Címkép: Tölgyes-bükkös öv találkozása a Mátrában. (Mátraháza, Somhegy), Hátlapon: Könyv újdonságaink (Foto ERTI, Michalovszky István felvételei)

Átírás

1

2 T A R T A L O M : Horváth László: Mélyített csemeleültetés 87 Dr. Haracsi Lajos: Romániai tapasztalatok 101 Király László: Néhány szó a növedékről 105 Banadics István Szászné, Hollós Éva: A megyei beruházási hitelből végrehajtott fásítás és a a levonható következtetések Békésben 107 Reményfy László: Hozzászólás a minta-és ellenőrző területek elemzéséhez 112 Dr. Keresztesi Béla: Az Erdészeti Tudományos Intézet évi munkájáról 114 Lengyel György: A feketefenyő pusztulás kérdése '. 126 Simon Miklós: Farontók elleni védekezés 131 Dr. Kollwentz Ödön: Fenyőmagvetéses erdőfelújítás 133 Dr. Papp László: Az időjárás ószén 133 Irodalmi szemle: 140 Dr. Sváb János: Statisztikai módszerek mezőgazdasági kutatók számára (dr. Sólymos Rezső) Dr. Isó dr. Berzsenyi: Szántóföldi kísérletek (dr. Sólymos Rezső) 141 Rosztovcev, Sz. A.: A fűz fájának cellulóztartalma (Kolossváryné) 142 Chiaverina: Lombos fafajok felhasználása papírgyártáshoz. (Dr. Szőnyi L'issló) Pouttet, J.: Giacomo Piccarolo (1889 1S63). (Dr. Keresztesi Béla) 143 M. van Miegroet: Gondolatok az erdőművelési irányzatok jelenlegi kettójsegéröl (Dr. Keresztesi Béla) Címkép: Tölgyes-bükkös öv találkozása a Mátrában. (Mátraháza, Somhegy), Hátlapon: Könyv újdonságaink (Foto ERTI, Michalovszky István felvételei) COI4EPWAHHE Xopeam flacao. yrjryő^ehhan nocaaka ceíwueb.' 97 J3-p Xapatu Jlaúom : Ha onbitob B PyMbiHHM 101 Kupaű JlacAo : HecKOJibKO CJIOB o nphpocte 105 Bapadun yliumean Cacne, XOAAOIU Bea : OÖJiecetrHe, npoh3boactbehhoe 3a cnet KOMHT3TCKHX KpeAHTOB KariHTajroBjio>KeHHH, H BbiBOAbi B KOMHTaTe BeKeru PeMeHb(fi(tiu Jlacno : BbiCTvrureHHe no noboav ahajrh3a KOHTpojibHbix H npoőhwx rmomaaeií '2 JJ-P Kepecmeuiu Béna : O paöote HayqHO-HCCJieAOBaTeJibCKoro HHCTHTYTe jrechoro xo3hííctba B 19Ö3 roav. 114 JJendbeA JJbepdb : Bonpoc rn6ejrh cochbi wephoh. 126 LUUMOH MUKAOUI : 3auiHTa npothb ApeBOTO^rreB 131 Jl-p Ko/uieemi 3oen : JIecoB03o6HOBjreHne nocebom cemhh COCHH 133 JJ~p ílann JlacAo : rioroaa ocehh 1963 roaa 138 JiMTepaTypHoe o6o3pehme 140 Ha nepbotó CTpaHurre O6JIO>KKH : Ha conpukocnoeehuu dyöoee-öykoeux 30H e eopax Mampa (MaTpaxa3a, UlOMxeAb). Ha nocjreaheü ctpahhue O6JIO>KKH : HOBUHKU KHIIS : (Í>OTO : 3PTH, Mnxa/ioBCKH MurTBaH) S O M M A I R E : Horváth L.: Plantation profonde des plants forestiers 97 Dr. Haracsi L.: Compte rendű sur un voyage d'études en Roumanie 101 Ki'ály L.: Quelques mots sur l'accroissement 105 Banadics I. Szászné Hollós Éva:' Expériences avec les pla'ntations hors fórét exécuiées dans le département Békés á l'aide des crédits d'investissement Reményfy L.: Contributions au probléme de l'analyse des placettes-modéles et des placettes-contröles Dr. Keresztesi B.: Sur le travail de l'institut des Sciences Forestiéres en Lengyel Gy.: Le probléme du dépéris íement du pin noir d'autriche Simon M.: La lutte contre les déprédataurs du bcis de peuplier 131 Dr. Kollwentz ö.: Reboisement par des semis directes de résineux Dr. Papp L.: Apercu métérologique sur rautomne Revue littérair e, 140 En couverture- La rencontre de la zene des chénaies el des hétraies dans les monts Mátra (Mátrahaza, Somhegy). En reverse: ÍVos livres nouupaux (Photo ERTI, prises pa'r Michalovszky I ) A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Banadics István erdőművelési csoportvezető, Békés megyei Áll. Erdőgazdaság, Gyula; Dr. Haracsi Lajos egyetemi tanár, Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron; Horváth László erdészetvezető, Kiskunsági Áil. Erdőgazdaság, Bugac; Dr. Keresztesi Béla, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatója, Budapest; Király László erdőmérnök, I. sz Erdőrendezőség, Budapest; Dr. Kollwentz Ödön erdőmérnök, Mecseki ÁH- Erdőgazdaság, Pécs; Lengyel György tudományos munkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Budakeszi; Dr. Fapp László, tudományos főmunkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest; Reményfy László erdőmérnök, Mátrai Áll. Erdőgazdaság, Parádsasvár; Simon Miklós erdőmérnök, Dunaártéri Áll. Erdőgazdaság, Baja; Szászné Hollós Éva erdőmérnök, Békés megyei Áll. Erdőgazdaság, Gyula.

3 Mélyített csemeteültetés HORVÁTH LÁSZLÓ Homoktalajaink víztartalmának függőleges eloszlása már évekkel ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az elültetendő csemete gyökerét a nagyobb víztartalmú talajrétegek közelébe helyezzük. Ez az elgondolás volt egyik alapja az árkos ültetési módszernek. Ennek alapján kezdtünk kísérletezni 1957-ben hosszú (100 cm) dugványok, valamint gyökeres csemeték mélyültetésével. Külföldi nyársuháng mélyültetési tapasztalatok csak bátorították munkánkat, ezért 1959 őszén már üzemi méretekben is telepíthettünk. Jelenleg 70 ha már befejezettként átadott és 160 ha folyamatban levő erdősítés van erdészetünk területén a fenti eljárással végrehajtva. Tanulmányomban ezen ültetési mód részletesebb ismertetésével szeretnék foglalkozni. A csemetéket mélyforgatással egyidejűleg ültetjük. Minden második forgatásban a fordított talaj rézsűjére helyezzük a csemetét úgy, hogy a gyökér egészen a barázda fenekéig érjen. Ebben az esetben mintegy cm a földfeletti szárból is a földbe kerül. Annak érdekében, hogy a csemete biztosan álljon, a ráfordítás során el ne mozduljon, a cseriíéte gyökerére és a földbe kerülendő föld feletti szárra egy-egy ásó földet dobunk, lehetőleg a fordítandó talaj humuszos szintjéből. Az eke a fordítás során letemeti a gyökér + szár részt. A tömörítés tökéletes, a csemete megmozdíthatatlan. A gyökérnek a kézi ültetésnél igen gyakran előforduló pipás helyzete teljesen kizárt. Ha a talajvíz állása, vagy az eltemetett humuszszint fekvése szükségessé teszi és válogatott csemete is rendelkezésre áll, a barázda fenekére háromszög keresztmetszetű gödröt ásunk. A háromszög átfogója a fordított talaj rézsűjének folytatásában legyen (1. ábra). 1. ábra <Cr Ezen ültetéssel egybekötött talaj előkészítésnél természetesen nem alkalmazhatunk simítót, ezért a felszín a szántást követően egyenetlen. A simítást azonban a szél igen gyorsan elvégzi. A földből kiálló szárrészt a szél által elvégzett simítás után vágjuk vissza. Az új földfeletti szár ennek megfelelően görbület nélkül nő felfelé. Előfordul, hogy a csemeték szára rövidebb mintegy 10 15

4 centiméterrel. A szár még onnan is szépen kihajt. A gyökérzet mintegy cm-rel hosszabb szakaszon, kedvező helyzetben növekedhetik. Ezzel a módszerrel eddig csak lombosemetét szürkenyárat, nemesnyárat, akácot, tölgyet ültettünk. 2. ábra 3. ábra A második ábrán egynyaras korban hasonlítom össze egy hagyományos (2. ábra) és egy új módszerrel (3. ábra) ültetett szürkenyár magágyi csemete gyökerének helyezkedését. Az ültetés április 5-én, a feltárás augusztus 29-én történt. A talaj felső szintje gyengén humuszos homok, 90 cm-től a jóval sötétebb eltemetett humuszszinttel. A mélyültetett csemeték karógyökere 1,1, 1,2 méterig haladt le, oldalgyökereik hossza 2 3 m. A földfeletti száruk 14 mm vastag, magasságuk 1,6 m.

5 Az ugyanolyan körülmények között, de a hagyományos gödrös módszerrel elültetett csemeték oldalgyökereinek hossza csak 1 m és csak 70 cm-ig hatolnak le. Száruk vastagsága 8 mm, magasságuk 65 cm. A 4. és 5. ábrán egyéves, áprilisában mélyen, illetve gödrösen ültetett magágyi szürkenyár-csemeték második nyaras korukban szeptemberében feltárt gyökérzetét mutatom. Az ültetés Varjas Abonyi földön történt. A talaj 0 90 cm-ig humuszos barna, 90 cm alatt világos, durva homok. A mélyültetett csemeték (4. ábra) gyökerei 1,5 m-nél távolabbra nyúlnak,.' 90%-uk cm.mélyen helyezkedik el. Száruk 4,5 m magas, átmérőjük gyökfő felett mm. 4. ábra Felszíni ültetés esetében (5. ábra) az oldalgyökerek hossza 3 5 m és azok cm mélységben helyezkednek el. Száruk 2,6 m magas, tövük 36 mm vastag. Szárazabb környezetben levő gyökerei kétségbeesetten futnak a víz után. Egész hosszúkban igen vékonyak. A rendelkezésre álló kevés vizet ez a keresztmetszet is el tudja szállítani. Egészen más a mélyültetett, nagyobb víztartalmú környezetben induló gyökérzet helyzete. Annak nem kell nagy távolságot megtennie, a szükséges vizet közelebb is megtalálja. A kis területen több vizet vehet fel, ezért keresztmetszete a gyökfő közelében nagyobb. A kedvező, átmenetileg vízbő környezetben induló csemete gyökérrendszere hamarabb jut le a tartósabb, több vizet tároló rétegekbe, vagy a talajvízig is. A magasabban ültetett szürkenyár-csemete ezzel szemben jóval nehezebben éri el a talajvizet vagy más, számára megmaradást jelentő eltemetett humuszszintet. Az ilyen típusú szürkenyár-erdősítés az üldögélő erdőalakjáról volt közismert. Ezt a szürkenyár faji tulajdonságának is tartottuk: A mélyebb ültetésű csemete szára azonban szokatlan ütemben nő. A kétéves ültetés eléri a 4 m magasságot, átmérője mellmagasságban 3-4 cm, teljesen záródott. Hasonlóképpen ültetett és feltárt egyéb fafajokkal kapcsolatban a követ-

6 kezőket tapasztaltam. A nemesnyár mélyre ültetve a szürkenyárhoz hasonlóan, sőt nagyobb intenzitással fejlődik. A mélyre ültetett akác gyökere is jobban nő. A gyökérgumók nitrogén felvétele miatt a gazdag, felszínközeli gyokérhálózat ekkor is kialakul. Ha mélyfekvésű szürkenyár termőhelyen elegyként alkalmazzuk, nem szükséges ugyanolyan mélyre ültetni, mint a szürkenyárat. A víz közelsége miatt ebben az esetben ugyanis kisárgul. Magasabb fekvésű területen azonban egész mélyre le lehet ültetni és igen szépen fejlődik. A mélyített ültetési módszer a szürkenyárra és az akác számára alkalmas termőhelyek kibővítését jelentheti.. \ \ 5. ábra A mélyített csemeteültetési módszert kiterjedten alkalmazhatjuk. Aránylag vastag felső humuszrétegű, rossz vízháztartású homoktalajokon a humuszos rétegeket mindjárt az induláskor teljes mélységben hasznosíthatja a csemete gyökere, és képes áttörni a talajvíz felé a rossz minőségű homok altalajt is. Ha a felső szintben gazdagabb humuszos réteg nincs, de alatta tekintélyes vastagságú eltemetett humuszszint helyezkedik el, kívánatos, hogy a csemete gyökere az eltemetett humoszszintbe érjen, vagy ha a homoklepel túl vastag, az eltemetett humuszszintet minél inkább megközelítse. Alkalmazzuk a mélyültetést vágásterületek felújításában is. Ezen területek gyökeres volta ugyanis ismételt talaj előkészítést kíván. Ebben az esetben a második szántással egyidejűleg erdősítünk is. A vágásterületek talajának ismételt előkészítésekor nemcsak a gyökér kerül mélyre, de az első alkalommal leszántott avar is tökéletesebben elkeveredik. Ez pedig az eke után ültetett csemete erőteljesebb fejlődését segíti elő. Igen sikeres vágásfelújításaink vannak ezen a módon. Kívánatos volna a mélyített ültetési módszernek fenyőcsemetére való kiterjesztése is. Ez ma még kísérleti stádiumban, van. Itt természetesen a gyökér meghosszabbítás nem a

7 földfeletti szárból történik, hanem a csemetekertben mélyre helyezett altalajtrágyaréteggel hosszú karógyökerű fenyőcsemete nevelésével. Az ültetés kivitelezésekor kell még üzembiztosan megoldanunk a mélyre ültetett fenyő védelmét. A folyamatban levő kísérleti eljárás egyúttal a szélvédelmet is biztosítaná. Végül értékelni kívánom a mélyített osemeteültetés gazdaságosságát. Az erdősítés költsége mivel nem kell külön gödröt ásni, a gödrös ültetés 50%-a. Ez a bér bőven elég ahhoz, hogy a csemete a leírt módon el legyen ültetve és rögzítve legyen. Munkaerőt is takarítunk meg, amely egyéb munkák elvégzésére fordítható és az erdősítési idény korábbi befejezését eredményezi. Megtakarítás a jobb megmaradás következtében eleső vagy igen minimális pótlás. A telepítés jóval hamarabb záródik, hamarabb lehet befejezettként átadni. Kisebb ráfordítással éri el a befejezett erdősítés-értéket. A gyors záródás miatt további költségmegtakarítás mutatkozik az ápolás terén. A talaj előkészítő gépek fejlődésével ezzel a módszerrel gazdaságosabban nyílik lehetőség az eltemetett humuszszintekkel tarkított termőrétegnek gyökerekkel történő behálózására. Ez egyenes következményként biztosítja majd a földfeletti fatenyészet fokozott növekedését. Romániai tapasztalatok Dr. HAEACSI LAJOS augusztus 26. és szeptember 3. közti időben mint a KGST erdővédelmi konferenciája magyar delegációjának tagja a Román Népköztársaságban jártam, ahol résztvettem a bukaresti konferencia munkájában. Az itt szerzett tapasztalatokról és a konferenciával kapcsolatos tanulmányútról résztvevő munkatársaim (velem egyetértésben) beszámoltak Az Erdő hasábjain is. Utunk igen eredményes- és tanulságos volt, mert nemcsak tájékozódtunk a demokratikus országok leggyakoribb erdei károsítóiról, hanem a korszerű védekezési eljárásokat is tanulmányozhattuk. A nem egyoldalúan vizsgálódó erdészt azonban érdeklik az erdőgazdálkodás általános népgazdasági-fatermelési problémái is. A taniúmányútunkon tapasztaltak és a romániai erdész kollégákkal folytatott beszélgetések alapján engem főleg három lényegesebb szakmai probléma ragadott meg. Ezekről kívánok tanulságképpen a magyar erdészközönségnek beszámolni. 1. Tanulmányutunk első napján autóbuszon Bukarestből Brassó felé utaztunkban átszeltük a nagy munténiai síkság egy részét is. Ezen a vidéken bizony nem sok erdő van, mindössze néhány tölgyes és több akácos erdőt láttunk. A tanulmányi bemutató első állomását: a ploesti erdőgazdaság korlatesti, nagy síksági tölgyerdejét kissé részletesebben bejártuk. Ebben csupán elegyetlen és nagyrészt mesterséges ks. tölgyesekkel találkoztunk, csak nehezen tudtam felfedezni néhány m. szilt, tatár juhar m á r több akadt. Feltűnő volt, hogy nyárfaerdőket, telepítéseket, nyárfacsoportokat sehol sem láttunk, az utak mellett is csak.nagyritkán került elő egy-egy rövid nyárfasor. Mivel a dél-európai nagy síkságok meleg éghajlata köztudomás szerint kedvező a nyarak tenyészetére, felette érdekelt, hogy a fenti jelenségnek mi az oka. Kérdezősködésemre a román kartársak elmondották, hogy nagy síkságaikon a nemesnyárak telepítésére nézve kedvezőtlen tapasztalataik vannak, mert az itteni gyakori száraz-