TARTALOM. JOGGYAKORLAT Dr. Tancsik Annamária Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete / 34

Átírás

1

2 TARTALOM A CSALÁDJOG JÖVŐJE Dr. Kőrös András Az új Ptk. Családjogi Könyve a évi V. törvény és a Szakértői javaslat összevetése 2. Rész / 1 Dr. Katonáné dr. Pehr Erika Néhány gondolat az örökbefogadás megváltozott jogi környezetéről / 9 NÉZÕPONTOK Dr. Gyurkó Szilvia Támogatjuk, tűrjük vagy tiltjuk? gyermekjogok Magyarországon / 18 Dr. Lux Ágnes Az ombudsman gyermekjogi projektmunkája ( ) III. / 23 Dr. Somfai Balázs Családjogi és/vagy gyermekvédelmi jogviszony / 29 JOGGYAKORLAT Dr. Tancsik Annamária Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete / 34 KÜLFÖLDI SZEMLE Dr. Megyeri Nóra Egy lépéssel közelebb a házassági vagyonjogi szerződések elismerése felé Angliában / 38 HÍREK, ESEMÉNYEK Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta A bírák közötti közvetlen kommunikáció lehetőségei a határokon átnyúló családjogi vitákban / 44 Kriston Edit Korszakváltás a családjogban Családjogi konferencia Miskolcon / 47

3 A CSALÁDJOG JÖVÕJE Az új Ptk. Családjogi Könyve a évi V. törvény és a Szakértői Javaslat összevetése Második rész: Rokonság, szülői felügyelet, tartás, gyámság A következő összeállítás folytatása annak az írásnak, amely a Családi Jog előző számában az alapelvek, a házassági jog és az élettársi kapcsolat szabályozása területén vetette össze egymással a 2008-ban közzétett Szakértői Javaslat 1 és a évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) rendelkezéseit. Ebben a részben is elsősorban azoknak a tartalmi különbségeknek a bemutatására törekszünk, amelyek a családjog eredeti szakértői- és a Parlament által elfogadott anyagában mutatkoznak. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy időközben mind az új Ptk. elfogadása előtt 2, mind azóta főként az örökbefogadás és a gyámság szabályait illetően a hatályos Csjt.-hez képest is történtek olyan változások, amelyek nem csak a Szakértői Javaslattól, hanem a évi V. törvénytől is eltérnek, és amelyekre tekintettel lehetséges, hogy még hatályba lépése előtt magát az új Ptk.-t is módosítani kell. Természetesen, ahol témánkat érinti, a családjognak ezekre a változásaira is utalunk, különösen azokban az esetekben, amelyekben az véleményünk szerint szemléletbeli eltérést jelent a korábbi szakértői elgondolásoktól. I. Rokonság A hatályos Csjt. Második Része A család címet viseli, ezt az új Ptk. Családjogi Könyve A rokonság címmel cseréli fel (az erre vonatkozó joganyagot a Könyv Negyedik Részében találhatjuk). Rokonság alatt mind a szülő és a gyermek közötti leszármazással, mind az örökbefogadással létrejövő rokoni kapcsolatot érti. Elvi jelentőségű annak a ma már hazánkban nyilvánvaló jogtételnek a kimondása is, hogy a gyermek leszármazásával vagy örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül, jogi értelemben tehát mindkét módon létrejövő rokoni kapcsolat egyenrangú (4:97. ). 1. A leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat szabályozásában nincs lényeges különbség a 2008-as 1 Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (szerk.: Vékás Lajos) Complex Kiadó A törvényt az Országgyűlés a február 11-i ülésnapján fogadta el, kihirdetése a Magyar Közlöny évi 31. számában történt meg. A hatálybalépés napja: március 15. (Ptk. 8:4. ). Szakértői Javaslat és az új Ptk. között sem az apai jogállás keletkezése, vagy az apaság vélelmének megtámadása, sem az anyai jogállás tekintetében. Az új szabályozás rendet rak az apasági vélelmek rendszerében: egységesíti a hatályos jog szerinti kétféle apai elismerés szabályait (a házasságkötés előtt, a menyasszony gyermekére nézve tett elismerést beolvasztva az elismerés általános szabályi közé), és beilleszti a sorrendbe az élettársak emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásban való részvétele folytán keletkező apaságot (4:98. ). Ez utóbbit illetően megjegyezzük, hogy a évi XXIX. törvény január 1. napján hatályba lépett 16. -ának (2) bekezdése apasági vélelmet fűzött a közjegyzők által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolathoz is, ha az a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt fennállt (ennek kapcsán a Csjt a is kiegészült); következésképpen a nyilvántartásban szereplő élettársnak nem kellett teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tennie ahhoz, hogy a gyermek apjává váljon. A évi CXLVII. törvény 5. -a január 1. napjától hatályon kívül helyezte a nyilvántartásnak az apasági vélelmet keletkeztető joghatását, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ha az élettársi kapcsolatból származó gyermek születése január 1. és december 31. között történt, a vélelem ne érvényesülne, sőt ezt a évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 30. -a kifejezetten ki is mondja. Az élettársi nyilatkozaton alapuló vélelmet az új Ptk. sem vezeti vissza a jogrendbe. Apasági vélelem tehát az élettársi kapcsolatból természetes úton fogant gyermek születéséhez a törvény erejénél fogva akkor sem kapcsolódik, ha kapcsolatukat az élettársak nyilvántartásba vételükkel is megerősítették 3, azaz a külvilág felé is vállalták, csak a teljes hatályú elismerés keletkeztet vélelmet, míg a mester- 3 Azt, hogy sokan éppen az apasági vélelem érvényesülése érdekében vetették partnerkapcsolatukat az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara rendelkezésemre bocsátott adatai valószínűsítik: ezek szerint ben 1063 élettársi kapcsolat fennállásának igazolására került sor (ebből öt esetben a gyermek nevéről szóló utólagos nyilatkozattal), míg 2011-ben a bejegyzések száma 496-ra esett vissza. 1

4 séges megtermékenyítésben való részvétel a férfi élettársat a törvény értelmében apává teszi. Az apasági vélelem alaptényállása természetesen továbbra is a az anya házassági köteléke (4:99. ), amelyet a reprodukciós eljáráson alapuló vélelem két kivételes és nyilván nagyon ritkán előforduló esetben (az anyának az eredményes reprodukciós eljárás lefolytatást követően a gyermek születéséig terjedő időszakban kötött házassága esetén, illetve ha az anya házasságának megszűnését követően a reprodukciós eljárásból származó gyermek megszületéséig a vélelmezett fogamzási idő nem telt el) előz meg [4:100. (2) és (3) bekezdés]. Az apai elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem tekintetében a Szakértői Javaslat azon szervek közül, amelyek előtt az elismerés, illetve a hozzájárulás megtehető, mellőzte a magyar külképviseleti hatóságot, azzal az indokkal, hogy a gyakorlatban e hatóság előtti nyilatkozattétel nem fordul elő és a mai utazási körülmények között ennek a lehetőségnek a fenntartása nem indokolt. Az új Ptk. szerint az elismerést hivatásos konzuli tisztviselő, illetve a konzuli tanúsítvány kiállítására felhatalmazott tiszteletbeli konzulnál is meg lehet tenni [4:102. (1) bek.], erre ugyanis változatlanul igény van. Az elismerésen alapuló apasági vélelem megtámadásának okait már a Szakértői Javaslat is bővítette a hatályos joghoz képest, lehetőséget adva a nyilatkozat tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés címén történő megtámadására, a bírói gyakorlatban ugyanis ha elvétve is de előfordult olyan eset, amikor ez indokolt lett volna. 4 Az új Ptk. egy újabb megtámadási okot vezet be: eszerint meg lehet támadni az apaság vélelmét azon az alapon is, hogy az elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése céljából tették [4:107. (2) bek. c) pontja]. A jogszabály megkerülése jelentheti pl. az idegenrendészeti vagy az örökbefogadási szabályok kijátszására irányadó szándékot. Különösen örökbefogadás esetén fordulhat elő, hogy a gyermeket örökbe fogadni kívánó férfi, aki nem rendelkezik alkalmasságot igazoló hatósági határozattal, a gyermek vér szerinti anyjával összejátszva teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tesz a rendezetlen családi jogállású gyermekre, felesége pedig ezt követően a házastársi örökbefogadás engedélyezését kéri, aminek következtében a gyermek ellenőrizhetetlen körülmények közé kerülhet. 5 Ilyen helyzet kialakulásának elsősorban az apai elismerés- 4 Lásd BH jogeset. Jogtörténeti érdekesség, hogy a Csjt. hatályba lépését (1953. január 1.) követően a joggyakorlat feltehetően a korábban hatályos évi XXIX. törvénycikk nyomdokain haladva hajlott a megtámadás lehetőségének elismerésére ún. akarathibák esetén, a jogirodalom erős kritikájának hatására (ismerteti Nizsalovszky Endre: A család jogi rendjének alapjai, Akadémiai Kiadó old.) azonban szakított ezzel a felfogással. 5 Lásd Boros Zsuzsa: A rokonság in: Az új Ptk. magyarázata III/ VI. kötet, szerk.: Kőrös András 179. old. re, illetve az örökbefogadás engedélyezésére irá nyuló eljárásban lenne kívánatos elejét venni és azok feltételeit kellő körültekintetéssel vizsgálni. Ha azonban ez bármilyen okból elmaradt, az új Ptk. hangsúlyozottan a gyermek érdekében kizárólag az ügyész és a gyámhatóság részére, rövid (egy éves) határidővel lehetőséget ad az apaság megtámadására [4:107. (2) bek. c) pontja, 4:109. (5) bek.]. 2. Az örökbefogadás szabályozásában a Szakértői Javaslat nem tervezett lényeges változásokat, lévén ez a családjognak az a területe, amely az elmúlt két évtizedben legtöbbször került módosításra. A 1003/2003. (I. 25.) Korm. rendelet nyomdokain haladva a kiskorú gyermek elsődleges érdekének érvényre juttatása mellett a vérszerinti szülők és a vérszerinti család érdeke, valamint az örökbe fogadni kívánó szülők sokszor ellentétes érdekei közötti összhang erősítését tűzte ki célul. Alapvetően nem változtatott ezen a évi V. törvény sem. Néhány kisebb eltérés azonban jelentkezik a két anyag szabályaiban, közöttük vannak kifejezetten előre mutatóak (pl. a gyermek vér szerinti származás megismeréséhez fűződő jogával kapcsolatban), mások viszont a szándékolt érdekegyensúly helyett inkább az örökbe fogadni szándékozó szülők érdekeit helyezik előtérbe (pl. a vér szerinti szülő hozzájáruló nyilatkozatának visszavonhatósága tekintetében). A Szakértői Javaslat az örökbefogadás általános feltételei között nem tartalmazta azt a kitételt, hogy a kiskorú gyermek érdekében a gyámhatóság elsősorban a házasságban élő örökbefogadók általi örökbefogadást engedélyezi. Abból indult ki, hogy egyrészt az örökbefogadás céljából (a gyermek családban történő nevelkedése) ez amúgy is következik, másodsorban, ha ritkán is, de elképzelhetők olyan helyzetek, amikor házaspár örökbefogadókkal szemben a gyermek egyedülálló rokona vagy más személy, aki a gondozásában, nevelésében addig is részt vett, alkalmasabbnak bizonyul az örökbefogadására. Az elsősorban szó pedig a szabály normatartalmát eleve gyengíti. Az új Ptk. megtartotta ezt a Csjt. 49. (1) bekezdésében foglalt szabályt [4:120. (5) bek.], mert szükségesnek látta annak külön kihangsúlyozását az örökbefogadás céljának megvalósulása érdekében. Ez azonban semmiképpen nem tekinthető az örökbefogadás feltételének, hiszen a gyermek legfőbb érdeke, hogy olyan örökbefogadókhoz kerüljön, ahol legjobban kialakítható a szülő gyermek kapcsolat, így nem zárható ki az egyedülálló személy által történő örökbefogadás sem. 6 Az örökbefogadó személyével kapcsolatban mindkét normaanyag az európai országok többségének szabályozását követve 25 évre emelte fel az örökbefogadási korhatárt. Az örökbefogadó és az örökbefogadott közötti korkülönbség tekintetében a felső időhatárt (45 6 Vö.. Katonáné Pehr Erika: Az örökbefogadás, in: Az új Ptk. magyarázata III/VI. kötet, Családjog, 201. old., szerk.: Kőrös András HVG-ORAC Kiadó

5 év) a Szakértői Javaslat eltörölte és csak a 16 éves minimális korkülönbséget tartotta meg, az új Ptk. a korkülönbség maximális időtartamát is megtartotta, azzal, hogy házaspári örökbefogadásnál annak csak az egyik örökbefogadónál kell fennállnia, a házastárs gyermekének örökbefogadásánál pedig attól el lehet tekinteni [4:121. (1) bek.]. Kiegészíti továbbá a Ptk. az örökbefogadást kizáró okokat (szülői felügyeletet megszüntető vagy közügyektől eltiltó ítélet hatálya alatt állás) azzal, hogy nem fogadhat örökbe, akinek gyermeke átmeneti vagy tartós nevelésben van [4:121. (3) bek.]. Nem változik a szabályozás abban, hogy közös gyermekként csak házastársak fogadhatnak örökbe [4:132. (2) bek.], és hogy az örökbefogadás fennállása alatt a gyermeket csak az örökbefogadó házastársa fogadhatja örökbe [4:123. (2) bek.]. Megemlítjük azonban, hogy a szakértői munka utolsó fázisában készült egy olyan alternatív változat is, amely szűkebb körben megengedte volna az élettárs gyermekének örökbefogadását különnemű élettársak esetén, azon az alapon, hogy az élettársi jogviszony nyilvántartásba vétele a kapcsolat komolyságára és tartósságára utal, amely a gyermek szempontjából hasonló élethelyzetet eredményez a házassági kapcsolaton alapuló családéhoz, és elsődleges érdeke, hogy azokkal, akik nevelik, a szülő gyermek kapcsolat jogilag is fennálljon. 7 Ezt a megoldást azonban már a Bizottsági Javaslat 8 sem tartalmazta. Az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítása körében a Szakértői Javaslat az alkalmasságot megállapító határozat érvényességi idejére is tartalmazott rendelkezéseket, lényegében a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) alapvető, garanciális rendelkezését emelve törvényi szintre. Az örökbefogadhatónak nyilvánítás időtartamáról nem szólt. Az új Ptk. csak általánosságban utal a jogszabályban meghatározott előzetes eljárás és felkészítés lefolytatására, illetőleg felsorolja azokat az eseteket, amelyekben ettől el lehet tekinteni. Külön rendelkezik arról, hogy a gyermekvédelmi nevelőszülő alkalmasságát a gyámhatóság az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás során álla- 7 Ebbe az irányba mutat a nemzetközi jogfejlődés. A Gyermekek Örökbefogadásáról szóló Európai Egyezmény 7. Cikkének 1. pontja szerint a jognak a házastársak mellett meg kell engednie a gyermek örökbefogadását a különnemű nyilvántartott élettársak számára is, a 2. pont pedig az államok szabad választására bízza, hogy azt lehetővé teszik-e az azonos nemű partnereknek, illetve a tartós élettársi kapcsolatban élőknek. Magyarország az Egyezményt november 29-én aláírta, de nem ratifikálta (maga az Egyezmény a harmadik ratifikációt követően, szeptember 1-jén hatályba lépett). Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Emonet v. Switzerland ügyben (2007) az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkének megsértését állapította meg, mert Svájc nem tette lehetővé az élettárs gyermekének örökbefogadását a velük együtt élő másik élettársnak. 8 Lásd az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal, szerk.: Vékás Lajos, a szerkesztő munkatársa: Gárdos Péter, Complex Kiadó pítja meg [4:122. (1) (2) bek.]. Meghatározza, hogy az átmeneti nevelésbe vett gyermeket legfeljebb két évre lehet örökbefogadhatónak nyilvánítani, ami indokolt esetben legfeljebb két évvel meghosszabbítható [4:124. (2) bek.]. Magát az örökbefogadhatónak nyilvánítást a Szakértői Javaslat a törvényben felsorolt esetekben csak lehetőségként kezelte, valamennyi esetben a gyámhatóság mérlegelésére bízva, hogy a vérszerinti szülő közömbösségét gyermekével szemben (a rendszeres kapcsolattartás mellőzését, lakóhely változása közlésének elmaradását) a konkrét esetben tartja-e olyan súlyúnak, ami a gyermek örökbefogadhatóvá nyilvánítását indokolja. Az új Ptk. megmarad a Csjt. 48/A. -ának megoldásánál, amely a törvényben meghatározott esetekben a szülői magatartás okának, indítékainak mérlegelése nélkül kötelezővé teszi az örökbefogadhatónak nyilvánítást, ami egyébként a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás kötelező szüneteltetésével is jár [4:124. (1) és (4) bek.]. Az örökbefogadáshoz történő szülői hozzájárulás visszavonhatóságának kérdése mindig is kényes pontja volt az örökbefogadás szabályozásának, különös tekintettel arra, hogy a joggyakorlat soha nem ismerte el, hogy a hozzájáruló nyilatkozat a Ptk.-ban a jognyilatkozatok megtámadására vonatkozó szabályok szerint, esősorban ún. akarathibák (tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés) esetén megtámadható lenne. A viszszavonás lehetőségét a Csjt. csak a titkos örökbefogadásnál ismerte el, és 1990-től kezdődően az erre adott határidő is a törvény módosításai során fokozatosan szűkült. 9 A Szakértői Javaslat, következetesen szétválasztva a nyílt és titkos örökbefogadást az első esetben az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedéséig, a második esetben lényegében a Csjt. hatályos szabályával egyezően a gyermek hat hetes koráig engedte meg a visszavonást, azzal azonban, hogy kivételesen indokolt esetben, a gyámhatóság hozzájárulásával a nyilatkozat később is visszavonható, ha a gyermeket még nem helyezték ki az őt örökbe fogadni szándékozó személyhez. Kiindulási alapja az volt, hogy az anyák egy része nem a gyermekkel szembeni felelőtlenség vagy nemtörődömség miatt, hanem körülményei, környezete hatására, pillanatnyilag kilátástalannak látott helyzete miatt mond le gyermekéről. 10 Az új Ptk. nem tesz különbséget a teljesen eltérő élethelyzet ellenére 9 A Csjt ának (3) bekezdése az elmúlt huszonöt évben többször módosult. A II. Csjt. novella (1986. évi IV. törvény) szerint a szülő a gyermek születése után legalább hat hónap elteltével adhatott hozzájáruló nyilatkozatot a titkos örökbefogadáshoz, a nyilatkozat visszavonásának viszont nem volt helye, március 1-jétől a szülő a hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek két hónapos koráig vonhatta vissza (1990. évi XV. tv. 3. -ával módosított szöveg), január 1-jétől a nyilatkozat a gyermek hathetes korának betöltéséig vonható vissza (2002. évi IX. tv (2) bekezdésével módosított szöveg). Nyílt örökbefogadás esetén a nyilatkozat nem volt visszavonható. 10 Lásd Szakértői Javaslat, 1. lábj.-ben i. m old. 3

6 a nyílt és a titkos örökbefogadás között a visszavonhatósággal kapcsolatban, azt mindkét esetben a gyermek születésétől számított hat héten belül engedi meg, és kizárólag a gyermeknek a szülő vagy gyermek más hozzátartozója által történő nevelése érdekében [4: 125. (2) bek., 226. (2) bek.]. A határidő nem hosszabbítható meg akkor sem, ha a gyermek nem került az örökbe fogadni szándékozó személyhez, a szülői felügyeleti jog a gyermek hat hetes korában megszűnik [4:190. (1) bek. c) pontja], amit a gyámhatóság határozatban állapít meg. Új szabály, hogy nyílt örökbefogadás a rokonok és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével szülői hozzájárulás esetén is csak a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy az örökbefogadást elősegítő (erre megfelelő engedéllyel rendelkező) szervezet közreműködésével jöhet létre, ami nyilvánvalóan (és helyeselhetően) az örökbefogadás átláthatóságát szolgálja [4:125. (4) bek.]. 11 Az örökbefogadás előtti, az örökbefogadó saját háztartásában történő kötelező gondozás idejét a Szakértői Javaslat több külföldi ország szabályozását alapul véve három hónapra kívánta felemelni, ezt az időtartamot tartva alkalmasnak és egyben elegendőnek annak megítélésére, hogy az örökbefogadni kívánók és a gyermek között kialakulhat-e megfelelő szülő gyermek kapcsolat. Az új Ptk. erre egy hónapot tart megfelelőnek, előírja viszont az örökbefogadás utánkövetését az örökbefogadási határozat jogerőre emelkedésétől öt évig a területi gyermekvédelmi szakszolgálat szakszolgálat vagy jogszabályban meghatározott szervezet részéről a gyermek helyzetének, életkörülményeinek figyelemmel kísérése céljából [4:128., 4:131. (2) bek.]. A gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő jogát örökbefogadás esetén január 1. napjától a évi LXXX. törvénnyel módosított Csjt. a Szakértői Javaslat nyomdokain haladva, azokat kibővítve, a korábbinál lényegesen differenciáltabban szabályozza. A szabályozás lényegében egyezik az új Ptk.-ban foglaltakkal. Ennek lényege, hogy az örökbefogadott az örökbefogadás tényéről korától függetlenül, a gyámhatóságtól juthat információhoz és kérhet felvilágosítást arról is, hogy vér szerinti szülője él-e, van-e testvére. Ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül vér szerinti szülőjének és testvérének személyazonosító adatairól is tájékoztatást kaphat, ezek az adatok azonban néhány szűk kivételtől eltekintve csak az érintettek kifejezett hozzájárulása esetén közölhetők. A közlésre nem kerülhet sor akkor sem, ha a gyámhatóság úgy ítéli meg, hogy az a gyermek érdekeivel ellentétes. Külön rendelkezés szól arról, hogy a személyazonosító adatok közlése nélkül az örökbefogadott egészsége szempontjából (pl. 11 Lásd Katonáné Pehr Erika: i. m old.). esetleges genetikai rendellenesség valószínűsége) jelentős egészségügyi adatok az örökbefogadottal közölhetőek. (4: ). 12 Az örökbefogadás megszűnésével kapcsolatban a Szakértői Javaslat új szabályként csak annyit rögzített, hogy a megszűnéssel felélednek a leszármazáson alapuló rokonságból származó azon jogok és kötelezettségek, amelyek az örökbefogadással megszűntek. Az új Ptk. 4:144. -a ezt azzal a kivétellel egészíti ki, hogy a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek nem állnak helyre. Ennek indoka, hogy míg a rokontartás, öröklés joga feléled a vér szerinti szülővel szemben, a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek (gondozás, nevelés, törvényes képviselet, vagyonkezelés) automatikus feléledése ellentétes lehet a gyermek érdekével: így az örökbefogadás felbontása után nem kell a gyermek örökbe fogadhatóvá nyilvánításához szükséges eljárásokat ismét lefolytatni, a gyermek rövid időn belül ismét örökbefogadó családba kerülhet, ha nincs a felügyeleti jog gyakorlására alkalmas vér szerinti szülő. II. Szülői felügyelet A szülői felügyelet gyakorlásának elvei és főként problémái világszerte jelentős változáson mentek keresztül. Ez az a terület, amellyel kapcsolatban Magyarországon is a bírósági és a gyámhatósági gyakorlat tapasztalatai szerint alapvető gondok jelentkeznek: a szülők (főként különélő szülők) közötti, véget nem érő jogi viták, végrehajtatlan és végrehajthatatlan hatósági határozatok, ismételten fellángoló személyi összetűzések teszik tönkre sok gyermek életét, azokét, akiket mint koruknál, helyzetüknél fogva gyengébb feleket a jogszabálynak és a joggyakorlatnak védenie kell. Természetesen a kedvezőtlen jelenségek nem oldhatók meg pusztán jogi eszközökkel, a megfelelő szabályozás azonban olyan medret adhat a problémák rendezésének, amely, ha a folyó tisztaságát nem is, annak irányát, sodorvonalát befolyásolni képes. Ezért mind a Szakértői Javaslat, mind az új Ptk. a szülői felügyeletre vonatkozó Címben terjedelmileg és tartalmilag is lényeges változásokat hoz. A szülők felelősségét helyezi a középpontba, elsődleges szerepet szán a szülők megállapodásának, erősíteni kívánja a közös szülői felügyeletet. Abban az esetben, ha a bíróságnak kell döntenie a szülői felügyelet gyakorlásáról, a szülők egymás közti viszonyában elhagyja a gyermekelhelyezés kifejezést, és azt arra az esetre tartja fenn, ha a gyermek harmadik személyhez vagy a nevelkedését biztosító intézetbe kerül; a szülők között a szülői felügyeleti jogok rendezéséről szól, sokkal rugalmasabb kereteket biztosítva a gyermekkel kapcsolatos feladatok megosztásának. Külön pontban rögzíti a különélő szülő jogait és kötelezett- 12 A kérdésről részletesen lásd Katonáné Pehr Erika: i. m old.). 4

7 ségeit, ehhez illesztve a kapcsolattartás szabályait. A szülők együttműködésének biztosítása érdekében, mind a bíróság, mind a gyámhatóság részére lehetővé teszi, hogy ha a megegyezésre a legkisebb esélyt látják a feleket mediációs eljárásban való részvételre kötelezzék. 13 Ma már azt nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a hatályos törvénnyel egyezően semmiféle különbség nincs a felügyeleti jogok és kötelezettségek tekintetében attól függően, hogy a szülők házastársak, élettársak (voltak), vagy közöttük még ilyen kapcsolat sem áll(t) fenn. Mindazonáltal a szakértői elképzelések és az elfogadott normaszöveg között kisebb eltérések fellelhetők, amelyeknek egyik-másik esetben elvi jelentősége és gyakorlati következménye is van. A Szakértői Javaslat a szülői felügyelet részjogosítványai között külön a gyermek tartózkodási helyének meghatározását nem sorolta fel, az új Ptk. viszont ezt kifejezetten rögzíti [4:146. (2) bek.]. Ennek több szempontból is jelentősége van: az ún. megegyezéses válás esetén a gyermek lakóhelyében a szülőknek még közös szülői felügyelet esetén is meg kell állapodniuk [4:21. (4) bek.]; közös szülői felügyelet hiányában a gyermek sorsát érintő lényeges tehát főszabály szerint a különélő szülők közös döntését igénylő kérdés a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, illetve huzamos vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése [4:175. (2) bek.]. Ez az utóbbi rendelkezés összefügg azzal a változtatással, hogy míg a Szakértői Javaslat a gyermek egy évet meghaladó időtartamban tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés érdekében történő külföldre utazásához kívánta meg mindkét szülő egyetértését (akár egyedül, akár az őt gondozó szülővel utazott), az új Ptk. a kérdést jóval differenciáltabban szabályozza: nem ír elő időtartamot, hanem különválasztja a gyermek huzamos időn át történő és letelepedési célú külföldre távozását, az előbbire példálózó felsorolásként említi a tanulmányok folytatását, munkavállalást vagy más hasonló célt, fenntartva a szülők egyetértésének szükségességét. A letelepedési célú külföldre távozáshoz viszont külön erre vonatkozó szülői engedély szükségességét írja elő [4:152. (5) és (6) bekezdés]. A konkrét időtartam (a hatályos joggal is egyező egy év) elhagyásának és a két esetkör szétválasztásának azért van jelentősége, hogy nyilvánvaló legyen, mely esetekben jogos és melyekben jogellenes a gyermek Magyarországról történő elvitele, mikor indíthat a jogaiban sértett szülő önállóan vagy a Központi Hatóságon keresztül eljárást külföldi államban a gyermek hazahozatala érdekében. A korábbi gyakorlat szerint 13 A mediáció családjogi vitákban való alkalmazásának előnyei tekintetében a szerteágazó jogirodalomból hivatkozunk az egyik elsőként megjelent tanulmányra: Gyengéné Nagy Márta: Mediáció és/vagy kapcsolatügyelet családjogi kérdésekben c. cikkére (Családi Jog 2005/1. szám). sokszor erre már csak az egy év eltelte után volt lehetőség, amikor a gyermek visszaadására a nemzetközi egyezmény szerint 14 csak sokkal szigorúbb feltételek mellett kerülhetett sor. A kiutazás célja és nem az időtartama az a momentum tehát, amiből a jogellenesség vagy annak hiánya megállapítható. A szülők közötti egyet nem értés esetén a gyámhatóság döntését lehet kérni (4:166. ), annak hiányában viszont a huzamos időre (nem nyaralási, rokonlátogatási célú, hanem a szokásos tartózkodási hely megváltoztatásával járó), illetve a letelepedési célú külföldre vitel a szülő egyoldalú döntése alapján jogellenesnek fog minősülni. 15 A szülői felügyeleti jogok fontos eleme a gyermek nevének meghatározása (ennek szabályai a Csjt. a Családi jogállás c. fejezetéből indokoltan a Szülői felügyelet címbe kerültek át). Ez különélő szülők esetén is a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés [4:175. (2) bek.]. A pontosított rendelkezések szerint, ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli. Ami a képzelt apa bejegyzését illeti, már a Szakértői Javaslat szakított azzal, hogy erre mindenképpen, az anya akarata ellenére is sort kell keríteni, mert kimondta, hogy a képzelt apa bejegyzésére irányuló eljárásban az anya bejelentheti, hogy a gyermek továbbra is az ő családi nevét viseli. Az új Ptk. tovább erősíti az anya szülői autonómiáját azzal, hogy az erre vonatkozó nyilatkozat hiányában a gyermek az anya családi nevét viseli tovább, tehát képzelt apa kizárólag az anya kezdeményezésére jegyezhető be az anyakönyvbe. A nagykorúvá vált gyermek pedig ha addig az apai státusz betöltetlen maradt kérheti maga is a képzelt apa bejegyzését, sőt kezdeményezheti a korábban bejegyzett képzelt apa nevének törlését, egyúttal nyilatkozhat arról is: kívánja-e a jövőben a képzelt apa családi nevét viselni [4:150. (4) és (5) bek.]. A szülők a gyermekük vagyonát biztosítékadási és számadási kötelezettség nélkül kezelik, ennek során a rendes vagyonkezelés szabályai szerint, ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni mint saját ügyeikben. A Szakértői Javaslat csupán utalt a szülőknek a vagyonkezelés során elkövetett súlyos gondatlanságért fennálló felelősségére, az új Ptk. kimondja, hogy ha kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegik, az ezzel okozott kárt a szerződésen 14 A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az évi október 25. napján kelt szerződés, kihirdette az évi 14. tvr. A változásra tekintettel Legfelsőbb Bíróság PK 284. számú állásfoglalása is felülvizsgálatra szorul, amely az elvitel jogellenességének szempontjait rögzíti. 15 A évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 39. -a alapján az egyezmény alkalmazása szempontjából az új Ptk. rendelkezéseit a hatályba lépését követően külföldre vitt vagy ott visszatartott gyermekek tekintetében kell alkalmazni. 5

8 kívül okozott károk megtérítéséért való felelősség szabályai szerint kötelesek megtéríteni [4:158. (2) bek.]. 16 A Ptk. családjogi részének kodifikációja során kifejezett hangsúlyt kapott a különélő szülő jogainak bővítése, amelyet a Családjogi Könyv a különélő szülő jogainak tételes rögzítésével (4: ), a gyámhatósági eljárásban a kötelező közvetítői eljárás általános bevezetésével (4:177. ), valamint a kapcsolattartás mint a gyermeket és a különélő szülőt valamint a törvényben felsorolt más hozzátartozókat megillető alapvető jogosultság külön alpontba foglalt, részletes szabályozásával kíván megvalósítani. Tartalmilag az új szabályozás nem változtat lényegesen a kapcsolattartás hatályos rendelkezésein, azokat azonban finomítja és a gyakorlatban kimunkált tételekkel kiegészíti, így pl. normaként rögzíti azt az elvet, hogy a kapcsolattartás joga, ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik a megállapodással vagy hatósági határozattal meghatározott időkeretek között kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is [4:180. (2) bekezdése]. 17 Szigorodnak a szabályok a kapcsolattartás akadályozásáért, illetve szabályainak megszegéséért is: e magatartások a gyermeket gondozó szülő, illetve a különélő szülő részéről egyrészt az ezzel okozati összefüggésben felmerült, indokolt költségek gyámhatóság általi megtéríttetésére, másrészt az ezzel okozott egyéb károk viselésére (a személyiséget ért jogsértés esetén akár sérelemdíj megfizetésére) is alapot adnak (4:183. ). A Szakértői Javaslat tudatosan szakítani próbált a jelenlegi kazuisztikus szabályozással és nem kívánta a kapcsolattartást a folyamatos és időszakos vagy ehhez hasonló kategóriákba szorítani. Ebben is, miként a családi viszonyokban másutt is, az életviszonyok sokféleségéből és a felelős szülői magatartásból indult ki. Ezért csupán egy általános megfogalmazást tartott szükségesnek a kapcsolattartás tartalmáról, miszerint az magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermeknek időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet és a kapcsolat személyes találkozás nélküli, folyamatos fenntartását. A bíróság és a gyámhatóság e rendelkezés alapján a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével döntött volna a 16 Lásd Ptk. 6: A jogtételt a Legfelsőbb Bíróság az EBH sz. Elvi határozatában mondta ki akként, hogy a bíróság a szülők megállapodásának hiányában dönthet úgy, hogy a különélő szülő az időszakos kapcsolattartás alatt a gondozó szülő hozzájárulása nélkül külföldre vigye. Ezt az elvet fejlesztette tovább a évi V. törvény. konkrét esetben a kapcsolattartás mikéntjéről. Az új Ptk. azonban szükségesnek látta a korábbi irányjelzők megjelenítését a törvényben: a fentieket kiegészítő rendelkezése szerint a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról és arról is, hogy felügyelt kapcsolattartásra kerül-e sor 18, továbbá több egyéb részletkérdésről (pl. átadás helye, pótlás, értesítési kötelezettség), amelyeket jelenleg a Gyer. tartalmaz [4:181. (3) bek.]. A szülői felügyelet megszűnése körében a családjogi szabályok rendezik azt a helyzetet, amikor az egyik szülő halála miatt a felügyeleti jognak a másik szülőre történő átszállásáról kell dönteni. Közösen gyakorolt szülői felügyelet esetén nyilvánvaló, hogy a továbbiakban a szülői felügyeleti jog a túlélő szülőt illeti meg [4:190. (2) bek.]. Ha az a szülő hal meg, aki a szülői felügyeletet vagy annak egyes részjogosítványait egyedül gyakorolta, a felügyelet szintén a túlélő szülőt illeti meg, feltéve, hogy nem áll a szülői felügyelet megszüntetését kimondó ítélet hatálya alatt [4:190. (3) bek.]. Ennek hiányában a gyámhatóság felhívja őt a szülői felügyeleti jogok gyakorlására. A Szakértői Javaslat szerint ez a felhívás csak akkor lett volna mellőzhető, ha a túlélő szülő felügyeleti joga cselekvőképtelensége, korlátozott cselekvőképessége, ismeretlen helyen való tartózkodása vagy a szülői felügyelet ellátásában való tényleges akadályoztatása miatt szünetel. Az új Ptk. ezeket a kivételeket kiegészítette azzal az általános és a gyámhatóság számára széles körű mérlegelési lehetőséget adó okkal, hogy nem hívható fel a szülői felügyeleti jogok gyakorlására a szülő akkor sem, ha az a gyermek érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll. Így a 4:190. (3) és (4) bekezdése némiképpen ellentétbe került egymással, hiszen a (3) bekezdés főszabálya a szülői felügyelet feléledését csak abban az esetben nem tartja megállapíthatónak, ha a szülőnek a felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, a (4) bekezdésben pontosan meghatározva a kivételeket. Ez utóbbi bekezdésnek a kiegészítése a gyermek érdekére való általános hivatkozással, a szülői felügyelet megszűnésének illetve szünetelésének bekövetkezése nélkül véleményünk szerint a gyámhatóságnak túlságosan széleskörű mérlegelési jogot ad a túlélő szülő érdekeivel szemben. Kérdés, hogy ez öszszefér-e a szülői felügyelet korlátozásának kivételességét kimondó elvi szintű szabállyal (4:149. )? III. Rokontartás A rokontartás szabályaiban nincs lényegi eltérés a Szakértői Javaslat és az új Ptk. között. A közös sza- 18 Az ellenőrzött kapcsolattartás jelentőségéről, annak a gyermek érdekében, különösen a különélő szülővel való kapcsolat fokozatos kiépítésében betölthető pozitív szerepéről lásd Somfai Balázs: A kapcsolattartás mint a gyermek emberi joga (HVG- ORAC Kiadó, 2009.) old. 6

9 bályok amelyek a hatályos Csjt.-ben elsősorban a távolabbi rokonok tartását (szülőtartást, testvértartást) veszik alapul úgy kerültek kialakításra, hogy azok a gyermektartás több általánosítható rendelkezését is tartalmazzák (pl. a tartásdíj megállapításának módja, a kötelezettel szemben érvényesíthető tartási igények felső határa, a munkáltató felvilágosítás adási kötelezettsége). Ezáltal a rokontartás általános szabályai valóban közös szabályokká válnak. Ezzel a szabályozással nemcsak a közös szabályok nagy része kerül közelebb a gyermektartás szabályozási igényeihez, amelynek a családjogi tartási kötelezettségen belül kiemelt jelentősége van, hanem valamennyi a Családjogi Könyv által szabályozott tartásnak van egy általános része, amelyhez a tartás különös esetei: a kiskorú, a nagykorú gyermek tartása, valamint a megfelelő részben elhelyezve a házastársi tartás és az élettársi tartás is csatlakoznak. A jogalkalmazók figyelmét fel kell hívnunk viszont egy szóhasználatbeli változásra: az új Ptk. a Szakértői Javaslattal szemben a tartás mértékével kapcsolatban mindenütt a tartásdíj meghatározása szót használja annak megállapítása helyett (pl. 4:205., 4:218., 4:221. ), feltehetően abból a téves elképzelésből kiindulva, hogy ezekben az esetekben nem a Pp. szerinti megállapítási keresetről illetve ítéletről (Pp ), hanem marasztalásról van szó. A megállapítás anyagi jogi fogalma azonban az esetek többségében eltér az eljárásjogi fogalmaktól, az alatt a (valódi) megállapításon kívül a jogi szóhasználat jogalakítást (pl. elbirtoklás-, házastársi közös szerzésen alapuló tulajdonjog-, szerződés érvénytelenségének megállapítása ) és a marasztalás összegének megállapítását (kártérítés vagy bármilyen más fizetési kötelezettség mértéke) is érti. 19 Ezen a szóhasználaton tehát az eljárásjoggal való látszólagos összhang megteremtése miatt szükségtelen volt változtatni, különösen akkor, amikor az új Ptk.-ban másutt a megállapítás szó nemcsak a megállapítási keresetekre maradt meg [pl. 4:104. az apaság megállapítása, vagy más Könyvekben: 5:70. ráépítésen alapuló tulajdonszerzés megállapítása, 6:108. (2) bek.: szerződés érvénytelenségének megállapítása, amelyek eljárásjogi értelemben szintén nem megállapításnak, hanem jogalakításnak minősülnek, igaz, a kártérítés mértékénél a megállapítás helyébe szintén a meghatározás szó lépett pl. 6:527. (2) bek., 6:528. (2) bek.]. A tartásra kötelezettek köre és a tartási kötelezettség sorrendje tartalmilag nem tér el a két normaanyagban, az új Ptk.-ban azonban tagoltabban és világosabban van megfogalmazva. Annak kimondását követően, hogy a rokontartási kötelezettség az egye- 19 A keresetek eljárásjogi és anyagi jogi ismérvek szerinti csoportosításának különbözőségéről lásd. A polgári perrendtartás magyarázata (szerk.: Szilbereky Jenő és Névai László) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1976., 649. old. nesági rokonokat terheli egymással szemben, a törvény első helyen a rokontartás leggyakoribb esetét, a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben fennálló tartási kötelezettségét nevesíti. 20 Ezt követi a távolabbi rokonok tartási kötelezettsége, majd annak kimondása, hogy a tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon tartási kötelezettsége a távolabbi rokonét megelőzi [4:196. (1) (5) bek.]. Fontos új szabály, hogy a tartásra rászoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra hivatkozással, hogy a tartási jogosultságát saját érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben nem érvényesíthetné [4:196. (6) bek.]. A tartási kötelezettség törvényi sorrendjén ugyanis indokolt esetben, méltányosságból csupán a bíróságnak van joga, kérelemre eltérni, nem zárható ki ez a jogosult és a kötelezett közötti megállapodással sem, a törvény azonban elejét akarja venni annak, hogy jogosultnak egyoldalúan lehetősége nyíljon erre. A tartásdíj formáját illetően a törvény egységesíti a rokontartás és a gyermektartás szabályait: az utóbbi esetben is mellőzi a tartásdíj százalékos megállapításának lehetőségét, általános érvénnyel mondja ki, hogy a tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani. Ugyanakkor lehetőséget kíván biztosítani a tartásdíj automatikus emelkedésére. Ezért a bíróság, ha indokoltnak tartja, elrendelheti a tartásdíj külön intézkedés nélküli éves emelkedését. A Szakértői Javaslat az automatikus emelkedést a KSH által hivatalosan közzétett inflációs ráta változásához, az új Ptk. a fogyasztói árindex növekedéséhez kötötte. 21 Tekintettel arra, hogy a fogyasztói árindex az infláció jelzésére szolgáló indexszám, amely a lakosság által megvásárolt áruk, igénybe vett szolgáltatások árának átlagos változását méri egy meghatározott időintervallumon belül, a kettő között tartalmi különbséget nem látunk. Az utóbbi megfogalmazásból az is egyértelműen kitűnik, hogy a tartásdíj leszállítására ezen mutató változására tekintettel nincs lehetőség. A megoldás egyébként a jogosult szempontjából egyértelműen kedvező, nem veszi azonban figyelembe, hogy az áremelkedés a kötelezettet is sújtja. A bírói gyakorlat szerint az infláció akkor ad alapot a gyermektartásdíj felemelésére, ha a gyermek szükségleteinek emelkedésével párosul és a felemelt összeg megfizetése a kötelezett szülő részére átlag feletti jövedelmi- és vagyoni viszonyai folytán 20 E két tartási kötelezettségnek illetve jogosultságnak a kiemelése összhangban áll az Alaptörvény XVI. cikkének (3) és (4) bekezdésével, amelyek a szülőknek a kiskorú gyermekről és a nagykorú gyermeknek a rászoruló szüleikről való gondoskodását nevesítik. 21 A évi CXX. törvény (hatályba nem lépett Ptk.) a tartásdíj automatikus módosulását az öregségi nyugdíj legkisebb öszszegének éves emelkedéséhez kötötte volna (3:210. ), amely azonban a tartásdíj igények túlnyomó részét kitevő gyermektartásdíjak tekintetében nem lett volna megfelelő megoldás. 7

10 lényeges többlet-terhet nem jelent (BH I.). Tény viszont, hogy az ügyvédi szerződéskötési gyakorlatban gyakran előfordul inflációkövető, illetve valamilyen stabil valutához viszonyított automatikus tartásdíj emelkedés kikötése. IV. Gyámság A Szakértői Javaslat a koruknál vagy helyzetüknél fogva a maguk ellátására, saját ügyeik intézésére nem képes személyekről való gondoskodást és törvényes képviseletet biztosító intézmények: a szülői felügyelet gyámság gondnokság hármasában a gyámságot a szülői felügyelethez kívánta közelíteni. A korábbiakhoz képest erőteljesebb hangsúlyt kapott a gyámnak a gyermek irányában fennálló gondozási és nevelési kötelezettsége, a gyermek részére a családi környezetben való nevelkedés biztosítása. Összhangot kívánt teremteni továbbá a magánjogi szabályok és a gyermekvédelmi szabályok között olyan módon, hogy a hagyományos gyámság és a gyermekvédelmi gyámság közös szabályait a Gyámságra vonatkozó Részben helyezte el, emellett az utóbbi fajta gyámságra több helyen speciális rendelkezéseket állapított meg (a gyámul kirendelhető személye, a gondozás helyének megváltoztatása, a vagyonkezelés, a gyám felmentése stb. tekintetében). Gyermekvédelmi gyámként nevesítette a gyámságot vállaló és arra alkalmas nevelőszülőt, a gyermekotthon vezetőjét és a hivatásos gyámot. Még az új Ptk. elfogadása előtt a családok védelméről szóló évi CCXI. törvény (Csvt.) a Csjt ának (2) bekezdését módosítva bevezette a családbafogadó gyám fogalmát, ez alatt nevesítve azt a személyt, akinél a gyermeket a gyámhivatal a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte vagy a bíróság elhelyezte, illetve aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta, kivéve, ha a gyermeket ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben helyezték el. A Csjt.-nek a gyermekvédelmi gyámra vonatkozó rendelkezéseit pedig (Csjt. 98. ) hatályon kívül helyezte. Ezzel lényegében elindult az a jogalkotási folyamat, amely eltérve a Szakértői Javaslat eredeti koncepciójától a gyermekvédelmi gyámságra és a gyermekvédelmi gyámra vonatkozó szabályokat, amelyeknek a hagyományos gyámsággal való közös szabályai miatt a Ptk.-ban lenne a helyük, fokozatosan a gyermekvédelmi szabályok keretei közé vitte át, ezzel lényegében a gyám és gyámolt közötti jogviszonynak a közigazgatási és nem a magánjogi elemeire helyezve át a súlyt. Ennek a folyamatnak része az egyes szakosított szociális és gyermekvédelmi szakellátási intézmények állami átvételéről és egyes törvények módosításáról szóló évi CXCII. törvény, amely a Gyvt.-t jelentősen módosítva a gyermekvédelmi gyám kirendelésének újabb eseteit tartalmazza (p. a kísérő nélküli kiskorúak részére) 22 és a szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvényeknek a Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő módosításáról, valamint egyéb törvények módosításáról szóló évi XXVII. törvény, amely már az új Ptk. kihirdetése után született, de számos rendelkezése azt megelőzően: január 1-jén fog hatályba lépni. Mindezekhez képest kérdéses, hogy az új Ptk. gyámságra és egyes vonatkozásokban az örökbefogadásra vonatkozó rendelkezései 23 változatlan formában hatályba léphetnek-e március 15-én. Az új Ptk.-ban a családbafogadó gyámság egyáltalán nincs nevesítve, a törvény a Szakértői Javaslatot követve a nevezett gyám (4:226. ), a rendelt gyám (4:227. ) fogalmakkal operál és a kötelező gyámrendelés eseteit tartalmazza (4:229. ); ez utóbbiak lényegében a családbafogadó gyámság esetköreit tartalmazzák. A szabályok között a gyermekvédelmi gyámság is megjelenik (a 4:230. sorolja fel ennek eseteit, amelyek mint említettük időközben bővültek), de a gyermekvédelmi gyámra vonatkozó, a Szakértői Javaslatban még megtalálható a fentiekben felsorolásszerűen említett rendelkezések elmaradtak, kivéve azt az egy bekezdést, amely kimondja, hogy a gyám költségeinek és kiadásainak megtérítésére irányadó szabályok a gyermekvédelmi gyámra nem vonatkoznak [4:238. (4) bek.]. A pillanatnyi helyzet tehát az, hogy az új Ptk. gyámságra vonatkozó szabályai több vonatkozásban nincsenek összhangban a gyermekvédelmi jogszabályokban foglaltakkal. Csak reménykedhetünk, hogy az összhang a Szakértői Javaslat koncepciójának megfelelően a gyermek családban nevelkedése, a gyámságnak minél inkább a szülői felügyelethez való közelítése révén fog megvalósulni. 24 Dr. Kőrös András évi CXCII. törvénnyel módosított évi XXXI. törvény (Gyvt.) Csak példaként említjük, hogy a január 1. napján hatályba lépő szabályok az egységes nevelésbe vétel intézményét vezetik be a jelenlegi és az új Ptk.-ban is szabályozott átmeneti és tartós nevelésbe vétel helyett, amelyeknek meghonosítása 1997-ben (a Gyvt.-vel), a differenciált szabályozás miatt az akkor új gyermekvédelmi törvény jelentős eredménye volt. 24 A remény szó használatát a bizonyosság helyett azért tartjuk indokoltnak, mert a január 1-jétől hatályba lépő szabályozás szerint a gyermekotthon vezetőket már nem, a nevelőszülőket pedig az eddigieknél szigorúbb feltételek mellett lehet gyermekvédelmi gyámként kirendelni. A gyermekvédelmi gyám pedig a feladatait a területi gyermekvédelmi szakszolgálattal létesített közalkalmazotti jogviszony keretében fogja ellátni és legfeljebb 30 gyermek tartozhat hozzá, amit ellentétesnek ítélünk a gyám személye individualizálásának a Szakértői Javaslatban követni kívánt elvével. [Vö évi XXVII. törvénnyel módosított Gyvt. 84. (3) (4) és (6) bek., valamint 85. (2) bek.]. 8

11 Néhány gondolat az örökbefogadás megváltozott jogi környezetéről* 1. Az örökbefogadásról általában Az elmúlt néhány évtized az örökbefogadás céljában az örökbefogadás iránti igényekben és azok kielégítési lehetőségében minőségileg újat hozott, és ehhez természetesen a jogi szabályozásnak, majd a joggyakorlatnak is igazodnia kellett. Hazánk az évi LXIV. törvénnyel hirdette ki a Gyermek Jogairól szóló New Yorkban, 1989-ben kelt Egyezményt (Gyermekjogi Egyezmény). A Gyermekjogi Egyezmény egyebek mellett kinyilvánította a gyermek jogát arra, hogy szülei neveljék (7. cikk 1. pont), illetve, hogy különleges helyettesítő védelmet biztosítanak családnál való elhelyezés, hazai örökbefogadás, szükség esetén megfelelő gyermekintézményben való elhelyezés formájában minden olyan gyermeknek, aki meg van fosztva a családi környezetétől, vagy saját érdekében nem hagyható környezetében (20. cikk). A külföldi örökbefogadásra vonatkozóan a Gyermekjogi Egyezmény is tartalmaz előírásokat, amikor a 21. cikk b) pontja kimondja, hogy az államnak gondoskodnia kell arról, hogy a gyermek külföldre történő örökbeadására csak akkor kerülhessen sor, ha a gyermek a származási országban nem helyezhető el gondozó vagy örökbefogadó családban. A külföldi örökbefogadás nagyobb garanciáját teremtette meg a évi LXXX. törvénnyel kihirdetett a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, május 29. napján kelt Egyezmény (Hágai Egyezmény). A Hágai Egyezmény nagyobb jogbiztonságot, egyszerűbb, áttekinthetőbb ügyintézést teremt, mert alkalmazása esetén csak egy döntés születik a nemzetközi örökbefogadási ügyekben. Az Egyezmény szélesre tárja a másik szerződő államban történt örökbefogadás elismerésének lehetőségét, vagyis igyekszik elkerülni az örökbefogadás megismétlésének szükségességét. Ebből az következik, hogy az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően létrejött örökbefogadást a törvény erejénél fogva el kell ismerni. Ennek érdekében egyfelől meghatározza a nemzetközi örökbefogadás előfeltételeinek minimumát, másrészt a származási és a fogadó ország Központi Hatóságainak a feladatait az előfeltételek biztosításában. A házasságról, családról és gyámságról szóló évi IV. törvény (Csjt.) örökbefogadást szabályozó rendelkezéseit a Csjt évi módosítása után a Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló évi XXXI törvény (Gyermekvédelmi törvény) többször is módosította. A Gyermekvédelmi törvény a családból kiemelt gyermekek jogainak biztosítása érdekében a vérszerinti családba történő mihamarabbi visszagondozásukat, ha ez nem lehetséges a gyors, de megalapozott elsősorban hazai örökbefogadásukat preferálja. Elmondható, hogy örökbefogadás a családjognak az a területe, amely a Csjt évi hatálybalépése óta a legtöbbször került módosításra. Így többek között bevezetésre került az örökbefogadás előtti eljárás (az örökbe fogadni szándékozók alkalmasságának vizsgálatára), a gyermek kötelező gondozásba történő kihelyezése, továbbá a nyílt örökbefogadást elősegítő nonprofit szervezetek tevékenysége is működési engedély köteles lett évben került bevezetésre az örökbefogadói gyermekgondozási segély (GYES), amely a nagyobbacska gyermekek hazai örökbefogadását segíti elő. Kétségtelen, hogy az elmúlt évek alatt az örökbefogadás szabályai pontosabbak lettek, az örökbefogadással szemben megfogalmazott új igények és az örökbefogadások körüli konfliktusok megoldásában előreléptek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az örökbefogadás is egyike a családjog azon kérdéseinek, amelyben valamennyi konfliktus feloldása sem a jogalkotástól, sem a joggyakorlattól nem várható. Az örökbefogadó családot a szakirodalom egy olyan sajátos rendszerként írja le, melynek szerkezete egy háromszögre emlékeztet, egyik csúcsnál vannak a vér szerinti, a másiknál az örökbefogadó szülők, és a harmadiknál a gyermek: a titkos örökbefogadásnál a háromszög egyik része láthatatlan. Az örökbefogadó szülőknek el kell azt is dönteniük, hogy mit kezdjenek a vér szerinti szülőkkel, a gyermek születésének körülményeivel. Az örökbefogadó szülőknek azonban el kell kezdeniük a különbségtevést, el kell mondaniuk, hogy nem ők a vér szerinti szülők. Ezzel a deficittel az örökbefogadók kétféle módon birkózhatnak meg. Egy részük beismeri, más részük tagadja azokat a különbségeket, amelyek a születésből származnak. Az első esetben arra vágynak, hogy biológiai szülők legyenek, ezért a fennálló különbségek minimalizálására törekszenek és tagadják, hogy az életük külön- * A cikk a június 7-én Miskolcon Korszakváltás a családjogban címmel megtartott konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata. A konferencia ismertetését lásd e lapszám Hírek, események rovatában. 9

12 bözne a másik családtípustól. Nem akarják felidézni az örökbefogadás előtti periódust, mert az a kudarcokra emlékeztetné őket. A gyermek pedig azt érzi, hogy erről nem lehet beszélni, ezért titok veszi körül az életét. A másik megoldás a különbségek beismerése, akár az örökbefogadás napjának a megünneplésével is. Mindez azt is jelenti, hogy gondolni kell a vér szerinti szülőkre is, azonban ez a kommunikáció inkább erősíti az örökbefogadói kapcsolatot. David Kirk állítása szerint az örökbefogadás sikerét leginkább az határozza meg előre, hogy az örökbefogadó szülők mennyire képesek a másság beismerésére. Ez a kihívás sokszor ambivalens érzéseket ébreszt az örökbefogadó szülőkben, hiszen minél jobban megszeretik a gyermeket, annál nehezebb a különbségre a származásra emlékezni. Ezért fontos azoknak az önsegítő csoportoknak, egyesületeknek, alapítványoknak a szerepe, ahol megoszthatják egymással tapasztalataikat Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének örökbefogadással kapcsolatos szakmai törekvései A nemrég elfogadott új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve számos változást hoz az örökbefogadás terén is. Ezért fontosnak tartom áttekinteni, illetve összehasonlítani azokat a legjelentősebb szakmai törekvéseket is, melyek a jelenleg hatályos Csjt.-hez képest a gyermeki jogok hangsúlyosabb érvényesülése érdekében változást eredményeznek. Az összehasonlítás a jelenleg hatályos Csjt. szabályokból indul ki, majd kitér a kihirdetett Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (Új Ptk.) Családjogi Könyvében megfogalmazottakra. Figyelemmel arra, hogy az örökbefogadás szabályozása folyamatosan igyekezett lépést tartani a sokszor ellentétes érdekeket hordozó társadalmi elvárásokkal, következik, hogy az örökbefogadásnak a Családjogi Könyvbe tartozó szabályai lényeges, koncepcionális változtatást nem igényeltek. Az új Ptk. Családjogi Könyve változatlanul elvi tételként mondja ki, hogy örökbefogadni csak kiskorú gyermeket lehet. Másik fontos alapelv, amelyen a Családjogi Könyv alapul, hogy a kiskorú gyermek mindenekfelett álló érdeke, vagyis érdekeinek és jogainak fokozott védelme mellett a jelenleginél jobban biztosítsa az érdekegyensúlyt a vér szerinti szülők és a vér szerinti család érdeke, valamint az örökbe fogadni kívánó szülők érdeke között. Az örökbefogadás hosszú távú, egy életre szóló elkötelezettség, hasonlóképpen ahhoz a helyzethez, amikor egy családba gyermek születik. Szinte egybehangzóan mondták a vér szerinti szülők, hogy óriási szükségük lett volna annak ismere- 1 Katonáné Pehr Erika: Az örökbefogadás és az örökbefogadási eljárás HVG-ORAC Kiadó oldal. tére, hogy a gyermek, akiről lemondtak, jól van, mert életük így csupa szorongás volt: nem történt-e valami baja. Nagyon megnehezíti a gyászmunkát, ha a lemondó szülőnek nincsenek emlékei a gyerekről, nem is látta, nincs kitől elbúcsúznia. Ezzel a súlyos krízishelyzettel természetszerűleg együtt jár az önértékelés romlása, a bűntudat és szégyen. Mindez pedig azt is jelzi, hogy a vérszerinti szülőket is tájékoztatni és segíteni kell a döntéshozatalban. 2 Másrészt azonban, az eddigi számos módosítás következtében a Csjt.-beli szabályok rendszere, a fejezet szerkezete nem kellően áttekinthető, emellett a végrehajtási jogszabályokban elsősorban a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) számos olyan, az érdekeltek alanyi jogait érintő, gyakran korlátozó szabály van, amelyek törvényi és nem kormányrendeleti szabályozást igényelnének. Ezért az új Ptk. Családjogi Könyve amellett, hogy a részletkérdésekben több új megoldást tartalmaz elsősorban a fejezet (tagolás szerint Cím) szerkezetében, a törvényi szabályok kibővítésében, pontosabb, korszerűbb megszövegezésében és hangsúlyaiban hoz változásokat. 3 A Családjogi Könyv XI. Címének, az Örökbefogadásnak a szerkezete: XII. Fejezet Az örökbefogadás célja és feltételei; XIII. Fejezet Az örökbefogadás joghatásai; XIV. Fejezet Az örökbefogadás hatálytalanná válása és felbontása; XV. Fejezet Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok. Ezen túl még más részekben is találunk az örökbefogadást is érintő rendelkezéseket, így az Alapelvek (4:2. ); A házasság érvénytelenségi okai [4:12. (1) bek. d)]; A rokonság (4:97. ); Az apaság vélelmének megtámadása [4:107. (2) bek. c)]; A kapcsolattartás [4:179. (2) bek.]; és végül Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési szabályok (7: ok) között. Ezek közül ki kell emelni a Családjogi Könyv azon rendelkezését, hogy a rokoni kapcsolat leszármazással és örökbefogadással is létrejöhet. Továbbá fontos változás az is, hogy a Csjt. rendelkezéseitől eltérően a Családjogi Könyv az apasági vélelmek megtámadási okainak körét kiegészíti, és az elismerésen alapuló apaság megtámadását akarathiba esetén is lehetővé teszi, valamint nevesíti azt az esetet is, amikor az apai elismerő nyilatkozatot jogszabályi rendelkezések megkerülése céljából tették, vagyis pl. azért, hogy az apai elismerés megtétele után a gyermek házastársi örökbefogadás útján más országba kerüljön. A Családjogi Könyv Örökbefogadási Címének XII. Fejezetében az örökbefogadás célját és feltétele- 2 Neményi Eszter: Miért nem szóltak előre? A lemondó szülők felkészítéséről. Család Gyermek Ifjúság. 2006/1. szám. 3 Kőrös András: Fontolva haladás az új Ptk. Családjogi Könyve 12. rész Örökbefogadás. Családi Jog 2008/2. szám. HVG-ORAC Kiadó, Bp. 2. oldal. 10

13 it tartalmazza egyrészt az örökbefogadó, másrészt az örökbefogadott oldalán (így többek között az örökbefogadó alkalmasságát megállapító ún. előzetes eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, az átmeneti nevelésbe vett kiskorú gyermek legfeljebb két éves időtartamban történő, de meghosszabbítható örökbefogadhatónak nyilvánítási feltételeit). A Csjt. az örökbefogadás céljaként a rokoni (családi) kapcsolatot és a családi nevelést emeli ki, mint két fontos tartalmi elemet. Az örökbefogadás célját jogi eszközök biztosítják. A rokoni kapcsolat létesítése célja és egyúttal eszköze is az örökbefogadásnak, hiszen az Új Ptk. Családjogi Könyve ezt a kapcsolatot a harmonikus, kiegyensúlyozott légkörű családi közösségben való nevelés érdekében létesíti, amely a gyermeknek a legkedvezőbb. A Családjogi Könyv annyiban tér el a Csjt. jelenlegi szabályaitól, hogy sem az örökbefogadás engedélyezésénél, sem az örökbefogadás felbontásánál már nem szempont a közérdek sérelme, illetve annak vizsgálata, mert egyrészt a közérdeket és a gyermek érdekét nem indokolt így különválasztani, másrészt ilyen esetekben az a közérdek, hogy a kiskorú gyermek érdeke érvényesüljön. A gyámhatóság az örökbefogadást a Családjogi Könyvben meghatározott feltételek megléte esetén is csak akkor engedélyezi, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll. Az örökbefogadással kapcsolatos gyámhatósági feladat- és hatáskört a járási (fővárosi kerületi) gyámhivatal (a továbbiakban: járási gyámhivatal), mint gyámhatóság gyakorolja. A járási gyámhivatalok a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi, kerületi) hivatalának szakigazgatási szervei. A járási gyámhivatal a járási (fővárosi, kerületi) hivatalokról szóló 218/2012. (VIII. 13.) Korm. rendeletben meghatározott illetékességi területén látja el feladat- és hatáskörét. Az egységesebb joggyakorlat kialakítása érdekében az örökbefogadás engedélyezéséről (továbbá a gyermek örökbe fogad hatónak nyilvánításáról, a felek közös kérelme alapján az örökbefogadás felbontásáról, és a vér szerinti szülő adatairól való felvilágosításról stb.) a megyeszékhelyen működő járási gyámhivatal dönt. Ugyanakkor a fővárosban a Fővárosi Kormányhivatal V. Kerületi Gyámhivatala, Pest megyében a Szentendrei Járási Gyámhivatal dönt január 1-jétől. E mellett a gyermeket örökbe fogadni szándékozók alkalmasságáról, nyilvántartásba vételükről valamennyi járási gyámhivatal dönt, illetve valamennyi hivatal felveszi a szülőnek azon jognyilatkozatát, amelyben hozzájárul gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához. A hatályos szabályozás tehát az átmeneti nevelésbe vétel felülvizsgálata iránti eljárást, és az annak eredményeképpen hozott döntést továbbra is a járási gyámhivatalok hatáskörében hagyja, ugyanakkor az örökbefogadhatónak nyilvánítást és az örökbefogadás engedélyezését a kijelölt fent nevesített járási gyámhivatalok hatáskörébe utalja. Ezzel a jogalkotó a jelenlegi gyakorlatban szorosan összefüggő két eljárást, vagyis az átmeneti nevelés felülvizsgálatát és az örökbefogadhatónak nyilvánítást hatáskörileg szétválasztja, ami problémaként értékelhető. A Családjogi Könyvben ezután az örökbefogadási eljárás szabályai következnek, melyek egyértelművé teszik a nyílt és a titkos örökbefogadás közötti különbséget, pontosabban határozzák meg a külföldi (nemzetközi) örökbefogadást, továbbá új jogintézményként kerül bevezetésre az örökbefogadás után követése. A Családjogi Könyv a Csjt. szabályaival megegyezően sem az örökbefogadó, sem az örökbefogadott személyénél nem feltétel a magyar állampolgárság. A Családjogi Könyv nem tartalmaz tiltó rendelkezéseket sem, amiből az következik, hogy nem kizárt magyar állampolgárságú kiskorú gyermek külföldi állampolgár által történő örökbefogadása, továbbá nem magyar állampolgárságú kiskorú gyermek magyar állampolgár által történő örökbefogadása sem, a megfelelő szabályok betartása mellett. Az Új Ptk. Családjogi Könyve szerint nemzetközi örökbeadásnak minősül, ha az örökbefogadás következtében a gyermek más országba kerül, függetlenül az örökbefogadó állampolgárságától és attól, hogy a gyermek állampolgársága megváltozik-e. A gyermek nemzetközi örökbeadása a rokonok, és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével csak örökbefogadhatónak nyilvánított átmeneti nevelésbe vett, valamint tartós nevelésbe vett gyermek esetében engedélyezhető, feltéve, hogy a gyermek örökbefogadására a tartós nevelésbe vételt, vagy az örökbe fogadhatónak nyilvánítást követően belföldön nem került sor, mivel az örökbefogadása érdekében tett intézkedések nem vezettek eredményre. A külföldi örökbefogadás részletes szabályait külön törvény tartalmazza. Az Örökbefogadás XIII. Fejezete az örökbefogadás joghatásait rendezi (a gyermek jogállásának, névviselésének megváltozása), és itt kerül szabályozásra a gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő joga is. A gyámhatóság kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott megtarthassa addigi családi nevét, illetve kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását. Az örökbefogadott korábbi családi nevének fenntartása az örökbefogadók vér szerinti szülőként való bejegyzését azonban nem akadályozza meg. Végül a XIV. Fejezet az örökbefogadás hatálytalanná válásáról és megszűnéséről szól, míg a XV. Fejezet az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok szabályait tartalmazza. A Családjogi Könyv egy fejezetbe, a XIV. Fejezetbe vonja össze az örökbefogadás hatálytalanná válásának és megszűnésének szabályozását. Mindkét eset az örökbefogadás joghatásainak megszűnését jelenti, a hatálytalanná válás ex tunc, a megszűnés pedig ex nunc hatállyal. A Családjogi Könyv 11

14 szemben a Csjt. ma hatályos rendelkezéseivel az örökbefogadás joghatásainál szükségesnek tartja annak a törvényben történő rögzítését, hogy az örökbefogadás megszűnésével felélednek a leszármazáson alapuló rokonságból származó azon jogok és kötelezettségek, amelyek az örökbefogadással megszűntek (pl. rokontartás, öröklés), de a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek (gondozás, nevelés) nem állnak helyre. Így az örökbefogadás felbontását követően nem kell a gyermek örökbefogadhatóvá válásához szükséges eljárásokat ismét lefolytatni, a gyermek rövid időn belül ismét örökbefogadó családba kerülhet, ami meszszemenően a gyermek érdekét szolgálja. 3. Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének örökbefogadást érintő néhány lényeges változása a) Az örökbefogadó személy alkalmassága Annak törvényi feltételeit, hogy ki lehet örökbefogadó Új Ptk. Családjogi Könyve a hatályos Csjt.-től részben eltérően fogalmazza meg. Az örökbefogadó nagykorúsága és cselekvőképessége valamint személyiségéhez és körülményeihez mért alkalmassága változatlan kritériumok. Mit is jelentenek ezek a feltételek? A megyei (fővárosi) területi gyermekvédelmi szakszolgálat az örökbefogadni szándékozó személyek beleegyezésével felkéri háziorvosukat vagy más szakorvost, hogy adjon szakvéleményt az egészségügyi alkalmasságukról. Ennek során fel kell tárni, hogy az örökbefogadni szándékozó személy nem szenved-e a gyermek megfelelő ellátását is korlátozó testi, érzékszervi, értelmi fogyatékosságban, súlyos pszichotikus zavarban, alkohol és/vagy drogfüggőségben, olyan betegségben, amely miatt akadályozott a gyermekről való gondoskodás, illetve amely a gyermek fejlődését veszélyezteti. Az örökbefogadni szándékozó személy pszichikai alkalmassági vizsgálata során fel kell tárni, hogy az örökbefogadási szándék motivációja, a család élethelyzete, az örökbefogadni szándékozó személy életkora és személyisége, a gyermek nevelésével kapcsolatos elképzelése biztosítja-e a gyermek harmonikus fejlődését, nevelését. Mindehhez elengedhetetlen egy részletes, akár többszöri feltáró beszélgetés (explorátió), hogy megértsük a családot alkotó személyek személyiségfejlődését, motivációs rendszerének kialakulását, életvitelét 4. A pszichológiai vizsgálat eszközei az elemző interjú és a tesztelés. Az örökbefogadási alkalmasságra vonatkozóan azonban nincs országosan elfogadott, vagy alkalmazott tesztelési protokoll. A pszichológus a saját 4 Katonáné Pehr Erika: Az örökbefogadás és az örökbefogadási eljárás. HVG-ORAC Kiadó. Bp old. szakmai felkészültsége, valamint a jelentkezők egyéni problémafelvetése alapján választ. A legjellemzőbben alkalmazott tesztek két nagy csoportba oszthatók. Projektív tesztek: Rorschach-próba; Szondi-teszt; Lüscher-teszt; Rosenzweig-féle képes frusztrációs tesz (PFT). A Rorschach tintafolt-teszt egy komplex pszichológiai, diagnosztikai mérőeszköz, melynek célja, hogy a pszichológus feltérképezhesse a vizsgálati személy személyiségstruktúráját. A Szondi-teszt a személy projekciós hajlamaira alapozva, különböző manifeszt ösztönbetegekről készült fényképek rokonszenv és ellenszenv szerinti kiválasztása nyomán következtet a vizsgálati személy ösztönéletére. A Lüscher-teszt koncepciója szerint a különböző színek preferálásából következtetni lehet a személy személyiségére, aktuális érzelmi és pszicho fiziológiai állapotára. A Rosenzweigféle teszt a frusztráló helyzeteket bemutató képek segítségével kell elmondani, hogy mit tenne az a személy abban a helyzetben és a válaszokból a frusztrációtűrésre, megküzdésre és a feszültség kezelésének módjaira következtethetünk. Papír-ceruza tesztek, önkitöltéses kérdőívek: MMPIteszt (Minnesota Multiphasic Personality Inventory), BDI (Beck depresszió skála); PBI (Szülői bánásmód kérdőív) Az MMPI-teszt a személyiségjellemzők és a pszicho szociális problémák, a személyiség alapvető jellemzőit alkotó szokások, vélekedések, érzelmek, attitűdök feltárására használható. A BDI kérdőív a felvételt megelőző két hétben a depresszióra jellemző attitűd és a depresszió tüneteinek mérésére alkalmas. A PBI kérdőív a gyermekkori szülői bánásmód percepcióját méri a szülő gyerek kapcsolat szempontjából fontosnak tartott szeretet-elutasítás, függetlenség bátorítása-korlátozás dimenziókban. 5 A környezettanulmány feltárja, hogy az örökbefogadni szándékozók lakókörnyezete, családi és lakáskörülményei alkalmasak-e a gyermek örökbefogadására. A helyszíni tájékozódás során lehetőség szerint az együtt élő családtagok véleményét is ki kell kérni. Nagyon fontos, hogy egy részletes családrajz segítse az álláspont kialakítását. Az örökbefogadással kapcsolatos szakvéleményezés messzemenően gyermekvédelmi funkciót tölt be, hiszen az örökbefogadó személyiségének megismerésén keresztül lehet következtetni az örökbefogadás tartósságának megalapozására. Az örökbefogadókkal való foglalkozás komplex családgondozási feladat. Az új Ptk. Családjogi Könyve a minimális és maximális korkülönbség mellett az örökbefogadási korhatárt felemeli, vagyis az örökbefogadó csak a 5 Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálata Módszertani Kiadványok II. Örök befogadás Örökbefogadás. Budapest

15 25. életévét betöltött, cselekvőképes személy lehet. Az európai országok többsége az örökbefogadó oldalán nem elégszik meg a nagykorúsággal, hanem a gyermek neveléséhez szükséges érettség minél biztosabb megléte érdekében ennél magasabb életkort ír elő (ez például Franciaországban a 28., Norvégiában a 21., Németországban a férjre és az egyedülállóra a 25., a feleségre a 21., Svájcban a 35., Nagy-Britanniában a 25. életév). Egyes országok ezenkívül a házastársak általi örökbefogadáshoz néhány éve fennálló házassági együttélést is megkövetelnek (ez utóbbit a Családjogi Könyv nem kívánja követni). Rokoni, illetve házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől el lehet tekinteni (a 25. minimális életkortól azonban rokoni örökbefogadásnál sem). Az új Ptk. Családjogi Könyve a ma hatályos rendelkezéseknek megfelelően tartalmazza (véleményem szerint helyesen) a minimális 16 év körkülönbség mellett, a maximális 45 év korkülönbséget is. Az örökbefogadásra váró házaspárok vagy személyek a jelenlegi, a hatályos Csjt.-ben meghatározott feltételekkel is 2 3 évet várnak örökbefogadható gyermekre, és az életkori megkötés elősegíti a nagyobb (5 6 éves) gyermekek örökbefogadását is, amelyre egyébként sokkal kisebb számban kerülne sor. Az örökbefogadás akkor tudja betölteni a rendeltetését, ha arra a szülők megfelelő életkorban vállalkoznak. Az országok többsége velünk megegyezően meghatározza tehát a gyermek és az örökbefogadó közötti maximális korkülönbséget is (Németországban 40, Hollandiában 40, Szlovákiában 40, Indiában 40, Olaszországban 45, Ukrajnában 45, Bulgáriában 45, Egyesült Királyságban 45, Norvégiában 45, Spanyolország év között) 6 Az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítására irányuló eljárás a Csjt évi módosítása a Gyermekvédelmi törvény hatályba lépése óta, főszabály szerint elválik az örökbefogadás engedélyezésére irányuló eljárástól, lényegében annak előzetes eljárása. Az alkalmassági eljárás szabályai 1997 óta szigorodtak, a évi IX. törvény az örökbefogadás előtti tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon való részvételt a rokoni és a házastársi örökbefogadást kivéve kötelezővé tette. Ennek szellemében került sor a Gyer. módosításaira, valamint az örökbefogadás előtti tanácsadásról és felkészítő tanfolyamról (is) szóló 29/2003. (V. 20.) ESZCSM rendelet megalkotására. Az örökbe fogadni szándékozó szülő az örökbefogadói tanfolyamot megelőzően szakmai tanácsadáson vesz részt, amelyet a jogszabályban megadott szakmai irányelvek alapján pszichológus végez. A tanácsadást végző szakember a következő témaköröket beszéli 6 Dr. Katonáné dr. Pehr Erika: Az örökbefogadás dilemmái HVG-ORAC Kiadó, Családi Jog IX. évfolyam 1. szám. meg az örökbe fogadni szándékozó szülővel, és ennek alapján készíti el az alkalmasságra vonatkozó megállapításait. 1. Motiváció: Az örökbe fogadni szándékozók hogyan jutottak el addig a döntésig, hogy gyermeket fogadnak örökbe? A családban ki gondolt először az örökbefogadásra? Ki nem értett egyet a családban az örökbefogadással? A családban kinek milyen fenntartásai voltak vagy vannak az örökbefogadással kapcsolatban? 2. Jelenlegi családstruktúra: Milyen az örökbe fogadni szándékozó család tagjainak egymáshoz való viszonya, illetve milyen együttműködési formák élnek az örökbe fogadni szándékozó családban? 3. Virtuális családstruktúra: Milyen változások várhatóak a jövőben az örökbe fogadni szándékozó család életében? Hogyan oldana meg bizonyos helyzeteket, konfliktusokat az örökbe fogadni szándékozó család? Az örökbefogadói tanfolyam célja pedig többek között a résztvevők megismertetése az örökbefogadás társadalmi és jogi hátterével, az örökbe fogadható gyermekek speciális helyzetével és az örökbefogadással együtt járó konfliktusok kezelésének módjával. Az örökbefogadói tanfolyam időtartama ma csupán 21 óra. Az Új Ptk. Családjogi Könyve nem kívánja megszüntetni az alkalmasság vizsgálatának az említett jogszabályokkal kialakított és a gyakorlatban jól bevált rendjét. Az alkalmasság megállapításához szükséges előzetes eljárás és felkészítés módja, annak kötelező jellege tekintetében azonban nyitva kívánja hagyni a Csjt.-vel szemben az élethez igazodó, rugalmas változtatás jövőbeli lehetőségét. Ezért annak rögzítése mellett, hogy az örökbefogadásra való alkalmasságot a gyámhatóság állapítja meg, az előzetes eljárásnak és a felkészítés módjának szabályozását külön jogszabályra utalja év óta a magyar gyámhivatalnak konkrétan döntenie kell abban is, hogy az örökbe fogadni szándékozó személy hány és milyen életkorú gyermek örökbefogadására alkalmas, illetve arról, hogy alkalmas-e testvérek, vagy egészségileg károsodott gyermek örökbefogadására, így a döntés már sokkal konkrétabbá vált. Az örökbefogadásra való alkalmasság legfontosabb mércéje maga az élet, ezért az Új Ptk. Családjogi Könyve a hatályos joggal egyezően előírja, hogy az örökbefogadás csak azt követően engedélyezhető, hogy az örökbe fogadni szándékozó személy a gyermeket legalább egy hónapig a saját háztartásában gondozta. Több külföldi jog előír ilyen ún. kötelező gondozási időt, kivétel nélkül az egy hónapnál hoszszabb időtartamban (például Svájc két év, Nagy-Britannia 3 hónap, Németország megfelelő idő, de ezekben az országokban az örökbefogadási rendszer is teljesen eltér). A magyar örökbefogadási szokások 13

16 ismeretében (minél alacsonyabb életkorú gyermekek örökbe fogadására van igény) az egy hónap szükséges, de egyben megfelelő időtartam is ahhoz, hogy kiderüljön: a konkrét esetben az örökbefogadás célja megvalósítható-e vagy sem. Nem elhanyagolható szempont az sem, ha külföldi személy az örökbefogadó, abban az esetben egy hónap még reális időtartam arra vonatkozóan, hogy Magyarországon megfelelő szállás biztosításával a gyermeket az örökbe fogadni szándékozó személy gondozza. b) Nyílt és titkos örökbefogadás A szülői hozzájárulás tekintetében az Új Ptk. Családjogi Könyve a hatályos joghoz hasonlóan különbséget tesz nyílt és titkos örökbefogadás között. Változást annyiban hoz, a jelenleg hatályos Csjt. szabályokhoz képest, hogy egyértelmű definíciót ad mind a két fajta örökbefogadásra. Nyílt örökbefogadás az, amikor az örökbe fogadni szándékozó személy és a vér szerinti szülő ismeri egymást és a vér szerinti szülő e meghatározott személy tekintetében járul hozzá gyermeke örökbefogadásához. Titkos az örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő olyan módon járul hozzá gyermeke örökbefogadásához, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri, továbbá, ha a szülő hozzájárulására a törvény értelmében nincs szükség. A nyílt és a titkos örökbefogadás között több szempontból is különbség van a hatályos Csjt. alapján: 1. a nyilatkozat megtételének lehetséges időpontjában, 2. a szülői hozzájáruló nyilatkozat visszavonhatóságában, 3. a szülői felügyeleti jog megszűnésének időpontjában, valamint 4. az engedélyező határozat elleni jogorvoslat lehetőségében. Ad 1.) A Csjt ának (2) (3) bekezdése szerint titkos örökbefogadás esetén a szülői nyilatkozat megtételére a gyermek születése előtt is sor kerülhet, nyílt örökbefogadásnál a nyilatkozat csak már megszületett gyermekre vonatkozhat. Titkos örökbefogadás esetén, ha a gyermek a hatodik életévét betöltötte vagy egészségileg károsodott, a szülői hozzájáruló nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges. Az új Ptk. Családjogi Könyve is azonos tartalommal szabályozza ezen szülői nyilatkozatok megtételét, vagyis változás ebben a kérdésben nem történik. Ad 2.) A Csjt. rendelkezései szerint a nyílt örökbefogadás esetén a szülő a hozzájáruló nyilatkozatát nem vonhatja vissza. Titkos örökbefogadás esetén a szülő hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek hathetes koráig vonhatja vissza. Ez a megoldás megkönnyíti a gyámhivatal feladatát olyan esetekben, amikor a gyermek örökbefogadás útján történő családban nevelkedése meghiúsul, a vér szerinti szülő körülményei pedig időközben rendeződnek, lehetőséget adva így a gyermek családban történő felnevelésére. Az új Ptk. Családjogi Könyve szerint a szülő a hozzájáruló nyilatkozatot mind a nyílt, mind a titkos örökbefogadás esetén egyaránt a gyermek hathetes korának betöltéséig vonhatja vissza. A visszavonás lehetőségére a szülőt figyelmeztetni kell. Abból kell kiindulni nyílt örökbefogadás esetén, hogy az anyák egy része nem a gyermekkel szembeni felelőtlenség vagy nemtörődömség miatt, hanem körülményei, környezete hatására, pillanatnyilag kilátástalannak ítélt helyzete, szülés utáni pszichés állapota miatt tesz ilyen, egész életére kiható nyilatkozatot. A Családjogi Könyv ezért a hatályos rendelkezésektől eltérően a visszavonást feltételhez köti. A szülő abban az esetben gondolhatja meg magát és vonhatja vissza a nyílt örökbefogadáshoz kapcsolódó nyilatkozatát, ha ő maga vagy a gyermek más hozzátartozója vállalja a gyermek nevelését, ami egyértelműen a gyermek érdekében áll. Ad 3.) A ma hatályos Csjt ának (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy titkos örökbefogadás esetén mikor szűnik meg a szülői felügyeleti jog, vagyis a szülő felügyeleti joga, ha nyilatkozata hathetesnél idősebb gyermekre vonatkozik, a nyilatkozattételkor, a hathetesnél fiatalabb gyermekre tett nyilatkozat esetén pedig a gyermek hathetes korában szűnik meg. Nyílt örökbe fogadás esetén ez az engedélyező határozat jogerőre emelkedésével következik be. Az új Ptk. Családjogi Könyve a szülői felügyeleti jog megszűnésénél sem tesz különbséget nyílt és titkos örökbefogadás esetében, vagyis a szülői felügyeleti joga, ha nyilatkozata hathetesnél idősebb gyermekre vonatkozik, a nyilatkozattételkor, a hathetesnél fiatalabb gyermekre tett nyilatkozat esetén pedig a gyermek hathetes korában szűnik meg. A szülői felügyeleti jog megszűnését a gyámhivatal határozata állapítja meg. Ad 4.) A Csjt. hatályos rendelkezése szerint titkos örökbefogadás esetén a vérszerinti szülő az örökbefogadásról értesítést nem kap és a határozat ellen jogorvoslattal nem élhet. Az örökbefogadást engedélyező határozatot kizárólag az örökbefogadó szülővel és az örökbefogadott gyermek törvényes képviselőjével közli a gyámhatóság. Az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedése után a gyámhatóság külön határozatban rendelkezik az örökbefogadáshoz kapcsolódó egyéb kérdésekről (pl. átmeneti, tartós nevelés megszüntetése, gyermek vagyona). Az új Ptk. Családjogi Könyve ezt a kéréskört azonos tartalommal szabályozza, vagyis titkos örökbefogadás esetén a szülő az örökbefogadásról nem kap értesítést és az örökbefogadásról hozott határozat ellen jogorvoslattal nem élhet, továbbá a vér szerinti szülő és az örökbefogadó szülő egymás természetes személyazonosító adatairól sem kap tájékoztatást. 14

17 Itt kell említést tenni az örökbefogadás közvetítéséről, vagyis az örökbefogadást elősegítő szervezetek közreműködéséről is, ami a jelenleg hatályos szabályok szerint a nyílt örökbefogadás esetén csak egy lehetőség, azonban az örökbefogadás átláthatósága érdekében ezt indokolt kötelezővé tenni, amire az új Ptk. Családjogi Könyve már rendelkezéseket tartalmaz. E szerint nyílt örökbefogadás rokonok és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével csak a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy (működési engedéllyel rendelkező) örökbefogadást elősegítő szervezet közreműködésével jöhet létre. Aki tehát nyílt örökbefogadással kíván gyermeket örökbe fogadni, az új Ptk. Családjogi Könyve értelmében fel kell keresnie a működési engedéllyel rendelkező, nyílt örökbefogadást elősegítő szervezetet (pl. az Alfa Magzat-, Csecsemő-, Gyermek- és Családvédelmi Szövetség, a Bölcső Alapítvány, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület és a Gólyahír Egyesület, Fészek az Örökbefogadókért és az Örökbefogadottakért Alapítvány). Ezen szervezetek országos hatáskörrel járnak el és nyilvántartják a náluk jelentkező, alkalmassá nyilvánított örökbefogadásra váró szülőket, valamint az örökbeadási szándékkal náluk jelentkező vér szerinti szülők gyermekeit. Szolgáltatásuk körébe tartozik még: családgondozás keretében végzett tanácsadás és segítségnyújtás a válsághelyzetben lévő várandós anya számára, családok átmeneti otthonában biztosított ellátáshoz való hozzájutás szervezése, örökbe fogadni szándékozó felkészítése az örökbefogadásra, a vérszerinti szülő és az örökbe fogadni szándékozó kapcsolatfelvételének előkészítése. kérelemre az örökbefogadás engedélyezését követően a vérszerinti szülőnek és az örökbe fogadónak történő segítségnyújtás, tanácsadás. Az örökbe fogadni szándékozó viseli az általa igénybe vett szolgáltatással összefüggésben felmerült költségeket, aminek éves összege legfeljebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének háromszorosa lehet. A gyermekek az örökbefogadást elősegítő szervezetek közreműködésével, a vér szerinti és az örökbe fogadó szülők közös kérelmére, a gyámhivatal döntése alapján alacsony életkorban alkalmas örökbefogadó családokhoz kerülhetnek. c) Az örökbefogadás joghatásai Az örökbefogadás jogi hatásai játszanak a legnagyobb szerepet abban, hogy az örökbefogadás be tudja tölteni célját. A Csjt. határozza meg azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyekkel együtt létesíthetik az örökbefogadást a felek, vagyis a jogi hatások a felek akaratától függetlenül érvényesülnek. Egyes jogi hatások tekintetében a felek eltérhetnek, vagyis a törvény egyes jogi hatások érvényesülését (névviselést, illetve a vér szerinti szülőként való bejegyzést) a felek választásától teszik függővé. Így a felek kérelmére a gyámhivatal kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott megtartsa korábbi családi nevét. A felek kérhetik továbbá, hogy az örökbefogadókat ne anyakönyvezzék vér szerinti szülőként, hanem csak az örökbefogadás tényét jegyezzék be utólagos bejegyzésként a születési anyakönyvbe. A magyar jog az örökbefogadás családjogi joghatásait illetően nem tesz különbséget a nyílt és a titkos örökbefogadás között. Az örökbefogadás jogi következményeit a Csjt., illetve más jogágak szabályozzák. a) Az örökbefogadásnak a Csjt.-ben szabályozott joghatásai: családi jogállást biztosít az örökbefogadott részére az örökbefogadó családjában, és az örökbefogadó örökbefogadott között szülő gyermeki viszonyt hoz létre; rokoni kapcsolatot eredményez az örökbefogadott és leszármazói, valamint az örökbefogadó és rokonsága között; tartási jogokat és kötelezettségeket keletkeztet az örökbefogadással rokoni kapcsolatba került személyek között; az örökbefogadott részére (fő szabályként) az örökbefogadó nevének viselését biztosítja; az örökbefogadóknak vér szerinti szülőként történő anyakönyvezésével elősegíti az örökbefogadott beilleszkedését az új családba; megszünteti az örökbefogadás a vér szerinti szülői felügyeleti és tartási jogokat, kötelezettségeket (kivéve, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe); érvénytelenségi okot keletkeztet a házasságkötés tekintetében az örökbefogadó és az örökbefogadott között. A Családjogi Könyv a Csjt. 52. (1) bekezdésében foglaltakkal egyezően rendezi a vér szerinti családi jogállásból származó jogok és kötelezettségek megszűnését, illetve házastársi örökbefogadás esetén megmaradását. Azonban új rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a gyermek vér szerinti szülője hozzájárult a másik szülő házastársa által történő örökbefogadáshoz. Ennek érdekében kimondja, hogy az ilyen nyílt örökbefogadás esetén a gyámhatóság kivételesen indokolt esetben ezt a szülőt is feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra. Nem biztos ugyanis, hogy a házastársi örökbefogadásnak ebben az esetében a vér szerinti szülő és a gyermek között valamennyi esetben, kivételt nem tűrően meg kell szüntetni minden kapcsolatot. Az új Ptk. Családjogi Könyve e mellett a kapcso- 15

18 lattartási jog változatlanságát rendezi abban az esetben is, ha a házastársak halála esetén azok közös gyermekét az egyik meghalt házastárs rokona fogadja örökbe, az örökbefogadás a másik meghalt házastárs rokonainak kapcsolattartási jogát nem érinti. A fennmaradó kapcsolattartási jog köre viszont bővül abban az esetben is, ha mindkét szülő halála folytán a gyermeket az egyik szülő rokona fogadja örökbe, és ekkor a másik szülő rokonainak kapcsolattartási jogát az örökbefogadás nem érinti. b) Az öröklési jog és a szociális juttatások külön szabályai mellett ma már többé-kevésbé minden jogág a vér szerinti gyermekével azonos jogokat és kötelezettségeket állapít meg az örökbe fogadott gyermek irányában, illetve a vér szerinti szülőjével azonosakat az örökbe fogadó szülő irányában. Ilyen más jogágak területén szabályozott joghatás például: öröklési jogot biztosít az örökbefogadóval és annak rokonaival; közeli hozzátartozó az örökbe fogadott gyermek és az örökbe fogadó szülő, a kiskorú veszélyeztetésére valamint a tartás elmulasztására vonatkozó rendelkezések az örökbefogadóra és az örökbe fogadott gyermekre is kiterjednek. c) A három évesnél idősebb, de tíz évnél fiatalabb gyermekek családra találása érdekében került bevezetésre az örökbefogadói gyermekgondozási segélyt, az örökbefogadói GYES-t. A Családtámogatási törvény (1998. évi LXXXIV. törvény) módosítása értelmében január 1-jével a 10. életévét még be nem töltött gyermek örökbefogadását követően legfeljebb fél évig az örökbefogadó szülők valamelyike gyermekgondozási segélyt (GYES-t) vehet igénybe. A GYES-t a gyermek örökbefogadás előtti kihelyezésétől számítottan folyósítják maximum 6 hónapos időtartamra, ha a gyermek a 3. életévét betöltötte, vagy az ikergyermekeknél a tankötelessé válás évének vége után, azonban a gyermek a 10. életévét nem töltötte be. Ha a gyermek az örökbefogadás előtti gondozásba történő kihelyezést követő 6 hónapon belül tölti be a jogosultság alsó életkorát, akkor ezen életkor betöltését követő 6 hónappal meghosszabbodik a jogosultság. Évtizedekkel ezelőtt a szülésre készülő nők között mindenhol ismeretlen volt a szülés utáni depresszió fogalma, és valószínűleg még ma is nagyon sokakat váratlanul ér, különösen, ott ahol kevés szó esik róla. Ugyanakkor az utóbbi évek vitathatatlan hozadéka, hogy a kismamák számára készült magazinok, Internetes fórumok és felkészítő tanfolyamok viszonylag közismertté tették a szülésre, szülőségre felkészülés szükségességét, a leggyakrabban felmerülő problémákat, így a gyermekágyi, szülés utáni depresszió fogalmát, és sok hiteles történet, esetleírás ismerteti a jelenséget. Ha szülés előtt nem is hisszük, hogy ez velünk is megtörténhet, legalább hallanunk, olvasnunk kell róla, hogy jobb eséllyel, minél korábban ismerjük fel, hogy segítségre szorulunk. Ugyanakkor a hazai szakirodalom gyakorlatilag hallgat a jelenség örökbefogadókat érintő változatáról, az örökbefogadást követő depresszióról. Egy gyermek születése, családba kerülése nagyon sok mindent megmozgat a szülőkben, saját gyermekkoruk régen elfelejtett élményei, hangulatai erősödhetnek fel, és rendkívül felkavaróak lehetnek. Ehhez társul a gyerek felnevelésének felelőssége, mely sokak életében olyan súlyú feladatnak tűnik, amihez hasonlóra sem vállalkoztak még soha azelőtt, valamint a mindennapok gondjainak, kimerültségének, monotóniájának, szorongásának váratlan élménye, mely távolról sincs összhangban azzal a csodával és beteljesedés-érzettel, amit az anyaságtól vártak. Természetesen sok egyéni körülménytől függ, hogy minderre ki, hogyan reagál, de az egyik lehetséges következmény a depresszió. 7 Minderre figyelemmel is az örökbefogadást követő gondozás, mint az Új Ptk. Családjogi Könyvében nevesített új feladat megjelenése nagymértékben hozzájárulhat az örökbefogadások sikerességéhez, a szülő gyermek kapcsolat problémamenetes kialakulásához. Az örökbefogadást követő gondozás lényege, hogy az örökbefogadás megtörténte után a szakember számára kötelező lenne a kapcsolatfelvétel az örökbefogadó családdal. A szakember szükség esetén tájékozódik a gyermek helyzetéről és erről jelentést tesz az örökbefogadást engedélyező gyámhivatal számára. Adott esetben meg kellene látogatnia a családot otthonában, de ha a gyermek érdekében nem szükséges hatósági beavatkozást kezdeményezni az örökbefogadást követő gondozás gyámhivatal által előírt kötelező időtartamának lejártát követően az örökbefogadó szülő dönti el, hogy a segítő kapcsolat lehetőségével a továbbiakban kíván-e élni. A kapcsolatfelvételen túl tehát alapelv az önkéntesség, kivéve, ha a szakemberek a gyermek veszélyeztetettségét észlelik. Emellett fennállna az a lehetőség, hogy az örökbefogadó család bármilyen felmerülő probléma esetén segítő szakemberekhez fordulhasson, valamint igénybe vegye az önsegítő csoportok segítségét, az ilyen típusú civil kezdeményezéseket. A nemzetközi tapasztalatok szerint a bizalmi kapcsolat az utánkövetést végző szervezet szakemberei és az örökbefogadó szülő között lényeges a hatékony segítségnyújtáshoz. Ha már az előkészítés szakaszában világossá teszik a szülők számára, hogy egyfajta ellenőrzés alá esnek majd az örökbefogadás lezárulása után, akkor ezzel megelőzhető a részükről oly gyakran tapasztalható ellenállás. Az erre való felkészítésnek azonban az örökbefogadás előtt kell megkezdődnie. Ha az örökbefogadókban a felkészítés során tudatosítják, hogy probléma esetén segítséget kérhetnek a szak- 7 Neményi Eszter: Segítségnyújtás az örökbefogadásban. Család, Gyermek Ifjúság Könyvek Budapest oldal. (Kézirat) 16

19 emberektől, akkor talán nemcsak krízishelyzetben keresik fel a szolgáltatót. Az tekinthető ugyanis tipikusnak, hogy a családok csak akkor kérnek segítséget, amikor már válsághelyzet állt be. Az utánkövetés időtartama az egyes országokban igen változóan alakul. A szükség esetén igénybe vehető szolgáltatások (pszichológiai tanácsadás, konzultáció, önsegítő csoportok stb.) az országok többségében a gyermek 18 éves koráig állnak rendelkezésre. Ez a helyzet például Ausztriában, Luxemburgban és Észtországban. Egyes országokban a kötelező utánkövetés nemzetközi örökbefogadás esetén a származási ország kérésének megfelelően előre meghatározott ideig tart, így van ez Luxemburgban és Spanyolországban, míg Olaszországban a monitoring 1 3 év időtartamú. d) Örökbefogadott gyermek vérségi származása megismeréséhez fűződő jogai Ma már talán elfogadott, hogy a gyermeknek ismernie és értenie kell saját élettörténetét. Ezt segítette elő az a felismerés is, hogy a származás megismerése fontos az identitás és az önértékelés fejlődése szempontjából is. A Családjogi Könyv a évi LXXX. törvénnyel módosult Csjt. szabályaival megegyezően, de differenciáltabban szabályozza a gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő jogát, a Csjt január 1-je előtti rendelkezéseihez képest. A korábbi Csjt. 53/A. -a ugyanis nem rendelkezett arról, hogy egyáltalán milyen életkortól kérhet a még kiskorú örökbefogadott a gyámhatóságtól vérszerinti szüleinek adatairól felvilágosítást, és arra nézve sem ad útmutatást, hogy hogyan kerüljön értékelésre a vérszerinti szülő meghallgatása akkor, ha ő a meghallgatása során adatainak kiadását ellenzi. A Családjogi Könyv ezért először is azt szabályozza, hogy az örökbefogadott a gyámhatóságtól miről és milyen idős korában kérhet felvilágosítást, bővítve a szabályozást a testvér, féltestvér adatainak megismerhetőségével. Ennek érdekében lehetőséget biztosít arra, hogy ezt önállóan, a vér szerinti szülő felkutatása, megismerése nélkül megtehesse, vagyis az örökbefogadott az örökbefogadás tényéről korától függetlenül juthat információhoz. Ugyancsak felvilágosítást kérhet arról, hogy vér szerinti szülője él-e, és van-e testvére. Az örökbefogadott származásával kapcsolatos tények megismerésére irányuló kérelem esetén a gyámhatóság tehát a vér szerinti szülő, illetve a testvér, féltestvér meghallgatása nélkül tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy örökbe fogadták-e, él-e a vér szerinti szülője, és a felderíthető adatok szerint van-e testvére, féltestvére. Az örökbefogadott gyermek vér szerinti szülőjének és testvérének természetes személyazonosító adatairól csak 14. életévének betöltésétől, törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül juthat információhoz, de ekkor már szükséges a vér szerinti szülő, testvér meghallgatása is. Ennek lehetőségéről már az örökbefogadási eljárás során tájékoztatni kell a feleket. A korábbi január 1-je előtti jogi szabályozás csak a vér szerinti szülő meghallgatását tette kötelezővé, a nyilatkozat tartalma nem akadályozta meg a gyámhatóságot a szükséges adatok közlésében, akkor sem, ha a szülő a származás feltárását nem kívánta. Ez viszont nem állt összhangban az adatvédelmi jogszabályok rendelkezéseivel, amely szerint személyes adat csak akkor kezelhető és e fogalomkörbe tartozik az adattovábbítás is, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény elrendeli. Tulajdonképpen két alapvető érdek ütközik össze, a gyermek származás megállapításához fűződő joga áll szemben a vérszerinti személyes adatai tiszteletben tartásához fűződő joggal. A Családjogi Könyv ezt az érdekkonfliktust úgy orvosolja, hogy az örökbefogadás tényéről a gyámhatóság a vérszerinti szülő nyilatkozatától függetlenül ad felvilágosítást, de a vérszerinti szülő, testvér személyes adatai az örökbefogadott gyermekkel csak kifejezett hozzájárulásuk esetén közölhetőek. Enélkül a kért adatokról tájékoztatást nem adható. Ugyanakkor a testvér adatairól való tájékoztatás független a vérszerinti szülőről való tájékoztatásról. Az örökbefogadottal három esetben nem közölhetők a vér szerinti szülő, a testvér természetes személyazonosító adatai. Így, ha a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatása ismeretlen helyen való távollét vagy elháríthatatlan akadály miatt nem volt lehetséges. Akkor sem közölhetők, ha a vér szerinti szülő, a testvér úgy nyilatkozik, hogy a természetes személyazonosító adatai közléséhez nem járult hozzá. Továbbá akkor sem, ha a kiskorú gyermek érdekeivel ellentétben áll, így különösen, ha a vér szerinti szülő felügyeleti jogát a bíróság azért szüntette meg, mert a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sértette vagy veszélyeztette. A Családjogi Könyv a gyermek vérségi származás megismeréséhez való jogától függetlenül szól a vér szerinti szülő egészségügyi adatai megismerésének lehetőségéről. A gyermek érdekében nem tagadható meg anonimizált formában (természetes személyazonosító adatok közlése nélkül) a vérszerinti szülő egészségügyi adatairól való tájékoztatás. A gyermek egészségügyi jóléte szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy tudatában legyen annak, vérszerinti szülője nem szenvedett-e valamilyen örökölhető betegségben. A gyámhatóság természetesen elutasítja az egészségügyi adatokról való tájékoztatás iránti kérelmet, ha a kérelem alapján nem valószínűsíthető, hogy a kért adatok az örökbefogadott egészsége szempontjából jelentőséggel bírnak. Dr. Katonáné dr. Pehr Erika 17

20 NÉZÕPONTOK Támogatjuk, tűrjük vagy tiltjuk? gyermekjogok Magyarországon A gyermekjogok ismerete Magyarországon A magyar gyermekek gyermekjogi ismereteiről sajnálatosan keveset tudunk. Hiányoznak a hazai empirikus kutatások és a reprezentatív felmérések, a regionális/nemzetközi összehasonlítások pedig (leginkább az alacsony elemszám miatt) csak korlátozottan alkalmasak arra, hogy a magyar helyzetről valós képet adjanak. Ezzel együtt is a helyzet bemutatását az Eurobarometer 2008 áprilisában közzétett adataival kell kezdeni, ami a legfrissebb empirikus adatbázis ezen a területen. Eszerint 1 a magyar gyermekek ismerik Európában legkevésbé a jogaikat. A megkérdezett gyerekeknek csupán 38 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tudják mik azok a gyermekjogok ami az EU27 67 százalékos átlagához képest is jelentős elmaradást mutat. Ezt az adatot tovább árnyalja ugyanennek a felmérésnek az a része, amiben a kutatók arra voltak kíváncsiak, kérnének-e a gyerekek segítséget, ha úgy érzik, hogy megsértették a jogaikat. Itt a magyar gyerekeknek csupán 18 százaléka válaszolt igennel. Az adatok tanúsága szerint a magyar gyerekek számára a legnagyobb problémát ebben a segítségkérésben az eljárás várható hossza (59%), és komplikáltsága (60%) jelenti. S tegyük hozzá, ebben teljesen igazuk is van. A magyar helyzet jobb megértéséhez az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány által 2012-ben végzett vizsgálat és a Gyermekszemmel a Gyermekjogi Egyezmény UNICEF jelentés adhat még támpontot ben Magyarország harmadik alkalommal készítette el a Gyermekjogi egyezmény végrehajtásáról, a gyermekjogok magyarországi érvényesüléséről szóló jelentését. Ezt a beszámolót a kormányzat mellett egy civil szervezetekből álló koalíció is elkészíti, és a Gyermekjogi Bizottság a két jelentést együttesen értékeli. Az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány a civil koalíció részeként készítette el 2012-ben speciális jelentését, 2800 gyermek részvételével. Ez a Gyermekszemmel a Gyermekjogi Egyezmény, mely elsőként vonja be a gyermekeket a jelentéstételi mechanizmusba. 1 Forrás: (Letöltés: július 31.) Az UNICEF projektjében 2700, 18 éven aluli gyermek töltött ki egy gyermekjogi kérdőívet, míg 100 gyermek rajzot, prezentációt, plakátot, videofilmet készített arról milyen gyermekjogokat ismer, és melyek szerinte a legfontosabbak. Bár a gyermekek projektben való részvétele esetleges volt, ezért annak eredményei nem tekinthetőek reprezentatívnak, mégis a magas részvételi szám miatt nagy jelentőségűnek és informatívnak tekinthető, s jól jelzi a hazai tendenciákat is. A projekt keretében a gyermekjogokkal való foglalkozás minden esetben a jogok megismerésével kezdődött hiszen a gyermekek az iskolákban nem találkoznak a gyerekjogokkal, a Gyermekjogi Egyezmény szövegével. Vannak persze olyan elkötelezett felnőttek (pedagógusok, szülők, civil segítők), akik a tanrend részévé teszik a gyerekjogokat, de ez sajnos nem tekinthető általánosnak. Sok esetben azt lehet tapasztalni, hogy a felnőttek veszélyt látnak a gyermekjogokban, és nem lehetőséget. Ami azért is sajnálatos, mert valójában a gyermekjogok megismerése/megismertetése remek lehetőség arra, hogy a gyermekek a saját élethelyzeteiken és jogaikon keresztül tanulják meg korlátaikat és saját, illetve mások jogainak pozitív megélését. A gyermekjogi csoportfoglalkozások másik fontos tanulsága az volt, hogy a résztvevő gyerekek nem úgy gondoltak a gyermekjogokra, mint ami az ő életükben is jelen van/jelen lehet. Többségük számára a gyerekjog elvont fogalom maradt, mert a mindennapok tapasztalatai nem erősítettek rá, hogy ők ténylegesen rendelkeznek ezekkel a jogosultságokkal. Az UNI- CEF vizsgálat szerint a magyar gyermekek számára az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz, valamint a játékhoz, szabadidőhöz való jog a legfontosabb. Az oktatáshoz való jog vagy az egészségügyi ellátás joga azért is szerepelt olyan sokszor, mert ezek azok, amelyeket a gyerekek ténylegesen megélhetnek. Ugyan miért tartaná fontos jognak a tájékoztatáshoz való jogot, vagy a bántalmazástól való védelem jogát, esetleg a gyermek legfőbb érdekének érvényesülését egy gyerek, ha soha korábban nem élte még meg, hogy mit is jelentenek valójában ezek a jogok? Mit jelent úgy informálva, tájékoztatva lenni, hogy azt valóban meg is értse? Mit jelent azt tapasztalni, hogy az őt érintő döntésekben kikérik és figyelembe veszik a vélemé- 18

21 nyét? Mit jelent a testi fenyítés tilalma, ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a szülei megüthetik őt? Ha a valóság (a tapasztalatok), és az írott jog között szakadék van, a gyerek (miként a felnőtt is), nem az írott szabályban fog hinni, hanem a mindennapi realitásban. Az UNICEF projekt tanulságai szerint a csoportfoglalkozásokon a gyerekek nagy figyelemmel és érdeklődéssel vettek részt a jogaikkal foglalkozó játékokon, beszélgetéseken. Nyitottak és befogadóak voltak, azonban sokszor nehézséget okozott számukra, hogy elvonatkoztassanak a játék-szituációtól, és saját élethelyzetükre alkalmazzák a megismert gyerekjogokat. Nehézséget okozott az is, hogy találjanak olyan képet, történetet, eseményt, amivel meg tudják jeleníteni ezeket a jogokat. A rajzok sokszor megismételték azokat az ábrákat, képeket, amiket a gyermekjogi játékok során a felnőtt segítők mutattak a gyerekeknek. A gyermekek asszociációit, képzettársításait sok esetben akadályozta (mint ahogy már korábban is jeleztem) a saját élmények hiánya. A személyes foglalkozások mellett kérdőíveket is töltöttek ki a gyerekek. Az UNICEF önkéntesek több gyermekrendezvényen is kint voltak, így a Gyermekszigeten, a Nagy sportág választón, a Siketek és Nagyothallók Országos Rendezvényén, és több kisebb családi programon is. Összesen 2700 gyermek válaszolt a kérdéseinkre, amelyek részben a gyerekek ismereteire, részben pedig attitűdjeikre, meggyőződéseikre, véleményeikre kérdeztek rá. A tapasztalatok szerint a válaszadók 90 százaléka tudta, hogy 18 éves korig számít valaki gyereknek (lásd: 1. sz. ábra), és azzal is tisztában volt a gyermekek 85 százaléka, hogy léteznek a gyermekjogok. Abban már nagyobb bizonytalanság volt, hogy a jogok hol és hogyan ismerhetőek meg. Itt a gyerekek harmada nem tudott a Gyermekjogi Egyezmény létezéséről, és jelölt meg rossz választ. Szabad-e testi fenyítést alkalmazni? Fogyatékossággal élő gyermekek Nem fogyatékossággal élő gyermekek Jó válasz Rossz válasz 2. sz. ábra: Szabad-e testi fenyítést alkalmazni a gyerekekkel szemben (N = 2729) Ezek az arányszámok a fogyatékossággal élő gyermekek körében jelentős eltérést mutattak. Sokkal magasabb volt az ismerethiányból eredő rossz válaszok aránya. A fogyatékossággal élő gyermekek közel 50%-a nem tudta, hogy a gyermekkor határa a 18. életév, miként azzal is közel felük nem volt tisztában, hogyan ismerhetőek meg a gyerekjogok. Ez az adat azért is figyelemfelkeltő, mert a fogyatékossággal élő gyermekek sokkal többször kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe ezért fokozott védelemre lenne szükségük, aminek része a jogismeretük, jogtudatosságuk növelése is. A testi fenyítés megítélésében nem volt jelentős különbség a fogyatékossággal élő és a nem fogyatékos gyerekek között. Mindkét gyermekcsoport közel azonos arányban gondolta úgy, hogy a szülőknek, felnőtteknek joguk van megütni őket. Ez az adat egy újabb felkiáltó jel, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába létezik a jogszabályokban (2005 óta) zéró tolerancia a gyermekbántalmazással, gyermekveréssel szemben, a családok, gyermekek életében ez még nem jelenik meg. Nagyon komoly szükség van a pozitív gyermeknevelési technikák mind szélesebb körű megismertetésére, a fegyelmezés és a büntetés közötti különbségek (és választási lehetőségek) megmutatására és úgy általában, a társadalmi tudatformálásra ezen a területen. Nem fogyatékossággal élő gyermekek főbb problémái Hány éves kor alatt számít valaki gyereknek? Fogyatékossággal élő gyermekek Nem fogyatékossággal élő gyermekek Jó válasz Rossz válasz 1. sz. ábra: Hány éves kor alatt számít valaki gyereknek? (N = 2563) A gyermekjogokkal kapcsolatos attitűdök, vélemények területén a legnagyobb arányú bizonytalanság a testi fenyítés területén volt tapasztalható. Míg az iskolai élet, a tanulás és a különélő szülővel való kapcsolattartás joga területén a gyerekek közel 85 százaléka adott helyes választ, addig a testi fenyítésnél a gyerekek harmada gondolta úgy, hogy a szülőknek joguk van megverni, megütni őket. (Lásd: 2. sz. ábra) 3. sz. ábra: Nem fogyatékossággal élő gyermekek főbb problémái (N = 107) A gyermekbántalmazásnak és a gyermekekkel szembeni erőszaknak azonban nem csak a fizikai dimenziója jelent meg a gyermekek válaszaiban. A lelki, érzelmi erőszak egyes formái (kirekesztés, figyelem és tisztelet hiánya, kiközösítés, verbális erőszak/ csúfolódás) is gyakran merültek fel problémaként. A gyerekek egymás közötti erőszakos cselekményeiben is a verbális, ill. érzelmi abúzus szerepelt első 19

22 helyen (csúfolódás, kiközösítés, online zaklatás). Ezen túlmenően a család anyagi helyzete, a pénztelenség, és a szülők, barátok elvesztésétől való félelem jelentett még magasabb arányban problémát az UNICEF gyermekjogi játékaiban résztvevő gyerekeknek. (Lásd: 3. sz. ábra) A fogyatékossággal élő gyermekek számára a kirekesztettség és az azzal kapcsolatos tapasztalatok jelentettek meghatározó problémát. Így, például ha az emberek furán néznek, ha amikor mondani akar valamit a gyerek, akkor türelmetlenek, ha a jelnyelvet nem használtja a gyerek az iskolában és persze ha az órán nem értik, amit a tanár mond. A fogyatékossággal élő gyerekek jelentős része önértékelési problémákat is megfogalmazott. Azokat az érzéseket írták le, amikor nehezen tudták elmondani, amit akartak, amikor nem számított a véleményük, amikor csúfolták őket, és amikor azt tapasztalták, hogy másként bánnak velük, mint kortársaikkal. (Lásd: 4. sz. ábra) Fogyatékossággal élő gyermekek főbb problémái 4. sz. ábra: A fogyatékossággal élő gyermekek főbb problémái (N = 167) Az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány gyermekjogi projektjének tanulsága szerint, még nagyon sok tennivalónk van nekünk, felnőtteknek a gyermekjogok megismertetése és a gyermekek védelme területén. Különösen oda kell figyelnünk a fogyatékossággal élő gyermekekre, akiknek speciális védelemre van szükségük (és joguk), és akik jelenleg komoly kihívásokkal küzdenek a gyermekjogok megismerése és azok érvényesítése területén. Közös felelősségünk, hogy a magyar gyerekek saját jogaikon keresztül tanulhassák meg az őket (minket) körülvevő világ játékszabályait, vállalhassanak felelősséget tetteikért, tapasztalhassák meg saját korlátaikat és mások jogainak tiszteletben tartását. A jogok ismerete és érvényesülése nem öncél. Mindannyiunk közös ügye, egy jobb jövő záloga és nem utolsósorban ez a tudás elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a gyerekek aktív részeseivé válhassanak a saját ügyeiknek. Csak akkor valósulhat meg a gyermekjogok modern koncepciója, a gyermekek participációja, ha széles körben ismert, tudott és megértett, hogy valójában mit is jelentenek a gyermekjogok. A gyermekjogok modern koncepciója Forradalmi időket élünk a szó legnemesebb értelmében. A közösségi oldalak (Facebook, Youtube, Twitter stb.) Egyiptomtól kezdve, Iránon át Tunéziáig politikai rendszerek megdöntéséhez járulnak hozzá. A globális pénzpiacok válsága új irányba tereli (kényszeríti) a világ vezető döntéshozóit, miként a mi mindennapi életünket a globális felmelegedés. Ezek is nagyon izgalmasak, azonban zajlik egy másfajta forradalom is: a gyermekjogok területén. Malala Yousafzai 2, Nada Al-Ahdal 3, Alec Loorz. Ismerősek ezek a nevek? A 16 éves pakisztáni lány, aki országa iskolai rendszerének átalakításáért és a lányok oktatási jogáért küzd. A 11 éves jemeni lány, aki inkább elmenekült családjától, és videoüzenetben kért segítséget, semhogy igent mondjon annak a férfinak, akihez feleségül akarták kényszeríteni. Az imatter Youth szervezet 17 éves aktivistája, aki a globális felmelegedés ellen küzd egy gyermekek által létrehozott társadalmi szervezet keretében. Jelmondatuk: A mi klímánk. A mi jövőnk. A mi forradalmunk. 4 S ez valóban az ő forradalmuk. Ezek a gyerekek tökéletes magabiztossággal használják az internetet és a modern kommunikáció minden eszközét. Céljaik szolgálatába állítják azokat a felületeket, amelyeket minden felnőttnél jobban, gyorsabban és sikeresebben működtetnek. Egyetlen kislány egyetlen videoüzenete meg tudja csinálni azt, amit a legnagyobb civil szervezeteknek vagy emberjogi aktivistáknak sem sikerül elérniük például felhívni a figyelmet arra, hogy naponta kislányt kényszerítenek házasságra, ami embertelen, jogellenes (és nem utolsósorban gyermekkor-ellenes) júliusának végén Nada Al-Ahdal nevétől hangos a nemzetközi sajtó, ahogy az év elején Malala Yousafzaitól. Méltán, és joggal. Ez lenne vajon a gyermekjogok új koncepciója? Képes lesz a modern technológia és kommunikáció demokratizálni a gyermekjogokat (és persze a gyermekjogok érvényesüléséért való küzdelmet) úgy, ahogyan az információhoz való hozzáférést, a kapcsolatépítést vagy a médiát? Képesek lesznek ezeknek a technikáknak a segítségével a gyerekek aktív részeseivé válni saját történeteiknek? A gyermekjogok érvényesüléséért folytatott harcnak? Idealisztikus kép. Talán naiv is. Én azonban hiszek benne, hogy ez a gyermekjogok modern koncepciója. Amiben nem csak a narratívák (szavak, mottók és plakátszövegek) szintjén jelenik meg, hogy semmit róluk nélkülük, hanem a valóságban is. A gyermekjogoknak ebben a 2 (letöltés: július 13.) 3 (letöltés: július 13.) 4 Our climate. Our future. Our revolution. (imatteryouth.org) 20

23 megközelítésében a gyerekeknek lehetőségük és módjuk van arra, hogy a hangjukat hallassák, és beleszóljanak a folyamatokba vagy éppen csak kövessék, figyeljék azokat. S nem utolsósorban ebben a koncepcióban nem teherként nehezedik a gyerekek vállára, hogy kézbe vegyék saját sorsukat, hanem lehetőséget jelent. Tagadhatatlan, hogy jelenleg nem ez uralkodik. Inkább a kétségbeesés, az elszigeteltség motiválja a gyermekkorú gyerekjogi aktivistákat vagy a többségi (felnőtt) társadalom figyelmének felhívása. Segítség és támogatás szükséges ahhoz, hogy rendszerszintű működéssé váljon a gyermekek partici pációja, részvétele, s így kialakulhasson egy olyan újfajta partnerség, amiben együtt dolgoznak a gyermekek és a felnőttek a gyermekjogokért. Olyan rendszer kidolgozása szükséges, amiben a gyermekek véleménye, látásmódja, érdeke, szükséglete, jogai és azok végrehajtása, az érvényesülés érdekében való felszólalás nem kiváltság, vagy előjog. S a legkevésbé sem a végső kiszolgáltatottságban is még elérhető utolsó lehetőség. Magyarországon jelenleg még nem látjuk ennek a koncepciónak a nyomait. A gyerekek legfeljebb illusztrálják a róluk szóló történeteket. Nagyon kevés valódi lehetőség adódik számukra a részvételre, a beleszólásra és a partnerségre. Az egész rendszerünk nem így épül fel (és nem is látjuk, hogy ebben az irányba haladnának a folyamatok). Sok esetben a gyerek csak zavaró tényező (problémás, magatartászavaros, traumatizált, nem együttműködő, értetlen, éretlen vagy egyszerűen csak kamasz). A legtöbb ügyben pedig fel sem ismerjük, hogy a gyerek körül álló felnőttek érdeke(i)től eltér(het) a gyerek érdeke, szükséglete. Ez tulajdonképpen természetszerűleg következik a jelenlegi gyermekvédelmi rendszerünkből, és a gyermekjogoknak abból a feudális-hűbéres koncepciójából, ami Magyarországon uralkodó. Ebben a rendszerben ugyanis a felnőtt-hűbérurak (hivatalnokok, szülők, gyámok, gondnokok és szakértők) jobban tudják, hogy mi a gyerek érdeke. Jóságos kezükkel óvó köpönyegük alá vonják a tehetetlen, segítségre szoruló gyermeket. Lenyúlnak hozzá, felemelik kedves kis hűbéresüket, aki ezek után majd őket kell, hogy szolgálja. A jó gyerek nem vitatkozik, nem mond ellent, nem szökik el, nem keveredik bajba, és engedelmesen követi a számára kijelölt utat. Ebbe a koncepcióba természetszerűleg nem fér bele a gyermekjogok oktatása (ugyan mi szüksége lenne arra egy gyereknek, hogy ismerje a jogait, tudjuk mi azt őhelyette is). Ebben a koncepcióban természetesen a kötelezettségek teljesítése a jogok érvényesülésének feltétele, és a büntetés lehetősége mindig ott lebeg a fejünk felett. Mi szükséges ahhoz Magyarországon, hogy a gyermekjogoknak ez a vitán felül állóan meghaladott koncepciója szétmorzsolódjon, és átadja helyét a part- nerségre és a gyerekek aktív részvételére épülő modern gyermekjogi megközelítésnek? Álláspontom szerint 1) a gyermekjogok széles körű ismerete, 2) a gyermekek által használt kommunikációs felületek bevonása, használata, és persze 3) az emberi jogok és szabadság széles körű elfogadottsága. Ez utóbbi egy olyan általános peremfeltétel, aminek látszólag vajmi kevés közvetlen köze van a gyermekjogokhoz, mégis alapvetően meghatározza a jogokról való gondolkodásunkat. Miként a WHO 2002-ben kiadott jelentése az erőszakról 5 megállapítja, hogy egy adott társadalomban általánosan jelen lévő erőszak szintje meghatározó befolyást gyakorol a gyermekbántalmazások és gyermekekkel szembeni erőszak előfordulására, úgy a jogokról való általános gondolkodásunk is meghatározza a gyermekjogok érvényesülési lehetőségeit. Ha az emberek nem tartják értéknek a szabadságot, és nem gondolják, hogy az alapvető emberi jogaik elidegeníthetetlenek, és sem más ember, sem az állam azt lábaival nem tiporhatja, addig nagyon nehéz a gyermekjogok érdekében érvelni. A gyermekjogi munka technikai modernizációja A gyermekjogok modern megközelítése nem csak azt feltételezi, hogy az emberek tudják és értik az emberi szabadság és az alapjogok lényegét (és azt fontosnak tartják). Nem csak az szükséges hozzá, hogy a gyerekek ismerjék a saját jogaikat, lehetőségeiket és korlátaikat. Az is alapvető fontosságú, hogy olyan közel vigyük a jogokat, és a jogérvényesítés lehetőségeit a gyerekekhez, amennyire csak lehetséges. Az elérhetőség problémájának illusztrálására csak egyetlen (mégis nagyon szimbolikus) adatot említve, a Magyarországon szakellátásban élő mintegy gyermek jogainak védelmét 9 gyermekjogi képviselő látja el a regionális irodákban. De nem csak az elérhetőség a gond. Olyan platformokat kell használnunk, amelyek komfortosak a gyerekeknek. Egy hivatali előadó, egy konferencia, szakmai workshop, vagy a parlament épülete akármenynyire is lazítunk a kereteken, helyszínében, nyelvében, működésében, idegen marad a gyerekek világától, ezért csak korlátozottan alkalmas a gyerekek bevonására (és bevonódására). Az információs technológia területén azonban nincsenek ilyen problémák. Itt a gyerekek az őslakók és mi, felnőttek vagyunk a bevándorlók. Ahogy a MySpace-t legyőzte a Facebook és ahogy azt valószínűleg le fogja győzni a Pinterest, a Tumblr vagy a Reddit (és mi még csak töredékében sem fogjuk érteni ezeknek a felületeknek a működését, nemhogy napi szinten használjuk azokat), úgy nyer létjogosultságot 5 World Report on Violence and Health, Forrás: www. who.int/violence_injury.../violence/world_report/ (Letöltés: július 31.) 21

24 az olyan tartalmak megjelenése, mint a gyermekjogok. Mert a Gyermekjogi Egyezmény nem a gyermekjogok elvont katalógusa. A gyermekjogok pedig nem teóriák halmaza, hanem hétköznapi, kézzelfogható és lényeges életlehetőségek gyűjteménye: a tanulás, az információhoz jutás vagy a véleménynyilvánítás joga, a védelem az erőszaktól, kényszermunkától, gyermekkatonaságtól, szexuális kizsákmányolástól mind-mind napi szinten érvényesülő realitás kell, hogy legyen. A gyermekjogok modern koncepciója pedig kihasználja ezeket a felületeket. Közel hozza a gyermekjogokat a gyerekekhez, és lehetőséget ad arra, hogy mi, felnőttek, is bevonódjunk. De ez már egy egészen másfajta dinamika: itt már a gyermekeké a megértés, alkalmazás és érvényesítés első szintje. A miénk csupán a keretek megteremtésének öröme, az utánkövetés és a kísérés. Miként a jó szülőnek ban az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány egy innovatív ötlettel egy mobiltelefonra telepíthető gyermekjogi alkalmazással állt elő, és szakmai partnerei segítségével meg is valósította azt. 6 A HelpApp nevezetű alkalmazás első körben pánikgomb funkcióval bír, amivel segítséget lehet hívni, ha egy gyerek bajba kerül. A programnak azonban nem ez az igazi nóvuma. A belsőbb oldalakon a gyermekbántalmazásról, annak különböző formáiról lehet olvasni, illetve a bántalmazás típusa és a bántalmazó személye alapján tanácsot lehet kérni arra is, hogy mit tegyen a gyerek, kihez forduljon, honnan kérjen segítséget. Tudjuk, hogy a gyermekek az elhanyagolás, bántalmazás és erőszak leggyakoribb áldozatai akár fizikai, érzelmi vagy szexuális erőszakról van szó. Az erőszak nagyon gyakran családon belül történik, vagy ismerősök követi el, ami különösen romboló hatású lehet. A gyermekek a legvédtelenebbek az erőszakhelyzetekben. Ők tudnak legkevésbé ellenállni, ők értik meg legkevésbé, hogy mi történik, és nem 6 (letöltés: július 31.) utolsósorban ők képesek legkevésbé védelmet kérni másoktól. Erre a problémára lehet egy jó kísérlet ez az alkalmazás, ami a mobiltelefon adta technikai lehetőségeknek hála a gyermekek kezébe adja annak lehetőségét, hogy felismerjék, elkerüljék, ill. konfliktusmentesen rendezzék az erőszak ügyek egy jelentős részét (főleg a kortárs erőszak területén). Más részükben pedig hatékony és biztonságos módon kérhessenek segítséget és tanácsot a legjobb megoldás megtalálásában. Az alkalmazás sikere jó példája lehet annak, hogy lehet (és érdemes) a gyermekek aktív közreműködésére építeni a gyermekjogok érvényesítésében, és védelmében. Összegzés A gyermekjogok jelenleg Magyarországon uralkodó koncepciója meghaladottá vált. Fel kell ismernünk és el kell fogadnunk, hogy a gyermekek aktív közreműködése nélkül nem fogunk tudni továbblépni. Mi több, ha nem fogadjuk el a gyermekparticipáció szükségességét (a klasszikus fordulattal élve), a történelem át fog gázolni rajtunk. A gyerekek már most sokkal ügyesebben és hatékonyabban használják a modern információs technológia adta lehetőségeket, mint mi valaha is. Ez egy olyan lehetőség, ami egyben szükségszerűség is. Nem tudjuk őket sem eltiltani, sem korlátozni, de segíteni igen. S ez kötelezettségünk is. Használjuk azt a nyelvet, amit a gyermekek is megértenek, és alkalmazzuk azokat az eszközöket, amiket ők is használnak. Ez annak az új partnerségnek az alapja, amivel megteremthető a gyermekjogok modern koncepciójának alapja. A szakmának pedig muszáj leereszkedni az elefántcsont tornyokból és körülnézni a gyermekek szintjén. Meggyőződésem, hogy nagyon sok örömünk lesz benne. Dr. Gyurkó Szilvia 22

25 Az ombudsman gyermekjogi projektmunkája ( ) III. A gyermekközpontú igazságszolgáltatás 2012 A Családi Jog júniusi számában közzétett tanulmány az ombudsman gyermekjogi projektmunkájának 2008-től 2010-ig terjedő három évét, a szeptemberi számban közzétett folytatás pedig a ben végzett ombudsmani gyermekjogi tevékenységet tekintette át; jelen tanulmány a projektmunka ismertetésének lezárásaként a év eredményeit mutatja be. A gyermekközpontú igazságszolgáltatás Illeszkedve az Európai Unió gyermekjogi tematikájához, valamint a Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózatának (ENOC) 1 éves, továbbá a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kiemelt ez évi hasonló témakörű programjához 2 a gyermekbarát igazságszolgáltatás kérdéseit helyezte az ombudsman projektmunkája középpontjába. A témaválasztást különösen indokolta, hogy egy gyermek számos eljárási pozícióban megjelenhet az igazságszolgáltatásban, akár áldozatként, sértettként, tanúként, veszélyeztetett vagy családból kiemelt gyermekként, akár büntetendő cselekmény elkövetőjeként. Napvilágra kerültek olyan adatok, hogy 2012-ben Magyarországon: több mint gyermek volt veszélyeztetettként nyilvántartva, több tízezer gyermek van a büntetés-végrehajtás intézményrendszerében, évente körülbelül 6000 gyermek lesz erőszakos bűncselekmény áldozata, évente körülbelül 30 gyermek hal meg bántalmazás során. A gyermek jogainak hatósági eljárásban való védelmét rögzíti az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének több cikke (különösen 39. és 40. cikk) és az Európa Tanács 2010 novemberében elfogadott Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló Iránymutatása 3 is. 1 Az ENOC 2012 októberében elfogadott, az igazságszolgáltatással konfliktusba kerülő gyermekek jogairól szóló állásfoglalásának magyar változatát az AJBH munkatársai készítették el: on_children_in_conflict_with_the_law_hun_version.pdf 2 A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a tematikus évben tárcaközi, Gyermekbarát Igazságszolgáltatás Munkacsoportot állított fel, és önálló honlapot hozott létre ( gyermekbarat.kormany.hu/) 3 Az ombudsman az Európa Tanács nemzeti fókuszpontja (az Emberi Erőforrások Minisztériuma mellett), ezért az ombuds- Eltűnt gyermekek Az ombudsman átfogó vizsgálatában 4 megállapította, hogy amellett, hogy minden évben több száz gyermek tűnik el otthonról, szökik meg gyermekvédelmi intézményből, nincs egységesen használt definíció és az eltűnt gyermekekről nincs egységes adatgyűjtés. A jelentés szerint legtöbbször a gyermekvédelmi szakellátásban élő, 14 év feletti gyermekeknek jellemzően a lányoknak vész nyoma. Sokan speciális ellátást nyújtó intézményben élnek, és onnan többnyire szüleikhez, más rokonaikhoz, ismerőseikhez, a 14 évnél idősebb lányok jellemzően a barátjukhoz szöknek. Gyakori, hogy egy gyermek (akár egy héten belül) többször távozik engedély nélkül az intézményből, mások folyamatosan szökésben vannak, vagy olyan is akad, aki egyetlen napot sem tölt a gyermekotthonban. 5 A rendelkezésre álló adatokban a családból eltűnt gyerekek száma nagymértékben alulreprezentált. Nem jelennek meg azok a 18 év alattiak, akiket családjuk kidob, vagy azért mennek el otthonról, mert elhanyagolják, elüldözik őket: akiket senki nem keres. Pedig sajnálatos módon ők azok, akik a legnagyobb mértékben áldozatul esnek a prostitúciónak és más kereskedelmi célú kihasználásnak. Ezért egyértelmű, hogy itt a gyermekvédelmi alapellátásnak is van feladata és felelőssége. A családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtásáról szóló 32/2007. (OT. 26.) ORFK utasítás szerint a kiskorú eltűnése miatt folytatott közigazgatási eljárás során ha a gyermek családból tűnt el az eltűnés tényéről és körülményeiről haladéktalanul értesíteni kell a gyermekjóléti szolgálatot. A kapott információk szerint a rendőrkapitányságok nem mindegyike ismeri az idézett ORFK utasításban fogman által is lektorált magyar nyelvű iránymutatás, letölthető az AJBH oldaláról is: 4 AJB-1140/2012. számú jelentés. 5 Az Európai Bizottság február 15-én kelt határozatával kötelezte az uniós tagállamokat arra, hogy május 25-éig az Unió teljes területén működtessék az eltűnt gyermekek eseteinek bejelentésére, az érintett családok tájékoztatására és támogatására szolgáló, ás segélyszámot. Az ingyenes forróvonalat eddig 12 tagállam köztük hazánk is bevezette. Magyarországon a segélyvonalat 2008 júniusától a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány működteti ( ben körülbelül 200 gyermekeltűnéssel kapcsolatos hívást fogadtak! 23

26 Év Családból eltűnt gyermek ügyében indult eljárás CSALÁDI Gyermekvédelmi gondoskodásból megszökött, engedély nélkül távollévő gyermek ügyében indult eljárás Összes bejelentés ORFK statisztika a bejelentett gyermekeltűnésekről laltakat vagy nem tesz eleget annak. A gyermekvédelmi szakellátás intézményei számára jogszabály írja elő a gondozott gyermek eltűnése okainak és körülményeinek feltárását, aminek a szolgáltatók többé, kevésbé eleget tesznek. Az okok feltárását nehezíti, ha maga a szülő ösztönzi a gyermekét a szakellátó intézményből való szökésre, illetve ha gyermekét bújtatja. A szökés valós okainak feltárása pszichológus hiányában sokszor nem lehetséges. A gyermeket megillető gondoskodás és védelem jogával összefüggő visszásság közvetlen veszélyét idézi elő, hogy a családjukból eltűnt gyermekek tekintetében a hatóságok és a gyermekvédelemi szolgáltatók az eltűnés okainak feltárásával kapcsolatos tevékenysége szabályozatlan és esetleges. A gyermekeltűnés visszaszorításával összefüggésben a hatóságok és a gyermekvédelmi szolgáltatók között az együttműködés gyakorlatilag csak a szakellátásból engedély nélkül távollévő gyermekek esetében fordul elő, és ott sem működik rutinszerűen és minden esetben hatékonyan a szakemberek sokszor egymás mellett, párhuzamosan dolgoznak. A családok, az állami szerepvállalók és a (kevés helyen működő) civil szervezetek között jogszabályban rögzített, számon kérhető kötelezettség, protokoll nincs. Ez és a megelőzés terén érzékelhető hiányosság ugyancsak a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való joga sérelmének közvetlen veszélyét keletkezteti. Az eltűnt gyermeket bújtató, esetleg bűnözési célra felhasználó felnőtt felelősségét megállapító jogszabályok pontatlansága, a gyermekelhelyezés megváltoztatása tényállásának bűncselekményként való értékelése/hiánya és annak bizonyítási nehézségei a gyakorlatban sok problémát okoznak a különböző hatóságoknak, jelesül: gyermekvédelmi vagy rendőrségi intézkedés foganatosítható-e abban az esetben, amikor a gyermek ismert helyre szökik? Az adatszolgáltatók problémaként jelezték, hogy továbbra is súlyos problémát okoz a megfelelő gyermekpszichiátriai ellátás hiánya, valamint egyre kevesebb az iskolai napközi, illetve nyári napközis tábor, holott az ombudsman szerint a csellengő, csavargó fiatalok szabadidős foglakoztatása a megelőzés szempontjából is különösen nagy jelentőségű. A gyermeket nevelő családok munkavállalását, munkavégzését is ellehetetlenítheti, ha különösen a nyári időszakban nem érhetők el a korábban jól bevált napközi táborok, a hátrányos helyzetű családok pedig eleve nem képesek megfizetni az üzletszerűen szervezett, az egész nyári szünetet kitöltő programokat. A köznevelési törvény a 2012 szeptembere és 2013 szeptembere közötti időszakban nem tartalmaz rendelke - zést a napközi otthonos foglalkozás szervezéséről. A gyermekvédelmi törvény január 1-jétől hatályos szabályozása a gyermekek napközbeni ellátásának formái között nem említi a nyári napközis tábort, valamint a közoktatási törvény hatálya alá tartozó óvodát, iskolai napközit. Mediáció, alternatív konfliktuskezelés alkalmazása A gyermekvédelmi közvetítői eljárás, a mediáció és más alternatív konfliktuskezelési technikák hazai alkalmazása részletes vizsgálatát 6 indokolta az elmúlt évek alapján érkezett panaszokból szerzett azon tapasztalat, amely szerint az elhúzódó gyermekvédelmi/ gyámügyi eljárások, a szülők olykor végtelennek tűnő harca megviseli a gyermekeket, ezért minden olyan megoldás, amely a hatósági utat rövidíti, elkerüli, gyorsítja, mindenképp a gyermek érdekét szolgálja. A nemzetközi tapasztalatok országonként eltérőek, de a módszer költséghatékonysága, megoldás-központúsága, a gyermek legfőbb érdekének szem előtt tartása és az őt érintő döntésekbe történő bevonása egyértelműen pozitív és a gyermekeket érintő ügyekben mind szélesebb körben alkalmazandó. A hatályos jogunk törekszik ugyan a felek közötti megegyezés fontosságát elismerni, de ennek eljárási kérdései bizonyos jogterületek, mint a munkajog, fogyasztóvédelem, kivételével többnyire nincsenek kimunkálva. A gyermekek szempontjából lényeges, speciális közvetítés a következő három ügycsoportban létezik: 1. gyermekvédelmi és kapcsolattartási ügyekben való közvetítés, 2. oktatásügyi közvetítés és 3. egy nem polgári, azaz a közvetítői törvény hatálya alá nem tartozó ügytípus, a büntetőjogi közvetítés. A jogszabály szerint, ha a kapcsolattartás szabályozására vagy végrehajtására irányuló gyámhivata- 6 AJB 2986/2012. számú jelentés. 24

27 li eljárásban a felek igénybe kívánják venni a gyermekvédelmi közvetítői eljárást, a mediátort a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Országos Gyermekvédelmi Szakértői Névjegyzékébe vagy az igazságügyért felelős miniszter által vezetett közvetítői névjegyzékbe felvett közvetítők közül közösen kell kijelölniük. Mindkét névjegyzékbe való felvételnek meghatározott szabálya, díja, képesítési előírásai vannak. Több településen tevékenykedik számos olyan személy családsegítő vagy gyermekjóléti szolgálat, illetve egyesületi keretek között, aki rendelkezik mediátori képzettséggel, azonban a hivatalos névjegyzékekben nem szerepel (az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Névjegyzék 350 tagja közül mindössze 29 esetében van feltüntetve mediátori képesítés), ezért segítsége a gyámhatósági eljárás keretében nem vehető igénybe. Alapprobléma, hogy a felek a gyámhivatali ügyintézők és a szélesebb közvélemény nem ismerik kellően/ egyáltalán a mediáció intézményét és ezáltal azzal alapvetően bizalmatlanok, kevésszer veszik igénybe. Az ügyfelek többsége, pedig még ha nyitott is lenne a megoldásra, hiába szerez tudomást a gyámhivatalban a mediáció lehetőségéről, annak költségeit többnyire nem tudja felvállalni. Összességében megállapítható, hogy amellett, hogy a válaszadó gyámhivatalok hatékony eszköznek tartják a mediációt, a megyék többségében csekély számú az egyik/mindkét fél által igényelt közvetítői eljárás, még kevesebb a megindult és sikerrel is zárult mediáció. Tehát döntő kérdés a szakemberek képzése, továbbképzése. Gyermekeket érintő hatósági eljárás, igazságszolgáltatási tevékenység A gyermekekkel a különböző hatósági eljárásokban kapcsolatba kerülő hivatásos szakemberek felkészültségét, képzettségét is vizsgálta 7 az ombudsman, amelynek során megállapította, hogy szakterületeiknek megfelelően, de egymástól eltérően értelmeznek bizonyos alapvető fogalmakat, amely a jogbiztonság csorbulását okozza. Ehhez hozzájárul az is, hogy a gyermekvédelemben és az igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek képzésében nem, vagy alig jelenik meg a gyermeki jogok, vagy a gyermekbarát igazságszolgáltatás témája. Állandósítja a gyermekeket megillető védelemhez és gondoskodáshoz való jog sérülésének lehetőségét, hogy hiányosak a gyermekekkel közvetlenül foglalkozó, a velük kapcsolatos eljárásokban részt vevő szakemberek anti-diszkriminációs ismeretei és hiányoznak a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos tájékoztató anyagok is. Az ombudsman hivatalból vizsgálta az áldozatvédelemi rendszerben résztvevő egyes közigazgatási 7 AJB-2614/2012. számú jelentés. szervek gyermekeket érintő bűnmegelőzési és áldozatvédelmi tevékenységét 8. A biztos, mintegy 70 szerv álláspontját feldolgozó átfogó vizsgálatban megállapította, hogy a gyámhivatalok hatékonysága megyénként jelentősen eltérő. Ezt egyrészt a feladatellátás megyei sajátosságai, a hiányzó személyi állomány, a nem megfelelő képzettség, másrészt az ellentmondó jogszabályok, a pályázati lehetőségek, országos képzések és programok beszűkülése magyarázhatja. A megyei rendőr-főkapitányságok áldozatsegítő szolgáltatásokat végző munkatársai zömében gyermek- és ifjúságvédelmi képesítés hiányában és megfelelő anyagi háttér nélkül dolgoznak. Kevés, mégis kihasználatlan a gyermekmeghallgató szoba, jogszabályi akadályok gátolják a meghallgatás képi és hangfelvételeinek felhasználását bizonyítékként. Az igazságügyi szolgálatok áldozatsegítői legtöbbször csak a megyeszékhelyeken, kevés ügyintézővel működnek. A külső szakértők nélküli eljárások és a kifejezetten gyermekkorú áldozatok segítésére szolgáló jogszabályi rendelkezések, valamint a módszertani útmutatók hiánya, az azonnali pénzügyi segély készpénzes kifizetésének megyénként jelentősen eltérő gyakorlata, a gyermekkorú áldozatok sorsának elmaradó követése egyaránt visszásságot okoz. Tekintettel arra, hogy az éves munka alapját az Európa Tanács Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló Iránymutatása képezte, annak érvényesülését részletesen vizsgálta külön jelentésében 9 az ombudsman, amelyben a gyermekjogokról és a gyermekbarát igazságszolgáltatásokról szóló képzési programok, a különféle szakmai területeket átfogó közös értékelési keretrendszer, valamint monitoring rendszer kidolgozásának hiányosságaira hívta fel a figyelmet és azok mielőbbi pótlását sürgette. Az ombudsman felkérte a belügyminisztert, hogy fontolja meg a kísérő nélküli kiskorúak életkor meghatározásával kapcsolatban korábbi (AJB-7120/2009. számú) jelentésben foglaltakat fenntartva, és az újabb beérkezett jelzésekre is tekintettel a nemzetközi előírásoknak és gyakorlatnak megfelelő a gyermek pszichés érettségére, valamint az etnikai és kulturális szempontokra is kiterjedő életkor meghatározás jogi szabályozásának megteremtését, mind a menekültügyi, mind az idegenrendészeti eljárások vonatkozásában. Az ombudsman az igazságszolgáltatás és a közigazgatási eljárások gyermekbarát szempontok alapján, hivatalból történő vizsgálatát 10 követően számos, alapvető jogok sérelmét okozó visszásság kapcsán fogalmazott meg ajánlásokat májusi sajtóközleményét követően a jelentésben a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez fordult az új Btk. büntethetőségi korhatár leszállítására vonatkozó rendelkezéseinek felülvizsgá- 8 AJB-2617/2012. számú jelentés. 9 AJB-3070/2012. számú jelentés. 10 AJB-2324/2012. számú jelentés. 25

28 lata érdekében, a fiatalkorúak büntetőbíráskodására vonatkozóan pedig az Alaptörvénnyel és a Gyermekjogi Egyezménnyel összhangban álló büntetőeljárási szabályok kidolgozását kérte. Továbbá felkérte a minisztert arra is, hogy vizsgálja meg a gyermek- és fiatalkorúak életkori sajátosságainak megfelelő bírósági infrastruktúra, így különösen a gyermekbarát bírósági várakozóhelyiségek kialakításának lehetőségeit, illetve vizsgálja felül a szabálysértési törvény fiatalkorúak elzárására vonatkozó rendelkezéseit. A biztos jelentésében kiemelte a hasonló eljárások hatékonyságának és gyorsaságának növelése érdekében a mediáció alkalmazásának fontosságát. Az ajánlás felhívta a figyelmet, hogy a rendőrségeken létesítendő gyermekmeghallgató szobák számának növelésére, valamint a gyermekek védelme érdekében a kihallgatás során a kép és hangfelvétel készítésére vonatkozó garanciális szabályok beiktatására is. Az ombudsman kezdeményezte továbbá a büntető- és a szabálysértési eljárás módosítását annak érdekében, hogy a 14. életévét betöltött gyermekek tanúkénti kihallgatásán is legyen kötelező a törvényes képviselő, gondozó, vagy a gyámhatóság képviselőjének jelenléte. Az ombudsman a végrehajtási eljárással kapcsolatban felhívta a miniszter figyelmét, hogy vizsgálja meg a gyermekek átadására irányuló bírósági végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályok olyan módosításának lehetőségét, amely megakadályozza, hogy a gyermek legyen a rendőri intézkedés elszenvedője. Az ombudsman szorgalmazta a kapcsolattartásra, illetve a gyermek átadására irányuló végrehajtási eljárásban a gyámhatóság illetve az önálló bírósági végrehajtó intézkedése során a gyermek érdekében a soron kívüli eljárás feltételeinek jogszabályi megteremtését. Bűnelkövetés megelőzés, rehabilitáció A biztos átfogó vizsgálatot indított a gyermek- és fiatalkori bűnelkövetés megelőzésével és kezelésével kapcsolatos problémák feltárására. 11 A gyermekkorú elkövetőkkel a jelenlegi gyakorlat szerint nem történik semmi. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a büntetőeljárást megszüntetik velük szemben (vagy el sem indították), másrészt pedig azt, hogy a büntetőeljárásban részt vevő hatóságok, intézmények közötti kapcsolat, információáramlás, a jelzési kötelezettség teljesítése esetleges. Ismét kiderült, hogy a jelzőrendszer működtetése nehézkes, a személyes kapcsolatok minőségétől függ. A védelembe vétel pedig nem az eljárási hibák, hanem a gyakorlatban felmerülő nehézségek miatt lehet eredménytelen. A legtöbb gondot az egyéni gondozási nevelési terv határozott és következetes megvalósítása, felekkel való betartatása okozza. A jelzésadási kötelezettség megfelelő 11 AJB-2485/2012. számú jelentés. szinten történő teljesítését a rendőrséghez hasonló módon, a rendelkezésre álló belső szabályozási eszközök igénybevételével részletes módszertani útmutatók kidolgozásával lehetne elősegíteni. Kétségtelenül hozzájárulna a rendszer hatékonyabb működéséhez különböző együttműködési protokollok kidolgozása is, melyek részleteiben rendeznék pl. azt, hogy milyen esetekben, mely szerveknek, mennyi időn belül kell esetmegbeszélést tartani, milyen intézkedéseket kell megtenni, és azokat hogyan kell végrehajtani. Megállapította a biztos, hogy a gyermekvédelmi és a szabálysértési eljárások szabályozása pontosításra, kiegészítésre szorul. A hatóságok, eljárásra kötelezett szervek, intézmények bizonytalanok a jogalkalmazást illetően, az egyes megyékben különböző módon értelmezik a jogszabályokat, és sajnos eljárási szabálysértés is előfordul. A biztos külön hangsúlyt fektetett annak feltérképezésére, hogy a büntetésüket letöltő elítéltek milyen esélyekkel indulnak a társadalomba való visszailleszkedés terén, milyen ezt segítő, illetve hátráltató tényezőkkel találkoznak. A vizsgálat 12 alapvetően három területet érintett: (1) a pártfogó felügyelet, (2) az utógondozás valamint (3) a munkaerő-piaci lehetőségek kérdéseit, mindegyik területen külön figyelmet szentelve a fiatalkorúaknak. A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal megküldött tájékoztatása szerint jelenleg az országban 364 pártfogó felügyelő látja el a jogszabályban meghatározott ügycsoportok szerinti feladatokat (2012-ben kb. 100 ezer esetszámról beszélünk), ebből 168 fő fiatalkorú ügyében jár el. Tekintettel az erős létszámhiányra, általánosnak a havonkénti ellenőrzés, támogatás és kontroll biztosítása tekinthető, azonban egy krízishelyzetben lévő, rendezetlen életvitelű, instabil fiatalkorú esetében ez napi gyakoriságú is lehet. A pártfogó felügyelők a létszámhiányon túl problémaként emelték ki azt is, hogy a szabadulók ügyeiben döntést hozó büntetésvégrehajtási bírók csak nagyon ritkán írnak elő külön magatartási szabályokat, noha ezt csak akkor mellőzhetnék, ha a fiatalkorú személyiségére és környezetére vonatkozó adatok szerint ez feleslegesnek mutatkozik. A Gyermekjogi Egyezményből, és az Európa Tanács Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló Iránymutatása rendelkezéseiből is következően az államoknak nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a megelőzés feladatának hatékony ellátására és az alternatív intézkedések mind gyakoribb alkalmazására. Helyszíni vizsgálatok eredményei Az ombudsman előre be nem jelentett helyszíni bejáráson vizsgálta 13 a békéscsabai Ideiglenes Őrzött 12 AJB-2987/2012. számú jelentés. 13 AJB 4019/2012. számú jelentés. 26

29 Szálláson élő kisgyermekes családok alapvető jogainak érvényesülését. Ez az egyetlen olyan hely Magyarországon, ahol a rendőrség 14 évnél fiatalabb, vagyis a jog szerint cselekvőképtelen kiskorúakat is fogva tart. Az idegenrendészeti eljárásban a kísérő nélküli kiskorút nem, viszont a felnőtt családtagja kíséretében lévő gyermeket legfeljebb 30 napra őrizetbe lehet venni. Az ilyen fogva tartás mint intézkedés tényleges tárgya nem a cselekvőképtelen kiskorú, hanem felnőtt hozzátartozója. Alapjogot sért, hogy a felnőtt családtag által elkövetett idegenrendészeti jogsértés miatt tartják őrizetben a cselekvőképtelen kiskorút is. Az ombudsmani vizsgálat során az idegenrendészeti hatóságok a családi élet tiszteletben tartásához való alapjog, és a közbiztonság védelmének szempontjaival indokolták a felnőtt hozzátartozója kíséretében lévő kiskorú fogva tartását. Jelentésében a biztos megjegyezte, hogy a magánélethez való jog az Ideiglenes Őrzött Szálláson nem biztosított, miután a külföldieknek az őrizetet egy olyan totalitárius intézményben kell letölteniük, ahol a hálóhelyiségek többségének ajtajáról a kilincset leszerelték, és a családtagoknak még az étkezések idejére sincs lehetőségük elvonulni. Kérdés, hogy a cél, vagyis a kiutasítás végrehajtása szempontjából feltétlenül szükségszerű-e a kiskorú akár 30 napig tartó őrizetének időtartama, hiszen utána ha a kiutasítás nem hajtható végre szabadon távozhat. A vizsgálat megállapításai szerint az őrszemélyzet jóindulattal, humánusan, a jogszabályi előírásokat betartva bánik a fogvatartottakkal. A bizonytalan jövő, a fogva tartás ténye, a házirend szerint szabályozott életritmus, és valódi intimitás hiánya azonban a gyermeki léttel nem összeegyeztethető pszichés megpróbáltatást jelent. A kísérő nélküli, menedékkérő kiskorúakat az ombudsman fellépése előtt a bicskei befogadó állomáson helyezték el, ahol az állapotok nem voltak igazán alkalmasak a nevelésre és a magyarországi viszonyok megismerésére. A biztos kezdeményezése nyomán a szociális és munkaügyi miniszter, valamint a közigazgatási és igazságügyi miniszter a fóti Károlyi István Gyermekközpontban törvénymódosítással létrehozta a kísérő nélküli kiskorúak otthonát. A menedékjogi eljárás alatt álló, menekültként elismert, vagy utógondozott külföldi kiskorúak körülményei ebben az intézményben a bicskeihez képest lényegesen jobbak ezt a huzamosabb ideje ott élő fiatalok is megerősítették. Az ombudsman fóti gyermekotthonban folytatott vizsgálata 14 rávilágított arra, hogy a gyermekközpontban nincs elkülönítő helyiség, ahol az újonnan érkező, fertőző betegségben vagy élősködőktől szenvedő fiatalokat gondozhatnák. A külföldi gyermekeket oktató iskola és a Gyermekközpont munkatársai is arról szá- 14 AJB-733/2012. számú jelentés. moltak be, hogy szinte valamennyi kiskorút súlyosan megviselték a menekülésükkor átélt megrázkódtatások. Szaknyelven poszttraumás szimp tómától szenvednek, ami hirtelen, látható ok nélküli súlyveszteséget, krónikus fejfájást, váratlan és kontrollálhatatlan dühkitöréseket is előidéz náluk. A Gyermekközpontban dolgozó pszichológusok és fejlesztő pedagógusok nem tudják megfelelően ellátni ezeket a pszichés problémáktól sújtott kiskorúakat, mert energiáikat leköti az ugyancsak Fóton működő speciális gyermekotthon lakóival való törődés. Nemcsak a fiatalok, hanem az őket gondozók is rászorulnának a szakértő támogatásra. A gyermekek ugyanis egy idő után megnyílnak, érzelmi kötődés alakul ki bennük, a bizalmukba fogadják a velük foglalkozó felnőtteket és elmesélik azokat a szörnyűségeket, amelyeket kénytelenek voltak átélni ezek az információk pedig megviselik a pedagógusokat is, akik pszichés támogatás nélkül maguk sem képesek feldolgozni az információkat. Az ombudsman helyszíni utóvizsgálatot folytatott a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézeteiben is, 15 amelyeknek megállapításait együttesen abban lehetne megragadni, hogy általában alultervezett a nevelői állomány, amely veszélyeztetheti a fiatalkorú fogvatartottak védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, közvetve pedig a velük való bánásmódot is érinti, s az intézetekben rendszeresített pszichológusi státusz alacsony volta közvetlenül veszélyezteti a fogvatartottak és a személyi állomány lelki egészséghez való jogát. Összegzés ( ) Az ombudsman gyermekjogi projektmunkájának áttekintését követően megállapítható, amellett, hogy az Európa Tanács, az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága, és az Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata is szorgalmazza az önálló gyermekjogi ombudsmani intézmény felállítását az egyes tagállamokban, 16 nem mondható ki egyértelműen, hogy a hatékony gyermekjogvédelem csak az önálló intézményi keretekben látható el. Az európai államok különböző intézményi megoldásokat választanak, léteznek önálló gyermekjogi ombudsmanok (így Írországban, Hollandiában, a 15 Tököl: AJB-2323/2012. számú jelentés, Pécs: AJB 4495/2012. számú jelentés; Kecskemét: AJB 3616/2012. számú jelentés; Szirmabesenyő: AJB 3704/2012. számú jelentés. 16 A Gyermekjogi Bizottság a független nemzeti emberi jogi intézmények gyermekjogok védelmében és népszerűsítésében betöltött szerepéről szóló, 2002-ben kiadott 2. Átfogó Kommentárja; az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (1990) számú, a gyermekek jogairól szóló ajánlása; az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (1996) számú, az európai gyermekstratégiájáról szóló ajánlása; az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (2000) számú ajánlása; az Európai Parlament Gyermekjogok Európai Kartájáról szóló A3-0172/92. számú határozatában szintén szorgalmazza a gyermekjogi ombudsman létrehozását a tagállamokban; valamint lásd erről még: 27

30 skandináv államokban), illetve vannak egységes intézményen belül helyettesi/szakombudsmani rendszerben működő intézmények (például Görögországban, Franciaországban). Vannak továbbá az államformából adódóan tartományi (Ausztriában) vagy más, szubna cionális egységben dolgozó ombudsmanok (így Katalóniában, Andalúziában, Walesben, Észak-Írországban), illetve olyan országok is, ahol nem ombudsman intézménnyel próbálják a gyermeki jogok független, állami védelmét ellátni (például Németországban). Természetesen tágabb tér és nagyobb lehetőség nyílna önálló / vagy legalább részben önálló (például helyettes/szakombudsmani megoldású) intézményi struktúra, megfelelő számú szakember és kellő finanszírozás mellett többek között a gyermekek közvetlen megszólítására. Ez történhet akár személyesen (így a francia, az ír vagy a walesi gyermekjogi ombudsman fiatal nagykövetének, tanácsadói testületének felállításával), vagy az online tér aktívabb például chat-lehetőséget, gyors reagálást lehetővé tevő jogsegély szolgáltatás használatával; és a gyermeki jogok területének összetettségéből fakadóan társszakmák bevonására a jogászi munka mellett (gyermek/börtön/ iskolapszichológus, szociális munkás, szociológus, gyermekvédelmi szakember). Ugyanakkor a magyar ombudsman intézményi modelljében a gyermeki jogok védelmének kezdetben nem nevesített feladatként történt ellátásától, szép ívben kirajzolódóan követhető az a hagyományos ombudsmani feladatokat, jelentős proaktivitással vegyítő munka, amely a gyermeki jogok széles körben való megismertetéséhez és elfogadásához vezet. Azzal, hogy az új ombudsmantörvény immár kiemelt prioritásként jelölte meg ezt a védendő csoportot, lehetővé teszi az ombudsman személyes prioritásaitól függetlenül az erősebb jogvédelmet és a jól számon kérhető feladatellátást. Dr. Lux Ágnes 28

31 Családjogi és/vagy gyermekvédelmi jogviszony Az atyák azért atyák, hogy táplálják gyermekeiket (Szent István törvénykönyve) 1. Család Családi élet 1.1 Mommsen szerint a familia Rómában kezdettől fogva a közös háztartásban élő személyek összességét jelentette. Más tudósok ezzel szemben úgy vélekednek, hogy a familia fogalmába eredetileg bizonyos fontos vagyontárgyak (föld, igásállatok) is beletartoztak. Eszerint tehát az ősi római familia komplexen tartalmazott személyi és vagyoni elemeket egyaránt. Azt biztosan tudjuk, hogy az ősi Rómában a familia a családfő a pater familias hatalma alatt állt. E felfogás abba az általános hatalmi szemléletbe illeszkedik, amely a rómaiak gondolkodásmódját teljesen átitatta: a társadalmi viszonyokat általában és elsősorban hatalmi viszonyként szemlélték. E szemléletmódból következik, hogy a családi viszonyokban is alapvetően hatalmi viszonyt láttak. Ennélfogva a házasság az ősi római felfogás szerint nem annyira a férfi és a nő életközösségét, mint inkább a férj hatalmát (manus) jelentette a feleség fölött. Ugyanígy a rokonságot legalábbis jogi szempontból nem a vérségi kötelék, hanem sajátos módon az apai hatalom (patria potestas) közvetítette (ez a különös rokoni kötelék az agnatio). 1 Család alatt értjük természetes és a mai jogokban általában elfogadott értelemben bizonyos személyeknek a vérségi kapcsolaton alapuló, lényegében erkölcsi, érzelmi, de külső vonatkozásaiban jogilag is elismert, védett, szabályozott közösségét. A családnak ez a meghatározása egyezik a római jog kognát család fogalmával. A kognát család magában foglalja a szűkebb értelemben vett szülőket és a tőlük törvényes házasságban leszármazott gyermekeket, tágabb értelemben a távolabbi rokonokat (cognati) is. A római civiljog familiája, az ún. agnát család, amely tisztán és kizárólag egyetlen jogi elven épült fel: a pater familias hatalmán. A szűkebb értelemben vett családot (domus) alkották a pater familias és a hatalma (manus) alatt álló személyek: a férji hatalom alatti feleségek (uxor in manu), a gyermekek (filia familias), a filius familias felesége, aki az unoka helyzetében volt, az unokák (nepos, neptis) és így tovább. Tágabb értelemben a familia jelentette mindazoknak a személyeknek a körét, akik valaha ugyanazon patria potestas alatt állottak vagy állanának, ha a közös ős még élne, azaz más szóval az ún. agnát rokonok körét. 2 1 Földi A.: A római család jogi rendje, 2 Marton G.: A római magánjog elemeinek tankönyve, Tankönyvkiadó, Budapest, , 242. o. Locke kora társadalmának helyzetét rögzítve kifejti, hogy más a politikai társulás, az állam szférája és más a család, a társadalom szférája, s a kettőt lényegében különbözőnek minősíti. Szerinte a szülői hatalmat két ember együttesen képviseli, az apának és az anyának ezt megosztva kell gyakorolni. Rousseau-nál a család nem a természet örök törvénye alapján, hanem megállapodás révén marad fenn. Hegel nagy érdeme, hogy hozzájárul a férfi és nő kapcsolata szellemi vonatkozásainak, így a modern erosznak az elméleti tisztázásához. Szerinte a szerelem valódi lényege abban áll, hogy a szubjektum lemond önálló tudatáról, belefeledkezik egy másik énbe, és éppen ebben a maga elfeledkezésében talál ismét magára és lesz önmagává. 3 Napjaink társadalmában a hagyományos többgenerációs nagycsalád lényeges változásokon ment keresztül. Korunkban általánossá vált az ún. nukleáris család, emellett azonban jelentős számú válás, és az új párkapcsolatok következményeként más családformák is jelentkeztek. 4 Talán nem véletlen, hogy a hatályos Családjogi törvény mellett, sem az új Alaptörvény, sem pedig a nemzetközi egyezmények nem határozzák meg a család fogalmát. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye is pusztán a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (EJEE 8. Cikk) rögzíti és a Strasbourgi Bíróság hatásköre eseti döntéseivel annak megválaszolása, hogy mikor indokolatlan, jogsértő egy tagállam beavatkozása a családi életbe és vonhat maga után szankciókat. Így pusztán a bírósági döntések ismeretében vonhatunk le következtetéseket a család, a családi kapcsolatok jelentésére vonatkozólag. Az ítéletek alapján a családi kapcsolatok nem feltétlenül korlátozódnak az esetleges hivatalosan elismert törvényes családokra, azt ugyanakkor kezdettől megkövetelik a strasbourgi szervek, hogy a családi kapcsolat ténylegesen létező legyen, tehát nem érik be a csak formailag fennálló, üres jogi keretekkel. Ilyen módon akár még egy szülő gyermek kapcsolat sem minősül automatikusan családi életnek, amennyiben ez a valóságban pusztán jogi kötelék. Ugyanakkor például családi kapcsolatnak minősülhet a nagyszülő és unokája tényleges együttélése, sőt a Bizottság 3 Komlósi S.: Családi életre nevelés, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt , 21. o. 4 Jobbágyi G.: Személyi és családi jog, Szent István Társulat, Budapest, 180. o. 29

32 álláspontja szerint ehhez még együttélésre sincsen feltétlenül szükség (vö. No /86, Dec , D.R.55, p. 224) 5 A családok védelméről szóló évi CCXI. sarkalatos törvény (Csvt.) kísérletet tett a család fogalmának normatív formában történő meghatározására. A törvény 7. (1) bekezdés szerint a család a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága vagy egyenesági rokoni kapcsolat, vagy a családbafogadó gyámság. Az alapvető jogok biztosának utólagos normakontrollra irányuló kérelme alapján az idézett szakasz az Alkotmánybíróság elé került. Az Alkotmánybíróság december 17-én hozott határozatával többek között a Csvt. 7. -ának alaptörvény-ellenességét állapította meg, és ezért e rendelkezést megsemmisítette. 6 A Családjogi törvény a család fogalmát nem határozza meg, a család védelmének elve azonban a teljes és csonka családokra is kiterjed, és nem csupán vérségi, vagy annak mintájára létrejövő örökbefogadási kapcsolatban, hanem pl. a mostohaszülő mostohagyermek és nevelőszülő neveltgyermek kapcsolatban is érvényesül. 7 Hasonlóképpen a német jogirodalom a nukleáris családok (Kernfamilien) mellett kiterjesztően szól új családi együttélési formákról: házasságkötés nélkül együttélő párok gyermekekkel (unverheiratete Paare mit Kindern), bontás utáni családok (Nachscheidungs- Familien), egyszülős családok (Alleinerziehende), újjáalakult családok (Zweitfamilien), örökbefogadással alakult családok (Adoptivfamilien), nevelőcsaládok (Pflegefamilien), mesterséges megtermékenyítés útján alakult családok (Inseminationsfamilien) Magánjog Családjog 2.1 A római jogi patriarchális nagycsaládban az atya hatalma korlátlan volt, akár meg is ölhette gyermekét (ius vitae ac necis). A patria potestas a családfőnek a családjához tartozó személyek fölötti teljes magánjogi uralma. Ez az uralom a régi civiljog szerint éppúgy abszolút, mint a rabszolgák feletti hatalom, amely korlátlanságának a vallás, az erkölcs és az észszerűség szabott határt. 9 A közjog, a ius publicum hatálya, a magistratusok hatalma a magántelkek határán, a magánházak küszöbén bizonyos értelemben (elvileg és általában) véget ért, azon túl már a magán- 5 Grád A.: Kézikönyv a strasbourgi emberi jogi ítélkezésről, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 227. o. 6 AB II/3012/ Csiky O. Filó E.: Magyar Családjog Budapest, I. 8 Diez-Krabbe-Thomsen: Familien-Mediation und Kinder, Bundesanzeiger Verlag, Köln, o. 9 Barzó T.: A házassági jog és a házassági vagyonjog fejlődésének rövid történeti bemutatása, HVG-ORAC Kiadó, Családi Jog IV. évf. 1. sz , 3. o. jog, a ius privatum szabályai érvényesültek. Az eredetileg szinte korlátlan családfői hatalom rabigájától sok évszázadot igénylő fejlődés eredményeként a feleség teljesen, a gyermekek pedig bizonyos mértékig megszabadultak. A Severusok korában élt római jogtudós, Marcianus már leszögezte, hogy az apai hatalomnak nem az atrocitasban (erőszakoskodás), hanem a pietasban (kegyesség) kell megnyilvánulnia. A germán jogrendszer hatására az atyai hatalom, a szülő gyermek közötti oltalmi viszonyt is magában foglalja. A középkori családmodellben így már hangsúly a gyermek oltalmazására került, az atyai jogok egyben kötelességeket is jelentettek. Az ipari társadalmak kezdetben megőrizték feudalizmusból örökölt családfői hatalmi pozíciót, míg a későbbiekben a szülővel szembeni nevelési követelmények kerültek előtérbe. 10 A polgári jogrendszerekben az atyai hatalom szülői hatalommá alakult át, amely adott esetben korlátozható és elvonható. A korlátlan atyai hatalom mindkét szülőt megillető szülői hatalommá vált a legtöbb nyugati állam törvényeiben (Francia-, Olasz-, Spanyolország, Belgium, Svájc, Hollandia, Német- és Lengyelország), amelynek tartalmát a gyermek személye feletti gondozás, a kiskorú vagyonának kezelése mint jog és kötelesség képezi, gyámhatósági ellenőrzés mellett. A közhatósági befolyás azonban még annyiban is tovább érvényesült, hogy számos nemzet törvénye a szülői hatalmat részben vagy egészben törvényes gyámsággá gyengítette, mint pl. az angol jog, az évi dán törvény, a francia, belga és holland jogok. A törvények a szülői hatalom hatósági elvonását nemcsak a szülő vétkessége, hanem a kiskorú testi, lelki vagy erkölcsi javának veszélyeztetése esetén is megengedik és lehetővé teszik azt is, a szülői hatalom tartalmát képező jogok ne csak a maguk egészében, de részben és fokozatosan is korlátozhatók, illetve elvonhatók legyenek. Ilyen tartalmú rendelkezéseket tartalmaznak az évi dán, az évi francia törvény, a svájci Ptk. (284. ), az évi német Ifjúságjóléti törvény Az atyai hatalom intézményét jogunk a római jogból vette át, bár a keresztény vallás befogadását követően enyhébb és korlátoltabb hatalmat jelent, mint a római jogban. A magyar jogban Szent István törvénykönyvének 8. fejezetében kimondja: Az atyák azért atyák, hogy táplálják gyermekeiket. Werbőczy Hármaskönyve az atyának a háza népe feletti uralmat adott, ennek keretében az atya gyermekét megfenyíthette, elzárhatta, bárkitől visszakövetelhette. Az atyai hatalmi jogok között nem szerepelt a gyermek nevelésének, eltartásának kötelezettsége, mivel ezt a 10 Magyar Magánjog II. kötet, Családjog, szerk.: Szladits K., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, o. 11 Csorna K.: Magyar Magánjog, szerk. Szladits K.: Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, o. 30

33 szülők természetből fakadó feladatának tekintették. 12 A gyámsági, gondnoksági ügyekről szóló évi XX. tc. az atyai hatalom körében a vagyonkezelést, a törvényes képviseletet és a gyámnevezés jogát említette (Gyt. 15. ) A kiskorú személye feletti felügyeletet a bírói gyakorlat a gondviselésben és nevelésben nevezte meg. 13 A 10470/1945. M. E. számú rendelet az atyai hatalom fogalmát szülői hatalommá változtatja. Bár a XIX. században a családjogi viszonyok Európában többnyire a magánjogi kódexek keretében kerülnek egységes szabályozásra, ezzel párhuzamosan fokozatosan erősödik a közjogi elemek jelenléte is. A család védelmének komplex, a magánjogi eszközöket meghaladó védelme nem történelmi tévedésből következik. Az új típusú védelem a család és a társadalom viszonyának változásán alapul, és ezt fejezi ki a család védelmére vonatkozó emberi jogi, illetve állami kötelezettség kialakulása. Ez viszont jóval később vált az emberi jogok katalógusának részévé, mint amikor először sor került a családdal kapcsolatos jogkérdéseknek a magánjog keretében történő szabályozására. Valami tehát történt a világban a XX. század során, mégpedig az ami az emberi jogok fejlődésének kérdése. Túl az ideológiai érveken, a XX. század végén, a XXI. század elején nem lehetséges az állami cselekvésnek ugyanazokat a formáit ugyanolyan módon alkalmazni, mint ahogyan az 1894-ben vagy akár 1928-ban adekvát volt. 14 Az is megállapítható, hogy a családi viszonyok közjogiasodása nincs feltétlen összefüggésben azzal a magyar specifikus jogfejlődéssel, hogy a családjog két jelentős területe, nevezetesen a házassági köteléki jog, valamint gyámság (és gondnokság) a magánjog más kérdéseitől eltérően már múlt század utolsó éveiben, illetve évtizedeiben írott törvényekkel volt külön szabályozott (1894. évi XXXI. törvény a házasságról, évi XX. törvény a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről). A kapitalista jogfejlődés eredményeképpen megalkotott nagy európai magánjogi törvénykönyvek az 1896-os német polgári törvénykönyv (BGB), 1804-es francia Code Civil, az 1811-es osztrák polgári törvénykönyv (ABGB) és az 1907-es svájci polgári törvénykönyv (ZGB) függetlenül attól, hogy tartalmazzák a családjogot, további törvények elfogadására kényszerültek a szociális, gyermekjogi, gyermekvédelem területén, éppen úgy, ahogy ez hazánkban is történt, történik. 2.3 A családi kapcsolatokat is meghatározó magánjogi elemek között sorolhatjuk fel a házastársak/ szülők egyenjogúságát, szerződési szabadságát, 15 az 12 Csiky O. Filó E.: i. m., 247. o. 13 Csorna K.: i. m., 341., 342. o. 14 Filó E.: Gyermeki jogok és a szülői felügyelet, Emlékkönyv, szerk. Filó E., PTE ÁJK, Pécs, o 15 A Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény 200. (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. önrendelkezéshez való jogát 16 illetve a gyermeknevelés megválasztásának lehetőségét. 17 A szülői felügyeleti jog (custody) mellett, az elmúlt években már általánosnak mondható a szülői felelősség (responsibility) jogi definíciójának párhuzamos alkalmazása a nemzetközi jogirodalomban valamint az európai közösségi jogban (pl. Brüsszel II. 2201/2003. rendelet). 18 A szülői felelősség modern és korszerű gyűjtőfogalma új megközelítést jelent. A korábbi szülő gyermek alá-fölérendeltségi viszonya helyébe mellérendeltségi viszony lép. A szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek nem kimerítő pusztán szemléltető jellegű felsorolását adja a Brüsszel II. rendelet 1. cikke (2) bekezdése: felügyeleti jog, kapcsolattartási jog, gyámság, gondnokság és hasonló intézmények, a gyermek személynek, illetve vagyonának gondozásával megbízott olyan személyek vagy szervek kijelölése és feladatai, amelyek képviselik vagy támogatják a gyermeket, a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése vagy intézményi gondozásba helyezése, a gyermek védelmét célzó intézkedések a gyermek vagyonának kezelésével, megóvásával vagy rendelkezésre bocsátásával kapcsolatba. A szülői felelősség a gyermek személyével és vagyonával kapcsolatos valamennyi jogra és kötelezettségre kiterjed, amelyet természetes vagy jogi személy határozat, jogszabály vagy jogilag kötelező megállapodás alapján gyakorol (Rendelet 2. cikk 7. pont). A Rendeletet polgári ügyekben kell alkalmazni. 19 Előremutató szabályozásnak tekinthető azonban az, hogy a polgári ügyek fogalma tágan értelmezendő, így kiterjed például a gyermek átmeneti nevelésbe vételével kapcsolatos a nemzeti jog szerinti közjogi intézkedésekre is. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. 16 A magyar Alkotmánybíróság 64/1991-es határozata szerint: Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, nrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad és nem válik eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől Az önrendelkezéshez való jogát gyakorolja az anya, amikor egyedül férje esetleges békés rábeszélése ellenére dönthet úgy, hogy terhességét súlyos válsághelyzetére tekintettel szeretné megszakíttatni. 17 Magyarország Alaptörvénye XVI. cikk (1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. (2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. (3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását. (4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. 18 ( gen_hu.htm) 19 Rendelet (7) bekezdés. 31

34 A szülők cselekvési szabadságának magánjogi korlátját gyermekeik tekintetében ezek szerint a szülői jogok gyakorlásának felelőssége, azaz nem csak joga, de teljesítésének kötelezettsége jelenti. A korlátozás ugyanakkor gyermekkel kapcsolatos teendőket is jelent. A szükséglet kielégítésben a modern állam egyre szélesebb körben segíti a családot (védőnői szolgálat, iskolai előkészítés, kötelező védőoltás stb.) E tevékenység csökkenti a szülők terheit az egyik oldalról, míg másik oldalról meghatározza, hogy mit kell a gyermeke érdekében a szülőnek tennie. Az állami szolgáltatásokat csak igénybe kell vennie a szülőnek azonban ez az igénybe vétel a szülő döntési cselekvőképességi körét csökkenti, hol jogszabállyal, hol speciális hatósági eszközökkel Családjog Gyermekvédelmi jog 3.1 A szülői felelősség további korlátja a gyermek legjobb érdekének (the best interests of the child) általános képviseleti kötelezettsége a szülők részéről (is). 21 A gyermek, mint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy nem csak gondozást, nevelést, törvényes képviseletet és vagyonkezelést igényel, hanem folyamatos érdekérvényesítést. A szülőknek minden a gyermeket érintő rövid vagy hosszú távú hatásokkal bíró döntéseik előkészítése során a meghallgatása mellett 22 a gyermek érdekét figyelembe kell venni. Mindez azt jelenti, hogy jogsértően járnak el a szülők, ha döntéseik előkészítése során nem vizsgálják döntéseik gyermekükkel kapcsolatos lehetséges hatásait, nem hallgatják meg és veszik figyelembe véleményét és végül nem kísérelik meg a gyermek szempontjából legoptimálisabb döntések meghozatalát. Számos családjogi szülő gyermek jogviszonyban ez az elvárás konkrétan is megfogalmazódik (gyermekelhelyezés, kapcsolattartás, lakáshasználat stb.). Kifejezetten a családi élet tiszteletben tartásához való jogot nem sértő, így indokolt állami beavatkozást jelentő közjogi elemek akkor lépnek be a szülő gyermek jogviszonyba, amikor a szülők gyermekkel kapcsolatos jogaikat nem a gyermek érdekének megfelelően, hanem már a gyermeket veszélyeztetve gyakorolják vagy képesek gyakorolni. 23 A gyermek védelme vérszerinti törvényes képviselőjétől már az 20 Filó E.: i. m., 57. o. 21 A Gyermek Jogairól szóló 1989-es New York-i Egyezmény 3. cikk 1.) A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban. 22 Ptk A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló évi XXXI tv. (továbbiakban: Gyermekvédelmi törvény) Veszélyeztetettség: olyan a gyermek vagy más személy által tanúsított magatartás, mulasztás vagy körülmény következté es gyám törvényben is megjelenik az atyai hatalmat éppen a szülői jogban rejlő szülői kötelességek: a gondozás, nevelés, felügyelet teljes elhanyagolása miatt szüntették meg. 24 A gyermek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését sértő vagy veszélyeztető szülői magatartást, mulasztást már nem feltétlenül követheti a szülők szerződési szabadságán alapuló joggyakorlása. Az állam a gyermek érdekében beavatkozhat a család életébe és hatósági intézkedéseivel végső soron a gyermek szülői gondoskodást helyettesítő védelméről gondoskodik. 25 Ilyenkor már a szülők önálló joggyakorlása mellett megjelenik a szülők együttműködési kötelezettsége a hatóságokkal, a szakemberekkel (védelembe vétel), illetve bekövetkezhet a szülők felügyeleti jogának felfüggesztése szülői felügyeleti jog szünetelése átmeneti nevelésbe vétel során, ami további kötelezettséget ró a szülőkre: korlátozott kapcsolattartás fenntartása a gyermekkel, gondozási díjfizetésének kötelezettsége valamint a visszagondozás céljának megvalósulása érdekében történő együttműködés. 3.2 A fent kifejtettekből kitűnik, hogy a családjogi jogviszonyokban, a hagyományosan a magánjog/családjog keretében meghatározott szülői felügyelet, szülői felelősség körében a családvédelmi alapelvet olykor túlszárnyaló gyermek legjobb érdekének elve kiválthat közjogi, gyermekvédelmi hatósági intézkedéseket. Ez az a pont ahol a magánjog és közjog találkozik, illetve átfedést mutat. Hernádi Miklós Családjogok az angolszász országokban című könyvében úgy fogalmaz, hogy a családjog értelme mindenkor és mindenütt az állam beavatkozása a család életében, például a gyermek(ek) komoly sérelme esetén. Tehát a magánjog és közjog célja jelen esetben egy és ugyanaz, a család védelme és azon belül a gyermek védelme. A Gyermekjogi Egyezmény az egyes gyermek legfőbb érdekének figyelembevételét például szülőktől való elválasztás esetében emeli ki. A gyermekvédelmi intézkedések a gyermek veszélyeztetettségének megelőzését, megakadályozását és megszüntetését célozzák. Megteremtve ez által egy sajátos, a magánjog körében keletkező szülő gyermek jogviszony helyett vagy mellett egy közigazgatási, de talán inkább azon belül speciális: gyermekvédelmi jogviszonyt. A családi élet rendeltetésszerű működését részben a szülő gyermek jogviszonyban feltétlenül a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek biztosítják, amelyeket a szülők saben kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza. 24 Csorna K.: Magyar Magánjog, szerk. Szladits K.: Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, old. 25 Gyermekvédelmi törvény 7. (2) A gyermeknek joga van örökbefogadó családban vagy más, családot pótló ellátás formájában a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodást helyettesítő védelemhez. 32

35 ját belátásuk szerint, de közös kiskorú gyermekük érdekében gyakorolhatnak. A gyermek veszélyeztetése esetén a veszélyeztetettség mint a gyermek védelmében történő beavatkozás értékmérője arra ad választ, hogy hol a határa a család intim szférájának és mikortól van joga az államnak a gyermek érdekében ezt a magánjogi jogviszonyt akár csak átmenetileg is korlátozni, felfüggeszteni, megszüntetni és helyébe a gyermek jogainak és érdekének biztosítása céljából egy másik: gyermekvédelmi jogviszonyt létrehozni. Álláspontom szerint, ha elfogadjuk, hogy Esztergál Lajos a szociális jogot a közigazgatási jog speciális ágának tekintette már az 1930-as években, akkor mára talán a szociális jog speciális ágának kell tekintenünk a gyermekvédelmi jogot. Ezt támasztják alá a részben önálló gyermekvédelmi anyagi és eljárásjogi szabályok úgy, mint a Gyermekvédelmi törvény és a Gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.). Részbeni önállóság ez, hiszen az anyagi jogi szabályok alapvetően a családjog szabályaira támaszkodnak, annak alapjaira épülnek fel. A gyermekvédelmi eljárási szabályokat pedig hasonló módon elsődlegesen a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény biztosítja, ugyanakkor nélkülözhetetlenek a gyermekekre vonatkozó speciális és a Gyer.-ben rögzített eljárási szabályok. A gyermekvédelmi hatósági intézkedések a veszélyeztetettség alapján kétség kívül szigorú, de indokolt a magánjogi/családjogi viszonyokat is befolyásoló a gyermek mindenekfelett álló érdekét védő állami beavatkozásokat jelentenek a családi életbe. A védelem nem csak a szülők felelőssége, hanem a széles értelemben vett családé, közösségé is, az intézményeké, szakembereké, akik a gyerekekkel kapcsolatba kerülnek, de a jogalkotóé is, akiken múlik, hogy a jogszabályok és azok alkalmazása milyen mértékben védi és szolgálja a gyermekeket. 26 Dr. Somfai Balázs PhD 26 Herczog M.: Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához, szerk.: Herczog M. Család Gyermek Ifjúság Egyesület, Budapest, o. 33

36 JOGGYAKORLAT Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete Prizzia Magyarország elleni ügye * A kérelmező amerikai, volt felesége magyar állampolgár. A házaspárnak egy fiúgyermeke van, aki február 3-án született. A család az amerikai Virginia államban élt ban egy Magyarországon tett rokonlátogatást követően az anya nem tért vissza az Amerikai Egyesült Államokba (a továbbiakban: Egyesült Államok), és keresetet nyújtott be a házasság felbontása iránt. A kérelmező eljárást kezdeményezett a magyar bíróságok előtt a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló Hágai Egyezmény (a továbbiakban: Hágai Egyezmény) alkalmazása és a gyermeknek az Egyesült Államokba történő visszavitele érdekében. A Legfelsőbb Bíróság szeptember 14. napján kelt ítéletében megállapította, hogy a gyermeknek az anya általi, az apa hozzájárulásának hiányában történő Magyarországon való visszatartása jogellenes, de nem rendelte el a gyermeknek a Hágai Egyezmény szerinti visszavitelét. 1 A kérelmező és az anya házasságának felbontását követően a Budai Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: BKKB) március 19-én a perbeli gyermeket az anyánál helyezte el. A Legfelsőbb Bíróság március 27. napján kihirdetett jogerős ítéletében oly módon szabályozta a kérelmező és a perbeli gyermek közti kapcsolattartást, hogy a kérelmező a kapcsolattartás jogát minden hónapban négy egymást követő napon, a nyári szünetben pedig a gyermek Egyesült Államokba vitelének jogával egy hónapon keresztül jogosult gyakorolni, az anyát pedig kötelezte az utazáshoz szükséges okmányok átadására. Kifejtette, hogy a gyermek érdeke az, hogy az apával az érzelmi kötődést fenntartsa, és ezt a gyermeknek a nyelvi környezetből való kiszakadása megnehezítené. A bíróság a Hágai Egyezményre utalással bizonyítékok hiányában nem találta megalapozottnak az anya azon feltevését, hogy a kérelmező a gyermek Magyarországra történő visszavitelét elmulasztaná. A kérelmező 2007 augusztusában a Budapesti XII. Kerületi Gyámhivatalhoz fordult. Sérelmezte, hogy kapcsolattartási jogát az anya együttműködéstől való elzárkózása miatt 2007 augusztusában nem gyakorolhatta. Az anya azt állította, hogy a gyermek beteg volt, ezért orvosi kezelésre volt szüksége. Annak ellenére, * /12. sz. ügy. Az ítéletet a Kamara április 11-én hozta (jogerős: július 11.) hogy a kérelmező biztosította az anyát, hogy a gyermeket valamennyi szükséges orvosi vizsgálatra elkíséri, az anya a gyermekkel Budapestről a kérelmező számára ismeretlen helyre távozott. A gyámhatóság megállapította, hogy az anya és gyermeke augusztus 1-jén a Legfelsőbb Bíróság rendelkezése ellenére nem volt elérhető, és szeptember 11- én figyelmeztette az anyát, hogy magatartása miatt bírság kiszabására is sor kerülhet. A kérelmező végrehajtási eljárást kezdeményezett, sikertelenül. Az anya július 1-jén sem biztosította a kérelmező kapcsolattartási jogának gyakorlását július 23-án az akkor illetékes XIII. Kerületi Gyámhivatal forint összegű bírsággal sújtotta, egyben kötelezte, hogy augusztus 1-jén adja át a gyermeket a kérelmezőnek. Az anya kijelentette, hogy a gyermeknek az Egyesült Államokba látogatása vonatkozásában nem tesz eleget a bíróság ítéletében foglaltaknak, mivel a gyermek tartózkodási helyének felkutatására nemzetközi körözést adtak ki, mely megakadályozhatja a gyermek Magyarországra történő visszatérését. A megismételt elsőfokú közigazgatási eljárásban a gyámhatóság az anyát bírság megfizetésére és a kérelmező forint összegű útiköltségének megtérítésére kötelezte. A határozatot a Fővárosi Bíróság április 26. napján kelt ítéletével hatályában fenntartotta. A kérelmező újból kérte a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések végrehajtását július 28-án a végrehajtó felszólította az anyát, hogy 3 napon belül juttassa el a gyermek útlevelét a kérelmezőnek. Az anya a határozatban foglaltaknak nem tett eleget, a gyermek útlevelét augusztus 19-én a Külügyminisztérium egyik alkalmazottjának adta át. A Külügyminisztérium azonban az útlevelet a végrehajtó felszólítása ellenére nem küldte meg a kérelmezőnek, hanem október 15-én visszaadta azt az anyának. A gyámhatóság szeptember 24-én megállapította, hogy az anya augusztus 1. napja vonatkozásában nem tett eleget a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseknek, és az anyát az elmulasztott kapcsolattartás miatt további forint bírsággal sújtotta, valamint kötelezte a kérelmezőnek a hiábavaló utazással kapcsolatban felmerült költségei megtérítésére. A gyámhatóság előtti meghallgatáson az anya ismételten kifejtette, hogy nem járul hozzá ah- 34

37 hoz, hogy a gyermek az Egyesült Államokba utazzon, mivel az apa akadályozná a gyermek Magyarországra való visszatérését. Az anya bírósági felülvizsgálat iránti keresetét a Fővárosi Bíróság június 23-án elutasította. Mindeközben 2007 februárjában mind a kérelmező, mind pedig az anya keresetet indított a BKKB előtt. A kérelmező elsősorban az elhelyezés megváltoztatását és a gyermek útlevelének bírósági letétbe helyezését, az anya a kérelmező kapcsolattartási jogának oly módon történő korlátozását kérte, hogy a bíróság vonja meg a kérelmezőtől annak jogát, hogy a gyermeket magával vihesse az Egyesült Államokba. A bíróság az ügyeket egyesítette, majd december 11-én mindkét keresetet elutasította, ugyanakkor helyt adott a kérelmező azon kérelmének, hogy az éves nyári kapcsolattartást júliusra helyezzék át (így az elmulasztott kapcsolattartás augusztusban pótolható). A másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság az ítéletet január 25-én helybenhagyta. A gyermek elvitelére, melyet először július 1-jére terveztek, majd augusztus 1-jére halasztottak, nem került sor. Az anya kijelentette, hogy ebben a kérdésben nem fog együttműködni, hacsak a kérelmező nem gondoskodik arról, hogy az anya ellen az Egyesült Államokban folyamatban lévő büntetőeljárásokat megszüntessék. A kérelmezőt mindkét alkalommal egy rendőr kísérte az anya lakására, azonban a kérelmező a kapcsolattartási jogát nem gyakorolhatta, mivel az anya a gyermekkel ismeretlen helyre távozott. A kérelmező első végrehajtás iránti kérelmét a gyámhatóság időelőttiség miatt elutasította, tekintettel arra, hogy a kérelmező az elmaradt látogatást augusztusban pótolhatja. Az elmaradt augusztusi kapcsolattartást követően a kérelmező ismételten végrehajtási eljárást kezdeményezett; ennek következtében a gyámhatóság az anyát forint összegű bírsággal sújtotta. A határozatot a Fővárosi Törvényszék július 14-én hatályában fenntartotta. A kérelmező a 2011 július augusztusában elmaradt kapcsolattartás miatt eljárást kezdeményezett az anya ellen. Az anya azon kijelentése alapján, mely szerint a gyermek átadására kijelölt napon otthon maradt és elérhető volt, a kérelmet a másodfokú hatóságként eljáró Budapest Főváros Kormányhivatala augusztus 10-én elutasította. Időközben a kérelmező újabb pert indított a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (a továbbiakban: PKKB), mely május 19. napján kelt határozatában a kérelmező keresetét elutasította. Korlátozta a kérelmező kapcsolattartási jogát oly módon, hogy a gyermek 16. életévének betöltéséig a kapcsolattartásra kizárólag Magyarországon kerülhet sor, tekintettel arra, hogy a gyermek tart attól, hogy az apja nem viszi vissza Magyarországra. Ezenkívül ősszel, valamint a karácsonyi és a húsvéti szünetben néhány napot biztosított a kérelmező számára a kapcsolattartásra, melyet szintén Magyarországon gyakorolhat. A bíróság a többi hónap vonatkozásában is pontosan meghatározta, hogy az elkövetkező években a kérelmező mely napokon látogathatja meg a fiát Magyarországon. Többek között figyelembe vette azt is, hogy a gyermek a kérelmezőt nem tekinti családtagnak, a szülők közti viták negatív hatással voltak rá, és úgy tűnt, hogy vonakodik az apjával egyedül elutazni az Egyesült Államokba. A Fővárosi Törvényszék november 29-én az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. * A kérelmező az Egyezmény 8. cikkére, a 4. számú kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkének 2. és 3. bekezdésére, valamint a 7. számú kiegészítő jegyzőkönyv 7. cikkére hivatkozva sérelmezte, hogy a családi élet tiszteletben tartásához való jogát megsértették azáltal, hogy őt a kiskorú gyermeke vonatkozásában az elvitel jogával megillető kapcsolattartási jogát biztosító jogerős ítéletek végrehajtását elmulasztották. Sérelmezte azt is, hogy a hazai eljárások ésszerűtlenül hosszú ideig tartottak, megsértve ezzel az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését. A kérelmező kifejtette, hogy bár valamennyi rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette annak érdekében, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletének mely a gyermeknek az Egyesült Államokba történő elvitelének jogával biztosította számára a kapcsolattartás jogát érvényt szerezzen, egyik sem bizonyult hatékonynak. Azzal érvelt, hogy bár az anya nem működött együtt, a hatóságok mégsem tettek kellő erőfeszítéseket az ítélet végrehajtása érdekében. Továbbá, bár a gyámhatóság az anyát bírság fizetésére kötelezte, mert nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltaknak, a helyzet változatlan maradt. Kifejtette továbbá, hogy a Külügyminisztérium alkalmazottja akadályozta a végrehajtási eljárást azáltal, hogy a gyermek útlevelét jogellenesen viszszatartotta, és nem adta át a végrehajtónak. A kérelmező megjegyezte azt is, hogy a közigazgatási hatóságok a kapcsolattartási jogának végrehajtása iránti kérelme elbírálása során számos eljárási hibát is elkövettek. Azt állította továbbá, hogy az, hogy a gyermek elviteléhez való jogát nem érvényesíthette, paradox módon azt eredményezte, hogy a hazai bíróságok ezt a jogát végül teljes mértékben megvonták. * Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) úgy ítélte meg, hogy a kérelmező panaszát kizárólag az Egyezmény 8. cikke alapján kell elbírálni. 35

38 A Bíróság emlékeztetett arra, hogy az Egyezmény 8. cikkének értelmében a családi élet alapvető elemét képezi az, hogy a szülő és a gyermek kölcsönösen élvezhessék egymás társaságát. Emlékeztetett továbbá a Bíróság arra, hogy a 8. cikk célja, hogy megóvja az egyént a hatóságok önkényes intézkedései ellen. A családi élet hatékony tiszteletben tartása ezenkívül pozitív kötelezettségeket is magában foglal. Mindkettővel összefüggésben figyelemmel kell lenni az igazságos egyensúlyra, amelyet a szóban forgó különböző érdekek nevezetesen a gyermek, a szülők és egyéb családtagok érdekei éppúgy, mint a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításához fűződő közérdek között kell megteremteni; és az Államot mindkettővel összefüggésben megilleti egy bizonyos mérlegelési jogkör. Az ilyen ügyekben a gyermek érdekének minden más megfontolást meg kell előznie. Az állam tevőleges intézkedések megtétele iránti kötelezettségével kapcsolatban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az egyik szülő kapcsolattartási jogának végrehajtásával kapcsolatos ügyekben a 8. cikk magában foglalja a szülő jogát, hogy intézkedéseket tegyen a gyermekkel való kapcsolattartása érdekében, és (egyszersmind) kötelezettséget jelent a hatóságok számára, hogy a kapcsolattartást megkönnyítsék. Amíg a gyermek érdeke úgy kívánja, a hatóságoknak meg kell tenniük minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy a személyes kapcsolatokat megőrizzék, és ha és amennyiben szükséges a családot újjáépítsék. Ugyanakkor az állam kötelezettsége nem cél, hanem eszköz. Az ehhez hasonló ügyekben egy intézkedés helyénvalóságát az intézkedés alkalmazásának gyorsasága alapján kell megítélni, mivel az időmúlás helyrehozhatatlan következményekkel járhat a gyermek és a különélő szülő kapcsolatára nézve. A Bíróság megállapította, hogy bár ezen az érzékeny területen a gyermekkel szembeni kényszerítő intézkedések nemkívánatosak, a szankciók alkalmazása nem zárható ki, ha a gyermekkel együtt élő szülő jogellenes magatartást tanúsít. A Bíróság emlékeztetett továbbá arra, hogy a gyermekekkel kapcsolatos eljárásokban az aktív szülői részvétel az Egyezmény 8. cikke szerint szükséges annak érdekében, hogy biztosítsák érdekeik védelmét, és amikor egy kérelmező bírósági határozat végrehajtása iránti kérelmet terjeszt elő, mind az ő, mind pedig a bíróságok magatartása is fontos tényező, melyet figyelembe kell venni. A Bíróság megállapította, hogy a kérelmező panasza lényegében azzal függ össze, hogy nem tudta érvényesíteni azt a jogát, hogy a kapcsolattartási jogát a nyári szünetben az Egyesült Államokban gyakorolhassa, valamint azzal, hogy azt utóbb a gyermek 16. életévének betöltéséig Magyarország területére korlátozták. A Bíróság álláspontja szerint abból adódóan, hogy a kérelmező az Egyesült Államokban él, és kizárólag ezekben a szünetekben lenne lehetősége arra, hogy megfelelő környezetben töltse el az időt a fiával, a kérdéses végrehajtási eljárások a kérelmezőnek a gyermekével való jövőbeli kapcsolatának lényegét érintik és az Egyezmény 8. cikke értelmében a családi élet egyik alapvető alkotóelemével kapcsolatosak. A Bíróság feladata tehát jelen ügyben annak megítélése volt, hogy a magyar hatóságok által megtett intézkedések az adott helyzetben ésszerűen elvárható mértékben megfelelőek és hatékonyak voltak-e, annak érdekében, hogy a kérelmező és a gyermek közötti nyári találkozást elősegítsék. A Bíróság kiemelte, hogy a hazai bíróságok az anya számára kizárólagos szülői felügyeleti jogot biztosítottak, és a kérelmező számára biztosították annak jogát, hogy a nyári időszakos kapcsolattartásra magával vigye a gyermeket az Egyesült Államokba. A kapcsolattartáshoz való jog érvényesítésével kapcsolatos problémák a kapcsolattartás bírósági szabályozását követően azonnal felmerültek; így a kérelmezőnek nem volt más választása, mint hogy kapcsolattartási jogának érvényesítése érdekében a gyámhatóságnál végrehajtási eljárást kezdeményezzen és végrehajtó segítségét vegye igénybe. A hazai hatóságoknak a Legfelsőbb Bíróság ítéletének végrehajtásával kapcsolatos magatartásának értékelése során a Bíróság megállapította, hogy bár igaz, hogy a kérelmező kérelmei többségének helyt adtak, ezekre csak jelentős időmúlást követően került sor. A kérelmezőnek a 2008 augusztusában elmaradt kapcsolattartásra vonatkozó kérelme tárgyában csak június 23-án, a 2009 július augusztusában elmaradt kapcsolattartásra vonatkozó kérelem tárgyában pedig csak július 14-én született jogerős ítélet. Ezzel összefüggésben a Bíróság úgy találta, hogy nehéz elfogadni a Kormány azon érvelését, mely szerint a kérelmező is hozzájárult a késedelemhez azáltal, hogy számos kérelmet nyújtott be. A Bíróság töretlen gyakorlata a 6. cikk vonatkozásában az, hogy a kérelmező nem marasztalható el azért, mert az érdekei védelmében a nemzeti jog által kínált eszközöket maradéktalanul kihasználja, és a Bíróság helyénvalónak találta, hogy az adott ügyben ugyanezt a gyakorlatot kövesse. A Bíróság megállapította továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletének a nyári szünetben való kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezései jogerősek voltak, azonban azokat március 27-étől május 19-éig, azaz több mint négy évig nem hajtották végre. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy ez a késedelem a kérelmezőnek a fiával való kapcsolatában döntő jelentőségűnek bizonyult és visszafordíthatatlan következményekkel járt. Az időmúlás de facto az ügy eldöntéséhez vezetett annyiban, hogy a PKKB végül megállapította: a Legfelsőbb Bíróság ítéletének meghozatalát követően új körülmények következtek be; 36

39 a gyermek már nem tekinti a kérelmezőt családtagnak, és úgy tűnik, nem akarja az Egyesült Államokban meglátogatni. A Bíróság észlelte továbbá, hogy a végrehajtásra tett kísérletek sikertelenek voltak. A Bíróság elismerte, hogy a kérelmező kapcsolattartási joga érvényesítésének biztosításával kapcsolatos nehézségeket lényegében az anya magatartása okozta. Igaz, hogy a kérelmező végrehajtás iránti kérelmei az anyával szemben közigazgatási bírság kiszabásához vezettek, melynek mértéke a jogerős ítélet rendelkezéseinek nem teljesítése következtében fokozatosan növekedett. Mindazonáltal a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a tényállás arra utal, hogy az anyával szemben alkalmazott vagyoni szankciók alkalmatlanok voltak arra, hogy a kérdéses helyzetet megoldják, és letörjék az anya ellenállását. Ugyanis, még ha a hazai jogrendszer nem is tette lehetővé hatékony szankciók alkalmazását, minden Szerződő Államnak hatékony és kielégítő jogi fegyvertárral kell felszerelkeznie annak érdekében, hogy az Egyezmény 8. cikkében és más, az adott állam által ratifikált nemzetközi megállapodásokban foglalt pozitív kötelezettségek teljesítését biztosítsa. A jelen ügy kapcsán a Bíróság megjegyezte, hogy bizonyos körülmények fennállása esetén a gyámhatóság pert indíthatott volna a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránt, vagy feljelentést tehetett volna az anya ellen azon az alapon, hogy nem tartotta tiszteletben az apa kapcsolattartási jogára vonatkozó bírói döntéseket, mégsem élt ezekkel a jogi lehetőségekkel. A Kormány azon érvelésével kapcsolatban, mely szerint a kapcsolattartási jog gyakorlására vonatkozó rendelkezések nemteljesítését igazolja az a feltevés, hogy a kérelmező nem vinné vissza a gyermeket Magyarországra (különösen a szülői felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó határozatok kölcsönös elismerésével kapcsolatban fennálló zavaros helyzetből adódóan) a Bíróság utalt a Legfelsőbb Bíróság március 27-én kelt ítéletére. A Bíróság elegendőnek tartotta, hogy ez az ítélet amellett, hogy megengedte a kérelmezőnek a gyermek magával vitelét a nyári kapcsolattartásra kellő mértékben figyelembe vette az anya érvelését és a Hágai Egyezmény alkalmazhatóságával kapcsolatos kérdéseket, de nem talált olyan bizonyítékot, mely az anya feltevését alátámasztotta volna. A Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy ezekben az ügyekben a gyermek érdeke mindenek fölött áll, ez pedig megköveteli, hogy a kapcsolattartás kérdését elsősorban annak és nem a szülő feltételezett érdekének figyelembevételével döntsék el. Ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság ítélete is kimondta, a gyermek érdeke az, hogy az apa a kapcsolattartás jogát legalább részben az Egyesült Államokban gyakorolhassa, hogy ne keletkezzenek nyelvi és ennek következtében érzelmi akadályok a gyermek és apja között. Az ügy iratai alapján a panaszolt időszak utolsó szakaszáig semmi nem utalt arra, hogy a gyermek vonakodott volna az apjával való találkozástól. Ugyanakkor, még ha ilyen idegenkedés ki is alakult a gyermekben, úgy tűnik, hogy azt a hatóságok nem tekintették olyan körülménynek, mely igazolhatja a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltak be nem tartását; a hatóságok mindössze belenyugodtak az anya akadályozó magatartásába. Végül a Bíróság elismerte, hogy az idő múlásával a körülmények megváltozhatnak, mely végső soron a gyermek szüleihez és azok környezetéhez való kötődésének újraértékelését és a kapcsolattartás újraszabályozását igényelheti. A magyar bíróságok azon döntése, hogy a kérelmező a kapcsolattartási jogát a gyermek 16 éves koráig csak Magyarországon gyakorolhatja, ezt az elvet látszik tükrözni. A Bíróság ezzel összefüggésben meg kívánta jegyezni, hogy május 19. napján kelt ítéletében a PKKB a gyermek kívánságát jelölte meg annak okaként, hogy a kapcsolattartásnak a Legfelsőbb Bíróság március 27-én kelt határozatában meghatározott rendjét megváltoztatta. Ugyanakkor tény az, hogy az a hoszszú idő, amely alatt a Legfelsőbb Bíróság fenti ítélete végrehajtatlan maradt, meghiúsította a kérelmező kapcsolattartási jogának gyakorlását, és végül azzal az eredménnyel járt, hogy a fia elidegenedett tőle. A fentiekre figyelemmel a Bíróság az Állam számára biztosított mérlegelési jogkör ellenére arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező kapcsolattartási jogának érvényesítése érdekében a nemzeti hatóságok nem tettek meg mindent, ami ésszerűen elvárható lett volna, ezért megállapította az Egyezmény 8. cikkének a megsértését, és a kérelmező részére euró nemvagyoni kártérítést, valamint a költségek és kiadások megtérítése címén eurót ítélt meg. Fordította és összefoglalta: Dr. Tancsik Annamária 37

40 KÜLFÖLDI SZEMLE Egy lépéssel közelebb a házassági vagyonjogi szerződések elismerése felé Angliában 1 The court is not a rubber stamp ben a Radmacher v Granatino ügyben egy majdan talán klasszikusnak számító ítéletet hozott az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága (Supreme Court), amelyben a korábban uralkodó nézetekkel szemben döntő jelentőséget tulajdonított a felek házassági vagyonjogi szerződésének. Itthonról szemlélve nincs ezen mit csodálkozni, de ha kicsit mélyebbre tekintünk az angol jogi hagyományok szövevényébe, látható, hogy milyen fordulat lehetőségét hordozza az ítélet egy olyan jogrendszerben, amelyik nem ismeri a törvényes házassági vagyonjogi rendszer intézményét, és a házasság felbontásával járó vagyoni következmények rendezését a bíróság mérlegelési jogkörébe utalja. Így a bíróság maga állapítja meg, milyen juttatásokat szükséges nyújtani a házasság felbontásakor a volt házastárs részére a tisztességesség követelményének kielégítése érdekében. Ebben a kérdésben a bíróság kompetenciáját eleddig a felek autonóm döntésükkel kérdőjelezhették meg, ezúttal azonban a házassági vagyonjogi szerződés döntő jelentőségének elismerése felé tett egy lépést a bírói gyakorlat. 12 Maga az ügy tehát egy házassági vagyonjogi szerződés bíróság előtt történő érvényesíthetősége körül bontakozott ki, ami az angol jog rendszerében korántsem olyan kézenfekvő, mint a kontinensen. A szerződés egyik résztvevője egy dúsgazdag német család leszármazottja, bizonyos Katrin Radmacher, aki egy francia férfihoz, Nicolas Granatino-hoz ment feleségül. A családi vagyon megóvása érdekében a felek a német jog követelményeinek megfelelő házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, amelyben vagyonelkülönítésről rendelkeztek a házasságuk fennállása, illetve annak megromlása esetére. A pár az esküvő után Londonba költözött és nyolc együtt töltött év, két gyermek, valamint a férjnek a jövedelmező banki karrier helyett választott tudományos pályára lépése után különváltak, majd elváltak. Az angol bíróság először a felek szerződésének a figyelmen kívül hagyásával diszkrecionális jogkörében döntött a volt férjnek 1 Az ismertetés az ELTE ÁJK Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának doktoranduszaként végzett kutatás keretében készült; témavezető Dr. Szeibert Orsolya. 2 A bíróság nem gumibélyegző. jelentette ki Butler-Sloss főbíró a felek megállapodása és a bírói döntés közötti viszonyt illetően a Kelley v. Corston ügyben [1998] QB 686, p járó nem csekély mértékű anyagi juttatásokról. A feleség azonban fellebbezett és a Fellebbviteli Bíróság (Court of Appeal) ennek részben helyt is adott: Granatino úr csak az apai minőségére tekintettel kapott javakra maradt jogosult, de mint férj, nem tarthatott igényt anyagi javadalmazásra tekintve, hogy erről a házassági vagyonjogi szerződésükben lemondott. A Legfelsőbb Bíróság részletes vizsgálat alá vonta a házassági vagyonjogi szerződésnek tulajdonítható jelentőség kérdését, amely tudományos berkekben is komoly visszhangra talált. Az alább ismertetett két tanulmány ennek az eseti döntésnek a feldolgozását tűzte ki célul: Anne Sanders, az Universität Bonn oktatója, a magánautonómia érvényesülésének szempontjából tárgyalta az ítéletet a Private autonomy and marital property agreements 3 című összehasonlító jogi elemzésében, míg Jens Scherpe, a University of Cambridge tanáraként az ítélet vízválasztó jellegét elemzi a Fairness, freedom and foreign elements marital agreements in England and Wales after Radmacher v Granatino 4 című tanulmányában. Magánautonómia és a házassági vagyonjogi szerződések Anne Sanders kifejezetten erős kontinentális, a német jogi hagyományokra alapozott megközelítéssel vizsgálja a házassági vagyonjogi szerződések létjogosultságát az angol jogrendszerben. Érveit a házassági vagyonjogi szerződések bevezetése mellett sorakoztatja fel, hiszen álláspontja szerint e jogintézmény hivatott biztosítani a felek vagyonjogi autonómiáját, ami kellő keretek között és családvédelmi érdekek tiszteletben tartása mellett alapvető eleme a német házassági vagyonjogi szabályozásnak. Az angol jog erősen elzárkózik a szerződések családi viszonyokon belüli elismerésétől, sokkal szűkebben értelmezve azt a tartományt, ami a contract kifejezéssel lefedhető. Ezért is lehetséges, hogy a házassági vagyonjogi megállapodásokat sem contract - ként, hanem legfeljebb marital agreements -ekként 3 International Law Quarterly, Vol. 59, Part 3, pp , Child and Family Law Quarterly, Vol. 23, No 4, pp ,

41 tartja számon, e körben is különbséget téve a házasságkötést megelőzően megkötött pre-nuptial marital agreements és a házasságkötést követően létrehozott post-nuptial marital agreements fogalma között. S bár a szerző részben utal rá, hogy a házassági szerződések nem csak a klasszikus vagyonjogi kérdéseket szabályozhatják, hanem a felek együttélésének egyéb személyes aspektusait, a lényeget tekintve a tanulmány a házassági vagyonjogi szerződések elvi és elméleti megalapozásával foglalkozik. Nemzetközi kitekintés A szerző a nemzetközi környezet felvázolása során tisztázni igyekszik azt, hogy mit is értenek az egyes jogrendszerekben házassági vagyonjogi szerződés alatt. A német jogszemlélet ezeket a megállapodásokat egyértelműen a szerződések közé sorolja (Ehevertrag), mivel Németországban a szerződés fogalma sokkal általánosabb, mint az angol jogban 5. Olyannyira, hogy a jogtudomány egyes képviselői magát a házasságot is szerződésként fogják fel. A házassági vagyonjogi szerződések elsősorban azonban azokban a jogrendszerekben értelmezhetőek, amelyek rendelkeznek törvényes vagyonjogi rendszerrel, amitől aztán a felek megállapodásukban eltérhetnek. Ez általában igaz a kontinentális jogrendszerekre, ahol biztosított a felek számára, hogy a házasságuk felbomlásának anyagi következményeit maguk határozzák meg. Nem így Angliában, ahol a házasságban élő nők vagyonáról szóló évi törvény 6 rögzítette, hogy a házasság nem érinti közvetlenül a felek vagyoni jogait, azaz önálló jogszerzők és vagyonukkal önállóan rendelkeznek, azonban házasság felbontása esetén a bíróság belátásán múlik, hogy milyen juttatásokat biztosít az eset körülményeire, a felek családban betöltött szerepére és vagyoni helyzetére tekintettel. A házassági ügyekről szóló évi törvény 7 értelmében tehát a bíróság rendelkezhet a felek vagyonának újrafelosztásáról az ancillary relief 8 iránti kereset alapján. Németországban a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai szerint a felek megőrzik önálló jogcímüket a vagyonukra a házasság időtartama alatt, de a közös háztartás védelme és a családi élet anyagi alapjainak biztosítása érdekében bizonyos esetekben a másik házastárs hozzájárulása szükséges a vagyontárgyakkal 5 i. m o. 6 Married Women s Property Act Matrimonial Causes Act A kifejezés magyarul nehezen megragadható, azoknak a határozatoknak az összességére utal, amelyeket az angol bíróságok a házassági kötelék felbontását követően járulékos jelleggel, mérlegelési jogkörükben eljárva hoznak meg elsősorban a volt házastársnak nyújtandó pénzügyi és vagyoni juttatásokról, ide értve például a másik házastárs vagyonából történő részesítést, a tartásdíjat, valamint az nyugdíjjogosultság megosztását. való rendelkezéshez. A házassági vagyonjogi szerződésben kiköthető vagyonelkülönítés (Gütertrennung) nemcsak a házasság fennállása idején történő önálló gazdálkodást teszi lehetővé, hanem a házasság felbontásának pénzügyi következményei alól is mentesíti a feleket, kivéve a tartási kötelezettséget. A házassági vagyonjogi szerződéseknek a vagyongazdálkodásban betöltött szerepe az öröklési jogi jogkövetkezményekben is tetten érhető. A törvényes vagyonjogi rendszer értelmében a tartási kötelezettségen felül a volt házastársat megilleti továbbá a másik házastársnak a házasság fennállása alatt megszerzett nyugdíjjogosultságának a fele is (Versorgungsausgleich). A joggyakorlat fejlődésének eredményeként az eredetileg a törvényes vagyonjogi rendszertől történő eltérést szol - gáló házassági vagyonjogi szerződés fogalmi határai a tartásra és a nyugdíjjogosultság megosztására vonatkozó megállapodásokra is kiterjednek, és gyakorlati jelentőségük is nagyobb, mivel a szerző megállapítása szerint a felek többsége nem rendelkezik túl sok megosztható vagyontárggyal a bontás idején. 9 A házassági vagyonjogi szerződés megkötésére a német szabályok szerint mind a házasságkötés előtt, mind azt követően sor kerülhet. Utóbbi esetben gyakori, hogy a felek a kapcsolat válságba kerülésekor rendelkeznek az őket illető biztosítékokról, vagy vállalnak kötelezettségeket a gyermekek javára. Alakszerűségeit tekintve ezeket a szerződéseket közjegyző előtt kell megkötni, akinek a jogszabályok ismertetésén túl az arról való meggyőződés is a feladata, hogy a felek megértették a megállapodásuk következményeit. A vizsgált esetben a német közjegyző szabályszerűen működött közre az eljárásban, az angol bíróság azonban ezt mégis úgy értékelte, hogy a leendő férj nem kapott megfelelő jogi tanácsadást, ezen a ponton tehát jelentős szemléletbeli különbség van a két jogi felfogás között. Míg a kontinentális házassági vagyonjogi rendszerekben a házasság felbontásának vagyoni következményei kiszámíthatóak, a házassági vagyonjogi szerződések megkötésének indoka a szerző meglátása szerint elsősorban az, hogy a kontinentális vagyonjogi rendszerek az egyedi módon (is) működtethető házasságok tekintetében rugalmatlanoknak bizonyulhatnak. Elterjedtségére a közjegyzők becslése utal, mely szerint a házaspárok körülbelül 10 százaléka köt ilyen megállapodást, és ez nemcsak a leggazdagabbak körében jellemző, hanem elsősorban azok élnek vele, akik korábbi házasságuk tapasztalatai miatt vagy a korábbi kapcsolatukból született gyermekük, illetve a biztonságos öregkor érdekében kívánják kizárni a házasság felbontásával együtt járó igényeket. De a pénzügyi függetlenségüket féltő, a karrierépítésre és nem a családalapításra koncentráló fiatalok között is kedvelt 9 i. m o. 39

42 jogintézményről van szó. A szerző további tipikus élethelyzeteket is sorra vesz illusztrációképpen, mint amilyen a különböző nemzetiségű, vagyoni helyzetű párok esete, vagy a vállalkozási tevékenység, valamint a társasági részesedésből eredő tagsági jogok gyakorlásával kapcsolatos vagyoni önállóság iránti igény. Álláspontja szerint Angliában leginkább a válások kimenetelének kiszámíthatóbbá tétele lehetne az ilyen szerződések elismerésének a legfőbb hozadéka. Az angol családjog Az angol családjogot a szerző mint újragondolásra érett rendszert közelíti meg. Hiszen a házassági vagyonjogi szerződések fent ismertetett előnyei ellenére az angol jog főszabály szerint nem biztosítja azok érvényesíthetőségét. Ennek oka lehet, hogy e megállapodásoknak a szerződések körébe való besorolása nem olyan magától értetődő, mint Németországban, olyannyira, hogy a házassági szerződés fogalma maga is ismeretlen. Az angol jogtudomány álláspontja szerint a szerződések a kereskedelmi forgalom körében értelmezhetőek, és esetleges pénzügyi jelentőségüknél fogva sem sorolhatóak közéjük a házassági vagyonjogi megállapodások. Természetesen az ügyben eljárt bírókat is foglalkoztatta ez a kérdés, és általában napirenden van Angliában ennek a felvetésnek a vitája. Egy korábbi, párhuzamosan futó ügyben Hale bírónő kifejtette, hogy hosszú távon a jogalkotónak be kellene vezetnie a bíróság előtt érvényesíthető házassági vagyonjogi szerződést. 10 Ez azonban felveti a szerződés fogalmi elemét képező ellenszolgáltatás meghatározásának a problémáját is. A szerző rámutat, hogy a házassági vagyonjogi szerződéseknek az angol jogi hagyományokkal való ellentmondásos viszonya alapvetően a házasság intézményének megközelítésére vezethető vissza. Minthogy a férj és feleség egységet képez, a házasságuk nem alakítható szabadon, ebből pedig következik, hogy a feleket nem illeti meg a házasságon belüli megállapodások megkötésének a lehetősége, hiszen ez bármely szerződéses jogviszonynak a legalapvetőbb feltételét, a két fél létezését nélkülözi. 11 S bár az egység teóriája már megdőlt, a hatása mindmáig érezhető: a legszemélyesebb jogviszonyokon belüli szerződések és ügyletek lehetősége ugyanis nem elfogadott az angol jogfelfogás szerint. Szóba jöhet még ellenérvként e szerződések közrendbe ütközése, illetve a házasság intézményére gyakorolt negatív hatása a bontás megkönnyítése által, amelyek jelentőségét azonban a szerző álláspontja szerint az angol jog által lehetővé tett különválásról szóló megállapodás (separation agreement) elismerése is relativizálja. 10 i. m o. 11 i. m o. Az angol jogi gondolkodás szerint alapvető problémát jelent, hogy a házassági vagyonjogi szerződésben a házasságkötés fejében ellenszolgáltatás köthető ki, akár az ancillary relief -ről történő lemondás formájában, így tulajdonképpen a házasságkötést megelőzően kötött szerződésben egy akkor még nem létező igényről rendelkeznek a felek. De mivel akár a házasság fenntartása, akár a gyors válás érdekében elfogadott nagyvonalú ajánlat is megengedett, akkor a házasságkötés áraként felfogott joglemondás sem tekinthető erkölcstelennek. Inkább abból kellene kiindulni, hogy a szerződéskötéshez való ragaszkodás nem önmagában, hanem csak akkor helyteleníthető, ha a fél a pozícióját a másikra előnytelen tartalmú megállapodás kikényszerítésére használja fel. Az ancillary relief -ről való lemondás nem mellesleg a házasság megszűnését követő anyagi bizonytalanság államra vetülő következményeit is magában hordozza. Ily módon a bírói mérlegelés fenntartása megelőzheti, hogy a fél a szociális juttatásokra hagyatkozzon, miután lemondott a vagyoni igényeiről, ezáltal a szerződés kockázatait voltaképpen a költségvetésre terhelte. A kockázat azonban nemcsak a teljes nincstelenség következményével, hanem legtöbb esetben azzal járhat, hogy a szerződés alapján a fél nem annyit kap, mint amennyit a bíróság döntése alapján kaphatott volna. A kockázati elem jelenléte azonban önmagában nem lehet ok egy megállapodás megkötésének a megakadályozására, ahogy a kereskedelmi forgalomban sem kizártak az ilyen ügyletek. A szerző szerint a vita nem is arról kellene, hogy szóljon, hogy az ancillary relief rendszere megérett-e a felülvizsgálatra, hanem hogy tekinthetőek-e a felek elég kompetensnek az ettől való eltérésről szóló autonóm döntés meghozatalában. Az autonómia hagyományai A szerző álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság döntéséből levezethető, hogy az autonómia elismerése megalapozza a szerződések kötelező erejének végső magyarázatát. Egyértelműbb a helyzet a német jogrendszerben, hiszen a német Polgári Törvénykönyv, a BGB (Bürgerliches Gesetzbuch) 19. századi kodifikációját áthatotta ez az akkor még teljes pompájában virágzó elv. Azaz a felek autonóm döntéshozatala elsőbbséget élvezett az igazságosság vagy az ésszerűség ideájával szemben, és az önrendelkezési jog szabadsága és a felelősség hangsúlyozása a szerződési szabadság rendszerének elvi alapját jelentette. A kódex gyakorlati indoka a házassági vagyonjogi szerződés lehetőségének az elismerésére azonban valójában a német tartományokban létező több mint százféle házassági vagyonjogi rendszer szerződésben való továbbélési lehetőségének a biztosítása, ezáltal a BGB egységes vagyonjogi rendszerének elfogadtatása volt. 40

43 Németországban az angol jogfejlődéshez képest később következett be az a fordulat, ami a férjnek a feleség vagyona felett gyakorolt kizárólagos jogát eltörölte. Kézzelfogható azonban a felek autonóm döntéshozatalának az elismerése, mind a házasságkötés szabadsága, mind a házasság felbomlásának gazdasági következményeiről való rendelkezés tekintetében. A tisztességesség Noha Angliában az ancillary relief -ről való döntéshozatal során a bíróság gondoskodik a fair eredmény eléréséről, a szerző indokoltnak tartaná a házastársak belátására bízni, hogy a házasságuk egyedi körülményeire tekintettel mit tartanak tisztességesnek. Ehhez természetesen szükséges egy olyan biztosítékrendszer, amely a házastársak és a gyermekek védelmét megfelelő színvonalon garantálja. Ennek a kidolgozása Angliában egyelőre a bíróságokra hárul, ahol megindult a vita arról, hogy a szerződéskötés körülményeinek, az azóta előállt körülményeknek, vagy a szerződés tartalmának kell-e a tisztességesség elvének megfelelniük. Németországban a szerződés megkötésének időpontjában fennálló érvényesség vizsgálata szintén elválik a szerződés teljesítésének a kötelezettségétől, aminek mércéje a méltányos eredmény elérése. A két megközelítés tehát sok hasonlóságot mutat. A szerződéskötés körülményeit illetően a szerző a jogi tanácsadást, a felek anyagi helyzetének feltárását, valamint a szerződés minősített okirati követelményét tekinti olyannak, aminek törvényi előírása garanciát jelentene a tisztességes megállapodás megkötése szempontjából. Fő kérdésnek azonban a szerződés tartalmára irányadó elképzelések megfogalmazását tartja. Ide tartozik elsősorban a harmadik személyek, így a gyermekek és az állam érdekeinek a védelme. A házastársak tekintetében mind az ancillary relief rendszerében, mind a német jogban a védelem hasonló kritériumok szerint határozható meg, azaz biztosítani kell a volt házastárs szükségleteit, a kiegyenlítést és a részesedést. Az ezekről való lemondás Németországban is felveti a házassági vagyonjogi szerződés érvénytelenségének kérdését annak jóerkölcsbe ütközése alapján. A Radmacher v Granatino ügyben elbírált házassági vagyonjogi szerződést azonban a szerző álláspontja szerint a német bíróság a felek biztos anyagi helyzetére tekintettel fenntartotta volna. A házasság egyike a leghosszabb távú jogi kapcsolatoknak, így a körülmények megváltozása folytán a házassági szerződésben foglaltak teljesítése igazságtalan eredményre vezethet. Különösen, ha a feleség feladja a kereső tevékenységét a gyermekek gondozása érdekében, a házassági vagyonjogi szerződésben azonban előzőleg lemondott az őt illető juttatásokról. Családi viszonyok között a szerződések feltétlen érvényre juttatása tehát ugyanolyan problematikus lehet, mint a teljes mellőzésük. Ennek a helyzetnek a felek maguk is elejét vehetnék, ha a jövőbeli eshetőségekre például a gyerekvállalásra tekintettel eltérő rendelkezéseket állapítanak meg, de a házasságkötést megelőző optimizmus hangulatában ez az előrelátás kevesek sajátja. A házasság fennállása, főként pedig a házasság válságba kerülésére utaló jelek felbukkanása esetén a házastársak inkább tartózkodóak a szerződés módosításának felvetésével kapcsolatban, nehogy ezzel is tovább tetézzék a bajt. A házasságok állandóan változó állapota és a szerződések statikussága mind a német, mind az angol jogban a kiszámíthatóság és a rugalmasság közötti egyensúly megtalálását tűzi feladatul. A vizsgált esetben a férj otthagyta jól jövedelmező bankári állását a tudományos karrier érdekében, illetve a felek gyermeket vállaltak, azonban ezen körülmények egyike sem minősült olyan jelentős változásnak a Legfelsőbb Bíróság olvasatában, ami alapján a szerződés érvényesítésétől el kellett volna tekinteni. A megoldás a német jog szerint a jóhiszeműség elvében rejlik, amelynek értelmében a szerződésre a körülmények megváltozása által indokolt mértékig nem lehet hivatkozni. Mivel az angol jog a jóhiszeműség általános követelményét a szerződéses felek számára nem írja elő, a szerző javaslata szerint a házastárs ésszerű szükségleteinek kielégítésére irányuló kötelezettség útján lehetne orvosolni a felmerülő hiányt. Következtetéseiben a szerző a házassági vagyonjogi szerződések és a szükséges törvényi biztosítékok bevezetése mellett érvel, amely biztosíthatná a magánszemélyek autonómiájának a kellő érvényesülését. Tisztesség, szabadság és külföldi elemek házassági vagyonjogi szerződések Angliában és Wales-ben a Radmacher v Granatino ügy után Jens Scherpe az angol joghoz fűződő bensőséges viszonya alapján közelíti meg a Radmacher v Granatino ügyben hozott ítélet gyakorlati jelentőségét. Kiinduló álláspontjaként rögzíti, hogy a döntés ésszerű egyensúlyt képez a paternalizmus és a magánautonómia között, és ha megfelelően alkalmazzák, nem veszélyezteti a gyengébb házastárs és a gyermekek védelmét. 12 A szerző mérföldkőként tekint az ítéletre, mint ami hosszú időre meghatározza majd a házassági vagyonjogi szerződések megítélését Angliában és Wales-ben. Rámutat azonban jogfejlődés párhuzamosságainak problémáira is, hiszen a döntéssel egyidejűleg a Law Commission jogalkotási reformjavaslatának a kidolgozása is folyamatban volt. Másrészt 2008-ban a házassági vagyonjogi szerződések ortodox megközelítésének jegyében a bíróság a szóban forgó ügyben 12 i. m o. 41

44 a kormánynak A családok támogatásáról szóló as Zöld Könyvére támaszkodva hozott ítéletet abban az értelemben, hogy a szerződés figyelmen kívül hagyására a Zöld Könyvben nevesített biztosítékok mellőzése miatt került sor, mivel hiányzott a független jogi tanácsadás, a szerződés továbbá nélkülözte a felek számára nyújtandó ellátások rögzítését akár a gyermekekről való gondoskodásra, akár a felek tényleges szükségleteire nézve. Mivel a szerződés nem bírt az ügy szempontjából döntő jelentőséggel, az ancillary relief körében a bíróság a felek vagyoni helyzetének érzékeltetése érdekében a férj számára 5,5 millió fontot ítélt meg, ráadásképpen egy londoni lakás vásárlására elegendő összeget, és bár a gyermekeket az anyánál helyzeték el, évi 35 ezer fontot a gyermekek után a tanulmányaik befejezéséig. A feleség fellebbezése alapján a Fellebbviteli Bíróság csak az apai minőségre tekintettel nyújtott juttatásokat tartotta fenn, arra való hivatkozással, hogy a felek egymás közti viszonyára irányadó házassági vagyonjogi szerződésnek a korábbi ítélet nem tulajdonított elegendő súlyt. Másrészt viszont helyesen nem tekintették lényegesnek a Zöld Könyv által előirányozott biztosíték-rendszer követésének hiányát. A tisztességesség vizsgálatának tesztje A Legfelsőbb Bíróság ítélete megerősítette azt a korábbi tételt, hogy a bíróságok rendelkezési joga az ancillary relief tekintetében nem zárható ki egy magánjellegű megállapodással, viszont mind a házasságkötést megelőzően, mind az azt követően megkötött megállapodásokra nézve kimondta, hogy A bíróságnak jelentőséget kell tulajdonítania annak a házassági szerződésnek, amelyet a felek szabadon kötöttek, teljes körűen elfogadva annak következményeit, kivéve, ha a felmerülő körülmények alapján nem lenne tisztességes a feleket a megegyezésükhöz kötni. 13 Ez a megközelítés egyrészt kifejezésre juttatja, hogy a bíróság diszkrecionális jogköre az ancillary relief tekintetében fennmarad, másrészt közelít a házassági vagyonjogi szerződéseket elismerő egyéb jogrendszerekben uralkodó szemlélethez. Fenti kijelentés értelmében a házassági szerződés vizsgálatának két lépcsőben kell megtörténnie; az első a tisztességes eljárás mércéje (procedural fairness stage), ami az első fordulatban foglaltak alapján mérlegelhető, a második pedig az anyagi jogi tisztességesség (substantive fairness) a mondat második fordulata alapján. Az eljárás tisztességességének vizsgálata során a szerződéskötésre és annak körülményeire tevődik a hangsúly. E körben a felek autonómiáját kell védelemben részesíteni, amely kiterjed a szerződés szabad megkötésére és a következ- mények elfogadására egyaránt. Ezek hiánya esetén az angol jog szerinti speciális jogkövetkezmény alkalmazására kerülhet sor: azaz a bíróság a szerződésnek nem vagy csak kevés jelentőséget tanúsít. Fontosabbnak tekinthető azonban a szerződés tartalmának a vizsgálata, ami a szerződés anyagi jogi tisztességességének a mérlegelése körébe tartozik. Azaz, még ha a szerződéskötés pillanatában a fenti követelmények teljesültek, azonban a felmerülő körülmények miatt a szerződésben foglaltak teljesítése tisztességtelen eredményre vezetne, a bíróság eltekinthet tőle. Az autonómia védelme A szerző a bírói jogfejlődés irányainak felvázolása mellett nem hagyja figyelmen kívül a kormányzat részéről érkező kezdeményezések értékelését sem, noha ezeket a Legfelsőbb Bíróság végső soron pusztán ajánlásnak tekinti. A Belügyminisztérium (Home Office) hivatkozott, A családok támogatásáról szóló konzultációs dokumentuma három eljárási biztosítékot is említ, amelyek a házassági vagyonjogi szerződés sarokköveinek tekinthetők: a független jogi tanácsadást, a körülmények teljes és hiteles feltárását, valamint a szerződésnek legalább 21 nappal a házasságkötés előtt történő megkötését. Kezdve az időkorláttal, önkényes lehet valamely határnap kiragadása annak érdekében, hogy előírják, mennyivel előbb kell a házasságkötéshez képest a házassági vagyonjogi szerződést megkötni ahhoz, hogy az bíróság előtt érvényesíthető legyen. A védelmére felhozott érv, hogy ez által megelőzhetővé válna a házassági szerződés rákényszerítése a félre egy olyan időpontban, amikor már nem képes ellene tiltakozni, valójában pusztán a kritikus pillanat előrehozását jelentené. Ha a házasságkötésnek a szerződés az ára, az ily módon nem semlegesíthető, hiszen az időkorlát nem tudja megelőzni az írd alá vagy nem lesz esküvő taktikát. 14 A kérdés e tekintetben sokkal inkább az, hogy mikor válik ez a nyomásgyakorlás olyan mértékűvé, amely a bíróság általi mellőzést vagy a szerződés jelentőségének visszaszorítását vonja maga után. A jogi tanácsadás a common law jogrendszerekben hosszú múltra visszatekintő elvárás. Célja annak biztosítása, hogy a fél tudomást szerezzen a megállapodás következményeiről, bár ennek hiánya sem tekinthető alapvető jelentőségűnek, mivel a következmények teljes ismerete és belátása mellett is előfordulhat, hogy az érintett fél magára nézve kedvezőtlen tartalmú szerződést köt. Így ez sem lehet egyedüli biztosítéka a házassági szerződések tisztességes létrejöttének. A körülmények teljes körű feltárása a felek vagyoni helyzetének kölcsönös ismertetését jelenti, annak biztosítékaként, hogy a házassági vagyonjogi szerző- 13 i. m o. 14 i. m o. 42

45 dés megkötésekor ennek tudatában döntsenek a házasság megromlásának anyagi következményeiről. Számottevő vagyon esetén ez igen költséges és hoszszadalmas eljárás lehet, viszont a becslések pontatlansága még ha nagyságrendileg nem is kirívó, a szerződés érvényesíthetőségét veszélyeztetheti. Átlagos anyagi körülmények között élő párok tekintetében a precízebb számbavétel könnyebben kivitelezhető, ám lehet-e ok a különbségtételre az eltérő vagyoni helyzet? Mindezek fényében a Legfelsőbb Bíróság ezt a követelményt sem tekintette szükségszerűen kötelezőnek, bár erősen ajánlott, ha a felek a vagyonelkülönítést szeretnék megvalósítani. Az egyedi összetevők meghatározása helyett helytállóbb tehát a Legfelsőbb Bíróság által is képviselt holisztikus szemlélet alkalmazása, melynek lényege, hogy döntő jelentősége annak van, hogy a házassági szerződés aláírása az információk birtokában, tudatosan történt-e 15, ennek pusztán indikátorai lehetnek a fent tárgyalt követelmények teljesülése vagy azok hiánya. Tekintettel arra, hogy az autonómia védelme érdekében a felek alkupozíciójának egyensúlyára kerül a hangsúly, csak ennek sérelme esetén beszélhetünk tisztességtelen eljárásról. A másik oldalról a fél a szerződés tisztességtelen kimenetelével azaz saját autonóm döntésének következményeivel szemben is védelmet érdemel. Különösen a hosszú távú jogviszonyok, házasságok esetén nehezen előre látható valamennyi felmerülő körülmény bekövetkezése. Végeredményben tehát közérdekből a gyermek és a gyengébb fél védelme okán a felek egykori autonóm döntése mellőzhető vagy annak kevesebb jelentőség tulajdonítható. A szerző álláspontja szerint a Radmacher v Granatino ügy hozadéka, hogy a házassági vagyonjogi szerződések mércéje a jövőben a tisztességesség lesz. A kérdés ezért inkább az, hogy ugyanazok-e a tisztességesség kritériumai a házassági vagyonjogi szerződések esetében, mint az ancillary relief -ről való döntéshozatalkor? A házassági vagyonjogi szerződéseket illetően a Legfelsőbb Bíróság egy tartalmi feltételrendszert vázolt fel. Ide tartozik a gyermekek méltányos igényeinek a kielégítése, azaz a házassági vagyonjogi szerződésben foglaltak ezeknek az igények nem vonhatják el a kielégítési alapjukat. Tiszteletben kell tartania a bíróságoknak a felek autonómiáját is, azaz főszabályként a szerződést figyelembe kell venni. A házasságkötést megelőzően meglévő vagyon, illetve a házasság fennállása során például öröklés útján átszálló vagyon elkülönítése pedig önmagában nem teszi a szerződést tisztességtelenné. Tartalmát tekintve a szerződés akkor vezet tisztességes eredményre, ha figyelembe veszi a felek szükségleteit, a kiegyenlítést és a részesedést. Ha a házas- 15 i. m o. sági vagyonjogi szerződésben a felek nem rendelkeznek a volt házastársak esetleges szükségleteinek a kielégítéséről, így valamelyikük anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe kerül, a szerződés érvényesítése akadályokba ütközhet. Úgyszintén érinthetetlen a kapcsolatból fakadó tipikusan az otthonmaradó, a gyermekgondozást ellátó házastárs keresőtevékenységének hiányára visszavezethető hátrányok kiegyenlítése, azaz az ancillary relief védelmi rendszerének lényegét jelentő követelmények elsőbbséget élveznek a házassági vagyonjogi szerződésben foglaltakhoz képest. Amire a feleknek valójában érdemben lehetőségük van, az az osztozkodás alóli kiszerződés, de csak a fentiek kielégítése mellet. A külföldi elem A szerző álláspontja szerint aggasztó azonban, hogy a Legfelsőbb Bíróság meglehetősen röviden foglalkozott az ügybeli szerződés hordozta külföldi elem jelentőségével. Mivel az angol bíróságok a nemzetközi magánjogi rendelkezések értelmében mindig a lex fori-t alkalmazzák, így az ancillary relief -ről való döntés során is, a házassági vagyonjogi szerződések mellőzése különösen, ha azok korábban hosszabb időn keresztül meghatározták a felek vagyonjogi viszonyait indokolatlan lenne, hiszen a választott vagyonjogi rendszer figyelembevétele nem jelenti a külföldi jog alkalmazását, és azt sem, hogy érvényre kellene juttatni egy olyan szerződést, amely ellentétben áll az angol jogi hagyományokkal. 16 Nyilvánvaló a különbség a kontinentális, házassági vagyonjogi rendszeren alapuló jogrendszerek és az azt nélkülöző angol jog között, más értelmet is nyer a házassági vagyonjogi szerződés az egyes kontextusokon belül, hiszen egyik esetben a kiszámítható kimenetelű tételes jogi rendszertől, másik esetben a bírói mérlegelésen alapuló jogkövetkezményektől való eltérést célozhatják meg. Következtetéseiben a szerző rámutat, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntésének egyik legfőbb kritikája abban fogalmazódott meg, hogy alkalmazásával átfordul a bizonyítási teher, hiszen A Radmacher ügy előtt azt a felet, aki a szerződés érvényesítését kívánta, terhelte annak bizonyítása, hogy a szerződés feltételei tisztességesek, most ez a teher átfordult. 17 Abban azonban összhang van, hogy a felek az osztozás követelményétől eltérhetnek, azonban az ancillary relief védelmi magját képező szükségletek és kiegyenlítés nem képezik a felek szabad rendelkezésének a tárgyát. Összességében tehát a házasság még mindig ér annyit, hogy a bíróság a felek döntésén túlmutató védelemben részesítse. 16 i. m o. 17 i. m o. Dr. Megyeri Nóra 43

46 HÍREK, ESEMÉNYEK A bírák közötti közvetlen kommunikáció lehetőségei a határokon átnyúló családjogi vitákban Ötvenöt állam nyolcvankét kapcsolattartó bírójának részvételével zajlott június e között Camberland Lodge-ban (Egyesült Királyság) az, a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia megalakulásának 15 éves évfordulója alkalmából rendezett találkozó, melyen a konferencia résztvevői nyugdíjba vonulása alkalmából ünnepélyes keretek között búcsúztatták Lord Justice Mathew Thorpe-ot, a nemzetközi családi jog kiemelkedő személyiségét, az Anglia és Wales-i Nemzetközi Családjogi Bíróság vezetőjét. Thorpe-nak elévülhetetlen érdemei vannak a Konferencia Kapcsolattartó Bírói Hálózatának létrehozásában, az Európai Igazságügyi Hálózat családi jogi kapcsolattartó bírói hálózatának kiépítésében, a nemzetközi családjog és a mediáció nemzetközi és európai szintű jogharmonizációjának megteremtésében. A Konferencia Állandó Irodájának és a kapcsolattartó bíróknak az utóbbi években a nemzetközi családjogi, különösen a jogellenes gyermekelviteli ügyekben a nemzetközi kapcsolatfelvétel területén kifejtett munkája eredményeképp megszületett az az útmutató, amely a részes államok bíróságai közötti közvetlen bírósági és bírói kapcsolatfelvétel szabályait, alapelveit, az eljárás menetét, a szükséges intézkedéseket tartalmazza (Emerging Guidance and General Principles for Judicial Communications). Az útmutatóval bátorítani kívánják a részes államok bíróságait, bíráit, a jogi szakma képviselőit a bíróságok (hatóságok) közötti közvetlen kapcsolatfelvételre, amelynek gyorsasága, rugalmassága miatt különös jelentősége van a gyermekelviteli ügyekben, de az eddigi tapasztalatok alapján nagyon hasznosnak bizonyul a határokon átnyúló családjogi ügyekben, a főként munkavállalás miatt külföldre települt családok családjogi vitáinak rendezése körében. Ezt a lehetőséget nyilvánvalóan azok az országok tudják kiaknázni, amelyek csatlakoztak 1 A Gyermekek Jogellenes Elvitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában, október 25-én kelt Szerződséhez (röviden: 1980-as Hágai Egyezmény), és ezt követően a Konferencia Kapcsolattartó Bírói Hálózatához. 2 1 A csatlakozott államok listája megtekinthető a oldalon. 2 Magyarország február 25-én jelölt kapcsolattartó bírót a hálózatba. Ennél fogva a tanácskozás fő célkitűzésének tekintette a nem részes államok meggyőzését az Egyezményhez való csatlakozásról, és minden részes állam felhívását arra, hogy kapcsolattartó bírót jelöljenek a hálózatba. Ez annál is inkább fontos, mert az elmúlt években megnövekedett az igény a bíróságok részéről a közvetlen kommunikációra ben 388 konkrét ügyben történt megkeresés és határokon átnyúló közvetlen kommunikáció a részes államok bíróságai között, melyből 353 kapcsolattartó bírók közreműködésével zajlott. 3 Mivel az egyedi ügyekben történő megkeresések száma az általános információ kérések számát meghaladta, az Állandó Iroda külön dokumentumot készített a kapcsolattartó bírói hálózat keretében egyedi ügyekben folyó közvetlen kapcsolatfelvétel szabályairól (Information Document on DJC in specific cases within the context of the IHNJ), és összegyűjtötte a Hágai Gyermekjogi Egyezményeket tartalmazó joganyagot is. 4 Felhívta a figyelmet e dokumentumok oktatási célokra való felhasználására is, mellyel a gyermekelviteli ügyeket és határokon átnyúló ügyeket tárgyaló családjogi bírók, ügyvédek ismeretei is bővíthetők. A közvetlen bírósági kapcsolatfelvétel elengedhetetlen feltétele, hogy adott ország bíróságai ismerjék a kapcsolattartó nevét, elérhető- 3 Három megkeresés érkezett hozzám külföldi kapcsolattartótól saját országa bírójának megkeresésére, és két hazai bírótól érkezett megkeresés teljesítése érdekében vettem fel a kapcsolatot külföldi kapcsolattartó bíróval. 4 A Magyarországon kihirdetetett egyezmények és európai jogforrások: évi 14. sz. tvr. a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az évi október 25. napján kelt szerződése kihirdetéséről, évi LXXX. tv. a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, május 29. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről, évi CXL. tv. a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, október 19-én kelt Egyezmény kihirdetéséről, a Tanács június 9-i 2011/432/EU határozata a gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló, november 23-i Hágai Egyezménynek az Európai Unió nevében történő jóváhagyásáról, a tanács november 30-i 2009/941/EK határozata a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, november 23-i hágai jegyzőkönyvnek az Európai Közösség általi megkötéséről. 44

47 ségét, azoknak a bíróknak a nevét, akik jogellenes gyermekelviteli ügyeket tárgyalnak, azoknak az ügyvédi irodáknak, civil szervezeteknek a nevét, akik ilyen ügyekben való részvételre specializálódtak, és nem utolsósorban azoknak a hatóságoknak a felsorolását (Központi Hatóság, gyámügyi szervek), amelyeknek fontos szerepük van az ügyek lebonyolításában. Az Állandó Iroda az oktatásban és a tájékoztatásban kulcsszerepet szán a kapcsolattartó bíróknak és a Hágai Konferencia fejlesztés alatt álló websitejának, valamint a hazai website-oknak is. A bíróságok közötti közvetlen kommunikáció törvényi alapjai Több országban, így pl. Kanadában (British Columbiában), Ecuadorban, Svájcban és az Egyesült Államokban is belső jogszabály tartalmazza a közvetlen bírósági kapcsolatfelvétel lehetőségét a határokon átnyúló ügyekben, amely jogszabályi felhatalmazás alkalmas a bírók bátorítására, képzések, tapasztalatcserék szervezésére (pl. Németország), sőt az egyetemi és posztgraduális képzések tematikájához is (pl. Kanada). A joggyakorlat számára értékes anyagokat, eseteket a bíróságok elektronikus központi könyvtárában is elérhetővé lehet tenni a bírók számára (pl. Norvégia). A kapcsolattartó-bírói hálózat fejlesztése Azokban az országokban, amelyekben a közvetlen bírósági kapcsolatfelvétel lehetőségét jogszabály nem tartalmazza, az adott ország gyakorlatának az ismerete elengedhetetlen a bírók számára. A Hálózat bővítésével, fejlesztésével egyre több ország tud alkalmazandó jogáról és joggyakorlatáról információt szolgáltatni a megkereső bíróság részére. A hálózatfejlesztés nemcsak nemzetközi szinten zajló folyamat, hanem központi kérdés azokban a föderatív államokban, ahol nemzeti szinten is ki kell építeni a kapcsolattartó bírói hálózatot (pl. Egyesült Államok). A nemzetközi szintű együttműködés kiváló példája az IBERRED, a spanyol nyelvű térség 22 állama (Spanyolország, Portugália, Latin-és Dél-Amerika) által létrehozott nemzetközi kommunikációs hálózat, melynek biztonságos rendszerében büntető-, polgári és gazdasági ügyekben is tájékozódhatnak egymástól a kapcsolattartó bírók. Ez egy informális hálózat, mely kisegítő jelleggel működik a nemzetközi bírósági együttműködés területén. A beérkező kérelmek lajstromozása alapján történik a válaszadás, a tagok által meghatározott elvek szerint. Az egyéni hozzáférés regisztráció alapján lehetséges. Az rendszer is biztonságos. Nagy előnye, hogy az IBERRED kapcsolattartó bírói összességükben elérhetők a Hágai Konferencia kapcsolattartói által, a párhuzamos hálózatok közötti interaktív kommunikáció is lehetséges. A Hágai Kapcsolattartói Bírói Hálózat fejlesztésének további lényeges színtere az afrikai kontinens, ahol jelenleg az Afrikai Unió és az Afrikai Bizottság tesz erőfeszítéseket arra, hogy Afrika egész területén épüljön a hálózat. A legfőbb problémát az jelenti, hogy sok afrikai ország nem kapcsolódott még az Egyezményhez, kevés bíró és kevés iroda áll rendelkezésre a hatékony munkavégzéshez. Ugyanakkor a kontinens keleti részén, pl. Kenyában már fejlett az infrastruktúra a hálózati munkában való részvételhez. Modern technológiák alkalmazása A modern technológiák (videokonferencia, skype stb.) biztonságos alkalmazása még aránylag kevés országban vált a mindennapi munka részévé. Az ilyen technika főként azokban az országokban fejlődik, ahol nagy területeken átívelő kapcsolattartásáról van szó, mind regionális, mind nemzetközi szinten (pl. USA, Ausztrália). Az IBERRED elektronikus kommunikációja lehetővé teszi a videokonferencia alkalmazását is, melynek előnye, hogy a résztvevők utaztatása nélkül mindenkit meg lehet hallgatni (gyerek, szakértő, családtagok stb.). Hátránya, hogy nagyon magas szintű technikai felkészültséget igényel, magasak a tolmácsolás költségei, emellett feltételezi, hogy a bíró megfelelően tudja kezelni a technikai eszközöket. INCADAT 5 A Hágai Konferencia elektronikus hálózata (INCADAT) olyan esetgyűjtemény, amely bármely bíró számára elérhető az interneten. Itt azokat a tanulságos eseteket gyűjtik össze, elemzik, amelyek jól szemléltetik a jogellenes gyermekelviteli ügyekkel kapcsolatos központi hatósági és bírósági gyakorlatot. Az Állandó Irodához bármely részes állam bírósága a kapcsolattartó bírón keresztül anonimizált formában eljuttathatja a nemzetközi szakmai érdeklődésre számot tartó eseteket. További információ forrásként szolgál a szakemberek részére a Konferencia hivatalos lapja, a The Judges Newsletter On International Child Protection. A jogellenesség vizsgálata és a gyermekvédelem szempontjai az egyik államból a másik államba kötözött családok jogvitáiban Mivel nemzetközi szinten egyre gyakoribbá válik a munkavállalás, munkavégzés helyének változása, partnerekkel való költözés, életmód-váltás, vagy akár a korábbi közös lakóhelyre való visszatérés (ez utóbbi kettő főleg Ausztrália Új Zéland viszonyában), amelynek okán a családok a korábbi évtizedekben

48 tapasztaltakhoz képest sűrűbben költözködnek, a gyermekek egyik szülővel való távozása jogvita esetén szükségessé teszi az elvitel jogszerűségének vizsgálatát, adott esetben gyermekvédelmi intézkedések megtételét. Az ezzel kapcsolatos nemzetközi joggyakorlat igen színes képet mutat, a bíróságok sokszor nagyon kemény és munkaigényes döntéseiben fellelhető azonos motívumok egységes értelmezése a jövő joggyakorlatának a feladata. E felismerés hatására 2012-ben új-zélandi, angliai és walesi gyakorló bírókból, egyetemi tanárokból és kutatókból álló munkacsoport alakult, melynek feladata az egyedi ügyek vizsgálata, összehasonlító jogi tanulmányozása, ismeretek összegyűjtése, információs füzet kiadása a Londonban elfogadott következtetések és ajánlások alapján. Az egyedi ügyekben az azonnali bizonyítás felvétel lehetőségét, gyakorlatát, az erőszak előfordulását, a gyermek legfőbb érdekének, a jóléti elemeknek a megjelenését vizsgálják. A kutatás irányítására létrejött speciális bizottság egy olyan összehasonlító nemzetközi kutatást koordinál, melynek elsődleges célja a hosszú távú következmények vizsgálata a gyermekelviteli ügyekben. A július 3 5. között rendezett Elviteli Fórumon a kutatócsoport a gyakorlat egységesítésére tett javaslatokat fogalmazott meg, és kiemelte, hogy a bíróság által vizsgálandó körülmények közül az apa és a gyermek elvitel utáni kapcsolatának és a gyermek érzelmeinek, kívánságainak elsődleges jelentőséget kellene tulajdonítani. Az első kutatási eredményeket a kutatócsoport egyik tagja, Dr. Rob George (Oxford University) ismertette. A kutatócsoport kutatási kérdőívében 96 egyedi esetet dolgozott fel és 187 interjút végzett. A vizsgált ügyek alapján megállapítható, hogy az átlagosan 8 9 éves gyermekek (a vizsgálat a 16. életévüket be nem töltött gyermekekre terjedt ki) 93%-a az anyával együtt költözik vagy az anya gondozásában marad a költözést követően. Ezek a gyerekek a szülők közös szülői felügyeletben való megállapodása (ezek száma 10% alatt van) esetén is lényegesen több éjszakát töltenek az anyánál. Tekintve, hogy a legtöbb elvitel az Európai Unió tagországai között történik, a rendszeres kapcsolattartásnak nem lenne gyakorlati akadálya, ennek ellenére az esetek felében a gyermeknek nincs közvetlen kapcsolata a látogató szülővel. Az elvitel kevésbé irányul a Távol-Kelet, Észak-Afrika, Oroszország felé. A vizsgált esetek 72%-ában nem volt jogellenes az elvitel (60%-ban bírósági döntés előzte meg a gyermek áttelepülését). A visszaviteli kérelmeknek való helyt adás és elutasítás aránya pedig közel egyenlő. A közvetlen bírósági kommunikáció protokollja A kapcsolattartásnak (kommunikációnak) két szintje van: 1. általános/indirekt (nem közvetlen, nem adott ügyhöz kapcsolódó), 2. konkrét/direkt (közvetlen, egy adott ügyhöz kapcsolódó). A protokoll szerint a kapcsolatfelvételnek alapvetően a puszta tényekre, logisztikai kérdésekre és az információk cseréjére kell szorítkoznia, és a feleket tájékoztatni kell arról, hogy ügyükben a két bíróság között közvetlen kapcsolatfelvétel történt. Minden közvetlen kapcsolatfelvételre irányuló szándékot írásban is meg kell erősíteni, és bizonyos esetekben a felek és jogi képviselőik jelenlétét is biztosítani kell, adott esetben a konferencia telefon (videokonferencia) mindkét oldalán. A közvetlen kapcsolatfelvételt rögzítő anyagot ( stb.) meg kell őrizni és a felek rendelkezésére bocsátani. Közvetlen kapcsolatfelvétel a konkrét ügyet tárgyaló bírók között is történhet. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy ez rendkívül hasznos a visszavitel során felmerülő gyakorlati problémák megoldására, a szülők közötti azonnali kapcsolatfelvételre is figyelemmel. A közvetlen kommunikáció a kapcsolattartó bíró közvetítésével is folyhat, aki segítséget nyújthat minden információ megszerzéséhez, amelyek a bírói intézkedésekhez szükségesek (a szülői felügyelet gyakorlására, kapcsolattartásra vonatkozó ideiglenes intézkedés megtételéhez). A tapasztalatok azt mutatják, hogy e módszer a külföldi jog alkalmazásához nyújt hathatós segítséget, hiszen az információk gyorsabban megszerezhetők, biztosított a külföldi joghoz való hozzáférés, a joggyakorlat megismerése, és rugalmasabbá tehetők a bizonyítás felvételi és végrehajtási eljárások. A tanácskozáson szerzett tapasztalatok alapján megfogalmazható, hogy egy hazai adatbázis létrehozásával, mely a külföldi hatóságok által közölt joganyagot és a leginkább érdeklődésre számot tartó hazai joganyagot tartalmazza, gyors segítséget tudnánk nyújtani a hazai és a külföldi bírók, központi hatóságok részére. Segítené a hazai gyakorlat fejlődését egy jogesetgyűjtemény készítése az érdekes jogi megoldásokat tartalmazó határokon átnyúló ügyekből, amely alkalmas a határozatok elemzésére is. Előrelépést jelentene a hazai joggyakorlat fejlődése szempontjából az is, ha magyar nyelven minden bíró részére rendelkezésre állna a protokollt tartalmazó útmutató, információs füzet, és a bírók képzéseken ismerhetnék meg a hálózatot, sajátíthatnák el a közvetlen kommunikáció lehetőségét és gyakorlatát, eseteken keresztül is. Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta 46

49 Korszakváltás a családjogban Családjogi konferencia Miskolcon június 7-én került megrendezésre Korszakváltás a családjogban címmel a Polgári Jogot Oktatók XIX. Országos Találkozója. A konferenciát a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Intézet Polgári Jogi Tanszéke szervezte hagyományosan a Novotni Alapítvány támogatásával az új Polgári Törvénykönyvben várható családjogi változások apropójából. 1 A rendezvény nemcsak a polgári jogot oktatók, hanem a gyakorlat jeles képviselői között is nagy érdeklődést váltott ki, amit az ország különböző területéről érkező résztvevők és érdeklődők nagy száma is bizonyított. Így nemcsak gyakorló ügyvédek, hanem a jogághoz más módon kapcsolódó vendégek többek között bírák, egyetemi oktatók, illetve a gyámhatóságnál tevékenykedő jogászok egyaránt részt vettek a neves alkalmon. A konferencia fényét emelte, hogy a kassai Jozef Safarik Egyetem jogi karának polgári jogi tanszékéről is érkeztek oktatók és vendégek. A rendezvényt, melynek a miskolci Bástya Konferencia és Wellness Hotel adott otthont, Prof. Dr. Dobróka Mihály tudományos és nemzetközi rektorhelyettes, Prof. Dr. Torma András az Állam- és Jogtudományi kar dékánja, illetve Prof. Dr. Bíró György, a Civilisztikai Tudományok Intézetének és egyben a Polgári Jogi Tanszék vezetőjének köszöntője nyitotta, mely során mindannyian méltatták és kiemelték e jogterület fontosságát. A konferencia jelen lévő tiszteletbeli vendége Dr. Tóthné Prof. Dr. Fábián Eszter volt. Ezt követte a plenáris ülés, melyen három előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az elsőt Dr. Kőrös András a Kúria Polgári Kollégiumának tanácselnöke tartotta, melyben általános áttekintést adott a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény Negyedik Családjogi Könyvében szereplő legfontosabb koncepcionális változásokról. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a családi jog bekerült az új Polgári Törvénykönyvbe, és nem önálló jogszabályként él tovább. Dr. Kőrös András felhívta továbbá a hallgatóság figyelmét a jogterületet érintő legjelentősebb változásokra, különösen a házassági vagyonjog lényegesen bővülő normaanyagára, illetve az élettársakra vonatkozó sajátos szabályozásra. A szülői felügyelettel kapcsolatosan ismertette a megállapodás útján történő, valamint a bíróság általi rendezés lehetőségeit, kiemelve, hogy mindkét esetben a felek közötti komp- 1 A szerző utolsó éves joghallgató és demonstrátor a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Intézetében, aki maga is aktív részese volt a konferencia sikeres megszervezésének. romisszum megteremtése lenne kívánatos, és a változó normák is ezt kívánják elősegíteni. Végül, de nem utolsó sorban ismertette a családjogi tartás részleteit, felhívva a figyelmet a nagykorú gyermek tartásának, illetve a tartás valorizációjának problémáira. A rendkívül színvonalas és tartalmas összefoglalást Dr. Gyengéné Dr. Nagy Márta, a Kúriára kirendelt bíró követte, aki a mediáció családjogi vonatkozásait és jövőbeni lehetőségeit mutatta be előadásában. Kifejtette, hogy ezen terület jelentősége felértékelődött az utóbbi időben, hiszen amellett, hogy az eljárás sokkal gyorsabb, mint a hagyományos bírói vitarendezés, még hatékonyabb is a családjogi jogviták körében. Utalt rá az előadó, hogy uniós szinten is találunk előírásokat ezen vitarendezési eszköz alkalmazásával kapcsolatosan és hogy ez vezette a jogalkotót is arra, hogy beépítse ezeket a szabályokat az új koncepcióba. Elmondta, hogy két területen kiemelt a jelentősége a jogintézménynek: egyrészt a házasság felbontása, másrészt pedig a szülői felügyelet rendezése. Ezen két kérdéskörben felmerült viták békés és kompromisszumos rendezése különösen fontos, ugyanis a hagyományos győztes-vesztes szerepek nem szolgálják hatékonyan a jogalkalmazást, illetve a döntések végrehajtását e kérdéskörben. Végezetül Dr. Wopera Zsuzsa, a Miskolci Egyetem ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszékének habilitált tanszékvezető egyetemi docense vázolt fel átfogó képet az európai családjog aktuális kérdéseiről. Elmondta, hogy nemcsak a nemzeti jogban, de uniós szinten is jelentős változások vannak kilátásban. Kiemelte, hogy a családjogi viszonyok terén az uniós szabályzás rendkívül összetett. Az eligazodást segíti azonban az európai bírósági ítéletek egész sora, melyek a vonatkozó közösségi joganyagot értelmezik és magyarázzák, fogódzót nyújtva ezzel ezen jogterület megfelelő értelmezéséhez és alkalmazásához. Többször is kiderült azonban, hogy a korábban megfelelőnek tartott közösségi rendelkezések nem mindig állják ki a gyakorlat próbáját. A konferencia második felében a szekcióülések megtartására került sor. Az,,A szekcióban az érdeklődők a legnagyobb vitát kiváltó és leginkább megreformált élettársi kapcsolatokról hallhattak lendületes összefoglalót Dr. Szeibert Orsolyától, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének PhD fokozattal rendelkező adjunktusától. Ebben az előadásban először kimerítő történeti áttekintést kapott a hallgatóság, majd kiemelésre kerültek a részletszabályok: megtudhattuk, hogy már a 47

50 jogalkotási folyamat során is gondot okozott annak meghatározása, hogy kiket is kell pontosan élettársaknak tekinteni. A kérdés megválaszolása a szakembereket is megosztja. A másik vitatott téma a joganyag elhelyezésének problémája, ugyanis az új Ptk. tervezetével ellentétben bizonyos szabályok a családjogi könyvbe, mások a kötelmi jogi normák közé kerültek. Ez a felosztás azt támasztja alá, hogy nem ismerik el teljes mértékben családjogi viszonyként az élettársi kapcsolatot, ám az újonnan meghatározott szabályok mint az élettársi tartás vagy a lakáshasználat rendezése épp az ellenkezőjét sugallja. Másodikként Dr. Hegedűs Andrea, a Szegedi Tudományegyetem ÁJK Polgári és Polgári Eljárásjogi Tanszékének egyetemi docense tartotta meg előadását a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó új szabályanyaggal összefüggésben. A rendkívül részletes történeti áttekintést követően az előadó öszszehasonlította a jelenleg hatályos szabályanyagot az új Ptk.-ban várható módosulásokkal, illetve bemutatta a közszerzeményi, és a vagyonelkülönítési rendszerek sajátosságait, új elemeit. Kiemelte, hogy a társadalmi változások indokolták a részletesebb szabályanyag megalkotását, amely nagyrészt a korábbi bírói gyakorlat, valamint a külföldi minták alapján készült. A jogalkotó mintát adva teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a felek a házassági vagyonjogi szerződésben a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérve a közszerzeményi vagy a vagyonelkülönítő rendszer szabályainak alkalmazását kössék ki, akár a két rendszer jellemzőinak vegyítését is választva. Végül Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna, a Fővárosi Törvényszék tanácselnöke mutatta be a házastársakat megillető használati és rendelkezési jog változásait a jogalkalmazó szemével. Felvázolta többek között a gyakorlati nehézségeket és azt, hogy milyen kihívások várnak a bíróságokra e kérdéskörök megítélése kapcsán. Ezzel párhuzamosan zajlott a B szekció ülése, ahol Dr. Katonáné dr. Pehr Erika, a Pécsi Tudományegyetem ÁJK Polgári Jogi Tanszékének címzetes egyetemi docense ismertette meg a hallgatóságot az örökbefogadás jogi környezetének módosulásával. A nagyszabású történeti áttekintést követően megtudhattuk, hogy az örökbefogadás jogi szabályozása folyamatosan igyekszik lépést tartani a mindennapi változásokkal. A rengeteg módosítás miatt a korábbi Csjt. már kissé átláthatatlanná vált, így indokolt volt az örökbefogadás részletkérdéseinek önálló rendezése és rendszerezése. Mindezeken kívül az előadó ismertette a legújabb szabályokat is, kiemelve például, hogy a jövőben az örökbefogadó szülő(k)nek 25. életévüket betöltöttnek és cselekvőképesnek kell lenniük. Kiemelte, hogy a Családjogi Könyv nem kívánja megszüntetni az érintettek alkalmassági vizsgálatát sem, viszont szemben a jelenlegi szabályokkal melyek jelentősen meghosszabbítják az örökbefogadási eljárás időtartamát a jogalkotó nyitva kívánja hagyni a rugalmas változtatás lehetőségét. Szó esett még az örökbefogadás közvetítéséről, azaz a nyílt örökbefogadást elősegítő szervezetek közreműködéséről is, melyre vonatkozóan március 15-ét követően már kötelező előírásokkal is találkozhatunk. Ezt követően Dr. Makai Katalin, a Kúria Polgári Kollégiumának bírája tartott előadást a szülői felelősség és gyermektartás legfontosabb kérdéseiről. A módosult szabályanyag bemutatása mellett kiemelte a bírói gyakorlat nehézségeit is e kérdéskörben és ismertette a megoldásra váró problémákat. Utalt rá, hogy a jogalkotó ezen jogintézmény tekintetében is a megegyezést tekinti elsődlegesnek, ezt tükrözi többek között az, hogy a tartás mértékének és módjának meghatározása tekintetében a felek közötti megállapodást tekinti irányadónak. Új elemként került a Ptk.- ba többek között a kiskorú gyermek tartásával kapcsolatosan a rászorultság vélelme vagy a nagykorú gyermek tartásával összefüggésben a tanulmányok folytatásáról történő tájékoztatási kötelezettség. Harmadikként Ninausz Györgyné Dr. Bartók Ágnes, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője tartotta meg előadását. Ő hatósági szempontból mutatta be a jogellenesen külföldre vitt gyermekekkel kapcsolatos jelenleg is hatályos joganyag gyakorlati tapasztalatait. Kiemelte, hogy az ügyek száma nem túl magas, azonban a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a szakmaközi együttműködés normái nincsenek rögzítve, illetve azok nem egységesek. Emellett a jogi szabályozás szigorú és így csekély a mérlegelés lehetősége pl. a visszavitelelv alkalmazásával szemben is. Végezetül Dr. Somfai Balázs, a Pécsi Tudományegyetem ÁJK Polgári Jogi Tanszékének egyetemi docense tartott előadást a kapcsolattartás hatályos szabályozásának, a rendelkezések gyakorlati alkalmazhatóságának tapasztalatairól és a várható változásokról. Előadásában rámutatott arra, hogy bár a kapcsolattartás szabályai részletesek és átfogóak lettek, mégis számos probléma jelentkezik a végrehajtás kapcsán. Mindkét szekcióban jelentős témák bemutatására került sor, illetve az előadásokat követően lehetőség nyílt az érintett kérdések megvitatására is. A konferencia nemcsak a családjog különböző területein jártas elméleti és gyakorlati szakemberek találkozására adott lehetőséget, hanem arra is, hogy megismertessék egymással nézeteiket, álláspontjukat és kicseréljék tapasztalataikat, ezzel is elősegítve a mind hatékonyabb jogalkotást és jogalkalmazást. Kriston Edit 48

51 E szám szerzői Dr. Kőrös András tanácselnök Kúria Dr. Katonáné dr. Pehr Erika címzetes egyetemi docens, PTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi igazgató, UNICEF Magyar Bizottság Dr. Lux Ágnes főosztályvezető-helyettes, Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Dr. Somfai Balázs egyetemi docens, PTE-ÁJK Polgárjogi Tanszék Családjogi és Szociálisjogi Csoport Dr. Tancsik Annamária bírósági fogalmazó Kúria Dr. Megyeri Nóra KIM Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztály PhD hallgató, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta Szegedi Járásbíróság, Kúriára kirendelt bíró Kriston Edit egyetemi hallgató, Miskolci Egyetem ÁJK KÖVETKEZŐ SZÁMUNK VÁRHATÓ TARTALMÁBÓL: Dr. Katonáné dr. Pehr Erika: Változások a gyámság szabályozásában Dr. Tomasovszky László: Hozzászólás a PAS jelenség kérdéséhez Dr. Simon Károly László: Az európai tartási rendelet joghatósági szabályai Dr. Pál Szilvia: A váltott elhelyezésről és a kapcsolattartásról Dr. Kovács Barbara Szarka Attila: Tizenkét éves gyermekek a büntetőbíróság előtt Fõszerkesztõ: Dr. Kõrös András Szerkesztõk: Dr. Bencze Lászlóné, Dr. Grád András, Dr. Katonáné dr. Pehr Erika, Dr. Szeibert Orsolya Kiadja: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, Montevideo utca 14. Telefon: , Fax: info@hvgorac.hu Internet: Felelõs kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetõje Felelõs szerkesztõ: dr. Gábor Zsolt Grafikai tervezõ: Kõszegi Zsolt Mûszaki szerkesztõ: Bors Kriszta Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. A szerkesztõség címe: 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Telefon: , Fax: Elõfizethetõ: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.-nél Elõfizetési díj: évre: 7920 Ft; évre: 8316 Ft (megjelenik háromhavonta). Nyomtatás: Regiszter Nyomda Felelõs vezetõ: Nagy Béla ISSN

52 JOGKÓDEX internetes jogi tudástár Több száz iratminta és formanyomtatvány felsőbírósági döntvény Bisnode cégkódex cégkivonat, cégfigyelés, érdekeltségi gráf 61 jogszabály kommentárja elektronikus könyvben Adó és számvitel modul kommentárokkal 14 jogi folyóirat 5306 szakcikke Jogi sajtófigyelő Központi magyar jogszabályok időállapotokkal naponta Ingyenes új Ptk. és új Btk. nagykommentár a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak! Már Optijust választott BÜK-tagoknak Ft + áfa Vidéki ügyvédi kamarák tagjainak Ft + áfa jogkodex.hu facebook.com/jogkodex Elérhetőségeink: info@hvgorac.hu, 06 (1) Címünk: H-1037 Budapest, Montevideo u. 14. Lap- és Könyvkiadó Kft.