A homoktövis termesztése

Átírás

1 A homoktövis termesztése Az ezüstfafélék (Eleagnacea) családjába tartozó homoktövis több országban, így hazánkban is vadon is előfordul erősen tüskés bokor és törzses fa formájában. Elsősorban patakok, folyók, tengerek partvidékein él, laza, homokos, kissé savanyú, mészmentes, nedves, de levegős talajon. Kétlaki, szélporozta növény. Nemesítésével az 1920-as években az Altáji Gyümölcstermesztési Kutatóintézetben kezdtek el foglalkozni. A vad változatoknál nagyobb gyümölcsű egyedek létrehozása és a tüskézettség csökkentése volt a cél. Hazai termesztése az 1980-as évek elején kezdődött Dánszentmiklóson, az altáji intézetből behozott fajtákkal. Később Németországból importált anyaggal egészült ki az állomány. Kísérleti céllal a Gyógynövénykutató Intézet is több fajtát telepített és vizsgált. Ma már Fajsz, Siófok, Felsősima, Érd és Debrecen határában többhektáros telepítések is vannak, és feldolgozóüzemek létesültek Kalocsán, Törökbálinton, Érden. A homoktövis telepítését az állam is támogatja, a belőle gyártott készítményeknek biztos a piaca. Termesztése kézimunka-igényes. Trágyázás, rónázás Telepítés előtt ajánlott a talaj legalább 50 centiméter mélységű forgatása érett marhatrágya, szuperfoszfát és kálium-szulfát egyidejű bedolgozásával. Az október második felében tervezett ültetéshez ezt szeptemberben végezzük el, a trágyaadagokat előzetes talajvizsgálatok alapján határozzuk meg. Istállótrágyából hektáronként megközelítőleg tonnát, az említett két alaptrágyából kilogramm hatóanyagot juttassunk ki. A talajban a P2O5-tartalom legalább milligramm/kilogramm legyen, tekintettel a homoktövis viszonylag magas foszforigényére. A káliumtartalmú műtrágyák közül a kálium-szulfát nem tartalmaz a gyökérképződésre káros klórt. 1. oldal (összes: 7)

2 A talajt legalább 2-3 hétig hagyjuk ülepedni, és csak azután ültessünk. Rónázást csak akkor végezzünk, ha a kiválasztott terület felszíne nagyon egyenetlen, vízállásos helyeken az állomány kipusztulhat. Orosz és német fajtákaz orosz nemesítésű fajták a Csujszkaja, a Jantarnaja és a Zolotoj pocsatok nőivarú, termő és az Alej hímivarú, porzós fajta. A német nemesítésű fajták a Hergo, a Leicora, az Ascola termő és a Pollmix porzós fajta. A Csujszkaja és a Jantarnaja korai fajták, hazánkban július közepe-vége közötti idő-szakban érnek. Viszonylag nagy, narancssárga, illetve borostyánszínű és elliptikus bogyóik átlagtömege 0,6-0,7 gramm. A Zolotoj pocsatok augusztusban érik, bogyói kisebbek, 0,45-0,5 grammosak, világossárga színűek és nyomott gömb alakúak. Fája edzett, termővesszői szinte vízszintesen nőnek, termő-korban pedig leívelődnek. A Leicora októberben érik, bogyói tömörebbek, a kocsány felé kissé befűződnek, 0,6-0,7 gramm átlagtömegűek, világossárga színűek. A most beszerzett Sirola és Slumicko nővirágú fajtákkal még nincsenek termesztési tapasztalataink. Üzemben és házikertben A telepítők gyökeres dugványt vásárolhatnak, illetve saját célra dugványt nevelhetnek. A dugványneveléshez a törzsfákról októberben vagy márciusban 8-12 milliméter vastagságú vesszőket gyűjtünk be, centiméter hosszú darabokra vágjuk, majd iskolázzuk őket 80 centiméter sor- és 7-10 centiméter tőtávolsággal. A vesszőket úgy ültetjük el, hogy a talajfelszín fölött 2-3 centiméter szabadon maradjon. Rendszeres öntözés és gyommentesítés esetén őszre erős talp- és oldalgyökerekkel rendelkező, centiméteres dugványokat kapunk. A zölddugványozással készített szaporítóanyag kétéves nevelést igényel. Fóliasátorban, műanyag 2. oldal (összes: 7)

3 konténerekben is nevelhetünk dugványokat. A szaporítóanyag vásárlásakor a nőivarú egyedekhez hímivarú egyedeket is vásároljunk, üzemi telepítésnél ez az arány 8:1. Házikertben 4-5 termő egyedhez elegendő 1 porzós növény. Üzemi körülmények között 4 méter sor-, 2 méter tőtávolsággal telepítünk, a termő és porzó egyedek szakszerű elhelyezéséhez célszerű figyelembe venni a Porpáczy Aladár 1987-ben megjelent, Ri biszke, áfonya, bodza, feketeberkenye című könyvében található telepítési javaslatot. Házikertben elegendő a 3 2 méter sor- és tőtávolság. Az ültetőgödör minden esetben centiméter legyen. A házikerti ültetésnél tegyünk 3-4 kilogramm érett marhatrágyát a gödör aljára, erre szórjunk 1-1 evőkanálnyi (kb. 2 dekagramm) szuperfoszfátot és káliumszulfátot. Juttassunk a trágyákra talajfertőtlenítő szert a talajlakó kártevők ellen, majd takarjuk a trágyákat legalább 10 centiméter vastagon feltalajjal, és öntözzük be 8-10 liter vízzel. A dugványok vastagabb gyökereit néhány centiméterrel visszavágjuk, a hosszú gyökereket addig, hogy az ültető-gödörben elhelyezhetők legyenek, majd centiméter mélyre ültetjük őket úgy, hogy az eredeti dugványhossz a talaj felszínével legyen egy szintben. Mélyebb ültetésnél a hideg talajban a talpgyökerek nem hoznak új gyökereket, inkább a talaj felsőbb, melegebb zónájában keletkeznek új gyökerek. Ennek a nyári hőségnapokon látjuk kárát, az eltelepített növények levelei elhervadnak. Olyankor gyors, nagyobb adagú, milliméteres öntözés szükséges. Házikertben készítsünk a tövek mellett kisebb tányért, és legalább 30 centiméter mélységig áztassuk át a talajt. Öntözési lehetőséggel 3. oldal (összes: 7)

4 Telepítésre a síkfekvésű, laza, levegős, tápanyagban gazdag homok vagy homokos vályogtalajok a legkedvezőbbek, 6-6,5 ph-jú, enyhén savanyú, kevés (1-2%) meszet tartalmazó talajokra ültessük. A kötött talajt szerves trágyával és Amalgeronnal lazíthatjuk. Bel- és pangó vizes területen a dugványok elpusztulnak. Homokdombokra sem célszerű telepíteni, a homoktövis ugyanis vízigényes, különösen a telepítés utáni két évben, amíg meg nem kapaszkodik. Amíg a gyökérzete gyér, addig a nyári forróságban feltétlenül öntözni kell, különben kipusztul. A sikeres eredéshez és a későbbiek során a kedvező hozam eléréséhez is öntözési lehetőséget kell teremteni. Gyomirtás Ne használjunk gyomirtó szert! A homoktövis gyümölcséből készült hús- és magolajat ugyanis betegségmegelőzésre, étrend-kiegészítőként fogyasztjuk, egyébként pedig a növény vegyszerérzékenységét is tapasztaltuk, ami összefügghet azzal, hogy gyökérzetének egy része a talajfelszín közelében helyezkedik el. Üzemi területen a sorközöket sekélyen művelő kultivátorozással tartsuk gyommentesen, míg a tőtávokat sekély kézi kapálással vagy kaszálással műveljük. A tőközök gyommentesítésénél óvjuk a gyökérsarjakat, mert azokkal is pótolhatjuk a kipusztult töveket. Ha van öntözési lehetőség, javasolható a füvesítés. Házikertben rotációs és kézi kapálással gyom mentesítsünk, a tövek mellett fokozottan figyeljünk a sekély művelésre, hogy óvjuk a felszínközeli gyökereket. Óvatosan a vegyszerekkel A termőre fordulás a 3-4. év után várható. Irodalmi források szerint a bokorművelésű és a törzses fák éves korukig is teremhetnek. Gyógynövényről lévén szó, a vegyszerek (műtrágya, növényvédő szer, gyomirtó szer) alkalmazásával nagy körültekintéssel kell eljárnunk. Termőkorban műtrágya helyett szerves, illetve istállótrágyát, az esetleges molykártétel észlelésekor baktériumalapú Dipel ES (Bacillus Thüringiensis),gombabetegségek ellen pedig a hagyományos kén- és réztartalmú szereket használjuk. Kerüljük a nyári nitrogén-fejtrágyázást, a talajba jutó nitrogén károsítja a felszínközeli gyökereket, levélhullás lehet a következménye. A termesztési gyakorlatban a tenyészidőben általában nincs vegyszeres növényvédelem. A károsítók ellen a tél végi kén és réz hatóanyagú szereket tartalmazó lemosó permetezéssel védekezünk. Kórokozók, kártevők Sajnos a homoktövisnek is vannak károsítói. Gyakori a tőpusztulás, amely például a felsősimai ültetvényben végzett fölmérés alapján évenként akár az állomány 8-10 százalékát is érintheti. A kipusztulást az eddigi angliai vizsgálatok alapján Verticillium- és Fusarium-gombafajok okozzák. Ezek a kórokozók elsősorban a gyökereket fertőzik, azok korhadását, elhalását okozzák, és ezáltal elpusztul az egész növény. A gombák szaporítóképletei hosszú ideig megmaradnak a talajban. Védekezni az elővetemény helyes megválasztásával, a mélyfekvésű területek kerülésével és 4. oldal (összes: 7)

5 közvetlenül az ültetés előtt a területen konkurens gombát tartalmazó biológiai készítmény (Trifender) alkalmazásával lehet. Az állati kártevők közül a leggyakrabban zöld levéltetveket és takácsatkát észlelhetünk a leveleken. A kis farágó lepke (Zeuzera pyrina)hernyói a törzsbe furakodnak, és a bélrészt fogyasztják. Tartsuk tisztán a fák, bokrok alját, így a jelenlétüket könnyebben fölismerhetjük a fűrészporszerű ürülékcsomók alapján. Keressük meg a behatolás helyét, onnan egy vékony drótot felszúrva elpusztíthatjuk a hernyót. Terméssel együtt levágjuk A gyökeres dugványok általában 2-3 új vesszővel rendelkeznek. Törzses fa neveléséhez csupán a legerősebbet hagyjuk meg, és képezzünk centiméter magas törzset. A termőre fordult fáknak hazánkban nincs olyan pontosan kidolgozott metszési módszere, mint például az őszibaracknak. A koronában és a bokorművelésnél is vannak elszáradt vesszők, gallyak, ágak, elsőként ezeket kell éles metszőollóval csonk nélkül levágni. Termés szempontjából az ágrendszer legértékesebb része a vessző, mert azokon fejlődnek a termőrügyek, illetve a pollenadó rügyek. A növényünk vegetatív-generatív egyensúlyát az jelzi, ha az éves hajtások vagy vesszők hossza legalább centiméter. Az elöregedés jele, amikor a gallyak végén szinte csokrosan alig 10 centiméter hosszú vesszőket látunk, olyankor elengedhetetlen a termő-felület ritkítása. Tapasztalatom szerint a korona ifjítása az is, ha néhány vesszőt 2-3 rügyre visszametszünk. A termesztési gyakorlat ennél egyszerűbb. Szedéskor a korona vesszőinek egy részét a terméssel együtt levágjuk, így ülő helyzetben szedhetjük le a bogyókat a vesszőkről, és egyúttal a korona ifjításához is hozzájárulunk. Bokorművelésnél centiméter magasságban vágjuk le a terméssel megrakott ágakat, a meghagyott részeken a következő évben új hajtások törnek elő, amelyről a rá következő évben újra termést takaríthatunk be. Kézzel, géppel A kézi szedést nagyban nehezíti a tüskézettség és a gyümölcskocsány erős tapadása a farészhez, emiatt a gépi rázás sem tökéletes. Az a cél, hogy a szedés és a betakarítás során ne legyen bogyósérülés vagy lécsurgás. Érett, de még kemény legyen a bogyó, amit leszedünk, túlérett bogyók esetében nagyobb a lévesztés, főként a nagyobb bogyójú fajtáknál, mint a Jantarnaja, a Csujszkaja vagy a Hergo. A kézi szedés egyik módja, amikor közvetlenül a fáról szedjük le a bogyókat, kényelmetlen és szaporátlan munka. A kéz védelmére az ujjhegynél kivágott kerékpáros kesztyű 5. oldal (összes: 7)

6 alkalmas, az esetleg keletkezett sebeket tisztítás után kenjük be olívaolajjal, majd a homoktövisbogyóból nyert lével. A kesztyűvel le is húzhatjuk a bogyókat, ám így azok sérülhetnek, kisebb mértékű lévesztéssel kell számolnunk. A kézi szedés másik módjánál a termővesszők egy részét levágjuk, majd ülve ollóval vágjuk le a fürtökben álló bogyókat. A rövid kocsányú fajták bogyóit szedjük így. Nagyobb területen és bokorművelés esetén centiméter magasságban ágvágó ollóval vágják le a terméssel megrakott gallyakat, amelyeket fóliára helyezve hűtőházba visznek. Lefagyasztás után géppel rázzák le a bogyókat. Ez a betakarítási módszer szibériai eredetű, ahol a fák alá ponyvát terítenek, és az első fagyok után lerázzák a termést. A fagy hatására keletkező beltartalmi például C-vitamin- veszteség nem számottevő. A törzses fákról gépi rázással is betakarítható a termés, például meggyrázó géppel. A rázás előtt 10 nappal Ethrelt permeteznek a törzses fákra, az segíti a bogyók leválását. Ehhez azonban alig tüskés vagy tüskementes fajtákat válasszunk, hogy a lehulló bogyók sérülése a lehető legkisebb legyen. A feldolgozás során elsősorban hús- és magolajat, valamint ivólevet készítenek a terméséből, de számos más feldolgozási formája is ismert. A bogyókból házilag leggyakrabban szörpöt, lekvárt, kompótot és aszalványt készítenek. A mézágyban, mélyhűtőben eltartott bogyó finom csemege és gazdag vitaminforrás télen. Vitaminok tárháza Legjelentősebb a homoktövis C-vitamin-tartalma, ami milligrammszázalék közötti érték fajtától és érettségtől függően. A késői érésű fajták, például a Leicora és azascola C-vitamin-tartalma nagyobb. A túlérett bogyók kevesebb C-vitamint tartalmaznak, de a cukortartalmuk magasabb. Jelentős, 0,8 milligrammszázalék az E-vitamin mennyisége is, és kisebb mennyiségben B1- és a B2-vitamin is található a bogyóban. A vitaminokon kívül olajat 3-8 milligrammszázalékban, cukrokat 2-6, karotint 2-10, savakat 1-3 milligrammszázalékban, valamint kisebb mennyiségű cseranyagot is tartalmaz. Ásványi elemek közül kalcium-, magnézium-, cink- és titántartalma említhető, az aminosavak közül a cisztein és a fenil-alanin jelentős. Tartalmaz még omega-3, omega-6 zsírsavakat és antioxidánsokat. Legfontosabb a szerepe a betegségek megelőzésében, de alkalmas meglévő betegségek bizonyos fokú gyógyítására is. Irodalmi források életelixírként, vitaminok tárházaként említik, a házipatika fontos alkotórésze. Kiemelten tárgyalják daganatgátló, sejtregeneráló hatását. Gyümölcsének magas antioxidáns-tartalma hozzájárul a szervezetben lévő szabad gyökök megkötéséhez, gátolva a daganatok növekedését, illetve kialakulását. Rákos betegek terápiájában a homoktöviskészítményeknek is fontos a szerepe. Az immunrendszer erősítésében, a szívműködés javításában, az érrendszeri betegségek kezelésében, a gyomor- és nyombélfekély gyógyításában, a májfunkciók 6. oldal (összes: 7)

7 javításában is jó hatásúak a homoktövis-készítmények. Az influenza és a pollenallergia megelőzésében, gyógyításában, a legyengült betegek fölépülésében kimagasló e készítmények szerepe. Szerző: Géczi László Közzététel ideje: , kedd, 14:53 A forrás webcíme: 7. oldal (összes: 7)