Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Átírás

1 1 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Talán szokatlan, és provokatív az előadásom címe, de szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy magam igenis bányászatnak tartom a kő-, kavics-, homok-, és agyagbányászatot, Hogy mégis ezt a kérdést adtam előadásom címének, talán nem véletlen, hisz szakmai pályafutásom során több mint 15 évet mélyműveléses szénbányában dolgoztam, és utána 25 évet kőbányászként töltöttem el az Omya Hungária Kft-nél. Talán a pályafutásom, amely során mindkét területen volt szerencsém hosszabb időt eltölteni, feljogosíthat arra, hogy a tapasztalataim alapján őszintén beszéljek erről a kérdéskörről. Bányász vidéken nőttem fel, ahol a fűtéshez szükséges szenet mélyműveléses bányából hozták a felszínre (Ózdvidéki Szénbányák Somsályi, Farkaslyuki Bányaüzemei), de az építkezéshez használt mészkövet a falu határában található, kőbányaként hivatalosan soha nem működő, szabadon álló kőfalakból termelte ki mindenki magának, a homokot a szomszéd falu határában, hasonló körülmények között bárki kitermelhette. S ehhez hasonló lehetőségek az ország számos helyén voltak. Talán ez a példa is mutatja, hogy a társadalom, az emberek véleménye, a fenti példa szerint alakult ki. Amit bárki megcsinálhat, kitermelhet, az nem lehet összevethető a föld mélyéből kitermelt, a felszínre szállított szénnel, vagy más, hasonló módon kitermelt nyersanyaggal. Ahhoz igazi szakértelem kell, valós veszélyek mellett kell a kitermelést végezni. Az igen, az bányászat, férfimunka. S a társadalomban, az emberekben kialakult véleményt csak erősítette, hogy még szakmán belül is volt a mélyművelésű bányákban dolgozó kollégák körében egy magasabb rendűségi érzés, egy szakmai, vagy ágazati sovinizmus, ami nem hogy tompította volna ezt a látszólagos különbséget, hanem inkább felerősítette.

2 2 S most sokan tehetnék fel joggal a kérdést, hogy ez valóban indokolt volt, valóban másodrendűek a kőbányászok? Nehéz erre a kérdésre korrekt választ adni, és talán akkor járunk el helyesen, ha nem érzelmi alapon, hanem a technológiák összehasonlításával próbálunk helyes választ találni. Ha ezt megtesszük, akkor láthatjuk, hogy az alapvető különbség ténylegesen azon múlik, hogy hol végezzük ezeket a tevékenységeket. Óriási különbség a technológiák között, hogy földalatti bányászat során a nyitott üregeket valamilyen módon biztosítani kell, és meg kell kísérelni hasonló klimatikus viszonyokat teremteni szellőztetéssel, mint a külszínen, meg kell védeni a bányászokat a víztől, a mérgező és fojtó gázok hatásától, a sújtólég és szénporrobbanás pusztító hatásaitól, röviden a természet erőitől, amely ellehetetleníti a termelést, és elveheti a bányász életét. Talán ez a veszéllyel való mindennapos szembenézés, az elemek, a természet legyőzésének kényszere tette a mélyműveléses bányászt rátartibbá. Ő minden nap a bőrét vitte a vásárba. S ezt a társadalom elismerte, úgy anyagilag, mint erkölcsileg, s a különbség itt kell, hogy megnyilvánuljon és nem az első rendű, másodrangú kérdés megfogalmazásában. Merem ezt mondani még akkor is, ha szénbányászként engem sem került el ez az érzés, bennem is meg volt ez a gőg, amit már kezdő koromban tudatosítottak bennem az öregebb kollégák. Ahhoz, hogy még árnyaltabban tudjam érzékeltetni ezt a kérdést, tisztázni kellene, hogy mit is értünk bányászat alatt? Az emberiség történetére mindig jellemző volt, hogy a saját életkörülményeinek javításához a természetet használta fel, a természet nyújtotta anyagokat, a természet adta, később megtermelt élelmiszereket és lehetne ezt tovább sorolni. S ebben a felsorolásban fontos helyet kell, hogy kapjon a föld szilárd kérgében található hasznos ásványi nyersanyagok kitermelése, saját céljainkra történő hasznosítása. S ezek az anyagok biztosítják az energiát, a mindennapi eszközeinkhez szükséges fémeket, a hightech eszközök ritka fémeit, és végül de nem utólsó sorban az építőanyagok jelentős részét. Az emberiség történetében külön megemlékeznek a kőkorszakról. A legrégibb haszonanyaga az emberiségnek a kő volt, és ma is

3 3 nélkülözhetetlen alapanyag. Gondoljunk csak arra, hogy már az általunk ismert kultúrákban több ezer évvel ezelőtt milyen, mai szemmel szinte hihetetlen építkezések voltak. A piramisok, a paloták, a villák. A kínaiak, a görögök, az egyiptomiak, az inkák, az aztékok, már az i.e. előtti 8. évezredtől fantasztikus építményeket alkottak kőből. Ezekről rendszeresen hallunk, fantasztikus kulturális és vallástörténeti emlékek, de alig hallunk az építkezésekhez használt anyagok, a kövek kitermeléséről, bányászatáról. Nem csak a bányászat, de a kitermelt nyersanyag feldolgozása is, még a mai kor emberének is rendkívüli technológiák, rendkívüli elmék megléttét vizionálják. S ha időben ugrunk egy jelentőset, a mai korban is elmondható, hogy a kőbányászatnak jelentős szerepe, súlya van a mai gazdasági életben, a társadalom, az emberek mindennapi életét jelentősen javítja, életminőségüket emeli. Nagyon fontos a szerepe az infrastruktúrák kialakításában, a közlekedési úthálózat, az autópálya rendszer, a vasúti hálózat kiépítésében, de napjainkig fontos szerepet játszik az építőiparban is. S akkor még nem is említettem a magas feldolgozottsági fokú őrleményeket, amelyek számos iparág számára jelentenek nélkülözhetetlen alapanyagot. Az úgynevezett töltőanyagok, amelyek előállításában forradalmian új technológiák kerültek bevezetésre, jelentősen átalakították a festék és lakk, a műanyaggyártás és a papíripar gyártási technológiáit. Olcsóbbá tették a gyártást, hisz ahogy a gyűjtőnevük is mondja, töltőanyagok, amelyek a korábbi receptúrákban használt drágább összetevőket helyettesítik, és sok esetben javítják a végtermék tulajdonságait, minőségét. Nem szoktunk rágondolni, de a kövek feldolgozása, más ipari célú alkalmazáshoz való előkészítése világviszonylatban is jelentős tényező. A világ energia igényének kb. 7-8%-a aprításra, őrlésre kerül felhasználásra, s ez olyan mennyiség, amely a kőbányászat és a hozzá tartozó feldolgozást bizonyítottan a világgazdaság fontos részévé teszi. Nem törekedhetek a felhasználási területek részletes bemutatására, de nem szabad kihagyni a kövekből előállított őrlemények felhasználását a mezőgazdaságban. A mészkőőrlemények, a gipsz, a különböző földpátok a termő területekre kijuttatva növelik azok termő

4 4 képességét, hosszabb távon megőrzik a mezőgazdasági területek termő kapacitását. Fontos szerepet töltönek be az állatok takarmányozásában, és nélkülözhetetlenek granulátum formájában a műtrágya gyártás területén is, ahol kettős funkciójuk is van. Egyrészt hatóanyagként, másrészt hatóanyag vivőként játszanak fontos szerepet. S talán hangsúlyoznom sem kellene, hogy a föld népesedésének ilyen gyors növekedése mellett, mennyire fontos terület az élelmiszer gyártása, az élelmiszerekhez szükséges alapanyagok megtermelése,a hús féleségek előállítása. A teljesség igénye nélkül, sok területet csak érintve, vagy a gyűjtőnevüket használva is úgy gondolom, sikerült felhívni a figyelmet a kőbányászat jelentőségére, nélkülözhetetlenségére. Tudom, nem az itt jelenlevőket kell erről meggyőzni, de nem lehet felesleges, ha néha mi is szembe nézünk értékeinkkel, és tisztába vagyunk valódi értékeinkkel. Nem könnyű feladat a kőbányászatot elfogadtatni, elismertetni, még akkor sem, ha a nemzetgazdaságra, ezen keresztül a társadalomra gyakorolt hatásuk egyértelműen pozitív, nélkülözhetetlen. Nézzük meg ezt a kérdést a bányajog oldaláról. Az évi osztrák általános bányatörvény a szén és ércbányászatról szólt. Csak azokat a kőbányákat sorolta hatálya alá, amelyeket az érc-, vagy szénbánya vállalkozások (pl. a kohászatukhoz) saját célból üzemeltettek. (kereskedelmi forgalomba nem került). A kereskedelmi forgalmat bonyolító kőbányák az iparfelügyelet hatáskörébe tartoztak. A kőbányászat és a kavicsbányászat egésze csak 1950-től került a bányahatóság felügyeletébe, és csak az évi III. törvény hatályba lépését követően tartozott egészében a bányatörvény hatálya alá. De így volt ez a felügyeleti kormányzati szervekkel is előtt, legjobb tudomásom szerint a kőbányászat a Kereskedelmi, vagy ennek megfelelő minisztériumhoz tartozott, majd 1950-től a 80-as évek közepéig az Építési és Városfejlesztési minisztériumhoz, és csak a 80-as évek közepétől került át ahhoz a minisztériumhoz, amely a bányászat többi ágazatát éppen felügyelte.

5 5 Nézzük meg, milyen a súlya a bányászaton belül a nemfémes ásványi nyersanyagok termelésének. Ahhoz. hogy ezt jobban érzékeljük, a magyar bányászat évi összes termelése: kőolaj földgáz szénféleségek nemfémes t 1,9 Mrd m t m3 kb. 55 Mt A nemfémes ásványi nyersanyagokat felhasználásuk alapján 7 nyersanyag főcsoportba soroljuk: 1. Ásványbányászati nyersanyagok. ( felhasználói a vegyipar, kohászat, kerámiaipar, mezőgazdaság, építőanyag-ipar - nemesvakolatok, szigetelőanyagok- Ide tartozik az alginit, tűz-, és saválló agyag, ipari és üveghomok, különböző minőségű mészkövek és dolomitok, kaolin stb. 2. Tőzeg-lápföld-lápimész 3. Cement és mészipari nyersanyagok: a cement és mészipar alapanyagai mészkő, márga-tartoznak ide 4. Építő- és díszítőkő ipari nyersanyagok:felhasználói az építőanyag ipari, közlekedés és vízépítési, szobrászati terület 5. Építőipari homok 6. Építőipari kavics: beton alkotó, útépítési alapanyag 7. Kerámiaipari nyersanyagok: felhasználói a tégla-, cserép-, és porcelán gyárak, kerámia kisipar

6 6 Nyersanyag főcsoportonkénti bontásban Magyarország nemfémes termelése és nyersanyag vagyona a következők szerint alakult 2014 és 2015 ben: Ásványbányászati nyersanygok Nyersanyagfőcsoport Tőzeg-lápföldlápimész Cement- és mészipari nyersanyagok Építő- és díszítőkőipari nyersanyagok Földtani vagyon (millió m 3 ) I I. 1. Kitermelhető vagyon (millió m 3 ) I I. 1. Termelés Termelés m m ,94 551,8 551, , ,95 539,3 539, ,69 165,9 286, , , , , , , , ,3 Építőipari homok 751,7 764,19 545,9 556, , ,54 Építőipari kavics 3 689, , , , , ,2 Kerámiaipari nyersanyagok 994,6 990,51 648,1 642, , ,05 Egyéb 35,6 39,96 29,9 31,63 151,4 589,2 Nemfémes nyersanyagok összesen , , , , , ,6

7 Nemfémes ásványi nyersanyagok termelése az utóbbi néhány évben Magyarországon: 7

8 8 Nemfémes ásványi nyersanyagok földtani vagyona Magyarországon: Nem fémes jellegű nyersanyagokból a jelenlegi ismereteink szerint közel 10Mrdt vagyonnal rendelkezünk, és komoly, reménybeli területekkel. A látszólag magas ásványvagyon készletekről hallva, könnyen mondjuk, hogy itt minden rendben van. De ez megtévesztő. Ebből az irdatlanul magas mennyiségből ma kb. 1,5 Mrt ami elérhető. A bányászkodást más ágazatok, hatóságok erősebb lobby tevékenysége által megalkotott és elfogadott törvények nehezítik. Csak a példa kedvéért hadd említsem meg 1 a természetvédelmi korlátozás nagyságát: az MFGI kimutatása alapján a homoknál 32,8%-os, a kavicsnál 32,6%- os, az agyagnál 25%-os, míg a különböző köveknél 79,6%-os a kitermelhető vagyon csökkenése, ami rendkívül jelentős mértékű, és ezt tovább rontja 2 az infrastruktúra,

9 9 3 a közigazgatás, 4 a vízbázis védelme, 5 a kulturális örökség védelem, 6 a mezőgazdasági területek jelentette további korlátozások. Talán nem is meglepő, de mindenképpen elgondolkoztató, és a szakmát képviselő civil szervezeteknek is komoly szakmai feladatot adó tény, hogy a jelenlegi kitermelési ütem mellett éven belül elfogynak a kitermelhető készletek. S végezetül hadd szóljak az OMBKE és a kőbányászat kapcsolatáról. Gyakran szoktam mondani különböző rendezvényeken, hogy a bányászat Magyarországon nem szűnt meg, sőt ma is vannak olyan ágazatai, amelyek sikeresek, fontosak a nemzetgazdaság számára. Ilyenek a kőolaj és földgáz-, a lignit-, feljövőben lévő geotermia és ilyen a nemfémes ásványi nyersanyag, ezen belül a kőbányászat is. Nem azon kell fanyalogni, hogy nincs mélyműveléses bányászat, hanem annak kell örülni, hogy vannak a bányászatnak sikeres ágazatai. De ez a siker felelőséggel is jár. A bányászatnak együtt a kohászokkal és erdészekkel, olyan hagyomány rendszere van, amely több évszázados és aminek megőrzését, utódainknak az átadását kötelességünk teljesíteni. Ezek a Selmeci Diákhagyományok egyetemleges emberi és szakmai értékeket jelentenek, a kulturális világörökség részét képezik. Azok, akik ehhez a körhöz tartoznak, mindig számíthatnak egymás bizalmára, segítőkészségére. Van ennek a hagyománynak egy tárgyiasult része (szakestélyek, korsók, dalaink, egyenruhánk stb) és van egy erkölcsi része, az un. selmeci szellem, ami egy viselkedési formát, az egymáshoz való viszonyt, a szakmánkhoz való viszonyt jelenti. Ennek a hagyomány körnek az iparban való kiteljesedését és fennmaradását jelenti az OMBKE. Egyesületünk sajnos öregszik, és meglehetősen kevés taggal bír a kő-, és kavicsbányászat területéről. Tudom, nem könnyű ezt a területet összefogni. Nagyszámú vállalkozás, területileg szétszórt, és a tulajdonosi körben viszonylag kevés a bányamérnöki végzettségű ember, így a szokásos módon, az egyetemen, sokan nem találkoztak

10 10 ezzel a hagyomány világgal, nem fertőződtek meg. S a hagyomány ápoláson túl van egy másik fontos feladata is Egyesületünknek, s ez a felügyeleti szervek felé a szakmai lobbi tevékenység, s a szakmát keretbe foglaló jogi, törvény előkészítési, illetve véleményezési lehetőség. Szeretném kiemelni a szakmai lapjaink rendszeres megjelenését, a publikációs lehetőséget az ágazat dolgozói előtt. Ma amikor ez az ágazat a bányászat egyik siker ágazata, nem teheti meg, hogy erről a területtől távol tartja magát. Aktív részesévé, és meghatározóvá kell válni ezen a területen is. Érdemes az Egyesületbe tagként belépni, és anyagilag is segíteni, mert a kőbányászat igenis bányászat! S végezetül hadd idézem Was Albert sorait az Üzenet haza című verséből Jön ezer új Kőmíves Kelemen, ki nem habarccsal és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szentelt vízzel és búzakenyérrel, és épít régi kőből új hazát. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentum Istentől való, és IstentőI való az akarat, mely újra építi a falakat. A víz szalad, de a kõ marad, a kő marad... Köszönöm megtisztelő türelmüket és figyelmüket. Jó szerencsét! Velence, március 01.