A Taubach-kultúra Magyarországon

Átírás

1 Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet Őstörténeti és Régészeti Tanszék A Taubach-kultúra Magyarországon Készítette: Szemerczki Erik BA Történelem szak Régészet szakirány Konzulens tanár: Dr. Ringer Árpád Miskolc, 2014

2 Tartalomjegyzék Köszönetnyilvánítás Bevezetés Taubach- kultúra A kultúra jellemzői Középső-paleolitikum éghajlata A neandervölgyi ember Taubach-kultúra lelőhelyei Európában Kulna-lelőhely: Ganovce-lelőhely Taubach-kultúra lelőhelyei Magyarországon Vértesszőlős Tata topográfiája és lelőhelye Kutatástörténet Ásatások és azok eredményei Kormos Tivadar es ásatása Vértes László es ásatása T. Dobosi Viola es ásatása Tata-Porhanyóbánya kronológiája Tata-Porhanyóbánya konklúziói Kőeszközök jellemzői... 27

3 6.8 Lambrecht Kálmán-barlang Büdöspest-barlang Diósgyőr-Tapolca-barlang Eredmények Összefoglalás Summary Irodalomjegyzék Képjegyzék... Hiba! A könyvjelző nem létezik. Képek... Hiba! A könyvjelző nem létezik.

4 Köszönetnyilvánítás Már első éves hallgató koromban inspirálónak és lenyűgözőnek találtam régészet tárgyak oktatóinak tudását illetve azok előadásmódját. Rendkívül nagy hatással volt rám az Őstörténet című kurzus, mely által köszönhetem a jelen dolgozat megjelenését. Így ezúton szeretném megköszönni Dr. Ringer Árpád témavezetőmnek, aki a szakdolgozatom készítése során számos hasznos ötletet és jó tanácsot adott. Illetve hálával tartozom neki, hogy ezt az időszakot megszerettette velem, valamit a dolgozat megírásakor mindig a segítségemre állt. Tisztaszívvel köszönöm azoknak a személyeknek, akik tanulmányaimat gondoskodásukkal, segítségükkel támogatták. Erőt és kitartást öntöttek belém, hogy céljaimat elérhessem.

5 1. Bevezetés Szakdolgozatom témájául a középső-paleolitikum egyik kultúráját választottam, mely francia elnevezés alapján a Taubachien nevet kapta, de hazánkban ismert elnevezése a Taubach-kultúra. Ez a kultúra megtalálható Magyarországon kívül számos más európai ország területén is. Mint a Kulna-barlangban vagy Ganovce lelőhelyen. Ezeket a lelőhelyek és az innen előkerült régészeti leletekre a szakdolgozatomban részletesen kitérek majd. Illetve ez által ismertetem magát a kultúrát és azok főbb jellemzőit, valamint a különböző lelőhely korát illetve legfrissebb mai datálásukat. Dolgozatomat azért a Taubach-kultúráról, mert ennek a régészeti kultúrának a kérdése rendkívül sok információt hordozz magával. Hiszen mint Európa több területéről (Csehország, Németország, Olaszország) is ismert ez a lelőhely úgy hazánk területén is élt ez a kultúra, melyek nyomai megtalálhatóak a Dunántúli területeken, mint akár Vértesszőlősön és Tatán. Vagy akár a Bükk-hegység több barlangjában is létezett a kultúra a középső-paleolitikum idején. Továbbá számos kérdéses információt hordoz magával, hogy hogyan maradhatott fenn ez a kultúra az alsó-paleolitikum idejére datált Vértesszőlős területéről a középsőpaleolitikumba sorolt Tata-Porhanyóbánya telep élete között. Mely két lelőhely létezésének ideje között több százezer év volt. Diplomamunkámban főként Tata-Porhanyóbánya lelőhelyét és az ott végzett ásatásokat és az azon elért eredményeket fogom részletezni, egészen az 1909-es évektől a legfrissebb 2013-as eredményekig. Ez a lelőhely Magyarországon a legkorábbi, ahol már az 1793-as évben egy angol világjáró, R. Townsen őskori leletekre bukkan és az 1797-ben megjelent útleírásaiban be is számol ezekről. Ebben hírt ad az itt talált fosszíliákról és az itt talált földtani rétegekről, melyben pontosan leírja a travertin képződését, továbbá a korábban előkerült mamutagyarokról is informál. 1 Ezt követően került sor a Tata-Porhanyóbánya három, nagyszabású ásatására, melyet 1909-ben Kormos Tivadar, 1958-ban Vértes László, majd 1995-től T. Dobosi Viola végzett kutatómunkát. Erre a három ásatási periódusra részletesen kitérek majd a dolgozatom idevonatkozó fejezetében. Megkell jegyeznem, hogy a lelőhely pontos feltárásában kiemelkedő munkát végzett Skoflek István paleobotanikus, aki elkészítette Tata paleobotanikus feldolgozását, mely egyben Magyorország palobotanikájának legnagyobb 1 T. Dobosi Viola 1999

6 gyűjteményévé vált. A lelőhely pontos mésztufa szerkezetét pedig Pécsi Márton után rekonstruálták. (1.Kép) 2.Taubach- kultúra

7 2.1 A kultúra jellemzői Ezt a kőipart 1969-ben D. Collins írta le először, mely Németország területén Taubachban található. Ez az ipar továbbá megtalálható a Kulna-barlang 11. rétegében is, mely a legjobban képviseli ezt a kultúrát. Az eszközök méretét tekintve 2-3 cm nagyságúak. A leletanyag között lévő hegyekre az erősen barázdált és fogazottság a jellemző. A Taubachkultúrában élt emberek felhasználtak apró méretű kavicsokat, melyet olykor a környező patakokból gyűjtöttek össze. Az eszközök nyersanyagát tekintve jellemző a tűzkő és a kvarc, de mellette más kőzetek is előfordulnak. Európa területén még a kultúra megtalálható Magyarországon, Csehországban és Szlovákia területén is, mint Ganovce-ben, vagy a Bojnice III-ban vagy Ondrej-Skala, Beharovce-Subotisko lelőhelyein. 2 A kultúrára jellemző, hogy mindig megfigyelhető az édesvízi mészkő rétegeiben, és ezt jól bizonyítja Weimar és Taubach lelőhelye is. Az iparát tekintve mikrolit ipar (kis eszközök) jellemzi. A Taubachiennél megfigyelhető egy mérsékelt övi éghajlat, az interglaciális eemien ideje, melyet a begyűjtött állat és növény faunából származó leletek is bizonyítanak. A kultúra lelőhelyei között még meg kell említeni a Németországban található Bilzingzleben lelőhelyet és Magyarországon pedig Vértesszőlőst, melyet a kutatások szintén ehhez a kultúrához sorolnak. Bár Vértesszőlőst később ismertetvén itt meg kell azonban jegyezni, hogy Vértesszőlősön került elő egy ősembertől származó nyakszirtcsont, melyet a Homo erectus fajba soroltak. Amit Thoma Andor elnevezett l Homo erectus seu sapiens paleohungaricus 3 -nak. Hasonlóan Homo erectustól származó nyakszirtcsont, arccsont és fogmaradványok kerültek elő Bilzingslebenben. 4 Mindkét lelőhelyen kerültek elő nagy emlőstől származó fosszíliák, illetve az égési nyomok arra utalnak, hogy már ismerték a tüzet. Továbbá az Olaszországban található Isernia lelőhelyet, melyet sok kutató ide sorol, ahol a kultúra nyomát szintén az édesvízi mészkő őrizte meg. A legújabb kutatások, a Magyarországon lévő Tata-Porhanyóbányát is a Taubachienbe sorolják, melynek idejét a Brorup interstadiálisra vagy az utolsó interglaciálisba datálnak. 5 A Taubachien iparát nehéz megfejteni, hogy összefügg-e egy Közép-Európára jellemző mikrolit technológiai együttessel, hogy vajon a kultúrába élők tudatosan használták ezeket a 2 La Préhistoire Karel Valoch, 1984, 202. oldal 4 Karel Valoch La Préhistoire 2004

8 kőzeteket és eszközöket, vagy a különféle környezeti tényezők nem engedtek más felhasználást Középső-paleolitikum éghajlata Idejét tekintve az utolsó intergalciálisra tehető, amelyre egy melegebb időszak jellemzőbb, mint az előtte lévő 6. klimatozónára (Riss vége). Az időszakot tekintve ezer év közé datálható. Ezt az 5.klimatozónát tovább bontják, 5e-től 5a-ig tartó kisebb időszakokra. Melyek főbb jellemzőik a következőek: Az 5e szakaszt a Riss/Würm 6 Karel Valoch 1984

9 interglaciálisnak vagy más meghatározás szerint Éemien-be sorolják. Években kifejezve ezer év közé tehető. A Süttő 6. ősgerinces lelőhely legalsó, glaciális faunát tartalmazó szintjéből talajosodással együtt az állatvilág az interglaciálisra jellemzővé alakul át. 7 Ekkorra tehető a barlangi medve, a ló és a dámvad megjelenése is. Az azután lévő az 5d fázis, melynek végén már egy kisebb lehűlés figyelhető meg. A meleg kedvelő pockok mellett megjelennek a hidegebb éghajlatot jobban preferáló rágcsálók is. Az 5d fázis 112 ezer és 104 ezer év közé tehető. Az 5c klimatozóna idejében ( ezer év) újabb felmelegedés következett be, ezért elterjedtebbé válik a mezei pockok létszáma. 8 Az 5b zóna ezer év közötti idejéről Magyarországon nem található az erre az övezetre utaló gerinces fauna maradványok. Az utolsó fázis az 5a klimatozóna, mely idejét tekintve 85 és 72 ezer év közé datálható. Ekkor az előkerült csontmaradványok alapján, a pocokfajok között egy váltásra került sor, ami azt mutatja, hogy a mezei pockok helyet, a vízi pockok létszáma nőt meg magasan. Ezen klimatozónát követve jelentkezet az utolsó eljegesedés időszaka a Földön. 4. A neandervölgyi ember A Taubach-kultúra lakója a neandervölgyi ember volt, mivel beleillik a korhatározási adatokba. Maga a neandervölgy elnevezés a 19. században élt Joachim Neanderről lett elnevezve, aki sokat kirándult ezen németországi területen. Az itt talált első megkövesedett leleteket megvizsgálva H. Schaaffhausen jégkori eredetűre datálta. 9 Ezek a neandervölgyi leletek az ember fejlődését tekintve a Palaeanthropus-fázisra tehetőek. Németország 7 Dobrossy István (főszerk.) 2001, 36. oldal 8 Dobrossy István (főszerk.) Dr. Gyenis Gyula 2001

10 területéről, név szerint Taubachból, már 1887-ben kerültek a felszínre neandervölgyi embertől származó leletek. Ezt a fajta embertípust sajátossági alaktani jegyei alapján több csoportba szokták osztani. Az egyik ilyen a csoport a klasszikus neandervölgyi, akik a würm idejében éltek a Földön. Alaktani felépítésüket tekintve jellemző a kitüremkedő homlokeresz, a homlokuk szöge nagyobb volt, mint a homo-sapiens sapiensnek, további morfológiáját tekintve a kúpos nyakszirt jellemzi őket. 10 A homo-sapiens sapienshez viszonyítva apróbb a csecsnyúlványa és az Öreglyuk helyzetét tekintve hátrébb helyezkedett el. Erőteljes felépítésüket a masszív csontok teszik jellegzetessé. A neandervölgyi ember agyának méretét tekintve 1300 és 1800 cm 3 közé tehető. Az arckoponyájukon feltűnő a kitöltött fossa canina, az orrcsontok pedig nagyok, kiállók. 11 A koponyájukon tovább haladva jellemző az állkapocs erőssége, melyben nagyméretű fogaik egy része helyezkedett el ben M. Dean megjelent munkájában a neandervölgyi embert négy fejlődési szakaszra osztotta. A szakdolgozatomban most csak a második fázis, vagyis a preneandervölgyi típus a fontos, amelyek maradványai megtalálhatóak Vértesszőlősön és Bilzingslebenben is. Ezekre jellemző a laterálisan kiugró torus ocapitalis, a processus styloideus helyzetének a foramen stylomastoideumtól és a fossa jugularistól való eltérő magassága, a nyakszirtpikkely kiugrása és a sagittalisan kifejezett prognathia 12. A neandervölgyi embertípus, a talált leletek alapján egész Európa területét benépesítették (Gibraltártól a Kaukázus hegységig). 13 Sokáig őket a korábbi kutatások primitív lényeknek tartották, mára azonban a legfrissebb vizsgálatok már hitviláguk meglétére is bizonyítékokat találtak, ami alig feltételez primitív életformát. Létezésüket tekintve az őstörténet idejére, a középső-paleolitikum koráig megy vissza, eltűnésüket nézve pedig napjaink előtt mintegy 28 ezer évvel ezelőttre tehető. Németországban, Weimartól nem messze Ehringsdorfnál között édesvízimészkő területről (amilyen Tata és Vértesszőlős is) kerültek elő preneandervölgyi embertől származó felnőtt és gyermek fosszilis csontmaradványai. 10 Dr. Gyenis Gyula Dr. Gyenis Gyula 2001, 99. oldal 12 Dr. Gyenis Gyula 2001, 100. oldal 13 Dr. Gyenis Gyula 2001

11 A neandervölgyi embertípust tekintve sokáig Homo sapiens neanderthalensisnek nevezték, azért mert úgy tartották, hogy nem található sok differencia közte és a Homo sapiens között, és esetleg a két faj keveredését is véltek feltételezni. 14 Azonban a legfrissebb DNS-kutatások kimutatták, hogy a Homo sapiens sapiens kialakulásában nem találhatóak a neandevölgyi génállományok. Így bevezették a Homo neanderthalensis elnevezést. Az es kutatások kimutatták, hogy a neander-völgyiek és a modern Homo sapiens elválása a 465 ezer évvel ezelőtt élt közös ős szintjén történt Taubach-kultúra lelőhelyei Európában Minden édesvízi mészkő lelőhelyen kerültek elő állat és növénymaradványok, amik az utolsó interglaciális eemienből származnak. Ezeknek a mészköves területeknek a kialakulásában a melegvízű források játszottak szerepet. Több ilyen lelőhely létezik ma. Magyarországon pedig ahogy Karel Valoch írja munkájában Tata lelőhelye is ide tartozik, melyet Valoch, a Brörup interstadiálsira tesz, ami években kifejezve kb év. 16 A travertinos réteg jól tartósította az őslények maradványait. A gerinces fauna mellett jól konzerválódott a puhatestű állatok faunája is. Valamint a különféle porszemeket is megőrizte a mészkő. 14 Dr. Gyenis Gyula Dr. Gyenis Gyula 2001, 107. oldal 16 Karel Valoch 1984

12 Magyarországon kívül számos Taubach-kultúrából származó lelőhely található Európában. Ilyen lelőhelyek a Németország területéről származó névadó Weimar, Taubachlelőhely, a Csehországba található Kulna-lelőhely, vagy a Szlovákia térségében lévő Ganovce-lelőhely Kulna-lelőhely A lelőhely egy Morvaországi karszt barlang területén található, mely elhelyezkedését tekintve hozzávetőleg a mintegy 30 km-re Brnotól északra helyezkedik el ben Dr. J. Wankel fedezett föl először már kihalt állati csontokat, melyekhez kőeszközök is csatlakoztak. A következő években, 1913-ig Dr. M. Kriz és J. Knies vállalta az ásatást. Egy üzemi terület építése a második világháború alatt jelentősen zavarta a felső réteget, mintegy 80 cm mélységig ben K.Valoch végzett szisztematikus tudományos ásatást, a Brno-i Antropológiai Intézet megbízásából kutatott a területen. A barlang 11-es rétegében számos gerinces fauna maradványait találta, mint az Aves, Castor fibir, Canis lupus, Ursus spelaeus, Equus taubachensis vagy a zerge csontmaradványai. A barlang 13a szintje összefüggött a 11- es réteggel, melyből mollusca maradványok kerültek elő. Ilyenek a tarka diszkoszcsiga, a Brodybaena fruticum vagy a Monachoides vicinus maradványai Ganovce-lelőhely A mai Szlovákia területén található Ganovce lelőhelyen már az 1920 és az 1930-as évek között J. Petrbok jelentős számú paleontológiai leletet gyűjtött össze, sőt többek között egy emberi koponya darabot. 18 E. Vlcek megállapítása szerint ez egy neandervölgyi embertől származhatott. Az 1955 és 1966-os években új kutatást indított még ekkor a Csehszlovák Régészeti Intézet, melynek következményeként a lelőhelyről 4 mamuttól származó csontmaradványok kerültek a felszínre, illetve ezen kívül még a kutatók faszénmaradványokat is találtak. A kőiparát tekintve jellemzőek a mikrolit kőeszközök, melyeket a vizsgálatok az utolsó interglaciális idejére tettek, így az adatok alapján a Taubach- kultúrába sorolhatóak. Az 17 Karel Valoch La Préhistoire 2004

13 előkerült eszközök méretét tekintve az 5cm-nél kisebb darabok is felbukkantak. Anyagát tekintve megfigyelhető a kovakő, a radiolarit, andezit és egyéb kőzettípusok is. 19 Az előkerült eszközök típusát tekintve, a leggyakoribb a kaparó, melyekre a barázdált és a fogazott formák a jellemzőek. 6. Taubach-kultúra lelőhelyei Magyarországon Magyarország területén található még Tata-Porhanyóbánya és Vértesszőlősön kívül olyan lelőhely, melyet a régészek a Taubachienbe sorolnak. Ilyen lelőhelyek még a Lambrecht Kálmán-barlang, a Diósgyőr-Tapolca lelőhely, a Büdöspest-barlang és a Szeletabarlang egyes rétege. Melyeket a következőkben részletesen bemutatok. 6.1 Vértesszőlős 19 La Préhistoire 2004

14 A lelőhely elhelyezkedését tekintve Komárom-Esztergom megyében található, Tata- Porhanyóbányától mintegy 2 km-re. Így Tatához Hasonlóan ez a lelőhely is az a Gerecse hegység lábánál, az Által-ér völgyében fekszik. Vértesszőlős feltárására 1963 és 1968 között került sor, melynek ásatását Vértes László végezte. Az évek alatt összesen 8 hónapig folyt kutatás a bánya területén.(1.kép) Az első ásatásra augusztus között került sor, ahol főleg a rétegek elkülönítése volt ekkor a főcél. Ezen az ásatáson kb. 700 db kőből készült eszköz és 2100 db szilánk került a felszínre. 20 A második évben, azaz 1964-ben április 6 és május 7 között folyt a terület kutatása. Az ásatás végére kiderült, hogy I. régészeti lelőhelyén négy kultúrréteg van, az ember háromszori visszatérésével és megtelepedésével kell számolnunk. 21 A harmadik szezon 1965-ben kezdődött, amikor is gyermektől származó fogmaradványok kerültek elő a szelektálás folyamán. Az ásatás ebben az évben április 20 és május 13 között tartott. Majd még ugyanekkor augusztus és október között tovább folytatódott a kutatómunka, melynek köszönhetően augusztus 21.-én egy emberhez tartozó tarkócsont bukkant a felszínre, a H szelvény DNy-i részében. Illetve még ekkor tűzhely és égett csontmaradványokat is megfigyeltek Vértesék. A következő szakasz május 2 és június 14 között tartott, ahol a III. lelőhely felső rétegeit szerették volna feltárni. 22 Ennek a III. lelőhelynek az alsó kultúrrétegének az ásatására már csak május és október között nyílt lehetőség. Ezen az ásatáson számos szép, állattól származó lábnyomokat találtak, melyeket nem sikerült volna roncsolás nélkül felszedni. 23 Így eredeti állapotban meghagyták, addig, amíg nem találnak ki valami technikát, amivel károsodás nélkül egyben kiemelhetik a lábnyomokat tartalmazó földet. Az ásatás utolsó szakasza március 25.-én kezdődött és április 3.-án ért véget. Ennek a célja az volt, hogy a K szelvény kultúrrétegéből mindenhol kibontsanak egy darabot. Az ásatásokat befejezve, május 1.-én megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlősi bemutatóhelye, ahol Magyarország legrégebbi lelőhelyét lehet megtekinteni mai napig. (2-3.Kép) A kőeszközök legújabb kutatását Farkas-Szőke Szilvia végezte. 24 A Vértes László ásatása során 8890 db kőeszköz került elő, melyből 2145 db chooper és chooping tool típusú eszköz volt. (4.Kép) Emellett pedig jellemző volt a kaparók használata, mely szép számban 20 Vértesszőlős kézirat II. kötet 21 Vértesszőlős kézirat II. kötet 22 Vértesszőlős kézirat II. kötet 23 Vértesszőlős kézirat II. kötet 24 Farkas-Szőke Szilvia 2008/2

15 előkerült. Az eszközök nyersanyagát tekintve kova és kvarcit volt a fő jellemző kőzettípus. Az eszközökön jól megfigyelhető az emberi tudat fejlődése, mely által változik az eszközök előalításának módszere.(5.kép) Marie Hélène Moncel a kőeszközök vizsgálatánál hasonlóságot vélt felfedezni Vértesszőlős és Tata között. 25 Továbbá nem zárja ki a két lelőhely kapcsolatát sem, viszont az problémája, hogy Vértesszőlős és Tata-Porhanyóbánya között mintegy negyedmillió év eltérés van. A Vértesszőlősön előkerült tűzhelyet T. Dobosi Viola vizsgálta, mely 2006-ban az Archaeometriai Műhely 2006/3 számában jelent meg. Ebben T. Dobosi Viola leírja, hogy a tűzhelyek alakja szabálytalan, átlagos mérete cm. 26 Kiderült, a vizsgálatokból az is, hogy a telep életkora kor, Déli és a Keleti szél volt az uralkodó szélirány. A tűzhelyet, a vékonyra tördelt csontszilánkokból táplálták és ez rendkívül fontos volt, hiszen még az ekkor élt emberi faj nem tudott tüzet gyújtani, csak őrizni a természet által adott lángot ban megvizsgálták állatcsont maradványokat is, amit FTIP és FT-RAMAN spektroszkóppal végeztek. A vizsgálatból kiderült, hogy a csontokon az égést ember által rakott tűz nyomai okozhatták. 27 A feltárt lelőhely c4-es jelzésű szelvény legfelsőbb rétegében mintegy 10 m vastag lösz réteg volt található. Ebből a szintből számos pollen és spóra mintát vettek. A réteg sorozatos tanulmányozása során április havában Dr. Skoflek István, a lösz réteg kb. 50 cm-es szakaszában faszénmaradványokat figyelt meg. Melyek egyfajta lencseszerű formában voltak megfigyelhető. Átmérőjét tekintve kb. 7 m, vastagságát tekintve 5 cm lehetett. Az átválogatás során kb. 47 darab minta került megvizsgálásra. A vizsgálat eredménye 46 fenyő típust határozott meg, míg a maradék 1 db minta pedig lombos fától származott. A megvizsgált maradványokat 6 csoportba osztotta: Fenyőfélék 2. Larix-Picea (Vörös-lucfenyő) 3. larix decidua (Európai vörösfenyő) 4. Picea abies (Közönséges lucfenyő) 5. Abies alba (Jegenyefenyő) 25 Farkas-Szőke Szilvia T. Dobosi Viola, 2006, 6. oldal 27 Mihály J.,Mink J. és Hajba L Vértesszőlős kézirat II. kötet

16 6. Sarothamnus scoparius (Seprűzanót) A vizsgálatok alapján megállapították, hogy az itt élt ember tudatosan használta a fát, mely tüzelőanyagként is szolgált. a leégés után a parazsat szűkebb helyre húzták össze, ahol a fennmaradásáról gondoskodtak az újabb tűzrakásig. 29 A fenyőfélék vizsgálata során következtettek a terület klímájára is, ami alapján a nyár csak rövid ideig tartott, az ősz hideg volt, a tél pedig száraz. Ezt az éghajlatot támassza alá a lösz is, mely idejét tekintve a würm végére tehető. Az 1. számú lelőhelyről két ember maradványai is a felszínre kerültek, melyek korát a Mindel interstadiálisra tették. 30 Az egyik maradvány, melyek fogak voltak, kiderítették a vizsgálatok, hogy egy hét éves gyermekhez tartozhattak. A második maradványt amit ben talált Vértes, az egy nyakszirtcsont darab volt, mely egy férfi egyedtől származott. A vizsgálatok kimutatták, hogy fajilag a Homo erectus és a Homo sapiens közé tehető. Tűzoltó fecskendővel történő vízmosás után a V.- 3 lelőhelyen számos lábnyom került a felszínre. A lábnyomok a nagytestű emlősállatok mellett, madár lábnyomokat is tartalmazott a 3. szint. Rendkívül rosszul maradtak meg a lenyomatok, így a közel 125 db lábnyomból csak 19- et sikerült beazonosítani. Az eloszlásukat a táblázat tartalmazza.(6.kép) Érdekességként megállapítható, hogy a területen a nyomok között egyetlen lótól származó patanyom sem volt található. Aminek valószínűleg az az oka, hogy a terület iszapos lehetett, amit a lovak nem igazán kedveltek, viszont ezt az orrszarvúak és a bölények inkább preferáltak, melyek nyomait fel is lehet fedezni a lelőhelyen. 31 Azonban megkell említeni azt a lábnyomformát, amit a kutatók eleinte emberi lábnyomoknak tartottak, azonban kiderült, hogy egy medve elülső és hátulsó lábnyomát őrizte meg így a természet. A kutatók a medve faját Ursus stehlini-nek határozták meg. 32 A feltárások során, éveken át végeztek Vértesszőlősön pollenstatisztikai vizsgálatokat, mintegy 82 mintát megvizsgálva. 29 Vértesszőlős kézirat II. kötet 30 Vértesszőlős kézirat II. kötet 31 Vértesszőlős kézirat II. kötet 32 Vértesszőlős kézirat II. kötet

17 A vizsgálat során egyaránt elemezték a szórt maradványokat illetve a rétegsorok között talált spórákat is. Melynek célja a paleoklimatikai és vegetáció történetének megállapítása. 33 A legtöbb pollenanyagot a III. lelőhely tanúfalából vették. A feltárt 2,9 m magas rétegsorból 65 különféle csoportot és 6221 db pollenszemet és spórát határoztak meg. A sikeres kutatások alapján megalkották a teleprekonstrukcióját. Így a telephez közel a források mentén égeres láperdők lehettek. Az alsóbb gyep szinten számos faj élt, mint a lórom, keserűfű és sok más egyéb növény típus. Az erdők cserjeszintjét pedig a közönséges kutyabenge, ribizli és kecskerágó fajai képviselték. Megfigyelhető volt a fákon a szőlő is. A hegylábak alján mogyorócserjék nőttek, valamint megtalálható volt a nyír, a fenyő és a tölgyes fák is. 34 (7-9.Kép) Az adatok alapján a júliusi átlaghőmérséklet 21-28C o hőmérséklet -3C o fölött lehetett. között lehetett, míg télen a A Vértesszőlősi mészkő képződésének a nagy része a Günz-Mindel felmelegedési és a Mindel glaciális idejére tehető.(10.kép) A vértesszőlősi flóra, tekintettel a melegkedvelő lombos fák gazdagságára valószínűleg egy korai, talán az első interstadiálisa lehetett a Mindel glaciálisnak Tata-Porhanyóbánya topográfiája és lelőhelye Tata Magyarországon a dunántúli Komárom-Esztergom megyében található. A Gerecse és a Vértes hegység területén, az Által-ér folyása mentén. Tata területén jelentős a Kálvária- Dombnak elnevezett földtani objektum. Aminek az egyik oldalán az Öreg-tó található, melynek nyugaton levő részének egy részét édesvízi mésztufa borítja. A Kálvária-domb másik részén pedig a Geológiai Szabadtéri Múzeum található. Ahol a rézkorból származó kvarc területek fedezhetőek fel. Az itt lévő bányát a római kortól egészen a XX. századig használták. Ám az idők során sokáig a gödröket hulladéklerakóként használták, addig, amíg az itt lévő korábbi piarista gimnázium jóvoltából a területen sporttelepet hoztak létre. 36 Ebből kifolyólag az építési és a takarítási munkák során a megtisztítva a területet, a lelőhelyhez vezető utat szabaddá tették a későbbi kutatások számára. 33 Vértesszőlős kézirat II. kötet 34 Vértesszőlős kézirat II. kötet 35 Vértesszőlős kézirat II. kötet 36 T. Dobosi Viola 2013

18 Ez a lelőhely hazánkban egyedülálló, ami az őskorkutatást érinti, hiszen ez volt nálunk az első-és azóta is csak egy másik hasonló van, a korábban bemutatott Vértesszőlős, mely olyan speciális lelőhely, ami mésztufamedencében volt található. Melynek keletkezésére számos lehetőség szolgál magyarázatul. 11.Kép. Tata és az egykori mésztufabánya elhelyezkedése 6.3 Kutatástörténet Tata lelőhelyének első feltárására már az 1909-es években sor került Kormos Tivadar révén, és azóta is kisebb-nagyobb megszakításokkal tovább folyik Tata-Porhanyóbánya kutatása.( kép) Mint már említettem először között Kormos Tivadar végzett ásatásokat, majd ezt követően egy hosszú időszaknak kellett eltelnie a következő ásatásig. Mígnem között Vértes László végzett szisztematikus ásatást a területen. Utána pedig, mintegy 37 év után ismét kutatást folyt a lelőhelyen. Ami 1995-től kezdődően egészen ig minden évben folyt, melyet Cseh Julianna és T. Dobosi Viola végzett. A tatai lelőhely területének és a nyert adatok vizsgálata azóta is folyamatosan tart. 6.4 Ásatások és azok eredményei

19 Az alábbiakban ismertetem a Tata-Porhanyóbánya lelőhelyen zajló főbb ásatások eredményit röviden összefoglalva: Kormos Tivadar es ásatása Tata első ásatása május 30-tól július 1.-ig tartott, majd Kormos számára még egy idény volt, az 1910-es év, amikor márciustól áprilisig végezte a lelőhely feltárását. A feltárt lelőhely, mely a Tata-Porhanyóbánya elnevezést kapta, a Kálvária hegy keleti oldalán, valamint a tatai tó nyugati részén, a kegyesrendi iskola és a temető között volt található. Kialakulását a pleisztocénben működő hévforrásoknak köszönheti. 37 A feltárás magassága m közé volt tehető, ahol a felső réteget 1-1,2 m magas mészkőtöredékes réteg borította, mely alatt kb. 0,5-0,8 m vastag kovás-mészkőtörmelékes szint borított és ezt a szintet fedte a kb. 10 m magas travertino (édesvízimészkő). 38 Kormos az 1909 júniusában kezdődő ásatásán megállapította, hogy a bánya északi részén egy 7 m magas mésztufatömb állt, mely alatt következett az a 30 cm-es réteg, mely a típusos lösz volt. Eredetére vonatkozólag 3 fő bizonyíték kínálkozott: 1. Csakis szárazföldi csigák kerültek elő ebből a szintből. 2. A löszréteg fűszárak és gyökerek merőlegesen álló csövecskéivel van tele Földigilisztákra utaló nyomokat fedezett fel. Így bebizonyosodott, hogy a típusos lösz a száraz éghajlatú időjárás során keletkezett mely éghajlat után a források újra beindultak és a löszréteg fölött kialakult a mésztufaüledékes szint. (14.Kép) Kormos Tivadar először a nagy mésztufa darab előtt lévő löszös réteget ásta, ahonnan számos szilánk, kőszerszám és csont maradványok kerültek elő. Majd ezt követően láttak hozzá a mésztufatömb bontásához, ahol a löszös réteg egyes helyeken elérte a cm-es vastagságot. A tömb egy része alatt a löszös talaj kb cm vastagságban vörösre volt égve. 37 Kormos Tivadar Kormos Tivadar Kormos Tivadar, 1912, 6.oldal

20 Ez a jelenség az előkerült faszénmaradványok alapján tűzhely jelenlétét bizonyította. 40 A mésztufa tömb alján számos mamuttól és orrszarvútól származó csontmaradvány került elő. Továbbá konyhahulladékból eredő darabok is a felszínre bukkantak. Kormos vágya az volt, hogy minél nagyobb felszínen tegye szabaddá a löszös réteget, hiszen az ősemberre utaló nyomok csak a löszös szint felett voltak megtalálhatóak. Kormos megállapította, hogy Tatán az ősembernek egy állandó műhelye volt, ahol a gyártási hulladékok is megjelennek az elhagyott eszközök mellett. Ezért úgy tartotta, hogy emberi csontokat azért nem talált, mert ahol a műhely található oda nagy valószínűséggel közvetlenül nem temetkezett már az ősember sem. Végül az ásatást a kb. 100 m 3 mésztufa tömb lefejtése után, amikor már a leletek száma is elenyésző volt, április 10.-én befejezte. Azonban míg munkásai dolgoztak három helyen is talált a tóparti sziklák mentén löszös réteget. Ebből kettő üregkitöltés volt, míg a maradék egy pedig, a kegyesrendi gimnázium játszótere alatt feküdt. 41 A Tata-Porhanyóbánya területéről összegyűjtött állatcsontokat tekintve, nagy részük mamut borjaktól származott, hiszen a kezdetleges égetett hegyű dárdáikkal nem tudtak olyan hatékonyan vadászni, mint a későbbi korok emberei. Így valószínűleg az elejtett állatokat vermelték, vagyis csapdába csalva ölték meg őket. 42 A löszös rétegből számos gerinces faunából származó nyomok is előkerültek, mint a Canis lupus, Felis spelaeo, vagy az Ursus arctos és egyéb más állati fajok. A löszös réteg mellett a mésztufa tömbből is kerültek elő gerincesek, mint az Ursus arctos, a Magoceros giganteus, Rhinoceros vagy az Elephas primigenius. A puhatestű fauna csigamaradványai is bukkantak elő szép számban a lelőhelyről, ilyen volt például a Belgrandia tataensis. Ami a kőeszközöket illeti, Kormos úgy találta, hogy a tatai-ipar kőeszközein megfigyelhető a kezdetlegesség, és ezek igen messze állnak a szép Szeleta-kultúrára jellemző babérlevél alakú hegyektől. Szerinte viszont egészen közeli a hasonlóság a kropniai mousterien-eburnéen típusú eszközökhöz, de talán egy picit ettől fejlettebbek a tatai 40 Kormos Tivadar Kormos Tivadar Kormos Tivadar 1912

21 eszközök. 43 Így relatív kronológiailag Kormos Tivadar a Szeletai solutréen és a krapinai mousterien közé sorolta a leleteket. Csoportosítva az eszközöket voltak benne: széles, keskeny hegyek, nyílhegyek, fejlettebb típusú hegyek, masszív hegyek, rendes kaparók és mikrolitok. 44 (15.Kép) A Tatán előkerült kőeszközök között két jellegzetes forma figyelhető meg. Az egyik az úgynevezett racloir, ami a négyszög alakú kaparó, míg a másik az a pointe, ami egyfajta háromszög formájú hegy típus Vértes László es ásatása Vértes László 1958 tavaszán újra nekikezdett a lelőhely feltárásának. A lelőhely a gimnázium alatti vastag mésztufában van. 45 Ahol, a lelőhely kb. 2 méteres szélességű üreg, melyben a mésztufapad között lévő homokos-löszös rétegből kerültek elő a leletek. Az előkerült paleontológiai leletekből (csontok), kiderült, hogy éltek a területen hideg és melegtűrő állatok, valamint a növényi maradványokat tekintve erdőalkotó fafajták, mohák, vízinövények és lágyszárúak. Ezért Tatát az ellentmondások lelőhelyeként is nevezik. 46 Mint kiderült, a leggyakoribb táplálék a mamut volt, de az állat bőrének megmunkálására szolgáló eszközök mérete nagyjából 3 cm hosszúságú volt. Ami pedig a lelőhely korát illeti i.e év közé tehető, mivel nincs egységes kormegállapítás, de a kutatók megegyezése szerint a telep ideje, mintegy évre tehető. A további kutatásoknak ez idáig nem sikerült minden ellentmondásra magyarázatot találni, persze akadt, amiben igen. Nem sikerült választ kapni arra a kérdésre, hogy a kőeszközök mérete miért is ilyen apró. 47 Azonban arra igen, hogy az állati fauna hogyan is keveredhetett egymással. Ez azzal magyarázható, hogy a területen fellelhető források kellemes környezetett biztosítottak az itt élő fajoknak, továbbá a növényi maradványok 43 Kormos Tivadar Kormos Tivadar T. Dobosi Viola T. Dobosi Viola T. Dobosi Viola 1999

22 sikeres megállapítását követően kiderült, hogy a telepidején a júliusi átlaghőmérséklet 19 0 C volt, mely ideális volt, a meleget kedvelő élőlényeknek. 48 A kutatások kiderítették, hogy valószínűleg a síkvidéki és a középhegységbeli lelőhelyek találkozása miatt megtalálhatók, mind a mai sztyeppei és az erdei állatok fajtái. Az itt élő gyapjas mamuton kívül még számos más állati faj maradványai is megfigyelhetőek. Ezek az állatok a vadlovak, gyapjas orrszavúak, vaddisznók, valamint a szarvasok maradványai. A pollen vizsgálatokból pedig kiderültek az itt élő fa és növények fajtái (szil, fenyő, gyertyán, fűz, nyárfa, ill. moha, nád és sás). A kőeszközök méretét tekintve kb. tojásnyi kavics nyersanyagból készülhettek, melynek nyersanyagát (kova és kvarcit) a régi folyók hordalékkúpjából gyűjtötték a Taubachienkultúrába élő emberek. (16-17.Kép) A citrus-gerezd alakú kavicseszközöket retusálással szép formára ütögették. Élüket tekintve pedig megkülönböztetünk egy és kétélűt és ezek fajtáját tekintve lehetnek egyenesek, íveltek, fogazottak és homorúak. 49 Egyes esetekben az elő és hátlapon is megfigyelhetőek ezek az utólagos megmunkálások. Ezek a kisméretű eszközök tökéletesen szolgálhattak, mivel egy-egy eszközből igencsak sok darabszámút készítettek. A tatai bánya egyik legérdekesebb lelete, egy mamutfogból készült lemez, melyet az itt élt ősember ovális alakúra és felületét tekintve rendkívül fényesre csiszolt és polírozott. Érdekességképpen megkell említeni, hogy a felületén vörös földfesték figyelhető meg. Azonban e tárgy funkciója ismeretlen. Persze Vértes Lászlónak volt egy elképzelése a tárgyat illetően, amit ő csurungának határozta meg. 50 Feltételezése szerint a mamutokkal összeköthető, valamilyen hiedelemvilággal kapcsolatos tárgyként szolgálhatott. (18.Kép) A lelőhely pontos feltárásában kiemelkedő munkát végzett Skoflek István paleobotanikus, aki elkészítette Tata paleobotanikus feldolgozását. Vértes László ezen az ásatásán egy új ásatási technológiát használt, melyet később 1964-ben Vértesszőlősön is igénybe vett, ez pedig az ún. tűzoltó fecskendős módszer volt. A Vértes által 1965-ben végzet ásatáson mintegy 2318db kőeszköz került a felszínre, mely anyagát tekintve 91,3%-a kova, 7,2%-a kvarcit és a többi 1,4% pedig egyéb kőzet volt, 48 T. Dobosi Viola T. Dobosi Viola Vértes László 1965

23 mint a mészkő,vagy a vulkanikus kőzetek. Vértes az eszközöket tekintve bevezette az ún. Tata-kaparót, mely a chopping-tool eszközök és egyben a leletanyag 8%-át tették ki. Továbbá a kaparóskést, ami egy bifaciálisan kialakított levél alakú lapos szilánk. 51 A kőnyersanyagok vizsgálatát, a mintegy 150 kg-ot Végh Anna és Viczián István végezte el T. Dobosi Viola es ásatása Tata legfrissebb ásatása 1995-ben kezdődött és egészen 2001-ig folyt. Az ásatásokat T. Dobosi Viola és Kissné Cseh Julianna végezte. Az 1959-ben Vértes László által végzett felmérés és az 1995-ben végzett Kiss Gábor felmérése között egy pár fok eltérés volt megfigyelhető, mely a műszerek pontatlanságából és a módszerek eltéréséből is adódhatott. A löszös réteg, melyből 1995-ben előkerültek a leletek, vastagságát tekintve, mintegy 30 és 35 cm közé tehető. Az 1996-ban végzett ásatás során átégetett löszt és megégett csontokat találtak egy kb. 70 cm-es területen. 52 Az 1995 és 2001 között végzet ásatások során, a lelőhelyen előkerült és beleltározott leletek száma kb db. 53 A megvizsgált 2600 db eszközök alapján megállapították, az iparra jellemző főbb következtetéseket. (19.Kép) Mely szerint az előkerült eszközökről nem könnyű eldönteni, hogy alapforma kavics vagy tömbnyersanyag volt-e. 54 Mivel a megmunkált kavicsokról először a kérget szedték le a készítőik, és ha a kavicsokról leszedték a teljes kérget, akkor nehéz meghatározni a gyűjtés eredetét és módszerét. 55 A kis tojásnyi méretű nyersanyagot valószínűleg az Általér területéről hozta az őskor embere, a területre. A tatai tipikus eszközök jelentős része kvarcból készült. Az egyes eszközök nyersanyagát pedig a Gerecse hegységben lévő radiolarit szolgáltatta. A kőeszközök megmunkálását tekintve 20% körüli a lépcsős retus, de emellett található felszíni és soros retusú eszközök is. Az eszközökön lévő bifaciális megmunkálás kb. 40%. A kavics iparokra jellemző a fogazott és völgyelt retus, továbbá a chooper retus, ami egy erősebb felületű élt képez. Az eszközeik, 51 T. Dobosi Viola T. Dobosi Viola T. Dobosi Viola T. Dobosi Viola, 2003, 13. oldal 55 T. Dobosi Viola 1999

24 mint már volt róla korábban említés, igen apróak kb. 3,2 cm hosszúak, a hosszúság-szélesség aránya pedig kb. 65%. 56 A kaparók száma a lelet együttes 54%-át teszi ki, az alsópaleolitikumra jellemző eszközök mintegy 6%-ban fordulnak elő, de megfigyelhető a felsőpaleolitikumra jellemző eszközkészlet is, mint az árvésők, vakarók, mely a leletanyag 12%-át teszi ki. A leletek magas száma miatt továbbra is eszköz előállító műhelyként veszik számításba Tata-Porhanyóbányát. A leletanyagot tekintve T. Dobosi Viola is Taubachiennek tekinti Tatát. A lelőhely eszközanyagának a vizsgálatát Homolai István, a Tatabányai Múzeum munkatársa vizsgálta. A tatai telep korát tekintve kb. 100 ezer éves. Az ásatások alatt az eszközök és a csontokon kívül más használati tárgy nem került a felszínre. 57 Kivéve egy érdekes tárgyat, amit még Vértes talált 1958-ban, ami egy csiszolt mamutfoglemezből készült, később csurungának nevezett amulett volt, melyen vörös festéknyomok voltak megfigyelhetőek. A táboron belül használt tárgyaik, mivel nem időtállóak egyáltalán nem vagy csak nagyon szegényesen maradnak ránk. 58 Mivel ezeknek a fő anyaga a fa lehetett, ami az idők alatt elpusztult a talajban. Az 1995 és 1996-os ásatáson a legtöbb lelet a kovából készült kaparó, melyek méretét tekintve kb. 3-4 cm közé tehető. Az 1995-ben még a leletek a bolygatott állapotból kerültek elő, addig azonban 1996-ban már a bolygatatlan talajból jöttek elő a felszínre a kőszerszámok ben az előkerült kaparók száma 66 db volt, míg a 96-os ásatás során ez a szám 343 db-ra nőtt. A kovakaparók száma 3-szoros, a kvarcból készült eszközök arányában. Tulajdonságánál fogva a kovakő lágy anyagok darabolására alkalmasabb, ellenben a kvarcból készült kőeszközök, amik a kemény anyag munkálására voltak praktikusabbak. 59 Az eszközök közül előkerült egy csontból készített kaparó, melynek az állati bőr kikészítésében lehetett jelentős szerepe. 60 A tatai lelőhelyet számos természettudományi módszernek is alávetették és vizsgálták. Ezt a vizsgálatot Horváth Krisztina végezte. 61 A geomorfológiai vizsgálatok megállapították, hogy a travertin felülete egyenetlen, ahol pár m 2 es mélyedések és kiemelkedések figyelhetőek meg. A makroszkópikus üledék vizsgálatok alapján 4 laza üledékből álló 56 T. Dobosi Viola Homolai István Homolai István, 2003, 26. oldal 59 Homolai István Homolai István Horváth Krisztina 2003

25 réteget lehetett elkülöníteni a fekü és a fedő édesvízi mészkőpad között. 62 A fauna vizsgálatok megállapították, hogy a Tata-Porhanyóbánya kialakulása egy meleg és hidegebb klíma határán jöhetett létre.(20. Kép) A további eredmények azt támasztották alá, hogy az ember huzamosabb ideig használta ezt a területet Tata-Porhanyóbánya kronológiája Tatát tekintve már az 1912-es, első ásatáson kronológiailag próbálták datálni. Ekkor Kormos Tivadar úgy határozta, hogy a fauna a pleisztocén időszak fiatalabb szakaszának valamelyik interglaciális periódusából való ben Vértes László a Würm 1-2 felmelegedési szakaszához sorolta Tatát ben Vértes a tatáról megjelent tanulmányában már abszolút dátumot is rendelt a lelőhelyhez, az egyes vizsgálatok szerint 33 ezer éves, míg más vizsgálati módszer alapján akár 50 ezer évnél is idősebb lehet Tata-Porhanyóbánya ben megjelent Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon című könyvben Tata lelőhelyének kora minimum ezer évesként szerepel ban Gábori Miklós szerint kb. 38 ezer éves a lelőhely ben megjelenik az első abszolút dátum, mely a Th/U-módszer alapján évesnek határozza meg Tatát. 64 Az 1990-es évben Pécsi Márton vizsgálatai alapján Tatát 70 ezer és 100 ezer év közé tette. A munkájában pedig évesnek írja le. Ebben a dátumban erősíti meg Pécsi Mártont, V. V. Cherdintsev és I. V. Kazachevski is. Az 1993-ban megjelenő Gáboriné Csánk Vera tanulmányában 33 ezer évesnek írja le a lelőhelyet. A 2004-es évben magnetosztratigráfiai vizsgálatok a Brunhes kron fiatalabb 65 részére kronologizálja Tata lelőhelyét. A 2006-os OTKA kutatások alapján az OIS 5e-re datálható, vagyis években kifejezve 90 és 100 ezer év közé tehető. Tata- Porhanyóbánya abszolút kronológiai adatai és a pocokfauna időkerete jól illeszkedik egymáshoz Horváth Krisztina, 2003, 38. oldal 63 T.Dobosi Viola, 2013, 32. oldal 64 T.Dobosi Viola T.Dobosi Viola,2013, 23. oldal 66 T.Dobosi Viola,2013, 23.oldal

26 6.6 Tata-Porhanyóbánya konklúziói A lelőhely kutatása már közel 100 éve folyik és azóta számos teória látott napvilágot, kulturális besorolását illetően. Először 1910-ben Wüst Ewald fényképek alapján levelet írt Kormos Tivadarnak, hogy összefüggést és kapcsolatot vélt felfedezni Tata és Weimar- Taubach, és Ehringsdorf között. 67 Ám Kormos ennek ellenére mégis késő mousteriennek határozta meg. Az 1934-es években Hillebrand Jenő Tatáról írt egy tanulmányt és egy eszköz alapján protosolutréennek állapította meg. 68 Majd az ezt követő 1935-ös évben látott napvilágot Hillebrand Jenő Magyarország őskora című munkája, melyben a tatai lelőhelyet még mindig a solutréen csoportba sorolja as évben Vértes László munkájában ismét késő mousteriennek határozza meg a lelőhelyet. Idejét tekintve pedig a Würm I/II-be datálja ben G. Freund egyik tanulmányában a szeletai levélhegyeket a tatai kaparók fejlődésének határozza meg. Az 1970-es években Vértes kapcsolatot vélt felfedezni Tata és Vértesszőlős között. Szeretett volna választ kapni arra, vajon hogy a két lelőhelyen az ipar egy közös eredetre vezethető-e vissza, kimutatható-e a középső paleolitikumban egy alsó paleolitikumban gyökerező epi-chooper kör ben mikor Vértes Lászlónak a Tata monográfiája megjelent, arra jutott, hogy Tata késő mousterien és biztosan nem fejlődhetett a Szeleta-kultúrába, ezt a gondolatát szintén leírja az 1965-ben megjelent Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon című könyvében. 70 Azonban már 1966 és 1968 között Karel Valoch már a Kulna-barlang 11-es rétegét Tayaciennek határozza meg. Gáboriné Csánk Vera 1968-ban mousteriennek határozza meg a tatai leleteket, bár semmi hasonlóság sincs a Subalyuk-barlangban talált leletekkel, mégis azzal magyarázza, hogy más volt a származásuk és más volt a fejlődésük útja ban megjelenik Hellebrandt Magdolna műve a Diósgyőr-Tapolca-barlang ásatásáról, ahol már 2 db kaparót vélnek a Taubachien iparához kapcsolni. Az előkerült többi eszközt Tóth L. a mousterien egyik csoportjába sorolta. Gábori Miklós 1976-ban megjelent munkájában Tatát tipikus mousteriennek írta le. Az T.Dobosi Viola T.Dobosi Viola T.Dobosi Viola,2013, 29.oldal 70 Vértes László Gáborniné Csánk Vera, 1980, 123. oldal

27 es évben J. Bárta és L. Banesz a mikro mousteri elnevezést javasolja az iparnak ban pedig Karel Valoch bevezeti a Taubachien elnevezést és rámutat az ipar alsó-paleolitikum eredetére is ben Mester Zsolt elfogadja azt a nézetet, hogy Tata-Porhanyóbánya egy speciális mousterien lelőhely, mely a helyi hagyományokból alakulhatott ki. Gáboriné Csánk Vera 1993-ban átveszi férjétől, hogy Tata tipikus mousteri lelőhely ben Tatát a prewürm és a Würm I idjébe sorolják és 2004 között Marie-Hélène Moncel már Tatát a Taubach-kultúrába sorolja és ehhez a kultúrához több magyarországi lelőhely is társul.(21.kép) Mint a Szelim-barlang, a Kiskevélyi-barlang és a Bükk hegység terültén lévő több barlang is. A 2000-es években Ringer Árpád és Mester Zsolt a Szeleta-barlang 2. rétegében 8 darab Taubachienre utaló kőeszközt talált. Illetve 2002-ben Ringer Árpád munkájában beszámol a Büdös-pest-barlang 3. rétegéből előkerült Taubach leletekről Kőeszközök jellemzői Ha a hagyományok igazán fennmaradtak egy mikrolitikus világban minden környezeti változás nélkül pl.: a nagy kavicsok hiánya, a neanderthalensis minden bizonnyal képes volt használni, amelyeket különböző módszerek által készített el. Megannyi adat alapján a mód, ahogy ezeket a kis kőeszközöket használták, minden bizonnyal különböző nézőpontbeli vizsgálatot igényel. Technológiai és mikrokoptatási vizsgálatok alapján bizonyíték van arra, hogy a neanderthalensis kis eszközkészlettel rendelkezett, amelyek a mikrokopatási analízis segítségével feltételezhető többfunkciós használat. Figyelembe véve morfológiájukat és rekonstrukciójukat, ezek a kis eszközök alapos megmunkálás végeredményeinek tekinthetőek. 74 Azonban a mikrolitikus készítés esetében az első és legalapvetőbb kérdés ezen eszközök tárolása. Antropológiai vizsgálatok alapján kiderült, hogy a neanderthalensis testfelépítésük tekintetében sokkal erősebb volt, mint a homo sapiens. Ezen kézműves produktumok tehát feltehetően kézben viseltek voltak. Ezen rekonstrukciók, morfológiájuk és elhelyezkedésük alapján más feltételezésre is engednek következtetni. Tatán, csak úgy, mint Kulnán vagy Taubachban számos ilyen pattintott kő, hátoldallal rendelkező háromszögben nyújtott 72 T.Dobosi Viola T.Dobosi Viola Marie-Hélene Moncel 2004

28 alakúak, melyek lehetnek vastagok és véknyak. 75 Ezen az eszközök inkább kezdetlegesen megmunkáltak, melyek mindkét oldalát megmunkálták és felül hegyesen alakították ki. Ezen típus rekonstrukciója alapján mindenekelőtt az egyik oldalon, ahol a vágóél átüt a hátsó oldalra vagy két él konvergensen egymásba fut felül. A pengerész kevésbé kimunkált, a hegyek több esetben például Tata esetében is részlegesen kétoldali pattintásúak. 76 Különösen az alapnál. Számos tanulmány elemzi ezek kézi használatát, mint húsvágó kés vagy fanyélbe rögzített hajító kés. A pattintások nem minden esetben voltak szerves részei a kidolgozott eszköznek. Sok esetben az alapfelszín megmunkálása során pattintással formálták ezeket a köveket, hogy a későbbiekben könnyebben tudják rögzíteni ezeket. Ezért következtetéskép lehet azt gondolni, hogy a gazdagon pattintott lapos szerszámok, amelyekből létezett egy illetve kétoldalú is. 77 A szegényesen kidolgozott pengék és a szilánkok külön-külön és együtt is felrögzíthetőek voltak a fanyelekre. Ahogy a mezolitikumi és neolitikumi tanulmányok mutatják az eszközhasználatot. Közös jellemzőik a mikrolitikus eszközhasználatnak sok más koréval, hogy a nagy kiterjedésű szilánkok elősegíthették a közös használati módokat. Azonban az előfordulásuk és mérettartományuk ezen eszközöknek csakugyan eredményezheti a másfajta kapcsolatot az eszköztár, a hozzá szükséges szilánkok nagy mennyiségéhez, és az oldalpattintások és hegyek előfordulásához a tevékenységeknek és szokásoknak megfelelően Lambrecht Kálmán-barlang Ezt a barlangot, mely a Bükk hegység északi területén található, 1952-ben tárták fel a kutató régészek. (22.Kép) A barlangnak a bejárata északi irányban nyílik. A különböző stratigráfiai szintekből előkerült állat és növényvilág maradványokból a különféle vizsgálatok kiderítették, hogy ezek a maradványok egy enyhe éghajlati periódusból származnak. Erre utal a Celtis faszénmaradványa is. 79 A talált párdarab kőeszköz anyaga kvarcitból és kvarcporfirból készült szilánk volt. A rétegekben talált leletek jól reprezentálják a lelőhely 75 Marie-Hélene Moncel Marie-Hélene Moncel Marie-Hélene Moncel Marie-Hélene Moncel Dobrossy István (főszerk.) 2001

29 korát. Az alsó rétegből nagyszámú úgynevezett arctoid medvefaj csontjai kerültek a felszínre. Azonban e medvefajon kívül már megtalálható a mamut, a gyapjasorrszarvú és a barlangi medve csont maradványai is. De maradványok közül hiányoznak azok a kistermetű állatok, mely erre az enyhe időre jellemző süttői faunát képviselik. 80 Ez azt jelenti, hogy a kitöltés a Riss/Würm interglaciálisnak a második felében vagy ennek a fázisnak a végén keletkezhetett. A leletek tehát idősebbek a hazánkban talált moustéri leleteknél. 81 Az itt élt emberek ismerték a terület adottságait, így a kovakő lelőhelyeket is. A kutatások ez alapján feltételezik, hogy az eszközeik kevésségét nem a nyersanyag hiánya adja, hanem, hogy tűzben edződött falándzsákkal vadásztak. A megtalált tűzhelyek mellett lévő állati csontok magas száma is a sikeres vadászat e formáját támasztja alá. A Lambrecht Kálmán-barlangot a régi kutatások az alsó-paleolitikum idejére datálták, azonban a mai legfrissebb álláspont eredményei alapján a középső-paleolitikum korára tehető, ami relatív kronológiában az i.e. 130 ezer és i.e. 35 ezer év közé tehető. A talált leleteket alapján a Taubachien-kultúrába sorolták Büdöspest-barlang A Büdöspest-barlang a Szeleta-barlangtól, mintegy 1 km távolságra található északkeleti irányban, az úgynevezett Forrás-völgyben. A barlang hosszúságát tekintve mintegy 37 m hosszú ban Kadić Ottokar végezte itt élete első próbaásatását.(23.kép) Azonban ekkor még nem járt sikerrel. Majd az ig tartó ásatások során már eredményt ért el tól már szisztematikus feltárásokat végez a területen. 83 A barlang kitöltéseiben 2 darab jégkori kultúrszintet figyeltek meg az ásatás során. Ebből a két szintből több ezer kovaszilánk került a felszínre. A közel tízezer darab szilánk mellől mintegy 250 darab kőeszköz került a felszínre. A vizsgálat során a leletanyag 49% kaparó volt, 4%-át pedig levélhegyként határozták meg, továbbá a leletek 7%-a mousteri hegy és előkerült pár 80 Vértes László Vértes László Dobrossy István (főszerk.) Vértes László 1965

30 darab Szeleta-kaparó, valamint atipikus kőeszközök is felbukkantak. 84 átlagmérete 46,45 mm, melyek retusszöge közé tehető. Az eszközök A leletanyagot Kadić, Hillebrand és Mottl Mária késői solutréi-nek határozta meg. 85 Azonban a legfrissebb kutatási eredmények már több kultúrát is elkülönítenek. Így került sor 1989-ben Mester Zsolt áltál készített leletek revíziójára, mely által a sötétszürkés alsó kultúrréteg lett elkülönítve, ami a Büdöspest-barlang harmadik rétege. Ebből a hármas rétegből származnak a Taubachien eszközök Diósgyőr-Tapolca-barlang A XIX. században pincévé alakított kis karsztüreg feltárását Szendrei János, Miskolc neves történetírója kezdte meg 1883-ban. 87 A terület ásatására, viszont csak 1932 és 1934 között került sor, mikor Gaál István és Saád Andor több paleolit leletet talált.(24-25.kép) Ekkor a lelőhelyet a Szeleta-kultúrába sorolták és így szerepel Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon című Vértes László könyvben. Azután a Diósgyőr-Tapolca-barlang területén 1973-ban leletmentés során Hellebrandt Magdolna és Saád Andor végzett kutató munkát ban pedig Ringer Árpád, a barlang nyílásától 18 m távolságra tárta fel a területet, ahol számos állati maradványok mellett kb. 4 m-re a földfelszíntől Taubachien leleteket talált. Érdekességképpen pedig megemlítendő, hogy az ásott területen padlószint maradványai is előkerültek. A lelőhely korát illetően, ami a Szeletienhez tartozik a felső réteg úgy 32 ezer és 26 ezer év közé tehető. Az alatta lévő szintén, ami még mindig a Szeleta-kultúrához tartozó szint, úgy 39 ezer és 36 ezer év közé datálható. A Taubach- kultúrába sorolható leletek az emiliáni (éemien) 5d korú löszrétegből kerültek a felszínre. 88 A Disógyőr-Tapoca-barlang Taubach-kultúrába sorolását jellemző főbb megfigyelések: A kőeszközök méretét tekintve mikrolitok, kb mm.(26.kép) A magkövek változatosak 84 Vértes László Vértes László Dobrossy István (főszerk.) Dobrossy István (főszerk.) 2001, 80. oldal 88 Dobrossy István (főszerk.) 2001