TANULMÁNY AZ ONLINE SZELLEMITULAJDONJOG-SÉRTÉSEKKEL KAPCSOLATOS JOGALKOTÁSI INTÉZKEDÉSEKRŐL

Átírás

1 TANULMÁNY AZ ONLINE SZELLEMITULAJDONJOG-SÉRTÉSEKKEL Vezetői összefoglaló AZ EURÓPAI UNIÓ SZELLEMI TULAJDONI HIVATALA MEGBÍZÁSÁBÓL LÉTREJÖTT PROJEKT

2 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Háttér A szellemitulajdon-jog (IPR) megsértése egyre növekvő számban zajlik az online környezetben, különösen az interneten, ami sokféle problémát vet fel különböző szinteken, és számos új európai kezdeményezéshez 1 vezetett. Mind nemzetközi, mind európai szinten számos jogalkotási intézkedést fogadtak el, amelyek célja a szellemitulajdon-jogok védelmének megerősítése és összehangolása. Ezek az intézkedések magukban foglalják a jogorvoslatokat, amelyek célja, hogy a jogtulajdonosok és a bűnüldöző hatóságok például az ügyészek hatékonyan érvényesítsék a szellemitulajdon-jogokat 2. Mindazonáltal a fent említett jogszabályok rendelkezései többnyire nem olyan módon készülnek, hogy kifejezetten foglalkozzanak az online szellemitulajdonjog-sértések megelőzésével vagy leküzdésével ezek csupán minimális követelmények, amelyek lehetővé teszik az egyes tagállamok számára, hogy egyedi nemzeti intézkedéseket hozzanak és alkalmazzanak. A megfigyelőközpont korábbi tanulmányaiban vizsgálta az online környezetben elkövetett szellemitulajdonjog-sértést, de egyik tanulmány sem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mely konkrét, létező jogalkotási intézkedések használhatók az online szellemitulajdonjog-sértések megelőzésére vagy leküzdésére. 3 Ennek a tanulmánynak fő célja tehát annak megállapítása, hogy rendelkezésre állnak-e a tagállamokban az online környezetben történő szellemitulajdonjog-sértések megelőzésére vagy leküzdésére irányuló konkrét jogalkotási intézkedések, és ha igen, milyen mértékben. A tanulmányban vizsgált jogalkotási intézkedések olyan intézkedések, amelyek a gyakorlati problémákra gyakorlati megoldást kínálnak, például azt a lehetőséget, hogy megköveteljék az online szolgáltatótól azon vevő személyazonosságának feltárását, akivel szemben fennáll a harmadik fél ellen elkövetett szellemitulajdonjog-sértés gyanúja, és hogy az európai nyomozási határozatot a szellemitulajdonjog-sértéssel kapcsolatos bűncselekményekre is alkalmazzák. 1 Legfőképpen az Europol által létrehozott, 2013-as súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékelése (SOCTA), az EU vámügyi cselekvési terve a közötti időszakban elkövetett szellemitulajdonjog-sértések elleni küzdelem céljából, az európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló bizottsági közlemény (COM(2015) 192 final), valamint az EU-n belüli hamisításról szóló közös Europol EUIPO helyzetjelentés (Situation Report on Counterfeiting in the EU), legutóbb a 2017-es évre vonatkozóan. 2 Lásd ezen jogalkotási intézkedések áttekintését alább, a 7. fejezetben. 3 A hivatkozás tárgya azonban az alábbi, kapcsolódó tanulmány: Study on voluntary collaboration practices in addressing online infringements of trade mark rights, design rights, copyright and rights related to copyright (Tanulmány a védjegyjogok, a formatervezésiminta-oltalmi jog, a szerzői jog és a szerzői jogokkal kapcsolatos jogok online megsértésével foglalkozó önkéntes együttműködési gyakorlatokról),

3 Módszertan E tanulmány fő célja annak megállapítása, hogy ténylegesen rendelkezésre állnak-e a tagállamokban az online szellemitulajdonjog-sértések megelőzésére vagy leküzdésére irányuló konkrét jogalkotási intézkedések, és ha igen, alkalmazzák-e őket/alkalmazhatók-e erre a célra minden tagállamban. E cél elérése érdekében a tanulmány első része a következő nyolc kiválasztott témához kapcsolódó rendelkezésre álló jogalkotási intézkedések feltérképezéséből áll: 1 Fiókinformáció megszerzése 2 A weboldalakhoz való hozzáférés letiltása 3 Domainnévvel kapcsolatos műveletek 4 A gazdagépekre irányuló műveletek 5 Európai nyomozási határozat 6 Kiadatás európai elfogatóparancs 7 Pénzmosás 8 Büntetőjogi szankciók A feltérképezés legfontosabb eszközeit két kérdőív adta: az egyik a polgári jogi intézkedéseket, a másik a büntetőjogi intézkedéseket célozta meg. A kérdőíveket bemutatták egy ehhez a tanulmányhoz létrehozott szakértői csoportnak, majd kiküldték az összes tagállam képviselőinek szakértők két különböző hálózatán keresztül. 4 A részletes kérdések legtöbbjére érkezett válasz a legtöbb, ám nem az összes tagállamtól 5 ez olyan tény, amelyet figyelembe kell venni a tanulmány olvasása során. Azonban mivel a feltérképezés célja az volt, hogy átfogó képet kapjunk a jogalkotási intézkedések rendelkezésre állásáról az uniós tagállamokban, nem pedig részletes képet az egyes tagállamokban 6 tapasztalható helyzetről, a válaszok száma igazolja az átfogó kép megalkotásának lehetőségét. 4 A polgári jogi intézkedésekre vonatkozó kérdőívet számos ECTA-tagnak és ECTA-bizottsági tagnak adták oda. A büntetőjogi intézkedésekre vonatkozó kérdőívet az EUROJUST-ban képviselt különböző nemzeti hatóságokhoz küldték. A projektcsapat szeretné megköszönni minden válaszadónak a tanulmányhoz való értékes és jelentős hozzájárulását. 5 A hiányzó válaszok számát minden egyes táblázatban így jelöljük: Nincs válasz. 6 Az egyes tagállamok jogi helyzetére összpontosító tanulmányra példa az EUIPO 2017-es, Consumers Frequently Asked Questions (FAQS) on Copyright (A fogyasztók gyakori kérdései a szerzői jogról), című jelentése, amely a következő címen érhető el: 3

4 A tanulmánynak nem volt célja továbbá, hogy önállóan ellenőrizze a válaszokat. A válaszok így a válaszadók nézeteit tükrözik, amit szem előtt kell tartani a tanulmány olvasása során általában, és különösen akkor, ha az egyes válaszokat idézik vagy kiemelik. Fő megállapítások A válaszadó uniós tagállamokban rendelkezésre álló és a jogtulajdonosok és az illetékes hatóságok által az online szellemitulajdonjog-sértések leküzdésére és megelőzésére felhasználható jogalkotási intézkedések feltérképezése és elemzése megmutatja mind az egész EU-ra kiterjedő hasonlóságokat, mind a nemzeti különbségeket. Ezek az intézkedések kiindulópontként szolgálnak az összes tagállamban 7 a fent említett nyolc téma közül az első kettőhöz, nevezetesen a törvénysértéssel gyanúsított személyre vonatkozó információk közlésével, valamint a weboldalakhoz való hozzáférés letiltásának lehetőségével kapcsolatos jogalkotási intézkedésekhez. Ezen kívül a különböző nemzeti intézkedések jogalapját bizonyos mértékben harmonizálták a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló irányelv 8 vonatkozó cikkei révén. Bár az ilyen információk megszerzésének vagy a tiltási utasítás elérésének alapvető feltételei bizonyos mértékig harmonizáltak, a részletesebb, eljárási feltételek tekintetében eltérések lehetnek a tagállamok között. Így a legtöbb tagállamban kiegészítik a harmonizált jogszabályokat olyan egyedi, nemzeti jogszabályokkal, mint például a polgári jogi és büntetőjogi eljárásokra vonatkozó általános törvények, amelyek rendelkezései a szellemitulajdonjog-sértésre és egyéb jogellenes magatartásra is vonatkoznak. 9 A harmadik témát, azaz a domainnévvel kapcsolatos műveleteket tekintve a kép lényegesen eltérő. Az EU nem harmonizálta az egyes tagországok országkód szerinti felső szintű domainjeinek (cctld-k) bejegyzésére és kezelésére vonatkozó nemzeti jogszabályokat. Ez azt jelenti, hogy a jelen tanulmány által lefedett konkrét jogalkotási intézkedések jogalapja nevezetesen a harmadik felek szellemitulajdon-jogait sértő domainnév-bejegyzések felfüggesztése, átruházása vagy törlése az egyes tagállamok nemzeti jogszabályainak és az egyes cctld-k rendszergazdája által meghatározott egyedi szabályok vagy felhasználói feltételek hatálya alá tartozik. Bár a három elemzett jogalkotási intézkedés a legtöbb tagállamban elérhető, egyikük sem áll rendelkezésre minden tagállamban. Például néhány tagállamban lehetséges olyan bírósági végzés megszerzése, amely a jogsértő domainneveket azok tulajdonosáról a jogosultra ruházza át. Ez más tagállamokban nem lehetséges, még akkor sem, ha az érintett felek azonosak. A jogalkotási intézkedések szellemitulajdonjog-sértés gyanúja alatt álló tartalmakat szolgáltató szervezetekre vonatkozó, negyedik témájának a feltérképezése és elemzése szintén meglehetősen töredékes, átfogó képet mutat. Egyrészről a tárhelyszolgáltatók felelősség alóli mentesítésére az 7 Bizonyos helyzetekben ezt a kiindulópontot módosítják. További részletek a 8.2. és a 8.3. fejezetben találhatók. 8 Az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről. 9 Az információk közlését illetően a helyzetet találóan a bíróságok számára a különböző nemzeti jogszabályok alkalmazását előíró mozaikos megközelítés -ként jellemzi Roland Knaak és Lukasz Zelechowski Michel Vivant (szerk.) a European case-law on infringements of intellectual property rights (Európai esetjog a szellemitulajdon-jogok megsértéséről) c. művében (Bruylant, 2016). 4

5 elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdése 10 vonatkozik, amelyet az összes tagállam jogszabályai tartalmaznak. A másodlagos felelősség tényleges szintje azonban nincs harmonizálva, ezért a nemzeti jogra támaszkodik. Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdése azt feltételezi, hogy a szolgáltató nem felelős az ügyfelei számára tárolt tartalomért, kivéve, ha a szolgáltató tudta, hogy a tartalom jogellenes, vagy ha nem távolítja el (törli vagy letiltja a hozzáférést) azonnal a tartalmat, miután tudomására jut, hogy az jogellenes. Tehát a tárhelyszolgáltató általában nem felelős a jogsértő anyagokért, ám lehetséges, hogy bírósági végzésben megkövetelik tőle, hogy a szellemitulajdon-jogokat sértő tartalmat eltávolítsa a platformjáról minden tagállamban. Azonban az a lehetőség, hogy megköveteljék a szolgáltatótól egy jogsértéssel gyanúsított személy meglévő fiókjának felfüggesztését, nem tartozik egyedi uniós jogszabály hatálya alá, és a feltérképezés azt mutatja, hogy ez a jogi intézkedés nem áll rendelkezésre, vagy a rendelkezésre állás a tagállamok közel felében megoldatlan. A helyzet még inkább széttagolt abban az esetben, ha meg szeretnék akadályozni, hogy a jogsértéssel gyanúsított személy új fiókot nyisson a tárhelyszolgáltatónál, ha korábban már felfüggesztették egy fiókját. Ez a jogi intézkedés vagy nem áll rendelkezésre, vagy rendelkezésre állása nem tisztázott, illetve a tagállamok több mint felénél jogi vita tárgyát képezi. A szellemitulajdonjog-sértés digitális környezetben azt jelenti, hogy a jogsértő tevékenységek egyidejűleg több tagállamban is megtörténhetnek, míg a jogsértéssel gyanúsított személyek egy vagy több tagállamban vannak. A tagállamok közötti vizsgálati igazságügyi együttműködés ezért fontos szerepet játszik a szellemitulajdon-jogok érvényesítésében ilyen esetekben. Az európai nyomozási határozat (ENYH) 11 a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés egy új jogalkotási intézkedése, amely egy korábban még inkább szétdarabolt keret helyébe lép 12. Az ENYH a határozatok kölcsönös elismerésén alapul, ami azt jelenti, hogy minden tagállam köteles elismerni és végrehajtani egy másik tagállam kérelmét, ahogyan azt a saját hatóságai által hozott határozat esetén is tenné. A hamisítás és a termékhamisítás szerepel a bűncselekmények jegyzékében, és azokra az ENYH akkor terjed ki, ha teljesülnek az ENYH alapvető követelményei, nevezetesen az, hogy a bűncselekmény a kibocsátó országban szabadságvesztéssel büntetendő, amelynek felső határa legalább három év. Azonban a szellemitulajdonjog-sértések nem minden formája tekintendő hamisításnak és kalózkodásnak, és a hamisítás és kalózkodás esetében a maximális büntetés nem minden tagállamban három év. Mindkét tényező korlátozza az ENYH a tagállamok illetékes hatóságai általi alkalmazását a szellemitulajdonjog-sértés tekintetében. 10 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (HL L 178., ). 11 Az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/EU irányelve (2014. április 3.) a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról (ENYH irányelv). 12 Az ENYH célja, hogy olyan átfogó rendszert hozzon létre, amely az e területen meglévő valamennyi eszköz helyébe lép, beleértve a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai bizonyításfelvételi parancsról szóló december 18-i 2008/978/IB tanácsi kerethatározatot, valamint amely lehetőleg a bizonyítékok valamennyi fajtájára kiterjed, végrehajtási határidőket tartalmaz, és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a megtagadás lehetséges indokait (az ENYH irányelv (6) preambulumbekezdése). 5

6 Az európai elfogatóparancs (EEP) 13 egy egyszerűsített, határokon átnyúló eljárás a szabadságvesztéssel járó büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés lefolytatásával vagy végrehajtásával kapcsolatban. Az európai elfogatóparancs egy tagállam igazságügyi hatósága által kiadott kérelem egy másik tagállamban található személy őrizetben tartására, valamint az említett személy büntetőeljárásra való átadására a kérelmező tagállamban. A termékhamisítás és kalózkodás, valamint a számítógépes bűncselekmények szerepelnek a bűncselekmények jegyzékében, és nem követelik meg, hogy a büntetendő cselekmény a végrehajtó államban is bűncselekménynek számítson. Ez eltér a kettős büntethetőség egyébként fennálló követelményétől, amely azt jelenti, hogy az EEP hátterét képező bűncselekmény mind a kibocsátó államban, mind a végrehajtó államban büntetendő. Azonban feltétel, hogy a bűncselekmény szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel büntetendő, amelynek felső határa legfeljebb három év, és úgy, ahogyan azokat a kibocsátó tagállam joga meghatározza 14. A fent említett ENYH-hoz hasonlóan ez a korlátozás kizárja az európai elfogatóparancs egyes tagállamokban történő alkalmazását számos szellemitulajdonjog-sértés esetén. Ilyen esetekben azonban az európai elfogatóparancsot akkor is kiadhatják, ha a szellemitulajdonjog-sértés a kibocsátó tagállamban legalább 12 hónap szabadságvesztéssel büntetendő, amely mellett a végrehajtó állam megkövetelheti azt is, hogy az EEP alapját képező bűncselekmény szintén nemzeti jog szerinti bűncselekménynek minősüljön. A két legutóbb elfogadott pénzmosás elleni eszköz, nevezetesen A negyedik pénzmosási irányelv 15 és A pénzátutalásokról szóló rendelet 16 kiterjed a legtöbb büntetendőcselekmény-típusból 17 származó bevételre. Az eszközök elvben magukban foglalják az online szellemitulajdonjog-sértésből származó bevételeket, de jelenleg nincsenek erre vonatkozóan konkrét példák. Szellemitulajdonjog-sértés esetén a tanulmány foglalkozik számos olyan, a büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos szemponttal is, amelyek a tagállamok nemzeti jogszabályaiban szerepelnek. A büntetőjogi szankciók nem képezik uniós szintű harmonizáció tárgyát, de a fentebb ismertetettek szerint a büntetések típusa és a maximális büntetések fontos szerepet játszanak a két, uniós jogon alapuló jogalkotási intézkedés, az ENYH és az EEP online szellemitulajdonjog-sértésre való tényleges alkalmazhatóságában. A feltérképezés azt mutatja, hogy a szellemitulajdonjog-sértésért kiszabott büntetések típusa és a maximális büntetések a tagállamokban jelentősen eltérnek, nevezetesen a maximális, szabadságvesztéssel járó büntetések, amelyeknél a 2 10 évig terjedők alkalmazandók. Ezenkívül, amikor olyan kérdések merülnek fel, hogy a gondatlan jogsértések büntetendők-e, valamint hogy a jogi személyek felelőssé tehetők-e a bűncselekményekért, a tagállamok jogi helyzete messze nem egységes. 13 A Tanács kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (2002/584/IB), HL L 190., Az európai elfogatóparancsról szóló tanácsi kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdése. 15 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (pénzmosási irányelv). 16 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/847 rendelete (2015. május 20.) a pénzátutalásokat kísérő adatokról és az 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (EGT vonatkozású szöveg), HL L 141., , o. 17 Lásd a pénzmosásról szóló irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében a büntetendő cselekmények fogalmát, és különösen az f) pontban a bűncselekmények meghatározását. 6

7 Egy külön fejezet néhány összefoglaló megállapítást tartalmaz az elemzésről, és felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van több, a tárgyalt témára vonatkozó alaposabb tanulmányra. A technológiai fejlesztések hatással voltak és valószínűleg továbbra is hatással lesznek az online szellemitulajdon-jogok érvényesítésére és a lehetséges szellemitulajdonjog-sértésre. Az utolsó fejezet számos ilyen új lehetőséget és kihívást tár fel, például a blokklánc-technológia használatát, a nagy adathalmazok és szűrési technikák alkalmazását, valamint a végrehajtási mechanizmusok privatizációját nem bírósági eltávolítási mechanizmusok alkalmazásával. 7

8 Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala, A sokszorosítás a forrás megjelölésével megengedett. TANULMÁNY AZ ONLINE SZELLEMITULAJDONJOG- SÉRTÉSEKKEL KAPCSOLATOS JOGALKOTÁSI INTÉZKEDÉSEKRŐL 8