AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 22. DR. DOMÁN IMRE ÉS SZARVAS. Szerkesztette: MOLITORISZ PÁL ÉS SZITÓ JÁNOS

Átírás

1 AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 22. DR. DOMÁN IMRE ÉS SZARVAS Szerkesztette: MOLITORISZ PÁL ÉS SZITÓ JÁNOS Szarvas 2010

2

3 AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 22. DR. DOMÁN IMRE ÉS SZARVAS A szöveget gondozta, az előszót és jegyzeteket írta, a képeket szerkesztette: Dr. Molitorisz Pál nyugalmazott városi vezető ügyész, helytörténész

4 Sorozatszerkesztők: Csengeri Erzsébet, főiskolai tanársegéd Dr. Szitó János, nyugalmazott vízépítő mérnök Lektorálta: Dr. Demeter László Szerkesztette: Dr. Molitorisz Pál és dr. Szitó János Kiadja: A Szent István Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Kara, Szarvas és a Tessedik Öreggazdász Egyesület, Szarvas Felelős kiadó: Dr. Puskás János dékán és dr. Köhler Mihály, elnök A füzetek megjelenését támogatja a Szarvasi Agrár Zrt. Nyomtatás Felelős vezető: Tatai László, Szarvas

5 Tisztelt Olvasó! A nagy múltú intézmények sok olyan eseménnyel büszkélkedhetnek, amelyek önmagukban igazolják szükségességüket. A rövid múltra visszatekintők ezt fokozottan igyekeznek bizonyítani. A szarvasi főiskola Tessedik Sámuel 1780 és 1806 közötti munkájára építve eszmei utódjának vallja magát. Tessedik ezen rövid idő alatt olyan alapokat épített, amelyeket az utókor büszkén érezhet magáénak. A 20-as évek polgárosodó Magyarországa lehetővé tette az új gyökerek talajba-ereszkedését. Intézményünk második megalapítása (1927) óta fokozatos fejlődés szolgálta a friss eszmék megjelenését. Ennek elterjesztése csak komoly erőfeszítések árán valósulhatott meg. Az agrártörténeti füzetekkel nagy tapasztalattal rendelkező kollégákat kívántunk megszólaltatni, akik olyan speciális ismeretekkel és gondolatokkal rendelkeznek, amelyek csak az övék és kapcsolódnak az általunk vallott eszmékhez. Ez az oka, hogy a kéziratokat eredeti formájukban nyújtjuk át az Olvasónak, vállalva ezzel az esetleges elmarasztalásokat. Semmi esetre sem kívánunk igazságosztók lenni a fennálló szakmai érdekellentétek megjelenésében. Vállalkozásunk az eredetiséget hivatott támogatni. Szolgálni kívánjuk a magyar agrártársadalmat a lassan feledésbe merülő történetek megmentésével és megjelentetésével. Kívánjuk, hogy ezen rövid írások segítségre legyenek múltunk megismeréséhez, elfogadva, hogy csak annak a nemzetnek van jövője, amely azt múltjára építi. Ennek szellemében ajánljuk füzeteinket és várjuk cselekvő segítségüket. Szarvas, Dr. Ligetvári Ferenc alapító szerkesztő

6 A második évtized küszöbén Tíz éves a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Kara Agrártörténeti Füzetek c. kiadványa. A sorozat eddig kiadott 14 kötete az alapító szerkesztő által megfogalmazottak szellemében jelent meg, s gazdagította az olvasók általános és szakmai ismereteit. A sorozat arculata az évek során bizonyos változáson ment át, így előtérbe kerültek a Kar jogelőd intézményeihez kötődő visszaemlékezések, ill. a kapcsolódó történéseket bemutató munkák. E belső átalakulások továbbra is arra szolgáltak, hogy múltunk olyan eseményeit is megismerjük, amelyek kevésbé tudottak, de megmentésük a végleges feledésbe merüléstől fontosnak tartható. Ez az irányváltás összefüggésbe hozható a szarvasi agrárszakemberképzés 75, ill. 80 éves évfordulóival és ehhez kapcsolódóan a Tessedik Öreggazdász Egyesület megalakulásával. Az Agrártörténeti Füzetek a 15. kötettel folytatódóan a Kar és az Egyesület közös kiadásában jelennek meg, nem kizárólag, de tendenciájában erőteljesebben lehetőséget adva az intézményben korábban végzett, tapasztalt szakemberek, ill. volt tanárok szakmai életútja, vagy annak jelentős fejezetei bemutatására. A munka minőségének, színvonalának további biztosítása, illetve finomítása érdekében a kötetek szakmai anyagai lektorált formában jelennek meg. Az eddigiekben is sikeres sorozat folytatása reményeink szerint tovább fogja szolgálni a hazai gazdatársadalom, a volt szarvasi diákok, a mai hallgatók és a nagy múltú, már a kilencedik évtizedébe lépett intézmény érdekeit. Szarvas, október Dr. Bukovinszky László a sorozat szerkesztője között

7 TARTALOM ELŐSZÓ... 9 VISSZAEMLÉKEZÉSEIM I. rész: A felkészülés és az indulás évei A pályakezdés II. rész: A háborús évek Szarvason A háború utolsó évei A szovjet hadsereg Szarvason A győzelem napjai III. rész: A koalíciós korszak, IV. rész: Szarvas, A mezőgazdasági nagyüzemek szervezése Sorsom az ötvenes években Szarvason Epilógus SZARVASI HATÁRRÉSZEK Az Öregföldek Káka Halásztelek Rózsás vagy Décs? VÁLOGATÁS SZAKMAI ÍRÁSAIBÓL A patkoló kovácsok, a lópatkolás és a lótenyésztés múltjából Kocsisok A szarvasi kutyákról VÁLOGATÁS DR. DOMÁN IMRE FELVÉTELEIBŐL TUDOMÁNYOS SZAKTANULMÁNYAINAK JEGYZÉKE Egyéb szakmai közlései A KÖZÖLT ÍRÁSOK FORRÁSAI KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A SOROZAT EDDIG MEGJELENT KÖTETEI... 93

8

9 A múltat tiszteld a jelenben s tartsd a jövőnek. Vörösmarty Mihály: Emléksorok ELŐSZÓ Dr. Domán Imre (Cegléd, november 12. Orosháza, május 9.) Dr. Domán Imre aranydiplomás állatorvos, helytörténész jelentős értéket hagyott városunkra. Immár több mint húsz esztendeje hunyt el, de településünk múltját feltáró munkássága megkerülhetetlen, máig példaszerű. Nem Szarvason született, a ceglédi tanyavilágban látta meg a napvilágot, de szinte teljes pályafutása városunkhoz kötötte. 47 évet töltött közöttünk. Elemi iskolai tanulmányait a ceglédi Hadiárva Otthonban, majd az egri Hadiárvaházban folytatta. Egerben, 1935-ben a Ciszterci-rend Szent Bernát Gimnáziumában kitüntetéssel érettségizett. A Budapesti Egyetem állatorvosi karán végzett 1939-ben, tanársegéd lett ben dicsérettel tette le az állatorvosi tiszti vizsgát, majd Szarvasra költözött, s itt kezdte meg állatorvosi gyakorlatát. Kiváló állatorvos volt. Szakmai előadásokat tartott, mintegy 130 szakközleménye jelent meg, elsősorban a Magyar Állatorvosok Lapjában. Éles szemmel ismerte fel a felgyorsult változások következtében letűnő, pusztuló világ értékeit, mentette tárgyi emlékeit s szólaltatta meg írásaiban tanúit. Gyűjteménye legbecsesebb részét 1981-ben Szarvas városnak ajándékozta, s a Domángyűjtemény ma is önálló részét képezi a szarvasi Tessedik Sámuel Néprajzi kiállításának meghívója Múzeum állandó kiállításának. 9

10 Néprajzi kiállításának megnyitója (jobb oldalon, fehérben Jansik Tamás tanácselnök, mellette dr. Domán Imre, baloldalon elöl dr. Palov József múzeumigazgató) Kezdő állatorvos kora óta előrelátó bölcsességgel készített tanulmányaihoz jegyzeteket, fotókat. E hatalmas anyagot, néprajzi, szociológiai megfigyeléseit nyugalomba vonulása után összegezte. (Szarvasi cigányok, Szarvas, 1984; Az én szarvasi tanyavilágom, kézirat, 1983). Személyes pályafutásán túlmutató Visszaemlékezéseit, (kézirat, 1983) szerkesztett, rövidített formában tesszük közzé. Emlékét lakóháza falán nem őrzi emléktábla, így egy ideig őrizzük mi, akik ismertük, tiszteltük emberségét és alkotásait. De megőrzik őt az utókor számára cikkei, könyvei, fényképfelvételei és gyűjteménye. Az Agrártörténeti füzetek Domán-számával rójuk le adósságunkat, fejezzük ki tiszteletünket és nagyrabecsülésünket személyisége és munkássága előtt. Két írása most jelenik meg először nyomtatásban ben Szarvas városért kitüntetésben részesült. Porai a szarvasi Ótemetőben nyugszanak. 10

11 VISSZAEMLÉKEZÉSEIM I. rész: A felkészülés és az indulás évei Az első világháború második esztendejében születtem szüleim ceglédi-nyársapáti futóhomokra emelt tanyájában, öt testvérem közül a legkisebb gyermekként. Apámat születésem évében hívták be katonának, s nem tért haza a háborúból. Első gyermekkori emlékem a román királyi hadsereg kivonulásához fűződik, akik a Rikli-dűlőben lévő tanyánkra is eljutottak, s minden értékesebb dolgot magukkal vittek. Szerencsére anyám és testvéreim kihajtották jó messzire a tanyától a tehenet és a sertéseket, így nálunk nem találtak semmit. Este lett, mire az állatok innen-onnan előkerültek. Az Portréja 1980 körül istállóban sorban állva tartottuk bögréinket, hogy anyánk a meleg, habos tejet egyenesen abba fejje. Egy Cukor nevű tehén látott el minket élelemmel. Már ötéves koromtól a tanyai iskolába jártam, ahol kitűnő lett a bizonyítványom, majd apám egykori barátja, Balogh csendőr protezsált be a ceglédi Surányi Károly József Hadiárva Otthonba, mely az ország legszebb, legreprezentatívabb intézete volt. Anyámmal gyalog indultunk a 10 km-re lévő intézetbe, s a zöld majolika kapuk előtt nehéz szívvel búcsúztam el. Az intézetben egy hétnél tovább nem hagytak bánkódni, minden percünk foglalt volt. Drákói szigorral neveltek, az ébresztőtől a takarodóig minden időnk be volt osztva. Az intézetben sok volt az öröm, de a keserűség is. A fegyelem, a szorgalom, a pontosság, az igazságérzet ott rögződött belém. A nyári szünet is csak egy hétig tartott, a többit az intézetben töltöttük, főleg az Öreg-szőlőkben lévő gyakorló kertben. Az intézetben töltött idő alatt a tanulók nyaranta bejárták szinte az egész Nyugat-Európát. A gazdag nevelőapákkal, mamákkal még évekig leveleztünk. 11

12 Az intézetben többször velünk ebédelt Benedek Elek, 1 aki fel is olvasott meséiből ben a ceglédi hősök emlékművének avatásán az intézetben megjelent Horthy Miklós kormányzó 2 is. Tengernagyi ruhában érkezett, valamennyiünknek megveregette a vállát. Közöttünk ebédelt kíséretével, s elégedetten búcsúzott, bennünk is látta az ország jövőjét. A rádiózás hőskora az intézetben talált. A felsősök szerelték fel az első hangszórós rádiót. A ceglédi Hadiárva Otthonban 1931-ben (Az álló sorban balról az első Domán Imre) Ebben az évben mindnyájan detektoros készülékeket fabrikáltunk. Vasárnaponként ünnepi díszben meneteltünk a templomba, olykor jutalomként moziba is elmehettünk. Itt szerettem meg egész életemre a mozit. A negyedik gimnáziumot elvégezve, 1931-ben áthelyeztek az egri Hadiárvaházba. 1 Benedek Elek (Kisbacon, 1859 Kisbacon, 1929), újságíró, író, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. 2 Horthy Miklós, vitéz, nagybányai (Kenderes, 1868 Estoril, Portugália, 1957), tengerésztiszt, Magyarország kormányzója között 12

13 Egerben a Ciszterci rend Szent Bernát Gimnáziumában folytattam tanulmányaimat. Itt ért a világgazdasági válság csúcspontja. A bor eladhatatlan volt, a szőlősgazdák vizezett borral locsolták tüntetésül az utcákat. Magam is magántanítóskodásból kezdtem pénzt gyűjtögetni egyetemi éveimre. Egerben két osztálytársammal együtt sokat barangoltunk, olykor bérelt kerékpárokon nagyobb kirándulást is tettünk. A fenséges Bükk hegységben ismeretlen sziklákat, csúcsokat fedeztünk fel, s neveztük el azokat neveink- 13

14 ről. Szépek voltak az iskolai kirándulások is. Szilvásváradon hetedikes gimnazistaként hajthattam Pallavicini őrgróf 3 fogatát a Szalajka-völgyben. Az utolsó évben, 1935-ben döntöttem az állatorvosi pálya mellett. A budapesti főiskola ekkor már egyetemi fakultás volt. Egyetemi éveim alatt a Horthy Kollégiumban voltam elhelyezve. A legtöbb kollégista angolbarát volt, magam a francia gloire bűvöletében éltem, ehhez hozzájárult francia nyelvtudásom is, az angoloktól idegenkedtem, a németektől viszolyogtam novemberében az egyetemi ifjúság ki volt vezényelve az olasz külügyminiszter, gróf Ciano-nak és nejének Edda Mussolininek 4 a fogadására. A vendégek a Hotel Ritz Lánchídra néző erkélyéről köszöntötték az egyetemi ifjúságot. A karlendítés nekünk szólt. Akkor még lelkesedni is tudtunk a színpadias jelenetekért. Szintén 1936 őszén mi, Horthy-kollégisták a Rákóczi úton díszőrséget álltunk Gömbös Gyula 5 miniszterelnök temetésén. A német küldöttséget Göring 6 vezette, kardját sétabotként használva. Horthy már a Parlamentnél gépkocsiba szállt, autójában ülve láttam, arcán megilletődöttség ült. Mozgalmasan teltek egyetemi éveim március 15-én az egyetemi lovas díszszázaddal vonultunk a Parlament elé. Ebben az évben már kovácsolódott a Berlin Róma Budapest tengely, májusban II. Viktor Emmánuel olasz király 7 is látogatást tett hazánkban, az apró termetű, fehér bajuszos császár és király kis fehér jámbor lovon üldögélt, a Kormányzó a szürkéjén már jobban mutatott. Ugyancsak ebben az évben álltunk diszsorfalat Pacelli bíborosnak, 8 a későbbi XII. Pius pápának, aki az eucharisztikus ünnepségre érkezett. 3 Pallavicini György (Bp., 1881 Bp., 1946), őrgróf, nagybirtokos, legitimista politikus. 4 Ciano, Gian Galozzo (Livorno, 1903 Verona, 1944), olasz politikus, külügyminiszter, felesége Mussolini leánya volt. Halálra ítélték és kivégezték. 5 Gömbös Gyula (Murga, 1886 München, 1936), jobboldali politikus, miniszterelnök. 6 Göring, Hermann Wilhelm (Rosenheim, 1893 Nürnberg, 1946) német politikus és katonai vezető, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja, a német légierő (Luftwaffe) parancsnoka, a Harmadik Birodalom második embere. A nürnbergi perben halálra ítélték, öngyilkos lett. 7 Helyesen: III. Viktor Emánuel (Nápoly, 1869 Alexandria, Egyiptom, 1947) Olaszország és Albánia királya, Etiópia császára. A Savoyai-ház uralkodója májusában feleségével Magyarországra látogatott. Az olasz királyi párt Horthy Miklós kormányzó és felesége fogadta. 8 XII. Piusz pápa, született Eugenio Pacelli (Róma, 1876 Castel Gandolfo, 1958), között római pápa. Mint bíboros, pápai követ részt vett 1938-ban Budapesten a XXXIV. Eucharisztikus Kongresszuson. 14

15 Minden karácsony délutánján a Kollégiumban megjelent a Főméltóságú asszony. A Führer 9 ajándékán, egy Mercedes gépkocsin érkezett, melyen elöl a rendszámtábla helyén a magyar koronás címer díszelgett. A nagy karácsonyfánk alatt a Kormányzóné személyesen adta át mindenkinek az ajándékát. A felvidék visszatértét egy nagy, színpompás, turulsapkás, tolldíszes felvonulás előzte meg, s este a Budára, a Bem-szoborhoz felvonuló kollégiumi ifjúság a közös lengyel-magyar határt éltette. Szigorló időmben, év nyarán két hetet Varsóban töltöttem, itt ismerkedtem meg a szarvasi származású Lengyel Béla 10 vezérkari tiszttel, aki akkoriban hazánk katonai attaséja volt. Azután drámai perceket kellett átélnünk, Hitler szeptember 1-én jelentette be, hogy csapatai elindultak Lengyelországba, másnap már láthattuk a kollégium ablakából a lengyel menekültek áradatát, katonák, civilek, nők, gyermekek vegyesen, személy- és teherautókon, motorkerékpárokon érkeztek a Mária Terézia Laktanyába. A pályakezdés december 22-én vizsgáztam záró szigorlatként Manninger profeszszornál, majd 1940 januárját az Állategészségügyi Intézetben töltöttem. Februárban és márciusban Mezőhegyesen voltam gyakorlaton. Mezőhegyesen a hatalmas majorok megleptek méreteikkel, megbámultam a sok állatot, a nagy kazlakat, a központi díszes épületeket. Mi, nőtlen fiatalok a Kantárban laktunk. Itt láttam először svájcerájokat, a nagy tejhozamú tehenészeteket, mangalica-tenyészeteket, merinó és fésűs juhászatokat. A kerületi felügyelők kastélyaikban szinte mindenhatók voltak. Mindig többet és többet akartam látni, tudni a gyakorlatból. Önként vállaltam tehát a legeltetési idényre április 1-jétől szeptember évesen (Bp., 1940) ig a fizetéses gyakornokoskodást a Hortobágyon. A címem: Debrecen 9 Hitler, Adolf (Braunau am Inn, Osztrák Magyar Monarchia, 1889 Führerbunker, Berlin,1945), német kancellár 1933-tól és Führer (vezér) 1934-től haláláig, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetője. Öngyilkos lett. 10 Lengyel Béla (Szarvas, 1897 Graz, 1988), katonatiszt, altábornagy. Európa forgószelében c. emlékiratait városunkban adják ki 2010-ben. 15

16 szabad királyi város ideiglenes kisegítő állatorvosa, Hortobágy. A kihajtáson a vizsgálat reggel 6-tól este 7-ig tartott, jött a marhaáradat a kadarcsi csárda felől, a Polgáriaknak, Jónáknak, Baloghoknak százas gulyái érkeztek elénk. Tanúja voltam von Ribbentrop 11 birodalmi külügyminiszter hortobágyi szemléjének. A szép, napsütéses nyári napon a máta ohati országút két oldalára feltereltek 4000 lovat, 7000 szarvasmarhát és juhot. A nem mindennapi látványt nyitott gépkocsiból szemlélte meg a magasságos személyiség. Lóháton bejárva megismertem a pusztát. Sokszor átgázoltam a vízállásokon, szívesen időztem a Hármas-kútnál, amit a filmesek előszeretettel fotóztak, ahol itatáskor három öregbojtár csimpaszkodott az ostorfába, s húzták föl a vödröt, s három kisbojtár pedig a gém tuskójára erősített kötélbe kapaszkodva segített. Amikor a vödrök lefele utaztak a kútba, a fiúk a kötélen a magasba emelkedtek. Megismerkedtem a hortobágyi pásztorokkal, a csikósoknak árvalányhaj, a gulyásnak darutoll, a juhásznak túzoktoll volt a kalapjánál. A számadók tekintélyesek voltak, ők rendezték a nagy látványosságot, a ménesterelést. A széjjelterült legelésző ménest karikára terelték. Életem legszebb égiháborúját a csárda folyosójáról, az árkádok alól néztem egy június végi fullasztó estén. Mindenki készenlétben volt, a csikósok lóra ülve várták a vihar közeledtét, cikáztak a háromágú villámok, csapkodott és dörgött. A puszta szüntelenül meg volt világítva. A csikósok ordítozása, ostorpattogtatása hallatszott. Félóra után a vihar elcsendesült, s elvonult Elep felé. A csikósok hiába karikázták a méneseket, a lovak egy része csak megfutott, három napig tartott összeszedésük. Nap, mint nap élveztem a délibábot, ami abból áll, hogy amerre a szem ellátott, fehérlett és szürkéllett, mint a víz, tengernek látszott és magasba emelte, láthatóvá tette az egyébként nem látható gulyákat, méneseket. Fordított helyzetben azonban soha nem láttam az épületeket, gémeskutakat. A déli tiszafüredi vonat is magasabban és a tóban látszott menni. Álomnak tűnt az egész látvány. Ezzel fizetett a Hortobágy azoknak, akik vállalták a magányt, a csöndet. Fenséges és megkapó volt a telihold és pusztai éj is. Világítottak a pásztortanyák, a fehér, fekvő gulyák, feketéllett a legelésző ménes. Egyszer- 11 Ribbentrop, Ullrich Friedrich Willy Joachim von (Wesel, 1893 Nürnberg, 1946), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt befolyásos politikusa, 1938 és 1945 között birodalmi külügyminiszter. A nürnbergi perben halálra ítélték és kivégezték. 16

17 egyszer lódobogás, máskor ostorpattogtatás verte fel a csendet. Éjfél után misztikus némaság ülte meg a tájat. Nagy esemény volt a nyárvégi hídi vásár. A vásár előtti napon kint jártak a város vezetői, Kölcsey polgármesterrel és Veress Géza főjegyzővel az élen. Hajnalban bikaviadal fogadta őket. A vásáron gyakran egész csapat állat cserélt egyidejűleg gazdát. A híd környéke egyébként is mindig népes volt, elnéztem, ahogy a csikósok úsztatták a lovakat át a folyón. A gulya, a nyáj, de még a konda is könnyedén szelte át a vizet. A csárda mellett volt a csendőrlaktanya, a csendőrök szemmel tartották a pusztát, lesték a lótolvajokat. A csárdában a szarvasi Ganyecz Kati néni főzött, s cigányzene fogadta a vendégeket. Eljött a szeptember vége, nehéz szívvel búcsúztam a Hortobágytól, ugyanakkor a tudásszomj űzött, hajtott vissza Budapestre. Ekkor nősültem meg, majd az állatorvosi sebészeti és szemészeti klinikára kerültem. Itt írtam meg állatorvosi disszertációmat is. Az egyetemen rangban az első tanársegédségig jutottam virágvasárnapján a Horthy Miklós híd Boráros téri részén, a tengerész emlékműnél állva néztem a német hadsereg átvonulását. A Dunaparton, a Műegyetem felől jöttek, gépkocsikon, motorkerékpárokon száguldott a rohamsisakos ármádia. Elhaladt a Todt-féle 5. hadoszlop, Kleist és Liszt tábornok hadserege július 15-én a sebészeti állat-klinikán ügyeletes tanársegéd voltam, amikor az altiszt azzal ébresztett, hogy Bárdossy László 12 miniszterelnök van itt a feleségével, akik terrier kutyájukat hozták be. Az állatot megműtöttem, azonban megállapítottam, hogy életben maradásához nincs remény. Bárdossyékat nagyon megviselte a hír, elmondták, hogy nincs gyermekük, s a kiskutya 10 esztendeje velük van, Bukarestben is ott volt velük a nagy földrengés idején december 5-én tisztelet jeggyel ülhettünk feleségemmel a Nemzeti Színházban, a nagy ünnepi Miklós-napi előadáson. Szörényi Éva 13 művésznő köszöntötte a Kormányzót, s Bajor Gizi 14 magánszámával frenetikus sikert aratott. A Kormányzó páholyából meghajlással fogadta a közönség 12 Bárdossy László, bárdosi dr. (Szombathely, 1890 Budapest, Lipótváros, 1946), diplomata, politikus, magyar miniszterelnök. Mint háborús bűnöst halálra ítélték és kivégezték. 13 Szörényi Éva (Budapest, 1917 Los Angeles, 2009), magyar színművész ban a Nemzeti Színház forradalmi bizottságának tagjaként részt vett a forradalomban, majd Ausztriába távozott, 1957-ben az USA-ban telepedett le. 14 Bajor Gizi (Bp., 1893 Bp., 1951), színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, Kossuth-díjas, kiváló művész. 17

18 tapsát, a kormányzói párnak, István 15 fiuknak és bájos nejének impozáns volt a megjelenése, nagy hatást tettek a közönségre. A miniszterelnöki páholyban ott állt egyenes tartással Bárdossy jól fésült fehér hajával karácsonyán sújtásos magyar ruhában, glaszékesztyűben ami előírásos volt a Műegyetemen doktorrá fogadtak márciusában egyetemi pályámat elhagyva megcsináltattam a magán-állatorvossághoz szükséges névtáblát, a siltet. Nem kis megilletődöttséggel búcsúztam professzoromtól, akinek a kérdésére, hogy miért adom fel karrieremet, hiszen négy nyelvet is jól ismerek, azt a választ adtam, hogy a népből jöttem, oda is akarok visszamenni. Névtáblámat Szarvason feleségem özvegy édesanyja házára tettem ki, s kezdtem meg kéthónapos gyermekemmel június 1-én magánállatorvosi praxisom göröngyös útján járni. II. rész: A háborús évek Szarvason A háború utolsó évei június 1-én kiszögeztem házunk falára a magánállatorvosi táblámat, s elkezdődött szarvasi pályafutásom. 16 Szerény magánpraxisomból éldegéltünk máról holnapra kisparaszti családok szívességeiből. Hogy megismerkedjek a helyi értelmiséggel, szomszédom Czinkóczky Kálmán meghívott a Baráti Körbe, a Szkupstinába, amit többnyire ráérős, nyugdíjas öreg urak látogattak. Itt ismerkedtem meg a jó emlékezetű dr. Dörnyei József ügyvéddel és dr. Simon Béla orvossal, de rendszeresen megfordult ott főhadnagyi egyenruhájában Oláh Miklós ny. tornatanár, Raskó ny. gimnáziumi igazgató, Krebs kertész, a vén Csocsó bácsi, Gily a 84 éves téglagyáros, Szabolcs tanár stb. A tagság többsége bízott a német végső győzelemben. Különösen dr. Ribárszky Pál a kiválóan képzett, népszerű orvos hitt a német csodafegyverben, ugyanakkor mindig józan hangot ütött meg Tepliczky János 17 a kisgazdapárt elnöke, s örökös képviselőjelöltje. 15 Horthy István, nagybányai, vitéz (Póla, 1904 Ilovszkoje /Szovjetunió/ 1942), Horthy Miklós fia, politikus, kormányzó helyettes ben kötött házasságot Edelsheim-Gyulay Ilona grófnővel. Bevetés közben gépével lezuhant és szörnyethalt. 16 A Szarvas és Vidéke június 5-i számában a következő kishírt olvashatjuk. Új állatorvos. Dr. Domán Imre állatorvos, egyetemi tanársegéd állatorvosi működését megkezdte. Lakása: II. ker. gr. Csáky Albin utca (a Vasút utca a szerk.) Tepliczky János (Szarvas, 1894 Békéscsaba, 1966), mérnök, gazdálkodó, helyi politikus, a Kákai Legeltetési Társulat elnöke, ben az Ideiglenes nemzetgyűlés tagja. 18

19 A német megszállás idején március 19-e körül éppen száj- és körömfájás járvány volt a grófi majorban. Ez alkalommal többször alkalmam volt beszélgetni Bolza Pállal, 18 aki számított a német megszállásra, majd a szovjet csapatok bejövetelére és a földbirtokreformra. Már ekkor kijelentette, hogy nem menekül, senkinek nem ártott, reméli, hogy életművét a Pepikertet a front megkíméli. Elkövetkeztek a légitámadások. Sokszor néztem a tanyavilágból az elhúzó Liberátorokat nyarán, az est beálltával gyakran jelentek meg Szarvas fölött szovjet gépek Jugoszláviába tartva, s majd szintén Szarvas fölött tértek vissza. Mindennaposak voltak a légiriadók. A Liberátorok a Szentesi út közelében a Jambrik-tanya mellett dobtak le egy óriás bombát, mely háznagyságú tölcsért vájt május közepén Bolza Géza 19 eladás alatt álló kastélyának üres istállóiban, magtáraiban gettót létesítettek. A gettóparancsnok Liszka István tanár volt. Tekintettel a sertéspestis járványra kértem, hogy Déri Ármin állatorvost és feleségét mentesítse a gettóba való bevonulás alól. Két héttel lett életük megkönnyebbítve, s mikor elérkezett az idő, őket is bevagonírozták. Erre az időszakra visszagondolva szégyen fog el, még ma is látom a futballmeccsen Wallfisch Károly bácsit, amint sárgacsillaggal kidekorálva szurkol a Turulnak. Állatorvosként magamra maradtam a községben, helyettesként elláttam az ügyvezető állatorvosi feladatokat. Folytak a nagy vágások, konjunktúra volt. Végeztem a vágóhídon a húsvizsgálatot, a vasúti állatszállításokat. Ment a hús Pestre, ment a németeknek is, a marhahúsból még annak az ukrán csapatnak is jutott, akik foglyokként német uniformisban fizikai munkát végeztek. Gyalázatos munka volt a lósorozás, el kellett vitetni a kisparasztok parlagi lovait, s felmentve a nagygazdák piros könyves kancáit nyarának végén már mindenütt feszült volt a hangulat. Ebben az időben meghatározó szerepe volt a településen dr. Zerinváry Szilárd 20 tartalékos főhadnagynak, országgyűlési képviselőnek. Készítették a község kiürítési tervét. A sportpályán folytak a levente ünnepségek, gyakorlatok, 18 Bolza Pál, gróf (Tiszakürt, 1861 Somogyhárságy, 1947), földbirtokos, a főrendiház tagja, kertépítész, a szarvasi arborétum, a Pepi-kert megalkotója. 19 Bolza Géza, gróf (Szarvas, 1857 Szarvas,1936), földbirtokos, a főrendi ház tagja, a szarvasi Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnoka. 20 Zerinváry Szilárd, dr. (Csomád, 1886 Neureichenau /Bajorország/, 1947), járásbíró, között a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője a szarvasi választókerületben. 19

20 éleslövészet. Sokan féltek, csomagoltak. A Glózik-kocsmában 21 zajlottak a nyilas összejövetelek. Az Aradra kirendelt postások is vészhíreket hoztak. A németek ugyanakkor zavartalanul rendezték a délutáni műsorokat, a német tisztek szarvasi lányokkal lovagoltak az Anna-ligetben, a német orvos főhadnagy a Pohl kislánnyal táncolt, akit végül feleségül is vett. A szarvasi parasztot közben tovább terhelte a beszolgáltatás. Minden gazda zsebében ott volt a rongyos beszolgáltatási könyvecske, s a végén már mindenki fejből tudta a Jurcsek-pontrendszer 22 szabályait. A gazdák többsége katona volt, mégis maradt otthon annyi asszony, öreg és gyermekkéz, hogy az 1944 évi gazdag termést be tudták takarítani. Magam is úgy határoztam, hogy feleségem és két éves kisfiam elvitetem anyámhoz a Cegléd-Nyársapáti szőlőkbe. A legszükségesebb holmikat becsomagolva, autóval tettük meg az utat. A volt szarvasi német kórházat akkor már szintén Ceglédre telepítették a zárdába és a mellette lévő iskolába. Dr. Ribárszky Pál orvossal itt találkoztam, ő már menekült nyugat felé, s felajánlotta vagonjukat részünkre is. Kérését udvariasan elhárítottam. A szovjet hadsereg Szarvason október 1-én gyalog indultam Ceglédről vissza, Szarvas felé. Szép őszi idők voltak, nappal a kukoricakúpokban szundikáltam, s éjjel a Körös hullámterében igyekeztem Szarvasra. Október 4-én érkeztem Halásztelekre, a Nyúlzugban húzódtam meg egy kunyhóban, almán és szilván éltem. Október 6-án este már világítottak a vasútállomás fölött a Sztálin-gyertyák, s 10 óra körül a sötétben hatalmas dübörgéssel vonultak át a városon a szovjet tankok. A településen több felé kisebb aknák robbantak. Október 7-én délelőtt szüntelen ágyúdörgés hallatszott Csongrád felől. Délután a vasúti híd felől a halásztelki gáton, vállán géppisztollyal baktatott a város felé porosan, izzadtan egy fiatal szovjet katona. A kommandót kereste, a Zöldpázsitig kísértem, s megmutattam az utat a város belseje felé. A Csabai úton torlódtak a menekülők, autó autó után, a szovjetek nem zavarták a menekülést, pedig a Vörös hadsereg már a Hosszú-soron pihent, csak egy Rata 23 ijesztgetett a levegőben. 21 Az épület a Béke u. 2. szám alatt állt, az 1970-es évek elején bontották le. 22 Jurcsek Béla (Tiszatarján, 1893 Kitzbühel /Ausztria/, 1945), politikus, országgyűlési képviselő, a Közellátási Hivatal államtitkára, ő vezette be 1943-ban a háborús viszonyok miatt a róla elnevezett beszolgáltatási rendszert. Öngyilkos lett. 23 Rata (Polikarpov I.-16) kitűnő manőverező képességű szovjet vadászgép, első repülésére 1933 decemberében került sor, a világ első behúzható futóműves vadászgépe. 20

21 Október 8-án reggel mentem a lakásomra, mely fel volt törve, egy repesz az ablakunkba fúródott, de mindent a helyén találtam. Átöltöztem és a községházára siettem. Már keresett a szovjet városparancsnok. Napok óta sehol nem találtak állatorvost. Tyúklevessel kínált meg, s egy hadnaggyal hintóba ültetett, s már mentünk is az Anna-ligetbe 100 db Geist-féle angolfélvér csikó hivatalos átadásához. Az átadás után a szovjet lovasok indultak is velük Endrőd irányába. A városparancsnokság megbízott a frontra irányuló vágások ellenőrzésével. Napi 100 marhát vágtak, s húsvizsgálatot nemcsak a vágóhídon, hanem a König-házban és Nagy Imre műhelyében is végeztem. Hintón hordtak ki a bikazugi, halásztelki, csabacsűdi majorokba, ahol a gazdátlan, kóborló állatok voltak összegyűjtve október 7-e és december 24-e között nagyon mozgalmas volt az élet Szarvason. Az első három napban folyt az átfésülés, ellenséges katonákat kerestek. Azután a hátvéd és utánpótlás csapatok járták a várost. Az első héten a főutcán, a velika ulicán tömegesen vonultak a lovas kocsik, még gyönyörködni is lehetett a díszes hintókban, fényes, sallangos, rézveretes szerszámokban, címeres kantárokban. Vonultak a grófi batárok a múlt századot idézve elénk, mintha nem is a Katyusák 24 és a T-34-esek 25 világát éltük volna. Október 8-án magam is láttam a békéscsabai és a mezőberényi út mentén magyar katona halottakat, köztük csendőröket is. A községi tanya elé, az endrődi elágazásba lettek állítva és puskával, géppisztollyal fogadták a tankokat. A tizenegynéhány katona sírja tavaszig látható volt az út mentén. Október 9-én a németek a kákai repülőteret bombázták. A legtöbb szovjet katona ekkor esett el, a községháza előtt temették el őket. A rádiókat be kellett szolgáltatni, egy készülék használata a községházán, Lehoczky jegyzőnél engedélyezve volt. Rendszeresen hallgattuk, napról-napra hiteles értesüléseink voltak. A második héten érkezett meg a román katonaság, mely korántsem volt olyan viharvert, mint a szovjetek. A községházára a szovjetparancsnokság behívatta a papokat is, ott volt Kelló, Szelényi, Bartos, Kiss György evangélikus, Fetzer katolikus, és Halász Szabó református lelkész. Derült arccal hagyták el a kistanácstermet, mivel a kommandó azt közölte velük, hogy a templomokat nyissák ki, az istentiszteleteket tartsák meg. 24 Katyusa c. szovjet katonadal után kapta nevét a második világháborúban használt BM 13 Katyusa rakéta-sorozatvető. 25 A T 34-es szovjet közepes harckocsi, melyet elsősorban a második világháború idején, 1941 és 1945 között vetettek be. 21

22 A Vörös Hadsereg november 7-ét megünnepelte. Szomszédomban volt Medvegy Mihály Otthon vendéglője, 26 mely ki volt világítva és vörös zászlókkal, vörös transzparensekkel volt feldíszítve. Szólt a zene, tucatjával jöttek-mentek a katonák, s nagy ovációval ünnepeltek három napon át karácsonya előtt elcsendesedett a város. Felnyitották a Csáky (Vasút) utcai sorompókat, melyekkel a Kondacs saroktól a Sonkoly házig az utca el volt zárva. Itt minden házban katonák is laktak február március hónapjában Budapest felszabadításával megindult a nép vidékre, mindenki a hozzátartozóit kereste. Az országutak tele voltak gyalogos, hátizsákos vándorokkal. Megindult a vasúti forgalom is, előbb a teher, majd a személyvonatok. A vonatok tetején is kuporogtak az emberek. Megindult a cserekereskedelem is, a fővárosiak ruházati cikkekért, dísztárgyakért élelmiszert cseréltek. Közszájon járt, hogy a Telekin 5 kg zsírért Lotz képet lehetett kapni. Szarvason semmiben nem volt hiány, még a front idején sem. A lovak száma sem apadt, ugyan sok lovat elvittek a katonák, de mindig hátrahagyták a kifáradtakat, a sántákat, melyeket azután a gazda felerősített. Mindenki tragacsolt, a szolgabíró, a jegyző, a leventeszázados is, szállították a tüzelőt, a rőzsét, még fuvart is vállaltak. Virág korát élte a boglyakemence. A fővárosba menekült báró Benz Évát a volt cselédasszonya, Kis Vera néni támogatta, amint lehetett, a pontonhídon át hordta Budára az élelmiszert. A rejtekhelyükről előkerültek a lesoványodott mének, kiráncigálták a trágyadombok alól a hízókat, süldőket, egyszeriben lett minden. A tanyákon az élelmesek tüstént hozzáláttak a pálinkafőzéshez, magam is láttam egy elmés főzőszerkezetet a Török-soron májusában szovjet közkatonát temettek a vörös drapériás, örökzöldekkel felhintett községházi nagytanácsteremből. A vörös lepellel leterített nyitott koporsót teherautó vitte az Ótemetőbe a Béke úton, a menetben kisérték az elhunytat a község vezetői is és a díszszázad. A módosabb emberek elmenekültek Szarvasról, itt maradt azonban a majdnem teljes községi apparátus. Nem menekült el Bolza Pál sem, mivel kastélya tiszti szállásnak, pihenőnek volt kijelölve, az első napokban egy szovjet hintó a Zöldpázsitra költöztette udvarosához Tyerjanszkihoz. 26 Az épület már nem áll, a Deák Ferenc u. 8. a-b. számú lakóházak állnak a helyén. 22

23 A győzelem napjai 1945 májusában vége lett a második világháborúnak. A győzelemtől mámorosan tértek meg a frontról és tartottak Szarvason át hazafelé a szovjet katonák, harci egységek. A vásárteret vörös zászlóerdő borította, csak ott volt szabad táborozniuk, sátorozniuk, pihenniük. Mindhárom tér zsúfolásig volt sátrakkal, katonákkal, vörös színnel díszített kocsikkal, autókkal. A téren szüntelenül szólt a zene, de a szarvasi utcák is visszhangzottak az orosz dallamoktól. Örömmámorban úszott a tábor nyarán szálingóztak hazafelé a muszosok, a Dunántúlra, illetve a nyugatra menekültek, megtörve, fáradtan tértek haza. A tízhónapos menekülés, tengődés mindenüket felemésztette, de ebben az időben a megmaradt puszta élet volt a legnagyobb szó. Jöttek az internáltak, a kopott köpönyeges katonák, a koncentrációs táborok túlélői, őket követték a nyugatról és keletről érkező hadifoglyok. Dériéket a sors szerencsésen hazasegítette, Dériné azonnal kutatta annak a csendőrnek a személyét, aki a vasútra menet önként, jó szívvel cipelte a bőröndjét. A nagy világégés befejeződött. III. rész: A koalíciós korszak, elején szervezkedni kezdtek Szarvason is a pártok május 20-án lakásomon felkeresett régi ismerősöm, Kollár Mihály kiskereskedő. Németellenes beállítottságomra és a háború alatti magatartásomra hivatkozva felkért, hogy lépjek be a Kommunista Pártba, mely már 8 hónapja, hogy zászlót bontott a Sterbetz-házban. 27 Megköszöntem a személyemet ért megtiszteltetést és bizalmat, de elhárítottam kérését. Ellenérveim során előadtam, hogy mit szólnának hozzá a régi kommunisták, veteránok, az öreg Frankó, Valentyik, régi munkásmozgalmiak, tanácsköztársaságbeliek. Minden párttól távol tartottam magam, a Paraszt Pártban például vezéregyéniség lett Komlovszki Palya, a 100 holdas szigorló állatorvos, a Kisgazda Párt pedig gyűjtőhelye lett a szellemi dolgozóknak, tanároknak, orvosoknak, tisztviselőknek, ügyvédeknek, mérnököknek. Az állatorvosok közül Déri a Kommunista Párt, Juhász a Kisgazda Párt tagja lett, magam pártonkívüli maradtam, s csak 1948-ban csatlakoztam a Paraszt Párthoz, hogy annak rövid létezése után ismét egy életen át pártonkívüli legyek. 27 Sterbetz-ház: III. belkerület 115/2, (Szabadság u. 19.), az épület már nem áll. 23

24 Megalakult a Szovjet Magyar Baráti Társaság, dr. Tokai Lajos orvos lett az elnöke telén már előre vetette árnyékát a közelítő gazdasági katasztrófa. A pengő értéke rohamosan zuhant, az állatorvosi szakmában a legnagyobb gondot az jelentette, hogy szérum hiányában nem tudtuk felvenni a küzdelmet az évi nagy pandémiából 28 itt-ott megbújó sertéspestis vírussal. Csabán megnyílt egy szérumüzem, süldőkért, zsírért, lisztért, tojásért cseréltük a szérumot. A helyzet gyorsan normalizálódott, elvétve akadtak kisebb-nagyobb atrocitások az első zavaros napokban, de azokat a szovjet hadbíróság azonnal drákói módon megtorolta. Az első hónapokban a front mögötti Szarvason nagyban mentek a vágások, naponta 100 db szarvasmarha került feldolgozásra. A húsvizsgálatot két szovjet őrmesternő ellenőrizte, a naponta levágott állatokat leltározták, mérlegelték, százalékolták, sosem hittem volna, hogy a front mögött is lehet ilyen pontosan dolgozni, papírmunkát végezni. Jaj volt Mikolay Miska adminisztrátornak, ha az ellenőrzés számadásában hibát talált. A meleg idő beálltával nagy feladatot rótt a hentesekre, mészárosokra a hús konzerválása, apróra darabolása, sózása, hordózása stb. Téves az a hiedelem, hogy az átvonuló front, a katonák pusztították el a grófi kastélyok gobelin huzatú barokk bútorait, képeit, a polgárházak szőnyegeit, porcelánjait. Többnyire a helybeli lakosság pakolta, hordta el azokat. Szemtanúja voltam, amint a Keszt-házban vagy ötven asszony csomagolt, a férfiak bútorokat talicskáztak. A zsidó ingóságokat főleg a kisebb értékes darabokat már 1944 nyarán magukhoz vették a közreműködők, rögtön lába kelt a herendi, a Zsolnay porcelánoknak. Negyedszázad után is perzsaszőnyegeket találtam istállókban lópokrócnak használva vagy földes szobákban a felvetőig lekoptatva. Sok szép festmény, könyv, nádas padlásokra vándorolt, hogy ott az egerek martaléka legyen. Mi lett volna a Pepi-kerttel, ha nincs ott Misák Jenő 29 főkertész, aki mint első világháborús oroszországi hadifogoly, megtanult oroszul, és már az első napon megérttette a szovjet parancsnokkal, hogy milyen értékről van szó. 28 Pandémia: több országra kiterjedő járvány görög 29 Misák Jenő (Királyfia, Hont vármegye, 1895?,1968), kertész, július 1-től júniusáig töltötte be a Pepi-kertben a főkertészi, illetőleg az Arborétum vezetői tisztséget. 24

25 1945-ben gyakran tárgyalt a bíróság lótulajdon-pereket. A háborús események során sok ló cserélt gazdát, a szovjet katonák szükség esetén kivezették az istállóból, és kocsi elé fogták a lovakat, s ha az a másik városban lesántult, ismét lovat cseréltek, s a beteget hátrahagyták. A város környékén elhagyott lovak kóboroltak, melyet a gazdák befogtak, és sajátjukként tartottak. Előfordult, hogy a tulajdonos lovát felismerte, s per lett a dologból. Sokan keresték elveszett lovaikat. Királyné, a Lampert-tanyáról két sárga, kesely, lámpás lovának a fényképét bizonyítékként mindig magával hordozta, s ezzel jelent meg a ló viziteken is. Vagy Hegyi bácsi mikor a lovához szólt, az már a névre nyerített, majd a ló hajolt a gazdája zsebéhez cukorért. Egy ilyen jelenet meggyőzte az új tulajdonost, hogy a szép almásszürkét bizony vissza kell Misák Jenő az Arborétumban, adnia. A ló perekben gyakran hálátlan fotó: Domán szerep hárult rám, bár a bíróság legtöbbször elfogadta véleményemet. Egy állatorvosi igazolás 1947-ből Életem egyik drámai pillanata március 15-én ért, hivatalos idézést kaptam a főjegyzőtől, hogy múltam miatt állásvesztésre ítélnek. Kéthónapos volt ekkor a lányom, 4 éves a fiam, magamba roskadtam. Így telt el közel 25

26 egy év. Szomszédjaim, ismerőseim elfordultak tőlem, átmentek a másik oldalra, a községházán sem állt szóba velem senki. Tűrtem némán és megalázottan. Az est leple alatt kezeltem néha-néha egy-egy beteg sertést, a beteg lovát, tehenét senki nem merte a kapum elé vezetni, hogy az ott beásott karó karikájához kössék. Lovat, tehenet csak az istállóban, a gazda udvarában gyógykezelhettem. Sövényházi gyógyszerész a feleségemnek lopva csúsztatta oda az injekciókat. Az Anna-ligeti, a Kacskovics-majori, a Bolza-pusztai cselédek fogták pártomat, szántak meg meleg levessel, szalonnával, vastagkolbásszal. Kerékpárral vagy gyalog kimerészkedhettem a távoli Sárgahegyesre, József-szállásra, Alsó- és Felsőrészi nyomásra, oda rajtam kívül nem kaptak állatorvost. Egyszer csak fülembe jutott, hogy Brusznyiczki bácsi, a kisgazda Melissel gyűjtik az aláírásokat érdekemben. Az ugari parasztsághoz csatlakozott a kákai, örménykúti nép is, még Janurik Mihály, a veterán is a pártomat fogta. Kérelmet terjesztettek a főispánhoz, aki hosszas vizsgálat után rehabilitált. A háborús évek után még hosszú évekig érezhetőek voltak a gazdasági nehézségek. A lakosságot a beszolgáltatás, a jegyrendszer, a fejadag, a liszt, a zsír, a cukor adagolása, a vágási engedély terhelte. Állatot vágni csak engedélyre lehetett. Bizony sok hamis igazolást adtam ki, hogy a hízó nem eszik, gyomorhurutja van stb. Hogy a lakodalmakra is jusson birkapaprikás, jól jött a fogatlan birka, az ilyen rendkívül közkedvelt volt, már magától odatalált az állatorvoshoz. Nem volt gyerekjáték az egész határt kézi kaszával learatni, segített abban a tanító, a jegyző, a tiszteletes is. Jól állt Kovács Béla tornatanár kezében a kasza. A cséplésnél a kazánt szalmával fűtöttek. A beszolgáltatásnál Urbancsok hentes képviselte a hatóságot. Sokszor fájt a feje, mert egy-egy nagyobb darab zsír közepébe kilónyi kődarab volt beágyazva. A Földműves Szövetkezet szedte a tojást, a tyúk alól kiváltakat is behozták. A Tóth-házban (Szabadság u. 13. a szerkesztő) székelt a rendőrség, a záptojások a parapetra (a könyöklőre) voltak sorban kirakva. Jött a lakosságcsere. A Községházán folyt az agitálás, a szarvasiak részéről nem volt nagy a lelkesedés. A propaganda azt terjesztette, hogy Csehszlovákia győztes hatalom, nem fizet jóvátételt, ott jobb lesz az élet, nem lesz jegyrendszer, nincs élelmiszerhiány, a Bata-cipő csaknem ingyen jár. Hagyják itt kis városszéli vagy szőlősi házikójukat, s elfoglalhatják helyette a kitelepített magyar gazdák sarokházait. Lassan mindinkább megnyugodtak a kedélyek. Mindenki megtalálta Szarvason a maga helyét. A letűnt világ csendőrei ismét belejöttek a fizikai munkába. Legtöbbjük fiatal korából gyakorlatot szerzett, mint parasztgye- 26

27 rek. A volt községi rendőrök is megtalálták helyüket, pl. a nagy bajszú Nagy András, aki Déri állatorvosnál kocsisként 20 éven át ült a bakon, mielőtt rendőr lett, egészségőrként dolgozott. Mikor már nem voltunk képesek a mill- és a billpengőket számolni, életbe lépett a forint. A parasztság nem tudott azonnal fizetni, nekünk, állatorvosoknak nem maradt más hátra, mint hitelben dolgozni. A lóvérvételeket brigádokban végeztük, egy csapatban három állatorvos volt. Januárban a VII. kerületi olvasókörhöz és Örményzugba a Sinkovicstanyához voltam beosztva. Mindkét helyen 400 körüli ló volt. A környező tanyákban kaptunk szállást, Prjevaráéknál aludtunk. Esténként felfedtük egymásnak minden szakmai és személyi titkunkat, az állatorvosi berkek mélyébe ilyenkor lehetett legmélyebben betekinteni augusztus 20-án, az új kenyér ünnepén, Rákosi 30 Kecskeméten ismertette a Magyar Dolgozók Pártja terveit a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről. E naptól kezdődően a levegőbe lógott a nagyüzemi gazdaságok megszervezése január végén vagy február elején én is ott voltam az Árpád földszinti termében, s hallgattam Gerőné 31 programbeszédét. A résztvevők némán figyeltek. Frankó az Érparti-szőlők első tanyájából Gerőné tenyereit akarta látni, azok vajon mennyire kérgesek. Biztosan nem annyira, mind az ő asszonyáé, lányáé. Féltette 2 hold földecskéjét. Ezek az események azonban már egy új korszak kezdetét jelentették. IV. rész: Szarvas, A mezőgazdasági nagyüzemek szervezése 1949-ben kezdődött minden gondjával, keserűségével a termelőszövetkezeti csoportok szervezése. A Dózsa, Petőfi és Táncsics Tsz-eket szervezte Hegyi, Valastyán, Hóbel. A Dózsa Tszcs irodája, magtárja, raktára lett a Hovanyecz azelőtt Fazekas malom, majorja pedig a Machan- és a Frecska-tanya, innen 15 km-re a Csabai úton a Bobvos-tanya, a Hosszúsoron pedig a Schauer-tanya. A Petőfi Tszcs. központja a régi Haviár-tanya lett, de övéké volt a Bohrát- és a Kiszely-tanya a földterülettel együtt. A kilenc alapító tag Kurlik Károlyt választotta meg elnöknek. A Táncsics Tsz. központja az Anna-ligeti Pál majorban volt, majd a halásztelki Bolza- 30 Rákosi Mátyás (Ada, 1892 Gorkij /Szovjetunió/, 1971), a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára, miniszterelnök. 31 Gerő Ernőné, Fazekas Erzsébet, dr. (Bp., 1900 Bp., 1967), történész, egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora, kommunista pártmunkás ban a szegedi JATE-n, majd ben, nyugdíjazásáig a bp.-i ELTE-en az egyetemes történelem tanszékvezető tanára volt. Gerő Ernő (Terbegec, 1898 Bp., 1980), kommunista pártmunkás, politikus férje. 27

28 majorba költözött, a Csipkár-soron pedig a Tóth és Pribelszki tanyákban indult a gazdálkodás. Mindhárom tszcs-ben 8-10 ló és tehén volt az induló állatlétszám. Az alapítók kispénzű emberek voltak, én is egyik alapítója voltam a Dózsa Tsz-nek, ugyanis a Dózsa Tszbe olvadt Vöröscsillag és az Alkotmány Tszcs-ket indulásuk óta elláttam. Sok időt töltöttem beszélgetéssel az állatgondozók szobáiban, a tehenészek, sertésgondozók pihenőiben. Gyakran megfordultam az agronómusok kinti kisirodáiban. Végigéltem a tsz-ek minden kudarcát és sikerét. Az Alkotmány Tszcs egy szerény Endrődi úti kisparaszti tanyában Poljak György napszámosnak szavazott bizalmat az elnöki tisztségbe, őt Domán-portré az 50-es évekből követte elnökként a jóságos Bankó Pál. A Bem Tszcs az Orosházi út mentén alakult a Melis-, a Bartók- és a Zima-tanyákban. A Klapka Tszcs Közép-halmon és a Koleráson jött létre, a tagság Skorka Mihály köré csoportosult. A Haladás Tszcs-nek az Endrődi út déli oldala adott otthont, elnöke Feder Mátyás lett. Az Új Élet Tszcs-nek pedig a Kis-halásztelek volt a bölcsője, melyet Sonkoly Pál kisgazda elnök ringatott a Melis-tanyában. Mindegyik tszcs-ben ismerős arcokat fedeztem fel. Sok volt közöttük az egykori béres, kanász, napszámos, kubikos, tanyás, harmados. Egymást vigasztaltuk, biztattuk. Két év leforgása alatt az állatállomány megszaporodott, 46 tanyában lettek elhelyezve az Endrődi út két oldalán széjjelszórva. Aztán következtek az egyesülések, az Alkotmányból és a Haladásból jött létre a Vöröscsillag Tsz Trabach György elnökségével, a Klapka Tszcs a Dózsa Tsz-be olvadt. Szerveződtek az állami gazdaságok. A Kákai Állami Gazdaság könnyű helyzetben volt, adva volt a kákai legelő, és otthont adott a társulati tanya. Komár János és munkatársai feltörték a gyepet, s a rizstelepek 30 mázsás termést adtak. A rizsaratók részére barakkokat húztak fel (itt volt éjjeliőr a 28

29 gimnázium korábbi tudós igazgatója dr. Nádor Jenő 32 ). Az Örménykúti Állami Gazdaság élettere a Sinkovicz-, a Janurik-, a Podani-, az Egyháztanyák és a hozzájuk tartozó földek, valamint a Bakulya-sor első öt tanyája lett. Az irodát a nagy Tepliczky tanyában rendezték be. A Rózsási Állami Gazdaság Décsett és Rózsáson jött létre, központja a décsi követ Borgulya-tanya lett. Rózsáson a Komár Csahor-tanyában létesült a sertéstelep ben Rózsáson már 800 db-os szarvasmarha-állomány volt. Szudáni fű-tábla a csabai út mentén. Benne Gráfik Pál vb. elnökhelyettes és Fábián Mihály mg. csoportvezető (1955) A nagyüzemesítéssel egyidejűleg fokozódott a nagygazdák, a kulákok üldözése. A bűvös határvonal a 250 aranykorona volt. Ekkor léptem be a Parasztpártba. Nagy ügyvéd házában (Béke utca 1, a Takarékszövetkezet épülete telkén állt ház a szerkesztő) volt a párthelyiség. Piaci napokon, a lócákon ülő kisparasztoknak, újgazdáknak előadásokat tartottunk Sebők gazdasági iskolaigazgatóval és Marsallkó tanárral. Rózsáson az Állami Gazdaságban 1952-ben, a nagy lósárekcémajárvány idején a kövesút menti Kondacs-tanyában, a Décsi-halom lábánál egy lókórházat hoztam létre. Ápolónak a nagy szakértelemmel rendelkező Borgulya Jánost kértem fel, de a 255 aranykoronás Borgulya pártolása miatt a gazdaságvezetőség megvádolt, s majd odahelyezett ápolónak egy becsületes munkásembert, aki még életében nem ápolt lovat, még a csutakot sem ismerte, a patát nem merte felvenni. Végül Sutyinszki, az igazgató és Tusz Jóska, a helyettese kénytelenek voltak Borgulyát, a tapasztalt csődöröst állásába visszahelyezni. 32 Nádor Jenő dr. (Szarvas, 1889 Szarvas, 1975) történész, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium tanára, igazgatója, helytörténész, Tessedik-kutató. Porai az Ótemetőben, a Tessediksírkertben nyugszanak. 29

30 Az ötvenes évek elején súlyos gondok voltak a takarmánnyal, annak minőségével ben kisebb aszály volt, s a következő év tavaszán tömegével törtek a tehenek csontjai. Főleg Örménykúton volt sok csontritkulás, csontlágyulás, mert az Öregföldeken, a kalciumtalajokon rossz a mészfoszfor arány. A szikeken kevesebb volt a beteg állat. A takarmányhiány miatt mindenki szabadulni akart a szarvasmarhától, a vásárokban nagy volt a túlkínálat. Nagy szónak számított, ha állatorvosi vélemény alapján az Állatforgalmi Vállalat megvett néhány tehenet. A vágóhídon, a koplalóban folytak a meddőségi vizsgálatok. Egy tömeges vizsgálat alkalmával több kisvagyonú ember tehenét minősítettem egészségesnek, ugyanakkor a módos Kondacs Gyuri bácsi tehenénél gyógyíthatatlan petefészek és méhelváltozást találtam. A tanácselnök hivatott be jelentéstétel végett, megkaptam a magamét, a kulákét megengedem levágatni, a kisemberekét meg nem. A kulákkérdésben a vélemények úgy oszlottak meg, hogy az emberséges gazdák iránt a béresek, kanászok, aratók, harmadosok, tanyások részvéttel voltak, de a tanácsházán és a rendőrségen is mérlegelték a múltbeli magatartást. Néhány év alatt megfordult a világ. Azelőtt tíz évvel a 30 holdas lány volt a rátarti, a kisgazda lányok nem mertek ránézni a kulák fiúkra. A harmincas években az 50 holdas legény nem kérhette fel táncra a két holdas lányt, most meg a két holdas nem állt szóba az 50 holdassal. Jött a gyapotkorszak, termelték a gyapotot a nagygazdaságok és a kisparasztok. A májusi fagyok idején füstöltek a pelyvakupacok. Nicsovics Gyurka főagronómussal és Gajdács Bandi növénytermesztővel Örménykúton sokat töprengtünk az ismeretlen növény termesztésének fortélyain. Megcsodáltam Rózsáson a Markovics lány ügyességét, aki a sorok között haladva két kézzel kapkodta a zsákjába a gyapotpamacsokat. Képzeletemben most is látom Sinkovicz főjegyző urat aki miután Trabach majd Kontra főjegyzőtől visszanyerte hivatalát az Árpád előtt fogadta a Greksza téglagyárban újonnan létesített gépállomás vaslovait. A mezőgazdaság részleges kollektivizálása óta 1953 tele volt a legnehezebb. Rossz volt az előző évi termés, már ősszel érezhető volt a takarmányhiány. Ameddig lehetett legeltettünk az árvakeléseken, kaszáltattuk az árkokat. Feletettünk mindenféle hulladékot, gyűjtöttük az akác és egyéb falevelet és az avart. Az átteleltetés ügyében kötelező volt a heti értekezlet. Mindezek ellenére februárban válságosra fordult a helyzet. Az állatok csonttá-bőrré soványodtak, levágni sem lehetett őket. Egy hóviharban lábon indítottak útra, a vágóhídra Örménykútról egy 50 db-os növendékmarhagulyát. A hóban kilométerenként elfeküdt egy-egy, hogy a csapatot követő 30

31 traktoros jármű felszedje azokat. Márciusban az egyéni gazdáknál megkezdődött a lovak emelgetése, mert ha a ló elfekszik, két nap alatt a vergődés okozta kimerülésben elhullik. Februártól áprilisig 1000 db ló hullott el éhen a járásban, gyártottam a statisztikákat. Ünnepi ülés az Árpád-szálló dísztermében az 50-es évek elején. A kuláktárgyalások hangulata drámai volt. Sinkánét feketevágás miatt feljelentették, előzetes letartóztatásba helyezték, két kislány maradt a tanyában a sok állattal. Ha visszatekintek életem alkonyán ezekre az időkre emelt fővel megállapíthatom, hogy erőmhöz mérten kiálltam az igazság mellett. Szakértői véleményem alapján Sinkánét a jelenlétemben mentette fel a bíróság. A tanyán éhen-szomjan bőgött a tehén, a disznók ríttak, a birkák bégettek, de megváltozott a helyzet, amint a gazdasszony gyalogszerrel kiérkezett, s nekilátott az állatok ellátásának. A tanyákon mindig akadtak hős gyermekek. Szentandráson, a magányos Szín-tanyában egy 13 esztendős kislány gondozta a szarvasmarhákat. Az igazi nagygazdák átlátták a politikai helyzetet, s szemrebbenés nélkül ajánlották fel földjeiket az államnak. Cserébe meghagyták városi házukat, ingóságaikat. Vidéken munkához is jutottak, Borgulyát, Komárt, Tepliczkyt kizsákmányolással sem vádolta a régi cselédsége. A kisemberek 31

32 közül sokan görcsösen ragaszkodtak földecskéikhez, őket tönkretették adóval, beszolgáltatással. Az ország súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött. Könnyelműség volt a lóállomány csökkentése, a lovak bírálat nélküli vágóhídra küldése. A gépek mellett nem volt szükség az országban egymillió lóra, de a piros könyves, értékes tenyészállomány felszámolása gondokat okozott, mert a gépek száma még nem volt elegendő. Keresett exportcikk lett a ló, de nem volt meg a tenyészanyag. A tanyai fiatalság az iparban keresett munkát, megkezdődött a tanyák elhagyása, bontása, de gyorsabban fogytak a tanyák, mint ahogy a városban az új lakások épültek. Csökkent a tehénlétszám is. Hiánycikké vált a tej. Megfogyatkozott a sertések száma, általában a nagyüzemekben nagy volt az elhullás. A parasztember alábbhagyott a baromfineveléssel, nem lehetett tojást, baromfit kapni. Sorsom az ötvenes években Magam e korszakban sem vittem sokra, Juhász és Déri állatorvosok vitték a zsíros VI-VIII. kerületeket és Kákát, nekem maradt a szikes Halásztelek, Rózsás és a városban a Zöldpázsit. Amikor pedig január 1-én rám kényszerítették a járási állatorvosi hivatalt megváltoztathattam volna a beosztást, de kerületemet akkora már úgy megszoktam, hogy nem akartam tőle megválni. Tovább jártam a körzetemet, otthon éreztem magam minden tanyában és kunyhóban. Jólesett elbeszélgetni az életről, a mindennapi gondokról, a házilag barkácsolt kisasztal körül. A meghitt beszélgetések során sokat megtudtam a régi szarvasi életről. Már messziről megismerték a határban kis zöld Wanderer-Sachse segédmotoromat, később pedig DKW autómat. Régiséggyűjteményemet is ebben az időben alapoztam meg. Hamar felismerték érdeklődésemet, sokan hoztak valaminő ócskaságot a hátsó udvarból, a padlásokról, cserép holmikat, régi használati tárgyakat. Tudták, hogy ilyesmivel kedveskedhetnek nekem. Felkísértek poros, rozoga padlásaikra, megmutatták a tanyát, elmesélték a történetét. Meséltek a család, a rokonság, a szomszédság és a környék rég- és közelmúltjáról. Az ötvenes évek közepén megnőtt a személygépkocsik száma az országban, a téli földutakra maradt a lovas kocsizás. Pedig a kocsin olyan jól el lehet beszélgetni útközben, a gazda és az állatorvos között meghitt és őszinte eszmecserék folytak. Megváltoztattam azt a szokást, hogy az állatorvos a hátsó bőrülésen kényelmesen pihen, előreültem a kocsit hajtó mellé a deszkaülésre, s így jártam néha nagy távolságokra Terehalmára vagy Cserebökénybe, de még Árpádhalomra is. Sokat kerékpároztam, útközben 32

33 meg-megálltam, ismerkedtem a tájjal, a tanyákkal. A Csabai út mentén gyakran támasztottam le kerékpáromat az eperfákhoz mert az út mindkét oldalán ilyenek voltak s gyönyörködtem a határban. Az autóból, a volán mellől semmit sem lát az ember. A kiszállásokhoz sokszor igénybe vettem a vonatot is, Csabacsűd, Nagyrét, Kisszénás megszokott megállóhelyeim voltak, olyan is volt, hogy Balczó gazda szürke lovát a kisszénási állomásra vezette fel. De nagy utakat tettem meg gyalog is. Az örménykúti tanácsházától az erdősávon át a Maradék soron sétáltam ki az endrődi határhoz Kozsuchékhoz, és az agglegény Medvegyékhez. Útközben felismertem az ősi telepes jobbágytanyákat, a XVIII. század végéről. Megtaláltam a Farkas-, a Szekretár-, a Borgulya-tanyákat, ahol közel 200 éves épületrészek is voltak. Jóízűen ittam az első soron lévő közös kút vízéből. Valamikor nem volt ám minden tanyában kút, a tanyasor egyesült erővel közösen ásott egyet. A Gráfik-tanya és istálló Középhalmon, a Kutyaszorítóban az 1800-as évekből (1953). Fotó: Domán 1954-től (1966-ig) tagja voltam a Járási Tanácsnak, majd 1957-től (1960-ig) a Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának. Szerettem a testületi üléseket, minden témát megismertem. Hozzá tudtam szólni nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari, kereskedelmi, művelődésügyi tárgyakhoz is. Itt sem helyeztem magam előtérbe soha, a hátsó sorokban húzódtam meg. Legmagasabb szintű hozzászólásom a közélet területén a parlamentben 1955 novemberében hangzott el a Szarvasmarha Tenyésztési Kongresszuson. 33

34 1956 Szarvason A társadalmi feszültségek, a nyomor 1956 októberében forradalomhoz vezetett. Részt vettem a piactéren a centenáris zászló mellett lezajlott nagygyűlésen, ahol az ősz Hajdú György kisgazda beszélt. A Járási Tanács kistanácstermében üléseztünk, ott volt J. Horváth László kutató, Fehér Mihály és Szűcs Lajos gazdasági iskolai tanár, Bakó János tudományos munkatárs, Hajós Lajos főagronómus. Vitatkoztunk, tépelődtünk, de elképzeléseink megvalósulására már nem volt idő. Szarvasi György 33 aki vezető szerepet játszott a szarvasi forradalmi eseményekben felkért, hogy vegyem át Déri Ármin állatorvos helyét. Nem fogadtam el a megtiszteltetést. Elítéltem a szélsőségeseket, a törtetőket, akik a zavarosban halászva hirtelen akartak magas polcra jutni. A tétovázókba lelket öntöttem, munkára buzdítottam őket december 5-én fiammal Pesten jártam, s elvezettem a Bakáts téri frissen hantolt sírokhoz, ott aludták örök álmukat a fiatal, éves kis hősök. A forradalom leverése után minden elcsendesedett, megkezdődtek a felelősségre vonások. Gazdasági következménye alig volt a forradalomnak, az állatállomány érintetlenül megmaradt, lassan a tsz-ek is összeszedték magukat. Epilógus Életem során sok gondom, bajom között mindig a természettel vigasztalódtam meg. Szerettem az Élő-Körös hullámterét a nagy nyárfákkal, füzesekkel, liánszerű folyondárokkal befont fáival, az áthatolhatatlan szamárkóróval benőtt területeivel és a szarvaskerep tisztásaival. Megragadott az őszi, mélabús, melankolikus idő hangulata, félnapokat gyalogoltam az állatorvosok nélkülözhetetlen lábbelijében, a gumicsizmában. Sokat sétáltam a horgászok gyalogösvényein, elmélázgattam a kis horgászpadokon, még a csónakjaikban is bemerészkedtem. Az Élő-Körös környékének vad szépsége 1960-ban a tereprendezéssel eltűnt, de továbbra is kijártam az Aranyosba, a Kozsuch-kanyarhoz vagy a vasúti híd térségéhez. Nyáron munka után gyakran lementem a vízpartra, élveztem a magányt, a csendet, néha megmártóztam a vízbe, pihentem, szemlélődtem, gondolkodtam. Beszélgettem az öreg, bajszos Fábri Márton 33 Szarvasi György (Szarvas, 1901?,1983), tanító, ipariskolai igazgató, 1956-ban Szarvason a Forradalmi Tanács elnöke és a Nemzetőrség parancsnoka. 34

35 bácsival, aki Uhrin Sanyi és Toman Jancsi gátőrök marha- és birkafalkáját legeltette, nem tudta a pásztormúltját megtagadni, ha nem is ötszáz darab, hanem csak négy-öt darab állatot őrzött, de azt hűséggel, odaadással végezte. Egy állatorvosi szimpozionon, 1986-ban A Hármas-Körös hullámterében sokat fényképeztem Marsallkó Jenővel, még Cs. Pataj Mihály 34 festőművészt is kivittem vázlatot készíteni. Szólni kívánok a több száz szakközlemény és néhány monográfia megírásáról is. Módszerem a megfigyelés volt, felismertem a törvényszerűségeket, s érlelődtek bennem a levonható következtetések, lassan kialakult a tanulmány. Sok ismeretet, adatot szereztem a föld népétől a beszélgetéseim során. Mindig nálam volt a notesz, amibe feljegyeztem a hallottakat. Legtöbbször a harmadik átdolgozás után alakult ki a végleges forma, ekkor nyugalom szállott meg, éreztem, hogy hozzájárultam valamivel az egyetemes kultúrához. Sohasem unatkoztam, legfeljebb egy-egy hetes pesti operalátogatás hozott változást életemben. Mindig vágytam utazni, izgatta a fantáziámat a 34 Cs. Pataj Mihály (Békéscsaba, 1921 Szeged, 2008), festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár, az 1950-es években Szarvason középiskolai tanár. 35

36 nagyvilág. Már egyedül éltem, amikor anyagi lehetőségeim nagyobb utakat engedtek. Egy-egy nagy útra fél évig készültem. Tanulmányoztam az ország földrajzát, gazdaságát, szokásait, legtöbbször még alapszinten a nyelvet is megtanultam. Megfelelt nekem a rádió és televízió nélküli magányos élet. Megszoktam a magány függetlenségét és szabadságát. Néha-néha moziba mentem, vagy kölcsönösen látogattuk egymást Szőnyi Sándor 35 tanárral, aki szintén magányos nyugdíjasként élt. Eltelt mögöttem egy rapszodikus élet hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Egész életemben csendes voltam. Kielégített az, amit az élet nyújtott, a munkám, a kedvteléseim, a lakásom, a kertünk, a házam falán felfutó pirosló repkény. Megtaláltam az örömet unokáimban, éltetőm volt a természet örök forgása, a Nap, a Hold és a csillagok. Dr. Domán Imre síremléke a szarvasi Ótemetőben 35 Szőnyi Sándor (Békéscsaba, 1916 Szarvas, 2001) középiskolai tanár, számos helytörténeti írás szerzője. 36

37 SZARVASI HATÁRRÉSZEK Az Öregföldek Szarvas földrajzával a tudós szemével Mendöl Tibor 36 foglalkozott a húszas évek végén. Megállapítása szerint tanyavilágunk ötven évvel idősebb az Alföld többi részén levőknél. A XVIII. században indult fejlődésnek ban számuk gyorsan emelkedett, a reformkorban már álltak a sorok. A földművelés a várostól keletre, a 20 km-re eső Öregföldeken 37 kezdődött, s 1775-ben a parti dűnéket már tanyák színesítették. Már a nép ajkáról is megtudható, hogy hol is voltak Szarvason az Öregföldek? Mit is ért a tanyai ez alatt a fogalom alatt? Letelepedésemkor (1942) az oda történt kihívások alkalmával, arra a kérdésemre, hogy hol a tanyájuk ahová most mennem kell többen azzal kezdték a válaszukat: Hol? Hát az Öregföldeken, künn a jó quartákon vagy a fertályokon! 38 S ebbe mindig büszkeség, önérzet is vegyült, némileg mintegy kérkedve az ősökkel s a család előnyösebb vagyoni helyzetével. A távol- és közelmúltban a mezőgazdaság kollektivizálása előtt, ahol a quarták voltak, hajdanában ott voltak a jobbágytelkek és telekhányadok, amelyeken a jobbágyfelszabadítás előtt álltak a jobbágy tanyák. Ez volt az a határrésze Szarvasnak, hol az állattartás, a földművelés, a tanya- és szállásrendszer az elsők között kibontakozhatott a kondorosi határrész szomszédságában, amely akkoriban még ide tartozott, s 1875-ben lett önálló község. Innét az idők során befelé, nyugatra terjeszkedett, ahol a talaj mezőségi itt-ott homokkal és könnyebben művelhető. Az ó- pleisztocén korszakból származó, hullámos parti dűnéit Telekhalom, Czibulahalom, Galóhalom, s azoknak lábait a későbbi VII. kerületet sem az árvíz, sem a belvíz nem fenyegette. Az 1940-es tavaszi belvíz a Körtés 36 Mendöl Tibor dr. (Nagyszénás, 1905 Bp., 1966), földrajztudós, tanszékvezető egyetemi tanár. Az MTA tagja (levelező 1946), a földrajztudomány kandidátusa (1952), doktora (posztumusz, 1967). A Magyar Földrajzi Társaság elnöke ( ) ban földrajz főtárggyal bölcsészdoktori oklevelet szerzett a Szarvas földrajza c. értekezésével. 37 Az Öregföldek elnevezést a régi szarvasi határ keleti, VI VIII. külkerületére az ott élő lakosság már az 1960-as években sem használta, Korim János Örménykút és Kardos földrajzi nevei c. munkája (Szarvasi Krónika évi számai) sem említi. 38 A fertály 14 kishold, vagy magyarhold, a quarta a jobbágytelek negyed része, 8 kishold. A hold, mint területegység eredetileg az egy nap alatt felszántható föld nagyságát jelentette. A talaj- és domborzati viszonyokkal szoros kapcsolatban a holdnak számos változata a területegység használatát kiszorította a nagy 37

38 dűlőben is megmutatta, hogy az alapító jobbágyok jól választották ki kunyhóik helyét. Battáék, fémlemezre applikált ősfotó 38

39 Az Öregföldeken az újratelepítés után az élet pásztorkodással kezdődött. Már az első telepes családokat ide kényszerítette ki az élni akarás a földvár palánkjairól. Itt épültek először a földbe süllyesztett, paticsfalú pásztorkunyhók, s az állatok részére menedékhelyek. De a várostól való nagy távolság, valamint a váltógazdálkodásos földművelés 39 egyre inkább megkívánta a kinnlakást itt és a décsi szomszédságban. Markovitz Mátyás 40 milyennek is látja 1742-ben a hőskort? Itteni határunk a szemestermény-termelésben is jelentős szerepet játszik. Itt vannak a városiak földjei és tanyái. Gabonát, kukoricát, kendert, tököt, uborkát termelnek. Földjeiken kertészkednek is. Azután baromfit nevelnek, méhészkednek. Itt csépelnek télen is. Ha a kemény hideg és nagy hó miatt az állatok már nem legelhetnek, azokat a tanyák mellett épített istállókba terelik. Ők maguk szalmával fedett formális házakban, vagy földbevájt kunyhókban készítik el ételeiket, főzik üstökben a húsos kását és ott is alszanak. (A szarvasi ev. egyházi levéltár latin nyelvű kéziratából fordították dr. Tamási Mátyás és dr. Domán Imre 1970.) Markovitz ugyanitt gazdákról írt, noha ez időben a föld a gyulai földesúré, aki nemegyszer volt a lelkész vendége. Többjüknek azonban volt szép számban állata, igája, gazdasági felszerelése, amelyek már akkor lehetővé tették, hogy a községen keresztül a gyulai földesúrtól földközösségben nyilakat béreljenek. Az Öregföldeken, a helyszínen keresgettem mintegy négy évtizeden át az első tanyatelepüléseknek a nyomát, kutattam a jobbágytanyákat, ittott elnézegettem hóolvadás után az őszi szántások tarka-barkaságát. Jól elmémbe véstem a helyszíni elbeszéléseket. Azokat még frissiben papírra vetettem. A már aggastyán Czesznak Pál megözvegyülve, a kemencénél melegedve hallgatja a százesztendős címeres falióra ketyegését, óránkénti ütését és mesél: Itt született a Szakács-soron ahol a Szakács-tanyák egész sort képeztek itt nyűtte el magát. Dédapja itt volt jobbágy a Borosdűlőbeli quartán, amit annak apja még az urbáriumnál vett birtokba. A sublót fiókjából előkerült, megsárgult bibliában olvasom, hogy az alapító jobbágytanyát Czesznak Tamás építgette. A hetvenes években lebontottat 1870-ben emelték nagy vályogból (kobolából, mert azt a lovak taposták). 39 A XVIII. század végén vált ismertté az un. Norfolki vetésforgó, növényei: 1. év répa, trágyázva, 2. év árpa vörös vörösherével, 3. év vöröshere, 4. év őszi búza. 40 Markovitz Mátyás ( ), ev. lelkész, 1734 körül került Szarvasra, s tisztségét haláláig betöltötte. Leánya Tessedik Sámuel első felesége volt. Tessedik a következőképpen jellemzi Markovitzot: Szarvas város érdemes papja, atyja és tanácsadója. Markovitz az ben bekövetkezett halála előtti években latin nyelvű versben írta le a korabeli Szarvas állapotát. A mostani rk. templom körüli temetőben temették el. 39

40 De az alapozáskor meglelték még egy korábbi időkből származó jobbágytanya maradványait is. Jól kirajzolódtak a búbos kemence körvonalai. Tsznyugdíjasként sopánkodik a meghagyott kis konyhájában: Meddig szívhatja még a szabad levegőt. Nem könnyű innét megválni, ősei is itt élték le egész életüket, innét mentek el a szabadságharcba, majd innét masíroztak a balkáni háborúba, azután az orosz és olasz frontra. A sor negyven tanyájából már csak imitt-amott van összesen tíz, de már azok legtöbbje is lakatlan. Tulajdonosa mint Kondacs M. a városból járogat ki a kis szobát kiszellőztetni, a kertet megművelni, az udvart lekaszálni. Nem tapossa a füvet a jószág, nem piszkolja a tyúk. Jó lesz neflának (szénaliszt) a városi két hízónak. Ezek pótolják az öregségit, s közben ő maga is levegőzik és mozog ben lépett életbe a szarvasi urbárium, amely a jobbágytelkeket birtokba adta. Egy-egy telek 34 hold volt ez 68 pozsonyi mérőnek felelt meg járt volna hozzá kaszáló is, de szűkmarkú volt a földesúr, sok volt az igénylő ekkor Szarvasnak már 5000 a lakosa s nem futotta csak 12 és fél hold, mások ajkán 9 kh-nak és 465 négyszögölnek hangzik, tehát a negyedrész, a quarta, vagy még annak is fele, a poquarta. 41 De azon már magabiztosan gazdálkodhattak. S mint Tessedik írja és tanította az ország első gazdasági iskolájában: elárasztották a pesti piacot túróval, sajttal, vajjal, tömött libával, amit ekhós szekereken szállítottak, biztosítva magukat tartalék lóval. A földön erős gyökereket kellett verniük, mert mint az ötödik Trnyik György generáció száján élt a szólásmondás: Menjetek és osszátok a földet, mert jő az uraság és visszaveszi. Közben az odavaló gyerekek fogták a Tabajd- és a Bogdán-erekben a halakat. De hogyan is ment a földosztás? Aki csak keveset kapott, az annyit kapott, amennyit körül tudott futni. A lustáknak viszont az ispán sokat akart a nyakába varrni büntetésből. Ezért kétkerekű lovas kordjára szalmacsóvát kötött, a lovakat jól megzavarta, gyorsan forogjon a kerék, s mennél távolabb essenek a nyomok, amely által mértek. Azután eljött az örökváltság, amikor Körtésen a Hruskáék quartásjobbágyokból máról holnapra fertályos gazdák lettek. Utána már a család osztozkodott. S öt sávra nadrágszíjra hasogatta a Körtés-dűlői földet teljes hosszában dűlőúttól dűlőútig mindenik poreccállára húztak tanyát, külön-külön a Gyurónak, a Janónak, a Misónak, a Macónak, a Palyónak és az Ondrónak. Őróluk kapta a nevet a Körtés (Hruska) dűlő. Az 41 Helyesen: pol-quarta, azaz fél-quarta szlovák 40

41 ő fiuknak már csak poquarta (fél) jutott. Tanyaterületnek is csak egy köböl, kertnek pedig csak egy vékás futotta. A következő földmozgalom a parcellázás volt. Az Öregföldeken erre nem került sor. A jobbágyi hőskorban annyira megszállták az igénylők, hogy még az uraságnak sem hagytak helyet majorsági gazdálkodásra. De kiki jegyeztetett a régi föld kezessége mellett ott, ahol erre mód volt: Halásztelken, Kákán és Kondoroson, az akkor már Károlyi-birtokból, s odatelepítették ki az öregföldi fiúgyermekeket. Kialakultak a dűlők, az utak. S a dűlőutak két oldalán szakaszosan felépültek a tanyasorok. A dűlő táblaföldet jelentett, teljes hosszában egyik dűlőúttól a másikig, s azt arról nevezték el, amelyik családnak abban a legnagyobb darabja volt, így lett Ruzsicska-dűlő a Ruzsicska nemesek ezer holdon gazdálkodtak. Vagy valami földrajzi pont után, például Galóhalom-dűlő. Farmezsgyék nem voltak. Ezért egy-egy dűlő szélessége m közötti volt. A tábla hossza 5 km is, egy-egy dűlőútnak a hosszúsága akár 20 km is. A dűlőbeli földjére mindenki ott építette fel tanyáját, amelyik végében a család megszokta, s ezzel a testvérek szomszédok lettek, vagy a felszíni viszonyokat, talajadottságokat figyelembe véve, ahol a legjobbnak látta. Ezért alakulhattak ki az országszerte híres sortanyák mindig szakaszosan. A tanyasor is arról a családról kapta nevét, amelyiknek a dűlőben a legtöbb tanyája volt. Mert minden fertályon volt tanya a dűlő egyik vagy másik végén, de soha nem mindkét végén. Így a Török-sor elnevezve az öt Török, annak déli oldalában a Cifra-dűlő megjelölve az öt Cifra-Tóth tanyáról. Az északi oldal a Kaukálokról Kaukál-dűlőnek. Tehát a táblaföldek képezték a dűlőt, a sort, mintegy egymást kiegészítve. A VII. kerületben a hét dűlőn nyolc tanyasor állt. A Kuján, Kaukál, Cifra, Roszik, Boros, Juhos, Folytán dűlőkön áll az Arnóczki-, Sárkány-, Török-, Bakulya-, Csipkár-, Szakács- és a Hosszú-sor, s azt beszegte a Csabjanka (a Csabai út). Az öregföldi tanyavilág a századfordulón virult. Megvoltak a tanyák amelyeket a házszám szerint nehéz volt megtalálni, mert a számok tömbönként körben haladtak. Tehát a szemben lévő tanyák száma százzal is különbözhetett. Nem volt páros és páratlan oldal. Álltak a malmok szél- és szárazmalmok amelyek szükségességük mellett széppé, romantikussá tették e vidéket. Megnőttek a fák is, azok ontották a gyümölcsöt, a kisüstinek valót, a szilvát és körtét az utóbbi fák száz, kétszáz évet is megértek, a szerszámfát és a tűzrevalót. Persze a kemencébe ott volt a tőzeg, a tuskó, a szalma, az ízék. Az özön fának köszönhető egy-egy tanyában hogy a hét sor tanya mindegyike m széles erdősávot is képezett 5-20 km hosszúságban is, amelyek 41

42 között Zsilinszky Mihály 42 az 1872-ben kiadott 150 éves jubileumi helytörténeti könyvében aranyló búzatáblákat látott ringatózni. Hogyan is néztek ki a dűlőutak mentében a sortanyák? A halmok tövében, a homokos vonulatokon a jobbágyok nyugodtan építgethették kunyhóikat, tanyácskáikat s a hodályokat. A belvíz nem vette fel, az ár nem vitte el. Ha jött is a Körös, az Tónikát ma is legelő még elöntötte, de az öregföldi kis ajtókban mindig megtorpant. Viszont éppen ezért a közelben a legelésző állatoknak, a gulyáknak, a méneseknek, a nyájaknak mindig volt víz az erekben (ma Kondoros-völgyi csatorna), s ott réti farkasok és vaddisznók tanyáztak, a gyerekek ennek ellenére rákásztak és vadkacsatojást szedtek ben épült jobbágytanya a Hosszú-soron ( futurás Csicsely János és felesége), fotó: Domán Áll még az Öregföldeken mintegy tíz, állagában jól megőrzött tanya a jobbágyidőkből. Fehérre meszelt falak ragyognak a nyári zápor után, amikor a horizonttól a horizontig félkörben szivárvány karolja át a vidéket. Fedelük nád, kanfarosak, az oromzatuk tapasztott, azon két kerek világító 42 Zsilinszky Mihály dr. (Békéscsaba, 1838 Bp., 1925), tanár, történész, politikus ig a szarvasi főgimnázium magyar irodalom és történelem tanára. A Kerepesi temetőben nyugszik. 42

43 lyuk, amelyeken át a macskák járnak a padlásra. Kereszt-vaspálcás kicsiny ablaka délre, ritkábban keletre, nyugatra de sohasem északra néz, szűrődjön be legalább valamelyik napszakban a napocska. Még az országutak mentén sem respektálták a járókelők látványát. Nem egy tanya még a Csabjankán is hátulsó végével állt az útra. Az udvarról a konyhába feketére, barnára mázolt ajtó nyílik természetesen csupa deszka s az alul-felül sarokvas helyett még ma is görgőkön működik. Előtte lécekből összetákolt rácsszerű félajtó (a sránke). A kemence szája mögött berakott katlan a vaslábasnak, a bográcsnak. A szabad kémény öblös, falán obszidiánszerűen csillog a szurokszerű korom. A kéményen a tető fölött összebarkácsolt deszka szikrafogó. Az ajtókon a fakilincsek. A mestergerenda a szobában faragatlan. Alatta a felnőtteknek le kell hajolniuk. A szoba berendezése a kemence, amelyet vályogból rakott vagy deszkából készült körpadka övez. Van ágy, sifon, sublót, asztal, sarokpad. A padlástéren a gömbfa gerendába vésve az építés évszáma. Ezen épületek elődjeként már ott voltak a földbe süllyesztett kunyhók, amelyekben számolgatták az urbárt. Ennek az emléke, hogy ma is földbe van süllyesztve a tyúkól. A meszeletlen istállóra és ólra csak úgy ráhányva a szalma. A Hosszú-soron a hét Skorka-tanya már az örökváltság után épült, fehérre meszelt szobácskáikból vonult be a hét, még éppen legénytollas fiú, akik közül egy sem tért vissza, ahogyan az első világháború idején az öt Kondacs-Madarász legényből apa temetésén egy sem lehetett jelen csupán az özvegy és a lányok állták körül a sírt. A Galáth-tanyából pedig egyszerre masírozott be az apa és négy fia. Így az oratjékon (sorokon) 43 csak az öreg szülők és gyermekek segíthettek az itthon maradt asszonyoknak, lányoknak. De milyen is volt az élet a szállásokon, a jobbágytanyákon, majd hogyan is éltek a quartás gazdák? A két és fél évszázad alatt a földekre vonatkozóan két szót tudott mindenki: jegyzés és osztás. Sor is került erre az 1772-es urbáriumnál, az 1845-ös örökváltságnál. Nagybirtok nem lévén ezt a határrészt sem a parcellázások, sem az 1945-ös földosztás nem érintették. Az urbárium gyakorlati megvalósításakor az öregföldi jobbágyságnak a földesúri ispán és a községgel szemben fő hangadója volt a jobbágy Gregus. Tekintélyét imádságoskönyv és biblia gyűjteménye is növelte. Az azokba bejegyzett sok-sok adat panasz, kívánság és sóhaj tette őt mindentudóvá. A tanácsok alakulásakor tanyájában kapott menedéket az örménykúti tanácsháza. Egész életében lázadozott az urbári terhek ellen. 43 Szó szerint: szántókon szlovák 43

44 Amikor hajnalok hajnalán hajtották a pórnépet robotba, a gyalognapszámot teljesíteni. Megjelent két lovas és menni kellett. A tehetősebbek fuvarban rótták le. Az uraságnak Pestre, Szolnokra, a Tiszára, a Körösre hordták a gabonát. A Nagy Paluska legény fia egy éven át két ökörrel dolgozott az uraság részére a kaszálóért meg a két fertály föld birtoklásáért. Pályám kezdetén az akkor százesztendős Madács apóka még el tudta mesélni amit én rögvest papírra vetettem hogy kis decima szedéskor minden tízedik juhot be kellett szolgáltatni. Töméntelen nyáj verődött össze a kétágas örményzugi csordakútnál. Ott volt a földesúri ispán meg a jobbágyok képviseletében Gregus is. A fondorlatos jobbágyok amilyenek voltak a 90 éves Maczik néni dédapja vagy a második Trnyik György az élelmes és ügyes kiskanászokat tolták előre a birkákat terelni, hadd kergessék meg azokat jól. És ki is tudná az összetorlódott állatokat a nyájban pontosan megszámlálni. Így válhatott szinte csak minden huszadik a decimálás áldozatául. A többi a kutyák vakkantására eszeveszetten rohant haza a sopába, ahonnét a tűzvész sem ugrasztotta ki. Az örökváltság áldásaként, aki az Öregföldeken 56 holdas, tehát egytelkes gazda volt, azt már zemenyinek, afféle paraszt-nemesnek titulálták, ami kutyabőrnélküli rangot jelentett, akit még a törvény sem fogott. Ilyenekké váltak szorgalmukkal, jó üzleti érzékükkel a Gálok, Hruskák, Hrncsjárok, Szebedinszkiek. Az urbárium adta birtokot 1847-ben az urasági földkönyvből átvezették a telekkönyvbe. Sok öregföldi gazdaifjú, quartás, telkes, szessziós legény meg is hálálta Aradnál, Temesvárott és másutt a 48-as szabadságharc idején. Lassan-lassan kiheverte az öregföldi gazdatársadalom a bukott szabadságharc utáni hírhedt rekvirálásokat. Sőt a szorgalmasak, vagy talán szerencsések, a spekulánsok földéhségükben a nagybirtokok felé kacsingattak. Bár az apák, nagyapák fej-fej mellett mentek a robotba, a módosabb öregföldiek egyre többen és többen zsákmányolták ki a kisebbeket, a nincstelen szőlősieket, a vékásokat. A jobbágyfelszabadítás, még inkább a kiegyezés után nem egynek volt már nemcsak egy alkalmazottja, hanem öregbérese, nagybérese, kisbérese, kanásza, sőt még szolgálója is, nem beszélve a részes művelőkről, az aratókról. Hadd mutassam be az egyik tekintélyes gazdacsalád (K. M.) Béresek szerződési naplóját, amelyet a család szorgalmasan 1867-től vezetett, 1930-ig szlovák, majd magyar nyelven ben újévkor, a béresek ünnepén, amikor az emberpiacon két kezüket nyújtva kínálták magukat, írták alá: Fogadtam béresnek 1937 évre Batta Mihályt, 40 pengő, nyolc mázsa búza, két mázsa árpa, 550 négyszögöl kukoricaföld, egy pár csizma, egy 44

45 kocsi szalma díjazásért. Ez a jövedelem 1984-ben kb Ft-ot tenne ki. Ezt volt köteles megdolgozni az év 340 napján, napi órai munkával. A szerződést sem jóváhagyatni, sem hitelesíttetni nem kellett. Aláírta azt a gazda és a béres. Eljött az idő, amikor próbálta volna a daliás és délceg béreslegény szemét rávetni a gazda lányára, vagy a gazda fia a helyre szolgálólányra, azonnal költözni kellett volna a szerelmes béresnek egy másik gazdának az istállójába, a szolgálólánynak egy másik gazdasszony nyári konyhájába. A szomszédos földműves napszámosokat sem kímélték meg az úriparasztok. Azoknak mindig mértek három hold tengerit harmadából kapálni, azzal a kikötéssel, hogy két részük mellé még az urbár is jár nekik. Ami abból állt, hogy minden részből vállalt hold után a gazda kukoricájából két sort ingyen meg kellett kapálni, azt letörni és a szárat levágni. Már pedig a dobrje quartákon (jó quartákon) kilométeres sorokban is várta a jól kisorolt tengeri a munkáskezeket. A harmados még így is elégedett volt, mert a fertályokon a fél-termés vagy töredék termés aszály idején is biztos volt, nem úgy mint a székesen. Ha csapadék nem is, de a talajban valamennyi erő mindig volt. A négy ökör az ökrökből némely tanyában öt iga is kitelt mély barázdákat tudott húzni abban a zsíros földben. A szántás előtt az jól ki is volt dudvázva. A sok szarvasmarha győzte a trágyát, a dudvát. Hunya Pista bácsi 44 vezető szerepében sokat mesélt a régmúlt szarvasi, öregföldi kanászidőkről, de négy évtizeddel ezelőtt a tíz Janurik-tanyából álló Gál-dűlőben magam is sokat hallgattam emlegetni nevét. Egy évszázad után ilyen magasra emelkedett az a Körtés-dűlőbeli H. család is, akik még a tessediki időkben érkeztek Zólyomból egy lóval, s hozták a kocsiderékban összes vagyonkájukat. De ma már csak a szántás színe jelzi eső után a tanya helyét, mert elhalt az utolsó gazda, a mindentudó Mátyás is. Mert az Öregföldeken csaknem mindenkinek volt beceneve vagy gúnyneve. Így lehetett megkülönböztetni a sok-sok hasonló nevűt. Divat volt a tanyában a tíz gyermek, hogy legyen bővében munkáskéz, tudjanak gyarapodni, folytonosan legyen kiskanász. S ha úgy adódik, a kolera is hagyjon belőlük. Az özvegy még őrzi a kamrában a nyárfaderékból kivájt nagyteknőt, amelyben 12 kenyérrevalót dagasztottak. 44 Hunya István (Endrőd, 1894 Bp., 1987), földmunkás, szakszervezeti vezető, politikus. Az első világháborúban az orosz fronton fogságba esett ben a Vörös Gárdában, 1919-ben a Vörös Hadseregben harcolt től vezető szerepet játszott a tiszántúli parasztság mozgalmainak szervezésében. Több ízben bebörtönözték ben a Szovjetunióba emigrált, ben tért haza. Lapokat szerkesztett, színdarabokat is írt között könyvtáros, 1958-tól a MEDOSZ elnöke. 45

46 Ami a beceneveket illeti, a Hosszú-sor nevezetessége a négy Sz.-tanya. Az első a Fekete Sz.-é, a haja után, a második a Hruska Sz.-é, a feleség neve után, a harmadik a Cukros Sz.-é, mert meglett emberként is folyton-folyvást cukrot szopogatott, a negyedik a Kis Sz. -é, az alacsony termete miatt. Az Öregföldeken sem volt a gazdák sorsa irigylésre méltó. A béresnek legalább minden második vasárnapja szabad volt, de sok gazdáé csak az örökös munka, izgalom, aggódás, rettegés, örökös félelem a végrehajtótól. A Bobvos-dűlőben Jucika néni, az egyik éves gazdámnak a felesége, a hírneves gazdasszony nyaranta, a kánikulában mindig délben kapálta meg a dinnyeföldet, míg a béresek szalonnáztak, mert a disznóparéj akkor biztosan elszáradt. A gazdasszonyok a városban teleltek ki sok tanyából, odahaza járatták a gyerekeket is iskolába, istápolták az agg szülőket. Ilyenkor a fiatal gazda vasárnaponként látogatta meg a feleségét, majd lóháton vitte ki a kenyeret az egész hétre. De a Borgulyák meg a Velkiek az Első-dűlőből télen csak adót fizetni jöttek be a városba. A lovakat kímélni kellett, megviselte volna azokat az ötven kilométeres út, nem lett volna bennük erő a zabvetésre, s tartogatták az őszi lakodalmakra, mert ilyenkor az öregföldi nóniuszoknak ficánkolni kellett a kocsiban. S mikor már túl voltak a tavaszi munkán, szombat délután egész kocsikaravánok tartottak a Berényi és Csabai úton a városnak táncoló lovakkal, hogy vasárnap délután a gazdaköri terefere után a tanyának vegyék az irányt. Ki ne ismerte volna az Öregföldeken a két világháború között azt a Pali bácsit, akinek a borjúbőr tarisznyája a vásárokban mindig a vállán lógott, télen ismerték sárga rackabekecsét, aki paraszt létére a harmincas évek végén már 700 mázsa búzát is csépelt. Mindig hetykén ellenőrizte a mázsát fehér ingjében, rojtos bő gatyájában, papuccsal a lábán. Vénségében sem ismerte a kocsin a rugós bőrülést, az üléstámlát, pedig a negyven kilométer sok volt fél nap alatt. A két derék fiúnak is meg kellett elégedni a hat elemivel, a tanyai Filó tanító úrnál, mert ha urakká válnak, mi is lesz a jó Öregfölddel. Öregföldi malmok? E sorokat úgyszólván lidércnyomás alatt írom le, képzeletem csapongó szárnyain visszarepülök a száz év előtti Öregföldekre, amikor viszonylag kis igazgatási területen háromezer hektáron nyolc szélmalomnak a kerekeit forgatta a szél. Ugyanakkor a kasnyikok még három szárazmalomban őröltek és készítették elő a kölest kásának a disznótoros hurkába vagy vékonyan megzsírozva a lábasba. A szélmalmoknak kedveztek a felszíni viszonyok. Oly helyekre építették, hol a tengerszinti magasság 3-4 méterrel is meghaladja az átlagost. 46

47 A Bakulya-sori tanyavilág a szarvasiak egyik legősibb bölcsője, itt már talán 1750-ben is sok pásztor és földműves tanya állott. Az akkori lélekszám is háromszázra tehető. Szükség volt malomra. De hogy a malom is létezni tudjon, kellett hozzá elegendő őrölnivaló, hogy gazdája meg tudjon élni az őrleményrészből. A telepes Bakulya család vállalkozott rá, hogy az uraság földjén már malmot építtessen, amely a tanyával együtt az övé, ha alatta a föld nem is. Ma is áll és 1970-ben a századik évfordulóján még működött, noha nem lisztet készített, hanem csupán darált. Forgalmát növelte az olajütő is. A helyén már előzőleg is állott egy szélmalom az 1830-as évekből ben vitorlái a falához vannak támasztva, a tetőzete korhadt, azon befolyik az eső, a berendezése úgy-ahogy megvan. Mindennap körüljárja idős gazdája, az utolsó Bakulya, aki még az ősi fészekben akar meghalni. Nem tágít. Kár, hogy a kövesúttól messze esik. Éppen ezért talán enyészetre van ítélve. Ha az a Csabai út mellett lenne, bizonyára nagy idegenforgalomnak örvendene még ebben az állapotában is. Másik dísze volt az Öregföldeknek a Csabjanka és a Dlhỳ-sor között (Békéscsabai országút és a Hosszú sor) a Mateideszek Malmos-dűlőbeli szél-, majd szárazmalma, itt egy központot alakítottak ki. Egyholdnyi szőlőjükben minta szőlészetet, félholdnyi gyümölcsösükben követésre méltó gyümölcskertészetet létesítettek. S ezzel megtörték az Öregföldeken a Nova szőlő, s a pogácsa-alma, valamint a potyóka-szilva egyeduralmát. Ugyanitt a Kiptos Kiseknek az őrlemény-percent azt is lehetővé tette, hogy tinó-, ökör- és sertéshizlalással foglalkozzanak. Mindezeket a hagyományokat az Áchimok gondosan ápolták. Állnak még a Gál-soron a Gál szélmalomnak a falai. A Ruzsicska nemesek, akik a szomszéd dűlőkben éltek, ösztökélték a Gálokat a kiegyezés után a malom felépítésére, s így a három Gál fiúnak, amikor megérkeztek a szabadságharcból megtépázva, s már összeszedték magukat, az álmuk teljesülhetett. A forgalom biztosítéka volt a nagy rokonság, a tucatnyi tekintélyes Janurik-tanya és a Podaniak, Gombárok. Ezek a családok uralták Tóniszállás szomszédságát. A családtagok száma pár százat is kitett. Csipkárék a Galóhalom lábánál a múlt század hatvanas éveiben vállalkoztak szélmalom építtetésére. Ott érvényesül a legjobban az uralkodó északkeleti szélnek a járása. Még meséltek nekem erről az öreg Galók, s Kondacsék, a Hanzéliak, a Lustyikok, mindazok, akik oda jártak őrletni. Szemtanúja voltam annak, amint a második világháború utáni gyufahiányban a környékbeliek odatévedtek a malomkövekből lepattintani egyegy darabkát a csiholóhoz. Még a tanító is megtanult szikráról rágyújtani. 47

48 Az 1870-es években engedte meg a tanyavilág mérete a szélmalomépítést a Petyován-dűlőben, a vasút és a Kardos-dűlő szögellésében. Tégláiból építették Molnárék az L-alakú, korszerű tanyájukat, majd 1960-ban a kardosi falubeli házukat. Mindezek kevésnek bizonyultak az öregföldiek lisztellátásához. Szükség volt még malmokra a tanyai lakosság szaporodásával. Ezért húztak fel a Malmos-Roszikék szárazmalmot a gyomai út és a Csipkár-sor kereszteződésének szomszédságában attól keletre a nyolcadik a Roszik-tanyában, a Roszik-dűlőben. A tanya még ma is áll, abban lakik és dolgozgat nyugdíjas tsz-tagként a Bajszos -Roszik. A malomnak már semmi nyoma nincs. Mint ahogyan csak a szájhagyományban él az Arnóczki-féle, hasonnevű sori, Kaukál-dűlőbeli is. Nemkülönben a Csabai út mentében, a Kardosdűlőben működő szárazmalom is. Fiatal koromban még sokat mesélt nekem a deresedő Májer arról, hogy miként hajtotta a lovakat itt a kerengőben jó tíz éven át. Majd amikor a malom bezárt, beállt nagybéresnek még negyedszázadra a Csahorékhoz. Az Öregföldeken nem számított a ló, amiből egy-egy szárazmalom évente tíz darabot is megemésztett. Ezt már szóvá tette és írásban rögzítette Tessedik is, aki az ország évi lóveszteségét a hadsereg lóállományával azonosította. Négy évtizede sikertelenül kezeltem a szarvasi Tomka kasnyik szárazmalmában a lovak megbetegedett, majd elnyomorodott végtag-inait, ízületeit. A szarvasi határ többi részén Halásztelken, Kákán már nem kerülhetett sor szélmalom, szárazmalom építésére, mert a szőlősiek behordták társban kocsin, tragacson az egy-két zsák, őrölnivalójukat a városba. A kákai tanyavilág pedig 1883, a halásztelki után létesült, amikor már működtek a szarvasi gőzmalmok, besegítettek a Kreszan-féle szélmalomnak, amelyik akkoron az ország közepében állott. Próbálkozott gőzmalommal az Öregföldeken az úri paraszt Áchim is, de mihamar felhagyott vele, az csak a kondorosi Hanzusnénak sikerült. A csabjankai Pete-malom ma is darál. Az Öregföldek nyugati szélén lakókat pedig vonzotta a Bárány- és a Fazekas-malom, mely azután a tűzvész áldozata lett a Középhalmon. A malmok közelségében voltak a boltok, szatócsüzletek, kocsmák, kovács- és bognárműhelyek, csizmadia is. A Bakulya-soron 1870-ben volt már iskola harangtoronnyal, szövetkezeti bolt és kocsma, kovács- és bognárműhely, de mindez a szélmalom cégére alatt. Később gazdagította az Olvasókör, ahol telente gazdatanfolyamok voltak, majd az egyórás előadást követte a köri társasvacsora az elmaradhatatlan birkapörkölttel, aminek ízét egy életen át a Birkás-Galáth adta meg. Majd pedig kopogtak a biliárdgolyók 48

49 Az Öregföldekkel kapcsolatban a legnagyobb elismerés hangján tudok szólni az alapozó ősökről. Bölcs parasztemberek voltak. Hasznos jobbágyi ötlet volt a tanyasorokat felépíteni. Kifejezte az a családi, rokoni összetartozást olykor bokorszerűen is, mint a Csipkár-soron a Bakulya-, Gajdos-, Melis-, Pribelszki, Valkovszki-tanyák. Még ha haragba lett is a két testvér, azt nem úgy juttatták kifejezésre, hogy egyikük a dűlőnek az egyik végében, a másik a másikban vert sárból tanyát poquartájára, hanem juss miatti örök haragot úgy oldotta meg, hogy a későbbi építtető a tanyát háttal fordította a testvére konyhaajtajának, még véletlenül se lássák egymást. Ha pedig egy lakóépületbe szorultak a sok gyermek miatt akkor az alsó véget lakó a kamrából kialakított konyhaajtaját befalazta, s az ajtót a hátsó falra tette át. A tanyasorok fejezték ki a szomszédok egymásrautaltságát, együvé tartozását. Az út mentében volt a tanya, ezzel megspórolták a hosszú kocsiutat, a bejárót, amely fél holdat is elfoglalt volna. Aki a Malmos-dűlőben a tanyáját nem a Csabai útra, hanem a Dlhỳ-sorra építette, annak fél hold is kiesett a terméséből, mert amikor köveztek, már télen csak onnét járt be kímélve a lovakat. A jobbágyi időkben még nem adtak a főutakra, még idegenkedtek is mint az Aranykeresztes Kisék 45 féltek a háborútól, a betyároktól, a sátoros cigányoktól, a kéregetőktől, a hajcsároktól. Bajban közel volt a segítség. Nyári zivatarban éjjel a padkán szunyókált a férfinép, hátha valahová becsap a villám. Akárhányszor ló-, tehénelléshez hívtak éjjel vagy nappal érkezésemkor már az istállóban ácsorgott a nyolc-tíz szomszéd, mint segítség. Az örökváltságnál az öregföldi quartákhoz osztottak két nyistet, egy kenderföldet (konopiszkát), egy Körös-parti füzest mederrel, amit akarva, nem akarva el kellett fogadni. A dűnéken sok vert-fal, sárfal, kis- és nagyvályogfal ma is áll a jobbágyidőkből, már új tetővel, kéménnyel, ablakkal. A tavaszon és őszön húsvétra és mindszentre vagy a Gál hetére, felhányt és elsimított tapasz, meg a mész és körös-körül a patka őrzi állagukat. Ahonnét napfelkeltekor 45 Kis Mihály (Szarvas, 1825 Szarvas, 1896) neve elválaszthatatlanul összeforrt a XIX. századvégi nagyszabású parcellázásokkal. Az egyszerű földműves a korabeli Szarvas közéletének ismert alakja volt. Mint képviselő-testületi tag kezdeményezte pl. a községi óvodák létesítését, de munkássága elsősorban a szarvasi és környező nagybirtokok megvásárlásával vált jelentőssé. Földvásárló consortiumok útján között, egy évtized alatt szarvasi gazda 2579 ezer forintért vette meg szervezésében a Wertheim és az Inkey nagybirtokokat, valamint gr. Apponyi Albert és gr. Károlyi István uradalmait szeptember 21-én a képviselő-testület rendkívüli ülésén dr. Krecsmarik János főszolgabíró tűzte mellére Cs. és Kir. Apostoli Felsége által adományozott koronás arany érdemkeresztet. Nevét viselte a mai Eötvös Lóránd utca a 30-as évek elejétől mintegy másfél évtizedig. A szarvasi Ótemetőben nyugszik. 49

50 indult a birkákkal a kiskanász mint a 100 évet betöltött Kis bácsi a nyomásokra. Öreg este volt, mire a tanyába visszatért. Álló napon át le sem ült. Ballagva szelt a kis tarisznyában a kenyérből, szalonnából, vöröshagymából. Hacsak nem közelgett az égiháború, amikor a kis Tomka gyerekkel Kisszénáson a Károlyi, előbb Mitrovszky 46 zsombékokban be nem húzódtak a paticsfalu menedékbe, amely négy akácoszlopon állt, oldala napraforgókóró itt-ott betaposva, tetejére eperfagallyakra szalma dobálva. Delelő gulya Tóniszálláson (1953), fotó: Domán 46 A birtokszerző Harruckern János György unokája Harruckern Mária Anna gr. Stockhammer Józsefhez ment feleségül. A házaspárnak két fia mellett két lánya volt, Antónia Bolza Péterné, Rozália báró Schröffl Ignácné. A Schröffl Stockhammer házaspár egyik leányát, Jozefát vette feleségül mittrowitzi gróf Mittrovszky Vilmos. A Mittrowsky család cseh eredetű, 1716-ban kaptak cseh bárói rangot, 1769-ben cseh grófi címet. A család egy másik ága magyar honosságot kapott nemischelli Mittrovszky Károly főkamaragróf révén. (A Királyi Könyvekbe a Mittrovszky formát jegyezték be.) 1834-ben Mittrovszky Vilmosné támogatta a gimnázium Szarvasra telepítését ben uradalmukban 22, 1847-ben 62 cseléd volt alkalmazva. Az uradalom 1851-ben (Fényes Elek) még M. Vilmosé 1860-ban már fiáé, Mittrovszky Wladimiré (Nagy Iván). A kastély után a Rudnyánszky család birtokába jutott. Mittrovszky Wladimir 1887-ben a szarvas kondorosi uradalmát is eladta, a Károlyi családnak. A Mittrovszky család nevét viseli a város középpontjában álló kastély, a Pepi-kert legrégibb telepítésű észak-nyugati része és a katolikus templom mellett álló kőfeszület. 50

51 Az Öregföldek tanyavilága betöltötte hivatását. Úttörő vállalkozás volt jó kétszáz évvel ezelőtt oda kitelepedni, ott maradandó tanyát építeni. Elkezdeni a pásztorkodást, a földművelést, a váltógazdálkodást. Törni az ugart. Távol a nagyvilágtól vállalni minden nélkülözést és fáradtságot, szenvedni az időjárás viszontagságaitól hóban, fagyban. A tanyalétszám az Öregföldeken az 1931-es Szarvasi Útmutató 47 szerint 851 volt, a felszabadulásig ez felszaporodott kb. 900-ra. Ma már csak nyomaiban él az ősi Bakulya-sor és a Szakács-sor. Hová egy életen át, mint helyhatósági, majd járási állatorvos oly sokat kikerékpároztam. De megőriztem a Bakulyák, a Galáthok, a Gráfikok, a Kondacsok, a Melisek az operaénekes 48 szülei a Pribelszkiek, a Prjevarák által elmondottakat. A felszabadulás után Szarvasról leszakadt Kardos és Örménykút 49 ezerkétszáz körüli tanyával. Ma viruló községek. Kinőttek a földből, életképesek, ami magában is arra utal, hogy olyan föld ez, ahol csak nem kell elfelejteni vetni, ahová a vesszőt csak be kell dugni, hogy abból fa legyen és tőke. A múltból itt maradtakat kamatoztatja ma a Szarvasi Állami Tangazdaság, a Kardosi Egyetértés, az Örménykúti Felszabadulás Tsz. A sorok megalkotásával pedig még a régi paraszti ész alakította ki és formálta a nagyüzemi táblákat. A gépeknek csak el kellett indulniuk. Nem álltak útban az ide-oda hányt tanyák. Káka Káka a Maczói gát és a Csabai út között háromszög alakú külterülete Szarvasnak. Északról Szarvas város, nyugatról a békésszentandrási, délről a Csongrád megyei, keletről a csabacsűdi határ övezi. A török idők előtt a Veér-család birtokában volt. A szájhagyomány szerint Toldi Miklós is bérelte. Kétszáz évvel ezelőtt még megvoltak a kákai templomnak a romjai, sőt még volt valami a török mecsetből is ben Litauszki János, az akkor 95 esztendős kovácshalmi paraszt mesélte, hogy ő gyermekkorában a Szarvas Csabacsűd Sárgahegyes határon álló Hármas- 47 Szarvasi útmutató, címtár és szaknévsor, naptár az 1931-ik évre, Szarvas, Melis György (Szarvas, 1923 Bp., 2009) operaénekes től az Operaház magánénekese. Kossuth díjas (1962), Szarvas város díszpolgára (1986) és több magas kitüntetés tulajdonosa volt. Újabb életrajzát Winkler Gábor írta meg Egy élet az operaszínpadon címmel (Bp., 2009.) 49 Örménykút község január 1-én alakult Szarvas VI-VIII. külkerületein. Déli felén április 1. napjával vált ki belőle Kardos község. 51

52 halom kákai lejtőjén látott romokat, téglafalderekakat, s töméntelen tégladarabot. De minden anyagot elhordtak a pásztortanyák építéséhez. A Kákai legelő helyszínrajza 50 A falu elszórt településekből állt a Farkas-, a Hármas-, a Kákai- és a Kovács-halom lábainál. Egyebütt csak legelőnek alkalmas víznyomásos rét 50 Dr. Gajáry László: A szarvasi szikes legelők termelési, üzemi és jogi viszonyai, in: Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet értesítője az 1930/31 évről, Szarvas,

53 volt. De az ó-pleisztocén korból a parti dűnéken létrejöttek az ártérperemi szőlők, amelyek ma a bezinai-, a siratói- és ezüstszőlői zártkerteket képezik. Markovitz 1742-ben jegyezte fel (latinul): a puszta terjedelmes, a Körös áradásainak kiszolgáltatva, legelőnek és kaszálónak szolgál, rajta két szőlőskert a puszta közepén. Állandóan terem kákát és nádat, ami számtalan házat befed, és melegít kemencét. Kákán 1769-ben a szarvasmarha-tenyésztés és a szőlőtermesztés nagy lendülettel folyt. A XIX. század elején a kákai földesúr, báró Inkey László volt. Egyik patrónusa a katolikus templom építésének ben a földesúr képviselője a városi kupaktanácsban Tassy Becz Zsigmond tiszttartó. A kákai uradalomra is hatott Tessedik, mert a földet, a legelőt mindenfelé akác-, eper- és szilvaallék szegélyezték. Már az urbárium alapján kimértek a Kovács-halom mentén a jobbágyoknak 20 quartát (20 x 9854 négyszögöl). Itt a talaj homokos, alkalmas mindennemű növény termesztésére. Emeltek is rá jobbágy tanyákat. A Kristóffy-tanya Jajkán, fotó: Domán Káka életében az örökbevallás volt egy nagyobb és újabb állomás (1847). Ekkor osztották ki a siratói kenderföldeket. Ezek a mai siratói Kisjárástól keletre esnek. Egy-egy kenderföld 200 négyszögöl nagyságú volt. Akad olyan család, amelynek még mindig tulajdonában van a konopiszkája, ha már nem is kender terem rajta, hanem fóliás paprika. 53

54 Az Inkey-család 1883-ban kényszerült kákai birtokának eladására. Már jóval előbb leszakadt a Tassy-, a későbbi Kontur-, majd a Kacskovics- s a Lengyel-gazdaság holdat 96 földéhes gazda szaggatta darabokra. Részt követelt ebből a parcellázó közjegyző, a mérnök, az ügyvéd is. A tiszttartónak, a kulcsárnak már megvolt a helye Wenckheiméknél 52 Csorváson. De nem részesülhettek a földből a volt majori cselédek, pedig őket is gyötörte a földéhség. Bebocsátást kértek hát a csabacsűdi, kondorosi uraságokhoz, vagy a szénási Sváb-majorba. Sok cseléd a décsi és öregföldi, a már befutott gazdáknál kötött ki. Kákán épültek a tanyák, szántották a gyepet is, ezért aztán a szarvasmarha- és juhtenyésztés megtorpant. Még szerencse, hogy a víznyomásokat meghagyták legelőnek. Legeltetési Társulatot 53 alakítottak. S ki-ki a földje nagyságának arányában csupán telekkönyvileg abból paljetákat, félpaljetákat, járásokat kapott, de a valóságban osztatlan közlegelők maradtak e víznyomásos területek. Egy paljeta ötven holdnak felelt meg, egy járás pedig két magyar holdat tett ki. Ettől fogva Káka részei voltak: Inkey-káka, Kákai-holdak, Kákaitáblák, Kisjárás, Nagy járás és Telecske. A szentesi út ölelésében a Telecskén legeltek a városi, a mótyói, a szappanosi fejőstehenek. A várósból kijárók bizony elszórták a tejet az útban, bármily puha volt is a nyári út, sok volt a reggeli, esti sétának a 5-5 km. A járástulajdonosok reggelente összeverték a hazajáró csordát. Kákán csikós- és gulyásnemzedékek nevelődtek. A leghíresebb csikós Nakcsali Árvai Pál volt két fiával, Jánossal és Pállal. A számadót öt csikósbojtár szolgálta ki, s 500 ló alkotta a ménest. Kákán még a betyárvilág múltán is sokáig kísértett a ló elkötés, vagy a lónak ménesből való kiszakítása. (Az időben a betyárok a csikóssal is nem egyszer összejátszottak.) Gulyásdinasztiák voltak a Fábriak, a Frankók, a Hipszkiek, a Kovácsok, a Lehóczkiak, az Oraveczek és a Sztancsikok. A harmincas években legelt Kákán két darabos ökörgulya, egy 400 darabos szűz gulya, a negyedikben voltak a szárazon álló tehenek és a vemhes üszők (300 db). 51 Kontur József ( ), kir. járásbíró, neje Tassy Becz Amália ( ), dr. Lengyel Sándor ügyvéd ( ), neje Kontur Ilona ( ), Kacskovics Aladár ( ), neje Kontur Noémi ( ). 52 A Wenckheimek a birtokszerző br. Harruckern György leányági leszármazói. Harruckern György Johanna lánya Werdenburg Józsefhez ment nőül. Jozefa leányukat br. Gruber Ferenc vette feleségül, e házasságból született Gruber Terézia pedig br. Wenckheim József altábornagyhoz ment férjhez. 53 Lásd bővebben Tepliczky János társulati elnök: A Kákai Legeltetési Társulat története, Szarvasi Krónika, 14/ p. 54

55 Kákán, mint a szarvasi legnagyobb közlegelőn, sajátságos pásztorélet alakult ki. Díszes jubileumi ünnepséggel ülték a Legeltetési Társulat ötven éves fennállását 1933-ban. Ezen a napon a tarisznyákból már kora reggel előkerült a pogácsa, az ülés alól a pálinka. Tizenkét bográcsban főzték a pásztorok a birkapaprikást a vezérkarnak és a gazdáknak. Árvai Pál csikós- és csordás-számadó nyilvántartásának címkéje (1937) 1945-ben történt meg először, hogy a volt urasági cselédség is, ajándékképpen tulajdonába vehette a nagybirtokot (Kacskovics-, Lengyel-föld), ugyanúgy, mint Halásztelken a Bolzókát, amelyet eladdig odaragadtként művelt. Nem kellett tőkebefektetés, de nem volt szükség mint a parcellázásnál még nagyszebeni kölcsönre, váltóra, fontra, sőt még kezesre sem. A negyvenes évek végén megalakult a Szarvasi Állami Gazdaság. Feltörték a gyepet, amely ontotta a 30 mázsás rizstermést. Káka keleti sarkán alakult meg a Bem Termelőszövetkezeti csoport. Itt-ott ma is látni még az árpában, búzában kákát, nádat, gyékényt, s az ilyen szalmát szívesen fogyasztják a tehenek. A kákai számadók ünneplőben a társulati tanya mellett május 24-én A képen szereplő lovasok balról jobbra: Kovács Mihály, Szappanos Pál, ifj. Árvai János, id. Árvai János, Árvai Pál, Frankó Mihály, Frankó János, Bakulya János a felvétel a Kákai Legeltetési Társulat fennállásának 50. évfordulójára rendezett ünnepségen készült. 55

56 Halásztelek E külterületi határrész Szarvastól északra fekszik, a Hármas-Körös partján. Endrőd irányában kinyúlik egészen a Gyilkos-halomig. Neve az idők folyamán változott. Hajdan Halasnak hívták. Vasúti megállójának a neve ma: Halászlak. Tengerszint feletti magassága 84 m. A török idők előtt önálló falu volt, 300 körüli átlagos lélekszámmal. Mátyás király idejében tekintélyes helység. Abban a perben, amely a Szilágyiak és a Maróthyak közt folyt Királyság (a mai Eperjes) birtoklásáért, Mátyás több halásztelki nemest is meghallgatott. Így járultak az igazságos király színe elé Lőrincz, Mikes, Nagy, Sima, Sóki Szabó nevezetű megidézettek. A feljegyzések szerint még 1563-ban is 320 lakosa volt a falunak, amikor is Apafi 55 erdélyi Szrnka Pál újgazda 1957-ben Halásztelken, a grófi mezsgyekövön, fotó: Domán fejedelmet és hadát Bécs felé tartó útján dinnyével kínálták meg a derék halásztelkiek. A török megszállás idején pusztulásnak indult a falu, míg végül ben a rácok tették a földdel egyenlővé, lakatlanná. A XVIII. század elején már puszta. A telepítések idején kedvezményezett terület. Markovitz Mátyás ben ezt írja (latinul): A kedvezmények között vannak a puszták, amilyen 55 Az 1563-as évszám téves, Apafi Mihály I., apanagyfalvi (Ebesfalva, 1632 Fogaras, 1690), fia Apafi Mihály II., apanagyfalvi (Gyulafehérvár, 1676 Bécs, 1713), erdélyi fejedelmek a megjelölt korszakokban éltek. 56

57 Halásztelek-puszta. A puszta tágas, rajta két igen nagy Körös, medrében sok-sok hallal. E területen van két szőlőskert is. Házi legeltetésre nagyon alkalmas. Az áradások idején szittyót, kákát és nádat terem. Az 1800-as évek elején a puszta nyugati fele a Mitrovszky-, keleti része Bolza-család birtokába került. Utóbbinak a Lóna-majorjából még ma is áll két épület. Az előbbinek a nyomait már csak a geológusi szemek vehetik észre. A téli vizes szántáson, a vasúti sínektől nyugatra, a Malomzugicsatorna jobb partján, kéthektárnyi területen a talaj sárgább színe árulkodik az egykori virágzó majorról. (Az emelkedőn volt a Táncsics Tsz méregraktára.) Néhány évtizeddel ezelőtt az akkor már 80 év fölötti egyik Dankótestvér még mesélt nekem a Mitrovszky-kastélyról, a majorról, az azt körülölelő kőfalról, a mesés parkról, a gulyáról, a rackanyájról, a mangalica kondáról. A volt csikóslakást, az un. Sárga-tanyát csak 1967-ben bontották le. A földesúri világban az urasági földek határrészei így voltak megnevezve: Fűzfazug, Gyékényes, Ménesjárás, Pótlékok, Mlinárka, Sároska, Kis- Kondoros, Világos. Ezek az elnevezések az egyes határrészek jellegzetességeit fejezték ki igen találóan, vagy adottságaira, rendeltetésére utaltak. Messze földön nagy híre járt Jancsovics pap 56 tanyájának és kertjének. (A későbbi Hurkás-tanyának) Monumentális kockakúriájában hódolt nemes természetimádatának a tisztelendő. Volt több holdas gyümölcsöse, cseresznyefákkal, körtefa-allékkal, diófással, szőlővel, mandulással. Az ámbiton még citromot és fügét is érlelt ban megejtették az első parcellázást. Halásztelek keleti széle szakadt le a nagybirtokról. Majd augusztus 14-i keltezéssel kiparcellázták a nyugati részt, az ekkor már Károlyi-birtokot is. A Mitrovszkyörökösök ugyanis 1888-ban eladták a birtokukat vasbarom-szerződéssel (föld, épület, gép, állat együtt) Károlyiné Csekonics Margit 57 grófnőnek, aki két év múlva gép és állatok nélkül a vételáron túladta a földet igénylő parasztoknak, akik a vásárláshoz nagyszebeni kölcsönt vettek igénybe. A kastély, az intézői lak, a magtár, az istállók, a kovács-, bognárműhely, a cselédlakások, a kőkerítés anyagából az M-monogramos téglákból két év alatt fel is épült 32 fehérre meszelt kisgazdatanya. Urasági istállóablakok (beépítve) itt-ott még ma is láthatók. Megfogantak és megerősödtek a tanya körüli gyümölcsösök, az akácallék, a nyárfasorok. Az öregek még ma is emlékeznek rájuk. Kirajzolódtak a dűlők, a dűlőutak, s az utak mentén sorakozni kezdtek a tanyák. 56 Jancsovics István ( ), szarvasi ev. lelkész között. 57 Csekonics Margit grófnő (Buda-Pest, 1848 Budapest, 1936), gr. Károlyi István (Pest, 1845 Nagykároly, 1907), nagybirtokos, országgyűlési képviselő 1867-ben vette nőül. 57

58 A Malomzugi-csatorna partján vezetett egy jól kitaposott gyalogút, a Suszter-mezsgye (hornyik), a Csizmárszka-szklad, amelyen a betyároktól félve a szarvasi csizmadiák (a Babarékok, a Miloszrodniak) vállukon átvetve vitték portékájukat az endrődi és mezőtúri vásárokra gyalogosan. A Pimiller juhászék pedig ladikon eveztek be Mezőtúrra a gyapjúval. Az 1950-es években a MÁV a vasúti megállót átkeresztelte Halászlaknak (megkülönböztetésül a Pest megyei Halásztelektől), ahol ma a hétvégi horgásztanyákat birtokló horgászok szállnak le kikapcsolódni még Pestről és Szegedről is. Nekik már nem kell rettegniük a fontsterling banki teher átkától, mint még a Borgulyáknak a második világháború előtt. Rózsás vagy Décs? Az állami gazdaságok megalakulásakor jött létre Szarvason a Rózsási Állami Gazdaság, amely ebben a formában öt évig működött. Mint állatorvos ott voltam az alapításkor, sőt a keresztelőn is. Akkor azonban hiába kardoskodtam az elnevezés helytelen volta miatt. A Rózsási Gazdaság (később az Örménykúti Állami Gazdaság Rózsási üzemegysége, majd ÖTKI gazdasága stb.) majd a Szarvasi Állami Tangazdaság Rózsási kerülete Décsen van. A földterület zöme is ide esik. Ha az elnevezésen nem is szükséges változtatni, az utókornak mégis illik tudni az eredetéről. Décs a török hódoltság előtt nagy falu volt 800 lakossal, ugyanakkor Szarvason 300-an éltek. A falu a Décsi-halom körül helyezkedett el az ó- pleisztocén korban kialakult homokos parti dűnéken. Markovitz Mátyás az 1740-es években írja le a Kis- és Nagy Décsákat, de már csak, mint újonnan létesült tanyavilágot latinul. Előbbi az endrődi műút északi, utóbbi a déli oldalán terült el. Mint nagybirtok, már Décsi-puszta néven szerepelt. (Csáky-, majd Hertelendy- és Horváthbirtok.) Ennek része a Décsi-lapos (ma HAKI) ben a parcellázásoknál hasadt le a nagybirtokból (Új-Décs, ma Petőfi-majorság és annak környéke). És maradt a régi birtok: Ó-décs. Ide fúrtak 1948-ban artézi kutat falualapítási céllal. Talán a legalacsonyabb térségbe, mert a víz ott futott össze, s a pusztát benépesítő tanyai parasztság el is nevezte azt Palacsintásnak. A két kastélyból (Hertelendy és Horváth) az 1945-ös földosztásnál lett a Hertelendy- és Horváth-iskola újgazda gyerekekkel. Ma alig hihető, hogy a Rózsási Allami Gazdaságnak az ötvenes évek elején ötven tanyában volt elszállásolva a szarvasmarha-állománya Décsen. Rózsáson a sertéstelep volt. Miért Rózsás? 58

59 Mert ott állott a Rózsás-halom. Ezt a hatvanas években szétterítették. Ma úgyszólván nyoma sincs. S hogy a halom és a környék miért kapta a Rózsás nevet? Az egész vidék vízjárta nyomás volt. Tavaszon azonban kivirult a milliárdnyi vadvirágtól. A nép ezért adhatta a nevet. A másik változat szerint az első szállást a Ruzsicska-tanya képezte itt, ami rózsácskát jelent... Tény azonban, hogy a Rózsási kerület központja s földjének zöme Décsen van. Tanyarom búbos kemencével Rózsáson (1960), fotó: Domán 59

60 VÁLOGATÁS SZAKMAI ÍRÁSAIBÓL A patkoló kovácsok, a lópatkolás és a lótenyésztés múltjából Történeti visszapillantással kezdhetném szerény tanulmányom, mert a ló, sőt a szarvasmarha patkolásának is hosszú a története. Már a rómaiaknak is voltak kikövezett hadiútjaik. De mi maradjunk csak meg a hazai, a török idők utáni lópatkolásoknál. A kovácsmesterség már Mátyás király idején is nagyban dívott oláhcigány segédekkel. Később közülük kerültek ki a lópatkolók. A hódoltság után elölről kezdődött az élet Békés megyében is. A magyar állatorvos képzés 1987-ben 200 éves. Időszerű tehát felidézni, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben felépült Rottenbiller utcai Állatorvosi Tanintézet, majd Akadémia pavilonszerű tömbjében a patkolástannak impozáns, szép, különálló épülete volt, ami előadó-, előkészítő-, gyakorlati termekből, tanári szobából, felvételi irodából állt. Volt abban műhely a három kovács és lópatkoló részére is. A kórodákra felvett lovakról a patkókat el kellett távolítani. Ugyanitt patkolták természetszerűleg, de tancélból is a belgyógyászati, sebészeti kórodákból már gyógyultan távozó lovakat is. S a patkó mineműsége az állatorvosi javaslatnak megfelelően lett kiválasztva (pl. háromnegyedes patkó). Az Állatorvosi Főiskolán, később az Állatorvosi Egyetemen e tárgyat oly kiválóság oktatta, mint dr. Guoth Gy. Endre 58 professzor, az európaihírű telivérszakértő. (Kinek az közötti években az első tanársegédje lehettem, mint ilyen olykor elő is adhattam és gyakorlatokat vezethettem.) Ő írta az első főiskolai nívójú Patkolástan tankönyvet is. A III. évf. hallgatóknak a pataápolást, patkolást élő állatokon, s a vágóhídról e célra behozatott patákon tanítottuk tízes csoportokban. Mindenkinek volt külön satuja egy-egy patával. Egy évi tanulás után volt az elméleti és gyakorlati vizsga. A katonaságnál is nagy apparátussal végezték a patkolástan oktatását. A legkiválóbb tanfolyamvezető Székely százados volt, kiről a Ferenc József lovassági laktanyában iskolát is neveztek el akkoron. Békés megyében a lópatkolás csak az útkövezésekkel lett rendszeresítve. A békéscsabai országút szarvasi szakasza a századforduló után vált makadámúttá. (Az ide érkezésemkor 1942 még sok kordéssal, kubi- 58 Guoth György Endre, dr. (Kemenesszentmárton, 1885 Budapest, 1978) állatorvos, egyetemi tanár, az állatorvos tudományok kandidátusa ban szerezte doktori oklevelét. Előbb a Patkolástani Intézet (1915), majd a Sebészeti Klinika vezetője között. Az 1944/45-ös tanévben a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar dékánja ben 40 évi oktatómunka után nyugállományba került, majd 1950-ben nyugdíját megvonták. 60

61 kossal beszéltem a kövezési gigászi munkáról.) A Szarvas Mezőberényi út csak a harmincas években szakaszosan, a Kecskemét Békéscsabai út betonozása járásunkban 1944-ben kezdődött, majd a háború után fejeződött be. Sok kovácsműhelyt ismertem az országban Cegléd, Szeged, Debrecen környékén, továbbá Csongrádban, Szolnok vármegyében, természetesen a megyénkben is. Járásunkban, városunkban módomban állt tanulmányozni az ott folyó életet, munkát. Abban valamennyi megegyezett, hogy a szerencsepatkó mindenütt fel volt szegezve akár tízesével is a szemöldökfára vagy a mestergerendára (pl. a szarvasi Pálkó műhely). Szimbólum? Babona? Négy évtizedes állatorvosi gyakorlatomban állandó összeköttetésben álltam a lópatkoló kovácsokkal. Hiszen praxisom első évtizede ( ) meg éppen még a ló-korszak jegyében telt el. A mesteremberekkel jó emberi és szakmai kapcsolatot ápoltam. Nem szabtam határt, hogy hol is végződött a tudomány, és hol is kezdődött a mesterség, az ipar. Sok volt a ló, sok volt a ló-betegem. Ez magával hozta, hogy azok között sok volt a sánta, amelynek okai túlnyomó részben a patairha gyulladások, repedt paták, patarákok voltak. De nem egyszer a patkoló műhibája folytán a patagyulladást a megnyilallás okozta. A patkószeg megsértette a pata lágy részeit vagy részét (irha). Ilyenkor a legmesszebbmenőbb harmóniában kellett lenni a mesternek és az állatorvosnak. Gyakori volt a szegbelépés. A szeg befúródott a nyírbarázdába, sértette az irhát, olykor csontig, a patahengerig is behatolt. Ez bizony hosszadalmas betegség volt. Azt a kovácsműhelyben tártuk fel. Aztán útközben elveszett a patkó, s kitört a köröm. A leesett patkó a kiálló szegeivel és a patkószeg maga is réme volt a kövesutakon az autósoknak. Szoros együttműködést kívánt a gyógy-patkó (gumialátétes) megválasztása is, úgy, ahogyan azt a pata formája, alakja, a hordozószél, a sarokfalak, a talpi felület éppen megkívánta, illetőleg igényelte. Lópatkoló és kovács hirdette a tábla a műhely falán vagy az utcai deszkaoromzaton. Minden patkoló kovács is volt, de nem mindegyik kovács foglalkozott ló-patkolással. Szarvason a múlt században a mesterek céhekben dolgoztak. Majd 1870-től az ipartestületben tömörültek. Érdekes, hogy utóbbi es csoportképen (Róth Béla felvétele) nem látható lópatkoló kovács iparos. Pedig az közötti években huszonöt műhely volt Szarvason. A negyvenes években működött még tizennyolc műhely. A városban minden kerületben volt. Az I. kerületben Pálkó, a II. kerületben Gyuris és Potoczki, a III. kerületben Szűcs, a IV.-ben Hitz. A tanyavilágban minden tanyaközpontban, minden országúton vagy forgalmas dűlőút kereszteződés- 61

62 ben is volt kovácsműhely. Az Endrődi útban Poljak, Furár, Kolompár, Késmárki. A Szentesi útban Tomasovszki és Pataki, az Orosházi úton Varga, a Békéscsabain másik Varga és Pribelszki, a Csipkárkán, a Gyomai úti kereszteződésben Szloszjár, Nagyréten Fullajtár. Lópatkoló dinasztiák voltak. Apától tanult a fiú. Ott tette le a segéd- és mestervizsgát is, a bizottság előtt. Örökölte a lakást, a műhelyt, a felszerelést. Ez meglehetősen tekintélyes vagyont képezett. A munkát a mester amúgy is csak többedmagával volt képes ellátni. Mondta is a közmondás: Egy kovács, nem kovács, két kovács fél kovács, három kovács egy kovács!. Ezért verhette oly ütemesen a vasat az Ezüstszőlőkben Varga a két rátermett, energikus, izmos, szorgalmas, derék fiával. Formálhatták a patkót. Visszhangzott is a környék. Ma egy lópatkoló kovácsműhely üzemel a városban, a Szentesi úton, Fabó. Két műhely tekinthető meg eredeti muzeális állapotban (Furár, az Endrődi úton és Pálkó, a Gyóni Géza utcában). A műhely előtt állt a féltetős, félszeres épületként a patkolószín kalodával, oszloppal, ahol a lovat vasalták. Szerszámaik: a patkoló bak, a taszító kés, a kalapács, a szegvágó, a reszelő, a szaruszaggató és a pipa (orrszorító). Utóbbiakkal szükségből házhoz is mentek, ha nem tudott a ló felállni. A kövesutak megépültével a lópatkó mindegyre nagyobb létszükségletté vált. A földutak kímélték a patát. A makadámok nem! A beton pedig végképpen kikészítette a lábakat, az inakat, ízületeket, szalagokat (lágy pókok, csontpókok) és nyilván a patákat is. Míg arra lehetőség volt, minden kövesút mentében például Szarvastól Békéscsabáig azzal párhuzamosan, az országúti árokban nyári út vezetett. Porzott is a lakodalmas menetben. A lópatkoló kovácsoknak megvolt a megélhetése. Nagy pénz nem volt benne, de nagyon megdolgoztak a keresményükért. A kovácsok a szó szoros értelmében megizzadtak minden koronáért, pengőért, forintért. Zöld vászon- vagy bőrkötényükben két kezükkel keresték a kenyerüket. Lovat patkolni nem könnyű. Különösen nehéz volt bánni a rugósvágós lovakkal. Előbbieknek a hátulsó patáit megemelni, ha kellett gúzsba kötni, azt tartani fáradságos és kimerítő. Ügyesnek kellett lenni a vágósoknál is. A lovaknak ez is rossz szokása, és életveszélyes (a ló-viziteknél több ló leszakította a zsebemet, ban pedig a tömeges vérvételeknél az egész kabátomat). A kéz közeledtére az elülső egyik lábát felkapta, s azzal villámgyorsan lecsapott a feléje nyúló kézre. Vásárban a vevő első kérdése volt: Hány éves? Ha értett hozzá, meg 62

63 nézte a fogazatot is. A második: Hagyja-e magát vasalni, feladja-e az első és hátulsó lábait? Ha lovas ember volt, hát saját maga fel is emelte azokat. A lópatkolás végtelen türelmet igényelt a mestertől is, a segédjeitől is. A ménesbe a ló patkóval nem mehetett ki. Télen viszont a patkókra sarkot éleset, tompát csavartak be. El ne csússzon, mert ez gyakori baleset volt az ónos, jeges úton. S akkor jött a segítség, különösen, ha közelben volt a kovácsműhely, s még a ló fektében levette a patkókat. Aztán aláterítették a lópokrócot, s megpróbálkoztak a felállítással. Vagy sikerült, vagy nem. Ha ugyan esés közben el nem tört a csontja. A patkót levenni, a patkósarkokat be- és kicsavarni minden lótulajdonos értette. Mihez is nem értett az ezermester gazdaember? Akadtak belevaló kontárok, akik a patkókat fel is verték. Ezt a saját állatukkal meg is tehették (pl. Miloszrdni András). De nem volt ajánlatos máséra felverni, mert ha balul üthetett ki, s ha a szeg rossz helyre ment, hát fizethette a kártérítést egymás közti barátságos egyezséggel, de az is előfordult gyakorlatomban, hogy bírói útra került sor. Egyetemi hallgató koromban megcsodáltam az országos mezőgazdasági kiállításokon mindig március végén a sok-sok szebbnél szebb lovat. Az uradalmiakat (Geist Gyula angol félvérei), s a gazdák lovait. Aztán, mint tanársegéd tagja lehettem az angolfélvér bírálóbizottságnak is. Ott figyeltem fel a remek szarvasi lovakra. Tanúja voltam, amint a Kormányzó kézfogással gratulált egy szarvasi kisgazdának (Brusznyiczki Mihály). Akkor még nem gondolhattam, hogy négy évtizeden át azok a praxisom tárgyait fogják képezni (cigánylovak még tovább is). A Hortobágyon aztán egy kihajtási szezonban kipassziózhattam magam. Kezeltem a városi törzskancaménest, a csődörménest, az ötszáz darabos vegyes ménest a Hármason, az Árkus mentében Balogh András számadó kezén, a háromágas filmes kút körül. Szarvas lótenyésztése a nagy tanyavilág kiépülésével lendült fel igazán. A legnagyobb lökést a parcellázások adták (1866, 1892) meg. Ekkor lépett be irányító szerepével Békéscsaba és Mezőhegyes. Létrehozták a méntelepet. Mert addig XVIII. század, XIX. század első fele a magyar parlagi lovak alkották a szarvasi lóállományt. Ezekből alakultak ki a keresztezettek, később pedig a nemes, kos fejű, szarvasi nóniuszok. A méntelepi ötven fajtatiszta ménen kívül voltak magánmének is. Akadtak bátor mert nagy bátorság kellett hozzá ló-szerető, lóval bánni tudó kisgazdák is, kiknél a diplomás csődör hagyomány volt. Így a Benkó, Borgulya János, Borgulya Márton, Hugyik, Kondacs András, Kozsuch, Madarász András és Pál, Miloszrdni János és György, Szklenár Mihály, Szrnka János, Tóth Sámuel. Minden tanyaterületre esett egy-két apaállat. 63

64 Így volt kifizetődő tartani, kínlódni velük még a hős feleségeknek is. A kancák igazságosan voltak besorolva. Sokan persze, a méntelepre vezették általában a téli hónapokban volt kancáikat. Addig próbáztak, míg végül is eredményre vezetett: a kanca vemhes lett. A méncsikók ivartalanítása egyéves korban a következő év tavaszán történt. Magam csaknem ezer ily műtétet végeztem. Ménes Tóniszálláson napfogyatkozáskor az 1960-as években, fotó: Domán A ló volt az élet. Nélküle a kisgazdák kezén a föld mit sem ért. A gazdálkodás a szerves tartozéka volt. Ma már múlté a ló! A szarvasmarha, juh, sertés, baromfi a jelené és a jövőé. A tavaszi haszonállat vizsgálatokat februárban tartották, a takonykór, rühösség felderítése céljából. E célt szolgálták a lóvásártéri vizsgálatok is. E nélkül ló nem léphetett be a vásár kapuján. Télutón még ráértek az emberek is, meg a lovak is. A nagygazdáknál, az uradalmakban volt egy vagy több ökörfogat is. A csabacsűdi Königswarternél még hatvan címeres, négyes ököriga volt. Azok szántottak, s hordták be a földekről a búza-, árpa-, zabkereszteket. Ily helyeken a lovak csak vetettek, fogasoltak, boronáltak, fuvaroztak, a lakodalmas menetben pedig parádéztak a hintósok. Vagy éppen a gyászmenetnek voltak a részesei. Ha azonban ökör nem volt mint általában a kisebb gazdáknál, akkor a lovak szántottak is. A ló-vizit mindig egy-egy nagy lovas kavalkád volt. Különösen a szikrázó napsütésben, a fényesen csillogó hóban, a behavazott ország- és dűlőutakon. Szép volt a sok csilingelő szánfogat. De általában kantárral vezették, kímélve a lovat a zabvetésre. Mesés látványt nyújtott a sorakozó bandérium. A Paluska ült 64

65 egyedül a korosodó fehér lova hátán-szőrén. Megvoltak a szokásos lóvizsgahelyek. Néha a tíz-húsz fokos hidegben dolgoztak. Szarvastól a nagyatádin messze volt az örményzugi Maradék-tanya. Kiérkezve jólesett a kétszáz esztendős nádas, kanfaros, tapasztott oromzatú, piciny ablakos, szabad kéményes, faszikrafogós, fakilincses, mestergerendás kis szobácskában hová a nap mindig besütött a búbos kemencénél, a padkán megmelegedni. Szemle a Csabacsűd-nagyrátai uradalomban 1890 körül. Az uradalomban átlagosan 100 lovat, 1000 szarvasmarhát és 5000 juhot tartottak. (Dr. Palov József: Képek Szarvas múltjából, Szarvas, 1992, 163. sz. kép) Rendezgetni segített mindig a napos előfogatos községi kocsis, a kézbesítők és a mezőőrök. Az ő érdekük is volt a kötelességükön kívül. Mert jó alkalom volt a kézbesítésre is. Ami volt bővében a háború előtt és után jó ideig (beszolgáltatás). Azon a héten nem kellett az öreg Bagyinnak fehér lován vagy szürkelovas kordéján járni. Pihenője volt néha a havas, jeges, sáros útviszonyok között Örményzugban embernek is, lovának is. A két háború között érdekes volt a ló-kutya statisztika. Szarvason (Kardossal és Örménykúttal) annyi volt a ló, mint a kutya. Ezt évről évre regisztrálta a ló-vizit és az eb-oltás. Ez volt Déri Ármin, idős kollégának is a megfigyelése az közötti években. Miért? Mert a kisgazda tanyákban általában két ló és két kutya volt. Volt ugyan tanya öt darab lóval, két-három csikóval és három kutyával. De a városi házaknál, s a szőlőkben 65

66 csak minden tizedik udvarban volt egy-egy ló, egy kutyával. A többi kilencben pedig maga volt a házőrző ló nélkül így egyre másra pluszmínusz öt százalékos eltéréssel háromezer darab volt mindkét állatfajból. A tél végén már akadt sovány gebe is a szikeseken. Különösen aszály után, a tanyai feles-ember a két lovát nemegyszer tökön, répán, árpaszalmán, búzatöreken teleltette ki. Igaz, télen csak álltak az istállóban. Lefeküdni nem is mertek, hátha nem tudnak azután felállni. S a ló anatómiája olyan, hogy egyszerűen felfüggeszti magát a végtag inaira, ami idegekkel alig van ellátva, s nincs fáradságérzése. Ló-kihajtás a Kákai legelőn, a Tónikán, a Luszticskán? Ha a tavasz és az április különösen száraz volt, a gazdák vigasztalták magukat: Na! Majd a kihajtás meghozza az esőt! Mert az nem múlhat el eső nélkül! Nyáron, a forró déli szeleket kákai esőnek mondták. Ami két hét alatt leégetett mindent. A kukoricát is, a gyepet is. Maradt a maradék ménesnek mert sokat a gazdája hazavezetett a kiégett fű, amire aztán nagyokat ivott. Ilyenkor a kétágas kút körüli párában a ménest, az ágasokat, gémet, ostorfát a lovakkal együtt fel is emelte a délibáb. Minden úszni és lebegni látszott. A kihajtásnapi birkapörköltet ott kóstolgatta a főszolgabíró, a főjegyző, a községi bíró, a méntelep parancsnok, a legeltetési társulat elnöke, alelnöke, a pénztáros, a pusztagazda, valamint a paljétások (egy paljéta ötven hold legelőt jelentett). A béresek pedig megálltak beszélgetni a csikósokkal, akik délre már összeszoktatták az előző napon birtokba vett jószágállományt. S botvégükre támaszkodva kémlelték az időjárást, a vonuló felhőket. A pásztor soha nem ülhetett le a szolgálatban. Csak állva tudta szemmel tartani a rábízott teheneket, ökröket, üszőket. Aztán az első héten jött egy égiháború, egymást érték a villámok, nappali fényességet árasztva a határra, a ménesekre, gulyákra. Ilyenkor a ménes széjjelszéledt. Egy hét alatt szedték össze a csikósok Szarvason, Csabacsűdön, Békésszentandráson, Kondoroson, Kunszentmártonban, Öcsödön, Veresházán. Mert valamennyi azonnal hazatalált. A ló jól tájékozódik sötétben is. A ködben pedig messziről megérzi, ha ló közelít. Toporzékol, ágaskodik, farol, horkol. Lósorozások, ló osztályozások? Idő előtti korengedéllyel tettem le az állatorvosi tiszti vizsgát, s már cseppentem is bele a hálátlan munkába. Mert a második világháborúban még sok volt a ló és a lóáldozat. N. N. huszárezredesnek lettem a beosztottja. Besorozni, osztályozni, elvitetni a felesek, bérlők, kisgazdák, fuvarosok parlagi lovait. Ugyanakkor otthon hagyni a Geist ménest, a Bolza gróf piros-könyves kancáit, lipicai paripáit, félvér hintósait, amelyekre végül is csak sor került a hadműveletek során. Bevagoníroztak a Gálok, a Melisek, a Prjevarák, a Sonkolyok, a Valachok. 66

67 1944 nyara elején maguk fogták ki az ekekapákból, vezették be még a vagonba is. Ott könnyeztek, míg a teherszerelvény ködbe nem veszett a katonákkal és elvitt lovaikkal. Júniusi ködben. Utaztatásuknak csak a Pripjaty mocsaraknál szakadt vége. Ott aztán örökre! A kákai Kohut felest bizony hatalmába is kerítette a végzet látva elorozott lovának a kihűlt állását ott helyben, a mestergerendára felakasztotta magát. Azért akadt rafinált gazda is, aki lovát mindkét szemének a gyulladásával vezette elő. Persze, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlan lett. Én nem kérdeztem, ők nem mondták, miért. De sejtettem! Hát igen! A cukorpor és az üvegreszelék keverék megtette a hatását. A ló szaruhártyái homályosak lettek, és semmit nem látott, csak tapogatózott. S fel is lett mentve! Nem volt már az a lelkesedés, mint 1941-ben, amikor a nyíregyházi huszárezred ötszáz szürke lovát búcsúztattuk, felszalagozva, kivirágozva, zeneszóval! Aztán elfogyogattak a lovak. Jött a gépesítés. Volt még kiskirálysági állami gazdasági ménes György és Lajos királyságon csikóistállókkal. Amelyek ma a Herefordoknak adnak szükség, végszükség esetén menedékhelyet. De megmaradt a városban, tanyán a több ezer korcs kutya. Hiába volt a lópatkoló kovácsmesternek is lova, szarvasmarhája, sertése, birkája, kutyája egy-kettő neki is volt. Házőrző és pásztor, vagy éppen ott a szaruhulladékon patkányozó. Élet volt az a család körül. A magányos ember vigasztalója, hűséges barátja. Amikor mindenki távol volt munka, piac, vásár, lakodalom, temetés az otthon maradásra ítélt és kárhoztatott mamókának, apókának az őrzője, védelmezője, bátorítója volt a kutya. Hány tanya ajtajában lehetett látni, ha ember nélkül maradt a ház; a kutya ott ült, várt mozdulatlanul az utcai kisajtóban. Sokszor a macska is az oszlopon várt estig a gazdira. Hányszor poroszkált be a városba a Lengyelkáról Szőnyi kovács szürke kancájával, fekete paripa kettes fogatával miután a körmöket rendbe hozta, megvasalta. Tíz kilométer volt a földút, s újabb tíz kilométer a kő. Úgy hajtott, hogy mindig az alsövényen térdelt. Így tudta lovainak mozgását szemmel kísérni. A paták kopását követni, ha befele kaszáltak vagy kifele lapátoltak. Pulija mindig a kocsi alatt, vagy a két ló között, a rúd alatt kísérte. Már csupán nyomokban él a szarvasi ló. A fuvarosok is rátértek a hidegvérű ló tartására, lassabb mozgásánál és nagy teherbírásánál fogva. Az oláh cigányok pedig nagy térséget bejárnak, az egész Tiszántúlt, Duna- Tisza közét gyűjtőterületként használják. Sportlovakkal és fogathajtásra alkalmas lovakkal kereskednek. 67

68 De megmaradt a szarvasi ló dr. Kökényesi Pál lókép-gyűjteményében. Ki egész életét jogász foglalkozása mellett a lóra áldozta fel. Lakását (Hunyadi u. 22.) tízezer ló-kép díszíti. Közöttük feltalálható mindenféle. Nagy értéket őriz az utókornak. Magának almásszürke lipicai kettes fogata van, azzal járja a versenyeket Orosháza, Hódmezővásárhely, Fábiánsebestyén, immár hetvenhét évesen is. Nem eredmény nélkül! De úgy, hogy lovait maga gondozza, szakszerűen ápolja, edzi, a szarvasi ló-barát járókelőknek, a tanyai volt lótartóknak a kedvére. Csikót csak elvétve látni már az utakon. A tenyésztéshez nem fűlik a foguk az oláh cigányoknak sem. Hosszú, kitartó, türelmet igénylő munka a csikónevelés. És nem is üzlet! Ezért hagytak fel azzal nagyobbrészt az állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink is. A ceglédi-nyársapáti tanyavilágban gyermekkoromban mindig lovat akartam. Ez a kívánságom soha nem teljesült! Kocsisok 59 Ősrégi foglalkozás! A megélhetés velejárója, a harcok, háborúk és a sport járműve. Mióta csak háziállat a ló, azt a nyereg alá és a hámba törték. Királyi, főúri földbirtokosok fényes hintóit, batárjait, szánjait röpítik. Hajtója a kocsis. A fogalom sokak a szemében, néha egyenlő volt a becsmérléssel: káromkodik, mint a kocsis! Mezopotámia, Egyiptom, Babilon, Macedónia, Róma eszünkbe juttatja a kocsi kultuszt. Dávid király ezrével metszeti el a csatában zsákmányolt lovak inait, azokat többé ne lehessen a serege ellen felhasználni a könnyű harci kocsikban sem. E célra kiképzett katonák sarlókkal sújtanak le az Achilles-inakra. S Muhi csata? IV. Béla vesztére szekértáborral véteti sátortáborát körül a tatárok ellen. Ott pusztulnak el a lovak, a lovasok, a kocsik kocsisaikkal együtt. De továbbra is szállítják a hadszínterekre a málhát. Kialakulnak a lovas tüzérek, a lovas trének hadrendjei. Még a második világháborúban is. Aztán a sorsdöntő, drámai fordulatokban egy kocsis tanácsot ad: Aszszonyom, asszonyom, forduljunk csak vissza! S a válasz? Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza! El is érte hát balladában megírt, népballadai végzetét Kőműves Kelemenné. 60 Hiába a ló a kocsisnak, a kocsis 59 A Békési Élet szerkesztőségének jegyzete: Dr. Domán Imre ny. szarvasi főállatorvos, néprajzi és helytörténeti gyűjtő és kutató, folyóiratunk gyakori szerzője, köztiszteletben álló humanista 1989 tavaszán hirtelen elhalálozott. Írásának közlésével s közlésre váró néhány további kézirata publikálásával rójuk le tiszteletünket áldozatkész élete és munkássága előtt. 60 Idézet a Kőmíves Kelemen c. székely népballadából. 68

69 pedig az úrnak a szolgája Mert voltak parádés (prádés) és igás kocsisok. Előbbieket csak a gazdagok tartottak, földbirtokosok, mágnások, uraságok és a községek, városok, orvosok, állatorvosok. Libériás kocsis nemzedékek nevelődtek. A tudományra apa tanította a fiát, aki azután át is vette tőle a gyeplőt. Szarvason hírneves kocsisok a Babinszkiak, Dankók, Frankók, Ganyeczok, a Nagy Andrások, a Kriklákok, a Skorkák, Soványok, Pribeszkiek, Sonkolyok, Trnyikek. Ők szolgálták a Bolzákat, a Mitrovszkyakat, Sziráczkyakat, Csákyakat, Batthyányakat. Ruházatuk az atilla prémszegéllyel, a csákó fekete szalagokkal, a zsinóros nadrág, csizma. Télen a báránybéléses bunda és a szőrcsizma, az irhalábzsák, a kétujjas birkakesztyű. A parádés kocsisoknak jó megjelenésű, büszke tartású, az ülésben is igényes derekú, rátermett, makkegészséges embernek kellett lenni húsztól ötvenig a huszáridő letöltése után. De az alapkövetelmény volt a veleszületett ló szeretet. Az ilyen kocsisságnak rangja volt! Nem így az igás kocsisoknak! Akik a malmokat, mint csuvárok, az épület-, tűzifa-, szénkereskedőket, a szódagyárakat, a sörüzemeket, a bor nagyés kiskereskedőket, a fuvaros vállalkozókat, a trágyakupecokat szolgálták. Ők munkásruhában, zsákkötényben cipekedtek lisztesen, szenesen. Lapátoltak, zsákoltak és vasvilláztak. Rakták a vagonokat be és ki. Szórták a magtárakba a búzát, árpát, kukoricát, zabot, here- és lucernamagot. Közeledésüket a csengő jelezte. Ez már lebecsült foglalkozás volt. Minden gyermek álma a bakon ülő libériás volt. Hintó- és szánfogatok. Ez külön világ volt. Általában kettesek, elvétve négyesek. Döntő volt a rangsorolásban a szín. Ez örökös jellemzője volt a gazda igényének. Déri Ármin állatorvos, Ribárszky doktor, Simon doktor egy életen át szürkét tartott, lipicait vagy arab telivért. Gáti doktornak, a Gazdasági Tanintézetnek csak az izabella-fakó, Potoczki, Medveczky orvosoknak pedig csak a zsufafakó volt ínyére. Az előbbinek a sörénye, farka fekete, az utóbbinak fehér. De a rudasnak és a nyergesnek egymás tükörképének kellett lennie. Bolza Gézának a feketék voltak a kedvencei, míg Bolza Pálnak az aranypejek hogy a kettő véletlenül se egyezzék meg. Sziráczky a négy lába keselyhez, Geist Gyula a jegytelen pejhez ragaszkodott. Czinkótszky Kálmán a fehérekhez húzott. Annál is inkább, mert azok koruknál fogva már tíz év körüliek voltak, tehát nem kellett félnie a kocsi elragadásától. Az egri kilenc kanonoknak más-más színű fogata volt. A leglátványosabb a kénsárga páros. Az endrődi plébános a világossárgát favorizálta. A díszruhás kocsisnak azonban minden fel- és leszállásnál illendő volt lelépni a 69

70 bakról, ellensúlyozni testes gazdájának esetleges megbillenését. A kocsi készítők a munkáját dicsérték a mély, a magas hintók, a pótüléses fiákerek, a batárok. A fiákeresség kenyérkereset volt. Szarvason is voltak egylovas konflisok. Hogy könnyebb legyen tisztán tartani sötét pejekkel vagy nyári feketékkel. Az igások. Míg díszhintóból egy-egy városban csupán tíz-húsz szaladgált a hang interferenciájához hasonlóan hol egyszerre lépve, hol meg szétesve pattogtak a patkók a gumirádlisokban. Igásból száz is poroszkált. A lovak általában nóniuszok vagy nóniusz keresztezések voltak. De keleti fajtájúak. Csak a második világháború után csempészték át a dunántúli hidegvérűeket pej és sárgaderes színben. Lépésben cammogtak a stráfkocsik előtt nagy terhet húzva. A Katzok, a Zsigmondiak, a Borgulyák, a Csicselyek hatvan mázsát is pakoltak. A két világháború közötti kisfuvarosok parlagi ló ivadékokat nógattak a lőcsös kocsi előtt. Megelégedtek öt-tíz mázsás teherrel. Sajátjuk volt a ló, azokat kikímélték. Aztán bejött az államosítás. Egykori szebb napokat látott előfogatosok pedig az állami gazdaságokhoz szerződtek. Már nem konvencióért! Hanem a kollektív előírásoknak megfelelően. Miből állt a kocsis élete. Pihent az istállóban, kivételesen a kocsisszobában. Kéthetenként egy szabad nap. Éjjel-nappali készenlét. Ápolt, rendben tartott, takarított, gondozott, takarmányozott, vakart, csutakolt és kefélt. S ha kapta a parancsot, befogott. Elkészítette a kocsit, lemosta a rászáradt sártól. Bár minden kövesút mentében a rázatón ott állt a tábla: Sáros kerékkel a kövesútra hajtani tilos! Ha megtörtént, a csendőrség irgalmatlan volt. A büntetést persze nem a gazda, a gróf, a báró, a földbirtokos fizette, hanem azt levonták a kocsisjárandóságából. Utasítás szerint aztán elhajtott a kívánt helyre. S várt, várt türelmesen. A tüzes kancákat, herélteket percre sem volt ajánlatos magukra hagyni, mert eliramodtak. A várakozás, ácsorgás tavasztól őszig még csak istenes volt. De jött a tél, a kocsisok átka! Áztak, fáztak, dideregtek. Eső, zivatar, ólmos eső, jégeső, havazás széllel, viharral. Annyit engedhetett meg magának, hogy lelépett topogni, hogy meggémberedett lábaiban a vért megmozgassa. A kesztyűt lehúzta, kezeit összeveregette és dörzsölgette, leheletével melengette, hogy rá tudjon gyújtani a pipára, cigarettára. Aztán elindult a lovakat megjáratni. Hiába volt azokon a díszes vagy sima lópokróc, elállták magukat, s toporzékolással adtak jelt fázásuknak, unalmuknak. Az ilyen lovakban tartotta az erőt az abrak, a zab, a lónak járó legfinomabb széna a szénakazal közepéből. A parádés kocsik az országutakon mindig versenyben álltak egymással. 70

71 Melyek voltak a szempontok: első a fogatszépség, kocsis, lovak, kocsi, szerszám ostorkivágásig. Azután tartozékaik, mint a lámpák. A lovak együtt legyenek állás közben, lépésben, ügetésben, ha kell, vágtában is. És döntő volt a gyorsaság! A magyar fogathajtásnak nagy múltja van. Nem véletlen ma is a sok nemzetközi, európai, sőt a világsiker! A közhuszár már gyakorolta a lovasképző és hajtóiskolában mint Pettkó-Szandtner Tibor 61 segédhajtója. Kitanulta hajtást az állami méntelepeken, ménesintézetekben is. Ahol nem volt megállás, lazaság. S még örülnie kellett, hogy odatarthatta a vödröt. Nehogy megsárguljon a szőrzet a hempergéskor. Tarthatta a lapátot, mert jaj, ha a szőr netán trágyás lesz. Meleg istállóban, száraz helyen dolgozhatott, szolgálhatott. Szakmája, hivatása is volt a ló... Olykor hajthatta az ezredes úr csézáját. Még dicséretben is részesült. Ami nagy szó volt! Fejére tehette a csődörösök piros sapkáját. Néhány évtized múltán ki hinné már azt el, hogy egykoron a községházáknak velejárója volt a hátsó, a gazdasági udvar. A legtöbbször el sem volt kerítve. Ott voltak a gazdasági épületek, istállók a lovaknak, néhol a köztenyésztést szolgáló bikák a részére is. A takarmányos, szerszámos kamrák. Külön ügyelt rájuk és parancsolt a kocsisoknak a községi gazda. Szarvason sokáig ezt a tisztséget Kepenyes György viselte. Így is volt közismert a községi gazda. A legjobban szerették a kocsisok az utolsót, Kozsuch Mihályt. A padláson volt a széna bekészítve, tárolva. Paraszti, népi stílusúak voltak ezek az épületek. Jellegzetes volt a padlásajtó, hová vasvillával dobálták fel a kocsiról a szálast, s onnan eresztették le közvetlen az istálló belső terébe. Ott volt a lovaktól elkülönítve a kocsisszoba, ló-szaggal és a napossal. Ott volt a trágyagödör is. Nagyobb községben pl. Szarvason három-négy istálló is volt. A kisebbekben Csabacsűd egy. Az előfogatot a gazda birtokolta. De ez hordta a főjegyzőt, a bírót is. Nemegyszer a főszolgabírót is. A többi fogat a községháza irodistáit szolgálta. Hordták az adósokat, a főszámvevőt, az esküdteket, a végrehajtókat, az írnokokat s természetesen a jegyzőket katonait, az adóügyit, az igazgatásit. S ott álltak mindig egy pár ló a tűzoltókocsit, a lajtot vivők. Ha a toronyban az őrség félreverte a harangot, a napos kocsis már fogott is. A víz mindig be volt készítve. Városokban, hol külön hivatásos tűzoltóság volt, mindez a laktanyában volt külön kocsissal. 61 Pettkó-Szandtner Tibor, felsődriethomai (Bazin, Pozsony megye,1886 München, 1961), mezőgazdász, fogathajtó, szolgálaton kívüli vezérőrnagy. Nemzetközi fogathajtó versenyeken díjakat nyert között a bábolnai ménes-birtok parancsnoka, majd a Földművelésügyi Minisztérium lótenyésztési főfelügyelője ben Németországba távozott. 71

72 A nyolcadik évtizedét tölti már Ganyecz Mihály, aki oly szépen becézte lovait, fütyült nekik, ezzel adva jelt a kis szükségük végzésére. Sovány György, Gazsi is, ki egész életét, mint kocsis töltötte el, nyugdíjba ment Szentandráson. S ekkor már ott is eladták a község utolsó szürkéit, amelyeknek élt, s amelyek nélkül életét már el sem tudta képzelni. Nem jártak versenyekre. Nem lettek bajnok kocsisok. Ha ilyen bemutatóra mégis sor került, mint az országos mezőgazdasági kiállításokon, hát az úr vagy úrnő ült a bakra. A kocsis hátul képezte a biztonsági tartalékot. E szerepüket átvették a fogathajtó világbajnokok. Kik büszkén hirdetik a magyar kocsisdicsőséget mindenki megelégedésére. Feledésbe mennek a kocsis, kocsi fogalmak is. Az épületekkel együtt. Ki fogja tudni, hogy a szarvasi községháza ma zeneiskola és községi, városi könyvtár, s az istállók helyén ma már a üzletház áll. Eltűnt a gazda irodája, a szerszámok, berendezések a lovakkal együtt. Kocsis, parádés (prádés) ez fejezi ki legjobban a rendeltetését: parádézni. Az igás mert az igát húzták a lovak, s azt az igáskocsis hajtotta. Eltűnőben lévő szavak, fogalmak az előfogat, fogat, befogni, kifogni. Na és a gyászkocsik kocsisaira ki emlékezik? Községünkben, megyénkben, országunkban a kocsisok sokasága élt főfoglalkozásban. Ez volt a dolga. Tudták a kötelességüket az évnek minden napján, a harmincöt fokos melegben csakúgy, mint a huszonöt fokos hidegben. Ezen kívül lévén kisemberek, vékások szerény házuk táján még gazdálkodtak is. Állatot tartottak, növényt termeltek. S minden paraszti munkát értettek. Vetés, aratás, csépelés cséphadaróval, nyomtatás lovakkal, fűkaszálás, de a patkót is levették, a sarkakat becsavarták, a kovácsnál emelték és tartották a lólábakat. A kocsit megkenték kocsikenőccsel, a patákat megolajozták. Mi volt a kosztjuk? Legfőképpen indulás előtt vagy útközben a sült szalonna, hogy bírják a telet. Abrakolták lovaikat is, főleg ősszel. Legyen zsírtartalék. Szőrük ne nőjön hosszúra, maradjon fényes, mert a szép ló a kocsist dicséri. Létszámuknál fogva is megérdemelnek az utókor részére egy kis megemlékezést. A munkájuk egyre inkább a homályba vész. A kocsisok tekintélye, elismertsége magasabb volt, mint a béreseké, a napszámosoké, kubikosoké, az ökrészeké mert belőlük is volt garmadával az uradalmakban, nagygazdáknál. Aztán helytálltak az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben is. Sokáig a gazdaság cégére volt a kocsi és kocsisa. Neve volt az Örményzugi Állami Gazdaságban Szergej Dolozinnak, a Rózsásiban Frankó Pálnak. Ne háborgassuk mégse a múltat. Bár nem szégyen bevallani, hogy az 72

73 ÖKI 62 Vajda Péter utcai földszintes egykori gazdasági épülete mi célra szolgált 63. Itt székelt K. I., a parádés kocsis. Itt várta az üzenetet, amit parancsként hozott urától ki az inas. A négy fekete ló mindig indulásra készen állt. Csak fogni kellett. Aztán megöregedve át lettek helyezve mezőgazdasági munkára igás kocsisnak a Pál majorba, hogy helyüket négy hároméves aranypej foglalja el, nyáron hintóban, hóban a grófi szánban, esőben, zivatarban a batárban. Szolnokra, Tiszakürtre, de még a kondorosi birtokra is ez tette meg az utat. Batár? A parádi kocsi múzeum mutogatja. Hűlt helye van az emeletes kastéllyal együtt Géza gróf istállóinak is. Ott a feketék táboroztak, s innen kiindulva tették meg mindennapos sétájukat Halásztelekre, a Nagy-, a későbbi Szent Imre majorba innen hazafelé tartva parancskiadásra a Deimeknek még Lonára, hol Legényéknél még kis terefere is volt értékelve a napi politikát. Az úr soha nem nézte, hogy a beszélgető cimborája tulajdonképpen a cselédje, alkalmazottja a szokványos komencióért. 64 Ez az istálló falazott azon a bizonyos nyárvégi éjszakán Minka kontesznek 65 is, hogy Galgóczy román főhadnagy ölbe kapva a hintó mélyére rejtse a grófi kocsis szeme láttára. A megszöktetett azóta is Temesváron él nyolc gyermek, egy sereg unoka, dédunoka anyja, nagyanyja, dédanyja. Arra még volt ideje, hogy kedvelt kocsisának, lovainak búcsút intsen a nyitott istállóajtón át. S aztán ment mint apjához írt búcsúlevelében írta örökre a boldogsága után. A kocsis így tudta az úrnak minden lépését, de titkát is. Tudott, ha kellett, beszélni, de még jobban hallgatni, ez a kenyeréhez tartozott. Az udvarház bizalmasa volt. Hogy minden gazdaember kinek ló nélkül az élete el sem volt képzelhető egy személyben saját lovainak a kocsisa is volt, ez természetes. Ez a tudás is apáról fiúra szállt. Az apa kezéből a gyeplő kiesett, azt felvette a fiú. Rájuk azonban soha nem mondta senki, hogy kocsisok. Egy életen át kivette részét a lótenyésztésből István öcsém, 66 ló imádatból, kedvtelésből, de hivatásból is. Csákó-pusztáról oly gyakorta belovagolt, bekocsizott Szarvasra ügyes-bajos dolgait intézni, vagy meglátogatni 62 Az Öntözési és Talajjavító Kutató Intézet (1955-től Öntözési és Rizstermesztési KI) ben létesült Szarvason. 63 A ma is fennálló a Múzeummal szemben lévő épület a grófi kastély istállója volt. 64 A szegődményes cselédek természetbeni bére latin 65 Grófkisasszony francia 66 Petőfi István (Szabadszállás, 1825 Csákó, 1880), a költő Petőfi Sándor öccse. Mészáros legény, a szabadságharcban százados, 1858-tól gazdatiszt Csákón, Kondoros község pénztárnoka. 73

74 unokaöccsét, Petőfi Zoltánt, 67 a Szarvasi Főgimnázium diákját. Már gazdatisztsége idején bontogatta szárnyait az Európa-hírű kondorosi angolfélvértenyészet, mely egyetemi, tanársegédi éveim alatt minden második évben elnyerte az országos mezőgazdasági kiállításokon a nagydíjat. Miért csak minden második évben? Mert a bíráló bizottság szolidáris volt a bencés uradalomhoz is. Petőfi István úri kocsis volt akkor is, mikor Abonyból ideröpítette hitvesét segédhajtó, kísérő kocsis nélkül Húsz éve elmúlt s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben. 68 Minden múlik, változik; lehet, hogy csak már az én gondolataim repülnek kocsin, szánon, fogatokon az éjben? A szarvasi kutyákról 69 Az első háziállat a kutya nem a háziasítás eredménye. A kutyák ősei, a farkasok falkája magától csatlakozott a zsákmány maradékai reményében az ősi vadászközösségekhez és az emberek és kutyák megbízható vadásztársakká váltak. (Ágh Attila: Betemetett nyomok, emlékek rönkje, Bp., 1981) A gazdátlan, kivert mostoha sorsra jutott kóbor eb ma is szívesen odaszegődik az úton az emberhez. Vagy a kapu előtt ólálkodik, a tanya körül, s ha kap valamit már oda is szokik s a jótéteményt hűségével, szorgalmával meg is hálálja. Sok szép, értékes kutyát az úton elcsalnak. Előfordul, hogy a kutya egy másik kutya után örökre elcsatangol. Az üzérek értik a nemes kiskutyáknak az elidegenítését, az ellopását is. Nem egy mérges kutyát csalétekkel is meg lehet téveszteni, evvel éltek is a betyárok, amikor szemet vetettek a tanyában egy-egy lóra. Magam is láttam, amint 1945-ben, a háborús zűrzavarban a lótolvajok mint használták ki az alkalmat. Éltek a lehetőséggel, míg a gazda az első álmát aludta. S. Gy. istállója előtt hiába vigyázott a két komondor, M. I. tanyájában pedig a két harapós, nagytestű korcs. 67 Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848 Pest, 1870), a költő, Petőfi Sándor fia. Az 1864/65. tanévben a szarvasi főgimnázium magántanulója. A gimnáziumból kimaradt, színész lett, de rendezetlen életmódja és tüdőbaja korai halálát okozta. 68 A versrészlet Ady: Krisztus-kereszt az erdőn c. verséből származik. 69 A szerző e cikkét a következő ajánlással látta el: Ajánlom fiam emlékének (elhunyt 1980-ban a szerkesztők), a helyi egyesület első titkárának és az első kiállítás szervezőjének. 74

75 Feladatomnak tartom ehelyütt írni a szarvasi kutyaállományról. Milyen fajta is az? Túlnyomó részben korcs. De lelkiismeretem szavára hallgatok abbeli felfogásomban, hogy írjunk ne csak a fajtatisztákról, amelyek csupán néhány százalékot tesznek ki, hanem a kutyatársadalom széles rétegéről, a korcsokról is, ami 80-90%. És mégis tartják. Miért? Mert sok-sok értékes tulajdonsága van, ha nem is divatos. A szaklapokban a korcs kutyáról nem esik szó, az apróhirdetésekben nem kínálják, nem keresik. Pedig mennyit segítettek az embereknek, szorgoskodtak, nélkülöztek és szenvedtek. S azért írok a korcs kutyák védelmében és emlékére, mert megérdemlik, mint házőrzők, vagyonőrzők, hajtók. Ki meri vállalni távoli kisebb tanyán az éjjeliőrséget, kutya nélkül. S az sem véletlen, hogy a cirkuszokban bővében szerepel korcs kutya-sztár. S milyen múltjuk van a szarvasi korcs kutyáknak, melyben helyben 260 éve az ember és a természet formálta olyanná, amilyen. A mai korcs kutyaállomány miként is jött létre? Magától alakult ki, célirányos tenyésztés nélkül. A világon mindenütt láttam a miénkhez nagyjából hasonlatos korcs kutyákat. Fejlettségük, kondíciójuk az ember életnívójától függ. A fejlődő országokban véznák. Nálunk viszont jó erőben van kivétel nélkül mind. Egy ország lakosságának az életvitelét még a kutyaállomány tápláltságából, erőnlétéből is meg lehet ítélni. Mily kirívó ellentét van Magyarország és pl. India, Csád kutyái között a kondíciót illetően. Jóllehet jártamban-keltemben mindenütt tanulmányoztam a kutyát, s azt is megállapítottam, hogy a kutyalétszám is megmutatja az élelmiszerbőséget, vagy szűkösséget. Mindenre kielégítő választ még arra sem kaptam, hogy miért is alakultak ki éppen a kutyánál a nagy termetbeli, súlybeli szélsőségek. Ha farkasból indulunk ki, milyen szerepe volt a természetnek, s mennyiben avatkozott be az ember. Mely háziállatnál van ez az óriás mérvű differencia, hogy egyik a másiknak a több százszorosa is, fajta és egyedi tekintetben is. Állítsuk csak egymás mellé már sokan megtették a rattlert, és a bernáthegyit. Minden valószínűség szerint több tíz évezredes komplex folyamat eredménye ez. Mi is formálta e nagy változatosságot? Részben az éghajlat befolyásolta, másként hatott a sarkvidék és a forró égöv, másként az Alföld, mint a Himalája. A létért való küzdelem is belejátszott. A kutya tartása más és más földrészenként, országonként, házanként. A korcsoknál közel sincsenek meg azok a nagy méretbeli eltolódások, mint a fajkutyáknál, mert a korcsok 90%-ának rendeltetése van. Előbbire nem tartják alkalmasnak az egy-két kg-os egyedet, etetni viszont sokallják a nagytermetűeket. Van-e magyar korcs kutya, s az ország korcs kutyaállománya egységes- 75

76 e, vagy országrészenként változik? Körzetem kutyalétszáma harminc éven át 1500 körüli volt. Mindig a korcs kutyáé volt a vezető szerep. Még ban is a tanyai kutyák 90%-a, a városiaknak 80%-a korcs kutya volt. Az 1960-as években az eb-oltási igazolások nacionálét is tartalmaztak. Az első alkalommal be kellett írni: nevet, színt, kort, magasságot, testsúlyt. Ekkor figyeltem fel, hogy a közepes magasság tette ki a 40%-ot, ennél alacsonyabb volt 35% s magasabb 25%. Kistermetű kutya volt a magános idős emberek tulajdonában mind. Elég volt azt etetni. Ilyen viszont mindnek volt, mert a magányban ez volt a társ, volt kihez beszélni, megosztotta a magányt, s a félreeső tanyában biztonságérzetet adott. Szín és magasság miként alakult? Mindig ilyennek ismertem, ahány annyiféle színű, mégis a szürke és a fekete dominált. E két szín s ezeknek számtalan kombinációja, esetleg fehér mellfolttal, lábvégekkel a korcsok 40%-ánál volt, fehér vagy fehéres volt 10%, tarka, legtöbb fekete tarka, kevesebb barna-tarka, sárga-tarka 25%, sárga 10%, barna 10%, és ordas 5% volt. Mégis volt színformalizmus a korcsoknál is, mert az én négy évtizedem alatt, de az elmondásokból tudom, hogy az elmúlt század alatt is a fekete és a szürke volt az uralkodó szín. Tehát szín és magasság tekintetében is némi egyöntetűség volt. A korcsokat minden esetre a szőr színe után könnyebb megismerni, mint a fajtatisztákat. Szarvason a korcsok általában 3 4-et kölykeznek, közülük a gazdájuk egyet hagy meg, a többit vízbe fojtja. Ha a gyerek választ, az a színt helyezi előtérbe, ők szeretik a tarkát, ha a gazda, vagy a gazdasszony, akkor az ivar és a fejlettség jön számításba. S ez szerencsés, s éppen ezért van olyan egészséges korcsállomány. A téli kiskutyát respektálják, mert az edzettebb. S itt némi téren még előnye is van a korcsnak a fajtatisztával szemben, mert nincs üzleti szempont. Nagyobb az ellenállóság három kölyök esetében, mint 8 10-nél, s nyilván jobban fejlődik, ha egyedül szopik. Hasonlítsuk össze a mangalicát a fehér húsú sertéssel. Előbbinél jó volt a hat malac, az utóbbi meg t is fial, hogy vagy mind, vagy a fele még aznap elhulljon. Ha közelebbről vizsgálom a szarvasi kutyaállományt, akkor nem mulaszthatom el a történeti visszapillantást sem. Szarvas város és óriás kiterjedésű tanyavilágának története magában hordozza a szarvasi kutya történetét is. Szarvas török hódoltság utáni amikor is lakatlan pusztaság volt újratelepítése 1722-ben történt. Ekkor jött le az első szlovák telepes raj a Felvidékről, s mind a harminc család hozta a kutyáját is. A palánk tövében húzódtak meg, majd építkeztek. A város mellett, az öregföldeken hozzá kezdtek a szállások és tanyák építéséhez, a pásztorkunyhók leragasztásához. S minden háznál volt házőrző 76

77 és minden tanyában vagyonőrző és hajtó-terelő. Szarvasnak 1777-ben már 5000 lakosa van, hiszen az idevándorlás és építkezés folyamatos volt a becslés szerint 700 körüli kutyával, közülük 500 a jobbágyok kezén, mint őrző és hajtó-terelő. Bel- és rokontenyésztés folyt. Innét ered, hogy a szarvasi korcs kutyaállomány még 1937-ben, az oltások rendszeresítésekor is, meglehetősen homogén volt, s így maradt négy évtizedes praxisom alatt, s az ma is. S nagyon közel áll a felvidéki, a nógrádi állományához. Volt alkalmam ezt megfigyelni Liptóban, Zólyomban, Aszódon és Domonyban, belejátszott Pest megye északi része is. Jöttek a földmozgalmak, amelyek mind szerepet játszottak a kutya történetében. Ilyenkor 2-3 év alatt lökésszerűen szaporodott az állomány a jobbágy és gazdacsaládon belül bel- és rokon tenyésztés útján. Épültek az újabb és újabb tanyák, s ott pedig kellett a kutya. Apa épített fiainak, de adott mellé lovat és kutyát is. Hiteles adat az oltások és az ebadó alapján, hogy a két világháború között is Szarvason annyi kutya volt, ahány ló. Magam tíz éven át vettem ezt számba a ló-viziteknél és a kutyaoltásoknál szinte darab pontossággal. Az közötti években a lovak és a kutyák száma háromháromezer volt. Ló ugyan egy-egy nagygazdánál tíz is volt, ugyanakkor kutya volt a ló nélküli városiaknál, s a cselédeknél, munkásoknál, béreseknél is. S a kettő kiegyenlítette egymást. A magas kutyalétszámot mindenekfölött a tanyavilág kívánta meg és termelte ki. Átlagosan a városban mármint Szarvason, de akkor még községben öt személyre esett egy kutya. Elemezem a közbeeső két évszázadot is. A belterületen 1800-ban 250 db kutya volt. Ez az egyes városrészek felépítésével a következőképpen szaporodott: Krakkó beállított 1900-ban 30, a Zöldpázsit 1920-ban 100, az Új porták 1927-ben plusz 80 kutyát, az új lakótelepeken 1950-től még 100 db lépett be. (Az építkezések alapján becsült értékek.) És hozzávetőlegesen miként alakult a számuk? Az urbárium idején (1772) volt 500 körüli, az örökváltságnál (1847) 560, a parcellázások befejezése után (1927) 1800, 1937-ben 2500, 1945-ben Természetesen a fő támpont a tanyák számának növekedése volt. Minden új tanya egy kutyával indult. Így 1861-ben 30, 1886-ban 50, ben 400, 1909-ben 100, 1927-ben 50, az 1945-ös földosztásnál 110 új tanya épült fel egy-egy kutyával. Az urbárium (1772) és az örökváltság csak 10%- ot emelt a kutyalétszámon, mert ekkor a jobbágy saját felépítményében maradt, csupán övé lett az a földtulajdon, amelyet eddig is művelt. De hasonlóképpen alakult a ló létszám is. Az egy-egy arány jelen első félévszázadban meg volt. 77

78 A háborúk és az aszályok sem csökkentették a kutyalétszámot. Hiszen a gazda a magáé mellett a kutyának juttatott. Például az 1952-es aszály után a cachexia ex inanitio áldozata lett ugyan a járásban 1000 ló, de a kutyaszám maradt. Ekkor az egy-egy arány a kutya javára megváltozott egy a másfélre. S 1960 óta, a tanyák megszűnésével párhuzamosan apad a tanyai kutyák létszáma is. Noha még mindig tekintélyes, mert a tanyák szerepét átvették a tanyai szőlők, a zártkertek 1-1 kh földdel. Ilyenek a Bezinai szőlők 100 házzal és kutyával, az Ezüst szőlők 150, az Érparti szőlők 100, az Ószőlők 80, a Rózsási szőlők 60, a Siratói szőlők 130, a Simonyi szőlők 40, a Szappanosi 70, házzal és kutyával. Tehát 750 körüli korcs kutyával. Annakidején a kötelező oltások és az ebadó bevezetése csökkentette a létszámot 10%-al. Ezek zömében dögtéri adatok, hiszen, amit drágálltak, azt odavitték. S a gyepmester, a sintér, a kutyapecér fogdosta hurokkal a gazdátlanná vált kutyákat is, s dugta be a fehér rácsos kocsiba. Jól is pénzelt a kutyabőrből. Féltek is a kutyák a huroktól. Attól kezdve nem követték a kocsit városban, amint az szokás volt, hanem a tanyáról jövet, a gazda fütyült nekik a város szélén, s a városban már a két ló között a kocsirúd alatt szaporáztak. Kifele tartva pedig a várost elhagyva kimerészkedtek a kocsi köré s incselkedtek a kiscsikókkal, lerántva fejükről a kötőféket, amelyeket ugyancsak a városból kiérve engedtek szabadon, az anyjuk mellől. Teljessé igyekezvén tenni a témát, megemlítem azt is, hogy mely tenyészetek képesek hatni a szarvasi korcs kutyára. Tapasztalatom szerint befolyása csak a Szilhiem-terriernek volt. A Battyhányiaknak ban 30 db-os kopótenyészetük, a Bolzáknak 1830-ban 20 db-os magyar vizsla, Kovácsnénak között 30 db Szilhiem-terrier tenyészete volt. Utóbbi alakította ki Szarvason a rózsási tájjelleget, s ma is vannak még e tenyészetből hosszútörzsű, alacsony korcsok. Ugyanis az állomány ben világgá ment a majorból, a Hertelendy uraságtól. A majori cseléd kutyákra hatott az úr tacskója, a béresekére, a segédekére a hentes és mészáros nagy testű kutyája, a kuvasz, komondor, német juhász vagy ezeknek a keresztezései. A pásztoroknak puli és puli korcsai voltak és vannak, a kóborló sátoros cigányoknak kistermetű korcsaik. A csikósok, gulyások, juhászok a kutyájuknak a kunyhó előtt a bográcsban a magukéval együtt főzték az öregtarhonyát, a krumpli paprikást s azok mindig ott ettek, ahol ők. A pásztor nekik mérte előbb a siflit és a lebbencset, csak azután evett ő maga. A pásztorkutyák évig is eléltek. Be voltak tanítva. Szarvason Fábri János bácsi volt az idomár, nevelte a kutyákat és hajtásra be is tanította őket. Hogy azután jelenleg már mennyi és milyen fajtatiszták vannak, azt számon tartja az egyesület s az első kiállítás óta melyet fiam, mint főtitkár 78

79 szervezett örvendetesen megnőtt a tenyésztői kedv. Városukban gyakori fajkutyák jelenleg: az agár, a bernáthegyi, a boxer, a foxterrier, a komondor, a kuvasz, a labrador, a német juhász, a pekingi, a pincsi, a puli, a skótjuhász, az ír szetter, a tacskó, az új-foundlandi és a vizslák. Mi is a teendőnk? A szarvasi nagy tanyavilág megszűnt, mint említettem, szerepüket átvették a zártkertek. Itt maradt kutyaállomány nemesítésére a puli, pumi lenne alkalmas. De hol vannak? Pásztorok kutyával a Tóniszállási Legeltetési Társulat 50. éves évfordulóján, 1941-ben A tanyai keresztezésben a kuvasz, komondor nem lett életképes. Csupán átmeneti sikereket szült. Puli híján marad a jól bevált tanyai szarvasi korcs kutya. Egyeduralmukat még a kiállítások sem tudták megtörni. Egy eszményi példányát a helyi kiállításon nem is ártana bemutatni, mint azt a jellegzetes feketeszürke tarkát, amelyiknek a szeme részleges albínó, közepes termetű, jól vigyáz és jól hajt, sajátságos szarvasi kutya. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1952, 7. évf. 11. sz p.). Sajnos erősen kezd beütni a korcsállományba a németjuhász fajta. S ez ellen minden erőmmel tiltakozom! Csodálatos egy kutyafajta, de nem a mezőgazdaságba, a tanyára, a szőlőkbe, az állatok mellé való. Hiába juhász a neve, mégsem ajánlatos a bárányok közé engedni. Sok ártatlan kis gidát, bárányt láttam általa széjjelcibálva és juhot, sertést szétmarcangolva. Ide a kettőshasznú úgynevezett őrző-, pásztor-, hajtókutya kell. A legnagyobb a hajtó feladata a szőlőkben, tanyákban. A tyúkokat kell beterelni a nagyüzemi vetésekről úgy is sok a baromfik által okozott mezei kár. A korcs kutya igénytelen a táplálékra. Olyan genetikai, neurohormonális adottságokkal rendelkezik, ami a tanyákban előnyösen realizálódik. A korcs, amennyiben a kívánatos tulaj- 79

80 donságokkal nem rendelkezik, kiselejtezésre kerül. Idővel bizonyára némi egyszerű tenyésztési módszer is kialakul. A jelenlegi ivari arány egy az egyhez. Vajon jól van ez? A kérdésre egyszer még az egyesület is fel fog figyelni. Most dívik a kóborlás. Még ha nappal fel is van fogva, éjszakára szabadon engedik a kutyákat. Hogy mennyire szereti a tanyai ember a kutyát, bizonyítja sok fényképem: amint a félkezű N. N. hordja magával éjjeli őrködni a kerékpár kasában ami itt szokásos a kis barátját, mások hozzák a kedvencüket oltásra hátizsákban. R. A. patkányosnak három foxi kacérkodik a kerékpárjáról. Az állatorvos évente háromszor, négyszer is közelségbe kerül minden kutyával az eb-oltásoknál, tömegoltásoknál. A három évtized alatt személyes ismerősöm volt minden házőrző. A legtöbbjüket kedveltem, másokkal szemben közömbös maradtam, sokjukhoz bizalmatlan voltam, amelyek alattomosan a sarkamba kaptak, egynémelytől viszolyogtam. Fenti írásomhoz mi volt a kútforrás? Meséltek a gazdák, a pásztorok, béresek. A történeti visszatekintés során támaszkodtam a szájhagyományra. Fiatal kezdőként, 1942-ben faggattam az akkor nyolcvan éves parasztokat a címeres marháról, a racka juhról, a mangalica sertésről, a parlagi tyúkról, de a kutyákról is. Kiknek apáik már a szabadságharc utáni időkről is számot tudtak adni ben Rinti nevű magyar vizslaszukámtól azért kellett megválnom, mert őrjöngött, ha katonai uniformist látott. S volt a családnak puli, komondor, szálkás szőrű vizsla és pointer tenyészete is. Az utóbbi ma is csonkán bár, de még létezik. Ezen írásommal a szarvasi kutyáknak kívántam emléket állítani. Közhely, hogy a kutyák az ember legrégebbi, hűséges és hasznos társai. A magyar közmondások és szólások százai szólnak a kutyákról, többnyire kedvezően. Pedig a kutyáknak sem volt mindig könnyű a sorsuk, néha bizonytalan volt a vacsorájuk. 80

81 VÁLOGATÁS DR. DOMÁN IMRE FELVÉTELEIBŐL Dr. Domán Imre nemcsak néprajzi gyűjteményével, helytörténeti munkáival, írásaival foglalt el jelentős helyet a város történetét kutatók sorában, de szenvedélyesen fotós is volt. Gyűjtötte a régi szarvasi témájú fotókat is, de elsősorban saját felvételeivel mentette meg a paraszti élet pusztuló értékeit, tárgyait. Megörökítette a szarvasi parasztember jellegzetes típusait, kora szarvasi tanyavilágát, épületeit, munkaeszközeit, a Pepi-kerti panorámát, egyes növényeit, s világjáró utazásainak emlékezetes látnivalóit. Felvételeivel küldetést teljesített: megmentette a feledéstől a régi, félévszázaddal ezelőtti a szarvasi határ mára már csak az emlékezetben élő világát. Életemet három tárgy jellemzi vallja egy interjúban, az orvosi fecskendő, a fényképezőgép és az írógép. Kezdetben csak ötletszerűen kaptam lencsevégre a dolgokat, s csak Szarvason kezdtem rendszeresen fotózni. Elsősorban a tanyavilágot, a tanyai embereket. Sokszor nyúltam a fényképezőgépemhez, ha nyári zápor után a vonuló fekete felhők közül percekre kibújt a Nap, és sugarainál messziről fehérlettek vakítóan a meszelt falú tanyák. Messziről világítottak a piros cserepes tetők és»hallgattak«a nádtetők. 70 Az évek során éles szemű, a jó témát felismerő, biztos kezű fotós vált belőle. A következőkben válogatást mutatunk be Domán Imre többnyire már megismételhetetlen felvételeiből. 70 Szarvas és Vidéke, november 14., dr. Domán Imre: Az én szarvasi tanyavilágom, kézirat, 1983, 55. p. 81

82 Borgulya György gazda a Kolerásban (1958) 2. Az időjós Kuna bácsi (1961) 3 3. Czinkoczki Pál gazda Décsen (1959) 82

83 Makai Ferenc Veresházáról (1958) 5. Tanyai asszony (1970) 6 6. Legeltetés a szérűskertben (1958) 83

84 Az Almáskert a bethlehemi gát nyugati oldalán. A gát tövében gabona tábla (1955) Ma lakópark áll a helyén. Gulyás-tanya, a Hegyes-dűlő legrégibb tanyája (T. IV. ker. 164.) (1959) 84

85 Piaci idill Százéves topolyafa a Cigányérben (1953) karácsonyán egy villámlással kísért vihar alkalmával kidőlt a kiszáradt ősfa. 85

86 TUDOMÁNYOS SZAKTANULMÁNYAINAK JEGYZÉKE (M.Á.L. Magyar Állatorvosok Lapja) 1. Tömeges csonttörés esetek szarvasmarhák osteomalaciája kapcsán. M. Á. L Tömeges megbetegedések hízósertések között. M. Á. L Adatok a háziállatok vaksági statisztikájához M. Á. L Megfigyelések a Voldagsen paratyphusról. M. Á. L Újabb adatok a sertések hizlalási tüdővizenyőjéhez. M. Á. L Kuruzslások a Viharsarokban. M. Á. L A gümőkór elleni küzdelem a szarvasi járásban. M. Á. L l A sertések tüdővizenyőjének megelőzése, tünetei, lefolyása és orvoslása. M. Á. L Bárányelhullások sziki árpa okozta bőrgyulladás következtében. M. Á. L Tömegesen jelentkező gyomorbélhurutos megbetegedések lovak között. M. Á. L Magyar ACTH. - készítménnyel (Exacthin) szerzett tapasztalatok az állatorvosi gyakorlatban. M. Á. L Adatok a lovak papillomatosisának oktanához. M. Á. L Körzeti ideggyulladás érdekes esete lovon. M. Á. L A szarvasmarhák rickettsiosisos szaruhártya-kötőhártyagyulladása. M. Á. L Gyakorlati megfigyelések és tapasztalatok a gümőkór-irtással kapcsolatosan. M. Á. L A gümőkórra reagáló szarvasmarhák húsraértékesítése folyamán gyűjtött klinikai és kórbonctani adatok. M. Á. L A lapinizált sertéspestis-vírus-vakcináva1 szerzett tapasztaltok a gyakorlatban. M. Á. L Hízó sertések etetési álszoptatása, mint sajátságos klinikai syndroma. M. Á. L Adatok a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitiséhez. M. Á. L (Dr. Fodor. P. -al). 20. Adatok a malacok himlőszerű bőrkiütéséhez. M. Á. L Az ataracticumok használata az állatorvosi gyakorlatban. M. Á. L Adatok a malacok himlős kötő-szaruhártyagyulladásához. M. Á. L Adatok a nyúlvírus-vakcina gyakorlati értékéhez. M. Á. L

87 24. Az ellés időpontjának pontosabb megállapítása a közeledő ellés jeleiből. M. Á. L Adatok az intradermális tuberkulinpróba megbízhatóságához. M. Á. L A dajkaság lehetőségei a sertéstenyésztésben. M. Á. L Csalánkiütésszerű megbetegedés baromfin. M. Á. L Szopós malacok tömeges elhullása az anyák emlő-dermatitise miatt. M. Á. L A Terramycin-kenöcs és a Mastalone infusorium alkalmazása az állatorvosi gyakorlatban. M. Á. L Tömeges gyomor- bélgyulladás sertésállományokban. M. Á. L Tömeges végtag megbetegedés sertéseken. M. Á. L A placenta accessoria ritka esete. M. Á. L Romlott takarmány okozta, mozgászavarral járó tömeges megbetegedés sertéseken. M. Á. L A szarvasmarhák görcsösségének oktanáról és gyógykezeléséről. M. Á. L A Deltacortril (Pfizer) alkalmazása az állatorvosi gyakorlatban. M. Á. L A Terramycin suspenzio és a Sigmamycin por (Pfizer) alkalmazása az állatorvosi gyakorlatban. M. Á. L Adatok a hosszú életű kocák tenyészértékéhez. M. Á. L Anaphylaxiás shock hizó bikákon a száj és körömfájás elleni revakcináció során. M. Á. L A tenyészkocák szerepe a himlő terjesztésében. M. Á. L Szokatlan küllemű sertés. M. Á. L Beszámoló a Párizsi XVIII. Állatorvos Világkongresszusról. M. Á. L (11 munkatárssal.) 42. Szokatlan bőrmegbetegedések sertésen. M. Á. L Adatok a malacok vírusos hasmenéséhez, különös tekintettel a növendék és felnőtt állatok elhullásában közrejátszó gyengítő tényezőkre. M. Á. L Tömeges fülgyulladás malachimlő következtében. M. Á. L Tömeges megbetegedés növendék szarvasmarhákon fárasztó szállítás és lábon hajtás után. M. Á. L Adatok a lovak nyár végi, tömeges légzőszervi megbetegedéséhez. M. Á. L Adatok a libák kannibalizmusához. M. Á. L

88 48. A tehenek tőgy- és a ló ajak-papillomatosisával kapcsolatos évtizedes megfigyelések. M. Á. L Rizsszalma okozta bőr és fattyucsülök-elváltozások sertéseken és szarvasmarhákon. M. Á. L Fiatal libák ismeretlen oktani (fertőző?) bélgyulladása. M. Á. L Nagyfokú sánta, cahexiás tenyészkanok rohamos gyógyulása az ivartalanítás után. M. Á. L Különböző korú és ivarú sertések péra- és csecsduzzanatban megnyilvánuló, takarmányozási eredetű syndromája. M. Á. L A sertés tylomájának fejlődése és előfordulása Juh Thiodán-mérgezése. M. Á. L Egy 100 éves kisparaszti tehéncsalád története. M. Á. L További megfigyelések és vizsgálatok a sertések álszoptatásával kapcsolatban. M. Á. L A tenyészkanok impotentia coeundira vezető tömeges végtag megbetegedése a szilárd padozaton. M. Á. L A sertések hizlalási tüdővizenyőjével kapcsolatos megfigyelések, tapasztalatok és vizsgálatok. M. Á. L Igen koros és különleges körülmények között tartott üszők és teheneken szerzett megfigyelések. M. Á. L Anaphylaxia száj éskörömfájás elleni revakcináció és penicillin kezelés esetében. M. Á. L Vakcinázással és tuberkulinozással összefüggő ritka allergiás kórképek. M. Á. L Wofatox mérgezés sertésekben. M. Á. L Adatok az itatásos és választott borjak tőgy-gyulladásához. M. Á. L A sertés légzőszervi betegségeiről a kezelő és húsvizsgáló állatorvos szemével. M. Á. L Ivarzási allergiás tünetek kocákon. M. Á. L Válasz Vashegyi Endre dr.-nak. M. Á. L Adatok a szarvasmarhák járványos légzőszervi megbetegedéséhez. M. Á. L Megfigyelések a tehén tőgyén jelentkező festékes daganatok előfordulásáról. M. Á. L Az ellésbénulás gyógykezelésének tapasztalatai. M. Á. L Adatok a hermaphrodita, pseudohermaphrodita sertések caryotipusához. M. Á. L Allergiás kitőgyelés üszőkön. M. Á. L

89 72. Adatok a sertés exsudativ dermatitiséhez. M. Á. L Sertésorbánc oltási reactiok és a meteorológiai viszonyok közötti összefüggés, különös tekintettel a súlyos allergiás kórképekre. M. Á. L Atipusos ellési bénulások, félbénulások, ellési bénulási szindróma. M. Á. L Adatok a sertések hasüregi cystáihoz, különös tekintettel a klinikai tünetekre és az életben történő kórjelzésre. M. Á. L Allergiás uveitis szarvasmarhákon. M. Á. L Tehenek és kocák ivarzása az ellés napján. M. Á. L Újra az ellési bénulásról. M. Á. L A Suprastin és a Pipolphen inj. együttes alkalmazása csalánkiütés esetén. M. Á. L Allergiás reakció ellő teheneken, valamint Tetramisol kezelést követően sertéseken. M. Á. L Néhány észrevétel a szarvasi Dózsa Mg. tsz. szikes tájegységén elért évi 3349 literes tejhozamához. M. Á. L A lovak ujjpattogása. M. Á. L A tehenek szemkarcinomájáról. M. Á. L Az ember szerepe a járványos köhögés és a vírusos hasmenés vírusának kisüzemi szarvasmarha állományokba való behurcolásában. M. Á. L Adatok a sertések polydactyliájához. M. Á. L Rizskorpa okozta csalánkiütés sertésen. M. Á. L Egy rekorder magyartarka hízóbikáról. M.Á.L A közelgő szülés jeleinek értékelése a szakmunkások tapasztalatainak figyelembevételével. M.Á.L Tehenek ellés előtti oedémájához társult kétoldali, belső vérömléses szemgyulladás. M.Á.L Hosszú éveken át ártányként élt sertésekkel kapcsolatos megfigyelések. M.Á.L A sertésorbánc előfordulásának vizsgálata a kis- és nagyüzemekben az állathigiénia vetületében. M. Á. L A csibék általános vizenyőjének (exsudatív diathésisének) orvoslása élesztővel. M. Á. L Adatok az endometriosis externa kórképéhez, különös tekintettel a klinikai tünetekre s a bántalom lefolyására. M. Á. L Idegentest okozta egyidejű átfúródás a toroktájékon és a recésgyomorban. M. Á. L Van-e még kuruzslás a Viharsarokban? M. Á. L

90 96. Gonad-dysgenesis estei sertésben. M. Á. L Vemhes kocák tejelése és vetélése. M. Á. L A Medárd nap utáni meteorológiai viszonyok hatása a sertésbetegségekre. M. Á. L A schistosoma reflexumnak patkóalakú lordózistól kísért esete. M. Á. L Exszudatív dermatitisz kis- és nagyüzemi tehenészetekben. M. Á. L A szoptatós kocák anorexiája. M. Á. L A közvetlen napfény szerepe a borjú-tüdőgyulladás gyógyulásában. M. Á. L Az MMA-szindróma recidivája bőrkiütés kíséretében. M. Á. L Ritkább és különleges tyúktojás-rendellenességek. M. Á. L Tallózás az első szarvasi állatorvos munkanaplóiban: Kristóffy János ( ) halálának 50. évfordulójára. M. Á. L Baromfi- (madár-) ürülék fogyasztásának kedvező hatása sertések és kutyák kondíciójára. M. Á. L Kan kutyák éjszakai folyamatos hangadása, mint sajátos szexuális megnyilvánulás. M. Á. L Újabb terápiai tapasztalatok a malacok nedvező bőrgyulladásának orvoslásához. M. Á. L Összehasonlítás a szikes és humuszos talajokon termett takarmányok okozta ásványianyag-forgalmi betegségek között. M. Á. L Találkozásom Tessedik életművével. I.. M. Á. L Találkozásom Tessedik életművével. II.. M. Á. L A gyakori és megszakított vizelés, mint a klinikailag egészséges vizslák - elsősorban a pointerek - viselkedési jellegzetessége. M. Á. L Néhány megfigyelés a simaszőrű vizslák tylomáiról. M. Á. L Meddig él a végbélnyílás nélkül született malac? M. Á. L Kutyák emlő- és heredaganatainak, valamint végbélnyílás körüli mirigyei megbetegedéseinek kezelése Zitazoniummal. M. Á. L (Szokolóczy Ivánnal) 116. A vértályog és a tályogos vér mint kuruzslási kórjelzési fogalom a Viharsarokban. M. Á. L

91 117. Négylábú kacsa. M. Á. L Történetek a háborús évek állategészségügyéből. M. Á. L Mócsy professzor portréjához. M. Á. L A baromfinátha gyógyszeres kezelésének 10 éves tapasztalata. M. Á. L Hozzászólás az embrióátültetés, illetőleg az ikerelőállítás kérdéséhez. M. Á. L (Becze Józseffel) 122. Zimmermann professzor portréjához. M. Á. L Manninger professzor portréjához. M. Á. L Kovács Gyula professzor portréjához. M. Á. L Guoth professzor portréjához. M. Á. L A kutyás sertések feljavításával kapcsolatos megfigyelések. M. Á. L Jármai Károly és Kemény Armand professzorok portréjához. M. Á. L A madármérgezés történetéhez. M. Á. L Egy tehén bendőjében 128 éve talált kő. M. Á. L Sályi Gyula professzor portréjához. M. Á. L A legelésző kutyák öklendezése és hányása. M. Á. L Újabb adatok Kómár Gyula professzorról, halálának 20. évfordulóján. M. Á. L ; 22. (Révész Kálmánnal) 133. Részletek egy volt orosházi járási állatorvos naplójából. M. Á. L Egyéb szakmai közlései 1. Domán Imre állatorvos, egyetemi tanársegéd: Adatok a kutya heredaganataihoz. Állatorvos doktori értekezés. Budapest Domán Imre dr. hozzászólása az Országház Kongresszusi Termében nov. 26-án az Országos Szarvasmarha Tanácskozáson. 3. Domán Imre dr. hozzászólása a MTA Agr. tudományok Osztályának áorv. tudományi kongresszusán Pfizer kiadvány: Dr. Domán Imre: Deltacortril intermuscular. Budapest, Dr. Domán Imre előadása: Chlorocid készítmények az állatgyógyászatban. Budapest, október 24. Elhangzott a gyógyszer terápiai állatorvosi konferencián. 91

92 A KÖZÖLT ÍRÁSOK FORRÁSAI Visszaemlékezéseim Szarvasi Krónika száma, Az Öregföldek Békési Élet, 1987/3, Az öregföldi tanyavilág történetéből címmel Káka Szarvasi Tájoló, július, Szarvasi Krónika, 1994/8. Halásztelek Szarvasi Tájoló, május, Szarvasi Krónika, 1994/8. Rózsás vagy Décs? Kézirat A patkoló kovácsok, a lópatkolás és a lótenyésztés múltjából Békési Élet, 1989/2. Kocsisok Békési Élet, 1989/4. A szarvasi kutyákról Kézirat KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kiadók, az Agrártörténeti füzetek sorozatszerkesztői, szerkesztői ezúton is köszönetet mondanak dr. Domán Imre leányának, dr. Váriné Domán Gabriellának, édesapja szellemi hagyatéka ápolásáért, valamint azért, hogy e kiadvány megjelenéséhez iratokat, dokumentumokat bocsátott rendelkezésünkre. Köszönetet mondanak Hanzó Teréziának, a szarvasi Múzeum munkatársának, a Városi Könyvtár munkatársainak, Árvai Pál, Kozák Ferenc és dr. Kutas Ferenc tanár uraknak fotók, egyes dokumentumok rendelkezésünkre bocsátásáért. 92

93 A SOROZAT EDDIG MEGJELENT KÖTETEI 1. Cselőtei László: Zöldségtermesztés Rákospalotán az 1930-as években Mőcsényi Mihály: Fordítások, ferdítések Mőcsényi Mihály: Ember és táj Kralovánszky U. Pál: Esettanulmány a hazai fehérje-program előkészítéséről (Amíg egy országos K+F program elindulhatott) ( ) Cselőtei László: A paradicsomtermelés fejlesztése és fejlődése ( ) Győrffy Sándor: Szövetkezeti állam Kralovánszky U. Pál Ligetvári Ferenc: Vízgazdálkodás és mezőgazdaság (a 150 éve született Kvassay Jenő írásai alapján) Köhler Mihály Molnár Imre: A szarvasi gazdászélet hagyományai ( ) Vinczeffy Imre: Pásztoroktól tanultam Szabó János: Találkozás önmagammal 2005/ Molitorisz Pál: A szarvasi középfokú gazdasági tanintézet létesítésének története Molitorisz Pál: A Szőrhalmi Legeltetési Társulat története Reszkető Péter: Főiskola Szarvason ( ) 35 éves a főiskolai szintű agrár-szakképzés Szarvason Molitorisz Pál: Képviselő-portré a szarvasi választókerületből (Borgulya Pál, ) Molitorisz Pál: Emlékezés Lászlóffy Istvánra ( ) Molnár Imre: Szarvasi gazdászként indultam. Életút Ornyik Sándor: Aratás nyáron és télen. Az ember és a ló Molitorisz Pál: Történelmi séta a szarvasi kertekben Emlékeim a múltból. Komár János visszaemlékezése. Lejegyezte: Pilishegyi József A hajóskuktaságtól a tanszékvezetésig. Élet-képek. Dr. Vincze Ferenc visszaemlékezése. Szerk.: Molitorisz Pál Tóth László: Szakmai életem. Munkahelyeim, munkaköreim

94 94

95 A sorozat korábbi szerkesztői: Dr. Ligetvári Ferenc, egyetemi tanár, az MTA doktora ( ) Dr. Bukovinszky László, főiskolai tanár, CSc ( )

96 A J Á N L Ó A Szarvas és Vidéke június 5-i számában a következő kishírt olvashatjuk: Új állatorvos. Dr. Domán Imre állatorvos, egyetemi tanársegéd állatorvosi működését megkezdte. Lakása: II. ker. gr. Csáky Albin utca (a Vasút utca a szerk.) 101. Szerény magánpraxisból éldegéltem családommal máról-holnapra, kisparaszti családok szívességeiből. írja Domán Imre erre az időre visszaemlékezve. Az életvitele szerény volt, de igényes volt a szakmában, és a hivatásából fakadó állatszereteten túl az emberek, és a természeti környezet tisztelete jellemezte egész életét. Hivatását magas fokon művelte, de megvallotta, hogy sokat tanult az állattartást nemzedékek óta űző parasztemberektől, pásztoroktól, kikkel gyakran és szívesen elbeszélgetett. Tisztelettel közeledett az emberekhez, ezért bizalommal voltak iránta, és nemcsak tapasztalataikat adták át, hanem életükről, régi paraszti világról is szívesen beszéltek. A parasztember is felismerte, hogy az ősi gazdálkodás kultúráját őrző tanyavilág élettere egyre inkább beszűkül a nagyüzemi mezőgazdaság térhódításával. Csak a fényképezőgépe és a jegyzetfüzete állt rendelkezésére, de e szerény technikai eszközökkel is a látlelet pontosságával rögzítette azt a régi szarvasi paraszti-tanyai világot, mely a szemünk láttára tűnt el visszavonhatatlanul. A néprajzi, szociográfiai és agrártörténeti gyűjteményével, a Domán-gyűjteménnyel mely ma a szarvasi múzeum állandó kiállításának önálló része megmentette e pusztuló világ tárgyi emlékeit. Több mint 40 éves munkássága során felismerte az alapvető összefüggéseket, megállapításai mélyre hatóak, ma is időszerűek. Induljon útjára az Agrártörténeti füzetek Domán-száma, s szerezzen örömet és tanulságokat az olvasók újabb nemzedékeinek! SzJ Részlet az állattartás és állatgyógyászat eszközeiből (Tessedik S. Múzeum, Szarvas) ISSN