Az erdőtipológia alkalmazása az erdőrendezésben

Átírás

1 Az erdőtipológia alkalmazása az erdőrendezésben V Ö L G Y I LÁSZLÓ Korábbi dolgozatomban (Az Erdő XII. évfolyam évi 4. szám) bemutattam, hogyan lehet meghatározni számszerűen is az üzemtervezendő erdő jelenlegi állománymegoszlását az állománytípus spektrummal. A továbbiakban azt ismertetem, hogy az állománytípusok vizsgálata alapján meg lehet határozni az egyes típusok aktuális fatermőképességét, sőt a jelenlegi állománytípusok, valamint a környezeti tényezők számszerű adatai alapján eljutunk a potenciális fatermőképesség megállapításához is, melyet legtömörebben az erdőtípus fejez ki. A bemutatandó eljárásomat az évben, Nagykapornak község határában levő erdők üzemtervezése során 1319 hektár területen alkalmaztam először. Helykímélés céljából a bemutatandó példákat a volt nagykapornaki erdőbirtokossági társulat erdejének az üzemtervéből veszem. A terepi munka megkezdése előtt az irodai előkészítés során, de a terepi munkálatok alatt is a terepen, igyekeztem az erdő múltjára vonatkozóan (gazdálkodási és birtokviszonyok stb.) minél többet összegyűjteni (régi üzemtervek, levéltári okmányok, idős emberek elbeszélése stb.). Nagyon fontos az erdőgazdasági tájra vonatkozó geológiai, meteorológiai, növényföldrajzi stb. adatok gondos vizsgálata. Különösen lényeges, hogy a növényzet összetételének a kialakulására döntő hatású meteorológiai adatokat az üzemtervezésre kerülő erdőhöz legközelebb fekvő, minél több megfigyelő állomás hivatalos adatai alapján vizsgáljuk. Ezeknek az adatoknak a birtokában sok olyan kérdésre tudunk majd választ adni, amelyek a terepi munkák közben felmerülnek. A terepi munka alkalmával az erdőrészletek elkülönítését, valamint az erdőleírást a hivatkozott dolgozatomban ismertetett módon végeztem. Az erdőleíráshoz azonban egy olyan 1: méterarányú munkatérképet használtam, amelyen az erdő állandó gazdasági beosztásán kívül a 20 méteres szintvonalakat is feltüntettem. Az erdővészletek határait a terepen rajzoltam be és azokat az erdőrészleteket, amelyeknek faállománya 20 éven belül vágáséretté válik, egységes jelkulcs alkalmazásával (különféle sraffozási kombinációval) állománytípusok jelzésével jelöltem meg. Az így elkészített munkatérkép alapján a terepen kijelöltem a talaj szelvény gödrök helyét úgy, hogy minden vágásérett, valamint erdősítendő területre 1 1 szelvény kerüljön. A szelvények elhelyezésénél az összehasonlítás lehetőségére is ügyeltem és ehhez a rétegvonalak futása nagyon jó segítséget adott. A nem vágásérett állományú erdőrészletekben talaj szelvényt csak abban az esetben jelöltem ki, ha egy km-es körzetben az előzőek szerint kijelölt szelvény nem volt, vagy egyéb ok (rendellenes állományfejlődés stb.) azt szükségessé tette. A talajszelvények helyét a részlethatárokkal együtt geodéziailag is rögzítettem. A talajszelvények kiásása után részletes helyszíni vizsgálat, majd a begyűjtött minták laboratóriumi vizsgálata alapján a genetikai talajtípust határoztam meg. A talajvizsgálattal egy időben az illető erdőrészletben a többi erdőrészlet leírásánál alkalmazottal szemben részletesebb tipológiai vizsgálatokat is végeztem. Ennek során a lágyszárúak %-os összetételét, borítási %-át is megállapítottam. Különös alapossággal vizsgáltam meg a környezeti tényezők közül mindazokat (völgyhatás, tetőhelyzet, közeli nyílt terület hatása stb.), amelyek a mező- és mikroklíma kialakulásában szerepet játszhatnak. A vizsgálat eredményeit számszerűen és szövegesen is rögzítettem az erdőrészlet termőhely-felvételi lapján. Végezetül minden részletesen vizsgált erdőrészlet fatömeget a faállomány állapota szerinti erdőbecslési módszerrel megállapítottam és ezzel az erdő terepi vizsgálatát be is fejeztem.

2 Az üzemterv irodai összeállítása során nagy súlyt helyeztem arra, hogy az üzemtervi előírásokat számszerű adatok alapján adjam meg és a szubjektivitást a lehető legnagyobb mértékig kerüljem. Az erdőre vonatkozó legfontosabb alapadat gyűjtemény a részletes erdőleírás. Ide csak olyan adatokat jegyzek be, amelyeket terepi vizsgálattal, vagy annak tényleges alapján állapítottam meg. Az erdőrészletenkénti talajleírás a munkatérkép alapián történik úgy, hogy a térképen feltüntetett vizsgált talaj szelvények adatai kerülnek bejegyzésre (genetikai talajtípus, fejlődési fok, állapot), vagy ha az illető részletben talajvizsgálat nem volt, a térkép alapján az azonos tengerszint feletti magasságban és fekvésben levő szelvények alapján közbesített értékek. A faállomány szintenkénti leírása után a cserjeszint, majd a lágyszárú növényzet felsorolása következik (latin nevükkel), olyan részletezéssel, hogy belőle a többi termőhelyi tényezővel összhangban a termőhely vízgazdálkodási fokát meg lehessen állapítani. A faállomány záródás, sűrűség, valamint fatömeg és növedék adatainak a bejegyzése után a Jegyzet" rovatba írom be rövidítéssel az illető részlet állománytípusát (vagy típusait) és a termőhely vízgazdálkodási fokát (vagy fokait). A részletes erdőleírásból elkészítem az erdő állománytípus spektrumát, amely az aktuális fatermőképesség megítéléséhez szolgáltatja az adatokat. Hogy az állománytípus spektrum az említett célnak minél jobban megfeleljen, a már hivatkozott dolgozatomban közölt eljárással szemben nemcsak a területet és a vízgazdálkodási fokokat mutatom ki típusoként, hanem az egyes típusokba tartozó erdőrészletek égtáj szerinti fekvését és a területek lejtszögét is. Az égtáj szerinti fekvést csupán az égtáj-negyedek szerint (ÉK. ÉNy, DK, DNy), míg a lejtőszöget 0 5 fok (sík), 6 25 fok közepes lejtésű és 25 fok felett meredek lejtésű részletezéssel mutatom ki. Az olyan erdőrészletek esetében, ahol a fekvés KNy vagy ÉD irányú, az azonos irányban fekvő területhányadot a rétegvonalas térképről állapítom meg. Az égtáj szerinti fekvés és a lejtőszög spektrumba szedése nagyon fontos alapadatokat szolgáltat az erdőterület termőhelyjóságának a megállapításához. Az égtáj szerinti fekvés mező-, illetve mikroklíma alakító hatása döntően befolyásolja a természetes erdőtípusok kialakulását. Azt azonban, hogy az illető fekvésben a kialakult típus mennyi szerves anyagot tud megtermelni, elsősorban a talaj termőrétegének a vastagsága dönti el. A termőréteg vastagsága feltéve, hogy talajhiba nincsen megfigyeléseink szerint a genetikai talajtípuson kívül legjobban a terület lejtőszögétől függ (nagyobb lejtés fokozott erózió). Vizsgálataim alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy-egy erdőgazdasági tájon belül a lehetséges erdőtípuscsoportok minden esetben, de legtöbbször az erdőtípüsok is már a táj kialakításával adottak. Az üzemtervezés során terepi vizsgálattal azt kell megállapítani, hogy a vizsgált területen a termőhelyi tényezők alapján milyen erdőtípusok alakultak ki a múltban és az egyes típusok helyén ma milyen állományok vannak. Ehhez a munkához az állománytípus spektrumot módosítanom kellett. A nagykapornaki spektrum adatai az 1. kimutatásban találhatók. Az állománytípus spektrumból láthatjuk, hogy a vizsgált erdő legnagyobb hányadát (20,5%) a bükkös, illetve (20,1%) a gyertyános állománytípus alkotja. Figyelemre méltó tény, hogy bükkös állománytípus csak a hideg fekvésben található. Ha számításba vesszük azt, hogy az egész erdőterület 73,5%-a hidegfekvésű", akkor bizonyítékot kapunk az idős emberek állítására, hogy az erdő régen erősen bükkös volt. További bizonyítékot szolgáltat erre a jelenlegi nagy gyertyán-hányad is. Ezek az állományok ma rontott erdők. Ha gyertyános tölgyesekből keletkeztek volna, akkor mivel régen tarvágással dolgoztak - sokkal

3 laz óllománv'típus Éatái szerinti. Lejtő Termőhely YI'ZQ. r fekvés szög foka ' meanevezése területe É/- E - D - D - o f sz ü ha lo y K Ny K Ny 5" 25" ha % ha % ha Bükkös /elegyetlen/ 5,96 1,8 5,96 " i 5, ,8 -,67 11,2 qy-b 1A\- g> 5,10 5,90 5,90 5,10,J 100,- klt-b 50,03 lfy 26,9929,04 8,8049,23 50,D3 100,-. összesen 66, ,0528,94 12,7054,29 66,32 -P b.- kocs.talan t 23,66 V 13,832f3 7,~ 23,66 15,7066,4 7,9633,6 ay-b-ktt I,Ő4 l 1, ,-: 6 ay-cs-ktt 7,62 2,3 7,82 7,82 3,05 40,- 4,5760,- as-ktr 3,58 1,1 2,24 1,3b 1,34 2,24 3, gy szintes -cs -ktt 13, ,47 13,13 6,19 47,1 6,9452,9 Összesen. 49,83 15,325,736,30 8, ,3446,45 30,36 19,47 kst /elegyetlen/ 3/35 1, ,85100 b-kst 5,29 1,6 5,29 5,29 1,56 29,7 3,7270,3 ktt.-kst 1,76 ~5 \ ,76 1,76 100,- cs - kst 1,10-3 1,10 1,10 1, r ef - kst 2,51-8 2, ,51 100,- q,szintes -kst ,0 4,70 8,12 12/32 11,20 87,4 1,62 12,6 Összesen: 27,23 8,3 9, ,413,81 1,1026,13 20p9 6,44 Gyertvános (elegyetlen/ 48,0514,728,997-6,42 7,64 48,05 23,7361,9 47,2035,8 1,12 ' b-6v 14,91 3,7 6,72 3, 2,19 2,19 9,72 11,91100,- ktt-6v 5A9 1,7 5,49 5,49 5fi9100,- Összesen 65,45 20,1 33,7110,- 14/11 7,642,1963,26 47,13 17,20 1,1a Brdei fenyves)elegyetlen/ 9,49 2, ,122,52 6,97 6,3767,1 3,1232,9 CN-Ef 2, ,95 2,95100,- Lombeleqves Ef 1,% is 1,74 1,74 1, oy szjptés - ef 3,70 1,1 3,70 3,70 3,70100,- a, szintes lombt -Ef: 1,57 -,s 1,51 1,57 1,57 100,- Összesen: 19,455,9 3,85 8, ,22 13/13 9,65 9,77 \ Akácos 95,77 29,4 43,12 31,141,2220,29 20, ~ i 5 95,3199,5 Vűrős tölgyes -, ,29 -, J Olasz nyáros -,25,1 -'ps -,25 -',25100,- Luc fenyves -, ,96 -,98 ~~ t Összesen 3Z6& , , ,92 48,72 fi8i/x 53A több tölgysarjnak és magegyedeknek is kellene bennük lenni, hiszen a tölgy bőven és többször terem makkot, mint a bükk. Főleg a tölgysarjak hiánya mutatja, hogy. ezek is bükkösök voltak és az ápolások elmaradása miatt gyertyán osodtak el. Igen érdekes eredményt ad a vízgazdálkodási fokok értékelése is. Ha az akácosok termőhelyének a vízgazdálkodási fokát figyelmen kívül hagyjuk, azt látiuk, hogy minden állománytípus toleg félszáraz termőhelyen tenyészik. Viszont ha az akácos típus égtáj szerinti fekvését vizsgáljuk, azonnal látjuk, hogy legnagyobbrészt a hideg fekvésekben" van, tehát olyan termőhelyen, amelyen bükk is állhatna. Az idős emberek állítása szerint ezeken a területeken régen bükkös is volt. Ezek a termőhelyek csupán az akác számára üdék, bükkös esetében ezek is félszáraznak számítanak. A bükkösök nagy területű térfoglalása mellett szól az a tény is, hogy a terület meteorológiai viszonyai igen kedvezőek. Különösen kedvezően befolyásolta a bükkösök kialakulását a mocsaras völgyekből származó bőséges pára (kedvező völgyhatás.) Hogy mégis a félszáraz termőhelyek vannak túlsúlyban, ennek a legeltetésen kívül elsősorban a talaj összetétel az oka. A talaj az állandó erózió következtében nem tudott az éghajlat és a növényzet együttes hatására az alapkőzetnek (lösz) megfelelő agyagbemosódásos barna

4 Az erdő- Koienieoes A talajszelvény Alapvizsg álatok részlet vizsgálatok rétea ph. Szádi. 2t 20*- Területe CaCt^ Ul-összes hy. Kötött- hu kapil kapil. só sép VÍZ Se musz víz rlzmélvséoe H A : n f : z 0 KCL emelés emdés fia cm % 'A 'A m/m % m/m m/m V 1-6 6,7 6,2 - - ni ,3 59 4, f 22, , , , UW ,? >,93-2, , Cs. 0-3C %~ 7, ,16 no b 20, ,8 5,5 6,9 2, , ,4 6,1 4,1 2, b ,9 7,5-12,37 1, ,2 5r 8.4 3, , CS ,1 is 3, , Q B 29-K5 6,3 6r 4,1 2, «,- fa 42, B',2 <7 1Í,9Í 2, Oss: esen= 50,03 ÁllL qok- B 146,8 írec terüm 39,99! -+ y rerdőtalajjá alakulni, hanem Ramann-féle stádiumban van. Igen gyakori a visszameszesedés, sőt jelentős karbonátmaradványos részek is találhatók. Az utóbbi évtizedekben végzett lecsapolások miatt jelentősen csökkent a levegő páratartalma is. A bükkösök helyén álló akácosok vizsgálata alkalmával arra a felismerésre jutottam, hogy a termőhely vízgazdálkodása csak természetes erdőtípus esetén közel állandó érték. Mihelyt megváltoztatjuk az eredeti faállományösszetételt (állománycsere), az új állománytípus fejlődésére vonatkoztatva változik a termőhely vízgazdálkodása is (jelen esetben a félszáraz bükkös helyén üde akácos alakult ki). Éppen ez ok miatt, véleményem szerint, a Tipológiai útmutatóban" leírt mesterséges erdőtípusokat ilyen vizsgálat alkalmával csak mint állománytípusokat szabad elkülöníteni és minden esetben meg kell állapítani az eredeti természetes erdőtípust, vagy ahol erdő még nem volt, az eredeti termőhelytípust. Ugyancsak a termőhely vízgazdálkodási fokának vizsgálata alkalmával jutottam arra a megállapításra is, hogy csak a lágyszárú növényzet alapján igen nagy hibákat lehet elkövetni. Még az olyan helyeken is, ahol a természetes erdőtípus eredeti fafaj összetételében ma is megtalálható, gyakori eset, hogy egy erősebb záródásbontás után tömegével jelennek meg olyan növények, amelyek a lénylegestől teljesen eltérő termőhely-vízgazdálkodásra utalnak. Éppen ezért a környezeti tényezők alapos és főleg számszerű vizsgálata mindennél fontosabb. Az erdő állománytípus spektruma sok mindent megmutat ugyan, de az egyes állománytípusok aktuális fatermőképességére számszerű adatokat nem tartalmaz. Enélkül viszont az egyes állományok értékét és az erdőtípussal jellemzett termőhelyek hasznosítását a jövőben követendő gazdálkodási irányt - szubjektivitással lehet csak meghatározni. Hogy a szükséges adatokat megkapjam a 20 éven belüli vágásérett állományú erdőrészletek részletes vizsgálati adatait kell számszerűen értékelni. Az idős állományok a fejlődés olyan szakaszában

5 Benetikai talaj- \\ g e i f t e í! -3 i VJ.1 a i i t 1 N Faállomány jelenlegi «or\ 1 1 & s 1 % 1.5 IS 1 ifi Cserjeszint lágyszárúak Fajai í 3. km Carex pilása % mély É K válvoa /25 M, B Fóliá foltosán: Általai ktt 20 52/23,5 a. 514 sán Asperula odorata 4 IVÓ löszös Sy /2-1,5 in. ktt teljes Carex silvatica homok Brachypodium silv. Ba. Carex pttosa 70 54/238 IV. 8, folto foltosán ÉH vályog B 5-15 Löszös KtT W/22,7 ii- 520 Sy sán Asperula odorata 4 Kb /21,- ii. KtT telfes Carex silvatica Brachypodium silv. homokon gy Carex pilosa É Ny Ba. B /llf. IV. B foltosán: aavagos ktt /23,2 II. 469 ktt -a- Nudum, Asperula 4 iv. b vályog Cs. A odorata,bmchypodivm & Silv. ÉK-86% B km 4 iv.b. 40% % 100% 100% ÉNt14% Ba 60% J Termőhely vizg. \ I Erdólipus vannak már, amelyben a környezet és a növényzet kölcsönhatása teljesen kialakult és így az illető erdőrészletek állománytípusa már nem változik, erdőtípusa is a lehető legbiztosabb módon meghatározható. Fatömegüket tényleges méréssel állapítottam meg, tehát az illető állomány aktuális fatermő képességét is ismerem. Az értékeléshez egy újabb spektrumot készítek a 20 éven belül vágáséretté váló erdőrészletek faállománytípusairól (vágásérettségi spektrum). Ezt a spektrumot is a korábbival teljesen azonos módon készítem el, de csak azokat az erdőrészleteket veszem figyelembe, amelyek az üzemterv III., Korosztály és vágásérettségi táblázat Vágásérett 0 10", illetve,,11 20 éven belül" című rovataiban szerepelnek. A kigyűjtés után állománytípusonként, és azon belül erdőrészletenként, kitöltjük az általam módosított III/c Termőhelyfeltárási adatok" elnevezésű kimutatást. A kimutatás az erdőrészlet általános adatain kívül (1 3. rovat) tartalmazza a talaj és termőhely helyszíni és laboratóriumi vizsgálati adatait (4 23. rovat), s ennek végső eredménye a genetikai talajtípus; a faállományméréssel és számítással megállapított adatait kitöltve ( rovat), végső eredményként a 100 éves korra és 100% záródásra átszámított hektáronkénti fatömeget kapjuk (aktuális fatermőképesség); továbbá bejegyezzük a cserjeszint és a lágyszárúak adatait ( rovat). A talaj, a faállomány, a cserje- és lágyszárú szint együttes értékélése alapján az erdőtípust kapjuk meg (potenciális fatermőképesség, 34. rovat). A kimutatás kitöltése a fejrovatok, valamint a bemutatott példa alapján, a 29. rovat kivételével egyszerű feladat. Ebbe a rovatba írjuk be az erdőrészlet ténylegesen mért fatömege alapján a tényleges záródásnak és a jelenlegi korának figyelembevételével a 100%-os záródásra- és 100 éves korra átszámított fatömeget. A fatömegszámításhoz a folyónövedék ismeretére volna szükség, de mert ezt tényleges méréssel nem volt módomban, meghatározni, egységesen minden átszámításnál a tényleges kor alapján számított átlagnövedékkel dolgoztam. Az

6 átlagnövedék használata a folyónövedék helyett ennél az átszámítási módnál nem hiba, mivel nyilvántartási adatok hiányában az előhasználati fatömeget a ténylegesen mért fatömeghez nem tudom hozzáadni, s így a nagyobb növedék ez utóbbi hiányt pótolja és a kapott értékek jó összehasonlító adatok. Az olyan állományok esetében (akácosok, nyárasok), amelyeknek a vágásérettségi kora jóval 100 év alatt van, a tényleges fatömegmérési adatok alapján ki kell számítani, hogy 100 év alatt mennyi véghasználati fatömeget termelnek. Ezt úgy végzem el, hogy az erdőrészlet jelenlegi fatömeget az előbbiek szerinti vágásérettségi korára növedékesítem, majd ezt a fatömeget annyival szorzóm, ahányszor az állomány 100 év alatt kitermelésre kerül (pl. akácos vágásérettségi kora 30 év, 100 év alatt háromszor kerül kitermelésre). A számításnál a 100 évhez még hiányzó évek alatti növedéket (a példában 10 évi növedék) az esetleges károsítások, illetve pótlási munkálatok miatt nem veszem figyelembe. Az elmondottak alapján az azonos állománytípusba tartozó összes vágásérett erdőrészlet adatait bejegyezzük a kimutatásba, majd kiszámítjuk az állománytípus átlagadatait. Az átlagok az erdőrészletek területével súlyozott átlagok. Az erdőtípust (34. rovat) az államánytípus teljes területének a %-ában mutatom ki. Az összes állománytípus értékelése után a rétegvonalas munkatárképbe berajzolom az egy-egy erdőtípus-csoportba tartozó erdőrészletek határait. Az üzemtervi időszakban a termőhelyek potenciális fatermőképességének legjobb kihasználásra a véghasználatra kerülő és erdősítendő területek esetében van a legkedvezőbb alkalom. A vágásérettségi állománytípus spektrum az egész erdő aktuális fatermőképességére vonatkozó áttekintést teszi lehetővé. A példaként bemutatott nagykapornaki esetben ez a 3. kimuatásból látható. Az állománytípus tintái S7p.nnll J J LzjtőJzog Erdőtipus 3. kimutatás Fnlöm/uj fekvés m 3 /tp" területe É - D - e- 0-/. 6- rv.b v/.b vi.b 100RVPS megnevezése ha K Ny K Ny / iv.b korban ktt -B 39,99 3í,g 34,555,44 '594 3hp5 / 39, av -B 5,10 5, s 5, / "b -ktt ^7,36 6,4 7,38 7,36 7, cs -ktt " 1,01 l 1,01 1,01 1, pv-cs - ktt 6,66. 5,9 8,66 6,66 46S V 406 ktt -$v ,49 5,49 5, qy szintes cs-ktt ,56 4, ,B6 474 Akácos 44,66 39,7 5,9825, ,46 31,63 12, Összesen: 114,73;' Wo 50,1931,197,6725,686,95107,76 79,521,869,5214,83 A spektrum adatai nagyon szépen mutatják, hogy a természetes állománytípusok közül a legtermékenyebbek a bükkös állománytípusok. Az is szembetűnő, hogy ha a bükkös típusba jelentős hányadban gyertyán-elegy van, az állomány termelékenysége lényegesen csökken. A tölgyes-típusok fatermelésre nagy befolyással van az elegyfafaj. A vizsgált esetben legnagyobb fatömeget a bükkös-tölgyesek adnak. Érdekes azonban, ha az állomány elegyetlen s az egyéb fényigényes fafaj mellett gyertyán is szerepel, a fatermés lényegesen nagyobb (Cs-ktT és Gy-Cs ktt esetében). A spektrum azt is nagyon szépen mutatja, hogy az erdőtípusnak megfelelő telepített álománytípus mennyivel termelékenyebb (akácosok). A. vágásérett állománytípus spektrum adataiból, valamint a III/c kimutatásból (termőhelyfeltárási adatok) módunkban van azt is vizsgálni, hogy melyik

7 fafaj milyen hányadú jelenléte biztosítja az adott körülmények között a nagyobb fatermést. Ezen az alapon közelebb jutunk az erdősítések elegyarány előírás jelenleg nagyon is szubjektív adatának pontosabb megállapításához. Az egy erdőgazdasági tájon belül kapott azonos adatok könnyen összegyűjthetők és értékelhetők, így az egész táj fatermőképességét is meg lehet állapítani. Ennek megfelelően választhatjuk meg a véghasználat után kialakítandó célállománytípusokat. Az erdőtípusok szerint megállapított legtermékenyebb célállománytípusok ismerete a fiatal és középkorú állományok esetében is nagyon jól felhasználható az aktuális fatermőképességük fokozása érdekében. Az egyes erdőrészletek jelenlegi állománytípusát az üzemterv Részletes erdőleírás" című melléklete tartalmazza. Hogy az illető erdőrészlet melyik erdőtípusba tartozik, azt a rétegvonalas munkatérképről azonnal meg lehet állapítani. Ennek ismeretében tehát eldönthető, hogy a jelenlegi állomány elegyarányát melyik fafaj javára, illetve rovására kell szabályozni ahhoz, hogy az aktuális fatermőképesség minél jobban megközelítse a potenciálist. Ezzel kiküszöböljük a tisztítási és gyérítési az egyéni szubjektivitást. előírásokból A.z erdő aktuális fatermőképességének a növelését a vágások utáni megfelelőbb állománytípusok kialakításán kívül gyors és célszerű beavatkozásokkal az 1 10 éves korosztályba tartozó erdőrészletek állományaiban tudjuk még a leggyorsabban elérni. Hogy a beavatkozás szükségességét és a módszert eldönthessük el kell készíteni a fiatalosok állománytípus spektrumát. A spektrumot az előbiekkel azonos módon az üzemterv, III. Korosztály és vágásérettségi táblázat" című melléklete alapján készítjük elő. A spektrum erdőtípus rovatába kerülő adatokat a Termőhely feltárási lapok", illetve a rétegvonalas munkatérkép alapján írjuk be. A nagykapornaki üzemterv fiatalosainak állománytípus spektrumát a 4. kimutatás tünteti fel. \ spektrum igen jól jellemzi az elmúlt 10 év gazdálkodásának eredményét..a. kezelő szerv általában jól dolgozott. Ügyesen oldotta meg a korábban tarolt bükkös erdőtípusok felújítását, amennyiben azokon erdeifenyves állománytípust alakítóit ki. Ezekben a részletekben nagyon könnyű lesz bükk alátelepítéssei majd a termelékenyebb bükkös-típus elérni. A termelékeny akácosok Az állomány,apus Égtáj szerinti fekvés. Lejtőszög fprífalp é- E n - JJ - o megnevezése. % ha K Hy K Uy ktt-b 1,36 2,1 1,36 1,36 1,38 ktt-gy-b 14,75 21,6 11,683,07 74/75 14,75 összesen 16,11 23,7 11,88 4,43 1,3614,75 18,11 b-ktr 2,47 3, ,47 2,47 qy-b-ktt 1,84 2,7 1,84 1,84 1/94 rry-cs-ktt -98 1, ,58 CS-ktT ,33-33 > Összesen 5,60 8,2 1,29 4,3/ -33 5,27 Gvertvános 6,15 9,1 6,15 6, ,34 összesen 6,15 9,1 6,15 6, ,34.Ef 2,52 3/7 2,52 2,52 2,52. qy-sf 2, ,Q5 2,95 2,95 összesen 5,4-7 6> 2,95 2,52 2,52 2,95 5A7 Akácos 34,1150,1 8,606,29 -, ,719,495,9119,15 _^46_ 14,50 Olasz nyáros -25 -,25-25 Vörös tölgyes > ( -4 > -23 Összesen: ' Bf,9B 10003,38 13,24 ip1 23,85 23,48 39,615,9143,543,341,1719,88-25 iv. b Erdátipus területét 4. kimutatás vi.b

8 nem csökkentette. Feltétlen hiba azonban a 9,1%-os elgyertyánosodás annál is inkább, mivel ez a legértékesebb termőhelyen, a bükkös-erdőtípusban következett be. A hiba kijavítására még van mód és az üzemterv erre konkrét utasításokat tartalmaz. Jó megoldás a kisterületű olasznyár, valamint a vöröstölgy telepítés is, mert ezáltal a későbbi tervidőszakokban lehetőség nyílik majd arra, hogy ezeknek a nagy fatermelőképességű telepített állományoknak nagyobb mérvű alkalmazhatóságát megvizsgáljuk és pozitív eredmény esetén nagyobb mértékben alkalmazzuk. Az üzemtervezendő erdő jelenlegi állapotát az ismertetett eljárással eddig minden esetben könnyen sikerült rögzítenem. Tapasztalataim alapján meg kell állapítanom, hogy az erdötípus a jelenlegi állománytípussal együtt egyértelműen meghatározza az adott erdőterületen folytatandó gazdálkodást. Az állománytípus meghatározása egy erdőrészlet esetében a többi részlet vizsgálata nélkül is könynyen megoldható, ellenben csak egy erdőrészlet erdőtípusának a meghatározása nagy szubjektivitás nélkül lehetetlen. Az erdőrendezési munka alkalmával olyan eljárásra van szükség, amely a kívánt cél elérése mellett bármikor ellenőrizhető és a kapott adatok a műszaki tervezéshez szükséges számszerű megállapításokat logikus felépítésben tartalmazzák. Tény az, hogy a nagyon sok adat kiszámítása kézierővel meglehetősen lassú munka, de, ha bevezetjük az erdőrendezésben is a gépi adatfeldolgozást, ez a hátrány teljesen kiküszöbölhető, sőt még további- értékeléseket is végezhetünk. Előnye továbbá eljárásomnak még az is, hogy a jelenleg használt üzemtervi nyomtatványok kisebb módosításokkal továbbra alkalmazhatók, ami abból a szempontból fontos, hogy a régi üzemtervi nyilvántartások adatai az új üzemtervekben is jól azonosíthatóak. Műemyagfólicz a csemetetermelésben DR. PA PP LÁSZLÓ Napjainkban a kemizálás rendkívüli fordulópontot jelent nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság terén is. Érthető, hogy ez az erdőművelés terén is új megoldásokat hozott. Jelen dolgozatomban a csemetetermelés vonatkozásában vetek fel néhány lehetőséget. A műtrágyázás jelentőségét ma már méltatni nem kell, csemetetermelésünkben használata közismert. Ugyanígy érzékelhető a növényvédelem során alkalmazott sokféle vegyszer. A vegyszeres gyomirtás ugyanígy általános már, és ha egyelőre csemetenevelési vonatkozásban a kérdés még csak kísérleti stádiumában is van, a jövő távlatai igen biztatóak. Kevés szó esett azonban még a műanyagfóliák alkalmazásáról (1), holott azok külföldön (2), sőt a hazai kertészetben (3) széles elterjedésnek örvendenek. A továbbiakban ezzel kapcsolatban szeretnék néhány kísérletet ismertetni és gyakorlati alkalmazására irányítani a figyelmet. Műanyagfóliák alkalmazása elsősorban is dugványok és csemeték csomagolása és tárolása tekintetében jöhet számításba. A csemeték sorközi takarása, kényes csemeték nevelése már távolabbra mutató probléma. Mindamellett kísérleti adatok közlése igen jó útmutatóul szolgálhat a jövőre.