A kék vércse védelme a Kárpát-medencében. összefoglaló jelentés

Átírás

1 A kék vércse védelme a Kárpát-medencében összefoglaló jelentés LIFE11/NAT/HU/000926

2 A projekt adatai Teljes cím: A kék vércse védelme a Kárpát-medencében Azonosító: LIFE11NAT/HU/ Időtartam: 2012/09/ /03/31 Teljes költségvetés: Európai Uniós finanszírozás: Koordináló kedvezményezett: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Projekt management: Consulex Kft. Társult kedvezményezettek: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Magyar Természettudományi Múzeum Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület Szlovákia Természetvédelmi Hivatala Támogatók: Európai Bizottság LIFE Nature alapja Földművelésügyi Minisztérium, Magyarország Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma Írta: Bánfi Péter, Borbáth Péter, Lucia Deutschová, Fehérvári Péter, Palatitz Péter, Roman Slobodník, Solt Szabolcs, Sümegi Zsófia Kiadja: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, H-1121 Budapest, Költő u. 21., tel: (+36) , mme@mme.hu, Megjelent: 2000 példányban magyar, 1000 példányban szlovák és 300 példányban angol nyelven Grafikai tervezés: Turny Zoltán A kiadványban szereplő fotók készítői: Borbáth Péter, Jozef Chavko, Csonka Péter, Ezer Ádám, Fehérvári Péter, Halmos Gergő, Harsányi Dezső, Kotymán László, Lóky Csaba, Máté Bence, Nagy Attila, Palatitz Péter, Sasváriné Hegedűs Éva, Solt Szabolcs

3 A LIFE program A LIFE (L Instrument Financier pour l Environnement) az Európai Unió környezetvédelmi politikát támogató pénzügyi eszköze ben hozták létre a közösségi érdekű természet-, környezetvédelmi és éghajlat-politikai programok támogatására. A LIFE Nature keretében megvalósuló programok a Madárvédelmi és az Élőhelyvédelmi Irányelv (79/409/EEC és 92/4/EEC) által előírt és kötelezően kialakítandó Natura 2000 hálózat területeinek hatékonyabb védelmét segítik elő. A Natura 2000 hálózat A Natura 2000 az Európai Unió ökológiai hálózata. Célja az európai jelentőségű természeti területek kijelölésén keresztül a közösségi jelentőségű természetes élőhelyek, valamint a vadonélő, őshonos növény- és állatfajok védelme, a biológiai sokféleség megóvása, az Európára jellemző élővilág sokszínűségének fenntartása, megőrzése. A területi kijelölés alapja az Unió két alapvető természetvédelmi jogszabálya, a Madárvédelmi, illetve Élőhelyvédelmi Irányelv és a tagállamokra vonatkozó egységes szempontrendszer. A Natura 2000 hálózat területeinek kezelését, hasznosítását a tagállamok nemzeti szinten szabályozzák, azokon gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységeket csak fenntartható, ökológiai szemlélettel és természetvédelmi érdekeket elsődlegesen figyelembe vevő módon lehet folytatni. H. G. F. P.

4 A kék vércse és a vetési varjú A kék vércse (Falco vespertinus) kis termetű, vonuló ragadozó madár. Régiónkban áprilistól októberig tartózkodik. A hímek, a tojók, valamint a fiatal egyedek mind eltérő színezetűek. Az IUCN Vörös listáján a közel veszélyeztetett fajok között szerepel, Magyarországon és Szlovákiában is fokozottan védett. Legjelentősebb állománya a Kárpát-medence sík vidékein költ. A kék vércse hosszú távú vonuló, telelőterülete a Kalahári-medencében található. Egyetlen ragadozó madarunk, mely természetes telepeken költ. A többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít saját fészket, költéséhez elsősorban a varjúfélék fészkeit foglalja el. Hazánkban a vetési varjú, szarka, dolmányos varjú fészkekben telepszik meg leggyakrabban, de szinte bármely, méretben megfelelő gallyfészket (pl. egerészölyv) vagy akár faodút, faüreget is elfoglalhat. A megfelelő élőhelyen mesterségesen kialakított fészektelepeket is sikerrel használja. Késői fészkelőnek számít: 3-4 (ritkán 5) téglavörös tojását május-júniusban rakja le. A kék vércse a fiókanevelési időszakot követően augusztustól októberig kóborol. Elsősorban a költőterületeken, de olykor inváziószerűen megjelenik Nyugat-, sőt Észak-Európában is. Az augusztus közepe és október eleje közötti időszakban napközben kis csapatokban táplálkozik, estére azonban akár több ezer példány is összegyűlik. Az őszi gyülekezéskor használt éjszakázó helyek kialakulásáról még keveset tudunk, de az bizonyos, hogy egyes magányos fákon, fasorokban és erdőfoltokban kialakult pihenőhelyeire tradicionálisan évről-évre visszatér. A kék vércse szeptember-októberben hagyja el Európát és széles frontban repülve vonul át a Földközi-tengeren. A Kongó-medence zárt esőerdeit átrepülve jut az Afrika déli részén elterülő szavannákra, ahol a novembertől februárig terjedő időszakot tölti. Nagyon hatékony vonuló, a leggyorsabb műholdas jeladóval nyomon követett egyed 9 nap alatt érkezett meg telelőhelyére. Április közepén, május elején tér vissza fészkelőhelyeire. Tavaszi útvonalai jelentősen nyugatabbra vannak, mint az ősziek (ún. hurokvonuló), P. P. L. Cs. S. Sz.

5 A kék vércsék legtermetesebb zsákmányállatai a mezei pockok ilyenkor rendszeresen elvetődik Európa nyugati felébe is, sőt ritkán fészkelési kísérletét is feljegyezték már a megszokott elterjedési területtől távol esően, pl. Franciaországban. Az Európai Unió teljes kék vércse állományának mintegy 40%-a költ Magyarországon és bár a szlovák és osztrák állomány az utóbbi évtizedekben nagyon lecsökkent, további jelentős számú költő pár található Nyugat-Romániában (Partium) és Észak-Szerbiában (Vajdaság). A faj megőrzése az Európai Unióban elképzelhetetlen a Kárpát-medencében költő állomány védelme nélkül. A vetési varjú a Kárpát-medencében sokfelé megtalálható, csak a magas hegységeket és a zárt erdőségeket kerüli. Maga építette, gallyfészkekből álló telepekben költ, melyek más fajok, például az erdei fülesbagoly vagy a vörös vércse mellett a kék vércsék számára is otthont nyújtanak. Hosszú távon stabil kékvércse-állomány csak a vetési varjak költőtelepeinek megőrzésével biztosítható. A múlt század végén a varjak ellen indított irtó hadjárat (méreggel, a fészkek és a madarak kilövésével) eredményeként számuk két évtized alatt 90%-kal csökkent, de a modern iparosodó mezőgazdaság sem kedvező számukra. Fészektelepeik ezért sok helyen megfogyatkoztak, vagy településekre költöztek át, ahol úgy tűnik, jól érzik magukat ezek az intelligens madarak. A kék vércsék számára a betonfelületek és parkok azonban nem megfelelő életterek, így nem tudják követni szállásadóikat. Noha a vetési varjú védett, gyászos megjelenése, nem éppen csöndes és tiszta telepei, és eseti mezőgazdasági károkozásai miatt rajongótábora csak lassan alakul ki az emberek körében. S. Sz. M. B.

6 A kék vércséket veszélyeztető tényezők Fészkelőhely-hiány: A vetésivarjú-állomány csökkenése jelentős fészkelőhely-hiányhoz vezetett a megfelelő kékvércse-élőhelyeken. Szlovákiában a program indulásakor júniustól februárig gyéríthető volt a vetési varjú. A pusztai élőhelyeken az újratelepítés hiánya és az illegális fakivágások következtében megfogyatkoztak a fészkelésre alkalmas fasorok, facsoportok. Élőhelyvesztés: az intenzív mezőgazdaság térhódítása, és ezzel párhuzamosan a hagyományos területkezelési módok (pl. legeltetés) visszaszorulása csökkenti a vércsék számára megfelelő táplálkozóhelyeket. A zsákmányfajok sokfélesége és mennyisége is csökken, emellett a nem megfelelő tájhasználat a prédaállatok elérhetőségét is befolyásolja. Ragadozók kártétele: a legnagyobb problémát a költőtelepeken feltűnő nyest okozhatja: akár a teljes telep költési sikerét veszélyeztetheti a tojások, fiókák és egyes esetekben a felnőtt madarak elpusztításával. Vonulás: A természetes halálozási okokon kívül a kék vércséket vándorút juk során elsősorban az illegális lelövés veszélyezteti. Még az utóbbi években is érkeztek lelövésekről szóló hírek egyes dél-európai országokból és a Közel-keletről. Az őszi időszakban az éjszakai gyülekezőhelyek stabilitása is kulcsfontosságú a vonulás során, ezért azok zavarása vagy élőhelyeik leromlása is potenciális veszélyforrás. Áramütés: az élőhelyeket behálózó középfeszültségű szabadvezeté kek áramütéssel fenyegetik a madarakat. S. H. É.

7 P. P. M. B. P. P.

8 A projekt céljai és tevékenységei A kékvércse-védelmi program legfőbb célkitűzései a kék vércse táplálkozó területek és fészkelőhelyek hosszú távú fenntartható védelmének megalapozása és a megmaradt szlovákiai költőpárok eltűnésének megakadályozása. P. P. A kihelyezett költőláda-telepek megállították a vércsék fogyatkozását A Szlovákia Pozsony SKCHVU023 SKCHVU012 SKCHVU029 SKCHVU019 SKCHVU005 HUBN10004 debrecen UA Budapest Magyarország P. P. hr HUKM10004 szeged RO sr

9 Fő tevékenységek: Műfészkek kihelyezése és a varjútelepek fenntartható kezelése Táplálkozó területek kezelése: 500 hektár legeltetéses élőhely rekonstrukció a Hevesi-síkon 170 hektár kísérleti kisparcellás szántóföldi gazdálkodás a Vásárhelyi-pusztán a természetbarát mezőgazdaság eszközeinek és támogatási rendszerének népszerűsítése kezelési tervek készítése a szlovák költőterületekre A fészkek védelme a nyest predációitól, a veszélyeztetett fészkek őrzése Szlovákiában és a varjúfélék gyérítésének betiltása a kulcsfontosságú élőhelyeken A kék vércse főbb vonuló-helyeinek védelme Európában nemzetközi együttműködési hálózat kiépítésével Ismeretterjesztő filmek és szakkönyv készítése, tudományos publikációk, a kék vércse nemzeti fajmegőrzési terveinek aktualizálása A program kezeléseinek széles körű meghonosítása gazdálkodók bevonásával P. P.

10 A projektpartnerek tevékenységei és eredményei Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Az élőhelyek javítása érdekében között Magyarországon 1497 hektár Érzékeny Természeti Területen (ÉTT) olyan mezőgazdasági beavatkozásokért kaptak támogatást a pályázó gazdák, melyek a kék vércsék élőhelyi igényeivel is összhangban vannak. Bár hazánkban a műfészkekben költő kék vércsék száma emelkedőben van, hosszú távon a természetes fészkelési lehetőségek biztosítására kell törekednünk, erősítenünk kell a még meglévő varjútelepeket. Kollégáink ezért azt vizsgálták, hogy a Vásárhelyi és Csanádi pusztákon milyen típusú fészekanyaggal, és mikor érdemes a varjak fészeképítését segíteni. Kardoskút, Ambrózfalva és Pitvaros községek önkormányzataival megállapodás is született, így a településeken keletkezett, az emberek számára értéktelen, de a madarak fészeképítésére alkalmas zöld hulladé kok kerültek kihelyezésre a varjútelepek közelében. Ennek köszönhetően az ismert telepek egyre erősödtek, míg közvetlen közelükben, vagy köztes, új helyszíneken újabb telepek is születtek, így ezen a projektterületen 11 fészektelep közül választhatnak a kék vércsék. A telepes költés számos előnnyel járhat a kék vércsék számára, predációs szempontból azonban akár hátrányos is lehet: a nyest képes egy egész kékvércse-telep költését veszélybe sodorni a tojások, fiókák vagy akár a kifejlett madarak elpusztításával. A pályázat folyamán állatkerti és terepi körülmények között teszteltünk a nyestfélék riasztására alkalmas módszereket. A vizsgálatban az állatkerti tesztelés során sikeresnek mondható módokat 4 mintatelepen teszteltük, valamint azokon a helyszíneken, ahol a terepen dolgozó kollégák nyest kártételét észlelték. A telepeken mindkét alkalmasnak ígérkező módszert (riasztóspray, haj-kutyaszőr zsákok) alkalmazva eltérő eredményeket tapasztaltunk. Az eredeti mintaterületen nem történt predáció, de a Hevesi-sík projektterületen egy tanya közelében lévő, nyestjárta vércsetelep ládáit kezelve sem tudtuk megelőzni a kártételt egyik módszerrel sem. A nyest megjelenésének esetlegessége, és a tapasztalt területi és akár egyedi különbségek miatt a riasztási módszerek tesztelését és kidolgozását mindenképpen folytatnunk kell. S. Sz.

11 N. A. Szeptemberben a kék vércsék mintegy km megtétele után jutnak el telelőterületükre, ahonnan a tavasszal visszatérnek ismét költeni. Ez alatt a populációt jelentős veszteségek érik. A gyülekezőkön és a vonulás során fellépő veszélyek feltérképezéséhez nemzetközi együttműködésre van szükség. A pályázat segítségével munkatársaink 19 kifejlett kék vércse hátára szereltek műholdas jeladókat az elterjedési terület számos pontján, hogy vándorlásukat nyomon követhessék, azonosítva a vonulás legfontosabb és legérzékenyebb csomópontjait. A kutatócsoport továbbá külön együttműködés keretében bolgár, ciprusi, olasz, román és ukrán partnerszervezetekkel együttműködve azonosította a legfontosabb európai gyülekezőhelyeket és azok veszélyeztető tényezőit, amely alapvető fontosságú e területek védelmének megalapozásához és a nemzetközi fajmegőrzési munka folytatásához. E munka során a kutatók mintegy 119 gyülekezőhelyet azonosítottak, ahol felmérték a legjelentősebb veszélyforrásokat és megkezdték a védelmi javaslatok kidolgozását. P. P. S. Sz.

12 Bükki Nemzeti Park Igazgatóság A pályázat keretében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Hevesi-síkon folyó fajvédelmi tevékenység továbbfejlesztését valósította meg. Miután a kék vércse - mint a térség kiemelt jelentőségű karakterfaja az elmúlt évtizedek során drasztikus állománycsökkenésen esett át, a legfőbb célkitűzés a költőállomány megerősítése, remélt eredmény pedig annak növekedése volt. Ennek feltételei alapvetően a megfelelő fészkelési lehetőségek, valamint az alkalmas táplálkozó területek biztosításában rejlenek, ezért a projektben megvalósuló tevékenységek is ezen feltételek biztosítására irányultak. Volumenét és hatását tekintve is a legjelentősebb akció a táplálkozó területek kezelése volt. Ez jelen esetben egy a Hevesi-sík déli térségében elhelyezkedő 360 hektár összefüggő gyepterület (Hamvajárás) legeltetésre alapozott természetvédelmi szempontú ( = kékvércse-védelmi célú) kezelését jelenti, melynek során a magyar szürkemarha gulya térben változó legelési intenzitása, valamint a kaszálások térben és időben is differenciált alkalmazása révén a kék vércse számára kedvező élőhelyi feltételek válnak biztosítottá. Nem mellékes járulékos eredmény, hogy a korábban nem hasznosított, ezért az enyhén degradálódó, ugyanakkor továbbra is értékes gyepterület természetességi állapota javul, a beavatkozás feltételezhetően a rövid füvű szikes gyeptípusokhoz kötődő eredeti állatközösségek és növénytársulások revitalizációjára is pozitív hatással volt. A területen korábban zajló kedvezőtlen folyamatok, majd a kezelés kedvező hatásának egyik legszembeötlőbb jele a nád intenzív térnyerése, később pedig visszahúzódása volt ban, a projekt első évében 96 egyedből álló magyar szürkemarha gulyával indult a hamvajárási gyepek legeltetése. A kezelés kísérleti jelleggel is bírt, amennyiben a szakemberek azt is vizsgálták, hogy a különböző legeltetési nyomás mellett hogyan változik a kék vércse prédaállatainak előfordulása és mennyisége. A következő három évben a gyarapodó gulya a projektterület három lekerített legelőegységében három különböző alacsony, közepes és intenzív legeltetési nyomást kifejtve legelt, azaz végezte a kezelést. A táplálkozó területek optimalizálásának további eleme volt a kaszálás, mely kisebb kiterjedésben ugyan, de a kék vércse igényeihez igazítva változó időben és váltakozó helyeken valósult meg. A célkitűzésként megfogalmazott állománynövekedés további feltétele a megfelelő fészkelőhelyek biztosítása. Ennek érdekében úgy a projektterületen, mint azon kívül is a már meglévő mesterséges költőtelepek folyamatos karbantartása, üzemeltetése mellett újabb telepek kialakítása is megtörtént. A fás vegetációk térségi szinten is jellemző minőségi és mennyiségi leromlása a fészektelepek kialakulásának lehetőségét erősen korlátozza, ezért a projektterületen két helyszínen került sor őshonos fafajok alkotta szárnyékerdő-folt kialakítására. B. P.

13 Az élővilág szempontjából a gyepek hasznosításának legjobb módja a pásztoroló legeltetés M. B. A természetvédelmi szempontok és célok mellett is, a projekt során megvalósított legeltetésre alapozott állattartás végső soron gazdálkodási tevékenység, amit döntően a mezőgazdaság szereplői végeznek. Ezért a vállalások között szerepelt annak vizsgálata, hogy a kékvércse-védelmi célú gazdálkodás mely elemei és miként alkalmazhatók a gazdálkodók által úgy, hogy mindeközben a gazdaságosság nem szenved kárt. Az eredményeink bemutatását és népszerűsítését minden év tavaszán megrendezett gazdatalálkozók, az ún. kihajtási rendezvények szolgálták, míg a fajjal kapcsolatos szakmai eredmények ismertetésére az általában őszre időzített szakmai rendezvényeken került sor Kék vércse párok száma a kezelt területen (HUBN10004)

14 S. SZ.. Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság a nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén, a Vásárhelyi-puszta projektterületen komplex szántóföldi növénytermesztési kezelést valósított meg. A mintegy 170 hektárt érintő parcellákon a szántóföldi kezelés célja volt megvizsgálni, milyen növénykultúra-összetétel, milyen vetésforgó és térbeli struktúra alkalmazásával jelent a kék vércsék számára legkiegyensúlyozottabb táplálék-ellátást, miközben a gazdálkodás ökonómiai fenntarthatósága is biztosított marad. Itt került sor a vetési varjak kártételét megelőző, úgynevezett varjúkár-mentes kukoricatermesztési módszerek tesztelésére is. A szántóföldi növénytermesztési kezelési technológiák megválasztásakor az volt vezérlő elvünk, hogy egy adott területet lehetőleg minél jobban diverzifikáljunk mind a termesztett kultúra, mind a tervezett kezelések/betakarítások időpontjának megválasztása szempontjából. A sokféle egymás mellett megjelenő növényi kultúra egy területen feltehetőleg segíti az ott élő kékvércse-préda taxonok sokféleségének és magas abundanciájának fenntartását, míg a különböző időpontokban végzett munkálatok különböző ütemben teszik hozzáférhetővé a vércsék számára táplálékukat. A szántóföldi növénytermesztés közvetlenül hat a vércsék táplálkozására, azonban közvetett módon hatással lehet a költési lehetőségeikre is. Itt elsősorban a legfontosabb fészeképítő faj, a vetési varjú, és a gazdálkodók közötti konfliktusra kell gondolni, hiszen a varjakat ma is mezőgazdasági kártevőként tartják számon, főleg a kukoricavetésben okozott vélt, vagy valós kártételük miatt. Azonban megfelelő technológia mellett a varjak kártétele minimalizálható, sőt elkerülhető. Összességében a program során nyert tapasztalatok jól felhasználhatók a fajmegőrzési célú szántóföldi élőhelykezelések során a Körös-Maros Nemzeti Park egész területén.

15 A kisparcellás gazdálkodás sokszínűbb életközösségnek ad otthont P. P. H. D. K. L. E. Á. A pályázat során a nemzetipark-igazgatóságnak arra is lehetősége nyílt, hogy felújítsa a Kardoskúti Múzeum épületét és abban egy új kiállítást rendezzen be, amely a madárvonulást és a Fehér-tó ebben betöltött szerepét mutatja be interaktív formában. Kedvező fekvése révén a Kardoskúti Múzeum nagyban hozzájárul az igazgatóság ökoturisztikai kínálatának bővítéséhez.

16 Magyar Természettudományi Múzeum A Természettudományi Múzeum pályázati tevékenységei elsősorban az élőhelykezelések hatásának mérését célozták. Rögtön a projekt elején szükséges volt kidolgozni a gazdálkodási, és a későbbiekben arra épülő kutatási terveket mindkét projektterület esetében. Míg a gazdálkodási eljárásokat a nemzetipark-igazgatóságok kollégái valósították meg, az élőhelykezelések hatásának mérési protokollját a múzeumi munkatársak dolgozták ki és valósították meg. F. P. A vizsgálat legfontosabb célkitűzése mind a gyepkezelések (kaszálás és legeltetés), mind a szántóföldi kezelések esetén, hogy feltárja hogyan hatnak a beavatkozások a legfontosabb gerinctelen prédacsoportok (sáskák, szöcskék, tücskök és bogarak) elérhetőségére és egyedszámaira. Az elérhetőség alatt azt értjük, hogy a növényzet magassága és struktúrája mennyire akadályozza a vércséket a hatékony vadászatban. Az emberi gazdálkodási tevékenységek jellemzően drasztikusan megváltoztatják az elérhetőséget befolyásoló paramétereket, gondoljunk csak arra, hogy mennyivel rövidebb a gyep egy legelőn, vagy hogy menynyire gyorsan megváltozik egy terület növénymagassága kaszálás vagy aratás során. Eredményeink szerint mind a gyepkezelésekre, mind a szántóföldi kezelésekre a futóbogarak egyedszámai reagáltak a legkevésbé. Ennek a csoportnak az egyedszámait jobban befolyásolta az évjárat-hatás, és a terület egyéb jellemzői. Az egyenesszárnyúakat azonban a legeltetés és a kaszálás is komolyan érintette. Eredményeink érdekes módon azt mutatják, hogy a leginkább egyedszám-gazdag területek azok voltak, ahol vagy alacsony, vagy magas volt a legelési nyomás. Az előbbin inkább a tücskök, míg utóbbin inkább a növényeken élő sáskák és szöcskék voltak megtalálhatók.

17 P. P. M. B. A kaszálások és az aratások hatására minden vizsgált élőlénycsoport egyedszáma drasztikusan csökkent. A beavatkozásokat követő 2. héten az egyedszámok csökkenése leállt és egy lassú emelkedés vette kezdetét. Legfontosabb eredményünk azonban, hogy a vércsék potenciális vadászati sikerét nem elsősorban a prédafajok egyedszámai, hanem a hozzáférés befolyásolja. A tavaszi időszakban a gyepeket alkotó füvek és a szántóföldi kultúrnövények folyamatos növekedése azt okozza, hogy egyre korlátozódik a vércsék vadászterülete olyan helyekre, ahol egész évben állandó a növénymagasság (pl. legelők), vagy már tavasztól rendszeres a növények betakarítása (pl. lucerna). Kék vércsék számára az ideális területhasználat tehát a gyepeken a legeltetés, méghozzá a pásztoroló legeltetés, amely természetes módon hoz létre alacsony és magas legelési nyomású területeket. Szántóföldek esetében javasolt a kis parcellás és a sokszínű területhasználat, amelyben a lehetőleg korai, vagy évente többszöri betakarítású kultúrnövények részaránya magas. F. P. P. P.

18 Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület és Szlovákia Természetvédelmi Hivatala Az 1990-es évek végén pár kék vércse költött Szlovákia területén. A mezőgazdasági változások azonban az egyedszám csökkenéséhez vezettek, így végül 2012-re a faj teljesen eltűnt Szlovákiából. A Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület és Szlovákia Természetvédelmi Hivatala ekkor csatlakozott a projekthez, hogy megelőzzük a faj teljes kipusztulását az országból. A pályázatba 5 különleges madárvédelmi területet (SPA) vontunk be, ahol egykor a kék vércse költött. Amíg rendszeres fészkelő volt, a kék vércse többnyire szarka és vetési varjú fészkekben költött itt is, mára azonban Szlovákiából is eltűntek a varjúkolóniák. A kék vércse megőrzéséhez kulcsfontosságú e varjúfélék megfelelő számú jelenléte. A nyilvánvaló összefüggés ellenére a szarka, a kormos és a vetési varjú törvényesen vadászhatóak, ezért nagy sikernek könyvelhető el, hogy mind az öt területen, összesen több, mint 100 km 2 -en sikerült elérni ezen varjúfélék egész éves vadászati tilalmát. Ennek, és a fészekanyag-kihelyezésnek köszönhetően pedig sikerült elérni a varjútelepek stabilizálódását és terjeszkedését is. A természetes fészkek mellett a fészekkínálatot 300 fa/alumínium költőládával és 30 kihelyezett gallyfészekkel bővítettük. A fészkelésre alkalmas fasorok hiánya miatt közel ezer, többnyire őshonos fafajú csemetét ültettünk. Sikerrel kidolgoztuk az önkéntes és kötelező gazdálkodási rendszereket, a megfelelő gazdálkodási módszereket közel 2000 hektár szántón vezették be a projektidőszak alatt. Szlovákiában is kidolgoztuk a fajmegőrzési tervet, benyújtottuk a különleges madárvédelmi területek kezelési terveit, javaslatokat a vidékfejlesztési program, a kölcsönös megfeleltetés és a közös agrárpolitika aktualizálásához. A projekt keretében a Západoslovenská energetika áramszolgáltató vállalat több mint 400 középfeszültségű (22 kv) oszlop biztonságát növelte szigetelő burkolatok felhelyezésével, csökkentve az áramütés kockázatát. A költőterületeket rendszeresen ellenőriztük, és 2013-ban máris egy sikeres költéssel sikerült bizonyítanunk a faj visszatérését Szlovákiába ben az eddigi legtöbb kirepülő fiókát, összesen 41-et sikerült regisztrálnunk. Ebben az évben rekordmennyiségű, 16 pár kék vércse költött egyazon területen. Ez az egyetlen ismert költőterület, amelyet ráadásul a szlovák projektterületek közül a leginkább terhel az intenzív mezőgazdaság. Érthető módon figyelmünk leginkább erre a területre fókuszált a projekt ideje alatt, amely mindemellett a vonulás során is fontos megállója a vércséknek. J. C.

19 A projekt utolsó két évében összesen 57 fiókát láttunk el egyedi jelölőgyűrűkkel, az utolsó évben pedig 4 visszatérő fiókát olvastunk le szeptemberében egy azévi, fiókaként gyűrűzött vércsénket Marseille-ben, Franciaországban látták viszont, aki a Nyugat-Szlovákiában elhelyezkedő fészekből 20 nap alatt ért oda. A műholdas jeladóval ellátott egyedek nyomán elmondható, hogy a kék vércsék zöme észak dél irányban vonul Afrikába az őszi gyülekezőhelyekről. Néhány egyed azonban főként fiatalok a kóborlási időszakban többezer kilométeres kitérőket tesznek a főbb vonulási útvonalakhoz képest. Ez történt Lucky esetében is, akiből ezután igazi sztár lett. 45 J. C pár / példány Foglaló párok Sikeres párok Kirepült fiókák A kék vércse költőállomány alakulása Szlovákiában J. C.

20 A LIFE után A pályázat lezárásával munkánk nem ér véget: tovább folytatjuk a kék vércsék és más fajok fészkelési lehetőségének javítását és a varjútelepek, műfészek-telepek monitorozását. Az együttműködő önkormányzatok önállóan segítik a varjak telepeinek megtartását gallyak kihelyezésével. Célunk a populáció természetességének megőrzése, ezért igyekszünk megelőzni a varjak áttelepedését a városokba és az ezzel járó problémákat. Folytatjuk a költőládák és műfészkek karbantartását és ellenőrzését. Gondoskodunk a szakmai eredmények, a gazdálkodási módszerek széleskörű terjesztéséről. A nemzetipark-igazgatóságokkal karöltve népszerűsítjük a meglévő és a potenciális táplálkozó területek legeltetésre alapozott, komplex természetvédelmi célú kezelését, a költőhelyként szóba jöhető fás vegetációk karbantartását, újak kialakítását. Továbbra is kiemelt jelentőségű problémaként kezeljük a középfeszültségű hálózat madárpusztító hatását. Előadásokat és kiállításokat tartunk rendszeres rendezvényeinken, iskolákat, hatóságokat és önkormányzatokat megkeresve, vagy felkérésüknek eleget téve. Felelősséggel kezeljük a nemzetközi fajvédelmi munkacsoport munkájának szervezését és kezdeményezőként lépünk fel az állatok és élőhelyek védelmét megalapozó kulcsfontosságú dokumentumok elő- és elkészítésében. Itt tudhatja meg, miként segíthet: P. P.

21 P. P. N. A. M. B. M. B. P. P. Cs. P. P. P.

22 Köszönetnyilvánítás A szerzők nevében köszönettel tartozunk mindazoknak a munkatársaknak és önkénteseknek, akik munkájukkal nagymértékben hozzájárultak a projekt megvalósításához, eredményeinek eléréséhez, és akik nélkül nem lehetett volna sikeres a kék vércsék védelmét célzó tevékenységünk. Munkatársak Michal Adamec, Antal András, Babinszkiné Gombos Eszter, Bánfi Péter, Barabás Lilla, Bekő Helén, Bodnár Katalin, Borbáth Péter, Martina Brinzíková Badidová, Jozef Chavko, Monika Chrenková, Jana Dadová, Michal Deraj, Lucia Deutschová, Ezer Ádám, Fehérvári Péter, Ferenc Attila, Forró László, Gabriela Fridrichová, Zuzana Guziová, Gyurecska Krisztina, Halmos Gergő, Horváth Éva, Hunor-Kálmánczi Anna, Kecskés Dóra, Kiss Dóra, Kotymán László, Kovács-Hostyánszki Anikó, Jozef Lengyel, Andrea Lešová, Terézia Lučeničová, Boris Maderič, Andrea Mázálova, Melián Csaba, Andrea Mikulová, Viktória Murínová, Vladimír Nemček, Michal Noga, Soňa Nuhlíčková, Orbán Zoltán, Paulikovics Ildikó, Palatitz Péter, Piross Sándor, Rónai Kálmánné, Saliga Rebeka, Sasvári János, Sasváriné Hegedűs Éva, Michaela Sieglová, Simon Gergő, Roman Slobodník, Solt Szabolcs, Sümegi Zsófi, Széles Tamás, Tirják László, Tóth László, Klára Tóthová Szakmai segítők Kristián Bacsa, Báldi András, Balogh Gábor, Csorba Gábor, Csörgő Tibor, Daróczi Szilárd, Demeter Iván, Elek Zoltán, Erdélyi Károly, Fatér Imre, Fuisz Tibor István, Grabant Aranka, Gubányi András, Harnos Andrea, Kókay Szabolcs, Anton Krištín Stanislav Kováč, Jókuthy Emese, Lóky Csaba, Magonyi Nóra, Makranczy György, Marton Attila, Máté Bence, Mátics Róbert, Merkl Ottó, Nagy Attila, Nagy Károly, Németh Tamás, Pálfi Szabolcs, Pásztory-Kovács Szilvia, Pereszlényi Ádám, Puskás Gellért, Soltész Zoltán, Karol Šotnár, Szabó Krisztián, Szél Győző, Szövényi Gergely, Tóth Péter, Filip Tulis, Vas Zoltán, Vili Nóra Intézmények, szervezetek Agripent spol. s. r. o. Lég, Agrolens spol. s. r. o. Csenke, Állatorvostudományi Egyetem Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszék, Ambrózfalva Község Önkormányzata, BirdLife Ciprus, BirdLife Ukrajna, Bolgár Madárvédelmi Egyesület (BSPB), Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Dropie Környezeti Nevelési Központ, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Dunaszerdahely Önkormányzati Hivatala, Érsekújvár Önkormányzati Hivatala, Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Földművelésügyi Minisztérium különösen a Természetmegőrzési Főosztály és a LIFE iroda dolgozói, Gúta Város Önkormányzata, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Kardoskút Község Önkormányzata, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Komárom Önkormányzati Hivatala, Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Lég Község Önkormányzata, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület, MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály különösen a Kékvércse-védelmi Munkacsoport tagjai, Nagyszombati Önkormányzati Hivatal, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, Olasz Madárvédelmi Liga (LIPU), Pélyi Agrár Zrt., Pitvaros Község Önkormányzata, Pozsony Önkormányzati Hivatala, Szegedi Vadaspark, Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület, Szlovákia Természetvédel-

23 P. P. P. P. mi Hivatala, Tardoskedd Község Önkormányzata, Tarnaszentmiklós Község Önkormányzata, Udvard Község Önkormányzata, Vedrőd Község Önkormányzata, Zsemlékes Község Önkormányzata Magánszemélyek Balázs Tibor, Katarína Béresová, Böde Ágnes, Ján Chrenko, Fajka József, Ján Fukas, Marek Gális, Matúš Kováč, Igor Kováčik, Dáša Kovácsová, Kutasi Péter, Kutasiné Széles Zsaklin, Richard Kvetko, Nagy Bernadett, Jozef Raučina, Zsolt Riflik, Pavol Sokol, Jozef Spišák, Gabriela Straková, Marek Szabo, Ľuboš Vadel, Tomáš Veselovský, Martin Zemko, Martina Zigová N. A.

24