Síkrajzi térképek kiegészítése magassági adatokkal (domborzatábrázolás):

Átírás

1 + 90 Síkrajzi térképek kiegészítése magassági adatokkal (domborzatábrázolás): A domborzatábrázolás alapja a domborzat jellemző pontjaira mért magassági részletpontok, melyeket helyesen kell kiválasztani. A domborzatrajz a térkép igen fontos része, mert amíg a térkép síkrajzi elemei a természetes és mesterséges beavatkozások (folyómeder változások, létesítmények építése stb.) következtében viszonylag gyorsam változhatnak, addig a domborzat lényegesen állandóbb. A domborzat igen alkalmas tájékozódásra és a műszaki létesítmények tervezését, építését nagymértékben befolyásolja. A domborzatábrázoláshoz magassági részletpontokat kell meghatározni, mely részletpontok felhasználásával a térkép domborzatrajza megszerkeszthető. A mérendő részletpontok helyét úgy kell megválasztani, hogy a terepre jellemzőek legyenek, és kifejezzék az összefüggő domborzat idomainak ábrázolását. A topográfiai térképek minden esetben tartalmazzák a domborzatábrázolást (magassági adatokat), a vízszintes értelmű felmérés eredményeit tartalmazó földmérési térképeket egyes esetekben - megbízás alapján- ki kell egészíteni magassági adatokkal, az F.5. Szabályzat előírásai szerint. A szintvonalas ábrázolás alapelve A geometriai alapokon nyugvó domborzatábrázolás a térképeken történhet: 1./ Szintvonalas ábrázolással. 2./ Számozott (kótált) ábrázolással (a részletpontok magasságának megírásával). 3./ Csíkozásos ábrázolással. 4./ Színfokozatos ábrázolással. 5./ Színtörléses ábrázolással. 6./ A felsorolt eljárások egyesítéséből származó vegyes ábrázolással. A terepre jellemző pontok magasságát számszerűen (kótával) kell megadni, a terep domborzatát pedig szintvonalakkal kell ábrázolni. A domborzatábrázolásnak négy követelményt kell kielégíteni. Metrikus értelemben fejezze ki: 1. A magasságkülönbséget. 2. A lejtősség mértékét. 3. Az idomok alakját. Plasztikus értelemben érjen el: 4. A térhatást. A felsorolt négy feltételt maradéktalanul kielégítő domborzatábrázolási módszer jelenleg nincs. A morfológia (alaktan) a földfelszín formakincsének kialakulásával, fejlődésével és törvényszerűségeivel foglalkozik. A morfológiai rendszertan hét féle relief (forma) típust különböztet meg: 1. Síkság. 2. Völgy. 3. Medence. 4. Hegy. 5. Hegység. 6. Lépcsővidék. 7. Part. A szintvonalas domborzatábrázolásnál igen fontos az, hogy a szintvonalakat kimetsző felületek egymás felett milyen magasságban helyezkednek el. A szintek közötti különbségek egyenlőek, és ezt alapszintköznek nevezik. Az alapszintköz függ a térkép méretarányától és a lejtőszögénél, két szintvonal rajzi és nyomdatechnikai okokból 0,3 milliméternél közelebbre nem kerülhet egymáshoz. A szintvonalas ábrázolásnál a domborzat könnyebb olvashatósága érdekében minden negyedik, illetve ötödik szintvonalat vastagabban kell kirajzolni, ezek a főszintvonalak. A főszintvonal mindig az alapszintköz kerekszámú többszöröse. (Például: 0,5 méter, 2,5 méter, 25 méteres alapszintköznél az alapszintköz négyszerese, 1 méter, 2 méter, 10 méter, 20 méteres alapszintköznél az alapszintköz ötszöröse.) A domborzati idomok minden esetben az alapszintvonalakkal nem fejezhetők ki, ezért segédszintvonalakat is kell használni, a segédszintvonalak lehetnek felezők és negyedelők. Az alapszintközök értéke a különböző méretarányú térképeknél általában a következők: Méretarány Alapszintköz értéke 1: méretarányban: 20 méter 1:50000 méretarányban: 10 méter 1:25000 méretarányban: 5 méter 1:10000 méretarányban: 1 méter; 2 méter; 2,5 méter; 5 méter 1:4000 méretarányban: 1 méter 1:2000 méretarányban: 1 méter 1:1000 méretarányban: 1 méter A szintvonalas ábrázolásnak vannak előnyei és hátrányai, melyeket nem részletezek. Számozott (kótált) ábrázolás lényege az, hogy megadjuk bizonyos pontok tengerszint feletti magasságát (a részletpontok magasságának megírásával). Hátránya, hogy a semmiféle utalást nem mutat a terep további magassági viszonyaira, ezért általában a szintvonalas ábrázolás kiegészítéseként mindig használják. A szintvonalak szerkesztése: A szintvonal az alapfelülettől azonos magasságban lévő pontokat összekötő önmagába visszatérő görbe vonal. A szintvonalaknak négy fő sajátossága van: 1./ A szintvonalak egymást nem keresztezhetik. 2./ Önmagukba visszatérnek. 3./ Nem párhuzamosak, csak a vízszintes vetületeik mutathatnak párhuzamosságot. 4./ Minél meredekebb a terep, a szintvonalak annál közelebb helyezkednek el egymás mellett.

2 91 A domborzat elemei lehetnek mesterségesek és természetesek. Alapvető lejtőtípusok: A lejtővel kapcsolatos alapfogalmak: A domborzat idomainak alapeleme a lejtő. Minden ami nem vízszintes, az lejtő (a vízszintes is felfogható 0 fokú lejtőszögű lejtőnek), a domborzat összes végtelen formagazdasága mind visszavezethető a lejtőre. Részletezés nélkül sorolom fel a lejtővel kapcsolatos alapfogalmakat: A lejtő nevezetes síkjai: Alapsík, lejtősík, magassági vagy vetítősík. A vízszintes helyzetű sík az alapsík (vagy alaplap). A ferdehelyzetű sík a lejtősík (vagy lejtőlap). Az alapsíkra merőleges sík a magassági vagy vetítősík. A lejtőszög (hajlásszög): Az alapsík és a lejtősík által bezárt szög a lejtőszög (hajlásszög). A lejtő nevezetes vonalai: csapásvonal, szintvonal (speciális csapásvonal) esésvonal, normál esésvonal. A domborzat idomvonalai: Vízválasztó vonal vízgyűjtő vonal Lejtőátmeneti vonal Idomvázlat: A domborzati idomok közötti összefüggések: (1-12 számokkal jelölve) A mérendő pontok kiválasztást a pontossági és ábrázolási követelmények, valamint az utasítások előírásai határozzák meg. A mért magassági részletpontok felhasználásával kell megszerkeszteni az idomvázlatot. Az idomvázlat készítésekor a terepidomok (lejtők) három jellegzetes vonalát kell megszerkeszteni: Az idomvonalakat (vízgyűjtő, illetve vízválasztó vonalak). A normál esésvonal a terepnek az a fontos vonala, amelyen a lejtés a legnagyobb, és a víz lefolyik. A lejtőátmeneti vonal a lejtőnek azon vonala, ahol a lejtőszög megállapíthatóan egy vonal mentén megváltozik. A normál esésvonal és a lejtőátmeneti vonal nem esésvonal. Tartalmazza továbbá: Az idomok jellegzetes lapjait, pontjait, a részletpontok helyét és számát, valamint a jellemző rövid csapásvonalakat. Az idomvázlat a tisztázati térképen nem kerül kirajzolásra, de a domborzattervezéshez nélkülözhetetlen segéd-eszköz, az idomvázlat szerkesztésének előírt szabályai vannak, amelyeket nem részletezek. 1. A hátvonal minden irányváltozásánál elágazás keletkezik. 2. Ha az elágazó hátak tömege egyenlő, akkor az eredeti iránytól egyenlő szög alatt térnek el. 3. Ha az elágazó hátak tömege különböző, akkor a nagyobb tömegű hát a hátvonal eredeti irányát igyekszik megtartani, illetve attól csak kissé tér el. 4 A kisebb tömegű hát meredekebb, mint a nagyobb tömegű hát. 5. A hátvonal irányváltozásánál az elágazó hátak ellenkező oldalain teknőidomok keletkeznek. 6. Két ellenkező irányú völgyvonal keletkezésénél a hegyháton nyereg van. 7. Ott ahol a hátvonalat közrefogó két völgyvonal összehajlik, nyereg keletkezik. 8. A hátvonalat közrefogó völgyvonalak széthajlásánál kúp keletkezik. 9. A völgyvonalak felső szakasza mindég meredekebb, mint az alsó. 10. Ha két vízgyűjtő területe egyenlő, akkor azok vizét levezető két találkozó völgyvonal, (teknővonal) a szögfelező irányában halad tovább. 11. Ha a vízgyűjtők területe különböző, akkor a völgyvonal a nagyobb vízgyűjtő irányát igyekszik megtartani (paralelogramma szabály). 12. A kanyargó vízfolyásoknál a kanyarulat külső oldalán lévő lejtő rendszerint meredekebb, mint a vele szemben lévő oldal.

3 92 Szintvonalas térkép készítése: A szintvonalak meghatározása céljából a részletpontokat célszerűen a legnagyobb eséseknek megfelelő vonalakon, az esésvonalakon, illetőleg az idomvonalakon választják ki és mérik meg a magasságukat. A szintvonalakat a magassági részletpontok között interpolálással kell megszerkeszteni. A főszintvonalak vastagabbak a térképen. (A pontozott vonalak az esésvonalakat jelzik, melyek a végleges térképen nem kerülnek kirajzolásra.) Összefüggő domborzatábrázolás és szabályai: 1. A lejtő csapásvonala és a normál esésvonala egymásra mindig merőleges, ezért a szintvonalak az idomvonalakra is mindig merőlegesek. 2. A hátlap, illetve teknőlap rendszerint laposabb mind az oldalak. 3. Ahol az idomvonalak iránya megváltozik rendszerint idom elágazás vagy idom találkozás található. 4. Két hát között mindég teknő, két teknő között mindég hát található. 5. Az idomvonal a meredekebb oldalhoz van közelebb. 6. Kanyargó idomvonal domborulatában hátat, homorú részében, pedig teknőt találunk. 7. Domború idomból nem lehet minden átmenet nélkül homorú, illetve homorúból domború. 8. A hát felül laposabb alul meredekebb, a teknő felül meredekebb, alul laposabb. 9 Az idomvonalak egymást sohasem keresztezhetik. 10. Az oldalak tagoltságát már a hátlap, illetve teknőtalp alakja jelzi. 11. Interpolálni csak az idomváz segítségével lehet (ha nem tudjuk, hogy az idom kihajló vagy behajló, a merev /geometriai/ interpolálás hibás eredményt ad). 12. A merev (geometriai) interpolálás változó lejtőszög esetén eltolja a szintvonalat. Meghamisítja a lejtőt, esetleg az idomot is, ha az interpolálásnál a lejtőváltozást nem vesszük figyelembe. Interpolálást mindig fentről lefelé csak azonos lejtőn, lehetőleg a vízgyűjtő, illetve a vízválasztó idomvonalak mentén, de mindég az esés irányába kell elvégezni. 13. Interpolálni mindig csak az esés irányába vagy az idomvonalon szabad, mert a ferde irányú interpolálás eltolja a szintvonalat és helytelen idomot is eredményez. 14. Segédszintvonalakkal (felező, negyedelő) a domborzat részletidomait, vagy a lejtőátmenetet fejezzük ki. 15. Idomot ábrázolni csak mért magasságok alapján szabad, mert az emberi szem tévedhet. 16. A kótált pontok a szintvonal megírások és az eséstüskék egymással teljes összhangban legyenek elosztva, hogy a domborzat három elemnek (magasság, lejtőszög, idomok) olvashatósága egyértelmű legyen. 17. A domborzat idomainak felismerését megkönnyítik az egyes tereptárgyak. 18. Növényzettel sűrűn borított terepen nehezebb következtetni az idom formájára, a laposabb részeken a növényzet magasabbra nő. 19. A fésűsfogak az esésirányát követik, a koronavonalnál átmenő szintvonalak megtörnek. 20. Ügyelni kell a domborzat és a síkrajz, valamint a domborzat és a kótált pontok összhangjára 21. Pandant szabály: Egy szintvonallal szemben azonos értékű szintvonalnak kell lenni (a segédszintvonalaknál is). A domborzatábrázoláshoz feltétlen ismerni kell a domborzat idomait, melyeket vázlatosan, mélyebb teljes értékű részletezés nélkül sorolok fel. A domborzat idomai a kövezők: Völgy: (völgyek--teknők): Teknőpihenő: Metsződés: Vízmosás: Horhos: Vápa: Horpa: Lyuk: Hát: Kúp: Pihenő: Völgyek azok a vízgyűjtő idomok, melyeknek legmélyebb pontjaitól, a völgy-vonaltól (vízgyűjtő idomvonaltól) a terep három irányban emelkedik és egy irányban esik. A völgy részei: völgyvonal, szegélyvonal, völgytalp vagy völgyfenék. A völgyek felosztása nagyságuk szerint: Fővölgyek, oldalvölgyek. A völgyek felosztása a vízgyűjtő vonalra merőleges metszetük szerint: Szakadélszerű völgy, élestalpú (V alakú) völgy, keskenytalpú völgy, szélestalpú völgy, lapos völgy. A völgyek felosztása irányuk szerint: Egyenes irányúak, görbe irányúak. Ahol a teknő egy szakasza vízszintes, vagy közel vízszintes. Olyan vízgyűjtő idom, amelynek fenékvonala igen éles árokszerű. A metsződésnél említett árok kifejlődve az idom jellegét adja meg. Puha, laza kőzetekben alakul ki oldalai falszerűek, mindég meredekek a fenéklapja széles, sokszor a két partvonal távolságánál is szélesebb. Nagyesésű völgy elindul sok törmeléket szállít, a hordalékot felületileg szétteríti, oldalon jön létre. A horhos iránya a lejtő irányával szöget zár be. A terep legmélyebb pontja, amelytől a felszín minden irányba emelkedik. Az a vízválasztó idom, amelynek legmagasabb pontjaitól a terep három irányban esik, és egy irányban emelkedik. A hát részei: a hátvonal (gerincvonal), a hátlap szegélyvonala, a hátoldal (egyben a völgy oldala). A hátak osztályozása a vízválasztó vonalra merőleges metszetük szerint: Lapos hát, széles hát, keskeny hát, éles hát. A hátvonal és a szegélyvonalak szerint: Szimmetrikus, aszimmetrikus. Az idom, amelynek egy pontjától (kúpponttól) a terep minden irányba esik. A hát olyan vízszintes, vagy közel vízszintes része, amelytől a terep a hátvonal egyik irányába emelkedik, a másik irányba és az oldalak felé lejt.

4 93 Nyereg: Hágó: Lejtőkúp: Terepfok: Hegyorr: Borda: Hordalékhant: Törmelékgarmada: Hordalékkúp: Törmelékkúp: Tereplépcső: Terepfüggöny: Meredélyszalag: Ferdesikló: A hátnak olyan bemélyedése, melynek legmélyebb pontjától, a nyeregponttól a terep ugyanannyi irányba emelkedik, mint amennyi irányba lejt. A hegyvidékek nagyméretű nyerge a hágó. A pihenő túlfejlődéséből alakul ki. Terepfok, vagy párkány a hát oldalán előforduló pihenő idom. A hát oldalából kiugró, pihenőhöz hasonló kisebb idom, melynek felső lapja közel vízszintes. A hát oldalából kiugró és általában lejtő irányába húzódó keskeny gerinc. Enyhe lejtésű széles hát, kiterjedése igen nagy lehet ( km is). Ha az anyaga kőtörmelék akkor a neve törmelékgarmada A hordalékhant túlfejlődésével alakul ki. Ha az anyaga kőtörmelék akkor a neve törmelékkúp. A lejtőn húzódó vízszintes, vagy ferde foknál meredekebb lépcsőszerű terepalakulat. A terepfüggöny csak méretében tér el a tereplépcsőtől 5 méter alatt tereplépcső, felette terepfüggöny. Két éles lejtőátmenettel határolt hosszan elnyúló területrész. A terep felette és alatta sokkal enyhébb lejtésű, éles koronavonala nincs. A ferdesikló a meredélyszalag ellenpárja, ahol a meredek oldal vált át lankássá. Néhány domborzati elem szintvonalas ábrázolása Néhány domborzati alakzat és ábrázolása: kisebb vízmosás horhos (nagyobb vízmosás suvadás sziklafal A domborzatábrázoláshoz meghatározott magassági részletpontok rendűség szerinti osztályozása a következő: Elsőrendű magassági részletpontok: A vízszintes alapponthálózat valamennyi állandósított pontja. A síkrajzi részletpontok közül azok, melyeknek magassága 1 centiméteren belül állandó. Másodrendű magassági részletpontok: Minden olyan terepi pont, melynek magassága deciméteren belül állandó. A vízszintes alappontok és az állandó módon megjelölt részletpontok, amelyek magasságát nem szintezéssel határozták meg. Harmadrendű magassági részletpontok: Minden olyan terepi pont, amely nem tartozik az elsőrendű részletpontok és másodrendű részletpontok közé, de a terepre magassági értelemben jellemző (pl. nyeregpont, kúppont mélypont, terep felszín egyéb pontjai stb.). Hossz és keresztszelvények felvétele (szintezéssel): Vonalas létesítmények (út, vasút, csatorna, védtöltés) és vonalas jellegű természetes alakulatok (folyók, patakok, szakadékok stb.) magassági felmérését valamint vonalas létesítmények tervezéséhez és építéséhez szükséges magassági felmérést rendszerint hossz és keresztszelvények felvételével végezik. A hossz és keresztszelvényeket általában milliméterpapíron szerkesztik. Hosszszelvény felvételt akkor végeznek, ha egy kitűzött vonal jellemző pontjait vízszintes és magassági értelemben meghatározzák. A hosszszelvény méretaránya vízszintes értelemben általában: 1:1000-1:10000 lehet, magassági értelemben általában: 1:100, kivételesen 1:200. Keresztszelvény felvétel a hosszszelvény valamely pontján (általában egyenlő távolságokban kijelölt pontjain), keresztül általában a hosszszelvényre merőlegesen történik és a felvett egyenes jellemző pontjainak vízszintes és magassági értelmű meghatározásából áll.

5 94 A keresztszelvény méretaránya vízszintes értelemben általában: 1:100 kivételesen 1:200 lehet, magassági értelemben általában: 1:10, illetve 1:20. A magassági felmérés (terepfelvétel szintezéssel) végrehajtása négyzethálózattal: A felmérendő területet a magassági felmérés céljára kellő sűrűségű rácshálózattal, azaz négyzethálózattal kell beborítani. A négyzethálózat oldalhossza a térkép méretarányától és a szintvonalak megkívánt szintközétől függ, a négyzethálózat oldalai általában a térkép keretvonalaival (a szelvényvonalakkal) párhuzamosak. Például: 1:2000 méretarányú térképek készítéséhez általában méter 1:1000 méretarányú térképek készítéséhez általában méter oldalhosszú négyzethálózatot létesítenek. A négyzethálózat sarokpontjainak helyszíni kitűzését és a magasságmérés végrehajtását (területszintezést) az alábbiakban részletezem. Az egyetlen többé-kevésbé teljes, főként szintező műszerrel végrehajtott részletfelmérési eljárás a négyzethálós területszintezés. A négyzethálós szintezés mérési elrendezését a fenti ábra mutatja. A felmérendő területet 200x200 méteres nagy négyzetekre osztjuk távmérő és teodolit segítségével, a nagy négyzetek sarokpontjait cm-es keményfa cövekekkel jelöljük. Valamilyen alappont sűrítési eljárással meghatározzuk két sarokpont koordinátáit, majd alappont szintezéssel beszintezzük az egyik alappontot. Ezután alappont szintezést hajtunk végre a sarokpontok által alkotott zárt poligonban. A lécleolvasásokat feljegyezzük a hálózat vázlatrajzára. A részletmérés megkezdése előtt a soron lévő nagy négyzet egyik oldalán kimérjük a kis négyzetek oldalhosszát (jelen esetben 20 m, de ez az oldalhossz a méretarány függvényében lehet több vagy kevesebb) és kitűzőrudakkal megjelöljük. Egy másik sor kitűzőrudat is elhelyezünk az előzőekkel párhuzamosan a nagy négyzet határaitól 5-10 m.-re. A műveleteket megismételjük a nagy négyzet egyik az előzőre merőleges oldalán. Az előkészületek végrehajtása után tizenegy segédmunkás szintezőléccel beáll az első kis négyzetsor sarok-pontjaira, illetve a nagy négyzet két sarokpontjára. A beállás a két-két kitűzőrúd segítségével a kis négyzet sarokpontok megjelölése nélkül is elvégezhető. A szintező műszert a nagy négyzet közepén állítják fel, és minden lécen leolvasnak. Ezután a lécesek előre mennek a kis négyzetek következő oldaláig és ez a folyamat mindaddig ismétlődik míg valamennyi nagy négyzet összes kis négyzete sorra nem kerül. Hagyományos feldolgozás esetén a lécleolvasásokat a négyzetháló rajzán rögzítik, automatikus feldolgozás esetén terepi adatrögzítő használata a célravezető. Ebben az esetben a lécleolvasás mellett rögzíteni kell a nagy négyzet sorszámát és a kis négyzetek sor és oszlop indexét is. A módszert nagy magassági pontossága miatt elsősorban öntözési-lecsapolási feladatok tervezési térképeinek előállításához használják. A módszer gazdaságtalanabb a tahimetriánál, kevéssé alkalmas az automatizált adatrögzítésre és feldolgozásra és nem alkalmas a síkrajz szabatos rögzítésére. A tahiméteres felvétel és a tahiméterek: Dombos határozott terepidomokkal tarkított terepen tahiméteres felvételt végeznek, azaz a részletpontok vízszintes helyzetét és magasságát tahiméterrel optikai úton határozzák meg. A tahimetria magyarul gyorsmérést jelent, a tahimetria közvetlenül térbeli poláris koordinátákkal (egy távolsággal és két szöggel) határozza meg a pontok helyét. A tahimetria műszere a tahiméter mely kétféle alakban készítenek (a tahiméterekhez tartozik a tahiméteres léc): A tahiméterrel meghatározandó adatok: A tahiméter által nyújtott adatok: A tahiméterrel felállunk az A ponton és minden egyes mérendő részletpontra meghatározzuk: 1./ Az AP iránynak valamelyik ismert iránnyal ( AB irány) bezárt szögét: (φ P - ét). 2./ A P pont vízszintes távolságát az A ponttól (AP). 3./ A pont magasságát az alapul választott szintfelület fölött az (m P - ). Ezt a meghatározást úgy tudjuk elvégezni, hogy a meghatározandó pontokon tahimetrikus lécet állítunk fel. A lécet megirányozva leolvassuk a metszéseket, a távcsőben látható szálakon, valamint a vízszintes és magassági szögértékeket.

6 95 Egyszerű tahiméter (a mérésnél ferde távolságot ad). Redukáló tahiméter. (a mérésnél vízszintes távolságot ad). (A redukáló tahiméterek közé tartozó tangens tahiméterekkel csak a vízszintes távolságot lehet meghatározni, a magasságot számítani kell.) Tahimetriára (távolságmérésre) a teodolit segéd szálkeresztjeivel volt mód. A leolvasott értéket kompenzálni kellett, ha a mérés nem vízszintes síkban történt. Tahimetrálás egyszerű tahiméterrel: Egyszerű tahiméterként bármelyik korszerű teodolit felhasználható. A távolság és a magasságkülönbség meghatározása a következő: l felső l alsó = l f l a = Δl Vízszintes távolság: t v = t f cosα = k Δl cos 2 α; (k = 100) Magasságkülönbség: Δm AP = h + t f sinα l 0 = h + Δl sinα cosα l 0; (h = a fekvőtengely magassága) Abszolút magasság: M P = M A + Δm AP A redukáló tahiméter olyan teodolit, amelyben a keresőképbe vetített függvény segítségével a távolság bizonyos pontossággal a mérőlécen közvetlenül leolvasható. A Magyar Optikai Művekben (MOM) volt egy világszabadalom, amelyik a tahiméterbe vetített függvényt üvegre karcolt körből állította elő, ezáltal a gyártás egyszerű és pontos lehetett. Újabban a teodolitra illesztett lézer távmérő oldja meg a távolságmérést. Dahlta távcső látómezeje a léc képével A Zeiss Dahtha redukáló tahiméter diagram lemezén, az alapkörön kívül egy távolsági diagram szál (távolsági görbe) és magassági diagram szál (kétszakaszos - de egyenként három részből összeállított magassági gör-be található 10; 20; és 100- as szorzó-állandóval. A Dahtha redukáló tahiméter tahimetrikus lécén az ék azaz a lécosztás indexvonala, Zeiss Dahlta 010 diagram amelyre az alapkört állítják 1,40 méter tahiméter magasságban helyezkedik el. A Dahtha tahiméter térképező asztallal. A Dahtha tahiméter Karti (Kartétis) elnevezésű térképező asztallal is használható. A két műszer kombinációjával a terepen a térkép azonnal szerkeszthetővé válik, mert mint forgóasztalos tahiméterrel a részletpontok félautamatikus térképezése lehetséges. Trigonometriai magasságmérés: A trigonometriai magasságmérés magassági körrel ellátott teodolittal (tahiméterrel) végezhető, azon az elven, hogy két ismeretes vízszintes távolságú pont magasságkülönbségét a magassági szög mérésével állapítják meg. Épületmagasságok mérése is alkalmas. Például a következő ábrán feltüntetett P -vel és Q -val jelölt pontok között akarnak végezni trigonometriai magasságmérést, a mérés során a két pont közötti magasságkülönbséget kell meghatározni. A mérés végrehajtásához a P ponton magassági szögmérésre alkalmas teodolitot állítanak fel, a Q ponton pedig magassági irányzásra alkalmas jelet (pl. tripód) kell felállítani. mp = P pont magassága h = műszermagasság l = jelmagasság r = H pont szintfelülete r = refrakciógörbe. k = refrakció együttható (refrakciókoefficiens: k = r r ) d = P-Q pontok vízszintes távolsága mq = Q pont magassága Δm = P-Q pontok magasságkülönbsége. Δm = AQ = AB+BC+CE - ED - l = h - l + BC+CE - ED A trigonometriai magasságmérés alapképlete: A zenitszög szerinti folyamatos számozású magassági körökre átírt képlet: A magassági szögmérést a pontjel felső D pontjára kell végezni, amely pont a Q pont felett l magasságra van. (A refrakció miatt csak azt hiszik, hogy a D pontot, tehát a jel irányzásra kijelölt pontját irányozták, de a műszer irányvonala a refrakciógörbe érintője irányába mutat, ezért az a szög egy hamis érték.). A mérés eredménye: h és α. A mérés elvégzése során meghatározásra kerül, hogy mennyi a: Δm. (Δm = P-Q pontok magasságkülönbsége). A P és Q pont magasságkülönbsége a P ponton átmenő szintfelület, és Q pont között értendő a függővonal mentén. Különböző megközelítések után a táblázatban feltüntetett képlettel végezhető a Q pont magasságának meghatározása. Ezek a megközelítések a következők: - A P és H pont szintfelülete közötti távolság a Q ponton átmenő függővonalon mérve is h (műszermagasság).

7 96 - A H ponton átmenő szintfelület, és az ahhoz tartozó érintősík közötti távolsággal (BC) a Q pont függővonalán mérve, mivel az érintési ponttól d távolságra már számolni kell a szintfelület görbültségével. - A C pontnál lévő szöget derékszögnek veszik, számítják a HE és a CE távolságokat. - A refrakciógörbét pótolják a H pontbeli simulókörével (a simulókör sugara r ). - Az E pontnál az ED és ET közötti szöget α nak tekintik. Ha méréseink megkezdése előtt és azok befejezése után ismert magasságú pontról ismert magasságú pontra történik irányzás, úgy a magasságkülönbség képletéből kiszámítható a mérési időszakra jellemző k érték és ezzel kell megjavítani a mérési sorozatot. Ez a módszer azonban eléggé kényelmetlen, mivel a javításra csak az irodai feldolgozás folyamatában kerülhet sor, ezért kisebb pontossági igények esetén gyakran alkalmazzák azt a módszert, hogy a mérés elején meghatározott k értékét beállítják az elektronikus tahiméteren, mely ezzel az értékkel számolja a magasságokat mindaddig, míg újabb meghatározás után új k értéket nem állit be a mérést végző. Az hogy milyen sűrűn történik az új értékek beállítása nagyrészt az időjárás függvénye, de még kedvező (borult) időben sem célszerű 2 óránál tovább ugyanazzal az értékkel dolgozni. A trigonometriai magasságmérés módszerei: - Előremérés: Ismert magasságú ponton felállva a teodolittal, trigonometriai magasságméréssel határozzák meg az ismert távolságra lévő pontok magasságát. - Hátramérés: Ismeretlen (meghatározandó) magasságú ponton felállva a teodolittal, és innen ismert magasságú és távolságú pontokat irányozva trigonometriai magasságméréssel határozzák meg az álláspont magasságát. A trigonometriai magasságmérés előfeltételei a következők: - A két pont távolsága ismeretes. - A két pont egymásból látható és irányozható. A trigonometriai magasságmérés előnyei a szintezéssel szemben: - Rövid távolságon belül is alkalmas nagy magasságkülönbség mérésére. - A mérési munka kevés, mert a magasságkülönbség mérést nagy távolság esetén is egy műszerállásból, tehát egy lépésben végzik. - Megközelíthetetlen, - de látható és irányozható pontok magassága is meghatározható. A trigonometriai magasságmérés hátrányai a szintezéssel szemben: - A szintezésnél kisebb a pontossága. - A vízszintes távolság ismerete szükséges a pontok között. A szögmérő műszerek magassági körének számozása három féle lehet: - Magassági szög szerinti számozás (magassági szög a vízszintessel bezárt irány). - Zenitszög szerinti számozás (zenitszög a függőlegessel bezárt irány). - Folytatólagos számozás ig terjedően a 0 és 180 a vízszintes irányban van. Elektronikus tahiméterek: Zeiss EOK 2000 Zeiss EOT 2000 KERN DM 500 DISTOMAT 3000 és a prizmája. A kezdetben azaz, az 1970-es évek elején az elektrooptikai távmérők egy része (például: Zeiss EOK 2000) csak a távolságmérésre volt alkalmas ezért a szögmérést külön kellett elvégezni optikai mechanikai teodolittal, tehát a szögmérés és a távolság mérése egymást követően időben külön külön történt ugyanarról az álláspontról. A Zeiss EOT 2000 típusú elektrooptikai távmérő már alkalmas volt mind a szögmérés, mind a távmérés végzésére. Az 1980-as években a miniatürizált távmérőket már a teodolitok távcsöve fölé lehetett kapcsolni, ezért az úgynevezett rátét távmérőkkel közel azonos időben lehetett a szögmérést és a távmérést elvégezni. Ezekre az elektrooptikai távmérőkre jellemző volt, hogy a távolságot digitálisan kijelezte, a szögeket viszont hagyományosan le kellett olvasni és mind az irányértékeket, mind a távolságokat jegyzőkönyvben kellett rögzíteni. A klasszikus értelemben, azaz az iránymérésen alapuló vízszintes alappont-hálózatok méréséhez Teodolitokat (a teodolit egy mérőműszer, amely vízszintes és függőleges szögek precíz mérésére alkalmas, pl: Wild T2 teodolit (első másodperc-teodolit 1923, majd a Wild T3 teodolit), használtak. Majd az 1970 es évektől kezdődően a Fizikai távmérők (pl: Geodiméter, Terraméter, Tellurométerek, GET-B1, stb), valamint a Modern fizikai távmérők (például: Sokkia DT2, Sokkia Red2A, Zeiss EOT 2000 stb.)is használatba kerültek. Az 1990 évtől kezdődően a vízszintes alappont-hálózatok méréséhez már elsősorban a mérőállomásokat használták. A mérőállomás olyan geodéziai műszer, amely teodolit, távmérő és adatrögzítő egyben, a műszer tulajdonképpen egy elektronikus teodolit, egy távmérő, egy mikroprocesszor, egy adatrögzítő és egy programrendszer kombinációja. (pl: Wild TC 1010; Wild TC 1100; Sokkia SET 4; Sokkia SET 4B; Sokkia SET 4C; Sokkia SET 5; Sokkia SET630R ; Geodiméter 610; Topcon GTS-6B; Topcon GTS-502E; Topcon GTS-512E; Topcon B 020; Nikon DTM A20-LG,stb.) évtől kezdődően a vízszintes alappont-hálózatok méréséhez GPS műszereket is használják. A magassági alapponthálózatok mérését 2005 évig kizárólag felsőrendű szintezési alappontok meghatározására alkalmas szintező műszerekkel (például: Oltay-Süss szabatos szintezőműszer, Wild N3 libellás szabatos szintezőműszer, MOM NiA3 kompenzátoros szintezőműszer) végezték, majd 2006 évtől a magassági alapponthálózat felújításához a Leica DNA03 digitális szintezőműszer használatát kötelezővé tették évtől kezdődően a III. rendű szintezési alappontok meghatározásához a GPS műszereket is használják. Az OGPSH méréséhez, valamint az Integrált alapponthálózat méréséhez GPS, GNNS műszereket, valamint a Leica DNA03 digitális szintezőműszert használják. A mérőműszerek fejlődése a teodolittól a mérőállomásokon át a GPS-ig: A teljesség igénye nélkül ismertetem a mérőműszerek fejlődést, amelyek alapvetően befolyásolták a térképkészítés során alkalmazott technológiák megváltozását.

8 97 A mérőműszerek fejlődése azt eredményezte, hogy a klasszikus derékszögű mérésen alapuló technológia átalakult a poláris mérésen alapuló technológiává. 1./ Teodolitok: A teodolit az előzőkben részletesen ismertettem - egy mérőműszer, ami vízszintes és függőleges szögek precíz mérésére alkalmas. Két, egymásra merőleges tengely mentén forgatható távcsőből, illetve egy háromágú lábazatból (műszerállvány) áll. Teodolitok MOM teodolit A leolvasó berendezés két okulárisa a műszer tartóoszlopain találhatók. Zeiss Theo 010A teodolit A leolvasó berendezés egyetlen okulárisa a műszer távcsöve mellett található. Wild T3 teodolit A teodolitoknak két fő csoportja van a kézi és a pörgettyűs teodolit. Néhány teodolit típus: Wild T2; Zeiss Theo 010A; MOM Te-B1; TeB23; stb.) Elektronikus teodolit Sokkia DT2 2./ Tahiméterek: Vízszintes és magassági szögek mérésére, valamint távolság mérésre alkalmas műszerek. Tahimetriára (távolságmérésre) a teodolit segéd szálkeresztjeivel volt mód. A tahimetria műszere a tahiméter mely kétféle alakban készítenek (a tahiméterekhez tartozik a tahiméteres léc): Egyszerű tahiméter (a mérésnél ferde távolságot ad). Redukáló tahiméter. (a mérésnél vízszintes távolságot ad). Például: Zeiss Dahlta 020; Zeiss Dahlta 20A; Zeiss Dahlta 020 Zeiss Dahlta 010A Zeiss BRT006 tahiméter 3./ Fizikai távmérők: Az itt felsorolt távmérők már az 1960 as években is üzemeltek és típusuktól függően 200 métertől 60 kilométer távolság mérésére voltak alkalmasak. a./ Fényhullámokkal működő készülékek: - Fényinterferenciás rendszerű készülékek: pl: Vaisala- féle készülék. - Elektrooptikai készülékek: pl: Geodiméter, Terraméter b./ Elektromágneses hullámokkal működő műszerek: - Impulzusok futási idejének megmérésén alapuló műszerek: pl: Shoran, Hiran. - Modulált elektromágneses hullámokkal működő készülékek: pl: Altiméterek, Tellurométerek. - Magyar geodéziai távmérő: GET-B évben készült 200 m-től 50 km. távolságig mér. 4./ Modern fizikai távmérők: A távmérés elve nagyon egyszerű: Felállítják a távmérőt a távolság egyik végpontján majd a műszer távcsövén keresztül modulált infravörös fényt bocsátanak ki a távolság másik végpontján található visszaverő prizma felé. A fényt a visszaverődés után a távcső a vevő fotodiódára fókuszálja, a fotodióda elektromos jellé alakítja a vett optikai jelet és fázisát összehasonlítja az éppen kibocsátásra kerülő jel fázisával. A fáziskülönbség a moduláló frekvencia nagyságától függően távolság értékké transzformálható. Távmérő: Rátét távmérő: Elektronikus tahiméter: Geodimeter AGA 6 Sokkia Red2A Zeiss EOT 2000 Első távmérő: 1952 év. Elektrooptikai távmérők. Kezdetben: kb. 500 méteres hatótávolság. Ma: Szélső pontosságú feladatokhoz. A szögmérés megbízhatósága az 1960-as évektől csökkent évben a római olimpián használták először. Szögek és ferde távolság mérésére alkalmas 2000 méterig. Külső adatrögzítő kapcsolható a műszerhez. Amennyiben a mérőfrekvencia annyira alacsony, hogy a mérőhullám hossza nagyobb, mint a távmérő hatótávolsága úgy a transzformált fáziskülönbség egyben a távolság nyers értéke is. Ha azonban a nagyobb felbontás, tehát nagyobb pontosság érdekében rövidebb mérőfrekvenciát alkalmaznak akkor a távolság meghatározásához több, különböző mérőfrekvencián végrehajtott fáziskülönbség mérésre van szükség. (A gyakorlatban két megfelelően választott mérőfrekvencián mérik a fáziskülönbséget, ezen kívül megmérik, hogy hányszor fordul elő nulla fáziskülönbség a közben, amikor az egyik mérőfrekvenciáról folyamatosan a másik mérőfrekvenciára hangolnak).

9 98 5./ Mérőállomások: (Nagyobb mértékben az 1990 évektől terjedtek el.) A legkorszerűbb konstrukciók közös neve a teljes mérőállomás (total station) a típus másik elnevezése: elektronikus regisztráló tahiméter. A mérőállomás olyan geodéziai műszer, amely teodolit, távmérő és adatrögzítő egyben, a műszer tulajdonképpen egy elektronikus teodolit, egy távmérő, egy mikroprocesszor, egy adatrögzítő és egy programrendszer kombinációja. Wild TC 1010 mérőállomás Szögmérés: folytonos, abszolút encoderrel Mérési idő: másodperc Mértékegységek: 400 gon, 360 o decimális, stb. Szögkijelzés: választható: 1 m gon, o,stb.. Középhiba: Hz: 1 mgon (3 ) V: 1 mgon (3 ) Távolságmérés: TC modellek koaxiális távcsővel a szög és távolságmérésre. Mérőfrekvencia: 50 MHz = 3 m. Hatótávolság: 2000 m. Mérési idő: 4. sec. Adatregisztrálás: Bedugható CMOS regisztráló modullal, 64 K-val, kb 2000 szabvány-mérési blokk rögzítésére. A műszer rövid ismertetése: A mérőállomás több beépített programmal rendelkezik. Középhiba: 3 mm + 2 ppm. A műszer tartalmazza a távolságok pontos méréséhez szükséges atmoszférikus (légnyomás, hőmérséklet) távolsági javításokat (ppm), továbbá redukciót a vetületi síkra (általában a tengerszintre), valamint a vetületi torzulásból adódó javítást. Motoros mérőállomás Trimble es évektől kapható. Szervomotorral működik. Nincsennek mechanikai kötő és paránycsavarok. Egyemberes rendszer (követi a prizmát). A mai méréstechnikában a teodolithoz kapcsolt lézertávmérőt és számítógépet együtt mérőállomásként használják. A mérőállomások adatfeldolgozásra készen rögzítik a mért adatokat: Vízszintes, magassági szögeket és távolságot mér, rögzít. (Szög és távolság mérésre, közvetlenül koordináta mérésre, poláris és derékszögű kitűzésekre, szabad álláspont meghatározásra stb. alkalmasak, a mérési és kitűzési adatok különböző típusú adatrögzítőkön helyezhetők el.) Egyes típusoknál a távmérőt beépítik a teodolit műszerházába (pld. RedElta esetében), más típusoknál a távmérő ráépül a távcsőre (nem felette van, mint a rátét távmérő, hanem körbeveszi). Az adatrögzítő lehet beépített, vagy különálló a műszerhez kábellel kapcsolódó egység, a gyakorlati munka szempontjából a beépített adatrögzítő sokkal előnyösebb (ma már nem is gyártanak mást. Két fontos távmérő paraméter: a hatótávolság és a pontosság. Célszerű olyan távmérővel dolgozni, amely 2-2,5 kilométerig mér, mert azok a távmérők, melyek csak 1-1,5 kilométer távolságig, mérnek sok feladat megoldását megnehezíthetik. Pontossági szempontból a korszerű távmérők lényegében két pontossági osztályba tartoznak: A legpontosabb távmérők rövid távolságon 0.2 milliméter pontosságúak, korszerű távmérőknél ez az érték 2.0 milliméter. Régebben a teodolit és a távmérő külön műszer volt, és az adatrögzítés pedig manuálisan történt. A távmérők méretének, energiaszükségletének csökkenésével, és az adatrögzítők megjelenésével egy műszerré, azaz a mérőállomássá forrtak össze, a műszer segítségével felmért adatokból készíthetünk térképeket, vagy térkép (terv) alapján kitűzhetjük a valóságba a tervezett létesítményeket. A legújabb mérőállomások GPS-modult is tartalmaznak, így nem szükséges a földmérési alappont ellátottság az adott területen, mert GPS segítségével bárhol létrehozhatunk egy alappontot, amelynek segítségével "rá tudjuk magunkat helyezni a térképre". A mérőállomások fő részei: (Távmérő; Vízszintes és magassági szögmérő; Esetleg GPS; Műszerláb; Műszertalp; Műszerdoboz;) Márkák: (Trimble, Sokkia, Leica, Topcom, stb.) A Leica (korábban Wild-Leica) cég műszereinek fejlődése és a magyar földmérésben történő használata: A magyar földmérők az elmúlt évtizedekben megismerkedtek a Leica termékeivel, és azokról kedvező vélemény alakult ki. A Leica-csoport létrejötte előtt, a jogelődjének (Wild Heerbrugg) működő műszerei már a II. világháború előtt, aztán pedig a háború után ismertek és széles körben használtak voltak a magyar földmérésben, a kifejlődő magyar légifényképezésben és fotogrammetriai kiértékelésben. Az 1921-ben alapított Wild Heerbrugg által kifejlesztett és gyártott olyan közismert geodéziai műszerekre, mint: Wild T2 teodolit (első másodperc-teodolit (1923); A Wild T3 teodolit (1925), amely egyedüli és megbecsült eszköze volt a magyar felsőrendű hálózat méréseinek; A Wild N3 szabatos szintező (1925); Az első sztereografikus autográf (A1, 1923); A Wild mérőkamerák: RC3 (1937); Az A5 autográf és a BC2 ballisztikus kamera (1937); Az RC5-jelű teljesen automatikus mérőkamara (40-es évek); A T1-jelű képtranszformátor (1934). A Wild T4 univerzális teodolit, amely évtizedeken keresztül sikeresen elégítette ki a hazai földrajzi helymeghatározás kiemelt pontossági igényeit. Elismert eszköze volt a magyar fotogrammetriának a Wild A7 autográf (részletkiértékeléshez) és a Wild A8 készülék, amellyel elsősorban pontsűrítési munkákat végeztek, továbbá a DI 10 (1968) és a DI 3 (1973), továbbá a DI 1000-es (1985) és az 1990-ben megjelent NA 2000 digitális szintezőműszer. A geodéziai műszerfejlesztés legutolsó néhány évtizedében bekövetkezett fejlesztés, amely elvezetett a Leica által kifejlesztett és világelsőként (2005 elején) bejelentett műszerintegrációhoz, a SmartStationhez, amely egy új műszertípust jelent a szakmában. A II. világháború után a hagyományos geodéziai műszerek (teodolitok, tahiméterek, szintezők) fejlesztése egyrészt folytatódott, másrészt megjelentek a fizikai távmérők (rádió-, fény- és lézertávmérők). A háború befejeződése után át lehetett venni a katonai célra (nagy ráfordítással) kifejlesztett olyan megoldásokat mint: - Pörgettyűs teodolitok; - Az irányzó és távmérő eszközök leolvasási értékeinek kijelzése, majd digitális rögzítése; - Kódteodolitok; - Különböző megoldások születtek az irányzó műszerek (teodolitok) és távolságmérők együttes használatára (összekapcsolására). Lásd: rátét pörgettyűs teodolitok, illetve rátét távmérők. Egy másik vonalon (űrkutatás) olyan eszközök jelentek meg, amelyek segítették a mesterséges holdak pályáinak megfigyelését.

10 99 Később már a geodézia számára is haszonnal járt az űrtechnika, kifejlesztették a különböző műhold-geodéziai eljárásokat és eszközöket: - Fotografikus meghatározások. - Műholdas lézeres távmérés (SLR). - Továbbá VLBI. - Végül megjelent a GPS eljárás. Ezt követően két nagy technológia volt használatban: Az időközben kifejlesztett mérőállomások és a GPS-vevők. Később itt is megkezdődött a két technológia/technika közeledése, és ennek a folyamatnak a legújabb eredménye a SmartStation, amely egyrészt egy teljesen összeolvasztott eszközt jelent (mind a tahimetrálásra, mind pedig alappont/álláspont meghatározásra), ugyanakkor megmaradt a lehetőség a mérőállomás GPS-vevő nélküli további használatára. A Leica 1200 rendszer: A SmartStation a Leica 2004-ben bemutatott System1200 rendszerére közel 50 féle mérőállomás és csúcskategóriájú GPS vevő épül. A rendszer erőssége a teljesen azonos szoftverezettség és kezelőfelületek, az egységes tartozékok (akku, töltő, memóriakártya), a közös irodai szoftver rendszer, az azonos adatszerkezet (adatbázis) mintegy keretbe foglalja mindazokat a lehetőségeket és megoldásokat, amelyeket a Leica termékek képviselnek. A Leica System1200 rendszerszemléletének további fontos gazdasági előnye, hogy a felhasználó lépésről lépésre is kiépítheti SmarStation eszközét. Az 1200-as családba tartozó mérőállomások már magukban rejtik a GPS intelligenciát, később csak a GPS antennát (Smart antenna) kell beszerezni, hogy életre keljen a mérőállomásban szunnyadó GPS. Kik tudják és milyen feladatokhoz használni az ilyen műszert? Azok, akik a részletpont mérést mérőállomással akarják megoldani, vagy szükséges, hogy megoldják, nem akarnak, vagy nem áll módjukban önálló GPS-t használni, nem akarnak sokszögelni, vagy hosszas más eljárással alappontot meghatározni.,a SmartStation csupán egyetlen menüponttal több, mint egy önálló mérőállomás (a Szabadálláspont mellett megjelenő új menüpont: GPS-álláspont meghatározás ). A SmartStation GPS vevő egysége teljes egészében a mérőállomásba van integrálva, így a mérőállomás végzi a GPS pozíciószámítást és az EOV-be transzformálást is, ugyanaz a kezelőfelület, a memória, a processzor és az adatbázis, továbbá az akkumulátor. A vevő egy kétfrekvenciás valós idejű GPS, amely kiemelkedő paraméterekkel rendelkezik: 50 km-es bázishosszon képes valós idejű kinematikus pozíció meghatározására, centiméter pontossággal, akár 20 Hz-es adatfrissítéssel (20 mérés/másodperc), és 99 %-os adatbiztonsággal, mindezek mögött a Leica SmartTrack és SmartCheck technológiái állnak. A lézer-szkenner: A lézer-szkenner olyan mérőállomás, amely automatikusan adathordozóra tárolja a kijelölt szegmensen belüli, az állomás által látott, és lézer távméréssel elérhető pontok adatait. A nagyszámú, akár másodpercenként több tízezer geodéziai pontosságú mérés adatai számítógéppel feldolgozhatóak.ilyen lézer szkenner például: Trimble VX Spatial Station mérőállomás: GPS. (Global Positioning System) és a WGS 84 térbeli derékszögű koordinátarendszer: Globális Helymeghatározó Rendszer, az USA Védelmi Minisztériuma által (régebben elsődlegesen katonai célokra) kifejlesztett és üzemeltetett a Föld bármely pontján, a nap 24 órájában működő műholdas helymeghatározó rendszer. A műholdas helymeghatározás néhány évtized alatt eljutott a valós idejű, centiméter pontosságú helymeghatározásig. GPS műhold A GPS (Global Positioning System) alapjait 1973-ban fektették le mely 24 darab Navstar típusú műholdat foglal magába, egy ilyen mesterséges műhold körülbelül egy családi autó méretének és tömege felének felel meg. Minden egyes szatellit naponta kétszer kerüli meg a Földet a Föld felszíne fölött km-es magasságban és olyan elhelyezkedésben, hogy a Föld minden pontjáról minden pillanatban legalább négy darab műhold látszódjon egyszerre. Az első műholdat 1978-ban, az utolsót 1993-ban állították föld körüli pályára. A műhold 2 tonna súlyú, a napelemek mérete 18 méter, a teljesítményfelvétel 2 kw, a műhold tervezett élettartama 15 év. A műholdak alapvető funkciói a következők: Az ellenőrző állomások által sugárzott információk vétele, tárolása. Igen pontos időszolgáltatás az oszcillátorok jeleinek felhasználásával. A felhasználók felé az információk kisugárzása. Korlátozott adatfeldolgozás a fedélzeti mikroprocesszorok segítségével. A szükséges manőverezés végrehajtása. Az energiát 7,25 m 2 -es napelem szolgáltatja. NAVSTAR GPS (NAVigation Ranging Global Positioning System): Globális helymeghatározás navigációs mesterséges holdakkal időmérés és távolság meghatározás alapján. 24 GPS műhold 6 (hat) föld körüli pályán. Az egyenlítő mentén 30 fok hosszúságkülönbséggel elosztott hat pályán a 24 műhold kering, a műholdak pályasíkjai 55 fokos szöget zárnak be az egyenlítő síkjával, a hat pályasík egymással 60 fokos szöget zár be. Egy-egy pályán 4 műhold kering egymással 90 fokos szögez bzárva. A műholdpályák száma, helyzete a műholdak száma és elhelyezkedése a pályákon azt a célt szolgálja, hogy teljes kiépítésben a Föld bármely pontján, bármely időpontban egyszerre négy mesterséges hold észlelésre alkalmas helyzetben, azaz legalább 15 fokra a látóhatár síkja felett legyen. Tehát elhelyezkedésük olyan, hogy minden pillanatban a Föld minden pontjáról legalább négy műhold látszik egyszerre, egy-egy műhold keringési ideje 11 óra 58 perc, emiatt minden műhold kb. 5 órán keresztül ugyanazon a nyomvonalon látható. Az égbolton sík terepről egyszerre 7-12 műhold látható, melyből a helymeghatározáshoz 3 (három), a tengerszint feletti magasság meghatározásához pedig további egy, azaz 4 (négy) műhold szükséges az, hogy több műholdat lát a mérést végző (a feltétlenül szükségesnél) azért előnyös, mert ekkor a mérés mindig a legjobb pozícióban történő műholdakkal történhet. A GPS műholdak két frekvencián sugároznak: L 1= 154 f o 1575,42 MHz. (l = 19,05 cm.) L 2= 120 f o 1227,60 MHz. (l = 24,45 cm.) ahol f o= 10,23 MHz. a cézium, vagy rubídium atomoszcillátor frekvenciája.

11 100 A GLONASS pálya síkok és a műholdak helyzete a pályákon: (A GLONASS jel is tartalmaz navigációs és rendszer üzenetet.) A GPS rendszernek orosz megfelelője: GLONASS. A 24 darab GLONASS műhold km-es közel kör alakú pályán kering három pálya síkban, melyek felszálló ága egymástól 120 o -ra helyezkedik el. A pályánként 8 műhold egyenlő távolságra van egymástól, szélesség szerinti attribútum különbségük 45 o. A pálya inklinációja 64.8 o, egy teljes pálya megtétele kb. 11 óra 15 percig tart. A műholdak pályáját úgy tervezték meg, hogy egyszerre legalább 5 holdat lásson a felhasználó. A GLONASS rendszer műholdjai szintén két jelet sugároznak folyamatosan: az SP szabványos pontosságú jel a HP pedig nagy pontosságú. A polgári felhasználók számára csak az SP hozzáférés engedélyezett, ezt azonban nem rontják el mesterségesen. Az SP L 1 vivőfrekvenciája a műholdak számára egyedi és az L 1 = 1602 MHz + n MHz képletből számolható, ahol n (1, 2, 3, ) a műhold sorszáma. L 2 = 1246 MHz + n 0,4375 MHz, A GLONASS rendszerben egyszerre több azonos sorszámú műhold is működhet (pl. a 6-os vagy 24-es) ezek azonban úgy helyezkednek el, hogy egy álláspontból egyszerre ne legyenek láthatók. A GLONASS rendszer a PZ-90 geocentrikus, földhöz kapcsolt referencia rendszerben működik és az (a= méter, f=1: ) paraméterű földi ellipszoidot használja. Jelenleg még nem ismert a végleges transzformáció a PZ-90 és a WGS-84 között. Jellemző paraméterek: NAVSTAR GPS: GLONASS GPS: Műholdak száma: Átlagos pályamagasság km km Pályahajlás: 55 o 64,8 o Pályák-síkok száma: 6 3 Keringési idő: 11 óra 58 perc 11 óra 24 perc Vivőfrekvencia: L 1=1575 Mhz L 2=1227 MHz L 1= Mhz L 2= Mhz Kódmoduláció frekvenciája: C/A kód: 1,023 Mhz 0,511 Mhz P kód: 10,23 Mhz 5,11 Mhz Referencia-rendszer: WGS-84 SGS-85 Almanach ismétlése: 12,5 perc 2,5 perc Mindkét rendszer két kóddal rendelkezik: C/A kóddal (Course / Acquisition), amelyet csak az L 1 frekvencián és P kóddal (precision,), amelyet mind az L 1 mind az L 2 frekvencián kisugároz a műhold. Hivatalosan a P kódról, mint PPS -ről, a C/A kódról pedig, mint SPS -ről van szó, a kódok navigációs információval vannak ellátva, amelyek tartalmazzák a műholdak pályájának adatait, a korrekciós értékeket stb. Ezekből az információkból a megfelelő vevőkészülék folyamatosan pontos pozíció-, menet-, és időinformációkat számol, illetve jelez ki. A C/A kód teljesen nyilvános, míg a P kód csak az USA-haderők, a szövetséges haderők, és néhány meghatározott civil felhasználó számára hozzáférhető. Globális Helymeghatározó Rendszer a Föld egészére vonatkozóan a WGS84 forgási ellipszoidot használja vonatkoztatási rendszernek, 1987 év óta GPS mérések alapfelülete a WGS-84 ellipszoid. WGS84 rendszert (World Geodetic System=W GS), mint földi vonatkozási rendszert ma a NAVSTAR GPS rendszerfenntartó követő állomásai valósítják meg. A műholdak pillanatnyi, időponttal jelölt koordinátái a navigációs üzenetben foglalnak helyet, melyet mind a P mind a C/A kód tartalmaz. (részletesebben később). A Mesterséges holdak koordináta rendszere: Egyértelmű, hogy az eredeti feldolgozás a GPS saját referencia rendszerében történik, más referencia rendszer esetén, mint Magyarországon a mérési eredményeket transzformálni szükséges a használt referencia rendszerbe. A transzformálásra akkor van lehetőség, ha a méréssel érintett területen vagy annak közelében legalább 3 olyan alappont van, amelyeknek koordinátái mindkét rendszerben ismertek, ma már hazánkban is a transzformációs paramétereket az országos geodéziai szolgálatok biztosítják a felhasználók számára. A WGS 84 térbeli derékszögű koordinátarendszer kezdőpontja (origója) a WGS 84 ellipszoid középpontja, Z tengelye az ellipszoid kistengelye, X tengelye a Greenwich-i meridián iránysíkjában van, az Y tengely pedig X tengelyre merőleges, a koordinátarendszer jobbsodrású. A térbeli derékszögű koordinátarendszerben a P terepi pont helyzetét az X,Y,Z derékszögű koordináták jellemzik. Amennyiben a P terepi pontban az ellipszoidra merőlegest állítunk, (a felület normális talppontját jelöljük P -vel). A P pont helyzete megadható a P ellipszoidi pont földrajzi szélességével és hosszúságával, továbbá az ellipszoid feletti magassággal. P: Terepi pont. P : A felület normális talppontja. (P : P ellipszoidi pont földrajzi szélessége. (a PP felületi normálisnak az X-Y síkkal bezárt szöge) (P: P ellipszoidi pont földrajzi hosszúsága. (a Greenwich-i kezdőmeridián és a P ponthoz tartozó meridián közötti lapszög.) H: Ellipszoid feletti magassággal (H=P P távolság). N: A P K szakasz hossza a P ponthoz tartozó harántgörbülei sugár. GPS mérés és adatfeldolgozás eredménye: A Földi Vonatkozási Rendszerben a koordináták megadhatók: - térbeli derékszögű koordinátaként: (X, Y, Z) vagy - földrajzi ellipszoidi koordinátaként: (,, h). - Az új pont ortométeres magassága: H = h N h = ellipszoid feletti magasság. N = geoid undulácio.

12 101 A GPS hálózat felépítése: A GPS rendszer alapvetően három alrendszerből épül fel: - A műholdak által alkotott alrendszerből (űrszegmens). - Az ellenőrző és vezérlő alrendszerből (szegmens) a földi vezérlő- és monitorállomásokból. - A felhasználói alrendszerből (szegmens). Az űrszegmens (Space Segment): Az űrszegmensbe tartozik a 24 darab navigációs műhold, ezek a műholdak hat csoportra vannak osztva, amelyek különkülön, egymástól 55 fokos kelet-nyugati eltérésű pályán keringenek a Föld körül. A GPS műholdak az alábbi kódjeleket sugároznak: Kód neve Funkciója P precíz kód Mindkét frekvencián sugározzák, ezt ma már csak katonai felhasználók képesek venni. C/A kód A polgári alkalmazás számára sugározzák. Y kód Katonai célokra sugározzák. D kód Üzeneteket tartalmaz: A műhold óraparamétereit, az óra állását és azok járását, a műholdak durva és fedélzeti pályaadatait, az ionoszféraikus modell adatait. Egy műhold főbb fedélzeti elemei: Adóberendezések és a hozzájuk tartozó antennák és modulátorok; Atomórák; Tápegységek és napelemek; Navigációs egység és a fedélzeti számítógép; Helyzetstabilizátorok; Műholdközi kommunikációs berendezések; Földi kommunikációs berendezések. Az ellenőrző és vezérlő alrendszer (szegmens) (Control Segment): A GPS rendszer működését a földi vezérlőrendszer irányítja. Világszerte összesen öt darab monitorállomás található. Egy központi vezérlő állomásl (MCS) amely Colorado Springs-ben (USA) található. Monitorállomások:l (MS):Hawaii, Ascension Diego Garci, Kwajalein szigetek. A monitorállomások szerepe, hogy folyamatosan vegye a holdak jeleit, és ezeket továbbítsa a központ felé, ezeken veszik a központ utasításait, melyet továbbítanak a műholdak felé. Az adatok frissítése naponta háromszor történik, a központban gyűjtött adatok kiértékelése után. Földi antennákból. A földi vezérlőegység a következő feladatokat látja el: - A műholdak működésének folyamatos figyelése, az egyes egységek állapotának ellenőrzése. - A műholdak pályaadatainak folyamatos mérése, a műholdon tárolt adatok frissítése. - A műhold fedélzeti óráinak szinkronizálása, a pontos idő beállítása. - A műholdon tárolt navigációs üzenettár frissítése, a helymeghatározáshoz szükséges korrekciós adatok (időjárási adatok, a légkör és az ionoszféra állapotjellemzői) gyűjtése és továbbítása a műholdak felé. A felhasználói Alrendszer (szegmens) (User Segment): A felhasználói szegmensbe azok a készülék tatoznak, amelyek rendelkeznek GPS vevővel. A GPS vevő készülékek a következő részeket tartalmazzák: Egy antenna mely a szatellitek által továbbított frekvenciára van hangolva, vezérlő és kijelző egység, számító- és tárolóegység, jelkövető és jelfeldolgozó egység, mikroprocesszor és egy nagy pontosságú óra, valamint a működtetéshez szükséges tápegység. A GPS vevőberendezés feladata: Az adott időpillanatban "látható" műholdak kiválasztása, felismerése, a műholdakról érkező jelek vétele; a jelek feldolgozása annak érdekében, hogy megkapják a GPS mérési eredményeket (ezek a műhold és a vevő távolságával, valamint az óraállással összefüggő adatok) és a GPS adatokat (ezek a műholdak helyzet-meghatározását és a terjedési hibák számítását lehetővé tévő adatok). Általánosan a GPS-el helyzetet, időt, vagy sebességet határozhatnak meg. A jelvétel és jelfeldolgozás teljesen automatizált folyamat, tehát nem kell közreműködni az észlelőnek. A felhasználói szegmens (alrendszer) szerves része a vevőberendezéshez tartozó, valamint az utófeldolgozást biztosító szoftver. Geodéziai szempontból a helymeghatározásnak van jelentősége. GPS műszerek vevőberendezések: Mint a GPS műszerek és a feldolgozói szoftverek is az évek során folyamatosan fejlődtek, a fejlődés során újabb és újabb mérési módszerek alakultak ki, melyek a vevők szélesebb körű és nagyobb pontosságú alkalmazhatóságát teszik lehetővé. A GPS vevők általános jellemzése a következő paraméterek szerint történhet: - Pontosság szerint: Abszolút és relatív módban. - Csatornaszám szerint: Hány műhold jeleit veszi egyidejűleg (egycsatornás, multiplex rendszerű és többcsatornás vevők). - Frekvencia szerint: Egyfrekvenciás vevő, vagy kétfrekvenciás vevő. - Kód szerint, azaz dekódolás képessége szerint: Kód nélküli, egykódú: C/A, többkódú: C/A, P, Y. - Adatrögzítési időköz szerint: Data sampling rate. - Memória kapacitás szerint: Belső memória nagysága vagy hiánya. - Alkalmas-e fázismérésre? - Milyen mérési módszereket ismer? - Külső jeladóhoz vagy a vevő időjeléhez van-e csatlakoztatási lehetőség? - Alkalmas-e real-time feldolgozásra? Vevő típusok csoportosítása: Kóddal rendelkező vevők: Ha a vevő legalább egykódú, azaz legalább a C/A kódot ismeri, a futási idő meghatározása viszonylag egyszerű. A vevő előállítja a kód pontos mását, majd az időben addig késlelteti, amíg a vevő által előállított jelsorozat pontosan fedésbe nem kerül a vett jelsorozattal. A szükséges késleltetés a két jel keresztkorrelációja segítségével határozható meg. A fázisméréssel a keresett távolság pontosabban határozható meg, mint a futási idő mérésével. Kód nélküli vevők: Kód nélküli vevő, vagy hozzáférhetetlen kódolás esetén (példa reá az L2 jel) a helymeghatározás alapja a fázishelyzet mérése. A mért fázishelyzet lehet a vivőhullám fázishelyzete vagy az ismeretlen kód fázishelyzete.

13 102 Az első esetben vissza kell állítani az eredeti vivőhullámot, azaz meg kell szüntetni a moduláció, a visszaállító eljárás elnevezése négyzetelés (squaring). A vevő típusok lényegében a rádiófrekvenciás egység felépítésében különböznek egymástól, és a következőképpen csoportosíthatók: a./ A csatornaszám szerint megkülönböztetnek: Egy-csatornás, multiplex rendszerű és több-csatornás vevőket. b./ A dekódolás képessége szerint megkülönböztetnek: Kód nélküli, egykódú (C/A és kettős kódú (C/A, P) vevőket. c./ Az összetett jel feldolgozási képessége szerint megmegkülönböztetnek: Egyfrekvenciás és kétfrekvenciás vevőket. Az előbbiek csak az L 1 jel, utóbbiak mind az L 1, mind az L 2 jel feldolgozására képesek. A jelfeldolgozáshoz a vevő helyi úgynevezett referencia jelet állít elő. Az Amerikai Geodéziai és Térképészeti Kongresszus a GPS méréseket az alábbi táblázatban található pontossági kategóriákba osztotta. A pontossági kategóriák nem csak a felhasználók pontossági igényeit jelölik ki, hanem egyben azt is meghatározzák, hogy milyen mérőfelszerelést kell alkalmazni az egyes pontossági kategóriák eléréséhez. pontossági kategória pontossági kategória tízméteres > 10,0 m többméteres 1,50-10,0 m méteres 0,50-1,50 m szubméteres 0,20-0,50 m deciméteres 0,05-0,20 m centiméteres 5mm 50 mm milliméteres < 5mm A vevők általánosságban három csoportba sorolhatók: - Geodéziai célú vevők: Centiméteres pontossági igényeket a geodéziai célú GNSS vevőkkel lehet kielégíteni. A Geodéziai célú vevők már kivétel nélkül fázismérést dolgoznak fel, lehetnek egy vagy többfrekvenciásak. A vevők egy része csak egyetlen műholdrendszert képes észlelni, míg másik része több műholdrendszerrel együttesen is tud működni. Ezekkel a műszerekkel centiméter pontosságú relatív pontmeghatározást végeznek, legalább kettő vevőt (két vevő adatát) használnak egyidejűleg. Az évek során a GPS műszerek a nagyon megváltoztak csökkent a vevők mérete, súlya, energiaigénye és ára, ugyanakkor bővültek szolgáltatásaik ez a fejlődés a következő években is várható. A jelenleg kereskedelmi forgalomban levő geodéziai vevőberendezések mindegyikével elérhető az 5 mm+5ppm pontosság a relatív statikus helymeghatározásban. Az antenna és a jelfeldolgozó egység lehet különálló, de lehet egybeépített is, a vezérlőegység az antennától méterrel távolabb is elhelyezhető, amely a mérést könnyebbé teszi. A geodéziai vevők másik fontos jellemzője a geodéziai antenna, ami már többutas terjedés csökkentő elemekkel van ellátva, és a fáziscentrum külpontossága is csekély. A geodinamikai célú mérésekhez geodinamikai GNSS vevők használhatóak. Fő különbség a geodéziai vevőkhöz képest a stabilabb fáziscentrummal rendelkező antenna, illetve a nagyobb memóriával rendelkező GNSS vevő a hosszú mérési időtartamok miatt. Az esetek nagy részében a geodinamikai célú vevőkhöz napelemes külső áramforrás és valamilyen vezetékes vagy vezeték nélküli kommunikációs lehetőség is tartozik, hogy a vevők távoli elérése és kezelése is megoldható legye, általában nincs navigációs funkciójuk. - Térinformatikai vevők: A térinformatikai célú adatgyűjtést szolgáló vevők pontossága méteres nagyságrendű, de lehetséges szubméteres pontosság is. Az adatgyűjtés történhet gyalogosan, amikor az antenna kézben tartható, botra helyezhető, hátizsákra illeszthető, valamint gépkocsival amikor az antenna a tetőre rögzíthető. A vevő lehet számológép nagyságú egység, de vannak kártyavevők is, ahol a vevő egy szabványos méretű PCMCIA kártyába van beépítve, amelyik például egy laptop számítógéphez csatlakozik. A feldolgozás lehet valósidejű vagy utólagos (utófeldolgozás), ezek a vevők általában már fázismérésre is alkalmasak, a fázisméréseket is bevonják a helymeghatározásba. - Navigációs vevők: Ma már kézben hordhatók, (zsebszámológép méretűek) abszolút helymeghatározásra alkalmasak, az elérhető pontosság 10 méter de az SA (szelektív hozzáférés) miatt inkább 100 méteres nagyságrendű. Jellemzően kódmérést végeznek, differenciális korrekciók nélkül vagy differenciális korrekciókkal. Előnyük, kicsi méret és hogy az adatok rögtön rendelkezésre állnak, így irodai feldolgozást nem igényelnek. A GPS műholdak által sugárzott jelek és feldolgozásuk: A mesterséges holdakon elhelyezett nagystabilitású oszcillátor egy f 0=10,23 MHz-es alapfrekvenciát állít elő, ennek egészszámú szorzataként keletkezik az L 1 és L 2-vel jelölt két vivőfrekvencia, mindegyik műhold elvileg ugyanezt a két vivőfrekvenciát állítja elő. A műholdak által kibocsátott jelek összetett, kódmodulációval előállított jelek. A kódolás célja kettős: - A futási idő mérésének biztosítása, másként kifejezve a műhold órajelének "levitele" a vevőbe, erre szolgál a C/A kód és a P kód. - A műholdpálya adatainak és más fontos paramétereknek, az úgynevezett GPS adatoknak a közlése, ezt a D kód valósítja meg. A kódok a +1 és -1 értékek, binárisan a 0 és 1 számjegyek meghatározott sorozatának váltakozásából tevődnek össze. A NAVSTAR GPS rendszerben mindegyik műholdnak saját kódja van, vagyis mindegyik műhold ugyanazt a vivőfrekvenciát a saját speciális kódjeleivel modulálja, majd sugározza a vevőberendezések felé. (Ezzel szemben a GLONASS GPS rendszerben a vivőfrekvencia holdanként változik, a kód viszont azonos). A GPS holdak által sugárzott mérési jelek: A műholdak által sugárzott elektromágneses jelek vételével alapvetően kétféle mérési eljárás lehetséges:

14 103 - Időmérés (kódmérés, pszeudó távmérés) a vett és a vevő által előállított kód összehasonlítása alapján. - Fázismérés, a vivőhullám fázishelyzetének meghatározása alapján, hasonlóan a fizikai távméréshez. Mindkét mérési kódnak (C/A és P) az előállítása úgynevezett PRN technikával történik (Pseudorandom Noise=PRN). A jelfeldolgozás célja az eredeti vivőhullám visszaállítása a fázismérés érdekében és a kódösszehasonlítás az időmérés érdekében. A jelfeldolgozás módszere: Kódösszehasonlító technika: A kódösszehasonlító technikában a vevő előállítja az ismert kód (például: a C/A kód) mását és összehasonlítja a műholdról vett jellel, az összehasonlítás időkésleltetéssel történik. Kódnélküli technika (signal squaring jelnégyzetelés): A GPS vevő a vett jel kódját lemásolja, majd az eredeti és a vett jelet összeszorozza. A végrehajtott művelet miatt megszűnnek a kód-előjelek változása miatti fázisváltások, azaz visszaáll a modulálatlan vivőhullám, de kétszeres frekvenciával, tehát a visszaállított jel hullámhossza az eredetinek a fele lesz. A kódnélküli technika előnye, hogy nem függnek a kódolástól, azaz a PRN kódokra nincs szükség. Hátránya viszont, hogy nem ismerik a GPS adatokat (például a műholdpálya adatait, az óraállást) így ez a technika önmagában nem alkalmazható real-time navigációnál, további hátránya a mérési zaj megnövekedése, ezért nehezebb, bizonytalanabb mind az észlelés, mind a kiértékelés. A GPS holdak navigációs üzenetei: A távolság meghatározást biztosító kódjel-sorozaton kívül a műholdak mindkét frekvencián olyan kiegészítő üzeneteket is sugároznak, amelyek a műholdak helyzetére és a méréseket terhelő hibákra vonatkoznak. Az adatok a földi követő állomásokról származnak és rendszeresen frissítésre, azaz pontosításra, módosításra kerülnek. A GPS adatok továbbítása a vevőberendezések felé a vivőhullám kódmodulációjával történik (D kód). A GPS adatok (üzenet-alrészek) tartalmát részletezés nélkül csak címszavakban a következőkben lehet összefoglalni: A műholdak órajavítási paraméterei. Durva pályaadatok (almanach). Fedélzeti pályaadatok (broadcast ephemeris). Ionoszférikus modell paraméterei. Műholdállapot. A GPS mérések hibaforrásai: A GPS méréseket terhelő hibák alapvetően négy forrásból származnak: - A műhold okozta hibák a következők: A műhold pályahibái és a műhold órahibája. Relatív mérési módszernél ezek a hibák a különbségképzéssel kiejthetők. -A terjedési közeg miatti hibák: Az ionoszférikus hatást a földi követő állomásokról sugárzott modell paraméterekkel részben csökkentik. - A vevőtől függő hibák: A vevő órahibája a különbség képzéssel kiejthető. A fáziscentrum hibája, azaz az antenna fizikai középpontjának és a rádióhullámok vételi helyének külpontossága egyes esetekben elérheti a néhány milliméteres nagyságot. - A műholdgeometria hatása: Ha a műholdak túl közel vannak egymáshoz az égbolton, akkor a mérés bizonytalansága nagyobb, ezért jobb, ha a nagyobb térben láthatók a műholdak. Ennek a geometriai hatásnak a szakterülete a PDOP (Position Dilution of Precision) nevű mennyiséget használja. Minél nagyobb a PDOP értéke annál nagyobb a műholdak geometriai elhelyezkedéséből várható hiba mértéke. Rossz PDOP Jó PDOP Az antenna álláspont GPS koordinátáinak megbízhatósága függ az álláspont és a mesterséges holdak egymáshoz viszonyított elhelyezkedésétől, azaz a műhold geometriától, mert attól függően, hogy a térbeli ívmetszés metszési szöge milyen az ívmetszésből származó álláspont-koordináták megbízhatósága is változik. A geometria hatását a pont megbízhatóságára az úgynevezett DOP értékkel fejezik ki: (DOP =: a pontosság hígulása ). A DOP érték a mérés középhibájának - a GPS vevő és a műholdak egymáshoz viszonyított geometriai elhelyezkedéséből adódó - növekedését fejezi ki. A pályaadatok és a távolságmérés pontossága különböző észlelési és feldolgozási módszerekkel fokozható, de a kedvezőtlen műhold-geometria nem javítható, de a feldolgozásra kerülő mérések közül a magas PDOP értékkel rendelkezők kizárhatók. A mesterséges holdak állandó mozgása következtében az egy álláspontra vonatkozó DOP érték is az időben folyamatosan változik. A DOP érték számításához elegendő az álláspont koordinátáinak közelítő (néhányszor 10 kilométeres nagyságrendű) ismerete. A definícióból következik, hogy GDOP>PDOP. A mérések tervezésénél arra kell törekedni, hogy a DOP érték minél kisebb legyen, a DOP érték 1-nél nagyobb szám, ideális esetben 2 körüli érték. A mérések tervezésénél különösen a gyors statikus és kinematikus módszereknél fontos a DOP érték figyelembevétele. A geometriai DOP érték: GDOP; A helyzeti DOP érték: PDOP; Az idő DOP érték: TDOP; A vízszintes DOP érték: HDOP; magassági DOP érték: VDOP. Navigációs üzenet: Frekvenciák képzése az alapfrekvenciákból: A navigációs üzenetet az úgynevezett D kód segítségével továbbítják. A vevő számára szükséges adatokat a navigációs üzenet tartalmazza melyek a következők: A műholdak pozíciói, a szinkronizációhoz szükséges P és C/A kód információk, az óra javítások értékei, a műholdak efemerisze, valamint a légköri terjedési viszonyokra vonatkozó javítások. A műhold a jeleket két különböző frekvencián bocsátja ki, ezek képzése az ábrán látható. Az alapfrekvencia 10,23 MHz, amely az atomórák frekvenciájából származik, ez hajtja a kódgenerátorokat. A jeleket különböző kódokkal modulálják. Az egyik a P-kód, (PRECISION = P), amelynek frekvenciája 10,23 MHz, hosszú periódusú (266 nap). A P-kód látszólag véletlen bináris kódot jelent, valójában azonban egy előre meghatározott matematikai formula szerint előállított jelsorozat. A kódolás lényege, hogy a pályaadatok számjegyeit egyértelmű módon rá lehessen vinni a vivőfrekvenciára valamilyen modulációval. (az impulzus-kód modulációval oldották meg).

15 104 A navigációs adatok, amelyeknek sebessége 50 bit/sec, az L 1 és L 2 jelekben egyaránt megtalálhatók. A távolságmérés elve: A pályaadatokat a műhold memóriájában binárisan kódolt formában tárolják. Minden egyes műholdnak egy saját kódja van, ezen kívül minden műholdnak van egy rövidebb kódja is (1.023 MHz), hogy segítse a P jelek vételét, amolyan durva hangolást végezve el, a P kód egyértelmű vételéhez. Ez a C/A kód amelynek periódusa 1 msec, sugárzási ideje 1 msec, ami 300 m távolságnak, az úgy-nevezett Chip hossznak felel meg. Az 1 bites információ sugárzási ideje határozza meg a kódméréssel elérhető pontosságot. Az L 1 frekvencián kibocsájtott jelet mindkét kóddal, míg az L 2 frekvencián sugárzott jelet csak a P kóddal modulálják az alábbiak szerint: L 1 (t) = a 1 P(t) D(t) cos( 1 t+a 1 C/A(t) D(t) sin( 1 t ) L 2 (t) = a 2 P(t) D(t) cos( 2 t) ahol a 1 és a 2 a vivők amplitúdója. A C/A és P kód a futási idő meghatározására szolgál. Az információs blokkban speciális üzenetnek is van hely. R i = a földfelszín tetszőleges T pontjába mutató helyzetvektora. (T ponton van az antenna) r j = az S műhold pillanatnyi tartózkodási helyét jelentő helyzetvektora. r o r j i = a földi pontból a mesterséges hold pillanatnyi helyére mutató vektor. ahol r o egységvektor r i pedig a T i és S j pontok távolsága. A felírható egyszerű összefüggés: r j = r j i + R i A mesterséges holdak navigációs célú felhasználásakor j általában vagy r i -t, vagy r o -t mérik, az első esetben a távolság meghatározást a másodikban iránymeghatározást végeznek. mindegyik vektor három összetevőt tartalmaz. A módszerrel a földi pont és a mesterséges hold pillanatnyi helyzete közötti vektornak csak a nagysága (a vektor hossza) határozható meg, a vektor iránya nem: A T állásponton működő vevőkészülék méri a műhold pillanatnyi távolságát és irányát, vagyis az r irányvektort, amennyiben ismerik a műhold koordinátáit, a vevő koordinátái ugyanabban a koordináta rendszerben számíthatók. Több műhold által kapott távolság alapján analitikus geometriai számítással megkaphatják az aktuális álláspont helyzetét. A műholdas helymeghatározás geometriai alapelve: A korszerű műholdas helymeghatározó rendszerek a pontok helyzetét térbeli ívmetszéssel határozzák meg. R i = r j - r i j Az egyenlet három ismeretlent tartalmaz, a három tengelyirányú összetevőjét (a T pont három geocentrikus koordinátáját). Ennek megfelelően a helyzet-meghatározáshoz legalább három távolságra van szükség. Mivel a szatellitamódszerek közül pillanatnyilag egyik sem képes az r irányvektor mindhárom komponensét egyidőben szolgáltatni, ezért ha távolságmérést alkalmaznak, a vevőnek egyidőben 3, azaz három ismert koordinátájú műhold távolságát kell megmérni. A GPS módszer esetében ez 4 műhold egyidejű mérését jelenti, mivel negyedik ismeretlenként kell kezelni a vevő órájának eltérését a GPS rendszeridőtől. Egy rögzített de ugyanazon időpillanatban megmérik az álláspont és három műhold távolságát, a megmért távolságokkal ( km, km,23400 km) megrajzolják a három gömböt, amely két metszéspontot hoz létre. A két pont közül a valódi álláspont további mérés nélkül néhány egyszerű szabály figyelembe vételével meghatározható. A mérés eredményét egy háromdimenziós Descartes-féle koordináta rendszerben ábrázolják. Természetesen a fentiekben leírtakat, azaz a három mérést egy időpillanatban (epochában) hajtották végre, és ismertnek tételezték fel ebben az időpillanatban mind a három műhold koordinátáit, egy negyedik méréssel még a tengerszint feletti magasság is kiszámolható, tehát négy műhold segítségével minden információt megkapnak a helyzetükről, azaz a meghatározandó pontról, az ismertetett módszert háromszögelésnek nevezik. A műholdak koordinátái tetszőleges időpontra számíthatók a műhold által sugárzott jelek kódolt paramétereiből. A koordináták geocentrikus derékszögű X, Y, Z koordináták, amelyek a WGS 84 referencia rendszerre vonatkoznak. Tehát a GPS mérések eredményeként elsődleges adatként WGS 84 rendszerben értelmezett geocentrikus, derékszögű X, Y, Z koordinátákat határoznak meg. A geocentrikus, derékszögű X, Y, Z koordinátákból,- a transzformációs paraméterekkel tetszőleges dátumra, alaprendszerre vonatkoztatott koordinátákat lehet számítani.

16 105 A GPS-el történő helymeghatározás pontossága alapvetően az alábbi öt tényezőtől függ: - A méréshez használt műholdak számától (szabad kilátás az égboltra). - A műholdak pálya- és időadatainak hibájától. - A távolság-meghatározás hibájától (rádiójelek ionoszférán áthaladva, ill. tereptárgyakról visszaverődve érkeznek a vevőbe). - A műholdak geometriai elhelyezkedésétől. - A GPS-vevő készülék és az alkalmazott korrekciós megoldások műszaki jellemzőitől. A távolság mérésére (a műholdak által sugárzott elektromágneses jelek vételével) alapvetően kétféle mérési eljárás lehetséges: - Időmérés (kódmérés, pszeudótávmérés) a vett és a vevő által előállított kód összehasonlítása alapján; - Fázismérés, a vivőhullám fázishelyzetének meghatározása alapján, hasonlóan a fizikai távméréshez. Pszeudótávolság mérése: (A vevő órahibája miatt mért közelítő távolságot pszeudótávolságnak vagy áltávolságnak nevezik): GPS méréseknél ezt alapmódszerként kezelik, ez a módszer csak a P, vagy C/A kód valamelyikének ismeretében alkalmazható. A két kód bármelyike megadja a műhold által kibocsátott jel idejét a vevő és a műhold között, ismerni kell hozzá a műhold idejét abban a pillanatban, amikor a jelet kisugározta és a vevő idejét, amikor az ezt a jelet vette. A pszeudotávolságot úgy kapják meg, hogy a műhold által küldött jel és a vevőben feldolgozott jel közötti időkülönbséget megszorozzák a fénysebességgel: P = τ c ahol: c = fénysebesség ( km / sec) P = pszeudotávolság r = valódi távolság t = a műhold órahibája. T = a vevő órahibája. d ion = ionoszférikus hiba. d trop = troposzférikus hiba. r = efemerisz hiba. A valódi távolságot úgy kapnánk meg, ha az adási időt és a vételi időt pontosan tudnánk mérni. Azonban az idő a műhold rendszerében és a vevő rendszerében különbözik egymástól, ami egy szisztematikus hibát okoz a mérésben. A fenti ábra szerint megállapítható, hogy műhold óra a vevő óra és az egységes GPS idő is különbözik egymástól. A t a műhold, a T pedig a vevő órahiba. A pszeudotávolságot befolyásoló időtényező t a műhold időskálán látható időpont és a vevő időskálán látható időpont közötti időkülönbség. A vevő koordinátái az r i j valódi távolságban vannak elrejtve. A pszeudotávolság mérése (észlelési egyenlet): P = r + r + c ( t - T) + d ion + d trop Ez a kódmérés alapegyenlete. Itt a r valódi geometriai távolságot jelöl, vagyis a műhold és vevő közötti távolságot azon időpontban (epochában), amikor a műhold órája t -t, a vevő órája T -t jelez a GPS időskála szerint. Az r valódi geometriai távolságban benne foglaltatik a vevő három ismeretlen térbeli koordinátája és a műhold három ismert koordinátája. Távolság meghatározása fázisméréssel: Ennél a módszernél nincs szükség a kódok alkalmazására, a pszeudotávolság fázisméréssel is meghatározható. A fázismérés eredménye a φ fázishelyzet, fázisméréssel a hullámhosszon belüli maradék távolságot lehet meghatározni. Úgy kell elképzelni, mintha a mérendő P pszeudótávolság két részből állna: az egész periódusok (λ hullámhosszak) valamilyen N egész számú szorzatából és a fázisméréssel meghatározható maradék távolságból ( P). P = N λ + P ebből és a kódmérés alapegyenletéből [P = r + r + c ( t - T)]. A fázismérés alapegyenlete a következő: φ = 1 / λ r + f ( t - T) N ahol f = r / λ + C / λ. Az N érték a mérés kezdő időpontjában a mért távolságban benne lévő egész periódusok száma (fázis többértelműség), az N értékének elvileg egész számnak kell lennie. Amennyiben fázismérésnél is feltételezik az elérhető 1 százalékos pontosságot (ez ma már nagyságrenddel javult), mivel λ 1 = 19,05 cm és λ 2 = 24,45 cm, a távolságmeghatározás elvileg 2 milliméteres hibával végezhető el. A geodéziai célú adatfeldolgozást ezért fázismérésre alapozva végezik, a terjedési hibák (az ionoszférikus és troposzférikus hatás) miatt mindkét egyenletbe korrekciós tagokat be kell vonni. (d ion., d trop). Külön problémát jelent a távmérésnél az egész hullámok számának meghatározása, azaz a fázis többértelműség, ennek feloldása matematikai és programozási szempontból különleges feladat. GPS és GNSS-es helymeghatározással kapcsolatos fogalmak és rendszerek: GNSS (Global Navigation Satellite System): A globális műholdas helymeghatározó rendszerek (GPS, GLONASS, Galileo, COMPASS), valamint a földi és műholdas kiegészítő rendszereket magába foglaló összefoglaló közös elnevezése; Műholdak az alappontok; A műholdakra távolságmérés történik; Geocentrikus koordináta rendszer; Geometriai megoldás: 3 gömb metszéspontja a vevő helye, azaz az álláspont; A mérés automatizált; Kiegészítő rendszerek: A GNNS infrastruktúra. Aktív GNSS hálózat: Folyamatosan üzemelő GNSS referenciaállomások hálózata, amely helymeghatározó alkalmazások széles körét szolgálja ki valós idejű-, illetve utólagos referenciaadatokkal; Alappont: Az EOVA, EOMA, GNSSnet.hu országos hálózatán belül, helyi felmérésikitűzési cél érdekében létrehozott helyi vízszintes, magassági és háromdimenziós felmérési alappont;

17 106 Bázisállomás: Ciklus-többértelműség: (Fázis-többértelműség): EHT 2 (ETRS89-EOV Hivatalos Helyi Térbeli Transzformáció): EOMA (Egységes Országos Magassági Alapponthálózat): EOTR (Egységes Országos Térképrendszer): EOV (Egységes Országos Vetület): EOVA: (Egységes Országos Vízszintes Alapponthálózat): EPN (EUREF Permanens Hálózat): ETRS89: EUREF: EVRS2007: Félkinematikus módszer: Fix megoldás: Float megoldás: GNSSnet.hu: GSZK (GNSS Szolgáltató Központ) NtripCaster: Ntrip: (Networked Transport of RTCM via Internet Protocol): Mountpoint: INGA (Integrált Geodéziai Alapponthálózat): Kisalappont: Hálózati RTK: A hálózati RTK előnye általában, ill. az egybázisos RTK-val összevetve a következő: 1. A GNSS hibahatárok egyenkénti, valós idejű, folyamatos modellezése megvalósítható. 2. A modellparaméterek előrejelzése is lehetséges. 3. Egyes állomások kiesése nem végzetes. 4. A bázis állomások közötti távolság növelhető, azonos pontossági igény mellett. 5. A permanens állomások esetleges mozgása ellenőrizhető. 6. A felhasználók száma nem korlátozott. 7. A felhasználó szempontjából nagyobb biztonság és pontosság érhető el. 8. Megvalósítható az egy vevővel végzett centiméter pontosságú GPS mérés. Ismert, vagy az adott munkafolyamán meghatározott alapponton felállított GNSS vevőberendezés, amely ideiglenesen szolgáltatja a relatív helymeghatározásokhoz szükséges referenciaméréseket; A GNSS vevő és a műhold közötti távolságra eső vivőhullám egész ciklusai számának bizonytalansága; Az ETRS89 és az EOV közötti, az OGPSH pontjaira támaszkodó, egységes, 7 paraméteres Helmert transzformációt alkalmazó szoftver; A magyar magassági vonatkoztatási rendszert fizikailag képviselő országos magassági alappontok hálózata; Az állami térképi adatbázisok magyarországi térképezési és szelvényezési rendszere; Az állami földmérési, ingatlan-nyilvántartási, topográfiai térképi és távérzékelési adatbázisok és térképek sík vetületi rendszere; A magyar vízszintes vonatkoztatási rendszert fizikailag képviselő országos vízszintes alappontok hálózata EOV-ban adott koordinátákkal; Az ETRS89 vonatkoztatási rendszert a gyakorlatban megtestesítő európai aktív GNSS hálózat; A GNSS méréseknek az európai kontinensen érvényes, évi epochára meghatározott térbeli derékszögű (XYZ) földi vonatkoztatási rendszere; Az európai szintű geodéziai vonatkoztatási rendszerek fenntartásáért és fejlesztéséért felelős szakmai szervezet; A magasságmérések európai vonatkoztatási rendszere; Az úgynevezett stop and go technikával végzett mérés, rendszerint utófeldolgozáson alapuló, kinematikus mérési eljárás; A ciklus (fázis) -többértelműség egész számként történő meghatározása; A ciklus-többértelműség valós (nem egész) számként történő meghatározása; A központi földmérési és térinformatikai államigazgatási szervezet által fenntartott magyar aktív GNSS hálózat és az arra épülő szolgáltatások rendszere; 2004 szeptemberében alakult meg a KGO-ban. Az aktív GNSS hálózat kiépítéséért és üzemeltetéséért felelős szervezet. A GSZK a referenciaállomásokról beérkezett mérési adatok feldolgozásával valós idejű korrekciókat és utófeldolgozáshoz szükséges adatokat állít elő és szolgáltat; A GSzK egyrészről RTCM formátumú valós idejű DGPS és RTK korrekciókat, illetve fázismérési adatokat, másrészről utólagos feldolgozásra alkalmazható, RINEX 2.10 formátumú mérési adatokat biztosít a felhasználók részére. Ntrip alapú valós idejű adattovábbításhoz szükséges szerver szoftver. RTCM adatok Interneten keresztül történő továbbítására szolgáló nemzetközi szabvány; Az NtripCaster-en elérhető valós idejű GNSS adattípusok egyedi azonosítója; Többféle szabatos geodéziai mérési technológiával GNSS, szintezés, gravimetria meghatározott alappontok szelektíven egyesített hálózata; Nem állandósított felmérési alappont, melynek meghatározása a mérés és számítás tekintetében az alappontokra vonatkozó követelmények szerint történt; Aktív GNSS hálózat állomásainak együttes méréseire támaszkodó, a felhasználó pozíciójára optimalizált valós idejű adatok felhasználásával végzett helymeghatározás. Az országos hálózatban elhelyezett referencia állomások méréseire támaszkodó, a felhasználó pozíciójára optimalizált valós idejű adatok előállítása a homogén pontosságú helymeghatározások biztosítására; A hálózati RTK technológiánál több permanens állomás adatát használják fel, a működést a GNSS Szolgáltató Központ (GSzK) koordinálja. A hálózati RTK egy nagyobb földrajzi térségben összehangoltan működő permanens GNSS állomásokat jelent, amelyek adatait feldolgozó központ gyűjti és elemzi abból a célból, hogy a méréseket befolyásoló tényezőket modellezze, és szolgáltatásai révén lehetővé tegye a térségben tevékenykedő felhasználók igényeinek kielégítését a nagypontosságú, megbízható és hatékony valós idejű helymeghatározás érdekében. Ez a meghatározás a következő feltételek teljesülését is jelenti: - A referencia állomásokat hálózatba kapcsolva lehetőség nyílik azok adaadatainak együttes kezelésére. - Az állomások közötti területre is modellezni lehet az RTK méréseket terhelő hibák hatását. - Javul a helymeghatározás pontossága. - Lényegesen kevesebb referencia állomásra van szükség a teljes lefedettséghez. - Nagyobb megbízhatóság érhető el (egyes állomások kiesése nem jelenti az adatszolgáltatás végét). - A bázisállomások és a központi szolgáltatások valóban folyamatosan működnek a hét minden napján, az ún. rendelkezésre állást garantálni kell. - A bázisállomások biztonságos működését (az adatok jóságát, integritását) is garantálni kell. A mérési adatok folyamatos ellenőrzésére, a szolgáltatott adatok helyességének felügyeletére eljárásokat kell működtetni. - Legalább egy feldolgozó központra feltétlenül szükség van, ahol megfelelő hardveres, szoftveres és kommunikációs háttér és felügyelő személyzet biztosítja a működést. - A központnak valós idejű (azonnali) adatokat kell szolgáltatnia a felhasználók felé.

18 107 Hagyományos RTK: Mérőállomás: OGPSH (Országos GPS Hálózat): Permanens állomás: Referencia állomás: Ppm (parts per million): RTCM: (Radio Technical Commission For Maritime Services): RTK (Real Time Kinematic): Vesztett pont: Virtuális állomás: VITEL: WGS 84: EOV: (Egységes Országos Vetületi rendszer) HD72: PDOP: Konfidencia intervallum: Root Mean Square (RMS): RINEX: A hálózat alapú működés azon tulajdonságát használják ki, hogy a referenciavevők ismert helyzetű pontokon folyamatosan mérnek, így az állomások között értelmezett fázis többértelműség, a műhold pályahibák, a légköri és más hatások megismerhetők, e hibahatásokból adódó korrekciók a felhasználók felé közvetíthetők, mert ennek technikai feltételei adottak. A hálózati RTK korrekciókat változatlanul Ntrip -en keresztül juttatják el a felhasználókhoz. Az ismert ponton üzemelő úgynevezett referenciavevő (bázisvevő) teljes mérési anyagát (kódméréseket fázisméréseket vagy azok korrekcióit) egy URH rádióadó azonnal a mozgó vevőhöz továbbította. A relatív helymeghatározás, azaz a mért térbeli vektor feldolgozása, kiértékelése és helyi rendszerbe való átszámítása a mozgó vevőnél szinte a méréssel egyidőben megvalósulhatott. A hagyományos RTK technológia saját bázis használatán alapul. Ezt a fázismérésen alapuló, valós idejű, centiméteres pontosságú technológiát nevezik hagyományos RTK-nak. A hagyományos RTK (Valós idejű, centiméter pontos, kinematikus helymeghatározás) egyetlen referencia állomás korrekcióit használja. A korrekciók hatékonysága a referencia állomástól távolodva csökken, elsősorban a GNSS műholdak pálya-hibái és az atmoszféra okozta hibák miatt. Bizonyos távolságon túl (30-50 km) centiméteres pontosság már nem érhető el. Az egész ország lefedéséhez igen nagy számú referencia állomásra lenne szükség. Alacsonyfokú megbízhatóság Olyan elektronikus földmérő műszer, mely digitálisan méri a távolságot, vízszintes és magassági szöget; Az EOVA hálózatból kiválasztott, az ETRS89 rendszerben GPS mérésekkel meghatározott alappontokból álló hálózat; Ismert alapponton folyamatosan észlelő GNSS vevő berendezés; Az aktív GNNS hálózat részét képező, hitelesített és minőségbiztosítással ellátott permanens állomás; Relatív pontossági mérőszám, az adott mértékegység egy milliomod része; Rádiónavigációs és rádiókommunikációs eljárások szabványosításáért felelős nemzetközi szervezet. A valós idejű GNSS helymeghatározás során felhasznált referenciaadatok nemzetközi szabványosítása az RTCM SC104 bizottság feladata; GNSS fázismérésen alapuló valós idejű kinematikus helymeghatározás, ahol a helymeghatározást végző vevők különálló bázis-, permanens- vagy referencia állomásokra támaszkodnak; Nem állandósított, de a hálózat mérésében és számításában részt vevő geodéziai pont; A referencia állomások méréseire támaszkodva, az aktív GNSS hálózattal lefedett terület tetszőleges helyére generált virtuális mérési adatok, korrekciók; Valós idejű GNSS helymeghatározáshoz kidolgozott transzformációs eljárás, az EHT 2 egyenértékű változata. A GPS rendszer hivatalos vonatkoztatási rendszere, geocentrikusan elhelyezett ellipszoid, a műholdak fedélzeti pályaelemei is ebben adottak; Ferdetengelyű, szögtartó, süllyesztett hengervetület, az állami térképek vetületi rendszere. A magyarországi vízszintes alapponthálózat vonatkoztatási rendszere; A műholdak geometriai helyzetéből levezethető, a háromdimenziós pozíció várható pontosságát jellemző mérőszám; Adott szignifikancia- szinten a becsült változó alsó és felső korlátja; A térbeli vektor meghatározási középhibája; Utófeldolgozáshoz használt, a vevők típusától független egységes GNSS ASCII adatformátum; Kezdetben a referencia állomásokon telepített feldolgozó szoftverek segítségével állították elő az utólagos feldolgozáshoz szükséges RINEX (Receiver Independent Exchange format) adatokat és a valós idejű RTCM (Radio Technical Commission For Maritime Services) korrekciókat. A 15, illetve 30 másodperc rögzítési gyakoriságú RINEX fájlokat FTP-vel töltötték le az állomásokon üzemelő szerverekről, majd tették fel a KGO internetes RINEX szerverére, a regisztrált felhasználók innen tölthették le a kívánt adatokat márciusa óta az utólagos feldolgozáshoz szükséges RINEX adatokat is a GNSMART szoftverrel állítják elő. A referenciaállomásokról valós időben beérkező nyers észlelési adatokból képzett egy másodperc rögzítési gyakoriságú RINEX állományokat tárolnak. Lehetőség van ezen kívül úgynevezett Virtuális RINEX adatok letöltésére is. GPS/GNSS alapponthálózatok Magyarországon: Kétféle térbeli, műholdas alapú hálózat áll rendelkezésre: A passzív és az aktív hálózat. A GPS technika az 1990-es évek közepétől lehetővé tette, hogy a GPS vevők megfelelő körülmények között folyamatos, teljesen automatizált mérést végezzenek emberi beavatkozás nélkül ben fejeződött be az 1153 pontból álló Országos GPS Hálózat (OGPSH) mérése. A passzív GPS hálózat (Országos GPS Hálózat OGPSH) 1153 pontból áll és évek között létesült, az átlagos ponttávolság 10 kilométer (így biztosítva van az 1 pont/80 km 2 ). Az OGPSH pontjai azonban nem új pontok, hanem azonosak az EOVA pontjaival; természetesen úgy lettek kiválasztva a vízszintes pontok közül, hogy közútról jól megközelíthetők legyenek, valamint a takarásmentes égbolt is biztosított legyen.

19 108 Az OGPSH vonatkoztatási rendszere az ETRS89, melynek magyarországi bevezetése egy évi, német segítséggel megvalósított kelet-európai, egyhetes mérési kampányban történt meg 5 darab magyarországi alappont bevonásával. A meghatározott 5 darab alappontra támaszkodva először egy 24 darab alappontból álló úgynevezett kerethálózat kialakítását végezték el, ezek a pontok az OGPSH kiegyenlítéskori adott pontjai. EUREF pontok (5 pont). (PENC; TARP; CSAN; CSAR; SOPR.) OGPSH kerethálózat (24 pont). (PENC; TARP; CSAN; CSAR; SOPR; GYOR; KOSZ; KOND; DISZ; IHAR; NADA; REGO; CSER; BUDA; HOLL; PILI; BALL; OTTO; AGGT; MISK; TISZ; SATO; HAJD; MEZO.) OGPSH hálózat (kb pont). A passzív hálózat (OGPSH) pontjai A hálózatos RTK szolgáltatás lefedettsége 2010 áprilisában Az Országos GPS Hálózat (OGPSH) létesítését a GPS technika hazai bevezetése indokolta, a pontsűrűség tervezésénél az 1990-években elterjedt úgynevezett gyors statikus technológiából indultak ki, amelyhez 10-km-en belül volt szükség referenciapontokra (különösen egyfrekvenciás vevők használatakor). Az OGPSH-nak erre a funkciójára ma már egyre kevésbé van szükség, mert az aktív hálózatok méréseiből akár mesterséges referenciapontok is generálhatók (virtuális RINEX). Az OGPSH másik funkciója változatlanul fontos ma is, és a jövőben is, Az OGPSH egyik célja: Megvalósítsa a térbeli vonatkoztatási rendszert, legyenek megfelelő sűrűségben alkalmas referenciapontok a relatív GPS mérésekhez, fontos az is, hogy a használatos térképek vonatkoztatási rendszerébe (HD72) is be tudják illeszteni a GPS mérések eredményét, ezt az EOVA-OGPSH pontok önmagukban jól szolgálják és lehetővé teszik. Az OGPSH kerethálózatának másik célja: A geodinamikai mozgásvizsgálat. Az OGPSH hálózatnak 80 km 2 /pont sűrűség mellett kell biztosítani az ETRS89 vonatkoztatási rendszer és az EOV közötti transzformációhoz szükséges alapadatokat. Az OGPSH vonatkoztatási rendszere az ETRS89, ennek megvalósítása, realizációja - a folyamatos, automatikus méréseknek köszönhetően - az idők során változik. Ilyen változás következett be október 25-én: az OGPSH pontjainak ETRS89 rendszerű koordinátái több centiméterrel módosultak, mert Magyarország áttért egy újabb európai realizációra, az ETRF2000-re (Borza és társai 2007)..A változás szükséges, még akkor is ha kellemetlenségekkel jár vállalni kell, mert a koordináták pontosítására szükség van. A GNSS alapponthálózatok: 2003-ban megkezdődött a GNSS infrastruktúra fejlesztése, amely 2009 évben fejeződött be. A magyarországi GNSS mérések és alapponthálózatok hivatalos vonatkoztatási rendszere az ETRS89. Az ETRS89 hazai megvalósítását a GNSSnet.hu, az INGA, valamint az OGPSH pontjai képezik. Ezeknek a geodéziai hálózatok létesítése és fenntartása a FÖMI feladat- és hatáskörébe tartozik. Az aktív hálózatok egyre inkább a térbeli referenciarendszerek fenntartását szolgálják, nemcsak globális, de nemzeti szinten is. A GNSSnet.hu hálózat referenciaállomásainak 3000 km 2 /állomás pontsűrűség mellett kell biztosítani az általános földmérési, térképészeti és helymeghatározási feladatok ellátásának támogatását. A GNSSnet.hu referenciaállomásainak üzemeltetését, a valós idejű korrekciók és utólagos felhasználású referenciamérések előállítását, valamint a GNSS felhasználók támogatását a FÖMI GSZK végzi. Az aktív GNSS hálózat referenciaállomásait úgy kell kiválasztani és létesíteni, hogy a referenciapont várható hosszú távú stabilitása jobb legyen, mint ±1 centiméter. A referenciaállomás tervezett helyén el kell végezni az észlelést befolyásoló környezeti hatások vizsgálatát. A referenciaállomást úgy kell elhelyezni, hogy 15 fokos magassági szög felett ne legyen kitakaró objektum, és ez az állapot hosszabb távon is fenntartható legyen. Az állomás tervezett helyén a GNSS frekvenciákon interferencia-vizsgálatot kell végezni. Magyarországon 1996-ban létesült az első permanens állomás a Penci Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumban, a teljes magyar aktív hálózat végül is 2009-ben készült el végül 35 állomással. Az adatok rögzítése és feldolgozó központokba továbbítása ma már Interneten keresztül automatikusan történik, GNSS Szolgáltató Központ (GSzK) 2004 szeptemberében alakult meg a FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumában (KGO Penc). A résztvevő megfigyelőállomások (permanens állomások) számára akár naponta új koordináták számíthatók, a mérések további célokra (például műhold pályaadatok számítására, pólusmozgás kimutatására, mozgásvizsgálatra) is felhas ználhatók. A folyamatos méréseket végző, egy központ felügyelete mellett hálózatban üzemelő permanens állomások rendszerét aktív hálózatnak nevezik, amelynek szolgáltatásai egyre bővülnek és jelentősége is, mindinkább növekszik. A GNSS aktív hálózatban 2009 évben összesen 53 permanens állomás működött, melyből 35 van Magyarország területén. A jelenlegi magyar térbeli (GPS) hálózat keretpontokból és országos alappontokból áll. A térbeli hálózatban hagyományosan, egyszer mért pontokat és folyamatos mérésű pontokat (permanens állomásokat) különböztetnek meg.

20 109 A GNSS aktív hálózat permanens állomásai január 10.-én. Hagyományos RTK lefedettség. Hálózati RTK lefedettség. Új referenciaállomás koordinátáit a GNSSnet.hu hálózatra, valamint az EPN-re támaszkodva kell meghatározni, legkevesebb három hétig tartó, napi 24 órás mérésekre alapozva, tudományos szintű feldolgozó program felhasználásával. Valamennyi referenciaállomás műszaki és környezeti jellemzőit naprakészen dokumentálni kell és a felhasználók számára on-line módon elérhetővé kell tenni - A nemzetközi szabványoknak megfelelő ún. log fájlt, amely tartalmazza az állomás műszaki leírását és annak változásait. - Pontleírást, amelynek tartalmaznia kell a referenciapont ETRS89 rendszerű térbeli koordinátáit (X, Y, Z), EOV koordinátáit (x, y) és EOMA magasságát (H), valamint az antenna és környezetének fényképét. A felhasználók tájékoztatása céljából nyilvános számítógépes hálózaton on-line módban a referenciaállomásokra vonatkozóan elérhetővé kell tenni a következő adatokat: - Valós időben mely műholdakra történik az észlelés; - A ténylegesen észlelt és az elvileg észlelhető műholdak számát az idő függvényében; - A referenciaállomás koordinátáinak változása éves idősor ábrán, a napi rendszerességgel végzett ellenőrző feldolgozások eredményének grafikus ábrázolásával. A GNSSnet.hu hálózat referenciaállomásainak sűrűsége, az állomások felszereltsége, a GSZK központi adatfeldolgozó szoftver-rendszere, valamint többszintű szolgáltatásai az ország egész területén együttesen biztosítják a felhasználók által igényelt pontosság elérését az 1miilimétertől az 1 méterig terjedő pontossági skálán. Az elérhető pontosság a felhasználók által alkalmazott technológia és GNSS felszereltség függvénye. A kiépítés során meg kellett oldani a megbízható internetes kapcsolatot a szolgáltató központtal, az internetes protokoll és az adatformátum szabványosítását, továbbá a valós idejű mobiltelefonos kapcsolatot áprilisában 17 féle real-time adatfolyam (streamer) között lehet választani, utólagos feldolgozáshoz pedig a valódi referencia-állomások adatain kívül virtuális Rinex 4 adatok is letölthetők. A permanens állomások többsége ma már 2G típusú (GPS+Glonass). A központban a német Geo++ cég szoftvere végzi a feldolgozást és az adatszolgáltatást. Az ETRS89 vonatkoztatási rendszer fenntartásának szerepét átvette az európai aktív hálózat, az (EPN). A Magyarországon között kiépült aktív hálózat, a honlapja címével megegyező jelölésű GNSSnet.hu is része ennek. Két alapvető probléma jelentkezik az alaphálózatokkal kapcsolatosan: Az egyik az állandósított alappontok mozgása. A másik a hagyományos és műholdas vonatkoztatási rendszerek közötti átszámítás, mindkét probléma elsősorban a magassági meghatározást érinti. A vízszintes vonatkoztatási rendszerbe való átszámításhoz a magyar állami földmérés ingyenesen biztosítja a szoftvert (EHT), amely az ETRS89-HD72 transzformációt a legjobb lokális illesztéssel (2-5 centiméteres illesztési középhibával) megoldja a 7 paraméteres térbeli hasonlósági modell alkalmazásával, a szoftver adatbázisát az OGPSH összes pontja, mint transzformációs közös pont alkotja. A VITEL nevű szoftver más elven működik, de lényegileg azonos eredményre vezet, amely szabványosított modellt használ elsősorban real-time GPS-mérések transzformációjához: először egy 7-paraméteres úgynevezett országos paraméterekkel 3 közelítő, előzetes koordinátát számol, majd rácspontokban tárolt javítási értéket ad hozzá mindhárom előzetes koordinátához. A javítási értékek lényegében az országos paraméterű, illetve az EHT-típusú átszámítás közötti eltérések, amelyek szabvány alapján tárolhatók a legtöbb műszergyártó szoftverében. Az előzőekben ismertetett megoldás a magassági vonatkoztatási rendszerbe való átszámítást is megoldja, hiszen térbeli transzformációs modellről van szó, az átszámított pontok Balti magasságát is megkapják. A korrekt megoldásnak azonban két olyan feltétele van, ami jelen esetben azonban nem teljesül. - A transzformációhoz geoid-modellt is kellene használni. - A transzformációs közös pontoknak eredeti szintezésből származó Balti magassággal kellene rendelkezniük, ami nincs. Az előzőkben felsorolt problémák vezettek el az integrált pontok, ill. az Integrált Geodéziai Alapponthálózat (INGA) gondolatához. GPS mérési módszerek: Forrás: Dr. Busics György (2010) Nyugat-magyarországi Egyetem Geodéziai hálózatok 5: GNSS hálózatok, GNSS technológiával végzett alapalappontsűrítés. A GPS mérések egyik nagy előnye, hogy a mérések végrehajtásához úgy látszik, hogy nincs szükség nagy szakértelemre, mert csak az esetek jelentős részében csak az eszközök őrzéséről és az áramellátás biztosításáról kell gondoskodni. De a mérések szakszerű elvégzése és a megfelelő minőségű koordináta meghatározás érdekében a méréseket nagyon körültekintően kell megtervezni, mert jó eredményeket csak a megfelelő mérőeszközökkel a megfelelő mérési eljárást felhasználva lehet elérni. A GPS mérések csoportosítása a vevők elhelyezése szerint A vevők elhelyezése szerint statikus mérésekről és kinematikus mérésekről beszélhetnek. Statikus mérések esetén a vevők a mérés során nem mozdulnak, műszerállványon, pilléren vagy rögzített antennatartó boton

21 110 kerülnek elhelyezésre. Ezzel szemben kinematikus mérések esetén a műszerek közül egy, vagy akár több is, a mérés folyamán mozog. A kinematikus mérések általában érzékenyebbek a jelvesztésre (ciklusugrás), viszont sokkal tágabb területen alkalmazhatóak, mert hiszen nem követelmény a mérés közben a vevő mozdulatlansága. Ilyen alkalmazási területek lehetnek a navigációs alkalmazása, a valós idejű mozgásvizsgálatok, stb. Az abszolút helymeghatározás elve: A relatív helymeghatározás elve: Abszolút helymeghatározásról (single point positioning) akkor beszélnek, amikor egyetlen pont koordinátáinak meghatározását végzik el csak ezen a ponton végzett kód és/vagy fázismérések felhasználásával (az ábrán). Egyidejűleg minimálisan 4 műholdat kell észlelni, ekkor háromdimenziós koordinátákat tudnak meghatározni, három műhold egyidejű észlelése esetén ellipszoid felületi koordinátákat határozhatnak meg. Az abszolút helymeghatározást a legtöbb esetben kódméréssel hajtják végre (pl. a navigációs célú vevők esetén), de bizonyos korlátok mellett ugyanez fázisméréssel is megvalósítható (nagypontosságú abszolút helymeghatározás precis point positionin, PPP). Relatív helymeghatározás esetén egy ismert koordinátájú ponthoz képest határozzák meg további pont(ok) ΔX, ΔY és ΔZ koordinátakülönbségeit. Nagyon fontos, hogy a vektor (bázisvonal) mindkét végén ugyanazokat a műholdakat ugyanabban az időpillanatban észlelje mindkét vevő (lásd az ábrát). Amennyiben kódméréssel végzünk relatív helymeghatározást akkor azt differenciális GPS mérésnek nevezik, míg fázismérés esetén általában egyszerűen a relatív helymeghatározás elnevezést használják. GPS mérési módszerek (sokféle GPS mérési módszer, illetve mérési eljárás alakult ki): Abszolút mérési módszer: Független egypontos meghatározás, a mérés egyetlen egy vevővel történik. Relatív mérési módszer: Több vevő együttműködése esetén a meghatározást valamilyen más GPS-szel meghatározott ponthoz viszonyítva végzik úgy, hogy legalább két helyen áll vevő, az egyik vevő GPS ponton, a másik a meghatározandó ponton. A koordináták meghatározása a referencia pontra vonatkozik. Geodéziai szempontból ennek van jelentősége. A mérések kiértékelése történhet kódméréssel, vagy fázisméréssel: Csak a fázismérés biztosítja a geodéziai szempontból megfelelő pontosságot. A vevőberendezés helyzete szerint: Statikus módszer: A vevő egy helyben áll a mérés teljes ideje alatt. Sok a fölös mérés. Kinematikus módszer: A vevő folyamatosan mozog. Nincs fölös mérés. Statikus mérés: Amikor mindkét vevő mozdulatlan a mérés ideje alatt (elsősorban alappontok meghatározására). A statikus mérések utófeldolgozott relatív helymeghatározási technikával végrehajtott mérések. Minimális követelmény, hogy ugyanazokat a műholdakat ugyanabban az időpontban minimálisan két vevő észlelje, azaz a vevőknek szimultán észleléseket kell végeznie. A statikus mérésekkel kapcsolatban át kell tekinteni néhány alapfogalmat. Mérési periódus alatt azt az időtartamot értik, amíg a vevőkészülékek egyidejűleg folyamatosan szimultán észleléseket végeznek a látható műholdakra. A holdak száma és maguk a holdak is változhatnak, de mindenképpen mindkét vevőnek észlelnie kell őket ( közös műholdak). A mérési periódusokat általában az adott napon belül 0-tól növekvő számokkal azonosítják, ha 10 mérési periódusnál több periódust mérnek, akkor a 9-es azonosítót követően az ABC betűit használják a mérések azonosítására. Mérési intervallum alatt azt az időtartamot értik, ami eltelik két egymást követőmérési epocha között. Statikus méréseknél ez az intervallum általában 5-15 másodperc közötti. Mivel alapvető követelmény, hogy a műholdakat a vevő azonos időpontban észleljék, ezért fontos, hogy mindegyik vevőn azonos mérési intervallum legyen beállítva. Kitakarási szög alatt azt a magassági szöget értik, amely alatt látható műholdakat a vevő nem észleli. Mivel az alacsony magassági szög alatt látható műholdak általában zajosabb észlelést tesznek csak lehetővé, ezért geodéziai méréseknél általában os kitakarási szöget használnak. Meg kell azonban említeni, hogy a horizont körüli műholdak elősegítik a troposzféra okozta késleltetés becslését és ezáltal pontosabb magasságmeghatározást tesznek lehetővé. Ennek következtében az optimális helyeken (kitakarás mentes környezetben) elhelyezett permanens GNSS állomások általában 0 -os kitakarási szöggel rögzítik a mérési eredményeket. Gyors statikus módszer: A fázis többértelműség problémájának a korábbinál lényegesen jobb megoldásával vált lehetővé. Kinematikus mérés: Amikor az egyik vevő mozog mérés közben (elsősorban a részletpontok mérésére használják) A feldolgozás ideje szerint:

22 111 Valós idejű, egyidejű kiértékelés: Utólagos kiértékelés: A méréssel egyidőben végezik a kiértékelést. A valósidejű mérések esetén az eredményt (a mért koordinátát) a mérést követő maximum néhány másodpercen belül kapják, ez alapvető követelmény a navigációs eljárásoknál, illetve a geodéziai kitűzéseknél is. Általánosságban elmondható, hogy a valós idejű mérések kevésbé pontosabb eredményt szolgáltatnak, mint az utófeldolgozott eljárások. A méréseket utólag értékelik ki, az utólagos feldolgozás általánosabb, a feldolgozó programok is ezt támogatják, a terepi mérést követően irodában utólag határozzák meg a pontok koordinátáit. A hosszabb időtartamú mérések együttes kiegyenlítésével általában nagyon pontossági igények is kielégíthetőek, illetve az utófeldolgozás során a szabályos hibák kiküszöbölésére/csökkentésére is pontosabb modelleket tudnak figyelembe venni (IGS pálya és órakorrekciók, ionoszféra modellek) A GPS mérési módszerek csoportosításának összefoglalása: A GPS mérési módszereket a következő táblázatban összefoglalt szempontok alapján különböztetik meg: Egyetlen vevő méréseit használják-e fel a térbeli koordináták számításához, vagy abszolút Relatív pedig két (esetleg több) vevő egyidejű méréseinek felhasználásával az egyik vevő ismert helyzetéhez képest a másik vevő térbeli helyzetét határozzák-e meg? A feldolgozásra kerülő mérési jel típusa kód vagy fázis? kódméréses Fázisméréses A vevőberendezések a mérés során mozdulatlanok, azaz a térbeli koordinátarendszerben állandó helyzetűek vagy a műszerek közül egy vagy több az statikus Kinematikus észlelés folyamán mozog? A méréssel lényegében azonos időben (a terepen) születik-e meg a valós idejű Utófeldolgozásos végeredmény, vagy csak később, irodai feldolgozás során? A mérés lebonyolítására ütemtervet kell készíteni, hogy melyik vevő, melyik időpontban, melyik alapponton mér. A mérési ütemterv pontos betartásáról gondoskodni kell. Az átállások idejét akkorra kell tenni, amikor a műholdak helyzete kedvezőtlenebb. A mérés időpontjait úgy kell ki választani, hogy lehetőleg a GDOP értéke kisebb legyen 4-nél, de sohase legyen 6-nál nagyobb. A felsorolt mérési módszerek közül tehát csak a fázisméréses relatív módszer biztosítja a geodéziai szempontból megfelelő pontosságot. A geodéziai gyakorlatban ezért a relatív módszereknek van csak szerepük, amikor két (vagy több) antenna (vevő) egymáshoz viszonyított térbeli helyzetét határozzák meg. Ezt mérési módszert nevezik térbeli vektor-, vagy térbeli bázis-meghatározásnak, vagy térbeli polárispont meghatározásnak is. A feldolgozás történhet egyesével, vektoronként, vagy az egyidejűleg mért vektorok együttes feldolgozásával. A végeredmény a pontok közötti X, Y, Z koordináta-különbség. A mért vektornak azt a végpontját, amelyhez viszonyítva határozzák meg a vektor másik végpontjának helyzetét, referenciapontnak nevezik. Azt a vevőt, amely a referenciaponton rendszerint hosszabb ideig végez észlelést, bázisvevőnek, referenciavevőnek vagy röviden bázisnak vagy referenciának nevezik. A GPS mérés előnyös tulajdonsága, hogy mozgás közben, "kinematikusan" is végezhető. A kinematikus módszer azt jelenti, hogy mozgó vevő(k) helyzetét határozzák meg az ismert ponton telepített álló vevőhöz (referenciaponthoz) képest. A mozgó vevő angol elnevezései: rover (vándor); mobile (mozgó), slave (szolga). A módszerrel elérhető pontosság attól függ, hogy az észlelés típusa kódmérés vagy fázismérés. Kódmérés esetén néhány méteres pontosság érhető el. Fázisméréssel centiméteres megbízhatóság érhető el a mozgó vevő által felkeresett pontoknál, de a módszer használhatóságát korlátozza, hogy mozgás közben is biztosítani kell legalább négy műhold jelének vételét, valamint meg kell oldani a jelvesztés okozta problémát. A GPS helymeghatározási módszerek: A statikus-abszolút módszer: A mérés célja egyetlen, a mérés során mozdulatlan antenna térbeli helyzetének meghatározása. Általában kódméréssel hajtják végre (SPP), de akár fázisméréssel is végrehajtható bizonyos korlátok mellett (PPP). Kódmérés esetén a WGS-84 koordináták általában a kijelzőn leolvashatóak, valamint hosszabb mérés esetén a koordinátamegoldások átlagolhatóak is. A statikus abszolút módszer akkor alkalmazható, ha nincsen geodéziai alappont a munkaterület környezetében, meg kell jegyezni, hogy kizárólag fázismérés esetén éri el a geodéziai pontosságot. Fázisméréssel végrehajtott abszolút helymeghatározáshoz kulcsfontosságú a nagy pontosságú műholdóra és pályamodellek használata. A statikus abszolút módszer segítségével elvégezhetjük a vevőóra szinkronizálását is. Kódméréssel végrehajtott mérés esetén a vízszintes értelmű pontosság kikapcsolt SA mellett 8-15 méteres nagyságrendű. Kinematikus-abszolút módszer: Célja általában egy mozgó járművön (autó, repülő, hajó, stb.) elhelyezett antenna helyzetének folyamatos meghatározása a jármű mozgása közben. Általában kódméréssel hajtják végre, jellemző pontossága 8-15 m. Statikus-relatív módszer: Statikus relatív módszer esetén két vagy több antenna közötti koordinátakülönbségek meghatározás a mérés célja. Ez volt az első igazán elterjedt geodéziai helymeghatározási eljárás, és még ma is ez a technika biztosítja a legnagyobb elérhető pontosságot. Fázisméréssel a mérési idő és az alkalmazott mérőeszközök függvényében kielégíthető a geodéziai és a geodinamikai pontossági igény is (milliméter-centiméter). A statikus mérések folyamata: A statikus mérések folyamata hat fő lépésből áll, az egyes lépések az alábbi munkafolyamatokat tartalmazzák: 1./ Irodai előkészítés: - Vízszintes, magassági és OGPSH pontok pontleírásának, pontvázlatának beszerzése. - Új pontok előzetes helyének kiválasztása: Jó kilátás az égboltra. Jó megközelíthetőség. A fennmaradás biztosítása; Elhelyezkedése: lehetőleg közterületen legyen. A tájékozó irányok mérhetősége. 2./ Terepi előkészítés: - A helyszínelés végzése, ekkor döntés a pontok végleges helyéről; - A kiválasztott ponthelyek ideiglenes megjelölése (kitűzési vázlat készítése, pontszám, tájékozó irányok pontszáma).

23 112 - Kitakaró objektumok azonosítása, esetleg felmérése antennatartó szerkezet méreteinek meghatározása, vagy kitakarási ábra szerkesztése. - A hullámterjedésre kedvezőtlenül ható hatások felsorolása (pl. rádióforrások, magasfeszültségű vezetékek, nagy fémtárgyak) - A pontleírás készítése; - A megközelítési utasítás készítése; 3./ Állandósítás - Az alappont rendeltetésének megfelelően kell az állandósítást elvégezni, (például: Magasság-meghatározásra használják-e vagy sem, mozgásvizsgálati pont-e vagy sem, stb.) 4./ Mérés előkészítése: - Mérési ütemterv készítése: (műholdgeometria előrejelzése, mérési ablakok kiválasztása); - A műszerek mérési beállításainak elvégzése: (kitakarási szög, mérési intervallum); - A mérési jegyzőkönyvek elkészítése: (Pontszám;A műszer típusa és gyári száma; Az antenna típusa és gyári száma; Antennamagasság; A mérési intervallum; Az észlelt műholdak száma; Az akkumulátor állapota, stb.) - A mérőfelszerelés ellenőrzése: (libellák igazítottságának és az optikai vetítők igazítottságának ellenőrzése). 5./ Mérés végzése: - A pontraállás végzése: (alaphálózati méréseknél a felső követ el kell távolítani); - A műszerfelszerelés összeállítása; - Az antennamagasság mérése; - A mérés végrehajtása: (műholdak, PDOP, akkumulátor); - Az antennamagasság mérése ellenőrzésként, valamint a pontraállás ellenőrzése; 6./ Feldolgozás: - A fájlok beolvasása: (mérési jellemzők beállítása antennatípus, antennamagasság, pontszám); - A bázisvonalak feldolgozása (az adatok szűrésével); - A hálózatkiegyenlítés (amennyiben lehetséges); - A koordinátatranszformáció végrehajtása; A statikus mérések fajtái: Statikus mérések csoportjába tartoznak a hagyományos statikus, a gyors statikus és a visszatéréses eljárások. Hagyományos statikus módszer: Hagyományos statikus méréseket geodinamikai célokra, illetve nagy kiterjedésű alaphálózatok kiépítésére használhatnak. A jellemző ponthiba 5mm alatti, a bázishosszak viszont elérhetik a több ezer kilométert is. A mérések általában hosszú ideig tartanak egy órától a több napig akár több hétig tartó kampányokkal is lehet találkozni. A GPS- mérések korszakának kezdetén a relatív statikus módszer volt az egyetlen, geodéziai célra alkalmas mérési eljárás. A statikus mérés során rendszerint több vevő mér hosszabb ideig együtt (szimultán) az új, illetve az adott pontokon. A relatív statikus módszernek csak akkor van értelme, ha a meghatározandó vektor két végpontján álló vevő ugyanabban az időpillanatban végez észlelést ugyanazokra a műholdakra, azaz biztosítani kell az egyidejűséget és azt, hogy a környezet tegye lehetővé legalább négy azonos hold észlelését mindkét végpontról. Az átállási idő fogalma: Egy vevővel egy mérési kampány során rendszerint több pontot is mérnek, a két mérendő pont között eltelt időtartamot átállási időnek nevezik. A periódusidő hosszú, órákban mérhető, a periódusidő függvénye a bázis hosszának, a műholdak számának, a mérés céljának, a vevő és a feldolgozó szoftver típusának. Hagyományos statikus mérés időtartama kétfrekvenciás vevővel. A vektor hossza Mérés időtartalma nappal Mérés időtartalma éjjel kilométer perc 60 perc kilométer perc 120 perc A relatív-statikus mérési módszert használják olyan esetekben, amikor hosszú, általában a 10 kilométert meghaladó bázisok mérése a feladat és/vagy szélső pontosságra kell törekedni, így: - A kontinentális hálózatok létrehozásakor. - Az országos hálózatok kiépítésekor. - A geodinamikai programoknál. - A mérnökgeodéziai hálózatok létesítésekor és helyi mozgásvizsgálatoknál. - Olyan munkaterületeken, ahol a vektorok hossza a kilométert meghaladja. Csak a statikus módszer biztosítja a szélső pontossági igények kielégítését (μp < 5 mm), a módszer hátránya a többi GPS módszerhez viszonyítva a hosszú periódusidő. Gyors statikus módszer: A gyors statikus méréseket a ciklustöbbértelműségek feloldásának hatékonyabb technikái tették lehetővé. A mérési periódus időtartami néhányszor tíz perc és általában rövid bázisvonalak esetén alkalmazzuk. A rövid mérési időtartamok miatt a hálózatszerű elrendezés alkalmazása nagyon nagy körültekintést igényel és elég nehéz megtervezni, ezért inkább a radiális elrendezést szokták alkalmazni. A műszerek elhelyezése általában műszerállványon, vagy kitámasztóval ellátott antennatartó bottal történik. A feldolgozó szoftverek fejlődése az 1990-es évek elején a fázis-többértelműségnek nevezett probléma elvileg új és számítástechnikailag korszerűbb megoldásához vezetett, ami lehetővé tette a statikus módszernél a mérési idő csökkentését. Itt a gyors inicializáláshoz, azaz a többértelműség feloldáshoz a kód - és vivőfázis mérések kombinációját alkalmazzák. Itt az egyébként hagyományos statikus módszerrel végzett mérésnél mindkét frekvencián mérni kell a vivőfázist, és a kódot is perces mérés után 1 ppm megbízhatóság érhető el. A gyors statikus módszer az előző bekezdésben ismertetett statikus módszertől lényegét tekintve nem különbözik, de csak kilométernél rövidebb vektorok mérésekor lehet beszélni gyors statikus módszerről. További feltétel, hogy négynél több (lehetőleg 5-6) műhold észlelhető és

24 113 A gyors statikus mérés geodéziai alkalmazási területei: - Negyedrendű, ötödrendű és felmérési alappontsűrítés. - Kisalappontok meghatározása, ahol a terepakadályok miatt az összelátás korlátozott (nagyobb belső udvarok, tisztások, szigetek.). - Egymástól nagy távolságban (több kikilométerre) lévő határpontok, vízszintes és magassági részletpontok bemérése. Vevő típus L1 frekvenciás vevő L1+L2 frekvenciás vevő jó a műholdgeometria (GDOP<4),ezért kerülni kell az olyan mérési ablakokat, amikor a DOP érték jelentősen változik. A felsorolt feltételek betartása mellett az ajánlott periódusidő függ a vektor hosszától és az egy- vagy kétfrekvenciás mérés lehetőségétől. Ma már Magyarországon is kiépült az aktív hálózat, saját bázis helyett a regisztrált felhasználók letölthetik egy 10 kilométernél közelebbi permanens állomás nyers mérési adatait is márciusa óta lehetőség van az ország területén bárhol kiválasztott tetszőleges pontra fiktív mérési eredményeket generáltatni a GNSS központ úgynevezett GNWEB szolgáltatásán keresztül. Ez a virtuális RINEX szolgáltatás utófeldolgozáshoz, ami az aktív hálózat állomásainak másodpercenként beküldött és archivált mérési adatain alapszik. A mérést végző felhasználó megadhatja a referencia-mérés helyét, kezdő és befejező időpontját, az adatrögzítés időközét majd Interneten keresztül letöltheti a fiktív referenciapont adatait. Ajánlott periódusidő gyors statikus méréshez: Mérési periódus időtartama 20 perc + 2 perc/km 10 perc + 1 perc/km A statikus mérések végrehajtása során kétféle mérési elrendezést lehet alkalmazni. Poláris vagy radiális elrendezés esetén egy a mérendő hálózat középpontjában elhelyezkedő vevőhöz képest határozzák meg a pontokra mutató vektorokat, hálózatszerű elrendezés esetén a hálózatban mérhető lehetőség szerint összes vektort megmérik. Gazdaságossági szempontból a radiális elrendezés javasolt, de a radiális elrendezés esetén az esetleges pontraállási hibákat, vagy antennamagasság mérési hibákat nem tudják a feldolgozás során felismerni, így ezen hibák hatása a koordináta megoldásokban is jelentkezik. A mérések pontosságának szempontjából tehát a hálózatszerű elrendezés a jobb és javasolható. Hálózatszerű elrendezés esetén a hálózatban létrejött vektorháromszögek mérési hibák nélkül zárt vektorháromszögeket alkotnának. Amennyiben pontraállási vagy antennamagasságmérési hiba terheli a méréseket, az kideríthető a vektorháromszögek zárásának ellenőrzése során (GPS Loop Closure). Ráadásul a hálózatszerű elrendezés esetén nagyszámú fölös mérést használhatnak fel a mérések kiegyenlítése során, így megbízhatóbb eredményeket kaphatnak. A meghatározásoknál általában nem egy vevőpár dolgozik, hanem a hálózat meghatározását egyszerre több vevővel végezik. Poláris vagy radiális elrendezés: Poláris vagy radiális az elrendezés akkor, ha az egyik vevő mindig ugyanazon ponton (referenciaponton) észlel, míg a többi vevővel sorba felkeresik a meghatározandó új pontokat és ott statikus, vagy gyors statikus mérést végeznek. Hálózatszerű elrendezés: Poláris elrendezésnél a referenciapontot a munkaterület közepén célszerű kiválasztani, hogy lehetőleg 5 kilométernél rövidebb vektorokat kelljen mérni, mert így csökkenthető a periódusidő. A referencia ponton a vevő folyamatosan működik, így annak őrzéséről és folyamatos áramellátásáról gondoskodni kell. A referenciapontnak tehát nem kell feltétlenül adott pontnak lennie, sokkal fontosabb, hogy a GPS mérés zavartalansága szempontjából (kitakarás) és a védettség szempontjából a legideálisabb helyen legyen. Amennyiben a referenciapont nem GPS alappont akkor arról gondoskodni kell, hogy a "mozgó" vevővel ismert pontot, illetve ismert pontokat is felkeressenek, amelyekről a referenciapont helyzetét a számítás során legelőször meghatározzák. A referenciavevő tehát állandóan, megszakítás nélkül észlel, míg a másik vevő felkeresi a lehetőleg néhány kilométeren belül elhelyezkedő pontokat és azokon a bázistávolságtól függően 5-25 perces statikus, vagy gyors statikus mérést végez. Miután minden ponton csak egyszer állítják fel az antennát, a hibás pontraállás, vagy a hibás antennamagasság felfedésére nincs ellenőrzési lehetőség. A mérési módszerrel meghatározott pontok térbeli poláris pontnak nevezhetők. A mérés gazdaságossága növelhető, ha egy referenciapont körül nem egy, hanem több vevő jár körbe (mozgó vevők), mert egy referenciavevő akárhány mozgó vevőt ki tud szolgálni. Több mozgó vevő esetén összehangolt mérést (szimultán mérést), kell alkalmazni, ha minden észlelőnél van mobil telefon vagy rádió, illetve ha a mérés kezdetének és befejezésének időpontját előre megbeszélték (mérési ütemtervet készítettek).a szimultán méréssel nő a fölös mérések (vektorok) száma, ezzel megteremtődik a lehetőség az ellenőrzésre. A hálózatszerű mérés a másik meghatározási lehetőség, ebben az esetben több vevő meghatározott elhelyezkedésben, szigorúan egyszerre mér, alapvető követelmény, hogy a mérést azonos időben kezdik el, és azonos időben fejezik be. A következő periódusban néhány vevő helyén marad, míg a többi vevő átáll és a hálózat következő másik meghatározott részét méri. A módszerrel egymás mellett fekvő kis hálózatok jönnek létre, amelyek néhány ponttal kapcsolódnak egymáshoz. A kapcsolópontok teszik lehetővé, hogy a hálózatok egy hálózattá összeállíthatók legyenek. A mérés végrehajtását úgy célszerű megoldani, hogy minél több műszer dolgozzon együtt, ez akár 8-10 vevő is lehet, de különleges esetben ennél nagyobb számú vevő együttmérésére is sor kerülhet. Kiértékeléskor egy perióduson belül mérő minden vevőt minden vevővel összekötő vektorokat

25 114 számítják, ezzel a mért vektorok száma jelentősen megnő, ami a hálózat pontossági mérőszámaiban jelentkezik. Amennyiben nagyobb kiterjedésű a munkaterület, célszerű a hierarchikus hálózatépítést alkalmazni: az első ütemben rendes statikus méréssel létrehozni a referenciapontok hálózatát, majd ezekről a referenciapontokról gyors statikus radiális méréssel (szimultán méréssel), maximum 5 kilométeres bázisokkal mérni a többi pontot. GPS sokszögelés: A GPS sokszögelés során az egyes sokszögoldalakat mérik végig gyors statikus méréssel, majd a sokszögoldalak koordinátakülönbségeinek ismeretében a sokszögpontok koordinátái kiszámíthatóak. GPS sokszögelés módszere, ha két adott pont között úgy határoznak meg új pontokat (általában két vevővel), hogy az egyes periódusok között egy kapcsolópont van. A GPS sokszögelés elve Ha egy adott A pontról indulva haladnak az adott B pont felé az új pontokon keresztül, akkor az első periódusban az A-1 vektort mérik, az 1-es ponton lévő műszer a helyén marad, azaz betölti a kapcsolópont szerepét, az A ponton lévő műszer pedig átmegy a 2-es pontra és indul a második periódus mérése, ezután folytatódik ugyanígy tovább a 2-3, 3-4, vektorok mérése a B pontig. Visszatéréses módszer: A visszatéréses eljárás során az egyes pontokon megismételik a gyors-statikus méréseket eltérő műholdgeometria mellett (legalább 1 óra elteltével). Így az egyes pontokon akár 5 perces mérés is elegendő a centiméteres pontosság eléréséhez. Előnye, hogy egy-egy ponton rövidebb mérési idő is elegendő, ugyanakkor a logisztikai költségek magasabbak a gyors statikus méréshez képest. A visszatéréses módszernél egy vektor megismételt statikus mérését végzik el, az azonos referenciaponthoz képest a mérendő pontokat többször (több periódusban, több alkalommal) mérik meg. Az így végrehajtott mérés is statikus mérés, amelynek körülményei lényegében megegyeznek az előzőekben leírt gyors statikus módszerrel, de a következő pontokban foglalt különbségekkel: - Gyengébb geometriai feltételek is megfelelnek, a műholdak száma akár háromra csökkenhet. - A mérési idő még rövidebb lehet, csökkenthető akár 3-5 percre is. - A pontot (vektort) legalább egy óra eltelte után újra fel kell keresni és ismételt néhány perces mérést kell végrehajtani. - A feldolgozó szoftvernek támogatnia kell az együttes számítást. A visszatéréses módszer előnyösen alkalmazható, ha például csak három műhold észlelhető a takarás miatt, ebben az esetben 5-10 perces mérést végeznek, majd egy-két óra (vagy nap) múlva, visszatérnek a pontra, amikor másik három műhold észlelhető, a két mérés együttes feldolgozása olyan eredményt ad, mintha hat holdat mértek volna. A hátrány, hogy kétszer kell felkeresni ugyanazt a pontot, ezért csak kisebb munkaterületen, valamint út menti pontok esetében gazdaságos alkalmazni. A statikus mérések fajtái (összefoglalva): Elnevezés Jellemző alkalmazás Jellemző ponthiba Jellemző bázishossz A mérési periódus időtartama Hagyományos geodinamika, < 5 mm > 10 km 1 óra (több nap) statikus mérnökgeodézia Gyors statikus alappontsűrítés 1-2 cm < 15 km perc Visszatéréses alappontsűrítés 1-2 cm < 15 km 2 (5-10) perc GPS alappontsűrítés 1-2 cm < 15 km perc Sokszögelés A kinematikus GPS mérési módszerek: A kinematikus mérések is a fázisméréssel történő relatív helymeghatározási technikán alapulnak. Ebben az esetben is egy ismert koordinátájú ponthoz képest határozzák meg az ismeretlen pontok koordinátáit általában centiméteres pontossági igénnyel. A pontos módszerek közül a vivőhullám fázisméréssel végrehajtott kinematikus relatív helymeghatározás bizonyult a legtermelékenyebbnek. Mivel itt is fázismérésről van szó, ezért a geodéziai pontosság eléréséhez elengedhetetlen a ciklustöbbértelműségek feloldása. Kinematikus relatív helymeghatározás: Az első lépés a két vevő inicializálása, az inicializálásra sok megoldás ismeretes. Az inicializálási eljárások alkalmazása műszer, illetve szoftver függő: Az inicializálás nem más, mint a teljes hullámok számában lévő határozatlanság feloldása a mérés előtt, vagyis a vivőhullám egész periódusai számának, azaz a fázismérés alapegyenletében N -nel jelölt érték meghatározása minden egyes vett műholdra. Az inicializáláshoz szükség van egy távolságra amit bázisnak neveznek. Ha a kinematikus mérés közben négy alá csökken az észlelt műholdak száma, akkor újra inicializálásra van szükség. Attól függően, hogy a bázist milyen módon határozzák meg sorolok fel az alábbi pontokban inicializálási eljárásokat.

26 115 Inicializálási eljárások: A ciklustöbbértelműségek megoldására többféle inicializálási eljárást lehet alkalmazni, melyek a következők: 1./ Gyors-statikus méréssel Meghatározzák a mozgó vevő kezdőpontjának helyzetét, a bázis másik végpontját (azaz a mozgó vevő kiindulási pontjának helyzetét) statikus relatív méréssel határozzák meg: Ebben az esetben a régi és új ponton 1-2 órás szimultán méréseket végeznek, majd az eredményt az utófeldolgozásból nyerik, ezt a kiindulási pontot inicializáló pontnak nevezik. - Az I inicializáló pont a vevőtől akár távolabb is lehet (maximum 15 kilométer); - Hátránya a gyors statikus mérés okozta időveszteség (5-30 perc); 2./ Inicializálás ismert ponton (az ábra szerint): - Az I inicializáló pont egy ismert pont; (A mozgó vevőt a WGS 84 térbeli koordinátarendszerben ismert helyzetű pontról indítják.) - Előnye, hogy csak 1-2 perces mérést kell végezni; - Hátránya, hogy szükségünk van egy további ismert pontra; - Szükséges, hogy a két pont relatív helyzethibája maximum 1-2 centiméter legyen; 3. Báziskaros megoldás (az ábra szerint): - A referenciaponton egy tájolóval és báziskarral ellátott műszertalpat használnak; (A francia Sercel cég geodéziai vevőihez egy alumíniumból készült, ismert hosszúságú és tájolóval ellátott kart gyártanak. A referenciaponton a kar egyik végére központosan elhelyezhető az álló vevő, a kar másik végére pedig Északi irányba tájolva a mozgó vevő.) - Előnye, hogy csak 1-2 perces mérést kell végezni; - Gyakorlatilag ez is egy ismert ponton történő inicializálás; 4. Antennacserés megoldás (Inicializálás antennacserével, az ábrán): - R-A távolság maximum 10 méter; epocha után helycsere, majd ismét helycsere folyamatos műholdvétel mellett; perc alatt elvégezhető, de a referencia vevőt a munkaterület közelében kell elhelyezni; Az inicializálás első fázisában az A vevő az ismert alapponton dolgozik, a B vevő pedig az első új ponton. Néhány percnyi észlelés után a két állomás helyét meg kell cserélni, de úgy hogy csere közben is észleljenek legalább 4 műholdat. A harmadik lépésben hasonló feltételek mellett, azaz az észlelést tovább folytatva visszaállítják az állomások kezdetben elfoglalt helyzetét. Az inicializálás után az A vevő folytatja a mérést az ismert ponton míg a B vevő az úgynevezett vándor (angolul rover) bejárja a megmérendő pontokat. Az egész mérés ideje alatt (tehát a pontok közötti úton is) mindkét vevőnek folyamatos kapcsolatot kell fenntartania legalább négy műholddal. Ahhoz hogy ezt a feltételt teljesíteni lehessen igen gondos előzetes terepszemlével kell kijelölni a vándor útját. 5. Inicializálás menet közben (OTF On-the-fly) (az ábra szerint): - Nem kell a mozgó vevőnek ismert pontból indulnia; - Eleinte kb. 200 másodpercig tartott, ma már valós időben is működik (néhány másodperc); - Az inicializálás alatt nem lehet jelvesztés; - Jelvesztés után újra kell inicializálni; - Visszafelé történő feldolgozás (backward processing) Vannak olyan szoftverek, illetve műszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy nem kell a mozgó vevőnek ismert pontról indulnia, ugyanis megoldják nemcsak az N értékek, hanem a koordinátakülönbségek meghatározásának problémáját is a mozgó vevőnél menet közben. Az inicializálást tehát nem mérési eljárással, hanem matematikai modellel, szoftveres úton oldották meg. Amennyiben a mozgás közben a takarás miatt megszűnt vagy négy alá esett a vett műholdak jeleinek vétele, akkor a zavar megszűnését követően újra kezdődik a számítási folyamat. Az OTF inicializálás a legújabb műszertípusok sajátja, ez a lehetőség lényegesen kiterjeszti a GPS geodéziai alkalmazási területeit és a hatékonyságot.

27 116 Pszeudokinematikus, vagy megszakított kinematikus módszer: A terepi mérés végrehajtása teljesen hasonló a gyors statikushoz, a szoftvernek kell alkalmasnak lennie az ugyanazon ponton ismételten mért eredmények és az eredeti mérések együttes számítására. Az új pontokon sorban, egymás után mérnek, majd mintegy egy óra elteltével fordított sorrendben újra mérnek. Így lehetővé válik a többértelműség feloldása, javul a pontosság, ennek oka, hogy a várakozási időben változik a holdak konstellációja. E mérésnél a pontok közötti átállás időtartamára a vevők kikapcsolhatók. Ez a mérési módszer reokkupációs módszer néven is ismert. (reoccupation method ) A kinematikus mérések csoportosítása: A kinematikus méréseket a táblázat szerint csoportosíthatják. (* saját bázissal, ** hálózati RTK megoldással) Elnevezés: Jellemző alkalmazás: Jellemző ponthiba: Jellemző bázishossz: Feldolgozás: (stop & go) felmérés 1-2 cm < 15 km utólagos valódi kinematikus felmérés 1-3 cm < 15 km utólagos RTK felmérés vagy kitűzés 1-3 cm < 5-10 km*; < 40km ** valós idejű A geodéziai célú kinematikus méréseket a részletes felmérés, kitűzések, mérnökgeodéziai célú mozgásvizsgálatokra használhatják fel, ill. bármilyen mozgó platform (járművek, hidak, stb.) cm pontosságú helymeghatározását végezhetik el ezekkel az eljárásokkal. A kinematikus mérések folyamata az alábbi lépésekből áll: 1. Előkészítés - Referenciapontok helyének kiválasztása, helyszínelése. - Transzformációs pontok (közös pontok) beszerzése, felkeresése (ha szükséges). - Mérések tervezése (különös tekintettel a városi kanyonok hatására) 2. Mérés - Félkinematikus módszer; - Valódi kinematikus módszer; - RTK módszer; 3. Feldolgozás - Mért vektorok feldolgozása; - Koordinátaszámítás; - Transzformáció a helyi rendszerbe; - Esetleg szűrés, felesleges mérések eltávolítása, stb. Félkinematikus módszer: Ezt a mérési módszert gyakran csak kinematikus felmérésnek nevezik. Ez a módszer a statikus és a kinematikus relatív helymeghatározások kombinációja. A módszer leg-gyakoribb elnevezése ezért angolul: Stop and go (SGS Survey), a magyar elnevezése fél-kinematikus mérés Krauter András professzortól származik. A mérési módszerek közül korábban az egyik leggyakrabban használt eljárás a félkinematikus (Stop & Go) módszer (az ábrán). Az inicializálást követően folyamatos műholdészlelés mellett, de adatrögzítés nélkül haladnak az egyes felmérendő pontok között. A felmérendő pontokon maximum néhány epochát mérnek, majd továbbhaladnak a következő pont felé. A méréseket minden esetben az inicializáláshoz felhasznált ismert ponton fejezik be, mert így az adatokat akár visszafelé is fel lehet dolgozni egy esetleges jelvesztés esetén. Amennyiben jelvesztést észlelnek a mérés során, akkor célszerű újra inicializálni. Ezt megtehetik egy ismeretlen ponton is gyors statikus méréssel, vagy az utolsó mért pontra is felállhatnak, s ekkor már ismert koordinátájú ponton végezhetik el az inicializálást. A félkinematikus mérési eljárás 1-2 centiméter + 1 mm/km pontossággal jellemezhető. A mérés során az egyik vevő végig egy ponton a referenciaponton áll, a másik a mozgó vevő az új pontok között mozog, (a mozgó vevővel pedig elvégezik az inicializálást) majd rövid időre az új ponton megáll. A mozgó vevővel ezután felkeresik a mérendő pontokat. Az antenna mozgatása történhet gyalogosan, (vetítőboton történő mozgatása) de gyakoribb és gyorsabb a gépkocsin történő szállítás. Az antennát úgy kell elhelyezni és az útvonalat úgy kell megtervezni, hogy szállítás közben is legalább négy műhold jele folyamatosan vehető legyen. Ennek a hátránynak a megszüntetését teszi lehetővé az OTF inicializálás. A mérendő ponton legalább kettő epocha mérésére kerül sor a pontszám és az antennamagasság beadása mellett, a két epocha itt azt jelenti, hogy legalább kétszer kell rögzíteni a műholdak mérési adatait, azaz ki kell várni legalább két adatrögzítési időközt. (Például: ha az integrálási idő 15 másodperc, akkor 2 15 sec telik el a két mérési adat rögzítése között, továbbá annyi idő, legfeljebb további 15 sec, amennyivel lekésték a kerek 15 másodperces GPS-pillanatot az adatrögzítés indításával). A tapasztalatok szerint a 3 másodperces vagy az 5 másodperces integrálási idő beállítása a praktikus, mert így legfeljebb 9 vagy 15 másodpercet kell tartani az antennarudat mozdulatlanul a ponton. Ezt követően felkereshető a következő pont. A mérés során tehát az útvonalnak csak azon pontjai kapnak koordinátát, ahol megálltak és felállították az antennát. Az antennát 1,7-2,0 méteres, fix hosszúságú tartórúdra helyezik (így az antennamagasság nem változik, beírása is

28 117 szükségtelen az első bevitelt követően). A pontszám beírása sem szükséges, ha megfelel egy beállított kezdőértéktől induló, egyesével növekvő számozási rendszer, lényeges a szelencés libella kiigazítása. A mérés vezérlését általában a tartórúdra helyezett billentyűzeten (vezérlő egységen) keresztül oldják meg. A referenciavevőnél ugyanazt az integrálási időt kell beállítani, mint a mozgó vevőnél, hiszen csak a közös mérések értékelhetők ki. Ennél a módszernél is érvényes, hogy a mérés gazdaságossága növelhető, ha egy álló vevő több mozgó műszert szolgál ki. Két álló vevő esetén miden egyes pontot két független vektorból lehet meghatározni. A módszer jellemzője, hogy a meghatározás pontossága az álló helyzetben végzett mérésnél növekszik, mivel az eredmény több mérési adat átlagából születik. Az ellenőrzés egyszerűbb és olcsóbb megoldását jelenti, ha a mozgó vevővel: - Menet közben ismert pontokat is felkeresnek. - Visszatérnek a kezdőpontra. - A mérést ismert ponton kell befejezni. - Az utolsó ponton statikus mérést kel végezni. Ezekben az esetekben - megfelelő szoftverrel - az utolsó ismert ponttól indulva is számíthatók a közbenső mért pontok, amikor is egy esetleges teljes jelvesztés nem hiúsítja meg az összes utána következő eredményt. A félkinematikus módszer a referenciaponthoz közeli, kisebb munkaterületen gazdaságosan használható: - Felmérési alappontok és kisalappontok meghatározására. - Egymáshoz közeli részletpontok bemérésére. - Nyílt terep magassági felmérésére. A félkinematikus meghatározási módszer előnye a gyorsaság, hátránya a statikus módszerekhez képest, hogy a mérendő pontok között is folyamatos jelvétel szükséges, vagy olyan mérőfelszerelés, amely az OTF inicializálást támogatja. A félkinematikus módszer pontossága: 1-2 cm + 1 ppm. Folyamatos kinematikus módszer: A valódi kinematikus mérési módszerrel folyamatos időközönként végeznek észleléseket és rögzítik az adatokat az inicializálást követően. A mért pontok sűrűsége természetesen függ a mozgó vevő sebességétől is. A folyamatos kinematikus módszer lényegét tekintve megegyezik az előzőekben leírt félkinematikussal, de míg ott csak a mozgó vevő által bejárt útvonal mentén egyes kiválasztott pontok koordinátái érdekelték a mérést végzőt, addig itt maga az útvonal a fontos. Miután az inicializálás megtörtént, előre beállítható időközönként (ált. 1, 2, 3, 5 vagy 10 másodpercenként) automatikusan kerülnek rögzítésre a fázismérés eredményei. Eltérően az eddigi módszerektől, amikor gyakorlatilag álló vevők rögzítették az adatrögzítési időtartam alatt mért adatok átlagát, a kinematikus mérésnél az adatrögzítés pillanatában mért mérési adat tárolása szükséges. Az egyes pontokat nem pontszámmal, hanem a GPS időrendszerben megadott időponttal jellemzik, amennyiben az útvonal bejárásakor mégiscsak szükség lenne egyes jellemző pontok megkülönböztetésére, akkor azt külső jeladással lehet megtenni, a módszer nem alkalmas alappontsűrítésre. Maga a GPS vevő is adhat időjelet az adatrögzítés időpontjában és ezzel vezérelhet egy külső eszközt. (pl. hajó vízmélységmérőt, légifényképező kamarát). A félkinematikus mérés feltételei tehát: lehetőleg 5-6 műhold, jó DOP érték, jelvesztés elkerülése illetve OTF inicializálás a folyamatos kinematikus módszer esetében érvényesek. A módszer pontossága: 1-2 cm + 1 ppm. A folyamatos kinematikus módszer alkalmazási területei: - Mozgó járművek nagy pontosságú helyzet meghatározása. - Légifényképező kamara, mozgó videokamera felvételi helyének rögzítése. - Terepprofilok felvétele, nyílt terep domborzatának felmérése. - Vonalas létesítmények hossz-szelvényezése, valamint: Hidrográfiai felmérések, mederfelvételek. A kinematikus módszer előnye, hogy külső beavatkozástól mentesen, automatikusan rögzíti a mozgó vevő útvonalát. Hátránya: A félkinematikusnál felsoroltakon kívül a nagy mennyiségű adat, aminek tárolását meg kell oldani. A kinematikus mérések másik fő csoportjába a valósidejű mérések tartoznak. Valósidejű alkalmazások esetén a mérések és a koordináta kijelzése között maximálisan néhány másodperc telik el, így már a terepen megismerjük a mért koordináták értékeit. A valós idejű technikák között a mért mérési mennyiségek alapján megkülönböztetjük a differenciális (DGPS) helymeghatározást (kódmérés) és a valós idejű kinematikus (RTK) helymeghatározást (fázismérés). A differenciális GPS (Differential Global Positioning System = DGPS): A DGPS alapelve: A differenciális helymeghatározás segítségével a szabályos hibák (pályahiba, órahiba, ionoszféra hatása) hatásait csökkenthetik a kódméréssel végrehajtott helymeghatározás során. A differenciális mérésnek az alkalmazásával a helyzet meghatározás pontossága egy A differenciális GPS elve az, hogy néhány száz kilométer távolságon belül kb. ugyanazok a zavaró tényezők hatnak a GPS mérőállomásokra. Ezért ha egy referenciaállomásról (aminek a koordinátái ismertek, így a ráható zavaró tényezők is számíthatók) rádiójelekkel a korrigáló tényezőket folyamatosan a mérőállomásra küldik, akkor ezzel a zavaró tényezőket részben kiküszöbölhetik. A differenciális GPS egy kiterjesztett változata a GPS-nek, a DGPS lényege, hogy a Föld körül keringő műholdaktól kapott adatokat kiegészítik az úgynevezett referenciaállomások által szolgáltatott adatokkal. A referenciaállomások olyan fix helyzetű földi objektumok, amelyek ugyanazt a szerepet töltik be, mint az orbitális pályán mozgó műholdak, működési elvük rendkívül egyszerű. A differenciális helymeghatározás esetén egy ismert ponton állítanak fel egy referenciaállomást, amely a mozgó vevővel egyidejűleg ugyanazokra a műholdakra végez kódmérést. Az ismert bázisállomás és műhold koordináták valamint a mért pszeudotávolságok alapján a bázisállomás kiszámítja a pszeudotávolságok korrekcióit, amit rádión keresztül sugároz a környezetében tartózkodó mozgó vevők felé. A mozgó vevők a saját maguk által észlelt pszeudotávolságokat megjavítják a bázisállomástól kapott korrekciókkal, ezáltal a

29 118 nagyságrenddel növelhető, további pontosság növelést lehet elérni a vivőfázis- vagy a differenciális vivőfázis-alapú távolságméréssel. kódméréssel végzett helymeghatározást tovább tudják pontosítani. A technika általában a bázisállomás kilométeres környezetében használható és szubméteres pontosság elérésére alkalmas. Az RTK (Real Time Kinematic): A valós idejű kinematikus (az ábrán) helymeghatározási A valósidejű kinematikus mérés alapelve eljárás során nem csak pszeudotávolságokat, hanem fázistávolságokat is mér (minimálisan 5 közös műholdra) az ismert ponton felállított referenciaállomás. A mérési eredményeket valamint a bázisállomás koordinátáit valós idejű kommunikációs csatornán juttatják el a mozgó vevőkhöz (rádió, GSM telefon, mobil internet). A gyakorlatban általában mindkét frekvencia észlelését végzi mindkét vevő, ennek hatására az inicializálási idő jelentősen lerövidíthető. A mozgó vevő a saját észlelései és a bázisállomás mérései alapján általában és jellemzően egy percen belül elvégzi ciklustöbbértelműségek feloldását, amit követően a mozgó vevő folyamatosan akár Hz-es frekvenciával meghatározza saját helyzetét (10-20 koordináta másodpercenként). Az RTK (Real Time Kinematic) módszer alatt fázismérésen alapuló, valós idejű, relatív (differenciális) GPS vevő együttest értenek, amely centiméteres pontosságú helymeghatározást és kitűzést tesz lehetővé. A geodéziai mérőállomások funkcióit lehet utánozni GPS-szel is: Az RTK rendszer birtokában a terepen lehetséges az adatfeldolgozás, ezzel lehetővé válik a centiméteres pontosságú kitűzési és a real-time felmérési feladatok megoldása, amire a hagyományos utófeldolgozásos GPS technika nem képes, az RTK beépített eleme a menet közbeni (OTF) inicializálás. Mérés közben lehet figyelni a pontossági mérőszámokat, így rögtön eldönthető a kapott eredmény felhasználhatósága, a mérési módszer itt is gyors statikus, félkinematikus vagy folyamatos kinematikus lehet, de nem szükséges ezen módszerek előre történő definiálása, mozgás közben bármelyik alkalmazható. Az RTK műszeregyüttes a következő részekből áll: - Referencia műszer: Olyan kétcsatornás GPS vevő, amelyet ismert helyzetű ponton (gyakran épület tetején, ahol nem kell felügyelet) állítanak fel. A műszerhez egy rádió-adó tartozik, amelyik engedélyezett frekvencián a mérési adatokat sugározza. A rádióhullámok terjedését esetleg meghiúsító terepi vagy mesterséges akadályok kiküszöbölésére átjátszó adókat telepítenek. - Mozgó vevő: Olyan kétcsatornás rádió-vevővel kiegészített GPS műszer, amely a referenciavevő mérési adatait is veszi, továbbá beépített számítóegysége révén az adatfeldolgozást is elvégzi. A vevőt rendszerint hátizsákban helyezik el, az antennatartó rúdra pedig olyan billentyűzetet (vezérlő egységet) szerelnek, amelynek kijelzőjén a mozgó vevő aktuális pozíciója a helyi rendszerben, ill. a kívánt kitűzési adatok figyelemmel kísérhetők. Hasznos ha egyszerű tájolót építenek be a vezérlőbe, a tájékozódás, kitűzés megkönnyítésére. Az RTK alkalmazási területei: - Ötödrendű, felmérési és kisalappontok meghatározása gyors statikus módszerrel vagy félkinematikus módszerrel. - Pontfelkeresés (földalatti jel újraállandósítása), pontazonosítás. - Terepfelmérés, útvonalfelvétel kinematikusan. - Pontok kitűzése nyílt terepen (gyors statikus, félkinematikus). - Hidrográfiai felmérés, hidrogáfiai kitûzés (például kotrási helyek kijelölése tavon). Az RTK esetében az azonnali helymeghatározás és kitűzés lehetősége a fő előny, továbbá az, hogy mérés közben ismerjük a kapott eredmény pontosságát, megbízhatóságát. A két vevő közötti adatkommunikáción túl a gyors statikus és kinematikus módszereknél leírt feltételeket kell biztosítani, tehát: jó műhold-geometria (GDOP<4); 10 kilométernél rövidebb bázistávolság, legalább négy hold jeleinek folyamatos vétele. A GPS mérések feldolgozásának folyamata: A mérési módszerekhez hasonlóan a feldolgozási módszerek is alapvetően két csoportba sorolhatók: abszolút és relatív módszerek. Az abszolút módszer célja: Egyetlen pont (P) X P, Y P, Z P térbeli derékszögű koordinátáinak a számítása, de negyedik ismeretlenként a vevő órahibáját is meg kell határozni, ezért legalább négy műhold pszeudótávolságára van szükség egy adott időpontban (epochában). A számítás fokozatos közelítéssel történik, négynél több távolság esetén kiegyenlítéssel, ez a módszer elsősorban a navigációnál kerül alkalmazásra. A relatív módszer elsődleges célja: Két pont (A és B) közötti koordináta-különbségek ( X, Y, Z) számítása, vagyis egy vektor meghatározása, egyes szoftverekkel több, egyidejűleg, azonos periódusban mért vektor együttes feldolgozása is lehetséges. A geodéziai pontosságú relatív mérések feldolgozásának teljes folyamata a következő három szakaszra bontható: Bemenő adatok: Segédadatok: Kimenő adatok: 1.) Vektor-feldolgozás P, φ (kódmérés, fázismérés eredményei) Fedélzeti pályaadatok 2.) Térbeli koordináták számítása X, Y, Z Adott pontok koordinátái 3.) Transzformáció X, Y, Z Közös pontok koordinátái X, Y, Z (térbeli koordinátakülönbségek) X, Y, Z (térbeli koordináták: WGS84, ITRF.) y, x, (H) helyi vízszintes koordináták (és magasságok)

30 119 A GPS mérések feldolgozásának folyamatát csak címsorokban ismertetem, a számításokat adott szoftverekkel hajtják végre. A különbségképzés elve, amely fontos szerepet játszik a vektor-feldolgozásnál a következő: A GPS mérési eredmények relatív feldolgozásakor a legtöbb szoftver az úgynevezett különbségképzési eljárást használja. A különbség képzés célja egyes ismeretlenek kiküszöbölése, a különbségképzéses eljárást a valóságban a fázismérésekre alkalmazzák. GPS mérések feldolgozását három munkaszakaszban végzik: Az első szakaszban végezik el az egyes vektorok kiértékelését gyári szoftverek segítségével. Ebben a feldolgozási szakaszban bemenő adatként szerepelnek a kód, illetve. fázismérés eredményei (P, φ). A program ebben a részben használja fel a fedélzeti pályaadatokat. A feldolgozásnak ebben a részében van lehetőség arra, hogy indokolt esetben egyes műholdakat kihagyjanak a meghatározásból, például: olyan esetben, amikor annak a vétele több esetben megszakad, vagy a mérési periódusnak rövid idején volt látható. A feldolgozás eredményeképpen a pontok közötti X, Y, Z térbeli koordináta különbségeket, vektor összetevőket kapják meg. A térbeli koordináta különbségek számértéke mellett még a vektorok megbízhatóságát jelző 3 x 3 -as variancia mátrixot is kapnak, a variancia mátrixból következtetni lehet a vektor megbízhatóságára. A számítási folyamat következő lépése a térbeli koordináták meghatározása: Ennek a második lépésnek bemenő adatai a vektorok összetevői a X, Y, Z és ezek variancia mátrixa. Ekkor használják fel az adott pontok korábban meghatározott térbeli koordinátáit is. Ekkor számolják a vektor alkotta háromszögek, sokszögek záróhibáit és az új pontok előzetes koordinátáit. A számítási folyamatnak ebben a szakaszában derülhet ki, hogy egyes vektorok hibásak, amit vagy újbóli vektor kiértékeléssel javíthatnak meg, vagy ki kell hagyni a számításból. A térbeli végleges koordináták számítását általában kiegyenlítéssel végezik az úgynevezett közvetett mérések kiegyenlítése módszer alkalmazásával. Eredményül az új pontok térbeli koordinátáit (X, Y, Z) kapják meg, valamint azok megbízhatóságát jellemző koordináta középhibákat és hibaellipszoid adatokat. A számítás harmadik befejező lépése a térbeli derékszögű koordináták geodéziai rendszerbe történő transzformálása: Bemenő adatok az előzőekben meghatározott X, Y, Z koordináták és a környéken lévő olyan pontok koordinátái, melynek mind a GPS koordinátái, mind a geodéziai koordinátái (és magasságai) ismertek. A transzformációt egy térbeli hasonlósági transzformációval végezik el. Néhány GPS vevőt felsorolok: A mai GPS vevők már képesek más eszközökkel is kommunikálni soros porton, USB-n vagy Bluetooth-on keresztül. (A Bluetooth egy távközlési ipari szabvány és protokoll vezeték nélküli adatátvitelre, kis hatótávolságú, rádiófrekvenciás kommunikációs szabvány, amely vezeték nélkül teszi lehetővé a különböző elektronikus eszközök (pl. PDA, mobiltelefon, számítógép, nyomtató) közti nagysebességű adatcserét.) Leica SmartStation (Mérőállomás beépített GNSS/GPS vevővel): Leica SmartStation (Mérőállomás beépített GNSS/GPS vevővel): A világon először tökéletesen van egyesítve a mérőállomás és a GPS. Nagyteljesítményű mérőállomás hatékony GNSS/GPS vevővel.smartstation álláspont koordináták gombnyomásra: Nincs szükség alappontokra, hosszú sokszögelésekre vagy hátrametszésekre. A SmartStation felállítása után megnyomja a GPS gombot, és a többit elvégzi a SmartAntenna. Az RTK technológia segítségével néhány másodperc alatt centiméter pontossággal meghatározhatja a pozíciót, akár 50 kilométerre a referencia állomástól. A GNSS/GPS meghatározza az álláspont pozícióját, utána pedig a mérőállomással, egyszerűbben, gyorsabban, és kevesebb állásponttal lehet mérni. GNSS/GPS teljesen integrálva van a mérőállomásba: RX1250 Távirányító Egység: (Működtesse a prizma mellől): Az RX1250 Távirányító Egységgel vezérelheti mind a TPS1200+ mérőállomást a RádióModemen és a RádióFogantyún keresztül, mind a GPS SmartAntennát a Bluetooth kábelmentes technológián vagy a kábelen keresztül a prizmabot mellől. A távirányító egységnek ugyanolyan kijelzője van, mint a TPS1200+ mérőállomásnak, érintőképernyő, választhatóan színes kijelzővel és teljes alfanumerikus QWERTY billentyűzettel. A működtetés is pontosan ugyanolyan. A munkát végző méréseket indíthat, kódokat vihet be, használhatja a részprogramokat és programokat, adatokat gyűjthet a GPS-ből és a TPS-ből, ahogyan szeretné használni. Választható az összes TPS1200+ mérőállomáshoz. A meghatározás kiterjeszthető a SmartPole-ra. A legjobb az ATR-rel, PowerSearch-csel és a 360 prizmával együtt. Könnyű, erős, megbízható. Megbízható kábelmentes kommunikáció: A Rádió Fogantyún vagy a Bluetooth Kábelmentes technológián keresztül. Tökéletes egy-emberes felmérési rendszer. Nincs szükség kábelekre. Növeli a hatékonyságot és a termelékenységet. A TPS1200, mint a System 1200 rendszer tagja, a GPS1200-zal együtt alkotja az egyedülálló X-function rendszert: A rendszer tulajdonságai: Egységes kezelői felület; Megegyező adatkezelés; Egységes tartozékok; Hatékony programok; Irodai szoftver Leica Geo Office. A következő tulajdonságok nyújtják a GPS1200-as rendszer flexibilitását, hatékonyságát mindenféle GPS-es feladathoz: SmartTrack GPS technológia; SmartCheck 30 km RTK; 30 km-es RTK használhatóság; Hihetetlenül robosztus; A felhasználó által programozható; Könnyű, moduláris felépítés; GPS referencia állomások; Fedett pontok mérése; ASCII adatbevitel;

31 120 Leica GPS 1200 A Leica GPS 1200 ultra-pontos GPS rendszer, új gyors, önellenőrző RTK algoritmus és az egyszerű felhasználói felület.a Leica 1200-as rendszer mindazt a rugalmasságot, hatékonyságot nyújtja, mely szükséges a GPS alkalmazásokhoz. A legszigorúbb katonai előírások alapján kifejlesztett rendszer. Ellenáll a legextrémebb hőmérsékleti, használati és időjárási körülményeknek is. SOKKIA GSR2700 ISX: Teljesen integrált, csúcsteljesítményű GNSS rendszer: A GSR2700 ISX egy magas fejlettségű GNSS (Global Navigation Satellite System) vevő a SOKKIA-tól. SOKKIA GSR2700 ISX: Pozícionálás: Statikus: H: 3.0 mm+0,5 ppm V: 10 mm+1.0 ppm Gyors statikus: H: 5.0 mm+1.0 ppm V: 10 mm+1.0 ppm Kinematikus, Félkinematikus (Stop and Go) H: 10.0 mm+1.0 ppm V: 20 mm+1.0 ppm RTK: H: 10.0 mm+1.0 ppm V: 20 mm+1.0 ppm VASS/EGNOS DGPS: 0.8 m CEP (Horizotális) Önálló pozícionálás: 1.5. m CEP (Horizotális) Késleltetés: 0.02 mp (tipikus) RTK Inicializálás: 3-10 másodperc a műhold konstellációtól és a bázishossztól függően Teljesen integrált, robusztus kivitel: Csúcsteljesítményű GNSS vevő és antenna, Bluetooth kábelmentes kapcsolat, memória, akkumulátor és GSM/GPRS vagy URH egység, mind egy műszerházba építve. GPS + GLONASS jelvételi képesség: 72 univerzális GNSS csatorna szolgál a GPS és GLONASS jelek vételére. (Csatornák: 14 L1, 14 L2, 6 L5 GPS; 12 L1, 12 L2 GLONASS; 2 SBAS.) Jel újra megtalálás: 0.5 másodperc L1, 1 másodperc L2. Több műhold egyenlő jobb geometria és hatékonyabb munkavégzés a terepen. Megbízható működés beépített városi környezetben és egyéb fedett területeken. A rover üzembe helyezése egyszerű: Helyezze a vevőt az árbóc tetejére, a vezérlőt az árbóc közepére, kapcsolja be, és már indulhat is a munka, nincs szükség kábelek csatlakoztatására. Egy nyomógombos RTK bázis: Vevőpár konfigurációban ideális bázisvevő. Csak helyezze a vevőt az állványra és kapcsolja be. A korrekciók előállítása és továbbítása a rover felé automatikusan indul. A beépített GSM vagy URH rádió szükségtelenné teszi a kábeles csatlakoztatást. Villámgyors RTK algoritmus: Másodperceken belül inicializál a centiméter pontosságú méréshez. Felsőfokú megbízhatóság és pontosság akár 40 kilométeres, vagy nagyobb bázishosszon Problémamentes hálózati RTK: Megbízható működés hálózati korrekciókkal VRS, FKP és Master Auxiliary hálózatokban Hálózati kiszolgálóhoz csatlakozás GSM vagy GPRS/NTRIP hívással. Tökéletes önálló RTK rover, saját bázis alkalmazása nem szükséges. Többcsatornás Bluetooth kapcsolat: Az egyik csatornára a vezérlő, a másikra a hálózati korrekciók le-töltéséhez mobiltelefon csatlakozhat, ha a beépített telemetria egység helyén URH rádió van. Informatív LED állapotjelző: A korábbi Stratus és RadianIS modelleknél bevált LED skálán megjelenő információk gyorsan és könnyen értelmezhetőek. Kijelzi a tápellátás állapotát, a követett műholdak számát, a memória foglaltságát, és a kommunikáció folyamatát. Bemeneti/Kimeneti formátumok: RTCM, RTCM V3.0, RTCA, CMR, CMR+, NTRIP. NMEA kivitel, PPS kivitel, Eseményjel be. Hangüzenetek: Az első és egyetlen vevő ebben a kategóriában, amely szöveges hangüzenettel is tájékoztatja kezelőjét, ráadásul választhatnak női és férfi hang közül. A világnyelvek mellett magyar nyelvű hangüzenet is választható 2007 második felétől. Környezetkímélő: Az első GNSS vevő amely megfelel az Európai Únió RoHS szabályozásának (ólommentes elektronika). A 2008 november 10-től forgalomba kerülő GSR2700ISX vevők a korábbinál is stabilabb és hatékonyabb 3.50 verziószámú firmware-t tartalmazzák. A 3.50 változatban tovább javult a többutas terjedés hatásának kiküszöbölése. A GNSS alkalmazásával végzett alappont meghatározások: A GPS/GNSS alapponthálózatok Magyarországon létrejöttének és alkalmazásának szabályait az előzőkben ismertettem. Az alappontok meghatározásának általános szabályai a 15/2013.(III. 11) VM rendelet előírásai szerint: Az állami alapadatok felhasználásával végzett földmérési és térképészeti tevékenység keretében a GNSS technológia alkalmazásával történő alappont-meghatározásokat a GNSSnet.hu, az INGA, valamint az OGPSH alappont-hálózatokra, valamint az ETRS89 rendszerben korábban meghatározott EOVA alappontokra támaszkodva kell elvégezni. Amennyiben az alappont-meghatározás a GNSSnet.hu hálózattól független, külső permanens állomásra támaszkodik, akkor az állomás koordinátáit minden földmérési munkánál ismételten meg kell határozni a hivatalos vonatkoztatási rendszerben, és csatolni kell a leadandó munkarészekhez.

32 121 A külső permanens állomás meghatározása és az új alappontok meghatározására irányuló mérések között eltelt idő nem lehet több 7 napnál. - A rendelet szerint az ötödrendű pontok, felmérési - és a kisalappontok meghatározásának módja és pontossága azonos. - Alappontok meghatározását utólagos vagy valós idejű feldolgozással lehet végrehajtani. - Az alappontok meghatározásához szükséges adatok a megyei földhivataltól, a FÖMI-től, és a GSZK szerezhetők be. - A megyei földhivataltól, vagy országos szinten a FÖMI-től; - A GNSSnet.hu hálózatra támaszkodó pontmeghatározás esetén a GSZK által nyújtott szolgáltatás keretében szereztők be. - Egyfrekvenciás vevők geodéziai célú pontmeghatározásnál legfeljebb 15 kilométeres bázistávolságig használhatók. - Alappontot egyetlen referenciapontra támaszkodva meghatározni, csak az előírt ellenőrző mérések végzésével és csak az alábbi esetekben szabad (a 15/2013.(III. 11) VM rendelet ): - Folyamatosan ellenőrzött referenciaállomás esetén; - Külső permanens állomásra támaszkodva a fentebb leírtak betartásával. - Korábban meghatározott, ismert koordinátájú pontok esetében azon a pontjelen kell a mérést végezni, amelyen az eredeti meghatározás történt. A vasbetonlapos védőberendezéssel ellátott pontokon a felső követ el kell távolítani, és az anyaponton kell a mérést végezni, a mérés befejeztével a felső követ szabatosan vissza kell állítani. - Az OP jelzésű iránypontok eredeti koordinátái a vasbetonlapokkal körülvett felső kőre vonatkoznak, ezért ezeknek a pontoknak a védőberendezését megbontani tilos. - A GNSS mérésekről olyan digitális mérési jegyzőkönyvet kell leadni (ezt helyettesítheti a feldolgozó szoftver által előállított naplófájl) amely az alábbi adatokat tartalmazza: - Az ismert és újonnan meghatározott alappont azonosítóját, mind utólagos feldolgozással végzett, mind valósidejű GNSS mérések esetén; - Ntrip alapú valós idejű pontmeghatározás esetén az NtripCaster üzemeltetőjének nevét, és az alkalmazott Ntrip Mountpoint azonosítóját; - Nem Ntrip alapú valós idejű pontmeghatározás esetén az ismert pont azonosítóját; - A mérés dátumát és időtartamát; - A GNSS vevő és GNSS antenna típusát; - Az antennamagasságot; - Az észlelő nevét. Utólagos feldolgozással végzett alappont-meghatározás: - Térbeli vektorok számítása esetén az eredmény csak akkor fogadható el, ha a ciklus-többértelműség egész szám, a ciklustöbbértelműségre vonatkozó információt a vektor-kiértékelési naplófájlnak tartalmaznia kell. - A térbeli vektor meghatározási középhibája nem haladhatja meg a ±10 milliméter + 1 ppm értéket. - Ha a meghatározott térbeli vektorokból zárt poligonokat alakítanak ki, akkor a vektorzárás nem haladhatja meg a ±2 cm-t. Hálózatkiegyenlítés esetén a vektorzárás bemutatása nem szükséges. - Az új pontok végleges ETRS89 koordinátáit - az adott pontok és a mért vektorok felhasználásával - közepeléssel vagy térbeli hálózat-kiegyenlítéssel kell kiszámítani. - Az eltérések nem haladhatják meg az alábbi két bekezdésben foglaltakat: - Amennyiben az alappontok ETRS89 koordinátáinak több adott pont bevonásával történő számítása közepeléssel történik, akkor a koordináta komponenseinek középértéke és a számításba bevont koordináta komponensei közötti ±5 centimétert nem haladhatják meg. - Amennyiben az alappontok ETRS89 koordinátáinak számítása hálózatkiegyenlítéssel történik, az eredmények akkor fogadhatók el, ha az új pontok koordináta középhibái a ±3 centimétert nem haladhatják meg. - A kapott koordinátákat ETRS89 rendszerű térbeli derékszögű (X, Y, Z), vagy ellipszoidi földrajzi (Φ, Λ, h) koordináták formájában kell dokumentálni. A metrikus adatokat 1 centiméter élességgel, a földrajzi koordinátákat 0,0001 élességgel kell közölni. - Valamennyi új alappont koordinátájának meghatározását ellenőrző méréssel vizsgálni kell az ellenőrzésre vonatkozó előírások szerint, (a 15/2013.(III. 11) VM rendelet ) kivéve, ha a meghatározás fölös mérések alapján közepeléssel, vagy térbeli hálózat-kiegyenlítéssel történt. - A meghatározott ETRS89 rendszerű koordinátákat a hitelesített EHT 2 hivatalos helyi térbeli transzformáció alkalmazással vagy a vele, egyenértékű szoftverrel az állami térképek vetületébe kell transzformálni. - Az ETRS89 koordináták átszámítását az EOV rendszerbe nem hitelesített transzformációs eljárás alkalmazása esetén legkevesebb négy közös pont alapján kell elvégezni. - A közös pontokat elsősorban a munkaterületen lévő, valamint az azt körülvevő INGA alappontok vagy OGPSH pontok közül úgy kell kiválasztani, hogy: - A legtávolabbi közös pontok közötti távolság ne haladja meg a 30 kilométert, valamint a közös pontok teljes lefedést adva egyenletesen helyezkedjenek el a munkaterületen. - A jobb vízszintes értelmű helyi illeszkedés érdekében a közös pontok közé be lehet vonni ETRS89 koordinátákkal is rendelkező EOVA alappontokat is; - A megyei földhivatali vizsgálat során az eljárás megfelelőségét az EHT 2 alkalmazással, legalább két pont újbóli átszámításával ellenőrizni kell. A transzformációt akkor lehet elfogadni, ha a lineáris eltérések (térbeli távolság) nagysága ±3 centiméternél kisebb. - A transzformáció végrehajtása után a maradék ellentmondások vízszintes értelemben nem léphetik túl a ±10 cm-t. Azokat a pontokat, ahol a maradék ellentmondás ±10 centiméternél nagyobb, a transzformációból ki kell zárni, valamint felül kell vizsgálni a pontok EOV és ETRS89 koordinátáit is. - Amennyiben a felülvizsgálat során egy INGA vagy OGPSH pont koordinátáinak megbízhatósága kérdésessé válik, arról a FÖMI-t és az illetékes megyei földhivatalt tájékoztatni kell. - Amennyiben a mérés során a pontok magasságának meghatározását is végzik, a magasságmérés megbízhatóságának fokozása érdekében szintezési alappontokat és INGA pontokat is be kell vonni mind a GNSS mérésbe, mind a transzformációba. Valós időben végzett alappont-meghatározás: - A rövid periódusú hibahatások csökkentése érdekében a meghatározandó ponton a mérést az RTK fix megoldás elérése után másodpercenkénti beállítással - legkevesebb 120 másodpercen keresztül kell folytatni.

33 122 - Valós idejű mérések esetében a feldolgozást a mozgó vevő végzi a helyszínen. A mérési paraméterek megfelelő beállítása és a beállított hibahatárok ellenőrzése a mérést végző feladata és felelőssége. - RTK, illetve hálózati RTK mérésnél valamennyi új alappontra vonatkozóan az ellenőrzésre vonatkozó előírások szerint (a 15/2013.(III. 11) VM rendelet ) ellenőrző mérést kell végezni. Lehetőség szerint továbbá törekedni kell arra, hogy az ellenőrző méréseket is bevonják a koordináta-számításba. - A meghatározott ETRS89 rendszerű koordinátákat a hitelesített VITEL alkalmazással vagy azzal egyenértékű szoftverrel az állami térképek vetületébe kell transzformálni. - Nem hitelesített transzformációs eljárás alkalmazása esetén a megyei földhivatali vizsgálat során az eljárás megfelelőségét az EHT 2 alkalmazással, legalább két pont újbóli átszámításával ellenőrizni kell. A transzformációt akkor lehet elfogadni, ha a lineáris eltérések (térbeli távolság) nagysága ±3 centiméternél kisebb. Az alappont-meghatározás ellenőrzése: Utólagos feldolgozással végzett alappont-meghatározáskor: - Amennyiben az ellenőrző méréskor az alappontok koordinátáit ugyanazon ismert pontok felhasználásával újból meghatározzák, akkor az eredeti és az ellenőrző mérésből kapott EOV koordináták közötti eltérés legfeljebb ±3 centiméter lehet. - Amennyiben az ellenőrző méréskor az alappontok koordinátáit az eredetitől eltérő ismert pontok felhasználásával újból meghatározzák, akkor az eredeti és az ellenőrző mérésből kapott EOV koordináták közötti eltérés legfeljebb ±5 centiméter lehet. Valós időben végzett alappont-meghatározáskor az ellenőrző mérés történhet: - A rövid periódusú hibahatások csökkentése érdekében a meghatározandó ponton a mérést az RTK fix megoldás elérése után másodpercenkénti beállítással - legkevesebb 120 másodpercen keresztül kell folytatni. - Legalább 15 perc elteltével - új inicializálás mellett; az ellenőrző mérés és az eredeti mérés eredménye közötti eltérés megengedett mértéke vízszintes értelemben komponensenként legfeljebb ±3 centiméter lehet, ha ennél több újabb mérést kell végezni; - Azonnali, az alapponttól legalább 1-2 méterre elvégzett új inicializálással úgy, hogy az inicializálás után az alappontra visszaállva történik a mérés; az ellenőrző mérés és az eredeti mérés eredménye közötti megengedett eltérés vízszintes értelemben komponensenként legfeljebb ±3 cm lehet; a megengedett eltérést meghaladó esetekben újabb ellenőrző mérést kell végezni; - Hálózati RTK esetén az első méréstől eltérő hálózati RTK koncepció alkalmazásával; - Megismételt GNSS méréssel, az eredetitől eltérő GNSS technológiával; - GNSS-től eltérő geodéziai részletmérési technológiával (például irány- és távméréssel). Az ellenőrző mérést minden esetben külön jegyzőkönyvben dokumentálni kell. A GNSS részletmérés: - Az állami alapadatok felhasználásával végzett földmérési és térképészeti tevékenység keretében a GNSS technológia alkalmazásával történő részletpont-meghatározást: A GNSSnet.hu, az INGA, valamint az OGPSH alappont-hálózatokra, valamint az ETRS89 rendszerben korábban meghatározott és a megyei földhivatal által átvett alappontokra támaszkodva kell elvégezni. - Részletpont-meghatározást a GNSSnet.hu hálózattól független, külső permanens állomásra támaszkodva az alappont meghatározásnál leírt módon kell végezni. - Részletpontok az előző két mondatban felsorolt alappontokból levezetett kisalappontokra támaszkodva is meghatározhatók. - A részletpontok meghatározásánál az alappontok meghatározásánál részletezett fentebb leírt tartalommal az előírásnak megfelelő mérési jegyzőkönyvet kell készíteni. (A GNSS mérések digitális mérési jegyzőkönyve). A GNSS mérésekről olyan digitális mérési jegyzőkönyvet kell leadni (ezt helyettesítheti a feldolgozó szoftver által előállított naplófájl) amely az alábbi adatokat tartalmazza: - Az ismert és újonnan meghatározott alappont azonosítóját, mind utólagos feldolgozással végzett, mind valósidejű GNSS mérések esetén; - Ntrip alapú valós idejű pontmeghatározás esetén az NtripCaster üzemeltetőjének nevét és az alkalmazott Ntrip Mountpoint azonosítóját; - Nem Ntrip alapú valós idejű pontmeghatározás esetén az ismert pont azonosítóját; - A mérés dátumát és időtartamát; - A GNSS vevő és GNSS antenna típusát; - Az antennamagasságot; - Az észlelő nevét. - A részletmérés során alkalmazható GNSS technológia lehet utófeldolgozásos félkinematikus mérés, RTK, ill. hálózati RTK. - Utólagos feldolgozással végzett részletmérés során csak azok a mért pontok fogadhatók el, amelyekre a ciklus-többértelműség értékét egész számként lehetett meghatározni, a részletpontok koordinátáinak meghatározására a float megoldás nem fogadható el. - A valós idejű GNSS részletpont mérések végzéséhez a technológiát úgy kell megválasztani, hogy a kapott koordináták pontossága biztosítsa a részletpontok rendűségére vonatkozó pontossági követelményeket. Elsőrendű és másodrendű vízszintes részletpontok esetében a vízszintes ponthiba nem lehet nagyobb, mint 5 centiméter. A részletpont-meghatározás ellenőrzése: - A részletpontok koordinátáinak meghatározását mintavételes ellenőrző méréssel vizsgálni kell, az ellenőrizendő részletpontok darabszámát a táblázat tartalmazza: Meghatározott részletpontok száma: Ellenőrzendő részletpontok száma: 1-10 legalább 1 db pont %, de legalább 2 db pont %, de legalább 10 db pont %, de legalább 50 db pont fölött 1%, de legalább 300 db pont - A mintavételezés a minőségellenőrzés tárgyát képező adatállomány által lefedett földrajzi térség teljes területét kihasználva,

34 123 véletlenszerű kiválasztással történik, a részletpontok azaz a mintaelemek kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy meghatározott részletpontokból a megfelelő mennyiségű részletpont kiválasztása területileg is egyenletes eloszlásban történjen meg. - Az ellenőrzés eredményét ellenőrzési jegyzőkönyvben kell dokumentálni, és az ellenőrzött pontokat rajzilag is meg kell jeleníteni a mérési vázlaton. Vízszintes részletpontok esetén EOV rendszerben, magassági részletpontoknál Balti rendszerben kell megadni az eltéréseket. Utólagos feldolgozással, félkinematikus módszerrel végzett részletpont meghatározáskor a részletpontok ellenőrzése történhet: - Új inicializálással történő megismételt félkinematikus GNSS méréssel, ugyanazon referenciapont mellett; - Megismételt GNSS méréssel, az eredetitől eltérő másik referenciapont alkalmazásával; - Megismételt GNSS méréssel, az eredetitől eltérő módszerrel, utófeldolgozással vagy valós idejű (RTK, hálózati RTK) módszerrel. Valós időben végzett részletpont-meghatározáskor az ellenőrző mérés történhet: - Legalább 15 perc elteltével - új inicializálás mellett; - Azonnali, a részletponttól legalább 1-2 méterre elvégzett új inicializálással úgy, hogy az inicializálás után a részletpontra visszaállva történik a mérés; - Hálózati RTK esetén az első méréstől eltérő hálózati RTK koncepció alkalmazásával; - Megismételt GNSS méréssel, az eredetitől eltérő GNSS technológiával; - A hagyományos irány és távmérésen alapuló GNSS-től eltérő geodéziai részletmérési technológiával. - A részletpontok ellenőrző mérése során az eredeti és az ismételt mérésből kapott EOV koordináták közötti eltérés meghatározására a táblázatában foglalt megengedett eltéréseket kell figyelembe venni. A részletpontok rendűsége Belterület Külterület R1 ±9 cm ±15 cm R2 ±15 cm ±21 cm R3 ±18 cm ±30 cm R4 ±24 cm ±57 cm - A részletpont meghatározás ellenőrzése a GNSS technológia mellett hagyományos mérési eszközök alkalmazásával is elvégezhető. A GNSS pontmeghatározások leadandó munkarészei: A GNSS pontmeghatározások megyei földhivatali vizsgálatához és átvételéhez a következő oldalon található táblázatában megjelölt munkarészeket elektronikus formában kell leadni, a nyomtatott formában is leadandó munkarészeket a táblázat külön jelzi. A mérési jegyzőkönyvet csak abban az esetben kell papír alapú adathordozón benyújtani, ha vevőkészülék nem alkalmas elektronikus jegyzőkönyvezésre. A leadandó munkarészeknek tartalmaznia kell: - A címlapot; - A tartalomjegyzéket; - A mérési jegyzőkönyvet, kivéve ha az utófeldolgozási dokumentáció vektorkiértékelési naplófájl a mérőeszköz pontra állásra (antennatípusra, antennamagasságra) vonatkozó adatait is tartalmazza; - A bejelentésre kötelezett állami alapmunkák esetén az alappont-meghatározásokról készített meghatározási tervet, amely: - Utólagos feldolgozás esetén alkalmas méretarányban megjeleníti a felhasznált ismert koordinátájú alappontok, valamint az újonnan meghatározott alappontok azonosítóját és a számított vektorokat, továbbá hálózatkiegyenlítéssel történő utólagos feldolgozás esetén a kiegyenlítésbe bevont összes vektort, valamint az adott és új pontokat; - A valósidejű mérés esetén alkalmas méretarányban megjeleníti az ismert, illetve az újonnan meghatározott alappontokat; - Amennyiben a rajz telítettsége miatt nem áttekinthető, akkor az a mérések időbeli lefolyását bemutató grafikonnal lehet (idődiagram, Gantt-diagram) helyettesíteni; - Az állami alapmunkák és az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési munkáknál a részletpont-meghatározásokról készített mérési vázlatot, amely alkalmas jól áttekinthető méretarányban megjeleníti a munkaterületre eső felhasznált és az újonnan meghatározott alappontokat- és részletpontokat; - Az utófeldolgozási dokumentáció vektorkiértékelési naplófájlból: - A számított vektor kezdőpontjának és végpontjának azonosítóját; - A mérés kezdő és záró időpontját (vagy időtartamát); - A vektor-összetevőket és a kovariancia elemeket, a ciklus-többértelműség feloldásának jellegét (fix, float); - A kiegyenlítéssel végzett utófeldolgozás dokumentációjából: - Az ismert és az újonnan meghatározott pontok koordinátáit; - Az új pontok kiegyenlített koordinátáit és középhibáit; - A számításba bevont vektorok összetevőit és javításaikat; - Az ellenőrzési jegyzőkönyvben megkülönböztethető módon kell jelölni az ellenőrző és pontmeghatározást szolgáló méréseket, fel kell tüntetni az ellenőrzött pontokat, valamint az ellenőrző mérésből és az eredeti meghatározásból származó koordináták eltéréseit; - A transzformációba bevont közös pontok azonosítóit és a maradék-ellentmondásokat, külön vízszintes és magassági értelemben (EHT 2 output lista), kivétel a VITEL transzformáció alkalmazása; - A VITEL alkalmazása esetén meg kell adni a felhasználói licenc számot, és a műszer sorozatszámát; - A koordináta-jegyzékben számsorrendben elkülönítve kell feltüntetni a felhasznált és az újonnan meghatározott alappontok- és részletpontok számát, állandósításának módját, ETRS89 rendszerű térbeli derékszögű (X, Y, Z), vagy ellipszoidi földrajzi (Φ, Λ, h) koordináták formájában kell dokumentálni. A metrikus adatokat 1 centiméter élességgel, a földrajzi koordinátákat 0,0001 élességgel kell közölni, valamint EOV koordinátáit 1 centiméter élességgel és amennyiben szükséges EOMA (H) magasságát; - A műszaki leírást; - A GNSSnet.hu szolgáltatás használatának igazolását (a felhasználóknak a GSZK honlapján található ellenőrző rendszer segítségével kell letölteni), amely tartalmazza:

35 124 - Lista formátumban azt, hogy a GNSSnet.hu valós idejű szolgáltatást használva mely időpontokban történtek a belépések és kilépések; - A GSZK által adott 8 karakterből álló azonosítót, amely alapján a megyei földhivatal ellenőrizheti a mérés helyére és idejére vonatkozó információkat; - A jegyzőkönyvet a külső permanens állomásra támaszkodó mérések esetén az állomás hét napnál nem régebbi meghatározásáról. A munkarészek megnevezése Állami alapmunkák és bejelentésre kötelezett munkák Ingatlan-nyilvántartási célú földmérési munkák Valós idejű Utólagos Valós idejű Utólagos Címlap és tartalomjegyzék* igen igen igen igen Mérési jegyzőkönyv** igen igen igen igen Meghatározási terv* Alappont-meghatározás esetén nem nem Mérési vázlat* Részletpont-meghatározásnál igen igen Utófeldolgozás dokumentálása nem igen nem igen Ellenőrzés dokumentálása Transzformáció dokumentálása A GNSS pontmeghatározás ellenőrzése fejezet előírásai szerint VITEL esetén nem kell A GNSS pontmeghatározás ellenőrzése fejezet előírásai szerint igen Az ellenőrzött pontokat a mérési jegyzőkönyvön és a mérési vázlaton jelölni kell, majd külön dokumentálni az ellenőrző mérés és az eredeti mérés közötti eltérést a GNSS pontmeghatározás ellenőrzése fejezet előírásai szerint. VITEL igen esetén nem kell VITEL licenc szám, vagy a transzformációs eljárás megnevezése igen nem igen nem Koordinátajegyzék* (EOV/Balti - ETRS89) Elkülönítve az ismert és a meghatározott pontokat 100 db részletpont felett papíron csak az első oldalt Műszaki leírás igen igen nem nem igen, ha a igen, ha a GSZK igazolás GNSSnet.hu GNSSnet.hu nem hálózatot hálózatot nem használta használta Külső permanens állomás 7 napnál nem régebbi meghatározása igen, ha ilyet használt igen, ha ilyet használt igen, ha ilyet használt igen, ha ilyet használt Megjegyzések: * Papír alapú adathordozón is be kell nyújtani ** Papír alapú adathordozón csak Elektronikus jegyzőkönyvezésre nem alkalmas vevők esetében kell benyújtani A GNSS technikával végzett munkák megyei földhivatali hatósági vizsgálata és átvétele: GNSS alkalmazásával végzett geodéziai munkák megyei földhivatali vizsgálatát a lenti táblázatban meghatározott GNSS alkalmazásával végzett pontmeghatározások vizsgálati jegyzőkönyve alapján kell végezni. Az 1. pontban a hivatalos vonatkoztatási rendszer kötelező használatának ellenőrzését kell dokumentálni. GNSS alkalmazásával végzett pontmeghatározások vizsgálati jegyzőkönyve A munkát végző cég/személy: Munkaterület: Munkafeladat: Leadás dátuma: 1. az ETRS89 vonatkoztatási rendszer alkalmazásának ellenőrzése 2. ETRS89-EOV transzformáció 3. Általános előírások betartása Hiánypótlásra visszaadva Befogadva 1. Az alappontok, valamint részletpontok meghatározása az ETRS89 vonatkoztatási rendszerre támaszkodva történt-e? (Műszaki leírás, valós idejű referencia-mérések igazolásának azonosítója alapján) 2.1. EHT 2 vagy VITEL használata esetén EHT 2 output lista vagy VITEL felhasználói licencszám 2.2. Egyéb megoldás esetén az eltérések nagysága ±3 centiméternél kisebb az EHT 2 -el számított koordinátáktól Igen Nem Igen Nem Igen Nem 3.1. Alappontok meghatározása elfogadható nem fogadható el 3.2. Részletpontok meghatározása elfogadható nem fogadható el 3.3. Ellenőrzések végrehajtása elfogadható nem fogadható el 3.4. Dokumentálás kielégítő nem kielégítő Igen Nem Igen Nem Dátum.. átvevő - Az EHT 2 használata esetén az ellenőrzést az alkalmazás eredménylistájának megtekintésével, azonosításával kell végezni. - A VITEL eljárás alkalmazása esetén az ellenőrzést a felhasználó által leadott VITEL licencszám, és a műszer sorozatszámának beírásával a GSZK adatbankjából kell végezni. - Nem hitelesített transzformációs eljárás használata esetén az ellenőrzést az EHT 2 alkalmazással kell végezni. - Ha az EHT 2 alkalmazásával végzett ellenőrzés szisztematikus eltéréseket mutat, akkor a maradék ellentmondás tekintetében a ±10 centimétert meghaladó pontokat ki kell zárni és jelezni kell a FÖMI felé. - A táblázat 3 pontjában foglaltak szerint meg kell vizsgálni az általános előírások betartását az:

36 125 Az alappontok meghatározása, a részletpontok meghatározása, az ellenőrző mérések végrehajtása és a dokumentáció teljessége tekintetében. - A megyei földhivatal a munkát akkor fogadhatja be, ha az a fenti táblázatban foglalt követelmények valamennyi pontjának megfelelt. Ellenkező esetben a leadott dokumentációt hiánypótlásra vissza kell adni. - A munka vizsgálata a záradékolással fejeződik be. GPS méréshez a FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatórium GNNS Szolgáltató Központ szolgáltatásai: A magyar aktív hálózat végül is 2009-ben készült el, eredetileg csak 12 állomást terveztek, végül 35 állomás lett. A műholdas helymeghatározás a telekommunikáció után a második leggyakrabban használt űrtechnika, amely forradalmasította a navigációs és geodéziai méréstechnológiákat. Azonban hatékony, geodéziai pontosságot elérő helymeghatározás csak földi kiegészítő rendszerek létesítésével érhető el, ezekről a kiegészítő rendszerekről minden országnak saját magának kell gondoskodnia. Ennek a költséges rendszernek a kiépítése után, a GNSS technikával végzett pontmeghatározás szabályainak betartása mellett, a centiméter pontosságú helymeghatározás hihetetlenül egyszerűvé vált. Az állami földmérés keretében a Földmérési és Távérzékelési Intézet 2000-től kezdve fejleszti a hazai országos földi GNSS kiegészítő rendszert, a kiegészítő rendszer megvalósítást a FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumának GNSS Szolgáltató Központja (GSzK) végzi. A rendszer kiépítésének és fejlesztésének alapvető célja olyan országos aktív GNSS hálózat és a ráépülő szolgáltatások kiépítése, amelyre támaszkodva valós időben is lehetővé válik a geodéziai pontosságú helymeghatározás. A rendszer alapja az aktív GNSS hálózat, amelyet folyamatosan üzemelő, a GSzK-al állandó kapcsolatban álló, referencia állomások alkotnak. A GNSS infrastruktúra pontossága és megbízhatósága a referencia állomások sűrűségének a függvénye. A jelenlegi technológiai szinten a centiméter pontosságú szolgáltatáshoz kilométerenként kell telepíteni egy referenciaállomást, a pontosság kielégítésének érdekében Magyarországon 35 permanens állomás telepítése történt meg, ezek kiegészülnek számos határon túli állomással, így a hálózat stabil szolgáltatásra nyújt lehetőséget. A referencia állomásokat olyan helyekre telepítették, ahol kiválóak a műholdas megfigyelés feltételei, van számítógépes hálózat, folyamatos tápellátás, és a berendezés biztonságos üzemeltetése is megoldott, ezért a referencia állomások többsége a földhivatalokban kapott helyet, ahol nem csak számítógépes hálózat, a 24 órás áramellátás, de szükség esetén szakemberek is kéznél vannak, hogy segítsék közös munkánkat. A földhivatalokból az adatok saját bérelt vonalakon jutnak el a központi szerverekhez. Milyen alapvető feltételeket kell kielégítenie egy referenciaállomásnak? - Geometriai szempontok (40 60 km sűrűség). - A referenciapont megfelelő stabilitása. - GNSS mérések zavartalan végezhetősége (kitakarás-mentesség, zajmentesség). - A 24 órás üzemeltetés biztosítása, számítógépes kapcsolatban a GNSS Szolgáltató Központtal. Az aktív GNSS hálózat állomásainak mérései másodpercenként jutnak a GSzK-ba, ahol az adatokat ellenőrzik, feldolgozzák, differenciális korrekciókat határoznak meg és juttatják el azokat a felhasználókhoz. A valós idejű korrekciók mellett utólagos feldolgozáshoz RINEX formátumú adatokat is szolgáltatnak. Mérföldkövet jelentett a március 1-től használható virtuális RINEX adatszolgáltatás, mert ettől kezdve az egyfrekvenciás vevők is használhatják a rendszert az ország egész területén. A valósidejű korrekciók két szintjét különböztetjük meg: Az egyedi referencia állomások észlelési adataiból meghatározott egyedi, illetve az összes állomásról, valamennyi holdra (GPS és GLONASS) végzett észlelések együttes kezelésével számított úgynevezett hálózati korrekciókat. Az egyedi korrekciók az adott állomástól távolodva egyre nagyobb hibával terheltek, addig a hálózati korrekcióval azt az egész területen homogén pontosság érhető el (hálózati RTK), a felhasználó dönti el, hogy számára melyik megoldás a megfelelő. A technológia kezdeti fő korlátozó tényezője a korrekciók valós idejű eljuttatása volt a terepen dolgozó felhasználókhoz. A Magyarországi megoldást a GSM rendszerek GPRS szolgáltatásának elég gyors kiépülése tette lehetővé. A német BKG-ban kifejlesztett NTRIP eljárással a korrekciókat a referenciaállomásokon előállított korrekciókat már gazdaságosan lehetett a felhasználók felé eljuttatni az NTRIP nemzetközi szabvány lett. Az Ntrip-en keresztüli adattovábbítás lényege, hogy az állomásokról bejövő korrekciós adatokat egy központi szerver valós időben képes akár több száz, egy időben kapcsolódó felhasználó számára továbbítani az Interneten keresztül. A GNSS infrastruktúra építésénél alapul vették az EUPOS által elfogadott szabványokat. A műholdas helymeghatározásra épülő hazai alkalmazások elterjedésében kiemelt szerepet kap a közép-kelet-európai EUPOS kezdeményezés, amely célul tűzte ki egy egységes földi kiegészítő infrastruktúra megvalósítását 19 országban, az általuk közösen definiált és elfogadott szabványok mentén egységes és átjárható rendszert hoztak létre, magas színvonalú szolgáltatásokkal. A GPS technika döntően járult hozzá az egységes világ (ITRF), kontinentális (EUREF) és országos (OGPSH) geodéziai alaphálózatok létrehozásához. A korábbi, úgynevezett passzív hálózatokat felváltják az aktív GPS hálózatok (Közép-és Kelet- Európában az EUPOS), egy EUPOS szintű kiegészítő rendszer a helymeghatározást koordináta leolvasássá egyszerűsíti. A nagyméretarányú térképeink digitális felmérésének előírt hibahatára a pontok rendűségétől függően 3 centiméter. Szolgáltatások - Aktív GNSS Hálózat: Az Országos GNSS Szolgáltató Központ 2004 szeptemberében abból a célból jött létre, hogy kiépítse és üzemeltesse a magyarországi GNSS infrastruktúrát. A Szolgáltató Központ szerverei a GNSSnet.hu referenciaállomás-hálózat 35 hazai és 19 határon túli referenciaállomásának adatait gyűjtik össze, valós időben. A szomszédos országokkal kötött együttműködési megállapodások szükségesek az ország homogén pontosságú lefedéséhez. A bejövő adatokból értéknövelt szolgáltatásokat állítanak elő a különböző alkalmazási területekről (földmérés, precíziós mezőgazdaság, vízgazdálkodás, stb.) érkező felhasználóink számára. Az Országos GNSS Szolgáltató Központ valós idejű terepi helymeghatározáshoz és irodai utófeldolgozáshoz is nyújt szolgáltatást. Az adatok típusától és a felhasználó oldal vevőkészülékeitől függően cm-es pontosságot tudnak biztosítani az ország egész területén. Valós időben DGNSS, RTK és hálózati RTK korrekciókat is szolgáltatnak, utólagos feldolgozáshoz pedig a permanens állomások RINEX, valamint az észlelésekből generált virtuális RINEX adatai is letölthetőek. A valós idejű korrekciós szolgáltatást a földmérő cégek százai használják hétről hétre.

37 126 Az elmúlt években robbanásszerű növekedésnek indult a precíziós mezőgazdaságban a munkagépek automatikus vezérlése. Az Országos GNSS Szolgáltató Központ adataira támaszkodva akár folyók, tavak medrének feltérképezése is lehetséges, a hét minden munkanapján reggel 7:30-tól este 7-ig állnak a felhasználók rendelkezésére. Utólagos adatszolgáltatás: A regisztrált felhasználók számára a GNSS Szolgáltató Központ 30 napra visszamenőleg online biztosítja a referenciaállomások által észlelt, illetve a referenciaállomások mérései alapján virtuális állomásokra számított, RINEX formátumú mérési adatokat. A mérési adatok referencia rendszere ETRS89=EUREF=OGPSH. Az aktív hálózat állomássűrűsége lehetővé teszi, hogy kétfrekvenciás GNSS vevőkkel az egész országban valódi referenciaállomások méréseire támaszkodva végezhető a pontmeghatározás. Egyfrekvenciás vevők számára, ha 10 kilométeres távolságban nincs referenciaállomás, GNSS Szolgáltató Központ ajánlja a virtuális RINEX adatok használatát, ahol maga a felhasználó adja meg a virtuális állomás helyét. Természetesen a kétfrekvenciás vevőkhöz is használhatók virtuális adatok, amelyek díja azonban 25%-al több, mivel több állomás észlelési adatai alapján készülnek el. Virtuális RINEX adatokat csak olyan területen szabad használni, amelyet a (valós idejű) hálózati feldolgozás lefed. RINEX adatok díjszabása: Virtuális RINEX adatok díjszabása: Rögzítési gyakoriság (másodperc) Nettó percdíj (Forint) Rögzítési gyakoriság (másodperc) Nettó percdíj (Forint) A letöltött adat díját úgy kaphatjuk meg, ha a táblázatban szereplő értékeket megszorozzuk a kért időtartammal. Pl.: egy 60 perces 1 mp-es rögzítési gyakoriságú RINEX adat ára: 1200 Ft.+ÁFA, egy 40 perces 5 mp-es rögzítési gyakoriságú RINEX adat ára: 600 Ft.+ÁFA, egy 30 perces 15 mp-es rögzítési gyakoriságú virtuális RINEX adat ára: 360 Ft.+ÁFA További információk: A helyes mérési idő megválasztásával (a GNSS vevő, a távolság, a helyi viszonyok és a konstelláció függvényében perc) vízszintes értelemben elérhető az 1-3 centiméteres pontosság, magassági irányban ennél gyengébb. A magassági meghatározás pontosságát tovább ronthatja, hogy az alapul vett környező OGPSH pontok magassága sem pontosabb 3-5 centiméternél. A lekért adatok időtartamát perc élességgel a felhasználónak kell megadni, valamint a rögzítési gyakoriságot (intervallumot) is. Alapesetben az Országos GNSS Szolgáltató Központ ajánlata a 15 másodperces intervallum, de gyorsan mozgó kinematikus méréseknél akár az 1 másodperces beállításra is szükség lehet. Természetesen a felhasználói és a referencia mérések rögzítési gyakorisága azonos kell hogy legyen. Az adatokért fizetendő ár, a lekért időtartammal egyenes arányban áll, a rögzítési intervallum tekintetében viszont degresszív. A fizetendő ár a letöltés előtt leolvasható, a letöltött adatokat az Országos GNSS Szolgáltató Központ havi bontásban számlázza. A ki nem egyenlített számla a regisztrálás (hozzáférés) felfüggesztését, majd megszüntetését vonja maga után. Hálózatunkban egyre több GPS/GLONASS kombinált vevő üzemel, így amennyiben a rover vevő képes a GLONASS adatok észlelésére, akkor (további díjazás nélkül) GLONASS mérési adatok is letölthetők a referenciaállomásokról. A "Szolgáltatások" menüpontnál megjelenő térkép mutatja, mely referencia-állomások rögzítenek GLONASS adatokat is. Hálózati karbantartások, átalakítások, esetleges kommunikációs vagy egyéb hibák eseten előfordulhat, hogy nem áll rendelkezésre minden kívánt RINEX adat, ennek ellenőrzése visszamenőleg is megtehető a "Minőség-ellenőrzés" alatt a "Sikeres észlelési arány" táblázatok segítségével. A műholdas technikával meghatározott pontok ETRS89 koordinátáit a legtöbb esetben át kell számítani EOV rendszerbe. Bár minkét rendszer lineáris és elvileg a méretarány is azonos, az elkerülhetetlen mérési hibák miatt a gyakorlatban bár eltérő mértékben, de mindkét rendszer torzult, ezért országos szinten csak több deciméteres hibával lehet a két rendszert egymásra illeszteni. Geodéziai igényeknek megfelelő pontosságú transzformációt ezért csak lokálisan lehet végezni, az adott maximum kilométeres átmérőjű területen fellelhető - mindkét rendszerben ismert - alappontokra támaszkodva. Kézenfekvő az OGPSH pontjait használni, de ha van, ajánlott támaszkodni további alappontokra is. Transzformációra hiteles programot kell használni. Térítésmentesen hozzáférhető a FÖMI KGO által készített EHT 4.1 Program, amely az ország egész területén úgy végez lokális transzformációt, hogy nem kell hozzá ismert alappontokat megadni. Az átszámítást az OGPSH és EOV rendszerek közös pontjai alapján mindkét irányban végrehajtja az elérhető legnagyobb pontossággal. Az EHT-t lehet felhasználni más programok ellenőrzésére is.

38 127 A transzformáció pontossága, a bevont alappontok ponthibáinak a függvénye, az EHT megadja a bevont alappontok maradékhibáit és megadja a transzformáció középhibáját, a középhiba helyfüggő, az ország nagy részén 2-3 centiméter, de vannak területek, ahol 6-7 centiméter. A transzformáció pontossága nem lehet jobb, mint az EOVA pontossága. Az autopost GNSS: A GNSS Szolgáltató Központ autopostgnss szolgáltatása a felhasználók által mért adatok automatikus központi feldolgozását végzi. A RINEX formátumú adatokat az autopostgnss szerverre kell feltölteni, ahol megtörténik az automatikus feldolgozás, a feldolgozás végén az ETRS89 vagy EOV rendszerbeli koordináták letölthetők. A koordináta-számítás alapját a FÖMI GNSSnet.hu referenciaállomás-hálózata adja. Az állomások észleléseinek együttes feldolgozásából nyert hálózati információk az ország területén belül biztosítják az automatikus feldolgozáshoz szükséges adatokat 30 napra visszamenőleg. Hálózati karbantartások, átalakítások, esetleges kommunikációs vagy egyéb hibák esetén előfordulhat, hogy nem áll rendelkezésre minden kívánt adat, ezért méréseik során,a központ javaslata,hogy ellenőrizzék a hálózat problémamentes működését a GNSSnet.hu Monitoron vagy utólag az Utólagos minőségellenőrzés menüpontban. Egyfrekvenciás készülékkel a téli időszakban, napközben végzett észlelés feldolgozása - a hálózati feldolgozásból eredő ionoszféra maradékhibák megnövekedése miatt - jó eséllyel nem ad centiméteres pontosságú megoldást. A maradékhibák értéke szintén a GNSSnet.hu Monitoron követhető nyomon. A szolgáltatáson belül két féle feldolgozási mód választható: - statikus mérési feldolgozás - kinematikus mérési feldolgozás A statikus mérési feldolgozás során a felhasználók által statikusan észlelt adatokra történik egy-egy koordináta-számítás, egy feldolgozás során egy pont koordinátáinak kiszámítására van lehetőség. Kinematikus mérési feldolgozás során a mozgó vevő által rögzített minden egyes epochára megtörténik a koordinátaszámítás. A feldolgozási folyamat során, figyelembe kell venni az egyes lépésekhez tartozó tájékoztatást. Különös tekintettel arra, hogy az antennatípus felismerés a program által helyesen történt-e meg, amennyiben a felhasználó azt tapasztalja, hogy nem, valószínűleg az adott antenna típus nincs benne a program antenna-adatbázisában. Ez a magassági komponens számításban néhány centiméteres hibát okozhat, melynek korrigálását a felhasználónak kell elvégeznie. Ilyen esetben, tájékoztatni kell a GNSS Szolgáltató Központot, hogy az antenna-adatbázis kiterjesztése megtörténjék. A szolgáltatás előnye, hogy a felhasználóknak nem kell utólagos feldolgozó szoftverrel rendelkezni ahhoz, hogy az ország teljes területén akár perces statikus méréssel, a helyi viszonyok és a műhold konstelláció függvényében, geodéziai pontosságú helymeghatározást kapjanak. Az autopost GNSS szolgáltatás díjszabása: Kinematikus: Statikus: Rögzítési gyakoriság Nettó percdíj Rögzítési gyakoriság Nettó percdíj (másodperc) (Forint) (másodperc) (Forint) Valós idejű adatszolgáltatás: A GNSS Szolgáltató Központ által előállított deciméter pontosságú DGNSS korrekciók, valamint a centméter pontos RTK és hálózati RTK korrekciók felhasználásával az ország egész területén lehet valós idejű műholdas helymeghatározást végezni január 1-től bevezetésre került a térítéses valós idejű szolgáltatás. A fizetéses rendszer nagyobb felelőséget jelent a GNSS Szolgáltató Központ számára, ezért a valós idejű adatszolgáltatás igénybevételére egy alapos, részletes szerződésformát dolgoztak ki "Egyedi adatszolgáltatási szerződés: valós idejű GNSS adatok szolgáltatására" címen. A szerződés 1. sz. melléklete az Általános Szolgáltatási Feltételek (ÁSZF). Az ÁSZF-nek két mellékletet van: az A melléklet a szolgáltatás díjszabását tartalmazza, a B melléklet pedig a szolgáltatás minőségéről ad felvilágosítást. Az Egyedi adatszolgáltatási szerződés 2. számú melléklete az átalánydíjas szolgáltatás megrendelő lapja, míg a 3. számu melléklete a flottakövetéses szolgáltatás megrendelő lapja. Mindkét fél részéről történő aláírásra csak az Egyedi adatszolgáltatási szerződés kerül. A szerződés valamennyi eleme elérhető ill. letölthető a GNSSnet.hu honlap Letöltések rovatából. A GNSS Szolgáltató Központ felhasználók figyelmébe ajánlja a Minőség-ellenőrzés rovatot, ahol tájékozódhatnak a rendszer pillanatnyi állapotáról és a szolgáltatás minőséget befolyásoló tényezőkről. A valós idejű technológia használatával kapcsolatos problémákról, valamint a rover vevőbe tölthető transzformációs megoldásról szintén itt található a tájékoztatás. Valós idejű szolgáltatások: Az Országos GNSS Szolgáltató Központ különböző valós idejű GNSS korrekciós szolgáltatásokat nyújt a felhasználók pontossági igényeihez igazodva. Térinformatikai, navigációs és hobby alkalmazásokhoz differenciális GNSS (DGNSS) korrekciókat kínálnak. Ezt a szolgáltatást az egyfrekvenciás GNSS vevővel a szubméteres pontossági tartományban dolgozók számára ajánlják. Geodéziai célokra valós idejű kinematikus (RTK) és hálózati RTK korrekciókat továbbítanak, amelyekkel centiméteres pontosságot lehet elérni. Az RTK és hálózati RTK korrekciókkal végzett méréseknél ajánlott kettő (vagy több) frekvenciás geodéziai GNSS vevővel dolgozni. Minden korrekciós adattovábbítás megegyezik abban, hogy a korrekciókat az állomások nyers méréseiből valós idejű adatfeldolgozás után egy internetes szerverrel továbbítják a felhasználók felé. A korrekciók az RTCM (Radio Technical Commission for Maritime Services SC-104, szabvány különböző verzióinak megfelelő formátumban kerülnek előállításra. Az adattovábbítás pedig az RTCM korrekciók internetes továbbítására kifejlesztett Ntrip (Networked Transport of RTCM via Internet Protocol, ntrip.htm) protokollon keresztül történik. Az Ntrip protokoll központi eleme az NtripCaster nevű internetes szerver, amely képes kiszolgálni akár több száz felhasználót is egyidőben, a felhasználók az úgynevezett NtripClient nevű vevő oldali szoftverrel tudnak csatlakozni az NtripCasterre, majd onnan a forrástáblázat (sourcetable) lekérése után tudják kiválasztani a kívánt korrekció típust.

39 128 Az Ntrip kliens szoftvernek számos változata létezik, legegyszerűbb esetben maga a felhasználói GNSS vevő kontroller szoftvere tartalmazza a beépített kliens alkalmazást, valamint létezik asztali számítógépen, PDA-n, illetve mobiltelefonon futtatható változata is. A felhasználók miután beírták az NtripCaster IP címét és port számát (a GNSSnet.hu esetében ez :2101) és kapcsolódnak a szerverhez, automatikusan megkapják a forrástáblázatot ( A forrástáblázat legfontosabb elemei az egyes korrekciós adatfolyamok (streamek), amelyeket a csatlakozási pontjuk, az úgynevezett mountpointjuk alapján különböztet meg a szabvány. A felhasználóknak ki kell választaniuk a megfelelő mountpointot, majd felhasználónév és jelszó azonosítás után hozzáférnek a valós idejű internetes korrekciókhoz. Az Interneten továbbított korrekciókhoz való hozzáféréshez a terepen GPRS (illetve EDGE/UMTS/HSDPA) szolgáltatás igénybevétele szükséges. Egybázisos DGPS korrekciók (közelítő pozíció beküldése nem szükséges): A monori referenciaállomás DGPS korrekciói azok számára, akiknek a GPS vevője nem képes közelítő pozíciót küldeni a központi szervernek. A hálózat közepén található monori állomásról az ország egész területén eredményesen lehet DGPS üzemmódban dolgozni, anélkül, hogy be kellene küldeni a felhasználó közelítő pozícióját a központba. Az állomás kb. 100 km-es környezetében megfelelő vevővel szubméteres pontosság érhető el, az országhatárok felé pedig 1-2 méteres pontosság biztosítható, a kapcsolódás után a rendszer azonnal megkezdi a korrekciók továbbítását. Ntrip mountpoint: MONO_DGPS-RTCM2.1 RTCM 2.1 formátumú DGPS kód korrekciók, egyfrekvenciás GPS, ill. GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS korrekciókat is tartalmaznak. Egybázisos DGNSS és RTK korrekciók (közelítő pozíció beküldése szükséges) A következő hagyományos, különálló referenciaállomások mérései alapján előállított korrekciók vételéhez szükséges a felhasználó közelítő pozíciójának ismétlődő beküldése a központba, NMEA GGA formátumban. A központi szoftver automatikusan lecsatlakoztatja a felhasználót, ha az előző 2 percben nem kapott NMEA üzenetet! A bejövő felhasználói pozíció ismeretében a rendszer automatikusan kiválasztja a legközelebbi működő állomást és megkezdi az adatok továbbítását. Az NMEA GGA üzenet a felhasználó pozícióján kívül más fontos információkat is tartalmaz (például: a rover vevő által észlelt műholdak számát, a pozíció minőségét, a HDOP értéket), ami a Szolgáltató Központ munkatársait segíteni tudja abban, hogy gyorsabban meg tudják állapítani az esetleges felhasználó oldali problémák okát. A GNSS Szolgáltató Központ NtripCasterén a következő egybázisos korrekciókat lehet elérni: Ntrip mountpoint: SGO_DGPS-RTCM2.1 RTCM 2.1 formátumú DGPS kód korrekciók, egyfrekvenciás GPS, ill. GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS korrekciókat is tartalmaznak a GPS/GLONASS-os referenciaállomások környezetében. Ntrip mountpoint: SGO_DGNSS-RTCM3.0 RTCM 3.0 formátumú DGNSS kódmérési adatok, egyfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS korrekciókat is tartalmaznak a GPS/GLONASS-os referenciaállomások környezetében. Ntrip mountpoint: SGO_RTK-RTCM2.3 RTCM 2.3 formátumú RTK kód- és fáziskorrekciók, kétfrekvenciás GPS, ill. GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS korrekciókat is tartalmaznak a GPS/GLONASS-os referenciaállomások környezetében. Ntrip mountpoint: SGO_RTK-RTCM3.0 RTCM 3.0 formátumú RTK kód- és fázismérési adatok, kétfrekvenciás GPS vevőkhöz. Ntrip mountpoint: SGO_RTK-RTCM3.0-GLO RTCM 3.0 formátumú RTK kód- és fázismérési adatok, kétfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS információt is tartalmaznak a GPS/GLONASS-os referenciaállomások környezetében. Ntrip mountpoint: SGO_RTK-CMR Trimble CMR formátumú RTK kód- és fázismérési adatok, kétfrekvenciás GPS vevőkhöz. Ntrip mountpoint: TRF_RTK-RTCM3.0-GLO RTCM 3.0 formátumú RTK kód- és fázismérési adatok, kétfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS információt is tartalmaznak a GPS/GLONASS-os referenciaállomások környezetében. Licenc köteles RTCM alapú VITEL stream (bővebben itt olvashat valós idejű EOV transzformációs megoldásairól). Ntrip mountpoint: 1033_RTK-RTCM3.1-GLO RTCM 3.1 formátumú RTK kód- és fázismérési adatok, kétfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS információt is tartalmaznak a GPS/GLONASS-os referenciaállomások környezetében. A stream az 1033-as üzenettípusban információt tartalmaz a referencia oldali vevő- és antenna típusról, ami a GLONASS adatok kezeléséhez nyújt segítséget a rover vevő számára. A speciális 1033-as üzenetben található vevőtípus: "Geo++ GNSMART (GLO=XXX)", ahol XXX a rover vevő gyártótól függő hárombetűs azonosító (pl. Leica rover vevők esetén "LEI"). Az antenna típusa pedig "ADVNULLANTENNA". Az RTCM 3.x jóval (mintegy 70%-al) tömörebb formátum, mint az RTCM 2.x, tehát csökkenti a GPRS költséget és kisebb az esélye az adatátviteli problémáknak. A Trimble CMR szintén tömörebb adatformátum mint az RTCM 2.x. A GNSSnet.hu hálózat valamennyi állomása részt vesz az egybázisos DGPS, ill. RTK korrekciós szolgáltatásban (a számok az állomás RTCM azonosítóját jelentik): BALE (Baja) 216, BARC (Barcs) 237, BUTE (Budapest) 207, CSOR (Csorna) 208, DEBR (Debrecen) 224, DUJV (Dunaújváros) 238, FUZE (Füzesabony) 219, GYFC (Győr) 214, GYOM (Gyomaendrőd) 226, GYUL (Gyula) 232, HALA (Kiskunhalas) 231, JASZ (Jászberény) 210, KAPO (Kaposvár) 205, KECS (Kecskemét) 209, MISC (Miskolc) 217, MONO

40 129 (Monor) 211, NIZS (Nagykanizsa) 234, NYL2 (Nyíregyháza) 239, OROS (Orosháza) 202, PAKS (Paks) 222, PAPA (Pápa) 229, PEN2 (Penc) 201, PUSP (Püspökladány) 220, SALG (Salgótarján) 235, SARV (Sárvár) 233, SIKL (Siklós) 228, SIOF (Siófok) 230, SPRN (Sopron) 221, TPOL (Tapolca) 212, SZEG (Szeged) 218, SZFV (Székesfehérvár) 204, SZOL (Szolnok) 227, TATA (Tata) 215, VASA (Vásárosnamény) 223 és ZALA (Zalaegerszeg) szlovák állomás: GKU4 (Pozsony) 250, SKNZ (Érsekújvár) 251, RISA (Rimaszombat) 253, SKRV (Rozsnyó) 258, SKVK (Nagykürtös) 252, TREB (Tőketerebes) osztrák állomás: FLDB (Feldbach) 257 és OBWT (Oberwart) szlovén állomás: BODO (Bodonci) horvát állomás: CAKO (Csáktornya) 268, BJEL (Belovár) 267, SLAT (Szlatina) szerb állomás: SOMB (Zombor) 262, SUBO (Szabadka) 261, KIKI (Nagykikinda) román állomás: ARAD (Arad) 264, ORAD (Nagyvárad) 265, SATU (Szatmárnémeti) ukrán állomás MUKA (Munkács) 270. A jelenleg 54 referenciaállomást magába foglaló hálózat 51 állomása van GPS/GLONASS jelek vételére is képes vevővel felszerelve. A csak GPS jelvételre képes állomások az alábbiak: BODO, SOMB és SUBO. Hálózati RTK korrekciók (közelítő pozíció beküldése szükséges): A hálózati RTK korrekciók előállításához a központi szerver a GNSSnet.hu referenciaállomás-hálózat méréseit együttesen dolgozza fel. A GNSS méréseket terhelő hibákat a teljes lefedett területre modellezi, a hibahatásokat a hálózat bármely pontjára képes becsülni. Ezzel a felhasználó gyakorlatilag függetlenné válik az egyes állomásoktól. A helymeghatározás pontossága a lefedett területen belül homogén, tehát nem romlik az állomásoktól távolodva, az országhatárokig terjedő homogén lefedettség eléréséhez bevonták a hazai hálózatba a szomszédos országok határ közeli referenciaállomásait is. A hálózat aktuális lefedettségét a weboldal Lefedettségi térképek menüpontja alatt lehet megtekinteni. A hálózati RTK korrekciókkal elérhető pontosság és megbízhatóság a lefedett területen belül meghaladja a hagyományos, egyetlen referenciaállomásra támaszkodó RTK pontosságát és megbízhatóságát, különösen a hosszú bázisvonalakon, ahol hagyományos, egybázisos RTK technikával nem is lehetséges a centiméteres pontosságú helymeghatározás. A GNSS Szolgáltató Központ NtripCasterén a következő hálózati RTK korrekciókat lehet elérni: Ntrip mountpoint: SGO_FKP-RTCM2.3 RTCM 2.3 formátumú RTK kód- és fáziskorrekciók a felhasználóhoz legközelebbi működő állomásról + korrekciófelületi paraméterek RTCM 59-es formátumban, kétfrekvenciás GPS, ill. GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS korrekciókat is tartalmaznak a GPS/GLONASS-os referenciaállomások környezetében A rover vevő végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: SGO_VRS-RTCM2.3 RTCM 2.3 formátumú RTK kód- és fáziskorrekciók a rover pozíciójára lokalizálva, kétfrekvenciás GPS vevőkhöz. A központi szerver végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: SGO_VRS-RTCM2.3_2KM RTCM 2.3 formátumú RTK kód- és fáziskorrekciók a rover pozíciójára lokalizálva, kétfrekvenciás GPS vevőkhöz, amelyek a 3 kilométernél hosszabb RTK vektort már nem engedélyeznék. A központi szerver végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: SGO_VRS-RTCM2.3-GLO RTCM 2.3 formátumú RTK kód- és fáziskorrekciók a rover pozíciójára lokalizálva, kétfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz, Az adatok GLONASS információt is tartalmaznak a teljes hálózati RTK lefedettségi területen. A központi szerver végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: SGO_VRS-RTCM3.1 RTCM 3.0 formátumú RTK kód- és fázismérési adatok a rover pozíciójára lokalizálva, kétfrekvenciás GPS vevőkhöz. A központi szerver végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: SGO_VRS-RTCM3.1_2KM RTCM 3.1 formátumú RTK kód- és fázismérési adatok a rover pozíciójára lokalizálva, kétfrekvenciás GPS vevőkhöz, amelyek a 3 kilométernél hosszabb RTK vektort már nem engedélyeznék. A központi szerver végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: SGO_VRS-RTCM3.1-GLO RTCM 3.1 formátumú RTK kód- és fázismérési adatok a rover pozíciójára lokalizálva, kétfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz, Az adatok GLONASS információt is tartalmaznak a teljes hálózati RTK lefedettségi területen. A központi szerver végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: SGO_MAC-RTCM3.1 RTCM 3.1 formátumú nyers mérési adatok a felhasználóhoz legközelebb eső állomásról, valamint a környező állomások korrekció különbségei, kétfrekvenciás GPS vevőkhöz. A rover vevő végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: SGO_MAC-RTCM3.1-GLO RTCM 3.1 formátumú nyers mérési adatok a felhasználóhoz legközelebb eső állomásról, valamint a környező állomások korrekció különbségei, kétfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS korrekciókat is tartalmaznak a teljes hálózati RTK lefedettségi területen. A rover vevő végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: SGO_VRS-CMR Trimble CMR formátumú RTK kód- és fázismérési adatok a rover pozíciójára lokalizálva, kétfrekvenciás GPS vevőkhöz. A központi szerver végzi az interpolálást. Ntrip mountpoint: TRF_VRS-RTCM3.1-GLO RTCM 3.1 formátumú RTK kód- és fázismérési adatok a rover pozíciójára lokalizálva, kétfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz,

41 130 Az adatok GLONASS információt is tartalmaznak a teljes hálózati RTK lefedettségi területen. A központi szerver végzi az interpolálást. Licenc köteles RTCM alapú VITEL stream bővebben itt olvashat valós idejű EOV transzformációs megoldásairól). Ntrip mountpoint: 1033_VRS-RTCM3.1-GLO RTCM 3.1 formátumú RTK kód- és fázismérési adatok a rover pozíciójára lokalizálva, kétfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz, Az adatok GLONASS információt is tartalmaznak a teljes hálózati RTK lefedettségi területen. A központi szerver végzi az interpolálást. A stream az 1033-as üzenettípusban információt tartalmaz a referencia oldali vevő- és antenna típusról, ami a GLONASS adatok kezeléséhez nyújt segítséget a rover vevő számára. A speciális 1033-as üzenetben található vevőtípus: "Geo++ GNSMART (GLO=XXX)", ahol XXX a rover vevő gyártótól függő hárombetűs azonosító (pl. Leica rover vevők esetén "LEI"). Az antenna típusa pedig "ADVNULLANTENNA". Ntrip mountpoint: 1033_MAC-RTCM3.1-GLO RTCM 3.1 formátumú nyers mérési adatok a felhasználóhoz legközelebb eső állomásról, valamint a környező állomások korrekció különbségei, kétfrekvenciás GPS/GLONASS vevőkhöz, az adatok GLONASS korrekciókat is tartalmaznak a teljes hálózati RTK lefedettségi területen. A rover vevő végzi az interpolálást. A stream az 1033-as üzenettípusban információt tartalmaz a referencia oldali vevő- és antenna típusról, ami a GLONASS adatok kezeléséhez nyújt segítséget a rover vevő számára. A speciális 1033-as üzenetben található vevőtípus: "Geo++ GNSMART (GLO=XXX)", ahol XXX a rover vevő gyártótól függő hárombetűs azonosító (pl. Leica rover vevők esetén "LEI"). Az antenna típusa pedig "ADVNULLANTENNA". Bejelentkezéskor a rover vevő beküldi közelítő pozícióját és ez alapján a központi szoftver: - FKP (Flächen-Korrektur-Parameter = Korrekciófelületi Paraméter) eljárás esetén automatikusan kiválasztja a számára legközelebbi működő állomást, továbbítja az arra vonatkozó korrekciókat és a korrekciófelület adott területre eső darabját, - VRS (Virtual Reference Station = Virtuális Referenciaállomás) módszer esetén lokalizálja a korrekciókat/virtuális mérési adatokat a felhasználó helyzetének megfelelően, - MAC (Master and Auxiliary Concept = Fő- és Kiegészítő Állomások Koncepciója) esetén pedig a felhasználóhoz legközelebb eső állomás nyers mérési adatait és további közeli állomások korrekció különbségeit továbbítja. Ez tehát azt jelenti, hogy a rover vevőnek itt is ismétlődően NMEA GGA üzenetet kell küldenie a központi szoftver számára (kétoldalú kommunikáció). A központi szoftver automatikusan lecsatlakoztatja a felhasználót, ha az előző 2 percben nem kapott NMEA üzenetet! Az FKP paraméterek és MAC adatok esetében a beérkező GGA üzenet alapján kiválasztódik a legközelebbi állomás/állomások, és az onnan jövő adatok alapján a rover vevő saját maga végzi a lokalizálást. VRS esetén is folyamatos kétoldalú kapcsolat kell, itt a központ végzi a korrekciók lokalizálását. Az optimális működéshez a központi szoftvernek szüksége van a felhasználó pozíciójának változásaira is (elegendő 10 másodpercenként egyszer beküldeni az NMEA GGA üzenetet, az ennél gyakoribb továbbítás csak fölöslegesen növeli a sávszélesség igényt). Mindegyik hálózati RTK eljárás nagyjából ugyanazt a pontosságot nyújtja, elvileg bármelyiket lehet választani, de meg kell győződni arról, hogy az adott formátumot támogatja-e a rover vevő. A GNSSnet.hu hálózat valamennyi állomása részt vesz a hálózati RTK szolgáltatásban. A jelenleg szolgálatban lévő GPS-műholdak annyira megöregedtek, hogy már nem képesek megbízhatóan ellátni a feladatukat, és 2011 évig több is tönkremehet közülük, amennyiben ez bekövetkezik, több tízmillió felhasználó maradhat műholdas helymeghatározó szolgáltatás nélkül, nem is beszélve az amerikai hadseregről. A kieső, vagy megbízhatatlan navigáció a rendetlenkedő műholdak miatt, erre az eshetőségre kell felkészülnie a GPS-készülékek birtokosainak egy amerikai kormányzati felügyeleti szerv, a GAO jelentése szerint, amelyet a Kongresszus számára készített. A GPS-nek ráadásul egyelőre nincs életképes alternatívája: Az Európai Unió Galileo nevű szolgáltatása csak jövő év vége felé indulhat el, és noha Oroszország (GLONASS), Kína és India is dolgozik saját műholdas helymeghatározó rendszerén, ezeknek még zajlik a kiépítése. Az európai Galileo rendszer harminc, 24 ezer méter magasságban Föld körüli pályára állított műholdból állna, és megvalósítása a becslések szerint 10 milliárd euróba kerülne. Most folyik a vita arról, hogy a finanszírozásában az Európai Unió is részt vállalna, a Galileo a legutóbbi jóslatok szerint (2008 helyett) 2012-ben kezdene működni. Műholdas geodéziai vonatkoztatási rendszerünk (ETRS89) felújítása). Dr. Borza Tibor dr. Kenyeres Ambrus Virágh Gábor FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatórium. (Az alábbi idézetek rövid kivonatok a cikkből.) Egy eddig példa nélküli lépésre szánta el magát az állami földmérés: az OGPSH 1997-ben bevezetett koordinátáit október 24-én egy pontosított koordináta rendszerrel váltotta fel. A néhány centiméteres változtatás sokak szerint csak gondot és zavart okoz, de az aktív GNSS hálózat, amely határainkon kívüli állomásokra is támaszkodik, megköveteli az áttérést a régióban egységesen használt, milliméter pontosságú koordinátarendszerre. A műholdas geodéziai hálózataink (OGPSH, GNSSnet.hu) vonatkoztatási rendszere az ETRS89. - ITRS: Nemzetközi Földi Vonatkoztatási Rendszer (ITRS). - ITRF2005: Új globális vonatkoztatási rendszer. Mennyiben érinti a pontosítás a felhasználókat? 1. Az OGPSH/ETRF91 koordinátákat utólagos felhasználásra továbbiakban is zavartalanul használhatja az, aki a munmunkaterületével nem lépi át az országhatárt. Sőt, ha a referencia-állományok átállás előtti (OGPSH/ETRF91) koordinátáival számol, akkor támaszkodhat a GNSS Szolgáltató Központ átállás utáni méréseire is. 2. Az átállás után szolgáltatott valós idejű mérésekhez, nem használhatók az addig használt transzformációs eljárások Ez alól értelemszerűen kivételt képeznek azok a megoldások, amelyekbe inputként kell bevinni a mindkét rendszerben ismert alappontokat. 3. A FÖMI-KGO által fejlesztett és térítésmentesen letölthető EHT 2 transzformáció módosított verziója az EHT2007, (a szoftver kezdőlapján OGPSH2007 felirattal), amellyel a után GNSS technikával mért és meghatározott koordinátákat lehet EOV rendszerbe transzformálni. Az EHT2007 térítésmentesen letölthető a GNSSnet.hu (korábban GPSnet.hu) honlapról. A korábbi EHT 2 szoftvert az átállás után, utólagos feldolgozásra akkor lehet használni, ha szigorúan az OGPSH/ETRF91 rendszerbeli alappontokkal dolgozunk.

42 A valós idejű műszerekbe telepített VITEL transzformáció adatbázisát is le kell cserélni, mert az átállás időpontjától az új adatbázis érvényes. A VITEL licencekkel rendelkező RTK műszerekhez az új adatsort a FÖMI térítésmentesen átadta azoknak a műszerforgalmazóknak, akikkel a korábbi verzióra volt megállapodása. A szoftver frissítését a műszer-forgalmazók végzik el. Az új verzióra től kellett átállítani a vevőberendezést. Ezután a korábbi verzióra nincs szükség. 5. A rendszer pontosítása során az OGPSH pontok magassági komponense nem változik, és nincs hatással a pontok EOV koordinátáira sem. A magasságok pontosítása az országos GPS/szintezési hálózat méréseinek befejezése után legkorábban 2010-ben történhet meg. 6. Az OGPSH/ETRF05 bevezetésével, a szomszédos országokkal fennálló néhány centiméteres koordináta eltérések megszűntek. A referencia rendszer pontosítása miatt szeptemberben egy új adatbázist hoztak létre, mely október 25-én lépett életbe. Az új referencia koordináták bevezetését a 2005-re előrejelzett új globális vonatkoztatási rendszer, az ITRF2005, indokolja és az ezzel párhuzamosan bevezetni tervezett, a GNSS műholdak és földi antennák fáziscentrum változásait (PCV) és abszolút kalibrációval meghatározott modellek hivatalos megjelenéséhez időzítettük. Elvégeztük a 23 kerethálózati pont és a fenti 65 állomás 1423.heti méréseinek együttes feldolgozását, itt az előző feldolgozási lépésből kiválasztott 11 EPN/GNSSnet.hu állomásnak az akkor meghatározott koordinátái biztosították az ITRF2005 vonatkoztatatási rendszert. 1. A pontleírás fejlécében az OGPSH PONTLEIRÁS 2007 olvasható 2. Az X, Y, Z koordináták ETRF05, az ellipszoidi koordináták ETRF05/WGS-84 feliratúak. 3. Az ellipszoidi koordinátákat 5 tizedesre adtuk meg a korábbi 4 tizedes helyett. 4. A koordináták számain vastagított betűket alkalmaztunk, és középre rendeztük. GPS alappont pontleírása: Az eredeti és a javított pontleírás numerikus része: GPS ALAPPONT PONTLEIRÁSA A pont EOV száma: penc Település: Penc Kiválasztotta: Borza-Novák, A pont jellege: Kényszerközp. pillér Pontvédelem: Őrpontrendszer Spec. info.: EUREF, és OGPSH keretpont EUREF89 X = ,856 Y = ,892 Z = ,931 EUREF89 WGS-84 φ = λ = h = EOV y= x = HGPS= OGPSH PONTLEIRÁS 2007 A hálózat pontosított elhelyezésével az ETRS89/ETRF05 vonatkozási rendszerben A pont EOV száma: PENC Település: Penc Kiválasztotta: Borza-Novák, A pont jellege: Kényszerközp. pillér Pontvédelem: Őrpontrendszer Spec. info.: EUREF, és OGPSH keretpont ETRF05 X = Y = Z = ETRF05 WGS-84 φ = λ = h = EOV y= x= HGPS= Alapismeretek a valós idejű GPS technika alkalmazásánál előforduló hibákkal, problémákkal kapcsolatban: Mi a teendő, ha nem indul, vagy megszakad a mérés? A felhasználók a megvásárolt rover GNSS vevő birtokában elvárják, hogy bárhol az országban, minden körülmények között, képesek legyenek a drága berendezéssel a centiméter pontos valós idejű helymeghatározásra. Amikor a gyakorlatban kiderül, hogy ez nincs így, felháborodásukban a GNSS Szolgáltató Központot gondolják felelősnek, és ezt gyakran nyomatékosan jelzik is, viszont egyértelmű tény, hogy az esetek nagy részében a Szolgáltató Központ nem felelős az adott probléma, hiba keletkezéséért. 1./ A felhasználó hiányos ismerete: Amennyiben a felhasználó képzettsége csak a megfelelő gombok kiválasztásával és valamely pontossági paraméter figyelésére elegendő. Ez a kicsi képzettség a legtöbb hiba forrása lehet, ezért a felhasználónak alapszinten ismeri a GNSS alaprendszereket és azt, hogy milyen feltételek biztosítják a jó meghatározást. Tudni kell, hogy a GPRS, amely a korrekciókat továbbítja, akárcsak a GSM nem mindenhol érhető el az országban. Ezért lényeges, hogy milyen érzékeny a GPRS vevő egység, ismerni kell a rover vevőt, hogy a lehetőségeket kihasználjuk, amit a vevő felkínál. Feltétlen szükséges ismerni az Ntrip protokollon keresztül történő RTCM korrekciók (DGPS, RTK, hálózati RTK) továbbításának alapjait, továbbá a SzK. kínálatát is. Minden estben a felhasználónak tudnia kell, hogy korrekciónak mi az előnye az adott helyen, melyiket kell választani. A geodéziai ellenőrzéseket itt is el kell végezni, a meghatározásra vonatkozó előírásokat be kell tartani, szükséges ismerni ide vonatkozó szabályzatot (tervezetet), és be is kell tartani annak előírásait, mert az ellenőrzésből soha nem elég! 2./ Alaprendszer: A GNSS Szolgáltató Központ jelenleg csak az amerikai GPS és az orosz GLONASS rendszert támogatja, későbbi időre vonatkozó tervek szerint támogatni fogja a kiépítés alatt álló és európai Galileo rendszereket is. A GPS műholdak pályáját időről időre korrigálják, ez alatt az időszak alatt az adott hold "unhealthy = nem egészséges" figyelmeztető üzenetet sugároz és ezt észlelve a jól működő GPS vevők kihagyják azt a műholdat a feldolgozásból, igen ritkán bekövetkezhet előre nem tervezett műhold meghibásodás is. A térinformatikai és geodéziai helymeghatározás alapja a differenciális technika, amelynek hatására a műholdak pályáiban, az órák járásában, és a mérési hibák nagy részében a keletkezett hibák kiesnek, vagy drasztikusan lecsökkennek. A hibák többsége az elfogadhatónál jelentősebb kitakarásban keresendő, valós idejű Differenciális GNSS helymeghatározáshoz minimum 4 műhold észlelése szükséges (2D pozícióhoz elegendő 3 műhold is). Az RTK technika alkalmazásához, az inicializáláshoz minimum 5 látható műholdra van szükség, a mérési tapasztalatok azt mutatják, hogy 7-8 műholddal gyorsabban és nagyobb megbízhatósággal lehet inicializálni, valamint kisebb az esélye a fix pozíció elvesztésének. Célszerű megtervezni az RTK mérésre alkalmas időtartamokat.

43 132 Nem szabad mérést végezni fémtárgyak közelében (fémkerítés, villanytraverz, acélszerkezetek stb.), mert a multipath hatás nemcsak megnehezíti az inicializálást, de a mérést is meghamisíthatja. Ha lehetséges használjunk olyan GPS antennát, amely alkalmas a többutas jelterjedés hatásának minimalizálására. Geometriai probléma, amely a referencia állomásokból adódik, hogy az egyes referencia állomások korrekcióira támaszkodva, az állomástól távolodva, romlik a pontosság, ezért a magassági koordináták ellenőrzésére ajánlott bevonni a mérésbe EOMA pontokat is. 3./ Atmoszférikus késések: Az atmoszféra részét képezi az ionoszféra kb kilométerig magasságig terjedően, az ionoszféra töltött részecskékből áll. A GPS műholdak által kibocsátott rádiójelek az ionoszférán áthaladva jelkésleltetést (refrakciót) szenvednek. A késleltető hatás nagysága a mi földrajzi szélességünkön kb. 10 órától 16 óráig jelentősebb, maximumát kb. 14 óra körül éri el. Az ionoszférikus késés hatását a kétfrekvenciás rover vevők képesek számítani és kiküszöbölni, a központi feldolgozó algoritmusok pedig a teljes hálózatra modellezni. 4./ Elektromágneses interferencia, jamming: A GPS holdak által sugárzott rádiójelek rendkívül kis teljesítményűek, a Föld felszínén mérhető GPS jelteljesítmény szor kisebb, mint egy 100 W-os izzóé! A GPS vevőkkel csak azért tudják a háttérzajból kiszűrni a GPS jeleket, mert azoknak nagyon speciális a struktúrájuk. A GNSS holdak nemzetközileg védett frekvenciákon sugározzák jeleiket, tilos ugyanezen sávokban bármilyen más jelet sugározni. Tipikus jellemzője a zavarásnak, hogy nem jelentkezik mind az L 1 és az L 2 frekvenciákon, csak a kettő közül az egyiken, ha az L 1-en jelentkezik, akkor a felhasználó vevője egyáltalán nem fog működni, ha csak az L 2-n akkor pedig nem fog tudni RTK-zni, továbbá jellemző, hogy az alacsony magassági szögön lévő holdakat még jobban érinti a zavarás, mivel ezek jelerőssége kisebb. 5./ Kommunikációs hibák: Leggyakoribb hiba, hogy nincs elég térerő a GPRS használatára, így bizonytalanná válik a Szolgáltató Központ által előállított korrekciók vétele. A GPRS a hang és az SMS továbbítás után a harmadik a sorban, ezért előfordulhat, hogy valaki még tud telefonálni, de ugyanott már nem kapja a korrekciókat. Érdemes a három mobil Internet szolgáltató weboldalain tájékozódni a GSM lefedettség aktuális helyzetéről, mert ahol nincs GSM térerő ott a GPRS kommunikáció sem működik. 6./ A rover vevőegység lehetséges hibái: Ellenőrizni kell a beállításokat: Mielőtt csatlakoznának az NtripCasterhez (mindegy, hogy DGPS, RTK vagy hálózati RTK korrekciókat szeretnének használni) győződjenek meg arról, hogy a vevő az összes lehetséges műholdat látja-e már és számol-e pozíciót. Addig ne csatlakozzanak, amíg a vevő nem kezdett pozícionálni! Lehetőség szerint ne használjanak 10 fok alatti magassági szöget! Van-e korrekció? Jó korrekciót használnak-e? stb. Előfordulhat hogy a beépített feldolgozó szoftver hibás, de ez csak egy-egy adott helyzetben jön elő. 7./ Transzformációs problémák: A GNSS Szolgáltató Központ által továbbított korrekciókat használva az európai ETRS89 referencia rendszerben számítja a rover vevő a pozíciót. Az ETRS89 rendszerben kapott X,Y,Z, vagy Szélesség, Hosszúság, Magasság koordinátákat az EOV rendszerbe kell átvinni. Több transzformációs eljárás lehetséges, de olyan, amelyik önállóan (a transzformációhoz szükséges OGPSH, illetve abból levezetett pontok beadása nélkül) képes elvégezni a transzformációt, csak a FÖMI által készített és hitelesített EHT 2 valamint az erre alapozott, de közvetlenül a GNSS vevőbe beolvasható, ugyancsak a FÖMI által készített, és hitelesített VITEL. 8./ A GNSS Szolgáltató Központra visszavezethető hibák: A hazai GNSS infrastruktúra kiépítésének meggyorsítása érdekében több állomás felszerelése is részben, vagy teljesen külső támogatók tulajdonában van. A Szolgáltató Központnak, ezen állomások meghibásodása esetén nincs sem jogosultsága, sem forrása, a javítás azonnali elvégzésére. A szolgáltatások fejlesztése alatt a GNSS Szolgáltató Központ fenntartja a jogot, hogy rövidebb időszakokra megszakítsa, szüneteltesse a korrekciók továbbítását. A tervezett leállásokról természetesen időben értesítik a felhasználókat. A központi számítógép meghibásodás, szünetmentes ellátás meghibásodás, kommunikációs vonalakban tapasztalható zavar miatt is előfordulhat fennakadás a szolgáltatásban. A hálózati RTK megbízhatóan csak a referencia állomások által behatárolt (lefedett) területen használható. Különösen a magassági koordinátában jelentkezik bizonytalanság, ha ezen a területen kívüli helyen történik a helymeghatározás. A Szolgáltató Központ számos ellenőrző funkciót is ellát, amelyek csökkentik, de meg nem szüntetik a hibalehetőségeket. - Előfordulhat, hogy valamely állomás meghibásodik, ezáltal kiesik a feldolgozásból. - Amennyiben a megmaradt állomások elégendő sűrűn helyezkednek el, akkor a többi állomás ki tudja váltani, de a megoldás pontossága csökkenhet. - A GNSS Szolgáltató Központ kommunikációs vonalainak meghibásodása (TAKARNET vagy ADSL szolgáltatásban bekövetkező üzemzavar) tömeges állomáskiesést okoz, ez döntően befolyásolja az előállított korrekciók használhatóságát. - Egy-egy állomásról jövő adatok szakadása nem okoz komolyabb fennakadást a szolgáltatásban, kivéve, ha az adott állomás a lefedett terület szélén található és egyes felhasználók így a lefedett területen kívülre kerülnek. A Szolgáltató Központban tudják, hogy egyes állomások (különösen az ADSL kapcsolattal rendelkezők) esetén előfordulhat, hogy a kapcsolat szakadozottá válik. - A hálózati RTK korrekciókat előállító algoritmusok a számításból ki-be ugráló állomások adatait nehezen tudják kezelni, ez a jelenség okozhatja a szolgáltatás minőségének romlását, ha a kiváltás nem sikerül, akkor ezen a területen a hálózati RTK szolgáltatás szünetel. 9./ A GNSS vevőbe betölthető transzformációs megoldás (VITEL): A valós idejű centiméter pontos helymeghatározást alkalmazók számára jelentős könnyebbséget jelent a FÖMI KGO által erre a célra kifejlesztett és hitelesített VITEL (Valós Idejű GNSS helymeghatározásnál használatos terepi Transzformációs ELjárás) szoftver. A VITEL az RTK rover egységébe kerül betöltésre, ahol a GNSS vevő által meghatározott ETRS89 koordinátákat átszámítja EOV rendszerbe. A VITEL az ország egész területén használható, alkalmazásával a felhasználó automatikusan EOV koordinátákkal dolgozik. A transzformáció pontossága az EOVA belső pontosságával azonos, de már fejlesztik a magassági értelemben is centiméter pontosságú verziót. A VITEL-t egyelőre a Leica és Sokkia típusú GPS vevők tudják fogadni, igény esetén a többi típusú vevőhöz is elvégezhetők a szükséges átalakítások, a szoftver installálását a műszerforgalmazók végzik el.

44 133 Domborzatábrázolás fotogrammetriai módszerrel: A kiértékelő műszerben a sztereofotogrammetriai eljárásnál előállított térmodellen történik a magasságmérés végrehajtása. A kombinált vízszintes és magassági részletmérés gazdaságosabban végezhető elektronikus tahiméterekkel, mint elektronikus szintezőkkel, ezért a szintezési technológiák alkalmazása jelentős mértékben visszaszorult a magassági alappont meghatározás és alappont sűrítés területére. A felsőrendű vízszintes és magassági alappontok meghatározását, megalakulását követően az ország területén a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV), a Kartográfiai Vállalat (KV) és a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat (PGTV). Valamint a Honvéd Térképészeti Intézet (HTI) végezte. INGA Integrált Geodéziai Alapponthálózat: A Földmérési Intézet (FÖMI) egyik alapvető feladata geodéziai alapponthálózataink (vízszintes, magassági, GNSS alappontok) fejlesztése és karbantartása a mindenkori geodéziai technológiák kiszolgálhatósága érdekében. A Kozmikus Geodéziai Obszervatórium (KGO) irányításával K+F projektek keretében folynak az ezekhez kapcsolódó fejlesztések. A technológiai fejlesztések eredménye volt a GPS alapú EOV IV. rendű, illetve az EOMA III. rendű hálózatsűrítés, valamint így jött létre az OGPSH és a GNSS Szolgáltató Központ is. A FÖMI legújabb fejlesztési projektje az, az Integrált Geodéziai Alapponthálózat (INGA) létrehozása, mellyel figyelembe véve a modern műszaki és felhasználói igényeket a geodéziai vonatkoztatási rendszereinket (EOV, EOMA, ETRS89) és a kapcsolódó alapponthálózatok értékeit magas szinten lehet megőrizni. Az INGA hálózat elsősorban az EOMA felsőrendű pontjaiból - figyelembe véve a GNSS mérhetőség szempontjait - kerül kiválasztásra, de ahol szükséges ott új pontok is létesülnek. Az INGA hálózat valamennyi pontján felsőrendű szintezés, GNSS és gravimetriai mérés végrehajtása történik. Az INGA megvalósítása az EOMA I. rendű újramérés ütemezése szerint történik. A várhatóan 1000 pontból álló, az országot egyenletesen lefedő hálózat megerősített fizikai és jogi védelmet kap. Az INGA hálózat kialakításának alapelvei a következők: - A hálózat hosszú távon fenntartható legyen, és megbízható alapot nyújtson az ország geometriai rendjének biztosításához ennek érdekében az alappontokat fokozott fizikai és jogi védelemmel kell ellátni; - Az összes INGA pont hordozza a vízszintes, a magassági, a térbeli és a gravimetriai vonatkozási rendszerek adatait a mindenkori geodéziai csúcstechnológiák pontossági szintjén; - A hálózat egyenletes területi lefedés mellett biztosítsa valamennyi vonatkoztatási rendszer elérhetőségét, többféle geodéziai mérési technológia alkalmazását, megfelelve a modern mérési és pontossági követelményeknek; - Az INGA legyen alkalmas monitorozó és tudományos célú mérésekre, felkészülve a jövő 4D geodéziájára, azaz az időbeli változások vizsgálatára és azok szükség szerinti figyelembevételére. A hazai előzményekről röviden: - Az között létrehozott OGPSH (Borza, 1998) tekinthető a nulladik változatnak. Az OGPSH pontjait kb. fele-fele arányban az EOVA III. rendű, illetve IV. rendű pontjaiból választották ki, és kulcsszerepet játszottak a GNSS hazai elterjesztésében. A pontok tehát ismertek voltak a HD72 és az ETRS89 vonatkoztatási rendszerekben, de csak kb. negyedük rendelkezett szintezett magassággal. Az OGPSH pontjai között van kb. 20 db gravimetriai alappont is, amelyek a gravimetriai hálózathoz való kapcsolódást biztosítják. Az alkalmazott gyors mérési technológia, a vízszintes pontok állandósítási módja ugyanakkor csak korlátozottan tette alkalmassá a pontokat magasság-meghatározási célokra. Ráadásul az ismert magasságú pontok nagyobb része még nem az EOMA-ban, hanem a évvel korábbi Bendeffy-féle hálózatban, azaz egy másik magassági vonatkoztatási rendszerben volt meghatározva! - A második lépés a között a Dunántúlon végzett EOMA III. rendű hálózatsűrítés volt, amelyet a KGO által kidolgozott GPS technológiával (Kenyeres, Borza, 2000) hajtottak végre. A cél itt még nem a hálózati integráció, hanem GPS-alapú magassági alappontok létrehozása volt, melléktermékként azonban, a gravimetriai geoid illesztéséhez GPS-szel megmértek 252 darab ismert EOMA első és másodrendű pontot is. Az eltérő szempontok (a geoid illesztéséhez elegendő volt a magassági adat) és a pontkiválasztási kényszerek miatt ezen illesztőpontok közül csak 125 pontot mértek központosan. Ezek az úgynevezett EOMA_3D pontok voltak az INGA hálózat előfutárai és gyakorlatilag az első tényleges INGA pontok. Az INGA-koncepció elfogadását követően 2010-ben a FÖMI KGO megkezdte a KMO1 terület újraszemlélését, hogy itt is a követelményeknek megfelelő lefedettségű INGA hálózat legyen kijelölhető. A KMO 1-2 újramért szintezési vonalai és az ott létesített, központosan mért integrált pontok 2007 évben a Dunától keletre, az számú I. rendű poligonok területén megkezdődött az EOMA I. rendű hálózatának újraszintezése. A méréseket 3 ütemben tervezték (KMO 1-3), északon kezdve a poligonok kettéosztásával. A szintezéssel párhuzamosan folytatódott az EOMA_3D program is, a KMO1 ütemben a GPS-szel megmért 72 EOMA pontból 42 még külpontos volt. A KMO2 ütem szintezési és GPS méréseit években végezték évben a 44 EOMA 3D pontból még csak 21 volt központos, de az INGA koncepciójának kidolgozásával párhuzamosan 2009 évben már csak központosan mértek magassági alappontokat, így azok tényleges INGA pontok lettek Az INGA és a hálózati karbantartás: A tervezett módosítás szerint az INGA pontokat évente, míg az OGPSH pontjait, az EOVA I., III. rendű pontjait, illetve az EOMA I. II. rendű pontjait, valamint a GPS-szel meghatározott III. rendű főpontjait és őrpontjait kétévente kell szemlélni. Az alappontok állapotáról a karbantartó szervezet évente küld jelentést a FÖMInek, amely szükséges esetben gondoskodik az elpusztult vagy sérült pontokpótlásáról, illetőleg karbantartásáról. Középtávon az OGPSH és az EOVA III. rendű pontok is kikerülnek a szemlélési körből, mert szerepüket teljes mértékben átveszi az INGA.

45 134 Az EOMA I. rendű pontok fenntartására hosszú távon számítunk, a hálózati fenntartás stratégiájának átgondolására csak akkor kerülhet sor, ha a magasságmeghatározás terén a GNSS teljes alternatíváját nyújtja a klasszikus technikáknak. Az INGA és a tudomány: Az INGA gyakorlati jelentőségén túl azonban sikeresen hozzá fog járulni a tudományos kutatásokhoz is. A KGO területén létesített mesterséges radar szórópont. Építhetők úgynevezett mesterséges szórópontok, amelyek radar-referenciapontja jól definiálható és magassági, valamint GNSS pontjeletis tartalmaz. Ilyen szabatos eredményeket szolgáltató komplex pontjeleket tervezünk elhelyezni a szintezési főalappontok közelében. Az ábrán látható pontjel prototípusa a KGO területén megépült. Összefoglalás az integrált országos geodéziai alaphálózat létesítéséről: INGA (Integrált Geodéziai Alapponthálózat): Az Integrált Geodéziai Alapponthálózat azon fokozott fizikai és jogi védelemmel ellátott, az országot egyenletesen lefedő geodéziai alappontok összessége, amelyek helymeghatározó adatai a vízszintes, a magassági, a térbeli és a gravitációs vonatkoztatási rendszerekben ismertek, és azokat lehetőleg egyidejű szabatos mérési és feldolgozási módszerekkel határozták meg. Rövidebben megfogalmazva többféle szabatos geodéziai mérési technológiával - GNSS, szintezés, gravimetria - meghatározott alappontok szelektíven egyesített hálózata; - Az INGA pontokról pontleírást kell készíteni. Általános elvek: - A korábban elkülönülten létesített vízszintes EOVA, magassági EOMA, és háromdimenziós GNSS hálózatok szelektív egyesítésével Integrált Országos Geodéziai Alaphálózatot (a továbbiakban: INGA) kell létrehozni és fenntartani. - Az INGA célja geodéziai vonatkoztatási rendszereinket képviselő hálózataink egységes keretbe foglalása, a korszerű mérési és pontossági követelményeknek való megfelelés, a hálózatok hosszú távú fenntartásának egyszerűsítés e és tudományos vizsgálatok végzése. - Az INGA pontjainak alkalmasnak kell lenniük valamennyi geodéziai mérési technológia alkalmazására, különös tekintettel a GNSS alapú magasság-meghatározásra. A pont központos felállással GNSS mérésre a lehető legkevesebb kompromisszum mellett (pl. minimális kitakarás) alkalmas legyen; - Az INGA szerves része a gravimetriai geoid és az INGA pontok által definiált GNSS-gravimetriai geoid, amely a GNSS magasságmérések vonatkoztatási felülete. Pontkiválasztás, pontállandósítás: - Az INGA az aktív GNSS hálózat mellett az ország geodéziai vonatkoztatási rendszereinek elsődleges hordozója, ebből következik, hogy a hálózat pontjainak kiválasztására, állandósítására és fenntartására kiemelt figyelmet kell fordítani. - Az alapponthálózatot olyan sűrűségben kell kialakítani és fenntartani, hogy az optimálisan biztosítsa valamennyi vonatkoztatási rendszerhez (az EOVA és az EOMA vonatkozási rendszereihez, valamint az ETRS89-hez) való hozzáférést, ezért az INGA hálózat szükséges pontsűrűsége legalább 400 km 2 -ként egy pont. Az INGA pontok átlagos távolsága kilométer, ez országosan kevesebb mint 1000 pontot jelent, amely megfelel az OGPSH hálózat pontsűrűségének; - A hálózat pontjait elsősorban az EOMA I-III. rendű, azon kővel állandósított pontjaiból kell kiválasztani, melyek alkalmasak központos elhelyezésű és szabatos pontosságú GNSS mérésre, ha nincs a szükséges pontsűrűség eléréséhez az előírt feltételeknek megfelelő magassági pont, akkor új pontot kell állandósítani és meghatározni. - A Magyar GPS Geodinamikai Alapponthálózat (a továbbiakban: MGGA) és a évi meghatározású Magyar Gravimetriai Hálózat (a továbbiakban: MGH2000) pontjai automatikusan az INGA részévé válnak, amennyiben szabatos szintezett magassággal rendelkeznek vagy 2 kilométernél rövidebb szintezéssel beköthetők az EOMA-ba, és egyúttal alkalmasak szélsőpontosságú GPS mérések végrehajtására is. - A kiválasztott és újonnan létesített INGA pontoknak alkalmasnak kell lenniük a központos: - Vízszintes vonatkozású mérések végrehajtására; - Magassági vonatkozású mérések végrehajtására; - Szabatos GNSS mérések végrehajtására; - Fotogrammetriai illesztőpontként történő alkalmazásra; - Gravimetriai mérések végzésére. - A meglévő kiválasztott, illetve a kijelölendő ponthelyeknek a következő feltételeknek, szempontoknak kell megfelelni, ezeket a szempontokat a szemlélési jegyzőkönyvben rögzíteni kell: -A pont és környezete stabil (rézsűk, magas talajvíz-szintű helyek elkerülése); - A pont hosszú távú fizikai fenntartása biztosítható; - A pont közelében 15 fok feletti kitakarás nincs; - A hálózati egység geometriailag biztosított; - Lehetőség szerint minimum 1 tájékozó iránya legyen. - A pont beköthető legyen a gravimetriai alaphálózatba. - A szemlélés során a kiválasztott meglévő magassági alappontok pontleírását frissíteni kell. Amennyiben a pont még nem rendelkezik vízszintes koordinátával, akkor a szemlélés során GNSS méréssel méteres pontosságú előzetes EOV koordinátát kell meghatározni. - A fenti szempontoknak megfelelően a következő körből történik a kiválasztás: - Az OGPSH jelenlegi 23 keretpontja alapértelmezésben része az INGA-nak; - Az elsődleges kiválasztás az EOMA I. III. rendű pontjaiból történik, amelyek állandósítása és geometriai elhelyezkedése megfelelő, gyakorlatilag csak szintezési álladósítások (kövek) jöhetnek szóba; - A magassági főalappontokon, illetve azok GNSS mérésre alkalmas lehető legközelebbi környezetében is ki kell választani, illetőleg szükség szerint állandósítani kell egy új INGA pontot; - A magasságváltozások nyomon követhetősége érdekében a szintezési főalappontokhoz kapcsolódó INGA pontokat úgy kell elhel elhelyezni és kialakítani, hogy azokon műholdas radar interferometriai mérésekre alkalmas reflektáló pontokat lehessen elhelyezni. - A Magyar Gravimetriai Alapponthálózat GNSS mérésre alkalmas és szintezhető pontjai (várhatóan darab,

46 135 elsősorban repülőtereken lévő pontok) is részei az INGA-nak. Kiválasztásuk az ELGI-vel együttműködve történik. - A felsorolásból megállapítható, hogy a vízszintes felsőrendű hálózat pontjaiból nem választanak INGA alappont, mert a vízszintes alaphálózati pontok állandósítási módja, valamint a szabatos magasság hiánya (a szabatos szintezésük költséges volta) kizárja bevonásukat, a pontok megközelíthetősége és mérhetősége is nehézkes. - A pontokat - kivéve azokat, amelyeknek a fennmaradása figyelemfelhívó jel nélkül is biztosított, vagy amelyeken jel elhelyezése esztétikailag kifogásolható vagy nem engedélyezett (műemlékek, idegenforgalmi létesítmények közelében, parkokban) - pontvédelemmel kell ellátni. - Az INGA pontjait olyan pontazonosítóval kell ellátni, amely a többi alaphálózati pontazonosítótól független, de az EOVA és az EOMA pontok számozásához hasonló. Az állandósítás módját és a pontvédelmet az alábbi táblázatok tartalmazzák. Az INGA pont referencia pontjele: Az INGA pontok állandósítása: Az újonnan telepítendő pontokat legalább 20 centiméter átmérőjű és minimum 1.5 méter mély a kiválasztott ponthelyen fúrt lyukba, 1:4 keverési arányú betonnal csömöszölve és vasalva (4 darab Ø10, 20 centiméterként, vagy. spirálkengyelezéssel ellátva) kell elkészíteni. A pont felső 60 centiméteres részét egy műanyag védőcsőben kell elhelyezni, amely nem emelkedhet ki a talajszinttől. A referencia pontjel rozsdamentes acélból készített szintezési gomb (lásd az ábrát). Sziklakibúvásokon a szintezési gomb közvetlenül a kőzetbe is elhelyezhető, ha lehetővé teszi a vízszintes pontraállást és a szintezőléc elhelyezését. Az INGA pont állandósítása és pontvédőműve Az INGA pont állandósítása és pontvédőműve: 1.) Helyszínen csömöszölt vasbeton alappont test. 2.) Az alappont testbe bebetonozott referencia pontjel. 3.) Jelzőoszlop. 4.) A jelzőoszlop stabilitásához helyszínen öntött betontuskó. Az INGA pontok pontvédőműve Amennyiben az INGA pont közlekedési út mentén helyezkedik el akkor az úttal párhuzamosan, a pont két oldalán elhelyezve egy-egy jelzőoszlopot kell állítani. Egyéb esetekben illetve a pont hatékonyabb védelme érdekében 3-ik jelzőoszlop is elhelyezhető. Ha környezeti okok (park, játszótér) nem teszik lehetővé és a pont sem emelkedik, a talajszint fölé akkor a jelzőoszlop telepítésétől el lehet tekinteni. A jelzőoszlop 2 méter hosszúságú, a talajfelszíntől 1,2-1,6 méterre kiemelkedő, legalább 100 cm 2 keresztmetszetű vasalt betonoszlop kell, hogy legyen a földben helyszínen csömöszölt betontömbbel megerősítve. A vasbeton oszlopot a tetejétől kezdődően, centiméteres sorrendben piros és fehér színű sávokban olajfestékkel kell befesteni. Meglévő felsőrendű magassági alaphálózati pont INGA ponttá történő minősítése esetén a pontvédő jelzőoszlopokat utólagosan el kell helyezni. Az integrált hálózati pontok meghatározása: - Az INGA pontokon nagypontosságú GNSS műholdas helymeghatározást, valamint felsőrendű szintezési és gravimetriai méréseket kell végezni. A pontoknak a koordinátáit meg kell határozni az EOVA, az EOMA és az ETRS89 vonatkoztatási rendszerekben is. - A meghatározás pontossága magassági értelemben ±5 milliméter, vízszintes értelemben ±2 milliméter középhibát nem haladhatja meg. - A pontok ETRS89 rendszerbeli koordinátáit az aktív GNSS hálózati pontok méréseire támaszkodva a szélső pontossági igényeket kielégítő mérési és feldolgozási eljárásokkal kell meghatározni. - A mérésekhez csak többfrekvenciás GNSS vevőt lehet használni, amely antennájának kialakítása alkalmas az antennamagasság szabatos meghatározására, illetve fáziscentruma és az annak iránybeli változásait leíró abszolút antennamodell (PCV) ismert. - A GNSS antennát stabilan, mozgásmentes műszerállványon kell felállítani és északi irányba tájolni. Az antenna elmozdulásának bármilyen gyanúja esetén új mérési periódust kell kezdeni és az antennamagasságot is újra meg kell határozni. - A terepi GNSS mérés munkarészei: - Mérési adatok eredeti nyers és RINEX formátumban, a mérés napjához és a műszer nevéhez kötött fájl-szerkezetben, elektronikus adathordozón; - Táblázat elektronikus és nyomtatott formában, amely mérési periódusonként a tartalmazza az észlelő nevét, a műszer/antenna azonosítót, a mért pont számát, az antennamagasság kétszer mért és közepelt értékét és a mérési fájl nevét; - Terepi mérési jegyzőkönyv. - A GNSS mérések előzetes, ellenőrzési célokat szolgáló feldolgozását ipari/kereskedelmi szoftver alkalmazásával és vonatkoztatási rendszerként a FÖMI által üzemeltetett aktív GNSS hálózatot felhasználásával kell végrehajtani. - A leadott mérési anyagot a FÖMI az állami átvétel során, az eredmények véglegesítése céljából tudományos igényű szoftverrel feldolgozza. - A kereskedelmi és a tudományos elemzésekből levezetett koordinátákat hétparaméteres térbeli hasonlósági transzformációval össze kell hasonlítani. - A transzformáció maradékhibáinak abszolút értéke egyik koordináta komponens esetében sem haladhatják meg a 6 millimétert, amennyiben a maradékhiba ennél nagyobb, mindkét megoldást felül kell vizsgálni, de a tudományos szoftver eredményét kell elfogadni. - A számítások végeredményét milliméter élességű ETRS89 térbeli koordinátákkal (X, Y, Z), EOV koordinátákkal (y, x) és EOMA magassággal (H) kell megadni.

47 136 - Az INGA pontokra vonatkozó valamennyi információt egységes digitális adatbázisban kell tárolni az adatbázis tartalmazza: - A pontleírásokat (pontvázlat, megközelítési leírás, állandósítás típusa); - Amennyiben a pont azonos bármely más alapponthálózat pontjával, annak azonosítóit; - A pontot és környezetét, új pontok esetén az állandósítást dokumentáló fényképeket; - A pontjelre vonatkozó valamennyi koordinátát, ETRS89 (X, Y, Z), WGS84 (Φ Λ, h), EOV (y, x), EOMA (H) és a gravimetriai (g) adatot, azok vonatkoztatási rendszerét és az adat epocháját. - Az ismételt mérések adatait is tárolni kell. - Az integrált hálózat pontjainak nyilvántartását a FÖMI adattára és a megyei földhivatalok végzik. - A FÖMI adattára az ország teljes területén, a megyei földhivatalok pedig az illetékességi területük határain belül szolgáltatják az INGA pontok adatait. Az INGA pontok esetében alkalmazandó pontleírás: INTEGRÁLT GEODÉZIAI ALAPPONT (INGA) PONTLEÍRÁS EOMA pontszám: INGA pontszám: GNSS kód: Település: Megye: Állandósítás éve: Pontvédelem: Állandósítás módja: Helyszínelés éve: KOORDINÁTÁK ETRS89/ETRF2000 X [m] Y [m] Z [m] Epocha: EOV y [m] x [m] meghatározás éve EOMA H [m] mérés éve Nehézségi gyorsulás g [mgal] mérés éve MEGKÖZELÍTÉSI LEÍRÁS Helyszínrajz Megközelítési térkép 1: Kitakarási ábra YYYY-MM-DD Fényképfelvétel a pontról Az INGA pontok országos számozása a következő: A pontszám első része az 1: es méretarányú EOTR térképszelvény száma, majd a kötőjel után 9-es szám és egy három karakteres szám következik. A három karakteres azonosító, radarmérésre alkalmas integrált pontok esetén 001- gyel kezdődik, a többi pont esetén 101-gyel. A szelvényen belüli pontszámok É-ról D-i irányba haladva egyesével növekednek. Az elpusztult pont pótlására létrehozott új pont a szelvényen belüli eddigi legnagyobb pontszám után következő számot kapja az elhelyezkedéstől függetlenül. (Például: a pontszám a 72-es szelvényen belül a legészakabbi, radar reflektorral ellátott, a pedig egy integrált hálózati pontot jelent.) Az integrált országos geodéziai alaphálózati pontok, pótlása: - A hosszú távú fenntartásra kijelölt EOVA / EOMA / OGPSH pont sérülése vagy megsemmisülése esetén, amennyiben az INGA hálózati geometria indokolja és nincs egyéb kizáró ok, az elpusztult pont helyén illetve annak környezetében szabatos GNSS mérésre alkalmas helyen INGA alappontot kell létesíteni. - Az újonnan létesített INGA alappontokat az aktív GNSS hálózatra támaszkodva, GNSS technikával kell meghatározni, illetve felsőrendű szintezéssel az EOMA hálózatába és gravimetriai mérésekkel az MGH2000 gravimetriai hálózatba bekötni. - A pótolt vagy újonnan létesítendő INGA pont meghatározásának ki kell elégítenie a pontossági előírásokat, azaz a meghatározás pontossága magassági értelemben ±5 milliméter, vízszintes értelemben ±2 milliméter középhibát nem haladhatja meg. - Új pont állandósítása vagy pótlás esetén a szemlélés során helyszínrajz-vázlatot kell készíteni, ahol fel kell tüntetni a javasolt ponthelyet, a vázlaton fel kell tüntetni a pont javasolt állandósítási helyének közelítő EOV koordinátáit is. - Az újonnan állandósított pontokat a terület tulajdonosának (kezelőjének) az Fttv. 27. (1) bekezdése értelmében be kell mutatni, erről három példányban pontátadási jegyzőkönyvet kell készíteni. A pontátadási jegyzőkönyv címe: JEGYZŐKÖNYV földmérési jel átadásáról (lásd 15/2013.(III. 11.) VM rendelet 5. sz. melléklete. - A pontátadási jegyzőkönyv első példányát a birtokbaadástól számított 15 napon belül a birtokba adónak át kell adni a területileg illetékes megyei földhivatalnak, hogy intézkedjen az Fttv. 26. (4) bekezdése és (5) bekezdése értelmében a közérdekű használati jog bejegyzéséről. - A megyei földhivatal a birtokbaadási jegyzőkönyv átvételéről igazolást állít ki, amelyet csatolni kell a leadandó munkarészekhez.

48 137 - A pontátadási jegyzőkönyv második példányát a birtokba adó a FÖMI-nek küldi meg, a harmadik példány a birtokba vevőt illeti meg. - A pontátadást a munkák előrehaladása ütemében, de legkésőbb a mérés és a számítási munkák befejezéséig el kell végezni. - A meglévő pontok esetében ellenőrizni kell a pontátadás tényét, a tulajdoni lapon a használati jog bejegyzés meglétét, ha ez nincs meg, a bejegyzést a területileg illetékes megyei földhivatalnak el kell végezni. - A pótlás vagy helyreállítás költségeit az ingatlan mindenkori tulajdonosa az Fttv. 27. (5) bekezdése szerint köteles a pótlást vagy a helyreállítást elrendelő megyei földhivatalnak megtéríteni. Az INGA pontok pótlása során leadandó munkarészek jegyzéke: - Műszaki leírás. - Szemlélési és állandósítási jegyzőkönyvek. - Pontleírás (impúrum és pausz példányok). - Mérési jegyzőkönyv (magasság meghatározás). - Mérési jegyzőkönyvek (GNSS), kitakarási vázlatok. - Fotódokumentáció a pontról. - GNSS mérési adatok nyers és RINEX formátumban. - Terepi feldolgozások és kiegyenlítések. - Irodai feldolgozások és kiegyenlítések. - Pontszám azonosító jegyzék. - Kalibrálási jegyzőkönyvek. - Koordináta jegyzék (EOV, ETRS89). Az INGA pontok állami átvételi eljárásának szempontjai: Az előírt munkarészek leadásra kerültek-e, és ezen munkarészek az elvégzett munkára vonatkozó hatályos rendeletben előírtak betartásával készült-e. Az elvégzett munka tartalmi és szakmai szempontú vizsgálata során az összes munkarészt ellenőrizni kell, hogy megfelel-e az elvégzett feladat a munkavégzés idején érvényes rendeletben előírtaknak. A munka állami átvételre alkalmas voltát elsősorban irodai vizsgálattal kell meg megállapítani, de szükség esetén helyszíni ellenőrzés is kell végezni. A feltárt hibákat és hiányosságokat vizsgálati jegyzőkönyvbe foglalva a munkarészekkel együtt a munkát végzőnek javítás céljából a FÖMI határidő megjelölésével visszaküldi, és felszólítja a hibák és hiányosságok saját költségén történő kijavítására, illetve pótlására. A munkavégző javítás megtörténtét a vizsgálati jegyzőkönyvben aláírásával köteles igazolni. A javítás után visszaérkezett munkarészeket a FÖMI ellenőrzi, amennyiben a hibajavítás nem volt teljeskörű, a munkarészeket ismételten meg kell küldeni a vállalkozónak. Az állami átvételt követően kerülhet sor a nyilvántartásba vételére, valamint az illetékes ingatlanügyi hatóság és a költségviselő kiértesítésére a munka elvégzéséről. Amennyiben a vizsgálat nem tár fel hiányosságot, illetőleg a javítás teljes körű, akkor a vizsgálati jegyzőkönyvben az állami átvétel tényét a vizsgálónak rögzítenie kell, ezzel nyílik lehetőség az alaphálózati pontok adatbázisába vételre. Az elvégzett munkához kötelezően készítendő műszaki leírásnak tartalmaznia kell: - munkavégző cég neve, - pontok számai, pontjelek állandósítási módja, - ponthelyek rövid leírása, - állandósítások, illetve mérés ideje, - szintezőműszer, lécpár típusa, - GNSS vevő, illetve antenna típusa, azonosítói, - mérést végző neve, - magasságmeghatározás rövid leírása (bevont pontok, ellenőrző mérések), - GNSS mérés rövid leírása, - hivatkozás a mérésre vonatkozó rendelet pontjaira, - előzetes ETRS89 és EOV koordináták. - Szemlélési és állandósítási jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell: - szemlélő, állandósító neve, - szemlélés, állandósítás ideje, - mérendő vonal hossza, - új, illetve régi pontok száma, állandósításuk jellege, - alappont száma (régi, új), állandósítás jellege, - szakaszhossz (részenként, összesen), - alappont leírása, - megjegyzés, - térképszelvény száma. - Az új pont pontleírásának tartalmaznia kell: - pont száma, - pontmegjelölés módja (kő), - pont EOMA magassága, - térképszelvény száma, - helység név, - megyenév, - állandósítás éve, - mérés éve, - helyszínelés éve, - esetleges azonosság más (korábbi) alaphálózati ponttal, - helyszínrajzi leírás (szöveges leírás a pont helyéről), - megjegyzés, - grafikus helyszínrajz, a pont környezetének részletes ábrázolásával,

49 138 - a helyszíni felmérésből vagy a GNSS mérésből levezethető kitakarás-ábrát. - A terepi és irodai feldolgozás dokumentálása tartalmazza - a feldolgozó szoftver megnevezését, - a feldolgozásba bevont ismert GNSS hálózati pontok listáját, - a feldolgozási stratégia rövid leírását, - a feldolgozó szoftver output listáit, amelyekből a feldolgozás minőségi paraméterei ellenőrizhetők, - a levezetett előzetesnek tekintendő koordinátákat. - Az új pont pontleírását (pausz, és impúrum) el kell készíteni a tágabb környezet ábrázolásával: (Síkrajzi elemek, utcanév, házszámozás, közművek, út kilométer szelvény, szomszédos települések megírása, művelési ág,új pont jelölése, pont kitűzési méreteinek feltüntetése: lehetőség szerint ortogonális méretek megadásával.) évi XLVI törvény a földmérési és térképészeti tevékenységről: A Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája közleménye: Az Országgyűlés elfogadta a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2010 évi XLVI törvényt. A jogszabály célja, hogy az elmúlt 15 évben bekövetkezett informatikai, technikai és technológiai fejlődés, valamint az egységes ingatlan-nyilvántartás növekvő szerepe miatt új törvényben határozza meg a földmérési, földügyi és térképészeti szakterületek állami feladatait. Újraszabályozza az állami alapadatok előállításának és szolgáltatásának feltételeit, az állami adatbázisok körét, a földmérési és térképészeti tevékenység előírásait. A törvény összhangban van az Európai Uniós ajánlásokkal és előírásokkal is. A korábbi jogszabály informatikai és elsősorban térinformatikai szempontból elavult volt, ezért nem felelt meg a téradat infrastruktúrák műszaki és jogi követelményeinek. Az új törvényben, a papíralapú térképek alkalmazásának előírásait a digitális térképi adatbázisok szabályozása váltja fel. Új elem a háromdimenziós ingatlan-nyilvántartás megjelenése, amellyel lehetővé válik olyan földalatti, föld feletti objektumok, valamint azokhoz kapcsolódó jogok ábrázolása, nyilvántartása, térbeli elhelyezkedésének és egymáshoz való viszonyának elemzése, melyeket korábban nem, vagy csak részben lehetett megtenni. Az új szabályozással a szolgalmi jogok és vezetékjogok eddig csupán tényszerű bejegyzése mellett a jogosultság mértéke a térbeli elhelyezkedéssel együtt a digitális térképi adatbázisban is megjeleníthető lesz. A jogviták számának csökkenését eredményezheti, hogy egyértelmű lesz: melyik fél, milyen mértékben, és milyen területen gyakorolhatja jogait. Lényeges újdonság, hogy az állami alapfeladatokat, az állami alapadatok előállításának és szolgáltatásának fő szabályait, az állami adatbázisok körét, valamint a földmérési és térképészeti tevékenység lényeges előírásait a törvény a világszerte egyre növekvő számban megjelenő egységes ingatlan-nyilvántartással szabályozza. A törvény a nemzeti téradat infrastruktúra kötelező alapjaként az állami térképi adatbázisokat jelöli ki. Az adatbázisok megjelenésével immár állami adatvagyonról van szó, melynek megőrzése és ésszerű felhasználása nemzeti érdek. Ezt az adatvagyont azonban nemcsak őrizni kell, hanem kezelni és karbantartani is. A nemzetközi törekvésekkel összhangban erre az egységes ingatlan-nyilvántartásért felelős földügyi szakigazgatás szervei a legalkalmasabbak. Az informatika fejlődés következtében a digitális adatok olyan fontosak egy állam, egy nemzetgazdaság életében, akár egy ország vasút-, vagy telekommunikációs hálózata. A térbeli helyzethez köthető téradatok pedig a digitális adatokon belül is kiemelt jelentőségűek. A térbeli adatok biztosítják az alapot az ország geometriai rendjének megteremtéséhez, a korszerű téradat infrastruktúrákat felhasználó eszközök üzemeltetéséhez, legyen szó helykeresésről, autó navigációról, vagy akár a precíziós mezőgazdaságról. A törvényt széleskörű társadalmi egyeztetés és vita előzte meg. A szakmai előkészítést a Vidékfejelsztési Minisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztálya a Földmérési és Távérzékelési Intézettel, a tizenkilenc Megyei és a Fővárosi Kormányhivatal Földhivatalaival, a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálatával, a Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Nonprofit Kft.-vel valamint szakmai felsőoktatási intézményekkel és civil szervezetekkel együtt végezte el. A széleskörű egyeztetésnek is köszönhető, hogy a jogszabály tervezetet a parlamenti pártok mindegyike alaposan és jól előkészítettnek minősítette, ezért az Országgyűlés elsöprő többséggel szavazta meg. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2010 évi XLVI törvény (kihirdetve: május 22.) rövid ismertetése: Az Országgyűlés annak érdekében, hogy: Kövesse a globális, informatikai, szakma technikai és technológiai változásokat, valamint modernizálja az adatbázis szemléleten alapuló egységes ingatlan-nyilvántartás átfogó szabályozását, meghatározza az adatbázis szemléleten alapuló földmérési, földügyi, és térképészeti szakterülettel kapcsolatos állami alapfeladatokat, továbbá az állami adatbázisok körét és az állami adatalapok előállításának és szolgáltatásának alapvető szabályait a következő törvényt alkotja: I. FEJEZET: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK: 1. Értelmező rendelkezések: E törvény alkalmazásában. 1 Alapponthálózat: A természetben állandó módon megjelölt, egységes rendszerekbe foglalt pontok összessége, amelyek alapul szolgálnak a térképek készítéséhez, valamint más földmérési és térinformatikai feladatok végrehajtásához; 2 Állami alapadat: Állami földmérési és térképészeti alapmunkák, valamint ingatlannyilvántartási és egyéb célú földmérési és térképészeti tevékenység során keletkezett, e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott minőségi követelményeknek megfelelő, államilag átvett földmérési és térképi adat, valamint ezek sokszorosított, kinyomtatott változata; állami alapadat, továbbá bármelyik állami térképnek és térképi adatbázisnak vagy részletének sokszorosított vagy kinyomtatott példánya;

50 139 3 Állami térképi adatbázisok: A térképészetért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) és a honvédelemért felelős miniszter hatáskörébe tartozó térképi adatbázisok (az állami földmérési alaptérképi adatbázis, az állami ingatlannyilvántartási térképi adatbázis, az állami topográfiai térképi adatbázisok és a honvédelmi célú térképi adatbázisok) összessége; 4 Egységes ingatlan-nyilvántartási Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényben meghatározott adatbázis; adatbázis: 5 Elhatárolás: Új földmérési alaptérképi adatbázis készítése, valamint a felmérési térképezési és területszámítási hiba kijavítása esetén, a földrészletek természetbeni határvonalának megállapítására irányuló joghatással járó hatósági tevékenység; 6 Földmérési és térképészeti tevékenység: a) Az ország teljes területére vonatkozóan a földmérési, térképészeti és távérzékelési állami alapfeladatok végzése, b) Az állami alapmunkák végzése, c) Az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési munkák végzése. d) Az egyéb célú földmérési és térképészeti munkák végzése. 7 Ingatlan-nyilvántartás átalakítása: Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényben meghatározott eljárás; 8 Különleges rendeltetésű ingatlan: A honvédelmi, rendvédelmi, műemlékvédelmi és természetvédelmi, illetve sajátos rendeltetése miatt jogszabályban ekként meghatározott ingatlan; 9 Földi, légi és űrtávérzékelés: Mérések végrehajtására, illetve térképkészítésre alkalmas földi, légi és űr távérzékelési adatgyűjtés, 10 Minősítés: A földmérési munkák és azok dokumentációi - az érvényben lévő szakmai szabályozások szerint történő - elkészítésének vizsgálata és minőségének tanúsítása; 11 Nemzeti téradat-infrastruktúra: Azon téradatok és térinformatikai rendszerek összessége, amelyek közfeladatok ellátását szolgálják; 12 Távérzékelés: Olyan adatnyerési eljárások, amelyek az adatokat a vizsgált objektummal létrehozott közvetlen, fizikai kapcsolat nélkül állítják elő; 13 Téradat: Valamely helymeghatározó, vagy helyhez köthető adat; 14 Térképi adatbázis: Térinformatikai rendszerben kezelhető grafikus, numerikus és leíró adatok összessége. II. FEJEZET: ÁLLAMI ALAPFELADATOK ÉS ALAPADATOK: 2. Állami alapfeladatok és alapmunkák: Földmérési és térképészeti állami alapfeladatnak minősül: a) Az állami térképi adatbázisok létesítése, fenntartása és működtetésének biztosítása országos lefedettséggel; b) Az állami alapadatok előállítása, karbantartása, kezelése, tárolása és szolgáltatása; c) A honvédelmi célú földmérési és térképészeti tevékenység; d) A nemzetközi kötelezettségből származó földmérési, térképészeti, távérzékelési és térinformatikai feladatok ellátása; e) A magyarországi hivatalos földrajzi nevek megállapítása, nyilvántartása és abból adatok szolgáltatása; f) A földmérési, térképészeti és távérzékelési tevékenység országos összhangjának biztosítása, a szakmai követelmények meghatározása és érvényesülésük ellenőrzése; g) Az a)-f) pontokkal kapcsolatos kutatás és műszaki fejlesztés; h) A nemzeti téradat-infrastruktúra alapjainak létrehozása és fenntartása. Az állam a nemzetgazdaság térkép és téradat igényeinek kielégítése érdekében gondoskodik az állami alapmunkák végzéséről. Állami alapmunkának minősülnek: a) Az államhatár földmérési munkái; b) Az alapponthálózatok létesítése és fenntartása; c) Az állami térképi adatbázisok készítése és fenntartása; d) A Földrajzinév-tár létrehozása, fenntartása, működtetése. 3. Az állami alapadatok adatbázisai: (3. 1. bekezdése.) Az állami alapadatok adatbázisai: a) Az államhatár adatbázisa; b) Az alapponthálózati pontok adatbázisa; c) Az állami földmérési alaptérképi adatbázis; d) Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis; e) Az állami topográfiai térképi adatbázisok; f) Az állami távérzékelési adatbázisok; g) A honvédelmi célú térképi adatbázisok; h) A Földrajzinév-tár adatbázis és; i) Az archív analóg és digitális térképi adatok adatbázisai. Azt, hogy a felsoroltak mikor és milyen feltétellel vállnak állami alapadattá, lásd a törvényben. Az a)-i) felsorolt adatbázisok nyilvántartásával kapcsolatos adatfeldolgozási feladatok ellátásával az adatkezelő csak államigazgatási szervet vagy kizárólagos állami tulajdonú gazdálkodó szervezetet bízhat meg. 4. Az állami alapadatok, adatbázisok kezelése: - Az állami alapadatokat, adatbázisokat országos adattárban, térképtárban, űrfelvétel- és légifilmtárban, illetve helyi adat- és térképtárakban kell tárolni. - Az illetékességi területére vonatkozó állami alapadatokat és adatbázisokat az ingatlanügyi hatóság kezeli. - A miniszter felelősségi körébe tartozó, ingatlan-nyilvántartási, földmérési, térképészeti és földügyi tevékenység végzése során előállított állami alapadatok és adatbázisok kezelését a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv országos illetékességgel látja el. (4. 2 bekezdése).

51 140 A honvédelemért felelős miniszter felelősségi körébe tartozó földmérési és térképészeti tevékenység végzése során előállított állami alapadatokat és adatbázisokat a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szerv kezeli (4. 3. bekezdés) 5. Az állami alapadatok szolgáltatása: - Az állami alapadatok közhiteles adatbázisaiba, a 4. bekezdésben foglaltak kivételével bárki betekinthet, azokról teljes vagy részleges másolatot igényelhet. Az adatok elektronikusan (hálózaton keresztül) is szolgáltathatók, amennyiben a műszaki feltételek adottak. A 3. 1 bekezdés a)-f) és i) pontjában foglalt adatbázisok esetén célhoz kötötten igényelhető másolat. A másolaton vagy az adathordozón fel kell tüntetni a szolgáltatott adatok körét és azok metaadatait, a 3. 1 bekezdés e a)-f) és i) pontjában foglalt adatbázisokból szolgáltatott másolat esetén a felhasználás célját is. - A miniszter felelősségi körébe tartozó földmérési térképészeti tevékenység végzése során előállított állami alapadatok szolgáltatását az ingatlanügyi hatóságok végzik. - A Nemzeti Kataszteri Program keretében előállított állami térképi adatbázisokból az e program megvalósítására létrehozott szervezet is szolgáltathat adatokat. - A honvédelemért felelős miniszter felelősségi körébe tartozó földmérési és térképészeti tevékenység végzése során előállított állami alapadatok szolgáltatását az általa kijelölt szerv látja el. A honvédelmi célból előállított állami alapadatok felhasználását a honvédelemért felelős miniszter szabályozza (4. bekezdés). - Az állami alapadatok adatbázisából külön megállapodás szerint aktualizált adatok szolgáltatásáért díjat kell fizetni. - Az ingatlan-nyilvántartási térképről elektronikus formában szolgáltatott hiteles másolat olyan elektronikus okirat, amelyet hitelesítési záradékkal láttak el, és amelyet a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv fokozott biztonságú elektronikus intézményi aláírással és időbélyegzővel hitelesített. - A 8. -ban meghatározott térinformatikai rendszerekhez a Nemzeti Kataszteri Program megvalósítására létrehozott szervezet a 3. (1) bekezdés d) pontjában meghatározott adatbázisból adatot szolgáltathat. - Az ingatlanügyi hatóság, valamint a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szerv a vállalkozási tevékenységnek nem minősülő alaptevékenységük ellátásához az állami alapadatok adatbázisaiból egymásnak díj-, költség- és térítésmentesen szolgáltatnak adatot. - A 4. (2) és (3) bekezdésében meghatározott szervek az általuk kezelt állami alapadatok adatbázisaiból az adatszolgáltatást hálózati szolgáltatón keresztül is végezhetik. Igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni: a) A fentebb található a) - h) adatbázisokból - kivétel az i) pontban foglalt adatbázis - történő hitelesített adatok szolgáltatásáért; b) A változási vázrajzok záradékolásáért; c) Az ingatlanrendező földmérő minősítési eljárásáért; d) A földmérő igazolvány kiadásáért; e) A levegőből végzett távérzékelés engedélyezéséért és a távérzékelt adatok minősítési célú vizsgálatáért; f) Az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési munkarészek hatósági vizsgálatáért és záradékolásáért, valamint a változások térképi adatbázisban történő soron kívüli átvezetéséért; g) Az alaphálózati pontok pótlásának vagy áthelyezésének állami átvételéért. További részleteket lásd a törvényben. 6. Az ország térképellátása: - Az állam az ország térképellátását az állami alapadatok, térképi adatbázisok készítésével, fenntartásával, korszerűsítésével, tárolásával és szolgáltatásával biztosítja. - A meglévő állami térképi adatbázisokat folyamatosan fel kell újítani, a fel nem újítható térképi adatbázisok helyett újakat kell készíteni. Az adatbázis felújítása, és új állami térképi adatbázis készítése esetén numerikus adatnyerési eljárásokat kell alkalmazni. - A közigazgatási térinformatikai rendszereket és a közműnyilvántartásokat a rendszerek összekapcsolhatósága érdekében az állami térképi adatbázisok felhasználásával az azokra vonatkozó előírások szerint kell kialakítani (bővebben lásd a törvényben). 7. Az állami térképi adatbázisok kötelező használata: (8. ) Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázist, az állami topográfiai térképi adatbázisokat, az állami távérzékelési adatbázisokat, kötelező alkalmazni a közfeladatok ellátását támogató térinformatikai rendszerek geometriai alapjainak biztosításához, különös tekintettel: a) A hatósági nyilvántartások; b) A honvédelmi, katasztrófavédelmi és rendvédelmi tevékenység; c) A helyi önkormányzatok feladatainak ellátásához szükséges tevékenység; d) A közlekedési, a hírközlési, az erdő- és vízgazdálkodási tevékenység; e) Az infrastruktúra-fejlesztés; f) Az agrár- és vidékfejlesztési tevékenység; g) A természet- és környezetvédelmi tevékenység; h) A bányászati szakigazgatás által elrendelt térképészeti tevékenységek, illetve geológiai nyilvántartások; i) Adózási célú nyilvántartások; j) Statisztikai célú feladatok; k) A közművezetékek nyilvántartása és az e-közműnyilvántartás; l) A nemzetközi kötelezettségekből adódó térinformatikai tevékenységek térképi megalapozásához. III. FEJEZET AZ ÁLLAMI ALAPADATOK ADATBÁZISAI: 8. Az államhatár adatbázisa: Az államhatár adatbázisa tartalmazza: (részletesen lásd a törvényben) 9. Alapponthálózati pontok adatbázisa: A földmérési és térképészeti tevékenység egységes alapjául az ország teljes területére kiterjedően alapponthálózatokat kell létesíteni és fenntartani. Az alapponthálózatok létesítésére és fenntartására vonatkozó tartalmi és pontossági követelményeket, valamint a hálózatok vonatkoztatási és vetületi rendszerét az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet határozza meg.

52 141 Az alapponthálózatok pontjainak tekintendők: a) Az Egységes Országos Vízszintes Alapponthálózat (EOVA) I-IV. rendű pontjai. b) Az Egységes Országos Magassági Alapponthálózat (EOMA) I-III. rendű pontjai. c) A Bendefy-féle magassági hálózat I-III. rendű alappontjai. d) Az állam által fenntartott aktív GNSS (Global Navigation Satellite Systems) hálózat hazai állomásai. e) A Magyar GPS Geodinamikai Alaphálózat pontjai (MGGA). f) Az Országos GPS Hálózat pontjai (OGPS.H), g) A katonai GPS hálózat pontjai (KGPSH). h) Az Integrált Geodéziai Alapponthálózat (INGA) pontjai. i) A katonai tájékozási hálózat pontjai (OP-k). A felsorolt alaphálózati pontok együttesen alkotják az alapponthálózati pontok adatbázisát. Az f)-i) pontokban meghatározott hálózatok az a)-b) pontokban meghatározott alapponthálózatokra épülnek. Alapponthálózati pontnak minősülnek az Országos Gravimetriai Hálózat pontjai, de azok létesítése e törvény szerint nem minősül állami alapmunkának, és pontjainak karbantartása, helyszínelése, valamint pótlásuk a bányászati ügyekért felelős miniszter feladata. 10. Állami földmérési alaptérképi adatbázis: Az állami földmérési alaptérképi adatbázis jogszabályban előírt tartalommal, vonatkoztatási és vetületi rendszerben meghatározott adatok és a hozzájuk tartozó attribútumok alapján létrehozott, számítógépen kezelhető olyan adatbázis, amely állami alapadatként tartalmazza: a) A település azonosítóját; b) A település közigazgatási és fekvéshatárait; c) A földrészletek határvonalát és helyrajzi számát, d) Az alrészletek határvonalát, jelét és megnevezését; e) A dűlőnevet, utcanevet és házszámot; f) A pincék bejáratait; g) A művelési ágakat és azok betűjelét; h) A minőségi osztályokat és azok megjelölését; i) A földminősítési mintatereket, Az állami földmérési alaptérképi adatbázis az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis kötelező alapja. (Új állami földmérési alaptérképi adatbázis készítésének előkészületi munkálatairól, az elhatárolásról és az elhatárolás szabályiról, a felmérés várható időpontjáról a munka végrehajtója értesíti a települési, illetve a kerületi önkormányzatot, amely azt a helyben szokásos módon kihirdeti.) Továbbiakban lásd a törvény bekezdéseit: 11. Állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis: - Az újfelméréssel készített vagy felújított állami földmérési alaptérképi adatbázis az ingatlan-nyilvántartás átalakítását követően válik állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázissá. - A Nemzeti Kataszteri Program keretében készült, digitálisan átalakított térképeket az ingatlan-nyilvántartás átalakításáig állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisnak kell tekinteni. - Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis az egységes ingatlan-nyilvántartás geometriai alapja. - Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalma kötelező alapul szolgál az adatbázis változását eredményező állami alapadat tartalmat érintő földmérési tevékenységhez, közigazgatási, bírósági vagy más hatósági eljáráshoz. - Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis kezelése, tárolása, a változások vezetése, valamint az adatok szolgáltatása az adatbázisokat kezelő szervek feladata (5 bekezdés). - Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmát érintő változásokat, az (5) bekezdésben foglaltak kivételével a földrészlet tulajdonosa, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója (a továbbiakban: kötelezett), a változás bekövetkeztétől számított harminc napon belül, az ingatlan-nyilvántartási jogszabályok előírásainak megfelelően köteles bejelenteni az ingatlanügyi hatóságnak. Közös tulajdon esetén, a bejelentési kötelezettség elmulasztásából eredő felelősség a tulajdonostársakat egyetemlegesen terheli. - Ha az ingatlanügyi hatóság bejelentésre vagy hivatalból a (2) bekezdés hatálya alá tartozó olyan változást észlel, amelyet az arra kötelezett nem jelentett be, - határidő tűzésével - harminc napon belül felszólítja a kötelezettet a változás átvezetésére alkalmas munkarészek, valamint az átvezetéshez szükséges okiratok és egyéb hatósági engedélyek, igazolások benyújtására. - Amennyiben a kötelezett az előírt határidő lejártáig a felszólításnak nem tesz eleget, az ingatlanügyi hatóság a kötelezett költségére intézkedik a változás beméréséről és az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokban meghatározottak szerinti átvezetéséről, egyidejűleg a mulasztó a kormányrendeletben meghatározott mértékű bírságot köteles megfizetni. - A földrészlet határvonalának változását elrendelő, megállapító vagy engedélyező közigazgatási, illetve bírósági határozatokat - az ingatlanügyi hatóság által a helyrajzi számozás és a területszámítás helyessége szempontjából vizsgált, érvényes záradékkal rendelkező - az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmi és pontossági előírásainak megfelelő változási vázrajz alapján kell meghozni. - A jogerőre emelkedett határozatot és a változási vázrajzot az eljáró szerv tizenöt napon belül az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetés céljából köteles megküldeni a területileg illetékes ingatlanügyi hatóságnak. - Jogerős bírósági határozattal megállapított határvonalat az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisban a határozatnak megfelelően kell feltüntetni. 12. A háromdimenziós állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis: Lásd a törvényben. 13. Közhitelesség és kötelező felhasználás: - Az állami alapadatok adatbázisai az ellenkező bizonyításáig hitelesen tanúsítják a rögzített adattartalom fennállását. Az archív analóg és digitális térképi adatok adatbázisaiban tárolt adatok hiteles alapul szolgálnak a térképi adatbázisok felújítására, kijavítására, új térképi adatbázisok készítésére. - Az állami alapadatokat és adatbázisokat az állami alapmunkák és alapfeladatok végzése és ellátása, az ingatlannyilvántartási célú munkák végrehajtása, valamint az egyéb célú földmérési és térképészeti tevékenység során kötelezően kell használni. - Hatósági eljárásban csak az adatbázisokat kezelő szervek által szolgáltatott hitelesített állami alapadatok használhatók fel.

53 Felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavítása: - Felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba megállapítása esetén az ingatlanügyi hatóság az állami ingatlannyilvántartási térképi adatbázist, hivatalból bármikor kijavíthatja. - A hiba kijavítása nem érinti és nem változtatja meg a fennálló természetbeni határvonalat és a birtoklási viszonyokat. - A hiba kijavítására irányuló eljárásban nincs szükség az eljárásba bevont ingatlanok jogosultjainak hozzájáruló nyilatkozatára. 15. Az állami topográfiai térképi adatbázisok: - Az állami topográfiai térképi adatbázisok az ország egész területéről nagyméretaránynak (az 1:10000 és annál nagyobb), közepes méretaránynak (az 1:10000 és 1: közötti, ideértve az 1: méretarányt is) és kis méretaránynak (1: és 1: közötti, ideértve az 1: méretarányt is) megfelelő adattartalommal és geometriai pontossággal készült térképi adatbázisok. Amelyek a földfelszín természetes és mesterséges alakzatainak síkrajzi, magassági, vízrajzi és domborzati elemeit, továbbá a névrajzot tartalmazzák a tulajdoni viszonyokra vonatkozó ábrázolás nélkül. Továbbiakban lásd a törvény bekezdésében. 16. Az állami távérzékelési adatbázisok: - A földmérési és térinformatikai államigazgatási szervnek és a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szervnek állami digitális távérzékelési adatbázist kell létrehoznia és üzemeltetnie az általuk előállított, illetve kezelt távérzékelési anyagokból és adatokból, amelynek részei: a) Analóg és digitális légifényképtár. b) Légi távérzékelési adatbázis. c) Űrtávérzékelési adatbázis. d) Földi távérzékelési adatbázis. Továbbiakban lásd a törvény bekezdésében. 17. A honvédelmi célú térképi adatbázisok: Továbbiakban lásd a törvény bekezdésében. 18. A Földrajzinév-tár adatbázisa: A hivatalos földrajzi nevek megállapításának módját és nyilvántartásának rendszerét a kormány rendeletben határozza meg. Továbbiakban lásd a törvény bekezdésében. 19. Az archív analóg és digitális térképi adatok adatbázisai: - A földmérési és térképészeti tevékenység ágazati irányításának szervei az ingatlanügyi hatóság, valamint a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szerv. E szervek kezelésében lévő archív - analóg és digitális - adatbázisok, az állami alapadatok előállításával kapcsolatos, különféle távérzékelési anyagok, munkarészek, adatállományok, dokumentumok megőrzésének, tárolásának, kezelésének és szolgáltatásának módját az illetékességi körébe tartozó adatok vonatkozásában a miniszter és a honvédelemért felelős miniszter önálló rendeletben szabályozza. - A felsorolt analóg anyagokat digitálissá kell átalakítani és adatbázisba kell szervezni. Továbbiakban lásd a törvény bekezdésében. IV. FEJEZET INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSI ÉS EGYÉB CÉLÚ FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉG: (23. ). - Ingatlan-nyilvántartási célú földmérési tevékenységek az egységes ingatlan-nyilvántartás tartalmának változását eredményező földmérési munkák. Ezek különösen: ( bekezdése). a) A telekalakítások földmérési munkái. b) A kisajátítás földmérési munkái. c) A közigazgatási határvonalak megváltoztatásának földmérési munkái. d) Földrészleten belüli (épület, alrészlet, művelési ág) változások földmérési munkái. e) Egyéb önálló ingatlanok alaprajzának változásával kapcsolatos földmérési munkák. f) A földvédelmi, földminősítési tevékenységgel kapcsolatos földmérési munkák. g) A felmérési, térképezési és területszámítási hibák kiigazítására irányuló munkák. h) A telki szolgalmi jog, és egyéb jogok ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez valamint tények feljegyzéséhez szükséges földmérési munkák. - Ingatlan-nyilvántartási célú földmérési tevékenységnek minősül továbbá a földrészlethatárok kitűzésével, továbbá a földrészleten belüli használati megosztással kapcsolatos munka ( bekezdése). - Egyéb célú földmérési és térképészeti tevékenységnek minősülnek azon, az állami alapfeladatok és alapmunkák körébe, valamint az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési tevékenységek körébe nem tartozó, de az állami térképi adatbázisok adatain alapuló földmérési és térképészeti munkák, amelyek nem eredményezik az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis megváltozását ( bekezdés). - Az állami alapadatok változását, megszüntetését vagy bővítését eredményező ingatlan-nyilvántartási célú földmérési és térképészeti munkát, ha a változás vagy bővítés a változás előtti és utáni földrészletek számát együttesen tekintve több mint 30 földrészletet, illetve külterületen több mint 50 hektár területet érint, a munkálatok megkezdése előtt az illetékes ingatlanügyi hatósághoz be kell jelenteni. A fentiekben meghatározottakon túl bejelentésre kötelezett munkának minősül: a) Minden állami alaphálózati munka. b) A közigazgatási és fekvéshatárok változása. c) Minden kisajátítási földmérési munka. - Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmának megváltoztatására irányuló munkákat az állami alapadatok kötelező felhasználásával úgy kell elkészíteni, hogy a keletkező új földmérési alapadatok változtatás nélkül beilleszthetőek legyenek az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis állományába. - Az a)-h) pontokban és a földrészlethatárok kitűzésével, továbbá a földrészleten belüli használati megosztással kapcsolatos munkák esetében az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési munkák részletes szakmai szabályozását, követelményrendszerét és a minősítés, valamint az állami átvétel rendjét a miniszter rendeletben szabályozza. V. FEJEZET A FÖLDMÉRÉSI MUNKA VÉGZÉSE:

54 A földmérési jelek elhelyezése és mérés az ingatlanokon: - A földmérő a mérés helyét, illetve a földmérési jelet bármely ingatlanon át megközelítheti, azokon mérést végezhet, és ideiglenes földmérési jelet helyezhet el. A mérés végzése érdekében bármely ingatlanra - a lakás és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek kivételével - beléphet. A földmérőnek az ingatlan tulajdonosát (használóját, vagyonkezelőjét) a felmérési munkáról, további ideiglenes földmérési jel elhelyezésének lehetőségéről igazolható módon előzetesen értesítenie kell. - A földmérő (a tulajdonos előzetes tájékoztatásával) az ingatlanokon állandó földmérési jeleket helyezhet el meglévő építményt földmérési jellé nyilváníthat, építményeken műszerállást, észlelőpillért létesíthet. - Az ingatlan, illetve az építmény tulajdonosa vagy használója a felsorolt munkák végzését tűrni köteles azok elvégzését nem akadályozhatja. - A földmérőnek a földmérési jogosultságát igazolnia kell, lásd a törvény bekezdését. Továbbiakban lásd a törvény bekezdésében. 21. A földmérési jelek tulajdonjoga és kezelése: Az alábbiakban felsorolt pontok megjelölésére szolgáló földmérési jelek állami tulajdonban vannak: - Az államhatár vonalának határpontjai és határjelei. - Az Egységes Országos Vízszintes Alapponthálózat (EOVA) I-IV. rendű pontjai. - Az Egységes Országos Magassági Alapponthálózat (EOMA) I-III. rendű pontjai. - A Bendefy-féle magassági hálózat I-III. rendű alappontjai. - Az állam által fenntartott aktív GNSS (Global Navigation Satellite Systems) hálózat hazai állomásai. - A Magyar GPS Geodinamikai Alaphálózat pontjai (MGGA). - Az Országos GPS Hálózat pontjai (OGPSH). - A katonai GPS hálózat pontjai (KGPSH). - Az Integrált Geodéziai Alapponthálózat (INGA) pontjai. - A katonai tájékozási hálózat pontjai (OP-k). - Az Országos Gravimetriai Hálózat pontjai. A tulajdonosi jogokat: a) Az államhatár érintett földmérési jelei (határjelei) valamint az aktív GNSS hálózat vonatkozásában a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv (FÖMI) gyakorolja, és gondoskodik azok kezeléséről, nyilvántartásáról és időszakos karbantartásáról. b) Az Országos Gravimetriai Hálózat pontjai kivételével az alapponthálózati pontok vonatkozásában a fővárosi, megyei kormányhivatalok az ingatlanügyi hatóságon keresztül gyakorolják. c) A katonai tájékozási hálózat pontjai vonatkozásában a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szerv, d) Az Országos Gravimetriai Hálózat pontjai tekintetében a bányászati ügyekért felelős miniszter által kijelölt szervezet gyakorolja. Továbbiakban lásd a törvény bekezdésében. - A közigazgatási határok megjelölésére szolgáló földmérési jelek az érintett települési (fővárosban a kerületi) önkormányzatok tulajdonában, a földrészleteket elhatároló jelek pedig a földrészletek tulajdonosainak tulajdonában vannak. 22. A földmérési jelek védelme: - Az újonnan létesített földmérési jelet a létesítője az ingatlan tulajdonosának, állami tulajdon esetén a vagyonkezelőnek, vagyonkezelő hiányában a tulajdonosi jogok gyakorlójának a helyszínen bemutatja és megőrzésre átadja. A bemutatásról és átadásról jegyzőkönyvet kell készíteni. - Az ingatlan tulajdonosának, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlójának (vagyonkezelőjének) tartózkodnia kell minden olyan tevékenységtől, amely az ingatlanon lévő földmérési jel megrongálódásához vagy megsemmisüléséhez vezethet. A földmérési jel megrongálódását vagy megsemmisülését az ingatlan tulajdonosa, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója (vagyonkezelője) a területileg illetékes ingatlanügyi hatóságnak köteles a tudomására jutását követően haladéktalanul, de legkésőbb tizenöt napon belül bejelenteni. - A földmérési jel áthelyezésének megszüntetésének költségeit az viseli akinek az áthelyezés vagy a megszüntetés az érdekében áll - A földmérési jel megóvása az ingatlan mindenkori tulajdonosának, a tulajdonosi jogok gyakorlójának (vagyonkezelőjének) jogszerű használójának a kötelezettsége. - Az ingatlanügyi hatóság az elmozdított megrongált vagy megsemmisült földmérési jel helyreállítását az ingatlan mindenkori jogszerű használójának, ennek hiányában tulajdonosának költségére rendeli el, az ingatlanügyi hatóság döntésével szemben a fellebbezés kizárt. A költségek adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek. - Amennyiben a földmérési jel elmozdítása, megrongálódása megsemmisülése az ingatlan tulajdonosának (jogszerű használójának) működési körén kívül eső elháríthatatlan okból (vismajor) következik be, a költségek forrását a központi költségvetés biztosítja. VI. FEJEZET. A FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉG VÉGZÉSE: - A földmérési és térképészeti munka végzése az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben meghatározott szakképzettséghez kötött tevékenység. A földmérési és térképészeti jogosultságot a jogosult részére a miniszter rendelete alapján a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv által kiállított földmérő igazolvány, vagy a honvédelmi célú földmérési és térképészeti tevékenység végzésére jogosító Parancs tanúsítja. - A földmérési és térképészeti munkákat a vonatkozó jogszabályok szerint előírt minőségben kell elkészíteni. Állami alapadatok előállítása során a készítő, illetve jogutódja a rejtett hibákért az állami átvételt követő tíz évig kijavítási kötelezettséggel tartozik. - Az állami ingatlannyilvántartási térképi adatbázisban változást eredményező földmérési és térképészeti munka minőségét ingatlanrendező földmérő minősítéssel rendelkező földmérő tanúsítja. - Az alábbi földmérési tevékenységek végzéséhez ingatlanrendező földmérői minősítés szükséges: a) Az állami földmérési térképi adatbázis készítésének, az állami átvételi vizsgálati eljárás irányítása, továbbá az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást eredményező földmérési munka irányítása és minőségének tanúsítása. b) A 12. -ban szabályozott elhatárolási munkák végzése. c) A változási vázrajz - ideértve az egyéb önálló ingatlanok alaprajzait - hatósági vizsgálata és záradékolása.

55 144 d) A földrészlet-határvonalak kitűzési munkáinak végzése. e) Az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben meghatározott földmérési szakfelügyelői feladatok ellátása. - A 23. (1)-(3) bekezdésében meghatározott földmérési és térképészeti tevékenységek végzését az e törvényben meghatározottakon túl törvény vagy kormányrendelet további feltételhez is kötheti. - Az ingatlanrendező földmérő minősítéssel kapcsolatos eljárásban a miniszter által létrehozott Ingatlanrendező Minősítő Bizottság (a továbbiakban: bizottság) szakértőként jár el. A minősítés megadásáról a bizottság szakértői véleménye alapján a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv a bizottság véleményével megegyezően, hatósági jogkörében eljárva dönt. - Ingatlanrendező földmérő minősítést az kaphat, aki: a) Megfelel az e törvény felhatalmazása alapján a miniszter által kiadott rendeletben meghatározott feltételeknek. b) A földmérési, térképészeti tevékenységtől eltiltás hatálya alatt nem áll. c) Büntetlen előéletű. Továbbiakban lásd a törvény és bekezdésében. 23. Légi távérzékelés feltételei: - Légi távérzékelés végrehajtásához - rendkívüli állapot, szükségállapot, katasztrófa és katasztrófaveszély esetén elrendelt légi távérzékelés kivételével -, felvétel vagy adat közzétételéhez, illetve kereskedelmi célú felhasználásához engedély szükséges. Továbbiakban lásd a törvény bekezdésében. 24. Földmérési távérzékelési és térképészeti munkarészek archiválása és selejtezése: - Az alapponthálózatok létesítésekor keletkezett munkarészek, az állami földmérési alaptérképek szelvényei és munkarészei, az ingatlan-nyilvántartási térképszelvények és az állami topográfiai térképek eredeti térképszelvényei nem selejtezhetők. - Az államhatár felmérésekor keletkezett munkarészek, a hatályon kívül helyezett határokmányok, továbbá ezek számítógépes adathordozói nem selejtezhetők. - Légifelvételek és távérzékeléssel nyert adatok eredeti példányai nem selejtezhetők, azok a 3 (1) bekezdés i) pontjában meghatározott adatbázisban tárolandók. - Az ingatlan-nyilvántartási és az egyéb célú földmérési munkák munkarészeit a készítő tíz évig köteles megőrizni. - Az állami alapadatok adatbázisainak selejtezési és archiválási rendjét, az adatvédelem módját és a levéltári átadások rendjét a miniszter és a honvédelemért felelős miniszter a felelősségi körébe tartozó adatbázisok vonatkozásában rendeletben határozza meg. - A földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv országos földügyi és távérzékelési levéltárat tart fenn és működtet a 3. (1) bekezdés a)-f), valamint h) pontjában meghatározott adatbázisok létesítésével, fenntartásával, kezelésével és szolgáltatásával kapcsolatos dokumentumokra kiterjedően. VII. FEJEZET A FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉGGEL KAPCSOLATOS TULAJDONJOGI KÉRDÉSEK: - Az állam a 3. (1) bekezdésében meghatározott állami alapadatok adatbázisaival kapcsolatos tulajdonosi jogokat - a 10. (5) bekezdésében meghatározott alappontok kivételével - a felelősségi körüknek megfelelően a miniszter és a honvédelemért felelős miniszter útján gyakorolja. - Az állami átvételt követően az állami alapadatok és adatbázisok az állam tulajdonát képezik, azok előállításával és szolgáltatásával kapcsolatban az előállító további térítésre nem tarthat igényt. - Az állami földmérési és térképészeti adatbázisok, adatok, termékek, munkarészek továbbfelhasználására, illetve azokról további másolatok készítésére, értéknövelt termékek előállítására a tulajdonosi jogok gyakorlójával kötött megállapodás alapján kerülhet sor. A továbbértékesítés céljából történő másolásért vagy bármilyen célú felhasználásért a tulajdonosi jogok gyakorlóját szerződésben meghatározott díj illeti meg. - A törvény alkalmazásában másolásnak minősül a térképek, adatbázisok, valamint a földmérési, távérzékelési és térképészeti állami alapadatok digitális átalakítása is. - Az állami alapadat-adatbázisok jogszerű felhasználását és a felhasználás ellenőrzésének rendjét a miniszter és a honvédelemért felelős miniszter rendeletben határozza meg. VIII. FEJEZET FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI IGAZGATÁS: 25. Ágazati irányítás: - A földmérési és térképészeti tevékenység ágazati irányítását a (2) bekezdésben foglalt kivétellel a miniszter látja el. - A honvédelmi célokat szolgáló, valamint a közepes és kis méretaránynak megfelelő adattartalommal és geometriai pontossággal készült állami alapadatok és adatbázisok létesítésével, fenntartásával és működtetésének biztosításával kapcsolatos földmérési és térképészeti tevékenységet a honvédelemért felelős miniszter irányítja. 26. Az ágazati irányítás szervei: - A földmérési és térképészeti tevékenység ágazati irányításának szervei az ingatlanügyi hatóság, valamint a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szerv. - Az e törvény hatálya alá tartozó hatósági ügyekben felügyeleti eljárásnak nincs helye. - A honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szerv hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben fellebbezésnek nincs helye. 27. Az ágazati igazgatás feladatai: Az ágazati igazgatás szervei: a) Az állam alapfeladatai körébe tartozó földmérési és térképészeti munkákat végeznek, illetve végeztetnek. b) Ellenőrzik az a) pontban meghatározott tevékenységeket és az e tevékenységek végzésére vonatkozó jogosultsági előírások betartását. c) Ellátják a jogszabályokban előírt hatósági feladataikat. A miniszter és a honvédelemért felelős miniszter által kijelölt szervek őrzik és kezelik a hatáskörükbe tartozó adatbázisokat és azokból adatot szolgáltatnak. 28. A nemzeti téradat-infrastruktúra működtetése: - A nemzeti téradat-infrastruktúra kötelező alapját a törvényben meghatározott állami térképi adatbázisok képezik. - A nemzeti téradat-infrastruktúra létrehozását és működését irányító állandó bizottságról (a továbbiakban: állandó bizottság) kormányrendelet rendelkezik. - A miniszter és a honvédelemért felelős miniszter közösen gondoskodik a nemzeti téradat-infrastruktúra állami térképi

56 145 adatbázisokkal való ellátásáról. - A földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv a nemzeti téradat-infrastruktúra rendszer kialakítása és működtetése során együttműködik az érintett szakigazgatási szervezetekkel és operatívan támogatja az állandó bizottság munkáját. - A kormány rendeletben szabályozza a nemzeti téradat-infrastruktúra létrehozásának feltételeit és annak működtetését. IX. FEJEZET AZ ÁLLAMI ALAPFELADATOK KÖLTSÉGEINEK FORRÁSA: - A földmérési és térképészeti állami alapfeladatok végzésének pénzügyi előirányzatát a központi költségvetésben kell megtervezni. - Az állami alapadatok díját - a (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az e törvényben meghatározott állami alapfeladatok végzésére, valamint új állami alapadatok előállítására kell fordítani. - Az állami alapadatok többlettartalmú, és az állami alapadatok körén kívül eső adatok előállítása a megrendelő költségére történik. - A Nemzeti Kataszteri Program keretében elkészült állami alapadatbázis alapadat díját - az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott feltételek szerint - a felvett hitelek visszafizetésének mértékéig a hitel évenkénti törlesztésére kell fordítani. X. FEJEZET VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK: 29. Felhatalmazó rendelkezések: Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben: Jelölje ki a földmérési és térinformatikai államigazgatási szervet, határozza meg a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv valamint az ingatlanügyi hatóság e törvény hatálya alá tartozó feladatait és hatáskörét. Határozza meg a nemzeti téradat-infrastruktúra működését irányító állandó bizottság szervezetét, feladatát, működésének szabályait és feltételeit. Határozza meg a nemzeti téradat-infrastruktúra működésének szabályait, valamint jelölje ki a központi irányításért felelős szervezetet. Állapítsa meg az államhatár vonalát rögzítő okmányok nyilvántartási példányai kezelésének, tárolásának rendjét és a változások átvezetésének szabályait. Állapítsa meg a levegőből végzett távérzékelés engedélyezésének és a távérzékelési adatok használatának rendjét, Határozza meg a magyarországi hivatalos földrajzi nevek megállapításának és nyilvántartásának rendjét. Állapítsa meg az e törvényben meghatározott bírságok kiszabására kijelölt szerveket, a kiszabható bírságok mértékét és a bírság kiszabásának módját. Jelölje ki a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szervet továbbá határozza meg a hatósági feladatait és hatáskörét Felhatalmazást kap a miniszter, hogy: A felelősségi körébe tartozó állami alapadatok és térképi adatbázisainak vonatkoztatási és vetületi rendszerét, alapadat tartalmát, létrehozásának, felújításának, kezelésének és fenntartásának módját, és az állami átvétel rendjét, valamint az állami adatbázisokból történő szolgáltatás módját. Az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési és térképészeti tevékenység részletes szabályait és követelményrendszerét a minősítés és az állami átvétel rendjét. Az ingatlan-nyilvántartási célú újfelmérések és térképfelújítások során készült térképi adatbázisok alapján az ingatlannyilvántartás átalakításának szabályait, valamint a változásvezetés részletes feltételeit. Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisban tárolandó, az Inytv.-ben előírt, az egyéb önálló ingatlanokra vonatkozó alaprajzok, illetve azok digitális változata készítésének részletes szabályait. Az ingatlanrendező földmérő minősítés feltételeit és a minősítéssel kapcsolatos eljárás részletes szabályait. A földmérési szakfelügyelői feladatok részletes szabályait. A földmérő igazolvány kiadásának és nyilvántartásának rendjét. A háromdimenziós állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis pontos tartalmát valamint létesítésének és működtetésének feladat végrehajtóját. A felelősségi körébe tartozó alapponthálózati pontok áthelyezésével, pótlásával, helyszínelésével és karbantartásával kapcsolatos szabályokat. A felelősségi körébe tartozó állami alapadatok adatbázisainak selejtezési és archiválási rendjét, és a levéltári átadás módját. Az archív analóg és digitális térképeknek, valamint az állami alapadatok előállításával kapcsolatos különféle távérzékelési anyagoknak, munkarészeknek, adatállományoknak és dokumentumoknak a megőrzési, tárolási, kezelési és szolgáltatási rendjét rendeletben állapítsa meg. Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben határozza meg: A földmérési és térképészeti tevékenység végzéséhez szükséges szakképzettséget. Az állami digitális távérzékelési adatbázis adatainak felbontását, tartalmát, pontossági követelményeit, és egyéb minőségi követelményeit. Az állami alapadat-adatbázisok jogszerű felhasználásának és a felhasználás ellenőrzésének rendjét. Az állami topográfiai térképi adatbázis állami alapadat-tartalmát, létrehozásának, felújításának, állami átvételének, kezelésének, az adatgyűjtés és az adatátadás rendjét. Felhatalmazást kap a honvédelemért felelős miniszter, hogy: A felelősségi körébe tartozó földmérési és térképészeti ágazati irányítási feladatokat és hatásköröket, valamint a felelősségi körébe tartozó földmérési és térképészeti tevékenység végzésének rendjét. A honvédelmi célú térképi adatbázisok vonatkoztatási és vetületi rendszerét, alapadat-tartalmát, létrehozásának, felújításának kezelésének, fenntartásának és felhasználásának módját, valamint az állami átvétel és adatszolgáltatás rendjét. A honvédelmi célú térképellátás szabályait. A honvédelmi célú földmérési és térképészeti munkák végzésére, ellenőrzésére kiadott Parancs kiadásának rendjét. A felelősségi körébe tartozó alapponthálózati pontok áthelyezésével pótlásával, helyszínelésével és karbantartásával kapcsolatos szabályokat. A felelősségi körébe tartozó állami alapadatok adatbázisainak selejtezési és archiválási rendjét, és a levéltári átadás módját. Az archív analóg és digitális térképeknek, valamint az állami alapadatok előállításával kapcsolatos különféle távérzékelési anyagoknak, munkarészeknek, adatállományoknak és dokumentumoknak a megőrzési, tárolási, kezelési és szolgáltatási rendjét rendeletben állapítsa meg.

57 146 Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a honvédelemért felelős miniszterrel és az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben szabályozza az e törvény alapján: Az igazgatási szolgáltatási díjköteles adatszolgáltatásokért, eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét és megfizetésének szabályait. Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az egyéb célú földmérési és térképészeti tevékenységek részletes szabályait és követelmény rendszerét - a felelősségi körébe tartozó tevékenység vonatkozásában: A területrendezésért, a településfejlesztésért és településrendezésért, az építésügyért, az iparügyekért, az építésgazdaságért, a területfejlesztésért,a közlekedésért,az energiapolitikáért, a bányászati ügyekért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg. 30. Az Európai Unió jogának való megfelelés: Ez a törvény a belső piaci szolgáltatásokról szóló december 16-i 2006/123/EK Irányelvnek való megfelelést szolgálja. Nagyméretarányú térképek készítése: Az alsógeodézia feladata vázlatosan fogalmazva a nagyméretarányú térképek készítése. Az alsógeodézia vagy gyakorlati geodézia; kisebb kiterjedésű felmérésekkel, birtokhatárok, épületek, építmények kitűzésével, szintezéssel és a vízszintes, illetve magassági részletpontok meghatározásával, illetve részletesebben a nagyméretarányú térképek készítésével, az alapponthálózat (régebben: negyedrendű és ötödrendű háromszögelési pontok, sokszögpontok) további sűrítésével, részletes felméréssel, a térképek készítésének technológiájával, műszereivel foglakozó tudomány. A geodéziai méréseknek két fő fajtája van; a vízszintes, illetve magassági helymeghatározás, azaz magasságmérés. A térképek esetében a tartalmat és a pontosságot a térképkészítés időpontjában érvényes és a készítésére vonatkozó utasítások, szabályzatok határozzák meg. Befolyásolja a térkép készítésénél az elérhető pontosságot a készítés időpontjában rendelkezésre álló technika is, mert az alapvetően meghatározza a mérési és feldolgozási módszereket. Az utasításokban és szabályzatokban rögzített pontossági előírások, a maximálisan megengedett hibahatárokat is tartalmazzák. Kataszteri térképrészlet: Magas információ tartalmú légifénykép: Jellemzője: A földrészlethatárok és az épületek nagypontosságú egyszínű alaprajzi ábrázolása, geodéziai mérések alapján: A nagyméretarányú térképkészítés módszerei: A fenti rövid bevezetés után vázlatosan sorolom fel a nagyméretarányú térképkészítés módszereit, amelyeknek részletesebb ismertetését a későbbiek során fogom elvégezni. A térképek geodéziai (földi) és fotogrammetriai módszerekkel készültek: Geodéziai módszerrel: Mérőasztalos grafikus felmérések. Numerikus módszerrel történő felmérések. Fotogrammetriai módszerrel: Síkfotogrammetriai eljárással. Sztereofotogrammetriai eljárással. Földi eljárással: Grafikus módszerrel: A szükséges pontsűrítés végrehajtása után elsősorban mérőasztal felvétellel, (természetesen a részletek bemérése mérési vonal hálózatra történt ortogonális módszerrel) ölrendszerben évek között 1:2880, 1:1440, 1:720 méretarányban. Numerikus módszerrel: Azaz alappontok közötti ortogonális vagy poláris beméréssel, méterrendszerben 1928-évtől kezdődően napjainkig 1:500, 1:1000, 1:2000, 1:4000 méretarányban. Fotogrammetriai eljárással: (sík vagy sztereofotogrammetriai módszerrel) Analóg fotogrammetriai (grafikus) módszerrel méterrendszerben 1958-évtől kezdődően napjainkig 1:1000, 1:2000, 1:4000 méretarányban. Analitikus fotogrammetriai (numerikus) módszerrel méterrendszerben 1960-as évektől kezdődően napjainkig 1:1000, 1:2000, 1:4000 méretarányban. Ortofotó készítése 1996 évtől kezdődően 1:1000, 1:2000, 1:4000 méretarányban. A digitális állami földmérési alaptérképek készítése (később részletesebben): A digitális állami földmérési alaptérképek az MSZ szabvány valamint a DAT1 és DAT2 szabályzatok előírásai szerint készülnek, a digitális állami földmérési alaptérképek készítésének módszerei a következőkben felsoroltak voltak: