Tanulmányok a Kárpát-medence anyagi kultúrája körébôl I. KÖZÉPKORI ELEMEK A MAI MAGYAR ANYAGI KULTÚRÁBAN

Átírás

1 Tanulmányok a Kárpát-medence anyagi kultúrája körébôl I. KÖZÉPKORI ELEMEK A MAI MAGYAR ANYAGI KULTÚRÁBAN Budapest 2014

2 A kötet a Magyar Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra Szakosztálya, az MTA Agrár történeti és Faluszociológiai Bizottsága, a KRE Kora újkor, Gazdaság és Mûvelôdés történeti Tanszéke, a Magyar Mezôgazdasági Múzeum, az egri Eszterházy Károly Fôiskola Kulturális Örökség és Mûvelôdéstörténeti Tanszéke, az MTA BTK Néprajztudományi Intézete és a Magyar Bortörténeti Társaság által június 7-én szervezett konferencia anyagait tartalmazza. A sorozat szerkesztôbizottsága: Bodó Sándor Kisbán Eszter Kósa László Liszka József Paládi-Kovács Attila Pozsony Ferenc Sorozatszerkesztô: BÁTI ANIKÓ CSOMA ZSIGMOND A kötetet szerkesztette: BÁTI ANIKÓ CSOMA ZSIGMOND ISSN: ISBN: Készítette: az Agroinform Kiadó és Nyomda Kft Budapest, Angol u Felelôs vezetô: Stekler Mária Budapest, 2014/59

3 K. Németh András Máté Gábor Szempontok és példák a középkori eredetû malmok és malomhelyek folytonosságának vizsgálatához Kapos és a Völgységi-patak vízgyûjtôje vízkerék ugyan ókori találmány, a vízenergia a középkori agrárforradalom A idején vált kiemelkedôen fontossá, számos munkafolyamat termelékenységét hatványozta meg a gabonaôrléstôl a deszkavágásig, a fémmegmunkálástól a kártolásig, ezáltal pedig a vízmeghajtásos szerkezeteknek a települések gazdasági életében kitüntetett szerep jutott. 1 Az 1795-ben Pécsre látogató erdélyi utazó, Teleki Domokos elragadtatással vette szemügyre a Malomséden (ma Tettye-patak) egymást érô vízimalmokat, ahol a forrást követô néhány száz méteres szakaszon 12 ôrlômalom (és egy papírmalom) is állt. Ez a hihetetlennek látszó malomkoncentráció is mutatja, hogy a jó adottságokkal rendelkezô patakok a középkorban és az újkorban is nagy gazdasági értéket képviseltek, amint azt a városrész egykori elnevezése a Malomszög is jelzi, utalva a hegyek közé szorult településrésznek a középkori város életében betöltött szerepére. 2 A századi, sôt a 20. századi vízmeghajtásos malmokban számos középkori ipar- és építészettörténeti, üzemtörténeti elem és gyakorlat fennmaradt, melyrôl igen értékes tanulmányok láttak napvilágot. 3 Tanulmányunk nem ehhez a gyakrabban tárgyalt kutatási kérdéshez kíván adalékokkal szolgálni, hanem a régészet és a néprajztudomány látómezejét egyesítve szempontokat és példákat kíván meghatározni a középkor óta tartó telephelyi folytonosság kutatására vonatkozóan. A telephelyi folytonosság elsôsorban településtörténeti kérdés, amely segíti a középkori települési struktúra kutatását, továbbá az újkori és a közép kori településszerkezet, infrastruktúra (utak, hidak, révek), gazdasági és közösségi objektum-rendszerek (templomok, csárdák) közti topográfiai és funkcionális kapcsolatok meghatározását. Mindezeknek különösen nagy jelentôsége van azon területeken, ahol pusztult struktúrákkal találkozunk. A Kapos és a Völgységi-patak vízgyûjtôje is ilyen terület, mivel a török alatt több idôszakban, de tájilag eltérô mértékben pusztásodtak. Míg a déli részén, az erdôsebb határú területeken kisebb, addig az északi, nyíltabb területeken nagyobb volt a pusztulás mértéke. 1 A tanulmány készítése idején K. Németh András az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjában (BO/00003/12/2) részesült. Máté Gábor publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és mûködtetése országos program címû kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 2 Teleki [1993] Vajkai 1981; 1983; Lambrecht 1915; Pongrácz

4 Éppen ezért a déli területeket egyfajta reliktum tájként, míg az északi részt pusztult táj -ként értelmezhetjük, hozzátéve azt is, hogy mindkét területen találkozhatunk továbbélô és pusztult elemekkel és tájrészletekkel. Tanulmányunk elsô felében egy szempontrendszert határozunk meg, ami a középkori írásos források, az újkori térképek, a régészeti kutatások és a toponímiák alapján tekinti át a malmok továbbélésére utaló eseteket. A tanulmány második része a századról szól, ami a konszolidált, háborúktól mentes évszázadok történeti ritmikáját követve, fôként konjunkturális és technikai alapon bekövetkezett változások telephelyre gyakorolt hatását tekinti át. A tanulmányban bemutatjuk egy pusztafalu malomhelyének (Enyôd) történetét is, mely példán végigkövethetôk mindazon változások, melyek egy tipikus Kapos vidéki malomhely története során bekövetkeztek. A középkori malomhelyek kontinuitás-vizsgálatának szempontrendszere A középkori vízimalmok topográfiai kontinuitását többféle szempontból vizsgálhatjuk. Legkézenfekvôbb az objektumok folyamatosságának valószínûsítése abban az esetben, ha valamely faluban középkori oklevél említ malmot, és amennyiben a faluban vagy annak pusztulása esetén a falu helyén vagy annak közelében a századi források is tudnak malomról, gyakran térképek is rögzítik helyüket (1. a). Néhány szerencsés esetben ilyen középkori és újkori forrásból egyaránt adatolt malmok léte régészetileg is igazolható (1. b), amely megerôsíti a topográfiai azonosságot. A fentiek figyelembe vételével, és ismerve a középkori írott források pusztulásának mértékét, olyan esetekben is valószínûsíthetjük egy-egy malom egész pontosan malomhely középkori eredetét, amikor ezeket nem említi Mohács elôtti oklevél, de az újkori malom közvetlen közelében a felszínen középkori település régészeti nyomai azonosíthatók (2. b). Még inkább indokoltnak tûnik az ilyen, csak az újkorból adatolt ôrlôberendezések középkori létesítésének feltételezése, ha a malom a középkori település elpusztult temploma közelében tûnik fel (2. a). Az egyházi épületekhez vezetô középkori utak nyomvonala nem egyszer éppen az átkelôként is használt malomgátakon keresztül vezetett tovább. 4 Kutatásaink nem elôzmény nélküliek abban a tekintetben, hogy a régészeti topográfiai kutatás az ország különbözô területein mutatott már ki középkori malomhelyeket, 5 de újkorig történô használatuk igazolására egy konkrét terület vonatkozásában még nem ismerünk példát. Az adatok részletes bemutatása elôtt le kell szögezni, hogy valójában nem malmok, tehát egyes malomépületek több száz éven át történô fennállását szeretnénk igazolni ez a romlandó anyagból készült épületek sérülékenységét és a vizsgált vidék viharos történelmét ismerve túlzott elvárás is lenne, hanem malomhelyek, azaz malom építésére alkalmas, korábban is esetlegesen már malomépületnek helyet adó, konkrétan meghatározható helyek kontinuitását. 4 Stibrányi Vö. MRT 1 11, passim.

5 1. Középkori malmok újkori továbbélése (írott források és térképek alapján) a) Középkori forrásból ismert malmok, kontinuus helyen az újkorig A malmok kontinuitása kapcsán elsô helyre kívánkoznak azok az objektumok, amelyeket már a középkor századaiban is említenek írott források, és a török kiûzése után is hosszabb-rövidebb ideig mûködtek. A tíz, alább tárgyalt település közül az egyik helyen régészeti módszerekkel is sikerült igazolni a malom évszázadokon keresztül történt fennállását: Ábrahámon 1524-ben említik az itteni ciszterci apátság malmát, 1720-ban pedig az apátság helyétôl délre, a Dombóvár melletti Tüskepusztán egykerekû, alulcsapó malmot írtak össze. 6 Maradványait 2009-ben Szabó Géza és Boruzs Katalin tárta fel a Konda-patak bal oldalán, az Aldi áruház telkén. 7 Berkiben (ma Nagyberki) 1486-ban említenek halastavat a rajta álló malmokkal együtt. 8 Egy 1719-es tanúvallatás szerint Dombóváron felül egy mérföldel vagyon bizonyos Berky Gát nevû malom Gát, azon is által mehetni a Kapos Vizén. 9 A malom kétségtelenül török kori eredetû, mert Berkigát néven török palánkvár is létezett, elôször 1655-ben említik, a magyarok 1660-ban pusztították el. 10 A malom a 18. század végén Berkitôl délkeletre, a Kapos déli felén, Kisberki közelében állt. 11 Döbröközön 1446-ban egy hatalmaskodás során említik a vár alatti malmot. 12 Bizonyára azonos lehet vele az 1693-ban a mocsárban említett négy malom egyike, ban pedig a két malom közül az egyik a váron alul feküdt. 14 Az EKF a Kapos átkelôje mellett jelöl malmot. 15 Kurdon 1263-ban, 1270-ben, 1272-ben, 1273-ban, 1280-ban szerepel egy, illetve két malom az ábrahámi ciszterci apátság számára adományozott javak között ben egy jelentés arról tudósít, hogy az Terek az Kapos wysezen Kwrdon meg chynalta az gatat. 17 A malom a Kapos ma is meglévô átkelôje az egykori malomgát északi felén, valószínûleg a keleti oldalon feküdt. 18 Az átkelô az EKF szerint a malomtó gátján futott. 19 Máré birtokon (ma Magyaregregy Márévár) 1353-tól kezdve gyakran 1392-ben, 1411-ben, 1413-ban, 1433-ban és 1439-ben említenek malmokat és malomhelyeket a vár tartozékai között, olykor helyük részletes leírásával. 20 Két malom az újkorig is mûködött, a Pesty Frigyes-féle dûlônévgyûjtés a következôket ôrzi: ( ) hol most két malom áll, egy kis halmot, mely kertté idomíttatott, az egregyi lakosok 6 Ferenczi Szabó 2010a ; Szabó 2010b F. Romhányi , Máté Tolnai EKF Coll. IX. Sect DL U. et C. 5:42 (b); U. et C. 29: Merényi EKF Coll. X. Sect A kurdi malmokra összefoglalóan: Ferenczi Szalay Ferenczi EKF Coll. XI. Sect Zichy VI. 139.; uo. IV. 500.; uo. VI. 152.; uo. VI. 279.; uo. VIII ; Kôfalvi sz. 49

6 maig Kápolnának nevezik, néhány évek elôtt az uradalomtól egy molnárnak malom építésére eladatván, a régi kápolna alapkövei ki ásattatván, több érvényes kôfaragványokat kaptak. 21 A Kápolna-malomként is ismert Rein-malom épülete még áll, a Vár-völgyi kempinget üzemeltetô család lakik benne. 22 Simontornyán már 1346-ban említenek egy egykerekû malmot a Kaposon (amely alatt a Siót kell értenünk), amely a vár fenntartására szolgált ben is említenek malmokat és malomhelyeket ban a Buzlai Mózes által a simon tornyai domonkosoknak tett adományok között szerepel a malom jövedelmének bizonyos része ban a török elárvereztette az utolsó magyar birtokos, Pesthyeny Gergely malmát ban két, 1552-ben és 1565-ben három, 1570-ben pedig már hatkerekû malom szerepel a defterekben. 25 Egy 1726-os tanú kihallgatás szerint az Ahmed alajbég által építtetett malmot 1686-ban lerombolták ben két kétkerekû malmot említenek, az egyik elpusztult. 26 A 16. századig említett malom helyét Kiss István a várostól délnyugatra, a vasúti hídtól keletre fekvô egykori sziget keleti szélénél kereste, ahol a 18. század elején is gát fogta fel a Sió és az északról érkezô patak vizét. Helyén a folyószabályozásig malom mûködött. 27 Valószínûleg ezt jelöli egy 1748-as térkép a településtôl nyugatra, de jelöl egy másikat is a központi sziget keleti felén is. 28 A török kori (17. századi) malom Kiss István szerint a várostól keletre, a négyes határ (Simontornya, Pálfa, Cece, Sáregres) közelében, az ún. Forgó-szigetnél állt, ahol még látta a duzzasztógát maradványait. 29 b) Középkori forrásból ismert malmok, talán kontinuus helyen az újkorig A fenti helyeken túl ahol régészeti adatok (Ábrahám/Tüskepuszta), a malomgáttal összefüggô átkelôk helyzete (Berki, Döbrököz, Kurd), illetve az egy-egy településen említett nagyobb számú malom valamelyikének vélelmezhetô fennmaradása alapján a malmok továbbélése igazolható vagy erôsen valószínûsíthetô említésre méltó néhány olyan település, ahol a középkorban malom állt, és az újkorban is említenek ilyeneket, de terepi adatok hiányában topográfiai azonosságuk megkérdôjelezhetô. 21 Reuter Pesty. Vö. BMFN 31/301. Ez utóbbi kézikönyvben a Kápolna-malmot tévesen a Krajcár-malommal azonosítják. A Kápolna-malom és vélhetôen a kolostor is a Vár-völgyi strand feletti Máré-vára camping helyén áll, néhány száz méterre a Krajcár-malomtól. 23 C. Tóth , 104., 107. sz. 24 Kiss , 77., Dávid , 272., 284., Kiss és 93. jegyzet. 27 Uo MNL S 91, No Kiss

7 Egregyen (ma Magyaregregy) 1411-ben egy egregyi jobbágy malmát földesura, Izményi Péter lefoglalta, midôn a jobbágy kötelezettségeit teljesítve Bátmonostori László Battyán birtokára költözött. 30 Az EKF a falu déli végén malmot jelöl. 31 Az újkori Egregy területén a 19. század végén hat malom üzemelt. Jánosiban (ma Komló Mecsekjánosi) 1256-ban régi malomhelyet, ban pedig két malmot említenek és egy harmadik malomhoz tartozó malomárkot, 1359-ben malomhelyeket. 33 Az EKF Jánosi déli szélétôl délnyugatra, a Kaszárnya-patak és az északnyugat felôl belefolyó patak találkozásánál jelöl malmot. 34 A Pesty-féle dûlônévgyûjtés szerint Jánosi helység a török kor elôtt délnek feküdt, mellynek nyomai maiglan is tapasztalható és látható a plébánia földön (Mühlberg dictum). 35 Koppányban (ma: Törökkoppány) egy 1092-re hamisított 14. század végi oklevél említ malmot ban egy egykerekû és egy kétkerekû malmot írtak össze. 37 Egy 1687-es összeírásban is szerepel a Koppányi Vizén Való Malom ben egy tanúvallatás során egy tanú így nyilatkozott: ezen koppányi vizen a várhoz közel két kerekû malom volt ben egyetlen egykerekû malmot említenek az Esterházyak kezén. 40 Az EKF a falu délkeleti részén, az észak felôl érkezô patak torkolatától keletre jelöl malmot. 41 c) Törökkori forrásból ismert malmok, feltehetôen kontinuus helyen az újkorig A középkorból ismert, az újkorban is említett malmok áttekintése után csak felsorolásszerûen említem meg azokat a településeket, ahol a török kor másfél évszázada során malmokat említenek és ugyanezeken a helyeken az újkorban is volt malom: Bonyhád, Cél, Donát, Görbô, Hidas, Mucsi, Nagymányok, Nádasd, Pincehely, Szentmáriafalva, Szerdahely, Tevel. 42 Különösen figyelemre méltók azok a helyek, ahol a legnagyobb az idôbeli távolság a két idôpont között, és ráadásul a középkori település az újkorban sem önálló faluként, sem pusztaként nem települt újra. Donáton (ma Nagyszékely határa) 1570-ben egykerekû malmot írtak össze ban a Donáti-malmot említik, 44 a MKF idején még Kis malom néven malom létezett a helyén Zichy VI EKF Coll. XI. Sect Zichy I Kôfalvi , 269. sz. 34 EKF Coll. X. Sect Pesty. 36 DHA I Vass , Hegedüs Szakály Merényi EKF Coll. IX. Sect Az egyes helyekre vonatkozó adatokat ld. részletesen: K. Németh 2013b. 43 Dávid , Rómer MKF. 51

8 Görbôn (ma Pincehely Görbô) 1565-ben és 1570-ben négykerekû malom ôrölt ban a Kapos átkelôjétôl délre régi malmot jelölnek. 47 Szentmárián (helye: Hidas Malom-dûlô) 1546-ban, 1552-ben, 1570-ben és 1579-ben három malmot írtak össze. 48 A Pesty-féle helynévgyûjtésben Szentmária klastromának helyén akkoriban egy malom állt; 49 utóbbiról kaphatta a középkori faluhely a ma is használt Malom-dûlô nevet Középkori malmok újkori továbbélése régészeti adatok alapján Néhány középkori vízimalom újkori továbbélését nem pusztán áttételes úton mutathatjuk ki, hanem szerencsés módon régészeti adataink is vannak róluk. Területünkön országosan is ritka módon két olyan középkori vízimalmot is ismerünk, amelyek helyén a században még malom mûködött. Már volt szó Ábrahám település 1524-ben említett malmáról, amelyet még 1720-ban is említenek, de 1735 után elhagyhatták, az EKF-en már nem szerepel. Helyén 2009-ben Szabó Géza és Boruzs Katalin végzett megelôzô feltárást. A legkorábbi malomépülethez tartozó legalább kéthelyiséges, rótt gerendákból készített falakat még a ciszterci kolostor mûködésének idejében emelték. A malmot a Kiskondai-patak vizével táplálták, a mai tüskei tótól, az egykori ábrahámi apátság alól induló csatornarendszeren keresztül. A malom az 1540-es években megsérült, de a következô évtizedben újra használatba vették. Az 1610-es évekre új, cölöpalapozású épületet emeltek, a feliszapolódott tavat kikotorták, a csatorna torkolatát áthelyezték, a malomkerékrôl lezúduló víz által kimosott mélyedéseket az ábrahámi apátság idehurcolt köveivel és tégláival feltöltötték. A felszabadító háború során valószínûleg ismét megsérült a malom, amelyet hamarosan kijavítottak, az ingoványt a kolostor apró omladékával töltötték fel, és a malomcsatorna torkolatát ismét áthelyezték. 51 Görbô malmát már említettük. Helyén (Pincehely, Zrínyi utca 78.) nemrég földmunka során kb. 3 méter mélyrôl 110 cm átmérôjû forgókô került elô. 3. Középkori forrásból nem ismert malmok középkori faluhelyeken vagy közelükben (toponímiák és helyzetazonosság alapján) A középkori malmok újkori kontinuitásának kétségtelen példái azok a (többnyire csak az újkorból ismert) malmok, amelyek mi már tudjuk a feltûnésük idején már rég nyomtalanul eltûnt középkori falvak/templomok közelében álltak. 46 Dávid , MNL S 16, No Dávid Pesty. 50 EOV Szabó 2010a ; Szabó 2010b

9 a) Középkori templomok közelében fekvô újkori malmok Az ilyen faluhelyek között is még nyilvánvalóbb a malom középkori eredete, ha az ekkorra már elpusztult, vagy csak romjaiban létezô templom közelében feküdt. Sajnos területünkrôl olyan középkori írásos forrással nem rendelkezünk, amely templomok közelében említ malmokat, de idôbeli összetartozásukról még évszázadokkal késôbb is árulkodik topográfiai helyzetük. Máré birtok már említett, a forrásokban 1353-tól szereplô malmai közül az egyik a magyaregregyi Kápolna-malom helyén fekhetett; e malom telkén sikerült azonosítani Máré mezôváros középkori kolostorát. 52 Szerdahelyen (más néven Fülöpszerdahelyen) (helye: Bonyhád Jung-major) 1546-ban egy, 1552-ben, 1570-ben és 1579-ben pedig egyaránt két malmot írtak össze, 1570-ben a malmok romosak voltak. 53 Egy 1746-os térkép a falu középkori templomának romjait jelzi Bonyhádtól északra, a Völgységi-patak (a térképen: Bonyhádi Bozót Paludosum) mentén futó Pécs-fehérvári országút nyugati felén; a patak partján, az út keleti oldalán malmot tüntet fel. 54 Helyén ma is áll egy malomépület, 55 amely így valószínûleg csaknem 500 éve kontinuus helyen létezik. Hasonlóképpen, a középkori Háb falu (helye: Csikóstôttôs Pusztaszentegyház) malma Szentiház (=Szentegyház) malom néven szerepel a második katonai felmérésen, a középkori templom helyétôl kb. 150 méterre. Hábon 1720-ban egy kis fölülcsapó malmot említenek, 56 Németh Béla 1900 körüli kézirata szerint a templom romjai helyén még ezelôtt 12 évvel malom állott, melyet»hábi szentegyház malmának«neveztek. 57 b) Az újkorból ismert malmok középkori faluhelyek közelében Elpusztult középkori falvak nevével jelzett malmok Bár forrásokból nem igazolható kontinuitásuk, mégis említésre méltó, hogy több, elpusztult középkori faluhely közelében az újkorban malom létezett, amelyeket éppen az egykori falu nevével illettek. Erre legjobb példánk az Enyôdi (vagy Enyedi) malom (Kercseliget északkeleti határában): egy 1759-es térkép a templomrom mellett tünteti fel a malmot (Mola Enyödiensis). 58 A malom a MKF-en is szerepel Ennyedi malom néven. A középkori falu helyét közvetlenül a malom ma is megfigyelhetô helye felett azonosítottuk G. Sándor jegyzet. 53 Dávid TML T TMFN 77/ Merényi K. Németh MNL S 16, No A szerzôk terepbejárása, május

10 Az Enyôdi-malomhoz hasonlóan, a vizsgált területünkön kívül fekvô Bat (Tengôd Bati-erdô), illetve Csát (Koppányszántó Csád) falvak felszíni nyomait 60 térképre vetítve, közvetlen közelükben a MKF-en a falunevekbôl képzett nevû malmokat találunk (Bati-malom; Csáti-malom). A fentiek alapján valószínûsíthetjük azon 19. századi malmok egy részének középkori eredetét is, amelyek a legalább két, de olykor három-négy évszázada elpusztult falvak nevét ôrzik, bár környékükön régészeti terepbejárás még nem történt. Ilyen a Sarádi-malom Kaposszekcsôtôl kissé DNy-ra egy 1836-os térképen, 61 a MKF-en pedig a Ravaszliki-malom Alsómocsoládtól DNy-ra, a Hódosi-malom Gerényes és Vásárosdombó között, a Szarándok-malom Oroszlótól nyugatra, és az Alapsi-malom Majos és Hant között. 62 A középkori falu nevét ôrizte meg az ági határban található Almási-malom is. A MKF kárászi térképlapján, az Izmény-Györei-vízfolyás völgyében feltûnik egy Öreghimesd nevezetû malomjelölés, melynek írásos említésére nem leltünk és a szájhagyományban sem maradt nyoma. A név a Vékény és Kárász határába beolvadt Himesd település nevét ôrzi. A Váraljától délre, a Mecsek völgyében fekvô Küvesdi-malom (Kövesdi-malom) helyén is valószínûleg a középkor óta malom állt, neve a közelben fekvô Kövesd településsel hozható összefüggésbe, melyhez élénk történeti hagyomány is kapcsolódik, ami szerint a váraljaiak a török idôkben ide húzódtak fel. 63 Középkori faluhelyek közelében fekvô malmok Külön fejezetben szeretnék szólni néhány olyan malomról, amelyeket írott források alapján nem keltezhetünk vizsgált korszakunkra, ám 18. századi források, helynevek és nem utolsósorban elhelyezkedésük egészen pontosan középkori faluhelyek mellett való fekvésük alapján gyanítható róluk, hogy helyükön korábban is üzemelt ôrlôalkalmatosság. Az alábbi lista nem rendszeres gyûjtés eredménye, szisztematikus munkával bizonyára még több újkori malomról lehetne feltételezni, hogy elhelyezkedésük alapján középkori elôzményekkel rendelkezhettek. Békatón (Dombóvár Békató) egy 1734-es térképvázlat malmot jelöl, ban pedig még valószínûleg romok álltak itt. Ferenczi László ezek, valamint a ciszterci gazdálkodás általános jellemzôi alapján középkori malmot feltételezett itt, amely az ábrahámi ciszterci apátság ide valószínûsíthetô majorjának a tartozéka lehetett. A malmot a vízszabályozás és a gátépítés feltehetôen megsemmisítette. 64 A középkori falu a földrajzi adottságok ismeretében a malom közelében, a Kapos árterébe félszigetszerûen benyúló földnyelven kereshetô. Dúzson az EKF-en nem nehéz felismerni a Kaposon egy duzzasztott tavat, amelynek gátján út vezet át a folyó egyik partjáról a másikra. A tóból három ágban folyik tovább a víz, a keleti, a faluhoz legközelebb esô ágon malmot je- 60 K. Németh , MNL S 16 No Helytakarékosság végett Engel Pál adattárának (Engel 2001) cellakódjait adom csak meg. Ravaszlik: 18014; Hódos: 18030; Szarándok: 18025; Halapcs: Andrásfalvy Bertalan gyûjtése, Küvesdi-malom : TMFN Ferenczi

11 lölnek, 65 amely fekvése alapján gyaníthatóan középkori malomhely. A gátat régi gát (cataracta antiqua) felirattal feltünteti egy a 19. századra keltezett annak is valószínûleg az elsô évtizedeiben készült kéziratos térkép is, de a bizonyára újonnan épített dúzsi malmot már éppen az ellentétes oldalon, a Kapos nyugati partján jelöli. 66 Bár a falu középkori helyét nem ismerjük, kétségtelenül a mai belterület alatt, a Kapos partján fekhetett. Gödreszentmárton középkori templomát 67 az EKF még feltüntette. A templomnak helyet adó domb északkeleti lábánál, a két ágra szakadt Gödrei-vízfolyás északi ágán malmot jelölnek Malmok és átkelôk kapcsolata Röviden meg kell emlékezni a malomgátak, mint átkelôhelyek fontosságáról, amelyeknek az újkori természetalakítás elôtt kiemelt szerepük volt az úthálózatban. Utóbbiak ellenôrzésére nem ritkán már a középkorban is várak épültek, amelyeket a hódoltság idején is használhattak (pl. Döbrököz), de a törökök is építettek palánkokat a már létezô malomgátak és utak mellé. Elôbbire példa a már idézett Döbrököz, ahol a 1720-ban a falu mellett fekvô egyik malom helyét így adták meg: amint a kelô a vár felé átalmegyen. Utóbbira említhetjük a már elemzett Berkit, ahol szintén van késôközépkori adat malmokról, s ahol rövid életû, beszédes nevû török palánkvár létezett Berkigát néven. A malomgáton keresztül haladó utak védelmére épült török palánkok másik jó példája a Pincehely és a Görbô között futó malomgát közelében, a Kapos szigetén létesített párkány; mindkét oldalon középkori eredetû (1546-tól, illetve 1690-tôl említett) malom is mûködött. 69 Természetesen nem minden, átkelôhelyként szolgáló gátat ôrzött erôsség. A Kapos átkelôin feljebb felsorolt, váras helyeken kívül át lehetett kelni Kurdon is (ezért csinálták a gátat a törökök 1552-ben) és említettük már a Dúzson a 19. században jelölt régi gátat is, ami kétségkívül hasonló célt szolgálhatott. A török háborúk hatása, tavas és árkos malomtípusok A koppányi szandzsák török adóösszeírásai arról tanúskodnak, hogy a térségben a 16. században többé-kevésbé még folytonos a malomhasználat. Ezt követôen felgyorsul a pusztásodás, ám a jó helyzeti adottságokkal rendelkezô malmok hosszabb-rövidebb ideig tartó lakatlanság és a háborús viszontagságok ellenére is újratelepülhettek. A térségben ott maradtak fent mûködô malmok, ahol a népesség is helyben maradt (Mecsek, Hegyhát), illetve ahol az új lakók berendezkedése a régi malomhelyet újra életre hívta. A történeti szakirodalomban kevésbé ismert, hogy a huzamosabb ideig lakott rác falvak és garnizonok határában is mûködtek 65 EKF Coll. XI. Sect MNL S 70, No K. Németh EKF Coll. IX. Sect K. Németh 2013a. 55

12 malmok, több közülük a régi faluhelyektôl kölcsönzött nevét vitte tovább. Ilyen volt például a Kápási-malom, melyet a mágocsi Poznán bírt, illetve a mágocsi rácok által használt Ravaszliki-malom. 70 A nyergesi rácok az Enyôdi-malom birtokában voltak. 71 Rácok malombirtoklására utaló további adat, hogy a döbröközi garnizon 1693-as leírásakor négy malmot említenek a mocsárban, melyek közül kettôt elég jó állapotúnak írnak le. 72 A magyar népesség eltûnése tehát nem jelenti azt, hogy a régi falvakhoz tartozó malomhelyek megszûntek volna. A malmokon kívül utak, templomok, csárdák, révhelyek kontinuitásával még a háborús viszontagságok és a népességcsere ellenére is számolnunk kell. Számtalan pusztulásra utaló forrásrészlet, adat áll rendelkezésre, melyekbôl a malmok helyzetére (forgalmi fekvés), felszereltségére, használati módjára is következtethetünk. Ezek közül egy igen kifejezô példa a Kapos vizére telepített pincehelyi malom esete: A háború elôtt [ti. Rákóczi-szabadságharc] igôn derék három kerekû malma volt az uraságnak mellyben a városiak harmadoltak volna, de azon malom az elmúlt háborúkkal tûz miat tellyességgel elégett, semmivé lôtt. A Gáttya az is a Kaposi, az mellyen a malom volt egészen el hordotta 73 A pusztulás mellett az újjáépítés is a kor, még inkább a háborúk utáni reorganizáció velejárója volt. Erre példa Dombóvár egykori malma, melynek reparálását az Esterházyak dombóvári uradalmának 1692-es összeírásában irányozzák elô : Vagyon az Berekben egy Puszta Malom helly, az holott az elôtt az Töröknek Malma vólt, azt jövendôben megh csinálhatni. 74 A két háborút követô összeírásokból kitûnik, hogy a több kerékre épített, átkelôk mentén fekvô malmok több pusztulást szenvedtek, állapotuk rosszabb, mint a dombok között elhelyezkedô, védettebb helyen fekvôké. 75 A török kiûzése utáni idôkbôl már jóval több iratanyag áll a kutatás rendelkezésére: uradalmi össze írások, urbáriumok, vármegyei adóösszeírások, malomösszeírások, kéziratos térképek. 76 Az említett források alapján a malmok több szempont szerint is csoportosíthatók. A vízejtetés (felül- vagy alulcsapott), a malomtengely iránya (horizontális, vagy vertikális), az ôrlôkövek száma (egy, kettô, három stb.), a kerekek száma (egy, kettô stb.) alapján. Emellett számos, a malom teljesítményére, illetve 70 Kápási-malom: BML IV. 1. f. 3. VIII (1752), Ravaszliki ( Roaszliki ) malom: MNL Esterházy Rep. 92. Ad Fasc: C. No 307. (1756) 71 MNL Esterházy Rep 92. Ad Fasc: C. No. 322 (1745); 324 (1747); BML IV. 1. f. 3. XVII/512. (1760) 72 U. et C. 29: Nova Conscriptio Bonorum [ ] Infra Lacum Balaton existentium facta per Ladislaum Egry [...] bona deputatum. Mense Sept. Anno MNL Esterházy Rep. 35. Fasc: D. Nro Szôke Sándorné Zsíros Merényi 1904; Merényi 1905; Szôke Sándorné Zsíros Malmok számára és a tulajdonosokra vonatkozó iratcsoport: TMÖL Conscriptio domestica et regnicolaris Ö ( ). BML IV. 6. c. Baranya vármegye adószedôjének iratai. Háziadó-összeírások 0.a 43. ( ). Malomösszeírás: Móró 1981; 1982; 1983; Egyéb baranyai forrás: Széchényi Ferenc-féle descriptio. (Descriptio Physico-Politico-Topographica Comitatus Baranyiensis, Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár Fol. Lat. 289.). 56

13 állapotára utaló jelzôt is használnak az összeírók, amelyek objektív összehasonlítás alapját sajnos nem képezhetik ( malmocska, derék malom, jó malom, forgó malom ). A forrásokban gyakran fordul elô a potyogó, kotyogó megnevezés, amely a hozzá kapcsolódó lekicsinylô jelzôkbôl kiindulva inkább a szerényebb ôrlôképességû, kis kôvel mûködô darálómalmok megnevezése lehetett. Érdekességként említjük meg, hogy a kifejezést a 20. században is használták a tájon, a kotyogó a völgységi magyar molnárok nyelvén a régi típusú, ôrlôköves (nem hengerszékes), kizárólag vízzel mûködô malmok elnevezése volt. 77 Az írásos források alapján nem, vagy ritkán, a térképes ábrázolásoknál annál gyakrabban vehetjük szemügyre a malmok vízkezelési rendjét, mely igen fontos tanulságokkal szolgál a táj történetére és a telephelyek átalakulására nézve. Tavas malom A tavas malom esetében az erôvizet a patakvölgy (vagy a folyó egyik ágának) elgátolása során feltorlódott víz biztosította, ennek mûködési elvérôl egy alábbi, Töröcskérôl (ma Kaposvár része) szóló forrásrészlet tájékoztat: Ezen a határon is vagyon egy kotyógó malom mullott év annno maga számára épített egy Kósa János nevû paraszt ember, mikor esôs üdô van, csak akkor forogh. 78 A forrásrészlet tartalma szinte teljesen azonos azzal, amit Lambrecht munkájában az ún. pokolidô malomról olvashatunk. A részletbôl kitûnik, hogy az idôjárás szeszélyei jelentôsen befolyásolták az ôrlés idejét, ami arra az idôszakra korlátozódott, amikor elegendô csapadékvíz gyûlt össze a tóban. A tóból vályún vezették a vizet a rendszerint alulcsapott malomkerékre. A malomtóból erôvizet nyerô kisebb malmok a vízvisszatartás rendszerét tekintve hasonlóak voltak a Kaposra telepített, több kerékkel mûködô nagy malmokhoz. Tavas rendszerû malmok már a török elôtt is jelen voltak a tájon. 79 Közvetett adatok révén az is gyanítható, hogy e tavakban halgazdálkodás is folyt, mivel a tavas malmok több esetben is barátok birtoklásához köthetôk. 80 A tavas malmok elôfordulásának egyik meghatározó korszaka a század lehetett, mindezt visszakövetkezte- 77 Fábrics Gyuláné sz. Czigony Ibolya, Kárász. A kotyogó kifejezés Mezei Ottó (Kárász) szerint a kis kövû, kis garatú malmok elnevezése lehetett, ahol egy rázót szereltek a garat alá, ami a forgó malomkôvel érintkezett és annak mozgási energiát továbbadta, megkönnyítve ezzel a gabona lefolyását. A rázó ugrálása, ütemes mozgása potyogó, kotyogó hanggal járt. A szakirodalom szerint (Pongrácz ) az ilyen malmoknál a malomkô és a garat között egy ún. kisgarat is volt, melyet a rázófa vibrációja mozgatott. 78 Nova Conscriptio Bonorum [ ] Infra Lacum Balaton existentium facta per Ladislaum Egry [...] bona deputatum. Mense Sept. Anno MNL Esterházy Rep. 35. Fasc: D. Nro Halastavas malomra utaló adatunk van a Koppány-völgybôl, Peremartonból (Somogyacsa határában) ben a veszprémi püspök kúriájához tartozó háromkerekû malmot említi az urbárium, amelyet a halastóból kifolyó víz mûködtetett (una piscina bona et satis magna, que volvit molendinum trium rotarum). Kredics Solymosi 1993, A Györgyi kolostor alatt fekvô halastóra egy 1756-os vizitában tesznek említést (Tóth ). Feltehetôen az ábrahámi kolostor békatói és tüskei malomtavát is használták erre a célra. (Ferenczi ; Szabó 2010a ; Szabó 2010b ) 57

14 téses alapon állíthatjuk, a 18. század végi térképeinkrôl szinte már teljesen eltûnik ez a malomtípus, holott a század közepén még számos adat szól róluk. Korábbi számarányukra vonatkozóan azonban még becslésre sem vállalkozhatunk. A tavas rendszerû malmok bizonyosan addig mûködtek, amíg kevesebb ember élt a tájon, és elegendô szántóföld és rét állt számukra rendelkezésre. 81 A malomgát által felduzzasztott víztömeg nagy területen vizenyôsítette el a völgytalpakat, az így kialakuló korabeli szóhasználattal élve berkeket és bozótokat halászatra, vadászatra, nádvágásra, gyûjtögetésre és az állatok rideg (fôként téli) legeltetésére használták. A tavas malmok gyakran okoztak víztorlasztásos károkat, melyek fôként a szénakészítést és a szénabetakarítást veszélyeztették. 82 Fatensnek tudására roaszliki földben a réteknek szélén malmot csinált Mocsolági uraság, melynek árkát mivel a vízállás almási határban károkat tett méltóságos herczegi háznak tisztjei elvágatták, úgy a malom idôvel elpusztult 83 A kaszálók iránti igény növekedése, továbbá a károkozás megszüntetésének igénye elômozdította egy másfajta elrendezés, az árkos vízejtetés általános elterjedését. Árkos malmok Az árkos malmok fôként a nagyobb eséssel rendelkezô patakokra voltak jel - lem zôk. A Mecsekben, a Hegyháton és a Zselic élénkebb domborzatú területein már a középkor folyamán is az ilyen rendszerû malmok lehettek túlsúlyban. A jelzett területeken feltehetôen mindvégig megtartották fontosságukat. A középkori eredetû árkos malmoknál minden bizonnyal a 18. századig nem végeztek vízvisszatartást, a gáttal elterelt patakvizet egy viszonylag rövid ( méter) árok segítségével, közvetlenül vezették rá a malomkerékre. Vízvisszaduzzasztásra azért sem lehetett szükség, mert a köves rendszerû, szerényebb ôrlôképességû malmok mûködtetéséhez kisebb forgónyomaték is elégséges volt, tehát azok kisebb kerékkel és állandó vízfolyásnál is üzemelhettek. Ilyen, a 19. század végén már avíttnak számító, duzzasztás nélküli megoldást alkalmaztak a kárászi Szabómalmon, aminek javadalmát annak értékesítéséig a kárászi plébánia élvezte, ezért sokáig Papmalomnak nevezték. A malomnak rendszeres duzzasztó mûve nincsen, mert magán a fôvízfolyáson fekszik, a völgy fenekén pedig egy vadvíz árok van, párhuzamosan a malomcsatornával. A malomfônél zsilip nincsen, úgyszintén árapasztója sincsen. Malomfôül egy rozoga deszka szolgál, melynek magasságára a terveken feltüntetett hasonlí- 81 Hasonló jelenség történt a Filep Antal (2009) által bemutatott bakonyalji és bükkalji területeken. 82 Tó átszakadására (nem víztorlasztásos kár) már 1482-bôl is van adatunk. Ebben az évben István dömösi prépost a pálosoknak adta a prépostság Fekethew nevû pusztáját, részben kegyességbôl, részben kárpótlásul, mert az általa építtetett halastóból kiömlô víz (valószínûleg a gát átszakadásával) a szentpáli pálosok két döröcskei (ma Somogydöröcske) malmát és rétjét elpusztította (quia duo molendina fratrum per inundacionem ex piscina per eum constructa sunt suffocata). DAP II F. Romhányi Beatrix szerint e két malom Szentpálon állt volna: F. Romhányi MNL Esterházy Rep. 92. Ad Fasc: C. No 307. (1756) 58

15 tó sík felett 98,53 méter. A malom hajtására egy 1,35 m. sugarú felülcsapott kerék szolgál, az üzemet ezen kerék tengelyére erôsített fogaskerék hajtja, a malom vám ôrlô és sima ôrlésre van felszerelve, belsô berendezése 2 pár kô és egy henger. 84 A malomárkok kiásása és fenntartása is költséges volt. Egy Esterházyakkal kötött malomépítési szerzôdésbôl (Haibláib Imre kontraktusa) például kiderül, hogy a dombóvári uradalom Szarvasd pusztáján 1791-ben felépített új malom költségeinek felét (352 forintból 152-ôt) a malomárok kiásása adta, melynek hossza 1014 öl volt. 85 Magasvezetésû árkos malmok Az árkos malmok újabb típusa a század fordulóján terjedt el, melyben az egyre fokozódó ôrlési igény legalább annyira szerepet játszott, mint az uradalmak alkalmazásában álló tanult, felvilágosult gazdatisztek és mérnökök tevékenysége. Ebben az új rendszerben magasvezetésû, hosszú lefutású (több km-es) malomárkokat alakítottak ki. A malomárkok a patakkal (vadvízárok) párhuzamosan, a dombok szoknyáján, meghatározott tengerszint feletti magasságot tartva haladtak, majd a malomkereket elérve fenékszintjük lépcsôszerûen, több métert (kerék nagyságához mérten) esett. Az árkok füzérszerûen kapcsolták össze a völgyben fekvô malmokat. Egy-egy árkon 4 8 malom is lehetett, anélkül, hogy a természetes árokból vízutánpótlást kapott volna. Ezzel az átrendezôdéssel egy lényegesen kiépítettebb és mûszakilag is rendszeresen felügyelt rendszer jött létre, ahol a malomárkokban történô vízvisszaduzzasztás mellett zúgók (árapasztó) építése, a malomkerékre érkezô víz mennyiségének uradalmi (majd hatósági) szabályozása is a vízkezelés velejárója lett. 86 A tavas malmok tehát vélhetôen azért terjedtek el, mert elkészítésük kisebb munkabefektetést igényelt, ugyanakkor az általuk lefoglalt, igénybe vett réti területek szénájára sem tarthattak még igényt. A 18. században már visszaszorult ez a malomtípus, melyet a csekélyebb vizû patakokon is felváltott az árkos, vízduzzasztásos malomféleség. A Kaposon létesített keresztgátas malmok állandó árvízveszélyt eredményeztek, elrontásukra a 18. század folyamán került sor, így a Kapos szabályozásával végképp megszûntek a folyó menti, duzzasztásos malmok, számuk is kevesebb lett. 5. Az enyôdi példa (pusztulás és újjászületés) A korábban már említett Enyôd (Enyed) település Dombóvár közelében, a Kercse ligeti-patak alsó, Kaposba torkolló szakaszánál feküdt. E település példáján nyomon követhetjük az eddig bemutatott változásokat. A falu a török alatt elpusztult, a környékére a hódoltság idején rácok telepedtek. Határát a közeli Nyerges 84 Országos Vízügyi Levéltár Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal Iratai, vízikönyvek, XXVI/ cs. 85 MNL Esterházy Repositorium 35. Fasc: E. Nro: 139. & N Máté

16 rác lakói élték, akik az említett, akkor még Enyôdi-víznek hívott patakon két malmot is bírtak. A faluról rendelkezünk ugyan birtoklástörténeti adatokkal, mal - mai ról azonban nem találunk a 18. századnál korábbi említéseket. A felsô malom a felszabadító háborúk idején pusztulhatott el. Tulajdonosa Szávó Nyergesác, majd Vuitza volt. A tanúk kalán malom, kalányos malom, rácul pedig kaszikár vodenicza, kaszikárica néven emlegették az épületet, ami arra utal, hogy a mai Magyarországról eddig nem adatolt, ún. kanalas malom egyik török kori elôfordulásával van dolgunk. 87 A kanalas malom a században a Balkánon és a Déli-Kárpátokban fordult elô. Elsô hazai leírója, Cs. Sebestyén Károly szerint a csekélyebb vízhozamú hegyvidéki patakokra telepítették: csak ott van ilyen malom, ahol kevés vízû patak folydogál. Fôsajátsága valóban az, hogy aránylag igen kis vízmennyiség az, a mely a kanalas kereket mozgatja. 88 A Kalán-malom Enyôd és Szederjes falu határán feküdt, a határvonal a malom gátját vagy tavát (pontosan meg nem állapítható) átmetszette. Feltételezhetô tehát, hogy ez a malom egy olyan korszakban létesült, amikor a korábbi birtokhatár szerepe megváltozott, bizonyos mértékig súlytalanná vált, vagyis vélhetôen a török idôkben. E két adat alapján talán nem alap nélkül gondolhatjuk, hogy a Kalán-malmot a török hódoltság idején felköltözô rácok létesítették, egy Balkánról származó, kevésbé termelékeny malomtípust honosítva meg a tájon. Nem zárható ki ugyanakkor az sem, hogy a malomhely közelében a középkorban malom állt volna, mivel terepbejárásunk során egy valószínûleg a középkori Szederjessel azonosítható települést ettôl a helytôl néhány száz méterre nyugatra azonosítottunk. 89 Az alsó malomhely régiségéhez ellenben semmi kétség sem férhet, mivel az a terepbejárásunk során azonosított Enyôd középkori faluhelye alatt fekszik. Sajnos a tanúk által a malom fölött emlegetett enyôdi templomot mindezidáig nem sikerült azonosítanunk. Ellenben a tómeder fekvése és a malomgát helyzete (melyen feltehetôen a faluba vezetô út is futott) is hozzávetôleges pontossággal megállapítható. A malomhely régiségérôl árulkodik az a körülmény is, hogy a 19. század végéig megtartotta a falura utaló nevét, vagyis Enyedi-, ill. Enyôdi-malomként emlegették, a vízikönyvbe is ekképp vették fel. A tanúk közül néhányan, igaz egy hamisnak bizonyult (a kercseligeti földesúr földszerzésének támogatását célzó) eredettörténetbe szôve a török elôtti falu templomának alapításával hozták kapcsolatba. ott volt háza Egyed nevû embernek, aki is azon a helen ahol mostanában is malom vagyon malmot csinyált vala, arul nevezték egyed malmának és mint hogy ezen ember vagyonos ember volt az templomocskát is melynek falai látszanak ô építette, Sz. Egyed tisztességére azon okból azt is Egyedi templomnak hívták idôvel osztán falunak elpusztulása után az Egyed nevét Enyôdre fordították, és az malmot Enyôdi Malomnak, a Templomot Enyôdi Templomnak is nevezték A nevek említése: MNL Esterházy Rep. 92. Ad Fasc: C. No Balázs György és Vajkai Zsófia ( ) szerint a magyar kanalas malom a német löffelmühle tükörfordítása. Forrásaink szerint ennek a malomtípusnak ez volt a belsô fejlôdésû elnevezése. 88 Balázs Vajkai ; Cs. Sebestyén ; Vajkai ; Pongrácz Kercseliget, Berek. A szerzôk terepbejárása, május Bári Mihály vallomása (60 éves, Szabadi), MNL Esterházy Rep 92. Ad Fasc: C. No

17 A visszaemlékezôk mindegyike régi malomhelynek nevezi az Enyôdi-malom helyét. azon puszta templomot és a régi ott lévô malmot a hol most is kercseligeti uraságnak malma vagyon 91 Az Enyôdi-malom a török világban is rácok tulajdonában volt. Elsô ismert tulajdonosa Komadin Ignatia nyergesi rác volt. A felszabadító harcok után már Vuitza és testvére, Mitár Bradáskovics bírta. A testvérpár a Rákóczi-szabadságharc idején társaikkal együtt a Dráván túlra menekült. Mitre Bradáskovics és fia Martin viszszatért a tájra, azonban félelmükben sem a malom újjáépítését, sem a letelepedést nem kísérelték meg. Volt szándékuk azon alkalmatossággal is midôn fel jöttek volt kurutz világ után, hogy megmaradjanak, de látván malmoknak is pusztulását, s azon kívül, hogy körül belül ottan ráczok nem laktának vissza mentek Litoban [Liptód, Baranya] Az épületet 1711 után a térségbe költözô magyarok építették újra. Nagy (avagy Pap) Ignácz és Lehôcz Ádám dombóvári, valamint Cséplô Mihál szabadi lakos lettek az árendás molnárok, akik az akkor földesúrtól Madarász Lászlótól 10 évi adómentességet kaptak. 92 Minthogy pedig a fatens [tanú] testvérbáttyával Cséplô Mihállyal és Dombóvári lakós sógorával megvisgálván szederjesi puszta malomnak [Enyôdi-malom] állapotját által látták azt, hogy jó volna ô nékik ott malmot újonnan építeni 93 Az új malomépület az 1759-es térkép ábrázolása szerint fából készült és alulcsapott, kerékház nélküli malomkerék hajtotta. A malom az államosításig mûködött. Késôbb tulajdonosa után Krakler-malomnak is nevezték. Az 1759-es térképen még malomtavas, az 1865-ös kataszteri térkép már árkos rendszerûként jelölik. A malomhoz futó víz a kercseligeti határban fekvô Bodó-malomtól, magasvezetésû csatornában jutott el az épületig, vagyis a vízkezelést tekintve a modernizációs folyamat itt is végbement. Tóth János építész az 1950-es évek végén még megörökítette az akkor már elhagyott, de álló, deszkafalú (talán zsilipelt, gerendavázas) épületet, amely feltehetôleg az árkos rendszerre való átállás idején (19. sz.) készülhetett. 94 A malmot a kollektivizálás után széthordták, lerombolták. Terepbejárásunk során a malomárok, a kerék mögött kimélyült kis tavacska és a malomépület törmelékei voltak kivehetôk. Egyetlen épebb részlete a gerendelynél lévô, kváderkövekbôl rakott lábazat, mely esôsebb idôben most is félig vízben áll. 91 Cséplô Mihály (46 éves, Szabadi) vallomása, MNL Esterházy Rep. 92. Ad Fasc: C. No. 324., Farkas Mihály vallomása (58 éves, Szil), MNL Esterházy Rep 92. Ad Fasc: C. No Cséplô István vallomása (n. a.), MNL Esterházy Rep 92. Ad Fasc: C. No Tóth

18 6. Területi koncentráció változása a században A 18. századtól kezdve a népesség megsokszorozódott a tájon. A gabonanövényeknek egyre nagyobb jelentôsége lett, ezért a malmok száma is nôtt. Érdekes módon a Kapos mentén relatíve kevesebb a malom, mint a nagyobb esésû mecseki vizeken. Ez összefügg a Kapos szabályozásával, amelynek során a régi gátas malmokat elrontották és nagyobb kapacitású malomcsatornás malmokat helyeztek üzembe. A folyó kis esése miatt igen ritkán állhattak csak az új malmok. Ebben az idôszakban egy másik változást is megfigyelhetünk. A kisebb mellékpatakokon létesített malmok megfogyatkoztak. Egyik legszembetûnôbb változás, hogy a Mecsekrôl északnak folyó kicsi, de gyors folyású, nagy esésû patakokon épített malmok beszüntették tevékenységüket. Az 1920-as években szûnt meg a magyaregregyi Kápolna, a Krajcár, a Tótfülöp, a kárászi Peske, a szászvári Pacsker, melyeket nem modernizáltak. Megszûnésük oka a csekélyebb vízhozam mellett az lehetett, hogy az 1860-as évektôl kezdve fokozatosan átalakult a vidék tájszerkezete. A török idôkben és a 18. században kialakított mecseki irtásföldek az erdô- és legelô elkülönözések után az uradalom tulajdonába mentek át, aki beerdôsítette azokat, tehát a malmok körül eltûntek a szántók. A szántóföldek területi súlya áttevôdött a Völgységi-patak völgyébe és az attól északra fekvô dombságokra, ahonnan már hosszadalmas, fáradságos lett volna felszállítani a gabonát a szûk mecseki völgyekben fekvô malmokba. Ezekre a kis kapacitású, régi ôrléstechnikájú, kotyogó malmokra még emlékeznek a molnárok leszármazói, de hogy mennyire idejétmúlt rendszerûek voltak arról a róluk fennmaradt malomcsúfolók tanúskodnak leghûségesebben. A csikóstôttôsi Kotyogómalom az adatközlôk szerint olyan kis teljesítményû volt, hogy rigmus is szólt errôl: Egy csöpp kevés, kettôs sok / Három meg már nagyon sok. 95 A kárászi Peske (Imhóf) malomról a következô, egyszerûbb ôrléstechnikára, vízkezelésre és kombinált meghajtásmódra utaló visszaemlékezések maradtak fent: Azt mesélte mindig öregapám, hogy olyan kicsike... olyan gyönge vize volt, hogy amikor a kacsákat leengedték a vízre akkor megállt a kerék, mert elfogták a vizet... ezt csak olyan poénnak mondták ilyen köves darálómalom volt, de én arra már nem emlékszem, de azt hiszem talán még az apám sem emlékezett rá, hanem azok is úgy hallották. 97 De víz nem volt (mindig) elég. Az emberek lépkedtek a keréken; taposó malom volt az régen. 98 Ekkor szûntek meg a csekélyebb vizû dombsági patakokon létesített vízimalmok is, mint az egyházaskozári Sauerwein-malom vagy a hegyhátmaróci vízima- 95 BMFN Mezei Ottó, Kárász 48 é. (2004). 97 Mezei Ferenc, Kárász, 76 é. (2004). 98 Kereszturi József, 61 é. (1966, gy. Andrásfalvy Bertalan) 62

19 lom. A vízimalmok a század fordulóján tehát a bôvebb vizû és nagy esésû patakokon maradtak fent, és ott is volt rá esély, ahol kevés víz volt ugyan, de sok gabona termett. A 20. század elején már egy veszélyes vetélytárs, a gôzmalom vonzza magához a kuncsaftokat, s megkezdôdött a szerényebb vízfolyásra települt malmok elsorvadása. Meg kell jegyeznünk, hogy ahol a malomgazdaságok anyagi lehetôségei engedték, segédmeghajtást (szívógáz motor, villanymotor stb.) használtak, illetôleg magát a vízimalmot alakították át gôzmeghajtásúvá. A modernizáció és a kedvezôtlen vízrajzi viszonyok a telephelyi folytonosságot nem mindenütt szüntették meg, becslésünk szerint még mindig jelentôs számú, fôként magasvezetéses rendszerû, középkori telephelyen felépült vízimalom volt üzemben. A malomhelyek fennmaradására nézve a legnagyobb változást az iparengedélyek bevonása jelentette, melynek következtében az összes vízimalmot bezárták Tanulságok A fenti példák alapján megállapítható, hogy a török kiûzése utáni újratelepítések idején a középkori helyükön kontinuus települések malmait részben nyilván megfelelô javítás, újjáépítés után tovább használták. Ezek egy jól körülhatárolható csoportja az egykori várak közelében fekvô malmok csoportja, amelyek gátja a törökkorban átkelôhelyként is szolgált (Berki, Görbô). Egy részük középkori említésük alapján már a középkorban is fontos úthálózati és védelmi szerepet tölthetett be (Döbrököz, Simontornya, Tamási). Számos elpusztult késôközépkori-törökkori település régészetileg azonosított helyén, illetve közvetlen közelükben is kimutathatóak malmok az újkorban, helyük a táj modern kori átformálásáig (vízszabályozás, téeszesítés) alkalmas volt malom üzemeltetésére. Újkori térképek malom-jelölései más, a kutatás által a településtörténeti kontinuitás lehetséges elemeiként már korábban is meghatározott tereptárgyakhoz (pl. utak, 100 csárdák 101 ) hasonlóan a középkori településhálózat táji lenyomatai lehetnek még abban az esetben is, ha középkori elôzményükre nincs írott forrás. A malmok kontinuitását tekintve fontos kérdés, hogy volt-e változás a török alatti malomhasználatban és a malmok vízkezelési gyakorlatában és szerkezeti megoldásai terén. Minden bizonnyal az egyszerûbb víztárolási és malomszerkezeti megoldások terjedtek el. Valószínûsíthetôen gyakoribb lett a malomtavas elrendezés, új malomtípus lehetett a tájon (de legalábbis ekkor van róla elôször adatunk) a kanalas malom, melyet eddig csak Erdélybôl és a Szörénységbôl írt le a néprajzkutatás. A vidék újjáépülésével párhuzamosan a malmok száma is növekedett. Az új népesség beköltözésekor a régi malomhelyeket ismét használatba vették, de egyre inkább árkos rendszerûre építették ki azokat. A víz esési erejének tökéletes kihasználása végett a 18. század végétôl magasvezetésû malomárok-rendszerek épültek, amin malmok sorozatát telepítették az uradalmak. A 19. század második felétôl csökkent a malmok száma, a kedvezôtlen adottságú, kis kapacitású malmok megszûntek, helyükre döntôen gôzmeghajtású vagy vízikerekes, de 99 Máté Rosta Csiffáry

20 segédmeghajtással szerelt, emeletes épületeket emeltek. A topográfiai kontinuitás azonban még így is sok malom esetében tovább élt, nem befolyásolta a vízviszszatartás rendszerének változása, amely alapvetôen a népességnövekedésbôl és az ôrléstechnika változásából következett. A változásokat mintegy sûrítve tapasztalhatjuk meg az Enyôdi-malom esetében, ahol a török alatti és utáni hasznosítási rendszer és a 19. századi átalakítások hatása is megfigyelhetô. Az Enyôdi-malom végét akárcsak a többi vízimalom bezárását a malomipar államosítása jelentette, melynek következtében a vízimalmokat bezárták. A középkor óta élô telephelyi folytonosság és az egymásra szervesen épülô vízkezelési, tájhasznosítási modellek kontinuitása megszakadt. A nagy malomsûrûségû területek és a kontinuus malomhelyek meghatározása kitûnô útmutatással szolgálhat a helyi, természetbarát energianyerési módszerek (törpe vízierômûvek) jövôbeli elterjesztésekor. 102 IRODALOM Balázs György Vajkai Zsófia 1999 Horizontális vizimalmok Erdélyben és Portugáliában. In Balassa M. Iván Cseri Miklós (szerk.): Népi építészet Erdélyben. Szentendre, Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. BMFN 1982 Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. I. Pécs: Baranya Megyei Levéltár. C. TÓTH Norbert 2002 Források Simontornya középkori történetéhez. Levéltári Közlemények CS. SEBESTYÉN Károly 1908 A krassovánok kanalas malma. Néprajzi Értesítô IX CSÁNKI Dezsô 1897 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. CSIFFÁRY Gergely 2003 Utak és csárdák. In Viga Gyula Holló Szilvia Andrea Cs. Schwalm Edit (szerk.): Vándorutak Múzeumi örökség. Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapja alkalmából Budapest: Archaeolingua Alapítvány és Kiadó. DÁVID Géza 1982 A simontornyai szandzsák a 16. században. Budapest: Akadémiai Kiadó Bonyhád és környékének települései az oszmán korban. In László János Szôts Zoltán (szerk.): Elôkészületek Bonyhád monográfiájához. Elôadások a IV. Völgységi konferencián (2005. november 26.) Bonyhád: Magyar Történelmi Társulat Dél-Dunántúli Csoportja, MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága Város- és Helytörténeti Munkacsoportja, Völgységi Múzeum. DHA 1992 Georgius Györffy (edendo operi praefuit): Diplomata Hungariae Antiquissima. I Budapest: Akadémiai Kiadó. DL MNL, Diplomatikai levéltár (Mohács elôtti gyûjtemény) EKF 2004 Jankó Annamária Oross András (közremûk.): Az elsô katonai felmérés: a Magyar Királyság teljes területe 965 nagyfelbontású színes térképszelvényen, DVD- ROM. Budapest: Arcanum. ENGEL Pál 2001 Magyarország a középkori végén. Digitális térkép és adatbázis a középkori Magyar Királyság településeirôl. CD-ROM. Budapest: Térinfo Bt. MTA Történettudományi Intézet. F. ROMHÁNYI Beatrix 2010 A lelkiek a földiek nélkül nem tarhatók fenn Pálos gazdálkodás a középkorban. Budapest: Gondolat Kiadó. 102 Pl. tótszerdahelyi vízierômû. 64

21 FERENCZI László 2003 A magyarországi ciszterci kolostorok malmainak topográfiája. Szakdolgozat. ELTE BTK Régészet szak. Kézirat. Budapest. Filep Antal 2009 Víz a magasban. Megjegyzések az árvízmentes térszínek és a domb- valamint a hegyvidékek hagyományos vízgazdálkodásához. In Andrásfalvy Bertalan Vargyas Gábor (szerk.): Antropogén ökológiai változások a Kárpát-medencében. L Harmattan PTE Néprajz Kulturális Antropológia Tanszék, G. SÁNDOR Mária 1964 Régészeti kutatások Márévárban (1960). Magyar Mûemlékvédelem (Országos Mûemléki Felügyelôség Kiadványai II.) HOLUB József 1963 Zala megye középkori vízrajza. Zalaegerszeg: Göcseji Múzeum. (A Göcseji Múzeum Közleményei 23.) KISS István 1938 Simontornya krónikája. Simontornya: a szerzô sajátja. KÔFALVI Tamás 2006 A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára Szeged: Szegedi Tudományegyetem. K. NÉMETH András 2011 A középkori Tolna megye templomai. Pécs: Publikon Kiadó. 2013a Adatok a pincehelyi török párkány lokalizálásához. Castrum b Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében. I. Vízimalmok. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 35. megjelenés alatt. Lambrecht Kálmán 1915 A magyar malmok könyve: történeti anyag. Budapest, Lampel. MÁTÉ Gábor 2009 Mecsekségtôl Somogyságig. Élet a dél-dunántúli pusztákon a török kiûzése után. Kézirat A vízhasználat átalakulása az államosítás és a téeszesítés következtében a Völgységipatak felsô vízvidékén. In Horváth Gergely Krisztián (szerk.): Víz és társadalom Magyarországon a középkortól az államszocializmus idôszakáig. Budapest, Balassi Kiadó. megjelenés alatt. MERÉNYI Lajos 1904 Az ozorai uradalom 1702-ben. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle A dombóvári uradalom a XVIII. század elején. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle MKF A második katonai felmérés. MNL Magyar Nemzeti Levéltár Móró Mária Anna 1981 Az évi országos összeírás malomtörténeti adatai Baranyában. Baranyai Helytörténetírás Baranya vármegye és 1842/44. évi malomösszeírásai 1. Baranyai Helytörténetírás Baranya vármegye és 1842/44. évi malomösszeírásai 2. Baranyai Helytörténetírás Baranya vármegye malmai 1785/86-ban. Baranyai Helytörténetírás 1985/ MRT Magyarország régészeti topográfiája Budapest: Akadémiai Kiadó. PESTY Frigyes Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Baranya vármegye. Országos Széchenyi Könyvtár, Fol. Hung Pongrácz Pál 1967 Régi malomépítészet. Budapest, Mûszaki Könyvkiadó. REUTER Camillo 1961 Magyaregregy helynevei (Adattár). Különlenyomat a Magyar Tudományos Akadémia 65

22 Dunántúli Tudományos Intézete Értekezések 1960 c. kötetébôl. (Dunántúli Tudo mányos Gyûjtemény 32. Series Historica 15.) Budapest: Akadémiai Kiadó. ROSTA Szabolcs 2010 A Kiskunsági Homokhátság középkori település- és úthálózata. In Nagy Balázs (szerk.): Középkori mozaik. Az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola doktoranduszainak tanulmányai Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. RÓMER Flóris 1866 Magyar régészeti krónika. Archaeológiai Közlemények STIBRÁNYI Máté 2008 A Sárvíz középkori településhálózatának vázlata, avagy a templom és a hozzá vezetô út. Alba Regia SZABÓ Géza 2010a Dombóvár, Köztársaság utca (Kiskondai-patak K-i oldala). Régészeti Kutatások Magyar országon b A dombóvári régészeti kutatások és a környék története az ôskorban. In Pap Norbert (szerk.): Városunk Dombóvár a kezdetektôl napjainkig Dombóvár: Dombóvár Város Önkormányzata. SZALAY Ágoston 1861 Négyszáz magyar levél a XVI. századból (Magyar levelestár 1.) Pest: Landerer Heckenast. SZAKÁLY Ferenc 1975 Források Tolna megye XVI-XVII. századi történetéhez. Balogh Ádám Múzeum Évkönyve Szôke Sándorné Zsíros Mária 1983 Az évi Kelcz Mihály-féle összeírás. Tanulmányok Tolna megye történetébôl X. Szekszárd, Tolna Megyei Tanács Levéltára TELEKI Domokos 1795 [1993] Egynéhány hazai utazások leírása Tót- és Horvátországoknak rövid esmértetésével együtt. Negyedik utazás. Éder Zoltán Tamás Zsuzsanna (szerk.): Egynéhány hazai utazások leírása. Budapest, Balassi Kiadó. TMFN 1981 Végh József Ördög Ferenc Papp László (szerk.): Tolna megye földrajzi nevei. Budapest: Akadémiai Kiadó. TML Tolna Megyei Levéltára TOLNAI Gergely 2012 Palánkvárak Magyarországon. (Opitz Archaeologica 4.) Budapest: Martin Opitz Kiadó. TÓTH Boglárka 2002 A középkori Györgyi és ferences kolostorának azonosítása. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXIV. Szekszárd, Wosinsky Mór Megyei Múzeum TÓTH János 1964 Népi mûemlékek vizsgálata. Magyar Mûemlékvédelem (Országos Mûemléki Felügyelôség Kiadványai II.) U. et C. Magyar Nemzeti Levéltár, Magyar Kamara Archívuma, Urbaria et Conscriptiones Vajkai Zsófia 1981 Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon I. A Magyar Mezôgazdasági Múzeum Közleményei Budapest, Magyar Mezôgazdasági Múzeum, Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon II. A Magyar Mezôgazdasági Múzeum Közleményei Budapest, Magyar Mezôgazdasági Múzeum, VASS Elôd 1972 Törökkoppány évi elsô török adóösszeírása. Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv Zichy Nagy Imre Nagy Iván Véghely Dezsô Kammerer Ernô Lukcsics Pál (szerk.): A zichi és vásonkeôi gróf Zichy család idôsb ágának okmánytára. I XII. Pest Budapest: Magyar Történelmi Társulat. 66

23 1. ábra A malomtavas rendszerû Enyôdi-malom ábrázolása 1759-bôl. MNL Az Esterházy és Eszterházy családok térképei, tervrajzai. Arcanum, DVD-kiadvány, S016. No ábra Az árkos rendszerû Enyôdi-malom (Krakler-malom) mûszaki ábrázolása 1929-bôl. (Krakler József kercseligeti vízimalmának terve, helyszínrajz. Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár VI. 12. b. 246d cs) 67

24 3. ábra Az Enyôdi-malom az 1950-es években Tóth János felvétele. Tóth ábra Az Enyôdi-malom 2012-ben Fotó: Máté Gábor 68