olyan építmény, amely raktározásra, tárolásra, emberi tartózkodásra alkalmas belső térrel rendelkezik. Az épületeket rendeltetésük szerint csoportosítjuk: lakóépületek: lakást, lakásokat tartalmazó épületek, középületek: társadalmi, közösségi célra használatos nagyobb épület, ipari épületek: amelyekben ipari termelés folyik, mezőgazdasági épületek: amelyekben mezőgazdasági tevékenység folyik, közlekedési épületek: út-, vasúthálózathoz kapcsolódó épületek, egyéb, például vegyes rendeltetésű épületek. Az épületszerkezeteket rendeltetésük szerint csoportosítjuk: teherhordó épületszerkezetek: biztonságos teherviselésre képes szerkezetek - pillérek, oszlopok, gerendák, áthidalók, stb. nem teherhordó szerkezetek: teherviselésre nem alkalmasak - válaszfalak, ajtók, ablakok, burkolatok, beépített szekrények, stb. térelhatároló szerkezetek: elhatárolják a belső tereket a külső tértől - homlokzati falak, ablakok, bejárati ajtó, tetőszerkezet, stb. térelválasztó szerkezetek: felosztják a belső tereket - válaszfalak, belsőtéri ajtók, közbenső födémek, stb. Az építőanyagokat rendeltetésük szerint csoportosítjuk: falazó anyagok: terméskő, tégla, vázkerámia, beton falazóblokk, stb. szigetelő anyagok: bitumenes szigetelőlemez, ásványgyapot, stb. burkoló anyagok: csempe, járólap, parketta, térburkoló kő, stb. tetőfedő anyagok: síkpala, tetőcserép, hullámpala, zsindely, stb. szerkezeti anyagok: fa, beton, vasbeton, acél, előregyártott szerkezetek, stb. Az építéskivitelezés olyan megszervezett munka, melynek során az építész tervek alapján építőanyagokból, épületszerkezetekből építményeket, épületeket készítenek. Az építéskivitelezés összehangolt tevékenység, melynek során az engedélyezett tervdokumentáció és a kiviteli tervek alapján, a kivitelezés résztvevői megvalósítják, megépítik az épületeket, az építményeket. A kivitelezés szereplői, résztvevői: építésvezető, felelős műszaki vezető, művezetők, szakmérnökök, technikusok, brigádvezetők, szakmunkások, betanított munkások, segédmunkások. A segédmunka kivételével megfelelő szakvégzett szükséges. A kivitelezés folyamata az építési terület átvételétől a műszaki átadásig, a felvonulástól az építési terület visszaadásáig tart. Az építészeti dokumentáció: A kivitelezés minden mozzanatát, anyagát és technológiáját gondos mérnöki munkával tervezik meg. Az építészeti dokumentáció tartalmaz minden olyan adatot, méretet, rajzot és leírást, ami a kivitelezéshez szükséges. Építész rajzok: Az építész rajzok lekicsinyítve készülnek, a kicsinyítés arányát méretaránynak nevezzük. A méretarány jelölése egy viszonyszám, például 1:100. A méretarány mindig megmutatja a valóság és a rajz arányát. 1:100 méretarány azt jelenti, hogy a valódi méretet elosztjuk százzal és lerajzoljuk. A rajzokon a méretszámokkal a valódi méretek vannak feltüntetve. Az építész rajzok fajtái: Helyszínrajz: Tartalmazza a tervezett épület elhelyezkedését és környezetét. Alaprajzok: Tartalmazzák a tervezett épület vízszintes metszeteit. 7

8 Metszetrajzok: Tartalmazzák a tervezett épület függőleges metszeteit. Homlokzati rajzok: Tartalmazzák a tervezett épület oldalnézeteit. Részletrajzok: Tartalmazzák a tervezett épület egy részének kinagyított metszetét. Statikai rajzok: A szerkezetépítés méretezett rajzai. Bontási rajzok: A lebontandó épületek, épületszerkezetek vonalas rajzai. Építési ütemtervek: Az építési ütemtervek a kivitelezés megszervezését szolgálják. A munkaterület, a munkavégzés előkészítése: A kivitelezés és a bontási munkák megkezdése előtt felmérést kell készíteni. A felmérés alapján történik az anyagszükséglet, az időszükséglet, a munkaerő szükséglet, a gépidő szükséglet és egyéb tényezők meghatározása. A kivitelezés megkezdése előtt a felmérést a műszaki terv, kiviteli terv - méretei szerint kell elkészíteni. A kivitelezés első tényleges mozzanata az építési terület átadás-átvétele. A megrendelő, a tervező és a kivitelezés főbb szereplői közösen helyszíni bejárást végeznek. A megrendelő - tulajdonos - a teljes munkaterületet átadja a kivitelezőnek. A kivitelező átveszi a munkaterületet és ettől kezdve felelős az ott történtekért. A helyszíni bejárás során felmérik: a vízvételi helyet, az elektromos csatlakozási helyet, a szennyvíztárolási vagy csatlakozási helyet. Az építési folyamat - a kivitelezés - az építési terület átadás-átvételével kezdődik és a műszaki átadással, az építési terület visszaadásával fejeződik be. A két fontos művelet között különböző munkafolyamatok elvégzésével áll össze a kivitelezés, felépül az építmény, az épület. A kivitelezői - napi - munkavégzés megkezdéséhez biztosítani kell a személyi és tárgyi feltételeket. Az építőipari munkavégzés alapja: építési engedélyes tervdokumentáció és a kiviteli tervdokumentáció. Az engedélyköteles tevékenységnél a felelős műszaki vezető bejelentése kötelező. A munkavégzés során az egyéni védőeszközök használata kötelező. A kivitelező dolgozók kötelesek I. osztályú munkát végezni, a technológiai és munkavédelmi utasításokat be tartani és akadályoztatásukat a felettes munkavezetőnek azonnal jelenteni. A felvonulás a kivitelezés során az első tényleges munkafolyamat. A felvonulás során az építési terület átadás-átvételét követően a kivitelezők a helyszínre szállítják a munkavégzéshez szükséges anyagokat, eszközöket, gépeket és segédeszközöket. A felvonulás során elhelyezik a felvonulási ideiglenes építményeket és a biztonságos munkavédelmi berendezéseket. A kivitelező - vállalkozó - kötelességei: az átvett építési terület biztonságos őrzése, kezelése. A vállalkozó szakembernek az előkészítés során személyesen kell gondoskodnia a munkavégzéshez szükséges szerszámokról, eszközökről, segédeszközökről, védőeszközökről, gépekről, anyagokról, munkaruháról, stb. Az alkalmazott szakember számára a munkavállaló biztosítja a munkavégzéshez szükséges szerszámokat, eszközöket, segédeszközöket, védőeszközöket, gépeket, anyagokat, munkaruhát, stb. A folyamatos munkavégzés során a szakmacsoportok a munkamenet ütemterv által meghatározott időben kapcsolódnak be a kivitelezésbe. A szakmacsoportok vezetője - brigádvezető, munkavezető - átveszi a munkaterületet, a munkaterület átadás-átvételt bejegyzik az építési naplóba. A munkavégzés megkezdésének előfeltétele a megelőző munkavégzés ellenőrzése. A munkaterület átvételekor célszerű felmérést készíteni az elvégzendő munkáról. A felmérés során ellenőrizni kell a megelőző munkavégzés minőségét (I. oszt.), az elkészült szerkezetek méretét, szilárdságát, nedvességtartalmát, stb. Az ellenőrzés során feltárt hiányosságokat az építési naplóba be kell jegyezni. Nem megfelelő anyag, vagy szerkezet esetén a felelős műszaki vezető és a műszaki ellenőr útmutatása szerint kell 8

9 eljárni. Gyakorlatilag csak olyan építőanyag, épületszerkezet építhető be, amihez a gyártó cég Megfelelőségi Tanúsítványt mellékelt. A kivitelezés (bontás) kezdetétől a befejezésig folyamatosan dokumentálni kell minden olyan adatot, ami a kivitelezés során előfordul, illetve minden olyan adatot, amit jogszabályok előírnak. Az Építési Napló az Építési Törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályokban előírt szerkezetű formanyomtatvány. Alapvetően két részből áll: 1. Nyilvántartási rész - Az építési terület átadás-átvételekor, az építési napló megnyitásakor töltik ki. 2. Napló rész - kétpéldányos sorszámozott lapok, melyekre naponta bejegyzést kell írni. A napló részt naponta, naprakész állapotban kell vezetni. A napi jelentésnél fel kell tüntetni: a dátumot, a nap nevét is; a külső hőmérsékletet; időjárási adatokat; létszámadatokat; napi teljesítmény adatait; keletkező hulladék adatait. Az építési napló vezetéséért a felelős műszaki vezető, vagy megbízottja felel. Az építési naplóba eseti bejegyzést tehet: az építtető, vagy megbízottja a műszaki ellenőr; a tervező, tervezői művezető; a vállalkozó kivitelező; az alvállalkozó; a felelős műszaki vezető; az építésfelügyelet képviselője. Az építési naplót mindig az építés helyszínén kell tartani. A kivitelezés befejezésekor le kell zárni, az első példányt a megrendelőnek kell átadni. A levonulással kapcsolatos munkák elvégzésének irányítása a Felelős Műszaki Vezető feladata. Az alvállalkozók a saját munkafeladatuk átadása után megszervezik a levonulásukat. A befejező átadás-átvételi eljáráson tevékenyen részt vesz a tulajdonos-megrendelő és képviselője a műszaki ellenőr, a tervező, a kivitelező és képviselője a felelős műszaki vezető. A befejező átadás-átvétel egyben a megépített épület műszaki átadása is, ezért részt vesz az építési engedélyt kiadó építési iroda képviselője és minden érintett szakhatóság, amely közreműködött az építési engedély kiadásában. A résztvevők helyszínbejáráson meggyőződnek arról, hogy a kivitelezés I. osztályú minőségben, terv szerint valósult meg. A helyszíni bejáráson tapasztaltakról jegyzőkönyv készül, melyben minden résztvevő egyénileg nyilatkozik a tapasztalatairól Balesetmentes munkavégzés feltételei A Munkavédelmi Törvény és a hozzá tartozó jogszabályok meghatározzák az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit. A munkavédelem fő területei: munkabiztonság és a munkakörnyezet kialakítása. A munkabiztonsághoz tartozik a munkabalesetek megelőzése, elhárítása érdekében kifejtett tevékenység. A munkahelyet úgy kell kialakítani, hogy megfeleljen a munkavédelmi követelményeknek, azaz legyen: megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz, öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőség; megfelelő jelző és riasztó berendezés; biztonságos munkavégzéshez szükséges mozgástér; beesés, leesés elleni védelem; megfelelő természetes és mesterséges megvilágítás; megfelelő természetes és mesterséges szellőztetés, fűtés; biztonságos anyagtárolás; biztonságos energia ellátás; biztonságos menekülési lehetőség. A munkavédelem irányítása állami feladat, tehát az országos program kialakítása; a biztonságos munkavégzéshez kapcsolódó jogok és kötelezettségek, követelmények meghatározása; a munkavédelmi előírások végrehajtásának elősegítése; a biztonságos életvitelre, a biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása; az információs rendszer, az ellenőrzés kialakítása és működtetése. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételek kialakítása a munkáltató feladata. A munkáltató megkövetelheti, hogy a munkavállaló: az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban jelenjen meg; munkáját a munkavédelmi szabályok szerint, megfelelő szakértelemmel és gondossággal végezze; munkájával 9

10 másokat ne veszélyeztessen. A munkáltató köteles: a munkát a munkavédelmi követelményeknek megfelelően megszervezni és irányítani; a munkavállaló részére a szükséges utasításokat és tájékoztatást megadni; a munkakörülményeket rendszeresen ellenőrizni; a szükséges munka- és védőeszközöket biztosítani; a munkavállalót munkavédelmi oktatásban részesíteni; a munkavédelmi képviselővel egyeztetni (50 fő felett); a munkavédelemmel kapcsolatos intézkedéseket haladéktalanul megtenni; közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani; munkavédelmi szakembert alkalmazni - feltételesen. A munkavállaló köteles minden elkövetni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében. A munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A munkavállaló jogosult megkövetelni: az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételeket; az előírt védőintézkedések megvalósítását; az előírt munkavédelmi ismeretek elsajátításához szükséges időt és feltételeket; a munkavégzéshez szükséges felszereléseket, munkaeszközöket és védőeszközöket. A munkavállaló köteles: biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban munkát végezni; a munkavédelmi előírásokat betartani; a munkaeszközöket rendeltetésszerűen használni és karbantartani; az egyéni védőeszközöket rendeltetésszerűen használni és tisztán-tartani; olyan munkaruhát használni, amely egészségét, testi épségét nem veszélyezteti; munkaterületén a rendet, fegyelmet és tisztaságot megtartani; a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismereteket elsajátítani és alkalmazni; az előírt orvosi és pályaalkalmassági vizsgálaton részt venni; veszélyt jelentő rendellenséget, üzemzavart megszüntetni, vagy értesíteni a munkavezetőjét; balesetét, sérülését, rosszullétét azonnal jelenteni munkavezetőjének. A munkavállaló köteles megtagadni a munkavégzést, ha azzal mások életét, egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné - jóhiszemű munkamegtagadás. A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni. A kivizsgálás során ki kell tölteni a hivatalos Munkabaleseti Jegyzőkönyvet. A munkáltató minden munkabalesetet köteles nyilvántartásba venni. A nyilvántartás tartalmazza: a munkabaleset számát; a sérült munkakörét; a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét; a sérült ellátására tett intézkedéseket; annak tényét, hogy a sérült folytatta-e a munkáját. A sérült, vagy a balesetet észlelő személy köteles a balesetet munkavezetőjének haladéktalanul bejelenteni. A biztonságos munkavégzés személyi feltételei: A munkavállaló csak olyan munkavégzésre és akkor alkalmazható, ha: megfelelő adottságokkal rendelkezik munkaköréhez; foglalkoztatása az egészségét, testi épségét nem veszélyeztetheti; munkavégzése, foglalkoztatása az utódaira veszélyt nem jelentenek; mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti; munkakörére, munkavégzésre alkalmasnak bizonyult; rendelkezik a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készségekkel és jártasságokkal. Az egészségügyi alkalmasságról időszakos orvosi vizsgálat alapján kell dönteni. Az orvosi vizsgálatok csoportosítása: munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálat; szakmai alkalmassági orvosi vizsgálat; személyi higiéniás alkalmassági vizsgálat. Munkavédelmi oktatás: A munkába lépő szakembernek ismernie kell a szakmájához tartozó munkavédelmi alapismereteket. A munkakörére vonatkozó, a munkájához tartozó speciális ismereteket a munkahelyen, a munkavédelmi oktatás során kell elsajátítani. A munkavállaló a munka megkezdése előtt köteles megismerni a biztonságos munkavégzés feltételeit, illetve a foglalkoztatás teljes ideje alatt ismernie és alkalmaznia kell az elsajátított munkavédelmi ismereteket. Mindezekről a munkáltatónak kell gondoskodni. Munkavédelmi oktatást kell tartani: munkába álláskor - az új munkavállalónak, az új munkahelyen; új munkahelyre kerüléskor - a munkavállalónak, az új munkahelyen; munkakör változáskor - a munkavállalónak, az új munkakörről; új 10

11 technológia, vagy új művelet bevezetésekor - a munkavállalónak, az új ismeretekről; a munkavállaló által kezelt eszköz, gép átalakításakor - a munkavállalónak, a változásokról; súlyos - halálos - munkabaleset esetén - minden munkavállalónak, rendkívüli oktatás; foglalkozási megbetegedés kialakulásakor - rendkívüli oktatás. A munkavédelmi oktatás tényét Munkavédelmi Naplóban kell dokumentálni. A Munka Törvénykönyve a munkáltató alapvető kötelezettségei között előírja, hogy a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként a munkáltató köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló orvosi munkaköri alkalmassági vizsgálatát. A munkaköri alkalmassági vizsgálatokra vonatkozó részletszabályokat a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet tartalmazza. Az időszakos vizsgálatokat évente, a Rendeletben meghatározottak szerint (bizonyos esetekben évente több alkalommal) kell elvégezni Tűzvédelem Olyan tevékenység, amely nyílt láng használatával, izzással, szikraképződéssel jár, illetve a tűz- és robbanásveszélyes anyagokkal kapcsolatos. Tűzveszélyes tevékenységet végezni csak olyan helyen és olyan körülmények között lehet, ahol a környezetre nézve ez veszélyt nem jelent. Alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységet - forrasztást, hegesztést - előzetesen írásban meghatározott feltételek alapján szabad végezni. A feltételek megállapítása a munkát elrendelő feladata. Tűzveszélyes tevékenységet csak a tűzvédelmi szabályokra kioktatott illetve érvényes szakvizsgával és a tevékenység végzéséhez szükséges engedéllyel rendelkező személy végezhet. Törvényi háttér: évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről (Ttv) Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) az 55/2012. (X.29.) BM rendelettel módosított 28/2011(IX. 6.) számú BM rendelet alapján az egyéni vállalkozóknak és a jogi személyiségű gazdasági társaságoknak (pl. Kft.) a cégnél munkát végzők létszámától függetlenül az alábbi legfontosabb tűzvédelmi kötelezettségei vannak: A tűzvédelmi törvény az 5-nél több munkavállalót foglalkoztató cégek számára írja elő a fent felsorolt tűzvédelmi kötelezettségek tűzvédelmi szabályzat formájában történő írásba foglalását. Az ennél kevesebb létszámú munkavállalót foglalkoztató cég választhat egyéb formát is a tűzvédelmi szabályok megfogalmazására a cég számára munkát végzők tájékoztatása céljából (pl. Tűzvédelmi Házirend; Útmutató; Utasítás) Környezetvédelem A környezetvédelem fő területei: a víz védelme; a talaj védelme; a levegő védelme; az élővilág védelme; az épített környezet védelme; a környezetet károsító zaj, rezgés és sugárzás elleni védelem; a hulladékgazdálkodás. A környezetvédelem feladatai: a környezeti károk keletkezésének megelőzése; a keletkezett környezeti károk megszüntetése; az emberi környezet fejlesztése; a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás. A hulladék a kivitelezés során feleslegessé vált, a helyszínen nem hasznosítható anyag. Az építési területen keletkező hulladékok csoportosítása (45/2004. (VII.26.) BM-KvVM együttes rendelet szerint): kitermelt talaj; betontörmelék; aszfalttörmelék; fahulladék; fémhulladék; műanyag hulladék; vegyes építési és bontási hulladék; ásványi eredetű építőanyag-hulladék. A bádogos szakma gyakorlása során gyakran tapasztalható, hogy a munkavégzés során azbeszt tartalmú anyagokkal találkozunk. Az azbeszt veszélyes hulladéknak minősülő (rákkeltő) anyag, leggyakrabban az eternit, a pala illetve a 11

12 tűzgátló szigetelő anyagok készítésénél alkalmazták. Minden építésből, vagy bontásból kikerülő azbeszt tartalmú anyagot - a jogszabályban előírt módon - veszélyes hulladékként kell kezelni. Az azbeszttartalmú anyagok felhasználásakor, bontásakor a szállópor keletkezését meg kell akadályozni. A keletkezett hulladékokat össze kell gyűjteni, és a lehető leghamarabb el kell távolítani a munkahelyről - azbeszttartalmat feltüntető címkével ellátott, megfelelően zárt csomagolásban az erre a célra szakosodott veszélyes hulladék kezelő cégnek kell átadni. 3. Bádogos anyagok A magyar szabványokban foglalt bádogos anyagoknak és szerkezeteknek a minőségi és méretbeli előírásoknak meg kell felelniük. A választott anyagoknak az adott munka kivitelezésére alkalmasnak kell lenniük. Azon anyagok és épületszerkezeti elemek, amelyek beépítése engedélyhez kötött, meg kell, hogy feleljenek a rájuk vonatkozó előírásoknak és feltételeknek. A nem egyértelmű esetekben - különösen az új vagy a még nem megfelelően kipróbált anyagok felhasználásakor - ajánlott a gyártótól a felhasználás céljára vonatkozóan az adott munkahelyen uralkodó környezeti és üzemi feltételeket figyelembe vevő szerelési útmutatást kérni. Az anyag alkalmasságát megfelelőségi igazolással és termék adatlappal kell igazolni Táblás lemezek, lemezszalagok, szerkezeti elemek A tetők és homlokzatfedések elsődleges feladata az, hogy az épületszerkezetet a csapadéktól megóvja. A felhasznált anyagoknak megfelelő tartós szilárdsággal, a környezeti és hőmérsékleti hatásokkal szemben megfelelő ellenálló képességgel kell rendelkezniük. Ezekre a feladatokra különösen alkalmas az ólom, a vörösréz, az ötvözött cink (horgany), a nemesacél-ötvözetű acéllemezek, az alumínium-ötvözetek, valamint a tűzihorganyozott acél anyagú lemezek - bizonyos megkötésekkel. A leggyakrabban használt anyagokra és szerkezeti elemekre vonatkozó előírások a következőkben kerülnek felsorolásra Alumínium táblás lemezek és lemezszalagok Az alumínium lemezeknek jól hajlíthatóknak és repedésmentesen bedolgozhatóknak kell lenniük. Mivel a kereskedelemben nagyon sokféle minőségű és összetételű anyag van forgalomban, ajánlatos már a megrendelés során egyértelműen megjelölni a gyártót és a gyártmány minőségét. A gyártó felhasználási útmutatóját figyelembe kell venni, és mérvadónak tekinteni az anyagra vonatkozó alkalmassági és jótállási előírásait. A kereskedelemben szokásos lemezvastagságok és súlyok: Névleges vastagság: (mm) 0,60 0,70 0,80 1,00 1,20 1,50 2,00 Súly: (kg/m²) 1,62 1,89 2,10 2,70 3,24 4,05 5,40 Tulajdonságok: 12

13 Az alumíniumra és az alumínium ötvözetekre vonatkozó hazai szabványok: MSZ E 485 1:2008 Szalagok és lemezek. 1. rész: Műszaki és szállítási feltételek. MSZ EN 485 2:2009 Szalagok és lemezek. 2. rész: Mechanikai tulajdonságok. MSZ EN 485 3:2003 Szalagok és lemezek. 3. rész: A melegen hengerelt termékek méret- és alaktűrései. MSZ EN 485 4:1994 Szalagok és lemezek. 4. rész: A hidegen hengerelt termékek méret- és alaktűrései Ólomlemezek Az ólomlemeznek puhának, könnyen kalapálhatónak és egyenletes vastagságúnak kell lennie. A kereskedelemben szokásos lemezvastagságok és súlyok: Névleges vastagság: (mm) 0,50 1,00 1,50 2,00 2,50 3,00 3,50 Súly: (kg/m²) 5,70 11,40 17,10 22,80 28,50 34,20 39,90 Tulajdonságok: Az ólomra valamint az ólomlemezekre vonatkozó hazai szabványok: J MSZ EN 12659:2000 Ólom és ólomötvözetek. Ólom Tűzihorganyozott acéllemez táblák és szalagok A tűzihorganyozott acéllemezek felületén nem lehetnek felhólyagosodások vagy szabadon maradt területek. Felhasználáskor a felületnek repedésmentesnek kell maradni. A kétoldali horganybevonat minimálisan 275 g/m², vastagsága oldalanként legalább 20 µm legyen. A horgany-alumínium bevonatos acéllemezeknél a bevonat tömege a két 13

14 oldalon minimálisan 225 g/m², az alumínium-horgany acéllemezeknél 150 g/m², vastagsága mindkét esetben oldalanként legalább 20 µm legyen. A színes bevonatú, tűzihorganyozott táblás lemezekre és lemezszalagokra vonatkozóan a gyártó felhasználási útmutatóját kell mérvadónak tekinteni. A bevonati rétegek különböző vastagságúak és keménységűek, hőmérséklettűrők, UV-állóak, valamint hajlítás-, és korcolástűrők legyenek. A színes bevonatú lemezek mindkét oldalán a legkisebb névleges bevonatvastagság - folyamatos eljárással kialakítva - legalább 25 µm, festéssel felhordva 60 µm legyen. A kereskedelemben szokásos lemezvastagságok és súlyok: Névleges vastagság: (mm) 0,55 0,60 0,75 0,80 1,00 1,20 1,50 Súly:(kg/m²) 4,40 4,80 6,00 6,40 8,00 9,60 12,00 Tulajdonságok: A tűzihorganyozott felületvédelemmel készülő acél táblalemezekre és szalaganyagokra vonatkozó hazai szabványok: MSZ EN 10346:2009 Folytatólagos tüzi-mártó eljárással bevont acél lapostermékek. Műszaki szállítási feltételek Bevonatos acélok A fém- és színes, folyamatos gyártósoron műanyaggal bevonatolt acéllemezek felületén nem lehetnek felhólyagosodások, színeltérések. A lágyacél bevonatai lehetnek: fém (alucink, cinkalu, stb.) kettős (cink, alucink, cinkalu, stb. + színes műanyag bevonat) A bevonati rétegek különböző vastagságúak, keménységűek, hőmérséklettűrők, UVállóak, valamint hajlítás-, és korcolástűrők lehetnek. Fém vagy kettős bevonatos lemezekre és lemezszalagokra vonatkozóan a gyártó felhasználási útmutatóját kell mérvadónak tekinteni. A kétoldali horganybevonat minimálisan 275 g/m², vastagsága oldalanként legalább 20 μm legyen. A horgany-alumínium bevonatú acéllemeznél a bevonat tömege a két oldalon minimálisan 225 g/m², az alumínium-horgany bevonatú acéllemezeknél 150 g/m², vastagsága mindkét esetben oldalanként 20 μm legyen. Korcolt síklemez fedéseknél alkalmazható anyagvastagság: 0,6 mm. Hazai szabványok: MSZ EN 10143:2006 Folytatólagos tűzi-mártó eljárással bevont acéllemez- és szalag. Méret és alaktűrések. 14

15 MSZ EN 10169:2011 Folytatólagos eljárással (szalagbevonással) készült szerves bevonatú lapos acéltermékek. Műszaki szállítási feltételek Vörösréz táblalemezek és lemezszalagok A rézlemeznek minimálisan 99,5 % rezet tartalmazó hengerelt kohórézből kell készülnie. Felületének simának, pórus és hamumaradvány-mentesnek kell lennie. Felhasználáskor a felületnek repedésmentesnek kell maradnia. A kereskedelemben szokásos lemezvastagságok és súlyok: Névleges vastagság: (mm) 0,55 0,60 0,70 0,80 1,00 1,20 Súly: (kg/m²) 4,95 5,40 6,30 7,20 9,00 10,80 Tulajdonságok: A rézre és a rézötvözetekre vonatkozó hazai szabványok: MSZ EN 1652:1999 Réz és rézötvözetek. Finom és durvalemezek, szalag és körlemez általános célra. MSZ EN 1172:2012 Réz és rézötvözetek. Lemez és szalag építőipari célra Ötvözött cink táblalemezek és lemezszalagok A lemezeknek sem törékenynek, sem merevnek nem szabad lenniük, hólyagok vagy levelesedés sem lehet a felületükön. Felhasználáskor a felületnek repedésmentesnek kell maradnia. A kereskedelemben szokásos lemezvastagságok és súlyok: Névleges vastagság: (mm) 0,65 0,70 0,80 1,00 1,20 Súly: (kg/m²) 4,68 5,04 5,76 7,20 8,64 Tulajdonságok: 15

16 A cinkre és cinkötvözetekre vonatkozó hazai szabványok: MSZ EN 988:1998 Cink és cinkötvözetek. Hengerelt, lapos termékek építőipari célra. MSZ EN 1179:2003 Cink és cinkötvözetek. Elsődleges cink Nemesacél táblalemezek és lemezszalagok A korrózióálló acél olyan ötvözet, amelyet leginkább a 11,5-13 %-os króm és < 0,1 % széntartalom jellemez. A korrózióállóság viszonylagosan értendő, az alkalmazhatósága behatárolt a korróziós környezet által. Ötvözőanyag (Króm, nikkel, karbon, mangán, réz, szilícium, molibdén, alumínium, wolfran, titán, stb.) tartalomtól függően a következő korrózióálló csoportokat ismerünk: ausztines, duplex, ferrites és martenzites acélok. A gyártó által megadott tulajdonságokkal kell figyelembe venni. A kereskedelemben szokásos lemezvastagságok és súlyok: Névleges vastagság: (mm) 0,40 0,50 0,60 0,80 1,00 Súly: (kg/m²) 3,14 3,93 4,71 6,28 7,85 Tulajdonságok: A nemesacélokra vonatkozó hazai szabványok: MSZ EN ISO 9445: rész: Korrózióálló acélból folytatólagosan hengerelt keskeny és széles szalag, finom- és durvalemez és darabolt szakaszok. Méret és alaktűrések. MSZ EN : rész: Általános használatú- finom- és durvalemezek és szalagok műszaki szállítási feltételei. MSZ EN ISO :2011 Folytatólagosan melegen hengerelt, korrózióálló acél. Méret- 16

17 és alaktűrések. 2. rész: Acéllemez és szélesszalag. 3.9 Rögzítő elemek A tűzihorganyozott lemezekhez tűzihorganyozott, ólomlemezhez vörösréz vagy tűzihorganyozott, vörösrézlemezhez vörösréz, rézzel bevont vagy rozsdamentes, alumíniumlemezhez tűzihorganyozott vagy rozsdamentes, ötvözetes cinklemezhez tűzihorganyozott vagy rozsdamentes szöget, csavart kell használni Ragasztók A ragasztó alkalmas titáncink, vörösréz, alumínium és nemesacél ablakpárkány, párkány, fallefedés betonhoz, téglához, termés- és műkőhöz, faforgács laphoz, cementkötésű építőlemezekhez történő ragasztásához, a hőmozgási lehetőség meghagyásával. 50 m épületmagasságig a gyártó útmutatásait kell betartani az aljzat minősége, a lemez vastagsága, a megengedett maximális nyúlás, az esetlegesen beépítésre kerülő kiegészítő mechanikai rögzítő elemek, a ragasztó felhordása és a dilatációs elemek kiosztása tekintetében. A bevonatos vagy lakkozott felületű lemezeknek a ragasztó oldószerével szemben ellenállónak kell lenniük Forrasztóanyagok és kötőelemek Az alkalmazható forrasztóón óntartalma % lehet, antimontartalma pedig nem haladhatja meg a 0,5 %-ot. A szegecs anyagának megválasztása a szegecselendő anyag függvénye. A vakszegecs erőzáró-, a tölcsérszegecs lég- és vízzáró megoldásokhoz használható. Tűzihorganyozott lemezek kötéséhez vörösréz szegecseket is lehet alkalmazni. Rozsdalefolyások elkerülésére nemesfém anyagokat kell használni. A kötőanyagokra vonatkozó hazai szabványok: MSZ EN ISO 17672:2010 Keményforrasztás. Keményforraszok. MSZ EN ISO 9453:2007 Lágyforrasz ötvözetek. Vegyi összetétel és termékalak Tömítőanyagok Különböző minőségű fugatömítő anyagok kaphatók, amelyek a felhasználási módtól, beépítési környezettől függően a gyártó útmutatásai alapján kerülhetnek beépítésre. A fugázó anyagoknak kémiailag semlegeseknek és az UV sugárzásokkal szemben ellenállóknak kell lenniük, ecetsavat nem tartalmazhatnak. A tömítőanyagokra vonatkozó hazai szabványok: MSZ EN ISO 7389:2004 Épületszerkezetek. Tömítőanyagok. A rugalmas alaktartó képesség meghatározása. MSZ EN 26927:1993 Épületszerkezetek tömítőanyagainak szakkifejezései Felületi bevonatok, fedőfestékek, előpatinázott felület Iparilag készített, folyamatosan felhordott, szerves alapanyagú bevonatokat alumínium, 17

18 ötvözött horgany és tűzihorganyozott lemezeknél, szerkezeti elemeknél alkalmaznak. Ezek a bevonatok különböző anyagokból, különböző tulajdonságokkal, rétegvastagságokkal és időállósággal készülnek, eltérő módszerekkel. Az időállóság, az időjárási- és UV hatásokkal szembeni ellenállóság tekintetében, valamint a feldolgozás módjában az egyes bevonatok különböző tulajdonságokat mutatnak, ezért a gyártó által kiadott alkalmassági bizonylatot, a garanciára vonatkozó nyilatkozatot és a felhasználásra vonatkozó útmutatót mérvadónak kell tekinteni. A folyamatos eljárással felhordott legkisebb névleges bevonatvastagság 25 µm. A felületi hibák, sérülések kijavítása levegőn száradó lakkokkal történhet. A kezelendő felület száraz, zsír- és rozsdamentes legyen. Bevonat nélküli lemezek, lemezszalagok és bádogos szerkezetek utólagos mázolási módszerének megválasztásakor figyelembe kell venni a bevonandó aljzatra jellemző tulajdonságokat, annak kivitelezési módját, valamint a későbbiekben várható terhelések nagyságát. A festéssel felhordott legkisebb névleges bevonatvastagság 60 µm. 4. A bádogos szerkezeteket érő terhek és hatások 4.1. Csapadék A bádogos szerkezetekre jutó csapadék elvezetését minden esetben a megfelelő lejtések kialakításával kell biztosítani. A feltorlódó csapadék (csapóeső és porhó) a szél hatására a ki- és beszellőző hézagokban, a csatlakozásoknál és lezárásoknál könnyen a héjazat alá juthat. Ezt megfelelő műszaki intézkedésekkel (pl. a csatlakozás magasságának növelésével) meg kell akadályozni. Ez azonban nem történhet az átszellőzés akadályozásával Eső Az egységnyi felületre jutó esővíz mértékadó mennyisége Budapesten 274 l/s ha, míg az ország más vidékein l/s ha (MSZ EN :2001). (Bővebben ld. 7. fejezetben) Hó A szerkezetek hóterheit az EN :2005 szabvány kötet tartalmazza. A szabvány magyarországi bevezetéséhez elkészült a nemzeti melléklet (NA), aminek értelmében a hóterhet, mint rendkívüli hatást is számításba kell venni. Ennek megfelelően az MSZ EN 1990: 2005 szabvány rendkívüli teherkombinációkra vonatkozó előírásai is érvényesek a hóteher esetén. Az ismertetés az épületek leggyakrabban előforduló tetőszerkezeteken figyelembe veendő hóterhek felvételével és meghatározásának módjával foglalkozik m-t meg nem haladó tengerszint feletti magasságban. Nem tárgyalja a tető szélén túlnyúló, a hófogók és egyéb akadályok hóterheinek modellezését Jégsánc-képződés A téli időszakban a felületre tapadt hó megakadályozhatja a víz elfolyását egy-egy hosszanti lemezsávról, ez az ún. jégsánc-képződés jelensége. A jégsánc mögött, a fölötte lévő tetőfelületről leolvadt csapadékból a korcoknál magasabb vízszint torlódhat fel, s ez bejuthat a héjazat alá ( visszaolvadt hó). Ennek veszélye különösen az ereszeknél, a vápák környezetében, a belső helyzetű csatornák mentén stb. fokozott. Az épület homlokzati kontúrvonalától hosszan kilógó tetők ereszeinél - ahol a túlnyúló tetőszakasz az alsó oldaláról hűtött - a jégsánc-képződés szinte törvényszerű. 18

19 Magyarország különösen veszélyeztetett e szempontból, mert az itt uralkodó kontinentális jellegű - szélsőséges - időjárási viszonyok (többszöri olvadási-fagyási periódusok és eső, akár egy napon belül is) kedveznek a jégsáncok kialakulásának. A hó megcsúszását a felületen, hózugokban való felhalmozódását és a jégsánc-képződést megfelelő műszaki intézkedésekkel meg kell akadályozni (hófogók, szabályozott felületfűtés, stb.) Szél 4.1 ábra A jégsánc-képződés jelensége A bádogos szerkezeteket és azok aljzatát úgy kell elkészíteni, hogy a szél hatása ne okozhasson kárt bennük. A szerkezetekre ható terheket már a tervezés során figyelembe kell venni: a tartószerkezet, az aljzat, valamint a fedés kialakítását és a rögzítés módját eszerint kell megtervezni, és a tervben, továbbá a költségvetés-kiírásban megadni. Az egyes tetőknél figyelembe veendő szélterheket a tervezés során az MSZ EN , szabvány szerint kell meghatározni. (Hatályos változatai a szerkesztés időpontjában az MSZ EN :2007 és az MSZ EN :2005/A1:2011). Fokozottan figyelembe kell venni azokat a helyi földrajzi tényezőket (pl. uralkodó szélirányt, a szokásosnál erősebb, illetve torlódó helyi szélhatást stb.), amelyek a szélhatás számításakor a szokásosnál magasabb követelményszint érvényesítését indokolják: pl. magasabb hegyekben (esetleg hegycsúcson), vagy tóparton álló épületek esetén Épületfizikai hatások I. Hőmozgás A bádogos szerkezetek akadálymentes hőmozgását minden esetben biztosítani kell - a szerkezetek megfelelő kialakításával, illetve a hőmozgást lehetővé tevő szerkezeti elem beépítésével. A hőmozgásból adódó hatásokat már a tervezés során figyelembe kell venni: a tartószerkezet, az aljzat, valamint a fedés kialakítását és a rögzítés módját eszerint kell megtervezni, és a tervben, továbbá a költségvetés-kiírásban megadni A hőmozgás mértéke Hőmérséklet-változás hatására valamennyi anyag változtatja méreteit. Ennek mértéke függ az anyag tulajdonságaitól (hőmozgási együttható), az elem méretétől (hosszától), valamint a hőmérséklet-változás mértékétől: 19

20 ΔL = L t (t 2 t 1 ), ahol ΔL = a hosszváltozás mértéke [mm] L = az elem (szerkezet) hosszúsága [m] t = a lineáris hőtágulási együttható [mm/m K] (4.1 táblázat) t 2 t 1 = a hőmérséklet-változás mértéke [K, vagy C] (Mindig a lemez hőmérséklete és nem léghőmérséklet!) 4.1 táblázat: Az egyes anyagok t lineáris hőtágulási együtthatója ((mm/m K) - 20 C és + 80 C hőmérséklet között) Az általános műszaki szabályok szerint a fémlemez tetőfedések és homlokzatburkolatok hőmozgását Δt = 100 C (K) hőmérséklet-változás alapul vételével kell számításba venni. (Ez az érték azon alapszik, hogy télen a legalacsonyabb méretezési hőmérséklet - 20 C, nyáron pedig a lemez felületi hőmérséklete elérheti + 80 C-ot is). A hőmérsékletváltozást mindig a lemez beépítési hőmérséklete (t 1 ) és a szélső értékek (t 2 ) között kell számításba venni. (Így például a +15 C beépítési hőmérsékletű lemez összehúzódására 35 C, tágulására 65 C hőmérséklet-változás szolgál a számítások alapjául). A kapott eredmény alapján kell meghatározni az anyag akadálytalan hőmozgását biztosító műszaki intézkedéseket. 20

21 4.4. Épületfizikai hatások II. Páratechnika A bádogos szerkezeteket és azok aljzatát úgy kell kialakítani, hogy a héjazat alatt megjelenő nedvesség (pára) mennyisége a lehető legkevesebb legyen, az a tető- és homlokzati szerkezet egészének működését ne befolyásolhassa, alkotórészeiben kárt ne okozhasson. A szerkezetben kialakuló páratechnikai folyamatokat már a tervezés során figyelembe kell venni: a tartószerkezet, az aljzat, valamint a fedés kialakítását és a rögzítés módját eszerint kell megtervezni, és a tervben, továbbá a költségvetéskiírásban megadni Nedvesség a szerkezeten belül Az épületek külsőtérelhatároló szerkezeteinek rétegei között az alábbi okokból jelenhet meg nedvesség a héjazaton átjutó csapadékból (ez lehet a hézagokon bejutó feltorlódó csapadék és porhó; a jégsánc mögött megolvadt hólé, ha szintje a hosszanti lemezkapcsolatok magasságát eléri és azokon keresztül bejut a fedés alá; esetleg a szerkezeti hiba következtében a fedés anyagában kialakult repedésen keresztül bejutó csapadék), szerkezeten belüli páralecsapódásból (ha a fémlemez elemek felületén - alacsony hőmérsékletük következtében - a levegő eléri a telítési páranyomás értékét és nedvesség csapódik ki; ez leginkább hideg téli hajnalokon fordul elő), építési nedvességből (a vizes technológiával készült és nedvesen beépített szerkezetek kiszáradásáig) Kéthéjú hidegtető (átszellőztetett tető) A szerkezeten belüli páralecsapódást az épület belső tereiből a térelhatárolás szerkezeti rétegeibe bejutó (melegebb, és ezért magasabb páratartalmú) levegő mennyiségének jelentős csökkentésével - valamint kellő hatékonyságú hőszigeteléssel - meg kell akadályozni. Ehhez a tető- illetve a homlokzati szerkezetben levő hőszigetelés belső (meleg) oldalán megfelelő hatékonyságú párazáró réteget kell kialakítani. Mivel a belső nedvességnek nagy a jelentősége a tetők és a homlokzatok működésében, a párazárás kialakítása ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a hőszigetelésé. A szerkezeti rétegek között megjelenő nedvességet a - mindig magas párazárási értékű - fémlemez anyagú héjazat mögül ki kell vezetni. Ezért a fémlemez fedésű tetőket és homlokzatokat mindig átszellőztetett szerkezetként (ún. kéthéjú hidegtetőként) kell kialakítani. (Az átszellőztetett szerkezetek további előnye, hogy jelentősen javítják az épület nyári hőkomfortját is). Az átszellőztetett tető- és homlokzati szerkezetekben a tetőhéjazatot, ill. homlokzatburkolatot és annak aljzatát az alatta levő rétegektől (hőszigetelés, párazárás és belső burkolat) egy szellőző légrés választja el. Az átszellőző légrés keresztmetszete szűkületektől, akadályoktól mentes legyen (az átszellőzést akadályozhatja pl. a felduzzadt vagy megcsúszott hőszigetelés, az építési törmelékek stb.). A beszellőző nyílást lehetőleg a szellőző légrés legalsó éle mentén (az eresznél), a kiszellőző nyílást pedig annak felső éle mentén (a gerincnél) kell kialakítani. A be- és kiszellőző nyílások elhelyezésével biztosítani kell, hogy az átszellőző légrésben kialakuló felhajtóerő (az ún. kéményhatás ) a lehető legnagyobb legyen. (Ezért szükséges, hogy közöttük a magasságkülönbség minél nagyobb legyen). Az átszellőztetett légrés 4.2 táblázat szerinti méretei átlagos használatú belső terek esetén érvényesek (~ 50 % relatív páratartalom, + 20 C belső léghőmérsékletet). Az 21

22 átszellőztetett tér alatt az 7/2006 (V.24) TNM rendelet követelményeit kielégítő hőszigetelésnek és páraátbocsátási ellenállású párazáró rétegnek kell lennie. A be- és kiszellőző nyílásokat úgy kell elhelyezni a tető, ill. homlokzat teljes hosszában, hogy minden egymástól elválasztott egység (szarufa-egység) méretezés szerinti szellőző keresztmetszete külön-külön biztosított legyen. A folyamatos szellőzősávokat ( vonalmenti szellőzőnyílásokat) előnyben kell részesíteni a pontszerű szellőzőnyílásokkal szemben, mert az utóbbiaknál a méretezés szerinti szellőzőkeresztmetszet többnyire csak olyan aránytalanul nagyméretű szellőző-felépítményekkel biztosítható, amelyek a porhó-bejutással szemben már nem nyújtanak kielégítő védelmet. A be- és kiszellőző nyílásokat perforált lemezzel vagy védőráccsal kell védeni a rovarok betelepülésével szemben. Ezek lyukátmérője legfeljebb 4-6 mm, szabad lyukkeresztmetszete pedig legalább 45 % legyen. 4.2 táblázat Az átszellőztetett légrés méretei a tetőlejtés függvényében (10 m esésvonal-hosszig) 4.5. Korrózió A bádogos szerkezetek korrózióját minden esetben a szerkezetek megfelelő kialakításával kell megelőzni. A korrózió megelőzéséhez, illetve - ha szükséges - a korrózióvédelemhez szükséges műszaki intézkedéseket már a tervezés során figyelembe kell venni: a tartószerkezet, az aljzat, valamint a fedés kialakítását és a rögzítés módját eszerint kell megtervezni, és a tervben, továbbá a költségvetés-kiírásban megadni Az egyes anyagok korróziós jellemzői A bádogos szakiparban használatos fémek közül a horganyozott acél, az ötvözött horgany, a réz, az alumínium, a nemesacél és az ólom az építőiparban szokásos terhelések és nedvesség hatására más-más szerkezetű védőréteget képeznek felületükön, 22

23 és eltérően reagálnak a közvetlen környezet lúgos és savas behatásaira: A réz felületén a levegő oxigénjével érintkezve védőréteg alakul ki (ha ph > 3). Korróziós veszély szokásos körülmények között megfelelő mennyiségű levegővel való érintkezés hiányában sem lép fel, mert a réz korrózióval szembeni ellenálló képessége rendkívül jó. A réz a mésszel, a gipsszel, a habarccsal és a betonnal szemben is ellenálló. Erősen savas környezetben azonban (ha ph < 2-3) elindulhatnak a felületén vegyi reakciók, amelyek tartós hatások esetén és a káros hatású anyagok felgyülemlésekor erősödhetnek. A felületről a víz által feloldott és lemosott réz-oxid az alatta levő anyagokat zöldre festheti. Az ötvözött horgany és az ólom felületén a levegő széndioxidjával reakcióba lépve egy - a környezeti hatásoknak ellenálló - karbonát védőréteg alakul ki. Kellő mennyiségű levegővel való érintkezés nélkül (pl. a lemez alatt, vagy a lemez és szeméthordalék között stb.) azonban nedvesség hatására rövid idő alatt korróziós jelenségekre lehet számítani. A horgany (cink) savas (ha ph < 5), valamint erősen lúgos (ha ph > 12) környezetben lép reakcióba. Az ólom lúgos környezetben már ph > 8,5-9 értéktől, valamint egyes gyenge savak esetében is reakcióba lép, ellenben az erősen savas környezetnek ellenáll (a bitumen-korróziót kivéve). A tűzihorganyozott, ill. az ólomréteggel bevont lemezek hasonlóképpen viselkednek, de ezek a fémes bevonatok - vastagságuk miatt - csak időleges védelmet nyújtanak. A horgany és az ólom így - a fenti korlátozásokkal - kellően korrózióállónak tekinthető. A tűzihorganyozott acéllemez felületvédelmét nyújtó horganyozás csak korlátozott idejű védelmet nyújt - különösen a tetők esetén -, hiszen a savas eső hatásai, valamint a felgyülemlő agresszív anyagmaradványok meggyorsítják a vékony horganyréteg lekopását. Ilyen szélsőséges feltételek mellett a horganyozásra gyárilag felhordott festék- és műanyag bevonatok is csak részben jelentenek hatásos védelmet (a hajlítások okozta repedéseknél történő alározsdásodás, a bevonat UV-sugárzás hatására történő öregedése, stb. miatt). A bevonat nélküli alumínium felületén a levegő oxigénjével érintkezve - ph = 4-8,5 értéktartományban - védőréteg alakul ki. Az iparilag erősen szennyezett (továbbá a sós tengeri levegőnek kitett) környezetben azonban inkább ajánlott az ötvözött és bevonatos lemezek alkalmazása. Káros vegyi folyamatok erősebben lúgos környezetben (ha ph > 8,5) is elindulhatnak, ha a hatás tartós. A bevonatos, ötvözött alumínium a fenti megkötésekkel megfelelően korrózióállónak tekinthető. A korróziótól legkevésbé érintettek a nemesacélok (a króm-nikkel, valamint a króm-nikkel-molibdén acélok), amelyek levegő hiányában, és erősen lúgos, illetve savas körülmények mellett sem reagálnak kritikusan, amennyiben halogén elemek nincsenek jelen Az anyagok összeférhetősége A bádogos technikában a különböző fémeknek nem szabad egymáshoz érniük, ha az érintkezés következtében kontaktkorrózió vagy más kedvezőtlen vegyi hatás alakulhat ki. Ha ennek veszélye fennáll, a közvetlen fémes érintkezést megfelelő bevonat alkalmazásával, vagy megfelelő anyagú elválasztó réteggel kell megszüntetni. Elektrolit jelenlétében (esővíz, épületszerkezeti nedvesség stb.) felléphet az elektrokémiai korrózió (galvánelem-képződés) veszélye. Szokásos környezeti feltételek mellett - nedves vidéki és városi levegőn (ipari szennyeződés és sótartalmú tengeri levegő jelenléte nélkül) - az eddigi tapasztalatok alapján a 4.3 táblázatban + (pozitív) jellel jelölt anyagkapcsolatok alkalmazhatók. A táblázatban meghatározott lehetőségektől - több éves gyakorlati tapasztalatok alapján - 23

24 egyes kivételes esetekben el lehet térni: ha a korróziót okozó anyag mennyisége viszonylag csekély, az elektrolitikus korrózió kialakulása szempontjából elhanyagolható (pl. rézszegecsek alkalmazása horganyozott acéllemezekhez, átforrasztva). A horganyozott felületű épületbádogos szerkezetekre galvanikus úton felhordott rézbevonat azonban a korróziós folyamatokat felgyorsítja. 4.3 táblázat: A bádogos munkák anyagainak összeférhetősége Korrózióvédelem A víz folyásiránya és az anyagok összeépítése: A lefolyó csapadékvízben lévő rézionok a horgany (cink), a horganyozott acél és az alumínium felületén a korrózió kialakulását elősegítik, különösen akkor, ha nagyobb rézfelületről van szó. Éppen ezért ezeket a fémeket nem szabad úgy beépíteni a rézfelület alá, hogy a csapadékvíz rájuk folyhasson. A bevonat nélküli alumínium felületén a betonról vagy a cementkötésű elemekről lecsepegő esővíz a lemez elszíneződéséhez és lefolyási csíkok kialakulásához vezethet. Műszaki intézkedések a réz zöld elszíneződésű vízlefolyási nyomok kialakulása ellen: A csöpögési pont a homlokzattól minél távolabb, legalább cm-re legyen (messzire előreugró eresz, párkány stb.). Minél nagyobb a távolság, annál kisebb az esélye annak, hogy a lefolyó csapadék a homlokzatot elszínezi. A rézlemez tetőfedésekről, szegélyezésekről és homlokzati letakarásokról lefolyó csapadékot lehetőleg csatornában kell elvezetni. Ha elkerülhetetlen, hogy a rézfelületről lefolyó csapadék a homlokzatra jusson, a homlokzat anyaga ne legyen világos színű, érdes vagy porózus. Korrózió elleni védelem felhordott festék- illetve bevonati réteggel: Mivel a bádogos szerkezetek felületvédelmére sokféle, egymástól eltérő összetételű és alkalmazási területű festék- és bevonati rendszert ajánlanak, a védőréteg hatékonyságát minden esetben a gyártónak kell igazolnia. A felhordást a gyártói útmutatások alapján kell végezni, különösen akkor, ha speciális alapozás történik a felhordás előtt. A festék- illetve bevonati réteg alkalmazása elsősorban a különösen igénybe vett épületszerkezeti helyzetekben, valamint a különleges külső környezeti hatásoknak (pl. erős ipari szennyeződés, égetőüzemek, gyógyvizek környezete, stb.) kitett bádogosszerkezetek esetén indokolt. A bevonatot teljes felületen - és pórusmentesen - kell felhordani. Ha a pórusmentesség nem biztosított, a védőréteg alá nedvesség szivároghat be. Ez hidroxid-képződéshez vezethet, aminek következtében a szerkezet élettartama 24

25 jelentősen csökkenhet. (A gyakorlatban különösen ellenállónak egyes klórkaucsuk alapú festékek bizonyultak - a bitumen-korrózióval szemben is). A védő festékréteget csak tiszta, száraz, tökéletesen olaj- és zsírmentes felületre szabad felhordani. Amennyiben a felületről olajréteget kell eltávolítani, akkor ezt csakis lúgos oldószerrel lehet elvégezni. A felületi bevonatok folyamatosan ki vannak téve az UV-sugárzásnak és a környezeti hatásoknak, ezért azokat rendszeres időközönként fel kell újítani (karbantartási szerződés!). 5. A fémlemez tetőfedések kialakítása, általános szerkesztési elvek 5.1. Alapelvek, előírások a) a szerkezet-kialakítás alapelvei A fémlemezfedések alapvetően a lágyfedésű lapostetők és a kiselemes fedésű magastetők közötti lejtéstartományba eső - ún. alacsony hajlású - tetők, valamint a különleges időjárási hatásoknak (erős szélnek, pl. magas hegyekben és a tengermelléken) kitett nagyobb lejtésű tetők fedéseként terjedtek el. Ennek megfelelően a hagyományos (táblás) fémlemezfedések alkalmazhatóságának alsó határaként az egyes országok gyakorlatában a 6-7 (10-12 %) lejtés vált elfogadottá. Az ennél kisebb lejtések már a lapostetők tartományába esnek, s ezeket többnyire a járatos lágyfedésekkel szokták fedni. A kiselemes fedésekkel készülő magastetők járatos alsó lejtéshatárát a (20 ) - 25 tetőhajlásnál szokás megadni - az alkalmazott anyagtól és fedési módtól -, valamint a tetőfedés alatti tér hasznosításától, a teljes rétegfelépítéstől stb. függően. Fémlemezfedést természetesen a magastetőkhöz sorolt lejtéstartományban, sőt - meghatározott épületszerkezeti körülmények mellett és kiegészítő műszaki intézkedésekkel - a kis mértékben fent meghatározott alsó határ alatti lejtésű tetőkön is lehet készíteni. A fémlemezfedések alkalmazását a lejtéstartományon és az időjárási igénybevételeken túl a hagyományos és a modern építészetben az esztétikai igények (pl. templomtornyok), a bonyolult tetőforma (pl. kupola), valamint a fokozott tartósság iránti igény támasztja alá. A fémlemezfedések terjedéséhez a készítés technológiájának fejlődése mellett az is hozzájárul, hogy az épületek tetőterei egyre gyakrabban beépítettek, így fokozottan jelentkezik a csapadékbiztonság iránti igény. Mindezek alapján a fémlemezfedések tervezése és megvalósítása során különösen az alábbi szempontokra kell tekintettel lenni: építészeti szempontok: a stílus, a formai kialakítás, a felhasznált anyagok értékhomogenitása, az épület eszmei értékállósága stb., szerkezeti szempontok: a szerkezet jellege, kialakítása, rétegfelépítése (átszellőztetés), csatlakoztatása, tartóssága, az épületszerkezeti környezet, az épület épületfizikai jellemzői, a csapadékvédelem foka, a vízelvezetés módja, az időjárási hatások, az anyagok összeférhetősége és összeépíthetősége, a cserélhetőség stb., kivitelezési és technológiai szempontok: az alkalmazott anyag műszaki jellemzői (pl. hőmozgása), a fedés választott módjának technológiája, a rögzítések módja, a csatlakozások, szegélyezések, áttörések kialakítási lehetőségei, a felületkezelések, a korrózióvédelem, az építésszervezési adottságok (térben és időben) stb. b) tartószerkezet A tetőkre jutó terheket (elsősorban a használati és meteorológiai hatásokból eredő terheket) a fémlemez fedésű tetőkre az MSZ EN :2007 Tartószerkezeteket 25

26 érő hatások megnevezésű szabvány alapján kell meghatározni. A fedés alatti tartószerkezetet az itt meghatározott mértékadó terhek alapul vételével kell méretezni. A faanyagú elemekből készült tetőszerkezet készítésekor be kell tartani az MSZ :1989 Építő- és szerelőipari épületszerkezetek. Ácsszerkezetek és teherhordó faszerkezetek szabvány előírásait. c) tűzvédelem A tűzvédelmi követelményeket az épület az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) alapján történő tűzvédelmi besorolása alapján kell meghatározni. Az OTSZ-t a 28/2011. IX. 06. BM rendelettel adták ki. Az építőanyagokat éghetőségük alapján a rendelet XXIV. fejezet és a 15. melléklet 2. pontja alapján kell csoportosítani A fémlemezfedések vízzárósága A tetőfedések vízzáróságát az alábbi kategóriákba szokás sorolni: vízzáró fedések: pl. a nagy- és kiselemes (pikkely-) fedések, fokozottan vízzáró fedések: pl. a korcolt és lécbetétes fémlemezfedések, vízhatlan fedések: pl. a szigetelések, ill. a teljes felületen vízhatlan (forrasztott, hegesztett) kötéssel készült fémlemezfedések. Vízzáró fedések azok, amelyek héjazata szellőző légtér fölött készül, és a felületek lejtése miatt a vízlefolyás elég gyors ahhoz, hogy a középelemes (táblás) fedések takart hézagain, továbbá a szükséges átfedéssel rakott kiselemes (pikkely-) fedések takart vagy nyitott hézagain át a szokásos körülmények között a csapadék ne hatoljon be. A különleges körülmények (hófúvás, csapóeső) mellett bejutó nedvesség az átszellőztetett légtérben áramló levegő folyamatos szellőztető hatása folytán elpárolog, mielőtt kárt okozna. Fokozottan vízzáró fedések azok, amelyek héjazata szellőző légtér fölött készül, a fedési elemek jól záró kötései következtében a héjazat alá csak nagyon kedvezőtlen körülmények között és egészen kis mennyiségű csapadék hatol be, amelyet az átszellőztetett légtérben folyamatosan áramló levegő hamar elszállít (felszárít), így számottevő kár nem keletkezik. Vízhatlan fedések azok, amelyeken keresztül még a legkisebb mértékű nedvesség bejutása sem engedhető meg. A veszélyeztetett területeken kiegészítő műszaki intézkedésekkel kell megakadályozni, hogy a nedvesség a szerkezetbe jusson, illetve olyan mértékűre kell csökkenteni a beszivárgott nedvesség mennyiségét, hogy a tetőszerkezetből kivezethető, vagy a szellőző légrétegben áramló levegővel hatékonyan eltávolítható legyen. Ez az alábbi intézkedésekkel érhető el: a kapcsolatok tömítése (korctömítő szalaggal, esetleg -géllel, vagy - olajjal), a veszélyeztetett területeken a fedés alatt második vízlevezető réteg kialakítása, a veszélyeztetett felületen létesített (elektronikusan vezérelt) felületfűtés, az egész tetőfelületen a szokásosnál magasabb korcok alkalmazása. A különösen veszélyeztetett területeken (pl. a kis lejtésű tetőn levő hófogó, vagy áttörés környezetében) a fenti műszaki intézkedések kombinált alkalmazása ajánlott. A fenti meghatározások egyúttal azt is egyértelművé teszik, hogy a fémlemezfedéseket - különleges eseteket kivéve - mindig átszellőztetett tetőként kell kialakítani, mert ez a fedési rendszer sajátosságából ( fokozottan vízzáró jellegéből) adódó alapkövetelmény. 26

27 A fémlemezfedések aljzata A bádogos technikával készült fémlemezfedések (állókorcos, ill. lécbetétes rendszerű) alatt teljes felületű aljzatot (vagy más, nagy felületeket alátámasztani képes tartószerkezetet) kell készíteni, amely a fellépő igénybevételeket (meteorológiai és használati terheket) képes felvenni - hiszen e fedések nem önhordóak (ellentétben az önhordó profilozott szerkezetekkel - panelekkel, trapézprofilokkal, stb. - amelyek csak a statikailag szükséges távolságonként kapnak alátámasztást). Mivel a horganyozott acéllemezből, az (ötvözött) horganylemezből, a réz-, az alumínium-, a nemesacél-, és az ólomlemezből készülő tetőfedések és homlokzatfedések egymástól e tekintetben alapvetően nem különböznek, így rájuk az aljzat kialakítására vonatkozóan egységes szabályokat lehet alkalmazni Átszellőztetés szükségessége A bádogos technikával készült tető- és homlokzatfedések kizárólag átszellőztetett (ún. kéthéjú ) szerkezetek lehetnek. Az átszellőztetett hidegtető szerkezetével kapcsolatos legfontosabb követelmények az alábbiak: A kéthéjú szerkezetek a teljes felületre kiterjedő, mindenhol átöblítő légréteggel illetve légtérrel, be- és kiszellőző nyílásokkal rendelkezzenek. A nyílások méretezését, a szellőztetett légréteg, illetve légtér vastagságát - szerkezeti kialakítástól függően -, már a tervezés során meg kell adni. A be- és kiszellőztetést összhangba kell hozni az alsó födém alatti légtér páraviszonyaival, a födémrétegek páraátbocsátási ellenállásával, valamint azzal a légmennyiséggel, amely a tetőszerkezetet átöblíti és a behatolt nedvességet elvezeti. Minél több nedvesség képes a szellőző légtér alatti födémen áthatolni, annál nagyobb levegőmennyiségre és nagyobb mértékű légmozgásra van szükség az elvezetéshez. Kéthéjú tetőszerkezetben a légmozgás a tető hajlásszögétől, a légréteg keresztmetszetétől (a légtér nagyságától és kialakításától), valamint a légáteresztő nyílások méretétől és elhelyezkedésétől függ. Átszellőzés akkor jön létre, ha a megfelelő keresztmetszetű légrétegben, illetve légtérben hőmérséklet-különbség (~ felmelegedés) következtében felfelé áramlás indul meg. A felső födémsík lejtése ennek érdekében legyen minél nagyobb. A szellőzőnyílások a mély-, illetve a magaspontokon legyenek elhelyezve. Minél nagyobb a tető hajlásszöge - és ennek következtében a be- és kiszellőző nyílások közötti magasságkülönbség - annál nagyobb lesz a felhajtóerő (és ezzel az áramlási sebesség), illetve a légréteget átöblítő levegő mennyisége. Kis lejtésű tetőszerkezeteknél légmozgás csak szélhatás és nyomáskülönbség (torlónyomás és -szívás) hatására jön létre. Ez csak akkor feltételezhető, ha a szellőzőnyílásokat ténylegesen érheti szélhatás. A kívánt légmozgás nem következik be szélcsendes időben, valamint ha a tető sűrű beépítésű környezetben van és minden oldalról magasabb épületek veszik körül. A befelé lejtő kéthéjú tetők átszellőztetése a lejtés nélküli tetőkkel azonos elv szerint történjen. Az alsó héjat (térelhatároló födémet, álmennyezetet) lég- és párazáróvá kell kialakítani. A térlefedő födémen nem lehet olyan nyílás, amelyen keresztül a belső tér levegője a födémek közötti légtérbe tud áramlani; ez különösen könnyűszerkezetes épületeknél fontos. Ezért a hőszigetelés alatt 27

28 párazáró réteget kell kialakítani, az áttöréseket és csatlakozásokat pedig valamennyi rés légzáró tömítésével, lehegesztésével, leragasztásával vagy más egyenértékű módon kell kialakítani. Fenti követelmények csak az aljzatok megfelelő kialakításával teljesíthetők. A fémlemezfedés aljzata alatt így minden pontban hatékonyan működő átszellőző légteret kell kialakítani. Ez különösen vonatkozik azon területekre, ahol általában egyik végükön lezárt egységek (szarufaközök) vannak. Ilyenek: a tetőélek, a vápák, az áttörések, tetőablakok, tetőfelépítmények környezete Fa anyagú aljzatok A táblákból és szalagokból készülő fémlemez fedésű tetők és homlokzatfedések aljzataként általában deszkaaljzatot alkalmaznak, amellyel a fémlemezfedés rögzítése problémamentes lehet és messzemenően illik a szerkezet épületfizikai adottságaihoz. Az aljzat tervezésénél, méretezésénél, kivitelezésénél és rögzítésénél az MSZ EN 1990:2005 előírásait kell alapul venni. Korcolt, illetve lécbetétes fedésű tetőknél a faszerkezetű aljzatkészítés termékeire az MSZ EN 14783:2007 szabvány vonatkozik. Az aljzatot - megfelelő távolságonként - mindig alá kell támasztani. A behajlások és vetemedések megelőzése érdekében a szokásos kialakítású fa anyagú aljzatok esetében az alátámasztás távolsága (a szarufák köze) általában 80 cm legyen. Ritkább alátámasztás esetén az aljzat anyagvastagságát megfelelő mértékben növelni kell. Az aljzat elemeinek legkisebb vastagsága 24 mm legyen. (Az ólomlemez anyagú fedések aljzatát mindig egyedileg kell méretezni). a) aljzatok teljes deszkázattal: A fémlemezfedések deszkaaljzata legyen szilárdan alátámasztott, rögzítése legyen képes felvenni az anyag száradásából és a nedvesség felvételéből származó térfogatváltozásokat. A legalább 24 mm vastagságú, teljes felületű deszkázatból készülő aljzatok az alábbi két változatban készülhetnek: az MSZ :1988 Fenyő fűrészáru. Általános előírások szabvány szerinti gyalulatlan, leszélezett tűlevelű fából készült deszkából, amelyek szélessége mm lehet; kivételes esetben az csaphornyos (árokeresztékes) elemekből, gyalulatlan (esetleg gyalult) kivitelben, mm szélességgel. Kivételek: horganyozott acéllemezzel fedett, 25 lejtésű tetők aljzata készülhet mm-ként rögzített, 30 x 80 mm méretű lécekből, falburkolatok aljzata lehet ritkított deszkázat, a deszkák között nem túl nagy (< 2 cm) távolsággal.kibontott betonozási zsaludeszkát az aljzathoz nem lehet használni. A deszkák kötésben legyenek, az esésvonal-irányú alátámasztó elemek (szarufák) fölött toldva. A deszkákat úgy kell rögzíteni, hogy esetleges vetemedéskor a fedés felőli oldal legyen domború. A vetemedés megelőzésére a deszkákat a tartószerkezeti elemeken (szarufákon) legalább 2-2 db szöggel vagy csavarral kell rögzíteni. A rögzítésnek ki kell állnia a szél szívóerejét. Az eresz mentén (különösen kis lejtés esetében) javasolt egy kb. 40 x 150 mm méretű ereszpalló beépítése - ennek felső síkja 5 mm-el a deszkázat felső síkja alatt legyen. A deszkaaljzatok tervezésekor és készítésekor az érvényes tűzrendészeti szabályokat be kell tartani. Az aljzat 28

29 elkészítésekor a tetőfelületet az időjárási hatásoktól azonnal védeni kell (takarással). A beépítésre kerülő faanyag egyensúlyi nedvességtartalma (u %) legfeljebb 20 tömeg % lehet. A fából készült épületszerkezeti elemeket a bogarak és gombák káros hatásai ellen általában favédőszerrel kell kezelni. A faanyag védelmét szolgáló impregnáló anyagok sem a tetőszerkezetet, sem a fémlemezfedést nem károsíthatják. b) Fa alapanyagú építőlemezekből készült aljzatok: A fa alapanyagú építőlemezekből készülő aljzatoknál a lemezek vastagsága minimum 22 mm legyen, és feleljenek meg az MSZ EN 315:2002 Rétegelt falemez szabványban rögzített feltételeknek. A beépített lemeztáblák egy oldalának hossza nem lehet 2,50 m-nél nagyobb. A vízzsák-képződés kialakulásának elkerülése érdekében a tető lejtése minimum 7 (12,3 %) legyen. Az építőlemezek felszerelését követően az építőlemez-táblákat azonnal le kell fedni vagy a végleges tetőfedő anyaggal, vagy egy ideiglenes borítással, hogy azok kellően meg legyenek védve az időjárás hatásaitól. Az építőlemezek hosszváltozása akár 1-2 mm is lehet. Ezért a beépítéskor a lemeztáblák között ennek megfelelő szélességű mozgási hézagokat (fugákat) kell hagyni. c) Faforgácslapokból készült aljzatok: A kereskedelemben szokásos faforgácslapok (az MSZ EN 312:2004 Forgácslapok szabványsorozat szerint) a fémlemez tetőfedések és homlokzatburkolatok aljzataként nem alkalmazhatók, mert víz hatására megdagadnak, és kilazulnak bennük a rögzítőelemek Fém anyagú aljzatok Fém anyagú aljzatokat elsősorban homlokzatokon alkalmaznak, ahol fokozottabb tűzvédelmi követelményeket kell kielégíteni de - ugyanezen okból - alkalmazásuk tetőfedések aljzataként is szóba kerülhet. Ha fém anyagú aljzat kerül betervezésre, akkor is biztosítani kell a lemez hátoldalának szellőztetését (pl. drain-hatású strukturált alátétszőnyeggel) - a cink (horgany) anyagú fedéseknél különösen. a) acél trapézlemez anyagú aljzatok: A csak homlokzatfedések szerkezetében alkalmazott acél trapézlemez aljzatok elégítsék ki az MSZ EN 1990:2005 Tartószerkezeti tervezés alapjai és az MSZ EN 14782:2006 Önhordó tetőlemezek szabvány követelményeit. Szerelésüket a gyártó előírásai és az elvárható műszaki ismeretek alapján kell végezni. Aljzatként kizárólag tűzihorganyzott vagy ezzel legalább egyenértékű, üzemi előregyártással készült, korrózióvédelemmel ellátott acél trapézlemezek építhetők be, amelyek üzemben felhordott, rozsda elleni festékréteggel is el vannak látva. (A trapézlemez felső oldalán tapadóhídként alkalmazott alapozó festékréteg nem tekinthető további rozsda elleni védőrétegnek). A trapézlemez aljzathoz a fémlemezfedés rögzítőférceit csavarozva vagy húzószegecsekkel kell rögzíteni. Az acél trapézlemezek vastagságát és rögzítését az MSZ EN 1990:2005 szabvány előírásai szerinti terhek alapján méretezni kell. Az aljzatként használt trapézlemezek lemezvastagsága - általában - ne legyen 0,88 mm-nél kevesebb, mert a vékonyabb lemezek deformálódhatnak, illetve hullámosodhatnak. Az acél trapézlemezek felső bordaövei egy síkban helyezkedjenek el. A síktól való eltérés legfeljebb 2 mm lehet. Felfekvéseknél, lemeztoldásoknál fogasság nem lehet. A homlokzatszerkezet szélein, a vízszintes és függőleges szerkezetek csatlakozásánál elmozdulások következhetnek be, ezért e helyeken kiegészítő szerkezetekkel kell biztosítani, hogy a peremek az aljzattal együtt dolgozzanak. A homlokzati áttörések 29

30 kivágásainak helyét mindig a statikai követelmények figyelembe vételével kell meghatározni. A kivágások körül korrózió ellen védett, sík acéllemez merevítő alátétek elhelyezésével kell biztosítani a rákerülő szerelvények felfekvését, rögzíthetőségét Szilikát kötésű anyagokból készült aljzatok Fémlemezfedés szilikát kötésű aljzaton általában csak kisebb felületeken - párkányon, attikafalon stb. - készül. Mivel a szilikát kötésű anyagok lúgos hatásúak (különösen, ha nedvesség is van jelen), a fedési lemezekkel közvetlenül általában nem érintkezhetnek, azoktól el kell választani (kivétel: rozsdamentes acéllemez). Ezért a felület lejtése legalább 5 (8,8 %) legyen. a) beton anyagú aljzatok: A párkány- és fallefedések betonból készült aljzatába a fedés elemeit beütő szegekkel, tiplikkel és csavarokkal rögzítik. Mivel a beton minősége (szilárdsága) különböző lehet, az alkalmazott rögzítő elemeket mindig az adott betonminőséghez kell kiválasztani. Be kell tartani a peremtől való és az egyes rögzítő elemek között előírt minimális távolságokat is. b) gázbeton anyagú aljzatok: Gázbeton aljzatra még párkány- és fallefedések is csak ritkán, kivételes esetben készülnek. A gázbeton-aljzathoz kizárólag az adott gázbeton-minőséghez engedélyezett különleges rögzítő elemeket (speciális csavarokat és különleges csavaros dübeleket) szabad használni - az egyes rögzítő elemek közötti előírt minimális távolságok betartásával (a lerepedés veszélye miatt). c) cementkötésű faforgácslapokból készült aljzatok: Cementkötésű faforgácslap anyagú aljzat bádogos technikával készült fémlemezfedések és takarások alatt szintén csupán különleges esetben, kiegészítő elemként alkalmazható: többnyire a homlokzatokkal összefüggésben és tűzvédelmi okokból (többnyire magasabb tűzállósági fokozatú és szintszámú épületek homlokzatburkolatának aljzataként). Ebben az esetben többnyire az OTSZ 28/2011 (IX.06.) BM rendelet szerinti nehezen éghető tűzvédelmi besorolású aljzatra van szükség. Az ilyen építőlemezeket a tartószerkezethez speciális csavarokkal, illetve szegecsekkel lehet rögzíteni. A rögzítést mindig a gyártó útmutatása alapján kell végezni. A fémlemezfedés férceit e lapokhoz előfúrt furatba helyezett szegecsekkel kell rögzíteni Alátétlemezek (elválasztó rétegek) Az alátétlemezeket elsősorban az építés közbeni ideiglenes védelem eszközének tekintik. Fa anyagú aljzatoknál - ha a tető átszellőztetése teljes értékűen megoldott - a sótartalmú favédőszerek általában nem jelentenek korróziós veszélyt, emiatt elválasztó rétegre nincs szükség. Annál nagyobb viszont a veszélye annak, hogy a fedés anyaga és az alátétlemez között a lecsapódott pára bennmarad - minél kisebb a lejtés, annál inkább Bitumenes alátétlemezek A bitumenes alátétlemezek nem korhadó (pl. üvegfátyol-betétes) hordozórétegűek és homokolt felületűek legyenek. Ennek megfelelően elválasztó rétegként elsősorban az üvegfátyol-betétes, homokolt vagy síkporozott felületű bitumenes lemezek jöhetnek számításba, az MSZ EN :2010 és MSZ EN :2010 Hajlékony vízszigetelő lemezek. Alátétlemezek fogalommeghatározásai és jellemzői szabvány 30

31 szerinti minőséggel. Alátétlemezként nedvességet felszívó és magukban tároló anyagokat (pl.: bitumenes csupaszlemezt, -filcet, -fátyolt stb.) nem szabad alkalmazni! Különleges kialakítású alátétlemezek (drénréteggel) A drénréteggel kombinált alátétlemezek - amelyek többnyire az alátétlemez felső oldalára kasírozott, cca. 6-8 mm vastagságú távolságtartó drénlemezzel vannak kialakítva - a közelmúlt műszaki fejlesztésének eredményei. Az aljzat és a fedés lemeze között elhelyezve biztosítják a fedés hátsó oldalának hatékony szellőztetését úgy, hogy azt a felülettől kiemelik, és megakadályozzák a kapilláris hatások kialakulását. A teljes felületű alsó oldali átszellőztetést igénylő anyagok (elsősorban az ötvözött horgany) alatt minden esetben drénréteges alátétlemezt kell alkalmazni, ha a fedés nem deszkaaljzaton, hanem pl. építőlemezen készül. A drénréteggel kialakított alátétlemezek különösen akkor hatékonyak, ha a drénréteg alatti alátétlemez páraátbocsátási ellenállása alacsony (s d 0,5 m), mert akkor lehetővé teszi az aljzat alatti szellőző légréteg és a drénréteg vastagságában levő levegő közötti szabad átjárhatóságot - ami a rendszer hatékonysága szempontjából döntő. E rendszerek további előnye, hogy könnyebbé teszik a lemez hőmozgását. Egyes változataik a fémlemezfedés alatti második vízelvezető rétegként vehetők figyelembe. Ez főként a különlegesen kis (5-7 közötti) lejtésű tetőkön és a tetők veszélyeztetett területein (a jégsáncképződés által érintett felületeken, a hófogó mögött, a vápákban stb.) előnyös Tetőlejtések csoportosítása A fémlemez fedésű tetők szokásos hajlása az 5.1. táblázat alapján az alacsony hajlású tetők és a magastetők lejtéstartományába esik. A tetőfedési rendszerek alkalmazhatósági lejtéstartománya ettől eltérő is lehet. A fémlemezfedések lejtése általában 7 (12,3 %) legyen. (Az 1998-ig érvényben volt MSZ 7951 szabvány a korcos fémlemez tetőfedésekre 6, az MSZ 7952 szabvány a lécbetétes fedésekre 8 lejtést állapított meg legkisebb hajlásszögként). Különleges kivitelezési megoldások és meghatározott műszaki feltételek mellett az állókorcos és lécbetétes fedési módok megengedett legkisebb lejtése a fenti határnál kisebb lehet - legfeljebb 5 (8,8 %) lejtéshatárig, 10 m esésvonal hosszúságig. Különleges kivitelezési megoldásként elsősorban a korcok tömítését és a fedés alatt második vízelvezető réteg kialakítását kell alkalmazni. 7 (12,3 %) alatti lejtés azonban csak akkor megengedett, ha a tetőn nincs hózug, széles tetőáttörés stb., valamint az alacsony hajlást az egyéb műszaki adottságok is lehetővé teszik (pl. a szerkezet lehajlása az előírtnál kisebb mértékű, az aljzat elemeinek teknősödése minimális, a vízelvezetés az épületen kívül van kialakítva stb.). Az e lejtéstartományba tartozó tetők azonban különleges, egyedi szerkezetnek számítanak, ezért nem tekinthetők szokásos megoldásnak. A szükséges kiegészítő műszaki intézkedéseket a tervezőnek a bádogos munkák kivitelezőjével, a megbízóval és az anyaggyártóval együtt kell meghatározni. 5 (8,8 %) lejtésnél nem szabad kisebbet alkalmazni - még meghatározott területekre korlátozva sem. A legalacsonyabb hajlásszögre vonatkozó korlátozást a vápáknál is be kell tartani, (mert pl. 5 (8,8 %) lejtésű vápához ~ 7 lejtésű tetőfelületek csatlakoznak). Amennyiben a tetőn nagyobb szélességű (a korcokat, ill. a lécbetéteket is megszakító) áttörés is van, a csatlakozások miatt javasolt a lejtést 10 -ban megállapítani. A nyitottabb rendszereknél (pl. derékszögű állókorcos fedés, belga és francia rendszerű lécbetétes fedés) a kiegészítő műszaki intézkedések alkalmazása már nagyobb lejtésnél is szükséges lehet. A korcokat tömítőszalaggal, -géllel vagy -olajjal lehet tömíteni. A második vízelvezető réteg az alábbi kialakítású lehet: a hőszigetelés felső síkján levő lélegző (igen nagy páraátbocsátású, sd 0,5 31

32 m) fólia, az aljzat felső síkján levő drénréteges különleges alátétlemez, teljes felületű aljzaton fektetett szigetelés a szellőző légrés alatt (ez esetben a szigetelés alatt egy második szellőzési réteget kell kialakítani. Dongatetőknél a tető legfelső szakaszán lehetséges a fenti legkisebb lejtéstartomány alatti lejtést is kialakítani, amennyiben a lejtésszakasz hossza sehol nem több, mint a tető legfelső pontjától mért 1,5 m táblázat: A tetők csoportosítása lejtésszögük alapján Rögzítések, a rögzítőelemek típusai és kialakítása A táblás és szalagos fémlemezfedések elemeinek az aljzathoz történő közvetett rögzítésére különböző kialakítású rögzítőférceket használnak. A fércek kialakítása, elrendezése és az aljzathoz történő rögzítésük módja alapvető jelentőségű a szél szívóhatásából és a hőmozgásból eredő hatások felvételéhez. A fércek lemezvastagságát és anyagát a beépítésre kerülő lemezsáv anyagához kell igazítani. A rögzítések szükséges sűrűségét alapvetően a szélszívó-erők határozzák meg. Szalagfedések hosszirányú lemezkapcsolatainak rögzítése 33 cm-ként legyen, a sarok- és peremterületeken pedig 25 cm-ként. (Peremterület alatt nemcsak az oromszegély és a gerinc menti területeket értjük, hanem a tetőél és az eresz menti sávot is). Az épület magasságától és a lemezsávok szélességétől függően ennél sűrűbb rögzítésekre is szükség lehet. Ugyancsak sűríteni kell a férceket a korcokra rögzített hófogórendszerek alatt - különösen azok magasabb változatainál, ahol jelentős kifordító nyomatékok is jelentkezhetnek. A férceket úgy kell elrendezni, hogy azok tegyék lehetővé a fedés elemeinek akadálytalan hőmozgását, egyidejűleg szilárdan rögzítsék is azokat Fedési módok, kapcsolati rendszerek Sávos fedések A sávos fedéseket lemezszalagokból vagy táblákból kivágott - a még műszakilag lehetséges legnagyobb hosszúságú - lemezsávokból készítik, megfelelő keresztirányú kapcsolatok kialakításával. A sávos fedések lemezsávjainak felhajtott széleit állókorcos vagy lécbetétes kapcsolattal rögzítik egymáshoz. Ha a költségvetés-kiírás nem rendelkezik másként, illetve ha a tető lejtésszöge < 10 (17,6 %), a tetőfedéseket minden 32

33 esetben lemezszalagból kell készíteni. Íves fedéseknél figyelembe kell venni a változó lejtést. A hosszirányú kapcsolat rendszerét rövid ívhosszaknál a tetőn előforduló legkisebb lejtés érintőjéhez kell választani. Ha az ív kifejtett hossza 4,00 m, akkor az adott terület lejtéséhez illő kapcsolati rendszert kell választani - az ív mentén akár változóan is (pl. a dongatető alsó, nagyobb lejtésű szakaszán a kettős állókorc derékszögű állókorcban folytatódik). A keresztirányú kapcsolatokhoz választott kialakítást az íves fedés adott helyen levő érintőjének lejtése alapján kell meghatározni Táblás fedések A táblás fedések a tető-, ill. homlokzati felületen erőteljesebb vizuális megosztást mutatnak - a táblalemez méretétől (általában 666 x 1000 mm) és a korcolás módjától függően. Horganyozott acél, (ötvözött) cink, (ötvözött) alumínium és vörösréz anyagú fedéseknél a táblákat esésvonal-irányban általában kettős állókorccal kapcsolják össze, ezért a táblás fedéseknél a tető lejtésszöge mindig 10 (17,6 %) legyen. A keresztirányú kapcsolatokhoz választott kialakítást a tető lejtésszöge függvényében kell megválasztani. Ólomlemezből csak táblás fedések készülnek (a táblák mérete legfeljebb 60 x 150 cm). Az ólomlemez-fedések tábláinak kapcsolati módjára külön szabályok vonatkoznak Állókorcos és korcolt jellegű rendszerek Az állókorcos rendszerek: az egyszeres, a derékszögű és a kettős állókorc. A hegesztett hosszanti korcos lemezkapcsolat is a korcolt jellegűek közé tartozik. a) egyszeres állókorc Az egyszeres állókorc a legegyszerűbb lemezsáv-kapcsolat. Ezt a kapcsolat típust két egymás melletti, eltérő magassággal felhajtott peremű lemezsávból alakítják ki a magasabb felhajlítás az alacsonyabbra történő áthajlításával, majd annak lezárásával. Egyszeres állókorcot kizárólag azokon a tetőkön szabad hosszirányú lemezkapcsolatként alkalmazni, amelyek lejtése > 45 - ott is csak kivételes esetben - hiszen a lemezsávok rögzítése a szélszívásnak nem teljes értékűen tud ellenállni. Ezzel a korckialakítási móddal csak korlátozottan csapadékbiztos kapcsolat érhető el - a helyi időjárási viszonyoktól függően. Ezért az egyszeres állókorcos kapcsolatot csak kisebb igényű fedésekhez, szegélyezésekhez és homlokzatfedésekhez használják. b) derékszögű állókorc A derékszögű állókorcos fedésnél (5.2 ábra) a két egymáshoz csatlakozó lemezsáv különböző magasságú oldalsó felhajtását egyszeresen egymásra hajlítják, majd az első hajtás alatt mintegy 10 mm-rel egy újabb, derékszögű hajlítást készítenek. A derékszögű állókorc így valójában egy nem teljesen lezárt kettős állókorc. E korckialakításnál már nem láthatók a rögzítőfércek és nem látható szabad (vágott) lemezperem sem (ellentétben az egyszeres állókorccal, ahol a magasabbik lemezsáv vágott pereme a korc lezárása után is látható, nem kerül takart helyzetbe). Az eggyel több hosszanti hajlítás következtében a rögzítés mégis biztonságos. A derékszögű állókorcos fedésű felületek erőteljesebben tagoltak, mint a kettős állókorcos fedésűek, ezért ez a fedési rendszer elsősorban a nagyobb lejtésű (látható) tetők, valamint a homlokzatok fedéseként kerül előtérbe. A derékszögű állókorcos fedés az alábbi feltételek mellett alkalmazható: A tető lejtésszöge legalább 25 (46,6 %) legyen. Hóban gazdag vidékeken (500 m tengerszint fölötti magasságot meghaladóan) azonban az 33

34 alkalmazhatóság alsó lejtéshatára minimum 35 (70 %)-ra emelkedik - a szokásos korcmagasság mellett. A rögzítőfércek nem lehetnek egymástól távolabb, mint az ezen irányelvek által meghatározott alsó határérték. A derékszögű állókorcokat szakszerűen kell kialakítani. A korcok erős lezárására ügyelni kell. Derékszögű állókorcos fedést tetőfedésként csak különleges esetekben alkalmaznak, ha a tető lejtése, a lemezvastagság, a lemezsáv szélessége és a korc magassága, valamint a hó várható átlagos magassága ezt lehetővé teszi. A 45 alatti lejtésű tetőfelületeken, a veszélyeztetett helyeken, ill. a hófogó sávjában a korcokat tömíteni kell és/vagy a fedés alatt egy második vízelvezető réteget javasolt beépíteni (ez lehet pl. teljes felületű aljzaton fektetett szigetelés, a hőszigetelés felső síkján levő lélegző alátétfedés, vagy a fedés aljzatának felső síkján levő drénréteges különleges alátétlemez. 5.1 ábra: Kettős állókorc 5.2 ábra Derékszögű állókorc c) kettős állókorc A kettős állókorcos fedésnél (5.1 ábra) a két egymáshoz csatlakozó lemezsáv különböző magasságú oldalsó felhajtását kétszeri egymásra hajlítással rögzítik egymáshoz. A két hajtás nem lehet közvetlenül egymás mellett (egymástól általában kb. 10 mm távolságban vannak. A lemezsávok felhajtásai között elhelyezett fércek a kettős egymásra hajlítás következtében a rendszer szerves részeivé válnak, és ezzel biztosítják, hogy a lemezsávok erősen legyenek az aljzathoz rögzítve (ellenálljanak a szél szívóerejének). A kettős állókorcos fedés a szokásos korcmagassággal alkalmazható minden > 7 (12,3 %) lejtésű tetőn, valamint homlokzatfedéseken. A kettős állókorcos fedés csak kiegészítő műszaki intézkedésekkel alkalmazható az 5-7 (8,8-12,3 %) közötti lejtésű tetőkön, továbbá hózugos, veszélyeztetett helyeken, valamint a hófogó sávjában. A tető csapadékbiztosságát fokozó műszaki intézkedések: a korcok tömítése, a fedés alatt egy második vízelvezető réteg beépítése (pl. teljes felületű aljzaton fektetett szigetelés, a hőszigetelés felső síkján fektetett lélegző (extrém nagy páraátbocsátású) alátétfólia, a fedés aljzatának felső síkján fektetett drénréteges különleges alátétlemez Lécbetétes rendszerek A lécbetétes rendszerek elsősorban a horgany anyagú fedésekkel összefüggésben alakultak ki: a hagyományos (ötvözetlen) horganylemezek ugyanis a hengerlési iránnyal párhuzamosan a repedés veszélye nélkül csak 90 -ban voltak hajlíthatók, így ebben az irányban az állókorcok használata szóba sem jöhetett - emiatt. Bár a mai nagy tisztaságú alapanyagból készült ötvözött horganylemezek anyagjellemzőiket tekintve már teljes 34

35 értékűen alkalmasak a lemezsávokból kialakított korcolt fedések készítésére (hiszen az anyag akár 180 -ban is hajlítható, bármely irányban), a lécbetétes rendszerek még ma is rendkívül népszerűek - különösen Európa azon vidékein, ahol készítésének hagyományai vannak. A lécbetétes fedési rendszerek legfőbb jellemzője, hogy a fedési lemezsávok oldalsó szegélye a négyszög vagy trapéz keresztmetszetű fa lécek oldalai mentén vannak felhajtva, és a hosszanti lemezkapcsolatokat e lécekkel megtámasztva alakítják ki. A lécbetéteket külön takarósávokkal fedik le, amelyek egyidejűleg a lemezsávok oldalsó felhajtásait is letakarják és egyes esetekben kapcsolódnak is azokhoz. A lécbetétes rendszerek hosszanti (lejtésirányú) osztásai a tetőfelületet optikailag erőteljesen tagolttá teszik. A lécbetétes rendszereket sokszor éppen ezért alkalmazzák - az építészeti koncepció hangsúlyos elemeként. A lécbetétes fedések valamivel nyitottabb jellegűek, mint a korcolt rendszerek, ami azt jelenti, hogy a fokozottan vízzáró jelleg kevéssé érvényesül, s ezt a lejtéstartományok 5.3. ábra: A lécbetétes fedések fajtái megállapításakor sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor a nyitottság azt is jelenti, hogy kevéssé érzékenyek a tető átszellőzésének hibáira - de ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy az átszellőzés fontossága e fedési módnál kisebb volna. Íves (donga-) tetőn csak kivételes esetben szokás lécbetétes fedést készíteni - minél kisebb sugarú az ív, annál kevésbé. Az íves felületre hajlított lemezsávok felhajtásának, valamint az íves lécek és letakaró elemek készítésének technikai bonyolultsága ugyanis ilyen felületen általában inkább már a korcolt rendszerek készítését helyezi előtérbe A szélerők figyelembe vétele a fedés kialakításánál Az egyes tetőknél figyelembe veendő meteorológiai terheket a tervezés során a 3. fejezetben leírtak szerint kell meghatározni (az MSZ EN :2007 Tartószerkezeteket érő hatások ). A méretezés alapjául szolgáló szélerők alapján a rögzítés módjának megválasztásánál és szükséges rögzítőelemek számának meghatározásánál meg kell különböztetni a belső-, a sarok- és a peremterületekre vonatkozó követelményeket. A szél szívóhatása következtében fellépő külső terhelések tökéletes felvételéhez szükséges műszaki megoldásokat már a tervezés során kell meghatározni, és figyelembe venni - különös tekintettel a perem- és sarokterületek nagyobb veszélyeztetettségére. A fedések és homlokzatburkolatok a szél szívóhatásából 35

36 és a hóteherből eredő igénybevételek elleni biztosítása az alábbi eljárásokkal történhet: mechanikai rögzítés ragasztás A fémlemezfedéseknél leginkább járatosnak a hagyományos (fércekkel kialakított) - a többnyire indirekt - mechanikai rögzítésnek számítanak. A ragasztással történő rögzítések az utóbbi időben kezdenek elterjedni, különösen vonalas elemek (falak, párkányok) letakarásánál, de - a mechanikai rögzítések kiegészítéseként - sokszor tetőfedések és homlokzatfedések rögzítésénél is. Az aljzatnak alkalmasnak kell lennie a szélterhek felvételére. A férceket és a rögzítőelemeket az alkalmazott tetőfedő anyaghoz igazítva kell megválasztani A rögzítőfércek száma az épületmagasságtól függően A tetőfedések vagy homlokzatfedések valamennyi felületegységét a szél szívóereje ellen az igénybevételnek megfelelő mennyiségű (szöggel, csavarral, esetleg kapoccsal rögzített) férccel kell lefogni. A deszkaaljzatra szögekkel vagy csavarokkal rögzített, szokásos kialakítású rögzítőfércek négyzetméterenkénti számát és sűrűségét az 5.2 táblázat alapján vagy a szélterhekre való egyedi méretezéssel kell meghatározni. Ha a tetőn a hó- és jégterhek felvételére a lemezsávokra szerelt hófogó rendszereket használnak, akkor a hófogó sávja fölött a rögzítőférceket be kell sűríteni a táblázat szerinti érték legfeljebb 2/3-ra. 36

37 5.2. táblázat: deszkaaljzatra rögzített fércek négyzetméterenkénti száma és sűrűsége és a lemezsávok szélessége az épület magasságától függően A fércek aljzathoz rögzítése és kialakítása A fércek rögzítéséhez szükséges rögzítőelemek az alábbiak lehetnek: szegezett rögzítések; csavaros rögzítések. A rögzítőelemek szükséges számát a rögzítőelemek típusa és átmérője, valamint az alkalmazott aljzat jellemzői alapján kell megállapítani - közepes kihúzóerőt figyelembe véve. a) szegezett és csavarozott rögzítések A < 47 % (25 ) lejtésű tetőkön a legkedvezőtlenebb terhelési esetben előírt minimális követelményeket az alábbi szegtípusok teljesítik: tűzihorganyzott nagyfejű szeg 2,8 x 25 mm, érdesített szárú rézszeg 2,8 x 25 mm, recézett (rovátkolt) szárú szegek 2,8 x 20 mm. A két-két (fenti kivitelnek megfelelő) szeggel rögzített fércek legkisebb kihúzó erejeként 560 N értéket lehet számításba venni. A lemezsávok rögzítésére szolgáló 37

38 fércek számát a felületre ható széltehertől és a rögzítőelemek anyagától függően kell meghatározni. A számított szélszívó-erők alapján meghatározható a rögzítőfércek szükséges sűrűsége. A csavaros rögzítéseket - az egyszerűség kedvéért - a szegezéssel egyenértékűnek vesszük, bár a csavarral történő rögzítés jobb kihúzási ellenállási értékkel bír. Az egyszerűen csak beütött facsavarokkal azonban csak jelentősen csökkent kihúzási érték érhető el. Ez az érték tovább romolhat, ha az aljzat a beépítés során nedves volt, és csak fokozatosan szárad ki. Az itt említett megállapítások 24 mm vastagságú teljes felületű deszkaaljzatra vonatkoznak. A férceket sűrített levegővel működő szegbelövő gépekkel belőtt szegekkel is lehet rögzíteni. A fentiekben leírtak alapvetően az e készülékek által használt szegekre is érvényesek. A szegek anyagának, fej- és szárátmérőjének és hosszának megfelelőnek kell lennie, és a szeg felületének kellően érdesnek és rovátkoltnak kell lennie. Csak olyan szegbelövő gépeket szabad alkalmazni, amelyek a gyártói adatok és a gép műszaki leírása alapján erre a feladatra egyértelműen alkalmasak és a velük rögzített fércek tartósan legalább 560 N (0,56 kn) kihúzó erővel szembeni ellenállással rendelkeznek. b) A fércekkel és más rögzítőelemekkel szemben támasztott követelmények A férceket, szegeket, csavarokat és egyéb rögzítő elemeket úgy kell megválasztani, hogy azok össze legyenek hangolva a fedési lemezsáv anyagával és kapcsolati rendszerével. A kettős állókorcos és a lécbetétes fedések rögzítésére szolgáló férceknek, szegeknek és csavaroknak meg kell felelniük a 4.2 táblázat követelményeinek A hőmozgások figyelembe vétele a fedés kialakításánál Hőmozgása minden anyagnak van: ennek mértéke az anyagra jellemző hőtágulási együtthatótól, a hőmérséklet változásának mértékétől és a lemezsávok hosszától függ. A bádogos technikával készült fémlemezfedések hőmozgását ezért minden irányban biztosítani kell. A hőmozgás biztosítása alapvetően tervezői feladat, megvalósítása azonban a kivitelező (fővállalkozó) felelősségi körébe tartozik - a vonatkozó terv hiánya, ill. hibás tervszolgáltatás esetén is. Az épület tetőszerkezetét és homlokzatfedését ezért már az ajánlatban is úgy kell figyelembe venni, hogy e követelmény a szerkezet valamennyi pontjában kielégítésre kerüljön (ez egyúttal azt isjelenti, hogy hiányos kivitelezés esetén nem lehet tervhiányra hivatkozni). A fémlemez fedésű tetőkre és falburkolatokra e tekintetben alapvetően a következő szabályok érvényesek: a) Minden kapcsolatot és rögzítést úgy kell kivitelezni, hogy az egyes alkotóelemek a hőmérséklet változásakor akadálytalanul tágulhassanak, összehúzódhassanak, ill. egymáson elcsúszhassanak anélkül, hogy a szerkezet csapadékbiztossága csökkenne vagy megszűnne. A méretezéskor 100 C (K) hőmérsékletváltozást kell alapul venni, még akkor is, ha a szerkezet hőmérséklet-változása ennél kevesebb is lehet. b) A szél szívóereje és a viharok következtében kialakuló károsodásokkal szemben megfelelő (a biztonságot fokozó) műszaki intézkedéseket kell alkalmazni. E két alapfeltétel együttes kielégítéséhez a fedés elemeit megfelelő elrendezésű - közvetett (indirekt) rögzítést megvalósító - rögzítő elemekkel kell lefogni. Közvetlen rögzítést biztosító rögzítő elemek (állófércek, közvetlen leszegezés stb.) csak ideiglenes lefogásra vagy rövidebb lemezsávok rögzítésére alkalmazhatók - a helyi adottságoktól függően. 38

39 Hosszirányú hőmozgás a) A lemezsávok hosszúságának ajánlott méretei A lemezsávokkal készült tetőfedések és homlokzatfedések esetén a fedési sávok hosszanti hőmozgásának biztosítása még fontosabb, mint táblás fedések esetén - annál fontosabb, minél hosszabb a lemezsáv. A hőmozgás levezetésének módját a felhasznált anyag fajtája, a lemezsávok hossza, valamint az eresz és a gerinc menti csatlakozások kialakításának módja határozza meg. Hosszirányban a hőmozgást általában mozgófércek beépítésével biztosítják. A lemezsávok megengedett hosszát 5.3 táblázat tartalmazza. Ha az eresz és a gerinc közötti távolság a fenti táblázatban megadott értékeket meghaladja, akkor a tervezőnek a tető esésvonal-irányú hosszát fel kell osztani több - a táblázat szerinti lemezsáv-hosszakat nem meghaladó hosszúságú - szakaszra, oly módon, hogy az egyes szakaszokon a lemezsávok szabad hőmozgása biztosított legyen. Az egyes szakaszok között a keresztirányú kapcsolatokat (egyszeres fekvőkorc, ráforrasztott rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorc, lejtéslépcső, ékkel kialakított lejtéslépcső) kell kialakítani - figyelembe véve a tető lejtését is. A hőmozgás biztosítását szolgáló műszaki megoldást a tervező által megadott műszaki megoldás alapján kell megvalósítani, s ezt már az aljzat kialakításánál is figyelembe kell venni. A költségvetés-kiírásban az ebből adódó munkákat is szerepeltetni kell és azok költségeit az ajánlatba be kell kalkulálni. b) Nagyobb hosszúságú lemezsávok Egyes nagyobb esésvonal-hosszúságú tetőknél a szabad hőmozgást biztosító lemezkapcsolatok kialakítása - különböző okokból - nehézségekbe ütközhet. Ha a tető fedéséhez a megadott határértékeket meghaladó hosszúságú lemezsávok szükségesek, akkor a gyakorlati tapasztalatok szerint a hőmozgásból adódó feszültségek levezetésére kiegészítő műszaki intézkedésekre van szükség. Alkalmazni kell például különleges, meghosszabbított és megerősített alsó résszel kialakított csúszóférceket, amelyek a lemezsávok hosszának nagyobb mértékű változását biztosítani tudják. A kialakuló lemezsáv-hosszoktól és a választott anyagtól függően további műszaki intézkedések is szükségesek lehetnek: nagyobb anyagvastagság, az ereszsáv-menti visszahajlításnál nagyobb hőmozgási hézag stb. Ilyen célra szolgáló megnövelt hosszúságú speciális nemesacél csúszóférceket egyes bádogosipari üzemek is kifejlesztettek, s ezek a gyakorlatban bebizonyították alkalmazhatóságukat. Ha a tető esésvonala hosszabb, mint a lemezsávok legnagyobb hosszúságára a táblázatban meghatározott irányérték, akkor - a lemezsávok hosszirányú hőmozgásának biztosítására - a tetőfedésben egy keresztirányú csatlakoztatást ajánlott kialakítani táblázat: A lemezsávok legnagyobb hosszúságának irányértékei 39

40 c) az álló- és csúszófércek elrendezése A kettős állókorcos és lécbetétes fedések lemezsávjait úgy kell rögzíteni, hogy a hőmozgás következtében fellépő hosszváltozások a lemezsáv hosszirányában, valamint a gerinc és az eresz mentén akadálytalanul le tudjanak játszódni. Ehhez a titáncink és az alumínium anyagú tetőfedéseket 3,0 m lemezsáv-hossz fölött általában csúszófércekkel kell rögzíteni. Horganyozott acél- és nemesacél lemez, a vörösréz alkalmazása esetén 5,0 m lemezsáv-hossz fölött kell csúszóférceket használni. Az állóés csúszóférceket úgy kell elrendezni, hogy a lemezsávok hosszirányú mozgását lehetővé tegyék: az elrendezés függ a tető lejtésétől, a tetőáttörések helyzetétől és a lemezsávok hosszától táblázat: Az állófércek elrendezése a tető lejtésszögétől függően A lemezsávokat - a csúszófércek alkalmazása mellett - a lecsúszást megakadályozó rögzítőelemekkel is meg kell fogni: állófércekkel, fércsávokkal vagy fércszalaggal. A lemezsávok hosszától és a profilozás módjától függően különböző kialakítású állóférceket használnak. Az állófércek számát azok kialakításától, a fedésre ható terhek nagyságától, a tető lejtésszögétől, valamint a lemezsávok gerinc és eresz menti tágulási lehetőségétől függően kell meghatározni. A fenti irányértékek szerinti lemezsáv-hosszok és szokásos igénybevételek esetén az állóférceket egy 1-3 m szélességű sávban rendezik el, amely a tetőfedő-lemezsávok felső harmadában, ill. negyedében helyezkedik el az 5.4 táblázat szerint. Nagy hosszúságú lemezsávok esetén az állófércek számát és elrendezését a várható igénybevételek figyelembe vételével kell megállapítani. Ha a tetőn a hó- és jégterhek felvételére a lemezsávok állókorcaira rögzített hófogó rendszereket alkalmaznak, számításba kell venni a hófogó mögött felgyűlő hó- és jégterhekből adódó csúsztatóerőket, és az állófércek sávját az ebből várható terheléseknek is megfelelő módon kell elrendezni. A bevált megoldások közé tartozik a megnövelt hosszúságú állófércek ( férc-lécek ) használata is Korcolt fedések Alkalmazási terület A horganyozott acél-, az ötvözött horgany (titáncink)-, a réz-, az alumínium-, és a nemesacél lemezből készülő tetőfedéseknél és homlokzatfedéseknél leggyakrabban alkalmazott hosszanti lemezkapcsolat a kettős és a derékszögű állókorc. Mindkét kapcsolati rendszert sokoldalúan és problémamentesen lehet alkalmazni, szinte 40

41 bármilyen építészeti formálás esetén. Előprofilozó és korclezáró gépek alkalmazásával mind a lemezsávok előkészítése, mind a kettős és derékszögű állókorcok lezárása hatékonyan és gazdaságosan történhet. A gépi előprofilozással és korclezárással tökéletesen egyenletes minőségű és előnyös megjelenésű hosszanti lemezkapcsolatokat lehet készíteni, amely a korábban jellemző kézi korc-előkészítéssel és -lezárással nem volt lehetséges. E gépek alkalmazása különösen nagyobb hosszúságú lemezsávoknál, valamint látszó tetőfedések és homlokzatfedések készítésekor - ma már magától értetődő. Ugyancsak természetes a hosszanti korcok, valamint az ereszsávok ereszmenti végének lezárásához, ill. meghajlításához kifejlesztett speciális kéziszerszámok használata is A korcok kialakítása és készítése A kettős állókorc kész magassága 22 mm magas legyen. A tető lejtésétől, valamint a helyi időjárási viszonyoktól függően elő lehet írni ennél nagyobb felhajlításokat is: így például gyakran megkövetelnek 30 mm kész magasságú korcot. Ez a méret 50/40 mm méretű felhajlításokkal érhető el. A keresztirányú hőmozgás biztosítására a lemezsávok hosszanti felhajlításai közötti 2-3 mm-es hézagot a lemezsávok peremének megfelelő (derékszögnél nyitottabb) felhajlításával, ill. profilozásával, azaz az erre alkalmas előprofilozó és korclezáró gépek alkalmazásával lehet biztosítani Ereszkialakítás Az ereszcsomópontot úgy kell kialakítani, hogy a tető fedési lemezsávjainak hőmozgása biztosított legyen, de egyúttal a legnagyobb szélszívóerőnek is ellen tudjon állni. a) ereszsáv A sávos fémlemezfedések ereszkialakítása eltér a hagyományos táblás fedések ereszétől. Az eltérés oka alapvetően az, hogy a fedési lemezsávok hosszanti hőmozgását az eresznél is biztosítani kell. A fedési lemezsávok beakasztására az ereszszegélylemez-sávon egy kiegészítő, előre álló hajlítást kell kialakítani (amelynek mérete legalább 25, inkább 30 mm, de hosszabb fedési lemezsávok esetén ennél több). A lemezsávokat az ereszsáv ezen előreálló orrára úgy kell visszahajlítani (beakasztani), hogy a lemezsávok hosszirányú hőmozgása szabadon lejátszódhasson. A visszahajtás méretét úgy kell megválasztani, hogy a lemezsáv beakasztása a hőmozgás következtében az ereszsávból ne akadhasson ki, egyúttal a visszahajtás mögött elegendő szabad tér legyen a lemezsávok hosszirányú hőmozgásának biztosítására. Ennek megfelelően az ereszsáv és a visszahajtás méretét a fedési lemezsávok hosszától és anyagától, valamint a kivitelezési anyaghőmérséklettől függően kell meghatározni. Az ereszsáv anyaga (néhány kivételtől eltekintve) a fedés anyagával azonos. Ha az ereszsáv függőleges szárának magassága 5 cm-nél nagyobb, a szárat egy külön merevítő sávval kell rögzíteni. Az ereszsáv és a merevítő sáv anyagát és vastagságát úgy kell megválasztani, hogy az kellő merevséget és egyenes ereszvonalat biztosítson. Az egyes ereszlemez-sávokat hosszirányukban mozgásképesen kell csatlakoztatni és az aljzathoz rögzíteni: egymással nem összekötve, hanem közöttük kis távolságot hagyva, vagy a lemezek átfedésével. Az eresz- és a szegélylemezt (ereszsávot és a merevítő sávot), az ereszdeszkára vagy pallóra kell rögzíteni: 10 cm szélességben felfektetni és 10 cm-ként szegezni, váltott sorokban ( varrottan ). Ha a tető lejtése 7 -nál kisebb, az ereszdeszkát (pallót) a szarufák végébe úgy kell besüllyeszteni, hogy annak felső síkja 5 mm-rel mélyebben legyen, mint az aljzat felső síkja. Így elkerülhető, hogy az eresz mentén (a fedési lemezsávok végén) az egymáson fekvő lemezek együttes vastagsága felpúposodást 41

42 okozzon. Ilyen módon biztonsággal megelőzhető a lemezsávok alsó végén a víztócsák kialakulása. b) a korcok eresz menti lezárása A kettős állókorcos fedések hosszanti korcainak eresz menti lezárására többféle megoldást lehet alkalmazni: lefektetett állókorc-lezárás (5.4 ábra) Lefektetett állókorcot a gátolt keresztirányú hőmozgás miatt kizárólag kisebb hőmozgású anyagoknál (acél, esetleg vörösréz) szabad alkalmazni. A lezárás kialakítása: a kettős állókorcot az ereszvonal előtt kb. 130 mm-el lefektetik, mégpedig úgy, hogy a korclezárás felőli oldala felülre kerüljön, és a lemezsávok végét így hajlítják vissza az ereszsávra. A megoldás hátrányai az alábbiak: A lefektetett korc az eresz fölött akadályozhatja a lemezsávok keresztirányú hőmozgását, e megoldás alkalmazása esetén a keresztirányú hőmozgások felvételére nagyobb tetőknél általában m-ként egy-egy, az ereszre merőleges lécbetétet kell beépíteni. A lefektetett állókorc mellett a szennyező anyagok könnyen megtapadnak és a lemezt károsító hatást fejthetnek ki (különösen a kisebb lejtésű tetőknél). álló-íves lezárású állókorc (5.5 ábra) Ez az utóbbi időben leginkább elterjedt korcvég-kialakítás, amely a lemezsávok eresz menti keresztirányú hőmozgásának biztosításához a legkedvezőbb. Többnyire a jól alakítható anyagoknál (pl. ötvözött horgany, vörösréz) használják. Hátrányai csak kis (10 alatti) lejtésnél jelentkeznek, ahol - kedvezőtlen körülmények együttes jelenléte 42

43 esetén - fennáll a veszélye annak, hogy az íves korcvég-lezárás lefektetett szakaszán a csapadék a fedés alá szivárog és ott kapilláris módon visszaszívódik. Alacsony hajlásszögű tetők ereszén ezért a lefektetés hosszát minél rövidebbre kell választani. álló-ferde lezárású állókorc (5.6 ábra) Ez a kialakítás egyesíti az esztétikus megjelenítést és az íves lezárásnál tömörebb ereszcsatlakozást. Kevésbé engedi viszont a lemezsávok keresztirányú hőmozgását, és a lemezsávok végén kialakítandó visszahajtásnál szükséges nyújtáskor könnyen repedés alakulhat ki. álló-egyenes lezárású állókorc (5.7 ábra) Ez a legegyszerűbben kivitelezhető megoldás, ami lehetővé teszi azt is, hogy az eresz mentén a lemezsávok keresztirányú hőmozgása - ha korlátozottan is - lejátszódhasson. Ezért napjainkban ez az egyik leginkább elterjedt kialakítás, amely valamennyi anyagnál alkalmazható. Hosszabb ereszeknél azonban az eresz menti visszahajtásnál feszültség alakulhat ki, és a sarokban az anyag berepedhet. A nagyobb lejtésű tetőknél az a veszély is fennáll, hogy a felületen lecsúszó jégtábla a korcok végén kialakított visszahajtást kinyitja (különösen, ha a tetőn nincs hatékony hófogó. Ezt néha a visszahajtás leforrasztásával próbálják megelőzni - ilyenkor azonban a forrasztás akadályozza a lemezsávok keresztirányú hőmozgását, ami repedésekhez vezethet. E korcvég-lezárás ezért elsősorban kis lejtésű tetők rövidebb ereszein ajánlott Keresztirányú csatlakozások kialakítása A keresztirányú lemezcsatlakozások kialakításának módját a tető lejtésétől és az alkalmazási területtől függően kell megválasztani a táblázat alapján. a) egyszeres fekvőkorc (5.8 ábra) 43

44 Az egyszeres fekvőkorc a legegyszerűbb keresztirányú lemezcsatlakoztatási mód, amelyet > 25 (46,6 %) lejtésű felületeken alkalmaznak. A lemezsávok visszahajtása aszimmetrikus legyen - így csökken a kapilláris visszaszívódás veszélye. Az alulról csatlakozó lemez visszahajtásának szélessége legalább 40 mm, míg a felülről csatlakozó lemezsávé legalább 50 mm legyen. (E méreteket 35 lejtésnél javasolt 5-5 mm-rel növelni). Az alulról csatlakozó lemezsáv visszahajtása a korc mellett zsebbel legyen kiképezve, hogy a szél által a felületen felfelé hajtott csapadék ne tudjon a fedés alá jutni. (Így a visszahajtás vége nincs bevágva, s itt nem alakul ki a csapadék bejutását lehetővé tevő lyuk). A szabad hőmozgás biztosítása érdekében a lemezsávok végei legalább 5-10 mm hézaggal legyenek egymásba akasztva (a lemezsávok hosszától függően). b) egyszeres fekvőkorc ráforrasztott rögzítősávval (5.9 ábra) A ráforrasztott rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorc azokon a tetőkön alkalmazható, amelyek lejtése > 10 (17,6 %). A csatlakozás jelentős előnye, hogy kétfokozatú csomópontképzést valósít meg és nem teszi lehetővé a kapilláris visszaszívódást. A ráforrasztott rögzítősáv legalább 100 mm kiterített szélességű, az alsó él az alulról csatlakozó lemezsáv hátsó visszahajtásától legalább 250 mm-re legyen. E megoldást elsősorban a jól forrasztható ötvözött horganynál (titáncinknél) használják. Horganyozott acél- és rézlemeznél a rögzítősávot szegecseléssel és tömítőforrasztással szerelik. (Alumínium lemeznél ez a műszaki megoldás ragasztással járatos). A ráforrasztott rögzítősávos kapcsolatra egyébként az egyszeres fekvőkorcról leírtak érvényesek (a visszahajtások szélessége, hőmozgás biztosítása, az alsó lemezsáv visszahajtásának oldalán kialakított zseb stb.). c) lejtéslépcső (5.10 ábra) Ha a felület lejtése olyan kicsi, hogy síkban maradó keresztirányú lemezcsatlakoztatást már nem lehet alkalmazni, akkor e csatlakoztatást síkban 44

45 kiemelve kell megoldani. A lejtéslépcsőt így elsősorban azon a tetőkön alkalmazzák, amelyek lejtése A lejtéslépcső magassága legalább 60 mm. E magasságnál az alulról csatlakozó lemezsávok lefektetett korcokkal csatlakoznak, így a lejtéslépcső felső síkjának aljzatát csak később lehet véglegesen elkészíteni, azaz az alsó lemezsávok szerelése, a korcok lefektetése és felhajtása után. Ha az alsó lemezsávok gyűrt korccal csatlakoznak, a lejtéslépcső magassága legalább 120 mm legyen. Ahhoz, hogy a felületen lejtéslépcsőt alakíthassanak ki, annak méreteit már a tervezéskor meg kell adni - hiszen az ácsszerkezetet a bádogos-szerkezet követelményeihez kell igazítani. Az ékkel kialakított lejtéslépcsőre többnyire a nem elég körültekintő műszaki előkészítés - és az ennek eredményeként megvalósított sík aljzat okozta kényszerhelyzet miatt van szükség (nagy hosszúságú, kis lejtésű tetőfelületen). A kis lejtésű felületen ugyanis valódi lejtéslépcsőt kellene kialakítani: az azon rögzített ék a lejtést tovább csökkenti. Az ékkel kialakított lejtéslépcső így nemcsak esztétikailag kedvezőtlen, hanem műszakilag is hátrányokkal terhelt. Ha a fenti kényszerhelyzetből adódóan mégis ékkel kialakított lejtéslépcsőt kell készíteni, akkor az ék felületének lejtése nem lehet kisebb, mint 5 (korctömítéssel). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy minél kisebb a tetőfelület lejtése, annál hosszabb ékre van szükség. Az ék hosszúsága többnyire legalább 1 m kell legyen. (10 lejtésű tetőn az 5 lejtésű felső felületü ék hossza számítás szerint mintegy 70 cm, de e lejtések a két alkalmazási szélső értéket testesítik meg). A lejtéslépcső magassága itt is legalább 60 mm. Az ék fölött mindig javasolt hófogót rögzíteni annak érdekében, hogy a csapadék az ék felületén kialakuló kisebb lejtést minél kevésbé terhelje. Egyebekben a valódi lejtéslépcsőről leírtak érvényesek. d) kettős fekvőkorc (5.11 ábra) 45

46 Kettős fekvőkorcot két kialakításban lehet készíteni: az egyszeres fekvőkorchoz hasonlóan, de az élhajlító géppel előkészített kettős egymásra lapolást oldalról egymásba tolva, a kettős állókorc elfektetésével (a kis korc felőli oldalra). Az alkalmazható lejtéstartomány 7 (illetve a korc tömítésével, alátéthéjazattal 5 ). Kettős fekvőkorcot általában táblás fedéseknél, valamint a tetőáttörések szegélyezése környezetében használnak. A megoldás legnagyobb hátránya, hogy nem engedi az alulról és felülről csatlakozó lemezsávok egymástól független hőmozgását (ha benne keresztirányú férceket alkalmaznak). Egyebekben az egyszeres fekvőkorcról leírtakat kell alkalmazni. A hossz- és keresztirányú korcok T-csatlakoztatása a fémlemez tetőfedéseknél gyakori műszaki feladat, amely elsősorban a kisebb tetőáttörések, tetőablakok stb. szegélyezésénél merül fel. Ilyen csatlakoztatás azon tetőkön alkalmazható, amelyek lejtése 7. A hossz- és keresztirányú kettős állókorcok csatlakoztatását úgy kell előkészíteni és kialakítani, hogy azok tömörsége ne legyen alacsonyabb szintű, mint a kettős álló- és lefektetett korcoké Lemezsávok függőleges felállításának kialakítása A lejtéslépcsőhöz, az ékkel kialakított lejtéslépcsőhöz, a falhoz, a gerinchez és a gerincen, ill. élen futó korchoz kialakított csatlakozásokban a tetőfedő lemezsávok felső végén egy felhajtást, és annak peremén még egy vízkorc-visszahajtást is ki kell alakítani. A felhajtás magassága 150 mm (> 25 lejtésű tetőkön 100 mm is engedélyezett, ha nincs kiszellőztetve.). A felhajtás vonalában a hosszirányú korcok függőlegesbe való átmenetét is meg kell oldani. Erre alapvetően három műszaki megoldás áll rendelkezésünkre - amelyek közül mindig a helyi adottságok figyelembe vételével kell választani: a) lefektetett kettős állókorc felhajlításával kialakított csatlakozás: Ez a megoldás kellően vízzáró (tömör), de elkészítésének műszaki előfeltétele, hogy a felhajtás mögött a korcok lefektetéséhez szükséges tér rendelkezésre álljon. (A lefektetett állókorcok - az ereszvégi lezáráshoz hasonlóan - kismértékben itt is akadályozhatják a lemezsávok keresztirányú hőmozgását és elősegíthetik a különböző szennyeződések lerakódását, de ennek jelentősége itt sokkal kisebb, mivel a hajlítás a derékszögnél nyitottabb). (5.12 ábra) 46

47 5.12 ábra: Lefektetett kettős állókorcos csatlakozás b) ívesen felfutó gyűrt korccal kialakított csatlakozás (ún. csizmakorc ), (5.13 ábra) E kialakítás szintén vízzáró, de készítéséhez megfelelő magasságú felhajtás szükséges. c) bevágással kialakított gyűrt korcos csatlakozás, (5.14 ábra) Csak az állókorc magasságáig vízzáró. A gyűrt korc felső peremének magasságában egy, a belső oldalig befutó nyílás van. Kis lejtésű és nagy széltehernek kitett tetőknél a csapóeső elleni kiegészítő műszaki intézkedések is szükségesek. 47

48 Csatlakozás gerinchez és tetőélhez A tetőgerinc, illetve él menti csatlakozást többféle módon is ki lehet alakítani. Valamennyinél ajánlott azonban a tetőfedő lemezsávok hőmozgását a gerinc és a tetőél környezetében is biztosítani. A megoldás módja természetesen függ az állófércek távolságának (ill. a tetőfedő lemezsávok fix pontjának) a gerinccsatlakozástól való távolságától. A (ritka esetben) nem kiszellőztetett gerincen, illetve tetőélen az alábbi gerinccsatlakoztatásokat lehet alkalmazni: a) gerincen kialakított korc: a lemezsávok hosszirányú korcai lefektetve futnak be. A gerincen vagy élen kialakított - a szokásosnál magasabb - korcba a lemezsávok hosszirányú korcai elfektetve kerülnek bekötésre. Az egymással szemben befutó korcokat úgy kell elrendezni, hogy a gerincnél, ill. az élnél azok ne egymással szemben találkozzanak (azaz egymáshoz viszonyított helyzetük váltott legyen, legalább 20 cm-es eltolással). (Amennyiben ez nem biztosítható, a gerincet lécbetéttel kell kialakítani). E megoldás nagy hátránya, hogy a szomszédos tetőfelületekről két oldalról befutó hosszirányú korcok egymástól független hőmozgása erősen korlátozott, és ez repedésekhez vezethet (elsősorban a nagyobb hőmozgású anyagoknál). Ezért e kialakítás elsősorban a tetőfelépítmények rövidebb (h < 3,00 m) lemezsávjaihoz csatlakozó, rövidebb gerincekhez és tetőélekhez használatos b) gerincen kialakított korc: a lemezsávok hosszirányú korcai állva futnak be. A gerincen vagy élen kialakított - a szokásosnál magasabb - korcba a lemezsávok hosszirányú korcai állva futnak be. Az egymással szemben befutó korcokat ugyanúgy kell elrendezni, mint az előző megoldásnál. A kialakítás hátránya ugyanaz, mint az előző megoldásnál, azaz a fedési lemezsávok gátolt hőmozgása. Így alkalmazási területe is azonos az előzővel. c) lécbetéttel és lécletakaró-elemmel kialakított gerinc, ill. él. (5.15 ábra) A lécbetéttel és lécletakaró-elemmel kialakított gerincbe, ill. élbe a hosszirányú korcok lefektetve futnak be. Ennek a gyakran alkalmazott kialakításnak az a nagy előnye, hogy a szomszédos tetőfelületekről kétoldalt befutó hosszirányú korcok egymással szemben is találkozhatnak, és engedi azok egymástól független 48

49 hőmozgását. A lécbetét mérete 25 (46,6 %)-nál nagyobb lejtésű tetők élén legalább 40 x 40 mm, a gerincen és a kisebb lejtésű tetők élén pedig 40 x 60 mm. A tetőgerincek azonban többnyire átszellőztetett tetőkhöz csatlakoznak, így a gerincen meg kell oldani a tető kiszellőztetését is. A gerinc kialakításhoz az aljzatot is megfelelően kell kiképezni. (5.16 ábra) 5.16 ábra: Kiszellőztetett gerinc, az aljzat megfelelő kialakításával Csatlakozás felmenő falhoz, viharlécek A falcsatlakozások lehetnek: a tető esésvonalára merőleges, kiszellőztetett falcsatlakozások, a tető esésvonalával párhuzamos, oldalsó falcsatlakozások. A < 25 (46,6 %) lejtésű tetőkön készülő fémlemez fedések szegélyét a csatlakozó magasabb szerkezetek oldalára (a tetőfedés felső síkjától mérve) legalább 150 mm magasságra fel kell vezetni - amennyiben a költségvetés-kiírás nem rendelkezik másképp. Ha a helyi adottságok és az időjárási feltételek lehetővé teszik, akkor a > 25 (46,6 %) lejtésű tetőkön 150 mm magasságú csatlakozás is engedélyezett. A lemezsávok szabad hőmozgásának biztosítása végett a felhajlított szegélyek nem szorulhatnak a falhoz, attól ( 10 mm-re) kell lenniük. A felhajlítás felső peremét - a szél által a felületen felnyomott csapadék elleni védelemként - ún. vízkorc-visszahajtással kell ellátni. A vízkorcot csapadékbiztos (vízzáró) módon kell letakarni. A letakarás általában viharléccel történik; a kialakítás módját a helyi adottságok és az anyag műszaki jellemzői alapján kell megválasztani. Az átszellőztetett félnyeregtetők felmenő fal menti felső csatlakoztatását azonban úgy kell kialakítani, hogy az lehetővé tegye a tető kiszellőztetetését. A kiszellőztetett falcsatlakozásra minden tekintetben ugyanazok az épületszerkezeti elvek érvényesek, mint a kiszellőztetett gerincre, így a kiegészítő műszaki intézkedések - például a porhó elleni védelem megoldása - tekintetében is ugyanúgy kell eljárni. A fémlemezfedések beton, mészkő és klinkertégla anyagú falszerkezetekhez és vakolt falakhoz kialakított falcsatlakozásainak, áttöréseinek stb. megóvására általában viharléceket használnak. Ezek formája - a különböző feladatoknak megfelelően - igen sokféle lehet. A legegyszerűbb (látszó betonhoz, téglafalazathoz, illetve vakolt felülethez alkalmazott) viharléc-kialakítás olyan lemezprofil, amelynek felső peremét megfelelő fugatömítő kittel töltik ki. Az 5.17 ábra további 49

50 viharléc-megoldásokat is bemutatnak, amelyek téglafugákhoz, vakolattartó profillécekhez és falba süllyesztett fogadó sínelemekhez csatlakoznak. A viharlécprofilok hossza (a közvetlen rögzítés miatt) legfeljebb 3,00 m lehet. A viharléceket legalább 250 mm-ként, a fogadó sínelemeket pedig legalább 200 mm-ként kell rögzíteni, tartós korrózióvédelemmel rendelkező rögzítőelemekkel ábra: A viharléc-kialakítás négy változata Vápacsatlakozás A vápák (hajlatok) kialakítását lejtésük és hosszuk határozza meg. Figyelembe kell venni, hogy a vápa lejtése mindig kisebb, mint a hozzá csatlakozó tetők lejtése. Ezt már a tervezés során szem előtt kell tartani, hiszen az egyes megoldások szerkezeti előfeltételeit már ekkor biztosítani kell - annak érdekében, hogy a szakszerű kivitelezés lehetősége biztosított legyen (különösen kisebb lejtésű tetőkön). A vápákat lehetőleg lemezszalagból kell készíteni; különösen, ha lejtésük < 10 (17,6 %). A < 7 (12,3 %) lejtésű vápákat süllyesztve kell kialakítani. A vápák hosszirányú hőmozgását a lejtéstől függően rugalmas betétes dilatációs elemmel, vagy (elsősorban 10 -nál nagyobb lejtésű vápákban) a hosszirányú hőmozgást lehetővé tevő keresztirányú kapcsolattal. 5.5 táblázat: A vápacsatlakozások műszaki megoldásai, a tető lejtésszögétől függően (* 10º alatti lejtésnél csak 3, ill.5 m-nél rövidebb vápáknál, a hőmozgást biztosításáért) A 3,0 m-nél hosszabb vápák lemezének az oldalról csatlakozó lemezsávokhoz való kapcsolatát úgy kell megoldani, hogy a fedés elemeinek egymástól független hőmozgása 50

51 biztosított legyen Oromszegély kialakítása (5.18 ábra) Az oromszegélyekhez csatlakozó fedési lemezsávok felhajtási magasságát a helyi adottságok és az időjárási viszonyok figyelembevételével kell meghatározni. Oromszegély-lemez ill. oromszegély-léc alkalmazása esetében általában mm magas felhajtás elegendő. Az oromszegély az épület perem-, ill. sarokterületéhez tartozik a megnövekedett szélerők miatt és a letakaró lemezét is ennek megfelelően kell sűrítve ill megerősített, (közvetett módon) rögzíteni. Az oromszegély közvetlenül rögzített merevítő sávját is a peremen jelentkező fokozott szélerők figyelembe vételével kell az aljzathoz lefogatni (hossza legfeljebb 3,00 m). Ha az oromszegély menti korc magassága 25 mm helyett 40 mm, a lejtés 7 is lehet. A keresztirányú hőmozgás felvételére a lemezsáv oldalsó felhajtása és az oromszegély-lemez, illetve oromszegély-léc között 2-3 mm távolságot kell biztosítani Áttörések szegélyezésének kialakítása A tetőfedésben levő áttörések (kémények, tetőablakok, szellőzőcsövek, tetőkibúvók, stb.) körül a fedést csapadékbiztosan kell csatlakoztatni a tető lejtésszöge és a fedés anyaga alapján megválasztott keresztirányú kapcsolatokkal. A szegélyezést meg lehet oldani korcolt, (5.19 ábra) forrasztott, ill. szegecselt-forrasztott és szegecselt-ragasztott megoldással az anyag tulajdonságaitól, az áttörés jellegétől és a tető épületszerkezeti adottságaitól függően. Forrasztott és szegecselt-forrasztott kapcsolatokat nem forrasztható anyagok (pl. ötvözött alumínium, bevonatos lemezek, stb.) esetén nem szabad tervezni. Állókorcos fedésű tetők esetében a nagyobb szögletes áttörések szegélyezését lehetőleg kettősen lezárt (álló) korcokkal kell kialakítani. Az áttörések helyzetét és méretét már a tervezés során össze kell hangolni a lejtéssel, a lemezsávok hosszával és a tető egyéb műszaki adottságaival. Az áttörések helyét a tetőfedési lemezsávok kiosztásához kell meghatározni. Rendkívül fontos, hogy az áttörések széle a fedési lemezsávok hosszirányú kapcsolataitól legalább 200 mm-re legyen - és erre már a tervezés során is ügyelni kell. Az áttörések szegélyezésében a fedési lemezsávok felhajtása mögött minden esetben mindenütt legalább 10 mm hézagot kell hagyni - annyit, hogy a fedés lemezének hőmozgását az áttörésben kiemelkedő szerkezet ne akadályozhassa. Az áttörés-szegélyezés felhajtásának felső élét viharléccel kell lezárni. 51

52 a) négyszög alaprajzú tetőáttörések (5.19 ábra) Ha a költségvetés-kiírás másként nem rendelkezik, az összes áttörés szegélyezését a tetőfedés síkja fölé, 150 mm magasságra fel kell vezetni és körben csapadékbiztosan kell lezárni. A szegélyezésből oldalirányban kifutó keresztirányú korcoknak az esésvonalra ferde vezetésével sokkal kedvezőbb vízlevezetési feltételek adódnak - még a kis lejtésű tetőkön is. Ha a lejtés 7, a lefektetett állókorcokat korctömítő szalaggal kell tömíteni (a helyi adottságok figyelembe vételével). A hosszirányú korcoknak a keresztirányú lemezkapcsolatokhoz való csatlakoztatásánál a leírtakat kell figyelembe venni. Azon áttörések mögött és előtt, amelyek szegélyezése nem oldható meg két hosszirányú korc között, általában keresztirányú lemezcsatlakoztatást kell készíteni. 10 -nál kisebb lejtésű tetőn ezért lehetőleg ne legyen 20 cm-nél szélesebb áttörés - minél kisebb a lejtés, annál kevésbé, mert kis lejtésű tetőn már általában síkból kiemelt keresztirányú lemezcsatlakoztatást kell készíteni. (A mintegy 20 cm szélességű áttörés szegélyezése általában még kialakítható két hosszirányú korc között). Ha az áttörés mögötti nyereg szélessége > 50 cm ( 15 lejtésű tető esetén > 100 cm), abban egy éket kell képezni. Az éket már az aljzatban is ki kell kialakítani. b) tetőablakok beépítése A síkban fekvő tetőablakok beépítése különleges problémát jelent: e célra csak olyan tetőablakok használhatók, amelyek hátsó élére a fedést lejtésirányban rá lehet hajlítani - és a tetőablak keretének kialakítása biztosítja az átbukó csapadék tökéletes elvezetését. Azt a tetőablakot, amelyik erre nem alkalmas (vagy az átbukó csapadék elvezetése nincs más, azonos értékű módon megoldva), a tető síkjából legalább 20 cm-re ki kell emelni, hogy a csapadékbiztos csatlakoztatás megvalósítható legyen. c) tetőszellőztető elemek Fémlemez tetőfedések és homlokzatburkolatok aljzatának egyes szarufa-közeiben az aljzat be- és kiszellőzését nem mindig lehet vonalmenti szellőzősávval megoldani. Ez esetben az átszellőzést kivételesen pontszerű tetőszellőztető elemekkel is biztosítani lehet. A tetőszellőztető elemek kizárólag 25 (46,6 %) lejtésű tetőkön alkalmazhatók. A porhó bejutásának megakadályozására nyílásukon perforált lemezeket kell rögzíteni, és bennük visszahajtást, illetve peremezést kell készíteni, amely a csapóeső és a porhó bejutását hivatott - lehetőség szerint - megakadályozni. 52

53 A tetőszellőztető elemeket a tetőfedés anyagához alkalmazható kötéssel (varrattal) kell a felületen rögzíteni 5.5. Lécbetétes fedések Alkalmazási terület Lécbetétes rendszereket hagyományosan a horganylemez fedésű tetőknél használtak, ezért elsősorban azokon a vidékeken terjedtek el, ahol az ötvözetlen horgany (ún. kohócink ) egykor uralkodó anyag volt a fémlemez tetőfedéseknél. A lécbetétes fedési rendszer különböző változatait tetőfedésként és - egyes esetekben - homlokzatfedésként is használják. A fedési mód legfőbb jellegzetessége a hosszanti lécbetét, amelyhez oldalról csatlakoznak a lemezsávok felhajtásai. Az egyes rendszerek közötti különbség a tetőfedő lemezsávoknak a lécbetéthez kialakított csatlakozásában, a takaróelem alakjában és a férceknek a lécbetéthez történő rögzítésében van. A lécbetétet egy letakaró profillal vagy rápattintható takarósapkával (léclefedő sávval) fedik le. A lemezsávok felhajtott szélei és a letakaró elemek közötti kapcsolat a csapadékkal szemben fokozottan vízzáró -nak tekinthető, de nem vízhatlan -nak, azaz a visszatorlódó víz ellen már nem nyújt biztonságot. Ezért az előírt minimális lejtést következetesen be kell tartani. A lemezsávok szélességére, a lemezvastagságra, a lemezsávok hosszára, a keresztirányú kapcsolatokra, a hosszirányú hőmozgások felvételének módjára, a lejtéslépcsők kialakítására és a fércek rögzítésére vonatkozóan ugyanazokat a szabályokat kell betartani, mint a kettős állókorcos fedésnél. A lemezsávok rögzítésére szolgáló rögzítőfércek a lécbetéteken vagy azok alatt vannak rögzítve. A lécbetétes fedéseknél is megkülönböztetünk állóférceket (fix rögzítéseket) és mozgóférceket. Szokványos épületmagasságnál és szélterheknél a gyakorlatban bevált módon, a lécbetéteket úgy kell az aljzathoz lefogni, hogy rögzítésük a számításba vehető szélszívóerőket fel tudja venni: 250 mm-ként 1-1 db 4,5 x 80 mm-es horganyozott facsavarral (esetleg 3,4 x 80 mm-es horganyozott huzalszeggel). A rögzítésre szolgáló szegeknek az aljzat teljes vastagságába be kell hatolniuk. A lécbetétes fedéssel készült tetőkön a lemezsávoknak sokkal szabadabb mozgáslehetőségük van, mint a korcolt fedéseknél. Lécbetéteket más fedési rendszerekben is használnak: például nagyobb felületű állókorcos tetőfedéseknél és homlokzatburkolatoknál a felület építészeti tagolására, valamint tetők élein a két oldalról csatlakozó felületek elválasztására. A lécbetétek legkisebb mérete a legtöbb megoldásban közel azonos: legalább kb. 40 x 40 mm. E méretet semmiképpen sem szabad lecsökkenteni, a lécbetétek magasságát azonban a veszélyeztetett területeken - különösen kis lejtésű tetőkön és hóban gazdag vidékeken - javasolt kis mértékben megnövelni. Négyzet és négyszög keresztmetszetű lécbetétek két oldalán a lemezsávok oldalsó felhajtása és a lécbetét között legalább 3-3 mm távolságot kell hagyni, így a tetőfedési lemezsávok keresztirányú hőmozgása szabadon lejátszódhat. A lemezsávok oldalsó felhajtásainak enyhén kifelé kell dőlniük, úgy, hogy a lécbetétek felső éléhez érjenek hozzá A német rendszerű lécbetétes fedés kialakítása és készítése (4.3 ábra) Magyarországon a német rendszerű lécbetétes fedés készítése bír a legnagyobb hagyományokkal, hiszen az egykori, visszavont MSZ 7952 szabvány is alapjában e fedési rendszert írta le. A lécbetét keresztmetszete legalább 40 x 40 mm. E rendszernél a - legalább mm szélességű - rögzítőférceket (rögzítőnyelveket) legalább 2-2 db 2,5 x 30 mm méretű, horganyzott, nagyfejű szeggel kell a lécbetét tetejére, vagy a léc 53

54 alatt átvezetve az aljzatra leszegezni. A fedési lemezsávok oldalsó felhajlítását görgős profilozó géppel vagy élhajlító géppel készítik. Az utóbbi esetben egy-egy lemezsáv legnagyobb hosszát az élhajlító gép hossza határozza meg (általában legfeljebb 6,0 m). A léclefedő sávok általában élhajlító géppel készülnek. A lemezsávok oldalsó felhajtása legalább mm-rel legyen szélesebb a lécbetét magasságánál, s a túlnyúló részt a lécbetét felső síkjában vissza kell hajtani. A fércsávokat ebbe az ún. vízkorcvisszahajtásba kell beakasztani. Erre kell ráhajlítani a léclefedő sávokat is, amelyeket kétoldalt egyszeres állókorcként kell lezárni. (A léclefedő sávok a lécbetéteknél mintegy 2-2 cm-rel szélesebbek lesznek. Ha ez zavaró hatású, akkor a túlnyúlást a lécbetétek két oldalán enyhén le lehet hajlítani). Így a lemezsávok felhajtása és a léclefedő sávok között olyan csapadékbiztos kapcsolat jön létre, ami ellen tud állni mind a csapóesőnek, mind az erős szélnek ábra: Klick és német lécbetétes fedés fix rögzítése A belga rendszerű lécbetétes fedés kialakítása és készítése (4.3 ábra) A belga rendszerű lécbetétes fedés lemezsávjai is görgős profilozó géppel vagy élhajlító géppel készülhetnek, így azokra ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a német rendszerű lécbetétes fedésre. Ugyanígy a léclefedő sávok is élhajlító géppel készülnek. E rendszernél a mm szélességű rögzítőférceket (léc-alátétnyelveket) a lécbetét alatt vezetik át és rögzítik. A léclefedő sávokat a léc-alátétnyelvek visszahajtott végébe beakasztva rögzítik. Mivel e rendszernél a fedési lemezsávok felhajtásának peremén nem készül vízkorc-visszahajtás, fennáll annak veszélye, hogy a szélnyomás következtében víz kerülhet a léclefedő sáv alá. Így azon tetőfelületeken, amelyek lejtése < 25, a belga rendszerű lécbetétes fedést nem szabad alkalmazni. A léclefedő sávok rögzítési jellemzői miatt e fedési módot nem lehet > 80 lejtésű felületeken sem alkalmazni A francia rendszerű lécbetétes fedés kialakítása és készítése (4.3 ábra) E rendszer fedési lemezsávjai és léclefedő sávjai ugyanúgy készülnek, mint az előző két esetben. A francia rendszerű lécbetétes fedés lécbetétei az előzőekkel azonos méretűek, de trapéz formájúak. A lemezsávok oldalsó felhajtásainak felső élén vízkorc-visszahajtás nem készül. A rögzítőférceket (léc-alátétnyelveket) a lécbetétek alatt vezetik át és rögzítik. A léclefedő sávok hosszanti alsó élén visszahajtás nem készül, így azok nem akaszthatók a fércekbe. A letakaró elemeket így két végükön lehet rögzíteni: a felső végen közvetlen átcsavarozással, míg az alsó végen egy beakasztó horogba (szorítókapocsba) csúsztatva. Egyebekben a belga rendszerű lécbetétes fedésről leírtak erre a rendszerre is igazak. 54

55 A klick-rendszerű lécbetétes fedés kialakítása és készítése (4.3 ábra) A klick-rendszerű lécbetétes fedés léceinek magassága legalább 50 mm. A lemezsávok oldalsó felhajtásainak felső szélén készül vízkorc-visszahajtás. A férceket (rögzítőnyelveket) a lécbetét felső felületén rögzítik. E fedési rendszer lemezsávjait általában speciális célgéppel (görgős profilozóval) gyártják, de a 6,00 m-nél rövidebb lemezsávok megfelelő hosszúságú élhajlító géppel is készíthetők. A lécek különleges kialakítású letakaró elemeit a lécbetétek felső síkjára lefogott rögzítősávokba rögzítik, úgy, hogy az egyik oldalon beakasztják, a másik oldalon pedig rápattintják (itt már nem lehet fogóval alányúlni). (A rendszer neve éppen e rákattintásból ered) A lécbetétes fedés rögzítő elemei A fércek (rögzítőnyelvek) távolságát és lemez vastagságát a lécbetétes fedések valamennyi változatánál az állókorcos fedések rögzítőférceire vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni. A fenti rendszereknél alkalmazott - szokásos kialakítású - fércszalagok csúszófércként vehetők figyelembe. Ezért a fedési lemezsávokat mindkét rendszernél a lecsúszás ellen is rögzíteni kell, ugyanúgy, mint a kettős állókorcos fedéseknél. A fix rögzítések ( állófércek ) a lemezsáv felhajtásában kialakított visszavágás segítségével alakíthatók ki. A francia rendszerű fedésnél a lecsúszás megakadályozására a lemezsáv felhajtásában kialakított visszavágás helyett - fix rögzítésként - a lemezsáv hátsó visszahajtásába beakasztott fércsávot vagy fércszalagokat is használnak. A fix rögzítéseket (állóférceket) és a mozgóférceket a tető lejtésétől függően kell elrendezni A lécbetétek lefedése A lécbetétek - általában előregyártott - letakaró elemeit (a fedőlemezsávokat) a német rendszerű fedésnél a fedési lemezsávok vízkorc-visszahajtásába beakasztva, a belga rendszerű fedésnél a rögzítő fércsávok visszahajtásába, a francia rendszerű fedésnél a léc tetejére közvetlen lecsavarozással és beakasztó horogba csúsztatva, a klick-rendszerű fedésnél rögzítő lemezsávba akasztva rögzítik. A fedőlemezsávok a hosszirányú toldásoknál legalább 50 mm-t fedjenek át egymáson lejtésirányban. Az átfedés alatt az alulról csatlakozó fedőlemezt a lecsúszás és szélszívás ellen egy szeggel vagy csavarral is rögzíteni kell. Ugyanezzel a szeggel egy rögzítőnyelvet (beakasztó horgot) is le kell fogni, amely a felső fedőlemezek alsó (szabad) végét a lecsúszás ellen rögzíti. Rögzíti továbbá a legfelső fedőlemez-szakaszt is, melyet már nem lehet közvetlenül szegezni vagy csavarozni. A rögzítőnyelvet az anyag tulajdonságának megfelelő módon (pl. leforrasztással) biztosítani kell az ellen, hogy a tetőn lecsúszó hó, illetve jég felnyithassa Eresz-kialakítás A fedési lemezsávok végeit a lécbetétes rendszereknél is az ereszsáv előreugró orrába kell beakasztani - ugyanúgy, mint a kettős állókorcos fedésnél. A lécbetétek eresz menti végén a lemezsávok csatlakozását különböző módon kell kialakítani a német, a belga és a klick-rendszerű lécbetétes fedéseknél. A francia rendszerű lécbetétes fedés hagyományos ereszcsatlakozása ettől kissé eltér. A kialakítás legnagyobb hátránya, hogy nem engedi a lemezsávok hosszirányú hőmozgását, valamint hogy a lécet letakaró fedőlemezsáv végét a lecsúszó jég könnyen kinyithatja. 55

56 5.21 ábra: Klick rendszerű lécbetétes fedés ereszcsatlakozása Csatlakozás a gerinchez (4.22 ábra) A tetők felső peremén a lécbetétes fedések lemezsávjait úgy kell a függőleges felületekhez csatlakoztatni, hogy a felhajtás sarkában gyűrt korcot kell alakítani. A gerincen lévő gerinclécbetéthez kapcsolódó hátsó felhajlítás legalább mm magas legyen. (Gerincszellőző esetében ez legalább 150 mm). A felhajtás felső élén itt is egy vízkorc-visszahajtást kell kialakítani. A lemezsávok felhajlítása mögött - az alsó élnél -, 5-10 mm távolságot kell hagyni a hosszirányú hőmozgás biztosítására. 56

57 Csatlakozás felmenő falhoz A falcsatlakozásoknál a lécbetétes fémlemezfedés lemezsávjait is - legalább 150 mm magasságban - fel kell hajlítani. (Ha a helyi adottságok és az időjárási feltételek lehetővé teszik, akkor > 25 lejtésű tetőkön 100 mm magasságú csatlakozás is engedélyezett). A falhoz csatlakozó lécbetétek letakaró eleme fölötti függőleges felületen a tetőfedő lemezsávokat úgy kell egymáshoz csatlakoztatni, hogy azok hátsó felhajtásainak a lécbetét fölötti függőleges széleit vissza kell hajtani és a visszahajtásokra felülről egy fedőlemezt kell ráhúzni. Ez a fedőlemez a töréspontban rátakar a lécbetét letakaró lemezére is Vápacsatlakozás A lécbetétes fedéseknél a vápákat (hajlatokat) különös gondossággal kell kialakítani. Mivel a fedés lemezsávjai e rendszereknél általában csak egyszeres fekvőkorccal csatlakoznak a vápalemezhez, a kisebb lejtésű tetőknél a vápát süllyesztetten kell kialakítani. A > 10 (17,6 %) lejtésű vápához csatlakozó tetőfelületek fedési lemezsávjait ráforrasztott (ill. rászegecselt és forrasztással tömített) rögzítősávval kialakított, egyszeres fekvőkorccal is lehet csatlakoztatni. A > 25 (46,6 %) lejtésű vápához csatlakozó tetőfelületek fedési lemezsávjait még egyszeres fekvőkorccal is lehet csatlakoztatni a vápalemezhez. A vápalemez egyszeres korchoz csatlakozó visszahajtása legalább 40 mm széles legyen - és azt még egy (a vápalemezen kívül rögzített), legalább legalább 150 mm szélességű beakasztó lemezsávval is le kell takarni. (5.23. ábra) 5.23 ábra: Lécbetétes fedés vápakialakítása, egyszeres fekvőkorccal (lejtés 25 ) 150 mm szélességű beakasztó lemezsávval is le kell takarni. Ez a lejtésirányban egymáson átfedéssel csatlakoztatott beakasztó lemezsáv (takarólemez) nemcsak nagyobb biztonságot nyújt a lécbetétek végén levő, viszonylag nyitott csomópontból a vápalemez mögé bejutó víz ellen, hanem megakadályozza azt is, hogy a korcot letapossák. Egyidejűleg merevíti a tetőfedési lemezsávok beakasztását. 57

58 Oromszegély kialakítása 5.24 ábra: A klick rendszerű lécbetétes fedés oromszegély-csatlakozása Az oromszegély-csatlakozásokat az épületszerkezeti adottságok és a helyi időjárási viszonyok figyelembe vételével kell kialakítani. A keresztirányú hőmozgás felvételére itt is cca. 3 mm oldalirányú távolságot kell biztosítani a lemezsáv felhajtása és az oromszegélyen levő lécbetét között. A járatos kialakításban a lemezsávok a belga és a francia rendszerű fedés esetén egyszerű felhajtással, míg a német és klick-rendszerű fedésnél felhajtással (5.24 ábra) és vízkorc-visszahajtással csatlakoznak a szélső lécbetéthez. Az oromszegély lécbetétje legalább 40 (-50) mm magas legyen. Az oromszegély menti szélső lemezsávot a rendszerre jellemző módon rögzített rögzítőnyelvekkel rögzítik - a belga és francia rendszerű fedésnél a belső oldalon e rögzítőnyelvekbe akasztják az oromszegély letakaró lemezét is-, míg a német rendszerű fedésnél az oromszegély-lemezt a vízkorc-visszahajtásba akasztják. Az oromszegély vízorrának az alatta lévő faltól mért távolságát és a kialakítás geometriai méreteit ugyanúgy kell meghatározni, mint a korcolt fedéseknél Az áttörések szegélyezésének kialakítása A keresztirányú lemezkapcsolatokat a korolt fedéseknél ismertettek alapján kell kialakítani - az azokban leírtakat a lécbetétes fedésekre értelemszerűen alkalmazva. Az áttörések szegélyezését a tetősík fölé legalább 150 mm magasságra (> 25 lejtésű tetőkön 100 mm magasságra) fel kell vezetni és a szegély fellső peremét vízzáróan (pl. viharléccel) lezárni. A szegélyezésnek és a fedés lemezének csatlakoztatását az alkalmazott anyag tulajdonságainak megfelelően korcolt, forrasztott, esetleg szegecselt és forrasztással tömített kialakítással kell kivitelezni. Az áttörések szegélyezésében a fedési lemezsávok felhajlítása mögött a lécbetétes fedéseknél is legalább 10 mm hézagot kell hagyni - annyit, hogy a fedés lemezének hőmozgását az áttörésben kiemelkedő szerkezet ne akadályozhassa. Az áttörés-szegélyezés felhajtásának felső élét itt is viharléccel kell lezárni. 58

59 5.25 ábra: Kéményszegélyezés lécbetétes fedésben Különleges rendszerek (tükör- és pikkelyfedés) A tükör- és pikkelyfedések kiselemes fedések, ezért azok az ún. vízzáró fedések közé tartoznak, ami egy fokozattal kisebb csapadékbiztosságot jelent, mint a korcolt és a lécbetétes fémlemez fedések fokozottan vízzáró besorolása. E megállapítás egyben meghatározza a tükör- és pikkelyfedésekkel fedhető tetők lejtéstartományát is: ezek ugyanis általában magastetők, így a pikkelyfedések lejtése 25 (47 %), a tükörfedések lejtése 60 legyen. (A tükörfedések nagyobb előírt lejtését az indokolja, hogy azoknál az elemek egymás között a lejtésiránnyal párhuzamosan, egyszeres fekvőkorccal csatlakoznak egymáshoz). Fémlemezfedést e tetőkön a hagyományos cserép- és palafedések helyett általában a nagyobb tartósság, a kisebb súly iránti igény miatt, illetve építészeti-esztétikai vagy műemlékvédelmi okokból használnak. A kiselemes fémlemezfedésekkel szemben támasztott alapvető épületszerkezeti igény, hogy az elemek lejtésirányban úgy takarjanak egymásra, hogy az átfedés függőleges magassága legalább vízküszöbmagasságot valósítson meg (min. 50 mm). A bádogos technikával készülő kiselemes fedések elsősorban abban különböznek az agyag és beton anyagú cserépfedésektől, hogy a súlyuk sokkal kisebb. Ez nemcsak azt jelenti, hogy karcsúbb tartószerkezetet igényelnek, hanem azt is, hogy a szél 59

60 szívóerejével szemben le kell őket rögzíteni. Ez többnyire azt jelenti, hogy az elemek lejtésirányban nemcsak átfednek egymáson, hanem egymásba is akasztják őket. Az ilyen kialakítás egyben növeli a csapadékbiztosságot. Vannak azonban olyan pikkelyfedési rendszerek is, amelyeknél a szél szívóerejével szembeni ellenállást nem az egymásba akasztás, hanem az elemek közvetlen lecsavarozása hivatott megvalósítani. Ebben az esetben az elemek peremét megfelelő hajlításokkal merevíteni kell, s rájuk a palafedések általános szabályai érvényesek (az átfedés mértéke 45 lejtésnél 90 mm, > 45 lejtésnél 80 mm). Ha a kiselemes fedések alatt (fűtött) használati tér létesül, akkor az ilyen fedésekre ugyanazok a műszaki-épületszerkezeti szabályok vonatkoznak, mint általában a vízzáró fedésekkel lefedett magastetőkre (pl. második vízelvezető réteg létesítésének kötelezettsége stb.) Tükörfedés A tükörfedés általában a műemléki épületek, leggyakrabban a nagy lejtésű tornyok fedési rendszere. A tükörfedés elemeinek egymásba akasztásai függőlegesek és vízszintesek. A tükörfedésnél a fedőelemek függőleges vagy az ereszre merőleges illeszkedései eltolt kötésben legyenek. Az egyenes vonalak által határolt alaprajzú, vagy párhuzamos alkotójú tetőidomot többnyire azonos méretű elemekkel fedik. Az elemek általában 333 x 333, 400 x 333, 400 x 400, 500 x 333, 500 x 400, 500 x 500, 500 x 666, vagy 500 x 1000 mm méretű lemezből készülnek. A gömb, kúp, tórusz és egyéb íves alaprajzú tetőidomok lefedéséhez szükséges fedőelemek alakját és méretét szerkesztéssel kell meghatározni. Az egyszeres fekvőkorcos kapcsolatokat általában mm széles visszahajtásokkal alakítják ki. A tükörfedések készítésénél különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a sarkoknál az egymásra fedő elemek kivágása és a visszahajtása mentén ne képződjön olyan nyílás (ún. boszorkánylyuk ), amin keresztül a csapadék be tud jutni a héjazat alá. A tükörfedés elemeit beakasztó és lecsúszásgátló fércekkel (rögzítő nyelvekkel) kell rögzíteni. (Közvetlen átszegezés sehol sem alkalmazható, még másik elem által takart felületen sem)! A fix férceket minimum 2-2 db 2,5 x 30 mm méretű horganyozott acélszeggel (rézlemez esetén réz- vagy ólmozott acélszeggel) kell felerősíteni Pikkelyfedés A pikkelyfedés szintén elsősorban a műemléki épületek fedési rendszere - azonban kevésbé a tornyoké, sokkal inkább a nagy lejtésű tetőfelületeké és a homlokzati végfalaké. A pikkelyfedés új rendszerei teret hódítanak a kortárs építészetben is. A pikkelyfedés elemeinek egymásba akasztása pikkelyszerű, ferde. Az elemek lehetnek négyzetes vagy rombusz formájúak. Az elemek mm kiterített méretű lemeztáblákból készülnek, mm széles visszahajtásokkal. A pikkelyfedés elemeit általában 2-2 db férccel rögzítik (ritkán közvetlen átcsavarozással, amelyhez azonban nagyobb mértékű átfedés is társul) Tornyok fedésének sajátosságai Az - általában frekventált helyen levő - tornyok és kupolák fedéséhez magas szintű szakmai tudásra és sok tapasztalatra van szükség. A torony helyétől és formájától függően, valamint az időjárási adottságok alapján elsősorban az alábbi különleges szempontokat kell a fedés készítése során figyelembe venni: 1. A tornyok - szerkezeti jellemzőiktől és a szélerősségtől függően - jelentős mértékben 60

61 mozoghatnak, ill. lenghetnek, és e mozgás természetesen a fedésre és annak aljzatára is hatással lehet. Ezen igénybevételek miatt a tornyok fedéséhez alkalmazott lemezsávok szélességét maximum 600 mm-re kell korlátozni, a lemezvastagságot pedig meg kell növelni. Sok esetben táblás fedést ajánlott használni. A hosszirányú korcokat úgy kell a tornyok éleihez csatlakoztatni, hogy a kialakítás lehetővé tegye a lemezsávok hosszirányú hőmozgását. A lemezsávok hosszirányú korcainak alsó éle között a szokásosnál nagyobb távolságot (> 2-3 mm) kell hagyni, a nagyobb keresztirányú hőmozgások szabad lejátszódásának biztosítására. 2. A megfelelő átszellőztetést a torony csúcsában is biztosítani kell. A lemez és az aljzat közötti páralecsapódást mindenképpen meg kell akadályozni. A torony csúcsában levő zárt közbenső terek a szellőzés irányának megfordulását okozhatják. 3. A tornyokra különösen erős szélszívóerők hathatnak. A szélszívóerők szempontjából a torony és a kupola egész felületét sarokterületként kell figyelembe venni, és a lemezsávokat ennek megfelelően rögzíteni. A férceket csavarozással kell rögzíteni - különösen a torony sarok- és peremterületein. 4. A tornyok fedésén a szél által felnyomott víz fokozott bejutásával kell számolni - különösen a lemezek varratainál és a korcolt kapcsolatoknál. A keresztirányú lemezkapcsolatok hosszirányú korcokhoz kialakított bekötéseinél nem szabad túl mély kivágásokat készíteni. A hossz- és keresztirányú korcok szakszerű kivitelezésére különösen nagy gondot kell fordítani. Különösen veszélyeztetettek a toronyfedések kis lejtésű felületei, valamint azok a részek, ahol a szélnyomás vagy szélörvény hatására esővíz hatolhat a szerkezetbe. Ezen esetekben a hosszirányú korcokban korctömítő szalagot kell alkalmazni, a keresztirányú korcokat pedig mellőzni kell. 5. A különösen nagy igénybevétel miatt az eresz- és merevítő sávval kialakított és vízorr-visszahajtással ellátott eresz csöppentőélének előreállását (a faltól mért távolságát) meg kell növelni. 6. A tornyok alsó részein kialakított vápák és vápacsatornák különösen nagy figyelmet és gondos kivitelezést igényelnek. A tapasztalatok szerint azok a toronyfedések, amelyeken a csapadék átjut, utólagosan csak sok többletmunkával és jelentős költségekkel tehetők ismét vízzáróvá. 6. A fémlemez homlokzatfedések kialakítása 6.1. A homlokzatfedések típusai A bádogos technológiával készülő homlokzatfedések tervezése és készítése során a lemezszalagok és -táblák tetőfedésként történő alkalmazásán túlmenő különleges követelményeket is ki kell elégíteni. Ezért ezeket nem szabad egyszerűen csak függőleges tetők -ként kezelni. A homlokzatfedések - ellentétben a tetővel - mindig szem előtt vannak. Így jól láthatóak a hossz- és keresztirányú kapcsolatok kiosztásai és a csomópontok kialakításának részletei. A látványt meghatározza a lemezsávok választott szélessége és a lemezsávok felülete. A lemezsávokban keletkező feszültségek a felület nem kívánatos hullámosodását okozhatják. E feszültségek adódhatnak például a gyártásból, a túl vékony lemezvastagságból, a hossz- és keresztirányú kapcsolatok 61

62 kialakításának módjából - az alkalmazott anyagtól függően. Homlokzatfelületeknél a fedés szerelésének alapos műszaki előkészítése még nagyobb jelentőségű, mint a tetőknél: falnézetekkel (a sávkiosztás és a nyílások összehangolásával), részlettervek készítésével, valamint a tervező és megbízó elképzeléseinek megfelelő anyag és kivitelezési technológia megválasztásával. Az e főfejezetben ismertetett homlokzatfedési megoldások azokra a lemezszalagokból és -táblákból készülő, állókorcos és lécbetétes, valamint kis elemekből készülő - ötvözött horgany (titáncink), réz, alumínium és nemesacél anyagú - homlokzat- és kéményfedésekre vonatkoznak, amelyek nem önhordóak, azaz teljes felületű aljzaton készülnek. Az átszellőztetett homlokzatfedéseket úgy kell kialakítani, hogy mögöttük megfelelő keresztmetszetű szellőző légrés legyen. A bádogos technikával (aljzattal vagy anélkül) készült homlokzatfedésekre egyértelmű szabályozás hazánkban jelenleg nem vonatkozik. E területen az alábbi alkalmazási területeket és kialakítási változatokat különböztetjük meg: lemezszalagból és táblából készült, korcolt vagy lécbetétes rendszerű, nem önhordó (aljzatszerkezettel készülő) homlokzatfedés, amelyet alapvetően ugyanazon elvek szerint készítenek, mint a hasonló fémlemezfedéseket, lemezszalagból és táblából készült, korcolt vagy lécbetétes rendszerű, nem önhordó (aljzatszerkezettel készülő) kéményburkolatok, kiselemes fémlemez homlokzatfedések (tükör- vagy pikkelyfedések). A panelekből, egymáshoz árokeresztékes (nútféderes) vagy más módon kapcsolódó profilelemekből készülő önhordó fémlemez homlokzatburkolatok nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, azokat a rendszer gyártójának útmutatása alapján kell szerelni A fémlemez homlokzatfedések aljzata A bádogostechnikával készült, korcolt vagy lécbetétes, nem önhordó homlokzatfedések általában kellően átszellőztetett - teljes vagy hézagos - deszkaaljzatra rögzítik. Páravédelmi réteg beépítése általában homlokzatokon is szükséges. Klimatizált helyiségeket határoló, és/vagy 20 C belső hőmérséklet és 60 % relatív légnedvesség felett számítással ellenőrzött diffúziós ellenállású páravédelmi réteg beépítése szükséges. Az aljzat alatti szellőző légréteg vastagsága minden pontjában 20 mm legyen. Ennek feltétele, hogy az aljzat mögötti hőszigetelés megroskadása teljes biztonsággal meg legyen akadályozva. Az aljzat teherhordó részeit (pl. a teherhordó staflikat vagy alumínium profilokat) a falazaton az annak anyagához alkalmazható (méretezett) feszítőékekkel (dübelekkel) és csavarokkal kell rögzíteni. Erre egy ellenlécezést, illetve hézagos vagy teljes felületű deszkaaljzatot - vagy ezzel egyenértékű szerkezetet - rögzítenek (a tűzvédelmi előírásoktól és a teherhordó szerkezet kivitelezési módjától függően). A lemezsávokat az ily módon kialakított aljzatra rögzítik, fércekkel és fércsávokkal Rögzítőelemek A bádogostechnikával készült, korcolt vagy lécbetétes, nem önhordó homlokzatfedések rögzítéseinek sűrűségét itt is a szélszívóerők határozzák meg - az épület magasságától függően. A homlokzat perem- és sarokterületein a rögzítőférceket emiatt itt is sűríteni kell. Az a követelmény, hogy a fércek elrendezésével lehetővé kell tenni a fedés elemeinek (a lemezsávoknak) akadálymentes hőmozgását, itt fokozottan érvényesül. Az álló- és csúszóférceket ezért e szempont figyelembevételével kell elrendezni. Homlokzatokon kizárólag állófércekkel csak 1,00 m hosszúságú lemezsávokat szabad rögzíteni, ennél hosszabbaknál csúszóférceket is kell alkalmazni. A lecsúszás megakadályozását a homlokzatokon - a feszültségmentesség igénye miatt - a felső végen elrendezett állófércek helyett sokszor a lemezsáv felső visszahajtásába akasztott beakasztó 62

63 fércsávokkal vagy fércszalaggal javasolt biztosítani A lemezsávok hossza és hőmozgása A lemezsávok hosszát ajánlott legfeljebb 3 (-4) m-re korlátozni - annak érdekében, hogy azok az állványról is kezelhetők legyenek. Ez egyben behatárolja ez egyes elemek hőmozgását is. Mivel a lemezsávok általában a felső végükön kapnak fix rögzítést a lecsúszás ellen, az alsó végükön kialakított keresztirányú kapcsolatnál a hosszirányú mozgások lehetőségét biztosítani kell. Annak érdekében, hogy a hossz- és a keresztirányú korcok találkozásánál a később nem kisimuló felületi elváltozások elkerülhetőek legyenek, a találkozási pontban a kivágásokat úgy kell kialakítani, hogy ott a lemezrétegek ne érjenek többszörösen egymásra A lemezsávok szélessége és vastagsága A homlokzatokon a felület kismértékű hullámosodása is zavaró reflexiókat okozhat. A vékony, nem önhordó horganyozott acél, réz, ötvözött horgany (titáncink) és alumínium táblákból, illetve lemezszalagokból készülő homlokzatfedések felülete sohasem egyenletesen sík. A gyártási folyamat következtében a lemezsáv szélein felhalmozódott belső feszültségek számottevőek lehetnek. Mivel a homlokzatokon a felület nagyfokú egyenletessége sokkal inkább igény, mint a tetőfedéseken, ezért ezt a követelményt a lemezsávok szélességének és vastagságának meghatározása során érvényesíteni kell. Az esztétikailag zavaró hulámosodás megelőzése érdekében azonban a táblázatban előírtnál mindig egy mérettel nagyobb lemezvastagságot és egy mérettel kisebb lemezsáv-szélességet kell alkalmazni (például: 600 mm lemezsáv-szélesség és 0,7 mm lemezvastagság helyett 530 mm lemezsáv-szélesség és 0,8 mm lemezvastagság). Az esztétikai összhatás és a burkolat stabilitása érdekében ajánlott, hogy a lemezsáv szélessége (a korcok közötti távolság) homlokzatokon soha ne haladja meg az 530 mm-t. (A 3,0 m-nél hosszabb lemezsávok esetén ez a korlátozás kötelező érvényű). Egyes anyaggyártók külön megrendelésre (felárral) homlokzatokra ajánlott, különleges minőségű lemezt is szállítanak. A homlokzati minőségű lemezeket egyfajta hengerlési eljárással már a gyártás során megszabadítják a lemezek szélén felhalmozódott feszültségektől és hullámoktól, úgy, hogy azoknak csak egy kis része marad meg. Ha teljesen sík felület a követelmény, ilyen homlokzati minőségű lemezt ajánlott alkalmazni. Még hullámmentesebb lehet a felület, ha a homlokzatfedés nem tekercsben szállított szalaganyagból készül, hanem sík, raklapokon tárolt táblákból. A minőségi gyártók ehhez a szokásos méretűeknél nagyobb (3-6 m) hosszúságú táblákat is szállítanak - a homlokzatfedésekhez illő vastagsággal Hosszirányú kapcsolatok A korcolt hosszirányú lemezkapcsolatok a sávos és táblás lemezfedéseknél a korcok lezárása során bennük kialakult feszültségeket átadják a lemezsávok felületére. Ezért homlokzatokon hosszirányú lemezsáv-kapcsolatként a kettős állókorc helyett javasolt és bevált a derékszögű állókorc kialakítása. A lécbetétes rendszerek közül homlokzatokon elsősorban a német és a klick-rendszerű lécbetétes fedések jönnek szóba. E rendszerek egymással váltakozva is alkalmazhatók: például derékszögű állókorcos rendszer kettős állókorcos vagy lécbetétes rendszerrel együtt. A homlokzati (többnyire derékszögű) állókorcokat géppel kell lezárni - lehetőleg nem túl szorosan. A belső feszültségek kialakulásának megelőzése érdekében kedvező, ha a hosszanti korcokat nem görgős profilozóval, hanem élhajlító géppel hajlítják. 63

64 Keresztirányú kapcsolatok A homlokzatokon - ellentétben a tetővel - a felületen visszatorlódó vízzel általában nem kell számolni. A helyi adottságoktól és az időjárási viszonyoktól függően azonban még a homlokzatfedéseken is előfordulhat a függőleges felületen feltorlódó (a turbulens szél által felfelé nyomott) esővíz vagy porhó. A függőleges felületeken kialakított keresztirányú kapcsolatokkal szembeni alacsonyabb műszaki követelmények miatt a homlokzatokon keresztirányú kapcsolatként elégséges egyszeres fekvőkorcot alkalmazni, amelynek szélessége függ az épület magasságától és a helyi időjárási viszonyoktól, de legalább 30/35 mm - szokásos lemezszélességek mellett. A lemezsávok hosszirányú hőmozgása mindig az alsó végükön kialakított keresztirányú lemezkapcsolatban egyenlítődik ki, felső végüket pedig fix pontként kell figyelembe venni. (A lemezsávok felső peremét sokszor a felső visszahajtásukba akasztott beakasztó fércsávokkal vagy fércszalaggal rögzítik. Ezért a lemezsávok alsó lezárását úgy kell kialakítani, hogy a csomópontban a hőmozgás okozta elmozdulás szabadon lejátszódhasson. A táblákból készülő homlokzatfedések hosszirányú lemezkapcsolatai is egyre gyakrabban készülnek egyszeres fekvőkorccal (a keresztirányúak mellett). Homlokzatokon ez a kialakítás egy esztétikailag és műszakilag is megfelelő alternatívát kínál a korcolt hosszirányú kapcsolatokkal szemben. E megoldásban az egyszeres fekvőkorcok egymással váltottan helyezkednek el. A táblaelemeket alulról felfelé haladva építik be: a fekvőkorcokat azonos irányban egymásba tolva akasztják össze. A táblaelemeket az alulról csatlakozó fekvőkorcokba akasztott fércekkel rögzítik. A legfeljebb 150 cm hosszúságú és 90 cm szélességű táblák egyszeres fekvőkorcainak szélessége mm legyen A homlokzatfedés alsó lezárása A homlokzatfedések lemezsávjainak alsó lezárásában a hőmozgás lehetősége akkor adott, ha az egyszeres fekvőkorcban (kellően széles átfedések mellett) a felülről csatlakozó lemezsáv visszahajtása mögött kellő szélességű szabad tér van biztosítva. Ezért a homlokzat lemezsávjainak legalsó végét egy végigfutó lábazati ereszsávba kell beakasztani - szintén a visszahajtás mögött (a hőmozgás számára) biztosított szabad térrel Homlokzatfedés felső lezárása A homlokzatfedés felső lezárását úgy kell kialakítani, hogy a csomópontban az aljzat mögötti légtér kiszellőztetése biztosított legyen. A hosszanti korcok látható végeit egy legalább 20 mm széles vízkorc-visszahajtással kell lezárni, hogy az kellő biztonságot nyújtson a turbulens szél által a felületen felfelé nyomott esővíz és porhó bejutásával szemben Oldalsó csatlakozás falszerkezethez A homlokzatfedés falszerkezethez csatlakozó oldalsó peremét ki lehet alakítani egy, az aljzatra előzetesen rögzített fogadóelemmel, vagy az oldalsó felhajtás függőleges viharléccel való letakarásával - hasonlóan, mint a tetőfedéseknél. Alapvető műszaki követelmény, hogy a fedés közvetlenül ne legyen összekötve az oldalsó falszerkezettel. 64

65 Homlokzati nyílások beépítése (Nincsenek tartalomjegyzék-bejegyzések.6.1 ábra) A homlokzati nyílások szegélyezésénél szintén alapvető követelmény a fedés mögötti átszellőző légtér akadálymentes ki- és beszellőztetésének biztosítása. Az ablakpárkány lemeze az ablak alsó tokösszekötő szárához 30 mm felhajtással csatlakozzon, és kifelé legalább 3 (5,3 %) lejtéssel rendelkezzen. Ehhez természetesen már az ablak beépítését is úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a szükséges csatlakozási magasságok biztosítva legyenek: szükség esetén az alsó tokösszekötő szár alatti tokmagasító elem betervezésével és alkalmazásával! (Amennyiben ez előzetesen nem biztosított, az ablakpárkány nem alakítható ki szakszerűen). Az ablakpárkány kialakítására vonatkozóan lásd még a 9. főfejezetet! A káva- és szemöldökburkolat elemei az ablak tokszerkezetéhez fogadóprofillal csatlakozzanak Tetőfelépítmények, kémények, tetőfelülvilágítók fedése Az utóbbi években egyre inkább teret hódít a kémények fémlemezzel történő fedése, mivel ez tartósan esztétikus megjelenést nyújt, a kéményt a tető integráns elemévé teszi, és a burkolat mögött a kémény (épületfizikailag kedvező) hőszigetelése megvalósítható. További előny a karbantartást nem igénylő kivitel, aminek a kéményeknél különös jelentősége van. A kéményfedések készítésénél be kell tartani az ide vonatkozó előírásokat: elsősorban az MSZ 14799:1988 Kéményszerkezetek tűzállósági követelményei, laboratóriumi vizsgálata és minősítésük tűzállóság szempontjából szabvány, valamint az OTÉK követelményeit. Kérdéses esetben ajánlott előzetesen 65

66 egyeztetni az illetékes kémény- és tüzeléstechnikai szervezettel. A kéményeket lemezszalagból és táblából készült, korcolt vagy lécbetétes rendszerű, nem önhordó (aljzatszerkezettel készülő) kéményfedésekkel, valamint kiselemes fémlemez homlokzatfedésekkel (tükör- vagy pikkelyfedésekkel) lehet burkolni. A burkolat a kéménytestre közvetlen vagy közvetett módon rögzített (többnyire átszellőztetett) aljzaton készül, általában hőszigeteléssel és kéményfedkővel. Burkolni olyan béléscsővel és (többnyire) hőszigeteléssel ellátott kéményeket lehet, amelyeken semmilyen sérülés nincsen. (A kémény alkalmasságának vizsgálata, a szükséges keresztmetszetnek, a meglevő, illetve az előírt hőátbocsátási ellenállásnak, valamint a kémény külső hőszigetelésvastagságának számításokkal történő meghatározása nem a bádogos szakember feladata. Az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatásról a megrendelőnek vagy megbízottjának kell gondoskodnia). A kiszellőztetést általában a kémény fedőelemének vízorra alatt alakítják ki. A beszellőztetést biztosítani lehet: a tetőfedés síkja felett kialakított beszellőző nyílásokon keresztül, vagy a tetőszerkezet szellőző légréséből bevezetett levegővel (pl. az alátétfóliával készült tetőknél). Kémények és kéménycsoportok fedésének aljzataként akkor szabad deszkázatot használni, ha a deszkaaljzat a kicsapó tűz és sugárzó hő ellen nem éghető építőanyagokkal kellően védett. Ha ez nem biztosított, az aljzatnak éghetetlen anyagból kell készülnie (pl. fém trapézlemez, fémprofilok stb.). Nagy felületű fémlemez burkolatok aljzatait úgy kell kialakítani, hogy a szükséges átszellőzést semmi ne akadályozza vagy gátolja A kémények fedéséhez és annak egységeihez alkalmazható anyagok A kéményfedések egységekre oszthatók fel, amely egységek az alkalmazott fűtőanyagtól függően különböző mechanikai, hőmérsékleti és korróziós hatásoknak vannak kitéve. A táblázat bemutatja a kémények fedéséhez és annak egységeihez alkalmazható anyagokat. Ezen ajánlás gyakorlati tapasztalatok alapján alakult ki. 7. Csapadékvíz-elvezetés 7.1. Előírások, elemek, alkalmazott anyagok a) a tetők csapadékvíz-elvezetésére vonatkozó előírások A tetők csapadékvíz-elvezetésére hazánkban az alábbi előírások vonatkoznak: MSZ :1990 Építő- és szerelőipari épületszerkezetek. Épületbádogos szerkezetek MSZ :1978 Épületbádogos szerkezeti elemek terminológiája. Vízgyűjtő és vízlevezető szerelvények MSZ EN 612:2005 Fémlemezből készült szegéllyel merevített homlokzatú ereszcsatornák és korcolt kötésű csapadékvíz-lefolyócsövek MSZ EN 1462:2005 Ereszcsatorna-tartók. Követelmények és vizsgálat b) a csapadékvíz-elvezetés általános elvei, elemei 66

67 A tetők, erkélyek és loggiák felületén összegyűlt csapadékvizet általában megfelelően méretezett és kialakított vízelvezetési rendszer segítségével kell elvezetni. A csapadékvíz-elvezetési rendszer elemei: a csatornák, a lefolyócsövek és a (telek vízelvezető rendszerébe becsatlakoztatott) épületgépészeti esővíz-, illetve szennyvízvezetékek - esetleg padláscsatornák - együttese. A vízelvezetési keresztmetszetek folyásirányban előrehaladva nem szűkülhetnek. Ha a helyi előírások ezt megkövetelik, a tetőn összegyűlt, csatornában felfogott és lefolyócsövekben elvezetett csapadékvizet a földfelszín alatt kell elvezetni. Az elvezetés történhet az épületen belül és kívül. Mivel a fémlemezfedés általában átszellőztetett tető (ún. hidegtető ), ezért hozzá többnyire az épületen kívüli vízelvezetés készül. Amennyiben a csapadékvíz mégis az épületen belül kerül elvezetésre, alapszabály, hogy az épület határoló szerkezeteibe való belépés előtt a bádogos elemekkel készülő vízelvezetést épületgépészeti vízelvezetési elemekbe kell bevezetni. Ilyen esetben a csapadékvíz-elvezetés épületen belüli szakaszát úgy kell kialakítani, mint egy szennyvízvezetéket (vízhatlanul tömített toldásokkal stb.), azzal a kiegészítéssel, hogy a cső külső felületén kialakuló páralecsapódás ellen megfelelő műszaki megoldást (hőszigetelést) kell alkalmazni. c) a csatornák és lefolyócsövek anyagai Az MSZ EN 612:2005 Fémlemezből készült szegéllyel merevített homlokzatú ereszcsatornák és korcolt kötésű csapadékvíz lefolyócsövek előírásai alapján a fémlemez csatornák és lefolyócsövek a következő anyagokból készülhetnek: Rézlemez: Vörösrézlemez az MSZ EN 1172:2012 szerint, Horganylemez: Horgany-réz-titán ötvözetből készülő lemez, az MSZ EN 1179:2003 szerint, Tűzihorganyozott acéllemez: Horganyozott acéllemez, az MSZ EN 10346:2009 szerint, Horgany-alumínium bevonatos acéllemez (ZA): az MSZ EN 10346:2009 szerint, Alumínium-horgany bevonatos acéllemez (AZ): az MSZ EN 10346:2009 szerint, Fémmel és szervesanyaggal bevont acéllemez: Horganyozott acéllemez (Z), horgany-alumínium bevonatos acéllemez (ZA), vagy alumínium-horgany bevonatos acéllemez (AZ) hordozórétegen mindkét oldalon készülő szerves bevonat, amelynek legkisebb névleges vastagsága 25 μm folyamatos eljárással kialakított, 60 μm festéssel felhordott, Korrózióálló acéllemez: Korrózióálló acéllemez az MSZ EN :2005 szerint, X 3 CrTi 17, anyagszámú, X 3 CrNi 18-10, anyagszámú, X 5 CrNiMo , anyagszámú. Ezek az acélfajták is lehetnek szervesanyaggal vagy fémmel bevontak. Alumíniumlemez: Alumíniumötvözet-lemez az MSZ EN 485-1:2008, MSZ EN 485-2:2009 szerint. A szabvány nem tesz említést róla, de a fenti alapanyagok lehetnek festékbevonatosak is. 67

68 7.2. A csapadékvíz-elvezetési rendszerek méretezése Jelenleg csak a következő szabványok érvényesek a vízelvezetések méretezésére: MSZ EN :2001 Gravitációs vízelvezető rendszerek épületen belül. A csapadékvíz-elvezetési rendszerek méretezésénél az MSZ EN :2001 szabványt kell alkalmazni. (Kiegészítve azt a visszavont MSZ :1991 szabvány pontja szerinti számítási eljárással és a DIN elveivel és adataival közelítő érték kapható). Különbséget kell tenni a függő- és fekvő ereszcsatornák illetve a belső helyzetű csatornák méretezésében, ugyanis, míg az előző két vízelvezetés külső peremén - nagy csapadék-terhelés esetén - a többlet víz az épület károsítása nélkül folyik el, addig a belső helyzetű csatornáknál az károkat okozhat. Méretezés a mértékadó csapadékvíz-terhelés alapján: A csatorna-lefolyócsövek méretezését a mértékadó csapadékvíz-terhelés alapján a visszavont MSZ :1991 Épületek csatornázása szabvány pontja szerinti számítási eljárással, azt kiegészítve a DIN Épületek és telkek vízelvezetése szabvány elveivel és adataival, közelítőleg el lehet elvégezni. A mértékadó csapadékvíz-terhelés mértéke a visszavont MSZ :1991 szabvány pontja szerint az alábbiak szerint határozható meg (a vízgyűjtő felület és a felületi jellemzők alapján): h Q cs = Σ ψi Ai q e [ l/s ], i = 1 ahol Q cs = a mértékadó csapadékvíz-terhelés [ l/s ] ψ = a lefolyási tényező, a lehullott csapadéknak a csatornába jutó hányadát kifejező szám (7.2 táblázat) A = a vízgyűjtő terület [ ha ] (vízszintes vetület) q e = a mértékadó fajlagos csapadékvízhozam [ l/s ha ] (7.1 táblázat) A q e értékének meghatározásához Budapesten 4 éves, vidéken 1 éves gyakoriságú 10 perces zápor-intenzitást kell alapul venni. 68

69 7.1 táblázat: A mértékadó fajlagos csapadékvízhozam az ország egyes területein a visszavont MSZ :1991 szerint A méretezés a fentiek alapján elvégezhető - a lehetséges piszoklerakódásokat is figyelembe vevő, a DIN által ajánlott -, q e = 300 l/(s ha) méretezési alapérték figyelembe vételével. Ha a helyi csapadékvíz-terhelés > 300 l/(s ha), annak számításba vett értékét is értelemszerűen növelni kell. A DIN szabvány szerinti méretezésnél az adatok tölcsérformájú összefolyó esetén irányadóak. Henger alakú összefolyók esetén a vízgyűjtő tetőfelület mértékadó méretét 30 %-kal csökkenteni kell. (A visszavont MSZ :1991 szabvány méretezése nem tesz különbséget a csatorna és a lefolyó csatlakozási módozatai között). (7.1 ábra) 7.2 táblázat: A Ψ lefolyási tényező értéke a DIN szerint 69

70 7.3 táblázat: Az MSZ EN 612 szerinti körszelvényű fémlemez csapadékvízlefolyócsövek méretezése, az ereszcsatornák megválasztása a DIN előírásai alapján 7.1 ábra: A hengeres formájú és a tölcséres összefolyó hidrodinamikai viselkedése: Az előbbinél a lefolyócső keresztmetszetének mindössze 70 %-a vehető számításba Belső helyzetű csatornák méretezése: A belső helyzetű csatornák (shed- és attikacsatornák) és azok lefolyócsövei méretének meghatározásánál szintén ki lehet indulni a fenti méretezési eljárásokból. Ebben az esetben az alábbiakra kell tekintettel lenni: Minden egyes csatornaszakaszhoz (két véglemez ill. Véglemezes dilatáció között) legalább két összefolyó tartozzon. (Egy csatornaszakaszhoz tartozó, 150 m²-nél kisebb vízgyűjtő vetületi tetőfelület esetén az egyik összefolyót helyettesíteni lehet azonos méretezési keresztmetszetű túlfolyóval). A túlfolyó átbukási síkja a 70

71 csatorna vízelvezetéshez szükséges keresztmetszeti szelvénye fölött legyen. Annak érdekében, hogy egy csatornaszakaszon belül egy összefolyó eltömődése esetén is biztosított legyen a biztonságos vízelvezetés, a méretezéskor úgy kell eljárni, hogy az eltömődött összefolyó kiesése esetén a többi még képes legyen a teljes vízmennyiség elvezetésére. (Eszerint, ha egy csatornaszakaszhoz két összefolyó tarozik, mindkettőnek a méretezésihez képest kétszeres keresztmetszeti felületűnek kell lennie). A kétszintű (biztonsági) csatorna összefolyóját cső a csőben módon kell kialakítani: az alsó elem összefolyójának kerülete és a felső elem abba belenyúló összefolyójának kerülete között legalább az elfolyási méretezési keresztmetszeti felületet biztosítani kell. (A teljes értékű funkcióátvétel elve alapján ezért az alsó elem összefolyójának keresztmetszeti felülete legalább a kétszerese, átmérője pedig legalább 1,41-szerese legyen a felső elem összefolyójának). A csatornaméretek a félkörszelvényű belső csatorna átmérőjeként, illetve a négyszög szelvényű belső csatorna vízszintes méreteként legalább 25 cm legyen. A függőleges méret a vízszintes méret legalább kétharmada legyen. (Tekintettel arra, hogy a belső csatornákat kétszintű vízelvezetésként kell kialakítani, e méretek a felső - szűkebb keresztmetszetű - csatornára vonatkoznak, s az alsó csatorna annál nagyobb). Egyre terjed az ún. szívott rendszerű belső csapadék- /szennyvízelvezető rendszerek alkalmazása az épületeken (speciális összefolyókialakítással és csőrögzítő elemekkel, valamint részletes számítási programokkal). Ezeknek bádogostechnikával készült szerkezetekkel való csatlakoztatása többnyire nehezen vagy egyáltalán nem megoldott, ezért ilyen célra csak akkor szabad e rendszereket betervezni és alkalmazni, ha a csatlakozás minden szempontból szakszerűen, a bádogos szakma szempontjait (hőmozgás, anyagok csatlakoztathatósága stb.) is figyelembe véve, hosszú távú működésre alkalmasan kialakítható Csatlakozások kialakítása A csatornákat mindig vízhatlan módon kell folytonosítani. Ez a különböző anyagoknál az alábbi eljárásokkal történhet: A réz anyagú csatornaelemek keményforrasztással, vagy egysoros szegecseléssel és (tömítő szerepű) lágyforrasztással, ill. kétsoros (varrottan) eltolt szegecseléssel és tömítőbetéttel folytonosíthatók. A horgany-réz-titán (titáncink) ötvözetből készülő csatornaelemeket lágyforrasztással kell folytonosítani (szegecselni nem szabad). A forraszanyagnak a vízszintes, illetve a ferde felületeken minimum 10 mm mélységig kell a két összekapcsolandó lemez egymásra átlapoló felületei közé befolynia. Függőleges felületeken a forrasztási varrat szélessége legalább 5 mm. A tűzihorganyzott acél és a korrózióálló acél anyagú csatornaelemek folytonosítása történhet egysoros szegecseléssel és (tömítő szerepű) lágyforrasztással, vagy kétsoros (varrottan) eltolt szegecseléssel és tömítőbetéttel. Az ötvözött alumínium elemek toldása esetén a folytonosítást keményforrasztással vagy kétsoros (varrottan) eltolt szegecseléssel és ragasztással kell kialakítani. (Speciális technológiákkal megengedett a védőgáz alatti hegesztés is). A csatlakozások készítése során az egymáshoz csatlakozó elemek közötti kötéseket mindig folyásirányban átlapolva kell kialakítani. A csatornaelemek szegecselt csatlakoztatása esetén az átfedés szélessége 30 mm legyen. A szegecselésnél a horganyzott acél- és rézlemezekhez legalább 2 x 5 mm méretű rézszegecseket, 71

72 alumínium lemezekhez legalább 2,6 x 6 mm méretű alumínium szegecseket kell használni. Egysoros szegecselt kötésnél azok tengelytávolsága legfeljebb 25 mm lehet. A réz-, a horganyzott acél- és a korrózióálló acéllemez anyagú csatornák csatlakoztatására alkalmazott kétsoros, varrottan szegecselt kötésnél a szegecssor tengelytávolsága az átlapolás szélességétől legalább 8 mm, a szegecssorok egymástól való tengelytávolsága 9-20 mm, az egymáshoz képest eltolt helyzetű szegecsek tengelytávolsága pedig mm legyen. (Félkörszelvényű horganyozott acéllemez csatornákban mm is megengedett). Az ötvözött alumínium lemez anyagú csatornáknál a kétsoros, varrottan szegecselt és ragasztott kötésnél a szegecssor tengelytávolsága az átlapolás szélességétől legalább 8 mm, a szegecssorok egymástól való tengelytávolsága mm, az egymáshoz eltolt helyzetű szegecsek tengelytávolsága pedig mm legyen. A festékbevonatos (tűzihorganyozott vagy más korrózió elleni alap-védőbevonattal ellátott) acéllemez, valamint a festékbevonatos alumínium (és más korrózióálló fém anyagú) csatornák folytonosítását az egyes rendszerek részét képező rugalmas tömítőbetétes toldóelemmel kell kialakítani. A belső helyzetű csatornák anyagául olyan anyagokat kell használni, amelyeknek forrasztott, illetve szegecselt és tömítőforrasztással ellátott kötése nagy biztonsággal hosszú időre vízhatlan kapcsolatot eredményez (leginkább réz- és ötvözött horganylemezeket). Mivel az építéshelyszíni ragasztásról még nem rendelkezünk kellő tapasztalatokkal, ezért a (műanyag) bevonatos, illetve bevonat nélküli fémlemezek kizárólag ragasztással nem toldhatók. A ragasztóanyagok ezért csak tömítőbetétként alkalmazhatók a csatornák szegecselt kapcsolataiban. A nem külső oldalról szerelt toldóelemmel készített csatlakozásokat lehetőleg a csatornatartók fölött kell kialakítani - különösen, ha a csatorna szegmensekből szerelt, íves kialakítás A hőmozgás biztosításának módja (7.2 ábra) A tervezés és a kivitelezés során biztosítani kell, hogy a csatornákban, (7.4 táblázat) a lefolyócsövekben és azok elemeiben ne alakulhasson ki a hőmozgásból adódó feszültség. A csatornákban a hőmozgás levezetésére az alábbi lehetőségek vannak: magasponti mozgóhézag, a folyási síkból nem kiemelkedő rugalmas betétes dilatációs elem. Az ellentétes irányban lejtő csatornaszakaszok találkozásánál mindig ki kell alakítani mozgáslehetőséget (rugalmas betétes dilatációs elemmel, esetleg magasponti mozgási hézaggal). A magasponti mozgási hézagot a csatlakozó 72

73 csatornaszakasz egymásba tolt végeire felszerelt két véglappal és egy takarósapkával úgy kell kialakítani, hogy az egyik véglap a csatornaszakasz végén, a másik véglap az ellentétes csatornaszakasz végétől kb mm-re legyen. A két véglap között kb. 40 mm hézagnak kell lennie. A takarósapkát a véglapok kihajtásaira ráhelyezve, a csatorna csöves beszegéséhez az egyik oldalon hozzá kell forrasztani, illetve a csatorna vízkorcvisszahajtása (lapos beszegése) alá kell vezetni. 7.4 táblázat: A dilatációs elemek megengedett legnagyobb távolságai csatornákban 7.3. A tetőcsatornák ( vízszintes vízelvezetési elemek ) kialakítása Tetőcsatornának azokat a csapadékvíznek a tetőről való összegyűjtésére és elvezetésére szolgáló nyitott csatornákat nevezzük, amelyek a lefolyóvezetékbe egy vagy több csatorna-összefolyóval csatlakoznak. A csatornák lehetnek: önhordóak (félkör-, négyszögszelvényű vagy tagozatos stb. kialakítással), amelyeket meghatározott távolságonként elhelyezett csatornatartókba ültetnek, vagy nem önhordóak, amelyeket teljes felületű aljzatra fektetnek. Az épületbe történő beépítés módjától függően a csatornák lehetnek: Külső helyzetű csatornák, amelyeknél a csatorna meghibásodása esetén a csapadék nem jut az épület belsejébe: a) függő ereszcsatornák, külső vízelvezetéssel, b) fekvő ereszcsatornák, külső (esetleg belső) vízelvezetéssel, c) párkányon ülő csatornák, külső (esetleg belső) vízelvezetéssel. Belső helyzetű csatornák, amelyeknél a csatorna meghibásodása esetén a csapadék bejut az épület belsejébe: a) shed-csatorna: az épületen belül elhelyezkedő belső csatorna, belső vízelvezetéssel, b) attikacsatorna: az épület attikafala mentén elhelyezkedő belső csatorna, belső (esetleg külső) vízelvezetéssel. A belső helyzetű csatornák meghibásodása a fentiek alapján nagyobb károkat okozhat, ezért tervezésük és kivitelezésük során különösen gondosan kell eljárni. 73

74 Függő ereszcsatornák a) a beépítés módja A függő ereszcsatornát mindig úgy kell elhelyezni és rögzíteni, hogy a csatorna külső peremén túlfolyó csapadékvíz az épület homlokzati síkja előtt le tudjon folyni. Ezért a függő ereszcsatornát úgy kell szerelni, hogy a hátulsó (épület felőli) pereme legalább 6 mm-rel magasabban legyen, mint az elülső (külső) pereme. (Vízorr nélküli hátlap esetén 15 mm-rel magasabban). A tetőfedésről a csapadékot a csatornába általában ereszszegély-lemezzel kell bevezetni. Amennyiben a tetőfedés alatt második vízelvezető réteg (alátétfólia) van, úgy azt az épület homlokzati síkjától nem előreugró ereszvonal esetén a második vízelvezető rétegről a fedés alá bejutott csapadékot az ereszcsatornába külön ereszszegély-lemezzel be kell vezetni, az épület homlokzati síkjától előreugró ereszvonal esetén választható, hogy a második vízelvezető rétegről a fedés alá bejutott csapadék az ereszcsatornába külön ereszszegély-lemezzel bevezetésre kerül-e, vagy az a csatorna alatt szintén egy ereszszegély-lemez segítségével lecsöpöghet. 7.3 ábra: A homlokzati síktól nem előreugró és előreugró eresz, függő ereszcsatornával. A második vízelvezető réteg a csatornába illetve az alatt van kivezetve A fedés ácsszerkezetét a fentiek figyelembe vételével kell készíteni: az alsó ereszszegély-lemez rögzítéséhez szükséges deszkát a szarufák végébe besüllyesztve kell rögzíteni, mert csak így biztosítható a teljes értékű átszellőzés. A tetőfedés elemeit úgy kell szerelni, hogy azokról a csapadékvíz a csatornába folyjék. A fedés alsó ereszvonala a csatorna vonalába annak legfeljebb 1/3-a szélességéig érhet bele. b) a csatornák szerelése A - külső helyzetű - függő (félkör-, négyszög- és tagozott szelvényű) ereszcsatornákat 1-5 mm/m lejtéssel kell szerelni (amennyiben nincs más helyi előírás). Nem jelent hibát, ha a csatornában az aljzatszerkezet nem 74

75 megakadályozható, beépítést követő alakváltozása, illetve a rugalmas dilatációs betét beforrasztása következtében kisebb mennyiségű csapadékvíz áll meg. (A beforrasztott dilatációs betét rugalmas betétje csak nyáron hullámos, télen kisimul). A csöppentőlemezt (eresz-szegélysávot) vízorrkialakítással kell a csatornába belógatni, úgy, hogy az a lejtésben levő csatorna belső peremét mindenütt átfedje. Az ereszszegélysáv alatt rögzítőszegélyt kell alkalmazni, ha a vízorr magassága 50 mm. Az ereszsávra a tetőfedésnek a táblázat szerinti mértékben kell átfednie - a tető lejtésétől, a fedés anyagától, valamint a helyi időjárási viszonyoktól függően. c) méretek, anyagvastagságok A különböző formai kialakítású fémlemez ereszcsatornák anyagát, kialakításának módját, valamint a méreteit az MSZ EN 612:2005 Fémlemez ereszcsatornák és csapadékvíz-lefolyócsövek. Fogalommeghatározások, osztályozás és követelmények szabvány meghatározza, amennyiben ettől eltérően nem rendelkeztek. (7.5 táblázat) 7.5 táblázat: Ereszcsatornák, anyagvastagság az MSZ EN 612:2005 szerint Figyelemre méltóak a táblázat adatai, mert a hazai kereskedelemben gyakorta ennél vékonyabb lemezekből készült a szabvány követelményeit nem kielégítő - lefolyók és ereszcsatornák kaphatók, ami minőségi kifogásokhoz vezethet. d) az ereszcsatorna-tartók kialakítása A különböző formai kialakítású fémlemez ereszcsatorna-tartók anyagát, kialakításának módját, valamint méreteit az MSZ EN 612:2005 Fémlemez ereszcsatornák és csapadékvíz-lefolyócsövek. Fogalommeghatározások, osztályozás és követelmények szabvány szabályozza, amennyiben ettől eltérően nem rendelkeztek. Az ereszcsatorna-tartókat lehet szarufákra (illetve ereszpallóra), vagy homlokdeszkára rögzíteni. A szarufákra szerelt változat azon országokban vált hagyománnyá, ahol az ereszcsatornát többnyire bádogosok szerelik (elsősorban Közép-Európában), míg a - szarufák végén vagy a falon rögzített - homlokdeszkára szerelt változat inkább azon országokban kedvelt, ahol az ereszcsatornát a vízvezetékrendszer részeként a tető elkészültét követően szerelik (Nyugat-Európa egyes területein). f) az ereszcsatorna-tartók szerelése és rögzítése 75

76 Az ereszcsatorna-tartók egymástól mért távolságát a tartó teherbírásától, az időjárási hatásoktól és az épületszerkezeti adottságoktól függően kell meghatározni. A tartók távolsága alapvetően meghatározza a rájuk jutó terhelést, ezért nagyobb tartótávolsághoz erősebb csatornatartót kell alkalmazni. A nagyobb terhelhetőséget a gyártó tapasztalatokon alapuló alkalmazási javaslatai alapján figyelembe lehet venni. A vápa környékén - a hóteher következtében télen kialakuló nagyobb igénybevétel miatt - a belső saroktól az első csatornatartók ne legyenek messzebb 250 mm-nél (mindkét oldalon). A külső csatornaszöglet megtámasztásának igénye miatt a külső saroktól az első csatornatartók ne legyenek messzebb, mint 300 mm (mindkét oldalon). A fenti értékeket és szempontokat már a tető ácsszerkezetének tervezésekor figyelembe kell venni. Amennyiben a tető második vízelvezető rétege a csatorna alatt van kivezetve, a csatornatartókat a legalsó cserépléc fölött átvezetve, 48 x 48 x 200 mm méretű ékfákon (esetleg ferdén levágott felületű ereszpallón) kell rögzíteni. Az ékfák a párkány szélétől legfeljebb 30 mm-re legyenek. Amennyiben a tető szarufái > 80 cm távolságokban vannak, a szarufák végén ereszpallót kell alkalmazni és a csatornatartókat az ereszpallón kell rögzíteni - a szarufakiosztástól független kiosztással. Különös jelentősége van az ereszpalló alkalmazásának a nagyobb ereszkilógású tetők sarkain, ahol a szarufák távolsága általában a szokásosnál nagyobb, a csatornát viszont a sarok közelében kell alátámasztani Fekvő ereszcsatornák a) a beépítés módja A fekvő ereszcsatornát két formai változatban készítik: íves keresztmetszettel, szögletes keresztmetszettel. 7.6 táblázat: A különböző névleges méretű (kiterített szélességű), íves keresztmetszetű fekvő ereszcsatornák alkalmazási tartománya Az íves keresztmetszet elsősorban Nyugat- és Közép-Európában hagyományos megoldás, míg a szögletes keresztmetszet a skandináv országokban. A fekvő ereszcsatornát mindig úgy kell szerelni és rögzíteni, hogy a hátulsó (épület felőli) pereme legalább 20 mm-el magasabban legyen, mint az elülső (külső) pereme, s így a túlfolyó csapadékvíz visszatorlódva ne juthasson az épületbe. (E követelményt általában csak 500 mm-nél nagyobb kiterített szélességgel lehet teljesíteni). A fenti műszaki feltétel alapján fekvő ereszcsatorna kis lejtésű tetőn nem is alkalmazható, mert a csatorna kiterített szélessége kezelhetetlen szélességűre növekedne. Az íves fekvő ereszcsatorna alkalmazási tartományát a lejtés és a névleges méret (kiterített szélesség) függvényében a táblázat tartalmazza. A fekvő ereszcsatornák hátsó peremén vízkorc-visszahajtást (lapos beszegést), külső peremén pedig csöves beszegést kell kialakítani. Amennyiben a tetőfedés alatt második vízelvezető réteg (alátétfólia) van, úgy - az épület homlokzati síkjától nem előreugró ereszvonal esetén a második vízelvezető rétegről a fedés alá 76

77 bejutott csapadékot a fekvő ereszcsatornába be kell vezetni: az épület homlokzati síkjától előreugró ereszvonal esetén választható, hogy a második vízelvezető rétegről a fedés alá bejutott csapadék a fekvő ereszcsatornába bevezetésre kerül-e, vagy az a csatorna alatt egy ereszszegély-lemez segítségével lecsöpöghet. A kiselemes tetőfedés esetén a tetőhéjazat a fekvő ereszcsatornára legalább 80 mm-re takarjon rá. Ha a második vízelvezető réteg a csatornába van vezetve, a legalsó tetőfedési elemről a csapadékot a fekvő ereszcsatornába általában ereszszegély-lemezzel kell bevezetni. A fedés ácsszerkezetét a fentiek figyelembe vételével kell készíteni: Ha a második vízelvezető réteg a fekvő ereszcsatornába be van vezetve, a csatorna mögött ékszerűen levágott pallót kell rögzíteni, amelynek segítségével az alátétfóliáról a fedés alá bejutott víz a csatornába vezethető. (Az fólia fölötti légtér beszellőztetésének biztosítására ekkor az utolsó tetőfedési elemet egy kalapprofilelem támasztja alá). Ha a második vízelvezető réteg a fekvő ereszcsatorna alatt van kivezetve, a csatorna alatti deszkázatot az ellenlécezés felső síkján kell rögzíteni. (Az alátétfólia fölötti légtér így az eresztől szellőztethető be). Ha a fekvő ereszcsatornához felülről fémlemezfedés csatlakozik, a csatorna és a fedés kapcsolatát úgy kell kialakítani, mint a fémlemezfedések mozgásképes, keresztirányú lemezkapcsolatát, egyszeres fekvőkorccal, vagy ráforrasztott rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorccal (utóbbi még nagyobb lejtésnél is javasolt). A kapcsolat kettős fekvőkorc nem lehet. A fedés alsó ereszpontjának minden esetben 10 mm-rel magasabban kell lennie a fekvő ereszcsatorna külső pereménél. A fekvő ereszcsatorna alatt mindig fémlemez ereszszegély-fedést kell kialakítani. Az ereszszegély-fedés kettős állókorcainak távolsága < 2,00 m, de javasolt a legfeljebb 1,00 m-es korctávolság. Ha azonban a fekvő ereszcsatornához felülről korcolt fémlemezfedés csatlakozik, a csatorna alatti korcok kiosztása is azzal azonos legyen (a korcok egymás folytatásában jelenjenek meg). A rátakarás mértéke: az ereszszegély-fedés a felszerelt csatorna íves részének szélét (ill. töréspontját) alulról érintő vízszintes sík fölött 100 mm-re végződjék (függőlegesen mérve). Kisebb lejtés esetén azonban az ereszszegély-fedést gyakran felvezetik a fekvő ereszcsatorna belső pereme fölé, hogy fokozzák az épület védelmét. A fekvő ereszcsatorna-szakaszok felerősítésére szolgáló beakasztó fércsávokat (fércléceket) kb. 10 mm köztes távolságokat hagyva kell elhelyezni, és 100 mm-ként legalább 2,5 x 25 mm-es horganyzott szöggel (vagy más egyenértékű rögzítési móddal) kell az aljzathoz rögzíteni. Az ereszszegély-elemeket a tető felőli oldalon a vízkorc-visszahajtásba (lapos beszegésbe) legfeljebb 333 mm-ként akasztott, két-két darab, legalább 2,5 x 25 mm-es horganyozott szeggel (vagy más egyenértékű rögzítési móddal) felszegezett beakasztó férccel kell az aljzathoz rögzíteni. Az állókorcokba a tetőfedésekre előírt távolságokban rögzítőférceket kell bekorcolni (korconként legalább 2-2 darabot). Az ereszszegély-fedést a tető eresze mentén eresz-szegélysávba (kisebb igényű épületeken rögzítőszegélybe) kell akasztani. b) a fekvő ereszcsatornák szerelése A (külső helyzetű csatornának számító) fekvő ereszcsatornákat függőlegesen mérve 1-5 mm/m lejtéssel kell szerelni (amennyiben nincs más helyi előírás). Mivel a csatorna a tetősíkban fekszik, lejtése egyben azt is jelenti, hogy a csatorna a 77

78 tetőfelületen oldalirányban is ferdén helyezkedik el, minél kisebb a lejtés, annál inkább. Nem jelent hibát, ha a csatornában az aljzatszerkezet nem megakadályozható, beépítést követő alakváltozása, illetve a rugalmas dilatációs betét beforrasztása következtében kisebb mennyiségű csapadékvíz áll meg. Ha a csatorna a tetőfelületen érezhetően ferde (kis lejtés esetén), két megoldás közül lehet választani: 7.4 ábra: Állandó és változó szélességű fekvő ereszcsatorna Előre gyártott fekvő ereszcsatorna esetén a fedés ereszvonalát a ferdén futó csatornával párhuzamosan kell kialakítani. E megoldás elsősorban fémlemez tetőfedés esetén szokásos (hiszen annak általában kisebb a lejtése, mint a kiselemes tetőfedéseké). Készíthető olyan egyedi, kónikusan vágott elemekből kialakított ereszcsatorna, amelynek felső pereme vízszintes (és így a kiselemes fedés ereszvonala azonos magasságban van), miközben a csatorna mélypontjának lejtése is biztosított. (Az ereszszegély-lemez felső pereme mindkét esetben követi a csatorna vonalát). (7.4 ábra) c) méretek, anyagvastagságok Az MSZ EN 612:2005 szabvány előírásai jól alkalmazhatók a fekvő ereszcsatornákra is Párkányon ülő és álcalemezes csatornák a) a beépítés módja A párkányon ülő csatorna valójában az épület homlokzati síkján belül elhelyezkedő függő ereszcsatorna (félkör- illetve négyszögszelvényű, vagy tagozott), amelynél a csatorna peremén esetleg túlcsorduló csapadékvizet egy párkányfedés vezeti az épületen kívülre. A vízzáró héjazatú - cserép- és palafedésű - tetők párkányon ülő csatornával kialakított ereszénél a tetőfedés alatti második vízelvezető réteget (alátétfóliát) egy eresz-szegélysávval be kell vezetni a csatornába, különben a tetőfedésen átjutott csapadék a homlokzati felületen csúnya lefolyási csíkokat okozna. A fokozottan vízzáró héjazatú (állókorcos és lécbetétes fémlemez fedésű) tetőknél a tetőfedés alatti második vízelvezető réteget rá lehet vezetni a csatorna alatti párkányfedésre, hiszen azon csak különleges esetben és igen kis mennyiségű víz folyhat le. E kialakítás meghatározza a csatorna helyzetét is, s az így kialakuló szerkezeti magasságot a tervezés során figyelembe kell venni. Az átszellőzést a 78

79 párkányfedés alatt is mindig biztosítani kell. A fedés ácsszerkezetét a fentiek figyelembe vételével kell készíteni: az alsó ereszszegély-lemez rögzítéséhez szükséges deszkát a szarufák végébe besüllyesztve kell rögzíteni, mert csak így biztosítható a teljes értékű átszellőzés. A kisebb szélességű párkányfedések műhelyben élhajlított lemezekkel készülnek (800 mm kiterített szélességig), míg a nagyobb szélességűek korcolt (egyes esetekben lécbetétes) kialakításban. Az élhajlított lemezekkel készülő párkányfedés lemezeinek hőmozgását a táblázat szerint biztosítani kell. A nagyobb szélességű párkányfedések ereszén ajánlott egy (esetleg kisebb keresztmetszetű) függő ereszcsatornát felszerelni. Rézből készült párkányfedések esetében számolni kell a lefolyásból adódó homlokzati elszíneződéssel, így a falsíktól nem előreugró párkányok ereszén ilyen esetben mindig fel kell szerelni egy csatornát. Amennyiben a párkányon ülő csatorna elé álcalemezt szerelnek, az álcalemez alatt mindig biztosítani kell a víz szabad kifolyását a párkányfedésről. Az álcalemez nem akadályozhatja a fedési elemek egymástól független hőmozgását. Az álcalemez tartószerkezetét lehetőleg a csatornatartón kell rögzíteni, az a párkányfedésre legfeljebb letámaszkodhat, de rögzítése azt át nem törheti. b) a párkányon ülő ereszcsatornák szerelése A külső helyzetű csatornának számító, párkányon ülő ereszcsatornákat 1-5 mm/m lejtéssel kell szerelni; ugyanúgy, mint a függő ereszcsatornákat (amennyiben nincs más helyi előírás). A párkányon ülő csatornák tervezésénél és kivitelezésénél a csatorna hosszanti lejtését a szerkezeti méretek meghatározásakor mindig figyelembe kell venni (alatta a lejtéshez megfelelő magasságot biztosítva). A korcolt párkányfedések esetén a teljes szerkezeti magasság meghatározásához a korcok magasságát is számításba kell venni. c) méretek, anyagvastagságok Az MSZ EN 612:2005 szabvány előírásai jól alkalmazhatók a párkányon ülő ereszcsatornákra is Belső helyzetű csatornák (shed- és attikacsatornák) Belső helyzetű csatornáknak az épületen belüli ún. shed-csatornákat és az épület attikafala mentén elhelyezkedő attikacsatornákat nevezzük. A shed- (völgy-) csatornákba a csapadékot általában két oldalról vezetik be (de ún. fűrészfogas tetőknél ez egy oldalról is történhet), míg az attikacsatornákba jellemzően egy oldalról. A belső helyzetű csatornák közös jellemzője, hogy meghibásodásuk esetén a csapadék az épület belsejébe jut, további jelentős szerkezeti károkat okozva. Mivel a belső helyzetű csatornák ezért rendkívül érzékeny szerkezetek, alkalmazásukat a tető koncepciójának kidolgozásakor lehetőleg el kell kerülni (pl. attikacsatorna helyett párkányon ülő csatorna alkalmazásával). Ha ez mégsem lehetséges, ajánlott az építtetőt a veszélyekről tájékoztatni, és a tervezés és kivitelezés során fokozott óvatossággal kell eljárni. a) a belső helyzetű csatornák szerelése A belső helyzetű csatornákat (félkör- és négyszög szelvénnyel egyaránt) legalább 5 mm/m lejtéssel kell szerelni - amennyiben nincs más helyi előírás. A szokásosnál nagyobb lejtés az épület megjelenését általában nem befolyásolja. Amennyiben a 79

80 kétszintű vízelvezetéssel kialakított belső helyzetű csatorna alsó eleme (a biztonsági csatorna) műanyag lemezből van, annak lejtésére az alkalmazott termék alkalmazástechnikai útmutatójában leírtak érvényesek, ezért annak lejtése általában szükségszerűen nagyobb a fémlemez anyagú belső elem legkisebb lejtésénél (pl. 10 mm/m). Az alsó vízelvezető réteg nagyobb lejtése gyakran hatással van a felső elem lejtésére is. A fentiekből adódó szerkezeti magasságokat a tervezés és a kivitelezés során figyelembe kell venni. 7.5 ábra: Belső helyzetű csatorna, kétszintű vízelvezetéssel b) méretek, anyagvastagságok Az MSZ EN 612:2005 szabvány előírásai alkalmazhatók a belső helyzetű csatornákra is. c) a belső helyzetű csatornák alátámasztása, a csatorna szerelése A kétszintű vízelvezetésű belső csatorna alsó elemét (a biztonsági csatornát) általában deszkaaljzatra fektetve kell szerelni. Szigeteléssel kialakított biztonsági csatornát építőlemez-aljzaton is lehet szerelni. A csatorna felső elemét az alábbi módokon lehet alátámasztani: csatornatartókba ültetve (általában a félkör szelvényű csatornák), csatornatartókra helyezett deszkaaljzatra fektetve (négyszög szelvényű csatornák), 80

81 az alsó elemre fektetett (legalább 18 mm vastagságú) drénréteges alátétlemezre helyezve. A csatornatartók távolságát az igénybevételtől függően mm-ben kell megállapítani. A belső helyzetű csatornák csatornatartóinak kialakítására, méreteire, alkalmazható anyagaira, korrózióvédelmére, rögzítésére stb. egyebekben az MSZ EN 612:2005 szabvány vonatkozó előírásai érvényesek A lefolyócsövek ( függőleges vízelvezetési elemek ) kialakítása Betorkolló elemek A csatorna és a lefolyócső kapcsolata kialakítható: tölcséresen kialakított függesztett betorkolló elemmel, tölcséresen vagy hengeresen kialakított beforrasztott betorkollócsonkkal, vízgyűjtő üsttel. Az ismertetett csatorna-típusoknál az alábbi összefolyó-megoldásokat alkalmazzák: a) függő ereszcsatornák összefolyói Általában függesztett betorkolló- vagy beforrasztott betorkollócsonkot alkalmaznak, egyes esetekben vízgyűjtő üstöt. b) fekvő ereszcsatornák összefolyói A fekvő ereszcsatornák vízelvezetésére az alábbi megoldásokat alkalmazzák: beforrasztott betorkollócsonk, tágulási csőhüvelybe csatlakozva, vízgyűjtő üst. c) párkányon ülő ereszcsatornák összefolyói Amennyiben a párkány - a rajta ülő csatornával - kiugrik az épület homlokzati síkja elé, a lefolyócső a csatornához függőlegesen csatlakozhat (függesztett betorkolló elemmel, vagy beforrasztott betorkollócsonkkal). A lefolyócsövet a szilikátszerkezetű (beton, tégla, kő, stb. anyagú) párkányon védőcsőben (kirekesztő csőhüvelyben) kell átvezetni. Az azbesztcement vagy PVC anyagú védőcsövet az építőmesteri munkák vállalkozójának kell elhelyeznie, a bádogosmunkák kivitelezőjével egyeztetve. A kirekesztő csőhüvely a párkány alsó síkja alatt és felső síkja fölött legalább 10 mm-rel végződjön. Ha a párkányon ülő csatorna az összefolyónál (a mélyponton) túlságosan közel kerül a párkányfedéshez, a betorkollócsonkot tágulási csőhüvelybe kell bevezetni és a lefolyócsövet a tágulási csőhüvelyhez kell csatlakoztatni - ugyanúgy, mint a fekvő ereszcsatornáknál. d) belső helyzetű csatornák összefolyói A belső helyzetű csatornákhoz általában belső vízelvezetés van kialakítva. E csatornák az épületen belüli gépészeti ejtőcsőbe általában beforrasztott összefolyóval csatlakoznak. A kétszintű vízelvezetéssel kialakított belső helyzetű csatornák összefolyója cső a csőben kialakítású legyen Kör- és négyzet szelvényű lefolyócsövek a) a beépítés módja A bádogos technikával szerelt lefolyócsöveket mindig épületen kívül kell elhelyezni, azokat az épület homlokzati szerkezeteibe nem lehet bevezetni. A lefolyócsövek az épület homlokzati szerkezeteitől legalább 20 mm távolságra legyenek. Az épület 81

82 homlokzati párkányain a lefolyócsöveket mindig védőcsőben (kirekesztő csőhüvelyben) kell átvezetni. A védőcső belső átmérője a lefolyócső külső átmérőjénél legalább 20 mm-rel nagyobb legyen. Az általában cement vagy PVC anyagú védőcsövet a szilikátszerkezetű (beton, tégla, kő, stb. anyagú) párkányban az építőmesteri munkák vállalkozójának kell elhelyeznie, a bádogos munkák kivitelezőjével egyeztetve. A kirekesztő csőhüvely a párkány alsó síkja alatt és felső síkja fölött legalább 10 mm-rel végződjön. b) a lefolyócsövek szerelése A lefolyócsöveket folyásirányban legalább mm-t egymásba csúsztatva kell szerelni. A csatlakoztatást forrasztani általában nem kell és (a szabad hőmozgás biztosítása érdekében) nem is szabad. (Rövid elemeket azonban szabad forrasztással folytonosítani, 4,00 m hosszúságig). Az MSZ EN 612:2005 Fémlemez ereszcsatornák és csapadékvíz-lefolyócsövek. Fogalommeghatározások, osztályozás és követelmények szabvány pontja szerint a lefolyócsöveknek olyan kialakításúaknak kell lenniük, hogy toldásuk az alábbi módon legyen biztosítható: a hosszában kónikus kialakítású (korcolt vagy forrasztott hosszanti kapcsolatú) lefolyócsövek esetén a (kereskedelmi hosszúságú) cső nagyobb keresztmetszetű végébe legalább mm hosszon becsúsztatható legyen a felülről csatlakozó cső kisebb keresztmetszetű vége, a hosszában párhuzamos kialakítású (hegesztett hosszanti kapcsolatú) lefolyócsövek esetén a (kereskedelmi hosszúságú) cső egyik végén felbővítést kell kialakítani - oly módon, hogy a felülről csatlakozó cső felbővítés nélküli vége a felbővített szakaszba lazán becsúsztatható legyen. A lefolyócsöveket a homlokzati falhoz csőbilincsekkel kell rögzíteni. c) méretek, anyagvastagságok A kör- és négyzet szelvényű lefolyócsövek, valamint a hozzájuk tartozó csőívek és elemek az MSZ EN 612:2005 szabvány szerint ismertetett anyagokból és anyagvastagságokkal készülhetnek, mint az ereszcsatornák. d) a csőbilincsek kialakítása A csőbilincsek kialakítására vonatkozó hazai szabványelőírás ezen irányelvek készítése idejében nem létezik. Méreteik meghatározásakor az MSZ EN 612:2005 szabvány szerinti kör- és négyszög szelvényű lefolyócsövek méreteit kell alapul venni. Anyaguk ugyanaz lehet, mint a csatornatartóké, valamint ötvözött horgany. A csőbilincsek korrózióállóságát a szabvány 4. fejezete szerinti kell biztosítani. Ügyelni kell, hogy az alkalmazott anyag a lefolyócső anyagával érintkezve elektrokémiai korróziót ne okozhasson. (E feltétel alapján például réz anyagú lefolyócsőhöz réz - esetleg korrózióálló acél anyagú csőbilincset kell alkalmazni). e) a csőbilincsek szerelése A lefolyócsövek csőbilincseinek távolsága legfeljebb az alábbi lehet: 100 mm átmérőjű lefolyócsövek esetén 3,00 m, > 100 mm átmérőjű lefolyócsövek esetén 2,00 m. A csőbilincseket - függőleges egyenes vonalban - a lefolyócső-elemek csatlakozása alatt, kifelé lejtő szárral kell rögzíteni. A lefolyócső és a végleges falsík közötti 82

83 távolság 25 mm legyen. A csapadékvíz-lefolyócsövek lecsúszását és egymásból való kihúzódását meg kell akadályozni. Ez az alábbi eszközökkel történhet: a csőbilincsek fölé forrasztott csőtartó gyűrűvel (esetleg csőtartó elemmel), a csőbilincsek alatt alkalmazott (a lefolyócsőhöz forrasztással rögzített) kettős csőtartó gyűrűvel, felbővített végű lefolyócsövek esetén a csőbilincs felbővítés alatti alkalmazásával, szorítóbilincs alkalmazásával. Az egyszeres és kettős csőtartó gyűrűket leginkább a forrasztható anyagú lefolyócsöveknél alkalmazzák (réz, ötvözött horgany, horganyozott acél) 8. Tetőfedések bádogos szegélyei A kis- és középelemes tetőfedések, valamint a tetőszigetelések bádogos szegélyezéseit, a homlokzati letakarásokat, valamint a csapadékvíz-elvezetés szerkezeteit összefoglalóan hagyományos épületbádogos munkának szokták nevezni A kis- és középelemes tetőfedések szegélyezéseinek szerkesztési elvei Mivel a kis- és középelemes tetőfedések (más megnevezéssel: pikkely- és táblás tetőfedések) a csapadékkal szembeni tömörség szempontjából épületszerkezetileg vízzáró besorolásúak, azok bádogos szegélyeit is vízzáró módon kell készíteni. (Ez egy fokozattal enyhébb követelményeket jelent, mint a fokozottan vízzáró állókorcos és lécbetétes fémlemezfedések). Pikkely- és táblás tetőfedéssel általában ún. magastetőket fednek, amelyek lejtése (20 ) A táblás tetőfedésekkel elérhető az alacsony hajlású lejtéstartomány ( 7 ) is, kedvező azonban, ha a lejtés 17. Amennyiben az kis- és középelemes fedésű magastetőkben használati tereket alakítanak ki ( beépített tetőtér ), akkor a tetőfedés alatt minden esetben második vízelvezető réteget alakítanak ki. A második vízelvezető réteg általában vízzáró alátétfólia, de fokozottabb vízzárósági igény, illetve kisebb lejtés esetén vízzáró alátétfedés, vízzáró alátéttető, esetleg vízhatlan alátéttető. A fenti kialakítású tetők általában átszellőztetett szerkezetek, így szakszerű kivitelezés esetén a második vízelvezető réteg és a tetőfedés között átszellőző légrés van kialakítva. A kis- és középelemes tetőfedések szegélyezései a fedés elemeivel lejtésirányú átfedésekkel csatlakoznak. Az átfedés mértéke többnyire legalább vízküszöb-magasságú, azaz: ha az épületmagasság < 20 m: az átfedés 50 mm (függőleges vetületi méret), ha az épületmagasság 20 m: az átfedés 80 mm (függőleges vetületi méret) Előírások, alkalmazott anyagok A kis- és középelemes tetőfedések szegélyezéseihez használt lemezek, valamint a rögzítő- és kötőelemek anyagai alapvetően ugyanazok lehetnek, mint a fémlemezfedéseknél, illetve a csapadékvíz-elvezetési rendszereknél általában, az alábbiak szem előtt tartásával: A fémlemez szegélyekhez olyan anyagokat kell használni, amelyeket a velük érintkező anyagok vagy a tetőfedésről a szegélyezésre folyó víz nem károsíthat (különös tekintettel a tetőfedés anyagából esetleg kioldódó károsító alkotórészekre - így például a bitumen-korrózió jelenségére). Amennyiben ilyen veszély fennáll, megfelelő védőbevonatot kell használni. A korróziós hatások lehetőségét az esetleg egy tetőfedéshez használt eltérő 83

84 anyagú fémlemez szegélyezési anyagok összeépítése, illetve egymás alatti beépítése esetén is ki kell zárni. (Ha például egy fedés felújításakor rézlemez felületről más anyagú lemez felületére folyna csapadék). A pikkely- és táblás fedések szegélyezéseinek lemezvastagságát a táblázat alapján kell megválasztani: A rögzítőszegélyek lemezvastagsága legalább az alábbi legyen: horganyozott acéllemez: 0,6-1,0 (-1,5) mm, alumíniumlemez: 1,0-1,5 (-2,0) mm, rézlemez: 0,6-1,0 (-1,5) mm. Az alacsonyabb értékek szokásos épületmagasság, vízorrméret és egyenességi igény, valamint legfeljebb 250 mm kiterített szélesség esetén érvényesek. A rögzítőszegélyek lemezvastagságát fokozott igénybevétel, megnövelt vízorrméret, fokozott egyenességi igény és nagyobb lemezszélesség esetén a szükséges mértékben meg kell növelni (a szokásosnál nagyobb konzolosság esetén egészen a zárójelben szereplő értékekig) Aljzat A kis- és középelemes fedések szegélyezései lehetőleg teljes felületű aljzaton feküdjenek fel. Egyes csomópontokban azonban elterjedtek olyan műszaki megoldások, amelyeknél a lemez a tetőfedés lécezésén fekszik fel (vápáknál, oromszegélyeknél, falszegélyeknél stb.). Ez esetben sűrűbb lécezést, kiegészítő aljzatszerkezetet (deszka vagy palló) kell készíteni. A 200 mm léctávolságú pikkelyfedések (pl. alakos cserépfedés, lovagfedésként kialakított hódfarkú cserép) lécezését a fal- és oromszegélyek, a vápák, valamint az áttörések szegélyezése (pl. a csőáttörés talplemeze) alatt be kell sűríteni. (A besűrített szakaszon minden léc közé még egy léc szerelésével, léctávolság: ~ mm). Ennél sűrűbb léctávolság esetén (pl. kettős hódfarkú cserépfedés, léctávolság: 150 mm) a lécezés sűrítése nem szükséges Rögzítések A szegélyezéseket úgy kell rögzíteni, hogy a rögzítés a szél szívóerejével szembeni ellenállást biztosítsa. Azon fémlemez szegélyezési elemek esetén, amelyeken a csapadék közvetlenül átfolyik, az elemeket közvetett (indirekt) módon kell rögzíteni. (beakasztó fércekkel, és/vagy beakasztással a rögzítőszegély-sávba). A beakasztó fércek távolsága általában legfeljebb mm legyen, de erős szélhatásnak kitett helyeken a férceket a szükséges mértékben sűríteni kell (esetleg folyamatos beakasztó férc-lécet kell alkalmazni). A férceket a deszkaaljzathoz vagy a lécezéshez két-két darab, legalább 2,8/25 mm méretű tűzihorganyozott tetőszeggel (rézlemez alkalmazása esetén rézszeggel), míg a szilikátanyagú falhoz két-két darab, legalább 3/25 mm méretű, (többnyire) műanyag dübelbe csavart tűzihorganyzott acél csavarral (rézlemez alkalmazása esetén rézcsavarral) kell felerősíteni. Esésvonal-irányú (illetve a vízfolyás irányában fekvő), ferde szegélyezések egymásra szerelt lemezeit kivételes esetben lehet közvetlenül is rögzíteni (a fölé takaró elem átlapolása alatt), de csak akkor, ha az elem hossza 3,00 m A hőmozgás biztosításának módja A kis- és középelemes tetőfedések szegélyezéseinek elemeit és rögzítéseit, valamint az elemek közötti kapcsolatokat úgy kell kialakítani, hogy az elemek a hőmérsékletváltozás hatására szabadon tudjanak tágulni, összehúzódni vagy elcsúszni, és bennük ne 84

85 alakulhasson ki a hőmozgásból adódó feszültség. A vízszintes szegélyezési elemekben a hőmozgás levezetését az alábbi eszközökkel lehet megoldani: ráforrasztott rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorccal, rugalmas betétes dilatációs elemmel, kettős állókorcos kapcsolattal. A ráforrasztott vagy ragasztott rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorc elsősorban az előrészszegély-lemezben használható dilatációs szerkezet (ereszszegélyben nem, mert arra az egész tetőről ráfolyik a víz). A rugalmas betétes dilatációs elemmel kialakított dilatáció elsősorban ereszszegélyben használatos, mert vízhatlan épületszerkezeti besorolású kapcsolatot biztosít. Esztétikai okokból néha igény a dilatációs elem letakarása. A letakaró lemezt csak az egyik oldalról csatlakozó ereszsávon szabad rögzíteni! A kettős állókorcos lemezkapcsolat az ereszszegély hagyományos folytonosítási megoldása, amely a két oldalról csatlakozó lemezek csekély hőmozgását is engedi. A ferde szegélyezési elemekben (a vápa-, a falszegély- és az oromszegély-lemezben) a vízfolyás irányában (lejtésirányban) egymásra takaró lemezkapcsolatokat úgy kell kialakítani, hogy az egymás fölötti elemekben a hőmozgás szabadon lejátszódhasson. Amennyiben a ferde szegélyezési elemek folytonosítása a tető kis hajlásszöge miatt vagy más okból forrasztott kialakítású, azokban rugalmas betétes dilatációs elemekkel kell a hőmozgást biztosítani. A kis- és középelemes tetőfedések szegélyezésének elemeiben a hőmozgást legfeljebb 6,00 m-ként kell biztosítani. (A sarkoktól és fix pontoktól mindig e távolság felét kell biztosítani)! 8.2. Vonalas jellegű szegélyezések Ereszszegélyek, cseppentőszegélyek Az ereszszegélyt úgy kell kialakítani és a tető pikkely- vagy táblás fedéséhez csatlakoztatni, hogy az a tető csapadékvizét biztonságosan vezesse be a csatornába. Az eresz szegélylemezének kiterített szélessége legalább 250 mm. A kiterített szélességet a tető lejtésétől, a tetőfedési elem anyagától és kialakításától, az épületszerkezeti helyzettől és a helyi időjárási viszonyoktól függően kell meghatározni, oly módon, hogy a tetőfedés elemei az ereszszegélyre a függőleges vízküszöb-átfedés biztosításával takarjanak rá. 8.1 táblázat: Pikkelyszerű elemekből készült tetőfedések elemeinek lejtésirányú átfedése A gyakorlatban a pikkelyszerű elemekből készült tetőfedés elemei az ereszszegélyre legalább a táblázat szerinti mértékben fedjenek át. (Ugyanilyen mértékű átfedést kell biztosítani akkor is, ha a legalsó elemek közvetlenül a fekvő ereszcsatornára fekszenek fel és az ereszszegély-lemez a fekvő ereszcsatorna alatti ereszszakaszt fedi le). Ilyen kialakításban a tető beszellőztetését és az esetleges második vízelvezető réteg kivezetését természetesen az eresz szegélylemeze alatt kell biztosítani. A fenti értékek az általában hullámos középelemes (táblás) fedésekre vonatkozóan is iránymutatásul szolgálnak, bár azoknál a geometriai kialakításuk miatt javasolt a táblázatban 85

86 megadottnál nagyobb átfedéseket biztosítani (a táblák eresz felőli vége a hullámok magaspontja alatt nyitottabb). Amennyiben szükséges, az ereszszegély lemeze alatt a csatornatartókat az ereszpallóba vagy a szarufa végébe be kell süllyeszteni. Az ereszszegély-lemez hátsó élén lapos beszegést (vízkorc-visszahajtást) kell kialakítani, s a lemez hátsó élét a visszahajtásba akasztott beakasztó fércekkel (rögzítőnyelvekkel) kell rögzíteni. A lapos beszegés szélessége 15 mm. Az ereszszegély külső vízorrbeszegéses szélét rögzítőszegélybe (kettős állókorcos folytonosítás esetén ereszsávba) akasztva kell rögzíteni az ereszpallóra, ill. a deszkaaljzatra. Az ereszszegély alatti rögzítőszegély, illetve ereszsáv külső szélének előreállása az ereszvonaltól legalább mm legyen, illetve a függő ereszcsatornába mintegy 1/3 csatornaátmérőig nyúljon bele. Az ereszszegély-lemez végének csatlakozásait és lezárásait is vízzáróan, lejtésirányú átfedésekkel kell elkészíteni. A lejtésirányú szegélyezések (vápa-, oromszegély- és falszegély-lemez) az ereszszegélyre legalább a függőleges vízküszöbátfedés biztosításával takarjanak rá. A cseppentőszegélyre a második vízelvezető réteget - a lejtésszöghöz meghatározott függőleges vízküszöb-átfedéssel - rá kell vezetni és 20 alatt ragasztással rögzíteni szükséges. A cseppentőszegély közvetlen rögzítéssel szerelhető Falszegélyek A kis- és középelemes tetőfedések falszegélyeinek falcsatlakoztatását vízzáró módon kell kialakítani. A falszegély csatlakozási magassága - a viharléc alatt - a tetőfedés (tetőhéjazat) felső érintősíkja fölött legalább 150 mm legyen. Amennyiben a fedés alatt teljes értékű második vízelvezető réteg készül (a fal mentén a falhoz felhajtva és vízzáróan csatlakoztatva) a csatlakoztatás magassága - a viharléc alatt - az alábbi lehet: < 25 lejtésnél 150 mm, 25 lejtésnél 100 mm, 35 lejtésnél 80 mm, (alakos cserépnél: a cserépfedés felső hulláma fölött 65 mm) A falszegély felső peremén a tető felőli oldal irányába hajlított lapos beszegést (vízkorcvisszahajtást) kell kialakítani, s a szegélylemez felső élét a visszahajtásba akasztott beakasztó fércekkel (rögzítőnyelvekkel) kell rögzíteni. A lapos beszegés szélessége 15 mm legyen, és a visszahajtást kb os szögben nyitottan kell hagyni. Amennyiben a falszegély felső pereme más szerkezet által nem takart (legalább vízküszöb-átfedéssel), a peremet viharléccel kell letakarni. A viharlécet a szilikátanyagú falhoz legfeljebb 250 mm-ként kell rögzíteni, legalább 3,0/25 mm méretű, műanyag dübelbe csavart tűzihorganyzott acél csavarral (rézlemez alkalmazása esetén rézcsavarral). Hőszigetelt falszerkezet esetén a rögzítő elemek hosszát értelemszerűen meg kell növelni, vagy a rögzítés vonalában - többnyire fa anyagú - betétet kell felszerelni (a hőszigetelés vastagságán belül). A viharléc felső élén kialakított kihajtást tartósan rugalmas, az UVsugárzásnak ellenálló, semleges (pl. nem ecetsavas) oldóanyagú tömítőanyaggal kell tömíteni; olyan módon, hogy a tömítőanyag a vályút teljesen kitöltse, és a tömítés felső felülete kifelé lejtsen. A viharléc felső peremét lehet előre felszerelt, a fal síkja mögé süllyesztett csatlakozósínbe is bepattintani. A csatlakozósínt a falhoz legfeljebb 200 mm-ként kell rögzíteni. A falszegély alsó - a héjazat elemeihez csatlakozó - része az alábbi kialakítású lehet: süllyesztett, süllyesztés nélküli, vízkorc-visszahajtással, bordával (más néven: állóhajtással, saját korccal) és vízkorc-visszahajlítással, 86

87 pikkelyszerű kialakítású betétlemezekkel 8.1 ábra: Pikkelyfedésű magastető süllyesztés 8.2 ábra Pikkelyfedésű magastető nélküli falszegélye bordával (állóhajlítással) süllyesztett falszegélye A süllyesztett kialakítás legfőbb előnye, hogy a falszegély egy ferde csatornát képez, így a víz a fedés alá már nem juthat vissza. (8.1 ábra) Hátránya azonban, hogy bonyolultabb az aljzatszerkezete, továbbá hogy a csapadék a falszegélyről az ereszszegély síkja alatt érkezik az eresz vonalához. Ez problémát okozhat a csatorna magasságának meghatározásakor. A süllyesztett kialakítású falszegély-lemezt egészen az ereszig ki kell vezetni, illetve tetőfelépítmények (pl. kémények, tetőablakok) mentén, az alsó végén a fedés síkjára rá kell vezetni. A süllyesztés nélküli megoldások legfőbb előnye, hogy az aljzatszerkezetük egyszerű. A csupán lapos beszegéssel (vízkorc-visszahajtással) kialakított változat vízzárósága mindazonáltal nem elégséges, ezért csak egyszerűbb épületek fedéséhez használható. (A vízkorc-visszahajtást itt is enyhén - mintegy ban - nyitottan kell hagyni). A bordával (állóhajtással) kialakított változat széles körben alkalmazott, kellő vízzáróságú műszaki megoldás. (8.2 ábra) Az állóhajtás a tetőfedés felső síkja fölött 10 mm-rel végződjön. A tetőfedés alatt kialakított lapos beszegés és a borda közötti távolság 70 mm legyen. A falszegélyek keresztirányú kapcsolatait a táblázat szerint kell kialakítani, a falszegély lejtésétől függően. A falszegély-lemezt a tetőfedés felőli oldalon a lapos beszegésbe (vízkorc-visszahajtásba) akasztott beakasztó fércekkel (rögzítőnyelvekkel) kell rögzíteni. A beakasztó fércek távolsága legfeljebb mm legyen, de erős szélhatásnak kitett helyeken a férceket a szükséges mértékben sűríteni kell (esetleg folyamatos beakasztó férc-lécet kell alkalmazni). Az enyhén nyitottan hagyott lapos beszegés szélessége 15 mm legyen. A falszegély-lemezeket a lecsúszás ellen a felső peremen kialakított lapos beszegésbe (vízkorc-visszahajtásba) akasztott beakasztó fércekkel kell rögzíteni. A falszegély-lemez alsó és felső csatlakozásait és lezárásait is vízzáróan, lejtésirányú átfedésekkel kell elkészíteni. A betétlemezekkel kialakított falszegély profil nélküli pikkelyfedési elemekhez használatos (hódfarkú cseréphez, műpalához, stb.). Elemeit soronként illesztik be a tetőfedésbe. A betétlemezeket hátsó kihajtásukat a lécezésbe beakasztva kell rögzíteni. Az elemek méretét a fedés fajtája, a fedési elemek mérete és az átfedések mértéke alapján kell meghatározni. Rendkívül elegáns, mivel a tetőfedés és a fal között 87

88 nem jelenik meg fémlemez szegély Oromszegélyek Az oromszegélyek fedés felőli oldalának kialakítása azonos a falszegélynél ismertetett megoldásokkal. Az oromszegély külső oldala szintén felhajtással van kialakítva, amelynek magassága a tetőfedés felső síkja fölött legalább mm (20 m magasság fölött mm) legyen. Az oromszegély-deszka letakarása a tető felé lejtsen, elemei egymásra lejtésirányban 100 mm-t fedjenek át, vízorrának távolsága az oromdeszkától mm. Az oromszegély-lemez alsó és felső csatlakozásait és lezárásait is vízzáróan, lejtésirányú átfedésekkel kell elkészíteni. Az oromszegély-lemez az ereszszegélyre legalább a függőleges vízküszöb-átfedés biztosításával takarjon rá. Az oromszegély-lemezt a tetőfedés felőli oldalon a lapos beszegésbe akasztott beakasztó fércekkel (rögzítőnyelvekkel) kell rögzíteni. Az enyhén nyitottan hagyott lapos beszegés szélessége 15 mm legyen. Az oromdeszka felőli oldalon a rögzítést az alábbi módon kell kialakítani: ha az oromszegély-lemez az oromdeszkát is letakarja, annak külső vízorrát merevítő lemezsávba kell beakasztani, ha az oromdeszka letakarása külön elem, oromszegély-lemezt felső peremén kialakított lapos beszegésbe (vízkorc-visszahajtásba) mm-ként akasztott beakasztó fércekkel kell rögzíteni. Az oromszegély-lemezeket a lecsúszás ellen a felső peremen kialakított lapos beszegésbe (vízkorc-visszahajtásba) akasztott beakasztó fércekkel kell rögzíteni. A lapos beszegés szélessége 20 mm Vápák 8.3 ábra: Példák pikkelyfedésű magastetők vápalemezeinek kialakítására A vápák (hajlatok) kialakítását a kétoldalt csatlakozó tetőfelületek, valamint a közöttük kialakuló vápa lejtése, a fedés anyaga, az épületszerkezeti adottságok, és az éghajlati 88

89 hatások figyelembe vételével kell meghatározni. A vápák lejtése mindig kisebb, mint a csatlakozó tetőfelületeké. Legfontosabb jellemzőjük, hogy a vápa lemezére sokszor nagyobb tetőfelületekről gyűlik össze a csapadékvíz. Ezért a vápák tervezésekor és kivitelezésekor különös gonddal kell eljárni. A fedési elemek a vápalemezre a meghatározott függőleges vízküszöb-magasság mértékéig takarjanak rá. A fedési elemek között szabadon maradó lemezfelület szélessége 150 mm legyen. (A szélességet a csapadékterhelés várható mértékétől függően kell meghatározni). A vápalemez két oldalsó peremén vízkorc-visszahajtást (lapos beszegést) kell kialakítani. Az enyhén nyitottan hagyott lapos beszegés szélessége 20 mm legyen. A pikkelyfedés vápa melletti szabott elemeinek felfekvése szempontjából kedvező, ha a vápa mentén, mindkét oldalon egy-egy léc van rögzítve, úgy, hogy azok egy síkban vannak a tetőfedés alatti lécezéssel. E lécek egyes esetekben lehetővé teszik azt is, hogy a vápa lemezének két oldalán készített vízkorc-visszahajtás (lapos beszegés) egy felhajlítás felső peremén legyen kialakítva. E megoldás a csapadék bejutása ellen fokozott biztonságot nyújt. A vápalemez kiterített szélességét a fenti szempontok figyelembe vételével kell meghatározni, de ez min. 670 mm Az eltérő lejtésű tetőszakaszok közötti vápalemezt úgy kell kialakítani, hogy a nagyobb lejtésű tetőről érkező csapadékvíz semmilyen körülmények között ne juthasson a kisebb lejtésű oldalról csatlakozó tetőfedés alá. Ennek érdekében a vápalemez két oldala azonos magasságban legyen (aszimmetrikus kialakítással). Gyakori megoldás, hogy a vápa lemezében a nagyobb lejtés felőli oldalon, vagy annak középvonalában bordát (állóhajlítást) hajlítanak. (8.3 ábra) Különösen nagy csapadékterhelés és alacsony hajlásszög esetén a vápát javasolt süllyesztett kivitelben készíteni. (Ehhez természetesen az aljzat megfelelő kialakítása tartozik; esetleg páros - kétoldali - vápaszaruval). A fémlemez vápák lehetőleg lemezszalagból készüljenek - különösen 25 (47%) lejtés alatt -, annak érdekében, hogy minél kevesebb keresztirányú kapcsolatra legyen szükség. A vápák keresztirányú lemezkapcsolatait a 8.2 táblázat szerint kell kialakítani, a vápa lejtésétől függően. A beépített tetőknél meg kell oldani, hogy a tetőfedés alatti második vízelvezetési rétegről a fedés elemei alá bejutott csapadék szabályozottan legyen kivezetve. Ez az alábbi megoldásokkal történhet: a vápalemez két oldalán, a második vízelvezető réteg síkján egy-egy ferde csatorna (pl. fóliacsatorna) kialakításával, amely a csapadékot az ereszig kivezeti, (8.4 ábra) a vápalemez alatt, a második vízelvezető réteg síkján egy második vápa (pl. fóliavápa) kialakításával, a második vízelvezető rétegnek (pl. alátétfóliának) a vápa lemezére való rávezetésével (a porhóbehordás megakadályozása érdekében ez esetben a fóliát a vápalemez melletti folyamatos fércléc felületére le kell ragasztani). 8.2 táblázat: A pikkelyszerű elemekből készült és táblás tetőfedések vápáinak, falszegélyeinek és oromszegélyeinek keresztirányú kapcsolatai a lejtéstől 89

90 függően 8.4 ábra: Vápa-kialakítás, az alátétfóliában kialakított ferde csatornával, amely az ereszig ki van vezetve (A vápalemez aljzata kiemelt vápadeszkázat, amelyet a csonka szarufák felső síkján rögzített távtartók támasztanak alá). A vápalemez alsó és felső csatlakozásait és lezárásait is vízzáróan, lejtésirányú átfedésekkel kell elkészíteni. A vápalemez az ereszszegélyre legalább a meghatározott függőleges vízküszöb-átfedés biztosításával takarjon rá. A vápalemezt két oldalon a lapos beszegésbe (vízkorc-visszahajtásba) akasztott beakasztó fércekkel (rögzítőnyelvekkel) kell rögzíteni. A beakasztó fércek távolsága legfeljebb mm legyen, de erős szélhatásnak kitett helyeken a férceket a szükséges mértékben sűríteni kell (esetleg folyamatos beakasztó férclécet kell alkalmazni). A vápalemezt a lecsúszás ellen a felső peremén visszahajlított, legalább 20 mm szélességű lapos beszegésbe (vízkorc-visszahajtásba) akasztott beakasztó fércekkel kell rögzíteni Előrész-szegélyek Előrész-szegélyt (mellszegélyt) azon félnyeregtetőknél kell szerelni, amelyek felső éle fal mellett záródik, valamint a manzárdfedések töréspontjában, az alulról csatlakozó tetőszakasz felső lezárására. A sík (pl. hódfarkú) cserépfedéseknél az előrész-szegély alsó élét rögzítőszegélybe akasztva kell szerelni, amelynek alsó oldalára mmként ún. visszatérő rögzítőfércek vannak szegecselve. A visszatérő rögzítőférceket 90

91 az előrész-szegély lemezének alsó peremére alulról felfelé vissza kell hajtani, így akadályozva meg azok lecsúszását. A forrasztható anyagoknál az előrész-szegély felső felületére visszahajtott visszatérő rögzítőférceket forrasztással kell rögzíteni annak érdekében, hogy azokat a lecsúszó jég vagy hó ne tudja kihajlítani ( kinyitni ). Alakos (hullámos) cserépfedéseknél az előrész-szegély alsó peremét az alábbi eljárásokkal lehet kialakítani: az alsó perem visszahajtását olyan módon kivágva, hogy a kivágás a cserepek felső felületét kövesse, a hullámokat az alsó perem visszahajtásában alulról rögzített lágy anyagú gallérral (pl. ólomlemez-gallérral) lefedve. Palafedéseknél az előrész-szegély alsó élét palatáskába kell akasztani. A palatáska alsó felületére visszatérő rögzítőférceket szegecselnek, amelyekkel az előrész-szegély lemezét éppen úgy rögzítik lecsúszás ellen, mint a sík cserépfedéseknél. Az előrészszegély felső peremét a falszegély felső peremével azonos módon kell kialakítani és rögzíteni: lapos beszegéssel, amelyet viharléccel, vagy más módon takarnak le. Az enyhén nyitottan maradó lapos beszegés szélessége 15 mm legyen. Az előrészszegély a tetőfedés elemeire legalább a függőleges vízküszöb-átfedés biztosításával takarjon rá Tetőáttörések szegélyezései A tetőfedéseket áttörő épületszerkezeti elemek szegélyezését vízzáró módon kell kialakítani. A szegélyezés kialakítását a tető lejtése, a fedés anyaga, az áttörés méretei, az épületszerkezeti adottságok és az éghajlati hatások figyelembe vételével kell meghatározni. Az áttörések szegélyezéseit korcolt vagy forrasztott kapcsolatokkal (réznél és horganyozott acéllemeznél szegecselten és tömítőforrasztással) kell kialakítani Kémények szegélyezései A kémények és egyéb szögletes áttörések (pl. gépészeti áttörések) szegélyezéseit a tetőfelületen áthaladó kéménynél oldalszegély-, előrészszegély- és hátrészszegély-elemekből, a tetőgerincbe kerülő kémény esetén oldalszegély- és előrészszegély-elemekből kell kialakítani. E szerkezeti elemeket anyaguktól függően korcolt, vagy forrasztott kapcsolatokkal (illetve szegecselten és tömítőforrasztással kialakított kapcsolattal) kell egymással összeépíteni. A kéményszegélyt úgy kell a tetőfedésbe beépíteni, hogy az egyes elemek mindig a vízfolyás irányában takarjanak egymásra. Az előrészszegélylemez alsó peremét egy alulra visszahajtott lapos beszegéssel kell ellátni és (szokásos szélességű kémények esetén) a tetőfelületen rögzítés nélkül a tetőfelületre kell fektetni. 100 cm-nél szélesebb kéményeknél az alsó peremet a szokásos fal menti előrészszegély-lemezekkel azonos módon kell rögzíteni (rögzítőszegély-sávba, vagy palatáskába akasztva. Az oldalszegély-lemezt a falszegély-lemezzel azonos módon kell kialakítani, rögzíteni és a tetőfedés elemeihez csatlakoztatni. A hátrészszegély-lemezt a fölötte levő tetőfedés elemeihez úgy kell csatlakoztatni és ott rögzíteni, ahogyan és ahol az ereszszegély-lemez hátsó élét. A tető gerince irányából érkező csapadék biztos elvezetése (a vízkapacitás biztosítása) érdekében a tetőfedés alsó éle és a hátrészszegély-lemeznek a folyásfenékben levő töréspontja (az ék magassága) között függőlegesen mérve mindenütt mm magasság-különbség legyen. 91

92 A 65 cm-t meghaladó kéményszélességeknél a hátrészen a csapadékvíz elvezetése céljából vízterelő éket kell kialakítani. Azon áttörések esetén, amelyek szélessége 100 cm, a csapadékvíz kétoldali kivezetését biztosító vízterelő nyerget kell kialakítani, és a hátrészszegély-lemezt két darabból kell összeépíteni. A kéményszegélyek felső peremét a kéménytesten a falszegély felső peremével azonos módon és csatlakozási magassággal kell kialakítani és rögzíteni: lapos beszegéssel, amelyet viharléccel, vagy más módon takarnak le. A hátrészszegély falcsatlakozási magassága mindenütt 150 mm legyen (a tetőfedés felső érintősíkjától mérve), amelyet a vízterelő ék illetve nyereg magasságával meg kell növelni Síkban fekvő tetőablakok és felülvilágítók szegélyezése A tetőablakokat, tetőkibúvókat és felülvilágítókat ugyanúgy kell szegélyezni, mint a kéményeket. Annak érdekében, hogy a szegélyezés ilyen módon kialakítható legyen, az ablakokat és felülvilágítókat úgy kell a tetőbe beépíteni, hogy azok felső éle legalább 150 mm-re helyezkedjen el a tető burkolatának síkja felett. (Ha a hátrésznél éket vagy nyerget kell kialakítani, a beépítési magasságot értelemszerűen meg kell növelni). Gyártanak olyan különleges kialakítású, síkban fekvő tetőablakokat, amelyek különleges hátrész-kialakítása miatt a beépítés magassága alacsonyabb is lehet. Ezeknél a hátrész mindenütt lejtésirányú átfedésekkel van kialakítva, és az annak felső peremén átbukó csapadékot egy, az ablak keretébe integrált csatornarendszer vezeti el, úgy, hogy a víz sehol nem juthat be a szerkezetbe. (Az ilyen gyártmányokat többnyire saját beépítő keretükkel szállítják) A tetősíkból kiemelt tetőablakok szegélyezése (8.5 ábra) A tetősíkból kiemelt tetőablakok fontos látványelemei az épületnek. Formájuk és kialakításuk rendkívül változatos lehet - a tervező elképzeléseinek megfelelően. Rendkívül fontos azonban, hogy az ilyen tetőfelépítmények tervezésekor messzemenően 92

93 figyelembe legyenek véve a tetőfedési és bádogos munkák alapvető műszaki szabályai: Elsősorban: a vízelvezetés rendszere mindenütt tisztázott legyen, a lejtések feleljenek meg az adott tetőfedő anyagra előírt lejtéshatároknak, ne alakuljanak ki hózugok, a tető és a tetőablak átszellőztetése minden oldalról megoldott legyen, a tetőfedés alatti második vízelvezető rétegről a fedés alá bejutott csapadék szabályozottan legyen a tetőből kivezetve, az ablak szerkezetén belül a hőszigetelés és a belső oldali párazárás egyenszilárdságú legyen. Az ilyen tetőablakok a lejtésviszonyok és a felület összetettsége miatt gyakran készülnek fémlemez burkolattal. Gyakran a bádogos szakma valamennyi szépsége megjelenik rajtuk. Ahhoz azonban, hogy ez kifejezésre juthasson, rendkívül gondos tervezésre és műszaki előkészítésre van szükség, az építés valamennyi résztvevőjének (tervező, ács, hőszigetelő, ablakbeépítő, bádogos stb.) magas szakmai színvonalú hozzájárulásával. Az együttműködést az építkezés generál-vállalkozójának gondosan koordinálnia kell. A tetőablakok többnyire az alábbi alapelemekből állnak: a tetőablak fedése (egyenes vagy kontyolt nyeregtető, dongatető, fióktető, stb. kialakításban), valamint annak vápái és csatlakozásai, az ablak oldalsó háromszög alakú homlokzati felületének burkolata, a tetőfedéshez csatlakozó falszegély-lemezzel, az ablak elülső felülete az ablakpárkánnyal, a káva- és ablakszemöldök-burkolattal, valamint az esetleges oszlopburkolatokkal. Mindezen elemek fémlemezfedését a bádogosmunkák általános szabályai szerint kell kialakítani. Amennyiben a tetőfelépítmény fedéséről a víz nem szabályozottan (ereszcsatornával) kerül elvezetésre, javasolt valamennyi függőleges felületet fémlemezfedésként kialakítani (hogy a csapóeső ne károsíthassa) Csőáttörések szegélyezései A cső-, rúd- és feszítőhuzal-áttörések szegélyezései két elemből állnak: egy, a talplemezre forrasztással rögzített hengerből, a tetőáttörés csövére bilinccsel rögzített csonkakúpból. A talplemezre rögzített henger (esetleg csonkakúp) magassága 100 mm legyen, átmérője pedig 40 mm-rel legyen nagyobb, mint az áttörés csöve. A csőre rögzített csonkakúp (egy fejjel lefelé fordított tölcsér) magassága 150 mm legyen. A csonkakúpot úgy kell a csövön szorítóbilinccsel rögzíteni, hogy az 60 mm-re átfedje a henger felső élét. Az átfedés szakaszán átmérője 40 mm-rel nagyobb legyen, mint a henger átmérője. Felső élén ki kell peremezni, és az áttörés csöve mentén tartósan elasztikus tömítőanyaggal kell tömíteni. Az elemeket úgy kell rögzíteni, hogy a tető és a cső/rúd egymástól független mozgása biztosított legyen. A talplemez két oldalán és felső élén vízkorc-visszahajtást (felülre hajtott lapos beszegést), alsó élén pedig aláhajtást (alulra hajtott lapos beszegést) kell kialakítani. A lapos beszegések szélessége 15 mm legyen. A talplemezt rögzítőfércekkel kell lefogni és a tetőfedésbe beépíteni, oly módon, hogy az egyes elemek mindig a vízfolyás irányában takarjanak egymásra vízküszöb-átfedésnek megfelelő mértékkel. 93

94 8.4. Tetőszigetelések szegélyezéseinek általános szerkesztési elvei A tetőszigetelések a csapadékkal szembeni tömörség szempontjából épületszerkezetileg vízhatlan besorolásúak, ezért azok bádogos szegélyeit is vízhatlan módon kell kialakítani. Tetőszigetelésekkel többnyire ún. lapostetőket fednek, amelyek lejtése 5 (-7). A lapostetők a rétegfelépítés szerint lehetnek átszellőzés nélküli tetők ( melegtetők ), vagy átszellőztetett tetők ( hidegtetők ). A tetőszigetelések a szegélyezésekre általában lejtésirányú átfedésekkel takarjanak rá (az ereszszegélyeknél mindenképpen). A szegélyezések lemezét mindig úgy kell kialakítani, hogy az átfedés leragasztott szakasza (azaz a ragasztási felület) szigetelési rétegenként mindig legalább 12 cm széles legyen. A lemezek ragasztása előtt a fémlemez szegély felületére annak anyagát nem károsító alapozó-kellősítő réteget kell felhordani (pl. oldószeres bitumenes alapozóréteget). A tetőszigetelést, illetve a vele vízhatlanul összeépített fémlemez szegélyezést a falakra és a tetőfelépítmények lábazatára a szigetelés síkjától 20 cm magasságban fel kell vezetni. (Kavicsleterhelésű, vagy növényzettel telepített tetőknél e magasság a leterhelő, illetve a vegetációs réteg felső síkjától, míg járható tetőknél a burkolat felső síkjától számítandó). Hóban gazdag vidékeken és hózugos tetőkön ezt a magasságot szükség szerint növelni kell. A < 20 cm magasságú falak felső felületére a szigetelést vízhatlanul fel kell vezetni. Itt kizárólag a vízhatlanul szigetelt tetők bádogos technológiával készülő fémlemez szegélyeire vonatkozó sajátos ismereteket foglaljuk össze Előírások, alkalmazott anyagok A tetőszigetelések szegélyezéseinek kialakítására jelenleg az alábbi szabványok vonatkoznak: MSZ :1988 Bitumeneslemez-szigetelésű tetők fémlemez szegélyei. Általános előírások MSZ :1988 Bitumeneslemez-szigetelésű tetők fémlemez szegélyei. Kifelé lejtő tető ereszszegélye MSZ :1988 Bitumeneslemez-szigetelésű tetők fémlemez szegélyei. Befelé lejtő tető ereszszegélye MSZ :1988 Bitumeneslemez-szigetelésű tetők fémlemez szegélyei. Falszegély MSZ :1989 Bitumeneslemez-szigetelésű tetők szerelvényeinek fémlemez szegélyei. Rúd, cső és feszítőhuzal szegélyei MSZ :1989 Bitumeneslemez-szigetelésű tetők szerelvényeinek fémlemez szegélyei. Tetőkibúvó szegély és fedél A tetőszigetelések szegélyezéseihez használt lemezek, valamint a rögzítő- és kötőelemek anyagai alapvetően ugyanazok lehetnek, mint a fémlemezfedéseknél, illetve a csapadékvíz-elvezetési rendszereknél általában, az alábbiak szem előtt tartásával: A fémlemez szegélyekhez olyan anyagokat kell használni, amelyeket a velük érintkező anyagok, vagy a tetőszigetelésről a szegélyezésre ráfolyó víz nem károsíthat (különös tekintettel a tetőszigetelés anyagából esetleg kioldódó károsító alkotórészekre - így például a bitumenkorrózió jelenségére. Amennyiben ilyen veszély fennáll, megfelelő védőbevonatot kell használni. A korróziós hatások lehetőségét abban az esetben is ki kell zárni, ha egy tetőszigetelés szegélyezéséhez esetleg több, eltérő anyagú fémlemezt használnak, 94

95 amelyek egymással érintkeznek, illetve egymás alatt vannak beépítve. A tetőszigetelések szegélyezéseinek lemezvastagságát a táblázat alapján kell megválasztani A tetőszigetelések szegélyezéseinek aljzata A tetőszigetelések szegélyezései teljes felületű aljzaton feküdjenek fel. Kedvező, ha az aljzat anyaga fa (palló, esetleg deszka; az épületszerkezeti adottságoktól, valamint a szegély szélességétől függően). Nem szegezhető, illetve csavarozható aljzatoknál (pl. hőszigetelés) szegező betétléceket, vagy más megfelelő megoldást kell alkalmazni. A szegély lejtését az eresznél meg kell növelni: az aljzat felső felületének lejtése legalább 3 (5,2 %) legyen (a tető felületének lejtésirányában). Az ereszszegély aljzatának felső síkja legyen kb. 5 mm-rel a szigetelés aljzatának felső síkja alatt, hogy az eresz szegélylemeze ne képezzen vízgátat okozó felmagasodást. Átszellőzést igénylő anyagból (pl. ötvözött horgany) készülő, sz 300 mm szélességű szegélylemez alatt javasolt drain-hatású strukturált alátétszőnyeget elhelyezni. Ebben az esetben az ereszszegély aljzatának felső síkját tovább kell süllyeszteni - az alátétszőnyeg vastagságának megfelelő mértékben. Nem fa anyagú aljzat (pl. szilikátkötésű szerkezetek) és a szegélyezés lemeze között elválasztó réteget kell alkalmazni. Az elválasztó réteg többnyire homokolt felületű, nem korhadó hordozórétegű bitumenes lemez, az MSZ EN :2010 Bitumenes lemezek. Üvegfátyolbetétes hegeszthető lemez szabvány szerinti ÜF-H.60.h minőséggel Rögzítések A tetőszigetelések szegélyezéseit is úgy kell rögzíteni, hogy a rögzítés a szél szívóerejével szembeni ellenállást biztosítsa. A tetőszigetelések fémlemez szegélyezési elemeit általában közvetett (indirekt) módon kell rögzíteni (beakasztó fércekkel, rögzítőszegély-sávba akasztással, fogazott fércekkel, stb.). A beakasztó fércek távolsága általában legfeljebb mm legyen, de erős szélhatásnak kitett helyeken a férceket a szükséges mértékben sűríteni kell (esetleg folyamatos beakasztó férclécet kell alkalmazni). A férceket a palló- (deszka-) aljzathoz két-két darab 2,8/25 mm tűzihorganyozott tetőszeggel (rézlemez alkalmazása esetén rézszeggel), míg szilikátanyagú aljzathoz két-két darab, legalább 3,0/25 mm méretű, műanyag dübelbe csavart tűzihorganyozott acélcsavarral (rézlemez alkalmazása esetén rézcsavarral) kell felerősíteni. A kifelé és befelé lejtő tetők ereszszegélyei, valamint az oromszegély beakasztásos rögzítéséhez szükséges rögzítőszegély-lemezek (egyes esetekben ereszsávok) hossza mindig legfeljebb 3,00 m, ezért azokat lehet közvetlenül rögzíteni. A rögzítőszegély-sávokat 3 mm hézaggal folytonosan kell fektetni, és fa anyagú aljzatra 2,8/25 mm méretű tűzihorganyozott tetőszegekkel (illetve rézszegekkel) kell rögzíteni, két sorban, eltoltan, 100 mm-ként. Szilikátanyagú aljzathoz két-két darab legalább 3/25 mm méretű, műanyag dübelbe csavart tűzihorganyzott acél csavarral (rézlemez alkalmazása esetén rézcsavarral) kell őket felerősíteni A hőmozgás biztosításának módja A tetőszigetelések szegélyezéseinek elemeit és rögzítéseit, valamint az elemek közötti kapcsolatokat úgy kell kialakítani, hogy az elemek a hőmérsékletváltozás hatására szabadon tudjanak tágulni, összehúzódni vagy elcsúszni, és bennük (valamint a szigetelés anyagában) ne alakulhasson ki a hőmozgásból adódó feszültség. A tetőszigetelések szegélyezési elemeiben a hőmozgás levezetését az alábbi eszközökkel lehet megoldani: egyedileg készülő, a szigetelés síkjából kiemelt dilatációs elemmel, 95

96 rugalmas betétes dilatációs elemmel. Az egyedileg készülő dilatációs elemek (pl. líratagozatos elem ) magassága kb. 50 mm. Szerkezeti kialakításuk következtében a tetőszigeteléssel azonos értékű ( vízhatlan épületszerkezeti besorolású) kapcsolatnak nem minősülnek. Emiatt, valamint munkaigényességük és esztétikai megjelenésük miatt alkalmazásuk ma már visszaszorulóban van, illetve csak kisebb igényű épületeken használják őket (ahol például a tető alatt szabad tér van). A rugalmas betétes dilatációs elemmel kialakított dilatációs elem vízhatlan kapcsolatot biztosít, ezért tömörsége még az ereszszegélyeken is megfelelő. A szegélyezésekbe egyoldali lezárású (ún. egyfejes ), míg a szigetelésekben kialakított fémlemez vápákba kétoldali lezárású (ún. kétfejes ) dilatációs elemeket építenek be. (8.6 ábra) Az ilyen elemek tartósan biztonságos működése érdekében ajánlott az alábbi szempontokat megvizsgálni: a gyártó vállalja-e megfelelő garanciával a legalább 10 éves használhatóságot, melyek a gyártó speciális alkalmazási előírásai. 8.6 ábra: Rugalmas betétes dilatációs elem, ereszszegélyben A beépítéskor biztosítani kell, hogy az egy- és kétoldali lezárású dilatációs elemek hossza úgy legyen megállapítva, hogy azok a szegélyezés (illetve a vápa) lemezének szigetelés felőli peremén legalább 500 mm-rel nyúljanak túl, dilatációs elemek hajlítása viszonylag nyitott legyen, 3 mm hajlítási sugárral, az aljzatot úgy kell kialakítani, hogy a rugalmas betét mozgása a dilatációs elem hajlítása környezetében is lehetséges legyen, a rugalmas betét ne sérüljön a forrasztástól, illetve a bitumenes lemezek hegesztésétől; a túlhevülés elkerülésére az ilyen munkák végzésekor legalább 8 cm biztonsági távolságot kell betartani, a rugalmas betétet ne érje károsító vegyi hatás (pl. a szigetelés ragasztóanyaga). A tetőszigetelések fémlemez szegélyezésének elemeiben a hőmozgást legfeljebb a táblázat szerinti távolságokban kell biztosítani. A szegélyezés lemezeit a dilatációs elemek között vízhatlan módon kell folytonosítani (az anyagtól függően pl. 96

97 lágyforrasztással, vagy szegecseléssel és tömítő szerepű forrasztással stb. A szigetelés szegélyezésének belső peremén legalább 25 cm szélességű feszültségmentesítő takarósávot kell alkalmazni, hogy a fém- lemez és a tetőszigetelés műanyag vagy bitumenes lemeze közötti eltérő mértékű hőmozgás ne okozzon a szigetelés lemezébenkáros mértékű nyíróerőt (pl.: bitumenes szigetelésnél poliészterfátyol betétes bitumenes lemezcsíkot). A feszültségmentesítő takarósávot a szigetelési rétegek alatt kell elhelyezni, és csak az egyik pereme mentén szabad leragasztani. 8.3 táblázat: A mozgóképes kapcsolatok megengedett legnagyobb távolságai a tetőszigetelések fémlemez szegélyezésének elemeiben 8.5. Tetőszigetelések szegélyezéseinek kialakítása Kifelé lejtő tetők ereszszegélye A kifelé lejtő tetők ereszszegélyeinek tökéletes vízhatlansági követelményeket kell kielégíteni. Kialakítás szerint lehet: vízhatlan ereszszegély, alátámasztó szerepű ereszszegély Befelé lejtő tetők ereszszegélye (8.7 ábra) 97

98 Tetőszigetelések falszegélyei A tetőszigetelések fémlemez falszegélyét a tető legfelső síkjától 20 cm magasságra fel kell vezetni. A falszegély felső élét a fallefedés vízorrával, viharléccel, vagy más módon úgy kell letakarni, hogy a szegély lemeze mögé csapadék ne juthasson be. Amennyiben a szigetelés anyagának UV-sugárzás elleni védelme miatt szükséges, a falcsatlakozást úgy is ki lehet alakítani, hogy a tetőszigetelés lemezét a falra felhajlítják (többnyire ún. hajlaték beépítésével), és a falon levő szakaszt fémlemez szegéllyel (ún. lengőszegéllyel ) letakarják. Ebben az esetben a szigetelőlemez felső élét 50/5 mm méretű alumínium lemezcsíkkal a falhoz szorítva kell rögzíteni, kb. 20 cm-ként elhelyezett, legalább ø 6 mm átmérőjű, korrózió ellen védett csavarral (javasolt: nemesacél anyagú csavar alkalmazása). Amennyiben abban a falban, amelyhez a szigetelés csatlakozik, nyílászáró (pl. teraszajtó) kerül beépítésre, annak beépítési magasságát úgy kell meghatározni, hogy az alsó tokösszekötő eleméhez a falszegélyt (illetve a szigetelést) m 15 cm magasságban teljes értékűen felvezetve lehessen csatlakoztatni (a küszöb alatt). E magasság csak akkor csökkenthető (a járószint fölötti m 5 cm-re), ha közvetlenül a teraszajtó előtt legalább 15 cm mélységű süllyesztett vízelvezető vályú van elvezetve (például ráccsal lefedve). 98

99 8.8 ábra: Tetőszigetelés falcsatlakozása lengőszegéllyel 9. Homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezetei 9.1. A homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezeteinek általános szerkesztési elvei A homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezetei az alábbiak: fallefedések ( attikafal-lefedések ), párkánylefedések, ablakpárkány-lefedések, oromfal-lefedések. A letakarásokat a csapadékkal szembeni tömörség szempontjából épületszerkezetileg fokozottan vízzáró módon kell készíteni. A letakarások valamennyi lezárását és csatlakozását úgy kell kialakítani, hogy azok legalább a fokozottan vízzáró követelményt kielégítsék (az anyagtól függően lágy- vagy keményforrasztással, szegecseléssel és tömítőforrasztással, korctechnikával). A letakarások a kialakítás jellege szerint lehetnek: vonalas kialakításúak (élhajlított elemekből készítettek), tetőfedésként készítettek (általában kettős állókorcos fedésként). 99

100 9.1 táblázat: A letakarások vízorrának méretei, az épület magasságától függően A bádogos technikával készült vonalas kialakítású letakarások lemezének kiterített szélessége általában 800 mm (megnövelt anyagvastagsággal: 1000 mm) legyen. Letakarásokat tetőfedésként akkor kell készíteni, ha a jelentős lemezszélesség (általában > 800 mm kiterített szélesség) miatt a letakarás készítése már inkább a fémlemez tetőfedések kialakításának módszereit igényli: így biztosítható a megfelelő rögzítés, a kellően sík felület stb. Az ilyen letakarásokat minden szempontból a fémlemez tetőfedésekre vonatkozó szabályok szerint kell készíteni (alkalmazott lemezvastagság, korctávolság, lejtés, aljzat, átszellőztetés, rögzítés, csomópontok kialakítása, stb.). E szabályokat a 4. fejezetben részletesen ismertettük, ezért itt azokra nem térünk ki. E fejezetben a továbbiakban kizárólag a vonalas kialakítású (élhajlított elemekből készített) letakarások műszaki követelményeivel foglalkozunk. A letakarásokat legalább 3 (5,25 %) keresztirányú lejtéssel kell kialakítani. A letakarás felülete arra az oldalra lejtsen, amely oldalon a vízlefolyás nem okozza az alatta levő szerkezetek károsodását, illetve - ha ez mindkét oldalon biztosított - az esetleg megjelenő lefolyási nyomok kevésbé zavaróak. A fal- és oromfal-lefedések ezért általában a belső - tető felőli - oldalra lejtenek (míg a párkány- és az ablakpárkány-lefedések többnyire csak kifelé lejthetnek). A letakarások külső peremét mindig lehajlított-, illetve vízorr-beszegéssel (cseppentőszegéllyel) kell kialakítani. A vízorr szerepe nemcsak az, hogy a lecsöpögő vizet a felületről biztonságosan elvezesse, hanem az is, hogy a letakarás széleit merevítse és annak rögzítését lehetővé tegye. A vízorr az alatta lévő épületszerkezet felső élére legalább vízküszöb-magassággal takarjon rá. Az áttakarás magassága és a vízorr előreállása az alatta levő szerkezeti elem külső felületétől legalább a 9.1 táblázat szerinti legyen. A letakarások vízorrát rögzítő- (merevítő-) szegélybe akasztva kell rögzíteni Előírások, elemek, alkalmazott anyagok A homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezeteinek kialakítására az alábbi szabványok vonatkoznak: MSZ :1986 Kőművesszerkezetek lefedése fémlemezzel. Általános előírások MSZ :1986 Kőművesszerkezetek lefedése fémlemezzel. Ablakkönyöklő-lefedés MSZ :1986 Kőművesszerkezetek lefedése fémlemezzel. Párkánylefedés MSZ :1986 Kőművesszerkezetek lefedése fémlemezzel. Fallefedés MSZ :1989 Kőművesszerkezetek lefedése fémlemezzel. Tetősíkból kiemelt mozgási hézag lefedése és szegélyezése 100

101 9.2 táblázat: A homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezeteinek lemezvastagsága, a rögzítés módjától függően A homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezeteihez használt lemezek, valamint a rögzítőés kötőelemek anyagai alapvetően ugyanazok lehetnek, mint a fémlemezfedéseknél illetve a csapadékvíz-elvezetési rendszereknél általában, az alábbiak szem előtt tartásával: A letakarásokhoz olyan anyagokat kell használni, amelyeket a velük érintkező anyagok, vagy a homlokzatról a letakarás szegélyezésre lefolyó víz nem károsíthat. Amennyiben ilyen veszély fennáll, megfelelő védőbevonatot kell alkalmazni. A korróziós hatások lehetőségét az esetleg egy tetőfedéshez használt eltérő anyagú fémlemez-szegélyezési anyagok összeépítése, illetve egymás alatti beépítése esetén is ki kell zárni. A homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezeteinek lemezvastagságát a táblázat alapján kell megválasztani: A rögzítőszegélyek lemezvastagsága legalább az alábbi legyen: horganyozott acéllemez: 0,6-1,0 (-1,5) mm, alumínium lemez: 1,0-1,5 (-2,0) mm, rézlemez: 0,6-1,0 (-1,5) mm. Az alacsonyabb értékek szokásos épületmagasság, vízorrméret és egyenességi igény, valamint legfeljebb 250 mm kiterített szélesség esetén érvényesek. A rögzítőszegélyek lemezvastagságát fokozott igénybevétel, megnövelt vízorrméret, fokozott egyenességi igény és nagyobb lemezszélesség esetén a szükséges mértékben meg kell növelni (a szokásosnál nagyobb konzolosság esetén egészen a zárójelben szereplő értékekig) Aljzat 101

102 A homlokzatok kiegészítő bádogos szerkezetei az alátámasztás szerint lehetnek: teljes felületen alátámasztottak ( nem öntartóak ), valamint nem teljes felületen alátámasztottak ( öntartóak ). A teljes felületen alátámasztott letakarások aljzata a 6. fejezetben leírt kivitelben készülhet. Leggyakoribb megoldás a hosszanti palló (általában a 40 cm szélességű szerkezeteknél), vagy a keresztirányú fa staflivázon készült deszkaaljzat. A 80 cm-ként rögzített staflik szélessége 48 mm, magassága legalább 50 mm legyen (kisebb magasságú stafliba nem lehet szegezéssel vagy más módon rögzíteni). A letakarás oldalirányú lejtését a staflik ékszerű kialakításával kell biztosítani. A pallók vastagsága 48 mm, de gyalult (oldalra lejtő) kialakítás esetén a legszűkebb keresztmetszetben is 30 mm legyen. Fallefedést közvetlenül a beton- vagy téglaszerkezetre fektetve a legritkább esetben lehet szakszerűen elkészíteni. A fallefedést csak akkor lehet ilyen módon készíteni, ha a falnak és felső felületének egyenessége, keresztirányú lejtése stb. a bádogosmunkák méretpontossági követelményeit is kielégíti. Párkány- és ablakpárkány-lefedéseket gyakrabban készítenek közvetlenül szilikátanyagú aljzatra fektetve, de az sz 20 cm párkány-szélességek esetén a pallóból készült aljzat, valamint az sz 40 cm szélességű párkányokon a deszkaaljzat készítése a kőműves szerkezetek pontatlansága miatt többnyire szükséges. Az aljzat fém elemei minden esetben korrózió ellen védett kivitelben készüljenek (legalább tűzihorganyozással védett felületű acélból, vagy a korróziónak ellenálló anyagból). Az ezen elemekre vonatkozó korrózió-állósági követelmények megegyeznek a csatornatartókkal szemben állított követelményekkel. Az aljzat kialakítása minden esetben olyan legyen, hogy az aljzat a letakarás kellő mértékű és irányú lejtését biztosítsa. A letakarások alatt többnyire átszellőzést kell biztosítani. Az sz < 40 cm szélességű elemek letakarása alatt az átszellőző légrés vastagsága csökkenthető, az sz < 20 cm szélességű letakarások esetén pedig egyes esetekben el is hagyható, ha az egyéb épületszerkezeti és -fizikai szempontok sem szólnak ellene. Ragasztott rögzítés esetén elválasztó réteget nem kell használni, ha a teljes felületű ragasztás révén biztosított, hogy a letakarás fémlemezének hátsó oldalán nem jöhet létre páralecsapódás. A letakarás és annak aljzatszerkezete alatt biztosítani kell az épület hőszigetelésének ún. hőtechnikai egyenszilárdságát. (A szakszerű hőtechnikai tervezés ma már az attikafalak körbe-hőszigetelését is megköveteli. Többek között ez a fejlődés is hozzájárult a közvetlenül az attikafal felső felületén rögzített letakarás idejétmúlttá válásához) Rögzítések A letakarásokat úgy kell rögzíteni, hogy a rögzítés a szél szívóerejével szembeni ellenállást biztosítsa. Azon fémlemez letakaró-szerkezetek elemeit, amelyekre csapadék juthat, közvetett (indirekt) módon kell rögzíteni (beakasztó fércekkel, illetve rögzítőszegély-sávba való beakasztással). A beakasztó fércek távolsága általában legfeljebb mm legyen, de erős szélhatásnak kitett helyeken a férceket a szükséges mértékben sűríteni kell (esetleg folyamatos beakasztó férclécet kell alkalmazni). A férceket a deszkaaljzathoz vagy a lécezéshez két-két darab, legalább 2,8/25 mm tűzihorganyozott tetőszeggel (rézlemez alkalmazása esetén rézszeggel), míg szilikátanyagú falhoz két-két darab, legalább 3/25 mm méretű, műanyag dübelbe csavart tűzihorganyozott acél csavarral (rézlemez alkalmazása esetén rézcsavarral) kell felerősíteni. A fallefedések, a párkánylefedések, valamint az ablakpárkány-lefedések beakasztásos rögzítéséhez szükséges rögzítőszegély-lemezek hossza mindig legfeljebb 102

103 3,00 m legyen, ezért azokat szabad közvetlenül rögzíteni. A rögzítőszegély- és ereszsávokat 3 mm hézaggal folytonosan kell fektetni, és a fa anyagú aljzatra legalább 2,8/25 mm méretű tűzihorganyzott tetőszegekkel (illetve rézszegekkel) kell rögzíteni, két sorban, varrottan eltoltan, 100 mm-ként. Szilikátanyagú aljzatra két-két darab, legalább 3,0/25 mm méretű, műanyag dübelbe csavart tűzihorganyozott acél csavarral (rézlemez alkalmazása esetén rézcsavarral) kell őket felerősíteni. Az ablakpárkányletakarások lemezeit gyakran rögzítik közvetlenül az ablak alsó tokösszekötő eleméhez. Ez csak abban az esetben megengedett, ha az ablakpárkány-letakarás egy-egy egymástól független elemének hossza 3,00 m. A letakarás ferde felületén keresztül közvetlen rögzítés ne készüljön. A rugalmas tömítéssel kialakított, letakarás nélküli közvetlen rögzítések - pl. az ún. bádogos csavarral készült lecsavarozások - tömítőbetéteit pedig az UV-sugárzás és az időjárási hatások hamarosan károsítják, így azok hosszú távon nem tekinthetők vízzárónak). A letakarásokat - megfelelő minőségű (szilárdságú, lejtésű, egyenességű, stb.) aljzatszerkezet esetén - csak ragasztással is lehet rögzíteni, ha az egyes elemek hossza 3,00 m. Erre a célra kizárólag a fémlemezek ragasztására szolgáló különleges ragasztóanyagot szabad használni, amely tartós kapcsolatot biztosít (a gyakorlatban leginkább a bitumen bázisú speciális ragasztóanyagok váltak be). A ragasztott rögzítéseket a ragasztóanyag gyártójának alkalmazástechnikai előírásai szerint kell készíteni. Az ilyen rögzítések esetén a letakarás lemezének anyagvastagságára magasabb követelmények vonatkoznak, és > 30 mm vízorr-előreállás esetén az anyagvastagságot tovább kell növelni A hőmozgás biztosításának módja A letakarások elemeit és rögzítéseit, valamint az elemek közötti kapcsolatokat úgy kell kialakítani, hogy az elemek a hőmérsékletváltozás hatására szabadon tudjanak tágulni, összehúzódni vagy elcsúszni, és bennük ne alakulhasson ki a hőmozgásból adódó feszültség. A fal-, párkány és ablakpárkány-lefedések elemeiben a hőmozgás levezetését az alábbi eszközökkel lehet megoldani: különböző kialakítású fekvőkorcokkal, toldóelemmel, (9.1 ábra) különböző kialakítású állókorcokkal, (9.2 ábra) rugalmas betétes dilatációs elemmel, ragasztott letakarások esetén alátét-lemezcsíkkal. A fekvőkorcos kialakítások az alábbiak lehetnek: kétirányú egyszeres fekvőkorc, letakaró elemmel, kétirányú egyszeres fekvőkorc, süllyesztett csatlakozó elemmel, egyszeres fekvőkorc, ráforrasztott rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorc. 103

104 9.1 ábra: Fallefedési elemek hosszirányú toldása a) b) mozgóhézag ráhúzott mozgóhézag süllyesztett letakaró elemmel, toldóelemmel, lejtés 5 (8,8 %) lejtés 5 (8,8 %) A kétirányú egyszeres fekvőkorccal és ráhúzott letakaró elemmel kialakított mozgóhézagot csak fallefedéseken lehetséges alkalmazni. Legfontosabb előnye, hogy esztétikus és gyorsan készíthető, vízzárósága azonban korlátozott. (A két egyszeres fekvőkorc közül az egyik irány szükségszerűen a széliránnyal szemben fekszik). Azon letakarásokban azonban, amelyek lejtése 5 (8,8 %), és amelyekre más felületről nem folyik csapadék (és a fallefedések ilyenek) a kapcsolat vízzárósága többnyire elégséges és ezért alkalmazása megengedett. Ugyanez az alkalmazhatósági területe azon mozgóhézag-megoldásnak is, amelynél a csatlakozást biztosító (süllyesztett) elemre a fallefedés lemezei takarnak rá, és így képeznek kétirányú egyszeres fekvőkorcos lemezkapcsolatot. A süllyesztett toldóelemet a vízorr aljáig ki kell vezetni. Az egyszeres fekvőkorccal kialakított mozgóhézagot korlátozott vízzárósága miatt szintén fallefedéseken szabad elsősorban alkalmazni, vagy olyan kisebb szélességű (sz 30 cm) párkányokon, amelyekre más (nem függőleges) felületről nem folyik csapadék. A letakarás lejtése ez esetben is 5 (8,8 %) legyen. A ráforrasztott rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorc a fal- és párkánylefedéseken egyaránt egyszerűen elkészíthető, esztétikus és biztonságos (kétfokozatú) csomópont. Ezért alkalmazása már 3 (5,2 %) lejtés esetén is megengedett. A kapcsolatot úgy kell kialakítani, hogy az egymáshoz csatlakozó elemek az uralkodó szél irányából takartan fedjenek át egymáson. A fekvőkorcos dilatációs kapcsolatokban a lapos beszegések visszahajtásainak szélessége minden esetben 40 mm legyen. A süllyesztett csatlakozó elemes megoldás egyik változata, amikor a fallefedés elemei egy speciális hullámos (egyik irányban lejtő) 104

105 9.2 ábra: Letakarások állókorccal kialakított dilatációs kapcsolatai toldóelemre takarnak rá. Mivel valójában így is többfokozatú csomópont jön létre, a kialakítás fal- és párkánylefedéseken egyaránt alkalmazható, már 3 (5,2 %) lejtés esetén is. Az állókorcos kialakítások az alábbiak lehetnek: kettős állókorc, kettős derékszögű állókorc, letakaró sapkával. A kettős állókorccal kialakított mozgóhézag a letakarások hagyományos folytonosítási megoldása, amely a két oldalról csatlakozó lemezeknek némi hőmozgást is enged. E megoldásban azonban a letakarás lejtése 5 (8,8 %) legyen, és a korcok távolsága nem haladhatja meg az 1,0 m-t. (9.2 ábra) (A széles letakarások azonban többnyire korcolt kialakításban készülnek és ez esetben a letakarás pereme az állókorcos fémlemezfedéseknél használatos ereszsávhoz csatlakozik, aminek előreálló orra már lehetővé teszi a korcok szakszerű eresz menti lezárását). A kettős derékszögű állókorccal kialakított mozgóhézag mind hőmozgás, mind a perem menti lezárás szempontjából lényegesen kedvezőbb, a korcok távolsága azonban e megoldásban sem haladhatja meg a 3,0 m-t (a korcok 25 mm-es magassága miatt). A ragasztott rögzítésű letakarások mozgóhézagát a csatlakoztatás alatt alkalmazott alátét-lemezcsíkkal kell kialakítani. A letakarás tompán ütköztetett elemei között legalább 20 mm szélességű hézag legyen, és a ragasztóanyagot az alátét-lemezcsíkra egészen a letakarás elemének pereméig fel kell vinni. A rugalmas betétes dilatációs elemmel kialakított mozgóhézag vízhatlan kapcsolat, rendkívül biztonságos, ezért bármely lejtésnél alkalmazható. (Esztétikai okokból a dilatációs elemet többnyire áttakarják, az egyik oldalról csatlakozó elemen rögzített letakaró lemezsávval. Munkaigényessége és a rugalmas betétes dilatációs elem magasabb ára miatt azonban ritkán alkalmazzák). A fal- párkány- és ablakpárkánylefedések mozgóképes kapcsolatai között a letakarásokat lehetőleg egy elemből kell készíteni, vagy az elemek folytonosítását vízhatlanul kell kialakítani (forrasztva, vagy szegecselten és tömítőforrasztással, esetleg hegesztve - az anyagtól függően). Mozgóképes kapcsolatokat a sarkoknál (irányváltásoknál, szélességváltásoknál stb.) 105

106 általában nem lehet kiképezni; azoknál vízhatlan folytonosítást kell alkalmazni, s a sarokhoz közel (de mindenképpen a dilatációs távolság felénél közelebb) mozgóképes kapcsolatot kell kialakítani. 9.3 táblázat: A mozgóképes kapcsolatok megengedett legnagyobb távolságai a fal-, párkány- és ablakpárkány-elemekben 9.2. Vonalas jellegű lefedések Fallefedések A fallefedéseket úgy kell kialakítani, hogy azok a rájuk jutó csapadékot a ne engedjék a letakart szerkezetbe jutni és annak egy vagy mindkét oldalán úgy csöpögtessék le, hogy a fal felületére jutott csapadék ne okozhassa a fal károsodását. A fallefedés két oldalán lehajlított, beszegéssel kialakított vízorrot kell készíteni, amely az alulról csatlakozó homlokzatburkolat felső élére a függőleges vízküszöb-átfedés biztosításával takarjon rá. A fallefedések lehajtásának alsó élének vízorrát képező lapos beszegést folyamatos rögzítőszegélybe akasztva kell rögzíteni. A lapos beszegés szélessége 20 mm. A fallefedés lemezének hosszanti hőmozgását biztosítani kell. A fallefedés végének csatlakozásait és lezárásait is vízzáróan, lejtésirányú átfedésekkel kell elkészíteni Párkánylefedések A párkánylefedéseket úgy kell kialakítani, hogy azok a falról lefolyó és közvetlenül rájuk jutó csapadékot ne engedjék a falszerkezetbe jutni és azt a külső oldalon úgy csöpögtessék le, hogy a nedvesség ne okozhassa a fal károsodását. A párkánylefedés külső oldalán lehajlított beszegéssel vízorrot kell készíteni, amely a párkány külső élére a függőleges vízküszöb-átfedés biztosításával takar rá. A párkánylefedések lehajtása alsó élének vízorrát képező lapos beszegést folyamatos rögzítőszegélybe akasztva kell rögzíteni. A lapos beszegés szélessége 20 mm legyen. A párkánylefedés belső oldalán a falcsatlakozást az alábbi módokon lehet kialakítani: felhajtással és lapos beszegéssel (vízkorc-visszahajtással), viharléccel letakarva, vakolati vízorrként is szolgáló süllyesztett fogadóprofilba csatlakoztatva, egyszerű felhajlítással, amelyet falhoroggal rögzítenek, és visszavágottan utólag vakolnak át. A viharléccel letakart felhajtással és lapos beszegéssel kialakított falcsatlakozás szinte mindenütt jól alkalmazható. Alkalmas az összetett vonalú (homlokzati pillérekkel, lizénákkal tagolt) falfelületekhez csatlakozó párkányfedések belső oldali szegélyezésére is. A felhajtás felső peremét a 20 mm szélességű lapos beszegésbe akasztott beakasztó 106

107 fércekkel (rögzítőnyelvekkel) kell rögzíteni. A beakasztó fércek távolsága általában legfeljebb mm legyen, de erős szélhatásnak kitett helyeken a férceket a szükséges mértékben sűríteni kell (esetleg folyamatos beakasztó férclécet kell alkalmazni). A férceket szilikátanyagú falhoz két-két darab legalább 3,0/25 mm méretű, műanyag dübelbe csavart tűzihorganyozott acél csavarral (rézlemez alkalmazása esetén rézcsavarral) kell felerősíteni, míg deszkaaljzathoz két-két darab 2,8/25 mm tűzihorganyozott tetőszeggel (rézlemez alkalmazása esetén rézszeggel). A viharlécet a szilikátanyagú falhoz legfeljebb 250 mm-ként kell rögzíteni, legalább 3,0/25 mm méretű, műanyag dübelbe csavart tűzihorganyozott acél csavarral (rézlemez alkalmazása esetén rézcsavarral). Hőszigetelt falszerkezet esetén a rögzítő elemek hosszát értelemszerűen meg kell növelni, vagy a rögzítés vonalában a hőszigetelésben (többnyire fa anyagú) betétet kell felszerelni. A viharléc felső élén kialakított kihajtást tartósan rugalmas, az UV-sugárzásnak ellenálló, semleges (nem ecetsavas) oldóanyagú tömítőanyaggal kell tömíteni, úgy, hogy a tömítőanyag a vályút teljesen kitöltse és a tömítés felső felülete kifelé lejtsen. A viharléc felső peremét lehet előre felszerelt, a fal síkja mögé süllyesztett csatlakozósínbe is bepattintani. A csatlakozósínt a falhoz legfeljebb 200 mm-ként kell rögzíteni. A fogadóprofilba csatlakoztatott megoldás leginkább az új épületek egyenes vonalú falai előtti párkányok belső oldali szegélyezésére használható Ablakpárkány-lefedések Az ablakpárkány-lefedéseket a párkánylefedésekkel azonos funkcióval és azokhoz hasonlóan kell kialakítani, azzal a különbséggel, hogy azok belső oldala ablakhoz csatlakozik. Lényeges különbség az is, hogy az ablakpárkányok hossza többnyire rövidebb azokénál. Az ablakpárkány-lefedés belső oldalát az ablak alsó tokösszekötő eleméhez felhajlítással kell csatlakoztatni. A felhajlítás magassága 30 mm legyen. 9.3 ábra: ablakpárkány-lefedés rögzítőszegéllyel és ragasztottan szerelve Az ablakot úgy kell kialakítani és beépíteni, hogy az ablakpárkány-lefedés belső oldali felhajlítása és a kifelé lejtése minden pontban biztosítható legyen. Ezen alapfeltétel hiányában szakszerű ablakpárkány-lefedés nem készíthető! Annak érdekében, hogy a fenti épületszerkezeti követelmény megvalósulhasson, szükség esetén alsó tokmagasító elemet kell beépíteni, és az ablakot megfelelően alá kell ékelni. A felhajlítást az ablak 107

108 alsó tokösszekötő/tokmagasító eleméhez a tokösszekötő elemben kiképzett, vagy a tokmagasító elem által biztosított legalább 5 mm mélységű visszaugrásba befeszítve kell csatlakoztatni: 3 m-nél rövidebb ablakpárkány-lefedések esetén közvetlen rögzítéssel, 3 m-nél hosszabb ablakpárkány-lefedések esetén közvetett rögzítéssel, fogadóprofilba csatlakoztatva. A közvetlen rögzítéssel kialakított ablakcsatlakozást 250 mm-ként kell az ablak alsó tokösszekötő/tokmagasító eleméhez rögzíteni. A rögzítés korrózióálló rögzítőelemmel történjen. A közvetett rögzítéssel kialakított ablakcsatlakozást az ablakpárkány felületén előzőleg 250 mm-ként rögzített fogadóprofilba ültetve kell kialakítani. A fogadóprofil felső peremét az ablakpárkány-lefedés lemezének belső oldali felhajlítása felső élén kialakított 20 mm szélességű lapos beszegésre vissza kell hajlítani. A fogadóprofil fölötti hézagot tartósan rugalmas, az UV-sugárzásnak ellenálló, semleges (nem ecetsavas) oldóanyagú tömítőanyaggal kell tömíteni. Az ablakpárkány-lefedések kávacsatlakoztatását szintén 30 mm felhajlítással és lapos beszegéssel (vízkorc-visszahajtással) kell kialakítani, amelyet süllyesztett fogadóprofilba kell becsatlakoztatni, illetve viharléccel vagy más szerkezettel letakarni. (Egyes esetekben kifelé hajlítást készítenek, amelyet a falba vágott hézagba csúsztatnak). Hőszigetelt falszerkezet esetén az ablakot úgy kell beépíteni, hogy a hőszigetelés az ablakpárkány-lefedés alatt az ablak alsó tokösszekötő/tokmagasító eleméhez teljes vastagsággal csatlakozzon, úgy, hogy fölötte az ablakpárkány-lefedés lejtési és csatlakoztatási feltételei kielégíthetők legyenek. (Ez például megnövelt magasságú alsó tokmagasító elemmel valósítható meg). Szélesebb ablakpárkányok alatt átszellőztetett aljzatot kell készíteni, és az ablakot úgy kell beépíteni, hogy a lejtési és csatlakoztatási feltételek biztosítottak legyenek. A hosszabb ablakpárkány-lefedések lemezének hosszanti hőmozgását biztosítani kell. Amennyiben az ablakpárkány-lefedés oldalról párkánylefedéshez csatlakozik, a két szerkezetet egy egységként kell kezelni és a hőmozgást ennek megfelelően kell biztosítani. a hőmozgást ennek megfelelően kell biztosítani. A teljes felületű alátámasztással készülő ablakpárkány-lefedések kialakítási példáit a 9.3 ábra mutatja be Oromfalak lefedése Az oromfalak legfontosabb műszaki jellemzője a hosszirányú lejtés. Annak érdekében, hogy az oromfal felületéről a csapadék ne folyhasson a homlokzatra, a fal lefedését keresztirányban is lejtetni kell: befelé, azaz a tető (és annak oromszegélye) felé. Az oromfalak lefedését alapvetően a fallefedésekkel azonos módon kell megoldani. Hosszanti csatlakozásai azonban csak a víz folyásának irányában áttakart átfedésekkel készülhetnek: fekvőkorcokkal (a lejtéstől függően egyszeres fekvőkorccal, vagy ráforrasztott rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorccal). Az oromfal-lefedések elemeit hagyományosan keresztirányban alkalmazott (egyik irányban enyhén lejtő) kettős állókorcokkal is szokták folytonosítani. Azon oromfalakat, ahol a letakarás lemezének szélessége 800 mm volna, tetőfedésként kell kialakítani, átszellőztetett (deszka)aljzaton, esésvonal-irányú korcokkal. 108

109 10. Tetők kiegészítő és biztonsági szerelvényei A tetők kiegészítő és biztonsági rendszereinek általános szerkesztési elvei A tetők kiegészítő és biztonsági rendszerei az alábbiak: hófogórendszerek, amelyek megakadályozzák a hó megcsúszását a tetőn, illetve lecsúszását arról, biztonsági rendszerek, amelyek biztosítják a tető járhatóságát, karbantartását. A fenti rendszerek elemeinek rögzítése történhet: a fedés elemeire, a fedés aljzat- illetve tartószerkezetére. A fedés elemeire történő rögzítés (például korcra fogott szorítóelem) alkalmazásának legfőbb előnye, hogy a rögzítés nem töri át a fedést, így a vízfolyási síkban annak vízzáróságát nem csökkenti. Ilyen rögzítés esetén a rögzítőelem nem akadályozza a fedési lemezsávok hosszirányú hőmozgását sem. A fedés aljzat- illetve tartószerkezetére általában nagyobb terheket rögzítenek: ilyenek a tetőre helyezett gépészeti berendezések, karbantartó tribünök, egyes esetekben a különösen igénybevett hófogók (pl. hófogógerendák). A tartószerkezetre rögzítik többnyire a tető járhatóságát biztosító szerkezeteket, ha a tető lejtése 45 (mivel ilyen lejtésnél már nagy leforgatónyomatékok jelentkeznek, és a fedés elemeire történő rögzítés már nem nyújt megfelelő biztonságot. Az aljzat- illetve a tartószerkezetre rögzítés különösen a pontszerű teherátadás esetén kerül szóba, hiszen annál nem alakul ki a többtámaszúságból adódó tehereloszlás (pl. a biztonsági tetőkampók rögzítésénél). A fedés aljzat-, illetve tartószerkezetére való rögzítés legnagyobb hátránya, hogy ez esetben a rögzítőelem lefogása (pl. lecsavarozás) áttöri a fedést és ezzel vízbefolyási nyílást hoz létre, valamint akadályozza a fedés elemeinek hosszanti hőmozgását Előírások A tetőkön hófogó létesítését az OTÉK (253/1997 Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről) 60. írja elő: (2) A közötti hajlásszögű, és a fémlemez fedésű tetőt hófogósorral kell ellátni, ha az eresz élvonala közlekedésre szolgáló területtel határos. A 10 m - nél hosszabb esésvonalú tetőt egymás felett több hófogósorral kell megvalósítani. Ez a fémlemezfedések jellemzőinek figyelembe vételével született, hiszen azokon hófogóra műszaki okokból (a kiselemes fedésekénél általában simább felületük és a napsugárzás hatására történő gyorsabb felmelegedésük miatt) a fentinél kisebb lejtésű tetőfelületen is szükség van, s a hófogósorokat is sűrűbben kell felszerelni, mint egy kiselemes fedésben. A fenti szabályozás azonban minimum követelményként mindenképpen betartandó. Hófogóra természetesen nem csupán az épület mellett közlekedő emberek élet- és vagyonbiztonságának védelme érdekében van szükség, hanem az épület egyes szerkezetei (pl. csatorna) védelméért és a tető jó működésének biztosítására is (pl. az ún. hózugok védelme, jégsáncképződés csökkentése stb.). Ezért az alábbi szabályokat kell betartani (tekintettel a hazai kontinentális jellegű időjárásra is): A fémlemez fedésű tetőkön mindig kell hófogót szerelni - egészen az alkalmazási tartomány alsó lejtéshatáráig. A tetőn, szükség esetén több hófogósort kell rögzíteni. A tető lejtésétől és a hó várható mennyiségétől függően az egyes hófogósorok egymástól 1,5-4,0 m-re legyenek. Hófogót javasolt felszerelni a tető-szögtörések (pl. koronázópárkány), 109

110 lejtéslépcsők, vápák és belső csatornák mentén, valamint szélesebb tetőáttörések mögött és hózugok fölött is. A tető karbantartását segítő biztonsági szerelvények létesítésére az alábbi szabványok vonatkoznak: MSZ EN 516:2006 Előregyártott tetőtartozékok. A tetőn való mozgás szerkezetei Járdák, lépcsőfokok, tipegők MSZ EN 517:2006 Előregyártott tetőtartozékok. Biztonsági tetőhorgok A karbantarthatóság biztosításának szükséges voltára az OTÉK 60. is utal, amely szerint: (3) A tetőre való kijutás lehetőségét biztosítani kell. (A tetőre való kijutás a gyakorlatban általában tetőkibúvó-ajtóval vagy hágcsóval történhet). E területre továbbá az általános munkavédelmi előírások vonatkoznak: 1993.évi XCIII. törvény a munkavédelemről; MSZ :1989 Munkavédelem. Építési munkák általános biztonságtechnikai követelményei, valamint MSZ :1983 Munkavédelem. Épületszerelési munkák biztonságtechnikai követelményei szabványok; A tetőkiegészítő és -biztonsági rendszerek anyagai A tetőkiegészítő és biztonsági rendszerekhez alkalmazott anyagok minden esetben a korróziónak ellenállóak legyenek. Az elemek készülhetnek: az MSZ EN :2005 vagy az MSZ EN :2005 szerinti korrózióálló acélból, az MSZ EN 485-1: MSZ EN 485-4:2008 szerinti alumíniumból vagy alumíniumötvözetből, 1000, 3000, 5000 és 6000 sorozatból bármelyik minőséggel, vagy az MSZ EN 754-1:2008 vagy az MSZ EN 755-2:2008 szerintiből megfelelő összetételűből, kivéve azokat, amelyeknek réztartalma 0,3 %-nál vagy magnézium tartalma 3 %-nál több, az MSZ EN 1172:2012 szerinti rézből A hófogórendszerek kialakítása A hó megfogása történhet az eresz mentén, valamint a tető egész felületén. A csak az eresz mentén megvalósított hófogás hagyományos megoldásai a hófogórácsok és a hófogóprofilok (idomacélokkal, fagerendákkal). A havat a tető egész felületén vonalas jellegű (csöves) és pontszerű hófogókkal lehet megfogni. Az eresz menti hófogóknak többnyire a tető egész felületére esett havat meg kell fogniuk, rájuk nagyobb teher jut, ezért nagyobb magasságúak. A nagyobb összegyűlő hótömeg miatt megnövekszik a jégsáncképződés kialakulásának veszélye, a kialakuló jégsánc mérete, s ezzel az eresz mechanikai terhelése is. A hófogóra jutó nagyobb teher következtében a tartóelemeket (támaszokat) az aljzatra vagy a tartószerkezetre kell rögzíteni, ami nemcsak áttöri a fedést (az eresznél!), hanem többnyire akadályozza a lemezsávok hőmozgását is. A ritkábban elhelyezett támaszok a hónyomás következtében általában jelentős terhelésnek vannak kitéve. Mindezekből adódóan az ilyen kialakítású hófogók környezetében a fedésen ismételten károk és víztömörségi problémák jelentkezhetnek. Egyes esetekben (rövidebb tetőszakasz, nem közlekedésre szolgáló felület fölötti eresz, stb.) lehet a havat a tető egész felületén megfogó, vonalas jellegű hófogót csak az eresz mentén alkalmazni, ami azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen kialakítású hófogó azonos szerepű és teherbírású lenne a csak eresz menti hófogásra szolgáló szerkezeti megoldásokkal. 110

111 Vonalas jellegű hófogók A vonalas jellegű hófogók két változata az alábbi: állókorcos fedések esetén a hosszanti korcokra tartóbakokkal szorított rögzítésű hófogó, lécbetétes fedések esetén a hosszanti lécbetétekre ültetett rögzítésű hófogó. A korcokra szorított tartóbakokkal és azokba fűzött keresztirányú rudakkal kialakított vonalas jellegű hófogó a leggyakrabban alkalmazott megoldás. Az ilyen típusú hófogók két változata ismeretes: egyrudas kialakítású, kétrudas kialakítású. Az ilyen kialakítású hófogók alkalmazása különösen a 45 lejtésű fémlemez fedésű tetőkön javasolt. A fenti kialakítású hófogók esetén a tartóbakok vastagsági mérete legalább az alábbi legyen: alumínium (különleges keményötvözet): 6 mm, réz 5 mm, tűzihorganyozott acél 5 mm. (E vastagsági méretekkel a gyakorlatban többnyire elérhető, hogy a tartóbakok a tetőfelülettel párhuzamos terhelési határértéke 150 kn / tartóbak legyen). A tartóbakokba befogott rudak (csövek) anyaga korrózióálló acél (nemesacél), alumínium vagy réz. Méreteik legalább az alábbiak legyenek: külső átmérő: 32 mm cső falvastagsága: 2 mm 10.1 ábra: Korcra fogott, egyrudas kialakítású hófogó jégtörővel Amennyiben a tetőn az olvadékvíz megfagyásával kell számolni, a fenti kialakítású hófogórendszereknél a lemezsávok közepén jégcsúszásgátló idomot kell felszerelni. A jégcsúszásgátló idom rögzítése szintén nem törheti át a fedés lemezét; ajánlott a fedési lemezsáv és a hófogó rúdja közé befeszítve (vagy más azonos értékű módon) rögzíteni. 111

112 A tapasztalatok alapján a korcra fogott hófogórendszereket minden korcra egy-egy tartóbakkal kell rögzíteni, ha a korcok távolsága 500 mm. Ennél sűrűbb korctávolság esetén lehet a tartóbakokat minden második korcon alkalmazni, de az eresz menti hófogósort csak akkor szabad így rögzíteni, ha az eresz alatt nincsen járófelület (vagy más veszélyeztetett terület, illetve épületszerkezet), és a hófogó csak a csatorna védelmét (tehermentesítését) szolgálja. A kétrudas rendszerű hófogó alkalmazása mindenekelőtt nagy ereszkilógású tetőkön és járófelületek (épület-bejáratok) fölött javasolt. A tehermentesítés érdekében azonban fölötte (1,5-4,0 m távolságra) további hófogósort (vagy -sorokat) kell alkalmazni. Általánosságban megállapítható: a vonalas jellegű hófogókra különösen igaz, hogy több egymás fölött (egymástól 1,5-4,0 m-re) alkalmazott hófogósorral kell a havat megfogni, ott, ahol az a tetőre esett - biztosítva a minél korábbi elolvadás lehetőségét és megakadályozva, hogy a tetőfelületre jutott hó megcsúszva az eresz mentén felgyűljön, és ott többletterheléseket okozzon. Ez mindig előnyösebb, mint a csupán az eresz mentén egy sorban alkalmazott kétrudas hófogó, ami - korcra fogott kialakításban - e feladatra önmagában nem is alkalmas. A lécbetétes fedéseken alkalmazott vonalas hófogókat a lécbetét oldalán vagy a tetején rögzítik; így azok rögzítése tulajdonképpen átmenetet képez a fedést áttörő és a fedést nem áttörő megoldás között. Lényeges különbség azonban a fedési lemezsávok átlyukasztásával történő rögzítéshez képest, hogy ez esetben az áttörés nem a vízlevezetés síkjában, hanem abból kiemelve készül, továbbá, hogy a rögzítés nem akadályozza a fedési lemezsávok hőmozgását. A lécbetétes fedések hófogórúdja alatt lemezsávonként mindig legalább 2-2 db jégcsúszásgátló idomot kell alkalmazni A biztonsági és karbantartó rendszerek kialakítása a tetőn A biztonsági és karbantartó rendszerek arra szolgálnak, hogy segítségükkel karbantartható legyen a tetőfedés és annak felépítményei (kémények, gépészeti felépítmények, stb.). A fémlemezfedéseken alkalmazott biztonsági és karbantartó rendszerek leggyakrabban az alábbiak: biztonsági tetőkampók, tetőjárdák ábra: Biztonsági tetőkampó, felső letakarással (a tetőkampó keresztirányú lemezkapcsolat alatt rögzített) Biztonsági tetőkampók A biztonsági tetőkampók vagy -horgok létrák, tetőfedő székek, biztonsági kötelek 112

113 beakasztására szolgálnak (amelyeket mindig legalább két darab tetőkampóba kell akasztani). A velük szembeni követelményeket az MSZ EN 516:2006 Előre gyártott tetőtartozékok. Biztonsági tetőhorgok szabvány szabályozza. Alkalmazásuk javasolt valamennyi két teljes szintnél magasabb épület 30 -nál meredekebb tetőjén a gerincek és a tetőélek mentén (mindkét oldalon), valamint a manzárdtetők tető-szögtörései alatt. A biztonsági tetőkampók (ún. szervizkampók) távolsága egymástól vízszintes irányban legfeljebb 1,5 m legyen, függőleges irányban pedig legfeljebb 4,0 m. A biztonsági tetőkampókat legalább 60/80 mm méretű szarufákhoz kell rögzíteni (ha szükséges, a tető fémlemez fedésén és annak aljzatán keresztül) úgy, hogy a rögzítés a szarufa szélétől mindenütt legalább 25 mm-re legyen. Egy-egy tetőkampó rögzítéséhez legalább 3-3 db csavart kell használni, amelyek keresztmetszete legalább 8/150 mm legyen (tartószerkezeti méretezés alapján) Tetőjárdák, létrák 10.3 ábra: Példa tetőjárda korcokra fogott tartóbakjára A tetőjárdák a tetőn legtöbbször a kiegészítő biztonsági felszerelés nélküli közlekedést és munkavégzést hivatottak szolgálni. A velük szembeni követelményeket az MSZ EN 516:2006 Előregyártott tetőtartozékok. A tetőn való mozgás szerkezetei. Járdák, lépcsőfokok, tipegők szabvány szabályozza. A tetőjárdák, tetőlétrák rögzítése történhet: a fedés elemeire, (10.3 ábra) a fedés aljzat-, illetve tartószerkezetére. A korcokra fogott tartóbakokkal a fedés elemeire rögzített tetőjárdák 45 tetőlejtés esetén többnyire megfelelnek a szokásos mértékadó terhelésű használathoz, míg a nagyobb terhelésű (például gépészeti berendezésekkel is terhelt) tetőjárdáknál és - tribünöknél már szükséges a fedés aljzat- illetve tartószerkezetére történő rögzítés. 113