AZ EURÓPAI PARLAMENT. AZ EMBERI JOGOKÉRT. SZAHAROV-DÍJ A GONDOLAT

Átírás

1 AZ EURÓPAI PARLAMENT. AZ EMBERI JOGOKÉRT. SZAHAROV-DÍJ a gondolat szabadságáért 2012

2 Martin Schulz Az Európai Parlament elnöke

3 Előszó Az elmúlt két évtizedben az Európai Unió elismerte és díjjal jutalmazta azon személyek és szervezetek erőfeszítéseit, akik és amelyek a gondolatszabadság előmozdításának szolgálatába álltak. A Szaharov-díj mindazok jelképévé vált, akik az elnyomás, az önkényuralom és az emberi jogok megsértése ellen harcolnak. A díj az Európai Parlament azon személyek tartós és rendületlen támogatását testesíti meg, akik rendkívüli erőt és bátorságot mutattak az elnyomással és az önkényes joggal szemben. A évi Szaharov-díj hat jelöltje közül négy börtönbüntetését tölti. Őket olyan tettekért tartóztattak le, ítélték el és börtönöztek be, melyeket az Európai Parlament ösztönöz. Amint azt Andrej Szaharov megfogalmazta: a szellemi szabadság az emberi társadalom nélkülözhetetlen eleme a szabad tájékozódás és tájékoztatás, a nyílt és félelemtől mentes vita szabadsága, és a bürokrácia és az előítéletek által gyakorolt nyomás alól való mentesség szabadsága. A gondolat szabadságáért járó Szaharov-díj 2012-ben Naszrin Szotudehnek és Dzsafar Panahinak történő odaítélése a szolidaritás és a csodálat üzenetét hordozza egy olyan nő és egy olyan férfi iránt, akiket nem tört meg a félelem és a megfélemlítés, és akik úgy döntöttek, hogy országuk sorsát a maguk sorsa elé helyezik. Naszrin Szotudehet ma a hírhedt Evin börtönben tartják fogva. Számos éhségsztrájkot követően nagyon legyengült; elnyomó intézkedéseket szenved el a börtönben nyomorúságos körülmények között. Emberi jogi ügyvédként nagyvonalúságot és önzetlenséget tanúsító munkájáért durva büntetést kapott. Dzsafar Panahi egy díjnyertes filmrendező, akit hat hónap börtönbüntetésre ítéltek, és eltiltották a filmkészítéstől a következő húsz évre. Honfitársainak humoros és pontos ábrázolása feltárta az iráni társadalom gazdagságát, kreativitását és sokszínűségét. Először 2009-ben tartóztatták le azt követően, hogy támogatta azokat a tüntetőket akiket az elnökválasztás elleni demonstráció során gyilkoltak meg. A Szaharov-díj Naszrin Szotudehnek és Dzsafar Panahinak történő odaítélése valamennyi iráni elismerését is szolgálja, akik egy jobb Iránért küzdenek: egy Iránért, ahol a félelmet felváltja a kreativitás, a hatalmi kormányzást a jogállamiság, ahol az elszigeteltség helyébe a párbeszéd lép és ahol az egyeduralmat felváltja a demokrácia. Az Európai Parlamentnek továbbra is arra kell törekednie, hogy a Szaharov-díjasokat egymás támogatására egyesítse a demokratikus szabadságjogokért folytatott küzdelemben és az emberi jogok védelmében. Reméljük, hogy e hálózaton keresztül képesek leszünk biztonságos menedéket biztosítani mindazok számára, akik fenntartják a gondolat szabadságát, és képesek leszünk a valamennyi európai polgár számára oly értékes béke, tolerancia és szabadság üzenetét erősíteni. 3

4 Európai Unió: az Európai Parlament szerepe az emberi jogokban Az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartásának, a szabadságnak, a demokráciának, az egyenlőségnek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának elvein alapul. Ezen, az Európai Unióról szóló Szerződésben lefektetett értékek valamennyi tagállam számára közösek és jogilag kötelezőek. Az ezen értékek súlyos megsértését elkövető tagállamok az Európai Parlament hozzájárulásával az EU szerződéseiből eredő jogok felfüggesztésével szembesülhetnek. A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez, a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához. Harmadik országok viszonylatában a szerződés a demokrácia és a jogállamiság fejlődését és erősítését, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a fejlesztési együttműködési politika egyik legfontosabb céljaként határozza meg. Ezt a célkitűzés messzemenően az Európai Parlament nyomásának köszönhetően foglalták bele a Szerződésbe, amely az uniós és azon kívüli polgárok felhívásai és a nem kormányzati szervezetek sokoldalú tevékenysége folytán is fontos szerepet játszott az emberi jogokkal kapcsolatos uniós fellépésekben. Az Európai Unióról szóló Szerződést módosító Lisszaboni Szerződés magába foglalta és 2009-ben hatályba léptette az Európai Unió Alapjogi Chartáját. A Lisszaboni Szerződés biztosította a jogalapot ahhoz is, hogy az EU egésze Emberi Jogok Európai Egyezményének részes felévé váljon, amelyet az Európa Tanács tagállamai 1950-ben nyitottak meg aláírásra. Az EU mind a 27 tagállama és az Unióhoz 2013-ban csatlakozó Horvátország is ratifikálta az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Magában az egyezményben az 59. cikket módosították, hogy lehetővé váljon az Európai Unió csatlakozása, és az eljárás folyamatban van. A 2011-ben született megállapodás-tervezet értelmében az EU egy bírót küld az egyezmény igazságszolgáltatási szervébe, az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírói karába, és az Európai Parlament 18 képviselője fog részt venni a bíráknak az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által felügyelt kiválasztási folyamatában. A Charta, az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Egyesült Nemzetek Emberi Jogokról szóló Egyetemes Nyilatkozata és az azt követő Egyezségokmányok a legfontosabb referenciadokumentumok az Európai Unió és az Európai Parlament számára az emberi jogok területét érintő nemzetközi jogi kérdésekben. 4

5 A Tanács által kiadott, az emberi jogok helyzetéről szóló éves uniós jelentés megjelenését követően az Európai Parlament éves jelentést készít az emberi jogok helyzetéről a világban, valamint az Unió emberi jogi politikájáról. E terület parlamenti kezdeményezésekért felelős európai parlamenti szerve a Külügyi Bizottságon belüli Emberi Jogi Albizottság, mely egyúttal állandó fórumot nyújt az emberi jogok védelmezőivel folytatott, az emberi jogoknak és a demokráciának a harmadik országokban tapasztalt helyzetéről szóló vitáknak. Emellett a Fejlesztési Bizottság rendszeresen megvitatja a fejlődő országok emberi jogi helyzetét, illetve más speciális témákat mint a gyermekkatonák vagy a gyermekrabszolgaság ügye, mely üléseken mind az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetek, mind az érintett kormányok képviselői részt vesznek. A Fejlesztési Bizottság a Külügyi Bizottsággal és az Emberi Jogi Albizottsággal együtt részt vesz a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díj jelöltjeinek megnevezésében és kiválasztásában. A díj nyerteséről az Európai Parlament képviselőcsoportjainak tagjaiból álló Elnökök Értekezlete dönt. A harmadik országokban elkövetett emberi jogi jogsértésekkel, különösen pedig az egyedi esetekkel a sürgős témákról szóló havi plenáris viták foglalkoznak, amelyek során az érintett kormányokat cselekvésre szólítják fel. A kormányok reakciói arra engednek következtetni, hogy nem érzéketlenek az Európai Parlament kritikájára. Állásfoglalásainak bizonyos esetekben azonnali hatásuk van, és gyakran szolgálnak az Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat lépéseinek alapjaként. A Parlament jogalkotói hatáskörei lehetővé teszik a harmadik államokkal kötendő fontos megállapodások megakadályozását, ha ezen országok súlyosan megsértik az emberi jogokat és a demokratikus elveket. Ennek megfelelően a Parlament megköveteli a megállapodásokba szisztematikusan felvett emberi jogi záradékok szigorú betartását szeptemberében az EU és Szíria közötti társulási és együttműködési megállapodást emberi jogi megfontolások miatt függesztették fel. A Parlament szerepét erősítik az elfogadott politikai állásfoglalások, a harmadik országok civil társadalmának képviselőivel folytatott meghallgatások, az eseti delegációk küldése az emberi jogok helyzetének a helyszínen történő megítélésére különböző országokban, valamint a parlamenti demokrácia és a parlamenti politikai párbeszéd, amelyben mindenekelőtt a parlamentközi küldöttségek és közgyűlések vesznek részt. A partnerországokból érkező parlamenti képviselőkkel folytatott rendszeres találkozóikon az európai parlamenti képviselők gyakran egyedi eseteket vitatnak meg és több alkalommal pozitív eredményeket értek el. Az Európai Parlament és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokból származó parlamenti képviselők közötti politikai párbeszéd legjelentősebb fóruma az EU AKCS vegyes parlamenti közgyűlés. Az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés lehetőségeket kínál a földközi-tengeri országokkal az emberi jogokról és a demokráciáról folytatott strukturált párbeszédre, 5

6 6 valamint az elhúzódó viták megbeszélésére. Az Euro Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) állásfoglalásokat és ajánlásokat fogad el és terjeszt elő különböző, a bi-regionális stratégiai társulás fejlesztéséért felelős szervezeteknek, intézményeknek és miniszteri csoportoknak. A közgyűlés a demokráciához, külpolitikához, kormányzáshoz, integrációhoz, békéhez és emberi jogokhoz kapcsolódó kérdésekkel foglalkozik. Az Euronest Parlamenti Közgyűlés szolgál politikai fórumként az Európai Unió és a kelet-európai partnerországok közötti politikai társulás ösztönzéséhez és a gazdasági integráció folytatásához. A 2011-ben felállított közgyűlésnek emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó állandó bizottsága van. Az Európai Parlament aktívan támogatja a kivégzésekre vonatkozó ENSZ-moratóriumra és a halálbüntetés egész világon való eltörlésére irányuló kampányt, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság küzdelmét a népirtás, a háborús bűnök és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények büntetlenségével szemben. Támogatta a rasszizmus és idegengyűlölet elleni európai megfigyelőközpont felállítását melynek helyébe március 1-jén az EU Alapjogi Ügynöksége lépett valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni uniós kampányt. Választási megfigyelő küldöttségekben való kitartó részvétele és a parlamenti demokrácia előmozdítására létrehozott hivatalának munkája révén aktívan részt vállal harmadik országok demokratizálódási folyamataiban. Az Európai Parlament szorosan együttműködik majd az újonnan létrehozott Európai Demokrácia Alapítvánnyal is. A Parlamentnek költségvetési hatásköreinek köszönhetően sikerült jelentősen kibővítenie a demokráciával és az emberi jogokkal foglalkozó programok költségvetését. Sikerrel küzdött annak érdekében, hogy külön eszközt a Demokrácia és az emberi jogok európai eszköze hozzanak létre az ilyen tevékenységek finanszírozására. Ez a pénzügyi és politikai eszköz hozzájárul a demokrácia és a jogállamiság fejlesztéséhez és megszilárdításához, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásához valamennyi EU-n kívüli országban, valamint különös hangsúlyt helyez a civil társadalmi szervezetekre. Az Európai Parlament központi törekvéseihez tartozik a polgárok gazdasági és szociális jogainak támogatása az Unión belül. Az alapjogok EU-n belüli helyzetével az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság foglalkozik. Intézkedéseket dolgoz ki a rasszizmus, a vallási türelmetlenség és az idegengyűlölet leküzdésére, valamint a menedékjogot kérőkkel és a vendégmunkásokkal szembeni bánásmód javítására. Ha az uniós polgárok úgy vélik, alapvető jogaik sérültek, az európai ombudsmanhoz, illetve az Európai Parlament Petíciós Bizottságához fordulhatnak. Az ombudsman az uniós szervek tevékenységével kapcsolatos panaszokkal, a Petíciós Bizottság pedig a tagállamok Szerződésből fakadó kötelezettségeinek megsértésével kapcsolatos petíciókkal foglalkozik. Az utólagos kötelezettségszegési eljárások eredményeképpen a tagállamoknak gyakran meg kell változtatniuk törvényeiket vagy gyakorlataikat, hogy azok megfeleljenek a közösségi jognak.

7 Az Európai Parlament a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díj révén minden évben ráirányítja a közvélemény figyelmét az emberi jogokért és az alapvető szabadságokért folytatott küzdelemben részt vevő emberi jogi jogvédők, másképp gondolkodók és aktivisták erőfeszítéseire és bátorságára ban a Szaharov-díj megalapításának 20 évfordulóját ünnepeltük. Az Európai Parlament ez alkalomból konferenciát rendezett 20 év az emberi jogok aktív szolgálatában: a Szaharov-díjasok elmondják saját történetüket címmel. Sok díjazott részt vett ezen a konferencián és megosztotta gondolatait az emberi jogok globális helyzetéről és a Szaharov-díj hatásáról. Hauwa Ibrahim, 2005-ös díjazott, a díjjal járó összeget több mint 100 gyermek iskoláztatására fordította. A Las Madres de la Plaza de Mayo, 1992-es díjazottak, könyvesboltot, politikai kávéházat és népfőiskolát nyitottak több mint 2400 diák számára. Elena Bonner, Andrej Szaharov özvegye szintén részt vett ezen a konferencián. Elena Bonner aki maga is köztudottan az emberi jogok és a demokrácia aktív védelmezője megerősítette férje azon hitét, hogy az embereknek mindig a meggyőződésüket kell követniük, és saját hitét abban, hogy az emberi jogok jelentik a civilizáció alapját. A konferencián jelentette be Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament akkori elnöke a Szaharov-díj hálózat létrehozását is. EMBERI JOGOK 7

8 A névadó: Andrej Szaharov Andrej Szaharov szellemében az Európai Parlament 1988 óta évente ítéli oda a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjat, amellyel olyan személyeket vagy szervezeteket tüntetnek ki, amelyek komoly erőfeszítéseket tesznek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmében, illetve az elnyomás és az igazságtalanság ellen. Andrej Szaharov ( ), elismert fizikus, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja, ellenzéki gondolkodó, az 1975-ös Nobel-békedíj nyertese Gorkijban töltött száműzetéséből küldött megindító üzenetet az Európai Parlamentnek, amelyben örömét fejezte ki, amiért az EP egy, a szellemi szabadságért járó díjat akar létrehozni, amely az ő nevét viseli. Ezt joggal tekinthette bátorításnak mindenki számára, aki hozzá hasonló módon az emberi jogokért folytatott harcnak szentelte életét. Andrej Szaharov mint a szovjet nukleáris fizika egyik úttörője számára akkor vált aggasztóvá a helyzet, amikor megkezdődött az a fegyverkezési verseny, amely jelentősen megnövelte a hidegháborús időszakban a világot fenyegető nukleáris háború veszélyét. A szamizdatban, majd a nyugati sajtóban megjelent tanulmánya (Elmélkedések a haladásról, a békés együttélésről és az intellektuális szabadságról) után Szaharovot minden katonai vonatkozású kutatástól eltiltották ben a Szovjetunió Emberi Jogi Bizottságának (Committee on Human Rights in the USSR) egyik alapítója volt, és 1972-ben feleségül vette emberi jogi aktivista társát, Elena Bonner-t. A kormány növekvő nyomása ellenére Szaharov nem pusztán a hazájában másként gondolkodók szabadon bocsátásáért küzdött, hanem a rezsim egyik legbátrabb kritikusa lett, megtestesítve az alapvető jogok lábbal tiprása elleni keresztes hadjáratot. A Nobel-békedíj Bizottság szavaival élve az emberiség lelkiismeretének szóvivője volt. Sem a súlyos fenyegetések, sem pedig a száműzetés nem tudta megtörni ellenállását. A Szaharov-díjjal kitüntetettek a díj névadójához hasonlóan arról tesznek tanúbizonyságot, hogy mennyi bátorság, türelem és belső erő szükséges az emberi jogok védelmezéséhez és egyetemes érvényre juttatásához. Csaknem mindegyikük drágán megfizetett az emberi méltóság védelme iránti elkötelezettségéért, sokukat üldözték, bezárták, bántalmazták vagy száműzték. Számos esetben a díjazottak akadályoztatva voltak díjuk személyes átvételében. A Szaharov-díjjal olyan kiemelkedő teljesítményeket tüntet ki az Európai Parlament, amelyek a gondolat- és szólásszabadságért folyó küzdelem jegyében az intolerancia, a fanatizmus és a gyűlölet ellen irányulnak. Az EP ezáltal azt a meggyőződését juttatja kifejezésre, hogy az alapvető szabadságjogokhoz nemcsak az élethez és testi épséghez való jog tartozik, hanem a vélemény- és sajtószabadság joga is. Ez az egyik legerősebb védőbástya az elnyomás ellen, és egyben a demokratikus és nyílt társadalom fokmérője. Az Egyesült Nemzetek december 16-ai, Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkében megfogalmazott, korlátlan szólásszabadsághoz és szabad véleménynyilvánításhoz való jog amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra való tekintet nélküli szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bármilyen más tetszés szerinti módon történő keresésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát. Ez tükrözi azt a szellemiséget, amelyet az Európai Parlament a Szaharov-díj létrehozásával is támogatni kívánt. Az Európai Parlament az euróval jutalmazott emberi jogi díjat ünnepélyes strasbourgi ülésén adja át minden évben, december 10-e táján. Ezen a napon írták alá 1948-ban az ENSZ-ben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. 8

9 A Szaharov-hálózat 2008-ban, a gondolat szabadságáért járó Szaharov-dij 20. évfordulóján Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament akkori elnöke hivatalosan létrehozta a Szaharov-hálózatot, egyfajta platformul a díjazottak számára tevékenységeik összekapcsolásához és a szolidaritás kifejezéséhez. Az Európai Parlament ez alkalomból konferenciát rendezett 20 év az emberi jogok aktív szolgálatában: a Szaharov-díjasok elmondják saját történetüket címmel. A díjazottak közös nyilatkozatot írtak alá, amelyben arról állapodtak meg, hogy a Szaharov-díjasok az Európai Parlamenttel közösen és vele együttműködésben fellépve az emberi jogi aktivisták támogatása érdekében az egész világon fokozzák közös erőfeszítéseiket. A hálózat a 2011 novemberében tartott magas szintű konferenciával kezdte meg tevékenységeit, amelyre minden díjazottat meghívtak. A Szaharov-hálózat 2012 októberében tartott éves rendezvényén a hálózat jelenlegi társelnökei Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és a évi díjazottak, Ali Ferzat, Aszma Mahfuz és Ahmed al-szanuszi nyilvánosan megvitatták nézeteiket a születő demokráciák alakításáról. A díjazottak a Demokrácia Világfórum ( World Forum for Democracy ) strasbourgi többek között az Európai Parlament védnöksége alatt tartott első ülésén is felszólaltak ban lesz a Szaharov-díj megalapításának 25. évfordulója. A díjazottak legalábbis akik szabadon élnek a világ összes tájáról Brüsszelbe jönnek, hogy a Szaharov-hálózat konferenciáján beszámoljanak erőfeszítéseikről, illetve erősítsék és tapasztalatokkal gazdagítsák egymást. 9

10 A DÍJAZOTTAK 1988 Nelson Rolihlahla Mandela; Anatolij Marcsenko (posztumusz) 1989 Alexander Dubček 1990 Aung San Suu Kyi 1991 Adem Demaçi 1992 Las Madres de la Plaza de Mayo 1993 Oslobodjenje 1994 Taslima Nasreen 1995 Leyla Zana 1996 Vej Csing-seng 1997 Salima Ghezali 1998 Ibrahim Rugova 1999 Xanana Gusmão 2000 Basta Ya! 2001 Izzat Gazzavi, Nurit Peled-Elhanan, Dom Zacarias Kamwenho 2002 Oswaldo José Payá Sardiñas 2003 Kofi Annan ENSZ-főtitkár és az Egyesült Nemzetek teljes személyzete 2004 a Fehérorosz Újságírók Szövetsége 2005 Asszonyok fehérben, Hauwa Ibrahim, Riporterek határok nélkül 2006 Aljakszandr Milinkevics 2007 Salih Mahmoud Mohamed Osman 2008 Hu Jia 2009 Memorial (Oleg Orlov, Szergej Kovaljov és Ljudmila Alekszejeva, a Memorial és az összes többi oroszországi emberi jogi aktivista nevében) 2010 Guillermo Fariñas 2011 Arab tavasz (Mohamed Buazízi, Aszma Mahfúz, Ahmed asz-szanúszi, Razan Zajtúna és Ali Farzat) 2012 Naszrin Szotudeh és Dzsafar Panahi 10

11 Nasrin Sotoudeh Jafar Panahi A gondolat szabadságáért járó 2012 évi Szaharov-díj

12 A gondolat szabadságáért járó évi Szaharov-díj: Naszrin Szotudeh és Dzsafar Panahi. Naszrin Szotudeh emberi jogi ügyvéd, aki jelenleg hatéves börtönbüntetését tölti a hírhedt Evin börtönben, amiért félelmet nem ismerve védte a tisztességtelennek tartott elnökválasztások ellen 2009-ben tartott tömegtüntetésekben részt vevő és ezért letartóztatott másként gondolkodókat. A politikai foglyok azért kértek pont tőle ügyvédi segítséget, mert elég erős és bátor volt ahhoz, hogy szembeszálljon a bírói hatóságokkal és a hírszerző tisztekkel. Határozott ellenzője a kiskorúak halálbüntetésének is. A 45 éves Szotudeh a családjára gyakorolt nyomás és a zord börtönkörülmények elleni tiltakozásul folytatott éhségsztrájkok következtében nagyon legyengült. Gyermekeinek, Mehrvaeh-nek és Nimának, írt és a persian2english.com oldalon közzétett levelében Naszrin leírta mennyire szenved attól, hogy nem hallhatja a hangjukat. Valamennyi társadalmi és szakmai tevékenységem mellett büszke vagyok arra, hogy anya lehetek, különösen a tiétek, de nem akarom, hogy a gyerekeim megtört, elnyomott és megalázott állapotban lássanak. Nem akarom, hogy a gyerekeim azt gondolják, hogy a hatalommal visszaélve mások törvénytelenségeknek tehetik ki őket. Megtagadtak tőle egy családi látogatást, mivel visszautasította a csador viseletét, melyet a hidzsábbal ellentétben nem ír elő törvény. Dzsafar Panahi filmrendező, akit húsz éve eltiltottak e tevékenységétől. Az iráni ellenzéki zöld mozgalom szókimondó támogatója, Ahmadinezsád elnök kritikusa, aki szintén hathónapos börtönbüntetést kapott az Iszlám Köztársaság elleni uszításért. Jelenleg is jogbizonytalanságban él, nem hagyhatja el az országot, nem beszélhet a sajtó képviselőivel, mégis folytatja küzdelmét a szólásszabadságát érintő korlátokkal szemben. A realista és humánus életfelfogású, 51 éves Dzsafar Panahi az iráni gyermekek, a szegények és kivált az iszlám forradalom óta a nők életének nehézségére hívta fel a figyelmet, magára vonva az iráni hatóságok haragját és cenzúráját. Filmjeit, melyeket Cannes-ban és Velencében is díjakkal jutalmaztak, hazájában betiltották, s miattuk többször is börtönbüntetést kapott ben feleségével, lányával és 15 barátjával együtt letartóztatták, majd később szabadon engedték ben leforgatta az Ez nem egy film című alkotását, melyben ő maga ül a konyhaasztalánál és ügyvédjével beszél, miközben várja, hogy érte jöjjenek és börtönbe vigyék. A film meglepetésként jutott el a Cannes-i Filmfesztiválra, miután egy sütiben elrejtett USB-meghajtóban kicsempészték Iránból. Omid Dzsalili, iráni származású brit komikus úgy nyilatkozott a filmről, hogy az ajándék, egy jó nevetés, ami sokat elmond az emberi szellemről. 12

13 1988 Nelson Rolihlahla Mandela Az 1918-ban Umtatában, Dél-Afrikában született Nelson Rolihlahla Mandelát, az 1993-as Nobel-békedíj kitüntetettjét 1994-ben az első szabad választások alkalmával a Dél-Afrikai Köztársaság elnökévé és kormányfőjévé választották. Életének legnagyobb részét rácsok mögött töltötte. Honfitársai és a világ nyilvánosságának szemében az ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus) vezetőjeként a fekete népesség emberelnyomó apartheid rezsim elleni ellenállásának szimbóluma volt. Az 1988-as díjátadás időpontjában Mandela még házi őrizetben volt. Miután 1999 júniusában visszavonul a közélettől, továbbra is eszméinek és értékeinek él két jóléti szervezetében, a Nelson Mandela Alapítványban, és a Nelson Mandela Gyermekalapítványban folyó munkán keresztül, valamint a július 18-án Johannesburgban, Graça Machellel és Desmond Tutu érsekkel közösen létrehozott Global Elders kezdeményezésben. Ez utóbbi projektben a világ vezetői, békeaktivisták és emberi jogi ügyvédek egy csoportja vesz részt, akiknek a célja bizonyos globális problémák megoldása a közel 1000 év kollektív tapasztalat felhasználásával, az olyan leküzdhetetlennek látszó problémák leküzdésére, mint az éghajlatváltozás, a HIV/AIDS és a szegénység, valamint a résztvevők politikai függetlenségének felhasználása a világ legkomolyabb problémáinak megoldására. A dél-afrikai demokrácia 10. évfordulójának szentelt parlamenti ülésen tartott beszédében Nelson Mandela ezt mondta: országunkban a nem faji alapon működő demokrácia megvalósítása kapcsán az volt a rendező elv, hogy a társadalom valamennyi csoportjában és rétegében vannak rendes emberek, és hogy egy nyílt és szabad társadalomban ezek a dél-afrikaiak össze tudnak fogni annak érdekében, hogy közösen és együttműködésben megvalósítsák a közjót. Történelmi ellenségeknek sikerült az apartheidből demokráciába történő békés átmenetet tárgyalások útján megvalósítani, pontosan azért, mert készek voltak elfogadni a másikban a jóságra való természetes képességet ben távollétében kitüntették a Dél-Afrikai Egyetem Robben Island Alumnus Award díjával a társadalmi igazságosság és az erkölcsi vezetés iránti elkötelezettségének hivatalos elismeréseképp Anatolij Marcsenko Anatolij Marcsenko ( ), az egykori Szovjetunió egyik legismertebb ellenzéki gondolkodója több mint húsz éves fogság után, 1986 decemberében hunyt el a csisztopoli börtönben, miután éhségsztrájkot folytatott. Egy 1975-ben alakult csoport tagja volt, amely az Helsinki Záróokmány, különösen az emberi dimenzióval, a biztonsággal és az együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseinek betartásáért folytatott harc iránt kötelezte el magát. Felfedte a valóságot a szovjet munkatáborokról és börtönökről. Ez vezetett ahhoz, hogy szovjetellenes agitáció és propaganda miatt elítélték. Az egyetlen lehetőség, hogy legyőzzük a gonosz és a jogtalanság uralmát, véleményem szerint abban áll, hogy az ember ismeri az igazságot - mondta Marcsenko Alexander Dubček Alexander Dubček ( ) személyében az Európai Parlament 1989-ben az egykori keleti blokk ébredésének és megújításának egyik kezdeményezőjét, a prágai tavasz néven ismertté vált reformmozgalom meghatározó alakját tüntette ki. Az emberarcúbb szocializmus megteremtésére irányuló kísérletei kudarcba fulladtak, amikor augusztus 21-én a Varsói Szerződés katonai erői bevonultak Csehszlovákiába, átvették az irányítást Prágában és a Központi Bizottság épületében, őt pedig rövid időre orosz fogságba hurcolták. Az árulás vádjával perbefogott, minden hivatalától megfosztott és a csehszlovák kommunista pártból kizárt Alexander Dubček 1985-ig kétkezi munkásként kereste kenyerét ban polgárjogi aktivistaként tért vissza a politikai életbe. A csehszlovákiai forradalom után a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlésének elnökévé választották. A névadó Andrej Szaharov az januári díjátadás alkalmából felolvasott üdvözlő üzenetében a glasznosztyért éveken át küzdő szovjet ellenzékieknek is reményt adó embernek írta le Dubčeket, aki azt 13

14 kívánta, hogy a prágai tavasz révén 1990-ben és az azt követő években mindenkor az európai közösségi szellem nagy szimfóniája zengjen Aung San Suu Kyi Aung Szan Szú Csit, akinek a mianmari demokráciáért vívott küzdelemben játszott vezető szerepét 1990-ben Szaharov-díjjal ismerték el, egy évvel később, 1991-ben, Nobel-békedíjjal tüntették ki. Az 1947-es születésű Szú Csi, aki az elnyomással szembeni békés ellenállás nemzetközi jelképévé vált, az 1990-es évet követő két évtized döntő részét házi őrizetben vagy börtönben töltötte. Ez volt az az év, amikor az általa vezetett Nemzeti Liga a Demokráciáért nevű párt döntő többséggel megnyerte a választásokat, ám a mianmari katonai junta megtagadva a hatalomátadást letartóztatásokkal és véres megtorlásokkal csapott le a párt képviselőire és támogatóira. Még házi őrizetben élte meg az országban két évtizedes szünet után, november 7-én rendezett következő választást, ám hat nappal azután szabadon engedték. Minthogy az ország új kormánya demokratikus reformokba kezdett, Szú Csi 2012-ben időközi választáson mérethette meg magát, ahol pártja a 45 kiadó helyből 43 helyet megnyert május 3-án Szú Csi parlamenti képviselői esküt tett. Ma a mianmari parlamenti ellenzék vezetője. Választási győzelme alkalmából az Európai Parlament nyilatkozatban fejezte ki tiszteletét a Szaharov-díjas ellenzéki vezető, Aung Szan Szú Csi több évtizedes küzdelme iránt, és gratulált bátorságához és kitartásához, amely az önzetlen bátorság és a szabadságért és demokráciáért a zsarnoksággal vívott küzdelem mintája. Az EURÓPAI PARLAMENT üdvözölte továbbá a kormány és az ellenzék közötti párbeszédet. A Parlament számos alkalommal követelte Aung Szan Szú Csi és más burmai politikai foglyok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, és elítélte a burmai/mianmari nép emberi jogainak, alapvető szabadságainak és alapvető demokratikus jogainak szisztematikus megsértését. Amióta a demokratikus reformok megindultak az országban, politikai foglyok százait bocsátották szabadon, és megszüntették a médiacenzúrát. Aung Szan Szú Csit kinevezték egy 15 tagú parlamenti bizottság élére, melynek feladata a jogállamiság megvalósításának előmozdítása az országban. Véleménye szerint az erős, független és tiszta igazságszolgáltatás a demokratizálódás kulcsa: ha már kimondhatjuk, hogy sikerült újból kiépítenünk a jogállamiságot, akkor tekinthetjük a demokratizálódási folyamatot lezárultnak. Szabadlábra helyezése óta Szú Csi szabadon utazhat, így az Európai Parlament újból meghívta, hogy jöjjön el, és vegye át a neki 1990-ben megítélt Szaharov-díjat Adem Demaçi 1991-ben az Európai Parlament az 1936-ban Pristinában született, koszovói Adem Demaçinak ítélte oda az emberjogi díjat, egy olyan embert tüntetve ki ezzel, aki élete legnagyobb részét ( ) azért töltötte börtönben, mert mind élőszóban, mind írásban kiállt a koszovói albánok alapvető jogaiért. A fogság azonban nem félemlítette meg Demaçit: továbbra is bátran szólt a kétmilliónyi koszovói albán szerbek általi elnyomásáról. A szabad szó az első elengedhetetlen feltétel a demokráciához vezető úton. Szabad szó nélkül nincs dialógus, dialógus nélkül nem lehet megtalálni az igazságot, az igazság nélkül pedig nem lehetséges a haladás - vallotta. Szabadon bocsátása után Adem Demaçi átvette az Emberi Jogok és Szabadságjogok Védelmének Tanácsa vezetését. A szerb offenzíva idején, 1998-tól 1999-ig a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) politikai képviselője volt. A háború óta elsősorban az etnikai megbékélés és a menekültek hazatérése ügyének szenteli figyelmét. Átvette a Bizottság a Kölcsönös Megértésért, Toleranciáért és Együttélésért elnökségét. Ebben a testületben Koszovó minden etnikai csoportja képviselteti magát, mert Koszovó mindenkié és mert mi ( ) egy szabad, demokratikus és etnikailag sokszínű társadalmat akarunk. Demaçi a mai napig aktívan részt vesz Koszovó politikai életében Las Madres de la Plaza de Mayo (Május téri anyák) Ez az argentin emberi jogi mozgalom spontán módon jött létre az Argentína piszkos háborújában az 1976-os katonai puccsot követő, példátlan és sorozatos emberi jogi jogsértések jellemezte hétéves időszakban eltűnt gyermekek keresése során. A Belügyminisztérium előtt kígyózó sorokban várakozó, gyermekeiket kereső anyák egymásban megerősítésre leltek, és első tiltakozó megmozdulásként egy olyan időszakban, melyet az erőteljes elnyomás jellemzett, és amikor még csoportba verődni is tilos volt a Május téren (Plaza de Mayo) az óra járásával ellentétes irányú, lassú csoportos 14

15 körsétába kezdtek. Az első felvonulásban még csak tizennégy nő vett részt, ám a demonstráció egy rendszeres heti eseménnyé fejlődött csütörtök délutánonként, melyhez százával csatlakoztak anyák, apák, testvérek és barátok. A nők fejkendőt viseltek, melybe belehímezték gyermekeik nevét, az ügyüket szemléltető erős vizuális szimbólumként. Azután is bátran ragaszkodtak passzív és békés ellenállásukhoz, hogy 1977 végén tizenketten közülük eltűntek, köztük Azucena Villaflor, az anyák első vezetője, és a mozgalom két másik alapító tagja, Esther Careaga és Marìa Eugenia Bianco. Az anyák békés ellenállása is hozzájárult a katonai rezsim megbuktatásához, és a 70-es években Argentínában elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények több felelősének jogi elszámoltatása és börtönbe juttatása is az ő fáradhatatlan erőfeszítéseiknek tudható be. Küzdelmük mára kiszélesedett. Az argentin anyák ma azt szeretnék, hogy az ország fiatalsága megmozduljon, és küzdjön egy olyan rendszer ellen, amely argentinok millióit ítéli szegénységre, és sem oktatást, sem lakást, sem egészségügyi ellátást nem biztosít számukra. Küzdenek a független igazságszolgáltatási rendszerért és a politikai változásért, az eltűnt gyermekeikért folytatott további küzdelemként. Az anyák ma is minden csütörtökön demonstrálnak az elnök székhelye, a Casa Rosada előtt, sima fehér fejkendőt viselve küzdelmük egyetemességének szimbólumaként. A Las Madres de la Plaza de Mayo népfőiskolát, könyvesboltot, könyvtárat és kulturális központot létesített ben a szervezetnek ítélték az UNESCO békeoktatási díját Oslobodjenje Az 1943-ban alapított Oslobodjenje nevű napilap 1993-ban kapta meg a Szaharov-díjat. Annak ellenére, hogy a szerb tüzérség lerombolta a szerkesztőség épületét, az újságírók közül pedig többen életüket vesztették, illetve megsebesültek, körülbelül 70 szerkesztő, muzulmánok, szerbek és horvátok életük kockáztatásával is tovább dolgoztak az újság kiadásán Szarajevóban, a szerkesztőség épületének pincéjében található atombiztos bunkerben. Az akkori szerkesztők egyike, Zlatko Disdarevic utóbb Bosznia egyik nagykövete azt mondta, az Oslobodjenje célja, hogy fenntartsa és védelmezze Bosznia-Hercegovina etnikai sokszínűségét. Minden igyekezetünk Bosznia-Hercegovina halála, megosztása, sőt, akár a térképről való nyomtalan eltüntetése ellen irányult. Szarajevo, Bosznia és Hercegovina lakossága tovább fog küzdeni a feldarabolás ellen, amelynek gyökerei a világháború előtti Európában keresendők. Az Oslobodjenje, amely hosszú ideig az ország kisszámú független napilapjainak egyike volt, a Jugoszlávia német megszállása ellen küzdő partizánok által alapított laptól örökölte nevét, amely felszabadulást jelent Taszlíma Naszrín Amikor az 1962-ben Bangladesben született orvos és írónő, Taszlíma Naszrín 1994-ben megkapta a Szaharov-díjat, már menedéket keresett Európában. A vallási fundamentalizmust és különösen a nők elnyomását bíráló műveit hazájában betiltották, az iszlám fundamentalisták pedig halállal fenyegetik az írónőt. A díjátadáskor tartott beszédében azt mondta, a világ olyan részéből jön, ahol elviselhetetlenek a társadalmi feszültségek és az emberek problémái. Íróként nem hunyhat szemet a nyomornegyedek lakóinak éhezése és mindennapi szenvedése fölött. Taszlíma Naszrín 1998 szeptemberében visszatért Bangladesbe, halálos beteg édesanyjához. Mihelyt elterjedt hazatérésének híre, a vallási fundamentalisták újra az írónő halálát követelték. A bíróság elfogatóparancsot adott ki ellene és vagyonelkobzással fenyegette. Az Európai Parlament meghallgatta Taszlíma Naszrín segélykérését, és állásfoglalásban szólította fel a bangladesi kormányt Taszlíma Naszrin életének és biztonságának garantálására. A folyamatos fenyegetések miatt Taszlíma Naszrin 1999 januárjában ismét elhagyta hazáját óta Taszlíma különböző országokban élt száműzetésben: többek között Franciaországban, Svédországban és Indiában. Azonban az iszlámellenes regényei és emlékiratai ellen tiltakozó muszlim csoportosulások miatt itt is egyre nagyobb nyomás alá került, így kénytelen volt Újdelhibe költözni, ahol

16 novembere óta az indiai kormány biztonsági szolgálatának védelme alatt él. Az iszlám szélsőséges körökből érkező halálos fenyegetések megsokszorozódása és az indiai tartózkodási engedélyével kapcsolatban felmerülő problémák miatt Taszlíma Naszrínnak 2008 márciusa közepén végül el kellett hagynia Indiát, ahova immár csak rövidebb látogatásokra tér vissza ben a párizsi főpolgármester engedélyezte, hogy városában telepedjen le. Annak ellenére, hogy Bangladesbe történő visszatéréséhez való jogát továbbra is megtagadják, gyakran említi, hogy szeretne visszatérni hazájába Leyla Zana Amikor az Európai Parlament 1995-ben az emberi jogokért való bátor kiállásáért, valamint a török kormány és a törökországi kurd népesség közötti konfliktus békés, demokratikus megoldása melletti elkötelezettségéért Leila Zanának ítélte a Szaharov-díjat, az asszony már egy éve börtönben ült. Bebörtönzött férje jogainak védelmezése közben Zana vezető szerepet vállalt, s végül jelöltette magát az 1991-es török parlamenti választásokon is. Diyarbakiri körzetében a szavazatok 84 százalékát szerezte meg. Az eskütételkor kurd nyelven ígérte meg, küzdeni fog azért, hogy a kurdok és a törökök demokratikus keretek között élhessenek együtt decemberében mindazért, amit a kurdok jogainak védelmében mondott és írt, Leila Zanát és a Kurd Demokrata Párt másik három kurd tagját a betiltott PKK-val való szövetkezés vádjával az Ankarai Állambiztonsági Bíróság letartóztatta. Zanát 15 éves börtönbüntetésre ítélték. A kormány 1997-ben felajánlotta neki, hogy egészségügyi állapotára való tekintettel szabadon bocsátják, de Zana ezt visszautasította, általános amnesztiát követelve valamennyi politikai fogoly számára, és kijelentve: Nem szeretném, hogy egészségügyi okokból szabadon bocsássanak, míg politikai társaim fogságban maradnak ban az ügy újratárgyalását követően melynek tisztességességét és függetlenségét az Emberi Jogok Európai Bírósága az első bírósági tárgyaláshoz hasonlóan vitatta az egykori kurd képviselőket fennmaradó börtönbüntetésük letöltésére ítélték. A Török Fellebbviteli Bíróság 2004-ben végül visszavonta az ítéleteket. Így október 14-én Leila Zana személyesen is megjelenhetett az Európai Parlament ünnepi plenáris ülésén, Brüsszelben, hogy átvegye a Szaharov-díjat decemberében Leila Zanát egy török bíróság terrorista propaganda állítólagos terjesztéséért újabb tíz év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, az ítéletet azonban egy fellebbviteli bíróság megsemmisítette azzal az indokkal, hogy Zanának nem volt lehetősége megfelelő védekezésre májusában újabb tízéves börtönbüntetést kapott terrorista propaganda terjesztéséért. Parlamenti képviselőként azonban miután június 12-én kurd képviselőként újraválasztották a 2015-ben esedékes következő választásokig mentelmi jogának védettségét élvezi Vej Csing-seng A kínai demokrácia atyja 1996-ban kapta meg a Szaharovdíjat. A legismertebb kínai másként gondolkodó május 20-án született tisztviselőcsalád gyermekeként, először vörösgárdistaként lelkesedett a maoista kulturális forradalom eszméiért, majd az osztályharc nevében elkövetett atrocitásoktól kijózanodva a humanizmus és a demokrácia felé fordult ban, Teng Hsziao-ping hatalomátvétele után segédkezett a demokrácia alapjainak lerakásában. A kínai polgárok faliújságokon követelték az elszenvedett igazságtalanságok jóvátételét. Mi az igazi demokrácia? - kérdezte Vej egy plakáton, amivel kivívta a kínai kormány haragját. Miután 1979-ben Teng Hsziao-pinget Mao Ce-tungot követő diktátornak nevezte, letartóztatták és ellenforradalmi bűncselekmény vádjával egy kirakatperben 15 év börtönre és munkatáborra ítélték. Vej Csing-seng 1993-as szabadulása után sem adta fel elveit. Kereste a kapcsolatot a nyugati médiával, és továbbra is pellengérre állította az emberi jogok egyértelmű megsértését Kínában ben az állambiztonsági szervek elhurcolták, majd 1995 végén kommunizmusellenes összeesküvés vádjával további 14 év börtönre ítélték. Egészségi állapota a fogva tartás embertelen körülményei és a fogolytársaitól elszenvedett bántalmazások miatt jelentősen megromlott. 16

17 Vej Csing-senget nemzetközi nyomásra november 16-án szabadon bocsátották és kitoloncolták az USA-ba. Az 1998-ban alapított Tengerentúli Kínai Demokrácia Koalíció (Overseas Chinese Democracy Coalition, OCDC) elnökeként és a Vej Csing-seng Alapítvány létrehozójaként továbbra is küzd elsődleges céljáért, az emberi jogok és a demokrácia megerősítéséért Kínában Szalíma Gazáli Szalíma Gazáli, a Szaharov-díj 1997-es díjazottja 1958-ban, Algír közelében született. A nyolcvanas években vett részt először az algériai nőmozgalomban, többek között mint az Európa és a Maghreb Női mozgalom alapítója és az általa alapított női folyóirat, a NYSSA főszerkesztője. Feministából meggyőződéses emberjogi harcos lett, aki az algériai demokráciáért is síkra szállt. A La Nation hetilap kiadójaként 1994-től fogva egyre gyakrabban vetette fel a cenzúra problémáit. Cikkeiben békés és demokratikus megoldást sürgetett az algériai válságra, amely többtízezer ember köztük számos újságíró halálát követelte. Ezzel az algériai hatóságok és az iszlám szélsőségesek kereszttűzébe került. Az algériai emberi jogi helyzetről írt, a Le Monde Diplomatique -ban megjelent cikke 1996-ban ürügyet szolgáltatott a hatóságoknak újsága leállítására. Salima Szalíma Gazáli így reagált: az emberi társadalmunk alapjait képező elvekre való figyelemfelhívással és az éberséggel a legjobb úton haladunk afelé, hogy a civilizáció győzzön a barbárság felett április 25-én Szalíma Gazáli egy a sajtószabadsággal kapcsolatos meghallgatáson az Európai Parlament előtt beszámolt arról a félelemről és kényszerről, amelynek Algériában az újságírók ki voltak téve, ha megpróbálták megkerülni a cenzúrát és megpróbáltak kitérni ellenfeleik elvakult dühe elől. Amikor 2002-ben tervbe vették a La Nation újraindítását, Szalíma Gazáli megerősítette, hogy az újság a jövőben is az ország demokratikus nyitásának perspektívájáért munkálkodik majd Ibrahim Rugova 1998-ban, amikor a szerb egységek és a koszovói felszabadítási hadsereg között kiéleződött a konfliktus, az Európai Parlament a Szaharov-díj koszovói albánok politikai vezetőjének való odaítéltésével nyilvánított véleményt. Ezzel az Európai Parlament olyan embert tüntetett ki, aki következetesen alkalmazta az erőszakkal szembeni békés ellenállás elvét. Dr. Ibrahim Rugova december 2-án született Cerrcában (Istog), Koszovóban. Irodalomtudományt tanított a pristinai egyetemen, mielőtt 1989-ben a Koszovói Demokratikus Liga (LDK) élére választották. Ebben az évben Belgrád megszüntette Koszovó tartomány autonómiáját, az albánokat elnyomták, az ellenzékieket letartóztatták ben a kétmillió koszovói albán megfogalmazta saját alkotmányát. Egy 1991-es népszavazás alkalmával 97 százalékos többséggel Koszovó függetlenségére szavaztak, Ibrahim Rugovát pedig 1998-ban az általuk kikiáltott Koszovói Köztársaság elnökének választották. A pacifista Rugova makacsul ragaszkodott a szerb rezsimmel szembeni erőszakmentes ellenzéki magatartásra épülő elképzeléseihez, folyamatosan hangsúlyozva párbeszédkészségét Belgráddal. Közben igyekezett a világot népe ügye mellé állítani. Sohasem habozott a nemzetközi közösséget nyomása növelésére és Koszovó számára nemzetközi védelemnyújtásra ösztönözni. Abbéli meggyőződésében, hogy népe önrendelkezését csak békében lehet elérni, Ibrahim Rugova a koszovói albánok vezetőjeként március 18-án aláírta Rambouillet-ben a békeszerződést. Belgrád vonakodása a megállapodás aláírása tekintetében március 24-én a Jugoszlávia elleni NATO-támadások megindításához vezetett, aminek eredményeképpen a jugoszláv erőket kivonták Koszovóból. Március 28-án Fehmi Aganit, aki a béketárgyalások során Rugova legfontosabb tanácsadója volt, Pristinában meggyilkolták. Még maga Rugova is bujdosásra kényszerült márciusában Ibrahim Rugova lett Koszovó első elnöke. Rugova elnök január 21-én halt meg rákbetegségben. 17

18 1999 José Alexandre Xanana Gusmão Xanana Gusmão június 20-án született Laleiában, Kelet- Timorban. A portugálok kivonulása után, Indonézia megkezdte Kelet-Timor politikai destabilizálását, majd december 7-én bevonult Kelet-Timorba. Xanana Gusmão illegalitásba vonult, és 1978-ban a Forradalmi Front Kelet-Timor Függetlenségéért (FRETILIN) fegyveres erejének vezetője lett. A megszállással együtt járó erőszak a becslések szerint 200 ezer ember halálához vezetett, de az ellenállás tovább folytatódott. Xanana Gusmão megpróbált békés megoldást elérni: az indonéz kormánynak béketervet és ENSZ-felügyelet melletti tárgyalásokat ajánlott ban sikerült egyesítenie a politikai és társadalmi erőket a Timori Ellenállás Nemzeti Tanácsában (CNRT) november 20-án Xanana Gusmãót letartóztatták. Szeparatizmus és illegális fegyverbirtoklás miatt először életfogytig tartó, később húszéves börtönre ítélték, végül pedig 1999 februárjában házi őrizetbe helyezték. De még a Timor Mandelájaként is emlegetett Gusmão bebörtönzése sem tudta megtörni a kelet-timori ellenállást. A nagy nemzetközi nyomásra Indonézia elnöke, Habibie szeptember 7-én Gusmão szabadlábra helyezésével reagált nem sokkal az augusztus 30-i népszavazás után, ahol a lakosság több mint 80 százaléka Kelet-Timor függetlensége mellett szavazott. Xanana Gusmão, aki a béke és a párbeszéd szóvivőjeként a kelet-timori ellenállás jelképe és a nemzetközi szolidaritási mozgalom reményének megtestesítője lett, a szabadlábra helyezésekor azt mondta: szabad emberként megígérem, mindent megteszek azért, hogy Kelet-Timornak és népemnek elhozzam a békét áprilisában lezajlott az első szabad elnökválasztás Kelet-Timorban. Xanana Gusmãót a szavazatok csaknem 83%-ával elnökké választották, s még ugyanabban az évben odaítélték neki az Európa Tanács Észak Dél díját május 20-án Kofi Annan hivatalosan is kihirdette a Kelet-Timori Demokratikus Köztársaság függetlenségét. José Xanana Gusmão 2007 májusáig Kelet-Timor (avagy Timor-Leste) elnöke volt. A június 30-i választásokon az ország miniszterelnökévé választották ban merényletet kíséreltek meg Gusmão ellen, aki ezt túlélte szeptemberében az ENSZ közgyűlése előtt tartott beszédében azt mondta, hogy Kelet-Timor célja, hogy kitörjön a szegénységből és 2030-ra virágzó országgá váljon BASTA YA! A BASTA YA! (Elég volt!) nyomásgyakorló csoport amely 2004 júliusától az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Társadalmi Tanácsának tanácsadói státuszával rendelkezik polgárok olyan nyílt csoportja, amely aktívan harcol az alapvető emberi jogokért, a demokráciáért és a toleranciáért Baszkföldön. A csoport tagjai különböző világnézeti háttérrel rendelkeznek, de az alábbi álláspontokat mindannyian közösen vallják: ellenzik a terrorizmus valamennyi formáját, annak eredetétől és intenzitásától függetlenül; támogatják a terrorizmus és a politikai erőszak valamennyi áldozatát; védelmezik Baszkföld jogállamiságát, alkotmányát és autonómia-statútumát. Az ETA és a hozzá kapcsolódó csoportok terrorista tevékenysége veszélyezteti az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat Baszkföldön. Emberek ezrei váltak hozzátartozóikat és tulajdonukat is érintő megfélemlítés, kényszer, zsarolás és támadások áldozataivá. Sem véleményüket nem fejezhetik ki szabadon, sem pedig jogaikat nem gyakorolhatják anélkül, hogy nagy veszélyeknek tennék ki magukat. A BASTA YA! polgári kezdeményezés tagjai életüket kockáztatják a terrorizmus elleni küzdelemben, egyetlen fegyverük a polgárok békés aktivizálása alapszabadságaik védelme érdekében. A BASTA YA! célja, hogy olyan akciókkal és cselekedetekkel mozgósítsa a polgárokat, amelyek az összes olyan polgárral való szolidaritásról tanúskodnak, akik szembeszállnak a terrorizmussal és a demokratikus értékek védelmére kelnek márciusában a kezdeményezés szóvivője, Fernando Savater a Külügyi Bizottság előtt elmondta, hogy a lakosságnak 25 év mindennapi küzdelem után elege van, az előző 10 évben a lakosság 10 százaléka hagyta el Baszkföldet. A BASTA YA! tagjai azt mondják, boldogan feloszlatnák a szervezetet, amint az feleslegessé válna. Addig azonban, amíg a terrorizmus veszélye Baszkföld fölött lebeg, és a polgárok még mindig a kényszer és a folyamatos erőszak légkörében élnek, a BASTA YA! továbbra is elkötelezett marad a szervezet folyamatos működése és valamennyi polgár újra és újra történő mozgósítása mellett, amikor erre szükség van. 18

19 2001 Izzat Gazzavi Az 1951-ben palesztin családban született Izzat Gazzavi angol irodalomból magiszteri fokozatot szerzett, majd a birzeiti egyetemen tanított. A palesztin írószövetség elnöke, regények és novellák szerzője, irodalomkritikus és az 1997-ben rendezett első palesztinai írói konferencia szervezője és elnöke. Izzat Gazzavi tagja volt a Palesztin Igazságosság és Béke Tanácsa végrehajtó irodájának, és 1995-ben Stavangerben megkapta a Véleményszabadság Nemzetközi Díját. Politikai tevékenysége miatt Izzat Gazzavit az izraeli hatóságok számos alkalommal letartóztatták és megbüntették. Életére rányomta bélyegét, hogy 16 éves fiát, Rámít meggyilkolta az izraeli hadsereg. Rámít saját iskolája udvarán ölték meg, amikor egy sebesült barátjának akart segíteni. Izzat Gazzavi e tragédia ellenére továbbra is kereste a lehetőséget az izraeli néppel való kulturális és politikai párbeszédre. Abraham B. Yehoshua izraeli íróval és Oliviero Toscani fotóssal közösen nagy sikerű könyvet jelentetett meg a palesztinok és izraeliek kapcsolatáról. Izzat Gazzavi április 4-én halt meg Nurit Peled-Elhanan Az egyetemi tanárként összehasonlító irodalomtudományt oktató, 1949-es születésű izraeli Nurit Peled-Elhanan minden olyan izraelit képvisel, aki síkra száll a palesztin-izraeli konfliktus tárgyalások útján elérendő megoldásáért, és egyértelműen támogatja mindkét nép és mindkét állam egyenlő létjogosultságát. Édesapja a híres Matti Peled tábornok, aki a békéért és haladásért folytatott harcával vált ismertté. Nurid 14 éves lányát, Smadart egy palesztin öngyilkos merénylő bombája ölte meg Nyugat-Jeruzsálemben. Lánya halála után azt mondta, nem adta át magát a kétségbeesésnek, ehelyett beszédeiben kitért a korlátolt politika felelősségére, amely vonakodik elismerni a másik jogait, valamint gyűlöletet és konfliktusokat szít. Nurit Peled-Elhanan megalapította az erőszak áldozatául esett izraeliek és palesztinok családjainak egyesületét február 4-én Riminiben középiskolásoknak tartott beszédében ezt mondta: Legfőbb ideje, hogy azt, ami a Közel-Keleten zajlik, politikai, katonai kifejezések helyett bűnügyi kifejezésekkel illessük. Itt az ideje, hogy megtanítsuk, hogyan lehet felismerni a hamis ideálokat és hogyan fordulhatunk szembe az ideálokkal való szörnyű visszaéléssel. Legfőbb ideje, hogy nemzetek helyett újra egyénekké váljunk, egyénekké a fegyveres erők helyett, és együtt megmentsük azokat a gyerekeket, akik még életben vannak, azzal, hogy azt mondjuk: elég volt!. Izzat Gazzavi és Nurit Peled életük során a palesztinok és izraeliek közötti konfliktus tárgyalások útján történő békés megoldásának reményét testesítették meg. Tragikus személyes sorsuk nem tette őket ellenségekké, fájdalmuk nem változott gyűlöletté, hanem az egyes polgárok jogainak tiszteletét váltotta ki belőlük Dom Zacarias Kamwenho 1999-ben Angolában a békéért és az emberi jogokért való aktív fellépést támogató mozgalom indult az egyházak és a civil társadalom számos szervezetének együttműködésével, az átfogó nemzeti megbékélés érdekében. E békemozgalom egyik élharcosa az 1934-ben Chimbundóban (Huambo, Angola) született Zacarias Kamwenho érsek, akit 1961-ben szenteltek pappá, majd 1995-ben Lubango érseke lett. Határozott, pártatlan és célratörő elképzeléseit valamennyi szembenálló fél számára kinyilvánította, hogy a 26 éve tomboló polgárháború után politikai párbeszéd útján tartós békét érjen el. A békéért tett fáradhatatlan erőfeszítéseinek köszönheti, hogy az Európai Parlament 2001-ben neki ítélte a Szaharov-díjat. A 2002-ben, Jonas Savimbi meggyilkolása után elért fegyverszünet, a béketárgyalások és az általános, demokratizálódást támogató légkör messzemenőkig arra a kampányra vezethető vissza, amelyet Dom Zacarias Kamwenho, valamint a vallási és civil társadalom más vezető képviselői folytattak ban Kamwenho érsek lemondott az angolai és são toméi püspöki értekezlet elnökségéről, de továbbra is aktívan munkálkodott egyházmegyéjében és az Angola Békéjéért Felelős Ökumenikus 19

20 Bizottságban a demokrácia megvalósításáért, az alapszabadságok és az emberi jogok tiszteletben tartásáért, a jogállamiság megvalósulásáért és a tartós nemzeti megbékélésért ben az immár nyugdíjba vonult érsek arra szólította fel az angolaiakat, hogy éljenek szavazati jogukkal Oswaldo José Payá Sardiñas Oswaldo José Payá Sardiñas a nemzeti párbeszéd és a demokratikus változások kubai megvalósítása melletti tántoríthatatlan elkötelezettségéért kapta meg a díjat. Payá Sardiñas 1952-ben született, és 2012 júliusában halt meg autóbalesetben. Leginkább a Varela-projekt alapítójaként ismerték. A projekt célja aláírásgyűjtés volt egy polgári jogokat biztosító törvényekről szóló népszavazás kiírása érdekében. Szintén ő alapította a Keresztény Felszabadítási Mozgalmat, amely továbbra is Payá Sardiñas halála körülményeinek tisztázására szólít fel. Családja elutasította a hivatalos verziót, amely szerint gyorshajtás miatt bekövetkezett balesetben hunyt el. Életében Payá Sardiñas a kubai ellenzék tisztelet övezte szónoka volt, temetésén pedig fiatal és idős másként gondolkodók egyaránt tiszteletüket tették, így a Szaharov-díjjal kitüntetett Asszonyok fehérben mozgalom tagjai és Guillermo Fariñas is. Bár a Fidel Castro kormánypolitikájával szembeni kritikus hozzáállása fiatal korától fogva csak üldöztetést és elítélést hozott számára, Payá Sardiñas állampolgári jogok iránti elkötelezettsége töretlen volt ben vázolta fel a Varela-projektet, amely népszavazás révén vélemény- és gyülekezési szabadságot, szabad, többpárti választásokat, valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását, valamint gazdasági és társadalmi reformokat követelt. Ezzel Payá Sardiñas a politikai váltás már meglevő jogi eszközökkel történő megvalósításáért szállt síkra. Társaival együtt sikerült összegyűjteniük 25 ezer aláírást, és 2002 májusában benyújtották a tervet a népi kongresszusnak. Az ellenzék első alkalommal fogott össze, amikor egységesen a Todos Unidos (Mindenki Együtt)-nyilatkozat mellé állt márciusában 75 kubait ítéltek többéves börtönbüntetésre a nemzeti függetlenség és területi egység ellen irányuló cselekmény miatt, kétharmaduk aktívan részt vett a népszavazásért folytatott kampányban. Az Európai Parlamentnek címzett üzenetében Oswaldo José Payá Sardiñas ígéretet tett arra, hogy a kubai kormány elnyomása nem tartóztathatja fel a kampányt, mivel a kubai nép erőszakmentes váltást kívánt júliusában az Európai Parlament 200 képviselője írta alá a Szaharovkezdeményezést, amellyel folyamatos támogatásukról biztosították Payá Sardiñast. A díjazott 2012-ben bekövetkezett halálakor Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke elmondta, hogy meggyőződése szerint az Oswaldo Payá által képviselt szellemiség tovább él, mivel munkája és elkötelezettsége a kubai aktivisták egy generációját inspirálta, akik követik a példáját a politikai szabadság és az emberi jogok előmozdításában Kofi Annan ENSZ-főtitkár és az Egyesült Nemzetek teljes személyzete Külön megemlékezve Sergio Vieira De Mellóról és sok más ENSZ-tisztviselőről, akik a világbéke érdekében kifejtett szolgálatuk teljesítése közben vesztették életüket. A Szaharov-díj az Egyesült Nemzeteknek történő odaítélésével 2003-ban az Európai Parlament az Egyesült Nemzetek békéért, emberi jogokért és alapvető szabadságokért, valamint a demokrácia és a jogállamiság támogatásáért tett erőfeszítéseit méltatta. A globalizáció korában az ENSZ Kofi Annan vezetése alatt arra törekedett, hogy a szervezetet a világméretű kihívások legyőzésének hatékonyabb eszközévé tegye. Tovább folytatjuk erőfeszítéseinket a szegénység, a betegségek, az éghajlatváltozás és a fegyverek elterjedése elleni harcban. Közösen munkálkodunk azon is, hogy sikerrel vegyük fel a harcot a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek terjesztése ellen. Az Egyesült Nemzeteknek mindezen fenyegetések ellen kell egyszerre kiállnia. A Szaharov-díj az Egyesült Nemzetek dolgozóit tüntette ki, akik gyakran nehéz körülmények között dolgoznak a világbékéért, vállalják életük elvesztésének kockázatát, és sokan már meg is haltak munkájuk során. A díj odaítélése egyben megemlékezés a Kofi Annan iraki különmegbízottjaként 2003 augusztusában, más ENSZ-tisztviselőkkel együtt a bagdadi ENSZ-főhadiszállás 20

21 elleni támadásban elhunyt Sergio Vieira de Mellóról, az Egyesült Nemzetek emberjogi szervezetének főbiztosáról, az ENSZ legnagyszerűbb tisztviselői egyikéről. Az ENSZ fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából Kofi Annan együttgondolkodási kampányt hirdetett meg az ENSZ megújítására, majd 2005-ben A szabadság magasabb fokán címmel jelentést terjesztett az ENSZ közgyűlése elé, amelyben felvázolta az ENSZ átfogó és kiterjedt reformjára vonatkozó elképzeléseit. Ez elvezetett többek között a korábbi Emberi Jogi Bizottság helyébe lépő, új Emberi Jogi Tanács márciusi létrehozásához, amelynek célja a világszervezet alapvető jogok támogatásával és védelmezésével és az emberi jogok ellen vétő főbűnösökkel szembeni fellépéssel foglalkozó szerveinek megerősítése. Miután 2007 januárjában másodszor is letöltötte ötéves ENSZ-főtitkári megbízatását, Kofi Annan több olyan szervezet munkájában is részt vett, amelyek globális, illetve afrikai vonatkozású problémákkal foglalkoznak. Többek között kinevezték a genfi székhelyű Globális Humanitárius Fórum elnökévé, és tagja lett a Global Eldersnek, amely olyan vezetők alkotta csoport, akik bölcsességükkel, függetlenségükkel és integritásukkal hozzájárulnak a világ legégetőbb problémáinak megoldásához. A kimagasló afrikai személyiségek bizottságának elnökeként Annan részt vett a Kenyában 2008 elején történt zavargások lezárására irányuló tárgyalásokon, amelyek során sikerült a válsághelyzetet megoldani azáltal, hogy Mwai Kibaki és Raila Odinga koalíciós kormány megalakításáról szóló megállapodást írt alá 2008 februárjában során az ENSZ és az Arab Államok Ligája által kinevezett közös különmegbízottként teljesített szolgálatot Szíriában, amelynek célja a szíriai válság megoldása volt A Fehérorosz Újságírók Szövetsége A Fehérorosz Újságírók Szövetségének (FÚSZ) szólásszabadság melletti elkötelezettsége, valamint a független és professzionális fehérorosz újságírás támogatásának területén végzett munkája ösztönző erővel bír. A közel ezer médiában dolgozót képviselő szövetség rendkívül nehéz körülmények között lép fel az újságírókat megillető jogok védelmében, akik gyakran válnak megfélemlítés, büntetőjogi felelősségre vonás és száműzetés áldozatává. Számos esetben a FÚSZ azonnali intézkedése tette lehetővé, hogy újságírók meggyilkolásával fenyegetőző személyeket felelősségre vonjanak. A független igazságszolgáltatás hiánya ellenére a FÚSZ ügyvédeinek gyakran sikerült jogi segítséget nyújtaniuk a médiának a bíróság előtt. A szövetség munkájának fontos részét képezi, hogy felhívják a polgárok figyelmét arra, hogy alkotmányos joguk az információszabadság, s jogaik gyakorlására buzdítják őket. A szövetség a média védelmével és jogi tanácsadással foglalkozó központjának segítségével a jelenlegi jogi keretek javításán is dolgozik május 3-a, a sajtószabadság napja alkalmából a szövetség a független fehérorosz sajtó támogatására szólított fel, mivel az országban uralkodó jelenlegi helyzetben ez az egyetlen aktuális és átfogó információforrás a fehérorosz polgárok számára, ha tudni akarnak a Fehéroroszországban és a világban zajló eseményekről. A FÚSZ a rendszer ellenséges magatartása és a működésének nehéz körülményei ellenére tovább munkálkodik a független újságírás és a szólásszabadság érvényre juttatásáért Fehéroroszországban Asszonyok fehérben 2005-ben három Szaharov-díj került kiosztásra, az egyik díjazott a kubai Asszonyok fehérben (Damas de Blanco) mozgalom volt. A díj odaítélésével az Európai Parlament elismerte bátorságukat és elkötelezettségüket az emberi jogok ügye mellett Kubában, és fel kívánta hívni a figyelmet a 2003 márciusa óta bebörtönzött 75 másként gondolkodó fogva tartására, akiket nagyrészt csupán azért zártak börtönbe, mert kifogásolták a politikai szabadság hiányát az országban. Kubában a kormányzattal való szóbeli ellenszegülés felforgató tevékenységnek minősül, és akár 25 év börtönnel is büntethető. A bebörtönzöttek elfeledtetésére irányuló minden kísérlet kudarcot vallott annak köszönhetően, hogy feleségeik, anyáik és leányaik békés tiltakozásukkal felhívták helyzetükre a nemzetközi közvélemény figyelmét. Az Asszonyok fehérben 2004 elején spontán módon szerveződött mozgalommá. Nem politikai pártként tevékenykedik, és nem tartozik semmilyen politikai szervezethez. Az ártatlanságot és tisztaságot jelképező fehér ruha viselésével az 1970-es években az argentin anyák (az 1992-ben Szaharov-díjjal kitüntetett Május téri anyák ) által folytatott gyakorlatot idézik fel, akik ily módon követeltek tájékoztatást eltűnt gyermekeikről. Az Asszonyok fehérben tagjai minden vasárnap a Szent 21

22 Rita templomban gyülekeznek, majd a szertartást követően békésen végigvonulnak Havanna Ötödik sugárútján, miközben virággal a kezükben szeretteik és valamennyi, a szigetországban önkényesen bebörtönzött személy szabadon engedéséért emelnek szót. Eleinte leveleket írtak a kubai hatóságoknak, de azok válaszra sem méltatták őket. Amikor tüntetni kezdtek, 47 éve ez volt az első alkalom, hogy nők az utcára vonultak Kubában, hogy igazságtalan bebörtönzések ellen tiltakozzanak. A fenyegetések és inzultusok ellenére az Asszonyok fehérben továbbra is kiáll a kubai politikai foglyok jogaiért és az egész kubai nép büszkeségéért. Békés küzdelmükkel igazságtételt követelnek, valamint az összes politikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását. Összekovácsolja őket a börtönben keserves körülmények között fogva tartott szeretteikért való aggódás. Az Asszonyok fehérben minden népet az ügyük iránti szolidaritás kifejezésére kérnek. A csoport öt asszonyt választott ki arra, hogy az Asszonyok fehérben nevében az Európai Parlament Strasbourgban rendezett ünnepségén a díjat a nevükben átvegye: Laura Pollánt, Miriam Leivát, Berta Solert, Loyda Valdést és Julia Núnezt. A kubai hatóságok nem engedélyezték az asszonyok képviselőinek az ország elhagyását és a díj átvételét Strasbourgban. Ehelyett aztán egyik aktivistájuk, a jelenleg Spanyolországban élő Blanca Reyes képviselte őket. Időközben Laura Pollán, az Asszonyok fehérben egyik alapítója és választott képviselője 2011 októberében elhunyt. Az Asszonyok fehérben nem vehetett részt a Szaharov-díj megalapításának 20. évfordulója alkalmából rendezett novemberi konferencián sem. A Szaharov-díjat a mai napig nem tudták átadni az Asszonyok fehérben mozgalomnak. Az Európai Parlament folyamatosan követeli számukra azt a jogot, hogy a díjat személyesen vehessék át Hauwa Ibrahim Hauwa Ibrahim a nigériai Abujából származó, kétgyermekes emberi jogi ügyvédnő. Az asszony egy kicsiny, szegény faluban született 1968-ban egy mollah gyermekeként. Az ügyvédi pálya eredetileg nem szerepelt az életére vonatkozó tervekben. 12 évesen férjhez kellett volna mennie, tanulmányait pedig be kellett volna fejeznie az általános iskola után, de ő szembeszegült ezzel a sorssal. A Nigéria északi részén praktizáló kevés számú női ügyvéd egyikeként munkája a vidék legmélyén fekvő falvakba is elvitte őt, ahová csak teve- vagy szamárháton lehetett eljutni. Elmondása szerint ez volt élete legszebb időszaka, mert újra felfedezhette saját gyökereit. Az asszony mélységesen tisztában van az oktatás fontosságával a nők helyzetének megerősítésében és a jogfosztottak védelmében. A szegénység és az írástudatlanság kéz a kézben járnak, a fundamentalizmus pedig a tudatlanságból táplálkozik. Hauwa Ibrahim, aki maga is muszlim neveltetésben részesült, fáradhatatlanul küzd a vallási fundamentalizmus ellen. Hauwa Ibrahim egy egészen különlegesnek nevezhető praxist épített fel: a Nigéria 12 északi tagállamában alkalmazott iszlám saría jog alapján elítélt embereket védelmezi. Noha a halálos ítéletek végrehajtását pillanatnyilag felfüggesztették, azok kiszabása tovább folytatódik óta Hauwa Ibrahim 47 ügyben adott ingyenes tanácsokat a védelem számára, számos esetben házasságtöréssel gyanúsított és halálra kövezéssel fenyegetett asszonyok ügyében. A nemzetközi közvéleményre gyakorolt befolyása lehetővé tette, hogy megmentse Amina Lawa, Szafija Husszeini és Hafszatu Abubakar életét. Hasonló lelkesedéssel vetette bele magát a kegyetlen és embertelen büntetések, például a megkorbácsolásra ítélt nők, vagy lopásért megcsonkításra ítélt fiatal fiúk megmentésének ügyébe is. Hauwa Ibrahim jelképpé vált, karizmája miatt azonban sokak számára zavaró. Iszlám bíróságok előtt nem járhat el. Nem fűzök megjegyzéseket a Koránhoz mondja egyetlen célom azt elérni, hogy minden egyes emberi lény alapvető jogait, például a jogállamisághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogokat, tiszteletben tartsák. Ibrahim sikeresen érvelt annak érdekében, hogy a saría törvénykezés során a bíróságoknak tiszteletben kelljen tartaniuk a saría és a nigériai alkotmány által biztosított eljárási és alapvető jogokat, valamint hogy figyelembe kelljen venni a Nigéria által aláírt nemzetközi emberi jogi megállapodásokat. Napjainkban Hauwa tevékenysége Nigéria határain túl is érezteti hatását. De a legnehezebb feladat, hogy a saját hazájában is meghallgatásra találjon, még előtte áll. A Szaharov-hálózat 2011-es konferenciáján, a díjnak az Arab tavasz résztvevőinek való odaítélésével kapcsolatban Hauwa Ibrahim a következőket mondta: számomra az»arab tavasz«a jövő. A demokrácia jövője, az emberi jogok és a szabadság jövője, valamint az emberi lények méltóságának jövője ( ). Úgy gondolom, hogy ez óriási elismerés egy új világrend számára. Egy olyan új világrend számára, amelyben nem csupán egy kevés kiválasztott számára van lehetőség a hatalom korlátlan ideig való birtoklására. 22

23 2005 Riporterek határok nélkül A Riporterek határok nélkül a sajtószabadságért folytat harcot világszerte, védelmet és támogatást nyújtva azoknak az újságíróknak és egyéb sajtómunkásoknak, akik üldöztetés vagy cenzúra áldozataivá válnak. A szervezet adatai szerint a világ népességének több mint egyharmada olyan országokban él, ahol nem létezik sajtószabadság. A Riporterek határok nélkül által 2012-ben készített, a hivatásukkal összefüggő okok miatt munkavégzés közben meggyilkolt, illetve bebörtönzött újságírók számát közlő sajtószabadság-index ötven ilyen gyilkosságról és 147 bebörtönzésről tesz említést. A szervezet húsz éve küzd az ilyen gyakorlatok ellen. A Riporterek határok nélkül amelyet több mint 120 tagból álló hálózata folyamatosan tájékoztat szigorúan elítéli a sajtószabadságot a világ bármely pontján érő támadásokat, és a média és ismeretterjesztő kampányok révén folyamatosan rájuk irányítja a figyelmet. A szervezet nemcsak a sajtószabadság korlátozásával, a cenzúrával és a sajtó üldözésével szembeni erkölcsi érvekre hívja fel a figyelmet, hanem gyakorlati segítséget is nyújt a háborús övezetekben dolgozó újságírók számára januárjában a Damoklész-hálózat létrehozásával a Riporterek határok nélkül jogi részlege is megkezdte működését. Az újságírók gyilkosainak és megkínzóinak bíróság elé állítása érdekében a hálózat jogi segítséget és bíróság előtti képviseletet biztosít az áldozatoknak. A szervezet kezdeményezéseit nemzeti kirendeltségein és regionális irodáin keresztül hajtja végre, szoros együttműködésben a sajtószabadságért küzdő helyi és regionális szervezetekkel. A Riporterek határok nélkül többnyelvű honlapján naprakész nyilvántartást vezet a sajtószabadság ellen a világban történő támadásokról, és internetes petíciókhoz gyűjt aláírásokat a bebörtönzött újságírók támogatása érdekében. A cenzúra megkerülésére a honlap időszakosan olyan cikkeket hoz nyilvánosságra, amelyeket az érintett országban nem közölhetnek, otthont ad olyan újságoknak, melyeket hazájukban nem engednek megjelenni, és olyan fórumként szolgál, ahol a hatóságok által elhallgattatott újságírók kifejthetik véleményüket. A szervezet minden év december 10-én dönt a Riporterek határok nélkül Franciaország Alapítvány Díj odaítéléséről. Ezt olyan újságírók kaphatják, akik hazájukban kiemelkedően hozzájárultak a sajtószabadság ügyéhez ben a szervezet megalapította a Netizen-díjat, amellyel olyan internethasználókat, bloggereket vagy kiber-disszidenseket (interneten tevékenykedő másként gondolkodókat) tüntetnek ki, akik figyelemre méltó módon járultak hozzá az internetes véleményszabadság védelméhez Aljakszandr Milinkevics Az 1947-ben Hrodna városában született Aljakszandr Milinkevics Fehéroroszország demokratikus ellenzékének vezetője októberében az Egyesült Demokratikus Ellenzék közös elnökjelöltjévé választották Milinkevicset, aki több mint ezer támogató aláírást gyűjtött össze, és képes volt összetartani a fehérorosz ellenzéket annak érdekében, hogy egységes frontot alkosson Aljakszandr Lukasenka ellen a március 19-én tartott elnökválasztás kampányában. Aljakszandr Milinkevics valódi demokratikus jövőt követelt Fehéroroszország számára. Jelöltként lépett fel, és ezzel valós alternatívát mutatott fel Lukasenko önkényuralma ellen. Diplomatikus tárgyalási módszereivel és visszafogott nyilvános megjelenéseivel szilárd nemzetközi támogatást szerzett magának küzdelméhez. Az Európai Unió értékelése szerint a választások sem szabadok, sem tisztességesek nem voltak, sőt csalástól sem voltak mentesek. Aljakszandr Milinkevics a hivatalos végeredmény alapján a szavazatok 6 százalékát szerezte meg, de nem hivatalos jelentések arról számoltak be, hogy támogatottsága ennél jelentősen magasabb volt. Fehéroroszországban az emberi jogok helyzete romlott a márciusi választások óta. A hatóságok életbe léptettek egy olyan törvényt, amely büntetendőnek nyilvánítja az állam bírálatát. A jelenlegi rendszer tovább folytatja a politikailag nemkívánatosnak ítélt újságírók, aktivisták, valamint a rendszer egyéb bírálóinak elhallgattatását és bebörtönzését áprilisában magát Milinkevicset is börtönbe zárták 15 napra, az ellenzék más tagjaival együtt, egy nem engedélyezett megmozduláson a csernobili katasztrófa huszadik évfordulója alkalmából Minszkben szervezett békés demonstráción való 23

24 részvétel miatt. Az egyre ellenségesebbé váló politikai légkörben Aljakszandr Milinkevicset az elmúlt években több alkalommal is letartóztatták anélkül, hogy vádat emeltek volna ellene. Aljakszandr Milinkevics elkötelezett hazája demokratikus jövőjéért és a fehérorosz nép alapvető jogainak visszaállításáért folyatott küzdelme mellett szeptemberében bejelentette, hogy nem indul a december 19-i elnökválasztáson, mivel úgy véli, hogy a választási törvényt nem módosították annak érdekében, hogy tisztességes, szabad és nyílt választásokat lehessen tartani Fehéroroszországban Salih Mahmoud Mohamed Osman Szalih Mahmúd Mohamed Oszman ügyvédként a Szudáni Kínzás Elleni Szervezet ( SOAT ) munkatársa, amely ingyenes jogi képviseletet biztosít azok számára, akiket önkényesen tartanak fogva és kínoznak meg a szudáni kormány megbízásából, és akiknek egyetlen bűne, hogy ellenzik a kormány politikáját vagy a dárfúri felkelőkkel azonos népcsoportból származnak. A több mint két évtized alatt Szudánban zajló számos polgárháború alatt Oszman saját életét kockáztatta, hogy jogi és orvosi segítséget nyújtson a konfliktus áldozatai számára. Védőügyvédi feladatokat lát el a szudáni kormányzat által megvádoltak ügyében, és a SOAT-tal karöltve több ízben sikerült neki megsemmisíttetni halálos vagy megcsonkítással járó ítéleteket, illetve csökkenteni ezek számát. Oszman és a SOAT továbbá aktívan részt vesz a különösen a dárfúri régióban elkövetett bűncselekmények feljegyzésében, valamint kampányt folytat annak érdekében, hogy a nemi erőszakot is háborús bűncselekményként büntessék. Szalih Oszman jelenleg aktívan részt vesz több mint kétmillió, otthonuk elhagyására kényszerített szudáni védelmében. Oszman Szudánban folytatott, az igazságtalanság elleni küzdelme személyes veszteségekkel járt az emberjogi aktivista számára. Saját családtagjai is szenvedtek el bántalmazást a milíciáktól. Őt magát is üldözték cselekedetei miatt, számtalan alkalommal letartóztatták, magánzárkában tartották fogva és megkínozták óta Szalih Oszman a szudáni parlament ellenzékének tagja. A Nemzeti Demokratikus Szövetség Nemzetgyűlése tagjaként jogi reformokon dolgozik, és a jogállamiság érvényesítésére összpontosít, az átmeneti alkotmány rendelkezéseinek végrehajtása segítségével Hu Csia Az 1973-ban Pekingben született Hu Csia kiemelkedő kínai emberi jogi aktivista és másként gondolkodó. Tevékenysége leginkább arra irányult, hogy követelje az 1989-es, Tienanmen téri mészárlás hivatalos kivizsgálását, felhívja a figyelmet a HIV/AIDS megfelelő kezelésének fontosságára, valamint környezetvédelmi problémákra. Miután konferenciahívás formájában beszédet intézett az Európai Parlament képviselőihez az Emberi Jogi Albizottság nyilvános ülésének keretében és kifejezte azon óhaját, hogy 2008 legyen a kínai emberi jogok éve, 2008-ban letartóztatták, és az államhatalom felforgatására való bujtogatással vádolták. Bűnösnek találták és április 3-án három és fél éves börtönbüntetésre ítélték júniusában szabadon engedték, de továbbra is üldöztetés áldozata, mivel az otthona előtt állmásozó biztonságiak még élelmiszert vásárolni sem engedik ki, internetkapcsolatát pedig nem sokkal azután megszakították, hogy felesége, Zeng Jinyan 2012 szeptemberében elhagyta Kínát és Hongkongba utazott. Hu Csia még ilyen nehéz körülmények között is szókimondó másként gondolkodó és a Kínában véghezviendő változás szószólója maradt Memorial 2009-ben Oleg Orlov, Szergej Kovaljov és Ljudmila Alekszejeva vehették át a díjat a Memorial és az összes többi oroszországi emberi jogi aktivista nevében. A Memorial (hivatalos nevén Memorial nemzetközi önkéntes szervezet történeti, oktatásügyi, emberi jogi és segélyszervezet) egy orosz nem kormányzati szervezet, amely a posztszovjet államok demokratikus jövőjének biztosítása 24

25 érdekében 1988-as alapítása óta dokumentálja, kíséri figyelemmel és próbálja nyilvánosságra hozni az emberi jogok megsértését Oroszországban és a volt Szovjetunió utódállamaiban. A Memorial mintegy üldözött ember nevéből álló adatbázist állított össze azzal a céllal, hogy létrehozza a totalitárius elnyomás következményeiről tanúskodó történelmi dokumentumok nyilvánosan hozzáférhető levéltárát. A kutatásokkal, továbbá a menekültek, valamint a megkülönböztetés és a politikai elnyomás áldozatai mellett való kiállásával a Memorial hozzájárult a politikai elnyomás áldozatainak rehabilitációjáról szóló törvény elfogadásához, valamint ahhoz, hogy október 30-a a politikai elnyomás áldozatainak emléknapja legyen december 4-én az orosz hatóságok tizenkét, a Sztálin alatt elkövetett bűnök digitális archívumát tartalmazó merevlemezt foglaltak le, amely 20 év kutatómunkájának gyümölcse volt. A csecsenföldi gyilkosságokat és emberrablásokat kutató Natalja Jesztyemirovát, (a Memorial grozniji képviselőjét) július 15-én elrabolták és később holtan találták. Mindössze néhány héttel később, augusztus 10-én, a Memoriallal szorosan együttműködő Zarema Szadulajevát és férjét hasonló tragikus körülmények között gyilkolták meg. A Szaharov-díjat 2009-ben a Memorialt és Oroszország számos emberi jogi aktivistáját képviselő három ember kapta: Oleg Orlov, Szergej Kovaljov és Ljudmila Alekszejeva. Az egész életét az emberi jogok védelmének szentelő, a Memorial tanácsának vezetői tisztségét ellátó Oleg Orlov 2009 októberében egy rágalmazási polgári perben pert vesztett, mivel Ramzan Kadirov csecsen elnököt azzal vádolta meg, hogy felelős Jesztyemirova asszony haláláért január 31-én Orlovot és száz másik tüntetőt letartóztattak a moszkvai Triumfalnaja téren folyó békés tüntetés során szeptemberében az Európai Parlament aggodalmát fejezte ki az Orlov ellen becsületsértés vádjával indított, folyamatban lévő büntetőpert illetően. Szergej Kovaljov, a Memorial társalapítója az orosz Memorial jelenlegi elnöke, és ő alapította meg 1969-ben az első szovjet emberi jogi szervezetet, A Szovjetunión belüli emberi jogok védelmét kezdeményező csoportot. Ljudmila Alekszejeva a moszkvai helsinki csoport vezetője és társalapítója kampányairól vált elismerté, amelyeket azért folytat, hogy a letartóztatott másképp gondolkodók tisztességes bírósági eljárásban részesüljenek és azt a médiában objektív módon közvetítsék augusztus 31. óta Ljudmila Alekszejeva a Stratégia-31 az orosz alkotmány gyülekezésszabadságról szóló 31. cikke védelmében a moszkvai Triumfalnaja téren folytatott tüntetéssorozat aktív résztvevője. Ezen tüntetések egyike alkalmával letartóztatták, amikor arra kérte Jerzy Buzeket, az Európai Parlament akkori elnökét, hogy szólítson fel az akkor 82 éves Ljudmila Alekszejeva és más orosz emberi jogi aktivisták szabadon bocsátására Guillermo Fariñas Guillermo Fariñas a pszichológia doktora, független újságíró és kubai másként gondolkodó, aki már több mint 20 alkalommal folytatott éhségsztrájkot tiltakozásul a kubai rezsim ellen, azzal a céllal, hogy országában békés politikai változások menjenek végbe és megvalósuljon a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága. Újságíróként megalapította a Cubanacán Press elnevezésű független hírügynökséget, azzal a céllal, hogy tájékoztassák a világ más részén élőket a Kubában bebörtönzött politikai foglyok sorsáról. Végül a hatóságok nyomására a hírügynökség bezárására kényszerült. Az erőszakmentességet hirdető Fariñas, akinek volt bátorsága elítélni a kubai rendszert, országában az egyik legismertebb másként gondolkodó. Bátorságának elismeréseként a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű szervezet 2006-ban neki ítélte az Internet Szabadságáért Díjat. Fariñas július 8-án hagyott fel egyik éhségsztrájkjával, miután a kubai kormány bejelentette 52 politikai fogoly szabadon bocsátását. Akkora Fariñas, aki a sok éves bebörtönzés miatt betegségben szenvedő politikai foglyok szabadon bocsátását követelte, már több mint 130 napja nem vett magához sem ételt, sem italt. Tiltakozási akcióját 2010 februárjában kezdte, Orlando Zapata Tamayo lelkiismereti fogoly vitatott halálát követően, aki 82 nap éhségsztrájk után életét vesztette. Az Európai Parlament számos alkalommal kifejezte a kubai nép iránt érzett szolidaritását, és megerősítette, hogy támogatja a demokratizálódási folyamatot, valamint az alapvető szabadságok tiszteletben tartását és előmozdítását októberében Jerzy Buzek, az Európai Parlament akkori elnöke kijelentette, hogy Guillermo Fariñas tiltakozása reményt nyújt mindazok számára, akiknek fontos a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia, és felszólított valamennyi kubai politikai fogoly azonnali szabadon bocsátására. Guillermo Fariñas nem tudott részt venni a Szaharov-díj 2010-es díjátadó ünnepségen Strasbourgban, mert nem kapott engedélyt Kuba elhagyására júliusában Oswaldo 25

26 Payá, egy másik Szaharov-díjas kubai másként gondolkodó temetésén letartóztatták, majd később szabadon engedték Mohamed Buazízi Mohamed Buazízi a demokráciáért és szabadságért küzdő tunéziaiak számára szimbólummá vált január 4-én halt meg, mindössze 26 évesen, miután a tisztességes megélhetést és családja támogatását lehetetlenné tevő rendszerrel szembeni tiltakozásul felgyújtotta magát. Kétségbeesett tette ihlette a felkelést, neve pedig összefogásra buzdította a tunéziaiakat, akik fellázadtak, hogy véget vessenek Zín el-ábidín ben Ali tunéziai elnök 23 éve tartó uralmának. Ez volt az Arab tavasz első felkelése Ali Farzat Ali Farzat 1941-ben született neves szír politikai szatíraíró, aki több mint karikatúrát jelentetett meg szír és nemzetközi újságokban. Amikor a szírek tiltakozni kezdtek Bassár el-aszad uralma ellen, az ő karikatúráit lengették az utcákon. Az általa megfogalmazott kritika miatt álarcos emberek Damaszkuszban a nyílt utcán megverték, majd halottnak vélve otthagyták. Az urainak tiszteletére intő figyelmeztetés során (ahogyan az álarcosok nevezték a tettüket) mindkét kezét eltörték. Ali Ferzat nemcsak azt érte el, hogy újra tudja használni a kezeit, hanem a félelem gátját is áttörte, hogy szavai és művészete révén a rezsim egyik legszókimondóbb kritikusává váljon. Mivel 2011-ben kuvaiti kezelése miatt nem tudott részt venni a Szaharov-díj átadó ünnepségén, a díjat a Szaharov-hálózat 2012 októberében az Európai Parlamentben tartott éves nyílt rendezvényén vette át, ahol beszélt a szíriai felkelésről és a demokrácia Arab tavasz utáni jövőjéről is Aszma Mahfúz Aszma Mahfúz 1985-ben született egyiptomi aktivista, aki szembeszállt az internetes aktivistákat elnyomó Mubarakrezsimmel, amikor a különböző online közösségi oldalakon keresztül felhívást intézett az egyiptomiakhoz, hogy a január 25-én a Tahrír téren tartott békés tüntetésen való részvételükkel követeljék a nekik járó szabadságot, méltóságot és emberi jogokat. A videó terjedt az interneten és hasonló videók sorát ihlette, aminek eredményeképpen többszázezren foglalták el a Tahrír teret, hangosan követelve, hogy Hoszni Mubarak vessen véget harminc éve tartó uralmának, amit Mubarak február 11-én meg is tett ban Aszma Mahfúz volt az egyiptomi Április 6-a ifjúsági mozgalom egyik megalapítója. Ez a szervezet hangolta össze a tisztességes bérekre, orvosi ellátásra, a közlekedéshez és oktatáshoz való hozzájutásra irányuló követeléseiket előmozdítani kívánó sztrájkoló textilmunkásokat támogató országszerte jelentkező törekvéseket. Aszma Mahfúz továbbra is aktív résztvevője a meglévő intézmények átalakítása és a forradalom követeléseinek megvalósulása érdekében tevékenykedő civil és ifjúsági mozgalmaknak. Ő volt a Szaharov-hálózat által 2012 októberében a brüsszeli Európai Parlamentben tartott éves nyílt rendezvény egyik fő előadója. Beszédében szólt az egyiptomi helyzet forradalom utáni alakulásáról, valamint a demokrácia arab országokbeli jövőjéről az Arab tavaszt követően Ahmed asz-szanúszi Az 1934-ben született Ahmed asz-szanúszi Líbia világnézeti okokból leghosszabb ideje bebörtönzött foglya ben egy Kadafi-rezsim elleni puccskísérletben való összeesküvéssel vádolták meg, és emiatt 31 évet töltött börtönben. Több tucat más politikai fogollyal együtt 2010 augusztusában engedték szabadon. A 2011-ben, a Kadafi-rezsim forradalom általi megdöntése után felállított Átmeneti Nemzeti Tanács tagjaként ő lett a politikai 26

27 foglyokért felelős személy. Most is bátran tovább dolgozik az emberi jogok és a jogállamiság Líbiában történő előmozdítása érdekében, és a líbiai népnek adományozott kitüntetésként gondol az általa átvett Szaharov-díjra. Ő volt a Szaharov-hálózat által 2012 októberében a brüsszeli Európai Parlamentben tartott éves nyílt rendezvény egyik fő előadója. Beszédében szólt a líbiai forradalom és fegyveres konfliktus utáni helyzetről, valamint a demokrácia arab országokbeli jövőjéről az Arab tavaszt követően Razan Zajtúna Razan Zajtúna szír újságíró és emberi jogi ügyvédnő, aki egy évvel a Szaharov-díj neki ítélését követően még mindig bujkált, miután férjét és sógorát letartóztatta a szír rendőrség, őt pedig a szíriai állami televízió azzal rágalmazta, hogy külföldi ügynök. Az elnyomás ellenére országában továbbra is az emberi jogok szószólója volt, és politikai aktivisták és emberijogvédők hálózatán keresztül információkat gyűjtött a Szíriában elkövetett atrocitásokról, hogy a külföldi médián keresztül tájékoztassa róluk a világot. Az 1977-ben született Razan Zajtúna 2001-ben kezdett ügyvédként praktizálni, és ugyanebben az évben politikai foglyok védőügyvédje lett, valamint megalapította az Emberi Jogi Egyesületet Szíriában ben létrehozta a Szíriai Emberi Jogi Információs Link blogot és a Szír Politikai Foglyok Családjait Támogató Bizottság aktív tagja lett ben a Reach All Women in WAR által odaítélt Anna Politkovszkaja-díjat is megkapta, amely a háborús övezetekben az emberi jogokat védő nőknek nyújt elismerést. Nem hajlandó addig elhagyni Szíriát, amíg a harcok be nem fejeződnek. 27

28 PARLEMENT EUROPEEN EUROPEES PARLEMENT Rue Wiertz, 60, B-1047 BRUXELLES Wiertzstraat, 60, B-1047 BRUSSEL Tel: +32/ Fax: +32/ EURÓPAI PARLAMENT Plateau du Kirchberg, BP 1601 L-2929 LUXEMBOURG Tel: +352/ Fax: +352/ EURÓPAI PARLAMENT 1, avenue du Président Robert Schuman BP 1024F F STRASBOURG CEDEX Tel: +33/ Fax: +33/ BELGIQUE BELGIË BRUXELLES BRUSSEL Rue Wiertz 60/Wiertzstraat 60 B-1047 BRUXELLES B-1047 Brussel Tel: +32/ Fax: +32/ epbrussels@europarl.europa.eu Internet: DANMARK KØBENHAVN Gothersgade 115 DK-1123 KØBENHAVN K Tel: +45/ Fax: +45/ epkobenhavn@europarl.europa.eu Internet: EESTI TALLINN Rävala 4 EE TALLINN Tel: +372/ Fax: +372/ eptallinn@europarl.europa.eu Internet: ESPAÑA MADRID Paseo de la Castellana 46 E MADRID Tel: +34/ Fax: +34/ epmadrid@europarl.europa.eu Internet: БЪЛГАРИЯ BULGARIA SOFIA Moskovska Street 9 BG-1000 SOFIA Tel: +359/ Fax: +359/ epsofia@europarl.europa.eu Internet: ČESKÁ REPUBLIKA PRAHA Jungmannova ul. 24 CZ PRAHA 1 Tel: +420/ Fax: +420/ eppraha@europarl.europa.eu Internet: DEUTSCHLAND BERLIN Unter den Linden 78 D BERLIN Tel: +49/ Fax: +49/ epberlin@europarl.europa.eu Internet: MÜNCHEN Erhardtstraße 27 D MÜNCHEN Tel: +49/ Fax: +49/ epmuenchen@europarl.europa.eu Internet: ÉIRE IRELAND DUBLIN Molesworth Street 43 IRL-DUBLIN 2 Tel: +353/ Fax: +353/ epdublin@europarl.europa.eu Internet: ΕΛΛΑΣ AΘΗΝΑΙ Leof. Amalias 8 GR ATHINAI Tel: +30/ Fax: +30/ epathinai@europarl.europa.eu Internet: BARCELONA Passeig de Gràcia 90 E BARCELONA Tel: +34/ Fax: +34/ epbarcelona@europarl.europa.eu Internet: FRANCE PARIS 288 Bd Saint Germain F PARIS CEDEX 07 Tel: +33/ Fax: +33/ epparis@europarl.europa.eu Internet: 28

29 STRASBOURG Allée du Printemps Bâtiment Louise Weiss BP 1024F F STRASBOURG CEDEX Tel: +33/ Fax: +33/ Internet: KYPROS NICOSIA Vyronos Avenue 30 CY-1096 NICOSIA Tel: +357/ Fax: +357/ Internet: LUXEMBOURG LUXEMBOURG Rue du Marché-aux-Herbes 7 L-1728 Luxembourg Tel: +352/ /7 Fax: +352/ epluxembourg@europarl.europa.eu Internet: NEDERLAND DEN HAAG Korte Vijverberg 5-6 NL-2513 AB DEN HAAG Tel: +31/ Fax: +31/ epdenhaag@europarl.europa.eu Internet: MARSEILLE 2, rue Henri Barbusse 2 F Marseille Cedex 01 Tel: +33/ Fax: +33/ epmarseille@ep.europa.eu Internet: ITALIA ROMA Via IV Novembre 149 I ROMA Tel: +39/ Fax: +39/ eproma@europarl.europa.eu Internet: MILANO Corso Magenta 59 I MILANO Tel: +39/ Fax: +39/ epmilano@europarl.europa.eu Internet: LATVIJA RĪGA Aspāzijas bulvāris 28 LV-1050 RĪGA Tel: +371/ Fax: +371/ epriga@europarl.europa.eu Internet: LIETUVA VILNIUS Naugarduko Street 10 LT VILNIUS Tel: +370/ Fax: +370/ epvilnius@europarl.europa.eu Internet: MAGYARORSZÁG BUDAPEST Lövőházu. 35. H-1024 BUDAPEST Tel: +36/ Fax: +36/ epbudapest@europarl.europa.eu Internet: MALTA VALLETTA Europe House 254 St. Paul Street VLT VALLETTA Tel: +356/ Fax: +356/ epvalletta@europarl.europa.eu Internet: ÖSTERREICH WIEN Wipplingerstraße Wien Tel: +43/ Fax: +43/ epwien@europarl.europa.eu Internet: POLSKA WARSZAWA ul. Jasna 14/16a PL WARSZAWA Tel: +48/ Fax: +48/ epwarszawa@europarl.europa.eu Internet: WROCŁAW ul. Widok10 PL WROCŁAW Tel: +48/ Fax: +48/ epwroclaw@europarl.europa.eu Internet: 29

30 PORTUGAL LISBOA Largo Jean Monnet 1 6 P LISBOA Tel: +351/ Fax: +351/ eplisboa@europarl.europa.eu Internet: ROMÂNIA BUCUREȘTI Vasile Lascăr Street 31, floor 1, Sector 2, RO BUCUREȘTI Tel: +40/ Fax: +40/ epbucarest@europarl.europa.eu Internet: SLOVENIJA LJUBLJANA Breg 14 SL-1000 LJUBLJANA Tel: +386/ Fax: +386/ epljubljana@europarl.europa.eu Internet: SLOVENSKÁ REPUBLIKA BRATISLAVA Palisády 29 SK BRATISLAVA Tel: +421/ Fax: +421/ epbratislava@europarl.europa.eu Internet: SUOMI FINLAND HELSINKI HELSINGFORS Malminkatu 16 Malmgatan 16 FI HELSINKI HELSINGFORS Tel: +358/ Fax: +358/ ephelsinki@europarl.europa.eu Internet: SVERIGE STOCKHOLM Europaparlamentet Regeringsgatan 65, 6 tr. S Stockholm Tel: +46/ Fax: +46/ epstockholm@europarl.europa.eu Internet: UNITED KINGDOM LONDON Europe House 32 Smith Square London SW1P 3EU Tel: +44/ Fax: +44/ eplondon@europarl.europa.eu Internet: EDINBURGH The Tun, 4 Jackson s Entry Holyrood Road UK-EDINBURGH EH8 8PJ Tel: +44/ Fax. +44/ epedinburgh@europarl.europa.eu Internet: 30

31 Fényképek A fotókat az Európai Parlament Fotószolgálata biztosította. A fotók forrásai: Vej Csing-seng: Shanshan Wei-Blank Leila Zana: SIPA PRESS Szalíma Gazáli: Jacques Torregano/L E.d.J. Ibrahim Rugova: LDK Xanana Gusmão: Reuters Pool BASTA YA!: El País Dom Zacarias Kamwenho: a LUSA által rendelkezésre bocsátva Nurit Peled-Elhahan: Avraham Elhanan által rendelkezésre bocsátva Izzat Gazzavi: Tore Kjeilen/LexicOrient Kofi Annan: UN/DPI Photo Fehérorosz Újságírók Szövetsége: BAZS Logo Asszonyok fehérben : AP Hauwa Ibrahim: AP Riporterek határok nélkül: AP Aljakszandr Milinkevics: Belga Szalih Mahmúd Mohamed Oszman: 2005 Patricia Williams Hu Csia: Hu Jia:BELGA/AFP PHOTO/Frederic J BROWN Memorial: Memorial Guillermo Fariñas: EPA_A. ERNESTO EU Arab tavasz: Belga/FETHI BELAID /AFP/EP Naszrin Szotudeh: Handout/afp/European Union 2012 EP Dzsafar Panahi: afp/atta KENARE/Európai Unió 2012 EP Andrei Sakharov: Jury Rost Andrei Sakharov Museum