A Bodrogkeresztúr-kultúra újabb emlékei a Székelyföldön

Átírás

1 Székely Zsolt A Bodrogkeresztúr-kultúra újabb emlékei a Székelyföldön rdély őskori történetének egyik legfontosabb és talán legtöbbet vitatott korszakát a késő rézkor vagy eneolitikum és a kora bronzkorba való átmenet képezi. bben az időszakban eltűnnek a régi neolit kultúrák, amelyek hosszú időn keresztül fejlődtek és uralták ezt a földrajzi térséget, és megjelenik egy kora bronzkori civilizáció, amely a balkáni, égei-anatóliai és délkaukázusi világban gyökerezik. 1 Az eneolitikum végén a különböző rézkori kultúrák egyesülési folyamata észlelhető, amely a közös elemek arányának növekedésében nyilvánul meg egy bizonyos területen belül, ahol azelőtt több, jól elhatárolt kultúra otthona volt. Gondolunk itt a Tiszapolgár-, Petreşti-, Cucuteni-rősd-kultúrákra stb. 2 Délkelet-rdélybe, az rősd-kultúra késői fejlődési szakasza után (rősd B) - amely meghatározó volt erre a vidékre, és amelyet virágzó gazdasági élet jellemzett, hosszabb ideig fennálló településekkel, fejlett kerámiamüvességgel, valamint a fémfeldolgozás kezdeteivel - behatol a Tisza-kultúra, a Tiszapolgár és a Bodrogkeresztúr fejlődési szakaszaival. 3 A Cucuteni-rősd AB és B típusú kerámia jelenléte a rétyi, 4 bögözi, 5 székelykeresztúri, 6 sepsiszentgyörgyi, 7 szászhermányi, 8 Bodrogkeresztúr-kultúrás településeken azt bizonyítja, hogy ezen műveltség hordozói Délkelet-rdélyben is az rősd-kultúra utolsó és nem a középső szakaszában telepednek meg. Tehát nem beszélhetünk egyidejűségről a Cucuteni A-rősd- és a Tiszapolgár-kultúrák közt, amint azt egyes kutatók korábban állították. 9 rdélyben a helyi eneolitikumi - rézkori - népcsoportok és az ide behatolók közti keveredés nyomán egy egységes kultúrkör alakult ki, amelyet az olyan típusú leletek bizonyítanak, mint a Déva-Csángótelepen előkerültek, 10 valamint a Rétyen feltárt település, 11 amelyek a Tiszapolgár jellegű elemek fontos szerepére világítanak rá rdély keleti határáig és ezek hozzájárulására a Fekete-tenger északi partjai felől a Kárpát-kanyar vidékére betörő csoportok megsemmisítéséhez, biztosítván ezzel a helyi rézkori elemek uralmát Székely Zsolt: Perioada timpurie şi începutul celei mijlocii a epocii bronzului în sud-estul Transilvaniei. Bibliotheca Thracologica XXI. Buc Roman, I. Petre. Banatica 2. Temesvár Nestor, Ion: Der Stand der Vorgeschichtsforschung in Rumänien. Bericht der Römisch-Germanischen Kommission des Deutschen Archäologischen Instituts, Frankfurt a (1923); Székely Zoltán: Descoperiri din neoliticul târziu în aşezarea de la Reci. = Studii şi cercetări de istorie veche - a továbbiakban SCIV(A) Székely Zoltán: Contribution ă l'étude du développement du Néolithique dans la Transylvanie sud-orientale. = Atti del VI. Congresso Internazionale delle Science Prehistoriche e Protohistoriche - a továbbiakban Atti, Roma Ferenczi István-Ferenczi Géza: Săpături arheologice la ugeni între Revista uzeelor - a továbbiakban Revuz. - II. Buc. 1965/417. különszám. 6 Székely Zoltán: Cultura Tisa în Valea Tárnavei ari. Aluta, Sepsiszentgyörgy Székely Zoltán: Descoperiri din neoliticul târziu în aşezarea de la Reci. SCIV(A) Alexandrescu, Alexandrina-Pop, Ion-arcu, aria: Raport asupra săpăturilor de la Hărman (/ud. Braşov). = ateriale şi cercetări arheologice - a továbbiakban ateriale - Buc X Kutzián Ida: The copper age cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. Bp Floca, Octavian: SCIV. I. Buc ; Roman, I. Petre: Strukturanderungen des ndaneolithikums im Donau-Karpaten-Raum. Dacia. Revue d'archéologie et d'histoire ancienne, Buc. I és a következők. N(ouvelle) S(erie) - a továbbiakban Dacia N. S Székely Zoltán: i. m. SCIV(A) Roman, I. Petre: Forme de manifestare culturală din eneoliticul târziu şi perioada de tranziţie spre epoca bronzului. SCIV(A) Buc

2 A BODROG KRSZTÚR-KULTÚRA ÚJABB LÉKI A SZÉKLYFÖLDÖN 87 I. A bibarcfalvi kultikus gödör alaprajza A Bodrogkeresztúr-kultúra hordozói olyan közösségekben éltek, amelyek gyakran változtatták szálláshelyüket. A rézművesség ebben a korban maximális fejlődési szintet ér el. A Bodrogkeresztúr típusú törzsek függővé válnak az erdélyi és bánáti rézlelőhelyektől. A közelmúltban Bibarcfalva (Bárót város, Kovászna megye) határában előkerült egy kultikus gödör, amelynek a mellékletei új adatokkal gazdagították ismereteinket a Bodrogkeresztúrkultúra korai elterjedésével kapcsolatban Délkelet-rdély területén. Ugyanakkor új megvilágítást nyer a fontosabb edényformák fejlődése is ezen kultúra keretében. A Bardóc és Bibarcfalva közti határban elhelyezkedő kora bronzkori - Schneckenberg B típusú - halomsíros temetőtől körülbelül 300 m-re keletre egy ovális alakú, lapos terasz terül el, melynek hossza északkelet-délnyugat irányban 80 m, szélessége pedig délkelet-északnyugat 1 ^ irányban 40 m. A terasz déli része magasabban fekszik, és egy kör alakú platót képez. zen a platón húztunk 1997 nyarán egy kelet-nyugat irányú hitelesítő kutatóárkot, melynek közepén, a déli profilban, rögtön a humuszréteg alatt, 0,25 m mélységben több cserépdarab került elő. zen edénytöredékek mentén egy kazettát nyitottunk, amelyben egy szabályos, 1 m átmérőjű, kör alakú gödör került elő (I. ábra). A kerámián kívül a gödör leltárában még két kovapenge, egy nyéllyukas, kőből készült kalapácsfejsze és egy ellentett élű vörösréz csákány is volt. 13 Székely Zsolt: BrăduţJud. Covasna. = Cronica cercetărilor arheologice, campania Călăraşi

3 90 ŰHLY II. Fedőedény. Bibarcfalva

4 A BODROG KRSZTÚR-KULTÚRA ÚJABB LÉKI A SZÉKLYFÖLDÖN 91 III. Agyagedények Bibarcfalváról

5 90 ŰHLY IV. 1. Rézcsákány 2. Andezit kalapácsfejsze 3-4. Kovapengék (Bibarcfalva)

6 A BODROG KRSZTÚR-KULTÚRA ÚJABB LÉKI A SZÉKLYFÖLDÖN 91 A kerámiatöredékekből a következő edényeket lehetett rekonstruálni: 1. Fedőedény, amelynek a fenék menti peremén négy kis fül található. Finom iszapolású, és sötétbarna színűre van kiégetve. agassága 9 cm, a száj átmérője 15,5 cm, a fenék átmérője pedig 9,5 cm (II. ábra). 2. Virágcserép alakú edény, melynek falán, függőleges vonalban bütykök helyezkednek el, 2-3 váltakozva. Apró kaviccsal kevert, szemcsés pasztából készült, és sötétszürkére égették. agassága 9 cm, a perem átmérője 13 cm, a fenék átmérője pedig 9,5 cm (III/3. ábra). 3. Az utolsó edény nagyon töredékes állapotban került elő, a formáját nem sikerült rekonstruálni. Nagyon finom iszapolású, szürke pasztából készült, vékony falú, több lapos fogóval és kis füllel látták el. Valószínű, hogy a Bodrogkeresztúr-kultúrára jellemző tejesköcsög formája volt (III/1-2. ábra). A két kovapenge különösen nagy méretű, 16 cm hosszú, ritka és igen szép példány (IV/3-4. ábra). A magyarországi rézkori temetők mellékleteiben gyakran előfordul, rdélyben a marosdécsei temetőből ismert. Délkelet-rdélyben rősdön kerültek elő hasonlóak. A nyéllyukas kalapácsfejsze kovásodott piroxén andezitből készült, melynek alapanyaga a közeli Tirkótetőről származik 14 (IV/2. ábra). Az ellentett élű vörösréz csákány hossza 20 cm, a penge szélessége 5,5 cm, a nyéllyuk átmérője pedig 2,5 cm (IV/1. ábra). A nyersanyag - termés-vörösréz - valószínű, hogy a közeli Balánbányáról származik. z a kultikus gödör, a kerámiaanyag, valamint a többi melléklet alapján, a Bodrogkeresztúrkultúra korai szakaszából való. Az ásatások során a gödörhöz tartozó sír sajnos nem került elő. Fontos kihangsúlyozni, hogy az itt előkerült ellentett élű rézcsákány ez idáig az egyetlen olyan példány Délkelet-rdély területén, amely rendszeres régészeti ásatások alkalmával és nem véletlenszerűen, szórványleletben került elő. z a csákánytípus keleten a Tripolje (Veremje)- kultúra elterjedési területén ismert, jelen van ugyanakkor a Cucuteni A-B és B 16 fejlődési fázisokban is. A marosdécsei temetőben előkerült példányon kívül 17 a bibarcfalvi az egyetlen, amely jól meghatározott környezetből származik. Legkorábbi típusai kőből készültek, és kalapácsfejsze formájuk volt. zt támasztja alá a bibarcfalvi kultikus gödör anyagából származó csiszolt andezit kalapácsfejsze. A legarchaikusabb formája egy Cucuteni A2 típusú településről 1 8 ismert Rétyről. gy fejlettebb változata Szentdomokoson került elő, szórvány leletként. Szárai egyenlőtlen méretűek, a függőleges éle hosszabb. 19 zeket az ellentett élű rézcsákányokat termésrézből készítették, kalapálással. rdély terüleon tén elég ritkán fordulnak elő. gy Cucuteni A-B típusú településről ismerünk egyet Brádról. A arosdécsén előkerült példány D. Berciu szerint a Bodrogkeresztúr-kultúra késői fejlődési sza- 21 kaszába sorolható. Kutzián I. viszont a Tiszapolgár- vagy Gumelniţa-kultârâhoz kapcsolja. 14 László Attila-Kozák iklós-püspöki Zoltán: Szerkezeti, vulkanológiai és magmás kőzettani vizsgálatok a Baróti-medence keleti részén. Acta '96, Sepsiszentgyörgy Passek, Tatiana: Periodizatia tripolkliposselinu. = IA. 10. oszkva /7-9. ábra. 16 Nestor, Ion: i. m Kovács István: Cimitirul eneolitic de la Decia ureşului. Anuarul Institutului de Studii Clasice. Cluj 1933; Roska árton: A rézcsákányok. Közlemények az rdélyi Nemzeti úzeum Érem- és Régiségtárából, 1942/11. 43^4. 39/1. ábra. 18 Székely Zoltán: i. m. Atti, Roma Székely Zsolt: Perioada..., Buc XCIV/2. ábra. 9(1 Vulpe, Alexandru: Probleme actuale privind metalurgia aramei şi a bronzului în România. Revista de Istorie 27. Buc ^ I Berciu, Dumitru: Contribuţii la problemele neoliticului în România în lumina noilor cercetări. Buc

7 92 ŰHLY agyarország területén ez a rézcsákányforma bizonyítottan a Bodrogkeresztúr-kultúrához tartozik, a Bibarcfalván előkerült példány a jászladányi típusként ismert. A arosdécse típusú népesség, amely rövid ideig a aros völgyében telepedik le, megelőzi a Bodrogkeresztúr-kultúra hordozóit. arosvásárhelytől Rétyig és Bibarcfalváig rősd típusú településekkel együtt jelentkezik, az Olt völgyében pedig már a Bodrogkeresztúr-anyag dominál. 23 A rétyi 24 és a székelykeresztúri 25 települések anyagában nem lehetett rétegtanilag elkülöníteni a festett kerámiás rősd típusú anyagot a Tiszapolgár-Bodrogkeresztúritól. Az ezt követő időszakban a Sălcuţa IV-Herculane III-Cheile Turzii (Tordai Hasadék)- Pecica (Pâcska)-Şanţul are (Nagyárok)-Hunyadihalom-kultúrkör természetes folytatása a Bodrogkeresztúr-kultúrának. 22 Patay Pál: Kupferzeitliche eisel. Beile und Axte in Ungarn. ünchen tábla/ Luca, Sabin Adrian: Sfârşitul eneoliticului pe teritoriul intracarpatic al României, cultura Bodrogkeresztúr. Alba Iulia Székely Zoltán: Descoperiri... SCIV(A) Székely Zoltán: Cultura Tisa... Aluta, Sepsiszentgyörgy Patay Pál: Die hochkupferzeitlische Bodrogkeresztúr-Kultur. BerRGK 55(1974) ; Uö: Angaben zur relational Chronologie der Kupferzeit im Karpatenbecken, östlich der Donau. Atti X. Roma (1982),