TANULMÁNYÚTON A PENNINI-SZIRTÖVBEN ÉS A LENGYEL-TÁTRÁBAN. Kázmér Miklós - Kovács Sándor - Péró Csabax

Átírás

1 Általános Földtani Szemle No 20 p.103-1^5 General Geological Review Budapest, TANULMÁNYÚTON A PENNINI-SZIRTÖVBEN ÉS A LENGYEL-TÁTRÁBAN Kázmér Miklós - Kovács Sándor - Péró Csabax Most-clés BRGM-CNRS tárgyszavak: correlation, crétacé, formation, geodynamique, Hongrie, jura, lithostratigraphie, neogene, paleogene, paleogeographie, Pennines, Pologne, stratigraphie, Tatra, tectonique, trias ÖSSZEFOGLALÁS A Szirtöv szirtjeinek dogger neokom mészkövére üledékfolytonossággal települ a középső-felsőkréta flis. A krétavégi tektogenezis hatására ebben a rétegsorban takarók alakultak ki, amelyek a szávai gyűrődések során extrém módon elkeskenyedtek. A merev mészkoösszletek és képlékeny fedőjük közti kapcsolat sok helyütt megszakadt és az utóbbi erősebben deformálódott anyaga "mátrix" jelleget öltött. A Szirtöv önálló takaros szerkezettel jellemzett, a Külső- és a Központi-Kárpátok között elhelyezkedő, velük egyenrangú szerkezeti-kifejlődési egység. A felszínről eltűnt Egzotikus-kordillera, amelyet az olisztosztrómák kavicsanyagából rekonstruáltak, valószinüleg Transzilvanida eredetű, de átmenetet mutat a mellétéi sorozat felé is. Feltehetően önálló lemeztöredékként került a Szirtöv üledékképződési zónája és a Tátrida-blokk /Központi-Nyugati- Kárpátok/ közé. X ^ Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat Általános Földtani Szakosztályának február 1-i előadóülésén. Kézirat beérkezett: február

2 A magas-tátrai alsó- és középső-triász, ill. a Pienini-zóna középső-felsőjurája mecseki, a magas-tátrai felsőtriász, jura és neokom, ill. a Czorsztyn-zóna-beli felsőjura pedig villányi /és bihari/ hasonlóságokat mutat. I. A PIENINI-S ZIRTÖV A Kárpátok takaros szerkezetét a század elején ismerte fel LUGEON /1903/ és UHLIG /1907/. Ettől kezdve a Pienini-szirtövet a Nyugati-Kárpátok kulcs-zónájaként tartották számon a tektonikusok. Ez a zóna ugyanis elválasztja a Központi-Nyugati-Kárpátoknak a középső krétában meggyürődött, óalpi aljzattakarórendszerét és a Külső-Kárpátok miocénben gyürődött, ujalpi flis-takarórendszerét. A lankásabb, dimbes-dombos környezetből markánsan kiemelkedő mészkősziklákat képlékeny, agyagos-márgás mátrixba tektonikusán belegyürt "szirtek"-ként értelmezték. Lengyelországon kivül a geológusok általában ma is igy ismerik ezt a keskeny övezetet. A lemeztektonikai elmélet megjelenése kapcsán újólag az érdeklődés homlokterébe került a Szirtöv. Egyesek a "Penninióceán" összezárulásával keletkezett szubdukciós melange-ként, mások pedig - ugyanezzel a szubdukciós sebhellyel kapcsolatos - olisztrómaként értelmezték. Cikkünkben a Szirtöv "locus typicus"-án, a lengyelországi Pienin-hegységben 1983 szeptemberében tett tanulmányutunkról számolunk be. Ezen a kiránduláson Krysztof BIRKENMAJER krakkói professzor volt a vezetőnk, aki 30 éve foglalkozik a Szirtöv rétegtanának és tektonikájának megfejtésével. Az ő térképező munkája alapvetően uj megvilágitásba helyezte az öv szerkezetét és szerepét a Nyugati-Kárpátok tektonikájában. Földrajzi helyzet A Pienini-szirtöv csak egyike az alp-kárpáti hegységrendszer szirtöveinek. Ilyenek a Botizai-szirtöv Máramarosban /melyet többen a Pienini-szirtöv folytatásának tekintenek/, a Gresteni-szirtöv a Keleti-Alpok É-i szegélyén, a Waschberg-zóna a Bécsimedence Ny-i peremén és a Külső-Kárpátoknak is van egy 104

3 szirtöve Morvaországban, amelynek a hires strambergi titon zátony az egyik szirtje. Ezeknek a szirtöveknek csak a morfológiá juk közös: lágy, pélites környezetből kemény mészkősziklák emel kednek ki; keletkezésük azonban eltérő. A következőkben leirtak csak a Pienini-szirtövre és annak is elsősorban lengyelországi tipusterületére érvényesek. A Pienini-szirtöv a Külső-Kárpátok és a Központi Nyugati- Kárpátok, valamint a Zemplénidák között húzódik a Bécsi-medencétől Máramarosig /l. ábra/ Ny-i vége Bécsnél van /Lainzer Tiergarten/. Innen a Bécsi-medence miocén üledékeitől elfedve húzódik át a Fehér-Kárpátokba. A Vág és az Árva folyók mentén átnyúlik Lengyelországba, ahol a Tátrától ÉK-re, a Pienin-hegységben vannak legjobb feltárásai. Tovább K-re a Csergőben folytatódik, majd a Vihorlát felsőmiocén andezitje fedi el. Kárpátalján áthúzódva Máramarosban, a Tarac folyónál ér véget. Hossza kb. 600 km, legnagyobb szélessége 21 km; legkeskenyebb részén mindössze néhány száz méter széles. Északi és déli szegélyén vetők mentén érintkezik a szomszédos zónákkal. Fácies-zónák A Pienini-szirtöv üledékes kőzetei a Központi-Kárpátok magas-tátrai zónájától - a mai elrendeződés szerint - É-ra elterülő tengermedencében rakódtak le. Ezt az üledékgyüjtőt hátságok és árkok tagolták. Ezek természetesen nem voltak sem óceáni hátságok, sem mélytengeri árkok, hanem csak eltérő vízmélységben elhelyezkedő sávok, zónák. Feltehetően mindegyiknek kontinentális kérge volt. A jellemző tengermélység alapján a kallóvi korszakban /az üledékgyüjtő legnagyobb kimélyülésének idején/ a következő zónák különültek el /BIRKENMAJER, 1977/ /2. ábra/: északról D-re: - Grajcarek /avagy Magúra/-zóna árok Mn-os radiolarittál - Czorsztyn-zóna hátság gumós mészkővel /un. Czorsztyn-mészkő/ 105

4 Czertezik-zóna átmeneti zóna hierlatz jellegű tüzköves crinoideás mészkővel - Nedec-zóna átmeneti-zóna gumós mészkővel - Branyiszkó- és Pienin-zónák árok Mn-os radiolarittal. E két zóna a kallóviban nem különíthető el. Jól felismerhető különbségek jelentkeznek viszont az aaléniban, a kimmeridgeiben és a berriáziban /l. a rétegtani fejezetben/ - Haligóci-zóna tüzköves krinoideás mészkő. Átmenet a hipotetikus un. Egzotikus-kordillera felé. Ez utóbbi szálban nem, csak középső-felsőkréta flisképződmények kavicsaiból ismert. A tőle D-re lévő - Manin-zóna árka csak Szlovákiában fordul elő; ezzel a továbbiakban nem foglalkozunk. A Manin-övtől D-re feltehetően már a magas-tátrai zóna következett. Látható tehát, hogy ősföldrajzi szempontból a kallóviban a Szirtöv két hátságból, az általuk közrefogott árokból és a köztük lévő átmeneti zónákból áll. A Grajcarek-zóna nem tartozik a szorosan vett Szirtövhöz, mert nem vett részt teljes egészében a campani gyűrődésekben. Definiciószerüen a középsőjura fáciesek megoszlásán alapul a Szirtöv fácieszónákra való felosztása, ill. az egyes takarók faciológiai alapon történő elkülönítése. A felsőjura és a kréta képződmények már kevésbé változatosak: nem tesznek lehetővé ennyire részletes tagolást. Rétegtan és fejlődéstörténet A Szirtöv takaróinak paleozoikuma és kristályos aljzata nem ismert: ezekre vonatkozóan csak a kréta és paleogén konglomerátumok anyagából lehetne következtetéseket levonni, de a kavicsok származtatása bizonytalan /eredhetnek pl. más kárpáti takarókból is, sőt a jelentős vízszintes elmozdulások lehetősé

5 ge sem kizárt/, ezért ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk. TRIÁSZ A Szirtövben Lengyelország területén csak triász anyagú kavicsok ismertek. Szlovákiában azonban, a lengyel határ közvetlen közelében, Haligócon, /Haligovce/ a Haligóci-zónába tartozó kampili és anizuszi, a magas-tátrai sorozat triászára hasonlító dolomit és mészkő található /3. ábra/. Szlovákiában, a Vág völgyének a Kysuca-sorozatba /kb. megfelel a Branyiszkó-Pienin-sorozatoknak/ tartozó szirtjeiben kárpáti keuper kifejlődésü, homokköves-agyagos-evaporitos nóri és a köss zeni rétegeknek megfelelő rhaeti képződmények fordulnak elő. A Czorsztyn-sorozat szlovákiai részén, Puhó /Puchov/ környékén ladini dolomit és karni zátonymészkő alkotja a Szirtöv triászát. /Ezeknek a zónáknak a lengyelországiakkal való pontos azonosítása mégnem megoldott./ A kréta flisképződmények /l.ott/ konglomerátumaiban található triász kavicsokból a lepusztult zónák triászát többféleképpen is rekonstruálták /BIRKENMAJER, 1976, 9. táblázat; MISIK et al., 1977, 1. táblázat/. MISIK, MOCK és SYKORA /1977/ rekonstrukciójának fő érdeme, hogy felismerte a hallstatti fáciesü mészkőkavicsokat. Ez azonban számos uj problémát vetett fel, amelyekre szintén változatos megoldási javaslatok születtek /l. később/. JURA Liász Gyakorlatilag a Haligóci-zónára korlátozódik. Crinoideás és gryphaeás mészkő és agyagpala váltakozik; jelentős a terrigén anyag tartalmuk. Diszkordánsan települnek a középső triászra és az egész liászt kitöltik. A Branyiszkói- és Pienini-zónában pliensbachi foltos mészkő található, bizonytalan tektonikai helyzetben. 107

6 Dogger A Haligóci-zóna kivételével a dogger képződmények fekvője nem ismert, mert mindenütt tektonikusán lenyiródott. Az aaléni üledékek viszont már a Haligóci-zóna kivételével mindenütt mélytengeriek, tehát bátran feltételezhetjük a tengeri liász hajdani meglétét valamennyi zónában. A fácies-zónák közötti és az azokon belüli különbségek a középsőjurában a legkifejezettebbek. Ennek a zónán belüli fáciesváltozékonyságnak a feldolgozása egyedül a Czorsztyn-övre történt meg /BIRKENMAJER, 1963/. A Haligóci-zóna középső-jurája kb. 70 m tüzköves krinoideás mészkőből áll. Ezzel szemben az összes többi zóna többé-kevésbé mélytengeri képződményeket tartalmaz. Az aaléni flis, amely a Magura-zónában 200 m-t is meghaladó vastagságú, a Kárpátok legidősebb flisképződménye. Fekete pala homokkőbetelepülésekkel; foraminiférákkal és aptychusokkal a kora bizonyított. Fedőjében általánosan elterjedtek az opalinuszos rétegek /foltos márga és mészkő/, és az ezeket helyettesítő posidoniás rétegek /fekete márgapala/. A foltos márga fedőjében már a bajóci emeletbe tartozik a szferosziderites fekete pala /murchisonae-s rétegek/: valószinüleg oxigénszegény környezetben rakódott le. A bajóciban a Nedeci-, Czertezik- és Czorsztyn-sorozatban hierlatz mészkő jellegű, fehér, szürke és vörös crinoideás mészkő jelenik meg, és tart egészen a kallóvi végéig. Közben a bathban a Nedeci-sorozatban, majd a kallóviban a Czorsztyn-sorozatban vörös gumós mészkő jelenik meg /"hátság kifejlődés"/. A kallóvi emelet legjellegzetesebb képződménye az "árkokban" lerakodott fekete, mangános radiolarit /Pienini-, Branyiszkóés Magúra sorozat/. A Szirtöv üledékgyüjtője valószinüleg ekkor érte el legnagyobb tagoltságát. Maim Az oxfordiban uralkodóvá válik a radiolarit /fekete, vörös és zöld/. Kivétel a Czorsztyn-sorozat, ahol a vörös gumós, gazdag ammoniteszfaunát tartalmazó un. Czorsztyn-mészkő üledékhézaggal települ a fekvő vörös krinoideás mészkő limonitos-hemati- 108

7 tos keményfelszinére. A Czorsztyn-zónában végbement kallóvioxfordi aljzatmozgásokra utal a különböző időintervallumot átfog o üledékhézag és a mangános kötőanyagú intraformációs brecscsák megjelenése is. A kimmeridgeiben szinte minden zónában elterjedt a gumós mészkő, jeléül annak, hogy az aljzat a karbonát-kompenzációs szint fölé került /avagy a CCD szállt lejjebb/. A titonban a Nedeci- és Czorsztyn-sorozat egyes részeinek kivételével fehér, calpionellás, tüzköves mészkő /biancone/ válik uralkodóvá és tart egészen a hauteriviig, sőt helyenként a barrémiig. Ezt a titon-neokom rétegsort, amely csak egyes rétegeiben tartalmaz ammonites-faunát, GASIOROWSKI /1962/ aptychusokkal szintezte. KRÉTA A fácieszónák egységesülése a krétában is folytatódott. Az apti emelettől kezdődően a karbonátos üledékképződést márgásagyagos-aleurolitos üledékképződés váltotta fel, különböző szinü globotruncanás márgákkal és részben flis tipusu, finomtörmelékes-márgás üledékekkel. A zónák közti különbségek a Grajcarek-zóna kivételével a cenománra eltűntek. Különös jelentősége van, hogy ebben a márgaösszletben már az albai emeletben jelentős konglomerátum betelepülések olisztosztrómák /bár nem Lengyelország, hanem Szlovákia területén/. Ezek keletkezése ugyanis megelőzi a Tátrikum tektogenezisének időpontját. Ezenkivül olyan kavicsanyagot /pl. hallstatti mészkövet/ tartalmaznak, amely a Tátrikumban nem, hanem legközelebb csak a Gömöridákban fordul elő. A Szirtöv gyűrődés előtti rétegsorának /az un. szirtsorozatnak/ a zárótagja a santoni alsócampani Sromowce flis, amely szintén tartalmaz egzotikus törmelékanyagot. A Szirtövet /a Grajcarek = Magura-sorozat kivételével/ a későcampaniban érte először tektogenezis. Ekkor alakultak ki először takarók /4. ábra/. A meggyürt és kiemelkedett rétegsorból származó törmelékanyag az északi üledékgyüjtőben, a Maguravályuban halmozódott fel. Az itt keletkezett, maastrichti korú 1 0 9

8 Jarmuta rétegek túlnyomórészt szirtövi anyagú olisztosztrómák- ból állnak, helyenként már vadflis jelleggel. PALEOGÉN A dániai és a paleocén során bekövetkezett újabb /larámi/ tektogenezis hatására a Magura-árok üledéksorozata megemelkedett és a tenger alatt, gravitációsan visszacsúszott a Szirtöv erodált felszínére /4. ábra/. így az eredetileg É-on leülepedett sorozat ma a Szirtöv számos helyén megtalálható. Eközben a Magura-ároknak a Szirtövhöz képest disztális részén megszakítatlanul folyt tovább az üledékképződés /lényegében a középsőjura óta folyamatosan/, és a koraeocénben kiterjedt a Szirtövre is. Ennek a paleogén flisösszletnek a legismertebb tagja a Magurahomokkő. Ugyanebben az időben rakódott le a Haligóci-sorozatra és attól D-re is nagy területeken a középsőeocén szulyói konglomerátum és a felsőeocén-oligocén Podhale-flis. NEOGÉN Neogén képződmények a Szirtöv lengyelországi részén gyakorlatilag nem ismeretesek, egy kivétellel: alsómiocén andezittelérek törik át a Magura-sorozat középsőeocén és felsőkréta rétegeit. Ezek azonban magába a s.str. Szirtövbe nem hatolnak be. A Szirtöv /most már a Magura-sorozattal együtt/ mégegyszer /vagy esetleg többször is/ meggyürődött a miocén során /szávai fázis/. Ezeknek a mozgásoknak a természetéről azonban egyelőre csak részadatok állnak rendelkezésünkre. Tudjuk pl., hogy a Szirtöv É-i szegélyét kijelölő vetődéstől 70 m-re D-re mélyült fúrás 850 m-es mélységben harántolta ezt a vetőt /5.,6. ábra/, azaz a vető 85 -ban dől D-i irányba. Szeizmikus mérésekkel hasonlóan meredek dőlésű D-i határzónát mutattak ki. Az is kiderült belőlük, hogy a Szirtöv, mint extrém tektonizált zóna, kb km-es mélységig majdnem függőlegesen folytatódik lefelé. Ugyancsak az északi szegélyzónában vízszintes vetőkarc.ok alapján szinisztrális /baloldali/ elmozdulás észlelhető. Ezt a 110

9 fővetőt számos, túlnyomórészt vízszintes elmozdulást okozó harántvető szabdalja fel /7. ábra/. AZ EGZOTIKUS-KORDILLERA PROBLÉMÁJA A Pienin- és a Branyiszkó /Kysuca/-zóna albai-kampani flisében, a Ny-szlovákiai részen pedig a Haligóci-zóna, a Klapeés Manin-egységek hasonló képződményeiben, valamint MISIK et al. /1981/ szerint a Tátrikumban és a Krizsna-takaróban is olyan polymikt konglomerátum-szintek /olisztosztrómák/ találhatók, a- melyek kavicsanyaga itt a felszínen ismeretlen képződményekből származik: triász hallstatti fáciesü mészkő, maim sekélyvizi mészkő, csak a gömöri területen felszínen lévő glaukofanit és bázisos vulkánitok, valamint kréta gránit. Hallstatti fáciesü mészkő és maim sekélyvizi mészkő csak a Szilicikumban és a Keleti-Kárpátok Erdélyi-takaróiban /Transzilvanidák/ ismert. Észak felé az a kavicsanyag a Czorsztyn-zónában teljesen ismeretlen, de általánosan elterjedt a maastrichti Jarmuta Formáció olisztosztrómáiban, a paleogénben viszont már ugyancsak ismeretlen. A kavicsanyag forrásterületéül feltételezett Egzotikuskordillera rétegsorának rekonstruálására BIRKENMAJER /1960, 1976/, MISIK-MOCK-SYKORA /1977/ és MISIK-SYKORA /1981/ is kísérletet tettek. Származtatására pedig ugyancsak többféle magyarázat született /v.ö. ugyancsak MISIK-SYKORA, p / BYSTRICKY /1978/ szerint a kavicsok egy messze északra előretolódott, azóta teljesen lepusztult gömöri takaróból erednek. Ez lenne a legegyszerűbb magyarázat - amelyet kezdetben sokan osztottak is - azonban a Tátrikum rétegsora az aisó-turonig felnyúlik /lásd később/, tehát itt a takaros áttolódások csak azután jöhettek létre /mediterrán fázis/; azonban a szóbanforgó kavicsok már az albai konglomerátumban jelen vannak. LEŐKÓ - VARGA /1980/ a Veporikumot és a Gömörikumot az alpi Penninikum közvetlen folytatásának tekintik és azokban a Pienini-szirtöv zónájával való eredeti szomszédságáról beszélnek. Ez is kézenfekvő magyarázat lenne, azonban a Tátrikumnak és a szubtátrai takaróknak a Gömörikumtól délre való gyökerezn i

10 tetése a szlovák geológusok nagy többségének heves ellenkezését váltotta ki.' MISIK-MOCK-SYKORA /1977/ viszonylag autochton tektonikai megoldást választva a kavicsanyagot "helyből" származtatják és az egzotikus kordillera helyén egy, már a triászban fennállott pelágikus tengerágat tételeznek fel. Ez azonban a Tátrikum kárpáti keuper fácieszónájától északra nem tűnik elképzelhetőnek /v.ö. KOVÁCS S., 1982/, szükséges pelágikus kapcsolatai pedig megmagyarázhatatlanok lennének /lásd KOVÁCS S.: Függelék, in KÁZMÉR-KOVÁCS-PÉRÓ, 1933/. MISIK, JABLONSKY, MOCK és SYKORA /1931/ alapos érveléssel kimutatták, hogy nem csak a Szirtöv, hanem a Tátrikum és a Krizsna-takaró albai konglomerátumának kavicsanyaga is csak az Egzotikus-kordillerából származtatható. MISIK és SYKORA /1981/ pedig arra mutattak rá, hogy a szirtövi kavicsanyag rendkívül polimikt volta, ill. az egyes előfordulások anyaga közti különbség csak a kordillera bonyolult, legalább gyürt-pikkelyes belső szerkezetével magyarázható. Az albai /vagy prealbai/ tektogenezisü Egzotikus-kordillera köztes helyzete a későturon- -szenoneleji tektogenezisü Tátrikum /amelyben az üledékképződés a koraturonig tartott, és a későszenon tektogenezisü Szirtöv között ellentétben van az orogén polaritás elvével. Ez a tény, valamint az emlitett triász ősföldrajzi problémák arra engednek következtetni, hogy az Egzotikus-kordillera idegen testként /Transzilvanida elemként/ került a Tátrikum és a Szirtöv közé. A Szirtövnek újabban BIRKENMAJER /1983/, TOMEK /1983/, BÁLLÁ /1933/ és MARSCHALKO 11919/ által hangsúlyozott vagy feltételezett transzkurrens zóna jellegéből kézenfekvőén adódik az albai "helyfoglalás" /emplacement/ horizontális mozgásokkal való magyarázata, amely azonban még részleteiben kidolgozásra vár. II. A LENGYEL-TÁTRA A Magas-Tátra északi oldalán az autochtont képező Tátrikum kristályos és mezozoós képződményei felett megtalálhatók a Krizsna- és a Chocs-takarók messze É-ra tolódott részletei is, melyeket először nugeon /1903/ ismert fel. Az "autochton" is 112

11 csak részben autochton, a mezozoós buroksorozat egy része lenyiródott és ferde- vagy fekvőredőkbe gyürődött /pl. a Czierwons Wierch-redő/, sőt a prealpi kristályos aljzat kisebb részletei is rátolódtak a mezozoikum különböző tagjaira. A túron végi - szenon eleji mediterrán fázisban kialakult takarószerkezetre az É-ról szomszédos Podhale-medencét kitöltő poszttektonikus üledékfedő középső-eocén alapkonglomerátummal települ, majd a felső-eocén nummuliteszes mészkő után az oligocén Podhale-flis következik. Itt csak a magyarországi /Mecsek-villányi/ kapcsolatok szempontjából fontos autochton mezozoikummal /Magas-tátrai-sorozat a lengyel irodalomban/ foglalkozunk részletesebben, amelyet a Koscieliska-völgy szelvényében /8. ábra/ volt alkalmunk megtekinteni Magas- átral triász Alsó-triász. Kvarchomokkő /"Duntsandstein"/, amely diszkordánsan települ a prealpi kristályos aljzatra. Fő alkotóeleme: rózsaszínű kvarc / m/. Középső-triász. A korábban "werfeni rétegek"-nek nevezett képződményekről az utóbbi évek palynológiai vizsgálatai során kiderült, hogy már az anizuszi emeletbe tartoznak. Az idesorolt rétegek a következők: - vörös és zöld pala - homokkő váltakozása /"werfeni rétegek" sensu stricto, kb. 50 m/; - "sejtes dolomit" /rauvakke/: szürke dolomit, zöld agyagpala és halványszürke márga váltakozása; fúrásokban evaporitokat is feltártak; - myophoriás rétegek: sárgásra málló lemezes dolomit, ill. fekete, lemezes-vékonyrétegzett, bitumenes mészkő, fekete, vörös és zöld palabetelepülésekkel /a két utóbbi együttes vastagsága max. 120 m /. Az anizuszi emelet zömét és a ladini emeletet részint szürke, vermikuláris /féregjáratos/ mészkő laminált mészkő és lemezes dolomit betelepülésekkel részint pedig világos, karbonátplatform /azon belül háttér lagúna/-fáciesü mészalgás mészkő 1 1 3

12 /steinalmi wettersteini mészkő/, ill. cukorszövetü dolomit /Ramsau dolomit/ töltik ki. A vermikuláris mészkő fácies különösen jellemző az egész középső-triászra. Zöld, feltehetően tufitos eredetű agyagpala-betelepülések is előfordulnak. /Max. vastagság kb m./ Felső-triász. A felső-triász kifejlődése a Magas-Tátrában nem egyöntetű. Az üledékfolytonos szelvényekben is több tipus különül el, más szelvényekben viszont a teljes felső-triász - sőt a liász is - hiányozhat és a középső-triászra közvetlenül a dogger különböző szintjei települnek. Az általunk is látott Czerwone Zlebki szelvényben a Tomanowa-völgyfőben a kárpáti keupert vörös és zöld agyagpala és aleurolit, lilásvörös, csillámos homokkő, rózsaszines-fehér kvrachomokkő és kvarckonglomerátum képviselik. A Rzedy-i szelvényben sárga, lemezes dolomit, sárga, fekete és vörös, dolomitos pala alkotja, krinoideás mészkő és néha brachiopodás mészkő betelepülésekkel. A Dolina Smytniában a vörös keuperra dolomit települ, 120 m vastagságban. A karni-nóri korú kárpáti keuperra a rhaeti "kösszeni rétegek" két fáciesben települnek. A tomanowai rétegeket fekete, szines pala alkotja, növénymaradványokkal, ezenkivül vasoolitos barna pala és fatörzslenyomatokat tartalmazó fehér kvarchomokkő is előfordul /60 m/. A másik fáciest organogén mészkő képviseli, Rhaetina gregariá-val, korallokkal és onkoidokkal Magas-tátrai jura A liász és a dogger a felső-triászhoz hasonlóan ugyancsak egyenlőtlenül és hézagosán fejlődött ki a hegységben. Folyamatos üledékképződés csak a Chocholowska-völgytől Ny-ra volt, a K-i hegységrészben a bath sok helyütt közvetlenül a triászra települ. A liászban törmelékes üledékképződés volt /gresteni fácies/, amelyet karbonátos szintek szakitanak meg. Ezt a legnyugatabbi hegységrész kivételével kiemelkedés követte és a bajóciban uj transzgresszió indult meg. A bath inundációt jelzi, hogy az ezt az emeletet alkotó vörösesbarna hematitos 114

13 mészkő néha csak 10 cm vastag, ugyanakkor gyakoriak a sztromatolitos bekérgezések. A kallóviban uj karbonátos ciklus kezdődött, amely már egységes kifejlődésben jelentkezik a hegységben és az apti végéig tartott. Ezen belül a berriáziig különböző világos, pados, mikrites mészkövek képződtek. A legteljesebb jura szelvény a Koscieliska-völgyben látható. Fekíi: nóri dolomit; szinemuri; durvaszemcsés homokkő /kagylókkal, brachiopodákkal és belemnitesekkel/; lotharingiai: dolomitos mészkő /brachiopodákkai/; doméri-pliensbachi: sötét mészkő /brachiopodákkai/ toarci-aaléni: homokkő, konglomerátum, krinoideás mészkő; bajóci: fehér és rózsaszínű, krinoideás mészkő /brachiopodákkai /; bath: vörösesbarna, hematitos mészkő, gazdag ammoniteszfaunával; kallóvi: zöldes és rózsaszínes mészkő, gumós mészkő; oxfordi: rózsaszínes mészkő; kimmeridgei: szürke, agyagos mészkő /saccocomás-giobochaetés mikrofácies/ titón: szürke agyagos és pszeudo-oolitos mészkő /saccocomás-globochaetés, helyenként calpionellás mikrofácies/ Magas-tátrai kréta Bérriázi: ugyanaz, mint a titón; valangini: tintinnidás mészkő pszeudo-oolitokkal és onkoidokkal; hauterivi: sötétszürke "Spathkalk" és pszeudo-ooidos mészkő barrémi-apti: urgon fáciesü, biogén-törmelékes mészkő; albal: glaukonitos mészkő, vastag márgaösszlet /a lengyel oldalon felső-albai ammoniteszekkel, de a szlovák oldalon a már- ga Globotruncanákkal bizonyitottan a cenománba és az alsó-turonba is felnyúlik/. 115

14 III. MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATOK Bár nem állt módunkban részletes összehasonlító vizsgálatodat végezni, saját terepi megfigyeléseink során szerzett benyomásaink és BIRKENMAJER professzor szóbeli közlései alapján /aki a mi látogatásunk előtt egy héttel tért vissza a szocialista akadémiák tektonikai problémabizottságának Magyarországon rendezett kéthetes terepi tanulmányútjáról/, ismételten felhívjuk a figyelmet a Tátrikum és a Szirtöv egyes zónái, ill. a Mecsek és a Villányi-hegység mezozoikuma közti szembeötlő hasonlóságokra. A Magas-tátrai gyűrt sorozat jurája /=a Magas-Tátra K-i része/ és a villányi jura közötti feltűnő egyezésre, már RADWANSKI és SZULCZEWSKI /1966/ felhívták a figyelmét. GÉCZY B. professzor úttörő munkái /1972, 1973/ nyomán előtérbe került a mecsek villányi mezozoikum északi /európai/ eredetének kérdése, csakúgy, mint a bihari autochtoné, amelyet a román geológusok /SANDULESCU, 1972; BLEAHU, 1976; PATRULIUS, 1976/ a Tátrikummal párhuzamositottak. Ennek ellenére szükségesnek tartjuk, hogy röviden erre a kérdésre is kitérjünk, hiszen ezügyben mindeddig sem nemzetközi együttműködés nem jött létre, sem pedig részletes összehasonlitó vizsgálatok nem történtek. Ugyanakkor az emlitett egységek északi eredetét KOZUR 11919, 1984/ és több szlovák geológus /pl. MAHEL, 1980/ nem fogadja el. A Magas-tátrai-sorozat alsótriász kvarchomokköve és a fedőjében levő alsóanizuszi "werfeni" megfelel a mecseki jakabhegyi homokkőnek és az alsóanizuszi "werfeninek" /patacsi magyarürögi hetvehelyi viganvári rétegek/. Ezek a germán Buntsandsteinnek és Rőtnek megfelelő kifejlődéseket képviselnek. A magas-tátrai középső triászra oly jellemző szürke, vermikuláris mészkő a Mecsekben is gyakori. A felsőtriásztól kezdve azonban a Villányi-hegység mezozoikuma mutat nem ritkán tökéletes hasonlóságot a magas-tátrai sorozattal. A villányi tarka, terresztrikus felső-triászban az emlitett tektonikai rendezvényen /1983 szeptember elején/a kárpáti geológusok BIRKENMAJER, BLEAHU, MAHEL, REICHWALDER szóbeli közlésük szerint/ a kárpáti keupert ismerték fel. Az üledékhézagos alsóés középsőjura is mindkét egységre jellemző. /A magas-tátrai 116

15 sorozatban is megfigyelhető, hogy kis távolságon milyen jelentős változások lehetnek./ A villányi sztromatolitos pad kapcsán pedig már RADWANSKI és SZULCZEWSKI /1966/ utaltak a felső-dogger és a maim feltűnő egyezésére. A barrémi apti biogén törmelékes mészkő és az albai márga esetében is valószinüleg kimutathatók lesznek a hasonlóságok. A Szirtövben a Czorsztyn-zóna mezozoikumában is felismerhetők villányi hasonlóságok, bár a fentebb részletezett magastátrai villányi analógiák markánsabbak. A Pienini- és a Branyiszkó-zónák radiolaritos-kovás felső-doggere és pelágikus mcij.xuja viszont határozottan hasonlit a Mecsek hasonló korú képződményeire. Az emlitett markáns hasonlóságok ellenére.kozur /1979, 1984/ hevesen elutasította a mecsek Villány bihari zónának a Tátrikummal való párhuzamosithatóságát. /Megemlítendő azonban, hogy nem idézi a fentebb emlitett, a hasonlóságokat tárgyaló magyar, román és lengyel munkákat./ Az elutasításra a hasonlóságok mellett kétségkívül fennálló különbségek /de ilyenek vannak a magas-tátrai sorozaton és a Bihari-autochtonon belül is/ egyes, véleményünk szerint még korántsem kellő részletességgel végzett, hanem csak szórványvizsgálatokból származó mikrofaunisztikai adatok és a Mecsek É-i előterében a szalatnaki fúrásokban feltárt, nem metamorfnak mondott szilur adott alapot. Az utóbbi alapján ugyanis annak ellenére, hogy a radiometrikus adatok szinte csak karbon korokat adnak KOZUR véleménye szerint a Mecseket már nem érinthette volna a variszkuszi tektogenezis, sőt a szalatnaki szilur már a prekambrium /!/ konszolidálódott "Pannon köztes masszivum" poszttektonikus köpenysorozatához tartozna. Ezért tehát nem lehetne szó a zöldpalafáciesü variszkuszi metamorfitokat tartalmazó Tátrikummal való párhuzamosításról. Ezzel kapcsolatban azonban a következő megjegyzéseket kell tennünk: 1. A szalatnaki szilur alapján nem állítható, hogy az egész Tiszia-blokk /="Pannon köztes tömeg"/ mentes lett volna a variszkuszi metamorfózistól, hiszen az Erdélyi-középhegységben a magasabb tektonikai helyzetű takarókban sporomorfákkal bizonyitottan a felszínen vannak zöldpala-fáciesü metamorfózist 117

16 szenvedett devon-alsókarbon sorozatok /Arieseni- és Paiusenisorozatok; v.ö. IANOVICI et a l., 1976./. 2. Két tektonociklus szerkezeti-faciális zónái nem kell, hogy szükségszerűen egybeessenek. Vagyis az alpi izopikus zónák nem feltétlenül azonos prealpi aljzaton alakultak ki. 3. A Mecsek összességében egy más externálisabb /"északibb" vagy "európaibb"/ kifejlődést képvisel, mint a Villányi-hegység, amelyet a Biharral /Királyerdő/ szoktak párhuzamositani. Tehát itt elsősorban egyes magas-tátrai Villány bihari párhuzamosításról van sző /v.ö. BLEAHU, 1976 és PATRULIUS, 1976/. A még externálisabb helyzet pedig azt jelenti, hogy a Mecsek eredetileg a Tátrikumon kivül helyezkedhetett el; a hasonló prealpi aljzatkomplexumok valahol a Flis-Kárpátok aljzatában kereshetők, a Szkita-platform szomszédságában, amelyet már valóban nem érintett a variszkuszi tektogenezis. 4. GÉCZY professzor /1982, 1984/ hatalmas alsó- és középsőjura ammonites-anyag ismeretében a Mecseket és a Villányt egyaránt az Északnyugat-Európát is tartalmazó, szubboreális "Neumayria" provinciába helyezi, ahol is az európai kraton déli peremén helyezkedhettek el. A jellegzetes szubboreális szintjelző taxonok /Bplcerocoras, Uptonia cf. jamesonl/ előfordulása minden kétséget kizáróan elkülöníti a mecsek-villányi fáciesterületet a mediterrán régiótól. A mezozoós /elsősorban triász/ párhuzamosithatósága ellen KOZUR azt veti fel ellenérvként, hogy a még leginkább összehasonlítható Krizsna- és Valani-takarók rétegsorában is jelentős különbségek vannak. Ezzel kapcsolatban azt kell megemlítenünk, hogy az Északi-Mészkőalpok nyugati /vorarlbergi/ és keleti /bécsi/ végének keresztszelvényeiben legalább.ekkora ha nem nagyobb/ különbségek vannak, mégsem vonja kétségbe senki a fácieszónák eredeti és mai folyamatosságát. Ugyancsak, ha egy jelenlegi selfen egymástól többszáz km-re két keresztszelvényt nézünk, nem várhatunk el teljes azonosságot, hanem csak a proximális és disztális fácieszónák azonos sorrendjét

17 HIVATKOZÁSOK ÉS A FONTOSABB IRODALOM ANNOTÁLT BIBLIOGRÁFIÁJA REFERENCES ANDRUSOV, D The Pieniny Klippen Beit /Czechoslovak Carpathians/. In: MAHEL, M. /ed./: Tectonics of the Carpathian Balkan Regions, pp , Geol.Inst. D. Stura, Bratislava. A klasszikus tektonikai értelmezés legnagyobb alakjának felfogását tükrözi. Nem ad átfogó képet a Szirtövröl. A Manin-sorozat rétegtana. BAC-MOSZASZWILI, M. et al Geological Map of the Polish Tatra Mountains, 1: W y d. Geologiczne, Warszawa. BÁLLÁ Z A kárpáti szirtöv problematikája. Előadás a MFT Ált. Földtani Szakosztályának február 22-i ülésén, Budapesten. BIRKENMAJER, K.' Geology of the Pieniny Klippen Beit of Poland /A review of latest researches/. Jb. Geol. B.A. 103/1, 1-36, Wien. Lényegében máig korszerű összefoglalás. Az Egzotikuszóna kavicsokból rekonstruált, hipotetikus paleo-mezozoós rétegsora. BIRKENMAJER, K Stratigraphy and palaeogeography of the Czorsztyn Series /Pieniny Klippen Beit, Carpathians/ in Poland. Studia Geol. Pólón. 9, /lengyelül/, /angolul/, Warszawa. A Czorsztyn-zóna részletesen dokumentált feldolgozása, számos részletszelvénnyel. BIRKENMAJER, K Esquisse de la stratigraphie du Mésozoique et du Paléo- 119

18 géné dans la Zone des Klippes Piénines en Pologne. Inst.Geol.Biul. 182, , Warszawa. Francia nyelvű triász oligocén rétegtani táblázat. BIRKENMAJER, K Ocserk sztratigrafii mezozojszkih i paleogenovih otlozsenyij Peninszkoj uteszovoj grjadü v Polscse. Inst.Geol.Biul. 181, , Warszawa. Orosz nyelvű triász oligocén rétegtani táblázat. BIRKENMAJER, K. 1965: Outlines of the geology of the Pieniny Klippen Beit of Poland. Rocznik Pol. Tow. Geol. 35/3, /lengyelül/, /angolul/, Kraków. A lengyel szövegben valamennyi zóna teljes rétegsorának ismertetése a szintjelző ősmaradványokkal. Az angol szövegben csak a Grajcarek-Magúra sorozat rétegtana. Lengyel és angol triász oligocén rétegtani táblázattal valamennyi fáciesegységre. BIRKENMAJER, K Pre-Eocene fold structures in the Pieniny Klippen Beit /Carpathians of Poland/. Studia Geol. Pólón 31, 1-77, /lengyelül, angol rezümével/, Warszawa. A Szirtöv fejlődéstörténete tektonikai fázisok szerinti bontásban /szubhercini, larámi, szávai és stájer/. Tömör rétegtani összefoglaló. BIRKENMAJER, K The Pieniny Klippen Beit. In: S0K0L0WSKI, St. /ed./: Geology of Poland, vol. I /stratigraphy/, part 2 /Mesozoic/. Wyd. Geologiczne, Warszawa. Modern rétegtani leirás, faunalistákkal és részletes rétegtani táblázatokkal. BIRKENMAJER, K Jurassic and Cretaceous lithostratigraphic units of the Pieniny Klippen Beit, Carpathians, Poland. Studia Geol. Pólón. 45, 1-159, Warszawa. 120

19 Valamennyi jura és kréta formáció hivatalos, lexikonszerű leirása, alapszelvényekkel. Bőséges bibliográfia. A fácieszónák palinspasztikus szelvénye. BIRKENMAJER, K Przewodnik geologiczny po pieninskim pasié skalkowym. Wyd. Geologiczne, Warszava, 236 p., 117 ábra, 15 térképmelléklet. BIRKENMAJER, K. DUDZIAK, J Age of the Magúra Flysch /Paleogene/ along the northern boundary of the Pieniny Klippen Beit, Carpathians, Poland, based on nannoplankton. Studia Geol. Pólón. 70, 7-36 /lengyelül, angol rezümével/. BIRKENMAJER, K. - DUDZIAK, J. - JEDNOROWSKA, A Subsurface geological structure of the northern boundary fault zone of the Pieniny Klippen Beit at Szczawnica, Carpathians. Studia Geol. Pólón. 61, Warszawa. Az északi szegélyzóna 85 -os déli dőlését kimutató mélyfúrás rétegsora. BLEAHU, M Structural position of the Apuseni Mountains in the Alpine system. Rév. Roum. Géol., Géophys., Géogr., Géol. 20/1, 7-19, Bucuresti. BYSTRICKY, J First finding of Lower Cretaceous sediments in the Stratenská hornatina Mt s. /Central West Carpathians/. Mineralia Slovaca.10/1, 17-22, Bratislava /szlovákul, angol rezümével/. FÜLÖP J A Villányi-hegység krétaidőszaki képződményei. Geol. Hung. Ser. Geol. 15, 131 p. FÜLÖP J Les formations jurassiques de la Hongrie. Ann.Inst. Geol.Publ.Hung. 54/2,

20 GASIOROWSKI, S.M Aptychi from the Dogger, Maim and Neocomian in the Western Carpathians and their stratigraphical value. Studia Geol. Pólón. 10, 134 p., Warszawa. GÉCZY B A jura faunaprovinciák kialakulása és a Mediterrán lemeztektonika. Geonómia és Bányászat 5/3-4, GÉCZY B Lemeztektonika és paleogeográfia a Kelet-Mediterrán mezozoós térségben. Geonómia és Bányászat 6/1-4, GÉCZY B A villányi jura ammoniteszek. /Les Ammonites jurassiques de Villány/. Földtani Közlöny 112/4, GÉCZY B Provincialism of Jurassic ammonites: Examples from Hungárián faunas. Acta Geol. Hung. 27/3-4 /in press/. IANOVICI, V. - BORCOS, M. - BLEAHU, M. - PATRULIÜS, D. - LUPU, M. - DIMITRESCU, R. - SAVU, H Geológia Muntilor Apuseni. Editura Academiei, Bucuresti 631 p. KÁZMÉR M. - KOVÁCS S. - PÉRÓ C S A Keleti-Kárpátok szerkezete. Ált. Földtani Szemle 18, KOTANSKI, Z O triasie Skalki Haligowieckiej i pozycji paleogeograficznej serii haligowieckiej. Acta Geol. Pólón. 13/2 KOTANSKI, Z Przewodnik geologiczny po Tatrach. Wyd. Geologicznego, Warszava, 280 p. A Lengyel-Tátra legjobb összefoglalója számos részletszelvénnyel és térképvázlattal. 122

21 KOTANSKI, Z Triassic of the Carpathians. In: SIKOLOWSKI, St. /ed./: Geology of Poland, 1/2, A Magas-tátrai- és a szubtátrai sorozatok rétegtana, faunalistákkal és rétegtani táblázatokkal. KOVÁCS S Problems of the "Pannonian Medián Massif" and the plate tectonic concept. Contributions based on the distribution of Laté Paleozoic Early Mesozoic isopic zones. Geologische Rundschau 71/2, KOZUR, H Einige Probleme dér geologischen Entwicklung im sudlichen Teil dér Inneren Westkarpaten. Geol. Palaont. Mitt. Innsbruck 9/4, KOZUR H Radiolarians from the Bükk-Darnó area. Acta Geol. Hung. 27/3-4 /in press/. LEFELD, J The Inner Carpathians /the Tatras/. In: S0K0L0WSKI St. /ed./: Geology of Poland 1/2, /Jurassic/, /Cretaceous/. Wyd. Geologicznego, Warszawa Modern leírás rétegtani táblázatokkal és faunalistákkal a Lengyel-Tátráról. LESKO, B. - VARGA, I Alpine elements in the West Carpathian structure and their significance. Mineralia Slovaca 12/2, LUGEON, M Les nappes de recouvrement de la Tatra et l'origine des Klippes des Carpathes. Bull. Soc. Vaud., Sci. Nat. 39/4, 5-51, Lausanne. MAHEL M A kárpáti egységek és a Magyar-masszívum viszonya. Földtani Kutatás 23/3,

22 MAHEL, M Island character of the Klippen Beit; Vahicum continuat.ion of Sputhern Penninicum in West Carpathians. Geologicky zbornik 32/3, , Bratislava. MARSCHALKO, R Considerations about Pienide flysch basins and their substratum in the Cretaceous and Paleogene /West Carpathians/. In: MAHEL, M. - REICHWALDER, P. /eds./: Czechoslovak Geology and Global Tectonics, pp , VEDA, Bratislava. MISIK, M Pieniny Klippen Beit and the global tectonic model. In: MAHEL, M. - REICHWALDER, P. /eds./: Czechoslovak Geology and Global Tectonics, pp , VEDA, Bratislava. MISIK, M. - JABLONSKY, J. MOCK, R. - SYKORA, M Konglomerate mit exotischen Matériái in dem Alb dér Wentralen Westkarpaten palaogeographische und tektonische Interpretation. Acta Geol. Geogr. Univ. Comeniana, Geol. 37, 5-56, Bratislava. M ISIK, M. - MOCK, R. - SYKORA, M Dér Trias dér Klippenzone dér Kárpátén. Geol. zbornik 28/1, 27-69, Bratislava. A Szirtöv kréta konglomerátumainak kavicsaiból rekonstruálták az Egzotikus-kordillera rétegsorát. A hallstatti mészkőkavicsok alapján mélytengeri tengerágat tételeznek fel a Szirtövben. MISIK, M. - SYKORA, M Dér pieninische exotische Rücken, rekonstruiert aus Geröllen karbonatischer Gesteine kretazischer Konglomerate dér Klippenzone und dér Manin Einheit. Západné Karpaty, geol. 7, 7-112, Bratislava. NAGY E A Mecsek-hegység triász időszaki képződményei. MÁFI Évk. 61/1, 198 p. 124

23 PATRULIUS, D Les formations mésozoiques des Monts Apuseni septentrionaux: corrélation chronostratigraphique et faciale. Rév. Roum. Géol. Géophys. Géogr., Géol. 20/1, 49-57, Bucuresti. Przewodnik LI. zjazdu Polskiego Towarzystwa Geologicznego v Zakopaniego /1979/. Wyd Geologicznego, Warszawa, 250 p. összefoglalás és kirándulásvezeto a Lengyel-Tátráról /csak lengyelül/. RADWANSKI, A. - SZULCZEWSKI, M Jurassic stromatolites of the Villány Mountains /Southern Hungary/. Annales Univ. Sói. Budapest, sect. Geol. 9 /1965/, SANDULESCU, M Consideratii asupra posibilitatilor de corelara a structurii Carpatilor orientali si occidentali. D.S. Inst. Geol. Geofiz. 58/5, , Bucuresti. SCHEIBNER, E The Klippen Beit of the Carpathians. In: MAHEL, M. - BUDAY, T. /eds./: Régiónál Geology of Czechoslovakia, pp , Schweizerbart, Stuttgart. Részletes, egységes szemlélettel készült rétegtani leirás a Szirtöv szlovák, lengyel, román és szovjet szakaszáról. A tektonikai értékelésben ANDRUSOV-ot követi. TOMEK, C Problems of the Carpathian overthrusting. Előadás a "Tectonic significance of Hungárián Mountains in the Alpine Edifice" szimpozionon, november 24-én, Veszprémben. UHLIG, V Uber die Tektonik dér Kárpátén. Sitzungsberichte Akad. Wiss. Wien

24 VÖRÖS A A Villányi-hegység alsó- és középsőjura képződményeinek üledékföldtani vizsgálata. /Lower and Middle Jurassic formations of the Villány Mountains/. Földtani Közlöny 102/1, VÖRÖS A Liász és dogger brachiopoda provinciák a Nyugati-Tethysben /Lower and Middle Jurassic Brachiopod provinces on the Western Tethys/. Földtani Közlöny 110/3-4, YOUSSEF, M.M.M Large-scale geological survey of the Mt. Wzar ande-. sites, Pieniny Mts., Poland. Studia Geol. Pólón. 66, 30 p., Warszawa. Az andezittelérek geológiai térképeivel és részletes irodalomjegyzékkel

25 GEOLOGY OF THE PIENINY KLIPPEN BELT AND THE TATRA MTS.IN POLAND by M. Kázmér S. Kovács Cs. Péró ABSTRACT This study is a report on an excursion raade by the authors in the Pieniny Klippen Beit. and in the Tatra Mts, of Poland. Sindere thanks are due to our guide, Professor Krzysztof BIRKENMAJER, who gave us an excellent introduction to the geology of these areas in the field during the days and took part in lengthy discussions in the medieval castle of Niedzica during the nights. The Middle Jurassic Neocomian klippes of the Klippen Beit are covered by Middle to Upper Cretaceous flysch in an uninterrupted sequence. Nappes have been formed due to the terminál Cretaceous folding and now tehy constitute an extremely narrow beit due to the Savian tectogenesis. The soft pelitic cover was detached from the hard limestone "basement" at most places and was strongly földed, forming a "mátrix" around the displaced limestone blocks. The term "klippé" has no geological bút geomorphological meaning here. The Klippen Beit has a nappe structure of its own and is positioned between the Outer and Central West Carpathians as a separate tectonic unit of equal ránk. The Exotic Cordillera reconstructed from olistoliths of flysch formations is of Transylvanide origin /with somé raltions to the Meliata series/. Most probably it has been emplaced between the Klippen Beit sedimentation area and the Tatride block as a separate fragment. The Lower to Middle Triassic of the High Tatra series and the Dogger Maim of the Pieniny Zone of the Klippen Beit show relations to the Mecsek Mts. in Hungary. The Upper Triassic', Jurassic and Neocomian of the High Tatra series and the Upper 127

26 Jurassic of the Czorsztyn Zone shows clear similarities to the Villány Mts. in Hungary and the Bihor unit in Monts Apuseni, Románia. I I Manuscript recivied; 20. February Address of the authores: Kázmér Miklós Eötvös Loránd Tudományegyetem őslénytani Tanszék Budapest, VIII. Kun Béla tér 2. H Kovács Sándor Magyar Állami Földtani Intézet Budapest, XIV. Népstadion u. 14. H Péró Csaba Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtani Tanszék Budapest, VIII. Muzeum krt. 4/a. H

27 ábra H 12$

28 ábra: A Pienini-szirtöv helyzete a Kárpátok Fig. 1.: Position of the Pieniny Klippen fő szerkezeti zónái között Beit in the Carpathians /BIRKENMAJE R, 1977/ /BIRKENMAJER, 1977/ dl üi G dl G dl G fi ül tn <u fi G O pl +j fid fi dl 0 TG r l +J fi i 1 dl G(G dl fi sí fi r-h ül (fi & -fi Pi fi i i G fi fi dl Pl 0) (G G fi f i ül d) fi -H dl u fi ül XI i 1 ui o Dl fi fi o fi ül m -fi Di -fi a 1 1 ül fi fi (G -fi ói 0 >i G rh c Dl r-h di -fi e rfi dl o fi fi 2 ui >fi G 6 -H d. (G di G fi SÍ dl U >1 i i 5 fi dl -fi dl - f i dl c fi fi r-h G G <0 T3 H fi fi G fi o dl Di dl dl c -fi dl o n O Ö M fi - f i dl g G G TG fi O (0 o fi dl G dl 0 Cu dl u m o Pi u H co Pl dl 3 I H in ii II II II II II II CM 1 ro r - 00 Ol o l 1 <N rh i I i 1 ül di O 1 ül G -fi ül dl O G G TJ -fi N O fi G -fi fi dl rd G fi O &H ÍJ ítf dl ül dl -fi H O G 0) -fi dl fi rh G Ö n o 0 - f i fi dl - f i ül ül > dl -fi fifi ül dl fi *fi-fidi G >1 xg fi o fi < (0 fi -fi d)(g -fi -fi (G fi a in c -h fi G m dl d) -fi fi -h fi o fi «1 -fi O -fi di c e c -fi o (fi dl fi t fi rű -H (fifi -fi S fi O t ) -fi ül S O N ft dl dl 1 O S fi -H G r! dl C s dl o (0 -fi G dl W.G fi -fi dl U t f i - f i U f i l * W tn I (fi dl fi A O dl H f i i t G A dl dl fi (Ű O C G f i f i 53 Q i - ~ -fi fi TG PQ -fi II II n ^ i-h i I =3 I ül ül tg md ai (0 1 ö - f i i N rh 'dl Ö O 'dl i 1 D l O ül 'dl 'fi dl 'dl dl >1 ül mh TG A A N Ö >1 to A ül dl Ö to N dl a : ül ül XI dl N Dl A A G O 'O (O DiXG :0 'dl 'dl o 'dl -fi O 'dl D, XI A TG -fi. Ö fi N -fi N 'dl G dl 'fi a ; G O G O -fi :0 N :o :3 i 1 Di o 'dl dl fi G -fi A O fi -fi :3 fi -fi Ö> 1 1 a : fi 1 A :3 dl 'fi 'fi O <d rh fi Pí -fi 1 A N C Di dl 04 3 A W rh -fi >, 'dl 1 fi i 1 > dl fi) 3 >1A rh >h Cu fi 'fi fi u) fi < +1 r-h O dl 'di o > -fi Di W Di S G 'dl -fi -G -fi dl A :0 fi 1 N i 1 N dl 2; 'fi TG 'fi lo G O +J Ö fi ül '(d ül -fi A W C fi D i-fi 1 1 -fi fi 3 -fi ül in -P ül M 'fi A 3 W fi fi dl ül 'fi -fi >i fi fi -fi G fi fi C S Q '3 A 'dl Di N!3 Öl t a) < 1 > 'O H N «-fi fi tg fi ül 1 3 O m G o A N pq fi fi l G fi d) 'fi 1 H >i 6 i H 6 1 -fi O 'fi Í3 fi -fi 2 dl +j 1 \o fi * -fi -fi a i i 1 G G 1 G rh G G G ül -fi -r í A dl A fi >di \o fi 0 lo O fi O 'dl 'dl i 1 dl -fi A rh dl -fi >fi e ül G Di ül C Sí a ; ö Ö d) > i N : 3 dl -fi *H A *o r-h dl N rh dl TG H O O X) G üi pq w cu rh :3 -fi :0 dl N O Di dl dl 'dl fi ói >T fi dl «Pi W m ül Pi dl G G fi E > fi fi 'dl G I I in I I i 1 I I I I l 1 rh CM ro r~ 00 <T\ O r 1 ni m i 1 rh rfi i I rh ast Carpat: 130

29 N n o r I h i r n eufltosyn clmol fúr r o w M a g u r o Succtssion n o r t h * r n C e n t r a l louihtrn! t u g to n ti c linó i t u g t o s y n c 1i n o! tugtanticlinol r i d g t fú r r o w 1 r i d g t $ o u in «r n ugeosynclinol f u r r o w 'Czorsztyn *8 ix >Brontsko -Pi t ni ny \ 5,v E x o 1 1 c ( M ó n i n 'Succtssion t ^ S Succtssion <0.^ 1 Succtssion Succtssion) i. SW'?ií' igin, v ; z :... i, colcilt comptnsolion \, _ Itvtl ' / S -t *~i f S r t- --- í liassic <o Callovion J monr s sedimer.ts Tnassic (ond Permtan?) P menne or.d tzrrestnal I V ' l sadiments and vo'canic* crystalíinfc bubstrotun 'continenlol crust) 200Kn \ \ supposíd V* \ \ fcults Fig. 2. ábra 131

30 2. ábra: A Pienini-szirtöv lengyelországi szakaszának palinspasztikus szelvénye a kallóviban /BIRKENMAJER, 1977/ Fig. 2.: Palinspactic reconstruction of the Pieniny Klippen Beit basin, Central sector /Poland and Slovakia/, during the Callovian, and position of particular stratigraphic-facial successions /BIRKENMAJER, 1977/ 132

31 311 Ny W S3IÍJ39 N3ddHfl

32 1 T ) n g T> 0) td G X * 0) G > i P P (Tv G tó G <d G O r - H 3! a ' 1 tp (Tv X H -H 03 a td 03 r*h X G G N i 1 -P 0) td X H 03 a tó X X V. G G x G T J 03 nd tó <P X td a 0) 3 x 03 w O G 03 XI LO X -p X X O 03 T I X 0) i 1 td 03 (J G (Tv x p 25 O C G x H H 0 td G G 0 u a w 0) P X tó g 03 -p 03 tó G X X W G tó x P p 03 2 td 03 X i 1 W td G H 03 u tíj XI x C0 G «03 03 H 25 G O 03 0) O j x w 53 0) X G X 03 C 03 p G w o X 0) 03 0) *H G 2 0 tó G X tp 03 X tp P X H rh tó 03 e O td P O 03 G P3 X H -a p 03 X 03 0) cn X (0 tó G o r f U3 1 t H G 03 <d td p 03 G c u G tó 03 X tó p 03 G P -P 03 O 1 -H 03 G X P rh P rh T i O Q3 p P 03 tp X O CX) O <1) G G P 03 td X G G G CTv u tó M 3 tó CO u E4 P X rh m H fa I I I -H V 'G i. 1 1 X G X X 'G X 'G 0) G rh 1 X o P g G P p X X to X H -H X 'G G X rö X X rh X U G G G g 03 'G C ü G G G H G o 'G X O N G -H 'G n in > CO - n X X G X O X CJ tp aj G X :0 Q o N X P G -H G O M tp G X D >G tn in 'G G 0 C G G G O G m a i 1 O 3 ' i 1 X 03 'G X X i 1 ÍP o G to > i X X - tp H p G. G G tn X G X 'G 03 'G G O Xi (Tv 'G 03 X 'G O a X G X 03 O X 1 r - X 'G X m N o >1 G 'O X N G cr* N G tó 'G H p -H tp tp i 1 X in P» l O N w g X G G in G 'G X G H & X O g > i G X G VD 03 'G X TI N X P tp X G X CTv N >1 G X tó G 'G 0 G X tp rh G tp :0 in 'O G W > > tn X G G G N N ~D G i W N!0 X X * G. > i O O <2 C -H G G P N 'G tó n -H X tp X P m P X 03 P w in 'O G P O S3 X 'G 3 H i 1 G 'G o 'G p G in w G X tp tó O > i P > N TJ G N X i G 0 G X G ÍP to Jgij 'G io X G G X p G 'G tp X 13 P X G N P H G o G g G P W tó X x X in G 3 m N in X TJ C X 'G G 'G X tp O G P ---- ÍO N 2 X X G p P X X X rh N X cn M i 1 H rh X G '<D O P m X 00 CU & G tó 'O X rh 'G >i N m O G (Tv 'G O in c 1 H X C < U) i X tn N rh X X G M X '(0 n 134

33 135

34 4. ábra: A Szirtöv tektonikai fejlődéstörténete a késő- campanitól máig /BIRKENMAJER, 1979/ A = az első tektogenezis /későcampani/ B = a Jarmuta rétegek képződése /maastrichti olisztosztrómák/ C = a második tektogenezis /paleocén/: a Grajcareksorozat visszacsúszik a Szirtövre D = a harmadik tektogenezis /oligocén koramiocén, szávai fázis/ E = a mai állapot 1 = konglomerátum-betelepülés 2 = olisztosztróma 3 = törmelékszállítás 4 = tektonikus szállitódás 5 = kompresszió 6 = emelkedés és süllyedés 7 = Magura-sorozat: paleogén 8 = Grajcarek-sorozat a = jura cenomán b = cenomán campani c = maastrichti 9 = Czorsztyn-sorozat a = alsódogger b = dogger crinoideás mészkő c = kallóvi alsnnpnknm d = albai cenomán és fiatalabb 10 = Czertezik-sorozat 11 = Nedeci-sorozat a = alsódogger foltosmárga b = bajóci alsószenon 12 = Branyiszkói-sorozat Fig. 4.: Tektonic evolution of the Pieniny Klippen Beit /BIRKENMAJER, 1979/ /from Laté Campanian up to now/ 136

35

36 ábra: A czorsztvni szirtek látképe a várral: Czorsztyn-sorozat. Folyamatos felsőtoarci túron rétegsor a környezetéből kiemelkedő, kemény kőzetekből álló "szirt" fácies és az arra települő lágy, pélites "köpeny" fácies átmenetével /BIRKENMAJER, 1963/ 10 io x: N N Cri'Q) '03 íd 30 IO Aí Aí N N '03 '03 E E '<0 'íd rö ms 0 *0 ÍO 0 CL, o. 4* M o N N o H x '03'03 X o E E o fö 30 <0 M fd Cn 34!0 10 X! X N N 03 '03'03 G 03 5 x03n >1 X 0) X *H íd x: Hco+3 Aí 0) X \o ^ 34 XO X e e X <0 > i 30 '<0 '<0 N X5 1 x : 03 '<0 ÍO N a Cn M rh rh ül 1 N 0) 0) Cn E r * 0) fd 34 fd 'fd '<0 N rh ih '<D oi 01 'íd Cn 0) 'fd 'fd N '(D rh '<d 0) 03 ül Q) 03 6 'ifi '03 <D ÍO 03 4-> 03 <1) CD 01 (d E ül mi <0 '03 C 03 E 4-3 '03 '<0 T J T f '(D P 1 H H E o o oi m i H N '03 34 G H -H E oi > i 0) Q) o O H H 'fd H 03 O Ül 34 <d 0 0 'fd a O (d g G X O j Pom í 0 O C '03 a : u G G H rh 0 N X X G «1i 1 0 G N *H E <Ö r4 G -H *H G i 1 N 03 O >. <d fd cr *H 03 H G p 34 H > i CD *H P Ül o O X ü o 0 u P ü H 0 N 34 o O 4-3 G H N H o +3 ül 1 1mi 4-3 N O rh oi H x X í O (D 0) 0) H i 1 u '03 :0 34 : 0 '03 u 'O CU *H X X! '03 : 0 34 Qa 01 fd H X M O 34 X <d 01 P rh o E E O x M O i 1 *H 04 P 03 :0 N :0 03 M rh 03 0) N X O i 1 03 : 0 N fd rh O 6 X > o > X X! fd XS u h 01 U P4 Cn 04 > O O UH H 0) X 03 X -.-I Cn N Cn c u mi 'ld ml '03 'O -r4 *r4 fd G -X r-4 - n X I O 34 íd íd X rh c 34 X 03 <0X X P 03 fd 'fd P x E cd X E X íd e x : a : x X -r4 1 O H X -H 1 u a ; G C id *H -H G íd o x : 1 I 'O 1 O O N H 03 'O 1 I -H X - n H 1 X X 1 H *H 'fd *H U 1 n X 1 U G ftí u H H *H C N N -H -H Cn G íd U -H 34 '03 X 'O > X X O '(d '(d >4 Cn C 1 '(d X 'O > 'CD íd i I n 'O X r4 X 34 C id H E i i 'O G rh O fd íd 1 1 H ) fd r4 fd o fd x O fd 4-> <d 04 X rh X x -P X x id JQ G X X X X fd * * 1 fd fd > rh 0) i íd H 04 04,5Z 04 x X X x > o - fd ü x : x a : X fd a k f II II II II ii ii ii ii II II II ll II ll II ii ii ii II ll m cn O 4 d i n t r LD cn O i 1 rh rh «1 rh i I 1 X CN H Fig. 5.: View of the Czorsztyn klippé with the castle on top: Czorsztyn Series. Continuous Upper Toarcian Turonian sequence enclosing the hard rock of the "klippé" and the soft rock of the "mantle" /BIRKENMA JER, 1963/. 138

37 5 -eooj Subsurfacc geological structure of Iho northern boundary fault zone of the Pieniny Klippen Beit at Szczawnica I Szluchlowa Formallon; 2 tiryjnrkn Forinnllon; 3 Mallnown Shnle Formádon; 4 Holuszowa Formutlon; 5 Jarmutu Formallon; 8 Szozawnlcn Formntlon; 7 Magúra snndstone; * umlcsltc; 9 Quntornary térrácos; 10 zoncs of lnlen.se bfoccatlon; II conglomerate Inlcrcalatlons: 12 posltlon of sole mnrklngs; 13 main tectonic conlncts. Fig. 6. ábra 139

38 6. ábra: A Szirtöv északi szegélyzónáját harántoló mélyfúrás szelvénye. A peremtöréstol 70 m-re D-re mélyített fúrás a Szirtövbe tartozó felső- és középsőkréta után aaléniba, majd újra felsőkrétába jutott. Végül 850 m- ben beért a Szirtöv fedőjét alkotó Magura-sorozat paleocén flisébe /BIRKENMAJER et al., 1979/. 1 = aaléni fekete flis /Szlachtowa Formáció/ Grajcarek-sorozat 2 = hauterivi cenomán flis /Bryjarka Formáció/ 3 = cenomán campani tarka agyagpala /Malinowa Formáció/ Grajcarek-sorozat 4 = campani szürke flis /Haluszowa Formáció/ Grajcarek-sorozat 5 = maastrichti Jarmuta rétegek: Grajcarek-sorozat 6 = paleocén flis /Szczawnica Formáció/ Magura-sorozat 7 = középsőeocén Magúra homokkő /flis/ Magura-sorozat 8 = miocén andezit 9 = negyedidőszaki folyóterasz 10 = breccsa-zónák 1 1 = kavicsbetelepülések 12 = talpnyomok helyzete 13 - főbb vetők Fig. 6.: Subsurface geological structure of the northern boundary fault zone of the Pieniny Klippen Beit at Szczawnica /BIRKENMAJER et a l., 1979/ &

39 Fig. 7- ábra 141

40 7. ábra: Hosszanti és harántirányu transzkurrens vetők /csapásvetők/ a Szirtöv É-i szegélyén /BIRKENMAJER, 1983/ 1 = Grajcarek-egység 2 = jura-kréta szirt-sorozatok /Czorsztyn, Czertezik, Nedeci, Branyiszkó, Pienini és Haligóci/ 3 = Magura-sorozat 4 = Podhale flis 5 = jelentősebb tercier csapásvetők 6 = főbb tercier harántvetők /Neogén és kvarter képződmények elhagyva/ Fig. 7.: Position of the areas shown in Figures 3, 8 and 11 n the Pieniny Klippen Beit of Poland /BIRKENMAJER, 1983/ 1 = Grajcarek Unit and transgressive Uppet Cretaceous mantle in the Klippen Beit 2 = Klippen Units /Czorsztyn-, Czertezik-, Niedzica-, Branisko-, Pieniny- and the Haligovce Units/ 3 = Palaeogene of the Magúra Nappe and the Magúra Palaeogene mantle of the Klippen Beit 4 = Podhale Paleogene /alsó in the Klippen Beit/ 5 = Main Tertiary longitudinal dislocations 6 = Main Tertiary transversal dislocations /Miocéné intrusions /andesites and basalt/ and fresh-water Neogene and Quaternary deposits omitted/ 142

41 Cd fh 'Hs 00 W ph PR.ZEKR.ÓJ II CROSS-SECTION I 143