A Fekete sereg felszerelés, hadi taktikája.

Átírás

1 A Fekete sereg felszerelés, hadi taktikája. Bevezetés: Mátyás király Fekete seregét a kor egyik legkiemelkedőbb és legsikeresebb seregeként tartották számon. Maga a zsoldossereg ban jött létre. Kevés olyan sereg volt Európában, ami felvehette volna vele a versenyt. A Fekete sereg nevének eredetéről több elmélet is létezik, és magát a sereget is számos mítosz veszi körbe, akárcsak alapítóját, Hunyadi Mátyást. Az elkövetkezőkben a meglévő történelmi adatokra támaszkodva igyekszem ismertetni a sereg összetételét, felszerelését és taktikáját, így hátha közelebbi képet kapunk sikerének kulcsához is. Létszám: Mindenképpen meg kell említeni, hogy a zsoldossereg mellett Mátyásnak volt egy közel es magyar hadserege is, amiket vegyesen vetettek be. A Fekete sereg létszáma folyton változott az idők során, soha nem volt állandó. Mivel a zsoldos seregek fenntartása nagyon költséges volt, ezért nem lett volna célravezető egy nagyobb sereget folyamatosan bérelni. A Fekete seregnek volt egy állandó 8-10 ezres magja, melyeket a hadjáratok idején más zsoldosokkal töltöttek fel, akár a kétszeresére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Mátyás uralkodásának elején a felvidéki hadműveletekben főnyi katonával vett részt, míg az 1463-as boszniai hadjáratban katonával indult. Az állandóan foglalkoztatott zsoldosok békeidőben táborokba éltek, ahol folyamatosak voltak a kiképzések és a gyakorlások. Nagyon fontos volt a fegyelem és a szigor ezekben a táborokban. Mátyás mind a Fekete sereget, mind a magyar sereget három részre szedte. Ezek voltak a Felvidéki hadtest, az Erdélyi hadtest és a Délvidéki hadtest. Ezek között a hadtestek között háború idején természetesen változott a létszám. Fontos megjegyezni, hogy cseh-huszita, itáliai, német, rác, székely és magyar illetve egyéb nemzetiségű zsoldosok is szolgáltak a seregben. Az adott nemzetiségűek mindig egy egységben szolgáltak, elkerülve az esetleges nézeteltéréseket és növelve a harci kedvet, illetve megkönnyítve a parancsnoki láncot.

2 Egységek és felszerelésük: Nehéz lovasság: Főleg német hagyományokra épülő ütőképes egység voltak, sokszor a csaták kimenetelét is meg tudták fordítani. Leginkább dél-német típusú teljes lemezvértet használtak, de akadt köztük lánccal és brigantinnal kombinált páncélok is. Háromszög alakú vagy kis pavise alakú pajzsot hordtak magukkal. Fő fegyverük a 3,5-4 méteres lándzsa volt. Ha közelharcra került a sor, akkor egykezes lovagi kardokat használtak - hasonlót, mint a nehézgyalogság - de ezek egy méternél is hosszabbak voltak. - Nehézlovas, puskás, nehézgyalogos, számszeríjász, könnyűlovas. Könnyű lovasság: Még ma sem tisztázott, hogy ilyen típusú könnyű lovasság, azaz huszárság honnan eredeztethető. Egyesek szerint rác-török eredetű, mások szerint a székely-magyar könnyűlovasság utóda, amit török harcmodorral és fegyverzettel vegyítettek. Gyors ütőképes egység, könnyen manőverezhető és irányítható. Legfontosabb fegyverük a szablya és a kopja. A szablya török mintára készült, zömök, rövid keresztvas, előrehajló makk alakú markolatkupak, 90cm-es pengehossz és erőteljes fokél. A kopja 3,5-4 méter hosszú volt, a csúcsa felé keskenyedő nyéllel. Gyakran a kopjacsúcs alatt háromszög vagy villás-farkú zászló volt. Gyakran használtak íjakat, főként a török és tatár összetett (visszacsapó) íjakat kedvelték. Előfordult a zsoldosok között nagyritkán fokos, harci csákány és buzogány is. Vértet csak a tisztek hordtak ők is csak láncinget és sisakot. - Török típusú szablya Nehézgyalogság: A teljes vérttel felszerelt katonák a sok felszerelés miatt plusz egy embert vittek magukkal. Ők tartották a sereget körbevevő ember nagyságú pajzsfalat, melyre a sereg

3 taktikája épült. Teljes lemezvértbe vagy a nehézlovassághoz hasonlóan láncinggel vagy brigantinnal kiegészített vérteket használtak. Fegyverük hasonló volt, mint a lovasságé, csupán rövidebb pengét használtak. Ezek mellett előfordult még kétkezes szablya, grosse messer illetve buzogány is. Valamint megjelentek a kétkezes fegyverek, mint az alabárd. Sokan megengedhették maguknak, hogy nyílpuskát is használjanak. A felhúzáshoz nagy erő kellett, ezért rengeteg segédeszközre volt szükség. ilyen a tekervény motolla, kecskeláb vagy felhúzó kampó. - Teljes vért. - Grosse messer - Pavise pajzsok Könnyűgyalogság: Főként támadóegységként használták őket. A pajzsok és nehézgyalogosok közül rontottak rá az ellenségre, majd ha bajba kerültek, akkor mögéjük vonultak vissza.

4 Sokféle páncélt használtak; bőrpáncélt, láncvértet, lánccsuklyát, posztó vagy bőrcsuklyát illetve brigantint és kar-lábvértet is, de előfordult ritkán a mellvért is. Sisakjuk is többféle volt, lehetett nyugati német vagy itáliai sisak, vagy keleti török. Fegyverzetük a nehézgyalogosokéhoz volt hasonló, egykezes lovagi kardot használtak, ami rövidebb volt a lovasságénál, illetve egy és kétkezes szablyát, valamit grosse messert is. Sokan használtak íjakat is közülük. Közgyalogok: Ők voltak a legrosszabbul felszerelt zsoldosok. Íjjal és egy segédfegyverrel rendelkeztek, páncélt nem használtak. Kisegítő szerepük volt a csatákban. A pajzsfal és a nehézgyalogosok mögül lőtték ki nyilaikat az ellenségre. Puskások: A korabeli puskák főként vasból, ritkábban bronzból készültek. A nagyobb kaliberű fegyvereket úgynevezett szakállal látták el, amit beakaszthatta várfalba, faékbe vagy harci szekérbe. A puskás gyalogság sokszor a cseh-huszitáktól átvett harci szekereken helyezkedtek el, ami fedezéket is nyújtott nekik. Illetve a páncélosok között, a pajzsfal fedezéke mögött, ahol közvetlen lőhették a rohamozókat. Mind a puskások, mind az számszeríjászok kedvelt sisakja a vaskalap volt, mert töltés közben, mikor lehajtották a fejüket, az védte őket. - Vaskalap A Fekete seregben a felsoroltakon kívül még tüzérség és műszaki alakulatok szolgáltak. Mivel a teljes felszerelést magukkal vitték a csatába, azokat a nyílt terepen is védeni kellett az ellenségtől. A műszaki egység feladata volt a tábor felállítása, a felszerelések mozgatása és elosztása. A korabeli fém vagy réz öntvényű ágyúk illetve mozsarak nehezek és pontatlanok voltak. Általában ökrös szekerekkel vontatták őket Harci taktika: Mátyás király idejében a török komoly fenyegetést jelentett az országra. A rendszeres betörések mellett az akkori egyik legnagyobb és legjobban felszerelt hadseregét tudhatta magának az Ottomán birodalom. Mátyás szakított a meglévő katonai hagyományokkal és új elemeket hozott be a zsoldos seregbe. Több nemzet harci elemeit és taktikáit vegyítette, hogy a kor legjobb hadseregévé fejlessze a Fekete sereget. Ezek a katonai hagyományok és taktikák a cseh huszita, svájci, osztrák-német, itáliai és török balkáni elemek voltak. Az 1480-as évekre egész Európa legjobban felszerelt, megszervezett, ütőképesebb és legjobban vezetett királyi hadserege lettek. A különböző katonai hagyományok vegyítése, nem csak taktikai előnyük miatt volt sikeres, de a zsoldos seregben szolgáló más nemzetiségű katonáknak se volt idegen. A különböző nemzetiségű zsoldosok külön egységekbe voltak beosztva, így biztosítva parancslánc gyorsaságát illetve a zsoldosok saját földijeik mellett verekedhettek. A Fekete sereg stratégiájáról szerencsére maradt fent konkrét írás, magának Mátyás királynak

5 a tollából, amit 1480-ban a római követnek írt. Ebből az irományból nagyon is jól kivehető hogyan is harcoltak a törökök ellen. a vérteseket mi falnak tekintjük, kik soha a helyüket föl nem adják, még ha egy szálig lemészárolják is őket azon a helyen, ahol állnak. A könnyű fegyverzetűek az alkalomtól függően kitöréseket intéznek, s ha már elfáradtak vagy súlyosabb veszélyt szimatolnak, a vértesek mögé vonulnak vissza, s soraikat rendezvén és erőt gyűjtvén, mindaddig ott maradnak, míg adandó alkalommal ismét előtörhetnek. Végül a gyalogság egészét, meg a puskásokat vértesek és pajzsosok veszik körül, éppen úgy mintha azok bástya mögött állnának. Mert az egymásnak vetett nagyobb pajzsok kör alakban erődítmény képét mutatják, és falhoz hasonlítanak, melynek védelmében a gyalogosok és az összes középütt állók szinte bástyafalak vagy sáncok mögül harcolnak, és adott alkalommal törnek elő on. Az írásból világosan kivehető, hogy a pajzsosokra és a páncélosokra helyezik a taktika alapjait. Az itáliai hagyományból átvett ember nagyságú pavise pajzsok mögött a már korábban említett nehézgyalogosok felszerelését hordozó emberek tartották magát a pajzsot. Mellettük helyezkedtek a teljes páncélban lévő nehézgyalogosok íjpuskákkal, kardokkal, szálfegyverekkel illetve a puskások, kik a pajzsfal mögül fedezékből tüzelhettek az ellenségre. - Pajzsfal A nekik rontó ellenséget minden áron fel kellett tartani, akár gyalogság akár lovasság rontott rájuk. A sorok közül íjászok és számszeríjászok tüzeltek a rájuk rohamozókra. Ha eljött az idő, akkor a könnyűgyalogosok kirontottak a pajzsok fedezékéből és kitámadtak. Ha úgy érezték, hogy veszélybe kerültek vagy elfáradtak, akkor visszavonultak a pajzsosok és páncélosok mögé ahol újra erőt gyűjthettek. A könnyűgyalogoktól jobbra és balra helyezkedtek el a nehéz és könnyű lovasok. Ők is a sereget körbevevő pajzsosok és páncélosok fedezékéből vártak a parancsra. A könnyűlovasság íjakkal is fel volt szerelve így ők távolról vagy vágta közben is tudták tizedelni az ellenséget. Gyorsan bevethető, könnyen manőverezhető egység volt, a csata bármelyik részén gyorsan ott tudtak teremni, ha kellett. A nehézlovasok, avagy páncélos lovasság a kor legjobban felszerelt legütőképesebb egysége volt, amit Mátyás király német hagyományokra alakított meg. A nehézlovasok felértek egy ágyú-sortűzzel. egész csatákat lehetett megfordítani a vértesekkel. Teljes páncéljuk, pajzsuk megvédte őket a rájuk záporozó lövedékektől, lándzsájukkal pedig úgy törték át az ellenség sorait, mint az ágyúgolyó. A széleken a cseh-huszita hagyományokra visszavezethető harci szekerek álltak, amin puskások, nyílpuskások, íjászok, szálfegyveresek foglaltak helyet, s közöttük szintén páncélos és pajzsos katonák.

6 - Harciszekér A szekerektől beljebb helyezkedtek el az ágyúk és a poggyászszekerek. Jól kivehető, hogy az alapvető harci taktika alapvetően az erődfalként működő pajzsfalra és páncélosokra alapoz. Ez persze nem minden esetben volt így, de feltételezhető, hogy a török hadak létszámban gyakran meghaladták a magyar hadakat. Így nyílt ütközetnél, ahol az ellenség sokszorta többen vagy logikusnak látszik feltartani a rohamozók sorait a pajzsfallal és távolról tizedelni őket ágyúkkal, puskásokkal és számszeríjászokkal. A ki-kitámadó könnyűgyalogság időlegesen visszaszorította az ellenséget így a pajzsfalban hadakozók pihenhettek. A könnyűlovasság könnyen használható volt bekerítésre, szárnyak támadására vagy támogatására, ellenséges lovasság elcsalására is. A meginduló vértes lovasok pedig hatalmas káoszt tudtak teremteni az ellenséges seregbe, hisz az előlük menekülő gyalogság vagy lovasság a saját csapatai felé visszavonulván még nagyobb káoszt és fejetlenséget idézhetett elő. A széleken használt szekérerődök pedig szintén megteremtették a lehetőséget a zsoldosoknak, hogy fedezékből harcoljanak a rájuk rontó ellenséggel. A megfelelően összeválogatott harcászati módok helyes vegyítésével és a felszerelés jó minőségével és összetételével az akkori Európa egyik legütőképesebb seregét sikerült fenntartania Mátyás királynak. Mátyás tökéletesen ötvözte a kor különböző hadikultúráit és sikeresen is vetette be. Ehhez persze leengedhetetlen volt a folyamatos kiképzés, a nagyszerű tábornokok, és persze a vasfegyelem, ami a zsoldosok között uralkodott. Erről árulkodik Antonio Bonfini olasz történetíró jegyzete is: Sehol a világon nem lehet látni meleget, hideget, fáradságot, nélkülözést jobban tűrő katonát, aki a parancsot pontosabban teljesíti, aki a jelre szívesebben indul csatába, aki a halált készségesebben vállalja, aki jobban viszolyog a katonai zendüléstől, a táborban békésebben és tisztességesebben viselkedik, aki vallásosabb, aki távolabb tartja magát a zavargástól és ramazúritól, akiben több az önmérséklet és a szemérem, akitől messzebb áll az istentelenség, a szószegés, a tisztátalan szerelmeskedés. ( ) Télen is, nyáron is a táborban élnek. És amit a saját szememmel láttam többször is, hogy a megkezdett ostromot föl ne adják, teljes nyugalommal telelnek a hó alatt a földön.( ) És ha

7 legtöbbjük tagjai elgémberednek is a kegyetlen fagyban, rendíthetetlenül tűrnek mindent; a gyermekeket a táborban nevelik, és ott oktatják a katonamesterségre. Ezért van az, hogy a hadban edzett magyar nemzet Corvinus intézkedései, vezérlete és irányítása segítségével úgy megerősödött, hogy míg azelőtt csak a hazai rögöt birtokolta Pannóniában, sőt ellenséges zónák között vér nélkül magát is alig tartotta fenn, most akkora előmenetelt tett, hogy a szarmatáktól az Adriai-tengerig, a mysusoktól és a macedónoktól a noricusokig és a germánokig terjesztette ki a hatalma alá eső birodalmat. (Antonio Bonfini: Magyar történet, részlet) Jöjjön végül a hadrendre és harci stratégiára utolsó példaként Mátyás király csatarendje a schottwieni hadiszemle alkalmával júl. 10.-én. Látható hogy a teljes sereget pajzsosokkal vette körül, és valószínűsíthető, hogy ha olyan helyen érte támadás a sereget ahol nem számítottak rá mondjuk hátulról akkor a páncélosok és könnyűgyalogosok hamar ott teremhettek. Igen valószínű, hogy a hadiszemlével ellentétben az ágyúkat a lovasság vagy a gyalogság mögé helyezték és nem hagyták kint a széleken. Továbbá hogy a puskás gyalogság a harci szekereken illetve a pajzsfalban foglalt helyet. A látható alakzat tökéletes arra, hogy előkészítse a rájuk rontó ellenség kétoldali bekerítését. Sántha László